Professional Documents
Culture Documents
BEVEZETŐ
A mai előadást meditációval kezdjük. Amikor együtt akarunk csinálni valamit, a nyitottság
állapotába kell kerülnünk. Ezt néha megoldja a kölcsönös bemutatkozás, máskor egy bizonyos
tudatállapot elérése szükséges ahhoz, hogy az emberek kapcsolatba tudjanak kerülni
egymással. Mi ezt a tudatállapotot most meditációval közelítjük meg.
BEVEZETŐ GYAKORLAT
Most a térben magunk előtt vizualizáljuk a fehér energiafényt, gömb formájában. Hordozza a
következő három minőséget: a szeretetteljes együttérzés, a bölcsesség és az erő energiáját.
A fehér energiafény áramló sugárzó fénye beárad a fejünk tetején, és árad testünk közepén
végig, a fejünkön, torkunkon, mellkasunkon át a hasunkig, több hullámban, egymás után.
Folyamatos az energiaáramlás és felolvadása testünk tengelyében.
*****************************************
Az energiafény-gömb fehér, felénk áramló sugárzása szintén fehér színű. Beáramlik a fejünk
tetején és megtölti testünk középső részét. Folyamatosan áramlik és árad testünk közepébe.
Ahogy a fénysugárzás árad, érezzük, ahogy végighalad a fejünkön, nyakunkon,
mellkasunkon, gyomrunkon és hasunkon. Folyamatos az energiaáramlás és felolvadása
testünk tengelyében.
Most a sugárzás fehér energiaforrása közeledni kezd felénk, és a fejünk tetejére érve belénk
áramlik, testünk közepén végighaladva a szívcsakránkba olvad.
*****************************************
Az indiai buddhizmus álomjóga gyakorlatai három különböző ágon, a tizedik század körül
érkeztek Tibetbe. A három átadás közül az egyik Nárópa hat jógájaként ismert. A másik két
Indiából érkező álomjóga hagyomány a jóginiké, azaz női gyakorlóké: Nigu és
Szukkhasziddhi vonala. Mindkét jógini hat jógát tanított, és mindkettőnél, mint Nárópánál is,
szerepelt az álomjóga. A három hagyomány gyakorlatai nem különböznek lényegesen,
tanítóik nagyjából ugyanabban az időben éltek. A tibetiek Indiában kapták meg ezeket a
tanításokat. Az álomjóga buddhista gyakorlatai tehát a tizedik század óta vannak jelen
Tibetben, és jelenleg is gyakorolják őket, ez ma is élő hagyomány.
Nézzük meg, mi jellemzi az álomhelyzetet. Egy tudatminőség sokkal erősebb benne, mint
ébrenléti állapotban. Ébrenlétben szokásaink miatt testünk és tudatunk erősen korlátozott.
Álomban álomtestünk és álomtudatunk van. A két állapot közötti különbséget átlátni nyugati
gondolkodásunk jellege miatt nehéz lehet, különösen az álomtest oldaláról. Ahogy már
említettem, az álomtest szolgál alapul az illúzió-test kialakításához. Az illúzió testet a
gyakorló ébrenléti állapotban használja, az álomtestet álomban. Az álomtestben az ember lát,
hall, szagol, érzékeli a testét, mozog, utazik. Ébrenléti állapotban a fizikai test funkcionál, és
fizikai szemünkkel látunk, fizikai fülünkkel hallunk, fizikai orrunkkal szagolunk, ízlelünk,
tapintunk. Mindezt az álomtestben az álomtest érzékszerveivel tesszük. Az álomtest
energiatest, és ennek meg¬felelően működik, többnyire öntörvényűén, mivel nem tudjuk
kézben tartani. Az álom csak megtörténik velünk. Gyakorlat révén azonban az ember
megtanul¬ja használni azt az energiát, ami a látást, hallást lehetővé teszi az álomban, - ekkor
beszélhetünk álomtestről.
Az álom szintén nem végső igazság, és valóban van hasonlóság ébrenléti és álomhelyzetünk
között. Ébrenléti tevékenységeink és tapasztalásunk jellegét meghatározza az a kapcsolat,
amit testünkkel és tudatunkkal kialakítottunk. Ezen kapcsolat kialakításában sok tényező
játszik szerepet: kultúránk, a hely, ahol élünk, közvetlen és tágabb környezetünk, személyesen
kialakított hozzáállásaink. Ennek következtében még ugyanazt a jelenséget is mindenki
másnak érzékeli. Ha abszolút lenne az ébrenléti tapasztalás igazsága, mindenkinek ugyanazt
kellene megélnie. Tapasztalásunkban vannak hasonlóságok, mi¬vel testünk és kultúránk
hasonló. Ám ha már nagyon különböző kultúrákat hasonlítunk össze, ugyanazon jelenség
érzékelésében is nagy különbségeket látunk
A buddhista hagyományban az előző kettőn kívül szó van még a bardó-testről is. Bardónak
nevezzük a köztes létet, amelyet ezen test halála és a következő újjászületés között élünk meg.
Ezt a köztes létet bardó-testben éljük át. Az álom-test és a bardó-test között is van hasonlóság,
és az álom-gyakorlatok között van olyan, amely azzal foglalkozik, hogy kapcsolatot hozzon
létre az álom-test és a bardó-test között.
