ANDRÉ KOSTOLANY

A PÉNZ ÉS A TİZSDE
CSODAVILÁGA

KÖZGAZDASÁGI ÉS JOGI KÖNYVKIADÓ

BUDAPEST, 1990
 Az eredeti mő címe:
Kostolany's Wunderland von Geld und Börse.
TARTALOM
Ullstcin Sachbuch

( Verlag Busse + Seewald GmbH, Herford

A szerzı magántulajdonú képeivel
illusztrálva

Fordította:
Kerényi László l;lıszó 15

A fordítást az eredetivel egybevetette

és Szakmailag ellenırizte: TİZSDEI KISKÁTÉM A
Sulyok-Pap Márta
tızsde az életem 23
( Kei c-n vi László, Budapest, 1990 Az ördög mőve: homo ludens Hajózás a vagyon és csıd
Hungárián iranslation között

Esı és napsütés JO ...és az Izabella

tájfun - „Ma bika vagyok, kedvesem"

A tızsde: a világ nagyjainak csodaszere Í7 A

ISBN 963 222 291 1 Bibliától máig - Nimbuszomnak következményei vannak

Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó

A kiadásért felel: Dalos Vilmos igazgató
zedte a Fényszedı Központ Kft. (900839/10)
Nyomás, kötészet :
Zenemőnyomda, Budapest 90/430 54
Felelıs vezetı: Skodnitz Ferenc
K r >752 ■ Budapest, 1990
A szerkesztéséri felel: Losonci Nándorné
Mőszaki vezetı: dr. Martonné Vágó Magdolna
Mőszaki szerkesztı: Várszegi Zoltánné
A borítógrafika: Németh János munkája
Formátum: Fr/5 ■ Terjedelem: l l < . 4 A/5 ív
Betőtípus: Apolló
A tızsde szeszélyes logikája 44
A kereslet és kínálat posztuláluma Hogyan keletkezik egy
tızsdeárfolyam? T(endencia) = P(énz) + pszichológia) Tıke
rövid idın belül Állami befolyások ,,A matematika törte ki
Franeiaország nyakát" A fanta/i.i is hozzátartozik
A kamatláb és a kormánydöntések befolyása 61
Infláció és köt ven v piar
Infláció és tızsde 64 Az adó és a
pénzpolitika hatása A 70-es évek eseményei

5
 A tızsdei c i k l i k u s mozgás fázisai 71
A fázisokban történı helyes spekulációról Tapasztalatok
„reszketı" és „sokat tapasztalt kezőekkel"
Ut a sikerhez: anticiklikus cselekvés 78
Hittételcin 2 x 2 = 5 — 1- Rugalmas maradni Az elvhőség
kifizetıdik l '. nb . ij l)r. Jekill és Mr. Hyde között
„Aki «i kicsit túlbecsüli, az a nagyot nem érdemli"
A spekuláns: stratéga hosszú távon 9 3
Ágyúdörgésnél vásárolni, hárfaszónál eladni
Szakértık és csodarabbik 99
Az eleni/o gondolkodik a tızsde irányít - Nem tudomány,
hanem mővészet
Mennyire 1 értékesek az „elsı" kézbıl származó
információk? 10 5
Informált tönkrement ? A beteg Tannenbaum úr - Tévedés
következmények n é l k ü l : az „Oceanic"
Az árfolyamtrendek (Charts): a részvény lázgörbéje
A nyerés elıfordulhat, de a vesztes szükségszerő Az
árfolyamtrend szabályai Megszállottak és sarlatánok
„Információ be, információ ki": a tızsdei
számítógépekrıl 118
Számítógép-párbeszéd A túl sok tudás gyakran káros
Tanácsom így hangzik: Think! Gondolkozz!
Boom és krach: szétválaszthatatlan fogat
6 7
A TİZSDE TÖRTÉNETE...
EGYBEN AZ ÉN TÖRTÉNETEM IS
Amerika fog fizetni... Az 1557-es katasztrófa 127 A
„Grand Parti" összeomlása
Tulipánkatasztrófa a 17. században IU
Valaki felsikított: Tőz! És mindenki kirohant
90
Az elsı modern tızsde: Amszterdam 1 1"5
A Kelet-indiai Társaság: állam az államban Hajótörés
a Jóreménység fokánál „A zőrzavarok zőrzavara"
A londoni tızsde: egy végtelen birodalom
idegközpontja 141
A Royal Exchange kezdete „Fekete elefántcsont" „A
spekulálás ma divat, ezt teszi a miniszter, a hazafi"
A 18. század Bernié Cornleldje: John Law 149
„Adjátok nekünk pénzeteket és mi gazdaggá teszünk
benneteket!" - Pánik a Rue Quincampoix n A párizsi tızsde
111 a 19. században
Úton az elsı ipari forradalom felé 1^4
Szirének dalai a drágakövekrıl és értékes leniekrıl A
spekuláció: az ipari fejlıdés motorja Tızsdeszenvedély,
avagy a haladásért tenni
Fekete péntek 1869: tızsdekatasztrófa New Yorkban 159
A tızsde Pearl Harbourja
122
Visszapillantás a 19. századba: gründolási l á z 163
 Sába királynıjének kincseskamrája ? A fuvallat elfújta az A tızsde „hısei" 229 A
álmol A Pedera] Keserve System alapítása
miniszterelnök N i k i t a király A bankár Rosenberg

SAULUSTÓL PAULUSIG
A nyugati v i l á g nyugtalan 20-as évei 171
Amerika: a prosperitás paradicsoma Európa: a „honey moon"
évei „J'ti deux amours, naon pays et Paris" - Az elsı napom
.) ,,templomban"
A PÉNZ ÉS A TİZSDE CSODAORSZÁGÁ BA N
Átmenet a mába: párizsi tızsdekaland I9W/40 239
A párizsiak tızsdepatriotizmusa „Istenem, mekkora tévedés!"
Egy világ dılt bennem össze

A szerencsés bessz-játékos 182 Viharfelhık a csodáttrszág felett 245

l l )2 ( ). október 22-e: a történelem Legnagyobb pénzügyi
katasztrófája Reménytelenség egy féktelen mámor után -
Roosevelt, a megmenti") A/, amerikai tragédia kihatása
Európára „Rendkívül fatális - jegyezte meg Schlich"
Nevetni, amikor mások sírnak? 194
A vártnál tragikusabb Í g y besszre spekuláló megtérése
korszak
„Tı/.sdés és ráadásul zenész is" 202 „A
pénz múlandó - a mővészet örök" 204
A Wildenstein saga A győjtık köreiben
I. hisztéria: infláció - II. hisztéria: régiségek Túl lehet-e járni az
infláció eszén? - Infláció: a demokrácia ára - Megtakarítók
pokla az adósok paradicsoma — III. hisztéria: arany Gondolatok
az aranystandard-rend szerrıl
Új A valuta: bőneink és erényeink tükörképe 257
Spekuláció a vagyon megırzéséért 260
A vagyon növelésének mővészete Amivel spekulálni lehet
- Befektetések: részvények, ingatlanok Befektetések: áruk,
nyersanyagok Befektetési érték: képek Befektetések: régi
bútorok, porcelánok Befektetések : ékszerek, gyémántok
- Befektetések: régi pénzek, bélyegek Végül egy jótanács

TİZSDE ÉS SZENVEDÉLY Ha a bankokból újra kávéházak lesznek... 27?

Múló szerelem... 215 Amerikai bankok Európai bankok
Mona l.isa a tızsdén ,,Most sertésoldalast kell vásárolni!"
Ki kit véd meg, és kitıl? 278 A svájci
Bulvárkomédia és áruhiány 222 A hölgy számozott számlák Bankindiszkréció Amerikában
elbővölı volt és kaeér... A gyızelmet elfújta a szél!
„Adóoázisok" - Eldorádók 283
Mit kell tudniuk a nıknek a tızsdérıl? 226
Szerencsétlen adóáldozat, mi kell még? Fekete pénzbıl fehéret
A férfi szivet könnyen megnyerjük... csinálni

A „látó" kereskedıkrıl: Úristen, mennyi fáradság! 286

Út a „minikapitalistává" váláshoz: befektetési alapban való Szabad világ: a devizaprofik játékkaszinója 321
érdekeltség 289 „..., de sajnos nagyon szorgalmasak is" Veszély a szabad
A tıke cs a munka movctségC Multinacionális vállalatok: Európa piacgazdálkodásban
mőhelyei
„Dávid" Kostolany a „Góliát" Dresdner Bank ellen 324
Ha a befektetési alap menedzsere nevet, akkor az ügyfelek Az aranymanipulációban vezet a Dresdner Bank Dr. Friderichs
sírnak 293 elsápadt - „Hallgatni ezüst, Schreiber pedig arany"
„Vagy úgy s/olt a bróker , az sem rossz!" - A varázsszó:
„teljesítmény"
„Marx mama csodálná az amerikaiakat" 328
Amit az európaiaknak tanácsolok „Papíron minden jónak
Tızsdei csalás vegyes konszernekkel 297 tőnik..."
Vakmerı konstrukciók A kártyavár összedıl

„Ez csak az elsı csapás volt..." ií2

Oftshore alapok, made for Germany 302 Az új Midasz
Mint hajdanában Franciaországban A dollár a mélypontról -
király: Bernié Cornfeld - Tızsdét és részvényeket, igen! Hogyan tovább?
Offshore alapokat, nem!

Nehogy megfeledkezzetek Amerikáról! 336

Ahogy a közönséget becsapják 308
A vérszívó módszer HedfiC (fedezeti) tranzakciók „És ha a Nem paradicsom életmővészek számára „...csak kommunista ne
tızsde esik, akkor is lehet keresni!" legyen!" Egy biztonsági paradicsom

Túléli-e a csodaország? ÍV)

leírási társaságok Madc in Germany 313
Külsı és belsı veszélyek „A politikában minden lehetséges, és
Ki kit ejt á t ? Miért hallgat a szövetségi kancellár? mindennek az ellenkezıje is" Miért vagyok mégis optimista?

Quousque tandem, Catilina, abutere... 315

AZ „ÉN" BIRODALMAM, AHOL
Egészen ,,meghízható" : árutızsde-lebujok Csalás az NSZK-ban
- REMÉLHM SOHA NEM
MEGY LE A NAP
Bőnrészesség tudatlanságból 318 Helmut
Schx&idt és OttO 1.ambsdorff szavai - Mindenkit A tızsde mint passzió 347
elcsábítanak Védjük a kártól a piacgazdaságot! A gonosz tızsde... 349
Tızsdelátogatókról és napi spekulánsokról 351
10 Tızsde-barométerem

11
 A tızsde potyalcsıi 353 Hogy „Nem tanítok, mesélek.
nézne ki .) világ bolondok nélkül?
MICHEL DE MONTAIGNE

Szivem gyöngyszeme: a párizsi tızsde 356

linlékezés Daumier-r\\ és Zolára - „Itt vannak a zsandárok"
...és mosl IVaiH'ois Mitterrand A két táborra szakadt nép
lilvilej>: reménység

A nem európai tızsdék 363

A tokiói tızsde A sydneyi tızsde A dél-amerikai tızsdék
A tel-avivi tızsde

Barbara Silbiger: Magyarország jósnıje 367

Misztikus jelek Budapestrıl

Az utolsó mohikánok kis kıre 370

Az elmúlt idık nem érdekelnek

A tızsde: egy birodalom, ahol - remélem - a nap

sohasem nyugszik le 373

FÜGGELÉK

Mindig lelni, de sohasem megijedni:

André Kostolany kis tızsdei egyszeregye $77
Tíz parancsolat 383
Tíz tiltás 384
 ELOSZO

Arisztotelésztıl Marxon keresztül II. János Fáiig e világ

gondolkodói újra és újra szenvedélycsen fejtegettek egy
kérdést: Erkölcsileg indokolt-e a pénz birtoklása, az utána
való vágyakozás, vagy sem? Objektív ítéletet kimondani
lehetetlen, az egyes emberek filozófiai beállítottságától
fü
gg-
Egy bizonyos: Az élvezet, a pénzkeresés vagy a pénz
utáni vágyakozás nem mindig kifogástalan erkölcsileg, de
a gazdasági elımenetel szempontjából mindkettı nélkülöz-
hetetlen. Az elmúlt 60 év tapasztalata ezt eléggé bebizonyí-
totta. Mindenesetre a „pénzkeresés" adta lehetıség nem
azonos azzal az élvezettel, amit a „pénz birtoklása" nyújt.
A motivációk teljesen különbözıek.
Természetes, hogy az ember pénz birtokosa akar lenni,
hiszen ez hozzásegíthet a függetlenséghez, a kényelem he/.,
kisebb örömökhöz és gyakran a/ egészséghez.
Az emberek többsége számára a pénzkeresés a hétközna-
pok kényszerősége, másoknak szórakozás, és nem csupán
a pénz miatt. Azért, mert ez a szó autentikus értelemben
„megérdemelt". (Csak a német nyelv nevezi a pénzjövedel-
met megérdemeltnek. A franciák „nyerik", az angolok
„aratják", az amerikaiak „csinálják", és a szegény magyarok
„keresik".) A pénzkeresés élvezetté válik, ha a pénzt olyan
tevékenységért kapják, ami nem kényszerő.
A tızsdespekuláns igazi gyönyört él át, ha nyereséget
vág zsebre olyan ötletekkel, amelyek minden más véle-
ménnyel ellentétben helyesnek bizonyultak. Az az elégté-
tel, hogy igaza volt, még nagyobb öröm, mint maga a pénz.

15
Sokan örömöt lelnek abban, hogy gyorsan pénzt költsenek,
így aztán állandó kényszert éreznek, hogy egyre többet is
keressenek.
A rulettjátékos ellenben élvezi a nyerést. De már a máso-
dik legnagyobb élvezet számára a vesztés, mert neki a
hátborzongató izgalom a szórakozása, nem a pénz. Ezért
találhatók a milliomosok között szenvedélyes szerencsejáté-
kosok is, mindegy, hogy mekkora összeggel teszik próbára
szerencséjüket.
Az ı szórakozásuk a sors kihívása. Ismerek valakit, aki-
nek annyi pénze van, mint a pelyva, mégsem érvényesíti
soha a menetjegyét a villamoson. Nem a megspórolt márka,
hanem a kockázat izgatja, hogy az „ingyenes" utazást bün-
tetés nélkül megússza-e.
Furcsa módon, ha rájuk mosolyog a szerencse, a játéko-
sok a legnagyobb pöHcszkedık és hazudozók. A nyeréssel
heneegnek, a vesztést elhallgatják. Minden egyes sikeres
fogás után olyan diadalmasan néznek körül, mintha ık
lennének a legnagyobb zsenik.
A/ Intellektuelek és a mővészek a gyakorlati elınyök
mellett örömöt lelnek a pénzkeresésben, mert az sikerük
hivatalos igazolása. Vannak persze olyan festık, írók, zené-
szek, akik gazdagnak születtek. Legnagyobb dolog számukra
mégis az, ha képeikért, könyveikért vagy kompozíciójukért
magas honoráriumot kapnak. Egyik régi barátom stró-
manokkal vásároltatta felesége képeit, mert a hölgy abban
lelte örömet, hogy mővészetével pénzt kereshetett. A leg-
gazdagabb és legszebb nı is élvezettel veszi fel a honoráriu-
mot a modellfotózásért, hiszen ez mégiscsak a legjobb bizo-
nyíték arra, hogy 8 valóban szép és kívánatos.
Kétségtelenül igaz, hogy honoráriumot kapni sokkal na-
gyobb öröm, mint pénzt keresni. Én magam is tapasztaltam
ezt. Amikor évekkel ezelıtt kiadtam egy könyvet, ami
nagyon keresettnek bizonyult, nem az a tíz százalék írói
honorárium okozta az örömömet, hanem a tízszeres összeg,
amit az olvasók hajlandóak voltak a gondolataimért áldozni.
16
Végül is tanácsaimat éveken keresztül a világ legkülönbö-
zıbb kávéházaiban ingyen osztogattam az érdeklıdıknek.
Remélhetıleg ez a könyv hasonló örömet fog okozni.
Természetesen vannak olyan emberek is, akik lemonda-
nak az erkölcsi sikerrıl és az elismerésrıl, akik csak pénzük
gyarapításában lelik örömüket, hogy milyen okból és mi-
lyen eszközökkel, az számukra mindegy. A keresık e fajtája
számára a pénz olyan, mint szomjas embernek a tengervíz.
Minél többet iszik a sós folyadékból, annál szomjasabb,
mint ahogyan ezt már Schopenhauer is mondta, de a végén
milliomosok lehetnek.
A milliomos szó definíciója azonban nagyon kényes, mert
minden relatív. İ egy „gazdag milliomos" mondták egykor
a bécsiek, „legalább 100 000 guldcnje van". f i z abban a/
idıben még paradox sem volt, mert a milliomos szó nem
feltétlenül azt jelentette, hogy az illetınek ténylegesen egy-
milliója van. „Milliomosnak" hívták és meg mindig annak
hívják azt a gazdag embert, akinek a/ i l l ı tisztelet kijár,
mint ahogy ıt „Rothschildnak" vagy „KrİZUSnak" hávják.
A milliomos New Yorkban nem ugyanazt a fogalmat
jelenti, mint a mai Budapesten. Ott is vannak milliomosok,
csak nem dollárjuk, hanem forintjuk van.
Végül is úgy vetıdik fel a kérdés: Kendelke/.ik-e az illetı
egymilliós tökével vagy olyan járadékkal, ami egy jelentıs
tıke hozamának felel meg? Aki a 19. szazadban Franciaor-
szágban vagy Angliában egy embert milliomosnak neve-
zett, nem azt mondta, hogy mekkora a tıkéje, hanem hogy
mennyi jövedelme van. Ha az ember már egy bizonyos
jövedelem vagy tıke felett rendelkezik, újabb kérdés vetı-
dik fel: mekkorák a kötelezettségei, terhei és igényei?
Ezért az én definícióm: Milliomos az, aki tıkéjének vagy
jövedelmének köszönhetıen mindenkitıl függetlenül ki
tudja elégíteni igényeit. Akinek nem kell dolgoznia, sem
fınöke, sem ügyfelei elıtt hajlongania, és aki mindenkinek,
aki nincs ínyére, Goethe Götzét idézheti. Hz jelenti a legna-
17
gyobb luxust az életben. Az az ember, aki ilyen szuverén
módon tud élni, az az Lgsuri milliomos.
Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb olvasóm a millio-
mosnak ezzel <i sajátos definíciójával nem ért egyet. Termé-
szetesen én sem voltam mindig ezen a nézeten, csak a magas
életkoromnak köszönhetıen és sok évtizedes élettapasztala-
tom alapján j u t o t t a m erre a következtetésre.
A milliomosjelöltek türelmetlenek. Nem akarnak a nagy
pénzre évekig várni. Csak addig, míg fiatalok vagyunk
- mondják , addig tudunk a milliókból profitálni, nem
akkor, amikor már a tolószékhez vagyunk bilincselve. Nem
a függetlenség .1 nagy cél, hanem ahogy Goethe mondja:
„A szegénység a legnagyobb csapás, a gazdagság a legna-
gyobb érték". Nemcsak az anyagi luxust akarják élvezni,
hanem a pénz radioaktivitását is, tudniillik más szolgalelkő-
ségét.
Némelyeknek a milliók hatalmat és státusszimbólumot is
jelentenek. Barátokhoz, képmutatókhoz, bókokhoz juttat,
vonzza az élısködıket és az ellenség irigységét. Inkább ezer
irigyet, mint egyetlen sajnálkozót kívánnak. Irigységet pro-
vokálni hozzátartozik a milliomosok nagy élvezeteihez.
Az elmúlt H) év tapasztalatai szerint három lehetıség van
arra, hogy az ember rövid idı alatt milliomossá váljon:
1. spekulációval (ingatlanokkal, értékpapírokkal, áruk
kal, vagy minden más eszközzel, amivel spekulálni lehet),
2. egy gazdag házastárs megtalálásával,
i. szerencsés ötlettel a kereskedelemben vagy az iparban.
Az ingatlannal való spekulációnál természetesen a perma-
nens infláció volt a nagy fogás és egy lerombolt ország újra
felépítése is. A kis kamatú hitelek hozták a sikert. De ilyen
alkalmak nem ismétlıdnek meg mindennap.
Hajókkal való kockázatos spekulációkkal vált Onassis a
legjobban csodált milliomosok egyikévé. Az ı spekulációi
olyan vakmerıén épültek a csillagászati összegő hitelekre,
hogy gyakran a tönk szélén állt, amikor a fuvarozási ráták
lecsökkentek. Az utolsó pillanatban gyakran egy kis hábo-
18
rú mentette meg, ami a fuvarrátákat ismét a magasba lendí-
tette. (Sıt meg vagyok gyızıdve arról, hogy Onassis és több
vájtfülő kollégája a bankoktól megvesztegetésekkel maga-
sabb hitelekhez jutottak, mint a hajóik állagának értéke.)
Az új látványos sikerek listája hosszú, nemcsak az ötletek
voltak helyesek és szerencsések, hanem a pénz utáni sóvár-
gás is nagy hajtóerınek bizonyult. Annak lesz pénze, aki
határtalan szenvedéllyel sóvárog utána. Úgy kell a pénz
hipnózisa alá kerülnie, mint a kígyónak a bővölıjétıl. Sze-
rencsére is szüksége van természetesen. Az üzemgazdász és
a hasonló pseudo-tudományok tanulmányozása és tanulása
fölösleges.
Ki lenne jobb példa arra, hogy hogyan lehet valaki tanu-
lás nélkül is milliomos, mint a „gazdag Grün":
Mint szegény ember jelentkezett egy álláshirdetésre
templomszolgának Bécsben. Abban az idıben egy templom-
szolgának is tudnia kellett írni és olvasni. Mivel Grün
analfabéta volt, nem kapta meg az állást. Bánatában a kis
vigaszdíjat, amit az utazásért kapott, arra használta, hogy
kivándoroljon Amerikába. Chicagóban üzleteket csinált. Az
elsı kis megspórolt pénzébıl alapított egy vállalatot, ami
idıvel egyre nagyobb és nagyobb lett. Egy vegyeskonszern
megvásárolta Grün nagyvállalatát, és a szerzıdés aláírása-
kor jött a meglepetés: Grün nem tudott aláírni. „Istenem
- mondta a vevı ügyvédje , mi lett volna magából, ha írni
és olvasni tudna!" - „Nagyon egyszerő: templomszolga".
De azoknak, akik tudnak írni és olvasni, legyen ez a
könyv útikalauz a spekuláció országába, a pénz és a tızsde
csodavilágába.
Aki ebbe a csodaországba lep, és csak a pénz körül forog
a gondolata, aki itt csak az anyagiakat bálványozza, annak
megpróbálom ebben a könyvben figyelmét egy másik világra
irányítani - még akkor is, ha ez részben csak odavetett kis
szellemes megjegyzésekbıl á ll.
Tapasztalataim szerint a tızsde olyan ajándék, amit ön-
magamnak csináltam, egyéni szabadságom egy része. Ennek
I1)
a szabadságnak az átéléséhez hozzátartozik a zene, az iroda-
lom és mindenekelıtt öröm az emberekben, éppen úgy a
TİZSDEI KISKÁTÉM
szerényekben, mint a nagyokban.
Ezért a következı hitvallást mindenképpen öntudatosan
és büszkén hirdetem:
pénzügyminiszter: nem lehetek.
bankár lenni: nem akarok.
spekuláns és tızsdés: az vagyok!
 A TİZSDE AZ ELETEM

Spekulálni? — gyakran felteszik nekem ezt a kérdést. -

Talán ez a személytıl függ.
Akinek sok pénze van, spekulálhat; akinek kevés van,
annak nem szabad spekulálnia; akinek egyáltalán nincs,
annak spekulálnia kell.
Manapság gyorsan és könnyen majdhogynem csak spe-
kuláció útján lehet meggazdagodni. És ha már valaki speku-
lál, hogyan is spekuláljon? Hol, mikor és mivel?
Az én „százéves" tapasztalatom a tızsdére korlátozódik.
Ismétlem: százéves. Habár csak tréfálok, mégis egészen
komolyan gondolom. 55 éven keresztül győjtöttem a ta-
pasztalatokat a saját zsebem elınyére és terhére, és ehhez
jön még azon kollégák 50 éves élet- és tızsdetapasztalata,
akik már 70 tavaszt számláltak, amikor én még csak 20
voltam...
Mi lenne, ha mesélnék a tızsdérıl, errıl az elvarázsolt
világról? La bourse, la borsa, la bolsa, die Börse, Serka...
Párizstól Milánóig és Buenos Airesig, Frankfurttól Pétervá-
rig ez a szó nınemő, és ez kétségtelenül több, mint csupán
véletlen! Tulajdonképpen mi is a tızsde? Ez a „gonosz"
tızsde, ami egyeseknek a vagyont, másoknak a csıdöt
jelenti?
Sokaknak Monte-Carlo zene nélkül, egy kaszinó, ahol egy
éjszaka alatt szép kis összeget lehet beseperni, izgató, ideg-
csiklafadozó légkörben. Számomra ez az idegközpont, sıt a
kapitalista gazdasági rendszer motorja. Az igazság valószí-
nőleg a kettı között van, és valamivel bonyolultabb, mint
hinni szeretnénk.

23
 Spekuláltam már mindenféle értékpapírban, pénznemben,
es áruban, a/.onnalra és határidıre, a Wall Streeten,
Párizsban, Frankfurtban, Zürichben, Tokióban, Londonban,
Buenos Airesben, Johannesburgban vagy Sanghajban.
Spekuláltam részvényekkel, államkölcsönökkel, beleértve a
kommunista országokéit is, átváltható értékpapírokkal,
pénznemekkel tekintet nélkül arra, hogy stabilak vagy
„lebegtetve" voltak, a cipıtalpam bırével, szójababbal és
mindennemő gabonával, gyapjúval és gyapottal, a gépko-
csim kerekei gumijával, tojásokkal, szalonnával, kávéval és
kakaóval, amit en ugy szeretek: whiskyvel, a csokornyak-
kendım selymevei, mindennemő fémmel, függetlenül attól,
hogy nemes vagy nem nemes fémek voltak.
De szeretném hozzáfőzni, hogy nemcsak árfelhajtó vol-
tam, mivel nemcsak arra spekuláltam, hogy az árak emel-
kednek, hanem ugyanúgy arra is, hogy esnek. Röviden:
mindenhol spekuláltam attól függıen, hogyan alakult a
piac, vagy ahogy a gazdasági és a politikai helyzet ezt
megkövetelte, konjunktúrában és depresszióban, infláció-
ban és deflációban, fel- és leértékelésekben és - mindent
túléltem. Mindent elıre meg kell sejteni, hogy minden
egyes szituációt hajszálpontosan meg lehessen ítélni.
Egy diák egy tı/.sdes/.emináriumon feltette nekem azt a
kérdést, hogy tanácsolnám-e a fiamnak, hogy spekuláns
legyen. „Biztosan nem" - volt a válaszom. „Ha lenne fiam,
zenésznek kellene lennie. A másodiknak festınek, a harma-
diknak újságírónak vagy írónak. De a negyediknek-tettem
hozzá mindenképpen spekulánsnak kellene lenni, hogy
a másik harm.it eltartsa."
„Homo spekuláns" a spekuláns mégiscsak egy különös
ember. Nem mindenki spekuláns, aki foglalkozásszerően a
tızsdével foglalkozik.
A világon 100 200 ezer tızsdeügynök, befektetési ta-
nácsadó, portfóliómenedzser létezik, a tızsdék parkettjén
vannak nagyhangú segédek, és milliónyian a földön, akik
a tızsdei fogadást foglalkozás szintjére emelték, akik a
24
számok között ide-oda cikáznak, vesznek-adnak, vesznek-
adnak...
f Aztán vannak pénzemberek, akik sok milliós tranzakció-
kat visznek véghez. De a pénzember és a spekuláns fogal-
mát ne keverjük össze!
A pénzember állandóan a feje búbjáig merül az általa
kezdeményezett üzletekben, biztosítja magának a többsé-
get, fúziókat tervez, trösztöket épít fel, új iparokat karol fél,
és merı aktivitásból nagyon nyugtalan életmódot folytat.
Ha vállalatot alapít, a tızsdéhez fordul, hogy a szükséges
tıkét megszerezze. Azon társaságok ellenırzését is a tızs-
dén keresztül nyeri el, amelyeket uralni akar. Vertikális
trösztben egyesíti az egymást kiegészítı üzemeket vagy
rafinált vegyestársaságokat állít össze. A c é l j a mindig egy
bizonyos tranzakció, de az adásvételei nagy mozgásokat
okoznak, amelyek az egész tızsdére kihatnak.
A spekuláns passzív szemlélıje azoknak a mozgásoknak,
melyeket nem ı okoz, de belılük profitálni akar. Milyen
fejedelmi foglalkozás! És úgy gondolkozik, mint Horatius:
„Boldog az, aki az üzletektıl távol é l . " A közönséggel való
kapcsolat nélkül, anélkül, hogy „alantas" munkával bepisz-
kítaná a kezét, távol a kereskedelmi áruktól és poros raktá-
raktól, távol az üzletemberekkel es üzletkötıkkel folytatott
mindennapos vitáktól, a spekuláns teljes elmélyülésben
töpreng: beburkolózva szivarja füstjébe, kényelmesen ül
hintaszékében, és gondolkodik, távol a világtól és annak
lármájától. Elérhetı közelségben tartja eszközeit, amelyek
a lehetı legegyszerőbbek: egy telefon, egy rádió és néhány
újság. De ebben is rejlik egy titok: tud a sorok között
olvasni.
Nincsenek alkalmazottai, sem fınöke, nem kell ide-oda
barátságosan köszöngetnie, nem kell ideges ügyfeleket elvi-
selnie, mint a bankárnak vagy egy közvetítınek. Senkit
nem kell valamire rábeszélnie, ı úriember, aki maga fölött
és az ideje fölött szabadon rendelkezhet. Ezért nem megle-
pı, hogy sok ember irigyli. Mégis vés/elvesen él, és meg
kell szoknia, hogy mini egy krokodil, nyitott szemmel
aludjon.
Szelleme soha nem nyugszik meg. Mint egy orgonajáté-
kos, egyidejőleg több regisztert húz, különbözı klaviatúrá-
kat és pedálokat mozgat: részvényeket, kötvényeket, pénz-
nemeket, nemesfémeket, nyersanyagokat stb., de mőveletei
némelykor kiegészítik egymást. Az egyik kivédi a másik
kockázatát. Ennek a módszernek megszámlálhatatlan variá-
ciója van. Majdhogy soha nem található két teljesen azonos
eset.
Mivel tranzakciói egy összefüggı rendszert alkotnak, egy
laikusnak veszélyes a tısgyökeres spekulánst egy ilyen
akciójában követni. Ugyanis nem lehet olyan egyszerően
megállapítani, hogy mi célból kezdeményezte és milyen
mértékben egészíti ki egy másikat. Ami érthetetlennek
vagy ésszerőtlennek tőnik, az a valóságban tökéletesen
felépített és egy elıre meghatározott rendszer szerint irá-
nyított.
Mielıtt valaki a tızsdespekulációt valóban megérti és
valamelyest is elsajátítja, sok tanulópénzt kell fizetnie. Ez-
zel azt szeretném mondani, hogy a spekulációval nyert pénz
fájdalomdíj. Hlıször jönnek a fájdalmak, azután a pénz.
Gyakran megdöbbentıek azok az okok, amelyek megren-
dítı eseményeket váltanak ki a pénzügyek világából. Sok-
szor nincsenek közvetlenül egymással kapcsolatban, mint
például a szerelmi románcok, politikai becsvágy, személyes
hiúság.
AZ ÖRDÖG MŐVE: HOMO LUDENS
A rossz nyelvek szerint az ördög azért teremtette a tızsdét,
hogv megmutassa az embereknek, hogy Istenhez hasonlóan
tıle is tudnak a semmibıl valamit teremteni. Ez tévedés!
Nem az ördög t a l á l t a f e l a tızsdét. Spontán keletkezett, egy
fa al.itt, <iz utcasarkon vagy egy kávéházban, hogy aztán
egy palotába költözzön. Mindazonáltal az ördög beavatko-
26
zott. A „homo sapiens"-bıl „homo ludens"-t csinált, aki a
tızsdét gyakran játékteremmé változtatja.
Azonban ez a játékterem hatalmas szerephez jutott kapi-
talista rendszerünkben. Mert ennek alapja a részvénytársa-
ság, és a motorja a tızsdespekuláció. Spekuláció nélkül a
nagy társadalmi iparágak (vasút, gépkocsi, olaj, elektronika,
komputer és tucatnyi más) soha nem alakultak volna ki. Csak
egy spekulatív árfolyamnyereség és nem a kamathozam
reménye tudja az expanzióhoz szükséges pénzt a nagy és kis
megtakarítók zsebébıl kicsalogatni. Ezeket a megspórolt
pénzeket fogják aztán a tızsde segítségével a legkülön-
bözıbb beruházási lehetıségeken keresztül a gazdaságban
elosztani. Egyszóval, a tızsde eszköz a befektetések befa-
gyasztására és mindenkori újra félhasználására, ha a befek-
tetınek a tıkéjére ismét szüksége van. így tölt be a tızsde-
spekuláció (legalábbis a kapitalista gazdasági rendszerben)
lényeges funkciót. Akkor is, ha ezt spekulációs nyereség
miatt teszi, de a tızsdejátékos mégis a gazdaság rendelkezé-
sére bocsátja a tıkéjét.
A milliónyi játékosnak és parazitának az értékpapírtızs-
déken tehát megvan a jogosultsága. Es ha nem léteznének,
ki kellene találni ıket. Minél több a parazita, annál na-
gyobb és likvidebb a piac, és annál jobban felfogják és
csillapítják a megrázkódtatásokat, ugyanúgy a hossz-, mint
a besszmozgásoknál is. Minden egyes árfolyamcsökkenés-
nél jelentkeznek új vevık, és így védik a piacot egy brutális
zuhanástól. És minden egyes árfolyam-emelkedésnél jelent-
keznek új eladók, így fékezıen hatnak a hosszmozgásokra.
Egy nagy forgalmú piac mérsékeltebb mozgásokat jelez,
mint egy kisebb forgalmú, hasonlóan egy gépkocsimotor-
hoz, amely 16 hengerrel sokkal egyenletesebben megy,
mint 4-gyel. Felfogják a sokkot.
Spekuláció mindig volt. Története olyan régi, mint maga az
emberiség, és párhuzamosan mozog vele. Spekulánsok <
már azelıtt voltak, mielıtt a tızsde világra jött volna. Ha a
spekuláció történetét egy mondatban akarnám összefog-
27

Lalni, azt kellene mondanom: megszületett a „homo lu-
dcns", játszott, nyert vagy vesztett, és soha nem fog meg-
halni.
Bzéri vagyok meggyızıdve arról, hogy minden tızsdei
depresszió Után, amikor az embert a részvényekkel és a
tızsdével szemben utáhit fogta cl, újra olyan idık következ-
nek, amikor a múlt minden sebe feledésbe merül, és a tızsde
ismét magához csalogatja az embereket, mint a fény a pillan-
gót. Ha ezt saját indíttatásra nem tenné meg az ember, akkor
a magasan lej lett tızsdeipar és az elsı számú csalétek, a pénz
gondoskodik majd errıl.
A „homo ludens"-t és a tızsdés speciális esetét az alkoho-
listával hasonlítanám össze, aki erıs ittasság után a követke-
zı napi másnaposságában elhatározza, hogy soha többé nem
nyúl az italhoz. Késı délután mégis megiszik egy koktélt és
aztán még egyet, és még egyet, és aztán éjfélkor ismét éppen
olyan részeg, mint elızı este.
HAJÓZÁS A VAGYON ÉS CSİD KÖZÖTT
A spekuláció veszélyes hajózás a vagyon és a csıd között.
Szükséges hozzá egy alkalmas csónak és egy ügyes kormá-
nyos. Mit értek megfelelı csónak alatt? — Pénzt, türelmet,
valamint idegeket. És ki az ügyes kormányos? Az, akinek
tapasztalata van és önállóan tud gondolkodni. Balzac írta az
„Elegáns élet"-rıl szóló traktátumában: az embernek három
fajtája van: emberek, akik dolgoznak, emberek, akik gon-
dolkodnak és emberek, akik semmit sem csinálnak. Az igazi
spekuláns az, aki gondolkodik. Azonban sokan azt gondol-
ják, hogy a spekuláns nem dolgozik.
Ezenkívül mire van még szüksége, hogy sikeres legyen?
Von Moltkc porosz vezértábornagy szerint ugyanarra, ami
a sikeres háborúvezetéshez is elengedhetetlen: gondolatok,
pénz, türelem és természetesen szerencse is.*
* Németül a négy G-aek nevezik (Gedanken, Geld, Geduld,
Glück) _____
28
A tızsdespekuláns foglalkozása sokban hasonlít az újság-
íróéra. Mindketten a hírekbıl élnek, úgy, hogy 82 esemé-
nyeket követik, elemzik és levonják belıle a következteté-
seket. Az újságíró leírja és kommentálja ıket, a tızsdés
pedig elolvassa azokat - de ı a sorok között is olvas, és csak
azután cselekszik. Csakhogy: az újságíró újra és újra téved-
het, és mégis újságíró marad. De ha a tızsdés túl gyakran
téved, nem marad sokáig tızsdés... Legnagyobb tiszteletem
az újságíróké, foglalkozásukat olyan elbővölınek találom,
hogy most idıs koromban én is belefogtam. Azonban két-
ségtelen, hogy az újságíró kockázata nem hasonlítható össze a
tızsdésével, mert ez utóbbi sorsa inkább egy kötéltánco-
séval hasonlítható össze. Egy dolog azonban mindkét foglal-
kozásban megtalálható: mivel a tudásuk csak „parvum
omnibus ex totó nihil",* szakmájuk megköveteli az éleslá-
tást, általános mőveltséget, élettapasztalatot és a szakma
iránti olthatatlan szenvedélyt.
Spekulánsnak vagy újságírónak születni kell, éppen úgy,
mint filozófusnak - és legyen a filozófus a mellényzsebben!
Minden pillanatban történik valami új a világon: háborús
hírek a Közel-Keletrıl, ellenségeskedések és barátságok az
arab államok között, kábítószer- vagy faji problémák
Amerikában, a tömegtájékoztatási eszközök továbbfejlıdé-
se, választások Japánban, sztrájkok Lengyelországban, for-
radalom a nıi divatban, kutatás a tüdırákról stb. Mind-
ezeknek az eseményeknek az összessége a világtörténés, a
világtörténelem.
Az én kis életem a világtörténelem közvetlen közelében
játszódott le, éppen azért, mert a tızsdébıl éltem. Minden
nagy és kis esemény kihatott a tızsdére, a tızsde pedig a
pénztárcámra. Paradox módon a tızsdével való elsı kapcso-
lataim rossz és fájdalmas emléket hagytak bennem.
* Mindenrıl egy keveset, az egészrıl semmit.
29
 ESİ ÉS NAPSÜTÉS
Marienbad, 1914 nyara. Akkoriban családunk kúrán a
Cseh-erdı kellıs közepén fekvı idillikus fürdıhelyen tar-
tózkodott. Meg nem tudtuk, de ez volt a császári-királyi
Monarchia alkonya, és mindenki gondtalan könnyelmőség-
ben élt, ami a nagy katasztrófákat megelızni szokta.
Bbbc a békés légkörbe, mint derült égbıl a villámcsapás
értek a szarajevói pisztolygolyók. Hirtelen puskaporszagú
lett a levegı.
Pánik kerített hatalmába mindenkit, a fürdıvendégek
szétfutottak a kétfejő sas címerő monarchia minden irányá-
ba. A szüleim elhatározták, hogy maradnak a kúra végéig.
A fürdısétányon az emberek a katonai zenekar zenéje köz-
ben vitatkoztak a barátokkal a párizsi, berlini és szentpéter-
vári legújabb hírekrıl.
A komoly helyzet ellenére a tızsde semmit sem vesztett
a vonzerejébıl. Az emberek rávetették magukat a bécsi és
budapesti hírlapokra, hogy a legújabb tızsdeárfolyamokat
követni tudják. Igazi spekulációs láz kezdıdött. Ezt a hullá-
mot kihasználva néhányan meggazdagodtak (azok, akik
árukkal spekuláltak), mások viszont, akik nagyban érték-
papírokba fektettek, tönkrementek.
Az árutızsdén azokra az árukra vetették magukat az
emberek, amik háború esetén külföldrıl már nem voltak
behozhatok. Spekuláltak kakaóval, borssal, de rafiával is,
a kender rostjával, ami a venyige kötözésére szolgál.
Imre lest véremet, aki akkoriban egy nagybank fiatal
alkalmazón ja volt, ugyanúgy elkapta ez a láz, és néhány
barátjával tafiaval spekulált. Eleinte minden jónak látszott.
30
De amikor Hindenburg tábornagy Kelet-Poroszországban
Tannenbergnél megverte az oroszokat, minden áru ára erı-
sen visszaesett, mert azt hitték, hogy a háborúnak hamaro-
san vége lesz. Imre elvesztette az összes pénzét, és ezenkívül
már régóta eladósodott a banknál. Amikor ebben a drámai
helyzetben elkezdett öngyilkosságról beszélni, apámnak ki
kellett az adósságát egyenlíteni, hogy a küszöbön álló tragé-
diát elhárítsa. Azóta a rafia szót családunkban soha többé
ki nem ejtettük.
Alig szüntették meg ezt a szerencsétlen spekulációt, a
fronton és a tızsdén az események ismét megfordultak.
A franciák megnyerték a marne-i csatát, és ettıl kezdve
hosszú háborúval kellett számolni. A rafiarost újra elkez-
dett emelkedni, de sajnos számunkra t ú l késın. így én már
korán megtanultam, hogy a tızsdén a dolgok elıször mindig
másként alakulnak, mint azt gondolják, és csak késıbb
következik be az, amit reméltünk. Ha .1 tızsdén mégis
nyerünk, akkor ez „fájdalomdíj", mert ahogyan említettem,
elıször jönnek a fájdalmak, aztán a pénz.
A marienbadi világ a sétányzenével és a nemzetközi
fürdıvendégekkel már régen eltőnt, éppúgy mint a buda-
pesti tızsde. A testvérem és a szüleim is rég meghaltak.
A mai roppant spekulációkhoz mérve az akkori raí iaspeku-
láció mikroszkopikusán kicsinek tőnik. Az összeg, amit a
testvérem elvesztett és az eset, ami csaknem tragédiába
torkollott, nem volt nagyobb, mint ma egy Wall Street-i
pénzeszsáknak egy vidám est utáni számlája. De a történet
fájdalmas emlékként megmaradt.
Egy másik esemény kevésbé volt drámai, de éppolyan
tanulságos.
Gyermekkoromban történt Budapesten. Pont abban a
korban voltam, amikor a gyerekek játékgolyókkal játsza-
nak. Az akkori Magyarország mindennapos életében a ga-
bonatızsde egészen különös fényben pompázott: az ország
a kenyérgabona, a kukorica és a zab nagytermelıje volt.
Egész Európa legélénkebb piaca volt. Óriási forgalmat bo-
31
nyolítottak le i t l : táviratok a tengerentúlról, eladási és
vételi megrendelések özönlöttek el a várost és szokatlan
nyüzsgést kölcsönöztek ezáltal. Ezek az óriásüzletek lehetı-
séget kínáltak kisebb mértékő spekulációkra, amiknek min-
denki rés/esc- l e i n t e t t , és ez volt az a valami, ami a magya-
rok vidám mentalitásának igencsak megfelelt.
A gabonáról mindenki beszélt, és éppen úgy minden
másról, ami az árfolyamát befolyásolni tudta. A játék fı
eleme az idıjárás volt, az ég színe, a túl erıs napsütés, ami
a termést veszélyeztette, vagy az esı, ami javítaná.
Az árfolyam úgy emelkedett vagy esett az idıjárás-jelen-
téstıl függıen, mint a levelibéka a létrája fokán. A városban
található számtalan kávéházteraszon, az utcasarkokon seré-
nyen néztek a felhık után, különösen ha a nyár túl száraz
volt. Mert ha nem esett az esı, a zabtermés veszélyben volt.
Sıt a magas rangú katonák is aggódtak, mert akkoriban a
zabnak olyan szerep jutott, mint amilyet a benzin egy
modern hadseregben játszik. A pillanatnyi meteorológiai
aggályokhoz új gond társult: a labdarúgás, amit a magyar
tizenegynek az osztrák nemzeti csapat ellen kellett megvív-
nia. A sport becsületére ment ki a játék, amit mindenki
fontos személyes ügyének tekintett. Az oly nagyon várt
sporteseményeknek sikerült még ennek a forró nyárnak a
bénító, rekkenı hıséget is legyıznie.
Duplán voltam izgatott. Ez volt az elsı igazi meccsem, és
ezenkívül erre az új szórakozásra kedvenc nagybátyám
akart magával vinni.
A játék reggelen hanyatt-homlok ugrottam ki az ágyból,
hogy az eget megvizsgáljam. De ó, az ég beborult! Rengeteg
szürke felhıt hajtott az esıt hozó szél. A levegı nehéz volt
és már csaknem hallani lehetett a mennydörgést. Elkapott
a nyugtalanság éppen úgy, mint az unokatestvéremet, aki
szintén a sportünnepségre akart jönni.
A helyzet egész délelıtt egyre csak rosszabbodott, és
ugyanilyen mértékben nıtt a csalódottságunk. A megbe-
szélt órában a nagybátyámmal mégis találkoztunk, és meg
12
voltunk róla gyızıdve, hogy ı éppen olyan szomorú lesz,
mint mi. Mekkora meglepetés! Szemei ragyogtak, boldogan
és elégedetten mosolygott és kezeit dörzsölte, mintha éppen
egy jó csíny sikerült volna neki. Általában soha nem volt
utálatos a gyerekekhez, még csak viccbıl sem. „Kedves
fiaim, nézzétek csak, milyen egy nap, úgy esik, mintha
dézsából öntenek, a fociméi csel lemondták!"
Az unokatestvéremnek és nekem g torkonion akadt a szó.
Nincs meccs! És ı még egy szép napról merészeli beszélni.
Ez érthetetlen volt számunkra. Még nagyobb kegyetlenség-
gel folytatta: „Ez valóban remek, ez az esı pompás!" Hihe-
tetlen. Aztán azt kiáltotta: „Ti a z t á n nem értetek semmit.
Az esı szerencse! Holnap a zab esni fog a tızsden. Hetek
óta erre vártam."
A nagybácsinak igaza volt. A következı napon .i zab
árfolyama esett, a termés meg volt ment ve. Azok, akik
besszre spekuláltak, besöpörhették a vári nyereségei és «i
hadsereg is megnyugodott mindez a mérkızés árán. Ez a
kútba esett szórakozás a tızsde lelkén szárad, de még aznap
megesküdtem, hogy adott idıben bosszút állok ezért.
El is kezdtem a játékot. A gyapot árfolyam Ingadozása
miatt remegtem, mialatt New Orleans fölött az eget kémlel-
tem. A gabonaaratás elıtt közép-nyugaton vizsgáltam a
szelet, mielıtt Chicagóban adtam vagy vettem volna.
Néhány évtizeddel a zabbal történt tapasztalatom után
egyszerre megértettem, hogy a párizsi árutızsde miért tőnt
idırıl idıre úgy, mintha ellógni a/ idıt. ügy napon megfi-
gyeltem, hogy nagy cukorgyárak meghatalmazottjai egy-
folytában ide-oda szaladgálnak. Sietve kiszaladtak, gond-
terhelt arckifejezéssel szemügyre vették az eget, aztán gyor-
san újra visszatértek a szürke épületbe; valóban nı a répa
az esı hatására, amibıl a cukrot csinálják. Kitisztult az ég,
emelkedett a cukor árfolyama, néhány csıcsepp, és az árfo-
lyam esett.
Párizs már régen, az I. világháború elıtt - es senki nem
33
tudja, mién .1 nemzetközi spekuláció legjelentısebb cél-
táblája az árutızsdén.
Szenvedélyes játék folyt a nagy inspirátorok karmesteri
pálcája a l a t t , akiknek a „belle époque" szép napjai köszön-
hetıek. Bz odáig fajult, hogy a kormánynak abban a pilla-
natban kellett beavatkoznia, amikor a piac királyainak
egyike, az egyiptomi cukorgyárak igazgatója, Crosmer csıd-
be jutott. A tızsdekrachot követı éjjel a cukor 33-ról 16
frankra esett, ami a tranzakciókat ennél a szerfölött fontos
élelmiszernél teljesen szétzilálta, és a viszonyok újjárende-
zését követelte meg.
Mindig ugyanez a melódia - esı vagy napsütés. Ez
r
i százalékos hosszt jelent a cukornál, a gabonánál, minden
nyersanyagnál, amit az idıjárási viszonyok befolyásolnak.
...ÉS AZ IZABELLA TÁJFUN
A termeszei néha meg brutálisabb módon avatkozik be, és
egy szimpla eseménybıl drámát csinál. Ilyenkor nem az
olyan rendkívüli eseményekre gondolok, mint a földrengé-
sek vagy az árvizek, hanem a légköri folyamatokra, ame-
lyek a Föld bizonyos területein majdnem mindennap felhív-
j á k magukra a figyelmet, és néha valódi financiális kataszt-
rófák forrásai.
Egyes svájci bankok még ma is emlékeznek egy menny-
dörgı pénzügyi csıdre az ötvenes évekbıl, amikor egy
finanszírozási társaságnak be kellett szüntetnie a fizetése-
ket, csak azért, mert a barométer esett.
A következı történt: Az egyik egészen nagy nyersanyag-
kereskedıi csoport egy sokszorosan félhasználható mezı-
gazdasági termeknél, a kopránál, a besszre spekulált.
A kopra szárított kókuszdióbél, olyan bolyhos habot ad,
ami bizonyos szappanmárkák jó minıségét biztosítja; ezen-
kívül a kopra a margarin fı alkotórésze. Ez a társaság a
holland „Unilever" trösztnek, legnagyobb ügyfelüknek,
rendkívül nagy mennyiségő koprát adott el. Arra számított,
34
hogy a koreai háború befejezésekor valamennyi nyers-
anyagnál általános bessz lesz, különösen a csendes-óceáni
térségben. Tehát a termelıországok kopratermését a szállítás
meghatározott idıpontja elıtt akarta olcsón félvásárolni,
vagyis olyan felvásárlási áron, ami számára jelentıs nyere-
séget biztosított. Ez a bessz spekuláció klasszikus sémája.
Aztán egy napon az történt, hogy az „Izabella" tájfun
csapást mért a Fülöp-szigetekre, a fı termelıországra, és a
hullámok néhány órán belül minden szép kalkulációnak
véget vetettek, hiszen majdnem az összes kopratermést
megsemmisítették. A mi svájci társaságunk nehéz helyzetbe
került, amikor a megígért árut be akarta szerezni, hiszen azt
nem tudta megvenni, ami gyakorlatilag már nem létezett.
A kopra hiánya az árat természetesen felhajtotta. Akiknek
raktári tartalékaik voltak, kedvük szerint diktálhatták az
árakat, és a társaságnak engedelmeskednie k e l l e t t . A tranz
akció veszteséggel zárult, ami meghaladta a t í z m i l l i ó svájci
frankot.
„MA BIKA* VAGYOK, KEDVESEM"
Ez a közmondás azt juttatja eszembe, hogy meg kellene
magyaráznom azt a szólást, ami az angolszász tızsdéken
kívül is meghonosodott, bár eredetileg ott keletkezett. Azo-
kat, akik besszre spekulálnak, „bearish"-nek vagy egysze-
rően „bear"-nek, medvének nevezik. İ elad ma egy bizo-
nyos összegért egy árut (vagy egy értékpapírt), ami még
nincs is a tulajdonában és amit csak késıbb fog beszerezni.
Saját vásárlását elhalasztja, mert azt hiszi, hogy az ár, amit
másnap fizetnie kell, alacsonyabb lesz a mainál. Noha itt
kissé sántít a közmondás arról az emberrıl, aki elıre ivott
a medve bırére, még mielıtt elejtette volna, az értelme
azonban ugyanaz marad: a „bearish"-tızsdés vadász módjá-
ra eladja azt, amit még le sem lıtt.
Hossz-spekuláns.
35
 A medvével ellentétben a „buli", a „bika" lendül a ma-
gasba: 8 az, aki elırerohan, mint a saját erejét ismerı állat,
mindent, ami útjába áll, szarvaival az égbe röpít. A Wall
Street oszlopos folyosóin elegendı, ha abban az órában, ami
a hangulatok vizsgálatára szolgál, mielıtt a függöny fel-
emelkedik, valaki azt mondja: „Ma »bika« vagyok, kedve-
sem", hogy megértsék, hogy a beszélgetıpartner hosszban
szándékozik ügyleteket kötni.
Ezek a kifejezések nemcsak Londonban és New Yorkban
szokásosak, hanem a világ minden tızsdéjén, ahol egy em-
ber sem értené meg, ha valaki „bika" helyzetrıl beszélne,
de ahol mindenki tudja, hogy egy „bullish" tendencia meg-
nyugtató elıjel.
A világ összes tızsdéjén kihívóan szembeszállnak a „bul-
lok" és a „bearek", és gyakran igazán vad módszerekkel
harcolnak egymással. A harc megtízszerezi erejüket, a bika
megkísérli a medvét a földre szorítani, aki maga részérıl
arra a pillanatra vár, hogy mancsaival még biztosabban
megfojthassa ellenfelét. A harc kimenetele nem egyedül az
ellenfelek kitartásától függ, nem is csak az erejüktıl. Egé-
szen más erık játszanak közre, amelyekre késıbb még
visszatérünk, mégpedig stratégiai, taktikai, sıt világpoliti-
kai jellegőek.
A spekuláció jegyében és a tızsde címerpajzsában tehát
a bika és a medve az ellenséges testvérek állnak egymással
szemben és mindkettı megkísérli a gyızelmet kivívni.
A TİZSDE: A VILÁG
NAGYJAINAK CSODASZERE
Mi is tulajdonképpen a tızsdeismeret?
Eduárd Herriot francia államférfi és író mondta a kultúráról,
hogy ez az, ami megmarad, ha már minden feledésbe me-
rült. Hasonló ez a tızsdéhez. A tızsdés sem enciklopédia,
aki éves mérlegeket, osztalékokat, árfolyamokat, üzleti je-
lentéseket, statisztikákat tárol. Mindezt sokkal biztosabban
ırzik egy könyvtárban vagy egy számítógépben. Igazi tızs-
deismeret az, ami megmarad, amikor minden részletet elfe-
lejtettünk. Nem kell mindent tudni, hanem mindent megér-
teni, és a megfelelı pillanatban az összefüggéseket helyesen
értelmezni kell és megfelelıen cselekedni. Minden ese-
ményt úgy kell fogni, mint egy radarkészülék, az összefüg-
géseket helyesen interpretálni, és: önállóan gondolkozni!
A BIBLIÁTÓL MÁIG
Ha a „spekuláns" kifejezést használom, akkor a szó nemes
értelmére gondolok. Bemard Baruch, a híres amerikai pénz-
ember, államférfi és négy amerikai elnök személyes pénz-
ügyi tanácsadója, az amerikai kongresszus egyik vizsgálóbi-
zottsága elıtt úgy festette le egyszer a foglalkozását, mint
egy „spekulánsét".
A spekulánsok családjához a történelem sok híres szemé-
lyisége tartozott. Az elsı spekulánst már a Bibliában is
megtaláljuk. Egyiptomi József vo\t az, aki nyaktörı spekulá-
ciókba bocsátkozott. A fáraó éppoly tehetséges, mint belátó
pénzügyi tanácsadója a hét bı és hét szők esztendı ama
álmaiból helyesen vonta le a konzekvenciákat. A bı eszten-
dık alatt nagy gabonatartalékot halmozott f e l , hogy aztán
37

kilátás ,1 Nicolai-csatorna partjáról a
hamburgi tızsdére 1825 körül
a szők esztendıkben magas áron újra a piacra hozhassa.
Mindenesetre máig sem tudni, hogy vajon ı volt-e már
négyezer évvel ezelıti a tervgazdálkodás apja, aki a fölösle-
get elraktározta, Hogy a késıbbi termésdeficitet fedezze,
vagy csak simán és egyszerően honni sóit qui mai y
pense* - a történelem elsı spekulánsa volt, aki az árut
felvásárolta, hogy késıbb drágábban eladhassa.
* Szégyellje magát, aki rosszra gondol - a francia Térdszalag-
rend jelmondata.
18
A régi Athénban érmékben spekuláltak. (A spekuláció-
nak ez a fajtája ma ismét divat, csak most „numizmatáknak"
nevezik ıket. Sıt a keleti blokkban hetente egyszer hivata-
losan találkoznak, hogy áruba bocsássák ıket vagy vásárol-
janak.) A pénzembereket „trapezoi"-nak hívták, ami tra-
pézmővészt jelent, mert ık egy kis trapéz formájú asztal
mögött ültek, ahová érméiket közszemlére állították. Éppen
úgy, mint ma. Ez a szó akár szimbólum is lehetne. A pénz-
ügyek akrobatái talán nem igazi mővészek? Az egyik ókori
pénzakrobatának a merész üzletei egy sor financiális kataszt-
rófát és árzuhanást okoztak. Habár I'hormion neve nem
vált halhatatlanná, de ı adta az ókor legnagyobb szónoká-
nak, Démoszthenész ügyvédnek az alkalmat, hogy az elsı
szenvedélyes védıbeszédet a spekulációért elmondja - bi-
zonyára akkor nem voltak a szájában a híres kavicsok.
A régi Rómában, a földközi-tengeri térség pénzügyi cent-
rumában is virágzott spekuláció. Gabonákban és árukban
nagyban ment a spekuláció. Cato szenvedélyes politikája,
aki Karthágót lerombolta, a spekulánsoknak sok gondot
okozott abban az idıben. Karthágó volt az akkori világ
éléskamrája, és amikor Scipio tábornok katonái bevonultak
a lerombolt városba, kifosztották a raktárakat és gabonatá-
rolókat. Több ezer tonna gabonához jutott Róma saját ter-
mésén felül. Az árak elıször csúszni kezdtek, végül merede-
ken a mélybe zuhantak. Sok spekuláns ekkor elvesztette
vagyonát. Már a Forum Romanum néhány tızsdevendégé-
nek fizetési nehézségeirıl beszéltek. (Az 1981/82-es évvel
való összehasonlítás kézenfekvı. Az amerikai magaskamat-
politika óriás csıdöt okozott minden nyersanyagnál, cégek
százai váltak volna fizetésképtelenné, ha a kormány és más
mamutvállalatok nem támogatták volna ıket.) A Forumon
a Janus-templom közelében összegyőltek a gazdag polgá-
rok, hogy megbeszéljék az üzleti tranzakciókat. Cicero,
korának legprominensebb ügyvédje, itt szerezte be tippjeit
az ingatlanokra, érmékre és az árukra való különbözı spe-
kulációihoz.
39
 Néhány pénzügyi kaland után sikerült egy tekintélyes
összegei összegyőjtenie. Hírneve és személyisége ösztönzı-
leg hatott a római spekulációra. Már akkor mondta, hogy
a pénz a köztársaság Idegrendszere (centruma), és meg volt
róla gyızıdve, hogy ■• spekuláció a vagyonképzés motorja.
E szerint is cselekedett. Naponta találkozott a Forumon a
római pénzarisztokratákkal és átutazó kereskedıkkel. Spe-
kulált löldbirtokokkal, építési tervekkel és az adóbérlık
rászedésével, egy akkor nagyon kedvelt befektetéssel. Sze-
nátorként könnyen jutott a római várostervezést érintı
belsı információkhoz, ami spekulációinál segítségére volt.
Sir ISOOC Newton, .i gravitáció törvénycinek halhatatlan
felfedezıje is próbálkozott tızsdei spekulációval. Minden-
esetre balsikerrel, olyannyira, hogy késıbb megtiltotta,
hogy a tızsde szót kiejtsek elıtte.
Voltairt órákon át csevegett barátnıjével értékpapírokról
és pénzrıl, ı is spekulál! gabonában és ingatlanban. Aztán
spekulatív valutaüzérként vált híressé. Az örökösödési há-
ború alatt Szászországban egy bankot alapítottak, aminek
bankjegykibocsátással kellett a háborút finanszíroznia.
A háború után ezek a bankjegyek 40%-ot vesztettek érté-
kükbıl. Nagy Frigyes azonban 100%-os beváltást követelt
ezüsttallérban minden porosz tulajdonában található bank-
jegyért. Voltaire fel vásároltatta ezeket a bankjegyeket, bı-
röndökben (már akkor!) Poroszországba csempésztette és
onnan strómanjain keresztül Drezdától ezüsttallért köve-
telt.
Beaumarchais, Casanova, Balzac szenvedélyes tızsdejáté-
kosok voltak, Balzacnak nagyon sok pénzre volt szüksége az
életviteléhez. Ezért írt regényeket, elbeszéléseket, esszéket,
röviden mindent, ami pénzt hozott. így lett spekuláns is és
gyakori vendég Rothschild bárónál, hogy tippekre tegyen
szert. Spinoza filozófus és a közgazdász Dávid Ricar-do
tudományos tevékenységük mellett lelkes spekulánsok
voltak.
Hogy hagyhatnám ki a sorból Lord Keynest, századunk
40
legnagyobb közgazdászát, akinek portréja alá a brit kor-
mány a következı szöveget tette: „John Maynard Lord
Keynes, akinek sikerült munka nélkül egy vagyont szerez-
ni."
NIMBUSZOMNAK KÖVETKEZMÉNYŐI VANNAK
Paul Gauguin legszebb képeit is tızsdei csıdjének köszön-
hetjük. A párizsi tızsdén szerencsétlen alkuszi és spekulán-
si ügyletei nagy tartozásokkal terhelték, így Tahitiba kellett
menekülnie.
Tızsdemegszállott hírességekkel is van személyes tapasz-
talatom. Habár én tızsdés voltam, a húszas évek végén a
párizsi mővésznegyedben, a Montparnasse-on ütöttem fel
tanyámat. A Café Dómé sőrő dohányfüstjében gyakran
találkoztam a nagy japán festıvel, Foujitával. A két szıke-
ség ellenére, akik kísérték, soha nem mulasztotta el elsıként
megkérdezni: „Na kedves Kostokám, mi újság a tızsdén?"
Egy másik sarokban Ernest Hemingway abbahagyta irodal-
mi vitáját, hogy a Wall Street legutolsó híreit hallja.
Hát még Fritz Kreisler, a nagy komponista és hegedőmő-
vész! Mélyen csodáltam ıt, mőveit és játékát, (ivakran
beszélgettem vele személyesen, és szívesen hallgattam volna
a zenérıl és a zenészekrıl is. İ pedig bölcsességemért gyö-
tört, mert a legnagyobb problémája mindig az volt, hogy a
piacon maradjon-e vagy mindenen túladjon-e? Bizonyára
azt gondolta, hogy nekem a tızsdei disszonanciákra jobb
fülem van, mint neki. Mindenesetre velem s/cm ben volt
egy rendkívül nagy elınye. A délelıtti tızsdei veszteséget
este újra „meg tudta keresni" hegedőjével.
Még ma is emlékezetes szamomra egy hosszú telefonbe-
szélgetés jó barátommal, Kálmán Imrével, ı nemcsak a bécsi
operettvilág egyik legnagyobbja volt, hanem szenvedélye-
sen érdekelték a tızsdei tranzakciók. E beszélgetéskor (az
50-es évek elején) feltette nekem mint pénzügyi tanácsadó-
jának a kérdést, hogy „befektetés szempontjából helyes
volna-e, ha százezer dollár értékő részvényeit eladná (a ni.ii
41
vásárlóerı szerint félmillió dollár lenne), mert Cartier-nál szágon is milyen jól informáltak a legújabb francia irodalom
alkalmi vétel kínálkozik, és feleségének, Verának egy bri- fejlıdésérıl. János barátom napokon át készült az irodalmi
liánst vásárolhatna. Nolens volens, igent kellett mondanom, eszmecserére. Sajnos nem került sor a tervezett szépirodal-
mert egy órával elıtte Vera felhívott Párizsból, és megkért mi beszélgetésre, mert díszvendégem kérdésekkel bombá-
(azzal az indokkal, hogy már mindegyik barátnıjének van zott az elektronikáról és az olaj értékérıl, az aranyárról és
egy különlegesen szép gyémántja, csak neki nincs), taná- pénzpiacról. Szegény János barátom szóhoz sem jutott.
csoljam férjének ezt a befektetést. (Vera érve nem is volt Szomorúan ült az asztalnál. A betervezett irodalmi ebéd
hamis.) Néhány nap múlva a győrő a szép Kálmán Vera kudarcba fulladt.
finom u j j á t ékesítette'. Beletörıdtem nimbuszomba. Ezért óva intek minden
Értelemszerően talán jobb lett volna az IBM- vagy a vendégszeretı hölgyet attól, hogy engem olyankor hívja-
XEROX-részvényeket megtartani. De természetesen felte- nak meg, amikor mővészt, írót vagy más széplelkőt fogad-
hetjük a kérdést, hogy az a kedvtelés, hogy egy olyan ritka nak. Már a jelenlétem is megmérgezi a légkört... Tehát
győrő tulajdonosai lehetünk, azt hordhatjuk, és az irigység- figyelem! Ez történik mindenkivel, aki tızsdésként profi
tıl megpukkadó barátnıknek mutogathatjuk, nem jelent-e hírében áll!
többet, mint egy tızsdei nyereség? Egyébként azt tapasztal-
tam, hogy egy férfi számára sokkal veszélytelenebb, ha
felesége vagy barátnıje ékszerekbe, szırmékbe stb. szerel-
mes, mintha egy bankszámlába. Mert az ékszereknek és a
szırméknek van határa, de egy bankszámlának soha.
A háború után az a nagy szerencse ért, hogy Svájcban
találkozhattam Richárd Strauss-szal, aki bálványom volt a
zenében es a barátja lehettem. Gyakran étkeztünk együtt
Verenahofban, Badenben, Zürich mellett, és mohón figyel-
tem, hogy elkaphassam a mester szavait a zenérıl. De hiába.
Csak a pénzrıl volt szó, felesége, Paulina mindent tudni
akart a tızsdérıl.
A tızsde jelensége izgatja az embereket. A következı
történet tipikusnak tőnik. H. János, budapestije barátom
gyakran volt vendégem a francia Riviérán. Nagy kultúrával
rendelkezı ember volt, különösen a francia irodalomban
volt jártas. Különleges örömet akartam szerezni neki, és
meghívtam barátomat és szomszédomat, a francia írót és
Goncourt-díjas M. C-t. Az utóbbi mőkritikus és a francia
irodalom professzora volt Amerikában. Tulajdonképpen a
francia elıtt magyar barátommal akartam dicsekedni, meg
akartam neki mutatni, hogy még a kommunista Magyaror-

