SEgyZCIENTOLÓGIA

jobb világ építése

A Szcientológia, amelyet L. Ron Hubbard alapított és fejlesztett ki, alkalmazott

vallási filozófia, amely pontos útvonalat nyújt, ami révén mindenki visszanyerheti
szellemi énjének igazságát és egyszerûségét.
A Szcientológia sajátos axiómákból áll, amelyek megadják a lét alapját képezõ
elveket és okokat, valamint a humán tudományok területén folytatott átfogó meg-
figyelésekbõl, amelyek szó szerint az élet egészére érvényes filozófiai tudásanyagot
képeznek.
Ez a kiterjedt tudásanyag a tárgy kétféle alkalmazását eredményezte: elõször
egy technológiát, amellyel az ember növelheti szellemi éberségét, és elérheti azt a
szabadságot, amelyet számos nagy filozófiai tanítás keresett; és másodszor jelentõs
számú alapelvet, amelyeket az emberek életük javítására használhatnak. Valójában,
ezzel a második alkalmazási móddal a Szcientológia nem kevesebbet nyújt, mint
gyakorlati módszereket életünk minden területének javítására – módszereket új
életmódok teremtésére. És innen származik ez az anyag is, amelynek az elolvasására
készül.
Az itt bemutatásra kerülõ, L. Ron Hubbard mûveibõl összeállított adatok csak
egy részét képezik azoknak az eszközöknek, amelyek A Szcientológia kézikönyvé-
ben találhatóak. A kézikönyv, amely egy átfogó útmutató, a Szcientológia sok
alkalmazási módszerét mutatja be, amelyekkel az élet számos más területét is
javíthatjuk.
Ebben a füzetben a szerkesztõk az adatokat rövid bevezetõvel, gyakorlati
feladatokkal és a sikeres alkalmazás példáival egészítették ki.
A legközelebbi Szcientológia egyháznál vagy missziónál megértésének növelését
szolgáló tanfolyamok, illetve további anyagok állnak rendelkezésre, amelyekkel
bõvítheti tudását. A címek listája elérhetõ: www.scientology.org.
A Szcientológia számos új, az emberrel és az élettel kapcsolatos jelenséget ír le,
ezért lehetséges, hogy találkozik majd olyan kifejezésekkel ezeken az oldalakon,
amelyeket nem ismer. Ezek meghatározása megtalálható ott, ahol elõször elõfor-
dulnak a szövegben, valamint a füzet végén található szójegyzékben.
A Szcientológia arra való, hogy használják. Ez egy gyakorlati filozófia, olyan
valami, amit az ember végez. Ezeknek az adatoknak az alkalmazásával ön képes
megváltoztatni az állapotokat.
Ezt a tudást emberek milliói használják, akik mind tenni akarnak valamit a
maguk körül látott állapotokkal kapcsolatban. Õk tudják, hogy az élet jobbá tehetõ.
És tudják, hogy a Szcientológia mûködik.
Használja a füzetben található adatokat önmaga és mások segítésére, és ön is
tudni fogja.
NEMZETKÖZI SZCIENTOLÓGIA EGYHÁZ
 M i viszi az embereket arra, hogy visszahúzódjanak az életben való
részvételtõl? Egy gondtalan gyermek, mire tizenéves lesz, visszafogottá
és óvatossá válik. Egy, a hivatásának élõ sikeres nõ, aki egyik személyes
kapcsolatát a másik után hagyja ott, az önbecsülés hiányától szenved.
Egy nyugállományba vonult ember megbánással néz vissza az életére azon
döntések miatt, amelyeket valaha hozott.
Ezeknek a túlságosan is gyakori jeleneteknek oka van. Nem „csak úgy
megesnek”, és nem is a sors akaratától függenek. L. Ron Hubbard hatal-
mas kutatási anyagot halmozott fel, ami a másoktól való visszahúzódás
és a becsületvesztés hátterében rejlõ okokkal közvetlenül foglalkozik, és
megoldást is ad rájuk. Kifejlesztett továbbá egy pontos módszert az önök
számára, hogy segítsen visszanyerni a becsület és az önbecsülés érzését.
A szertefoszlott álmoknak és a múlt feletti sajnálkozásnak nem kell továbbra
is elvonnia az embereket attól, hogy résztvevõi legyenek a jelennek.
Létezik egy tényleges mechanizmus, ami az embereket visszahúzódásra
készteti a kapcsolataiktól, a családjuktól, csoportoktól és bizony még az
álmaiktól is. És az ilyen helyzeteket helyre lehet hozni. Ebbõl a füzetbõl
ön is felfedezheti majd, hogyan segíthet másoknak visszaszerezni a be-
csületüket és életkedvüket. Ez vadonatúj nézõpont egy régi problémával
kapcsolatban, és azt jelenti, hogy nem kell többé mások szenvedését tehe-
tetlenül szemlélve a pálya szélén ülnie. E helyett olyan eszközök lesznek
a kezében, amelyek tökéletes megoldást nyújtanak az ilyen szenvedésre. I

2
AZ ERKÖLCSI KÓDEXEK

M
inden olyan tevékenység során, amelyben az emberek
kölcsönhatásban vannak egymással, erkölcsi kódexeket
alakítanak ki. Ez igaz bármely csoporttal kapcsolatban,
legyen az akármekkora – egy család, egy csapat, egy
vállalat, egy nemzet, egy faj.
Mi is egy morális kódex? Megállapodások összessége,
amelyhez egy egyén a hozzájárulását adta, hogy ezáltal
biztosítsa egy csoport túlélését.
Vegyük például az Egyesült Államok Alkotmányát. Ez egy olyan egyezmény
volt, amelyet az eredeti tizenhárom állam hozott arra vonatkozóan, hogy hogyan
fogják intézni az ügyeiket. Ahol ezt az Alkotmányt megszegték, az ország most
bajban van. Az Alkotmány elõször kimondta, hogy semmilyen jövedelemadó
nem létezhet. Ezt késõbb megsértették. Aztán megváltoztattak benne egy másik
pontot, aztán egy harmadikat, majd egy negyediket… És valahányszor csak ezt
tették, az csak problémákat okozott.
Miért okoz ez gondokat? Azért, mert nincsen más megegyezés, mint az
alapvetõ megegyezés.
Az ember megtanulta, hogy ha megegyezésre jutott a helyes viselkedés,
illetve a helyénvaló dolgok kódexét illetõen, akkor túlélt, ha pedig nem egyezett
meg, akkor nem élt túl. Így aztán, amikor emberek csoportot alkotnak, mindig
megfogalmaznak egy hosszú, terjedelmes megegyezés-gyûjteményt azzal kap-
csolatban, hogy mi erkölcsös (azaz mi az, ami hozzájárul a túléléshez), és mi
erkölcstelen (mi az, ami romboló a túlélésre nézve).
E meghatározások alapján az erkölcs azokat a dolgokat jelenti, amelyeket
egy adott idõpontban a túlélést elõsegítõ jellemzõknek tartunk. A túlélés irányába
mutató cselekedet erkölcsös cselekedet. Azokat a dolgokat tartjuk erkölcstelennek,
amelyeket túlélésellenesnek tartunk.
Ha két vagy több ember kölcsönös egyetértésben van, akkor együtt tevé-
kenykednek, amit közös tevékenységnek nevezünk. Táncolni valakivel egy közös
tevékenység; verekedni valakivel egy közös tevékenység; egy szervezetben
dolgozni közös tevékenység.
Tengerészeti körökben létezik egy közismert adat, miszerint egy hajó
legénysége nem ér semmit mindaddig, amíg szembe nem szállt valami hatalmas
veszéllyel, vagy nem harcolt együtt. Vegyünk például egy hajót, amelyik új
legénységgel vitorlázik, és bár a legénységet kiképezték a feladataira, semmi
3
 sem mûködik: a készletek – úgy tûnik – soha nem jutnak fel a fedélzetre, az
üzemanyag soha nem folyik szabadon a motorokhoz, kavarodás kivételével
semmi nem történik. Aztán egy nap a hajó hatalmas viharba kerül, óriási, tom-
boló hullámokkal, és a legénység minden egyes tagja, aki csak a hajón van,
együtt dolgozik, hogy kimerjék a vizet a gépházból, hogy le ne álljanak a gépek.
Valahogyan egy darabban tartják a hajót, és a vihar elül. Ezután valamilyen
különös oknál fogva lesz egy igazi hajónk.
Akár két ember partneri viszonyából álló csoportról van szó, akár egy
másik nép földjének meghódítása után kialakulóban levõ egész nemzetrõl – a
csoport mérete nem fontos –, ezek bizonyos megegyezéseket kötnek. Ehhez nem
sok köze van annak, hogy a megegyezés élettartama milyen hosszú. Ez lehet
megegyezés egy napra, megegyezés egy hónapra vagy az elkövetkezõ ötszáz
évre.
Az emberek tehát egy csoport kialakításakor létrehoznak egy sor megegye-
zést arról, hogy mi helyes és mi helytelen, mi erkölcsös és mi erkölcstelen, mi
az, ami elõsegíti a túlélést, és mi az, ami túlélésellenes. Ez az, amit létrehoznak.
És aztán ez a megegyezések vagy törvények áthágása következtében szétesik.
Az egyes csoporttagok ezen áthágásai, amelyek bár kimondatlanok, mindazon-
által mégiscsak áthágások, fokozatosan felhalmozódva széteséshez vezetnek.
A Szcientológiában ezek az áthágások és következményeik igen részletes
megvizsgálásra kerültek. Az itt mûködõ mechanizmus kétféle módon nyilvánul
meg.
Az ártalmas cselekedetet, vagy a csoport erkölcsi kódexének áthágását ártó
tettnek nevezzük. Amikor a személy valami olyat tesz, ami ellenkezik azzal az
erkölcsi kódexszel, amelyhez a beleegyezését adta, vagy ha elmulaszt megtenni
valamit, amit annak a kódexnek az értelmében meg kellett volna tennie, akkor
ártó tettet követ el. Egy ártó tett megsérti azt, amiben megegyeztek.
A személyt kötelezõ erkölcsi kódex ki nem mondott, be nem jelentett áthá-
gását visszatartásnak nevezzük. A visszatartás egy, a személy által elkövetett
ártó tett, amirõl az nem beszél; olyan valami, amirõl a személy azt hiszi, hogy
amennyiben felfedi, veszélyeztetni fogja az önfenntartását. Minden visszatartás
egy ártó tett után következik. Így az ártó tett olyan valami, amit elkövettek, a
visszatartás pedig egy olyan ártó tett, amelyet mások vagy valaki más elõl
visszatartottak.
Az egyetlen személy, aki el tud választani egy embert egy csoporttól, az õ
maga, és az egyetlen mechanizmus, ami által ezt meg tudja tenni, az a vissza-
tartás. A csoport többi tagja elõl visszatartja a csoport erkölcsi kódexének általa
elkövetett bizonyos áthágásait, így elkülönül a csoporttól, ezért aztán a csoport
szétesik.

