Csak ingyenes terjesztésre.

Eladni tilos.
 TARTALOM
Fejezet Oldal
Elõszó v
1 Az emberi élet titka 7
2 Az üdvösség bizonyossága, biztonsága és öröme 11
3 Krisztus drága vére 21
4 Az Úr nevének hívása 31
5 Krisztus megtapasztalásának kulcsa – az
emberi szellem 37
Az Úr két szolgájáról 47
 ELÕSZÓ
Ez a könyv öt fejezetbõl áll, melyek megismertetnek ben-
nünket a keresztyén élet kezdeti, alapvetõ elemeivel. Az elsõ feje-
zet megvizsgálja az emberi élet titkát, és megmutatja, hogyan
válhat valaki Krisztusban hívõ emberré. A következõ négy fejezet
bemutatja 1) a Krisztusban elnyert üdvösség bizonyosságát,
biztonságát és örömét; 2) Krisztus minden bûntõl megtisztító
drága vérének kezdeti és folyamatos megtapasztalását; 3) Krisz-
tus megtapasztalásának mindennapi örömét az Õ nevének hívása
által; és 4) Krisztus megtapasztalásának kulcsát – az emberi szel-
lemet.
E fejezetek Witness Lee írásaiból valók, és korábban külön-
álló könyvecskék formájában jelentek meg a könyv fejezet-
címeivel azonos címmel.
A bibliai versek magyar fordításához a Károli Bibliát használ-
tuk, szükség szerint az eredeti angol szöveg alapjául szolgáló
Recovery Version (Living Stream Ministry, Anaheim, 1991) sze-
rint módosítva vagy kiegészítve.
 ELSÕ FEJEZET

AZ EMBERI ÉLET TITKA

Megkérdezted valaha magadtól, hogy miért élsz ezen a földön,

és hogy mi az emberi élet célja? A következõ hat kulcs szolgál en-
nek a titoknak a megfejtésére.

1. Isten terve
Mivel Isten az emberen keresztül akarja kifejezni Magát
(Róm 8,29), az embert a saját képére teremtette (1Móz 1,26). A
kesztyût olyan alakúra szabják, amilyen viselõjének a keze, mert
azzal a céllal készült, hogy magába fogadja a kezet. Ehhez
hasonlóan Isten azért teremtette a saját képére az embert, hogy
Istent magába fogadhassa. Istent befogadva az ember ki tudja
fejezni Istent (2Kor 4,7).

2. Az ember
Tervének végrehajtása cél-
jából Isten egy edénynek te-
remtette az embert (Róm 9,21-
24), amely három részbõl áll:
test, lélek és szellem (1Tessz
5,23). A test a fizikai tarto-
mányhoz tartozó dolgokat tudja
érzékelni és befogadni. A lélek,
a mentális rész, a lelki vagy
pszichikai tartománnyal teremt
kapcsolatot. A szellem, az em-
ber legmélyebb része, magának
Istennek a megérintésére és
8 A KERESZTYÉN ÉLET ALAPELEMEI

befogadására teremtetett (Jn 4,24). Az embert nemcsak azért te-

remtette Isten, hogy gyomra étellel teljen meg, az elméje pedig
tudással, hanem elsõsorban azért, hogy befogadja Istent a
szellemébe (Ef 5,18).

3. Az ember bukása
Ám mielõtt még befogadhatta volna Istent mint életet a
szellemébe, a bûn behatolt az em-
berbe (Róm 5,12). A bûn megölte a
szellemét (Ef 2,1), értelmét fellá-
zította Isten ellen (Kol 1,21), testét
pedig bûnös hústestté deformálta
(1Móz 6,3; Róm 6,12). Ily módon a
bûn az ember mindhárom részét
megrongálta, és elidegenítette õt
Istentõl. Ebben az állapotában az
ember már nem tudta befogadni
Istent.

4. A krisztusi megváltás és az isteni kitöltetés

Isten azonban az ember bukása miatt nem mondott le eredeti

tervének beteljesítésérõl. Tervének megvalósítása érdekében
elõször emberré lett Jézus Krisztusban (Jn 1,1. 14). Majd Krisz-
tus kereszthalált halt az ember megváltásáért (Ef 1,7), hogy el-
vegye az ember bûnét (Jn 1,29) és visszahozza õt Istenhez (Ef
 AZ EMBERI ÉLET TITKA 9

2,13). Végül, feltámadásával, Krisztus megelevenítõ Szellemmé

lett (1Kor 15,45b), hogy kitölthesse mérhetetlenül gazdag életét
az ember szellemébe (Jn 20,22. 3,6).

5. Az ember újjászületése
Mivel Krisztus megelevenítõ Szel-
lemmé lett, az ember most már befo-
gadhatja Isten életét a szellemébe. A
Biblia ezt újjászületésnek nevezi
(1Pt 1,3; Jn 3,3). Ahhoz, hogy az em-
ber befogadhassa ezt az életet, meg
kell térnie Istenhez, és hinnie kell az
Úr Jézus Krisztusban (Csel 20,21;
16,31).

Ha újonnan szeretnél születni, egyszerûen fordulj az Úrhoz

nyitott, õszinte szívvel, és mondd neki ezt:

Úr Jézus, bûnös vagyok. Szükségem van rád. Köszönöm,

hogy meghaltál értem. Tisztíts meg az összes bûnömtõl!
Hiszem, hogy feltámadtál a halálból. Most azonnal befo-
gadlak Téged Szabadítómként és életemként. Költözz be a
lényembe! Tölts be engem az életeddel! Uram, átadom
magam Neked a célod beteljesítésére.

6. Isten teljes megmentõ munkája

Újonnan születése után egy hívõnek be kell merítkeznie (Márk
16,16). Ezzel egy egész életen át tartó folyamat veszi kezdetét,
melynek során Isten a hívõ szel-
lemébõl kiindulva fokozatosan kiter-
jeszti Önmagát a hívõ lelkére, hogy
otthont készítsen Magának a szívében
(Ef 3,17). Ehhez a folyamathoz, ame-
lyet a Biblia átalakulásnak nevez
(Róm 12,2), a hívõ együttmûködésére
is szükség van (Fil 2,12). Ez azt je-
lenti, hogy a hívõ engedi, hogy az Úr
10 A KERESZTYÉN ÉLET ALAPELEMEI

egészen addig folytassa lelkének birtokba vételét, amíg az összes

vágya, gondolata és döntése eggyé nem válik Krisztus vágyával,
gondolatával és döntésével. Végül, az Õ visszajövetelekor, Krisz-
tus a hívõ testét is átitatja az Õ életével. Ezt megdicsõülésnek ne-
vezi a Szentírás (Fil 3,21). Ily módon a minden részében üres és
megsérült ember teljesen betöltekezik és átitatódik Isten életével.
Ez a teljes üdvösség, ez jelenti Isten teljes megmentõ munkáját.
Így teljesítheti be az ember Isten tervét, így válhat az Õ valóságos
kifejezésévé.
Ahhoz, hogy Isten életének befogadása után az új hívõ
növekedjen és éretté váljon ebben az életben, keresztyén össze-
jövetelekre kell járnia, hogy a krisztusi Test többi tagjával folyta-
tott közösség útján a lehetõ legnagyobb mértékben élvezhesse az
Õ jelenlétének gazdagságát.
 MÁSODIK FEJEZET

AZ ÜDVÖSSÉG BIZONYOSSÁGA,
BIZTONSÁGA ÉS ÖRÖME
ÜDVÖSSÉGÜNK BIZONYOSSÁGA
Ha valaki csak nemrég fogadta be Krisztust, bizonyosan
elõfordul, hogy kételkedni kezd tapasztalatának valóságában, és
elbizonytalanodik, vajon valóban üdvözült-e? A megmentés
szilárd alapjának ismerete és annak valódi bizonyossága nélkül
igen nehéz egy új hívõnek növekednie, és a keresztyén élet
mélyebb valóságát megtapasztalnia. A Biblia alapján azonban
abszolút biztosan, minden fenntartás nélkül tudhatjuk, hogy
megmentett emberek vagyunk. Hogyan lehetséges ez? Olvassuk
el az 1János 5,13-at:
„Ezeket írtam néktek, akik hisztek az Isten Fiának nevében,
hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van.”
Nem azt olvassuk, hogy „gondoljátok”, vagy „reméljétek”, ha-
nem azt, hogy „tudjátok meg”. Nem kell addig várnunk a
válaszra, amíg meghalunk; már ma is élvezhetjük megmenté-
sünk bizonyosságát.
Honnan tudhatjuk bizonyosan, hogy elnyertük üdvössé-
günket? Háromféle forrásból:

Isten beszéde
Az elsõ bizonyíték Isten Igéje. Amíg az emberi szó sokszor
megbízhatatlan, Isten Igéje mindig megbízható, és szilárdan
megáll. Lehetetlen, hogy Isten hazudjon (Zsid 6,18; 4Móz 23,19).
Amit Isten egyszer kimondott, az örökké megmarad (Zsolt 119,89).
Amit Isten kijelentett, az nem lehet találgatás kérdése. Az Õ
Igéje soha nem bizonytalan vagy megfoghatatlan – írott for-
mában rendelkezésünkre áll a Biblia lapjain.
12 A KERESZTYÉN ÉLET ALAPELEMEI

A Biblia Isten Igéje, minden szava Istentõl ihletett (2Tim

3,16). Bátran elfogadhatjuk tehát az Igét, hihetünk és bízhatunk
benne.
Mit mond tehát Isten az üdvösségrõl? Azt mondja, hogy az
üdvösség útja egy személy, Jézus Krisztus (Jn 3,16; 14,6; Csel
10,43; 16,31). Azt mondja továbbá, hogy aki szívében hiszi, hogy
Jézus Krisztus feltámadt a halálból, és a szájával Urának vallja
Õt, az üdvözül. Isten azt is mondja, hogy aki segítségül hívja az
Úr nevét, az megtartatik (Róm 10,9-13).
Megtettük-e már mindezt? Hittünk-e Krisztusban, és megval-
lottuk-e nyíltan, hogy Õ a mi Urunk? Segítségül hívtuk-e a nevét?
Ha igen, akkor kétségtelenül üdvözültünk, és megmentett embe-
rek vagyunk. Ezt ugyanis Isten mondja, és ez végérvényesen
eldönti a kérdést.

A Szent Szellem bizonysága

Üdvösségünket nemcsak a Biblia rajtunk kívül álló igéi
támasztják alá, hanem a Szellem bensõleg is megerõsíti. Az
1János 5,10 ezt mondja: „Aki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele
van önmagában."
Elõfordul, hogy Krisztus befogadása után nem érezzük, hogy
megmentett emberek vagyunk. Ám ha lényünk mélyére tekintünk
és a szellemünkhöz fordulunk, egy bensõ bizonyságot, egy meg-
nyugtató bizonyosságot fogunk érzékelni istengyermeki mivol-
tunkról. „A Szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt,
hogy Isten gyermekei vagyunk” (Róm 8,16) . Ha kételkedsz a Szel-
lem belsõ bizonyságában, végezd el ezt az egyszerû ellenõrzõ
kísérletet: jelentsd ki bátran ezt: „Nem vagyok Isten gyermeke!”
Úgy fogod találni, hogy még suttogva is igen nehezedre esik kimon-
dani ezt a hazugságot. Vajon miért? Mert a benned lévõ Szellem
ennek ellenkezõjérõl tesz bizonyságot: „De igen, Isten gyermeke
vagy!”

A testvérek iránt érzett szeretet

Harmadszor, üdvösségünk bizonyossága azon a tényen alap-
szik, hogy szeretjük keresztyén testvéreinket. Az 1János 3,14-ben
ezt olvassuk: „Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe,
 AZ ÜDVÖSSÉG BIZONYOSSÁGA, BIZTONSÁGA ÉS ÖRÖME 13

mert szeretjük a mi atyánkfiait.” Egy üdvözült ember kétség-

telenül szereti azokat, akik szintén megmentést nyertek. Szeretne
közösséget folytatni velük, szeretné velük együtt élvezni Krisztus
gazdagságát. Ez egy spontán megnyilvánuló, automatikus ered-
ménye az üdvösségnek, az egyik legvilágosabb jele annak. Ez a
szeretet sokkal több, mint a mai kor önzõ „szeretete”. Ez a szeretet
nem részrehajló – nemcsak a hozzá hasonló, hanem a tõle külön-
bözõ embereket is szereti. Ez az a valódi egység és harmónia,
amire az egész világ vágyakozik. És mégis, ez a csoda abban a pil-
lanatban a miénk, amikor befogadjuk Krisztust! „Mily jó és mily
gyönyörûséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak!” (Zsolt
133,1). Ilyen a megszabadult ember bizonysága.
E három bizonyságnak – Isten Igéjének, a Szellem bensõ
tanúságának és a testvérek iránti szeretetnek – köszönhetõen
tudhatjuk, hogy valóban üdvözültünk.