42
 A TİZSDE SZESZÉLYES LOGIKÁJA
(j A tızsde logikus, de olyan speciális a logikája, aminek az
átlagember gondolkodásmódjához kevés köze van.
Szeszélyes, mint egy szép asszony vagy az idıjárás. Ért
hozzá, hogy ezer bővészmutatvánnyal csillogjon, hogy
zsákmányát magához csalogassa, és abban a pillanatban,
amikor az ember a legkevésbé számít rá, hátat fordít neki.
Javaslom: hagyjuk a kedélyállapotokat hidegen figyelmen
kívül, és mindenekelıtt ne keressünk semmire logikus ma-
gyarázatot !
Hogy felfogjuk, a felfelé és a lefelé irányuló mozgások
mechanizmusát kell megértenünk, hogyan keletkeznek, ho-
gyan alakulnak és hogyan végzıdnek? A tızsdelogika sze-
rint tehát nem követelmény, hogy a jó részvények emelked-
jenek, és a rosszak essenek, ugyanúgy az sem, hogy a
tızsdei árfolyamoknak rossz gazdasági helyzetben esniük,
jóban pedig emelkedniük „kell". De az évek hosszú során
természetesen emelkednek azoknak a kis vállalatoknak a
részvényei, amelyek nagyok lettek (mint számos amerikai
vállalat értekpapírjai, amelyek állandóan növekedtek), és az
olyan vállalatok értékpapírjai, amelyek fokozatosan romla-
nak, a mélybe fognak süllyedni. Néha egész üzletágak men-
nek tönkre új technikai fejlıdés miatt.
De ezek hosszú távú mozgások. Hogy elıre lássuk ıket,
nem kell hozzá jó tızsdésnek lenni, hanem futurológusnak,
sıt prófétának. Mert teljesen tökéletes szakismeret birtoká-
ban sem tehet elıre l á t n i , hogy egy egész szektor vagy
vállalat honnan kap konkurenciát. így fordulhat elı pél-
dául, hogy Amerikában egy ÚJ technológiai találmány egy
44
üzletágban csúcs-konjunktúrát hoz létre, amit egy lényege-
sen olcsóbb japán termelés gyorsan letör. Tehát ahhoz,
hogy hosszú évekre sikeresek legyünk, vízióinknak kell
lenni. Az elmúlt évtizedekben volt nem egy barátom, akik-
nek a technológiai területén olyan „jövendöléseik" voltak
(pl. az IBM-et és a XEROX-ot illetıen), hogy attól meg is
gazdagodtak. Itt-ott nekem is voltak ilyen látomásaim (a né-
met külföldi kölcsönökkel a háború után vagy néhánv
elektronikai értékpapírral). De ezek i hosszú t á v ú tenden-
ciák a tızsde ciklikus mozgásaival nincsenek összefüggésben.
Viszont vannak rövid távon játszó játékosok, akik egyik
napról a másikra, egyik hétrıl a másikra akarnak árfolyam-
nyereséget csinálni. Számukra csak keveset ér a/, en elemzé-
sem, mert az ingadozások rövid távon kiszámíthatatlanok
és érthetetlenek. Mint már mondtam, a tızsde úgy viselke-
dik, mint az alkoholista. Ittasan teljesen meglepetésszerően
reagál, gyakran elsírja magát a jó hírek hallatán, és nevet
a rosszon. Nem beszélve arról, hogy a legtöbb tızsdés még
azt sem tudja megítélni, hogy mely hírek jók és melyek
rosszak.
így csupán a középlejáratú ciklikus mozgásban való spe-
kulálás marad mint érdekes küzdıtér, amelynél legalább a
befolyásoló faktorokat lehet tárgyilagosan eleme/ni és kéz-
zelfogható érvekkel (helyesekkel vagy hamisakkal), vala-
mint elképzelésekkel rendelkezni.
A KERESLET ÉS KÍNÁLAT POSZTULÁTUMA
A tızsdei logikában csak egy követelmény van: kereslet és
kínálat. Még ma is élénken emlékszem legelsı, tızsdén
töltött napomra (a párizsi tızsdén történt). Egy idıs úr
(valószínő az én mai korombeli) odajött hozzám: „Fiatalem-
ber még nem láttam önt itt. Kicsoda ön?" „Igen" — vála-
szoltam —, „ma vagyok elıször a tızsdén, és X cégnél va-
gyok gyakornok." — „Mivel az ön fınöke barátom, most
valami rendkívül fontos dolgot tanítok meg önnek. Nézzen
45
körül, i t t minden egyetlen dologtól függ, attól, hogy több
ostoba van-e, mint papír, vagy több papír, mint ostoba."
(Ismerısöm valószínőleg rossz tapasztalatokat szerzett, mert
minden részvényvásárlót „ostobának" nevezett.) Ezt a taní-
tást soha nem feledtem el: minden a kereslettıl és a kínálat-
tól függ. Az én egész tızsdeelméletem erre épült, természe-
tesen hosszú évek személyes tapssztalataival alátámasztva.
Ismerısöm szavait a következıképpen értelmezném: A
tendencia attól függ, hogy az eladóknak fontosabb és
sürgısebb-e papírjaikat értékesíteni, mint a vevıknek pén-
zükkel papírokat vásárolni. Ha az értékpapír-tulajdonosok
pszichológiai vagy anyagi nyomás alatt kényszerülnek pa-
pírjaikat eladni, a pénztulajdonosok ezzel szemben ugyan
vásárolni akarnak, azonban nem állnak vásárlási kényszer
alatt, akkor az árfolyamok esnek. A tendencia elemzése
abból áll, hogy azokat a különbözı befolyásoló tényezıket
megítéljük, amelyek a keresletet és a kínálatot a jövıben
meghatározzák.
HOGYAN KELETKEZIK EGY TİZSDEÁRFOLYAM?
Hogyan jön létre egyáltalán a tızsdei árfolyam? Vegyük a
tızsdei tranzakció egy molekuláját nagyító alá! Egy X rész-
vény 100-on áll. Egy potenciális vevı azt mondja: ez 100-on
áll vagy gondolja, hogy 100-at ér —, tehát 90-ért akarom
megvenni, ezért 80-at ajánlok. A másik oldalon az eladni
akaró tömeg, l()()-on áll, tehát 110-ért akarom eladni, ezért
12O-at kérek. Vagyis a részvény 80-nál elérte a keresleti
küszöböt és 120-nál a kínálatit. Ha a tızsdén csak egyetlen-
egy molekula lenne, nem tudna egyetlen tranzakció sem
végbemenni. De a tızsde számtalan molekulából áll. Egy
másik pl. HS-ot kínál, ezzel szemben 115-öt kérnek. Egy
további kész rá, hogy 9O-et fizessen a részvényért, a másik
oldalon pedig az. eladó hajlandó 110-ért megszabadulni tıle.
Egyelıre a vevık és az eladók ragaszkodnak a kínálati és
keresleti árakhoz, mert egyik sem kényszerül vásárolni,
46
illetve eladni. Most azonban jön valaki, aki kényszer alatt
áll (ez lehet pszichológiai, ha fél vagy mert pesszimista,
vagy anyagi kényszer, mert pl. szüksége van pénzre), és el
kell adnia, hangsúlyozom, hogy kell. „Ezért szenvednie
kell", meg kell elégednie azzal az árral, amit a legtöbbet
kínáló vevı fizetni hajlandó, ami a mi esetünkben 90.
A tranzakció ezzel le van zárva, az árfolyam eszerint 90-nél
áll 100 ellenében.
Az árfolyam-alakulás tehát attól függ, milyen kapcsolat-
ban állnak a limitált eladási és vásárlási megbízások az
áriimit nélküliekkkel (ez a legjobb árfolyamot jelenti). Ha
például egy napon minden kínálat limit nélkül érkezik a
tızsdére, és ezzel egy idıben a vevık megbízásaikat ala-
csony árfolyamon határozzák meg, tızsdekrach keletkezik.
Ellenkezı esetben, ha az eladók vonakodnak, és csak emel-
kedı áraknál adnak eladási megbízásokat, míg a vevık
egyidejőleg agresszíven alkudoznak, és mindenképpen vá-
sárolni akarnak, ez azt jelenti, hogy nem határoznak meg
árlimitet a vásárlási ajánlatukért: ekkor tözsdeboom keletke-
zik.
Vevı és eladó, mindegyik a másik kényszerhelyzetébıl
akar profitálni. Éppúgy, mint az uzsorás ékszerész, aki a
szükségbe jutott vevıjének a gyémántgyőrőjéért a lehetı
legalacsonyabb árat kínálja. Ugyanazért a kıért, amit egy
érdeklıdınek az egekig magasztalt volna ( t ő z , modern csi-
szolás, hibátlan, nagy kereslet), most csak leértékelı jelzık-
kel illet, tőztelen, régimódi csiszolás, természetellenes szí-
nezés, kevésbé keresett). És: Ahogy az ékszerész a vevıt,
aki belép a boltjába, „kitapogatja", ugyanúgy megpróbálja
a tızsdések két pártja (vevı és eladó) tekintettel esetleges
szándékaikra egymást „letapogatni".
Ezért van az, hogy a tızsdei napokon a tızsde nyitása
elıtt közvetlenül az egészen nagy események után még
egyáltalán nem lehet megmondani, milyen lesz. a tendencia;
mert lehetetlen - mint ahogy már elmagyaráztam megálla-
pítani, hogy hogyan fognak a tömegek az eseményekre
47
reagálni, és milyen megbízások érkeznek be az alkuszok-
hoz.
Most pedig tekintsük át egy papír tranzakcióit egy tızs-
denap alatt, és annak okait! A eladja papírjait, mert a bank
a hitelt felmondta neki, amit ezekre a részvényekre vett fel.
Ennélfogva nem várhat, hanem a lehetı legkedvezıbb áron
el kell adnia ıket. H kereskedınek van egy esedékes váltója.
Az általa remélt meghosszabbítást nem adták meg. Ezért el
kell adnia a papírokat. C-nek jelzálog van a házán, ami
esedékessé válik. A bank ugyan hajlandó azt meghosszabbí-
tani, de csak lényegesen magasabb kamattal. Ez nem éri
meg. így C eladja részvényeit. D-t elkápráztatja a határidıre
lekötött pénzek és a fix kamatozású kötvények magas hoza-
ma, és inkább eladja papírjait, hogy pénzét magasabb kama-
tozással lekösse, t egy kis nyereséget ért el részvényeivel,
amit most biztosítani akar. F-nek van egy egészen szemé-
lyes pénzkötelezettsége (lánya férjhez megy, és neki ki kell
fizetnie a megígért hozományt). G-nek már egy kis vesztesé-
get is el kellett tőrnie, és ennek most határt akar szabni. H
el akar adni, mert meg van róla gyızıdve, hogy késıbb
olcsóbban tudja visszavásárolni a papírokat. / csupán azért
ad el, mert az „általános" pesszimizmus megfertızte.
A vevıoldalon K vásárol, mert nézete szerint a részvény
túl alacsonyan áll, és hosszú távon biztosan emelkedni fog.
Egy további azért vásárol, mert házeladásból készpénzhez
jutott és azt most értékpapírokba akarja fektetni. A követ-
kezı pénzt örökölt és be akarja fektetni. Egy másik maga-
sabb áron adta el a papírjait és most újra megveszi ıket,
mert rövid tavon emelkedésre s/.ámít. Aztán valakinek azért
kell vásárolnia, mert a nyugdíjpénztárban, amit ı kezel, túl
sok a készpénz és e/t be kell fektetnie.
Az eladóoldalon a többség elsısorban anyagi, másodsor-
ban pszichológiai nyomás alatt áll, tehát el kell adnia. A ve-
vıoldalon a többség ugyan hajlandó vásárolni, azonban
semmiképp nem á l l kényszer alatt, vagyis az esetleg kedve-
zıbb árakat kivárhatja, Hbben a szituációban az árfolyamok
48
természetesen visszaesnek. I n n é k lı oka a magas kamat,
illetve a tıkepiac rossz likviditása. A pénz a tızsde oxigénje.
Likviditás nélkül a tızsde nem tud emelkedni. Hz olyan,
mint amikor a magyar cigányzenész azt mondja: „Nincs
pénz, nincs zene." Pénz, l i kv i d i t á s a tızsde fı befolyásoló
tényezıje.
T(ENDENCIA) - P(ÉNZ) + PÍSZICHOLÓGIA)
De a pénz egyedül még nem hozza mozgásba a piacot, ha
a befektetık pszichológiája negatív. Egy további befolyáso-
ló tényezı tehát a pszichológia. Ha mindkét tényezı, a pénz
és a pszichológia is pozitív, akkor emelkednek az árfolya-
mok. Ha mindkettı negatív, akkor esnek. Ha az egyik
tényezı pozitív, a másik negatív, a tendenciák semlegesítik
egymást, ami azt jelenti, hogy egy színtelen, érdektelen,
ingadozás nélküli tızsde alakul ki. Ezt „trading market"-
nak nevezik, ami azoknak a tızsdejátékosoknak jelent ked-
vezı szituációt, akik a kis árfolyam-ingadozásokat ki tudják
használni.
Ha valamelyik tényezı jelentéktelen túlsúlyba kerül,
enyhén emelkedı vagy enyhén süllyedı árfolyamokat ma-
nifesztálhat, aszerint, hogy melyik tényezı erısebb. Ha
aztán az egyik tényezı hirtelen megváltozik, és mindkettı
vagy pozitív vagy negatív lesz, akkor jön a nagy hossz vagy
bessz.
Az árfolyamok emelkednek, ha nagy és k i s megtakarítók
vásárolni akarnak és tudnak. Venni akarnak, meri a pénzügyi
és gazdasági helyzetet optimistán í t é l i k meg, és venni tudnak,
mert elegendı pénz van a zsebükben, vagy a kasz-szájukban.
Ez a hossz-mozgás egész titka, még akkor is, ha minden
fundamentális tény ez ellen szólna, még a hírek is a
gazdaság helyzetérıl.
Ugyanaz a mechanizmus természetesen fordítva is kihat.
A publikum pesszimista, a jövıt feketén látja, és kevés a
pénze, mert azt más szektorokba tudta befektetni, pl. ingat-
49
tanokba, takarékpénztárakba, magasabb kamatú kötvé-
nyek be, és másrészt hitelekhez is nehezen lehet hozzájutni.
Ha a fantázia és a pénz negatív, az árfolyamok a kínálat
nyomása alatt a mélybe zuhannak.
Nézetem szerint az általános tızsdetendencia számára
tehát nem az egyes részvények, hanem a fantázia és a pénz
tényezıi sokkal döntıbbek, mint a fundamentális tények.
Sıt nagyon gyakran az árfolyam-alakulás ellentétes a funda-
tnentális iránnyal. Hiszen egy gazdasági eufória magasabb
kamatokat hoz, rosszabb likviditást, mert a vállalatoknak
minden rendelkezésre álló pénzre szükségük van saját be-
ruházásaik miatt. Emiatt aztán gyakran elıfordul, hogy egy
gazdasági recesszió és a kamatok csökkenése alatt a tızsde
emelkedik, habár a fundamentális tényezık, tehát a nyere-
ség es osztalék, nem erre enged következtetni. Egy gazdasági
boom periódusában, amikor a kereskedelem és az ipar
virágzik, és <) rendelkezésre álló tıkét expanzióra használ-
ják, a hatóságok (jegybank, kormány) restriktív intézkedé-
sekhez folyamodnak, hogy a gazdaság túlfőtöttségét elke-
rüljék. A leszámítolási kamatlábat megemelik és hitelmeg-
szorítasokat léptetnek életbe. A pénzmennyiséget csökken-
t i k . A bankok megemelik a hitelkamatot, csökkentik vagy
végsı esetben még a megígért hiteleket is törlik stb...
TİKIÍ RÖVID IDİN BELÜL
A cégeknek több lehetıségük van arra, hogy újabb tıkéhez
jussanak. Tıkéjüket kötvények kibocsátásával tudják meg-
növelni. A kötvénypiac ebben a szituációban azonban
gyakran már nem lelvevıképes, és a társaságok rá vannak
kényszerítve, hogy tıkeszükségletüket átváltható kötvé-
nyek emissziójavai elégítsék ki . Azonban a nagy mennyiségő
átváltható kötvény halálos konkurenciát jelent a rész-
vénypiacnak.
Az átváltható kötvényeken kívül más társaságok egészen
egyszerően tıkeemelést eszközölnek, és így részvényeik
50
számát megsokszorozzák. Néhány cég a portfoliójából más
társaságok részvényeit is eladja. Az eladók nyomást gyako-
rolnak az árfolyamokra, és az azt követı árfolyamcsökkené-
sek rákényszerítik azokat, akik részvényeikre hiteleket vet-
tek fel, hogy a papírjaikat eladják.
Ennek az a következménye, hogy részvények óriási
mennyisége kerül a piacra, és éppen akkor, amikor a kor-
mánypolitika csökkenti a pénzmennyiséget. Mintha egy
régi tızsdebarátom mondaná: több a részvény, mint a bo-
lond.
Egy bizonyos idı után a gazdaság tempója lelassul, ezért
a tıkeszükséglet is csekélyebb lesz, és mivel az új befekteté-
sek rentabilitása nincs garantálva, ott mellızik vagy ha-
lasztják ıket. A bankhitel utáni kereslet is alábbhagy.
A kötvénypiac feszültsége enyhül, és a társaságok, ame-
lyeknek friss tıkére van szükségük, jobb feltételek mellett,
például kötvénykibocsátással szerzik ezt meg. Nem éri meg
új részvényeket vagy átváltható kötvényeket kibocsátani,
mert nem áll a részvényesek érdekében a tıke hígítása.
Ugyanakkor a gazdasági válság sokakban félelmet kelt,
hogy elveszítik állásukat vagy jövedelmüket. Ezért buzgón
spórolnak. A fogyasztás csökken, és a takarékbetétek nı-
nek. Mivel az infláció veszélyét bizonyos mértékben és
idıre kikapcsolták (a kereslet inflációfaktorára gondolok,
nem pedig a. költséginflációra), ezért az illetékes szerv csök-
kentheti a kamatlábat és megkönnyítheti a hitelfelvételt. Ha
a tıkefelhalmozás az ipari beruházási szükségletet túllépi,
akkor a megmaradt pénz a tızsdébe vándorol, hogy a már
jegyzett értékpapírokba fektessék be.
A tızsde hasonló a használtautó-kereskedéshez. Ha a
nagy autócégek mindig újabb és attraktívabb modelleket
dobnak a piacra, és az autóügynökök különösen aktívak,
sıt a vevıknek árengedményt is adnak, vagy bizonyos
tartozékot díjtalanul adnak, olyankor esik a használt autók
ára. Ezzel szemben ha az új autók szállítási ideje több hétre
vagy hónapra rúg, ezenkívül az új modellek kevésbé tőn-
51
nek vonzónak, és árengedményrıl szó sem lehet, akkor a
használt autók piacán a kereslet nagy lesz és az árak a
magasba szöknek.
A tızsdén jegyzett részvények a tıkepiac használt autói.
Ha a piacot elárasztják új, érdekes értékpapírokkal (pl.
átváltható kötvényekkel), akkor a tızsdén már jegyzett
részvények árfolyamzuhanása elkerülhetetlen. De ha az új
kibocsátások a csökkenı kamatláb mellett egyre ritkábbak
lesznek, akkor a fölösleges pénz a tızsdére áramlik, ami az
elıbbi hasonlattal élve a „használt autó" piacát jelenti.
A tıke gyakran nem a gazdasági válság mint olyan miatt
szenved, hanem sokkal inkább az olyan intézkedések miatt,
amelyekkel a kormány a túlfőtött konjunktúra ellen küzd.
Ennek következményeképpen a tızsde gyakran visszaesik
a konjunktúra idejére, a gazdasági válság pedig a kormány
intézkedéseit követıen csak késıbb jön. Éppily gyakran
folyamodnak a kormányok intézkedésekhez, hogy felélén-
kítsék a konjunktúrát. Ezekbıl az intézkedésekbıl elıször
a tızsde profitál, az árfolyamok emelkednek, még mielıtt
a gazdaság a kormányintézkedésekre kedvezıen reagál. Ez
a tızsdén árfolyam-emelkedést okoz, ami a kívülállónak,
aki ezt a mechanizmust nem ismeri, érthetetlennek és illogi-
kusnak tőnik.
ÁLLAMI BEFOLYÁSOK
Az állam jelentıs anyagi eszközökkel rendelkezik a kon-
junktúrapolitika befolyásolásához. A gazdaságirányítók
kapcsolótábláján különbözı gombok találhatók: költségve-
tési, adó- és pénzpolitika, a diszkontláb emelése vagy csök-
kentése, hitelmegszorítások vagy liberalizáló intézkedések.
Ebben a kérdésben még kimerítıen állást fogok foglalni.
A nyugati vezetés eddig sajnos tehetetlen volt az ár- és
bérkérdésben, és ez újabban rendkívül komplikálttá tette
az Infláció problémáját. Mindenesetre minden okos speku-
lánsnak meg kellene jegyezni egy szabályt: soha ne szegül-
jünk e l l e n azoknak az irányelveknek, amelyek a rendszert
52
mozgásban tartják! Elıbb-utóbb úgyis érvényre juttatják
akaratukat, mert ık rendelkeznek az erısebb fegyverrel.
Korábban, mielıtt az említett inflációs problémák ilyen
akuttá váltak volna, az állam bizonyos biztonsággal tudta
irányítani a konjunktúrát. A mai infláció, amely már nem
tiszta pénzprobléma, hanem szociális és mindenekelıtt pszi-
chológiai probléma, sokkal mélyebb elemzést szükségeltet-
ne, olyat, amely túllépne ennek a könyvnek a terjedelmén.
Itt szeretnék a sok közül két példát bemutatni, hogy
illusztráljam, hogyan forog a két kerék egymástól függetle-
nül. 1946 és 1949 között az Egyesült Allamokban a hadi-
termelésrıl a békés célokat szolgáló termelésre való átállás
óriási ipari fellendüléshez vezetett. A nyereségek folyama-
tosan emelkedtek. Ezzel egy idıben a Wall Streeten a tızs-
dei árfolyamok mégis estek. A hadiiparról a békebelire való
átállás minden rendelkezésre álló tıkét felszippantott, és
nem maradt pénz értékpapírok vásárlására. A közönség
félelemmel, szkeptikusan és bizalmatlanul szemlélte a háború
utáni évek gazdasági lehetıségeit. Ennek következmé-
nyeképpen befektetett tıkéjükért magasabb hozamot köve-
teltek. Tehát mindkét tényezı, a pénz és a pszichológiai
negatív volt.
Az amerikai ipari átalakulás több szakaszban ment vég-
be. A békegazdaság elsı fellendülése után a stabilizáció
periódusa következett. A gazdaság expanziója lelassult, a
gazdaságnak kevesebb pénzre volt szüksége, a megtakarí-
tott tıke újra felhalmozódott. A be nem fektetett tıke a
tızsde felé vette útját, az árfolyamok erısödni kezdtek.
A pénz és a pszichológia tényezıi újra pozitívak lettek.
Németországban másként ment végbe ez a folyamat.
A nagy újjáépítés periódusa az 1948-as pénzreformmal kez-
dıdött. Akkoriban még kevés tıke á l l t a tızsde rendelkezé-
sére, az értékpapírok a lassú árfolyam-emelkedés ellenére
sem mozdultak el a viszonylag alacsony árfolyamszintrıl,
habár a pszichológiai tényezı teljesen pozitív volt.
Az ipari expanzió 1953 után óriási méreteket öltött.
53
A boom minden rendelkezésre álló tıkét felszívott, és a
tızsdének már nem jutott semmi. Az újságokból minden
reggd azt a különös paradoxont állapíthattam meg, hogy a
társaságok kitőnı sikereket könyveltek el, az osztalékok
növekedtek, de a részvények árfolyamai szakadatlanul
csökkentek.
A nyugatnémet kormány ugyanis meghozta a szükséges
intézkedéseket, hogy a boom periódusában elhárítsa az
infláció veszélyét. A hitelmegszorítások a vállalatokat új
részvények és kötvények kibocsátására kényszerítették.
A legnagyobb német vállalatok 8% fölötti kamatozású köt-
vényeket dobtak a piacra. Ez abban az idıben rendkívül
magas kamatláb volt. A tızsdét elárasztották értékpapírok-
kal, de - az általános optimizmus ellenére — nem volt elegen-
dı tıke a megvásárlásukhoz.
A részvénypiac kilátástalannak tőnt. Amikor lelassult az
expanzió és csaknem stagnálás következett be, a Szövetségi
Bank lazított a hitelpolitikáján, kinyitotta a pénzcsapot, ami
a tıkepiacot megfelelı módon ellátta.
Ezzel az „oxigénlökettel" újra erıs lett a piac, és a papírok
értéke olyan gyorsan emelkedett a magasba, hogy más
tızsdék ilyet még nem éltek át. Az évekig mesterségesen
alacsonyan tartott hosszpotenciál — fundamentális alapokon
nyugodva — az árfolyamok igazi robbanását okozta, mert a
pénz és pszichológiai tényezık egyidejőleg váltak pozitív-
vá. Ehhez csak pénz volt szükséges, mint már megállapítot-
tam, a tızsde oxigénje. Mindig is ígv volt és így is marad,
míg tızsdék lesznek. „Pénz, még egyszer pénz és mindenek-
elıtt pénz." TrivulziÓS marsall híres szavait mottóként
minden tızsdekapu fölé be kellene vésni: „denari, denari
e poi denari".
Ezzel szemben a „pszichológia" faktor - alaposan szem-
ügyre véve - különbözı tényezık terméke, amelyek a
tızsdére hatást gyakorolnak. Tegyük fel, egy társaság nye-
reségét és osztalékát csökkentik, az adót felemelik stb.,
tehát csup.i negatív intézkedési vezetnek be. De ha a közön-
ség a jövıt optimistán értékeli, beletörıdik a rossz hírekbe,
mert meg van gyızıdve róla, hogy az elıbb említett negatív
befolyások csak átmenetiek. A P ( = pszichológia) tényezı
ebben az esetben pozitív marad, minden rossz fundamentá-
lis hír ellenére.
Ez bebizonyosodott már drámai politikai eseményeknél
is. Gyakran elıfordul, hogy egy társaság részvényei egy
sztrájk ellenére sem esnek vissza, egyszerően azért, mert a
közönség a sztrájkot veszélytelennek í tél i meg. Amikor
1939-ben kitört a háború, a párizsi tızsdén hónapokon át
hossz volt, mert az emberek az inflációtól való félelmükben
értékpapírokba menekítették pénzüket. A francia publi-
kum azt gondolta, hogy a részvények, vagyis a dologi
értékek jobb befektetések, mint a francia készpénz. A rész-
vényekrıl tehát optimistább véleményük volt, mint a fran-
cia pénzrıl.
Ezenkívül sokan voltak azon a nézeten, hogy a háború
csak rövid ideig fog tartani. Azután pedig minden marad
a régiben...
Az például minden logikának ellentmond, hogy közönsé-
ges svájci, angol vagy francia aranyérmék, melyek még csak
ritkaságnak sem számítanak, 50-100%-kal aranyértékük
fölött állnak. Ennek ellenére a közönség kifizeti az árat,
mert azt hiszi, hogy ott kell porosodni néhány darabnak a
fiókjában. Itt szintén lélektani tényezırıl van szó különö-
sen az utolsó háború óta —, melynek a józan gondolkodás-
hoz köze nincs. Nem a háború vagy a béke ténye <iz abszolút
döntı a tızsdetendenciában, hanem a közönség lélektani
reakciója.
rr
>>
 „A MATEMATIKA TÖRTE KI FRANCIAORSZÁG
NYAKÁT"
Egy részvény «n nyereség arány megítélése (az USA-ban
„price/earningfl ratio"-nak nevezik) tisztán a lélektantól
függ. Blıfordulhat, hogy a piac, illetve az elemzık egy és
ugyanazon részvénynél L5 : l-hez való ár-nyereség arányt
alacsonynak ítélik, mely ítélettel a papír alulértékeltté vá-
lik. Más alkalommal ugyanannál a részvénynél ezt az arányt
túlértékeltnek tüntetik fel. Ezekbıl az ítéletekbıl azonban
nem vonható le semmilyen következtetés a további fejlı-
désié nézve, mert az „alul-, illetve túlértékeltség" megállapí-
tások nem aritmetikus axiómák, hanem relatív megítélések,
amelyek nagymértékben a pszichológiától függenek. Ezért
kell mindig mosolyognom, ha megfigyelem, hogy elemzık
százait hipnotizálta meg az árarány. Azoknak, akik a „price/
earning! ratio"-t a tızsdeanalízis egyszeregyének tekintik,
sohasem lenne szabad IBM-, XEROX- és sok más részvényt
vásárolni, meri e számítás alapján ezek a részvények az
adott pillanatban mindig túl magasan álltak.
A Wall Strcet-i szakemberek szerint ezekhez az értékpa-
pírokhoz egyáltalán nem lenne szabad nyúlni, mert elvileg
a „price/earnings ratio" alapján nulla alatt kellene állniuk.
Sok érdekes tızsdei fogást csináltam már éppen az olyan
társaságok részvényeivel, amelyek abban a pillanatban,
amikor megvettem ıket, veszteséggel dolgoztak. Ha aztán
ezek a társaságok újra nyereséget érnek el (az angolban ezt
„turn around situation"-nek = megfordul a helyzet-nek
nevezik), az árfolyamok hirtelen a magasba szöknek. Meg-
gyızödesem szerint a tızsdén a matematikával nem lehet
elırejutni. Az árfolyamokat nem lehet mérırúddal mérni,
a tızsdealakulást pedig matematikai számításokkal elıreje-
lezni.
I t t Idézek egy gúny versel, amit egy párizsi újság 260
56
évvel ezelıtt John Law-nak címzett, miután szisztémájával
egész Franciaországot nyomorba döntötte:
„Skócia híres fia nyugszik ott,
ki páratlan jól számolgatott,
zseniális számtanával csıdbe
ment a franciákkal."
A FANTÁZIA IS HOZZÁTARTOZIK
Nem a matematika dönt az árfolyam-alakulásról, hanem a
várakozások. Sıt ha egészen pontosan szeretnénk meghatá-
rozni, akkor azt kell mondanunk, hogy a várakozások vára-
kozásáról van szó; mert ha én ma 100-ért veszek egy rész-
vényt, azzal a szándékkal, hogy jövıre sokkal magasabb
árfolyamon el tudom adni, egyidejőleg figyelembe kell ven-
nem az azt követı év vásárlójának várakozását is. Egyszóval
ez várakozás a négyzeten, vagyis fantázia.
A következı történettel illusztrálni szeretném, hogyan
kalandozik a spekuláns fantáziája a jövıben. Közvetlenül a
háború végén Olaszország egyedülálló helyzetben volt. Ma-
gát az országot alig érte közvetlenül háborús kár. A gyárak
legnagyobb része sértetlen maradt, de nyersanyaghiány
miatt nem tudtak termelni. Nyersanyagot pedig nem tudtak
vásárolni, mert nem volt pénzük. Az Egyesült Államokkal
zseniálisan kiokoskodott szisztéma segítette ki Olaszorszá-
got a zsákutcából. Bérmunkaszerzıdés alapján Amerika
nyersanyagot szállított Itáliába: gyapjút, gyapotot, mősely-
met. Az olasz gyárakban történt feldolgozás után a készáru
egy része fizetségképpen visszakerült az Egyesült Államok-
ba, míg a megmaradt hányadot a belföldi piacra dobták, sıt
más európai országba is exportáltak.
1946-tól újra felvirágzott az olasz textilipar, és a milánói
tızsde is újjászületett, fokozatosan ismét helyreállt az a
szenvedélyes légkör, mely Milánót a háború elıtt Európa
egyik legaktívabb részvénypiacává tette, ahol a legintenzí-
57
vebben spekulállak. Bz az újjáéledés mégis többé-kevésbé
csak a textilfeldolgocásn és -kereskedelemre korlátozódott,
valamint a vele rokon iparágakra, amelyek direkt vagy
indirekt a textiliparral kapcsolatban álltak: áruházak, tex
tilgépek és így tovább.
Amikor az Egyesült Államokból a kontinensre jöttem,
ahol Európát egy bizonyos pesszimizmussal ítélték meg,
egészen meglepıdtem, mert a gyapotból, selyembıl és
gyapjúból készült áruk egész özönével voltak ellátva a
dómközeli elegáns milánói boltok. Azonnal kedvem kereke-
dett a spekulálásra. Egyik barátomtól, egy milánói tızsde-
ügynöktıl tanácsot kértem.
„Túl késı van már a beszálláshoz" - mondta. „A jó
dolgok már túl magasra emelkedtek. Túl drágák ahhoz,
hogy még érdemes lenne ıket megvenni. Azoknak, amelyek
még nem drágák, nincs is okuk arra, hogy emelkedjenek."
Frissen jöttem az Egyesült Államokból, és még nem voltam
elég bizalommal az európai viszonyokhoz. Barátomnak job-
ban kellett tudnia, mint nekem. Megelégedtem megállapítá-
sával és kényszeredetten beletörıdtem abba, hogy ezt a
„kalácsot" nem kóstolhatom meg.
Néhány héttel késıbb felkeltette figyelmemet a „Neue
Zürcher Zeitung" egyik cikke. A Kaiser Frazer nagy kali-
forniai autócég éppen szerzıdést kötött a torinói Fiattal,
miszerint az olasz cégnek 100 ezer motort kell bérmunka-
szerzıdésben évente elıállítani.
Ögy, mondtam magamban, szóval ez az eljárás a textil-
anyagok óta tehát iskolává vált. Mi következik most? Való-
színőleg az autók. Néhány perc elég volt, hogy kieszeljem
a tervem.
Tızsdenyitáskor megkérdeztem ügynökömet: „Mondja,
melyik a legrosszabb autórészvény?" „Bizonyára a
legjobbra gondol? A Fiat." „Nem, a legrosszabbra.
Nézzen utána, kérem. Engem valóban a legrosszabb
érdekel, akármilyen furcsának tőnik is ez Önnek."
58
„Jó" - mondta, és eltőnt a tömegben. Néhány perc múlva
visszatért.
„Isotta-Fraschini (I. F.) lenne az. A cég közvetlen a csıd
szélén áll. A név felelevenítette bennem azokat a háború
elıtti hosszúra nyújtott gépkocsikat, amiken a filmcsillagok
és pénzemberek szívesen utaztak. I. F., a luxus kezdıbetői,
most tehát a pénzügyi nehézségekkel küszködı ipart jelen-
tette?"
„Biztos Ön benne?"
Másodszor is eltőnt a sokadalomban.
„Igen, több mint biztos, az I. F. majdnem csıdben van."
„Jó, akkor veszek egy pakettal."
Olyan arccal, mely sokat elárult hitetlenkedésérıl, végül
végrehajtotta a kb. 150 lírás árfolyamon álló vételi megbízá-
somat.
Miután kielégítettem spekulációs kedvem, elhagytam a
tızsdét és néhány nap múlva a várost is. Hónapok teltek el,
míg újra Milánóba utaztam. Ügynököm azonnal felhívott:
„Gratulálok barátom, ahhoz a kitőnı tipphez. Honnan vet-
te?"
„Csak azt ne mondja, hogy nem tudott semmirıl. Hihetet-
len, Isotta 450-en áll. Bizonyára el akarja adni?"
„Semmi esetre!" Utasítottam, hogy vegyen még Isotta-
rész vény eket.
Ezúttal azonnal cselekedett. Megpróbálta meglepetését
palástolni, és végrehajtotta a megbízást.
Mivel engem is meglepett, hogy ezt a légbıl kapott ötletet
ilyen gyorsan siker koronázta, elkezdtem az árfolyammoz-
gásokat követni.
Ez a részvény egyedi eset volt. Egyedül emelkedett a
magasba, mert a többi részvény, beleértve a Fiatét is, csak-
nem változatlan maradt. A 150 lírás árfolyamon vásárolt
papírokat kb. 1500-on passzoltam el, miután idıközben
1900 lírára emelkedtek.
A csodát meg lehetett magyarázni. Az ötletem helyes
59
volt. A gazdasági újjáépítés során egyik gazdasági ág követ-
kezett a m.ísik után a sorban. Olaszországnak jó híre volt
az autóiparban és érdekelt volt abban, hogy meg is tartsa.
Itt-ott feltőntek külföldi pénzemberek és iparosok csoport-
jai, átvilágították a már tönk szélén álló iparvállalatokat,
terveket dolgoztak ki arra, hogyan lehetne újra talpra állítani
ıket. Egy ilyen csoport vette át az I. F.-et is, hogy az
átszervezés után újra felfuttassák. A cég mint olyan ma már
nem létezik, mivel egy másik céggel összeolvadt. De szá-
momra, mint az egyik legmerészebb és legsikeresebb speku-
lációs objektumom, emlékezetes marad.
60
A KAMATLÁB ÉS A
KORMÁNYDÖNTÉSEK BEFOLYÁSA
A hosszú lejáratú kamatlábak alakulása nemcsak a tızsdére,
hanem az egész gazdasági életre hatással van. Amikor a
takarékbetétek nınek és a kamatláb csökken, akkor a ban-
kok könnyebben adnak ügyfelüknek hiteleket. Ügyfeleik
új befektetéseket tervezhetnek, annál is inkább, mivel a
befektetések az olcsóbb kamatoknál rentábilisabbak. Az üz-
letvezetık egyszerre rózsaszínőbbnek látják a jövıt, mely-
nek az a következménye, hogy újabb beruházások tervét
készítik el.
A gazdaság kedvezı hírei azonban bizonyos késedelem-
mel válnak ismertté, és gyakran megtörténik az is, hogy a
tızsde sokkal hamarabb megteszi az elsı lépést, mint ahogy
ezek a kedvezı hírek kiszivárognak. Az emelkedı kamatok-
nak azonban elıbb vagy utóbb drámai a hatásuk, nemcsak
a pszichológiára, hanem a gazdaságra is általában. Mert a
magasabb kamatok hatására lemondanak a tervezett befek-
tetésekrıl vagy késıbbre halasztják ıket. Mindezt olyan
idıpontban, amikor az üzleti élet hírei és a tızsdei árfolya-
mok még mindig kedvezıek. Ezért tızsdei döntéseimnél
nem tulajdonítok nagy jelentıséget a társaságok mérlegki-
mutatásainak. Elıször is a mérlegeket manipulálják vagy
legalábbis kozmetikázzák ıket, úgy, ahogy az a vezetésnek
tetszik. Még akkor is, ha a számok helyesek, nyilvánosságra
hozásukkor már a múlté.
A pénz és a pszichológia tényezıje a tızsdetendencia
számára sokkal döntıbb, mint a fundamentális körülmé-
nyek. Az ember azonban csak a pénzlaktort tudja egzakt
módon követni, mert a pszichológiai faktor kiszámíthatat-
61
lan. Ahhoz, hogy legalább 30 napra elıre lássunk, jósnak
kellene lennünk. Bár Léteznek bizonyos szimptómák, me-
lyekkel a közönség pszichológiai reakciói felbecsülhetık.
Erre majd késıbb visszatérek.
A rövid lejáraiú hitelek kamatlába nagymértékben a
kormánypolitikától függ, attól, hogy milyen mértékben és
milyen kamatláb mellett bocsásson a központi bank pénzt
a piac rendelkezésére. Hz a kormány konjunktúrapolitikájá-
nak egyik fegyvere.
Mivel az elmúlt évtizedben a különbözı kormányok
különbözı konjunktúrapolitikát voltak kénytelenek alkal-
mazni, éppen ezért a legsúlyosabb komplikációk jöttek
létre. Például az Hgyesült Államok 1971 nyarán az olcsó
pénz politikáját választotta, hogy a gazdaságot ismét moz-
gásba hozza és a munkanélküliséget megszüntesse.
Németország ellenben a stabilitás erdekében kénytelen
volta drága pénz politikáját követni. Ennek következtében
milliárdnyi mennyiségő dollár kelt át az Atlanti-óceánon,
hogy az USA-nál magasabb kamatot nyújtó Németország-
ban helyezzék el. Mindannyian ismerjük ma a következmé-
nyeket. Ugyanez a probléma tíz évvel késıbb eHenkezı
irányban ismétlıdött meg. Reagan elnök megválasztása
után a rövid lejáratú hitelek kamatait az USA történetében
példanélkülien magasra emelték, mert az új gazdaságpoliti-
ka elsıdleges célja az infláció leküzdése volt.
INFLÁCIÓ ÉS KÖTVÉNYPIAC
Nos, most szeretnék visszatérni a kötvénypiacra. Ha
ugyanis sok pénzük van a bankoknak, és ezért a vállalkozó
ügyieleiknek könnyebben nyújtanak olcsó hiteleket, akkor
sok társaság esik kísértésbe, hogy pénzszükségletét olcsó
bankhitellel fedezze, ahelyett, hogy magas kamatlábú köt-
vényt bocsátana k i . így csökken a kötvények kínálata.
Másrészt sok tıkés hajlik arra, hogy hosszú lejáratú köt-
vényt vásároljon, ha a banknál a rövid határidıre lekötött
62
pénzükért alacsonyabb kamatot kapnak. Bzek a kötvények
magasabb kamatozásúak, azonkívül hosszabb idıre bizto-
sítva van a befektetett pénz.
Ez annál is inkább érvényes, mert a biztosabb pénzstabi-
litás kisebb kockázatot jelent. Évek óta úgy számítják a
tıkebefektetéseknél a hosszú lejáratú kötvények kamatozá-
sát, hogy a kötvények névleges kamatából az éves inflációs
rátát levonják.
1971-ben például a dollárkötvényeknek kereken 9% volt
a kamatuk. De az inflációs ráta meghaladta a 6%-Ot, így a
pénzbefektetı ebben az esetben csak 3%-os reálkamatozás-
sal számolhatott. Tehát az inflációs ráta különösen nagy
jelentıséggel bír a kötvénypiac alakulására.
Ha az inflációs ráta csökken, nı a kereslet a hosszú
lejáratú kötvények iránt. Hz a kereslet még inkább felerısö-
dik az úgynevezett kamatarbitrázs-üzletekkel. Hivatásos
pénzmenedzserek százai vásárolnak nagy kamatozású hosz-
szú lejáratú kötvényeket, melyeket rövid lejáratú hitelekkel
finanszíroznak. Mindez emelkedı tendenciához vezetett a
kötvénypiacon és a hosszú lejáratú hitelek kamatai csök-
kentek.
Az elmúlt ötven év tapasztalata bizonyítja, hogy a rész-
vénypiac 3—12 hónapos eltolódással a kötvények tendenciá-
ját követi. Számomra érvényes a tézis: Részvény hossz csak
akkor lehetséges, ha a fix kamatozású értékpapírok már
korábban emelkedtek. Ha azonban a kötvénypiac zuhan,
néhány hónappal késıbb elkerülhetetlenül esni kezd a rész-
vénypiac is. Az idıtáv, melyben a részvénypiac a kötvény-
piachoz alkalmazkodik, a pszichológiai faktortól függ, azaz
attól, hogy meddig tart még az optimista vagv pesszimista
hullám, miközben már a pénz kamat faktor éreztette hatá-
sát. Ezt nevezem a ciklus utolsó fázisának. Mivel a pszicho-
lógiai tényezıt nem lehet pontosan követni, én a hosszú
lejáratú kamatláb alakulását tartom a tızsde döntı baromé-
terének.
63
 INFLÁCIÓ ÉS TİZSDE
A mai infláció problémája rendkívül komplex, ezért ebben
a könyvben több helyen és különbözı összefüggésekben
foglalkozom vele.
Mert éppen akkor, amikor az ember egzakt ítéletet akar
az elmúlt évek és napjaink tızsdei alakulásáról mondani,
elengedhetetlen, hogy az infláció problémáját állandóan a
szemünk elıtt ne t a i tsuk és egyértelmően meg ne vizsgál-
juk.
Az árinflációnak, minden nemzet elsı számú problémájá-
nak több oka is van, melyek jelentıségükben az ország
mindenkori adottságai szerint változnak:
1. A költséginfláció az állandóan emelkedı bérek és szol
gáltatások, valamint energiaárak miatt. Habár a mai piac
gazdaságot szabadnak mondjuk, valójában nem „szabad",
mivel a gazdaság két legfontosabb elemét, a bért és az
energiát két hatalmas kartell diktálja: a szakszervezetek és
az olajországok.
2. A kereslet, amely bizonyos szektorokban az árakat a
magasba hajtja és túllép az ipar kapacitásán.
3. Azok a milliárdok, amelyeket a keleti blokk országai
nak és a fejlıdı országoknak kétes hitelek formájában gya
korlatilag ajándékoznak, melyeket azok soha nem tudnak
visszafizetni.
4. Az inflációs pszichózis, vagyis a várható infláció. Örök
igazság, hogy már az inflációs várakozás is elıhívja automa
tikusan magát az inflációt is.
Nehéz megitékú, me)y okok vannak túlsúlyban. Azt
hiszem, az inflációs pszichózis az egyik legerısebb. Ezenkí-
64
vül az arányok is gyakran eltolódnak. A legkülönfélébb
vélemények léteznek arról, hogy mi volt elıbb: a tojás vagy
a tyúk. A bérek azok, amelyek az árakat a magasba hajtják
vagy az emelkedı bérek csak a magas árak következménye?
Itt nem létezik megfellebbezhetetlen ítélet. Gazdaságfilozó-
fiai és csaknem megoldhatatlan problémákhoz közeledünk.
A bérköveteléseket az egyre erısebb szakszervezetek
vetik fel és egyre több népréteg kívánsága, hogy az emelke-
dı életszínvonalból részt kapjon, illetve az adott életszínvo-
nalat megtartsa.
Bınek a bér ár spirál a következménye. A kormányok és
parlamentek tehetetlenül á l l n a k e jelenség elıtt. Legalábbis
a szabad világban, ahol a demokrácia jó adag demagógia
nélkül nem létezhet. Bzért koncentrálnak a kormányok
majdnem mindenhol a „kereslet" inflációs faktorára, amit
amennyire lehet, szeretnének megfékezni. Egy, a
szocialisták által kormányzott országban mondta nekem
egy négyszemközti ebéd során az egyik miniszter: „Mivel
egészen magunk között vagyunk, felhívom a következıre a
figyelmét. Önök könnyen harcolhatnak az infláció ellen,
mert megengedhetik maguknak a munkanélküliség luxusát.
De hogyan engedhetnénk meg egy szocialista országban a
munkanélküliséget? Igazat szólva, ez az egyetlen kényszer,
ami lehetıvé teszi a munkavállalók kordában tartását. Ez a
lehetıség számunkra sajnos lehetetlen." Ezzel csak azt
akarom mondani, hogy a tojás és a tyúk probléma vitájában
nehéz megfelelı választ adni.
A keresleti infláció és az infláció pszichózis elleni harc-
ban a kormányoknak két fegyver áll a rendelkezésükre: az
adó- és a pénzpolitika. Reagan elnök új p o li t i k áj a jelentıs
hangsúlyt kap azáltal, hogy a keresletet bı kínálattal pró-
bálja kielégíteni. S ezzel elértem ahhoz a ponthoz, ami
minket tızsdéseket különösen érdekel.
65
 AZ ADÓ ÉS A PÉNZPOLITIKA HATÁSA
Ha a kormány a lakosság vásárlóerejét magasabb adókkal
szívja fel, akkor liberálisabb lehet a hitelpolitikában, így
elkerülheti a kényszerintézkedéseket és engedélyezheti az
alacsonyabb kamatokat. A tızsde számára ez a kedvezıbb
helyzet.
Ha azonban a kormány nem akar politikai, szociális vagy
más okokból kifolyólag magasabb adót kivetni, hanem in-
kább a pénzmennyiséget csökkenti, hitelmegszorításokat
vezet be és felemeli a kamatokat, ezenkívül megszünteti az
inflációs pszichózist és megbünteti azokat, akik az inflációra
spekulálnak, olyankor a tızsde számára a lehetı legveszé-
lyesebb helyzet áll elı. Autóra emlékeztet, mely meredek
lejtın gurul lefelé. Két módon lehet az autót lassítani: vagy
visszakapcsolunk egy alacsonyabb sebességbe, mely az
adópolitika megfelelıje, vagy fékezünk, ami restriktív
pénzpolitikaval azonos. Ha a vezetı üresbe kapcsolja autóját
és csak fékkel próbálja azt megállítani, akkor hamarosan
csikorognak a fékek. Pont így csikorog a tızsde is, ha a
kormány hitelmegszorításokkal próbálja az inflációt megál-
lítani.
A 70-ES ÉVEK ESEMÉNYEI
Tisztán politikai okokból minden kormánynak könnyebb
a pénzpolitikát irányítani, mert a döntések egyedül tıle
függnek.
Ezzel szemben az adó- és költségvetési intézkedésekhez
szükséges a parlament hozzájárulása, vagy Amerika eseté-
ben a kongresszusé, ahol a demagóg fontolgatások nagy
szerepet játszanak. Míg egy adótörvény nagy nehezen végre
hatályba lép, például az USA-ban évekig tart; mialatt a
kongresszusi képviselık összevissza vitatkoznak, a kúszó
infláció vágtatni kezd.
Amikor 1467 elején Johnson elnök adóemeléssel akarta az
Egyesült Államok Inflációját megfékezni, ezért a kongresz-
66
szus elé terjesztett egy erre vonatkozó törvényt, ezzel egy
ideig csökkenteni tudta és alacsonyan tartani a kamatlába-
kat, és növelni a pénzmennyiséget. A tızsde sem örül a
magas adóknak, de sokkal kevésbé veszélyesek, mint a
magas kamatok.
A kormány pénz-, kamat- és hitelpolitikája nagyon pon-
tosan követhetı. Igaz, nem is csinál belıle titkot. Johnson
elnöknél senki sem lehetett ıszintébb, amikor 1967 elején
elmagyarázta: „I will do everything in my power to reduce
interest rates".* Az Egyesült Államok elnökének ilyen meg-
jegyzésére egy tızsdésnek hanyatt-homlok a Wall Streetre
kellett rohannia. A hossz-mozgás, mely ezután jött, annál
viharosabb volt, minthogy a kongresszusnál már két éve
megrekedt az adóemelés.
Az emelkedı mozgást követı reakció, vagyis a bessz csak
akkor éreztette hatását, amikor Nixon elnök új adminisztrá-
ciója véghez tudta vinni különösen szigorú pénzpolitikáját.
Elméletem szerint elıre látható volt, hogy a Johnson-
eufória után újra nehéz idık jönnek a Wall Streetre. De az
összeomlás csak akkor következett be, amikor a pszicholó-
giai faktor negatív lett és annál hevesebben, mivel az elızı
spekulációs hullám túlságosan magas volt.
Nyolc évig szolgált az egyre növekvı pénzmennyiség
(részben a vietnami háború következményeként, amit nem
az adókból finanszíroztak) három óriásmotor főtıanyagául,
melyek a Wall Streetet magas fordulatszámra hozták — az
ügynöki hálózat a maga százezer ügynökével a központi
motor; a befektetési alapok és a vegyes konszernek pedig
a segédmotorok.
A spekulációs mechanizmus a következıképpen mőkö-
dött: az ügynökök eladták a közönségnek a befektetési alap
részjegyeit. A befektetési alap pénztáraiban levı pénzzel
* „Mindent elkövetek ami hatalmamban áll, hogy a kamatlábak
csökkenjenek."
67
ugyanezek .1 brókerek vegyes társaságok részvényeit vették
meg, bogy magukba olvasszák ıket.
A 100 ezer közvetítıbıl álló hadsereg megtette a magáét,
még idıben elhíresztelték az alap- és vegyeskonszern-
operációk forró t i p | i j e i t . Szájról szájra terjedtek a tippek,
profik, potya/ok, egy napra spekulálók vetették rá magukat
a részvényekre, melyeknek árfolyama ırületes gyorsasággal
emelkedett függılegesen egyre feljebb — mindez a végtelen
pénzmennyiség segítségével. Nemcsak a hagyományos
tızsdeközönséget fertızte meg ez a légkör, hanem a
nyugdíjpénztárakat, templomokat, egyetemeket, sıt a szak-
szervezeteket is, melyek az állandóan emelkedı árfolya-
mokból mind profitálni akartak. Ezen intézmények eddigi
vagyonkezelıit elzavarták, helyükre új és fiatal menedzse-
reket ültettek, akik az iskolapadból egyenesen a Wall
Streetre költöztek, hogy ott a milliárdokkal zsonglırködje-
nek. A Wall Street gigantikus kaszinóvá vált, melyben a
játékláz napról napra szenvedélyesebb és gátlástalanabb
lett.
Miután Nixon elnök átvette hivatalát, legfıbb kötelessé-
gének tartotta, hogy elejét vegye az inflációnak (mint nem
régen Reagan hivatalba lépésekor, 1981-ben). Mivel demok-
ratikus kongresszussal volt dolga, egyetlen fegyvere a pénz-
politika, vagyis a kamatlábak emelése volt. Nixon elnök
nem titkolta szándékait, hamarosan hivatalba lépése után
bejelentette új pénzpolitikáját. Ez figyelmeztetés volt min-
den tızsdés számára, hogy a Wall Streetre nagyon nehéz
idık jönnek. Két évvel azelıtt Johnson elnök éppígy keltette
fel megjegyzésével a közönség figyelmét, amikor a kamatlá-
bakat csökkentette.
Johnson biztatása és Nixon figyelmeztetése egyértelmő
volt. A Féder,íl Keserve Board radikálisan korlátok közé
szorította a pénztömegeket, a kamatlábak emelkedtek, a
hitelrestrikciók egyre szigorúbbak lettek és a kötvénypiac
jelentısege is csökkenni kezdett. Az elsı motorok, amelyek
kiestek, a vegyes konszernek voltak. A növekvı pénzhiány
68
mellett egy második ok is nehéz helyzetbe hozta ıket.
A kongresszus egy új törvénye megtiltotta a vegyes kon-
szerneknek a fináncakrobatikus bővészmutatványokat (az
adótrükköket).
A vegyes vállalatok árfolyam-összeomlása a befektetési
részjegyek árfolyamzuhanását vonta maga után.
A befektetési alapok portfoliójukból részvényeket adtak
el, mindegy volt, hogy melyiket és milyen áron, azért, hogy
az esetleges részjegy-visszafizetésnél, amit ,1 közönség visz-
szakövetelhetett, készpénz legyen a kasszában.
Az általános huzavona folyamán 1 brókerek is nehézsé-
gekbe kerültek. A rendszer fıtengelye kezdett akadozni.
Sok bróker nem tudta már kiadását fedezni, elvesztették
forgótıkéjüket, fel kellett mondaniuk személyzetüknek, sıt
sok esetben saját cégüket is fel kellett számolni. Mindez
erısítette az általános elégedetlenséget, a publikum mélysé-
ges pesszimizmusba esett. A pszichológiai tényezı is hirte-
len negatívra változott. Körülbelül 9 hónapig tartott ez a
folyamat.
Az amerikai kormány ezután radikálisan megváltoztatta
politikáját, mivel a gazdasági likviditásválság következett
be. A PENN-central csıdjének és néhány nagy iparvállalko-
zás pénzügyi nehézségének hatására a kormány felülvizs-
gálta pénzpolitikáját. Ezen változások befolyására viharos
hossz tört ki a Wall Streeten, és a vesztesegek legnagyobb
része kiegyenlítıdött a Dow Jones-indexen. De ez az eufó-
ria csak addig tartott, míg a kamatlábak újra nıni nem
kezdtek.
A különbözı elemzık a nemzetközi pénzügyi válságot és
Nixon új gazdaságpolitikáját j elö lté k meg okként. Mind-
emellett a kamatok erıs visszaesése isméi új impulzust adott
a piacnak, az árfolyamok 197 5-ig emelkedtek, és a Dow-
Jones-index történelmi csúcsérteket ( l( H) r > ) ert el.
Mégsem volt elég meggyızı ez a fellendülés. A pénzügyi
Szodomát és Gomorrát még nem számolták f e l , meg nem
bőnhıdtek meg a vegyes konszernek gazdálkodásukért, a
69
felelıtlen pénzügyi szakemberek bőneikért és az alapok
vezetıi butaságukért. Csak akkor történt ez meg, amikor
további események is bekövetkeztek: olajválság, Water-
gate-botrány és különösen a radikális pénzmennyiség-lefö-
lözés, amelyet a FederaJ Reserve Board diktált. Ezek az
események a tızsde totális összeomálásában, néhány pénz-
ügyi konszern nehézségében és a likviditási válságban érték
el tetıpontjukat, ami csaknem egy új 1929-hez vezetett. De
csak majdnem, mert az USA-vezetés és Arthur Burns, a
Fedcrel Reserve Board elnöke szerencsére rádöbbent, hogy
nem lehel tovább játszani a tőzzel, erre felülvizsgálták
pénzpolitikájukat cs a lehetı leggyorsabban friss pénzt
pumpáltak a piacba.
A tızsde érezte meg elsıként ezt az új fordulatot, és az
árfolyamok 1975-ben gumilabdaként pattantak fel a magas-
ba. Újra egy igazolás arra, hogy a tızsdének és a gazdaság-
nak is nélkülözhetetlen a pénz és a likviditás.
1974 remélhetıleg jó lecke volt a gazdasági vezetık és a
kormány számára, hogy ne ismétlıdjenek meg ilyen krízi-
sek. A 70-es évek eseményei megmutatták azt is, hogy a
tızsdemozgásnak milyen fázisai játszódnak le, a gazdaság
és a munkaerıpiac kárára is. Mialatt Nixon az infláció ellen
küzdött, az európai kormányok a munkanélküliség ellen
akartak harcolni, és az egész gazdaságot felvirágoztatni. így
nem akartak kamatemelést, mint ahogy ma sem.
Mivel az amerikai és az európai gazdaságpolitika politi-
kai, pszichológiai és szociális okokból nem párhuzamosan
megy végbe, mindig sor kerül ilyen divergenciára. (Reagan
elnök óta hasonló helyzetben vagyunk: míg az európaiak
fel akarják virágoztatni a gazdaságot, addig Amerika min-
den áron elejét akarja venni az inflációpszichózisnak.) Az
egyes európai országok között is megfigyelhetık ezek a
különbözı törekvések.
70
A TİZSDEI CIKLIKUS MOZGÁS
FÁZISAI
Tapasztalataim szerint a tızsdén minden egyes ciklikus
mozgás (legyen az részvény, kötvény, nyersanyag, nemes-
fém, amivel spekulálni lehet) három fázisból áll:
1. a korrekció fázisa,
2. az alkalmazkodó vagy kísérı fázis,
3. a túlzás fázisa.
Vegyünk példaként egy fellendülést a lefelé irányuló
mozgás harmadik fázisa után. Az új elsı fázis alatt az árfo-
lyam (ami túl mélyre zuhant) olyan színvonalra javul, ami
bizonyos mértékben reális és jogos is. A második fázisban
az árfolyam a folyamatos eseményekkel párhuzamosan ala-
kul ki. Amennyiben ezek kedvezıtlenek az áru számára, az
árfolyam jogosan visszaesik. Ha pozitívak az események, az
árfolyamjegyzést fellendülés kíséri. A második fázis bizo-
nyos pontján fennáll a veszélye annak, hogy további pozitív
események kedvezı hatása miatt automatikusan a harmadik
fázisba esik vissza. A „bull"-piac ezen fázisában az
árfolyamok óráról órára egyre magasabbra ugranak. Az
árfolyamok és hangulatok kölcsönösen fokozzák egymást.
Az emelkedı árfolyamok rózsás kedvet teremtenek, mely
ilyenkor még jobban lendít rajtuk. Nincs már jelentıségük,
hiszen kizárólag tömeghisztériától függnek.
Ilyen hangulatban mondta egyszer Sir Isaac Newton, aki
mint már említettem, szenvedélyes spekuláns volt és az
összes pénzét elveszítette a londoni szappanbuborék csıd-
kor : „Az égitest útját centiméterre és másodpercre ki tudom
számolni, csak azt nem, hogy merre lendíti az ırült tömeg
az árfolyamot."
71
 I gy cinikus besszmozgásban az alacsony árfolyamok mély
pesszimizmust okoznak a harmadik fázisban, ami újra csak
az ár.ik.it nyomja, és ilyenkor az árfolyamok hullanak, mint
ısszel a Legyek. Az utolsó lázis bessz- és hosszhulláma
mindig addig t a r t , míg valamelyik irányból meg nem töri
az ördögi kört egy pszichikus elektrosokk. Ha nem jön az
elektrosokk, bár az ellenirány érvei már rendelkezésre áll-
nak, akkor ez az utolsó, tisztán pszichológiai fázis lassan
kitombolja magát. Egy napon minden felismerhetı ok nél-
kül megfordul a piactendencia azon publikum és szakértık
legnagyobb meglepetésére, akik nem voltak felkészülve rá.
Nos, megkezdıdik a ciklikus ellenmozgás (a mi esetünkben
a lefelé irányuló mozgásban a korrekció, az alkalmazkodás
és a túlzás). Ez a tızsde örökös körforgása, mint ahogy a
természetben is a dagályt az apály követi.
A FÁZISOKBAN TÖRTÉNİ HELYES SPEKULÁCIÓRÓL
Hogyan is viselkedjen a spekuláns ebben a három fázisban?
A harmadikban, tehát a bear markét (lanyha piac) túltelített
fázisában vásároljon, és akkor se ijedjen meg, ha az árak
továbbra is esnek. Mert már a budapesti gabonatızsdén is
megmondták az öreg tızsdések: „Akinek nincs búzája,
amikor az visszaesik, annak akkor sem lesz, amikor emelke-
dik." A fellendülés elsı fázisában vegyen még, mert a
mélypont túlhaladott. A második fázisban tulajdonképpen
csak nézı legyen, csak passzívan figyelje a mozgást és
készüljön f e l lel kile g arra, hogy a harmadik fázis általános
eufóriájában kiszáll a piacból.
Természetesen nagyon nehéz egy spekuláns számára a
bessz harmadik, túlzás fázisa ellen tenni, vagyis az általános
konszenzus e l l e n cselekedni és vásárolni, amikor a kollé-
gák, a tömegtájékoztatási eszközök és a szakértık azt taná-
csolják, hogy eladjunk (és vica versa). Sıt az is, aki ismeri
ezt a teóriát és követné is, az utolsó pillanatban a tömegpszi-
chózis nyomása alatt megváltoztatja véleményét, és azt
72
mondja, hogy ugyan elméletileg most kellene beszállnom,
de a szituáció ezúttal mégis más. Csak késıbb derül ki, hogy
ezúttal is az anticiklus cselekvés l e t t volna a legjobb.
Edzettnek, hővösnek, sıt cinikusnak kell lenni ahhoz, hogy
kivonjuk magunkat a tömeghisztéria hatása alól. De ez a
siker feltétele. Ezért sikerül a tızsdén csak a kisebbségnek
eredményesen spekulálni. A többség vesztes.
A spekulánsnak tehát bátornak, elkötelezettnek és bölcs-
nek kell lenni.
Természetesen felvetıdik most a kérdés, hogyan lehet
megállapítani, hogy most éppen melyik fázisban vagyunk.
Ehhez nincs tankönyv, mint ahogy tökéletes spekuláció
sincs. Nincs olyan módszer sem, amiben vakon meg lehetne
bízni. Ha olyan egyszerő lenne, akkor nem lennének többé
bányászok a bányákban és favágók az erdıkben. Mindenki
a tızsdén keresné meg a megélhetésre valót. Csak az a nagy
tapasztalat létezik, amit kifinomult érzéknek hívunk. Még
a legtapasztaltabb, a minden hájjal megkent spekuláns is
tévedhet. Sıt gyakran tévednie is kell, hogy összegyőjtse
a szükséges tapasztalatokat. Egy tızsdespekuláns, aki életé-
ben legalább kétszer nem ment tönkre, méltatlan erre az
elnevezésre. Mindannyian egy sötét szobában vagyunk, de
bizonyosan jobban téjékozódik az, aki már évek óta ebben
a szobában tartózkodik, mint az, aki csak röviddel ezelıtt
lépett be.
TAPASZTALATOK „RESZKETİ" ÉS
„SOKAT TAPASZTALT KEZŐEKKEL"
Két fajtája van az értékpapír-tulajdonosoknak, spekulán-
soknak és tızsdejátékosoknak. „Sokat tapasztaltaknak" és
„reszketı kezőeknek" nevezem ıket. A „sokat tapasztaltak-
nak" van pénzük, türelmük és jó gondolkodási készségük.
Ez annyit jelent, hogy van saját tıkéjük, mindegy, hogy
mekkora, és nincs adósságuk. Ha az egyik például 10 000
márka vagyonnal rendelkezik, ezzel szemben 5 000 márka
értékben értékpapírja van, és nincs adóssága, akkor van
73
pénze. A türelmes embernek jó idegei vannak, és nem kezd
el kapkodni minden kis eseményre. Hogy vannak jó gondo-
latai, úgy értem, hogy bár intellektuálisan helyesen vagy
helytelenül cselekszik, a lényeg, hogy megfontoltan és kép-
zelıerı vei.
A „reszketı kéz" az a fajta, akinek kevés pénze, kevés
türelme van és nincsenek jó gondolatai. Ez alatt azt értem,
hogy a saját tıkéje kisebb, mint az adóssága. Még akkor
sincs pénze, li.i bár 40 milliója van, de abból 30 millió
adósság. Ha az illetınek nincs türelme, akkor az azt jelenti,
hogy gyengék az idegei, és nem érti, hogy a tızsde miért
nem automatikusan úgy reagál minden eseményre, ahogy
az ı logikája szerint kellene. Nem tudja, hogy egy bizonyos
idıbe beletelik, míg egy eseményre reagálnak, vagyis amíg
ezt a közönség meg nem érti, helyesen értelmezi és aszerint
cselekszik. Nem tudja, hogy egy eseményre a reakció bizo-
nyos idıt vesz igénybe, ami annyi, míg a publikum helye-
sen nem értelmez, helyesen interpretál és aszerint cselek-
szik. Vagy nincs képzelıereje és nem a fejével gondolkodik,
hanem tisztán emocionálisán. Ha mások vesznek, ı is vesz,
ha eladnak, ı is elad. İ a tömeg része, és velük együtt
cselekszik. Különben: egy adósság nélküli milliomos is le-
het „reszketı kező", ha nincs idegzete és elképzelése, vagyis
ha emocionálisán cselekszik.
Tehát a kérdésnek az a lényege, hogy milyen kézben
vannak a papírok. Ha a „sokat tapasztaltak" a tulajdonosai
a részvények nagy részének, akkor a tızsde még akkor is
képes robbanó fellendülésre, ha a hírek kedvezıtlenek. Ha
viszont a „reszketı kezőeknél" van a papírok zöme, már az
elsı rossz hírnél bekövetkezhet a csıd.
Az elsı esetet „keresleti" piacnak, a másodikat „kínálati"
piacnak nevezem. Az a mővészet, hogy tudjuk, milyen a
piac, „keresleti"-e vagy „kínálati"? Egy rutinos tızsdésnek
ez a kisujjában van, akkor is, ha nem mindig tudja azt
szavakban kifejezni vagy definiálni. Természetesen vannak
74
szimptómák, utalások és bizonyos jelek, amik egyik vagy
másik szituációra következtetni engednek.
Amennyiben csökkenı árak mellett bizonyos ideig nagy
a forgalom, akkor az azt jelenti, hogy rengeteg részvény
kerül a „reszketı kezőek"-tıl a „sokat tapasztaltakéhoz.
Sıt elérkezhet egy olyan pillanat is, amikor a „reszketı
kezőek" kiárusítottak mindent és a részvények a „sokat
tapasztaltak" „biztos" páncélszekrényeiben fekszenek.
A papírok csak késıbb, növekvı áraknál kerülnek elı errıl
a rejtekhelyrıl. Mert túlnyomórészt a „sokat tapasztaltak"
vásárolnak csökkenı áraknál, és ık még akkor sem esnek
pánikba, ha az árfolyamok tovább esnek, hiszen van pén-
zük, türelmük és jó gondolkodási készségük.
Tehát ha az egyre növekvı forgalom mellett az árak
továbbra is esnek, akkor az annak a jele, hogy közelítünk
ahhoz a szinthez, ahol a következı fellendülés kezdıdik.
Gyakran indokolatlan mélységrıl van szó, amirıl egyedül
a közönség hisztériája és a részvénytulajdonosok általános
kiárusítása tehet, melyrıl korábban beszéltem már, mint a
csökkenés harmadik fázisáról.
Ilyen szituációban a „reszketı kezőek" elkótyavetyélik
a legjobb és a Iegellenállóbb értékpapírjaikat, azokat is,
amiket korábban tartalékként ırizgettek.
Amennyiben az árfolyamok egy ideig mégis esnek a kis
forgalom mellett, úgy ez rossz perspektíva a piac számára.
Mert ebben az esetben még a „reszketı kezőeknél" vannak
a részvények, akik a piac felélénkülésére várnak, azonban
további árfolyamzuhanásnál hirtelen, félelemtıl megszállva
túladnak a részvényeiken, sıt valósággal elherdálják azo-
kat. Teljesen hamis számos elemzı és bróker azon vélemé-
nye, hogy az árak visszaesésének nincs jelentısége kis
forgalom mellett. Fı érvük az, hogy a nagyközönség nem
ad el. De ez még nem jelent semmit, mert ebben az a lényeg,
hogy a papírok még a „reszketı kezőeknél" vannak. Ha nem
adnak el, az még korántsem jelenti azt, hogy már holnap,
75
egy hét vagy egy hónap múlva nem fogják áruba bocsátani A múlt tucatnyi példája támasztja alá ezt a teóriát. Paradox,
mégis le kell végül szögezni, hogy a kis forgalom növekvı
papirj.iik.it.
árak mellett utalás a tendencia folytatására, míg aztán egy
Hl nonbin .1 ptpirok szakadatlanul emelkednek az egyre ponton a hipnotizált közönség általánosan részvényvásár-
nagyobb forgalom mellett, akkor ez is nagyon rossz lásba kezd.
perspektíva a jövıre nézve. Minél nagyobb a forgalom, A nagyközönség pszichológiai nyomás alatt cselekszik.
annál sebezhetıbb .1 piac. A tızsde ugyanis a fellendülés A mélyponton néhány „sokat tapasztalt" kezében összpon
Úgynevezeti harmadik fázisába ér. Az elemzık és a brókerek tosulnak az értékpapírok, a csúcsponton pedig számos kis
azt állítják, hogy az árfolyam-emelkedések kedvezıek a kézben oszlanak meg az értékpapírok. Grafikusan egy meg-
nagy forgalom mellett. Teljesen hamis ez az álláspont! Úgy fordított piramissal ábrázolhatnánk.
vélekednek, hogy az a jó, ha a nagyközönség vásárol. Ez
igaz arra a napra, amelyen vesznek. De valóban olyan jó,
ha a nagyközönség, vagyis a „reszketı kezőek" vásárol-
nak? Mert vásárolni fognak a következı héten is? Nem áll-e
fenn annak a veszélye, hogy már a következı hónapban
újra a piacon les/.nek a papírok, hogy a „reszketı kezőek"
újra nem tartják részvényeiket? Valószínőleg igen... De
mikor a pi.ic k i s forgalommal növekszik, olyankor az rend-
kívül kedvezı. Ámbár az elemzık azt állítják, hogy ez a
piád helyzet semmitmondó.
Világos, mert a brókerek csak a nagy jutalékokban érde-
keltek, és ezért a k i s forgalmú piacot érdektelennek tartják.
De tény. hogy a papírok még mindig a „sokat tapasztaltak"
kezében vannak, és még nem mentek át a „reszketı
kezőekébe". Az araknak tovább kell emelkedniük, hogy a
„sok.it tapasztaltak" készen legyenek a „reszketı kezőek-
nek" eladni l papírokat.
A végeredmény: i nagy forgalom mellett emelkedı árfo-
lyamú piac kedvezıtlen, mert egy ponton a piac „kínálati-
vá" válik; a kis forgalom mellett emelkedı árfolyamú piac
kedvezı, de a kis forgalom mellett a csökkenı árak kedve-
zıtlenek, nagy forgalom mellett csökkenı árak kedvezıek,
mivel közeledik ahhoz a ponthoz, ahol „keresletivé" válik.
„Kínálati" a piac a fellendülés harmadik fázisában. De egy
gombostőszúrásra szétrobbanhat, mint egy léggömb.
„Keresleti" a piac a lefelé mozgás harmadik fázisának
végén is, ilyenkor robbanhat jó hírekre, vagy azok nélkül.
77
76

ÚT A SIKERHEZ:
ANTICIKLIKUS CSELEKVÉS
Egy napon meglátogatott egyik régi barátom. Túl volt már
a spekuláció azon stádiumán, amikor az ember már csak
vagyonát akarja megırizni vagy egy kicsit gyarapítani.
Nemcsak szenvedélyes, hanem kitőnı és tapasztalt tızsdés
volt. Mégis nagyon nyugtalannak látszott.
„Hogyan magyarázza meg a következı különös esetet?" -
kérdezett engem. »#Egy idı óta szokatlan jelenséget fedeztem
fel részvény-, kötvény- és áruspekulációim körül. Jelen
pillanatban 10 olyan különbözı tızsdepozícióm van, ami
nem áll egymással semmilyen összefüggésben. Egy dél-afri-
kai aranybányával spekulálok hosszra, francia bankokkal
besszre, ónnal hosszra, zabbal besszre, végül kıolajrészvé-
nyekkel hosszra és kakaóval besszre.
Vallja be, hogy ezeknek a spekulációs elkötelezettségek-
nek soha semmi közük nem volt egymáshoz! Mégis vagy
minden kedvezı, vagy minden kedvezıtlen. Vagy emelke-
dik minden, aminek esnie kellene, vagy minden esik, holott
emelkednie kellene, vagy kedvezı esetben megtörténik,
hogy minden emelkedik, aminek emelkednie kell és minden
esik, aminek esnie kell. Vagy minden jól megy, vagy min-
den rosszul.
Nos, most tudni szeretném, milyen kapcsolat áll fenn a
dél-afrikai bányák és a kakaó részvényei, a párizsi bankok
és a winnipegi zab között. Kétségbe vonhatnánk a rációt.
Egyszer meg akar büntetni a sors, máskor meg kedvez.
Mostanában peches vagyok. Csak tudnám, milyen titokza-
tos erı az, ami egyszer jót akar, de mára már minden
vonalon összeesküdött ellenem?"
78
HITTÉTELEM
„Nos — válaszoltam —, a tızsdelogika szerint mindez he-
lyes." Mert nem sok köze van a hétköznapi logikához.
Feltételezem, hogy ön részvényspekulációinál a mérlegre,
nyereség- és veszteségszámításokra, osztalékokra stb. tá-
maszkodik, nyersanyag-spekulációinál a terméshozam és a
fogyasztás statisztikáira, a kereskedelmi szerzıdésekre, a
bel- és külpolitikára, egyszóval spekulációi fundamentáli-
san épülnek az objektív érvekre. Ebben a pillanatban való-
színőleg olyan periódusban vagyunk, amikor túl sokan
spekulálnak a hétköznapi logikára. Ezért lógott össze most
minden ön ellen. Legyen egy kis türelemmel. A „logikának"
nevezett értékpapír újra emelkedni fog és aztán újra minden
logikusan rendezıdik, és minden spekulációjában igaza
lesz.
2x2=5-1
ön ismeri hittételemet: kétszer kettı az öt mínusz egy.
Semmi sem egyszerő, sem a spekuláció, sem az élet. Egész
létünk ezen az igazságon nyugszik, a politika, mővészet, sıt
a vallás is.
Ezen azt értem, hogy a végén minden úgy lesz, ahogy
lennie-kell. Kétszer kettı az négy, de csak a végeredmény-
ben. Ehhez a végeredményhez azonban nem egyenes úton,
hanem kerülı úton jutunk. Alapvetıen így hangzik: Elıször
mindig másként lesz, és csak a végén lesz olyan, amilyennek
az ember várta, vagyis kétszer kettı öt (ez hamis) mínusz
egy (minden a legnagyobb rendben). Éppen ez az axióma
különbözteti meg a mővészetet a tudománytól, mert tudo-
mányos munkában nem lehet ilyen egyenletekkel számolni.
Ott kétszer kettınek azonnal négynek kell lenni. Ha egy
mérnök épít egy hidat, számításainak matematikailag eg-
zaktnak kell lenni. Mert ha egy hidat a 2 x 2 = 5-1 képlet
szerint építettek volna fel, már az ötnél összedılt volna,
még mielıtt a négyhez érne.
79
 Is így dıl össze a spekuláns is (az ominózus 5-nél), ha
nincs elég Idegzete/ türelme és mindenekelıtt pénze, hogy
kitartson, míg az elkerülhetetlen mínusz 1 meg nem érke-
zik. Sajnos .1 spekulánsoknak nagyon gyakran, sıt legtöbb-
ször nincs meg az elegendı idegzetük, türelmük és pénzük
ahhoz, hogy kitartsanak. Knnek következtében bár igazuk
van logikájukkal, mégsem tudnak már belıle profitálni.
Ha spekulációjuk valóban logikus, azaz helyes feltételek-
bıl indulnak k i , akkor biztosan érvényesül. Mikor? Ez az
imponderábiliák kérdése. Ha a spekulációs építmény eleme
megırzi érvényét, akkor csak idı kérdése. így szól az én
mondásom: A spekuláción keresett pénz fájdalomdíj. Ab-
ban | pillanatban, amikor a fejlıdést már nem értjük, akkor
kell | helyzetet újra felülvizsgálni. Semmi sem olyan kelle-
metlen, sot veszélyes, mint amikor nem sikerül a helyzet
diagnózisai és azok az okok a háttérben és megmagyarázat-
lanul maradnak, amelyek a logika ellen hatnak. A spekuláns
ilyenkor sötétben tapogatódzik, mint amikor az orvos nem
tudja a diagnózist megállapítani. A tüneteket fel kell ismerni
és helyesen kell interpretálni.
RUGALMAS MARADNI
Ha a diagnózis (utólagos zavarra utal, akkor tartsunk ki, ne
hagyjuk el magunkat! De ha alapvetı változások lépnek fel,
háború vagy beké, fontos politikai, gazdasági vagy pénz-
ügyi döntések, kormányváltás stb., amivel nem lehetett
Számolni, azonnal le kell vonnunk a következtetéseket, és
szükség esetén ki kell dobni a fedélzetrıl, ami tegnap még
kedves és drága volt. Vagyis a spekulánsnak mindig készen
kell á l l n i arra, hogy gondolatait és terveit szigorú felülvizs-
gálatnak vesse a la.
Az ön helyében a következıt mondanám : egy idı óta egy
egész csomó tıke van forgalomban, az úgynevezett „forró
pénz", sıt nagyon forró pénz, ami nem akarja, hogy úgy
fektessék be, mint ahogy azt egy családapa tenné, sokkal
80
inkább spekulációs kalandot keres. Egyszer az ezüst emel-
kedésére spekulál, másnap egy valuta leértékelésére, aztán
rögtön egy másik felértékelésére. Aztán spekulál áruval,
részvényekkel, pénznemekkel, kamatokkal, mindennel,
amivel spekulálni lehet. Ezt a forró vándortıkét éppúgy,
mint a pénzét, olyan spekulációkra fordítja, amelyek a tiszta
és egyszerő hétköznapi logikára, vagyis a fundamentális
tényekre épülnek, amelyeket a tömegtájékoztatás és a hiva-
talos szakértık terjesztenek, ön, kedves barátom, tehát nem
az egyedüli, hanem spekulánsok tízezrei kíivetik óriási
mennyiségő pénzükkel ugyanazt az utat, amit ön, ugyan-
azokban a szektorokban: İk ugyanazokat az árukat és
értékeket vették vagy mások ugyanúgy határidıre adtak el.
Így aztán azok a piacok, amelyeken Ön az emelkedı árfolya-
mokra spekulált, „kínálatiak" (overbought) és azok, amiken
a „csökkenı árakra", azok a „keresletiek" (oversold).
Azt mondta nekem, hogy vannak olajrészvényei. Az
utóbbi idıben a nemzetközi spekuláció is olajrészvényeket
vásárolt, és most hosszra várnak. Abban a pillanatban,
amikor a részvények alapvetı okok miatt elkezdenek emel-
kedni, sok spekuláns megelégszik egy viszonylag csekély
haszonnal, és eladja részvényeit. Onnantól csak nagyon
kicsit vagy egyáltalán nem emelkednek az árfolyamok. Más
spekulánsok türelmetlenek lesznek, mert <i várva várt hossz
nem jön, és ugyanúgy eladnak stb., s tb ., s t b . . .
így történhet meg, hogy fundamentális okokat, amelyek-
re a spekulációt építették, technikai okok semlegesítik.
Aztán adódhatnak az olyan helyzetek, amikor a spekuláns
nem érti, hogy az érvényes érvek miért nem tükrözıdnek
vissza az árfolyamokban. Annál kevésbé, mert a „forró
pénz" azt sem tudja, hogy mi jó a piacnak vagy mi rossz.
Hajmeresztı néha, hogy milyen hamisak a befektetık in-
terpretációi. Az árfolyamok ritkán fejezik ki a reális értéket,
inkább a kereslet és kínálat viszonylat tükrözıdik bennük.
Mindegy, honnan jön a kínálat, ha jön, esnek az árfolya-
mok. Ez a megállapítás éppúgy logikus, mint ahogy az is
81
logikus lenne, hogy az olajrészvények esetleges emelkedı
osztalékok mellett növekszenek. De a technikai okok logi-
kája ebben az esetben erısebb a fundamentális adottságok
logikájánál, vagyis a vásárlások és eladások nem csak az
alapvetı megfontolásokból kötıdnek.
Ennélfogva az árfolyamok ingadoznak a kínálat és a
kereslet hatására. Hrdekes lenne egy tızsdenap minden
adásvételi megbízását megvizsgálni olyan szempontból,
hogy mi volt a megbízások indítéka.
Téziseimet ad absurdum is le lehet vezetni. Tegyük fel,
hogy egy érték arra a szintre emelkedik, amit a vevık
vártak. Ezzel azonban veszélyzónába kerül. Ettıl a pillanat-
tól kezdve árfolyamnak már nincs akkora vonzereje a spe-
kulációra. Csak keveset érdekel a vásárlás, és azok, akiknek
már van ilyen papírja, megpróbálnak a várt és fellépı magas
árak mellett megszabadulni értékpapírjaiktól, hogy hasznu-
kat realizálják. Tehát mindenki ugyanakkor akar ugyan-
azon az ajtón kimenni. A bessz már itt van, habár a várt
események bekövetkeztek.
Ugyanez a folyamat megy végbe fordított értelemben is.
Vegyünk egy bármilyen értékpapírt, amelynek abszolút
meggyızı okokból, pl. extrém esetben, mert a gazdaság
pénzügyi nehézségekkel küzd, esnie kell. Az árfolyam esik,
és megközelíti azt a szintet, amit logikusan el kellene érnie.
Aztán egy magasabb árfolyamon végül mégiscsak megáll,
anélkül, hogy tovább esne. Mindez hosszabb ideig is eltart,
a ross/. tudósítások ellenére.
A tızsdei zsargonban ezt falt accomplinek (befejezett
ténynek) nevezik. Azért következik be, mert sokan épp
akkor adták el papírjaikat és azok a „sokat tapasztaltak"
kezébe kerültek, akik már beletörıdnek a hanyatlásba.
Ellenben a bessz-játékosok, akik már korábban nagyban
határidıre adtak el, most beteljesedettnek látják elvárásukat
és biztosítani akarják nyereményüket. Vásárlásaik meg-
akadályozzák az árfolyam további esését, sıt növekedést
okoznak. Több tucat esetben átéltem már ugyanezt a jelen-
82
séget. Gyengélkedı kötvények és csıd szélén álló társasá-
gok részvényei, akik közvetlenül a csıdeljárás megkezdése
elıtt álltak, addig tartották magukat viszonylag magas árfo-
lyamon, míg a mélybe nem zuhantak.
A fait accompli jelenségének az árfolyam alakulásában
különösen nagy a jelentısége. Tegyük fel, hogy háborús
veszély áll fenn. Sok értékpapír-tulajdonos megválik érték-
papírjaitól. De az árfolyamok a hadüzenet napján minden
számítás ellenére a magasba lendülnek. A háború kitörése-
kor 1939-ben ez tipikus jelenség volt valamennyi tızsdén,
Amerikában éppúgy, mint Európában. Mindez az elıbb
felsorolt technikai okok miatt történt.
Ezzel szemben, ha a háború alatt az emberek azt hiszik,
hogy a béke elérhetı közelségben van, akkor elkezdenek
értékpapírokat vásárolni, ami az árfolyamokat már a háború
alatt a magasba hajtja. De a fegyverszünet aláírásakor köny-
nyen megtörténhet, hogy a várva várt hossz elmarad. Ellen-
kezıleg: az árfolyamok esnek. Ilyen esetben is a „fait ac-
compli" jelenségérıl beszélünk.
Persze az is megtörténhet, hogy az ideges közönség még
a háború alatt az értékpapírok nagy részén túlad, és ha
hirtelen mégis béke lesz, a tızsdei tendencia azonnal meg-
fordul és az árfolyamok rakéta gyorsasággal emelkedni kez-
denek. Tapasztalatom szerint a szenzációs és megrázó ese-
ményeknek az a következménye, hogy a tızsdei tendencia
180 fokos fordulatot vesz, vagyis a piac az emelkedı mozgás
harmadik fázisában összeomlik, vagy a lefelé mozgás a
harmadik fázisban robban.
Az egyik legérdekesebb példa erre a Buenos Aires-i tızs-
de. Amikor Jüan Perón visszatért Argentínába, az árfolya-
mok megállás nélkül estek és csak egy rendkívül mély
ponton álltak meg. A kormány élén már Perón özvegye, a
szép Izabella állt (extáncosnı). A tızsdei helyzet teljesen
reménytelennek látszott, senki sem gondolt arra, hogy bár-
milyen argentin értékpapírt vásároljon. De hol is voltak a
részvények? İk a „sokat tapasztalt kezekben", valószínő-
83
leg a páncélszekrényekben pihentek, és egy jobb jövıre
vártak, akkor is, ha ez még nem volt látható. És akkor jött
a nagy meglepetés: I katonai puccs és a szép Izabella letar-
tóztatása. Másnap a Buenos Aires-i tızsdét nem lehetett
kinyitni, mert olyan nagy mennyiségő vásárlási megbízást
kellett végrehajtani. Amikor végre 30 nappal késıbb a
tızsde megnyithatta kapuját, az értékpapírok száz-, késıbb
kétszázszorosára emelkedtek. Ez iskolapélda arra, hogy mi
minden történhet a tızsdén, ha az olyan nagy mértékben
van kiárusítva es nagy hirtelen rendkívül pozitív hírek
érkeznek.
A pszichológiai tényezıt majdhogynem lehetetlen elıre
látni. Azonban megállapítható, hogy a közönség reakciójá-
nak intenzivitása a jó, illetve rossz hírekre a piac technikai
állapotától ( „k í n á l a t i " vagy „keresleti") függ. Ha az érték-
papírok „reszketı kezekben" vannak, akkor egy különösen
jó hírnek nincs már nagy jelentısége, ellenben egy rossz hír
teljes zőrzavart okoz. Amikor a részvények nagyobb része
a „sokat tapasztaltak" kezében van, akkor a jó hírek eufóri-
kus hangulatot, a rosszak pedig semmilyen reakciót nem
váltanak ki .
Ebbıl a jelenségbıl arra lehet következtetni, hogy a piaci
reakciók jelzésként is szolgálhatnak: ha a piac a rossz hírekre
már nem reagál, akkor ebbıl arra következtethetünk, hogy
a piac „keresleti", különösen nagy forgalom esetén. Amikor
pedig már a jó hírekre nem reagál, akkor ez utalás arra, hogy
<' piac „kínálati".
Mi, tİZSdések, nagy érdeklıdéssel követtük az elsı em-
ber Holdra szállását. A látványos sikerő kaland után feszülten
ügyeltük a tızsde reakcióját. Tagadhatatlan, hogy egy ilyen
szenzációs siker a tudomány és a technológiai ipar számára
új távlatokat nyit. De nem történt semmi. A piac erısen
„kínálati" volt, a „reszketı kezúek" tele voltak rész-
vényekkel, és a „sokat tapasztaltak" nem voltak hajlandók
ilyen áraknál vásárolni. Ennek az lett a következménye,
84
hogy az árfolyamok éveken át estek, míg a végén az egész
piac összeomlott.
De térjünk vissza példánkhoz, 1939-hez, a háború kitöré-
sének idejéhez. Ha a tızsde a háború kitörése elıtt hónapo-
kon át emelkedett volna, akkor az ellenségeskedések meg-
kezdésekor az egész tızsde összeomlással végzıdött volna.
A „fait accompli" jelensége helyett drámaian rossz hírekkel
kellett volna számolni. A háború és béke természetesen
szélsıséges helyzetet teremt. A „fait accompli" jelenségét
megfigyelhetjük sok más politikai, gazdasági és pénzügyi
esemény alkalmával, miközben magasabb vagy alacso-
nyabb osztalékra várunk. E megfigyelés annyiszor beigazo-
lódott, hogy már csaknem szabályként alkalmazom.
AZ ELVHŐSÉG KIFIZETİDIK
Összefoglalóan a következıket szeretném önöknek monda-
ni: Az önök logikája a statisztikai, gazdasági, politikai és
egyéb tényezıkre, vagyis kizárólag az alapvetı elvekre
támaszkodik. Mindezeket azonban a már említett technikai
tényezık legyızik. Egyszóval: a fontolgatások túlságosan
is tárgyilagosak voltak, és ezért nem féleltek meg a gyakor-
latban.
Ezt a magyarázatot az általános tızsdei tendenciára is
alkalmazhatjuk. Idırıl idıre csodálkozva kérdezik egymás
tói az emberek, hogy a konjunktúra visszaesésekor miért
emelkednek a tızsdei árfolyamok, és miért csıkkennek a
csúcskonjunktúra periódusában. Erre az a magyarázat,
hogy a tızsde és a konjunktúra tendenciája bizonyos fokig
egymástól függ, és ugyanazoknak a törvényeknek v^n alá-
vetve, de nem halad párhuzamosan.
A pénz táplálja a tızsdét, mint a forrás a folyót. A tızsdei
tendencia megfelel annak az áramlásnak, ami a víz mennyi-
ségétıl függıen erısebb vagy gyengébb. Az a próbálkozás,
ami a tızsdei tendenciának ellenszegül, éppoly veszélyes,
mint árral szemben úszni. Ez nehéz, de az átütı sikerhez ez
az út vezet, vagyis anticiklikusan kell cselekedni. A nagy
tızsdei mozgásoknál is mindig vannak részvények vagy
akár részvényfajták, amelyek a többiektıl leválnak és a
saját útjukat járják. libben az esetben szívesen teszek kü-
lönbséget a „részvénytızsde" és a „részvények tızsdéje"
között. Az elsı alatt általában a tıkepiacot értem, az utóbbi
alatt azt a piacot, ahol a különbözı értékpapírokkal keres-
kednek, amelyekrıl speciális vélemény alakítható ki.
A tızsdei árfolyamok csökkenésekor azok a részvények,
amelyeknek bizonyos okok miatt emelkedniük kellene,
csak lassan emelkednek. Csak nagy nehézségek árán tudnak
felfelé ívelni. 1957-ben az Egyesült Államokban a kedvezıt-
len konjunktúra idején meg lehetett figyelni, hogy a gyógy-
szeripari értékpapírok a teljesen szétzilált tızsde ellenére
meg tudták tartani jó pozíciójukat, mivel különleges hely-
zetben voltak. Ha az általános trend kedvezı lett volna,
akkor az árfolyamok bizonyára rakéta gyorsasággal emel-
kedtek volna a magasba.
Ezzel szemben bizonyos ipari értékpapírok emelkedı
tendenciája hosszabb ideig tarthat, noha az illetı iparág
hanyatló tendenciát mutat, de a pénz elegendı mennyiség-
ben áramlik. Ha a vállalatok hanyatlása egyidejőleg csökke-
nı tızsdei tendenciával találkozik, akkor elérkezett a rész-
vény menthetetlen katasztrófája.
Ha a fellendülésben levı iparágakat a hossz-mozgás is
támogatja és a rendelkezésre á l l ó tıke is elegendı, akkor -
és az csak természetes - ezeknek a részvényeknek a rendkí-
vüli emelkedését figyelhetjük meg a tızsdén. Ilyenkor az
eufória nem ismer határokat. Ezzel magyarázható a forradal-
mi iparágak részvényeinek az óriási mértékő fellendülése,
ami 1959 elején kezdıdött és 1967—68-ban elsısorban a
számítógép és technológiai iparra gyakorolt hatást.
Olyankor, amikor minden pozitív jelenség egy irányba
mutat, az árfolyamok elveszítik realitásukat. Jelentıség nél-
küli csupasz számokká alakulnak át. Telefonszámokká vál-
nak, amelyekkel zsonglırködnek, minden objektív megfon-
86
tolás nélkül. A számok az üzleti jelentésekben már nem
jelentenek semmit, akárcsak a nyereség, mivel minden a
múlté. De a tızsdén a jövıre játszanak. Egyedül a gyorsaság
a fontos, ahogy az ipar felfelé ível. A 60-as években Ameri-
kában prominens tızsdeelemzık bizonyos elméleteket ál lí -
tottak fel az ipar fejlıdése és az ennek megfelelı tızsdei
árfolyam között. Ha egy társaság tiszta nyeresége X év óta
Y százalékkal nı, akkor egy bizonyos Z tızsdeárfolyamot
lehet elıre kiszámítani, méghozzá a W koefficienssel. Ter-
mészetesen ez tisztán elmélet. Egész sereg elemzı követte
ezt az elméletet, amivel a legnagyobb kudarcot vallották,
például a vegyes konszernekkel.
Az eufória idején a jó játékos (de nem a hosszú távra
befektetı) néha-néha fékezze egy kissé a logikáját. Nemcsak
okosnak, hanem elég bölcsnek is kell lennie, hogy a „tökfil-
kó szerepét eljátssza". Kritikus elméjét egyszer kikapcsol-
hatja, és engedheti, hogy az ár magával ragadja, sıt még
tovább, mint ahogy az elemzık ezt elırejelezték, és mindad-
dig, amíg a pénz és a pszichológia pozitív. De az adott
pillanatban elég realistának kell lennie ahhoz, hogy kiszáll-
jon a piacból, ha a tünetek a pénztényezıt negatívnak
mutatják. Még akkor is, ha a különbözı elemzések csábító
reakciószámokat mutatnak, és a fundamentális okok ellenére
is.
Mindez elsısorban az utolsó, azaz a túltelítés harmadik
fázisára vonatkozik, amikor az optimizmus következtében
az árfolyamokat a magasba nyomták, és ha az árfolyamok
minden objektív ok nélkül ugrásszerően a magasba lendül-
tek. Úgy néz ki, mintha csak a csillagos ég lenne a határ.
De a fák nem nınek az égig. Mert ha ebben az általános
eufória periódusában a pénzfaktor negatívvá válik, ki kell
szállni a piacból, még akkor is, ha ebben a rózsás helyzetben
ez nem könnyő. Az optimista számok és jövendölések nem
szabad, hogy befolyásolhassanak, mert az optimizmus hu-
szonnégy órán belül a legsötétebb pesszimizmusba csaphat
át. Úgymond a hátsó ajtón kell eltávozni a piacról, mint egy
87
férfi egy rossz hírő házból, hogy véletlenül se lássa senki, sze számos ellenérvet sorakoztattak fel: osztalék, az arany
mert mások optimizmusa újra visszahúzhat. Ehhez biztos további esélye, hiányzó alternatívák stb. Mint mindig, ami-
meggyızıdésre, karakterre és tréningre van szükség, hogy kor rózsásnak tőnik a látóhatár. Teljesen felesleges a közön-
saját elveit konzekvensen követhesse az ember. ség hangulata felıl érdeklıdni, mert az kiolvasható az árfo-
lyamokból. Ha azok magasan állnak, a közönség optimista.
PÁRBAJ DR. JEKILL ÉS MR. HYDE KÖZÖTT Néhány hónappal késıbb az aranybányák árfolyamai 60
százalékkal estek. A régi tızsdei bölcsesség konzekvens
Tapasztalataimból a következı epizód szolgáljon példaként. betartása teljes mértékben helyesnek bizonyult.
Jóllehet lelki okokból nem szimpatizálok az arannyal, és az
elmúlt évek aranymániáját és -hisztériáját jogtalan árdrágí-
tásnak és az évszázad legnagyobb csalásának tartom, mégis
profitálni akartam belıle. Lelkemben ugyanis állandóan Dr.
Jekill és Mr. Hyde párbajozik egymással. Az egyik elméleti
és etikai okokból lebeszél róla, a másik már elıre dörzsöli
a tenyerét a várható haszonra gondolva. Mégsem akartam
aranyat vásárolni, ámbár számítottam arra, hogy a csalás
még évekig tarthat ( i t t újfent Isaac Newtont kellene idéz-
nem). Ezért akartam ebben az üzletben, amin úgysem tud-
tam változtatni, a csalók oldalán állni, és aranybányapapí-
rokat vásároltam. Néhány évig egész szép osztalékot tudtam
besöpörni. A bányák ebbıl az aranymániából roppant nagy
haszonra tettek szert, magas osztalékot fizettek és az árfo-
lyamok hatszorosukra emelkedtek. E részvények 1980. no-
vember végén álmatlan éjszakát okoztak nekem München-
ben. Fejemben egymással szembekerültek az aranybánya-
piac pro és contra érvei és a dél-afrikai piac különbözı befo-
lyásoló tényezıi.
Egy régi spekulációs törvény azt parancsolja, hogyha egy
tızsdei kötelezettség miatt az ember nem tud aludni, akkor
azt azonnal fel kell számolni. Követtem ennek elıírásait, és
elhatároztam, hogy a következı tızsdei napon (egy hétfın)
mindent eladok. Számomra minden világos volt. „Ki kell
szállni." Döntésemrıl minden barátomat értesítettem a Szö-
vetségi Köztársaságban, akinek aranybányarészvények vá-
sárlását ajánlottiun. Másnap visszarepültem Párizsba és ot-
tani ismerıseimet is értesítettem elhatározásomról. İk per-

88 89
 „AKI A KICSIT
TÚLBECSÜLI, AZ A NAGYOT
NEM ÉRDEMLI"
Egy spekuláció sikere leginkább a spekuláns ügyességétıl
függ, és attól, hogy mennyire ért az illetı a tızsdén érvé-
nyes tételek alkalmazásához, vagyis ahhoz, amirıl már
többször szó esett: 2 x 2 = 5 — 1.
Beszéltünk már a négy „G"*-rıl is, amivel a spekuláns-
nak, jobban mondva a „sokat tapasztalt kezőeknek" rendel-
keznie kell: jó gondolkodási készség, türelem, pénz és szeren-
cse! Jó gondolkodási készségekkel kell hogy rendelkezzen,
hogy az illetınek legyenek elképzelései, legyen pénze és
türelme, hogy legyen kitartása, a szerencse pedig magától
értetıdik. Azt hiszem, valóban valami misztikus dolog bú-
j i k meg a spekuláció mögött.
Ha valaki abszolút biztos az elképzelésében, akkor ki kell
tartania. Csak ha alapjaiban változik meg a szituáció, és
hirtelen felismerjük, hogy nem jó csónakban ülünk, akkor
kell a lehetı leggyorsabban kiugrani belıle. Csak akkor
szabad és kell egy ötlethez makacsul ragaszkodni, ha az
események beigazolódnak és az érvek továbbra is érvénye-
sek. De fel kell tudnunk adni az olyan ötletet, amirıl felis-
merjük, hogy zsákutcába vezet. Egyszerre kell keménynek
és rugalmasnak lenni.
Egytıl azonban óvakodjunk, mint a pestistıl: minden-
áron „visszanyerni" azt a pénzt, amit elveszítettünk. Ha
már elszenvedtük a veszteséget, akkor el kell fogadnunk,
tiszta lappal és nulláról kell újra kezdenünk.
A legnehezebb mégis az, hogy elfogadjuk tızsdei veszte-
* Ez a már említett négy „G" (Gedanken, Geduld, Geld, Glück).
90
ségünket. Ez sebészeti beavatkozást jelent. Még mielıtt a
mérgezés tovább terjed, amputálni kell a kezet. Minél
elıbb, annál jobb. Ez nehéz, és száz spekuláns között talán
csak öt van, aki képes arra, hogy így cselekedjen.
A legtöbb tızsdejátékos megbocsáthatatlan hibája az,
hogy a nyereséget limitálja, a veszteséget pedig növekedni
hagyja. Az eredmény: kis nyereség és nagy veszteség. Egy
jó és rutinos játékos hagyja a nyereséget nıni, és viszonylag
alacsony veszteséggel dolgozik. A mondást, hogy „kis halak -
jó halak" nem szabad a tızsdére alkalmazni. Az én tızsdére
vonatkozó mondókám így szól: „Aki a kicsit túlbecsüli, az
a nagyot nem érdemli."
Van egy zsidó szólás, ami így hangzik: „Ha már disznó,
legyen kövér." (A vallásos zsidónak nem szabad disznó
húst enni.) Ha már valaki a tızsdén spekulál, akkor legalább
érje meg.
Nevetnem kell, amikor kollégáim mesélik, hogy vesznek
egy értékpapírt, és egyidejőleg tízszázalékos nyereségnél
eladási megbízást adnak. Ez a nagy francia íróra, Sacha
Guitryre emlékeztet, aki bár sohasem akart spekulációról
hallani, de egyszer, hogy szabaduljon az ügynöktıl, a kö-
vetkezı megbízást adta neki: „Vegyen nekem 100 Royal
Dutch-részvényt, és adja megint el, amikor az árfolyamot
újra látja." A Sacha Guitryrıl szóló vicc nem á ll messze
kollégáim magatartásától.
A nyereségrıl és a veszteségrıl szóló elméletemmel kap-
csolatban szeretném a következıket leszögezni. Annak, aki
egy értékpapírtárcával rendelkezik, idırıl idıre ceruzával
a kezében kell azt ellenıriznie, és a következı kérdést
feltennie. Megvenném-e ezt az értékpapírt, ha még nem
lenne a tulajdonomban? Ha a válasz igen, akkor meg kell
tartani. Ha nemmel válaszolunk, akkor azonnal el kell ad-
nunk, hogy nyugodt legyen a lelkiismeretünk. Az értékpa-
pírokat abszolút objektív álláspontról kell megvizsgálni.
Eladni és vásárolni kell, anélkül, hogy a nyereség vagy a
veszteség ténye cselekedeteinket irányítaná. Megtörténhet
az is, hogy egy papírt magasabb áron kell visszavásárol-
nunk, még akkor is, ha azt alacsonyabb áron adtuk el.
A régi árfolyamokat nem kell figyelembe venni. Bizonyos
esetekben tilos a tızsdésnek visszatekinteni, mint a Bibliá-
ban Lót feleségének. Különben megbőnhıdhet, mint az
asszony. Minden tızsdeárfolyamot a mindenkori jelen sze-
rint kell értékelni, és ugyanez érvényes a jövıbeni fejlıdés
lehetıségeire is. A tızsde saját útját járja, függetlenül a
vételártól. Nincs tekintettel ránk, még butaságainkra sem.
A vásárlás vagy az eladás nem személyes okokból törté-
nik. Ha például 100-ért vásároltam egy értékpapírt, akkor
azt nem adom el, ha 150-re, vagy akár 200-ra emelkedik,
még akkor sem, ha eladásakor nagy haszonra tennék szert,
mert meg vagyok gyızıdve róla, hogy az árfolyam még
200-nál is túl alacsony. (így történhetett meg egyszer, hogy
egy francia frankra szóló német Young-kötvényt a megvá-
sárlási ár százszorosáért adtam el.) Ezzel szemben egy 100-
ért vásárolt papírt 80, 70 vagy 60-nál is el kell adni, ha meg
vagyunk gyızıdve arról, hogy az árfolyam még 60-nál is
túl magas.
Ha egy lı/sdejátékos különös fantáziával van megáldva,
és ehhez még romantikus karakter is társul, akkor úgy fog
a tızsdén viselkedni, mint egy jó pókerjátékos, vagy mint
egy sikeres vállalkozó a valóságos életben. Ha érzi, hogy
ötlete igaz lehet, akkor felemeli a tétet. Amennyiben érzi,
hogy tévedett, úgy visszahúzódik és mérsékli aktivitását.
A tızsdét forrón kell szeretni, de hidegen kell vele bánni.
A sikeres tı/sderés/.tvevı mővészete abból áll, hogy felis-
meri a mindenkori pillanatot, helyesen dönt és merészen
cselekszik.
A SPEKULÁNS:
STRATÉGA HOSSZÚ TÁVON
Akkor is, ha a tızsde - elismerten - nemcsak spekuláció,
hanem gyakran játék is, sıt kimondottan veszélyes, mégis
vannak alapvetı szabályok, úgynevezett játékszabályok,
amiket be kell tartani. Az egyik ilyen szabály kimondja,
hogy az, aki középtávon* spekulál, szigorúan a saját terüle-
tén maradjon, és az, aki rövid távon operál, ugyanúgy nem
hagyhatja el területét. Ez két alapvetıen különbözı terület.
Az, aki hol itt, hol ott játszik, mindkét területen sikertelen
marad. Mindkét területen más és más a játékszabály. Nem
lehet a játékszabályokat egyikrıl a másikra átvinni.
Ha valaki középtávon spekulál és egy alapeszmét követ,
akkor nem szabad, hogy a napi események vagy az ingado-
zó tızsdei hangulat befolyásának engedjen. De az, aki egyik
napról a másikra taktikázik, az nem követhet hosszú távú
megfontolásokat, úgy viselkedik, mint egy rulettjátékos,
aki egyik asztaltól a másikhoz rohan. İ a tipikus hazárdjáté-
kos. Amint rámosolyog a szerencse és 1000 vagy 10 000
márkát nyert, azonnal elhagyja a játéktermet, azaz a tızs-
dét, azzal az egyetlen jóvátétellel, hogy egy megnyugtató
összeget nyert. Híján van az intellektuális elképzeléseknek,
és a spekuláns szellemi kalandja szintén hiányzik, amely
minden eseményt analizál és abból következtetéseket von
le.
Tegyük fel, hogy ez a görbe egy bizonyos idıtartam alatt
az árfolyamok alakulását mutatja. A rövid távon játszó
* A szakirodalom középtávon általában az egy évnél hosszabb
távot érti. - A fordító.
93
tızsdésnek akrobatamutatványokat kell elıadnia, hogy
minden árfolyammozgás alkalmával besöpörhesse a hasz-
not. Sikeres lehet, ha ügyes és rutinos kötéltáncos. Igen
ritkán fordul elı, hogy az X és az Y közötti ingadozásokból
a megfelelı pillanatban profitálhatunk.

