Futaky István

Teleki Sámuel és Göttinga

A II. György Ágost hannoveri választófejedelem - s perszonálunióban angol király - ural-
kodása alatt alapított s róla elnevezett göttingeni vagy régiesen: göttingai egyetem és Erdély
között kezdettől fogva szoros kapcsolat alakult ki. A Georg August-Universitat szellemét szer-
vezőjének, Gerlach Adolph von Münchhausen hannoveri miniszternek jelszava, a „Libertás
conscientiae und die Tolerantz" határozta meg, s Európa hosszú időn át legmodernebb egyete-
me „kitűzött céljához illően tanárainak és diákjainak mindent megadott, amit a korszerű aka-
démiai élet megkívánt: biztosította az oktatás és a tudományos kutatás anyagi feltételeit, és ami
a szellemi életben talán még ennél is fontosabb, megteremtette az alkotómunka légkörét, őrkö-
dött a vizsgálódás szabadsága felett".1 Az egyetem anyakönyve már az alapítás évében meg-
örökítette egy erdélyi szász akadémita, Andreas Fabricius felvételét, s e matrikula tanúsága sze-
rint 1837-ig 192 erdélyi protestáns ifjút látott vendégül a Leine-parti város: evangélikus szász
polgárfit, református magyar ösztöndíjast, kísérővel érkezett fiatal főnemest.2
A Göttingába küldött arisztokrata ifjak adatai között többször bukkanunk a Teleki névre. A
sort a „koronaőr" Teleki József bátyja, Teleki Pál nyitja meg, aki Halmágyi István társaságában
1752-től 1753-ig látogatta a professzorok előadásait, s „múlatott" másként is a városban. 1785—
86-ban Teleki Józsefiiek László és István fia tanult itt, tudós mentoruk, Cornides Dániel kísé-
retében. 1792 júliusában maga Teleki József is töltött néhány napot Göttingában, miután hiva-
talos minőségben részt vett Ferenc császár frankfurti koronázási ünnepén. Az 1796-ban elhunyt
koronaőr már nem érhette meg, hogy nevelőjével, Saátor Jánossal 1797-ben József fia s annak
azonos nevű unokatestvére is eljutott a nagy hírű egyetemre. A Göttingában tanuló Telekiek
sora ezután sem szakadt meg. Az alma mater törzskönyveiben megtaláljuk többek között Teleki
Imre (1803), Teleki József és Sámuel (1812) és végül a világhírű Afrika-kutató Teleki Sámuel
(1868) nevét.
A fent említettekkel szemben a „könyvtáralapító" Teleki Sámuel soha nem járt Göttingában,
a város levéltáraiban s az egyetem könyvtárában őrzött Teleki-emlékek legtöbbje mégis vele
kapcsolatos. Az alábbiakban ezekről a dokumentumokról szeretnék röviden beszámolni. Köz-
leményemnek egy nemrég megjelent kiváló monográfia is bizonyos aktualitást ad: kiegészítheti
Deé Nagy Anikó A könyvtáralapító Teleki Sámuel (Kolozsvár 1997) c. könyvének Göttingára
vonatkozó anyagát.
A Göttingai Királyi Tudós Társaság (Königliche Gesellschaft der Wissenschaften) folyó-
iratában, a ma is megjelenő Göttingische Anzeigen von gelehrten Sachen (a tudományos köz-
használatban Göttingische gelehrte Anzeigen, rövidítve GGA) füzeteiben (1. fénymásolat) négy
ízben jelent meg ismertetés Teleki Sámuel kiadványairól. A recenziók szerzője az Egyetemi
Könyvtár példányaiban található kézírásos bejegyzések szerint minden esetben a neves
göttingai klasszika-filológus Christian Gottlob Heyne (1729-1812) volt.3

' Benkő Samu: Göttinga, Gauss és Erdély. = A helyzettudat változásai. Művelődéstörténeti dolgozatok. Buk.
1977. 130. - Göttinga magyarországi és erdélyi kapcsolatainak irodalmáról tájékozódni lehet pl. Kosáry Domokos
Művelődés a XVIII. századi Magyarországon (harmadik, kiegészített kiadás. Bp. 1996) c. impozáns müvéből.
A Göttingában nevelődött magyar diákok névsora 1734-1831 - akik között ,.hungarus"-ként sok szász diák is
volt - megtalálható Borzsák István Budai Ézsaiás és klasszika-filológiánk kezdetei (Bp. 1955) c. könyvének Függelé-
kében. Budai Göttingában Heyne-tanítvány volt. A tudósról lásd alább, valamint Ulrich Schinde Christian Gottlob
Heyne und Göttingen als Mittler europaischer Aufklarung in Ungarn c. tanulmányát. Ural-Altaische Jahrbücher.
Neue F o l g e X (1991). 53-70.
1
A folyóirat a recenzensek nevét csak 1836-tól kezdve tüntette fel.
TELEKI SÁMUEL ÉS GÖTTINGA 355

