A palánkai VECSERA SÁNDOR Magyar Művelődési Egyesület folyóirata

IV. évfolyam 4. (35.) szám 2007. április Ingyenes példány

A tartalomból:
2. oldal: Vecsera Sándor, Barátok
3. oldal: Andriga Sándor, A vegyeskórus Mélykúton
4. oldal: Vecsera Sándor, Faragó Krisztián sikere, Március 15-e megünneplése
5. oldal: Gion Antal, Húsvéti rendezvény a művelődési egyesületben
6. oldal: Mindannyian gyerekek voltunk – valamikor
7. oldal: Gion Tibor, Nem csak a halak úszkáltak a vizben . . .
8. oldal: A húsvét
9. oldal: Gyermeksarok
10. oldal: Körösztrejtvény, Viccsarok
2 2007. április

BARÁTOK

Boldog és gazdag az az ember, akinek barátja van. Így szól a mondás.

Képzeljék el, amikor egy egész, majd 6000 lelket számláló helység valakinek a
barátja, mekkora gazdagság az! Egy szép barátság, amely tavaly ősszel indult,
március utolsó napján még szorosabb lett. Vegyeskórusunk tagjai olyan őszinte
szeretettel lettek fogadva Mélykúton, hogy még most is ennek a lenyűgöző
élménynek a hatása alatt vannak. Bizony, azok, akik különböző okok miatt nem
mehettek el Magyarhonba, most igazán sajnálhatják, mert egy felemelő érzéssel kevesebb lesz
emlékezetükben.
Mikor az érzések lecsillapodnak, gondolkozni kell a távlatokról, a jövőről is. A mélykútiak már
megtették az első lépést, és meghívták egyesületünket augusztus 13-ra, helységük ünnepére.
A palánkaiak sem restek, és már azon tanakodnak miként lehetne azt a sok-sok jót viszonozni.
Nem szeretnék a rúd elé állni idő előtt, maradjon tervünk egy kellemes meglepetés.
Az, ami a legfontosabb ebben a pillanatban az, hogy őszinte barátokra tettünk szert a
mélykútiakban, és visszakanyarodva cikkünk elejére – nyugodtan mondhatjuk: mi boldog és
gazdag emberek vagyunk.

