You are on page 1of 501

A szántóföldi és kertészeti növények

kártevői
Káros és hasznos állatok
Balázs, Klára
Basky, Zsuzsa
Bogya, Sándor
Haltrich, Attila
Jenser, Gábor
Kozár, Ferenc
Mészáros, Zoltán
Nagy, Barnabás
Rácz, Veronika
Sáringer, Gyula
Szalay-Marzsó, László

Created by XMLmind XSL-FO Converter.


A szántóföldi és kertészeti növények kártevői: Káros és hasznos
állatok
Balázs, Klára
Basky, Zsuzsa
Bogya, Sándor
Haltrich, Attila
Jenser, Gábor
Kozár, Ferenc
Mészáros, Zoltán
Nagy, Barnabás
Rácz, Veronika
Sáringer, Gyula
Szalay-Marzsó, László

Publication date 2003


Szerzői jog © 2003 Jenser Gábor – Mészáros Zoltán – Sáringer Gyula, Mezőgazda Kiadó - Budapest

Created by XMLmind XSL-FO Converter.


Tartalom
Ajánlás .............................................................................................................................................. xii
1. Az integrált növényvédelem ökológiai alapjai ............................................................................... 1
2. RÉSZLETES RÉSZ ........................................................................................................................ 9
1. Törzs: Hengeresférgek – Nemathelminthes .......................................................................... 9
1.1. Osztály: Fonálférgek – Nematoidea ......................................................................... 9
1.1.1. Család: Levélfonálférgek – Aphelenchoididae ............................................ 9
1.1.2. Család: Szívogató fonálférgek – Anguinidae ............................................. 13
1.1.3. Család: Talajfárasztó fonálférgek – Pratylenchidae ................................... 18
1.1.4. Család: Cisztaképző fonálférgek – Heteroderidae ..................................... 18
1.1.5. Család: Gyökérgubacsképző fonálférgek – Meloidogynidae ..................... 21
1.1.6. Család: Vírushordó fonálférgek – Longidoridae ........................................ 24
2. Törzs: Puhatestűek – Mollusca ........................................................................................... 25
2.1. Osztály: Csigák – Gastropoda ................................................................................ 25
2.1.1. Rend: Szárazföldi csigák – Stylommatophora ........................................... 25
3. Törzs: Ízeltlábúak – Arthropoda ......................................................................................... 28
3.1. Osztály: Rákok – Crustacea ................................................................................... 29
3.1.1. Rend: Levéllábú rákok – Phyllopoda ......................................................... 29
3.1.2. Rend: Ászkarákok – Isopoda ...................................................................... 31
3.2. Osztály: Ikerszelvényesek – Diplopoda ................................................................. 33
3.2.1. Rend: Ezerlábúak – Chilognatha ................................................................ 33
3.3. Osztály: Rovarok – Insecta ..................................................................................... 34
3.3.1. Rend: Ugróvillások – Collembola .............................................................. 34
3.3.2. Rend: Bőrszárnyúak – Dermaptera ............................................................ 34
3.3.3. Rend: Tojócsöves egyenesszárnyúak – Ensifera ........................................ 36
3.3.4. Rend: Sáskák – Caelifera ........................................................................... 42
3.3.5. Rend: Tripszek – Thysanoptera .................................................................. 48
3.3.6. Rend: Poloskák – Heteroptera .................................................................... 59
3.3.7. Alrend: Színkabócák – Auchenorrhyncha .................................................. 72
3.3.8. Rend: Növénytetvek – Sternorrhyncha ...................................................... 81
3.3.9. Alrend: Levélbolhák – Psyllina .................................................................. 81
3.3.10. Alrend: Liszteskék – Aleyrodina .............................................................. 84
3.3.11. Alrend: Levéltetvek – Aphidina ............................................................... 87
3.3.12. Alrend: Pajzstetvek – Coccinea .............................................................. 107
3.3.13. Rend: Bogarak – Coleoptera .................................................................. 123
3.3.14. Rend: Lepkék – Lepidoptera .................................................................. 248
3.3.15. Rend: Kétszárnyúak – Diptera ............................................................... 356
3.3.16. Rend: Hártyásszárnyúak – Hymenoptera ............................................... 378
3.4. Osztály: Pókszabásúak – Arachnida ..................................................................... 394
3.4.1. Rend: Atkák – Acarina ............................................................................. 394
4. Törzs: Gerincesek – Vertebrata ........................................................................................ 409
4.1. Osztály: Madarak – Aves ...................................................................................... 409
4.1.1. Rend: Énekesmadár-alakúak – Passeriformes .......................................... 409
4.2. Osztály: Emlősök –Mammalia ............................................................................. 411
4.2.1. Rend: Rovarevők – Insectivora ................................................................ 411
4.2.2. Rend: Rágcsálók – Rodentia .................................................................... 412
4.2.3. Rend: Párosujjú patások – Artiodactyla ................................................... 418
3. A kártevők természetes ellenségei .............................................................................................. 421
1. Gyilkos élősködők – Parazitoidok .................................................................................... 422
1.1. Rovarpatogén fonálférgek .................................................................................... 422
1.2. Hártyásszárnyúak – Hymenoptera ........................................................................ 423
1.2.1. Fürkészalkatúak – Ichneumonoidea ......................................................... 423
1.2.2. Valódi fürkészek – Ichneumonidae .......................................................... 423
1.2.3. Gyilkosfürkészek – Braconidae ............................................................... 425
1.2.4. Levéltetűfürkészek – Aphidiidae ............................................................. 425
1.2.5. Fémfürkészalkatúak – Chalcidoidea ........................................................ 426
1.2.6. Tojás-fémfürkészek – Trichogrammatidae .............................................. 427

iii
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A szántóföldi és kertészeti növények
kártevői

1.3. Kétszárnyúak – Diptera ........................................................................................ 428


1.3.1. Fürkészlegyek – Tachinidae ..................................................................... 428
2. Ragadozók – Predátorok ................................................................................................... 430
2.1. Fülbemászók – Dermaptera ................................................................................. 431
2.2. Tripszek – Thysanoptera ...................................................................................... 431
2.2.1. Sávosszárnyú tripsz – Aeolothrips intermedius Bagnall .......................... 431
2.2.2. Atkász-tripsz – Scolothrips longicornis Priesner ..................................... 431
2.2.3. Tojásrontó tripsz – Haplothrips subtilissimus Haliday ............................ 432
2.3. Poloskák – Heteroptera ........................................................................................ 432
2.3.1. Virágpoloskák – Anthocoridae ................................................................. 432
2.3.2. Mezeipoloskák – Miridae ......................................................................... 435
2.3.3. Tolvajpoloskák – Nabidae ........................................................................ 435
2.3.4. Rablópoloskák – Reduviidae .................................................................... 435
2.4. Síkszárnyúak – Planipennia ................................................................................. 436
2.4.1. Zöld fátyolkák – Chrysopidae .................................................................. 436
2.4.2. Barna fátyolkák – Hemerohiidac .............................................................. 437
2.4.3. Lisztes fátyolkák – Coniopterygidae ........................................................ 438
2.5. Bogarak – Coleoptera ........................................................................................... 439
2.5.1. Futóbogarak – Carabidae ......................................................................... 439
2.5.2. Holyvák – Staphylinidae .......................................................................... 440
2.5.3. Katicabogarak – Coccinellidae ................................................................. 441
2.6. Kétszárnyúak – Diptera ........................................................................................ 442
2.6.1. Zengőlegyek – Syrphidae ......................................................................... 442
2.6.2. Pajzstetűlegyek – Chamaemyiidae ........................................................... 444
2.6.3. Gubacsszúnyogok – Cecidomyidae ......................................................... 445
2.7. Pókok – Araneae .................................................................................................. 446
2.7.1. Farkaspókok – Lycosidae ......................................................................... 447
2.7.2. Kalitpókok – Clubionidae ........................................................................ 448
2.7.3. Karolópókok – Thomisidae ...................................................................... 449
2.7.4. Futópókok – Philodromidae ..................................................................... 449
2.7.5. Ugrópókok – Salticidae ............................................................................ 450
2.7.6. Keresztespókok – Araneidae .................................................................... 451
2.7.7. Állaspókok – Tetragnathidae ................................................................... 452
2.7.8. Törpepókok – Theridiidae ........................................................................ 453
2.7.9. Vitorlapókok – Linyphiidae ..................................................................... 453
2.8. Ragadozó atkák – Gamasida ................................................................................ 454
2.8.1. Phytoseiidae ............................................................................................. 454
2.8.2. Stigmaeidae .............................................................................................. 456
4. A termesztett növények védelmét meghatározó kártevők .......................................................... 459
1. Talajlakó kártevők ............................................................................................................. 459
2. Raktári kártevők ................................................................................................................ 459
3. Gabonafélék kártevői ........................................................................................................ 460
4. Kukorica-kártevők ............................................................................................................ 460
5. Rizskártevők ...................................................................................................................... 461
6. Lucernakártevők ................................................................................................................ 461
7. Vöröshere-kártevők ........................................................................................................... 461
8. Borsókártevők ................................................................................................................... 461
9. Babkártevők ...................................................................................................................... 462
10. Lencsekártevők ............................................................................................................... 462
11. Burgonyakártevők ........................................................................................................... 462
12. Répakártevők .................................................................................................................. 462
13. Napraforgó-kártevők ....................................................................................................... 463
14. Repcekártevők ................................................................................................................. 463
15. Lenkártevők .................................................................................................................... 463
16. Kenderkártevők ............................................................................................................... 463
17. Dohánykártevők .............................................................................................................. 464
18. Mákkártevők ................................................................................................................... 464
19. Káposztafélék kártevői .................................................................................................... 464
20. Paradicsom-kártevők ....................................................................................................... 464
21. Uborkakártevők ............................................................................................................... 465

iv
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A szántóföldi és kertészeti növények
kártevői

22. Hagymakártevők ............................................................................................................. 465


23. Spárgakártevők ................................................................................................................ 465
24. Gyümölcsfák polifág kártevői ......................................................................................... 465
25. Almakártevők .................................................................................................................. 466
26. Körtekártevők .................................................................................................................. 467
27. Őszibarack-kártevők ....................................................................................................... 467
28. Cseresznye- és meggykártevők ....................................................................................... 467
29. Szilvakártevők ................................................................................................................. 468
30. Diókártevő ....................................................................................................................... 468
31. Mogyorókártevők ............................................................................................................ 468
32. Szamócakártevők ............................................................................................................ 468
33. Málnakártevők ................................................................................................................ 468
34. Ribiszkekártevők ............................................................................................................. 469
35. Szőlőkártevők .................................................................................................................. 469
5. Irodalom ..................................................................................................................................... 470

v
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Az ábrák listája
1. Szamóca-fonálféreg (Aphelenchoides fragariae) a = hím, b = nőstény, c = egészséges szamócalevél, d =
károsított szamócalevél (Bognár–Huzián nyomán) (Jenser Márta rajza) ........................................... 9
2. Krizantém-fonálféreg (Aphelenchoides ritzemabosi) a = kártétele krizantémlevélen, b = nőtények
(Bognár–Huzián nyomán) (Jenser Márta rajza) ................................................................................ 11
3. Búza-fonálféreg (Anguinatritici) a = nőstény, b = egészséges és c = károsított búzaszemek (Bognár–
Huzián nyomán) (Jenser Márta rajza) ............................................................................................... 13
4. Szár-fonálféreg (Ditylenchus dipsaci) a = növény, b = károsított hagyma (Bognár–Huzián nyomán)
(Jenser Márta rajza) .......................................................................................................................... 14
5. Répa-fonálféreg (Heterodera schachtii) a = ciszták, b = vulva felülnézetben, c = a lárva testvége; d = a
hím testvége (Bognár–Huzián nyomán) (Jenser Márta rajza) ........................................................... 19
6. Közönséges burgonya-fonálféreg (Globodera rostochiensis) a = ciszták, b = vulvakúp felülnézetben, c
= a lárva testvége, d = a hím testvége (Bognár–Huzián nyomán) (Jenser Márta rajza) .................... 20
7. Északi gubacs-fonálféreg (Meloidogyne hapla) a = a lárva testvége, b = a hím testvége, c = vulvakúp
felülnézetben (Bognár–Huzián nyomán) (Jenser Márta rajza) ......................................................... 21
8. A növényházi gubacs-fonálféreg (Meloidogyne incognita) a = a lárva testvége, b = a hím testvége, c =
vulvakúp felülnézetben (Bognár–Huzián nyomán) (Jenser Márta rajza) .......................................... 23
9. Szántóföldi és házatlancsiga (Deroceras agreste) és kártétele (Bíró Krisztina rajza) .................. 25
10. Nyári pajzsosrák (Triops canciformis) (BíróKrisztina rajza) ...................................................... 29
11. Közönséges pinceászka (Oniscus asellus) (Bíró Krisztina rajza) ............................................... 32
12. Közönséges fülbemászó (Forficulaauricularia) (Jenser Márta rajza) ........................................ 35
13. Üvegházi szöcske (Tachycines asynamorus) (Jenser Márta rajza) ............................................. 37
14. Pirregő tücsök (Oscanthus pellucens) (Szalay-Marzsó László rajza) ......................................... 39
15. Lótücsök (Gryllotalpa gryllotalpa) (Szalay-Marzsó László rajza) ............................................. 41
16. Marokkói sáska hímje (Dociostaurus maroccanus) (Szalay-Marzsó László rajza) .................... 44
17. Keleti vándorsáska nősténye (Locusta migraroria migratoria) (Szalay-Marzsó László rajza) .. 46
18. A tripszek fejlődési fokozatai a = első lárvastádium, b = második lárvastádium, c = előnimfa, d =
nimfa (Jenser Márta rajza) ................................................................................................................ 48
19. Fagyaltripsz (Dendrothrips ornatus) (Jenser Márta rajza) .......................................................... 50
20. Szőlőtripsz (Drepanothrips reuteri) kártétele szőlőhajtáson (Jenser Mártarajza) ...................... 51
21. Borsótripsz (Kakothrips robustus) a = nőstény, b = kártétele borsó hüvelyén (Jenser Márta rajza) 54
22. Gladiólusz-tripsz (Thrips simplex) kártétele gladiólusz-bimbón (Jenser Márta rajza) ............... 54
23. Dohánytripsz (Thrips tabaci) a = nőstény, b = egészséges és károsított szegfűlevelek, c = károsított
szegfűvirág (Jenser Márta rajza) ....................................................................................................... 57
24. Búzatripsz (Haplothrips triciti) (Jenser Márta rajza) .................................................................. 58
25. Osztrák poloska (Eurygaster austriaca) nősténye (Jenser Márta rajza) ..................................... 59
26. Mórpoloska (Eurygaster maura) nősténye (Jenser Márta rajza) ................................................ 61
27. Csíkos pajzsospoloska (Graphosoma lineatum) imágó (Jenser Márta rajza) ............................. 62
28. Közönséges szipolypoloska (Aelia acuminata) imágó (Jenser Márta rajza) ............................... 64
29. Paréjpoloska (Eurydema olera dum) imágó (Jenser Márta rajza) ............................................... 66
30. Körtecsipkéspoloska (Stephanitis pyri) imágó (Jenser Mária rajza) ........................................... 68
31. Amerikai bölénykabóca (Stictocephala bisonia) a = imágó felülnézetből b = imágó oldalnézetből, c =
lárva, d = a tojásrakós helye (Jenser Márta rajza) ............................................................................. 75
32. Törpe gabonakabóca (Macrosteles laevis) imágó (Bíró Krisztina rajza) .................................... 78
33. Csíkos gabonakabóca (Psammotettix alienus) imágó (Bíró Krisztina rajza) .............................. 80
34. Füstösszárnyú körte-levélbolha (Cacopsylla pyri) a = nőstény, b = lárva (Jenser Márta rajza) . 81
35. Üvegházi liszteske (Trialeurodes vaporariorum) imágó (Kozár Ferenc rajza) .......................... 84
36. Szőlő-gyökértetű (Viteus vitifolii) a = nimfa hátoldala, b = hasi oldala, c = szárnyas nőstény (Jenser
Márta rajza) ...................................................................................................................................... 88
37. A szőlő-gyökértetű által okozott deformációk a = szőlő gyökerén, b = levéllakó alak állal okozott
gubacs a szőlő levelén (Jenser Márta rajza) ...................................................................................... 90
38. A vértetű (Eriosoma lanigerum) évi fejlődésmenete a= szárnyatlan szűznemző nőstény, b = lárva, c =
ivarosan szaporodó alakot szülő szárnyas nőstény, d = ivarosan szaporodó nőstény és hím, e = tojás g =
szárnyas szűznemző nőstény (Jenser Márta rajza) ............................................................................ 92
39. Hamvas őszibarack-levéltetű (Hyalopterus amygdali) évi fejlődésmenete a = ősanya, b = az ősanya
leánynemzedékei, c = ivarosan szaporodó alakot szülőnőstények, e = ivarosan szaporodó nőstény és f =
hím, g =áttelelő tojás (Zsanett nyomán) (Jenser Márta rajza) ........................................................... 93

vi
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A szántóföldi és kertészeti növények
kártevői

40. Fekete répa-levéltetű (Aphis fabae) évi fejlődésmenete. A fás szárú növényen fejlődő ősanya (a), az
ősanya leánynemzedékei (b), a nyári tápnövényen fejlődő szárnyas és szárnyatlan alakok (e), ivaros alakot
szülő nőstények (d), a fás szárú növényen fejlődő, ivarosan szaporodó nőstény (e), hím (f), áttelelő tojás
(g) (Lampel nyomán) (Jenser Márta rajza) ....................................................................................... 96
41. Zöld alma-levéltetű (Aphis pomi) szárnyatlan nőstény (Jenser Márta rajza) .............................. 99
42. A zöld alma-levéltetű (Aphis pom) évi fejlődésmenete a = ősanya, b = az ősanya leánynemzedékei, c =
ivarosan szaporodó alakot szülő nőstények, d = ivarosan szaporodó hím és f = nőstény, g = áttelelő tojás
(Jenser Márta rajza) ........................................................................................................................ 101
43. Közönséges levélpirosító alma-levéltetű (Dysaphisdevecta) nőstény (Jenser Márta rajza) ...... 101
44. A közönséges teknőspajzstetű (Parthenolecanium corni) nőstényei (a) és lárvái (b) akácágon (Csibi
Mihály rajza) .................................................................................................................................. 108
45. A szilva-pajzstetű (Sphaerolecanium prunastri) szilvaágon(Csibi Mihály rajza) .................... 111
46. A boróka-pajzstetű (Carulaspis juniperi) nőstényei borókán (Csibi Mihály rajza) .................. 114
47. A közönséges kagylós pajzstetű (Lepidosaphes ulmi) nőstényei (Csibi Mihály rajza) ............. 115
48. A kaliforniai pajzstetű (Quadraspidiotus perniciosus) nősténye (a), hímje (b) aImaágon és gyümölcsön
(c) (Csibi Mihály rajza) .................................................................................................................. 118
49. A kecskerágó-kagylóspajzstetű (Unaspiseuonymi) (Csibi Mihály rajza) ................................. 121
50. Gabonafutrinka (Zabrus tenehrioides) a = imágó, b = lárva, c = a lárva kártétele búzán (Bíró Krisztina
rajza) ............................................................................................................................................... 123
51. Répa- vagy fekete dögbogár (Blitophaga undata) a = imágó, b = lárva, c = kártétele répán (Bíró
Krisztina rajza) ............................................................................................................................... 126
52. Mezei pattanóbogár (Agriotes ustulatus) (a), kis drótféreg- (Agriotes sp.) lárva (b), nagy drótféreg-
(Lacon murinus) lárva (c) (Bíró Krisztina rajza) ............................................................................ 127
53. Kis pattanóbogár-lárvák (drótférgek) analis szelvényei (Bíró Krisztina rajza) ........................ 127
54. Nagy pattanóbogár-lárvák (drótférgek) analis szelvényei (Bíró Krisztina rajza) ..................... 128
55. Nagy pattanóbogár-lárvák (drótférgek) analis szelvényei (Bíró Krisztina rajza) ..................... 129
56. Pattanóbogár-lárva (drótféreg) kártétele a = kukoricán, b = burgonyán (Bíró Krisztina rajza) 131
57. Fekete díszbogár (Capnodis tenebrionis) a = imágó, b = fában élő lárva (BíróKrisztina rajza) 133
58. Kaprabogár (Trogederma granarium) a= nőstény és hím, b = lárva (Bíró Krisztina rajza) ..... 136
59. Nagy kenyérbogár (Tenebrioides mauritanicus) a = imágó, b= lárva (Bíró Krisztina rajza) ... 137
60. Kismálnabogár (Byturus tomentosus) a = imágó b = lárva (Bíró Krisztina rajza) .................... 138
61. Repce-fénybogár (Meligethes aeneus) a = imágó, b = lárva, c = a lárva kártétele (Bíró Krisztina rajza)
140
62. Fogasnyakú gabonabogár (Oryzaephilus surinamensis) a = imágó, b = lárva (Bíró Krisztina rajza)
142
63. Vörösbarna lapos gabonabogár (Laemophloeus ferrugineus) a = imágó, b = lárva (Bíró Krisztina rajza)
......................................................................................................................................................... 143
64. Törpe répabogár (Atomaria linearis) a = imágó, b = lárva (Bíró Krisztina rajza) .................... 145
65. Lucernaböde (Subcoccinella vigintiquatuorpunctata) a= imágó, b = lárva (Bíró Krisztia rajza) 146
66. Gabona-álszú (Rhizopertha dominica) a = imágó felül- és oldalnézetben, b = lárva (Bíró Krisztina
rajza) ............................................................................................................................................... 147
67. Dohánybogár (Lasioderma serricorne) a = imágó felül- és oldalnézetben, b = lárva (Bíró Krisztina
rajza) ............................................................................................................................................... 149
68. Kis kenyérbogár (Stegobium paniceum) a, b = imágó felül- és oldalnézetben, c = lárva (Bíró Krisztina
rajza) ............................................................................................................................................... 150
69. Sároshátú bogár (Opatrum sabulosum) a = imágó, b = lárva, c = a lárva kártétele cukorrépán (Bíró
Krisztina rajza) ............................................................................................................................... 151
70. Nagy lisztbogár (Tenebrio molitor) a =imágó, b= lárva (Bíró Krisztina rajza) ........................ 152
71. Hollóbogár (Epicauta rufidorsum) (Bíró Krisztina rajza) ........................................................ 154
72. Májusi cserebogár (Melolontha melolontha) a = imagó, b = lárva és az analis lemeze, c = a pajor
kártétele cukorrépán, d = a pajor kártétele fás szárú növény gyökerén (Bíró Krisztina rajza) ....... 158
73. A májusi (a) és a kalló (b) cserebogár lárvájának analis lemeze (Bíró Krisztina rajza) ........... 159
74. A májusi cserebogár törzseinek elterjedési területe Magyarországon a = V. számú törzs, b = VI. számú
törzs és c = VII. számú törzs (Homonnay és Csehi, 1950 nyomán) ............................................... 160
75. Kalló cserebogár (Polyphylla fullo) (Bíró Krisztina rajza) ....................................................... 164
76. Zöld cserebogár (Anomala vitis) (Bíró Krisztina rajza) ............................................................ 166
77. Japán cserebogár (Popillia japonica) a = imágó, b = a lárva analis lemezének sertézettsége (Bíró
Krisztina rajza) ............................................................................................................................... 168
78. Osztrák szipoly (Anisoplia austriaca) imágó (a), b = kártétele búzakalászon, c = lárva, vetési szipoly
(Anisoplia segetum) (d), széles szipoly (Anisoplia lata) (e) (Bíró Krisztina rajza) ........................ 169

vii
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A szántóföldi és kertészeti növények
kártevői

79. Vetési szipoly (a), osztrák szipoly (b), széles szipoly (c) lárváinak hát- (bal oldal) és haslemeze (jobb
oldal) (Szarukán nyomán) (Bíró Krisztina rajza) ............................................................................ 170
80. Bundásbogár (Epicometis hirta) a = imágó, b = imágók almavirágban (Bíró Krisztina rajza) . 172
81. Lucernacincér (Plagionotus floralis) a = imágó, b = lárva a lucernagyökérben (Bíró Krisztina rajza)
173
82. Vörösnyakú árpabogár (Oulema melanopus) a = imágó, b = kártétel a levélen (Bíró Krisztina rajza)
174
83. Közönséges spárgabogár (Crioceris asparagi) a =imágó, b = tojás, c = lárva (Bíró Krisztina rajza)
175
/84. Honvédbogár (Entomoscelis adonidis) a = imágó, b = lárva (Bíró Krisztina rajza) ................ 178
85. Burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata) a = imágó b = kifejlett lárva (Bíró Krisztina rajza) 179
86. Lucernabogár (Phytodecta fornicata) a = bogár, b = lárva és kártétele lucernalevélen (Bíró Krisztina
rajza) ............................................................................................................................................... 181
87. Fekete káposztabolha (Phyllotreta atra) a = imágó, b = kártétele káposztalevélen (Bíró Krisztina rajza)
......................................................................................................................................................... 183
88. Káposztafélék bolhái. Phyllotreta nigripes (a), Ph. cruciferae (b), Ph. nemorum (c), Ph. undulata
(d)(Bíró Krisztina rajza) ................................................................................................................. 184
89. Lenbolha (Aphtona euphorbiae) (Bíró Krisztina rajza) ............................................................ 186
90. Répabolha (Chaetocnema tibialis) a = imágó, b = kártétele répalevélen (Bíró Krisztina rajza) 187
91. Kenderbolha (Psylliodes attenuata) a = imágó, b = kártétele kenderlevélen (Bíró Krisztina rajza) 189
92. Nagy repcebolha (Psylliodes chrysocephala) a=imágó, b = lárva (Bíró Krisztina rajza) ......... 190
93. Amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) a = imágó, b= lárva (Bíró Krisztina rajza)
192
94. Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) elterjedése Észak-Amerikában (Krysan és
Miller, 1986 nyomán) ..................................................................................................................... 193
95. Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) fejlődési ciklusa Jugoszláviában (Krnjajic,
1995 nyarán) ................................................................................................................................... 194
96. Babzsizsik (Acanthoscelides obtectus) a = imágó, b = károsított babszem, c = lárva (Bíró Krisztina
rajza) ............................................................................................................................................... 195
97. Borsózsizsik (Bruchus pisorum) a = imágó, b = lárva, c = károsított borsószem (Bíró Krisztina rajza)
198
98. Szamócaeszelény (Coenorrhinus germanicus) a = imágó, b = kártétel szamócán (Bíró Krisztina rajza)
......................................................................................................................................................... 201
99. Levélfúró eszelény (Coenorrhinus pauxillus) a = imágó, b = kártétel levélen és levélnyélen (Bíró
Krisztina rajza) ............................................................................................................................... 202
100. Szivarsodró eszelény (Byctiscus betulae) a = nőstény, b = összesodort levelek (Bíró Krisztina rajza)
204
101. Vörösheremag-cickányormányos (Apion apricans) a = imágó, b = az érési táplálkozás nyomai a
levélen, c = károsított vöröshere-mag (Bíró Krisztina rajza) .......................................................... 206
102. Kis szamócavincellér (Otiorrhynchus ovatus) a = nőstény, b = lárva kártétele a szamóca gyökerén
(Bíró Krisztina rajza) ...................................................................................................................... 209
103. Hamvas vincellérbogár (Otiorrhynchus ligustici) a = nőstény, b = lárva, c = az érési táplálkozás
nyomai a lucerna levelén, d = a lárva kártétele lucernagyökéren (Bíró Krisztina rajza) ................ 210
104. Kendermagbogár (Peritelus familiaris) a = imágó, b = kirágott szőlőrügyek (Bíró Krisztina rajza)
212
105. Közönséges levélbarkó (Phyllobius oblongus) a = imágó, b = megrágott levelek (Bíró Krisztina rajza)
......................................................................................................................................................... 213
106. Sávos csipkézőbogár (Sitona lineata) a = imágó, b = csipkézett borsólevelek (Bíró Krisztina rajza)
216
107. Fekete barkó (Psalidium maxillosum) a = imágó, b = kártétele (Bíró Krisztina rajza) ........... 218
108. Kukoricabarkó (Tanymecus dilaticollis) a = imágó, b = megrágott kukoricalevél (Bíró Krisztina
rajza) ............................................................................................................................................... 221
109. Répa-levélbarkó (Lixus scabricollis) a = nőstény, b = károsított levél és levélnyél (Bíró Krisztina
rajza) ............................................................................................................................................... 222
110. Lisztes répabarkó (Cleonus punctiventris) a =imágó, b = lárva (Bíró Krisztina rajza) ........... 223
111. Lucernaormányos (Phytonomus variabilis) a = imágó, b = lárva, c = kártétele (Bíró Krisztina rajza)
225
112. Magtári gabonazsizsik (Sitophilus granarius) a = imágó, b = károsított búzaszem (Bíró Krisztina
rajza) ............................................................................................................................................... 226
113. Rizszsizsik (Sitophilusoryzae) a = imágó, b = lárva (Bíró Krisztina rajza) ............................ 228

viii
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A szántóföldi és kertészeti növények
kártevői

114. Máktok-ormányos (Ceulorhynchus macula-alba) a = imágó, b = lárva, c = károsított máktok (Bíró


Krisztina rajza) ............................................................................................................................... 230
115. Repceszár-ormányos (Ceutorhynchus quadridens) a = imágó, b = lárva, c = lárvakártétel
káposztaszárban, d = lárvakártétel retekben (Bíró Krisztina rajza) ................................................ 232
116. Gubacsormányos (Ceutorhynchus pleurostigma) a = imágó, b = lárva, c = kártétel káposztagyökéren
(Bíró Krisztina rajza) ...................................................................................................................... 234
117. Repcebecő-ormányos (Ceutorhychus assimilis) a = imágó, b = lárva, c = lárvakártétel repcebecőben
(Bíró Krisztina rajza) ...................................................................................................................... 235
118. Káposztaszár-ormányos (Baris chlorizans) a = imágó, b = lárva, c = lárvakártétel a káposzta
gyökérnyaki részén (Bíró Krisztina rajza) ...................................................................................... 237
119. Gesztenyeormányos (Balaninus elephas) a = imágó, b =lárva, c = károsított gesztenye (Bíró Krisztina
rajza) ............................................................................................................................................... 238
120. Bimbólikasztó (Anthonomus pomorun) a = imágó, b = lárva, e = károsított bimbó (Bíró Krisztina
rajza) ............................................................................................................................................... 240
121. Rügylikasztó-bogár (Anthonomus pyri ) a = imágó, b = lárva, e = károsított rügy (Bíró Krisztina
rajza) ............................................................................................................................................... 241
122. Borsóormányos (Aoromius quinquepunctatus) a = imágó, b = károsított borsószemek (Bíró Krisztina
rajza) ............................................................................................................................................... 243
123. Lucerna-magormányos (Tychius flavus) a = imágó, b = lárva, c = érési táplálkozás nyoma a levélen, d
= megrágott lucernamag (Bíró Krisztina rajza) .............................................................................. 244
124. Púposszú (Xyleborus dispar) a = nőstény, b = hím, c = nőstény járata a fatestben (Bíró Krisztina
rajza) ............................................................................................................................................... 245
125. Kis kéregszú (Scolytusrugulosus) a = nőstény, b = lárva, c = a nőstény járata és a belőle kiágazó
lárvajáratok (Bíró Krisztina rajza) .................................................................................................. 247
126. Almalevél-törpemoly (Nepticula malella) a = imágó, b = aknázójárat almalevélben (Szabóky Csaba
és Szász Zsuzsa rajza) ..................................................................................................................... 250
127. Nagy farontólepke (Cossus cossus) (Szabóky Csaba rajza) ................................................... 251
128. Kis farontólepke (Zeuzera pyrina) (Szabóky Csaba rajza) ..................................................... 253
129. Kígyóaknás ezüstmoly (Lyonetia clerkella) a = imágó, b = aknajárat a levélen (Szabóky Csaba és
Szász Zsuzsa rajza) ......................................................................................................................... 256
130. Káposztamoly (Plutella maculipennis) a = imágó kiterjesztett szárnyakkal, b = nyugalmi állapotban,
c = a lárva kártétele (Szabóky Csaba és Szász Zsuzsa rajza) .......................................................... 257
131. Lombosfa-fehérmoly (Leucoptera malifoliella) kártétele (Szász Zsuzsa rajza) ..................... 258
132. Almalevél-aknázómoly (Phyllonorycter blancardella) a = imágó, b = sátorosakna almalevélen
(Szabóky Csaba és Szász Zsuzsa rajza) .......................................................................................... 261
133. Platánlevél-sátorosmoly (Phyllonorycter platani) sátorosaknája platánlevélen (Szász Zsuzsa rajza)
264
134. Vadgesztenyelevél-aknázómoly (Cameraria ohridella) aknái vadgesztenyelevélen (Szász Zsuzsa
rajza) ............................................................................................................................................... 266
135. Üvegszárnyú almafalepke (Synanthedon myopaeformis) (Szabóky Csaba rajza) .................. 270
136. Üvegszárnyú ribiszkelepke (Synanthedon tipuliformis) (Szabóky Csaba rajza) ..................... 272
137. Répaaknázómoly (Gnorimoschema ocellatellum) (Szabóky Csaba rajza) ............................. 274
138. Barackmoly (Anarsia lineatella) (Szabóky Csaba rajza) ........................................................ 277
139. Nagy vörös rügymoly (Recurvaria leucatella) (a),kis vörös rügymoly (R. nanella) (b),kis vörös
rügymoly aknázójárata (c) (Szabóky Csaba és Szász Zsuzsa rajza) ............................................... 280
140. Mezei gabonamoly (Sitotrogacerealella) a = imágó, b = károsított kukoricaszemek (Szabóky Csaba
és Szász Zsuzsa rajza) ..................................................................................................................... 282
141. Szőlőilonca (Sparganothis pilleriana) (Szabóky Csaba rajza) ............................................... 283
142. Pandemis dumetana (a), P. heparana (b), P. ribeana (c), P. ribeana var. ceresana (d) (Szabóky
Csaba rajza) .................................................................................................................................... 285
143. Almailonca (Adoxophyes orana) (Szabóky Csaba rajza) ........................................................ 293
144. Tarka szőlőmoly (Lobesia botrana) (Szabóky Csaba rajza) ................................................... 295
145. Rügysodró tükrösmoly (Hedya nubiferana) (Szabóky Csaba rajza) ...................................... 297
146. Szamóca-sodrómoly (Ancylis comptana) (Szabóky Csaba rajza) ........................................... 299
147. Keleti gyümölcsmoly (Grapholitha molesta) (a),szilvamoly (Grapholitha funebrana) (b),keleti
gyümölcsmoly kártétele hajtáson (c) (Szabóky Csaba és Szász Zsuzsa rajza) ............................... 305
148. Almamoly (Cydia pomonella) (a),körtemoly (Laspeyresia pyrivora) (b),körtemoly járata a
gyümülcsben (c) (Szabóky Csaba és Szász Zsuzsa rajza) .............................................................. 310
149. Nyerges szőlőmoly (Eupoecilia ambiguella) (Szabóky Csaba rajza) ..................................... 313

ix
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A szántóföldi és kertészeti növények
kártevői

150. Akácmoly (Etiella zinckenella) a = imágó, b = a hernyó kártétele borsóhüvelyben (Szabóky Csaba és
Szász Zsuzsa rajza) ......................................................................................................................... 315
151. Aszalványmoly (Plodia interpunctella) a = imágó, b = a hernyó kártétele (Szabóky Csaba és Szász
Zsuzsa rajza) ................................................................................................................................... 317
152. Lisztmoly (Anagasta kuehniella) (Szabóky Csaba rajza) ....................................................... 319
153. Kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) a = hím, b = nőstény (Szabóky Csaba rajza) ................... 321
154. Kormoslepke (Theresimima ampelophaga) (Szabóky Csaba rajza) ....................................... 324
155. Nagy téliaraszoló (Erannis defoliaria) a = hím b = nőstény (Szabóky Csaba rajza) .............. 325
156. Kis téliaraszoló (Operophtera brumata) a =hím, b = nőstény, c = kártétel (Szabóky Csaba és Szász
Zsuzsa rajza) ................................................................................................................................... 327
157. Küszmétearaszoló (Abraxas grossulariata) (Szabóky Csaba rajza) ....................................... 330
158. Gamma-bagolylepke (Autographa gamma) a = imágó, b = hernyó (Szabóky Csaba és Szász Zsuzsa
rajza) ............................................................................................................................................... 332
159. Somkóró-bagolylepke (Heliothis maritima) (a),gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera)
(b)(Szabóky Csaba rajza) ................................................................................................................ 334
160. Káposzta-bagolylepke (Marnestro brassicae) a = imágó, b = kárkép (Szabóky Csaba és Szász Zsuzsa
rajza) ............................................................................................................................................... 337
161. Vetési-bagolylepke (Scotia segetum) (a),ipszilon-bagolylepke (Scotia ipszilon) (b),C-betűs
bagolylepke (Amathes c-nigrum) (c) (Szabóky Csaba és Szász Zsuzsa rajza) ............................... 339
162. Gyapjaslepke (Lymantria dispar) a = hím, v = nőstény, c = hernyó, d = fiatal hernyó kárképe
(Szabóky Csaba és Szász Zsuzsa rajza) .......................................................................................... 343
163. Aranyfarú lepke (Euproctis chrysorrhea) a = nőstény, b = hím (Szabóky Csaba rajza) ........ 346
164. Amerikai fehér medvelepke (Hyphantria cunea) a = imágó, b = kárkép (Szabóky Csaba és Szász
Zsuzsa rajza) ................................................................................................................................... 349
165. Gyűrűslepke (Malocosoma neustrium) a = világos, b = sötét forma (Szabóky Csaba rajza) . 351
166. Káposztalepke (Pieris brassicae) a = hím, b = nőstény (Szabóky Csaba rajza) ..................... 353
167. Répalepke (Pieris rapae) a = hím, b = nőstény (Szabóky Csaba rajza) .................................. 354
168. Galagonyalepke (Aporia crateegi) (Szabóky Csaba rajza) ..................................................... 354
169. Közönséges lószúnyog (Tipula oleracea) lárvája és a lárva kártétele (Bíró Krisztina rajza) . 357
170. A lucernabimbó-gubacsszúnyog (Contarinia medicaginis) imágója, lárvája és kárképe (Bíró
Krisztina rajza) ............................................................................................................................... 359
171. Repcebecő-gubacsszúnyog (Dasineura brassicae) imágója és a lárvák okozta kárkép (Bíró Krisztina
rajza) ............................................................................................................................................... 360
172. A hesszeni gubacsszúnyog (Mayetiola destructor) imágója és a lárvák okozta kárkép (Bíró Krisztina
rajza) ............................................................................................................................................... 362
173. A narancssárga búza-gubacsszúnyog (Sitodiplosis mosellana) fejlődésmenete (Bíró Krisztina rajza)
364
174. A spárgalégy (Platyparea poeciloptera) imágója, lárvája és a lárva károsítása (Bíró Krisztina rajza)
366
175. Az európai cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi) imágója, lárvája és a károsítása (Bíró Krisztina rajza)
367
176. A földközi-tengeri gyümölcslégy (Ceratitis capitata) és lárváinak károsítása (Bíró Krisztina rajza)
368
177. A rizslégy (Hydrellia griseola) és a lárva károsítása (Bíró Krisztina rajza) ........................... 369
178. A fritlégy (Oscinella frit) imágója és a lárva károsítása (Bíró Krisztina rajza) ...................... 371
179. A csíkoshátú búzalégy (Chlorops pumilionis) imágója, lárvája és a lárva károsítása (Bíró Krisztina
rajza) ............................................................................................................................................... 372
180. A hagymalégy (Delia antiqua) imágója, lárvája és a lárva károsítása (Bíró Krisztina rajza) . 374
181. Az ugarlégy (Delia coarctata) imágója és a lárva okozta kárkép (Bíró Krisztina rajza) ........ 375
182. A tavaszi fekete búzalégy (Phorbia haberlandti) imágója és a lárva kárképe (Bíró Krisztina rajza)
377
183. A cukorrépalégy (Pegomya betae) imágója és a lárva károsítása (Bíró Krisztina rajza) ........ 378
184. Közönséges szalmadarázs (Cephus pygmaeus) a = imágó, b = láva, c = kártétele (Bíró Krisztina
rajza) ............................................................................................................................................... 380
185. Repcedarázs (Athalia rosae) a = imágó, b = álhernyó, c = kártétel repcelevélen (Bíró Krisztina rajza)
......................................................................................................................................................... 382
186. Füstösszárnyú levéldarázs (Caliroa cerasi) a = imágó, b = lárva nyálkás bevonattal, c = lárva nyálkás
bevonat nélkül, d = a lárva hámozgató rágása cseresznyelevélen (Bíró Krisztina rajza) ................ 384
187. Fekete szilvadarázs (Hoplocampa minuta) a = imágó, b = lárva, c = a lárva kártétele a gyümölcsben
(Bíró Krisztina rajza) ...................................................................................................................... 385

x
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A szántóföldi és kertészeti növények
kártevői

188. Körte-gyümölcsdarázs (Hoplocampa brevis) a = imágó, b = lárva által károsított gyümölcs (Bíró
Krisztina rajza) ............................................................................................................................... 387
189. Alma-gyümölcsdarázs (Hoplocampa testudinea) a = imágó, b = a lárva aknázójárata a gyümölcsben,
c = a lárva kitüremkedő ürülékszemcséi (Bíró Krisztina rajza) ...................................................... 388
190. Köszméte-levéldarázs (Nematis ribesii) a = imágó, b = álhernyó, c = károsított köszmételevél (Bíró
Krisztina rajza) ............................................................................................................................... 389
191. Lucerna-magdarázs (Bruchoghagus roddi) a = imágó, b = lárva, c = károsított lucernamag (Bíró
Krisztina rajza) ............................................................................................................................... 390
192. Gyepi hangya (Tetramorium caespitum) a = felülnézetben, b = oldalnézetben (Bíró Krisztina rajza)
392
193. Kecskedarázs (Paravespula vulgaris) (Bíró Krisztina rajza) .................................................. 393
194. Csonthéjasok levélatkája (Aculus fockeaui) (a)és almatermésűek levélatkája (Aculus schlechtendali)
(b)(Jenser Márta rajza) .................................................................................................................... 396
195. Közönséges szamócaatka (Phytonomus pallidus) (Jenser Márta rajza) .................................. 399
196. Piros gyümölcsfa-takácsatka (Panonychus ulmi) (Jenser Márta rajza) ................................... 401
197. Közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) (Jenser Márta rajza) ....................................... 404
198. Vetési varjú (Corvus frugilegus) a = kifejlett egyed, b = fiatal egyed (Tóth József rajza) ..... 409
199. Házi veréb (Passer domesticus) (a), mezei veréb (Passer montanus) (b) (Tóth József rajza) 410
200. Közönséges vakondok (Talpa europea) (Tóth József rajza) ................................................... 411
201. Hörcsög (Cricetus cricetus) (Tóth József rajza) ..................................................................... 412
202. Mezei pocok (Microtus arvalis) (Tóth József rajza) ............................................................... 414
203. Kószapocok (Arvicola terrestris) (Tóth József rajza) ............................................................. 415
204. Üregi nyúl (Orctolagus cuniculus) (Tóth József rajza) .......................................................... 416
205. Mezei nyúl (Lepus europeus) (Tóth József rajza) ................................................................... 417
206. Eurázsiai vaddisznó (Sus scrofa) (Tóth József rajza) ............................................................. 419
207. Őz (Capreolus capreolus) (Tóth József rajza) ........................................................................ 420
208. Valódi fürkész (Ichneumonidae – Ascogaster quadridenatus (Jenser Márta rajza) ................ 423
209. Mezei virágpoloska (Anthocoris nemorum) ragadozópoloska (Jenser Márta rajza) ............... 432
210. Közönséges virágpoloska (Orius niger) ragadozó poloska (Jenser Márta rajza) .................... 434
211. Közönséges fátyolka (Chrysopa carnea) lárvája (Alford nyomán) (Jenser Márta rajza) ....... 437
212. Oligota flavicornis (Staphylinidae) ragadozó bogár (Jenser Márta rajza) .............................. 440
213. Atkászböde (Stethorus sp.) a = imágó, b = lárva (Jenser Márta rajza) ................................... 442
214. Zengőlégy (Metasyrphus corollae) lárva(Jenser Márta rajza) ................................................ 442
215. Farkaspók (Lycosidae) faj kifejlett egyede és szemeinek elhelyezkedése (Jenser Márta rajza) 447
216. Kalitpók (Clubionidae) kifejlett egyede és szemeinek elhelyezkedése (Jenser Márta rajza) .. 448
217. Karolópók (Thomisidae) kifejlett egyede és szemeinek elhelyezkedése (Jenser Márta rajza) 449
218. Futópók (Phitodromidae) kifejlett egyede és szemeinek elhelyezkedése (Jenser Márta rajza) 450
219. Ugrópók (Salticidae) kifejlett egyede és szemeinek elhelyezkedése (Jenser Márta rajza) ..... 450
220. Keresztespók (Araneidae) faj kifejlett egyede és szemeinek elhelyezkedése (Jenser Márta rajza) 451
221. Állaspók (Tetragnathidae) kifejlett egyede és hálója (Jenser Márta rajza) ............................ 452
222. Törpepók (Theridiidae) kifejlett egyede és hálója (Jenser Márta rajza) ................................. 453
223. Vitorlapók (Linyphiidae) kifejlett egyede és hálója (Jenser Márta rajza) ............................... 453
224. Thyphlodromus pyri (Phytoseiidae) ragadozó atka (Jenser Márta rajza) ................................ 454
225. Zetzellia mali (Stigmaeidae) ragadozó atka (Jenser Marta rajza) ........................................... 456

xi
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Ajánlás
Selye János „Álomtól a felfedezésig, egy tudós vallomása” c. munkájában (megjelent az Akadémiai Kiadó
gondozásában Budapesten, 1967-ben) többek között a következőket írja: „A tankönyv elsősorban diáknak szól.
Rendszerint széles körű és alaposan felkutatott területet ölel fel, s kiegészítő anyagul szolgál a tanmenet szerinti
kollégiumhoz. A tankönyvnek több információt kell tartalmazni, mint amennyi az előadásokban leadható, de
semmiképpen sem annyit, hogy megzavarja a kezdőt! A tankönyv legyen vonzó, sőt érdekes, gondolatokat is
ébresztő olvasmány. Különösen hasznos, ha indításként némi történeti hátteret is ad olvasóinak.”

Tankönyvet írni tehát mindig megtisztelő és egyben súlyos felelősség is! Nem mindegy, hogy mennyit és mit,
hogyan adjuk át azokat az ismereteket, amelyeket egy felsőoktatási intézmény (főiskola és egyetem)
hallgatóinak alapvetően ismerni, majd hasznosítani kell, de nem csak a vizsgákon!

Mint a tankönyv kéziratának egyik lektora, jól tapasztalhattam azt, hogy a Jenser Gábor, Mészáros Zoltán és
Sáringer Gyula szerkesztésében írott, a „A kertészeti és szántóföldi növények kártevői” c. tankönyvük
valamennyi szerzőtársa átérezte ezt és lényegében tisztában volt az előbb említett (Selye János által is
megfogalmazott) követelményekkel.

A tankönyv kilenc szerzője közül négyen hivatásos oktatók és kutatók, a többi ötnél fordított a helyzet, mert ők
kutatóintézeti munkatársak, akik valamennyien mint címzetes docensek vagy mint egyetemi tanárok állandóan
közreműködő előadói a hazai agrárjellegű főiskoláknak és egyetemeknek. Mind a kilenc szerző, több évtizedes
munkássága alapján itthon és külföldön egyaránt elismert szakember! Érdeklődési területüknek megfelelően
írták meg a vállalt részeket. Így természetesen más-más stílusban készülhettek a kézirat egyes részei. Ezért
Jenser Gábor vállalta azt a nem kis feladatot, hogy (a lényeget nem érintve!) azonos tárgyalási sorrendben, a
megfelelő arányokat is betartva, egységesíti és alkalmassá teszi a több száz oldal terjedelmű kéziratot a nyomdai
munkára. Nem volt egyszerű és könnyű feladat, ezért a szerkesztő Jenser Gábort ezen a helyen is messzemenő
elismerés illeti.

Ebben a tankönyvben sem lehetett „mindent” megírni, minden részletre kitérni. Ezért a használóknak – legyenek
azok diákok vagy már végzett, okleveles szakemberek – szíves figyelmükbe ajánlom az Akadémiai Kiadó
gondozásában 1988 és 1996 között kiadott: Jermy T. és Balázs K.: A növényvédelmi állattan kézikönyve című 6
kötetes munkát.

A szerzők és szerkesztők nem voltak irigylendő helyzetben, amikor kiválasztották azokat a fajokat, amelyek
rendszeresen súlyos károsítói termesztett növényeinknek. Azokon kívül tekintettel voltak még azokra is,
amelyek – feltehetően – már itt lappanganak határainkon belül és esetleg tömeges kártételükkel már a
közeljövőben számolnunk kell. A csaknem 400 fajt rendszertani helyük alapján 4 törzshöz, 8 osztályhoz, 20
rendhez, 5 alrendhez, 107 családhoz és 3 családsorozathoz kötődve ismertetnek. A könyv értékét tovább növeli,
hogy a kártevő fajokon felül 40 olyan fajt is bemutatnak, amelyek a károsítók parazitoidjai és predátorai. Az
eddig megjelent tankönyvekben ilyen részekre nem tértek ki.

Ennek a tankönyvnek a megjelenése már nagyon időszerű volt! A korábbi években használt Bognár S. – Huzián
L.: Növényvédelmi állattan c. munka második kiadása (1979) is régen elfogyott, így a Mezőgazda Kiadó nagy
hiányt pótol.

Meggyőződésem, hogy ezt a munkát az egyetemi hallgatókon kívül a már végzett szakemberek is jól
hasznosíthatják majd.

Számomra végtelenül megtisztelő, hogy a lektoráláson túl ezeknek a bevezető-ajánló soroknak is írója lehettem.
A könyv használóinak szívből kívánom, hogy legalább annyi örömük legyen benne, mint amilyen örömmel és
lelkesedéssel írták a Szerzők.

dr. Bognár Sándor

aranyokleveles mezőgazdasági mérnök,

az MTA Doktora,

ny. egyetemi tanár

xii
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
1. fejezet - Az integrált
növényvédelem ökológiai alapjai
Amint az ember növényt kezdett termeszteni, összeütközésbe került a környezetével. A megművelt területen
vagy annak környezetében élő állatoknak ugyanazon növények szolgáltak energiaforrásként és ezzel
megjelentek az első kártevők. Kezdetét vette a mai napig tartó küzdelem a termelő ember és a termesztett
növényein is élő állatok között.

Az állatfajok kártételének jellege és mértéke az idők folyamán jelentősen változott.

Évezredeken keresztül többnyire a közvetlen közelben élő fajok károsításától próbálták a termést megmenteni.
A gyakori kisebb-nagyobb kártételek mellett a kártevők esetenként a termés túlnyomó részét elpusztították.
Ritkábban, pl. egy-egy sáskajárás esetén a növényzet szinte teljes mértékben megsemmisült, aminek
katasztrofális következményei voltak.

Ahogy az egyes termesztett növények mind nagyobb felületet foglaltak el, egyre gyakrabban fordult elő, hogy
valamely rovar a számára kedvező táplálékot adó növénnyel találkozott, így azon nagyobb egyedszámban
szaporodott el, s ezáltal újabb rovar vált veszélyes kártevővé.

Ahogyan az egyes kontinensek között fokozatosan kialakultak a kapcsolatok, és megindult a növények


betelepítése egyik földrészről a másikra, ugrásszerűen megnőtt a súlyos károkat okozó állatok száma is. Pl.
Amerikából hozták be Európába a kukoricát. Egy addig vadon termő növényeken élő lepkefaj, amelyet ma
kukoricamolynak (Ostrinia nubilalis) nevezünk, ezen a kontinensen találkozott a kukoricával, amelyet azóta is
rendszeresen károsít. Amikor ezt a rovart később Európából behurcolták Észak-Amerikába, akkor az eredetileg
ott élő kukoricának lett a legveszedelmesebb kártevője.

A burgonyabogár eredetileg a Kolorádó völgyében élt különböző vad Solanaceae fajokon, ahol szórványosan,
kis egyedszámban fordult elő. Amint a burgonyatermesztés nyugat felé haladva elérte a Kolorádó völgyét, a
Leptinotarsa decemlineata egyedei ennek a növénynek a levelét kezdték fogyasztani. Az új tápnövény a
burgonyabogár számára a korábbi tápnövényeknél kedvezőbbnek bizonyult, ezért nagyobb mértékben kezdett
szaporodni, és ma ez a faj a burgonya világszerte ismert kártevője.

A szőlőgyökértetű (Viteus vitifolii) az észak-amerikai kontinensen fordult elő, anélkül, hogy jelenlétének
különösebb jelentőséget tulajdonítottak volna. Amikor Európába behurcolták, az európai szőlőfajok és fajták
gyökerein olyan mértékben szaporodott el, hogy az évszázadokon keresztül virágzószőlőkultúrát teljes
egészében elpusztította.

A termesztett növények nemesítése több esetben olyan fajták megjelenését eredményezte, amelyek ugyan a
korábbiaknál bővebben termettek, azonkívül termésüket jobban lehetett hasznosítani, azonban egyes
kártevőkkel szemben érzékenyebbé váltak, azok káros mérvű elszaporodását tették lehetővé.

A védekezés lehetőségei évszázadokon keresztül a fizikai és az agrotechnikai módszerekre korlátozódtak. Az


olyan egyszerű megoldások után, mint pl. a kártevők összeszedése, a hernyófészkek eltávolítása többnyire csak
a századforduló környékén és azt követően alakultak ki az olyan eljárások, mint pl. a cukorrépaföldek vagy az új
telepítésű lucerna körülárkolása, a sáskák ellen alkalmazott „ciprusi sövény” vagy a Jablonowski-féle sáskairtó
gép használata. A lucernamag-termesztésben még nem is olyan régen jó szolgálatot tett a Manninger-féle
rovarfogó gép.

Jelentős agrotechnikai megoldások is kialakultak. Ahogyan a filoxéra ellen egyrészt az amerikai alanyok
alkalmazását, másrészt a homoki szótőtermesztést javasolták és alkalmazták, az ma az integrált növényvédelem
nagy eredményének számítana. Az inszekticidek hiánya igazán jelentős, szellemes megoldásokat követelt.

Amikor az első módszeres kísérleteket 1840-ben végrehajtották, a biológiai védekezés terén az ember már több
ezerévnyi tapasztalattal rendelkezett. Röviddel ezután megkezdődött a más kontinensről behurcolt kártevők
természetes ellenségeinek betelepítése is. Ennek számos, igen jó példája és ugyanakkor igen sok, sikertelen
kísérlete is ismert. A jó példák között érdemes megemlíteni a vértetű (Eriosoma lanigerum) egyik fontos
parazitoidjának, a vértetűfürkésznek (Aphelinus mali) betelepítését a 20-as évek második felében. Rövid időn
belül meghonosodott és hatékony parazitoidnak bizonyult. Jelentős szerepe volt abban, hogy a
vértetűnépességek egyedszáma a kártételi szint alá csökkent.

1
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Az integrált növényvédelem
ökológiai alapjai

Az agrotechnikai módszerek, a biológiai védekezés újabb eredményei a kártevők elleni védekezésnek mind
újabb és eredményesebb lehetőségeit adták, de közelről sem bizonyultak elégségesnek. Pl. a földibolhák vagy a
csipkézőbogarak kártétele miatt gyakran kellett megismételni a vetést. A bagolylepkefajok hernyóinak tömeges
megjelenése esetén is tehetetlen volt a gazda. A gabonapoloskák esetenként jelentős termésveszteséget okoztak.
Az alma- és körtedarazsak kártétele elháríthatatlan volt.

A termés mennyiségével és minőségével szemben támasztott növekvő igények, az intenzívebbé váló termesztés
a kártevők elleni fokozott védelmet igényelték. A védekezés hatékonyságának növelésére egyik jó lehetőségnek
ígérkezett az inszekticidek használata.

A kártevők ellen a XX. században kezdték a ma is hatékony inszekticideket alkalmazni. Az 1920-as, 30-as
években terjedt el a DNOC, a gyümölcsfaolaj, az arzén, a nikotin, a kvassziaforgács.

A kémiai védekezés lehetőségeit hirtelen nagymértékben növelte a klórozott szénhidrogének


inszekticidhatásának felismerése és ipari méretű előállítása. Felhasználásukkal a 1940-es évek végétől
kezdődően nagyon sok növényvédelmi gondot oldottak meg. Számos olyan állatfaj ellen lehetett eredményesen
védekezni, amelyek kártételét azt megelőzően el kellett viselni. A klórozott szénhidrogének ideális növényvédő
szernek ígérkeztek, mivel emberre nem voltak olyan mérgezőek, mint pl. a nikotin vagy az arzén. Hatásukat
hosszú időn keresztül megőrizték, hatásspektrumuk eléggé szélesnek bizonyult és több, talajban élő kártevő
ellen is hatásosak voltak. Úgy tűnt, hogy ezekkel a készítményekkel a kártevők elleni védekezés megoldható
anélkül, hogy azok természetes ellenségeire is figyelemmel lennénk.

Néhány év múlva azonban súlyos problémákkal kellett szembenézni. A klórozott szénhidrogének


hatásspektruma valóban széles volt, de a kártevők széles skálája mellett azok természetes ellenségeire is
kiterjedt, azokat kiirtotta. Ennek hatásaként, a ragadozó és parazitoid ízeltlábú populációk hiánya
következtében, az agrobiotópokban több fitofág rovar- és atkafaj káros mértékben szaporodott el.

További nehézséget okozott, hogy a klórozott szénhidrogén-készítményekkel szemben számos rovarfaj


populációi váltak ellenállóvá, majd természetes ellenségeik hiányában szinte akadálytalanul szaporodhattak cl.

A klórozott szénhidrogének hatásukat valóban hosszú időn keresztül megőrzik, de a szükségesnél sokkal
lassabban bomlanak le. Akut mérgezéseket nem okoznak, de az élő szervezetekben felhalmazódnak, beépülnek
az élelmi láncba, és végül az ember szervezetében is veszélyes mennyiségben jelennek meg súlyos egészségügyi
gondokat okozva.

A későbbiek során az inszekticid és akaracid hatású szervesfoszforsavészter-készítmények előállítása és


használata a kártevők elleni védekezés számos problémájának megoldására bizonyult alkalmasnak. Ezek a
készítmények viszonylag gyorsan lebomlanak, az élelmi láncba nem kerülnek be. Viszont gyors hatásuk révén
az emberre is igen veszélyesek, akut mérgezéseket okoznak. A fitofág fajok természetes ellenségeit ezek a
készítmények is veszélyeztetik. Alkalmazásuk esetén az agrobiotópokban ragadozó és parazitoid állatfajok
populációszabályozó tevékenysége továbbra is hiányzik. Ezzel fokozzák a növényevő atkák és rovarok
elszaporodását, s azokat az abiotikus tényezőkön kívül az inszekticidakaricid készítmények rendszeres
alkalmazásával lehet csak féken tartani.

Egyes rovar- és atkafajok a szervesfoszforsavészter-készítményekkel szemben is ellenállóvá válhatnak. Az ilyen


fajok káros mérvű elszaporodását csak az újabb készítmények igénybevételével lehetett megakadályozni.

A széles hatásspektrumú inszekticidek, a klórozott szénhidrogének és a szervesfoszforsavészter-készítmények


rendszeres alkalmazása számos kártevő ellen hatásosnak bizonyult, olyan kártevők ellen is hatékony védelmet
nyújtottak, amelyek károsításának elhárítására megfelelő módszerek addig nem voltak, és ez nagy előrehaladást
jelentett. Ugyanakkor azonban több olyan állatfaj szaporodott el káros mértékben, amelyek korábban az
agrobiotópokban csak kis egyedszámban, szórványosan vagy egyáltalán nem fordultak elő. Olyan fajok
szaporodtak el káros mértékben, mint a kétfoltos takácsatka (Tetranychus urticae), a piros gyümölcsfa-
takácsatka (Panonychus ulmi), a foltosszárnyú körte-levélbolha (Cacopsylla pyri). Ellenük újabb
készítményeket kellett használni.

A széles hatásspektrumú készítmények bevezetését és rendszeres alkalmazását követően a permetezések száma,


a felhasznált inszekticidek és akaricidek mennyisége jelentősen magnövekedett.

Viszonylag rövid időn belül bebizonyosodott, hogy az inszekticidek, akaricidek rendszeres alkalmazásával
ugyan számos kártevő ellen lehet védekezni, azonban ez hosszú távon súlyos gondokhoz vezetett.

2
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Az integrált növényvédelem
ökológiai alapjai

Az inszekticidek túlzott mérvű használata, az ezzel járó környezeti károsodások visszahatásaként ismét előtérbe
került a biológiai védekezési módszerek alkalmazásának igénye. Ezzel egy időben széles körű vizsgálatok
indultak meg az inszekticidek mellékhatásainak tanulmányozására. A többi között megállapították azt is, hogy
ahol széles hatásspektrumú inszekticid akaricid készítményeket rendszeresen alkalmaznak, ott hiányoznak azok
a ragadozók és parazitoidok, amelyek a fitofág ízeltlábú fajok populációdinamikáját szabályozhatják, káros
mérvű túlszaporodását megakadályozhatják. Ezen felismerésből kiindulva intenzív kutatás kezdődött, és folyik
ma is, annak megállapítására, hogy mely hasznos szervezetek és milyen mértékben képesek a kártevők
szaporodását ellensúlyozni.

Mind több esetben bizonyosodott be, hogy egyes ízeltlábú fajok viszonylag rövid idő alatt ellenállóvá válhatnak
az inszekticidekkel és akaricidekkel szemben.

A széles hatásspektrumú inszekticidek rendszeres alkalmazásával szinte egy időben a növénytermesztés


intenzitása is fokozódott. Megnőtt a műtrágyák felhasználásának mértéke, ezzel egy időben csökkent a
szervestrágyázás. A növénytermesztés minden területén a nagyobb termésmennyiséget adó új fajták és hibridek
termesztése került előtérbe és ezeknek a kártevőkkel szembeni fogékonysága esetenként növekedett. Növekedett
az egységnyi területen termesztett növények száma is.

Számos vizsgálat eredményei kellően bizonyították, hogy több növényevő ízeltlábú faj populációdinamikáját a
termesztett növény morfológiai és beltartalmi tulajdonságai, valamint az agrotechnikai beavatkozások közvetlen
vagy közvetett hatásai olyan mértékben módosították, hogy azok a kémiai védekezés szükségességét, annak
jellegét messzemenően megváltoztatták.

A vizsgált tényezők együttes hatásaként az agrobiotópokban olyan állatfajok szaporodtak el káros mértékben,
amelyek:

• a termesztett növény fokozott mérvű tápanyag-ellátottságából adódó közvetett vagy közvetlen hatásokat
képesek hasznosítani,

• az alkalmazott inszekticidekkel szemben rövid idő alatt ellenállóvá válnak,

• tojásprodukciójuk nagy,

• évente több nemzedékük fejlődik ki.

Mindezekből következik, hogy egyes állatfajok káros mérvű elszaporodását természetes ellenségeinek
szabályozó szerepe, az agrotechnikai beavatkozások hatása,a termesztett növény morfológiai és beltartalmi
értékei együttesen határozzák meg.

A kártevők elszaporodásának megakadályozására számításba kell venni,hogy

• az agrotechnikai beavatkozások, azok helytelen alkalmazása vagy éppen elmaradása a kártevők


szaporodásának mértékére milyen hatással van,

• a természetes ellenségek milyen mértékben képesek valamely növényevő faj elszaporodását mérsékelni,

• mikor és mennyiben indokolt vagy szükséges inszekticideket, akaricideket alkalmazni.

Ilyen előzmények után, ezeknek a szempontoknak figyelembevételével alakult ki az integrált növényvédelem


fogalma, amelyen az agrotechnikai, a biológiai és a kémiai védekezés lehetőségeinek együttes, harmonikus
alkalmazását értjük. Így érhető el a peszticidek túlzott, gyakran indokolatlan mérvű felhasználásának okszerű
mérséklése.

Az agrotechnikai eljárásokkal a kártevők egyedszámának változása sokkal nagyobb mértékben befolyásolható,


mint ahogyan azt napjainkban számításba vesszük. Ennek jelentőségét az elmúlt évtizedekben indokolatlanul
figyelmen kívül hagytuk. Nem a helytelenül alkalmazott agrotechnika kedvezőtlen kihatásait kell
inszekticidekkel és akaricidekkel ellensúlyozni, hanem jó agrotechnikával az inszekticidek használatának
kényszerét csökkenteni.

A megfelelő talaj-előkészítés, optimális időpontban végzett vetés már nagyon régen ismert, több szempontból is
fontos követelmény. Az egyenletes kelés, a jól fejlett növényállomány ugyan nem akadályozza meg pl. a

3
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Az integrált növényvédelem
ökológiai alapjai

gabonalegyek betelepedését, de jelenlétüket olyan mértékben ellensúlyozhatja, hogy azok jelentős kárt nem
okozhatnak.

Az aratás után végzett tarlóhántással, többek között, a búza árvakelése is elkerülhető, és ezzel a gabonafutrinka
tojásrakása megakadályozható. Régi és jó szabály, hogy a kukorica szárát a betakarítást kővetően össze kell
zúzni, a gyökérnyaki részeket mélyen le kell szántani, a tárolt kukoricaszárat május közepéig meg kell
semmisíteni, mert ezekkel a módszerekkel a kukoricamoly áttelelő hernyóinak túlnyomó többsége elpusztítható,
a következő évi fertőzés forrása jelentősen mérsékelhető.

A vetésforgó szükségessége nehezen vitatható, ennek ellenére az elmúlt évtizedekben, sok esetben figyelmen
kívül maradt. A megfelelő növényi sorrend betartása több kártevő egyedszámának csökkentésével jár,
ugyanakkor a monokultúra több kártevő faj felszaporodásának lehetőségét rejti magában. Szakmai körökben jól
ismert, hogy káposztaféléket nem lehet több éven keresztül ugyanazon területen termeszteni anélkül, hogy a
káposztalégy, a káposztabarkók fokozódó mértékben ne veszélyeztetnék a termés mennyiségét és minőségét.

A hajtatóberendezésekben több éven keresztül ugyanabban a talajban termesztett növények, pl. paprika,
paradicsom, uborka gyökérzetén a gyökérgubacs-fonálféreg (Meloidogyne incognita) káros mértékben
szaporodik el.

A termesztett növény igényeinek megfelelő terület kiválasztása ugyancsak fontos. A talajtípus helyes
megválasztásának egyik igen jó példája a szőlőgyökértetű elleni védekezésnek az a módja, hogy saját gyökerű
európai szőlőt csak homoktalajon szabad termeszteni. A megfelelő talaj megválasztása gyakorlatilag minden
növény esetében fontos. A nem megfelelően vagy nem kellően előkészített talaj az egyéves kultúrák, mint pl. a
búza, kukorica gyenge kelését, növekedését váltja ki. Az ilyen növényállományban az azonos egyedszámú
búzalégy, kukoricamoly, drótféreg jelenléte is aránytalanul nagyobb károsodást okoz, mint a megfelelő
fejlődésűekben. Az ilyen esetekben természetesen megkérdőjelezhető a hiba kijavítására végzett kémiai
védekezés gazdaságossága is, tekintettel arra, hogy az adott területen eleve kisebb termésmennyiséget és kisebb
értéket kell megvédeni.

A többéves gyümölcs- és szőlőkultúrák esetében a telepítés gondos előkészítésének eleve nagyjelentősége van.
A nem megfelelő helyre telepített szőlő vagy gyümölcs fokozott mértékben van kitéve olyan gyengeségi
kártevőknek, amelyek jó állapotban lévő ültetvényekben gyakorlatilag nem is fordulnak elő.

Az ökológiai igények figyelmen kívül hagyása miatt különösen az utcai sorfákon, a parkok és kertek fáin és
bokrain olyan atkák vagy rovarok okoznak jelentős károsodást, amelyek kedvező környezeti körülmények
között tenyésző növényen előfordulnak ugyan, de azon nem szaporodnak el káros mértékben. Ilyenek pl. a
fenyő-gubacstetű, a hárs-takácsatka, a kétfoltos takácsatka vagy a fagyaltripsz.

A tápanyagellátás kedvező hatása a növényállomány egyenletes fejlődése miatt is fontos. Nem hagyhatók
azonban figyelmen kívül annak esetenkénti káros kihatásai sem. Ez ugyanis a növény tápanyagtartalmát olyan
mértékben módosíthatja, hogy az egyes ízeltlábú fajok fennmaradásának, szaporodásának mértékét is jelentősen
befolyásolja.

A nitrogén-műtrágyázás hatására a növény leveleinek össznitrogén-tartalma természetszerűleg növekszik. A


gyümölcsösök intenzív műtrágyázása következtében egyes takácsatkafajok, mint pl. a piros gyümölcsfa-
takácsatka (Panonychus uhui) vagy a közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) tojásprodukciója emelkedik,
vagyis a gyümölcsfák leveleinek túlzott össznitrogén-tartalma segíti a két takácsatkafaj káros mérvű
elszaporodását.

A füstösszárnyú körte-levélbolha (Cacopsylla pyri) nőstényei tojásaikat a körte növekedésben lévő hajtásainak
fiatal leveleire rakják. Ezek a hajtások a lárvák fejlődésének jobban megfelelnek, mert azok elsősorban a zsenge
növényi részeken képesek fejlődni. A tápanyagellátásban részesített fákon a tojásrakásra, a lárvák fejlődésére
kedvezően ható hajtások a nyár végéig rendelkezésre állnak, ami tömeges elszaporodásuk feltételeit a vegetációs
időszak túlnyomó részében lehetővé teszi. Ugyancsak a vegetációs időszak jelentős részében vannak
növekedésben lévő hajtások az erősen metszett vagy öntözött fákon is.

Az üvegházi molytetű (Trialeurodes vaporariorum) nőstényei, a levélbolhához hasonlóan, elsősorban a


növekedésben lévő hajtások fiatal leveleire rakják tojásaikat. A hajtatásban jelenleg a folyamatosan növekvő
paradicsom- és paprikahibrideket részesítik előnyben. Ennek egy kedvezőtlen hatása, hogy az üvegházi
molytetű tojásrakása számára a hajtatás egész időszakában kedvező feltételeket talál.

4
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Az integrált növényvédelem
ökológiai alapjai

A levéltetvek a levélbolhához hasonlóan a növekedésben lévő hajtásokon képesek szaporodni. Azokban az


ültetvényekben, ahol a tápanyagellátásból adódóan a hajtás növekedése a vegetációs időszak végéig folyamatos,
a zöld alma-levéltetű (Aphis fabae) például az egész vegetációs időszakban szaporodik, ezért az integrált
növényvédelem keretén belül ellene külön védekezés szükséges.

Az üvegszárnyú almafalepkét a legyengült, beteges fákon megtelepedő gyengeségi kártevőként tartottuk


számon. Az elmúlt évtizedekben az erősen metszett, intenzív tápanyagellátásban részesített ültetvények fáin, a
nagyobb metszésfelületeken képződő sebkalluszban fordul elő tömegesen a hernyója. Az almaalanyok törpésítő
hatásának fokozására a faiskolai szemzést a talaj színe felett 20–30 cm magasban végzik. Az alanynak a
talajszint fölötti tápanyag-torlódásos szakaszában az üvegszárnyú almafalepke hernyói számára kedvezők a
feltételek. Így ez a gyengeségi kártevőnek tartott lepke az intenzív almaültetvények egyik fontos kártevője lett.

A termesztett fajtának vagy hibridnek a kártevőkkel szembeni érzékenysége, ellenálló képessége egyike azon
tényezőknek, amelyek a növényvédelem, különösen az integrált növényvédelem lehetőségeit messzemenően
befolyásolják.

A kártevőkkel szembeni ellenálló képesség hasznosításának klasszikus példája a szőlőgyökértetű elleni


védekezés egyik megoldása a kötött talajon termesztett szőlő esetében a szőlőgyökértetűvel szemben ellenálló
amerikai szőlőfajták alanyként való alkalmazása.

A napraforgó-termesztésben nagy jelentősége van a napraforgómollyal szemben ellenálló, ún. páncélos magvú
fajtáknak, amelyeknek a maghéjában kialakuló páncélsejtréteg megakadályozza, hogy a fiatal hernyó a magba
behatoljon. A napraforgómollyal (Homoeosoma nebulellum) szemben ellenálló fajtákat szükségtelen
inszekticidekkel permetezni. Amennyiben más, egyébként előnyös tulajdonság, pl. nagyobb olajtartalom miatt
olyan hibridek kerülnek termesztésbe, melyek a napraforgómollyal szemben nem ellenállóak, szükségessé
válhat a napraforgó-állomány inszekticides kezelése.

Több gyümölcsfaj, mint pl. az őszibarack vagy a meggy fajtáinak a kaliforniai pajzstetűvel szembeni ellenálló
képessége rendkívüli mértékben eltérő. Nagyon előnyös az egyéb szempontból is értékes, és a kaliforniai
pajzstetűvel szemben ellenálló fajták termesztése. Az értékes, és a kaliforniai pajzstetűvel szemben mérsékelten
ellenálló fajták termesztése is megoldható, de ez már többszöri inszekticides kezelést igényel. A kaliforniai
pajzstetűvel szemben fokozottan fogékony fajtákat intenzív inszekticides kezeléssel is csak nehezen lehet
fenntartani.

A kártevőkkel szemben ellenálló fajták, hibridek termesztése természetesen nagy előnyökkel jár, azonban nincs
realitása olyan fajta vagy hibrid nemesítésének, legalábbis a jelenlegi lehetőségek mellett, amely a különböző
termesztési igényeknek, mint pl. virágzási és érési időszak, szárszilárdság, koronaforma stb., továbbá a
kereskedelmi igényeknek (méret, szín, konzisztencia, optimális sikértartalom, nagy olajtartalom) megfelel és
mindamellett a kártevőkkel és kórokozókkal szemben ellenálló. Reális igény viszont az a törekvés, hogy a
termesztésbe vont fajták rezisztensek vagy legalábbis toleránsak legyenek a fajta termeszthetőségét alapvetően
befolyásoló olyan károsítókkal szemben, amelyek ellen egyéb módszerekkel nehezen vagy egyáltalán nem lehet
védekezni. Sokkal jelentősebb pl. a vírusokkal szembeni ellenállóság vagy tolerancia, mint a levéltetvekkel
szembeni. Többek között a plum pox vírussal szembeni tolerancia vagy rezisztencia jelentősebb, mint
levéltetvekkel szembeni tolerancia vagy rezisztencia őszibarack-, illetve szilvafajták esetében. Nagyobb a
jelentősége a vírusokkal vagy rozsdával szemben rezisztens búzafajtának, mert a levéltetvek vagy a
vetésfehérítő bogár ellen, ha szükséges, lehet védekezni. Tudomásul kell vennünk, ha a fajta vagy hibrid
valamely előnyös tulajdonsága miatt nincs lehetőségünk a kártevők elleni ellenállóság maradéktalan
megteremtésére. Viszont el kell kerülni, hogy a kártevőkkel szemben fokozott mértékben érzékeny fajta vagy
hibrid termesztésbe kerüljön. Ez az integrált védekezés alapvetően fontos feltételei közé tartozik.

A kártevők elleni védekezésben a biológiai módszereknek több ezer éves múltja van. Biológiai védekezési
kísérletet első alkalommal 1840-ben hajtottak végre. A kártevők természetes ellenségeivel kapcsolatban azóta
számos megfigyelést végeztek. Az intenzíven használt, széles hatásspektrumú inszekticidek mellékhatásainak
megismerését követően újból megindult, igen kiterjedt kutatások eredményeként sok adat áll rendelkezésünkre
arra vonatkozóan, hogy a ragadozók és parazitoidok miként és milyen mértékben szabályozhatják a növényevő
fajok szaporodását.

A hasznos rovarok felhasználásának egyik lehetősége a távoli kontinensről behurcolt kártevő természetes
ellenségének vagy ellenségeinek betelepítése. Ennek egyik igen jó példája a vértetűfürkész már említett
betelepítése. Hasonló jó eredménnyel járt az eperfa-pajzstetű (Pseudaulacaspis pentagona) káros mérvű
elszaporodásának megakadályozása is egyik parazitoidjának, a Prospaltella berlesei fajnak a betelepítésével.

5
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Az integrált növényvédelem
ökológiai alapjai

Ugyanakkor a burgonyabogár elleni biológiai védekezés céljából betelepített Perillus bioculatus ragadozó
poloska nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

A biológiai védekezés másik lehetősége a parazitoid- vagy ragadozó faj tömeges tenyésztése laboratóriumban
vagy erre alkalmas szabadföldi területen, és ezek betelepítése a biotópba valamely kártevő ellen. Ez a megoldás
az üvegházi kártevők elleni védekezésben bizonyult igazán hatásosnak. A tömegesen tenyésztett ragadozóatka,
a Phytoseiulus persimilis a hajtatás kezdetén megfelelő számban kihelyezve az üvegházakba hatékonynak
bizonyul a kétfoltos takácsatka ellen. A laboratóriumban tenyészthető Encarsia formosa az üvegházi molytetű
ellen bizonyult megfelelőnek.

A szabad földön tömegesen előforduló takácsatkák, elsősorban a piros gyümölcsfa-takácsatka elleni védekezés
megoldására próbálkoztak ragadozóik, pl. a Typhlodromus pyri nevű ragadozó atka betelepítésével.
Magyarországi körülmények között ezek a próbálkozások a szőlőültetvényekben bizonyultak eredményesnek.

Az őshonos ragadozók és parazitoidok védelme a biológiai védekezés egy további fontos módja, amely az
integrált növényvédelem keretei kőzött különösen nagy jelentőségű.

A hazai vizsgálatok adatai szerint Magyarországon a környezetből az agrobiotópokba igen nagy számban
telepednek be az ízeltlábú fajok egyedei, amelyek jelentős hányada ragadozó vagy parazitoid.

A gyümölcsösökben káros mértékben elszaporodó aknázómolyok, mint a Phyllonorycter blancardella, Ph.


corylifoliella, Nepticula malella hernyóit a fürkészdarázsfajok egyedei 30–40%-ban, esetenként 80%-ban
parazitálják. A hetvenes években az aknázómolyok nagymértékű elszaporodásának elsőrendű oka az volt, hogy
a gyümölcsösökben ellenük rendszeresen használt, illetve részben ma is használatos foszforsavészter
hatóanyagú inszekticidek kevésbé voltak hatásosak, miközben a lomb állapota a szaporodásukra kedvező volt. A
szelektív hatású inszekticidek a fürkészdarazsakat kímélik, így ezek alkalmazása esetén a parazitoidok az
aknázómoly-populációk egyedszámát a kártételi küszöbérték alá csökkenthetik.

A takácsatkák túlszaporodásának egyik oka volt, hogy a gyümölcsösökben alkalmazott széles hatásspektrumú
inszekticidek természetes ellenségeiket elpusztították, újbóli betelepülésüket megakadályozták. A szelektív
hatású inszekticidek rendszeres használatát követően főként a ragadozó atkák egyedszáma olyan mértékben
növekszik, hogy azok a takácsatkák szaporodását hatékonyan korlátozhatják.

Nem hagyható figyelmen kívül, hogy vannak kártevő fajok, mint pl. a levéltetvek, a földibolhák,
csipkézőormányosok, a kukoricamoly, almamoly, almailonca, az üvegszárnyú almafalepke, a bagolylepkék, a
poloskaszagú gyümölcsdarazsak, amelyek egyedszámát természetes ellenségeik nem képesek folyamatosan
alacsony szinten tartani, és így kártételük megakadályozása végett kénytelenek vagyunk ellenük inszekticideket
alkalmazni.

Az agrotechnikai és biológiai védekezés lehetőségeinek teljes mértékű igénybevételekor is kénytelenek vagyunk


a termés mennyiségének és minőségének védelmére peszticideket használni.