AZ ÜDVÖSSÉG BIZTONSÁGA
Miután egy keresztény meggyõzõdött üdvösségének tényle-
gességérõl, még mindig feltehet ilyen kérdéseket: „Azt tudom,
hogy üdvözültem, és ma megmentett embernek tekinthetem ma-
gam, de mi lesz holnap? Elmondhatom-e ugyanezt holnap is?
Lehetséges, hogy elveszítem az üdvösségemet?” Az így gondol-
kodó ember számára már nem a szabadítás bizonyossága, hanem
annak biztonsága a kérdés.
Akinek milliói vannak egy bankban, az bizonyos benne, hogy
ez a vagyon az övé. De ha a bank nem hajlandó megfelelõen
lezárni a páncélszekrényeit, gazdag barátunknak komoly gond-
jai lesznek vagyona biztonságát illetõen. Azt tudja, hogy ma még
gazdag, de azt nem tudja, mit hoz a holnap.
Vajon ilyen lenne a mi üdvösségünk is? Valami olyasmi, ami
ma megvan, de amit bármelyik pillanatban elveszíthetünk? E
kérdésre határozott „nem”-mel felelhetünk. „Tudom, hogy vala-
mit Isten cselekszik, az lesz örökké” (Préd 3,14).
Üdvösségünk egyik legcsodálatosabb tulajdonsága, hogy visz-
szafordíthatatlan, azaz nem lehet érvénytelenné tenni. Ha egy-
szer már üdvözültünk, akkor ez örökre szól, mert üdvösségünk
magának Istennek a természetére és személyére alapszik.
14 A KERESZTYÉN ÉLET ALAPELEMEI

Isten kezdeményezte
Isten ezt mondta a tanítványainak: „Nem ti választottatok
engem, hanem én választottalak titeket” (Jn 15,16). Más szóval
az üdvösség Isten ötlete volt, nem a miénk. Isten még az
örökkévaló múltban kiválasztott és elõre elrendelt (kijelölt)
bennünket (Ef 1,4-5). Továbbá Õ volt az is, aki elhívott minket
(Róm 8,29-30). Mivel Isten tervezte el az üdvösségünket, meg is
akar tartani bennünket megmentett állapotunkban. Lehetséges
lenne, hogy Isten kiválaszt, kijelöl és elhív bennünket az
üdvösségre, majd magunkra hagy minket? Ez lehetetlen – Isten
örökre szabadítja meg az övéit.

Isten szeretete és kegyelme örök

Ezenkívül Isten szeretete és kegyelme irántunk nem feltételes
vagy ideiglenes. Nem a saját szeretetünk mentett meg minket, ha-
nem az Õ szeretete (1Jn 4,10). Isten örökkévaló szeretettel szereti
az Õ népét (Jer 31,3) – még „örök idõknek elõtte” kegyelemben
részesített bennünket (2Tim 1,9). Továbbá Krisztus „mindvégig”
szereti az övéit (Jn 13,1). Nincs az a bûn, az a kudarc vagy
gyengeség, amely elválaszthat bennünket Isten szeretetétõl,
amely Krisztus Jézusban adatott nekünk (Róm 8,35-39).

Isten igazságos
De üdvösségünk nemcsak Isten szeretetére és kegyelmére,
hanem még inkább Isten igazságosságára épül. A mi Istenünk
igazságos – trónjának alapja igazságosság és jogosság (Zsolt
89,15). Ha Isten igazságtalan lenne, nem lenne alapja az
uralkodásra. Ezért ha üdvösségünk bármilyen módon Isten
igazságosságához kapcsolódik, valóban erõs alapokon nyugszik.
Tegyük fel, hogy valaki áthajt egy piros lámpánál, és
megbüntetik 25 dollárra. A 25 dollár igazságos büntetés, és az
ország törvényei meg is követelik kifizetését. Ha ezek után egy
bíró szemet huny e törvénysértés felett, és elengedi az illetõt, ak-
kor az a bíró igazságtalan. Ez már nem szeretet kérdése – a bírót
törvény kötelezi rá, hogy behajtsa a büntetést.
E példához hasonlóan üdvösségünk elõtt Istennek egy jogi
 AZ ÜDVÖSSÉG BIZONYOSSÁGA, BIZTONSÁGA ÉS ÖRÖME 15

problémát kellett megoldania. Vétkeinkkel megsértettük Isten

törvényét, és ezzel kiérdemeltük a törvény igazságos ítéletét. Is-
ten törvénye értelmében aki megszegi a törvényt, annak meg kell
halnia (Róm 6,23; Ezék 18,4). Szóba sem jöhet az, hogy Isten, mi-
vel szeret bennünket, szemet huny bûneink felett, és eltekint a
törvényes ítélettõl. Ha ezt megtenné, megrendülne a trónja; az Õ
saját törvénye kötelezi Õt a bûn megítélésére. Mit tehet Isten ezek
után?
Mivel Isten elhatározta, hogy megszabadít bennünket, de mi
nem tudtuk kifizetni a bûn adósságát, az irgalmas Isten elha-
tározta, hogy Õ maga fizet helyettünk. Kétezer évvel ezelõtt Jézus
Krisztus, a testet öltött Isten eljött, hogy bûneink adósságának
kifizetésére meghaljon a kereszten. Neki magának nem lévén
bûne, egyedül Õ volt alkalmas erre a helyettesítõ halálra. Halálát
Isten a mi halálunknak tekintette és elfogadta, majd feltámasz-
totta Õt a halálból. Most – amikor hiszünk Krisztusban – Isten
szemében az Õ halála a mi halálunkat jelenti. Ezzel a bûn
adóssága igazságosan rendezõdött, mi pedig megszabadultunk.
Ezek után visszaveheti-e Isten az üdvösségünket, amiért
Krisztus kifizette az árat? Távol legyen! Mivel az adósság ki lett
fizetve, Isten igazságtalanná válna, ha újra követelné. Ugyanaz az
igazságosság, amelynek alapján korábban el kellett ítélni bennün-
ket, most a megigazításunkat, vagyis igaznak való elismerésünket
követeli. Milyen rendíthetetlen biztonsága ez üdvösségünknek!
Még egy világi bíró sem követelheti meg ugyanannak a bírságnak
a kétszeri kifizetését, hogyan követelhetné ezt akkor Isten, min-
den jogosság és igazságosság forrása? Ahogy Watchman Nee írja
egyik énekünkben:

Õ bûnbocsánatot szerzett,
És igazsága felmentett
Minden ítélettõl.
Kétszeresen nem büntethet:
A Fiát is, majd engemet –
Nem ilyen Isten Õ!
16 A KERESZTYÉN ÉLET ALAPELEMEI

Ezért mondja a Biblia, hogy Isten szabadító munkája az Õ

igazságosságát mutatja és bizonyítja (Róm 1,16-17; 3,25-26).

Isten gyermekeivé lettünk

Amikor üdvösséget nyertünk, nemcsak valamit kaptunk, ha-
nem valamivé váltunk. Isten gyermekeivé lettünk, akik az Õ örök
életétõl újonnan születtek (Jn 1,12-13). Egy emberi apa bármilyen
ajándékot visszavehet a gyermekétõl, kivéve a neki adott életet.
Akármilyen rosszul viselkedik is a gyerek, akkor is az apja gyer-
meke marad. Ugyanez érvényes Isten gyermekeire is. Annak
ellenére, hogy sok gyenge pontunk van és fegyelmezésre szoru-
lunk, a bûneink és a gyengeségeink nem változtathatják meg a
tényt, hogy az Õ gyermekei vagyunk. A második születésünkkor
kapott életünk örök, elpusztíthatatlan, isteni élet, amely sohasem
érhet véget. Ha egyszer újonnan születünk, ezt sohasem lehet
semmissé tenni.

Isten erõs
Üdvösségünk következõ garanciája Isten ereje. Isten nem en-
gedi meg, hogy bárki vagy bármi elragadjon minket Tõle. Jézus
ezt mondta: „És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem
vesznek, és senki ki nem ragadja õket az én kezembõl. Az én
Atyám….nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azo-
kat az én Atyámnak kezébõl.” (Jn 10,28-29). Az Atya keze és az
Úr Jézus kezei erõsen tartanak bennünket. Még ha meg is
próbálnánk elfutni az Atya elõl, ez lehetetlen lenne. Isten nem-
csak a Sátán erejét múlja felül, hanem nálunk is erõsebb.

Isten sohasem változik

Ha lehetséges lenne elveszíteni üdvösségünket, a legtöbben
már rég elvesztettük volna. Mi, emberek, folyton változunk: ma
forrók vagyunk, holnap hidegek. De üdvösségünk nem a mi téves
érzéseinken alapszik, hanem Istenben gyökerezik, akinek szere-
tete és hûsége irántunk változhatatlan (Mal 3,6). A Jakab
1,17-ben ez áll: „… a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs
változás, vagy változásnak árnyéka.” A Jeremiás Siralmaiban
 AZ ÜDVÖSSÉG BIZONYOSSÁGA, BIZTONSÁGA ÉS ÖRÖME 17

ezt olvassuk: „…nem fogyatkozik el az Õ irgalmassága! Minden

reggel meg-megújul; nagy a te hûséged” (3,22-23).
Ha Isten szeretete elég volt ahhoz, hogy megmentsen minket,
akkor az üdvösségünk megtartásához is elegendõnek kell lennie.
Nagy az Õ hûsége!

Krisztus megígérte
Végül Krisztus maga ígérte meg, hogy megõriz, megtart, és
sohasem hagy el bennünket. Az emberek ugyan nem mindig
szavahihetõek, Krisztus azonban sohasem szegheti meg az
ígéretét. Õ ezt ígérte nekünk: „aki hozzám jõ, semmiképpen ki
nem vetem” (Jn 6,37); „Nem hagylak el, sem el nem távozom
tõled” (Zsid 13,5). Az Úr itt nem szab semmilyen feltételt. A
„semmiképpen” azt jelenti, hogy nem létezik olyan körülmény,
amely miatt az Úr kivetne vagy elhagyna bennünket.
Milyen biztos lábakon áll az üdvösségünk! Isten kiválasztása,
eleve elrendelése, elhívása, szeretete, kegyelme, igazságossága,
élete, ereje, változhatatlan hûsége és ígéretei együtt alkotják
üdvösségünk szilárd alapját, garanciáját és biztonságát. Pállal
együtt kijelenthetjük: „…tudom, kinek hittem, és bizonyos va-
gyok benne, hogy Õ az én nála letett kincsemet meg tudja õrizni
ama napra” (2Tim 1,12).

AZ ÜDVÖSSÉG ÖRÖME
Eddig áttekintettük üdvösségünk bizonyosságát, aminek alap-
ján tudjuk, hogy üdvözültünk, és megvizsgáltuk üdvösségünk
biztonságát, ami garantálja, hogy ezt a szabadítást sohasem
veszíthetjük el. De elég-e ez? Sajnos sok keresztyén megelégszik
ezzel is – birtokukban van üdvösségük, de ez igen kevés örömöt
vagy élvezetet jelent számunkra.
Visszatérve milliomos barátunk példájához, õ biztos benne,
hogy gazdag, és vagyonát biztonságban is érezheti, amennyiben
a bank ezt garantálja. De ha sohasem költ el egy fillért sem, és
megelégszik azzal, hogy egy koldus színvonalán éljen, akkor
aligha mondhatjuk, hogy ez az ember élvezi a gazdagságát.
Objektív szempontból gazdag, de gyakorlati, tapasztalati szem-
pontból nincstelen.
18 A KERESZTYÉN ÉLET ALAPELEMEI

Sok mai keresztyén is hasonló állapotban él. Elnyerték

üdvösségüket, de a mindennapi életükben igen kevéssé tapasztal-
ják meg Krisztus kikutathatatlan, „végére mehetetlen” gazdag-
ságát (Ef 3,8). De Isten szándéka nemcsak az, hogy befogadjuk
Krisztust, hanem azt is szeretné, ha örvendeznénk Krisztusban,
sõt „mindvégig”, a lehetõ legnagyobb mértékben élveznénk az Õ
gazdagságát (Jn 10,10; Fil 4,4). Egy hívõ normális állapota az,
hogy „kibeszélhetetlen és dicsõült örömmel örvendezik” (1Pt 1,8).
Mindannyiunknak be kell azonban ismernünk, hogy idõnként,
nem is kevésszer, nem a túláradó öröm jellemzi az életünket. Azt
jelentené ez, hogy elveszítettük az üdvösségünket? Távol legyen!
Üdvösségünk Istenre épül, nem ránk. De amíg igaz az, hogy
üdvösségünket nem veszíthetjük el, az is igaz, hogy annak örömét
nagyon is elveszíthetjük.