4
 Amikor egy
személy
beleegyezik
HORGÁSZ- abba, hogy egy
ENGEDÉLYEK bizonyos
erkölcsi kódexet
követni fog…

…de aztán
megsérti ezeket a
megegyezéseket,
akkor elköveti
azt, amit ártó
Horgászni tettnek nevezünk.
tilos!

Ha egy személy
nem kommunikál
Horgászni
tilos! valamirõl, amit
tett, mert fél
a következmé-
nyektõl, azt
visszatartásnak
nevezzük.

Az ember társadalmi bajai fõként személyes nehézségeibõl tevõdnek össze.

A mûködõképes megközelítés az, ha segítünk az egyénnek személyes problémája
kezelésében, hogy ezáltal jobbítsuk mind õt, mind azt a társadalmat, amelyben él.

5
 IGAZOLÁS
Amikor egy személy elkövet egy ártó tettet és aztán visszatartja, akkor álta-
lában az igazolás szociális mechanizmusát alkalmazza. „Igazolás” alatt annak a
megmagyarázását értjük, hogy egy ártó tett valójában miért nem igazán ártó tett.
Mindannyian hallottunk már olyat, amikor emberek megkísérlik igazolni a
tetteiket, és ösztönösen mindannyian tudtuk, hogy az igazolás egyenlõ a bûnös-
ség beismerésével. Ám eddig nem értettük az igazolás mögött rejlõ pontos
mechanizmust.
Szcientológia eljárásmódok alkalmazásának híján, attól eltekintve, hogy meg-
próbálta kisebbíteni az ártó tettet, semmi olyan módszer nem volt, amelynek
segítségével a személy meg tudta volna szabadítani önmagát annak a tudatától,
hogy elkövetett egy ártó tettet.
Bizonyos egyházak és más csoportok gyónást alkalmaztak arra törekedvén,
hogy megszabadítsák a személyt ártó tetteinek nyomásától. Azonban az ebben
szerepet játszó összes mechanizmus teljes megértésének híján a gyónás csak
korlátozott mértékben volt mûködõképes. Ahhoz, hogy egy gyónás igazán ha-
tékony legyen, az ember rossz cselekedeteinek feltárását teljes felelõsségvál-
lalásnak kell követnie. Minden ártó tett az élet valamely területén vagy részén
tanúsított felelõtlenség terméke.
A visszatartások önmagukban is az ártó tettek egy fajtáját képviselik, azon-
ban más forrásból erednek. A Szcientológia végérvényesen bebizonyította, hogy
az ember alapvetõen jó, és ez a tény szöges ellentétben áll az olyan régebbi
hiedelmekkel, miszerint az ember alapvetõen gonosz. Az ember olyannyira jó,
hogy amikor ráeszmél önnön rendkívül veszélyes voltára, és arra, hogy téve-
désben van, akkor törekszik a saját erejét minimálisra csökkenteni. Ha pedig
ez nem válik be, és még mindig ártó tettek elkövetésén kapja magát, akkor meg-
próbálja „kivonni magát a forgalomból” vagy távozása által, vagy akár önmaga
elfogatása és kivégeztetése révén. E nélkül a mérlegelés nélkül a rendõrség
tehetetlen lenne a bûnügyek felderítésében. A bûnözõ mindig segédkezet nyújt
ahhoz, hogy elfogják. Csak az a rejtély, hogy a rendõrség miért bünteti meg az
elfogott bûnözõt. A bûnözõ azt akarja, hogy a társadalom számára kevésbé ártal-
massá tegyék, és rehabilitálják. Ha ez igaz, akkor miért nem könnyít a lelkén?
A helyzet az, hogy ártó tettnek tekinti azt, ha könnyít a lelkén.
Az emberek visszatartják az ártó tetteket, mert úgy hiszik, ha elmondják, az
egy újabb ártó tett. Mintha csak megpróbálnák elnyelni és elrejteni szem elõl
a világ minden gonoszságát. Ez egy makacs téveszme. Azáltal, hogy visszatartják
az ártó tetteket, azok a felszínen maradnak, és mint visszatartások, ezek önma-
gukban a folytatólagos gonoszság kizárólagos okai.
6
 Tekintettel ezekre a mechanizmusokra, amikor a teher túlságosan megnö-
vekedett, az ember egy másik mechanizmusra szorult, arra, hogy megpróbálja
kisebbíteni az ártó tettet, és az ártó tett szorítását. Ezt csak úgy tudta megtenni,
hogy megpróbálta kisebbíteni azt, aki ellen az ártó tettet elkövette, vagy rontani
az illetõ jó hírét. Ezért, amikor egy ember elkövet egy ártó tettet, azt általában
egy olyan erõfeszítés követi, amely arra irányul, hogy az ártó tett célpontjának
jóságát vagy fontosságát csökkentse. Ennélfogva a férjnek, aki megcsalja a feleségét,
ezután azt kell mondania, hogy a feleség valahogy semmirekellõ. Így aztán a
feleségnek, aki megcsalta a férjét, kisebbítenie kell a férjét, hogy kisebbítse az
ártó tettet. Ennek fényében a kritikák többsége annak az igazolása, hogy az
illetõ elkövetett egy ártó tettet.
Ez nem jelenti azt, hogy minden rendben van, és soha senki és semmi nem
érdemel kritikát. Az ember nem boldog. Az ártó tett mechanizmusa pedig egy-
szerûen egy piszkos „játék”, amibe az ember anélkül került bele, hogy tudta
volna, merre megy. Van tehát helyes és helytelen a magatartásban, társadalomban,
és az életben általában, azonban az összevissza morgolódó kritikusság –
amennyiben azt tények nem támasztják alá – csak egy erõfeszítés az ártó tett
célpontjának a kisebbítésére, hogy az ember képes legyen az ártó tettet elviselni
(legalábbis reményei szerint). Természetesen igazságtalanul kritizálni és valakinek
a jó hírét rontani már önmagában is ártó tett, így ez a mechanizmus valójában
nem mûködõképes.
Ez egy zsugorodó spirál. Az ember elkövet ártó tetteket – nem szándékosan.
Azután ezeket azzal próbálja igazolni, hogy hibákat talál, vagy áthárítja a
felelõsséget. Ez további ártó tettekre viszi ugyanazon emberek ellen, ami
önmagának – és néha ezeknek az embereknek is – a lealacsonyításához vezet.
A társadalom arra van berendezve, hogy a legtöbb áthágást így vagy úgy
megbüntesse. A büntetés csak még egy dolog, ami rontja az ártó tett sorozatot,
és lealacsonyítja azt, aki büntet. Ám azok az emberek, akik ártó tettek elköve-
tésében vétkesek, büntetést követelnek. A büntetést arra használják, hogy
(reményeik szerint) annak segítségével fogják vissza magukat a további
áthágásoktól. Az áldozat követeli a büntetést, és fonák gondolkodású
társadalom az, amelyik megadja neki. Az emberek térden állva könyörögnek,
hogy végezzék ki õket. És ha nem teszik meg nekik ezt a szívességet, akkor a
poklok összes haragja is csak egy szelíd valami hozzájuk képest.
Amikor metszõ és durva, ámde egy kissé erõltetettnek hangzó kritikát hall
valakirõl, akkor tudjon róla, hogy a megkritizált személlyel szembeni ártó
tettekkel van dolga.
Itt van a kezünkben az a mechanizmus, ami ezt az univerzumot egy õrült
univerzummá teszi. A mechanizmus ismerete lehetõvé teszi, hogy egy olyan
hatékony kezeléshez jussunk, amivel azt hatástalanítani lehet. Vannak azonban
ennek olyan további kihatásai, amelyeket elõbb meg kellene értenünk.
7
 Amikor egy
személy elkövet
egy ártó tettet,
ez esetben azt,
hogy pénzt lop
a fõnökétõl…

Szia Karcsi, …akkor van egy

köszönöm, hogy
vigyáztál az
üzletre!
visszatartása az
elõl a személy
elõl, akinek
ártott.

Mihelyt tettének
terhe túlságosan
megnõ…

…a személy arra
õ
A fõnök kapzsi.
Azt hiszem, kilépek. tett erõfeszítésében,
hogy csökkentse
ártó tettét, kisebbíti
azt, akinek rosszat
tett. Ezt
„igazolásnak”
hívják.