A kémiai védekezés területén nagy előrelépésnek számít a szelektív hatású inszekticidek, mint pl. a rovar-
növekedésszabályozó készítmények – diflubenzuron, fenoxikarb – szintetizálása, valamint a pirimikarb
hatóanyagú levéltetűölő szer, továbbá Bacillus thuringiensis-preparátumoküzemi méretű előállítása. A széles
hatásspektrumú készítményekkel szemben előnyük, hogy csak bizonyos rovarcsoportok ellen hatásosak, a
kártevők természetes ellenségeinek többségét kímélik.

A kártevők természetes ellenségeiről, azok populációszabályozó tevékenységéről az elmúlt évtizedekben


összegyűlt ismeretanyag hasznosítására a széles hatásspektrumú inszekticidek rendszeres alkalmazása esetén
alig van lehetőség. Sok adat áll rendelkezésünkre arra vonatkozóan, hogy a természetes ellenségek közül melyek
milyen gyakorisággal fordulnak elő, milyen körülmények között, miként képesek a kártevő fajok szaporodását
szabályozni. Hasznosításukra a széles hatásspektrumú inszekticidek rendszeres alkalmazása esetén szinte alig
van lehetőség.

A kártevők és parazitoidjaik repülési idejének ismeretében az egyes kártevők esetében jól meghatározható az az
időpont, amikor a parazitoidok kímélése mellett a kártevő ellen eredményesen lehet védekezni. Jó példái ennek
azok az esetek, amikor pontos megfigyelés alapján úgy időzítették a permetezést, hogy az a tömegesen
előforduló aknázómoly ellen védelmet nyújtson, ugyanakkor pedig azok parazitoidjait kímélje. Ennek gyakorlati
kivitelezése az esetek többségében azért ütközött és sok esetben ütközik ma is akadályba, mert az egy vagy két
kártevőre és azok parazitoidjaira vonatkozóan megállapított időpontban széles hatásspektrumú inszekticiddel
végrehajtott permetezés, az esetek többségében más fitofágok természetes ellenségeit is elpusztítja.

6
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Az integrált növényvédelem
ökológiai alapjai

A szelektív hatású inszekticidek a rovaroknak csak egy szűk csoportjába tartozó fajok egyedei ellen hatásosak.
A diflubenzuron az aknázómolyok, az almamoly, a körte-levélbolha ellen, a fenoxikarb az almamoly, az
almailonca, a sodrómolyok ellen nyújt védelmet. A pirimikarb kizárólag csak a levéltetvek ellen hatásos, a
Bacillus thuringiensis-preparátumokrészben fiatal hernyók, illetve fiatal burgonyabogár-lárvák ellen
eredményesek. Tehát ott, ahol több kártevő ellen szükséges védekezni, pl. almaültetvényben, egy éven belül
több, különböző hatóanyag-tartalmú, szelektív hatású inszekticidre lehet szükség. Az integrált védekezés
bevezetése esetén feltétlenül meg kell állapítani, hogy mikor mely kártevő vagy kártevők ellen szükséges
védekezni.

A szelektív hatású inszekticidek többsége, mint pl. a rovar-növekedésszabályozó készítmények, határozottan


stádiumspecifikus hatásúak. A diflubenzuron csak a tojás- és az első lárvastádiumban lévő egyedek ellen
hatásos. Éppen ezért rendszeres és pontos megfigyelések alapján lehet és kell megállapítani, hogy a szelektív
hatású készítmények kijuttatására mikor kerüljön sor.

Fontos eszközei a pontos adatszolgáltatásnak a feromoncsapdák. Miután ezek túlnyomó többsége fajspecifikus,
a csapda által fogott állatok mennyisége pontos adatokat szolgáltat arra, hogy a megfigyelt területen a kérdéses
faj mikor és milyen mennyiségben fordul elő, a hímek rajzása mikor éri el a csúcsot, mely időpontban célszerű
ellene permetezni. Mind több kártevő faj feromonját határozzák meg, szintetizálják. Ennek alapján mind több
kártevő elleni védekezés szükségességét és időpontját lehet feromoncsapdával meghatározni.

A rendszeres megfigyeléseknek egy másik lehetősége a színcsapdák alkalmazása. A rovarok többségét valamely
szín vonzza. Egyes rovarcsoportok fajai, mint a levéltetvek, a cseresznyelégy, a dohánytripsz, a
gyümölcsdarazsak a sárga, mások, mint a földibolhák, a fehér, a nyugati virágtripsz és a gabonalegyek a kék
színre repülnek. A megvédendő növényekre vagy azok állományába kihelyezett színcsapdák segítségével
megállapítható egy-egy faj repülési idejének kezdete, időtartama, intenzitása. A színcsapdák több különböző
rovart egyaránt vonzanak, ezért a színcsapdákba (tálcsapda) vagy színcsapdákra (ragacsos felületű lapok) repült
rovarok közül fel kell ismerni és ki kell válogatni a megfigyelésre kijelölt faj egyedeit. Ennyivel nehezebb,
ennélfogva több ismeretet kíván meg a színcsapdák alkalmazása.

Esetenként további módszerekre is szükség lehet. A takácsatkák elleni védekezés időpontja és szükségessége a
levelek kézi nagyítóval való vizsgálatával, a levelenként előforduló atkák számának alapján lehetséges. A
lucerna esetében, különösen magtermesztéskor a kártevők egyedszámának hálózással történő megállapítása
elkerülhetetlen.

A talajfertőtlenítő szerek megfelelő alkalmazásához elengedhetetlenül szükséges a talajlakó kártevők


mennyiségének ismerete. Ennek hiányában vagy elmarad az egyébként szükséges talajfertőtlenítés, ami az
esetek többségében jelentős károsodáshoz vezethet, vagy feleslegesen nagy mennyiségű peszticid kerül a
talajba. A talajfertőtlenítés szükségességének megállapítása, a talajfertőtlenítésnek csak indokolt esetben való
végrehajtása azért is fontos, mert minden talajfertőtlenítés az adott agrobiotóp állatvilágának károsításával jár.
Csökken az ott előforduló hasznos rovarok és atkák mennyisége is, ami valamely kártevő későbbi
elszaporodásához járul hozzá.

Az integrált növényvédelem kialakítása jelenleg folyamatban van és bár rendszeres alkalmazásának mind több
feltétele adott, ma még többnyire nehezen kivitelezhető. Az viszont egyértelmű, hogy ha ennek minden
feltételéről gondoskodunk, úgy mind több lehetőségünk van az inszekticidek és akaricidek ésszerű
alkalmazására.

A széles hatásspektrumú készítmények rendszeres és intenzív használatával termesztett növényeink legtöbb


kártevője ellen módunkban áll védekezni. Viszont ezek a készítmények az agrobiotópban élő fajok túlnyomó
többségére hatnak, a hasznos rovar- és atkapopulációk egyedszáma olyan mértékben csökken, hogy azok a
növényevő fajok gyors egyedszámváltozását, hirtelen bekövetkező, káros mérvű elszaporodását nem képesek
megakadályozni, de még mérsékelni sem. Ezért, amint azt az elmúlt évtizedek tapasztalatai is bizonyították, az
inszekticidek és akaricidek intenzív alkalmazásakor is számolni kell meglepetésszerű, nagyarányú kártételekkel.

A helyes agrotechnikával számos fitofág fonálféreg, atka s rovar kártétele mérsékelhető. Súlyos következménye
van annak, ha a termesztéstechnikai hibákat egyszerűen inszekticidek alkalmazásával próbáljuk helyrehozni.
Több növényevő faj populációdinamikáját képesek természetes ellenségeik hatékonyan szabályozni, káros
mérvű elszaporodásukat megakadályozni, ha több, más kártevők ellen alkalmazott inszekticidekkel létüket nem
veszélyeztetjük. Mindezek mellett különböző tényezők hatásaként több növényevő faj populációi szaporodnak
el káros mértékben. Ellenük kénytelenek vagyunk inszekticid, akaricid vagy nematicid készítményekkel
védekezni. Amennyiben erre lehetőség van, célszerű olyan szereket választani, pl. szelektív hatásúakat, amelyek

7
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Az integrált növényvédelem
ökológiai alapjai

nem vagy csak kevésbé veszélyeztetik a ragadozó és parazitoid fonálféreg-, atka-, rovarfajokat, és ezzel nem
válnak újabb nehézségek előidézőivé.

8
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
2. fejezet - RÉSZLETES RÉSZ
1. Törzs: Hengeresférgek – Nemathelminthes
1.1. Osztály: Fonálférgek – Nematoidea
Az állatvilág változatos életmódú és nagyon fajgazdag csoportja. Szabadon élő fajaik mindenhol megtalálhatók,
a tengerben, az édesvizekben és a szárazföldek legkülönfélébb élőhelyein. Növényparazita fajok élnek mind az
alsóbbrendű növényekben, mind pedig a vadon termő és a termesztett virágos növényekben. Az állati élősködő
fajok (paraziták, parazitoidok) megtámadják az állatvilág minden csoportjának fajait és az embert is.

A mezőgazdasági, illetve kertészeti termesztéshon legveszélyesebb fonálférgek elsősorban a „nagy”


növénykultúrákban károsítanak, így pl. a gabonatáblákban, cukorrépa- és burgonyaföldeken, nagyobb kertészeti
kultúrákban. Európában főként a nedvesebb klímájú nyugat-európai országokban, az Egyesült Államok óceáni
partvidékein, valamint a nedves trópusi övezet országaiban jelentenek veszélyt.

A fonálférgek a növény minden részét megtámadhatják, a gyökeret vagy a gumót (Heterodera, Meloidogyne
fajok), a törzset, a szárat (Ditylenchus fajok), a levelet (Aphelenchoides fajok) és a virágzatot (Anguina fajok).
Lehetnek külső és belső élősködők, okozhatnak gubacsokat, torzulásokat, lehetnek baktériumos és vírusos
betegségek terjesztői.

Kártételük nyomán a növény vagy elpusztul, vagy fejlődésében visszamarad, gyakran a termény fogyasztásra
alkalmatlanná válik. Másodlagos kártevőként is felléphetnek.

A fonálférgek kétivarú állatok. A hímek és a nőstények többnyire külső megjelenésükben is eltérnek egymástól.
A megtermékenyítés mindig belső, az anyaállat vagy tojásokat rak le, vagy a testében kikelt lárvákat hozza
világra. A lárvák fejlődésük során négyszer vedlenek, ivarszervük az utolsó vedlés után alakul ki.

A fonálférgek a soksejtű állatok fajokban harmadik leggazdagabb csoportja. Egyedszám tekintetéhen lokálisan
gyakran első helyen állnak. Magyarországon 600-nál több szabadon élő és növényi élősködő fajt mutattak ki, de
ez a szám a kutatások előrehaladtával még jelentősen nőni fog. Az állatokban élősködő fajok száma is
megközelíti ezt a számot.

A fonálférgek elleni védekezési lehetőségek között első helyen a megelőzés áll. Fontos a talajvizsgálat, s nagyon
fontos a fertőzésmentes szaporítóanyag. Agrotechnikai védekezésként fontos a vetésforgó, a kémiai védekezés
költségessége, toxicitási veszélye és gyakran bizonytalansága miatt utolsó helyen áll.

1.1.1. Család: Levélfonálférgek – Aphelenchoididae


1.1.1.1. Szamóca-fonálféreg – Aphelenchoides fragariae Ritzema-bos

1. ábra - Szamóca-fonálféreg (Aphelenchoides fragariae) a = hím, b = nőstény, c =


egészséges szamócalevél, d = károsított szamócalevél (Bognár–Huzián nyomán) (Jenser
Márta rajza)

9
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. A nőstény igen vékony, áttetszően fehér, finoman gyűrűzött. A fej nem különül el határozottan.
Hossza 0,4–0,7 mm, szélessége 0,015 mm. A nyelőcső középső duzzanata erősen fejlett, ovális alakú,
végduzzanata nincs. A farok kihegyesedő, a végén kis nyúlvány van. A hím kisebb, 0,4–0,7 mm hosszú.

Földrajzi elterjedése. Elsősorban a mérsékelt égöv alatt elterjedt faj, de a trópusokon is okoz károkat. Európa
túlnyomó részében megtalálható, Magyarországon elsősorban a szamócatermesztő területeken,
dísznövénykertészetekben, főleg az ország csapadékosabb vidékein fordul elő, szórványosan.

Tápnövényei. Tápnövényeinek száma 250-nél több. Leggyakrabban a termesztett, valamint a vadon termő
szamócán fordul elő. Gazdanövényei között találhatók a páfrányok, a liliomfélék (Liliaceae), a boglárkafélék
(Ranunculaceae), afészkesvirágzatúak (Compositae), a kankalinfélék (Primulaceae) családjába
tartozónövények. Számos termesztett dísznövényen, többek között az Ageratumon, Begonián,
Chrysanthemumon, Dahlián, Ficuson, Paeonián, Primulán, Saintpaulián, Sinningián, Zinnián szaporodik el, és
számos gyomnövényen maradhat fenn.

Gazdasági jelentősége. Magyarországi viszonyok között kártételének mértéke pontosan nem ismert. Elsősorban
a csapadékosabb országrészeken okozhat károkat.

Kárképe. A fertőzött szamóca levelei deformálódnak, fodrosakká válnak, kisebbek maradnak. A fertőzött
levélfelületeket a vastagabb levélerek határolják. A levélnyél és virágkocsány megvastagszik, rövid marad, a
virágtengely megvastagszik és sűrűn elágazik, karfiolra emlékeztetően torzul. A szamócatő közepe lombtalanná
válik, ezért esetenként a kártételt szívelhalásnak is nevezik. A páfrány levelein a megtámadott felületeket a
vastagabb erek élesen elválasztják az egészségesektől, ami a levél csíkozottságát okozza. Gyakran fordul elő a
Corynebacterium fascians baktériummal. Az együttesen okozott károsodás külső nyomai gyakran
összemosódnak.

Életmódja. Szabad földön a lárva telel át a talajban vagy a fertőzött, többnyire elszáradt növényrészekben.
Tavasszal, amikor a léghőmérséklet tartósan 13–15 °C felett van, a lárvák aktívvá válnak. A lárvák a talajban és
a nedves növény felületén egyaránt képesek vándorolni. A felcsapódó esővel vagy öntözővízzel feljuthatnak a
növény felületére. Kezdetben a zsenge leveleken ektoparazitaként élnek, majd a légzőnyílásokon vagy a sebeken
keresztül behatolnak a növény szöveteibe.

A kifejlődött, ivarérett, megtermékenyített nőstény tojásait a mezofillumba helyezi. Egy nemzedék


kifejlődéséhez, a hőmérsékleti viszonyoktól függően, 12–20 nap szükséges. Fejlődésére, szaporodására
magyarországi viszonyok között a tavaszi hónapok nyújtanak kedvező feltételeket. Tavasszal egy bimbóban

10
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

8000–12000 fonálféreg is lehet. Évente 6–8 nemzedéke fejlődhet ki. Száraz, meleg nyáron az idősebb leveleket
elhagyják, fiatalabbakat keresnek fel vagy az elszáradt levéllel a talajba jutnak. Száraz időjárás esetén kitartó
állapotba kerül és így három hónapon keresztül is életképes maradhat, majd kedvező feltételek között fejlődése
folytatódhat.

Tömeges elszaporodását az időjárási viszonyok mellett a termesztett szamócafajták fogékonysága, illetve


ellenálló képessége is befolyásolja. Külföldi irodalmi adatok szerint a Talisman kis mértékben, a Regina és
Georg Soltwedel szamócafajták egyáltalán nem fertőződnek, ugyanakkor a Senga Sengana esetében egy éven
belül már 30%-os terméscsökkenés is előfordul. A Favorit, a Madame Moutot és a Pochahontas is a
fogékonyabb fajták közé tartoznak.

A védekezés irányelvei. Telepítésre csak fertőzésmentes szaporítóanyagot szabad felhasználni. A


szamócaültetvényeket tavasszal és ősszel át kell vizsgálni, az esetleg előforduló fertőzött foltokban a
növényeket meg kell semmisíteni. A fertőzött állomány helyén szamócát vagy a szamóca-fonálféreg más
gazdanövényét nem szabad telepíteni.

1.1.1.2. Krizantém-fonálféreg – Aphelenchoides ritzemabosi Schwartz

2. ábra - Krizantém-fonálféreg (Aphelenchoides ritzemabosi) a = kártétele


krizantémlevélen, b = nőtények (Bognár–Huzián nyomán) (Jenser Márta rajza)

Alaktani leírása. A nőstény teste karcsú, 0,7–1,2 mm hosszú 0,01–0,03 mm széles. Afej a testtől jól elkülönül. A
finom tűszerű szájszurony hossza 11–12 µm. A nyelőcső középső szakaszán duzzanat van. A nőstény farokvége
több hegyben végződik. A hím kisebb, 0,7–1,0 mm. A farok a hasi oldal felé erősen visszahajlott.

Földrajzi elterjedése. A mérsékelt égöv alatt általánosan elterjedt. Magyarországon gyakran előforduló,
veszélyes kártevő.

Tápnövényei. Gazdanövényköre rendkívül széles. A leggyakoribb tápnövénye a krizantém. Gyakran fordul elő
Antirrhinumon, Begonián, Calendulán, Dahlián, Paeonián, Saintpaulián, Sinningián, Tagetesen, Zinnián
is.Több gyomnövényben is képes fennmaradni.

Kárképe. A krizantém levele, a fertőzés nyomán a nagyobb erek által határolt felületeken eleinte sárgulnak,
barnulnak, majd feketésbarnák lesznek és elhalnak. Az első fertőzés a levélnyélhez közelebb lévő felületeken
alakul ki, majd érközről érközre terjed, és végül az egész levél elhal. A fertőzés az alsó leveleken kezdődik és

11
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

fokozatosan halad felfelé, végül a növény felkopaszodik. Erős fertőzés esetén a levélfonálférgek behatolnak a
többnyire még bimbós állapotban levő virágokba. A fiatal fertőzött növények gyengén fejlődnek, torzulnak,
esetenként teljesen elhalnak.

A dohány, dália levelein az erek közötti fertőzött foltok az esetek többségében kihullanak. A szamócán a
szamóca-fonálféreg kártételéhez hasonló tünetek alakulnak ki. A ribiszke, köszméte fertőzött rügyei
elpusztulnak. Előfordul szamócán, ezen túlmenően különböző dísznövényekben, többek közölt Ageratumon.

Életmódja. Évente több nemzedéke fejlődik ki. Szabadban a kifejlett egyedek, lárvák telelnek át a talajban,
fertőzött növényrészekben. Tavasszal a léghőmérséklet emelkedését követően megkezdődik vándorlása,
amelynek mértéke a talaj szerkezetétől, annak víz- és levegőtartalmától függ. A talajszemcsék 20 µm átmérője
kedvező számára. Passzív terjedését leszi lehetővé a talaj felületén összegyűlt, a lejtős területeken lefolyó víz.

A növény nedves felületén, eső, öntözés vagy a harmat által képződő vízhártyán vándorol felfelé. A levelek
légzőnyílásain vagy a sebeken keresztül hatolnak be a levéllemezbe. Szájszuronyukkal átszúrják a sejtfalakat,
kiszívják annak tartalmát, majd újabb sejtekbe hatolnak be. Az erek által határolt lemezt elpusztítása után
elhagyják, a levél felületére másznak, új érközt keresnek fel. Az újonnan fertőzött, sárguló levéllemezben fordul
elő legnagyobb egyedszámban.

A nőstény a levéllemezbe 25–35 tojást rak. Egy nemzedék kifejlődéséhez 10–14 nap szükséges, 17–23 °C
hőmérsékleten. Kedvezőtlen körülmények között anabiotikus állapotba kerül, száraz talajban vagy száradó
növényi részekben huzamosabb időn keresztül képes életben maradni.

Tömeges elszaporodása. Szaporodásuk ütemére jellemző, hogy az első nemzedéktől származó utódok száma 40
nap alatt 3500-ra emelkedhet. A sűrű növényállomány, ahol a levelek összeérnek, gyors terjedését és
szaporodását teszi lehetővé.

Előfordulása könnyen kimutatható. A feldarabolt, vízbe helyezett levéldarabokat a fonálférgek egy órán belül
elhagyják. A vízben kígyózva mozgó fonálférgek 15–20-szoros nagyításnál jól megfigyelhetők.

A védekezés irányelvei. A fertőzött növényről szaporítóanyagot nem szabad szedni. Az értékesebb, fertőzött
anyanövényt mentesíteni kell. A megtisztított növény hajtását 15 cm-re, a gyökérzetét 10–12 cm-re kell
visszavágni, 5 perc időtartamra 40 °C vízbe kell helyezni. A megszárított növényt fertőtlenített talajba kell
ültetni.

A fertőzött talajban a fonálférgek a különböző talajfertőtlenítő szerekkel, aldikarb dazomet, oxamil hatóanyag-
tartalmú készítményekkel pusztíthatók el. A már fertőzött növény leveleiben a fonálférgek egyedszáma
mérsékelhető, felszívódó foszforsavészter-készítmények alkalmazásával.

1.1.1.3. Rizs-fonálféreg – Aphelenchoidec besseyi Christie

Alaktani leírása. A nőstény karcsú, kutikulája finoman gyűrűzött, 0,65–0,85 mm hosszú, 0,011–0,012 mm
széles. A fej a keskenyebb nyakszűkülettel elkülönül a testtől. A tűszerű szájszerv 10–12 µm. A nyelőcső
középső duzzanata erősen fejlett, ovális alakú, majdnem az egész testszélességet kitölti. A hím kisebb, a farok a
hasoldal felé hajlott. Mindkét ivar farka többé-kevésbé kúp alakú, hegyes, a végén 4 finom kis nyúlvány
található.

Földrajzi elterjedése. A rizstermesztő területeken mindenütt előfordul. Az eredeti elterjedési területe a melegebb
éghajlatú rizstermesztő országokban van. Magyarországon az intenzív rizstermesztő területeken mindenütt
előfordul.

Tápnövényei. Elsőrendű tápnövénye a rizs, előfordulását megállapították továbbá kakaslábfüvön és kölesen is.

Gazdasági jelentősége. Kártételét korábban tápanyaghiánnyal magyarázták. A jelenlegi adatok szerint 75%-os
kárt okozhat. Magyarországon többnyire gyenge fertőzést okoz. Erős fertőzés esetenként, gócszerűen alakul ki.

Kárképe. A fiatal növények fertőződésének következménye, hogy a szívlevelek gyengén fejlődnek, súlyosabb
esetben az egész növény elpusztul. A későbbi fertőzést követően a levelek csúcsa megsárgul. Erősebb fertőzést
követően a levelek megcsavarodnak, fokozatosan elszáradnak. Az enyhébben fertőzött növény gyengébben
növekszik. Esetenként a besodródó levelek körbefogják a bugát, néha teljes vagy részleges fehérkalászúság
alakul ki. Egyes szemek védőburka vagy az egész buga megbarnul.

12
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Életmódja. Magyarországi körülmények között évente 8–13 nemzedéke van. A vetőmagon, szabadföldön,
szalmán vagy a talajban telel. Amikor a talaj hőmérséklete a 13 °C-t elérte, az áttelelt fonálféreg felkeresi a
csírázó növény még összesodródott leveleit és ezek védelme alatt ektoparazitaként él. A megtámadott nőstény
40–50 tojását a levélhüvelybe, majd később a bugába helyezi. A növény felületén képződő vízhártyán vándorol
a növény fiatalabb részeire. Egy nemzedék a hőmérsékleti viszonyoktól függően 7–14 nap alatt fejlődik ki.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. A rizs-fonálféreg szaporodásának és terjedésének a meleg, párás tavaszi


és nyári időjárási viszonyok kedveznek. A tartós lehűlések, a záporok, gyakori nyári esőzések zavarják
terjedését. Magyarországi körülmények között alakulhatnak ki olyan viszonyok, amelyek a rizs fejlődésének
nem kedveznek, de amelyek között a fonálféreg még szaporodhat. Ilyen esetben nagyobb mérvű kártétel
alakulhat ki.

A védekezés irányelvei. Hazai viszonyok között a legfontosabb fertőzési forrás a vetőmag. Ezért az eredményes
védekezés alapvető követelménye, hogy vetésre csak fertőzésmentes területről származó, növény-
egészségügyileg ellenőrzött vetőmagot szabad vetni. A rizs egymást követő vetését kerülni kell, a közbeeső
időszakban a rizs-fonálféreg gyomtápnövényeit rendszeresen kell irtani.

1.1.2. Család: Szívogató fonálférgek – Anguinidae


1.1.2.1. Búza-fonálféreg – Anguina tritici Steinbuch

3. ábra - Búza-fonálféreg (Anguinatritici) a = nőstény, b = egészséges és c = károsított


búzaszemek (Bognár–Huzián nyomán) (Jenser Márta rajza)

Alaktani leírása. A nőstény 3–5 mm hosszú, színtelen, áttetsző, tönkszerűen duzzadt, a fejvég tompán
lekerekített, a farok rövid, kúpos. A szájszurony 9–10 µm hosszú. A nyelőcsövén kerek középső duzzanat és
ennél jóval nagyobb karéjos-lebenyes végduzzanat van. A hím kisebb, 1,8–2,5 mm, karcsúbb, mint a nőstény. A
tojás 20×100 µm méretű. A lárva a kifejlett alakhoz hasonló, kisebb.

Földrajzi elterjedése. A búzatermő területeken általánosan elterjedt. Magyarországon szórványosan, elsősorban


a hűvösebb, csapadékosabb országrészeken fordul elő. A Dunántúlon gyakori.

Tápnövényei. Oligofág faj. Az elsődleges tápnövénye a nemes búza (Triticum aestivum), azonkívül előfordul az
egyszemű búzán (T. monococcum), a tönkebúzán (T. dicoccum), a tönkölybúzán (T. spelta). Esetenként

13
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

károsíthatja a rozsot is. Egyes adatok szerint fennmaradhat a csomós ebíren (Dactylis glomerata), a csenkeszen
(Festuca sp.), az aranyzabon (Trisetum flavescens).

Gazdasági jelentősége. A búza gépi betakarítása, a vetésforgó elhagyása esetén egyedszáma emelkedhet,
szárazabb éghajlatú vidékeken (Hajdúság) is növekvő mértékben fordul elő.

Kárképe. A fertőzött fiatal növény töve megduzzad, levelei deformálódnak, dugóhúzószerűen fodrosodnak, az
egész növény habitusa megváltozik. A szár internódiumai megrövidülnek. A beteg növény színében a kék
árnyalat válik uralkodóvá. Éréskor a kalászokban a szemek helyén sötét színű, a búzaszemeknél kisebb
gömbölyded gubacsok találhatók.

Életmódja. Afertőzött, gubacsosodott búzaszemben az ún. golyóüszögben sok, második stádiumban lévő lárva
nyugalmi állapotban éli túl a száraz nyári időszakot. Ősszel a nedvesség hatására a gubacs fala megpuhul, a
lárvák kitartó stádiuma befejeződik és kirajzanak a talajba. Acsapadékos időjárási viszonyok között a növény
felületén keletkező vékony vízhártyán a lárvák felkúsznak a növényre, és behatolnak a csírázó növény
csúcsrügyébe. Táplálkozásra alkalmas növény hiányában, a talajban 6–7 hónapon keresztül is életképesek
maradnak. Acsúcsrügyben tartózkodó lárvák a növény növekedésekor passzív módon mind magasabbra jutnak,
majd a képződő virágkezdeménybe hatolnak.

A lárvák a virágkezdeményen magra emlékeztető duzzanatokat, gubacsokat, ún. golyóüszögöt hoznak létre.
Ebben a gubacsban folytatódik a lárvák fejlődése, itt megy végbe az utolsó vedlés és itt fejlődik ki a hím és a
nőstény. Egy-egy gubacsban 2–7 hím, 1–42 nőstény fejlődhet ki. Amegtermékenyített nőstény teste erősen
megduzzad. Egy nőstény több száz, esetenként 1000 tojást termel. A tojásrakás egy hónapon keresztül tart. Az
embrionális fejlődés befejezését követően a lárva a tojásban vedlik, majd rövid időn belül kikel a második
fejlődési stádiumban lévő lárva és szinte azonnal kitartó állapotba, anabiózisba kerül. Az egyes gubacsokban
fejlődő fonálférgek száma eltérő, az esetek többségében 1000–10 000 között változhat. Esetenként ennél
nagyobb számú lárvát is találtak már egy gubacsban. Ez gyakorlatilag egy kalászon belül 120–130 ezer
fonálféreg kifejlődését is lehetővé teszi.

A golyóüszögben száraz állapotban a lárvák egy évig életképesek maradnak. Azonban hazai adatok szerint 13
év múlva is folytathatják fejlődésüket. Egyes irodalmi adatok szerint 25–28 év elteltével is találtak életképes
lárvákat.

A védekezés irányelvei. A búza-fonálféreg fertőzöttség veszélyességét növeli, hogy a nem kellően tisztított
vetőmaggal terjeszthető. Ezért a védekezésnek alapvetően fontos része a gondosan tisztított vetőmag
alkalmazása. A fertőzött területen a vetésváltást be kell tartani.

Értékes, de búza-fonálféreggel fertőzött magvak közül a golyóüszög mechanikai módszerekkel, megfelelő


lyukbőségű szita alkalmazásával biztonságosan eltávolítható. Eredményes lehet a melegvizes csávázás. A 30
percre 52–54 °C-os vízben tartott, majd lehűtött és megszárított magban a fonálféreg elpusztul. Búza-
fonálféreggel szemben rezisztens búzafajták nemesítésének az esélye minimális.

1.1.2.2. Szár-fonálféreg – Ditylenchus dipsaci Kühn

4. ábra - Szár-fonálféreg (Ditylenchus dipsaci) a = növény, b = károsított hagyma


(Bognár–Huzián nyomán) (Jenser Márta rajza)

14
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Anőstény karcsú, 1–2,2 mm hosszú, igen mozgékony. Aszáj szuronya a fej szélességénél alig
hosszabb, a végén gombszerű duzzanatok vannak. Ahosszúkás nyelőcső közepén kis ovális, megvastagodott
rész van. A hím kisebb 1–1,8 mm hosszú.

A D. dipsaci alaktanilag meglehetősen képlékeny faj. Nagysága is rendkívül tág határok között ingadozik.
Gazdanövény-körének, valamint szűkebb ökológiai adottságainak megfelelően különféle alakjai, biotípusai,
ökológiai alfajai vagy rasszai vannak.

Földrajzi elterjedése. Az egész világon elterjedt faj, Európában mindenütt gyakori. Magyarországon
közönséges, különböző növényállományokban gyakran fordul elő.

Tápnövényei. Tápnövényköre nagyon széles. Biológiai rasszok képzésére rendkívül hajlamos faj. Egyes rasszai
csak meghatározott gazdanövényekben fordulnak elő. Jelenlegi ismereteink szerint legalább 20 rassza van. A
fontosabb gazdanövényeik alapján ismert többek között a lucerna-, lóhere-, burgonya-, rozs-, hagymarassz. Az
egyes rasszok populációi azonban más gazdanövényekben is előfordulhatnak.

Gazdasági jelentősége. Magyarországon elsősorban a vöröshagyma és fokhagyma kártevőjeként ismert. Hazai


felmérések szerint a makói hagymatermesztési körzetben a szár-fonálféreg által fertőzött vöröshagymának
üzemi felületen (0,1–0,4%-a, a háztáji művelésben 15–22%-a, afokhagymának az üzemi felületeken 11–14%-a,
háztáji művelésben 38–47%-a bizonyult fertőzöttnek. Jelentős károkat okozhat a tulipán- és a jácintkultúrákban.

A gazdanövényei között felsorolt szántóföldi növényeket hazai viszonyaink között is károsíthatja, ennek
mértéke azonban pontosan nem ismert.

Kárképe. A megtámadott rozs-, zab- és a kukoricaállományban a növények foltszerűen, gyengén fejlődnek.


Ezek a gócok az első kaszálás után feltűnővé válnak. A megtámadott növény tövének alja hagymaszerűen

15
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

megduzzad, a levelek fodrosodnak, kuszán állnak. A kalászban csak néhány szem fejlődik vagy a kalász üres
marad.

A lucerna töve feltűnően megduzzad, megbarnul és törékennyé válik. A lóhere töve hagymaszerűen duzzad, a
levelek fodrosak, ráncosak lesznek, a virágkezdemény gubacsszerűen megduzzad.

A takarmány-, cukor-, sárgarépa, valamint a mangold levélfelülete a nyár végén sűrűn megráncosodik,
varasodik, mélyen benyomuló barázdák alakulnak ki rajta. Másodlagos kórokozók megtelepedését követően a
megtámadott répatest rothadni kezd. A levélzet csak a fertőzés előrehaladottabb stádiumában kezd fonnyadni,
sárgulni.

A vöröshagyma levelei megvastagodnak, a levéllemezek ellaposodnak. Erős fertőzés esetén már a csíranövény
elhal. A hagyma belső pikkelylevelei megduzzadnak, ezért gyakran felreped, idővel megpuhul és elrohad.

A fokhagyma levelei elsárgulnak, elfonnyadnak, a hagyma szivacsossá, emberi fogyasztásra alkalmatlanná


válik.

A dohány szárán 5–20 mm nagyságú sárgásbarna gubacsok képződnek, amelyek a szárban a vízszállító edények
szakadását okozzák. A szár meggyengül, törékennyé válik.

A szamóca levelei megvastagodnak, a levélnyél erősen megduzzad, a virágok kicsik maradnak, a termés
mennyisége csökken.

Életmódja. Évente, a hőmérsékleti viszonyoktól függően több nemzedéke fejlődik ki.

Szabadföldi körülmények között a lárva a talajban telel, elszáradt, fertőzött növényi részekben. Évelő vagy
áttelelő növényekben (pl. hagyma) tárolóhelyiségben is fennmarad, és a következő évi fertőzés forrása lehet.

Kedvezőtlen körülmények között, száraz környezetben, megfelelő tápnövény hiányában a lárva testnedve
túlnyomó részének elvesztésével inaktív állapotba kerül, és hosszú időn keresztül, évekig képes fennmaradni.

Tavasszal, a hőmérséklet emelkedését követően, nedves környezetben a lárva újból aktív állapotba kerül,
felkeresi tápnövényét. A növény felületén képződő vízhártyában vándorolhat a növény föld feletti részeire s
többnyire a légzőnyílásokon keresztül hatol be a szövetekbe. Gyökéren keresztül is bejuthat a növénybe, ahol
aktív mozgással keresi fel a megtelepedésre alkalmas helyeket.

A kifejlett állat élettartama 45–73 nap. A megtermékenyített nőstény folyamatosan 200–500 tojást rak. Kedvező
környezeti feltételek között a tojás barázdálódásától az ivarérett egyed kifejlődéséhez 23 nap szükséges. A
fonnyadó, száradó növényt elhagyják, újabbakat keresnek fel. Amennyiben megfelelő tápnövényt nem találnak,
inaktív állapotba kerülnek.

Természetes ellenségei. A különböző ragadozó fonálféregfajok egyedei a szárfonálféreg populációk hatékony


szabályozói. Az Arthrobotrys oligospora gombafaj hifafonalaiból képződő fogóháló sok szár-fonálféreg egyedet
pusztíthat el. A Verticillium sphaerosporum penészgombafajt ugyancsak mint a szár-fonálféreg pusztítóját
tartják számon.

Tömeges elszaporodása. Tömeges szaporodásának a nedves körülmények kedveznek. Egyedszáma rövid időn
belül káros szintig emelkedhet. Egy kilogramm talajban lévő 10–20 példány a beültetett hagymát, répát, zabot,
burgonyát egy tenyészidőn belül súlyosan károsíthatja.

A védekezés irányelvei. Szaporításra csak fertőzésmentes növényeket szabad felhasználni. Vonatkozik ez


különösen a vöröshagymára, a fokhagymára, hagymás dísznövényekre. A vöröshagyma esetében a magra is. A
dugványok, hagymák, gumók melegvizes kezeléssel fertőtleníthetők. A felszedett hagymát vagy a kiültetendő
dugványt – még nyugalmi állapotban – 43–45 °C-os vízben 3–4 órán keresztül kell áztatni, majd lehűtve
gondosan szárítani.

A szár-fonálféreggel fertőzött területen gazdanövényeit legalább 4 éven keresztül nem szabad termeszteni. Ezen
idő alatt alapvetően fontos követelmény, hogy a terület gyommentes legyen.

A talaj vegyszeres fertőtlenítésére aldicarb, dazomet, diazinon, metán-ammónium, oxamil hatóanyag-tartalmú


készítmények alkalmazhatók.

16
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

1.1.2.3. Gumórontó fonálféreg – Ditylenchus destructor Thorne

Alaktani leírása. A nőstény 0,7–0,8 mm hosszú, gyenge szájszuronya 10–14 µm. Nyelőcsöve a D.dipsaciéhoz
hasonló, de a végduzzanat erősebben lebenyes. Az előrenyúló petefészek a nyelőcsőig érhet. A farok kúpos,
vége finoman lekerekített. A hím valamivel kisebb.

Földrajzi elterjedése. Európában, Észak-Amerikában általánosan elterjedt, ezenkívül a Föld számos pontján
fordul elő. A burgonya őshazájában – Peruban és Chilében – nem ismert. Ezek szerint a burgonya csak a
későbbiek során lett elsőrendű tápnövénye.

Tápnövényei. Elsőrendű tápnövényei közé tartozik a burgonya, amellyel terjedését követően csak a későbbiek
során találkozott. Komlóban gyakran fordul elő. Tápnövényei közé tartozik ezenkívül a sárgarépa, a cukor- és
takarmányrépa, a lucerna, valamint több dísznövény (tulipán, dália, nőszirom). Számos vadon termő növényben
(Mentha, Taraxacum, Tussilago, Rumex, Sonchus) is megtalálható.

Gazdasági jelentősége. A burgonyának Magyarországon is veszélyes kártevője, amelyben esetenként súlyosan


károsíthat. A jelentős károkat azonban nem szabad földön, hanem tárolt burgonyában okozza. A fertőzött gumó
és rizóma szaporításra nem alkalmas. A hazai komlóültetvények mind fertőzöttek, azokat helyenként jelentős
mértékben károsítja. A további gazdanövényein más fonálférgekkel együttesen szaporodik el.

Kártétele. A megtámadott burgonyagumón, kezdetben közvetlenül a héj alatt, fehér foltok képződnek, amelyek a
későbbiek folyamán megnőnek, majd kiüregesednek. A továbbiakban a tünetek határozottabbá válnak. A
burgonyagumó közepe felé egyre nagyobb felületen terjedő barna foltok, rothadó gócok alakulnak ki, a héj
vékonyodik, ráncosodik. A fonálférgek elsősorban a rothadó barnás és a még egészséges fehér felületek határán
találhatók. A fertőzés előrehaladtával a megtámadott részeken a baktériumok és gombák is elszaporodnak,
másodlagosan fertőző fonálféreg- és atkafajok jelennek meg.

A komló megtámadott rizómáján ugyancsak barna foltok alakulnak ki, amelyek erősebb fertőzés esetén
pusztuláshoz vezetnek.

A tulipánhagymán, a nőszirom-hagymagumókon eleinte sárga, majd fokozatosan barnuló foltok képződnek,


amelyek a későbbiekben gyűrű alakban terjednek befelé. A fertőzött hagyma gyakran nem fejleszt szárat,
súlyosabb esetben elpusztul. A dália gumói a fertőzés hatására ráncosodnak.

Életmódja. Magyarországi körülmények között évente több nemzedéke fejlődik ki. Szabadföldi viszonyok
között a megtámadott növény szöveteibe lerakott tojás telel. A lárvák májusban kelnek ki. Egy vegetációs
időszakban 8–10 nemzedéke fejlődik ki. A tárolt burgonyában a lárva telel, teljes érettségét a gumóban éri el,
ahol a megtermékenyített nőstény több száz tojást rak le. Teljes fejlődésük 20–24 °C-on 20–25, 5–10 °C-on 60–
70 napig tart.

Tömeges elszaporodása, előrejelzése. A nagy vízkapacitású kötött talaj, csapadékos időjárás, a burgonya
intenzív termesztése tömeges elszaporodását elősegíti. Komló esetében a mélyebb fekvésű, nedves, kötöttebb,
szellőzetlen talajba telepített ültetvényekben szaporodik el káros mértékben.

A védekezés irányelvei. Fertőzött területről származó burgonya nem használható vetésre. Komlóültetvény
létesítésére csak fertőzésmentes telepről származó dugványokat szabad felhasználni. A tárolásra szánt burgonyát
alaposan át kell válogatni, a fertőzött gumót csak takarmányozási célra szabad felhasználni, párolva. A már
fertőzött területen 5 évig nem szabad burgonyát termeszteni. Talajfertőtlenítésre az aldikarb, dazomet, diazinon,
metán-ammónium, metilbromid, oxamil hatóanyag-tartalmú nematicidek ajánlottak.

1.1.2.4. Csiperke-fonálféreg – Ditylenchus myceliophagus Goodey

Alaktani leírása. Alaktanilag a burgonya-fonálféreghez igen közel áll. A nőstény 0,7–1,3 mm hosszú. Finoman
gyűrűzött kutikuláján 5 sávos oldalmezők húzódnak. A szájszurony gyenge, 6–9 µm hosszú. A nyelőcső
középső duzzanata gyengén fejlett. A hím kisebb 0,6–0,9 mm hosszú.

Földrajzi elterjedése. Európa nagy részében előfordul. Magyarországon növényházak talajából és a


csiperkegomba termesztéséhez használt anyagokból mutatták ki. Elszaporodását követően a gombatermesztésre
használt komposztokban a micélium szinte teljesen eltűnik, a komposzt besüpped, vizenyős lesz, bűzösen
rothadni kezd.

17
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Kártétele. A föld feletti termesztőhelyiségekben (gombaház, növényház), különösen a második sorozattól


kezdve akár az egész állományt tönkreteheti.

A csiperke-fonálféreg kártétele nehezen ismerhető fel. A fonálféreg a gombamicéliumot támadja meg. A


megsértett micélium elpusztul. A megsebzett micéliumból kijutott nedvekben megtelepedő baktériumok az
egyébként ép micéliumok számára is kedvezőtlen viszonyokat teremtenek.

Életmódja. Soknemzedékű faj. Egy nemzedék 14 °C hőmérsékleten, 95% relatív páratartalom mellett 20–25 nap
alatt fejlődik ki.

A fertőzés forrása a pincepadozat, a takaróanyag, a különböző termesztőberendezések. Lótrágyából készült


komposztból eddig még nem mutatták ki.

A védekezés irányelvei. A kártétel megelőzése érdekében legfontosabb a takaróanyag helyes megválasztása.


Megfelelő a mészkőzúzalék és tőzeg 75–25% arányú keveréke.

A legfontosabb fertőzési forrás: a pincepadozat, illetve az üvegház talaj; fóliatakarással vagy fóliazsákos
termesztéssel kiiktatható.

1.1.3. Család: Talajfárasztó fonálférgek – Pratylenchidae


1.1.3.1. Gyümölcsfa gyökér-fonálféreg – Pratylenchus penetrans Cobb

Alaktani leírása. A nőstény mindössze 0,3–0,8 mm hosszú, viszonylag vaskos testű. Kutikulája finoman
gyűrűzött. Feje nem különül el. Szájszuronya 15–17 µm hosszú, vaskos, a vége gömbszerűen megvastagodott.
A hím 0,3–0,5 mm hosszú.

Földrajzi elterjedése. Európa csaknem minden mérsékeltebb klímájú országában előfordul, ezenkívül Ázsia,
Afrika, Észak- és Dél-Amerika több területén, valamint Ausztriában ismeretes. Bár magyarországi
előfordulására vonatkozó adat nem áll rendelkezésre, feltételezhetően előfordul, azonban a gyümölcsösökben ez
ideig nem mutatták ki.

Tápnövényei. Tápnövényköre rendkívül széles. Gyakori a különböző gabonafélék (búza, kukorica) gyökerében,
káros mennyiségben szaporodhat el az alma, körte, szilva, őszibarack, cseresznye gyökerében. Kimutatták
továbbá a lucerna, vörös here, paradicsom, burgonya, valamint dísznövények, mint a nárcisz, gladiólusz stb.
gyökeréből.

Gazdasági jelentősége. Észak- és Nyugat-Európában, Észak-Amerikában a gyümölcsfák gyökérzetének


veszedelmes kártevője. Az ismételten ugyanarra a helyre telepített faiskolában, gyümölcsösben a csemeték,
illetve az oltványok növekedése gyenge, erősebb fertőzés esetén elpusztulnak.

Magyarországon az eddig megvizsgált, gyengén fejlődő, újratelepített gyümölcsfák gyökérzetéből nem mutatták
ki, de előfordulása várható.

Kárképe. A fonálféreg behatolásának helyén, a gyökéren nekrotikus foltok képződnek, amelyek a későbbiekben
is megmaradnak. A megtámadott növény gyökere a fejlődésben visszamarad, a gyökérzet tömege a fertőzetlen
növényhez viszonyítva a felére csökken. A megtámadott gyümölcsfák gyengébben fejlődnek, súlyosabb esetben
elpusztulnak.

Életmódja. Évente több nemzedéke fejlődik ki. Ivarérett állapotban vagy 4. lárvastádiumban telel, rendszerint
tápnövényének gyökerében. A lárvák vagy a kifejlett egyed hatol be a gyökércsúcs mögötti szakaszon a
szövetekbe. Behatolása helyén a szövetek elhalnak. A behatolást követően a lárva a gyökér hossztengelyével
párhuzamosan halad felfelé. A gyökér szöveteiben táplálkoznak, fejlődnek, itt helyezik el tojásaikat. Egy
nemzedék kifejlődéséhez – az időjárási viszonyoktól függően – 6–8 hét szükséges. Az elhaló gyökeret a lárvák
elhagyják, a talajban vándorolva keresnek számukra megfelelő, újabb gyökereket.

A védekezés irányelvei. A fertőzött területen faiskolát vagy gyümölcsöst létesíteni, 4–5 évig paradicsomot,
gabonafélét, kukoricát termeszteni nem szabad.

A talajt a szár-fonálféreg elleni védekezésre ajánlott nematicidekkel lehet fertőtleníteni.

1.1.4. Család: Cisztaképző fonálférgek – Heteroderidae

18
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

1.1.4.1. Répa-fonálféreg – Heterodera, schachtii Schmidt

5. ábra - Répa-fonálféreg (Heterodera schachtii) a = ciszták, b = vulva felülnézetben, c =


a lárva testvége; d = a hím testvége (Bognár–Huzián nyomán) (Jenser Márta rajza)

Alaktani leírása. Cisztaképző faj. A nőstény cisztája citrom alakú, az egyik végén általában vékonyabb
kidudorodással, a másik vége tompább kiemelkedésű. Nagysága 0,6–0,9 mm, szélessége 0,4–0,5 mm.
Kezdetben világosabb, idősebb korban sötétbarna színű. Az átvilágított ciszta falán cikcakk alakú rajzolat
látható. A jól kiemelkedő vulvakúpon két kis bab formájú vulvaablak van. A hím fonálszerű, 0,7–0,8 mm
hosszú. Farka tompa, csipeszhez hasonló párzóhorgokkal.

Földrajzi elterjedése. Eredeti elterjedési területe feltehetően a Földközi-tenger környéke. A cukorrépa-


termesztés fokozódásával eljutott Európa minden répatermelő vidékére. Előfordulása jelenleg Amerikában, Dél-
Afrikában, Ausztráliában is ismert. Hazánkban általánosan elterjedt, a répatermő körzetekben mindenütt
előfordul.

Tápnövényei. Tápnövényeinek köre igen széles. A libatopfélék (Chenopodiaceae) és a keresztesvirágúak


(Cruciferae) családjába tartozó fajok mindegyikén megél. A termesztett növények közül a legfontosabb
tápnövénye a cukorrépa és a takarmányrépa. Ezenkívül előfordul a céklarépán, spenóton, mangoldon, a
káposztaféléken, valamint számos gyomnövényen is, közülük a leggyakrabban a vadrepcén, repcsényretken,
pásztortáskán.

Gazdasági jelentősége. Hazánkban jelenleg a répa-fonálféreg a legjelentősebb cisztaképző fonálféregfaj.


Különösen a mély fekvésű területeken gyakori.

Kárképe. Tömeges előfordulása esetén táplálkozásával akadályozza a táplálékfelvételt, ezért a növényen


táplálékhiány és annak tünetei mutatkoznak. Ezért a növény állandóan újabb és újabb oldalgyökereket fejleszt,
maga a főgyökér kisebb marad, deformálódik. Az oldalgyökereken találhatók a fehér, citrom alakú nőstények,
illetve később azok cisztái. A „szakállassá” vált gyökér súlya csökken, cukortartalma mérséklődik, összetétele
megváltozik, amennyiben a nem kikristályosodó cukortartalom növekszik. A növény föld feletti részein a
kártétel június–július hónapokban válik láthatóvá. A víz- és tápanyaghiány kihatásaként a meleg nyári napokon
a levelek fonnyadnak, hervadnak. Reggelre többnyire magukhoz térnek. A növekedés üteme csökken, a levelek
sárgulnak.

Életmódja. Kedvező körülmények között évenként 3–5 nemzedéke van. A ciszták telelnek, amelyek egyébként a
szabadban több évig is életképesek maradnak. Egy cisztában rendszerint 200 tojás van. Tavasszal, amikor a
talajhőmérséklet 10 °C fölé emelkedik, a Beta répák és a libatopfélék (Chenopodiaceae) gyökérváladékának
hatására megkezdődik a lárvák kelése. Az 1. stádiumban lévő lárva a tojásban vedlik, a szabadban a 2. stádiumú
lárvák jelennek meg. Ezek az ún. migrációs lárvák, amelyek képesek a talajban vándorolni és a növénybe
behatolni. A gyökércsúcs közelében befurakodó lárvák a gyökértengellyel párhuzamosan helyezkednek el. A
nőstény jellegű lárva a 4. lárvastádiumban megduzzad, felrepeszti a gyökér felhámját és így testének nagy része
a szabadba kerül, fejével azonban továbbra is szilárdan a szövetekbe rögzíti magát. Az utolsó vedlést követően
nyeri el fehér színét és jellegzetes rajzolatát. A hím lárva teste a 4. stádiumban nem duzzad tovább, hanem a
vedlés után a kifejlett hím kifurakodik a gyökérből és a talajban vándorolva keresi fel és termékenyíti meg a
nőstényt.

19
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

A megtermékenyített nőstény vulvája körül egy ragacsos, zselészerű massza, a mátrix vagy az ún. tojászsák
alakul ki. A tojás egy része ebbe kerül, túlnyomó részük azonban az anya testében marad. A mátrixba kerülő
tojások nyomban tovább fejlődnek, a lárvák kikelésük után azonnal újabb növények gyökerébe furakodnak be.
Egy nemzedék kifejlődéséhez, a hőmérsékleti viszonyoktól függően 4–8 hét szükséges. Kedvező körülmények
között évenként 3–5 nemzedéke van.

Természetes ellenségei. A talajban lévő cisztákat és tojásokat több ragadozó fonálféreg (Mononchus),
televényféreg (Enchytraeus), ugróvillás (Onychiurus, Isotoma, Orchesella), ragadozó atka, medveállatka ritkítja.

A védekezés irányelvei. Ellene a leghatásosabb védekezés a vetésforgó. A fertőzött területen hat éven keresztül
nem szabad újból cukorrépát, valamint káposztaféléket, takarmányrépát, repcét, mustárt, karalábét, spenótot
termelni. Nagyon fontos a terület gyommentesen tartása. Célszerű ugyanakkor ún. „fonálféreg-tisztító”
növényeket, lucernát, kukoricát, rozsot, vöröshagymát, lent vetni, amelyeknek váladéka serkenti a lárvák kelését
a cisztában lévő tojásokból, de azoknak nem gazdanövényei, így a kikelő lárvák elpusztulnak. Néhány semleges
növény – a burgonya, murokrépa, mák, csillagfürt, kender – termesztése is elősegíti egyedszámuk csökkenését.

A talajfertőtlenítő szerek közül ellene a leghatásosabbnak az aldikarb és az oxamil hatóanyagú nematicidek


bizonyultak.

1.1.4.2. Közönséges burgonya-fonálféreg – Globodera rostochiensis Wollenweber

6. ábra - Közönséges burgonya-fonálféreg (Globodera rostochiensis) a = ciszták, b =


vulvakúp felülnézetben, c = a lárva testvége, d = a hím testvége (Bognár–Huzián
nyomán) (Jenser Márta rajza)

Alaktani leírása. A nőstény teste, illetve a cisztája gömb alakú, csak a fejnyaki része türemkedik ki ujjszerűen.
Nagysága 0,4–0,9 mm között változik. A ciszták színe világossárga, aranysárga, sárgásbarna, az idősebb ciszták
sötétbarnák, felületükön cikcakk alakú kutikula rajzolat látható. A hím mintegy 1 mm hosszú, fonálszerű
farkvége tompa. Erős szájszuronya 26–28 µm hosszú, jól látható, hátrafelé görbülő gombokkal. A lárva 400–
500 µm, szájszuronyának alapi gombjai hátrafelé görbülnek.

Földrajzi elterjedése. Eredeti elterjedési területe az Andok vidéke, ahonnan a világ számos pontjára hurcolták
be. Európa számos országában telepedett meg. Magyarországon ez ideig nem fordult elő, azonban
behurcolására, megtelepedésére számítani kell.

Tápnövényei. Valamennyi tápnövénye a Solanaceae családba tartozik. Az elsődleges tápnövénye a burgonya. A


termesztett növények közül még a paradicsomon, esetenként a tojásgyümölcsön okozhat károkat. A
gyomnövények közül az ebszőlő csucsoron (Solanum dulcamara), kisebb mértékben a fekete csucsoron
(S.nigrum), fordul elő, de megtalálták a beléndek (Hyosciamus niger) gyökerén is.

Gazdasági jelentősége. Európa hűvösebb klímájú vidékein a burgonya egyik legveszedelmesebb kártevője. A
korai és középkorai burgonyafajtáknál 50–80%, a késői fajtáknál 30%-os termésveszteséget okozhat.

Kárképe. A növény gyökerébe behatoló lárvák, majd később a kifejlett egyedek táplálkozásának hatására a
gyökér fokozatosan elhal. A tápanyag- és vízellátási zavarok hatására mind újabb mellékgyökerek fejlődnek. A
fertőzött növény gyakran dúsabb gyökérzettel rendelkezik, mint az egészséges. Csapadékos időjárás esetén az

20
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

újabb gyökerek egymás felett helyezkednek el. Erős fertőzés kihatásaként a növény fejlődése visszamarad,
gyenge és kevés szárat fejleszt, a levelek sárgulnak, elszáradnak, a gumók csenevészek maradnak. A
megtámadott gyökereket másodlagosan a Rhizoctonia solani és a Colletotrichum spp. gombák fertőzhetik.

A tojásgyümölcsön a fertőzést követően a paradicsomhoz hasonló kárkép alakul ki.

Életmódja. Évente rendszerint egy nemzedéke van. Kedvező viszonyok között egy második nemzedék is
kifejlődhet. A kártétel szempontjából az első nemzedéknek van jelentősége. A tojások telelnek át a cisztában.
Tavasszal 15–18 °C körüli talajhőmérsékleten, 40–80%-os talajnedvesség esetén, gazdanövényei gyökér-
váladékának hatására kelnek ki a lárvák. Az 1. stádiumú lárvák a tojásban vedlenek. A vándorlóképes 2.
stádiumban lévő lárva kerül a szabadba. A lárvák eleinte kívülről szívogatják a hajszálgyökereket, majd abba
befurakodnak és a gyökér tengelyével párhuzamosan helyezkednek el. Táplálkozásuk során kiválasztott kémiai
anyagok hatására több sejt összeolvadásából ún. „óriássejtek” képződnek. Ezeknek fontos szerepük van a
fonálférgek táplálkozásában. Ugyanakkor ezek az óriássejtek kedvezőtlen hatással vannak a növény tápanyag-
és vízgazdálkodására. Amennyiben az óriássejtek nem alakulnak ki, a fonálféreg elpusztul.

A lárvák a harmadik stádiumtól kezdődően alaktanilag is különböznek egymástól. A hím a vedlést követően
nyúlánk alkatú marad, a gyökeret elhagyja és a talajban haladva keresi fel és termékenyíti meg a nőstényt. A
nőstény négyszer vedlik. A harmadik lárvastádiumtól kezdődően fokozatosan duzzad, felszakítja a gyökér
bőrszövetét és csak a feje marad a szövetek között. Helyváltoztatásra képtelen. A megtermékenyítést követően
néhány hét múlva több száz tojás fejlődik ki az anyaállat testében. A nőstény a teljes kifejlődés után leválik a
halódó gyökérről. Kedvezőtlen viszonyok között éveken keresztül kitartó stádiumban marad.

Attól kezdve, hogy a lárvák behatolnak a gyökérbe, a ciszták kialakulásáig 53–75 nap telik el. Évente
rendszerint egy nemzedéke van. Kedvező viszonyok között egy második nemzedék is kifejlődhet. A kártétel
szempontjából az első nemzedéknek van jelentősége.

Természetes ellenségei. A burgonya-fonálféregnek nagyszámú természetes ellenségét tartják számon. Közéjük


tartoznak bizonyos Protozoák, Tardigradák, ragadozó fonálférgek (Monochaus, Dorylaimus, Discolaimus és
Actinolaimus fajok), televényférgek, ragadozó gombák.

Tömeges elszaporodása, előrejelzése. A ciszta a talajban 10–20 évig, kivételes esetben 30–40 évig is életképes
marad. Ez a faj fennmaradása és terjedése szempontjából egyaránt nagyon fontos. Fennmaradására,
szaporodására a laza talaj a kedvezőbb. A 70% körüli talajnedvesség optimális számára. A károsítás
küszöbértéke 10–15 tojás/g talaj.

A védekezés irányelvei. A burgonya-fonálféreg behurcolását hazánkba a növényvédelmi hatóságok szigorú


zárszolgálati rendeletekkel, ellenőrzéssel igyekeznek megakadályozni.

A fertőzött területen 5 évig nem szabad burgonyát és azzal rokon növényt termeszteni.

A vetésforgó betartása alapvetően fontos követelmény. Amennyiben 10 m2 területre 1 db ciszta kerül és ott
évente burgonyát termesztenek, akkor 6–7 év, kétéves vetésforgóval 10–15 év, hároméves vetésforgó esetében
pedig 45 év múlva észlelhető kártétele.

Hazai gócfertőzés esetén a növényvédelmi hatóság a fertőzött foltokon és annak környékén nematicidekkel
totális irtást végez. A fertőzött területet növény-egészségügyi zárlat alá helyezik.

1.1.5. Család: Gyökérgubacsképző fonálférgek – Meloidogynidae


1.1.5.1. Északi gubacs-fonálféreg – Meloidogyne hapla Chitwood

7. ábra - Északi gubacs-fonálféreg (Meloidogyne hapla) a = a lárva testvége, b = a hím


testvége, c = vulvakúp felülnézetben (Bognár–Huzián nyomán) (Jenser Márta rajza)

21
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. A nőstény gömbölyded, citromra emlékeztető alakú, 0,4–0,8 mm hosszú és 0,4–0,45 mm
széles. A fejvég élesen elkülönült, a szájszurony viszonylag rövid (12–14 µm), gombjai jól láthatók. A
jellegzetes faji bélyegek a vulváris nyílás körüli rajzok és a végbélnyílás körüli pontozottság. A hím fonálszerű,
0,8–1,3 mm nagyságú, teste gyűrűzött, a farok lekerekített. A lárva alakja fejlődése során változik. A frissen
kelt, második fejlődési stádiumban lévő lárva fonálszerű, majd a későbbiekben a nőstény fokozatosan
tömlőszerűvé válik, a hím vékony fonál alakú marad.

Földrajzi elterjedése. A mérsékelt égöv alatt általánosan elterjedt. Magyarországon káros mértékben a homokos
talajú területeken szaporodik el.

Tápnövényei. Tápnövényköre rendkívül széles, egyes adatok szerint 600-nál több fajt foglal magába. A
termesztett növények közül leggyakrabban a sárgarépán, paprikán, kajszin, paradicsomon, szőlőn fordul elő.
Számos gyomnövényfaj gyökérzetén is képes fennmaradni.

A fajták fogékonysága között igen nagy eltérések vannak, közöttük ellenállóak és erősen fogékonyak egyaránt
előfordulnak.

Gazdasági jelentősége. Homokos talajú területeken a néhány éven keresztül ugyanazon helyen termesztett
sárgarépát, paradicsomot, szőlőt, rózsát, szegfűt súlyosan károsítja, jelentős terméskiesést okozva. Gazdasági
jelentőségét növeli, hogy elősegíti néhány kórokozó, mint pl. a Bacterium tumefaciens behatolását a gyökérbe.

Kárképe. Afertőzött növény gyökerén változó nagyságú, többnyire gömb alakú gubacs képződik, amely néhány
milliméter, gyakran borsószem nagyságú, esetenként mogyorószem vagy annál nagyobb méretű lehet. Agubacs
belsejében megtalálható az alig 1 mm nagyságú, többnyire körte alakú, fehér nőstény.

A gubacsképződés gumós növényeken elmaradhat. Egyes saláta-, uborka- vagy paradicsomfajták esetében, a
fajták érzékenységétől függően a gubacsképződés ugyancsak elmaradhat, ennek ellenére a gyökérbon sok
gubacs-fonálféreg élhet.

A fertőzött növény föld feletti részei a fejlődésben visszamaradnak, esetenként a vízhiány tüneteit mutatják.
Erős fertőzés alkalmával a fogékony fajták egyedei elpusztulnak.

Életmódja. Magyarországi körülmények között szabad földön 2–3 nemzedéke van. A növény szöveteiken élő,
endoparazita fonálféreg. Szabad földön a tojásai telelnek át a tojászsákban, tápnövényük gyökerén.
Növényházakban a tél folyamán is folyamatosan szaporodik. Szabad földön tavasszal a talaj hőmérsékletének
emelkedését követően a tojásburokban a lárva megvedlik. A második fejlődési stádiumban lévő lárva elhagyja a
tojást és a talajban aktív mozgással újabb gyökeret keres fel. A lárva a gyökércsúcs mögötti szakaszon furakodik
be a gyökérbe. Behatolásukat követően rövid időn belül letelepednek, mozdulatlanná válnak. Táplálkozásuk
nyomán a gyökér szöveteiben óriássejtek képződnek, amelyek tápanyagellátásukat biztosítják. A harmadik
vedlést követően fonálszerű alakjukat fokozatosan elvesztik, vaskossá, zsákszerűvé válnak. Hímek ritkán
fordulnak elő. Többnyire szűznemzéssel szaporodik. A nőstény tojásait egy zselatinszerű, kocsonyás masszába,
a tojászsákba helyezi. Ez kedvezőtlen körülmények között bizonyos fokú védelmet nyújt számukra. Egy-egy
tojászsákban lévő tojások száma, többnyire a tápnövény hatásától függően, 25–500 között változik, ritkább
esetben 1000 is lehet.

22
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

A nyári hónapokban kikelő lárvák azonnal újabb növényeket keresnek fel, és egy újabb nemzedék fejlődése
indul meg. Egy generáció 30–60 nap alatt fejlődik ki, a hőmérsékleti viszonyoktól és a tápnövény hatásától
függően.

Tömeges elszaporodása. Megtelepedésének, tömeges elszaporodásának a laza, homokos talaj nyújt kedvező
feltételeket. A talaj vízháztartásával szemben viszonylag toleráns, 40%vízkapacitás mellett még zavartalanul
fejlődik. A tojások 10–13%-os vízkapacitás esetén elpusztulnak. A külső tényezőkkel szemben tojásstádiumban
a legellenállóbb. A termesztett növényeken kívül számos gyomnövény gyökérzetén is képes fennmaradni és
fejlődni, szaporodni, ami növeli tömeges szaporodásuk lehetőségét.

Természetes ellenségei. Parazitái közül a legnagyobb jelentősége a talajban élő gombafajoknak van. Minden
talajban előfordulnak, de aktivitásuk a talajban lévő szervesanyag-tartalomtól függ. Ott a legaktívabbak, ahol a
talaj szervesanyag-tartalma magas. Növényházi körülmények között jó eredménnyel alkalmazták már a
fonálféreg-parazita Arthrobotrys oligospora gomba tenyészetét.

Az amőbák közül a Theratromyxa weberirőltesznek említést. További jelentős korlátozó tényező lehet a
ragadozó fonálférgek, az ugróvillások, a televényférgek és a ragadozó atkák tevékenysége.

A védekezés irányelvei. Szabadföldi viszonyok között elsőrendű fontossága van a növényváltásnak. A fertőzött
növény után a legalább 2–3 évig gabonaféléket kell termeszteni. Az ugaron tartott terület gyommentességét
feltétlenül meg kell őrizni.

A fertőzésmentes szaporítóanyag a védekezés elengedhetetlenül fontos előfeltétele. Fertőzött szaporítóanyaggal


minden addigi, gyakran költséges megelőzési eljárás hatástalanná válik.

Szerves trágyával a M. hapla számos természetes ellenségét lehet a talajba vinni, ott fenntartani, ami a
védekezésnek egyik jelentős módja. Ezek a szervezetek a M. hapla egyedszámát hatásosan korlátozhatják.

A talajfertőtlenítő szerek közül a szár-fonálféreg ellen ajánlott készítményeket lehet alkalmazni.

A növényházban alkalmazható eljárások a M.incognita elleni védekezésnél találhatók.

1.1.5.2. Növényházi gubacs-fonálféreg – Meloidogyne incognita Kofoid et White

8. ábra - A növényházi gubacs-fonálféreg (Meloidogyne incognita) a = a lárva testvége, b


= a hím testvége, c = vulvakúp felülnézetben (Bognár–Huzián nyomán) (Jenser Márta
rajza)

Alaktani leírása. A nőstény gömbölyded, nyaki része kúp alakú, opálos színű. A fej két vagy három gyűrűs, nem
különül el. Aszájszurony 0,5–0,7 µm hosszú, 0,3–0,4 µm széles, gombjai kerekek. Alegmegbízhatóbb faji
bélyege a nőstény vulvaris rajzolata. A hím csaknem 2 mm hosszú, hosszúkás termetű, farka lekerekített. A
lárva (2. stádium) hosszúkás, fonál alakú. A feje nem különül el, kétgyűrűs. A szuronygombjai kerekdedek.

Földrajzi elterjedése. Melegigényes faj, azonban mérsékelt égövi területeken is előfordul. Szabad földön a
Mediterránrumban gyakori, északibb területeken csak szórványosan található. Magyarországon a növényházak
talajában szaporodik el tömegesen, szabad földön többnyire azok közelében fordul elő.

23
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Tápnövényei. Nagyszámú fás és lágy szárú növény tartozik gazdanövényei közé. Magyarországon a hajtatott
paradicsomon, uborkán, paprikán és salátán gyakori. Dísznövények közül a ciklámenen, hibiszkuszon,
begónián, szanzaverián figyelték meg.

Gazdasági jelentősége. A növényházakban, valamint fólia alatt termesztett gazdanövényeit rendszeresen


jelentős mértékben károsítja. A magyarországi hajtatott zöldségtermesztés egyik legjelentősebb károsítója.
Szabad földön kártétele ritkán fordul elő.

Kárképe. A fonálféreg táplálkozásának helyén, a gyökéren gyakran bors, majd borsószem nagyságú gubacsok
képződnek, amelyek többnyire füzérszerűen helyezkednek el. Az idősebb gubacsok megvastagodnak, esetenként
több centiméter átmérőjűek lehetnek. A kárkép tipikus formája a nagyméretű és koloncszerű gubacsok sokasága.
A gyökérgubacs-fonálférgekkel ellentétben a M. incognita egyedeivel fertőzött növény nem képez dús
oldalgyökérzetet. Afertőzött növény gyökérzete fejlődésében visszamarad. A gubacsképződés mértéke nem
minden termesztett fajta esetében azonos a fertőzöttség mértékével. Agubacsképződés elmaradása esetén is sok
fonálféreg fejlődhet a gyökerekben.

A fertőzött növény növekedésében visszamarad, sárgul, a virágok kötődésének mértéke csökken. Az erősebben
fertőzött növény rendszerint elpusztul.

Életmódja. Növényházi körülmények között fejlődése folyamatos, évente 10 nemzedéke is kifejlődött. Belső
élősködő. A második fejlődési stádiumban lévő ún. inváziós lárva a talajban vándorolva keresi fel tápnövénye
gyökerét. A lárva közvetlenül a gyökércsúcson és a közvetlenül mögötte lévő szakaszon furakodik be.
Táplálkozása helyén óriássejtek alakulnak ki, amelyek táplálkozását teszik lehetővé. A lárva letelepszik, a
továbbiakban nem mozog, karcsúságát fokozatosan elveszti, zsák alakúvá válik. A lárva behatolásától számított
19–20 napon belül kezdi a tojásrakást.

Rendszerint szűznemzéssel szaporodik. A nőstény a tojásait a M.haplához hasonlóan zselészerű, kocsonyás


masszába, a tojászsákba helyezi. Egy nőstény 500–600 tojást is lerakhat. Az embrionális fejlődést követően a
lárva még a tojáshéjban vedlik. A második stádiumban lévő inváziós lárvák hagyják el a tojást. Egy nemzedék
30–60 nap alatt fejlődik ki, a hőmérsékleti viszonyoktól és a tápnövény hatásától függően.

Gyakori a biológiai rasszok kialakulása, ezért az egyes populációk patogenitása között határozott eltérések
vannak.

Természetes ellenségei. A természetes ellenségeire vonatkozó adatok megegyeznek a M.haplánál


ismerteleitekkel.

Tömeges elszaporodása. Magyarországi körülmények között üvegházban, fólia alatt gyakori káros mérvű
elszaporodása, ilyenkor a kártétel mértéke a 100%-ot is eléri. Szabad földön kártételének mértéke esetenként
15–20% terméskiesést jelent. Gazdanövényeinek ugyanazon helyen való többéves termesztése tömeges
elszaporodását váltja ki. A talaj fertőzöttségének mértéke a talaj nematológiai vizsgálatával állapítható meg.

A védekezés irányelvei. A fertőzésmentes szaporítóanyag a védekezés alapvetően fontos követelménye. A


növényházakban a védekezés további lehetősége a fertőzött talaj cseréje.

A növényház talajának fertőtlenítésére elsősorban a metilbromid alkalmas, további az aldikarb, dazomet,


diazinon, metán-ammónium hatóanyag-tartalmú nematicidek jöhetnek számításba.

A talaj gőzöléssel is fertőtleníthető. Ebben az esetben lehetővé kell tenni, hogy a 98 °C-os gőz hatása legalább
60 cm mélységig érvényesüljön.

Amennyiben lehetséges, ellenálló vagy legalábbis toleráns fajtákat célszerű termeszteni. A nagyon érzékeny
fajták termesztését feltétlenül kerülni kell.

1.1.6. Család: Vírushordó fonálférgek – Longidoridae


1.1.6.1. Szőlő-tőrösfonálféreg – Xiphinema index Thorne et Allen

Alaktani leírása. A nőstény 2,7–3,5 mm hosszú, megnyúlt testű fonálféreg. Feje nem különül el. Szájszuronya
120–130 µm hosszú. A farok kicsi, lekerített nyúlványban végződik. Eredeti elterjedési területe nem ismert.
Valószínűleg szőlő-szaporítóanyaggal hurcolták be több kontinensre is. Jelenleg minden szőlőtermesztő
területen előfordul. A magyarországi szőlőültetvényekben általában elterjedt.

24
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Tápnövényei. Elsőrendű tápnövénye a szőlő. Előfordulását esetenként az almán, szilván, fügén is megfigyelték.

Gazdasági jelentősége. Tömeges elszaporodását követően szívogatásának hatásaként két év alatt a gyökérzet
eredeti súlya 38%-kal, a virágzat mennyisége 60%-kal, a termés mennyisége 90%-kal csökkenhet.

Jelentős közvetett kártétele, amennyiben képes vírust egészséges növényekre átvinni.

Kárképe. Szívogatása nyomán a szőlő gyökércsúcsán, valamint a közvetlenül mögötte lévő szakaszon a sejtek
hipertrofikusan megnövekednek, a gyökér megvastagszik, növekedése leáll, majd elpusztul. Ennek hatására
újabb gyökérképződés indul meg.

Életmódja. A talajban a szőlő gyökérzónájában él, a szőlő gyökerét kívülről szívogatja, hosszú szuronyát a
gyökér szöveteibe süllyesztve. A kifejlett egyedek és a lárvák a szőlő gyökércsúcsán és a mögötte lévő növekvő
szakaszon koncentrálódnak. Tojásait a gyökérzónában a talajba helyezi. Fejlődésének időtartama az embrionális
stádiumtól az ivarérettségig 22–28 nap és 7–9 hónap között változik, a külső hőmérséklettől függően.

Magyarországi körülmények között a legtöbb tojást viselő nőstény júniusban és júliusban fordul elő.

A védekezés irányelvei. Egyedszáma vetésforgó alkalmazásával csak hosszú idő alatt mérsékelhető. Erősen
fertőzött területen legalább 5 éven keresztül nem célszerű szőlőt telepíteni.

A talaj fertőtlenítésére az aldikarb, dazomet, diazinon, metán-ammónium hatóanyag-tartalmú nematicidek


ajánlottak.

2. Törzs: Puhatestűek – Mollusca


A puhatestűek törzse nagyrészt tengeri, kisebb részt édesvízi és szárazföldi fajokból áll. Öt osztályuk közül
háromban csak tengeri állatok vannak, míg a kagylók osztálya (Lamellibranchia) tengeri és édesvízi, a csigák
osztálya (Gastropoda) pedig tengeri, édesvízi és szárazföldi fajokat tartalmaz.

Könyvünkben a csigák osztályából a nyelesszemű tüdőscsigák (Stylomma-tophora) rendjének néhány fajával


foglalkozunk.

2.1. Osztály: Csigák – Gastropoda


A csigák teste külsőleg fejre, törzsre és lábakra tagolódik. Bőrük tele van egysejtű, részben a bőr alatti
kötőszövetbe mélyen benyúló mirigyekkel. E mirigyekből szivárog a test felszínére a csigákra annyira jellemző
nyálka, mely akadályozza testük kiszáradását.

A fejen foglalnak helyet a tapogatók (egy vagy két pár) és a szájnyílás. A tapogató tövén vagy végén
helyezkednek el a szemek (mindig egy pár). A törzs hátoldala többnyire zacskószerűen kitüremkedik (neve:
zsigerzacskó), gyakran felcsavarodik, s benne találhatók a csiga „zsigerei”, a bélcsatorna nagyobb része, az
ivarkészülék, s esetleg a kiválasztószerv is. A fejet a zsigerzacskóval a csiga nyaka köti össze.

Szárazföldi élethez alkalmazkodott csigák elsődleges meglévő kopoltyúi elcsökevényesedtek, s kialakult a


légzőüreg, a tüdő. A csigákra legjellemzőbb szerv, a váz, a házatlan csigák esetén elsatnyult.

2.1.1. Rend: Szárazföldi csigák – Stylommatophora


2.1.1.1. Család: Tarajos házatlancsigák – Limacidae

2.1.1.1.1. Szántóföldi házatlancsiga – Deroceras agreste Linné

9. ábra - Szántóföldi és házatlancsiga (Deroceras agreste) és kártétele (Bíró Krisztina


rajza)

25
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. A kifejlett állat 30–35 mm hosszú, színe változó, leggyakrabban hússzínű, apró szürke, barna
vagy fekete foltokkal és csíkokkal tarkított. Akad közöttük egészen világos, csaknem fehér, de ritkán fekete
példányok is előfordulnak. Pajzsának hossza kb. egyharmada testhosszának, alakja ovális, felülete
koncentrikusan barázdált. A hát végén gyenge tarajt visel. Talpán 3 pászta látható, amelyek közül a két szélső
többnyire sötétebb a középsőnél. Nyálkája tejfehér és nem átlátszó, az egész testén termelődik, de nagyobb
mennyiségben a mászótalpon. A fiatal állatnak foltjai alig vannak, az egész teste világosabb színű, mérete 2–2,5
mm. A tojás gömbölyű, átmérője 1,1–1,9 mm, üvegszerűen áttetsző. A talajban 10–50 db-os csomókban
található.

Földrajzi elterjedése. Eredetileg Európában, továbbá Közép- és Észak-Ázsiában fordult elő. Európában csak
Görögországban nem ismert. Ma már kozmopolita faj, ugyanis növényekkel szinte te az egész világra
széthurcolták. Magyarországon a hegy- és dombvidékeken mindenütt megtalálható, de az Alföld nedves
területein is gyakori.

Tápnövényei. Polifág faj. A kertészeti növények közül a legkülönbözőbb zöldségféléket és dísznövényeket


károsíthatja. Kedvelt tápnövényei közé tartozik a saláta, a kelkáposzta, a zöldpaprika, a karfiol és a szamóca. A
mezőgazdasági növények közül az őszi búza, a rozs, a vörös here, a lucerna, a bükköny, a borsó, a burgonya, a
répa és a mák ismert mint tápnövény.

Gazdasági jelentősége. Különösen a palántákban okoz jelentősebb károkat. Németországban feljegyezték, hogy
a kiültetett 5000 káposztapalántából 2000-et elpusztított. A mély fekvésű konyhakertekben termesztett
növények rendszeres kártevője. A salátát néha teljesen elpusztítja. A gyökérzöldségek közül a sárgarépában is
érzékeny károkat okoz. Kora tavasztól késő őszig károsíthat.

Kárképe. A megtámadott növény levelein kezdetben csak az érközi levélrészeket hámozgatja, majd átrágja a
leveleket. Az őszi búza és rozs levelein hosszúkás lyukakat rág. A fejlettebb egyedek a vastagabb erek
kivételével az egész növényt elpusztíthatják. A húsos termésű növények gyökerén, gumóján szabálytalan, mély
üregeket rágnak. A fejes káposztának a külső levelein kívül, a káposztafej belsejébe hatolva a belső tőleveleket
is megrágja. A károsítás könnyen felismerhető a tejfehér, nem átlátszó, gyöngyházfényű nyálkacsík jelenlétéről.

Életmódja. Egyéves fejlődésű. Közvetlen átalakulással fejlődik. Az utódok legnagyobb része középidős
állapotban vagy tojás alakban, kisebb része fiatal vagy még ki nem fejlett állapotban tölti a telet. Telelési helye
leginkább a növényi maradványok, farönkök, kövek és talajrögök alatti helyek. Már korán tavasszal vagy tél
végén, amikor a hőmérséklet 3–4 °C fölé emelkedik, elhagyja a telelőhelyét. A kifejlett állapotban telelő vagy a

26
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

tavasz folyamán kifejlett egyedek május–júniusban kezdik a tojások lerakását. A telelő tojásokból fejlődő
példányok a nyár végétől késő őszig raknak tojást. A különböző fejlődési stádiumban történő telelés miatt egész
éven át rakhatnak tojást. A tojásrakásra csak bizonyos nedvességtartalmú talajok kedvezőek. Ilyen helyeken a
korhadó növényi részek alatt, a még élő növények közelében, a talajban üreget készítenek, és abba helyezik el
tojásaikat, egy-egy alkalommal 15–30 tojást. Egy egyed élete során általában 150–250 tojást rak, de akad olyan
példány is, amely 350–400 tojást is produkál. A 14–18 °C hőmérsékletű, 65–70% nedvességtartalmú
vályogtalajok kedveznek a tojásrakásra. Az ilyen helyre rakott tojásokból 3–4 héten belül jönnek elő a kis
csigák. Fejlődésük vedlés nélkül történik, 2–3 hónap alatt fokozatos növekedéssel érik el kifejlett állapotukat.

Ha a tojásokat rejtő talaj nedvességtartalma erősen csökken, a tojások átmenetileg összezsugorodnak,


beszáradnak, majd ismételt nedvesség (eső, öntözés) hatására újból megduzzadnak és tovább fejlődnek.

A csigák nappal a talajrögök vagy a növényi levelek között tartózkodnak. Estefelé másznak fel a növényre
táplálkozás céljából, amikor párásabb a levegő. Főleg éjjel táplálkoznak. Napkeltekor ismét rejtekhelyükre
bújnak. Amikor a hőmérséklet 4 °C alá süllyed, abbahagyják a táplálkozást. Mozgási körük viszonylag kicsi.
Mindössze néhány méteres körzetben tevékenykednek.