Az öröm elvesztése
Vajon mi az oka, hogy idõnként elveszítjük az örömünket? Az
elsõ ilyen dolog a bûn. Az öröm feltétele az Istennel való folyama-
tos közösség, de a vétkek elválasztanak minket Istentõl, és
kénytelen elfordítani tõlünk az arcát (Ésa 59,1-2).
A második ok a Szent Szellem megszomorítása (Ef 4,30). Ami-
kor megmentést nyertünk, Isten templomává lettünk, és az Õ
Szelleme lényünkbe költözött (1Kor 6,17. 19; Róm 8,9. 11. 16). Ez
a bennünk lakozó Szellem nem egy „erõ” vagy egy „dolog”, hanem
egy élõ személy, maga Jézus Krisztus (1Kor 15,45; 2Kor 3,17;
13,5). Mint minden élõ személynek, neki is vannak érzései és
érzelmei. Ezért amikor az Õ személyét sértõ dolgokat beszélünk
vagy teszünk, megszomorítjuk Õt. Amikor a Szent Szellem
szomorú, a mi szellemünk, amely Hozzá csatlakozik (1Kor 6,17),
szintén szomorú, és elveszítjük az örömünket.

Az öröm megtartása
Üdvösségünk olyan, mint egy mozdíthatatlan szikla, de az
üdvösségünk öröme inkább egy gyenge virághoz hasonlít, amit
már egy lágy szellõ is meg tud ingatni. Ezért ápolnunk és
táplálnunk kell ezt a virágot. Mit tehetünk tehát, hogy fenntart-
suk örömünket?
 AZ ÜDVÖSSÉG BIZONYOSSÁGA, BIZTONSÁGA ÉS ÖRÖME 19

Mindenekelõtt meg kell vallanunk a bûneinket (1Jn 1,7. 9). Ha

megvalljuk az Úrnak vétkeinket, az Õ vére megtisztít bennünket,
és helyreállhat megszakadt közösségünk az Úrral. Amikor Dávid
vétkezett, így imádkozott: „Add vissza nékem a te szabadí-
tásodnak örömét” (Zsolt 51,14). Nem kell várnunk egy percet sem.
Krisztus drága vére minden bûntõl megtisztít minket.
Másodszor, Isten Igéjét ételként, táplálékként kell magunkhoz
venni. Jeremiás ezt mondta: „Ha szavaidat hallattad, én élveztem
[angol: megettem] azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és
szívemnek vígasságára” (Jer 15,16). Gyakran tapasztaljuk, hogy
miután Isten Igéjét olvassuk–imádkozzuk, ugrál a szívünk az
örömtõl. Egyetlen éhes ember sem boldog. Ehhez hasonlóan
nekünk sem szabad éhes keresztyénként tengetni az életünket.
Állandóan Isten Igéjén kell élnünk és „lakmároznunk” (Mt 4,4).
Harmadszor, imádkoznunk kell. Gyakran, miután megnyitjuk
szívünket az Úr elõtt és mondunk Neki valamit, lelkünk mélyérõl
feltör az öröm, és felfrissülünk. Az Ésaiás 56,7-ben az áll, hogy Õ
megvidámítja az övéit imádságának házában. A valódi ima nem
jól ismert vallásos szavak és kifejezések felmondása Istennek, ha-
nem a szívünk és szellemünk õszinte kiöntése az Úr elõtt. Jézus
ezt mondta: „Kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes
legyen” (Jn 16,24). A valódi ima felszabadít bennünket és örömöt
szerez nekünk.
Végül folytassunk közösséget a testvérekkel! Egy keresztyén
számára nagy öröm együtt lenni olyanokkal, akik szeretik Krisz-
tust és élvezik gazdagságát. Szinte lehetetlen szavakkal kife-
jezni azt az édes örömöt, amikor másokkal együtt dicsérjük és
magasztaljuk Õt! Az 1János 1,3-4-ben ezt olvassuk: „… hogy
néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk
az Atyával és az Õ Fiával, a Jézus Krisztussal. És ezeket azért
írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen.” A valódi közösség
nem kötelesség, hanem öröm, mégpedig a lehetõ legnagyobb
öröm a világon.
Rendelkezésünkre áll tehát szabadulásunk bizonyossága,
biztonsága és öröme. Dicsérjük Õt ezért a teljes üdvösségért!
 HARMADIK FEJEZET

KRISZTUS DRÁGA VÉRE

Fizikai életünk fenntartásához feltétlenül szükséges néhány

alapvetõ dolog: ilyen például a víz, a levegõ, az élelem, a ruházat
és a hajlék. Ezenkívül a szervezetünk bizonyos mennyiségû
fehérjét, vitamint és ásványi anyagot is igényel. Ezek nélkül fi-
zikai életünk véget érne, vagy legalábbis igen nagy kárt szen-
vedne.
Ugyanez a helyzet a szellemi életünkkel is. Testi életünkhöz
hasonlóan a szellemi életünknek is szüksége van néhány
alapvetõ fontosságú elemre. Ezek igen lényegesek. Nélkülük
igen nehéz lenne keresztyén életünk fenntartása ebben a Krisz-
tus nélküli világban. Ezen alapvetõ elemek egyike Krisztus vére.
Vajon miért van szükségünk Krisztus vérére? Azért, mert
mint minden elbukott embernek, három alapvetõ problémánk
van. Bár keresztyének vagyunk, együtt kell élnünk elbukott em-
beri életünkkel. Ezért napról napra szembe találjuk magunkat
ezzel a három problémával.
E három probléma három személyhez kapcsolódik: Istenhez,
saját magunkhoz és a Sátánhoz. Istentõl gyakran eltávolodunk;
önmagunkban, a lelkiismeretünkben gyakran bûntudatot érzünk;
a Sátán pedig állandóan vádol bennünket. E három – eltávolodás
Istentõl, a bûntudat és a Sátán vádjai jelentik keresztyén életünk
fõ problémáit. Hogyan lehet legyõzni ezeket? Egyedül Krisztus
vére által.

ELTÁVOLODÁS ISTENTÕL

Amikor Ádám bûnbe esett az Éden kertjében, azonnal elrej-

tette magát Isten elõl. A bûneset elõtt Ádám állandóan élvezte
22 A KERESZTYÉN ÉLET ALAPELEMEI

Isten közelségét, állandóan az Õ jelenlétében élt. Ám miután

vétkezett, elrejtõzködött. A bûn mindig elválaszt bennünket
Istentõl.
Ez a keresztyénekre is érvényes. Akár a legkisebb bûn
elkövetése után úgy érezzük, hogy hatalmas szakadék választ el
bennünket Istentõl. Mivel Isten igazságos, nem tûrheti a bûnt.
Ezért mondja a próféta: „Ímé, nem oly rövid az Úr keze, hogy
meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az Õ füle, hogy meg nem
hallgathatna. Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket
Istenetektõl, és bûneitek fedezték el orcáját ti elõttetek, hogy
meg nem hallgatott” (Ézs 59,1-2).
Miután Ádám vétkezett, Isten nem ezt kérdezte: Ádám, mit
tettél?”, hanem ezt: „Ádám, hol vagy?” Más szóval Istent nem az
érdekli annyira, hogy milyen bûnt követtünk el, hanem inkább
az a tény aggasztja, hogy bûneink elválasztanak Tõle. Isten sze-
ret bennünket, de gyûlöli a bûneinket. Ahol jelen van a bûn, on-
nan Istennek távoznia kell.
Az egész világegyetemben csak egyetlen egy olyan dolog van,
amely képes eltörölni a bûnöket – Krisztus drága vére. Minden
más hiábavaló, legyen az ima, könny, esedezés, vallási szertartás,
vezeklés, megjavulási ígéret, bûntudat vagy várakozás az idõ
múlására. Semmi más, egyedül Krisztus drága vére képes eltá-
volítani a bûnöket. Ezért olvassuk a Zsidók 9,22-ben: „… vérontás
nélkül nincsen bûnbocsánat.”
Jól látható ennek példája Mózes második könyvében. Két-
ségtelen, hogy Izráel gyermekei közül sokan épp olyan gonoszok
és bûnösök voltak, mint az egyiptomiak. Mégis, amikor Isten
elküldte angyalát az elsõszülöttek lemészárlására Egyiptom
földjén, nem ezt mondta: „Ha meglátom jó viselkedésteket, elme-
gyek mellettetek.” Isten nem kívánta azt sem, hogy Izráel gyer-
mekei könyörögjenek, vezekeljenek, vagy megígérjék, hogy
ezután jobban fogják viselni magukat. Nem, Isten azt paran-
csolta nekik, hogy öljék meg a Páskabárányt, és hintsék a vérét a
két ajtófélre és a szemöldökfára. Majd ezt mondta: „… s
meglátom a vért, és elmegyek mellettetek” (2Móz 12,13). Istent
nem érdekelte, miféle emberek vannak a házban; amikor
meglátta a vért, elment mellettük.
 KRISZTUS DRÁGA VÉRE 23

A Páskabárány Krisztus elõképe. Amikor Keresztelõ János

elõször pillantotta meg az Urat, ezt mondta: „Ímé az Istennek
ama Báránya, aki elveszi a világ bûneit!” (Jn 1,29). Jézus az Is-
ten Báránya. Drága vére minden bûnünket elvette.
Mit tegyünk tehát, amikor vétkezünk, és eltávolodunk
Istentõl? Egyszerûen valljuk meg bûnünket Istennek, és higy-
gyük, hogy Jézus vére eltörölte azt. Az 1János 1,9-ben ez áll: „Ha
megvalljuk bûneinket, hû és igaz, hogy megbocsássa bûneinket
és megtisztítson minket minden hamisságtól.” Amint megvalljuk
bûneinket, eltûnik a bennünket Istentõl elválasztó távolság.
Ilyenkor ne törõdjünk azzal, hogy mit érzünk vagy mit nem
érzünk. Krisztus vére elsõsorban Isten megelégítésére szolgál,
nem a miénkre. Ne feledjük, Isten ezt mondta: „… s meglátom a
vért …”. Azaz Õ látja meg, s nem nekünk kell meglátnunk a vért.
A Páska éjszakáján Izráel gyermekei a házon belül tartózkodtak,
a bárány vére pedig a házon kívül volt. Bent a házban senki sem
láthatta a vért, mégis békességük volt, mert tudták, hogy Istent
megengeszteli a vér.
Egyszer egy évben, az engesztelés napján a fõpap bement a
Szentek Szentjébe, hogy a vért a frigyláda fedelére hintse
engesztelõ áldozatul (3Móz 16,11-17). Ezt senki sem láthatta. Ez
az elõképe annak, amikor feltámadása után Krisztus a saját tulaj-
don vére által ment be a szentélybe, hogy engesztelést szerezzen a
bûneinkért (Zsid 9,12). Ezt a vért sem láthatja senki, mégis ott
van, hogy beszéljen értünk (Zsid 12,24), és megelégítse Istent
helyettünk. Jóllehet nem látjuk a vért, nyugodtan hihetünk a
hatékonyságában. Ez a vér megoldja az Istennel kapcsolatos
problémánkat.
Ha Isten elegendõnek tekinti Krisztus vérét ahhoz, hogy
eltávolítsa a bûneinket, nekünk ez miért nem elég? Még jólesõ
érzésekre is szükségünk van? Magasabb követelményeket aka-
runk felállítani, mint Isten? Nem, erre semmi szükség; egysze-
rûen mondjuk ezt: „Istenem, köszönöm Neked, hogy Krisztus vére
minden bûnömet elmosta. Ha Te elégedett vagy ezzel a vérrel, én
is elégedett vagyok.”
24 A KERESZTYÉN ÉLET ALAPELEMEI