A brókerek mindig abban érdekeltek, hogy a közönséget

a mai hírek követésére neveljék, vagyis azok az X és az Y
közötti árfolyam-ingadozásokat próbálják kihasználni. Mo-
tivációjuk a következı: vásárolni, eladni, vásárolni és újra
eladni; ami annyit jelent, hogy a lehetı legnagyobb forgal-
mat bonyolítsák le, és így nagy jutalékot söpörhessenek be.
Ezért mindent latba vetnek, hogy a napi hírekre fogé-
konnyá tegyék a közönséget. A publikum túlzott érzékeny-
sége odavezet, hogy az a társaságok üzleti alakulását napról
napra, hétrıl hétre figyelemeseo követi. Még a viszonylag
jelentéktelen hírek is vásárlási, illetve eladási megbízásokat
váltanak ki.
A spekuláns ezeket az apró kilengéseket figyelmen kívül
hagyja. İ csak .1 tendenciát követi: az ,4-tól a B-hez futó
egyenes, az ellenkezı vonal, a fel- és lefelé történı kilengés
ellenére a hossz-görbét képezi. Az A és B közötti egyenesen
végrehajtott spekuláció egészen más motivációkon alapul,
mint az X és Y közötti rövid távú játék. A hosszú távú
spekuláns alapelveket vesz figyelembe: pénz-és hitelpoliti-
Li, kamatláb, gazdasági expanzió, nemzetközi helyzet, ke-
reskedelmi mérlegek, üzleti jelentések és így tovább, és nem
engedi magát a napi hírektıl befolyásolni. Egyszóval van- Pillantás a pétervári tızsdére és a kikötıre 17 r >() korul

94
nak gondolatai, helyesek vagy helytelenek, de gondolatok.
Ez már egy Lépés a „sokat tapasztaltak" felé.
Ha | tızsdés emelkedı árfolyamra spekulál, és azok vala-
milyen oknál fogva átmenetileg esnek, például az Egyesült
Államok elnöke szívinfarktust kap (Eisenhower elnök 1955-
ben szívinfarktust kapott), vagy földrengés van Dél-Ameri-
kában, akkor spekulációs elképzelését nem fogja azonnal
halomra dönteni. Ezzel szemben a mai spekulánsnak min-
den szóbeszédre oda kell figyelnie, a leghalkabb sugdoló-
zást is meg kell hallania, és minden inflációt azonnal ki kell
értékelnie. Bizonyos mértékő fordulékonysággal kell ren-
delkeznie, hogy elképzelésein azonnal tudjon változtatni,
ha a helyzet e/t követeli.
A rövid távú játékos igen gyakran elıre elkészített táská-
nyi eladási megbízással megy a tızsdére. Ott azután észre-
veszi, hogy a szél egészen más irányból fúj, erre villámgyor-
san megváltoztatja eredeti tervét, és ahelyett, hogy eladna,
vásárol. İ taktikus, míg a spekuláns hosszú távú stratéga.
A tızsdén a taktikai és stratégiai mőveletek között lényeges
a különbség.
A tızsdespekuláns, hogy ne essen kísértésbe és ne változ-
tassa meg véleményét, jobb, ha nem is megy a tızsde
közelébe. Inkább válasszon kerülı utat, nehogy veszélybe
kerüljön, ahol a légkör megfertızheti, amely ugyanolyan
szeszélyes, mint a tengerpart idıjárása. Vagy olyannyira
határozottnak és biztosnak kell lennie a dolgában, hogy a
másképp gondolkodók véleménye egyáltalában nem tudja
befolyásolni.
ÁGYÚDÖRGÉSNÉL VÁSÁROLNI,
HÁRFASZÓNÁL ELADNI
Ami engem i l l e t , majdnem teljesen leszoktam arról, hogy
felkeressem az ügynökök irodáját, különösen akkor, ha már
megszületett a dontesem. Ha a maradék kíváncsiságomtói
96
vezettetve mégis egy ügynök vagy a tızsde felé visz az
utam, akkor igyekszem magam távol tartani a zajos csıdü-
lettıl - a fecsegést, a kommentárokat, sıt az árfolyam-inga-
dozásról szóló jelentéseket is figyelmen kívül hagyom. El-
határozásaimat legszívesebben a dolgozószobámba bezár-
kózva hozom meg, távol minden hisztériával telített légkör-
tıl. Hogy egészen ıszinte legyek: legjobb döntéseimet zene-
hallgatás közben hozom. A gyakorlatban ez már gyakran
beigazolódott. A legfontosabb, hogy az ember távol tartsa
magát az általános hangulattól. A piacról legtöbbször akkor
kell kiszállni, amikor mindenki „fantasztikusan ujjong", és
beszállni, amint mindenki „halálosan szomorúnak" tőnik.
A húszas évek híres tızsdeelemzıje volt Major AngOi, aki-
nek elmélete szerint acélrészvényeket kell eladni, ha az
acéltermelés elérte a csúcspontját, és azokat vásárolni, ha a
termelés elérte mélypontját. Ami az acélmővekre igaz, az a
gazdaság és az általános tızsdei tendencia kölcsönös viszo-
nyára is alkalmazható. Költıien így lehetne ezt kifejezésre
juttatni: ágyúdörgésnél vásárolni és hárfaszónál újra eladni.
A tızsdérıl érkezı hírekre nem lehet adni. A legtöbb eset-
ben ugyanis a hírek alakítják az árfolyamokat, és nem az
árfolyamok a híreket. New Yorkban, Londonban és Párizs-
ban ez ugyanígy van! A tızsdezárás után mindenki meg-
próbálja az árfolyam-variációkat megmagyarázni mind-
ezeket olyan érvek segítségével, amelyekrıl kel órával ko-
rábban még nem is álmodott. Mindenki azt fogadja el, ami
neki a legjobban megfelel. A makacs hossz-játékos mindig
talál okokat az emelkedı árfolyamokra, a bessz-játékos
ugyanígy a csökkenı árfolyamokra.
Sok a csapda és a kelepce, amitıl óvakodni k e l l : szóbe-
széd, megmásított vagy hamis hírek és - ami rendkívül
veszélyes - a helyes hírek téves értelmezése. Ebben a zőrza-
varban végre eljutunk oda, hogy semmit sem hiszünk.
Aztán jön az utolsó, az egyedüli helyes h í r : méghozzá az,
hogy az összes elızı hír mégiscsak [gaz v o l t . . Hamis hírek
97
hamis értelmezésekor is közel járhatunk az igazsághoz, mi- SZAKÉRTİK ES CSODARABBIK
vel mínusszor mínusz pluszt eredményez. De a legveszélye-
sebb csapda, aminek minden spekuláns, a legnaivabbtól a
minden hájjal megkentig áldozatul eshet, a helyes hírek
hamis értelmezése, mert a fél igazság annyi, mint egy egész
hazugság.

Gyakran teszik fel a kérdést, honnan szerzem információi-

mat és ötleteimet? Nem keresem, hanem találom ıket.
Válaszom egyszerő, és attól tartok, hogy az olvasó nevet-
ni fog rajta. Mindenütt információhoz jutok, mindenféle
embertıl, zsebtolvajoktól, vállalati igazgatóktól, miniszte-
rektıl, sıt callgirlöktıl is, csak bankároktól és elemzıktıl
nem. Az utóbbiak nem látnak tovább az orruk hegyénél,
vagy ahogy még mondani szokás, nem látják a fától az
erdıt. Legszívesebben az ellenkezıjét teszem annak, amit
ajánlanak (és ezt gyakran siker koronázza).
A harmincas években gyakran jártam Londonban, ahol
egy gyerekkori jó barátom egy másik magyartól, akit ma
Lord Baloghnak hívnak, és a Labour Party pénzügyi tanács-
adója, tippeket kapott a londoni tızsdétıl. A fiatal Balogh
a Falk & Co. cégnél elemzıként dolgozott. A cég egyik társa
maga John Maynard Lord Keynes volt, korunk legnagyobb
közgazdásza, akiról már szó volt a könyv „A tızsde: a világ
nagyjainak csodaszere" címő fejezetében. Paradox módon
egyetlen tipp sem vált be, amit barátomon keresztül ettıl
a cégtıl kaptam. Sikeres spekulációval Lord Keynes ugyan
egy vagyont szerzett, de valószínőleg nem a tızsdén, hanem
a különbözı valutákkal történı spekulációival. Hlsısorban
besszre spekulált indiai rúpiával, francia frankkal, márká-
val és lírával. Valutaspekulációi mindig sikeresek voltak, de
tızsdei tranzakciói valószínőleg kevésbe, ügy nagy fogás
kivételével: Lord Keynes az 1929/}2-es tızsdekrach idején
nagyban részvényeket vásárolt a Wall Streeten, amelyek
Roosevelt alatt óriásit emelkedtek. Nagy tızsdei fogás volt

98 99
ez, mert felismerte a tendencia fordulatát. A bizonyos rész-
vényekre szóló tippek megbízhatatlanok voltak. Ezt az
epizódot csak azért említettem, hogy megmutassam, meny-
nyire megbízhatatlanok még a legjobb forrásból származó
tippek is.
AZ ELEMZİ GONDOLKODIK - A TİZSDE IRÁNYÍT
Sok évvel ezelıtt Izgatottan hívott fel Zürichbıl régi bará-
tom, Etnsi Gall, aki akkoriban a nagy Július Bár & Co.
Bankház elsı prokuristája és tızsdeügynöke volt. iMa ı a
Goldmanns Sachs Co. zürichi fınöke. Még mindig a ragyo-
gó és százszázalékos tızsdeprofi és kedves kolléga, akinek
sokat köszönhetek. A St. Moritz-papírok megvételét aján-
lotta. „Miért?" „Mindegy, teljesen mindegy — volt a válasz.
- Emelkedni fognak." A részvények árfolyama 40 frankkal
emelkedett. Az izgatott hang elárulta, hogy barátom meg
van gyızıdve igazáról, de nem tudott rá magyarázatot adni.
Kifinomult érzékő profi volt. Hittem neki, vox populi vox
dei,* és St. Moritz-papírokat vettem, 160 frankon álltak.
Amikor leraktam a kagylót, hirtelen eszembe jutott, hogy
a vállalat fınöke szintén egy régi barátom, akinek befekte-
téseinél gyakran adtam tanácsot. Monsieur George Hereil
volt a Dél-Aviation egykori elnöke, a Caravelle megalapító-
ja, késıbb a SIMCA elnöke és a Chrysler alelnöke.
Információja lesújtó volt: „A zürichi tızsdén az ár telje-
sen eltúlzott, a részvény belsı ára legfeljebb 40 frank,
azonkívül nincs kilátás osztalékra. Aki ilyen papírokat
vesz, az teljesen megırült, a részvényt ezen az áron eladni
és nem megvenni kell."
Az <i hevesség, amivel felvilágosításának hangsúlyt adott,
további fontolgatásokat váltott ki bennem. Magam is megál-
lapítottam, hogy az ár túlságosan is magas, az elnöknek
* A nép S /. IVJ I s t e n szava.
100
igaza van. De biztos voltam benne, hogy a tızsdei butaság
nem ismer határokat.
Türelmetlenül vártam a másnapot, hogy újra kapcsolatot
teremtsek barátommal. „Maga gyáva, mert nem mert többet
venni - szólt a kagylóból. Ma már 165-ön áll a St. Moritz-
papír." Tetszett, hogy megleckéztethetem a bankárt, noha
jó barátom volt. Szóról szóra megismételtem neki, amit
Hereil elnök velem közölt és amit magam is megállapítot-
tam. A vonal másik végérıl egy megszeppent hang szólalt
meg: „Most mit tegyünk? Újra el akar adni?"
„Hogy mit tegyünk ? Vegyen még St. Moritz papírokat!"
Hosszabb szünet következett, és szinte ereztem barátom
csodálkozását. Majd folytattam: „Csak meg akartam önnek
mutatni, hogy mekkora jelentıséget tulajdonítok a mérleg-
elemzésnek és a belsı információnak, még akkor is, ha
magától az elnöktıl származik."
Másnap a törzs vendéglım ben elmeséltem barátaimnak
ezt az extravagáns lépést, ık is tanúsíthatják. Aztán sokáig
nem gondoltam az ügyre. Néhány hónappal késıbb a „New
York Times"-ban olvastam a St. Moritz-részvények alakulá-
sáról, amint éppen 1200-ról 1600-ra ugrottak. Felhívtam
Zürichben barátomat és az összes St. Moritz-papíromat elad-
tam.
Miután megbízásomat teljesítette, élcelıdve megkérdez-
tem tıle: „No, kedves barátom, jó volt a tippem ?" Megsér-
tıdve válaszolta: „Mi az, hogy Önnek? Nekem volt jó a
tippem!" (És igaza volt.)
NEM TUDOMÁNY, HANEM MŐVÉSZET
Valamivel késıbb a St. Moritz-papírok még magasabbra
emelkedtek, majd eltőntek a tızsdérıl, mert egy nagy angol
vállalat, a Bowater vette meg ıket. Néhány évvel késıbb
errıl beszélgettem Hereil elnökkel, és szívbıl nevettünk az
eseten. De ez alkalommal már ı is tudta azt, amit akkor nem
tudhatott: a Bowater-cég sötét fúziós terveit. Mérlegclcmzé-
101
se abszolút helyes volt, de hát az elemzı gondolkodik, és
a tızsde irányít. A tızsde nem tudomány, hanem mővészet.
Akárcsak a festészetben, a tızsdén is megértéssel kell lenni
a szürrealizmus iránt. Akkor is, ha Pablo Picasso képein a
fej néha lent van, a láb néha fent van, ezrek csodálják és
milliókén eladják. A St. Moritz-papírokat nem a rossz hírek
ellenére, hanem éppen amiatt vettem meg.
Gyakran gondolok erre a szórakoztató kalandra, ha lá-
tom, hogy milyen tudományos pontossággal dolgoznak az
elemzık. Számítógéppel elemzést készítenek, körzıvel és
vonalzóval görbéket húzogatnak, számításokat végeznek,
szoroznak, osztanak, kivonnak, hogy a részvények jövıbe-
ni árfolyam-alakulását megállapítsák. Mekkora a ráfordítás
— és mekkora a siker?
S ha egy rendkívül megbízható bankár véleményére len-
nénk kíváncsiak, akkor válasza valószínőleg éppoly látnoki
lenne, mint a Fürth-i csodarabbié: Frankfurti tızsdések
kisebb csoportja egyszer a világhírő csodarabbihoz fordult
tanácsért a további tızsdei tendencia alakulását illetıen.
„Vásárolni, nem eladni", hangzott a lakonikus válasz
Fürth-tıl. Ez egy „csodarecept" volt. Ha az árfolyamok esni
kezdtek, így hang/ott a megoldás „vásárolni nem, eladni",
ha meg emelkedni kezdtek, akkor meg így hangzana „vásá-
rolni, nem eladni".
Mivel sem egy csodarabbi, sem egy tekintélyes bankár
tanácsaival nem érnék el eredményt, ezért kénytelen va-
gyok saját módszereimet követni.
102
MENNYIRE ÉRTÉKESEK
AZ „ELSİ" KÉZBİL SZÁRMAZÓ
INFORMÁCIÓK?
Ha egy idegen városba érkezem, olyankor a taxisofır az elsı
információforrásom. Az út alatt megkérdezem, hogy meny-
nyit keres, és mennyire van szüksége az életfenntartásához,
milyen magasak az árak, mi a véleménye a bel- és külpoliti-
káról, a nemzetközi eseményekrıl stb. És ez így megy egész
nap, a legkülönbözıbb emberekkel, akikkel találkozom.
Ami a napi híreket illeti: a rádióval kezdem reggel 7
órakor, meghallgatom a különbözı országok, sıt a kommu-
nista országok híreit is, mert minden ország másképp inter-
pretálja azokat. Az újságokat nem is kell külön említenem.
Az újságolvasásban rutint szereztem a számomra fontosabb
hírek azonnali felismeréséhez. Az újságokban sokkal job-
ban érdekelnek a hírek, mint az árfolyamok, mert az árfo-
lyamok - mint már említettem - a múlt eseményei, de a
hírek esetleg a holnap árfolyamai.
INFORMÁLT - TÖNKREMENT?
Kétségtelen, hogy a tızsdén az „informált" igen gyakran
„csıdöt" jelent. Velem is ez történt egyszer a harmincas
évek elején, amikor egy telet St. Moritzban töltöttem. St.
Moritz akkoriban a luxus és a gazdagság szimbóluma volt.
A Palace Hotel a maga halijával, bárjával és grilljével külö-
nös szerepet játszott. A nemzetközi mágnások, playboyok
és elıkelıségek találkozóhelye volt.
Az olvasó jogosan megkérdezheti, hogy mit kerestem
ebben az exkluzív körben? Nézıként tanulóéveimet koz-
mopolita életstílusban éltem és olyan élettapasztalatra tet-
103
tem szert, ami meg DM is hasznomra válik. Ez a színes világ
eltőnt, mint .i tavaszi hó. De még ma is, amikor átmegyek a
hotel haliján, a múlt szellemei életre kelnek. Az egyik
sarokban az autókirályt, André Citroent látom - még a
csıdbe menése- elıtt. Egy másik asztalnál Sir Henry Deter-
ding, a Royal-Dutch-Shell konszern vezetıje ül. Közelében a
konkurencia ebédel: Mr. Walter C. Teagle, a Standard Oil
elnöke. A pletyka szerint az olaj két nagyhatalmú ura
[Jamani sejk és a többiek elıdei) minden évben itt találkoz-
tak, hogy problémáikat megbeszéljék: árakat, piacokat,
o l a j a i . Pontosan úgy, ahogy ma az olajsejkek egy OPEC-
konferenciin. Kél lépésnyire tılük a világhírő festıt, Kees
van Dougeflt es Charlic Chaplint látom. Sohasem hiányzott a
hazámbeli l)r. Árpád Plesch, a ragyogó spekuláns és az
arany köt vények legnagyobb szakembere. A másik oldalon
mindig ugyanabban a fotelben ült gondolataiba elmélyedve
Dr. FHtZ Mannheimer, korának legbefolyásosabb bankára,
egy SZÜleteti stuttgarti, az amszterdami Mendelssohn & Co.
bankház fınöke. Az elsı világháború után devizaügynök-
ként kezdte Amszterdamban, ahol a Deutsche Reichsbank
képviselıjekent ténykedett, és az volt a feladata, hogy
intervencióival a német birodalmi márka árfolyamát támo-
gassa. Igen sikeres volt a tevékenysége, nem annyira a
Reichsbanknak, mint saját magának. Mert a birodalmi márka
erteké nullára esett; de Dr. Mannheimer egy vagyont
Szerzett. A megkeresett milliókkal megalapította a berlini
Mendelssohn & Co. cég hollandiai fiókját és késıbb a fran-
cia, valamint a belga kormány bankára lett. Az akkoriban
olyan fontos pénzügyi központ, Amszterdam koronázatlan
királyaként imponált nekem a legjobban. Köpcös volt és
arrogáns, aki tudatában van hatalmának jelentıségével.
A magándetektív szemével figyeltem ezt a szórakoztató
mősort, elemeztem a fellépı figurák gesztikulálásait, arcki-
Fcjezéseiket, és szívesen hallgattam volna beszélgetéseiket.
Egészen biztosan nem az idıjárásról beszéltek!
Bgy különös véletlen folytán kíváncsiságom kielégült.
104
Egyik este a szállodai boy kopogtatott az ajtómon és egy
táviratot nyújtott át, amit én türelmetlenül feltéptem.
A szöveg igazolta sok ezer Royal Dutch részvény vásárlási
megbízás végrehajtását az egész világon (több millió gulde-
nért).
Nem értettem, hogy mirıl van szó, míg a távirat címzésén
Dr. Mannheimer nevét fel nem fedeztem. Ilyen tévedés még
ebben a hotelben is elıfordulhat. Az árnyékos oldalon volt
a szobám, szemben a napos oldalon található Dr. Mannhei-
mer lakosztályával. Ma, néhány évtizeddel késıbb, még
mindig érzem a sokkot, amit akkor kaptam. Hirtelen be-
avattak az istenek titkaiba. Éppen néhány nappal korábban
láttam Sir Henryt és Dr. Mannheimert, amint intenzíven
tárgyaltak egymással. Bizonyára valami egészen különlege-
set fıztek ki a Royal Dutch-ban, gondoltam. Az nyilvánvaló
volt.
Csengettem a boynak és lezárva visszaadtam neki a táv-
iratot, majd megpróbáltam összezavart gondolataimat ren-
dezni. Akkoriban bessz-spekuláns voltam. (Ennek köszön-
hetıen tudtam a Palace Hotel vendége lenni.) Gazdasági és
politikai okokból pesszimista voltam és hossz-tippekre nem
nagyon voltam kapható. Azonkívül ez az idı bessz-perió-
dus volt. De egy ilyen felvilágosítás, amiben a véletlen
játszott közre, csak egyszer fordul elı az ember életében.
Egy ilyen tippet ki kell használni, fis így is tettem. Royal
Dutch-részvényeket vásároltam, amelyek ettıl a pillanattól
kezdve egyfolytában esni kezdtek - míg a vételi ár egyhar-
madánál megálltak. Elveszítettem az összes pénzemet, amit
ebbe a tippbe belefektettem.
Soha nem tudtam meg, hogy a két ember mit beszélt meg
a szálloda termében. Csak annyit tudok, hogy Amszterdam-
ban a Mendelssohn-cég 1939 ıszén nagy botránnyal csıdbe
ment, és Dr. Mannheimer bankszámlája óriási veszteséggel
volt megterhelve. Tapasztalatomból mindenesetre két kö-
vetkeztetést tudok levonni: nagy pénzember is lehet rossz
10r>
spekuláns, és téli sport mellett is lehet tanulságos tapaszta-
latokra szert tenni.
Egy régebbi jó barátom, Adrién Perquel, egyszer ebéd
közben mesélte, hogy nemrég érdekes beszélgetést folyta-
tott a Francaise de Petrole, az egyik legnagyobb olajtársaság
elnökével, aki elmondta neki, hogy a társaság részvényei
10 000 frankos árfolyamon (régi frank) túl magasak. Ebben
az idıben nagyobb mennyiségő részvényem volt ezekbıl,
és már türelmetlenül vártam a következı napot, hogy elad-
jam valamennyit. Viccnek tőnik, de amint eladtam ıket,
rakéta gyorsasággal emelkedtek a magasba és néhány hónap
múlva elérték a 60 000-et. Ez egy bennfentes információ
volt.
Természetesen vannak olyan esetek is, amikor a pénzem-
berek szándékosan félrevezetı információkat vagy vélemé-
nyeket adnak. Iskolapéldaként szolgáljon a következı tör-
ténet.
Franciaországban egy L. nevő ismert pénzcsoport elnöke, aki
több párizsi tızsdén jegyzett vállalatot ellenıriz, bizalmasan
közölte velem, hogy hosszú távon igen optimista a
Hutchinson-részvények iránt. A társaságot újjászervezik,
friss tıkével látják el stb... De, tette hozzá, még nem kell
vásárolnom, ı majd a megfelelı pillanatban megadja a jelt.
A párizsi tızsdén érdeklıdni kezdtem ügynökömnél, hogy
mi történik ezzel a részvénnyel, ı a következı infor-
mációval szolgált: A részvény az elmúlt idıben 250-rıl
60-ra csökkent, senki emberfia nem törıdik ezzel a papírral,
csak egyetlen vásárló akadt a piacon, az L. csoport, aki ilyen
mélyponton vásárolja fel ıket.
Furcsa, gondoltam magamban, hogy az érdekelt pénzem-
ber olyan tanácsot ad, hogy egyelıre még ne vásároljam
ezeket a papírokat. Éppen emiatt, és tekintettel gazdag
tapasztalatomra, azonnal vásárolni kezdtem az illetı részvé-
nyeket. Néhány nappal késıbb elkezdıdött a hossz-mozgás
és 300-ra sıt 400-ra emelkedett, amikor egy másik társaság
felvásárolta ıket. Bennfentes információm pedig így szólt:
106
amíg jelt nem adnak., korai lenne a vásárlás. Közben persze
maga a csoport vásárolt; a jel csak 300-nál érkezett. Ezekrıl
a belsı informátorokról mindenki saját maga alkosson véle-
ményt.
A BETEG TANNENBAUM ÚR
Hogy milyen jelentıségük lehet a tızsdei spekulációban a
pontos információknak, arra a következı vidám történet ad
útmutatást. A második világháború alatt történt New York-
ban. Egy nap ismerıs hölgy hívott fel a brókerirodából.
Napokat és órákat töltött el ebben a tızsdeirodában abban
a reményben, hogy elcsíp egy jó tippet, ami aztán egy
nercbundában vagy karkötıben realizálódik. Évek óta tı-
lem is tippeket akart. Csodálkoztam, hogy most egészen
másról van szó. Ellenkezıleg, forró tippjc volt számomra.
Felindultan mesélte nekem, hogy egy fantasztikus informá-
ció birtokába jutott. Valamelyik elıkelı brókerirodában a
Fifth-Avenue-n véletlenül (szerintem inkább szándékosan)
két jelentıs pénzember beszélgetését hallgatta végig. Egy
bizonyos Tannenbaum-részvényrıl volt szó, legalábbis a
beszélgetésbıl azt vélte kihallani, hogy a vállalat túljutott
mélypontján, és a szakértı professzor C. szerint határozot-
tan javuló tendenciát mutat. A két úr nagy optimizmussal
néz az elkövetkezı hetek elé. A hölgy megkért, hogy vásá-
roljak számára brókeremen keresztül ezekbıl a részvények-
bıl. A saját ügynökének (akinek az irodájában kihallgatta
a beszélgetést) nem akart ilyen megbízást adni, mivel kelle-
metlen lett volna számára, ha Leleplezik e mi.itt az indiszkré-
ció miatt. Azonkívül azt akarta, hogy én is profitáljak a
belsı információból.
Kész voltam a kívánságát teljesíteni, de hiába kutattam
a „New York Times"-ban és a „Wall Street Journal"-ban a
„TannenbaurrT'-részvény után. Végre bróker barátom se-
gítségével nagynehezen megtaláltam a nem jegyzett részvé-
nyek katalógusában, de nem a Tannenbaum, hanem „Tan-
nenberg Company" volt a neve. A hadiiparnak gyártottak
107
valamilyen alkatrészeket. Részvényeik árfolyama kb. 5 dol-
lár körül állt, miután 50 dollárról fokozatosan lecsúsztak.
A vállalat nehézségekbe keveredett, és most elérkezett ah-
hoz a ponthoz, amikor kijuthat a válságból, ahogy az isme-
rıs hölgy gyanította.
A spekulánsnak különösen érdekes az a helyzet, amikor
egy v a l l a l . i t a fordulat elıtt á l l és ez éppen ilyen helyzet
volt, amirıl a pénzügyi szakértık beszéltek. Mindezekrıl
Informáltam Ismerısömet, aki ezek után meg volt gyızıdve
arról, hogy rosszul é r t e t t e a szót, és bizonyára a Tannen-
berg, és nem a Tannenbaum-cégrıl volt szó. Mire föl megis-
mételte óhaját, es megbízási adott Tannenberg-részvények
vásárlására.
Végrehajtottam a megbízást, de kételkedtem, hiszen már
említettem, hogy idınként a legjobb belsı információkkal
lehet a legbiztosabban tönkremenni, és én hajlok arra, hogy
az ellenkezıjét tegyem annak, amit brókerek ajánlanak.
Ezekbıl a rosszhírő részvényekbıl egyetlen egyet sem vásá-
roltam saját számlámra. Sajnos! Néhány hét leforgása alatt
a papír 30 dollárral emelkedett. Majd megevett a méreg,
miközben ismerısöm gyızedelmeskedett. Az új nercbunda
fedezve volt és ı ünnepi lakomára hívott meg. Szememre
vetette, hogy nem követtem a biztos forrásból származó
információit. Mit válaszolhattam rá? Vagy vannak az em-
bernek elvei, vagy nincsenek.
Mégiscsak kíváncsi voltam, hogy tulajdonképpen mi ját-
szódott le a Tannenbcrg Companyban ? És mit kellett hosz-
szas vizsgálódások után tapasztalnom? Egy „igazi" komé-
diát. Ismerısöm a beszélgetést helyesen értette. Valóban
Tannenbaumról, nem pedig Tannenbergrıl volt szó, de nem
egy részvényrıl, hanem .Joscph L. Tannenbaum úrról, aki
egy idıs úr volt, és súlyos beteg. Hetek óta élet-halál között
lebegett. A suttogó beszélgetés egészségi állapotára vonat-
kozott. İ volt az, aki túljutott a krízisen és ezt jósolta meg
professzor C.
Tannenbaum úr még néhány hónapig betegeskedett — és
108
a professzor optimizmusa ellenére a végén mégis meghalt.
Mivel ezt a jó, de téves információt nem használtam ki,
rettenetesen mérges voltam. Ha sejtettem volna, hogy egy
óriási félreértésrıl van szó, úgy bizonyára a hamis tippet
fogadtam volna el. Mert számomra minden tipp a priori
hamis, ezért a hamis „hamis" tipp számomra helyes... Mí-
nusszor mínusz pluszt eredményez.
TÉVEDÉS KÖVETKEZMÉNYEK NÉLKÜL: AZ „OCIiANIC"
Tulajdonképpen már elsı tızsdei tapasztalatomból meg kel-
lett volna tanulnom, hogy tévedések gyakran anyagi siker
hez vezetnek.
Ez az epizód még a latinfordítások idejébıl származik,
amikor még Budapesten gimnáziumba jártam. Bgész Európa
a vágtató infláció idejét élte. A hivatalok zárása után min-
denki a tızsdei árfolyamokra vetette magát, es nem a sport-
hírekre. Zürichben a korona napról napra veszített értéké-
bıl. Ilyen légkörben a kósza hírek gomba módjára, gyakran
mérges gomba módjára szaporodtak el. Minden elképzelhetı
információt suttogtak az emberek egymás fülébe. Min-
denkinek volt egy Barátja, akinek a fodrásza a bankigazgató
portásnénijén keresztül (vagy más hasonló biztos forrásból)
egészen pontosan tudta, hogy ezt vagy azt a papírt kellene
vásárolnia. Igencsak állhatatosnak kellett ahhoz lenni, hogy
az ember ennek a zőrzavarnak ellenálljon. S ha mégis meg-
gazdagodott, maga sem tudta, hogyan.
Abban a kis körben, amelyik magát ünnepélyesen „Iro-
dalmi és zenei társaság"-nak nevezte, minket gyerekeket is
elfogott a spekulációs láz. Ha történetesen tegnap klubtı-
kénkbıl ezt vagy azt a részvényt vásároltuk volna meg,
akkor mára a háromszorosát értük volna el, gondoltuk
gyakran. Nem az ördögöt akartuk megkísérteni, és egy nap
alatt milliókat nyerni, hanem csak a nagy Brockhaus encik-
lopédia legújabb kiadását megvenni.
Egy reggel apámat hallottam telefonálni, amint mondta,
109
hogy a kormány tárgyalásokat folytat, hogy az 1918-as
fegyverszünet alkalmával elveszített hajókat visszakapja, és
a hajózási társaságok boomja van kialakulóban. Vonjuk
talán az apai tippel kétségbe? Nem, most cselekedni kell!
A gimnáziumban összeült a haditanács, és megtárgyaltuk a
hajózási társaságok listáját. A klub anyagi eszközei korláto-
zottak voltak, de az „Oceanic" részvényei árban a mi lehe-
tıségeinkhez voltak méretezve. Már egész bizalmunkat és
klubtıkénket rátettük a hajókra, hogy azok meghozzák
nekünk a szerencsét. A kocka el volt vetve, megvettük a
részvényeket.
Néhány nappal késıbb pánik tört ki a tızsdén, mert az
új pénzügyminiszter hadjáratot indított az infláció ellen. De
ebben a harcban a szegény pénzügyminiszter elvesztette az
eszét és az ırültek házába került, általános gúny céltáblájá-
vá vált. Az árfolyamok újult erıvel emelkedni kezdtek, és
alighogy az „Oceanic" megerısödött, a részvények egybıl
a hın óhajtott Brockhaus köteteivé változtak. Azonkívül
még egy k i s bril enciklopédiára is futotta. Minden úgy
ment, mint a karikacsapás. Csak egy kis hiba csúszott a
spekulációs objektumunk kiválasztásába. Kényszeredetten
állapítottuk meg, hogy az „Oceanic" egyáltalán nem hajózási
társaság volt, hanem . . . halkonzervgyár.
Hogy S t . Mórit/ , Royal Dutch- vagy Oceanic-részvény
- a történet tanulságát levontam: nem mindig elenged-
hetetlen .1 jól informáltság, ha a tızsdén nyerni akarunk. Ki
lehetett volna például jobban informálva, mint Signor Bin-
gm, aki genovai bankár és a nagy autógyáros André Citroen
apósa volt?
Portfóliójái ı szüntelenül Citroen-részvényekkel töltötte
fel, és bizonyára tudta, hogy miért. Akkor történt — és ki
mondhatta volna ezt meg elıre -, hogy a társaság hat
hónapon belül megindította a csıdeljárást. Szörnyő megle-
petés volt ez a részvényesek szamara. Hajótörést szenvedtek,
jóllehet a társaság félévvel elıtte még az osztalékot is fel-
emelte, hogy egy ilyen tızsdei fogással mentse a menthetıt.
110
AZ ÁRFOLYAMTRENDEK (CHARTS): A
RÉSZVÉNY LÁZGÖRBÉJE
Gyakran kérdezik, hogy mit gondolok az árfolyamtrendek-
rıl, (az árfolyamtrendek grafikus ábrázolásairól) és azok
elemzésérıl. Válaszom a régi: „A chartelemzés tudomány,
amely hiába keresi azt, amit a tudás megalkot." Mégis
szívesen vetek rájuk egy-egy pillantást. Mert már Konj'ucius
is megmondta: „Mesélj a múltról és megmondom neked a
jövıt." Az árfolyamtrend alapján lehet a legjobban látni,
hogy mi volt tegnap és mi van ma. De ez minden. A mai
napig húzott görbe a valóság, ha tovább húzzuk, akkor az
költészet, méghozzá jó vagy rossz. Az árfolyamtrend csak
egy mozaikkocka a sok közül, amire az elemzés épül.
Érthetetlennek tartom, hogy a különbözı árfolyamtren-
dekbıl mélyreható következtetéseket vonjanak le, amely-
nek még neveket is adnak, mint például „váll-fej-váll",
„oldalszárny", „csészealj" stb. Az árfolyamtrendeket soha-
sem követném vakon, ha elırejelzéseik nem egyeznek meg
elképzeléseimmel, de semmilyen körülmények között nem
cselekednék azokkal ellentétesen. Ha például egy részvényt
valamilyen oknál fogva különösen optimistán ítélek meg, és
az árfolyamtrend az ellenkezıjét mutatja, akkor meggyızı-
désemet igen jól kell megindokolnom, hogy mindezek elle-
nére megmaradjak eredeti pozíciómnál. Természetesen
ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha kedvezı árfolyam-
trend esetén pesszimista a beállítottságom.
A legjobb bizonyíték arra, hogy az árfolyamtrendek sok
féle szakembernek nyújthatnak segítséget azok mőködési
területén, az a tény, hogy az orvosok betegeik lázgörbéjét
figyelmesen nyomon követik. Az árfolyamtrend a részvény
111
lázgörbéje, egy a számos mőszer közül, amivel az elmúlt
idık közép- os hosszú távú árfolyam-alakulását lehet meg-
ítélni.
Nevetségesnek tartom azonban, ahogy a legtöbb „chart-
ista" a cikcakk mozgás görbéjét ki akarja használni és az
árfolyamtrendeket a jövıt illetıen elıre meghúzzák. Rajzuk
alapján elıre meghatározzák, hogy milyen árfolyamon vesz-
nek vagy adnak el. De ha én egy részvényt vásárolok,
sohasem tudom elıre, hogy milyen árfolyamon adom el
ıket, talán 50%-kal alacsonyabb, de az is lehet, hogy 300%-
kal magasabb árfolyamon. Sok száz tızsdejátékost ismer-
tem, akik az árfolyamtrendek alakulásától függıen egyna-
pos mőveleteket hajtottak végre. És egy sem volt közülük
sikeres. Ellenkezıleg, sokan már rövid idı után eltőntek a
tızsdérıl. Természetesen néhányuknak sikerülhet néha-
néha e tendenciát kitalálni. A tızsdén csak két ló vesz részt a
futamban, fel vagy le. Sıt árfolyamtrendek nélkül is el
lehet találni a tendenciát. A legnagyobb szerencsétlenség
egy megrögzött „chartista" számára, ha mindjárt szisztémája
kezdetén nyer, mert akkor még makacsabb és megrögzöt-
tebb lesz.
A NYERÉS ELİFORDULHAT, DE
A VESZTÉS SZÜKSÉGSZERŐ
Egyik barátomnak a kaszinó parkjában jelentették, hogy fia
a játékteremben rulettezik. „Ül vagy áll?" - hangzott a
spontán kérdés. Ha á l l , akkor csak idınként játszik. Nyer-
het vagy veszíthet. Azonban ha ül, akkor szünet nélkül
játszik, valószínőleg valamilyen szisztémával, és egészen
biztosan egy garas nélkül fogja elhagyni a kaszinót. Akár-
csak bármelyik játéknál, legyen az rulett, lóverseny vagy
akár Chart-szisztéma, hosszú távon mindig csak egy szabály
létezik: nyerés elıfordul, de a vesztés szükségszerő.
Ma már minden brókercégnél vannak „chartisták", akik
a közönségei napi mőveleteikben „chartszerően" vezetik.
Ez nem is csoda, mert ez a fajta ügyfél a leghasznosabb a
112
brókerek üzletének. Ide-oda zsonglırködnek, és közben
sok millió jutalékot fizetnek. Semmi jó véleményem nincs
az ilyen teóriáról. Egy törvény azonban mindenkire érvé-
nyes. A „chartisták" nem vehetik számításaikba az objektív
politikai vagy gazdasági megfontolásokat* hanem s/igorúan
elméletük szerint kell hogy cselekedjenek. Mert az árfo-
lyam-alakulás már minden lényeges tényezı eredménye,
olyanoké is, amelyeket nem ismerünk, és amelyeket egy
meggyızıdéses „chartista" ne is ismerjen.
Az egész chart-filozófia végül is egy tételen nyugszik:
„Aki a jövıt akarja magának biztosítani, annak a múltat
tisztelettel kell elfogadni" -, ahogy ezt <i francia filozófus,
Joseph Joubert mondta.
AZ ÁRFOLYAMTREND SZABÁLYAI
Az árfolyamtrend két szabályát különös érdeklıdéssel fi-
gyelem. Méghozzá egy bizonyos részvénynek vagy egy
egész iparágnak az alakulását. Egy kórházi orvos is csak az
egyes betegek saját lázgörbéit figyeli egy betegszobában,
hogy következtetéseket vonjon le belıle a beteg állapotát
illetıen, és nem a szobában fekvı összes beteg átlaghımér-
sékletét vizsgálja a betegséggel összefüggésben.
Ha egy részvény árfolyamtrendje emelkedı tendenciát
mutat, ámbár az átlagárfolyam-index csökkenıben van, az
különösen jó jel, mivel a bennfentesek részvényrészesedé-
süket emelik. Fordított esetben (csökkenı diagram emelke-
dı index mellett) arra következtethetek, hogy a bennfente-
sek túl akarnak adni részvényeiken.
A második chart-szabály, amire figyelek, az a kétszeri
emelkedés és a kétszeri visszaesés elmélete, valamint az M
és a W szabály. A kettıs emelkedés azt jelenti, hogy emelke-
dı árfolyamoknál az utolsó csúcsárfolyamot az azt követı
újra és újra túlhaladja. Ha ez a jelenség néhányszor megis-
métlıdik, akkor abból esetleg további emelkedésre követ-
keztethetünk. Amennyiben a diagram néhányszor M for-
113
mát mutat, akkor az az emelkedés felsı határát jelenti,
vagyis egy olyan magas árfolyamot, amit már nem tud
áttörni. Valószínőleg nagyobb mennyiségő részvényt kínál-
tak fel eladásra, és ameddig az tart, addig az árfolyam nem
tud emelkedni. Tegyük fel, hogy egy örökségbıl 100 000
értékpapírt kínálnak fel eladásra. A megbízást mondjuk
90-nél kell teljesíteni. Minden alkalommal, amikor a rész-
vény 90-hez közeledik, nagyobb mennyiségő papír kerül
a piacra, és az árfolyam megint esik! Csak miután az összes
„örökségi részvényt" eladták, jöhet egy újabb árfolyam-
emelkedés.
Ugyanezt az elméletet a csökkenı árfolyamokra is lehet
alkalmazni, ahol egy új árfolyam az elızı mélyebbet alul- között. Órákon keresztül dolgoznak így. ((íyakran megfi-
múlja. Ez további csökkenı árfolyamokra utal. A dupla W gyeltem ıket Monté Carlóban és Baden-Badenban.) Ne is
kérdezzük, hogy mindez hogyan végzıdött! Este még fel-
azt jelenti, hogy az árfolyamok egy csökkenés alkalmával
vágnak és biztosak a szerencséjükben, és azt hiszik, hogy
egy bizonyos mélypontot elértek, amit már nem tudtak
megtalálták „a" matematikai képletet. Hajnali háromkor
áttörni. Esetleg egy konzorcium áll emögött, amely a részvé-
néhány márkát könyörögnek ki az emberbıl, hogy téved-
nyeket felvásárolni akarja. Az is megeshet, hogy egy szindi-
hetetlen rendszerükkel tovább játszhassanak. A legtöbb
kátus, egy nagybank „árfolyam-karbantartást" végez, job- „chartistának" ugyanaz a sorsa.
ban mondva beavatkozik, hogy meggátolja a tulajdonosok
körében a pánikot.
Az „árfolyam-karbantartás" ilyen tipikus esete az arany- MEGSZÁLLOTTAK ÉS SARLATÁNOK
piac, ahol a nemzetközi aranypool az árfolyamot tisztán A megszállott tızsdejátékosok egy másik fajtája az, amelyik
lélektani okokból támogatja. Mert egy nagyobb árfolyam- makacsul kitalált és véleményük szerint biztos árrelációk-
esés láncreakciót válthat ki. kal játszik: Ha például a kıolaj ára X, akkor az arany
Az M és a W-teória a legrégibb chart-szabály, és noha árfolyamának 7-nak kell lennie. Számukra ez parancsolat.
nem vagyok „chartista", sokat segítettek. Pedig teljesen értelmetlen. Az olajár alakulásánál természetes
Az M és W kétszeri emelkedés és csökkenés elmélete a lehet az aranyra is gondolni, de csak gondolni. Elképzelhetı,
sok közül egy érdekes tünet, amit egy tızsdés tapasztalatból hogy az olajországok nagyobb bevételre tesznek szert, és
értelmezni tud. így több aranyat vesznek. De ez sem biztos. Ha mégis
A legtöbb árfolyamtrend-figyelı számára a görbék nem lenne benne egy szemernyi igazság, akkor teljességgel ne-
csak segédeszközök, hanem annyira meg vannak gyızıdve vetséges lenne ebbıl fix árparitásra következtetni, mert
igazukról, mint a rulettjátékosok, akik számítógéppel dol- tucatnyi más tényezı is szerepet játszik. Ezek a megszállot-
goznak. Sok kaszinóban játékszindikátusok is léteznek. Az tak néhány évvel ezelıtt - a brókerek tanácsára - az ezüst
egyik a számokra tesz, amit a másik a komputerével kiszá- és a szója árparitására játszottak, azon egyszerő oknál fogva,
mított, a harmadik pedig az adatokkal rohangál a kettı 115
114
mert a hírhedi Hunt-tcstvérek mindkettıben nagyban spe- pesszimista legyen. Éppúgy, mint néhány szilárd nap bessz-
kuláltak: Állítják, hogy ha az ezüst X ponttal emelkedik, periódusban mosolygó arcokat tud varázsolni.
akkor a szójának Y ponttal kell emelkednie. Ez a matemati- Ahelyett, hogy a fejemet törném a publikum lélektani
ka legtöbbször csıddel végzıdik. helyzetén, inkább személyes motivációimat követem, úgy
Mint már említettem, mindegy, hogy lottó, rulett vag^ mint a lottózó vagy a nézı az ügetın, ha valamelyik név
tızsde, ezeket az állítólag tudományosan játszókat - függet- megtetszik neki vagy bármely más okból kifolyólag.
lenül attól, hogy milyen eszközökkel teszik ezt — megszál- A tızsdés lehet babonás, mert ez pontosan a tudomány
lottaknak nevezem, ha maguk is hisznek benne és sarlatá- és a matematika fordítottja.
noknak, ha szisztémájukat pénzért árusítják. Legtöbbször
megszállott sarlatanok. Elveszett idınek tartom a velük való
vitát, mert érvelésük az okkultizmus területéhez tartozik.
A közönség elıtt rövid idıre sikeresek lehetnek, mert minél
valószínőtlenebbek az ígéretek, annál nagyobb számú a
közönség. „Lehet, hogy mégis van benne igazság."
Már megmutattam, hogyan kell a híreket és az eseménye-
ket értelmezni. Az USA szilárd pénzpolitikája tény, mely-
nek hatásait nem lehet figyelmen kívül hagyni. Gyakran
elıfordul, hogy egy országban megemelik a kamatlábakat
és a tızsde napokig nem reagál rá. Számos tızsdejátékos
azzal a megjegyzéssel hagyja magát félrevezetni, hogy az
eseményt már leszámítolták. Ez egyáltalán nem igaz. Magas
kamatláb és az azt követı pénzszőke kemény dolog, amely
független . i t t ól, hogy számítottak-c rá vagy sem, és hogy a
tızsde pozitívan vagy negatívan reagál rá.
A már korábban megemlített holdutazás nem volt elegen-
dı ok az árfolyamok emelkedésére, csak lélektani reakciót
tudott volna kiváltani. Mivel meglepı módon a reakció az
elsı napon kimaradt, így két nappal késıbb már érdektelen
volt a tızsde számára. A pszichológiai tényezık kérészéle-
tőek, és jaj annak, aki a lélektan alakulását megpróbálja
kitalálni. Ezzel szemben a pénzpolitika olyan megdönthe-
tetlen következmények sora, ami elég pontosan követhetı.
Még emelkedı árfolyamú piacon is, ahol minden ismérv
további emelkedésre utal, több napra, sıt hetekre visszaes-
het a tızsde. Ennyi már elegendı, hogy az optimistából

116 117
 „INFORMÁCIÓ BE, INFORMÁCIÓ KI": A
TİZSDEI SZÁMÍTÓGÉPEKRİL
Árfolyamtrend-elemzések mellett számítógépes elemzések
is léteznek. Újra és újra szörnyülködve kellett megállapíta-
nom, .imint <i legkülönbözıbb reklámirodák, portfólióme-
nedzserek, azzal dicsekszenek, hogy munkájukat számító-
géptıl kapott elırejelzések irányítják. Erre csak viccel tu-
dok válaszolni. Egy bizonyos hajó adatait betáplálom a
számítógépbe. Hossza 36 méter, szélessége 7 méter, árboc-
magassága 5 méter, merülése 0,7 méter. Találja ki a számító-
gép, hogy hány éves a kapitány. Ha megkapom a pontos
választ, akkor meggyıztek. Addig azonban a fejemben levı
saját számítógépem biztosabbnak tőnik. Jól ki tudom szá-
molni a kapitány életkorát, ugyan nem a hajó méretei alap-
ján, hanem úgy, hogy pillantást vetek rá, néhány percig
beszélek vele, miközben a kezét és a szemét figyelem.
SZÁ MÍTÓGÉP-PÁRBESZÉD
A rövid párbeszéd, amit véletlenül meghallottam, megvilá-
gítja gondolkodási módomat. A C számítógép és S tızsde-
spekuláns kö/.ott ez a beszélgetés folyt le:
C. Egyenesen mindent tudok!
S: Semmit sem tudok, azonban majdnem mindent megér-
tek és felismerem az összefüggéseket...
C: Emlékezıtehetségem kitőnı, mindent megjegyzek:
éves jelentéseket, mérlegeket, árfolyamokat, osztalékokat
stb.
S: Tızsdeismeretem olyan, mint a kultúra: ami megma-
rad, amikor már minden részletet elfelejtettünk.
118
C: Elég, ha megnyomnak egy gombot, azonnal pontos
elemzésnek vetek alá minden tényezıt a több mint 10 000
részvény közül, amit bennem tároltak. Minden egyes papír
reakcióját ismerem bármely helyzetben, háborúban és bé-
kében, esıben és napsütésben, válság vagy csúcskonjunk-
túra idején. Emiatt tudom a további fejlıdést matematikai
pontossággal elırejelezni, feltéve, ha minden logikusan ala-
kul. •
S: A tızsdének saját logikája van. Maga a tızsdematema-
tika sem felel meg az iskolában tanultaknak. Kétszer kettı
a tızsdén ritkán négy. 2 x 2 = 5 — 1 vagy 2 x 2 = 3+1 a
tızsdei képlet.
C: Én azonban azonnal meg tudom állapítani, melyik
részvénynek van ma a legjobb perspektívája a jövıt illetı-
en.
5: Ma! De lehet azt tudni, hogy holnap milyen új ipar-
ágak alakulnak ki? Ajánlottál volna hatvan évvel ezelıtt
olajipari részvényeket, ötven évvel ezelıtt repülıgéprész-
vényeket vagy német kötvényeket a háború végén? Meg
tudod elıre mondani, hogy valamelyik társaság egyik nap-
ról a másikra kemény konkurenciát kap? Azok a számítógé-
pek, amelyekbe minden adatot betápláltak és a Pennsylva-
nia Railroad és a New York Central R. R. fúziójának követ-
kezményeit kellett volna kiszámítaniuk, rés/vényenként
két dollár nyereséget jeleztek. Az eredmény négy dollár
veszteség lett részvényenként. Úgy gondolom, ehhez nem
kell kommentárt főzni. Vagy harminc évvel ezelıtt meg
tudtad volna mondani, hogy mekkora jelentıséged lesz ma?
Jövendıléseidet a múltból meríted, anélkül nem tudsz sem-
mit és önállóan spekulálni sem, azonkívül nem tudsz új
dolgokat figyelembe venni.
C: Minden hírt feljegyzek, semmilyen esemény nem ke-
rüli el a figyelmemet, minden újságot elejétıl a végéig
elolvasok.
S: De én a sorok között olvasok!
119
 C: Fáradság nélkül és hibátlanul dolgozom, szorzók és"
osztok és másodpercek alatt eredményt hozok.
5: Kényelmesen ülök fotelemben, szivarom füstjébe bur-
kolózva kombinálok, álmodozom és közben sok minden
eszembe jut...
A TÚL SOK TUDÁS GYAKRAN KÁROS
tibbıl a párbeszédbıl ki lehet venni, hogy a számítógép
semmi esetre sem a spekuláns konkurense, hanem egy igen
hasznos eszköz, de nem több és nem is kevesebb. Ha a
spekuláns helyesen döntött, akkora helyesen programozott
számitógépéhez fordulhat, amitıl helyes válaszokat remél-
het. Nem elég minden adatot tudni, a spekuláció motorja a
fantázia marad, és legjobb segítıje az emberi megfontolás.
A számítógép leitalálása elıtt az amerikai brókerek és ban-
kok néhány részlegükben pénzügyi tanulmányokat készí-
tettek, amit akkor 20 és 300 közötti alkalmazott végzett. Ma
elég egy számítógép, ami gyorsabb és olcsóbb.
Több évtizedes tapasztalatom során soha egyetlen sikeres
tızsdei elırejelzést sem szereztem ezekbıl a pénzügyi tanul-
mányokból. Nincs jövıjük. Anélkül, hogy cinikus lennék,
újra hangsúlyozni szeretném, hogy a túlzott tudás is káros,
mert végül is nem engedi érvényre jutni a fantáziát.
Létezik ma néhány tucat olyan cég, amelyek számítógép
segítségével tanácsokat osztogatnak ügyfeleiknek, valószí-
nőleg lesznek közöttük jól és rosszul informáltak is. Miért?
Egészen egyszerően azért, mert az egyik cég számítógépét
tehetségesebb ember programozza és dolgozik vele, a má-
sikét viszont tehetségtelenebb. Tızsdei számítógépekre
ugyanaz érvényes, mint minden más számítógépre is: „Sze-
mét be, szemet k i."
120
TANÁCSOM ÍGY HANGZIK: THINK! -
GONDOLKOZZ!
Mi történne, ha minden tızsdejátékos szabad bejárást kapna
a „csodamasinához"? Ha a gép elızı tapasztalatok alapján
abszolút biztonsággal tudná, hogyan reagálnak bizonyos
esetekben a tızsdei árfolyamok, aminek következtében
számtalan spekuláns ezekre az információkra építene, akkor
már eladásaikkal és vásárlásaikkal megváltoztatnák azt a
relációt, amire a számítógép támaszkodott. Ha mindenki
ugyanarra a lóra tesz, senki sem nyer. Az elméletileg
tévedhetetlen gép már az elırejelzéseivel megváltoztatná az
általa kiszámított fejlıdést. Nem tudom elégszer ismételni,
hogy a tızsdén ne végezzünk semmilyen tudományos analí-
zist, hanem egyszerően gondolkodjunk és fontoljuk meg,
mit teszünk.
Mr. Watsont, az IBM elnökét és a modern számítógép
atyját valószínőleg lelkiismeret-furdalás gyötörte, hogy az
embereket gépein keresztül a nem gondolkodásra csábítot-
ta. Ezért megparancsolta, hogy az IBM minden irodájában
a falakra és az asztalokra mindenhova írják ki: „Think!
(gondolkozz!) Tanácsom a tızsdéseknek is pont így hang-
zik: Think!
121
 BOOM ÉS KRACH:
SZÉTVÁLASZTHATATLAN FOGAT
„Egyedül a fájdalom pozitív -, írja Schopenhauer. - A sze-
rencse nem más, mint a fájdalom távolléte."
Ez azt jelenti, hogy valamiféle tudattalanságban élünk.
Csak olyankor lépünk abból ki, ha fájdalmat érzünk.
A „dolgok normális állásánál" tulajdonképpen boldognak
kellene lennünk.
Schopenhauernek a létrıl alkotott elképzelését általában
teljes mértékben vonatkoztathatjuk a tızsdére. A speku-
lánsok számára az egyetlen pozitív dolog a fájdalom, a
veszteség, tehát a tızsde esetében a bessz vagy még inkább
a tızsdekrach. Ezt már megvilágítottam egy másik összefüg-
gésben.
A tızsdén csak abban a pillanatban tudatosul a közvéle-
mény, amikor a szél rossz irányból fúj. Az olyan fıcímek,
mint „ennyi és ennyi milliós tızsdei csıd" azt jelentik, hogy
az óriásgép egy kereke meglazult. A tızsdekrach a speku-
lánsok számára egy rendkívül érezhetı realitás, annál is
inkább, mivel meglepetésszerően jön. A hossz finoman
emelkedik, fokról fokra, anélkül, hogy észre lehetne venni.
Ezzel szemben a csıd hirtelen, isteni bosszú hevességével
jön.
Ameddig a tızsdebarométer állandó, addig minden rend-
ben van. Spekuláns úr elégedetten söpri be nyereségét, és
hogy a tızsde jól áll, számára abszolút normálisnak tőnik,
úgyszólván a dolgok természetes rendjének. Hogy ez fordít-
va is megtörténhet, és ráadásul erıszakos módon, eszébe
122
sem jut. Személyes sértésnek venné. Ha aztán valóban csıd
lesz, a spekuláns a pénzügyi kárt természetesen nagyon
fájdalmasnak érzi. Úgy érzi, hogy a sors igazságtalanul bánt
vele — egyedül csak erre gondol. Alapjában véve a nyereség
nem több egy illúziónál, csak a veszteség reális. A háborúk
és békekötések mérföldkövek a történelem hosszú utcáján.
İk maguk a történelem, ık is viszik végbe és periódusokra
is osztják.
A tızsde története a boom és katasztrófák sorozata.
A boom és a tızsdekrach szétválaszthatatlan fogat, egyik
sem tud meglenni a másik nélkül. A prosperitás jegyében
a boom fokozatosan fejlıdik. Végül fatális módon olyan
ballon lesz belıle, amely egy tőszúrásra szétpukkadhat.
A tızsdetörténet törvényszerősége: nincs tızsdekrach és
durranás, amit ne boom elızött volna meg. És nincs olyan
boom, amely nem tızsdekrachhal végzıdik.
A tızsdekatasztrófa megjelölésére a franciák a német
„krach" szót vették át, amit „krack"-nak ejtenek, és ami
ıket egy tükör széttörésére emlékezteti. Az angolok a csı-
döt „crash"-nek nevezik. Ilyenkor a derült égbıl jövı vil-
lámcsapásra gondolunk, ami egy felhıcske mögül sem jelez-
te jövetelét. Valóban már a legkorábbi pénzügyi katasztró-
fák is a derült égbıl jöttek. Az okok között vulkánkitöré-
sek, földrengések és árvizek szerepeltek, melyek családok
százait, néha ezreit tették tönkre.
Késıbb az emberek bőnei miatt történtek az elsı pénz-
ügyi katasztrófák. Amikor a rablók a sivatagon átvonuló
karavánt megtámadták, a kalózok hatalmukba kerítették a
hajórakományt, és ennek következtében pénzemberek cso-
portja csıdbe jutott, és a piacot helyébıl kifordította, akkor
a pénzügyi csıd tökéletes volt. De ez akkor is bekövetke-
zett, amikor túl sok szállítmány érkezett egyszerre és a piac
egyensúlyát a túlkínálat megzavarta. Egyesek azért imád-
koztak, hogy az áruk biztonságosan a kikötıbe érjenek,
123
mások azért, hogy a szállítmányt a rablók, viharok és ^
kalózok megsemmisítsék, és az árak a fellépı hiány miatt A TİZSDE TÖRTÉNETE
emelkedjenek. Akárcsak ma » hajózási vállalkozók, akik az
emelkedı szállítási rátára, vagy az aranyspekulánsok, akik ...EGYBEN AZ ÉN
aranyláncra spekulálnak, egy háborúért imádkoznak a ,,jó
Istenhez" (a Távol-Keleten vagy az oroszok lengyelországi TÖRTÉNETEM IS
bevonulásáért stb.1.
 AMERIKA FOG FIZETNI... AZ
1557-ES KATASZTRÓFA

A szó modern értelmében vett elsı pénzügyi válság a 16.

században játszódott le, tehát több mint négyszáz évvel
ezelıtt. Spanyolországtól Ausztriáig értek a kétfejő Habs-
burg-sas szárnyai. V. Károly Madridban uralkodott, a szigorú
//. Fülöp volt az utódja. A pompa, a luxus, az udvartartás,
a háborúk és hódítások pénzbe, pénzbe és még egyszer
pénzbe kerültek. Az uralkodóknak nem volt sok pénzük,
tehát kölcsönkértek.
A Fuggerek, akik már a császárválasztási is finanszíroz-
ták, aranyukat továbbra is V. Károlynak küldték. Más augs-
burgi bankároktól is és a genovai bankházaktól is kapott
jelentıs anyagi támogatást. A császár aláírása volt a biztosí-
ték ezekre a kölcsönökre. Az adóslevelekkel az európai
piacokon kereskedtek, a Német-római Birodalom adósköte-
lezvényei Bourges-ban ugyanúgy forgalomban voltak, mint
Antwerpenben, Genovában és Luccában. Toulouse-ban és
Lyonban a francia korona adósleveleivel kereskedtek, me-
lyeket „királyi adósságlevelekének hívtak. E milliók egye-
düli adósa az állam volt, Franciaország vagy Spanyolország.
Óriási mérető infláció volt kialakulóban, amely egy kataszt-
rófa csíráját hordta magában. A királyi adósságlevelekkel
történı üzletek rendkívül szokatlanul alakultak. A keres-
kedık és kalmárok felhajtották a forgalmat. Felhagytak a
tisztán kereskedelmi ügyletekkel, hogy ezekkel az adóskö-
telezvényekkel üzérkedhessenek. Természetesen az állam
sem mulasztotta el - minden oka megvolt rá a dolgok ezen
alakulását elısegíteni. Végül is ki egyenlítse ki a számlát,
ki fizesse vissza a kölcsönöket? Ez senkit sem aggasztott.

127
A válasz mindig ugyanaz volt: Amerika fog fizetni... Már
akkor is...
Amerika volt az Új-Spanyolország, az Új-Kasztília, az a
mesés kincseskamra, amit Spanyolországnak csak ki kellett
üríteni, hogy a világ leggazdagabb országává váljék. Szép
rögeszme volt ez, amelynek a hívık élvezettel adták át
magukat, és amely a királyi adósokat felbátorította, hogy
egyre több kölcsönt kérjenek. Abban reménykedtek, hogy
a kara vei lek és gályák évrıl évre újra befutnak Cádiz kikö-
tıjébe, megrakodva smaragddal, topázzal és mindenfajta
drágakıvel, amit vékaszámra hoztak fel az Újvilág bányái-
ból.
A spekuláció eufóriájában a kölcsönkért pénz Franciaor-
szágba áramlott. A francia király pénzügyminisztere kedve-
zınek tartotta a pillanatot, hogy végrehajtsa azt a mővele-
tet, amit ma újra „kényszerkonvertálásnak vagy a kötvé-
nyek egységesítésének" neveznénk. Utasításokat adott,
hogy a „királyi adósságleveleket" egyetlen kötvénybe ol-
vasszák be, és a forgalomban található különbözı határidejő
és kamatlábú nagyszámú adósságlevelek sorozatait egy
olyan új kötvényre cseréljék ki, amely minden rajta kívülit
bekebelez. Bzt hívják „Le Grand Parti"-nak.
A kamatlábakat a régi kötvényhez viszonyítva erısen
megemelték. Ez évi 16%-ot tett ki az átlagos 12% helyett. De
ahhoz, hogy ebbıl a magasabb kamatlábból profitálni lehes-
sen, kés/pénzben kellett az új kötvény 30%-át kifizetni,
70%-át pedig a régi adóslevelekkel. Egyébként az utóbbi
évtizedekben elég gyakran vettek hasonló feltételeket ala-
pul, de természetesen más kamatrátákkal.
Hogy a „Nouveau Grand Parti" kötvényt jegyezhessék,
.i nık eladták ékszereiket, az özvegyek lemondtak nyugdí-
jukról, az inasok befektették megtakarításaikat, és még a
török pasák (ık a mai olajsejkeknek felelnek meg) és a
kereskedık, strómanjaikon keresztül több mint 500 000
écuért (ezüsttallér) jegyeztettek Franciaországban. Talán az
elmúlt években nem terhelték meg a megtakarítók birtoku-
128
kat, nem adták el a családi ékszereket és nem az utolsó
fillérekbıl jegyeztek részvényeket vagy vettek adóslevele-
ket az IOS*-kibocsátásokból?
Akkor aztán... szétdurrant a léggömb. Miért? A spanyol
udvar eladósodása óriási összegőre emelkedett. Hogy az új
kölcsönök kamatait kifizethessék, új pénzre volt szükségük
— és, hogy újabb pénzhez jussanak, újabb kötvényeket
kellett kibocsátaniuk! Vagyis ugyanaz volt a helyzet, mint
ma.
A „GRAND PARTI" ÖSSZEOMLÁSA
A felépített kártyavár az 1557-es év ama napjáig állt, ame-
lyen a Fuggerek képviselıje Madridban valószínőleg egy
indiszkréció következtében megneszelt valamit. A jezsuita
kardinális, a spanyol király gyóntatóatyja, á l l í t ó l a g meg-
gyızte urát arról, hogy az Evangéliumnak ellentmond, ha
az adósságok kamatoznak. A kardinális pletykás volt, a
Fuggerek óvatosak. Elhatározták, hogy nem biztosítanak
újabb hiteleket. Ezt bennfentes információnak lehet nevez-
ni.
Ugyanebben az idıben, Cádiz egyik fogadójában egy
éppen akkor behajózott tengerész mesélte, hogy mit látott
Amerikában vagy inkább, hogy mit nem látott. Nem voltak
ott gyémánthegyek, drágaköveket magukkal sodró folyók.
Ugyanakkor ismeretlen fajtájú furcsa gyümölcsöket talál-
tak, ananászt, mangót, de semmi olyant, amiért igazán érde-
mes volt odahajózni. A szóbeszéd elterjedt, az éppen akkor
születıben levı újságoknak köszönhetıen, amelyek ugyan
néha hathónapos késéssel, de elvitték a hírt Európa minden
zugába. Elkezdıdött a verseny a visszafizetésekért. A pá-
nikba esett hitelezık benyújtották a számlát. Ma úgy mon-
danánk, a cash flow negatívvá vált, úgy, mint ahogy ez az
elmúlt években Gramacónál, az IOS-nél és más beruházási
* IOS: Investors Overseas Services Ltd.
129
alapoknál történt. A hitelezıket egy moratórium elfogadá-
sára kényszerítették.
Abban az idıben az értékpapírpiacok bizonyos mertekig
mar hírközpontok voltak. A spanyol válság Franciaországra
is átterjedt. A bizalom megrendült.
A pszichológiai tényezıkhöz egy technikai tényezı is
járult ■ a pénzhiány. A hitelezık, akiknek a spanyol szamla-
uk kiegyenlítetlen maradt, hiába jártak körbe adósaiknál. //
Henrik, franc in király elıször fennhangon hangsúlyozta
Franciaország fizetıképességét, néhány hónappal késıbb
azonban be kellett vallania, hogy egyáltalán nem tud fizetni.
Sem az adósságot, sem a kamatokat. „A király mindent fizet
de .1 király mindent el is vesz" emlegette a párizsi nep. Ez
volt a Grand Parti" összeomlása. Az 1557-es katasztrófa
mérföldkı a tızsde és a pénzügyek történetében. Egy borús
évet jelöl, amelyre emlékeznünk kellene.
130
TULIPANKATASZTROFA
A 17. SZÁZADBAN
A sors iróniája, hogy egy törékeny virág, a tulipán, a boom
és a krach klasszikus szimbólumává vált. A tapasztalatlan
tızsdejátékosnak, a pénzmenedzsereknek és befektetési ta-
nácsadóknak még ma is mementóként kellene hogy szolgál-
jon. Ez a virág a 17. századi Hollandia különben oly elırelá-
tó és feltörekvı gazdaságát majdnem megingatta. A követ-
kezıképpen történt: Egy bizonyos Busbeck úr, a német
császár törökországi követe nem tudott betelni egy virág-
gal, amit a törökök turbánnak neveztek. İexcellenciája
magával hozta Európába, ahol a tulipán nevet kapta. Hama-
rosan Augsburgban, a Fuggerek kertjében lehetett megcso-
dálni.
A botanikusoknak sikerült a zsenge virágot Európa zord
klímájához szoktatni, noha még évekig tartott, míg a
hollandok ész nélkül beleszerettek, és közben elveszítették
a fejüket. Évekig nem volt több a tulipán, mint egy színfolt
a kertjükben. Aztán fokozatosan a szociális felemelkedés
jelképévé vált. Az elegáns dámák nagy körültekintéssel
keresték ki azt a tulipánt, amelyik a toalettjük színéhez
illett. Villáik színpompás virágszınyege túltett a Keletén.
Tulipánnal díszített fogatokon jártak ki, nap mint nap tar-
tottak virágünnepeket, ahol a szebbnél szebbek keltek egy-
mással versenyre. Sikk volt ritkaságszámba menı tulipáno-
kat győjteni; olyanokat, amelyek a szomszédnak még nem
voltak. Státusszimbólummá váltak, mint ma a modern
képek győjtése.
Egy gazdag hajótulajdonos, aki konkurenseinek imponál-
ni akart és magára felhívni a figyelmet, azt t a l á l t a ki, hogy
131
lányának nászajándékként nem egy különösen szép gyé-
mántot, hanem egy egészen ritka tulipánhagymát ajándé-
koz. Miután meghívta barátait, hogy megcsodálják a „drá-
gakövet", egy különös asztalt állíttatott föl. A hagymát a
legszebb delfti tányérjában az asztal közepére rakta. Míg ı a
kertben a vendégeivel társalgott, egy idegen, egy tengerész
lépett a házba; még újonc volt a tulipánok iránti
szerelemben. Éppen nekilátott egy hering és egy szelet
kenyér elfogyasztásához, amikor pillantása a hagymára
esett, és azt gondolta, hogy milyen jól illene hozzá. Már
nyúlt is érte és egy harapással megette. A ház ura akkor tért
vissza. Ah, késı volt, a nászajándékot a házasságkötés elıtt
megették. Nem maradt az utókorra, hogy a jóember bánatába
vagy inkább mérgébe halt-e bele, de ez utóbbi nagyon
valószínő
A tulipánhisztéria evekig tartott. Miután a polgárok meg-
gazdagodtak, egyre magasabbra akartak emelkedni a társa-
dalmi ranglétrán a tulipán segítségével. A sznobok majmol-
ták a hágai nemesek hóbortjait. Miközben kertjeikben tuli-
pánok pompáztak, az árak emelkedni kezdtek. A kereslet
tovább nıtt, és olyan méreteket öltött, amit a hazai termıta-
laj már nem tudott kielégíteni. Lassan, de biztosan emelked-
tek az árak, különösen júliustól szeptemberig, amikor a
tulipánhagymákat eladták. A pénzemberek hamarosan
megszimatolták az esélyt, és pénzüket hagymákba fektet-
ték. A nagy forgalom mindenféle játékost odacsábított, akik
eddig az amszterdami tızsdén részvényekkel foglalkoztak.
Az utóbbi években hasonló alkalmakkor váltak a tızsdések
hőtlenné, és vetették magukat az aranyra és ezüstre, hogy
ezzel csinálják meg szerencséjüket.
132
VALAKI FELSIKÍTOTT: TŐZ! ÉS
MINDENKI KIROHANT
De aztán az 1637-es év következett, a tőszúrás, a végzetes
robbanás. Az egyik gazdag eladó kénytelen volt megállapí-
tani, hogy a neki leszállított mind a 350 tulipánfajta nagy
mennyiségben kapható a piacon, amivel a különlegesség
varázsát elveszítette. Hirtelen a spekulánsok is felismerték
a tulipáninflációt.
Nem hasonlót éltünk-e meg éppen a hetvenes években a
Wall Streeten az amerikai konglomerátumokkal, a vegyes
konszernekkel? A játékosok egyszerre felfedezték, hogy a
vegyes társaságok nem tudnak tovább „vegyülni". Ez jelen-
tette a tőszúrást a felfújt részvényárak számára.
A vége mindig ugyanaz. Egy spekuláns felordít: „Tőz!"
és mindenki a vészkijárat felé rohan. Mindenki azonnal
akar eladni, de már nincsenek vevık. így durrant ki a
tulipánléggömb is, és a tulipánhagymák hirtelen csak any-
nyit értek, mint a közönséges hagymák. A spekulánsok,
tegnap még milliomosok, ma már csak nincstelenek, „bús-
képő lovagok". Ez volt a tızsdekrach. A felfújt léggömb
szétdurrant, összeomlást, bánatot és fájdalmat hagyott maga
után.
A könnyelmő játék az „értéktelennel", a tulipánhagy-
mákkal egyenesen egy nagy gazdasági booin végének, a
prosperitás utolsó fázisának, és az emelkedı árfolyamok
harmadik fázisának a tünete, amikor csak úgy dıl a pénz.
És ez a jelenség mindig megismétlıdik.
A hossz-mozgás kezdetben a klasszikus keretek között
marad, aztán átterjed a kérdéses értékpapírokra.
Ez a folyamat a középszerő papírok esztelen túlértékelé-
séhez vezet. Végül ez az emelkedés kiterjed nagyszámú
értéktelen, sıt az „antipapírokra" is.
A friss tıke beáramlása tönkre kellett hogy tegye a keres-
let és kínálat egyensúlyát. Mindenki keresni akart rajta és
hihetetlen árakat fizettek. Egész Európából jöttek szeren
133
cselovagok Hollandiába, hogy tulipánokat vegyenek, rtfe- AZ ELSİ MODERN TİZSDE:
lyeknek az árfolyama emelkedni kezdett. Hasonlóan, mint AMSZTERDAM
ma a kis megtakarítók, akik a befektetési tanácsadók rábe-
szélésének engedve megterhelik családi birtokukat, hogy
egzotikus papírokat vehessenek, vagy ami még rosszabb,
hogy a határidıs árupiacon spekuláljanak.
Aztán amikor a kasszák teljesen kiürültek, hitelre vásá-
roltak. Miéri is ne? Hiszen egy biztos tipp volt. A hollandiai
A tulipánkatasztrófa után a 17. század harmincas éveiben
hossz körforgásban a tulipánok kézrıl kézre vándoroltak.
a tızsdei csatatér halottakkal volt borítva. Az élet lassan
Egyik nap piros tulipánokat kerestek, másnap a sárga ára
visszatért a régi kerékvágásba, a tulipánok feledésbe merül-
emelkedett és így tovább. İket a rózsaszínőek vagy a
tek. A néhány túlélı - szerencsére ilyen is akadt - újra
feketék követték. Úgy, mint ma. A spekulánsok egyik nap
elkezdte a szolid spekulációt a Kelet-indiai Társaság részvé-
a komputerrészvényekre vetik magukat, másnap pedig az nyeivel, borssal és heringgel.
olajpapírokra.
A Kelet-indiai Társaság élvezettel engedte át magát a
A tulipán már rég nem virág volt, hanem csak egy speku- szerencse örömeinek, ami a 17. század elején kezdıdött,
lációs objektum. Egyre több fajtát dobtak piacra, új tulipán- amikor kereskedelmi birodalmuk határait meghúzták. Ezt
emissziókat, és ezáltal a legveszélyesebb helyzet alakult ki: az elsıként szervezett gyarmati vállalatot 1 (>()2-ben alapítot-
az értéktelen papírok inflációja - ez mindig a tızsdekrach ták. Alapítójuk néhány holland tıkés volt, akik a tengeren-
elıfutára. túli kereskedelem uraivá akartak válni. Mielıtt hajóikat és
Az emelkedı árfolyamok következtében elvakított kisbe- vagyonukat az ismeretlen óceánra bízták, figyelmesen hall-
fektetıket egy nyaktörı tızsdejátékba csalogatták. Az árfo- gatták a tengerészek beszámolóit. Úgy szerelték fel vitorlá-
lyamok nem a reális értéknövekedésnek köszönhetıen, ha- saikat, hogy azok a déli tengerek viharait kibírják. A szük-
nem a lelkiismeretlen propaganda hatására emelkedtek. séges tıke megszerzéséhez mindenki tehetsége szerint járult
A figyelmeztetések süket fülekre találtak a kisjatckosokn.il hozzá: részvények kibocsátásával 64 tonna aranyat terem-
İk sem akartak kimaradni ebbıl a tızsdejátékból. Egyet- tettek elı. A kereskedelmi monopóliumot is biztosították
lenegy pillanatra sem gondoltak a tulipánspekulánsok arra, maguknak és számos kelet-indiai szigeten majdnem abszo-
hogy a termelés a fogyasztást túlszárnyalná, vagy, hogy lút szuverenitással rendelkeztek. A társaság flottája gazda-
Hollandiát külföldi tulipánokkal áraszthatnák el. A speku- gon megrakodva tért vissza drága rakományával az amsz-
lációs léggömb pattanásig volt felfújva. terdami kikötıkbe: főszerekkel, kelmékkel vagy porcelán-
A történelem kereke gyorsan forog, az elmúlt évek gazda- nal, melyekért a szomszédos országok viaskodtak.
sági változásai elképesztıek. De a tızsde sejtjei ugyanúgy
nem változnak, mint az embernél. Hogy éppen egy 17.
századi tızsdérıl vagy egy mairól van szó, vagy akár a híres
Wall Street-irıl, a reakciók mindig ugyanazok maradnak.
Egereken vagy békákon végrehajtott kísérletek eredményei
éppen elefántok kezelésérc is felhasználhatók...
135
134
 A KELET-INDIAI TÁRSASÁG: ÁLLAM
AZ ÁLLAMBAN

A mindenható társaság felvirágzott, és állam lett az állam-

ban. A rádzsákkal és maharadzsákkal folytatott viszályko-
dásokban magasabb árkínálatukkal sikerült a portugálokat
elkergetniük. Amszterdamban, egy pompás palotában a
nehéz brokálokkal terített asztal körül ülésezett a társaság
17 mindenható tagja, ahol törvényeket hoztak, mint egykor
AZ uralkodók.
Miután eveken át tartalékokat halmoztak fel, míg a biro-
dalom a főszerszigetektıl az ázsiai kontinensig, Batáviától
Kalkuttdig, Jávától Madrasig biztosan állt a lábán, és csak
ezután lehetett szó elıször nyereségfelosztásról. A haszon
nıtt, az osztalék ugyanúgy és a részvényárfolyam is; kész-
pénzt osztottak k i , adósságleveleket, vagy egyes években,
a társaság tetszésétıl és anyagi helyzetétıl függıen borsot
vagy fahéjat is.
Angliát aggasztotta a Kelet- i n d i a i Társaság szuverén ten-
geri hatalma cs ,1 gazdagság, hiszen ez Hollandiát veszélyes
vetélytárssá t e t t e . Megpróbálta megtörni ezt a monopóliu-
mot és ci szabad versenyt visszaállítani azáltal, hogy megala-
pította az angol Kelet-indiai Társaságot, melynek azonban
nem sikerült a holland társaságot detronizálni. Elkezdıdött
a nyugati nagyhatalmak elkeseredett harca, úgy a szárazföl-
dön, mint a tengeren és a tızsdén. Ha a holland és az angol
Kelet-indiai Társaság ma még létezne, akkor talán fuzionál-
nának, és más társasagokkal együtt egy nemzetközi vegyes
konszernné válnának.
A spekulánsok híreket vártak a hajókról, miközben egy
sakkjátszma mellett a kikötırıl pletykáltak és csokoládéju-
kat vagy kávéjukat szürcsölték a rakparti fogadókban vagy Pillantás az amszterdami tızsde
a tızsdeklubokban. Ma közvetítı cégek vagy a befektetési belsı udvarára 1750 körül
klubok termeiben ülnek és feszülten várnak a legfrissebb
hírekre, amelyek a Dow Jones s/alagújságon megjelennek.
Csakhogy ma már nem hetekig vagy hónapokig várnak a jó
136
vagy a rossz hírekre. Azok úgy jönnek, mintha puskából
Lıtték volna ki ıket, percenként százan.
A szállítási költségektıl függıen hol az egyik, hol a másik
társaság részvényei emelkedtek vagy estek. A befutó hajó-
rakományok egyre értékesebbek voltak és még értékesebbre
volt kilátás. A spekulánsok napról napra izgatottabbak
lettek.
HAJÓTÖRÉS A JÓREMÉNYSÉG FOKÁNÁL
1688-ban a holland Kelet-indiai Társaságot katasztrófa érte,
ami számunkra is különösen érdekes, mert ez volt az elsı
igazi részvényesıd. A társaság egy igen fontos rakományra
várt. Ennek reményében a részvények olyan rekordárfolya-
mot értek el, amit már évtizedek óta nem. „Életre-halálra"
folyt a spekuláció a prompt és határidıs ügyletekkel. Elı-
ször mindenféle nyugtalanító hírek érkeztek. Súlyos hajó-
kár következtében a flottának vissza kellett fordulnia a
Jóreménység fokától Batáviába. Néhány hajónak azonban
sikerült eljutnia Hollandiába. De az áruk ellenértéke csak
35 tonna aranyat tett ki, pedig reménykedtek, hogy elérik
az 50 tonnát. Az üzlet tulajdonképpen nem volt rossz, de
a spekuláció miatt a helyzet pattanásig feszült. Ha egy
tızsdepapírnak magasabb osztalékra van kilátása, akkor a
spekulánsok erre a részvényre vetik magukat. Jóllehet az
osztalék olyan magas, mint ahogy arra számítottak, mégis
eshet az árfolyam a „fait accompli" miatt. Ha pedig az
osztalék nem éri el a várt szintet, akkor ez szikra lehet a
puskaporos hordóban: határtalan bizalmatlanság váltja fel a
határtalan bizalmat...
Ugyanilyen okból kifolyólag jutottak ugyanerre a sorsra
a kanadai uránbányák az 50-es években. Az atomtudomány
fejlıdése ellenére elmaradt a remélt profit, és nem is volt rá
kilátás, hogy egy nap ez megváltozna; a spekulánsok drá-
gán fizettek illúzióikért. A látványosan felhajtott uránbá-
nyarészvények az 1957-es tızsdei összeomláskor értékük
kilenctizedéi elveszítették. A seb olyan mély volt, hogy a
138
kanadai tızsdék hosszú idıre veszítettek dinamikájukból.
A szomszédos ország, a Wall Street-i tızsdehossz ellenére,
nem tudta az elveszített terepet visszanyerni. Hasonló okok
másoknak is összeomlást hoztak a párizsi tızsdén; mesés
haszon lebegett a szemük elıtt a szaharai olajbányászat
megindulásával. Az algériai politikai események és az álla-
mosítások keresztülhúzták reményeiket.
A 17. század közepe óta az amszterdami tızsde elképesz-
tıen hasonlít a modern tızsdére. Már akkoriban kötöttek
határidıs- és opciós ügyleteket. Léteztek likvidációs határ-
idıs ügyletek*, kompenzációs árfolyamok, halasztási ún.
report- és deportügyletek**, hossz-konzorciumok és bessz-
szindikátusok. A határidıs ügyletek, minden részletükkel
és rafináltságukkal együtt az amszterdami tızsdén szület-
tek. Voltak alkuszok és összekötı tisztek a megbízók és a
vevık között, akik a szomszédos kávéházakban a tızsdei
eredményekre vártak. Híresztelések, hamis riasztások és
mindenféle mesterkedések is voltak, hogy az árfolyamokat
befolyásolhassák, és ez lehetıvé tette a jó stratégáknak,
hogy a hosszból és a besszbıl hasznot húzhassanak.
„A ZŐRZAVAROK ZŐRZAVARA"
A Kelet-indiai Társaság részvényei szemetszúróan és állan-
dóan emelkedtek, annál is inkább, mivel egy hatalmas
konzorcium azokat hosszra manipulálta. Az a rossz hír,
hogy a hajók késve érkeznek vissza - ez a tulajdonképpen
veszélytelen, egyszerően kedvezıtlen hír - az általános
* A határidıs ügyletek felmondási napja.
** Ez két vételi ügy sajátos összetételéhıi áll. Az egyik fél egy
neki késıbbi idıpontban szállítandó árut elad promptárfolyamon.
A másik fél azokat megveszi határidıre. A két vétel közötti külön-
bözet képezi a nyereséget, mivel a terminárfolyam rendszerint
magasabb, mint a promptárfolyam. Ritkábhan fordított helyzet is
elıfordulhat pl. áruszőke idején. - A fordító.
139
felfordulásban rosszkor jött. Az áldozatok között volt egy
bizonyos Jósé de la Vega, költı, filozófus és szenvedélyes
spekuláns. Spanyol-zsidó származású emigráns szülık gye-
rekeként Amszterdamban élt (úgy mint német menekültek
gyerekeinek százezrei New Yorkban). „A zőrzavarok zőrza-
vara" címő könyve, melyet már többször olvastam, filozó-
f i a i es egyben riportkönyv is. Hő képet fest a 17. századi
amszterdami tızsdérıl. Jósé de la Vega egy vagyont nyert
és veszített, ami bizonyítja, hogy kompetens volt ebben a
témában. Meg vagyok gyızıdve róla, mint már mondottam,
hogy aki legalább kétszer nem veszítette el a tızsdén min-
denét, nem jogosult a „spekuláns" szép címére.
Számtalan kalandom során magam is rengeteg szerencsét-
len tapasztalatra t e t t e m szert. De mint minden tızsdésnél,
az én sebeim is hamar begyógyultak. Alighogy az ember
maga mögött hagyja az összeütközés színhelyét, máris tele
tervekkel a következı csatatérre indul.
Illúziók, bosszúságok, optimizmus, pesszimizmus, megle-
petések vagy meggyızıdések, pénz vagy adósságok összes-
sége képezi a spekuláció igen komplikált mechanizmusának
rendszerét. Elég egy homokszem, és a gépezet csikorogni
kezdi majd megáll. Röviden: remények és csalódások for-
málják a tızsde történetét. Ez a spekuláció örök sémája,
akármennyire is nyúlunk vissza a történelemben.
140
A LONDONI TİZSDE:
EGY VÉGTELEN BIRODALOM
IDEGKÖZPONTJA
A kontinens katasztrófáitól nem érintett Anglia pénzügyi
stabilitásnak örvendett. A korona adósságait az angolok
ugyan nyomasztónak találták, de a spanyol és a francia
királyéval összehasonlítva jelentéktelenek voltak. Másrészt
/. Erzsébet soha nem csalta meg hitelezıit aláírásával. Finnek
következtében államkötvényekkel nem folytattak élénk üz-
letet. A spekuláció, hasonlóan mint Hollandiában, a külön-
bözı társaságok részvényeivel folyt.
Akkoriban a tızsdének még nem volt saját épülete, de
volt egy tızsdeutcája, a lombardok utcája (ma Lombard
Street), a középkor óta az olaszok fellegvára, vagy a City
szívében a pénzváltó üzletek körútja.
Sir Thomas Gresham pénzügyminiszter 1567-ben nagyon
pesszimista nyilatkozatot adott Erzsébet királynınek az
antwerpeni tızsdérıl. A vallásháborúk elsötétítették az
égboltot, a holland pénzügyi apparátusban f e n n á l l t a zőrza-
var veszélye, és noha Anglia szigetország volt, mégsem
érezhette magát biztonságban, mivel a környezı országokra
volt utalva. (A történelem megismétlıdik 1)
A ROYAL EXCHANGE KEZDETE
A királyság megvédéséhez saját tızsdére volt szükség, és
így történt, hogy a Cityben hamarosan felhúzták a Royal
Exchange, vagyis a londoni értéktızsde falait, a Thread-
needle Street sarkán, a nevezetes Tőfok utcánál, ahol ké-
sıbb az Angol Bank is székelt.
Gresham jól látta az eseményeket. Nincs liberális gazda-
141
sági hatalom szervezett és szabályozott pénzpiac, vagyis A Royal Exchange tagjai e sikerek láttán felszólították az
tızsde nélkül. A Royal Bxchange-nek köszönhetıen a nagy elzavartakat, hogy térjenek vissza. De már késı volt. Ad-
tıkések pénzüket államkölcsönökbe fektethették, illetve digra már megalapították saját egyesületüket a „Stock Ex-
újra pénzzé válthatták, ha szükség volt rá. A Royal Ex- change" (értéktızsde) név alatt, és megszervezték az érték-
change megalapítása óta a londoni tızsde a végtelen biroda- papírpiacot. Saját pénzükön megvásárolták azt a területet,
lom kulcspontjává vált. Sıt nélküle ez a birodalom talán ahol száz évvel késıbb a „London Stock Exchange" épülete
létre sem jött volna. emelkedett a magasba. A siker irigységet szül. Pamfletek,
Nincs pénzügyi centrum paraziták, vagyis profi tızsdejá- gyalázkodó írások, karikatúrák jártak körbe, melyeken az
tékosok nélkül, hiszen a spekuláció úgy vonzza ıket, mint alkuszokat és spekulánsokat ragadozó madarakként ábrá-
a fény a pillangókat. Az angol államadósság emelkedése zolták, akik nyereségvágyból kihasználják az emberi nyo-
növelte az államkölcsönköt vények forgalmát, és mindenféle morúságot. Mindazonáltal valóban gyenge erkölcsök ural-
spekulánst vonzott magához. Kétségtelen, hogy éppen a kodtak, és sok volt a visszaélés. A nagy spekulánsok értet-
spekulánsok tették a kormánynak lehetıvé, hogy újabb tek a lapok összekuszálásához és a kicsik manipuláción
keresztüli kizsákmányolásához.
kötvényeket bocsássanak ki. A nagy pénzbefektetıkön, a
Sir Henry Furnese, az Angol Bank (Bank of l.ngland)
kereskedıkön kívül, akik indiai importtal foglalkoztak,
elnöke kitőnı hírhálózattal rendelkezett. Amint a legfris-
nagyszámú közvetítı kereskedı is volt, kis-spekulánsok és
sebb hír kitudódott, azt postagalambbal küldték el neki
alkuszok. Ezek az emberek fékevesztetten vetették magukat
megbízottai a kontinensrıl. Ha aztán venni akart, ügynökei
azokra az üzletekre, amelyekben amszterdami kollégáik oly
nagy komédiát csináltak a tızsdén. Homlokukat ráncolva
sikeresek voltak.
és titokzatos képpel mászkáltak ide-oda, mintha valamilyen
Az angol király 1666-ban hivatalosan engedélyt adott a
rossz hír birtokában lennének. Azáltal, hogy néhány eladási
zsidók letelepedésérc. Nagy számban sereglettek Hollandiá-
megbízást adtak ki, felhívták magukra a figyelmet. Tekin-
ból ide, hogy Londonban próbáljanak szerencsét. Útipogy-
tettel fınökük magas pozíciójára, a legkisebb mozdulatukra
gyászuk a tızsdetudomány minden rafinériáját tartalmazta.
is odafigyeltek. A pókerben ezt „blöff" nek h í v j á k , ami
Hamarosan iskolát csináltak a Royal Exchange-en.
tulajdonképpen tilos. A spekulánsok idegesen követték
A kereskedelem arisztokráciája lenézte az újonnan érke-
példájukat, és a nagyszámú eladás következtében az árak
zıket és angol követıiket. Ezek a „jövevények" olyan han-
süllyedtek. Ha sikerült a Sir terve, akkor alacsony árakon
gosan beszéltek, zavarták tiszteletreméltó tızsdepalotájuk
vásárolt. Már abban az idıben is felhasználták a hamis
csendjét, hogy ezért ki akarták ıket onnan őzni. így tör-
híreket. Anna királynı uralkodásának vége f e l é hirtelen az
tént, hogy a parlament törvényt hozott ellenük. Hogy a
a szóbeszéd járta, hogy meghalt a királynı. Lz általános
legalizált nehézségeket kikerüljék, az alkuszok, a tızsdei
pánikot váltott ki, a spekulánsok megkezdték az eladást, a
spekulánsok és hasonszırőek a Royal Exchange-bıl a szom-
reszketı kezekben levı államkölcsönpapírok árfolyamai a
szédos kávéházak vendégszeretıbb tájaira menekültek. Itt
mélybe zuhantak. Akkoriban, egy bizonyos Marissá Lopes,
virágzott az üzlet: egyre újabb társadalmi rétegek érdeklıd-
egy sokat tapasztalt amszterdami tızsdés néhány barátjával
t e k az értékpapírok i r á n t . A tranzakciók messze túlszár-
a legalacsonyabb árfolyamú papírokat mohón összeszedte.
nyalták a Royal Exchange forgalmát, mely a fejlıdésben
Másnap a királynı megint egészségesnek erezte magát,
visszaesett.
142 143