Telelésre akkor vonulnak, ha a talaj hőmérséklete 2–3 °C-os. Nem mennek mélyre. A teleléskor az egyedek
összegömbölyödnek és vastagon körülveszik magukat nyálváladékkal. Megművelt talajon néha 25–30 cm-re is
lemennek telelni. Télen a rovarokra jellemző szabályos nyugalmi állapotuk nincs, mert amint a hőmérséklet 4–5
°C fölé emelkedik, azonnal elhagyják rejtekhelyüket és táplálkoznak.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Elszaporodásukat, ha kötött a talaj, elősegíti az enyhe, csapadékos ősz
és tavasz. A savanyú kémhatású talaj (4,5–6,0 pH) kedvezően hat fejlődésükre. Optimális hatása van a 12–22 °C
közötti hőmérsékletnek és a 70–90%-os relatív páratartalomnak. A 7–8 °C-on és a 31–32 °C-on mind a
fejlődésben lévő, mind a kifejlett egyedek elpusztulnak. A tojások elpusztulnak, ha a talaj víztartalma hosszabb
időn át 40% alá csökken. Az öntözéses termesztés elősegíti elszaporodását.

Természetes ellenségei. A szántóföldi házatlancsiga természetes ellenségei elsősorban a futóbogarak


(Carabidae), mindenekelőtt a bábrabló fajok (Calosoma spp.). A kétéltűek közül leginkább a zöld és a barna
varangy fogyasztja a csigákat. Külföldi adatok az ásóbéka, a tarajos gőte, a hüllők közül a lábatlan gyík
csigapusztításáról tudósítanak.

A gerincesek közül a vakondok, a cickány szerepel a természetes ellenségek között. Egyesek szerint a fogoly és
a fácán is táplálkozik csigákkal.

A védekezés irányelvei. Házikertekben eredményesen lehet védekezni a szántóföldi házatlancsiga ellen, ha


mesterséges búvóhelyet, pl. nedves rongydarabokat, deszkákat vagy zsindelyeket, esetleg rothadó gyümölcsöt
helyezünk ki a növények közé és reggel az alattuk található csigákat összegyűjtjük és megsemmisítjük.

A talajfelszínnel egy síkban beásott és félig sörrel töltött csalogató pohárcsapdák is hasznos gyérítők lehetnek. A
csapdákat naplemente után kell kihelyezni.

Kémiai védekezésre elsősorban a metaldehid hatóanyag-tartalmú készítmények alkalmazhatók. A


nedvességelvonó poranyagok is hatásosak lehetnek. Ilyenek a mészpor, a mésznitrogén és a porított
szuperfoszfát. Ha érintkeznek a csigák ezekkel az anyagokkal, az erős nyálkakiválasztás miatt elpusztulnak.
Vigyázni kell, hogy a poranyagok ne kerüljenek a növényre.

2.1.1.1.2. Nagy házatlancsiga – Limax maximus Linné

Alaktani leírása. Testhossza 10–20 cm, színe rendkívül változó. Alapszíne sárgásszürke, szürke vagy
sötétszürke, barnás vagy feketés foltokkal tarkított. Kültakarója erősen ráncos. Testének hátulsó felén alig
látható tarajt visel. Talpi része 3 pásztára osztott. A pászták egyszínűek. Színtelen, átlátszó nyálkája van. A
tojások 3,4–4,5 mm hosszúak, színtelenek vagy enyhén sárgás színűek.

Földrajzi elterjedése. Dél- és Közép-Európában fordul elő. Magyarországon, a Dunántúlon gyakoribb, mint az
Alföldön. Megtalálható még az Északi-középhegység alacsonyabb régióiban.

Tápnövényei. Tápnövényei között a legkülönfélébb szabadföldi és üvegházi növények fordulnak elő. Irodalmi
adatok raktári kártevőnek is tartják, ugyanis raktározott gyümölcsöt és zöldségféléket is károsít.

27
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Kárképe. A vékonyabb leveleket rágásával szabálytalanul átlyuggatja, vagy a vastagabb leveleket lehámozgatja.
A kaktuszok testébe többé-kevésbé mély üregeket rág. A lehámozgatott levélrészeken vagy az üregekben a
nyelvén elhelyezkedő kitinfogaknak megfelelő jellegzetes rágásfelület marad vissza, amelyet később, a csigák
nyálkás váladékának megszáradása után, ezüstösen fénylő bevonat tesz feltűnővé.

Életmódja. Nappal a kövek, fadarabok, lehullott növényi részek alatt vagy üregekben, esetleg pincékben
húzódik meg. Temetőkben is gyakori. Éjjel tevékenykedik. Két alkalommal rak tojásokat. Az első időszak
júliusban vagy augusztusban kezdődik és 1–1,5 hónapig tart, a második a következő év júniusában és júliusában
és szintén 1–1,5 hónapig elhúzódik. Egy-egy alkalommal 100-nál is több tojást helyez el. Az embrionális
fejlődés 18–42 napig tart. Kb. másfél év alatt fejlődik ivaréretté és élettartama 2,5–3 év.

A védekezés irányelvei. A szántóföldi házatlancsigánál leírtak szerint lehet ellene védekezni.

2.1.1.1.3. Pincelakó házatlancsiga – Limax flavus Linné

Alaktani leírása. A kifejlett állapotú, kinyújtott egyed 80–110 mm hosszúságú, színe világos- vagy sötét-sárga,
rajta apró sötét foltok vagy hálózatos rajzolat látható. Talpa egyszínű. Érintésre narancssárga nyálkával veszi
magát körül.

Földrajzi elterjedése. Az egész Földön előfordul. Hazánkban a Dunántúlon gyakoribb, mint az Alföldön.

Tápnövényei. Elsősorban raktározott növényi anyagokkal táplálkozik. Ilyenek a tárolt burgonya, a sárgarépa, a
hagyma, a fejes káposzta, a csiperkegomba, de lehet kenyér, vaj és zsír is. Szabálytalan foltokat vagy lyukakat
rágnak a növényekbe vagy növényrészekbe, néha teljesen kiodvasítják azokat. Haladásuk és tartózkodásuk
helyét ezüstös bevonat jelzi, amely a visszahagyott nyálkás váladék megszáradásából keletkezik.

Életmódja. Fejlődése valószínűleg egyéves.

A védekezés irányelvei. Az ellene való védekezés lehetőségei megegyeznek a szántóföldi házatlan csigánál
leírtakkal.

2.1.1.2. Család: Simatestű házatlancsigák – Arionidae

2.1.1.2.1. Kerti házatlancsiga – Arion hortensis Férussac

Alaktani leírása. Ateste 35–55 mm hosszú, színe barnásszürke vagy kékeszöld. Háti része csaknem fekete.
Oldala világosabb színű, amelyen fekete színű hosszanti csík húzódik, amely a talp felé világosabb színű. Talpa
narancssárga vagy narancsbarna. Pajzsán fekete sávok láthatók. Nyálkája világos- vagy sötétebb sárga. Kifejlett
állapotban kékes palaszürke színű.

Földrajzi elterjedése. Nyugat- és Közép-Európában mint kártevő ismeretes. Észak-Európában a 63. szélességi
fokig található. Délen a Balkán-félsziget északi határáig terjedt el. Magyarországon a Dunántúlon gyakoribb.
Azalacsonyabb hegyvidékeken, dombvidékeken és a sík vidéken egyaránt előfordul.

Kárképe. Károsítása és kárképe hasonló a szántóföldi házatlancsigáéhoz.

Tápnövényei. Táplálkozáskor előnyben részesíti a gyökér- és gumós növények föld alatti részeit. Kártételét
szinte valamennyi kerti növénnyel kapcsolatban említik. Jelentős károkat okozhat a káposztafélék földfelszínhez
közel eső szárának szétrágásával. Veszélyes még a salátára és a zellerre is. Dísznövények hagymáit (liliom) is
károsította.

Életmódja. Egyéves fejlődésű. Atojások a talajban telelnek. Tavasztól őszig szaporodnak. A szaporodási
szezonban 5–8 alkalommal raknak tojást, egy-egy alkalommal 20–80 tojást. A tojások 20–40 nap alatt kelnek ki
attól függően, hogy milyen a talaj hőmérséklete. A kikelő csiga 6–7 mm hosszú. A szaporodóképes kort 4–7
hónap alatt éri el. Egyesek szerint 8–12 hónapig, mások szerint egy évnél is tovább élnek. Fejlődésük csak ott
zavartalan, ahol nedves, hűvös nyarak vannak. Az öntözött területek kedvezőbbek az elszaporodásukhoz.

A védekezés irányelvei. A védekezés megegyezik a szántóföldi házatlancsigáéval.

3. Törzs: Ízeltlábúak – Arthropoda

28
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

3.1. Osztály: Rákok – Crustacea


Zömmel vízben élő ízeltlábú állatok, kopoltyúval lélegzenek. A fajok kisebb része szárazföldön él.
Kitinpáncéljukba mészsók rakódtak le, ez adja a páncél keménységét. A fej és tor fejtorrá nőtt össze. A potroh
hátulsó szelvényei egyes fajokon potrohpajzzsá forradhatnak össze.

3.1.1. Rend: Levéllábú rákok – Phyllopoda


Változatos alakú, nagyságú és életmódú fajok. Többségük belvizekben és időszakos vizekben él. Gyakran
váratlanul, nagy tömegben jelennek meg. Az év nagy részét többnyire a kiszáradt iszapban tojás alakban töltik.
A tojás víz alá kerülése után egy nemzedék néhány hét alatt kifejlődik.

Testük szelvényezett, szelvényeik egymáshoz hasonlóak, egyes fajoknál azonban egybeolvadtak, a fej, a tor, és
a potroh nehezen különíthető el. A testszelvények száma változó. Lábaik jellegzetes levéllábak, nevüket innen
kapták.

Kopoltyúval lélegzenek, a kopoltyú szerepét a levéllábak töltik be. Csápjaik ízeltek, különböző hosszúságúak,
módosult torlábaknak tekinthetők.

A nőstény által lerakott tojások rendkívül ellenállóak. Posztembrionális fejlődésükre az anamorfózis a jellemző.
Általában szűznemzéssel szaporodnak, évente egy nemzedékük van, életük néhány hétre korlátozódik.

3.1.1.1. Család: Pajzsosrákok – Triopidae

3.1.1.1.1. Nyári pajzsosrák – Triops cancriformis Schäffer

10. ábra - Nyári pajzsosrák (Triops canciformis) (BíróKrisztina rajza)

29
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. A kifejlett állat 20–40 mm hosszú, teste megnyúlt, 40 szelvényből áll. A potrohi végen 30–40
mm hosszúságú, villa alakú függeléklátható. Testének jelentős részét 20–30 mm hosszúságú, a hátulsó részén
félkörívben kivágott, ovális pajzs fedi be. A pajzs színe szürke, közepén kitinlécet visel. A hasi oldalán 54–56
pár láb foglal helyet. Az első lábpár a legnagyobb, innen egyre kisebbednek. A 11. lábpár átalakult tojástokká
(költőzacskóvá). A kopoltyúk a levéllábakon találhatók, ezért a lábak egyben légzőszervek is. Szája rágásra
alkalmas. A tojás sötétpiros színű, alakja gömbölyű, átmérője 0,4–0,5 mm. Az iszapban fordul elő. A lárva
hasonló a kifejlett alakhoz, csak sokkal kisebb. A testszelvényeinek és lábainak száma is kevesebb.

30
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Földrajzi elterjedése. A Föld szinte minden pontján előfordul, ahol akár időszakos, akár állandó, alacsony
vízállású, iszapos pocsolyák találhatok. Magyarországon, Olaszországban, Romániában, Ukrajnában,
Oroszországban mint kártevőt ismerik.

Tápnövényei. A legkülönfélébb vízinövények korhadó részeivel és az élő növények gyökerével, hajtásával és


levelével táplálkozik. Növényvédelmi szempontból a rizsnövény a legfontosabb tápnövénye.

Gazdasági jelentősége. Igen jelentős rizskártevő. Magyarországi adatok szerint a rizsben évente 8–10%-os
termésveszteséget okoz.

Kárképe. A fiatal rizsnövényeket tövig képes lerágni. A fejlettebb növények szárhajtásai megrágottak. Az erősen
megrágott gyökerű rizsnövények vagy a pajzsosrák mozgása nyomán kitúrt növények, az árasztóvíz felszínén
úsznak és a víz mozgása során a gátakhoz sodródnak („pallóverés”). A rizst elárasztó víz különösen ott zavaros,
ahol sekélyen borítja a parcellát.

Életmódja. Évi egy nemzedéke fejlődik. A tojások 2–3 cm talajmélységben telelnek. A lárvakelés a rizsvetés
elárasztása után, május első felében történik és kb. egy hét alatt zajlik le. A fiatal lárvák kezdetben az iszapban
vagy annak felszínén tartózkodnak. Másfél hét elteltével a kb. 2 mm nagyságú lárva a víz felszínén is látható.
Meleg, napos időben, a víz felszínéhez közeli rétegben élnek, de ha hűvösre fordul az idő, visszamennek az
iszapba. A fiatal pajzsosrák eleinte korhadó növényi részekkel táplálkozik, később már élő növényekkel. A
kifejlett egyedek ragadozók, néha egymást is megtámadják. Fejlődési idejük 4–6 hétig tart, ez alatt többször
megvedlenek. Szaporodhat ivarosan és szűznemzéssel is. Tojásait 2–3 cm mélyen az iszapba rakja. Élete során
60–80 tojást rak, majd elpusztul. A tojások az iszapban 4–10 év alatt sem pusztulnak el. Az embrionális fejlődés
megindulásához szükséges, hogy a tojás hosszabb ideig fagypont alatti hőmérsékleten vagy száraz helyen
legyen. Ismételten vizes közegbe kerülve indul meg a tojásfejlődés.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Csak az időszakos és nem meleg vízzel borított iszapos területen képes
megélni. Tömegesen ott szaporodik el, ahol a víz hőmérséklete május–júniusban 17–20 °C-os. Az
elszaporodáshoz szükséges a vizes terület kiszáradása és fenékig való téli befagyása. A monokultúrás
rizstermesztés tömeges elszaporodást elősegítő tényező.

Azállóvizeket, különösen ha azok mélyek, valamint a folyóvizeket nem kedveli. Ilyen helyeken kipusztul.
Csökkenti az egyedszámát, ha a víz előbb kiszárad, minthogy tojásait lerakta volna. A tojások terjesztésében
szerepe van a szélnek, a víznek, a békáknak és a vízimadaraknak.

A különböző fejlődési stádiumban lévő egyedeit a csíkbogarak, a szitakötők lárvái, a vízimadarak, a békák, a
ragadozó halak és a kacsák gyérítik.

A védekezés irányelvei. A nyári pajzsosrák káros mérvű elszaporodásának megelőzése érdekében be kell tartani
a vetésforgót, a talaj felszínének egyenletesnek kell lenni. Amennyiben a talaj nem egyenletes, a víz leeresztése
után megmaradó kisebb, sekély vízfelületek elszaporodásának kedveznek. Ezeket inszekticiddel célszerű
kezelni. A talajba vetés mint preventív védekezés ajánlható. Azárasztóvíz gyors leeresztése és az ismételt
elárasztás a pajzsosrákok egyedszámát hatékonyan csökkenti. Ez a módszer azonban nagyon költséges és a
leeresztett vízzel együtt a pajzsosrák is továbbterjedhet más rizstelepekre.

Nagy felületen termesztett rizsállományt csak légi úton történő inszekticides permetezéssel ajánlatos védeni a
pajzsosrák ellen. Erre a célra a bazudin és a triklórfon hatóanyag-tartalmú készítmények bizonyultak
alkalmasnak.

3.1.2. Rend: Ászkarákok – Isopoda


Változatos testalkatú, fajokban gazdag rend. Az általunk tárgyalt szárazföldi ászkák teste lapított vagy
boltozatos, az első torszelvény a fejjel összeolvadt. Kitin kutikulájuk többnyire erősen meszes. Egyes fajok
össze tudnak gömbölyödni.

Szaporodásuk általában kétivaros. A nőstények tojásaikat a torlábaikon kialakult költőzsákban hordják egészen
a tojások kikeléséig. A kikelt fiatalok az anyaállathoz hasonlítanak. Évente egy nemzedékük van.

Valamennyi faj növényevő, többségük elhalt növényi részekkel táplálkozik, a szerves anyagok lebontásában van
szerepük. Termesztőberendezésekben, raktárakban, pincében a raktározott növényi részek károsítói lehetnek.

3.1.2.1. Család: Földi ászkák – Oniscidae

31
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

3.1.2.1.1. Közönséges pinceászka – Oniscus asellus Linné

11. ábra - Közönséges pinceászka (Oniscus asellus) (Bíró Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Teste 15–18 mm hosszú, széles és lapos, alakja ovális. A hím 1,9-szer, a nőstény 1,7-szer
hosszabb, mint a szélessége. Köztakarója szemcsézett, nincsenek rajta sem szőrképletek, sem pikkelyek.
Fejének mindkét oldalán 4 sorban elhelyezkedve 18–22 egyszerű szeme van. Csápostora 3 ízű. Az állat testszíne
feketésbarna, ritkán szürkés, a háti részén, a középvonalban világos, viszonylag széles márványos sáv húzódik,
oldalán testszelvényenként fehéres foltok láthatók.

32
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Földrajzi elterjedése. Eredeti elterjedési területe Nyugat-Európa volt, de ma már széthurcolták az európai
kontinens szinte valamennyi országába, sőt Észak-Amerikába is eljutott.

Tápnövényei. Európában a szabadban is él. Egyébként pincékben, terményraktárakban a húsos termények, mint
pl. a burgonya, a sárgarépa, a hagyma, a fejes káposzta, különböző gyümölcsök, a dísznövények gumói és
hagymái szerepelnek a tápláléklistáján. Egyes megfigyelések szerint megrágják a csírázó magvakat, a fiatal
palántákat, a fiatal gyökereket és a virágokat is. Kártételük csaknem kizárólag üvegházakban, fóliasátrakban és
gombapincékben figyelhető meg. Leginkább éjjel táplálkozik.

A védekezés irányelvei. Leghatásosabb védekezés valamelyik inszekticidnek korpával vagy zabpehellyel történő
összekeveréséből származó édesített csalétek kiszórása.

3.2. Osztály: Ikerszelvényesek – Diplopoda


Változatos nagyságú és alkatú állatok. A fajok egy része féregszerű, a rövidebb és zömökebb alkatúak össze
tudnak gömbölyödni. A fajok zömének kutikulája a mészlerakódástól kemény.

Szaporodásuk általában kétivaros, tojásaikat egyesével vagy csomókban rakják le. Lassú növekedésűek, illetve
fejlődésűek, a fajok egy részének egy nemzedéke 2–3 (esetleg csak 5) év alatt fejlődik ki.

A fajok túlnyomó része növényi anyagokkal táplálkozik, többségüknek a szerves anyagok lebontásában van
szerepük. Egyes fajok kedvelik a nedvdús, lédús élő növényi részeket, ezek a fajok válhatnak a raktározott
termények kártevőivé.

3.2.1. Rend: Ezerlábúak – Chilognatha


Legalább 17 pár lábuk van, kutikulájuk mindig meszes, legfeljebb egyszerű szőrök vagy serték vannak rajta.

3.2.1.1. Család: Karcsú vaspondrók – Blaniulidae

3.2.1.1.1. Pirospettyes vaspondró – Blaniulus guttulatus Bosc

Alaktani leírása. Testhossza 11–17,5 mm, testszíne fényes fehér vagy sárgásszürke. Szemei nincsenek.
Bűzmirigyeinek nyílásával egy vonalban kárminvörös foltok vannak.

Földrajzi elterjedése. Csaknem egész Európában előfordul, de a nyugati országokban gyakoribb, mint Kelet-
Európában. Az észak-amerikai kontinensre is behurcolták.

Tápnövényei. Egyesek szerint csak a beteg növényeket károsítja, mások szerint az egészséges növényeket is
megrágja. Hazánkban tápnövényei között említik a babot, a borsót, a takarmány- és cukorrépát, a sárgarépát, a
karalábét, a kelvirágot, a komlót, az uborkát, a szamócát és a csírázó kukoricát, hogy csak a legfontosabbakat
említsük. Megrágja a tulipán, a jácint, a liliom, a ciklámen stb. hagymáit és gumóit.

Gazdasági jelentősége. Az elmúlt évtizedekben a sárvári, a petőházi, a sarkadi és a mezőhegyesi cukorgyárak


körzetében okozott kisebb-nagyobb károkat.

3.2.1.2. Család: Vaspondrók – Julidae

3.2.1.2.1. Vonalas vaspondró – Megaphyllum unilineatum KochC. L.

Alaktani leírása. Testhosszúsága 4 mm, alapszíne fekete, de akad közöttük világosabb barna példány is.
Testének középvonalában, a háti részen egy hosszirányú sárga vagy vöröses keskeny sáv húzódik.

Földrajzi elterjedése. Európa keleti részéből került Magyarországra. Az Alföld homokos talajain a leggyakoribb
Julidae faj, de a domb- és hegyvidéki rétek és legelők déli lejtőin is előfordul.

Tápnövényei. Azalföldi száraz, csenkeszes és árvalányhajas rétek, valamint borókások az elsődleges előfordulási
helyei. Legfontosabb szerepe a lehullott avar lebontásában van.

Néha nagy egyedszámban fordul elő és ilyenkor vándorol. A Tisza vidéken (Szajol, Törökszentmiklós) a múlt
század 70-es éveinek végén tömeges előfordulásáról vannak feljegyzések. E század első évtizedében
cukorrépavetésben tett kártételéről írtak.

33
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

A védekezés irányelvei. A vonalas vaspondró ellen, a vetési bagolypillehernyók elleni csalétek nyújt védelmet.

3.3. Osztály: Rovarok – Insecta


Az állatvilág fajokban leggazdagabb osztálya, nagyságuk, alkatuk és életmódjuk igen változatos. AFöld minden
élőhelyén találhatunk rovarokat.

A rovarok teste három nagy, egymástól rendszerint jól elkülönült testtájra: fejre, torra és potrohra tagolódik. A
fej lehet kicsi vagy nagy, függelékei a csápok és a szájszervek. A csápok mechanikai érzőszervek és
szaglószervek egyszerre. A homlokból indulnak ki, mindig párosan fordulnak elő (kivéve az ősrovarokat). A
szájszervek igen változatos felépítésűek, amely a táplálkozás módjával áll összefüggésben. Ősi típusnak a
rágószájszerv tekinthető, mely az evolúció során három pár lábból és a fejtok néhány részéből jött létre. A rágó
szájszerv egyes rovarrendeknél átalakul: így jött létre a szívó, a szúró-szívó, a nyaló szájszerv. Egyes rovaroknál
az imágó szájszerve másodlagosan elcsökevényesedett, ezek a rovarok nem táplálkoznak. A legtöbb rovarnak
két pár szárnya van, az alacsonyabb rendű rovarok elsődlegesen szárnyatlanok, sok rovar másodlagosan
szárnyatlan.

Az előrovarok egyedfejlődése szelvényszám-növekedéssel (anamorfózis) történik, a többi rovarfaj esetében az


egyedfejlődés során szelvényszám-növekedés nincs (holomorfózis). A holomorfózis három alapvető típusa a
kifejlődés (epimorfózis), az átváltozás (hemimetamorfózis) és a teljes átalakulás (holometamorfózis). Az egyes
fejlődési típusokat különféle lárva- (és báb-) típusok jellemzik.

3.3.1. Rend: Ugróvillások – Collembola


Igen apró, vagy legfeljebb közepes nagyságú, elsődlegesen szárnyatlan rovarok. Ősi rovarcsoport. A Földön
mintegy 2000 fajuk ismert, hazánkban több mint 200 fajuk él, helyenként (nyirkos talajban, avarban vagy
gyepszintben) igen nagy tömegben. Szaporodásuk sajátságos: a hímek spermatophorokat raknak le, a nőstények
ezeket felveszik és így termékenyülnek meg. Fejlődésük során sokszor vedlenek, s a kifejlett imágók is – a
rovarvilágban egyedülálló módon – vedlenek.

Nevüket a 4. potrohszelvényen található sajátságos szervről, az ugróvilláról kapták. A fajok nagy része e
képződmény segítségével ugrálva mozog.

3.3.1.1. Család: Humuszugrókák – Isotomidae

3.3.1.1.1. Folsomia candida Willem

Alaktani leírása. Testhossza 1,5–3,0 mm, színe fehér, vak állat. Az ovális csáp mögötti test része keskeny,
hosszúsága megegyezik a csáp tövének szélességével. Lábai karomban végződnek. A karmoknak belső foga
van, a nyúlvány széles belső lemezzel rendelkezik, amelynek vége tűszerű. Az alapi íze páratlan, hasi oldalán
19–32 serte van.

Földrajzi elterjedése. Európa-szerte előfordul. Magyarországon nagyon gyakori.

Tápnövényei. Ahol nedves korhadó növényi anyag és sok humusz van, ott mindenütt megtalálható.
Kertészetekben, fóliasátrakban és üvegházakban általánosan elterjedt. A lakásokban levő virágcserepek
talajában néha tömegesen jelenik meg. Pincékben is megél. Néha csírázó magvakat és a csíranövényeket rágja
meg.

A védekezés irányelvei. A védekezésre a diazinon hatóanyag-tartalmú készítmények alkalmasak.

3.3.2. Rend: Bőrszárnyúak – Dermaptera


Karcsú, hát-hasi irányban lapított testű rovarok. Feltűnő jellegzetességük a potrohvégi, páros, kemény, kitines
„fogó”, amely párosodásnál – és a szárnyasoknál – az alsó szárny kibontásában kap szerepet, de lehetnek még
további, nem eléggé ismert funkciói is. Az viszont bizonyos, hogy a hazai fajoknak ez a fogója nem ártalmas az
emberre. A szárnyak ritkán feltűnőek, több faj esetében csökevényesek, vagy teljesen hiányoznak. A szárnyak a
pikkelyszerű, rövid szárnyfedők alatt találhatók, többszörösen összehajtogatva. Fokozatos fejlődésűek. Rejtett
életmódúak; hasadékokban, repedésekben, növényrészek között tartózkodnak. E tulajdonságukból eredhet
magyar nevük, aminek viszont nincs alapja. Növényi, állati eredetű táplálékot egyaránt ehetnek.
Magyarországon élő 6 fajuk közül csak a közönséges fülbemászót sorolhatjuk az alkalmi kártevők közé.

34
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

3.3.2.1. Közönséges fülbemászó – Forficula auricularia Linné

12. ábra - Közönséges fülbemászó (Forficulaauricularia) (Jenser Márta rajza)

Alaktani leírása. Gesztenye- vagy feketésbarna, karcsú, hajlékony rovar. Az imágó 16–20 mm hosszú, amelyhez
járul még a 3,5-9 mm-es fogó. A hím fogója lehet rövid, erősen görbült, vagy hosszabb, enyhén hajlott. A
nőstény fogója rövid, jórészt egyenes. Fonalas csápja 15 ízű. Rövid, a potroh egyharmad hosszát kitevő „bőr”
szárnyfedői alól kissé kinyúlnak a többszörösen összehajtogatott (alsó) szárnyak csúcsai. A tojás gömbölyű,
sima felületű, sárgásfehér. A lárva már fiatal korában is hasonlít az imágóhoz, de szárnyai hiányoznak, fogói
rövidek, gyengék, színük szürke, szürkésfekete.

Földrajzi elterjedése. Valószínűleg eurázsiai eredetű, de manapság már kozmopolitának tekinthető. Hazánkban
általánosan elterjedt, helyenként igen gyakori.

35
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Tápnövényei. Mindenevő (polifág). Főképpen az egyúttal búvóhelyet is adó virágokban (gyöngyike, szegfű,
krizantém stb.), egyéb növényeken (karfiol, fejes káposzta, saláta stb.) található elbújva. Megrághat mindenféle
érett gyümölcsöt, kukoricacső félérett végét stb. Elpusztult rovarok mellett kikezdi az almamoly élő bábját, sőt
diapauzáló hernyóját is. Fogyaszt levéltetveket és édességeket (nektárt, mézharmatot) is.

Gazdasági jelentrésége. Hely és környezet szerint igen változó egyedszámban lehet jelen, de csak ritkán
szaporodik el kártevő mértékig. Virágkertészetben, gyümölcsöskertben terméséréskor válhat terhessé rágása,
kártétele és a jelenlétével járó szennyezés. Ugyanakkor a levéltetvek fogyasztásával, néhány kártevőfaj nyugvó
alakjának megrágásával némileg hasznos is lehet. Az egyedszám és a környezeti feltételek nagyban
módosíthatják az esetleges kártétel, illetve gazdasági jelentőség alakulását.

Kárképe. Rágása szabálytalan, nem jellegzetes. Elsősorban virágrészeken, érett gyümölcsök érintkező részeinél
jelentkezhet rágásával. Tömegesebb jelenléte esetén apró, szemcsés ürülékével szennyezheti a zöldségféléket.
Csemegekukoricán megrághatja a bibét, aminek következtében hiányos lesz a szemképződés, de berághat a
tejesérésű csővégi szemekbe is.

Életmódja. Évente csak egy nemzedéke fejlődik ki. Az imágó rejtekhelyeken (növényrészek, kövek, fakéreg
alatt) telel, azonban a telelés előfordulhat valamennyi fejlődési alakban. Általában tavasszal kelnek ki a nőstény
által őrzött, gondozott tojáshalmazból a kezdetben együtt maradó lárvák. A nőstény második tojásrakása,
továbbá az esetenként áttelelő tojások miatt sokszor találhatunk egyidejűleg különböző fejlődési alakokat is. Az
új imágók általában a nyár közepén jelennek meg.

Túlnyomóan éjjeli rovar; a nappalt rejtekhelyén tölti, esetenként csoportosan. Ez a tulajdonsága adhatott tápot
„fülbemászó” elnevezésére, noha az ember számára teljesen ártalmatlan rovar. A kézbevett, legnagyobb fogójú
hímek is csak gyengéden tudnak szorítani, csipdesni. Noha fejlett hátulsó szárnya van – amelyet felrepülés előtt
fogójával bont ki –, magáról a repülésről csak kevés megbízható megfigyelés van.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Viszonylag kevés feljegyzés van tömegesebb jelentkezéséről. Így pl.
Budán, fél kh-as kertben 6 hónap alatt 70 000-nél is többet gyűjtöttek össze (1884–85-ben). Ugyancsak budai
kertben csemegekukoricán 5–6 példányt is találtak csövenként. Szabálytalan és ritka tömeges jelentkezése alig
teszi lehetővé valamilyen törvényszerűség megállapítását. Gyümölcsösökben a fák derekára helyezett
hullámpapírövek időnkénti vizsgálatával ellenőrizhetjük egyedszám-alakulásukat.

A védekezés irányelvei. Kertekben, üvegházakban búvóhelyek (deszkalapok, növénymaradvány-rakások stb.)


megszüntetésével egyedszámuk csökkenthető.

3.3.3. Rend: Tojócsöves egyenesszárnyúak – Ensifera


Az egyenesszárnyú rovarok (Orthoptera) két jelentős családja tartozik ide: a szöcskék (Tettigoniidae) és tücskök
(Gryllidae), amelyek közös alaktani jellemzője, hogy a hallószerv (dohhártya) az elülső lábszáron van. Csápjuk
hosszú, a test hosszának felét mindenképpen meghaladja. A hímek a két felső szárny (elytra) tövén lévő
ciripelőszervvel adnak hangot. A nőstény potrohának végén jól látható sarló/kard/tőr alakú tojócső (ovipositor)
van. További két ide tartozó családot, a barlangi szöcskét (Raphidiphoridae) és a vakondtücsköt
(Gryllotalpidae) csupán egy-egy hazai faj képviseli.

3.3.3.1. Család: Szöcskék – Tettigoniidae

3.3.3.1.1. Fogasfarkú szöcske – Polysarcus denticauda Charpentier

Alaktani leírása. Egyik legnagyobb, de mindenképpen legsúlyosabb szöcskénk; a 24–42 mm testhosszhoz a


nőstényen még a 16–27 mm-es tojócső is járul. Túlnyomóan zöld színű, azonban a tömegszaporodásban lévő
egyedeken gyakori a fekete foltozat, sőt a test felül teljesen fekete is lehet. A rövid elytra jobbára csak a hímen
tűnik szembe, a nőstényen jórészt a torhát alá van rejtve. Nagy, lapos tojásai kisebb csoportokba összeragasztva
találhatók a talajban. Lárvái ovális testűek, különböző színűek (zöld, barna, fekete, tarka).

Földrajzi elterjedése. Közép- és Dél-Európa hegy- és dombvidéki rétjein él. Magyarországon főként hegyvidéki
faj. Sík vidéken inkább csak Nyugat-Dunántúlon fordul elő.

Tápnövényei. Szinte valamennyi termesztett, de főleg kétszikű növényen rághat.

Gazdasági jelentősége. Tömegszaporodása (hazánkban) ritka jelenség. Mégis elsősorban a nyugat-dunántúli


réteken szaporodik el, ahol a rétek szénatermését csökkenti és a szomszédos kerti veteményekre is átmehet.

36
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Kárképe. Fiatal lárvaként a leveleken szabálytalanul lyuggat, később már karéjoz, illetve teljesen lerágja a
leveleket, fiatal hajtásokat. Gradációjakor a gócokban a növényzet rágottsága foltszerűen terjed.

Életmódja. Tojáscsomója több évig is diapauzában lehet. A lárvák márciusban kelnek, május–júniusra már
teljesen fejlettek lehetnek. A hím erős hangú cirpeléssel vonzza magához a nőstényeket. A nőstény a talaj felső
rétegébe rakja tojáscsomóit. Gyepszintben élő, lassú mozgású rovarok, azonban – különösen táplálékfogytakor –
pár száz méter távolságra is továbbhaladnak táplálék után.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Magyarországon jobbára csak Zala és Vas megyében, időnként
jelentkezik 2–3 évig tartó gradációja, de akkor több ezer hektáron is. Ennek szabályszerűségeit nem ismerjük és
több évig is eltartó tojás-diapauzája még csak tovább nehezíti megjelenésének előrejelzését. A gyakoribb
előfordulású élőhelyein március–áprilisban ellenőrző vizsgálatot kell tartani; a kikelt kis lárvák „napozó”
csoportokat képeznek a fűcsomók tövénél.

A nagy testű szöcskék kiadós táplálékul szolgálnak rovarevő madaraknak (pl. tövisszúró gébicsnek).

A védekezés irányelvei. A tavaszi ellenőrző vizsgálattal jól körülhatárolható, csupán a valóban fertőzött foltokat
szükséges inszekticiddel kezelni. Rövidebb növényzetű réten korábban tüskeboronát (vagy Jablonowski-féle
sáskairtó gépet) is használtak a lárvák pusztítására.

3.3.3.2. Család: Barlangi szöcskék – Rhaphidiphoridae

3.3.3.2.1. Üvegházi szöcske – Tachycines asynamorus Adelung

13. ábra - Üvegházi szöcske (Tachycines asynamorus) (Jenser Márta rajza)

Alaktani leírása. Domború hátú, teljesen szárnyatlan, 11–15 mm-es imágója sárgásbarna, sötétbarna
márványozással. Árszerűen hegyesedő, fölfelé hajló tojócsöve 11–18 mm. Lábai feltűnően hosszúak. Tojása 2
mm, oválisan gömbölyded, fehéres. A kis lárva szürke és fekete tarka.

Földrajzi elterjedése. Távol-keleti, de az üvegházi kultúrák révén kozmopolitává vált. Magyarországon csak
üvegházakban, ritkán ezek közelében fordul elő ritkán.

Tápnövényei. Vegyes táplálkozású, állati anyagon kívül különféle üvegházi növényeket, csírázó növényeket is
megrág (pl. krizantém, begónia, kaktuszok, orchideák, zöldségnövények). A hajtatott tulipán szárát különösen
kedveli.

37
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Gazdasági jelentősége. A széles hatásspektrumú inszekticidek üvegházi használatával erősen visszaszorult


jelentősége.

Kárképe. Szabálytalanul karéjoz, húsos növényi szárakat, csírázó magvakat rág meg.

Életmódja. Éjjeli rovar, a nappali világosságot üvegházi zugokban tölti (deszkadarabok, cserepek alatt).
Megriasztva nagy ugrásokkal menekül feltűnően hosszú ugrólábaival. A nőstény sok száz tojást rak, ezek 2–4
hónapi pihenő állapot után4–7 hónap alatt fejlődnek ki. Egyidejűleg különböző fejlődési alakok is
elszaporodhatnak.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Hajtató üvegházi elszaporodásáról inkább csak az 1940-es évek előttről
tudunk. Valószínű, hogy az üvegházi fokozott inszekticid-használat megritkította, esetleg helyenként ki is
pusztította.

A védekezés irányelvei. Az üvegházi szemetes helyek, korhadó növényrakások eltávolításával legfontosabb


búvóhelyeit megszüntethetjük. Egyéb kártevők ellen alkalmazott rendszeres inszekticides kezelés mellett nem
tud elszaporodni.

3.3.3.3. Család: Tücskök – Gryllidae

3.3.3.3.1. Mezei tücsök – Gryllus campestris Linné

Alaktani leírása. Az imágó fekete, csupasztestű, 18–26 mm hosszú (tojócső 12–15 mm). A hátulsó comb töve
alul téglavörös. Ahím szárnyán bonyolult, a nőstényén egyszerű, párhuzamos erezet az uralkodó. Atojás
hosszúkás, hengeres, sárgásfehér. A lárvák teljesen feketék, a combtövi vörös folt csak későbbi fejlődési
stádiumokban mutatkozik.

Földrajzi elterjedése. Európában, Nyugat-Ázsiában, Észak-Afrikában előforduló faj. Magyarországon


általánosan elterjedt.

Tápnövényei. Vegyes táplálkozású, állati (rovar-) maradványokon kívül egy- és kétszikű nővények egész
sorából táplálkozhat.

Gazdasági jelentősége. Kismértékű és alig figyelemreméltó, egyrészt azért, mert a bolygatott (szántóföldi)
területeket jobbára kerüli, másrészt száraz réteken, legelőkön még kevésbé feltűnő rágása, bár nagyobb
egyedsűrűsége esetén a zöld növényi tömeget fogyasztja. Peszticidekkel rendszeresen kezelt területeken
különösen visszaszorul egyedszáma.

Kárképe. Jellegzetes a lakólyuka körüli 10–20 cm-es körzetben lerágott növényzetű, kikopaszított talaj.
Egyébként rágásképe jelentéktelen.

Életmódja. Nagyobb lárvaként telel a talajba vájt lakólyukjában. Áprilisban–májusban imágóvá vedlik és ezután
az általuk lakott területek heteken keresztül hangosak a hímek cirpelésétől. A nagy mennyiségű tojásokból
tavasszal kelő lárvák jó darabig bolygó életmódot folytatnak és csak nagyobb lárvakorban készítenek állandó
lakólyukat. Ebben telelve enyhébb téli napokon előjönnek sütkérezni.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Régen több panasz volt ellene. Lehetséges, hogy az inszekticidek
általánosabb használata az 1950-es esztendőtől kezdve jobban visszaszorította. Az intenzívebben művelt
mezőgazdasági területek nem kedveznek megtelepedésének. Egyedsűrűsége a nyár közepén a legnagyobb,
amikor a lárvakelés megtörtént. Számos madár (egerésző ölyv, fogoly, kis békászó sas, kék vércse) apasztja
számukat.

A védekezés irányelvei. A művelt területek bolygatottsága, esetleges inszekticid-kezelésekkel párosulva a


szántóterületeken nem igényel külön beavatkozást a mezei tücsök ellen.

3.3.3.3.2. Fekete tücsök – Melanogryllus desertus Pallas

Alaktani leírása. Az imágó 12–17 mm (és 10 mm tojócső), alul-felül fekete, csak a fejen lévői pontszem sárgás.
A szárnyak hossza változó, rendszerint csak a potroh közepéig ér. A hosszú szárnyú alakok repülhetnek (pl.
fénycsapdához is). Az egyenként lerakott tojás fehér, keskeny, hosszúkás, 2,6 mm hosszú.

38
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Földrajzi elterjedése. Eurázsia déli részein honos. Európában az Alpoktól és a Kárpát-medencétől északra már
nem ismeretes. Magyarországon gyakori a Nagyalföldön és a környező dombvidéken.

Tápnövényei. Polifág növényi kártevő, de különösen kedveli a répaféléket, burgonyát, kukoricát, paradicsomot
és a dohányt. A szőlő gyakran szerepel a Kárpát-medencei kártételi tudósításokban.

Gazdasági jelentősége. Fél évszázaddal ezelőtt jelentősebb kártevő volt. Feltehetően az intenzívebb szántóföldi
gazdálkodás, gyakoribb inszekticid-használat szorította vissza újabban. Különösen szárazabb évjáratokban a
talajrepedések mentén, barlangos rágásával jelentős kárt okoz(ott) a répaféléken, burgonyán. Tavasszal az
áttelelő lárva a csirázó magon, csíranövényen károsít (búzán, kukoricán, dohánypalántán, szőlőrügyön). Rágása
nyomán másodlagos kár (rothadás) is keletkezhet. Elszaporodva földszintes házakba is betelepedik és lisztes
anyagokon kívül növényi eredetű kész- és félkészterméket, vászonneműt is megrághat.

Kárképe. Húsos növényrészekben, gumókban, rügyekben kisebb-nagyobb mélyedések, rágások, üregek


keletkeznek táplálkozása nyomán. A talajszinthez közeli és fekvő leveleken lyukak, karéjozó rágásnyomok
mutatkoznak.

Életmódja. Lárvaként telel a talajrögök között, de fejletten sem készít magának állandó lakólyukat, ezért a
talajművelés sem zavarja lényegesen. A nyár elején imágóvá fejlődik, s ekkor a hím jól hallhatóan cirpel. Nagy
mennyiségű tojást rak, a tojásokból kb. két hét múlva kelnek ki a lárvák, amelyek csoportosan napoznak, de
zavarásra rögtön búvóhelyet keresnek a talajrészecskék között. Bár főleg a talajban léve és talaj közeli
növényrészeken rágnak, esetenként felmásznak növényekre (szőlőtőkére) is.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. A XIX. század utolsó harmadában és a századforduló körül több
gradációját jegyezték fel a Kárpát-medencében, elsősorban a Nagyalföldről és az erdélyi Mezőségről. Nagyobb
számú jelenlétére elsősorban száraz-meleg évjáratokban kell számítani. Azonban a gradációt megakaszthatja
egy – bármily okból bekövetkező – sikertelen telelés. Az előző nyári-őszi jelentős lárvanépesség esetén a
következő tavasszal át kell vizsgálni a veszélyeztetett területeket. A keresésénél lényeges a búvóhelyek
(göröngyök, száraz növénycsomók) megmozgatása.

A védekezés irányelvei. Bár intenzívebb művelésű szántóterületen csak ritkán jut káros egyedsűrűségig, a
szignalizáció útján fertőzöttnek ítélt területen, különösen értékesebb kultúrákban inszekticid kezelés ajánlatos,
porozószerrel, illetve inszekticides csalétek kiszórásával.

3.3.3.3.3. Pirregő tücsök – Oecanthus pellucens Scopoli

14. ábra - Pirregő tücsök (Oscanthus pellucens) (Szalay-Marzsó László rajza)

39
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

40
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Az imágó 13–15 mm-es karcsú, a hímnek széles, a nősténynek testhez simuló, a testen túlérő
szárnya van. Egyenes, kissé bunkósodó végű tojócsöve 0–7 mm hosszú. Egész teste szalmasárga-világosszürke.
A tojás 3,3 mm hosszú, karcsú, enyhén hajlott, sárgás színű. Rendszerint párosával vannak elhelyezve
vékonyabb növényszárakba, amelyeken szabályos távolságban fúrt „furulyalyukak” árulják el a tojásrakási
pontokat. A lárva vajsárga, fehéressárga, hátán barnás csíkkal.

Földrajzi elterjedése. Európában általában a szőlő termesztési területén fordul elő. Magyarországon mindenütt
előfordul, de fő élőhelyét a déli fekvésű bokros-bozótos domblejtők jelentik.

Tápnövényei. Vegyes táplálkozású. A különböző virágrészeken kívül elvétve érett gyümölcsökbe is berág, de
apró rovarokat (pl. levéltetveket) is fogyaszt. Tojásait számos, kb. 4–8 mm vastagságú, félkemény növényi
szárba (pl. búzavirág, üröm, zsálya szőlő stb.) rakja.

Gazdasági jelentősége. Először Magyarországról ismertették a szőlővenyige (tojásrakással járó)


meglyuggatását, amely inkább csak a szálvesszős művelésű szőlőben jelenthet elenyésző kárt. A megfurkált
oltványvesszők is csökkentebb biológiai értékűek.

Kárképe. A szőlővenyigén és különböző növények szárában szabályos távolságban kis, kerek fúrásnyomok
sorakoznak. A szárakat felhasítva megtalálhatjuk a párosan elhelyezett, hajlott tojásokat.

Életmódja. Évente egy nemzedéke van. Tojás alakban telel a növényi szárakban. A május–júniusban kelő lárva
a gyep- és cserjeszintben él. Virágrészekkel, apróbb rovarokkal (pl. levéltetvekkel és ezek „mézharmatával”,
ürülékével), ezek maradványaival táplálkozik. Július végére éri el fejlettségét, s ettől kezdve a hím kellemes,
pirregő hangja gyakran kórusban hangzik a meleg bokros-bozótos lejtőkön. Egyébként rejtett életmódú. A
tojásokat a nyár végén, ősszel rakja le az említett növényi szárakba.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Noha gyakori rovar, különösen meleg domblejtőkön, tömeges jelenlétét,
illetve ennek terhes voltát eddig nálunk nem észlelték. A tojásokban fémfürkészek, a lárvákban, imágókban
fonálférgek élősködhetnek. Az előbbiek a tojások jelentős százalékát elpusztíthatják. Csak a parazitáltsági
százalék tekintetbe vételével állapíthatjuk meg, hogy a nagyobb számban előforduló tojásokból milyen
népességre számíthatunk a következő szezon folyamán.

A védekezés irányelvei. A szőlővenyigében esetenként jelentkező gyakoribb tojásrakási lyuggatása sem jelentős;
az oltványkészítéshez természetesen ilyen „furulyalyukas” vesszőket nem kell használni. Különben is, a
gyakorta használt inszeckticides kezelések a pirregő tücsköt jórészt kiszorították a szőlőből a természetesebb
növényzetű élőhelyekre.

3.3.3.4. Család: Vakondtücskök – Gryllotalpidae

3.3.3.4.1. Lótücsök – Gryllotalpa gryllotalpa Linné

15. ábra - Lótücsök (Gryllotalpa gryllotalpa) (Szalay-Marzsó László rajza)

Alaktani leírása. Az imágó 33–50 mm hosszú, hengeres testű, bársonyos barna szőrzettel borított, rövid
lábakkal, amelyek közül az elülső pár különlegesen módosult a föld alatti ásó életmódhoz. Hátulsó combja

41
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

gyenge, alig vastagodott. A felső szárny a potroh feléig sem ér, azonban a redősen összehajtogatott alsó szárny
farokszerűen túlér a potroh csúcsán is. Tojócsöve nincs. A tojás 2 mm-es, gömbölyű, sárgásfehér, kelés előtt
megduzzad. Csomóban találhatók egy tyúktojás nagyságú, belülről kitapasztott falú talajgömb belsejében. A kis
lárva szennyesfehér, később szürke és a későbbi stádiumok során kapja meg barna színét.

Földrajzi elterjedése. Európa nagy részében előfordul. Hazánkban az alföldi területeken, jó vízellátású
élőhelyeken fordul elő. Hegyvidéken szórványosabb, a zárt erdőségek nem tartoznak élőhelyei közé.

Tápláléka. Vegyes táplálkozású, sőt esetenként ragadozó, néha kannibál. Kifejezett tápnövényei nincsenek;
öntözött konyhakertben, üvegházban, fóliasátor alatt bármely palántát kirághatja, kidöntheti, amelyik járatában,
mozgásában zavarja.

Gazdasági jelentősége. Házikertekben, rendszeresen öntözött zöldség- és virágültetvényben, csemetekertben, új


szőlőültetvényben gyakorta számolhatunk kártételével. Talajjal, komposztfölddel bekerül az üvegházba és a
fóliasátor alá is, ahol felszíni turkálásaival, a palánták gyökerének, tövének elrágásával igen kártékony.

Kárképe. Válogatás nélkül elrágja, kidönti a talajfelszín alatt futó, a túrásnyom alapján jól követhető járat útjába
eső növényhajtásokat, palántákat, gyökereket, csíranövényeket. Laza talaj felszínén jellegzetes mászásnyoma, 1
cm átmérőjű (ki- és befurakodási) lyukai is elárulják jelenlétét.

Életmódja. Hazánkban kétéves fejlődésű, a lárvák telelésre is elsősorban a trágyadombokba, komposzttelepekbe


húzódnak, és kezdetben táplálékuk is részben ebből kerül ki. Testalakja, végtagjainak alakulása talajbeli
életmódra utal, bár esetenként (főleg éjszaka) a talaj felszínére is kijön, sőt röpképessége következtében hirtelen
megjelenhetik a korábban elkerült területen is. Kisebb vizeken átúszik. Május–júniusban kialakított üregszerű
„zenetermében” – amely a talajfelszínre nyílik – a hím jól hallható, jellegzetes cirpelést hallat a párosodásra
érett nőstények odacsalogatására. Tojásait diónyi, tyúktojásnyi, belülről sima falú talajlabdába, csomóba rakja
le, amelyeket rövidebb ideig őriz is. A tojásfészek gyakorta található trágyadombok, dombok, komposzthalmok
közelében. A nyáron kikelt kis tücskök kezdetben még ugrani is tudnak, amire az elnehezedett, fejlettebb alakok
és imágók már nem képesek. Később növényi, állati anyagot, maradványt, sőt élő ízeltlábú állatot is fogyaszt. A
fejlett lótücskök szorultságukban nyúlós-bűzös folyadékot spriccelnek ki potrohvégükből.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Tömegesebb jelentkezéséről számos korábbi adatot ismerünk, de


szabályszerű, periodikus gradációjáról aligha beszélhetünk. Kedvező körülmények (jó telelést nyújtó trágya és
komposzttelepek, közeli öntözött növényi kultúrák) együttes hatására fokozottabb jelentkezése várható a
körzetben. Ilyen terület közelében a következő év tavaszán fokozottabban figyelendő. Esetenként fénycsapdában
is megjelenik. Öntözött, laza talajon a felszínnel párhuzamosan futó túrásnyomok és lyukak gyakoriságából is
lehet jelenlétének mértékére következtetni. A talaj színe alá süllyesztett öblös üveg – amelyet konyhakertekben,
hajtatóházakban a lótücskök gyérítésére korábban (is) ajánlottak – tulajdonképpen a kártevő jelenlétének
kimutatására – szignalizációjára – ugyancsak alkalmas és egyszerű módszer.

A védekezés irányelvei. A lótücsökkel rendszeresen fertőzött területen a védekezést célszerű a még jobbára
csoportosan együtt tartózkodó apró lárvákra irányítani. Ezek a trágyadombok, komposzthalmok szélében végzett
próbaásással találhatók meg. A szétszóródott nagyobb lárvák és imágók ellen már jóval körülményesebb és
költségesebb a védekezés. A talaj felszíni rétegébe bedolgozott szerves inszekticid porozószerrel vagy csalétek
kiszórásával védekezhetünk. Vigyáznunk kell arra, nehogy a fertőzött komposzttal vagy trágyával tömegesen
behurcoljuk a tojásokat, illetve a fiatal lárvacsomókat az üvegházba, vagy fóliasátorba.

3.3.4. Rend: Sáskák – Caelifera


A nagyobb testű rovarok (2–4 cm) közé tartoznak; csápjuk rövidebb a test hosszának felénél. Két pár szárnyuk
tetőszerűen fedi testüket, de vannak csökevényes szárnyú, sőt szárnyatlan fajok is. A hallószervként szolgáló
„dobhártya” a potroh és a tor találkozásánál, a hátsó lábtő fölött van. Hosszú, erőteljes hátsó lábuk belső oldalán
– a sáskafajok jelentős részénél – finom kitincsapsor alkot kiemelkedő lécet, amelyet a felső szárny (elytra) egy
kiemelkedő eréhez dörzsölnek hangadás végett. A hangadás fajspecifikus és a nőstények figyelmének felkeltését
szolgálja. A potroh négy, karomszerű tojókampóban végződik, ezek működésükben megfelelnek a szöcskék és
tücskök tojócsövének. Évente egy nemzedékük fejlődik ki. Fokozatos (bábállapot nélküli) fejlődéssel
júniusban–júliusban érik el fejlettségüket. Tojásaik lerakása után ősszel elpusztulnak. A tojások porózus
szerkezetű tokban telelnek át. Hazánkban csak kevés faj telel át imágóként vagy lárvaként.

3.3.4.1. Család: Catantopidae

42
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

3.3.4.1.1. Olasz sáska – Calliptamus italicus Linné

Alaktani leírása. Jelentős az ivari dimorfizmus, a hím 15–23, a nőstény 23–35 mm hosszú. A hím potrohvégén
feltűnő, kiszélesedett ivarszerv van. Színezete változatos, többnyire barna, vagy szürke, szalmasárga csíkokkal,
foltokkal. Hátsó szárnya átlátszó, tőfele halvány rózsaszínű. Hátsó lábszára élénkpiros. A habos szerkezetű, 35–
40 mm hosszú, hajlott tojástokban 25–40 tojás sorakozik. A tojás 6 mm hosszú, karcsú, gyengén hajlott. A fiatal
lárva feketés, csak torháta fehér („fehérgalléros” sáska).

Földrajzi elterjedése. AMediterráneumtól Közép-Ázsiáig előfordul. Közép-Európában szórványos.


Magyarországon általános elterjedésű, az alföldeken kívül a kopáros domb- és hegyvidéken is. Mezőgazdasági
területeken is otthonos, különösen a kevésbé bolygatott kultúrákban (pl. lucernásban).

Tápnövényei. Akétszikű növények polifág kártevője. Azegyszikű növényeket, így a gabonaféléket alig, inkább
csak zsenge korukban károsíthatja. A termesztett kétszikű növények közül fontosabb tápnövényei a hüvelyesek
(lucerna, lóhere, bükköny, borsó, bab), répafélék, burgonya, dohány, napraforgó, szőlő, málna. Természetes
élőhelyeken még további tápnövényei is vannak (pl. zsályafélék, cickafark, koronafürt, csüdfű stb.).

Gazdasági, jelentősége. Jelentős, sok tápnövényű kártevő, azonban csak ritkán szaporodik el tömegesen,
rendszerint csak 11–12 évenként. Főképpen olyan kapás-, ipari és takarmánynövényekre káros, amelyekben
kisebb-nagyobb szabad térközök, csupasz talajfoltok (is) vannak. Így különösen kártékony lehet idős,
kifoltosodott lucernatáblákban. Dohányon már kis levéllyuggatás, széli berágás is komoly kárt jelenthet.

Kárképe. A levéllyuggatás, -karéjozás, tarrágás mértéke az egyedsűrűség függvénye. Erős fertőzöttség estén (pl.
10–20 példány/négyzetméter) csak vastagabb növényszárak, szárcsonkok maradnak vissza. Maga a rágáskép
egyébként nem jellegzetes. A megtámadott területen – az egyedsűrűség foltos eloszlásának megfelelően –
gyengébben, vagy erősebben rágott növényzetű foltok keletkeznek.

Életmódja. Tojásállapotban telel a talajban. A május–júniusban kelő lárvák 5–6 heti táplálkozás után fejlődnek
imágóvá. Szívesebben tartózkodnak a csupasz talajfoltokon, a növényekre főképpen csak táplálkozáskor
kapaszkodnak. Nem vagy alig vándorló természetű; az imágók felriasztva gyengén repülnek 5–10 métert. A
sáskákra általában jellemző elytro-femorális cirpelésmód e fajnál (és rokonainál) nincs meg. A nőstény júliustól
szeptemberig rakja le néhány tojástokját, összesen 200-at is elérő tojásszámmal. A tojások nem feltétlenül
kelnek ki a következő évben, esetenként 1–2 évig is diapauzában maradhatnak.

Természetes ellenségei. A rovarok közül a hollóbogár (Epicauta) és rokonai, fürkészlegyek, rablólegyek


parazitálják, illetve ragadozzák a tojáscsomókat, illetve lárvákat. Atkák, fonálférgek mellett elsősorban a
„sáskavész” nevezetű gombás betegség (Entomophthora grylli) szokott véget vetni a sáskagradációnak. A
kiadós táplálékot jelentő nagy testű imágókat számos madár (kormos szerkő, kék vércse, méhészmadár,
pásztormadár, de különösen a fehér gólya) fogyasztja; utóbbi csapatosan gyülekezik az olaszsáskás területen.
Noha ezek populációdinamikai szerepét részletesebben nem ismerjük, joggal tehető fel, hogy az olaszsáska
kártételi küszöb alatti jelenlétét elsősorban a fenti természetes ellenségeknek köszönhetjük.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Hazánkban több éves kihagyások után jelentkezhet tömegesen; a
némelyek által állított 10–12 éves gradációs periodicitás aligha állja meg a helyét. Moson megyében (1947-ben)
foltonként 1000 példány/m2 egyedsűrűséget is megfigyeltek. Kisebb egyedsűrűségű gradációja (1964-ben) az
ország keleti felére terjedt ki. Hazánkban főként a Nagyalföldön és a környező alacsony dombsági övezetben
szaporodhat fel. A nedves területeket kerüli. Távlati előrejelzése aligha lehetséges a gradációt befolyásoló
számos (időjárási és biotikus) tényező folytán. A korábban fertőzöttnek mutatkozott területeken a száraz-meleg
május és június beköszöntekor kell figyelőszolgálatot tartani.

A védekezés irányelvei. Költségcsökkentés és hatékonyság miatt is lényeges a lárvakelés időszakában végzett


felderítés, különösen az előző évi tapasztalatok alapján fertőzöttebbnek mutatkozó területeken. Az apró
lárváktól hemzsegő területfoltokon célzott védekezést végezhetünk kontaktmérges porozással, vagy csalétek
kiszórásával. A „sáskaterelés”, amelyet korábban sikerrel alkalmaztak a marokkói sáska esetében, az
olaszsáskánál csak gyengébb eredményt ad, mivel kevéssé terelhető. A parlagterületek felszámolása, általában
az intenzívebb szántóföldi gazdálkodás csökkenti az olaszsáska-gradáció lehetőségeit.

3.3.4.2. Család: Acrididae

3.3.4.2.1. Marokkói sáska – Dociostaurus raaroccanus Thunberg

43
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

16. ábra - Marokkói sáska hímje (Dociostaurus maroccanus) (Szalay-Marzsó László


rajza)

44
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. A testhossz eléggé különböző, 20–30 mm lehet. Az imágó szalma- vagy okkersárga, alsó oldala
kivételével barna foltokkal. A torháton világos × rajzolat van, amely azonban számos más sáskafajon is, így a
közel rokon rövidnyakú sáskán, továbbá a szalagos sáskán is megvan. Ahátulsó lábszár okkersárgás; a hátulsó
szárny víztisztán átlátszó, folt nélküli (a hasonló szalagos sáskánál füstös-feketés harántsávval!). Aszárny túlér a
hátsó comb csúcsán (a hasonló rövidnyakú sáskánál nem!). A tömegesedő (gregaria) állapotban („fázisban”)
lévő marokkói sáskák szárnya viszonylag hosszabb, mint a magános (solitaria) fázisban lévőké. Az elytra/hátsó
femur-hossz (E/F) értékszáma 1,5 feletti. Azegyes tojások 4–5 mm hosszúak, kissé hajlottak, sárgásfehérek; a
2–3 cm-es, habos szerkezetű, kívülről talajszemcsékkel borított, hajlott tojástokban mintegy 30–35 tojás
sorakozik. Akis lárva barnásfekete, fejlődésük során kivilágosodnak, vörösesbarnává változnak. A csápízek
száma 13–ról 22–24–re nő.

Földrajzi elterjedése. A Mediterráneumtól Közép-Ázsiáig előfordul; elsősorban a száraz, kopáros területek


állata. Észak felé ritkul, a Kárpát-medencénél északabbra nem hatol. Hazánkban túlnyomóan alföldi
előfordulású, a környező dombvidéken csak elvétve találták. Összefüggőbb areáján kívüli, ideiglenes, foltszerű
előfordulását annak köszönheti, hogy az imágók rajai távolabbra is elrepülhetnek.

Tápnövényei. Túlnyomóan fűneműeken él. Szikes legelőn az egérárpát (Hordeum) kedveli. Hazánkban a
gabonaneműek közül főként az árpát károsítja, további tápnövényei a búza, zab, rozs, kukorica. Gradáció esetén
a fentiek mellett kétszikűeket is elfogyaszt (burgonya, paprika, hagy ma, bab, répa, tök, dinnye, de elsősorban a
lucerna). Megfigyelték rágását még fűzfán, akácon, aszaton, beléndekfüvön is. Berághat éredő gabonamagba is.
Ugyanakkor néhány növényt feltűnően kerül (pl. kanadai betyárkóró, selyemkóró, parlagfű stb.).

Gazdasági jelentősége. AKárpát-medencében kártétele 1888 óta ismeretes, ettől fogva az alföldi szikes
legelőkön és a szomszédos gabonavetésekben, a szabálytalan periódusokban jelentkező gradációs években igen
jelentős gazdasági károkat okozott részben közvetlenül, részben a védekezéshez szükséges emberi és anyagi
erők ráfordításával. Így pl. 1889-ben 5200 kh-on károsított; 1950-ben 260 000 kh-on alkalmazták a
Jablonowski-féle sáskairtó gépet. Nagy kezdeti gradációi vezettek arra, hogy a korábbi Phylloxera Kísérleti
Állomást 1890-ben M. Kir. Állami Rovartani Állomássá alakították és később a marokkói sáskát „karantén
kártevővé” nyilvánították, amely ellen államilag szervezett védekezést folytattak.

Kárképe. Nem jellegzetes karéjozó rágás, amely gradáció esetén, főleg a füveken, gabonavetéseken, lucernán a
tarrágásig fokozódik. A vándorlásba kezdett sáskanépességgel frontszerűen halad a lerágott növényzetű terület.

Életmódja. Évente egy nemzedéke van. A tojástokok telelnek át a talaj felső rétegében. A májusban kelő lárvák
– különösen napos, de hűvösebb időben is – feketéllő „napozó foltokat” képeznek. Fokozódó mennyiségű
táplálkozás, meginduló csapatos vándorlás és 5 vedlés után már június közepétől jelentkezhetnek imágóként. A
nagy csapatokba verődött imágók az emelkedő hőmérséklet és táplálékszűke (és még egyéb tényezők) hatására
is több kilométerre elrepülnek, újabb és újabb területeken károsítva. Az ivarérett imágók sárgás hátsó
lábszárának színe vörösesbarnává változik. Általában a talajon tartózkodva napoznak, azonban a reggeli
napozáshoz magasabb növényekre is felkapaszkodnak. Ahímek jelenléte jól hallható, rövid cirpeléseikről
(„cer... cer... cer...”) is felismerhető. Apárosodás fő ideje július. Július második felétől megindul – a gyakran
csoportos – tojásrakás. Szeptemberre egyedszámuk már lényegesen csökken, de 1–2 példány még október
elejéig is elélhet.

Természetes ellenségei. A populációdinamikát a marokkói sáska természetes ellenségei is jelentősen


befolyásolhatják. Feltűnő volt a madarak (kék vércse, seregély, pásztormadár, varjak, fehér gólya) intenzív
sáskafogyasztása a gradációs területeken. Csörgey 1908-ban csupán a fehér gólyák hortobágyi sáskafogyasztását
napi 2 millió példányra becsülte. A sáskajárásos években a közép-ázsiai pusztákról hazánkban megjelent
sáskapusztító (és évekig itt is maradó, költő) pásztormadarak számát 30 000-re becsülték. A madarakon kívül a
hollóbogár (Epicauta rufidorsum), a fürkészlegyek (pl. Gymnosoma rotundata)és a pókok (pl. a tigrispók =
Argiope brünnichi)jelentősebb korlátozó tevékenységét figyelték meg.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Elsőkárpát-medencei jelentkezése (1888) óta 6–7 nagyobb – egyenként
2–7 évig tartó – gradációja jelentkezett; különösen erősek voltak az 1903–1909 és az 1919–1925 közötti
tömegszaporodások. AVajdaságban négyzetméterenként 1400 tojáscsomót (=350 000 példány!) is észleltek.
Viszont az 50-es évektől kezdve hirtelen megcsappant a számuk és évtizedeken keresztül csak szűk területekre
korlátozódó egyes példányai mutatkoztak. Annál feltűnőbb volt, hogy – hosszú szünet után – 1993-ban újból
gradációval jelentkezett. Kárpát-medencei őshonossága ma már aligha igazolható, azonban nyilvánvaló, hogy a
Nagyalföld lecsapolása, kiszárítása, elszikesedése nagymértékben hozzájárult a marokkói sáska gradációinak
kiterjedéséhez. Az is valószínűsíthető, hogy az

45
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

50-es évektől lecsökkent gradációs tevékenységhez az intenzívebb szántóföldi gazdálkodás, a parlagterületek


visszaszorulása és a fokozott szerves inszekticidek használata is hozzájárult. Ezen tényezők „megfordulása”,
nemkülönben az aszályos esztendők újabb gyakorisága viszont ismét kedvező körülményeket teremt(ett) a
marokkói sáska gradációjához (is).

Előrejelzése csak részben lehetséges, mégpedig az előző évi tömeges fertőzésű területek fokozott szemmel
tartása útján. Már a tojásrakó helyek (őszi) felderítése is hasznos útmutatást adhat. A tavaszi (április végi, május
eleji) lárvakelés felderítése alapján a fertőzöttebb területek körülhatárolhatók.

A védekezés irányelvei. A tavaszi lárvakelés szignalizációja alapján a védelemre szoruló területfoltok jól
körülhatárolhatók és ekkor a védekezés célzottan, kevés környezeti károsítással végrehajtható. A lárvák
érzékenysége folytán több inszekticid is sikerrel alkalmazható. A szerves inszekticidek bevezetése előtt a jól
terelhető lárvák „ciprusi sövényes” gödörbe hajtása és betemetése, továbbá – réteken, legelőkön – a
Jablonowski-féle acélkefés sáskairtó gép használata volt csak lehetséges. Mindkét módszert csak a sáskák
megszárnyasodása előtt lehetett – több-kevesebb sikerrel – használni. A tojásrakó helyek felderítése után – az
arra alkalmas területeken – a beszántás is hatásosnak bizonyult.

3.3.4.2.2. Rövidnyakú sáska – Dociostaurus brevicollis Eversmann

Alaktani leírósa. Színezete szinte megegyezik a marokkói sáskáéval, de oldalt, a szem mellett világos sáv teszi
„csíkos arcúvá”, és ez a színezet már a kis lárvákon is feltűnő. Az imágó 12–18 mm hosszú, szárnya általában
nem ér túl a hátsó comb csúcsán. A hátsó lábszár pirosas.

Földrajzi elterjedése. Délkelet-Európától Közép-Ázsiáig előfordul. Áreájának északi határa a Kárpát-


medencében van. Magyarországon gyakori síkon, dombvidéken egyaránt.

Tápnövényei. Egy- és kétszikű növények egész sorát fogyasztja. A termesztett növények közül a zabot, árpát
fokozottan kedveli, a burgonyát kevésbé. Muhar és lucerna együttes adása esetén az utóbbit jobban
fogyasztották.

Gazdasági jelentősége. Mivel Magyarország egyik legelterjedtebb és helyenként igen gyakori sáskája,
zöldtömeg-fogyasztása igen jelentős lehet. Naponta saját súlyának közel felét kitevő zöldnövényt fogyasztott. A
marokkói sáska kártevő tömegeibe a rövidnyakú sáska jelentős százalékban keveredhetik; valószínű, hogy – az
összetéveszthetőség miatt – a marokkói sáska rovására írt korábbi kártételekben a rövidnyakú sáska is jelen volt.
Szikes és homoki legelők szomszédságában lévő vetésekre fokozottabban veszélyes lehet.

Kárképe. Nem jellegzetes; a marokkói sáskáéhoz hasonló levéllyuggatás, karéjozás, tarrágás.

Életmódja. A középkorai sáskafajok közé tartozik és már június első felében is találhatunk imágókat. A
marokkói sáskáénál rövidebb szárnyai miatt repülő vándorlásra nem képes. Elsősorban a talaj kopáros foltjain
tartózkodik, színével nagymértékben beleolvad környezetébe. Életciklusa jórészt megegyezik a marokkói
sáskáéval.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. A Nagyalföld középső, szárazabb területén, homokon, sziken egyaránt
gyakori, bár kifejezett gradációiról nincs tudomásunk, illetve ezeket nem lehet(ett) elkülöníteni a marokkói
sáskáétól. Előrejelzése aligha lehetséges, de az előző évi tömegesebb jelentkezési helyein, május végi
szignalizációs felmérések útján tájékozódhatunk a populáció hozzávetőleges nagyságáról.

A védekezés irányelvei. Megegyeznek a marokkói sáskánál mondottakkal, de annál kevésbé terelhető.

3.3.4.2.3. Keleti vándorsáska – Locusta migratoria migratoria Linné

17. ábra - Keleti vándorsáska nősténye (Locusta migraroria migratoria) (Szalay-Marzsó


László rajza)

46
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Két megjelenési formája van: a magános fázis (phasis solitaria) zöld és barna színezetű, az
előtor háta kiemelkedő. A csoportos fázis (ph. gregaria) tarkább (szürke, olajbarna, vagy zöld); az előtorhát
egyenes (nem kiemelkedő) középéllel. Az imágó 30–52 mm hosszú, a szárny 34–54 mm. A tojástok 50–75 mm
hosszú. A magános fázisú lárva zöld, barna, vagy feketés, a csoportos fázisúakon a narancsszín is megjelenik.

47
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Földrajzi elterjedése. Eurázsiában és Észak-Afrikában, más alfajai Ausztráliáig terjedtek el. Legfontosabb
tenyészterületei tavak, folyók mentén, nagy folyók deltavidékén vannak. Hazánkból erősen visszaszorult,
időnként kerülnek elő szórványos példányok.

Tápnövényei. Sok tápnövényű; főként a fűféléket, a nádat kedveli. A gabonafajok mellett a kétszikű növényeket
inkább csak szorultságból (a gregaria-fázisban lévők) eszik, cserjékre, fákra is rámennek.

Gazdasági jelentősége. A korábbi évszázadok során a legnagyobb jelentőségű kártevők közé tartozott a Kárpát-
medencében is. A sáskajárásos esztendőkhöz rendszerint éhínség is járult a nagy területen letarolt termények
miatt. Századunkban viszont Magyarországon már nem jelentkezett károsítása. Feltehetően az Alföld
lecsapolása és az intenzívebbé, belterjesebbé váló mezőgazdaság is hozzájárult ehhez. Mindezek folytán e
helyen való tárgyalása inkább csak mezőgazdaságunk történetéhez tartozik.

Kárképe. Levélkaréjozás, a vékonyabb hajtások, szárak átrágása. Az apróbb, gyengébb növényeket a viszonylag
súlyos rovartömeg lehúzza, letöri. Éhező sáskák növényi anyagból készült textíliát, nádtetőt is megrágnak.

Életmódja. Az áttelelő tojásokból tavasszal, huzamosabb időszakon keresztül kelhetnek a lárvák, ezek másfél
hónap alatt imágóvá fejlődnek. A tömegszaporodásban (ph. gregaria) lévő lárvák vonulásra, vándorlásra
hajlamosak, amelyet elindíthat a letarolt növényzet (táplálékszűke). Az imágók jól repülnek; egyes rajaik 1000
km-re is eljuthatnak származási helyükről. A gregaria fázisú egyedek élettanilag is aktívabbak.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Közép- és Dél-Európában évszázadokon keresztül igen kiterjedt


gradációit jegyezték fel. A Kárpát-medencében közel ezer évre visszamenőleg van tudomásunk a keleti
vándorsáska gradációiról és pusztításairól. Különösen károsak voltak a XVI–XVIII. századi gradációk, azonban
a XIX. század végére ezek nálunk megszűntek.

Számos tényező együttes hatása járulhat hozzá egy-egy gradáció kibontakozásához, ezért előrejelzésének
lehetősége kérdéses. Elrepülve letelepedő és lepetéző rajok nyomán ott is feltűnhet jelentős népessége, ahol az
előző években egyáltalán nem volt. A fertőzött környék figyelemmel tartását viszont már egy 1848-ból
származó útmutatás is ajánlja: ,,...a netán mutatkozó vándor sáskák előpostáit figyelemmel tartsák [...] az illető
hatóságoknak rögtön bejelentsék...”. Sok madár fogyasztja, háziszárnyasok a lárvákat, a sertések a tojástokokat
pusztítják. A külföldön említett számos entomofág ízeltlábú állatra vonatkozóan hazai megfigyelés nincs.

A védekezés irányelvei. Az ártéri területek lecsapolása és az intenzívebbé vált szántóföldi gazdálkodás, a


lecsökkent terjedelmű parlagok már korábban kifejtették hatásukat a vándorsáska visszaszorításában. Manapság
az ellene való védekezésre hazánkban nincs szükség, sőt hovatovább a „védendő állatok” sorába kell sorolnunk
az egykor rettegett keleti vándorsáska utolsó magyarországi mohikánjait.

3.3.5. Rend: Tripszek – Thysanoptera

18. ábra - A tripszek fejlődési fokozatai a = első lárvastádium, b = második


lárvastádium, c = előnimfa, d = nimfa (Jenser Márta rajza)

48
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

E rendbe tartozó fajok hosszúkás, hengeres alkatúak, ritkán lapítottak. A termesztett növényeken előforduló
fajok nagysága 1–2 mm. A fej hosszúkás, alul kúpszerűen megnyúlt. A száj szúró-szívó. Az összetett szemek
megvannak, közöttük 3 pontszem helyezkedik el. A csáp előreirányuló, a kártevőként számon tartott fajoknál 7
vagy 8 ízből áll.

A tor szabadon mozgatható, előtorra, valamint egybeforrott közép- és utótorra tagolódik. A lábfej végén egy, a
rend tagjaira jellemző tapadólapocska van, amely szilárd felülettel érintkezve megnövekszik. A szárny hártyás
állományú, hosszan megnyúlt, keskeny. Alakja és sertézettsége családra, nemre, esetenként fajra jellemző. A
hátulsó szegélyen hosszú pillaszőrők vannak.

A potroh 11 szelvényből áll. A Terebrantia alrend tagjainak a 10. potrohszelvénye kúp alakú, a 8. és 9. szelvény
hasi oldalán egy kihegyesedő végű, meghajlott tojócső van. A Tubulifera alrend tagjainak a 10. potrohszelvénye
vékony, hosszan megnyúlt, csőszerű. A tojás többnyire vese alakú, rendszerint 0,3–0,5 mm hosszúságú.

Ivarosan és szűznemzéssel egyaránt szaporodnak. Tojásaikat a Terebrantia alrend egyedei a tojócsövük


segítségével a növények szöveteibe süllyesztik. A Tubulifera alrend tagjai tojásaikat a növény felületére
helyezik.

A posztembrionális fejlődés holometabolikus. A Terebrantia alrend esetében 2 lárvastádium, 1 előnimfa- és 1


nimfastádium, a Tubulifera alrend fajainál 2 lárvastádium, 1 előnimfa és 2 nimfastádium fejlődik ki.

Az embrionális fejlődés és a 2 lárva- és az előnimfa-stádiumok fejlődési ideje néhány nap. A nimfastádiumok


fejlődési ideje nagyon változó, lehet néhány nap, de néhány egynemzedékes faj nyugalmi állapota 8–10 hónapig
is tarthat.

Életmódjuk változatos. Többségük növényevő, azonban vannak közöttük ragadozók és korhadékevők is.

3.3.5.1. Család: Thripidae

3.3.5.1.1. Dracena-tripsz – Parthenothrips dracaenae Heeger

Alaktani leírása. A nőstény 1–1,5 mm hosszúságú, sárgásbarna, a potroha sötétbarna. A csáp 7 ízből áll, sárga
színű. A test és az elülső szárny hálózatos struktúrájú, a szárny áttetsző, színtelen, 3 barnás keresztcsíkkal
tarkított. A tojás megnyúlt ellipszis alakú, 0,14 mm hosszú és 0,07 mm széles. A lárva 1,4 mm hosszú sárga
színű, csápja hosszú, megnyúlt.

Földrajzi elterjedése. Kozmopolita, Európában, Amerikában és Ausztráliában egyaránt előforduló faj. A


mérsékelt égöv alatt csak üvegházakban és szobákban képes fennmaradni.

49
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Tápnövényei. Elsősorban a Dracaena, Phoenix és Ficus fajokon tenyészik.

Gazdasági jelentősége. Üvegházi és szobai dísznövényeken, elsősorban a levéldísznövényeken kémiai


védekezés hiányában káros mértékben elszaporodhat. A megtámadott növények erős fertőzés esetén díszítő
értéküket elvesztik, a levelek lehullanak, súlyosabb esetben a növény elpusztul.

Kárképe. A károsított leveleken a szívás nyomán keletkező ezüstfehér foltok láthatók, a levél fonákja apró
ürülékszemcsékkel tarkított. A megtámadott bimbók és virágok deformálódnak.

Életmódja. Nemzedékeinek száma a hőmérsékleti viszonyoktól függően változik. Üvegházi körülmények között
egy nemzedék kifejlődéséhez megközelítőleg egy hónap szükséges. Szűznemzéssel szaporodik. A nőstények
tojásaikat a levél fonáki részén, a főér mentén, az epidermisz alá süllyesztik. A lárvák és az imágók elsősorban a
levél fonáki részén, kis csoportokban szívogatnak. Lassú mozgásúak, helyüket, amíg táplálkozásra és
tojásrakásra alkalmas helyet találnak, nem hagyják el.

A védekezés irányelvei. Azinszekticidekkel, szervesfoszforsavészter-, piretroid hatóanyag-tartalmú


készítményekkel szemben érzékeny. Vazelinolaj-tartalmú készítménnyel (Agrol) végzett gyakori permetezéssel
szobai dísznövényeken elszaporodásuk megakadályozható.

3.3.5.1.2. Fagyaltripsz – Dendrothrips ornatus Jablonowski

19. ábra - Fagyaltripsz (Dendrothrips ornatus) (Jenser Márta rajza)

Alaktani leírása. Azimágó lapított testű, 0,7–0,8 mm hosszúságú. Csápja feltűnően vékony, viszonylag rövid, 8
ízből áll. Az elülső szárnyain 2 sötét színű, haránt irányú csík húzódik, továbbá az alapi és a csúcsi rész is sötét
árnyalatú. A lárva lapos testű, sárga színű.

Földrajzi elterjedése. Európában és Észak-Amerikában fordul elő. Magyarországon általánosan elterjedt.

Tápnövényei. A fagyal- (Ligustrum vulgare), az orgona- (Syringa chinensis, S. persica, S. vulgaris) és a


hársfajokon (Tilia cordata, T. tomentosa) gyakori. Káros mértékben elsősorban a fagyalon szaporodik el.

50
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Gazdasági jelentősége. Parkokban és kertekben elsősorban a fagyalbokrokon szaporodik el káros mértékben,


gyakran fordul elő nagy egyedszámban az orgona levelein is. Kártétele a kedvezőtlen, a fagyal ökológiai
igényeinek nem megfelelő helyre ültetett bokrokon jelentős.

Kárképe. A megtámadott levél felső oldalán ezüstös színű foltok alakulnak ki, melyek gyakran a levél egész
felületére kiterjednek. A károsított levelek deformálódnak, kisebbek maradnak, idő előtt lehullanak, így a
fagyal, esetenként az orgonabokor, illetve a nyírott sövény elveszti díszítő értékét.

Életmódja. Évente valószínűleg két nemzedéke fejlődik ki. Az imágó mohában vagy kéregrepedésekben telel. A
nőstény áprilistól szeptemberig, a hím augusztusban és szeptemberben, a lárvák június végétől kezdődően
fordulnak elő tömegesen.

A védekezés irányelvei. A megfelelőtermőhely megválasztása az eredményes védekezés alapvető feltétele.


