Mit sütsz kis szűcs?

- Fogazati
rendellenességek és beszédhibák
Dr. Kovács Emőke, Dr. Rehák Gizella

Nagy Katalin
Gan III.
NXYEQR
• A beszédtanulás kezdeti szakaszában majdhogynem
természetes jelenség, ha a gyerek egyes hangokat nem tud
pontosan kiejteni. Gyakran már jól hallja a különbséget,
csak éppen ő maga nem képes megbirkózni a feladattal.
• Megeshet, hogy a gyerekszobából nagy szuszogások közepette
ez hallatszik ki: "Makk Marci - Makk Marci". A csemetében
még minden igyekezete ellenére benne szorul a cs, hogy a
kislány makkfigura nevét is jól mondja ki. Sokkal több
kényelmetlenséggel jár az illető számára, ha ez a jelenség
tartósan fennmarad, netán még fiatal- vagy felnőttkorban is
tetten érhető a pöszeség.
• A pöszeség és az orr-hangzós beszéd általánosan ismert
beszédhibák, és ezek kapcsolódnak leggyakrabban a fogazati
rendellenességekhez.

ELŐSZÓ
• A perifériás beszédszervek közül az ajkak és a nyelv eltérései
főként a sziszegők, az ajakhangok (p, b, m, f, y) és a
magánhangzók képzését befolyásolják. Ezek az eltérések
leggyakrabban sérülések, bénulások, daganatok, fejlődési
rendellenességek.
• A lenőtt nyelv abban akadályozza a gyermeket, hogy nyelve
hegyét vagy hátát a kívánt képzési területhez emelje a
szájtérben. Ilyenkor ún. kom-penzatív képzés jön létre. A nyelv
felszabadítása a nyelvfék felmetszésével történik, ami viszont
önmagában nem jelenti a nyelv mozgásos koordinációs
készségének helyreállását, ezért a végleges megoldáshoz
logopédus szakember segítségét kell igénybe venni.

Ajak- és nyelvproblémák
• A perifériás beszédszervek közül a fogaknak van a legnagyobb
jelentősége. Épp ezért már a XVII. században felfigyeltek a
pöszeség és a fogazati eltérés kapcsolatára, amely
leggyakrabban a „sziszegőket” (sz, z, c, s, zs, cs) érinti.
Ezeknek a hangoknak a különféle torzításait szigmatizmusnak
nevezik.
• Főként óvodáskorban igen gyakran társul szigmatizmussal a
fogazati eltérések közül az elülső vagy oldalsó nyitott harapás,
a felső frontfogak előreállása, a frontfogak keresztharapása és
a két felső nagymetsző közötti hézag (diastema). Ezek csak
hajlamosító tényezők, így nem minden esetben kapcsolódnak
egymáshoz. Szülők gyakran teszik fel a kérdést, hogy a
metszőfogak váltásakor fellépő ideiglenes foghiány okozhat-e
pöszeséget? A felmérések arra utalnak, hogy ez nem
befolyásolja az ejtést, ha az előzetesen szabályos volt.

