A pöszeség

Készítette: Fábián Katalin

I2OE39
GAN II.
2013. 04. 17.
Meghatározás
Az anyanyelv beszédhangjainak
következetesen helytelen kiejtését
pöszeségnek (artikulációs zavarnak)
nevezzük. Hátterében élettani, organikus és
funkcionális okok egyaránt
meghúzódhatnak.
Okai lehetnek:
 megkésett beszédfejlődés
 szenzoros tényezők:
 halláscsökkenés
 a beszédhangok differenciálásának
zavara
 a hallási memória terjedelmének
zavara
 egyéb testi eltérések
 a gyermek általános fizikai
állapotának leromlása a különböző
betegségek következtében,
(különösen a beszédfejlődés
legintenzívebb szakaszában)
 a lassúbb ütemű pszichikai fejlődés
 a gyermek általános fejlődését
akadályozó kedvezőtlen szociális
környezet
 a hibás beszéd utánzása
 nevelési hibák, például a gyermek
helytelen kiejtésének preferálása,
utánzása a környezet részéről
 a perifériás beszédszervek (a
szájüreg, a nyelv, a fogállomány, az
állkapocs és az ajkak) anatómiai
rendellenessége, organikus
elváltozásai
 bénulások
 hallászavarok - nagyothallás
 veleszületett beszédgyengeség
tünetegyüttese
 észlelési zavarok
A fogazat
szerepe a pöszeségben
 Már a XVII. században felfigyeltek a pöszeség és a fogazati eltérés
kapcsolatára
 Leggyakrabban a „sziszegőket” (sz, z, c, s, zs, cs) érinti
 Gyakori
 az elülső vagy oldalsó nyitott harapás
 a felső frontfogak előreállása
 a frontfogak keresztharapása
 a két felső nagymetsző közötti hézag (diastema).
 A fogazati rendellenességek többnyire családon belül öröklöttek, de
kialakulásukat elősegítheti, súlyosbíthatja külső tényező is
 A nyelv nyugalmi helyzetben, nyeléskor és beszéd közben (főként a sziszegők
ejtésekor) is előrecsúszhat a fogak közé, vagy esetleg a szájtéren kívülre kerül.
 A „gótikus szájpad”, a kóros mértékű mélyharapás a sziszegő hangok éles,
„füttyszerű” ejtéséhez vezethet.
 A szájpadhasadék
 ajakhasadékkal együtt vagy külön
 műtét nélkül az anatómiai viszonyok nem megfelelőek a tiszta artikuláció zavartalan
kialakulásához
 A hangok képzése: pl. a garatfal és a nyelvgyök között jön létre.
Ajak- és nyelvproblémák a
pöszeség hátterében
 az ajkak és a nyelv eltérései befolyásolják
 a sziszegők
 az ajakhangok (p, b, m, f, y)
 a magánhangzók képzését.
 Leggyakoribb eltérések
 Sérülések
 Bénulások
 Daganatok
 fejlődési rendellenességek.
 A lenőtt nyelv
 akadályozza a gyermeket, hogy nyelve hegyét vagy hátát a
kívánt képzési területhez emelje a szájtérben.
 nyelv felszabadítása a nyelvfék felmetszésével
 Az élettani pöszeség I.
 a beszédhangok kiejtésének a beszédfejlődéssel törvényszerűen
együttjáró pontatlansága, differenciálatlansága
 Nem tekinthető beszédhibának.
 Folyamatos, spontán javulás jellemzi
 üteme szakaszos is lehet,
 A helytelen hangképzés az esetek többségében nem rögzül,
 A kisgyermek rendszerint maga is elősegíti hangképzésének
tökéletesítését.
 Egy-egy új hangot vagy az azt tartalmazó szót mondogatja, ismételgeti,
környezetével is elmondatja, „játszik” vele.
 Például: „Jaj, nem találom a fülemet. Megvan a fülem! Ilyen nagy fülem van!
Ilyen irtó nagy fülem van! Ugye milyen irtó nagy fülem van?
 Nincs ok különösebb aggodalomra,
 3-4 éves korában még nem mondja tisztán a folyamatos beszédben a k, g, l,
r, sz, z, c, s, zs, cs, ty, gy, ny, ö, ü hangokat.
 4-5 éves korban az r, sz, z, c, s, zs, cs, ty, gy, ny, ö, ü hangok helytelen
ejtése (ha közben a szókincs gazdagodik, a nyelvtani helyesség és a
folyamatos beszéd állandóan fejlődik)
Élettani pöszeség II.
 Határ: mikor kezdett el beszélni
 Az a gyermek, aki bár korán kezdett el beszélni, de
3-4 éves korában még sok hibát követ el
beszédében, már nem tekinthető élettani pöszének.
 Spontán javulás nem várható
 A beszédkorrekció a beiskolázás idejére meg kell,
hogy történjen
 Olvasásban, írásban is jelentkezhet
 Kedvező feltételek mellett kb. 0,5-1 évet vesz
igénybe a javítás
Csoportosítás
 Oka alapján:
 működési (funkcionális)
 szervi (organikus)
 /élettani/
 Kiterjedtség alapján:
 általános (diffúz)
 részleges (parciális)
 Tünetei alapján:
 torzítás (diszlália)
 hangcsere (paralália)
 hangkihagyás (alália)
 Akusztikai percepció
fejlettsége alapján:
 szenzoros
 kondicionált
 motoros
Kórok alapján:
 Működési (funkcionális) pöszeség
 Artikulációs mozgásügyesség és a
diszkriminációs (hang megkülönböztető) hallás
fejlesztése
 Szervi (organikus) eredetű pöszeség
 Okok felszámolása az első lépés
 Okok:
 Szájpadhasadék
 Lenőtt nyelvfék
 Rendszertelen fognövés
Kiterjedtség alapján
 Általános pöszeség
 Több hangcsoportra kiterjed
 Legalább tíz hangra, néhány magánhangzóra és a
mássalhangzók nagy részére terjed ki
 Előre megtervezett hangjavítási sorrend

