Írta: Berecz Edgár Rajzolta: Molnár Adalbert

A SZÉKELY PARASZT
NÉMETORSZÁGBAN
**
AMIKOR ÉRIK A BANÁN
Anekdoták, elbeszélések,
igaz történetek

1
2
 Írta: Rajzolta:
Berecz Edgár Molnár Adalbert

A SZÉKELY PARASZT
NÉMETORSZÁGBAN
**
AMIKOR ÉRIK A BANÁN
Anekdoták, elbeszélések,
igaz történetek

Székelyudvarhely 2007,
Magánkiadás
3
 A SZÉKELY PARASZT NÉMETORSZÁGBAN
AMIKOR ÉRIK A BANÁN

Copyright Berecz Edgár & Molnár Adalbert

Megjelent Székelyudvarhelyen,
2007-ben a szerzõ magánkiadásában
Tördelte és szerkesztette: Zsombori Koppány
A borítót tervezte Molnár Adalbert
A szerkesztésben közremûködött: Szczotka Hajnal
Nyomdai munkálatok: Kabdebó Nyomda, Székelyudvarhely
Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás,
a nyilvános elõadás, a rádió és televízióadás,
valamint a fordítás jogát.

Ez a könyv nem eladó, nem forgalmazható könyvesüzletekben,

nem képezheti semmilyen üzlet tárgyát,
csupán a barátságok kialakulását és megerõsítését kívánja szolgálni.

4
Székely paraszt...

ELÕSZÓ
A legtöbb ember szerint mások kifigurázása, gyengeségeinek
boncolgatása és nevetségessé tétele nem tartozik a legszebb erények
közé, sõt elítélendõ cselekedetnek számít, történjen az nyilvános he-
lyen vagy akár egy magánbeszélgetésen. Az egészséges kritika szük-
séges ugyan, de mindig adjuk meg beszélgetõpartnerünknek a lehe-
tõséget a védelem megszervezésére és a visszavágóra.
Ez a könyv nem székelyellenes sovén megnyilvánulás, legkevésbé
mások háta mögötti alattomos vagdalkozás. Távol áll tõlem az em-
berek rossz oldalának a keresése vagy hibáinak ecsetelése és fel-
nagyítása. Mûvem megírásakor a legtisztább szándék vezérelt, hogy
feltárjam és megismerjem a székely parasztnak azt az oldalát
amelyrõl senki sem szeret beszélni, mert a feltárás és megismerés
nélkül nem beszélhetünk elfogadásról. Amit nem ismerünk, arról
nem lehet önálló véleményünk, és ha nincs önálló véleményünk,
akkor lehet, hogy mindig mások elõítéletekkel megfertõzött gondola-
tainak a szajkózásánál fogunk maradni.
Azonban a székely paraszt kevésbé elõnyös oldalának a bemuta-
tásakor a „bûnök”, melléfogások, tévedések és baklövések tragiko-
mikus színben lesznek feltüntetve, úgy ahogy azok a valóságban
megtörténtek. Néha magam sem tudom eldönteni, hogy a székely
paraszt a maga és a környezete mulattatására viselkedik góbé mód-
ra, vagy csupán egyszerûen adja önmagát.
Nagy a gyanúm, hogy trükkjeivel a globalizációs világot és annak
áldásait akarja kifigurázni vagy felhívni a figyelmet a Nyugat visz-
szásságaira. Sajnos a székely paraszt típusa lassan a kiveszõ em-
berfajták közé tartozik, mert szûkebb pátriánkban egy új, domináns
homo moderniensis vetette meg a lábát. A dunakavicson, barna
cukroslén, krumplipelyhen és zsemlés fasírthúson nevelkedett szar-
házi tápos homo moderniensis eszméivel egyre jobban sorvasztja
népünk testi és lelkivilágát, megfeszített erõvel küzd a székely pa-
raszt régimódi erényei ellen, mint a konok, keményfejû nemzet- és
hazaszeretet, hûség, bátorság, becsület, család- és munkaszeretet.
Ha ez így megy tovább, hamarosan visszamászhatunk a fára.
Na de nem akarok vészmadárkodni, lássuk inkább Edmond ka-
landjait Németországban, akinek a tettei a maguk egyszerûségük-
ben nagyszerûek, és attól szeretetreméltóak, hogy teljesen spontán
és szívbõl jövõ megnyilvánulások.
5
 Székely paraszt...
A rajzolóról: Molnár Adalbert, alias Bobo nem tartozik a szokvá-
nyos emberek közé, ugyanis másokkal ellentétben mondanivalóját,
érzelmeit és humorát rajzokban juttatja kifejezésre és így tartja a
nagyközönség elé. Már kora gyermekkorától rajzolt, s noha nem
végzett képzõmûvészeti tanulmányokat, a ceruzát mesterien kezeli.
Bobo képzelõereje határtalan: karikatúráiban nemcsak a hétközna-
pi élet vagy a politikai porond szereplõire lehet ráismerni, hanem
magára a szerzõre is.
Sok esetben õ a fõszereplõ, és az újságok, magazinok, képregények
és könyvek figuráiban senkivel sem törõdve mutat fügét a társadal-
mi visszásságoknak és a globalizált világnak. Miután volt már szer-
számlakatos, ács, gyári munkás, esztergályos és pincér, számára to-
vábbra is a rajzolás jelenti az élet értelmét. Ez élteti, ez motiválja,
hogy ereje legyen végigugrálni a különféle foglalkozások ugródesz-
káit és az élet forgatagában megedzve újra és újra kedves rajzaihoz
térjen vissza és itt nyerje testi és lelki felüdülést. A rajzolás tudomá-
nya isteni adomány, ajándék, amellyel jól megtanult sáfárkodni,
mert nem pénzért, szakmai elismerésért vagy divathóbortból, feltû-
nési vágytól rajzol, csupán a maga szerény módján így szeretné
megjeleníteni álmait, hogy csak picikét is vidámabbá és szebbé te-
gye a világot. Ez teszi õt igazi karikaturistává, igazi mûvésszé.
Berecz Edgár

6
Székely paraszt...

I. könyv
A SZÉKELY PARASZT
NÉMETORSZÁGBAN

7
 Székely paraszt...

8
Székely paraszt...

PARASZTFALVA LEÍRÁSA
199... ben
Hõsünk lakhelye Tündérország fõvárosának keleti peremén terül el, ott ahol
a határt a kommunista (Sz) aranykorban épített, lakásoknak csúfolt betonkoc-
kákat csak úgy minden bevezetõ és elõzetes figyelmeztetés nélkül felváltották
a hagyományos székelykapuk. Az átlépést a határon egy puha és csúszós
tehénpalacsinta könnyíti meg, ez a pecsét, amit a hagyományos határátkelõ-
kön szoktak a piros útlevélbe vágni. Itt ez a belépõ talpára kerül.
A belépéssel egyidõben az érdemes utazó egy kellemes, a régi idõk emlékét
idézõ szaggal köthet ismeretséget, amely a nosztalgiázó orrának olyan mint a
rózsaillat. Ez nem egyéb, mint a Parasztfalván lakó számtalan ló, tehén és ser-
tés szaga, amely felhõkben gomolyog az utcán, mintha a parasztportákon
különleges parfümökkel kísérleteznének. A házak elõtt elhaladva megállapít-
ható, hogy melyik gazdaságban mit kedvelnek, illetve mit tenyésztenek leg-
inkább.
A Parasztfalván áthaladó országúton azonban hemzsegnek a különféle tö-
megközlekedési eszközök. Itt keveredik a fõvárosból kirajzó rengeteg teherau-
tó, automobil, motorbicikli füstje a bennszülött lakosság hagyományos teher-
szállító és igavonó állatainak a biogázával. Valóságos elgázosított területnek
számít az országút és környéke, az arrajáró a legjobb esetben sem tehet töb-
bet, mint szívja a gázt, hogy fogyjon. A hagyományos teherszállító eszközök
persze elképzelhetetlenek bennszülött vezetõk nélkül. Ezek közül a Sárgalá-
bú Totyi, a Zöldostoros és a Meztelen Lovashalál a leghíresebb.
Kezdjük hát akkor a Sárgalábú Totyival. A Sárgalábú Totyi arról ismerszik
meg, hogy éjjel-nappal sárga gumicsizmát visel. Sárgalábú elõnevét eme cso-
dálatos lábbelinek köszönheti, utónevét csak akkor nyerte el amikor leszállt a
szekéren szállított ganédombról. A Zöldostoros ugyancsak a szekeresek
kasztjába tartozik, aki gabonától kezdve autóroncsig mindent képes elfuva-
rozni. Arról ismerhetõ fel, hogy széttaposott zöld kalapja van, és akkor is su-
hogtatja az ostort amikor nem járnak a legyek. A Meztelen Lovashalál kollé-
gáihoz hasonlóan lófõ, aki lóeledellel és szalmaszálnak valóval rakodik meg.
Már reggel 7 kor is meztelen felsõtesttel feszít, mintha a reggeli napsütés ál-
dásos hatásait akarná kihasználni. Elõvigyázatosságból azért magán viseli a
gumicsizmáját, a folton folt nadrágját és ami a legfontosabb: a kalapját, ne-
hogy közszeméremsértésért börtönbe csukják. A kasza mint jelvény a vállán
fityeg, más esetben pedig a szénásszekér oldalába van tûzve az öngyilkos mo-
torosok megfékezésére.
9
 Székely paraszt...
Parasztfalván az országút kitûnõ minõsége miatt csak lépésben lehet halad-
ni, mert még gyalog is ráz. Esõs idõben viszont az autósok révén kiadós hi-
degzuhanyban részesülhet a vándor, ugyanis ilyenkor az autósok az utat bo-
rító vízréteg miatt azt hiszik, hogy tükörsima aszfalton nyargalnak, emiatt
elkerülhetetlen a kényszerfürdõ. Vízmentes idõben a por zsákszámra hever a
gödrökben, ki-ki vehet magának a cipõjére, a ruhájába és szélfúváskor vagy
az elhaladó autók miatt még a tüdejét is megtöltheti. Ugyebár a port borral
szokták leöblíteni, ezért a parasztfalviak mindig porosak, hogy legyen okuk
az ivásra.
Házi áldás helyett az alábbi versikét szokták elmondani:
Jó borral a port,
Porborral a pórt
Buzgón öntözd s ne feledd,
Parasztfalván borral illik
enni a jó kenyeret.
Parasztfalván a házak és az épületek a régi és az új összefonódásaként, egy
érdekes, meg nem határozhatatlan stílust képviselnek: a bennszülöttek ha-
gyományos faházai mellett büszkén feszítenek a beton, kõ, tégla vagy mû-
anyag elemekbõl gyártott csiricsáré színûre mázolt újgazdag lakóháznak álcá-
zott cégek és cégnek álcázott lakóházak.
Ebbõl a környezetbõl indult útnak Németországba Edmond, hogy megláto-
gassa idegenbe szakadt atyafiát és hogy az itteni állapotokat fellendítendõ,
hazahozza azokat a morzsákat amelyek a gazdag fritzek kolbászkerítéseinek
tövébõl lehet olykor-olykor összeszedegetni.

HOGYAN LEHET FELISMERNI

A SZÉKELY PARASZTOT?
A székely paraszt a falujából való kiruccanásokkor a hagyományokhoz hû-
en mindig a háziszõttes ruhadarabjait ölti fel, de amióta rájött, hogy ez
Tápiópiában nem a legjobb ajánlólevél, a hátizsákjában egy feliratos melegí-
tõt, egy füsfüss szabadidõruhát, Puma cipõt is tartalékol. Az ünnepies alkal-
makra a legtöbb esetben fantasztikus lila, kék, bordó vagy zöld színû öltönyt
vesz fel fehér inggel és az elmaradhatatlan házi gyártmányú mellénnyel vagy
pulóverrel, fekete cipõvel és fehér zoknival – á la Michael Jackson. Ha szür-
ke öltönyt visel, ehhez mindig kék zoknit és barna cipõt társít. Nyakkendõt
csak a legritkább esetben hord, azt is állandóan ide-oda rángatja, és az elsõ
adandó alkalommal leveti. Az öltöny pedig úgy áll rajta, mintha vasvillával
dobálták volna fel rá. Látszik, hogy nem mozog otthonosan benne mint az,
aki nap mint nap viseli.
10
Székely paraszt...
A feliratos ruháról az embernek mindig eszébe jut megkérdezni a viselõjé-
tõl: – Ó, micsoda elegáns ruha! Itt azt írja, hogy I’M A SUCKER, itt meg Big
Ass Hole, amott meg GOOD FOR FUCKING. Nétené! Ezt még én is el tudom
olvasni. De mondd csak komám, a cég mennyit fizetett neked, hogy ezeket a
ruhadarabokat viseld?
– Semennyit.
– Igen? És te még hordod ezeket? Csak úgy tiszta ingyen? Nahát, nahát!

Edmond se tagadta meg a fenti öltözködési szokásokat, ezért mindezekbõl a

ruhadarabokból beszerezte a szükségeset. Azzal egy csöppet sem törõdött,
hogy kackiásra pedrett bajusza nem talál a modern ruhadarabokhoz. A bics-
káról és a bajuszról még a divat kedvéért sem akart lemondani.

UTAZÁS KÖZBEN
Pénteken reggel
A Tápiópiába tartó buszt nem volt nehéz megtalálni Tündérország fõváros-
ban, jegyet váltani rá s felszállni, az volt a legkevesebb. Legalább ennyi legyen
könnyû, ha már a német vízumért annyit kellett futkosni a Generalkonsu-
laton. Az is csak a harmadik próbálkozásra sikerült. De ha a Deák szomszéd
ismeretsége ne lett volna, még a tizedikre sem adták volna meg. A hazai ha-
táron az átkelés simán zajlott le, alig pár órát kellett várakozniuk, de az 5 már-
kát így is legombolták. De az utasok boldogan fizettek csakhogy szabadulja-
nak. A szomszéd busz embereinek még a gatyáját is kikutatták a határõrök.
Ráadásul õk többet vártak.
Edmond is örvendett, hogy nem a harapósabb vámosokat rendelte eléjük a
végzet, s a túloldalra érve nem restellte elõszedni az útielemózsiát és megün-
nepelni a gyors átkelést.
Az íratlan székely törvények szerint minden utazásra kötelezõ fokhagymás
fasírtot, sült csirkecombot, szárazkolbászt, szalonnát és kibédi vereshagymát
csomagolni. Ezek az élelmiszerek adják meg úgymond az utazás smakkját.
Edmond sem akart rosszabb lenni másoknál, s amint mondtuk elõszedte az
otthonról hozott finomságokat és jóízûen falatozni kezdett. Kis idõ múlva az
egész buszban érezni lehetett a jóféle fasírt- és hagymaszagot, s azon utasok
akik már megették fûrészporízû bolti szendvicseiket sûrû hátratekingetésben
és szimatolásban fejezték ki rosszallásukat. Nem a hagymaszag nem tetszett
nekik, hanem az hogy nekik nincs mit zabáljanak, és kénytelenek csorgó
nyállal végignézni, hogyan tûnnek el a kenyér- és fasírtdarabok Edmond szá-
jában.
11
 Székely paraszt...
Az egyik közeli utas egy-két „ katona” reményében megpróbált beszélgetés-
be elegyedni vele, és többször is kijelentette, hogy mennyire szereti a fok-
hagymás fasírtot, meg hogy a fokhagyma mennyire egészséges.
De bármennyit is udvarolt, nem kapott semmit, mert Edmond úgy tartotta,
hogy aki éhes, az kérjen, aki pedig nem kér, az nyilván nem éhes.
Tápiópia után Csehszlovákia következett, itt nem történt semmi érdekes,
csupáncsak belépés elõtt 10 órát kellett várni a határon, ami ugyebár semmi-
ség, mert mi van akkor ha egyáltalán be sem engednek? Végül Németország-
ba érve amikor megjelentek az elsõ német feliratok. Pl. Ital Eis, Edmondnak
megjött a kedve és fordítani próbált.
– Az ital az rendben vóna, de mi az a ejsz? Ejsze italbót lesz – vélekedett.
Szûk német nyelvtudása csak a sájzéra és még egypár ilyen rövid kötõszóra
korlátozódott, ezeket azonban sehol sem írták ki.
A nürnbergi pályaudvaron ahol a busz csak annyi idõre állt meg, amíg az
utasokat le bírták lökni róla, Edmond elõbb nagy vehemenciával kifújta a tak-
nyát a földre, megnézte és alaposan elmázolta a csizma orrával, majd megtö-
rölte az ujját és megigazította a nadrágszíját. Erre nagyon is szükség volt, mert
ettõl lesz járt-kõtt, világlátott képe az embernek. Rövid nézelõdés után egy há-
tizsákkal és egy kosár szilvával a kezében elindult arrafelé ahová a legtöbb
ember ment. Útközben egy repülõ szállt el nagy burrogással a levegõégben
épp a feje fölött, s az esemény megérdemelt egy cigarettát meg egy biztató te-
kintetet: – Csak fönnebb, fönnebb!
Érdekes, hogy külföldön a hazánkfia álcázhatja magát a legjobb ruhákkal,
parfümökkel és nyakláncokkal, de egy repülõ vagy helikopter felbukkanásakor
azonnal kiderül, hogy csak ehinnen van Hogyishiják-falváról. Az azonosított
és az azonosítatlan repülõ objektumok felbukkanása különös reakciót vált ki a
földijeinkbõl. Lakjanak akár egy repülõtér közelében ahol tízpercenként száll-
nak le és fel a gépek, a komák soha nem mulasztják el szemeiket a gépre füg-
geszteni és csodálkozni. Vannak akik úgy vélik, hogy ez nem egyéb mint a gép-
korszak új vallása: a hívõ csodálatát fejezi ki a technika legújabb vívmányai
elõtt. Mások szerint a székely parasztok azért tekintenek fel minden szálldosó
micsodára, mert a vörös idõkben szenzációszámba ment akár egyet is látni.
Éppen ezért amit gyerekkorukban nélkülöztek, azt most pótolják.