VECSERA Sándor
2007. április 3

EGYESÜLETÜNK VEGYES KÓRUSA MÉLYKÚTON

Nagyon vártuk ezt a napot, hogy elutazzunk

Mélykútra és nagy lelkesedéssel készültünk is rá.
Megegyeztünk az indulás időpontjáról és 31-én 6 óra
30-kor elindultunk egy rendes busszal, ami külön
tetszett mindenkinek. Sajnálattal mondhatom, hogy az
előrelátott 31 személyből nem mehettek mindannyian, igazolt
okokból, úgyhogy csak 27-en vettünk részt ezen a felejthetetlen
fogadáson, ahol még be is tudtuk magunkat mutatni műsorunkkal,
amit erre az alkalomra készí-tettünk.
Fél órát késtünk (mert nem indultunk előbb), de ezzel nem volt
nagy baj, mert csak ránk vártak a házigazdák. A polgármester
fogadása a községházán megható volt. Mindent elmondtak nekünk
Mélykútról és azután megajándékozták a palánkai képviselőt, vagyis
emléket adtak, mi pedig viszonoztuk azt. Ezek után megtekintettük a
könyvtárukat, ahol a Mélykúti Szederinda Népzenei Egyesület (a mi
vendéglátónk), dolgozik és ott meg is lettünk vendégelve, miközben
sokat megtudtunk az egyesület megalakulásáról, a munkájukról,
sikereikről. A vendéglátóink minden tagunkat egy ajándékcsomaggal lepett meg.
Utolértük a program menetrendjét és a továbbiakban, meglátogattuk a mélykúti öreg templomot, ahol
egy kis vallási énekekből álló, koncertet rendeztek a részünkre. Fotókat és videó felvételeket is
készíthettünk mindenről, és akkor már eljött az ebédidő is.A vendéglátóink egy fantasztikus ebédre
invitáltak bennünket, amelyet kiváló minőségű borral öntöttünk fel. Ebéd után új kaland várt ránk.
A vendéglátóink, egy különleges, nem mindennapi élményben részesítettek bennünket, éspedig:
mivel Mélykúton, híres lovász szervezet létezik, hintós fogatokkal körülkocsikáztattak bennünket az
egész falu utcáin, közben három helyen megálltunk. Először a katolikus templom ereklyéinek
múzeumánal, megtekintettük azt és tovább mentünk. A következő megállónál egy falusi restaurátor
emlékházát tekintettük meg, ahol ez a restaurátor élt (aki Amerikában azonosította az eredeti magyar
koronát) és számos gyüjteményekkel, fényképekkel látta el a házat, a falunak ajándékozva azt.
A következő volt a Mélykúti új templom. Az építkezés 1959-1961-ig tartott. Igen nehéz időkben
kezdődött, de-a téeszítés miatt-még nehezebb volt a befejezés. A téglát a szomszéd község, Bácsalmás
zsinagógájának lebontásából vették, melyet –a még saját tulajdonú- lőcsös szerekkel szállítottak ide.
Teljesen szokatlan volt számunkra az ilyen architektúra, és ez az épület nagy érdeklődésünket váltotta
ki.
A hintók végül is elvittek minket a
művelődési házba, ahol egy rövid pihenő
után, részt vettünk a Szederinda
Egyesület évi közgyűlésén. Kb. 18 órakor
megkezdődött a művelődési program,
amelyet mi nyitottunk meg egy népdal
csokorral. A Szederindai Egyesület
bemutatkozott az asszony-kórusával,
szóló énekeseivel, tánc csoportjával és a
kiváló citera zenekarukkal. A műsor végét
a házigazdák megint nekünk engedték át,
és mi egy kis meglepetéssel is előléptünk
a Magyarzó Pistikével és a Szeressük
egymást gyerekek című szerzeménnyel
fejeztük be a műsort. A műsor tetszetes és színvonalas volt. A házigazdáink megköszönték
eljövetelünket és vacsorához invitáltak bennünket. Meghívást is kaptunk augusztus 13-ára Mélykút
ünnepére csak, mint vendégek.
A vacsora finom birkapörkölt és kecskepaprikás volt, sok fajta itallal, de az ismételten kiváló bor volt a
pláne és az inyencek csak azt fogyasztották. Mulatság is volt, mert hát volt zene is. A hangulat nagyon jó
volt. Kb. fél tizenegykor elbúcsúztunk a vendéglátóinktól, és már fél kettőkor Palánkán is voltunk,
kettőkor már kellemes fáradtsággal álmokba is merültünk.

ANDRIGA Sándor
4 2007. április

FARAGÓ KRISZTIÁN SIKERE

Március 10-én Palánkán meg lett tartva a községi
szavalószemle. Egyesületünkből hét gyermek lépett fel
felemás sikerrel. A legjobb benyomást Risztity Szofia,
Koleszár Dávid, Koleszár Dénisz és Faragó Krisztián
keltette. A zsüri határozata szerint, Faragó Krisztián
továbbjutott a körzeti szemlére, amely március 24-re lett
előrelátva Úrszentivánon (Despotovon).
A körzeti szemlére fölül száz verselő jutott az alsós és a
közép korosztályból. Lévén, hogy a Dél-Bácskai körzetről
volt szó, a versenyzők között zömével voltak a szerbek
mellett, szlovákok és ruszinok. Magyarokból, sajnos csak
négyen léptek fel (közöttük Faragó Krisztián is). Krisztiánt
közrefogták mindannyian: szülei, Mária és Sándor,
felkészítője, Vecsera Sándor és Milan Burszáty a Községi
amatőr szövetségből. Minezek a jótanácsokkal
fölfegyverkezve, Faragó Krisztián magabiztosan lépett a
közönség és a zsüri elé, és, noha nem jutott tovább,
nagyon jó benyomást keltett, olyannyira, hogy a zsüri
magyar tagja Fazekas Katalin nyugalmazott magyarnyelvtanárnő a verseny után odalépett a mi
kis verselőnkhöz és megdícsérte föllépését. Sőt, felajánlotta, hogy szárnyai alá veszi és egy
kiváló verselőt farag belőle, ha lesz rá akarat. Krisztián részeről van...
Kriszti, gratulálunk!