1. A Göttingische Anzeigen 2. A folyóirat 1796. november 3-i számának élén

vongelehrten Sachen címlapja a Teleki-ismertetés első sorai

Az első ismertetés Janus Pannonius müveinek 1784-ben a szerkesztő(k) nevének említése

nélkül megjelent kétkötetes kiadásával foglalkozik (GGA. 1784. 2082-2084). A kiadványt
meleg szavakkal méltató professzor nem bocsátkozik találgatásokba a szerkesztő kiléte felől,
csupán azt jegyzi meg az első kötetben olvasottak alapján, hogy az elhallgatott név gazdája a
holland Wesseling professzor körében kereshető.
Heyne további három ismertetése a Teleki-könyvtár nyomtatott katalógusairól szól. A
Göttingába küldött első kötetbe a nevét most már nem titkoló szerkesztő a következő ajánlást
írta be:
356 MŰHELY

Bibliothecae Publicae
Athenai Göttingensis
d: d.
Sámuel Comes Teleki
m. pr.
A görög-római klasszikusokat felölelő, 1796-ban kibocsátott katalógusról a kétszeresen
szaktudós - nemcsak filológus, hanem tapasztalt könyvtárigazgató - Heyne nagy elismeréssel
szól, és nem fukarkodik a dicsérő szavakkal akkor sem, amikor Teleki Sámuel hazafias tettéről
számol be: a nagylelkű gróf könyvtárát a köz szolgálatába állítja. A latinista Heyne szólal meg
bírálatában akkor, amikor Teleki előszavának „szép elegáns latinsága" feletti csodálatát han-
goztatja. A recenzió végén a bibliofil tudós jelentkezik: örömét fejezi ki a katalógus tetszetős
külseje, szép nyomdai kivitelezése felett (GGA. 1796. 1753-1756. 2. fénymásolat).
Az 1800-ban megjelent második katalóguskötet ismertetésében Heyne két szempontot emel
ki: sikeresnek tartja a katalógus vegyes tárgykörben mozgó anyagának klasszifikációját, és
újból csodálattal nyilatkozik a „szépen megfogalmazott s szép latinságú" könyvtári törvények-
ről, amelyeket Teleki ebben a kötetben nyilvánosságra hozott. Ezek az előírások „minden nyil-
vános könyvtár számára példaként állhatnak" (GGA. 1801. 1549-1551).4
„A tisztelet és csodálat mélységes érzésével tette le a recenzens a következő könyvet"5:
ezekkel a szavakkal vezeti be a Teleki-könyvtár katalógusának 1811 -ben kiadott harmadik kö-
tetéről szóló ismertetését az immár élete vége felé járó göttingai tudós. A meghitt-bensőséges
hang végigvonul a 83 éves professzor egész írásán, amelyet minden bizonnyal a könyvtárát a
haza javára fordító Teleki Sámuel legszebb külföldi méltatásának tekinthetünk. A gróf elhunyt
hitvesének könyvgyűjtő érdemeit is megemlítő recenzióban (Bethlen Zsuzsanna könyveit is
számba veszi ez a katalógus) érzelem fűtötte hangja ellenére sem feledkezik meg Heyne arról,
hogy rámutasson a katalógus teljes mértékű tudományos használhatóságára (GGA. 1812. 595-598).6
Teleki Sámuel nyilvánvalóan ismerte a göttingai recenziókat, hiszen - aminek a számomra
hozzáférhető kiadványokban több jele van - nagy gonddal gyűjtötte és beköttette a Gelehrte
Anzeigen számait.7
Heyne a Teleki Sámuel iránti nagyrabecsülését más formában is kinyilvánította: ő kezdemé-
nyezte a Göttingai Királyi Tudós Társaságban a könyvtárbarát főnemes tiszteleti taggá való vá-
lasztását; ez 1799-ben meg is történt. Teleki tiszteleti tagságának aktái (felterjesztés a hannove-
ri kormányhoz, onnan az engedélyező leirat, a nyomtatott diploma másodpéldánya) az Egyete-
mi Levéltárban (Universitatsarchiv, jelzete: 4 Ve 4, Phil. Fac. Ehrenmitglieder Nr. 10) és a
Göttingai Tudományos Akadémia irattárában (Akademie der Wissenschaften zu Göttingen,
jelzete: Pers. 15 Nr. 16-17 és Pers. 30, 4 Nr. 8) találhatók. Teleki, a Bécsben tartózkodó erdé-
lyi kancellár Heyne professzorhoz intézett, 1799. március 1-én kelt, latin nyelvű négyoldalas