Ezt úgy teszi, hogy az álomtestben végzett gyakorlatok révén képes az ember döntési
helyzetben maradni a bardó-állapot körülményei között
A buddhizmus tanítása szerint a fizikai testen kívül tehát három testet tudunk
megkülönböztetni, az álom-testet, a bardó-testet és az illúzió-testet. A három között kapcsolat
van. Mindegyikre jellemző, hogy nem szilárd anyagi test, amit saját testünkként általában
tapasztalunk, hanem energia, fényenergia¬test.
Funkciójuk szerint azonban ezek a testek különbözőek. A bardó-test akkor jelenik csak meg,
mikor meghalunk, Az álom-test álomban jön létre, akár tudjuk valamire használni, akár nem.
Ám az illúzió testet az ember csak magasabb tantrikus jóga-gyakorlatokkal tudja megszerezni.
Mindennapi körülményeink között fizikai testünk teljes mértékben korlátoz minket térben és
időben, és nem is tudunk másképpen létezni. A spirituális gyakorlás során azonban lassan
ezek a korlátok feloldódnak, és a gyakorló képes energia-testben létezni. Ez nem azt jelenti,
hogy csak a képzeletében, hanem ébrenléti állapotban, és valójában. Erre utalnak azok a
mágikus testről szóló történetek, amelyeket tantrikus gyakorlókról mondanak el. Ők az
illúzió-testet használják.
Mi a hasonlóság a három test között? Egyiket sem kötik azok a korlátok, amelyek fizikai
testünket jellemzik.
Nos, ha az álommal akarunk gyakorolni, akkor valóban az álmaink folyamán kell vele
foglalkoznunk. Ezt ébrenléti állapotban a képzeletünkkel készíthetjük elő olymódon, hogy
először intuitív állapotba juttatjuk magunkat, amely túlvisz minket mindennapi, korlátozott
hozzáállásainkon. A képzelet erejével végzett gyakorlatok alkalmasak arra, hogy az álom-
testben való létezésre felkészüljünk. Ezen kívül arra is, hogy problémáink feloldására,
valamint intuitív tudás meg¬szerzésére is használjuk, hasonlóan az álomhoz. Az
elkövetkezendő kurzus folyamán ezeket a gyakorlatokat fejtem ki és tanítom meg.
Ennyi volt a kurzus bevezetője, rövid vázlata. Ha ezen kívül mást is akartok tudni,
kérdezzetek!
Kérdező(l): Nagyon sokszor álmodom úgy, hogy tudom, ez álom. Például visszatérő álmom
mindig Dél-Amerikába visz, ahol lifttel megyek valakivel lefelé, aki, tudom, meg fog halni, és
nekem kell segítenem neki. Ez éberen álmodás?
Válasz:Az éberen álmodás első fázisa, hogy az ember tudja, álmodik. Ebben az a
legfontosabb elem, hogy az ember döntési helyzetben van, kézbe veheti a szituációt. Ha nem
ez a helyzet, az álom elragad bennünket, mint amikor televíziót vagy mozit nézünk, minden
öntörvényűén megy, semmit nem tehetünk, hogy másképp folyjék.. Mikor az ember az éber
álmodás helyzetébe kerül, a döntést kézben tartja, és minden elevenebbé és valóságosabbá
válik. Előfordul, hogy az álmunk nagyon világos, és emlékszünk is rá, mégsem biztos, hogy
éber álom volt.
Kérdező(l): Úgy emlékszem, volt egy olyan gondolatom, hogy meg kellene állítani a liftet, de
nem tettem meg.
Válasz: A döntési helyzet kézbentartása nem azt jelenti, hogy keletkezik egy kívánság
valaminek a látására, és azt álmodjuk, mert meg akarjuk nézni. Sokkal inkább hasonlít az
ébrenléti tudatállapothoz ebből a szempontból. Az ember azt teszi, amit jónak lát, használja a
testét, tudatában van a pillanatnyi tapasztalásnak, és együtt van vele. Álomban, még ha tudjuk
is hogy álmodunk, a helyszín és a körülmények egyik pillanatról a másikra megváltozhatnak,
nem tudjuk, hogyan kerülünk az új helyzetbe. Ha döntési helyzetünk birtokában vagyunk,
akkor tudatában vagyunk, hogyan megyünk át az új helyszínre, vagy szituációba. Ehhez
szükséges, hogy az ember ténylegesen az álom¬testben tartózkodjon, és ekkor nem fordulhat
elő, hogy bármi is esetlegesen történjék, például, hogy egy rém¬álomban csak a menekülés és
kiszolgáltatottság marad.
Kérdező(2): Van olyan visszatérő álmom, amelyben, mivel tudom a folytatást, nem akarom
úgy tovább csinálni, hanem egy másik kimenetelt találok.
Válasz:Az ilyen tudatos változtatás igen nehéz dolog. Olyan gyakorlók, akik az éberen
álmodás képességével bírnak, sokból egyet, nagyból kicsit, kicsiből nagyot tudnak létrehozni
az álomhelyzetben. Nehéz megmondani, te hogyan csinálod. Anélkül, hogy felébrednél,
változtatsz az álmodon, ez bizonyos szempontból működhet jól, egy másikból viszont nem.
Ahogy már beszéltünk róla, az álmoknak fontos és lényeges szerepük van. Álmaink
felmutatják tudatunkat szennyező struktúráinkat, azért, hogy megismerjük őket, és
megszűnjenek az átlátás, megismerés által. Ha váltunk, nem kerül sor megismerésre és
átlátásra, így megszűnésre sem. Az elkövetkezendő napokban beszélni fogok arról, hogy
pontosan a végigvitelben rejlik a kulcs. Ha az álmunkon végigmegyünk, az magától átalakul,
nem kell beavatkozással megváltoztatni.