Hétfõn reggel
Miután jól kicsodálkozta magát, egy köpéssel kilökte a csikket, majd felmar-
kolva a hátizsákját és a szilváskosarát elindult a jegypénztár irányába.
Azonban sehogy sem tudta eldönteni, hogy melyik pulthoz álljon. A nép
közben megáradt folyó módjára hömpölygött és ügyet se vetett rá. Edmond
12
Székely paraszt...
elõször románul próbálkozott útbaigazításért, de hogy senki se akarta érteni
ezt a kucifántos nyelvet, kacskaringós káromkodásban tört ki:
– Hogy a rézfûtyûlõs, csikósgatyás, pörgekalapos, egri bikavért ivó pogány
Öreg Östen csapná bele valamennyi mennykövét ebbe a cifra társaságba! Hát
már senki se tud itten magyarul?
A kifakadásra egy szabóforma vékony „szögedi pógár” jelentkezett a sokada-
lomból, aki még segített is káromkodni, mondván: „A nímöt a nem tanul meg
sömmi nyelvöt, az elvárná, hogy a világ körülötte forogjon.”
De csakhamar megváltották a jegyet, s a szegedi jóbarát még a vonatra is se-
gített felnyomakodni.
A vonaton nem történt semmi különös, Edmond az idõt nézelõdéssel és cso-
dálkozással töltötte, este aztán a szerelvény befutott Mannheimba. A mozgó-
lépcsõtõl eleinte idegenkedett, de aztán annyira belejött, hogy még három-
szor lépcsõzött, majd a fõpályaudvar labirintusából kievickélve villamos után
nézett. Elõször barátja nevét mondogatta a járókelõknek, de mivel senki sem
akarta ismerni Ludwig Kovács gárázsmájszter nevét, jobbnak látta elõvenni a
címet s úgy kérdezõsködni. Edmond szerfölött elcsodálkozott, hogy itt nem
ismerik egymást az emberek, otthon bezzeg mindenki tudja, hogy hol van a
Simó pékség vagy a Bertalan testvérek fényképészete.
Miután egy barátságos bácsika megmutatta, hogy melyik villamos megy a
Casterfeldstrasse felé, Edmond magabiztosan felszállt az elsõ ajtónál, és mint
aki otthon van egy marék aprópénzzel akart jegyet venni a vezetõnél. Az meg
elõször nem értette, hogy mirõl van szó és csak hadrikált, de ebbõl Edmond
nem értett semmit. A vezetõ is rájött, hogy így nehéz lesz értekezni, inkább
az automat szót ismételve kimutatott az utcán árválkodó fémszekrényre.
Nem volt mit tenni, Edmond elment jegyet vásárolni, de a gombok, fogantyúk
láttán nem tudta mihez kezdjen, még szerencse, hogy egy könyörületes járó-
kelõ segített neki kiválasztani az útirányt és megváltani a jegyet.
– Mennyivel könnyebb otthon utazni – sóhajtott fel Edmond. Ha jön a kala-
uz fizetünk valamit, ha nem jön akkor nem fizetünk. Egyébként is ismer min-
denki mindenkit mindenütt.
A villamoson nem csíptette meg a jegyet, nem rossz szándékból, csupán
mert várta a jegykezelõt aki nem akart jelentkezni. Egy jó félóra utazás után
megérkezett a Casterfeldstrassei megállóhoz s a leírt címet maga elõtt tartva
elindult megkeresni Kovács barátja lakását, de hiába kopogtatott a tölgyfa
kapun, senki sem akart ajtót nyitni, Edmond arról nem is álmodott, hogy
Németországban elõbb bejelentkeznek aztán kaputelefonon keresztül kezdik
az ismerkedést az emberek, ha egymás házába be akarnak menni. Nem ma-
radt más hátra mint éjszakai szállást keresni.
13
 Székely paraszt...

A HOTELBEN
Hétfõn este
Milyen szerencse, hogy a világ majdnem minden nyelvén érthetõ a hotel
szó, alig mondta ki Edmond, máris mutatták neki az irányt, és nemsokára
megérkezett egy épülethez. A recepción senkit sem talált, de addig is amíg a
kapus megérkezik felkönyökölt a pultra és nem tudva hogy minden mozdu-
latát rögzítik a rejtett kamerák, elkezdte piszkálni az orrát. Aztán elõbújt egy
kapus, elkérte az útlevelet, de egész végig úgy tartotta a kezében, mintha egy
véres rongy lett volna, közben olyan pillantásokkal méregette Edmondot,
mint aki attól fél, hogy ellopják a pénztárcáját.
A szoba fele menet Edmond nekiment egy fényesre vikszolt üvegfalnak, de
ez bárkivel megeshetik akinek hosszú út van a háta mögött.
Elég rendes szobát kapott, kényelmes ággyal, hûtõvel és televíziókészülék-
kel, amit azonnal ki is próbált.
Hát Uramisten! Zenés adókon, hírtévéken és rajzfilmes kanálisokon kívül
nem volt más abban a tévében csak kõkemény pornó. És mozaik nélkül. Ed-
mondnak vacsora sem kellett, a fél éjszakát a pornófilmek élvezetével töltöt-
te. Reggel aztán amikor a szobát kifizette, még 20 márkát legomboltak róla az
éjszakai tévézésért.

A MELLÉKHELYISÉGBEN
Vasárnap reggel
Az ingyenesnek hitt pornóadó hatalmas rést vágott Edmond amúgy sem vastag
bukszáján, az eset annyira elszomorította, hogy még a reggeli vécézésrõl is megfe-
ledkezett. De a természet kéréseinek valahol csak eleget kellett tenni, s mivel az ut-
cán a reggeli forgalom miatt sehol sem kínálkozott egy megállásra érdemes hely,
muszáj volt bekérezkedjen egy étterembe. A pincér készségesen megmutatta az
utat a mellékhelyiség felé, de Edmond alighogy belépett már rohant is kifelé, kéz-
zel lábbal magyarázva, hogy nincs víz, nem folyik a csap.
Elvették volna a vizet? Közelrõl sem, csupán az étterem WC-jét fotocellás
vízcsapokkal szerelték fel, ezért Edmond hiába kereste még a mosdó alatti
kisszekrényben is, sehogysem tudott vízhez jutni.
Sikeres csipamosás után Edmond bezárkózott az egyik fülkébe, hogy meg-
szûlje a fiatal szarvast. Alighogy végzett, keze a lehúzót, a vizestartály otthon
megszokott lehúzóját kereste a feje fölött, de nem találta. Végigtapogatta
a WC csészét és a falakat, hát ha a víz itt is kézrátétellel indul, de hiába. Nem
maradt más hátra mint szépen lecsukni a WC tetõt és csendben távozni.
A falba beépített négyzet alakú lemezt persze elfelejtette megnyomni, honnan
is tudta volna, hogy a WC-t ott kell lehúzni. A következõ illemhelyre igyekvõ
vendég pedig egy füstölgõ nagy rémszarvassal nézhetett farkasszemet.

14
 Szurkálódó

Tarlóégetési technika

Nemzetközi árfolyam
15
 Székely paraszt...

Indul a SzékelyTV
16
Székely paraszt...

AZ UTCÁN
Vasárnap reggel
Miután szerencsésen elhagyta az éttermet immár sokkal derûsebbnek látta
a világot és vidáman fütyörészve megindult a Kovács lakása felé. Az egyik
utcában épp lomtalanítást végeztek a lakók, s Edmond látva a sok értékes hul-
ladék vasat, táskát, ruhát és miegymást, élve a meleg alkalommal úgy fel-
pakolászott, hogy a saját csomagját már alig tudta cipelni. Kovácsék kapuja
épp nyitva volt a szemetesek miatt, s amikor Edmond becsengetett, az ajtót
nyitó Kovács majd hanyatt esett ijedtében a sok bõrönd, táska és egyéb kacat
láttán. Azt hitte kitört a háború odahaza és most menekül mindenki amerre
a szeme lát. Pedig csak egy kis bevásárlás történt.

OTTHON A VENDÉGLÁTÓNÁL
Vasárnap délben
A Kovács házában töltött elsõ órák nagy barátságban teltek el, Edmond át-
adta az otthoni szilvát, szalonnát, zakuszkát, puliszkalisztet és a régi újságo-
kat, közben hûségesen válaszolgatott a hazai hírekre és újdonságokra éhes
Kovácsnak, akinek, vasárnap lévén volt ideje beszélgetni.
Edmond közben hibát hibára halmozott: az ebédnél kritizálta a német ke-
nyeret, a gránátalmát harapni próbálta, a mangót keresztbe akarta vágni, majd
desszertnél a drága penészes sajtot – De hiszen ez romlott! Pinaszaga van! –
felkiáltással dobta a szemétbe. Mosogatás után agyonszorította a csapokat, és
a konyhai szemetet nem válogatta szét. A konzerves dobozt, az üveget, a
nyers konyhai hulladékot és a papírt egy edénybe dobta mint otthon. És így
tovább. A telefont – Háló, kia? felkiáltással vette fel, ahelyett hogy – Ja,
Kovátsch-t mondott volna. Szarosan hagyta a vécét, sikerült eldugaszolnia a
mosogatókagylót, a tévé helyett a légkondit indította el és a nappaliban a föl-
dimogyorót héjastól ette. Furcsállta is a teraszon szöszmötölõ Kovács, amikor
panaszkodott, hogy a burmogyoró nem jó.
– Miért ne lenne jó? Hiszen a tegnap vettem – morfondírozott Kovács.
Az elsõ nap azzal telt, hogy Edmond mindennel melléfogott, Kovács nem
gyõzte javítani, Edmond meg bosszankodni és csodálkozni.

AZ ÁRUHÁZBAN
Hétfõn délután
Másnap délután miután Kovács hazajött a munkából elvitte Edmondot az
áruházba vásárolni, aki tágra nyílt szemekkel szemlélte a kimondhatatlan
árubõséget és a kifogyhatatlan élelmiszerpolcokat, ahol finomabbnál fino-
mabb kenyerek, húsok, gyümölcsök, zöldségek, halak, konzervek és még
17
 Székely paraszt...
ezernyi földi jó kellette magát. Amíg Kovács az italos részlegnél veszkõdött
holmi ásványvizes üvegek beváltásával, Edmond vadul kezdett fényképezni
ócska Szmenájával, hogy a kánaáni bõséget megörökítse, másképp otthon el
sem hinnék, s könnyen ráfognák, hogy kitalálás az egész. Addig kecegtetett,
hogy az áruház személyzete is felfigyelt, és Edmond azon vette észre magát,
hogy már viszik is ipari kémkedés gyanújával az igazgató irodájába. Mivel Ed-
mond az irodában csak a Kovács nevét hajtogatta, a hangosbeszélõn elõkerí-
tették Kovácsot, aki nagyon megijedt, mert elõször azt hitte, hogy Edmond a
többi otthoni látogatóhoz hasonlóan ellopott valamit a polcokról. Hosszas
magyarázkodás után minden probléma megoldódott, csak Edmond gépébõl
vették ki a fekete fehér filmet és cserélték ki egy új színesre.
A vásárlás folytatódott, Edmond a fényképezés után számigálni és mérics-
kélni kezdett. Minden kosárba tett termék árát gyorsan átszámította az ottho-
ni pénznemre és nem gyõzött szörnyülködni, hogy milyen drága. Csak akkor
derült jókedvre, amikor a húsos és szalámiárus, a kenyeres és a borkereskedõ
standjaihoz érkeztek. Itt Edmond sorra kóstolgatta a fogpiszkálóra tûzött kós-
tolókat, illetve a kis mûanyag pohárkákba töltött italokat. A végén annyira be-
lejött az evésbe, hogy az eladók nem mertek többet kirakni semmit sem a tál-
cákra. Kovács pedig szégyenkezett, szólni nem szólt semmit, mert még nem
felejtette el, hogy õ is így kezdte.

A VIDÁMPARKBAN
Kedden délután
Ez a nap délelõttje azzal telt el, hogy amíg Kovács dolgozott Edmond magya-
ros ebédet fõzött és a tv 35 kanálisán tallózott. Ebéd után elmentek a vidám
parkba lazítani, ahol Edmond ismét nekifutott egy üvegfalnak, hogy kellõkép-
pen el tudjon lazulni. Azután egyet vonatoztak az alagútban, de az ijesztge-
tõs trükk most az egyszer nem vált be, mert az elõttük felbukkanó szörnyre
Edmond akkorát csapot, hogy annak a feje lecsuklott, nyaka eltörött. A többi
vendég megtapsolta Edmondot, de nem élvezhette a dicsõséget, mert Kovács
elvonszolta békésebb tájakra, nehogy valami galibát csináljon megint.
Kovács vett magának egy üdítõt, Edmondnak egy perecet, és felültette a ba-
rátját a hullámvasútra. Minden rendben is volt az elsõ fordulóig, csak amikor
a feje tetejére állt az szerelvény Edmond zsebébõl a sok tökmag és naprafor-
góhéj az utasok nyakába hullott. A magokat még otthon csomagolta fel az Ed-
mond nagyanyja útravalónak, aztán ahogy az út fogyott a rágcsálnivaló is fo-
gyott, csak a héj maradt a zsebben, mert Edmond nem mert szemetelni a
buszban. Kovácsnak a szivar is kiesett a szájából erre a látványra, alig várta,
hogy lejárjon a hullámvasút, majd fogta Edmondot és gyorsan hazamentek.
18
Székely paraszt...

AZ ÁLLATKERTBEN
Szerdán délután
A következõ nap Edmond nem csak ebéddel várta házigazdáját, hanem még
a ház mögötti kertet is rendbetette a bódéban talált szerszámokkal. Igaz, hogy
egy pár ismeretlen, gyomnövénynek vélt virágot is elpusztított, de fõ, hogy a
kert tiszta lett. Aztán hazajött Kovács, megebédeltek, egyet tábléztak, majd
Kovács felvetette, mi lenne ha elmennének az állatkertbe. Az elhatározást tett
követte, autóba pattantak és elmentek Heidelbergbe. A heidelbergi állatkert
mint Németország egyik legjobb állatkertje, sok látnivalóval kecsegtette a tu-
ristát és a belföldi lakost egyaránt. Fõleg az a történet érdekelte Edmondot
amikor egyszer ismeretlen tettesek babakocsival elloptak egy óriásteknõst.
Edmondnak sikerült bemásznia a zebrához és Kovács nagy rémületére meg-
próbált lovagolni rajta, de a zebra levetette. A balesetek itt még nem értek vé-
get, mert a tigris megszemlélésekor a nagymacska kidugta a hátsófelét és meg-
öntözte a kabátját, erre nagyon felmérgelõdött, de hát egy tigrissel nem
húzhatott karmot. A tigrispisis eset miatt egy kicsit lelombozódott ugyan, de
csakhamar felvidult amikor a gorilla ketrece elõtt a diákok által felheccelt óri-
ásmajom a tenyerébe csinált, majd megszagolta a csinálmányt, elmordult és
a mannát bedobta a vasárnapiasan öltözött látogatók közé. A váratlanul érke-
zõ lövedék szétugrasztotta a diákokat és telibe kapott egy pipájával bajmoló-
dó öregurat. Az öregúr balesete mellett eltörpült a tigris bosszúja, így
Edmond már nem sajnálta annyira az új kabátját amit Kovácstól kapott.
A várba az idõközben eleredt esõ miatt már nem volt érdemes felmenni, ezért
hazamentek.

AZ ÉTTEREMBEN
Csütörtökön este
Reggel korán Edmond elment a Kovács lakásához közeli zöldövezetbe
bodzát, hársfavirágot és csalánt gyûjteni, aztán ebédet fõzött és amíg Kovács
hazajött megnézte a házigazda videóit. Aránylag jól sikerült, csak egy film
csípte be magát.
Ebéd után Kovács lefeküdt aludni, Edmond elment gyûjtögetni az utcáról,
este pedig étterembe mentek vacsorázni. Az esemény tiszteletére Edmond
kiöltözött, felvette régidivatú öltönyét és ócska félcipõjét. Az ing gallérját jól
kihajtotta, hogy láthatóvá tegye a nyakában fityegõ Mercedes csillagot.
Edmond azonnal flekkent vagy bécsi szeletet akart rendelni szalma-krump-
lival, de Kovács leintette. Ehelyett inkább beneveztek a svédasztalra. Edmond
azelõtt a svédasztalnak hírét sem hallotta, s amíg Kovács elment telefonálni
csak várta a pincért az ételekkel, de nem jött senki. Éppen meg akarta verni
az asztalt, amikor felbukkant Kovács és intett, hogy jöjjön vele. A szomszéd
19
 Székely paraszt...
teremben felállított svédasztal láttán Edmondnak szeme-szája tátva maradt és
megkérdezte Kovácsot, biztos hogy jó helyre jöttek és nem egy lakodalomba.
De aztán észbekapott s látva hogy a vendégek szabadon szedegetnek iszonya-
tosan megpakolta a tányérját. Salátát, kolbászt, sültcsirkét, krumplit, malac-
pecsenyét, halat, süteményt, gyümölcsöt, szóval mindent összeevett annyira,
hogy Kovács már kezdett szégyenkezni, ugyanis nemcsak a pincérek hanem
a vendégek is felfigyeltek az Edmond elõtt álló üres tányérrakásra. Fizetés
után Kovács megkérdezte:
– Finom volt a vacsora Edmond?
– Igen, jólesett – válaszolta, de a sajt romlott volt és a fekete aprószemû desz-
szertnek átkozottul halíze volt. Jó lenne még egy miccset bekapni sörrel, hogy
mossuk le a rosszízét, aztán visszafordult és mind aki lakodalomban van még
egy szalvétába süteményt csomagolt magának.
Kovács nem szólt semmit, csak megvakarta a fejét és ezzel hazamentek.