8
MEGLÓGÁS
A Szcientológia technológiája tartalmazza az állásokból, családokból, és
különbözõ helyekrõl és területekrõl való hirtelen, és viszonylag megmagyaráz-
hatatlan távozások tényszerû magyarázatát. Ezeket a távozásokat meglógásnak
nevezzük.
Ez egyike azon dolgoknak, amikrõl az ember azt hitte, hogy mindent tud
róluk, így aztán soha nem vette magának a fáradságot, hogy kivizsgálja azt.
Mégis, az összes dolgok közül ez okozta neki a legtöbb fejfájást. Minderre az
embernek megvolt a saját maga számára kielégítõ magyarázata, ám a magyará-
zat nem csökkentette azoknak a problémáknak a mennyiségét, amelyek ebbõl
a „mennem kell” érzésbõl származtak.
Például az ember kétségbe volt esve a válások magas számától, a nagyfokú
üzemi lemorzsolódástól, a munkások körében tapasztalható zúgolódástól és
számos más dologtól, amelyek mind ugyanabból a forrásból származnak – a
hirtelen vagy fokozatos távozásokból.
Itt van például valaki, akinek van egy jó állása, és aki ennél jobbat fel-
tehetõen nem kap; az illetõ egyszer csak úgy dönt, hogy távozik – és már megy
is. Aztán itt egy feleség, egy tökéletesen jó férjjel és családdal, és otthagyja az
egészet. Látjuk, amint a férj, akinek egy csinos és vonzó felesége van, véget vet
a kapcsolatnak, és távozik.
Az ember ezt megmagyarázta magának, mondván, hogy olyan dolgokat tet-
tek vele, amit nem tûrhet, úgyhogy mennie kell. Ám ha ez lenne a magyarázat,
akkor az embernek mást nem is kellene tenni, mint a munkakörülményeket,
a házastársi kapcsolatokat, az állásokat, a tanterveket és a többit mind nagyon
kiválóvá tenni, és a probléma máris megoldódna. De épp ellenkezõleg, a munka-
körülmények és házastársi kapcsolatok tüzetes vizsgálata azt mutatja, hogy a
körülmények javítása gyakran növeli a meglógások számát. A világ legjobb
munkakörülményeit valószínûleg Milton Hershey, a híres Hershey csokoládé-
gyár alapítója teremtette meg üzemi munkásai számára. Azok mégis fellázadtak,
sõt, még rá is lõttek. Ez viszont egy olyan ipari filozófiához vezetett, miszerint
„minél rosszabbul bánnak a munkásokkal, annál inkább hajlandóak maradni”,
ami önmagában legalább annyira nem igaz, mint az, hogy „minél jobban bánnak
velük, annál hamarabb meglógnak”.
Az emberekkel lehet olyan jól bánni, hogy elszégyellik magukat, tudván,
hogy nem szolgáltak rá, és ez kiváltja vagy sietteti a meglógást. És persze lehet
az emberekkel olyan rosszul is bánni, hogy nincs más választásuk, mint távozni.
De ezek szélsõséges helyzetek, és a távozások nagy része valahol e szélsõségek
között helyezkedik el: a feleség mindent megtesz, hogy sikerüljön a házasság,
a férj pedig elmegy egy könnyû nõcske után. A menedzser azon igyekszik, hogy
a dolgokat mûködésben tartsa, a dolgozó pedig távozik. Ezek a megmagyaráz-
hatatlan távozások szervezeteket és életeket züllesztenek szét, és ideje, hogy
megértsük õket.
9
 Az emberek a saját ártó tetteik és visszatartásaik miatt távoznak. Ez a tárgyi
valóság, és ez vastörvény. Egy tiszta lelkû embernek nem lehet ártani. Az az
ember, akinek feltétlenül muszáj áldozattá válnia és távoznia, a saját ártó tettei
és visszatartásai miatt távozik. Nem számít, hogy az illetõ egy várost hagy ott
vagy egy állást. Az ok ugyanaz.
Szinte bárki, függetlenül a pozíciójától, és függetlenül attól, hogy mi a baj,
helyre tudja hozni a helyzetet, ha igazán akarja. Amikor a személy többé már
nem akarja helyrehozni, akkor a saját ártó tettei és visszatartásai azokkal szem-
ben, akik a helyzetben szerepet játszanak, lecsökkentették a saját arra való
képességét, hogy a helyzetért felelõs legyen. Ezért úgy látszik, a távozás az
egyetlen válasz. A meglógó személy a távozást igazolandó, különbözõ dolgokat
talál ki, amiket „vele szemben követtek el”, arra tett erõfeszítésként, hogy az ártó
tettet elbagatellizálja azoknak a lealacsonyításával, akikkel szemben azt elkö-
vette. Az ebben szerepet játszó mechanizmus eléggé egyszerû.
Most, hogy ezt az egész mechanizmust ismerjük, felelõtlenség a részünkrõl
ennyi felelõtlenséget megengedni. Amikor valaki azzal fenyegetõzik, hogy ott-
hagy egy várost, pozíciót, állást vagy képzési programot, akkor az egyetlen
emberséges dolog, amit tehetünk az az, hogy eltávolítjuk az illetõ ártó tetteit
és visszatartásait. Ha ennél kevesebbet teszünk, akkor azzal az érzéssel bocsátjuk
útjára az illetõt, hogy lealacsonyították és hogy bántották.
Elképesztõ, hogy milyen jelentéktelen ártó tettek képesek egy személy meg-
lógását okozni. Egyszer egy munkatársat elkaptak épp azelõtt, hogy meglépett
volna. Az eredeti ártó tett a szervezettel szemben arra volt visszavezethetõ, hogy
elmulasztott a szervezet védelmére kelni, amikor arról egy bûnözõ rosszmájúan
beszélt. A védelemnek ez az elmulasztása egyre több és több ártó tettet és vissza-
tartást halmozott fel – az illetõ nem adta át az üzeneteket, nem fejezett be egy
feladatot –, míg végül kifejezetten odáig alacsonyította a személyt, hogy ellopott
valami semmiséget. Ez a lopás elhitette a személlyel, hogy jobb, ha távozik.
Meglehetõsen nemes képet mutat az emberrõl, hogy amikor azon kapja
magát, hogy – amikor úgy hiszi – képtelen visszafogni magát egy jótevõ megká-
rosításától, akkor távozásával védi a jótevõt. Ez a meglógás igazi forrása.
Ennek fényében, ha netán javítanánk a személy munkakörülményein, azt
látnánk, hogy egyszerûen felnagyítottuk az ártó tetteit, és ezzel elértük, hogy
egészen biztosan távozni fog. Ha büntetünk, azzal némileg alábbszállíthatjuk
a jótevõ értékét, és így csökkenthetjük az ártó tett súlyát. De sem a javítás sem
a büntetés nem megoldás. A megoldás a Szcientológiában rejlik, és a
Szcientológia eljárásmódok arra való alkalmazásában, hogy a személyt kellõen
magas felelõsségi szintre hozzuk fel ahhoz, hogy elvállaljon egy munkát vagy
egy pozíciót, és aztán végre is hajtsa azt, az összes olyan furcsa hókuszpókusz
nélkül, miszerint: „Hogy elmehessek, és megvédhesselek mindattól a
rosszaságtól, amit elkövetek ellened, azt kell mondanom, hogy elkövetsz
ellenem bizonyos dolgokat.” Ez így van, és ha már egyszer tudjuk, hogy így
van, nincs értelme, hogy ne tegyünk valamit ezzel kapcsolatban.
Nyugtalanul hajtja párnára a fejét az, akinek rossz a lelkiismerete. Ám ha
megtisztítja, egy jobb emberrel lesz dolga.

10
 Amikor egy
személy elég ártó
Visszatartás tettet és
visszatartást
halmoz fel egy
másikkal vagy
Visszatartás egy adott
területtel
szemben, ez
esetben egy
házasságban…

Visszatartás

…akkor
kritikussá válik,
és hibákat kezd
keresni abban a
személyben vagy
azon a bizonyos
területen…

…ami az õ
szemében
igazolja a
távozást, a
meglógást. Az
emberek a saját
ártó tetteik és
visszatartásaik
miatt mennek el.

11
 AZ ÁRTÓ TETT– MOTIVÁTOR-
SOROZAT
Az ártó tettek mechanizmusának van még egy másik vonatkozása. Ezt ártó
tett–motivátor-sorozatnak hívják, és további magyarázatot ad az emberi viselkedés
nagy részére.
Egy ártó tett, amint láttuk, egy csoport erkölcsi kódexének áthágása. Leírható
azonkívül úgy is, mint az egyén egy agresszív vagy romboló tette az élet valamely
része ellen.
A motivátor egy agresszív vagy romboló tett, amit egy személy vagy az élet
egy része ellen követtek el.
Az, hogy az adott tett ártó tett vagy motivátor-e, az dönti el, hogy milyen nézõ-
pontból szemléljük.
Azért hívjuk „motivátor”-nak, mert hajlamos arra késztetni az illetõt, hogy
visszafizesse – azaz egy újabb ártó tettre „motivál”.
Miután valakivel vagy valamivel rosszat tett, az ember hajlamos azt hinni,
hogy valami biztosan erre „motiválta”.
Azután, hogy valami rossz érte, esetleg õ maga is hajlamos rá, hogy úgy
érezze, biztosan õ tett valamit, amivel rászolgált.
A fenti állítások igazak. Az emberi cselekedeteket és reakciókat gyakran
nagyon félremagyarázzák ebben a témakörben.
Az emberek képesek abban a hitben élni, hogy autóbalesetet szenvedtek,
amikor valójában autóbalesetet okoztak.
Az emberek gondolhatják azt is, hogy balesetet okoztak, holott csak a
részesei voltak annak.
Néhányan, amikor egy halálesetrõl hallanak, máris azt hiszik, hogy biztosan
õk ölték meg az illetõt, még ha messze is voltak tõle.
A nagyvárosok rendõrségein szinte minden gyilkosságnál rutinszerûen meg-
jelennek bizonyos emberek, és bevallják, hogy õk követték el azt.
Az embernek nem kell õrültnek lennie ahhoz, hogy ki legyen téve az ártó
tett–motivátor-sorozat törvényének.
Az ártó tett–motivátor-sorozat alapja Newton hatás-ellenhatás törvénye, és
ezzel a törvénnyel összhangban van – miszerint minden hatáshoz tartozik egy
vele egyenlõ, ellentétes irányú visszahatás.

12
 A hatás-ellenhatás egyszerû törvénye, hogy ha van két golyónk, egy piros és
egy sárga, madzagra felfüggesztve, és fogjuk a piros golyót és elengedjük, hogy
nekiütközzön a sárga golyónak, akkor a sárga golyó visszatér, és nekiütközik
a piros golyónak.
Ez az, ahogy Newton hatás-ellenhatás törvénye mûködik. Lesüllyedt emberek,
akik kezdenek teljes mértékben a fizikai univerzumnak engedelmeskedni, ezt
a törvényt kizárólagos mûködési módjukként alkalmazzák.
Bosszú: „Megütöttél – megütlek.”

Honvédelem: „Ha elég atomfegyverre teszünk szert, akkor persze képesek

leszünk megakadályozni az embereket abban, hogy atombombákat dobáljanak
ránk.”
Azonban ártó tett–motivátor-sorozathoz több minden is tartozik, mint csak
a Newton hatás-ellenhatás törvény.
Ha János megüti Pétert, akkor János azt hiszi, hogy Péternek meg kellene
ütnie õt. És ami még ennél is fontosabb, ténylegesen szomatikája lesz (azaz
fizikai fájdalma vagy kellemetlen érzése), hogy bebizonyítsa, Péter megütötte,
holott Péter nem ütötte meg. A tényleges körülményektõl függetlenül el fogja

13
 János Péter János Péter

ÁRTÓ TETT

MOTIVÁTOR

Egy ártalmas cselekedet a nézõponttól függõen vagy ártó tett, vagy motivátor. Egy
motivátor általában egy másik ártó tettre ad ösztönzést (akit megütöttek, azaz
Péter, valószínûleg visszaüt, vagy bosszút akar állni), számos nehézségbe keverve
bele ezáltal az illetõt életének olyan területein, ahol ártó tetteket követett el.

érni, hogy ez a törvény igaz legyen. És az emberek egy állandó igazolásban élnek,
mondván, hogy: „Péter megütött, Péter megütött, Péter megütött.”
Habár valójában nem történt meg, az emberi lények egy alacsony szintû
reaktív (irracionális) ok miatt ragaszkodni szoktak hozzá, hogy igenis megtör-
tént. És ez az ártó tett–motivátor-sorozat.
Ennek a tudása nagyon értékes tudás.
Például ha azt hallja, amint egy feleség elmondja, hogy a férje minden nap
elveri, akkor nézzen be a feleség párnája alá a furkósbotért, amit használ, mert
olyan biztos, mint a halál, hogy ha az azt mondja, hogy a sárga golyó ütközött
neki a piros golyónak, akkor észre kell venni, hogy elõször a piros golyó kellett,
hogy nekiütközzön a sárgának.
Ez a mechanizmus sok mindent megmagyaráz bizonyos emberi tevékeny-
ségekkel kapcsolatban.

