 Autoimmunitás= a saját antigénekkel

szemben kialakuló immunválasz.

 Önfelismerés – az immunrendszer
működésének természetes eleme
 A jól szabályozott autoreaktivitás nem
veszélyezteti sem a szervezet épségét és
biztosítja az immunológiai toleranciát,
 Normális körülmények között kimutathatók
autoreaktív T-és B-sejtek , autoantitestek,
amelyek kóros következmények nélkül reagálnak
saját struktúrákkal,
 T-sejtek által felismert struktúrák:
 Tiroglobulin
 Inzulin
 Acetilkolin receptor
 Mielin bázikus fehérje
 Hősokkfehérje
 Ellenanyagok által felismert struktúrák:
 Hősokkfehérjék
 Enzimek (aldoláz, SOD, katepszin, etc.)
 Sejtmembránfehérjék (ß2-mikroglobulin, spektrin, szekretoros
komponens)
 Intracelluláris fehérjék (aktin, miozin, tubulin, keratin,
mioglobulin, kollagén, DNS, hisztonok)
 Plazmafehérjék (albumin, transzferin)
 Hormonok, citokinek (inzulin, tiroglobulin, interferonok)
 A szervezet saját építőelemeivel szemben alakul ki
immunválasz
 Autoimmun betegség – egy kórfolyamat
patomechanizmusában autoimmun folyamatok részvétele
bizonyítható
 Hivatásos APC –k (Antigen Presenting Cell) CD4+ T-sejtek
számára prezentálják az autoantigénből származó és MHCII
molekulákkal komplexben levő peptideket,
 Effektor folyamatok aktiválódnak, amelyek a ssaját
szövetek károsodását eredményezik
 A patogének és az autoantigének által indukált folyamatok
hasonlóak, kü. Hogy a patogén eliminálódik a szervezetből,
az autoantigén pedig nem
 Következményes limfocitaaktiváció és gyulladásos folyamatok
jönnek létre
 Autoantitestek
 Keringő vagy különböző szövetekben
lerakódott immunkomplexek,
 Autoreaktív T- sejtek.
 Az immuntolerancia felbomlásából származik (a thymusban
történik az effektor sejtek pozitív, ill. negatív szelekciója).
 Cripticus (rejtett) antigének- mint pl. a gyengén vascularizált
szövetek- „kikerülhetik” a szelekciós folyamatokat,
 Az immunrendszer deviációja: egy bizonyos antigénnel szemben
kialakult tolerancia áttevődhet egy másik antigénre is
(„fertőző”),
 Biz. fertőzések, mint pl. a parotiditis epidemica esetén a vírus
ellenes antitestek keresztreakciót adhatnak pl. a pancreas béta-
sejtjeinek antigén determinánsaival, ami a béta sejtek
pusztulásához és az autoimmun diabétesz kialakulásához vezet.
 Közrejátszanak genetikai tényezők:
 Autoimmun diabéteszben gyakori a DQ2/8 MHC-haplotípus,
 Rheumatoid poliarthritisben a DR 1 és DR4-es haplotípusok,
 Hashimoto- tireoiditisben DR5,
 Spondylitis ancylopoetica: HLA BR 27.
A patomechanizmusban több tényező játszik
szerepet (multifaktoriális)
 Elsődleges szerepük van a genetikai
faktoroknak, de a környezeti tényezők is
fontosak
 Krónikus lefolyású betegségek,
 Családon belül halmozottan fordulhatnak elő
 Szisztémás autoimmun
betegségek:
 generalizált betegségek, (III.
típusú túlérzékenységi reakció
okozza), az egész szervezetre
kiterjednek, elsősorban az erek
falát és a kötőszövetet érintik:
 Példák:
 Szisztémás lupus erythematosus,
 Rheumatoid poliathritis,
 Sclerodermia,
 Dermatomyositis.
 Intracellulárissejtkomponensek ellen
irányulóautoantitestek
 Ezek az autoantitestek immunkomplexek
formjában lerakódnak a szövetekben
(hajszálerek falában) és súlyos károsodást
idéznek elő,
Lupus eritematos sistemic
 Szervspecifikus autoimmun betegségek:
 Szövetspecifikus autoantigének ellenanyagok és T-
sejtek képződése
 A célszervben kimutatható mononukleáris
sejtinfiltráció
 ált. A hiperszenzitivitási reakciók II.-IV-se típusai
veszenek részt kialakításukban
 Példák:
 Hashimoto-féle tireoidits,
 Autoimmun diabétesz (I. típusú diabétesz),
 Anaemia perniciosa (Intrinszik- faktor hiány)
 Sterilitás férfiaknál- a spermiumok mozgását gátló
antitestek okozzák.
 IDDM (Insulin Dependent Diabetes Mellitus)
 A hasnyálmirigy szigetállományának ß-sejtjei
autoimmun folyamat során károsodnak, nem
termelődik elegendő inzulin
 ß-sejt- antigének ellen irányuló CD4+ és CD8+
T-sejtek és ellenanyagok : glutaminsav-
dekarboxiláz (GAD) és IA-2 citoplazmatikus
tirozin-foszfatáz enzimek elleni antitestek
képződnek
 autoreaktÍv B-sejtek
Diabet de tip I (insulino-
dependent)
 Az autoimmun betegségek kiváltó oka
ismeretlen
 Genetikai tényezők szerepe:
 MHC által kódolt gének szerepe
 A szervspecifikus autoimmun betegségekben az
adott szerv működését érintő gének szerepe
 Hormonális egyensúly
 Környezeti tényezők szerepe:
 Földrajzi és környezeti hatások – pl.
Vírusfertőzések, stresszhatás, pszichoszomatikus
tényezők
 Néha lehetséges csak metabolikus kontroll:
Hashimoto-féle tireoditisben , anaemia
perniciosában B12 vitamin adagolása,
 Immunszuppresszív szerek, szteroid vagy nem
szteroid gyulladásgátlók,
 Gátolják a T-limfociták aktivációját,
 Immunszuppressziót idéznek elő,
 T-limfociták
gátlása pl. Anti-CD4-
ellenanyagokkal- jelentős
immunszuppresszióval jár
 Gyulladásgátló citokinekkel történő terápia
 Súlyos mellékhatások
 Neutralizáló ellenanyagok képződése

 Tolerancia kiváltása az autoantigénnel szemben

 MHC-terápia: a betegséggel asszociált MHC-molekula
immunodomináns epitópjával való immunizálás
 MHC-peptid multimérek felhasználása diagnosztikai és
terápiás célokra: mesterségesen előállított MHC-peptid
multimérek specifikusan kötődnek a megfelelő peptidet
felismerő TCR-hez
 TCR-peptid terápia: az autoantigénnel reagáló TCR
bizonyos peptidjeivel való immunizálás