BÛNTUDAT A LELKIISMERETBEN
Az ember második fõ problémája saját maga. Belül, a
lelkiismeretében erõsen nyomasztja a bûntudat érzése. Milyen
sok fiatalnak terhelik bûnök a lelkiismeretét! Ez valóban nagy
problémát jelent a legtöbb embernek.
A bûn egyfelõl sérti Istent, másfelõl beszennyezi az embert. Mi
a bûntudat? A bûntudat a vétkek nyoma a lelkiismeretünkben. Fi-
atal korunkban még csak kevéssé szennyezik be a bûnök a
lelkiismeretünket, de ahogy idõsebbek leszünk, ezek a foltok
állandóan növekszenek. Akár egy soha meg nem tisztított ablak, a
lelkiismeret egyre sötétebb lesz, míg végül alig enged át valamen-
nyi fényt.
Nincs az a mosópor, az a vegyszer vagy oldószer, amely képes
lenne kimosni a lelkiismeretünkbõl a bûnt. Még egy atombomba
sem tudná eltávolítani a bûn foltját – a lelkiismeretünknek va-
lami ennél is erõsebb „mosószerre” van szüksége: Krisztus drága
vérére.
A Zsidók 9,14 ezt mondja: „Mennyivel inkább Krisztusnak a
vére …megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektõl,
hogy szolgáljatok az élõ Istennek.” Krisztus vére elég hatékony
ahhoz, hogy megtisztítsa a lelkiismeretünket a bûn összes
foltjától.
Hogyan tisztítja meg Krisztus vére a lelkiismeretünket?
Tegyük fel, hogy bírságoló cédulát találunk a járdán parkoló
autónkon. Azonnal három problémánk keletkezik. Elõször is meg-
sértettük a törvényt; másodszor tartozunk a rendõrségnek; harmad-
szor van egy cédula a zsebünkben, amely állandóan emlékeztet
minket erre a tartozásra. Tételezzük fel továbbá, hogy annyira
szegények vagyunk, hogy nem tudunk fizetni. Nem dobhatjuk el a
cédulát, mert a rendõrségen megvan a másolat, és elõvesznek, ha
nem fizetünk. Komoly problémával állunk szemben.
Ez az eset jól ábrázolja azt a helyzetet, amikor valaki bûnt
követ el. Elõször is megsértettük Isten törvényét, vagyis olyas-
mit tettünk, ami sérti Istent. Másodszor, Isten törvénye szerint
tartozásunk keletkezett. A Róma 6,23 szerint a bûn zsoldja a
halál. Ez igen kemény büntetés, nem tudjuk kifizetni. Harmad-
szor, megjelenik a bûntudat a lelkiismeretünkben, amely, akár a
 KRISZTUS DRÁGA VÉRE 25

zsebünkben lévõ cédula, állandóan emlékeztet minket az elkö-

vetett kihágásra.
De mindjárt itt van a jó hír is! Amikor Jézus Krisztus meg-
halt a kereszten, halála maradéktalanul kielégítette Isten összes
követelményét velünk szemben. A bûn tartozása ezzel ki lett fi-
zetve. Dicsérjük az Urat! Jézus Krisztus kereszthalála az összes
tartozásunkat elrendezte!
Az elsõ két probléma ezzel megoldódott: Istent nem sértjük
többé, és a tartozás is ki lett fizetve. De mi a helyzet a lelkiis-
meretünkkel? A bûn foltja, akár a közlekedési rendõr cédulája,
megmarad mint vétkünk feljegyzése a lelkiismeretünkben.
Ezen a ponton van szükségünk Krisztus vérére, hogy meg-
tisztítsa a lelkiismeretünket. Mivel Õ kifizette a bûn teljes
adósságát, vére most eltörölheti ennek az adósságnak a nyomát
is. Éppen úgy, ahogyan a közlekedési kihágás büntetésének
kifizetése után nyugodtan összetéphetjük és eldobhatjuk a róla
szóló cédulát, a lelkiismeretünk bûntudatát is „kidobhatjuk”.
Igazán nem nehéz ezt megtapasztalni. Bármikor, ha vétkezünk
és bûntudatot érzünk, egyszerûen tárjuk fel szívünket Isten elõtt,
és imádkozzunk valahogy így: „Istenem, bocsásd meg, amit az
elõbb tettem. Köszönöm Uram, hogy a kereszten meghaltál értem,
és kifizetted annak a bûnnek az adósságát is, amit éppen most
elkövettem. Uram, hiszem, hogy ezt a vétkemet is megbocsátottad.
Ezért most drága véredre van szükségem, hogy megtisztítsa a lel-
kiismeretemet ennek a bûnnek a foltjától.” Emlékezzünk az
1János 1,9-re: „Hogyha megvalljuk bûneinket, hû és igaz, hogy
megbocsássa bûneinket, és megtisztítson minket minden hamis-
ságtól.” A 103. zsoltár 12. versében pedig ezt olvassuk: „Amilyen
távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tõlünk a
vétkeinket.” Ki tudja megmondani milyen messze van a napkelet
a napnyugattól? Ha megvalljuk vétkeinket, Isten ilyen végtelen
messzeségbe veti el tõlünk azokat. E vétkek nem kötözhetnek meg
többé bennünket, s megnyugodhat a lelkiismeretünk.
Amikor Isten megbocsátja vétkeinket, nyomban el is felejti
azokat. Ne gondoljuk, hogy miután megbocsátotta vétkeinket,
késõbb valamikor újra emlékeztet majd rájuk. Nem, amikor egy
megbocsátott bûn felmerül, Istennek igen rövid az emlékezete.
26 A KERESZTYÉN ÉLET ALAPELEMEI

Sokszor mi jobban emlékezünk bizonyos dolgokra, mint Isten.

Errõl beszél a Jeremiás 31,34: „... mert megbocsátom az Õ
bûneiket, és vétkeikrõl többé meg nem emlékezem.” Ha Isten
nem emlékszik a bûneinkre, mi is nyugodtan elfelejthetjük õket.
Ne emlékeztessük Istent olyasmire, amit Õ már elfelejtett.
Krisztus kétezer évvel ezelõtt halt meg. Vére már kiontatott, és
a nap minden órájában rendelkezésünkre áll, hogy megtisztítsa a
lelkiismeretünket. Ha vétkezünk, nem kell várakoznunk. A
várakozás nem fokozza a vér erejét; a vér ereje maximálisan
hatékony: akárhol vagyunk, akármikor érzékeljük a bûnt a
lelkiismeretünkben, bátran kérhetjük Krisztus drága vérének
tisztítását. „Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott … Bol-
dog ember az, akinek az Úr bûnt nem tulajdonít” (Zsolt 32,1-2).
Krisztus drága vére megoldja a lelkiismeretünket nyomasztó bûn
problémáját.

A SÁTÁN VÁDJAI
Néha azonban a bûnvallás és a vér alkalmazása után is marad-
nak bennünk rossz érzések. Ez annak a jele lenne, hogy bûnünk
nem nyert bocsánatot? Vagy hogy Krisztus vére nem hatékony?
Vagy hogy még valamire szükségünk lenne? „Távol legyen!”
Honnan jönnek akkor ezek a rossz érzések, miután megval-
lottuk a vétkünket, és kértük a vér tisztítását? Fel kell
ismernünk, hogy ezek forrása Isten ellensége, a Sátán. Hogy ezt
megértsük, látnunk kell, ki is valójában az a Sátán, és miben
mesterkedik.
A Biblia eredeti nyelvén a „sátán” szó vádolót jelent. Ezért ol-
vassuk a Jelenések 12,10-ben: „… mert a mi atyánkfiainak
vádolója … ki vádolja vala õket éjjel és nappal.” A Sátán, Isten
ellensége, szinte szünet nélkül, éjjel-nappal vádolja Isten gyer-
mekeit. Ez a dolga. Természetesen nem Isten bízta meg ezzel,
hanem õ saját maga vette magára ezt a szerepet.
Jól látható mindez Jób történetében. Jób igaz és istenfélõ em-
ber volt (Jób 1,1). Ám mégis azt olvassuk, hogy a Sátán megjelent
Isten elõtt, hogy vádolja õt. Ezt mondta: „Avagy ok nélkül féli-é
Jób az Istent? … keze munkáját megáldottad, marhája igen elsza-
porodott e földön. De bocsásd csak rá a te kezedet, verd meg
 KRISZTUS DRÁGA VÉRE 27

mindazt, ami az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtõl-szembe

téged?” (9-11. versek). Vagyis a Sátán azzal vádolta Jóbot, hogy
csak azért féli az Istent, mert Isten megáldotta. Nem kevesebbet
állított, mint hogy Isten megvesztegette Jóbot, és amint elveszi
gazdagságát, Jób azonnal meg fogja átkozni. Ez a példa világosan
leleplezi a Sátán vádoló természetét a szellemi szférában.
Zakariás könyvében Józsua fõpapot látjuk Isten elõtt állani, a
Sátán pedig a „ jobb keze felõl állt, hogy vádolja õt” (3,1). Józsua
„szennyes ruhába volt öltöztetve” (3. vers). Ez Józsua nyomo-
rúságos, bûnös állapotát jelenti. Milyen gyakran kínál a mi
hasonló állapotunk is alkalmat a Sátán vádaskodására! Ebbõl az
is látható, hogy a Sátán nemcsak Isten ellensége, hanem a mi
ellenségünk is. Bármikor, ha meg akarunk állni Isten elõtt, a
Sátán is jelen van, hogy ezt megakadályozza a vádjaival.
A keresztyéneket semmi sem bénítja meg jobban, mint az
ellenség vádjai. Amint odafigyelünk ezekre a vádakra, nyomban
erõtlenné válunk a szellemünkben. Ilyenkor igen nehéz közös-
séget folytatni másokkal, s még nehezebb imádkozni. Úgy
érezzük, Isten megközelíthetetlen messzeségben van tõlünk.
Ez az ellenség alattomos stratégiája. A Sátán sohasem fog pi-
ros ruhában, vasvillával a kezében megjelenni, hogy megfenye-
gessen bennünket: „Én vagyok az ördög! Most azonnal el foglak
ítélni!” Sokkal okosabb ennél. Õ belülrõl vádol bennünket, sõt el-
hiteti velünk, hogy a vádjai Istentõl valók.
Hogyan különböztethetjük meg a Sátán vádjait Isten meg-
világosító munkájától a lelkiismeretünkben? Néha ez nem
könnyû, de a következõ három módszer segíthet:
Elõször, az isteni világosság táplál, a sátáni vád viszont
kiszárít és elvonja belõlünk az erõt. Amikor Isten hívja fel a
figyelmünket a bûneinkre, ez leleplez és megsebez ugyan
bennünket, ugyanakkor ellátmányt ad, közelebb vezet Istenhez,
és arra ösztönöz, hogy alkalmazzuk Krisztus drága vérét. A
Sátán vádjai ezzel szemben teljesen negatívak. Hatásukra
üresnek és elkeseredettnek érezzük magunkat.
Másodszor, Isten figyelmeztetése mindig konkrét, a Sátán
vádbeszéde viszont a leggyakrabban (nem mindig) általános.
Néha azt szuggerálja, hogy fáradtak vagyunk, vagy rossz napunk
28 A KERESZTYÉN ÉLET ALAPELEMEI