MÁRCIUS 15-E MEGÜNNEPLÉSE

Az idén is meg lett ünnepelve egyesületünkben a magyarok nagy ünnepe, a március 15-e.
Sajnos, itt Palánkán ezt a magyarok nem érzik annyira magukénak, amennyire kellene. No,
azért vagyunk annyian mi, akik becsüljük az 1848-as hősöket, hogy megtöltsük egyletünk
nagytermét. A műsorban fellépett a vegyeskórus, amely a Himnusz mellett alkalmi dalokat adott
elő, míg Vecsera Sándor felolvasta Vass Albert romániai születésű magyar író levelét a magyar
ifjúságnak, Faragó Krisztián, Uhlárik Etelka, Kovácsevics
Gabriella és Gion Éva pedig forradalmi verseket adott elő.
Az ünnepi műsor után egy kis barátkozáson maradt a
palánkai magyarság színe-java, és sokáig még
visszhangzott az egyesület a vidám énekszótól.
2007. április
HÚSVÉTI RENDEZVÉNY A MŰVELŐDÉSI EGYESÜLETBEN
z anyanyelvápoló csoport gyermekeinek
A hagyományos rendezvényei közé tartozik
a „Nyuszivárás” is, amit eddig még minden
évben megtartottak. Ezúttal is Gion Éva,
pedagógus, a csoport vezetője, nagy
szorgalommal készítette elő a gyerekeket a
rendezvényre. A falon lévő díszitéseket saját
maga dolgozta ki és rögzítette oda. A gyerekek,
kik néha fejfájást okoznak a túlzottan szabad
viselkedésükkel, nagyon is komolyan fogják fel
feladatukat, akkor, amikor egy rendezvényről,
nyilvános fellépésről van szó. Ők nagyon jól
tudják, hogy a jó fellépéssel pozitív poénokat
kapnak úgy a közönségtől, mint a tanító nénitől is.
A közönség száma (mint eddig is) nagyon
gyér volt. Az egyesületben már megszoktuk, hogy
az itt megtartott rendezvényeken, általában, kis
számú közönségünk van. Ez vonatkozik a
Március 15. megemlékezésére, a Szent István
nap megünneplésére és más összejövetelekre is.
Mindenkor mi, aktivisták, jelenünk meg és „egy
test – egy lélek” alapon ünnepelünk és utána,
pedig társalgunk. Legaláb mi aktivisták legyünk
összetartók. Ez alkalommal is, mint minden
rendezvényünkön, a „nyuszivárásnál” megjelent
Horvát Tibor, az egyesületünk elnöke a
családjával. E cselekedete élő példának szolgál
arra, hogy minden szakcsoport munkáját el kell
ismerni és mindig erkölcsi támogatásban kell
részesíteni mindazokat, akik igyekezetükkel és
munkájukkal az egyesület működéséhez
hozzájárulnak. Sajnos, ezen a rendezvényen az
aktivistáinkból éppen nem sokan voltak jelen,
pedig mindeki meg lett invitálva.
A rendezvény egy részlettel kezdődött a
gyermek-farsangbálról, majd részlet következett a
Községi Szavalóversenyről. Szavalást utána is
hallottunk, mert minden gyereknek megvolt a
saját verse, amivel megmutathatta tanulási
5
eredményét. Húsvéti ima következett, majd
gyermekkórus-énekeket is hallhattunk. Közöttük
volt húsvéti alkalmi egyház-ének is.
Az egyesület elnöksége erkölcsi támogatást
és anyagi támogatást biztosított a rendezvény
megvalósításához. A gyerekek ezúttal nem
kaptak csomagokat, hanem a rendezvény után
édességekkel, sütikkel és itókákkal lettek
megkínálva. Egyes szülők színes tojásokat is
hoztak az egyesületbe és azokat osztogaták a
gyerekeknek.
A gyermekek többségének szülei olyan
személyek, akik már egymással nem beszélnek
magyarul. Csak a nagypapa és a nagymama
azok, akik magyarnak vallják magukat. A
gyerekek mégiscsak annyira akarták, de annyira
igyekeztek megtanulni azokat a magyar verseket,
a magyar énekeket, a magyar imákat !! Vajon mi
az az erő, amely annyira vonzotta őket, hogy
ebben a közösségben, a mi egyesületünkben
akarják jól érezni magukat?
A rendezvényen többen észrevehetően,
nehezen ejtették ki a magyar szavakat. Törték
magukat, igyekeztek. Nehezen ment. A magyar
nyelv a világon az egyik a legnehezebb nyelvek
közé tartozik. Ám, mind az, amit a gyerekek ezen
a rendezvényen bemutattak, nagy eredménynek
számít, ha a fent említett tényezőket szembesítjük
a valósággal. Csak a gyermekek további erős
akaratától függ az, hogy a jövőben lesznek-e még
gyermek-rendezvények. Remélkedjünk.
GION Antal
2007. április 6-án, a Körzeti Amatőrök
Szövetségének szervezésében a
tojásfestés örömeit élvezhették a
gyermekek Palánkán, az Abrašević
Kultúrotthon udvarában
6 2007. április

Mindannyian gyerekek voltunk . . .