A Royal Exchange London Cityben 1700 körül
144
az árfolyamok emelkedtek és Lopes az árdifferenciát besö-
pörte.
A változó hírek miatt a tızsdei árfolyamok bona fide
fel-alá mozoghatnak. A Szaclat elleni merényletkor li/.enöt
percenként változtak a róla szóló jelentések. Ezt a módszert
ma is gyakran felhasználják nem is beszélve azokról a
téves hírekrıl, amelyek a lázas agyakban keletkeznek.
A tızsde nemcsak áldozata a figyelmeztetı híreknek,
hanem a forrása is. Soha nem lehet pontosan megállapítani,
hogy éppen az árfolyamok produkálják e a híreket, vagy a
hírek befolyásolják-e az árfolyamokat? Ha bármilyen okból
csökkennek az árfolyamok, akkor a publikum fantáziája a
valóságtól eltérı pánikhíreket agyai k i . Mindkét <ingol for-
radalom rengeteg pénzt emésztett fel, és a nép viselte a
költségeket. İk viselték a háborúk terheit is, amelyeket az
uralkodók több-kevesebb sikerrel indítottak. A pénzügy-
miniszterek mindig újabb támogatásokat követeltek, és az
Öreg Anglia dicsıségének és nagyságának védelmére újabb
és újabb államkölcsönkötvényeket bocsátottak k i .
1716-ban egy 600 000 font sterling volumenő 4%-os ka-
matozású államkölcsönkötvényt nem tudtak t e l j e s egészé-
ben lejegyeztetni. A kamatláb túlságosan alacsony volt a
megtakarított pénzek kicsalogatásara, mivel a részvénypiaci
spekuláció az összehasonlíthatatlanul jövedelmezıbb ügy-
leteivel egyik napról a másikra kocsisokból milliomosokat
csinált.
Két és fél évszázaddal késıbb ugyanezt a mentalitást
találjuk meg a megtakarítóknál. Sıt a fix kamatozású kötvé-
nyekkel szembeni ellenszenv egy ideig még erısebb volt.
Ennek egyik oka az állandó pénzelértéktelenedés.
A részvények lehetıséget nyújtanak a világgazdaság
rendkívüli fellendülésében való részvételre. A 60-as, 70-es
években a tızsde bohémjaival együtt voltak a kistıkések,
az egyházak, a vállalatok nyugdíjbiztosítási intézetei, a
szakszervezetek, a jótékony célú szervezetek, amelyek ko-
rábban a fix kamatozású kötvényeket részesítették elıny-
ben. Kedvüket lelték a részvényekben, melyeket régebben
vulgáris spekulációnak tartottak. Politikai, gazdasági és
egyéb okok miatt ez a hullám kisebb-nagyobb megszakítá-
sokkal megismétlıdött, természetesen ma is érvényesen
mindig is ismétlıdni fog.
„FEKETE ELEFÁNTCSONT"
Amikor az angol kormány 1711-ben a „Déltengeri Társa-
ság"-ot hivatalosan támogatta, ez elsısorban azért történt,
mert f i x kamatozású államkölcsönkötvényeken keresztül
már nem tudott újabb pénzmennyiséghez jutni. (Pontosan
úgy, ahogy ez az elmúlt évtizedekben megismétlıdött.)
Oxford grófja, Harley kancellár áldásával a City tisztelt urai
olyan kereskedelemre adták a fejüket, amely semmiképp
sem á l l t ellentétben a szellemileg magasan álló 18. század
erkölcsi kódexével: a „fekete elefántcsont"-tal, vagyis a
rabszolga-kereskedelemmel a dél-amerikai spanyol és por-
tugál gyarmatokon. A vállalkozás tárgyát nem titkolták, és
a társaság részvényei a megtakarítókat jobban csábították,
mint ıfelsége kormányának kötvényei.
A mi korunk valami jobbat talált ki, mint a „fekete
elefántcsont": «i fekete aranyat, vagyis olajrészvényeket,
melyek a megtakarítókra éveken keresztül mágikus vonz-
erıvel hatottak, es amibıl egyes kormányok profitálni tud-
tak, így a francia kormány számos olajtársaság alapítását
támogatta a Szaharában. Ezáltal a tıkét a gazdaság vérkerin-
gésében tartotta, és meg tudta akadályozni, hogy azt devi-
zába és külföldi értékpapírokba fektessék. Új államkölcsön-
köt vények kibocsátásával ezt nem tudta volna elérni.
A „South Sea Company" sok millió iont sterlingért adta
el részvényeit. Majd a „Company" a befolyt milliókból
áilamkölcsönkötvényeket vásárolt, amit a publikum már
nem t e t t volna meg. A vételár névérték alatt állt, noha a
papitokat névértékükön jegyezték be a könyvekbe, úgy,
hogy papíron eléggé jelentıs nyereséget könyveltek el,
146
amivel ismételten félrevezették a hiszékenyeket. Erre igen-
csak nagy szükség volt, mert a rabszolga-kereskedelem nem
volt különösebben jövedelme/ı. A hajók gyomrában meg-
láncolva az „áru" csak nehezen viselte el az Atlanti-óceán
átszelését. Mire a hajók az Új Világ kikötıibe befutottak,
voltak veszteségek, és az „áru" rossz állapotban volt.
„A SPEKULÁLÁS MA DIVAT, EZT
TESZI A MINISZTER, A HAZAFI"
De ez alkalommal nem számítottak a csalódások. Az eufória
túl nagy volt. A publikum spekulálni akart, és ez minden
várakozást felülmúlt. A játékszenvedély bacilusa átterjedt
az angolokra, a hercegtıl egészen a koldusig. A „South Sea"
részvényei fokozatosan növekedtek. 1720 májusában 500-
on álltak, júniusban 890-en, két nappal késıbb 940-en.
Aztán tovább emelkedtek 1100-ra, sıt 2000-re. Ez a példa
másokat is megfertızött, és a „South Sea"-hez hasonlóan
társaságok százai nıttek ki gomba módjára a földbıl. Lát-
szatcégek alakultak, amelyek a legnevetségesebb üzletekkel
foglalkoztak: kezdve a lókereskedéssel, az ír parton a partra
sodort tárgyak begyőjtésével, az angol szigeteken a házak
tatarozásával, a perpetuum mobile kerekeinek elıállításá-
val, egészen olyan grandiózus vállalatokig, melyek az üzleti
tevékenység tárgyát egészen egyszerően elfelejtették meg-
adni.
Az emberek sorba álltak, hogy megvegyék ezeknek a
társaságoknak a részvényeit, amit szappanbuboréknak,
„Bubbles"-nak neveztek; ez egy nyugtalanító név, mely
mindenesetre sejtetni engedte, hogy egy napon az egész szét
fog pukkanni.
A következı versike megpróbálja az akkori hangulatot
érzékeltetni:
147
 „A spekulálás ma nagy divat ezt
teszi a miniszter, a haza fia, ezt teszi
a grófné a királyi udvarban, ezt teszi
az inasa, és a komornája
mindannyian ezért bolondulnak."
A nagy spekulánsok doktornak szólíttatták magukat, a
szerényebbek megelégedtek a deák címmel.
Egy napon megbukott az egyik ilyen komolytalan társa-
ság, mert nem tudott eleget tenni fizetési kötelezettségei-
nek. Ez kiváltotta a vihart. Rémülten állapították meg, hogy
a léggömbben semmi más nem volt, csak levegı. Mint a
fertızı betegség elıl, mindenki menekült. A nagy Déltengeri
Társaság részvényei, bár ez a társaság nem is volt csaló,
elmerültek az általános káoszban és jelentısen visszaestek.
Egy ilyen árfolyamzuhanás gyakran az üzletmenettıl vagy
a cég pénzügyi helyzetétıl függetlenül megy végbe. Ha az
árfolyamok túl magasra kúsztak és egy bizonyos - az éssze-
rőség által diktált - határt túlléptek, akkor legtöbbször
visszaesnek a földre. Ez természeti törvény.
A déltengeri csalás egész balgasága ugyanannyi vesztesé-
get, mint nyereséget hozott. A társaság minden alkalmazott-
ja spekulált, és mindegyiküknek viselnie kellett a következ-
ményeket. Mesélik, hogy maga a walesi herceg 40 000 fon-
tot veszített, és posztját - a felügyelı bizottság elnöke az
egyik rossz hírő vállalatnál — csak abban a pillanatban adta
fel, amikor bírósági eljárást indítottak ellene.
A „bubbles"-ok mégsem voltak teljesen haszontalanok.
A spekulációs láz mint valami kovász hatott a gazdasági
életre. A balgaság e korszakában beindult Manchesterben
a pamutipar, Birmingham környékén a vas- és acélipar.
A „South Sea Bubble" Angliában termékeny vetést hagyott
maga után. Hbbıl indult ki az ország ipari fejlıdése.
148
A 18. SZÁZAD BERNIÉ CORNFELDJE:
JOHN LAW
Ebben az idıben Franciaországban is folyt a spekulálás, de
még esztelenebbül és még kevésbé szerencsés következmé-
nyekkel. Az ilyen spekulációs ırületet gyakran a színhely
alapján nevezték el: Rue Quincampoix, ahol a 18. század
kezdetétıl a bankárok irodáikat berendezték. Az eminens
diákok elırejutnak. John Law a számolásban íigyelemre-
méltóan tehetséges diák volt, és mint nagy játékos és nagy
„kombinátor" a legkülönbözıbb országokban, ahol csak
megfordult, szerfelett jól keresett. Neve ugyan John Law
volt, de Franciaországban röviden Lassnak hívták, egy opti-
kai hibából kifolyólag, mivel régi nyomtatásban a w hason-
lított ss-re. Párizsban a bankügyletek, a kereskedelem és a
valuták terén fölöttébb tapasztalt embernek számított, és
ezzel felkeltette a kiskorú XV. Lajos nagybácsijának, a ré-
gensnek a figyelmét, aki meg akart vele ismerkedni. Fran-
ciaország kasszái üresek voltak, és ez a ravasz és szeretetre-
méltó skót — aki, ahogy a dámák az udvarban mondogatták,
szebb volt, mint amennyire egy férfinek ez megengedett -
talán újra meg tudná tölteni. A régens és a skót a legjobb
barátok lettek. Miután John Law királyi rendeletben kor-
látlan felhatalmazást kapott adóskötelezvények kibocsátá-
sára, megalapította a nemzeti bankot, az elsı mai értelem-
ben vett francia bankot.
Aztán a pénzarisztokráciához fordult és életre hívta a
Mississippi Társaságot, amely Louisiana gyarmatosításával,
kereskedelemmel és a természeti kincsek kiaknázásával fog-
lalkozott.
[49
 „ADJÁTOK NEKÜNK PÉNZETEKET, ÉS
MI GAZDAGGÁ TESZÜNK BENNETEKET!"
Elméleti képességei mellett, mint pénzember Law kitőnı
pszichológus is volt, aki értette, hogyan kell a haszon iránti
igényt felkelteni. İ volt az elsı, aki értette, hogyan lehet
a semmibıl sikert csinálni, hogyan kell a népet megnyerni,
hogy nagy számban értékpapírokat jegyezzenek. Ezzel kap-
csolatban nem állhatom meg, hogy ne gondoljak a 60-as
évek IOS jelszavára: „Adjátok nekünk pénzeteket, és mi
gazdaggá teszünk benneteket!"
Law lassan I c l l ő t ö t t e a spekulációt, míg az forráspontját
el nem érte, és minden ellenırzéstıl függetlenítette magát.
A Mississippi Társ.iság reklámaiban ezeknek a területeknek
a gazdaságai igencsak vonzónak voltak feltüntetve: idilli-
kus tájakon arany- és ezüsthegyek. A színezett metszetek
megmutatták, ahogv a jámbor bennszülött álma valóra vált:
egy korty pálinkáért vagy három üveggyöngyért a vadak
egész aranyrögöt adtak.
Ez a mesterien irányított reklámkampány a tıke irányát
Rue Quincampoix felé irányította. A társaság egyre több
részvényt adott ki, a hossz reményét gondosan és állandóan
táplálta. A Párizsba menı postakocsik helyeit, ahol Mon-
sieur Law részvényeit lehetett megvenni, már hónapokra
elıre Lefoglalták. Egy púpos ember egy vagyont keresett
azzal, hogy púpját íróasztalnak ajánlotta fel. Egyes udvar-
hölgyek nem riadtak vissza a legszokatlanabb eszközöktıl
sem, hogy részvényekhez jussanak. Három héten belül
300 000 részvényt dobtak piacra, ami pillanatok alatt elkelt,
még mielıtt a tinta megszáradt volna rajtuk. Nem pont
ugyanez tortént az. IOS- és más részvényekkel?
Az osztalék, amit Law papírjai hozhattak volna, érdekte-
len volt, mindenki csak árfolyamnyereséggel számolt, ami
a kibocsátási ár hússzorosát is elérte. 1719 decemberében
megdılt a rekord. A részvények ára elérte a 18 000 fontot,
150
ami névértékük 36-szorosának felelt meg. Egész Európa
feszülten figyelte ezt az izgató színjátékot. Tudományos
értekezésekben tárgyalták Law szisztémáját, ami semmivé
vált, mielıtt azt még végiggondolhatták. Elég lett volna egy
ceruzát a kézbe venni és az osztalékot kiszámítani, vagy
feltenni azt a kérdést, hogy egyáltalán van-e kilátás oszta-
lékra vagy éves nyereségre? (De ki vesz ceruzát a kezébe?
A sokat tapasztaltak!)
PÁNIK A RUE QUINCAMPOIX-N
Imitt-amott eladtak egy-egy papírt, és máris elkezdıdött a
széthullás. Law-nak kétségbeesett igyekvésc ellenére sem
sikerül a pánikot feltartóztatnia. A részvények megállás
nélkül csúsztak lefelé. (Hosszt egy Rothschild is tud csinál ni,
de egy besszt soha nem tud megállítani. Ez volt a bécsi
tızsde egyik jelszava.) 1720 októberében a 18 000 fontos
részvények árfolyam-emelkedése megállt, eladhatatlanná
váltak és 40 fontra estek le. Még mindig egész nap sorba
álltak a Rue Quincampoix-n. Most azért, hogy visszakapják
pénzüket. Az ujjongást drámai jelenetek váltották fel.
„Mindenki, aki hat héttel ezelıtt gazdag volt, most sze-
gény lett. Law kifordította az államot, mini egy ruhakeres-
kedı a kabátot" - írta Montesquieu megdöbbenve a bot-
ránytól.
John Law üres zsebekkel és megtörve hagyta el Párizst
az éj leple alatt, mert fennállt a veszély, hogy a tömeg
meglincseli. Elhagyatottan, a legnagyobb szegénységben
halt meg 1729-ben Velencében. Földi maradványait 100
évvel késıbb unokaöccse a velencei San Moise templomba
helyeztette el, ahol még ma is egy sírban nyugszanak. Ha
ott tartózkodom, soha nem mulasztom el, hogy egy kis
virágcsokrot rakjak a sírjára.
John Law biztosan nagystílő spekuláns és játékos volt,
de nem volt csaló. Barátja, a régens áldozatává vált, aki
egyre több pénzt követelt a költségvetéséhez. Ez a bank- meg az elsı mai tızsde, egy görög oszlopos templom ugyan-
jcgy-infláció t i p i k u s esett-, .miikor a kormány a jegybanktól olyan színben, mint Párizs öreg réztetıi, Brongniart építész
fedezetlen hiteleket követel. tervei alapján. A „South Sea Bubble" és a „Mississippi
Bernié Cornfeld és társai (IOS, Gramco stb.) sorsa eddig Társaság" gigantikus tızsdebotrányai mélyen az emléke/e
kevésbé volt drámai. Még m<i is luxus veszi ıket körül, és temben élnek. Hatásuk sokáig érzıdött. A spekulálás és a
Cornfeld úr néha egy-egy interjújában Hollywoodban azzal részvények elleni mély ellenszenv volt a következmény,
pöffeszkedik, hogy magánvagyonát még mindig 40—50 mil- ami több mint ötven évig tartott.
lió dollárra becsüli. Mindezt pedig a kisbefektetık kárán.
Meglepı, hogy áldozataival még a legkisebb közjáték sem
történt.
A befektetési alapok urainak szemtelenségét és a kis
megtakarítók butaságát úgy látszik, nem lehet túlbecsülni.

A PÁRIZSI TİZSDE A 19. SZÁZADBAN

Hogy a jövıben a hasonló katasztrófákat elkerüljék, 1724-
ben Párizsban egy dekrétummal életre hívták a tızsdét.
A tızsde az ezt követı nyugtalan idıkben hontalanul téve-
lyegve keresett magának egy saját épületet.
A Rue Quincampoix-n, amit mindenki, mint a pestist
került, megtiltottak ,i pénzügyleteket, sıt még ıröket is
állítottak. A Placc Louis le Grand-ot, a mai Placc Vendıme-
ot is feladták, mert a tızsdésck lármája zavarta J'Aguesseau
kancellárt, aki ott lakott.
A hontalan tızsde az Hotel de Soissons kertjeibe mene-
kült, ahol az árutızsde még ma is van. A telektulajdonos
nagyon drágán kb. száz fabódét adott bérbe, ami az össze-
zsúfolt alkuszoknak szállásként szolgált. Az ügyleteket reg-
gel héttıl este hétig bonyolították le, és hamarosan olyan
élénken mőködött, hogy egy királyi dekrétum betiltotta, és
ez alkalommal fordult elı elıször a „bourse" szó.
A Palais Mazarin - a mai nemzeti könyvtár - volt a
következı állomás az állandó költözködésben. A hatalmas
termek cs galériák lényegesen jobb szállást biztosítottak az
alkuszoknak és spekulánsoknak. De csak 1826-ban épült

152 153
 UTÓN AZ ELSİ IPARI
FORRADALOM FELÉ
A napóleoni háborúk a londoni Stock Exchange-nek újra
fényt kölcsönöztek, méghozzá az angol kormány félhivata-
los bankára, Rothschild kezdeményezésére, aki számos köt-
vényt bocsátott ki a hadjáratok finanszírozására. A Roth-
schildok a 19. században azáltal szereztek nevet maguknak,
hogy elsıként leheltek életet az angol állampapírokba, majd
az összes ország állampapírjaiba. „A királyok bankárai és a
bankárok királyai"'-nak nevezték ıket.
A spekulációnak megvannak a maga kedvenc tárgyai.
A napi és a mindenkori politikai események alakulása befo-
lyásolja ıket. Louisiana gyarmatosítása adta meg a kezdést
a Mississippi Társaság részvényeivel való spekulálásra.
A 19. század elsı negyedében a spanyolok amerikai gyar-
matainak a megszüntetése a londoni tızsdén egy új spekulá-
ciós lázt váltott k i .
SZIRÉNEK DALAI A DRÁGAKÖVEKRİL
És É R TÉ KIS H ÍM E KR İ L
Minden egykori spanyol gyarmat végigjárta szabadulásá-
nak tanulóéveit. A tengerentúli fantasztikus gazdagság a
képzelıerıt újra lángra lobbantotta, ez alkalommal a spa-
nyol iga alól felszabadult gyarmatok gazdagsága láttán.
A szirének dalai a drágakövekrıl és nemesfémekrıl ismét
álomba ringatták az embereket. Rézrıl, ezüstrıl és ónról
volt szó. Számos „Mercadets" - Balzac tızsdejátékosainak
példaképei - tőnt fel. Részvénytársaságok segítségével
akarták a gazdagság új forrásait a tızsdére bevezetni: bá-
154
nyatársaságok Chilében, gyöngyhalászatok Kolumbiában,
ezüstbányák Peruban, rézbányák Mexikóban. Már a válla-
latok egzotikus híre hiszékenyek ezreit csalogatta magához.
A nagy remények ismét nagy csalódásokkal végzıdtek.
Néhány évvel ezelıtt az európai megtakarítókat és tızs-
dejátékosokat hasonló spekulációs láz fogta el a kanadai,
ausztráliai, szingapúri és hongkongi tızsdék láttán. Szép
prospektusok és számos tipp csalogatta a publikumot. De
nagyfokú volt a csalódás is, noha az ásványkincsek bizo-
nyára léteztek és kalandorszellemő vállalatoknak nagy esé-
lyeket ígértek. De az üzletvezetésnek az a módja, ahogy a
részvények a tızsdére kerülnek, és ahogy azokat a publi-
kumra sózzák, az csalás.
Az új kelető latin-amerikai kormánynak egyáltalán nem
volt sürgıs, hogy kötvényeikre fizessenek. A cégek min-
dennemő haszon nélkül dolgoztak, és szó sem volt osztalék-
ról, így következett be 1825 októberében az újabb tızsde-
krach.
A SPEKULÁCIÓ: AZ IPARI
FEJLİDÉS MOTORJA
Alighogy feledésbe merült, máris új tárgyal keresett magá-
nak a spekuláció. A gızgép, a mechanikai szövıszék, a
mozdony feltalálása hihetetlen fellendülést hozott. Az új
mechanikus csodamővek izgatták a fantáziát, varázsuk alatt
tartották a képzelıerıt, és azokat az embereket is rávették
a spekulálásra, akik erre korábban nem gondoltak. A spe-
kuláció stimulálóan hatott a találmányokra. Elısegítette
gyakorlati bevezetésüket, és így az ipari expanzió motorja
lett. Megszületett a 19. század kapitalizmusa.
A spekuláció a találmányok lehetıségeit jól becsülte meg,
például a vasutak terén. De tévedett a fejlıdés ritmusát
illetıen.
Egyébként ugyanaz a tévedés újra és újra megismétlıdik
a tızsde történetében, méghozzá minden alkalommal, ami-
kor egy új iparág születik, amikor egvik hullám tovább visz
155
A másikho/. Ugyanazokai a túlzásokat megtaláljuk a 19.
század végén az aranybányáknál, a 20. század kezdetén az
autó- és olajiparban, a kémiai és gyógyszerészeti szektorban
és az elektronikai, illetve komputeriparban.
Az ipari fejlıdés nagyarányú mozgások közepette megy
végbe. A fejlıdés gyorsan elırehalad, majd ismét visszaesik,
de sohasem eredeti pontjára. Egy hatalmas cikcakk-mozgás-
ról van szó, ami emelkedı tendenciát mutat.
Minden ipari fellendüléskor rengeteg vállalat alakul, és
minden visszaesés alkalmával eltőnnek az életképtelenek.
De az átlaggırbe fokozatosan emelkedik, az ipar egyre
inkább fejlıdik. Ez a mechanizmus szőrıként is hat. Az
iparágak egy része nem éli túl gyermekbetegségeit. Hány
automobiltársaság fulladt bele a veszteségeibe, míg a Gene-
ral Motors, a Ford és a Chrysler (és még ma is problémákkal
küszködnek az egykor oly virágzó vállalatok) mai nagysá-
gukat elérték ! Hány olajtársaság tőnt el a látóhatárról, amíg
a B r i t i s h Petroleum, a Standard Oil, a Royal Dutch és mások
nemzetközi monopóliumokká váltak!
Mielıtt ez a rostálás megtörténik, a tızsde egy hisztérikus
perióduson megy át, az árfolyamok ellenırizhetetlenül cik-
cakkban mozognak fel, le, fel, le. Képzeljünk el egy embert,
aki kutyájával végigmegy az utcán! Az ember egyenletesen
halad, ı jelképezi az ipart. A kutya elırerohan, ide ugrik,
oda ugrik, visszajön gazdájához, majd újra elrohan, és aztán
visszatér. Az ı útja az értékpapírok mozgását mutatja.
Mindketten elırejutnak, a gazda is és a kutya is. Végül
közösen érik el sétájuk célját. Míg a férfi egy kilométert tett
meg, addig a kutya ugyanazt az utat háromszor, négyszer
tette meg oda-vissza, líhhez hasonlóan mozognak a kurzu-
sok egy zőrzavarba került tızsdén. Két lépést tesznek elıre,
egyet vissza. Ez a jelenség az ipari expanziót kíséri.
TOZSD1 S/l NYI 1)1 I Y,
AVAGY A HALADÁSÉRT TENN]
A vasút fejlıdése igazi „vasútmániát" hozott magával.
A londoni tızsdét, és valamennyi európai tızsdét és késıbb
az Egyesült Államokéit is feszültségben tartotta. Az elsı
évek kielégítı eredményei vonzották a publikumot. Az
alacsony vásáron felbátorodva a vasúti hálózat kiépítésére
spekuláltak. A tızsdeügyletek iránti szenvedély egyben a
haladás iránti szenvedélyt is jelentette.
1844 szeptemberében a brit parlament kilencven tervet
szavazott meg új vasútvonalak építésére. Senki sem törı-
dött azzal, hogy rentábilisak voltak-e ezek a tervek. Gátlás-
talanul spekuláltak részvényekkel, csak a játék kedvéért és
anélkül, hogy a társaság üzleti eredményeit számításba vet-
ték volna. Csak azért vásároltak részvényeket, hogy maga-
sabb árfolyamon túladhassanak rajtuk. Majdnem azt lehet
mondani, hogy azért épült a vasút, hogy a vasút építésével
spekulálhassanak.
Nem hagyták abba a spekulációt mindaddig, míg egy
napon megállapították - mint már más tızsdekatasztrófák-
nál is -, hogy az újonnan alapított társaságok nyeresége
nem igazol egy ilyen esztelen játékot, és <i/ árfolyamok
csökkenni kezdtek. Amikor 1848-ban Lajos Fülöp király a
párizsi Tuileriák palota hátsó ajtaján titokban „meglépett",
a párizsi tızsde volt az elsı, amely ezt a csapást megérezte.
Az esemény a szomszédos országokra is kihatott. Egész
Európában ingadoztak a koronák a királyok fején, az árfo-
lyamok estek a tızsdéken.
Louis Napóleon (III. Napóleon) államcsínye után új kor-
szak kezdıdött. A hazafias jelszó így hangzott: A császárság
a béke. A gazdasági vállalkozó szellem elérte a csúcspontját,
ez volt az az idı, amikor bankokat, hitelintézeteket és
ingatlantársaságokat alapítottak.
Az arany felfedezése Kaliforniában és Ausztráliában felaj-
zotta a spekulációt. Azt hitték, az arany gazdaggá tesz, s
157
ehhez elég az a tény, hogy aranyról van szó. Sok vállalat
kizárólag tızsdei játékkal foglalkozott anélkül, hogy terme-
léssel foglalkozott volna. (Ma mindannyian a brókerek iro-
dáiban ülnének.)
A kaliforniai aranybányákból felhozott és az ausztrál
folyók homokjából kimosott arany útra kel a jegybankok
pincéibe, hogy ott Csipkerózsika-álmát aludja. Ez újabb
lehetıséget teremtett a spekulációnak, méreteit megnövelte
anélkül, hogy az emberiség gazdagságát aktívan gyarapítot-
ta volna.
158
FEKETE PÉNTEK 1869:
TİZSDEKATASZTRÓFA NEW YORKBAN
Éppen az arany okozta a tragikus New York-i tızsdekataszt-
rófát 1869. szeptember 23-án, a híres fekete pénteken. Mint
mindén nyugtalan idıben, így az amerikai polgárháború
alatt is a papírpénzforgalom erısen felduzzadt, ami a dollár-
papírpénz, az ún. „greenback" bizonyos mértékő inflációját
okozta.
Jay Gould és elvbarátja, Jim Fisk vezetése alatt a Wall
Streeten szindikátust alapítottak, mellyel egy nagyszerő
tızsdei fogást készítettek elı. Mindkettejük lelkén már egy
sor rossz vasúti ügylet száradt, céljuk elérésében minden
eszközt felhasználtak — akár egy tırszúrást is. Mindenféle
megvesztegetési ajándékokkal, egészen az elnök sógoráig,
Ulysses Grant tábornokig, sikerült elérniük, hogy kitolják az
idıpontot, amikor az amerikai kormány aranyat doh a piac-
ra, hogy a dollárt támogassa. (Ezt a lehetıséget ma nem
tárgyalják meg mindig?)
Gould és Fisk elıször saját számlára vásárolt aranyat,
majd kb. tizenkét alkusznak utasítást adtak provokációs
vásárlásokra, hogy a sárga fém árát a magasba hajtsák.
Tekintettel az állandóan emelkedı árfolyamokra, mindenkit
elfogott a lelkesedés, hogy aranyat azonnalra és határidıre
vásároljanak, ezáltal a légkör aranyban hossz-pánikká, dol-
lárban bessz-pánikká változott. Ezt az aranyár körüli hisz-
tériát a dollárárfolyamhoz viszonyítva az elmúlt t í z évben
többször megéltük.
159
 A TİZSDE PEARL
HARBOURJA

Szeptember 23-án távirat érkezett Grant elnök kormányá-

tól, hogy a kormány intervenciója közvetlenül várható: ,,A
kormány Mgy mennyiségő aranyat dob a piacra, hogy
támogassa a dollárt." Gould és Fisk hidegvérrel folytatta a
játékot: brókereiken keresztül annyi aranyat vásároltak,
amennyi csak lehetséges volt, ugyanakkor minden aranyu-
kat, amivel rendelkeztek, titokban eladták. A kormány be-
avatkozása után az aranyár rögtön elkezdett esni, aztán
hirtelen zuhant, es estére teljes volt a katasztrófa. Teljes
volt a zőrzavar, mert a veszteségeket, amit a publikum
elszenvedett, az is növelte, hogy Gould és Fisk vonakodtak
az óriási aranymennyiséget átvenni, amit saját ügynökeik
szóbeli utasításuk alapján vásároltak. A Gould-Fisk-klikk
mereven tagadta, Hogy ilyen megbízásokat adott, anélkül
hogy megbízottjaik sorsával törıdtek volna. Majd vala-
mennyiüknek be kellett szüntetniük fizetéseiket, ami bank-
csıdök egész láncolatát okozta. A nap végén már senki sem
tudta, ki a fizetıképes és ki nem. Jay Gould, Jim Fisk és az
egész arany-klikk kezüket dörzsölve seperték be a nyeresé-
get, miközben az ügynökök koldusbotra jutottak. Néhány
évvel ezelıtt a kormány és a nagybankok beavatkozása
következtében a Hunt-czüst körüli hasonló zőrzavart sike-
rült megakadályozni.
Ez az 1869-es nyári nap a Wall Street történetében úgy
maradt meg, mint a tızsde Pearl Harbourja. Ez nem akadá-
lyozta Gouldot abban, hogy ugyanolyan arcátlansággal és
sikerrel folytassa mesterkedéseit a vasutaknál. A gengszter
kifejezést átalakítva bankszternek nevezhetnénk.
Hasonló mértéktelen aranyspekulációk, amelyek egyes
résztvevık számára tragikusan végzıdtek, 1926 óta jó né- felenet a New York-i tızsde aranytermében
hányszor lejátszódtak. 1926-ban például Poincaré minisz- 1869. 9. 24-i katasziml.i idején

160 161
terclnök megnyerte a francia frankért folytatott csatát. VISSZAPILLANTÁS A 19. SZAZADBA
L980 bari az arany- és ezüstpiac összeomlott, amikor az
arany 850-rıl ()00-ra és az ezüst 50-rıl 7 alá esett. Csakhogy GRÜNDOLÁSI LÁZ
az európai tızsdei erkölcsök az akkori amerikai vadnyuga-
tétól alapvetıen különböztek. Létezik egy becsületkódex,
amely a bőnös megbüntetéséhez vezet. A spekulánsok a
frank ellen játszottak, vesztettek és fizetniük kellett.

De térjünk vissza a 19. századba! Európában a gazdasági

fejlıdés felgyorsul, idınként ugrásszerően, néha akadá-
lyoztatva, országonként és a mindenkori aktuális esemé-
nyektıl függıen. Németországban ezt a korszakot „speku-
lációs alapító éveknek" nevezzük. Akkoriban született az
ipari kapitalizmus, ingatlantársaságok és nagy pénzintéze-
tek, valamint bankok alakultak. Németország nagy prospe-
ritásnak örvendett. Az 187l-es francia vereség után a/
ötmillió aranyfrank háborús jóvátétel is hozzájárult a gazda-
sági fellendüléshez.
Abban az idıben Ausztria-Magyarországon is új társa-
dalmi rétegek emelkedtek fel. A szociális reformok elkerül-
hetetlenek voltak, ezt baloldali pártok és a hihetetlen erıvel
felemelkedı szocializmus követelte. Az ismételt béremelé-
sek megnyirbálták a vállalatok nyereségeit, és 1873-ban
kritikus pontot értek el. A bécsi tızsdekrach egy olyan
pillanatban tört ki, amikor senki sem számított rá. Az ön-
gyilkosságok listája egyre hosszabb lett; hogy ezek az ön-
gyilkosságok igaziak vagy kitaláltak voltak, ne firtassuk,
mert néhány tönkrement, de igencsak ralinált spekuláns
néhány hátrahagyott ruhadarabbal a Duna parton idıben
eltőnt a látóhatáron.
Bécsbıl kiindulva a hullámok gyorsan átcsaptak az or-
szághatáron túlra, elérték egész Németországot, München-
tıl Hamburgig, Stuttgarttól Dan/.igig (Gdansk). Az 1873-as
tızsdekrach mérföldkı volt a pénzügyek és a spekuláció
történetében, mérföldkı a fizetésképtelenségek, öngyilkos-
ságok, könnyhullatások és a fogcsikorgatások idıszakában.

162 163
 De az évszázad életképes erıi hamarosan felülkereked-
tek. A sebek hamar begyógyultak, az idı nem állt meg.
A hírközlésben haladást értek el, gızhajók, vasutak, tenger
alatti kábelek szıttek egyre sőrőbb hálót az egész föld köré.
A Szuezi-csatornanak köszönhetıen a Kelet közelebb került
Európához.
SÁBA KIRÁLYNİJÉNEK KINCSESKAMRÁJA?
A 19. századnak, annak a századnak a végén, amikor oly sok
minden történt, azt hitték, hogy az aranyra vágyó emberi-
ség álma megvalósul. Nem tudjuk ki fedezte fel Transvaal-
ban elsıkéin az aranybányákat, de azt képzelték, hogy Sába
királynıjének kincseskamrájára leltek. Nagy volt az illúzió,
és nagyok voltak a kezdeti nehézségek: hiány volt tanult
emberekbıl, magasak voltak a munkaeszközök árai, külö-
nösen a bányászatban annyira nélkülözhetetlen dinamité,
szállítási nehézségek, a munkások lopásai stb. Az aranyásók
táborából hamarosan egy pompás város lett, Johannesburg,
melyet Cecil Rhodes a pénzügyek Gibraltárává akart tenni.
Az arany nem volt agyrém, valóban ott volt, csak ki kellett
bányászni, és létezése fellendülést váltott ki. Ismét ömlött
a pénz az angol tızsdérıl, noha nem olyan régen volt az az
idı, amikot a dél-amerikai értékpapírok miatti csalódás a
hımérsékletet érezhetıen lehőtötte. Egy sor új társaságot
alapítottak, elkezdıdött a spekulációs körtánc - hipnotizál-
va az aranytól, mint régen az alkimisták. Szempillantá'snyi
idı alatt egy vagyonhoz jutottak. Egy egykori cirkuszi
bohóc, Barney Barnato volt ennek az általános forrongásnak
a karmestere. A publikum válogatás nélkül megvette a
közéjük szórt részvényeket.
Alighogy megalapítottak egy társaságot, máris tıkeeme-
lést hajtottak végre, es az új részjegyeket még nem jegyez-
ték be teljesen, de mar a következı tıkeemelésre készülıd-
tek. Az 1867-ben alapított Limpopo Mining Company ha-
marosan százszámra talált utánzót. A németek bekapcsolód-
164
tak a játékba, és német pénz öntötte el a piacot, amire már
nem is volt szükség. A franciákat különösen elkapta az
aranyszenvedély, és milliókat fektettek spekulációba.
A francia megtakarítók mindig szívesen bocsátották tıkéjü-
ket ásványkincsek feltárásába, függetlenül attól, hogy azok
a witwatersrandi aranybányák Transvaalban, rézbányák
Rhodéziában és Spanyolországban, olajlelıhelyek az egész
világon, vagy esetleg uránbányák. Aranyról volt szó, amit
Franciaországban mindig is majdhogynem fétisként tisztel-
tek. A legkülönbözıbb anekdotákat mesélték. A londoni
bankár, Beit, Hamburgban élı anyjának egy k i s lepecsételt
csomagot küldött, amiben részvények voltak. A mellekelt
levélben leírta neki - a titoktartás esküje alatt —, hogy a
részvények hamarosan tízszeresükre fognak emelkedni. De
semmilyen körülmények között sem volt szabad a csomagot
felnyitnia mielıtt fia engedélyt adott rá. A bankár számolt
a nıi kíváncsisággal és édesanyja jóindulatával, aki nem
bírt ellenállni és felnyitotta a csomagot, majd egy csésze tea
mellett „csak" a legjobb barátnıjének mesélte el a történe
tet, akinek pedig semmi sem volt fontosabb, mint hogy a
hírt a legjobb barátnıjének adja tovább... Szélsebesen ter-
jedt a tipp az egész városban, természetesen mindig a titok-
tartás esküje alatt. Néhány nappal késıbb Hamburg felvá-
sárolta Londonban azokat a részvényeket, melyeken Beit
bankár nem tudott túladni.
1895 nyarán ez a spekulációs ırület elérte csúcspontját.
Az árfolyamokat nem lehetett féken tartani. A „Coronation
Syndicate" részvényei néhány hét alatt 10-rıl 2000 fontra
emelkedtek. Pedig nem is bányatársaságokról volt szó.
A „Coronation Sindicate" tevékenysége abból állt, hogy
más vállalatokat talpra állítson és finanszírozzon. A finan-
szírozási társaságok, akik ezt az egész kavarodást okozták,
a legkevésbé sem voltak érdekeltek abban, hogy fenntart-
sák a piacot. İk a papírjaikat már kihelyezték.
165
 A FUVALLAT ELFUJTA AZ ALMOT
A spekulációs építmény annyira düledezı állapotban volt,
hogy a legkisebb szellı is összedöntötte volna. Az alkalom
nem volt feltőnı, a l i g tudta valaki, hogy hogyan is történt.
Mi volt az ok ? Talán egy társaság kiábrándító kutatási
eredményei, vagy egy másiknak a munkamegszakításai,
vagy talán politikai nehézségek? Alapjában véve mindegy,
mert minden körülmények között megtörtént volna az ese-
mény, mivel a piac a felfelé mozgás harmadik fázisánál
tartott. Tehát bármilyen esemény megadhatta a halálos
döfést. A részvények értékük kilenctizedét elveszítették, és
számtalan cég szőnt meg.
De néhány társaságnak sikerült ezt az akadályt legyıznie.
Ok kellemes meglepetéseket tartogattak részvényeseik szá-
mára. Már majd egy évszázada fizetnek rendszeresen tekin-
télyes osztalékot, a lelıhelyeket kiaknázzák és további terü-
leteket tárnak fel.
Az aranyam] történı hisztérikus spekulációnak és az
inflációs várakozásnak is köszönhetıen itt-ott újra fellob-
bant a spekuláció a dél-afrikai aranybányákkal. A 70-es
években pedig hatalmas méreteket öltött. Mindenesetre a
bányarészvén vek kel való spekuláció még mindig érdeke-
sebb volt, mint a sárga fémmel. Az ezzel kapcsolatban
történt kalandomat már elmeséltem.
A FEDERAL RESERVE SYSTEM ALAPÍTÁSA
A 19. század végén a gazdasági fejlıdés üteme Európában
kissé lelassult. Az Egyesült Államokban azonban továbbra
is magas szinten maradt. Az egész országban fantasztikus
prosperitás uralkodott. Az óriási trösztök elkeseredett har-
cot vívtak egymással, és egy eszeveszett spekuláció izga-
lomban tartotta a Wall Streetet. „A piacot néhány gonoszte-
vı zavarja", mondotta Theodort Roosevelt elnök. Akkoriban
még nem létezett egy hatásos bankrendszer, amely alkalmas
166
lett volna arra, hogy a pénzpiacot sakkban tartsa. Minden
rendelkezésre álló pénzt felszippantott a spekuláció. Min-
den kamatot megadtak, mert ameddig a hossz tartott, addig
befektetésének három-négyszeresét is besöpörhette a be-
fektetı. Ez a helyzet gátolta a gazdasági haladást, mert a
kereskedelem és ipar már nem rendelkezett a szükséges
tıkével, amit a Wall Street felszívott.
Amikor egy újságíró az öreg John Pierpont Morgant meg-
kérdezte, meddig fog tartani a hossz, ezt felelte: „Nem
tudom, fiatalember, de ha az emberek felismerik, hogy nem
csak pénzzel lehet évente 125%-ra spekulálni, akkor min-
den össze fog dılni."
Morgan válasza villámként csapott be. Az emberek, akik
elızı este egyáltalán nem gondoltak a kamatokra, hogy
nekik mennyibe kerül a spekuláció, tollat vettek a kezükbe
és elkezdtek számolni. Mint mindig, most is egyszerre akart
mindenki ugyanazon az ajtón átmenni. Elıször a hitelre vett
részvényeket adták el az emberek. Aztán azok következtek,
akiknek a részvényei jól fizetett pénztárszekrényekben fe-
küdtek, majd azok jöttek, akik papírjaikon mindenáron túl
akartak adni. Morgan ügyes manipulációinak köszönhetı,
aki idıben pumpált pénzt a piacra, hogy a Wall Street nem
ment teljesen tönkre.
Egyébként ennek a tızsdekrachnak fontos következmé-
nye volt: a Federal Reserve System megalapítása. A jegy-
bankoknak ez a rendszere segítette azóta a kisebb krízisek
megszüntetését és az elsı világháború utáni átmeneti idı-
szak áthidalását. Aztán a Wall Street története különösebb
izgalom nélkül telt el egészen az 1929-es tragikus mérföld-
kıig.
SAULUSTOL PAULUSIG
 A NYUGATI VILÁG
NYUGTALAN 20-AS ÉVEI

Ahogy Amerika felfedezése vagy a Francia Forradalom, úgy

az 1929-es amerikai gazdasági katasztrófa is megváltoztatta
a nyugati világ arculatát és társadalmi struktúráját. Még ma
is kísértetként vonul át életünkön. 1929 egész generáció
számára fordulópont volt. Társalgásokban gyakran halljuk
a beszédfordulatot: „Emlékszik, ez 1929 elıtt v.igv röviddel
1929 után volt."

AMERIKA: A PROSPERITÁS PARADICSOMA

De az októberi fekete csütörtök elıtt sok olyan rózsás hét
és szerencsés év volt, amikor minden jól ment, „God's own
country", „Isten országa" Amerika majd kicsattant az erıtıl
a prosperitás újra megtalált paradicsomában.
Az 1914 elıtti háború adós államából az Amerikai Egye-
sült Államok az egész világ hitelezıjévé vált. Az ipari ter-
melés állandóan nıtt, a fogyasztás ugyancsak; mindkettıt
egy csodaszer hozta lázba: a hitel. Minden mezıgazdasági
és ipari nyersanyag, minden értékpapír ára szüntelenül
emelkedett. A Wall Street-i távírók kábító ritmusban kilo-
méter hosszú fehér papírcsíkokat ontottak magukból. Min
den amerikai, a középréteg, a kisemberek, a nemrég Ellis
szigetére megérkezett bevándorlók, mindenki a pénzarisz-
tokrácia spekulációit utánozta. De a spekuláció bizonytalan
lábakon állt. Kevés ember volt ezzel tisztában. Hiszen az
élet olyan szép volt!
/. Henry Ford kipróbálta új modelljeit. Az emberek este
Ziegfeld színházában a Dolly-testvéreknek tapsoltak. Paul

171
Whiteman pedig George Gershwin melódiáit adta elı, aki
késıbb a „Rhapsody in Blue"-val az akkori idık legna-
gyobb zeneszerzıjévé vált. A szegény zsidó bevándorlók
gyereke a Fifth Avenue-i arisztokrácia fényes partijainak
díszvendége lett. Jean Harlow uralta a Warner Brothers
filmjeit. Világoskék szemével, platina hajával, kecses moz-
dulataival Hollywood „glamour girl Nr. l"-e lett. Ez az
alkoholtilalom és a „Spcakeasies" (ahol alkoholt ittak) heroi-
kus korszaka volt. A híres „Twenty One"-ban (a West 52.
utca 21. számú ház) elragadtatva hallgatták Al Johnson és
Eddie Cantor lemezeit, miközben teáscsészékbıl whiskyt
szürcsöltek. Az extravaganciák, a szép John Barrymore hó-
dításai nyújtották a témát. A kábító show láthatatlan bábjá-
tékosai, a Wall Street professzionális pénzemberei (1970-
ben alapkezelıknek és konglomerátumi pénzembereknek
hívták ıket) meg a veszély keltés látszatától is óvakodtak.
Calvin Coolidge elnök, utódja Herbert Hoover és Mellon
pénzügyminisztere, az amerikai kormány teljes tekintélyével
kijelentették : semmi sem utal arra, hogy mindez egy napon
megszőnhetne.
EURÓPA: A „HONEY MOON" ÉVEI
Európát is hasonló spekulációs roham fogta el. Nagy-Britan-
nia szociális, társadalmi nehézségeinek áthidalása után újra
felélénkült. A hónapokig tartó sztrájkokat kiheverte és új
energiához jutott. A tızsde lassan, de biztosan kezdett
fel virágozni.
Németországban a boom elsısorban a külföldi tıkétıl
függött. Hosszú idın keresztül Amerika évi 250 millió dol-
lárt invesztált a német gazdaságba. Ez ma ötmillió dollárnak
felelne meg. A pénzfolyam a német tızsdét táplálta. Nem
egészen tíz évvel késıbb a kibocsátásuk után Dr. Schacht,
a Reichsbank elnöke tagadta ezen államkölcsönök létezését,
de harminc évvel késıbb az NSZK Konrád Adenauer kancel-
lár ideje alatt mindent elismert, a ki nem fizetett kamatokat
172
is. A nemzetközi piacok kasszasikernek számítottak, és
nekünk spekulánsoknak, akik optimisták voltunk Német-
ország iránt, a legnagyobb sikert hozta. Egyébként a dollár-
ral mindjárt amerikai mérnökök és technikusok is jöttek,
hogy a Ruhr melletti iparbáróknak segítsenek gyáraik és
munkamódszereik amerikai példa szerinti modernizálásá-
ban.
Olaszország Mussolinivei élte át a „honey moon"-t. Noha
szabadságának egy részét elveszítette, de lerakták egy mo-
dern népgazdaság alapjait.
Mágikus és megnyugtató szó világította meg a jövıt:
béke. A Gustav Stresemann által aláírt Locarnói-szerzıdés,
majd a Briand-Kellog-paktum törvénytelennek nyilvánítot-
ta a háborút. Aristide Briand szép baritonja retorikus lendü-
lettel hirdette ezt az idealista politikát. Sıt az 1927-es Genfi
Konferencián arról volt szó, hogy csökkentik a vámtétele-
ket. Ez az európai álom elıfutára volt, hogy harminc évvel
késıbb a Közös Piaccal valósággá váljék.
Franciaországban sikerült Poincarénak sakkban tartani az
inflációt és stabilizálni a pénzt. Miután a frank árfolyamát
három éven át lebegtették és megtalálták reális értékét,
1929-ben de jure stabilizálták. Ennek köszönhetıen Fran-
ciaország újjáépítése csúcspontjához ért. A flexibilis valuta-
árfolyam Franciaországban pozitív eredményeket hozott.
A gazdag polgárok kezüket dörzsölték, mikor elhagyták a
tızsdét. A részvények és a kötvények jó befektetésnek
bizonyultak. A stabil pénz, a pénzügyek helyzete Párizsba
csalogatta a tıkéseket az egész világról. De ez a pénzfolyam
egyeseket gazdaggá tett, másokat pedig szerencsétlenné.
A csatatereken legyızött Közép-Európa a frank-besszre spe-
kulálással teljesen tönkretette magát.
A bécsi, prágai vagy budapesti spekulánsok már megél-
ték saját pénznemeik összeomlását. Azt hitték, hogy ebbıl
tanultak. A frank ellen játszottak. De számításuk végzetes-
nek bizonyult. Poincaré 1926-ban megmentette a frankot;
látványos gyızelem volt. A szigorú elnök kivívta a gyızel-
met, mert s i k e r ü l i neki <i frankba vetett bizalmat visszaállí-
tani, melyhez a megfelelı muníciót az amerikai bankár, J.
P. Morgan szállította. Uncle Samnek már akkoriban is Fran-
ciaország hóna alá kellett nyúlnia. Sok köszönetet nem
mondott ezért - a mai napig.
Ez a szerencsétlen frankspekuláció a bécsi, budapesti és
prágai tızsdéknek megadta a kegyelemdöfést. Ugyanis az
akkori Magyarországon és Ausztriában szegénység és mun-
kanélküliség uralkodott.
„J'AI DEUX AMOURS, MON PAYS ET PARIS"
Ebben az idıben filozófiát és mővészettörténetet tanultam
a budapesti egyetemen. Akkoriban Magyarországon nem
volt kilátás jobb jövıre.
Apám ötlete, hogy egy idıre Párizsba küldjön, nem re-
mélt lehetıség volt számomra, hogy a szomorúság eme
birodalmából kimeneküljek.
Párizs . ..„J'ai deux amours, mon pays et Paris" — két
szerelmem van, a hazám és Párizs. Josephine Bakernek, az
Antillák bájos lányának banán-nyakéke annak a dalnak a
taktusára himbálódzott, amit hitvallásommá tettem. Jose-
phine Baker halott, de az idıs hölgy nagy tiszteletnek
örvendett szociális tevékenysége miatt.
Párizs szórakozási és ünnepélyeket jelentett, amit én is
meg akartam Ismerni, Balzac hıséhez, Rastignachoz hason-
lóan, aki egy szép este postakocsijából az Orient-expresszre
szállt. Meg nem tudtam, hogy a t i l t o t t világ paradicsoma
kéznyújtásnyira van, és elérhetetlen is marad, ha nincs meg
hozzá a kulcs, aminek segítségével beléphetünk: a pénz.
Nem volt elég a zsebemben, távolról sem. A színjáték lenyő-
gözı volt. De csak kívülrıl nézni nem volt elég.
Teknısbékaszaruból kés/ült szemüveggel és fekete kócos
hajjal jelent meg Foujita a Montparnasse-on, kedvenc mo-
dellje, Kiki követte, hogy barátaival, Kislinggel, Vertés-vel
174
és másokkal a Rotonde és a Döme asztalainál vitatkozhas-
son.
Az elegáns dámák Longchamp-ba és Auteuil-be kísértet-
ték magukat, hogy a lóversenyeken megmutathassák ruhái-
kat, amiket számukra Poiret tervezett. A híres szabó grand-
seigneurként fogadta Boulogne-ban a jachtján a legjobb
társaságbeli barátait, és mikor már hajnalodul kezdett, a
legújabb New Orleans-i dalokat játszotta nekik. A Champs
Élysées-n még nem volt filmszínház, de a boulevard-okon
sorba álltak az emberek, hogy Charlie Chaplin filmjein ke-
resztül megismerhessék Amerikát az „Aranyláz"-ból és a
Keletet a „Bagdadi tolvaj"-ból.
Az akkori regényekben a nép nyelvezetével ismerked-
tek, és így felvértezve - mivel ez sikk volt a Pigalle
bárjaiban a nép közé keveredtek. Más estéken pedig, mi-
után a világ legnagyobb sztárjaival, Muurice Chcvalicr-va\
együtt eldúdolták a legújabb kupiét a „Valentine"-t, a
Maximhoz mentek szupéra. Vagy az urak a Weber-kávézó-
ban magukra maradtak, hogy a legújabb autómodellröl,
vagy az akkori idık legnagyobb musical-sztárjának, Cheva-
lier felfedezettjének és nagy szerelmének, Mistinguette
lábairól beszélgethessenek. Hétfın a napi hírekben j e l e n t e i
ték az újságok, hogy André Citroen Deauville-ben bakkará-
val bankot robbantott. (A gyárát is .1 bakkaraasztalnál ve-
szítette el.) Az angolok Touquet pázsitját vették birtokba.
Mint egy gyerek, aki a cukrászda kirakatüvegén laposra
nyomja az orrát, én is úgy bámultam ezt a lenyőgözı életet
és mozgást.
De hamarosan el kellett utaznom, és amikor a szomorú és
nyomasztó Budapestre érkeztem, csak egy gondolatom volt:
ismét Párizsba utazni! Csakhogy addig is meg kellett talál-
nom az útját és módját, hogy bekapcsolódhassak ebbe a
játékba és profitálhassak belıle. Megértettem és ez meg-
dönthetetlen bizonyosságként fészkelte be magát az agyam-
ba -, hogy csak egy dolog szükséges: pénz.
Heves pszichés válságba estem. Visszatekintve meg tu-
175
dom állapítani, hogy milyen jelentıs volt ez a fordulópont
az életemben.
Bálványként imádtam a pénzt, szüntelenül erre gondol-
tam. Elıször csak eszköz volt a cél eléréséhez, aztán maga
a cél lett, és minden mást ennek rendeltem alá. Etikám,
értékrendszerem teljesen megváltozott. Semmi más nem
érdekelt, csak a pénz. Akkoriban egyszerően nem voltam
képes - hogy így fejezzem ki magam - ingyenes örömök
élvezésére. Bankjegyekkel teli pénzszekrényrıl, pénzeszsá-
kokról álmodtam, melyeket szemügyre vehettem, megtapo-
gathattam, ide-oda cipelhettem, mint Volpone a kincseit.
A pénzhez való ilyen hozzáállás automatikusan egy bizo-
nyos tétlenséghez vezetett. Minek venni luxusautót, hogy-
ha - amikor csak akarja az ember - megszerezheti, feltéve,
hogy a zsebében elegendı pénz van? Ha azonban valakinek
csekk-könyve van, akkor máris az élet minden más élveze-
tét is érzékeli, mintha már rendelkezne felette. Az egyik
oldalon nıtt a pénz értéke. A másikon ugyanilyen mérték-
ben minden leértékelıdött, még az úgynevezett igazi érté-
kek is, vagyis „all that money can buy" csak az számít, amit
pénzért meg lehel kapni.
A pénzhez való ilyen viszonyom tipikus „felértékelı"
gazdaságelmélethez vezetett. Ezt az undorítóan perverz be-
állítottságot az abszurdumig fokoztam, és eljutottam min-
den ertek globális megvetéséig, amit nem lehetett készpénz-
ben kifejezni. Fiz volt a megfelelı talaj ahhoz, hogy „besz-
szes" legyek.
Készpénzben kifejezni az értékeket azt jelenti, hogy min-
dennek megszabjuk az árát. Mivel képzeletemben a pénz
értékét túlbecsültem, azért minden áru árát - a részvénye-
két is - magasnak találtam, és arra vártam, hogy a jövıben
esni fognak.
Csak besszre tudtam spekulálni, és ezt kívántam is: ha
Rockefeller veszít, mert papírjai esnek, és én - mivel bessz-
i e tettem - nyerek, ennek megfelelıen csökken a különbség
közte és köztem... Ez volt az én egyszerő, napi gondolatme-
176
netem. Csak egyetlen kívánságom volt: kezdhessek el spe-
kulálni, mert ez volt és marad az egyetlen módszer a gyors
pénzszerzéshez, sıt a milliomossá váláshoz is.
AZ ELSİ NAPOM A „TEMPLOMBAN"
Hamarosan elérkezett a nagy nap. Sohasem fogom elfelejte-
ni a „templom"-ban, a párizsi tızsdén tett elsı látogatáso-
mat.
Akárcsak egy óriási játékkaszinóban, mindent a pénz
uralt. Mindenütt jelen volt. Az embernek csupán egy meg-
felelı antennára volt szüksége, hogy elcsíphesse. Elsı tızs-
dei barátom szerint ez nem is nehéz; elegendı, mondta, ha
értünk hozzá, miként kell rafináltán együtt sodródni a
hossz húrjaival. S önbizalommal kell rendelkeznünk. „S a
hónap végén beszedi az ember a pénzt." (Párizsban mindig
is volt határidıs kereskedelem, vagyis a veszteség- és nye-
reségdifferenciákat mindig a hónap végén rendezték.)
İszintén szólva nem sokat értettem a „tohuvabohuból",
amiben több száz ember kavargott. Majd belesükctültem,
annyira zúgtak a fülemben a számomra ismeretlen értékpa-
pírok nevei. Az egyes csoportok között fiatalemberek cikáz-
tak. Kezükben a megbízóik kívánságait feltüntetı cédulák-
kal fel-alá rohangáltak az épületben. Lökdösıdtek, majd
különbözı irányba futottak.
Középen, a „ring" körül vagy hetven úriember álldogált.
Télen-nyáron sötét öltözékben jelentek meg. İk voltak a
Compagnie des Angents de Change tagjai (vagyis hites alku-
szok). Könyökükkel a pultra támaszkodtak, ami elválasztot-
ta ıket a nagyközönségtıl. Akárcsak a többiek, ık is ordí-
tottak ebben a pokoli zajban: „Adok, veszek!" Úgy tőnt,
az egész világ részt vesz ebben a kavargó játékban. Akad-
tak, akik a telefonfülkékhez rohantak, hogy leadják az elsı
eredményeket. Mások a szájuk elé tett kezük mögül suttog-
tak, szinte fölfuvalkodtak fontosságuk tudatában. Mások
pedig lázasan számokat firkáltak kis fekete füzeteikbe.
177
 Az általános idegesség engem egyáltalán nem kapott el.
Minél mélyebbre hatoltam ebbe az új világba, annál inkább
visszataszított ez a bencegı légkör. Mindenki azt állította,
tıle kaphatok a legjobb információk, dicsekedett, hogy
minden tızsdei fogásnál nyer, az ı megbízói mindig el
vannak látva jó tanácsokkal, egyedül ı ismeri a csalhatatla-
nul nyerı tippet és így tovább. Az ember azt hihette, itt
csakis zsenik és próféták vannak jelen. Valamennyien ön-
elégülten számoltak be tapasztalataikról vagy sikereikrıl, és
minden második mondat ezekkel a szavakkal kezdıdött:
„De his/.en megmondtam!"
Ma ugyanígy van. Ha egy újonc a tızsdére kerül, teljesen
elkábul ettıl az atmoszférától. Nem mővészetrıl, politikáról
vagy mondjuk nıkrıl beszélgetnek, ahogy barátok között
ez szokás. A beszélgetések kizárólag a pénz körül forognak,
mennyit kellett vagy lehetett volna nyerni, ha a megfelelı
idıpontban vett vagy adott volna el az ember. Az embere-
ket kizárólag aszerint értékelik, hogy mennyivel rendelkez-
nek és hogy .)/. egyik vagy másik ügynöknél megbízóként
számításba jönnek-e vagy sem. Szerencsére vagy talán
sajnos gyorsan hozzászoktam ehhez a környezethez.
Még semmiféle tapasztalatom nem volt ezen a területen,
de a józan ész azt diktálta, hogy mindez csak blöff lehet.
Az a logika, azok a magyarázatok, fontolgatások, amelyekre
ezeket a csodálatos spekulációkat alapozták, a szememben
primitíveknek, gyermekdedeknek és teljes mértékben téve-
seknek tőntek. Bgyre inkább az a meggyızıdés lett úrrá
rajtam, hogy ha mindezek az emberek hosszra spekulálnak,
akkor nekem poni az ellenkezıjét kell tennem, és csak azért
is besszre kell játszanom.
Most mar nemcsak a reális értékeket néztem le, hanem
azokat az embereket is, akikkel a tızsdén találkoztam. El-
hagyva .i tızsdét, cselekvésre határoztam el magam. Besszen
feltétlenül nyerni lógok és ezenkívül megszerzem magam-
nak azt a kárörvendı elégtételt, hogy tanúja leszek, miként
veszít majd a sok hencegı. Már csak az volt hátra, hogy
178
kiválasszam, mivel akarok spekulálni, s persze meg kellett
még tanulnom a bessz-spekuláció mechanizmusát. Az újonc
szemében oly bonyolultnak tőnı mechanizmus alapjában
véve roppant egyszerő.
Maier spekuláns például úgy véli, hogy a „Légvárépítı
Rt." vagy a „Hold-ingatlankezelı Rt." cégek részvényei
esni fognak. Tegyük föl, hogy mindkét részvény 100-on áll.
Maier úr túl magasnak tartja ezt az árfolyamot, és azt
feltételezi, hogy az egyik vagy másik részvény esni fog.
Erre ma eladja a légvárrészvényeket 100 .is árfolyamon,
noha még nincsenek a birtokában, és a megállapodás alap-
ján a hónap végén le kell szállítania ıket. Néhány nappal
késıbb e részvények 100-ról 80-ra esnek, likkor Maier
80-ért megveszi ıket, szintén hataridıre, ami azt jelenti,
hogy neki is a hónap végén szállítják az értékpapírokat.
A hónap ultimóján lebonyolítják a tranzakciókat. Maier
80-as árfolyamon megkapja a részvényeket, amit aztán
100-as árfolyamon azonnal elszállít. Ezzel húszszázalékos
nyereséget vág zsebre.
Ezzel szemben a „Hold-ingatlankezelı részvények" sem-
miképp sem esnek, mivel az Apolló 11 sikeresen leszállt a
Holdra, majd vissza a Földre, s e jó hír hallatán a részvények
100-ról 140-re emelkedtek. Maier pánikba esik, úgy véli,
hogy a részvények, amelyek még nincsenek a birtokában,
ám a hónap végén 100-as árfolyamon szállítania kell, esetleg
még tovább emelkedhetnek. Tehát megveszi ıket 140-ért,
szintén határidıre, és az ultimó, vagyis a hónap utolsó
napján 40%-os veszteséggel zárja az üzletet.
Tegyük föl, Maier meg van gyızıdve róla, hogy a rés/ve
nyék az Apolló dacára ismét esni fognak. Szól tehát ügynö-
kének, hogy nem a hónap végén akar szállítani, hanem a
szállítás határidejét 30 nappal el szeretné halasztani. Ha
addigra az értékpapír még mindig nem esett, újra meghosz-
szabbíthatja a szállítási határidıt, és ezt mindig megismétel-
heti, föltéve, hogy minden hónap utolsó napján kifizeti a
már fennálló, de talán csak átmeneti veszteséget. A hossz-
179
spekuláns elıbb vásárol, hogy késıbb eladhasson, míg a rulásához vezet; túl könnyen keressük meg a pénzt,
bessz-spekuláns elıször elad és késıbb vásárol. olyannyira, hogy egy bankjeggyel szivarunkat is meggyújt-
Bessz-spekulációk lehetségesek határidıs piaccal rendel- hatjuk. Ez a legmélyebb érzéseimet is sértette. Nekem, aki a
kezı tızsdéken. Kgyes európai tızsdéknek már van ilyen pénzt olyan nagyra értékeltem, meg kellett élnem, hogy
határidıs piaca, ahol a bessz-spekuláció engedélyezett. fidibuszként használták.
A New York-i tızsdének nincs határidıs piaca, és ez a Ez az abnormális helyzet elısegítette az értéktelen gyı-
bessz-spekulációt technikailag bonyolulttá teszi és akadá- zelmét az értékes fölött. A tızsdéstıl a legkisebb játékbar-
lyozza. Hány lehetıséget szalasztottak el néhány évvel ez- langig ugyanaz a hangulat volt érezhetı. Mindenkibıl lehe-
elıtt a Wall Streeten! De Párizsban, Milánóban, Amszter- tett király, csak még ma vennie és másnap eladnia kellett.
damban, Stockholmban, Zürichben vagy Brüsszelben Ez a dallam ismerıs volt számomra: a tulipánra, a Kelet-
ugyanolyan „könnyen" lehet besszre, mint hosszra speku- indiai Társaságra, a Rue Quincampoix-ra, a South Sea
lálni. Ma már New Yorkban is lehet besszre spekulálni, csak Bubble-ra emlékeztetett. Saját fülemmel ezt már Közép-
egy másik formában. Nagy mennyiségben kereskednek ott Európában hallottam. Ez meg kellett hogy nyugtasson;
eladási opciókkal. Ha valakinek eladási opciója van egy valami bőzlött a pénzügyek birodalmában...
részvényre, ami feljogosítja ıt három, hat, kilenc hónappal Érzéseimtıl és megfontolásaimtól irányítva, besszre
késıbb meghatározott áron történı szállításra (legtöbbször kezdtem el spekulálni, és határidıre eladtam egy egész
napi árfolyamon), akkor árfolyamesés esetén sokat nyerhet, rakás különbözı értékpapírt, abban a reményben, hogy
így New Yorkban 92 elmúlt években a hossz- és bessz- késıbb olcsóbban visszavásárolhatom ıket.
spekulációnak igen nagy piaca alakult ki.
A bessz-spekuláció általában sokkal kevésbé elterjedt,
mint ahogyan hinné .1/ ember. Száz spekuláns közül bizo-
nyára kilencven a hosszra, és csupán tíz a besszre játszó.
Bessz-spekulánsnak lenni már önmagában is szellemi elfaj-
zásnak számít, szinte a fájdalom utáni perverz sóvárgásnak
tekintik csakhogy itt mások kínjáról van szó.
Hosszú élettapasztalattal a hátam mögött, amivel akkor
még nem rendelkeztem, ma úgy vélem, hogy a szuperspe-
kuláló elleni érzelmi reakciómon kívül az egyszerő józan ész
is vezérelt. Mesterséges boom esetén még nem tudtam az
infláció diagnózisát megállapítani, de ösztönösen megérez-
tena .) veszélyt. Felismertem az egészségtelen helyzet tüne-
teit, ami megérett az összeomlásra. Meglehet, csupán a jó ízlés
lázadt fel bennem, a mértéktartás klasszikus érzéke lázado-
zott, látván a rossz ízlés tobzódását.
Egy meg nem fékezett pénzinfláció, ami végül is pénzhí-
gítástjelent, lényegében az értékek egyensúlyának a felbo-
180 181
 A SZERENCSÉS BESSZ-JÁTÉKOS
A történészek és a közgazdászok bemutatása után aligha
kell hangsúlyoznom, hogy az 1929-es év a világtörténelem
legnagyobb pénzügyi katasztrófáját jelentette. Váratlanul
tört ki, mint egy természeti katasztrófa, eufórikus légkör-
ben. Az amerikai kormány (Hoover elnök) mesterségesen
tartotta fenn ezt a helyzetet.
Angolszász közgazdászok igyekeznek az 1929-es válság
okát kutatni, de álláspontjuktól függıen mindig más és más
magyarázatot adnak. Egyesek úgy vélik, hogy az Angol
Bank diszkontlábemelése volt a kiváltó momentum. Mások
kétségbe vonják ezt, mert a Federal Reserve Bank már
többször felemelte az irányadó kamatlábat. A Wall Street
mindezek ellenére tovább virágzott. Mások úgy vélik, hogy
az általános bizalomvesztés Londonban a Photomaton-rész-
vények zuhanásával kezdıdött, mely több volt, mint pénz-
ügyi CSİd, .)/ 1914 -18-as háború utáni elsı botrány. Cla-
rence Hatryt, a Photomaton fınökét csalónak nevezték. Ezt
a szót késıbb igen gyakran alkalmazták tızsdei nagyságok-
kal kapcsolatban.
A Hatry-botrány pszichológiai hatása 1929 szeptemberé-
ben igencsak veszélyes volt. Egy csapásra megszőnt a biza-
lom. Az emberek kérdéseket tettek fel: talán az új iparágak
is csalásra épültek?
Rádió, mőselyem, autó, mindazok az iparágak, melyek
oly gyorsan fejlıdtek, egy napon talán veszteséggel fognak
dolgozni? (Ma épp így beszélnénk az elektronikáról és a
komputerekrıl.) Az emberek kételkedni kezdtek a nagy
tıkék koncentrációjának rent.ibiliiásában, vagyis a trösztök
182
és a holding társaságok becsületességében. Már akkor is
virágzott a vegyes konszernek és beruházási alapok kon-
centrációja. (A legtöbb holding társaságot Franklin Roose-
velt elnöksége alatt fel kellett oszlatni.) A/, anyavállalatok
leányvállalatokat alapítottak (akárcsak ma), és felvásárolták
az elıbbiek részvényeit. Már nem lehetett tudni, hogy
melyik a leány- és melyik az anyavállalat. Egy bizonyos
volt: A részvények emelkedtek, jogosan vagy jogtalanul,
függetlenül attól, hogy a társaságok haszonnal vagy anélkül
dolgoznak. Akárcsak ma, mindent megígérhettek a publi-
kumnak. Mi sem könnyebb, mint az olyan értékpapírokat
eladni, melyeknek már emelkedett az árfolyama. Ugyan-
olyan nehéz a publikumot érdekeltté tenni, amikor esnek
az árfolyamok, mivel a közönség kedve az árfolyamok ala-
kulásától függ. A tömeg csak emelkedı áraknál vásárol,
melyek ezáltal még magasabbra emelkednek.
1929. OKTÓBER 22-i:
A TÖRTÉNELEM LEGNAGYOBB PÉNZÜGYI
KATASZTRÓFÁJA
Az összeomlás október 22-én következett be. Elızı nap a
barométer még szép idıt mutatott, 22-én pedig villámlott
és dörgött. Néhány tapasztalt tızsdés számára ez nem volt
meglepetés. Sokszor megtörtént a pénzügyek történetében,
hogy a befolyó pénzek és hitelek felfújták a tızsdét, mint
egy óriási ballont, amit egy tőszúrással, mely egészen bizto-
san bekövetkezik, semmivé lehet tenni. Megismétlem, sze-
rintem nincs tızsdekrach boom nélkül és nincs olyan boom,
ami ne összeomlással végzıdne (emlékezzünk az ezüst-
boomra és az ezüstkrachra!).
Az események szédítı gyorsasággal követték egymást.
Október 22-e: nagy eladási hullám és fokozódó idegesség
a Wall Streeten.
Október 23-a: a tızsde pang az ürességtıl, csak néhány
vevı akar profitálni az olcsó árakból.
183
 Október 24-e: elıször még vihar elıtti csend uralkodik,
aztán kitör a szörnyő vihar. Azoknak az eladóknak a soka-
sága, akik nem találtak maguknak vevıket, elsöpörte a Wall
Streetet szıröstül-bıröstül. Egy híres vendég, Winston
Churchill véletlenül ott tartózkodott és a karzatról figyelte
a pánikba esett közönséget. Kiabálás töltötte be a Broad
Streetet, a rendırség sem bírta az összecsıdült és felizgatott
tömeget szétoszlatni.
Charles Mitchell, a National City Bank elnöke, a Wall
Street egyik legbefolyásosabb játékosa, kalap és esernyı
nélkül futólépésben igyekezett a Wall Street 23. szám alatti
házba, J. P. Morgan hangszigetelt irodájába. Az iroda a
felhıkarcolók között, a világ legdrágább területén, egy
kétemeletes palotában volt. //. John Pierpont Morgan nyu-
godt volt, ziháló látogatójával ellentétben. Apjára gondolt,
I. John Pierpont Morganra, aki már 1907-ben megmentette
a Wall Streetet a katasztrófától. S most, 22 évvel késıbb,
újra segítségért fordultak hozzájuk.
„Valaminek történnie kell, különben minden tönkre-
megy", mondta Mitchell, a tızsde mindentudó bölcse reme-
gı hangon.
„Hívjuk mindjárt össze a bankár-konferenciát!" — vála-
szolta J. P. Morgan. Még senki sem volt tisztában a kataszt-
rófa méreteivel. Másnap a Wall Street Journal még mindig
rövidlátóan és bizalomgerjesztıén tudósított: „A tızsde
egészséges és természetes reakciójáról van szó. Bizonyos
értékpapírok túl magasra emelkedtek, és szükség volt kor-
rekcióra." Mindez mérhetetlen naivitásról árulkodott, ezt
nyíltan ki merem mondani. Mint mindig, most is a korrek-
cióval kezdıdött, majd mint már mondottam, a második,
illetve harmadik fázis következett.
Kézenfekvı, hogy a részvények árfolyamai sohasem tük-
rözik igazi értéküket. Vagy magasabban vagy alacsonyab-
ban állnak, Egyáltalán van-e a részvényeknek objektíven
mérhetı értéke? Ha ez így lenne, akkor ki tudnánk számíta-
ni az iparvállalatok pontos értékét, és a tızsdére egyáltalán
184
nem lenne szükség. A részvényeknek fix ára lenne, amelye-
ket számítógép segítségével ki lehetne számítani. Csakhogy
nem ez a helyzet. Ezért is vallanak kudarcot mindazok a
kísérletek, amelyek megpróbálják, hogy számítógépek se-
gítségével megjósoljanak egy tızsdei tendenciát vagy árfo-
lyamot.
Egy részvény értékét millió ember becsüli és ítéli meg.
Egy vállalat jövıjérıl és kilátásairól minden embernek min-
dennap más és más a véleménye. Az ítéletet sok tényezı
befolyásolja, a vevı jó vagy rossz hangulata, személyes
vagy családi problémái is szerepet játszanak vagy olyan is,
hogy kipihent-e, vagy sem.
Véleményem szerint azok az alapvetı tényezık döntıek
a tızsdei tendencia alakulására, melyeket „A tızsde szeszé-
lyes logikája" címő fejezetben már megírtam.
Sıt, a bel- és külpolitika, a társadalmi fejlıdés, az állam-
férfiak fontos kijelentései, a kormányok döntései, a hírek
végtelenül színes skálája, mind befolyásolja a tızsdei ten-
denciát. Éppen ezekkel a problémákkal állt szemben az öt
New York-i bankár, aki J. P. Morgan irodájában egy sebté-
ben összehívott konferenciára győlt össze. Nem volt szabad
több idıt elvesztegetniük. A pánikot (pszichológiai ténye-
zı) meg kellett akadályozni. A lehetı leggyorsabban gyógy-
írt kellett találni: pénzt. Egy röpke óra leforgása alatt kidol-
gozták a stratégiát. Ennek értelmében a bankárok kötele-
zettséget vállaltak, az akkori idıkben gigantikus összegnek
számító 240 millió dolláros támogatási alap létrehozására,
hogy vásárlásaikkal a Wall Streetet újra lábra állítsák. Ri-
chárd Withney-t, a Stock Exchange alelnökét bízták meg a
mentési munkálatok irányításával.
Withney személyesen jelent meg a tızsde nagytermében
és csengı hangon, hogy mindenki hallja, vásárlási megbízá-
sokat adott olyan részvényekre, amelyeknek nevei egész
nap el sem hangzottak: 1000 darab „Steel" részvényt vásá-
rolt 205-ös árfolyamon, miután ez a papír 190-nél már nem
talált vevıre.
185
 REMÉNYTELENSÉG EGY FÉKTELEN MÁMOR UTÁN
A segítség késın érkezett, és a transzfúzió sem volt elegen-
dı. A határtalan optimizmus határtalan pesszimizmusba
csapott át. A rákövetkezı napokban a kínálat nyomására az
árfolyamok zuhanni kezdtek és a csökkenı árfolyamok
további eladásokat eredményeztek, akárcsak egy évvel ko-
rábban, amikor az emelkedı árak újabb és újabb megrende-
léseket hoztak magukkal.
A Wall Street épületei éjjel is fényárban úsztak, nagy volt
a sürgés-forgás, mert az alkalmazottaknak az ügyfelek fede-
zeti letétjeit kellett ellenırizniük. Az ügynökök sebtiben
körleveleket küldtek szét, melyekben garanciaként újabb
összegeket követeltek. A táviratok egymást követték: „Kér-
jük a fedezetek átutalását!". De a válaszborítékokban nem
csekkek, hanem csak megbízások voltak: „Adják el!".
A rendelkezésre álló pénz eltőnt.
1929. október 23-án újabb konferenciát tartottak, ezúttal
egy titkosat, a tızsde alagsorában. Be kellene zárni a tızs-
dét? Már késı, nem használna semmit, állapították meg a
bankárok le verten. A veszteségek szörnyőek voltak. Az
értékpapírpiacot végzetes csapás érte, amely a gazdasági
életet alapjaiban rázta meg.
Hogy mentsék a menthetıt, megpróbáltak legalább sza-
vakkal bizalmat önteni az emberekbe; a „prosperitás" cso-
dálatos idejét idézték fel bennük. Sajtókampánnyal, re-
ményt keltı hivatalos nyilatkozatokkal, nyugalomra való
felszólítással — nem sikerült semmit sem elérni. A spekulán-
sok és a közönség elveszítették a fejüket és az idegsokkot
nem bírták legyızni. A szép beszédeknek lejárt az idejük.
Akárcsak korábban a féktelen mámor, ugyanúgy terjeut el
most a reménytelenség. Ez nemcsak sokk volt, hanem gyor-
san terjedı járvány is. Az óriási tızsdei veszteségek kísérı
jelenségeként a vásárlóerı egyre radikálisabb csökkenése
lépett fel. A hitelre vásárolt lakások, autók, rádiók, hőtı-
szekrények sorsa elsısorban a Wall Street-i boomtól füg-
186
gött. A legkisebb alkalmazott sem vonakodott, hogy túllépje
a költségvetését, mert úgy vélte, hogy tızsdei nyereségébıl
ki tudja fizetni a törlesztéseket. Mindennek vége szakadt. A
fogyasztókról átterjedt a válság a termelı ágazatokra. A
könnyő életrıl, a jó hangulatról szıtt elképzelések semmivé
váltak. „Koldulni fogunk" - mondták az optimisták. „De
kitıl?" — kérdezték a pesszimisták.
Ezeknek a borús éveknek a hangulatát száz és száz fahu-
morú anekdota tükrözi. Egy Wall Street-i étterembe sietve
megy egy spekuláns, osztrigát, levest, marhaszeletet, süte-
ményt és kávét rendel. Nem tudja kivárni, amíg a pincér
felnyitja az osztrigákat, gyorsan elrohan, hogy egy pillan-
tást vessen a szalagújságra (ticker tape).
„Törölje az osztrigát!" ordítja be a vendéglıbe. Újra a
tickerre pillant — a bessz erısödik.
„Törölje a levest is!"
Ismét a ticker felé fordul...
„Törölje a marhaszeletet is!"
így megy ez tovább, egészen a kávéig. Végül a nyomorba
jutott spekuláns ebéd helyett egy pohár vizet és aszpirint
kér a pincértıl...
A gazdagság szimbólumai, a felhıkarcolók üresen álltak.
Az öngyilkosságok száma szüntelenül nıtt.
Ha egy angol egy New York-i hotel felsıbb emeletén
bérelt szobát, hogy jobban élvezhesse a kilátást, megkér-
dezték tıle: „Aludni akar vagy kiugrani?"
Az amerikaiak, akiknek jó és rossz idıkben gyengéjük
volt a statisztika, nem mulasztották el számokban kifejezni
a katasztrófa mértékét:
123 884 sikeres spekuláns, aki azelıtt Cadillacen érkezett
a Wall Streetre, ezentúl kénytelen volt gyalogosan közle-
kedni.
173 937 nıs férfinak kellett szakítania szeretıjével és
feleségéhez visszatérnie, mert anyagilag többé nem enged-
hette meg magának ezt a fényőzést.
A pénzverde 111835 248 nickelst (ötcenteseket) vert
187
azok számára, akik korábban nem utaztak földalattin, és İket a negyvenhét többi állam bankja követte. (Akkori-
ezentúl ezzel kellett közlekedniük. ban az amerikai zászlónak csak negyvennyolc csillaga volt.)
Szétesett a társadalmi hiearchia. A tegnapi milliomosok Az emberek azt kérdezték, mi lesz a Wall Streettel? Roose-
ma almát árulnak az utcasarkon. A bevándorlók mindenü- velt azonnal konferenciát hívott össze, a dollárt 40 százalék-
ket elveszítették - akcentusukon kívül. Egyik gyár a másik kal leértékelték, a Federal Reserve friss pénzt küldött a
után zárta be kapuit, és sok millió munkanélküli követelt bankokba, és azok hamarosan újra kinyitották pénztárai-
támogatást a tehetetlen kormánytól. A defláció megfojtással kat. Ez némi bizalmat öntött a közönségbe.
fenyegette az Egyesült Államokat. A legkisebb reménysu- De a dollár leértékelése csak egy intézkedés volt a New
gár sem volt látható a horizonton. Minden csıdbe ment. Deal sok intézkedése között.
A politikusoktól, a színház és a film embereitıl kezdve A pénztömeget fel akarták pumpálni, hogy a fojtogató
egészen a szuperjósokig mindannyian hiába igyekeztek a deflációs pszichózis ellen hassanak. Ezenkívül az olcsóbb
lidércnyomás végét megjövendölni. Még a színházakban is dollárnak javítania kellett az USA versenyképességén, mert
énekelték: „Jobb idık következnek, prosperitás közele- azon a két évvel azelıtti fontleértékelés sokat rontott.
dik." Egy új korszak kezdıdött. A gazdasági, pénzügyi és szo-
A szakadék mélységét leginkább a következı számokkal ciális reformok új struktúrát alakítottak ki az Egyesült
lehetne illusztrálni: Államokban, és egy igen beteg országot virágzó állammá
változtattak.
Részvényárfolyamok dollárban 1929 1932 Ez az ember, akit a Wall Street-i krízis tizennégy fáradsá-
gos éven át hatalmon tartott, díszhelyet vívott ki magának
Radio Corporation (villamos ipar) 115 3*/2 az amerikai történelemben.
New York Ccntrala (vasutak) 256 5
Chrysler (gépjármőipar) 135 5
AZ AMERIKAI TRAGÉDIA KIHATÁSA EURÓPÁRA
General Motors 92 4/2
General Electric (elektromos készülékek) 220 20 Mi történt ezalatt Európában? Az ottani helyzet ugyan
Montgomery Ward (áruház) 70 3 kevésbé volt drámai, de az elmúlt prosperitás évei alatt
United Steel (acélmővek) 375 22 komolyodni kezdett.
A Wall Street, a világspekuláció központja, az amerikai
ROOSEVELT, A MEGMENTİ spekulációs ırület következtében minden rendelkezésre
álló tıkét magába szívott. Ennek súlyos következményei
A legsúlyosabb válság kellıs közepén - az 1932-es novem- voltak az európai piacokra nézve. Az Atlanti-óceán túlpart-
beri választások során - a Gondviselés Franklin Delano ján lévı spekulánsok meg sem próbálták pénzüket Európá-
Rooseveltet választotta ki a Fehér Házba. Egyedül ı viselte a ban 7, 8 vagy akár 9 százalékos kamattal lekötni. Inkább
felelısséget a jövıért, a kontinens megmentéséért és a kapi- részvényeket vásároltak, amivel nem egészen tizenkét hó-
talista rendszerért. Amikor Roosevelt hivatalba lépett, a nap alatt a háromszorosát keresték. Európában a pénzszőke
pánik éppen akkor érte el tetıpontját. annál érezhetıbbé vált, minél jobban visszahúzódott az
Elsıként Michigan állam bankjai húzták le a redınyt. amerikai tıke a saját hazájába.
188 189
 A dollárfolyam egyre lassabban folyt, majd teljesen el-
apadt. Ez elsısorban azokat az országokat érintette, melyek-
nek ellenállóképessége különösen gyenge volt. Az európai
kereskedelem majdnem teljesen elveszítette legnagyobb ve-
vıjét. Az amerikai bankoknak nem volt pénzük, hogy
Európát finanszírozzák, és így az amerikai közönségnek sem
volt pénze, hogy Európában vásárolhasson. Az a szólás,
hogy „szolid, mint az angol bank" ezekben a szomorú
években elveszítette jogosságát. A Threadneedle Street-i
öreg hölgy, ahogy az angolok az angol bankot kedvesen
hívják, hagyományosan kevés aranytartalékkal rendelke-
zett. Amikor a tıke kivándorlása elkezdıdött, Norman
Mantaigu, az Angol Bank elnöke személyesen kért segítsé-
get a francia banktól. De az Angol Bank kasszái lyukasab-
bak voltak, mint a Danaidák hordói. A nemzetközi spekulá-
ció a font sterling leértékelésére tett. (A világ minden tájáról
összesereglett spekulánsok között ott volt Pierre Laval, az
akkori francia miniszterelnök is.) Az angol kormány az
arany további eladásának megakadályozása érdekében em-
bargót hirdete t t . Már nem váltotta át aranyra a fontot, és
a font ára esett a külföldi tızsdéken. A húzás bejött. A spe-
kulánsok óriási nyereséget söpörtek be.
Az angolok is elégedettek voltak. Meg voltak gyızıdve,
hogy nem a f o n t j u k , hanem az arany múlandó. MacDonald
miniszterelnök meggyızıdéssel jelentette ki: „Amíg a font
20 shillinget ér, addig nem változik semmi az angol pénz-
rendszerben." A Daily Mail nyolc hasábon vastag betős
címmel hirdette: „Minden rendben, a font végre megszaba-
dult az arany kötelékétıl."
Ez volt az elsı lépés. Ettıl kezdve az aranyat teljesen
elválasztották a pénzügyi rendszertıl. Az arany közönséges
áruvá vált. Amerikában is minden megtakarító, ha kedve
szottyan hozzá, győjtheti trezorjában. Már itt szeretném
hangsúlyozni: Remélhetıleg a világ egyszer megszabadul az
arany ostoba mítoszától. A Nobel-díjas hindu poétának,
Rabindranath Tagorénak igaza volt, amikor lírai hangon ezt
190
írta: „Vonják be arannyal a madár szárnyait, és többé nem
emelkedik a levegıbe."
A kormányoknak Közép-Európában is be kellett szüntet-
niük a kamatok fizetését, a kötvények törlesztését, és szigorú
devizaszabályokat vezettek be. Németországban és Ma-
gyarországon 1931. július 14-én zártak a bankok, a káosz
határtalan volt. 1928 óta, amióta a tıke visszafolyt a Wall
Streetre, az európai tızsdék egyre jelentéktelenebbekké
váltak. Európában a tızsdekrach után szemmel láthatólag
romlottak az ügyletkötési lehetıségek. A közlekedıedé-
nyekre vonatkozó törvény lépett életbe. A besszre spekuláló
pozícióm (gyümölcsözni kezdett. Amikor nyereségemet össze-
számoltam, elégedetten állapítottam meg, hogy a koncep-
cióm, amit már a párizsi tızsdén tett elsı látogatásom alkal-
mával kialakítottam, helyes volt.
A számokban kifejezett nyereségem nem volt különösen
nagy. De tekintettel bosszúvágyamra, nıtt a jelentısége,
mivel a tızsdén levı sok szamárral szemben ez bizonyíték
volt. Kétszeresen kerestem, mivel a pénz vásárlóereje nıtt.
Miközben inflációs idıszakban a pénz érteke csökken, dep-
ressziós idıkben a pénz annál is inkább számít, mert min-
denkinek kevesebb van belıle.
Az általános tızsdei bessz mellett biztosan a helyi francia
körülmények is kedveztek és talán a szimatom is, mivel
néhány katasztrofális következménnyel járó csıdöt helye-
sen megláttam.
Végezetül szeretném még egyszer hangsúlyozni: Európá-
ban a tızsdekrach messze nem volt olyan heves, mint a
Wall Streeten, és nem is kísérte olyan pánik. Az európai
tızsdék konzervatívabbak voltak, a vállalatok szolid bázis-
ra támaszkodhattak.
Az egyik legszörnyőbb tızsdei felfordulás az Oustric-
csıd volt 1930 szeptemberében, közvetlenül utána a Devil-
der-csıd. E miatt a ket pénzügyi csıd miatt az egész párizsi
tızsde a mélybe zuhant. Mi ebbıl a tanulság és az ered-
mény?
191
 A besszre spekulálók nyertek, és közöttük én is! Minden minden élvezetet, amirıl eddig csak álmodtam, megenged-
este mérleget készítettem, és kiszámoltam a nyereségemet. hettem magamnak. Elegáns hotelok és éttermek, autó libé-
Sokat nyertem, de csak más kárán és fájdalmán. Ha apám riás sofırrel, mindez nyitva állt elıttem, hiszen a pénztár-
vagy egy óvatosságra intı nagybácsi állt volna mellettem, cám tele volt, de - és most jön a nagy DE: A többiek nem
bizonyára azt tanácsolták volna, hogy a frissen szerzett voltak velem. A jó hangulat oda volt, a vidám kacagás
vagyonomat vonjam ki a játékból és óvadékképes befekte- elhalt, helyére elkeseredés és rossz hangulat lépett. Egyedül
tésekbe helyezzem. De messze voltam a családomtól. A siker voltam, csak magammal. Mindenhol árultak valamit, de már
bátorított, nyereségemet nem a takarékba, hanem további nem volt kedvem venni. Megértettem, hogy a pezsgı és
bessz-spekulációba fektettem. A játék izgatott, és az az kaviár nem nyújtanak élvezetet, ha a barátoknak csak egy
elégtétel, hogy mindenkivel szemben igazam van. csésze kávé jut. Nem mertem boldog lenni, és nem is lehet-
tem, rossznak éreztem magam, és az is voltam.
„RENDKÍVÜL FATÁLIS - JEGYEZTE MEG SCHLICH"
A siker mámorba ejtett. Nem is annyira a pénz, mint inkább
az, hogy elırejelzéseim igaznak bizonyultak. Kollégáim
meglátogattak. Valósággal prófétát láttak bennem, aki a
tızsde alakulását - az általános véleménnyel ellentétben -
helyesen ítélte meg. „De hogyan is történhetett ez?" -
kérdezték tılem. „Minden lehetséges a tızsdén, még az is,
ami logikus" - volt a válaszom. Számomra például az Oust-
ric- és Dcvilder-játékszindikátusok csıdje éppen annyira
logikus, sıt magától értetıdı, mint negyven évvel késıbb
az IOS, Gramco, Hunt stb. összeomlása. Az egyedüli, amin
csodálkoztam, hogy a többiek csodálkoznak.
Mivel megszereztem az anyagiakat, az élet kellemesebb
oldalát is élvezni akartam. Emellett felfedeztem egy kelle-
metlen dolgot is. Filozófiai racionalizmusom és tızsdei szi-
matom oda vezetett, hogy míg mások veszítettek, én sokat
kerestem. Wilhelm Busch egyik versikéje akkoriban gyak-
ran eszembe jutott: „Végzetes - Schlich ezt mondta, haha,
de nem számomra." Kívánságom teljesült, de a színjáték,
ami a szemem elıtt lejátszódott igen elszomorítóit.
Barátaim, kollégáim, mind, akiket szerettem, tönkremen-
tek. Vagy a pénzüket vagy az állásukat veszítették el a
válság során, és fogalmuk sem volt, hogy mit tartogat szá-
mukra a jövı. Ezzel szemben én most minden luxust és