Afagyal ökológiai igényeinek megfelelő helyre ültetett bokrokon a tripsz szívogatása nem okoz észrevehető
kárt. A rovarölő szerekkel (szervesfoszforsavészter-, piretroid hatóanyagú készítmények) szemben érzékeny,
azonban ezek alkalmazása a parkokban, kertekben az esetek többségében eleve nehézségbe ütközik.

3.3.5.1.3. Szőlőtripsz – Drepanothrips reuteri Uzei

20. ábra - Szőlőtripsz (Drepanothrips reuteri) kártétele szőlőhajtáson (Jenser


Mártarajza)

51
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

52
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Anőstény 0,6–0,8 mm hosszúságú, sárga színű, a tor és a potroh hátoldala szürkés árnyalatú.
Az előtor hátulsó szegletén egy hosszú, sötét színű serte helyezkedik el. Az elülső szárny szürkés árnyalatú, az
első harmadban hirtelen, majd fokozatosan keskenyedő. A lárva világossárga színű.

Földraji elterjedése. Európában a szőlőtermesztő vidékeken általánosan elterjedt. Káros mértékben helyenként
és rövid időre szaporodik el. Kártétele Magyarországon több helyen fordult elő.

Tápnövényei. Különböző családba tartozó növényeken (Vitis sp., Quercus sp., Fagus sp.)él. Tömegesen a Vitis
fajokon szaporodik el.

Kárképe. Szívogatása nyomán közvetlenül a rügyfakadás után a szőlőhajtáson, a levélnyélen, valamint a fakadó
levelek erezetén parás foltok alakulnak ki. Tömeges szívogatás hatásira a hajtás rövid szártagú marad, a levelek
színük felé kanalasodnak, szélük megbarnul és elszárad. A fejlődés kezdeti szakaszán megtámadott levél
rendellenesen fejlődik. Afiatal hajtáson kialakult parásodott foltok a beérett vesszőn is felismerhetők. Akártétel
összetéveszthető a piros gyümölcsfa-takácsatka kártételével.

Életmódja. Akifejlett egyed a kéregrepedésekben telel. Magyarországi körülmények között évente egy
nemzedéke fejlődik ki. A nőstények tavasszal, a rügyfakadás után jelennek meg a fiatal hajtásokon. Tojásaikat a
levél szöveteibe süllyesztik. Akikelő lárvák az imágókkal együtt a hajtáson és a fiatal leveleken szívogatnak.
Június elejére fejlődnek ki és ekkor telelőre húzódnak.

A védekezés irányelvei. Ellene külön védekezésre eddig nem volt szükség.

3.3.5.1.4. Nyugati virágtripsz – Frankliniella occidentalis Pergande

Alaktani leírása. A nőstény 1,2 mm nagyságú, sárgás (nyári alak) vagy barnás (áttelelő alak). Acsáp 8 ízből áll.
A fejen a pontszemek mögött lévő sertesor harmadik sertéje feltűnően hosszú. Ez a Frankliniella fajok közül
csak az E.occidentalisnálfordul elő. Az előtor elülső és hátulsó szegletén, valamint az elülső szegélyén hosszú
serték vannak. Az elülső szárny főere megszakítás nélkül sertézett. A potrohszelvények hasi lemezén nincsenek
járulékos serték. A 8. potrohszelvény hátulsó szegletén sűrűn egymás mellett álló serték ún. fésűt képeznek. A
lárva 0,8–1,2 mm nagyságú.

Földrajzi elterjedése. Eredeti elterjedési területe feltehetően a csendes-óceáni szigetvilágban van. Innen
hurcolták be Japánba, Ázsiába, Észak-Amerikába majd végül Európába. Magyarországon általánosan elterjedt.
Mérsékelt övi klimatikus viszonyok között csak üvegházakban, hajtatóházakban telel át. A vegetációs
időszakban az üvegházak környékén szabad földön is előfordul.

Tápnövényei. Polifág faj. Tápnövényei közé mintegy 200 faj tartozik. A termesztett növények közül az afrikai
ibolyán, gerberán, gladióluszon, rózsán, szegfűn, paprikán, uborkán, szaporodik el tömegesen, káros mértékben.
Ezenkívül számos gyomnövényen képes fennmaradni.

Gazdasági jelentősége. Az üvegházi növénytermesztésnek jelenleg az egyik legjelentősebb károsítója.


Gazdasági jelentőségét fokozza, hogy a paradicsom bronzfoltosság vírus (tomato spotted wilt tospovirus)
hatékony vektora.

Kárképe. A megtámadott növény bimbói nem vagy deformálódva nyílnak ki. A virág gyakran torzult vagy
legalábbis sziromlevelein fehér színű foltok jelennek meg, ami a virág kereskedelmi értékét csökkenti. Az
uborka termése deformálódik, a paprika bogyójának felületén parás foltok alakulnak ki, ami egymagában is
minőségi értékcsökkenést jelent. Erősebb fertőzés esetén a bogyó torzul.

Életmódja. A hőmérsékleti viszonyoktól függően évente több nemzedéke fejlődik ki. Közép-európai viszonyok
között szabad földön nem képes áttelelni. A nőstény a tojásait a virág, elsősorban a bibe és a porzó szöveteibe
süllyeszti. A lárva a bimbóban, nyíló virágokban, később a virágokban tartózkodik. A paprika esetében a virág
lehullását követően a csészelevelek védelme alatt él és a bogyókezdeményen szívogat. A kifejlett lárva a talajba
húzódik és itt fejlődik ki az előnimfa- és nimfastádium.

Természetes ellenségei. A lárvákat ragadozó atkák (Phytoseiidae) és ragadozó poloskák (Orius fajok) támadják
meg és szívják ki. Üvegházakba betelepített ragadozó atkákkal, Orius fajok egyedeivel a nyugati virágtripsz
egyedszáma hatékonyan korlátozható.

Tömeges elszaporodása, előrejelzése. Fennmaradását az üvegházakban és környékén tenyésző gyomnövények


teszik lehetővé, ahonnan az üvegházakban, hajtatóházakban termesztett növényekre ismételten betelepednek és

53
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

viszonylag rövid időn belül tömegesen elszaporodik. Előfordulása, egyedszámának változása kék színű
színcsapdák alkalmazásával megállapítható, illetve nyomon követhető.

A védekezés irányelvei. A szerves foszforsavészter rovarölő szerekkel szemben érzékeny, azonban ezek hatását
rejtett életmódjuk jelentősen csökkenti. A talajban kifejlődő imágók megjelenése újabb fertőzés kialakulását
jelenti. A permetezés rövid időközönkénti megismétlésére ezért is feltétlenül szükség van. A palántákat
rendszeres kémiai védelemben kell részesíteni. Az üvegházakban és a fóliaágyakban a termesztés
időszakonkénti szüneteltetése, a talaj fertőtlenítése, a termesztőberendezések és azok környékének
gyommentesen tartása a védekezés alapvetően fontos követelménye.

3.3.5.1.5. Borsótripsz – Kakothrips robustus Uzel

21. ábra - Borsótripsz (Kakothrips robustus) a = nőstény, b = kártétele borsó hüvelyén


(Jenser Márta rajza)

Alaktani leírása. A nőstény 1,5 mm hosszúságú, sötétbarna színű. Acsápja 8 ízből áll. Azelülső pár szárny
szürkésbarna, alapi és csúcsi részén világos mezővel, a főér végig sertézett. Ahím 1 mm hosszúságú, a 8.
potrohszelvény mindkét oldalán egy-egy meggörbült kitin-nyúlvány helyezkedik el. A tojás 0,35 mm hosszú.
Alárva 1,4–1,8 mm hosszú, sárga, a két utolsó potrohszelvénye barna.

Földrajzi elterjedése. Európában, a Kaukázusban és Kis-Ázsiában előforduló faj. Magyarországon általánosan


elterjedt.

Tápnövényei. Pillangós virágú fajok virágaiban él. Elsőrendű tápnövénye a mogyorós lednek (Lathyrus
tuberosus). Gyakran fordul elő a kaszanyűg-bükköny (Vicia cracca) és a tarka koronafürt (Coronilla varia)
virágaiban. Termesztett növények közül a borsón szaporodik el.

Gazdasági jelentősége. Aborsónak általánosan ismert kártevője. Káros mértékben elsősorban a házikertekben
szaporodik el.

Kárképe. A borsó megtámadott hajtása meggörbül, torzul és növekedésében megáll. Avirág zsugorodik,
megbarnul és elszárad. Kisebb mérvű fertőzés esetén a virágok nem termékenyülnek meg. Aborsó hüvelye,
amennyiben a károsítás fejlődésének kezdeti szakaszán éri, kicsi marad, deformálódik. Afejlettebb állapotban
megtámadott növény kevesebb és kényszerérett magot tartalmaz.

Életmódja. Évente egy nemzedéke fejlődik ki. Nimfaállapotban a talajban telel, az imágók május végén, június
elején jelennek meg. Anőstények július végéig fordulnak elő. Tojásaikat a virágban a porzó szárába helyezik. A
lárvák 78 nap múlva kelnek ki. Elsősorban a virágban tartózkodnak és táplálkoznak. A borsó elvirágzása után a
lárvák a hüvelyre húzódnak, amelyet táplálkozásukkal karosítanak. Akifejlett lárva a talajba húzódik, ahol 20–
30 cm mélységben telel. Fejlődése tavasszal folytatódik.

A védekezés irányelvei. Amennyiben nagy mennyiségben fordul elő kártétele, az a borsó virágzása után
foszforsavészter-készítmények alkalmazásával akadályozható meg.

3.3.5.1.6. Gladiólusz-tripsz – Thrips simplex Morison

22. ábra - Gladiólusz-tripsz (Thrips simplex) kártétele gladiólusz-bimbón (Jenser Márta


rajza)

54
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Anőstény 1,3–1,5 mm hosszúságú, sötétbarna színű. A csáp 8 ízből áll, az ízek színe, a 3. sárga
íz kivételével, sötétbarna. Azelőtor hátsó szegletén két hosszú serte van. Az elülső szárny barnás árnyalatú, alapi
része víztiszta, a főéren 5–7 csúcsi sertével. A lárva 1–1,3 mm hosszú, sárga színű.

Földrajzi elterjedése. Eredeti elterjedési területe Ausztrália. Több kontinensre behurcolták. A


Mediterráneumban és Európában is egyaránt előfordul. Magyarországon általánosan elterjedt.

Tápnövényei. Elsőrendű tápnövénye a gladiólusz, amelyet rendszeresen súlyosan károsít. Gyakran fordul elő a
szegfűn is. További ismert tápnövényei a frézia, a Hippeastrum, az írisz, a fáklyaliliom, a nárcisz és a
Zantedeschia.

Gazdasági jelentősége. A hazai gladiólusz-termesztés legveszedelmesebb kártevői közé tartozik. Kis mérvű
kártételének nyomai is a virág kereskedelmi értékének csökkenését jelenti. Amennyiben nagyobb egyedszámban
fordul elő, nemcsak a virág, hanem a hagymagumó eredményes termesztését is veszélyezteti.

Kárképe. A megtámadott növényi részeken kezdetben elszórtan jelennek meg az ezüstösfehér foltok, amelyek
később összeolvadva mind nagyobb felületre terjednek ki. A levelek növekedése rendellenessé válik, az
erősebben fertőzött részeken elkeskenyednek, deformálódnak, kisebbek maradnak. A bimbókon a fellevelek a
szívogatás hatására elszáradnak, nem nyílnak ki vagy a virágok torzultak, kisebbek és fehérfoltosak lesznek. A
szirmok szélei elszáradva befelé sodródnak. Ezek a virágok a kereskedelmi értéküket teljesen elveszítik. Kisebb
mérvű fertőzés esetén a bimbók és a virágok ugyan nem deformálódnak, de a fehér szívásfoltok különösen a
színes virágú fajták kereskedelmi értékét csökkentik. A virágszárat tömeges tojásrakásukkal is károsíthatják. A
tojások besüllyesztésének helyén apró ovális foltok képződnek, amelyek később összeolvadva feltűnő
nagyságúvá válnak. A kártétel a szár meggörbülését is okozhatja. A hagymagumón a tripszek szívogatása
nyomán a szövetek megfehérednek, besüppednek. Az egészséges sárgás, illetve piros szövetrészekkel és a

55
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

fekete ürülékszemcsékkel együttesen könnyen felismerhető jellegzetes kép alakul ki. Erős fertőzés esetén a
hagymagumó egész felülete ezüstösfehér lesz. Az ilyen hagymagumók a tárolás ideje alatt gyakran
összezsugorodnak, értéktelenné válnak.

Életmódja. Évente több, változó számú nemzedéke fejlődik ki. Magyarországi körülmények között szabad
földön nem képes áttelelni. A tárolóhelyiségben, a hagymagumón telel, ahol a különböző fejlődési állapotban
lévő egyedek egyaránt előfordulnak. A nőstény tavasszal a gladiólusz első leveleinek kifejlődését követően már
megjelenik. Káros mértékben július végére, augusztus elejére szaporodik el. Az egymásba folyó nemzedékek
fejlődése késő őszig tart. Amennyiben a tárolóhelyiség hőmérséklete 15–17 °C, szaporodása a tél folyamán sem
szünetel.

Az embrionális fejlődés a hőmérsékleti viszonyoktól függően 2 naptól 3 hétig tarthat, a lárva- és a


nimfastádiumok átlagosan 5 nap alatt fejlődnek ki. A nőstény többnyire egy hónapig, alacsony hőmérsékleti
viszonyok között ennél hosszabb ideig él. Egy nőstény átlagosan 100 tojást rak. A lárva elsősorban a
levélhüvelyben, bimbóban vagy a virágban tartózkodik. A nimfastádium idején a levélhüvelyben vagy a talajban
tartózkodik.

A védekezés irányelvei. A védekezés alapja hazai körülmények között a raktározott hagymagumók


fertőzésmentességének biztosítása. Csak egészséges hagymagumót szabad tárolni: a betárolt hagymagumót
fertőtleníteni kell. Szabadföldön az inszekticidek alkalmazása a hagymagumók csírázásától, az első levelek
megjelenésétől kezdődően indokolt. A szabadföldi védekezésre a szervesfoszforsavészter- és piretroid
hatóanyagú készítmények ajánlottak. Ezekkel virágzó növényeket permetezni nem szabad.

3.3.5.1.7. Lentripsz – Thrips lini Ladureau

Alaktani leírása. A nőstény 1 mm hosszúságú, sötétbarna színű. A csáp 7 ízből áll, a csápízek sötétbarnák,
egyedül a 2. íz világosabb árnyalatú. Az elülső szárny világos áttetsző, főerén 7–8 alapi és többnyire 3 csúcsi
sertével. A lárva 1 mm hosszú, narancssárga színű, a 9. potrohszelvény hátulsó szegélyén sertékből álló, ún. fésű
van.

Földrajzi elterjedése. Előfordulása Európából ismert. Hazánkban a lentermesztő területeken elterjedt.

Tápnövényei. Kizárólag a lenen fejlődik ki.

Gazdasági jelentősége. A többször egymás után, azonos helyen termesztett lenállományokban súlyos károkat
okozhat.

Kárképe. A megtámadott fiatal növény hajtásainak vége az egészségesektől eltérően nem lefelé hajlik, hanem
mereven felfelé irányul, csak később görbül meg kissé. A leveleken a tripszek szívogatását követően jellegzetes
elszíneződés, a fekete ürülékszemcsékkel tarkított ezüstös foltok jelennek meg. A levelek kisebbek maradnak,
besodródnak, megcsavarodnak. A növény növekedésében visszamarad. A bimbók nem fejlődnek ki, zárva
maradnak vagy a virág féloldalassá válik, maghozama elmarad.

Életmódja. Évente egy nemzedéke fejlődik ki. A kifejlett, de még teljesen nem színeződött egyedek telelnek a
talajban, 20–50 cm mélységben. A telelőhelyüket április végén, május elején hagyják el. A nőstények
élettartama kb. 30, a hímeké 14–20 nap. Tojásaikat a hajtás és a levél, később a virág szövetébe süllyesztik. A
tojások lerakása helyén gyakran szivárog ki a sejtnedv. Az egy nőstény által lerakott tojások száma többnyire 50
körül ingadozik, esetenként 90–95 is lehet. Az embrionális fejlődés időtartama 6–15 nap. A lárvák 5–15, az
előnimfa- és a nimfastádiumok 4–10 nap alatt fejlődnek ki. A kifejlett lárva a talajba húzódik, ahol az előnimfa
és a nimfa kifejlődik. A kifejlődött imágók a talajban maradnak és csak a következő év tavaszán bújnak ki.

A védekezés irányelvei. A vetésforgó betartásával a lentripsz tömeges elszaporodása megelőzhető. Amennyiben


tömeges előfordulása miatt kémiai védekezésre van szükség, akkor szervesfoszforsavészter-készítményeket
célszerű alkalmazni. A permetezést a tripszek tömeges megjelenésének időpontjában szükséges végrehajtani és
azt 8–14 nap múlva célszerű megismételni. A magtermesztésre szánt növényállományt a virágzás előtti
időpontban – amennyiben a korábbi időpontokban a lentripsz tömegesen fordult elő – ismételten permetezni
szükséges.

3.3.5.1.8. Dohánytripsz – Thrips tahaci Lindeman

56
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

23. ábra - Dohánytripsz (Thrips tabaci) a = nőstény, b = egészséges és károsított


szegfűlevelek, c = károsított szegfűvirág (Jenser Márta rajza)

Alaktani leírása. A nőstény testnagysága 0,8–1 mm, színe sárgás (nyári alak), illetve sárgásbarna (áttelelő alak).
A csáp 7 ízből áll. Az előtor hátulsó szegletén 1 pár rövid 36–42 µm hosszú serte van. Az elülső szárny
szürkéssárga árnyalatú, a főerén 4 csúcsi serte helyezkedik el. A potroh hasi lemezén nincsenek járulékos serték.
A potrohszelvény hátulsó peremén sűrűn egymás mellett elhelyezkedő serték vannak. A lárva 0,8–0,9 mm,
világossárga színű.

Földrajzi elterjedése. Kozmopolita faj. Afrikában, Ázsiában, a csendes-óceáni szigeteken és Európában


egyaránt előfordul. Magyarországon általánosan elterjedt.

Tápnövényei. Polifág faj. Közép-Európában mintegy 100 növényfaj levelein és virágaiban él, a termesztett
növények többségén előfordul. Különösen gyakori tömeges elszaporodása a dohányon, hagymán, káposztán,
paprikán, uborkán, szegfűn. Tápnövénykörét illetően két rassz előfordulása ismert. A T.tabaci tabaci a
dohányon, a T. tabaci communis egyéb más növényeken táplálkozik.

Gazdasági jelentősége. Magyarországon a dohányt, a hagymát, a káposztát, az uborkát, a szegfűt, a cikláment,


az afrikai ibolyát gyakran súlyosan károsítja. Magyarországi körülmények között is jelentős másodlagos
kártétele, amennyiben a paradicsom bronzfoltosság vírus (tomato spotted wilt tospovirus) hatékony terjesztője,
vektora.

Kárképe. A megtámadott dohány levelein a szívásnyomok először a fő- és másodrendű erek mentén jelennek
meg, majd fokozatosan terjednek ki a levél mind nagyobb felületére. Akárosított levél minőségének értéke
csökken, szivar gyártására alkalmatlanná válik. Afertőzött hagymán kezdetben apró, ezüstös foltok jelennek
meg a levelek hónaljában vagy a levél megtörése folytán keletkezett védett helyeken. A szívásnyomok a
későbbiekben a levél egész felületére kiterjednek, amitől egészében fehéresszürke színt kap. Az asszimilációs
felületnek a klorofillveszteség miatt bekövetkező csökkenése kedvezőtlenül befolyásolja a hagyma fejlődését.
Az erősen fertőzött növény törpe növésű marad, a terméshozam jelentősen csökken. Súlyosabb esetekben a
növény elpusztul. Avirágzatban táplálkozó lárvák és imágók szívogatásának hatására a maghozam jelentősen
csökkenhet. Azuborka levelein a szívásnyomok ugyancsak a főerek mentén jelennek meg először.
Amegtámadott termés deformálódik, kisebb marad, értéktelenné válik. A ciklámen virágainak megtámadott
szára meggörbül. A szegfű levelei megcsavarodnak, kisebbek maradnak, a bimbó nem nyílik ki, a virág
féloldalassá válik, a sziromleveleket szívásnyomok tarkítják.

Életmódja. Évente több egymást átfedő nemzedéke fejlődik ki. Üvegházban a tél folyamán is szaporodik.
Anőstény elszáradt növényi maradványok között, a tél folyamán is zöldellő növényeken telel, mint tyúkhúron,
árvacsalánon, sarjadékhagrymán (Allium fistulosum). Ahagyma levelein kifejlődött egyedek egy része a hagyma
lazán zárodó pikkelylevelei közé húzódik, ahol raktározás idején – helytelenül magasabb hőmérsékleten történő
tárolás esetén – tovább szaporodnak. Akáposzta felső borítólevele alá behúzódott tripszek a magtermesztésre
szánt káposztában ugyancsak áttelelhetnek.

Azelső imágók tavasszal, április folyamán jelennek meg. Lárváik május folyamán jelennek meg. Alárvakolóniák
rendszerint május végén, június első felében alakulnak ki, ettől kezdve egyedszámuk állandóan emelkedik.
Azegy nőstény által lerakott tojások száma 20–100 között változik. Az embrionális fejlődés időtartama 2–5 nap.
Alárvák kifejlődéséhez átlagosan 5 nap szükséges. Alárva a növény levelein, virágokban, többnyire a levél
fonákán, főként a levélerek mentén, továbbá a levélhüvelyben vagy egyéb rejtett helyen tartózkodik.
Azelőnimfa- és nimfastádiumok a talajban fejlődnek ki, 3–4 nap alatt.

57
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

A védekezés irányelvei. A dohánytripsz elleni védekezés szükségességének és időpontjának megállapításához


megfelelő támpontot nyújtanak a fehér vagy sárga színcsapdával végzett megfigyelések.

Aszervesfoszforsavészter-, valamint piretroid hatóanyagú készítményekkel szemben érzékeny. Ezeknek a


készítményeknek a hatékonyságát mérsékli, hogy a dohánytripsz lárvái többnyire védett helyen tartózkodnak.
Avédekezés hatékonyságát csökkenti, hogy a hagyma levelének viaszos felületéről a permetlé lepereg.

Aparadicsom bronzfoltosság vírus terjesztésének megakadályozása céljából a palántaágyakban lévő, valamint a


kiültetett növényeket inszekticidekkel rendszeresen szükséges permetezni.

3.3.5.2. Család: Phlaeothripidae

3.3.5.2.1. Búzatripsz – Haplothrips tritici Kurdjumov

24. ábra - Búzatripsz (Haplothrips triciti) (Jenser Márta rajza)

Alaktani leírása. Anőstény 1,5–2 mm hosszúságú, sötétbarna, fekete színű. A csőszerűen megnyúlt utolsó
potrohszelvény viszonylag hosszú. Alekerekített végű elülső szárny víztiszta. Alárva 2 mm hosszú, cinóberpiros
színű, utolsó potrohszelvényei feketék.

Földrajzi elterjedése. Előfordulása Európában, Kis-Ázsiában és a Mediterráneumban ismert. Magyarországon


elsősorban a déli, délkeleti és keleti vidékeken gyakori.

Tápnövényei. A gabonaféléken él, nagy egyedszámban a búzán szaporodik el.

Gazdasági jelentősége. A búzakalászokban gyakran előforduló tripsz inkább feltűnő, mint káros. A
búzatripsszel szemben fogékony búzafajták termesztése gazdaságilag jelentős kártétel kialakulásához vezethet.

58
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Kárképe. A gabonaféléken élő tripszek egyik jelentős kártételének tartották a fehérkalászúságot, amely egyes
években helyenként valóban nagymértékben alakulhat ki. Jablonowszki az 1920-as években vizsgálatai alapján
egyértelműen bizonyította, hogy a fehérkalászúságot nem a búzán élő tripszek okozzák. A búzatripsz vagy más
tripszfajok az éredő búzaszemek szívogatásával minőségi kárt okozhatnak, amennyiben annak sikértartalma
csökken. A durum búzák szemein szívogatásukkal barna foltok kialakulását idézik elő, ami minőségi károsodást
jelent. A károsodott szemek csírázóképessége csökken.

Életmódja. Évenként egy nemzedéke fejlődik ki. A tarló alsó részére vagy a talaj felső rétegeibe húzódott lárvák
telelnek át. Tavasszal fejlődnek ki az előnimfák, majd a nimfák és az imágók. Telelőhelyüket tavasszal hagyják
el. A gabonafélék kalászolásakor kezdődik a tojásrakás, amely 25–35 napig tart. Tojásaikat a kalászpelyvákra
rakják. A lárvák a lágy gabonaszemekkel táplálkoznak.

A védekezés irányelvei. Alapvetően fontos a gabonafélék számára kedvező agrotechnikai elvárások pontos
betartása. A kártevő egyedszámának csökkentésében a tarlóhántásnak, a mélyszántásnak fontos szerepe van.
Monokultúrában termesztett búzában elszaporodásának veszélye fokozódik. Amennyiben nagy egyedszámban
fordul elő, a lárvák tömeges megjelenésének időpontjában alkalmazott szervesfoszforsavészter-készítményekkel
számuk jelentősen csökkenthető. Az eljárás kivitelezése azonban megfontolandó.

3.3.6. Rend: Poloskák – Heteroptera


A poloskák lapos testű, változatos méretű (2 mm-től 4 cm-ig) rovarok. Fejük háromszög alakú, torukat jól fejlett
előhát (pronotum) és a hozzá csatlakozó pajzs (scutellum) alkotja. Az utóhátat a szárnyak takarják. A legtöbb
poloska torának hasoldalán bűzmirigyek nyílnak a szabadba.

Két pár szárnyuk van. Az elülső szárny, az ún. félfedő nagyobbik része kemény, hátulsó része viszont hártyás
(innen régi nevük: félfedeles szárnyúak). Hátulsó szárnypárjuk hártyás. Egyes csoportoknál előfordulnak
csökevényes, illetve rövid szárnyú (brachypter) alakok is.

Közvetlen átalakulással fejlődnek, bábjuk nincsen, általában öt lárvafokozaton át érik el az imágó alakot.
Lárváik életmódja általában megegyezik a kifejlett rovar életmódjával.

A poloskák az egész világon elterjedt rovarok. Hazánkban mintegy 900 fajuk él. Életmódjuk változatos.
Legtöbbjük a szárazföldön él, de sok faj fordul elő vízparti élőhelyeken. Néhány csoportjuk fajai édesvizekben
fejlődnek. Növényvédelmi szempontból egyrészt a fitofág fajok közül kikerülő kártevők, másrészt a ragadozó
fajok jelentősek. Évente egy-, ritkábban több nemzedékűek, legtöbbjük imágóként telel, kevesebb faj telel
tojásként, még kevesebb lárvaként. Az imágóként telelő fajok nagy részénél a telelőhely és a szaporodási, illetve
kifejlődési hely nem esik egybe, ezek a fajok évente rendszeresen migrálnak.

A kártevő fajok kártételüket szívásukkal okozzák, mind a lárvák, mind az imágók lehetnek kártevők. A kártételt
a tápnövénynek mind vegetatív, mind generatív részein okozhatják.

3.3.6.1. Család: Pajzsospoloskák – Scutelleridae

3.3.6.1.1. Osztrák poloska – Eurygaster ausiriaca Schrank

25. ábra - Osztrák poloska (Eurygaster austriaca) nősténye (Jenser Márta rajza)

59
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Az imágó 11–14 mm hosszú pajzsospoloska. A pofák a fejpajzsot körülfogják. Pajzsa
nagyméretű, hosszúkás, U alakú, a potroh végéig ér, ék alakú kiemelkedése egész hosszában látható. A
világosbarnától a feketéig a legkülönbözőbb színárnyalatokban fordul elő, szürke színű, villásan elágazó
rajzolattal, vagy a nélkül. A tojás gömbölyű, kb. 1 mm átmérőjű, kezdetben világoszöld, majd az embrionális
fejlődés előrehaladtával a lárva testrészei egyre élénkebb, főleg pirosas színben tűnnek elő. Rendezett sorokban
a növény különböző részein található, leggyakrabban 14-es csoportban. A lárva főleg az 1–2. stádiumban sötét
színű, gömbölyded, a harmadik stádiumban sötét színű a fej és az előtor, világos a potroh. A 4–5. stádiumban az
egész test halvány szürkéssárga, sűrűn, feketén pontozott. A szárny- és pajzskezdemények már megjelentek
(nimfa). A lárvák mérete 2–10 mm.

Földrajzi elterjedése. Egész Európában, Észak-Afrikában és Kis-Ázsiában megtalálható, Európa középső és déli
részén közönséges. Magyarországon mindenhol előfordul, a hegy- és dombvidékektől délre eső 100 km-es
körzetben a leggyakoribb.

Tápnövényei. Őszi és tavaszi búzán, az őszi és tavaszi árpán, valamint a rozson gyakori. Álmenetileg a fűféléken
is előfordulhat, a fűmagtermesztésben lehet jelentősége.

Gazdasági jelentősége. Időszakos kártevő. Kizárólag tömeges elszaporodása idején okoz mérhető gazdasági
kárt. Ebben az évszázadban – más gabonapoloska-fajokkal együtt – az 1930–1931-es gazdasági évben okozta a
legnagyobb kárt. A gabonapoloskák kártétele következtében egyes vidékeken a gabonavetések 50%-át zölden le
kellett kaszálni, azonban kiszántások is előfordultak. A 60-as években, 1963–1964-ben és 1968–1969-ben
észleltek jelentősebb gabonapoloska kártételt. Ekkor megnőtt a szúrt szemek mennyisége (10–30%). A
fűmagtermesztésben is okozhat jelentős károkat

Kárképe. Kitavaszodástól aratásig károsítja a gabonaféléket, azok valamennyi fejlődési stádiumában. A lárva és
az imágó is károsít. Szárba indulás előtt, főleg áprilisban a hajtásokat megszúrja, amelyek elpusztulnak és a
gabonatő kórosan sarjadzik. Szárba indulás után a fő- és mellékhajtásokat károsítja, azok elszáradnak, elmarad a
kikalászolás. A még hasban lévő kalászt megszúrja, a szúrás feletti rész elszárad, kifehéredik, kialakul a zászlós
kalász. A viasz- és tejesérésben lévő szemeken a szúrás helyén fekete pont látható, amelyet a környezeténél
világosabb sárga és fakóbb udvar vesz körül. Következményképpen csökken a mag csírázóképessége, és romlik
a liszt minősége.

Életmódja. Évente egy nemzedéke van. A kifejlett poloska erdőszélen, avarban telel. Az osztrák poloska
kifejezetten migrálófaj, 80–100 km távolságra is elrepülve keresi meg a telelőhelyet. Előnyben részesíti a
szigetszerűen kiemelkedő hegyek gerincvonalán található tölgy, kőris és fenyő avartakarót. Júliusban elhagyják
a gabonaföldeket, majd augusztus és szeptember hónap folyamán felkeresik a telelőhelyeket, ahol kb. 7 hónapot
töltenek nyugalmi állapotban. Átlagos hőmérsékletű években a leggyakrabban március–április folyamán
következik be a telelőhelyek elhagyása. Az imágók még a telelőhelyen táplálkozhatnak, a fűcsomók tövében
szívogathatnak. Táplálkozás és párosodás után április végétől, május elejétől általában 14-es csomóban rakják le
tojásaikat a gabona levelére, majd szárára és a kalászokra. Az 1–2 héten belül kikelő lárvák ötszöri vedlés után
érik el a kifejlett állapotot, nagyjából az aratással egy időben. A kifejlődés után pár hétig a gabonán vagy
fűféléken táplálkoznak, majd a telelőhelyre repülnek. A hosszú nyugalmi állapot első részében obligát
diapauzában vannak, amely kb. december végén, január elején oldódik fel.

60
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Természetes ellenségei. A tojásparazitoidok (Hymenoptera: Asolcus semistriatus, Telenomus sokolowi) a


tojáscsomókat 100%-ban is fertőzhetik. A lárvákban és az imágókban élősködnek a fürkészlegyek (Helomyia
lateralis, Phasia subcoleoptrata, Phasia crassipennis). Főleg csapadékos, hűvös tavaszon és enyhe, csapadékos
télen rovarpatogén gombák és baktériumok tizedelhetik meg a lárvákat és az imágókat is. Több, mint 20
madárfaj pusztíthatja az imágókat. A pókok, a fátyolkalárvák, a katicabogarak és a futrinkák főleg a lárvákat
fogyaszthatják.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Az osztrák poloska melegigényes. Egyedfejlődése folyamán az 1–3.


stádiumú lárvák a legérzékenyebbek a hűvös, csapadékos időjárásra. Tömeges elszaporodásának előfeltétele,
hogy májusban 16 °C-nál magasabb átlaghőmérséklet és 50 mm-nél kevesebb csapadék, júniusban 18,5 °C-nál
magasabb hőmérséklet és 50 mm alatti csapadékösszeg legyen legalább két egymás utáni évben. Főleg június
első felének időjárása döntő fontosságú. A rövid távú előrejelzés alapja a tojáscsomók és a lárvák számának
ismerete: 1–2 tojáscsomó és 2–3 lárva/m2 indokolttá teheti a védekezést. Távelőrejelzés céljából a
telelőhelyeken avarvizsgálatot kell végezni, majd április végén, május elején kell hálózással megállapítani a
gabonatáblákon az imágók mennyiségét. 2 db/m2-nél több imágó esetén fel kell készülni a védekezésre.

A védekezés irányelvei. Magyarországon a gabonapoloskák ellen rendszerint nem kell védekezni. Száraz, meleg
május, június esetén – ha az előző év klimatikus viszonyai is kedvezően alakultak számára – fel kell készülni a
kémiai védekezésre. Az imágók ellen a szárba indulás előtt (földi géppel), vagy a lárvák ellen (légi úton)
szervesfoszforsavészter-tartalmú növényvédő szerekkel lehet védekezni.

3.3.6.1.2. Mórpoloska – Eurygaster maura Linné

26. ábra - Mórpoloska (Eurygaster maura) nősténye (Jenser Márta rajza)

Alaktani leírása. Az imágó 8,5–11 mm hosszú pajzsospoloska. A pofák és a fejpajzs egy síkban fekszenek. A
pofák a fejpajzsot elöl szabadon hagyják. A nőstények középső ivarlemezei érintik a szelvénykivágás széleit.
Alapszíne a világosbarnától a sötétbarnáig változik, rendszerint sötétszürke rajzolattal A tojás az osztrák
poloskáéhoz hasonló. A lárva az 1–2. stádiumban hasonlít az osztrák poloska lárváira. A harmadik stádiumtól
kezdve a pofák hossza megegyezik a fejpajzs hosszával, míg az osztrák poloska lárváinál a pofák hosszabbak.

Földrajzi elterjedése. Elterjedési területe nagyobb,mint az osztrák poloskáé, Európa, Észak-Afrika, Közel-Kelet,
Közép-Ázsia. Hazánkban mindenhol megtalálható, azokon a helyeken is közönséges, ahol az osztrák poloska
nem, vagy ritkábban él (szántóföldek mezsgyéi, legelők, gabonaföldek szélei, erdőszéli füves területek,
árokpartok).

Tápnövényei. Tápnövényei az osztrák gabonapoloskáéval megegyezőek. A gabonaféléken kívül gyakran


előfordul és táplálkozik a vad és termesztett füveken is, valamint kétszikű gyomnövényeken.

Gazdasági jelentősége. Gazdasági jelentősége az osztrák poloskáéhoz hasonló.

Kárképe. A szívogatásával okozott kárképe megegyezik az osztrák poloskánál leírtakkal.

Életmódja. Évenként egy nemzedéke van. A kifejlettek a telelőhelyekről későbben és vontatottabban repülnek
ki. A gabonatáblákon az imágók tovább életben maradnak, mint az osztrák poloska imágói. Az új nemzedék

61
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

kifejlett példányai a telelőhelyeken később jelennek meg, mint az osztrák poloskák. A telelőhelyeken
gyakrabban találhatók közelebb a gabonatáblákhoz, a füves területekhez, mint az osztrák poloska
(erdősávokban, kisebb erdők szélének avarjában).

3.3.6.1.3. Csíkos pajzsospoloska – Graphosoma lineatum Linné

27. ábra - Csíkos pajzsospoloska (Graphosoma lineatum) imágó (Jenser Márta rajza)

62
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

63
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Azimágó 8–11 mm hosszú pajzsospoloska, hátoldala piros, hosszanti fekete csíkozással.
Apotroh pereme és az állat hasoldala piros, fekete foltokkal. A tojás horda alakú, csoportosan található a növény
különböző részein. A lárva alapszíne a piros különböző árnyalata, fekete hosszanti csíkokkal. Afejleltebb lárvák
hasonlítanak az imágókra.

Földrajzi elterjedése. Dél- és Közép-Európában elterjedt faj.

Tápnövényei. Ernyős virágzatú növényeken él. Zeller, konyhakömény, petrezselyem, kapor, édeskömény
pasztinák, sárgarépa és lestyán magfogás céljából termesztett állományaiban fordul elő. Vadon élő
ernyősvirágzatú növényeken esetenként tömegesen szaporodik el.

Gazdasági jelentősége. Hosszú éveken keresztül erdő mellett termesztett édesköménybon 50%-os, vagy még
nagyobb mértékű kárt okozott a virágok szívogatásával. Más, magnak termesztett ernyős virágzatú növényen is
okozhat hasonló mértékű kártételt.

Kárképe. Az ernyős virágzatú növények ernyőin szívogatja a virágokat és a magvakat, a virág meddő marad,
nem hoz termést.

Életmódja. Évente egy nemzedéke van. Az imágók telelnek át az avarban, növénymaradványok és fűcsomók
között. Április második felében hagyják el a telelőhelyet. Augusztusban jelennek meg az új nemzedék imágói.

A védekezés irányelvei. Kerülni kell erdő közelében ugyanazon a helyen éveken keresztül magfogó ernyős
virágzatú növény termesztését. Tömeges fellépése esetén – virágzás előtt – szívókártevők ellen engedélyezett
növényvédő szerekkel védekezhetünk.

3.3.6.2. Család: Címerespoloskák – Pentatomidae

3.3.6.2.1. Közönséges szipolypoloska – Aelia acuminata Linné

28. ábra - Közönséges szipolypoloska (Aelia acuminata) imágó (Jenser Márta rajza)

Alaktani leírása. Az imágó 7–10 mm hosszú, eresen elkeskenyedő fejű címerespoloska. Színe sárgásbarna,
szürkésbarna. A fejpajzson és az előháton a pajzs közepéig világosabb színű horda húzódik. A csápok, a lábak
és a has oldala szalmasárga. A középső és a hátulsó combok alsó oldalán 2–2 fekete folt látható. Atojás hordó
alakú, 0,9×0,7 mm nagyságú, színe világossárga. A lárva hasonlít az imágóra. Az 1–2. fokozatú lárvák
sötétbarnák, a 3–4. stádiumúak világosabbak, egyre jobban hasonlítanak a kifejlettekre.

64
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Földrajzi elterjedése. Egész Európa, Kis-Ázsia, Észak-Afrika. Hazánkban közönséges, főleg az Alföldön
gyakori. Takarmányfüveken, legelőkön, réteken, út menti árkok mentén, erdei tisztásokon, irtásterületeken
mindenhol elterjedt. Főleg a legelőkkel, rétekkel határos gabonaföldeken lehet tömeges.

Tápnövényei. Elsősorban pázsitfűféléken és gabonaféléken él. Előnyben részesíti a vadon élő fűféléket. Kétszikű
növényeken is táplálkozhat.

Gazdasági jelentősége. Egyike a takarmányfüveket és a gabonaféléket károsító gabonapoloskáknak. Egyes


országrészekben és években a gabonapoloska-populációk 10%-át is kiteheti.

Kárképe. Szívogatása az Eurygaster fajok által okozott kárképpel megegyező elváltozásokat vált ki.

Életmódja. Évente egy nemzedéke van. Az imágók telelnek az avarban, erdőszéleken, töltésoldalakon,
árokpartokon. Rendszerint nem migrálnak, hanem a szaporodási terület közelében maradnak. A
gabonapoloskafajok közül a legkésőbb repülnek ki a telelőhelyekről. A tojásrakás május közepén kezdődik. Egy
csomóba, két sorba 12 tojást rak. Az új nemzedék kifejlődése július középig tart. A nyári diapauza július végén,
augusztus elején kezdődik. Októberben vonul telelőre.

Természetes ellenségei. A tojásokat a Microphanurus semistriatus, az imágókat Lophosia fasciata, Neocyptera


auriceps, Helomyia lateralis, Ectophasia rostrata, E. rubra, Cystogaster globosa parazitálja.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Meleg, száraz időjárást kedvelő faj. Az Eurygaster-fajokhoz hasonló az
előrejelzése.

A védekezés irányelvei. Az Eurygaster fajokkal együtt szaporodik el, ellene azonos módon lehet védekezni.

3.3.6.2.2. Káposztapoloska – Eurydema ventrale Kolenati

Alaktani leírása. Az imágó 6,7–10,3 mm hosszú, élénkpiros alapszínű címerespoloska. Feje fekete, élőtorán és a
félfedőkön fekete foltok találhatók. A hozzá nagyon hasonló E. ornatum hátlemezei mind feketék, míg az
E.ventralenálcsak a két utolsó lemez fekete, a többi piros. A tojás hordó alakú, két sorba rendezve, rendszerint
12 van egy tojáscsomóban. Alapszíne halványszürke, az oldalán körben két fekete gyűrűvel, a gyűrűk között
középen fekete folttal. A tojásfedő majdnem teljesen fekete, a közepén kicsi világos folt lehet. A lárva alapszíne
narancssárga, feje fekete, 1–2. stádiumban az előtor fekete, 3–4. stádiumban az előtor oldalszélei világosak. A 4.
stádiumban jelennek meg a szárnykezdemények, s az 5. stádiumban válik a rajzolata az imágóéhoz hasonlóvá.

Földrajzi elterjedése. Pontomediterrán faj. Tömeges elterjedésének északi határa a Kárpát-medence. Az ország
szárazabb és melegebb vidékein közönséges, a középhegységekben ritkán fordul elő.

Tápnövényei. Elsőrendű tápnövényei a termesztett káposzta és változatai, másodrendű tápnövényei a vadon élő
keresztes virágúak. További tápnövényei a fehérmustár, káposztarepce, retek, torma, sarkantyúka, ternye,
sárgaviola, kerti viola.

Gazdasági jelentősége. Főleg melegebb évjáratokban károsít a Nyírségben, az Alföldön, a Kisalföldön és a


Szigetközben. Elsősorban a palántákat veszélyezteti. A legnagyobb mértékben a kelkáposztát, a fejes káposztát
és a takarmánykáposztát károsítja.

Kárképe. Akáposztapoloska imágója és lárvája elsősorban a vegetatív növényrészeket szívogatja, aminek


következtében a virágok és a fiatal becők is elpusztulhatnak. A becőben csökken a magok száma, romlik a
csírázóképességük. A szívogatások nyomán csillag alakú, fehér foltok alakulnak ki, amelyek később
összeolvadnak, megnagyobbodnak. A levelek rendszerint hullámosak lesznek, zsugorodnak, erősebb fertőzés
esetén lehullanak. Száraz időjárási viszonyok között a károsított palánták elpusztulnak.

Életmódja. Hazánkban két nemzedéke van, és egy csonka harmadik nemzedék előfordulhat. A nemzedékek
összefolynak. Avarban, száraz növényi maradványok alatt telel, a káposztaföldek közelében. 10 °C hőmérséklet
felett április közepétől hagyja el a telelőhelyet és a termesztett káposztafélék megjelenéséig vad keresztes virágú
növényeken táplálkozik. Egy-két hét múlva párosodik, az első nemzedék imágói júniusra fejlődnek ki, a
második nemzedék imágói július–augusztusban jelennek meg. Az első nemzedék imágóinak tojásrakása még
szeptemberben is tart. Egy nemzedék 35–45 nap alatt fejlődik ki. Csak az imágók képesek áttelelni. Az első
nemzedék esetében a nyugalmi állapot kvieszcencia, a második nemzedék esetében fakultatív diapauza alakul
ki.

65
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Természetes ellenségei. Ismert tojásparazitoidjai a Trissolcus simoni, Anastatus bifasciatus, amelyeknek csak
gyérítő hatásuk van. A lárvákat madarak, pókok, fogyasztják.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Tömeges elszaporodását elsősorban az egymást követő száraz, meleg
nyarú évek befolyásolják kedvezően.

A védekezés irányelvei. Száraz időjárás esetén öntözéssel jelentős mértékben csökkenthető kártételük. Fiatal
növények esetében elkerülhetetlen lehet a kémiai védekezés, foszforsavészter-tartalmú növényvédő szerekkel.
Fejesedő káposzta védelmében rendszerint nem szükséges inszekticideket alkalmazni.

3.3.6.2.3. Paréjpoloska – Eurydema oleraceum Linné

29. ábra - Paréjpoloska (Eurydema olera dum) imágó (Jenser Márta rajza)

66
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

67
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Az imágó 5–7 mm hosszú címerespoloska. A potroh hátlemezei és az exocorium a külső
szegélyét kivéve fekete, a rajzolat sárga, piros vagy fehéres. Az előtoron két nagy fekete folt van. A test egész
oldalszéle fehér. Rajzolata változatos, amely az imágó élete folyamán más-más lehet. A lárva kisebb, mint a
káposztapoloska lárvája. Alapszíne fehér, halványsárga. Atojás hasonló a káposztapoloskáéhoz. Rendszerint 12-
esével, sorokba rendezetten rakja le.

Földrajzi elterjedése. Európa, Kis-Ázsia, Szibéria és Afrika északi partja. Magyarországon mindenhol
közönséges, a Kisalföldön és a középhegységekben a leggyakoribb.

Tápnövényei. Elsősorban keresztes virágú növényeken, útszéli zsázsán, kányazsomboron, vadrepcén, magtermő
káposztaféléken él. A fészkes virágzatú növények közül a vadmurok és a pasztinák.

Gazdasági jelentősége. A keresztes virágú növények generatív részeit előnyben részesíti a vegetatív részekkel
szemben. Ezért főleg a magtermesztésben van jelentősége: fejes káposzta, kelkáposzta, karfiol, karalábé,
bimbóskel esetében kisebb méretű táblákon nagyobb mennyiségben koncentrálódhat.

Kárképe. Hasonlít a káposztapoloska szívásához. A foltok kisebbek. A virágokon és a becőkön a folt nem
feltűnő.

Életmódja. Évente két nemzedéke van, csonka harmadik nemzedék kifejlődése lehetséges. Az imágó telel át
növényi maradványok, fűcsomók között, azonban a tavaszi előjövetel után a számára igen kedvező
tápnövényeken, az útszéli zsázsán és a kányazsomboron jelentős populációja alakulhat ki. Ezért az első
generáció rendszerint tömegesebb, mint a második. A második generáció számára a maghozó káposztafélék
nyújtanak megfelelő energiatartalmú táplálékot. Ennek hiányában az első generáció imágói – viszonylagos
táplálékhiány miatt – kvieszcenciába esnek. A tápláléknövények váltása miatt a tenyészidőszak folyamán
intenzíven migráló faj.

Természetes ellenségei. Tojásait a Trissolcus simoni, Microphanurus semistriatus, Telenomus sokolowi


fürkészdarazsak, a lárváit a Clitomya continua, C. helluo fürkészlegyekparazitálják.

A védekezés irányelvei. A védekezés lehetőségei a káposztapoloskánál leírtakkal megegyező.

Megjelenésében, életmódjában, kártételének módjában a parajpoloskához hasonló a díszes káposztapoloska


(Eurydema ornatuan Linné).

3.3.6.3. Család: Csipkéspoloskák – Tingidae

3.3.6.3.1. Körte csipkéspoloska – Stephanitis pyri Fnimicius

30. ábra - Körtecsipkéspoloska (Stephanitis pyri) imágó (Jenser Mária rajza)

68
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktanai leírása. Az imágó 2,8–3,3 mm hosszú, tojásdad csipkéspoloska. Fején öt tövis van. A csepp alakú
nyakhólyag magasabb a fejnél és a fej fölé nyúlik. A közép- és az oldalmező háztetőszerűen felmagasodik. A
hátoldalán H alakú barna folt van. A tojás sárgásfehér, kb. 0,5 mm hosszú, hengeres, lapos fedővel. A lárva nem
csipkézett, sötétebb az imágónál, testszélén tüskeszerű nyúlványok láthatók.

69
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Földrajzi elterjedése. Melegkedvelő faj. A Földközi-tenger mellékén, Észak-Afrikában és Ázsiában él.


Magyarországon általánosan elterjedt.

Tápnövényei. Oligofág faj. Tápnövényei közé tartozik a körte, alma, birs, cseresznye, meggy, galagonya,
berkenyefajok, japánbirs, tűztövis, piros ribiszke.

Gazdasági jelentősége. Azelhanyagolt, vagy szórványgyümölcsösök kártevőjeként tartották számon. Aszéles


hatásspektrumú inszekticidek hiányában az intenzív ültetvényekben, valamint a faiskolákban is káros mértékben
szaporodik el.

Kárképe. Alevél fonákán telepekben élő imágók és lárvák szívogatása következtében a levél színén apró, sárga
foltok jelennek meg, sűrűn egymás közelében. Ezek a foltok fokozatosan összeolvadhatnak. Alevél fonákón az
imágókon és a lárvákon kívül levetett lárvabőrük és ürülékcseppek is jelzik a kártevő jelenlétét. Afák alsó
levelein találhatók az első tünetek. A kártétel fokozatosan halad fölfelé a lombozaton. Asúlyosan károsított
levelek lehullanak

Életmódja. Valószínűleg két nemzedéke van. Akifejlett egyed telel kéregrepedésekben, kerítések repedései,
száraz növényi részek között. Atelelő helyekről áprilisban jönnek elő. Tojásaikat a levél fonókán csoportosan
helyezik cl, azokat a parenchymába süllyesztik. Alárvák júniusban jelennek meg és késő őszig folyamatosan
előfordulnak. Júliustól fejlődnek ki az új nemzedék imágói. Amásodik nemzedék egyedei augusztustól
károsítanak. Szeptembertől kezdődően fokozatosan telelőhelyre húzódnak.

A védekezés irányelvei. Az inszekticidekkel szemben érzékeny. Széles hatásspektrumú készítményekkel


permetezett növényeken káros mértékben nem szaporodik el.

3.3.6.3.2. Platán csipkéspoloska – Corythuca ciliata Say

Alaktani leírása. Azimágó 3–4 mm hosszú csipkéspoloska. Színe világos szürkéssárga, a félfedő púpjainak
hátulsó fele barna. Anyakhólyag elöl túlnyúlik a fejen. Csápján hosszú szőrök vannak. Aközép- és az oldalmező
hólyagszerűen kimagasodik. Anyakhólyag, a peremek, a tarajok és a félfedők erein és szegélyrészén rövid
sörték találhatók. A tojás sárgásfehér színű 0,5×0,2 mm. Csoportosan, az erek zugaiban, a levél fonókán vannak.
Alárva sötétbarna.

Földrajzi elterjedése. Eredeti elterjedési területe Észak-Amerika. Behurcolósát követően rövid időn belül terjedt
el Dél-Európában. 1976-ban Magyarországon is megjelent. Jelenleg az egész országban általánosan elterjedt.

Tápnövényei. Elsőrendű tápnövénye a platán. Valamennyi platánfajon (Platanus occidentalis, P. orientalis, P.


hybrida) megtelepszik. Szórványosan előfordul még a papíreperfán (Broussonetia papyrifera), a hikoridión
(Carya alba) és a kőrisfajokon (Fraxinus spp.) is.

Gazdasági jelentősége. Aparkokba, utcára sorfáknak telepített platánok veszedelmes kártevője. Aplatánfák
leveleinek korai elszíneződését, hullását okozza. A megtámadott fák elvesztik díszítőértéküket, eredeti
feladatuknak nem felelnek meg.

Kárképe. Az imágók és a lárvák szívogatásának helyén fehér színű foltok alakulnak ki, amelyeket fekete
ürülékszemcsék tarkítanak. Jelentős mértékű kártétel esetén a levelek elsárgulnak, majd megbarnulnak és idő
előtt lehullanak. A kártétel rendszerint a lombkorona alsó részén kezdődik, majd átterjed a korona középső és
felső részére is. A levélsárgulás leghamarabb augusztusban jelentkezik, tömegesen szeptemberben észlelhető.

Életmódja. Évente két nemzedéke van. Az imágó csoportosan telel a platán, esetenként a közeli egyéb fák
kéregrepedéseiben. Téli, enyhe napokon 8–10 °C hőmérsékletnél az imágók már mozognak, tavasszal ezeken a
hőmérsékleteken elhagyják a fakérget és az ágakra, majd a fiatal levelekre vándorolnak. A tojásokat május
elejétől kezdődően helyezik a levelek fonákára. A nőstény tojásprodukciója 60–160. Erős fertőzöttség esetén
400–600 tojás is lehet egy csomóban. A lárvák júliusra fejlődnek ki. A második nemzedék imágói szeptember,
október folyamán vonulnak a telelőhelyekre.

A védekezés irányelvei. Őszivagy téli kéregtisztogatással a populáció egy része megsemmisíthető. A platánfák
permetezése nehezen megoldható feladat.

3.3.6.4. Család: Mezeipoloskák – Miridae

3.3.6.4.1. Lucernapoloska – Adelphocoris lineolatus Goeze

70
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Azimágó 7,6–9,5 mm hosszúságú, törékeny testű mezeipoloska. Teste sárgászöld, vagy
szürkészöld. Csápja zöldesbarna. Előhátán két fekete folt látható. Fején és lábain apró, fekete foltok vannak. A
pajzson rendszerint két, párhuzamosan lefutó sötét csík húzódik. A test szőrözete aranysárga. A lábszárakat
fekete tüskék borítják, a lábvégek feketék. Atojás meggörbült, kancsó alakú, 1,5 mm hosszú, sárgásfehér színű,
csak az apikális vége látszik ki a lucerna szárából. Alárva az imágónál élénkebb zöld színű lárvák az első és
második stádiumban sötétebb foltokkal borítottak. Aszárnykezdemények a 4. stádiumban jelennek meg.
Acombokon és a lábszárakon fekete tüskék vannak. Alárvák hossza 1,4–5,1 mm.

Földrajzi elterjedése. Holarktikus faj. Európán kívül Észak-Afrikában, Észak-Amerikában és Ázsia egyes
részein is előfordul. Magyarországon mindenütt elterjedt, a leggyakoribb az Alföld peremvidékein.

Tápnövényei. Oligofág faj. Elsőrendű tápnövénye a lucerna, de az összes termesztett és vad pillangós virágú
növényen is igen jól szaporodik. A fészkes virágzatú és keresztes virágú növényeken csak alkalmanként
táplálkozik.

Gazdasági jelentősége. A lucerna magtermesztésben a legveszedelmesebb kártevő. Károsítja még a somkórót, a


vörös herét, a csillagfürtöt, a bükkönyféléket, és egyéb pillangós virágú növényeken is veszélyes lehet.

Kárképe. Táplálkozásának káros kihatásai a vegetatív és a generatív szerveken egyaránt kialakulnak.


Aszívogatások következtében a hajtások elhervadnak, a bimbók és a virágok elfonnyadnak és lehullanak, a
virágzati tengely felkopaszodik, a csiga lehullik, vagy benne léha magvak képződnek.

Életmódja. Évente két nemzedéke van, egyes években a harmadik nemzedéke is kifejlődhet. Tojás alakban telel
át a lucerna és egyéb évelő növények szárában. Április végén, május elején kelnek ki az első stádiumú lárvák,
majd négy-öt heti fejlődés után ötszöri vedléssel május végén, június elején jelennek meg az első imágók. A
fiatal lárvák alig változtatják helyüket, míg a nimfák már mozgékonyak. Az imágók a virágzó lucernásokba
repülnek át, rövid ideig táplálkoznak, 3–4 napon belül párosodnak, majd tojócsövükkel a lucerna vastagabb
szárába, egyesével, sorban helyezik el tojásaikat, leggyakrabban felülről számítva a 3–5. ízközben. A nőstények
15–35 napig élnek és 30–80 tojást raknak le. Egy nemzedék 5–6 hét alatt fejlődik ki. Az első nemzedék
tojásainak az embrionális fejlődési ideje 8–12 nap. A második nemzedék imágói tömegesen augusztusban
rajzanak. Az áttelelő tojásokat folyamatosan október végéig helyezik el a növények szárába. A fagyok beálltával
a tojások kivételével minden fejlődési alak elpusztul.

Természetes ellenségei. Tojásparazitoid fürkészek közül a Telenomus, Anaphes, Polynema, Omphala fajok, a
gyilkosfürkészek közül az Euphorus pallipes ismertek. A lárvákat Heteropterák (Nabidae, Miridae, Lygaeidae
fajok), valamint pókok fogyasztják.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. A meleg, száraz idő szaporodását kedvezően befolyásolja, de aszályos
nyáron nagyon sok lárva pusztul el. A hűvös, csapadékos tavasz és nyárelő is a lárvák pusztulását okozza. Az
egyedsűrűség a kiegyenlített időjárású tenyészidőszakban a legnagyobb. A súlyosabb kárt a nagy egyedszámú
második nemzedék okozza. A lucernatermesztő körzetekben szinte minden évben tömegesen jelen van. Az
imágók migrálása miatt a lucernatáblák kaszálása és virágzásának időpontja befolyásolja a populáció
abundanciáját.

Távprognózis adható a lucernások zömében zöldcsigás állapotban elvégzett egyedszámvizsgálattal.


Amennyiben a veszélyességi érték kétszeresét meghaladja a populáció mennyisége, akkor a következő évben –
kedvező időjárás esetén – számítani lehet a kártételére. A veszélyességi küszöb alatti egyedszám esetében
kedvező időjárásnál sem lesz jelentős a kár.

Rövid előrejelzés alkalmazásakor 10 hálócsapásban ötnél több poloska már veszélyes.

A védekezés irányelvei. Megfelelő agrotechnikai beavatkozások, mint a gyakori kaszálás, az első növendék korai
kaszálása, ősszel alacsony tarló hagyása, a magfogó táblák elkülönítése, csalogatósávok alkalmazása a magfogó
táblák szélein egyedszámukat hatékonyan csökkentik. Tömeges elszaporodásuk esetén egyedszámuk a fozalon
és endoszulfán inszekticidek méhkímélő technológiai szabályainak megfelelő alkalmazásával hatékonyan
csökkenthető.

3.3.6.4.2. Molyhos mezeipoloska – Lygus rugulipennis Poppius

Alaktani leírása. Az imágó 5–7 mm hosszúságú, zömök mezeipoloska. Egész testét sűrű, testhez simuló
szőrözet borítja, ez különbözteti meg a genus többi fajától. Színe változik, a zöldesbarnától a vörösbarnáig
sokféle árnyalathun fordul elő. Az előhát elülső részén kettő, oldalszögleteiben 1–1 fekete pont található.

71
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Pajzsán két hosszanti lefutású fekete csík látható, amely W alakú rajzolatot is képezhet. A tojás kb. 1 mm
hosszú, sárgásfehér, enyhén hajlott, a növény szövetében található. A lárva 1,2–3,9 mm hosszú, rendszerint
sárgászöld színű. A negyedik stádiumban jelennek meg a szárnykezdemények. A 3. lárvastádiumtól fekete pont,
illetve pontok láthatók a lárva dorzális oldalán. A második stádiumtól megjelenik a combok tövén a sötét színű
gyűrűpár.

Földrajzi elterjedése. Palearktikus elterjedésű faj. Észak-Afrikában is él. Magyarországon mindenhol


közönséges.

Tápnövényei. Polifág. Európában 400 fölött van gazdanövényeinek száma. Tömegesen fordul elő a pillangós
virágú növényeken, a napraforgón, a keresztes virágúakon, az ernyős virágzatúakon, a gabonaféléken, a
kukoricásokban, a burgonyán. Valamennyi szántóföldi növényen, a zöldségféléken, a gyógynövényeken és a
dísznövényeken is károsít.

Gazdasági jelentősége. Fontos kártevő, nagy területen és sok növényfajon él és károsít. Mint lucernakártevő a
magtermesztésben különösen jelentős. Napraforgón az egész tenyészidőszakban károsíthatja a leveleket, szárat,
virágzatot és a termést. Gabonaféléken, cukorrépán és kukoricában hazánkban még kárt nem okozott, esetenként
azonban jelentősebb populációja alakulhat ki. Dísznövényeken (krizantém és őszirózsa) bimbóleszáradást okoz
és a torz virágok csökkentik a növények piaci értékét. Ernyős virágzatú növényeken, fűszer- és
gyógynövényeken hazánkban is kártevő lehet.

Kárképe. Szívogatásuk kihatásaként a lucerna virágai és a fiatal csigák lehullanak. Nő az aszott magok
mennyisége, romlik a magvak csírázóképessége. A napraforgó kelése után a csíranövények és a fiatal
napraforgótövek károsítása következtében deformálódhatnak a levelek. A nőstények a tojások lerakása előtt
tojócsövükkel hosszanti irányú sebet ejtenek a növényi szövetben. Ezek a sebek az intenzív növekedési
szakaszban tovább hasadnak és szövetburjánzások is keletkezhetnek. A sebek a levelek nyelén és a növény
szárán is előfordulhatnak. A bimbókezdemények is károsodhatnak. A tejes érésben lévő kaszatok állománya
összetöpped. Csökken a mag olajtartalma és a csírázóképessége. Cukorrépában hazánkban még nem észlelték a
kártételét, de külföldi példák alapján ez sem lehetetlen. A kerti őszirózsán és a krizantémon elszáradnak a
bimbók vagy torz virágok képződnek, s a levelek foltosak lesznek. Ernyős virágzatú növényeken és
gyógynövényeken szövetburjánzások keletkeznek, károsodik a bimbó, a virág és a termés.

Életmódja. Évente két nemzedéke van. Imágó alakban telel avarban, növényi hulladék alatt a legkülönbözőbb
biotópokban (erdőszélek, cserjések, árokpartok, ligetes helyek, rét). Amikor a hőmérséklet 8–10 °C fölé
emelkedik, kirepül a telelőhelyre) és rendszerint évelő fás növényeken folytat érési táplálkozást. Innen repül át a
lágy szárú növényekre. Megközelítőleg 70 tojást rak le a növény különböző szöveteibe. A lárvák öt vedlés után
június, július folyamán alakulnak át imágókká. A második nemzedék imágói augusztus, szeptember hónapokban
rajzanak, majd az ősz folyamán vonulnak a telelőhelyekre.

Természetes ellenségei. A tojásokat az Anaphes és Polynema fajok, a lárvákat a Leiphron pallipes fajok
parazitálják. Az imágókban az Alophorella obesa fürkészlégy él. A lárvákat és az imágókat Nabis
ragadozópoloska-fajok, zengőlégylárvák, katicabogarak és a madarak fogyasztják.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Széles ökológiai valenciájú faj, de a száraz, meleg időjárású
országrészekben és években szaporodik fel tömegesen. Lucernásokban bimbós, virágzó és zöldcsigás állapotban
10 hálócsapásban 5 fejlett lárva, vagy imágó már veszélyes lehet.

A védekezés irányelvei. Lucernásokban a lucernapoloskával azonos agrotechnikai és kémiai módszerekkel


hárítható el kártétele. Napraforgóban rendszerint bimbós állapotban szükséges inszekticideket alkalmazni, a
méhkímélő technológia követelményeinek megfelelően.

3.3.7. Alrend: Színkabócák – Auchenorrhyncha


Általában kistermetű, fél centiméteresnél kisebb rovarok, faunaterületünkön kevés faj testhossza éri el az 1,5–2
cm-t (a trópusokon ennél jóval nagyobb fajok is élnek). Két pár szárnyuk van, de nem tartoznak a jól repülő
rovarok közé. Az elülső szárny többnyire bőrszerű, a hátulsó hártyás, de egyes fajok mindkét szárnypárja
hártyaszerű. Szájszervük szúró-szívó szájszerv. A nagyobb fajok hímjei dobszerű hangadó szervükkel éles
hangot adnak.

Közvetlen átalakulással fejlődnek, a fiatal lárvák hasonlítanak az imágóhoz, életmódjuk is azzal magegyező.
Általában 4 lárvafokozat után vedlenek imágóvá.

72
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Tömegszaporodásuknak a száraz, meleg évek kedveznek. Ilyenkor szívásukkal közvetlen gazdasági károkat is
okoznak. Közvetett kártételük különböző vírusok és mikroplazmák terjesztéséhen nyilvánul meg.
Magyarországon mintegy 600 fajuk ismert.

3.3.7.1. Család: Recéskabócák – Cixiidae

3.3.7.1.1. Sárgalábú recéskabóca – Hyalesthes obsoletus Sigoret

Alaktani leírása. Az imágó testének alapszíne fekete. A fejtető keskeny, elülső része enyhén elhegyesedik,
hátulsó szegélye élesen kivágott. A pronotum keskeny, szinte csíkszerű. A scutumon is taraj látható. A fejtető és
a scutum koromfekete. Az elülső szárnypár is fejlett. A láb combi része fekete, többi része sárgás. Innen kapta
nevét. Hossza 4,5–5,5 mm. Faji meghatározása az ivarszerv vizsgálatával lehetséges. A tojás hossza 0,4–0,5
mm, fehér, fényes, felülete sima. A lárvának öt fejlődési stádiuma van. Az L5 már a fajra jellemző színű. Szemei
vörösek, jól fejlettek. Szárnya hosszú. Az egyes lárvastádiumokban a potroh utolsó három szelvényén található
viaszmirigyek fehér viaszszálakat termelnek, amelyek beborítják a potrohvéget.

Földrajzi elterjedése. Európa közepén és déli részén fekvő országokban fordul elő. Magyarországon nem
tartozik a gyakori fajok közé annak ellenére, hogy az egész ország területén megtalálható, főként szántóföldön
él. Előfordulása csoportos, elsősorban az aprószulák (Convolvulus arvensis) növényekkel borított területeken
fordul elő. Innen migrál, főleg a Solanaceae családba tartozó növényekre.

Tápnövényei. Első helyen áll az aprószulák, a nagy útifű (Plantago major), alándzsás útifű (P. lanceolata), és az
útszéli zsázsa (Lepidium draba) is megfelelő tápnövénynek bizonyult. A termesztett Solanaceae-kon és a
cikórián (Cichorium intybus), továbbá 33 különböző gyomnövényfajon is megél.

Gazdasági jelentősége. Közvetett kártétele a jelentős, amennyiben a sztolbur néven ismert mikoplazmás
betegséget terjeszti burgonyán, paradicsomon és paprikán. Ezenkívül még több mikoplazma vektoraként
ismeretes, pl. a burgonya boszorkányseprűsödés (potato witches’ broom), a sztolbur mikoplazma és a
paradicsom rügyburjánzás mikoplazma (tomato big bud).

Kárkepe. A tápnövények szívogatásában nyilvánul meg. A szívás körül a levél elszíneződik.

Életmódja. Magyarországon évi 2 nemzedéke van. A harmadik fejlődési stádiumban lévő lárva telel át az
aprószulák gyökerein a talaj 15–25 cm-es mélységében. Az imágó májustól augusztusig fordul elő. A
rajzásmaximum július első felében észlelhető. Július végétől hirtelen csökken a populáció egyedszáma. Az
imágók előjövetelük után rövid ideig az aprószulák levelein és szárán szívogatnak, majd elrepülnek a
legkülönfélébb Solanaceae fajokra. A migráció oka nem ismeretes. Feltevések szerint a talaj emelkedő
hőmérséklete és az imágók táplálékszükséglete váltja ki a vándorlást. Kb. egy hónapig vándorolnak növényről
növényre. Utána ismét felkeresik a parlag területen, árokpartokon élő aprószulákot és a talajrepedéseken
keresztül lejutnak a gyökerek közelébe, ahova elhelyezik a tojásaikat. A tojásrakás július közepén kezdődhet és
kb. 1 hónapig tart.

A védekezés irányelvei. Részleteiben nincs kidolgozva. Sokat segíthet a parlagon hagyott területeken élő
szulákfajok irtása.

3.3.7.2. Család: Sarkantyúskabócák – Delphacidae

3.3.7.2.1. Üvegszárnyú kabóca – Javesella pellucida Fabricius

Alaktani leírása. Az imágó teste sárgásbarna vagy csaknem teljesen fekete. Hosszú- (macropter) és rövidszárnyú
(brachypter) alak fordul elő. Az előbbi testhossza 4,5 mm, az utóbbié 2,8–3,3 mm. Az előhát hátul
tompaszögben kivágott, közepén és mindkét oldalán 1–1 taraj. Az elülső szárnyak hártyásak. A hosszúszárnyú
egyedek gyakoribbak. Rendkívül nehezen meghatározható faj, csak a hím ivarszerv alapján determinálható.

Földrajzi elterjedése. Európa egész területén előfordul, különösen sok található a Skandináv államokban.
Magyarországon gyakori fajnak számít. Ahol a vegetációs időszakban 3200 °C fölötti a hőösszeg, nagyobb
számban található, mint a 3200 °C hőösszeg alatti területeken. A nedves réteket kedveli.

Tápnövényei. Magyarországon valamennyi őszi gabonafélén előfordul, valamint kukoricán is. Rétjeinken és
legelőinken is közönséges. A Gramineae család 32 faján képes megélni, továbbá a tyúkhúron (Stellaria media).
Elsőrendű tápnövénye a zab.

73
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Gazdasági jelentősége. A legsúlyosabb kárt a búza csíkos mozaik vírus [wheat striata mosaic virus
(European)], a zab magtalan törpülés mikoplazma (oat sterile dwarf) terjesztésével okozza. A nyála önmagában
is olyan toxint tartalmaz, amely a növény szöveteibe jutva hozzájárul a jellegzetes kárkép kialakulásához.

Kárképe. A növényeket szívogatja és tojásrakáskor megsérti a növényt. Mindkét esetben a növény növekedésben
elmarad, kevesebb termést hoz.

Életmódja. Magyarországon két nemzedéke fejlődik. AzL3és L4 stádiumban lévő nimfák telelnek. Az első
rajzáscsúcs június végén, a második augusztus közepén van. Az egyes nemzedékek egyedszáma évenként
erősen ingadozik. Aratás előtt, a gabona érése közeledtével elhagyják a gabonaállományt és füves területekre
(rétek, legelők, árokpartok) repülnek. Innen jutnak szeptember folyamán ismét a kelőfélben levő gabonára és itt
rakják tojásaik egy részét. Ősszel legnagyobb egyedszámban az őszi árpán fordul elő. Sokkal kevesebb van a
búzán. A rozson csak elvétve akad.

Természetes ellenségei. Parazitoidjai közül ismertek a Panstenon oxylus, a Mesopolobus aequus és a M.


graminum (Hym. Pteromalidae), az Anagrus atomus (Hym., Mymaridae), a Dicondylus lindbergi (Hym.,
Dryinidae).

A védekezés irányelvei. Ahol a nagy egyedszáma miatt szükséges védekezni, a szervesfoszforsavészter-


hatóanyagú szereket célszerű alkalmazni.

3.3.7.2.2. Réti sarkantyúskabóca – Laodelphax striatellus Fallén

Alaktani leírása. Az imágó alapszíne vörösessárga vagy szürkésfekete. A rövid szárnyú alak hossza 2–3 mm, a
hosszú szárnyúé 4,5 mm. Elülső szárnyai üvegszerűen áttetszők. Csak a hím ivarszerv alakja alapján határozható
meg. Nőstények határozása bizonytalan.

Földrajzi elterjedése. Egész Európában, Szibériában és Japánban megtalálható. Magyarországon mindenütt


előfordul. Főleg a melegebb országrészeken él.

Tápnövényei. Magyarországon az árpa, a búza és a zab, néha a rozs is. Atermesztett fűféléken is megél.
Lucernásban is előfordul.

Gazdasági jelentősége. Vírusterjesztő szerepe jelentős. Európában a kukorica érdes törpülés vírus (maize rough
dwarf virus) és az árpa sárga csíkos mozaik vírus (barley yellow striate mosaic virus) vektoraként ismeretes.

Kárképe. Az imágók a leveleken szívogatnak, elvétve a száron is. Aszívások helyén fehéres-sárgás foltok
jelennek meg

Életmódja. Magyarországon valószínűleg évente 2 nemzedéke van. AL4-es nimfa telel át. Az első imágók május
végén, június elején jelennek meg, és október elejéig fordulnak elő. Azelső nemzedék rajzáscsúcsa június végén,
július közepén alakul ki, az időjárási viszonyoktól függően. Amásodik nemzedék, amely jóval nagyobb
egyedszámú, mint az első, augusztus közepén, végénéri el a rajzásmaximumot. Atojásait főleg a szár alsó
részeibe, ritkábban a levelekbe rakja. A nőstények termékenysége változó, nyáron 250, tavasszal és ősszel 180
tojás (a rövid szárnyú példányok több tojást raknak, mint a hosszúszárnyúak). Nyáron a gabonanövények helyett
a közönséges tarackbúza (Agropyron repens), a zöld muhar (Setaria viridis) és a tarka kenderkefű (Galeopsis
tetrahit) növényekbe helyezik el tojásaikat. A lárvafejlődés 2,5–3,5 hétig tart.

A védekezés irányelvei. Tömeges elszaporodása esetén egyedszáma szervesfoszforsavészter-készítményekkel


végzett permetezéssel mérsékelhető.

3.3.7.3. Család: Pajzsoskabócák – Issidae

3.3.7.3.1. Sárcseppes kabóca – Hysteropterum grylloides Fabricius

Alaktani leírása. Az imágó 5–6 mm hosszú, sárgás színű, repülni nem képes, helyét ugrással változtatja. A tojás
0,6 mm hosszú, világos rózsaszínű, két párhuzamos sorban, nyolc-tizenkettesével, sárcseppszerű váladékban
helyezkednek el. A sárcsepp hossza 3,5, szélessége 2–3 mm. A lárvára a szálakból álló farok jellemző,
amelynek hossza a lárva testhosszúságát meghaladja. Szemei vörösek.

Földrajzi elterjedése. Közép- és Dél-Európában él.

74
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Tápnövényei. Sok tápnövényű faj. Délen a szőlő, az olajfa, az eperfa, a füge és a cukorrépa kártevője.
Hazánkban a cserszömörce (Cotinus coggygria) bokrok gallyain, az őszibarack- és mandulafák törzsén és
vázágain fordulnak elő tömegesen tojáscsomói.

Kárképe. Az imágó szívása nyomán a levelek hullámosan torzulnak.

Életmódja. Éviegy nemzedéke van. Tojásállapotban telel. Május első felében kelnek ki a lárvák, melyek június
végén, augusztus elején fejlődnek imágóvá. Augusztusban és szeptember elején tojást raknak. A sárcseppszerű
váladék, amely betakarja a tojáscsomót, a nőstény váladéka.

A tojáscsomók leginkább a fatörzsek déli oldalán találhatók, de akadnak élettelen tárgyakon, pl. szőlőkarón,
kerítésen stb. is. Sötét színű kéreggel bíró fákon, pl. cseresznyefán különösen szembetűnőek a világos
„sárcseppek”, melyek száma egy-egy fatörzsön százon jóval felül is lehet.

3.3.7.4. Család: Tajtékoskabócák – Cercopidae

3.3.7.4.1. Változó tajtékos kabóca – Philaenaus spumarius Linné

Alaktani leírása. Az imágó 5–6 mm hosszú, színe rendkívül változó. A szürkétől, sárgától a rőtvörösig, illetve
feketésbarnáig minden színárnyalatban előfordulhat. Mindkét szárnypár fejlett. Az elülső pár bőrnemű, széle
már a szárny alapjától kezdve befelé hajlik. A második szárnypár átlátszó, hártyaszerű. A hátulsó tibiákon 2
tüskét visel. A penis alakja a földrajzi szélességgel némileg változik. A lárva zöldesfehér vagy zöldessárga
színű, csak a szemei feketék. Öt fejlődési stádiuma van.

Földrajzi elterjedése. A palearktikus régióban mindenütt előfordul. Magyarország egész területén megtalálható.

Tápnövényei. Polifág faj. Elsősorban réteken él. A kaszálás után a pillangós virágú takarmánynövényekre
(elsősorban lucernára), továbbá búzára repül át. A lóbab is kedvelt tápnövénye. Magfüveseken és fűztelepeken
is gyakori faj.

Gazdasági jelentősége. Mind a hazai, mind a külföldi adatok szerint a réteken élő kabócák között a
leggyakoribb és legkártékonyabb faj. Szívogatásuk következtében a növények legyengülnek. A fűzön élő
példányok szívása nyomán a fiatal hajtások eltorzulnak. Lucernában domináns kabócafaj, amelynek egyedszáma
a lucernaállományok korával fokozatosan emelkedik. Levél- és szárdeformációt okoz kerti őszirózsán
(Callistephus), margitvirágon (Chrysanthemum), szegfűn (Dianthus) és lángvirágon (Phlox). Az őszibarack-
sárgaság (peach yellow virus), a szőlő Pierce’s betegségét (Grapevine Pierce’s disease) terjeszti.

Kárképe. Szívogatása nyomán kezdetben kör alakú foltok jelennek meg a leveleken, a fiatal hajtásokon történő
táplálkozása során pedig hajtásdeformációk állnak elő.

Életmódja. Évi egy nemzedéke van. A tojások telelnek át. A tojásrakás nyár közepén vagy végén kezdődik. A
tojásait kéregrepedésekbe, lekaszált lucerna tarlón maradt csonkjaiba, levélnyél- és levélhüvely-hasadékokba
helyezi el kisebb-nagyobb csomóban. Csomónként 5–15 tojás van. A zöld színű lárvák már április folyamán
megjelenhetnek, zömük azonban májusban kel ki. Fejlődésük 21–50 napig tart. Az imágók általában május
utolsó napjaiban, főleg azonban június elejétől jelennek meg. Életében kétszer alakul ki nyugalmi szakasz.
Egyszer az imágó ováriumában, amelyet a fotoperiódus indukál (rövid nappal gyorsítja, hosszú nappal késlelteti
az ováriumok fejlődését). Egy további nyugalmi szakasz jelentkezik az embrionális fejlődés során. A lárvák a
lágy szárú növényeken habos csomókban (tajték, kakukknyál) élnek.

A védekezés irányelvei. Ha szükséges a permetezés ellenük, a lárvák a parathion hatóanyagú szerekre


érzékenyek. A védekezést ismételni szükséges.

3.3.7.5. Család: Púposkabócák – Membracidae

3.3.7.5.1. Amerikai bölénykabóca – Stictocephala bisonia Kopp etYonke

31. ábra - Amerikai bölénykabóca (Stictocephala bisonia) a = imágó felülnézetből b =


imágó oldalnézetből, c = lárva, d = a tojásrakós helye (Jenser Márta rajza)

75
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Az imágó hossza 8–13 mm. Fűzöld színű. Az előtora felülről nézve háromszögletű. A tor két
oldalán kihegyesedő. Oldalról nézve felfelé is erősen fejlett, egy védőpajzs helyezkedik el a test felső részén.
Szárnyai átlátszóak. A tojás 1,4–1,7 mm hosszú enyhén hajlott henger, a mikropile felőli részen rézsútosan
lemetszett. Színe a tejfehértől a sárgásfehérig változó. A lárva 5 fejlődési fokozaton keresztül éri el teljes
kifejlettségét. A L5-ös lárva 6,8–8,5 mm. A lárvák krémszínűek, barna foltokkal. A szárnykezdemények az L 3-
ban jelennek meg.

Földrajzi elterjedése. Nearktikus eredetű faj. Az USA keleti államaiban rendkívül elterjedt. Európában először a
Kárpát-medencében találták meg 1912. augusztus 9-én, a Temes megye déli részén fekve Kevevára községben.
Észak-Amerikából származó alma- és körtefa oltóágakkal kerülhetett Temes megyébe. Innen terjedt el
Európában. Magyarországon az egész Dunántúlon megtalálható.