AZ USZODÁBAN
Pénteken délelõtt
Kovács mielõtt elment volna munkába, pénzt adott Edmondnak, hogy vásá-
roljon be a közeli török üzletben. A kenyér, sajt, olívabogyó, zöldség, jaurt és
gyümölcs beszerzése közben Edmond jót nézelõdött a polcok között, és bol-
dogan fedezte fel a tökmagot, a napraforgót, a rahátot, a halvát, a puliszkalisz-
tet és a töltött szõlõlevelet. Az igazi boldogságot azonban a parkolóban talált
10 márkás jelentette, erre gyorsan hazabiciklizett, letette az élelmiszereket és
pénzzel elment a közeli uszodába.
A vetkõzõbõl kifele jövet Edmond büszkén feszített fekete rövidnadrágjában
és addig nézte a sétafikáló nõket, hogy közvetlenül a medence szélén megcsú-
szott és hatalmas loccsanással vízbe esett. Rövid pancsikolás után úszni kez-
dett, de olyan tempósan és spriccolva, hogy mindenki félrehúzódott elõle.
Dobta a fejét jobbra-balra, köpködött és prüszkölt. Nem sokkal ezután pedig
felkapaszkodott az ugródeszkára és megpróbálkozott egy fejessel, amely
pechjére hasas lett. Erre mindenki nevetni kezdett, így jobbnak látta befejez-
ni a mûsort és hazamenni.

A PARKBAN
Pénteken délután
Ebéd után Edmond elment a parkba sétálni megnézni a gólyákat, flamingó-
kat és egyéb madarakat amelyek még szabadon és békésen kószáltak. Úgy lát-
szik errefelé még nem jártak a románok. Közben tökmagot rágott és elgondol-
kozott a padon ülõ vénasszonyokon akik ahelyett hogy egymással
beszélgettek volna mint otthon, inkább apró fehér kavicsokkal dobálták a ga-
20
Székely paraszt...
lambokat. Végül pisilnie kellett és egy bokor oltalmában próbált könnyítenie
magán, de alighogy nekifogott egy szenzoros öntözõberendezés lelocsolta a
nadrágját. Ezen annyira meglepõdött, hogy minden ingere elmúlott, de vizes
nadrággal nem sétálhatott tovább, ezért dúlva-fúlva hazament.

A SPORTCENTERBEN
Pénteken este
Mivel Kovács minden pénteken este bowlingozni járt a munkatársakkal el-
vitte magával Edmondot is. Edmond nagyon örvendett és pöffeszkedett, hogy
otthon õ mennyit kuglizott, de az öröm csak addig tartott amíg a bejáratnál
kiderült: a bowling az nem kugli, személyre szabott golyóval kell dobni és ut-
cai cipõben nem lehet játszani. A Kovács golyója épp jó volt, de a ruhatáros-
tól cipõt kellett váltaniuk. Sajnos Edmondnak akkora volt a lába, hogy alig
kaptak neki való teremcipõt, aztán valahogy bementek és Kovács munkatár-
saival kezdetét vette a játék és a versengés. Edmond elõször a lábára ejtette a
golyót, aztán dobás közben megcsúszott és golyóstól beesett a pályára, végül
akkorát dobott, hogy a golyó átpattant a szomszéd pályára. Kis gyakorlással
aztán annyira belejött, hogy az utolsó 10 percben ledobta az összes fát. A sok
dobástól annyira megdagadtak az ujjai, hogy a végén amikor már csomagolni
kellett, Edmond nem tudta többé kiszabadítani az ujjait. Nem volt mit tenni,
a golyóval a kezén mentek haza.

A MÚZEUMBAN
Szombaton délután
Szombaton Kovács fõzött ebédet, s alighogy ezt bekapták elmentek a múze-
umba. Edmond a sok fegyver, páncél és miegymás láttán annyira lázba jött,
hogy, vadul fényképezni kezdett a Szmenájával, de nem érte be ennyivel, a
fegyvereket is kezdte tapogatni és suhogtatni akart egy karddal. Kovács alig
bírta elvonszolni. Szerencsére a múzeumõr éppen egy másik teremben volt,
másképp nagy baj lett volna belõle.

VENDÉGSÉGBEN
Szombaton este
A múzeumlátogatás után Kovács elvitte Edmondot Kissékhez, akik jugó ma-
gyarok voltak és meghívták õket vacsorára.
Az étkezés nagy beszélgetéssel és kérdezõsködéssel kezdõdött: Kovács be-
mutatta Edmondot, aki annyira belemelegedett, hogy megkérdezte Kisstõl
mennyi a fizetése. Közvetlenül ezután megkérte Kisst, hogy szerezzen neki
valamilyen munkát. Kovács mind rugdalózott az asztal alatt, de Edmond a
21
 Székely paraszt...
sok sörtõl már se nem látott se nem hallott. Kiss úgy tett, mintha nem történt
volna semmi, játszotta a süketet, ettõl függetlenül majd elájult Edmond láb-
szagától akinek a nagylábujja folyton kikandikált a zokniból, akárhogy is ta-
kargatta. Végül Kiss ígéretet tett Edmondnak, persze ígérni bármit lehet, az
nem kerül semmibe. A vacsora kitûnõre sikerült, Edmond vagy három ada-
got is megevett, és étkezés után a kisasztalon levõ összes cukorkát, kekszet és
mogyorót felzabálta. Elvégre úgy tanulta otthon Kovácstól, hogy Németor-
szágban senkit sem kínálgatnak mint odahaza. Ki van téve minden az asztal-
ra, és mindenki abból vesz amit megkíván. Ezt a szokást Edmond alaposan
kihasználta, mert semmit sem hagyott a tálakban. Kovács jobbnak látta sze-
delõzködni még mielõbb Edmond nem kezdi kölcsönkérni a könyveket. Ezért
elbúcsúztak Kisséktõl és Kissné nyugodtan fellélegezhetett.

A SZEXÜZLETBEN
Vasárnap délután
A vasárnap délelõtt lustálkodással és tévézéssel telt el. Kovács a fotelben el-
szundított és Edmond már kezdte unni a fûrészelését, inkább kapta-fogta ma-
gát és elment a szexüzletbe. Mint aki börtönbõl szabadul olyan lendülettel
vetette magát a pornólapokra, és nem gyõzött csodálkozni hogy az emberek
miért igényelnek annyi féle, formájú és méretû vibrátort, bõrruhát és korbá-
csot. Elvégre a szénabúgjában vagy az istállóban sokkal jobb csak úgy parasz-
tosan rátérni a lényegre. Majd megpödörte a bajszát és odaszólt az eladóhoz.
– Ájn kilógrám koton, bite!
Az eladó csak ámult bámult, aztán megértette, hogy mirõl van szó és elkezd-
te összegyûjteni a gumikat.
Edmond nem feledkezett meg a barátokról. Távozás elõtt azonban vett még
egy üvegecske varázsitalt, aminek a címkéjére egy nagybotú néger volt raj-
zolva.

AZ EDZÕTEREMBEN
Vasárnap délután
A szexüzlet után Edmond már nem bírta ki, hogy ne kóstolja meg a varázs-
italt, lassan-lassan addig kóstolgatta, hogy benyakalta az egészet. Hazafelé
menet benézett a Casterfeldstrasse-i edzõterembe, ahol egy barátságos izom-
pacsirta fogadta, és nagy nehezen megértette vele, hogy az elsõ edzés ingye-
nes. Erre Edmond nekivetkezett és elkezdte kipróbálni a gépeket. Annyira be-
lejött a dologba, hogy mind több és több súlyt rakott fel, addig, hogy az egyik
gép nagyot reccsent és egy alkatrésze eltörött. Erre Edmond gyorsan átült egy
biciklire és nézegette, mit csinálnak a többiek.
22
Székely paraszt...
Tudni kell hogy a testépítésben a súlyok mellett a legfontosabb kellék a tü-
kör. A sportoló úgy fejlõdik a legjobban, ha 45 percet vitézkedik a tükör elõtt,
majd 15 percig emelgeti a súlyokat. Aztán újabb öncsodálás és magamutoga-
tás kezdõdik, majd ismét 15 perc edzés... és így tovább.
Miután Edmond elunta a nézelõdést, még megemelt egy pár súlyt, de az
egyik akkora volt, hogy izzadni kezdett és pirosodni, majd az erõlködéstõl el-
szakadt a nadrágszíja. A mesteredzõ félve egy balesettõl inkább hazaküldte.
– A többit majd holnap! – mondta és sietett elbúcsúzni.
A varázsital csak most kezdett igazán dolgozni.

A KUPLERÁJBAN
Vasárnap este
Az edzõterembõl kilépve Edmondnak eszébe jutott, hogy tulajdonképpen a
kuplerájba igyekezett. Gyerünk hát vissza!
A belépõ megfizetése után bement a kukkolóba, ahol üvegfal mögött külön-
féle nemzetiségû és színû meztelen nõk üldögéltek, táncoltak és játékszere-
ket dugdosgattak fel nekik. Edmondnak leginkább az utolsó boxban dolgozó
néger nõ tetszett aki elõtt senki se kíváncsiskodott, ezért nyugodtan kötöge-
tett valami pulóvert. Hogyisne tetszett volna! Hiszen néger nõvel érdekes a
szex, ugyanis fekete alapon jól látszik a fehér, azonkívül a fehér emberek
drótmosó szeméremszõrzetével ellentétben a négerek szõre olyan mint egy
marék szemesbors. Hát nem fantasztikus!
De kerüljünk bennebb. A kirakat után egy szép bár következett, kényelmes
fotelekkel, innen lehetett továbbmenni a purgatóriumba, persze ha az ember
már kiválasztotta a maga nõjét, eleget fizetett neki és kifizette a szexuális szol-
gáltatások ellenértékét a kasszánál.
Ahogy Edmond megjelent rögtön két nõ ragadt rá, egy szõke román és egy
vörös német cicababa, akik azzal kezdték az ismerkedést, hogy azonnal italt
hozattak, majd úgy itták a konyakot, mintha citromos tea lett volna. Alig kez-
dett el Edmond tapogatózni, megzavarta egy szuvenirárus, és persze a nõk el-
kezdték nyaggatni, hogy vegyen nekik apróságokat. Aztán jött a virágárus,
a cukorkaárus, a cigarettaárus és a gumióvszerárus akik mind-mind valamit
rásóztak Edmondra. A gumióvszeresnek azonban pechje volt, mert Edmond
elõvette a hátizsákból a maga kiló kotonját, erre a óvszeres lógó orral elkot-
ródott.
Közben a nõk egyre másra kérték az italokat és Edmondnak nem csak a
zsebpénze és a dugipénze, hanem még a hazautazásra szánt pénze is elfo-
gyott és még mindig nem történt semmi, még egyiket sem tudta szobára vin-
ni. Amikor a nõk látták, hogy az enyhén spicces Edmondnak a pénze elfo-
gyott, elõbb az öngyújtóját, majd a töltõtollát csalták el, végül amikor teljesen
23
 Székely paraszt...
megkopasztották vécézés ürügyén leléptek. Edmond elõbb türelmesen várt,
majd hangosan a nõket követelte és kezdte verni az asztalt, annyira hogy töre-
dezni kezdett. A hozzálépõ két kidobólegényt fél kézzel megmarkolta és be-
dobta a bárba. Hogy teljes legyen a rend, a bútorokat is utánuk lökte, s mint
aki jól végezte dolgát hazaindult.
Az ajtóban már várta a rendõrség.

A RENDÕRSÉGEN
Hétfõ reggel
Edmond nem lepõdött meg túlságosan, sõt nagy hangon kezdte ecsetelni az
õt ért igazságtalanságot, azonban ez a rendõröket nem érdekelte, gyorsan
megmotozták, elvették az útlevelét és a kiló kotont, megbilincselték és bevit-
ték az õrszobára. Itt Edmond kiverte a díszhisztit, mert lerománozták és hiá-
ba mondogatta egy románul tudogató rendõrnek, hogy õ székely, az csak ne-
vetett és ledobta az útlevelet az íróasztalra. Edmond nem nyugodott bele a
kudarcba, Kovácsért ordított és mind csak a Casterfeldstrasse 90-et ismétel-
gette. Erre behozták Kovácsot is, akit reggel korán még munkába menet elõtt
piszkáltak ki az ágyból. Kovács nem örvendett túlságosan a korai ébresztõért,
de mindent megmagyarázott, aláírta a papírokat és vihette Edmondot útleve-
lestõl, mindenestõl.
Nem történt semmi több, csak Edmond kapott az útlevelébe egy szép pecsé-
tet: egy 5 éves tartózkodási engedélyt Tündérországba.

HAZAFELÉ
Hétfõ este
A rendõrségi incidens után Edmondnak nem maradt más választása mint
gyorsan összecsomagolni és felülni az elsõ buszra. Kovács csak hümmögött,
de nem szólt semmit. Egy kicsit már unta Edmond baleseteit, meg hogy min-
denütt, mindig, mindenkinél leégeti magát Edmond miatt. Azonkívül a laká-
sa lassan átalakult ócskapiaccá, mert Edmond a fél város szemetét hazahord-
ta. Igaz, amikor õ volt friss hús a német piacon, az elsõ években az utcáról
öltözködött és mások eldobált bútoraival rendezte be a lakást. Aztán lassan
belerázódott a német életmenetbe. De ez a kuplerájos-rendõrös sztori betette
az ajtót.
Annyit még megtett, hogy kivitte Edmondot csomagjaival együtt a buszhoz
és kifizette a jegyet. Mindezek után Edmond megköszönte a vendéglátást és
jó barátokként váltak el. A tartózkodási engedélyrõl egy szó sem esett, de Ko-
vács viszontlátás helyett csak jó utat kívánt.
24
Székely paraszt...

Libatömés

Felelõsségteljes közlekedés...
25
 Székely paraszt...

Székely virtus

Erõs emberek vetélkedõje – végkifejlet...

- No, akkó, még vané valakinek kedve erõsködni?
26
Székely paraszt...

Szerdán reggel
Edmond örült, hogy tömött bõröndjeivel, szerszámaival, szõnyegjeivel, ki-
mustrált háztartási eszközeivel egyetemben végre feljutott a buszra és szár-
nyalhat hazafelé. Immár nem kell megfeleljen semmilyen szabálynak, társa-
dalmi elvárásnak és követelménynek. Németországon és Csehországon át
nem történt semmi említésre méltó, annál inkább a román határon, ahol
hosszas várakozás után ismét leparancsolták az egész buszt és a vámosok ad-
dig nem nyugodtak amíg mindenkitõl el nem szedtek valamit.
Edmond egy rúd szalámival és egy doboz mosóporral váltotta meg magát, a
vámosokat az utcáról összeszedett kacat nem érdekelte. Valószínûleg már túl-
voltak az ilyen típusú gyûjtögetésen. Aztán az õ táskájuk is megtelt, és az uta-
sok visszarakodhattak.
Alighogy átértek, döcögõsre változott az út, kezdett elmaradni a közvilágí-
tás, megjelentek az elsõ szürke tömbházak és a romos elhagyatott gyárépüle-
tek. A németországi csillogó villogó világ után némely utas savanyú arckife-
jezését szemlélve, úgy tûnt, hogy a busz utasai idõutazáson vesznek részt.
Nagyvárad után az elsõ vendégfogadónál valahonnan elõkerült egy utasok-
ra vadászó valutaváltó és egy magyarul is tudó itt a piros-hol a piros játékos,
ez utóbbi boldogan ismert Edmondra és vigyorogva köszöntötte:
– Isten hozott vissza a pokolba, domnu caporal!
– Affenét, épp onnan jövök – válaszolta morcosan Edmond, aki a németek-
nél tapasztalt sok furcsaságra, balesetre és kellemetlenségre gondolt, majd
szivarra gyújtott, és odakínált egyet a régi katonabajtársnak.

VÉGE

27
 Székely paraszt...

28
Székely paraszt...

II. könyv
AMIKOR ÉRIK A BANÁN

Anekdoták, elbeszélések, igaz történetek

29
 Székely paraszt...

30
Székely paraszt...

Vitéz Bodri
Egyszer Tápiópiában voltam kürtõskalácssütni a Vitéz Kürtõsházzal, és
azoknak a vevõknek, akik kettõnél több kürtõskalácsot vásároltak adtunk egy
Vitéz Kürtõs feliratos kis bronz medállal ellátott kulcstartót. Csak úgy aján-
dékba, a viszontlátás reményében. Egyszer egy fiatal párral akadtunk össze,
akik egy kis piszlikutyát sétáltattak pórázon. A férfinek fizetés után megakadt
a szeme a kulcstartókon és már kérdezte is, hogy mennyibe kerülnek. Termé-
szetesen ingyen adtunk neki egyet, amit ahelyett hogy a kulcscsomójára erõ-
sített volna, azon nyomban a kutya nyakörvére akasztott. Hogy miért?
Hát mert a kutyus, hûséges szolgálataiért megkapta rég megérdemelt kitün-
tetését a Vitéz Kürtõs Érdemrend kisbronzát, s így lett belõle Vitéz Bodri.

BMW-vel járok
Tápiópiában jártamban-keltemben sokszor hallottam a BMW-vel járok külö-
nös kifejezést. Ez legtöbbször fiatalkorúak szájából hangzott el, és csodálkoz-
tam, hogy miként lehet ezeknek az ifjú titánoknak BMW luxuskocsijuk. Az-
tán egy nap megvilágosodtam: a BMW nem automobil, hanem a busz, metró
és villamos rövidítése. Ilyen BMW-m van nekem is.