192 193
 NEVETNI, AMIKOR MÁSOK SÍRNAK?
Egy gondolat nem hagyott nyugodni. Nem lenne-e szebb
egyidejőleg a többiekkel keresni - természetesen mindig
valamivel többet, mint ık -, de mégis egy árban úszni
velük? Sikerem majdhogynem aggasztott. Kétségeim voltak
bessz-filozófiámat illetıen. Nem lehet mindig nevetni, mi-
kor mások sírnak. „A besszre spekulálót megveri az Isten,
mert más pénzére áhítozik" - mondja a tızsdei katekizmus.
S egy nap valóra vált a végzetes esemény, mely teljesen
megváltoztatott. Tragédia volt, aminek a végén a színészek
már nem voltak képesek felállni.
Egy szombat délután történt. Anstidc Briand (Stresemann
nagy barátja) állami dísztemetésére a párizsiak mély gyász-
ban jelentek meg a Champs-Élysées-n. A ceremónia után
szétszéledt a tömeg. Mivel nem tudtam mit kezdeni az
idımmel, egy barátom egy amerikai tızsdeügynök -
irodájába mentem csevegni. Természetesen elıtte még egy
pillantást vetettem a legújabb tızsdei árfolyamokra.
Akkoriban az USA-ban szombatonként csak rövid ideig,
10-tıl 12-ig volt nyitva a tızsde (Franciaországban 15 és 17
óra közötti idınek felelt meg). A piac teljesen nyugodt volt,
mégis valami szokatlan történt. Egyetlenegy értékpapír volt
óriási tranzakciók tárgya. Milliószámra kereskedtek a hatal-
mas svéd gyufagyár-tröszt, Kreuger & Toll részvényeivel -
a tızsdenyitás egész ideje alatt, ugyanazon az árfolyamon,
mint elızı este. Egybıl kíváncsi lettem, hiszen a Kreuger-
részvényekkel besszre spekuláltam.
194
A VÁRTNÁL TRAGIKUSABB
A svéd gyufagyáros, Ivar Kreuger ötlete egyszerő és világos
volt. A közép- és kelet-európai országoknak pénzre volt
szükségük, és Kreuger hajlandó volt az összeg beszerzésére.
Ellenszolgáltatásként biztosította magának a gyufagyártás
monopóliumát, ami nagy hasznot hozott neki.
Csakhogy Kreuger nem rendelkezett olyan hatalmas ösz-
szeggel, mint amekkorára például Németországnak szüksé-
ge volt. Ezért cége kötvényeket bocsátott ki, melynek ellen-
értékét a tıkeszegény országok rendelkezésére bocsátotta.
A kötvények nagyobb részét az Egyesült Államokban je-
gyezték — legalábbis ott kellett volna. Kreuger nem a köl-
csönkapott és a kölcsönadott pénzek kamatainak a különb-
ségébıl akart nyereségre szert tenni, hanem csupán a gyufa-
gyártás hasznából. A módszer nem volt új, a 16. században
már a Fuggerek is éltek ezzel a lehetıséggel, vagyis, hogy
hitelek fejében monopóliumokat biztosítottak maguknak.
A Fuggerek a nehéz pénzügyi helyzetbe jutott fejedel-
meknek pénzt kölcsönöztek, melynek fejében kereskedel-
mi, illetve ásványkincsek kiaknázására kaptak monopóliu-
mot. A portugál király egy ideig a borskereskedelem mono-
póliumát engedélyezte nekik, a spanyol király pedig az
ezüst- és rézbányák kiaknázását.
Kreuger is ezt a módszert alkalmazta, természetesen a
modern idık figyelembevételével. Kötvényeket bocsátott ki
Amerikában, hogy a tıkét Kelet- és Közép-Iíurópában fel-
használhassa. Az adós országok sorrendben Németország,
utána Magyarország, Románia, Jugoszlávia, Lengyelország
és néhány dél-amerikai ország volt. A hitelezıkhöz elsısor-
ban az Egyesült Államok, Hollandia, Svájc, Franciaország,
vagyis a tıkeerıs országok tartoztak.
A dolog ésszerőnek és megvalósíthatónak látszott, ha az
adós országok fizetıképesek maradtak volna. Az összeom-
lást nem Kreuger idézte elı, hanem a Közép-Európában
uralkodó kedvezıtlen politikai viszonyok. Kreuger tévesen
195
 NEVETNI, AMIKOR MÁSOK SÍRNAK?
Egy gondolat nem hagyott nyugodni. Nem lenne-e szebb
egyidejőleg a többiekkel keresni — természetesen mindig
valamivel többet, mint ık —, de mégis egy árban úszni
velük? Sikerem majdhogynem aggasztott. Kétségeim voltak
bessz-filozófiámat illetıen. Nem lehet mindig nevetni, mi-
kor mások sírnak. „A besszre spekulálót megveri az Isten,
mert más pénzére áhítozik" — mondja a tızsdei katekizmus.
S egy nap valóra vált a végzetes esemény, mely teljesen
megváltoztatott. Tragédia volt, aminek a végén a színészek
már nem voltak képesek felállni.
Egy szombat délután történt. Aristide Briand (Stresemann
nagy barátja) állami dísztemetésére a párizsiak mély gyász-
ban jelentek meg a Champs-Élysées-n. A ceremónia után
szétszéledt a tömeg. Mivel nem tudtam mit kezdeni az
idımmel, egy barátom egy amerikai tızsdeügynök -
irodájába mentem csevegni. Természetesen elıtte még egy
pillantást vetettem a legújabb tızsdei árfolyamokra.
Akkoriban az USA-ban szombatonként csak rövid ideig,
10-tıl 12-ig volt nyitva a tızsde (Franciaországban 15 és 17
óra közötti idınek felelt meg). A piac teljesen nyugodt volt,
mégis valami szokatlan történt. Egyetlenegy értékpapír volt
óriási tranzakciók tárgya. Milliószámra kereskedtek a hatal-
mas svéd gyufagyár-tröszt, Kreuger & Toll részvényeivel -
a tızsdenyitás egész ideje alatt, ugyanazon az árfolyamon,
mint elızı este. Egybıl kíváncsi lettem, hiszen a Kreuger-
részvényekkel besszre spekuláltam.
194
A VÁRTNÁL TRAGIKUSABB
A svéd gyufagyáros, Ivar Kreuger ötlete egyszerő és világos
volt. A közép- és kelet-európai országoknak pénzre volt
szükségük, és Kreuger hajlandó volt az összeg beszerzésére.
Ellenszolgáltatásként biztosította magának a gyufagyártás
monopóliumát, ami nagy hasznot hozott neki.
Csakhogy Kreuger nem rendelkezett olyan hatalmas ösz-
szeggel, mint amekkorára például Németországnak szüksé-
ge volt. Ezért cége kötvényeket bocsátott k i , melynek ellen-
értékét a tıkeszegény országok rendelkezésére bocsátotta.
A kötvények nagyobb részét az Egyesült Államokban je-
gyezték - legalábbis ott kellett volna. Kreuger nem a köl-
csönkapott és a kölcsönadott pénzek kamatainak a különb-
ségébıl akart nyereségre szert tenni, hanem csupán a gyufa-
gyártás hasznából. A módszer nem volt ú j , a \h. században
már a Fuggerek is éltek ezzel a lehetıséggel, vagyis, hogy
hitelek fejében monopóliumokat biztosítottak maguknak.
A Fuggerek a nehéz pénzügyi helyzetbe jutott fejedel-
meknek pénzt kölcsönöztek, melynek fejében kereskedel-
mi, illetve ásványkincsek kiaknázására kaptak monopóliu-
mot. A portugál király egy ideig a borskereskedelem mono-
póliumát engedélyezte nekik, a spanyol király pedig az
ezüst- és rézbányák kiaknázását.
Kreuger is ezt a módszert alkalmazta, természetesen a
modern idık figyelembevételével. Kötvényeket bocsátott ki
Amerikában, hogy a tıkét Kelet- és Közép-Európában fel-
használhassa. Az adós országok sorrendben Németország,
utána Magyarország, Románia, Jugoszlávia, Lengyelország
és néhány dél-amerikai ország volt. A hitelezıkhöz elsısor-
ban az Egyesült Államok, Hollandia, Svájc, Franciaország,
vagyis a tıkeerıs országok tartoztak.
A dolog ésszerőnek és megvalósíthatónak látszott, ha az
adós országok fizetıképesek maradtak volna. Az összeom-
lást nem Kreuger idézte elı, hanem a Közép-Európában
uralkodó kedvezıtlen politikai viszonyok. Kreuger tévesen
195
ítélte meg ezeknek az országoknak a pénzügyi struktúráját
cs gazdasági jövıjét. Mérnök volt, gyáros, de semmi esetre
sem tapasztalt bankár vagy spekuláns, mert különben nem
ment volna bele ilyen dologba. Mivel semmiféle ilyen kvali-
tással nem rendelkezett, tragikusan végzıdött az eset.
Egy nap Németország, Románia, Magyarország és a többi
adós ország leállították kamatfizetéseiket és törlesztéseiket.
Ez a tény önmagában még nem okozta volna a Kreuger-
impérium összeomlását/ ha a kiadott kötvények valóban a
közönség tulajdonába kerültek volna. Ebben az esetben a
kötvényfelvásárló elveszítette volna befektetését vagy an-
nak egy részét, de a kibocsátó társaság az adósok fizetéskép-
telensége miatt nem ment volna csıdbe. A Credit Lyonnais,
ami az orosz járadékpapírok elhelyezésérıl gondoskodott,
nem ment csıdbe, amikor a Szovjetunió megtagadta a cári
Oroszország kötvényeinek az elismerését - noha a vevık
elveszítettek pénzüket. A Rothschild bank sem dılt össze,
amikor a nagy mennyiségő kötvények, melyeket a közön-
ségnél helyeztek el, bóvlinak bizonyultak.
De Kreuger nem rendelkezett bankpénztárak ezreivel, a
nagy hitelintézeteknek sem volt akkora hírnevük, mint a
Rothschildoknak. Nem tudta kihelyezni az összes kötvényt,
így nagy részük eladatlan maradt. Ezeket a papírokat kü-
lönbözı bankoknál „nyugalomba", azaz fedezetként he-
lyezte el. Cserébe rövid lejáratú hiteleket kapott, amiket
kelet-európai országoknak adott tovább.
Egy olyan elırelátó spekuláns számára, aki a pénzügyi
tranzakció részleteit szemügyre veszi, világos volt az ügy.
Azonkívül megtudtam azt, hogy a hivatalos tızsdeügynö-
kök szövetségének szindikátusa titkos körlevélben felszólí-
totta a szövetség hetven, közösen felelısséget vállaló tagját,
hogy korlátozzák azon Kreugcr-kötvények eladását, me-
lyekre hitelfelvételt garantáltak.
Akkoriban az amerikai gazdasági válság csúcspontjához
ért. Közép-Európában pedig semmi sem jelezte a politikai
helyzet javulását. Következésképp senki sem volt hajlandó
196
Kreuger-kötvényeket venni. Kritikusnak találtam a helyze-
tet. Nem voltak aggályaim, hogy besszre spekuláljak a svéd
gyufákkal. Az árfolyamok csökkenni kezdtek, de Kreuger
nyilvánvalóan támogatta ıket, hogy elzálogosított papírjai-
nak a hitelképességét megırizze a bankoknál és a tızsdei
ügynököknél. Párizsban a svéd bank, New Yorkban a Lee
Higginson-bankház dolgozott Kreugernek, éber meghatal-
mazottai állandóan vásároltak, hogy az árfolyamokat tart-
sák.
Valószínőleg állandó megbízásuk volt arra bizonyos ban-
koknál, hogy az 5,25 dolláros árat még abban az esetben is
tartsák, ha ez nagy mennyiségő papírok felvásárlását jelen-
ti. Ezzel magyaráztam a nagyszámú szombati eladásokat.
Azon a délután, amikor Briand temetése miatt a Champs-
Élysées-re mentem, egy titokzatos helyrıl két óra leforgása
alatt több millió kötvényt dobtak a piacra. Azon törtem a
fejem, hogy honnan érkezhettek ezek a megbízások?
Természetesen nem tudhattam, hogy néhány házzal ar-
rébb, az Avenue Victor Emmanuel harmadik emeleti laká-
sán Ivar Kreuger holtteste feküdt. Amikor délután kinyitott
a Wall Street-i tızsde, ı már halott volt. Ezt azonban a
Kreuger érdekeit képviselı bankok sem tudták, mert külön-
ben nem teljesítették volna kliensük vételi megbízását. Ivar
Kreuger szombat délelıtt 11 órakor öngyilkos lett. Az idıel-
tolódást figyelembe véve a hírnek még tızsdenyitás elıtt
kellett volna New Yorkba érnie. De csak szombat este vált
ismertté.
Néhány személy azonban ismerte a titkot. Kreuger egyik
társa, aki egyben legjobb barátja is volt, ezenkívül titkárnıje
és bejárónıje, aki takarítás közben felfedezte a szörnyő-
séget. Mindkét asszonyt hallgatásra kötelezték.
Kreuger társa ügyesen elérte a rendırségen, hogy az
öngyilkosság hírét csak este adják közre. Azzal az indokkal
gyızte meg a hivatalnokokat, hogy ha világkatasztrófa kö-
vetkezne be, ık lennének a felelısek.
Végül az elhunyt rangja, hiszen a Becsületrend fıtisztje
197
volt, megkövetelte bizonyos dolgok figyelembevételét.
Ezenkívül Briand temetése miatt és mivel hétvége volt, a
rendırségi hivatal csak kicsit volt elfoglalva. Meggyızıdé-
sük és jóhiszemőségükben, hogy ilyen módon megállíthat-
ják a történelem kerekét, a hivatalnokok is készek voltak
a titoktartásra. Ez vészterhes következményekkel járt. Mert
kinek használt ez az „életfontosságú" tizenkét órás halasz-
tás? A történelem kerekét biztosan nem tudták megállítani.
Ehelyett néhány spekuláns nagy mennyiségő kötvényt tu-
dott eladni és ebbıl profitálni.
A titoktartók között egy magas rangú rendırhivatalnok
is volt. Ebédre lányának vılegényét, Miké Wilson, amerikai
újságírót látt.i vendégül. „Szenzációs hírem van az Ön szá-
mára, biztosan fel tudja használni vagy esetleg hasznot tud
húzni belıle. De adja becsületszavát, hogy az est beköszönte
elıtt nem adja tovább! Képzelje, a svéd gyufakirály. Ivar
Kreuger ma reggel öngyilkos lett a lakásán."
A fiatalember becsületszavát adta. Mint lelkiismeretes
újságíró, lapja archívumában anyagot győjtött a pénzember
életrajzához. Majd hazament, írt egy hosszú cikket, és még
aznap este megtelefonált.1 szerkesztıségébe.
Másnap reggel minden újság lehozta a szenzációs hírt.
„Kreuger tıkés öngyilkossága!" Amikor fellapoztam a reg-
geli újságot, sokkot kaptam. A hír villámcsapásként ért.
Egyszerre világossá vált elıttem az elızı napi felfordulás a
tızsdén.
EGY BESSZRE SPEKULÁLÓ MEGTÉRÉSE
Újra nyertem, de ez alkalommal egy emberélet árán. Mélyen
megrázott, és végleg meggyőlöltem a bessz-spekulációt.
Bgyenesen felelısnek éreztem magam Ivar Kreuger halálá-
ban. Meg nem tudtam, hogy Kreuger halála egész életfilozó-
fia mat megváltoztatja. A sokk hossz-spekulánst csinált be-
lılem, olyat, aki nem más fájdalmára spekulál.
Hétfın reggel zuhanni kezdtek a Kreuger-értékpapírok,
198
jegyezni is alig lehetett ıket. Elkezdtem feltölteni készletei-
met. Masszív felvásárlások következtében szombaton né-
hány amerikai bank felfüggesztette fizetéseit.
A dolog annál is inkább sokkolt, mert én a világsajtóval
ellentétben, nem tartottam Ivar Kreugert csalónak. Üzleté-
nek alapgondolata tisztességes és korrekt volt, csak a politi-
kai és gazdasági helyzet megítélésében tévedett, és a kedve-
zıtlen körülmények áldozata lett. Amikor építménye om-
lásnak indult, megpróbált mindenütt megkapaszkodni,
ahogy azt mindenki tette volna. Megpróbált kiutat találni,
anélkül hogy figyelembe vette volna a választóvonalat a
legális és a már nem legális út között. Igaz, a közönség
milliárdokat veszített, a felelısséget mégsem kellett volna
teljes mértékben Kreuger törvényellenes eljárásának tulaj-
donítani, hanem Közép-Európa politikai eseményeinek és
pénzügyi helyzetének. Egy kis toleranciával figyelembe
vehetnénk az enyhítı körülményeket is.
Az újságíró másnap újra találkozott menyasszonyával.
„Na, hasznosítani tudta a hírt?", kérdezte a lány apja.
„Természetesen" - válaszolta a fiatalember —, újságunk
igazgatója gratulált cikkemhez, mert r a j t a m keresztül elsı-
ként jutott a hírhez." Is semmi mást nem kezdett a hírrel!
A fiatalember drágán fizetett együgyőségéért. Nem kapta
meg a lány kezét, mert nem volt elég kemény a mindennapi
élet harcaiban, vagy talán túl becsületes volt. Mások - talán
ugyanabból a forrásból - nyilvánvalóan jobban tudták
értékesíteni a hírt. Olyannyira, hogy a New York-i tızsdén
bizottságot hoztak létre, melynek feladata a szombati töme-
ges eladás felderítése volt. Sohasem jutottak nyomra.
A Kreuger-dráma belsıleg megváltoztatott. limberibb és
ennek megfelelıen egészségesebb szemszögbıl néztem a
dolgokat, mely megszabadított a pesszimisták epés meg-
jegyzéseitıl. Megszabadultam valamennyi besszre szóló kö-
telezettségemtıl, és majdhogynem egyik napról a másikra
besszre spekuláló Saulusból hosszra spekuláló Paulus let-
tem.
199
 UJ KORSZAK a helyes jóslatom beigazolódásának éppúgy örültem, mint
az anyagi haszonnak. Emellett gyakran az volt az érzésem,
Eltekintve megváltozott lelkiállapotomtól, ösztönöm azt hogy az élethez való praktikus hozzáállásom még anyagi
súgta vagy talán a logikám mondatta velem —, hogy a sikerekhez is vezetett. Sıt a szenvedélyes zeneszeretetem is
depresszió az egész világon elérte mélypontját. Több jel is elınyösnek bizonyult, hiszen belsı megnyugvást és a nehéz
utalt erre. Tavasszal, amikor Roosevelt átvette hivatalát, a döntésekben intuícióimnak szárnyakat adott.
New Deal reformmal a gazdasági fellendülés új korszaka és
egy tızsdei hossz kezdıdött az Egyesült Államokban.
Mondhatnám, akkor kaptam meg életem legnagyobb esé-
lyét. Életem úgyszólván a világtörténelem menetéhez igazo-
dott: személyes sorsom kedvezı irányt vett, méghozzá a
megfelelı pillanatban. A változások viharából új emberként
kerültem ki. Ebben az idıben újult meg a világ nagy része
is.
Amerika kiszabadította magát a halálos ölelésbıl. A kapi-
talizmus túljutott a veszélyes válságon, ami örökre megfojt-
hatta volna, és soha többé nem következett be hasonló
katasztrófa. Ez volt az elsı és egyben az utolsó is.
Ebbıl a depresszióból, amelynek milliók estek áldozatul,
személy szerint én is sokat profitáltam, de keserő szájízzel.
Ezúttal végérvényesen megértettem, hogy szebb, ha kon-
junktúrával keressük meg a pénzünket. Megvetést éreztem
a pénz iránt, mivel minden más értéket, beleértve a tızsdei
értékpapírokat, melyeket korábban semmibe vettem, újra
nagyra értékeltem. Az volt a szerencsém, hogy ezek az
értékek nemcsak az én szememben, hanem a tızsdén is
emelkedtek. A Roosevelt-korszak viharos hosszhoz ért. Mit
is jelentettek az elıbb elmondott események az életemben?
Megértettem, hogy az életben vannak olyan dolgok is,
amiket az ember pénz segítségével ugyan könnyebben meg-
szerezhet, de mégsem helyettesíthetık vele.
Ez természetesen nem változtatott azon, hogy egész nap
törtem a fejem, hogyan vihetnék véghez egy újabb mester-
fogást. De azt is írjuk a javamra, hogy sikeres spekulációnál

200 201
 „TİZSDÉS ÉS RÁADÁSUL Motors voltak a tızsde primadonnái.) Amíg öltöztem, azon
járt az eszem : Minek a tızsde, az árfolyamok, az egész hőhó
ZENÉSZ IS" a pénzért és a nyereségért, ha megakadályoznak abban,
hogy teljesen átengedjem magam a mővészetnek és a zené-
nek? Úgy tőnt, az az egyetlen megoldás, hogy eladom a
részvényeimet, vállalva azt a rizikót is, hogy az árfolyamok
újra a magasba röppennek.
Mielıtt elmentem az operába, felhívtam J. S. Bache & Co.
A zene és pénzügyek mindig összefonódtak életemben. brókeremet Párizsban és néhány perccel a tızsdezárás elıtt
Gyakran befolyásolták tızsdei magatartásomat a zenei élet eladtam minden értékpapíromat. Csak néhány perces ügy
eseményei. Hgyszer a „Mesterdalnokok" is fontos szerepet volt, mégis egészen más emberként mentem az operába.
játszottak spekulációimban. Tızsdei érdekeltség nélkül, teljes mértékben élvezhettem
Párizsban történt 1937 tavaszán. Már elıre örültem az ezekben a veszedelmes idıkben is az operaestet. Ugy tőnt,
estének, mert jegyem volt a német szereposztású „Mester- mintha US-Steel és GM egy másik bolygóra kerültek volna.
dalnokok" gálaelıadására Wilhclm Furtwángler vezényleté- A következı napokban a tızsde változatlan maradt.
vel. Zenebarátok milliói számára ez a legszebb opera. Vala- A/onban a negyedik napon a Dow Jones index 180-ról
hányszor ezt az operát játszották, és az elıadás száz kilomé- meredeken 120-ra zuhant. A tızsdések és a közönség vesz-
teres körzetben volt, gyerekkorom óta nem mulasztottam teségei ijesztıek voltak. Nekem azonban rendben volt a
el egyetlenegyet sem. Ez az a zene, amit lemezeken magam- szénám. Zenei lelkesedésem mentett meg a legross/.abbtól.
mal vinnék, ha egy szigetre számőznének. Hans Sachs cipész volt és költı. Rólam <i/t lehet mondani:
De korai örömömet akkoriban beárnyékolták tızsdei ér- ,,Tızsdés és ráadásul zenész is."
dekeltségeim gondjai. Mandzsúriában háború tombolt.
A New York-i tızsdén ingadoztak az árfolyamok, aggasztó
lefelé irányuló mozgás mutatkozott. A Dow-Jones-index
250-rıl 180 ia esett, és bár a 180-as kritikus ponthoz ezen a
napon néhányszor mar egészen közel jutott, mégsem lépte
túl. A Dow Jones elmélet szerint az árfolyamnak, ha a 180-
as küszöbértéket áttörik, a mélybe kell zuhanniuk, legalábbis
ezt állítják az árfolyamtrend elemzıi. Ettıl kellett félni
a japán kínai háború kitörésekor is, amikor tartós bessz-
tendencia mutatkozott. Emiatt voltak gondjaim. Birtokom-
ban volt egy egész sor amerikai részvény, amik veszéllyel
fenyegették azt az élvezetet, amit a „Mesterdalnokok" hall-
gatása okozott. Hogyan engedhetném át magam az US-Steel
és General Motors árfolyamaival a fejemben a „Mesterdal-
nokok" dallamának? (Akkoriban az US-Steel és General

202 203
 „A PÉNZ MÚLANDÓ -A
MŐVÉSZET ÖRÖK"
Párizsban a Wildenstein-dinasztia is bebiztosította magát a
jövıre, de egészen más dimenzióban.
Minde/.l tulajdonkeppen egy bizonyos mőfaj iránti ra-
jongásuknak köszönhetik, amelyhez nem érzékeny fülre,
hanem éles szemre van szükség.
Ilyen éles szemmel és jó szimattal rendelkezett Bölcs
Nathan Wildenstein, aki ráadásul kereskedı is volt. İ volt
annak a Wildenstein-dinasztiának a megalapítója Párizs-
ban, amely ma a világ külkereskedelmét irányítja. Nathan
Wildensteinnek volt egy alapgondolata, melyet a következı
mondatban foglalt össze: „Merészség a vásárlásban, türelem
az eladásban; az idı nem játszik szerepet." Ez az alapelv
neki és utódainak (ma mái i negyedik generáció) olyan
óriási vagyont hozott, amivel a világ leggazdagabbjai közé
tartozik. Számokban is alig kifejezhetı; azonkívül nehezen
lehet a festmények értékét pontosan megállapítani, az árve-
rezések alkalmával kifizetett összegek alapján milliárdok
lehetnek.
A cég, vagyis a párizsi székhelyő Wildenstein Alapít-
vány négy galériával rendelkezik, amelyeknek raktáruk is
van New Yorkban, Londonban, Buenos Airesben, Tokió-
ban. Ezekben a legendás kincseskamrákban található töb-
bek között több mint ezer kép az impresszionistáktól, 500
az olasz primitív és reneszánsz, spanyol, német holland
mővészektıl. Győjteményükben van például 30 Seurat
(mely a 150 létezı Seurat festmény 20 százaléka), 50 Cé-
zanne, 60 Renoir, 60 Claude Monet, 3 El Greco, 5 Rubens,
3 Tizian, sıt egy Leonardo da Vinci és több Rembrandt, mint
204
a nagy múzeumok bármelyikében. Hihetetlen! Összesen
több mint 3000 festmény, különbözı korokból és a leghíre-
sebb festıktıl. (Az a kép, ami legrégebben a család birtoká-
ban van, egy férfiportré Picrre Mignard-tól, melyet Nathan
még 1885-ben vásárolt.)
A WILDENSTEIN-SAGA
A „Wildenstein-saga" 1870-ben kezdıdött, amikor a porosz
hadsereg elfoglalta Elzászt. Nathan Wildenstein, aki Wil-
denstein községbıl származik, áttelepül Franciaországba.
Pályafutását szabóinasként kezdte. Fınökének ismerıse 200
frankért egy képet adott el neki, amit a fiatal Nathan né-
hány évvel késıbb, miután kiderült, hogy a festmény Bou-
cher-tól származik, 20 000 frankért továbbadott. Az ilyen
mértékő haszon izgatja a fantáziát és sejteti a képkereske-
désben rejlı esélyeket.
Nathan hamarosan nyitott egy kis üzletet a Rue Lafitte-
on, nem messze a Rothschild-bankháztól. De nem pénz-
ügyekkel foglalkozott, hanem kelmékkel, késıbb pedig
csak képekkel. A festményekkel foglalkozás jobban megfe-
lelt ízlésének, mint a szövetek rıffel való mérése. Jó ízlését
látványos sikerei bizonyítják. Következı lépésben 1882-
ben egy 18. századbeli kastélyt vásárolt (57, rue de la
Boetie), mely még ma is a Wildenstein Alapítvány székhe-
lye.
A századforduló idején Nathan Párizs öt legnagyobb
képkereskedıje közé tartozott. ízlésével és jó szimatával
olyan képeket fedezett fel, melyek akkoriban még nem
voltak népszerőek: 18. századi francia mestereket. Wat-
teau-t, Boucher-t, Fragonard-t stb. Érezte, hogy ezek a
festmények jobban illenek a francia palotákba és a francia
bútorokhoz, mint a komor hangulatú holland vagy flamand
festmények. A festményeknek nagyobb fényük is volt, az
újgazdag polgárok, nagykereskedık és bankárok ilyen ké-
peket kerestek. Sznobizmusuk miatt portrékat is vásárol-
205
nak, hogy lakásuk falait díszítsék. Ugyan nem mondják, de
vendégeik hihetik, hogy az elegáns dámák és hölgyek a
család ısei.
1917 elıtt Wildenstein rengeteg festményt adott el orosz
győjtıknek. Érdekes módon, az orosz forradalom után
nagyszámban vissza is vásárolta azokat a mestermőveket,
amiket .1 szovjet kormány elkobzott és Nyugaton eladott.
Nehéz ügy volt, azonban Wildenstein és mások közremőkö-
désével a képek visszakapták méltó helyüket a nagy mú-
zeumok és győjtemények kiállítócsarnokaiban.
„A képkereskedelembcn az a különös és egyedi - magya-
rázza a 60 éves Dániel Wildenstein-unoka —, hogy a világban
egyre több a vevı, de a keresett áru, vagyis a képek, 100
év óta ugyanazok." 1900-ban 2000 múzeum volt a földön,
ma 40 000 a számuk. Azok a képek, melyeket a múzeumban
állítottak ki, örökre elvesztek a kereskedelem számára. Az
amerikai győjtık adóokok miatt múzeumoknak ajándékoz-
zák képeiket, a következı generáció pedig újra kezdi a
győjtést. (Európában más a helyzet - a győjtemények gene-
rációkon keresztül a családok tulajdonában maradnak.) Az
áru egyre ritkább, de nem Wildensteinéknél. Nathan filozó-
fiája igaznak bizonyult: Türelem az eladásnál. Mindamellett
nem ragaszkodnak görcsösen a képekhez. A raktárakat
mindig friss áruval kell feltölteni. A család a következı
elvet vallja: „Egy kereskedınek nem szabad győjtınek
lennie." A győjtı beleszeret a győjteményébe, és többé nem
akar tıle megválni. Ha nem adunk el, nem tudunk nyereséget
elkönyvelni, és ha nincs nyereség, akkor a raktárát sem
tudjuk bıvíteni.
Amikor egyszer Nathan fiát, Georges Wildensteint meg-
kérdezték miért van ekkora raktára, egyszerő és logikus
volt a válasza : „Egy cipıboltnak talán nincsenek mindenfé-
le színő, modellő és fajta cipıi?" Valóban, a Wildenstein-
cég mindenféle ízlést kielégítı áruval rendelkezik, múzeu-
mok, győjtık, még befektetık részére is. Ha egy multimil-
liomosnak hirtelen az az ötlete támad, hogy győjtı szeretne
206
lenni (mint ahogy ez gyakran megtörténik), csak Wilden-
steinhez kell fordulnia, aki fél órán belül nemzetközi jelen-
tıségő magánmúzeumot varázsol elı. Bemard Berenson, a
század legnagyobb mővészettörténésze mondta egyszer:
Georges Wildenstein az igazi nagy képkereskedı, akik utá-
na jönnek, csak közvetítık.
Ez az egyedi raktár a cég nagy erıssége. Látványos sike-
rük titka három tényezı ötvözete:
1. Wildensteinék tévedhetetlen ízlése, szimata, a képek
rıl alkotott ítéletük és a képekre vonatkozó adatok össze
győjtése.
2. A nemzetközi szervezet: levelezık, ügynökök, és ha
kell kémek jelentik az egész világból, hogy hol bukkan fel
egy kép a piacon.
3. Óriási mennyiségő pénzlikviditás, hiszen Monsieur
Wildenstein még ma is 10—20 millió nyugatnémet márkát
tesz készpénzben az asztalra, amikor egy képet megvásárol.
A legfontosabb az ízlés és az ítélet. Nem neveket vesz az
ember, hanem mővet, vagyis egy szép képet, utána aztán
puhatolózik, hogy ki festette. Hrre szolgál egy egyedi doku-
mentáció is: 150 000 fénykép, 150 000 katalógus stb. (Wil-
densteinék megvettek és megvesznek minden könyvtárat,
minden fényképgyőjteményt, amennyiben azok a kép azo-
nosságának megállapítását segítik.) Perceken belül meg tud-
ják állapítani a kép származását, hogy hány példány létezik
belıle és hány kézen ment át stb.
A merész és gyors vásárláshoz készpénz/el kell rendel-
kezni, mert Wildensteinék konkurenciáját nem más eladók,
hanem más vásárlók és különösen azok a kereskedık képe-
zik, akiknek fülébe jut, hogy Wildensteinék érdeklıdnek
egy bizonyos kép iránt. ,,Mi a véleménye Georges-nak a
képrıl?" kérdezték egy idıben a kis- és nagykereskedık,
mert azt a képet, amit Georges meg akart vásárolni, azt ık
is szerették volna megszerezni. Hzek a kereskedık többet
vesznek a fülükkel, mint a szemükkel. Apjának köszönhe-
tıen Georges Wildensteinnek korán „kinyílt" a szeme, már
207
hétéves korában múzeumokba és kiállításokra vitte, és azt
kérdezte-tıle: „Szép ez a kép?" így nevelte Georges fiát.
Nathan nem tanult mővészettörténetet, mindent jó szimatá-
nak köszönhetett. Utódai Georges, Dániel és fiai (négy gene-
ráció) már tanultak mővészettörténetet, nem beszélve arról
az ítélıképességrıl, amit már gyermekkorukban beléjük
neveltek. Sıt Dániel Wildenstein szakértıként tagja a Szép-
mővészeti Akadémiának, ami különösen megtisztelı egy
„kereskedı" számára.
Wildenstein számára az eladás, vagyis hogy vevıt talál-
jon, nem volt probléma. Ha egy kép mellé Wildensteinék
számláját tették ki, akkor az két dolgot jelentett: a kép
minden tekintetben kifogástalan, ezenkívül azzal a presz-
tízzsel rendelkezik, hogy megfelel Wildensteinék ízlésének.
Wildensteinék nem kereskednek olyan képekkel, amik nem
tetszenek nekik, mert „igaz ugyan, hogy Wildensteinék
kereskedık - mondja Dániel , de elsısorban szakértık",
így történt, hogy egy napon Georges 250 Picassót adott el,
mert nem felelt meg ízlésének. Pedig a Wildenstein-galéria
1914-tıl 1940-ig szerzıdésben állt Picassóval. Picasso a
család közeli barátja volt, és néhányukról portrét is készí-
tett. A család nem tartotta nagyra az absztrakt képeket, így
érdeklıdésük sem volt nagy e képek iránt. Az a szó, hogy
„nem érdekel", gyakran elhangzott Georges Wildenstein
ajkáról, amikor egy képet kínáltak neki. De épp oly gyakran
tiangzoti cl az is, amit ügynökének mondott: „Elmehet
egészen egymillióig." Néha kész volt minden árat megadni
egy képért.
A GYŐJTİK KÖREIBEN
Egy tipikus wildensteini történetet a harmadik generációs
Dániel mesélt el: „A negyvenes évek elején történt New
Yorkban, amikor egy német hölgy, Hirschlandné - a híres
esseni bankárcsaládból , aki akkoriban szintén New York-
ban élt, felhívta apámat és megkérdezte, hogy érdekli-e Van
208
Gogh - »Fehér rózsá-i«. 100 000 dollárt kért érte, ami ma
2 millió nyugatnémet-márkának felel meg. »Igen válaszolt -,
mindjárt átküldım a fiamat, hogy megnézze a képet.« Meg-
bízott, hogyha tetszik a kép, azonnal vegyem meg és fizes-
sem ki." Dánielnek tetszett a kép, de a dolognak volt egy
bökkenıje. Hirschland asszony már korábban elıvételi jo-
got biztosított Albert Lasker, kaliforniai milliomosnak, és
még három nap volt a határidı lejártáig. A hölgy felhívta
Laskert, közölte vele, hogy Wildensteinék is érdeklıdnek
a kép iránt, és mondja meg, hogy akar-e élni opciós jogával ?
Lasker azt válaszolta, hogy már nem érdekli a kép, és
nyugodtan adja csak el a Wildenstein-galériának. Dániel az
asztalra rakta a csekket, hóna alá kapta a „fehér rózsák"-at,
és mindjárt a családi galériába vitte. Másnap Lasker felhívta
Wildensteinéket Kaliforniából, és kérte ıket, hogy adják el
neki a Van Gogh-képet. Wildenstein egészen megrökönyö-
dött, bocsánatot kért, amiért közvetítıi haszon nélkül nem
adhatja el a képet, és 130 000 dollárt kért érte. „Oké" - volt
a kaliforniai válasza. Wildensteint igencsak furdalta a kí-
váncsiság, hogy mi lehet a Lasker-ügy háttere. Vevıje ha-
marosan fényt derített a dologra: „Inkább W 000 dollárral
többet fizetek a képért, ha Ön garanciát vállal érte." Ugyanez
a Van Gogh néhány évvel késıbb 12 millió márkáért kelt el
egy aukció alkalmával. Szinte minden képpel így van ez.
Abban a pillanatban, amikor egy kép Wildensteinék kezén
megy keresztül, akkor nem 30 százalékkal, hanem 100 és
200 százalékkal ér többet, mindig azzal a gondolattal:
A pénz múlandó, a mővészet örök. İk a képkereskedık
fejedelmei és a fejedelmek képkereskedıi. Tehát nem csoda,
hogy Wildensteinéknak nem okoz gondot az eladás, hiszen
vevıik között fıként múzeumok, alapítványok, milliomo-
sok, bankok, sıt szakszervezetek is szerepelnek. Igen, szak-
szervezetek ! Például nyílt titok az, hogy a képpiacon az
egyik legnagyobb vevı a brit vasúti dolgozók nyugdíjbiz-
209
tosítási intézete, amely évi 15 millió dollárt fektet eíso között a Prix de l'Arc de Triomphe-ot és a Prix de Diane-t,
osztályú képekbe. amely a lóverseny történetében egyedülálló teljesítmény.
A győjtık eme kóréhen igen sok figura sürög-forog. Természetes tehát, hogy Dániel Wildenstein csodálatos lo-
Néhány évvel ezelıtt az USA egyik legnagyobb győjtıje vas és fia pólójátékos.
Mr. Kress „Fivc-and-ten-cent-stores-milliomos" volt. Azt Egyébként a Wildenstein család generációk óta győjti a
hitte, hogy a képekkel való kereskedés ugyanolyan, mintha régi bútorokat, amiket két évvel ezelıtt egy tételben 70
háztartási cikkekkel vagy ingekkel kereskedne. Mindig millió nyugatnémet márkáért Akkram íj eh szaúd-arábiai
nagyban akart vásárolni: 20, 30 képet egyszerre, hogy milliomosnak adtak el.
árengedményt kapjon.
Ha Wildenstein szavatolta kérését, Kress azonnal vásá-
rolt. Paul Getty korának leggazdagabb milliomosa, képvá-
sárlásainál kicsinyesnek mutatkozott. Amikor Wildenstein-
hez ment, azt kérdezte: „Melyik a raktáron levı legolcsóbb
képe?"
A legnagyobb mai győjtı, és valószínőleg Wildenstein
legnagyobb ügyfele, Norton Simon amerikai élelmiszer- és
kozmctikaicikk-kereskedelmi vállalatokkal rendelkezı
multimilliomos. Wildenstein becslése alapján, Simon 15 év
alatt kb. 200 m i l l i ó nyugatnémet márkáért vásárolt képeket.
Wildenstein jelentıségét a képpiacon legjobban Rothschild
pénzvilági befolyásával lehetne összehasonlítani. A Roth-
schild-cégek fénykorának ma már vége, mialatt Wildenstei-
nék a mőalkotások piacát továbbra is korlátlanul uralják.
Mindkettınél nagv szerepel játszott a hagyomány is.
A vásárlók tudni akarják, hogy ki lesz ennek a cégnek az
örököse, amelytıl egy olyan különleges árut, mint a „mőal-
kotás", milliókért vesznek. Van még egy jelenség, ami
mindkét dinasztiára jellemzı: a lovak iránti szeretetük.
Wildenstein színei (sötétkéktıl világoskékig) a nagy ver-
senypályák legnépszerőbb színei közé tartoznak. A Wil-
denstein-versenyistálló ma 150 elsı osztályú lovat tart
edzésben, és 150 további ígéretes utánpótlással rendelke-
zik. 1975-ben megnyerték <i négy legnagyobb díjat, többek

210
 TİZSDE ÉS
SZENVEDÉLY
 MULO SZERELEM...

Szóval én már korán ledöntöttem talapzatáról a pénz bálvá-

nyát. Ugyanezt azonban nem mondhatom el kollégáimról,
a spekulánsokról, ügynökökrıl és másokról.
De volt valaki, akire mindig emlékezni lógok: a maga
nemében eléggé szokatlan ember volt, aki teljesen azonosult
a tızsdével. Jobban megtestesítette a spekulációt, mint
bármely más allegorikus figura. Bécsben élt, de ugyanúgy
a világ bármely más városában is élhetett volna, feltéve,
hogy volt ott tızsde, telex és telefon. Remeteéletét kitöltötte
a távírók zakatolása, mindenféle évkönyvek, a világ összes
árfolyamlistája és a pénzügyi folyóiratok, amelyek irodájá-
ban tornyosultak. Ezek a dolgok csak akkor váltak barátsá-
gosabbá, amikor nyert. Számára csak a falon függı árfo-
lyamrendszerek léteztek, a számok a fejében minden más
mellékes volt. Még az idıbeosztása is a tızsdétıl függött.
Szórakozottan és nagy léptekkel rótta az utcákat, anélkül,
hogy valamit észrevett volna a körülötte zajló életbıl. Nem
látta a bundákat a kirakatokban, a gyémántnyakékeket az
ékszerésznél, vagy a plakátokon mosolygó csinos lányokat,
akik a közönséget csodálatos utazásokra invitálták. Szemel-
lenzıt hordott, mint a versenyló. Csak egy dolgot látott
maga elıtt: a tızsdét. Eshetett, döröghetett, süthetett a nap,
neki csak egyfajta klíma volt fontos, a tızsdéé. Rohant,
hogy az elsı csengetés elıtt odaérjen. A tızsde zárásátjelzı
második csengetés lélekharangként hatott rá.
Szerencsére meg tudta hosszabbítani élvezetét, amikor
újra hazatért. Otthonából kapcsolatba lépett távírókon és
telefonon keresztül a külföldi tızsdékkel. Részvények, köt-

215
vények, devizák, nyersanyagok - ez volt az a világ, amely-
ben élt, és önmagát szerencsésnek hitte.
Mint ahogy mondani szokás, a spekuláció megszállottja
volt. Minden összefüggött ezzel, és a játék is erre ment ki.
Ha borotválkozott, akkor „Gillette"-re gondolt, ha gépelt,
akkor „Remington"-ra, ha egy üdítıt rendelt, akkor a „Co-
ca-Colá"-ra. A mindennapi élet apró cikkei egyben a tızsdei
értékpapírokat is képviselték: ingének pamutja, nyakken-
dıjének selyme, a cukor a kávéjában, minden nyersanyag,
amivel spekulálni lehet. A tavaszról nem tudott többet,
mint a hasonló nevő párizsi áruház (Au Printemps) árfolya-
mairól, Monte-Carlóról csak a „Tengeri-fürdıtársaság Mo-
naco" részvényei jutottak eszébe.
Egy nap a szokásosnál is nagyobb buzgalommal ment a
tızsdére. A rádió kedvezıtlen hírt közölt egy társaságról,
amelyiknél besszre spekulált. Neki ez jó hírt jelentett. Már
elıre örült, nem is annyira a nyereségnek, mint inkább az
elégtételnek. Négy lépcsıt egyszerre átugorva igyekezett a
tızsdébe, és már a fülében csengett a bessz muzsikája.
Mozart vagy Bach zenéjét nem értékelte, de a hossz dúrját
a bessz, molljától biztonsággal meg tudta különböztetni.
MONA LISA A TİZSDÉN
„Mit keres a létra a folyosón? Nem akarom kihívni a sorsot,
inkább nem megyek el alatta. Elronthatnám vele a nagy
fellépésemet!"
Hirtelen megrémült, mintha mellbe vágták volna. A lét-
ráról egy szıke lány mosolygott le rá. A férfi csak áll és
bámul, tetıtıl talpig végigméri a lányt. „De hát ez lehetet-
len, nem hiszek a szememnek - gondolta -, talán csak nem
rám mosolyog?" Majd eltőnt a tızsdeteremben. De a mo-
soly nem hagyta nyugodni. Alig vette észre a számára oly
kitőnı árfolyamokat, a keze is remegett egy kissé. Nem is
hallja kollégái gratulációit, a különös mosoly még mindig
ott lebeg a szeme elıtt. Egyszer balra, majd jobbra, aztán
216
mindenütt látni véli, kitartóan és kérdıen. Végül másodszor
is megszólal a csengı. Ezen a napon mintha soha nem akart
volna véget érni a tızsde. Talán látni fogja újra amikor
kimegy? Nem, már nem volt ott, még a létra sem... mintha
mindezt csak álmodta volna. Az utcán kissé lassabban lép-
ked. Minden dolognak megvan az értelme. A kirakatok
divatbabáiban felismeri a szıke lányt. A fiatal lány moso-
lyában mintha gyémántok szikráznának, és a plakátokról
ugyanez a báj hívja egy utazásra.
Otthon cseng a telefon, de nem veszi fel a kagylót. A táv-
író zakatol, de ı meg sem mozdul, hogy megnézze. Ezen az
estén kevesebb távirat hagyta el irodáját - és a beérkezıket
fel sem nyitotta. Nem törıdött a külföldi tızsdék záró
árfolyamaival. New York, Chicago, Buenos Aires már nem
léteztek számára. Éjszaka nem tudott aludni. Gondolatában
lepergette életét, üres, mosoly nélküli éveket, kalandokban
gazdag, de csak spekulációs kalandokban, emberséges jelen
nélkül. Reggelig mérleget készített, és arra az esztelenségre
jutott, hogy a nıt újra látni fogja, és akkor minden megvál-
tozik. Úgy tőnt, mintha megállt volna az idı. Türelmetlen-
sége megsokszorozódott, miközben a tızsdenyitás pillana-
tára várt.
A fiatal lány azonban nem volt ott. Csalódott volt. Kollé-
gáinak feltőnt, hogy tızsdei pályafutása alatt elıször valami
mással is foglalkozott, mint az árfolyamokkal. Idegesen,
szétszórtan távozott, amint a zárást jelzı csengı megszó-
lalt...
Ott volt, apja páholyában! A nyitott ablakon keresztül
látta, mint fésüli a tükör elıtt hosszú szıke haját. Egy
pillanatra találkozott tekintetük - egy villanás, mintha csak
jelezni akarná: „Várj rám!" - és a lány válasza az lett volna:
„Igen!"
A hazafelé vezetı úton igazi dráma játszódott le benne.
Mire hazaért, megérett benne a döntés. Azonnal munkához
látott. Az élet kéznyújtásnyira ment el mellette, végre élni
akart. Napokon keresztül táviratokat küldött, megbízásokat
217
adott, de ez alkalommal nem új spekulációk kezdeményezé-
sére. Ellenkezıleg, minden kötelezettségét megszüntette,
bessz-pozícióit fedezte, hossz-kötelezettségeit eladta. Egy
hét alatt minden ügyletéi megszüntette. Majd külföldre
utazott, meglátogatta üzleti barátait, kiegyenlítette szám-
láit, pénzt szedett be, számlákat szüntetett meg és zárt végre
le.
Utazásának utolsó estéjén végre kiegyenlítette számláját,
csomagolt és megváltotta visszafelé a jegyét. Most fog elkez-
dıdni .1/ igaz élet gondolta. Pénzét a takarékpénztárba
tenné, és többet nem gondolna a tızsdére. Még egyszer
elmenne a tızsdére, de csak azért, hogy megálljon a terem-
ırnél. Kézen fogná a lányt és elmenne vele, és mint a
mesékben boldogan élnének. Álmodott... „Végre, megtalál-
tam Önt! Már egy hete próbálom Önt telefonon elérni!"
Egy régi barátja, ügynök és spekuláns véletlenül ugyan-
azzal a vonattal utazott.
„Képzelje el kezdte a másik az évszázad spekulációját
fedeztem lel, egy egészen különleges dolgot." - „Nem érde-
kel, mert mar nem játszom a tızsdén."
„Megırült? Ez rossz vicc. Nem szabad idıt veszíteni.
Figyeljen, arról van szó, hogy ..."
„Ne erılködjön! Már mondtam, hogy mindent feladok.
Elegem van a spekulációból."
„De kérem, mindjárt látni fogja..."
Megpróbált ellenkezni, de a másikat nem lehetett leállíta-
ni.
„Bıröket kell vásárolni, nyersbıröket a New York-i tızs-
dén. Holtbiztos t i p p . Az árfolyamok már most emelkedtek,
és még emelkedni is lógnak. Az oroszok annyit vesznek,
amennyit csak kapni tudnak, mindent felvásárolnak. A vi-
lág összes piacán, Argentínában, Kanadában megjelennek
az ügynökeik. Áruhiányt okoznak, a cipıgyáraknak Né-
metországban bırhiány miatt be kell szüntetniük a terme-
lést." Az ügynök saját szavaitól egyre jobban fellelkesedett.
218
Olyan ember volt, aki saját ötletétıl felbuzdulva lelkesedé-
sével másokat is magával tudott ragadni.
„Kérem, ne értsen félre - folytatta —, a bırök áralakulásá-
nak nincs köze a többi termékhez. A bır melléktermék, a
bikákat nem a bırükért, hanem a húsukért tenyésztik.
Általában a termelést akkor növelik, ha egy nyersanyag ára
emelkedik. Ez történt például a réznél. Amikor néhány
évvel ezelıtt az árak emelkedni kezdtek, a rég bezárt rézbá-
nyákat újra üzembe helyezték. Akárcsak .1 kaucsuknál,
vagy röviddel ezelıtt a whiskyvel és ki tudja, hátha éppen
most lesz hasonló helyzet a nikkelnél.
De a bırrel egyáltalán nem ez a helyzet. Az arak az égig
emelkedhetnek — mert a hentesek nem vágnak addig állato-
kat, amíg a húsfogyasztás változatlan marad. Pedig <i húsfo-
gyasztás még csökken is. Egyre több borjúhúst esznek az
emberek, és Amerikában egyre több sertéshúst, halat, szár-
nyasokat, nem beszélve a vegetáriánusok növekvı számá-
ról. Be fogja látni, hogy nincs sok kilátás a bırtermelés
jelentıs növelésére.
S mit találunk a másik oldalon? A végtelenségig megnö-
vekedett fogyasztást. Mit csinálnak az oroszok azzal a devi-
zával, amit a tonnaszámra exportált kaviárért és a kamcsat-
kai rákokért kapnak? Annyi bırt vásárolnak, amennyit
csak kapnak.
Vegyünk példának egy katonát. Csizmája, annak talpa,
szíja, tölténytáskája mind bırbıl van. Van t é l i és nyári
csizmája - és hány katona van a földön? Hány hadsereg
létezik, amit tetıtıl talpig fel kell szerelni? Hány gazdasági-
lag elmaradt ország van, ahol az embereknek még nincs
cipıjük? S a 850 millió kínai?
Most már csak nem állítja azt, hogy nincs igazam?"
Érvek zúdultak rám, elıhozakodott a földrajzzal, a politi-
kával és felvonultatta, minden tézisével azt bizonyítva,
hogy bıröket kell venni.
„Napjaink nemzetközi feszültségében, kedves barátom,
219
bırökkel kell spekulálni. Amint a világban valahol puska-
poros a levegı, bırökre lesz szükség!"
„Nem is vonom kétségbe, igaza van, de még egyszer
megismétlem, visszavonulok az üzlettıl."
„Jól van, nem akarom sürgetni, de ha meggondolná ma-
gát, itt a telefonszámom..."
S ezekkel a szavakkal elváltunk. Barátunk szörnyő éjsza-
kát töltött el a hálókocsiban. Hajnalig forgolódott egyik
oldaláról a másikra, csizmákról, kínai bikákról, fejlıdésben
visszamaradt vegetáriánusokról, töltényekrıl, hentesekrıl,
akik csibéket vágtak, orosz csizmatalpakról álmodott, és
újra látta a szıke hajú lányt a létrán.
„MOST SERTÉSOLDALAST KELL VÁSÁROLNI!"
Amikor útjáról visszatért, azonnal hazasietett. Lakása telje-
sen másképp nézett ki, mint különben. A falakat nem
borították már statisztikák, árfolyamcédulák, a távíró sem
volt már a helyén, utazása elıtt mindent elszállítottak.
Borotválkozáskor már nem gondolt a „Gillette"-részvé-
nyekre. öltözködéskor nem töprengett a gyapjúárfolyamo-
kon, és nyakkendıjét anélkül kötötte meg, hogy a selyem-
jegyzésekre gondolt volna. Új élet kellett hogy kezdıdjön.
Elıször nézte meg magát igazán a tükörben. Néhány ráncot
és erıs kimerültséget állapított meg. Elmélkedett, és tükör-
képével kezdett el beszélgetni.
„Megbolondultál, nem hagyhatsz mindent abba egyik
napról a másikra! Ilyen könnyen nem bújhat ki az ember
a bırébıl, nem vetheti le, mint az ingét."
Anélkül, hogy teljesen tudatosult volna benne, hogy mit
csinál, leemelte a telefont és ügynökének számát tárcsázta.
„Vásároljon minden lehetséges határidıre X mennyiségő
bırt!"
A megbízás óriási volt, és majdnem minden pénzét befek-
tette. Óvadékként a takarékpénztárban levı összes pénzét
letétbe kellett helyeznie.
220
Nyugodtan leült az íróasztalához, és újra munkához lá-
tott. Táviratok mentek ki, újra helyére került a távíró, és
szorgalmasan zakatolt. A bırvásárlás óta naponta újra járt
a tızsdére. Szerencsésnek érezte magát, hogy nem szalasz-
tottá el a lehetıséget, és már a majdani nyereségét számítot-
ta ki. A megfigyelı páholy felé többé nem nézett, önmagá-
tól félt. Ismét ı volt reggel az elsı, és este utolsóként ment
el.
S mi történt a bırökkel?
Dwight Eisenhower elnök meghivta Nyikita Hruscsov elnö-
köt az Egyesült Államokba. Ez volt a nyitány az enyhülés-
hez vezetı úton. A békés egymás mellett élés és a leszerelés
volt a napirenden. A csizmákat és tölténytárakat megpró-
bálták elfelejteni. S a bır ára zuhanni kezdett.
Barátom elveszítette befektetését, az összes vagyonát. így
történt, hogy a világ békés eseményei a befejezetlen románc
hısét megbüntették.
Nekem is voltak veszteségeim. Én szintén nem tudtam
ellenállni a „makulátlan" bizonyítási levezetésnek, a siker
csábításának. De nem érdemeltem meg a büntetést, mert azt
már korábban megkaptam. Ilyen kudarccal végzıdtek az
évszázad más spekulációi is.
Majd meglátjuk - gondoltam -, hogy az évszázad követ-
kezı spekulációja mit fog hozni.
(Miután ezt az autentikus történetet megírtam, felolvas-
tam a barátomnak, aki modellként szolgált. Figyelmesen
hallgatott, fejbiccentéssel mutatta helyeslését, egy arcizma
sem rándult és a végén sokatmondóan azt mondta: „Nagyon
érdekes, André. De mondok én önnek valamit: most sertés-
oldalast kell vásárolni!")
221
 BULVÁRKOMÉDIA ÉS ÁRUHIÁNY
Budapestnek is megvolt a maga csıdje... Sok évvel ezelıtt
történt egy, a budapesti tızsdére jellemzı történet, talán a
színpompás körülmények miatt, amelyben lejátszódott, és
azért is, mert a spekuláció és a humor néha kézenfogva
járnak!
A „Magyar szalámi részvénytársaság" híres szalámit állí-
tott elı, a milánói szalámi konkurenciatermékét, mely dísz-
helyet foglalt cl a kommunista Magyarország exportjá-
ban. Az üzlet virágzott, és elkezdtek a tızsdén buzgón a
társaság részvényeivel spekulálni. Hz addig tartott, míg az
árfolyam 50 koronáról 300-ra emelkedett. Spekulánsok egy
csoportja, akik az árfolyamot „nevetségesen" magasnak
tartották, elhatározták, hogy bessz-szindikátust hoznak lét-
re. Meg voltak róla gyızıdve, hogy az emelkedı görbe
hamarosan fordulni fog, a szalámi jó minısége ellenére, amit
kétségbe vonni ízléstelenség lett volna, mert a magas rész-
vényárfolyam nem indokolt. Kz igen logikus megfontolás
volt. De a tızsdén kétszer kettı nem négy!
A HÖLGY ELBŐVÖLİ VOLT ÉS KACÉR...
Röviden szólva, a bessz olyan okokból kifolyólag jött, ami-
hez a logikának semmi köze, csak sokkal késıbb: ugyanis
ennek az okos spekulációnak az értelmi szerzıi igazi bulvár-
komédiába keveredtek.
A hölgy elbővölı volt és kacér.
Férje, ismert budapesti bankár volt és tapasztalt tızsdejá-
tékos.
222
A harmadik, a hölgy szeretıje, szintén szenvedélyes spe-
kuláns, véletlenül annak a szindikátusnak volt a fınöke, aki
a szalámi besszére spekulált.
A hölgy szörnyen szerette volna azt a csodálatos nyak-
éket megkapni, amit már hónapok óta egy nagy ékszerüzlet
kirakatában, Budapest legelegánsabb bevásárlóutcájában
megcsodált. A harmadik szívesen odaajándékozta volna, de
hogyan magyarázta volna meg a hölgy a férjének azt a
szerzeményt? Elhatározták, hogy olyan trükkel fognak él-
ni, amit a világ fennállása óta hiszékeny férjekkel szemben
mindig alkalmaznak.
A hölgy, mielıtt férjét megkérte volna, hogy az áhított
nyakéket neki ajándékozza, titokban az ékszerészhez ment,
hogy a zseniális tervet elıkészítse.
A harmadik, a szeretıje, a nyakék háromnegyed részét
ki akarta fizetni, ami már magában is nagy összeg volt, aztán
az ékszer visszakerülne a kirakatba. Majd egy második
vevınek kellett jönni, a férjnek, akinek egy másik ár lett
volna érvényes: az eredeti ár egynegyed része, egy viszony-
lagjelentéktelen összeg. Egy ilyen alkalmi vétel során bizto-
san nem vonakodna, hogy megvegye a nyakéket a feleségé-
nek.
A hölgy célzásokat tett közelgı születésnapjára és az
ékszerész kedvezı kínálatára.
A férj mindezt egy kicsit furcsának találta.
„Egy ilyen olcsó nyakéket, nem szeretem az elfekvı
árukat. Nem szokásom a születésnapi ajándékodat leszáll!
tott áron megvásárolni!"
Mégis elment az ékszerészhez és a nyakéket és az árat is
megfelelınek találta. Készpénzzel fizetett, és vidáman távo-
zott az ékszerrel a zsebében. „Minden az ön kívánsága
szerint történt" —, jelentette azonnal az ékszerész az asz-
szonynak telefonon.
Napok teltek el. A férj vidáman dúdolgatoti maga elé.
A hölgy a nyakékre várt, ami egyszerően nem .ík.irt meg-
jönni. Végül már nem bírt uralkodni magán, és s<ij át szakál-
223
Iára kezdte el a nyomozást. A nyakék nem hagyta el a
várost, csak egy másik nyakat ékesített: Budapest legcsino-
sabb primadonnájáét, akit gyengéd szálak főztek a szeretetre
méltó férjhez.
A GYİZELMET ELFÚJTA A SZÉL!
A történet kiderült, és az egész város mulatott rajta. Ehhez
a gyızelemhez még az is hozzájött, hogy a férj elhatározta:
hőtlen feleségét megbünteti, aki mérgében és dühében elvi-
selhetetlenné vált. A becsületén esett csorbát meg kellett
bosszulnia, vetélytársát pedig megölnie. Ebbıl a célból
sokkal biztosabb fegyvert választott, mint a párbajtırt vagy
a pisztolyt. A tızsdemanipulációt választotta fegyverül...
Ellenfelének Achilles-sarka ugyanis a „szalámi" volt, mely-
nél nagyban besszre spekulált. Ilyen esetekben a bessz-
spekulánsok ellen a tızsdén gyakran alkalmazott stratégiát
„corner"-nek nevezik.
A határidıs ügyleteknél a hossz-spekulánsok vásárolnak,
anélkül hogy a szállításokat azonnal átvennék. A bessz-
spekulánsok eladnak, anélkül hogy azonnal szállítanának.
Ha a hossz-spekulánsoknak sikerült több részvényt vásá-
rolni hitelre, mint amennyi ténylegesen létezik, akkor a
bessz-spekulánsoknak kifogy a szusza, mert nem jöttek rá
idıben, hogy több papírt adtak el, mint amennyivel rendel-
keznek. A szállítás napján nem tudnak szállítani, és a hiány-
zó papírokat a minden hájjal megkent hosszra játszóktól
kell megvenniük, akik az árakat diktálják: ezt hívják „cor-
ner"-nek.
A megcsalt férj összeszedett minden rendelkezésére álló
„szalámit". Az árfolyamok 300-ról 1000-re, majd 2000-re és
végül 3000-re és még a fölé emelkedtek. Amikor már nem
lehetett részvényhez jutni, hitelezıihez fordult Németor-
szágba, hogy friss tıkéhez jusson és hogy vásárlásait foly-
tathassa.
224
A szállítás napján a besszre játszóknak el kellett fogad-
niuk az ellenfél feltételeit, melyek igen költségesek voltak.
A férj gyızelme azonban kérészéletőnek bizonyult. İ és
bankja sokat veszítettek, mert elıvigyázatlanok voltak,
hiszen egy egyszerő „büntetıexpedíció" során túlságosan
nagy összeget fizettek ki egy értékpapírért, ami az árának
csak a tizedét érte. S amikor nem sikerült nekik ezt a
roppant nagy mennyiségő „szalámi"-részvényt elpasszolni,
pénztáraikat be kellett zárniuk. A „Harmadik" természete-
sen a mérhetetlen nagy adósságai miatt került nehézségbe.
Ez a történet példa arra, hogy egy és ugyanazon tızsde-
akciónál a hossz- és bessz-spekuláns ugyanarra a sorsra jut:
a csıdbe!
Az elmúlt évtizedek eseményei történetünk hıseit a szél-
rózsa minden irányába szétszórták. Az ékszerész még éve-
kig árult nyakékeket New Yorkban a Madison Avenue-n
lévı boltjában. A nagyvonalú szeretıvel kereken 20 évvel
ezelıtt találkoztam Sáo Paulóban, és akkoriban még mindig
spekulált. A saját hibájából csıdbe ment bankár Párizsban
öngyilkos lett és felesége Olaszországban halt meg. A pri-
madonna talán még Hollywoodban él: ı elveszítette hang-
ját. S a nyakék? Elfújta a szel!
225
 MIT KELL TUDNIUK A NİKNEK A
TİZSDÉRİL?
Természetesen a nık nem játszanak mindig ilyen fatális
szerepel a spekulációban, mint az elızı fejezet történeté-
ben. Olykor segítıkészen férjük vagy barátjuk oldalára
állhatnak.
A hölgyek sokszor feltették nekem a kérdést, mit kell
tudni a miknek a tızsdérıl? Tulajdonképpen nem sokat.
A tızsde a férfiak harctere. Annál többet kell tudni a nınek
azokról a férfiakról, akik a tızsdén játszanak. A férfiak
profitálnak a tızsdébıl, és a nık profitálnak a profitból.
A tızsdések könnyen és könnyelmően adják ki a pénzt,
mert a pénzkeresés némelykor (nem nagyon gyakran) köny-
nyő, oly könnyő, hogy az embernek kedve támad szivarját
egy bankóval meggyújtani. Amikor a szerencse kedvez
valakinek, nem is gondolunk arra, hogy az ilyen pofonegy-
szerően besöpört pénzösszeg gyakran csak kölcsönkért
pénz. Ugyanis a következı spekulációnál esetleg az egészet
vissza kell fizetni.
A könnyen szerzett (de nem megkeresett) pénzt mi tızs-
dések nagyrészt mivel gavallérok vagyunk - nıkre adjuk
k i . l l . i minden jól megy, ha az árfolyamok emelkednek és
az általános hosszból profitálunk, akkor a barátnıinknek is
jut belıle. De iihogy a szerencsekerék fordul és a bessz
érezteti hatását, és az árfolyamok esnek, úgy azt elıször a
feleségek szenvedik meg. Mi is tulajdonképpen a hossz és
.1 bessz? A legfrappánsabb választ egy öreg barátom adta,
amikor kisfia le lte tt e neki ezt a kérdést. „A hossz fiacskám
pezsgı, kaviár, autó és nık..., a bessz, édesem az egy pohár
sor, egy pár v i r s l i , villamos és a te mamád." Azt hiszem a
226
közgazdaságnak egy professzora sem adott markánsabb
definíciót a hosszról és a besszrıl, a konjunktúráról és a
gazdasági válságról.
De van néhány tızsdés, akik árfolyamesésre, azaz besszre
spekulálnak. Tehát egy okos asszony tartson mindig bessz-
játékost szeretıként tartalékban. Akkor boldogulása örök
idıkre biztosított.
A tızsdeszerencse forgandó, mint a szélkakas, és a leg-
okosabb spekuláns sem tudja mindig, hogy mikor fordul.
Jó, ha a nık tudják ezt, mivel a férfiak lelkiállapota az
árfolyamokkal párhuzamosan alakul. A nehéz idıkben te-
hát a hölgyeknek türelemmel kell lenniük, a bı esztendık
biztosan újra jönnek.
A nık magatartása rendkívül fontos a tızsdejátékosok
számára. Hány spekuláns veszítette el türelmét és ezen a
pénzét is, csak azért, mert felesége nem volt megértı a
nehéz idıkben.
- Nem könnyő egy spekuláns feleségének vagy szeretı-
jének lenni. A tızsde ugyanis maga dönt a mindennapok
hangulatáról. A szabadság, az új autó és a bunda gyakran
füstbe megy, mert az árfolyamok nem úgy alakultak, ahogy
azt reméltük volna.
A FÉRFI SZÍVÉT KÖNNYEN MEGNYERJÜK...
Az élet egy tızsdéssel más okból kifolyólag is megerıltetı.
A szenvedélyes spekuláns csak a tızsdérıl álmodozik és
beszél. Ha a hölgyek figyelmesen hallgatnak vagy legalább-
is ezt a látszatot keltik, amikor partnerük árfolyamokról,
osztalékokról és az üzleti pletykákról beszél, akkor bizo-
nyosak lehetnek abban, hogy megtalálták az életre szóló
férfit.
Vannak ugyan férfiak, akik egy megerıltetı üzleti nap
után inkább csak félfüllel hallgatják feleségük csevegését.
De nem úgy a tızsdések! İk érvelni akarnak, vitatkozni és
meggyızni, mintha nem is a feleségükkel, hanem egy ügyfe-
227
lükkel beszélnének. Ezért egy okos asszonynak kb. tudnia
kell, hogy milyen részvényekkel spekulál a férje. Mindig
örülni fog, ha azt a túrós tortát vagy italt találja az asztalon,
melynek részvényese is. De könnyen elveszti kedvét, ha a
felesége azt a tárgyat rakja elé, amivel rosszul spekulált.
BMW-t vagy Mercedest vásárol, attól függıen, hogy melyik
cég részvényese. Egy Volkswagen méltóságán aluli volna,
kivéve, ha nagyban spekulálna ezzel a részvénnyel.
A tızsdejátékos felesége vagy barátnıje reprezentációs
célokat is szolgál. Felesége ékszerein és ruházatán leolvasha-
tó, hogy sikeres-e a tızsdén. Egy lenyőgözı elegáns asz-
szony, aki drága ékszereket hord, növeli a tızsdés hitelét,
amit férje vagy barátja ügyfeleinél, kollégáinál vagy a ban-
károknál élvez. Úgymond ı sikerének inkarnációja. Azon-
ban a hölgyeknek nemcsak statisztaszerep jut. Olykor szük-
sége van a férfinak a nıi megérzésre. Mit használ az egész
pénzügyi tudomány és minden technikai ismeret, ha az
isteni szikra, vagyis az inspiráció hiányzik? S ez fontos
döntéseknél gyakran a szeretett asszonytól származik.
228
A TİZSDE „HİSEI'
A tızsde hısei nem minden esetben a pénzemberek és a
bankárok, néha királyok és politikusok is lehetnek. Né-
melykor azt hiszik, hogy részesei az istenek titkainak és
gyakran elfelejtik a nagy M-et, a megfoghatatlant, és hogy
a legbiztosabb fogás gyakran az, amire nem számítunk.
Nincs jobb példa erre, mint a kormányfı kellemetlen
kalandja. Azt hitte, hogy sikeresen fog spekulálni, de kol-
dusbotra jutott. A mai napig csak én ismerem a történetet.
Ezért aki akarja, kitalálhatja a cselekmény helyét és szerep-
lıit; gondolom, elég könnyő.
A MINISZTERELNÖK
Valamelyik európai országban történt az 50-es évek elején.
A pénzügyi és politikai nehézségek a politikai stabilitás
hiányából fakadtak.
Olyan miniszterelnök került a hatalomra, aki az ország
egyik legbefolyásosabb családjából származott. Egy sor csa-
ládi vállalkozást, amely éppoly sikeres, mint amennyire
szolid volt, mondhatott a magáénak és állt az irányítása
alatt.
Talán nemzeti érdekbıl, vagy talán azért is, mert abból
vállalkozásai is profitálhattak volna, hazája valutájának
leértékelését óhajtotta, és titokban lépéseket is tett ez irány-
ba. Egy esetleges leértékelés híre makacsul terjedt a lakos-
ság körében, noha a helyzet i 1 ycr. intézkedést semmiképp
sem követelt meg vagy igazolt volna. A jól informáltak
229
legalábbis hittek a kormány e szándékának, és nem is na-
gyon tévedtek.
A kormányfı talán akarta is a leértékelést, mert egészen
egyszerően a nemzeti valuta ellen spekulált, méghozzá egy
zseniális kombináció segítségével, amibe valamennyi családi
vállalkozását bevonta.
A miniszterelnök egyik cége nagy mennyiségő árut ex-
portált Mexikóba, és a mexikóiak pesóra szóló váltóval
fizettek, vagyis egy egeszén szolid valutával. Az exportáló
cég ezekéi a váltókat természetesen benyújtotta saját jegy-
bankjánál a nemzeti valutában történı leszámítolás végett.
A cégnek tehát mexikói pesóban volt követelése és hazai
valutában pedig tartozása a jegybank felé.
Most már érthetı, hogy miért volt a miniszterelnök és
családja érdekelt a leértékelésben, kivált azért, mert az
ügyleteknél óriási összegekrıl volt szó. Eddig minden a
legnagyobb rendben ment. De egyszer csak felmerült egy
akadály, ami az egész spekulációt kárhozatra ítélte. A pénz-
ügyminiszter vétója megakadályozta a leértékelést. Ami
ezután történt, az még drámaibb volt. A legcsekélyebb
figyelmeztetés nélkül a mexikói kormány szombaton, köz-
vetlenül húsvét elıtt, váratlanul 35%-kal leértékeltette a
pesót. A miniszterelnöknek és családjának ugyanilyen mér-
tékben csökkent a peso-követelése, de a hazai valutában
való tartozás.) nem változott. A lyuk, amit be kellett tömni
olyan nagy volt, hogy abban a családi tartalékok, amelyeket
kifogyhatatlannak tartottak, teljesen eltőntek. Ki mert volna
ilyenre gondolni? Az olyan miniszterelnök, aki saját
országának valutája ellen spekulál, és azt le akarja értékelni,
Daumier rajza a párizsi tızsde"egy jelenetérı]
hogy nyereséget söpörjön be, nem mindennapi jelenség. „Pas une corbeille de fleurs en tout cas"
Biztos tipp lett volna.
A történet annyira elképesztı, hogy kételkedhetnénk
valódiságában, és nem hiszem, hogy sokan lettek volna
errıl informálva. Különbözı események és indiszkréciók
furcsa összetalálkozása során részleteket tudtam meg és a
többit szakismereteim alapján kikövetkeztettem.

230
 Néhány évvel késıbb találkoztam az itt említett pénz-
ügyminiszterrel, akit kormányának egykori pénzügyi poli-
tikájára emlékeztettem. Elismerte, hogy a kormányfı való-
ban leértékelni akart és ı ezt vétójával megakadályozta,
mert semmi ok nem volt erre a lépésre. A kormányfı balsi-
kerő spekulációjára aztán már nem akart kitérni.
A politika és a tızsde egymással összefonódnak. így nem
is kell azon csodálkozni, hogy azok, akik politikai titkok
birtokába jutnak, ezt megpróbálják hasznosítani. Manapság
például „kontaktemberek" százai ülnek Washingtonban,
akiket cégük azért fizet, hogy valamelyik minisztériumból
vagy más állami hivatalból információkat szerezzenek.
Washingtonban a szalonokban különbözı társadalmi ren-
dezvények során tızsdejátékosok százai hegyezik fülüket,
hogy a legkisebb hírt is elcsípjék a hivatalnokok szájából.
Másnap reggel rohannak a legközelebbi tızsdeirodába,
hogy megjátsszak tippjüket. Rengeteg pletyka kering a
levegıben, de legtöbbször hamisak és félrevezetık. Ezért
írtam egy olyan fejezetet, aminek az a címe: „Informált -
tönkrement".
Ha pénzt akarunk keresni, minden trükk megengedett.
Ellenállhatatlan vágy hajtja az embert a nyereség felé. Mi
sem egyszerőbb, mint a spekuláció? Különösen akkor, ha
elég egy tollvonás ahhoz hogy megváltoztassuk a sors ala-
kulását? A cél szentesíti az eszközt. Valutamanipulációk,
kereskedelmi egyezmények, mindenféle rendeletek, nemzeti,
sıt nemzetközi egyezmények, szalonkémkedés, szerelmi
románcok és végül fegyveres konfliktusok, ha a cél érdeké-
ben erre szükség van.
NIKITA KIRÁLY
Közismert, hogy a spekuláció a háborúkból is profitál. De
ki tudja elképzelni, hogy egy spekuláció következménye
háború lehetne?
1912-ben .1 Balkánon a következı történet játszódott le.
52
A világ e része nemzetiségek tarka egyvelegébıl, királysá-
gokból és különféle vallási csoportokból állt — és ezeknek
egymás mellett kellett élniük. Mindazonáltal négy balkáni
állam szövetségre lépett egymással a közös ellenség, Török-
ország ellen. Egy katonai egyezmény egyesítette a keresz-
tény országokat, Görögországot, Szerbiát, Montenegrót és
Bulgáriát az Oszmán Birodalom ellen. 1912 tavaszán puska-
porszagú volt a levegı. Montenegró egy kicsiny királyság
az Adria partján, alig nagyobb egy német tartománynál. Az
országot olyan uralkodó kormányozta, akinek a spekuláció
létkérdés volt. Államkasszája állandóan kongott az üresség-
tıl. İ volt Nikita király.
Hogy kisebb kiadásaihoz zsebpénzhez jusson, ha nem is
elegáns, de legalábbis zseniális módszert alkalmazott. Két
ország között postai klíringelszámolás volt, vagyis a nem-
zetközi utalványokat tizenkét hónapon keresztül könyve-
lik, és csak az év végén számolnak el. Nikita király a világ
különbözı pontján tartózkodó strómanjainak montenegrói
postautalványokat küldött. A külföldi posta kifizette az
utalványon feltüntetett összeget és Montenegró terhére el-
könyvelte. Nikita strómanjai zsebre vágtak .1 pénzt. S csak
amikor a számla Montenegró akkori fıvárosába, Cctinjébe
érkezett, csak akkor derült ki, hogy a király nem tud
fizetni, és moratóriumot kért. A cselfogás sikerült. Sıt, a
szigorú Ferenc József császárnak is nagyvonalúnak kellett
mutatkoznia és a pénzügyi nehézségekbe jutott kollégája
adósságát, aki az orosz cár protektorátusa alatt állt, a cs. és
kir. postánál törölte.
Gyermekkoromban tucatnyi anekdotát meséltek Nikitá-
ról. Egy közülük különösen megragadta gyermeki fantáziá-
mat. Egy híres amerikai üzletember és multimilliomos be-
utazta a Balkánt és Montenegróba is eljutott. Nikita király
nagy lakomára hívta meg a vendéget. Az ünnepi lakoma
befejeztével a király és vendége a palota erkélyére léptek,
hogy fogadják az alattvalók hódolatát, akik a palota elıtti
téren győltek össze. A jelenet hatására (a királlyal egy
23 5
erkélyen állni és a nép ünneplését fogadni) az amerikai a
zsebébe nyúlt és aranypénzeket szórt a nép közé. Gyönyör-
ködött a színjátékban, majd a király felé fordult, hogy
fogadja elismerı mosolyát. Jobbra nézett, aztán balra, de a
király eltőni az erkélyrıl. Egy idı után felfedezte a tömeg-
ben, amint ı is buzgón szedi a földrıl az aranypénzeket. Se
non é verı, é ben trovató. (Ha nem is igaz, de jól ki van
találva.) Mindenesetre ez a kis történet jól tükrözi az akkori
hangulatot.
A nagy kiadások fedezésére a király más trükköt vett
igénybe. A tızsdén játszott. Bankárainak, a Reitzes testvé-
reknek Bécsben és (). A. Rosenbergnek Párizs—London (tızs-
detanulóként a 30-as években személyesen ismertem ıket:
mindketten ügyfeleink voltak) „tippeket" adott a balkáni
titkos politikáról, hogy a világ tızsdéire való esetleges
hatásokból közösen profitálhassanak.
Bgy reggel 1912 szeptemberében Bécsben a Reitzes bank-
házhoz beállított a király követe, Danüo herceg, Nikita fia.
(Lehár Ferenc „Vígözvegy" címő operett hısének képmása.)
Fontos hírt adott át (). A. Rosenbergnek Párizsban.
„Adjon el mindent, és kössön határidıs eladási ügylete-
ket is írta a király. Közvetlenül a Törökország elleni
háború elıtt állunk." Rosenberg és Reitzes mindenütt elad-
tak, elıször a király, majd a saját és legjobb barátaik számlá-
j ár a. A bécsi, frankfurti, párizsi és londoni tızsdéken határ-
idıre eladtak szerb, torok, bolgár es más járadékpapírokat
es egy egész sor értékpapírt. A kél bankár nagyban speku-
l á l t besszre orosz értékpapírokkal is, melyekkel élénk ke-
reskedelem folyt Párizs és Pétervár között.
Az események kezdetben igazolták Nikita információit,
Törökország összevonta csapatait a határokon, és a négy
balkáni állam október l - j é n általános mozgósítást rendelt el.
A tızsde hevesen, árfolyamzuhanással válaszolt.
Ezt a francia orosz szövetség követte. A szerzıdı felek
megegyeztek egymással, hogy a Balkánon minden fegyve-
rc-s konfliktust kerülnek. A helyzei csak 1914-ben érett meg
234
az általános leszámolásra. Miklós cár es a Francia Köztársa-
ság elnöke, Poincaré megvétózott minden határrendezési
kísérletet a Balkánon, és ezzel elejét vették egy esetleges
támadásnak a „Boszporusz beteg embere", Törökország
ellen. Poincaré elnök személyesen kezeskedett a macedóniai
reformok végrehajtásáért. Mindenki azt hitte, hogy a hábo-
rú veszélye megszőnt. A tızsde hatalmas hosszal reagált.
A király bankárai nem érezték jól magukat. Elıkelı ügy-
felük talán tévedett volna?
Poincaré elnök beavatkozása az árfolyamokat a magasba
hajtotta, és a bessz-spekulánsokra komoly vereséget mért.
Rosenberghez és Reitzeshez a következı tartalmú távirat
érkezett: „Csak semmi pánik stop, folytassák az eladási
stop, Nikita." S a bankárok e szerini cselekedtek. Az egész
vonalon eladtak, noha a király állítása ellenére, hogy a
balkáni háború mégis bekövetkezik, továbbra is nyugtala-
nok voltak.
1912. október 18-án eldördült az elsı montenegrói ágyú-
lövés Skutarira, az Adriai-tenger közelében, a festıi Skuta-
ri-tó partján fekvı városkára. Montenegró a nagyhatalmak
kategorikus döntéseit semmibe véve hadat üzent Törökor-
szágnak. A szövetségi kötelezettségek értelmében Szerbia,
Görögország és Bulgária is belesodródott a háborúba. Az
összes tızsdei árfolyam esni kezdett, az orosz, torok, szerb
és bolgár értékpapírok egyenesen a mélybe zuhantak. Niki
ta, Rosenberg, Reitzes és társai óriási nyereséget söpörtek
be...
Feltehetjük a kérdést: El lehetett volna kerülni a balkáni
háborút, ha a montenegrói király nem játszott volna a
tőzzel, hogy tızsdei nyereségét növelje? A történelem nem
tisztázta egyértelmően a kérdést. Mindeneseire igaz, hogy
70 éve nem publikálják a hírt, de az mégis szájról szájra
terjed.
Családomban különösen sok szó esett a történetrıl. Gyak-
ran hallottam anyámat így szólni: „Ha a balkáni háború
néhány héttel késıbb tört volna ki, akkor Oszkár nagybá-
235
csid és a fia ma sokszoros milliomosok lennének" (elsı világ-
háború elıtti milliomosok!), tudniillik ık számítottak a A PÉNZ ÉS A TİZSDE
család legszegényebb tagjai közé. Nagybátyám nemzetközi
spekuláns volt, aki minden tızsdén játszott. A balkáni CSODAORSZÁGÁBAN
háború kitörésére számítva nagyban besszre spekulált.
Azokban a végzetes hetekben, amikor úgy nézett ki, hogy
a háború elkerülhetı, az árfolyamok a magasba szöktek és
bessz-kötelezettségeitıl csak óriási veszteségek árán tudott
megszabadulni, ami anyagilag teljesen tönkretette.
Mindig ugyanaz a végzet: annak a spekulánsnak, aki
n e m t u d k i t a r t a n i , a k k o r l e s z i g a za , h a má r k é s ı .
2 x 2 = 5-1.
A BANKÁR ROSENBERG
Rosenberg, az elızı történet egyik fıhıse két évvel késıbb
újra a tızsdei pletyka középpontjába került. Amikor az elsı
világháború 1914-ben kitört, azt beszélték, hogy Rosenberg
nagyban a francia járadékpapírok besszére spekulál. Ter-
mészetesen volt is egy hatalmas tızsdekrach, különösen
sokat estek .1 francia járadékpapírok. Rosenberg tehát való-
színőleg mérhetetlen nagy profitot vágott zsebre. A háború
kitörése utáni elsı napon, amikor a tızsdére érkezett, zápto-
jással fogadták, és szitkokat szórtak a fejére, annál is in-
kább, mert osztrák állampolgár volt. (Mint ahogy akkori-
ban Franciaországban mondani szokták: L'Autrichien -
l'autre chien, a másik kutya.) Rendırségi védelem alatt
azonnal elhagyta a tızsdét. Hogy francia járadékpapírokkal
valóban sok pénz nyert-e, a mai napig nem tudtam kiderí-
teni.
 ÁTMENET A MÁBA: PÁRIZSI
TİZSDEKALAND 1939/40

Huszonöt évvel késıbb a francia tızsdések nem voltak

ennyire érzékenyek a nemzetközi helyzet megítélésében.
Még jól emlékszem arra a kellemetlen érzésre, kvázi bőntu-
dat volt, ami a háború elsı hat hónapjában elfogott, amikor
mint semleges külföldi (magyar) zavartalanul sétáltam a
Champs-Elysée-n, mialatt egész generációm, barátaim és
kollégáim, máris katonaként szolgáltak. Ahelyett, hogy na-
ponta jelentkeztem volna a kaszárnyában, mindennap a
tızsdén tartózkodtam. S ahelyett, hogy a Maginot-vonal
bunkerjeibıl a Szigfrid-vonalat figyeltem volna, inkább
karosszékemben ülve követtem az árfolyamok alakulását.
A hadiállapot ellenére - ami „drole de guerre", furcsa
háború volt (Németországban ülıháborúnak hívták) a
tızsdén az élet elevenen folyt tovább, és az árak egyre
magasabbra emelkedtek.
Bár életszínvonalamon semmi esetre sem akartam változ-
tatni, mégis a fényőzı élet külsı jeleit nagymértékben el-
tüntettem, így havannaszivaromat, a gazdagság jelét, egy
demokratikus pipára cseréltem, amit lehetıleg fekete do-
hánnyal tömtem meg. Továbbra is elıkelı éttermekbejár-
tam, de szégyenlısen megbújtam egy távolabbi sarokban,
hogy átengedjem magam a lukulluszi élvezetnek.