Tápnövényei. Polifág faj. Lágy szárú termesztett növények közül főleg a lucernán, a vörös herén, a
petrezselymen és a szarvaskerepen szívogat. Fás növények közül hazánkban almán, vadalmán, körtén,
vadkörtén, birsalmán, meggyen, cseresznyén, szőlőn, nyáron, fűzön, ribiszkén, közönséges fagyalon, kökényen,
gyalogakácon figyelték meg az imágók szívogatását. A közönséges gyomnövények egész során megél.

Gazdasági jelentősége. Nem annyira szívogatásával, mint inkább tojásrakásával okoz kárt, amit hazánkban
szőlőn, almán, körtén, cseresznyén, meggyen, őszibarackon, mandulán, dión, feketeribiszkén figyeltek meg.

Kárképe. Kétféle kárképe ismeretes: 1. A nőstény tojásrakás céljából fűrészszerű „tojólemezeivel” hosszanti
hasítékokat készít a fás szárú növények kérgén. A hasítékok párosával találhatók, amelyen keresztül tojásokat
helyez el, egyenes vonal vagy félkör mentén, egy sorban. A hasíték hossza 3–5,5 mm, mélysége 2–2,5 mm. A
lerakott tojások felett a kéreg megduzzad, majd a következő évben kiforrad. A sebzés helye sohasem tűnik el a
hajtásról. A hasítékok nagyon közel helyezkednek el egymáshoz.

2. Az imágók és lárvák táplálkozása során, amely szívogatásból áll. Növényenként jellegzetes kárképe alakul ki.
A szőlőhajtásokon egy imágó a vesszőn kör alakban haladva szívogat. Kezdetben 7–11, egymás mellett
elhelyezkedd 23 mm nagyságú, kissé besüllyedő, fekete foltból álló gyűrű keletkezik. Később a foltok teljes
gyűrűvé folynak össze, amely fekete és nagyon bemélyed a kéregbe. Közvetlenül a szúrás helye felett az
osztódószövet kezd megduzzadni, és dudorok, szövetburjánzásból állódaganatok keletkeznek, amelyek mentén
4–7 mm hosszú hasítékok képződnek. Ez nem tévesztendő össze a tojások lerakásához készített tasakokkal. A
vessző elfásodása után a daganatok már nagyok és a legkülső kéregszöveteket is felfeszítik úgy, hogy elválik az
alsóbb részektől és közepén dudorokra feszülő kéregcsíkokként tűnik szembe. A dudorgyűrűk feletti hajtásrész
levelei a fonák felé bepödrődnek, megvastagodnak, a színes fajtákon idő előtt először bíborszínűekké válnak, a
fehér fajtákon pedig fakó sárgászöldekké. Hazánkban szőlőn ez ideig csak ezt a kártételét észleltük. Más
növényeken a gyökérnyakhoz közel, a száron körben futó befúródás alakul ki a szívogatások nyomán.

Életmódja. Évi egy nemzedéke van. Fejlődési ciklusának befejezéséhez legalább két gazdanövényre van
szüksége. Egyik fás növény, amely a tojásrakás céljait szolgálja, a másik lágy szárú növény, amely az egyes
fejlődési alakok kifejlődését teszi lehetővé. Telelése tojás alakban történik. A tojásrakásra 1–3 éves lomblevelű
fák és bokrok hajtásait használja fel. Leggyakrabban alma, őszibarack, nyár és fűz, de ezenkívül még 39 fás
szárú növény hajtásaiba rakja tojásait. A lárvák májusban kezdenek kikelni és leejtik magukat, majd mászkálva
találják meg lágy szárú tápnövényüket. A lárvafejlődésre legkedvezőbb a lucerna és a vörös here. Az első

76
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

imágók július elején jelennek meg. Október második felében lucernában már nem találhatók. Az imágók zöme
augusztus–szeptemberben fordul elő. Augusztus végétől fokozatosan visszarepülnek a fás szárú növényekre,
hogy tojást rakjanak. Csak a hosszabb ideig (1 hónap) táplálkozott imágó rak tojást. Legtöbb tojást szeptember–
október folyamán raknak. Fejlődésmenetére általában jellemző, hogy az elhúzódó lárvakelés miatt, egy időben
találhatók imágók és éppen kelő lárvák. A lárva kikelésétől az imágó megjelenéséig 70–80 nap telik el. Míg a
lárvák a lágy szárú növények gyökérnyaki részén szívogatnak, addig a fiatal imágók 20–25 cm-re a talaj
felszínétől. Egy nőstény általában 100 tojást rak. A tojások 6–12-es csoportokban találhatók egymás fölött,
félkör alakban elhelyezkedve.

A védekezés irányelvei. A gyümölcsfa szempontjából kevésbé értékes fertőzött gallyak és vesszők lemetszésével
gyéríteni lehet a telelő tojáspopulációt. Tömeges elszaporodása esetén a lárvák ellen, május közepén,
szervesfoszforsavészter-készítményeket célszerű alkalmazni.

3.3.7.6. Család: Mezeikabócák – Cicadellidae

3.3.7.6.1. Rózsakabóca – Edwardsiana rosae Linné

Alaktarai leírása. Az imágó hossza 3,4–3,8 mm. Teste karcsú, színe zöldessárga, ősz felé inkább sárgásfehér. A
szárny csúcsi részén enyhén füstös. Egész teste élénken fényes. A genus fajait csak ivarszervi vizsgálatokkal
lehet elkülöníteni egymástól. A tojás 0,8–1,0 mm hosszú, sárgásfehér színű. Alakja enyhén ívelt, felülete sima,
fénylő. A lárva 5 fejlődési fokozaton keresztül éri el az imágóállapotot.

Földrajzi elterjedése. Egész Európában, továbbá az USA-ban és Kanadában is elterjedt. Magyarországon


mindenütt gyakori.

Tápnövényei. Elsőrendű tápnövényei a nemesített rózsák és a vadrózsa. Ezekről repül át a gyümölcsfákra.


Legjobban kedveli az almát és a birset. Tömeges elszaporodása esetén a cseresznyét, meggyet, valamint a
szilvát is károsítja. Előfordul még a következő növényeken: feketeribiszke, földiszeder és galagonya
(Crataegus). Elvétve előfordul őszibarackon és körtén is.

Gazdasági jelentősége. Tömeges előfordulása esetén a tápnövény klorofillmennyisége 50%-kal is csökkenhet.


Ilyen esetben a kabóca váladéka fekete, csillogó, apró cseppek formájában jelenik meg. A gyümölcsöt nem
szennyezi be ürülékével.

Kárképe. Aszívogatása nyomán kialakuló kárkép nagyon hasonló a csipkés levélpoloska (Sephanitis piri)
kárképéhez. A különbség az, hogy míg a poloska szívása csak a levél bizonyos részére koncentrálódik, addig a
rózsakabócáé szétszórtan az egész levélre kiterjed. A tojásrakás helyén a hajtás enyhén kidudorodik és
elszíneződik.

Életmódja. Évenként 3 nemzedéke van, ezekből egy a rózsán vagy vadrózsán, a 2. és 3. almán és birsen a nyár
folyamán. Csak táplálkozás céljából repül át szilvára, mandulára, körtére, cseresznyére, meggyre, ritkán
őszibarackra. Tojás alakban telel, de enyhe teleken az imágók egy kis része is áttelelhet. A tojásait kizárólag a
rózsa- és a vadrózsahajtások bőrszövetébe helyezi. Nyár végén hagyja el a gyümölcsfákat és repül a rózsára.
Tojásrakás előtt a nőstény tojócsövével félhold alakban felvágja a rózsahajtás bőrszövetét és 2–8 tojást helyez
egymás fölé. A tojások elsősorban az egyéves hajtásokban találhatók. Itt is inkább a csúcsi részek felé. A
tojások kelése április végén indul meg és egy hónapig tart. A lárvák fejlődési ideje 25–35 nap. Az első
nemzedék május végére, június elejére kifejlődött imágói 5–6 napig még a fiatal rózsaleveleken szívogatnak,
majd átrepülnek az alma- vagy birsfákra.

A második nemzedék az alma és birs levélereibe rakja petéit. E nemzedék lárvái június második felében
kezdenek előbújni. A 2. nemzedék fejlődése 1 hónapot vesz igénybe. A 3. nemzedék szintén az almán és birsen
fejlődik. Imágói augusztus végén megkezdik a visszarepülést a rózsákra, ahol még hosszabb ideig élhetnek és
áttelelő tojásaikat itt helyezik el.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Tömeges elszaporodására enyhe telet követő száraz nyáron kerül sor.
Különösen nagy egyedszámmal fejlődik épületfalak mellé ültetett rózsán, ahol az inszoláció nagyobb, mint a
szellős helyeken.

Természetes ellenségei. Legfontosabb parazitoidjai, az Anagrus epos, A. bartheli és A. armatus var. nigriventris
(Mymaridae), a tojásokat fertőzik. Az imágók testén mint ektoparaziták az Aphelopus melaleucus (Drynidae)
lárvák fordulnak elő. Ragadozó poloskák közül a Plagiognathus politus, Hyaloides vitripennis, Nabis alternatus
és Diaphnidia pellucida ismertek.

77
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

A védekezés irányelvei. Mivel a rózsa és a vadrózsa a téli peték rezervoár növénye, ezért ezeknek a
gyümölcsöktől való távol tartása kívánatos, legalább 300 m-re. A rózsahajtások kora tavaszi levágásával és
elégetésével sok telelő tojás pusztul el. Fiatal lárvák ellen tavasszal rózsán, nyáron almán és birsen
szervesfoszforsavészter-tartalmú inszekticidekkel lehet védekezni.

3.3.7.6.2. Törpe gabonakabóca – Macrosteles laevis Ribaut

32. ábra - Törpe gabonakabóca (Macrosteles laevis) imágó (Bíró Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Az imágó 3–3,5 mm hosszú, testszíne a zöldessárgától a barnáig változik. A fej viszonylag
nagy, háromszög alakú, a homloki rész előreugró, felül világos színű, amelyen 6 fekete folt található (hatfoltos
kabóca). Pontos faji meghatározása csak az ivarszerv alapján lehetséges. A tojás közel 1 mm hosszú, színe

78
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

halványsárga, enyhén görbült. Rendszerint csomókban helyezi el, 1–1 csomóban 2–15 tojás is lehet. A lárva
kifejlett állapotban 2,8–3,1 mm hosszú, 5 fejlődési fokozata van.

Földrajzi elterjedése. Egész Európában él, Ázsióban is előfordul. Magyarországon általánosan elterjedt. Száraz
élőhelyeken nagyobb egyedszámban található, mint a nedvesedésre hajlókban.

Tápnövényei. Elsőrendű tápnövénye a búza, de egyéb gabonaféléken, valamint réti füveken is megél.

Gazdasági jelentősége. A kártétel miatt a növények nem mindig pusztulnak el, hanem csak fejlődésükben
visszamaradnak, bokrosodásuk gyengébb lesz. Ha szárba is indulnak, a szárak fehéres színűvé válnak és
megrövidülnek. A kalászolás elmarad vagy vontatott. Ősszel a fiatalabb gabonavetésekben okoz nagyobb
károkat. A károsított növényállomány rosszabbul telel. Tavasszal is károsíthat (május), ennek a kártételnek a
következménye a kalászok hasban maradása. A kártétel rendszerint a tábla szélén kezdődik és innen halad
befelé. Elsősorban a kaszálókkal vagy legelőkkel szomszédos gabonaállományok károsodnak. Gradációs
években az egész táblát egyformán károsítják, ilyenkor a növényállomány messziről úgy látszik, mintha
lepörkölődött volna.

A M. laevis közvetlen kártételén kívül jelentős mint here törpülés mikoplazma (clover dwarf mycroplasma),
sztolbur mikoplazma (stolbur mycroplasma), len sárgaság mikoplazma (flax yellows mycoplasma)és a hagyma
sárga törpülés vírus (onion yellow dwarf virus) vektora.

Kárképe. Mind az imágók, mind a lárvák szívogatásukkal okoznak kárt. Szívogatásuk, amely a levél csúcsi
részén kezdődik, először csak apró, fehér kör alakú folt formájában jelentkezik. Később a foltok sárgulni
kezdenek, majd lángvörös színűvé válnak. Mielőtt a levelek elhalnának, a károsítás helyén feketés foltok
jelennek meg.

Ételmódja. Évente két nemzedéke fejlődik. Részben az imágó, a füvek elbokrosodott tövében, részben a tojások
telelnek. Az első nemzedék májustól júliusig, a második augusztustól októberig, néha még novemberben is
rajzik. Tojásait a gabonanövény levélhüvelyének vagy levelének szövetébe rakja kisebb csomókban. A talajhoz
közelebb eső növényi részekbe tojik. Legtöbb tojást ősszel rak. Ezek a tojások obligát diapauzában telelnek. A
nyári nemzedék embrionális fejlődése 8–14 napig tart. A lárvák főleg a levél fonáki oldalán fejlődnek és ritkán
kerülnek szem elé. A lárvafejlődés hossza kb. 1 hónap. A nyári nemzedék főleg a füvekre vagy az árva kelésű
gabonára rakja tojásait. Ősszel a búzát, a rozsot és az őszi árpát részesíti előnyben tojásrakáskor.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Egymást követő száraz évjáratokban szaporodik el olyan tömegesen,
hogy kártételt okoz. Csapadékos években csak kis egyedszámban található. Dombvidéki gabonaállományokban,
a déli lejtőkön mindig nagyobb egyedszámban fordult elő, mint az északin. A kártételi foltok is főleg a déli
oldalakon vannak. Gradológiai tényező a talaj színe is, elsősorban a világos színű talajokon termesztett
gabonákon szaporodik el tömegesen.

3.3.7.6.3. Változó törpekabóca – Euscelis incisus Kirschbaum

Alaktani leírása. Teste rövid, zömök. A fej szélesebb, mint a pronotum. Az arc lapos. Mindkét szárny fejlett,
valamivel hosszabbak, mint a potroh. Színe változó, legtöbbször szürkésbarna színű, szabálytalan rajzolattal. A
tavaszi nemzedék egyedei sötétebb színűek, mint a nyári nemzedékéi. Testnagyságuk is különböző. A tavaszi
példányok kisebbek, 3,5–4,5 mm hosszúak, a nyáriak nagyobbak (3,9—5,0 mm). Korábban a tavaszi nemzedék
E.incisus, a nyári E. plebejus néven volt ismert.

Földrajzi elterjedése. Előfordul Európában, Szibériában és Észak-Afrikában. Magyarországon mindenütt


megtalálható. Leggyakrabban réteken, parlagos területeken, lucerna- és vöröshere-állományokban található. Az
utóbbiakon sokszor domináns fajként szerepel. Réti csenkesz magfüvesekben szintén előfordul.

Gazdasági jelentősége. Számos mikoplazma hatékony terjesztője. A here enációs mozaik vírus (clover enation
mosaic virus), here boszorkányseprűsödés vírus (clover witches’ broom virus) és szamóca virágelzöldülés
mikoplazma (strawberry green petal), here sztolbur vírus (clover stolbur virus), parasztolbur mikoplazma
(parastolbur), here törpülés mikoplazma (clover dwarf), here virágelzöldülés mikoplazma (clover phyllody)
vektoraként tartják számon.

Életmódja. Hazánkban évi két nemzedéke van. A tavaszi nemzedék májusban, a nyári augusztusban rajzik. A
nyári nemzedék népesebb, mint a tavaszi. A nyári nemzedék kétféle tojást rak, egy ún. áttelelő (téli) tojást,
amelyből a következő év tavaszán plebejus típusú lárva, majd nyár közepén imágó fejlődik. A tojások másik
részéből a lárvák már szeptember elejétől kezdve kelnek. Ősszel folytatják fejlődésüket, és még a hidegek

79
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

beállta előtt elérik a negyedik, illetve ötödik fejlődési fokozatukat. Ebben a stádiumban kvieszcencia állapotban
telelnek át.

A védekezés irányelvei. A fenitrotion, dimetoát, deltametrin, triklórfosz, permetrin és karbaril hatóanyagú


szerekkel szemben érzékeny.

3.3.7.6.4. Csíkos gabonakabóca – Psammotettix alienus Dahlbom

33. ábra - Csíkos gabonakabóca (Psammotettix alienus) imágó (Bíró Krisztina rajza)

Alaktani leírásra. Az imágó hossza 3–4,5 mm. Alapszíne sárgásfekete. A fej homloki része előreugró, csúcsban
végződik, barnássárga foltokat visel. A pronotum sárgásbarna színű, rajta hosszanti irányban egymással
párhuzamosan 6 széles, sötétsárga sáv húzódik. Pontos faji meghatározása csak az ivarszerv alapján lehetséges.

80
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

A tojás hossza néha eléri az 1 mm-t. Alakja enyhén ívelt, a mikropile felőli részen egyenesen levágott. A tojások
egymáshoz közel helyezkednek el. Egy csomóban maximum 10 tojás lehet. A lárva, 5 fejlődési fokozat után
vedlik imágóvá. Az L5 hossza 3,3 mm.

Földrajzi elterjedése. Európában a skandináv államoktól Bulgáriáig megtalálható. Magyarországon mindenütt


előfordul, a leggyakoribb kártevő kabócánk. Többnyire a Macrosteles laevis fajjal együtt fordul elő, de annál
nagyobb egyedszámban. Tipikus lelőhelyei az őszi és a tavaszi gabonák, kaszálók és legelők. Lucernában és
vörös herében is előfordul. Közép-Magyarországon a homokos talajokon termesztett rozson gyakori faj.

Tápnövényei. Megegyezik a Macrosteles laevis fajnál felsoroltakkal.

Gazdasági jelentősége. A gabonaféléken jelentős, esetenként 40–80%-os termésveszteséget is okozhat. A


szívásai nyomán legyengült növények rosszul telelnek. Vírusvektorként is ismert faj. Az orosz búza mozaik
vírus (winter wheat mosaic virus), a búza törpülés vírus (wheatdwarf virus) Vektora.

Kárképe. Ugyanolyan mint a Macrosteles laevisé.

Életmódja. Évenként két esetleg három nemzedéke fejlődik ki. Tojás alakban telel.

Tojásait ősszel az őszi gabonafélékre, tavasszal és nyáron pedig fűfélékre és az árva kelésű gabonanövényekre
helyezi. A nyári nemzedék fejlődési ideje 28–37 napot vesz igénybe.

Az elsőéves lucernásban egyedszáma viszonylag magas. Az egyedszám alakulása a lucernások korával nyáron
csökken, ősszel viszont emelkedő tendenciát mutat.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Termesztett növényeinken mindig a Macrosteles laevis fajjal együtt
fordul elő, csak nagyobb egyedszámban. Az ott leírtak erre a fajra is vonatkoznak.

3.3.8. Rend: Növénytetvek – Sternorrhyncha


3.3.9. Alrend: Levélbolhák – Psyllina
Imágóik a kabócákra és a levéltetvekre egyaránt emlékeztetnek. Többnyire barnás vagy zöldes színűek. Hártyás
állományú szárnyaik nyugalmi állapotban háztetőszerűen fedik a duzzadt potrohot. A hátulsó lábaik a
többieknél vastagabbak, ugrásra alkalmasak. A 9. potrohszelvény tojócsővé módosult. Élénk mozgású rovarok.
Testnagyságuk 1–4 mm.

Tojásuk rendszerint világos színű, hosszúkás alakú, egyik végén rövid nyéllel, melynek segítségével viszonylag
erősen tapadnak a növény felületéhez. Alakjuk fajra jellemző.

A lárváik lapos testűek. A széles potrohszelvényeik többnyire haránt irányú sötét foltokat viselnek. A növények
zsenge részein, hajtásokon, fiatal leveleken, kikelésük helyén vagy annak közelében sűrű kolóniákban
szívogatnak. Lábaik rövidek, lassan mozognak, helyüket nem vagy csak ritkán változtatják. Öt fejlődési alakjuk
van, amelyek közül az utolsó kettő a szárnykezdeményt is viselő előnimfa és nimfa.

Cukortartalmú ürülékük, a mézharmat gyakran nemcsak telepeiket, hanem a megtámadott növényi részeket is
vastagon borítja és gyakran ez egymagában is kártételt jelent.

3.3.9.1. Füstösszárnyú körte-levélbolha – Cacopsylla pyri Linné

34. ábra - Füstösszárnyú körte-levélbolha (Cacopsylla pyri) a = nőstény, b = lárva


(Jenser Márta rajza)

81
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Az imágóknak két, morfológiailag és biológiailag eltérő formája van. Az áttelelő nemzedék
imágói sötétbarna színűek, nagyobb termetűek (2,5–3 m). A nyári nemzedék imágói világosabb árnyalatúak,
kisebb termetűek (2–2,8 mm). Az elülső pár szárny sejtjei mindkét forma esetében túlnyomórészt sötét
árnyalatúak. Ebben a másik két körtelevélbolha-fajtól különbözik. Egyébként a fajt megbízhatóan meghatározni
csak a hímek ivarszerveinek morfológiai bélyegei alapján lehet. A tojás világossárga, megnyúlt ellipszis alakú,
0,3 mm hosszú, kicsi, visszahajló, serteszerű nyúlványt visel, amelynek alakja a fajra jellemző. A lárva teste
lapos, az első fejlődési stádiumban zöldessárga színű, majd fejlődése során mind sötétebb árnyalatúvá válik. A
tora sárgás, a potrohszelvények hátulsó pereme világosabb árnyalatú, ezért a potrohon haránt irányba húzódó
világos csíkok láthatók. A test széle sertézett. A nimfa jól fejlett szárnykezdeményt visel.

Földrajzi elterjedése. Európában és Közép-Ázsiában honos faj. Kontinentális klímaviszonyok elősegítik


tömeges elszaporodását.

Tápnövényei. Egyedüli tápnövénye a körte. A termesztett körtefajtáknak a füstösszárnyú körte-levélbolhával


szembeni érzékenysége bizonyos mértékig eltérő. A Vilmos, a Madame Favré, a Bosc kobakja érzékeny.
Bizonyos mértékig ellenálló a Kálmán körte és a Kiefer körte.

Gazdasági jelentősége. A széles hatásspektrumú inszekticidekkel rendszeresen permetezett, intenzív


tápanyagellátásban részesített körteültetvényekben nagy egyedszámban fordul elő. Ezeknek az ültetvényeknek a
legjelentősebb kártevőjévé vált, amely ellen rendszeres szükséges védekezni. Gazdasági jelentőségét növeli,
hogy a pear decline mycoplasma és a tűzelhalás (Erwinia amylovora) baktérium vektora.

Kárképe. A fiatal levelek a tömeges tojásrakást követőn besodródnak, deformálódnak, kisebbek maradnak. A
lárvák szívogatásának hatására a levelek ugyancsak torzulnak. A fiatal gyümölcs a károsítás hatására
deformálódik, kisebb marad. A lárvák által bőségesen termelt mézharmat, a rajta megtelepedő korompenész az
asszimilációs tevékenységet zavarja, valamint a gyümölcs kereskedelmi értékét csökkenti.

Életmódja. Hazai körülmények között évente 5–6 nemzedéke fejlődik ki. Az imágók telelnek át,
kéregrepedésekben, lehullott levelek alatt vagy ezekhez hasonló búvóhelyeken. Már az első, napsütéses télvégi
napokon megjelennek és az 5 °C feletti hőmérsékleten a párosodás is megkezdődik. Március elején megindul a
tojásrakás. Tojásaikat eleinte a gallyakra, vesszőkre, a rügyekre, lombfakadás után a fiatal levelekre, majd
bimbókra helyezik. A lárvák kelése jóval a virágzás előtt megkezdődik. A fiafal lárvák eleinte a leveleken és a
virágokon szívogatnak. Az egy nemzedék kifejlődéséhez szükséges idő tartama elsősorban a hőmérsékleti
viszonyok függvénye. Az áttelelő nemzedék imágóinak kifejlődése a fény- és hőmérsékleti viszonyoktól függ.
Magyarországi körülmények között az áttelelő nemzedék imágói szeptember–októberben jelennek meg.

Tömeges elszaporodása. A tojásprodukció mértéke változó. A legnagyobb mennyiségű, átlagosan 250 tojást az
áttelelő, valamint az első és utolsó nyári nemzedék nőstényei rakják. A nyári nemzedék nőstényeinek
tojásprodukciója átlagosan 100. Miután a tojások és a lárvák fejlődésére elsősorban a fiatal hajtások kedvezőek,
a füstösszárnyú körte-levélbolha tömeges elszaporodásának feltételeit teljesen kielégíti, ha a tápanyagellátás,
metszés, öntözés kihatásaiból adódóan a hajtásnövekedés a vegetációs időszak túlnyomó részében folyamatosan
tart. Amennyiben a széles hatásspektrumú inszekticidek használata miatt természetes ellenségei az ültetvényben
hiányoznak, a körte-levélbolha egyedszáma rohamosan emelkedik.

82
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Természetes ellenségei. A jelentősebb természetes ellenségeik a ragadozó poloskák (Anthocoris fajok), a


katicabogarak (Coccinellidae), de ezenkívül még számos ízeltlábú faj mint a pókok, bársonyatka, ragadozó
tripszek tevékenysége mérsékli egyedszámukat.

A védekezés irányelvei. A füstösszárnyú körte-levélbolha szaporodásának mértékét csökkenti minden olyan


agrotechnikai beavatkozás, amely a hajtásnövekedés mérséklését eredményezi vagy a nyár közepén a
hajtásnövekedést leállítja. A vízhajtások megjelenését feltétlenül meg kell akadályozni, a meglévőket időbon el
kell távolítani. Ebben az esetben ugyanis jelentős mértékben csökken a tojásrakásra és a lárvák fejlődésére
alkalmas felület.

A kémiai védekezés lehetőségeit jelentősen befolyásolja, hogy populációi a rovarölő szerekkel, elsősorban a
szervesfoszforsavészter- és a piretroid hatóanyag-tartalmú készítményekkel szemben rövid időn belül
ellenállóvá válnak. Jelenleg egyes rovarnövekedés-szabályozó készítmények a diflubenzuron, valamint az
amitraz hatóanyagú tojásölő hatású akaricid kombinált alkalmazása előnyös. A közvetlenül rügypattanás előtt
dinitro-orto-krezollal végzett permetezés a körte-levélbolha elleni egész évi védekezés hatékonyságát növeli. A
vazelinolaj, alifás zsírsav, növényi olaj, etilkalkoholos növényi kivonattartalmú készítmények a tojásokat és a
fiatal lárvákat jó hatásfokkal pusztítják. Detergensek (mosószerrel, pl. Tip 66 1% töménységben) meleg, száraz
időjárás esetén az inszekticidek hatását fokozzák.

3.3.9.2. Nagy körte-levélbolha – Cacopsylla pyrisuga Förster

Alaktani leírása. A kifejlett nőstény, 3–5 mm nagyságú, barnásvöröses vagy barna. A szárnyak erezete pirosas.
A faj biztos meghatározása a hím ivarszervek morfológiai bélyegei alapján lehetséges. A tojás, a lárva és a
nimfa a többi körte-levélbolháéhoz hasonló.

Földrajzi elterjedése. Európában, Transzkaukáziában és Japánban elterjedt faj. Egyedüli tápnövénye a körte.
Magyarországon azokban a gyümölcsösökben, ahol a füstösszárnyú körte-levélbolha káros mennyiségben
szaporodik el, a C. pyrisuga kis egyedszámban, szórványosan fordul elő. Jelentős károkat nem okoz.

Kárképe. A kártétele a füstösszárnyú körte-levélbolha által okozott kárképhez hasonló.

Életmódja. Évente egy nemzedéke fejlődik ki. Az áttelelt nőstények a rügyfakadás körüli időpontban helyezik
tojásaikat eleinte a vesszőkre, majd a fakadó levelekre és a virágokra. A lárvák a leveleken, a virágokon és a
fiatal gyümölcsön szívogatnak. A nyár elején kifejlődő imágók a körtét elhagyják és a fenyőfélékre, valamint
lágyszárú növényekre vándorolnak. A körtére a következő év tavaszán vándorolnak vissza.

A védekezés irányelvei. A zöldbimbós állapotban szervesfoszforsavészter-tartalmú készítményekkel, integrált


növényvédelem keretei között diflubenuzoron hatóanyagú készítménnyel kártétele megakadályozható. Ellene
külön védekezés nem indokolt.

3.3.9.3. Közönséges körte-levélbolha – Cacopsylla pyricola Förster

Alaktani leírása. Az imágó 2,5–3 mm nagyságú. A másik két körte-levélbolha fajhoz nagyon hasonló. A test
alapszíne vörösesbarna, a szárnyak sárgás alapszínűek, középtájon szürkés folttal. A szezondimorfizmus egyik
jellegzetessége a szárnyak eltérő mérte. A téli nemzedék imágóinak szárnya hosszabb.

Földrajzi elterjedése. Európában, a Transzkaukáziában és Japánban őshonos, Észak- és Dél-Amerikában


behurcolását követően szaporodott el. Egyetlen tápnövénye a körte.

Észak-Amerikában és Nyugat-Európában jelenleg a körte egyik legveszedelmesebb kártevője. Hazánkban eddig


csak szórványos előfordulását figyelték meg. A kártétele a füstösszárnyú körte-levélbolha által okozott
kárképhez hasonló. Az imágó telel a kéregrepedésekben, lehullott levelek alá húzódva. Fenológiája a
füstösszárnyú körte-levélbolhához hasonló.

A védekezés irányelvei. Ellene külön védekezés nem indokolt.

3.3.9.4. Alma-levélbolha – Psylla mali Schmidberger

Alaktani leírása. Az imágó sárgászöld árnyalatú. Ősszel a potrohszelvények enyhén vöröses árnyalatúak.

Kárképe. Észak-európai almásokban szaporodik el rendszeresen, és különösen a hűvös tavaszokon károsít. A


hazai gyümölcsösökben csak szórványosan fordul elő, számításba vehető kárt ritkán okoz.

83
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Életmódja. A vesszőkön, a rügyek közelében, többnyire azok alapi részéhez közel elhelyezett narancssárgaszínű
tojás telel. A lárvák a rügyfakadást követően kelnek ki, a fakadó leveleket és a bimbókat szívogatják. A nyár
elején kifejlődő imágók a gyümölcsöst elhagyják, és oda csak augusztus folyamán térnek vissza és párosodás
után megkezdik a tojások lerakását.

A védekezés irányelvei. Viszonyaink között nem indokolt ellene védekezni.

3.3.9.5. Puszpáng-levélbolha – Psylla buxi Linné

Alaktani leírása. Az imágó 2–3 mm nagyságú, zöldes színű, a levéltetűre emlékeztető termetű. A lárvákat
viaszos váladék fedi. Európában és Észak-Amerikában elterjedt faj. Kizárólagos tápnövénye a puszpáng (Buxus
sp.), amelynek nagyobb levelű változatait részesíti előnyben. Károsítása feltűnő ugyan, de nem jelentős. A
megtámadott hajtások csúcslevelei kanalosodnak, lazán egymásra borulva fakadó rügyekhez hasonlítanak.

Életmódja. Évente egy nemzedéke van. Tojás alakban telel. A lárvák korán tavasszal jelennek meg a fiatal
leveleken. Az imágók májustól szeptemberig fordulnak elő. Júniustól kezdődően rakják tojásaikat az alvórügyek
mellé.

A védekezés irányelvei. Viszonyaink között nem indokolt ellene védekezni.

3.3.10. Alrend: Liszteskék – Aleyrodina


Apró, fehér molyokra emlékeztető rovarok. Azimágóknak 2 pár szárnyuk és eres szipókájuk van. A szárnyakat
lisztszerű viaszpor fedi. A szárnyak erezete egyszerű, legtöbbször csak 1–2 hosszanti ér van rajtuk. Acombok
vékonyak, a lábfejek 2 ízűek. Azimágó szerinti határozásuk nem teljesen megoldott, ezért a meghatározásra a
bölcsőt használják.

Az 1. fokozatú lárvák keresik a megtelepedésre alkalmas helyet, ahol végleg megtelepednek és helyhez kötött
lárvává alakulnak. A lárva ovális, háti és hasi pajzsból álló tokot, ún. bölcsőt (pupárium) készít, és ebben fejezi
be fejlődését. Abölcsőt a tél beállta előtt vastag viaszréteg vonja be. Anemzedékszám a fajoktól és az ökológiai
viszonyoktól függően változó. Telelésük nimfa- (bölcsőben) és imágó alakban történik. A liszteskék az
árnyékos, páradús helyeket kedvelik, de veteményeskertekben és gyümölcsösökben is megjelennek. Nagyobb
kárt csak egy-két fajuk okoz. Több fajról is ismert, hogy vírusterjesztő, ezzel jelentős közvetett kárt is tehetnek.

Egyedsűrűségüket jelentősen csökkentik természetes ellenségeik, a különböző parazitoidok: pl. az Encarsia


(Trichaporus) formosa, továbbá ragadozók és gombák is, mint az Aschersonia aleyrodes vagy a Cladosporium
fajok stb.

Nálunk szabad földön igen ritkán kerül sor a liszteskék elleni védekezésre. Üvegházakban azonban gyakran kell
védekezni az üvegházi liszteske ellen, erre a részletes résznél térünk ki.

Mintegy 16 faj él a Kárpát-medencében, de csak néhány fajuk szokott jelentős egyedsűrűséget elérni. Főképpen
erdei fákon élnek, de több faj él a lágy szárú növényeken, köztük termesztett növényeken is.

Hazai elterjedésükről rendkívül kevés adatunk van. Az elmúlt évtizedben Amerikából hazánkba került a
szamóca liszteske (Trialeurodes packardi), amely néhány helyen szabad földön üzemi és házikerti
szamócásokban erős fertőzést okozott.

3.3.10.1. Üvegházi liszteske – Trialeurodes vaporariorum Westwood

35. ábra - Üvegházi liszteske (Trialeurodes vaporariorum) imágó (Kozár Ferenc rajza)

84
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. A hím és a nőstény nagyon hasonló. A hímek 1,15–1,43 mm, míg a nőstények 1,46–1,53 mm
hosszúak. Fehér szárnyaikon folt nincs. Szárnyaikat nyugalmi helyzetben háztetőszerűen tartják. A tojás egészen

85
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

apró, 0,24 m hosszú. Kezdetben halványsárga, később sötétbarna színű. Alakja hosszúkás, a levéllemezen rövid
kis nyélen ül. A tojások körív mentén helyezkednek el 5–15-ös csomókban. Az 1. fokozatú lárva alig látható,
0,29 mm hosszú. A növény felületén vándorol, és megtelepedésre alkalmas helyet keres a levél fonókán, ahol
megtelepszik. A vedléskor elveszíti a lábait. A lárva fejlődése során 4 fokozat különíthető el. A 4. fokozat a
nimfa, amely lárvabölcsőt (pupárium) készít. A lárvabölcső ovális alakú, sárgászöld színű, 0,75–0,9 mm hosszú
és 0,5–0,6 mm széles. A bölcső szegélyén viaszdudorok vannak, de ezen kívül még a belső mezőben is található
belőlük 5 pár.

Földrajzi elterjedése. Mexikói eredetű faj. Ma márminden földrészen megtalálható. A trópusi országokban a
szabadban él, míg a mérsékelt égövben a lakásokban és üvegházakban dísznövényeken fordul elő. Üvegházak
környékén, nyáron a szabadban is megtelepszik és enyhébb teleken át is telelhet.

Gazdasági jelentősége. Azüvegházi és fóliás zöldség- és dísznövény-termesztés legfontosabb kártevője.


Jelentősége az utóbbi évtizedekben még inkább fokozódott, mert mind több rovarölő szerrel szemben vált
ellenállóvá, így még nagyobb mértékben képes szaporodni. A védekezések számának rendkívüli növekedése
pedig tovább drágítja a termesztést. Fertőzött palántákkal és virágokkal lakásokban is megjelenik, ahol a kémiai
védekezés rendkívül nehézkes és a növények károsításán túl a bútorokat is szennyezi mézharmatával. Jelentős
kárt okoz közvetett kártételével, mivel a tobacco leaf curl és a beet pseudo yellows vírusok terjesztője.

Kárképe. Az imágó és a lárva egyaránt károsít, bár az imágó kisebb mértékben. Elsősorban a növények fiatal
leveleit lepi el. Hajtatáskor megfertőzi a fiatal növényeket és azokon a kiültetés után a szabadban is nagy kárt
okozhat. Szívogatásuk nyomán a levelek kezdetben halványulnak, elhalnak és lehullanak, végül az egész
növény elpusztul. Táplálkozásuk során mézharmatot termelnek, és ezzel szennyezik a növényeket. Ezen később
megtelepszik a korompenész, ami a kártételt fokozza.

Tápnövényei. Sok tápnövényű, gazdanövényei 29 családból kerülnek ki. Hazánkban a zöldségfélék közül
paradicsomon, uborkán gyakoribb, de előfordul babon és paprikán is. Dísznövények közül különösen gyakori a
kenderpakócán (Ageratum), fuxián (Fuchsia), a zsályán (Salvia), a bordapáfrányon (Adiantus), amuskátlin
(Pelargronium). A zöldséghajtató üzemekben a tél végén jelenik meg nagy tömegben, ahova a palántákkal
kerül.

Életmódja. Fejlődését elsősorban a hőmérséklet határozza meg. Üvegházakban egész évben folyamatosan
szaporodik. Egy nemzedék kifejlődéséhez átlagosan 30–70 nap szükséges. Egy-egy stádium általában 10–20
napig fejlődik. Évente 5–12 nemzedéke fejlődhet ki. A nőstények általában 100–200 tojást raknak, de ez néha az
500-at is meghaladja. A nőstények naponta 2–3 tojást raknak. Szaporodásmódja fakultatív parthenogenesis.

Az imágók a növény mozdításakor csoportosan röppennek fel, majd csapongó röpködés után visszaszállnak a
növényre. Aktív helyváltoztatásra csak az L1 és az imágóalak képes. A faj imágóit vonzza a sárga szín és ez a
tulajdonságuk felhasználható előrejelzésre és védekezésre is. A liszteskék elsősorban a párás helyeket kedvelik.
Elsősorban a növények fiatal leveleire telepszenek és mindig a fonákára.

Természetes ellenségei. Üvegházakban, vagy lakásokban kevés ellensége van, így szinte korlátlanul tud
szaporodni. Néha a természetből betelepül az üvegházakba az Encarsia (Trichaporus) parthenopea
liszteskeparazitoid, de a parazitáltság ritkán ér el nagyobb mértéket. A trópusokon kinevelték belőle az
Erctmocerus comit, a Prospaltella citrellát és más parazitoid fajokat is. Ragadozók közül a Chrysopa lineata és
Chrysopa rufilabris fajokat figyelték meg. Gombák közül fertőzi az Aschersonia, a Verticillium lecanii,
Poecilomyces fumosoroseus, Cephalosporium lefryi és a Cladosporium sphaerospermum is.

A védekezés irányelvei. Az üres üvegházakat télen, folyamatos szellőztetéssel célszerű lehűteni, így azok a
kártevőtől mentesíthetők. A fertőzésmentes szaporítóanyag felhasználása is csökkenti a populációk
egyedszámát. Fontos még az üvegházakban és környékükön a fertőzési forrásul szolgáló növények
felszámolása. Az imágók nem száradó ragasztóval bekent sárga színcsapdával is hatékonyan gyéríthetők.

Biológiai védekezésként ma már az egész világon és nagysikerrel alkalmazzák az Encarsia formosa parazitoidot
az uborka, a paradicsom, a paprika és más üvegházi növények védelmére. E módszert hazánkban is
eredményesen használják, de a védekezés volumene elmarad a kívánatos mértéktől. Használhatók még parazita
gombákból (Aschersonia, Verticillum lecanii, Poecilomyces fumosoroseus) készült készítmények is.

Inszekticidek alkalmazásával káros mérvű elszaporodásuk megakadályozása nehezen oldható meg. Ennek oka
az, hogy elsősorban az imágók és a fiatal lárvák érzékenyek a rovarölő szerekre. A levél fonákján bölcsőkben
elhelyezkedő lárvák viszont már védettebbek a viaszbevonatuk miatt, illetve az inszekticideknek levélfonákra

86
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

juttatása is nehezebb. Az üvegházi molytetű ellen a szervesfoszforsavészter-készítmények ajánlottak, az


élelmezés-egészségügyi várakozási időre vonatkozó előírások szigorú betartása mellett. Ezek ellenére több
esetben alakultak ki ellenálló populációk. A rovarnövekedés-szabályozó készítmények, mint a buprofezin,
fenoxikarb, flucikloxuron, teflubenzuron alkalmazhatók ellene jó hatásfokkal.

3.3.10.2. Dohány liszteske – Bermisia tabaci Gennadius

Alaktani leírása. A trópusokon és a mediterrán régióban széles körben elterjedt faj. Az utóbbi évtizedben
rohamosan elterjedt Európa üvegházaiban és megjelent Magyarországon is. Azóta az ország különböző részein
került elő az üvegházakból.

Földrajzi elterjedése. Különösen erős fertőzést okozott Hibiscuson, Poinsettián, Fuchsián, Gerberán, Primulán,
Salvián, de paradicsomon és tojásgyümölcsön is. Meleg nyarakon megjelenhet szabad földön és az
üvegházakban előnevelt növényeken, főképpen a paradicsomon, paprikán, dohányon, de előfordulhat még
burgonyán, szóján és más hüvelyeseken, valamint kabakosokon is. Enyhe teleken a szabadföldi áttelelése sem
zárható ki. Az EPPO karanténlistáján szerepel és ez jelentőségét még inkább növeli.

Gazdasági jelentősége. A kártevő bölcsője szélesebb és laposabb, mint az üvegházi liszteskéé, pontos
beazonosítása mikroszkópi preparátum alapján lehetséges: a hátán nem találhatók az üvegházi liszteskére
jellemző dudorok. Az anális készülék megnyúlt háromszög alakú, míg az üvegházi liszteskénél szív alakú.

Életmódja. Egy nemzedék kifejlődése a hőmérséklettől függően 20–50 nap között ingadozhat, így üvegházban
egy év alatt 7–17 nemzedéke is kifejlődhet.

A védekezés irányelvei. Ellene a védekezés hasonló, mint az üvegházi liszteskénél leírtak. Karantén jelentősége
miatt itt fokozottabban felmerül a teljes mentesítés igénye is, ami csak teljes fertőtlenítéssel (hőkezelés,
gázosítás, kifagyasztás) oldható meg. Az üvegházi liszteske ellen jó eredménnyel használt fürkész (E. formosa)
hatékonysága e faj ellen rosszabb, ezért több parazitoidot és gyakrabban kell kibocsátani.

3.3.11. Alrend: Levéltetvek – Aphidina


A levéltetvek a liszteskékkel és pajzstetvekkel rokon szúró-szívó szájszervű rovarok, amelyek szárnyai
hártyásak, Malpighi-edényeik nincsenek. Általában kistermetű (0,2–8 mm), puhatestű állatok, amelyeknek
szárnyas és szárnyatlan alakja van, ezek ugyanabban a nemzedékben is keletkezhetnek. A szárnyaik a potrohot
nyugalmi állapotban fonákkal befelé, meredek háztetőhöz hasonlóan fedik (kivételt képeznek a Phylloxeridae
család tagjai, amelyeknél a szárnyak vízszintesen fedik a potroh hátoldalát). Táplálkozásuk a megnyúlt szipóka
hosszanti barázdájában viselt, kiölthető szúrószervvel (szívósörték) történik.

A szárnyatlan, elevenszülő nőstények testalakja többnyire hosszúkás tojásdad, hátoldaluk domború; a testtájak
rendszerint nem válnak el éles határokkal. A testet általában vékony, puha kitin kültakaró fedi, egyeseknél
erősebben szklerotizált lemezekkel. A színük világos sárgászöldtől a pirosig, sötétbarnáig, sőt csillogó feketéig
változó, egyeseket viaszfonalak borítanak.

A szárnyas nőstényeknél a testtájak lényegesen jobban elhatárolódnak, a tor erősebben pigmentált, a fej a torral
mozgathatóan ízesül.

A fejen a fonál alakú csápokon az ízek száma a különböző családokban 3 és 6 között változik. A 3–6.
csápízeken a fajra jellemző érzőgödrök helyezkednek el. A szemek többé-kevésbé fejlett, domború, összetett
szemek, egyes nemzetségekben, főleg gyökérlakó alakoknál 3 pontszemből összetett egyszerű szem jelenik
meg. A szipóka a hasoldalon ered, 4 ízből összetett hüvelyből és a hosszanti barázdájában mozgathatóan
elhelyezett, lécekkel és barázdákkal összetartott 4 szívósörtéből áll. A szipókát a levéltetvek nyugalmi
állapotban a hasoldalra hajtva viselik.

A tor szelvényei a szárnyatlan alakoknál kevéssé különülnek el és a lábak eredési helyéről ismerhetők fel, a
szárnyasoknál jól elválik az elő-, közép- és utótor. A lábak viszonylag hosszúak és karcsúak; az ivarosan
szaporodó nőstények (oviparák) kissé megvastagodott hátsó (3.) lábszárán sok (20–30) kör alakú gödörke
(pseudosensorium) található, amelyek nem érzékelőszervek, mint a csápok másodlagos érzőgödrei, hanem ivari
csalogatóanyagot (szexferomon) termelő mirigyek kijáratai. A hátulsó szárnypár rendszerint kisebb. A potrohon
9 szelvény ismerhető fel, az 1–7. szelvény kétoldalt 1–1 légzőnyílást visel. Az Aphididae család tagjain
szembetűnő oldalszemölcsök láthatók. Az utolsó szelvény felső (hátoldali) lemeze nemzetségre, illetve fajra
jellemző farkocskává (cauda) alakult, amely kúp, háromszög, nyelv alakú vagy középen befűzött, meghatározott

87
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

számú sörtét visel. A hátoldalon az 5. szelvény hátsó szegélyén áll ki a két potrohcső (sipho), amelyeknek alakja
a fajra jellemző.

A levéltetvek szaporodása több különböző módon történik:

Elevenszülés (viviparia). Az ivadékgondozás speciális fajtája, ahol a kifejlett embrió az embrionális burkot
felrepesztve a testvéggel kifelé hagyja el az anya testét. A lárva azonnal mozgásképes, rövidesen táplálkozni
kezd az anya közelében. Az elevenszülés valószínűleg a törzsfejlődés folyamán később keletkezett tulajdonság;
a primitívnek tartott családokban (Adelgidae, Phylloxeridae) csak tojásrakás (oviparia) ismeretes.

Szűznemzés (parthenogenesis). A petesejt megtermékenyítés nélkül barázdálódni kezd és rendszerint nőivarú


egyed születik. A „módszer” rendkívül alkalmas a levéltetvek fejlődésére, kedvező növényrészek gyors
meghódítására. Az Aphididae, Callaphididae, Isachnidae stb. családokban több nemzedéken át megszakítatlan
sort képez, majd külső és belső tényezők hatására (nappalhosszúság rövidülése, alacsony hőmérséklet,
juvenilhormon) ivarosan szaporodó alakok (hím és ovipar nőstény) jönnek létre.

Teljes szaporodásmód (holociklia). Az előbbi szűznemzéses nemzedéksorba ivaros szaporodás „láncszeme”


kapcsolódik be. Terméke rendszerint az áttelelő tujás, amelyből következő tavasszal az ősanya (fundatrix) kel és
újabb szűznemzéses nemzedéksort indít.

Részleges (anholociklikus) szaporodásmód. A faj szűznemzéses nőstényei „végtelen” nemzedéksort képeznek,


ivaros szaporodás közbeiktatása nélkül. Nem ritka a trópusokon, vagy enyhe telű országokban. Ez a típus
hazánkban csak védett helyen (üvegház, hajtatóház, föld alatti növényrészek) képes fennmaradni.
Anholociklikus fajok: almafa vértetű (Eriosoma lanigerum), nagy fűz kéregtetű (Tuberolachnus salignus), zöld
őszibarack-levéltetű (Myzus persicae) valószínűleg trópusi származású üvegházi törzse.

Tápnövénycsere vagy tápnövényváltás (heterőcia). A levéltetveknél rendszeresen előforduló jelenség, hogy a faj
tojásalakban valamely többéves (évelő) növényen telel át és tavaszi nemzedékei (fundatrix, fundatrigéniák) ezen
fejlődnek. Alombok elöregedésével egy időben késő tavasszal vagy kora nyáron a faj szárnyas egyedei
meghatározott lágy szárú tápnövényére (növényeire) vándorolnak át, majd ősszel ugyanez ellentétes irányban
lejátszódik. Példák: fekete répa-levéltetű: kecskerágó-cukorrépa; zöld őszibarack-levéltetű: őszibarack–
burgonya. Ellentéte az egyetlen tápnövényfajon élő és azon át is telelő (monőcikus) faj. Utóbbira példa a
káposztán élő és annak torzsáin áttelelő káposzta-levéltetű (Brevicoryne brassicae) vagy a borsólevéltetű
lucernán élő és azon áttelelő biotípusa (Acyrtosiphon pisum).

3.3.11.1. Család: Törpetetvek – Phylloxeridae

3.3.11.1.1. Szőlő-gyökértetű – Viteus vitifolii Fitch

36. ábra - Szőlő-gyökértetű (Viteus vitifolii) a = nimfa hátoldala, b = hasi oldala, c =


szárnyas nőstény (Jenser Márta rajza)

88
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. A gyökérlakó szárnyatlan nőstény (radicicola) 1,2–1,8 mm testhosszúságú, lapított,


sárgásbarna, nyáron sárgászöld állat, amelynek hátoldalát hosszanti és harántsorokba rendezett barna
szemölcsök díszítik. Csápja 3 ízből áll, szeme 3 pontszemből összetett. Agyökérlakó alak tojása ovális, felülete
sima, 0,3–0,5 mm, zöld színű; a levéllakó sexupara tojása hasonló méretű, felülete hatszögletes, bemélyedő
mezőkkel ellátott. A szárnyas nőstény (sexupara) okkersárga színű, 1–1,3 mm, hátoldala ugyancsak
szemölcsökkel díszített; a 2 pár víztiszta szárnyát pihenő helyzetbon vízszintesen a hátoldalra hajtva viseli.
Asexupara eltérő méretű tojásaiból kelt, szárnyatlan, csökevényes szájszervű alakok, a hímek 0,2–0,3, a
nőstények 0,4–0,48 mm hosszúak. Azivaros nőstény egyetlen tojást rak.

A szipóka hossza alapján egy hosszú szipókájú (szipókahossz 0,164 mm és egy rövid szipókájú (átlaghossz
0,134 mm) levéllakó rassz különül el.

Tápnövényei. A szőlő-gyökértetű csak szőlő (Vitis) fajokon él Amerikában főleg a Vitis riparia és V. rupestris
fajokon található, Európában a V. vinifera károsítója. A hazai szőlő-anyatelepeken a különböző alanyfajták
levelein tömegesen szaporodik el.

Gazdasági jelentősége. Az Észak-Amerikából behurcolt faj az európai szőlőtermesztést és a magyar


mezőgazdaságot is alapjaiban rendítette meg. Hazánkban károsításának hatására 130 ezer hektárnyi szőlőterület
pusztult el. A századforduló előtti időszak gazdasági válsága, a szőlőtermesztés megsemmisülése
agrárnépességünk tönkre menetelét és tömeges kivándorlását eredményezte. Jelentősége az oltványszőlők
bevezetésével és a homoki szőlők megjelenésévei erősen lecsökkent. Levéllakó alakja a hazai szőlőalany-
anyatelepeken az amerikai fajták leveleit, hajtásait jelenleg is súlyosan károsítja.

Az ellene való védekezés a kor legkiválóbb tudósait foglalkoztatta és egyben a korszerű növényvédelmi kutatás
megindulását is eredményezte (az MTA Növényvédelmi Kutató Intézetének jogelődje a Horváth Géza
akadémikus vezette Országos Phylloxéra Kísérleti Állomás volt, amely 1890-ben M. Kir. Állami Rovartani
Állomássá alakult).

Kárképe. A fő kárt a kötött talajon a gyökereken élő alakja okozza. Az európai szőlőfajták vékonyabb gyökerein
a szívogatás (a sebzés és a gyökértetvek nyálában található béta-indolecetsav) hatására hosszúkás gém- vagy
gólyafejre emléketető duzzanatok (nodozitás) jelennek meg, míg a vastagabb gyökereken nagyobb, néha görbült
dudorok (tuberozitások) keletkeznek. Ezek igen gyorsan képződnek és hamar el is halnak. Az így kórosított
gyökerek működőképessége csökken, az állandó korhadási folyamat során a gyökérzet elhal. A pusztuló tőkéken
vékonyabb, rövidebb vesszők képződnek, a levelek kisebbek, halványzöldek. A termés elmarad vagy a tőke
csak törpe fürtöket hoz, a szemeket elrúgja; a pusztulás foltszerűen terjed. A kipusztult hajdani szőlők nyoma a
történelmi borvidékeken még ma is látható.

89
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

A levéllakó alak elsősorban az amerikai fajták leveleinek fonákón, esetenként a fiatal hajtáson körülbelül
borsószem nagyságú gubacsot okoz. A gubacs egyenetlen felületű, a levél színén lévő nyílását sűrűn egymás
mellett elhelyezkedő serték zárják el. Tömeges elszaporodása esetén a levél összesodródik, a megtámadott
hajtás törtvonalban fejlődik tovább, ami a vessző értékét csökkenti.

Életmódja. A teljes fejlődési ciklus 2 éves. A föld feletti áttelelés a szőlővesszők kéregrepedéseiben, téli tojás
alakjában történik, ezekből rügyfakadás idején a levéllakó alak ősanyalárvák kelnek ki.A levéllemezen
szívogató ősanya a gubacsában szűznemzéssel 400–600 tojást rak. A kikelő lárvák a gubacsot a levél színén
nyíló szájadékon keresztül elhagyják és letelepedve újabb gubacsokat hoznak létre. A nyár folyamán mintegy
négy, szűznemzéses nemzedék alakul ki. A nyár közepétől kezdve a tojások egyre nagyobb hányadából
gyökérlakó lárvák fejlődnek, ezek a gyökerekre húzódnak és ott áttelelnek.

A gyökérlakó lárvából fejlődő nőstény szűznemzéssel 20–120 tojást rak, az ezekből kikelő lárvák ugyancsak a
gyökereken maradnak, és további nemzedékeket hoznak létre. A gyökérlakó nemzedékekben a második
nyárvége felé a lárvák egy része karcsú, szárnykezdeményes nimfává alakul, amely a felszínre törekszik és ott
újabb vedlés után szárnyas sexupar nősténnyé válik.

A szárnyas sexuparák biológiai szerepe a faj továbbterjesztése és a kétféle nemű, eltérő méretű tojás képzése.
Az ezekből a szőlő föld feletti részein kikeld ivaros nőstények, illetve hímek a kikelésük után párosodnak és a
2–3 éves vesszőket keresik fel; a nőstények ezek héjának repedéseiben helyezik el egyetlen, kicsi kampószerű
függelékkel ellátott „áttelelő” tojásukat. Ebből a tojásból kel ki ez említett levéllakó „ősanya” és ezzel a 2 éves
fejlődési ciklus lezárul. A gyökérlakó alakok szűznemzéses szaporodása a talajban tovább folyik a nimfák
eltávozása után is, és így egy anholociklikus népesség alakul ki.

A leírt teljes ciklus csak az amerikai és direkttermő (nem oltvány) szőlőn észlelhető, az európai fajták többségén
csak a gyökérlakó alak él meg, ez L1 vagy L2 lárva alakjában telel át. Az amerikai alanyra oltott európai
szőlőfajták a gyökérlakó alaktól nem, vagy alig károsodnak.

A védekezés irányelvei. A szőlő-gyökértetű gyökérlakó alakja elleni védekezésnek jelenleg két lehetősége van:

• oltványszőlő telepítése: Miután az amerikai szőlők gyökerein a filoxera nem okoz észrevehető károsodást,
azokat alanyként felhasználva a károsodás elkerülhető;

• homoki szőlő telepítése: A legalább 75% kvarcot tartalmazó homoktalajon a filoxéra nem képes fennmaradni.
Így az ilyen, ún. immunis talajokon a szőlő károsodás nélkül fejlődik.

A gubacslakó alak káros mérvű elszaporodásának megakadályozása érdekében rügyfakadás előtt DNOC
hatóanyagú készítménnyel vagy gyümölcsfaolajjal, valamint a fakadás után, az első gubacskezdemények
megjelenésekor szervesfoszforsavészter-készítményekkel szükséges permetezni.

37. ábra - A szőlő-gyökértetű által okozott deformációk a = szőlő gyökerén, b = levéllakó


alak állal okozott gubacs a szőlő levelén (Jenser Márta rajza)

90
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

3.3.11.2. Család: Gubacstetvek – Eriosomatidae

3.3.11.2.1. Kukorica-gyökértetű – Tetraneura ulmi Linné

Alaktani leírása. A kukorica gyökerein kékesszürke, sárgás vagy rózsaszínű, hamvas, gömbölyded testű
gyökértetvek szívogatnak; hatásukra a kukorica, különösen a táblaszéleken gyengén fejlődik, késve virágzik és
hiányosan termékenyül. A megtámadott növény gyökereit hangyák (Lasius alienus, Tetramorium caespitum)
látogatják tömegesen.

A gyökérlakó szárnyatlan nőstény teste gömbölyded, lábai rövidek, csápja öt ízből áll. Potrohcsöve
csökevényes. Hátoldalát apró viaszmirigyek sora díszíti, amelyek váladékától az állat hamvas felületű. A test
hossza 2,3–3 mm. A gyökereken áttelelő nőstény hamvas kékesszürke, csápja 6 ízből áll. A szárnyas nőstény
feje, tora fekete, potroha olajzöld, testhossza 2,4 mm. A gubacslakó alakok a gyökérlakó alakhoz hasonlítanak,
az ivaros szaporodású alakok (hím, ovipar nőstény) törpe formák (0,6–0,9 mm), táplálkozásra képtelenek.

Földrajzi elterjedése. Eurázsiában és Észak-Amerikában élő faj, amely főképpen a Mezőföldön károsítja az
agrotechnikailag hibás, gyenge kukoricavetéseket.

Tápnövényei. Az elsőrendű tápnövénye a szil (Ulmus campestris), a nyári nemzedékek a kukoricán és fűféléken
(Agropyron, Bromus, Cynodon, Dactilis, Festuca, Hordeum, Sataria stb.) élnek.

Gazdasági jelentősége. Az agrotechnikailag hibás, gyengén fejlődő kukoricaállományt károsítja.


Magyarországon elsősorban a Mezőföldön szaporodik el.

Kárképe. A szil levélen az ősanya szívogatásának hatására babszem méretű nyeles zacskógubacsok keletkeznek.
A megtámadott kukoricai gyökere gyengén fejlődik, késve virágzik és hiányosan termékenyül A gyökéren élő
levéltetű-kolóniákat a hangyák (Lasius alienus, Tetramorium caespitum) látogatják.

Életmódja. Nemzedékeinek száma a hőmérsékleti viszonyoktól függően változik. Holociklikus szaporodás


esetén a tojás telel a szilfa kéregrepedéseiben, anholociklikus szaporodás esetén a fűfélék gyökerén telelnek
kolóniái. Tavasszal az áttelő tojásból kelt ősanya a levélre vándorol, ahol szívogatásának hatására babszem
méretű nyeles zacskógubacs keletkezik, amelyben szűznemzéssel több nemzedéke fejlődik ki. Június elején, a
gubacs kinyílása után a szárnyas fundatrigének, a kukorica és egyéb fűfélék (Agropyron, Bromus, Cynodon,
Dactylis, Festuca, Hordeum, Poa, Setaria stb. fajok) tövére repülnek, ahol a nyár folyamán több nemzedékük
követi egymást. A gyökérlakó nemzedéksor végén keletkező szárnyas sexuparák a szilfára repülve szülik a törpe
hímeket és nőstényeket, amelyek 3–4 nap után már párosodnak, majd az ovipar nőstény egyetlen áttelelő tojást
rak a kéregrepedésekbe.

91
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Az előbbi, holociklikus szaporodásmód mellett ismeretes az ennél feltehetőm még gyakoribb szűznemzéses
(anholociklikus) szaporodásmód, amikor a népesség a gyökereken marad és ott is telel át. A tavaszi nemzedék
már május folyamán megjelenhet, a gyökértetvek kukoricára való telepítésében a megfigyelések szerint a
hangyák jelentős szerepet játszanak.

A védekezés irányelvei. Megfelelő agrotechnika, gyomirtás, tápanyagellátás esetén a kukorica károsodása


elkerülhető, inszekticidek alkalmazása csak kivételesen értékes növényállomány (pl: nemesítőtelep) esetén lehel
indokolt.

3.3.11.2.2. Vértetű – Eriosoma lanigerurn Hausmann

38. ábra - A vértetű (Eriosoma lanigerum) évi fejlődésmenete a= szárnyatlan szűznemző


nőstény, b = lárva, c = ivarosan szaporodó alakot szülő szárnyas nőstény, d = ivarosan
szaporodó nőstény és hím, e = tojás g = szárnyas szűznemző nőstény (Jenser Márta
rajza)

Alaktani leírása. A szárnyatlan, elevenszülő nőstény teste tojásdad, 1,8–2,2 mm hosszú, alapszíne és
testfolyadéka barnásvörös; potrohának hátoldalát összetett viaszmirigyekből kiválasztott, 3–5 mm hosszú fehér
viaszfonalak tömege borítja, amely telepeinek vattacsomó-szerű jelleget ad. Aszétnyomott vagy szétdörzsölt

92
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

egyedek vörös testfolyadéka adja a faj nevét. Afej, csáp, lábak feketék. A szárnyas elevenszüle nőstény teste 1,8
mm hosszú, hasonló színű, ugyancsak viaszfonalakkal borított. Fekete csápja 6-ízű, érzőgödrei a 3.–5. csápízen
haránt irányban fekvő, kiemelkedő lécek, amelyek a csápízeket körülölelik.

Az ivaros alakok (hím és nőstény) szárnyatlan törpe formák (0,3–0,8 mm) hosszúak, táplálkozásra alkalmatlan,
csökevényes szájszervvel, a nőstény egyetlen tojása életképtelen.

Tápnövényei. Európában az alma és a madárbirs (Cotoneaster horizontalis), elvétve a galagonya (Crataegus), a


berkenye, a körte, a birs. Ősszel az esetenként megjelenő szárnyas sexupár alak az ivaros alakokat almán kívül
különböző szilfajokra is lerakja, azonban az ezeken párosodás után lerakott tojásuk vagy a belőle kelt ősanya
elpusztul. A jelenleg termesztett almafajták érzékenysége eltérő azonban közöttük ellenálló nincs. Afaj
életmódjából adódóan jelentősebb az almaalanyok fogékonysága. Az alanyfajták közül az M4 a fogékonyabb, az
M9 a kevésbé fogékonyak közé tartozik. Az MM alanyok túlnyomó többsége kevésbé fogékony vagy toleráns.

Gazdasági jelentősége. Hazánkban 1885 óta ismert, jelentősége 1928-tól – a vértetűfürkész betelepítését
követően a második világháború utáni évekig fokozatosan csökkent, majd a parazitoidokat mérgező klórozott
szénhidrogén védekezőszerek elterjedésével átmenetileg ismét megnőtt. A szervesfoszforsavészter-
készítmények rendszeres alkalmazása egyedsűrűségét alacsony szinten tartotta. A szelektív hatású inszekticidek
rendszeres alkalmazása esetén elszaporodásával ismét számolni kell. Előszeretettel telepszik meg a sérült
felületeken, pl. jégveréstől származó sebeken, metszési felületeken.

Kárképe. Szívása nyomán az almafa fiatal ágain sima falú duzzanatok, később elrákosodó sebek képződnek, a
súlyosan károsodott ágrészek eltorzulnak, elhalnak. A parenchimatikus szövetekbe hatoló nyál révén az osztódó
szövetekben óriás sejtek keletkeznek és az így előállt habos szerkezet daganatokat alkot. Ezek héja könnyen
felreped és más kártevők, gombák számára nyit kaput, a károsítás helyétől kifelé fekvő ágrész elhalhat.
Ugyanilyen károsodás áll elő a fiatal fák gyökerén is.

Életmódja. Magyarországon a kifejlett szárnyatlan nőstények és lárvák részben az almafa gyökerein vagy
gyökérnyakán telelnek át. Ezek a kolóniák teszik lehetővé a populáció fennmaradását abban az esetben, ha a téli
alacsony hőmérséklet, vagy az eredményes védekezés hatására a fa föld feletti részén élő egyedek elpusztulnak.
A lárvák meglehetősen jól tűrik az alacsony hőmérsékletet (–17 °C huzamos elviselése, –20 °C küszöbérték). Az
áttelelt nőstények utódszáma meglehetősen nagy (130–180 lárva), ezért a tavaszi elszaporodáskor a telepek
gyorsan növekednek a vízhajtásokon, fiatalabb hajtásokon. A tavaszi és kora nyári nemzedékek kifejlődéséhez
18–23 nap, a nyár folyamán 9–15 nap, októberben 23–25 nap szükséges. A fejlődés alsó hőmérsékleti
küszöbértéke 4–7 °C. A telepekben a szárnyas egyedek már júniustól kezdve észlelhetők, a telepek egyedszáma
a nyár elején a legmagasabb. A kora nyári maximumot a telepek nyárközépi megritkulása, majd ősszel ismét
kisebb egyedszámcsúcs követi, amely a fehér telepekkel borított ágfelületek hosszán jól lemérhető. Az
elszaporodásra különösen kedvező a sűrű lombozat és a fák bőséges nitrogéntrágyázása.

Természetes ellenségei. Legjelentősebb természetes ellensége az 1928–30-as években Olaszországból származó


anyaggal megtelepített vértetűfürkész (Aphelinus mali). Megtelepítése Jeszenszky Árpád nevéhez fűződik. Az
apró (1,5 mm) fényes fekete fürkészdarázs tojócsövével a tojásait egyenként helyezi el az idős lárvák testében,
amelyek 1–2 hét múlva viaszfonalaikat elvesztik, bőrük felfújódik és kékesfeketére válik. A parazitoid fejlődése
20–25 napot vesz igénybe, a kifejlődött fürkész a vértetű „múmiát” a hátoldalon rágott kör alakú nyíláson át
hagyja el. Egy-egy fürkész nőstény 120–140 vértetűt pusztít el. Az Aphelinus mali hatékonyságát csökkenti a
gyümölcsös peszticides kezelése és a köztesgazdák hiánya a nyárközépi vértetű-depresszió idején.

A védekezés irányelvei. A gyümölcsfaolajjal vagy DNOC készítménnyel rügypattanás előtt végzett


permetezéssel egyedszáma hatékonyan csökkenthető. Egyedszáma a vegetációs időszakban
szervesfoszforsavészter-készítményekkel mérsékelhető. A gyökérsarjak rendszeres eltávolításával a talajszint
alatt élő kolóniák túlnyomó része elpusztítható. Az integrált növényvédelem keretében alkalmazott szelektív
inszekticidek természetes ellenségeit kímélik, így ellene rendszerint nem szükséges inszekticidekkel védekezni.

3.3.11.3. Család: Valódi levéltetvek – Aphididae

3.3.11.3.1. Hamvas őszibarack-levéltetű – Hyalopterus amygdali Blanchard

39. ábra - Hamvas őszibarack-levéltetű (Hyalopterus amygdali) évi fejlődésmenete a =


ősanya, b = az ősanya leánynemzedékei, c = ivarosan szaporodó alakot szülőnőstények,
e = ivarosan szaporodó nőstény és f = hím, g =áttelelő tojás (Zsanett nyomán) (Jenser
Márta rajza)

93
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. A szárnyatlan nőstény teste hosszúkás, világos zöld színű; ezt a színt a testet borító viaszpor
részecskéi eltakarják és rendszerint csak a hátoldal középvonalában húzódóhosszanti zöld csík marad látható. A
potrohcsövek rövidek, hengeresek, a testhossz 2,50 mm. A szárnyas nőstény teste ugyancsak zöld, a tor
hátlebenyei barnák, a csápok végei, a lábfejek füstszürkék. A testhossz 2,40 mm.

Földrajzi elterjedése. Európában, Ázsiában és Amerikában elterjedt faj.

Tápnövényei. Az őszibarack egyik leggyakoribb kártevője. Az őszibarack leveleinek fonákán a levéllemezt


szinte elborító, hatalmas telepeinek kártétele a fa gyengítésében, a bőséges mézharmatürítésben és a gyümölcsök
szennyezésében nyilvánul meg. A mézharmaton megtelepedő korompenész gomba zavarja a levelek
asszimilációs tevékenységét és csökkenti a gyümölcs piaci értékét. A levelek a fonák felé gyengén
kanalasodnak.

Életmódja. A közeli rokon hamvas szilva-levéltetűvel (Hyalopterus pruni) egyezően nyáron a nádra
(Phragmites communis) vándorol, amelynek levelein szeptemberig hatalmas telepeket alkot. Innen térnek vissza
az őszibarackra késő ősszel a szárnyas gynopar nőstények és szárnyas hímek. A szárnyatlan ivaros nőstények
viaszporral fedett 3–4 tojásukat a rügyek tövében helyezik el.

94
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

A védekezés irányelvei. Káros mérvű elszaporodása esetén az őszibarackon szervesfoszforsavészter- vagy


primikarb hatóanyag-tartalmú készítmények alkalmazásával lehetséges.

3.3.11.3.2. Zelnicemeggy levéltetű – Rhopalosiphum padi Linné

Alaktani leírása. A szárnyatlan nőstény teste gömbölyded, színe sötétzöld és a hengeres potrohcsövek tövénél
vörösbarna; az egész test viaszportól hamvas. A testhossz 2,1–2,3 mm. A szárnyas nőstény feje, tora fekete, a
potroh sötétzöld, a potrohcsövek tövénél vörösbarna. A testhossz 2,4 min.

Tápnövényei. Árpán, zabon május folyamán, a nyár közepe után kukoricán alkot hatalmas telepeket; ezeken a
fejlődő címeren és a bibeszálakon is elszaporodhat. Kártétele a szívás okozta veszteségen kívül a gabonafélék
vírusos betegségeinek (pl. árpa sárga törpeség vírus) átviteléből áll.

Életmódja. Áttelelése részben zelnicemeggyen (Prunus padus) tojás alakban történik. A március végén kikelő
ősanyák (színük a többi alaktól eltérően világoszöld) leánynemzedékeiből a szárnyas nőstények májusban
gabonára és különböző egyéb fűfélékre (Agropyron, Avena, Bromus, Festuca, Hordeum, Poa, Trisetum, Juncus
fajok) repülnek át. A telepei főképpen az alsó levelekre korlátozódnak, a kukoricán a nyár közepe után jelenik
meg és alkot a rokon zöld kukorica-levéltetűvel (Rhopalosiphum maidis) vegyes telepeket. Szeptemberben a
gynopara a zelnicemeggyre száll vissza és utóda a rügyek tövében helyezi el tojásait.

A népesség másik, feltehetően nagyobb része anholociklikus szaporodású és az őszi vetéseken (árpa, búza) telel
át. Erre mutat a faj megjelenése az utóbbiakon még a zelnicemeggyen élő szárnyasok elindulása előtt.

A védekezés irányelvei. Amennyiben a kukoricaállományban káros mértékben szaporodik el, ellene


szervesfoszforsavészter-készítményeket szükséges alkalmazni.

3.3.11.3.3. Zöld gabona-levéltetű – Schizaphis graminum Rondani

Alaktani leírása. A szárnyatlan nőstény teste orsó alakú, sárgászöld vagy világoszöld. A viszonylag hosszú (a
testhossz kétharmadát kitevő) csápjai a közepüktől (a 3. csápíz vége) kifelé sötétbarnák. Ugyancsak sötétbarna a
hengeres potrohcsövek vége. A testhossz 2,2–2,4 mm. A szárnyas nőstény feje, tora barna, potroha világoszöld;
testhossza 2,1 mm.

Földrajzi elterjedése. A faj egész életciklusa egyszikűekhez kötött és a világnak csaknem valamennyi
gabonatermelő országában előfordul. Enyhe telű országokban (Kelet-Afrika, Kelet-Ázsia) anholociklikusan telel
át és Észak-Amerikában a legveszedelmesebb gabonakártevők egyike. Hazánkban közönséges, de a jelentősége
elmarad a gabona-levéltetűé (Macrosiphum avenae) mögött. Szerepe lehet a gabona vírusos betegségeinek
átvitelében. A gabonaféléken (zab, búza, árpa) és cirokon alkot hatalmas telepeket. Ezekben a levéltetvek a
levélerekkel párhuzamosan ülnek. Jellegzetes torzulást a gabonán nem okoz, legfeljebb a levél színe fakul a
telep helyén.

A védekezés irányelvei. Ellene külön vegyszeres védekezés rendszerint nem indokolt

3.3.11.3.4. Orosz búza-levéltetű – Diuraphis noxia Kurdjumov

Alaktani leírása. Világoszöld színű, orsó alakú, kisméretű levéltetvek a testhossz felénél rövidebb csápokkal,
rendkívül rövid szemölcsszerű potrohcsövekkel, és a farok felett elhelyezkedő farokszerű kinövéssel, amelyet
supracaudának neveznek. A közel rokon, kártételi szempontból veszélytelen Diuraphis triticitől az utolsó csápíz
és a csápostor hosszának viszonya alapján különböztethető meg. A Diuraphis tritici csápostora 1,5-ször olyan
hosszú, mint az utolsó csápíz, míg az orosz búza levéltetűnél ez az arány 1,6–2,3. A tojás 0,2 mm hosszú ovális,
frissen lerakott állapotban zöld, majd fokozatosan sötétedik és fényes fekete színt vesz fel. A hímek
szárnyatlanok. A nimfák hasonlítanak a kifejlett állatra, csak a farkuk nem nyelv, hanem háromszög alakú.
Szárnyas alakjai is vannak, ezek a faj nagy távolságokra történő elterjedését szolgálják.

Földrajzi elterjedése. Eredeti előfordulási területe az iráni türkesztáni hegylánc mediterrán régiója. Jelenleg
Ukrajna, Dél-Afrika, Észak-Amerika területén egyaránt előfordul. Magyarországon a Tiszántúlon és a
Dunántúlon terjedt el.

Tápnövényei. Búza, árpa, rozs, megél a zabon is, de nem kedveli. Tüneteket nem okoz, de kolóniákat képez a
hélazabon és a fenyércirkon. Ezeknek a növényeknek a faj nyári életciklusa során van jelentősége, a gabona
árvakelés mellett. A díszfüvek közül károsítja a Briza maximátés Lagurus ovalust, rendkívül súlyos károkat
okoz a Bromus macrostachyson, ez utóbbi a kártétel következtében el is pusztulhat.

95
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Gazdasági jelentősége. Dél-Afrikában és Észak-Amerikában a gabona termesztését veszélyeztető legsúlyosabb


kártevő. Mindkét országban dollármilliókra tehető a kártétele következtében kialakuló termésveszteség.
Magyarországon ez ideig csak rosszul, ritkán kelt tavasziárpa-állományokban szaporodott el káros mértékben.

Kárképe. A faj toxikus nyála a levelek tengely irányú besodródását és a klorofill-lebomlás következtében a
levelek sárgulását eredményezi. A fiatal növényeken a besodródás mellett antociános elszíneződés is
jelentkezik. A levéltetvek a besodródott levelek védelmében élnek. A károsított hajtások növekedésben
visszamaradnak, a kalászok léhák lesznek, illetve a kalászok csúcsa nem tud kibújni az összesodródott
levélhüvelyből és ívesen meggörbült kócos kalászok, illetve hullámosra görbült kalásztengelyek jelzik a
kártételt.

Életmódja. Tojás alakban telel az őszi gabonaféléken, a fundatrix lárvák március végén, április elején kelnek ki
és ál-eleven szüléssel hozzák létre utódaikat. Már a fundatrixek utódai között is találhatók szárnyas egyedek,
melyek a faj elterjesztését szolgálják. A kolóniák a besodródott levelek védelmében élnek, és mindig a
legfiatalabb növényrészeken a legnépesebbek. Amikor a kalászokat hordozó produktív hajtások már
elöregszenek, de a fiatal sarjhajtások még zöldek, akkor a fiatal hajtásokon még megtalálhatók a kolóniák.
Hazánkban 6–8 nemzedéke fejlődik évente, egy imágó 50–80 utódot szül és átlagosan 50–60 napig él. A nyarat
az árva kelésű gabonaféléken, valamint a hélazabon és fenyércirkon tölti, ezeken a növényeken képződő
szárnyasok települnek az őszi gabonafélékre. Az őszi gabonán alakulnak ki a hímek és az ivaros nőstények,
amelyek a megtermékenyítés után lerakják az áttelelő tojásokat.

Természetes ellenségei. Természetes ellenségei a katicabogarak (Coccinellidae), zengőlegyek (Syrphidae),


fátyolkák (Chrysopidae), fémfürkész alkatúak (Chalcidoidea), a besodródott levelek védelmében élő
kolóniákban azonban csak korlátozott mértékben érvényesül a természetes ellenségek populációszabályozó
szerepe. Csapadékos tavaszokon a Pandora neoaphidis entomopatogén gomba hatékonyan pusztítja a kártevőt.

A védekezés irányelvei. A kártevő életmódjából adódóan rendkívül nehéz ellene védekezni, mert csak a
szisztemikus inszekticidek jutnak el a kolóniákhoz.

Káros mérvű elszaporodása esetén ellene szisztemikus hatású szervesfoszforsavészter-inszekticideket célszerű


alkalmazni, a szárbaindulást követően, amikor a kalász még hasban van.

3.3.11.3.5. Fekete répa-levéltetű – Aphis fabae Scopoli

40. ábra - Fekete répa-levéltetű (Aphis fabae) évi fejlődésmenete. A fás szárú növényen
fejlődő ősanya (a), az ősanya leánynemzedékei (b), a nyári tápnövényen fejlődő szárnyas
és szárnyatlan alakok (e), ivaros alakot szülő nőstények (d), a fás szárú növényen
fejlődő, ivarosan szaporodó nőstény (e), hím (f), áttelelő tojás (g) (Lampel nyomán)
(Jenser Márta rajza)

96
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. A szárnyatlan, elevenszülő nőstény (vivipara) testalakja gömbölyded, színe tompa fekete (nem
csillogó fekete, ez elválasztó bélyeg a szintén gyakori Aphis craccivora fajtól!) vagy zöldesfekete, finom
„púderrel”, viaszporral borított. Utóbbi az első potrohszelvények hátoldalán középen hiányzó fehér
harántcsíkokat is alkot. A középső lábízek, lábszárak színtelenek, a lábszár vége és a lábfejek feketék. A fejen a
homlok sima, azaz a csápok nem ülnek homlokdudoron. Apotrohcsövek hengeresek, karcsúak, feketék. A
hosszúkás, nyelv alakú farkocska sötétszürke, a család többi fajaitól eltérően (6–8 szőr) 12–18 kissé meggörbült
szőrszálat visel. Testhossza 1,8–2,0 mm, a potrohcső 0,38 mm, a farkocska 0,19 hosszú.

A szárnyas, elevenszülő nőstény feje és tora fekete, a potroh alapszíne szürkészöld, a potroh hátoldalát
szelvényenként szabálytalan, sötétbarna-fekete harántsávok és oldalfoltok díszítik. Acsápok, combok, lábszárak
végei, lábfejek feketék, a lábszár többi része színtelen. Apotrohcsövek hengeresek, végük felé kissé
vékonyodók, feketék, a sötétszürke, nyelv alakú farkocskán 13–19 görbült szőr található. Atesthossz a 2,30–2,38
mm, potrohcső 0,32 farkocska 0,21 mm. Aharmadik csápízen 12–17, a negyedik ízen 1–5 érzőgödör található. A
telepekben jellegzetes a nimfák (szárnyas nősténnyé való vedlés előtti lárva) előfordulása, amelyek
szárnykezdeményei zöldek, a potroh hátoldalán fehér viaszporból álló harántos csíkok találhatók; ezek a potroh
középvonalában megszakadnak. Az ősanya szárnyatlan, zömök, olajzöld vagy zöldesfekete színű; testhossza
1,6–1,9 mm hosszú. A gynopar nőstény szárnyatlan, morfológiája nem különbözik a többi elevenszülő
nőstényekétől. Az ivaros nőstény (ovipar) szárnyatlan, sötét olajzöld vagy rozsdabarna. A harmadik csápíze
színtelen, a többi fekete. A 3. lábpár fekete, kissé duzzadt, a lábszáron elszórt, kör alakú feromonmirigy-
pórusokkal. A potroh oldalán fejlett dudorok találhatók. A testhossz 1,3–1,9 mm, a lerakott tojások száma 4–6.