14
LEHET IGAZAD
Az, hogy valakinek igaza van vagy nincs, vita és harc általános forrása. Ezek
szorosan összefüggnek az ártó tettekkel és visszatartásokkal, valamint az ártó
tett–motivátor-sorozattal.
Egy olyan személynek, aki már a végét járja, utolsó tudatos erõfeszítése az,
hogy igaza legyen. Az, hogy „nekem-igazam-van-és-nekik-nincs-igazuk”, a
legalacsonyabb szintû elgondolás, amit egy tudatossággal nem bíró személy
megfogalmazhat.
Hogy mi az, ami valóban helyes, és mi az, ami valóban helytelen, nem
szükségszerûen meghatározható mindenki számára. Ezek a fogalmak a fennálló
erkölcsi kódexek és szabályok értelmében változnak, és a Szcientológiát meg-
elõzõen – annak ellenére, hogy a jog az „épelméjûség” próbájaként használta
õket – nem tény volt az alapjuk, hanem csak vélemény.
A Szcientológiában egy pontosabb meghatározás adódott. És ez a meghatá-
rozás lett az igazi meghatározása annak is, hogy mi egy ártó tett. Az ártó tett nem
pusztán annyit jelent, hogy valakiben vagy valamiben kárt teszünk: az ártó tett
egy olyan mulasztás vagy elkövetés tette, ami a legkevesebb jót teszi a legkevesebb
embernek, illetve az élet legkevesebb területének, vagy a legnagyobb
ártalmára van a legtöbb embernek, illetve az élet legtöbb területének. Ebbe
beletartozik az ember családja, csoportja vagy csapata, és az emberiség egésze.
Így egy helytelen tett olyan mértékben helytelen, amilyen mértékben a leg-
többeknek vagy a legtöbb dolognak árt. Egy helyes tett olyan mértékben helyes,
amilyen mértékben a legtöbbeknek, illetve a legtöbb dolognak hasznára van.
Sokan azt gondolják, hogy egy cselekedet egyszerûen azért, mert romboló,
már ártó tett. Nekik minden romboló tett vagy mulasztás ártó tett. Ez nem igaz.
Ahhoz, hogy egy elkövetés vagy mulasztás tette ártó tett legyen, az emberek
többségének és az élet nagyobb területének ártalmára kell lennie. Ezért a rombolás
elmulasztása is lehet ártó tett. Segítséget nyújtani valamihez, ami a többség
ártalmára van, szintén lehet ártó tett.
Az ártó tett olyan valami, ami széles körben okoz kárt. Egy jótékony hatású
tett olyan valami, ami széles körben segít. Kárt tenni valamiben, ami sok emberre
és az élet számos területére nézve káros lenne, jótékony tett lehet.
Mindenben kárt tenni és mindent segíteni, egyaránt lehet ártó tett. Bizonyos
dolgokat segíteni, és bizonyos dolgokban kárt tenni egyaránt lehet jótékony tett.
15
 Az az elképzelés, hogy semmiben ne tegyünk kárt, és az, hogy mindent
segítsünk, egyaránt meglehetõsen bolond dolog. Kétséges, hogy vajon jótékony
tevékenységnek tartaná-e azoknak a megsegítését, akik másokat rabszolgasorba
hajtanak, és épp ilyen kétséges, hogy ártó tettnek tartaná-e egy betegség elpusz-
títását.
Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy valakinek igaza van vagy nincs igaza,
mindenféle zagyva gondolkodás alakulhat ki. Abszolút értelemben vett helyes,
illetve abszolút értelemben vett helytelen nem létezik. Az, hogy valakinek igaza
van, nem abból áll, hogy nem hajlandó kárt okozni, és az, hogy nincs igaza, az
nemcsak abból áll, hogy nem okoz kárt.
Abban, hogy valakinek „igaza van”, van egy olyan ésszerûtlenség, ami nem-
csak az épelméjûség törvényes vizsgálatának az érvényességét szünteti meg,
hanem arra is magyarázatot ad, hogy miért követnek el egyes emberek nagyon
helytelen dolgokat, miközben ragaszkodnak hozzá, hogy helyesen cselekszenek.
A válasz egy mindenkiben azonos, alapvetõ késztetésben áll: törekvés arra,
hogy „igaza legyen”. Az ehhez való ragaszkodás gyorsan elszakad a helyes cselek-
véstõl. És ezt egy arra tett erõfeszítés kíséri, hogy másokat hibáztasson, ahogy
azt a túlzottan kritikus személyek esetében látjuk. Egy lénynek, aki látszólag
eszméletlen, még mindig igaza van, és még mindig másokat hibáztat. Ez az utolsó
kritika.
Láttunk már olyat, amikor egy „védekezõ személy” kimagyarázza az olyan
legkirívóbb helyzeteket is, amikor nincs igaza. Ez szintén „igazolás”. A maga-
tartás legtöbb magyarázata – függetlenül attól, hogy mennyire eltúlzott – tökéle-
tesen helyesnek tûnik a magyarázatot adó személy szemében, hiszen õ mindössze
a saját igazságát hangoztatja, és azt, hogy másoknak nincs igaza.
Azok a tudósok, akik irracionálisak, úgy tûnik, nem tudnak sok elméletet
kifejleszteni. Azért nem, mert jobban érdekli õket az, hogy ragaszkodjanak a
saját furcsa igazukhoz, mint az, hogy rátaláljanak az igazságra. Így különös
„tudományos igazságokat” kapunk olyan emberektõl, akiknek több esze kellene
hogy legyen. Az igazságot azok építik, akik nem korlátoltak, és elég kiegyen-
súlyozottak ahhoz, hogy észrevegyék azt is, ha nincs igazuk.

16
 Nyilván hallott már néhány nagyon képtelen érvelést odakint a tömegben.
Jöjjön rá, hogy a beszélõt jobban érdekelte a saját igazának a hangoztatása, mint
az, hogy igaza legyen.
A thetán – a szellemi lény, a személy maga – megpróbálja elérni, hogy igaza
legyen, és küzd az ellen, hogy ne legyen igaza. Tekintet nélkül arra, hogy vala-
mivel kapcsolatban igaza van-e, vagy tényleg helyesen cselekszik-e. Ez egy olyan
ragaszkodás, aminek nincs köze a magatartás helyességéhez.
Az ember mindig – az utolsó leheletéig – megpróbálja elérni, hogy igaza
legyen.
Hát akkor meg hogy lehet olyan, hogy az embernek nincs igaza?
Így:
Az ember véletlenül vagy figyelmetlenségbõl elkövet egy helytelen tettet.
A tett vagy tétlenség helytelensége így aztán ellentétben áll az embernek azzal
a szükségletével, hogy igaza legyen. Ezért aztán lehet, hogy tovább folytatja, és
megismétli a helytelen tettet, hogy bebizonyítsa annak helyes voltát.
Ez az aberráció (ésszerûtlen gondolat vagy viselkedés) egyik alapja. Minden
helytelen cselekedet egy hiba eredménye, ami után az illetõ ragaszkodik hozzá,
hogy igaza volt. Ahelyett hogy helyrehozná a hibát (ami annak a beismerésével
járna, hogy nem volt igaza), az ember ragaszkodik hozzá, hogy a hiba helyes
cselekedet volt, így hát megismétli.
Ahogy egy lény csúszik lefelé, egyre nehezebb elismernie, hogy nem volt
igaza. Sõt mi több, egy ilyen beismerés könnyûszerrel katasztrofális lehet bármi-
nemû, még megmaradt képességére és épelméjûségére nézve.
Mivel az, hogy valakinek igaza van, az a lényegi dolog, amibõl a túlélés áll.
Ez az a csapda, amibõl az ember látszólag képtelen volt kiszabadítani magát: ártó
tett ártó tettre halmozódva, a hangoztatott igazság által fûtve. Szerencsére van
egy biztos kiút ebbõl a hálóból, amint azt mindjárt látni fogjuk.

17
 Mindenkiben
megvan a
késztetés arra, KÉSZTETÉS ARRA,
hogy igaza HOGY IGAZA
LEGYEN
legyen.

Amikor a
személy valamit
helytelenül tesz,
olyankor össze- KÉSZTETÉS ARRA,
ütközésbe kerül HOGY IGAZA
LEGYEN
a saját helytelen
cselekedete és a
között a
késztetés
között, hogy
igaza legyen…

…és abbeli
erõfeszítésében,
hogy KÉSZTETÉS ARRA,
HOGY IGAZA
megerõsítse az LEGYEN

igazát, lehet
hogy újra meg
újra elköveti a
tettet.

18
AZ ÁRTÓ TETTEK ÉS
VISSZATARTÁSOK KIÍRÁSA
Régóta meglévõ tudás a Szcientológiában az, hogy ott, ahol ártó tettek és
visszatartások vannak, rövidítése O/W (az angol overt = ártó tett és withhold =
visszatartás szavak kezdõbetûibõl), ott nincs nyereség (javulás).
Az ártó tettek a legfõbb okai annak, hogy egy ember visszafogja magát, illetve
visszatartja magát a cselekvéstõl.
Egy olyan személy, akinek ártó tettei és visszatartásai vannak, kevésbé lesz
képes befolyásolni a saját életét és a körülötte levõk életét, és kikerül a kom-
munikációból azokkal az emberekkel és dolgokkal, akik, illetve amik ellen ártó
tetteket követett el.
Az ember ártó tetteinek és visszatartásainak kiírása kivezetõ utat kínál. Az
egyén azáltal, hogy szembesül az igazsággal, megkönnyebbülést és a felelõsség-
érzet visszatérését tapasztalhatja.

Az alapelmélet
Az ember ártó tettei és visszatartásai kiírásának alapját képezõ elméletet a
Szcientológia Axiómák tartalmazzák, amelyek teljességükben a „Szcientológia
0-8: Az alapok könyve” címû könyvben kerültek kiadásra. Az axióma egy ter-
mészeti törvény megfogalmazása olyanformán, mint a természettudományok
axiómái.
A Szcientológia Axiómák közül a 38-as axióma egy része különösen jól
idevág:
1. A butaság a konsziderációról (rögzült vagy folyamatos gondolat, illetve
vélemény valamivel kapcsolatban) való nem tudás állapota.
2. Mechanikus meghatározás: a butaság az idõrõl, helyrõl, formáról és
eseményrõl való nem tudás állapota.
1. Az igazság a pontos konszideráció.
2. Az igazság a pontos idõ, hely, forma és esemény.
Így tehát azt látjuk, hogy az igazság felfedezésének elmulasztása butaságot
okoz.
Így tehát – tényleges tesztek alapján – azt láthatjuk, hogy az igazság felfe-
dezése as-isnesst eredményez.

19
 Az as-isness (angol: ahogyan-levõség) az az állapot, amelyben a személy pon-
tosan úgy lát egy tetszõleges dolgot, ahogy az van, minden torzítás és hazugság
nélkül, amely pillanatban az a dolog eltûnik, és megszûnik létezni.
Így tehát azt láthatjuk, hogy egy végsõ igazságnak nem lenne ideje, helye,
formája vagy eseménye.
Így tehát aztán azt érzékeljük, hogy fennmaradást csak úgy tudunk elérni,
ha elleplezünk egy igazságot.
A hazugság az idõ, hely, esemény vagy forma megmásítása.
A hazugság alter-isnessé lesz (angol: másként-levõség; valaminek egy át-
alakított vagy megváltoztatott valósága), és butasággá válik.
Bárminek, ami megmarad, el kell kerülnie az as-isnesst.
Így tehát bárminek, ahhoz hogy fennmaradjon, hazugságot kell tartalmaznia.
Az ember ártó tetteinek és visszatartásainak kiírása as-isnesst képes létrehozni,
és ezáltal fel tudja szabadítani a személyt áthágásainak terhe alól.