A PÁRIZSIAK TİZSDEPATRIOTIZMUSA
Egy nap ismét kedvenc borozómban, .) „Chez Pierre"-ben
a Gaillon téren - természetesen a legtávolabbi sarokban -
ültem, amikor egy társaság lépett a helyiségbe. Közöttük

239
volt egy bájos és elegáns hölgy, jó ismerısöm, akinek tızs-
deügyekben gyakran álltam szolgálatára.
Hirtelen megijedi cm, mert tudtam, hogy a hölgy szeret
pletykálni, különösen a tızsdérıl, és ebben a környezetben
ez kellemetlen lett volna. Hiába próbáltam elrejtızni újsá-
gom mögött, mert már észrevett és bekövetkezett az, amitıl
féltem; sugárzó arccal kérdezte: „Na, kedves Andrém, hogy
áll a tızsde, sokat keres? Milyen új tippeket ajánl? Gondol-
ja, hogy a háború még sokáig fog tartani, és az árfolyamok
tovább fognak emelkedni?" Pont ez hiányzott. A legszíve-
sebben a föld alá süllyedtem volna. A helyiség az utolsó
székig foglalt volt, és már éreztem, amint minden szempár
rámmered és hallani vélem amint mondják: „Ah ez is egy
olyan planqué (egy lógós, egy külföldi), aki jól keres, mi-
alati főink d fronton vérüket áldozzák."
De nem volt igazam! Úgy tőnt, csak nekem volt rossz a
lelkiismeretem. A franciák éppen pénzügyekben voltak a
legkevésbé érzékenyek. Háború vagy béke, mindenki a
lehetı legtöbbet akart keresni: gyárosok a maguk szállítá-
saival, a kereskedık a hirtelen konjunktúrával a front mö-
gött, s aki sem az egyik, sem a másik helyen nem nyert, az
a tızsdén próbálkozott. Ma már tudom, hogy a társaságot
körülöttem a vendéglıben elsısorban az érdekelte, hogy ki
ez a tızsdei szakember, aki megbújt a sarokban. Szívesen
hallgatták volna azokat a tippeket, melyekrıl a hölgy kér-
dezett.
Nem volt helye a rossz lelkiismeretemnek, mert mint
késıbb megtudtam, barátaim a kaszárnyákban és a fronton
buzgón játszottak tovább a tızsdén, és a tızsdei esemé-
nyekrıl jobban voltak informálva, mint jómagam. Ha csak
egy napra is szabadságot kaptak, egybıl Párizsba utaztak,
és elsı útjuk a „templomba" vezetett.
A háború alatti tızsdérıl egy kellemetlen emlék maradt
meg bennem. Hosszabb idı óta ismertem Pecryt, a szimpati-
kus és intelligens újságírót. Testvére bankár volt, de ı
mégis mindig hozzám jött és tılem kért tızsdei ügyleteihez
240
tanácsot. Tızsdetechnikai felvilágosításokkal szolgáltam, és
ı esetenként politikai kulisszatitkokat tárt fel elıttem. Új-
ságíróként a rádiónál is dolgozott, és ilyen emberektıl -
gondoltam magamban - néha-néha politikai pletykát is meg
lehet tudni.
A háború kitörése elıtti hetekben többször azt az infor-
mációt hozta, hogy bizonyára nem fog sor kerülni a háború-
ra, és hogy nem kell semmitıl sem tartani. Tehát vásárolni
kell. A Daladier-kormány le fog köszönni, és I'ierre Laval,
a következı miniszterelnök azonnal egyezséget köt a nácik-
kal Danzigról (Gdrísk), és minden a legnagyobb rendben
lesz. Már mindenki azt kérdezte „Danzigért meghalni?"
Ezt a mondatot a náci ügynökök terjesztették el.
„ISTENEM, MEKKORA TÉVEDÉS!"
Tévedett. Kitört a háború. Aztán majd mindennap azzal a
hírrel jött, hogy abban a pillanatban, amikor Hitler elintézi
a keleti frontot (a Lengyelország elleni villámháborúról volt
szó), Laval átveszi a kormányzást Franciaországban stb., stb.
Csak türelem, tovább kell venni, mert a béke a küszöbön
áll.
Röviddel a háború kitörése elıtt néhányan azt gondolták,
hogy ha éppen most, ezeknél az alacsony árfolyamoknál
vásárolnak, nem vállalnak kockázatot. Mert ha nem lesz
háború, akkor óriási hossznak lehetnek szemtanúi, vagy ha
mégis háború lesz, akkor minden mindegy, azonkívül ilyen
alacsony árfolyamoknál nem vállalnak nagy kockázatot.
Istenem, mekkorát tévedtünk! Magam hosszabb idı óta
besszre spekuláltam a párizsi tızsdén. Az árfolyamok elı-
ször csak lassan, késıbb valamivel gyorsabban estek, és már
szép hasznot tudtam magamnak elkönyvelni. Bessz-speku-
lációm természetesen határidıre szólt, amit hónapról hó-
napra meghosszabbítottam. Minden hónap elején, az ún.
fizetési napon, besöpörtem a nyereséget, ami az árfolyam-
csökkenés következtében az elmúlt hónapokban keletke-
241
zett. A legközelebbi batáridı szeptember 6-a, amikor szin-
tén szép nyereségre számítottam.
Az 1939. augusztus 24-i Ribbentrop-Molotov egyez-
mény után meg voltam gyızıdve arról, hogy a háború
elkerülhetetlen. Szeptember 6-ig még 14 nap volt hátra, de
nekem ez egy örökkévalóságnak tőnt.
De nem veszítettem el a fejem, hanem azon gondolkod-
tam, hogyan hozhatnám rendbe dolgaimat. Ha kitör a hábo-
rú, akkor a tızsdének befellegzett. Hiszen a tızsdét már
elıbb bezárják. A bankoknak és a bankároknak a kormány
fizetési haladékot fog adni. így nemcsak, hogy határidıs
ügyleteimet nem tudom lezárni, hanem letéteimet is befa-
gyasztják, melyekkel tızsdei ügyleteimet fedeztem. Gyor-
san határoztam. Legalább letéteimet kellett megmentenem.
Ahhoz, hogy leemelhessem az összeget, bessz-kötelezettsé-
geimnek kellett eleget tennem. A dolgaimnak ez a túl korai
lezárása egyáltalán nem volt rám jellemzı, ugyanis biztos
voltam benne, hogy az árfolyamok még tovább fognak esni.
Ilyen és hasonló megfontolások idıközben fölöslegessé
váltak. Már nem á l l t erdekemben, hogy további nyereséget
érjek el. Biztos voltam benne, hogy a tızsdét és a bankokat
bezárják. Meneküljön, aki csak tud! Miután bessz-kötele-
zettségeimet rendeztem, letéteimet átutaltam Amerikába.
Apám szokta mondani: „Vannak emberek, akik bölcsen
beszélnek és bután cselekednek, és vannak olyanok, akik
butaságot beszélnek és bölcsen cselekednek." Akkoriban
mi az utóbbiakhoz tartoztunk. Minden másképp történt,
mint számítottunk.
Tévesen í t é l t e m meg az eseményeket, de ennek ellenére
szerencsém volt. Kitört a háború, a tızsdét nem zárták be,
sıt a határidıs ügyletek tovább folytak, senki sem kért
fizetési haladékot, még devizaellenırzést sem vezettek be.
Szeptember 6-án Leemeltem a besszrol származó nyeresége-
met és á t u t a l t a m Amerikába. Ez volt a szerencsém, mert mi
is történt ? A/ árfolyamok ugrásszerően emelkedni kezdtek.
242
Mindazoknak, akik vásároltak és jómagam, aki bessz-köte-
lezettségét kiegyenlítette, óriási szerencséje v o l t .
Azok is tévedtek, akik azt hitték, hogy a háború a világ
végét jelenti, és mindegy, hogy rendelkeznek-e pénzzel
vagy sem. Az elkövetkezı hónapokban és években éppen
azok tudták menteni az életüket, akiknek pénzük volt, és
akiknek nem volt, elpusztultak.
Legjobban barátom, az újságíró tévedett, méghozzá meg-
bocsáthatatlanul. Heteken kereszt ül hajtogatta: Daladier le
fog köszönni, és Laval átveszi a hatalmat, majd békét köt
Hitlerrel, tehát most venni kell. Lengyelországot már leró
hanták, aztán következett a villámháború ,i Nyugat ellen,
elfoglalták Hollandiát, Belgium lelet te <i fegyvert. Nyugtalan
napok következtek, néhány hétig nem találkoztam bará-
tommal. Egy nap azonban futólépésben, zihálva egyenesen
a tızsdére jött hozzám. Félrehúzott, hogy senki se hallja mit
mond, és elégedetten suttogta a fülembe: „Kedves barátom,
most segítsen, mondja meg, hogy mit vegyek, mert az
elkövetkezı hosszból profitálni szeretnék!"
EGY VILÁG DİLT BENNEM ÖSSZE
Hgészen izgatott lettem. „Talán H i t l e r h a l o t t " kérdeztem.
„Dehogy, épp ellenkezıleg, a nácik 50 km re vannak Párizs-
tól, két nap múlva itt lesznek, a háborúnak gyakorlatilag
vége, az árfolyamok a magasba fognak emelkedni. Mit
vásároljak...?"
Mit is válaszolhattam erre? Egy világ dılt bennem össze.
A tızsdei alkalmazottak ide-oda mászkáltak, mintha mi sem
történt volna, de én tudtam, hogy holnapután a nácik és a
Gestapo Párizsban lesznek. Úgy éreztem, mintha valaki egy
súlyos kalapáccsal fejbe vágott volna, minden forogni kez-
dett körülöttem.
Barátom tovább gyötört, hogy milyen értékpapírokat
vegyen. Igen, számára minden a legnagyobb rendben volt.
Hitler tőnt fel, és ebben minden benne volt. Csakhogy a
243
barátom elképzelései teljesen mások voltak, mint az enyém.
Még ha akartam volna is neki válaszolni, nem jött szó a
nyelvemre. Hirtelen görcsös fájdalmat éreztem a szívem
körül, és gyorsan kirohantam a tızsde épületébıl, taxiba
ültem és hazamentem. Körülnéztem a lakásomban, búcsúzó-
ként végigsimogattam kedvenc tárgyaimat, melyeket itt
kellett hagynom. Azt gondoltam, hogy Párizst, az embere-
ket, akiket megkedveltem, barátaimat, kollégáimat, a meg-
hitt utcák.it cs sétányokat és minden egyéb dolgot, ami oly
sokat jelenteti az életemben, soha többé nem láthatom.
Ezalatt barátom még mindig a tızsdén keresett, hogy
kiválasszam .i s/ámára legkedvezıbb értékpapírokat, me-
lyekkel Hitler gyızelmébıl profitálhat. Már nem tudom,
hogy végül is mely részvényeket választotta ki, csak arra
emlékszem, hogy tévedése a miénkkel összehasonlítva óriá-
si volt. Iga/a lett, I á v a l valóban miniszterelnök lett Francia-
ország nácik által megszállt területén. De az árfolyamok már
nem emelkedtek. Ellenkezıleg. Ezúttal valóban bezárták a
tızsdét, a részvények hosszú ideig eladhatatlanok lettek és
késıbb, amikor kialakult egy apró piac, a frank, amit az
ember az értékpapírokért kapott, értéktelenné vált.
Barátom legnagyobb tévedése elsısorban abban állt,
hogy sorsát a nácikéhoz kapcsolta. A háború után, amikor
Újra Párizsban jártam, megtudtam, hogy a nácikkal való
kollaborációja miatt tízévi börtönbüntetésre ítélték.
Apámnak igaza volt: Vannak emberek, akik bölcsen
beszélnek és bután cselekednek...
Ezt a történetet ugyanebben a változatban Franciaország-
ban is megírtam, de a kiadó kihúzta ezt a részt.
244
VIHARFELHİK A
CSODAORSZÁG FELETT
I. HISZTÉRIA: INFLÁCIÓ
A kapitalizmus talán letőnıben van, de nagy- és kiskapita-
listák még léteznek, sıt számuk nagyobb, mint valaha. Mint
a felbolydult méhkas (az állatvilág tipikus győjtögetıi),
szétrombolt kaptárral, épp olyan hisztérikusan rajzanak a
megtakarítók is ide-oda, hogy tıkéjüket mentsék, eldugják
vagy gyarapítsák. Ez a vágy merész spekulációba viszi ıket
(nyersanyagokkal is), melyeknek veszélyeivel nincsenek
tisztában. İk a többi megtakarítókra ugyanúgy veszélye-
sek, mint a megvadult méhek egymásra és mindenki másra,
aki a közelükben van. Egyik nap lecsapnak valamilyen
árura, csak azért, mert mások is veszik és ezáltal emelkedik
az ára. Lázas felvásárlásaikkal félhajtják az árakat. A követ-
kezı napon valami másra csapnak le és így tovább, s annál
jobban, mert minden utcasarkon minden hájjal megkent
közvetítık, alkuszok vagy seítelık Lapulnak, akik áldoza-
taiknak az „infláció elleni védekezés" címen mindent a nya-
kukba sóznak. İk azok, akik a vizet zavarosabbá teszik,
mint amilyen, hogy aztán az egészen zavaros vízben halász-
szanak.
Igazolt ez a hisztéria? Nem! Csak megfontolt és ésszerő
befektetés hoz hasznot. A hisztéria rossz tanácsadó, és az
árfolyamokat negatívan befolyásolja. De egy állandóan kú-
szó infláció bel- és külgazdasági okokból kifolyólag gyakran
elkerülhetetlen. Amíg a kúszó infláció kontroll alatt van,
addig elınyben kell részesíteni a deflációval szemben.
A vágtató infláció minden esetben katasztrófával végzıdik,
de egy 5%-os infláció kisebb baj, mint az 5%-OS defláció. Az
elsı ösztönzı, a második bénító hatású. A gazdaságot és a
245
pénzügyeket különben sem lehet kedv szerint úgy irányíta-
ni, hogy .)/ árak teljesen stabilak maradjanak. Schmidt kan-
cellárnak teljesen igaza volt, amikor azt mondta: inkább
5%-os inflációt, mint 5%-os munkanélküliséget.
A kúszó inflációi a megfelelı pillanatban radikálisan meg
kell fékezni, akkor is, ha áldozatokat követel; mert az
inflációval úgy van, mint egy fürdıkád meleg vízzel, kelle-
mes benne ülni, de figyelni kell arra, hogy a víz ne legyen
túl forró.
Az inflációval való pánikkeltést régen is és napjainkban
is drámai módon eltúlozzák. Sokan emlékeznek a húszas
évekre, de az akkori vágtató infláció egészen más volt. Az
államkassza üres volt, és a termelés a nullára csökkent.
A bankóprés milliárdnyi márkával öntötte el a piacot. Árut
egyáltalán nem lehetett kapni, de annál hosszabbak voltak
a sorok a kenyérboltok elıtt. Senki sem csodálkozott azon,
hogy egyik napról a másikra a nadrág ára 10 000-rıl 30 000-
re emelkedett. A mai helyzettel ezt természetesen egyáltalán
nem lehet összehasonlítani.
II. HISZTÉRIA: RÉGISÉGEK
Manapság, ha a közönség csak gyanítja az infláció veszé-
lyét, akkor nem fogyasztási cikkekre vagy élelmiszerre veti
magát, ami minden mennyiségben és minıségben kapható,
hanem régi tárgyaiara. Az emberek minden pénzt megadnak
mőtárgyakért, régi lámpákért, kávédarálókért vagy szódás-
üvegekért, abból a meggondolásból, hogy régiek és egyre
ritkábban lehet hozzájuk jutni. Mőkincsek és mőtárgyak
győjtésében a/ok voltak szerencsés kezőek, akik nem pénz-
ügyi megfontolásból, hanem kizárólag hobbiból csinálták.
Közvetlenül a második világháború elıtt és alatt nem ural-
kodott ilyen hisztéria, noha ma egy harmadik világháború
majdnem elképzelhetetlen. A vagyonuk elvesztése miatti
félelmükben .íz embereknél a spekulációs láz elképzelhetet-
len méretekel ö l t ö t t és bizalmi válsághoz vezetett, mert
246
1979 és 1981 között jóval a napi árfolyam fölött is vásárol-
tak aranyat, ezüstöt, mert az árut a svájciak azonnal szállí-
tották. De talán biztosabb védelmet nyújtana Svájc egy
világháború esetén mint az USA? Kétségbe vonom.
S a régi kávédarálókat, szódásüvegeket kinek fogják el-
adni, ha tényleg kitörne egy világháború? Túl sok „forró"
és céltalan pénzmennyiség található olyan kezekben, akik
nem tudnak vele bánni, és végeredményben sem maguk-
nak, sem másoknak nem használnak vele.
A vége csak az lehet, hogy a legtöbb befektetı pénzét
értelmetlen befektetésekkel veszíti cl, es nem is az infláció-
val. Pont úgy, ahogy Moliérc mondta: „A legtöbb beteg
nem a betegségétıl hal meg, hanem <i gyógyszerektıl."
TÚL LEHET-E JÁRNI AZ INFLÁCIÓ ESZÉN?
Gyakran teszik fel nekem a kérdést, hogy inflációs idıkben
spóroljanak-e vagy sem? Alapjában véve a válaszom: igen!
Elvileg kell spórolni, de hogyan? Ez itt a fı kérdés. Mivel
világmérető inflációról van szó, ami még a kommunista
országok határai elıtt sem á l l meg, a probléma súlyosabb,
mint valaha. A régi regionális inflációkat még ki lehetett
azáltal védeni, hogy más, esetleg a szomszédos ország valu-
tájára váltották át az emberek a pénzüket. Miközben a
német birodalmi márka értéke gyakorlatilag nullára csök-
kent, az óvatos németek stabil holland guldenre váltották
pénzüket, a ravasz franciák pedig Svájcban helyezték el,
miközben frankjuk tönkrement, a dél-amerikaiak USA-
dollárt győjtöttek, hogy kivédjék az állandó inflációt, az
Egyesült Államok polgárai anyagi értekekbe, például rész
vényekbe és ingatlanokba menekítették pénzüket a máso-
dik világháború alatt. Ezek most már mind „tempi passati".
Hogy dollár, svájci frank vagy nyugatnémet márka, mind
ugyanazoknak a társadalmi és politikai feltételeknek és
kockázatnak vannak kitéve. Az egyedüli valuta, amit a
megtakarítónak venni kell, az az „árindex". Mivel ez egye-
247
lıre még nem létezik, ezért mindenkinek saját magának kell
az árkövetı befektetését megtalálnia. Önhatalmúlag hang-
súlyozom, hogy „egyelıre", mert gondolom, végül több-
éves keresgélés után a kötvényeknél fog kikötni az ember,
melyek a létfenntartási költségekre indexáltak.
Azt a kérdést is léi kell tenni: Meddig tart ez az ominózus
állapot? Van egyáltalán remény a megmenekülésre, és ha
igen, honnan jön? Az inflációnak statisztikai, politikai és
lélektani okai vannak. Mindhárom kölcsönös kapcsolatban
áll egymással és circulus vitiosust képeznek. A statisztikai
okokat egy mondatban tudom a legjobban kifejezni, amit
egy több mint száz évvel ezelıtt élt magyar költıtıl vettem
át: „Túl sok az eszkimó és t ú l kevés a fóka." Százmilliókkal
több afrikai, ázsiai és dél-amerikai fogyasztó, a keleti orszá-
gok magasabb életszínvonala, a mesterségesen növelt fo-
gyasztás és a fejlett, ún. kapitalista országok pazarlása áll
szemben más országok, elsısorban a harmadik világ nem
eléggé fejlıdı termelésével.
INFLÁCIÓ: A DEMOKRÁCIA ÁRA
A népek további függetlenné válásával a diszkrepancia
szemmel láthatólag növekszik. A modern technika segítsé-
gével ezt csökkenteni lehetne, vagy akár áthidalni is, de
ehhez a termelési kapacitást, ami gigászi beruházásokat
követelne minden inflációs kihatással együtt, meg kellene
növelni. A beruházások idejére a fogyasztást radikálisan
csökkenteni kellene. S itt felmerül a politikai probléma. Hol
van az a kormány, amely egy demokratikus parlamentnek
felelısséggel tartozik, és ötévente új választások elé néz, s
arra kész, hogy a szükséges intézkedéseket meghozza? Se-
hol ! A két-, négy- vagy ötévente megtartott választásokkal
az ún. „szabad világ" állandó diktatúrában él, a demagógia
diktatúrájában. Mindegy, hogy konzervatív vagy baloldali
kormányok vannak a hatalmon, demagógiái okokból hosszú
távon nem valósíthatják meg a szükséges intézkedéseket.
248
Négy évvel ezelıtt pár órát töltöttem Milton Friedman
professzorral, a liberális iskola kiváló amerikai közgazdá-
szával. Kijelentette, hogy vannak eszközök, melyekkel az
inflációt meg lehetne állítani vagy legalábbis fékezni, de
„politikai" okok miatt lehetetlen megvalósítani. İ „politi-
kát" mond, én „demagógiái" okokat.
Ilyen feltételek mellett a bér-ár spirál tovább tarthat. De
minél jobban tudatosul a lakosságnál ez a megoldhatatlan
állapot, annál jobban rabul ejti ıket az inflációs pszichózis,
és ez a harmadik ok, a pszichológia enyhén szólva a legve-
szélyesebb. Végeredmény? Nincs megoldás, mert az infláció
a demokrácia ára.
Hogyan tudja a kis és közepes megtakarító ezt az elemi
erejő katasztrófát elhárítani? Többféle lehetıség van, kö-
zöttük néhány, amit kerüljön.
Semmi esetre se tartsa pénzét a szalmazsákban vagy a
zsirószámlán, ahol nem kamatozik. Aki félénk vagy nem
akar kockázatot vállalni (és bárminemő értéktárgyakba való
befektetéstıl is visszariad), az a bankok és takarékpénztá-
rak által nyújtott vagy több évre leköthetı, vagy magas és
fix kamatot biztosító betétet válassza. A magas kamatok
gyakran szemfényvesztésnek bizonyultak, a kamathozadé-
kok pedig gyakran alacsonyabbak voltak, mint az állandó
inflációs ráta, és az adó levonása után a befektetés gyakorla-
tilag veszteséges volt. Ugyanezt a kritikát a fix kamatozású
értékpapíroknál is el lehetett mondani, amik ezenkívül ki
voltak téve az árfolyamváltozás kockázatának is, hiszen
még az óvadékképes kötvények, záloglevelek stb. is eshet-
nek, ha a tıkepiacon a kamatláb emelkedik.
Természetesen spekulálni is lehet, azaz i pénzt azáltal
manipulálni, hogy a konjunktúra alakulásától függıen
egyik szektorból a másikba lépünk. Ez persze a mi, vagyis
a tapasztalt tızsdeprofik vadászterülete.
249
MEGTAKARÍTÓK POKLA AZ ADÓSOK PARADICSOMA
Egy biztos: néha merésznek kell lenni és a kamatokról
lemondani. Kamatokból még senki sem gazdagodott meg;
ez logikus is. Kapitalista rendszerünk nem osztogat ajándé-
kokat. Bgyszóval: az infláció a megtakarítók pokla és az
adósok paradicsoma. A húszas évek inflációja alatt a speku-
lánsok egész házsorokat és gyárakat vásároltak hitelre, amit
aztán a mellényzsebükbıl kifizettek az elértéktelenedett
birodalmi márkával. Nem hiszem, hogy ezek az idık még
egyszer visszatérnek; ilyen nyereségeket már kormányok
sem engedhetnek meg, de szerény mértékben ma is tud a
megtakarító az eladósodásból profitálni. Tehát adósodjunk
el? A kérdés a következı: ki, hogyan és miért? A kérdést
már csak azért is fel kell tenni, mert vannak periódusok,
amelyekben a kormányok - ha csak átmenetileg is - olyan
intézkedéseket hoznak, melyek kitörik az adósok nyakát.
Természetesen anyagi értékekkel is kell rendelkezni. Ez
minden közepes és nagy megtakarítónak szól. De az anyagi
értékre a p o l i t i k a i , szociális és pszichológiai kockázat alatt
egy nem létezı veszélyt ertek, amitıl a közönség fél, és
ezáltal adott esetben, éppen akkor, amikor az ellenértékre
lenne szükség, nem tud megvalósítani bizonyos befekteté-
seket. Nem tagadhatjuk, az anyagi érték tulajdonosai az
elmúlt U) év a l a t t jelentıs tıkegyarapodást könyvelhettek
el, annál is inkább, mert nyereségük nem esett adózás alá
(leszámítva az USA-t, ahol minden tıkenyereség már hat
hónap után is bizonyos adózás alá esik).
III. HISZTÉRIA: ARANY
A már kimerítıen ismertetett inflációs hisztériához nagy-
mértékben hozzájárult az aranyár manipulálása is. Az arany
értékének különös tulajdonsága van, egyrészt az, hogy az
infláció következtében emelkedik, másrészt ha emelkedik
- akkor is, ha mesterségesen manipulálják a magasba -
250
felfőti az inflációt. Ez így ördögi kör. A csatatérhez hasonló-
an az arany a zászló és a zene, ami mögött minden más
nyersanyag menetel.
Tény, hogy az arany ısidık óta hipnotikus vonzerıt
gyakorol az emberekre, mint ahogy ezt ezer és ezer idézet
és a mitológia is bizonyítja. Befektetésként csak a marginális
értékek alá sorolnám be. Kapitalista rendszerünkben a be-
fektetés értékét csak a hozadékával vagy a jövıbeni hozadé-
kával tudjuk mérni. Az arany, a drágakövek vagy a mőtár-
gyak és győjtemények értékét csak a mindenkori piac,
vagyis a kínálat és a kereslet alapján lehet megítélni.
A kínálatnak és a keresletnek kizárólag pszichológiai
motivációi vannak. A mőalkotás ára az az összeg, amit a
piacon a mőgyőjtı kereskedı vagy spekuláns hajlandó érte
fizetni. Ez a divattól is függ, amikor a mőtárgyakat nem
befektetési okokból, hanem kedvtelésbıl vásárolják, az
árak nagymértékben a divat befolyásától függnek. A mő-
tárgy értéke, mely korábban csillagászati értékő volt, a
töredékére eshet, ha a stílus vagy a mester elvesztette a
közönség kegyeit. A divatot azok manipulálják, akiknek
valamilyen módon érdekük főzıdik hozzá. Ehhez azok a
tömegkommunikációs eszközök és aukciók is hozzájárul-
nak, ahol a bennfentesek az árakat a magasba hajtják.
Minden mőtárgyra vonatkozik ez: bútorra, porcelánra,
bronztárgyakra és a legkülönbözıbb győjtött tárgyakra.
Ugyanez történik az arannyal is, azzal a különbséggel, hogy
az arany árát a legkönnyebb manipulálni. Háborúk, forra-
dalmak, polgárháború, pénzelértéktelenedés: mindezek
olyan érvek, amikkel az aggódó, a vagyonát féltı lakosság-
ban pánikot lehet kelteni.
A Magyar Nemzeti Bank fınöke, Fekete János úr egyszer
szellemesen megjegyezte, hogy a Földön 500 közgazdász az
arany ellen van; 3 milliárd pedig az aranyért. Csak azt
felejtette el, hogy a hárommilliárd ember többsége könnyen
manipulálható, eltekintve attól, hogy ,i legtöbbnek egy
dollárja sincs arra, hogy aranyat vegyen. Az aranylobby az
elmúlt években sokat manipulált: Dél-Afrika, a szovjet
kormány és néhány svájci és német pénzintézet szövetségé-
nek köszönhetıen magas hasznot húzott belıle. Errıl ké-
sıbb még részletesen beszélek.
Ismerem az aranyfanatikusok elméletét: „Az arany örök-
kc maradandó érték és így tovább." De a minıséget nem
lehet márkában és pfennigben kifejezni. A minıség „örök-
ké" 100, 500 vagy 1000 dollárt ér unciánként? Száz dollár
bizonyára éppúgy örökké lesz, mint 1000. Az aranynak
mint árunak nincs önköltségi értéke, ami azonban nem is
lenne abszolút mérték. Elıször is a bányák különbözı minı-
sége miatt. Idıvel a költségek is változnak, de ez sem
garancia arra, hogy az eladási ár nem eshet, mint ahogy a
harmincas években a különbözı nyersanyagoknál.
Az arany milliók számára fétis, de nem az olyan magasan
fejlett nemzetek számára, mint Amerika, Japán, Nagy-
Britannia stb., mert ezek a népek kisebb mértékben vesz-
nek aranyat, akkor ez már nem fetisizmus, hanem abban
reménykednek, hogy magasabb áron fogják eladni. Mindig
lesznek olyan aranytulajdonosok, akik a sárga fémet mé-
lyen tisztelik, de bizonyos árnál azonnal eladják, mert nye-
reséget érhetnek el.
Tehát milyen legyen a megtakarító viszonya az aranyhoz,
ha nem spekulálni akar vele és más befektetésekkel is
rendelkezik?
Ezt egy rövid vadnyugati történettel szeretném illusztrál-
ni. Egy amerikai kisváros tekintélyes polgárai mindennap
egy exkluzív klubban étkeztek, és szigorúan megtiltották,
hogy zavarják ıket, a kivétel csak árvíz, tőz vagy nyugati
indiántámadás lehetett.
Ilyen esetekre jól felkészültek, mert a szekrényben vagy
másutt eldugtak néhány aranypénzt.
Minden megtörténhet, például a „rézbırőek" még ma is
jöhetnek. De most nem nyugatról, hanem inkább keletrıl.
Ebben az esetben minden, ami elrejthetı, tehát az arany is
252
a legjobb befektetés. Ez a kis polémia engedtessék meg
nekem!
De fordítsuk komolyra a szót: mondjuk ki nyugodtan,
hogy az arany bizonyos feltételek mellett és behatárolt kere-
tekben átmenetileg szükséges és jó befektetés lehel.
GONDOLATOK AZ
ARANYSTANDARD-RENDSZERRİL
Egészen más probléma az arany mint a valutarendszer alap-
ja, az úgynevezett aranypénzrendszer. Az arany jelentı
ségének elemzésekor és az aranykérdés összefoglaló kezelé-
sekor elengedhetetlen néhány dolog figyelembevétele.
Évek óta százezrek beszélnek az aranystandard-rendszerrıl,
de 99%-uk (Reagan elnököt és de Gaulle tábornokot is
beleértve) nem tudja, hogy mirıl beszélnek.
Az aranystandard-rendszernek nevezik azt a mechaniz
must, amelynek a gazdaságban a kínálat és a kereslet egyen-
súlyban tartása a feladata — a nemzeti éppúgy, mint az
államok közötti kereskedelemben —, hogy így szabályozza
az egyes államok között a fizetési mérlegeket és ezáltal itt
rögzített valutaárfolyamokat érjenek el.
Hogyan mőködik ez a mechanizmus? Minden valuta
értékét aranyban állapítják meg (például egy dollár X
gramm arannyal egyenértékő), emellett pontosan elıírják,
hogy a mindenkori jegybanknak mennyi aranytartalékkal
kell rendelkeznie. Minden jegybank meghatározott áron
köteles aranyat venni vagy eladni. Ha például egy ország
valutáját külföldön nagyobb mennyiségben kínálják, akkor
az érintett jegybanknak arannyal kell ezt felvásárolnia. Egy
ilyen kínálat akkor lép fel, ha az ország kereskedelmi és
fizetési mérlege deficites. A kereskedelmi mérleg kiegyen-
súlyozására a kormánynak lépéseket kell tenni az infláció
ellen; felemeli a kamatokat, ezáltal elısegíti a tıkeimportot
is, korlátozza a hiteleket, csökkenti a kiadásait és növeli
bevételeit. Egyszóval radikális deflációs politikát léptet
253
életbe: a fogyasztók és a vállalatok zsebébıl kiveszi a pénzt,
még akkor is, ha ez munkanélküliséghez és fizetésképtelen-
séghez vezet, mindezt azért, hogy ne kelljen aranytartalé-
kaihoz n yú l n i.
Ha a helyzet megfordul, és a külkereskedelmi mérleg
aktívumot mutat, akkor az illetı valuta iránt nı a kereslet,
és a jegybank aranyat vásárol valutájáért. Újra arany áram-
lik az országba és csökkenteni lehet a kamatokat, és a
hitelparitásokon is lehet lazítani. Ezt hívják aranystandard-
nak. S pont ezzel a rendszerrel akarják rendbe hozni az
állami pénzügyeket, „ahogy ezt Móricka elképzeli", mon-
dották volna Bécsben!
Papíron minden csodálatosan logikusnak tőnik, olyany-
nyira, hogy a híres Jacques Rueff [de Gaulle tábornok pénz-
ügyi szakértıje, akinek „Aranystandard-úr" volt a gúnyne-
ve) ezt a rendszert egyszer „korlátlan hatalmú uralkodó-
nak" nevezte, aki a „világgazdaság rendje fölött ırködik".
„De hol van .íz uralkodó hadserege?" kérdeztem Monsieur
RuefftÖ] egy televíziós vitában, „amely a kormányt radiká-
lis deflációs politika végrehajtására kényszeríthetné?"
Rueff már 19 38-ban az egekig dicsérte az aranystandard-
rendszert a Sorbonne-on tartott elıadásán. Példaként Né-
metországot hozta fel, és dicsérte a Brüning—Luther-
kormány deflációs politikáját, mert a világgazdasági válság
ellenére növelni tudák aranytartalékukat. Mint tudjuk,
Brüning politikája olyannyira sikeres volt, hogy egy évvel
késıbb Adolf Hitler került hatalomra.
A tények egcsz.cn mást mutatnak, mint amit Rueff úr
mond. Ritkán jut olyan demokratikusan választott kormány
a hatalomra, amelyik olyan politikát engedne meg magának,
amelyik a munkanélküliséget növeli, az életszínvonalat
csökkenti és még a vállalatokat is nehéz helyzetbejuttatja.
S ha egy kormány mégis merészelne ilyen politikát folytat-
n i , akkor ehhez nincs szüksége az aranystandardra, az is
kérdéses, hogy segítségére lenne-e erıfeszítéseiben?
Fordított helyzet ben sem követik a kormányok az
254
aranystandardot. A rendszer szabályai szerint pl.: az NSZK
és Svájc nem követhetett volna néhány évvel ezelıtt inter-
venciós politikát, hogy kielégítsék a valutájuk iránti keres-
letet. Mindez megnövekedett tıke- vagy aranyimporthoz
vezetett volna, és ezzel automatikusan fedezetlen pénz-
mennyiséget bocsátott volna ki, vagyis inflációt gerjesztett
volna. Mindkét ország számára fontosabb volt az infláció
elleni harc, mint aranytartalékuk gyarapítása; valutafelér-
tékeléssel és más intézkedésekkel válaszoltak. De ha fel- és
leértékelnek, ahelyett, hogy a rendszer vezényszavára hall-
gatnának, úgy az egész mechanizmus gyakorlatilag fölösle-
gessé válik.
Legyünk ıszinték: egy valuta minısége nem aranyfede-
zetétıl függ, hanem az állami pénzügyek irányításától, a
gazdaság termelékenységétıl és a lakosság fegyelmezettségétıl.
Arany áramlik az országba, ha a valuta stabil és kiáramlik,
ha az elveszíti stabilitását.
A Deutsche Bundesbank nulla aranyfedezettel kezdte
tevékenységét és ennek ellenére a márka néhány éven belül
a legerısebb valutává vált. Azonban a Banque de Irance
1968-ban hatalmas aranytartalékkal rendelkezett (de Gaulle
győjtötte össze), ami 14 napon belül elapadt a politikai
válság következtében.
Mindezektıl eltekintve gyakorlati okokból kifolyólag
sem lehetséges az aranystandard-rendszerhez való visszaté-
rés. Ha az USA kormánya egy új, magas aranyárai állapítana
meg, az aranylobby ezt pánikkeltéssel és hisztériával hama-
rosan túlszárnyalná, és az arany árát ismét fél kellene emel-
ni. Az aranystandard-rendszer nélkül az arany „közönsé-
ges" áru marad, mint minden más fém, melynek árfolyama
a szabadpiacon ingadozik, anélkül, hogy bármi köze lenne
a valutarendszerhez.
Különben az arany a baráti nemzetek egymás közötti
viszonyában súlyos konfliktusokhoz is vezethet, mint
ahogy Ottó von Bismarck megjegyezte, noha nem volt gaz-
dasági szakértı: „Az aranytartalék olyan mint egy takaró
255
kettınek, mert mind a ketten magukat igyekeznek vele
betakarni."
Rabindranath Tagore mondása, amelyet egy másik össze-
függésben idéztem az aranyról, ugyan költıibb volt, de az
itt említett mondat egyszerőbb, realistább és frappánsabb.
Az óvatosság feltétlenül szükséges!
De ha nem az arany, akkor mi biztosítja a valuta stabilitá-
sát? Errıl lesz szó bıvebben a következı fejezetben, ami-
nek az eddig említett gondolatok képezik az alapját.
256
A VALUTA:
BŐNEINK ÉS ERÉNYEINK
TÜKÖRKÉPE
Mivel roppant jelentısnek tartom, ezért a lehetı legnyoma-
tékosabban megismétlem: a valuta minıségének conditio
sine qua nonja az állampénzügyek irányításának minısége és
egy ország egész gazdaságirányításának a minısége. Mind-
kettı pedig az ország valamennyi polgára vétkeitıl és eré-
nyeitıl függ.
Hogy melyek azok az erények, tulajdonságok és erıforrá-
sok, amelyek megfigyeléseim alapján egy ország valutáját
fedezik?
A következıkben röviden összefoglalom.
Dollár: politikai biztonság, az USA-ban feltétel nélküli
tisztelet a magántulajdonnal szemben, valamint a magasan
fejlett technológia, a gazdag nyersanyagtartalékai és a
vállalkozók dinamikája.
Nyugatnémet márka: politikai stabilitás (legalábbis ed-
dig), szorgalom, megtakarítói készség és a német nép fegyel-
me.
Font sterling: az egykori világbirodalom vagyonának ma-
radványai, a világkereskedelem és a „City of London",
amely még mindig a nemzetközi bank- és a biztosítási ügyek
központja, valamint a hajózás és ráadásként az északi-tenge-
ri olaj.
Svájci frank: évszázados semlegesség és a törvényben
védett, ha nem is abszolút banktitok.
Francia frank: az évtizedek óta felhalmozott nemzetközi
befektetések, a francia életstílus és ízlés, valamint a franciák
találékonysága - olajuk ugyan nincs, de vannak ötleteik.
Jen: az ipar robotizálása és a munkavállalók szerénysége.
257
 Olasz líra: templomok, múzeumok és paloták. Róma, ami könnyen eltőnik, ha az irányítás csıdöt mond. Az
Velence, Firenze. aranystandardhoz való visszatérést csak a bolondok kíván-
Holland gulden: a gyarmattartó birodalom öröksége, ha- hatják, akik az aranyról mindent tudnak, de az összefüggé-
talmas kereskedelmi flottája, makacs megtakarítási készség seket nem értik meg.
és egy kevés földgáz. Azt a felfogást, hogy egy valuta értékét aranyfedezete
Norvég korona: északi-tengeri olaj és olajszállító flotta. határozza meg, olyan badarságnak tartom, hogy én minden
Osztrák schilling: beesi viccek és sok, hagyományra éhes közgazdász és szakértı gazdasági éleselméjőségét aszerint
amerikai, akik nosztalgiájukká] a császári és királyi idıket ítélném meg, hogy az aranystandard mellett vagy e l l e n
idézik lel. voksol.
Magyar- forint: a magyarok lurfangossága; a forintnak
van a viszonylag legmagasabb árfolyama a keleti blokk
devizái között, 15%-kal áll a hivatalos jegyzés alatt, a jegy-
bankvezetés zsenialis pénzügyi irányításának köszönhe-
tıen.
Rubel: a Szibériától való félelem, a diktatúra és sok arany
(mindez természetesen nem használ semmit, mert az ún.
szürke piacon a hivatalos árfolyam 20 százalékáért lehet
hozzájutni).
Izraeli font: a diaszpórából Izraelbe utalt adományok
(Izrael az egyedüli ország, amelynek legfontosabb adófizetıi
külföldön élnek).
Röviden mindezek a tulajdonságok, erények és adottsá-
gok határozzák meg egy ország valutájának rangját. Ha az
erények sokai nyomnak a latban, úgy a valuta erısödik, ha
csökkennek, akkor a valuta is veszít jelentıségébıl.
Hosszú távon nem az arany fedezet támogatja az ország
valutáját, hanem az arany a stabilabb valutával rendelkezı
országba beáramlik, és ahol az erények eltőnıfélben van-
nak vagy a bőnök túlsúlyba kerülnek, onnan kiáramlik.
Természetesen a sors alakulása is nagy szerepet játszik: az
olaj lelıhelyek felfedezése vagy kedvezı katonai-stratégiai
helyzet. A spekulánsok által felfőtött tömeghisztériának, a
manipulációinak és tömegtájékoztatási eszközöknek ugyan
nagy, de tulajdonképpen rövid távú a hatása az árfolya-
mokra.
A végén kiderül az igazság. Az aranyfedezet csak illúzió,

258 259
 SPEKULÁCIÓ A
VAGYON MEGİRZÉSÉÉRT
Ma mindannyian tudjuk, hogy az, aki nem spekulál vagy
pénzét fantázia nélkül fekteti be, egy napon hoppon marad.
Bizonyos fajta spekuláció - s ezalatt nem a játékot értem -
a vagyon megırzését jelenti, akkor is, ha nem veszünk
emiatt hiteleket igénybe, s aki ezt nem teszi, az annak a
veszélynek van kitéve, hogy a bankszámláján tartott pénze
a szeme láttára elapad.
Az elmúlt évtizedek történelme tele van figyelmeztetı
példákkal. Egész családok szegényedtek el egyik napról a
másikra, mert a legbiztosabb bevételek hirtelen semmivé
váltak. Milliónyi menekültnek kellett idegenben új életet
kezdeni, és olyan problémák elıtt álltak, hogy nem tudták,
hogyan teremtsék meg hozzá a szükséges feltételeket. A há-
ború, katonai megszállások, a kommunizmus hatalmának
kiterjedése, az államosítások milliárdnyi értékő tıkét visz-
szavonhatatlanul eltüntettek.
Tökéletes biztonság nem létezik, de legalább meg kell
próbálni a kockázat megosztásával a veszélyt behatárolni.
Ehhez természetesen szaktudásra és jó adag tapasztalatra
van szükség. A pénzbefektetés elméletileg megtanulandó
tudománya nem létezik.
A VAGYON NÖVELÉSÉNEK MŐVÉSZETE
A haladó beállítottságú polgár legalább a tızsde és a pénz-
ügyi ismeretek minimumát, egyszóval a spekulációt sajátí-
totta el. Éppúgy, ahogy nagyanyáinkat már gyerekkoruk-
ban a háziasszonyi erények ismeretére megtanították.
260
E bölcsesség nem is annyira új. 2300 éve már Xenophon is
megmondta, hogy az embernek elegendı egészségesnek
lennie és testi erejét a háborúra fenntartania, a vagyon
növelésének mővészete éppoly csodálatot és elismerést ér-
demel.
Hogy ki milyen módon fekteti be a pénzét, az magánügy.
Minden megtakarításnak megvannak a saját problémái, és
a helyzet sohasem teljesen azonos. Minden megtakarító a
saját életfelfogása szerinti befektetési formákat fog elıny-
ben részesíteni. Egy agglegénynek, aki tıkéjét élvezni akar-
ja, más befektetési formát ajánlanék, mint egy családapá-
nak, aki gyerekei nevelésére és jövıjére gondol. A kereske-
dınek ellenben arra kell gondolnia, hogy mindig elég le-
gyen a rendelkezésére álló tıkéje. Másképp van ez az orvos-
nál vagy az ügyvédnél, akik tartalékaikat hosszabb ideig
nélkülözni tudják. A világjáró vagyonkezelıjével megtör-
ténhet, hogy öt hónapig el sem éri a befektetıt. Ezzel
szemben a tızsdei törzsvendég ismeri a legfrissebb fejlı-
dést, és abban a helyzetben van, hogy bármelyik pillanat-
ban megbeszélhetık vele az új intézkedések.
Mielıtt a megtakarítónak tanácsot adnak, tisztában kell
lenni vagyoni helyzetével. Csak értéktárgyakkal vagy be-
fektetésre váró eszközökkel is rendelkezik? Hogy képlete-
sen beszéljek, az általános orvos szerepében találja magát a
tanácsadó, aki a diagnózis alapján betegét szakorvoshoz
küldi, vagyis egy értékpapír-specialistához vagy ingatla-
nokkal foglalkozó szakértıhöz, vagy valamilyen más szakág
szakértıjéhez.
A foglalkozást, kort, egészségi állapotot, jellemet (jó-
vagy rosszindulatú), vérmérsékletet (ideges vagy flegmati-
kus), a családi állapotot (agglegény vagy nagyapa), sıt a
megtakarító káros szenvedélyét és hobbiját is ismerni kell,
hogy pénzügyekben helyes magatartást ajánlhassanak neki.
A gyakorlatban azt is meg kell állapítani, hogy adó- és
örökösödési problémák mekkora szerepet játszanak. Erre
vonatkozóan meséltek Franciaországban egyidejőleg mulat-
261
tató és hátborzongató történetet, az ún. Pinay nagynénirıl,
akinek nem kellett örökösödési adót fizetni. Ha valahol egy
gazdag idıs nagynéni haldoklóit, úgy egész vagyonát azon-
nal Pinay-járadékpapírra változtatták. „Ha érzed, hogy ha-
mar itt a vég, úgy Pinay a mentség" hangzott a mondásom,
amit néhány barátomnak költöttem. És ha bizonyos tızsdei
napokon a Pinay-járadékpapírok forgalma meglepetéssze-
rően emelkedett, akkor mindenki tudta, hogy valahol egy
milliomos a végét járja.
Különbözı tényezıket kell egyidejőleg elemezni és a
világesemények menetébe illeszteni, pontosan figyelemmel
kell kísérni a kül- és belpolitikai fejlıdést, a gazdasági,
pénzügyi és kincstári helyzetet. Csak akkor vagyunk a szó
igazi értelmében vett spekulánsok.
Véleményem szerint a spekuláció azzal az ösztönös szán-
dékkal kezdıdik, amikor saját vagyonunk vásárlóerejét
meg akarjuk ırizni. E szándék és ama szenvedély között,
h°gv vagyont akarunk szerezni, csak graduális különbség
van. (Evés közben jön meg az étvágy.) Manapság mindenki
nolens volens spekulánssá válik. Spekulánsok vagyunk
nyereség fölötti örömünkben és abból a sportból kifolyólag,
amikor a józan ész által kiötlött prognózist megvalósulni
látjuk.
Rengeteg ügynök és bankár tesz különbséget spekulációs
és befektetési értékpapírok között. Ezt a megkülönböztetést
felületesnek és alapjában véve tévesnek tartom. A különb-
ség nem a befektetett értékpapírok minıségében, hanem a
mennyiségében rejlik. Ha a nagy befektetı egy viszonylag
kétes bánya- vagy olajrészvényt minimális összegért szerez
meg, akkor az nem spekuláció, hanem tudatos kockázatvál-
laló befektetés. Ellenben ha egy kisember akkora összegért,
mely anyagi lehetıségeit meghaladja, azaz hitelre a „legbiz-
tosabb" értékpapírokat (kötvényeket, ingatlanokat vagy
akármilyen óvadékképes értékpapírokat) vásárol, akkor
merész spekulációba kezd. Mindig szem elıtt kell tartani,
hogy a spekuláció vagy befektetés csak arányok kérdése és
262
a határok elmosódnak. Az átgondolt befektetés jó spekulá-
ció, és egy sikeres spekuláció jó befektetés. Gyakran hallani
pöffeszkedı tızsdéseket, hogy milyen jól spekuláltak, ami-
kor egy részvényt 100-ért megvettek és 110-ért eladtak. De
ha ugyanezek a részvények 100-ról 60-ra zuhannak, és
ezeket veszteséggel nem akarják eladni, akkor állítják, hogy
hosszabb távra szóló befektetést tettek, és az átmeneti árfo-
lyam nem érdekli ıket. Természetesen ezzel saját magukat
tévesztik meg. De emberi gyengéje mindegyikünknek van,
különösen nekünk, spekulánsoknak.
AMIVEL SPEKULÁLNI LEHET
Mindennel lehet spekulálni. Mindenféle ingatlannal, csalá-
di házaktól kezdve egészen a még közmővesítésre váró
területekig, bármilyen nyersanyaggal, amirıl már részlete-
sen írtam. Nyersanyagok azoknak, akik a késıbbiekben
ezeket a nyersanyagokat használják fel. A molnár vagyoná-
nak egy részét gabonába fekteti, a csokoládégyáros kakaót
vagy cukrot vásárol, a textilgyáros gyapjúval vagy gyapot-
tal rakja tele raktárát, az aranymőves arannyal és ezüsttel
látja el magát és így tovább.
Ismertem egy francia parókakészítıt, aki az inflációs
idıben nıi hajat, vagyis (kínai) copfokat vásárolt, hogy így
védje magát a pénzelértéktelenedés ellen.
A megtakarítók világa kétpártrendszerő demokráciára
hasonlít. Az egyik párt az ingatlanbarátoké, a másik a mobil
értékek, vagyis az értékpapírok barátaié. Majdhogynem két
különbözı hitvallásról van szó, oly mélyek az elvi különb-
ségek. Mindegyik fél találó érveket hoz fel, de a befektetési
formák hátrányairól keveset beszélnek.
263
 BEFEKTETÉSEK: RÉSZVÉNYEK, INGATLANOK
A részvénybefektetés egyik natranya az, hogy a befektetı
részvényei árfolyamát naponta követni tudja és ez a legna-
gyobb kárára lehet. Még akkor is, ha nem akar odafigyelni,
a napi sajtó az árfolyamokat az orra alá dörgöli. Nem is
szólva arról, hogy egy nagyobb visszaesés idején a fıcímek
maguk is információval szolgálnak. így a befektetı - akarva-
, nem. akarna. = ^a^ftöía, *ns)$&ígú^ kásjÉL 4s, ^^ w&8£ggtnác&-
latlan lépeseknez vezethet.
Az ingatlanbefektetéseknél ez a feszültség nem áll fenn. Itt
nincsenek látható árföiyarn-ingadozások, amelyek az
emoer idegein, mint a hárfa húrjain tudnak játszani. És
mégis egy ház vagy egy telek tényleges és elérhetı értéke
az idık folyamán nagy ingadozásnak van kitéve. Ha valaki
pl. 100 000 márkáért ingatlant vásárolt, igencsak kérdéses,
hogy ezt a tulajdont néhány hónappal vagy évvel késıbb
veszteség nélkül tudja-e eladni. Nem beszélve a roppant
költségekrıl és jutalékokról, meiyek egy nagy hányadot
tesznek ki. Nem az árjegyzékbıl, hanem a saját zsebén
tapasztalja az ember, hogy befektetése valójában mennyit ér.
A részvénybefektetés egyik elınye az abszolút likviditás. A
részvényárfolyamok emelkednek és esnek, de a tızsdén
mindennap lehet belılük pénzt csinálni. Egy ingatlantulaj-
don eladásához nagyobb türelemre van szükség. A rész-
vénytulajdonos már viszonylag kis összeg árán is tudja
kockázatát csökkenteni. Befektetéseit nemzetközileg és
több különbözı csoportnál tudja szétszórni. Ingatlanok
esetében ez csak egeszén magas összegek kifizetésével lehet-
séges. A politikai kockázat az ingatlanértékeknél viszony-
lag nagyobb, mivel a vevık között mindig több a bérlı,
mint a háztulajdonos. Melyik kormányzat az, amelyik nem
inkább a bérlıket védi, és ez nagy méreg a háztulajdonos-
nak. A világ minden országában van egy igen népszerő
bérlıvédelem, ami hosszú ideje nyomást gyakorolt az ingat-
lanpiacra.
264
Igaz, hogy az elmúlt években a részvénytulajdonosok
meg lettek tépázva, miközben az ingatlantulajdonosok az
állandóan emelkedı árakból bıségesen profitáltak. Minden-
esetre semmi garancia nincs arra, hogy a jövıben ez nem
ismétlıdik meg. Az elmúlt 50 évben az ingatlanspekulánsok
gyakran utolsó ingüket is elvesztették az Egyesült Államok-
ban, Franciaországban, Spanyolországban és - „horribile
dictu" - Svájcban is. Németországban az ötvenes, hatvanas
'eb ahfcivcticb "CVCK JKezáeien renuKivüi nagy ingatlanpiaci
fellendülés uralkodott. De ez nem maradt mindig így. En-
nek ellenére meg vagyok róla gyızıdve, hogy a kisbefekte-
tık számára a pénzbefektetés elsı törvénye egy saját tulaj-
donú lakás megszerzése. Ezzel elsı megtakarítását infláció-
biztosítottan fektette be.
Apám gyakran hangoztatta: „Nem vagyok elég gazdag,
hogy olcsó dolgokat vásároljak." Ez látszólag ellentmondá-
sos, de van benne egy csepp igazság. Mert egy pár cipı
vagy egy télikabát, ami látszólag olcsó, silány minısége
miatt nem hordható sokáig. A befektetésekrıl ezt nem lehet
elmondani. A befektetett értékek ára objektíven nézve,
egyszer túl magas, máskor túl alacsony, mert árfolyamuk
tömeghisztériának van kitéve. A közönség figyelmen kívül
hagy minden logikus megfontolást; hajlik az olyan értékek
vásárlására, melyek ára emelkedett, és figyelmen kívül
hagyja azokat, amelyek árfolyama esett. De így csak az a
játékos gondolkodhat és cselekedhet, aki naponta akar árfo-
lyamnyereséget besöpörni és ezért az árral úszik. De talán
hosszú távon igaza van a tömegnek? Majdnem soha!
BEFEKTETÉSEK: ÁRUK, NYERSANYAGOK
A már említett pénzügyi befektetéseken kívül minden ke-
reskedınek és gyárosnak megvan az a lehetısége, hogy
felhalmozza azt az árut, amire a cégének szüksége van.
A nyersanyagok a pénzbefektetés egyik lehetıségének
számítanak. Az árutızsdéken a hivatalosan jegyzett áron
265
mindenki megvásárolhatja a legfontosabb nyersanyagokat.
Itt egy nagy veszélyre kell felhívnom a figyelmet, amit nem
tudok eléggé gyakran megismételni: ha nyersanyag-befek-
tetésrıl írok, akkor azalatt nem határidıs áruspekulációt
értek, amikor nagy mennyiségő réz, búza vagy valami
hasonló áru vásárlásához viszonylag kis összeg befektetése
elegendı, mert ebben az esetben a befizetett összeg nem
tıkebefektetés, hanem garancialetét az esetleges árfolyam-
ingadozásokra. Ha a vásárolt áru árfolyama csak néhány
százalékkal csökken, akkor az ügyfélnek további összeget
kell biztosítékként befizetnie, és abban az esetben, ha ezt
nem teljesíti, áruját azonnal eladják, ami esetleg eddigi
befektetéseinek teljes elvesztését jelenti. Az ilyenfajta
nyersanyag-befektetés minden befektetı számára az 1. szá-
mú tilalom. Ellenben, ha egy tıkés az árutızsdén valami-
lyen árut vásárol, melynek ellenértéke pont annak az ösz-
szegnek felel meg, mint amennyit befektetni hajlandó, ak-
kor a nyersanyag a kívülállónak is befektetési lehetıséget
nyújt.
További befektetési területek, amelyek infláció esetén is
viszonylag stabilak, a következık: képek, régi bútorok,
porcelánok, drágakövek, pénzérmék, bélyegek, sok más
győjtemény. De ezen a területen a legnagyobb óvatossággal
kell mozogni. Minden sarkon lesben áll egy minden hájjal
megkent tanácsadó, aki iskolázatlan ügyfelének nem olyan
befektetést tanácsol, amibıl annak haszna származhatna,
hanem olyat, ami neki a legnagyobb jutalékot biztosítja.
Igaz, hogy a mőtárgyak a képek, régi ezüsttárgyak, régi
bútorok, porcelán stb. elérhetı ára az elmúlt 30 évben
rakétagyorsasággal emelkedett, de ez nem követhetı a kis-
befektetık számára.
266
BEFEKTETÉSI ERTEK: KEPÉK
Szakértık szerint a képek ára az ötvenes évek óta 8-20-szo-
rosára emelkedett. De csak a kiemelkedı mővek piacképe-
sek, és ezek is ki vannak téve a divat változásának. Voltak
évek, amikor a 19. századi francia impresszionisták képei-
nek ára rakétagyorsasággal emelkedett, miközben a régi
mesterek képei csak szerény árakat értek el. A képek témái
szintén nagy szerepet játszottak. Ma és a következı évek
tendenciája a következı: a világos képek jók - a sötét képek
rosszak, a nyugodt tenger ábrázolása jó - a háborgó tenger
rossz; csendélet virággal, gyümölccsel vagy osztrigával jó
- vadhús véresen rossz: téli tájak korcsolyázókkal különö
sen jók - vallásos témák és csatajelenetek halottakkal na
gyon rosszak... És folytathatnám a felsorolást. Észre kell
venni, hogy a győjtı ízlése rendkívül árnyalt.
A magánkézben levı különbözı győjtemények roppant
nagy értékőek, amelyeket kedvtelésbıl és nem befektetési
okokból győjtöttek össze. Sok gazdag család győjteménye
most több mint százéves, a nagy amerikai győjtıké több
évtizedesek és sok közülük múzeumokban található (mint
pl. a Mellon- vagy a Frick-győjtemény az USA-ban vagy a
Bührle- vagy a Reinhardt-győjtemény Zürichben stb.).
A legtöbbre becsült képek áralakulásában az én generá-
cióm a legnagyobb szélsıségeket élte meg. Még pontosan
emlékszem a kor leghíresebb képgyőjtıjének és kereskedı-
jének (ez gyakran egybefolyt) két nagy csıdjére: Marcel von
Nemes győjteményét (München) még személyesen ismertem
- az elsı világháború után árverezték el, de a befolyt összeg
az adósságok kiegyenlítésére sem volt elég. Ez a győjtemény
ma felbecsülhetetlen értékő lenne, ugyanúgy, mint minden
idık legokosabb képkereskedıjéé - Sir Joseph Duveen-é
(késıbb Lord Millbrooknak hívták) -, aki közvetlenül a
második világháború elıtt a legsúlyosabb fizetési nehézsé
gekbe került. Ezzel szemben Dániel Wildenstein, akirıl már
267
volt szó, egy képkereskedı-dinasztia harmadik leszárma-
zottja, Franciaország egyik leggazdagabb embere, nagyapja
képgyőjteményének köszönhetıen.
BEFEKTETÉSEK: RÉGI BÚTOROK, PORCELÁNOK
Az ötvenes években az Egyesült Államokban a régi bútorok
közül csak az angolt keresték, a francia bútorokat elhanya-
golták, mert az erıs központi főtést nem viselték el. Csak
amióta a Kennedy házaspár francia bútorokkal rendezte be
a Fehér Házat, azóta vált népszerővé, és az áruk is azóta ért
el csillagászati összegeket, de természetesen csak a legjobb
darabok.
A régi kínai porcelán ára az utóbbi években az ötvensze-
resére emelkedett, mert japán győjtık — a legnagyobb gaz-
dasági csoda országának polgárai — jelentek meg a piacon.
Amikor az olajválság Japán pénzügyi helyzetében zavart
okozott, az áremelkedések szüneteltek. Azóta is úgy ma-
radt. Az olajhelyzet más értékeknél is okozhat eltolódáso-
kat. Mert ha az arabok nevetnek, akkor másoknak sírni
kell.
Az arany, ezüst és drágakövek árainak hirtelen emelke-
dése ennek majdnem egyenes következménye volt. Az arab
tıkések biztosan inkább a gyémántok és más drágakövek,
mint a francia impresszionisták iránt éreznek vonzódást.
A nagy európai ékszerészeket már szaúd-arábiai és kuvaiti
ügyfelek is l'elkérték, hogy képviselıiket ékszerkollek-
cióikkal küldjék el hozzájuk. Közismert, hogy ritka, igazi
keleti szınyegek és más keleti mőtárgyak és az iszlám
vallási tárgyú ereklyéi igen keresettek voltak. Magas ka-
matlábak idején és az infláció elleni küzdelemben az ilyen
értékek ára is meredeken eshet.
268
BEFEKTETÉSEK: ÉKSZEREK, GYÉMÁNTOK
Az ékszerek keresettsége is nagymértékben a divattól függ.
Az igazgyöngyök, amelyek 50 évvel ezelıtt még különösen
értékesek és keresettek voltak, az évtizedek folyamán a
japán tenyésztett gyöngyök konkurenciája miatt sokat ve-
szítettek értékükbıl. Sok szocialista országbeli emigránst
ismertem, akik magukkal hozták drágaköveiket, amelyek
családi ékszernek számítottak, és legnagyobb csalódásukra
meg kellett állapítaniuk, hogy csak az általuk felbecsült
összeg töredékéért tudták azokat eladni.
A gyémánt csak az utóbbi években vált népszerővé. Ára
1968-ig csak lassan emelkedett, a valutaválság alatt 50 szá-
zalékkal, majd a 70-es évek végén robbanásszerően nıtt,
néhány esetben több mint 100%-kal. Egykor a nagy drága-
kövek (természetesen karátonként) voltak a legdrágábbak,
ma a 3—4 karátosak a legkeresettebbek. Ennek az volt az
oka, hogy az amerikai feleségek 91%-a és a japán nık 19%-a
gyémántgyőrőt hord. Az árakat hosszú ideig a De-Beers
társaság (a legnagyobb termelı) ellenırizte. A gyémántpiac
globálisan tekintve mindig rendkívül érzékenyen reagált a
magas kamatlábakra és összességében a pénzpolitikára, úgy-
hogy egy egységes áralakulás csak a legnagyobb nehézsé-
gek árán volt elérhetı. A helyzetet még az is nehezíti, hogy
a De-Beers társaság kb. 1981 óta nincs abban a helyzetben,
hogy a piacot irányítsa és ezáltal az árakat ellenırizze. Ettıl
az idıponttól kezdve az árak eléggé hektikusan alakultak;
azután 1980-tól 1982-ig 50%-kal estek.
A gyémántfelvásárlás csak hosszú távon lehet kifizetıdı
befektetés. És ami még fontos: a gyémánt is erısen ki van
téve a divatnak, a csiszolás, a forma (kerek, négyszögletes
vagy ovális) és elsı helyen a szín és a csillogás határozza
meg az árat. Ezenkívül a gyémántvásárlás minden esetben
kényes ügy, mert elég ha csak egy kicsi fekete pont van a
csillogó kıben, és máris 80%-kal esett az értéke.
Ezzel szemben a színes drágakövek árai csak lassan köve-
269
tik a gyémántokat és értékelésük rendkívül nehéz. Vannak
smaragdok, melyeknek karátonként 100 dollár az értékük
és olyanok, melyeknek értékét karátonként 10 000 dollárra
becsülik. Sokéves tapasztalatra van szüksége annak, aki ki
akarja magát ismerni ezen a területen.
Mindazonáltal egy férfit sem beszélnék le, hogy gyé-
mántgyőrőt vásároljon feleségének, mert az az öröm, ame-
lyet minden asszony érez, ha a győrőjét hordja és ismerısei-
nek mutogatja, bıven kárpótol az elveszített kamatokért.
BEFEKTETÉSEK: RÉGI PÉNZEK, BÉLYEGEK
A régi pénzeknek és a bélyegeknek is vannak hívei. Azok a
szakemberek, akik győjtıként kezdték, mielıtt kereske-
dıkké váltak, hobbijuknak köszönhetıen tıkéjüket meg-
sokszorozták. Hgyik gyerekkori barátom, egy ismert numiz-
matikus, csak egy régi aranyérmét vitt magával, amikor
1937-ben el kellett menekülnie Bécsbıl. Ez az egy pénzda-
rab biztosította életben maradását az emigráció hosszú évei
alatt Svájcban. Egy másik régi barátom (L. Varga), régi
orosz bélyegek mesés győjteményét mondhatja magáénak,
amit a szovjet kormány óriási áron akart tıle megvásárolni.
De ı, egy világhírő filatelista szakértı, egy katalógus kiadója
és speciális ügyekben a francia postaügyi minisztérium
tanácsadója nem adja el ıket, mert az ı élete a bélyegek
világa.
Ugyanakkor tucatnyi megtakarítót ismerek, akik a régi
pénzeket vagy a bélyegeket befektetésnek vásárolták és
bizonyára nem tudják az árut veszteség nélkül eladni. (Ez
a jelenség minden területen megismétlıdik.)
A szomszédom, egy tıkés (egyben csellóvirtuóz) nemré-
gen mesélte, hogy összes befektetései közül százalékban
kifejezve három csellóvonó volt a legsikeresebb, amit a
Beethoven-barát Francois Tourte készített. A vonókat, ami-
ket annak idején darabonként 500 dollárért vásárolt, bármi-
kor eladhatja darabonként 50 000 dollárért az érdeklıdı
270
múzeumoknak. Még a Stradivari-csellója sem ért el olyan
mértékő értéknövekedést, mint a három vonó. Mégsem
ajánlanám kisbefektetıknek, hogy megtakarításaikért csel-
lóvonókat vásároljanak.
Ellenben még ma is sajnálom, hogy nem éltem azzal az
ajánlattal, amit a háború alatt Amerikában kínáltak. Gus-
tav Mahler „Dal a földrıl" címő partitúrájának a kéziratát
kínálták 9000 dollárért, ami akkoriban viszonylag nagyobb
összeg volt, mint ma, de mégsem elérhetetlen. Egy szakem-
ber véleménye szerint azt a partitúrát ma 1 millió dollárért
lehetne eladni. Közvetlenül a háború után szintén vásárol-
hattam volna egy kisebb Goethe-kéziratot, „Az Újságírók"-at
(egy epigramma), potom 200 dollárért, amit sajnos nem
tettem meg. Még ma is sajnálom, hogy elszalasztottam ezt
az alkalmat. (A kéziratok mindig is a gyengéim voltak.
Érezni lehet a kisugárzásukat, ha kezünkben tartjuk.) Per-
sze a csalódás sem kizárt. Svájci ismerısöm szerzett egy
Adenauer-kéziratot: az alkotmányra való felesküvést. Pénz-
szőkében el akarta adni és kérte, hogy szerezzek ajánlatokat
New Yorkból. Az ajánlatok olyan nevetségesen alacsonyak
voltak, hogy kínosan éreztem magam, amikor ilyen keserő
meglepetést szereztem neki.
Mindezek a tárgyak csak mőkedvelıknek jelentenek va-
lamit, semmi esetre sem lehet ıket standard-befektetésnek
tekinteni, minden elınyük ellenére sem pl. adómentesség
(sem a tıkegyarapodás, sem a személyi jövedelem, sem az
örökösödés után nem kell adót fizetni), mobilitás stb. Leg-
többször olyan tárgyak értek el hallatlan értéknövekedést,
amelyeket nem befektetés céljából, hanem hobbiból vásá-
roltak.
VÉGÜL EGY JÓ TANÁCS
Legvégül a kisembernek és megtakarított filléreinek még
egy olyan befektetést ajánlok, ami a legbiztosabb és a legne-
mesebb -.gyermekei nevelése és iskolai képesítése. Ezek a jövı-
271
ben magasan kamatoznak, és gyermekeinek nem adhat na-
gyobb ajándékot, és nem hagyhat hátra nagyobb kincset.
A „hogyan kell" és „mikor" kérdéseket a pedagógusokra
hagyom. Egy mindenesetre biztos: elsısorban az, hogy amit
megtanultak, mint például idegen nyelveket, zenét, általá-
nos mőveltséget, utazást, sportot stb. az életben hasznosít-
hatják. Ezeket az ismereteket csak gyermekkorban lehet
elsajátítani. Saját tapasztalatom a legjobb bizonyíték. Gyer-
mekeim ugyan nincsenek, de jómagam olyan szülık gyer-
meke vagyok, akik az infláció miatt mindent elveszítettek,
és akiknek én „befektetésüknek" (iskolai képesítésem) kö-
szönhetıen szép öregkort biztosíthattam. Minden óráért és
minden fillérért, amit szüleim nevelésemre és képesítésemre
áldoztak, örökké hálás vagyok.
272
HA A BANKOKBÓL ÚJRA
KÁVÉHÁZAK LESZNEK...
„Isten megveti a bankárt, mert magas kamatokra törek-
szik." Jézus a pénzváltókat is kiőzte a templomból, és
tönkretette asztalaikat. A gonosz bankárok és bankok a mai
napig a közönség megfigyelése alatt állnak. Nehéz velük, de
nélkülük nem megy. Sok ezer milliárdnyi értékő üzleteket
bonyolítanak le, és gyakran olyan kis összegekre aprózva,
hogy számítógép nélkül a világ felének bankalkalmazott-
ként kellene dolgoznia. Munkájuk ennek ellenére igen jöve-
delmezı, mivel egy vállalat sincs, amelyik saját tıkéjéhez
viszonyítva olyan jelentıs összeggel rendelkezne, mint a
bankok.
Egy iparvállalat finanszírozási szükségletét 10—40, sıt
50%-ig saját tıkéjébıl fedezi, de a bankoknak 3, 4 vagy
5%-ban. Akkor is, ha egy nap adósaik nem tudnának fizet-
ni, nem kellene pénztáraikat bezárni, mert a jegybank min-
den országban korlátlan eszközökkel áll a pénzintézetek
mögött. Néhány különleges esettıl eltekintve, egy bank
sem megy csıdbe és egy befektetı sem veszítené el a pénzét.
A valóság az, hogy a bankok nyeresége magánkézben ma-
rad, veszteségeik viszont államosítva lesznek. Az ifjabb
Alexandre Dumas-nak igaza volt: „Üzlet? Az igen egyszerő,
mindig más emberek pénzét jelenti."
Az amerikai történelem pénzmágnásai között biztosan J.
P. Morgan bankár volt a legkisebb milliomos. De ıt mindig
elsı helyen idézték, amit idegen pénzek milliárdjainak kö-
szönhetett, ami ellenırzése alatt állt. A 19. századi Európá-
ban a Rothschildok voltak a gazdagság jelképei, noha csak
273
 kis halaknak számítottak a szupergazdagok között. Hírüket
úgyszintén annak a tıkének köszönhették, amit kezeltek.
Ma a pénzintézetek ellenırzik óriási kiterjedéső fióküzle-
teikkel és sok ezernyi pénztáraikkal a gazdaság nagy részét.
Hatalmuk az ırzésükre bízott ügyfélpénzeknek (készpénz
és szavazati joggal rendelkezı részvények) köszönhetıen
olyan nagy, hogy veszélyesek lehetnek az államra nézve. Ez
üzleti filozófiájuktól függ. Van közöttük jó lélek és fekete
bárány is. Saját véleményemet most nem verem dobra. Egy
azonban biztos: egy nagybanknak nem szabad kizárólag
nyereségorientált vállalattá válni, hanem inkább a közellátó
szerepét vegye át. Semmi esetre sem megengedhetı - telje-
sen mindegy, hogy mekkora nyereségre tehetne szert - az,
hogy a közönség érdekei ellen cselekedjen.

AMERIKAI BANKOK
Mivel gyakran elıkelı bankoknál is együgyő alkalmazot-
takkal kerül szembe az ember, azért tanácsos óvatosnak
lenni. Az amerikai bankokkal az a tapasztalatom, hogy
diplomatikusabb, ha az ember butának tetteti magát. A túl
ravasz ügyfelet nem szeretik az amerikai bankok. Egyszer
egy kisebb ügyben reklamáltam egy amerikai nagybanknál:
néhány állampapír beváltására vártam, ami hosszú ideig
elhúzódott. Az igazgató válasza annyira gyerekes és naiv
volt, hogy legszívesebben a szemébe nevettem volna. De
összeszedtem magam és komoly arccal megjegyeztem: „Va-
lóban így van ez? Akkor várnom kell." A válasz akkor
megnyugtatóan csengett: „Igen megnézem, mit tehetek
Önért."
Ha X törvényre és Y paragrafusra hivatkoztam volna,
valószínő, nem igyekezett volna, hogy segítségemre legyen.
Mert ha az ember túl sokat tud, akkor egy amerikai bank-
menedzser szemében azonnal gyanússá válik. De így az
ügyet egy szempillantás alatt elintézték.

274 275
 EURÓPAI BANKOK nak. Gyermekkoromban, a nagy infláció idején a 20-as évek
Budapestjén a kávéházak helyett mindennap egy új bank
De európai bankokkal szemben keménynek és szívósnak nyitotta meg a kapuit. Joggal sóhajtottak az emberek: „A
kell lenni, sıt az embernek erısebbnek kell mutatnia magát, szép és békés idık csak akkor jönnek, ha a bankok helyén
mint amilyen valójában (egy kicsit nagyképőnek). Akkor újra kávéházak lesznek."
a legkedvezıbb feltételekhez jutunk. Az európai bankok
inkább a szatócslelkő ügyfeleiket részesítik elınyben a
fantáziadús nagystílő vállalkozókkal szemben. A bank csak
az adott hitelek biztonságára ügyel: a vállalkozónak viszont
hitelre van szüksége, hogy nagyobb nyereséget érjen el és
hogy bıvíthessen.
Mint minden foglalkozás, így a bankszakma is teljesen
átalakult az elmúlt évszázad alatt. A magánbankházak he-
lyébe hatalmas pénzintézetek léptek, akik alkalmazottaikat
az iskolapadból egyenesen a bankba ültetik, ahol szabvá-
nyosított banki tanácsaikkal szolgálnak. Minden kompute-
rizált, uniformizált. Ugyanakkor a bankokból vegyesáru-
boltot csináltak. Mindennel kereskednek, amit meglátnak:
ingatlannal, gyémántokkal, mőtárgyakkal, konténerrel, ha-
jórészesedésekkel, repülıkkel, olaj fúrásokkal, erdıkkel és
így tovább. A pénzmánia, talán a magas költségek is, min-
den szférába belekényszerítik, ahol akár csak egy pohár víz
árát is meg lehet keresni.
Általában az infláció is jó üzlet a bankoknak. Fix adóssá-
gaik vannak és ezzel szemben dologi értékek vannak a
tulajdonukban. így a hitelügyletek is kevésbé kockázato-
sak. A biztosítékok értéke nı, így kockázatuk csökken.
Rengeteg bank nagyvonalúan jelzálogot biztosított ügyfelé-
nek a házépítéshez, azzal az elvárással, hogy a jelzálogok
értéke ugyanolyan mértékben növekszik, mint az adós jö-
vedelme. Infláció esetén a kamatrés is nagyobb, mert emel-
kedı rátáknál a hitelkamatokat azonnal megemelik, de a
letéti kamatok ezeket csak lassan követik. Nem csoda, ha
ilyen periódusokban egyre több bankot és fiókot alapíta-

276 277
 KI KIT VÉD MEG, ÉS KITİL?
Igazán nyugodt idıket még ma sem élünk. Különösen nem
olyan nyugodt és kényelmes idıket, mint azt néhány meg-
takarító szeretné. Néhányuk pl. amiatt nyugtalan, mert
nem tudják, hogy tulajdonképpen mennyire védi ıket a
banktitok.
Mi is az a banktitok? Ki tart valamit titokban ki elıl?
A bank titkolja az ügyfél bankszámláját annak üzleti bará-
tai, konkurensei vagy elsısorban az adóhivatal elıtt? Talán
a bank titkolja kétes követeléseit és veszteségeit ügyfelei,
részvényesei vagy a bankfelügyelıség elıtt? A „ki és mi-
ért"-nek rengeteg változata lehetséges. Elsı pillantásra a
banktitok nem több, mint minden országban a szokásos
szakmai titok. A gyáros a tervezett termék gyártási eljárását
tartja titokban, a kereskedı piacát és ügyfeleinek listáját,
a tızsdeügynök áldozatainak neveit, nehogy mások elve-
gyék tıle, hogy a tervezett olajfúrások részesedését, vagy
határidıs árügylcteket hozzon nekik. E titok megsértése
illegális. Vannak szakácsok, akik saját specialitásuk recept-
jét titokban tartják, de háziasszonyok is, akik semennyiért
sem árulnák el konyhai titkaikat — úgy, mint Jolesch nagy-
néni Friedrich Torberg egyik szórakoztató regényében, aki
a káposztás tészta titkát a sírba viszi.
De a banktitok valami egészen sajátságos dolog, hasonló-
an a pap, az orvos, vagy az ügyvéd titkaihoz. A bankügylet
az ókorban a templom varázslatában alakult ki, és ez az
eredet valami titokzatos és „szent" színezetet adott ennek
a foglalkozásnak. Az ember a pénzügyeit sokkal diszkréteb-
ben kezeli, mint az egészségét. Barátunk egészsége iránt
278
érdeklıdünk, de sohasem a bankszámlája állása iránt. Van-
nak barátaim a régi generációból, különösen franciák, akik
gazdagságukat már-már beteges hisztériával titkolják.
Gyakran az ember természetében van az, hogy valós pénz-
ügyi helyzetét csak bankárjával osztja akkor is, ha azok
illegálisak és büntetendık. Ezáltal a bankár, akárcsak a
gyóntató pap, legszigorúbb titoktartásra köteles. Már a 15.
században ajánlotta a tudós León Alberti: „A bankárnak
ügyfelei pénzügyeit családja és különösen felesége elıtt kell
titokban tartani."
Ez ma is (legalábbis Európában) íratlan törvény a bankár
és ügyfele között. A bankárnak mindent látnia, mindent
hallania és mindenrıl hallgatnia kell. Tapasztalatból tud-
juk, hogy a legkisebb indiszkréció, már egy tévesen értel-
mezett szó az ügyfél számára a legnagyobb kárt, sıt össze-
omlást jelenthet. (Itzhak Rabin izraeli miniszterelnök és
pártja egy bankdiszkréció miatt bukott meg.)
Sok embert csak merı kíváncsiságból érdekel barátainak
pénzügyi helyzete. A bankszámla bizonyos körökben stá-
tusszimbólum, és ezért a társadalmi hierarchiában nagy
szerepet játszik. Az egyik azért akarja bankszámláját barátai
elıtt titokban tartani, mert túl kicsi, a másik pedig az
adóhivatal elıtt, mert túl nagy. De a banktitkot nem szabad
a titkos bankszámlával összetéveszteni: ez a két fogalom
nem azonos. Svájcban pl. a banktitok törvényben védett,
de névtelen számla nem létezik.
A SVÁJCI SZÁMOZOTT SZÁMLÁK
Szeretném végre fellebbenteni a fátylat egy hiedelemrıl: a
svájci titkos számla csak reklámfogás, akkor is, ha nagyon
jól hangzik.
Ha az olvasó egy teljesen névtelen bankszámlát akar
nyitni, akkor azt Ausztriában kell hogy tegye, de Budapes-
ten vagy Prágában is a banknak szigorúan tilos be- vagy
kifizetéskor az ügyfél neve vagy a pénze eredete után
279
érdeklıdni. A Nyugat egyetlen országában sem létezik ez.
A titkos svájci számozott számlák semmi esetre sem teljesen
névtelenek, de nem is lehetnek azok. Ezért: névtelen szá-
mozott számlákat nem, de banktitkot igen! A számozott
számlához is tartozik egy név - a tulajdonosé -, mint min-
den névvel ellátott számlához. Elınye csupán az, hogy a
tulajdonosok nevét csak korlátozott számú banki alkalma-
zott ismeri. Ez az ügyfelet jobban megvédi az indiszkréció-
tól. Vagyis ha egy számmal ellátott, név nélküli levél vagy
számlakivonat illetéktelen kezekbe kerül, ezzel a dokumen-
tummal nem élhet vissza.
Svájcban és Libanonban a banktitok alapvetıen garan-
tált, mindennemő megsértése büntetendı, sıt börtönbünte-
tést is kiszabhatnak titoksértésért, még akkor is, ha az
elkövetı nem a pénzintézethez tartozott.
A banktitok ugyan minden, névvel ellátott vagy titkos
számlára vonatkozik, mégis bizonyos esetekben korlátozás
alá esik: bőnügyekkel, örökségi esetekben, csıd vagy adós-
ság behajtásakor feloldják. De még ezekben az esetekben is
svájci bírósági ítélet szükséges hozzá.
Kormányok, pénz- és adóhivatalok, devizahatóság stb.
számára minden felvilágosítást megtagadnak. Az adócsalás,
a devizajogszabályok megsértése és hasonlóak Svájcban
nem számítanak bőncselekménynek, vétségnek sem. Ezek-
ben az esetekben a banktitok „parancsoló mód".
Svájc menedékjogi törvénye történelmi. A Nantes-i edik-
tum felfüggesztése után (1685) ezt a francia protestánsok
élvezték, 150 éven át a politikai menekülteket szívesen
fogadták mindenhonnan - ///. Napóleontól Leninig. A svájci
alkotmány szerint a személyi szabadság és a magántulajdon
elválaszthatatlan, és mindkettı védelmet élvez.
Különösen érzékenyek a svájciak az adóügyek vizsgálatá-
nál. Teli Vilmos nem az almának és íjának köszönhetıen lett
a svájciak legendás hıse, hanem azért, mert felkelést veze-
tett Habsburg Rudolf túlhajtott adókövetelései ellen.
A banktitok - még számozott számlák nélkül is — létezni
280
fog, amíg Helvetiát Svájcnak hívják. Függetlenül a világ
devizahelyzetétıl és a svájci frank árfolyam-alakulásától, a
svájci bankok meg fogják tartani népszerőségüket a világ
összes befektetıjénél, mert ügyfeleiket úgy kezelik, mint a
szanatóriumok betegeiket.
A második világháború után Walter Stucki svájci minisz-
ter, rendkívüli és meghatalmazott nagykövet Washington-
ban eljátszotta a modern Teli Vilmos szerepét, amikor a
svájci exportırök nyomása ellenére a legkeményebb ellen-
állást tanúsította az amerikai követelésekkel szemben, hogy
azok ne nyerjenek betekintést az európai és amerikai szám-
lákba. A svájciak nyakassága az USA-ban érthetetlen volt,
ahol minden banki alkalmazott minden egyes bankszámlá-
ról felvilágosítást tud adni.
Az pedig már egyenesen paradoxon, hogy a világ legsza-
badabb országában az adóhivatal ügynökei - T embereknek
nevezik ıket - az adófizetık fölött kváziinkvizítori hata-
lommal rendelkezzenek.
BANKINDISZKRÉCIÓ AMERIKÁBAN
Amerikában a banktitok helyett egyenesen bankindiszkré-
ció létezik. Egyszerő telefonhívással a bank minden ügyfél
számlájáról felvilágosítást ad.
Sok magánbankár és bróker még ügyfelei tranzakcióiról
(nyereségek és veszteségek) is mesél, hogy tippjeikkel fel-
vághasson. „Mr. Smith tippemmel ennyit és ennyit kere-
sett, Johns nem akart rám hallgatni, Adams túl korán adott
el."
Az amerikaiak tipikus jellemvonása a dicsekvésre való
hajlamosságuk, ha nem tudnak a sajátjukkal, akkor hát
ügyfeleik pénzével vágnak fel. Ismertem közvetítıket,
akiknek indiszkréciójuk volt a legjobb reklámfogásuk, mert
sokan csak azért lettek ügyfelük, hogy megtudják, ki mit
vett vagy adott el.
281
 A pénzügyek eme nyilvánosságra hozásának is megvan- „ADÓOÁZISOK" - ELDORÁDÓK
nak talán a maguk elınyei. Mert ha egyszer vége a titkoló-
zásnak, akkor lassan meg kell szoknunk, hogy mindenki
mindenkirıl mindent tud. A titok veszélyessé válhat. Már
Franqois de la Rochefoucauld is mondta: „Ha egy nagy titkot
bízol valakire, akkor ı a szabadságod ura lesz."