Kérdező(3): Álmomban előfordul, hogy rájövök, hogy álmodom, de pár másodperc után
felébredek, nem tudom megtartani.
Válasz: Meglehetősen sok időbe telik a képzés, amíg az ember az éber álmodást meg tudja
valósítani. Eleinte gyakran előfordul, hogy egy darabig megvan, aztán hirtelen váltással az
álom elragadja az embert, és elvész a döntési helyzet. Nagyon erős akaratot és elszántságot
kell kifejleszteni ahhoz, hogy végig meg tudjuk tartani. Ennek kifejlesztéséhez a tibeti
hagyományban sok módszer létezik. Szertartásokat és meditációkat végeznek, használják az
akaraterőt és az energiát.
Nyugaton szintén vannak, akik az akaraterőre építenek, de vannak olyanok is, akik
elektronikus eszközöket vesznek igénybe. Nemrég hallottam, hogy az Egyesült Államokban
létezik egy olyan, fejre helyez¬hető elektronikus szerkezet, amely egy impulzussal téríti
vissza az álmodót, ha az elveszítette éberségét az álomban.
Válasz: Lehetséges álom révén különböző távoli helyekről és időkről tudást szerezni. Az
elmúlt életek kérdése nehéz, mivel nem könnyű megmondani, valóban az elmúlt életből
származik-e az információ, vagy egy másik életszakaszból. Sok múlik azon, hogyan viszonyul
az ember az elmúlt és jövőbeli életekhez. Vannak akik egyéniségük továbbvitelében bíznak.
Azt gondolom, az egyéniség nem megy át a következő életbe, az ehhez az élethez és testhez
tartozik. Az elmúlt és jövőbeli életek sora, a vándorlás, nem¬csak az emberekre vonatkozik a
buddhizmusban, ha¬nem minden élőlényre. A születés nem mindennek a kezdete, és a halál
sem mindennek a vége. Mindannyiunknál folytatódik valami. Ez a test és egyéniség nem
megy tovább, hanem valami más, nevezhetjük energiaminőségnek. Ez a megjelenés - áttűnés -
másképp megjelenés mindenre vonatkozik, az egész világegyetemre. Nehéz tudni, kinek
milyen tudomása van az életek soráról.
Az elmúlt életről álomban szerzett tudással is ez a helyzet. Természetesen nem lehet kizárni,
hiszen álomban képesek vagyunk időn és téren felülemelkedni. Az ősi hagyomány szerint
álmainkat kétféle módon dolgozhatjuk fel: használhatjuk különböző pozitív hatásait,
többlettudását, másrészt hozzásegíthet bennünket rejtőző belső konfliktusaink feloldásához.
Amint már említettem, az álomjógát a tantra értelmében itt nem tudjuk érinteni.
Ennek oka az, hogy csak a tantra magasabb osztályaiban alkalmazható, amelyhez sok más
képzés és felhatalmazás szükséges. Ezen felül a tantra két fázisa, a kifejlesztő, kjerim
(Bskyed-rim) és a beteljesülő, dzogrim (Dzogs-rim) közül az utóbbihoz tartozik, azaz a
legfelső szinthez. Ezért így, nagy nyilvánosság előtt nem tanítható.
Tibetben a tantrát titkos tantrának nevezik, pontosabban a tibeti szó, szon-nga (Gsong-sgogs)
első tagja azt jelenti titkos, a második azt, mantra, tehát jelentése titkos mantra.
A tantrikus gyakorlatok lényege, hogy lehetővé teszi az ember számára, hogy használja saját
természetes képességeit, meghaladja mindennapi korlátozottságát, tudatának magasabb
szintjére emelkedjék. Módszerét pontosan kell ismerni, és csak a megfelelő irányban lehet és
szabad használni. Ha valaki félreérti a módszert, és elvéti vagy visszaél vele, magának is és
másnak is több kárt okoz, mint hasznot. Emiatt a régi időkben ezeket a tanításokat csak
nagyon kevés embernek tanították, és hosszú előkészítő periódus vezette be, melynek során a
tanító és a tanítvány számára is ki kellett derülnie, hogy a másik fél teljes mértékben
alkalmas: a tanítvány, hogy befogadja, a tanító, hogy átadja a hibátlan tudást. Az átadáshoz
beavatásra volt szükség, és csak ezt követően gyakorolta a tanítvány a tantrát. Előtte nem.
Miért? Azért, mert ha valaki nem talál rá a megfelelő emberre, és a gyakorlatot félreértve,
hibásan csinálja, akkor az nem jó a tanítónak, mert rossz munkát végzett, és nem segít a
tanítványon, inkább árt neki. Ez teszi a tantrát titkossá. A tantrához való viszony Indiában és
Tibetben is rendkívül különbözött a kezdeti időkben a jelenlegi helyzettől.