Az O/W-kiírások formátuma
Amikor az emberek O/W-kiírást végeznek, elõadódhatnak olyan esetek, hogy
helytelenül használják azt, amennyiben a tevékenység részleteit nem ismerik
és követik.
Az elsõ lépés, amit meg kell tenni, mielõtt még az ember nekikezdene egy
O/W-kiírásnak az, hogy tisztázza annak az eljárásmódját, hogy pontosan hogyan
végzik az O/W-kiírást.
A tapasztalat azt bizonyította, hogy az emberek nehézségbe ütköztek O/W-
kiírás közben, amennyiben annak a formátumát (beleértve ebbe a kulcsszavakat
és kifejezéseket) nem szótisztázták, mielõtt belekezdtek volna a tevékenységbe.
(A szótisztázás a Szcientológia eljárásmódoknak egy olyan része, amely során
megtalálják azokat a szavakat, amelyeket egy személy az általa tanult tárgyakban
nem értett meg, ezeknek a szavaknak egy szótárban utánanéznek és meghatá-
rozzák azokat.)
Formátum:
Az O/W-kiírások végzésének formátuma a következõ:
1. Írja le pontosan az elkövetés vagy mulasztás ártó tettét.
2. Azután fejtse ki világosan és egyértelmûen a tettre vagy tétlenségre
vonatkozó részleteket, beleértve a következõket:

20
 a) Idõ (meghatározása: egy esemény, folyamat vagy állapot pillanata. Egy
meghatározott pillanat, óra, nap vagy év, amit óra vagy naptár jelez, illetve határoz
meg; egy pontos pillanat vagy dátum; az az idõszak, amelynek során valami
(mint például egy cselekvés) fennáll vagy folytatódik.)
b) Hely (meghatározása: egy történés vagy cselekvés helyszíne. Egy meg-
határozott helyszín; a tér, illetve a föld felszínének egy bizonyos határozott vagy
határozatlan méretû része, amelynek elhelyezkedése viszont meghatározott.)
c) Forma (meghatározása: a dolgok elrendezõdése; az, ahogy egy egésznek
a részei el vannak rendezve. Általában egy tetszõleges dolog részeinek az
elrendezõdése, illetve egymáshoz való viszonya, ellentétben magukkal a
részekkel. Egy bizonyos alakzat, illetve elrendezõdés.)
d) Esemény (meghatározása: valami, ami megesik vagy megtörténik; egy
elkülöníthetõ történés. Egy többé-kevésbé fontos vagy említésre méltó történés.
A tényleges kimenetel, illetve végsõ eredmény.)
Ahhoz, hogy as-isnesst érjünk el, meg kell tudnunk az idõt, a helyet, a
formát és az eseményt, és meg kell tudnunk azt, amit az ember tett vagy elmu-
lasztott megtenni.
Példa:
„1. Amikor tolattam kifelé a parkolóhelyemrõl a munkahelyemen, nekimen-
tem egy barátom kocsijának, és körülbelül 10 000 Ft-nyi kárt tettem a kocsijában.
2. 1987. június 30-án, munkából hazamenet kitolattam a parkolóhelyemrõl,
és nekimentem Gábor barátom kocsija hátuljának. Senki más nem volt a közelben,
és a parkoló csaknem üres volt. Elhajtottam anélkül, hogy hagytam volna
valami üzenetet, vagy elmondtam volna Gábornak, tudván, hogy körülbelül
10 000 Ft kárt okoztam a kocsijában, amit neki kellett kifizetnie.”
Vagy amennyiben visszatartás vagy visszatartások vannak, amelyeket
közölni kell:
1. Írja le a visszatartást.
2. Azután fejtse ki világosan és egyértelmûen a visszatartott tettre vagy tét-
lenségre vonatkozó részleteket, beleértve a következõket:
a) Idõ
b) Hely
c) Forma
d) Esemény

21
 Például:
„1. Megcsaltam a felségemet (Klárát) azzal, hogy egy másik nõvel rande-
vúztam, és ezt soha nem mondtam el a feleségemnek.
2. Három évvel ezelõtt, amikor új házasok voltunk Klárával, azzal, hogy egy
másik nõvel randevúztam, megcsaltam õt. Ezt soha nem mondtam el Klárának.
Egy reggel (1985 júniusában) azt mondtam Klárának, hogy este elviszem moziba.
Munkából hazafelé jövet, amikor a Korona Áruházban voltam, találkoztam egy
régi barátnõmmel (Barbarával). Meghívtam Barbarát, hogy jöjjön el velem aznap
este vacsorázni, és õ elfogadta a meghívást. (Barbara nem tudta, hogy házas
vagyok.) Azt mondtam neki, hogy aznap este 8 órakor érte megyek. Amikor
hazaértem az áruházból, azt mondtam Klárának, hogy vissza kell mennem a
munkahelyemre, hogy megcsináljak egy-két dolgot, és nem tudok moziba menni
vele.
Aztán Barbarával elmentem vacsorázni egy másik városba (az Útszéli Csár-
dába), hogy elkerüljem annak a kockázatát, hogy esetleg összefutok valamelyik
barátommal.”

Az O/W kiíratása
Az ember ártó tetteinek és visszatartásainak kiírása bárkire alkalmazható, és
alkalmazásának tere korlátlan.
Példák:
Egy ember nem végzi megfelelõen a dolgát a munkahelyén, és egy nála magasabb
beosztású személynek át kell lépnie õt ahhoz, hogy kezelje (az ügyfeleket, az
üzletet vagy a kijelölt munkát). Az ilyen személyt utasítják, hogy írja ki az O/W-it.
Egy ember ott akarja hagyni azt a képzési programot, amiben részt vesz. A
képzési tevékenység felelõse kiíratja vele az O/ W-it.
Lehetséges, hogy egy személy nagyon kritikus és a kákán is csomót keres.
O/W-i kiírásának eredményeképpen megkönnyebbülést tapasztalhat.
A következõ lépések alkotják azt az eljárásmódot, amelynek felhasználásával
egy személlyel O/W-kiírást végeztetünk:
1. Az O/W-kiírást végeztetõ személy elsõ lépése: a) tanulmányozni és szó-
tisztázni ezt a füzetet („szótisztázás” alatt azt értjük, hogy egy szótár és az e füzet
hátuljában levõ szójegyzék segítségével meghatározunk minden nem teljesen
megértett szót); b) tisztázni az alábbiakban a 4-es lépésben megadott szavakat;
c) szótisztázni az O/W-kiírás formátumát.
2. Gondoskodjon róla, hogy legyen egy hely, ahol a személy kiírhatja az
ártó tetteit és visszatartásait, anélkül hogy megzavarnák.

22
 FORMA
Az igazság mechanikus meg-
IDÕ határozása valamely
történés pontos idejének,
helyének, formájának és
ESEMÉNY eseményének ismeretébõl áll.

HELY FORMA
IDÕ

ESEMÉNY

Ahhoz, hogy valaki feltárja

az ártó tetteit és visszatar- HELY

tásait, le kell írnia a pontos

idõt, helyet, formát és
eseményt.

Kezelje a következõ ártó tettet

vagy visszatartást ugyanilyen
módon.

Miközben a személy ezt

teszi, egyre több igazság
nyer megállapítást…

…ami felszabadítja a személy

minden figyelmét, ami
megragadt ezeken az elmúlt
rossz cselekedetein, és
megkönnyebbülést hoz.

23
 3. Gondoskodjon papírról és tollról.
4. Tisztáztassa a személlyel a következõ szavakat, ahogy azok a jelen füzet
szövegében meg vannak határozva: ártó tett, visszatartás, motivátor, igazolás, ártó
tett–motivátor-sorozat.
5. Olvastassa el a személlyel ezt a füzetet, és szótisztáztassa vele az O/W-kiírás
formátumát a fentiekben megtárgyaltak szerint egészen addig, amíg az illetõ
teljesen meg nem érti.
6. Írassa le a személlyel az O/W-it pontosan a fenti O/W-kiírási formátumot
követve.
Egy személy mikor O/W-kiírást végez, addig írja az ártó tetteit és vissza-
tartásait, amíg elégedett nem lesz azzal, hogy a kiírás teljes. Az illetõ nagyon
jól fogja érezni magát ezzel kapcsolatban, és megkönnyebbülést fog tapasztalni.
Ezen a ponton túl az ember nem foglalkozik azzal, hogy folytassa az O/W-kiírást.
Amikor az illetõ befejezte, kérje meg, hogy adja át önnek a kiírást! Olvassa
el a kiírást, bizonyosodjon meg róla, hogy az illetõ a formátumot alkalmazta,
és köszönje meg neki, hogy kiírta ezeket a dolgokat! Ez a nyugtázás fontos,
mert ez tudomására hozza a személynek, hogy valaki fogadta a kommunikációját.
Az illetõ kiírásának tartalmával kapcsolatban azonban nem szabad megjegyzést
tenni, vagy véleményt nyilvánítani.
Mihelyt nyugtázta a kiírást, visszaadhatja azt a személynek.
Az ember ártó tetteinek és visszatartásainak kiírása egy egyszerû eljárásmód,
aminek korlátlan felhasználási lehetõségei vannak. Férj és feleség kiírhatják a
házasságukkal kapcsolatos ártó tetteiket és visszatartásaikat. Egy alkalmazott
kiírhatja a munkájával kapcsolatos O/W-it. Egy lázadozó diák kiírhatja iskolai
áthágásait.
Az ember egyenesbe hozhatja az élet bármely területét azzal, ha egyszer s
mindenkorra leszámol azoknak a különféle erkölcsi kódexeknek a megsértésével,
amelyekhez beleegyezését adta, és aztán áthágta õket. Az a megkönnyebbülés, ami
a rossz cselekedeteinek terhétõl való megszabadulást kíséri, gyakran igen nagy.
Az ember ismét a csoport vagy kapcsolat részének érezheti magát, visszanyerheti
önérzetét, mások bizalmát és barátságát, azonkívül rengeteg személyes öröme
származhat belõle.
Ez egy rendkívül hasznos technológia.