Hol az Oltcit?
Volt nekem egyszer még az ántivilágban egy igen szórakozott algebrataná-
rom, aki hiába nõsült meg és volt szeretõ családja, a hétköznapi élet aprósá-
gaira sehogy sem tudott odafigyelni. Minden gondolatát állandóan az algeb-
ra, gebra és fõgebra egyenleteinek és képleteinek a boncolgatása kötötte le.
Hazafelé menet még az utcán is ilyeneket motyogott: ötikszminusztiziksza-
köbönipszilonplusztizenötikszipszilonzéegyenlõötikszszoregyminuszkettõs-
zorötikszszorikszanégyzetenipszilonpluszháromszorötikszszoripszilonzée-
gyenlõötikszszorzárójelegyminuszkétikszanégyzetenipszilonpluszháromipsz
ilinzé. Emiatt egy kicsit szórakozott volt, legutóbb annyira, hogy amikor egy
nap a garázs tetején javított valamit, s a felesége kikiáltott a konyhaablakon,
hogy kész az ebéd, a tanár úr annyira el volt foglalva valamilyen egyenlettel,
hogy lelépett a garázs tetejérõl és lábát törte.
Egyszer el kellett mennie Nagyoláhfaluba valamilyen konferenciára. Kapta
– fogta magát, beült a piros Oltcitba, lement Segesvárra, itt leparkolta az au-
tót és a gyorsvonattal szépen lement a fõvárosba. Hazafelé is gyorsvonattal
jött Segesvárig, ahol annyira jó volt akkoriban a csatlakozás, hogy alig tudott
átülni a Székelygõzösre.
Itthon eltelt egy nap, két nap, a tanár úr egyre idegesebb lett, és csak járt fel
alá a lakásban, mint aki nem kapja a helyét.
31
 Székely paraszt...
– Hol az Oltcit? Kinek adtátok oda az Oltcitot? – kérdezte ingerülten a fele-
ségétõl, majd elkezdte körbetelefonálni az ismerõsöket.
Hát nem otthagyta az autót Segesváron? Így nem volt más hátra, mint le-
menni a Székelygõzössel Segesvárra, és hazahozni a piros Oltcitot.

Amikor érik a banán

Még a Cseu idejében történt amikor a banán, a narancs vagy a mandarin
annyira ritka volt, mintha nem is holmi déligyümölcsökrõl lett volna szó, ha-
nem a vörös helgolandi bélyegrõl. Abban az idõben az emberek azt sem tud-
ták, hogyan fogjanak neki megálmodni a banánt. Sokan azt hitték, hogy azért
nem lehet banánt kapni, mert a péniszforma gyümölcsöt kitiltotta az ország-
ból a prûd kommunista vezetés. Azonban néha valakik mégis kijátszották a
blokádot és becsempésztek az üzletekbe egy-egy szállítmány zöld banánt,
amit csak egy kiló fagyasztott hallal együtt lehetett megvásárolni. Azóta se
láttam annyi eldobott halat a Tábor negyedben. Mintha Udvarhely egy kikö-
tõváros lett volna, valahol Skandináviában.
Lett is nagy gyurakodás, furakodás az ürességtõl kongó alimentárákban.
A jónép azt sem tudta, hogy mit vesz, de azért vették. Otthon aztán fõhetett
a fejük, mert nem tudták, hogy mit kezdjenek vele. Így járt az én szomszédom
is, aki elõbb nyersen próbálkozott a zöld banánnal, de hogy a gyümölcs nem
bizonyult ehetõnek, elõvette a fazekat és megfõzte a banánt. Így még rosszabb
lett. Még szerencse, hogy mielõtt a sütéssel próbálkozott volna, a felesége
fazekastól, mindenestõl kivágta a „banántot” az ablakon.
Azok a szerencsések akik külföldre menekült rokonnal büszkélkedhettek,
már tudták a banánérlelés – szüretelés minden csínját-bínját, és lekezelõ
fölénnyel árulták el a beavatottaknak, hogy a banánt fel kell tenni a szekrény
tetejére, s aztán megérik magától. Több se kellett a gyerekeknek: minden öt
percben ott lógtak a szekrényen és lesték, hogy érik e a „banánt”.

A szombatista Lucifer
Lucifer nem ördög volt, hanem csak egy fekete macska Kibédrõl, de fekete-
ségben túltett minden más macskán. Amellett, hogy fekete színe megkönnyí-
tette az éjszakai vadászatokat, Lucifer híres tolvaj volt és szabad idejében na-
gyon szeretett lustálkodni. Az egyik nap a macska gazdájánál voltam
látogatóban és egy adott pillanatban arra lettünk figyelmesek, hogy egy szem-
telen, de minden bizonnyal rettentõen bátor egér elõmerészkedett a lyukból
és a kályha elõtt heverészõ Lucifer elõtt megdézsmálta annak ebédjét. Lucifer
úgy tett, mint aki nem lát és nem hall semmit, hiába biztattuk, a jó öreg Lu-
cifer a füle botját se mozdította. Aztán rájöttünk: Lucifer minden bizonnyal
szombatista, aki mindenáron megtartja a sábeszt.
No ilyen se történt amióta világ a világ!
32
Székely paraszt...

Kutya-macska barátság
Egyszer régen öcsémmel sétáltunk Kibéden a Küküllõ partján, és addig sé-
tafikáltunk le s fel azon, hogy összetalálkoztunk egy nagyzsákú cigányember-
rel, aki épp egy zsák kutyakölyöknek keresett alkalmas mély vizet. A gondo-
latot tett követte, és nemsokára egy ötvenlejes rézpénzért egy fehér kiskutya
megnyerte magának az életet. Cézár lett a neve.
Telt múlt az idõ, Cézár felcseperedett és olyan lett mint egy kicsi farkas. Jól
védte a nagyapám portáját és még a nálánál nagyobb kutyákkal is össze mer-
te akasztani a bajuszát. Kedvenc szokása volt, hogy a többi kutyától eltérõen
sosem a kapu alatt, hanem a kapu fölött, vagy a kerítések tetején közlekedett.
Hihetetlen, de még a 2 méter magas kapukat is simát vette.
Egy délelõtt hatalmas hangzavar ugrasztott ki az ágyból: ugatás, vicsorgás,
hörgés és vonítás. Cézár bunyózott a kapu elõtt egy nagy fekete kutyával.
Öcsémmel a kerítést támasztottuk és felváltva biztattuk Cézárt:
– Ne hagyd magad Cézár! Csak a fejét, hogy ne sántuljon! Csípd el a
frakkját!
És így tovább. Egyszer aztán Cézár lapja kezdett vesztésre állni, többet volt
alól, mint felül. Ekkor jött a mennybéli segítség, nem angyal, hanem csak
a Mizie Katze személyében, aki Cézárral együtt nõtt fel a nyári konyhában.
A macska is végigdrukkolta a küzdelmet, s látván, hogy kenyeres pajtása
mindjárt a porba harap, a legjobbkor avatkozott a küzdelembe. Noha a macs-
ka rettentõen félt a kutyától, dupla vagy semmi alapon vérfagyasztó nyávo-
gással vetette le magát a kerítésrõl, pont a fekete kutya fejére. Erre az úgy meg-
ijedt, hogy hanyatt-homlok menekült el a tetthelyrõl, s vissza se nézett.
A közmondásos kutya-macska barátság ez esetben fordítva sült el, mert be-
bizonyosodott, hogy, igenis lehet jó barát a kutya a macskával, és nem csak a
kutya szokta szorult helyzetébõl kimenteni a macskát, hanem a macska is
megteszi a tõle telhetõt.

Eredeti bók
Leghíresebb székely süteményünkbõl mostanában igencsak gúnyt ûznek
lelketlen kufárok Tápiópiában. Nem elég, hogy kürcsinek becézik, hanem a
mogyorós, kókuszos, csokoládés, mákos vagy szezámmagos kürtõskalácsot
eredeti székely specialitásként próbálják rásózni a birkaságra. Amely termé-
szetesen eszét vesztve veszi a globalizált világ legújabb termékét.
Amikor az egyik udvarhelyi kürtõskalácsosnak árultam Tápiópiában, az
egyik nap odajött a standomhoz két legutóbbi gettódivat szerint öltözött fickó,
és csokoládé, mák, vagy szezámmagmentes kalácsaimat szemlélve finnyás-
kodva nézegették a kínálatot. Aztán nagy nehezen megvettek egy kürtõskalá-
33
 Székely paraszt...
csot és eszegetni kezdték. Az egyik alighogy lenyelte az elsõ falatot máris ol-
dalba ütötte a cimboráját:
– Tök jó ez a szar bazzeg! – mondta vigyorogva.
– Ja, nagyon kóser. Én is kamelem – válaszolta a másik, és úgy marcangolta
a kalácsot mintha az õserdõbõl szabadult volna.
Asszem rég nem mondtak ennyire szép bókot a kalácsomra Tápiópiában.

Barátom Fritz
Azt hiszem már az elején meg kell jegyeznem, hogy Fritz nem hús vér em-
ber volt, hanem csak egy jól megtermett zöldsáska, akivel a Korona panzió
udvarán találkoztam. Ettõl függetlenül testi-lelki jóbarátok voltunk. Ha most
az olvasó a sáskaszelídítésre gondol, nagyon is fején találta a szeget. Minden
vicc nélkül!
Mert nem több, nem kevesebb sikerült nekem, mint két nap alatt kezes bá-
rányt faragnom Fritzbõl, aki nemhogy a kezembõl evett, a vállamon utazott,
de éjjel a párnámon ülve még az álmomra is vigyázott.
A következõ módon jártam el. Elõször Fritzet bezártam a szemüvegtokomba
és hagytam ottkuksolni étlen szomjan két napon át. Aztán kiengedtem a bör-
tönébõl és nyomban sárgabaracklekvárral kínáltam, közben szuggeráltam,
hogy nem kell félnie tõlem. A lekvár után salátalevelet adtam neki és a vál-
lamra csalogattam. Fritz itt költötte el az ebédjét, és annyira megszerette a
helyet, hogy azonnal fõhadiszállásává nevezte ki. Ha levettem, mindig visz-
szamászott.
Idõközben megtanítottam a ciripelésre. Hogy miként? Pofonegyszerû. Csü-
csörítsünk és úgy fütyöljünk, hogy a nyálunkat a levegõvel az ajkaink között
befele szívjuk. A suhanc sáska hangjától a kifejlett bak sáskák hangjáig min-
den skálát meg lehet fogni. Fritz gyorsan tanult, ha hívtam, még a lakás leg-
távolabbi pontjáról is hozzám repült. Persze nem ingyen, inkább a jutalom
gyümölcs vagy zöldségdarabért. Még éjszakára sem kellett bezárni és nappal
is bátran vihettem városnézni, mert nem repült el. Az elején egy kicsit izgul-
tam, nehogy egy éhes madár elvigye Fritzet ebédre, ehelyett nagyon sok rossz
emberrel találkoztunk. Mind ujjal mutogattak a pajtásomra és megpróbálták
leszedni a vállamról. Nem akarták érteni, hogy mi barátok vagyunk.
Fritz az étteremben is tudott viselkedni. Bátran felrakhattam az asztalra,
nem ugrott bele senki levesébe. Ha adtam neki valami zöldet, azt jól nevelt
sáskához méltón csendben elfogyasztotta. Így éltünk Fritz-cel egy jó darabig,
mígnem aztán egy szép nap lelépett. Biztosan valami nõ miatt. Tiszta szeren-
cse, mert még rámondták volna, hogy buzi.
34
Székely paraszt...

A Béni féle steak

Béni fajparasztból kitenyésztett vendéglátós volt, senki se tudta, hogy ho-
gyan, miként, csak egy nap arra ébredtünk, hogy Béni kinevezte magát gaszt-
ronómusnak. Kocsmájában nap mint nap azzal hencegett, hogy neki 15 év
tapasztalata van a vendéglátás terén. Az emberek hitték is, meg nem is.
Történt egyszer, hogy a kiskocsma világlátott szakácsa steaket készített
ebédre. Bénitõl is megkérdezte:
– Hogyan süssem a steaket?
– Úgy, ahogy a legjobb! – Erre a szakács természetesen angolosan sütötte
meg a húst, majd beadta Béninek.
– De hiszen ez véres! – háborodott fel Béni.
Ezzel a steak – kel bukott meg Béni vendéglátós tudománya, az önjelölt
gourmand-é, aki 15 év vendéglátózás után, még mindig nem tudta, hogy a
steaket, hogyan szokták fogyasztani.

Hát a fiú hol maradt?

Gondolom, mindenki ismeri az anekdotát, amikor egy pap meg akarta taní-
tani a cigányt imádkozni. Amikor odáig értek, hogy az Atyának, a Fiúnak és
a Szentlélek Istennek nevében ámen, a cigány mindig kihagyta a Fiút. A pap
bosszankodott, végül egy malacot ígért a cigánynak, ha elmondja a Fiút is.
– Nos akkor, hogy van az imádság befejezõ része? – kérdezte a pap.
– Az Atyának és a Szentlélek Istennek nevében ámen – mondta a cigány.
– Hát a Fiú hol maradt?
– Kinn van az udvaron, tartja a zsákot – válaszolta a cigány.
Nos, ez a történet megismétlõdött Csíksomlyón a templom elõtt. Tanúja vol-
tam, amint egy cigány kislány alamizsnáért ostromolt egy magyarországi za-
rándokot. A zarándok csak úgy volt hajlandó pénzt adni, ha cserébe hall egy
imádságot. A kislány nekifogott, ledarálta az imádságot, majd így fejezte be:
– Az Atyának és Szentlélek Istennek nevében ámen.
– Hát a Fiú hol maradt – kérdezte a zarándok.
– Amott van ni, tartja a zsákot – mutatott a tér másik végébe a kislány.
Az anekdota szóról szóra megismétlõdött. És nem hiszem, hogy az alamizs-
náért könyörgõ mocskos, kócos kéregetõ valaha is olvasta volna.

Aki megrendezte a saját temetését

Gyermekkoromban egy különös kis öregember lakott a szomszédomban.
Egyedül élt, de csodálatos életet. Fúrt, faragott, vasat kalapált naphosszat az
udvarra nyíló mûhelyében és maga készítette el a szerszámait. Gépeket és
szerkezeteket talált fel, hogy megkönnyítse a mezei munkát, zeneszerszámo-
35
 Székely paraszt...
kat is készített és játszott rajtuk. Ezenkívül gyógynövényekkel és asztrológiá-
val is foglalkozott. Szóval értette a csíziót.
Egy szép napon (1985-ben) pedig megrendezte a saját temetését, no nem a
halálból akart csúfot ûzni, csak mint zenészember kíváncsi volt, vajon mi-
lyen dalokkal búcsúztatnák az utolsó úton. Belefeküdt még a hetvenes évek-
ben megfaragott koporsójába, a zenészbarátok elbúcsúztatták, jelen volt a
szomszédság és még a sajtó is, ahogyan az ilyen jeles eseményhez illik.
Jó húsz éve telt el azóta, hogy Marci bá beintett a kaszásnak, a zenészbará-
tok és a vele egykorúak azóta mind elmentek, a világ kereke nagyot fordult,
de Marci bá még beteg se volt az emlékezetes nap óta.
Nemrégiben hallottam, hogy Marcibát igazából is eltemették. Közel a száz-
hoz már nem tudta elviselni, hogy õt ittfelejtették, inkább utolsó erejével ön-
ként vágta el élete fonalát.

Túlon túl
Egyszer Franciaországban voltam szénkereskedõ barátaimmal, akiket üzleti
útra kísértem el. Egy eldugott hegyi tanyát kerestünk, ahol barátaim egy szén-
gyár berendezéseit szerették volna megtekinteni. A gyár úgy tûnt, hogy a vi-
lág végén van, mert sem a térkép nem jelezte a tanyát, sem az emberek nem
tudtak kielégítõ válasszal szolgálni. Egy pár eltévedés után már több mint egy
órája kacskaringóztunk össze vissza egy Toul nevû város körül, amikor a so-
fõr idegesen megkérdezte:
– Toulon túl kell-e menni?
Erre mindhárman nevetésben törtünk ki. Azt hiszem mi már túlontúl el-
mentünk, talán még vissza is kell fordulni.

Magyar – székely párbeszéd

Kovács Jenõ barátom mesélte, hogy egyszer amikor még a kezdet kezdetén
Tápiópiában volt, odament hozzá az építõtelepen az egyik szaktárs és meg-
szólította: – Te, van egy pézséd?
Jenõ nagyot nézett, majd megkérdezte:
– Az mi?
– Há, papírzsebkendõ – válaszolta a magyar melós.
Jenõ megvakarta a fejét és így válaszolt:
– Nem, nekem csak HRZS – m van.
– A meg mi? – vágott bamba pofát a magyar.
– Hagyományos Rongy Zsebkendõ – mondta Jenõ, és elõvette a zsebébõl az
összehajtogatott kockás zsebkendõjét.
Még itthoni vasalás volt.
36
Székely paraszt...

60 nap alatt ki kell venni az útleveleket...

- Há, ennyi üdõ kell es hezza!

37
 Székely paraszt...

Divatos nóta

Vidéki sportolók
38
Székely paraszt...

Az elsõ vattám
Azt hiszem nagycsoportos óvodás voltam, amikor a kollektív gazdaság
fabudijában összetalálkoztam életem elsõ véres vattájával. Miután pisiltem,
visszamentem az apám irodájába játszani az írógéppel, közben a helyiségben
jövõ-menõ titkárnõket kukkoltam. Apám rám szólt, hogy korai még a nõk
mellét vagy fenekét bámulnom. Ráérek még ezzel.
Nem sejtette, hogy én nem a nõk seggét nézegettem, hanem folyton a budi-
ban látott vatta járt az eszemben, és azt próbáltam kitalálni, hogy a nõk hol
lehetnek megsebesülve. Furcsálltam, hogy nem látni kötést se az ujjukon, se
a térdükön.
Arra már nem futotta fantáziából, hogy egy kicsit fennebb gondoljak.