volt. Máskor azt az általános, megfoghatatlan érzést kavarja fel

bennünk fel bennünk, hogy rossz a kapcsolatunk Istennel. De
amikor kutatni kezdjük a lelkiismeretünket, nem találunk benne
semmilyen konkrét bûnt, ami elválaszthatna bennünket Istentõl.
Sokszor depressziós állapotban ébredünk, ridegséget érezve Isten
és mindenki iránt. Ezek az általánosan elítélõ érzések, amelyek
nem valamilyen konkrét bûnbõl erednek, mind a Sátántól valók,
és vissza kell utasítanunk õket. Amikor Isten beszél, Õ mindig
konkrét és pozitív, a Sátán viszont gyakran általános és negatív.
Harmadszor tudnunk kell, hogy amennyiben bármilyen kelle-
metlen érzés marad bennünk azután, hogy megvallottuk a
bûnünket, és kértük a vér tisztítását, az a Sátántól való. Soha sem
lehet szükség arra, hogy újból bûnvallást tegyünk, és újból kérjük
a vért. A Sátán azonban sohasem elégedett. Õ újabb és újabb bûn-
vallásokra akar kényszeríteni minket. A Példabeszédek 27,15-ben
ezt olvassuk: „A sebes záporesõ idején való szüntelen csepegés, és
a morgó asszonyember hasonlók.” A sátán vádjai éppen ilyenek:
mint egy csepegõ csap vagy egy házsártos feleség – nem hagyják
nyugton az embert. De az Isten beszéde nem ilyen. Amikor
bûnvallást teszünk, és a vér tisztítását kérjük, Isten azonnal
megelégszik. Minden további hang a Sátáné.
Ha megvalljuk a vétkünket, kérve a drága vér tisztítását, de
továbbra is nyomaszt bennünket valamilyen belsõ, kellemetlen
érzés, azonnal hagyjuk abba az imát. Ne folytassuk a bûnvallást,
hanem forduljunk a vádak forrásához, és mondjunk neki valami
ilyesmit: „Sátán, én már egyszer megvallottam a bûnömet Isten-
nek. Õ megbocsátott, és Jézus Krisztus vére megtisztított ettõl a
bûntõl. Az a kellemetlen érzés, amit most érzek, nem jöhet
Istentõl; ez csak tõled származhat, Sátán, és én visszautasítom a
vádjaidat! Nézz Krisztus vérére: az választ ad a vádjaidra!”
Próbáljunk meg így szólni a Sátánhoz. Ha ilyen módon használjuk
fel a vért, gyõzedelmeskedhetünk a Sátán felett, és õ kénytelen
lesz ezt tudomásul venni. A Jelenések 12,10-11 ezt mondja:
„…mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, …És õk legyõzték
azt a Bárány véréért és az õ bizonyságtételüknek beszédéért.” A
bizonyságtétel beszéde nem más, mint annak kijelentése, hogy
Jézus Krisztus vére megtisztított minden bûntõl, és ez a vér
 KRISZTUS DRÁGA VÉRE 29

legyõzte a Sátánt. Ha bátran kijelentjük ezt, a Sátán vádjai azon-

nal szertefoszlanak.
A keresztyén élet egyfajta hadviselés. „A ti ellenségetek, az
ördög, mint ordító oroszlán, szerte jár, keresvén, kit elnyeljen”
(1Pt 5,8). A Sátán elleni harchoz megfelelõ fegyverzetre van
szükségünk. Az egyik legfontosabb fegyverünk Krisztus vére.

MINDENNAPI ÉLETÜNK ISTEN JELENLÉTÉBEN

A drága vér erejének köszönhetõen egy keresztyén képes arra,

hogy percrõl percre Isten jelenlétében éljen. Ha bármilyen csekély
bûn megzavarja közösségünket Istennel, azonnal megvallhatjuk
azt, és kérhetjük az Úr gyõzelmes vérét. A közösségünk erre azon-
nal helyreáll. Miért pazarolnánk az idõnket várakozással? Krisz-
tus vére nap mint nap, minden percben rendelkezésünkre áll.
Tisztító ereje sohasem meríthetõ ki. Nemcsak a múlt bûneitõl tud
megtisztítani, hanem minden jelen- és jövõbeli bûntõl is, amit va-
laha elkövethetünk.
Krisztus drága vérének ereje által mindig tiszta lehet a
lelkiismeretünk. Bátran Isten elé állhatunk: „Járuljunk Hozzá
igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek szívük tiszta a go-
nosz lelkiismerettõl.” (Zsid 10,22). Krisztus vérének köszönhetõen
vádmentes lelkiismeretet élvezhetünk. Akár egy frissen mosott
ablak, ragyogóan tiszta és világos lehet a lelkiismeretünk.
Láthatjuk tehát, hogy Krisztus vérének ereje által a Sátán
összes vádja felett gyõzedelmeskedhetünk. Legyenek e vádak
bármilyen erõsek, Krisztus vére erõsebb náluk. Ez a vér minden
vádra megfelel. Ez a vér a mi fegyverünk. Ha ez a fegyver van a
kezünkben, a Sátán sohasem gyõzhet le bennünket, hanem mi
fogjuk legyõzni õt.
Ó, testvéreim, milyen drága Krisztus vére! Általa nap mint
nap Isten közelében élhetünk.
„Ha pedig a világosságban járunk, a mint Õ maga a
világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus
Krisztusnak, az Õ Fiának vére megtisztít minket minden
bûntõl.”
1János 1,7
 NEGYEDIK FEJEZET

AZ ÚR NEVÉNEK HÍVÁSA

Mindenekelõtt meg kell értenünk, mit jelent az Úr nevének

hívása. Néhány keresztyén úgy gondolja, hogy ez nem más, mint
egy rövid ima az Úrhoz. Az igaz, hogy ez is egyfajta ima, mégsem
pusztán imáról van szó. A „hívás”-ra használt héber szó jelentése
„kiszólni”, „hangosan felkiáltani”, a görög megfelelõje pedig azt
jelenti, hogy segítségül hívni, a nevén szólítani valakit. Arról van
szó tehát, hogy segítségül hívunk valakit az illetõ nevének han-
gos szólításával. Az ima lehet hangtalan is, a hívásnak azonban
hallhatónak kell lennie.
Az ótestamentumi próféták segíthetnek nekünk megérteni,
mit jelent az Úr nevének hívása. Jeremiás szerint az Úr hívása
kiáltást és szellemi lélegzést, sóhajtást jelent. „Segítségül hívtam
a te nevedet, oh Uram, a legalsó verembõl. Hallottad az én szómat;
ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elõl.” (Siral 3,55-56).
Ésaiás is ugyanezt mondja: az Úr hívása a mi kiáltásunk Hozzá:
„Ímé, az Isten az én szabadítóm! bízom és nem félek; mert
erõsségem és énekem az Úr, az Úr, és lõn nékem szabadítóm! S
örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejébõl, És így szólotok
ama napon: Adjatok hálát az Úrnak, magasztaljátok (angol ford:
hívjátok) az Õ nevét … Mondjatok éneket az Úrnak … Kiálts és
örvendj, Sionnak lakosa, mert nagy közötted Izráelnek Szentje!”
(Ésa 12,2-6). Hogyan lehet Isten a szabadítónk, erõsségünk és
énekünk? Hogyan meríthetünk örömmel vizet a Szabadító kút-
fejébõl? Ennek módja az Õ nevének hívása, az Õ dicsérete, az
éneklés, a kiáltás és az örvendezés. Ezek mind a 4. versben
szereplõ híváshoz kapcsolódnak!
32 A KERESZTYÉN ÉLET ALAPELEMEI

AZ ÚR NEVÉNEK HÍVÁSA AZ ÓTESTAMENTUMBAN

Az Úr nevének hívása az emberiség harmadik nemzedékének
idején Énóssal, Séth fiiával kezdõdött (1Móz 4,26). Az Úr
nevének szólítása ezután végigvonul a Biblián; sok nevet felso-
rolhatunk, akik segítségül hívták az Õ nevét, például Ábrahám
(1Móz 12,8), Izsák (1Móz 26,25), Mózes (5Móz 4,7), Jób (Jób
12,4), Jábes (1Krón 4,10), Sámson (Bír 16,28), Sámuel (1Sám
12,18), Dávid (2Sám 22,4), Jónás (Jón 1,6), Illés (1Kir 18,24),
Elizeus (2Kir 5,11) és Jeremiás (Siral 3,55). Az ótestamentumi
szentek nemcsak saját maguk kiáltottak az Úrhoz, hanem
prófétáltak is arról, hogy az emberek segítségül fogják hívni az
Úr nevét (Jóel 2,32; Sof 3,9; Zak 13,9). Bár sokan ismerik Jóel
próféciáját a Szent Szellemrõl, nem sokan figyeltek oda arra a
tényre, hogy a kitöltött Szent Szellemet az Úr nevének hívásával
fogadhatjuk be. Jóel egyfelõl arról prófétált, hogy Isten ki fogja
tölteni Szellemét; másrészt azt is megjövendölte, hogy az embe-
rek segítségül fogják hívni az Úr nevét. Ez a prófécia a pünkösd
napján teljesedett be (Csel 2,17a. 21). Az isteni kitöltés mellett a
mi együttmûködésünkre is szükség van: segítségül kell hívnunk
az Úr nevét.

ÚJTESTAMENTUMI PÉLDÁK
A Pünkösd napjától kezdve (Csel 2,21) az újtestamentumi
hívõk is gyakorolták az Úr nevének hívását (Csel 9,14; 22,16;
1Kor 1,2; 2Tim 2,22). Miközben Istvánt halálra kövezték, õ az Úr
nevét hívta segítségül (Csel 7,59). Amikor Pált még Saulusnak
hívták, felhatalmazást kapott a fõpapoktól, hogy mindazokat
megkötözze, akik az Úr nevét segítségül hívják (Csel 9,14). Ezek
a részek mind azt mutatják nekünk, hogy a korai szentek egytõl
egyig gyakorolták Jézus nevének hívását. Ez volt a jele annak,
hogy õk keresztyének. Ha mi is az Úr hívóivá válunk, ez jelezni
fogla keresztyén mivoltunkat.
Pál maga is hangsúlyozza az Úr segítségül hívását a Római
levélben. Ezt írja: „Mert nincs különbség zsidó meg görög között;
mert ugyanaz az Ura mindeneknek, a ki kegyelemben gazdag
mindenekhez, a kik õt segítségül hívják. Mert minden, aki
segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik” (Róm 10,12-13). Pál az
 AZ ÚR NEVÉNEK HÍVÁSA 33

Elsõ korinthusi levélben is beszél az Úr hívásáról, amikor ezt

mondja: „… mindazokkal egybe, a kik a mi Urunk Jézus Krisztus
nevét segítségül hívják …” (1Kor 1,2). Továbbá a Timótheushoz írt
második levelében arra buzdítja Timótheust, hogy a szellemi dol-
gokat kövesse, „azokkal egyetembe, a kik segítségül hívják az
Urat tiszta szívbõl” (2,22). Ezekbõl a igerészekbõl jól látható, hogy
az elsõ századi keresztyének is erõteljesen gyakorolták az Úr
nevének hívását. Milyen sajnálatos, hogy a legtöbb keresztyén
ilyen hosszú ideje elhanyagolja ezt. Hisszük, hogy napjainkban az
Úr helyre szeretné állítani az Õ neve hívásának gyakorlatát, hogy
mi is megízlelhessük az Õ életének gazdagságát.

MIÉRT HÍVJUK SEGÍTSÉGÜL AZ ÚR NEVÉT?

Miért hívjuk segítségül az Úr nevét? Mindenekelõtt azért, hogy
„megtartassunk”, azaz hogy az Úr megmentsen bennünket (Róm
10,13). A csendes ima is segíti az emberek megmentését, de nem
olyan gazdagon, mint az Úr nevének szólítása. A hangos szólítás
gazdagabb és alaposabb szabadulási tapasztalatot eredményez.
Ezért az a legjobb, ha arra bátorítjuk az embereket, hogy tárják fel
szívüket az Úr elõtt, és hívják segítségül a nevét. A 116. zsoltárból
megtudjuk, hogy az Úr nevének segítségül hívása által részesül-
hetünk az Õ szabadításában: „A szabadulásért való poharat fele-
melem, és az Úrnak nevét hívom segítségül” (13. vers). Ez az
egyetlen zsoltár négyszer is említi az Úr nevének hívását (2., 4.,
13., 17. vers). Ahogy korábban láttuk, úgy meríthetünk vizet a
szabadítás kútfejébõl, ha segítségül hívjuk az Úr nevét (Ésa
12,2-4). Sok keresztyén még sohasem szólította meg hangosan az
Urat. Ha valaki még sohasem hívta Õt, ha még sohasem kiáltott
az Úrhoz, akkor kétséges, hogy valaha is gazdagon élvezte volna
az Úr ellátmányát. „Hívjátok az Õ nevét … Kiálts és örvendj …”
(Ésa 12,4. 6). Próbáljunk meg kiáltani az Úr elõtt! Ha még soha-
sem kiáltottad ki magadból, mit jelent neked az Úr, próbáld ki!
Minél többször kiáltod: „Ó Úr Jézus, Te olyan jó vagy hozzám!”,
annál jobban megszabadulsz önmagadtól, és megtelsz az Úrral.
Sok ezer szent szabadult és gazdagodott már meg az Úr nevének
hívása által.
Az Úr szólításának egy további célja az, hogy megszabadítson
34 A KERESZTYÉN ÉLET ALAPELEMEI