24
A TISZTESSÉGES
EMBEREKNEK IS
VANNAK JOGAIK
Azután, hogy elérte képességeinek egy magas szintjét, ön lesz az elsõ, aki
ragaszkodni fog ahhoz a jogához, hogy tisztességes emberek közt élhessen.
Amikor úgy ismeri az elme technológiáját, ahogy azt egy képzett szcien-
tológus ismeri, akkor tudja, hogy hiba az „egyéni jogokat” és a „szabadságot”
használni érvül azoknak a védelmében, akik csak pusztítást okoznának.
Az egyéni jogokat nem a bûnözõk védelmére találták ki, hanem azért,
hogy szabadságot hozzanak a tisztességes embereknek. Erre a védett területre
aztán bevették magukat azok, akiknek „szabadságra” és „egyéni szabadságjo-
gokra” volt szükségük, hogy ezzel fedezzék saját kétes tevékenységeiket.
A szabadság a tisztességes emberek számára van. Egyetlen ember sem lehet
szabad, aki maga nem tisztességes – õ a saját maga csapdája. Ha az õ saját tetteit
nem lehet felfedni, akkor fogoly; vissza kell tartania önmagát embertársaitól,
és önnön lelkiismeretének rabszolgája. A szabadságot ki kell érdemelni, mielõtt
még bárminemû szabadság lehetséges lenne.
A tisztességtelen embereket védelmezni annyit jelent, mint a saját poklukra
kárhoztatni õket. Azzal ha az ember az „egyéni jogokat” a „bûnözõk védelmével”
azonos értelmûvé teszi, egy rabszolgaállamot segít létrehozni mindenki számára,
mert ahol az „egyéni szabadsággal” visszaélnek, ott egy olyan türelmetlenség üti
fel a fejét, amely végül mindannyiunkat elsöpör. A büntetõ törvények céltáblái
azon kevesek, akik hibáznak. Az ilyen törvények szerencsétlen módon azokat
is károsítják és megszorítják, akik nem hibáznak. Ha mindenki tisztességes
lenne, nem állna fenn a büntetés fenyegetése.
A tisztességtelen ember számára csak egyetlen kiút van – szembesülni a tár-
sadalommal kapcsolatos felelõsségeivel, és újra kommunikációba hozni önma-
gát embertársaival, családjával, és általában a világgal. Azzal, hogy az „egyéni
jogaira” próbál hivatkozni, hogy megvédje magát tetteinek kivizsgálásától, épp
annyira csökkenti az egyéni szabadságjogok jövõjét is, mivel õ maga nem szabad.
Megfertõz azonban másokat, akik becsületesek, azáltal, hogy az õ szabadsághoz
való jogukat használja önmaga védelmére.

25
 Nyugtalanul hajtja párnára fejét az, akinek bûnös a lelkiismerete. És nem
lesz könnyebb azáltal, ha gonosztetteit védeni próbálja „a szabadság azt jelenti,
hogy soha nem szabad rám nézned” mentségekkel. Egy személy túléléshez való
joga közvetlen kapcsolatban áll tisztességével.
Az emberi szabadság nem az emberek bántalmazásának szabadságát jelenti.
A szólásszabadság nem azt jelenti, hogy szabad hazugságokkal ártanunk má-
soknak.
Az emberiség nem lehet szabad, amíg sorai között ott vannak azok, akik
saját félelmeik rabszolgái.
Egy ûrtechnológiát használó társadalomnak az a küldetése, hogy gazdasági
és politikai kényszerrel alávesse és kontrollálja az egyént. A gépek korában az
egyetlen áldozat az egyén és az egyén szabadsága.
Hogy ezt a szabadságot megõrizzük, nem szabad megengednünk az embe-
reknek, hogy e szabadság védõszárnya alá rejtsék gonosz szándékaikat. Egy
embernek ahhoz, hogy szabad lehessen, tisztességesnek kell lennie önmagával
és embertársaival. Ha valaki arra használja a saját tisztességét, hogy a tisztes-
ségtelenség leleplezése ellen tiltakozzon, akkor az az ember ellensége a saját
szabadságának.
Csak akkor állhatunk a napfényben, ha nem engedjük, hogy mások tettei
elhozzák a sötétséget.
A szabadság a tisztességes embereknek van. Egyéni szabadságjog csak azok
számára létezik, akik képesek rá, hogy szabadok legyenek.
Ma a Szcientológiában ismerjük a rabtartót – ez maga a személy. És azáltal,
hogy gyökerestül kiirtjuk a rosszat, amit az emberek önmagukkal tesznek, vissza-
állíthatjuk a jogot arra, hogy a napfényben álljunk.
Ezért aztán ne mondja, hogy egy személy vagy a múlt kivizsgálása egy lépés
a rabszolgaság felé, mivel a Szcientológiában egy ilyen lépés az elsõ lépés ahhoz,
hogy az embert megszabadítsuk önnön bûnösségétõl.
Ha a szcientológusok szándéka a bûnösök megbüntetése lenne, akkor, és
csak akkor lenne helytelen belenézni a másik ember múltjába.
De mi nem vagyunk rendõrség. Amikor mi ránézünk valamire, az az elsõ
lépés az ajtók kitárása felé – mivel azok mind belülrõl vannak bezárva.
Ugyan ki büntetne, ha megmenteni is képes? Csak egy õrült törne el egy
olyan tárgyat, ami kell neki, és amit meg tudna javítani – és mi nem vagyunk
õrültek.

26
 Jogok ide, jogok oda – az egyénnek nem szabad elpusztulnia ebben a gép-
korszakban. A bûnözõk és õrültek nem diadalmaskodhatnak újonnan megtalált
pusztító eszközeikkel.
Legkevésbé az az ember szabad, aki nem tudja felfedni saját tetteit, és aki
tiltakozik mások helytelen tetteinek felfedése ellen. Ilyen emberekre fog épülni
a jövõ politikai rabszolgasága, ahol mindegyikünknek lesz egy száma – és a
bûnössége – hacsak nem cselekszünk.
Lenyûgözõ, hogy minden sötét zugvállalkozás alapgondolata a zsarolás és
büntetés. Mi történne, ha ez a két dolog nem létezne többé? Mi történne, ha
minden ember eléggé szabad lenne ahhoz, hogy beszéljen? Akkor, és csakis
akkor lenne meg önnek a szabadsága.
Azon a napon, amikor teljesen megbízhatunk egymásban, béke lesz a Földön.
Ne álljon ennek a szabadságnak az útjába – legyen szabad! I

27
 GYAKORLATI FELADATOK
A következõ gyakorlatok segítenek önnek megérteni ezt a füzetet, és növelni
képességét a benne tartalmazott ismeretek felhasználására.

1. Nézzen át egy újságot vagy magazint és találjon több példát arra, amikor
valaki az igazolás szociális mechanizmusát alkalmazza! Folytassa ezt szük-
ség szerint addig, amíg könnyen meg nem tudja találni a példákat!

2. Írjon le egy példát egy ön által megfigyelt ártó tettre vagy visszatartásra!
Aztán gondolja ki ennek az ártó tettnek vagy visszatartásnak egy követ-
kezményét a személyre magára és a környezetében levõkre nézve! Ismé-
telje ezt szükség szerint még több alkalommal addig, amíg valóságossá
nem válnak az ön számára az ártó tettek és visszatartások hatásai!

3. Gondoljon az ártó tett–motivátor-sorozat legalább két olyan példájára, amit

látott vagy tapasztalt!

4. Találjon valakit, akit ismer, és akinek hasznára válna ártó tetteinek és

visszatartásainak kiírása! Ez lehet egy olyan személy, aki túlzottan kriti-
kus valakivel vagy valamivel kapcsolatban, valaki, aki erõsen igazolja a
cselekedeteit valamely területen, vagy aki szélsõségesen védi magát vala-
mivel kapcsolatban, amit tett. Írassa le vele ártó tetteit és visszatartásait!
Kövesse az „O/W-k kiíratása” c. részben megadott lépéseket! Mutassa
meg neki ezt a füzetet, hogy az illetõ megértse az ártó tettei és
visszatartásai kiírásának elõnyeit! Végeztessen vele kiírást pontosan a
formátum alapján, amíg a személy elégedett nem lesz azzal, hogy teljes
mértékben kiírta ártó tetteit és visszatartásait, és jól nem érzi magát
velük kapcsolatban!

28
AZ ALKALMAZÁS EREDMÉNYEI
Ezrek használták fel L. Ron Hubbard
mûveit, hogy a létezés ellentmondásait
– a jót és a rosszat, a helyest és helytelent
közvetlenül kezeljék és megoldják.
Felfedezték, hogy a személyek közötti
kapcsolatok többé már nem a javulás
reményén alapulnak, hanem egy tényleges
technológián, amely egyöntetûen javulásra
vezet. Ennek az ismeretanyagnak a
felhasználásával az emberek képesek
visszanyerni önértékelésüket, és fokozni
képességüket arra, hogy felelõsségteljesek
legyenek.
Annak a mechanizmusnak az ismerete,
amely ráveszi az embereket a mindenfajta
kapcsolattól sõt még magától az élettõl
való visszahúzódásra is, képessé teszi
õket a felelõsségvállalási hajlandóságuk
helyreállítására. Ezeknek az embere-
knek az elidegenedés többé már nem az
élet rideg ténye. Tudják, hogy mi helyes,
és annak megfelelõen élnek. És ennek
az õket körülvevõ társadalom látja
hasznát, amint ezt egy Spanyolországban
folytatott tanulmány is mutatja: egy
csoportnyi közismert bûnözõnek, akik
L. Ron Hubbard módszereit használták
fel arra, hogy tisztességes állampolgárokká
váljanak, 100%-a rehabilitálását követõen
nem követett el többé bûncselek-
ményeket. Ez meghökkentõ statisztika,
tekintettel a szokásos 80%-os visszaesési
arányra.
okoznak, amelyeket õ maga követ el.
L. Ron Hubbard technológiája azonban
olyan eszközöket ad a kezünkbe, amelyek
segítségével az egyén képes megszabadítani
önmagát az élet ellenségeskedéseitõl és
szenvedéseitõl. Amint az alábbi történetek
mutatják, sorsfordulót jelentõ eredményeket
lehet így elérni.
E gy kaliforniai fiatalember felfedezte,
hogy kezébe tudja venni élete irányítását
az ártó tettek és visszatartások technoló-
giájának segítségével.
„Egy nap nagyon ideges voltam vezetés
közben. A dolgok egyszerûen nem akartak jól
menni: a vevõk aznap korábban elhatározták,
hogy nem veszik meg a termékeket, amiket
kínálok; lassú, és gyenge sofõrök vezettek
elõttem, hogy állandóan rájuk kellett
dudálnom; dühös voltam, és boldogtalan; a nap
siralmasan festett. Azonban egyszer csak
AZ ETIKAI ÉRTÉKEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA
NEM NEM
100% 100%
Kérdõívekre
adott válaszok
illusztrálják a
NEM különbséget,
amelyet a
53% Szcientológia
NEM képes elérni
33% az emberek
értékítéletében.

nem szcientológusok szcientológusok nem szcientológusok szcientológusok

A modern társadalomban nincs biztos Csalna-e egy fontos
Hazudna-e egy üzleti cél
módszer arra, hogy enyhítsük a boldogtalan- megvalósítása érdekében? vizsgán?