 Részleges pöszeség
 Egy hangra / hangcsoportra terjed ki
 Pl. sz, z, c, s, zs, cs hangcsoport
 Monomorf forma: egy artikulációs képzési helyre tartozó hangok
képzése hibás
 f, v vagy z, sz
 Polimorf forma: több artikulációs képzési helyre tartozó hangok
képzése hibás
 f, v, sz, t, k, ty
Hangokra, hangcsoportokra
korlátozódó beszédhibák

 sz, z, c, s, zs, cs hangcsoport

 Selypítés, szigmatizmus
 k-g hangcsoport
 Kappacizmus
 r hang
 Raccsolás, rotacizmus
Tünetek alapján
 Torzítás (diszlália)
 Pl. sz, r hang hibás képzése
 sz: két fog között kinyújtott nyelvvel
 r: uvulával
 Spontán javulás ritka
 Nem befolyásolja a megértést
 Gyakran elfogadja a környezet

 Kihagyás (alália)
 Nem ejt egy bizonyos hangot
 Pl. hóember ejtésekor kimarad a h hang
 Spontán javulás várható
 Hatással van a megértésre
 Környezet segíti
 Hangcsere (paralália)
 Példák
 k hang helyett t (kék-tét)
 r helyett l (ringó-lingó)
 v helyett b (vaj-baj)
 sz helyett s (szalmaszál-salmaszál)
 Kedvezőbb a spontán javulási arány
 Hatással van a megértésre
 Környezet segíti
Akusztikai percepció
fejlettsége alapján:
 Szenzoros típus
 3-4 éves kor között
 Nem képesek a hibás ejtés felismerésére
 Hibásan rögzült a szó akusztikai képe
 „Igen, ez vijja”
 Kondicionált típus
 4-5 év között
 A helyes az akusztikai kép, de motoros javításra nem képes
 „Nem, ez nem vijja, hanem vijja”
 Motoros típus
 5-6 év között
 Felismerik a hibát, de már annak is tudatában vannak, hogy nem
tudják helyesen mondani
 „Nem, ez nem vijja, de én még nem tudom jól kimondani”
„Etitadetó topolod, Jantibáti notolod,
hátadoled mitiná, hatonpettit udpipál.”
Elemzés
 Szervi elváltozások: nincsenek
 Ajkával nincs baj, fogai nem hiányosak, nyelve nem volt
lenőve, szájpadlása ép, jó hallású
 működéses pöszeség
 Kiterjedtség: általános
 Hibásan ejtett hangok: s-sz-cs-sz-z-c, k-g, f-v, ty-gy-ny, r, l,
ö-ü
 Tünet: hangcsere
 s-cs-sz-c helyett t
 d-t, k-g helyett t
 f helyett p
 v helyett b
Vizsgálat
 Beszélgetés közben
 Legreálisabb kép
 Spontán beszéd
 hosszadalmas
 Képmegnevezéses formában
 Szó, szöveg utánamondás alapján
 A beszéd állapot felmérése során a rosszul ejtett
hangokból három csoport kerül kialakításra
 1. azok a fonémák, amiket ki kell fejleszteni
 2. azok a hangok, amiket rögzíteni kell
 3.azok a hangok, melyeket automatizálni kell
Terápia
 Célja: tiszta artikuláció kialakítása; a
kialakított tiszta beszédhangok folyamatos,
