Professional Documents
Culture Documents
Vajon mi késztet ma arra egy egyetemi oktatót, aki nem nyelvész, s nem történész, hogy Kőrösi Csoma
Sándorról tartson előadást? Vizi Ildikó, a BBTE megbízott adjunktusa, maga fedte fel a hallgatóság előtt
előadásának mozgatórugóját: első sorban az, hogy édesapja, Debreczy Sándor irodalomtörténész, oldalági
leszármazottja volt Kőrösi Csoma Sándornak, s 1938-ban, illetve 1942-ben Kőrösi Csoma Sándor csodálatos
élete címmel könyvet is megjelentetett. Másrészt pedig Vizi Ildikó tagja a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor
Egyesületnek, s előadásaival minden évben jelen van az egyesület konferenciáin. „Előadásommal Kőrösi
Csoma Sándor emberképét kívánom közelebb hozni. Emlékezzünk közösen arra a tudósra, aki életét
kockáztatva vállalta a magyarok őshazájának ázsiai felkutatását” – mondta Vizi Ildikó. Arra is kitért, hogy
ma nem túlzottan divatos az, aki a múlt után kutat és tiszteli azt, ám ő úgy véli: a múltat ismerni kötelesség, s
nem jelent maradiságot. Megtudtuk: a Magyar Tudományos Akadémia fiatal kutatói közül szép számmal
vannak olyanok, akik rendszeresen megjelennek a kovásznai Kőrösi-ünnepségeken, s Kőrösi nyomdokait
követve, tovább éltetik emlékét, munkásságát. Érdekfeszítő előadása voltaképpen képzeletbeli utazás is volt a
XVIII. század végi Székelyföldre, majd tovább a nagyenyedi Bethlen-kollégiumba s a göttingeni egyetemre.
Kőrösi Csoma 1819. novemberében Nagyenyedről indult el azzal a céllal, hogy felderítse a magyarok ázsiai
hazáját. Útja nem csak kalandos, hanem sokszor veszélyes is volt, ám a szülői házból hozott „útravaló”, a
kitartó céltudatosság, a meg nem ingathatatlan akarat és tudásvágy legyőzött minden akadályt. Igaz, Kőrösi
Csoma Sándor „csak” Dardzsilingig jutott el, s eredeti elképzelését nem valósíthatta meg, ám élete példa
értékű a ma embere számára is.
A Kőrösi-esten Fodor György konfráter részleteket olvasott fel a Debreczy-könyvből, Madaras Gabriella és
Mezei Boglárka pedig az alkalomhoz illő népballadát, illetve népdalokat énekelt.