Bokor Levente vagyok!

Volt nekem egy jóbarátom aki egy idõben tûzoltósodott. Õ mesélte, hogy
egyszer hivatalos volt valamilyen bajjal az orvosi rendelõbe. A doktornõ sor-
ra hívogatta be a betegeket, mígnem aztán mindenki elfogyott, s alig ketten
maradtak.
– Bokor Levente jöjjön be – szólt ki a doktornõ.
Erre mind a ketten bementek. Az ajtóban egy kicsit méregették egymást, de
a doktornõ miatt egyikük sem mert szólni.
– Bokor Leventét hivattam. Maga meg várjon amíg szólítom – fordult mér-
gesen barátomhoz a doktornõ.
– De én vagyok Bokor Levente – hebegett a barátom.
– Az nem lehet, – mondta a másik páciens. Mert én vagyok Bokor Levente.
Addig-addig, hogy majdnem összeverekedtek. Végül aztán barátom elõrán-
cigálta a buletinjét, nosza erre a másik is elõkapta az övét, s hármasban néze-
gették, hogy ki Bokor Levente.
Ilyen csodálatos dolgok estek meg egy rendelõben.

Kityúrom a tyemedet!
Kibéden történt még a hatvanas években, hogy õsz elején az egyik családnál
kocsonyát vacsoráztak. Mindenki jóízûen nekilátott, csak a család legkisebb
sarja, egy ötéves kislány nem akart enni. Ehelyett a kocsonyát döfködte a vil-
lájával.
– Kityúrom a tyemedet, kityúrom a tyemedet! – ismételgette.
Többen is odafigyeltek, hogy kivel beszélget Piroska, nézik a tányért is... hát
Uram Atyám! Nem belefagyott egy béka a kocsonyába!
Azt történt, hogy amíg a kocsonyás tányérok le voltak rakva a kamrában hûl-
ni, az egyikbe belemászott egy béka, és késõbb nem tudott kimászni. Így ke-
rült a hûtõbe, s ezt a tányért kapta pechjére a kicsi Piroska.
39
 Székely paraszt...
Vagy talán a béka pechjére?
Azóta a kityúrom a tyemedet közmondás lett.

Oh, palacsinta
Amikor még Kibéden jártam iskolába ismertem egy tanítót. Lajos tanító úr
õszöreg bácsika volt, jószívû, mint egy falat kenyér. Soha nem látták pálcával
a kezében az osztályban, soha nem hallották kiabálni az iskola folyosóján. A
gyermekeket kedves szóval nevelte és tanította.
Nem ivott és nem dohányzott, egyetlen gyengéje a sütemények voltak. Ret-
tentõ édesszájú volt az öreg.
Egyszer elment valakihez családlátogatni, ahol épp palacsintát sütöttek a
konyhában.
– Oh, palacsinta! – sóhajtott fel Lajos bácsi – és belibegett a konyhába.
A háziak persze nem dughatták el a palacsintát, csak megkínálták az öreget.
Így járt le a családlátogatás. Aztán az egyik szombat délután felkeresett egy
másik tanítványt, ahol már ismerték az öreg szokását és teli kosár hájas-
tésztával várták.
Lajos bácsi elvett egyet, megevett kettõt, elfogyasztott hármat, közben be-
szélgetett a szülõkkel. Végül eljött a hazatérés pillanata, és Lajos bácsi bú-
csúzkodáskor nem tudta levenni a tekintetét a süteményeskosárról.
– Csak még egyet elveszek, ugye szabad – nyúlt a kosár felé szégyenlõsen.
– Igaz, hogy már nyolcat megevett, de azért csak tessék drága tanító úr. Fo-
gyassza egészséggel, ha ízlik – szerénykedtek a háziak. És felpakolták neki az
egészet.
Szegény jó tanító bácsi annyira szívén viselte a tanítványainak a sorsát,
hogy amikor Udvarhelyre szakadtam, halála elõtt nem sokkal felkeresett a Tá-
bor negyedi iskolában és két kiflit hozott nekem szeretete jeléül.

Anyám haljon meg!

Hetedikes koromban volt egy nagykárolyi barátom, úgy hívták Szatmári
Robi. Az apja gyáros volt Károlyban, s a fiú az apja pénzével hányódott a vi-
lágban. Sokat jártak hozzánk az apjával, igazi családi barátunk lett a Robi.
Egyszer látom a piacon, hogy három üres gyufásskatulyával és egy szivacs-
labdával fosztogassa a piacolókat. Kedvenc szavajárása volt az anyám haljon
meg. Játék közben is sokszor elsütötte.
– Anyám haljon, meg ha nem ez a nyerõ! – hülyítette a kíváncsiskodókat.
Az egyik zöldségárus nénike, sopánkodni kezdett: – Nem szégyelli magát
fiatalember? Milyen dolog ilyet kívánni az édesanyjának, ki megszülte és fel-
nevelte?
Robi barátom erre megállította a játékot és ráförmedt az öregasszonyra:
40
Székely paraszt...
– Hallgasson nyanya, mit tud maga ehhez? A mostohám haljon meg, mert
az igazi anyám rég halott.
És játszott tovább.
Piszok, égetnivaló boszorkány mostohája lehetett ennek a Robinak, hogy ki-
találta az anyám haljon meg mondást.

A másik Johann Sebastian Bach

A nagy romániai revolúciónak nevezett ribillió után egyik napról a másikra
itt is megjelentek a rock- vagy heavy metal kazetták, s az iskolában nagyban
folyt a cserebere. Mindenki másolt, cserélt, gyûjtött és vásárolt. Nagy újdon-
ság volt a Sebastian Bach féle csörömpölés is. Melinda és Kati nagyon meg
voltak indulva ezért a zenéért, egész nap errõl beszélgettek. Szünetben a kö-
zelükben lebzseltem és amint félfüllel meghallottam a Johann Sebastian
Bach nevet, gyorsan közbeszóltam, hogy ilyen kazettám nekem is van. Sõt ha
akarják, ma délután meghallgathatjuk.
Ahogy lejárt az ebéd rohantam Melindáékhoz, ahol Kati már tûkön ült a kí-
váncsiságtól.
Betesszük a kazettát, felcsendülnek a nekem oly kedves dallamok, de a
lányok arcát szemlélve nem úgy tûnt, mintha élveznék a zenét.
– Miféle Johann Sebastian Bachot hoztál te nekünk? – csattant fel Kati
– Ezt ni, az igazit – mutattam meg a kazettát – Itt írja: Brandenburgische
Konzerte.
A lányok azt hitték, hogy csúfolkodok velük és kidobtak. Hát honnan a fené-
bõl tudjam, hogy van egy másik Johann Sebastian Bach nevû hosszúhajú idi-
óta, aki rockzenész?

Kacsa triumvirátus
Gyermekkoromban sokat nyaraltam Csapón az apám házánál, s nyáron ál-
landóan a szomszédban voltam, mert volt két hatalmas eperfájuk. Teli de te-
li hatalmas, zamatos fekete gyümölcsökkel. Az epret azonban szerették a ka-
csák is, a nagytestû, Csapón közkedvelt néma rucák és a közönséges hápogók.
Egymást verték le, csakhogy odaférhessenek a hullott eperhez. Emiatt a fák
alatt mindig tumultus támadt, s míg felmásztam valahogy a fára sokszor ka-
csazsíros lett a cipõm. Eprezés közben itt láttam életem elsõ kacsa-triumvirá-
tusát. Egy néma tojóra felmászott egy hápogó gácsér, erre meg egy néma gá-
csér. És így trióztak.

Julcsa, hol a budi kulcsa?

Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, ott ahol a cigány-
gyermek a városközpontban koldul, volt egyszer egy falatozó. Árultak itt
szendvicset, fagylaltot, süteményt, palacsintát, gyümölcslevet, cukorkát, pán-
41
 Székely paraszt...
kót és fõleg hamburgert. Úgy emlékszem épp szombati napon történt, amikor
az egyik alkalmazott hamburgerbe való tölteléket, azaz fasírthúst készített, s
gyúrta, tekerte, dömöckölte, hogy friss áruval lássa el az üzletet. Miután a hús
összeállt, kiszabta lapos fasírtoknak és hozzálátott, hogy megsüsse. Ekkor lé-
pett be a fõnöke és megkérdezte:
– Julcsa, hol a budi kulcsa?
– Nem tudom fõnök, az elõbb még itt volt az ablakpárkányon – felelte Jul-
csa, és keresni kezdte a kulcsot.
A fõnök közben megéhezett s nekilátott fasírtokat sütögetni. Szépen ment a
munka, sültek a fasírtok a serpenyõben, egyiket a másik után kellett kiszede-
getni, mígnem aztán valami nagyot koppant a tányéron.
– Mi a fene lehet ez? – kérdezte a fõnök. S ahogy jobban megvizsgálta, hát
Jézus Mária! Egy kulcs kandikált ki az egyik fasírtból.
Hát nem leverte Julcsa a budikulcsot az ablakpárkányról és belegyúrta a
fasírtba?
Csak a cédula hiányzott mellõle: „Ez a kulcs a szívemhez is talál!”
Itt a vége fuss el vége. Aki nem hiszi járjon utána.

Miért van minden szakácsnak leánya?

Gondolom ezt a kérdést még senki nem vetette fel, s nem tanulmányozta
alaposabban. Én is így voltam vele, amíg vendéglátózni nem kezdtem Luxem-
burgban, Németországban, Japánban, Olaszországban, Tápiópiában és Török-
országban. Az évek folyamán rengeteg szakáccsal kötöttem barátságot, s fel-
tûnt, hogy mindegyiknek leánya van. Hogy miért? Pofonegyszerû.
A megoldás a tûzben rejlik. A szakácsok tudniillik egész nap a tûzhely mel-
lett állva dolgoznak és övmagasságban ki vannak téve a hõsugárzásnak.
Namármost, ha egész nap süttetik magukat a tûzzel, az nem tesz jót az ivar-
sejteknek. A fiúsejtek elpusztulnak, a leánysejtek azonban tovább élnek.
Ezért van minden szakácsnak leánya. Aki nem hiszi, az olvassa el a „Miért
ne hordjon férfiember szûk farmernadrágot?” c. fejezetet, máris hinni fogja.

Az ál-ellenõrök
Egyszer amikor az emberek még sokat jártak Tápiópiába a kõmûveskanállal,
a gyaluval és a lapáttal ápolni a kezeiket, két kibédi is elhatározta, hogy mun-
ka után néz Pesten. Miután voltak asztalosok, szobafestõk, kõmûvesek, a sok
ide-oda metrózás, buszozás és villamosozás után rájöttek, hogy a pénzt nem
kulimunkával kell keresni, hanem másegyébbel. Gyorsan hazamentek, varr-
tak két karszalagot és felcsaptak jegyellenõrnek.
Másnap már sorozatban büntették az embereket a buszokon és a villamoso-
kon. Kemények és magabiztosak voltak, nem kegyelmeztek senkinek. De azt
azért odasúgták, hogy aki helyben fizet, annak csak a felét kell kifizetnie.
42
Székely paraszt...

Európai kompatibilitás: - Te Józsi, amióta beültették a Ráróba aszt a

mikrochipet, egész jól elvan a tévéirányítóval a gyerek...

Tavaszi munkálatok
43
 Székely paraszt...

Családi fotó

Nagyböjt
44
Székely paraszt...
Ez így ment hetekig, már több mint százezer forintot összegyûjtögettek, ami-
kor az egyik buszon lebuktak. Ugyanis nem vették észre, hogy elõl a buszra
felszállt két igazi ellenõr is, akik még nem tették fel a karszalagot. Ezek meg-
lepõdve látták, hogy a „kollégák” milyen keményen dolgoznak. De mintha
nem történt volna semmi, addig hallgattak, amíg egy rendõrségi épület elé
nem értek. Itt szóltak a sofõrnek, hogy jó erõsen tartsa az ajtót amíg visszatér-
nek, s így történt, hogy a két ál ellenõr kapott egy-egy pecsétet az útlevelébe
ötéves letelepedési engedéllyel Romániába.

A buszmegállomáson
Iskolás koromban majdnem minden héten hazamentem kedves szülõfalum-
ba Kibédre. Néném tréfásan megjegyezte, hogy én is úgy vagyok Kibéddel
mint Mikes Kelemen Zágonnal. Úgy szeretem már Udvarhelyt, hogy el nem
feledhetem Kibédet. Valóban így volt, és így van ez mind a mai napig.
Még a Cseu korszakban történt, amikor gyurakodni kellett az állóhelyekért
is, hogy az udvarhelyi buszmegálló elsõ peronjánál egy nagypocakú férfi tör-
tetett elõre az utastömegben. Egy kicsi nõ mérgesen megszólította:
– Mit mind nyomkodja a nagy hordó pocakjával a hátamat? Nem szégyelli
magát?
Ne féljen nem marad le a buszról!
Erre a nagypocakú férfi visszaszólt:
– Bár nyomkodnám a csapjával, ne féljen, maga se szólna semmit!
Ezt már senki se bírta nevetés nélkül, s az ajtó elõtti utasok azonnal félreáll-
tak, hogy utat adjanak a kicsi nõnek, aki csak lecsapta magát az egyik ülésre
és Szovátáig egyet duzzogott.

Domnu Bozgor
Udvarhelyi mérnök ismerõsöm fiatal korában sokat dolgozott Râmnicu
Vâlceán, ahol a hozzá beosztott munkások mint jó szakembert megbecsülték
és tisztelték becsületességéért. Fõnökei sajnos lépten nyomon éreztették vele,
hogy egy kisebbséghez tartozik, és mert sehogy sem tudták kiejteni a nyelv-
törõnek is beillõ Szenterzsébeti Jenõ Zsolt nevet, ehelyett Bozgornak szólí-
tották.
A mérnökhöz beosztott román munkásemberek persze, hogy nap mint nap
hallották a Bozgort, azt hitték, ez a mérnök úr igazi neve, s az egyik nap ami-
kor busszal mentek valahová kiszállásra, egy élelmes hegesztõ felfurakodott
a teli buszra és így kiáltott ki az ablakon:
– Veniþi, domnu Bozgor, am ocupat un loc ºi pentru dumneavoastrã!
(Jöjjön, Bozgor úr, foglaltam Önnek is egy helyet!)
45
 Székely paraszt...

Milyen jól beszél magyarul!

Barátom már több éve dolgozott Tápiópiában, s a megfeszített évek munká-
ja lassan meghozta gyümölcsét. Lassan egy nagy elektronikai vállalat belsõ
munkatársai közé küzdötte fel magát, sõt mi több a vezérigazgató lányának a
szívét is meghódította. Ahányszor csak összefutott a nagyfõnökkel, az sose
mulasztotta el megjegyezni:
– Hogy te milyen szépen beszélsz magyarul! Mondd csak kérlek, ott Erdély-
ben tényleg laknak magyarok?
Barátom már nagyon unta, hogy a felvilágosító beszélgetések dacára a vezér-
igazgató állandóan ûzi az eszét, és nem akar leszokni a „hogytemilyenszépen-
beszélszmagyarul”-ról.
Egyszer amikor a lánynál volt látogatóban és az eljegyzést szerették volna
megbeszélni a lány szüleivel, a vezérigazgató ismét elõvette kedvenc vesszõ-
paripáját.
– Mondd csak Attila, miért beszélsz te ilyen szép ízes magyar nyelvet?
Barátom már nem bírta tovább és visszavágott:
– Azért mert engem Tarcsafalvinak hívnak, s magát csak Hofmannak.
Az igazgató elõször elvörösödött, majd elsárgult és reszketõ hangon mondta:
– Akkor most szépen csukd be a bejárati ajtót kívülrõl.
Barátom csendesen felállt, elköszönt a megdöbbent menyasszonyától és tá-
vozott. Veszni hagyta a zsíros állást, a vezérigazgató lányát és minden dicsõ-
séget, ami várt volna rá ennél a cégnél.
Mindent egy lapra tett fel, és nyert. Mert a Tarcsafalvi mindig nyerõ. Már
vagy ezer éve.

A bajuszpedrõ kenõcs
A régi világban a bajusz vagy a szakáll a székely férfiemberember ismerte-
tõjele volt. A felcseperedett legénykék akiknek orra alatt kinõtt az elsõ legény-
toll, nagy buzgalommal húzták, sirítették és kenegették a galambfióka-pihé-
ket. Rossz nyelvek szerint kívül mézzel, belül tyúkszarral kenegették, hogy
jobban nõjön. Késõbb a berukkolás körül már komolyabbra fordult a kenege-
tés. Ezt úgynevezett bajuszpedrõ kenõccsel végezték.
Íme a recept aki megkívánja:
Szükségeltetik egy rész kecskefaggyú, egy rész méhviasz és pár csepp
illóolaj.
A faggyút kiolvasszuk vízben, leszûrjük, majd hozzákeverjük a méhviaszt és
vigyázva fõzzük. Végül leszûrjük, gézen kétszer átszûrjük és belecsepegte-
tünk kevés illóolajat. Ha megszilárdult, már lehet is kenegetni.
Régebb minden fiatalembernek megvolt a maga titkos receptje és saját illat-
anyaga. Ha az esti táncban a lány fenyõillatot érzett a legény bajuszán, akkor
46
Székely paraszt...
biztos lehetett, hogy Miskával táncol, ha meg akácillat ütötte meg az orrát, ak-
kor Dénes volt a táncoltató.
Manapság már nincs akkora divatja a pödört bajusznak, sokan a beretvált áll
módit követik, s megtagadva a hagyományokat csupaszon szaladgálnak.
Ahogy Kovács Jenõ barátom mondaná „mint a szopós borjú, csak az hiány-
zik, hogy a nyelvével egyet kanyarítson az orra felé”.