Tömegesen jelennek meg kiadványok a tantráról. A kezdeti időkben egyáltalán nem írták le a
tantráról szóló tanításokat, csak szóban adták át azokat. A tanítások leírása kezdetén csak
kézírás volt lehetséges, és a kéziratokat nagyon titkosan kezelték. Aztán jött a fadúcnyomás,
ami már sokkal szélesebb körbe vitte szét a titkos tanításokat, bár még mindig elkülönítve
őrizték. Manapság a nyomtatás minden határt átlépett, hiszen angolul is kaphatók ezek a
szövegek, és min¬den polcon megtalálhatók, tehát azt mondhatjuk, hogy valójában a titkos
tantra elveszett. A hagyomány, ami még él, azt mondja, hogy beavatás nélkül nem lehet
gyakorolni. Ugyanakkor sok nyilvános beavatást látunk. Ezen beavatások áldásképpen
működnek. Régen a beavatás nem áldás volt, hanem megvalósítási szint. A beavatás során a
megvalósításnak meg kel¬lett történnie, enélkül nem volt beavatás. Ez nagyon megváltozott,
manapság az embernek csak ott kell lennie, nem kell az egészet feltétlenül értenie. Mikor
Nyugatra jöttem, az emberek kértek, adjak beavatásokat. Nemet mondtam, mivel a beavatás
ezen módját nem látom működőképesnek. Mikor még Tibetben voltam, adtam beavatásokat,
inkarnálódott tanítók már gyermekként is adnak beavatásokat. Azóta azonban nem, és ennek
ez az oka. Valójában tehát a tantra álomjógáját sem fogom tanítani, de van más megközelítés,
amivel dolgozni tudunk.
Tudatunknak, minden ember tudatának három típusa van. Az első az, amely képzeteket fog
fel, formákat, hangokat, szagokat, ízeket, tapintást, azaz tudattárgyakkal foglalkozik. A
második, a fogalmakkal, leírásokkal dolgozó, gondolkodó tudat. A harmadik, az érzettudat:
tapasztalásunk során különböző érzések kelnek fel, jól vagy rosszul érezzük magunkat.
Életünkben mi emberi lények mindhárom típust működtetjük, mikor tapasztalásban vagyunk:
képzeteink vannak, fogalmak kelnek fel, és érzünk, valamit, egyszerre. Az emberi lényeknek
a három közül az érzettudat a legfontosabb. Születéstől halálig azzal foglalatoskodunk, hogy
bizonyos, számunkra fontosnak, hasznosnak, jónak tartott dolgokat keressünk, és az ezzel
ellentétes tulajdonságúakat elkerüljük. Amire tudatunk irányul, lehet egészen jelentéktelen
beszerzendő, vagy eltávolítandó tárgy, nagyszerűnek tartott személlyel való találkozás,
veszélyesnek, undorítónak tűnő lény kerülése, megsemmisítése, kellemes zene hallgatása,
szép környezet kívánsága, a csúnya és kellemetlen távoltartása, mindenképpen ezek az
irányultságok mozgatnak minket egész nap, egész életünkben. Miért csináljuk mindezt?
Azért, mert minden erőnkkel valamiféle kielégítő, kellemes tapasztalásra törekszünk. Ezért az
érzés az, ami meghatározó az életünkben. Az érzet-tudatot természetesen kíséri a gondolat és
a képzet. A három közül a gondolkodást ismerjük legjobban az újabb időkben, mivel ezt
műveljük a legtöbbet. A képzetek területén azok kézenfekvőek, amelyeket az érzékek által
nyerünk: látott formák, ízlelt ízek, hallott hangok, szagolt illatok, tapintások. Ugyanakkor
vannak képzetek, melyeket a tudat hoz létre, hallhatunk hangokat, láthatunk formákat,
amelyeket nem a fizikai fülünkkel hallunk és nem a fizikai szemünkkel látunk, hanem tudati
szemmel, füllel.
A tudati képzetek annál erősebb érzéseket keltenek, minél élettelibbek, élénkebbek. így, ha
valaki nagyon erős, negatív tudati képzeteket alakított ki, állandó rossz közérzetet és
nyomasztó tapasztalást hoz létre, ami a testérzet szintjén is jelentkezik. Mindez a másik
oldalról is igaz: ha ezek a tudati képzetek megfelelőek, tapasztalásunk pozitív irányban
fejlődik. Ez utóbbin alapul a meditáció vizualizációs módszere. Természetesen mindennapi
életünkben is vannak működő tudati képzeteink, de ezek többnyire nem jelennek meg
önállóan, hanem összekeverednek a külső érzékeléssel, és átszínezik érzékszervi
tapasztalásunkat. A meditációs gyakorlatok során a tudati tapasztalást erőteljesen kifejleszti az
ember, és tisztábban képes tudatával érzet szinten tapasztalni. Az álomgyakorlatok során
tudati képzetekkel fogunk foglalkozni, ezért tiszta, világos és élénk képzetekre van
szükségűnk.
Egy másik módszer szerint arra kérem az embere¬ket, idézzenek fel egy természeti képet. A
felidézés módját a tudatra kell bízni, és nem kell manipulálni azt: ekkor a képzetek élesebbek
lesznek. Ha előre el-döntőd, hogy mit akarsz megjeleníteni, akkor nehezen megy. Hagyni kell,
hogy a tudat olyan természeti je¬lenséget hozzon fel, ami felmerül benne, és ez lehet kellemes
vagy nem, rendkívül sokféle képzet lehetséges. Valószínű, hogy nem lesz stabil, eltűnhet,
majd újra megjelenhet, próbáljuk megtartani, ami felmerült.