- valamikor -
1 9 5 4 – 5 5.
IV. osztály
1. Cseh János
2. Heszkó János
3. Gombár Jani
4. Zsidai András
5. Baranyi Ferenc
6. Bobák Józsi
7. Zolárek Jani
8. Slyuka Mihály
9. Móger Katalin
10. Juhász Ferenc
11. Madai Lajos
12. Toma Jani
13. Biszág Laci
14. Móger Józsi
15. Szerdahelyi Gyuszi
16. Mészáros Laci 26. Ivanek Kati 36. Bálint Margit
17. Nagy Nándor 27. Tilli Magdolna 37. Krnács Rozália
18. Dolezár Pali 28. Kaffka Krisztina 38. Kovács Margit
19. Bakos Ferenc 29. Csikós Jusztina 39. Bakter Juliska
20. Szabó Jani 30. Hönisch Katica 40. Móger Katica
21. Simonity Erzsi 31. Bálint Ilonka 41. Simonity Rozi
22. Varga Katica 32.Toma Piroska 42. Kárász Katica
23. Zwolszky Valeria 33. Lapú Katica Tanitónő:
24. Lapú Rozika 34. Sisa Rozi Varga Ilona
25. Bélik Ilonka 35. Andrity Rozika

1951-1952
V. osztály

1. Gion Piroska
2. Kovács Vera
3. Tót József
4. Mencsik József
5. Tót Julcsa
6. Kovács Anna
7. Sornhauzer József
20. Balázs Tamás 33. Heszkó Júlia
8. Stég Rudolf
21. Bognár Antal 34. Andriga Aranka
9. Gombos András
22. Szloboda Mihály 35. Túri Piroska
10. Dudás Erzsébet
23. Ábel Etel 36. Oláh Pista
11. . . .
24. Benedek Aranka 37. Kárász József
12. Gion Irén
25. Reiter Margit 38. Gombos Miska
13. Petekity Anna
26. Biszág Júlia 39. Trageiser Jaksi
14. Madai József
27. Gyinity Marlén 40. Zwolszky Erich
15. Ihász Júlia
28. Lenhóf Mária 41. Mészáros József
16. Gion Antal
29. Zwolszky Krisztina 42. Mészáros István
17. Bálint Robert
30. Krnács . . . 43. Madai Gyula
18. . . .
31. . . . Tanár:
19. Fehér András
32. Loch Erika Varga Ferenc
2007. április
NEM CSAK A HALAK ÚSZKÁLTAK A VIZBEN . . .
Amikor az ember koponyáján lévő
megmaradt hajzat kezd
zuzmarás tájakra hasonlítani
(kifehéredni), mindtöbbször észébe jutnak a
régmúlt idők eseményei. Hogy miért? Nem tudom!
Kezdtem már boncolgatni ezt a jelenséget, de
nem jutottam zöld ágra és mindig
visszazöttyentem az elejére. Nos, most ismét
régmúlt időkről regélek önöknek.
Történt ez kisfiú koromban, 1946-ban.
Mivel, hogy éber figyelemmel kísértem a
családunkban történő eseményeket, nem maradt
figyelmemen kívül apám nem mindennapi
tevékenysége sem. Ugyanis horgászbotokat
készített és azt is észrevet-
tem, hogy a szomszédunk,
a gölöncsér Túri Péter
bácsi, sürübben járt
hozzánk dumálni az
ősömmel (az apámmal).
Itt valami készülődik
- gondolkodtam fontoskod-
va és suttyonban kifag-
gattam Péter bácsit. Hát,
kisült, hogy horgászni
készülnek! Ekkor én is
offenzívába lendültem és
addig nyafogtam nekik míg
megigérték – magukkal
visznek!
Egy bizonyos meleg
nyári reggelen Péter bácsi
javaslatára elemózsiát tettünk egy tarisznyába
(szalonnát és kenyeret), amit aztán nekem kellett
cipelni, és elindultunk. Hogy miként értünk a sürű