Az öcsém elsõ tehene

Pécsi Zoltán öcsémmel Kibéden vakációztunk a nagyapám házában. Én
nyolcéves voltam, õ néggyel kevesebb. Az egyik este jöttek haza a tehenek a
legelõrõl és kivonultunk a kapu elé megnézni ezt a látványosságot.
Öcsém felmászott a nagyapám vállára, hogy jobban lásson, egyszer csak az
egyik nagytõgyû tehént megpillantva így szólt nagyapámhoz:
– Né tata, né mennyi pucája van a tehénnek!
Megjegyzés: Udvarhely környékén némileg tévesen értelmezik és kiforgatva
használják a puca szót. Mint ismeretes, ezzel a kifejezéssel a kislányok nemi
szervét szokták illetni, de valójában a szó nem a kislányok puncikáját jelöli,
hanem a kisfiúk fütykösét.
Ki nem ismerné az irodalmi mûvekben is gyakran elsütött „Van vér a pucájá-
ban” mondást, amivel a kemény, bátor legényeket jelölik.

Megy a vonat
Karateinstruktor barátom mesélte, hogy egyszer versenyrõl hazatérõben egy
autórakomány gyerekkel megpakolva jöttek haza Aradról. Félúton az egyik fi-
úcska torkaszakadtából kezdett kiabálni.
– Álljon meg Sanyi bácsi! Álljon meg!
Barátom nem tudta elképzeli, mi történhetett. Beteg lett valaki? Vécézni kell
menni?
Gyorsan nyomott egy féket és hátranézett.
A gyerekek mind fel voltak tapadva az autó ablakára és áhítattal nézték a
mellettük elhaladó vonatot.
– Megy a vonat – nézett vissza az egyik és arcán földöntúli boldogság tükrö-
zõdött.
Szegény oklándi és fenyédi gyerekeknek, akik csak képeskönyvbõl vagy té-
vébõl ismerték a vonatot jobb ajándékot nem is lehetett adni ennél a kény-
szermegállásnál.

Hej, azok a vadgalambfalviak...

Egyszer amikor Kibéden voltam, nagyapámnak Nagygalambfalváról, a Fene-
ketlen Tóról és a barátaimról meséltem. Nagyapám végighallgatta elbeszélé-
semet, majd nagyot sóhajtott.
47
 Székely paraszt...
– Hej, azok a vad galambfalviak, egyszer legénykoromban engem is meg-
egyengettek...
Azóta azon töprengek, hogy most már vad galambfalviakat, vagy vad-
galambfalviakat akart mondani az öreg.

A Kristo kiai yama

Már több mint hét éve jöttek hozzánk tanítani a japán karateinstruktorok, s
egyszer a keresztúri edzések szüneteiben felvittük õket a Jézuskiáltóhegyre.
A japánoknak tetszett a kilátás, és a hegy neve felõl érdeklõdtek. Magyarul hi-
ába mondtuk volna, azzal nem értünk volna semmit, sem mi, sem õk. Tehát
le kellett fordítani. Végül sok vakarózás után Major Lóri vágta ketté a gordiu-
szi csomót egy mestervágással.
– Kristo kiai yama, vagyis Jézuskiáltóhegy. – mondta. – A Jézus az Kriszto, a
kiáltás legyen a karateból megismert kiai, végül a hegy az yama. Tehát Kristo
kiai yama a legjobb fordítás.
Mivel jobbat mi sem tudtunk kitalálni, ez maradt a hegy végleges neve. Még
csak a Japán Térképészeti Hivatalnál és a Földrajzi Társaságnál kellene beje-
gyeztetni.

Egy török basa Székelyudvarhelyen

Nyár derekán minden évben nagy ünnepségek vannak a városomban. Amo-
lyan népi mesterségek fesztiválja, táncosokkal, csepûrágókkal és komédiások-
kal, fúvósokkal és lovas bandériummal. Mindennel ami dukál.
A tetthelyen aztán vámolták a népet, és szedték a belépõt a szervezõk.
Az egyik nyáron még annyi pénzem se volt, hogy egy tetves belépõt váltsak
az ünnepségre. No de semmi baj, hát mire való a szakáll és a keleti ruhagyûj-
temény?
Szépen felöltöttem egy pakisztáni díszruhát: buggyos nadrágot, térdig érõ
díszes köpönyeget, fejemre tettem a kis pörge kalapot és már készen is vol-
tam. Már csak a napszemüveg hiányzott.
A kapunál aztán azt hitték, hogy én is a vásári komédiások közül vagyok és
szó nélkül beengedtek. Alig fordultam egyet, már hallottam amint a hátam
mögött összesúgtak:
– Né, Edgár felöltözött török basának... Így lettem én az elsõ török basa a szé-
kely fõvárosban.

Ott van Pécsi!

Kibéd egy idõben erõst jó barátságban volt Mohács városával. Egymást ér-
ték a meghívások, a kölcsönlátogatások, a zenés – táncos vetélkedõk és a da-
lárdás mûsorok. Nagyapám is énekelt a gruppban, s utazgatott.
48
Székely paraszt...
Egyszer a mohácsiak voltak a soron és eljöttek Kibédre. A mûsoruk után a tisz-
teletükre adott díszvacsorán az egyik vendég megkérdezte a polgármestertõl:
– Nem ismer valakit a faluból, aki jól ismeri a régi dolgokat, a történelmet?
– Ott van Pécsi – mutatott nagyapámra a polgármester.
– De nekem nem pécsi ember kell hanem kibédi – esett kétségbe a mohácsi
vendég. – Kibédi nincsen?
Így lett nagyapám kétszeresen pécsi.

A néger székely
A kommunista idõkben olyan ritka volt nálunkfelé a szerecsen ember mint
a fehér holló. Ha egy szerencsétlen néger egyetemista vagy tudományos ku-
tató feltûnt valamelyik településen, úgy rajzottak utána a kíváncsi emberek
mint a legyek, és a nagy többségnek a moziban látott õserdõs – majmos fil-
mek jutottak az eszébe. Mások pedig elvetõdtek nyugatra, aztán, hogy történt,
hogy nem, itt is ott is kezdtek félvér fiúcskák feltünedezni. Egy közeli faluban
is alaposan bevásárolt az egyik menyecske, mert egy kis színesbõrû unokát
hozott szuvenírbe a szüleinek. A nagyszülõk nem ugrottak ki az ablakon örö-
mükben, de aztán becsülettel felnevelték a kis ördögfiókát, aki éppen olyan
virgonc fiúcskává cseperedett mint a többi székely lurkó az iskolában.
Telt múlt az idõ és amint a világ kerekét kifordították valakik, a családok
kezdtek szétszóródni. Így került el a kis színesbõrû valahová Tápiópiába,
csakhogy mostanra felcseperedett és szép szál atléta lett belõle.
Mesélik, hogy egy lakodalomban úgy elkezdett táncolni és énekelni, hogy a
vendégeknek tátvamaradt a szájuk. Az egyik magyar megkérdezte:
– Mondja fiatalember, hol tanult meg így táncolni és énekelni?
– Én csak otthon a faluba, Barabási Jóska komámtól. De mér kérdi? – csodál-
kozott.
Egy másik alkalommal jött haza a Székelygõzössel látogatóba a nagyszülõk-
höz, a fülkében egy csapat székely atyafi, nem tudva hogy a néger tud magya-
rul, nagy hangon kezdték pocskondiázni a feketéket és minden színesbõrût.
Erre megszólította az egyiket:
– Monggyák csak, maguk mind székelyöké?
– Igen há – düllesztette ki a mellét az egyik.
– No akkó úgy tuggyák meg, hogy én es az vagyok – nézett egy olyant a né-
ger mint a lõtt medve, s a bicskát kirakta a térdére.
Udvarhelyig egy pissz sem volt a kupéban, a vitézkedõk úgy hallgattak mint
a szar a fûben. Ha ezt a nagyapa látta volna, örömében akkorát ugrott volna
mint legénykorában.
49
 Székely paraszt...

Macskás káposzta vagy káposztás macska

Gyermekkoromban sokan vakációztam a nagyapám vulkáni házában. Né-
ném akkoriban Petrozsényban lakott, s amikor ment túrázni a barátaival a
Páringra engem is vitt magával.
Egy este töltött káposztát fõztek a menedékházban. A káposzta elkészült, de
annyira belejöttek a römizésbe, hogy mind késõbbre tolták ki a vacsoraidõt.
Aztán a gyomor parancsszava erõsebbnek mutatkozott a játékszenvedélynél
és asztalhoz ültek. A csoport vezetõje, egy szemüveges doktorbácsi kiment a
konyhába s egy gyengén pislákoló petróleumlámpa fényénél ki akarta tenni
az ételt a tányérokba, de a meregetõkanállal sehogy sem tudott behatolni a fa-
zékba. Bekiáltott a többiekhez tartalék lámpáért, ekkor látták, hogy a macska
a fedetlenül hagyott káposztára odahúzott egy rongyot és megkölykezett. A
dokibácsi a kanállal mind a macskát, a kölykeit és a rongyot vakargatta a sö-
tétben. Nagy volt a meglepetés, többen a szakácsot okolták mert fedetlenül
hagyta az edényt. A pokrócdarab – ha ugyan a sok koszt nem számítjuk ami
rajta volt – megvédte a káposztát a macskától, de a felsõ rétegeket el kellett
dobni.
A társaság éhes volt, és más ennivaló híján mind az utolsó töltelékig elfo-
gyott a macskás káposzta.
A szakácsot és az öreg dokit a kirándulás alatt minden éjjel ugratták lefek-
vés után a sötétben.
– Dokikám, beteg vagyok, káposztás macskát ettem! Pincér! Kérek egy adag
macskás káposztát! Jajj nekem, macska van a hasamban!
Még versike is született:
Áoléo, macskát ettem, ki kell hánynom a belem,
doktor bácsi, gyorsan írjon orvosságot fel nekem
Ételek közt a káposztát egyre jobban utálom,
Mától kezdve a macskákat terméskõvel dobálom.

A vándor székely
Azt mondják, székellyel és japánnal mindenütt lehet találkozni a világon.
A japán vagy tudományos céllal kutat valamit, vagy valami külföldön csavar-
gó turista, aki géppuskának használja a fényképezõgépét és tüzel minden élõ-
re és élettelenre. Hogy aztán otthon a képeket lapozgatva megnézze, hogy hol
járt.
A székely pedig egyszerûen csak hánykódik a világban, és keresi a választ a
nagy kérdésre: Mi célból vagyunk a világon?
Állítólag amikor Armstrongék mentek fel a Holdra, találkoztak egy lerésze-
gedett korondi székellyel. Épp jött hazafelé az üres szekérrel és keményen
csapkodta a lovakat az ostorral.
50
Székely paraszt...

Eredeti székely kürtõskalács – eredeti felelet

Tápiópiában történt kürtõskalácssütés közben. Hatalmas sor volt, és az épp
soron levõ vásárló türelmetlenkedett.
– Tessék mondani mikor lesz mán meg? – kérdezte idegesen, és a karórájára
pillantott.
– Levente, egy csavaros eszû oroszhegyi góbé, aki utálta a gyorsétkezdéktõl
kezdve az egész globalizált tápos világot, eredeti módon válaszolt.
– Ebbe a szentes szent percbe megvan, csak egy szikrát tessék várni.
A vásárló csak bámult, mint a borjú az új kapura, és valószínûleg azt hitte,
hogy a Holdon van.

Polgárosodunk
A székely fõváros mindig híres volt a polgárosodásról. Még a kommunizmus
idején is nagyban folyt a polgárosodás. Az embereket a beszélgetéseknél nem
hapsinak, palinak, ürgének vagy pasinak nevezték, hanem polgárnak. Aztán
lejárt a kommunizmus és mi egyre jobban polgárosodtunk. Megjelent egy pol-
gári lap, lett polgári est, polgári bisztró, polgári esküvõ, polgári kitüntetés és
így tovább.
Egyszer egy öreg bácsika megkérdezte a polgári kocsmaasztalnál:
– A cigány az polgár?
– Miért tata? – kíváncsiskodtak az asztalszomszédok.
– Há csak azért, mert tudtommal a társadalom földbirtokosra, papságra, ka-
tonatisztre, értelmiségre, tisztviselõre, mesteremberre, munkásemberre, pa-
rasztra és koldusra osztható. Oszt most ne tudom, hogy a cigányt hová sorol-
jam.
– Tudja mit bácsika – szólt át a pultos – sorolja az állampolgárok közé, s úgy
mindenkinek jó lesz.

Jóllaktál-e?
Kovács Jenõ barátom mindig is híres volta a humoráról. Biztosan a nagyap-
jától tanulta, mert az mondott ilyeneket ebéd után az asztalnál:
– Jóllaktál-e fiam?
– Igen, nagytata.
– No jól van fiam, de ha nem laktál jól, menj ki, rakd, ki, gyere bé, s rakd újra!

Miért vagyunk mi Gúzserek?

Kibéden majdnem minden családnak van valami csúfneve, ragadványneve,
amit elõször azért akasztottak rá, hogy meg tudják különböztetni a többi Dó-
sától, Szilvesztertõl, Orbántól vagy Péterfitõl, hogy csak a legismertebb neve-
ket soroljam.
51
 Székely paraszt...
Így születtek az olyan nevek mint Pina, Salátás, Geci, Sapkás, Fuszulyka és
Róka.
A mi családunkat Gúzsernek csúfolták, nem azért mintha Dósa Balázs déd-
apám gúzskötõ lett volna, hanem azért, mert volt egy nagy szürke Gúzser ne-
vû kutyájuk, amelyik a tekergésen és a lustálkodáson talán nem is tudott
egyebet.
Amikor mentek a mezõre Gúzsert láncrakötötték, hogy õrizze a házat, de
alighogy kiértek a mezõre, Gúzser is megjelent nagy boldogan, farokcsóválva.
Nem tudni, hogyan, de mindig kimesterkedte magát a láncból és igyekezett
ki a mezõre bogarászni. A háziak kiabáltak és kergették vissza:
– Kusti vissza Gúzser! Kusti vissza, mert kell õrizni a házat! – Gúzser kutyá-
nak pedig kisebb gondja is nagyobb volt annál, otthon maradjon.
A mezõn dolgozó szomszédok révén már az egész falu tudta, hogy Gúzser
milyen jó házõrzõ, akit mindig haza kell kergetni. Az emberek nevettek, és a
kutya miatt rajtunk maradt a Gúzser név. Még akkor is amikor dédapám új ku-
tyát szerzett.

WC eset
Az alábbi párbeszédet a székely fõváros egyik vendéglõjének mellékhelyi-
ségében hallottam. Egy nõ és egy férfi volt bezárkózva a szomszéd fülkébe, ott
pusmolódtak.
– Szereccé Máriskó?
– Igen Gazsi.
– Akkó kabb bé!
Itt egy kis motoszkálás hallatszott, majd újra megszólalt a férfi:
– Kabb bé no! Kabb bé!
– Nem kapom bé, olyan veres ismét megcsemerlek – válaszolta egy sírós nõi
hang.
Erre lehúztam a vizet, és a nõ megmenekült.

Dupla disznóvágás
Lengyelfalván esett meg a dolog, még a tavaly télen, hogy egy ember disz-
nótort akart rendezni és elhívta a mészárost. Nem böllért, hanem MÉSZÁ-
ROST, hogy disznótorra levágják az egyik disznót a kettõ közül.
Megtörténtek az elõkészületek, a segítségekkel kifogták az egyik disznót a
pajtából, megszúrták, majd bementek a házba pálinkázni. Egyik pohár után
itták a másikat és jól becsiccsantottak. Különösen a mészáros kancsított na-
gyon, mert az elõzõ gazdánál jól bészedett borbúl is pálinkábul is. Alighogy
letették a poharat, csak nyílik az ajtó és belépett egy véres disznó. A gazda azt
hitte nem jól lát, de amint a mészáros késsel a kezében az asztalt átugorva rá-
szökött a disznó hátára, nem sokat habozott inkább gyorsan lefogta a disznót
52
Székely paraszt...
és megölték még egyszer az állatot. Csak amikor kimentek, akkor eszmélked-
tek a friss levegõn, hogy az udvaron már hever egy kivérezett disznó, a ház-
ban meg ott a másik.
Azt történt ugyanis, hogy amíg õk bent pálinkáztak, a tartalék disznó kitört
a pajtából, hogy a társának segítsen. Azonban hiába próbálta azt felállítani,
abban már nem volt élet. Ekkor ment be a házba véresen, s ennek a disznó-
nak hitték a háziak, hogy a már egyszer megszúrt disznó jött be az udvarról.
Ezt hívják dupla disznótornak!

Amikor a gázspray lejárt

Élt a szomszéd városban egy néma, akinek a nyakát kimarta a szesz és a
doktor kése, emiatt úgy krákogott, köhécselt és sípolt mint egy rosszul elvá-
gott nyakú kakas. Ez a néma tejkihordó volt, egy biciklivel hordta a tejet a
háztartásokba.
Egyik reggel az útkeresztezõdésnél egy fekete Mercedes nem adta meg az el-
sõbbséget a néma biciklijének, emiatt a néma beintett. Az autó vezetõje ezen
annyira felmérgelõdött, hogy visszatolatott, majd kiugrott a jármûbõl és egy
gázsprayvel lefújta a némát. De nem történt semmi. Erre ismét az ember ar-
cába fújt a sprayvel. Eredmény nélkül. A sofõr nem akart hinni a szemének,
és hitetlenkedve kezdte forgatni a sprayt.
– Talán lejárt volna a garanciája?
Azonban a néma nem hagyott sok idõt a tépelõdésre, fogta a biciklijét a te-
jesüvegekkel és behajította vele a az autó szélvédõjét.
Az újgazdag autós szóhoz sem tudott jutni annyira meglepõdött, nem tud-
hatta, hogy a néma nem az orrán vagy a száján lélegzik, hanem a torkán levõ
kendõvel eltakart lyukon. Észre sem vette amikor a néma leszedte a biciklijét
az autóról, ismét beintett és távozott. A meccs kettõ nullal végzõdött a néma
javára.