ságot, amit az egyénnek azok az áthágások

29
 rádöbbentem, hogy valószínûleg csak le
kellene írnom az ártó tetteimet és vissza-
tartásaimat. Lehúzódtam az út mellé, és
valamilyen oknál fogva úgy döntöttem, hogy
mindjárt ott a kocsiban meg is teszem. És
nézzenek oda! Sokkal jobban éreztem magam
és rájöttem, azt még mindig megtehetem, hogy
kiírom az ártó tetteimet és visszatartásaimat,
ha túlságosan elveszítem a kontrollt a
dolgok felett. Nagyon jól éreztem magam, és
éreztem, hogy magam irányítom a sorsomat.
Onnantól fogva a dolgok remekül mentek. A
nap hátralevõ részében többé nem aggódtam,
és persze a következõ vevõm minden
eladnivalómat megvásárolta! Most már a
sofõrök is „jók” voltak elõttem! Rájöttem,
hogy a különbség az én nézõpontom miatt
volt, és hogy tudok valamit tenni ezzel
kapcsolatban.”
Egy L. Ron Hubbard technológiájának a
hátrányos helyzetû fekete afrikai közössé-
gekben való bevezetését célzó dél-afrikai
projekt önkéntes felelõse mesélte a követ-
kezõket azután, hogy az ártó tettek és
visszatartások technológiáját alkalmazta:
„Két önkéntesem van a közösségben, akik
jelenleg az ártó tetteiket és visszatartásaikat
írják ki. Azt kell mondanom, hogy erre
nagyon büszke vagyok! Azt észleltem, hogy
egyikük rendkívüli módon hûtlen volt sok
nõhöz, és amikor megmondtam neki, hogy
tudom, mi folyik az életében, elképedt.
Alighanem megrendíthettem, mivel, hogy úgy
mondjam, azonnal felhagyott a csapodár-
sággal. Bõségesen írja részletes ártó tetteit és
visszatartásait, és virul a megkönnyebbüléstõl.
30
Egyszerûen remekül néz ki! Humorérzék
és egy egész „új” személyiség bontakozik ki
a korábbi sok sallang alól. A másik fiatalember
felhívott, hogy elmondja, egy egész jegyzet-
tömbnyi ártó tettet és visszatartást írt le, teljesen
fel van dobva emiatt, valamint attól, ami
ennek eredményeképpen történik vele. Hazája
épp akkor választotta ki õt több ezer fiatal-
ember közül arra, hogy a tengerentúlra menjen
tanulmányokat folytatni – ezt alig tudja
elhinni!”
E gy fiatalembert, miután családjával be-
vándorolt Svédországba, nagyon felzaklatta,
hogy az élet milyen rosszul bánik vele.
Szerencsétlen volt, és úgy tûnt, hogy ezt
semmi nem változtatja meg. Végül egy
barátja rájött, hogy ennek a fiatalem-
bernek a számára az egyetlen kiút az, ha
kiírja ártó tetteit és visszatartásait. Ezzel
egyetértett, és a következõket mesélte:
„Itt ültem egész nap az ártó tetteimet
és visszatartásaimat írva az egész életemre
kiterjedõen. Mindig másokat okoltam azért,
amiért olyan rosszul mentek nekem a dolgok
– okoltam az anyámat, az apámat, sõt a
barátnõmet, a barátaimat, az új hazámat
és a tényt, hogy idegen vagyok – de az soha
nem jutott eszembe azelõtt, hogy magam
vagyok az oka annak, hogy ennyire rosszul
érzem magam: hogy igazából ez mindazok
miatt a dolgok miatt volt, amiket én tettem,
és amiket magamban hordoztam. Nem
csoda, hogy olyan rosszul mentek a dolgaim,
és hogy másoknak is olyan rosszul megy!
Úgy érzem egy mázsával lettem könnyebb!”
K aliforniában egy általános iskolai ta-
nárnak volt egy krónikusan hazudozó
diákja. Még olyan körülmények között is
hazudott, amikor semmi oka nem volt rá.
„Megbüntették” amiért ezt tette – meg-
vontak tõle kedvezményeket, az óraközi
szünetekben is dolgoznia kellett stb.
Mégis, bármit tettek, semmi változás nem
történt. Ám amikor tanára eldöntötte,
egy lány visszanyerte a jövõbe vetett
reményét, amikor egy jó barátja arra biztatta,
hogy vegye kezébe élete irányítását az ártó
tettek és visszatartások technológiájának
felhasználásával.
„Az életem egyáltalán nem ment jól.
Állandóan rossz dolgok »történtek« velem, és
úgy tûnt, hogy akárhogy is, egyszerûen
képtelen vagyok igazán boldog lenni. Egy
barátom, aki egy Szcientológia tanfolyamra
járt, mesélt nekem az ártó tettekrõl és visz-
szatartásokról, és megmutatta, hogyan kell
kiírni õket. Elõször nem gondoltam, hogy
igazán bármi haszna is lenne (és némelyik
dolgot, amirõl tudtam, hogy megtettem,
vonakodtam kiírni!). De kitartott amellett,
hogy ez segíteni fog, így aztán nekivágtam.
Ez aztán lenyûgözõ élménynek bizonyult.
Azután, hogy már elég sok mindent kiírtam,
amirõl nagyon jól tudtam, hogy ártó tett és
visszatartás, elkezdtem olyan dolgokra is
ránézni, amelyekrõl korábban soha el nem
ismertem volna nyíltan, hogy ártalmasak –
ezeket mind olyan jól »megmagyaráztam«
és annyira »ésszerûek voltak«. De azzal, hogy
ránéztem és megláttam ezeket a dolgokat,
amiket csináltam, és egytõl egyig kiírtam
õket, végül is lassan kezdett kialakulni a
képem arról, hogyan lett az életem olyanná,
amilyen volt. Még nem vagyok készen, de
már látom, hogy merre tartok. A dolgok az
életemben máris kezdenek kitisztulni, és
végre van reményem arra, hogy az élet –
még az én életem is – valóságos élvezetté
tehetõ.”
Egy diák számára, aki felfedezte az ártó
tettek és visszatartások kiírásának értékét,
életfelfogásának jelentõs megváltozása és
önértékelésének visszatérte volt az
eredmény.
„Korábban csak saját magam iránt
érdeklõdtem, az iránt, hogy én mit akarok
csinálni vagy nekem mi kell. Fordítottam
ugyan néha egy kis figyelmet a családomra
és a barátaimra, de csak akkor, ha nekem
is volt valami hasznom belõle. Vissza-
tekintve erre, nem voltam olyan ember,
akit szívesen tartanék a barátomnak!
Ez most megváltozott. A hozzám
közelállókkal most már igazán és õszintén
törõdöm. Még csak »erõltetnem« sem kell.
Egyszerûen csak jön magától. És képes
vagyok meglátni, hogyan lehetek értékes a
számukra.
Hogy most messzemenõen értékesebbnek
érzem magam önmagam számára, és az
életem sokkal boldogabb, az csak egy
ennek az érdekes eredményei közül. Azt
hiszem, ez nem igazán meglepõ, bár azelõtt
soha nem gondoltam volna rá.
Mindezek a nagy változások azért
történtek, mert valaki félrevont, és megmutatta
31
 nekem, mit írt L. Ron Hubbard az ártó tet-
tekrõl és visszatartásokról, és arról, hogyan
befolyásolják ezek az ember életét; és aztán
kiíratta velem õket. Ez az, ami segített.”
A z olaszországi Palombaróban egy fiatal-
ember, aki L. Ron Hubbard rehabilitációs
technológiáját felhasználva sikeresen le-
szokott a kábítószer-használatról, rátalált
ennek a technológiának egy másik fontos
területére, amely nagymértékben segített
neki: az ártó tettek és visszatartások
technológiájára.
„Azután, hogy megszabadultam a
kábítószerektõl, visszatekintettem annak a
mélységeibe, ahol korábban voltam,
ráébredtem, hogy ártó tettek és visszatartások
által évekig lezüllesztettem saját létemet.
De most szabad voltam, és elégedett voltam
magammal egészen addig, amíg eszembe nem
jutottak a régi barátaim, összezsúfolva,
komoran és dühösen. Azt gondoltam,
hogy senki nem tudná azt mondani
nekik: – Itt egy fantasztikus technológia az
ártó tettek és visszatartások kezelésére. Õk
erre csak azt mondanák: – De milyen ártó
tett? Milyen visszatartás? Mindazonáltal
én ráébredtem, hogy a barátaimnak ugyanazt
a sikert kell átélniük, amit én megéltem –
bármi áron.
Így hát visszamentem abba a sötét,
rendetlen, csupa füst szobába, és mesélni
kezdtem nekik az életemrõl, a gonosztetteimrõl,
és arról, hogyan kezdtem el apránként
elmozdítani azokat a fekete felhõket, amelyek
32
akadályozták a szabadságomat, és hogyan
szûrõdtek be a nap sugarai.
Amikor befejeztem, csönd volt, de láttam,
hogy a szobában mindenkinek átadtam az
érzéseimet. És tényleg, néhány hét múlva
találkoztam a barátommal, Frankkel a
kábítószer-rehabilitációs központ lépcsõjén!
Ragyogott a szeme ahogy közelebb jött és
azt mondta: – Köszönöm Gianni! Abban a
pillanatban annyira meghatódtam, hogy
beleremegtem. A barátaim is kábítószer-
mentessé válnak – megszabadulnak a
csapdától, amit maguk köré szõttek saját
ártó tetteikbõl és visszatartásaikból.”
Egy új-zélandi nõ így írja le személyes
nyereségeit, amelyeket ártó tetteinek és
visszatartásainak kiírása révén tapasztalt.
„Hosszú idõn keresztül nagyon vona-
kodtam szembenézni azoknak a dolgoknak
a kezelésével, amelyekrõl azt vettem észre, hogy
nincsenek rendben körülöttem. Ha láttam
valakit valami etikátlan dolgot mûvelni,
vagy azt vettem észre, hogy egy munkát csak
részben vagy rosszul végeztek el, akkor lehet,
hogy személyesen felháborodtam, de valahogy
nem tudtam rávenni magam arra, hogy tegyek
valamit ezzel kapcsolatban. Általában
eldöntöttem, hogy nem avatkozom bele, és
valaki másra hagyom az ilyenfajta dolgok
kezelését. Azt szoktam mondani magamban,
hogy »a magam dolgával törõdöm«, bár
valójában csak képtelen voltam szembenézni
azzal, hogy cselekedjek olyankor, amikor
tudtam, hogy azt kellene tennem.
 Ez igazán zavart, mivel elég gyakran
úgy tûnt, hogy én vagyok az egyetlen, aki
egyáltalán látja egyik vagy másik rossz
helyzetet. Az, hogy »hagytam, hadd menjenek
a dolgok«, miközben tudtam, hogy nem jól
vannak, végül is megölte bennem a büszke-
séget, és nagyon rossz véleményem lett saját
magamról.
A közelmúltban ártó tetteim és vissza-
tartásaim kiírása közben ráébredtem, hogy
valójában mi is folyik. Kész rettegésben voltam,
hogy kijövök a sodromból. Azt gondoltam,
hogy esetleg megbántok valakit vagy valami
kárt okozok. Pedig a »hagyni, hogy valaki
más intézze el« beállítottság volt az, ami a
valódi bántalmat és kárt okozta.
Amikor megtaláltam és kiírtam az
ártó tetteimet és visszatartásaimat, amelyek
e bolond beállítottság mögött húzódtak, teljesen
megszûnt ez a beállítottság. Eltûnt a félelem,
amivel együtt éltem, és visszatért a hajlandó-
ságom arra, hogy azt tegyem, amirõl tudom,
hogy helyes – csakúgy, mint a büszkeségem.
Ez valódi becsület és ez mindennél értékesebb
számomra.”
33