erdőn keresztül a Dunapartra, azt nem
részletezem. Fő az, hogy megérkeztünk.
Horgainkat felgilisztáztuk és a vízbe horgonyoztuk
és türelmesen vártunk. „A türelem rózsát terem” –
mondja a közmondás. A mí türelemünk se rózsát,
se halat nem termett. A szegény gílíszták a
horgaínk végén ís már régen kílehelték lelküket,
de S.H.S. (sehol semmí).
Nem sokára megszólalt az ílokí templom
harangja jelezvén a delet. Péter bácsí elővette az
öregapjától örökölt tenyérnyí zsebóráját (az öreg
Túrí bácsí vasutas volt valaha), és megszólalt:
„Emberek, (ez az apám meg én voltunk) rendes
népek délben ebédelní szoktak”. Nem kellett
kétszer mondaní, a tarísznyából elő került a Nap
melegétől megüvegesedett szalonna és a
kíszáradt kenyér (akkoríban még nem volt nylon-
zacskó), és jó étvággyal falatozni kezdtünk. A
horgaink „stoplijait” (dugóit) pedig andalítóan
7
ringatta a vízen az enyhe szellő és lassú
téli vízáramlás.
Ebéd után apám is megszólalt: „Rendes
emberek ebéd után leszoktak pihenni”. (Ezen a
téren a „faterom” az elemében volt). Ezt sem
kellett kétszer mondani. Mindenki talált magának
egy megfelelő helyet, levackolt, és hamarosan
fújtuk is a kását.
Tíz perc múlva Péter bácsi meg én egy
hatalmas vizcsobbanásra riadtunk fel és láttuk
ám, hogy apám nagyokat prüszkölve úszik a part
felé. Amikor a partra ért nagyon sokat mondott
minden féle parázna tevékenységekkel
kapcsolatban, amit én most nem említenék meg.
Az egészből azt hámoztuk
ki, hogy apám, az egy a
folyó fölé hajló vastag fűzfa
törzsére feküdt pihenni (mint
annak idején Tarzán),
elaludt, és leesett a Duna
vizébe.
Vége lett a horgá-
szatnak, összecsomagoltuk
cuccainkat és indultunk
haza felé. Mentünk,
mentünk, mendegéltünk,
míg Péter bácsi megszólalt:
„Te, Antal, (így hívták
apámat) mi eltévedtünk
ebben az erdőben”. „Ugyan
már – mondta apám – már
fél órája figyelem azt a
fejünk feletti bárány felhőt, nem tévedhettünk el”.
Nossza, megállt a menet és Péter bácsi
válógatlan szavakkal megmondta apámnak, hogy
milyen véleménnyel van az ő tájékozódási
tudásáról. Míg ők „barátságosan” dumálgattak
egymással, én felmásztam egy közeli magas fára,
betájoltam a helyes irányt és hamar kint is voltunk
az erdőből. Ám, most én vezettem a horgászokat
és apám kullogott hátul vizes gatyában.
Ezek után soha többé nem mentünk
horgászni. Később mesélte el Péter bácsi, hogy
az eredeti terv szerint (amit apám eszelt ki) a
dunaparti ebédet a frissen kifogott halakból kellett
volna elkészíteni. Mivel hogy a pecaboton kívül
mást nem fogtunk, nagyon jól jött a tarisznyás „B”
terv. Jól mondja a régi közmondás: „Soha se
indulj útra élelem és meleg gúnya nélkül”.
GION Tibor, valamikori horgász és útvezető
8 2007. április