Libavész
Csapón történt a szomszédunkban, hogy egy öregasszony leszûrte a meggy-
likõrt és a meggyet kidobta a ganédombra. Az udvaron tébláboló libák nekies-
tek a meggynek és mind felkapkodták. Nem sokkal késõbb úgy megrészeged-
tek, hogy egy rakásra bugyogtak össze. Az öregasszony amikor kiment az
udvarra, majd szívstopot kapott, amint a drága libáit élettelenül látta heverni.
Hiába mozgatta õket, rongycsomókként csuklottak össze. Nem volt más hát-
ra, mint megtépni õket, hogy legalább a tolluk ne menjen kárba. Ezután kivit-
te õket a folyóparti szemétdombra, és egész nap búslakodott a kár miatt. Va-
lami titokzatos libabetegségre gyanakodott és már készült értesíteni a
szomszédasszonyt, amikor a libák tollú nélkül nagy gágogva, dideregve haza-
jöttek a szemétdombról. Az történt ugyanis, hogy a libák a folyóparton fázni
53
 Székely paraszt...
kezdtek, s a hidegtõl kijózanodtak. Egy darabig amíg ismét kinõtt a tolluk,
bent laktak a kovácsmûhelyben, aztán kiszabadultak, de hiába lesték a gané-
domb környékét, több meggyet nem kaptak.

Munkabaleset
Katonakoromban Aradon voltam kényszeren, és azzal szórakoztunk, hogy
börtönöket építettünk a határon elkapott raboknak, és irodákat a fogvatartó-
iknak.
Az épületegyüttes Mária Terézia idejében is börtön volt, de idõközben oda-
költöztették a határõrséget emiatt új igények támadtak, és a régi börtönt ki
kellett bõvíteni.
Az egyik nap betont csináltunk betonkavaróval, s a gépet igazgató katona-
kolléga a kormánykeréknek támaszkodva rázogatta a kavicsot a gumicsizmá-
jából. Az udvaron áthaladó szakács amikor ezt meglátta, azt hitte, hogy a má-
sikat rázza az áram, s mivel az iskolában úgy tanulta munkavédelmi órán,
hogy az ilyen eseteknél egy fadarabbal kell leválasztani a sebesültet az áram-
forrásról, felkapott egy lapátot és olyan sózott a kavicsot rázogató katonára,
hogy mindkét karja eltörött. Nagy volt a meglepetés, amikor kiderült, hogy
nem volt itt semmilyen baleset, az egyetlen balesetet maga a szakács okozta,
aki ezért a tévedéséért két hétre bevonult a zárkába. Csak fõzni engedték ki.
A szárnyaszegett katonát begipszelték és adtak neki egy hónap vakációt.
Egy hónap múlva meggyógyult, de az utolsó elõtti szabadságos napon meg-
csúszott az istállóban egy tehénpalacsintán és eltörte a lábát. A családja elfu-
varozta Aradra, de ott a katonaorvos szándékos balesetet gyanított és bevágta
két hétre a zárkába. Itt úgy meghûlt, hogy tüdõgyulladást kapott és be kellett
utalni a temesvári katonakórházba. A leszerelésre már innen jött ki Nagy-
lakra.

A pásztor pipája
Volt egyszer egy juhász az egyik Udvarhely melletti faluban, aki szenvedé-
lyes pipás hírében állt. Nem csak szórakozásból pipázott, számára a pipázás
életforma volt. Pipázott reggel a budin, munka közben, és este is pipával a
szájában aludt el. Csak evéskor tette le. Így élt a juhász a pipájával, s füstölt
kegyetlenül mint egy gyárkémény. Aztán egy nap nem találta többé sehol sem
a pipáját, noha felforgatta érte az egész majorházat. Eltelt egy hét, eltelt kettõ,
a harmadikon aztán elõkerült a pipa. Kenyérszeletelés közben. Azt történt
ugyanis, hogy a juhász beleejtette a sajtba pipáját, s a család akinek a sajt ju-
tott nagy szemeket meresztett amikor felvágták a sajtot. De nem csináltak
problémát a dologból, sütöttek egy kenyeret és benne a pipával visszaküldték
a figyelmetlen, pipabolond juhásznak.
54
Székely paraszt...

- Józsi, hagysz békét annak a finomlisztnek?

Szejke, Rockmaraton...
55
 Székely paraszt...

Cetli a frigón...

Szöveg nélkül...
56
Székely paraszt...

Szögediesen
A szögedi embörök annyira õbetüsön beszélnek, hogy sokszor asszem nagy-
galamfali emböröket hallok. Tán az es meglehet, hogy a szögediek idegenbe
szakatt, mijénkfajta jóféle székölyök. No de hallgassunk meg egy szép pár-
beszédöt.
Két embör összetanálkozik a vásári sokadalomba.
– Aggyonisten!
– Fogyaggyisten!
– Hun az asszon?
– Mögöttem.
– Mögötted?!
– Dehogy öttem, itt gyün ni, csak egy kicsit lemaradt az összömadta!

Hogyan kell megtartani egy nõt?

Mama Simbának a barátnõmnek állandóan az a rögeszméje, hogy felszedett
pár kilót. Nagyszerûen tud fõzni, szeret enni is, de a kövérségtõl való félelme
miatt mindig visszafogja magát. Pedig semmi oka sincs aggodalmaskodni
mert igazán gyönyörû teste van. A volt osztálytársnõi ellenben annyira meg-
híztak, hogy már meg sem akarják ismerni.
Az egyik este megleptem fürdõzés után és vacsorázni hívtam, noha késõn
ebédeltünk, sajnos amikor már felvette a bugyit és a melltartót. No de sebaj,
így is jó, és eljátszottuk, hogy a rabszolgapiacon miként vizsgálták meg egy
rabszolga testét. Elõször megnézték a fogait, aztán megdöngették a mellkasát,
behajlított karral megfogták a bicepszét, végül a fenekén összecsípték a húst.
Amíg én a vásárló szerepét játszottam, barátnõm megkérdezte.
– Tudod, hogyan kell megtartani egy nõt?
– Hogyan? – kíváncsiskodtam.
– Hát úgy, hogy addig eteted amíg meghízik, s így nem fog kelleni senkinek
– válaszolta.
Lehet, hogy ma valamivel okosabb lettem.

Román kenyér magyar búzából

Amikor Giurgiuban, azaz Gyurgyevóban katonáskodtam román katonatársa-
im gyakran ferde szemmel néztek, hogy magyarul szólok székely véreimhez.
Egy nap már nem bírták tovább és megszólítottak:
– Te bozgor! Beszélj románul, mert Romániában élsz és román kenyeret
eszel!
– Igaz, hogy román kenyeret eszem – vágtam vissza – de magyar búzából!
El volt vágva a szájuk.
57
 Székely paraszt...

Mit veszünk a nyereménybõl?

Egy szombat délután Hajnicskával néztük a tévét. A mûsor arról szólt, hogy
vannak emberek akik képesek potom 150.000 ezer euróért eladni a fél vesé-
jüket vagy egy darabot a májukból.
Mondom Hajnicskának:
– Te! Adjuk el a fél vesénket 150.000-ért, kapunk érte 300.000 ezret és olyan
mintha nyertünk volna a lottón. Aztán veszünk a pénzbõl egy házat, vissza-
vonulunk, kertészkedünk, olvasunk és tanulunk...
– És még mit veszünk? – kérdezte kíváncsian Hajnicska. – Autót veszünk?
– Nem azt már nem – feleltem. De veszünk két mûvese gépet, hogy legyen
tartalékba, ha az egy szál maradék vesénk megadja magát.

Katonalevél
Még a Ceau idejében történt, hogy az egyik székely falucskába román papot
telepítettek, hogy legyen aki az egy szál román milicistának lelki vigaszt nyújt-
son a nagy barbárságban. A papnak idõvel fia született, akit ha tetszett ha nem,
román iskola hiányában a helybéli magyar iskolába kellett adjon okulásra. A
fiú a székely lurkókkal együtt gyermekeskedett és éppolyan jól beszélt magya-
rul mint bárki más. Kivéve persze a román papot és a milicistát.
Amikor a pap fiát elvitték katonának, az elsõ levélben ezt írta a barátainak:
„Kedves cimborák!
Szerencsésen megérkeztem Brãilára az unitátéhoz. Az instrukció elkezdõdött
és a többivel együtt engem is keményen szívatnak. Nagyon hideg van és a
manta amit kiosztottak nem ér semmit, mert az otthoni ruhát amit eddig a
matrac alatt rejtegettem az oficér de szervicsiu elkobozta. A ráksúly egye le a
körmit! Itt csak ketten vagyunk magyarok, én s egy mggyesi cigán, akivel még
az elsõ napokban találkoztam a szálá de mészében. A szomszéd plutonban
szolgál. Itt zárom soraimat me mingyár jõ a káporál vissza megnézni a
plantonokat, s én még nem pucoltam ki a bakkancsait.
Majd még írok. Vaszi.

Hazafias vertsikéért talpmasszázs

Ceubá (Sz)aranykorában amikor még csak iskolás voltam, gyakran játszadoz-
tam a szomszéd blokk (nem tömbház, csak blokk – BLOKK) gyermekeivel.
Egy nap az egyik testvérpár új játékot eszelt ki. Verseket mondtak és erre ma-
síroztunk. Íme néhány belõlük:
Piros sárga kék, ez a román nép.
Piros fehér zöld, ez a magyar föld.
Piros fehér fekete, ez a német kenyere.
.... és így tovább.
58
Székely paraszt...
Addig s addig, hogy a benyali spicli blokkfelelõs meghallotta és másnap a
testvérpár szüleit behívatták a milíciára és a 11-es szobában jól elverték õket.
Nem a testüket vagy a fejüket ütötték, hanem csak úgy török módi szerint a
talpukat. Annyira, hogy a lábuk sokáig nem fért bele a cipõbe és egy jó dara-
big még munkába is papucsban járkáltak.

Herr Vass és Herr Lovas

A második világháborúban történt, hogy felhívattak Berlinbe két magyar
dandártábornokot kitüntetésre, amelyet majd maga a Führer, Adolf Hitler sze-
mélyesen fog átnyújtani a harcmezõn teljesített szolgálatért és bátor kiállá-
sért. A tábornokok az elõszobában várakoztak, amikor kinyílt az ajtó és a
Führer titkára szólította õket.
– Herr Fász und Herr Lófász! Kérem fárattyanak be. – ugyebár a titkár néme-
tül olvasta a magyar neveket.
Azóta írják a Vassok a nevüket dupla vével, és azért olyan ritka a Lovas név,
mert szerencsétlen Lovasok ha már nem figurázhattak a dupla vével, inkább
nevet cseréltek.

Örménykedjünk
Az évszázadok alatt sok menekült örménynek lett második hazája Moldva
és Erdély. A kiváló kereskedõk és mesteremberek lassan idehonosodtak, s ha
nyelvüket vagy nevüket el is vesztették, szokásaik, vallásuk és ételeik bizo-
nyítják, hogy keleti nép fiai õk. De lássuk csak mivel szokták heccelni a fog-
lalkozásukról elnevezett zöldséges Verzárokat (varzã – káposzta), a marhake-
reskedõ Kapdebókat (cap de bou – ökörfej, Moldva címerállata) vagy a
Patrubányokat, akik árujukkal csak a négy pénz megfizetése után kelhettek át
a határon:
Szõrtõl szõrig szõrõs örmény,
Nem parancsol neki törvény,
Ha nem hiszed végy egy csukát,
S csókold meg a segge likát.
Egy másik mondás szerint ahová az örmény megérkezik, onnan a zsidó el-
költözik. Ezzel azt akarták mondani, hogy az örmények jobb kereskedõk vol-
tak, mint a zsidók, és uzsorakamattal vagy hasonló praktikákkal nem szipo-
lyozták ki a föld népét, hanem igyekeztek hosszú idõre megnyerni vásárlóik
és ügyfeleik bizalmát.
De volt egy másik mondás is, amely szerint egy örmény megért két görögöt,
és két örmény négy zsidót. Vagyis mindenki másnál jobban kereskedtek.
Szamosújváron és Gyergyóban az erdélyi örmények központjában igen sok
tekintélyes kereskedõ, ügyvéd és orvos lakott, s a köznép ezekrõl azt tartotta,
59
 Székely paraszt...
hogy olyan gazdagok, hogy még a kerítésük is dalauziból van, csak azért nem
látnim mert reggelre a gyermekek mindig elszopják.

Találékony válasz
Egyszer egy kibédi tanítónõ elment családlátogatóba egy népes cigánycsa-
ládhoz Kecskerétbe, hogy némi ajándék ruhával és élelmiszercsomaggal ser-
kentse iskolába a háztáji problémák, a hideg és a ruhátlanság miatt kimara-
dozó rajkókat.
Miután szétosztotta az ajándékokat a viháncoló gyermekseregnek, megkér-
dezte a családfõt, egy nagybajuszú cigányembert aki civilben bádogos volt.
– Mondja csak Puli bácsi, hát miért csinálnak annyi gyermeket, ha nem tud-
ják eltartani?
A cigányember elmosolyodott, megcsavarta bajuszát és így válaszolt nagy
mézes-mázason:
– Ó teccik tudni drága naccsága, csókolom a kezejit. Azé csinálunk annyit,
me ezek a rajkók egyre szebbek lesznek.

Major Öcsi katona

Major Öcsi mesélte, hogy amikor elvitték katonának, már az elsõ héten ki-
húzta a gyufát. Jött valami inspekció és a szakaszból épp õt szúrták ki. Alig-
hogy belekezdett, hogy sint soldatul Major.. az õt kérdezõ õrnagy képébõl ki-
kelve ordította:
– Bã pulicã, faci miºto de mine? – s idõt se hagyva megmagyarázni, hogy a
Major nem az a maior amire gondoltak, Major Öcsit bevágták az áresztbe.
Késõbb is állandó problémát jelentett a neve, mert ha névsort olvastak ak-
kor mindenki mazsort olvasott, ha pedig jelentett akkor a soldatul maior mi-
att csinálta a kulkátokat. Így kínlódott Major Öcsi egy darabig, amíg egyszer
instrukció közben baj nem lett a térdével és hosszas kórházi kezelés után le
nem szerelték.
Még ma is büszkén újságolja, hogy amíg õ katona volt, két új rang született:
a soldatul maior és a soldatul major.

Új román találmány
Még iskolás voltam amikor egy nap a Kárpátok Géniusza Ceauºescu elvtárs
vette a fáradságot és eljött Udvarhelyre. Mondani se kell, hogy a látogatást
nagy készülõdés elõzte meg, egy nagyokos kitalálta, hogy a kopott füvet zöld-
re kell festeni, egy másik meg azzal rukkolt elõ, hogy a gruppba cserepes vi-
rágokat kell ültetni, de csak kéket és sárgát, nehogy a piros-zöld és a fehérre
meszelt járdaszegély kombinációja felingerelje a bõröndtolvaj susztert. De
volt egy feltaláló aki egy egész teherautó drága pénzen vásárolt almát kötöz-
tetett fel dróttal a fákra.
60
Székely paraszt...

Átvette a szemétszállítást az AVE Magyarország kft...

Má nehogy valami tápos nyúljon hezzá az én szemetemhez!

Húsvéti bárányvágás... - Remélem, barikám, most már igazán meg vagy

elégedve az új, Uniós tagország nyújtotta feltételekkel...
61
 Székely paraszt...

Hozzáállás
- No mija? Kendtek nem azé gyûttek, hogy béfogják a galambokat?

Székely elsõsegély-doboz
62
Székely paraszt...
Nicolae Ceauºescu elvtárs nagyon is meg volt elégedve a meleg fogadtatás-
sal, és sétálgatás közben észrevette a pirosan mosolygós almákat a fákon amit
nagy fáradsággal szereztek be az elvtársak. Felnyúlt egy almáért, hogy lesza-
kítsa, de a drót nem engedte, hogy levegye.
– Ahá, lopásgátló? Nahát hogy erre nem is gondoltam – és hívatta a szemé-
lyi titkárát, hogy az új román találmányt be kell jegyeztetni és szabadalmaz-
tatni kell, mielõtt valaki lekoppintaná.

Romanus, az elfeledett római testvér

Romániába látogató olasz barátaim rendkívül meg voltak lepõdve, amikor a
városokon áthaladva lépten nyomon Romulust és Remust szoptató anyafar-
kas szobrára bukkantak.
– Na dehát ez Róma jelképe. Mit keres ez itten? – kérdezte Aldy csodálkozva.
– Hát a románok is a rómaiaktól származtatják magukat – válaszoltam, azért
árasztották el a városokat Róma jelképeivel, hogy tudomására hozzák a világ-
nak, hogy õk tulajdonképpen a római és a dák nép keveredésébõl lettek.
– Ha ez így van akkor valamiféle korcsoknak számíthatók – mondta a
barátom.
– Valóban. De megfeledkeztek Romanusról.
– Micsoda Romanusról? Hiszen Róma történetében nincsen semmiféle
Romanus csak Romulus és Remus.
– Dehogy nincs, sõt ez az alapja a dákó-román kontinuitás elméletének.
Amíg Romulus és Remus szopta az anyafarkast, addig Romanusnak nem ma-
radt hely, és neki csak az apja dákója jutott.