Ha a képzet igazán életteli és élénk, akkor érzetet is kelt. Minél élesebb a képzet, annál
élénkebb az érzet. Ám ha csupán meséljük és leírjuk, akkor csak gondolatilag közelítünk, erős
érzet nem kel fel. A különbség ahhoz hasonlatos, mint ha valaki egy könyvet olvas Indiáról,
vagy el is megy oda. Indiába utazva összetett és sokoldalú, élénk tapasztalásban van részed:
hangok, szagok, emberek, állatok, minden, ami hozzátartozik. A könyv ehhez képest száraz és
halott. A tapasztalás érzésének megjelenéséhez a tudatban lévő képzet is alkalmas, ám fontos,
hogy erős, életteli képzet legyen. Ez tehát az első lépés. Ezután következik, hogy a
rendelkezésünkre álló képzettestben létezzünk, erezzünk, lássunk, halljunk, szagoljunk Ekkor
tapasztalásunk valóban intenzív, és a csupán gondolati fel-dolgozástól tényleg különböző lesz,
annyira, amennyire az Indiáról szóló könyv és az odautazás különbözhet. Erről a szintről
indulhatunk tovább.
ELSŐ GYAKORLAT
***************************
**************************
Most engedjük, hogy egy természeti kép merüljön fel a tudatunkban, ne siettessük, várjuk ki,
hogy itt, most körülöttünk a természeti környezet megjelenjen.
*****************************************
*********************************
Kérdező(l): Mikor ezt a bizonyos természeti képet fel akartam idézni, nem sikerült, mintha
fátyol lett volna előttem. Máskor mindig megjelenik előttem az a kép, amit látni szeretnék. Mi
lehet ennek az oka?
Válasz: Nem kell siettetni a kép megjelenését, lehet, neked több időre van szükséged, várd ki
és engedd el a gondolati tevékenységet. Ha egy bizonyos képet akarsz előbányászni gondolati
úton, akadályozod azon képzet felmerülését, amit a tudat szeretne megmutatni. Lehet, hogy
amikor a képzet először felmerül, nem erőteljes és csak villanásnyi ideig marad, majd eltűnik,
sőt át is változhat, majd újra felmerül. Fokozatosan lehet egyre tartósabban megtartani. De
minden emberi lény tudatának megvan az a tulajdonsága, hogy a meg¬adott jelre felmutasson
egy természeti képzetet, aztán létezzen benne úgy, ahogy ott, akkor a legmegfelelőbb.
Kérdező(2): Mit tegyünk, ha a gondolati aktivitás olyan élénk, hogy a képzet nem tud
felmerülni?
A KÉPZETTEST MOZGÁSA
Fontos egy dologra ügyelni, mert ha önmagunkra való rálátásunk nem megfelelő, akkor
kezdjük magunkat kívülről látni, ami azt jelenti, hogy az egész testünket látjuk, mintha egy
külső pontból figyelnénk. Ez azt jelenti, nem vagyunk benne a testünkben, hanem valahol
máshol. Ez nem hasznos állapot, nincs egység önmagunkkal. Képzettestünkben ha
önmagunkra nézünk, szükséges, hogy ugyanúgy történjen minden, mint amikor mindennapi
testünkben vagyunk, tehát ha lenézünk, csak a a lábunkat látjuk, és testünk alsó részét.
A másik lehetséges eset, amikor az ember elveszti a szituációt, a következő: a lábára lenézve
nagyon különös lábbelit, vagy netán furcsa lábformát lát. Ha erre rácsodálkozva magunkban
azt kezdjük firtatni, vajon miért van ez, mi következik ebből, akkor újra kiugrunk a
képzettestből, nem működik, mert a gondolkodás fogalmi szférájába tévedünk. Fogadjuk el,
ami a tudatból felmerül, a képzelet és az álom gyakorlataiban is. Álomban mivel ez az
ébrenléti állapottól különböző tudatállapot, könnyebben el tudjuk fogadni, ha más testben
tapasztaljuk magunkat, így tovább tudunk abban maradni. Az első és legfontosabb lépés ez,
benne lenni a testben, tudatosan. Ezt követően látni, hallani, szagolni már könnyebb. A
harmadik lépés, hogy a testben mozogjunk, ismét nehézségek elé állít minket. Ennek oka az,
hogy a képzettestben, az ébrenléti helyzet miatt, tudatunk egy része nem mozog. A
képzettestben való mozgás gyakorlása azonban arra nagyon alkalmas, hogy az álom
szituációjára felkészüljünk, nem kell aggódni, ha az nem megy tökéletesen a képzeleti
gyakorlat során. A gyakorlás teszi lehetővé, hogy az álom-testben mozogni tudjunk, ez ott
könnyebben működik. Az álomtestnél tehát nehéz az, ami a képzet-testnél könnyű, azaz tudni,
hogy álmodsz és energia-tested van, míg a képzet-testnél nehéz az, ami az álom-testnél
könnyebb, tehát tudatosan, mozgásban használni a testet.
MÁSODIK GYAKORLAT
****************************
********************************
Most képzeljük el, hogy ez a hely, ahol most vagyunk, természeti környezetté változik.
Először nézzünk a távolba. Ha látunk valamit, próbáljuk egyre világosabban, tisztábban
érzékelni. Ezt követően közeledjünk tekintetünkkel ahhoz a helyhez, ahol állunk, és azt is
****************************
Most összpontosítsunk arra, ahogy ott állunk, és nézzünk le. Lehet a lábunkra, vagy a földre
magunk előtt. Fontos, hogy érezzük a helyzetünket. Ügyeljünk arra, hogy ne az egész testet
akarjuk látni. Létezzünk a testünkben, és használjuk az érzékszerveinket, lássuk a távolabbi,
majd a közelebbi dolgokat tudati szemünkkel. *********************************
***************************
Nyissuk ki a szemünket!