spontán beszédbe való beépítése
 Gyakoriság: heti két alkalommal ideális
 szinten tartáshoz elég a heti egy alkalom
 súlyosabb esetben heti 3-szor, vagy többször
 A foglalkozások rendszerint négy részből
állnak
1. Előkészítő rész
 artikulációs mozgásügyesítő gyakorlatok
 mindig tükör előtt
 utánozás
 beszédszervek ügyesítése (hangszalagok, lágyszájpad,
nyelv, ajkak, állkapocs) légzőgyakorlatokkal kiegészítve.
 hangszalaggyakorlatok ( h hang, illetve zöngés hangok)
 lágyszájpad-gyakorlatok ( orrhangzós gyermekek )
 nyelvgyakorlatok
 ajakgyakorlatok (pontatlan magánhangzó ejtés illetve sok
mássalhangzó (pl. p, b, m, f, v, sz, z, c, s, zs, cs stb.) hiba)
 Az állkapocs-gyakorlatok (magánhangzók, zártszájú
kommunikáció)
 hallási figyelem fejlesztése
 helyes és helytelen ejtés közötti különbség
 beszéd közben felcserélt hangok közötti
különbség
 saját hanghibára irányított figyelem
 nincs helyes kiejtés, amíg a hallással nem képes
a hangok között (s-sz) különbséget tenni.
 beszédhangok ún. hívóképei
 a s hang képe a vonat
 a sz hang képe a kígyó
 előbb hangokat mondunk (később szótagokat, majd
szavakat), a kicsinek pedig meg kell mutatnia, azt
hívóképet, melyiknek a hangját hallotta.
2. Hangfejlesztés
 A kisebbeknél ún. indirekt hangfejlesztés
 pl. „Utánozzuk a mérges macska hangját, amikor fúj a
kutyusra: FFF!"
 Súlyos pöszeség
 a hangutánzó gyakorlatok gyakran nem hoznak eredményt
 beszédszervek tudatos, pontos beállítása, és speciális
szakmai fogások, ún. direkt módon történik a beszédhang
kialakítása
 sokszor szakemberenként eltérőek

 hosszú évek szakmai tapasztalata

3. Rögzítés
 A beszédhang gyakorlása szótagokon, vagy
szótagciklusokon
 A hang kiejtése a beszédben módosul a
szomszédos hangok hatására
 sokszor önállóan szépen ejti az adott hangot, de
hangkapcsolatban még nem
 Ha a hang létrehozása hangutánzással történt,
akkor a rögzítés is így történik
 Ha a hangot direkt módon fejlesztették, akkor a
rögzítéskor is tudatosítani kell
 A rögzítés módszertanának speciális, az egyes
beszédhangoknál eltérő állomásai vannak
4. Automatizálás
 A kialakított hang és hangkapcsolatokban rögzített
beszédhang szavakban, mondatokban,
versikékben, és végül spontán beszédben való
gyakorlása
 Egy órán más-más hangot készítünk elő, mást
fejlesztünk, mást rögzítünk és automatizálunk
 pl. előkészítjük az r hangot; fejlesztjük, esetleg rögzítjük az
s hangot, de már versekben automatizáljuk a l hangot.