A hím szárnyas, a fej és tor fénylő fekete, az elevenszülő szárnyas nőstényénél karcsúbb potrohú, a potroh
végén jól látható párzószervvel. A sötét, olajzöld potroh hátoldalán fekete harántsávok láthatók. A csápokon a
3–5. ízen nagyszámú érzőgödör (3-on 47, 4-en 17, 5-en 7) helyezkedik el. A csápok, potrohcsövek feketék, a
lábszárak színtelenek.

Tápnövényei. Az áttelelő nemzedék a kecskerágón (Euonymus europeus, E. verrucosus) él. A nyári nemzedékek
a termesztett növények közül a lóbabon, cukorrépán, mákon, napraforgón és kukoricán, ritkábban paradicsomon

97
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

és babon fejlődik. Tömegesen szaporodik továbbá a libatopon (Chenopodium album), disznóparéjon


(Amaranthus retroflexus), labodán (Atriplex tatarica) és lósóskán (Rumex obtusifolius). Kevésbé jelentős
tápnövényei közé még számos növény tartozik, mint pl. a burgonya, zsázsa, valamint számos vadon termő
növény (Anthericum ramosum, Valeriana officinalis, Anthriscus silvestris, Seseli hippomaranthum, Angelica
silvestris).

Gazdasági jelentősége. A magyarországi répatermesztés egyik legjelentősebb károsítója. Kártételének kihatása


nyomán a répa gyökértermésének tömegvesztesége évente országosan 10%-ra becsülhető, amely a védekezés
elhanyagolása esetén 40–50%-ot is elérhet. Különösensúlyoskárokat okozhat a sárgulás (beet yellow) csoportba
tartozó vírusok terjesztésével

Kárképe. A levéltetvek okozta szíváskár a maghozó cukorrépán a virágok, zöld gomolyok torzulását, a répamag
kényszerérését okozza. Az ipari répán a kár annál erősebb, minél korábban érte a cukorrépát a fertőzés. A fiatal,
belső szívlevelek a szívás nyomán erősen deformálódnak, a főér irányába besodródnak, később elsárgulnak,
elszáradnak; a nyár eleji tömegszaporodáskor a fertőzött répa növekedése megáll és súlyosabb esetben a növény
elpusztul. A közvetlen, szívás okozta kárhoz kapcsolódik a levéltetvek cukortartalmú ürüléke (mézharmat),
amely a leveleket fényessé, ragadóssá teszi és fekete színanyagot termelő gombák (korompenész, Apiosporium
spp.) megtelepedését teszi lehetővé. Utóbbiak az asszimilációt és cukorképződést akadályozzák. A kártétel
összefügg a hangyák jelenlétével is, amelyek csápjaikkal a levéltetveket fokozott táplálékfelvételre serkentik és
őket ragadozóktól, parazitoidoktól sok esetben megvédik.

Életmódja. A kecskerágó rügyei tövébe, a héj paraléceinek mentén elhelyezett tojások telelnek. Az ősanyalárvák
március végén, április elején kelnek ki. A lárvák a hideggel szemben meglehetősen ellenállóak. A mintegy 4
hetes fejlődési idő elteltével szaporodni kezdő ősanyák utódszáma általában magasabb, mint a későbbi
nemzedékeké: átlagosan 123,szemben a későbbi szárnyatlan elevenszülő nőstények 27–78vagy szárnyas
nőstények 20–26lárvájával.

A kezdetben 95–100%-ban szárnyatlan egyedekből álló fundatrigén nemzedékekben a későbbiekben a


szárnyasok egyedszáma meredeken emelkedik. A kecskerágóról a szárnyas nőstények április közepén, végén
migrálnak. Ez a korai fertőzés a legveszélyesebb, az ilyenkor megtámadott növény megfelelő védelem
hiányában többnyire elpusztul. A vírusok terjesztését máraz első szárnyas egyedek megkezdhetik. A
fokozatosan elnéptelenedő kecskerágótelepekből származó szárnyas nőstények naponta 5–10, összesen 20–
26utódot szülnek; ezek fejlődése gyors, 2hét múlva már további lárváknak adnak életet. A Beta répákon és
egyéb nyári tápnövényeken május közepétől július elejéig 6–7virginogén nemzedék fejlődik, amelyekből
különösen az első 3–4 ér el magas egyedszámot kedvező táplálkozási viszonyok között. Június közepe után a
levéltetvek valamennyi levélfonákot csaknem elporítják.

Július elején a tömegszaporodás általában véget ér. Közrejátszanak ebben a hőségnapok, a tápnövények
elöregedése, a szárnyas egyedek elvándorlása és a közben felszaporodott természetes ellenségek is. Ekkor
népesülnek be a fekete levéltetvekkel a libatop, disznóparéj, lósóska, mák, napraforgó. Az időjárástól függően
azután augusztus végén, szeptember elején a cukorrépán újabb A.fabae telepek jelennek meg, amelyek ekkor
főképpen a szívlevelekre korlátozódnak.

A különféle lágy szárú tápnövényeken szeptember folyamán szárnyas nőstények (gynoparák) fejlődnek,
amelyek a téli tápnövényeket (elsősorban a kecskerágót) keresik fel és az ezeken szült lárvákból fejlődnek
szárnyatlan, ivaros nőstények (ovipar). A szárnyas hímek októberre ugyancsak a nyári tápnövényeken alakulnak
ki, ezek ugyancsak a kecskerágót keresik fel és párosodnak az addigra kifejlődött ivaros nőstényekkel. A
párzásban nagy szerepet játszik a hímek tájékozódását segítő fajspecifikus szexferomon, amelyet a nőstények a
hátsó lábpárjukból bocsátanak a levegőbe.

Természetes ellenségei. Közel 100 természetes ellensége ismert. A ragadozók közül a katicabogarak és lárváik
naponta 20–25, életükben 2000–25000 levéltetűt is elfogyasztanak. Szintén sokat elpusztítanak a lebegőlegyek
(Syrphidae, pl. Sphaerophoria scripta) és fátyolkák (Chrysopidae, pl. Chrysoperla sp.)lárvái is. Ez utóbbiak a
levéltetvek méretétől (fejlődési stádiumától) függően 20–30, a későbbi lárvastádiumukban 100 levéltetűt is
kiszívnak üreges fogóállkapcsukkal. A rovarevők (entomofágok) közül még a virágpoloskákat (Anthocoridae)
éslárváikat kell megemlítenünk, ezek egész életük folyamán 600–1200 egyedet pusztítanak el.

Ugyancsak lényeges szerepet játszanak a levéltetvek gyérítésében a hártyás szárnyú parazitoidok (Braconidae,
Aphelinidae, Aphidiidae családok fajai), amelyeknek az előbbieknél évente több (4–5) nemzedéke van, és, bár
egy-egy nőstény utódai 150–400 levéltetűt pusztítanak el, ez a szám a nemzedékek során milliókra növekszik.

98
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Az apró termetű fürkészdarázs tojásait egyenként helyezi el a levéltetvekbe, és a lárvák kifejlődve az elpusztult
áldozatot a bőrén rágott lyukon át hagyják el.

Az A. fabae tömeges szaporodásainak nedves meleg időjárás esetén csapásszerűen vetnek véget Entomophthora
gombafajok.

A védekezés irányelvei. A populációk várható tavaszi egyedszámára vonatkozóan a kecskerágó meghatározott


számú ágmintáján megállapított áttelelő tojásszám ad tájékoztatást, bár a tavaszi időjárási viszonyok a számukat
döntően befolyásolják. Megbízhatóbb a rövid lejáratú előrejelzés, amely a nimfák megjelenésekor a maghozó
répák kezelésére ad támpontot. Ez hazánkban április l0 és 25 között várható, országrésztől függően. A magrépa-
állományokban – tekintettel azok vírusrezervoár szerepére – több kezelés is javasolható.

Az ipari répa védelme akkor válik időszerűvé, amikor a kecskerágóról a szárnyasok mintegy 95%-a elvándorolt.
A védekezést az első levéltetvek megtelepedése után 2 héten kelül kell elvégezni, ekkor a nagyobb telepek
kialakulása és a természetes ellenségek károsodása elkerülhető. Ez az időpont több évi megfigyelés alapján
május harmadik dekádjára esik. A csávázószerek (karbofurán) védő hatását a szervesfoszforsavészter-
készítményekkel végzett permetezések növelik.

3.3.11.3.6. Zöld alma-levéltetű – Aphis pomi De Geer

41. ábra - Zöld alma-levéltetű (Aphis pomi) szárnyatlan nőstény (Jenser Márta rajza)

99
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. A szárnyatlan nőstény teste fűzöld színű, a potrohcsövei feketék, karcsúak, hengeresek; a
testhossz 1,8–1,9 mm. A szárnyas nőstény feje, tora csillogó fekete, potrohának alapszíne zöld, hátoldalán
sötétbarna oldalfoltok és középső harántcsíkok láthatók. A test 1,9–2,2 mm hosszú.

Földrajzi elterjedése. Európában és Ázsiában elterjedt faj. Magyarországon mindenütt közönséges.

Gazdasági jelentősége. Az intenzív tápanyagellátásban részesített almaültetvényekben, faiskolákban, ahol a


hajtásnövekedés a vegetációs időszak túlnyomó részében folyamatos, rendszerint nagy egyedszámban fordul
elő, jelentős károkat okoz.

Kárképe. Alevéltetvek a hajtás tengelyén és a levelek főere mentén szívogatnak, ami a levelek hosszanti
besodródását, a hajtások növekedésének leállását, esetleg a hajtás pusztulását idézi elő. Erős fertőzés esetén a
gyümölcsön is szívogatnak, és azon piros foltok kialakulását okozhatják.

Tápnövényei. Afaj teljes szaporodási ciklusa almástermésűeken zajlik le. Az almán kívül birsen, galagonyán,
madár-berkenyén (Sorbus aucuparia) és a Rosaceae család egyéb tagjain, pl. a Cotoneaster horizontalis
díszcserjén. Lágy szárú növényeken nem fordul elő.

Életmódja. Fényes fekete tojásai a rügyek közelében telelnek át, az ősanyák rügyfakadás után, márciusban
kelnek ki. Azáprilisi nemzedékben már fellépnek szárnyas egyedek, amelyek a fajt további almástermésűekre

100
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

viszik át. Amennyiben a hajtások növekedése a nyár közepén leáll, a levéltetűtelepek egyedszáma csökken, az
egyedek túlnyomó része elvándorol. Az ivaros szaporodású alakok szeptemberben jelennek meg. Telepeit a
hangyák élénken látogatják (Formica rufibarbis, Lasius niger).

42. ábra - A zöld alma-levéltetű (Aphis pom) évi fejlődésmenete a = ősanya, b = az


ősanya leánynemzedékei, c = ivarosan szaporodó alakot szülő nőstények, d = ivarosan
szaporodó hím és f = nőstény, g = áttelelő tojás (Jenser Márta rajza)

A védekezés irányelvei. Atermészetes ellenségek, katicabogarak és lárváik, hártyás szárnyú parazitoidok szerepe
jelentős, azonban különösen tavasszal elszaporodásukat nem képesek megakadályozni. Az áttelelő tojások
száma a nyugalmi állapotban végzett DNOC permetezéssel hatékonyan csökkenthető. Avegetációs időszakban
integrált növényvédelem esetén, pirimikarbot célszerű alkalmazni. Aszervesfoszforsavészter-hatóanyagú
inszekticidek rendszeres alkalmazása esetén ellene külön védekezni nem szükséges.

3.3.11.3.7. Közönséges levélpirosító alma-levéltetű – Dysaphis devecta Walker

43. ábra - Közönséges levélpirosító alma-levéltetű (Dysaphisdevecta) nőstény (Jenser


Márta rajza)

101
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. A szárnyatlan nőstény két formája ismeretes. Az egyik teste gömbölyded, viaszportól hamvas,
ólomszürke színű. Potrohvégén barna harántcsík, a test középvonala mentén páros barna foltok találhatók.
Potrohcsövei rövidek, feketék, henger alakúak. A másik forma szárnyas nőstények felé képez átmenetet:
hosszúkás testű, sötétzöld vagy barna, a szárnyasokra jellemző fekete fejjel, torral, hosszabb végtagokkal.
Testhosszuk 2,3 mm. A szárnyas nőstény feje, tora és a potroh hátoldalán található nagy középfoltja fekete; a
nem pigmentált részeken okkersárga vagy rózsaszínű, viaszportól hamvas. Meglehetősen ritka forma, gyakran
összetévesztik a szárnyas hímekkel. Az ivaros nőstény szárnyatlan, vörösbarna, megvastagodott hátsó lábszára
gödörkéiről ismerhető fel; testhossza 1,8 mm.

Tápnövényei. A faj egygazdás, életciklusa az almástermésű tápnövényen zajlik le. A termesztett almával közeli
rokon egyéb növényekről is előkerült (Malus niedzwedskiana, Malus spectabilis).

Gazdasági jelentősége. A házikerti és szórványgyümölcsösök jellegzetes kártevője. Szelektív inszekticidek


rendszeres alkalmazása esetén káros.

Kárképe. Szívogatása következtében a levéllemez a főér mentén fodrosan besodródik és élénkpiros színt ölt. A
kárminpirosra, majd egyre sötétebb színre váltó levelek nyár elejére lehullanak. A több éven át ismétlődő
kártétel a fa gyengülését, súlyosabb esetben pusztulását okozza.

102
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Életmódja. Tojásállapotban telel. Az áprilisban kikelő ősanyalárva szívásától a fiatal levél a fonáka felé
gubacshoz hasonlóan behajlik és élénkpiros színűvé válik. Az ősanya kifejlődése után májusban született
leánynemzedék a szomszédos leveleken telepszik meg. A második leánynemzedékben szárnyas nőstények
jelennek meg, amelyek másik almafára repülhetnek át. Velük csaknem egy időben, már június végén (!)
megjelennek az ivaros nőstények, amelyek a szárnyas hímekkel való párosodás után a kéregrepedésekbe
húzódnak és ott egyetlen tojásuk lerakása előtt elpusztulnak. Így a tojást a saját burkán kívül az anya bőre is
beburkolja.

A védekezés irányelvei. A faj egygazdás életmódja következtében a fertőzés a gyümölcsfaállomány egy-egy


fáján aránytalanul erős lehet, így az egyik évben fertőzött fák a következő tavasszal fokozott figyelmet
érdemelnek. Az áttelelő tojások ellen DNOC szerekkel végzett tél végi permetezés hatásos. A fakadó leveleken
vívogató ősanyák ellen szervesfoszforsavészter- (vagy az integrált növényvédelem keretei között pirimikarb)
hatóanyagú inszekticidekkel végzett permetezéssel lehet káros mérvű elszaporodását megakadályozni.

3.3.11.3.8. Sárga szilva-levéltetű – Brachycaudus helichrysi Kaltenbach

Alaktani leírása. Aszárnyatlan nőstény sárga vagy sárgászöld, a végtagok (csápok, lábak, a rövid potrohcsövek)
végei füstszürkék, a testhossz 2,1 mm.

A szárnyas nőstény feje, tora fekete, a sárga potroh hátoldalát nagy fekete középfolt és több kisebb, fekete
oldalfolt díszíti. A test hossza 1,8 mm.

Földrajzi elterjedése. Eurázsiai faj, Magyarországon mindenütt közönséges.

Tápnövényei. A faj fő tápnövénye a szilva és kökény, paradicsomszilva (Prunus cerasifera). Afundatrigén


nemzedékek a nyári tápnövényekre váltanak át, amelyek főképpen a fészkesvirágúak közül kerülnek ki.
Tömegesen szaporodhat el a napraforgón, a krizantémon, a kerti bogáncson (Carduus), az aszaton (Cirsium), az
imolán (Centaurea), a bojtorjánon (Arctium).

Gazdasági jelentősége. Aszilván a gyümölcsösökben és a faiskolákban szaporodik el gyakran káros mértékben.


Kártétele a fiatal gyümölcsösökben különösen veszélyes lehet. Rendszeresen, jelentős mértékben károsítja a
napraforgót. A plum pox (sarka) vírus rendkívül hatékony vektora.

Kárképe. A megtámadott levelek besodródnak, megkeményednek, idő előtt lehullanak. Ahajtás torzul,
növekedése megáll. A fiatal napraforgó-leveleken gyomirtó szerekre emlékeztető torzulásokat okoz.

Életmódja. Tojásállapotban a szilván, kökényen, paradicsomszilván telel. A faj holociklikus fejlődésű, de


üvegházakban (krizantémon és cineráriafajokon) anholociklikus áttelelése is lehetséges. Telepeit a hangyák
élénken látogatják. A nyár közepén tömegszaporodása a nyári tápnövényeken összeomlik, de ősszel második,
jelentékeny népessége alakul ki, főleg a napraforgón.

A védekezés irányelvei. Azinszekticidek közül a formotion, foszfamidon és pirimikarb hatóanyag-tartalmú


készítmények alkalmazhatók ellene.

3.3.11.3.9. Káposzta levéltetű – Brevicoryne brassicae Linné

Alaktani leírása. A szárnyatlan nőstény teste világoszöld, a csáp és fej sötétszürke; a potroh hátoldalát
szelvényenként középen megszakadó fekete sáv díszíti, amelyet a testet beborító szürke viaszpor eltakar. A
farkocska kúp alakú, a testhossz 2,2–2,3 mm. Aszárnyas nőstény feje és tora fekete, potrohán oldalfoltok és
középsávok találhatók. Viaszbevonata a szárnyatlan nőstényéhez hasonló.

Tápnövényei. Afaj nem tápnövénycserés (monőcikus), a káposztán kívül a keresztesvirágúak egyéb fajaihoz:
pásztortáskához, retekhez, repcéhez, mustárhoz, valamint rezedához kötött.

Gazdasági jelentősége. Száraz időjárási viszonyok között különösen a fiatal növényeken okoz súlyos károkat, a
kifejlődött növények piaci értékét csökkenti. Amagtermesztés esetében a termés mennyiségét és minőségét
egyaránt veszélyezteti. Anyári szárnyas egyedek elsősorban a viaszos levelű káposztafajtákon telepszenek meg.

Kárképe. Szívása következtében a levelek torzulnak, fejlődésük visszamarad. A torz levél elveszti zöld színét,
megsárgul, a magnak hagyott hajtások és becők is deformálódhatnak. A ragadós mézharmattal és a rajta
megtelepedő fekete korompenésszel, valamint a viaszos levéltetvek telepeivel borított káposzta piaci érléke
erősen lecsökken. A faj veszélyességét fokozza a vírusos betegségek átvitelében betöltött szerepe.

103
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Életmódja. Évente 10–15 nemzedéke fejlődik ki. A káposztamaradványokon, keresztes virágú gyomnövényeken
áttelelt tojásokból az ősanyalárvák márciusban kelnek ki, és az első leánynemzedék szívása a levélszélek
begörbülését okozza. A nyáron kifejlődő szárnyas nőstények különböző keresztesvirágúakra is áttelepednek. Az
ivaros nőstények októberben repülnek vissza a káposztára és az áttelelő tojásaikat annak szárára, az alsó levelek
érzugaiba helyezik cl.

Tömeges elszaporodása. Arendkívül szapora faj fejlődésének a meleg tavasz kedvez, a nyárközépi bőségnapok
azonban az egyedszámot visszavetik. Enyhe telű országokban (Anglia) az ivaros szaporodás elmaradhat és a
részleges szaporodású (anholociklikus) népességei telelnek át, ebben az esetben a nemzedékszám évente a 30-at
is elérheti.

Természetes ellenségei. A hártyás szárnyú parazitoidok közül többnyire a Praon és Aphidius fajok egyedei
fejlődnek a káposzta levéltetűben, azonban annak egyedszámát csak ősszel képesek visszaszorítani.

A védekezés irányelvei. Fontos a káposztatorzsák, keresztes virágú gyomok megsemmisítése, alászántása, még
az ősanyák kikelése előtt. Ajánlatos a magtermő állományok izolálást, a káposztatábláktól távol történő
elhelyezése. A vegyszeres védekezésre szervesfoszforsavészter-, mint a formotion-, dimetoát-, aszimetrin-,
metomil-, valamint karbamátkészítmények, mint a pirimikarb jönnek számításba. A védekezést nehezíti mind a
káposzta, mind az állatok viaszbevonata, a nedvesítőszerek azonban – éppen a védő viaszréteg eltávolításával –
baktériumos és gombás betegségeknek nyitnak kaput.

3.3.11.3.10. Fekete cseresznye-levéltetű – Myzus cerasi pruniavium Börner

Alaktani leírása. A szárnyatlan nőstény színe fényes fekete, a harmadik és negyedik csápíz és a lábszárak belső
kétharmada sárgásfehér; a testhossz 2,1 mm. A szárnyas nőstény feje, tora, csápja (a 3. íz kivételével) fekete, a
szürkésbarna alapszínű potroh hátoldalán nagy fekete középfolt található. Ahímek szárnyasak, az ivaros
nőstények szárnyatlanok, barna színűek. A nyári tápnövényeken élő alakok barnák és telepeik részben föld
alattiak.

Földrajzi elterjedése. Európában és Ázsiában elterjedt faj. Magyarországon mindenfelé közönséges, ahol meggy
és cseresznye előfordul.

Tápnövényei. Az áttelelő nemzedék a cseresznyén és a meggyen, a nyári nemzedékek lágy szárú növényeken,
galaj (Galium spp.), veronika (Veronica spp.)fajokon élnek.

Gazdasági jelentősége. A cseresznyének és a meggynek rendszeres jelentős kártevője.

Kárképe. A fertőzött levelek erősen deformálódnak, fonákjuk felé besodródnak. Ameggyen a levelek torzulása
enyhébb. A csúcslevelek károsodásával a hajtás növekedése időlegesen leáll. A fertőzött részek a nyár folyamán
leszáradnak. A levéltetvek ürülékétől fedett levelekre korompenész gomba telepszik. Különösen veszélyes
károsító a faiskolákban.

Életmódja. Tojásállapotban a cseresznyén és a meggyen telel. Az ősanyák rendszerint a cseresznye


rügyfakadása után, március végén jelennek meg. A leveleken erős torzulást okozó leánynemzedékekben fellépő
szárnyas nőstények cseresznyéről és meggyről galaj- (Galium aparine, Galium verum) és veronika (Veronica
beccabunga, Veronica longifolia) fajokra repülnek át és ezek gyökérnyakán alkotnak telepeket. A téli
tápnövényre való visszatelepülést a nyáriakból a gynopar nőstények kezdik meg, ezek szeptemberben a
cseresznyefán megszülik az ivaros nőstényeket. Ezeket keresik fel a nyári tápnövényekről érkező szárnyas
hímek. Egyes telepek egész nyáron fennmaradhatnak a cseresznyén.

Természetes ellenségei. A természetes ellenségek működése a fő kártétel idején még nem kielégítő.

A védekezés irányelvei A levéltetvek kártétele megelőzhető lombtalan állapotban végzett lemosó permetezéssel
(vazelinolaj) vagy a károsítás kezdetekor alkalmazott dimetoát, vagy pirimikarb permetezéssel. Az intenzív
cseresznye- és meggyültetvényekben szükségessé válhat tömeges elszaporodásuk megakadályozása. A
lombfakadás utáni időpontban pirimikarb vagy más kártevő ellen is alkalmazandó szervesfoszforsavészter-
tartalmú készítménnyel lehet ellene hatékonyan védekezni.

3.3.11.3.11. Zöld őszibarack-levéltetű – Myzus persicae Sulzer

Alaktani leírása. A szárnyatlan szűznemző (virginogén) nőstény teste hosszúkás tojásdad alakú, színe áttetsző,
világos sárgászöld vagy fűzöld. A csápok, lábfejízek vége, a potrohcsövek hegye füstszínű,a karmok feketék. A

104
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

fej felülete apró kiemelkedésekkel borított, a csáp két, ugyancsak rücskös, befelé hajló homlokdudoron ül, ezek
csúcsa lekerekített. A potrohcsövek karcsúak, hosszuk a farkocskáénak mintegy kétszerese; a külső
harmadukban kissé kiduzzadók, gyengén pikkelyesek és végüktől eltekintve színtelenek, a külső végük
füstszínű. A farkocska (cauda) nyújtott háromszög alakú, középen kissé befűzött, oldalán 33 szőrrel. Az ötödik
csápíz végén és a hatodik csápízen két kör alakú érzőgödör található. Méretek: testhossz 2,6 mm, potrohcső 0,50
mm, farkocska 0,24 mm.

A szárnyas nőstény (migráns) feje, tora csillogó fekete, a fejen a homlokdudorok a szárnyatlan nőstényéhez
hasonlók. A potroh világoszöld, hátoldala közepén egységes sötétbarna középfolttal, az első és utolsó
potrohszelvényen több részre darabolódott sötétbarna harántsávokkal és 4–4 kerek sötétbarna oldalfolttal,
amelyek közül a potrohcsövek tövét körülölelők a legnagyobbak. A potrohcsövek a szárnyatlan nőstényéhez
hasonló alakúak, de sötét szürkésbarnák, a farkocska sötétszürke. A harmadik csápízen 6–17 kerek érzőgödör-
található, ilyenek a negyedik csápízen nem jelennek meg. Ez fontos bélyeg, mert megkülönbözteti a többi
hasonló Myzus fajtól! Méretek: testhossz 1,90 mm, potrohcső 0,32 mm, farkocska 0,16 mm.

A hím szárnyas, több tekintetben emlékeztet a szárnyas nőstényre. Testhossza valamennyivel kisebb, testszíne
sötétebb. A csápja is hosszabb amazénál és a harmadik ízen 47–50, a negyedik ízen 15–17, az ötödik ízen 6–7
érzőgödör található. Utóbbiaknak bizonyára az ivaros nőstény felkeresésesekor (feromonja észlelésekor) jut
szerep. Testméret: 1,8–1,9 mm.

Az ivarosan szaporodó nőstény (ovipar) szárnyatlan, az elevenszülő nősténynél kisebb, színe téglavörös vagy
vörösesbarna: csápjai, lábai és potrohcsövei füstszürkék. A csápok hossza a testhossz 2/3–át teszi ki, a kissé
duzzadt hátsó (harmadik) lábszára 20–30, a csápok érzőgödreire emlékeztető gödörkét visel, ezek a
szexferomont termelő mirigyek kijáratai. Testében 6–8 tojás fejlődik, ezekből 5–6 kerül ténylegesen lerakásra.

Földrajzi elterjedése. A világ valamennyi mérsékelt és meleg égövi országában elterjedt faj, Magyarországon is
közönséges. Előfordulásának gyakorisága megegyezik elsőrendű vagy fő tápnövénye, az őszibarack
gyakoriságával, így pl. erdős hegyvidékeken ritkább, kertes települések közelében gyakoribb.

Tápnövényei. Téli fő gazdanövénye az őszibarack. Amilyen szűk a Myzus persicae gazdanövényköre az áttelelés
esetében, annyira változatos a nyári tápnövények fajgazdagsága és száma. Amájusban szétrajzó szárnyas
nőstények a legkülönbözőbb műveleti és gyomnövényen telepszenek meg: az irodalomban számon tartott
tápnövényei száma 400 felett (!) van. Ezek közül a legismertebbek a burgonya, dohány, pásztortáska (Capsella
bursa-pastoris), vadrepce (Sinapis arvensis), papsajt (Malva neglecta), apró csalán (Urtica urens), libatop
(Chenopodium album), csattanó maszlag (Datura stramonium) és tulipán (Tulipa sp.). A kora nyári időszakban
fűszerpaprikán is rendszeresen előfordul. A nyári tápnövények nagy száma adja részben a faj számos szinonim
nevének a magyarázatát.

Gazdasági jelentősége. Azőszibarack általánosan elterjedt kártevője. Tömeges elszaporodása, rendszeres


előfordulása a fák állapotát negatívan befolyásolja. Esetenként hajtatott növényeket is megtámadhat. Egyike a
legveszélyesebb vírusterjesztő levéltetveknek. Ezzel a tulajdonságával a faj egész termesztési ágak, pl. a
vetőburgonya-, őszibarack-, kajszi-, szilvatermesztés meghatározó tényezőjévé vált.

Kárképe. A megtámadott levelek fonákuk felé enyhén besodródnak, zöldessárga színűekké válnak. A hajtás
növekedése időlegesen leáll.

Életmódja. Tojásállapotban telel az őszibarackon. Az ősanyalárvák az őszibarack rügyein kora tavasszal, egyes
esetekben már márciusban megjelennek és teljes fejlettségüket április elején érik el. A szárnyatlan
leánynemzedékekben (fundatrigének) és a további utódnemzedékekben kizárólag szárnyatlan szűznemző
nőstények fejlődnek, később, többnyire május közepén szárnyas egyedek jelennek meg, amelyek lágy szárú
növényekre migrálnak. A zöld őszibarack-levéltetű nem tartozik a gyakran látványos tömegszaporodást mutató
fajok közé, viszonylag a legnépesebb telepei a nyári tápnövényeken találhatók június közepe után. Kivételt
képeznek a dohányon élő kolóniák, amelyek főképpen a hajtásvégeken, virágtengelyeken helyezkednek cl, ezek
létszáma nyár közepe után sem csökken.

A telepek elnéptelenedésében közrejátszik a szárnyatlanok hőségnapok miatt lecsökkent szaporasága, a


tápnövények elöregedése és a felszaporodott természetes ellenségek (katicabogarak és lárváik,
lebegőlégylárvák, fátyolkalárvák) működése.

Szeptember folyamán a telepekben a rövidülő nappalok és alacsonyabb hőmérsékletek hatására az ivaros


alakokat szülő (gynopar) szárnyas nőstények jelennek meg, amelyek morfológiailag nem különböznek a többi

105
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

nyári szárnyas alaktól. Ezek azonban a telepek elhagyása után ismét az őszibarackot keresik fel és a
hajtásvégeken, leveleken elhelyezik a szárnyatlan tojásrakó, ovipar nőstény lárvákat. A nyári telepekben október
közepén megjelenő szárnyas hímek szárnyra kelve ezeket a nőstényeket keresik fel; rajzásuk és a párosodás
november közepéig tart. Az ivaros nőstények az őszibarack leveleinek a lehullása előtt átvándorolnak a rügyek
tövéhez és ott rakják le kisszámú (5–8), hosszúkás, sima falú tojásukat; ezek kezdetben zöldek, később csillogó
feketévé válnak.

Természetes ellenségei. Elsőrendű természetes ellenségei a katicabogarak. Tevékenységük különösen a tavaszi


időszakban hatékony, amikor az imágó alakban telelő bogarak egyetlen ősanya elfogyasztásával egész
nemzedéksor kifejlődését akadályozzák meg. Ez a tény az őszibarackosokban a katicabogarak (Coccinella
septempunctata, Adalia bipunctata) védelmének a fontosságát emeli ki. A nyári tápnövényeken a természetes
ellenségek tevékenysége a július–augusztusi hőségnapok idején amúgy is csökkenő egyedszámú
levéltetűtelepeken mutatkozik, a levéltetvek elszaporodását azonban nem képesek megakadályozni.

A védekezés irányelvei. Az inszekticidek eredményes alkalmazásának egyik kedvező időpontja a lombfakadás


után van, amikor a viszonylag nyílt felületen táplálkozó ősanya a rovarölő szerekkel szemben érzékeny. Ellene
pirimikarb vagy szervesfoszforsavészter-készítmények alkalmazhatók. A több kilométer távolságra is elrepülő
levéltetvek a téli tápnövényen végrehajtott védekezés ellenére is komoly veszélyt jelentenek a vetőburgonya-
termesztésre. Ellenük csak jól szervezett figyelő- és jelentőszolgálat, különleges agrotecbnikai módszerek
adhatnak eredményt. A szárnyas nőstények megjelenésének időben történő megállapításával, előhajtatott,
vírusmentes vetőgumók ültetésével, a burgonya korai lombtalanításával, a vírusgócok szelekciójával, a
szaporítás alatt álló burgonya tábláinak földrajzi izolációjával (vírusforrásoktól, lakott helyektől távol eső
területek kiválasztása) közvetett kártétele minimálisra csökkenthető.

3.3.11.3.12. Levélpirosító ribiszke-levéltetű – Cryptomyzus ribis Linné

Alaktani leírása. A faj szárnyatlan nősténye citromsárga, potrohcsövei színtelenek, mintegy 1,9 mm hosszú
testét sorokba rendezett, gombos végű serteszőrök fedik.

A szárnyas nőstény 2,1 mm hosszú, feje és tora barna, potroha sárga. A testet begyes (nem gombos) végű, rövid
serteszőrök fedik. A potroh hátoldalát 3 oldalfolt és 1 zöldesfekete középfolt díszíti.

Földrajzi elterjedése. Európában, Japánban és Észak-Amerikában széles körben elterjedt faj.

Kárképe. Károsítása a ribiszkén és köszmétén található és rendkívül jellegzetes. Március végén-április elején a
fiatal levelek a színük felé dudorodó, sima felületű, hólyagos torzulást szenvednek, a levélfonókon a torzulások
öblében sárga levéltetvek szívogatnak. A levelek egy része pirosra színeződik, az árnyékban levők sárgák
maradnak. A károsított levelek még a nyár elején elszáradnak és lehullanak. Súlyosabb fertőzés
termésveszteséget okoz és a levéltetvek ürülékén megtelepedő fekete korompenész mind a leveleket, mind a
gyümölcsöket szennyezi.

Életmódja. Tojásállapotban a ribiszkén telel. Május végén a faj nőstényei (szárnyas migránsok) bársonyos és
foltos árvacsalánra (Lamium amplexicaule, Lumium maculatum) és tisztesfűre (Stachys silvatica, Stachys
paluster) települnek át. Június végére a ribiszkén élő telepek elnéptelenednek, a levélszőrök között csak a
levedlett lárvabőrök maradnak vissza. Októberben a gynopara a ribiszkére visszarepülve szüli a szárnyatlan
ivaros nőstényeket, ezek párosodnak az ugyancsak a nyári köztes tápnövényekről érkező szárnyas hímekkel,
majd tojásaikat a ribiszke kéregrepedéseibe rejtik. A faj telepeit hangyák nem látogatják.

A kaliforniai pajzstetű miatt amúgy is indokolt tél végi sárgamérges (DNOC) permetezés gyéríti az áttelelő
tojásokat. A levéltetű mozgó alakjai elleni védekezés csak május végéig lehet gazdaságos.

3.3.11.3.13. Zöldborsó-, illetve lucerna-levéltetű – Acyrtosiphon pisum Harris

Alaktani leírása. A szárnyatlan nőstény teste hosszúkás orsó alakú, világoszöld színű; ugyanazon a növényen
rózsaszínű egyedei is felléphetnek. A potrohcsövek karcsúak, végük füstszürke. A csápok sárgászöldek, az
egyes ízek vége füstszürke. A testhossz 4,8–5 mm. A szárnyas nőstény tora világosbarna, a test többi része
világoszöld; ismeretesek sárgászöldtől sötétzöldig terjedő változatai. A testhossz 4–4,5 mm. Az ivaros
szaporodású nőstény szárnyatlan, a hímeknek mind a szárnyas, mind a szárnyatlan változata (pl. a lucernán élő
alaké) ismeretes. A tojás hosszúkás, fényes fekete.

Földrajzi elterjedése. Kozmopolita faj. Magyarországon általánosan elterjedt.

106
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Tápnövényei. A számos alfajra és törzsre tagolódó fajkomplexum egyes törzsei különböző pillangós virágúakon
fordulnak elő, így a termesztett növények közül borsón, lucernán, lóherén, ledneken, somkórón és csillagfürtön.
Ezeken, valamint az iglice (Ononis spinosa) és seprőzanót (Sarothamnus scoparius) növényeken élők a lóbabra
(Viciafaba) áttelepíthetők, de egymás tápnövényeire nem. A borsón élő (zöld színű) változat a lucernát és vörös
herét elfogadja, ugyanakkor a lucernán élő törzs a borsót nem fogadja el tápnövényként.

Gazdasági jelentősége. A borsón a levéltetvek tavaszi, nyár eleji szívása következtében a megtámadott hajtások
vége lesárgul, a növények hervadása, lankadása, a virágok torzulása és terméscsökkenés lép fel.

Kárképe. A lucernán a növekedésben visszamaradt, mézharmattal borított növények száraz időben sínylődnek,
nedves időben könnyen elrothadnak. Maglucernán a zöldhozam jelentős csökkenése, a tömeges virághullás
következtében a magtermés csökkenése áll elő. A károsított borsó csírázóképessége csökken.

Életmódja. Tojásállapotban telel. Az évelő pillangós virágúakon élő egyedek lucerna-, a borsón élő változat
egyedei az évelő Vicia fajok tövére helyezi az áttelelő tojásait. Az ősanyák március végén, április elején kelnek
ki. Ezek fejlettségüket április végére érik el. Május folyamán kifejlődik az ősanyák leánynemzedéke, majd a
további nemzedékek. A főképpen fiatal hajtásokon élő levéltetvek egyedszáma – különösen meleg tavaszokon –
rendszerint júliusban éri el a csúcsértékét, utána a tömegszaporodása összeomlik. Ősszel a lucernán megjelennek
az ivaros alakok, szárnyatlan nőstények és szárnyatlan hímek, amelyek novemberig élnek. A megtermékenyített
nőstények a lucerna tövére 3–10 tojást helyeznek el.

Természetes ellenségei. A katicabogarak, lebegőlégylárvák, fátyolkalárvák, valamint parazitoid fajok egyedei


képesek szaporodását mérsékelni. Hűvös, nedves időjárás esetén az Entomophthora aphidis gomba is
pusztíthatja.

A védekezés irányelvei. A lucerna napos időben való korai kaszálásával, gyors megszárításával, útszegélyek,
árokpartok kaszálásával sok levéltetű pusztítható el. Alucerna védelmére engedélyezett szerek közül a
természetes ellenségeket kímélő, rövid hatástartamú dimetoát ajánlható. Aborsó esetében a zölden fogyasztásra
kerülő borsón a taposási kár elkerülésére virágzás előtt ugyancsak rövid hatásidejű inszekticidek, valamint a
pirimikarb javasolható.

3.3.11.3.14. Gabona-levéltetű – Macrosiphum avenae Fabricius

Alaktani leírása. A szárnyatlan nőstény orsó alakú, sárgászöld vagy rózsaszínű, csápja sötétbarna; a farkocska a
fekete, karcsú potrohcsövek hosszának a kétharmadát teszi ki. Apotrohcsövek külső vége hálózatosan recézett.

Aszárnyas nőstény feje, tora, csápjai és potrohcsövei feketék, zöld színű potrohán sötétebb oldalfoltok és
harántcsíkok láthatók.

Földrajzi elterjedése. A mérsékelt égöv gabonatermesztő országaiban általánosan elterjedt faj.

Tápnövényei. Holociklikus szaporodású, az egyszikűekhez kötött faj, amely a termesztett gabonán kívül egyéb
fűféléken (Secale, Festuca, Carex) és egyéb egyszikűeken (Triglochin, Allium, Iris) él. A gabonakalászokról
elrajzó szárnyas nőstényei a kukorica levelén is megjelennek, ezeken azonban nem alkotnak telepeket.

Kárképe. A gabonaféléken elszaporodva a vetések sárgulását okozhatja, főképpen azonban a kalászokon


megjelenő telepei vonják magukra a figyelmet és csökkentik a gabona ezerszemtömegét. Viaszéréskor, a
szárnyas nőstények eltávoztával telepei elnéptelenednek.

Természetes ellenségei. Jellegzetes korlátozói a katicabogarak, amelyek a gabonáról való elrajzása után nagy
tömegekben kelnek szárnyra és vonulnak élővizek közelébe, gyümölcsösökbe vagy nyári pihenőre (aestivatio).

A védekezés irányelvei. Repülőgépes kémiai védekezés ellene gabonán rendszerint elkésett és ritkán gazdaságos.

3.3.12. Alrend: Pajzstetvek – Coccinea


Apajzstetvek szúró-szívó szájszervvel rendelkeznek, és valamennyi fajuk élő növényeken szívogat. Afajok
többsége külsőleg annyira elváltozott, hogy a felületes szemlélő nem is gondolná, hogy rovarral áll szemben. Itt
részletesebben csak a három, legtöbb fontos kártevőt tartalmazó, nagyobb családjukkal foglalkozunk, ezek a
viaszos, vagy vándor pajzstetvek, a teknős pajzstetvek és a kagylós pajzstetvek. A pajzstetvek pontos
meghatározása csak mikroszkópi preparátum segítségével lehetséges.

107
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

A pajzstetvek váltivarúak, de sok faj képes szűznemzéssel is szaporodni. Nemzedékszámuk eltérő, sok esetben a
hőmérséklettől függően változik, de leggyakoribb az évi egy nemzedék.

Elsősorban gyümölcsfélék, erdei növények és dísznövények kártevői. A növények nedveit szívogatják, amivel
azok gyengülését és végső esetben pusztulásit is okozhatják. A közvetlen kártételük mellett jelentős közvetett
kárt is okozhatnak, amely egyes fajok erős mézharmat-kiválasztásával, másrészt több faj vírusterjesztő
képességével kapcsolatos.

A pajzstetűfajok vándorlása csak igen lassú terjedést tenne lehetővé, mivel a nőstények szárnyatlanok, és a fajok
túlnyomó többségénél csak az első stádiumú lárvák képesek aktív helyváltoztatásra. A terjedés fő módjai közé
tartozik a tápnövényekkel való széthurcolása, a lárvák elsodródása a szél által, átvitel madarak és rovarok útján.
E módok közül az utóbbiakat az ember lényegesen befolyásolni nem képes. Legnagyobb jelentőségű a növényi
szaporítóanyagok általi terjesztés, ennek révén pajzstetűfajok pár év alatt megvethetik lábukat a távoli
földrészeken. Így történhetett, hogy a kaliforniai pajzstetű (50–60 év alatt Kínából indulva az USA-n keresztül
körülért a Földön. Ezt a terjedési módot azonban az ember képes bizonyos mértékig befolyásolni karantén
rendszabályokkal.

3.3.12.1. Család: Viaszos pajzstetvek – Pseudococcidae

3.3.12.1.1. Viaszos citrom-pajzstetű – Planococcus citri Risso

Alaktani leírása. A nőstény 4 mm hosszú és 2,8 mm széles. A teste ovális, rózsaszínű vagy zöldes. A test
középvonalán a vékony, porszerű viaszrétegen átlátszik a test színe. A test körül 18 pár viaszszál található.

Földrajzi elterjedése. Elsősorban a trópusi és mediterrán régiókban terjedt el, de üvegházakban az egész
világon, így nálunk is megtalálható.

Tápnövényei. Sok tápnövényű faj. Izraelben és Kaliforniában a déligyümölcsök jelentős kártevője. Erősen
károsítja a citromféléket, babért, oleandert, kaktusz- és pálmaféléket, kártétele a Coleus féléken szembetűnő,
amelynek levelei a károsítás hatására gyorsan lehullanak. Mézharmat kibocsátásával a bútorokat is szennyezi.
Évente öt nemzedéke is kifejlődhet, így a dísznövényeken egész évben megtalálható.

A védekezés irányelvei. A védekezés ellene különösen a lakásokban oldható meg nehezen. A vazelinolaj-, alifás
zsírsav-, növényi olaj-, etilalkoholos növényikivonat-tartalmú készítményekkel rendszeresen végzett
permetezésekkel elszaporodása megakadályozható. Szabad földön rovarnövekedés-szabályozó készítmények,
mint fenoxikarb is eredményesen alkalmazható.

3.3.12.2. Család: Teknős pajzstetvek – Coccidae

3.3.12.2.1. Lágy teknőspajzstetű – Coccus hesperidum Linné

Alaktani leírása. A nőstény 4 mm átmérőjű, tojás alakú, lapos, aszimmetrikus, a test elülső része keskenyebb.
Egy kolóniában előfordulhatnak sárga, zöldes és sárgásbarna példányok is. A pigmentsejtek gyakran kereszt
alakú rajzolatot alkotnak. A test felülete puha, elasztikus.

Földrajzi elterjedése. Trópusi és szubtrópusi faj, a mérsékelt övben is gyakori, de csak szobai növényeken és
üvegházakban fordul elő. Hazánkban is gyakori lakásokban és üvegházakban dísznövényeken, mint
Chlorophytum sp., Philodendron sp.,páfrányféléken (Polypodiaceae) és pálmaféléken is.

Életmódja. A nőstények és a lárvák is a levelek színén szívogatnak és bőségesen bocsátanak ki mézharmatot is.
Fejlődésük egész évben folyamatos, évente négy nemzedékük is kifejlődhet.

E fajjal gyakran együtt fordul elő a barna színű üvegházi teknőspajzstetű (Saissetia coffeae, szin.: S.
hemisphaerica).

A védekezés irányelvei. A védekezés alapelvei ugyanazok, mint a viaszos citrom-pajzstetűnél.

3.3.12.2.2. Közönséges teknőspajzstetű – Parthenolecanium corni Bouché

44. ábra - A közönséges teknőspajzstetű (Parthenolecanium corni) nőstényei (a) és lárvái


(b) akácágon (Csibi Mihály rajza)

108
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. A kifejlett nőstény ovális, barna színű, közepesen kipúposodó, 3–7 mm hosszú, 2–4 mm
széles, 2–4 mm magas. Az elpusztult nőstények sötétsárga vagy sötétbarna színűek, felül fénylő, nem mindig jól

109
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

látható éllel, amely mellett egy sor bemélyedő pont látható. A bemélyedések nagysága a testszegély felé
csökken. A csápok 7 tagúak, leghosszabb a 4. tag. A hímek pajzsa megnyúlt, ovális, 2 mm hosszú és 1 mm
széles 3 páratlan és 4 oldalsó páros lapból áll. Azelső lapok a növény felületéhez vannak ragasztva, a hátulsók
könnyen felemelhetők és a kifejlett hím itt bújik ki hátrafelé. A pajzs felületén fehér viaszrögök láthatók,
meghatározott rendszerben. A tojás hossza 0,3 mm, a szélessége 0,15 mm, ovális alakú, matt fehér színű. Az
érett tojások rózsaszínűek. Az első stádiumú lárva hossza 0,3 mm-től 0,5 mm-ig változik. A színe
világossárgából áttetszőbe megy át. A test háti vonalán 10 pár kétsejtű és a csápok felett 1 pár háromsejtű mirigy
található. Az L2 stádiumban kezdődik a hímek és a nőstények morfológiai szétválása. A nőstény L 2 csápja 6
tagú, míg a hímé 7. A hátoldalon csak a nőstényen találhatók csöves mirigyek. Az L2-es nőstény lárvák imágóvá
alakulnak, míg a hímeknél megjelenik a pronimfa, amelyet már átlátszó, üvegszerű pajzs fed. A pronimfa
nimfává vedlik, amelyen határozottan láthatók az imágókori szervek, a szárnyak, a lábak, a csápok
kezdeményei, és eltűnik a szájszerv. A fejlődés befejeztével a nimfa átalakul kifejlett imágóvá.

Földrajzi elterjedése. A P. corni valamennyi földrészen előfordul. Európában a távoli észak kivételével minden
országban megtalálható. Hazánkban általánosan elterjedt.

Tápnövényei. A közönséges teknőspajzstetű polifág kártevő. Tápnövényeinek száma valószínűleg több százra
tehető. A gyümölcsfélék közül erősen fertőzi és károsítja a szilvát, a szőlőt, az őszibarackot, a ribiszkét,
gyengébben a cseresznyét, az almát, a körtét, a mandulát. A haszonfák közül erősen fertőzi a fehér akácot és a
hársat. Kivételesen lágy szárú növényen is előfordul. A különböző növényfajok fajtáinak érzékenysége eltérő.

Gazdasági jelentősége. Azerősen károsított növények levelei idő előtt lehullanak, ami a fák további
legyengülését okozza. Ez vezetett hazánkban is az akácosok pusztulásához a múlt század végén. A szilva
terméscsökkenése 90%-os is lehet. Az utóbbi évtizedekben a jelentősége csökkent, bár házikerti területeinken
általánosan jelen van és károsít, de katasztrofális károkat nem okoz. Üzemi szilvásainkban is elterjedt és károsít,
mert az esetenkénti kémiai védekezések ezt a kártevőt nem irtják ki, sőt ellenségeinek elpusztításával
megkönnyítik az elszaporodását.

Kárképe. A nőstények és a hímek a vékonyabb ágakat lepik el néha teljesen, a kikelő lárvák pedig a levelekre
vándorolnak, és ott szívogatva károsítanak. Táplálkozásuk során mézharmatot választanak ki, amellyel
szennyezik a növény levélzetét és termését is. A mézharmaton megjelenik a korompenész (Apiosporium
salicium), és sötét micéliumaival szövi be a növényt. Az erősen fertőzött növény a nyár második felére poros,
sötétszürke színt ölt. A korompenész miatt gyengül a fotoszintézis, ennek következtében csökken a
hajtásnövekedés és a termés.

Életmódja. Hazánkban évente 1 nemzedéke van. L2 alakban telel a 2–3 éves ágakon. Tavasszal, május hónapban
fejlődik ki, és 30 nap múlva megkezdődik a tojások lerakása. Egy nőstény tojásprodukciója mintegy 4000. A
tojásrakás 4–15 napig tart és 20–40 nap embrionális fejlődés után megkezdődik a lárvák tömeges kelése. A
kikelt lárva 2–3 napig vándorol, a leveleket elérve táplálkozni kezd. Az L2, stádium 2–2,5 hónapig tart. Az L2-es
lárva viszonylag rövid ideig táplálkozik, majd a 2–3 éves ágakra és a törzsre vándorol, ahol telel. A telelésre jól
felkészült diapauzáló lárvák jól bírják a téli hideget, az alsó hőmérsékleti határ februárban -31,1 °C. Az imágók
május elejére fejlődnek ki. Május közepén a nőstények teste alatt megjelennek az első tojások. Június második
felében megjelennek a fiatal lárvák, amelyek szeptember elejéig a levelek fonákán és színén szívogatnak.
Vedlés után az L2-es lárvák a telelőhelyre húzódnak.

Tömeges elszaporodása, előrejelzése. A múlt században 1880 után a faj Magyarországon általánosan elterjedt és
tömeges fapusztulást okozott. Az utolsó tömeges elszaporodása 1958-ban volt. Ekkor jelent meg a P.corni
leghatékonyabbparazitodja a Blastotrix longipennis. Ezt követően megszűnt a közönséges teknőspajzstetű
rendszeresen megismétlődő gradációinak sora.

Természetes ellenségei. A parazitoidjai közül a Pachyneuron coccorum, Marietta picta, Coccophagus lycimnia,
Metaphycus insidiosus, Blastotrix fuscipennis, (Hymenoptera). A ragadozói közül az Anthribus nebulosus,
Exochomus quadripus-tulatus, Adalia bipunctata, Chilocorus bipustulutus, Hyperaspis campestris (Coleoptera)
ismertek. A természetes ellenségek kedvező kártevőgyérítő szerepe ennél a fajnál hazánkban is érvényesül, ami
kiegészül a nyári száraz meleg jelentős lárvagyérítő hatásával.

A védekezés irányelvei. Tömeges elszaporodása esetén két időpontban lehetséges ellene eredményesen
védekezni. 1. tavasszal lemosó permetezéssel, 2. nyáron, a lárvák kelésének kezdete után mélyhatású szerves
foszforsavészterekkel vagy szelektív hormonhatású készítményekkel.

3.3.12.2.3. Gyapjas pajzstetű – Pulvinaria betulae Linné

110
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. A nőstény 5–7 mm hosszú, szürkésbarna, ráncos, majdnem kerek alakú, apró, szürke
dudorokkal. Abarna nőstény erősen kidudorodó, felül sima, fehér, 8 mm hosszú tojászsákot bocsát ki maga alól.

Földrajzi elterjedése. Az északi féltekén általánosan elterjedt faj. Hazánkban általánosan előfordul.

Nagy kárt ritkán okoz, bár ma ismét időszerű lehet Jablonowski azon megállapítása, hogy nagyobb
elszaporodása hosszúra metszett szőlőkben várható. Az utóbbi években már ismét találtunk jelentős fertőzést
kordonos szőlőkben a Balaton-felvidéken és Eger környékén, amit érdemes figyelemmel kísérni.

Tápnövényei. Fontosabb tápnövényei közé tartozik a szőlő, a ribiszke, az alma, a körte, a dió, a vadgesztenye
stb.

Életmódja. Évente 1 nemzedéke van. A megtermékenyített nőstény a szőlőtőkék több éves részein telel. Május
második felében jelenik meg a nőstények alatt a fehér tojászsák, amely egyre nagyobb méreteket ölt, és a
nőstény testének többszöröse lesz. A tojások száma az 5000-t is elérheti. A lárvák a kifejlődésükig a leveleken
szívogatnak.

Természetes ellenségei. Nagyszámú fémfürkész (Encyrtidae) ellensége van, de légyfajok (Leucopis sp.)nyűvei is
gyérítik. Természetes ellenségei általában alacsony szinten tartják egyedsűrűségét.

A védekezés irányelvei. Kémiai védekezés ritkán válik szükségessé ellene. Nyáron a kelő lárvák szerves
foszforsavészterekkel, tavasszal az áttelelt nőstények DNOC-val, vagy olajos szerekkel is irthatók. Amennyiben
ezeket a védekezéseket egyéb kártevők miatt különben is elvégzik, külön védekezésre nincs szükség.

3.3.12.2.4. Szilva-pajzstetű – Sphaerolecanium prunastri Fonscolombe

45. ábra - A szilva-pajzstetű (Sphaerolecanium prunastri) szilvaágon(Csibi Mihály rajza)

111
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. A nőstény 3 mm átmérőjű, kerek, erősen kidomborodó. A pajzs színe sötétbarna, feketébe
hajló, fénylő, apró, benyomott pontokkal. A nőstény csápjai 6–8 tagúak, a lábak rövidek. A hím pajzsa ovális,
fénytelen, 1,5 mm hosszú és 0,9 mm széles, szabálytalan alakú viaszrögökkel és egy keresztirányú varrattal. A
hím sötétvörös színű, keményebb és sötétebb tori résszel. A testhossza 1,8 mm. A feje felül szélesebb, mint a

112
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

hossza, szív alakú. A test hálózatos rajzolatú. A hátulsó szárnyai hiányoznak. A tojások lilás színűek. A lárvák
barnák, 0,4 mm hosszúak. A csápok 6 tagúak és vastagok.

Földrajzi elterjedése. Európában általánosan elterjedt, de ismert Kínában, Japánban és az USA-ban is.
Hazánkban is gyakori.

Tápnövényei. Oligofág kártevő. Rosaceae fajokon, ezen belül elsősorban a csonthéjas növényeken szaporodik
el. Hazánkban leginkább őszibarack- és szilvaültetvényekben fordul elő nagy egyedszámban, előfordul továbbá
a kökényen, kajszi-, cseresznye-, meggy-, mandula-, birs-, alma- és körtefákon is.

Gazdasági jelentősége. Elsősorban a szilván és őszibarackon okoz néha kárt. 1970 után tömegesen szaporodott
el hazánkban őszibarackon és szilván, jól kezelt ültetvényekben is. Gyakran okoz kárt városi parkok
díszszilvafáin is.

Kárképe. A nőstények és a lárvák is az ágakon szívogatnak. Károsításuk következtében a fák legyengülnek,


csökken a termés, kisebbek a levelek, amelyek sárgulnak, korai lombhullás is előfordulhat. Az erős mézharmat-
kibocsátás miatt a leveleken megtelepszik a koronapenész, ami tovább csökkenti a levelek fotoszintetizáló
képességét.

Életmódja. Évente egy nemzedéke van. Második lárva alakban telel a fák törzsén és ágain, rejtett helyeken.
Tavasszal a lárvák a védettebb helyekről a melegebb növényi részekre másznak, ahol gyors fejlődésnek
indulnak. A hímek április végére, a nőstények május elejére fejlődnek ki. A lárvák a tojásokban még az anya
testében kifejlődnek, így a tojásrakást követően azonnal megkezdődik kelésük. A lárvák kelése július elején
kezdődik és hosszan elhúzódik. A nyár végén fejlődik ki a 2. lárvastádium.

Tömeges elszaporodása. Egy nőstény tojásprodukciója a 3000-t is elérheti. Egyedsűrűségét természetes


ellenségei általában alacsony szinten tartják, gradációi rendszertelen időközönként és csak kisebb területeken
fordulnak elő. Az a tény, hogy az újabb gradációk kezelt gyümölcsösökben fordultak elő, jelzi, hogy ez a
természetes ellenségek kiirtásának volt a következménye. Parazitoidjai közül jelentősek a fémfürkészek
(Cerapterocerus mirabilis, Coccophagus lycimnia, C. scutellaris, Discodes coccophagus). Ragadozói közül
megemlíthető az Exochomus quadripustulatus és a Hyperaspis campestris katicabogarak, vagy a hazánkban
meglehelősen ritka Calymma communimacula lepkefaj (Noctuidae), amelynek hernyója ezt a fajt pusztítja.

A védekezés irányelvei. Az erősen fertőzött ágrészek levágásával gyéríthető. Ellene tavasszal, a lárvák vedlése
idején alkalmazott szervesfoszforsavészter-készítményekkel lehet megfelelő hatékonysággal védekezni. A
lárvákat nyáron, a különböző kártevők ellen alkalmazott szervesfoszforsavészter-hatóanyagú készítmények is jó
hatásfokkal pusztítják.

3.3.12.3. Család: Kagylós pajzstetvek – Diaspididae

3.3.12.3.1. Oleander-pajzstetű – Aspidiotus nerii Bouché

Alaktani leírása. A nőstény pajzsa 1,9–2,8 mm átmérőjű, kerek, fehér színű. A teste a pajzs alatt citromsárga. A
hím pajzsa hosszúkás, 1–1,3 mm hosszú, csak egy lárvabőr található rajta.

Földrajzi elterjedése. A trópusokon és szubtrópusi területeken az egész világon elterjedt. A mérsékelt övben
csak üvegházakban és szobai növényeken fordul elő. Hazánkban is gyakori faj.

Tápnövényei. Főbb tápnövényei közé tartozik a citrom, az olajfa, az oleander, pálmafélék és több száz más
növény. A növények föld feletti részein helyezkedik el, elsősorban a levelek fonákán. Dísznövényeink
legveszedelmesebb, legnehezebben leküzdhető kártevője. Különösen az oleander, a pálmafélék és az
aszparágusz szenved tőle.

Életmódja. Évente 3 nemzedéke fejlődik. Két rassza is előfordul, az egyik a parthenogenetikus (Aspidiotus nerii
unisexualis), amely elsősorban pálmaféléken, oleanderen és aszparáguszon fordul elő, míg a biszexuális rassz
(Aspidiotus nerii nerii) gazdanövényköre szélesebb. Az utóbbi 100-nál több tojást rak, míg az előbbi 50 körülit.
Az embrionális fejlődési idő 1–5 nap. Természetes ellenségei üvegházakban és lakásokban elhanyagolható
jelentőségűek.

A védekezés irányelvei. A növényekről a pajzsokat kefével lehet ledörzsölni. Gyorsan növekvő növényeknél a
fertőzés visszaszorítható az erősen fertőzött növényi részek rendszeres eltávolításával. Nyáron a növények
szabad földön mélyhatású foszforsavészterekkel vagy szelektív hormonhatású készítményekkel kezelhetők. Jó

113
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

eredményt csak ismételt permetezéssel lehet elérni. Minden növényt célszerű egyszerre kezelni az utólagos
befertőződések megakadályozása végett. Célszerű az új dísznövényeket különös figyelemmel megvizsgálni, és
fertőzés esetén, annak megszüntetéséig, azokat külön tartani.

3.3.12.3.2. Boróka-pajzstetű – Carulaspis juniperi Bouché

46. ábra - A boróka-pajzstetű (Carulaspis juniperi) nőstényei borókán (Csibi Mihály


rajza)

Alaktani leírása. A nőstény pajzsa kör alakú, fehér, 1–1,5 mm átmérőjű, a teste narancssárga színű. A hím
pajzsa hosszúkás, fehér, 2 lécszerű kiemelkedéssel, a hossza 0,8–0,9 mm.

Földrajzi elterjedése Dél-európai elterjedésű faj, hazánkban is általánosan elterjedt.

114
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Parkokban, kertekben, vadon élő borókán mindenütt megtalálható. Örökzöld telepítésekben, különösen városi
környezetben, néha igen erősen elszaporodik, a lomb hullását és a növények száradását okozza.

Tápnövényei közé tartozik a tuja (Thuja sp.), boróka (Juniperus spp.), hamisciprus (Chamaecyparis). Évente l
nemzedéke van, a nőstény telel át.

A védekezés irányelvei. Azerősen fertőzött növényeket vagy azok részeit célszerű megsemmisíteni. Természetes
ellenségei jelenleg nem képesek megakadályozni elszaporodását (különösen nem a városi környezetben!), ezért
csak kémiai úton, lemosó permetezéssel tavasszal, és nyáron foszforsavészterekkel vagy szelektív hormonhatású
szerekkel védekezhetünk a kirajzó lárvák ellen június, július hónapokban.

3.3.12.3.3. Piros körte-pajzstetű – Epidiaspis leperii Signoret

Alaktani leírása. A nőstény pajzsa kerek, 1–1,5 mm átmérőjű, fehéresszürke, alig észrevehető excentrikus
körökkel. A teste ovális, eltérően az egyéb kagylós pajzstetveinktől borvörös színű, egyes példányok színe
világos rózsaszínű is lehet. A hím pajzsa hosszúkás, majdnem párhuzamos élekkel, a pajzs középvonalában 7
hosszanti barázda húzódik végig. A pajzs 0,6–0,7 mm hosszú. A hím, eltérően a pajzstetűfajok többségének
hímjeitől, szárnyatlan. A tojás rózsaszíni, 0,2–0,3 mm hosszú. A lárva a kerek, 0,5 mm átmérőjű gyakran a
nőstények közelében, vagy annak pajzsa alatt telepszik le, így a pajzsréteg mind vastagabb lesz.

Földrajzi elterjedése. Mediterrán eredetű faj. Dél- és Közép-Európában, Oroszország déli részén ismert.
Előfordul Észak- és Dél-Amerikában, valamint Észak-Afrikában is. Magyarországon általánosan elterjedt
kártevő.

Tápnövényei. Leggyakrabban körtén, szilván, almán fordul elő káros mértékben, de megtalálható dión,
ribiszkén, vadgesztenyén, galagonyán.

Gazdasági jelentősége. A körte az egyetlen olyan gyümölcsfaj, amelyen nem a kaliforniai pajzstetűfertőzés a
legnagyobb, azt megelőzi a piros körte-pajzstetűé. Ez nemcsak a fertőzöttség gyakoriságában, hanem a
mértékében is megnyilvánul. Az inszekticidekkel szemben érzékeny, a rendszeresen permetezett
gyümölcsösökben nem szaporodik el, a kezeletlen fákat ugyanakkor súlyosan károsíthatja.

Kárképe. Szívogatása következtében telepeinek helyén a fák törzsén és ágain a növényi szövetek növekedése
megáll. Különösen a körtén alakulnak ki horpadások, az ágak deformálódnak és ezek könnyen letörhetnek. A
további károsítás a kéreg elhalását, majd az ágak és a 10–20 éves fák pusztulását okozza.

Életmódja. Évente egy nemzedéke fejlődik ki. A megtermékenyített nőstény telel. Tavasszal, május végén
kezdődik a tojásrakás, amely 2 hónapig is elhúzódhat. Egy nőstény 20–90 tojást rak. A lárvák 6 nap múlva
kelnek ki a tojásokból, és a nőstény közelében vagy annak pajzsa alatt telepednek meg. A kártétel fokozódása
viszont részleges kéregelhalást okoz, ami a lárvákat új, élő kéregrészek felkeresésére ösztönzi. Az 1.
lárvastádium 1 hónapig tart, amelyet a 20–30 napig tartó 2. lárvastádium követ. A hímek és a nőstények június
végére fejlődnek ki, augusztus elejéig fordulnak elő. A hímek rajzása 20–30 napig tart.

Természetes ellenségei. A parazitáltsága ritkán haladja meg a 10%-ot. Parazitoidjai közül az Aphytis proclia
(Hymenoptera) a gyakoribb. Ragadozói a Chilocorus bipustulatus és az Exochomus quadripustulatus
(Coleoptera).

A védekezés irányelvei. Kéregkaparással a törzsön és a vastagabb ágakon előforduló fertőzés jól csökkenthető.

Az inszekticidekkel szemben érzékeny. A tavaszi lemosó permetezés egyedszámát hatékonyan csökkenti.


Nyáron a lárvakelés időszakában alkalmazott szervesfoszforsavészter-készítményekkel lehet ellene
eredményesen védekezni. Elsősorban a fiatal fákon kell elszaporodását megakadályozni, mert ezek a károsítás
hatására el is pusztulhatnak. Az idősebb fákon a kártétel a kemény kéreg miatt kevésbé jelentős.

3.3.12.3.4. Közönséges kagylós pajzstetű – Lepidosaphes ulmi Linné

47. ábra - A közönséges kagylós pajzstetű (Lepidosaphes ulmi) nőstényei (Csibi Mihály
rajza)

115
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

116
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. A nőstény pajzsa 2,5–5 mm hosszú, hátulsó vége felé kiszélesedő, barna vagy sötétbarna színű,
az alakja írásjelül használt vesszőre hasonlít. Teste a pajzs alatt fehér színű. A hím pajzsa hasonlít a nőstényére,
de annál kisebb. A daraszerű tojás és a rajzó lárva fehér színű.

Földrajzi elterjedése. A trópusok kivételével az egész világon gyakori. Magyarországon általánosan elterjedt.

Tápnövényei. Nagy egyedszámban a galagonyán (Crataegus sp.), almán, fűzfán (Salix sp.), nyáron (Populus
sp.), akácon (Robinia pseudacacia), orgonán (Syringa sp.)és hárson (Tilia sp.)fordul elő.

Gazdasági jelentősége. Parkokban, erdőszéleken és szórványgyümölcsösökben gyakori újabban


almaültetvényekben is megjelenik. A városi parkokban kedvezőtlen körülmények miatt lassan fejlődő
növényeken káros mértékben szaporodhat el.

Kárképe. A pajzstetű a fák törzsén és ágain szaporodik el nagy kolóniákban, ami a vékonyabb ágak elszáradását
okozza, de esetenként a gyümölcsön és a leveleiken is megtelepszik.

Életmódja. Évente 1 nemzedéke van, tojás alakban telel a pajzsok alatt. A lárvák kelése tavasszal az alma
virágzása után, május második felében kezdődik. Rövid vándorlás után letelepednek. A megtelepedett lárvákat
fehér viaszbevonat borítja. A lárvák fejlődése augusztusra fejeződik be és megjelennek a fiatal nőstények. Ezek
1 hónapi fejlődés után rakják le tojásaikat a pajzs alatt. Egy nőstény mintegy 100 tojást rak.

Természetes ellenségei. Legjelentősebb parazitoidjai az Aphytis mytilaspidis. A tojások parazitáltsága elérheti a


30%-ot is. A pajzsok alatt gyakori a Hemisarcoptes malus ragadozó atka is.

A védekezés irányelvei. A törzs- és ágkaparással, valamint az eresen fertőzött ágak levágásával gyéríthető.
Inszekticidek alkalmazása csak erős elszaporodása esetén indokolt. Atavaszi lemosó permetezés nem nyújt
ellene kielégítő eredményt, mert a pajzsok alatt a tojások védettek. Jó hatásfokkal irthatók a rajzó lárvák az alma
virágzása után szervesfoszforsavészter-hatóanyagú inszekticidekkel. Az integrált növényvédelem keretei között
a rovarnövekedés-szabályozó készítmények (fenoxikarb) is számításba vehetők.

3.3.12.3.5. Eper-pajzstetű – Pseudaulacaspis pentagona Targioni-Tozetti

Alaktani leírása. A nőstény pajzsa 2,0–2,5 mm átmérőjű, fehéres színű, ovális alakú, excentrikus körökkel. A
testének színe sárga. A hím pajzsa 1 mm hosszú, fehér, 3 hosszanti éllel.

Földrajzi elterjedése. Az egész világon elterjedt, különösen a mediterrán területeken gyakori. Az 1920-as
években szaporodott el káros mértékben Magyarországon, Baranyában és Somogyban az eperfákon. Újabban
megjelent az ország középső részének több helyén is, és már átlépett Szlovákiába is.

Tápnövényei. Polifág faj, tápnövényei közül az eper, a japánakác, az orgona és az őszibarack az, amelyek
törzsén és az ágain leggyakrabban előfordul. Más gyümölcsféléken és szőlőn is elszaporodhat.

Gazdasági jelentősége. A fiatal fák és ágak pusztulását váltja ki, különösen az utcai sorfákon, de
gyümölcsösökben is. Gyümölcsösökben a széles hatásspektrumú szerek alkalmazása idején kezdett fellépni,
mert azok elpusztították természetes ellenségeit.

Életmódja. Évente 2 nemzedéke van, a kifejlett nőstény telel. A lárvái június és augusztus hónapokban jelennek
meg. Avédekezés optimális időpontjának megállapításához kiegészítő megfigyelésekre van szükség. Ahím
rajzás megfigyelésére feromoncsapdák, sárga színcsapdák használhatók, ez utóbbival a parazitoidok rajzása is
nyomon követhető.

Természetes ellenségei. Hazánkban a betelepített Encarsia (Prospaltella) berlesei parazitoid évtizedeken


keresztül hatékonyan korlátozta elszaporodását.

A védekezés irányelvei. Amennyiben parazitoidjának szabályozó szerepe hiányzik vagy jelentős mértékben
visszaesik, tél végi lemosó permetezéssel, és nyáron a lárva kelésének időszakában szerves
foszforsavészterekkel vagy szelektív hormonhatású szerekkel szükséges ellene védekezni.

3.3.12.3.6. Sárga alma-pajzstetű – Quadraspidiotus ostreaeformis Curtis

117
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. A nőstény pajzsa ovális alakú, 2 mm átmérőjű, sötétszürke színű. A pajzson lévő excentrikus
körök közepén elhelyezkedő lárvabőr sárgás színű. A pajzs alatt a nőstény színe citromsárga. Ahímpajzs
hosszúkás-ovális, 1–1,5 mm hosszú és sötétszürke színű.

Földrajzi elterjedése. Egész Európában ismert faj. Magyarországon általánosan elterjedt, gyakori faj.

Tápnövényei. Sok tápnövényű faj. Hazánkban a gyümölcsfák közül leggyakrabban szilván, körtén, almán és
cseresznyén fordul elő. Erdei növényeink közül igen gyakori galagonyán (Crataegus sp.)és hárson (Tilia sp.).

Kártétele. A gyümölcsöseink állandó kártevői között tartjuk számon. Különösen a fiatal fákra veszélyes. Afák
törzsén, ágakon és ritkán a gyümölcsökön fordul elő, gyakran ágszáradást okoz.

Életmódja. Évente egy nemzedéke van. Amásodik stádiumú lárva telel. Április végén, május elején jelennek
meg az imágók. Amegtermékenyítés után a tojásrakás június elején kezdődik és 2 hónapnál hosszabb időre is
elhúzódhat. Alárvák a tojásokból 1–2 nap alatt kikelnek, és a nőstény pajzsa közelében hamarosan
megtelepednek.

Termésesetes ellenségei. Nagyszámú parazitoidja van, mint a Coccophagoides similis, Archenomus longicornis,
Aphytis mytilaspidis (Hymenoptera), amelyek az egyedsűrűségét többnyire alacsony szinten képesek tartani.

A védekezés irányelvei. Ellene a tél végi lemosó permetezés hatásos. A vegetációs időszakban, a lárvák
rajzásának időszakában alkalmazott szervesfoszforsavészter-készítmények ellene is hatásosak.

3.3.12.3.7. Kaliforniai pajzstetű – Quadraspidiotus perniciosus Comstock

48. ábra - A kaliforniai pajzstetű (Quadraspidiotus perniciosus) nősténye (a), hímje (b)
aImaágon és gyümölcsön (c) (Csibi Mihály rajza)

Alaktani leírása. A nőstény pajzsa kör alakú, 1,7–2,1 mm átmérőjű. Aszíne általában sötétszürke. Apajzs
átmérője növényenként változik. Alegnagyobb pajzsok a fiatal almákon figyelhetők meg. A pajzs színe
bizonyos fokig követi a tápnövény kérgének színét. A nőstény teste a pajzs alatt lapos, kerek, citromsárga színű.
A faj megbízhatóan a nőstény mikroszkopikus preparátuma alapján azonosítható.

A hím pajzsa hosszúkás, ovális, 0,8–1,0 mm hosszú, a lárvabőr a pajzs elülső részében helyezkedik el. A hím
narancssárga színű, 1 pár szárnnyal, 10 tagú csáppal. Az előtoron sötét, téglalap alakú, keresztirányú sáv látható.

Az első stádiumú lárvának eltérő fejlődési alakjai vannak. A „rajzó” lárvának lábai és csápjai vannak,
citromsárga színű, ovális alakú és 0,2–0,3 mm hosszú. Az előjövetel után a lárvák hamarosan letelepednek,
egyidejűleg fehér viaszszálakból laza pajzsot szőnek, ez a fehérpajzsos állapot, amely néhány napig tart. Majd a
lárva a pajzsot továbbfejlesztve kialakítja a feketepajzsot, amely alatt áttelel. Az L2 alaknál kezdődik a szabad
szemmel is látható nemi differenciálódás. A nőstény L2 kerek, míg a hím hosszúkás. A nőstény L2 a pajzs alatt a

118
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

kifejlett állatra hasonlít, csak kisebb. A hón L, hosszúkás, 2 fekete szemmel. A nőstény közvetlenül a második
fejlődési stádiumú lárvából fejlődik. A hímnél a lárvastádiumot pronimfa és nimfaállapot követi.

Földrajzi elterjedése. Hazája a Távol-Kelet, ahonnan a múlt század közepét követően behurcolták Kaliforniába,
ahol hamarosan tömeges méretekben szaporodott el. Minden valószínűség szerint a múlt század végén hurcolták
be Európába. Magyarországi előfordulását 1928-ban közölték. Ma már Európában és hazánkban is általánosan
elterjedt. A hűvösebb hegyvidéki körzetekben kevésbé jelentős.

Tápnövényei. A tápnövénykör rendkívül széles, 80 botanikai családhoz tartozó több, mint 700 növényfajról és
fajtáról gyűjtötték. Hazánkban eddig több, mint 60 fajról mutatták ki.

Káros mértékben elsősorban almán, körtén, ribiszkén, szilván, cseresznyén, meggyen, egresen, őszibarackon
szaporodik el. A dísznövények és a vadon élő növények közül gyakori rózsán, galagonyán, kökényen és
berkenyén. A fertőzés és a kártétel növényfajonként és fajtánként változik. Az alma, a ribiszke igen erősen
fertőződik, míg a kajszibarack gyengébben vagy egyáltalán nem. Az almafajták közül a Londoni Pepin erősen, a
Téli Arany Parmen és a Jonatán közepesen, míg a Húsvéti Rozmaring és a Fehér Szentiványi gyengén, a
Nesztrec moldvai alma tájfajta egyáltalán nem fertőződik. Hasonló jellegzetes különbségek vannak a körte-,
őszibarack-, meggy- és szilvafajták között is.

Gazdasági jelentősége. Megtelepedését követően rövid idő alatt tömegesen szaporodott el hazai
gyümölcsösökben. Sok esetben a gyümölcsfák, illetve gyümölcsültetvények pusztulását okozza. A
megtelepedése után évtizedekre megakadályozta gyümölcsoltvány-kivitelünket. Gyümölcsexportunkat jelenleg
is megnehezíti, mert a világ több országában jelenleg zárszolgálati kártevőként tartják nyilván.

Az intenzív ültetvényekben alig mutatható ki, viszont a kezeletlen gyümölcsösökben rendszeresen káros
mértékben szaporodik el. A szelektív hatású inszekticidek rendszeres alkalmazása esetén megjelenését és
szaporodásának mértékét különös gondossággal kell figyelemmel kísérni.

Kárképe. A fertőzött fákon a kérget teljesen beborítják az élő és elpusztult tetvek pajzsai. Aszívogatás
következtében a fák növekedésükben jelentősen visszamaradnak, csökken és szakaszossá válik a termésképzés,
ezt egyes ágak, majd az egész fa pusztulása követi. A fiatal fák, különösen az őszibarack, igen rövid idő alatt
elpusztulnak a kártétel következtében. A szívogatás helyén a gyümölcsökön, a leveleken és a kérgen piros foltok
(„lázfolt”, „lázkiütés”) képződnek, kivéve az őszibarackot, szőlőt, egyes almafajtákat, amelyeken olajos folt
keletkezik.

Életmódja. Magyarországon évente 2 nemzedéke van. A diapauzáló első stádiumú lárva telel. Tavasszal azonos
fejlődési állaposban lévő egyedek folytatják fejlődésüket, így az első (áttelelő) nemzedék lárváinak
megjelenéséig, egy adott időpontban közel azonos fejlődési stádiumban lévő egyedek fordulnak elő. A hímek
pronimfa- és nimfastádiuma április közepére, a nimfák április végére, május elejére fejlődnek ki. A hímek
repülése április végén, május elején kezdődik, az alma virágzásának vége felé. A rajzás kezdete egy éven belül
az ország különböző részein jelentősen eltér. Az áttelelt nemzedék hímjeinek rajzása rövid ideig, 10–12 napig
tart. A megtermékenyítést 20–25 napos embrionális fejlődés követi, majd mintegy 2 hónapon keresztül tart a
lárvák szülése. A megtermékenyítetlen nőstények lárvák szülése nélkül pusztulnak el. A frissen született lárvák
2–24 órán keresztül vándorolnak. Ezen idő alatt 3 métert is megtehetnek. A fás részeken, levélen és gyümölcsön
egyaránt megtelepedhetnek. A megtelepedett lárvák először fehérpajzsot képeznek, majd 3 nap múlva a pajzs
megfeketedik. Nyáron 10–11 nap múlva megtörténik az első vedlés. A hímek 2 lárva stádiuma, mintegy 5 napig
tart, majd ezt követi a az 1–2 napig tartó pronimfa- és a 4–5 napig tartó nimfastádium. A nőstény teljes
kifejlődéséhez 20–25 nap szükséges. Az elhúzódó lárvaszülés miatt a második (nyári) nemzedék egyedei között
a különböző fejlődési stádiumban lévők egyaránt előfordulnak.

Már az első nemzedék lárvái között előfordulnak diapauzáló, áttelelő első stádiumú lárvák, amíg a második
nemzedék lárváinak túlnyomó többsége diapauzában marad. A diapauzáló L 1 lárvák megjelenésében az eddigi
adatok szerint a hőmérséklet meghatározó. A diapauzáló lárvák januártól kezdődően reaktiválódhatnak,
folytathatják fejlődésüket.

Tömeges elszaporodása, előrejelzése. A fajnál szoros értelemben vett gradációkról nehezen lehet beszélni. A
kaliforniai pajzstetű is, mint minden behurcolt rovar, az új élőhelyen rendkívül erős mértékben szaporodott el
1930 után, ami 1940 táján visszaesett a védekezések hatására. A világháború idején ismét tömegesen lépett fel a
kimaradt védekezések miatt, bizonyítva ezzel azt is, hogy a korábbi visszaesés nem egy, a természetben lezajló
folyamat, hanem a rendszeres védekezések eredménye volt. 1950 óta gyakorisága és egyedszáma a hatékony
védekezések következtében állandóan csökken. Az 1930-as években észlelt robbanásszerű szaporodásának

119
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

enyhülését jelzi az a tény, hogy ma védekezések hiányában is ritkán látunk erős pajzstetűfertőzést, vagy
pusztuló gyümölcsfát, ami korábban gyakori jelenség volt. Megfigyelhető a természetes ellenségek
tevékenységének fokozódása is. Mind több ellensége (különösen a parazitoidok) és mind jelentősebb mértékben
fordul elő a pajzstetűtelepekben, bár ez nem olyan mértékű, hogy a védekezést illetően teljesen rájuk lehetne
hagyatkozni. Az egyedszám változásaiban jelentős szerepe van a lárvák téli pusztulásának is.