Kulcsszereplő: a fogazat
• A fogazati rendellenességek többnyire családon belül
öröklöttek, de kialakulásukat elősegítheti, illetve a
kórképet súlyosbíthatja valamilyen nem kívánt külső
tényező is. Ilyen lehet az ujjszopás, amely
kisgyermekkorban gyakori, ezért lényegesen sűrűbben
tapasztalható elülső nyitott harapás a tejfogazatban, mint
később, amikor a „rossz szokás" már eltűnik. Az
ujjszopással egyidejűleg a nyelv szabályos helyzete és
ezzel tónusa is megváltozik: lejjebb és előrébb kerül a
szájtérben, úgy tűnik, mintha túl nagy lenne.
• Nyugalmi helyzetben, nyeléskor és beszéd közben (főként a
sziszegők ejtésekor) is előrecsúszhat a fogak közé, vagy
esetleg a szájtéren kívülre kerül. Logopédiai gyakorlatok
segítségével a nyelv megfelelő tónusúvá válik, és újra
elfoglalja szabályos helyzetét a szájtérben. Ne felejtsük, hogy
az ujjszopás természetes velejárója a gyermekkornak, és a
leszoktatás soha nem történhet gyors és erőszakos formában!
Érzelmileg sérült gyermekeknél hosszabban fennállhat,
ilyenkor forduljunk pszichológushoz.
• A felső fogív nagyfokú szűkülete és az ezzel járó magas,
„gótikus szájpad", a kóros mértékű mélyharapás a sziszegő
hangok éles, „füttyszerű" ejtéséhez, az ún. szigmatizmus
sztridensz kialakulásához vezethet. Ez utóbbi harapási
rendellenesség megjelenése már inkább a maradó fogazat
kialakulása után jelentkezik.
• A szájpad legsúlyosabb eltérése a szájpadhasadék. Ez a
fejlődési rendellenesség ajakhasadékkal együtt vagy
külön is előfordulhat. Műtét nélkül az anatómiai
viszonyok nem megfelelőek a tiszta artikuláció zavartalan
kialakulásához. A hangok képzése a normától eltérő
helyen és módon, pl. a garatfal és a nyelvgyök között jön
létre. Legjellegzetesebb jegye az igen feltűnő, ún. nyílt
orrhangzós színezet.
• Korábbi kísérletünk bizonyította, hogy az óvodáskori pöszeség
javítása akkor a legeredményesebb, ha egy időben a
fogrendellenességet és a helytelen nyelést is korrigáljuk. A
fogrendellenességet a Rehák-féle gyógycuclival történő
gyakorlatozással szüntetjük meg. Ez napi két alkalommal
végzett 8-10 perces gyakorlásból áll. A szabályos
nyelvműködést a nyelv különböző részeinek mozgatásával
érjük el, ez alapozza meg a helyes artikuláció kialakítását is. A
fenti terápia leghatékonyabban óvodákban szervezhető meg. A
korai vegyes fogazat idején (a metszőfogak váltódása után) a
fogazati rendellenességet jól lehet korrigálni kivehető
fogszabályozó készülékkel. A logopédiai kezelést vagy
párhuzamosan, vagy – ha feltűnő a fogazati anomália – annak
mérséklődése után célszerű elkezdeni, amikor az anatómiai
feltételek már részben adottak.

Többoldalú javítás
• Leghatékonyabban rögzített készülékkel hozható helyre a
fogazat teljes leváltódása után is fennálló eltérés. A
logopédiai munkára a vegyes fogazati eltérésnél
említettek érvényesek. A szabályozással megváltoztatott
formához kellő mozgásos ügyességgel kell
alkalmazkodni, amelyet a hallási diszkriminációs
(megkülönböztető) készség fejlesztésével is segítünk.
Későbbi életszakaszokban egy-egy fogmű szájba
helyezése (korona, híd, részleges vagy teljes protézis)
ideiglenesen, idős embereknél néha véglegesen
megváltoztathatja a sziszegők képzését, tompábbá vagy
élesebbé teheti azokat.
• Az ajak- és/vagy szájpadhasadékos betegek gondozást
igényelnek, amely több szakterület együttműködésével valósul
meg (sebész, ortodontus, logopédus, foniáter, audiológus stb.).
Szükség esetén már az első műtétet (ajakműtét) megelőzően is
történhet fogszabályozási beavatkozás. Nagy általánosságban
azonban az aktív kezelést a korai vegyes fogazati stádiumban
(8-9. év) érdemes elkezdeni. Először általában kivehető
készüléket, majd a maradó fogazat kialakulása után rögzítettet
alkalmazunk.
• A korai logopédiai fejlesztés a műtétek után veszi kezdetét, a
szülő segítségével. Ez a megfelelő perifériás beszédszervek
aktív és passzív tornáztatásából áll. Kétéves kortól speciális
terápiát alkalmazunk, amely a gyermek napi életritmusába
beilleszthető. Ezzel érhetjük el, hogy a beiskolázás idejére
nyelvi fejlődése, artikulációja, beszédhangszíne a normálisnak
megfelelő lesz.

Különös gonddal