 A szülők szerepe meghatározó

 Nagy a visszaesés lehetősége
 a gyermektől a helyes ejtést otthon is megkövetelendő.
Pöszeséggel járó
tünetegyüttesek I.
 A beszédgyengeség
 a családon belüli hajlamosító tényező
 a következő beszédtünetek épülnek egymásra:
 megkésett beszédfejlődés (3 éves kor után indul meg)
 általános pöszeség
 a beiskolázáskor olvasás- és/vagy helyesírászavar (diszlexia,
diszgráfia),
 a pubertásban hadarás.
 Általános motoros ügyetlenség
 önmagában is előfordulhat.
 a nagymozgások (járás, futás), a finommozgások (rajz,
gyurmázás, írás), valamint a beszédszervi mozgások (a nyelvtest
és/vagy a nyelvhegy különféle helyzetének) koordinációja
renyhe, merev, esetleg görcsös.
Pöszeséggel járó
tünetegyüttesek II.
 Akusztikai diszgnózia
 ép hallás ellenére zavart a hallási információk értelmezése,
feldolgozása, emlékezeti tárolása, illetve előhívása.
 nehezen vagy egyáltalában nem tud különbséget tenni
zörejek, zenei hangok, illetve a finom hallási elkülönítést
igénylő beszédhangok (sziszegő hangok, zöngés-
zöngétlen párok) között.
 Az inger-egymásutániság észlelési zavara
 a gyermek nem képes a hét napjait, a hónapok neveit
felsorolni, mondókát, verset, számsorokat megjegyezni.
Beszédhibák megjelenése a
kézírásban
 Románné Goldzieher Klára
 Az íráskép rendezettebb a többi beszédhibásénál
 A nyomaték gyengébb az átlagnál
 Vékony vonalvezetésű, s a betűk felső hurokszárán
remegés mutatkozik
 Az r és az s feltűnően kicsi, vékony vonalú, vagy
megtorpanó, balra dőlt – természetesen csak
azoknál, akiknél e két hang ejtése torzult
 Azoknál a betűknél, ahol hibás a hangképzés,
rendszerint felfedezhető valamilyen különleges jel,
megtorpanás vagy kiemelés, javítgatás, furcsa
képzés
Olvasási-írási nehézségek
pöszeség esetén
 A hibásan ejtett hangok miatt a hang-betű kapcsolatának
megértése, megjegyzése nehezített.
 A hangos beszéd elégtelensége az olvasásban is jelentkezik.
 Nehezen érthető mind a hallgatóság, mind a pösze gyermek
számára az olvasott szöveg.
 A hibásan képzett hangok miatt a betűk nem állnak össze
értelmes szavakká
 Van, hogy ki is tudja mondani helyesen az adott hangot, de az ő
hangsorában az általa összeolvasott betűk nem azt jelentik, amit
ő megért belőle.
 Pl. ha a gyermek szókészletében így szerepel egy szó: tatasz
(kakas), kibetűzi az olvasott szót: -k-a-k-a-s ,és nem érti.
Kimondja a pedagógusa:- Kakas. A gyermek rácsodálkozik: -Ja??
Tatasz!!- mondja vidáman.
Köszönöm a figyelmet!
Forrás:
 Montágh Imre – Montághné Riener Nelli – Vinczéné Bíró
Etelka: Gyakori beszédhibák a gyermekkorban Nemzeti
Tankönyvkiadó, Budapest
 Vassné Kovács Emőke: Előadás pöszeségről
(http://nyelvbeszedfejl.faliujsag.hu/keret.cgi?/3-po2.html)
 Kiss Andrea: Utánozzuk a mérges macskát-ffff! - A pöszeség
kezelése, Baba Patika IX. évf. 5.szám
 Krommer Éva: Bevezetés a beszédfogyatékosok pedagógiájába
Comenius Bt., 2005
 Bartók Erika: Beszédhiba és diszlexia, 2006
(http://demoszthenesz.hu/beszedhiba-es-diszlexia/ )
 http://demoszthenesz.hu/beszedhibak-megjelenese-a-
kezirasban-poszeseg/