A terület fertőzöttségét ág- és kéregminták vizsgálatával állapítjuk meg. A fertőzés mértéke 5 pontos skála
alapján értékelhető (0 –nincs fertőzés, 1 – egyes egyedek, 2 – kis kolóniák, 3 – nagy kolóniák, 4 – az egész fa
fertőzött).

A védekezés időpontjának előrejelzése, a lárvaelőjövetel kezdetének megállapítása mintafákon mintatereken


való megfigyeléssel történhet. A lárvarajzás közelgő kezdete boncolással állapítható meg vagy nátronlúgos
főzéssel. A lárvakelés kezdete 377, 7,3 °C feletti effektív hőösszeg elérésekor várható, de az adatok nagy
ingadozásokat mutatnak a különböző helyeken és az egyes években. A lárvamegjelenés előre jelezhető a
hímrajzás alapján is, mivel az első nemzedéknél 30, a másodiknál, mintegy 25 nappal várható a lárvamegjelenés
a hímek után, így időben fel lehet készülni a védekezésekre. A hímrajzás megfigyelésére több módszer is
rendelkezésre áll. Használható a dobozos futtató (fotoeklektor), ahol fertőzött ágakat kell egy kémcsővel ellátott
dobozba helyezni a rajzás várható ideje előtt és figyelni a hímek megjelenését. Ennél jobb a fertőzött ágakra
kihelyezett doboz, amely már a természeteshez közeli eredményt adja. Viszonylag egyszerű módon a hímek
rajzása természetes körülmények között vazelines fehér fogólapokkal figyelhető meg. Még eredményesebb a
szívócsapda, amely a hímek mellett a parazitoidok rajzását is mutatja, de ennek alkalmazása körülményesebb,
így elsősorban csak előrejelzési bázisokra javasolható. Jelenleg már feromoncsapdák is alkalmazhatók a hím és
parazitoid rajzás követésére.

A kaliforniai pajzstetű aktív migrációja az 1. fokozatú lárváknál és a repülő hímeknél figyelhető meg. A fiatal
lárvák diszperziója az adott fán belül a letelepedési helyre, illetve földre kerülve a táplálkozásra alkalmas
növény megkeresésére korlátozódik, és pár métert tesz ki.

Jelentős szerepe van a szélnek, a rovaroknak (köztük a pajzstetű-ragadozó katicabogaraknak is) a lárvák passzív
migrációjában. Ezért fontos, hogy a gyümölcsösök 50–100 méteres körzetében ne legyenek fertőzött fák.

A migrációnál meg kell említeni a terjedés legfontosabb tényezőjét, az embert, aki szaporítóanyagok
szállításával elősegítette, hogy e faj 100 év alatt körülérjen a Földön és megtelepedjék valamennyi kontinensen.
A természetes terjedés és migráció erős voltára utal az a tény, hogy a behurcolt faj hamarosan megfertőzte az
adott terület természetes biotópjait is.

Természetes ellenségei. Európában viszonylag kevés a természetes ellensége és a meglévők is kevéssé


hatékonyak. Fontosabb parazitoidjai az Aphytis proclia, az Encarsia (Prospaltella) perniciosi, az Aphytis
testaceus, az Aphytis mytilaspidis, Aspidiotiphagus citrinus és a Prospaltella fasciata (Hymenoptera). A
parazitáltság mértéke 5 és 20% között ingadozik. A ragadozói között különböző katicabogarak szerepelnek,
mint a Chilocorus bipustulatus, a C. renipustulatus, az Exochomus quadripunctatus (Coleoptera). Kórokozói
közül a Fusarium és a Coniothyrium fajoknak van jelentősége.

A védekezés irányelvei. Az agrotechnikai védekezésnek a kaliforniai pajzstetű kártételének megakadályozásában


jelentős szerepe van. Alapvetően fontos a fertőzésmentes szaporítóanyag-ellátás. Elsőrendű követelmény a
szellős korona kialakítása, amelynek mikroklímája a kaliforniai pajzstetű számára eleve kedvezőtlen. A magas
törzsű fák koronájának felső harmadának eltávolításával megszüntethető a mindenkori fertőzési góc.

Kicsi a valószínűsége a kaliforniai pajzstetűvel szemben ellenálló fajták telepítésének. Az inszekticidekkel csak
erős megszorításokkal kezelhető házikertekben a kaliforniai pajzstetűvel szemben igen fogékony fajták
telepítését azonban kerülni kell.

A Magyarországra is betelepített természetes ellensége az Encarsia perniciosi fürkészdarázs, néhány őshonos


parazitoiddal együtt egyedszámát jelentősen visszaszoríthatja inszekticidekkel nem kezelt területeken. Az
integrált növényvédelem keretei között populációszabályozó hatásuk a ragadozókkal (katicabogarak) együtt
előnyösen érvényesülhet.

Az inszekticidek alkalmazása kulcsszerepet játszik e károsító egyedsűrűségének mérséklésében. A tél végi


lemosó permetezések kivitelezése dinitro-ortokrezol, olajtartalmú készítményekkel vagy téli hígítású
mészkénlével jelenleg is alapvetően fontos, ezzel ugyanis az egész évi védekezés hatékonysága alapozható meg.
A mozgó lárvák megtelepedése a vegetációs időszakban elsősorban szervesfoszforsavészter-, valamint egyes

120
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

rovarnövekedés-szabályozó készítményék (fenoxikarb) alkalmazásával akadályozható meg vagy legalábbis


hatékonyan mérsékelhető.

A kaliforniaipajzstetű-populációk sebezhető fenológiai állapota az áttelelt nemzedék hímjeinek pronimfa-,


nimfa- és imágóállapota, amelyek az inszekticidekkel szemben érzékenyek. Az áttelelő nemzedék pronimfa-,
nimfastádiumban lévő egyedeinek száma inszekticiddel végzett kezeléssel minimálisra csökkenthető, ami a
nőstények megtermékenyítésének elmaradása miatt a lárvák egyedszámának drasztikus csökkenéséhez vezet. A
védekezésnek ez a módja olyan gyümölcsfajok esetében alkalmazható, ahol a virágzás nem esik egybe a
pronimfa-, nimfastádium kifejlődésével, pl. meggy, cseresznye, őszibarack.

3.3.12.3.8. Kecskerágó-pajzstetű – Unaspis euonymi Comstock

49. ábra - A kecskerágó-kagylóspajzstetű (Unaspiseuonymi) (Csibi Mihály rajza)

121
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

122
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. A nőstény pajzsa 2 mm hosszú, körte alakú, barnás, rózsásbarna színű, a teste narancssárga, a
hím pajzsok fehérek párhuzamos szélekkel.

Földrajzi elterjedése. Dél-Európában elterjedt faj, hazánkban csak budapesti lelőhelyei voltak ismertek. Az
utóbbi években mind gyakrabban kerül elő az ország más részeiről is.

Tápnövényei. Kecskerágó (Euonymus sp.) -fajokon él, különösen szembetűnő a jelenléte az örökzöld E.
japonicán. A nőstény telel át, évente 2, néha részleges 3. nemzedéke is kifejlődik, ezért a nyár folyamán minden
fejlődési alak megfigyelhető. A városi parkokban és utcákon a bokrokon az utóbbi években rendkívül nagy
károkat okoz. A fertőzött növények néhány év alatt elszáradnak vagy az állandó ágelhalások miatt
díszítőértékük jelentősen csökken. Előfordul az ágakon és a leveleken is. Aleveleken különösen szembetűnők a
nagy hím kolóniák.

Az erősen fertőzött bokrokat, ágakat célszerű megsemmisíteni. Természetes ellenségei jelenleg nem képesek
megakadályozni elszaporodását, ezért szükséges lehet ellene tél végi lemosó permetezéssel, nyáron, a lárvák
tömeges kelésének idején, szervesfoszforsavészter- vagy rovarnövekedés-szabályozó készítményekkel
védekezni.

3.3.13. Rend: Bogarak – Coleoptera


A bogarak teljes (szakaszos) átalakulással fejlődő négyszárnyú rovarok. A szakaszos átalakulásra jellemzően a
lárvák nem hasonlítanak a kifejlett rovarhoz. Sok család, illetve faj esetén ez a nagyfokú morfológiai különbség
nem jár életmódbeli elkülönüléssel. Egyes fitofág és predátor családok fajainál a nagyfokú morfológiai
különbség ellenére az életmód hasonló vagy azonos.

A kifejlett bogárnak (imágó) két pár szárnya van, az elülső szárnyak (a szárnyfedők) többnyire kitinesek,
kemények, s néhány kivételtől eltekintve (pl. Staphylinidae)a potroh végéig érnek. A hátulsó szárnyak puhák,
nyugalmi állapotban az elülső szárny alatt helyezkednek el. A repülésben a hátulsó szárnyak töltik be a motor
szerepét, az elülső szárnyak a felhajtóerőt termelik, illetve a kormányzásra szolgálnak.

Egyes családokban gyakoriak a „gyalogosbogarak”, melyeknek hátulsó szárnya visszafejlődött és elülső


szárnyai összenőttek (pl. gyalogló Cerambycidae, Carabidae, Curculionidae fajok). A szárnyfedők színe,
mintázata, alakja az egyes fajokra jellemző, a bábból frissen kikelt imágó csak egy-két nap után éri el a fajra
jellemző színeződést.

A fajok egy része külső morfológiai bélyegek alapján könnyen meghatározható. Egyes családok, illetve genusok
fajai azonban csak ivarszervi vizsgálatok alapján határozhatók meg.

A legtöbb bogárfaj a szárazföldön él, kevés faj él vizekben, és csak nagyon kevés folytat parazita életmódot.

A bogarak rendjében számos lárvatípus ismert, az egyes családoknak jellemző lárvatípusai vannak. Túlnyomó
többségüknek bábja szabad báb, csak kevés család fajainak van fedett bábja (pl. Coccinellidae).

A bogarak rendje a legnépesebb rovarrend, a Földön több, mint 350 000 fajuk ismert, Magyarországon eddig kb.
27 000 faj ismeretes.

3.3.13.1. Család: Futrinkák – Carabidae

3.3.13.1.1. Gabonafutrinka – Zabrus tenebrioides Goeze

50. ábra - Gabonafutrinka (Zabrus tenehrioides) a = imágó, b = lárva, c = a lárva


kártétele búzán (Bíró Krisztina rajza)

123
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Azimágó 14–16 mm hosszú, színe barnásfekete vagy fekete, erősen domború hátú. Acsápja a
negyedik íztől szőrös. Hasi oldala lapított és vörösesbarna színű. Lábai feketésbarnák. A hím elülső lábain a 3
lábfejíz szélesebb, mint a többi lábakon. A tojás 3–5 mm hosszú, fehér, alakja hengeres. A frissen kelt lárva
hossza 4,5–10 mm, kifejlett állapotban 25–28 mm. Teste lapított, színe piszkosfehér. Feje barna, rágói feltűnően
előre állnak és ásásra is alkalmasak. A tor és a potroh egyes szelvényeinek háti részén sötét, majd a potroh vége
felé haladva világosbarna kitinpajzsok vannak. Torán 3 pár barna színű lábat visel. Az utolsó potrohszelvényen
két fartoldalék található. Négy fejlődési stádiuma van, amelyet a fejtok szélessége alapján lehet elkülöníteni. A
báb hossza 14–17 mm, szabadbáb, kezdetben csontszínű, később világosbarna lesz. A talajból készített
bábbölcsőben él.

Földrajzi elterjedése. Európában, a Közép-, Dél- és Délkeleten fekvő országokban fordul elő, ott is inkább a
kötöttebb talajú vidékeken. Magyarországon az enyhén dombos és sík búzatermő tájakon nagyon gyakori
kártevő.

Tápnövényei. Az imágók a búzát, az őszi árpát, a rozsot, néha a zabot és a legtöbb fűfélét is károsítják. A lárvák
elsődleges tápnövénye a búza, az őszi árpa, ritkákban a rozs és esetenként a zab. A vadon termő fűfélék közül a
tarackos tippan, a csomós ebír és a réti perje. Ha valami oknál fogva tavasszal az őszi búzát kiszántják és
kukoricát vetnek, ezzel is táplálkozhat.

Gazdasági jelentősége. A kisüzemek tipikus kártevője volt régen, majd a nagyüzemi gazdálkodás bevezetésével
gyorsan alkalmazkodott az új viszonyokhoz és jelentős kártevőnek bizonyult. Főleg a többéves
monokultúrákban okozott komoly károkat. Elsősorban a lárva, de az imágó is az őszi búza, az őszi árpa, az őszi
takarmánykeverékek, a rozsvetések és a fűmagtermesztésre meghagyott gyeptelepítések veszélyes kártevője. A
lárva okozza a nagyobb kárt. Szeptember végétől kezdődik a károsítása és eltart áprilisig. A kártétel annál
nagyobb, minél idősebb lárva telel az őszi vetésben.

Kárképe. A fiatal lárva (L1) a levelet úgy rágja meg, hogy a szállítószövetek megmaradnak. A L2 és L3 már az
egész levelet és magát a növényt is elpusztíthatja úgy, hogy a károsított növényből csak egy kóccsomóhoz
hasonló, összegubancolt növényi maradvány látható. A lárvák a növény mellett a talajban aknákat készítenek, és
ebbe húzzák be a növény levelét, ahol „kicsócsárolják”. A károsított növény kezdetben zöld színű, majd
megszáradva elbarnul.

A kisüzemi módszerrel történt aratáskor a kepék helyén körkörös foltokban jelentkezik a kártétel. Ha
szomszédos területről vándoroltak be az imágók, ilyen esetben félhold alakban károsítja a vetést. A
nagyüzemben, ahol kombájnnal végzik az aratást, a kártétele széles sávokban jelentkezik, különösen akkor, ha a
szalmacsík hosszabb ideig a táblán maradt és búza után ismét búzát vetnek.

124
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Az imágó kártétele, a tejes- és viaszérésben levő magvak (búza, árpa) megrágásában nyilvánul meg. A károsított
mag csúcsát úgy rágja ki az imágó, hogy a kárkép kehely alakú vagy gödrös lesz. Az ilyen szem csépléskor az
ocsú vagy a pelyva közé keveredik. Ha a „csócsárolás” miatt kiszántják az őszi gabonát, úgy a lárva a tavasszal
vetett gabonát vagy még a kukoricát is károsíthatja.

Életmódja. Évi egy nemzedéke van. Az L2 és L3 fokozatú lárvák telelnek a talajban, de elvétve L1 is áttelelhet.
Az áttelelt lárvák tavasszal még intenzíven táplálkoznak, majd április végétől bábozódnak. Az imágó május
végén, június elején jön elő. A tojásrakás előtt az imágók a tejes, illetve viaszérésben lévő kalászokban
táplálkoznak, főleg az esti órákban (21–22 óra). A nappali órákat a talajban töltik. Augusztusban párosodnak. A
nőstény a talaj 5–10 cm-es mélységében kamrát készít, és ebbe helyezi el tojáscsomóját (10–30 tojást
csomónként). A tojásait nyirkos talajba rakja, ahonnan azok a fejlődésük folyamán nedvességet vesznek fel és
megduzzadnak. Ilyen helyek a szalmacsomók, kepék, kazlak alatti talajok. Ha nedves a július és augusztus, úgy
az egész táblán elhelyezheti tojáscsomóit. Ha a nyár száraz, előfordulhat, hogy az imágók csak a következő év
tavaszán, illetve nyarán raknak tojást.

Normális fejlődést biztosító években a lárvák szeptemberben kelnek ki. Ha nincs még új vetés, úgy az árva
kelésű gabonán táplálkoznak. A lárvák is fénykerülők, ezért éjjel jönnek a felszínre. A nappali órákat a 10–30
cm mélységig, függőleges falú aknákban töltik. Az aknák a növények közelében vannak, átmérőjük a fél cm-t is
elérheti, ide húzzák be a növények leveleit, amelyet éjjel is csócsárolnak. Az akna mélyén telelnek a lárvák.
Enyhe télen, 1–2 °C-on táplálkozhatnak is, tehát csupán alacsony hőmérséklet kiváltotta kvieszcenciájuk van.
Májusban a kifejlett lárva bábbölcsőt készít, és abban bábozódik. A bábállapot 15–21 napig tart.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. A talajviszonyok befolyásolhatják elszaporodását, ugyanis csak a


középkötött és kifejezetten kötött talajokon képes elszaporodni. A homokos és a nedves talajokon mindig
nagyon alacsony az egyedszám.

A monokultúrás termesztés elősegíti az elszaporodását. Az egyedszám növekedésére szintén pozitív hatással


van, ha az egymás után következő években az augusztus és a szeptember az átlagosnál csapadékosabb.

Hazai vizsgálatok szerint, amennyiben a szeptemberi csapadék mennyisége:

1. A sokévi átlag alatt marad, úgy elszaporodása monokultúrában termesztett gabonaterület 0–25%-án, és főleg
tavasszal várható.

2. Ha a sokévi átlag körül van, úgy a gabonafutrinka elszaporodása a monokultúrában termesztett gabonaterület
25–50%-án főleg ősz végén és tavasszal várható.

3. Ha a sokévi átlagot meghaladó mértékű, akkor elszaporodására a monokultúrában termesztett gabona


vetésterülete 50–100%-án és főleg ősszel lehet számítani.

Kártételi veszélyhelyzet imágók esetében akkor van, ha az augusztusi pohárcsapdázáskor 5–10 imágó gyűjthető
poharanként.

A lárva kártételére négyzetméterenkénti 3–5 egyed előfordulása eseten kell számítani.

Vetés előtt búzacsomós csalogató módszerrel (3 búzacsomó 60 cm-es hármas kötésben) kapott adatok szerint,
ha átlagosan 3-nál több fiatal lárva található a mintákban, a védekezés indokolt. Ha a kelővetésben 2 lárva fordul
elő m2-enként, inszekticides kezelés szükséges.

Természetes ellenségei. A lárvákat a vakondok, cickányok és a ragadozó futóbogarak pusztítják. A


fürkészlegyek közül a Viviana pacta és V. cinerea fajokat említik mint lárvaparazitoidokat.

A szeptember elején végzett szántáskor olyan területen, ahol sok árva kelésű növény is volt, a varjak, a foglyok,
valamint tavak környékén a dankasirályok, a bíbicek sok lárvát megesznek.

A védekezés irányelvei. Helyes vetéssorrenddel a gabonafutrinka elszaporodásának mértéke jelentősen


csökkenthető. Aratás után a szalmát a legrövidebb időn belül le kell hordani a tábláról. A tarlóhántást minél
gyorsabban el kell végezni, mert ezzel csökken az imágók táplálkozási és tojásrakási lehetősége. Amennyiben
búza után búza vetése nem kerülhető el, célszerű a két búzavetés közé zöldtrágyaként repcét, mustárt vagy
csillagfürtöt vetni, mert ez szintén csökkenti a kártétel lehetőségét.

125
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Amennyiben a megelőző védekezés elmaradt, a gabonafutrinka-lárvák egyedszáma nagy, akkor


szervesfoszforsavészter- (benszultap, klorpirifosz, metilparation) karbamát-(dioxakarb) tartalmú vagy
rovarnövekedés-szabályozó (diflubenzuron, teflubenzuron) készítményekkel szükséges védekezni.

A vetőmag csávázása merkaptodimetur hatóanyagú szerrel, a gabonafutrinka-lárvák és a fácánok ellen is


védelmet nyújt.

3.3.13.2. Család: Dögbogarak – Silphidae

3.3.13.2.1. Répa- vagy fekete dögbogár – Blitophaga undata Müller

51. ábra - Répa- vagy fekete dögbogár (Blitophaga undata) a = imágó, b = lárva, c =
kártétele répán (Bíró Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Az imágó fénytelen fekete színű, hossza 11–15 mm. Teste feltűnően lapított és széles. A
szárnyfedői szélesek, amelyeken 3–3 hosszanti borda húzódik. A bordák közti részek pontozottak és enyhén
szőrözöttek. A szárnyfedők szélei oldalperemben végződnek. Lábai feketék. A tojás színe és méretei nem
ismertek. A lárva színe fekete, teste lapított és szelvényezett. Feji része viszonylag kicsi. Potroha két
fartoldalékban végződik. A toron 3 pár lábat visel. A báb sárgásfehér színű, hossza 14–16 mm, szabadbáb.

Földrajzi elterjedése. Európában mindenütt előfordul. Magyarországon a nyugati és északi, csapadékban


gazdagabb területeken található nagyobb egyedszámban.

Tápnövényei. Sok tápnövényű faj. A cukor- és a takarmányrépán, továbbá a libatopféléken (Chenopodiaceae), a


lucernán és néhány fűfajon károsít. Az imágó a kalászokat és a felső leveleket rágja meg.

Kárképe. Az imágó és a lárva egyaránt károsítja a leveleket. A fiatal lárvák kezdetben csak a levélerek közeit
rágják ki ablakosan, majd később a levélszéleken karéjokat rágnak. Az imágók a 2–4 leveles répa levelét rágják
meg, a szélétől befelé haladva. Néha csak a levélerek maradnak meg. Úgynevezett cafatos rágást idéz elő.
Nagyszámú imágóés lárva kártétele esetén az egész répatábla elpusztulhat.

Életmódja. Éviegy nemzedéke van. Az imágók az erdőszélek, árokpartok avarjában vagy a talaj felső rétegében
telelnek. Április elején jönnek a felszínre. Vándorolva keresik fel a répatáblákat. A hónap végénpárzanak, majd
megkezdik a tojásrakást. A nyirkosabb talajba helyezi tojásait, nőstényenként 80–120 tojást. A tojásrakási
periódus 1,5–2 hónapig is eltarthat. Az L1–es lárvák felkapaszkodnak a fiatal répalevelekre. Főleg napsütéses
időben táplálkoznak, ha szél fúj vagy alacsony a levegő hőmérséklete, a talajba húzódnak bábozódni. Egy hetes
bábállapot után megjelennek a friss bogarak, amelyek táplálkoznak, majd nyár közepétől telelőre vonulnak. Ez a
bogárnépesség már nem okoz kártételt.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Tömeges elszaporodását a hűvös, szeles és csapadékos idő akadályozza.
Száraz, meleg tavasszal, ha m2-enként 1–2 imágó fordul elő, az már veszélyes lehet.

126
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Természetes ellenségei. Ragadozóiként a Carabus auratus, az Amera aulica, a Calathus melanocephalus ismert.
A varjú, a fogoly, a fácán és a seregély fogyasztja mind az imágókat, mind a lárvákat.

A védekezés irányelvei. Nem szükséges ellene külön védekezni, mert a répabarkó elleni védekezéskor ennek a
kártevőnek az egyedszáma minimálisra csökken.

3.3.13.3. Család: Pattanóbogarak – Elateridae

Magyarországon kb. 150 faj jelenlétét mutatták ki. Vannak közöttük mindenevők, növényevők, hulladékevők és
ragadozók. Közülük a következő 18 faj lárvái fordulnak elő a különböző termesztett kultúrákban (a fajnév után
található számok a lárvák dominancia-értékeit mutatják):

3.3.13.3.1. Kis pattanóbogarak

52. ábra - Mezei pattanóbogár (Agriotes ustulatus) (a), kis drótféreg- (Agriotes sp.) lárva
(b), nagy drótféreg- (Lacon murinus) lárva (c) (Bíró Krisztina rajza)

Mezei pattanóbogár (Agriotes ustulatus Schaller) 46,00; sötét pattanóbogár (Agriotes obscurus Linné) 33,00;
réti pattanóbogár (Agriotes sputator Linné) 7,00; vetési pattanóbogár (Agriotes lineatus Linné), 2,00.

53. ábra - Kis pattanóbogár-lárvák (drótférgek) analis szelvényei (Bíró Krisztina rajza)

127
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

3.3.13.3.2. Nagy pattanóbogarak

54. ábra - Nagy pattanóbogár-lárvák (drótférgek) analis szelvényei (Bíró Krisztina


rajza)

128
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

55. ábra - Nagy pattanóbogár-lárvák (drótférgek) analis szelvényei (Bíró Krisztina


rajza)

129
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Sávolt gyászpattanóbogár (Melanotus niger Fabricius) 2,00; réti gyászpattanóbogár (Melanotus tenebrosus
Erichson 1,50; vállas gyászpattanó-bogár (Melanotus crassicollis Erichson) 1,50; barnalábú gyászpattanóbogár
(Melanotus brunnipes Germar) 0,10; szamóca-pattanóbogár (Adrastuslimbatus Fabricius) 2,00; széles
pattanóbogár (Selatosomus latus Fabricius) 1,50; fényes pattanóbogár (Selatosomus aeneus Linné) 1,00; szurkos

130
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

pattanóbogár (Athous haemorrhoidalis Fabricius) 0,75; szerecsen pattanóbogár (Athous niger Linné) 0,30; cserje
fekete pattanóbogár (Athous hirtus Herbst) 0,10; egérszínű pattanóbogár (Lacon murinus Linné) 0,75; szőrös
pattanóbogár (Limonius pilosus Leske) 0,30; szürke szíves pattanóbogár (Synaptus filformis Fabricius) 0,10;
Cardiophorus spp. 0,10. A felsorolt hazai fajlistából látható, hogy az Agriotes spp.-k teszik ki a drótféreg-
populáció 88%-át.

Alaktani leírásuk. Az imágók nagysága fajtól függően 2–30 mm között változik. Testük kemény, felületük sima
vagy barázdált. Színük a sötétbarnától a szürkésbarnáig fajonként eltérő lehet. Szárnyfedőik domborúak,
majdnem mindig fedik a potrohukat. Hártyás szárnyuk jól fejlett. Potrohuk 5 ízű. A tojások szürkésfehér
színűek, alakjuk tojásdad. Lárvák teste 13 szelvényből áll, alakjuk hengeres vagy enyhén lapított. Kültakarójuk
erősen kitines, rézdrótra emlékeztető, innen a „drótféreg” elnevezés. Színük a fajra és a korra jellemző, világos
sárgától a sötétbarnáig változik. Fejük lapított, erősen kitines. Csápjaik 3 ízből állnak, a rágók mellett erednek.
A mandibulák sarló alakúak (fajra jellemzőek). Három pár egyformán fejlett lábuk van. A tori szelvények közül
az előtor a legfejlettebb. A potrohszelvények az analis és caudalis szelvényt kivéve egyformák. A caudalis
szelvény alakja a legfontosabb elkülönítő bélyeg. Az Agriotes, az Elater, az Adrastus és a Dolopius fajok
caudalis szelvénye hengeres kúp alakú, az Athous, A Limonius, A Lacon, A Selatosomus és a Denticollis fajoké
a végén két csúcsian végződik. A Melanotus fajok lárváinak potrohvége középen csúcsszerű. A bábok hossza 3–
28 mm, szabadbáb.

Földrajzi elterjedésük. Az egész Földön elterjedtek, Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában mint jelentős
kártevők ismertek. Magyarországon a talajtípustól függően más-más faj a jellemző.

Tápnövényeik. Csaknem minden termesztett és gyomnövény föld alatti része táplálékul szolgál a lárváknak.
Előnyben részesítik a sárgarépát és a salátát. A felcsirkézett szőlő rügyeit is megrághatják. Az imágók virágport
esznek.

Gazdasági jelentőségük. A nagy tenyészterületet igénykő kukorica-, paprika-, paradicsom- stb. kultúrákban
okoz jelentős kártételt. A gabonavetésekben is nagy károkat képes okozni. Előfordul, hogy m 2-enként 100-nál is
több lárva károsítja a föld alatti növényi részeket. A fajok egy része növényevő (herbivor), másik részük
mindenevő (omnivor). Egyes fajok lárvái húsevők (zoofágok) vagy ragadozók (predátorok).

A lárvák által okozott kár termesztett növényállományokban általában 6–8%szokott lenni, de vannak évek,
amikor 30–40%-os kártétel is előfordul. A kukoricásan a rágásuk nyomán a golyvásüszög fertőzése már
csíranövénykorban is megjelenhet. A friss gyeptörés után vetett növények károsodnak legnagyobb mértékben.

Kárképük. A lárvák a gyökereket rágják el, ezért a növény föld feletti része sárgulni kezd, majd elszárad. A
kárkép aszerint változik, hogy milyen növényt károsítanak. Pl. a gabonafélék sárgulnak, a növények
vezérhajtása megbarnul, és enyhe húzás hatására tőben könnyen elszakad. A burgonyába és a sárgarépába
behatolva, abban járatokat rágnak. A járatok fala később elparásodik. A palántákat a talaj színe alatt elrágják
vagy kiodvasítják, így a palánta kidől. A kártétel foltosan jelentkezik.

56. ábra - Pattanóbogár-lárva (drótféreg) kártétele a = kukoricán, b = burgonyán (Bíró


Krisztina rajza)

131
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Életmódjuk. A károsító fajok életmódja nagyjából megegyezik. A nőstények a növényzettel fedett talajba
egyesével vagy kisebb csomókban rakják le tojásaikat. Az embrionális fejlődés közel egy hónapig tart. Ezalatt a
tojások másfélszeresükre megnagyobbodnak, mert vizet vesznek fel a talajból. A lárvák előjövetelük után
elsősorban humusszal táplálkoznak. Ilyenkor még nem tesznek kárt. A második vedlés után kezdenek
táplálkozni élő növényi anyagokkal, mint pl. gyökér, gumó, hagyma. A lárvafejlődés ideje fajonként változik,
3–5 évig tart. A lárvák érzékenyen reagálnak a talaj nedvességtartalmára. Csapadékos évjáratban (tavasz és ősz)
inkább a talaj felszínéhez közel eső rétegekben tartózkodnak. Szárazság esetén mélyebbre húzódnak, ahol még
van nedvesség. Táplálkozási intenzitásuk a talajhőmérséklettel áll összefüggésben. Eszerint 10–12 °C-nál
alacsonyabb hőmérsékleten nem táplálkoznak. Teleléskor 20–60 cm-re is lehúzódnak, de előfordulnak ennél
mélyebben telelő példányok is. A lárvák 2–4 telet vészelnek át a talajban. Az utolsó éves lárva nyáron (július
augusztus), kb. 10–15 cm mélyen bábozódik. Augusztus végén, szeptember elején alakul imágóvá és csak a
következő tavasszal bújik elő. Az imágók kitűnő repülők.

Tömeges elszaporodásuk és előrejelzésük. Magyarországon azokon a területeken szaporodnak el tömegesen,


ahol az évi csapadék 700 m felett van és a csapadékos napok száma meghaladja a 200-at. Legtöbb faj a
kötöttebb savanyú erdei és réti agyagtalajokat kedveli, ahol a pH4–5 körül van.

A tojásrakás és az embrionális fejlődés idején, valamint a lárvák kelésekor nem nélkülözhetik a nedvességet. A
lárvák számára, legkedvezőbbek az évelő pillangós virágú növényállományok. Ha feltörésre kerül az ilyen tábla,
az utána következő növényállomány erősen károsodhat.

A monokultúrás termesztés (búza, kukorica) nem segíti elő az elszaporodásukat, mert gyommentes és erősen
trágyázott, ezenkívül, az ilyen kultúrák talaját vetés előtt fertőtlenítésben részesítik valamilyen talajfertőtlenítő
inszekticiddel.

132
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Természetes ellenségeik. A Metarrhizium anisopliae a leggyakoribbgomba, amely az imágókat megtámadja.


Hazánkban a Pristocera depressa (Hymenoptera) ektoparazitoid gyakori a Limonius sp. lárváin.

Madarak közül a vetési varjú és a seregély jelentős lárvapusztító. A sárguló kukoricatöveket a vetési varjú
kihuzigálja és az alatta lévő drótférgeket megeszi. A dankasirály, a mezei pacsirta, a fácán és a bíbic is gyakran
szedeget ki drótférgeket a sárguló vagy elpusztult növények alól. A békák és gyíkok táplálékának is jelentős
része a különböző pattanóbogárfajok imágója és lárvája.

Egyedszámuk megállapítható egyrészt csalogatóvetéssel, amikor is augusztusban 60×60 cm-es kötésben, a


terület minél több pontján 1–1 marék búzát vetnek, majd a búza kelése után annak gyökérzetét átvizsgálják. A
gyökéren talált drótférgek számából következtetnek az egyedsűrűségre. Három búzacsomó kb. 1 m nagyságú
területről csalogatja össze a drótférgeket. Négyzetméterenként 2–5 drótféreg már kárt okozhat. A módszer csak
gyommentes talajon alkalmazható.

A védekezés irányelvei. A kártétel megelőzése szempontjából legfontosabb, hogy a friss gyeptörésben 2–3 évig
nem célszerű értékes kerti növények termesztésével próbálkozni. Erősen drótférges területeken, az inszekticides
talajfertőtlenítés elkerülése érdekében egynyári hüvelyeseket vagy keresztes virágú olajos növényeket ajánlatos
vetni.

Amennyiben a drótférgek egyedszáma négyzetméterenként 3–5 db vagy ennél több, a kártétel megakadályozása
érdekében a talaj fertőtlenítése elkerülhetetlen. Erre a célra az aldikarb, dazomet, diazinon, forát, karbofurán,
terbufosz hatóanyag-tartalmú készítmények ajánlottak. Ha négyzetméterenként10–15 a drótférgek egyedszáma,
akkor a talajfertőtlenítés egymagában nem elegendő, vetésváltásra van szükség. Ilyen esetben a
drótféregkártételre kevésbé érzékeny növényt kell vetni.

3.3.13.4. Család: Díszbogarak – Buprestidae

3.3.13.4.1. Fekete díszbogár – Capnodis tenebrionis Linné

57. ábra - Fekete díszbogár (Capnodis tenebrionis) a = imágó, b = fában élő lárva
(BíróKrisztina rajza)

Alaktani leírása. Az imágó 10–28 mm hosszú. Teste szurokfekete. A szárnyfedőkön elszórtan fehéres pöttyök
láthatók. Az előtor dorsalis része fehéres bevonatú, amely az öreg bogarakról már lekopott. A tojás hossza 1,5

133
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

mm, felületét fehér, meszes bevonat borítja. Alakja a tyúktojásra emlékeztet. A lárva kifejlett állapotban 60–70
mm hosszú, testszelvényei a test vége felé elkeskenyednek. Előtora korongszerűen kiszélesedett, amelynek
hátoldalán a fajra jellemző ék alakú barázda látható. A barázda várai párhuzamos lefutásúak. A báb csontszínű,
hossza 16–29 mm, szabadbáb a fa kérge alatt kifli alakú bábkamrában található.

Földrajzi elterjedése. Közép- és Dél-Európában, a Földközi- és a Fekete-tenger vidékén, valamint Észak-


Afrikában fordul elő. Magyarországon főleg a hegy- és dombvidékeken él.

Tápnövényei. Csonthéjas gyümölcsfák, a bogyós- és ritkán az almástermésűnk. Néha a mogyoró, az eperfa, a


kökény, a rózsa és a galagonya.

Gazdasági jelentősége. Elsősorban a faiskolákat és a fiatal csonthéjas gyümölcsfákat károsítja. Esetenként az


idősebb fákat is megtámadja. Fő kártevő a lárva.

Kárképe. A lárvák a fa gyökerének kérge alatt kanyargós járatokat rágnak, amelyeket a rágcsálékuk tölt ki. A
kártétel iránya a vékonyabb gyökérrész felől halad a gyökérnyak felé. Ha több járat összeér, a nedvkeringés
megszűnése miatt a gyökérhez tartozó megfelelő ágrész gutaütésszerű tüneteket mutatva elpusztul.

Az imágók tavasszal és ősszel a vékony kérgű vesszőkön lerágják a kérget. Tavasszal a kihajtott fiatal hajtások
csúcsától 15–20 cm-nyire átrágják a hajtást. A hajtás így könnyen letörik, amely csak a meghagyott kéregrészen
lóg lefelé.

Életmódja. Hazánkban fejlődése két évig, néha háromig tart. Egyszer a károsított főgyökérben vagy
gyökérnyaki részben, mint fiatal lárva, másodszor pedig, mint fiatal imágó a bábkamrában telel át. Az imágók
sokáig élnek, kétszer is képesek telelni. Egyesek szerint harmadik telelés is előfordulhat. Ilyenkor a talajban
vagy a talajon, a kövek vagy az avar alatt telel. A szabadban áttelelt bogarak tavaszi megjelenése nagyjából
egybeesik a bronzbogáréval, de a bábkamrából előjövő első éves bogarak később jelennek meg, ezért a rajzás
csúcspontja június július hónapra esik. Egészen a vegetációs idő végéig megtalálhatók. A nőstény tojásait néha a
fa kéregrepedéseibe, de inkább a fa tövéhez vagy annak közelében a talaj felső rétegébe, egyesével helyezi el.
Egy vegetációs időszak alatt átlagban 2870 tojást rak le. Az embrionális fejlődés 12–30 napig tart. A fiatal
lárvák a talajba furakodnak, és a gyökereket keresik fel, ahol a kéreg alá rágják be magukat. A lárvák a
következő évben fejezik be fejlődésüket. A vastagabb gyökerekben vagy a gyökérnyakban április-májusban
bábozódnak. A lárvák egy része csak ősszel bábozódik. A bábállapot 35–55 napig tart. Azok az egyedek,
amelyek ősszel átalakulnak imágóvá, a bábkamrában telelnek.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Ha száraz, meleg évjáratok követik egymást, nagy egyedszámban
fordulhat elő. Az 1950-es évek elején a Bakonyban, a Cserhátban és a Dunazug hegységben volt gradáció. A
kökény jelenléte is elősegíti az elszaporodást.

Természetes ellenségei. A hangyák (Formica, Lasius és Camponotus fajok) a tojásokat és a lárvákat pusztítják
el.

A védekezés irányelvei. A lárvák rejtett életmódja miatt csak megelőző védekezésre van lehetőség.

3.3.13.4.2. Bronzbogár – Perotis lugubris Fabricius

Alaktani leírása. Az imágó hossza 10–25 mm, bronzbarna, tompa fényű, hasoldala rézszínű. Teste elöl
lekerekített, hátrafelé erősen keskenyedő. Az előtor hátoldalának színe nem tér el a szárnyfedőkétől, enyhén
gödörkés. A tojás hossza 0,9–1,2 mm, színe okkersárga, alakja ellipszoid. Nagyobb, lepényszerű csoportokban,
egymáshoz ragasztva helyezkednek el. Az egyik tojás a másikat többé-kevésbé deformálja. A lárva kifejlődve
60–80 mm hosszú. Az előtor hátán ék alakú barázda látható. A széleik kevésbé kitinizáltak. A test első
szelvénye feltűnően kiszélesedett, kb. kétszer olyan széles, mint a többi szelvény. A báb hossza 10–25 mm,
csontszínű, szabadbáb. A gyökér kérge alatt kifli alakú bábkamrában található.

Földrajzi elterjedése. Közép- és Dél-Európában, a Balkán félszigeten, Ukrajna déli részén, Kis-Ázsiában és
Észak-Afrikában fordul elő. Magyarországon mindenütt megtalálható, de a hegyvidékeken gyakoribb.

Tápnövényei. Az imágók kajszi, szilva, őszibarack, cseresznye, málna, szeder, dió, alma, körte, galagonya és
vadrózsa hajtásain táplálkoznak. A lárvák ritkábban az őszibarack, a kajszi és a szilvafák gyökerében,
gyakrabban a kökény, a galagonya és a vadrózsában találhatók meg.

Gazdasági jelentősége. A valamilyen okból legyengült fákat támadja meg.

134
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Kárképe. Az imágók tavasszal a kérget rágják meg és a levélnyelet rágják át. A rágás nyomán a hajtások le is
törhetnek. A lárvák kártétele nyomán a fakorona csúcsi része elszárad vagy nagyobb koronarészek
gutaütésszerűen elpusztulnak. Ilyen esetben indokolt a fa gyökérnyaki részét és a vastagabb gyökereket
megvizsgálni. Ha ezek kérge alatt kanyargó járatokat és azokban 50–80 mm hosszú fehér pondrót találunk, úgy
vagy a bronzbogár, vagy a fekete díszbogár a kártétel okozója.

Életmódja. Fejlődése kétéves vagy a lárvák, vagy a frissen átalakult imágók telelnek át a bábkamrában. Az
imágók rajzása áprilisban kezdődik és szeptember végéig gyűjthetők. A rajzáscsúcs május hónapban van. Az
imágók ősszel elpusztulnak, tehát a szabadban nem képesek áttelelni. A nőstények tojáscsomóikat (400–530
példány) a tápnövényeik törzsére és ágaira, továbbá a gyökérnyaki részekre, a hasadékokba és repedésekbe,
ritkán a szúbogarak röpnyílásaiba helyezik el. A tojáscsomók 10–20 vagy ennél is több tojásból állnak. A
tojáscsomókat ragadós, kocsonyaszerű anyag tapasztja egymáshoz és az aljzathoz. A tojásrakás 10–38 napig
tart. Az embrionális fejlődés 30–49 napot vesz igénybe. A friss lárvák a talajra hullanak és a gyökerek kérge alá
rágják be magukat. Itt telelnek lárvaalakban. A gyökérben, a gyökérnyak felé haladva hosszú járatokat rágnak.
Néha a vastagabb gyökerekben is készítenek járatokat. Tehát vagy a gyökérnyak kérge alatt vagy a gyökérben
készített bábkamrában, mint kifejlett lárva vagy, mint fiatal bogár másodszor is áttelel. Az új bogarak nyár
kezdetén a kéreg alatti bábkamrából, 30–46 napos nyugalmi állapot után rajzanak ki. A későbbi időszakban
imágóvá alakult egyedek a bábkamrában telelnek. Ezek az imágók rajzanak a következő év tavaszán.

A védekezés irányelvei. Lásd a fekete díszbogárnál írtakat.

3.3.13.4.3. Málna karcsúdíszbogár – Agrilus aurichalceus Redtenbacher

Alaktani leírása. Azimágó hossza 4,5–8 mm, színe fémes sötétzöld vagy olajzöld. Ahegyvidéken és északon élő
példányok zöldesebbek, a délen élők rezesebb színűek. Atojás hossza 1–l,5 mm, alakja félellipszoid. Sárgászöld
vagy mustárszínű kocsonyás anyag borítja, és egyben ez ragasztja a kéreghez. A lárva csontszínű, kifejlett
állapotban 7–15 mm hosszú. Alakja hasonlít a többi karcsúdíszbogár-lárváéhoz. A báb csontfehér, hossza 10
mm, a lárvajárat végén, távol a vesszőn kifejlődött gubacs felett, csaknem kifli alakú bábkamrában található.

Földrajzi elterjedése. Egész Európában előfordul, azonkívül a Közel-Keleten és Kis-Ázsiában. Magyarországon


ott található, ahol a Rubus fajok vadon nőnek vagy ahol termesztik azokat.

Tápnövényei. A termesztett és vadon növő málna- és szederfajok és csak másodsorban a rózsafajok.

Gazdasági jelentősége. Hazánkban a málna és a szeder legveszedelmesebb kártevője. Esetenként a vesszők 20–
25%-átkárosíthatja.

Kárképe. A vesszőkön szabálytalan, hosszanti megvastagodások, ún. álgubacsok alakulnak ki, amelyek a lárva
spirális járata körül képződnek. Alárva kezdetben a kéreg és a fás rész határán készíti el járatát, majd a hajtás
belseje felé halad. A megvastagodott rész feletti vesszőrész rendszerint elszárad. Az álgubacs felülete nagyjából
sima, nem olyan ripacsos, mint a málna gubacsszúnyog közel gömbölyű gubacsa. Azálgubacsok nagyobb
részben a talajfelszíntől 20–50 cm magasságban képződnek. Erős fertőzéskor egy vesszőn több álgubacs is
kialakulhat, amelynek az a következménye, hogy erős szél hatására a málna szára eltörik. A fiatal, érési
táplálkozást végző imágók karéjozzák a leveleket (málna, szeder és vadrózsa).

Életmódja. Egyéves fejlődésű. Akifejlett lárvák a vesszőben készített bábkamrában telelnek. Tavasszal
bábozódnak. A bábállapot 15–30 napig tart az időjárástól függően. Rendszerint május–júniusban bújnak elő a
bábkamrából. Ha hűvös a tavasz, úgy július elejéig rajzanak. Június elején kezdik tojásaik lerakását a fiatal, még
zöld hajtások szárára. Nőstényenként

7–40 tojást állapítottak meg. Az embrionális fejlődés 10–15 napig tart. A kikelő lárva a kéreg alá rágja be magát
és megkezdi jellegzetes, 4–5 sűrűbb, körkörös járatának kialakítását. Ezekből képződik az álgubacs. A járatok
egyre inkább felfelé haladnak és szélesednek, végül bejutnak a bélbe. Innen ismét a kéreg alá furakodnak, és itt
készítik el bábkamrájukat. Akamra 3,8–28,5 cm-re az álgubacs fölött található. A bábkamrában telelnek át a
lárvák, amelyek augusztus végére érik el kifejlett állapotukat.

Természetes ellenségei. A Tertrastichus agrilorum (Hym.: Chalcididae) a lárvák 57,6%-át fertőzheti.

A védekezés irányelvei. A károsított, megvastagodott vesszőket a nyugalmi időszakban el kell távolítani, meg
kell semmisíteni.

3.3.13.5. Család: Porva- vagy szalonnabogarak – Dermestidae

135
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

3.3.13.5.1. Kaprabogár – Trogoderma granarium Everts

58. ábra - Kaprabogár (Trogederma granarium) a= nőstény és hím, b = lárva (Bíró


Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Az imágó 2–3 mm hosszú, színe sötétbarna, alakja ovális. A nemektől függően a
szárnyfedőkön széles, világos színű keresztcsíkok láthatók. Lábai vörösbarnák. Csápjai 10 ízűek, színük sárga.
A hímek utolsó 5 csápíze, a nőstényeké a 3–4. csápíztől fokozatosan vastagodik. A tojás 0,7 mm hosszú, fehér,
alakja ovális. Az embrionális fejlődés vége felé 6 barna színű sáv látható rajta. Érdekessége, hogy hátulsó végén
szőrfüggelék látható. A lárva kifejlett állapotban 4 mm hosszú, színe világosbarna. Az egész testét szőrözet
borítja. A végén hosszú szőrpamacs található. Fejlődési stádiumainak száma általában 6–8, de ha nem kedvező
viszonyok között fejlődik, úgy 10–12 stádium is előfordulhat. A báb hossza 3–5 mm, színe sárgásbarna,
szőrökkel borított szabadbáb.

Földrajzi elterjedése. Őshazája India, innen került 1908-ban Angliába, de sikerült kiirtani. Az első világháború
idején gabonaszállítmányokkal ismét behurcolták. Innen terjedt el Európa más országaiba. Az észak-amerikai
kontinensre is eljutott. Magyarországon néhány raktárban többször megtelepedett. A határállomásokon a
gabonaszállítmányok vizsgálata során sokszor megtalálták példányait.

Tápláléka. Minden tárolt gabonaféleséget, a pillangós virágú növények, az olajos növények magvait megeszi.
Nem ritka a földimogyoróban, a csokoládéban, a cukorban, a hallisztben, a tojásos tésztafélékben, szárított
gyümölcsben stb. A 200-at is meghaladja azon tápanyagféleségek száma, amelyeken megél.

Gazdasági jelentősége. A kártétel nyomán nemcsak mennyiségi, hanem minőségi kár is bekövetkezik. A
fertőzött gabonából rossz minőségű kenyér lesz, olyannyira, hogy emberi fogyasztásra alkalmatlanná válik. A
lárvák által nagy tömegben károsított termények befüllednek és felhasználásra alkalmatlanná válnak.

Kárképe. Főleg a lárvák károsítanak. A magvak belsejét rágják ki úgy, hogy csak a maghéj marad meg. Több
lárva is megél egy magban. Az imágók kívülről odvasítják a magvakat, ezzel kisebb kárt okoznak, mint a lárvák.
A rágás nyomán a rágcsálék beszennyezi a tápanyagot.

Életmódja. Hazánkban évenként két nemzedéke fejlődhet, de a tőlünk délre fekvő országokban ennél több
nemzedék is előfordul. Az imágók a nyár folyamán rövid érési táplálkozás után párzanak, majd nőstényenként
50–100 tojást raknak a magvak felszínére. Az embrionális fejlődés kb. 2 hétig tart. A kikelő lárvák kezdetben a

136
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

magvak felületén rágnak, és a csírát fogyasztják el. Az L2 már berágja magát a mag belsejébe és az
endospermiumot eszi. A lárvafejlődés a raktár hőmérsékletétől függően nyár végén, ősz elején véget ér.
Megfigyelték, hogy a középidős lárvák egy kis része 1–2 évig nyugalmi állapotban marad, a többi telelés után,
amikor a hőmérséklet 15 °C fölé emelkedik, folytatja fejlődését. A kifejlett lárva felmászik a garmada tetejére és
ott vagy a papír- vagy jutazsák felületén, a levedlett lárvabőrben bebábozódik. A bábállapot rendszerint 7–8
napig tart, majd megjelennek az új imágók. Egy nemzedék fejlődése 15–20 °C közötti hőmérsékleten nagyjától
5 hónapot vesz igénybe. De 34 °C-on már 4,5–5 hét alatt kifejlődik egy nemzedék.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. A 24–40 °C közötti hőmérsékletű raktárak elősegítik elszaporodását


különösen olyan esetekben, amikor hosszú időn át tartják a terményt a raktárban. Kifejezetten melegigényes faj,
de alacsony hőmérsékleten sem pusztul el. Idevágó mérések szerint –2 °C-on 18 napig, –10 °C-on egy hónapig
és –19 °C-on 10 napig maradtak életben a lárvák.

A garmadák szemrevételezésén kívül csapdázással lehet jelenlétét megállapítani. Ez abban áll, hogy
csirketápszer, árpadara, búzaliszt és kukorica 1–1 arányú keverékét gézbe becsomagoljuk, és ott helyezzük el a
raktárban, ahol a közelben feltételezhetően lárvák élnek.

A védekezés irányelvei. A védekezést a MÉM 5/1988. (IV. 26.) rendelete írja elő. Az olyan raktárt, amelyben a
kártevő jelenléte megállapítást nyert, zárlat alá kell helyezni és fertőtleníteni kell. Az üres raktárhelység
fertőtlenítésére az alumínium-foszfid, deltametrin+piperonil butoxid, diklorfosz, etrimfosz, klorpirifosz-metil,
permetrin+S-bioalletrin, pirimifosz, a tárolt búza, kukorica fertőtlenítésére alumínium-foszfid, klopirifosz-metil,
pirimifosz-metil tartalmú készítmények ajánlottak.

A raktárhelység ablakait sűrű dróthálóval kell ellátni, hogy a repülő imágók ne juthassanak be.

3.3.13.6. Család: Korongbogarak– Temnochilidae

3.3.13.6.1. Nagy kenyérbogár – Tenebrioides maurilanicus Linné

59. ábra - Nagy kenyérbogár (Tenebrioides mauritanicus) a = imágó, b= lárva (Bíró


Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Az imágó 6–11 mm hosszú, teste lapított. Csápja 11 ízű, a vége felé kiszélesednek az ízek, így
bunkóban végződnek. Színe fénylő szurokfekete, egyes példányok rozsdabarna színűek. A has oldala és a lábai
vörösbarnák. Nyakpajzsának oldalpereme előrefelé feltűnően kiugró. A nyakpajzs és a potroh között teste
nyakszerűen befűződött. Szárnyfedőin szabad szemmel is látható pontsorok vannak. A tojás 1,5 mm hosszú,
tejfehér, alakja orsóra emlékeztet. A lárva kifejlett állapotban 18–19 mm hosszú, teste lapított, puha, gyengén
szőrözött, színe csontfehér. Feje fekete, nyakpajzsa is, utóbbit középen fehér csík kettéosztja. A nyakpajzsot

137
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

követő két szelvényen két-két feketésbarna ovális folt látható. A potroh végén, két sötétbarna színű, kampószerű
nyúlványt visel. Öt fejlődési stádiuma van. A báb 10–11 mm hosszú, színe sárgásfehér, szabadbáb.

Földrajzi elterjedése. A Földön mindenütt megtalálható, de a trópusokon sokkal több fordul elő, mint a
mérsékelt égövben. Azészaki országokban csak épületekben képes megélni. Magyarországon raktárakban él.

Tápláléka. Elsősorban a különböző lisztféleségekben, egyéb őrleményekben és takarmánytápokban fordul elő.


Gyakori a déli országokból származó füge-, kókuszdió-, kakaóbab- és szárítottgyümölcs-szállítmányokban.
Nemcsak növényi anyagokban, hanem állati eredetű termékekben is megél, sőt bizonyos raktári kártevőket is
elfogyaszt. Innen származik lisztmentőbogár elnevezése is. A tápanyagait ürülékével, lárvabőrrel, rágcsálékkal
annyira beszennyezi, hogy azok sem állati, sem emberi fogyasztásra nem alkalmasak.

Az imágók és a lárvák egyaránt megrágják a gabonaszemek csíráját. Malmokban a lárvák a selyemsziták


megrágásával is jelentős kárt okoznak. Rágásképe teljesen szabálytalan.

Életmódja. Magyarországon évente egy nemzedéke fejlődik. A trópusi országokban évi három nemzedék
kifejlődéséről is írnak. Mind az imágók, mind a lárvák áttelelhetnek. A nőstények 10–20–40–es csomókban
rakják le tojásaikat a tápanyagra vagy a raktárban található résekbe, repedésekbe. Az embrionális fejlődés l–3
hétig tart. A kikelő lárva a gabonaszemek csírarészét rágja meg vagy más tápanyaggal táplálkozik. A
lárvafejlődés ideje a hőmérséklettől és a táplálék minőségétől függ. A fejlődés sebessége leggyorsabb a
kukoricában, a búzában és a barna lisztben. A lárvafejlődés idejére vonatkozólag rendkívül eltérő adatok állnak
rendelkezésre (39–1248 nap). A kifejlett lárva golyó alakú bábbölcsőt készít magának abból az őrleményből,
amelyben kifejlődött, de megfigyelték, hogy puha fában is képes bábozódni. A bábállapot 2–4 hétig tart. Az
imágók 1–2 évig elélhetnek.

Tömeges elszaporodása. Csak a kevésbé háborgatott, megfelelően meleg raktárakban képes tömeges
elszaporodásra.

A védekezés irányelvei. A nagy kenyérbogár ellen csak a többi raktári kártevőkkel együtt szokás védekezni.
Tehát a gabonazsizsiknél leírt védekezési módszer ennél a fajnál is alkalmazható. Lényeges, hogy ne csak a
megtámadott termény kerüljön kezelésre, hanem a zsákok is, ugyanis megfigyelték, hogy a zsákokkal terjed
legkönnyebben egyik raktárból a másikba.

3.3.13.7. Család: Málnabogarak – Byturidae

3.3.13.7.1. Kis málnabogár – Byturus tomentosus Fabricius

60. ábra - Kismálnabogár (Byturus tomentosus) a = imágó b = lárva (Bíró Krisztina


rajza)

138
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Az imágó hossza 3,9–4,3 mm, alapszíne szürkéssárga. Szárnyfedői sűrűn pontozottak és
sárgásbarna szőrökkel borítottak. Csápjai és lábai sárgák, melyeket szürke vagy sárga szőrözet borít. A csápok 3
ízű bunkóban végződnek. Néha a potroh vége és az előtor hátulsó szöglete vörös. Ritkábban sárga színű
példányok is előfordulnak. A tojás 1,5–1,7 mm hosszú, fehér, felületén skulpturázottság figyelhető meg. A lárva
kifejlett állapotban 6,3–6,8 mm hosszúságú, színe sárgásfehér (az L1 világossárga). Testszelvényein a háti
oldalon sötétbarna kitinlemez, továbbá az utolsó testszelvényen 2 szarvszerűen visszahajló, barna
kitinképződmény található. A báb 3,5–4,3 mm hosszú, csontszínű szabadbáb. A tori rész és a potrohi rész
hátoldalán világos színű serték láthatók.

Földrajzi elterjedése. Egész Európában elterjedt. Hazánkban is mindazokon a területeken előfordul, ahol málnát
termesztenek.

Tápnövényei. Elsőrendű tápnövényei a málna, a szeder, a vadon termő Rubus fajok, de fejlődhet a szamócán, az
almán, a körtén, a cseresznyén és egyéb Prunus fajokon is.

Gazdasági jelentősége. A virágbimbókban és a gyümölcsben okozott kár, erős fertőzés esetén a 25–30%-ot is
elérheti.

Kárképe. Azimágó és a lárva egyaránt kártevő. Azimágó virágporral táplálkozik. Berág a virágbimbókba, hogy
hozzájusson a virágporhoz. A megrágott virágbimbóból fejlődő termés torz lesz, és idő előtt lehull. Az imágók
megrághatják a virágbimbókon kívül a nektármirigyeket, sőt, a fiatal lombleveleket is. A lárvák a virágszerveket
károsítják úgy, hogy járatokat rágnak a vacokban és a magházban, majd később a termést is megrágják a benne
lévő marvakkal együtt.

Életmódja. Egy- vagy kétéves fejlődésű. Imágó alakban telel a talajban. Amikor a léghőmérséklet több napon át
+14 °C-ra emelkedik, az imágók a felszínre jönnek. Hidegebb idő esetén visszabújnak a talajrögök közé.
Általában a málna virágbimbóinak megjelenésekor tűnnek fel. Előjövetelük után párzanak. A málna teljes
virágzásakor kezdődik a tojások lerakása. A legfejlettebb virágokra, majd később az elhúzódó tojásrakás miatt, a
fiatal termésekre rakják a tojásaikat. A nőstény a virágokban, a porzószálak közé egyesével helyezi el tojásait,
de a bibére és a vacokra is tojhat. Néha egy helyen 2–4 tojás is található, ezek nem egy időben és nem egy
nősténytől lerakott tojások. Egy nőstény termékenysége 100–200 tojás. Kezdetben naponta 2–3 tojást rak. A

139
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

lerakott tojások száma júniusban a legnagyobb, később erősen csökken. Augusztus közepéig tart a tojásrakási
periódus. Az imágók augusztus végén, szeptember elején elpusztulnak.

Azembrionális fejlődés 8–10 napig tart. A lárvafejlődés ideje 35–45 nap. Málnaérés idején zömmel L3-ak
vannak jelen. A kifejlett lárvák a málnatő közelében a talajba húzódnak (talajtól függően 5–20 cm mélységbe),
és ott függőleges földgubót készítenek maguknak és bebábozódnak. Abábállapot 9–10 napig tart. Az augusztus
eleje előtt földgubót készített lárvákból még abban az évben 100%-ban imágók fejlődnek, de a szeptemberben
talajba vonult lárváknak csak 5–10%-afejlődik imágóvá, a többi a gubóban lárva alakban áttelel. Tehát mind a
kifejlett lárva, mind az imágó áttelelhet. Azáttelelt, kifejlett lárvák tavasszal nem bábozódnak be, hanem
augusztusig diapauzálnak és azután bábozódnak, majd imágóvá vedlenek. Ezek áttelelnek, és csak a következő
tavasszal jönnek elő. A populációnak ez a része tehát kétéves fejlődésű.

A védekezés irányelvei. Azimágók megjelenése idején (virágzás előtt, zöldbimbós állapotban), lehetőleg az esti
órákban a kiskertekben engedélyezett szerekkel, pl. lindán, nagyobb felületen metilparation vagy piretroid
hatóanyagú készítményekkel, virágzáskor a méhkímélő technológia előírásainak megfelelő készítményekkel
lehet a tojásrakást megakadályozni.

3.3.13.8. Család: Fénybogarak– Nitidulidae

3.3.13.8.1. Repce-fénybogár – Meligethes aeneus Fabricius

61. ábra - Repce-fénybogár (Meligethes aeneus) a = imágó, b = lárva, c = a lárva


kártétele (Bíró Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Azimágó 1,5–2,7 mm hosszú, testének oldalvonalai párhuzamosak. Színe sötétzöld, kék vagy
zöld szemű, fényesen fénylő. Lábai sötét színűek, kivéve az elülső párat, amely vörösesbarna. Aközépső láb
combjának alakja eltérő. Atojás hossza 0,66–0,82 mm, csillogóan fehér, frissen lerakott állapotban áttetsző.
Alakja megnyúlt tojásdad. Alárva a tojásból való kibújás után halványszürke, idősebb korban sárgásfehér. Feje
és lábai feketék. Teste lapított, feltűnően szelvényezett. Az L1-es fokozatban a fej szélesebb, mint a test. Minden
testszelvényen oldalt 1–1 nagy, füstösbarna kitinszemölcs látható. Ezenkívül minden szelvényen kicsi,
sötétszínű, szőrös szemölcsök találhatók. Azutolsó potrohszelvény elülső harmada sárgásfehér, a többi sötét
színű, kitinizált. Három fejlődési stádiuma van. Akifejlett lárva 2,5–3,0 mm hosszú. Bábja maximálisan 3 mm
hosszú, sárgásfehér színű, szabadbáb. Potrohvégén két erősen kitinizált tüske látható.

Földrajzi elterjedése. Észak-Afrikától Európán át Szibériáig, továbbá Ázsia nyugati részén, sőt Észak-
Amerikában is előfordul. Magyarországon mindenütt gyakori, ahol keresztes virágú növényeket termesztenek.

Tápnövényei. Az összes termesztett őszi és tavaszi repcefajtán, a fehér vagy angol mustáron, a tarlórépán,
továbbá valamennyi káposztaféle és a keresztes virágú gyomnövényen előfordul. Sok imágó látogatja a
különböző gyümölcsfák, fészkes virágzatú növények és a mák virágát.

140
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Gazdasági jelentősége. Az élettani bimbóhullást össze szokták téveszteni a repcefénybogár által előidézett
bimbóhullással. Az előbbi esetben a virágzati tengelyen hosszú virágnyelek maradnak meg, míg a repce-
fénybogár kártétele következtében a virágnyelek rövidebbek lesznek. Akkor okoz jelentős termésveszteséget, ha
megjelenése idején hosszú ideig hűvös időjárás uralkodik, tehát a bimbós vagy virágállapot hosszú ideig tart, és
ha a repce rosszul telelt. Az imágók a virágzó repcén elősegítik a megporzást, tehát jelenléte hasznos is lehet.
Zala megyei vizsgálatok szerint, 1973-ban 0,63–0,72 t/ha, 1974-ben pedig 0,40 t/ha repceterméstöbbletet
állapítottak meg a bimbó- és virágkártevők (döntően a repce-fénybogár) elleni védekezés során.

Kárképe. A fő kártevő az imágó. A bimbós állapotban levő repcén, tojásrakás céljából a bimbóba oldalt berágva
az ivarszerveket csonkítja meg, aminek következtében az egész bimbó elszárad és lehull. Emiatt a virágnyelek
felkopaszodnak. A kinyílt virágokban elsősorban virágport fogyaszt. Táplálkozása következtében a már
megtermékenyített termő megsérülhet, az ilyen termőből csak hibás becő fejlődhet. A lárvák szintén a
virágszerveket rágják meg.

Életmódja. Éviegy nemzedéke van. Az imágó az erdőszélek, dűlőutak, árokpartok avarjában telel.
Négyzetméterenként több ezer is előfordulhat. A telelőhelyét akkor hagyja el, amikor a levegő
átlaghőmérséklete a 9 °C-ot tartósan elérte, 15 °C-on kezd repülni. Ezeknek az értékeknek az időpontja évenként
változik, ezért néha már március végén, más években csak április folyamán jelennek meg a bogarak. A
telelőhelyet elhagyó imágók először élénken repülnek, és táplálkozásra alkalmas virágport és nektárt kínáló
növényekre szállnak. A legkülönbözőbb növénycsaládokba tartozó növények virágpora alkalmas a
táplálkozásra, mint pl. acsalapu, árvacsalán, boglárkafélék, a füzek, csonthéjas termésű gyümölcsfák virágai, de
különösen vonzódnak a repcéhez, mustárhoz, továbbá a vadon termő keresztes virágú növényekhez. Ha tömeges
előjövetelük idején (április közepe) a repce már virágzik, jelentőségük csekély, de ha a tápnövény még bimbós
állapotban van, nagy kárt tehetnek.

A tápnövény kiválasztásában az optikai (zöld és sárga szín) és az olfaktorikus stimulusok játszanak szerepet.

A tojásrakás előtti táplálkozás 1,5–2 hétig tart. A tojásrakás március végén, április elején kezdődik. A nőstény
ilyenkor berág a bimbóba, és a porzószálakhoz ragasztja tojásait. Egy bimbóba több nőstény is elhelyezhet
tojásokat. Egy-egy alkalommal egy nőstény 1, legfeljebb 2 tojást szokott rakni. A tojásrakás céljából előnyben
részesíti a fejlettebb bimbókat. A nőstényenkénti lerakott tojások száma nagy eltéréseket mutat, 78–206 között
változhat.

A kikelő kis lárvák elsősorban virágporral táplálkoznak, de a bibeszálat is megrághatják. A lárvafejlődés ideje
április végi, május eleji időjárási viszonyokat figyelembe véve 2,5–3 hét.

A táplálkozásukat befejezett, kifejlett lárvák leejtik magukat a talajra, és ott a repedéseken 2–6 cm mélységbe
húzódnak, majd bábozódnak. A bábállapot 1,5–2 hétig tart.

A lárvák repcén, tarlórépán, káposztán, fekete káposztán, retken, repcsényretken (Raphanus raphanistrum),
vadrepcén (Sinapis arvensis), fehér mustáron (Sinapis alba), tengeri tátorjánon (Crambe maritima), réti
kakukktormán (Cardamine pratensis) és violás repcsényen (Erysimum cheirantoides) fejlődnek.

Az új imágók májusban rajzanak, majd virágzó növényekre repülnek. Különösen nagy számban találhatók az
éppen akkor virágzó tavaszi repcén és mustáron, valamint magkáposztán. Ezeken a növényeken táplálkoznak a
nyár végéig. Szeptember első hetében tömegesen repülnek az erdőszélekre, ahol az avarba húzódnak telelni.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Napsütésben gazdag, nem túl nedves tavaszokon jelentkezik tömegesen.
Száraz tavaszok után fejlődött populációk egyedszáma lényegesen kisebb. Kritikus időpont a kifejlett lárvák
talajba vonulása. Ha ilyenkor a talaj erősen kiszárad, sok lárva nem képes a talajba hatolni vagy ha már
bábállapotban van és akkor szárad ki a talaj, akkor tömegesen pusztulnak el. A telelésre vonult imágóknak az
enyhén nyirkos, de jól szellőző, humuszban gazdag gyertyán- és tölgyavar a legkedvezőbb.

Helyi előrejelzés az egyes növényeken előforduló bogarak száma alapján adható. Ha a bimbófejlődés
időszakában 10×10 tövön 5-nél több bogár található tövenként, fel kell készülni a védekezésre. Sárga tálcsapdák
segítségével is képet lehet kapni az imágók egyedszámviszonyairól.

Természetes ellenségei. A hétpettyes katicabogár (Coccinella septempunctata) és a fátyolkák (Chrysopa spp.)a


különböző fejlettségű lárvákat egyaránt pusztítják. Lárváit a fürkészdarazsak közül Diospilus oleraceus, Isurgus
heterocerus és I. morionellus, Aneuclis incidens, Calyptus sigalphoides, Diospilis capito, Blacus hastatus és
Zeteticontus planiscutellum parazitálják. Az imágókat a fecskék előszeretettel fogyasztják.

141
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

A védekezés irányelvei. Csak a tavasszal rajzó imágók ellen célszerű védekezni, március végétől május elejéig.

Agrotechnikai úton való védekezés a növény optimális fejlődésének biztosításával lehetséges, ugyanis
megfelelően fejlett, télálló, hosszú és egyenletesen virágzó repcén ritkán van kártétel.

Az áttelelt imágók ellen a repce zöldbimbós állapotában a deltametrin, diklórfosz, dioxakarb, endoszulfán
fenitrotion, foszmetilán, és metilparatron, hatóanyagú inszekticidekkel lehet eredményesen védekezni.
Virágzáskor csak méhkímélő technológia szabályainak betartásával, foszalon hatóanyagú készítményt lehet
alkalmazni.

3.3.13.9. Család: Lapbogarak – Cucujidae

3.3.13.9.1. Fogásnyakú gabonabogár – Oryzaephilus surinamensis Linné

62. ábra - Fogasnyakú gabonabogár (Oryzaephilus surinamensis) a = imágó, b = lárva


(Bíró Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Az imágó hossza 2,5–3,5 mm, lapos testű, színe barna. Felületét finom szőrözet borítja. Csápja
11 ízű, bunkós. Nyakpajzsának két oldalán 6–6 kiugró fogacska található, amiről könnyű megismerni.
Szárnyfedőin 3–3 hosszirányban futó bordázatot visel. A tojás átlagosan 0,85 mm hosszú, fénylő fehér. A lárva
kifejlődve 3–4 mm hosszú, színe sárgásfehér, teste hátrafelé kissé szélesedik.

A báb hossza 3 mm, csontfehér, szabadbáb, amelynek oldalán elálló nyúlványok láthatók.

Földrajzi elterjedése. Kozmopolita faj. A hazai raktárakban rendszeresen nagy egyedszámban fordul elő.

142
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Tápanyagai. Valamennyigabonaféléből feldolgozott termék: liszt, dara, korpa. Ezeken kívül a dió, a mogyoró, a
sörgyári maláta és a csokoládé, továbbá az olajtartalmú pogácsák, szárított zöldségfélék, gyógynövények,
raktározott dohány. Hazai magtárainkban egyéb kártevőkkel együtt fordul elő.

Gazdasági jelentősége. A rágásával nemcsak mennyiségi, hanem minőségi kárt is okoz. Ha tömegesen fordul
elő, a raktározott termék bemelegszik, dohos szagú lesz. Az ilyen anyagok már fogyasztásra nem alkalmasak. A
lárva ragadozó is egyben, más raktári kártevőket is elpusztít, ezért nevezik zsizsikfaló-bogárnak.

Kárképe. A fajra jellemző kárképe nincs sem az imágónak, sem a lárvának. Fő kártevő az imágó, amely
szabálytalanul össze-vissza rágja a tápanyagokat, azokat rágcsálékával, ürülékével beszennyezi. Ha nagy
nedvességtartalmú a táplálék, abban az esetben bemelegszik a garmada és a termék összecsomósodik. Aszalt
gyümölcs és nem homogén tápanyagok esetében az árun apró, kerek lyukak jelzik jelenlétét. Azapró lyukakat
ürülékszemcsék töltik ki.

Életmódja. Raktárainkban évenként több nemzedéke fejlődik. Elsősorban az élénk mozgású, 1–3 évig élő
imágók telelnek át. Anőstények napi termékenysége kb. 10 tojás, amelyet a tápanyagra raknak. Egy nőstény,
élete során, átlagosan 150 tojást képes produkálni. Akikelő lárvák fejlődésük során 3–5-ször vedlenek. A
vedlések száma függ a tápanyag minőségétől és a hőmérséklettől. Megállapították, hogy 27 °C-on 22–27 napig
tart a lárvafejlődés. A kifejlett lárva a rágcsálékából bábbölcsőt készít magának és abban bebábozódik.
Abábállapot hőmérséklettől függően 1,5–2 hétig tart. Egy nemzedék kifejlődéséhez tavasszal és ősszel 2–3
hónap, a nyári időszakban 1 hónap szükséges.

Az imágók a szabadban az idős fák kérge alatt is képesek szaporodni. Kitűnően repülnek. Így kerülnek be a
lakásokba és a raktárakba. Emberi ruha alá kerülve, az ember bőrébe is belecsíp.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Hajlamos a tömeges elszaporodásra. Néha nagy tömegben vándorol
vagy repül. Különösen a magas hőmérsékletű és nedvességtartalmú kamrákban szaporodik fel tömegesen.
Agabonában egymaga, más raktári kártevők nélkül, 2 hét alatt elpusztul. Csak sérült gabonaszemeket képes
megrágni, az épeket nem bántja. Tehát a sok törött gabonaszem is populációdinamikát befolyásoló tényező.

A védekezés irányelvei. A hazai takarmánykeverő üzemek némelyike erősen fertőzött, ahonnan könnyen eljuthat
az addig fertőzésmentes helyekre is. Avédekezés legfontosabb teendője a megelőzés, ami a raktárak tisztán
tartásából és a bekerülő termék fertőtlenítéséből áll.

A raktár fertőtlenítésére a diklórfosz hatóanyagú szerek eredményesen használhatók.

Kisebb tételeket, pl. aszalványt stb. 0,5–1 órás 60 °C körüli hőmérsékleten célszerű tartani. Ezzel a kezeléssel
elpusztíthatók az imágók és a lárvák. Legtökéletesebb védelmet a gázosítás nyújt.

3.3.13.9.2. Vörösbarna lapos gabonabogár – Laemophloeus ferrugineus Stephens

63. ábra - Vörösbarna lapos gabonabogár (Laemophloeus ferrugineus) a = imágó, b =


lárva (Bíró Krisztina rajza)

143
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Az imágó hossza 1,5–2,2 mm, színe vörösbarna, teste lapos. Csápja 11 ízből álló fonalas csáp.
Feje, nyakpajzsa és a szárnyfedői majdnem egyforma szélességűek, ezért az imágó tégla alakú benyomást tesz.
A nyakpajzsának oldala nem fogazott. A lárva 3,5–4 mm hosszú, fehér, gyéren szőrözött, az utolsó
potrohszelvényen világosbarna, horgos fartoldalék található.

Földrajzi elterjedése. Csaknem az egész Földön megtalálható. Magyarországra is behurcolták. A raktárakban


más kártevőkkel együtt fordul elő.

Tápnövényei. Gabonafélékből készült őrleményekben (liszt, dara, korpa), földi mogyoróban, olajtartalmú
takarmánymagvakban, kávéban, kakaóban, szárított gyógynövényekben táplálkozik.

Kárképe. Kártétele minőségromlást jelent. A megrágott termék penészedik, dohos szagú lesz, fogyasztásra
alkalmatlanná válik. Kárképe nem jellegzetes. A lárva szívesebben rágja meg a sérült gabonaszemeket, mint az
egészségeseket.

Életmódja. Évente több nemzedéke fejlődik. Elsősorban az imágó telel szabadban vagy a raktárakban. Tömeges
elszaporodását elősegítik a magas hőmérsékletű raktárak, a ritkán mozgatott termények és a sok töredezett
gabonaszem, továbbá az elsődleges raktári kártevők jelenléte.

A védekezés irányelvei. A fogasnyakú gabonabogárnál leírtak szerint lehet ellene védekezni.

3.3.13.10. Család: Penészbogarak – Cryptophagidae

3.3.13.10.1. Törpe répabogár – Atomaria linearis Stephens

144
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

64. ábra - Törpe répabogár (Atomaria linearis) a = imágó, b = lárva (Bíró Krisztina
rajza)

Alaktani leírása. Az imágó hossza 1,2–1,5 mm. Teste barnásvörös, amelyet szürke szőrök borítanak. Testének
széle párhuzamos. Csápja 11 ízű, végén 3 ízű bunkóban végződik. A tojás hossza 0,42 mm, tejfehér. A lárva
hossza 2,5–3,0 mm, enyhén szőrözött. Torán 3 pár járólábat visel. A potroh végén 2 rövid, befelé görbülő
nyúlvány látható. A báb 1,2–1,5 mm hosszú, fehér, szabadbáb.

Földrajzi elterjedése. Európában általánosan elterjedt, Magyarországon mindenütt előfordul.

Tápnövényei. Főtápnövénye a cukorrépa, a takarmány- és céklarépa, a spenót, a majoránna és a retek.


Gyomnövények közül a libatopon (Chenopodium album), a tyúkhúron (Stellaria media) és a madárkeserűfűzön
(Polygonum aviculare) táplálkozik. Az imágó néha felkeresi az almavirágokat is, így a pollenátvitelben is van
szerepe.

Gazdasági jelentősége. Főkártevő az imágó. Azzal okoz jelentős kárt, hogy a répa csíranövényeket megrágja,
ezért hiányosan kel a répa. A megrágott növényen, inkább másodlagosan, a gyökérfekély kórokozói telepednek
meg.

Kárképe. Azimágó a sziklevél alatti növényi részeket rágja, aminek következtében a növény fonnyad, majd
elszárad. Kisebb a kár, ha a bogár csak a csírahajtásokon kb. 1 mm átmérőjű berágásokat végez, vagy a
leveleket hámozgatja és lyuggatja.

Életmódja. Magyarországon évi egy nemzedéke van. Az imágók telelnek a talaj felszínéhez közel eső rétegben
vagy a lehullott répamaradványokban. Nem ritka, hogy a répatábla mellett található füves területen telelnek. A
répakeléssel egy időben hagyják el telelőhelyüket. Ilyenkor csoportokba verődve keresik meg a répatáblát,
amelynek szélein károsítanak. Kb.

20 °C-os hőmérsékleten repülnek. A repülési magasságuk kb. 180–200 cm. A tojásait a talajba rakja, közel a
növényhez. Nem nagy termékenységű bogár, mindössze 20–30 tojást rak. Akikelő lárvák a hajszál- és
oldalgyökereken fejlődnek. A nyár folyamán a talajban bábozódnak és nyár végére imágóvá alakulnak. Azúj
bogarak a felszínre jönnek és őszig a répa szívleveleivel táplálkoznak. A korhadó répahulladékot is fogyasztják.
A telelőre vonulás akkor kezdődik, amikor az első fagyok beállnak.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Abban az évben jelenik meg nagyobb számban, amikor a hőmérséklet a
sokévi átlagnál hűvösebb. Ahol répa után gabonát termesztenek, az imágók tavasszal nehezen tudják elhagyni a
telelőhelyüket.

145
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

A védekezés irányelvei. A répa betakarítása után mielőbb le kell szánfani a répatestet és a levélmaradványokat,
mert ezzel sok telelésre készülő imágó pusztítható el.

Az inszekticidek közül az imágók ellen deltametrin, foszmet, metidation és dioxakarb hatóanyagú szerekkel
lehet védekezni. A vetéssel egy időben, dioxakarb hatóanyagú szerrel végzett magágykezelés megfelelő hatást
biztosít és emellett a környezetet is kíméljük.

A magvak csávázását merkaptodimetur hatóanyagú szerrel ajánlatos elvegezni. Ez a fiatal répát megvédi az
imágókártételtől.

3.3.13.11. Család: Katicabagarak – Coccitaellidae

3.3.13.11.1. Lucernaböde – Subcoccinella vigintiquatuorpunctata Linné

65. ábra - Lucernaböde (Subcoccinella vigintiquatuorpunctata) a= imágó, b = lárva (Bíró


Krisztia rajza)

Alaktani leírása. Az imágó 3–4 mm hosszú, majdnem kerek, hosszúsága alig haladja meg a szélességét.
Alapszíne téglavörös vagy vörösbarna. Mindegyik szárnyfedőn 12–12 fekete folt látható, amelyek 4
harántsorban helyezkednek el. Az elsőben 3, a másodikban 4, a harmadikban 3 és a negyedikben 2 folt található.
A szárnyfedők színe erősen változik. Előfordul foltmentes, egyszínű vörös, és a foltok összeolvadása nyomán
egyszínű fekete szárnyfedőjű is. A tojás 1,1–1,3 mm hosszú, színe kénsárga, tompa fényű, alakja süveghez
hasonló, a levélen egymáshoz közel helyezkednek el és az aljzathoz ragasztottak. A lárva kifejlett állapotban 5
mm-re is megnő. Testének alapszíne kénsárga, amelyen apró fekete pontok láthatók. A tor- és a
potrohszelvények háti és oldalsó részén hosszú szemölcsöt visel, amelyen vékony, hosszú, elálló szőrök
találhatók. Négy fejlődési stádiuma van. A báb 4 mm hosszú, sárga színű, amely a potrohi részével a levélhez
tapadva fejjel lefelé lóg.

Földrajzi elterjedése. Európában, Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában mindenütt előfordul. Magyarországon


általánosan elterjedt.

Tápnövényei. Magyarországon a termesztett növények közül a lucerna, vörös here (lóhere), baltacím, cukor- és
takarmányrépa, kerti szegfű, homoki fátyolvirág (Gypsophila arenaria) tartozik tápnövényei közé.

Gazdasági jelentősége. Azimágó és a lárvakártétel következtében a szénatermésnek

40–60%-a megsemmisülhet (hazai adat). Elsősorban az első kaszálás utáni növedékre, továbbá a második
növedék sarjhajtásaira veszedelmes. A magfogásra meghagyott sarjú károsításával, továbbá a bimbók, sőt

146
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

virágok pusztításával a magtermesztést is meghiúsíthatja. Szárazság idején különösen veszedelmes kártevő.