minden szükségbõl (Zsolt 18,7; 118,5), nyomorúságból (Zsolt

50,15; 86,7; 81,8), szomorúságból és fájdalomból (Zsolt 116,3-4).
A bajok és betegségek idején gyakran megtörténik, hogy az Úr
hangos hívásának ellenzõi azon kapják magukat, hogy õk maguk
is az Úr nevét kiáltják. Ha semmi gond, semmi probléma sincs az
életünkben, vitathatjuk az Úr hívásának értelmét, de ha elér
minket a baj, önkéntelenül az Úr nevét hívjuk segítségül.
Az Úr hatalmas irgalmasságában szintén úgy részesedhetünk,
ha nevén szólítjuk Õt. Minél többet hívjuk, annál nagyobb
mértékben élvezhetjük az Õ irgalmát (Zsolt 86,5). Egy további
célja az Úr hívásának a Szellem befogadása (Csel 2,17a. 21). A
Szent Szellemmel való betöltekezésnek legjobb és legkönnyebb
módja az Úr Jézus nevének hívása. A Szellem már kitöltetett;
nekünk egyszerûen csak magunkba kell fogadnunk Õt az Úr
nevének hívása által.
Az Ésaiás 55,1 ezt mondja: „Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok,
jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és
egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.” Ho-
gyan „ehetjük” és „ihatjuk” az Urat? A próféta a 6. versben adja
meg a feleletet erre a kérdésre: „Keressétek az Urat, a míg
megtalálható, hívjátok õt segítségül, a míg közel van.” Vagyis a
szellemi víz és a szellemi étel fogyasztásának módja az Úr
keresése és nevének segítségül hívása.
A Róma 10,12-ben azt olvassuk, hogy az Úr gazdag mindazok-
hoz, akik Õt segítségül hívják. A krisztusi gazdagság élvezetének
módja ezek szerint az Úr nevének hívása. Az Úr nemcsak gazdag,
hanem ráadásul közel van hozzánk és folyamatosan elérhetõ
számunkra, mert ma Õ a megelevenítõ Szellem (1Kor 15,45b),
aki szellemi természetébõl eredõen – mindenütt jelen lehet. Min-
den idõben és minden helyen szólíthatjuk a nevét. Amikor az Urat
szólítjuk, Szellemként jön el hozzánk, és mi élvezhetjük gazdag-
ságát.
Az Elsõ korinthusi levél fõ témája a Krisztusban való öröm. A
tizenkettedik fejezetbõl megtudjuk ennek gyakorlatát, ami nem
más, mint az Õ nevének hívása (12,3; 1,2). Valahányszor hívjuk:
„Úr Jézus”, Õ megelevenítõ Szellemként eljön, hogy igyunk Belõle
(12,13). Ha valakit nevén szólítunk, feltéve, hogy valóságos, élõ, és
 AZ ÚR NEVÉNEK HÍVÁSA 35

jelenlévõ személyrõl van szó, õ oda fog jönni hozzánk. Márpedig az

Úr Jézus valóságos, élõ és jelenlévõ Személy. Õ mindig a
rendelkezésünkre áll. Ha hívjuk, jön. Szeretnél örvendezni az Úr
jelenlétének, és szeretnéd élvezni gazdagságát? E tapasztalat
megszerzésének legjobb módja az Úr nevének hívása. Hívjuk Õt,
amikor úton vagyunk, és hívjuk Õt, amikor dolgozunk a munka-
helyünkön. Bárhol és bármikor szólítjuk, Õ közel van, és élvez-
hetjük gazdagságát.
Az Úr nevének hívása arra is jó, hogy felserkentsük magun-
kat, ahogyan errõl az Ésaiás 64,7-ben olvasunk: „S nem volt, a ki
segítségül hívta volna nevedet, a ki felserkenne és beléd
fogóznék …” Amikor mélypontra süllyedünk és levertek va-
gyunk, az Úr Jézus nevének hívásával felemelkedhetünk a
mélységbõl, és felserkenthetjük magunkat letört állapotunkból.

AZ ÚR HÍVÁSÁNAK MÓDJA

Most nézzük meg, hogyan kell hívnunk az Urat. Az elsõ

követelmény az, hogy tiszta szívbõl hívjuk Õt (2Tim 2,22). A
szívünk a hívás forrása, ezért tisztának kell lennie, semmi más
nem foglalhatja el benne az Úr helyét. Másodszor, tiszta ajkakkal
kell szólítanunk az Urat (Sof 3,9). Erõsen oda kell figyelnünk a
szavainkra, mert semmi sem szennyezi be jobban az ajkainkat,
mint a felszínes, üres beszéd. Az ilyen tisztátalan beszédtõl
bepiszkított ajakkal nehéz feladat lesz az Úr hívása. A tiszta
szíven és tiszta ajkakon kívül nyitott szájra is szükségünk van
(Zsolt 81,11). Az Úr nevének szólításához szélesre kell nyitnunk a
szánkat. Továbbá a testvérekkel együtt, testületileg kell hívnunk
Õt. A 2Timótheus 2,22-ben ez áll: „Az ifjúkori kívánságokat pedig
kerüld; hanem kövessed az igazságot, a hitet, a szeretetet, a
békességet azokkal egyetembe, a kik segítségül hívják az Urat
tiszta szívbõl.” Igen hasznos, ha azzal a céllal jövünk össze, hogy
segítségül hívjuk az Úr nevét. A 88. zsoltár 10. versében ez áll:
„… kiáltalak téged Uram minden napon.” Vagyis minden nap
segítségül kell hívnunk az Urat. Sõt, a 116. zsoltár 2. verse ezt
mondja: „Mert az õ fülét felém fordítja, azért segítségül hívom õt
egész életemben." Egész életünkben hívnunk kell Õt!
36 A KERESZTYÉN ÉLET ALAPELEMEI

A GYAKORLÁS SZÜKSÉGESSÉGE
Az Úr nevének szólítása nem pusztán tantétel, hanem na-
gyon is gyakorlati dolog. Naponta, sõt minden órában gyakorol-
nunk kell. Soha ne hagyjuk abba ezt a szellemi lélegzést.
Reméljük, hogy az Úr gyermekei közül egyre többen, különösen
az új hívõk el fogják kezdeni gyakorolni az Úr nevének
segítségül hívását. Napjainkban egyre több keresztyén ébred rá,
hogy az Úr nevének hívásával megismerheti Õt, megtapasztal-
hatja feltámadásának erejét, automatikusan megszabadul nehéz
helyzetekbõl, és egységben járhat Vele. Hívjuk Õt mindenkor,
minden helyzetben: „Úr Jézus, Ó Úr Jézus!” Ha gyakoroljuk ezt,
meg fogjuk látni, milyen csodálatos utat fedeztünk fel az Úr
gazdagságának élvezetére.
 ÖTÖDIK FEJEZET

KRISZTUS MEGTAPASZTALÁSÁNAK KULCSA –

AZ EMBERI SZELLEM

„Azért, a miképen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat,

akképen járjatok Õ benne” (Kol 2,6). Krisztus befogadása
csodálatos tapasztalat, de ez még csak a kezdet, amely Krisztus
gazdagságának pusztán a „megkóstolását”, az „elõízét” jelenti.
Sok keresztyén vágyakozik arra, hogy teljes mértékben megta-
pasztalja Krisztust, és minden helyzetben Általa éljen. Bízunk
benne, hogy ez a fejezet segít nekik mindennapos tapasztalattá
tenni együttlétüket Krisztussal, „a mi életünk”-kel (Kol 3,4).
Kezdjük egy hasonlattal! Ha be akarunk menni egy zárt
szobába, ismernünk kell a szoba kulcsát, és tudnunk kell, hogyan
használjuk. Ehhez hasonlóan, mielõtt beléphetnénk a krisztusi ta-
pasztalatok teljességének valóságába, ismernünk és használnunk
kell az ehhez való kulcsot. Ennek a fejezetnek a célja ennek a
kulcsnak a bemutatása. Ha tudjuk, mi ez a kulcs, és a használatát
is megtanuljuk, birtokába jutunk a titoknak, amellyel kinyithat-
juk a gazdag Krisztus tapasztalati megismeréséhez vezetõ ajtót. A
kulcs tehát rendkívül lényeges.
Az Újtestamentum egyik fontos verse az 1Tesszalonika 5,23:
„Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket min-
denestõl; és a ti szellemetek, és lelketek, és testetek feddhetetlenül
õriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.” Az ember
három részbõl áll: szellembõl, lélekbõl és testbõl. Ez három,
egymástól megkülönböztethetõ része egy embernek.
A testet és a lelket könnyû felismerni – azt mindenki tudja,
hogy ez két különbözõ rész. De a lelket és a szellemet már nehe-
zen tudják egymástól megkülönböztetni a keresztyének. Vannak,
38 A KERESZTYÉN ÉLET ALAPELEMEI

akik úgy gondolják, hogy ezek tulajdonképpen szinonimák. Ám a

fenti versben Isten Szelleme világosan kijelenti az Õ Igéjében,
hogy az ember három részbõl áll. Az eredeti görög szövegben
kétszer szerepel az és kötõszó: „szellemetek és lelketek és teste-
tek.”
A Zsidók 4,12 szintén különbséget tesz a szellem és a lélek
között: „Mert az Istennek beszéde élõ és ható, és élesebb minden
kétélû fegyvernél, és elhat a léleknek és szellemnek, az ízeknek
és a velõknek megoszlásáig.” A lélek és a szellem nem lehet
ugyanaz, mert a fenti vers szerint külön lehet választani õket. A
lélek az lélek, a szellem pedig szellem; a kettõt meg kell
különböztetnünk egymástól.
A világegyetemben három külön világ létezik: a fizikai, a pszi-
chikai és a szellemi, és mivel az ember három részbõl áll,
mindhárom világgal képes kapcsolatot teremteni. Elõször is a fizi-
kai világgal, amely az anyag számtalan megjelenési formáját tar-
talmazza. A fizikai világgal fizikai testünk létesít kapcsolatot az
ötféle érzékelés segítségével, azaz a hallás, látás, szaglás, ízlelés
és tapintás révén. Ott van azután a szellemi világ. Vajon kapcso-
latba kerülhetünk-e a szellemi világgal testünk öt érzékszervén
keresztül? Természetesen nem. A szellemi világgal csak a szelle-
münk tudja felvenni a kapcsolatot. Szellemünk rendelkezik egy
szellemi érzékszervvel, amellyel érzékelni tudja Istent.
E kettõn túl létezik még egy harmadik világ is, amely sem fi-
zikainak, sem szelleminek nem tekinthetõ: ez a pszichikai világ.
Tegyük fel, hogy valakitõl kapunk egy csomó pénzt, aminek na-
gyon örülünk. Minek a része ez az öröm, a fizikai vagy a szellemi
világnak?
A boldogság, az öröm, de a bánat is a pszichikai világhoz tar-
tozik. Ha megvizsgáljuk a pszichikai szó eredetét, azt látjuk,
hogy a görög „lélek”-bõl (psziché) származik. A pszichológia a
„lélek tudománya”. Létezik tehát egy pszichikai vagy lelki világ,
az emberi öröm és bánat világa. Isten egy három részbõl –
szellembõl (Zak 12,1), lélekbõl (Jer 38,16) és testbõl (1Móz
2,7) – álló embert teremtett, hogy három világgal létesíthessen
kapcsolatot – a szellemi, a pszichikai és a fizikai világgal.
A lélek szintén három részbõl áll. Ezek egyike az érzelem
 KRISZTUS MEGTAPASZTALÁSÁNAK KULCSA 39