4
„Was aber den Rec. vorzüglich vergnligte, sind die vorangeschickten, schön abgefaBten und in schönem Latéin
geschriebenen Bibliotheksgesetze, die fiir alle öffentlichen Bibliotheken gültig seyn könnten."
5
„Mit einem innigen Gefühl von Verehrung und Bewunderung legte der Recensent folgendes Buch aus der
Hand."
'' 1819-ben, a katalógus negyedik kötetének megjelentekor Heyne már régen nem volt az élők sorában, és Göttin-
genben - úgy látszik - nem támadt olyan utódja, akinek eszébe jutott volna egy befejező recenzió elkészítése.
7
Lásd pl. Telekinek Kelemen Mártonhoz írt 1818. november 6-i levelében a következő mondatot: „Vizsgálja-meg
Kglmed: hogy az 1808-beli Göttingai Gelehrte Anzeige-k között nem hibázik-é a 26. Stück d. 13 Febr.? és engemet
tudosittson." (Deé Nagy Anikó: A könyvtáralapító Teleki Sámuel. Kolozsvár 1997. 383.) Amint Teleki 1818. decem-
ber 22-i leveléből kiderül, a füzet valóban hiányzott a marosvásárhelyi sorozatban: „A Göttingai Gelehrte Anzeigek
között hibázó darabot A. 1808 N° 26. ide zárom. Jó Compactorral ragasztassa bé j ó móddal Kegyelmed a maga helyi-
re." (Deé Nagy Anikó: Teleki Sámuel és a Teleki-Téka. Buk. 1976. 150.)
TELEKI SÁMUEL ÉS GÖTT1NGA 357

levélben köszönte meg a választást. Ezt a levelet az Egyetemi Könyvtár Levéltára őrzi (Hand-
schriftenabteilung der Universitatsbibliothek, jelzete: H. Lit. 116 1 247).8 A gróf tiszteleti tag-
ságát a Gelehrte Anzeigen is hírül adta (GGA. 1799. 1954), majd 23 évvel később rövid nek-
rológgal el is búcsúzott az elhunyt tagtól (GGA. 1822. 1937-1938).
Egy utolsó Teleki Sámuel-dokumentum az eddigiektől teljesen eltérő jellegű: a főkancellár
levele a rokon Bethlen családot érintő kínos ügyben. A Bécsben 1801 .június 19-én írt levél egy
terjedelmes iratköteg része (Universitatsarchiv, jelzete: Universitatsgericht L I 16 Bethlen),
amelyből az derül ki, hogy a Gyarmathi Sámuel társaságában az egyetemen - vagy attól inkább
távolabb - forgolódó, költekező életmódjáról elhíresült iljú Bethlen Elek 1798-ban hatalmas
adósság hátrahagyásával távozott Göttingából. A hitelezőknek egy professzori bizottság fel-
ügyelete alatt végrehajtott kielégítése évekig elhúzódott; egy Schutzjude Meyer9 néven említett
bankár például csak 1803-ban kapott Erdélyből ajánlatot 5000 talléros végkielégítésére. Teleki
Sámuelnek a bizottsághoz írt levele az ügy 180l-es állásáról szól: egy hamburgi bankár Er-
délybe utazott, s megegyezett Bethlennel.10

8
A levél teljes szövegét közreadta Soós István: Unveröffenllichte ungarische Briefe im Handschriftenarchiv der
Universitatsbibliothek von Göttingen. Acta Historica Acad. Scient. Hung. XXXII (1986). 40—402. A levél dátuma
Soósnál tévesen 1799. május 1. További levélírók Soós közleményében: Halmágyi István, Johann Binder, Joseph Kari
Eder. - E levél kapcsán nyílik alkalom egy félreértést tisztázni. A Siebenbilrgische Quartalschrift a Göttingai Királyi
Tudós Társaságot Teleki Sámuel tiszteleti tagságáról szóló hírében „Kön. Grossbritannische Societat der
Wissenschaften in Göttingen"-ként említette, bizonyára a hannoveri-angliai perszonálunióra gondolva. A félreérthető
fogalmazás eredménye, hogy Deé Nagy Anikó (A könyvtáralapító Teleki Sámuel 67.) a göttingain kívül egy másik -
angol - kinevezést is feltételez.
9
Schutzjude: oltalomlevéllel ellátott, letelepedett zsidó személy.
10
Az iratkötegben további levelek, számadások, ki nem fizetett áruszállítások listái stb. találhatók. Művelődés-
történeti kutatáshoz érdekes anyag: e dokumentumok alapján szépen meg lehetne mutatni, mi mindenre volt szüksége
a 18. században egy becsvágyó, luxuskedvelő fiatal arisztokratának a nagyúri életmód folytatásához az egyetemi
években.