A tökéletes banktitok azonban csak adóoázisokban (adóme-

nedék) érhetı el, melyeket egyszer csodaországoknak ne-
veztem.
A derék, becsületes polgár gyakran tépelıdik, amikor
adóról van szó: „Fizessek vagy ne fizessek?" Kétségtelenül
keresni fog egy lehetıséget, hogy túljárjon az adóhivatal
eszén.
A kiút a távolban van: pici országok, vagy szigetek, az
angolszászok „Tax-haven"-nek, a franciák „Paradis fis-
caux"-nak és a németek „Steueroasen"-nek nevezik.
Ha az adóhivatal kötelességére emlékezteti a polgárt,
akkor ı ezekrıl az országokról, melyeket hegyek vesznek
körül vagy amelyekben örökké süt a nap és ahol az adóhi-
vatalnokkal nem fog találkozni, legfeljebb csak álmodozhat.
Az adómenedék (adóoázis) nem mindenkinek éri meg, néha
még a vagyonosoknak sem. - Mert adóügyekben a Nyugat
minden országa szorosan összefonódik. Két elvhez tartják
magukat:
- Minden polgár köteles valahol adót fizetni.
— Egyetlen jövedelmet sem adóztatnak duplán,
amennyi
ben errıl államközi egyezmények rendelkeznek.
A magas adók fájdalmasak, de egy adóoázist keresni és
ott céget alapítani, ennek nem sok értelme van, mert az
adóhivatal otthon a német adószinthez való különbséget
kifizetteti. És még több korlát is van.

282 283
 SZERENCSÉTLEN ADÓÁLDOZAT
MI KELL MÉG?
Ma kb. 35 olyan földrajzi hely van, amit adóoázisnak nevez-
hetünk. Számu k to vább emelkedik, mert egyre több mini-
szigetet fedeznek fel, ahol az adószöktetésbıl jó üzletet
csinálnak. Az ilyen oázisok legtöbbjét alig lehet a térképen
megtalálni. De akármilyen kicsik, mégis cégek ezreit tudják
regisztrálni, néha sokkal többet, mint lakóik száma. Mert
hát mibıl áll egy ilyen cég az adóoázisban? Egy cégnévbıl,
legálisan bejegyezve és egy postaládából. Egyetlen postalá-
da néha cégek tucatjait szolgálh atja.
Az a tény, hogy egy ilyen szigeten nem létezik repülıtér,
hogy csónakkal csak hétvégeken, telefonon vagy telexen
pedig egyáltalán nem lehet elérni, nem hátrány. A lényeg,
hogy az adótörvén y alkotója, a kormán y, független legyen
és a bevételeket, a tıkekamatokat, örökségi adókat ne vagy
ne nagyon adóztassák. És: könyvelésük garantáltan titkos
legyen.
Szerencsétlen adóáldozat, mi kell még? De ne képzeljük,
hogy kereskedı vagy vállalkozó minden adóját megtakarít-
hatja, ha a Csendes-óceánban van is ilyen látszatcége. A lát-
szatcégek csak korlátozott keretek között tudnak védelmet
nyújtani.
Ha egy millio mos likvid tıkéjét h azája adóhivatala elı l
el akarja titkolni, ezt megteheti. Értékpapír-készletét és
készpénzét egy „oáziscég" neve alatt vagy tetszés szerinti
n yugati ország nagyban kjában tarthatja. De nem szabad,
hogy fülön csípjék. A veszély nem különösen nagy, ha csak
el nem szólja magát, mert alig tételezhetı fel, hogy az
adóhivatal valamelyik ügynökét a Csendes-óceán egyik szi-
getére küldi szolgálati útra.
284
FEKETE PÉNZBİL FEHÉRET CSINÁLNI
Ha valaki egyáltalán nem akar adót fizetni, úgy az oáziscég
po lgárán ak kell lennie. De még akko r is fü gg egyko ri
hazájától. Német jog szerint egy szövetségi állampolgár az
NSZK-ban még 10 évig adóköteles marad.
Vállalkozásának vagy ingatlanának nyereségét, mint an-
n ak elı tte, h azájában adó ztatják. A 1 0 év letelte után a
n émet állam már n em teh et semmit.
Mégis vannak trükkök, amivel a német adóhivatal elıl el
lehet menekülni. Ilyenkor az adófizetı pontos helyzetétıl
és bevételének milyenségétıl függ az erre alkalmas befekte-
tési forma.
Haszno sak leh etn ek Euró páb an a La Man ch e-csatorna
apró szigetei, Jersey és Guernsey, különösen kellemes lehet
néhány hetet ott eltölteni, klímájának és kedvességének
köszönhetıen, Monaco csak állandó lakosoknak jöhet szá-
mításba, de egy ilyen lakóhely nem is lenne a legkellemetle-
nebb.
Amerikában a Cayman-szigetek fekvésüknek (egy repülı-
órára Miamitól) köszönhetik népszerőségüket, Ázsiában ott
van Hon gkon g és a Csend es-ó ceán d éli részén ott vann ak
az Új-Hebridák, egy francia-angol kondomínium, Afriká-
ban Libéria a legismertebb oázis.
Mind en ad ó mentességn ek megvan n ak a sajáto s elın yei
és hátrányai, de van egy közös vonásuk, hogy az illegálisból
legálist, a fekete pénzbıl fehéret csinálnak, és hogy ami
s z á mu k ra e r én y, a zt h a z áju k b an b ő n n e k t e k in ti k .
28"5
 A „LÁTÓ" KERESKEDİKRİL:
ÚRISTEN,
MENNYI FÁRADSÁG!
50 év óta élek a legkülönbözıbb embertípusok körében.
Sok barátom volt: nemesek, entellektuellek, pitiánerek,
feketézık, nagy zsiványok, gazdag emberek és szegények,
mint a templom egere, valamint „látó" és „meglátó" keres-
kedık. Ennek a két foglalkozásnak a definícióját egyetlen
közgazdasági lexikonban sem lehet megtalálni. Ezért szeret-
ném a szakirodalmat gazdagítani vele.
Mert mindenekelıtt a „látó" kereskedık voltak azok,
akik egész gazdasági korszakokat befolyásoltak. Olyan em-
berek ık, akik mindennel kereskednek, amit csak látnak.
Mihelyt kevés az áru és a szokásos forrásokból nem lehet
beszerezni, megkezdik játékukat a „látók". Fénykorukat a
két világháború alatt és közvetlenül utána élték. Még isme-
rek közülük néhányat ezekbıl az idıkbıl.
Azzal büszkélkednek, hogy nincs olyan áru, amivel ık
még nem kereskedtek volna. Ez nem túlzás. Egyik nap
100 000 férfiinget, a következın 10 vagon szilvalekvárt,
egymillió fogkefét, napszemüveget vagy régi kocsit vásárol-
tak. Ezen áruk mindegyikénél „lánckereskedelem" alakult
ki (újra egy szó a szótárban). A következıképpen folyt: A
elad egy vagon szardíniát B-nek, aki továbbadja ugyanezt
a mennyiséget C-nek és keres rajta 10%-ot. C rátesz még
néhány százalékot és így tovább, míg végül a szardíniák
újra /4-hoz kerülnek, természetesen ennek megfelelı magas
felárral.
A játék elölrıl kezdıdik. Az áru kézrıl kézre jár, anélkül
hogy valaha is felnyitnák. De aztán - horribile dictu - egy
közvetítı kereskedı kezébe kerül, aki az árut kivételesen
286
az átlagfogyasztónak akarja eladni. És akkor - te jó ég! -
felfedezik, hogy már rég megromlott. Kifogás, vita, rekla-
máció. De az utolsó eladó válasza rövid és logikus volt.
„Ezek nem olyan szardíniák, amiket enni, hanem olyanok,
amikkel kereskedni kell."
Természetesen a „látó" kereskedık is alkalmazkodtak a
változó idıkhöz. A negyvenes években például a nejlonha-
risnyák, alsónadrágok, whiskyk, cigaretták és más luxus-
cikkek „látó" kereskedelme virágzott. De aztán lassan ki-
ment a divatból a „látó" kereskedelem. Csak a koreai hábo-
rú idején éledt fel még egyszer utoljára.
Több olyan „látó" kereskedıt ismerek, akik akkoriban
milliókat kerestek olyan árukon, amik után a kínaiak forrón
sóvárogtak, de amerikai tilalomlistán voltak. Akkoriban
Kelet-Berlin volt az átrakóhely. Ott fogadta a kínai kereske-
delmi delegáció a nyugati „látó" kereskedıket, azok nyers-
gumit, vegyszereket és fémeket kínáltak eladásra.
A kínai hivatali segély ellenére a Nyugat-Kelet kereske-
dıknek szükségük volt egy kis üzleti trükkre. Egy segítı-
kész antwerpeni konzulnál nem egészen kifogástalan szállí-
tóleveleket kaptak az árukhoz, hogy aztán a hajórakomá-
nyokat a nyílt tengeren a keleti blokk kikötıibe lehessen
irányítani.
Ezek a könnyő üzletek csaknem eltőntek. Hatalmasab-
bak foglalták el a „látó" kereskedık helyét. Ugyanis ha ma
valamelyik áruból hiány lép fel, azonnal ott vannak a nagy -
gyakran multinacionális vállalkozók, akik a piacot uralják.
Az egykori „látó" kereskedık már nem tudnának kon-
kurálni velük.
A hetvenes években mégis többször próbálkoztak kıolaj-
jal, szénnel és acéllal. Sıt Rotterdamban óriási „szürke"
kıolajpiac alakult ki, nem a törvény, hanem a konvenciók
ellen, még a napi sajtó is tudósított az árfolyam-ingadozá-
sokról, melyek gyakran pszichológiai hatással voltak sok
más áralakulásra. Aztán megkísérelték ugyanezt a cementtel
és a papírral. De ezek az üzletek megmaradtak az elképzelés
287
stádiumában, vagyis összevissza vitatkoztak, telefonáltak
róla, ide-oda utazgattak, és semmi sem lett belıle. A „látó"
kereskedık idejének remélhetıleg hosszú idıre vége, mert
ık csaknem mindig katonai összeütközések nyomán léptek
fel.
A „látó" kereskedı mellett létezik természetesen a „meg-
látó" kereskedı is, aki mindennel kereskedik, amit a töb-
biek nem vesznek észre. Közéjük tartoznak a sikeres tızsde-
spekulánsok is.
288
ÚT A „MINIKAPITALISTÁVÁ"
VÁLÁSHOZ:
BEFEKTETÉSI ALAPBAN VALÓ
ÉRDEKELTSÉG
Különbséget kell tennünk a horizontális és vertikális alapok
között. A befektetési alapokat néha horizontális trösztöknek
is nevezik, ahol nincsenek egymást kiegészítı csoportok.
A pénzeket lehetıleg többfelé osztják, miközben az egyes
befektetések között nincs funkcionális kapcsolat. A kon-
centráció helyébe inkább szétaprózódás lépett. Ezzel szem-
ben a vertikális trösztöknél egymást kiegészítı és egymással
rokon társaságok egységes vezetés alatt egyesülnek.
Ha a befektetési társaságok például száz tıkeegységgel
rendelkeznek, akkor a pénzt a következı módon tudják
részvényekbe fektetni: két százalékot a vasutakba, két
százalékot az élelmiszeriparba, öt százalékot a fémiparba, öt
százalékot a vegyiparba, három százalékot a kıolajiparba,
négy százalékot a rhodésiai rézbányákba, négy százalékot
a pernai rézbányákba és így tovább és így tovább... Ez a
társaság elsısorban lehetıleg nagyszámú pozíciókba való
szétosztásra törekszik. Ezáltal a földrajzi, politikai, ipari,
szociális, éghajlati és egyéb kockázatot akarják megosztani,
hogy részvényeiknek nagyobb biztonságot nyújtsanak.
A vertikális tröszt egészen más célokat követ. Szintén egy
példával szeretném ezt bemutatni. Egy társaság, amely ere-
detileg vegyipari termékeket és lakkokat állít elı, most
megpróbál annyi autóipari részvényt vásárolni, hogy az
illetı vállalat felett megszerezze az ellenırzést. Ily módon
meghatározhatja, hogy az autólakkokat kizárólag ı szállítja.
Fordított esetben egy autógyár kísérletet tesz arra, hogy az
autógumit, szélvédıket, bırgarnitúrákat, króm- és mő-
anyag részeket elıállító vállalatokat, egyszóval minden
289
szállítót vagy ügyfelet befolyásoljon, szférája alá vonjon.
Hogy az ügyfél ellenırzi-e a szállítót vagy a szállító az
ügyfelet, csakis tıkeerısségüktıl függ.
Századunk kezdetén a vertikális trösztök valóságos ipari
és pénzügyi birodalmakat képeztek a kapitalista rendszeren
belül. Árakat és tarifákat tudtak diktálni és a közönséget és
a fogyasztókat kizsákmányolták. Egy idıben egy ország
urai és kizsákmányolói voltak. Mindez a múlté. Sok ország
törvényei megnyirbálták a vertikális trösztök hatalmát és
többé-kevésbé drákói ellenırzésnek vetették alá.
A TİKE ÉS A MUNKA SZÖVETSÉGE
Semmi esetre sem szabad a trösztöt a befektetési alappal
összekeverni. A befektetési alap a második viágháború óta
vált igen kedveltté. Ezen keresztül minden kisbefektetı
részt vehet országa fejlesztésében. Elegendı a társaság egy-
két részvényét megvásárolni, hogy akár ilyen szerény esz-
közökkel is részese lehessen az ugrásszerő fejlıdésnek.
A legjobb eszközt látom benne a marxista propaganda ellen,
így minden polgár a minibefektetésen keresztül mini-kapi-
talistává válik és ezáltal a tıke és a munka szövetségre lép. A
kis részvénytulajdonosok képezik a kommunizmus elleni
legbiztosabb védıbástyát, mert ık valósítják meg a gyakor-
latban a demokratikus és liberális kapitalizmust. A nyugati
kormányok jóindulatot mutatnak a befektetési alapok fejlı-
dését illetıen. A társaságok tevékenysége már tényleg olyan
méreteket öltött, hogy a mai tızsdék bázisát képezi. Véle-
ményem szerint a befektetési alapok és ebben az összefüg-
gésben a tızsdék is a jövı Európájában továbbra is jelentıs
szerepet játszanak, akkor is, ha néhány országban bizonyos
vállalatokat államosítanak, mint most éppen Franciaország-
ban.*
A nyolcvanas évek elején!
290
Mára nemzetközi kötelezettségek hálózzák be sőrőn a
világot. Például növekvı százalékban vásárolnak német
megtakarítók francia társaságok részvényeibıl. Ugyanígy a
francia tızsdepublikum is egyre több német társaság rész-
vényeit vásárolja meg. így egyszer eljöhet az a pillanat,
amikor egy francia cég részvényeinek nagy része német
kezekben vagy egy német ipari cég francia részvényesek
kezében lesz.
A két társaság egyidejőleg kicserélheti egymás között a
szabadalmakat, gyártási eljárásokat, és egyezményeket köt-
het a termelés racionalizálásáról. Mindez a fogyasztók és a
részvényesek hasznára válik, és innen a két társaság jogilag
engedélyezett fuzionálásáig csak egy lépés választ el.
MULTINACIONÁLIS VÁLLALATOK:
EURÓPA MŐHELYEI
Éppenséggel nem akarom magam utópisztikus ideáknak és
elképzeléseknek átengedni. De tulajdonképpen miért nem
képzelhetı el valamikor egy sem teljesen német, sem telje-
sen francia kézben levı, vagyis multinacionális vállalat?
Ilyen módon egy egészen új formájú cég alakulna k i : az
európai. így tekintve a dolgot Nyugat-Európa kilátásai a
jövıre nézve nem is olyan rosszak, ha a felelıs politikusok
és ezeknek az országoknak a népei hisznek erejükben, hogy
a szabadságot és ennek feltételét, a szabad gazdasági rend-
szert megırzik, és ha ezt valóban akarják. Errıl még részle-
tesen írok a „Túléli-e a csodaország?" címő fejezetben, de
már ebben az összefüggésben is hangsúlyozni szeretném:
ennek az a feltétele, hogy Európa nem a semleges árfolyam-
ban keresi boldogulását, ami a valóságban Moszkva akara-
tának való alávetést jelentené, mégpedig a rubelárfolyam
gazdasági diktatúráját, és nem egy olyan nyugat-európai
kormányban, amit Moszkva helytartói vezetnek.
De hogyan fognak a tızsdék az általam lehetségesnek
291
elképzelt Európában európai, azaz „multinacionális" válla- HA A BEFEKTETÉSI ALAP
latként kinézni? Egy olyan Európa tızsdét képzelek-e, MENEDZSERE NEVET,
mely minden fenyegetésnek és csábításnak ellenáll, mely
szabadságát és függetlenségét veszélyezteti? Biztosan nem AKKOR AZ ÜGYFELEK
lesz „Monte-Carlo" belılük. És ez jó így. A kemény verseny SÍRNAK
és a szolid tudás mőhelyei lesznek, ahol a jövı Európájának
tartópilléreit kovácsolják.
Kétféle befektetési alap létezik: zárt és nyitott. Egy zárt
befektetési társaság, amelyik meghatározott rész-
vénytıkével rendelkezik, pénzét különbözı értékpapí-
rokba fekteti, mint ahogy errıl már írtam. A befektetési
társaságok részjegyeit a tızsdén, változó árfolyamon ugyan-
úgy árulják, mint más részvényeket is. A társaság azonban
nem köteles a részvényeket valamilyen áron beváltani.
A megtakarító, aki tıkéjét zárt befektetési társaságok rész-
jegyeibe fekteti, ezeket csak a tızsdén vásárolhatja és csak
ott adhatja el. A tızsdei árfolyam nem felel meg mindig a
részjegyek elméleti pénzértékének. Bizonyos társaságoknál
a részjegyek árfolyama alacsonyabb, másoknál magasabb,
mint az elméleti érték. A tızsdeárfolyam végül is a kínálat
és kereslet eredménye.
A nyitott befektetési társaságok részjegyeit Amerikában
„Mutual Funds"-oknak nevezik - szemben a zárt beruházási
társaságok bizonylataival, amelyeket a tızsdén nem je-
gyeznek. A társaság maga adja el ügyfeleinek (és adott
esetekben azokat visszavásárolja) olyan árfolyamon, amit az
alapok értékpapírjainak mindenkori napi tızsdeárfolyama
alapján számítanak ki. Azonban ezek a társaságok minden
eladás alkalmával négy és kilenc százalék között mozgó
jutalékot vonnak le a vásárló terhére. Ennek következtében
a vétel- és eladási ár között mindig kb. négy és kilenc
százalék közötti differencia van. Ez a differencia az eladók
vagy az eladási szervezetek zsebébe vándorol.
A befektetési társaságokhoz és a nyitott befektetési ala-
pokhoz (Mutual Funds) mindig pozitív volt a hozzáállásom,

292 293
méghozzá szociális, politikai és gazdasági okokból. Már a
harmincas években foglalkoztam a Mutual Funds problé-
máival, amikor egy gyermekkori jó barátom, Imre de Vegh
az akkori tızsde- és gazdasági válságban, mint a Mutual
Funds egyik úttörıje lépett fel az USA-ban. Az ı befektetési
alapjai még ma is a legjobbak közé tartoznak. Amikor sok
évvel ezelıtt a kis megtakarítással rendelkezı barátaim,
akiknek vagyona saját értékpapírtárca kialakításához nem
volt elegendı, tanácsaimat kérték, nyugodt szívvel Mutual
Fundsok megvásárlását ajánlottam.
De 1967 óta annál kevésbé ajánlom ıket. Ez idı óta az
alapok alapítása mániává vált, ami a mai napig sok milliárd-
ba került a megtakarítóknak kiváltképp az NSZK-ban.
„VAGY ÚGY SZÓLT A BRÓKER -,
AZ SEM ROSSZ!"
Egy fiatal kínai lözsdés sikerei tızsdekalandorok ezreit
csalogatta New Yorkba. Néhány évig a legnagyobb tızsde-
zseninek számított Gerald Tsai a Wall Streeten, mert az
1963-mal kezdıdı emelkedı árfolyamú években a Fidelity
befektetési alap számára jól „spekulált", vagy mondjuk
inkább, hogy jól „játszott". Sikerétıl felbuzdulva megalapí-
totta a saját tulajdonú Manhattan befektetési alapot. Kizáró-
lag menedzseri hírnevének köszönhetıen a publikum (az
USA-ban) néhány nap leforgása alatt 420 millió dollárt
bízott rá. Azonkívül a Wall Street egyik legnagyobb cége
felfújta hírnevét, amely nagy eladási hálózatának köszönhe-
tıen részjegyeit szintén jól tudta eladni. Ezáltal Gerald Tsai
ennek a cégnek a lekötelezettje lett, és majdnem biztosra
veszem, hogy valamilyen formában kötelességének érezte,
hogy évente ennél a cégnél a Manhattan befektetési alap
számlájára bizonyos forgalmat bonyolítson le. Mert külön-
ben milyen érdek főzte volna a brókercéget ahhoz, hogy
ügyfeleinek milliónyi dollárját Gerald Tsainak átengedje és
a befektetıket hozzá kösse? Ha a brókercég ügyfeleinek
294
ezeket a százmillióit közvetlenül a tızsdébe fektette volna
(és évente többször), úgy sok millió jutalékot kereshetett
volna. A közvetlen befektetés helyett a milliókat inkább a
befektetési alap számlájára fektették be. A Wall Streeten
nem ajándékoznak semmit. A Wall Streeten a brókereket
csak a forgalom, vagyis a jutalék érdekli. Ha a brókerek
egymás között a tızsdérıl beszélnek, akkor elsı helyen a
forgalom és csak a második helyen szerepel a tızsdei ten-
dencia.
A következı történetet mesélik. Az ügyfél tanácsot kér
brókerétıl. Amaz mindenáron US-Steel részvényeket akar
eladni neki. Amikor befejezte mondókáját, az ügyfél megje-
gyezte, hogy ı tulajdonképpen az US-Steel részvényeit
eladni akarja, és helyettük GM-részvényeket akar venni.
„Vagy úgy — szólt a bróker —, az sem rossz."
Nem csoda, hogy Tsai úr szenzációs reklámsikere láttán
több száz merész kalandor, akik vért szagoltak, sok száz
befektetési alapot hozott létre, hogy milliárdnyi dollárt
minden szaktudás nélkül kezeljen. A fiataloknak az átlag-
életkor 25 év volt - ez igazi mámor volt, hogy majdnem
korlátlan mennyiségő pénz fölött ellenırizetlenül és korlát-
lanul rendelkeznek, anélkül hogy a legkisebb számadást is
kellene adniuk.
A VARÁZSSZÓ: „TELJESÍTMÉNY"
Néhány év alatt Tsainak, a csodagyereknek sikerült a rábí-
zott pénz 70 százalékát elveszíteni. A nagy tévedés, amely
ıt és a tızsdei regrutákat a pusztulásba vitte, a tızsdesike-
rekhez elengedhetetlen új varázsszó volt: „teljesítmény".
Gerald Tsai rövid karrierjébıl ezt a következtetést vonták
le: venni, eladni, venni, eladni kell, minél gyakrabban,
annál jobb. Ráadásul a vad játékot nemegyszer olyan rész-
vényekkel játszották, amelyeknek volt reális növekedési
esélye. Könnyelmően minden kicsi és ismeretlen társaság
részvénykibocsátásait felvásárolták, ezzel a majdhogynem
295
messiási meggyızıdéssel, hogy minden vállalatból, amely-
nek nevében a számítógép szó elıfordult, egy második IBM
vagy Xerox fog kifejlıdni. Úgy vásárolták a részvényeket,
mint a lottószelvényeket. Ez a légkör megfertızte a Wall
Streetet, és ezek a fiatalok igazi játékkaszinót csináltak a
tızsdébıl.
Mindezt a befektetési alapok menedzsereinek tudatlansá-
ga és tapasztalatlansága miatt. Ehhez a mérlegkészítés telje-
sen új módszerei, sıt csalás is párosult. Hogy milyen mér-
tékben károsították meg az amerikai közönséget, az már
általánosan közismert...
Azóta már az egykor oly megbízható US-alapokban sem
tudok bízni, mert a „teljesítménymánia" lázában, a konku-
rencia nyomása alatt, a régi és megbízható menedzsereket
újakra és tapasztalatlanokra cserélték.
A legkülönfélébb visszaélésekkel szemben az amerikai
törvényhozás tehetetlen volt. Régi barátom, egy magas
beosztású amerikai hivatalnok, aki a befektetési társaságok
ellenırzéséért volt felelıs (SEC), mindig keserően panaszko-
dott, hogy mennyire meg van kötve a keze. Az amerikai
hivatalok nem tudnak többet tenni, mint amennyit a befek-
tetési törvények megengednek. Hogy mennyire lazák ezek
a törvények, már arról is meg lehet állapítani, hogy bár több
elnök akart már új törvénytervezetet, de ha az nem volt a
befektetési alapok urainak ínyére, a Mutual-Funds-Lobby
képviselıi megakadályozták hatálybaléptetésüket. Ha a be-
fektetési alap menedzsere nevet, akkor az ügyfelek sírnak!
így néz ki a valóság.
296
TİZSDEI CSALÁS
VEGYES KONSZERNEKKEL
Pénzemberek különös fajtája alakult ki a 60-as években, az
úgynevezett Conglomerat Financier. De mi is egy ún. Cong-
lomerat, magyarul: vegyes konszern? Véleményem, hasonló
a befektetési trösztökéhez. Elvileg jó és tisztességes, és
vannak jogi és gazdasági okai, ami a konstrukció létjogo-
sultsága mellett szól. De mint mindig: a legjobb elv is
elfajulhat, különösen ha pénzrıl van szó, mint ebben az
esetben, méghozzá sokról. A 60-as évek boomja Ameriká-
ban a fiatal befektetési menedzserekkel párhuzamosan
pénzemberek új fajtáját termelte ki, éspedig a minden hájjal
megkent ügyvéd és a merész pénzember keverékét. İk
találták ki ezeket a „torzszülötteket", a vegyes konszerne-
ket, legalábbis abban az értelemben, ahogy a Wall Streeten
felvirágoztak és lehanyatlottak.
Az amerikai antitröszt- és kartelltörvény szigorúan ırkö-
dik afölött, hogy bizonyos vállalatok ne vásároljanak fel
rokon- vagy komplementer vállalatokat és ezek ne fuzionál-
hassanak egymással, hiszen így monopolhelyzetet teremte-
nének és kikapcsolnák az igazi konkurenciát. Például egy
nagy autócég nem olvaszthatja magába a kisebbiket, és az
ügyfelekkel vagy szállítókkal nem fuzionálhat - mint ahogy
azt a horizontális trösztök teszik. Mindez - grosso modo -
törvénybe ütközik.
Mindenesetre a bíróságnak kell eldöntenie, hogy fenn-
áll-e ilyen veszély?
297
 VAKMERİ KONSTRUKCIÓK
A nagy ipari cégek az elmúlt években olykor tekintélyes
készpénzzel rendelkeztek, amit feltétlenül be akartak fek-
tetni. A legegyszerőbb az lett volna, ha a pénzt velük rokon
ipari cégekbe fektették volna, de ezt a törvény tiltja. -
Különben érthetı okokból. Ezzel szemben pénzüket szakte-
rületüktıl idegen cégek felvásárlásába is fektethetik. Ha
több egymással nem rokon ipari cég fuzionál, akkor azt
vegyes konszernnek vagy konglomerátumoknak nevezzük.
Ahogy azt leírtam, az új képzıdmény ideális esetben kong-
lomerátum lenne, és ebben nincs is kivetnivaló, mert akkor
egy olyan konstrukcióról lenne szó, ami egy befektetési
társasághoz nagyon hasonlít. De a legtöbb vegyes konszern,
melyekrıl az elmúlt években olyan sokat beszéltek, nem
készpénzfelesleg miatt alakult ki, hanem, hogy sikeres tızs-
dei fogást csináljon. Egy társaság, amelyik konglomerátum-
má akart alakulni, de nem rendelkezett hozzá készpénzzel,
más társaságokat saját részvényeivel vagy átváltható köt-
vénnyel vásárolt fel, amit direkt erre a célra adtak ki.
Tegyük fel, hogy egy sörgyár, amelynek tízmillió részvé-
nye van, amit a tızsdék darabonként tíz dollárért árulnak,
ötmillió dollárt keres egy évben, vagyis öt centet részvé-
nyenként. Ez a tızsdén jegyzett társaság fúziót ajánl egy
papírgyárnak, amelynek a részvényeit nem jegyzik a tızs-
dén, és évi hárommilliót keres. A sörgyár 30 millió dollárt
kínál megvételre az egész társaságért, de nem készpénzben,
hanem saját kibocsátású átváltható kötvények formájában.
Az átváltható kötvények évi 6 százalékkal kamatoznak és
a tulajdonosnak opciót biztosítanak, hogy a kötvényt egy
X árfolyamon ugyanazon sörgyár törzsrészvényeire becse-
rélhesse. A papírgyár profitját késıbb a sörgyár profitjához
hozzáadják. A részvény évi bruttó nyeresége akkor 50-rıl
72 centre emelkedik. Azonkívül az átváltható kötvények
kamatainak az adóleírását is figyelembe kell venni, úgy
hogy a nettó nyereség még magasabb is. A sörgyár—papír-
298
gyár vállalat hasonló tranzakciókat ismétel meg azáltal,
hogy az átváltható kötvényekkel mozitársaságot és késıbb
hajózási vonalat vásárol fel.
Mit értek el ezzel? Fúzió segítségével az új vegyes kon-
szern, a sörgyár (sör-, papír-, mozi-, hajózás-) részvényen-
kénti nyeresége jelentıs mértékben állandóan emelkedik.
A részvény értéknövekedését nem a termelés növekedése
eredményezte, hanem pénzügyi mőveletek. Tehát csodálatos
optikai csalás a közönség és az ugyanolyan naiv menedzse-
rek számára.
Tızsdeelemzık a részvény elméleti értékét az ár-nyere-
ség arány segítségével állapítják meg azáltal, hogy az éves
nyereséget egy koefficienssel megszorozzák, ami ágazaton-
ként és növekedési rátánként változik.
Mivel sörgyárunk a fúzióknak köszönhetıen ötéves táv-
latban részvényenként évente jelentıs nyereségnövekedést
tudott felmutatni, ezért az elemzık ennek a részvénynek
igen magas árnyereség-koefficienst állítottak fel bázisként,
amivel az éves nyereséget megszorozzák. A potenciális rész-
vényesek számára állandó növekedı nyereségkilátások lát-
szatát keltik.
A befektetési alapok tapasztalatlan portfóliómenedzserei
és más intézmények elhiszik ezt a látszatot, és megveszik a
részvényeket. Ezáltal az árfolyamokat a magasba hajtják,
míg az elemzık által megjövendölt árakat el nem érik.
A „sörgyár"-részvények magas árfolyamának köszönhetı-
en most könnyebben nézhetnek egy fúzió elébe, sıt új
társaságot is még jobb feltételek mellett vehetnek meg.
A KÁRTYAVÁR ÖSSZEDİL
Talán minden ment volna tovább, ha az 1970-es krach be
nem következett volna. Az egyik konglomerátum mene-
dzsere optimizmusában odáig ment, hogy egy sajtókonfe-
rencián szemrebbenés nélkül kifejtette, hogy társasága né-
hány éven belül nagyobb lesz, mint a General Motors.
299
Gyakran már fúziós szóbeszédre is emelkedtek az árfolya-
mok. Pontosan ezt akarták a konglomerátum menedzserei
is. ,
A mőveletek következménye igazi boszorkanytancot je-
lentett a Wall Streeten. Az új konglomerátumok részvényei
minden fúzió alkalmával meredeken emelkednek.
De ezzel a módszerrel egyáltalán nem tudott a társaság
igazi értéknövekedést elkönyvelni. A tranzakciókat kizáró-
lag a tızsdei spekuláció miatt mővelték, adótrükkök és
könyvviteli manipulációk segítségével. Senkinek sem jutott
az eszébe, hogy a számítás teljesen hamis feltételekbıl indul
ki. Például három társaság fuzionált, elıtte mindegyikük
100 millió dollárt ért, és a fúzió után a tızsdén 600 millió
dollár volt a tıkeértékük.
Végül a konglomerátum pénzemberei annyira szemtele-
nek és agresszívek lettek, hogy terveikben újabb és újabb
társaságokat szippantottak fel, melyeket átváltható kötvé-
nyekkel fizettek ki, amíg a kongresszus felfigyelt, és új
törvényben megakadályozta a konglomerátum pénzembe-
reinek adótrükkjeit. Ezzel kihúzták a szınyeget a lábuk
alól: a kártyavár összedılt. Az új törvény miatt lehetetlenné
váltak a további fúziók, amiket átváltható kötvényekkel
akartak nyélbe ütni, és az anyatársaság részvényeinek a
nyereségnövekedését megállították. A konglomerátumok
attraktivitása egy csapásra megszőnt. Az 1970-es krach
nélkül is eltőnt volna a konglomerátumok misztikája... Sıt,
hajlok arra a feltevésre, hogy az 1970-es tızsdekrach fı oka
a konglomerátumok csıdje volt. A konglomerátum alapítása
kétségtelenül a pénzügyi történelem legnagyobb tızsdecsa-
lását jelentette a 60-as években.

New York City

Pillantás a Wall Streetre a Szentháromság templommal szemben,
300
egy tızsdekrach tetıpontján

301
 OFFSHORE ALAPOK/ MADE FOR
GERMANY
De még a hiányos törvényalkotás sem tudta a befektetési
alapok urainak étvágyát csillapítani. Az új, de gyenge meg-
kötéseket figyelmen kívül hagyták. Ehhez új trükköt talál-
tak, az offshore alapokat.
Az offshore alapok olyan befektetési alapok, melyeket
egzotikus országokban jegyeznek be, ahol nem állnak tör-
vényi ellenırzés alatt, és más szervek sem foglalkoznak
velük. Ennek következtében vezetıiket sem lehet felelıs-
ségre vonni, a „lopásnak" nem állja semmi útját! Hogy mi
a véleményem az offshore alapokról, azt itt nem akarom
taglalni. Elsısorban azért nem, mert az IOS-botrány óta a
német sajtó, sıt a képes folyóiratok is bıven írtak róla.
AZ ÚJ MIDASZ KIRÁLY: BERNIÉ CORNFELD
Sajnos túl késın jött a leleplezési kampány. Ugyanazok a
sajtóorgánumok éveken keresztül a legszebb színekben
tüntették fel a befektetési alapok munkáját. Meg vagyok
róla gyızıdve, hogy a befektetések alapítóinak és mene-
dzsereinek fényőzı és gazdag életérıl szóló részletes, színes
riportok elısegítették, hogy ezernyi kisbefektetı bizalmat
szavazott ilyen kalandoroknak, és az új Midasz királynak,
igazi nevén Bemard Cornfeldnek. A napi sajtó kimerítıen,
objektíven és semlegesen írt az offshore befektetési ipar
* Olyan bankok, illetve pénzintézetek, amelyek székhelyükön
területenkívüliséget élveznek, azaz ügyieleiket nem szabályozza
a fogadó ország jogrendje. A lordito.
302
tevékenységérıl. De alapjában véve sohasem támadta ıket.
Már maga ez a tény a leghatásosabb propagandának számí-
tott. Ha a befektetési alapok eladásainak hangos és csaló
ígéreteire gondolunk és mai „sikereikkel" állítjuk szembe
ıket, akkor csak egy kérdést tudunk feltenni: Hogy történ-
hetett mindez? Hogyan fordulhatott elı, hogy a német
hatóságok ezt a csalást oly sokáig tétlenül figyelték? Kíván-
csian várjuk a választ arra, hogy az offshore alapok hogyan
tudtak Németországban ilyen hatalmas sikereket elérni,
még akkor is, ha szabadon lehetett reklámozni ıket. Talán
a Cornfeld & Co. urai zsenik voltak? Biztosan nem. Ez az
egész szerencsés konstellációnak volt köszönhetı. De biztos
vagyok abban is, hogy Cornfeld nem volt csaló. Tapasztalat-
lan, képzetlen, primitív volt, és egyáltalán nem volt fogalma
a tızsdérıl; de a tızsde történetérıl sem volt halvány
elképzelése. Valóban azt hitte, hogy ı találta fel a spanyol-
viaszt. Bizonyára azt sem tudta, hogy az amszterdami tızs-
dén már a 17. században olyan vidáman spekuláltak, mint
ma a Wall Streeten. Mivel az árfolyamok néhány éven át
szüntelenül emelkedtek, ezért azt a tézist állította fel, hogy
a tızsdei részvények évi 15 százalék hasznot hoznak, és ezt
az óriási tévedést a közönséggel is elhitette.
Alkalmazottainak serege úgy nézett rá, mint egy szentre.
Magánélete, az a luxus, amivel körülvette magát, nimbuszát
a fiatalok szemében csak emelte. Mindenki egy második
Cornfeld szeretett volna lenni. A kisemberek azt hitték, ha
Cornfeld úr tevékenységével ilyen hatalmas vagyonra tu-
dott szert tenni, akkor az nekik is sikerülni fog. De nem
gondoltak arra, hogy Cornfeld az ı pénzükkel biztosította
magának fényőzı életmódját. Hogy ezt a csalást átláthassák,
nem is lett volna különösen nagy tızsdei tudásra szüksé-
gük, ehhez elég lett volna némi élettapasztalat és emberis-
meret.
A hirtelen sikert azzal lehetett megmagyarázni, hogy az
egyik oldalon rövid idı alatt óriási mennyiségő megtakarí-
tott tıke halmozódott fel, a másik oldalon pedig hiányos,
303
és csak körvonalaiban létezı befektetési szabályozás volt
jelen. A kettı között hatalmas volt a diszkrepancia. De
honnan is lehetett volna infrastruktúrát elıteremteni?
A német lakosság 1930 óta nem vett részt a nemzetközi
tıkeáramlásban. Honnan is vehetett volna Németország
igazi befektetési szakembereket, különösen olyanokat, akik
a nemzetközi porondon is kiismerték magukat?
Nem csoda tehát, ha a kis német megtakarító szerencsés-
nek érezte magát, amikor egy úgynevezett „befektetési
tanácsadó" kopogtatott az ajtaján. Szívesen látták, még
kávéval is megkínálták. Ami azután történt, az a pénzügyi
történelem szomorú fejezetéhez tartozik.
A Szövetségi Köztársaságon kívül semmilyen más civili-
zált országban nem lehetett ilyen mértékő törvénysértést
véghezvinni. Tehát az offshorc befektetési és ingatlankeze-
lıi alapok csak a német lakosság kifosztására szolgáltak.
A következı címkét viselték: „Made for Germany". Rend-
kívül pesszimistán szemléltem ıket, és írásban és szóban
figyelmeztetni próbáltam a megtakarítókat. És ha nekem
akkoriban sikerült akár csak egy megtakarítót is meggyız-
ni, hogy 1000 márkát se fektessen az alapok adósleveleibe,
úgy missziómat sikeresnek könyvelhetem el.
TİZSDÉT ÉS RÉSZVÉNYEKET, IGEN!
OFFSHORE ALAPOKAT, NEM!
Miért is álltam pesszimistán e dolgokhoz? A befektetési
alap vezetéséhez három feltételt kell teljesíteni: tisztesség,
felelısségérzet és tapasztalat. A tisztességrıl nem akarok túl
sokat mesélni, mert addig, amíg valakirıl az ellenkezıjét be
nem bizonyítják, tisztességesnek tartom. Bár az alapok me-
nedzsereinek tisztességérıl megvan a saját véleményem.
Mivel nem tudok betekinteni könyveikbe, így objektív
ítéletet sem tudok mondani róluk. Pesszimista beállítottsá-
gom évtizedes tızsdei és emberekkel való tapasztalatomon
304
nyugszik. Ami felelısségérzetüket illeti, gondolkodás nélkül
a legkeményebb kritikával tudom ıket elmarasztalni.
Kisemberek sokaságát, akiknek tızsdérıl, spekulációról
halvány gızük sem volt, meggyızték, hogy évente tizenöt
százalékos nyereséget söpörhetnek be. Ez a fajta tızsdefilo-
zófia optikai tévedésen alapul, terjesztésük egyszerően
bőn. A tızsdén lehet keresni, sokat keresni, sıt esetleg
meggazdagodni, de veszíteni is lehet, méghozzá sokat, sıt
tönkre is lehet menni. De tızsdejátékkal sohasem lehet fix
százalékos évenkénti bevételt biztosítani.
Ugyancsak felelıtlen volt a házról házra járó állandó
toborzás. Állandóan befektetési bizonylatokat adtak el, még
akkor is, amikor minden befektetési bankár csak likvid
eszközt vagy fix kamatozású értékpapírokat ajánlott ügyfe-
leinek részvény helyett. A szegény ügyfélnek a befektetési
alapok papírjait kellett vásárolnia, csupán azért, mert rábe-
szélték. Vásárolt, mert a házalónak, aki az ajtaján kopogott,
sürgısen jutalékra volt szüksége.
A tapasztalatokról a következıket szeretném elmondani:
Az alapok menedzserei maguk is hittek az évi tizenöt száza-
lékos értéknövekedésben és abban, hogy azt hogyan kell a
tızsdén megjátszani; ez is tapasztalatlanságukat bizonyítja.
Mivel tapasztalatlanok voltak, felelıtlenül is cselekedtek.
Nem is sejtették, hogy milyen csapdákat állít nekik a tızs-
de.
Az alapok menedzserei vereségüket a tızsdére akarták
fogni. Azt mondták, hogy ık nem felelısek abban, hogy az
árfolyamok estek. Ez nagy tévedés. Elıször is a Dow—Jones-
index 1972 januárjában nem sokkal történelmi csúcsa alatt
állt. Ha az alapok menedzserei a megtakarítók fillérjeit elsı
osztályú papírokba fektették volna, úgy egyáltalán nem lett
volna veszteség, a részjegyek tulajdonosai még nyereséget
is besöpörhettek volna. De nagy mennyiségben érték nélkü-
li, csaló társaságok papírjait vásárolták meg, az ún. „letter
stocks"-okat (ezek olyan részvények, amelyeknek csak egy
kis részét jegyzik hivatalosan és nagy részüket zárolják),
305
ezeket csalóan magas áron építik be mérlegeikbe. Felelısek
abban is, hogy a kisembereket vad tızsdespekulációkra
csábították, noha nekik elızıleg szerény, de biztos megél-
hetést biztosítottak a betétek, hitellevelek stb. Levelek szá-
zait kapták kisbefektetıktıl, akik amiatt panaszkodtak,
hogy a befektetési alapok miatt mára tragikus pénzügyi
helyzetben vannak. Szerencsétlen módon az alapok érték-
papírjainak eladói maguk is hittek Cornfeld elméletében.
A pénzügyi sajtó állandóan kommentálja és analizálja a
befektetési alapok fejlıdését. Jónak ítélik, ha többet emel-
kedik, mint a Dow—Jones-index, fordított esetben pedig
rossznak. Véleményem szerint ez a módszer hamis. Körülbe-
lül úgy, mintha az élelmiszer minıségét a konyhafınök
mővészetével akarnánk összehasonlítani. A Dow-Jones-
index ez esetben az élelmiszer minısége, az utóbbi az érték-
papír. De az alap kezelésének eredményét a konyhafınök
sikerével kell összehasonlítanunk, aki többé-kevésbé ügye-
sen használja a rendelkezésére bocsátott élelmiszereket. Az
igazán ügyes szakács egy kis párizsi bisztróban adott körül-
mények között különösen ízletes ételt tud fızni, míg Ang-
liában egy luxusétterem konyhamestere még a legjobb hozzá-
valókkal sem tud élvezetes menüt készíteni. A konyhafınö-
köket sem lehet mindig egy kalap alá venni. Mindkettınek
alapvetıen más a feladata, alapvetıen más eszközök állnak
rendelkezésükre és alapvetıen más árakkal dolgoznak. Egy
kínai szakácsot például nem lehet egy magyarral összeha-
sonlítani, így van ez a befektetési alapokkal is. Mindegyik-
nek más a célja és a jelleme. Nem minden alap alkalmas
mindenkinek, még akkor sem, ha vezetıik becsületesek és
felelısségérzettel, valamint tapasztalattal rendelkeznek.
Az alapokról szóló kommentárok sztereotip jellegőek: a
heti árváltoztatásokat veszik alapul (eltekintve attól, hogy
sok közöttük a fiktív és hamis). Az alapok szubsztanciájá-
nak vagy árfolyamának növekedése vagy csökkenése csak
annyit jelent, hogy csak a számokra és a mennyiségre kon-
centrálnak és a minıséget elhanyagolják. Az utóbbit csak
akkor lehet megítélni, ha a tranzakciókat és a könyvelést
hosszú éveken keresztül tanulmányozzák. Nemcsak azt kell
tudni, hogy mennyit kerestek az alapok, hanem azt is, hogy
mibıl.
A menedzsereket mint emberi tényezıt az alapok megíté-
lésekor sajnos figyelmen kívül hagyják. Pedig ez igencsak
fontos lenne. „Mondd, hogy milyen vagy, és ne azt, hogy
ki vagy!", hangzik az én kérdésem. Az offshore alapok
csengı nevekkel dicsekedtek. (Hogy milyen hasznot hoztak
ezek a csengı nevek, azt ma szomorúsággal kell megállapíta-
ni!)
Milyen tanulságot vonok le az alapok történetébıl ? Min-
denkinek, még azoknak a kistıkéseknek is, akik elegendı
pénzzel rendelkeznek ahhoz, hogy viszonylag széles válasz-
tékú portfoliót építsenek fel, az értékpapír (részvények,
átváltható kötvények stb.) marad a jó befektetés, amit ta-
pasztalt szakemberek segítségével választottak ki. A kis-
megtakarítónak, akinek az eszközei nem elegendıek a be-
fektetések variálására, a befektetési alap egy lehetséges
megoldás, de kizárólag olyanba szabad befektetni, amelye-
ket európai nagybankok ellenıriznek.
Mottóm:
tızsdét és részvényeket igen - offshore alapokat
azonban nem!
307
 AHOGY A KÖZÖNSÉGET BECSAPJÁK
Éveken keresztül az NSZK számított a legrosszabb nemzet-
közi befektetések „szemétdombjának". Ügynökök, akik az
egzotikus alapoknak dolgoztak, és azok csıdje után elveszí-
tették munkahelyüket, most a legkülönbözıbb országok
értéktelen részvényeivel házaltak.
De az NSZK-ban hivatalosan is támogatták a külföldi
papírokat, sıt a német tızsdén jegyezték is, miután ezeket
a részvényeket eredeti kibocsátóhelyükön mesterségesen a
magasba hajtották. Külföldi pénzintézetek optimista elıre-
jelzéseket adtak, szájról szájra jártak a kósza hírek, hogy
ezeket a papírokat fantasztikus árakon lehet eladni, Eldorá-
dóban, azaz NSZK-ban.
50 évvel ezelıtt Franciaországnak jutott ugyanez a sze-
rep. Bármilyen gyanús részvényt, már kiaknázott bányákat,
kiszáradt olajforrásokat, csekély értékő államkölcsönöket
rá lehetett sózni a francia megtakarítóra. Tucatnyi gátlásta-
lan pénzember gazdagodott így meg. A legsikeresebbet és
legvagyonosabbat közülük személyesen is ismertem. İt a
tızsdén „La Pieuvre"-nak, vcrszívónak hívták.
A VÉRSZÍVÓ MÓDSZER
A vérszívó módszer a következıképp mőködött. Tegyük
fel, hogy valamelyik londoni pénzügyi társaság Párizsban
egy bányarészvényt akart eladni. La Pieuvre 300 000 rész-
vényt vásárolt alacsony árfolyamon, körülbelül 20 shillin-
gért és opciója volt további 100 000 részvényre 22-ért, egy
további opciója 24-ért és így tovább 100 000 darabonként
308
mindig 2 shillinggel többért. Azután a londoni tızsdén
ugyanezeket a részvényeket vásárolta kis mennyiségben, de
nagy lármával. Meg volt beszélve, hogy a pénzügyi társaság
a közbensı idıben nem hoz új részvényt a piacra, és ezáltal
a másik ténykedését nem zavarja, így az árfolyamot a ma-
gasba manipulálta. Amint a részvények közel 50 shillingre
emelkedtek, már a párizsi tızsdén is jegyezni kezdték ıket.
La Pieuvre az egész mennyiséget a bankok segítségével, a
szájpropaganda és a sajtó támogatásával, a francia trezorok-
ba pumpálta.
Fölösleges megemlíteni, hogy e jól végzett munka után
az árfolyamok meredeken a mélybe zuhantak, néha egészen
nullára. A közönség súlyos veszteséget szenvedett. La
Pieuvre azonban, amikor néhány évvel ezelıtt meghalt — a
Becsületrend Lovagja kitüntetéssel , nem kevesebb, mint
500 millió svájci frankot hagyott hátra a svájci bankokban.
Néhány évvel ezelıtt egy kis pikáns történetet hallottam,
a „vérszívóról". Csodálatos képgyőjteményét Párizs városára
akarta hagyni azzal a feltétellel, hogy még életében utcát
neveznek el róla Párizsban. (Természetesen nem „vérszívó"
utcának keresztelték volna el, hanem megkapta volna pol-
gári nevét.) Természetesen Monsieur Pelletier a javaslatot
udvariasan, de határozottan elutasította, annál az egyszerő
oknál fogva, hogy Párizsban sohasem neveztek el utcát még
élı személyrıl (de Gaulle tábornokról sem). Ha a pénzembe-
rek sikeresek, egyáltalán nincsenek kisebbségi komplexu-
saik. Akkor sem, ha „vérszívó"-nak vagy banditának neve-
zik ıket.
HEDGE (FEDEZETI) TRANZAKCIÓK
Sok más módszer is létezik a közönség félrevezetésére.
„Nem lehet eléggé túlbecsülni az emberek butaságát"
szokta atyai jó barátom, Professzor Hahn mondani. Az 50-es
években egzotikus befektetési alapokkal lehetett félrevezet-
ni az embereket, ma pedig opciós vagy fedezeti ügyletek
biztos haszonszerzési ígéreteivel. Fedezeti ügyletrıl beszé-
309
 lünk, ha egy spekuláns egy idıben értékpapírt vásárol és
egy másik árut határidıre elad, azaz egy árut megvásárol és
egy másikkal besszre spekulál.
Van olyan fedezeti mővelet is, ahol két hasonló jellegő
cikk közötti árfolyam-differencia vagy túl nagy, vagy túl
kicsi. Játékosok ezrei vannak, akiket a brókerek felajzottak,
akik ilyen „biztos" tranzakciókat mőveltek, mert az ügynö-
köknek ez különösen nyereséges üzlet. Kettıs ügyleteket is
végrehajthatnak, és ezáltal kétszer söprik be a jutalékot.
Természetesen a vérbeli profik számára olyan hedge ügyle-
tek is vannak, hogy az egyik kockázatát egy másik tranzak-
cióval akarják fedezni. De ez is balul üthet ki. A brókerek
mindenesetre a hedge ügyletekben inkább csak a dupla
jutalékukat látják.
„ÉS HA A TİZSDE ESIK,
AKKOR 75 LEHET KERESNI!"
A fedezeti spekulációk kapcsán egy beszélgetés jutott az
eszembe, amit egy bájos hölggyel folytattam, aki klasszikus-
balett-táncosnı volt. Panaszkodott, hogy férjével, egy nem-
zetközileg ismert koreográfussal, egy ideje tızsdei vitába
keveredett. Befektetési alapokról volt szó. A férj a hagyo-
mányos befektetési alapok követıje, az asszony pedig a
fedezeti ügyletekért lelkesedett. Kérdésemre, hogy honnan
származik ez a lelkesedése, a hölgy rövid, de annál tanulsá-
gosabb és meggyızıbb választ adott: „Tudja, a tızsde nem
emelkedik mindig, néha esik is, ahogy az utóbbi idıben
megfigyelhetı volt. De ha a tızsde esik, akkor is lehet
keresni." (Végre ezt a két fontos tızsdei axiómát egy baleri-
nától hallottam!) A hedge alapok besszre is spekulálnak,
részvényeket határidıre adnak el, amikkel nem is rendel-
keznek, amit majd a bessz alatt olcsóbban megvásárolhat-
nak. Ha a tızsdén az árfolyamok emelkednek, akkor érték-
papírjaikkal jutnak nyereséghez, és ha az árfolyamok es-
nek, akkor határidıs ügyleteikkel érnek el nyereséget. Mind-
310
egy, hogy fel, vagy le, a tızsdei nyereség minden esetben
biztosított. Az alapok menedzserei tudják a legjobban, ho-
gyan kell ezt csinálni.
Ezért köteleztem el magam a hedge alapok mellett.
Ez annál is világosabb volt nekem, mert ezeket az alapve-
tı igazságokat akkoriban hónapokon keresztül hirdették az
újságok, és nem a balerina szájából hallottam elıször.
Természetesen lehet fedezeti tranzakciókkal pénzt keres-
ni. A világ különbözı tızsdéin végrehajtott fedezeti mőve-
leteinkrıl egész könyvet tudnék írni. Gyakran sürgıs volt,
hogy a kockázatot valamilyen más spekulációval biztosít-
sam. A fedezeti ügyleti mőveleteimben néha nyertem,
gyakran veszítettem. Mindenesetre tapasztalatokban gazda-
gabb lettem.
Már írtam a disznózsír kontra kukorica fedezeti ügyle-
temrıl. Most egy hasonló értékpapír-tranzakciómról mesé-
lek, ami a háború elıtti párizsi tızsdén játszódott le és
amelyben sok kollégám részt vett. A harmincas években
széles körő spekuláció folyt francia államkölcsön-papírok-
kal. Kis és nagy tızsdések intenzíven játszottak állampapí-
rokkal. Az árfolyamok emelkedtek és estek, mint a részvé-
nyeknél. Különbözı sorozatú kölcsönpapírok voltak forga-
lomban. Három-, négy-, négy és fél százalékosak stb.
A tızsdejátékosok egyikrıl a másikra ugráltak, hogy kis
hasznot söpörjenek be. Kalkulációjuk egyszerő volt. Mivel
ugyanarról a kölcsönpapírról volt szó (ugyanaz az adós,
ugyanaz a valuta, ugyanazok a garanciák), csak ki kellett
számolni, hogy melyik sorozatú állt magasabban, vagy ala-
csonyabban összehasonlítva a többivel. Hedge ügyletek
paradicsoma volt ez: az alacsony sorozatút kellett megvenni
és a magasan jegyzettet határidıre eladni, vagyis „hedgel-
ni".
A harmincas évek végén egy különösen feltőnı konstel-
láció alakult ki. A négy és fél százalékos kölcsönpapírok
80-on álltak, a háromszázalékosok 70-en. Az utóbbi termé-
szetesen túlságosan magasan állt az elsıhöz viszonyítva.
311
Minden kereskedelmi iskolás kiszámíthatta magának, hogy
ez matematikailag értelmetlen. Mindenesetre egy világos
volt: vagy az egyik sorozat állt túl magasan, vagy a másik
túl mélyen.
Ennek következtében mindenki erre az egyedülálló lehe-
tıségre vetette magát. A négy és fél százalékos kölcsönpa-
pírt meg kellett vásárolni és a három százalékost „hedgel-
ni", azaz határidıre eladni. Mint mindig, bármi bekövet-
kezhetett, vagy egyik sorozat emelkedett, vagy a másik
esett. Ez a napnál világosabb volt. És hogyan végzıdött ez
a „biztos" spekuláció? A legnagyobb katasztrófával.
A négy és fél százalékos még mélyebbre, 70-re esett, és a
háromszázalékos - alig hihetı - 80-ra emelkedett.
Ez éppoly logikus volt, mint a balsikerő spekuláció alap-
ötlete. A négy és fél százalékos kölcsönpapírt nagy mennyi-
ségben bocsátották ki, ezért egyre nagyobb lett a kínálat a
piacon. A háromszázalékos volt a legrégebbi francia állam-
kölcsönpapír az 1825-ös évbıl, az úgynevezett „örökjára-
dék". Tulajdonosaik majdnem „elaludtak" rajta. Nem érke-
zett áru a piacra, és a határidıre eladók csak emelkedı árak
mellett tudták a papírokat visszavásárolni. Óriásiak voltak
a veszteségek, mert ez a fedezeti ügylet veszélytelennek
tőnt, és a profik nagyban beszálltak. Éppenséggel klasszi-
kus példa ez arra, hogyan végzıdhet a „legbiztosabb" fede-
zeti ügylet.
A tökéletesen felépített tızsdei spekuláció is végzıdhet
balsikerrel, nem azért, mert logikai hibát tartalmaz, hanem
azért, mert a tızsde logikája a technikai oldalon kijatssza az
alapelveket. Még a legjobb számítógép sem tud egy ilyen
szituációt elıre kiszámítani. Ellenkezıleg!
312
LEÍRÁSI TÁRSASÁGOK
MADE IN GERMANY
A tızsde és környékének szenvedélyes hirdetıje vagyok.
A „gonosz" tızsde, mint már utaltam rá, minden árfolyam-
manipuláció, hamis tippek és megtévesztı hírek ellenére,
szabad gazdasági rendszerünk legfontosabb motorja.
A napi nyilvánosság, a sajtó és a hivatalos felügyelet
gondoskodnak róla, hogy mőködjön.
Ezért rémülten látom, hogy éppen az NSZK-ban a tızsdé-
vel párhuzamosan, egy második, szinte ellenırizhetetlen
tıkepiac fejlıdött ki: az értékcsökkenés leírásával foglalko-
zó társaságok nagy üzlete. Nos, természetesen nem lehet
minden tevékenységet, amit ezen a piacon agresszívan foly-
tatnak, globálisan értékelni; de egyre nehezebb lesz a kon-
kolyt a búzától szétválasztani.
KI KIT EJT ÁT?
Az NSZK helyes utat választott, amikor bizonyos befekteté-
seket adókedvezményekkel támogatott. A cél mindig azo-
nos, akár befektetési alapról, USA-beli vegyes vállalatról,
árutızsdérıl vagy valami másról van szó. A legjobb ötletek
és legokosabb intézkedések is elfajulnak, ha pénzéhes ka-
landorok lelkiismeretlenül használják fel ıket. Ezúttal adó-
leírás vagy adótrükk az adóhivatal kijátszásának varázssza-
va. Ilyennel könnyő a polgárt megnyerni, hiába hogy köz-
ben bebizonyították, hogy gyakran nem az államot, hanem
az adófizetıket játssza ki a befektetésügyi tanácsadó, és az
adóleírás gyakran csak adófizetési haladék, különösen ak-
kor, amikor a leírással foglalkozó cég csıdbe megy. Az
313
egykori porszívó- és IOS-eladók ma különbözı ipar-, film-,
építés- és energiakutatási tervekkel házalnak, mely üzletek-
be a naiv NSZK-állampolgárok adóokok miatt vakon be-
szállnak. Ha maga a megtakarító szakmailag'képzett vala-
mennyire és a felkínált tervezetet az adózási kedvezmé-
nyektıl függetlenül jövedelmezınek tartja, nyugodtan be-
levághat. Miért is ne? A magánbefektetés a szabad piacgaz-
daság sava-borsa. Ha német földön vagy szomszédos ország
földjén fekvı bizonyos ingatlanértékeket gondos vizsgálat
után jó befektetésnek tartja, vegye meg ıket! És ha a
kínálathoz még adókedvezmények is járulnak, annál jobb.
De ne menjen bele olyan komplikált tervekbe, amiket csak
az adóleírás miatt találtak ki a részvénytársaságok rafinált
tervezıi!
MIÉRT HALLGAT A SZÖVETSÉGI KANCELLÁR?
Ilyen átlátszó kalandorok áldozatának lenni nemcsak köny-
nyelmőség, hanem együgyőség is. Sajnos sok orvos, fogor-
vos, ügyvéd és más szabadfoglalkozású szorgalmas ember
közgazdász akar lenni, és azt gondolják, hogy pl. az olajfú-
ráshoz értenek valamit.
Csodálom a szövetségi kancellár, Helmut Schmidt pénz-
ügyi politikáját: az ı sikerei viszonylag jók más ipari álla-
mokhoz viszonyítva. De számomra érthetetlen, miért tőri el
a sok, amortizáció leírásával foglalkozó alkalmazott machi-
nációját. Habár a nyugatnémet állampolgároknak jól megy,
ahhoz mégsem olyan jól, hogy megengedhessék maguknak
azt a luxust, hogy milliárdnyi márkát gazdaságtalanul elpa-
zaroljanak.
314
QUOUSQUE TANDEM, CATILINA,
ABUTERE...
„Quousque tandem, Catilina. abutere patientia nostra?"
(„Catilina, meddig akarsz még visszaélni türelmünkkel?")
Cicero tüzes vádbeszédének elsı szavai, amelyet Catilina
pénzügyi csaló ellen intézett, nem vesztettek semmit aktua-
litásukból. Meddig akarjátok még - kiáltom a határidıs
árupiac csibészeinek - csinálni? És meddig fogják még a
felelıs hivatalnokok ölbe tett kézzel nézni, hogy a közönsé-
get milliókkal becsapják?
A határidıs árupiac bizonyos nézıpontból a szerencsejá-
tékokkal hasonlítható össze, és csaknem minden kismegta-
karítóban belül ott lapul a játékszenvedély. A játékkaszi-
nókba minden nagykorú polgár beléphet. De aki bemegy,
tudnia kell, hogy mindenki a hatóság szigorú ellenırzése
alatt áll, és a kártyák nem cinkeltek. Mégis, még az ellenır-
zött kaszinók játékosai is rafinált csábítók áldozatává vál-
hatnak.
EGÉSZEN „MEGBÍZHATÓ": ÁRUTİZSDE-LEBUJOK
Ha azonban a szerzıdéses ügyletek kereskedelmével hason-
lítjuk össze, lényeges különbséget figyelhetünk meg: senki
sem reklámozhatja személyesen a játékkaszinókat, ugyan-
akkor az árutızsde-lebujokba agresszív felhajtok tudatlan
polgárokat rángatnak be; és itt hamisan játszanak. Gyakran
nem is hinné az ember, milyen otromba módszerekkel csi-
nálnak reklámot. Csábító telefonajánlatok és fényőzı pros-
pektusok csalogatják a befektetıt. Zsonglırködnek jó hírő
cégek nevével (akiket ártatlanul rángatnak bele) és saját
315
állítólagos garanciájukkal. Óva intek mindenkit a reklám új
módszerétıl, ami azt állítja, hogy az amerikai tızsdefelügye-
let, az SEC ellenırzi kereskedelmét. Az SEC egyáltalán nem
illetékes a határidıs árutızsdei ügyletekben és ezért nincs
is velük semmi dolga.
Természetesen az árutızsde intézményét éppoly kevéssé
lehet kategorikusan elítélni, mint a játékkaszinókat. De a
hamiskártyásokat, a szerzıdéses ügyletkötések nem ıszinte
krupiéit és lelkiismeretlen reklámügynökök hadát ártalmat-
lanná kell tenni.
CSALÁS AZ NSZK-BAN
Nem gyanúsítok a priori egyetlen határidıs áruügyleti al-
kuszt, kereskedıt vagy hirdetıt sem azzal, hogy csaló. De
a körülmények teljes ismeretében kijelentem, hogy ezekben
az üzletekben gyakran az a részesedık egyetlen érdeke,
hogy az ügyfél pénzét saját zsebükbe dugják. A határidıs
árupiac aszerint, ahogy az NSZK-ban sok esetben lebonyo-
lítják, lehet:
- teljes csalás,
- félig csalás,
- vagy bár „de jure" nem, hanem „de facto" csalás.
Teljes csalás: a határidıs árucég elad pl. „vételi opciókat"
olyan árura, amivel nem is rendelkezik. Ha aztán az ügyfél
árnövekedésnek köszönhetıen azt hiszi, hogy nagy profitot
csinál, a cég nem tudja kötelezettségeit teljesíteni és bejelenti
fizetıképtelenségét. Ez is éppúgy csalás, mintha egy
játékkaszinó nem fizetné ki a nyert összeget.
Félig csalás: a cég Londonban opciókat vásárol, de ügyfe-
leinek 100-200%-kal magasabb áron adja el. Az ügyfelet így
átverik, mivel azok nem ismerik a tényleges árakat.
„De facto csalás": a cég felkínálja a győjtıszámlán való
részvételt és a határidıs árualapból való részesedést.
A győjtıszámla vagy árualap menedzsere pl. rögtön a tızs-
de napi nyitásakor vesz 10 szója-, 10 arany- és 10 platina-
szerzıdést. Ezeknél a cikkeknél tızsdezárásig kb. 30 000
316
márka nyereség vagy veszteség keletkezhet. A veszteséges
szerzıdéseket a győjtıszámlán számolják el, a nyereséget a
menedzser megtartja saját számláján. Sem a tızsdeelnökség,
sem a paragrafusok (de még a menedzser lelkiismerete sem)
tudja megakadályozni benne.
A tızsdezsargonban ezt „bársonyon való játék"-nak ne-
vezzük. A nyereség a játékosokat illeti, a veszteség az
ügyfeleké. Nem meglepı tehát, hogy naponta új határidıs
áruügyi cégek bukkannak fel.
Már az ifjabb Alexander Dumas is leírta: A „nagy üzlet
a mások pénze". Ha valakit mégis elkap az az ellenállhatat-
lan vágy, hogy árukkal spekuláljon, forduljon a nagy ame-
rikai brókerek egyikéhez, de megbízásait saját ötletei és
döntései szerint maga adja ki. Végül is a rulettjátékosnak
is magának kell az asztalhoz ülnie, a pénzt nem bízhatja
másokra, hogy játsszanak vele.
A határidıs áruspekuláns ne kérjen tanácsot sem bróker-
tıl, sem annak alkalmazottjától, mert az elıbb említett szak-
emberek közül egyik sem tud többet, mint ı maga. A számí-
tógép-rendszerek, szakértık és „világbajnokok" csak le-
gendák. Aztán a brókerek egyáltalán nem tudnak objektí-
ven jól informálni, mivel jutalékokból keresik meg pénzü-
ket, és a forgalmat akarják elısegíteni. A játékos csak a
végén fedezi fel, hogy minden tıkéje a jutalékokra ment rá.
Ezért azt tanácsolom a kívülállóknak, hogy el a kezekkel a
határidıs árukkal való játszadozástól, mert mint egy rulett-
rıl a kaszinóban, 50 éves tapasztalat alapján én is megállapí-
tom a szerzıdéses kereskedelemrıl: „Nyerni lehet, veszíte-
ni kell."
317
 BŐNRÉSZESSÉG TUDATLANSÁGBÓL
Szerencsétlenség, hogy az államférfiak, politikusok és min-
denki, akik a gazdaság és pénzügy legfontosabb kérdéseiért
felelısek, a nemzetközi spekulánsok machinációit nem értik
meg. Nem ismerik sem mentalitásukat, sem hatóerejüket,
megfontolatlan magyarázataikkal, hamis definícióikkal a
spekulációkat mégis extrém módon fel tudják főteni.
HELMUT SCHMIDT ÉS OTTÓ
GRÁF LAMBSDORFF SZAVAI
Csak egy könnyelmő szót kell valamely felelıs helyen elej-
teni, és máris kis és nagy játékosok ezrei szaladnak, hogy
„eladjanak" vagy hogy „vegyenek". És mindezt mindenféle
megfontolás nélkül. Gyakran a logika ellenére. Ezek a speku-
latív tranzakciók az utóbbi idıben egyre nagyobb dimen-
ziót és egyre agresszívebb formát öltenek, amivel a gazda-
ságnak nagyon sok kárt okoznak. Egészen különleges hatást
gyakorolnak a tömegtájékoztatásra, ami tovább növeli a
kárt, mivel az áralakulásra és kereskedelmi piacokra csak-
nem mindig kedvezıtlen befolyással van. Egy klasszikus
példa: 1977 nyarán Michael Blumenthal, az amerikai pénz-
ügyminiszter és Helmut Schmidt, az NSZK kancellárja vélet-
lenül ugyanabban az idıben jelentették ki, hogy - habár
semmilyen erre vonatkozó kérdés nem vetıdött fel - senki
nem lépne fel a gazdaságilag megalapozott dollárleértékelés
ellen. De ezzel már be is avatkoztak, méghozzá a dollár-árfo-
lyamzuhanás javára, habár gazdaságilag mindez teljesen
megalapozatlan volt. A kijelentést helyesen gondolták, mi-
318
vel a „be nem avatkozás" a „tiszta lebegtetés" elve. De
felesleges volt, még hangsúlyozni is.
Egy felülrıl jövı ilyen intés a spekulánsok számára tánc-
ra való felkérést jelent, a láncreakció elvégzi a többit. Kárt
okoztak. Ottó Gráf Lambsdorff gazdaságminiszter is tett
akkoriban egy erıltetett, szellemes, de fölösleges észrevé-
telt. Tart tıle, hogy két cikknek hamarosan ugyanannyi
lesz az ára, 1,50 DM, mármint a benzinnek és a dollárnak.
MINDENKIT ELCSÁBÍTANAK
Mire volt ez jó? Még nem száradt meg a nyomdafesték, és
máris minden játékos szalad és zsonglırködik a dollárral
vagy lefelé játszik. A politikus uraknak ismerniök kellene
a spekuláció mechanizmusát és a pszichológiai befolyást. De
ık szívesebben megelégszenek azzal, hogy az árfolyam- és
áreltolódásokat kliséikkel magyarázzák, anélkül, hogy a
valódi okokat kutatnák. Ilyen módon nem lehet egy rendes
piacot — legyen az nyersanyag- vagy valutapiac megvéde-
ni a csalástól.
Éppen ellenkezıleg, a politikusok elızzék meg a speku-
lánsokat, legalább azzal, hogy fékezik nyelvüket. Minden
tızsdén és piacon közhely: Ha a spekulánsok egy árunál,
valutánál vagy értékpapírnál magas vagy alacsony árfo-
lyamra számítanak, bemondatják a tömegtájékoztatási esz-
közökön keresztül, akkor ezt a spekulációs objektumot
olyan sokáig és olyan nagymértékben adják vagy veszik,
míg el nem érik a remélt árat. A hisztériában már senki sem
gondolkozik, mivel senki nem tudja kivonni magát a tömeg-
pszichózis alól. Mégis: sikeres spekulánsnak elıre kell lát-
nia, hogy pl. mit tervez a jövıre a jövendıbeli vásárló.
Keynes szerint ez az anticipáció kumulációja, vagyis meg-
elızés a négyzeten. A logika és gazdasági tények elleni
árfolyammozgás vége az összeomlás.
A játékosok, akik „halálbiztosra" játszottak, csaknem
mindig csalódnak és meg is bőnhıdnek. Mert természetesen
319
legtöbbször a legmagasabb árfolyamon vásároltak. Külön-
ben ez nem történt volna meg.
Errıl eszembe jut megint egy régi vicc: Grün elmegy a
rabbihoz és megkérdezi tıle, hogy a lánya mit vegyen föl
a nászéjszakáján, pizsamát vagy hálóinget? „Teljesen mind-
egy - mondja a rabbi így is, úgy is elcsábítják." A játéko-
sok, attól függetlenül, hogy adnak vagy vesznek, így is, ug\
is elvesztik pénzüket. Ez még igazságos is lenne. De közben
kárt okoznak.
VÉDJÜK A KÁRTÓL A PIACGAZDASÁGOT!
Mit tegyenek a felelıs helyen ezek ellen a buta vagy agilis
spekulánsok ellen, hogy machinációjukat ártalmatlanná te-
gyék? Számtalan módszer és lehetıség van. A régi Magyar-
országon azt mondták, hogy a csirkefogókból lesznek a
legjobb rendırök.
A politikusoknak, pénzügyminiszternek vagy jegybank-
igazgatóknak ebbıl kifolyólag mindig is egy-egy ex-speku-
lánst kellene tanácsadóként foglalkoztatniuk. İk tudnának
segíteni.
Mindig és ebben a könyvben már többször is rámutattam
arra, hogy a spekuláció a szabad piacgazdaság legitim mo-
torja. Ekkor az értékpapírokkal történı tıkepiaci spekulá-
cióra gondolok. A valuták vagy áruk árfelhajtása, mindegy,
hogy le vagy fel, csak gyengíthetik és leértékelhetik szabad
gazdasági rendszerünket. Mindezt a piacgazdaság meggyı-
zıdéses rajongójaként írom, tekintettel szociális kötelezett-
ségére.
SZABAD VILÁG: A
DEVIZAPROFIK JÁTÉKKASZINÓJA
J'accuse! Vádolom ıket, az európai és amerikai nagybanko-
kat, hogy nyereségvágyból, játékszenvedélybıl és butaság-
ból játékkaszinóvá változtatták a szabad világot, a dollárt
továbbra is a mélybe pókerozzák, és ezzel a szabad piacgaz-
daság sírásóivá válnak Európában. Vádolom ıket, mert
devizakereskedık ezreinek teljhatalmat adnak, hogy mil-
liárdokkal játsszanak. Kifejezetten „játéknak" nevezem,
mert én vagyok az utolsó, aki a spekuláció ellen szót emel.
.... DE SAJNOS NAGYON SZORGALMASAK IS"
Apám azt mondta egyszer egyik alkalmazottjáról: „Az nem
érdekel, hogy olyan buta, de sajnos, nagyon szorgalmas is."
Erre kell gondolnom, ha ezeknek a devizafickóknak a szor-
galmas aktivitását figyelem. Szeretnék egyszer a bankok
deviza-tranzakcióiba bepillantani. Akkor „corpus delicti"
be tudnám bizonyítani, amirıl már régóta meg vagyok
gyızıdve: hogy a szabad világ nagy bankjai felelısek a
világpiac káoszáért.
Csaknem minden bank rendelkezik bizonyos számú devi-
zakereskedıvel (átlagéletkor: 25 év), akik szabad kezet
kapnak abban, hogy az intézet pénzével - ügyfél megbízása
nélkül is - kizárólag saját belátásuk szerint és saját szakál-
lukra dollármilliókkal spekuláljanak, azért, hogy néhány
nap múlva pár pontot nyerjenek.
Korábban, amikor még komplikáltak voltak a távolsági
összeköttetések, a devizakereskedık tevékenysége arbit-
rázsügyletbıl állt: a különbözı pénzpiacok közötti árfo-
321
lyam-differenciát használták ki. Féltıl egy egész százalékos
nyereséget tudtak csinálni. De a mai telefonösszeköttetés
segítségével a legkisebb diszkrepancia azonnal kiegyenlítı-
dik. A térbeli árfolyam-differenciák helyett a devizakeres-
kedı ma már az idıbeli árfolyam-differenciákból akar profi-
tálni.
És a fiatalemberek olyan felelıtlenül és minden megfon-
tolás nélkül zsonglırködnek összevissza, hogy míg az egyik
kereskedı nemritkán 10-20 millió dollárt veszít, a másik
ugyanabban a percben ugyanazt az összeget beseperi.
A kérdésemre, hogy mi jöhet még, egy NSZK-nagybank
illetékes igazgatója azt válaszolta nekem: „Mi mindig meg-
adjuk a kereskedıknek a lehetıséget, hogy pár pfenniget
keressenek az árfolyamokon. Mindkét félnek sikerülhet,
ezenkívül ezzel egy kicsit felfújjuk mérlegkimutatásunkat."
Néha sikerül a kereskedıknek pár pfenniget keresni, de
gyakran hoznak intézményüknek súlyos veszteséget is,
mint ahogy ezt az utóbbi idık példái is igazolják. De ez
logikus is. A devizaszatócsok csaknem mindig ugyanabban
az irányban kereskednek, eladásaikkal dollárárfolyam-
zuhanást okoznak és provokálják a saját visszavásárlásai-
kat. Mivel a dollárt történelmi okokból és egy jól hangsze-
relt kampánynak köszönhetıen érzékenyebbé tették (pl.
értelmetlen címszavakkal), a játék egyre mélyebbre hajtotta
az árfolyamot, függetlenül attól, hogy ez gazdaságilag és
objektíve megalapozott volt-e vagy sem.
A dollárárfolyamban minden pfennig visszaesése azonnal
fıcímmé vált a tömegtájékoztatásban, ami aztán újra tömeg-
hisztériát váltott ki. Mert a csökkenı árfolyam bizalmatlanná
tesz, és a bizalmatlanság további, félelembıl fakadó
eladásokhoz vezet, az óriás cégeknél éppúgy, mint a közön-
ségnél. Mialatt a társaságok áruba bocsátották saját dollár-
jaikat, a devizakereskedık kölcsönkért dollárokat dobtak
a piacra. Nem gondolkodtak túl sokat. Csak azt látták, hogy
a szomszéd eladott, és aztán ı is eladott, mert a harmadik
is eladott.
322
VESZÉLY A SZABAD PIACGAZDÁLKODÁSBAN
Kétségbe vonom, hogy a legtöbb embernek egyáltalában
volt-e valami fogalma arról, hogy mi is egy ország valutája.
Prognózisaik persze korlátozottak voltak. Ez ellen a butaság
ellen nem használtak már az olyan klasszikus rendelkezé-
sek, mint a magas kamatláb vagy pénzszőke. Végül a közön-
ség már csaknem meg volt gyızıdve róla, hogy a dollár
valóban WC-papírrá vált.
Hogy ezért a „WC-papírért" még lehet valamit kapni,
mint pl. repülıgépet, számítógépet, technológiát, nyereség-
hozó vállalatot, ingatlanokat, uránt, gabonát vagy szenet,
az nem fontos, ha helyette arany lehet a páncélszekrényben
és mindennap megcsodálhatjuk. így fejlıdött tovább az
európai mentalitás, amiért egy napon Európa gazdasága még
bőnhıdni fog; a szabad piacgazdaság elvesztésével!
Ez ellen a káosz ellen hatékony orvosság lenne egy „gen-
tlemen's agreement", ami a devizakereskedık teljhatalmát,
a spekulatív dollártranzakciókat végérvényesen megszün-
teti. Attól eltekintve, hogy egy ország valutája nem válhat
a devizajátékosok focilabdájává, ez a játék mint már megál-
lapítottam, különösen veszélyes. A devizaprofikat ez nem
zavarja. İk az intézményük számlájára dolgoznak. És valljuk
be, hogy a fiatal emberek számára felemelı érzés az, mikor
a rulettasztalnál ülnek és más pénzével felelısség nélkül
hazardírozhatnak.
Sok multi- és bankintézmény mégis két év óta ezért
veszít. Szívesen vetnék egy pillantást a könyvébe, hogy
lássam, hány milliót veszítettek. Mivel ez az állapot valóban
disznóólra emlékeztetett, újra egy gonosz viccet kellett
elıadnom: ,,mi a különbség egy kereskedı és egy tehén
között? - Semmi! Mindkettı in de' Wics'n csinálja" (in
Devisen = devizában, in den Wiesen = mezıkön).
323
 „DÁVID" KOSTOLANY A
„GÓLIÁT" DRESDNER BANK ELLEN
De nemcsak a valuta, hanem az arany is focilabda a tızsdejá-
tékosok lábán. Nemcsak a bensımben Dr. Jekill és Mr.
Hyde között dúlt harc az aranyért, hanem a sajtóban is
„Dávid" Kostolany és a „Góliát" Dresdner Bank között. Ez
így történt.
Évek óta nyomon követtem a nemzetközi aranyszindiká-
tus machinációit az aranyár emelkedéséért. A szindikátus
gondoskodott róla:
Elıször is úgy, hogy a Szovjetunió és a dél-afrikaiak
egyre magasabb áron sózták rá a közönségre aranytermelé-
süket.
Másodszor úgy, hogy néhány pénzintézet biztosítani
tudta magának a közbensı profitot, mivel az aukciókon
elárverezett aranyat késıbb magasabb áron adták el az
Arab-öbölben élı ügyfeleiknek.
Ezek az ügyfelek néha az öböl országai voltak, de elsısor-
ban arab spekulánsok, akik soha nem készpénzzel, hanem
hitelre vásároltak. Kis és nagy magánbefektetık millióit is
el tudták látni természetesen a magasabb árú arannyal.
AZ ARANYMANIPULÁCIÓBAN VEZET A
DRESDNER BANK
Rutinos tızsdeprofi számára gyerekjáték volt ezeken a ma-
nipulációkon átlátni és megállapítani, hogy a Dresdner
Bank segítségével számos külföldi fiók és ügynök mozgatója
volt ennek a területnek. Minden módszer jó volt számukra,
magától értetıdıen a legnagyobb hírverés is: igazgatóik
324
újságban megjelenı nyilatkozatai és jövendölései az arany
elıttünk álló áremelkedésérıl, a sárga fém örök értékérıl
stb. Természetesen vállaltak különbözı pénzügyi manipu-
lációkat is. Ilyesmiket minden bank könnyen megtehet
potenciáljának és nemzetközi kapcsolataiknak köszönhetı-
en. Csak Hongkongban kell — mialatt Európa alszik - né-
hány 10 millió dollárt erıszakosan a piacra dobni, és ezzel
az árfolyamot a mélybe rántani. Hat órával késıbb nyit a
zürichi devizatızsde, és a hongkongi hangulattól befolyá-
soltan még néhány tizedfokkal esik a dollár annál is inkább,
mivel a svájci Nemzeti Banknak egyáltalán nem áll szándé-
kában az árfolyam támogatása. Aztán jön Frankfurt. A züri-
chi árfolyam miatt megrendülve, a devizások kidobnak még
néhány 10 millió dollárt, sıt még talán az érdekelt bank is
elad hirtelen a tızsdezárás elıtti utolsó pillanatban néhány
milliót, hogy igazán mély hivatalos árfolyamot jegyezzen,
amit aztán a világ összes táján bejelentenek.
így nyit az amerikai arany-határidıkereskedelem az eu-
rópai veszélyt jelzı hírek alapján viharos hosszal. A fogás
sikerült, az elıre megvásárolt aranykészlet magasabb áron
felszámítható az arab ügyfeleknek és természetesen a német
megtakarítóknak is.
A növekvı aranyár néhány óra múlva aztán a hongkongi
piacot is befolyásolja, így az ördögi kör tovább megy. Esik
a dollár, emelkedik az arany; emelkedik az arany, esik a
dollár. Az lenne igazi pókerjáték, ha nem lenne súlyos
következménnyel az egész gazdaságra és a szabad világra.
Emelkedik az aranyár, nagy és kis játékosok milliói szalad-
nak, ügynökök ezreitıl buzdítva, hogy rezet, narancslevet
vagy sertésoldalast vegyenek hitelre, így főtik fel az árinflá-
ciót. Mindezt jelentik a tömegtájékoztatási eszközök, a meg-
takarítók között a pánik most már teljes, és az arany eléri
rekordárát.
325
 DR. FRIDERICHS ELSAPADT
Mivel meg voltam gyızıdve arról, hogy a Dresdner Bank
volt ezeknek a manipulációknak a legerısebb motorja, új-
ságcikkemben lelepleztem ezt a machinációt. Dr. Friderichs,
a Dresdner Bank elnökségének szóvivıje, annál jobban
szidott egy véletlen találkozásunk alkalmával, amikor több
száz emberbıl álló közönség elıtt azt kérdeztem tıle, hogy
egykori nyugatnémet gazdasági miniszterként erkölcsös-
nek tartja-e, hogy az ı, vagyis az NSZK második legnagyobb
bankja, belemegy olyan manipulációkba, melyekkel két
pénzügyi bőnt is elkövet: szítja az inflációt, ezzel gyengíti
kapitalista rendszerünket, és minden dollárral magasabb
aranyárral a Szovjetuniónak százmilliónyi dollárt biztosít a
fegyverkezéshez. így válik a bankja kénytelen-kelletlen
automatikusan a Szovjetunió ügynökévé.
Hallottam a közönséget morajlani; dr. Friderichs elsá-
padt, zavarba jött és mondta: nem cáfolja meg a hírt, de
meghív egy vitára, de csak Schreiber arany igazgató (akit
Aranymephistónak aposztrofáltam) és akkori fıszerkesztım
jelenlétében.
A vita 1979 végén zajlott le a bankban. A bank urainak
érvei az én hadjáratom ellen szóltak: szabadság a kereske-
delemben, szabadság a gazdaságban, a vállalkozásban stb.
régi nóta! Azzal érveltem, hogy az én szabadságomnak is
vannak határai. Mert, ha például a szérumgyáros betegséget
terjeszt el, hogy minél többet adjon el ellenanyagból, akkor
az nem szabadság, hanem dzsungel.
A szabadság korántsem indokolja, hogy minden megen-
gedett, különösen, ha ez a nagyközönség érdekeit sérti.
A vita órák hosszat tartott, addig míg el nem kezdtem
Schreiber úrnál a napi árfolyam felıl érdeklıdni: „Kezdet-
ben valamivel gyengébb volt - volt a válasz — a rossz hírek
miatt." Ezeket aztán megcáfolták és az árfolyam újra stabili-
326
zálódott. „Milyen rossz hírek? - szóltam ijedten. - A túszok
szabadon bocsátásáról beszéltek" (Iránban)!
Azt hiszem, ehhez a kommentárhoz nem kell további
kommentárt hozzáfőznöm.
"HALLGATNI EZÜST, SCHREIBER PEDIG ARANY"
Az óta a délután óta két és fél év telt el, és mik voltak a
manipulációk következményei?
Egy napon az aranypiac teljesen megfordult, az ár drá-
maian a mélybe zuhant. Az arab területen élı ügyfelek
milliókat veszítettek, ha nem milliárdokat, és ó! jaj! A bank
agresszív reklámja ellenére már nem akartak aranyat vásá-
rolni. A banknak valószínőleg nagy aranymennyiség ma-
radt a nyakán. Az egész német sajtó ezt híresztelte, és az
„Aranymephisto" Schreiber igazgatót egyik napról a másik-
ra bocsátották el hivatalából.
Az aranyláz idején dr. Friderichs így dicsekedett kollégá-
jának : „Hallgatni ezüst, Schreiber pedig arany!" Én is külö-
nösen szimpatikus és intelligens embernek tartom, ma
olyan pozícióban van — mint hallom -, ami jobban a haszná-
ra válik: az aranybányaipar közvetlen közelében van Dél-
Afrikában.
A legnagyobb ütést a Szovjetunió kapta, amely tulajdon-
képpen a világ legnagyobb aranyspekulánsa volt, és mivel
több milliárd dollárral magas kamatra eladósodott, hogy
aranyát visszatartsa, ahelyett hogy gabonaimportját kifizet-
te volna. Éppen úgy cselekedett, mint a legkisebb közönsé-
ges aranyspekuláns, aki 5000 dolláros téttel 100 ezer dollá-
rért hitelre aranyat vásárol egy brókernél. Ebben a harcban
valószínőleg én voltam a Dávid, de hogy a Dresdner Bank
Góliát volt-e, azt csak a Dresdner Bank felelıs urai tudják
megítélni, egy pillantással a bank és minden fiókjának
könyveibe. Én csak egyet tudok mondani az elemzésemrıl:
„Si non é verı, é ben trovato!"
327
 „MARX MAMA CSODÁLNÁ AZ
AMERIKAIAKAT"
Úgy tőnik, mintha tegnap történt volna. Egy hollywoodi
stúdióban Nikita Hruscsov mellett álltam, aki a következı
beszédet tartotta: „Csodálattal hajtom meg magam elıtte-
tek, amerikaiak. Ti nagy és hatalmas nép vagytok. Nagy
dolgokat valósítottatok meg. Tanulni akarunk tıletek, ezért
ide küldjük mérnökeinket és diákjainkat tanulni. De olyan
jó diákok vagyunk, hogy 10 év múlva megelızünk bennete-
ket." Bár a jó Nikita egy kicsit ittas volt, de éppen ezért -
in vodka veritas — ıszinte szívvel beszélt.
Azóta 23 év telt el, de a jóslat még nem vált valóra. Talán
a fegyverkezésben megelızték a szovjetek Amerikát, de ha
igen, akkor legfeljebb mennyiségileg és nem minıségileg.
Amerika elért tudományos és technikai eredményeirıl a
szovjetek még mindig csak álmodnak, és a modern fegyver-
kezés technológiát jelent. Ezért nem fognak a szovjetek soha
olyan kalandba bocsátkozni, amelyben Amerikával kato-
nailag szembe kellene kerülniük.
A Reagan-vezetés az elkövetkezı években a nemzet min-
den erejét a technológiára, kutatásra, energiára és fegyver-
kezésre fordítja: az ipar automatizálása, robotizálása (á la
Japán), hogy újra a világ legerısebb katonai hatalmává
váljon. Egy ilyen dinamikus nép fáradozásai óriási fellendü-
lést hoznak majd számtalan szakterületen.
328
AMIT AZ EURÓPAIAKNAK TANÁCSOLOK
Hogyan tudnak a befektetık, vállalkozók, megtakarítók és
spekulánsok az amerikai gazdaság jövıbeni fellendülésébıl
profitálni ? A közvetlen befektetések csak olyan nagy válla-
latoknak alkalmasak, akik fiókjaikat bıvítik vagy új kiren-
deltségeket építenek. A magánbefektetı lehetıségeiben
kétféle szektorra korlátozódik: amerikai értékpapírokra és
ingatlanokra.
Ami az ingatlanokat illeti, a választás nagyon kényes és
nehéz, sıt veszélyes.
Biztosan vannak ezen a téren is nagy lehetıségek, de a
kockázat is nagy, mert az ingatlanpiac spekulatívabb és
veszélyesebb, mint az értékpapírpiac, és ezzel már sokat
mondtam.
Az ingatlanpiac külföldi számára átláthatatlan, és gyak-
ran nincs is „tiszta" kezekben. Hogy egy objektum jó és
lehetıségekben gazdag-e, olyan sok körülménytıl függ,
hogy azt, ami nem egészen divatos, a legnagyobb bizalmat-
lansággal veszik körül. Gyakorlatilag csak olyan objektum
tulajdonjoga kerül az NSZK-ba, amit az ıshonosoknak vagy
az ott lakó, minden hájjal megkent arab kapitalistáknak
otthon nem tudtak eladni.
Az olajfúrási és kutatásrészesedésekrıl is le kell beszélnem
az európai megtakarítókat, sıt személyes barátaimnak meg
kell tiltanom. A talált kutakat az ott lakók megtartják ma-
guknak, az üreseket megkapják a német megtakarítók, és
senki sem tudja mindezt közelebbrıl ellenırizni. A Wall
Streeten sincs minden aranyból. De a piac áttekinthetı.
Minden pillanatban, amikor a befektetı megszerzi részvé-
nyeit, a kínálat-kereslet alakította vásárlási árfolyamot ab-
szolút korrektül megbeszélik, és az ügynökök elszámolnak,
mialatt az ingatlan megvásárlásakor átverhetik az embert,
sıt át is verik.
Az értékpapírok lehetıségét így csoportosítanám: kötvé-
nyek; a kötvények felértékelıdése után a közületi értékpa-
329
pírok, aztán a ciklikus és minıségi részvények, melyek az
utóbbi idıben is „en vogue" divatosak voltak. Mindenesetre
amíg a trezorban vannak a kötvények, addig a részvénypiac
visszafogott.
A Wall Street-i tızsdealakulást erısen befolyásolja a poli-
tika, mert a kormány jövıbeni pénz- és kamatpolitikája
nagymértékben a nemzetközi helyzettıl függ. Ha ezen a
téren semmilyen drámai esemény nem következik be, akkor
a következı években újabb eufóriát élhetünk át.