Bãlcescu és Petõfi Keresztúron

Japán karatemesterek érkeztek Udvarhelyre és egy nap levittük õket Kereszt-
úrra, hogy az ottani fiókcsapatnak is tartsanak egy-egy edzést. Az ebédszünet-
ben elmentünk városnézni és megmutogattuk nekik Keresztúr nevezetessé-
git: a múzeumot, a rovásírásos oszlopot a fõtéren, és persze Petõfi és Bãlcescu
szobrát.
F. István aki mindig is nagy góbé hírében állott, ezekkel a szavakkal mutat-
ta be a két szobrot:
– Nézzétek ez itt Petõfi, a legnagyobb magyar költõ aki a tollat és a kardot is
egyformán jól forgatta. A kezével mutatja, hogy ez az én földem. De itt van
egy másik szobor is, õ Bãlcescu a hõs román forradalmár és kiváló írástudó.
De nézzétek a kezeit, mintha azt kérdezné:
– Mi a fenét keresek én itt?
Ahányszor Keresztúron járok mindig eszembe jut ez a bemutatás, pedig már
jó 10 éve történt.
63
 Székely paraszt...

A fukar székely
Volt egyszer egy igencsak fukar ember hírében álló cipész az egyik faluban,
aki nem csak a fûtést sajnálta önmagától, hanem még az ételt is. Ahogy köze-
ledett a tél a falubeliek elkezdték beszerezni a téli tüzelõt. Nem úgy a fukar,
õ még egy szalmaszálat sem gyûjtött. Igencsak kíváncsiak lettek a szomszé-
dok, hogy mit fog ez csinálni, ha lehavazik és beköszöntenek a nagy fagyok.
Lassan eljöttek azok az idõk is, és egy este arra lettek figyelmesek, hogy a fu-
kar szomszéd alsógatyában mezítláb inaszakadtából rója a köröket a háza kö-
rül, és amikor beugrott a házba még hallották amint megelégedetten mondta:
– Jajj de jó meleg van idebenn!

Vásárol a magyar turista

Közvetlenül a ‘89-es változások után sok kíváncsi magyar turista jött Udvar-
helyre, akik a frissen feltöltött üzletek és a nagy olcsóság láttán eszeveszett
vásárlásba kezdtek. Voltak akik a borokra vetették rá magukat.
A régi Szuper üzlet elõtt hallottam, amint az egyik tápos oktatta a barátját:
– Aztán ha lehet otet bort ne vegyél, mert én a múlt hónapban vettem és az-
óta is orvosságnak használjuk, olyan savanyú.
Persze, ha lett volna egy kis sütnivalója és végigzongoráz az aceto, Essig, és
oþet kifejezéseken, akkor valahogy csak eljut a felismerésre, hogy az ecetet ne
vegye meg.

Dupla baleset
A kilencvenes években történt a Segesvár-Udvarhely szakaszon, hogy egy
este valahol Nagygalambfalva környékén egy részegember le akart ugrani a
még mozgó Székelygõzösrõl mielõtt az beért volna az állomásra. Olyan sze-
rencsétlenül számította ki az ugrást, hogy beesett a vonat alá és a kerekek le-
vágták az egyik lábát – ha jól emlékszem térden alól. A részeg a lába után
nyúlt, s erre a keze is a kerekek alá került.
Erre mondják, hogy dupla baleset. A legérdekesebb azonban az, hogy vala-
ki észrevette, meghuzintotta a vészféket és két élelmes utas a nadrágszíjukat
feláldozva elkötötték a borzalmas sebeket és a részeg ember életben maradt.
Mesének tûnik, de ott voltam a vonaton.

Kollégák voltunk
Amikor a szülõfalumban jártam iskolába, volt az egyik alsóbb osztályban
egy erõszakos, verekedõs alak, aki mindenkivel kötözködött és kereste a bajt
magának. Idõvel szerencsés házassága folytán kikupálódott és némi protekci-
óval beverekedte magát a tanügybe. Azonban itt is a régi módit követte: ver-
te és kínozta a gyerekeket, volt akit a kályha fölé tartva fenyített meg. Egy nap
64
Székely paraszt...
az egyik kisfiú nem bírva tovább a sorozatos megaláztatásokat keserûen kifa-
kadt: – Na te híres, most látom már hogy milyen tanár lettél. Há már elfelej-
tetted, hogy együtt õriztük a teheneket a faluvégen és amikor hideg lett a me-
leg tehénfosba dugtuk a lábunkat, hogy ne fázzon?
A figyelmeztetés nem használt, mert a tehénpásztorból lett pedagógus ma is
ugyanaz a durva, gátlástalan fickó maradt mint az iskolás korában, és nem
csak a gyerekeket üti veri, hanem még a tanári kádereket is terrorizálja.

Isteni mérõeszköz
Még a kezdet kezdetén történt, amikor Isten megteremtette ezt a földi vilá-
got és vele együtt Ádámot, annak oldalbordájából pedig Évát. Az egyik nap
büszkén szemlélgette mûvét és észrevette, hogy Ádámnak elfelejtett hímvesz-
szõt fabrikálni. Na már most mi légyen – törte a fejét – ha kicsit talál csinálni
azért nem lesz jó, ha pedig túl nagyra sikerülne, akkor Ádám fájdalmat okoz-
na Évának a használatkor.
Így töprengett az Isten, mígnem hirtelen mentõ gondolata támadt. Gyorsan
kikapott egy halat a patakból, hirtelen feldugta a meglepett Évának, levette a
mértéket, s mire Ádám észrevette magát már egy szép új fallosz lógadozott a
nadrágszíja alatt.
Azóta a hal pinaszagú és a pina halszagú. Aki nem hiszi szagolja meg!

Mikor volt nyár Csíkban?

Még a tápos turistaáradat elõtt történt, hogy eljött székelytlátni egy régi-
vágású magyar ember a Csonkaországból. Itt-ott megjárta magát, s egy nap el-
vetõdött Csíkba. Gombászás közben egy kicsit megfázott és megkérdezte egy
arra legeltetõ pásztorembertõl:
– Bácsika, meg tudná nekem mondani, hogy a tavaly mikor volt a nyár, mert
úgy veszem észre, hogy az idén a nyár kissé lejáróban van.
Az öreg megvakarta a fejét s így válaszolt:
– Ha jól emlékszem, tavaly a nyár pont egy szeredai napra esett.

Kik voltak itt hamarább?

A szentistváni – apostoli – szûzmáriás Magyarországon mielõtt a szomszé-
dok kifaragták volna a javát, hogy Tápiópiát csináljanak belõle, az egyik par-
lamenti ülésen nagy vitát gerjesztett az a kérdés, hogy kik voltak hamarabb
Erdélyben, a magyarok vagy a románok. A vehemensebb képviselõk felhoz-
ták még a hunokat, az avarokat és a besenyõket is csakhogy az igazukat bi-
zonygassák, de a kérdésre sehogy sem akart megszületni a válasz.
Egyszer csak a hátsó sorból valaki megszólalt:
– Ejsze a románok voltak itt legelõbb, de nem csak Erdélyben és a Székely-
földön, hanem az egész világon is.
65
 Székely paraszt...
Odanéztek a magyar képviselõk, hát egy székelyharisnyás bácsika ül a sa-
rokban nagy szerényen meghúzódva.
– Hát mivel bizonyítja kend, hogy ez ténylegesen igaz? – kérdezték
– Tessék csak megnézni a táncukat – válaszolta nyugodtan az öreg székely –
annyit ugrálnak és pattognak, mint a kecskeszar a deckán. Éppeg úgy mint
akinek ég a fõd a talpa alatt.
– Mer õk még abból az üdõbõl valók még, amikó a fõd még ki se hûlt. Osztán
a forró láva égette a bocskor talpát.

Magyaros ebéd
A faluturizmus fellendülésével egyre több magyar turista látogatott el Er-
délybe és a Székelyföldre. Egyszer egy család elvetõdött az egyik eldugott szé-
kely faluba és egy üres telken tábort vertek s nekiláttak fõzicskézni. A ki tud-
ja honnan szerzett halból és az otthoni hozzávalókból pirosan izzó hallevet
(nem halászlét, mert a halászt sose fõzik bele) varázsoltak a bográcsba és
megkínálták a szomszédban fát vágó öreg bácsikát.
– Na milyen a leves tata? – kérdezték büszkén vigyorogva.
– Én nem tom, hogy tük minn éltök odaki Magyarországon, de azt tom, hogy
akkora szegénységbe münk még sosé vótunk, hogy a halat mögögyük, – vála-
szolta az öreg, és letette a kanalat.

Hol van az aprózár?

A ‘89-es ribillió után amikor már kilóra adták az útlevelet és szabadon lehe-
tett menni Magyarországra, egy székelyföldi nénike is elment, hogy felkeres-
se Pesten a háború miatt odarekedt testvérnénjét s annak gyermekeit.
Pesten jól fogadták, elvitték városnézni és minden jóval elhalmozták. Egy
idõ után Amáli nén igencsak unni kezdte a paprikában úszó tüzes magyar
kosztot és elhatározta, hogy fõz valami igazi otthoni ízû eledelt. Vette a kis-
kosarat és elindult vásárolni.
Az elsõ utcasarkon megkérdezte az közelben dolgozó víz-gázszerelõktõl:
– Monggyák csak, hol van itten aprózár, me murkot s pityókát akarok venni.
A munkások elõször nem értették hogy mit akar Amáli nén, aztán hosszas
tanakodás és sugdolózás után elküldték a... barkácsboltba. Ugyebár az apró-
zár az biztosan apró zár, s ott kell legyen murok és pityóka is. Azok valami-
féle újféle alkatrészek lesznek.

Egy brassai bácsika hazafisága

Hol volt, hol nem volt, csak itt ahajt a hegyen túl, odale Brassóban élt egyszer
egy székely bácsika aki még a háború után honosodott oda. Õ tudja miért.
A fiatal legénybõl tisztes mesterember, jó családapa és csendes nyugdíjas
lett, s egy nap ez a bizonyos brassai bácsika közeledni érezte a halála óráját,
66
Székely paraszt...
s elbicegett a román paphoz. Román nevet vett fel és szépen áttért az ortodox
vallásra. Majd hazament.
– Ha már életemben semmi érdemeset, hõsi tettet, világmegváltó cselekede-
tet nem hajtottam végre, akkor halálom órájában ne egy magyarral, hanem in-
kább egy románnal legyen kevesebb. Fogyjon a bestyéje! – mondta magában
és megpödörte a bajuszát.
Itt a mese vége, ha nem hiszed fuss el véle. Brassóban majd az öregebbek ki-
okosítanak, hogy az eset tényleg megtörtént.

Modern pásztorok
Két juhász találkozott legeltetés közben.
– Agyonisten Kovács komám!
– Fogaggyisten jó komám Benedek!
– Hogy telik a nap?
– Há csak telegetik.
– Nekem is unalmason.
– Nosza barkóbázzunk!
– Igazad van komám!
– Pöndörödik?
– Igön.
– Kondorodik?
– Igön.
– Csavarodik,
– Há hogyne!
– Tekeredik?
– Igön.
– No akkó az a dezoxiribonukleinsav lesz komám! – rikkantott fel az egyik.
– Nem tanáltad el komám, me én a kromoszómára gondoltam!

Szar Pál
Eddigi életem alatt sok országot bejártam, sok emberrel találkoztam, köztük
voltak olyanok is, akik nem mindennapi névvel voltak kénytelenek élni
a világban. Mint például Szopos, Geczi, Elvis, Vinetú, Wurm (hernyó, nyû),
Loch (lyuk), Knoblauch (fokhagyma), Ferencz József és Rákóczi Ferencz.
És így tovább.
Legutóbb Székelyudvarhelyen karate edzõtábor és vizsgáztatás volt amely-
re a japán mesteredzõ volt a meghívott. Az õ felügyeletük alatt ment a fírund-
cváncigolás. Én voltam a tolmács és nekem kellett szólítanom a vizsgára je-
lentkezõket. Amint a listát olvasom feltûnik egy név: Scheiss Pavel. Eleinte
azt hittem, hogy valaki viccelõdik és elírták a listát, de amikor a nevetéssel
küszködve többszáz ember füle hallatára beolvastam a Szar Pált, csodák cso-
67
 Székely paraszt...
dájára jelentkezett egy brassói purdé, olyan barnán mint ahogyan Vulcanus
mûhelyébõl szélnek eresztették.
Õt nem zavarta a Scheiss, valószínûleg nem is értette, hogy mit jelent, de
garantálom, hogy a furcsa nevek bajnokságán elsõ díjat nyert volna vele.

Lakodalmi meglepetés
Még a hetvenes években Kibéden volt egy olyan lakodalom amely még az-
elõtt véget ért, mielõtt megkezdõdött volna. Az történt ugyanis, hogy az igazi
nagy meglepetést nem az ajándékok, vagy a tréfás játékok jelentették, hanem
az ahogyan a menyasszony kibabrált a võlegénnyel és az egész vendégsereg-
gel. Már a húslevesbe való laska is meg volt fõzve és készültek beadni a le-
vest, amikor kiderült, hogy a menyasszonynak nyoma veszett, pontosabban
egy autóban megszökött a régi szeretõjével.
Nagy szenzáció volt ez akkoriban, az eset a rokonságnak és a barátoknak óri-
ási csalódást jelentett, fõleg azok érezték furcsán magukat akik szabadságot
vettek ki és Aradról vagy Temesvárról jöttek Kibédre lakodalmast játszani.
Noha a vendégsereg egy része bosszúsan hazament, a maradék ottmaradt a
võlegényt vigasztalni az italosüvegek között.
Azóta sok víz lefolyt a Küküllõn, a dolog feledésbe merült, a családok is
megbékéltek egymással és a võlegénynek is sikerült családot alapítania. De
egykori bánatát még ma is borba fojtja.
A rossz nyelvek szerint aztán errõl a félbeszakadt lakodalomból vették át
nagyapámék az elõkészített alapanyagokat – mint húst, pálinkát, bort, kenye-
ret és egyebeket – és tartották meg az én szüleim a saját lakodalmukat pár
nappal késõbb.

VÉGE

68
Székely paraszt...

TARTALOM
Elõszó 5
I. KÖNYV 7
PARASZTFALVA LEÍRÁSA 199... ben 9
HOGYAN LEHET FELISMERNI A SZÉKELY PARASZTOT? 10
UTAZÁS KÖZBEN Pénteken reggel 11
Hétfõn reggel 12
A HOTELBEN Hétfõn este 14
A MELLÉKHELYISÉGBEN Vasárnap reggel 14
AZ UTCÁN Vasárnap reggel 17
OTTHON A VENDÉGLÁTÓNÁL Vasárnap délben 17
AZ ÁRUHÁZBAN Hétfõn délután 17
A VIDÁMPARKBAN Kedden délután 18
AZ ÁLLATKERTBEN Szerdán délután 19
AZ ÉTTEREMBEN Csütörtökön este 19
AZ USZODÁBAN Pénteken délelõtt 20
A PARKBAN Pénteken délután 20
A SPORTCENTERBEN Pénteken este 21
A MÚZEUMBAN Szombaton délután 21
VENDÉGSÉGBEN Szombaton este 21
A SZEXÜZLETBEN Vasárnap délután 22
AZ EDZÕTEREMBEN Vasárnap délután 22
A KUPLERÁJBAN Vasárnap este 23
A RENDÕRSÉGEN Hétfõ reggel 24
HAZAFELÉ Hétfõ este 24
Szerdán reggel 27

II. KÖNYV 29
Vitéz Bodri 31
MW-vel járok 31
Hol az Oltcit? 31
Amikor érik a banán 32
A szombatista Lucifer 32
Kutya-macska barátság 33
69
 Székely paraszt...
Eredeti bók 33
Barátom Fritz 34
A Béni féle steak 35
Hát a fiú hol maradt? 35
Aki megrendezte a saját temetését 35
Túlon túl 36
Magyar – székely párbeszéd 36
Az elsõ vattám 39
Bokor Levente vagyok! 39
Kityúrom a tyemedet! 39
Oh, palacsinta 40
Anyám haljon meg! 40
A másik Johann Sebastian Bach 41
Kacsa triumvirátus 41
Julcsa, hol a budi kulcsa? 41
Miért van minden szakácsnak leánya? 42
Az ál-ellenõrök 42
A buszmegállomáson 45
Domnu Bozgor 45
Milyen jól beszél magyarul! 46
A bajuszpedrõ kenõcs 46
Az öcsém elsõ tehene 47
Megy a vonat 47
Hej, azok a vadgalambfalviak... 47
A Kristo kiai yama 48
Egy török basa Székelyudvarhelyen 48
Ott van Pécsi! 48
A néger székely 49
Macskás káposzta vagy káposztás macska 50
A vándor székely 50
Eredeti székely kürtõskalács – eredeti felelet 51
Polgárosodunk 51
Jóllaktál e? 51
Miért vagyunk mi Gúzserek? 51
70
Székely paraszt...
WC eset 52
Dupla disznóvágás 52
Amikor a gázspray lejárt 53
Libavész 53
Munkabaleset 54
A pásztor pipája 54
Szögediesen 57
Hogyan kell megtartani egy nõt? 57
Román kenyér magyar búzából 57
Mit veszünk a nyereménybõl? 58
Katonalevél 58
Hazafias vertsikéért talpmasszázs 58
Herr Vass és Herr Lovas 59
Örménykedjünk 59
Találékony válasz 60
Major Öcsi katona 60
Új román találmány 60
Romanus, az elfeledett római testvér 63
Bãlcescu és Petõfi Keresztúron 63
A fukar székely 64
Vásárol a magyar turista 64
Dupla baleset 64
Kollégák voltunk 64
Isteni mérõeszköz 65
Mikor volt nyár Csíkban? 65
Kik voltak itt hamarább? 65
Magyaros ebéd 66
Hol van az aprózár? 66
Egy brassai bácsika hazafisága 66
Modern pásztorok 67
Szar Pál 67
Lakodalmi meglepetés 68

71