A RÖGZÜLT TUDATI MINTA FELOLDÁSA
A képzet-gyakorlat során előfordul, hogy egy nagyon erős tudati minta kerül elő, melyet
durvának és erőszakosnak tapasztalunk. Lehet, hogy már régen zavar bennünket és
menekülünk előle. Megjelenésekor védekezésképpen a gondolkodó tudat lép működésbe,
méltatlankodik, úgy érzi, ez már túl sok, ezt már nem lehet elviselni. Ekkor bajaink
megszaporodnak. Ott van először a zavaró tudati struktúra, aztán az erre aggódóan reagáló
fogalmi tudat, ami újabb negatív érzeteket kelt. Ennek következtében elmenekülünk a képzet-
testből, és semmi sem oldódik meg.
Röviden áttekintve a folyamatot: először felmerül a tudat által teremtett helyzet, ebben álom-,
vagy képzet¬testben tapasztaljuk magunkat, tudatosan használjuk ezen test tudati
érzékszerveit, élénk, életteli érzékelést nyerünk, majd, ha negativitás merül fel, menekülés
helyett - a szívcsakra energiáját használva - együtt maradunk vele: ezáltal a negatív minta
átalakul.
A védelem, a védettség biztosítására van más mód is. Itt nagy szerepet játszik, ha az ember
vallási gyakorlatot követ. A hit, azaz a belső meggyőződés alapján a gyakorló felidézi annak a
pozitív energiának képzetét, amellyel előző gyakorlata során már felvette a kapcsolatot, és a
segítségét kéri. A tibeti buddhizmusban az istenségek gyakorlatát végzők nehezen
feldolgozható helyzetben az istenség energiájához fordulnak, hívják, vizualizálják; védelmet,
erőt, a tudat tisztítását kérik. Ha a felidézés életteli, a képzet élénk, akkor a segítség is
erősebb, elnyugszik a mentális zavarodottság, kétségbeesés. Egy rémálom helyzetében
hasonlóan tudunk segítségért folyamodni az istenséghez, ahhoz az erőhöz, amelyben hiszünk.
Válasz: Nehezen képzelhető el, hogy az a lény, aki embernek született, problémátlan legyen,
legfeljebb lehetnek időszakai, amikor nem szembesül velük. Ugyanakkor, ha valaki éppen
nem a bajai megoldásához, hanem a leírt pozitív irányban, mélyebb, intuitív ismeret, belső
fejlődés eléréséhez, vagy egy kérdés tisztázásához használja a módszert, az nem ártalmas.
Ahogy ma reggel szóba került, tudatunk működésének három fő funkciója van: a gondolkodó,
a képzetet, valamint az érzetet tapasztaló tudati működés. A három közül, ha a gondolkodó,
fogalmi tudat dominál, a mélyebb, intuitív tudás, a magasabb szellemi megvalósítás
hozzáférhetetlenné válik számunkra. A fogalmi tudat mindent uraló működése a mindennapi
életben is megfoszt bennünket a természetes, közvetlen tapasztalás nagy részétől, amire pedig
szükségünk lenne. Igen nagy jelentőségű az egészséges arányok kialakításában, ha a
túlságosan eluralkodó fogalmi működést úgy fogjuk vissza, hogy a tudat képzetlátási, tudati
érzékszervi tapasztalását fejlesztjük.
ÉBEREN ÁLMODÁS
Nem beszéltünk még arról, hogyan tudjuk az éberen álmodást megvalósítani. Egyik
eszközünk az akaraterőnk. Ha elhatározásunk szilárd, törekvésünk erős, meg akarjuk ismerni,
kitartó akaratot fejlesztünk ki el¬érésére.
Fontos a hely, ahol alszunk. Olyan hely, ami bár¬milyen szempontból zavaró, túl hideg, túl
meleg, valamilyen egészségtelen körülmény jellemzi, nem alkalmas az álomjógára. Nehéz
ételek vagy sok szeszes ital fogyasztása is akadályozó, valamint a betegség is. Fejünk
elhelyezkedésének iránya is számít, a keleti és az északi irány megfelelő, a nyugati és a déli
nem. Tibetben még az is, aki nem foglalkozik az álom gyakorlatával, ágyát próbálja keleti
irányba helyezni. Ez utóbbi megfontolások már a buddhizmus álomjóga gyakorlásának
velejárói, amiket használhatunk, de annak magas tantrikus gyakorlatai nélkül. Az energiafény
gyakorlatok közül is van, amit alkalmazhatunk, például a vörös energiafény megidézését a
torokcsakrában, tudatunkkal összpontosítva rá, mielőtt elalszunk. A buddhista hagyomány
szerint a torokcsakra vörös energiájára összpontosítva könnyebben képes az ember az
álommal bánni, mivel a torokcsakra energiája kapcsolatban van az álommal. Testünk
tengelyében különböző szinteken különböző energiaminőségek vannak: más a fejben, a
torokban, a szívközpontban, a köldöknél, a gáton. Mikor elalszunk, a fejből az energia alászáll
a mellkas közepén lévő szívközpontba, majd onnan a köldök szintjén lévő csakrába: ekkor
kerülünk a mélyalvás állapotába. Mikor az energia a torokhoz ér, álmodni kezdünk. A
hagyományos gyakorlatok szerint a meditációt végző a torok-, vagy a szívcsakra szint¬jén a
vörös fényre összpontosít, az Á hangot rezegteti, és így alszik el.