 L. RON HUBBARDRÓL
E gyetlen állítás sem jellemezhetné jobban L. Ron Hubbard életét ennél az
egyszerû kijelentésnél: „Szeretek másokon segíteni, és életem legnagyobb
örömének tekintem, amikor azt látom, hogy az ember megszabadítja önmagát
az árnyaktól, amelyek elhomályosították napjait.” E szavak mögött egy, az
emberiség szolgálatában eltöltött élet áll, és a bölcsességnek egy olyan
öröksége, amely bárkit képessé tesz arra, hogy megvalósítsa a boldogság és a
szellemi szabadság régóta dédelgetett álmát.
L. Ron Hubbard 1911. március 13-án született a nebraskai Tildenben.
Felfedezésének útja és embertársai iránti elkötelezettsége korán kezdõdött.
„Azt akartam, hogy mások boldogok legyenek, és sehogy sem fért a fejembe,
hogy miért nem azok” – írta egy ifjúkori levelében, és ez árulkodik érzéseirõl,
amelyek életében mindvégig vezérelték. 19 éves korára már több mint
négyszázezer kilométert utazott Jáva, Japán, India és a Fülöp-szigetek kultú-
ráját vizsgálva.
1929-ben az Egyesült Államokba hazatérve Ron újrakezdte a korábbi kuta-
tásait, és a következõ évben beiratkozott a George Washington Egyetemre. Ott
a matematika, mérnöki tudományok, valamint az atomfizika, akkor új tu-
dománya területén folytatta hivatalos tanulmányait. Ezek mindegyike létfon-
tosságú, életbevágó eszközt nyújtott állandó kutatásaihoz. Hogy kutatásainak
ezzel anyagi fedezetet biztosítson, Ron irodalmi pályafutásba kezdett az 1930-as
évek elején, és hamarosan az egyik legszélesebb körben olvasott, népszerû
regényíróvá vált. Fõ célját azonban soha nem tévesztette szem elõl, és folytatta
fõ kutatási vonalát kiterjedt utazások és expedíciók révén.
A II. világháború kitörésekor alhadnagyi rangban belépett az Egyesült Álla-
mok Haditengerészetébe, és tengeralattjáró-romboló hadihajók parancsnoka-
ként szolgált. Harc közben elszenvedett sebesüléstõl részben vakon és bénán,
1945-ben véglegesen rokkanttá nyilvánították. Az elmére vonatkozó elméleteinek
felhasználásával azonban nemcsak bajtársain volt képes segíteni, hanem saját
egészségét is visszanyerte.
További öt év intenzív kutatás után Ron felfedezései a Dianetika: A szellemi
egészség modern tudománya címû könyvben tárultak a világ elé. A Dianetika, az
elme elsõ népszerû kézikönyve, amely kifejezetten az utca embere számára
34
íródott, az emberiség reményeinek új korszakát nyitotta meg, és életének egy
új korszakát a szerzõ számára, aki azonban nem hagyott fel a kutatással; és
miután 1951 végéig áttörést áttörés után foglalt rendszerbe, megszületett a
Szcientológia alkalmazott vallásos filozófiája.
Mivel a Szcientológia az élet egészére ad magyarázatot, az emberi létnek
nincs olyan vonatkozása, amivel L. Ron Hubbard elkövetkezõ mûvei ne
foglalkoztak volna. Hol az Egyesült Államokban, hol Angliában élve folytatta
a kutatásait, amelyek megoldásokat kínáltak olyan társadalmi problémákra,
mint a hanyatló oktatási standardok és a burjánzó drogfogyasztás.
Mindent egybevéve, L. Ron Hubbard Dianetika és Szcientológia munkái
negyvenmillió szót tesznek ki rögzített elõadások, könyvek és írásmûvek
formájában. Ezek együttesen alkotják egy 1986. január 24-én véget ért életút
örökségét. L. Ron Hubbard távozása azonban semmiképpen sem jelentette
valaminek a végét, hiszen forgalomban lévõ könyveinek százmillióival és a
jobbító technológiát nap mint nap alkalmazó emberek millióival valóban azt
mondhatjuk, hogy a világnak még ma sincs nála jobb barátja. I
35
 SZÓJEGYZÉK
aberráció: eltérés a racionális gondolkodástól vagy
viselkedéstõl. Alapvetõen annyit jelent, hogy valaki
téved, hibákat követ el, vagy még pontosabban,
olyan rögeszmékkel rendelkezik, amelyek nem
igazak. A szó tudományos értelemben is használatos.
Az egyenes vonaltól való eltérést jelenti. Ha az
egyenes út A-tól B-ig vezet, akkor az aberrált
útvonal A-tól egy újabb pontig, majd ettõl egy
újabb pontig, majd ettõl egy újabb pontig, majd
ettõl egy újabb pontig, majd ettõl egy újabb pontig
vezet, amíg végül megérkezik B-be. Ebben a
tudományos értelemben az egyenesség hiányát is
jelenti, vagy a torz látásmódot, mint például ha
egy ember egy lovat lát, de azt gondolja, hogy
elefántot lát. Az aberrált viselkedés helytelen
viselkedés, vagy olyan viselkedés, amelyet nem
támaszt alá az értelem. Az aberráció szemben áll
az épelméjûséggel, ami ennek ellentéte. A latin
aberrare: eltévelyedni szóból származik – latin
ab: el, errare: tévelyedni.
affinitás: szeretet; kedvelés, vagy bármely más
érzelmi hozzáállás; a kedvelés mértéke. Az
affinitás alapvetõ meghatározása: a távolságról
alkotott gondolat, elképzelés, legyen az jó vagy
akár rossz.
alter-isness: valaminek a megváltoztatott vagy
megmásított realitása. Lásd még a realitás címszót
ebben a szójegyzékben.
ártó tett: egy ártalmas cselekedet vagy egy
csoport erkölcsi kódexének megsértése. Egy ártó
tett azonban nem csak a megsértése valakinek vagy
valaminek. Az ártó tett egy akció kihagyása vagy
végrehajtása, amely a legkevesebb jót eredményezi
a legkevesebb embernek vagy az élet legkevesebb
területének, illetve a legtöbb kárt okozza a legtöbb
embernek vagy az élet legtöbb területének.
as-isness: az az állapot, amiben a személy
pontosan úgy néz valamit, ahogy az van, minden
torzítás vagy hazugság nélkül, így az abban a
pillanatban eltûnik, és megszûnik létezni.
elkülönül: elválasztja magát valakitõl, egy csoport-
tól stb., és visszahúzódik attól, hogy foglalkozzon
vele.
etika: azok a lépések, amelyeket az egyén saját
magával szemben tesz, hogy kijavítson egy viselke-
dést vagy helyzetet, amely vele kapcsolatos, és
amely viselkedés vagy helyzet ellenkezik a csoport
ideáljával és jól felfogott érdekével. Ez személyes
dolog. Amikor valaki etikus, azaz „rendben van
az etikája”, akkor a saját elhatározása révén az, õ
maga cselekszik így.
igazolás: próbálkozás arra, hogy csökkentsük az
ártó tettet, azáltal hogy elmagyarázzuk, hogy
igazából nem is volt egy ártó tett. Lásd még az
ártó tett címszót ebben a szójegyzékben.
igazságszolgáltatás: azok a lépések, amelyeket a
csoport tesz az egyénnel szemben, ha az elmulasztja
36 a megfelelõ lépéseket maga megtenni.
konfrontálás: meghátrálás vagy kitérés nélkül
szembenézni. A konfrontálás képessége tulajdon-
képpen az a képesség, hogy kényelmesen ott
vagyunk és észlelünk.
leértékel: megcáfol, degradál, kétségbe von vagy
letagad valamit, amit valaki más ténynek tekint.
meg nem értett szó: egy szó, amit egyáltalán nem
vagy tévesen értettek meg.
õ átugorja a megfelelõ személyt az utasítási
mellõz:
láncban.
motivátor: agresszív vagy pusztító tett, amely a
személyt vagy életének valamely részét éri. Azért
hívjuk „motivátor”-nak, mert hajlamos arra késztetni
az illetõt, hogy visszafizesse – azaz egy újabb ártó
tettre „motivál”.
nyugtáz: nyugtázást ad (valakinek). Lásd még a
nyugtázás címszót ebben a szójegyzékben.
nyugtázás: valami, amit azért mondunk vagy
teszünk, hogy tájékoztassuk a másikat arról, hogy
észrevettük, amit mondott vagy tett, megértettük
és fogadtuk.
realitás: ami létezõnek mutatkozik. A realitás
alapvetõen megegyezés kérdése; emberek által
elért egyetértés foka. Amiben megegyezünk, hogy
reális, az reális.
szomatika: a Szcientológiában használt szó a
fizikai fájdalom vagy bárminemû testi kellemetlen-
ség jelölésére. A „soma” szó testet jelent görögül.
szótisztáz: meghatároz egy szótár segítségével
minden olyan szót, amit nem teljesen ért a
tanulmányozott anyagban.
szótisztázás: Szcientológia eljárások csoportja
olyan szavak megtalálására, amelyeket a személy
nem értett meg olyan tárgyakban, amelyeket
tanulmányozott, és a szavak meghatározása azáltal,
hogy az illetõ megnézi õket egy szótárban.
théta: gondolat vagy élet. A kifejezés eredete a
görög théta (θ) betû, amivel a görögök a gondolatot
vagy talán a szellemet jelképezték. A thétát értelem,
derûs nyugalom, stabilitás, boldogság, jókedvû
érzelem, kitartás és más olyan tényezõk jellemzik,
amelyeket az ember rendszerint kívánatosnak tart.
thetán: maga a személy – nem a teste vagy a
neve, a fizikai univerzum, az elméje vagy bármi
más – õ az, aki tudatában van annak, hogy tudatos;
az identitás, aki maga az egyén. A thetán szót
azért alkották, hogy kiküszöböljenek bármilyen
lehetséges keveredést a korábbi érvénytelen
fogalmakkal. Egy görög betûbõl, a thétából
származik, amit a görögök a gondolat vagy talán a
szellem kifejezésére használtak, s hogy fõnév
legyen, egy n betût tettek hozzá, amit a modern
stílusban szavak alkotásához használnak a mérnöki
tudományokban.
visszatartás: annak a morális kódexnek a ki nem
mondott, nem hangoztatott megszegése, amelyhez
a személynek tartania kell magát. Bármely vissza-
tartás egy ártó tett után következik.
 NEW ERA® Publications International ApS A NEW ERA bejegyzett védjegy és márkanév.
Store Kongensgade 55, 1264 Copenhagen K, Denmark A nyomtatás Dániában készült.
ISBN 87-7968-221-9 HUNGARIAN EDITION
© 2001 L. Ron Hubbard Library. Minden jog fenntartva.
Bármilyen engedély nélküli másolás, fordítás, duplikálás,
importálás vagy terjesztés, egészben vagy részben, bármilyen
formában – beleértve az elektronikus másolást, tárolást vagy
továbbítást – az idevonatkozó törvények megsértése.
Scientology, Szcientológia, Dianetics, Dianetika, Celebrity
Centre, L. Ron Hubbard, L. Ron Hubbard kézjegye és a
Scientology kereszt védjegyek és márkanevek, amelyek a
Religious Technology Center tulajdonában vannak,
®
használatuk annak engedélyével történik. A Scientologist
egy kollektív tagsági jegy, amely a kapcsolódó Szcientológia L. RON HUBBARD kiadvány
egyházak és missziók tagjait jelöli. 37