(5Móz 14,26; Én 1,7; Mt 26,38); ez felelõs a szeretetért, a

vágyakozásért, a gyûlöletért, az örömért és bánatért. A lélek
következõ része az értelem (Józs 23,14; Zsolt 139,14; Péld 19,2).
Értelmünkben keletkeznek a gondolatok, megfontolások, ötletek
és vélemények. A lélek harmadik része az akarat (Jób 7,15; 6,7;
1Kr 22,19), az ember döntéshozó szerve. Örömünk vagy bánatunk
érzelem dolga; amikor fontolgatunk vagy következtetünk, értel-
münket használjuk; amikor pedig döntenünk kell valamiben, az
akaratunk lép mûködésbe. Az értelem, az akarat és az érzelem-
világ tehát a lélek három részét alkotja. Az értelmünkkel vagy
elménkkel gondolkozunk, az akaratunkkal választunk, érzel-
meinkkel pedig kedvelünk vagy nem kedvelünk, szeretünk vagy
gyûlölünk valamit vagy valakit.
Amikor a pszichikai világgal akarunk kapcsolatba lépni, a
lelkünket használjuk, lelkünk pszichológiai részét. Ugyanez az
alapelv érvényes a szellemi világra is. Ha valamilyen szellemi dol-
got szeretnénk megérinteni, a szellemünket kell használnunk.
Például tegyük fel, hogy valaki beszél hozzánk. A hang valóságos,
de ha befogjuk a fülünket, és a szemünkkel próbáljuk meg felis-
merni, mirõl beszél az illetõ, ez nem fog sikerülni. Ugyanis nem a
megfelelõ szervünket használjuk. Ha az illetõ hangját szeretnénk
hallani, akkor a fülünket kell kinyitnunk. Ugyanez az elv
érvényes a színek megkülönböztetésére is. Lehetnek különféle
színek elõttünk, kék, zöld, lila, piros vagy egyéb szép és élénk
színek. De ha a fülünkkel szeretnénk meghallgatni a színeket, so-
hasem élvezhetjük szépségüket. Figyelmünk tárgya jelen van, de
nem látjuk, mert nem a megfelelõ szervünket használjuk.
Akkor hogyan lépjünk kapcsolatba Istennel? Melyik szervün-
ket használjuk? Elõször azt kell felismernünk, miféle „anyagból”
van Isten. Az 1Korinthus 15,45, a 2Korinthus 3,17, a János
14,16-20 és a János 4,24 egyaránt azt mondja nekünk, hogy az Is-
ten Szellem. Megérinthetjük-e Istent a fizikai testünkkel? Nem,
nyilvánvaló, hogy nem ez a megfelelõ szerv. Vagy talán a pszichi-
kai érzékszervünket, a lelkünket kellene használnunk? Nem! Ez
is eredménytelen. Istennel csak a szellemünk tudja felvenni a kap-
csolatot, mert az Isten Szellem. A János 4,24 ezt mondja: „Az Isten
Szellem, és a kik õt imádják, szükség, hogy szellemben …
40 A KERESZTYÉN ÉLET ALAPELEMEI

imádják.” Ez egy rendkívül fontos vers a Bibliában. Az elsõ Szelle-

met nagy kezdõbetûvel kell írni, mert az isteni Szellemre, Istenre
magára vonatkozik. A második szellem kisbetû, mert az emberi
szellemre utal. Isten Szellem, és nekünk a mi emberi szellemünk-
ben kell imádnunk Õt. Lehetetlen Istent a testünkkel vagy a
lelkünkkel imádni vagy megérinteni. Mivel az Isten Szellem, a
szellemünkben, illetve a szellemünkkel tudjuk megérinteni, imádni,
és közösséget folytatni Vele.
Vegyünk szemügyre most egy másik verset, amelyben ugyan-
csak ez a két szellem szerepel! A János 3,6-ban ezt olvassuk: „A
mi testtõl született, test az; és a mi Szellemtõl született, szellem
az.” Azt mindannyian tudjuk, hogy újjászülettünk, de valójában
mit jelent ez? Egyszerûen azt jelenti, hogy a szellemünkben újból
megszülettünk Isten Szellemétõl. Ami ugyanis Szellemtõl (Isten
Szellemétõl) születik, az szellem (az emberi szellem). Ebbõl a
versbõl megtudjuk, hol születünk újjá. Nem a testünkben vagy a
lelkünkben, hanem a szellemünkben. Amikor hinni kezdtünk az
Úr Jézusban mint Szabadítónkban, Isten Szelleme belépett a
szellemünkbe. A Szent Szellem megelevenítette, életre keltette,
újjászülte a szellemünket. Abban a pillanatban, amikor hittel az
Úr Jézushoz fordultunk. a Szent Szellem eljött Krisztussal mint
élettel, hogy megelevenítse, újjáélessze a szellemünket, és attól a
pillanattól kezdve Õ a szellemünkben lakozik (Jn 4,24; Róm
8,16; 2Tim 4,22; 1Kor 6,17).
Jézus Krisztus harminchárom és fél évig emberként élt ezen a
földön. Majd megfeszítették a bûneinkért, meghalt, feltámadt, és
megelevenítõ Szellemmé lett (1Kor 15,45). A 2Korinthus 3,17 azt
mondja, hogy „az Úr [Krisztus] a Szellem.” Nem tudunk eléggé
hálát adni azért, hogy Krisztus megelevenítõ Szellemként a
lényünkbe költözött. Isten egy testbõl, lélekbõl és szellembõl álló
edénynek vagy tartálynak teremtett bennünket. A szellemünk az
a rész, ahová Krisztus mint megelevenítõ Szellem eljött. Az elõzõ
versekbõl világosan látható, hogy Isten a szellemünkben lakozik.
Ne feledjük azonban, hogy a bennünk lakozó Isten nemcsak Isten,
hanem Õ Jézus Krisztus is. Mindaz, ami Krisztus, amit betel-
jesített, elért és megszerzett, az benne van ebben a megelevenítõ
Szellemben. Most ez a gazdag, mindent tartalmazó Szellem jött el
 KRISZTUS MEGTAPASZTALÁSÁNAK KULCSA 41

hozzánk és szövõdött egybe a szellemünkkel, hogy egy szellem

legyünk Vele (1Kor 6,17). Dicsérjük Õt – egyek vagyunk az Úrral a
szellemünkben! Ha tudjuk, hogyan forduljunk a szellemünkhöz,
kapcsolatba léphetünk Krisztussal. Ez a mi titkunk! Ez a keresett
kulcs!
A hitetlenek csak fizikai élettel rendelkeznek a testükben, és
emberi vagy pszichikai élettel a lelkükben. Belõlük hiányzik Is-
ten örök élete, mert nem fogadták be Krisztust mint örök életet a
szellemükbe. Ezért a hitetlenek csak a lelkük vagy a testük által
képesek élni. Mielõtt üdvösséget nyertünk, mi is mindannyian a
lelkünk szerint, a lelkünkben éltünk, jártunk és tartózkodtunk.
De most, miután hitre jutottunk, már egy másik élet is van
bennünk, Krisztus Maga, és most meg kell tanulnunk, hogyan
éljünk az Õ élete által. Ma arra van a legnagyobb szükségünk,
hogy egy másik irányba forduljunk – a lelkünktõl a szellemünk
felé. Mielõtt megmentést nyertünk, emberi életünket éltük a
lelkünkben. De szabadulásunktól kezdve a szellemünkben lévõ
isteni élet által kellene élnünk. Látjuk már, milyen fontos, hogy
mindig a szellemünkhöz forduljunk? Krisztus a szellemünkben
van, és ha találkozni akarunk Vele, akkor a szellemünkhöz kell
fordulnunk. Mielõtt bármit is tennénk, bárhová mennénk vagy
bármit mondanánk, a szellemünkre kell figyelnünk. Ha ezt
megtanulnánk, hatalmas változás állna be az életünkben!
Ez valóban csodálatos. Krisztus a Szellem, nekünk van
szellemünk, és e két szellem egyesült. Ha most a szellemünkhöz
fordulunk, és felserkentjük vagy „bekapcsoljuk”, akkor megta-
pasztalhatjuk Krisztus minden szempontjának valóságát. Az
1Timótheus 4,7-8-ban Pál azt mondja nekünk, hogy gyakoroljuk
magunkat a kegyességre. Vannak olyan testvérek, akik naponta
tornáznak. Ez jó dolog; Pál is elismeri, hogy a testgyakorlás nem
haszontalan. Valami haszna van, de ez korlátozott; csak egy bi-
zonyos fokig képes segíteni rajtunk. Pál a testgyakorlással
párhuzamosan egy olyan „tornagyakorlatra” buzdít bennünket,
amelynek örök haszna van – nemcsak ma hasznos, hanem
örökké! Ezért ez utóbbira, a szellemünk tornáztatására az
elõbbinél nagyobb figyelmet kell fordítanunk.
Honnan tudjuk, hogy a „kegyesség” gyakorlása a szellem
42 A KERESZTYÉN ÉLET ALAPELEMEI

tornáztatását jelenti? Vizsgáljuk meg ezt a kérdést elõször a lo-

gika alapján. Pál ebben a két versben kétféle gyakorlatról beszél:
ha az egyik a test gyakorlása, mi lehet a másik? Talán egyfajta
pszichikai vagy lelki gyakorlat az értelmünk fejlesztésére? Ilyen
gyakorlatokban már elég sok részünk volt eddig is, az általános
iskolától kezdve, a középiskolán keresztül egészen addig, amíg va-
lamilyen iskolába jártunk. Már kora gyermekkorunktól kezdve fo-
lyamatosan edzzük az értelmünket. Ez idõ alatt nagyon is jól
megtanultuk, hogyan foglalkoztassuk lényünknek ezt a részét. A
test és az értelem fejlesztésén kívül miféle egyéb gyakorlatra lehet
szükségünk? Nyilvánvaló, hogy csak szellemi gyakorlatról lehet
szó.
Nekünk keresztyéneknek fel kell ismernünk: nem az a lényeg,
hogy mit szándékozunk tenni, hanem az, hogyan akarjuk azt
elvégezni. A testünk, a lelkünk vagy a szellemünk által? Igen sok
testvér csõdöt mond a szellem használata terén. Állandóan az
értelmüket, a lelküket vagy a fizikai testüket használják, de soha-
sem a szellemüket. Sajnálatos, hogy legtöbbször a lelkünkkel
imádkozunk, érvelünk, okoskodunk, vitatkozunk, beszélgetünk
vagy olvassuk a Szentírást. Még a Bibliából is idézhetünk a
lelkünk használatával! Ideje hát, hogy visszatérjünk a szelle-
münkhöz. Ó, mennyire fontos dolog ez, testvéreim!
Például, amikor imában vagy Isten Igéjén keresztül szeret-
nénk kapcsolatra lépni az Úrral, meg kell tagadnunk a lelki
életünket (gondolatainkat, érzéseinket és vágyainkat), és a szelle-
münkhöz kell fordulnunk a Vele való kapcsolat, közösség kiala-
kításához. Sohasem fogunk Krisztussal találkozni, ha a lelkünk
valamelyik részét foglalkoztatjuk. Egyedül a szellemünket meg-
mozgatva találkozhatunk Vele. Természetesen az Úr nem azt
kívánja tõlünk, hogy adjuk fel értelmünk, érzelemvilágunk és
akaratunk funkcióit. E szerveinket Isten teremtette, de azért,
hogy az Õ dicsõségére használjuk õket. Az Úr pusztán azt követeli
tõlünk, hogy ne a megromlott, ádámi értelem, érzelem és akarat
legyen az életünk középpontja, hanem engedjük, hogy Krisztus
élete vegye át lényünk irányítását a szellemünkben. A mi saját,
régi értelmünk, érzelmünk és akaratunk ugyanis annyira meg-
romlott, hogy a természeti ember már sohasem képes kapcsolatba
 KRISZTUS MEGTAPASZTALÁSÁNAK KULCSA 43

kerülni vagy közösségre lépni Istennel: „Érzéki [lelki] ember pedig

nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok
néki; meg sem értheti, mivelhogy szellemileg ítéltetnek meg”
(1Kor 2,14). Ezért kell újjászületnünk a szellemünkben (Jn 3,6-7).
Megmentésünk elõtt száz százalékosan bukott emberek vol-
tunk; azt a bukott, lelki életünket éltünk, amely teljes mértékben
szemben állt Istennel. Meg kell tanulnunk, hogy ezután ne
merítsünk semmit ebbõl az elbukott életbõl, hanem teljes mér-
tékben a szellemünkben lévõ isteni élet által éljünk. Mostantól
kezdve ne ez a megromlott lelki élet legyen az életünk forrása, ha-
nem a szellemünkben található isteni élet. Fel kell ismernünk
tehát, hogy nem az értelmünk, az érzelmeink és az akaratunk
képességeit kell feladnunk és megtagadnunk, hanem a lélek
életével kell leszámolnunk. Rá kell ébrednünk, hogy ez a ter-
mészeti, lelki élet már megfeszíttetett a kereszten (Gal 2,20; Róm
6,6), és most Krisztust kell életünk forrásául választanunk. De a
lélek részei továbbra is megmaradnak, hogy a Szellem rendel-
kezésére álljanak, és az Úr kifejezésére szolgáljanak. Azt is
tisztán kell látnunk, hogy a szellemünket nemcsak imádkozás és
igeolvasás közben kell használnunk, hanem mindenkor. Ha nem
érzékeljük, hogy a szellemünk „be van kapcsolva” jobb, ha abba-
hagyjuk vagy felfüggesztjük teendõnket vagy mondandónkat,
függetlenül attól, hogy jónak vagy rossznak gondoljuk azt. Ne azt
vizsgáljuk, hogy jó vagy rossz, helyes vagy helytelen-e az, amit
tenni akarunk. A keresztyéneknek nem szabad így élniük! Inkább
azt kérdezzük magunktól, hogy a szellemünkben vagy a lelkünk-
ben tartózkodunk-e. Én teszem meg ezt a dolgot, vagy az Úr? Nem
az Isten jobbján ülõ, mennyei Úrról beszélek most, hanem a mi
személyes Urunkról, aki mint megelevenítõ Szellem, egybeszö-
võdött a mi szellemünkkel. Minden helyzetben, idõben és helyen
használnunk kell a szellemünket.
A test és a lélek megkülönböztetése egyszerû, de a szellem és a
lélek megkülönböztetése nem könnyû. Gondoljunk a következõ
példára. Tegyük fel, hogy meglátunk valamit, amit meg szeret-
nénk venni. Minél többet fontolgatjuk, annál inkább vágyunk rá,
hogy a miénk legyen az a bizonyos dolog. Végül elhatározzuk, hogy
megvesszük. E folyamat során használtuk érzelmeinket, mert
44 A KERESZTYÉN ÉLET ALAPELEMEI