A HÚSVÉT
A Húsvét a keresztény világ egyik legnagyobb ünnepe. Jézus feltámadását ünneplik
mindenhol a templomokban. A történet szerint két nappal elõtte, pénteken, feszítették keresztre
õt a római katonák, azzal gyanusították, hogy forradalmat indíthatott volna a tanitásaival és
hogy õ akart lenni a király. Ezért csúfságból tövis koronát tettek a fejére, kezét, lábát
odaszegezték a kereszthez és a feje fölé odatûztek egy papirt, amin ez állt: I.N.R.I. - Iesus
Nazarensis, Rex Iudeae. Magyarul: Názáreti Jézus, Judea királya. Szegény, meg is halt néhány
órán belül, a családja eltemette, zsidó szokás szerint egy barlangot ásva a domboldalba az
Olajfák Hegyén és egy nagy, nehéz kõvel takarták be a sírt. Lévén, hogy másnap szombat volt
és olyankor a tizparancsolat szerint pihenni kell, a családja és a tanitványai csak vasárnap
mentek ki megint a sírhoz. De mit találtak ott...!? Üres volt a gödör! Egy angyal állt mellette és
azt mondta a gyászolóknak: "Nincs már itt, mert feltámadt!"
Gondolom észrevetted már, hogy a dátum évrõl évre változik. Akkor valyon hogyan tudják,
mikor kell ünnepelni? Pedig ezt te magad is kiszámolhatod úgy, hogy megfigyeled mikor van az
elsõ telihold március 21 után és akkor az utánna következõ elsõ vasárnap lesz a Húsvét. Azért
tudják, hogy akkor volt, mert a biblia szerint az ekkor ünnepelt zsidó Peszach elsõ napján
tartóztatták le Jézust. Az úgynevezett Utolsó Vacsora alkalmával (ismered-e a híres
festményt?) Jézus és a tanitványai a Peszach elõestéjén szokásos Széder estet ünnepelték
meg, megtörve az élesztõ nélkül sütött kenyeret (maceszt) és megitták az elõírt több pohár bort.
Nagyon sok nyelven ma is úgy hívják a húsvétot, hogy Paszcha (görög, orosz), Pascua
(spanyol), Páscoa (portugál), Pasqua (olasz), Paque (francia), Påsk (svéd), Påske (norvég),
Paste (román).
Több európai nyelven a teuton (norsze) Õstra istennõ ünnepének a neve ragadt a húsvétra:
Oster (német), Easter (angol). Az istennõt szimbolizálta a tojás és a nyuszi, ez utóbbit
Németországban kezdték el újra húsvéti szimbólumként használni az 1800-as években és
onnan terjedt el ma már a világon mindenhol.
De a világ minden táján ünnepelnek valamilyen tavaszi ünnepet a nem keresztények is.
Mióta a világ világ, az emberek örvendeztek és megünnepelték a tavaszt, a természet
felújulását. A leguniverzálisabb szimbólum a tojás, mivel az a termékenységet, új életet juttatja
eszünkbe. Gyakori ötlet a tojások színezése, a "piros", vagy "hímes" tojás, már az õsi
Babilonban is csinálták. Késõbb az egyiptomi templomokat is kidíszitették velük tavasszal. Ma a
legmesteribben díszitett tojásokat az ukránok készítik. Itt van erre egy szép példa:

A liliom is õsi pogány szimbólum, a termékenység jele, szintúgy a gyertyák, amik az ilyenkor
rakott nagy tüzekre emlékeztetnek.

V.S.
2007.április 9

Magyar népi motivumokat

rajzolunk, festünk

Vajagity Anna
Dovicsin Bojana

Deák Tamara Sztakity Daniela

10 2007. április

EGY KIS GONDŰZŐ

MAGYAR NYELVŰ
MŰSOR A PALÁNKAI
BAP RÁDIÓBAN,
95,1 MHz
Vasárnap, 8.00-9.30 óráig
a Nefelejcs

MAGYAR NYELVŰ
MŰSOR A PALÁNKAI
BAP TÉVÉBEN,
59. CSATORNA
Hétfő, 18.30-kor a
Dunakanyar, ismétlés
szombaton 15.30-kor

AZONOS KIVÁNSÁGOK
Önvédelmi kiképzés a seregben. Az oktató
felállít egy újoncot, és megkérdi tőle:

- Na, idefigyeljen katona! Tegyük fel:

békésen iszogat egy kocsmában, amikor
odamegy magához egy kigyúrt, 2 méteres
kopasz fickó és beleköt. Elfajulnak a dolgok, a
pasi előhúz egy 20 centis kést. Erre maga mit
lép?
- Jelentem, jó nagyokat!

Milyen jó volna, ha az élettársam

derűsebb, kedvesebb lenne!

Kiadja a Vecsera Sándor Magyar Művelődési Egyesület, Palánka. * Felelős szerkesztő: Horvát Tibor *
Főszerkesztő: Vecsera Sándor * Munkatársak: Gion Antal (Riportok), Andriga Sándor (Riportok), Gion Tibor
(Érdekességek), Ballangó István (Fényképek),
E-mail: vecsera2001@yahoo.com A szerkesztőség címe: Kralja Petra I 9/I. postafiók 19. 21400 Palánka, tel/fax: (021)751-862.