Afganisztánnak nagy szüksége van gyermek és tinédzser pszichiáterekre

GUL G. MANALAI, 2011. május 21.

A szerzőről

Dr. Gul Manalai afgán gyermekorvos, aki jelenleg az Egyesült Államokban tartózkodik. A
gmanalai@yahoo.com email címen érhető el.

A jelenleg is az országban tevékenykedő pszichiáterek száma egy kézen megszámolható és a

pszichológia és pszichoterápia olyan elmaradott, hogy szinte már nem is létezik. A gyermek-
és ifjúsági elmegyógyászat helyzete még ennél is rosszabb. Afganisztánnak, ami évtizedek óta
polgárháborús övezet, nagy szüksége lenne újjáépítésre és helyreállításra. Az évtizedes
háborúk az ország infrastruktúrájának minden területét tönkretették, beleértve az
egészségügyet is. Afganisztán az emberi szenvedés, az alapvető szükségletek hiánya, az
alapellátáshoz és a hulladékszállításhoz való hozzáférés tekintetében a régió legszegényebb
országai közé tartozik.

Az afgánok folyamatosan küzdenek a bizonytalanság, a nem megfelelő egészségügyi ellátás,

az oktatás és más közszolgáltatások hiánya, valamint a nemi megkülönböztetés ellen. Míg az
alultápláltság, a megelőzhető fertőző betegségek és a szülési komplikációk ezrekkel végeznek,
addig az országban dúló háború, a fel nem robbant aknák és a folyamatos erőszak csak még
több terhet raknak az egyébként is kimerült ország vállára.

Ilyen körülmények között az elmegyógyászat, különösen a gyermek- és ifjúsági mentális

egészség kevés, ha nem zéró figyelmet kap az országban. A WHO becslései szerint a lakosság
20-30%-a szenved mentális rendellenességektől, ráadásul nagyjából az afgánok 30-40%-a
küzd olyan pszichológiai problémákkal, melyek akadályozzák a napi tevékenységeiben és
komoly rendellenességeket okozhatnak a jövőben. Mindamellett, a kulturális hiedelmek
következtében a mentális problémák nagy szégyent jelentenek, ezért sem a betegek, sem a
hozzátartozóik nem akarnak orvosi segítségért folyamodni ennyi szenvedés közepette. Széles
körben elfogadott Afganisztánban, hogy a mentális rendellenességek nem orvosi problémák,
sokkal inkább gonosz teremtmények okozzák (Jennik), akik behatolnak az egyes személy
testébe.

Ennek eredményeképp a mentális rendellenességekkel küzdő emberek alanyai az emberi

jogok megsértésének. Kitaszítottak a társadalomból, akik nem kapják meg a szükséges
ellátást. Afganisztán sok területén a mentálisan beteg embereket láncra verve viszik bizonyos
szent helyekre, viszik rendes ruha vagy szemétszállítás nélkül. Azt gondolják, hogy ezen
betegek éhsége javítani fogja az állapotukat és ezért hosszabb ideig éheztetik őket. A betegek
verése is egy másik ’kezelési forma’ ilyen helyeken, annak érdekében, hogy közvetlenül
’elűzzék a gonosz szellemeket (Jenniket) a beteg testéből’.

Van ugyan kevés elmegyógyászati kezelési lehetőség az országban, de ezeknek is olyan

problémákkal kell szembenézniük, mint az emberi erőforrás, a gyógyszer és a szükséges
felszerelés hiánya. A jelenleg is az országban tevékenykedő pszichiáterek száma egy kézen
megszámolható és a pszichológia és pszichoterápia olyan elmaradott, hogy szinte már nem is
létezik.

A gyermek- és ifjúsági elmegyógyászat helyzete még ennél is rosszabb. Mivel Afganisztánban

minden ötödik gyerek meghal öt éves kor alatt alultápláltság, légzési rendellenességek,
hasmenés és annak szövődményei, fertőző betegségek, beleértve a tüdőbajt, és egyéb
megelőzhető betegségek miatt, ezért a mentális rendellenességeket és a mentálisan sérültek
szükségleteit teljesen elhanyagolják. A gyermekek számos fizikai és lelki emberi jogi
sérelemnek vannak kitéve. Bevonják őket a kétkezi munkákba és kimerítő fizikai
tevékenységekbe, valamint sok családban ők az egyedüli kenyérkeresők. A szóbeli és tettleges
bántalmazás egyaránt gyakori. Sok lány 15 évesen már anya, és egy egész család háztartását
vezeti, így egy konfliktusokkal teli nagy családi rendszer részei. Sok gyermek olyan erőszakos
jelenetek szemtanúja volt, mint például gyilkosság vagy csonkítás (például katonai
konfliktusok, törzsi/vallási ellenségeskedések, taposóaknák). Mindezek együttesen teszik ki a
gyermeket a mentális problémák kifejlődési veszélyének. Rengeteg gyermek szenved
Poszttraumatikus Stressz Okozta Rendellenességekben (Posttraumatic Stress Disorder-PTSD), a
segítség reménye nélkül.

A lesújtó életkörülmények ellenére sem kap szinte semmi figyelmet a gyermek pszichiátria
Afganisztánban. Még ha a gyermekorvos diagnosztizálja is az elmeproblémát, nincsenek
elérhető elmegyógyászati kezelési lehetőségek, ahová küldhetné a gyermeket; leggyakoribb,
hogy a gyermekorvos legtöbbször a gyermekorvos végez elégtelen, vagy néha akár helytelen
kezelést anélkül, hogy bármilyen pszichiátriai felmérést elvégeztek volna.

Minden személynek szükséges az általános jóléthez a testi, szociális és mentális egészség. A

mentális egészség különösen fontos mind a testi egészséghez, valamint az eredményes és a
sikeres élethez. A mentálhigiénia infrastruktúrájának megteremtése, pszichiáterek és
pszichológusok támogatása alapvető fontosságú, és megfelelő figyelmet érdemelne. A
gyermekpszichiátriát fejleszteni kellene Afganisztánban, lévén a gyermekekből épül fel egy
erős és hatalmas ország.