„PAPÍRON MINDEN JÓNAK TŐNIK..."

Papíron minden jónak tőnik, és ez a gyakorlatban is jól
mehetne, ha a pszichológiai faktor pozitív marad. Amerika
egy erıs, határozott ember és elsı osztályú munkatársai
vezetése alatt visszaszerezheti régi tekintélyét, mint egyszer
már a 30-as években. Minden idık legnagyobb gazdasági
összeomlása után, mint ahogy azt a „A szerencsés besszjáté-
kos" címő fejezetben leírtam, Amerika akkoriban Roosevelt
alatt újra megkapaszkodott, és egy „halálosan szomorú"
légkör után újra az „egekig ujjongó" következett.
Hasonló fejlıdés elıfeltételei ma is megvannak. Amerika
határtalan gazdag ország nyersanyagban, energiában és
technológiában. Bárcsak 20 éves lennék, biztos Amerikába
költöznék. (Gyakran óvom a devizásokat attól, hogy vissza-
esésére fogadjanak.) Ez az az ország, ahol gazdag fantáziával
lehet befektetni, az amerikaiak is merészen, agresszívan
fektetik be pénzüket, mivel megvan hozzá a szükséges
tıkéjük. Hruscsov is igazolná, hogy prófétája, Marx Károly
volt a fıellensége mindennek, ami Amerikát naggyá tette.
Már Marx Károly anyja is megmondta: „Sokkal jobb lett
volna, ha Karcsi sok tıkét csinált volna, és nem írt volna
olyan sokat a tıkérıl."
Marx mama ma különösen csodálná az amerikaiakat.
Aranyeladás a tızsde elıtt a
párizsi pénzügyi válság idején

330 331
 „EZ CSAK AZ ELSİ CSAPÁS VOLT...'
Éveken át próbálták rövidlátó spekulánsok és az önmagu-
kat szakértınek kikiáltók a dollárt lefelé mozgó trendbe
tuszkolni. A felületes megfigyelınek majdhogynem csoda:
Ronald Reagan hivatalba lépése óta, akit Európában messze
alábecsültek, az amerikai valuta újra megerısödött.
MINT HAJDANÁBAN FRANCIAORSZÁGBAN
„Hogy áll a dollár? Merre fog menni?" Ezeket a kérdéseket
ma mindenütt felteszik. Több, mint 60 éve ismerem ıket,
elszórtan újra és újra feltőnnek. Nem csoda, hiszen az USA
a világgazdaság legnagyobb szállítója és ügyfele. Devizake-
reskedık, spekulánsok, sıt szakértık állnak megdöbbenve
az eredmény elıtt, mert ilyet még nem éltek meg: az anyagi-
lag és pszichológiailag megterhelt valuta néhány hét alatt
25 százalékkal emelkedett.
Számomra sajnos (a korom miatt „sajnos") nem volt meg-
lepetés. A húszas években szemtanúja voltam a francia
frank Marne-i csatájának, és közben saját számlámra szemé-
lyes tapasztalatokra tettem szert. Akkoriban a frank értéke
pusztán arra a hírre, hogy Raymond Poincaré (a nagy német-
győlölı) új kormányt alakít és pénzügyminiszter lesz, né-
hány hét leforgása alatt 50, majd 100 százalékkal nıtt.
S mindez anélkül, hogy gazdaságilag bármi is megváltozott
volna.
Azonban a gazdag és gigantikus tartalékokkal rendelkezı
gyıztes állam hirtelen felébredt fásultságából és bizalmat
adott egy embernek, aki biztosan nem volt pénzügyi zseni
332
(épp ellenkezıleg), de feddhetetlen élető és lelkes hazafi.
A bel- és külföld pesszimizmusa egy szemvillanásnyi idı
alatt az ellenkezıjébe csapott át és az amszterdami, zürichi,
frankfurti és különösen a bécsi spekulánsok, akik a frank
biztos zuhanására tettek, mind csıdbe mentek.
A DOLLÁR A MÉLYPONTRÓL
Nem tudom megállni, hogy ne emlékezzek ezekre a napok-
ra, mert a dollárral ugyanez történt. Új ember vette át az
USA-ban a vezetést, és mint tudjuk a nemzetközi vélemény
egyik napról a másikra megváltozik. Ehhez még az is páro-
sul, hogy keserő szájízzel gondolok a márkára. A márka
bizonyára nem fekszik a padlón és még elegendı erıvel
rendelkezik, de a másik oldalon a dollár sem lett egy darab
papír, ahogy azt a spekulánsok hada, politikusok és magu-
kat szakértınek nevezık elıre vetítették. Minden esemény
jó volt nekik, ha csak dollárpánikot okozott, de sok ese-
mény inkább a márkának és az európai valutáknak kedve-
zett (pl. az olajáremelés).
A spekulánsok, politikusok vagy devizakereskedık nem
gondoltak az események mélyebb elemzésére. Nem láttak
tovább az orruknál. „A dollár esik és még tovább fog esni",
szajkózták a tömegtájékoztatási eszközök, és nem fáradtak
bele, hogy a legkisebb kereskedı érveit is felhozzák, akik
ugyan maguk sem tudják, hogy tulajdonképpen mi is az a
valuta.
Az NSZK kormánya alacsony dollárárfolyamban volt ér-
dekelt és túlértékelte ennek jelentıségét, miközben az eljö-
vendı amerikai kereskedelmi konkurenciát alábecsülte. En-
nek a magatartásnak a következménye ma a Szövetségi
Köztársaság folyó fizetési mérleg deficitje és a munkanélkü-
liség is. A politikusok elfelejtették, hogy egy irreálisan mély
dollárárfolyam gazdasági következményei legtöbbször csak
két-három év múlva válnak érezhetıvé.
Az csupán legenda, hogy mindenért a magas amerikai
333
kamatlábak felelısek. Bár a magas kamatláb volt az egyik hogy a harmadik fázist is elérjük. Mindenesetre ez különö-
ok. De a közbeesı idıben az NSZK-ban is emelkedtek a sen katasztrofális következményekkel járhatna a spekulán-
kamatlábak, míg az USA-ban estek. A dollár árfolyamára ez sok és a dolláradósok számára.
nem volt különösen negatív hatással. Akinek ma arról kell döntenie, hogy dollárt vásároljon
A technikai és fundamentális okok egészen máshol kere- vagy eladjon, minden politikai és gazdasági tényezıt figye-
sendık: kialakult a dollár keresleti piaca, hiszen az egész lembe kell vennie.
világ dollárban adósodott el. A magas kamatok és az ettıl
való félelem, hogy az árfolyama tovább emelkedhet, hirte-
len kisebb pánikot okozott a dollárban eladósodottak kö-
zött.
HOGYAN TOVÁBB?
Automatikusan felvetıdik a kérdés, hogyan tovább. A kér-
dés megválaszolásához egy tızsdei alapszabályt kell megis-
mételnem: minden tızsdei árfolyam-alakulás, mindegy,
hogy részvényrıl, nyersanyagról vagy devizáról van szó,
általában három fázisból áll. Az elsı a korrekció fázisa, ha
az árfolyam lélektani és technikai okok miatt túlságosan
mélyre zuhant. Valamilyen esemény szárnyat ad a fantáziá-
nak, ami robbanást eredményez, tehát felfelé ívelı korrek-
ció történik. Ezután jön a második fázis, amit én kísérı
fázisnak nevezek. Az árfolyam a gazdasági és politikai ese-
mények alakulásától és azok lélektani kihatásaitól függıen
hol az egyik, hol a másik irányba indul meg. Ha a fejlıdés
pozitív, úgy az optimizmus az árfolyamokat magasabbra
emeli, mint ahogy az jogos lenne. Mert az árfolyam sohasem
pontosan ott fog megállni, ahol kellene; vagy magasabb,
vagy alacsonyabb. Csak az elsı fázis korrigál minden hamis
árfolyamot. Ha a második fázis szintén kedvezıen alakul,
akkor az optimizmus a harmadik, a túltelítés fázisában, az
árfolyamokat még magasabbra hajtja, mint ahogy az egyál-
talán jogos lenne.
Az árfolyam további alakulása a kül- és belpolitikai,
gazdasági és szociális események függvénye.
Ha a második fázis kedvezıen alakul, akkor kétségtelen,

334 335
 NEHOGY MEGFELEDKEZZETEK
AMERIKÁRÓL!
Önök az idık folyásából talán következtetéseket akarnak
levonni, én azonban egyszerően megállapítom: egyre gyak-
rabban kérdezik meg tılem barátaim, ismerıseim és isme-
retlenek, hogy mi arra a garancia, hogy a pénzüket, amit jó
idıkben Amerikába transzferáltak, a kevésbé jó idıkben
visszakapják. Erre az a válaszom: semmi. Senki sem tudja,
hogy milyen törvények és elıírások lesznek érvényben egy
X napon az amerikai bankok számára.
Olyankor tapasztalataimról beszélek, amit hasonló szituá-
cióban New Yorkban szereztem. Az USA-ban a magántulaj-
don szent az állam számára, függetlenül attól, hogy kié. „Ki
mint él, úgy ítél" — szól a régi bölcsesség. Pozitív értelem-
ben szeretném ezt az amerikaiakra vonatkoztatni. Az embe-
rek magánpénzének lefoglalása nem illik az amerikai menta-
litáshoz.
NEM PARADICSOM ÉLETMŐVÉSZEK SZÁMÁRA
Aki akár csak egy centet átutal az USA-ba, más okok miatt
is ismerkedjen meg az Újvilág mentalitásával. Ugyanis, tá-
volabb a számlától, csalódásokhoz vezethet, mint abban a
történetben, amit oly sokszor kell elmesélnem. Régi bará-
tomtól, Grüntıl, aki bécsi menekültként New Yorkban él,
akirıl még két másik helyen is szó van a könyvben, meg-
kérdezte kollégája: „Mondd, »happy« vagy Amerikában?
- Happy igen - hangzott a melankolikus válasz -, de boldog
nem."
Grün személyes biztonságot értett „happy" alatt: azt,
336
hogy ıt és tulajdonát védik és tiszteletben tartják. De egy
idıs, tısgyökeres európainak (bécsi, francia vagy magyar)
az élet Amerikában nem ugyanaz, mint amihez hozzászo-
kott és boldognak nevezett. Hiányzik az a légkör, hogy a
kávéházban leülhet és filozofálhat, az utcán sétálhat, a
„dolce far niente", csak úgy, céltalanul. Az ország paradi-
csom azok számára, akiknek dolgozniuk kell, és a milliomo-
sok számára, de nem az életmővészek számára, akik kevés
pénzzel a zsebükben milliomosként akarnak élni.
.... CSAK KOMMUNISTA NE LEGYEN!"
Ha nem ijesztem meg vele - két anekdotát mesélek az
életembıl ehhez a témához: Közismert, hogy a második
világháború alatt rengeteg menekült élt legális státus nélkül
az USA-ban. Néhánynak lejárt átutazóvízuma volt, de
valamelyik más köztársaságba érthetı módon nem akart
költözni. Az USA-ban kérvényt lehetett benyújtani állandó
tartózkodási engedélyre és így honosítási jogot kapott.
Egy baráti család feleségestül, lányostól, fiústól, egykori
erdélyi nagyvállalkozók, ilyen kérvényt nyújtott be. Vala-
melyik washingtoni bíróságon kellett jelentkezniük, ahová
pontosan megérkeztek. Nagy volt az izgalom, de a bíró csak
rutinkérdéseket tett fel. „Mit jelent Önnek Amerika? Miért
akar Ön itt élni?..." Honig apa került elıször sorra, majd
az anya és a lány. Minden úgy ment, mint a karikacsapás
míg a fiúra került a sor. „Mit jelent önnek Amerika? Miért
akar Ön itt élni?..." És akkor robbanás történt: „Ameriká-
ról a legrosszabbat gondolom. Csak apám miatt vagyok itt.
Soha nem akarnék itt élni. Ez nem demokrácia, hanem a
legrosszabb fasizmus. Amilyen gyorsan csak lehet, el innen.
Győlölöm Amerikát." A bírák megdöbbenve hallgatták.
A bírósági szolga a kinn várakozó családtagoknak mesélt a
teremben történtekrıl. A Honig család kétségbe volt esve,
és már elúszni látták szerencséjüket. Majd az ítélethozatal
következett. Az apának teljesítették kívánságát, Honig ma-
337
mának szintén, éppúgy a lánynak is. És akkor, horribile
dictu, a fiúnak is. Az indoklásban ez állt: „Amerikát győlöl-
ni mindenkinek joga van. Mindent mondhat és gondolhat,
hogy amerikai legyen, csak kommunista ne legyen! Ez a
forrófejő vegye észre, hogyan gondolkodik Amerika."
EGY BIZTONSÁGI PARADICSOM
Egy másik történet személyesen érintett. Idıs bécsi tızsdei
kollégám írt a háború alatt, hogy remegve ül Lisszabonban,
mert attól tart, a nácik lerohanhatják az Ibériai-félszigetet.
Hogy amerikai beutazóvízumot kapjon, bizonyos összeget
kell amerikai számlán felmutatnia, és ı ilyennel nem rendel-
kezik. Talán valamilyen dokumentummal igazolni lehet,
hogy van pénze Amerikában. Valamelyik brókercégnél
valóban végre tudtam hajtani a szükséges manipulációt.
Minden simán ment. Barátom vízumot kapott, és New York-
ba jött. Évekkel Amerikába érkezése után idézést kaptam
a rendkívül szigorú bevándorlási hivataltól. „Mister K.!
ordított rám éles hangon egy hatalmas úr szúrós szemek-
kel: Ön 1941-ben bizonyos Mister Weils-nek fiktív bank-
számlát nyitott." Kormányhivatal félrevezetése miatt sza-
badságvesztés jár.
Elhallgatom, hogy mi történt velem ebben a pillanatban.
Csak dadogtam. „Nem voltak feltételek, tulajdonképpen
csak a szükségben levı barátomnak akartam segíteni."
„Igen, ezt már mi is tudjuk — válaszolta az úr —, egész sor
banda létezik, aki jutalék ellenében ilyen fiktív számlákat
fabrikál." Aztán kioktatott, hogyan gondolkodik Amerika:
„Mivel egy szükségben levı barátnak segített, szemet hu-
nyok felette és lezárom az aktát. Figyelmeztetem, hogy ilyet
többet ne tegyen, mert ugyan lassan dolgozunk, de mindent
felfedezünk." Ez Amerika. Nem adó-, hanem biztonsági
oázis, szegényeknek éppúgy, mint milliomosoknak, mun-
kásoknak és vállalkozóknak. Uncle Sam ırködik a szabad-
ság és a tulajdon fölött. Én megéltem.
338
TULELI-E A CSODAORSZÁG?
A tızsde, amirıl ebben a könyvben többféle szempontból
is szó volt, és amely életemet oly szemmel láthatóan alakí-
totta, a nyugati világ gazdasági rendjének alkotóeleme.
Megmarad-e még a nyugati szabad gazdasági rend né-
hány év múlva a mai formájában, vagy mindez egy haldokló
világ?
Errıl eszembe jut a francia pénzügyminiszter, báró Louis,
királyához, Lajos Fülöphöz intézett mondata: „Csináljatok
jó politikát, akkor én jó pénzügyeket csinálok nektek!" Az
állam pénzügyi helyzetének minısége alapján dönt a megta-
karító, mely befektetések kedvezıek vagy kockázatosak.
Manapság hosszú távú befektetési politikát folytatni anél-
kül, hogy a világpolitikai eseményeket megfigyelnénk, kész
értelmetlenség. A jegybankpolitika, a hosszú és rövid távú
kamatlábak, Milton Friedman mennyiségi pénzelméletének
bárminemő elemzése mind nem ér semmit, ha szabad gazda-
sági rendszerünk fájdalmas átalakulás alatt áll.
„Túléli-e a csodaország?" vagy úgy is feltehetem a kér-
dést: „Tovább élhet-e a nyugati, azaz a kapitalista rendszer,
amely egyben figyelemre méltóan szociális is."
Meggyızıdésem: az USA-ban igen. Nyugat-Európában:
valószínőleg, de nem vagyok biztos benne. Ha Nyugat-
Európában a kapitalista rendszer megdılne, akkor az USA
visszahúzódna Amerika védıbástyái mögé, ahol a lakosság
a szakszervezetekkel bezárólag három dologban hisz: pro-
fitrendszer, szabad vállalkozás és konkurencia.
339
 KÜLSİ ÉS BELSİ VESZÉLYEK
A fejlıdésnek elképzelhetı egy pesszimista változata is:
Nyugat-Európában nem várok jelenleg forradalmi válto-
zást. A veszélyt nem a demokratikus választók szabad dön-
tésében látom, a veszély kívülrıl jön. A szovjetek diplomá-
ciai offenzívája beindult, egyre agresszívebbé válik, és lát-
szólag feltartóztathatatlan. Hosszú távú tervezés és tudatos
stratégia következménye, lélek, hogy Európa, különösen a
Szövetségi Köztársaság (és ez a döntı) bedıl az orosz blöff-
nek.
A szovjetek minden eszközt latba fognak vetni, mosolyt,
ígérgetéseket, nagy ipari megbízásokat és katonai fenyege-
téseket, hogy a Szövetségi Köztársaságot kiragadják az
USA-val kötött szövetségébıl, és így a NATO-t felszámol-
hassák. A nagy cél — ahogy már hónapok óta írom — a
Szövetségi Köztársaság „finnországosítása" sıt „lengyelesí-
tése", minden elképzelhetı gazdasági és politikai következ-
ményekkel. Nyugat-Európa érett gyümölcsként hullhatna
a Szovjetunió ölébe anélkül, hogy akár egyetlen orosz kato-
nát is mozgósítana. Ha a következı hónapokban a Szövetségi
Köztársaság a modern Pershing-rakéták telepítésében nem
mutat kategorikusan egyértelmő magatartást, az azt
jelentené, hogy lemond az amerikai védelmi segítségrıl.
A szovjetek hisztérikus félelme az új Pershing-rakétáktól
bizonyíték arra, hogy ez a fegyverrendszer Nyugat-Európát
katonailag biztosítaná. Lemondani egy ilyen védelemrıl és
megelégedni a szovjet ígéretekkel, „finnországosítást" je-
lent. NATO nélkül, amerikai atomvédelem nélkül a Szövet-
ségi Köztársaság egyetlen orosz kívánságot sem tud elutasí-
tani, bármilyen költséges is a teljesítése. Rakéták nélkül
Nyugat-Európa Moszkva prédájává válna. Egy semleges
Nyugat-Európát (beleértve a Szövetségi Köztársaságot), a
rákényszerített kereskedelmi és pénzügyi szerzıdésekkel
beleolvasztanák a rubel-blokkba, jobban mondva a rubel-
imperializmusba, és teljesen kizsákmányolnák.
340
„A POLITIKÁBAN MINDEN LEHETSÉGES,
ÉS MINDENNEK AZ ELLENKEZİJE IS"
Sok német mamutvállalat abban a hitben ringatja magát,
hogy egy semleges Németország is nagy üzleteket köthetne
a Szovjetunióval. Ez igaz, de szép kis kereskedelem az,
amikor csak az egyik félnek van pisztoly a kezében, ahogy
ez gyakran látható a vadnyugati filmekben.
Az importált nyersanyagok, akárcsak a Szovjetunióba
szállított technológiák árát Moszkva diktálná, vagy még
egyszerőbben: a nyugati exportért rubellel fizetnének és az
onnan importált földgázért dollárral kellene fizetni. Minden
gyerek tudja a Szovjetunióban, hogy a rubel értéktelen, sıt
a kelet-európai országok állampolgárai sem tudnak mit kez-
deni a rubellel, ha a szovjetunióbeli utazásaikról hazatér-
nek.
Eltekintve attól, hogy a „vörös kereskedelem" csalogat,
az a veszély is fennáll, hogy a Szövetségi Köztársaságban
vannak olyan emberek, akik adott pillanatban átmeneti
idıre átvennék a kormányzást, mert egy Helmut Schmidt
Moszkvának nem lenne megbízható partnere. Megbízható
párthívık vennék át a hatalom irányítását, hogy a szovjetek
minden parancsát szó szerint teljesítsék. A semleges Szövet-
ségi Köztársaságot fokozatosan egyesítenék az NDK-val.
Hogy milyen rendszer alatt, ezt nem nehéz kitalálni.
Nehezemre esik ilyen pesszimista képet festeni, de hosz-
szú távú befektetési terveknél ezt a kockázatot számításba
kell venni. De jobb félni, mint az utolsó pillanatban meg-
ijedni, mert a politikában minden lehetséges, és mindennek
az ellenkezıje is.
Mely befektetések lesznek a 80-as években a jók, az tehát
a világpolitika átalakulásától függ, és elszörnyedve nézem,
hogyan készítik elı a talajt az elıbbiekben ábrázolt és
általam - mivel jól ismerem - olyan nagyon győlölt fejlıdés
számára. A szovjet politika évtizedeken keresztül elhanya-
golta a gazdaságot, és mindent a fegyverkezésbe fektetett.
341
Elérkezett a pillanat, hogy leszüreteljék áldozatuk gyümöl-
csét, az értéktelen rubelért megkapják Nyugat-Európa tech-
nológiáját és mezıgazdasági termékeit. Mindent megkapa-
rintani anélkül, hogy konfrontációba keverednének az
US A-val.
MIÉRT VAGYOK MÉGIS OPTIMISTA?
A másik, a pozitív esély a fejlıdésre: E könyv olvasói
tudják, hogy évtizedek óta a nyugatnémet márkára teszek.
Ez logikus is volt. A dollár a második világháború óta
túlértékelt, az azt követı években Korea, a Marshall-terv,
Vietnam és a fejlıdı országoknak nyújtott segítség vagy
jobban mondva - ajándék miatt még törékenyebbé vált.
A brutális leértékelésnek jönnie kellett, de mint mindig,
egy láncreakció indult meg, és a zuhanás mélyebb volt mint
az jogos lett volna.
Politikai események nyomása alatt, sıt talán csak ilyen
események téves és hisztérikus interpretációja következté-
ben, a dollár természetesen visszaeshet. Olyan látványos
zuhanás, mint a 70-es években, teljességgel valószínőtlen.
A kismegtakarítót ez nem kell hogy érdekelje; egészen más
stratégiát kell hogy folytasson. Gondolkodjon, készítsen
mérleget és fektessen be márkában, vagyis abban a valutá-
ban, amelyikkel élnie kell.
Ha a politikai kockázatot kizárom, akkor nagy optimiz-
mussal tekintek a 80-as évek elé. Meg vagyok gyızıdve
arról, hogy korunk két nagy problémáját az energiát és az
inflációt (amelyek némiképp egymással össze vannak kötve)
belátható idın belül megoldják. A Nyugatnak - és különö-
sen az USA-nak - e két probléma megoldására kell koncent-
rálnia. Megismétlem: az energiakérdésben Amerikának tel-
jesen függetlenné kell válnia. Nem engedheti meg magának,
hogy külpolitikáját a kis országok, csak azért, mert olajat
szállítanak, befolyásolják. Ha Amerika megoldja energia-
problémáját, akkor az érvényes az egész nyugati világra.
342
Ezek az erıfeszítések minden területre kiterjednek: atom-,
nap- és tengeri energiára, széncseppíolyósításra, új földgáz-
és olajlelıhelyek feltárására a nyugati hemiszférában és min-
den elképzelhetı módszerre és eljárásra, valószínőleg sok
olyanra is, amire ma még nem is gondolunk. Egész sor cég
specializálódott erre, melyeknek részvényeit a tızsdén
jegyzik.
Infláció ellen technológia a varázsszó. Csak automatizálás,
racionalizálás és új tudományos módszerek tudják a gazda-
ságban és a mezıgazdaságban is a termelékenységet növelni
és a jobb termelékenységnek köszönhetıen a béreket, de
nem a költségeket emelni. A negyedik világ munkavállalói-
nak, szakszervezeteinek, valamint százmilliónyi új fogyasz-
tójának magasabb életszínvonalra van igénye és ennek nem
lehet ellenállni. Ezért a nagy feladat a bér ár spirál megtöré-
se; és ez csak nagyobb termelékenység mellett lehetséges,
így a munkanélküliséget is csökkenteni lehet, mert a na-
gyobb vásárlóerı kielégítéséhez új vállalatok alapítására és
új munkaerıre van szükség.
Biztos vagyok benne, hogy már ma több száz szabadalom
és technológiai csoda létezik, amit csak az elkövetkezı
években fognak nyilvánosságra hozni és értékesíteni. Mert
a vietnami háború és a Watergate-botrány alatt, olyan idı-
ben, amikor Amerika politikailag és lelkileg tehetetlen volt
(vagy tehetetlennek látszott), éjt nappallá téve dolgoztak a
laboratóriumokban a kutatók és tudósok, a mérnökök és
feltalálók. Csak ma még nem ismerünk minden eredményt.
Ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik Amerika erıfeszí-
téseit a második világháború alatt a helyszínen figyelhette
meg, ami a mai napig nagy hatást gyakorolt rám. Ha ez az
óriás, az USA mozgásba lendül, olyan dolgok valósulnak
meg, amelyek addig úgy tőntek, hogy a fantázia világába
tartoznak.
Amerikát azonban ki kell hívni. A megalázások Irán
részérıl, a túlzott, zsaroló szándékú olajáremelkedések és
343
Afganisztán megszállása, olyan események voltak, amelyek
az alvó óriást felébresztették. Most nyújtózkodik, szemét AZ „ÉN" BIRODALMAM,
dörzsöli és ébredezik. Hiszem, hogy a 80-as években telje-
sen fel fog ébredni. Ezért a befektetık ne csak Európába AHOL - REMÉLEM -
fektessenek be, és ezért mondom: Nehogy megfeledkezze-
tek Amerikáról! SOHA NEM MEGY LE
Ha a NATO, az Atlanti Szövetség kemény marad, ha
katonai erejét minden elképzelhetı modern fegyverrel sta- A NAP
bilizálja és demonstrálja készségét, hogy érdekeit bárhol a
világon katonailag is megvédi, és belsıleg megújul, ha nem-
csak beszél a békérıl, hanem láthatólag és hihetıen kész
annak megvédésére: akkor, és csak akkor lehetséges a Szov-
jetunióval és katonai hatalmával való együttélést kialakíta-
ni. Mert egy „békés" együttélés sem jön magától, türelem-
mel kell kiharcolni.
Tehát a béke nehéz ügy.
 A TİZSDE MINT PASSZIÓ

A tızsde a mi kultúrkörünkben alakult ki, és lényege a mai

napig nem változott. Legyenek a tızsdék óriási nagyok
vagy nagyon kicsik, mechanizmusukban mindig hasonlíta-
nak egymásra, és hasonlítanak egymásra különösen azok az
emberek, akik ott összetalálkoznak.
Hogyan válik valaki spekulánssá? Körülbelül úgy, ahogy
egy ártatlan lány az emberiség legrégibb foglalkozását vá-
lasztja: kíváncsiságból elkezdi, aztán szenvedélybıl, végül
pedig pénzért csinálja. Mert a tızsdén egészen különleges
légkör uralkodik. A levegı, amit ennek a teli küzdıtérnek
belsejébıl belélegzünk, kábítószerként hat.
Gyakran kellett tızsdésnek rossz idıkben vagy szemé-
lyes kapcsolatok nyomása alatt más foglalkozást választani.
De mindegyiknek csillapíthatatlan vágya volt ez után a hely
után, és az elsı adódó alkalommal visszasietett az „elveszett
paradicsomba".
Az 1929-es elsı tızsdecsıd után, amirıl „A szerencsés
besszjátékos" címő fejezetben szóltam, a tızsde hosszabb
ideig sivatag volt, ahol még egy pohár vizet sem lehetett
kapni. Két egykori tızsdés kolléga találkozik az utcán. „Mit
csinálsz?" — kérdezte az egyik a másiktól. „Fogkeféket adok
el. És te?" „Pszt! — volt a válasz —, de kérlek ne mondd el
senkinek, én még mindig a Wall Streeten vagyok, csak a
feleségem hiszi azt, hogy zongorista vagyok egy bordély-
ban."
És mégis, az elmondhatatlan csalódottság és a személyes
szenvedés ellenére, ami némely tızsdést családjával együtt
sújtott, olyanokat, akik az én ismeretségi körömbıl valók

347
voltak, mihelyt lehetséges volt, újra visszatérnek a tızsdé-
re.
Minden jellem- és temperamentumbeli különbség ellené-
re a tızsdeközönség mindenütt ugyanazzal a bőnnel és
erénnyel rendelkezett. Minden tızsdetanonc tudja, hogy az
adott szó (szóbeli vétel- vagy eladási szerzıdés) szent.
A legszerényebb tızsdés sem habozna óráját a zálogházba
vinni, hogy kiegyenlítse tızsdei veszteségét.
Némelyeknek kevésbé jó tulajdonságuk is van, gyakran
és szívesen dicsekszenek. „Egy papírt 100-ért vettem és
110-ért adtam el. Rossz volt?" - hallottam egyszer egy nagy
bank tızsdeigazgatóját beszélni, ,,50-ért adtam el, és 45-ért
visszavásároltam" dicsekedett egyszer az NSZK egyik
legnagyobb életbiztosítási társaságának portfóliómenedzse-
re.
De hát ilyenek a kedves kollégáim! Mindig mindent elıre
láttak, mindent, ami emelkedni fog, ajánlották ügyfeleik-
nek. (De természetesen csak másoknak, és nem azoknak,
akikkel éppen beszéltek.) Mindig a legalacsonyabb árfolya-
mon vettek és a legmagasabbért adtak el.
Léteznek-e egyáltalán ilyen tızsdezsenik, lehetne kér-
dezni. Igen, de csak azok között, akik becsapják saját magu-
kat. Szerintem a jó tızsdés legjobb definíciója a következı:
Olyan, mint egy jó pókerjátékos. Jó kártyákkal sokat nyer,
rosszal pedig keveset veszít!
348
A GONOSZ TİZSDE...
Mindegy, hogy részvényekrıl kötvényekrıl, vagy nyers-
anyagokról van szó, mindegyikük ugyanazon a színpadon
lép fel, a tızsdén. Ennélfogva a spekuláció és a játék eszkö-
zei.
Ez a gonosz tızsde! Minden út ebbe a kárhozatba visz,
és a 19. század irodalmában ezt a „pokol templomát" a
legsötétebb színben ábrázolták. „Ki itt belépsz, hagyj fel
minden reménnyel..." Bizonyára ismeri az Olvasó azt a
megvetést és bizalmatlanságot is, amit Zola, Balzac, és Du-
mas regényeinek hısei a tızsdével szemben éreztek. Csak
Daumier rajzainak sziluettjeire kell néznünk, hogy ugyanezt
a bizalmatlanságot és megvetést érezzük. A mohó és rabló
pénzemberek által becsapott hiszékeny alak a 19. század
bulvárszínházainak ismert figurája volt. Akkoriban a pénz-
éhes kispolgárok a nagy varázslók kaítánjába csimpaszkod-
tak, akik ismerték az istenek titkait.
Azóta változtak az idık. A világ továbbhaladt és vele a
tızsde. Hiszékeny kispolgárok, háziasszonyok is, akik nem
sokat értettek a tızsdéhez, az elmúlt 30-40 évben néha
szerencsés haszonélvezıi voltak az általános részvény-
hossznak. Ami Németországot illeti, fenntartásom van.
A német megtakarítók, akik közvetlenül a nácik hatalomra
jutása elıtt és közvetlenül a háború után tızsdén jegyzett
kiváló részvényeket vásárolták, mára ugyan nagy nyeresé-
get tudnak elkönyvelni, de sokan közülük az elmúlt évek-
ben felelıtlen és csaló ügynököknek estek áldozatul. Az
úgynevezett szakemberek, a hivatásos tızsdések esélyüket
elszalasztottak. A legtöbbnek üres maradt a pénztárcája.
349
 Ma a tippeket hajszoló kisjátékosoktól csak úgy nyüzsög
a tızsde. A nagy varázslók, akiknek százait ismertem a
háború elıtt, eltőntek a látóhatárról. Kihaltak és nem hagy-
tak utódokat hátra. Pénzügyi hajótörést szenvedtek vagy
egészen egyszerően átadták a helyüket a befektetési társasá-
goknak és konglomerátumoknak, különösen az Egyesült
Államokban.
Igaz, az idık sok tekintetben változtak. Ezekben az idık-
ben a tızsde is megváltozott. A tegnap „hısei" eltőntek a
színpadról. Egy új generáció kialakította saját stílusát. Ezzel
a stílussal a tızsde megjelenése is más lett.
„A készpénz Aladdin csodalámpája" —mondotta egyszer
Lord Byron. És ehhez a csodalámpához különbözı motivá-
cióktól indíttatva emberek ezrei tódulnak a világ négy sarká-
ból. Hogy jók és rosszak is vannak közöttük, ehhez a könyv
érveket sorakoztat fel, sıt kell is hogy sorakoztasson.
Aladdin csodalámpájának a keresése, a jólét és gazdagsá-
gon keresztüli boldogságkeresés, a siker és a bukás és a
siker utáni vágyakozás — ilyen a tızsde légköre és ez az
izgalom, ami mindenkit a hatalmába kerít, a kis spekulánso-
kat éppúgy, mint a pénz nagy varázslóit. Ez a csábítás
örökké tart.
350
TİZSDELÁTOGATÓKRÓL ÉS
NAPI SPEKULÁNSOKRÓL
A tızsdelátogatóknak és napi spekulánsoknak az egész
világon ugyanaz a jellemvonásuk. Minden eseményt saját
tızsdei kötelezettségeiken keresztül néznek. Ez néha a gon-
dolkodásjellegzetes elfajulásához vezet: a kormányrendele-
teket és hivatalos döntéseket, intézkedéseket és törvénye-
ket, amelyek számukra kedvezıtlenek, egyszerre önké-
nyesnek, erkölcstelennek, butának vagy nemzeti érdekkel
szemben állóknak kiáltják ki. Ha azonban ezek a döntések
fedik elképzeléseiket, akkor bölcsnek, erkölcsösnek, a nem-
zeti érdekekkel azonosnak nevezik ıket. Ha egy tızsdéssel
a világ eseményeirıl beszélek, akkor kommentárjaiból és
interpretációiból azonnal ki tudom venni, hogy milyen
tızsdei kötelezettségei vannak. A spekulánsok minden
tızsdei árfolyamban csak a nemzetközi, politikai vagy pénz-
ügyi események tükörképét látják. Nem bírják megállni,
hogy ne állítsanak fel politikai és gazdasági elırejelzéseket,
kizárólag azzal, hogy a tızsdei tendenciára támaszkodnak.
Számukra a tızsde nem hımérı, ahogy ezt sok közgazdász
állítja, hanem egyenesen barométer, amely a gazdaság és a
politika alakulásának a tendenciáját elıre jelzi. Pedig ebben
a könyvben már több helyen bebizonyítottam, hogy ebben
milyen gyakran tévednek.
TİZSDE-BAROMÉTEREM
Nekem is van egy tızsde-barométerem, de egészen másfajta.
Mások a tızsdét barométernek tekintik, én azonban egy
tızsdei barométerrel rendelkezem. így történt: John Pier-
351
pont Morgannek, a Wall Street-i bankárdinasztia utolsó sar-
jának a személyes használati eszközeit, halála után New
Yorkban egy aukción elárverezték. A sok drágaság, az
opálok, aranyozott perselyek, gyémántokkal és jade-okkal
ékesített apró dísztárgyak között feltőnt egy acélból készült
tárgy.
Még kezdı voltam a Wall Streeten, és Morganék hírneve
nagy hatással volt rám. Nagyon szerettem volna egy kabalát
vásárolni. A darab acél volt az egyedüli, amire pénzembıl
futotta. J. P. Morgan barométere volt, ami mindig az íróasz-
talán volt a Wall Street 23. alatti kis palotában, s amely még
mindig egy bomba nyomait hordozta magán, amelyet egy
bosszúvágyó spekuláns hajított oda. 30 dollárért a baromé-
ter szerencsés tulajdonosa lettem. Akárcsak J. P. Morgan, én
is az íróasztalomra raktam. Néhány nap múlva meg kellett
állapítanom, hogy tévesen mőködött: „Szépet" mutatott,
amikor az idıjárás rosszabbodott. Ha szakadt az esı, a
barométer kitartóan „változatlant" mutatott. Valóban rosz-
szul reagált.
Amint ezeket a különös eltéréseket észrevettem, megpró-
báltam rájönni az okára. Ekkor valami furcsa és különös
dologra lettem figyelmes: A barométer ugyan idıjárást mu-
tatott, de a Wall Street idıjárását. Tızsde-barométer volt.
Ki tudja, talán itt volt a Morgan-bankház titka elrejtve.
A felfedezésemtıl lenyőgözve elmeséltem barátaimnak
ezt a történetet és ık nem bírták ki, hogy ezt ne meséljék
tovább. A „New York Post" címő újság leghíresebb kom-
mentátora, de mások is cikkeket közöltek a történetrıl.
3000 amerikai lapban írtak róla. Néhány napon keresztül -
a hírnév múlandó — ismert ember lettem. Kilószámra érkez-
tek levelek, táviratok és afelıl érdeklıdtek: „Hogyan áll a
varázsbarométer ?"
Azóta ırzöm, mint valami kincset, és még mindig jól
mőködik...
352
A TİZSDE POTYALESİI
A tızsde varázsa hat a potyalesıkre, és nekik esetenként
nagyobb a sikerük, mint az öreg profiknak - néha intuíció,
néha szerencse folytán, de gyakran türelmüknek köszönhe-
tıen.
Egyik barátom vas és acél szakterületen dolgozott és a
koreai háború alatt milliós üzleteket bonyolított le. Pénzét
vérrel és verítékkel kereste. Az ı szemében a tızsdések a
gazdaság semmittevıi, naplopói és parazitái voltak. Tulaj-
donképpen igaza volt, ámbár én biztosan nem fogok szé-
gyenkezni, hogy sohasem dolgoztam, és mégis kellemes és
kényelmes az életem. Figyelmeztettem barátomat. A koreai
háború sem tart örökké, és egy nap boldog lesz, ha „tisztes-
ségesen megkeresett pénzét" részvényekbe fektetheti. Mi-
vel ez hamarosan megtörténhet, jó, ha megbarátkozik a
tızsdével.
Másnap eljött hozzám. Gondolkodott megjegyzésemen,
papírt és tollat nyomott a kezembe, hogy írjam fel azoknak
a tızsdei értékeknek a listáját, amelyeket próbaként meg
fog vásárolni. Nem gondolt spekulációra, csak részt akart
venni. Elıször német, háború elıtti kötvényeket, másod-
szor dél-afrikai De Beers-részvényeket és még néhány ame-
rikai blue chip-et* írtam fel. A lista igen sikeresnek mutat-
kozott. Azóta a német Young-kötvények százszorosukra, a
De Beers-részvények tízszeresükre és az összes többi is
erısen emelkedett. Amint az elsı vásárlások után az árfo-
lyamok kedvezıen alakultak, barátom egyre több rész-
Elsı osztályú értékpapírok.
353
vényt vásárolt. New Yorkban, Európában sıt Ausztráliában Ebbıl a történetbıl az Olvasó igen fontos következtetést
is. Elıször készpénzzel vásárolt, majd a még rendelkezésére vonhat le. Amerikai tızsdeelemzık figyelemmel kísérik,
álló pénzzel, végül pedig hitelre. Tızsdei kötelezettsége hogy milyen mértékő a New York-i tızsdén az úgynevezett
csúcspontján elkezdett számolni, és megállapította, hogy „Short-Position" vagyis a besszpozíció. „Short-position"
tızsdei papírjainak a különbözete egyik napról a másikra alatt értjük, hogy X részvényt határidıre eladnak. Ha ez a
a családi költségvetés ötszörösét tette ki. Azt is felfedezte, pozíció magas, akkor ezt emelkedı árfolyamnak tekintik
hogy az árfolyamok eshetnek. A tızsde egyre hevesebben (kedvezı szimptóma az árfolyam-alakulásra nézve), mert a
reagált, a különbségek egyre nagyobbak lettek, annyira, határidıre eladóknak ezeket a papírokat egy napon vissza
hogy ezeket az izgalmakat barátom idegei már nem viselték kell vásárolniuk. Tehát a jövıbeni vásárlók biztos rétegét
el. Egy szép napon ideg-összeroppanást kapott és gyógyin- képezik. Ezzel szemben az elemzık pesszimisták, ha a
tézetbe kellett szállítani. besszkötések viszonylag kisszámúak. Ennek megvan a jogo-
sultsága. Akárcsak az a megfigyelés is jogosult, hogy hány
megtakarító árusította ki portfolióját, noha megszokta,
HOGY NÉZNE KI A VILÁG BOLONDOK NÉLKÜL?
hogy értékpapírjaival éljen. Hiszen ık a legelsık és a legmo-
Felindult családja haditanácsot tartott. Elhatározták, hogy hóbb vásárlók, ha azt hiszik, hogy a piac megfordult és újra
véget vetnek a tızsdézésnek. Minden értékpapírt eladtak hossz-orientált. Az olyan nagy intézmények, mint a nyug-
és az egész vagyon most nem ingadozó részvényekben, díjbiztosítási intézetek, biztosítási társaságok stb. is ide-
hanem készpénzben a bankban feküdt. És mi történt ez- tartoznak, amelyeknek tulajdonképpen hosszú távú befek-
után? A hosszú hónapok alatt, amíg barátom gyógykúrának tetéseket kellene tenniük, de átmenetileg csak készpénzt
vetette alá magát, a tızsde csıdbe ment. vagy rövid távú befektetést, pénzpiaci papírokat akarnak
A világ tızsdéin 1962 tavaszán a legnagyobb árfolyamzu- birtokolni.
hanások mentek végbe. (A mai napig is érzem.) Amikor
barátom teljesen egészségesen elhagyta a kórházat, az árfo-
lyamok a legmélyebb ponton álltak. Nyugodt volt és mo-
solygott, mintha újjászületett volna. A kúra megmentette a
vagyonát. Tönkrement volna, ha a hitelre vásárolt papírjait
nem adják el. Az én lelkiismeretem is tiszta volt. Igaz, hogy
én bírtam rá a tızsdejátékra, de: ha vége jó, minden j ó . . .
Még soha nem volt ilyen vagyonos.
De mégsem olyan egyszerő, ha valakit egyszer elkap a
tızsdeláz. Ha vannak papírjai, reszket, hogy eshetnek — ha
nincsenek, akkor azért, mert emelkedhetnek. S amikor a
részvények a magasba emelkedtek, pánik fogta el, hogy
nem vehet részt idıben. Hiába figyelmeztettem, késı volt.
Függıségi viszonyba került. Ha nem lennének bolondok a
világon, akkor hogy nézne ki a világ... és a tızsde?

354 355
 SZIVEM GYÖNGYSZEME:
A PÁRIZSI TİZSDE

Ha mostanában a frankfurti tızsdeteremben járok, mégis-

csak a világ egyik legjelentısebb tızsdéjén, akkor elfog a
honvágy az iránt a tızsde iránt, ahol pályafutásomat kezd-
tem és ahová még ma is ellátogatok, ha szórakozni akarok:
a párizsi tızsdére. Mert ott a „Place de la Bourse"-on akkor
is történik valami, ha tulajdonképpen nem történik semmi.
Ha Frankfurtból Párizsba megyek, az a benyomásom, mint-
ha egy szanatórium ivócsarnokából a játékkaszinóba csöp-
pentem volna. Ez nemcsak a két nép különbözı tempera-
mentumából adódik, hanem a párizsi tızsde másfajta struk-
túrájából is. Legalább 2000 ember tülekedik Párizsban a
jegyzéseket ismertetı táblák elıtti területen, ahol még min-
dig krétával és szivaccsal dolgoznak. Mozgalmas napokon
akár 5000-re is rúg az érdeklıdık száma. Üzleteiket két órán
belül kell lebonyolítaniuk. Frankfurtban a bankok egész
nap alkudozhatnak. Ott például 24 hivatásos és 27 szabad
ügynök van mintegy 800 ember kíséretében. Párizsban az
ügyfelek nemcsak a befektetı társaságokból állnak, hanem
a nagyszámú magánspekulánsokból is, akik kötelezettségei-
ket gyakran naponta többször is váltogatják. Mert a német
tızsdékkel összehasonlítva a költségek igen alacsonyak.
És akik nem is akarnak üzleteket kötni, azok is megtalál-
ják itt szórakozásukat. Az emberek politikáról beszélget-
nek, történeteket mesélnek, amelyek között egyetlen sincs,
ami fontos, és alig akad, ami igaz, mégis szívesen járok oda. Jelenet a párizsi tızsdérıl a 18. században,
Sehol a világon nem találok annyi korlátolt embert négy- röviddel tızsdezárás elıtt
zetméterenként, mint itt. Mindez a legnagyobb hangerıvel
történik.

356 357
 Párizsban a tızsdei üzletek nem jól nevelt bankárok
kezében vannak, hanem 46 ügynökség (Agent-de Change)
kezében, amelyek átlagosan egyenként 40, többé-kevésbé
forrófejő kereskedısegédet alkalmaznak, tehát minden
egyes értékpapírcsoportra egyet. Lármájuk a teljes káosz
látszatát kelti. De a valóságban szigorú szervezettség ural-
kodik.
EMLÉKEZÉS DAUMIER-RA ÉS ZOLÁRA
Tulajdonképpen minden majdnem ugyanúgy megy a tızs-
depalotában, ahogy zseniális rajzaiban Honoré Daumier
megmutatta és Émile Zola „A pénz" címő regényében leírta.
A mai és az akkori tızsde között kisebb a különbség, mint
jelenleg a párizsi és a német tızsdék között. Ennek oka a
francia és a német befektetık jellemébıl következik.
A hivatalos tızsdei spekulánsok nagyjátéka Párizsban az
olajtól az áruházi papírokig terjed. Hosszú évekig a dél-afri-
kai aranybányák voltak a kedvencek. A francia közönség
mindig is nyitott volt az olaj- és a bányakalandok elıtt.
A határidıs ügyletek piaca az opciós, prémium- és stel-
lázs üzletek (egyfajta opciós ügylet) széles palettájától a
vakmerı spekulációig terjed. Ezek a tranzakciók gigantikus
pókerpartira emlékeztetnek, amelyben a két ellenfél — a
hossz- és a besszpárt - egymást próbálja megfojtani. Úgyne-
vezett Corner-szindikátusok (amilyen néhány évvel ezelıtt
a Hunt-ezüstszerzıdés volt) állandóan napirenden vannak
a határidıs és opciós ügyletek segítségével. Természetesen
megtalálhatók a kis potyalesık ezrei is, közülük számtalan
áldozat is kikerül. Szindikátusok tucatjai manipulálják ma-
gasra az árfolyamokat, hogy aztán a közönséget, sıt még a
befektetési alapok naiv menedzsereit is rászedjék.
358
„ITT VANNAK A ZSANDÁROK"
A különbség akkor lesz különösen érezhetı, ha a kormány
is beszáll a tızsdébe. Németországban a tızsde a gazdaságtól
függ, Franciaországban épp ellenkezıleg. Ha a tızsdének jó
a hangulata, akkor a vállalatok új papírokat bocsáthatnak
ki és friss tıkét szerezhetnek beruházásaikhoz. A részvény-
vásárlók bizonyos adókedvezményben részesülnek, ezenkí-
vül a kormány mérsékelten támogatja is a részvényárfolya-
mokat. „Itt vannak a zsandárok", mondják a profik, ha a
kedvezıtlen hírek ellenére az árfolyamok nem csökkennek.
Eltekintve bizonyos szindikátusok félrevezetı manipulá-
cióitól, a tranzakciók a párizsi tızsdén is teljesen korrektek,
mint a Szövetségi Köztársaságban, azzal a különbséggel,
hogy a párizsi piac a határidıs ügyletek parazitáinak és
profi spekulánsok ezreinek köszönhetıen sokkal likvidebb.
A német nagyközönséget hosszú évekig nem lehetett tızs-
dei spekulációra csábítani. Megspórolt pfennigjeiket in-
kább kétes, leírásokkal foglalkozó társaságokba és hason-
lókba fektetik be, hiába. Természetesen több lehetıség is
van a pénz elveszítésére. De a tızsdén ez romantikusabb.
Talán a német tızsdén az a zsidó elem hiányzik, ami a
pénzügyi spekuláció hajtóereje. Párizsban ezzel szemben -
mint Londonban, a Wall Streeten és Johannesburgban - sok
Grün és Kohn van, mert nélkülük egy tızsde ritkán igazi
tızsde. Egyszóval: Párizs a tızsdét játékra használja, a
derék német évek óta csak befektetésre. Néha Frankfurtban
van dolgom, és ott azt gondolom: „Vive la difference!"
(Éljen a különbség!)
... ÉS MOST FRANCOIS MITTERRAND
De mit tesz az új francia kormány Franqois Mitterrand alatt?
Támogatni fogja a tızsdei árfolyamokat, akárcsak a szolid
Raymond Barre alatt? Alig hihetı. Inkább fordítva. Nem is
beszélve arról a veszélyes gazdaságpolitikáról, amitıl tarta-
359
ni kell. Ha ugyanis az új francia kormány betartja választási
ígéretét, akkor egy idı múlva be kell vallania a népnek: „A
kasszák üresek." A nehéz gazdasági helyzetért ez ideig
mindenütt a szocialisták a felelısek.
Emlékszem, mintha tegnap történt volna: Hosszú évek
politikai és pénzügyi káosza után, amit radikális baloldali
kormányok okoztak, Franciaországban 1926-ban új pénz-
ügyminiszter kapott helyet, Anatole de Monzie, egy rendkí-
vül briliáns férfi, akit késıbb személyesen is jól ismertem.
Elsı fellépését a parlamentben a következı szavakkal kezd-
te: „Messieurs, les caisses sönt vides." A kormány megbu-
kott, a frank zuhant és a pánik olyan heves politikai reak-
ciót váltott ki a jobboldalnál, ami Franciaország tökéletes
gyógyulásához vezetett, és a frank a gazdasági eufóriában
éveken át a világ legkeményebb valutája volt.
A gazdasági és pénzügyminiszter Jacques Delors, aki mér-
sékelt és felelısségteljes professzor ugyan, de szocialista, a
következı szavakkal kezdhette volna parlamenti fellépését:
„Elvtársak, a kasszák tele vannak." Mert a Giscard-Barre-
kormány teli kincstárat és óriási aranytartalékot hagyott
hátra a Banque de France-ban. Az „újak", ahogy ígérték,
elosztják a pénzt. A derék Raymond Barre demagógellenes
típus, minden nehézség ellenére győjtötte össze ezt a kin-
cset. De elkövette ugyanazt a hibát, mint elıtte sok más
jóakaratú politikus, professzor és álmodozó: a választók
intelligenciájával és nem emóciójukkal és hiszékenységük-
kel számolt. A gazdasági helyzetet és a lakosság viszonylag
magas életszínvonalát tekintve Giscard veresége nem volt
jogos. Csodát persze nem tudott tenni, de utódai sem.
A „váltást" szó propagandája kimondottan hatásos volt.
Negatív tényezı volt Giscard királyi stílusa és a francia
nagypolgárság felfuvalkodottsága is, akit ı képviselt. Egé-
szen biztos, hogy Európa legarrogánsabb és legegoistább
társadalmi osztálya.
* Uraim, a kincstár üres, szó szerint: a kasszák üresek.
360
A KET TÁBORRA SZAKADT NÉP
A nép két táborra szakadt, akik győlölik egymást, mint a
pestist. A győlölet közel áll a néphez, melynek nemzeti
tulajdonságaihoz az irigység is tartozik. Mert az óvilág
viszonylag magas jóléte mellett az irigységen kívül nincs
más okuk a sikerre a baloldali pártoknak és agitátoroknak,
és nemcsak Franciaországban, hanem egész Európában.
Hogy szocializmus vagy liberális piacgazdaság, mindig
ugyanarra megy ki a játék: egy nagy torta, amit igazságtala-
nul, vagy egy kicsi, amit igazságosan osztanak fel, de olyan
apró darabokra, amelyek lényegesen kisebbek, mint a nagy
torta akár legkisebb adagja.
Mitterrand elnök arra fog törekedni, hogy a gazdaságot
felélénkítse, a fizetéseket, béreket és szociális kiadásokat
növelje, hogy a vásárlóerıt támogassa. Mivel a stabilitás
megırzése minden kormány elsı kötelessége, ezért játéktere
egyre szőkebb lesz. A választók, az elvtársak és a különösen
a kommunisták uralta szakszervezetek türelmetlenek, és
követeléseikkel nem akarnak várni. A következmények
drámaiak lehetnek: egy fatális bér-ár spirál. A megtakarí-
tók tıkemenekítése és a külföldiek bizalmatlansága a pénz-
elértéktelenedést meggyorsíthatná, és akkor még a Barre-tól
örökölt valutatartalékok sem lennének elegendık. Több
száz középvállalatot a csıd fenyegetne, annál is inkább,
mert a magas kamatok és a szociális terhek elviselhetetlenek
lennének. Hogy ez hol és hogyan végzıdne, nem nehéz
kitalálni. A „változás" túl szép szó erre. Ez veszélyes kísér-
let, ami csak a szocialista teoretikusok fejében sikerülhet,
de gyakorlatban még sohasem valósították meg. A sikerhez
a lakosság vasfegyelmére és áldozatkészségére lenne szük-
ség, de melyik nép képes erre? A franciák biztosan nem.
És így egy nap a pénzügyminiszternek ki kellene jelentenie:
„Messieurs, a kasszák üresek." A baloldali kísérleteket,
akárhol is próbálkoztak vele, csak egy mondattal tudom
illusztrálni: „A baloldal jön, csıdöt csinál, aztán megy vagy
361
menesztik, de a csıd marad." Az elsı hetek örömujjongása,
az utcai táncok nem döntıek. Semmi sem olyan ingadozó,
mint a nép hangulata.
ELVILEG: REMÉNYSÉG
Mittcrrand elnök biztosan kiváló és felelısségtudattal ren-
delkezı, de idealista is. És ahogy vannak, akik naivan
beszélnek, de helyesen cselekszenek, úgy olyanok is van-
nak, különösen politikusok, akik nagyon okosan beszélnek,
de abszolút tévesen cselekszenek. Reméljük, hogy Mitter-
rand-t nem emóció és ideológia vezeti, hanem éles intellek-
tusa és realizmusa. Mindenesetre én így látom a problémát,
mert az én szívem is a bal oldalon van, de fejem kifejezetten
a jobb oldalon.
Hangsúlyozom, a „fejem" és nem a pénztárcám. Mert a
pénztárcám az Amerikai Egyesült Államokban van.
362
A NEM EURÓPAI TİZSDÉK
Hogyan viselkedjünk azokkal a tızsdékkel szemben, ame-
lyekkel az európaiaknak kapcsolatuk van? A válasz nem
egyszerő, mert én csak személyes benyomásaimat tudom
visszaadni. Az, aki ezeknek az országoknak és tızsdéknek
a helyi körülményeit pontosan ismeri, jobb jellemzést tudna
adni.
A TOKIÓI TİZSDE
Bár 30 évvel ezelıtt sikereim voltak a párizsi tızsdén, ma
már nem szívesen tevékenykednék ott. Akkoriban a speku-
láció ott a körülményekhez képest könnyő ügy volt. Az
ország újjáépítés elıtt állt, és nagy valószínőséggel várható
volt egy gazdasági eufória. Mindegy volt, melyik rész-
vényt, melyik csoportot vette meg az ember, mindegyik jó
volt. Mára radikálisan megváltozott a helyzet. Ahhoz, hogy
Tokióban sikeresen tudjunk mőködni, a helyi viszonyokról
éppúgy jól informáltnak kell lennünk, mint a Wall Street-i,
londoni, párizsi vagy frankfurti eseményekrıl.
De nemcsak a földrajzi távolság a szétválasztó, hanem az
ázsiai mentalitás is, ami egy európai ember számára nehezen
érthetı. Nem ismerem a japán vezetés beállítottságát a poli-
tikai, gazdasági és szociális problémákról. Nem ismerem az
ellenzék hozzáállását sem. Nem tudom, hogyan reagál érzel-
mileg a nagyközönség az eseményekre, és nem ismerem a
tızsdeprofik reakcióját sem. Ez körülbelül olyan, mint ha
egy pókerpartit négy teljesen ismeretlen partnerrel kellene
játszanom, akiknek pszichológiájáról és gondolkodásmódjá-
363
ról halvány fogalmam sincs. Ilyen körben egészen biztosan
nem akarnék játszani. Ez az én személyes véleményem, de
azt hiszem, hogy európai kollégáim többsége ugyanezt vall-
ja, mint én. Bár van számtalan japán bróker, aki Európában
rendezkedett be, és aki hazája viszonyairól tájékoztathatna,
de én, mint azt idıközben már megtudták, nem adok a
brókerek véleményére.
A SYDNEYI TİZSDE
A sydneyi tızsdén angolszász hagyományok uralkodnak,
amerikai a gazdasági koncepció és európaiak a fıszervezık.
Ez nem az iskolásgyerekek piaca. Ugrásszerően növekvı
árak mellett könnyő vásárolni, de hogyan fogja az ember
a papírokat újra eladni, az már más kérdés. Pár évvel ezelıtt
néhány európai milliókat veszített Sydneyben. Tehát mint
látják, itt is mindenkinek értenie kell a „mesterségéhez".
A DÉL-AMERIKAI TİZSDÉK
A dél-amerikai tızsdék a világ tızsdéinek színfoltjai. Bue-
nos Airesben hevesen játszanak, nagy zajjal, de a tızsde
egész szervezetének ezért még tökéletesebbnek kellene len-
nie, ha egy európai vagy amerikai igényeihez viszonyítunk.
Ha valaki megbízást ad, talán néhány hét is eltelik, míg az
elismervényt megkapja. Tızsde dél-amerikai módra - soha-
sem lehet elfelejteni.
Rio de Janeiro - kis tızsde egy nagy országban. A közön-
ség itt sokkal inkább az ingatlanspekulációk iránt érdeklı-
dik, amin különben az elmúlt években sokat kerestek, de
sokat is vesztettek. Mindazonáltal a 70-es évek elején egy
tapasztalt tızsdés számára a jegyzett kötvényeinek köszön-
hetıen különbözı jövedelmezı lehetıségek voltak. Azt
mondják, Brazília a jövı országa. És ha ez a jövı a jelen lesz,
akkor Rio de Janeiro is eleven értékpapírtızsde lesz.
364
A TEL-AVIVI TİZSDE
Teljesen ismeretlen, de semmi esetre sem érdektelen a tel-
avivi tızsde. Néhány évvel ezelıtt alkalmam volt rá, hogy
elmenjek oda, és igazán mély benyomást tett rám a tızsde
birodalma. Minden országnak olyan a tızsdéje, amilyet
megérdemel, mert az a nemzet hő mása. Csak néhány napot
kell Izraelben eltölteni ahhoz, hogy meg tudjuk érteni,
hogy az, aki ebben az országban nem hisz a csodákban, nem
realista. Csoda az is, hogy a hatnapos háború kitörésekor a
tızsdei árfolyamok egy jottányit sem estek - éppen ellenke-
zıleg. A tızsdeidı alatt a bankároknak és a közvetítıknek
néhányszor fedezékbe kellett menniük. Amikor visszame-
hettek a tızsdeterembe, az árfolyamok minden alkalommal
emelkedtek néhány pontot. „Chuzpe" mondták néhányan.
De nem, ez csak egy nép rendíthetetlen bizalma volt a
sorsában.
A tel-avivi tızsde 30 évvel ezelıtt egy kis terembıl állt
egy apró árfolyamtáblával. Néhány ember ült egy asztal
körül, akik inkább kanasztapartit játszók képét nyújtották,
mint részvénytızsdéét. Ma sok tagot számlálnak, fıleg ban-
kokat és néhány tekintélyes közvetítıcéget - mind német
eredetőek.
A tızsdeterem két részbıl áll. Az egyik fix kamatozású
értékpapíroknak, a másik részvényeknek. A kötvények
árfolyamlistája különösen tartalmas.
Mivel a zsidók ilyen sok megpróbáltatás után csak a több
mint biztos dolgokban hisznek - biztos határokban, biztos
fegyverekben és biztos jövedelemben —, ezért itt az árin-
dexhez kötött adóslevelek a legkedveltebbek.
A részvénypiacon ma különbözı üzletágak társaságait
jegyzik a bankoktól a fa- és kálitársaságokon keresztül az
építkezési társaságokig. A tızsde fı ügyfelei a biztosítók,
szakszervezetek, nyugdíjbiztosítási intézetek, a Jewish
Agency és néhány befektetési alap. Még a kibucok is érték-
papírokba fektetik megtakarított pénzüket.
365
 A tel-avivi tızsde bár már nem a világon a legkisebb, de
biztos a legerényesebb. Minden tızsdén, ahol devizakorlá-
tozások vannak érvényben, van egy sarok, ahol tiltott
tranzakciókat őznek. A résztvevık nem találnak semmi
kivetnivalót benne. Más ez Tel-Avivban. A tızsdetagok ott
ilyesmit több, mint méltatlannak tartanának.
Hasztalan keresgéltem anekdotákat és vicceket. Ez egyál-
talán nem felel meg a mai Izrael puritán és tiszteletreméltó
mentalitásának. Ez a magatartás nem enged meg semmilyen
vad spekulációt és botrányt.
Izrael szellemi szerzıje, Theodor Herzl Budapestrıl, halála
elıtt két hónappal egyik barátjának azt írta: „Ne csinálj
butaságot, amíg én halott vagyok." A tel-avivi tızsdések -
mint ahogy én azt észrevettem — bizonyára megfogadták.
366
BARBARA SILBIGER:
MAGYARORSZÁG JÓSNİJE
Van egy varázsbarométerem. A kollégáim közül soknak
azonban még ennél is „biztosabb" információforrásai van-
nak — amit én néhány évvel ezelıtt fedeztem fel.
Akkoriban néhány szabadnapot az én kedves Budapeste-
men töltöttem. Az a szándék, hogy egyszer nem kell tızsde-
ügyletekrıl beszélgetnem, nagyon boldoggá tett. Ezért
nagy volt a csalódottságom, amikor röviddel megérkezésem
után egy jó barátom megkért, hogy menjek el vele egy
ismerıséhez, aki hallott rólam mint „vérbeli tızsdésrıl", és
ezért mindenképpen meg akart ismerni. Én is ismertem a
nevét. Barbara Silbigernek hívták, hívı zsidó volt. Amikor
én fiatal voltam, ı híres jósnı volt Budapesten. Horthy
Miklós admirális kormányzó és gróf Bethlen miniszterelnök
és a magyar arisztokrácia más tagjai tartoztak hő ügyfelei
vagy páciensei közé. Újévkor több hasáb terjedelemben
jelentette meg a sajtó az elkövetkezı 12 hónapra szóló
jóslásait. Hivatalosan is Magyarország jósnıjének számított.
Meghívása mindenesetre nem különösebben volt kelle-
mes számomra. Semmiképpen nem akartam a jövımrıl bár-
mit is megtudni, hiszen minden új tızsdenap meglepetése
édes szenzáció számomra. De a barátom biztosított, hogy
jövendımondásról szó sem lesz. Ellenkezıleg, Barbara egé-
szen más dolgokat akar tılem megtudni. így aztán elindul-
tunk a magyar Delphi felé, vagyis Buda mögé a hegyekbe,
csaknem a világ végére.
Egy \omkamrában félelmetesen kinézı öregasszony foga-
dott bennünket. Az ócska fotel nyögött 100 kilója alatt, a
rossz levegıjő szobában leírhatatlan összevisszaság uralko-
367
dott. Az egész kép pillanatok alatt megváltozott, amikor
elkezdett beszélni. Kifejezési módja elıkelı volt, rendkívül
képzett és jó néhány nyelvet perfektül beszélt.
„Tehát ön az, kedves gyermekem, aki a tızsdespekulá-
ciókból erényt csinált. Látszólag ismeri a tızsdejáték minden
csínját-bínját. Boldog lennék, ha hallhatnék és tanulhatnék
öntıl."
Nem akartam hinni a fülemnek! Mit tudhatott az idıs,
látszatra teljesen vagyontalan nı — és ráadásul egy kommu-
nista országban — a Dow—Jones-indexrıl, az árfolyam—nye-
reség arányról, befektetési alapról vagy átváltható kötvé-
nyekrıl? De bármennyire is komikusán hangzik, élvezet
volt számomra tızsdeigazságokkal traktálni ıt. Csaknem két
órán keresztül voltam nála, és kellemes volt benne egy ilyen
intelligens és érdeklıdı tanítványra lelni. A búcsúzáskor
megígértette velem, hogy kapcsolatban maradok vele és
idırıl idıre rábízom levélben a világ különbözı tızsde-
piacairól alkotott véleményemet.
Talán az olyan eseményekbıl vonja le a következtetéseit,
amik egy józan embernek, közvetítınek vagy bankárnak
nem tőnnek fel. Valóban kommunista földrıl, lomkamrájá-
ból befolyásolja a négy nemzetközi hivatásos spekuláns
tızsdemőveleteit.
Látogatásom óta azonban új munkamódszerrel dolgozik,
közvetlen kapcsolattal. Bár küldtem neki Párizsból „böl-
csességeimbıl" a távoli budapesti hegyekbe, ahonnan ı
azonnal továbbküldte saját jövendöléseinek feltüntetve a
világ elıbb említett négy sarkába. Ennek az új módszernek
a segítségével Barbara tanácsai biztosan szakszerőbbé vál-
tak. De hogy jövendölései beigazolódtak-e, azt ma már nem
tudnám megmondani.

MISZTIKUS JELEK BUDAPESTRİL

Amikor néhány hét múlva újra Nyugaton voltam, meséltem
errıl a találkozásról ismerıseimnek. Milyen nagy volt az
álmélkodásom, amikor megtudtam, hogy négy külföldön
élı magyar - egy Zürichben, egy Londonban, egy további
Genfben és egy másik New Yorkban —, mind dörzsölt nem-
zetközi tızsdejátékos, már évek óta kapcsolatban állt az én
új barátnımmel. Rendszeresen küldtek neki ajándékokat és
csomagokat, aminek fejében Barbarától elırejelzéseket kap-
tak a világ minden tızsdéjérıl. Néha kategorikusát, mint „a
Wall Streeten ısszel mindent eladni", máskor misztikusát,
mint „Párizsban valamennyi P-vel kezdıdı részvényt fel-
vásárolni". Vagy akár festıit, „Zürichben a sárga színő
részvényekbe beszállni".
Miért is ne, mondtam magamnak. Követi az intuíciót,
amiket biztos valamire alapoz.

368 369
 AZ UTOLSÓ MOHIKANOK KIS KÖRE
Mélyen tisztelt barátnım, Barbara idıközben meghalt. De
Barbara ezoterikus részvételén kívül még ma is találkozha-
tunk Magyarországon hivatásos tızsdézıkkel — azonban
szolgálaton kívül!
Amerikában a már említett tızsdeprofi Bemard Baruch
vagy B. B. (már 50 évvel Brigitte Bárdot elıtt is így hívták)
a maga korában az amerikai közvélemény határtalan csodá-
latát élvezte.
Iránta érzett csodálatom mégsem olyan patetikus. Okos
és idıs tızsdések magafajtája ült egykor tucatszámra a
kávéházakban Budapesten. Csak nem adatott meg nekik az
a szerencse, hogy az Egyesült Államokban születtek volna.
Megmaradtak tızsdésnek, ameddig kis országukban tızsde
létezett. És amióta nem létezik, csak elméletben, gondolat-
ban és szívükben azok. Optimisták vagy pesszimisták a
Wall Streetet illetıen, esetleg erıs javulást látnak Amszter-
damban vagy visszaesést Londonban és megvan a vélemé-
nyük a dollár sorsáról.
így láttam ıket egy budapesti látogatásomkor. Megtud-
tam, hogy az egykori budapesti tızsde húsz idıs profija
rendszeresen összejön. Hın áhított kívánságom volt, hogy
egyszer találkozzam velük. Nem ismertem ıket személye-
sen, de a világ tızsdései rokon lelkek. Útban tızsdekávéhá-
zunk felé, mégiscsak féltem kicsit: Istenem, gondoltam
magamban, milyen emberekkel fogok most találkozni, ag-
gok gyülekezetével, 80 és 92 év között, akik talán már
szenilisek és siránkoznak a régi szép idıkrıl, álmodoznak
és csevegnek! De mekkorát csodálkoztam! Fiatalosak, ba-
370
rátságosak és elegánsak voltak. Gondtalannak tőntek, noha
a szocialista állam nyugdíjbiztosítási intézete egész vagyo-
nukat elkobozta. Megjelenésükön kívül, szellemi frissessé-
gük, intelligenciájuk és jólinformáltságuk a világ dolgairól
elképesztett.
AZ ELMÚLT IDİK NEM ÉRDEKELNEK
Az asztaltársaságot a 84 éves Kelemen Géza, egykor befolyá-
sos tızsdetanácsos (a tızsdeelnökség tagja) vaskézzel tartja
össze. Mint a juhász, úgy vigyáz a nyájára. Szigorúan meg-
dorgálta az egyik 85 éves kollégát, aki csak az ülés megnyi-
tása után érkezett. „Tíz percet késtél!" — mintha elszalasz-
tottá volna a tızsde nyitóárfolyamát. Kelemen tızsdetaná-
csos szenvedélyesen mesél az egykori „Budapesti Áru- és
Értéktızsdérıl", jelentıségérıl és szerepérıl, amit egykor
játszott. Igaza van, mert a budapesti gabonatızsde az Oszt-
rák-Magyar Monarchia idején talán Európa legnagyobb
határidıs árutızsdéje volt. Táviratok cikáztak Chicago és
Budapest között. Minden magyar igencsak érdekelt volt
abban, hogyan jegyezték a búzát vagy a zabot. De az érték-
papírpiacon is késı éjszakáig kereskedtek a tızsdeprofik,
hogy a frankfurti esti tızsde alapján nyitott érdekeltségei-
ket kiegyenlítsék vagy újakat kössenek.
Kelemen tızsdetanácsos élı enciklopédia, mindenre em-
lékszik, ami a budapesti tızsdén alapítása óta, 1860 óta
végbement. A tızsde 1906-ban új palotájába költözött, a
világ legnagyobb tızsdetermével (2640 m2), ahol 1949-ig
hol szerencsés, hol drámai napokat éltek meg.*
Aztán a kommunista kormány kisöpörte ıket, és a palotá-
ba a Magyar Rádió és Televízió költözött.
Az értékpapír-kereskedelem csúcspontján, a nagy inflá-
ció idején 1921-tıl 1926-ig a budapesti tızsde 6000 tagot
* A Budapesti Áru- és Értéktızsdét 1864-ben alapították és
1948-ban szüntették meg.
371
számlált, és további 300 érdeklıdıt és tagsággal nem ren-
delkezıt, akik az elıtérben kitartóan követték az eseménye-
ket. Az azt követı deflációs periódusban a tagok száma
1400-ra csökkent. És most az „utolsó mohikánok" körében,
ebben a színes világban találtam magam. Csak nagy nehéz-
ségek árán tudtam valami kis anekdotát kicsalogatni belı-
lük. Tempi passati nem érdekelte ıket. Inkább tılem akar-
tak valami újat, szenzációsat megtudni. Kávéházuk ugyan
Budapesten található, de az ı világuk a Wall Street, London
vagy Zürich. Elemzik a jegybanki mérlegeket, a nemzetközi
aranypiacot, Mitterrand elnök legújabb pénzügyi programját
vagy az orosz gabonatermés befolyását Chicagóra.
Büszke vagyok, hogy eme testülethez tartozom, és hogy
ilyen társaim vannak. Mindegyikük külön-külön felért egy
B. B.-vel. Egy gerontológus bizonyára igazat adna, hogy
mindez az állandó szellemi torna eredménye.
372
A TİZSDE: EGY BIRODALOM,
AHOL - REMÉLEM A NAP
SOHASEM NYUGSZIK LE
Idıközben egyre több tızsde mőködik a közlekedıedények
törvénye szerint. Valaki valahol megnyom egy gombot - és
ötezer kilométerrel arrébb érezni lehet a hatást.
A kuvaiti emír valamilyen döntést hoz, és Torontóban
emelkedni kezdenek az aranybányarészvények. Pénzügyi
csıd pisztolylövéssel Párizsban - és a font sterling esik New
Yorkban. Az események átfogják az értékpapír- és valuta-
piacokat, árutızsdéket, sıt az egész pénzügyi világot.
De minden mögött a pénz utáni vágy áll. Ez elérhetı
intelligenciával, de egyszerően trükkökkel is, ötletekkel,
feltalálásokkal, titkos információkkal, vagy mások tudat-
lanságának és kényelmességének kihasználásával. Néha
egyetlen szóról, paragrafusról van szó. Ez a színes világ -
az én világom - sohasem áll meg, éjjel-nappal megállás
nélkül forog. A New York-i tızsde zárása után San Francis-
cóban kezdıdik a játék és utána máris Honoluluban. Ha a
Wall Streeten lekapcsolják a lámpákat, akkor a tokiói és a
hongkongi tızsdéken, a lezárt Kína tıszomszédságában
tülekedik a tömeg. Ezután következnek Bombay, Tel Aviv
tızsdéi, majd két órával késıbb Athén, egy órával rá Milá-
nó, aztán a frankfurti és a londoni tızsde. S ha Párizsban
a tızsdezárást jelzı csengı megszólal, akkor a százezer
amerikai bróker már újra a ticker elıtt áll és buzdítja ügyfe-
leit.
Ilyen a tızsde 24 órája, egy olyan birodalom, ahol az
ember jólétre és sikerre törekszik, de számomra vereségei-
vel is lenyőgözı távlatokat tükröz: egy birodalom, ahol -
remélem — soha nem megy le a nap.
373
 MINDIG FELNI, DE
SOHASEM MEGIJEDNI:
ANDRÉ KOSTOLANY KIS
TİZSDEI EGYSZEREGYE

Ügyfél, ne higyj az alkusznak, mindegy hogy mit ígér. A

tızsdét forrón kell szeretni, és hidegen kezelni.

A tızsde sokaknak Monte-Carlo zenével, de jó antennával

kell rendelkezni ahhoz, hogy fogni tudjuk a zenét.

Az elemzı gondolkodik, a tızsde irányít.

Az idızítés pénz.

Nincs „bumm" krach nélkül, és nincs krach elızetes

„bumm" nélkül.

Akinek sok pénze van, spekulálhat;

Akinek kevés van, ne spekuláljon;
És akinek egyáltalán nincs pénze, annak spekulálnia kell.

A hamis hírek veszélyesek, de a valós hírek hamis értelme-

zése még veszélyesebb.

Az árfolyamok kevésbé forrók, ha azt is tudjuk, hogy

MIÉRT.

Minden hírt úgy értelmeznek a tızsdések, ahogy az nekik

tetszik.

A tızsdén a fél igazság teljes hazugság.

377
A tızsdejátékos taktikus, a tızsdespekuláns stratéga. Ha az
egyik a másik területére merészkedik, mindkettı sikertelen
lesz.
Az áfolyamtrendek olvasása tudomány, amely hiába keresi
azt, amit a tudás alkot. Nem kell mindent tudni (mérlegek,
osztalékok stb.), de mindent meg kell érteni.
Nem tudom, hogy mi lesz holnap, de tudom, hogy mi volt
tegnap és ez már igen sok.
Aki a tızsdén a kicsit túlbecsüli, a nagyot nem érdemli.
Ahogy Moltke a háborúról mondta, úgy a tızsdének is
szüksége van a négy G-re: pénz, gondolatok, türelem, sze-
rencse (Geld, Gedanken, Geduld, Glück).
Csak az tudja a tızsdei problémákat megérteni, aki már saját
tapasztalatokat szerzett ezen a területen.
Tapasztalatok nélkül nehéz a tızsdén jó idegekkel rendel-
kezni.
A spekuláció már nem játék, hanem intézkedés a vagyon
védelmérıl.
Hogyan lesz valaki spekuláns? Úgy, mint az ártatlan leány,
aki az emberiség legısibb foglalkozását választja. Kíváncsi-
ságból kezdi, kedvtelésbıl folytatja, és a végén pénzt is kér
érte.
A politikában minden lehetséges, még annak az ellenkezıje
is.
378
Semmi sem könnyebb, mint a közönségnek értékpapírokat
eladni, ha meg tudjuk mutatni, hogy azok milyen magasra
is emelkedtek már.
A spekuláció azzal az ösztönös szándékkal kezdıdik, hogy
saját vagyonúnkat tartósan megırizzük.
A bróker szereti a játékost, de a lányát nem szeretné felesé-
gül adni hozzá.
Azt mondták egyszer: Az ember az utolsó 10 ezer márkájá-
val veszíti el az eszét. Ma a megtakarító az elsı 10 000
márkájával veszíti el.
Hosszt csinálhat a Rothschild, de egy csıdöt soha nem tud
megakadályozni.
Spekulációval szerzett pénz fájdalompénz: elıször jönnek
a fájdalmak és csak azután a pénz.
A tendenciák elébe kell menni és nem utána szaladni. A
tızsdelogika nem azonos a mindennapok logikájával.
Akiknek nincsenek papírjaik, amikor azok esnek, akkor
sem lesznek, amikor emelkednek.
Nincs jó pénzügyminiszter, csak egy még annál is rosszabb.
Ha két tızsdés találkozik, nem azt kérdezik, hogy van:
hanem hogy milyennek látja a piacot?
A tızsdén csak a veszteség pozitív, a haszon illúzió.
Mindig félni, sohasem megijedni.
379
A tızsdeismeret az, ami megmarad, amikor már minden
részletet elfelejtettünk:
A tızsdespekuláció állandó rögtönzés.
A tızsdejáték olyan, mint egy szkátparti: jó lapokkal többet
kell nyerni, mint rosszakkal veszíteni.
A bessz-játékost megveti az Isten, mert más pénzére áhíto-
zik.
Egy sikeres tranzakció után a besöpört profit gyakran csak
kölcsönkért pénz.
A tızsdeoptimizmus 24 órán belül a legsötétebb pesszimiz-
musba csaphat át.
Amit a tızsdén mindenki tud, az engem biztosan hidegen
ha
gy-
Miért megy jól a tapasztalt, felelısségtudattal rendelkezı
befektetési szakembernek? Mert nincs konkurenciája.
Sehol a világon nem található a tızsdén négyzetméteren-
ként annyi ember, akik erısen szellemi képességeik fölött
élnek.
Elıször a legtöbb dolog másként történik, és csak utána lesz
olyan, mint elvártuk: 2 x 2 = gyakran 5—1.
Nem elég, ha ötleteink vannak. Megvalósításuk sokkal fon-
tosabb: ahhoz már merészség is kell.
Értelmetlen, sıt egyenesen káros az árfolyamokat szakadat-
lanul követni, kiszámítani, mekkora a nyereség vagy mek-
380
kora a veszteség. Ha egy befektetés helyességérıl meg va-
gyunk gyızıdve, akkor makacsnak, szívósnak és türelmes-
nek kell lennünk.
A tızsdespekuláns sikereinek egyetlen tanúi az örökösei.
Egy megbízható tızsdés
A megbízható tızsdés örököseit teheti csalódottá, de ban-
kárját soha.
Minden országnak olyan tızsdései vannak, amilyent megér-
demel.
Sok esetben tilos a tızsdésnek a visszatekintés (a régi árfo-
lyamokra), mint Lót feleségének a Bibliában.
A spekuláció és a befektetés közötti különbség nem a minı-
ségben, hanem a mennyiségben van.
Az adóoázisok befektetési alapjainak ugyanaz a címkéje:
Made for Germany.
Nyerni lehet, veszíteni lehet, de visszanyerni: lehetetlen.
Csak az tudja a tızsdeproblémákat megérteni, aki már saját
maga is szerzett tapasztalatokat.
A tızsdén minden lehetséges, még az is, ami logikus.
Spekulánsnak nyitott szemekkel kell aludnia, mint a kroko-
dilnak.
Ha disznó, hát legyen kövér, ha már tızsde, akkor érje is
meg.
381
Addig, amíg a tızsdét valóban megértjük, és talán egy kicsit
sikeresek is leszünk, nagyon sok tanulópénzt kell fizetni. TÍZ PARANCSOLAT

A tızsde sok reakciójában részeg emberként viselkedik, sír

a jó hírre és nevet a rosszon.

1.Ötletek birtokában lenni és megfontoltan cselekedni:

egyáltalán vásároljunk-e, és ha igen, hol, milyen szakte
rületen és melyik országban?
2. Elegendı pénzzel rendelkezni, hogy ne kerüljünk kény
szerhelyzetbe.
3. Türelmesnek lenni, mert elıször is minden másként
történik, másodszor pedig máshogy mint gondoljuk.
4. Legyünk kemények és szívósak, ha meg vagyunk gyı
zıdve valamirıl.
5. Legyünk rugalmasak, és számítsunk mindig arra, hogy
elképzelésünkben tévedés volt.
6. Adjunk el, ha biztosak vagyunk benne, hogy új kons
telláció lépett fel.

7. Az értékek listáját nézzük át, és vizsgáljuk meg idırıl

idıre, hogy melyiket vennénk meg még most is.
8. Csak akkor vásároljunk, ha fantáziát látunk benne.
9. Minden kockázatot, még a legvalószínőtlenebbet is kal
kuláljuk be, vagyis számoljunk mindig váratlan esemé
nyekkel.

Legyünk alázatosak akkor is, ha igazunk lett.

383

382
 TIZ TILTÁS

1. Ne akarjunk tippek után futni és titkos információkra

támaszkodni!

2. Ne higgyük, hogy az eladók tudják, hogy miért adnak

el, vagy a vásárlók, hogy miért vásárolnak, ez azt jelente
né, hogy többet tudnak nálunk.

3. Ne akarjunk veszteséget visszanyerni!

4. Ne akarjunk régi árfolyamokat figyelembe venni!

5. Ne aludjunk az értékpapírokon, és ne felejtsük el ıket

egy jobb árfolyam reményében, vagyis ne halasszunk
el döntéseket!

6. Ne akarjuk az árfolyamokat szüntelenül követni, és a

legkisebb csip-csup dologra reagálni!

7. Ne akarjunk állandóan mérleget készíteni arról, hogy

mekkora a nyereségünk vagy veszteségünk!

8. Ne adjunk el csak azért, hogy hasznunk legyen!

9. Ne hagyjuk magunkat érzelmileg, politikailag szimpáti

áktól és antipátiáktól befolyásolni!
10. Ne legyünk önteltek, ha nyerünk!