megtetszett a szóban lévõ tárgy, értelmünket, mert fontolgattuk,

hogy megvegyük-e, és akaratunkat, mert végül a vásárlás mellett
döntöttünk. Tehát az egész lelkünk foglalkoztatva lett. Ám amikor
elindulunk a pénztár felé, a lényünk legmélyén valami tiltakozni
kezd az egész vásárlás ellen. Ez a szellem. A szellem a legmélyebb,
legbelsõbb része lényünknek. Életünkben és cselekedeteinkben
mindig ezt a legbelsõ érzést kell követnünk.
Látjuk-e, hogy a legtöbb keresztyén célt tévesztett? Mi mindig
azt mérlegeljük, mi a helyes és mi a helytelen. Azt gondoljuk, hogy
a helytelen dolgoktól tartózkodnunk kell, de ha valami helyes, azt
meg kell tennünk. Testvérek, nem ez a keresztyén élet. A „helyes
és helytelen” dolgok mércéje a vallás tanítása. Ha a vallást
követjük, akkor Krisztus értéktelenné válik az életünkben. Krisz-
tus megtapasztalása és az isteni szabadítás öröme teljesen kívül
esik a vallás keretein. Ez nem a „helyes vagy helytelen” mérle-
gelésének dolga, hanem annak kérdése, hogy a lelkünk vagy a
szellemünk szerint teszünk-e meg bizonyos dolgokat. Úgy tûnik, a
keresztyénség eltévesztette, sõt elveszítette maga elõl ezt a
célpontot. Az Úr viszont szeretné helyreállítani, mert éppen ez je-
lenti a „kulcsot” a normális keresztyén élethez.
Minden szavunkkal és tettünkkel kapcsolatban csak azt kell
megvizsgálnunk, hogy a szellemünkben vagy a lelkünkben tartóz-
kodunk-e. Nem a „helyes vagy helytelen” kérdését kell feltennünk,
hanem a „Krisztus vagy én”, illetve a „szellem vagy lélek”
kérdését. Folyamatosan oda kell figyelnünk rá, hogy az egész
életünket a szellemünk tartományában éljük, és a mindennapi
tevékenységeinket a szellemünk szerint végezzük.
Az Úr Jézus ismételten, mind a négy evangéliumban hang-
súlyozza, hogy meg kell tagadnunk önmagunkat, és el kell
veszítenünk lelki életünket (Mt 16,24-26; Márk 8,35; Lk 9,23-25;
Jn 12,25). Majd a Levelek ismételten arra biztatnak bennünket,
hogy szellem szerint éljünk, imádkozzunk és cselekedjünk (Csel
17,16; Róm 1,9; 12,11; 1Kor 16,18; 1Pt 3,4; Ef 6,18; Jel 1,10). Ezért
folyamatosan a szellemünkben kell maradnunk. Ha a szelle-
münket használjuk, szabad utat engedünk a Szent Szellem
mozgásának. Ám ez nem megy harc nélkül, mert a Sátán jól tudja,
hogy ha ez sikerül nekünk, akkor õ vereséget szenved. Ezért õ is
 KRISZTUS MEGTAPASZTALÁSÁNAK KULCSA 45

erre a stratégiai pontra, a keresztyének szellemére összpontosít.

Ameddig sikerül megfojtania a szellemünket, addig nyert ügye
van. Ezért meg kell vívnunk ezt a csatát: gyakorolnunk kell a
szellemünk felszabadítását minden idõben és minden helyen.
Akár egyedül vagyunk, akár közösségben, folyamatosan gyakorol-
nunk kell ezt.
Összefoglalva, elõször azt kell felismernünk, hogy ma Krisztus
a Szellem, aki a szellemünkben él. Ezután a lelki életünk
megtagadása és az Úrral való járásunk által meg kell tanulnunk
érzékelni a szellem és a lélek közötti különbséget. Ha együtt-
mûködünk a szellemünkkel, akkor mindenben Krisztusnak jut az
elsõ hely az életünkben. Ily módon megtapasztaljuk Krisztust a
szellemünkben, és megtanuljuk, hogyan használjuk fel és tapasz-
taljuk meg Õt minden helyzetben.
 AZ ÚR KÉT SZOLGÁJÁRÓL

Hálát adunk az Úrnak Watchman Nee és munkatársa, Witness

Lee szolgálatáért Krisztus Testében, amely több mint nyolcvan
éven keresztül, a föld összes kontinensén sok áldást hozott az Úr
gyermekei számára. Írásaikat sok nyelvre lefordították. Mivel
olvasóink sokszor kérdeznek bennünket Watchman Nee-rõl és
Witness Lee-rõl, most – mintegy válaszképpen – röviden bemutat-
juk e két testvér életét és munkásságát.

Watchman Nee
Watchman Nee 17 éves korában jutott hitre Krisztusban.
Szolgálatát az egész világon jól ismerik az Istent keresõ hívõk.
Írásai sokaknak nyújtottak már segítséget a szellemi életben és
a Krisztussal való kapcsolatukban. Ám nem sokan ismerik
Watchman Nee szolgálatának másik, ugyanolyan fontos oldalát,
amely a gyülekezeti élet gyakorlására és Krisztus Testének
felépítésére helyezi a hangsúlyt. Nee testvér a keresztyén életrõl
és a gyülekezeti életrõl egyaránt sok könyvet írt. Mint Isten
Igéjének kiváló magyarázója, Watchman Nee élete végéig az Úr
nagy ajándékaként szolgált az Õ Teste számára. Az Úrhoz való
ragaszkodása miatt húsz év börtönbüntetésre ítélték Kínában.
1972-ben halt meg az Úr hû szolgájaként.

Witness Lee
Witness Lee Watchman Nee legközelebbi és leghûségesebb
munkatársa volt. 1925-ben, 19 éves korában egy igen dinamikus
szellemi újjászületés megtapasztalása után az élõ Isten szolgá-
latának szentelte életét. Ettõl kezdve intenzíven tanulmányozta a
48 A KERESZTYÉN ÉLET ALAPELEMEI

Bibliát. Keresztyén életének elsõ hét évében nagy hatást gyako-

rolt rá a Plymouth-i Testvérgyülekezet. Ezután találkozott Watch-
man Nee-vel, és a következõ tizenhét évben, 1949-ig, Nee testvér
munkatársaként szolgált Kínában. A második világháborúban
Kína Japán megszállásának idején a japánok bebörtönözték, és
sokat szenvedett az Úr hûséges szolgálatáért. Isten eme két
szolgájának szolgálata és munkássága nagy ébredést eredmé-
nyezett a kínai keresztyének között, aminek nyomán az egész
országban elterjedt az evangélium, és gyülekezetek százai épültek
fel.
1949-ben Watchman Nee összehívta Kínában szolgáló munka-
társait, és Witness Lee-t azzal bízta meg, hogy az anyaországon
kívül, Tajvan szigetén folytassa a szolgálatot. Az ezután követ-
kezõ években Isten áldása nyomán több mint száz gyülekezet
alakult Tajvanban és Dél-kelet Ázsiában.
Az 1960-as évek elején Witness Lee az Úr vezetése nyomán az
Egyesült Államokba utazott, ahol több mint 35 évig szolgált és
munkálkodott az Úr gyermekeinek hasznára és örömére. 1974-tõl
egészen 1997 júniusában bekövetkezett haláláig a kaliforniai
Anaheim városában élt. Az Egyesült Államokban töltött évei alatt
több mint 300 könyvet publikált.
Witness Lee szolgálata különösen azoknak a keresõ keresztyé-
neknek a számára hasznos, akik Krisztus kikutathatatlan gaz-
dagságát szeretnék mélyebben megismerni és megtapasztalni.
Lee testvér szolgálata a teljes Szentírás isteni kijelentésének
feltárásával megmutatja nekünk, hogyan ismerhetjük meg Krisz-
tust a gyülekezet felépítése céljából, amely az Õ Teste, teljessége
Annak, aki mindeneket betölt mindenekben. Ebben a Krisztus
Testének felépítésére irányuló szolgálatban minden hívõnek részt
kell vennie, hogy a Test felépíthesse önmagát szeretetben. Csak
ennek az építõ munkának a befejezése teljesítheti be az Úr célját
és töltheti be az Õ szívének vágyát.
E két testvér szolgálatának fõ jellemzõje az, hogy a Biblia
tiszta igéje szerint tanították az igazságot.
A következõkben röviden összefoglaljuk Watchman Nee és
Witness Lee hitvallásának fõ pontjait:
1. A Szent Biblia Isten teljes kijelentése. A Szentírás
 AZ ÚR KÉT SZOLGÁJÁRÓL 49

megdönthetetlen, Isten „lehelete”, amely a Szent Szellem sugal-

latára íródott.
2. Isten az egyetlen, Háromegy Isten – az Atya, a Fiú és a
Szellem – aki egyidejûleg együtt, és kölcsönösen egymásban
létezik, örökkévalóságtól örökkévalóságig.
3. Isten Fia, maga Isten, testet öltött egy Jézus nevû emberben,
aki a szûz Máriától született, hogy Megváltónk és Szabadítónk le-
gyen.
4. Jézus, mint valóságos ember, harminchárom és fél évig élt
a földön, hogy megismertesse az emberekkel az Atya Istent.
5. Jézus, mint az Isten által Szent Szellemmel felkent Krisz-
tus, meghalt a kereszten a bûneinkért, és vérét ontotta meg-
váltásunkért.
6. Eltemetése után három nappal Jézus Krisztus feltá-
masztatott halottaiból, majd negyven nap múlva felment a
mennybe, ahol Isten mindenek Urává tette Õt.
7. Mennybemenetele után Krisztus kitöltötte Isten Szellemét,
hogy kiválasztott tagjait az Õ egyetlen Testévé formálja a
bemerítéssel. Ma ez a Szellem mozog és munkálkodik a világban:
megítéli a bûnösöket, az isteni élet átadásával újjászüli Isten
választottait, növekedésük érdekében bennük lakozik, és felépíti
Krisztus Testét az Õ teljes kifejezésére.
8. Ennek a kornak a végén vissza fog jönni, hogy magához ve-
gye hívõit, megítélje a világot, birtokba vegye a földet, és
felállítsa királyságát.
9. A gyõztes szentek Krisztussal együtt fognak uralkodni az
ezeréves királyságban, de minden Krisztus-hívõ élvezheti majd
az Új Jeruzsálem isteni áldásait az új mennyben és új földön,
örökkön-örökké.
 Terjesztési szabályzat

A Living Stream Ministry örömmel tudatja, hogy e

hét könyv elektronikus változata ingyenesen letö-
lthető a honlapunkról. Reméljük, sokan elolvassák
és másoknak is ajánlják majd ezeket a könyveket.
A rend kedvéért kérjük olvasóinkat, hogy a fájlokat
csak saját használatra nyomtassák ki, és másutt
semmilyen formában ne tegyék közzé azokat. Ha
további másolatokra lenne szükség, ezt írásban
kérhetik a copyrights@lsm.org címen. Azt is kér-
jük, hogy minden szerzői jogi követelményt vegy-
enek figyelembe a vonatkozó jogszabályok szer-
int. E PDF fájlokat tilos módosítani vagy megbon-
tani bármilyen más célú felhasználás végett.