Vannak emberek, akik nehezen tudnak elaludni, ők az energiát még mélyebbre, a köldökig
vihetik. Használhatjuk a vörös fényt, vagy a sárgát, ami a föld elem energiafénye a köldök
szintjén, miután a has terét teljesen ellazítottuk. így többet tud aludni az álmatlanságban
szenvedő. Fontos hangsúlyozni, hogy a testi és tudati lazításnak milyen messzeható
jelentősége van. Mind elalvás, mind gyakorlás előtt teljességgel lazítsuk el testünket, így
ellazulván tudatunk is nyugodt, pozitív beállítottságú lesz. Amilyen tudatállapotban alszunk
el, olyan lesz az álombeli folytatás.
A tradicionális gyakorlatok közé tartozik az is, hogy az ember elalvás előtt felidézi az istenség
képét, akivel kapcsolata van, és arra összpontosítva alszik el, fejét az istenség felé hajtja le,
mint egy gyermek védelmező szülője felé.
Egy másik hagyományvonal szerint lótuszszirmon álló, rezgő A betű áll a szívcsakrában, ami
a tudatunkat jelenti. A gyakorló azonosul ezzel az Á hanggal, a lótuszszirom lassan bezárul,
így abban elnyugodva alszik el. Mikor felébred, a szirom kinyílik.
HARMADIK GYAKORLAT
Meditációval kezdjük.
*********************************
****************************
A fehér energiafény sugárzó fénye beárad a fejünk tetején, és árad a testünk közepén végig, a
fejünkön, torkunkon, mellkasunkon át a hasunkig, több hullámban, egymás után.
***************************
A fény megtölti a testünk középső részét, először egy fénytengelyt tapasztalunk, majd tovább
áradva megtölti az egész testünket, a sejteket és a sejtek közötti teret, és minden negativitás,
ami bennünk felhalmozódott, kiszorul, eltávozik belőlünk.
***************************
Most a fehér energiafény aláereszkedik a fejünk tetejére, a középső csatornán keresztül a
szívcsakráig száll alá és a szívközpontba olvad.
*******************************
Tegnap szó került arról, hogyan törekedhetünk az éberen álmodásra, hogyan tudunk
félelmünk ellen védelmet keresni a védelmezőkhöz és saját szívközpontunkoz fordulással.
Sokszor az ember intuitív tudásra képes szert tenni álmai révén. Nyugaton művészekről,
tudósokról hallani, akik így jutottak mélyebb tudás birtokába. Tibetben az emberek használják
ezt a módszert mindennapi életük segítésére, emellett a spirituális gyakorlatnak is szerves
része. Vezetést, tudást érhet el az ember álmai közvetítésével, amelyet saját maga tár fel,
esetenként segítséggel. A tibetiek tanítást, szellemi irányítást kérnek és kapnak álmukban.
Gyakran előfordul az is, hogy egy költeményt kapnak meg átadásra, amit más-nap éber
állapotban leírnak. A nyelv és a tudás, amit ez a vers tükröz, gyakran teljesen más ismereteket
mutat, mint amit mindennapi életében az átvevő használ. Az éberen álmodás módszerét csak
álomban lehet tehát használni, pozitív irányban, mélyebb tudás szerzésére, vagy negatív tudati
minták feloldására.
Emellett van olyan módszer is a tibeti hagyományban, ahol visszatérő, már álmodott álmokkal
gyakorol az ember, ébrenléti állapotban. Említettük már, hogy az álmokban felmerülő
képzetek olyan tudati struktúrák, melyeket mi alakítottunk ki, és azért merülnek fel, hogy
megismerjük, és ezáltal feloldjuk őket. Rendkívül sokfélék, összetettek, ezeket hívjuk a
buddhizmusban karmának, karmikus mintának. A karma igen sok szálon és szinten épül,
nehéz leegyszerűsítve elmondani. Tetteink, bármilyen módon is követtük el, tudatáramunkban
energia-lenyomatot hoznak létre. Ez nemcsak az emberi lényekre, hanem minden élőlényre
érvényes, minden létezőre a világegyetemben. Az akció által létrehozott energia-lenyomat
ismétlődni akar az időben. Az energia-lenyomatok eredményei a kialakuló mentális
struktúrák, melyek igen sok szinten raktározódnak a tudatunkban.
A karmikus nyomoknak sok rétege van, közülük a felszínhez legközelebb lévők a jelen
születésbe lépésünk után, életünk során alakulnak ki. Különböző átélt életesemények,
körülmények, külső hatások következtében keletkezett önátélési tapasztalataink formálják
őket. Ezek között vannak kellemesek és borzalmasak. A nyugati pszichológia a tudatalatti
szférájába utalja őket, mivel rejtetten, de folyamatosan színezik át mindennapi
tapasztalásunkat. Legtöbbjükkel zökkenők nélkül együtt tudunk élni, de akad, amelyikkel
nem. Ezek a mentális stuktúrák szeretnének kifejeződni az álom képzetei között, és az álom
helyzetében tudatosságunk megtartásával azonosítani tudjuk őket, s ezáltal képesek leszünk
megoldani. Nappali tudatosságunk is tapasztalja őket, de mivel összekeverednek az
érzékszervi ingerekkel, nem tudunk tiszta megkülönböztetést tenni. Ezen kívül mind álomban,
mind ébrenléti állapotban akadályozza az embert a tudatnak az a része, amely nem mer
rátekinteni minderre. Nem emlékszünk az álmainkra, nem akarunk szembesülni velük. Ez
indokolja, hogy elhatározzuk, végig kívánjuk követni az álom történéseit, hogy megismerjük
sok bajunk forrását.
Az emberek gyakran úgy gondolják, nem nagy ügy az álommal foglalkozni, nem lényeges
része az életnek és a gyakorlatnak. Akkor kezdenek komolyabban a mélyére nézni, mikor az
ember olyan helyzettel találkozik, melyben a mentális képzet nappali, ébrenléti állapotban is
látható, tapasztalható számára, bár azt más nem látja. Ekkor már kénytelenek foglalkozni vele,
hiszen másképp kezelhetetlenné válik a szituáció. Az álomban ezek a mentális képzetek
nyilvánulnak meg, és mi megtanulhatjuk kezelni őket.
Vannak befejeződő és be nem fejeződő álmok A legtöbbet nem fejezzük be, akár jó, akár
rossz az álom. Valójában tudatunk egy részével nem akarjuk tudni a végét. Sok mindennel
vagyunk így, hogy egyidejűleg akarjuk is, meg nem is, belső bizonytalanságunk miatt.
Altalában semmiben sem vagyunk biztosak. Ha bárminek kétkedés nélkül oda tudnánk
szentelni magunkat, annak mindig a végére járnánk, megoldanánk, megvalósítanánk. Minél
erősebb a kétely, annál több nehézség forrása.
Az álom tehát mentális képzet formájában felhoz egy problémát, hogy megoldjuk. A történés
egy pontján viszont tudatunk kiugrik belőle, vált, mivel a tudat egy része nem akar vele
tovább foglalkozni, mert az túl szokatlan, ijesztő. Ekkor felébredünk, nem fejezzük be az
álmot, vagy nem ébredünk fel, de megváltoztatjuk az álom menetét, azért marad befejezetlen.
Többnyire ezt tesszük a nagyon kellemes álmokkal is, a túl jó kifejlettől is visszahúzódik a
tudat.
Fontos emlékezni az álmainkra. Sok ember mondja nekem Nyugaton, hogy nem álmodik,
nincsenek álmai. Itt pusztán arról van szó, hogy nem akarunk emlékezni rájuk. A kultúra nem
ad semmiféle támogatást arra, hogy az emberek jól érezzék magukat az álmaikról szóló
beszélgetések során. A tibeti emberek sokszor beszélgetnek az álmaikról. Ahol összejönnek,
ott mindennapi dolog, hogy elmesélik egymásnak, fel¬nőttek és gyerekek egyaránt, és
elbeszélgetnek róla. Nem szimbólumok megfejtéséről van itt szó általában, hanem az
élmények közös feldolgozásáról.
Az ártalom csak akkor árthat nekünk, amikor nem tartózkodunk tudatunk igaz természetében,
és az ártás lehetősége azonnal megszűnik, ha tudatunk igaz természetében időzünk. A tibeti
buddhizmus gyakorlatában a Rigpa, a Mahámudrá állapota utal erre az igaz természetre, más
hagyományban ürességnek mondják, de mindannyian ugyanarról beszélnek. A tudat lénye¬gi
természetének eléréséhez a Mahámudrá és a Dzogcsen más és más módszereket használ, és
most nem ezen hagyományok szorosan vett gyakorlatairól van szó, ahhoz sok tanításra és
gyakorlásra van szükség. Ám minden ember meg tudja közelíteni a szívcsakra energiáját a
maga szintjén, az álomban vagy az élet nehéz helyzeteiben.
Ezzel komoly bajt hozunk a fejünkre, mivel a támaszok változása, még inkább megszűnése,
az összeomlás érzetét kelti bennünk. Mihelyt képesek vagyunk legbenső természetünk
energiájával fel¬venni a kapcsolatot, ez a veszély megszűnik, sok kellemetlenséggel együtt,
hiszen ott mindezen beazonosítási késztetések már nem működnek. Ezen energia elérésére
javasoltam a szívcsakra természetében való elidőzés gyakorlatát. Alkalmas rá az a meditáció,
amit a tanítások előtt csináltunk. Mindig elvégezhetjük, ha úgy érezzük, hogy a fejből az
energiát a szívbe akarjuk juttatni.
ÖSSZEFOGLALÁS ÉS ZÁRÓGYAKORLAT
Most úgy érzem, itt az ideje, hogy összefoglalását adjuk az elhangzottaknak. Beszéltünk az
éberen álmodás képességének kialakításáról, ami nem könnyű feladat, csak kitartó
gyakorlással tudjuk tartósan megvalósítani. Ám ha sikerült gyakorolni, jótékonyan tudjuk
használni problémáink megoldására, intuitív tudás megszerzésére. Fontos, hogy ekkorra
tudatunk mélyebb természetével, a szívcsakra energiájával felvegyük a kapcsolatot, mivel
álmunkban senki nem tud segítségünkre jönni, hacsak nem léptünk már kapcsolatba egy
magasabb rendű lénnyel, aki segítségünkre lehet. Ébrenléti állapotban jobban használhatjuk a
pszichoterápia módszerét akkor, amikor egy régebbi álmot elevenítünk fel, és a képzeletünk
segítségével továbbéljük.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