Alárvák kártétele 26–30 napig tart. Magyarországon a kártétele nem mindenütt egyforma. Legjelentősebb
károkat a Mátra és Bükk hegységtől délre eső peremvidéken és az Alföld szárazabb, melegebb vidékein
termesztett lucernásokban okoz.

Kárképe. Mind az imágó, mind a lárva károsít. Hosszanti, egymással párhuzamos hámozgatást végeznek, főleg a
szártetőző leveleken. Alevél egyik epidermiszszövete – rendszerint a fonáki – ép marad és a rágás helyén
átlátszóvá válik. Alevélrügyeket, a hajtásokat, a bimbókat, néha a virágot és a fiatal zöld hüvelyt (csigát) is
megrághatja. A kártétel távolról feltűnik, mert a foltosan károsított területeken a növényzet kisebb marad,
továbbá szürkészöld színűvé válik. Az erősen károsított levelek elszáradnak és lehullanak, a szár felkopaszodik.
Vörös herén, cukorrépán, szegfűn hasonló a kárképe.

Életmódja. Évente rendszerint két, egyes években három nemzedéke fejlődik. Az imágó az erdőszélek,
erdősávok, árokpartok avarjában, kisebb részük a lucernaföld talajában, illetve a lucernaavarban telel. Atavaszi
rajzása április végén, május elején kezdődik. A párosodás röviddel a tavaszi megjelenés után megkezdődik,
úgyszintén a tojásrakás is. Tojásait csoportosan (5–8 tojás), a levél fonáki részére rakja. Gyakran a talajon
heverő növényi hulladékokra vagy a Veronica és Plantago gyomnövény fajok leveleire, esetleg fűszálakra is rak
tojást.

Az embrionális fejlődés kora tavasszal 10–l2, május folyamán 5–8 napig tart. A tojáshól kikelt kis lárvák
csoportosan hámozgatnak a fiatal leveleken és hajtásokon. Leggyakrabban a szártetőző leveleken tartózkodnak.

A nyári első nemzedékű imágók júniusban és július első felében jönnek a felszínre. Az előjövetel elhúzódása a
hosszú tojáslerakási időszak következménye. Az új bogarak a fiatal hajtásokon, a leveleken vagy a száron
rágnak érési táplálkozásuk idején. Néha a levélrügyeket, a bimbókat, a virágokat, esetleg a zöld hüvelyt is
megrágják. Augusztus elején a bogarak egy része telelőre vonul. A nyári második nemzedék egyedszáma a
tavaszi hőmérsékleti viszonyoktól függ. A fotoperiódus-viszonyok befolyásolják a nyári első nemzedék
imágóinak tojásrakását. Minél korábban rajzik az első nyári nemzedék, annál több egyed fejlődik a hosszabb
nappalokon (15 óra világos, 9 óra sötét), aminek következtében nagyobb számú tojás lerakása válik lehetővé,
tehát ilyen esetben a nyári második nemzedék kifejlődéséhez adottak az ökológiai feltételek. A mindenkori évi
nemzedékszámot a fotóperiódus és a hőmérséklet együttes hatása szabja meg. A nyári második nemzedék
augusztus, szeptember hónapban fejlődik.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. A száraz, meleg évek és a csapadékban szegény területek kedvezőek a
tömeges elszaporodás szempontjából. Az imágók aktivitása nagyobb, ha korán tavaszodik ki. Csapadékos,
hűvös tavasszal csak kevés tojást raknak. A közel 20 tápnövénye közül csak a lucernán képes tömeges
elszaporodásra.

Előrejelzése céljából március végén, április elején területi kvadrátmódszerrel megállapítható az egyedsűrűség.
Amennyiben a tojásrakás előtt, az imágók száma m2-enként eléri vagy meghaladja a 10–12 példányt, kártételre
lehet számítani. Ha pedig a lárvák egyedszáma közvetlenül az első növedék lekaszálása előtt éri el az előbbi
értékeket, ebben az esetben a sarjú védelmére kell felkészülni.

Természetes ellenségei. A Tetraslichus epilachnae (Hym.: Chalcididae) ésa T. Jablonowskii mind a lárvákat,
mind a bábokat jelentős mértékben parazitálja.

A védekezés irányelvei. A korai kaszálás (április vége, május eleje), a gyors betakarítás vagy a meleg levegős
szárítás közben az imágók, a tojások és a lárvák jelentős része elpusztul.

Április első felében, a tojásrakás megakadályozására a nőstények ellen és az első kaszálás után (május) a sarjú
védelme céljából a lárvák ellen szervesfoszforsavészter- vagy piretroidtartalmú készítményekkel célszerű
védekezni. A maglucerna a felsorolt szerekkel szintén védhető a bödekár ellen.

3.3.13.12. Család: Csuklyásszuvak – Bostrichidae

3.3.13.12.1. Gabona-álszú – Rhizopertha dominica Fabricius

66. ábra - Gabona-álszú (Rhizopertha dominica) a = imágó felül- és oldalnézetben, b =


lárva (Bíró Krisztina rajza)

147
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Azimágó hossza 2,5–3 mm, színe fénylő feketésbarna, alakja a „szú-bogarakra” emlékeztet.
Felülről a feje nem látható. Csápja bunkóban végződik. Ahárom ízből álló bunkó hosszabb, mint a többi csápíz
együtt. A szárnyfedők 10–10 szabályos lehatású pontsorral tarkítottak. A tojás hossza 0,6 mm, alakja ovális,
színe kezdetben fehér, majd az embrionális fejlődés előrehaladtával szürkés rózsaszínűre változik. Alárva
kifejlett állapotban 3 mm hosszú, színe piszkosfehér, pajorra emlékeztet, enyhén hajlott. Három pár rövid lábat
visel. Öt vagy hat fejlődési stádiuma van. A báb hossza 3 mm, színe csontfehér, csak a szem körüli folt
vörösbarna színű.

Földrajzi elterjedése. Őshazája India, innen hurcolták szét gabonaszállítmányokkal a trópusi és szubtrópusi
országokba. Magyarországra az 50-es évek végén került be.

Tápanyagai. Valamennyi raktározott gabonaféleséggel táplálkozik. Elsőrendű tápláléka a rizs. Megél a


hüvelyesek magvaiban is, de elfogyasztja a szárított tésztaféléket, a gyümölcsöt, a gombát, a különböző
drogokat és a dohányt is.

Gazdasági jelentősége. Az imágók rendkívül sokat fogyasztanak, ami arra utal, hogy a táplálékértékesítési
képességük nagyon rossz. Ha erős a fertőzés, a búzagarmada mézillatúvá válik. Kártétel csak 20 °C feletti
hőmérsékleten jelentős. Ennél alacsonyabb hőmérsékleten lényegesen kevesebbet fogyasztanak. Egyesek szerint
jelenleg e fajnak egy hidegtűrő biotípusa van kifejlődőben, ezért képes nálunk is egyre nagyobb egyedszámban
áttelelni.

Kárképe. Mind az imágó, mind a lárva károsít. Az imágó is és a lárva is a magvak belsejét teljesen elfogyasztja,
így csak a maghéj marad meg, amelyben a rágcsálék és az ürülék felhalmozódik. Megfigyelték, hogy az imágó
fába és egyéb szilárdabb anyagokba is befúrja magát.

Életmódja. Eddigi hazai megfigyelések szerint évente 2 nemzedéke fejlődhet. Az imágókat a mi teleink erősen
megtizedelik. Vannak adatok, amelyek szerint csak, mintegy egynegyed részük marad életben tavaszig. A 20 °C
feletti hőmérséklet kedvező a fejlődésükre. Egy nőstény 300–500 tojást is képes lerakni. A tojások csomókban
helyezkednek el a magvakon. A kikelő kis lárvák a magvak csírarészén fúrják be magukat és táplálkozásuk
nyomán üreges lesz a mag. Nagyjából egy mag elégséges táplálékot szolgáltat egy lárva kifejlődéséhez. A
kifejIett lárva a mag belsejében bábozódik be. A bábnyugalom 20–25 °C-os átlaghőmérsékleten 4–5 hétig tart.
Magas hőmérsékleten (28 °C) a nemzedékek száma a fent említett kettőnél több is lehet.

A védekezés irányelvei. A déli országokból származó gabonaszállítmányokat gondosan ellenőrizni kell, és ha a


kártevő jelen van, célszerű hosszabb ideig alacsony hőmérsékletű raktárban tárolni és metilbromiddal
fertőtleníteni. A betárolás előtt a magtárakat célszerű diklorfosz hatóanyagú szerekkel fertőtleníteni.

3.3.13.13. Család: Álszuvak– Anobiidae

148
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

3.3.13.13.1. Dohánybogár – Lasioderma serricorne Fabricius

67. ábra - Dohánybogár (Lasioderma serricorne) a = imágó felül- és oldalnézetben, b =


lárva (Bíró Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Az imágó hossza 2–4 mm, színe vörösbarna, testét finom szőrök borítják. Alakja tojásra
emlékeztet. Feje a teste alá hajlik. Csápja egyszerű, nem bunkós és ostora sincs, enyhén fűrészes. A nyakpajzs
oldala lehajlik. Szabálytalanul pontozottak a szárnyfedői. A tojás 0,2–0,3 mm hosszú, gyöngyfehér, alakja
tojásdad. A lárva kifejletten 4 mm hosszú, alakja kiflire emlékeztet, zömök testű, 3 pár rövid lába van. Színe
szennyesfehér. A báb hossza 3–3,5 mm, csontfehér, szabadbáb, utolsó testszelvényén két függelék található.
Bábkamrában helyezkedik el.

Földrajzi elterjedése. Trópusokon élő faj, onnan került Dél-Európába, Indiába és Kínába. Dohánnyal hurcolták
szét őshazájából. Magyarországon általánosan elterjedt.

Tápanyagai. A dohányipari termékeken kívül a szárított növények, a fűszerfélék, a földimogyoró, a füge, a


kakaóbab, a datolya, a liszt, valamint a gabona és más magvak károsítója.

Gazdasági jelentősége. Elsősorbana kész dohányáruban okoz jelentős kárt a lárvája, de a feldolgozás előtti
kártétele alkalmatlanná teszi a dohányleveleket pl. szivarkészítésre. Kártétele nyomán a dohány íz- és
zamatanyagai nem változnak, de a termésveszteség elérheti az 5–10, néha a 25%-ot is.

Kárképe. Abálázott dohányba a lárva 10–15 cm mélységbe berág. A kész cigarettán és szivaron, továbbá
déligyümölcsökön apró, kb. 1 mm átmérőjű, kerek lyukakat rág. A lyukakból az ürülékét kitolja, erről könnyen
felismerhető. Fonásra használt fűzfavesszőkben is kifejlődhet.

Életmódja. Évenként két vagy három nemzedéke fejlődik. Kellően temperált raktárban (20 °C felett) mind az
imágó, mind a lárva áttelelhet. Az imágók rövid ideig élnek, optimális körülmények között is csak 5–6 hétig. A
tojásrakás csak 20 °C feletti hőmérsékleten indul meg. Nőstényenként mindössze 25–30 tojást rak. Ritkán
közelíti meg a termékenység a 100 tojást. A kikelt lárvák élénken mozognak, így viszonylag nagy távolságra is
eljutnak, miközben keresik a táplálékforrást. A lárvák fejlődésük során a tápanyagokban járatokat rágnak és a
bábozódás előtt a táplálékból gubót készítenek maguknak. A lárvafejlődés időtartama a hőmérséklettől, a
táplálék minőségétől és a relatív páratartalomtól függ. Számára a 26–29 °C az optimális, 30 °C-on és 70%-os
páratartalom mellett a fejlődési idő 20–106 nap (átlag 80). A fejlődés 20 °C alatti hőmérsékleten nem indul meg,
de 37,5 °C felett sem lehetséges. 50 °C-on 24 óra, 60 °C-on néhány perc alatt minden fejlődési alak elpusztul. Az
alacsony hőmérsékleti tartományokra is érzékenyen reagál. Pl. 2 °C-on 16 napig, –7–10 °C-on 4–5 napig és –18
°C-on valamennyi fejlődési alak elpusztul. Az imágó fénykerülő.

149
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

A védekezés irányelvei. Az importált dohányszállítmányokat ellenőrizni, a fertőzött tételeket gázosítással


fertőtleníteni kell.

3.3.13.13.2. Kis kenyérbogár – Stegobium paniceum Linné

68. ábra - Kis kenyérbogár (Stegobium paniceum) a, b = imágó felül- és oldalnézetben, c


= lárva (Bíró Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Az imágó hossza 2–3,5 mm, alakja ovális, színe rozsdavörös vagy rozsdabarna, a szúbogarakra
emlékeztet. A nyakpajzs alatti feje felülről nem látható. Testét szürke színű, rövid, lesimuló szőrzet borítja,
amelyek között hosszabb felálló szőrök is akadnak. A szárnyfedők pontsorral díszítettek. A csápok nem
bunkóban végződnek, hanem simák és csak a 3 végső íz hosszúra nyúlt. A tojás 0,3–0,4 mm hosszú, tejfehér,
ovális. A lárva pajorra emlékeztet, 3 pár csökevényes lába van. Kifejlett állapotban 5–6 mm hosszú, teste kifli
alakban hajlított. Feje barna. Négy fejlődési stádiuma van. A szabadbáb hossza 2–3 mm, csontszínű, csak a
szemfoltok barnák.

Földrajzi elterjedése. Avilág minden részén előfordul. Magyarországon a raktárakban, a háztartásokban, a


tésztaüzemekben, a nagy könyvtárakban egyaránt gyakori.

Tápanyagai. Alisztből készült legkülönbözőbb termékek, magvak, aszalt gyümölcsök, szárított zöldségfélék,
fűszerpaprika, kávé, kakaó, tea, sokféle szárított gyógynövény, könyvek, mag- és rovargyűjtemények.

Gazdasági jelentősége. Elsősorban a lárva, de az imágó is károsíthat tárolt élelmiszerekben. Rendkívül nagy
károkat okozhat. Főleg minőségi kárt tesz azzal, hogy összerágja a táplálékát és ürülékével beszennyezi azt. A
kenyérben, kétszersültben okozott kártétele miatt sem emberi, sem állati fogyasztásra nem alkalmasak ezek a
termékek. A régi könyvtárakban, a csirizzel ragasztott könyvek kemény fedőit kívül-belül összerágja.

Kárképe. A lárvák a megtámadott anyagokban apró lyukakat rágnak. A lyukon belül járatok láthatók, amelyeket
az ürülékük tölt ki. A járatokban találhatók a kokonok is, amelyekben a lárvák bábozódnak. Az imágók a
szabadba rágják magukat, ezért a kemény anyagokon, mint pl. a kenyér- vagy kekszféleségek, sok apró lyuk
figyelhető meg.

Életmódja. Fűtött raktárakban vagy egyéb helyiségekben 2–3, nem fűtött helyen csak évi egy nemzedéke
fejlődik. Fűtetlen helyiségekben a kifejlett lárvák telelnek és tavasszal történik a bábozódás. Az imágók június–
júliusban bújnak elő. Megjelenésük után, 18–20 °C körüli hőmérsékleten, rövidesen megkezdik a tojásrakást.
Egy nőstény élete során 100–140 tojást rak, többnyire egyesével, de a 10–40 tojásból álló csomók sem ritkák. A
tojásokat a táplálékul szolgáló anyagokra vagy a göngyölegbe rakják. A kikelő lárvák kitűnő szaglószervvel
rendelkeznek, mert a becsomagolt áruba is képesek berágni magukat. A kis lárvák, amint megtalálták
táplálékukat, nyálból és rágcsálékukból kokont készítenek maguknak és ebben zajlik le fejlődésük. Itt is

150
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

alakulnak bábbá. A bábállapot 2–3 hétig tart. Az új imágók kerek lyukat rágnak maguknak és ezen át jönnek a
felszínre. A teljes fejlődési idő, 20 °C-os átlaghőmérsékleten kb. 200 napot tesz ki. Ha 26–27 °C-os konstans
hőmérsékleten fejlődnek, úgy 70 nap alatt is kifejlődik egy generáció.

A védekezés irányelvei. A háztartásokban, ha lisztben fordul elő, legegyszerűbb a lisztet kiszitálni és a szitán
fennmaradó kokonokat vagy egyéb fejlődési alakokat megsemmisíteni. A kamrák és raktárak tisztán tartása,
valamint a tápanyagok gyakori mozgatása is csökkenti a kártételt.

A raktári kártevők ellen alkalmazott gázos fertőtlenítés is eredményes védekezés, de ezt csak képesített
gázmester végezheti el. A könyvtárak fertőtlenítésekor a könyveket szét kell nyitni, hogy a gáz behatoljon a
borítók járataiban élő lárvákhoz, bábokhoz és imágókhoz.

3.3.13.14. Család: Gyászbogarak – Tenebrionidae

3.3.13.14.1. Sároshátú bogár – Opatrum sabulosum Linné

69. ábra - Sároshátú bogár (Opatrum sabulosum) a = imágó, b = lárva, c = a lárva


kártétele cukorrépán (Bíró Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Az imágó hossza 7–10 mm, színe fekete, felszíne érdes, ezért a rátapadó sártól, földtől
szürkének látszik. A szárnyfedőkön 3–3 hosszanti, bordaszerű kiemelkedés van, közöttük sűrűn pontozott
részekkel. A hártyás szárny csökevényes, ezért nem képes repülni. A tojás hossza 1–1,3 mm, fénylő csontfehér
színű, alakja hengeres, két vége félgömbben végződik. Felületére talajszemcsék tapadnak. A lárva 13–14 mm
hosszúságú áldrótféreg. Teste sima, hengeres, felülete fényes. A tor első lábpára úgynevezett ásóláb. Színe,
fiatal korában csontfehér, kifejlett állapotban szürkésbarna. Utolsó potrohszelvényén 16–22 kitinsertét visel. A
báb 9 mm hosszú, csontszínű, potrohvégén két kifelé hajló függelék van. Szabadbáb, amely a talajban készített
bábbölcsőben található.

Földrajzi elterjedése. Európa egész területén, Szibériáig fordul elő. Délkelet-Európában a leggyakoribb.
Magyarországon az Alföldön és a dombvidékeink száraz lejtőin, valamint a szántóföldeken mindenütt
közönséges.

Tápnövényei. Polifág faj. A búza, rozs, őszi és tavaszi árpa, kukorica, kender, dohány, cukorrépa, napraforgó,
lucerna, vörös here, mák, takarmányrépa, cukorborsó, hagyma, bab, burgonya, saláta, petrezselyem, tök, uborka,
szőlő és a fenyőfacsemete egyaránt tápnövényei közé tartozik.

Gazdasági jelentősége. Csak a csírázó növényeken, a fakadó szőlőn és cserjéken károsít. A szőlőoltványon a
szemet kirágja és ott befurakodva az oltvány közepén hosszanti járatot rág.

Kárképe. Az imágók tavasszal a csíranövényeken a szárat, a levélnyelet és a tenyészőcsúcsot rágják meg. A


tenyészőcsúcsot napsütéses időben rágja, ilyenkor elpusztulhat az egész növény. Mind a szikleveleket, mind az
idősebb leveleket karéjosan rágja meg. A lárvák kárképe a valódi és áldrótférgek kártételéhez hasonlít.

151
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

A talajfelszínnel érintkező szamóca- és paradicsomtermésekbe is berág.

Életmódja. Egy évig fejlődik. Az imágók telelnek át, a talaj 1–2 cm-es rétegében, vagy a talajra hullott növényi
részek alatt. Az imágók 2–3 évig is elélnek, sőt egy nőstény, egy magyar kutató tenyészeteiben 1120 napig élt.
A hosszú életet élő imágók miatt a populáció kor szerinti összetétele vegyes. A fiatal és idős bogarak együtt
fordulnak elő.

Az imágók márciusban jelennek meg a felszínen, rendszerint akkor, amikor a hőmérséklet a déli időszakban 5–6
napon át eléri vagy meghaladja a 16–18 °C-ot. Az imágók repülni nem tudnak, ezért gyalog vándorolnak,
egyenként, nem csoportosan. Ilyenkor rágják meg a csíranövényeket. Május–júniusban kezdik tojásaik lerakását
a talaj 2–5 cm-es rétegében. Két egymást követő tavasszal is rakhatnak tojást. Ha két tavasszal is tojnak, ilyen
esetben egy nőstény 80–100 tojást is lerakhat. Az embrionális fejlődés meleg időben 9–10 napig tart. A kikelt
lárvák anélkül, hogy táplálkoztak volna, képesek vedleni. Az első vedlés után a lárvák a talajban lévő humusszal
vagy korhadó növényi részekkel, később hajszálgyökerekkel táplálkoznak. Júniusban már az élő növények
gyökereit, föld alatti részeit és a talajjal érintkező terméseit is károsíthatják. A lárváknak, a külső
körülményektől függően 6–8 stádiuma van. A lárvafejlődés ideje átlagosan 88,5 ± 21,4 napig tart. Nyár végén a
talajban alakulnak bábbá. A bábállapot a hőmérséklettől függően 14–23 napig tart. Az imágók még ugyanabban
az évben kikelnek, de már nem jönnek a felszínre, hanem áttelelnek.

Természetes ellenségei. Nem túl hideg, csapadékban gazdag teleken sok imágót pusztítanak el különböző
entomopatogén gombák. Tavasszal, amikor az imágók vándorolnak, hogy tápnövényüket megtalálják, a
baromfi, a vetési varjú, a csóka, a fácán és a fogoly, továbbá más rovarevő madarak sok imágót elpusztítanak.

A védekezés irányelvei. Ha tömegesen jelenik meg a csíranövényeken, úgy a benszultap, a deltametrin, a


foszmet, a metidation, a foszalon és a dioxakarb hatóanyagú inszekticidek valamelyikével ajánlatos védekezni.

3.3.13.14.2. Nagy lisztbogár – Tenebrio molitor Linné

70. ábra - Nagy lisztbogár (Tenebrio molitor) a =imágó, b= lárva (Bíró Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Az imágó hossza 12–17 mm, oldalai párhuzamosak, teste enyhén domború. Háta szurokfekete
vagy barna, zsírfényű, a csápok és a lábak vörösbarnák. Csápjai 11 ízűek, füzéresek, az utolsó íz hosszabb az azt
megelőzőnél. A szárnyfedők ráncozása rendkívül finom, nem szemcsés. Az imágónak kellemetlen szaga van. A
tojás hossza 1,8 mm, bab alakú, opálfehér, néha váladék borítja, ebben az esetben kevésbé fényes. A lárva
kifejlett állapotban 28 mm hosszú. Öt fejlődési stádiuma van. Színe idősebb korban világossárga, tapintása
kemény, hasonlít a drótféreghez. Lisztkukacnak hívják, és mint madáreleség üzleti forgalomban is van. Az
utolsó testszelvényén két apró, hegyes tüskét visel. A báb hossza 16–18 mm, csontfehér, végén két tüskeszerű
képlet látható, szabadbáb.

Földrajzi elterjedése. AFöld minden pontján megtalálható. Magyarországi vizsgálatok szerint Bács-Kiskun
megyében a raktárakból vett minták 25%-ában előfordul. A modern tárolókban nem jellemző.

152
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Tápanyagai. A lisztet, a darát és az ezekből készült termékeket részesíti előnyben. Gabonán kívül egyéb
növényi anyagokban is megél. Raktárakban, malmokban, pékműhelyekben, tésztagyárakban, valamint édesipari
üzemekben is jól érzi magát. Szabadban, a fűrészporban (faliszt) és a madárfészkekben is előfordul.

Gazdasági jelentősége. A mennyiségi kár elhanyagolható a minőségi kár mellett, amelyet mind az imágók, mind
a lárvák a tápanyagokban okoznak. Az imágó büdös szagát az őrlemény átveszi, ezáltal fogyasztásra
alkalmatlanná válik.

Kárképe. Azimágó a raktározott gabonában a szemek csírarészét fogyasztja el, az őrleményekben pedig
járatokat készít, ezáltal beszennyezi azt. Alárva a magvak lisztes részét (endospermium) fogyasztja úgy, hogy
kiodvasítja a magot.

Életmódja. Attól függően, hogy milyen a raktár hőmérséklete, fejlődési ideje lehet egyéves vagy kétéves.
Hűvös, nyirkos raktárban két évig fejlődik. Azimágó és a lárva telel át.

Az imágók tavasszal bújnak elő, de nyáron és ősszel is megtalálhatók. Éjszaka rajzanak, tojásrakásra júliusban
vagy augusztusban kerül sor. Alisztre vagy korpára helyezi tojásait. Egy nőstény élete során átlagosan 160 tojást
rak. Az embrionális fejlődés 1,5–2 hétig tart. Alárvafejlődés 25–27 °C-on 6–8 hónapig is elhúzódik. Hideg
raktárban a lárvafejlődés két évig is eltarthat. Akifejlett lárvák általában nyár elején bábozódnak. A bábállapot
2–3 hét után ér véget, és megjelennek a friss imágók.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Azelhanyagolt, párás, meleg terményraktárakban, valamint


pékműhelyekben és enyhén nyirkos és dohos terményekben gyorsan elszaporodhat. Elszaporodására alkalmas
hely az istállópadlás, de száradó fák odvaiban lévő falisztben is megél. A fák kérge és a szalma vagy
szénaboglyák is alkalmas helyek az elszaporodásához.

A védekezés irányelvei. A raktárhelyiség ablakait sűrű dróthálóval kell ellátni. Az üres raktárhelység
fertőtlenítésére alumínium-foszfid, deltametrin + piperonil butoxid, diklorfosz, etrimfosz, klorpirifosz-metil,
permetrin + S-bioalletrin, pirimifosz-metil, a tárolt búza, kukorica fertőtlenítésére alumínium-foszfid,
klorpirifosz-metil, pirimifosz-metil hatóanyag-tartalmú készítmények ajánlottak.

3.3.13.14.3. Amerikai kis lisztbogár – Tribolium confusum Duvall

Alaktani leírása. Az imágó hossza 3–3,5 mm, színe világos gesztenyebarna. A csápok első ízei nem láthatók,
mert a homlok oldaléle alatt erednek. A csápok az 5–6. íztől fokozatosan kiszélesednek. A fej és a nyakpajzs,
főleg az oldalsó részeken, durván pontozott. A szárnyfedőkön, a pontsorok között hosszanti él látható. A
középső és a hátulsó lábpár lábszári része világos színű. Atojás 0,4 mm hosszú, fehér. Alárva kifejletten 6–8 mm
hosszú, a tojásból való kibújás után fehér, majd szalmasárga színű lesz. Teste gyéren szőrözött, hengeres
áldrótféreg (kis lisztkukac). Hat fejlődési stádiuma van. A 9.potrohszelvényen 2 horog alakú, háromszögletű
nyúlványt visel. A báb hossza 3–4 mm, sárgásbarna, szabadbáb.

Földrajzi elterjedése. Kozmopolita faj. Európába Amerikából hurcolták be, de más világrészekbe is elkerült.
Magyarországon mint raktári kártevő e század eleje óta ismert. Az egyes megyékben végzett felmérések szerint
a vizsgált minták 80–90%-ában előfordult. A kis lisztbogarak között a leggyakoribb.

Tápanyagai. Agabonafélék és az azokból készült őrlemények, a borsó, a bab, a földimogyoró, fűszerfélék,


szárított húsok, zöldségfélék, dohány és a drogok károsítójaként ismert.

Gazdasági jelentősége. A felsorolt tápanyagokban okozott kártétele következtében szennyezett termény sem
emberi, sem állati táplálkozásra nem alkalmas.

Kárképe. Az imágók is és a lárvák is károsítanak. Az imágók másodlagos kártevők, mert a sérült szemeket
szabálytalanul rágják meg. A lárvák károsítása következtében a termény ürülékkel, rágcsálékkal és lárvabőrrel
szennyeződik. Ettől kellemetlen szagúvá válik. A liszt összecsomósodik és szennyessárga színű lesz.

Életmódja. Magyarországon évente több nemzedéke is fejlődhet. Főleg az imágók telelnek át. A tojásokat
közvetlenül a tápanyagra vagy a csomagolóanyagra rakja. A tojásokat ragacsos váladék veszi körül, ezért jól
megtapadnak. A tojások száma 450–900 között ingadozik. A tojásrakás hosszú ideig elhúzódik. Naponta 10–16
tojást rak le. Az embrionális fejlődés

25 °C-on 5–7 nap. A kikelő lárvák nemcsak a tápanyag felületén táplálkoznak, hanem befurakodnak a garmada
mélyebb rétegeibe is. Legkedvezőbb fejlődési körülményeket a liszt és a korpa nyújt. Optimális a fejlődésre a

153
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

23–25 °C-os hőmérséklet és a 70–75%-os relatív páratartalom. A bábállapot 27 °C-on 10–12 napig tart. A teljes
fejlődési idő 27 °C-on 40 nap. A friss imágók, nemüktől függően, 2–7 nap elteltével ivarérettek lesznek.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Akkor szaporodik el nagyobb tömegben, ha az átlaghőmérséklet 23–25


°C és a relatív páratartalom 70–75%-os. Mindenevő (pantofág) kártevő lévén, a táplálék csak kis mértékben
befolyásolja az egyedszám alakulását. A törött szemek és a pelyvával vagy szalmatörmelékkel szennyezett
magtárak kedvező feltételeket nyújtanak az elszaporodáshoz. A Tribolium confusumnakkét olyan mirigye van,
ami kellemetlen szagú anyagot (etil-és metilbenzokinont) termel. Ennek köszönhető, hogy a lisztben és más
tápanyagban a számára káros gombák és baktériumok nem képesek elszaporodni.

Atömeges elszaporodást gátolja, ha minél kevesebb a sérült szem a gabonában és a nedvességtartalom csekély.

3.3.13.15. Család: Alkonybogarak – Alleculidae

3.3.13.15.1. Nagy pejbogár – Omophlus lepturoides Fabricius

Alaktani leírása. Azimágó 11–16 mm hosszú, testszíne fekete, a szárnyfedők barnássárgák (pejszínűek). A tojás
1,2 mm hosszú, sárga színű. Az L1 lárva hossza 1,5–2 mm, kifejlett állapotban 30 mm hosszú. Teste hengeres,
erősen fénylő sárga, utolsó potrohszelvényén két felfelé álló tüske található. Áldrótféregnek hívják.

Földrajzi elterjedése. Közép- és Dél-Európában terjedt el. Magyarországi elterjedéséről nem sokat tudunk.

Tápnövényei. Gabonafélék, mák, repce, burgonya, cseresznye, szőlő, hársfa, olajfa, rózsa.

Gazdasági jelentősége. Alárvák jelentős kárt tesznek a gyökerek megrágásával. Burgonyagumón okozott
kártételéről számoltak be szerb, olasz, orosz és francia kutatók.

Kárképe. Azimágó és a lárva egyaránt kártevő. Az imágó virágokban elsősorban a porzót és a bibét rágja meg,
de megrághatja a leveleket és a termést is. A gyümölcsön szabálytalan és viszonylag mély odvakat rág. A
megrágott gyümölcs elfonnyad és lehull. Az imágók kártétele nem jelentős, mivel a növények már túl vannak a
megtermékenyülésen, amikor az imágók tömegesen rajzanak.

Életmódja. Éviegy nemzedéke van. A kifejlett, de még táplálkozó lárva telel. Az imágók április közepe és június
közepe között jelennek meg. Zömük májusban rajzik. Főleg erdei fák pollenjével, fiatal leveleivel és a
terméskezdeményekkel táplálkoznak. Esetenként rózsaféléken, szőlőn és egyéb virágzó növényeken is
károsíthatnak. Május második felében kezdenek tojást rakni. Tojásaikat 8–10 cm mélyen helyezik el, főleg laza
és növényzettel borított talajba (pl. lucernás). Egy csomóban 200–300 tojás található. Az embrionális fejlődés
15–20 nap. A kikelt lárvák gyökereken táplálkoznak és csoportosan élnek. Egy hónap múlva szétszélednek.
Gyakran található burgonyagumón és lucernagyökereken táplálkozó lárva. Egész nyáron és ősszel is
táplálkoznak. A talajban telelnek, kb. 50 cm mélységig lehúzódhatnak. Tavasszal folytatják táplálkozásukat,
majd bábozódnak. A bábozódás április közepén 8–12 cm mélyen történik. Kétheti bábállapot után imágóvá
alakulnak.

3.3.13.16. Család: Hólyaghúzó bogarak – Meloidae

3.3.13.16.1. Hollóbogár – Epicauta rufidorsum Goeze

71. ábra - Hollóbogár (Epicauta rufidorsum) (Bíró Krisztina rajza)

154
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. A hím 18–19, a nőstény 13–15 mm hosszú, teste fekete, feje vörös. A tor lényegesen
keskenyebb a fejnél. A szárnyfedők és a lábaik fekete színűek. A test alsó fele szürke szőrökkel enyhén borított.
A tojás hossza 2–3mm, színe szennyesfehér, alakja ovális. A lárvák nem egyformák az L1 (triungulinus)
kampodeoid típusú, kezdetben fehér, majd barna, végül fekete színű. Mozgása élénk. Az első típusú L 2 szintén
kampodeoid lárva. A második és harmadik típusú (L2) hossza kb. 2 mm és a cserebogár csimaszához hasonló.
Az L3 nem táplálkozik és nem mozog. A báb hossza 15–20 mm, színe barna, bőre kemény, szabadbáb. A
talajban él.

Földrajzi elterjedése. Európa középső és déli részén fordul elő. Magyarország egész területén megtalálható.

Tápnövényei. Burgonya, répa, lucerna, vörös here, bükköny, bab, somkóró, paradicsom és tök egyaránt
tápnövényei közé tartozik.

Gazdasági jelentősége. Az imágók esetenként foltokban károsítják a lucernát és a cukorrépát. A lárvák a


talajban élnek és a különböző kártevő Orthoptera fajok tojástokjában lévő tojásokkal táplálkoznak.

155
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Kárképe. Az imágók a leveleket karéjozva rágják le úgy, hogy csak a vastag erek és a levélcsonkok maradnak
meg. Ürüléknyom nem marad utánuk a növényen. Csoportosan repülnek és a megtámadott táblán gócszerűen
károsítanak.

Életmódja. Évi egy nemzedéke van. Túlátalakulással (hipermetamorfózis) fejlődik. Tavasszal előbábbá, bábbá,
végül imágóvá alakul. A felszínre mászott imágók csapatokba verődve keresik fel a tápnövényeiket. A
nőstények nyáron az Orthoptera fajok tojásrakási helyeit keresik fel, amelyek a legelőkön vannak. A tojásaikat
az Orthoptera fajok talajba süllyesztett tojástokjaihoz közel helyezik el. Egy-egy tojáscsomóban 50–60 tojás
található. Egy nőstény élete során 150–200 tojást rak. A nyár folyamán kikelnek az L1-ek (triungulinus), de nem
táplálkoznak, hanem vándorolnak, és eközben keresik meg a tojástokokat. Kb. 5–10 nap elteltével első típusú
L2-vé alakulnak át, amelyek már nem vándorolnak, hanem a tojástokokban lévő tojásokat fogyasztják el. A
második típusú (L2) sem mozog, hanem a tojásokkal táplálkozik. A harmadik típusú L2 már vándorol és közben
ragadozó életmódot folytat. Az L3 viszont mozdulatlanná válik, nem táplálkozik, hanem álbábbá alakul és így
áttelel. A lárvafejlődés 6–8 hónapig tart.

A védekezés irányelvei. Tömeges megjelenése esetén szervesfoszforsavészter- vagy piretroid hatóanyagú


készítményekkel lehet ellene védekezni.

3.3.13.16.2. Kőrisbogár – Lytta vesicatoria Linné

Alaktani leírása. Az imágó 2 cm hosszú, fémeszöld színű, szárnyfedői puhák. Feje viszonylag nagy, a testtel
vékony nyak köti össze. A tojás kénsárga színű. A lárvának 4 fejlődési fokozata van. Az L 1 szürkésfekete, 3 pár
lábat visel. A lábak végén 3 karom található. Innen kapta a nevét: elsődleges vagy háromkarmú lárva
(triungulinus). A másodlagos lárva (L2), pajorhoz hasonlít, vak, bőre lágy, lábai vannak. A harmadlagos lárva
(L3) lábai csökevényesek, szájszervei gyengén fejlettek. Vedléskor a lárvabőrt nem veti le teljesen, hanem a test
hátulsó részével a levedlett bőrben marad, inaktív állapotban. Ebben az állapotban telel át. Tavasszal újból
vedlik. Az L4 nagyméretű és mozgékony.

Földrajzi elterjedése. Közép- és Dél-Európában fordul elő. Magyarországon mindenütt megtalálható.

Tápnövényei. Közép-Európában a közönséges kőris, az orgona, a fagyal, a juhar és a nyár leveleit fogyasztja,
Dél-Európában az olajültetvényeket. Hazánkban különösen kedveli a magas kőrist (Fraxinus excelsior) és a
keskenylevelű orgonát (Syringa persica).

Gazdasági jelentősége. Tápnövényei levelének elpusztításával, különösen csemetekertekben okoz jelentős kárt.
Egyes irodalmi adatok szerint elsősorban a Fraxinus excelsiortkárosítja, a Fraxinus ornustelkerüli.

Kárképe. Mindig tömegesen jelentkezik, így a megtámadott növény levélzetét teljesen elpusztítja. A leveleket a
szélüktől kiindulva rágja és rendszerint csak a vastagabb ereket hagyja meg. Parkokban a szaguk is kellemetlen.

Életmódja. Éviegy nemzedéke van. Az imágók júniusban jelennek meg, sohasem magánosan, hanem mindig
nagyobb csapatokban (600–1000 példány együtt). A tojásaikat a talajba rakják kb. 2 cm mélyre, 30–50 tojást
egy csomóban. A kikelő triungulinus lárvák a fészkesvirágzatúak és a boglárkafélék virágait keresik fel. Itt a
viráglátogató földi méhek testére kapaszkodnak, és velük együtt jutnak el a méhek fészkébe, ahol mézzel
táplálkoznak. Az elsődleges lárva maga is képes eljutni a méhfészekbe. A lárvafejlődés a különböző vadméhek
fészkében zajlik le.

A védekezés irányelvei. Júniusban a tömegesen megjelenő imágóik ellen szervesfoszforsavészter- vagy piretroid
hatóanyagú készítményekkel lehet védekezni.

3.3.13.17. Család: Cserebogarak– Melolonthidae

3.3.13.17.1. Közönséges vörhenyes cserebogár – Rhizotrogus aequinoctialis Herbst

Alaktani leírása. Az imágó hosszúsága 15–18 mm, színe rozsdavörös. A fej, a nyakpajzs és a szárnyfedők töve
hosszú, szőrökkel fedett. Csápja 10 ízű, a legyező 3 ízből áll. A hím legyezője hosszabb, mint a nőstényé. A
tojás 2,3–2,5mm hosszú, csontszínű, alakja ovális. A lárva kifejlett állapotban 30–32 mm hosszú pajor. Az
utolsó potrohszelvény ventralis részén a két tüskesor hátrafelé széttart. Három fejlődési fokozata van. A báb
hossza 20–23 mm, szalmasárga színű, szabadbáb, amely földkamrában található.

156
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Földrajzi elterjedése. Dél- és Délkelet-Európában fordul elő. Magyarországon ugyanúgy, mint más elterjedési
területén, elsősorban a sík- és dombvidékek kötöttebb talajú területein közönséges. Különösen az alföldeken és a
velük szomszédos vidékeken gyakori.

Tápnövényei. Lárvája a szántóföldi növények közül a lucerna, a répa, a burgonya, a dohány, a mák stb.
gyökereit fogyasztja. A kertészeti növényeket, pl. zöldség, gyümölcs, szőlő, dísznövény csak ritkábban és
kisebb mértékben károsítja. A gabona- és ipari növényeken szintén ritkábban károsít.

Gazdasági jelentősége. Hazai felmérések szerint a lárvája elsősorban a cukorrépatáblákon okoz egyes években
25–30%-os kártételt. A rét és legelő növényzetének gyökerein is néha jelentős károkat tesz. A kertészeti
kultúrák közül a salátában, Hatvan környékén 22%-os tőpusztulást állapítottak meg (1969). Néha a
csemetekertekben is okoz károkat.

Kárképe. A lárva rágásával a májusi cserebogár pajorjához hasonló kárképet idéz elő.

Életmódja. Magyarországon hároméves fejlődésű, a harmadik év telét imágó alakban töltik a talajban. Amikor a
hőmérséklet 7 °C fölé emelkedik, megjelennek az imágók (április eleje–közepe). Leginkább a délutáni órákban,
a talaj felszíne felett 20–80 cm magasságban repülnek, de vannak egyedek, amelyek 1–3 m magasra is
felrepülnek. Többnyire csak a hímek képesek repülni, a nőstények nagyon ritkán, inkább a növénnyel, főleg
füvekkel benőtt területeken mászkálnak, itt történik a párzás is. Ha hűvösre fordul az idő, a bogarak a talajrögök
között vagy a növények töve körül tartózkodnak. A talajba 2–10 cm mélységbe rakja tojásait, kisebb-nagyobb
csomókban. Egy nőstény termékenysége 30–50 tojás. Az embrionális fejlődés 3,5–4 hétig tart. Az L1-ek június
elején jelennek meg. A kikelt lárvák egy része augusztusban, a másik része csak áttelelés után, májusban vedlik
L2-vé, majd a nyár végén, az ősz elején válnak L3 stádiumú lárvákká. Az imágórajzás utáni második telet már L3
stádiumban töltik 30–40 cm mélységben. A lárvák fejlődésük harmadik évében általában 20 cm körüli
talajmélységben földkamrát készítenek, és abban bebábozódnak, majd ugyanabban a kamrában imágóvá
vedlenek. Ezek az imágók áttelelnek és tavasszal másznak a felszínre.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Legnagyobb egyedszámcsökkentő hatása az imágórajzás idején fellépő


fagyos napoknak van. Ha több mint három fagyos nap fordul elő, akkor a tojásrakás vagy késik, vagy nagyon
sporadikus lesz, esetleg teljesen elmarad. Hazánkban az előrejelzés a répatáblák országos felvételezése
alkalmával kapott adatok alapján adható. Az imágó fényre repül, így fénycsapdával is képet lehet kapni az
imágópopuláció–egyedszám viszonyairól.

Természetes ellenségei. Természetes ellenségei a májusi cserebogárnál felsoroltakkal azonosak.

A védekezés irányelvei. Az agrotechnika során alkalmazott talajművelő gépek a rajzás évében sok lárvát
elpusztíthatnak.

Mivel az imágók nem táplálkoznak, ezért főleg kontakt hatású inszekticidekkel (lindán hatóanyag) lehet ellenük
védekezni. A lárvák hosszú fejlődésük során vertikálisan mozognak a talajban. A rajzás évében június közepétől
októberig, a második és harmadik évben áprilistól novemberig tartózkodnak a talaj felszínéhez közel eső
zónában, ezért ilyenkor vagy a talajművelő gépekkel vagy diazinon hatóanyagú talajfertőtlenítő inszekticidek
talajba juttatásával védekezhetünk ellenük.

3.3.13.17.2. Közönséges sárga cserebogár – Amphimallon solstitialis Linné

Alaktani leírása. Az imágó 15–19 mm hosszúságú, testszíne szalmasárga, szárnyfedőin 3–3, erősen feltűnő
borda található. Egész teste gyengén szőrözött. Csápja 9 ízű, a legyező 3 ízből áll. A tojás 2–2,5 mm hosszú,
alakja ellipszis, fényes fehér. A lárva kifejlett állapotban 9–22 mm hosszú, pajor, három fejlődési stádiuma van.
Színe szennyesfehér. Az anális szelvény hasi oldalának hátulsó részén a tüskesorok hátrafelé széthajlanak. A
báb 19–21 mm hosszúságú, vajsárga színű, szabadbáb, amely földgubóban található.

Földrajzi elterjedése. Euroszibériai faj. Magyarországon a sík vidékeken és enyhén dombos területeken
található, ahol laza vagy középkötött a talaj. Közönséges fajnak számít.

Tápnövényei. Az imágók csak elvétve táplálkoznak (körte-, cseresznyelevelek), egyesek szerint egyáltalán nem.
A pajorok a különböző lágy szárú növények (rétek, legelők, vörös here, lucerna, burgonya stb.), faiskolában a
csemeték és oltványok gyökereit rágják meg.

Gazdasági jelentősége. A pajorok kártétele néha jelentős lehet. Számszerű felmérések kártételéről nem állnak
rendelkezésre.

157
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Kárképe. Egészen hasonló a cserebogarak családjába tartozó más pajorok által okozott kárképhez.

Életmódja. Kétéves fejlődésű. A lárvák kétszer telelnek át. Az imágók előjövetele június–júliusban, az esti
órákban történik. A rajzás egy hónapig is elhúzódhat. A 18–20 °C körüli hőmérsékleten tömeges a rajzás.
Durván 1–3 m magasságban repülnek. A párzás rendszerint a talaj felszínén vagy alacsony cserjéken történik.
Többnyire csak egyszer párzanak és egy hím csak egy nőstényt termékenyít meg. A párzás után két héttel
kezdődik a tojásrakás. A talaj 8–15 cm-es rétegébe helyezkednek el a tojások kisebb-nagyobb csomókban. Egy
nőstény élete során általában 20–40 tojást rak. A tojások az embrionális fejlődés során a talajból vizet vesznek
fel és megduzzadnak. Az embrió 2–3 hét alatt fejlődik ki. A lárvák kelése július–augusztusban van. Az L1-ek
talajhumusszal, korhadó növényi maradványokkal és hajszálgyökerekkel táplálkoznak. A lárvák egy része a
kelés évében L2-vé fejlődik, másik részük L1 alakban telel át és csak tavasszal lesz L2. A lárvák telelési mélysége
az első telelés alkalmával 20–25 cm. A második évben, nyár elején és ősszel, L3-as stádiumú lárvák fordulnak
elő. Ezek már 30–40 cm mélységben telelnek. Tavasszal a felszínhez közeli rétegekbe másznak, ott májusban 5–
10 cm-es mélyen bábbölcsőt készítenek maguknak, amelyben bebábozódnak, majd imágóvá alakulnak és
június–júliusban rajzanak.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Fejlődésükhöz a laza és középkötött talajok előnyösek. Kisebb


egyedszámban a mezőgazdasági és erdei talajokon is előfordul. A táplálék minősége is befolyásolja a nőstények
termékenységét. Amennyiben az első évben nagyobb arányban az L2-es lárvák telelnek át, kisebb a mortalitás,
mint az az L1-ek telelésekor. A fényre jól repülnek, az imágók rajzásmenete fénycsapdával nyomon követhető.

Természetes ellenségei. Természetes ellenségei a májusi cserebogárnál felsoroltakkal azonosak.

A védekezés irányelvei. Megegyezik a májusi és egyéb cserebogaraknál leírtakkal.

3.3.13.17.3. Májusi cserebogár – Melolontha melolontha Linné

72. ábra - Májusi cserebogár (Melolontha melolontha) a = imagó, b = lárva és az analis


lemeze, c = a pajor kártétele cukorrépán, d = a pajor kártétele fás szárú növény
gyökerén (Bíró Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Az imágó hossza 20–30 mm, színe fekete, csak a szárnyfedői vörhenyesek vagy barnásak.
Mind a két szárnyfedőn 5–5 hosszanti, bordaszerű kiemelkedés húzódik végig. Lábai a szárnyfedőkhöz
hasonlóan vörösbarna színűek. A potroh fekete szelvényeinek mindegyikén, ott, ahol már a szárnyfedők
takarják, háromszög alakú, fehér szőrfoltok láthatók. A potroh végének a szárnyfedőkön túl nyúló csúcsi része,
az ún. farfedő, fokozatosan elkeskenyedő, megnyúlt háromszög alakú. A farfedő alakja alapján könnyen
megkülönböztethető a hozzá nagyon hasonló erdei cserebogártól (M. hippocastani). A tojás frissen lerakott
állapotban 1,5 mm hosszú. A fejlődés előrehaladtával vizet vesz fel és kb. 3 mm hosszúságúra megnagyobbodik.
Alakja ovális, színe sárgásfehér. A lárva kifejlett állapotban 40–50 mm hosszú, sarló alakban meggörbült,
szennyesfehér színű pajor, csak a fejtok sárgásbarna. Három pár lába vörösbarna. Testének vége megduzzadt.
Az utolsó szelvény háti részén és hegyén finom, szürkés szőr van, az anális részén pedig hátrafelé álló
horogserték vannak, amelynek közepén két, közel párhuzamos sorban elhelyezkedő, barna színű tüskesor

158
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

látható. Három fejlődési stádiuma van. A báb 25–30 mm hosszú, csontszínű, szabadbáb. A talajban készített
bábbölcsőben él.

Földrajzi elterjedése. Közép- és Észak-Európában, továbbá Ukrajnában, Oroszországban és Kis-Ázsiában fordul


elő. Magyarországon a lomboserdőkkel (tölgyes) borított területeken mindenütt megtalálható.

Tápnövényei. Polifág faj. Az imágók a legkülönbözőbb lomblevelű fák és cserjék levelével táplálkoznak. A
gyümölcsfák közül a legkedveltebb növénye a szilva. Lárvája a legtöbb szántóföldi és kertgazdasági növény
gyökérzetét és más föld alatti részeit károsítja.

Gazdasági jelentősége. A legjelentősebb kártevők közé tartozik. Már a legrégebbi írásos feljegyzések is
megemlítik kártételét. Az imágók április–május hónapban, a lombos fák és cserjék levelét lerágják. A lárvák a
növények gyökérzetét rágják meg, amelynek nyomán a föld feletti részek elhervadnak.

Kárképe. Az imágók kezdetben szabálytalan alakban karéjozzák a leveleket, végül tarrágást okoznak. A lárvák a
fiatal, vékony gyökereket elrágják, a vastagabb gyökerek felszínét és a mélyebb rétegeket is megrágják. A
berágások szabálytalan alakú vájatok (odvasítások) formájában jelentkeznek. A megrágott növények levelei
hervadnak, majd később az egész növény elpusztul. Az ilyen növényt kihúzva, a gyökérzónában megtalálható a
pajor.

Életmódja. Hazánkban hároméves fejlődésű. A lárva kizárólag a talajban él. Az utolsó telet már imágó alakban
tölti a talajban. Április végén, május elején indul meg az imágók rajzása. Ez az az időpont, amikor a talaj
hőmérséklete 25 cm mélységben eléri a 11 °C-ot. A hímek előjövetele néhány nappal megelőzi a nőstényekét. A
rajzás az esti órákban történik. Különösen nagy rajzás tapasztalható esős periódust követő hirtelen
felmelegedéskor. A kora hajnali órákban az imágók dermedten ülnek a leveleken. A párosodás 7–10 napos
táplálkozás után kezdődik. A talajból előjövő imágók, az erdők mint sziluettek irányába repülnek. A nőstények,
csapadékos időszakban tojásaikat a napnak kitett ritka növényállományú (kapásnövények, fiatal erdőtelepítések
stb.) területeken rakják le. Ellenben, ha száraz a tavasz, a zártabb, pl. lucerna-, gabona- és vöröshere-
növényzettel borított helyekre, továbbá az erdőszéleken tojnak. Tojásrakáskor a nőstény 10–30 cm mélységbe
befurakodik a talajba és 10–30 tojásból álló csomókba rakja tojásait. Egy-egy nőstény 60–80 tojását több
alkalommal helyezi el. Közben a felszínre jön táplálkozni és a párosodást is megismétli. A lerakott tojások vizet
vesznek fel a talajból és megduzzadnak. Az embrionális fejlődési idő 4–6 hétig tart. A kikelő kis pajorok
kezdetben együtt maradnak és korhadékkal, humusszal táplálkoznak. A nyár vége felé szétszélednek, és
ilyenkor kezdik meg a gyökerek rágását. Többnyire csak a másod- és harmadéves pajorok kártétele ölt
jelentősebb méreteket. A pajorok teleléskor a mélyebb talajrétegekbe másznak, de ha nyáron kiszárad a talaj,
akkor is nedvesebb rétegekbe hatolnak.

73. ábra - A májusi (a) és a kalló (b) cserebogár lárvájának analis lemeze (Bíró
Krisztina rajza)

A kifejlett lárva tojás alakú bábkamrát készít magának és abban bábbá alakul. A bábozódás általában
augusztusban kezdődik. A bábállapot 6–8 hétig tart, majd imágóvá alakul. Az imágó nem hagyja el a bábkamrát,
hanem abban áttelel és csak tavasszal jön elő.

A Kárpát-medencében eddig 7 cserebogártörzset különböztetnek meg. A hét törzs közül négynek négyéves,
háromnak hároméves a fejlődése. A négyéves fejlődésű törzsek hazánk határain kívül, a Kárpátok övezetében

159
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

élnek. A hazánk területén élő törzsek hároméves fejlődésűek és az V., VI. és VII. törzset alkotják (lásd a
térképet). Az egyes törzsek rajzása más-más években történik, ezért az ország területén valahol mindig van erős
rajzás. Előfordul olyan terület is, ahol két egymást követő évben erős rajzás tapasztalható. Ilyen helyen a májusi
cserebogárnak két törzse fordul elő és tesz kárt. Az egyes hazai törzsek rajzásidejét a táblázat tartalmazza.

74. ábra - A májusi cserebogár törzseinek elterjedési területe Magyarországon a = V.


számú törzs, b = VI. számú törzs és c = VII. számú törzs (Homonnay és Csehi, 1950
nyomán)

160
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Eddigi hazai vizsgálatok szerint elsősorban az agyagbemosódásos,


barna erdőtalajokon fordul elő tömegesen. Ezek a talajok kedvezőek a lárvafejlődés számára. Nedves réti
agyagtalajokon és sós talajokon nem képesek fejlődni. A termékenységet erősen befolyásolják az időjárási
tényezők. Esős, hideg időjárás késlelteti a rajzást. Ha rajzás közben kedvezőtlenre fordul az idő, akkor sok
imágó elpusztul. Ha a rajzás évében, nyáron (június, július hónapokban) aszályos idő van, ilyenkor a talaj

161
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

kiszáradása következtében a tojások és a fiatal lárvák elpusztulnak. Idős lárvákra már nem végzetes az ilyen idő,
mert azok a talaj mélyebb, nedves zónáiba képesek mászni.

Hazai vizsgálatok szerint kedvez az embrionális fejlődésnek, ha a júniusban lehullott csapadék mennyisége eléri
vagy meghaladja az 50 mm-t, és a csapadékos napok száma eléri a 14-et.

A nőstény imágók termékenységét befolyásolja a táplálék is. Pl. a csertölgy, a bükk és a juhar, a gyümölcsfák
közül a cseresznye, a szilva és a barack levelével táplálkozó imágók több tojást raknak. A lárvák fejlődését
elősegíti a termesztett és gyomnövények gyökereivel való táplálkozás is. Különösen előnyben részesítik a saláta
és a mák gyökerét.

Mind az imágóknak, mind a lárváknak számos természetes ellensége van. Sok lárvát és imágót pusztítanak el a
vaddisznók, a házi sertések azáltal, hogy feltúrják a talajt és az ott lévő fejlődési alakokat elfogyasztják. A
vakondok a talajban élő lárvákat eszik meg, a lótücskök úgyszintén.

A májusi cserebogár magyarországi törzseinek rajzási évei 1992–2027-ig Homonnay (1990) nyomán az
alábbiak szerint alakul:

rajzási évek V. törzs VI. törzs VII. törzs

1992 1993 1994

1995 1996 1997

1998 1999 2000

2001 2002 2003

2004 2005 2006

2007 2008 2009

2010 2011 2012

2013 2014 2015

2016 2017 2018

2019 2020 2021

2022 2023 2024

2025 2026 2027

Természetes ellenségei. A madarak közül a tyúk, a gyöngytyúk, a vetési varjú, a feketerigó, a seregély, a
dankasirály és a tövisszúró gébics sok imágót és lárvát, a denevérek pedig sok imágót fogyasztanak el. A
fonálférgek is sok lárvát pusztítanak el. A fajokra vonatkozó hazai vizsgálatok megkezdődtek. A Diptera és
Hymenoptera fajok közül a külföldi irodalom számos parazitoidot sorol fel.

A külföldi vizsgálatok szerint az entomopatogén gombák közül is sok faj ismeretes, amely a pajorokat támadja
meg.

Előrejelzése. Rövid- és távelőrejelzés egyaránt adható az imágók megjelenésére vonatkozólag (lásd az egyes
törzsek rajzását mutató térképeket).

Amennyiben a talajban az L1 és L2 lárvák száma 2–5 között van, gyenge, 6–10 között közepes, 11–21 esetében
erős, 21 felett igen erős kártételre kell számítani. Ha az L3 lárvák száma 0,5–2 gyenge, 3–5 között közepes, 5
felett erős kártételre kell számítani. Faiskolában, erdészeti csemetekertben, szőlő-gyümölcsös telepítésékor már
négyzetméterenként 1–2 L2 vagy L3 lárva is erős fertőzésnek számít.

A védekezés irányelvei. Tekintettel arra, hogy a nőstények tojásaikat elsősorban aljnövényzettel borított talajba
helyezik, az imágók tömeges rajzásának évében különösen nagy gondot kell fordítani a gyümölcs- és a
szőlőültetvények gyommentességére.

162
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Szántóföldön, gyümölcs vagy szőlő telepítésére előkészített területen a tojásrakás után végzett tárcsázással, a
tojások túlnyomó része elpusztítható.

Az imágók ellen, a táplálkozásukkal okozott kártétel és a tömeges tojásrakás megakadályozása érdekében


szükséges szervesfoszforsavészter- (foszfamidon, foszalon) és piretroid hatóanyagú készítményekkel védekezni.
Virágzó gyümölcsfákat csak a méhkímélő technológia előírásainak megfelelően szabad permetezni. A
gyümölcs- és szőlőültetvény közelében lévő magasnövésű fákon (jegenye) gyülekező bogarak elleni
védekezéssel tojásrakásukat mérsékelhetjük.

A pajorok elleni talajfertőtlenítésre a dazomet és diazinon tartalmú készítmények ajánlottak.

3.3.13.17.4. Erdei cserebogár – Melolontha hippocastani Fabricius

Alaktani leírása. Az imágó testhossza 20–28 mm, szárnyfedői barna színűek, rajtuk 3–3 borda látható,
melyeknek szegélye fekete. Nyakpajzsa vörös színű. A potrohszelvényeik oldalain fehér foltok találhatók. Lábai
és csápja barna színű. A farnyél alakulása alapján különböztethető meg a májusi cserebogártól, melyen a farnyél
erőteljesen hátrafelé nyúló, és a végén lekerekített. Az erdei cserebogár farnyele kevésbé hátranyúló, csaknem
függőleges irányú, rövid, a csúcsa gombszerűen kiszélesedett. A tojás 2,7 mm hosszú, csontszínű. A lárva
kifejlett állapotban 35–42 mm hosszú, csontszínű. Az anális szelvényének hasi oldalán látható tüskesorok
elhelyezkedése nagyon hasonlít a májusi cserebogár lárvájáéhoz, ezért ennek alapján nem lehet elkülöníteni a
két faj pajorját. A két cserebogár faj L1-es, L2-es és L3-as stádiumú lárvái a fejtok szélességének alapján
különíthető el. A báb fiatalon fehér, később szalmasárga színű, hossza 25–30 mm, földkamrában él, szabadbáb.

Földrajzi elterjedése. Euroszibériai faj. Magyarországon főleg a homoktalajokon fordul elő. Egyes helyeken a
májusi cserebogárral együtt él.

Tápnövényei. Erdőben főleg a tölgy, de más erdei fák levelei. Gyümölcsösben a szilva, az alma, a meggy, a
cseresznye, a dió, a mandula, a szőlő levelei és a virágrészek. A lárvák fás és lágy szárú növények: málna,
szamóca, saláta, zöldségfélék, gabonafélék, répa, burgonya és a rétek, legelők növényeinek gyökerét
fogyasztják.

A különbözőfejődési fokozatú májusi és erdei cserebogárlárvák fejtokszélességének összehasonlítása


(Homonnay és H. Csehi, 1990 nyomán):

Faj Fejtokszélesség mm-ben

L1 L2 L3

Erdei cserebogár 2,5 3,9 6,2

Májusi cserebogár 2,8 4,2 6,9

Gazdasági jelentősége. A lárvák kártétele nagyobb, mint az imágóké. A kártétel nagyságrendje országosan felér
a májusi cserebogáréval. Különösen jelentős kárt képes tenni új telepítésű szőlőben, csemetekertekben és
faiskolákban.

Kárképe. A bogarak a leveleket és a virágokat rágják meg. Tömeges előfordulásuk esetén tarrágást idéznek elő.
A lárvakártételt a hervadó, majd elszáradó növények jelzik. A lárvakártétel kisebb-nagyobb foltokban
jelentkezik.

Életmódja. Hároméves fejlődésű. Az első telet L2, a másodikat L3, a harmadikat imágó alakban tölti. Az imágók
április elején kezdenek rajzani. A rajzás május végén ér véget. Az imágók néhány nappal előbb jelennek meg,
mint a májusi cserebogár imágói. A hímek előbb rajzanak, mint a nőstények. Előjövetelük után rövidesen
meglepik a tölgyerdőket és a gyümölcsösöket. A tojásrakás április végén kezdődik és május végéig elhúzódik. A
tojásaikat a talaj 20–30 cm-es mélységében helyezik el. Az embrionális fejlődés 3–4 hétig tart. Júniusban már
L1-es, augusztus első felében már L2-es lárvák találhatók. A rajzás évében csaknem 100%-ban L2-es lárvákká
fejlődnek, amelyek áttelelnek. A telelésre a talaj mélyebb rétegeibe hatolnak. Áttelelés után, tavasszal a felsőbb
talajrétegekbe másznak és 3–4 hónapig még táplálkoznak, majd júniusban megvedlenek és az L3-as lárvák
október–novemberig táplálkoznak. A rajzást követő második év tavaszán újból feljönnek a talaj alsóbb
rétegeiből, és június közepéig a gyökereken károsítanak. Innen a kifejlett pajor 40–80 cm mélységbe vonul
bábozódni. Július–augusztusban bábállapotban vannak, és szeptemberben imágóvá alakulnak, de nem jönnek
elő, hanem áttelelnek és csak a harmadik év tavaszán jönnek elő a talajból.

163
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Ugyanazok az ökológiai tényezők hatnak rá, mint a májusi
cserebogárra. A hímjei fényre repülnek, ezért fénycsapdával az erdeicserebogár-rajzás is szignalizálható.

Természetes ellenségei. Ugyanazok, mint a májusi cserebogárnál említettek.

A védekezés irányelvei. Lásd a májusi cserebogárnál leírtaknál.

3.3.13.17.5. Kalló cserebogár – Polyphylla fullo Linné

75. ábra - Kalló cserebogár (Polyphylla fullo) (Bíró Krisztina rajza)

164
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Az imágó hossza 30–35 mm, a legnagyobb hazai cserebogárfaj, amely hazánkban él.
Szárnyfedői feketék vagy vörösbarnák, melyek fehér pikkelyszőrökkel tarkítottak. A potroh haslemezeinek
oldalsó szélén nincsenek háromszög alakú fehér foltok. A hím csáplegyezője 7, a nőstényé 5 ízből áll. A potroh
végét rövid, finom szőröcskék borítják. Képes a potrohvéget a szárnyfedőhöz dörzsölni, ezáltal cirpelő hangot
ad. A tojás hossza átlagosan 2,4 mm, ellipszis alakú, csontfehér, felülete ragacsos. Az embrionális fejlődés során
megduzzad és gyöngyházfényű lesz, majd a lárva kikelése előtt fénylő sötét színűvé válik. A lárva kifejlett
állapotban 45–54 mm hosszú, erősen görbült, csaknem kör alakú pajor. Színe szennyesfehér, 3 pár lába
barnásvörös. Három fejlődési stádiuma van. Az anális szelvényen található tüskesorok ovális alakban
helyezkednek el úgy, hogy egy-egy sorban 6–11 tüske van. A tüskesorok a végbélnyílásnál kezdődnek és nem

165
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

haladják túl a horog alakú serték által elfoglalt terület határát. A tüskesorok mindkét irányban a végük felé
összetartanak. A báb hossza 37–40 mm, fehér, az imágóvá alakulás előtt szalmasárga színű, fényesen csillogó
szabadbáb.

Földrajzi elterjedése. Elsősorban Közép-Európában fordul elő. A Kárpát-medencében főleg a homokos,


lapályos területeken található. Középhegységekben is él, ha könnyű, laza talajokat talál. Magyarországon az
Alföld szőlővel, gyümölcsfákkal fedett, homoktalajú vidékein és az akácerdőkben gyakori.

Tápnövényei. Az imágók az akác, a tölgy, a nyár és a feketefenyő leveleivel, illetve tűivel táplálkoznak. A
lárvák nem válogatósak a tápnövényt illetően, ugyanis a termesztett növények közül répa, burgonya, lucerna,
kukorica, fűfélék, szőlődugványok és oltványok, valamint különböző gyümölcsfajok, kertészeti és erdei
növények gyökereiből egyaránt táplálkoznak.

Gazdasági jelentősége. Hazánkban a homokon termesztett szőlőnek és gyümölcsöknek állandó kártevője.


Kiváltképpen nagy veszedelmet jelent a fiatal telepítésű szőlőkre és a fiatal gyümölcsfacsemetékre. Az új
telepítésekben egy-két lárva is már jelentős kárt okozhat. A lárvák nem kímélik a 10–20 éves gyümölcsfákat
vagy szőlőket sem.

Kárképe. Azimágók a leveleket szabálytalan alakban rágják meg. A lárva a tápnövénye föld alatti részét
legtöbbször haránt irányban átrágja vagy kívülről mély, szabálytalan alakú rágást végez. A megrágott növény
föld feletti részein a levelek hervadnak, majd megbarnulva lehullanak. A fiatal szőlő vagy gyümölcsfa a
gyökéren történt rágás miatt gyorsan elpusztul. Egész sorok kipusztulása jelzi, hogy a lárvák a gyökereket
keresztben átrágták. A lárvák a lágy szárú növények minden föld alatti részét megrágják.

Életmódja. Négyéves fejlődésű. A telelés lárvaalakban történik. Az első telet L1, a másodikat L2, a harmadikat és
negyediket L3 stádiumban vészeli át. A rajzás évében tavasszal előbábbá (mely puha konzisztenciájú), majd
bábbá alakul, és a nyár elején imágóvá fejlődik. Azimágók rendszerint július 20-ától a hónap végéig rajzanak.
Az esti órákban nagy tömegben jelennek meg. Az éjszakai órákban visszabújnak a talajba és napközben is itt
maradnak. Ha az esti órákban rajzó imágókat megzavarják, akkor cirpelnek. A tojásrakás július elejétől
augusztus közepéig tart. A talajba helyezik el tojásaikat, 18–22 tojást nőstényenként. A nőstény a talajban 18–35
cm mélységben kis kamrát készít, és ebbe helyezi el egyesével tojásait. Az embrionális fejlődés 3–4 hétig tart. A
tojás az embrionális fejlődés során a talajból vizet vesz fel, így 3-szorosára megduzzad. Az L1-ek a talaj felső
rétegébe másznak, ahol korhadó növényi gyökerekkel vagy humusszal táplálkoznak. Az L 2 már gyökerekkel is
táplálkozik. A lárvák a negyedik év május–júliusában, 15–25 cm mélységben bábozódnak. A bábnyugalom 2
hónapig tart. Az imágók zöme a rajzás utáni negyedik év júniusában jön a felszínre.

A lárvák, fejlődésük folyamán ősszel 50–80 cm, az idősebbek esetenként egy méter mélyre hatolnak a talajba.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Hazánkban a homokos alföldi területeken szaporodik el tömegesen.


Minden évben található rajzó imágó. A tojásokra nézve végzetes lehet a talaj kiszáradása, ezért a csapadékos
július–augusztus elősegíti az embrionális fejlődés megindulását.

Amennyiben a talajban m2-ént 1–2 L2–L3 stádiumban lévő lárva fordul elő, faiskola, szőlő vagy gyümölcsös
telepítése előtt talajfertőtlenítést kell végezni.

Természetes ellenségei. Természetes ellenségei megegyeznek a májusi cserebogáréval.

A védekezés irányelvei. Az ellene való védekezés lehetőségei hasonlóak a májusi cserebogárnál leírtakkal.

3.3.13.17.6. Zöld cserebogár – Anomala vitis Fabricius

76. ábra - Zöld cserebogár (Anomala vitis) (Bíró Krisztina rajza)

166
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Az imágó hossza 14–18 mm, színe fémes smaragdzöld, háta erősen domború. A ventrális része
sötétlila, fekete vagy bronzbarna színű. Hazánkban, a színbeli eltérések alapján, három változata ismert. A tojás
0,8 mm átmérőjű, gömbölyű, csontfehér. A lárva kifejlődve 20–25 mm hosszúságú, pajor. Az utolsó
potrohszelvény anális részén, a végbélnyílás előtt két, 8–14 tüskéből álló sertesor látható. Három fejlődési
fokozata van. A báb hossza 15–18 mm, fehér, szabadbáb, amely földkamrában található.

Földrajzi elterjedése. Közép- és Dél-Európa homoktalajain fordul elő. Magyarországon az Alföld és a Duna–
Tisza köze homoktalajain található.

167
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Tápnövényei. Polifág kártevő. Az imágó elsődleges tápnövénye a szőlő. Lombos fák közül elsősorban a dió, a
szilva, a cseresznye, a meggy és az alma leveleit fogyasztja. Ha nem találja a felsorolt növényeket, úgy az
orgona, az akác, a galagonya és az aranyribiszke leveleit is megeszi. Napraforgón, csicsókán és kukoricán is
figyeltek meg táplálkozó imágókat. A bordói leves permetezés repellens hatással van az imágókra, ezért az ilyen
szerrel permetezett szőlőről eltávolodnak.

Gazdasági jelentősége. Az imágók esetenként a szőlő, az alma és a kajszi leveleit károsítják, a lárvák a fás
növények gyökerét rágják.

Kárképe. Az imágók a tápnövények leveleit rágják meg úgy, hogy csak a levélerek maradnak meg. A lárvák a
növények gyökereiből élnek, hasonlóan a cserebogárpajorokhoz.

Életmódja. Hároméves fejlődésű faj. Fejlődése során mindhárom telet a talajban, pajoralakban vészeli át.
Májusban és június elején bábozódik. Az imágók rajzása június–július hónapban zajlik le. Csoportosan lepik
meg a tápnövényt és teljes lombveszteséget is okozhatnak, majd továbbvonulnak, szintén csoportosan. Az
imágórajzás egy hónapig is eltarthat. Rajzásához a napsütéses, meleg napok kedveznek. Esős napokon a levelek
alatt tartózkodnak. Éjszakára az imágók visszahúzódnak a talajrögök közé. A nőstények a párzás után pár nappal
a talajba fúrják magukat és ott, a gyökerekhez közel helyezik el tojásaikat. Az embrionális fejlődés 2–3 hétig
tart. A kis pajorok (L1) nyáron és kora ősszel, talajhumusszal és hajszálgyökerekkel táplálkoznak. Az első
áttelelés után képesek vastagabb gyökereket megrágni. A kifejlett lárva a harmadik év tavaszán 20–30 cm
mélységben földkamrát készít magának és abban bebábozódik, majd imágóvá alakul. Legtöbb imágó június
közepén hagyja el a talajt.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Kizárólag homoktalajokon és meleg években szaporodik el tömegesen.


Rajzásuk menete fénycsapdával nyomon követhető. A lárvák egyedszámáról a rajzás évében, kora tavasszal,
homokos területen termesztett szőlő- vagy gyümölcsfa-ültetvények talajának kvadrátmódszeres vizsgálatával
győződhetünk meg. Ha 3–4 pajor fordul elő m2-enként, az már veszélyhelyzetet jelent.

Természetes ellenségei. Természetes ellenségei hasonlóak a májusi cserebogárnál említettekkel.

A védekezés irányelvei. A védekezés lehetőségei megegyeznek a májusi cserebogárnál leírtakkal.

3.3.13.17.7. Japán cserebogár – Popillia japonica Newman

77. ábra - Japán cserebogár (Popillia japonica) a = imágó, b = a lárva analis lemezének
sertézettsége (Bíró Krisztina rajza)

Magyarországon karantén kártevőnek számít. Klimatikus viszonyaink lehetővé teszik előfordulását, ezért
röviden ismertetjük.

168
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Az imágó 7–13 mm hosszú, színe fémeszöld, csak a szárnyfedői vörösbarnák. A tojása 1,5 mm
átmérőjű, alakja ellipszis, krémszínű. A lárva kifejlett állapotban 20–25 mm hosszúságú, fehér, pajor. Az utolsó
potrohszelvény anális részén a sugárserték fordított V alakban helyezkednek el. Három fejlődési fokozata van.

Földrajzi elterjedése. Elterjedési területe Délkelet-Ázsia, az USA, Kanada és a Bermuda-szigetek. Nyugat-


Európába is behurcolták. Magyarországon mind ez ideig még nem fordult elő, de a behurcolás veszélye fennáll.

Tápnövényei. Az imágó kedvelt tápnövénye a szőlő, a málna, a bab, a csemegekukorica, a szója, a lucerna és a
vöröshere.

Kárképe. Közel 300 termesztett növényt károsít. Az imágó a leveleken az érközöket fogyasztja el úgy, hogy
csak a vastagabb erek maradnak meg. A virágokat is megrágja. Lárvája a növény gyökérzetének megrágásával
okoz kárt.

Életmódja. Fejlődésmenete a klimatikus viszonyoktól függ. Az amerikai kontinensen és Délkelet-Ázsiában egy-


vagy kétéves fejlődésű. Az imágók a talajból június elején jönnek a felszínre. A déli, napsütéses órákban fél km
távolságot is képesek berepülni. A talajhoz közel eső növények leveleivel, virágaival táplálkoznak. A
megtermékenyített nőstény a talaj 5–10 cm-es mélységében l–5 tojást rak. A kikelő lárvák a gyökereken
táplálkoznak. Legfalánkabb az L3 stádiumban lévő lárva. Ezek telelnek át, majd tavasszal még táplálkoznak.
Ilyenkor okozzák a legnagyobb kárt. A kifejlett lárva májusban bábozódik, majd május végén alakul imágóvá,
de nem jön azonnal elő, hanem akár két hétig is a bábkamrában pihen és ezután rajzik.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Tömeges elszaporodására a Dunántúl nyugati részein adottak az


időjárási viszonyok.

A védekezés irányelvei. Karantén kártevő, ezért, ha földes növényanyaggal hazánkba kerül, a kártételi helyet
zárlat alá kell helyezni. Tömegesen szokott megjelenni. Az imágók ellen foszfamidon, diflubenzuron,
eszfenvalerat, metidation és deltametrin, a lárvák ellen diazinon hatóanyagú szerek használata nyújt biztos
védelmet.

3.3.13.17.8. Széles szipoly – Anisoplia lata Erichson

78. ábra - Osztrák szipoly (Anisoplia austriaca) imágó (a), b = kártétele búzakalászon, c
= lárva, vetési szipoly (Anisoplia segetum) (d), széles szipoly (Anisoplia lata) (e) (Bíró
Krisztina rajza)

169
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

79. ábra - Vetési szipoly (a), osztrák szipoly (b), széles szipoly (c) lárváinak hát- (bal
oldal) és haslemeze (jobb oldal) (Szarukán nyomán) (Bíró Krisztina rajza)

A széles szipoly mellett az osztrák szipoly (A. austriaca Herbst), a keresztes szipoly (A. agricola Poda) és a
vetési szipoly (A. segetum Herbst) iskárosíthatja a gabonaféléket.

170
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Az imágó 12–15 mm hosszúságú, feje és előtora zöldes fémfényű, enyhén szőrös. A
szárnyfedők vörösbarnák, oldalszegélyük hátulsó része olykor fekete. Néha a pajzsocskát is fekete folt veszi
körül. Teljesen fekete vagy feketésbarna változatok is előfordulnak. A tojás 1,5–2 mm hosszú, gömb alakú,
sárga színű. A lárva pajor, az utolsó potrohszelvény dorzális részén látható terecske hosszanti irányban enyhén
ovális és szőrözött. A ventrális oldalon a 9–10 tüskéből álló sor párhuzamos és feltűnően rövid. Három fejlődési
fokozata van. A báb hossza 15–17 mm, kezdetben fehér, később sárga színű, szabadbáb, a talajban
földkamrában él.

Földrajzi elterjedése. Apalearktikus régió déli részén fordul elő. Magyarországon a gabonatermesztésre
alkalmas síkságokon és dombokon gyakori faj. Hazai adatok szerint a legnagyobb egyedszámban a réti
talajokon 1,67 példány/m2, a mezőségi talajokon 1,42 példány/m2, és a barna erdőtalajokon 0,47 példány/m2
fordul elő.

Tápnövényei. Gabonafélék közül a búza és a rozs. Kevésbé preferálja a csenkeszt, az ecsetpázsitot, a


tarackbúzát, az angolperjét és az egérárpát.

Gazdasági jelentősége. Azimágó a kalászos növények termését károsítja. Legnagyobb kárt azzal teszi, hogy a
kalászban mászkálva megrágja és kitúrja a szemeket. Egy-egy imágó

50–90 szemet is megrághat, illetve kitúrhat. A lárva a gabona utóveteményét, elsősorban a répát és a kukorica
gyökereit károsítja. Ahazai, országos prognózis céljából répatáblákon végzett 20 éves felvételezések szerint az
előkerült pajoroknak 40–70%-át elsősorban a széles és az osztrák szipoly pajorok tették ki. Egyes helyeken 25
egyed is előfordult egy-egy m2-en.

Kárképe. Az imágók a tejes és viaszérésben lévő kalászokban (főleg búza) megrágják a szemeket úgy, hogy
azokon barázdák és gödröcskék láthatók. Az imágók tevékenysége miatt a kalászok kuszáltakká és széttúrtakká
válnak. Fejjel a talaj felé károsítják a kalászt. Előfordul, hogy egy-egy kalászon 10–15 imágó is károsít. A
lárvák kárképe és kártétele a többi pajoréhoz hasonló.

Életmódja. Kétéves fejlődésű. A hazai megfigyelések szerint páratlan években nagyobb egyedszámban fordul
elő. Június elején jelennek meg az imágók a kalászos növényeken, ami arra utal, hogy sok fényt és magas
hőmérsékletet igényelnek. Az imágók mozgása lomha. Napi ritmusuk van, nevezetesen reggel a harmat
felszáradása után (7–8 óra között) a kalász felé vándorolnak. A déli melegebb órákban repülnek, majd késő
délután ismét a talajra vonulnak. A párosodás a kalászban történik. Június közepétől kezdődik a tojásrakás. A
kalászosok, a legelők és más gyepes területek talajában, 8–20 cm-es mélységben, – attól függően, hogy
mennyire kötött és nedves a talaj –, kisebb csomókban helyezik el tojásaikat. Egy nőstény 50 tojást is rakhat. Az
embrionális fejlődés 3–4 hétig tart. Az L1-ek humusszal és hajszálgyökerekkel táplálkoznak, az L2 már a növény
főgyökerét is megrághatja. A lárva két telet vészel át a talajban. A kifejlődött lárva a második év májusában 15–
20 cm mélyen bábkamrát készít magának, amelyben bebábozódik. A bábállapot 2–3 hétig tart, majd imágóvá
alakul. Az áttelelt imágók közül a vetési szipoly május végén, a többi faj júniusban rajzik.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Eddigi megfigyelések szerint, ha száraz évek követik egymást (4 év
csapadékmennyisége az átlag alatt marad), mint pl. 1946–1953 között, akkor sok szipoly található a sík és
dombvidékek olyan részein, ahol kötöttebb a talaj. A kukorica monokultúra is elősegíti elszaporodását.

Természetes ellenségei. A paraztoidjai közül a Scolia sexmaculata quadripunctata tőrösdarázs, a Tiphia


femorata és a T. morio bogárrontó darazsak ismertek.

Már 1878-ban Mecsnikov kitenyésztette a Metarrhizium anisopliae gombát az Anisoplia austriacabólés a


répabarkó és kártevő orvszarvú bogarak lárvái ellen eredményesen alkalmazta.

A ragadozó futóbogarak, a vakondok is sok pajort elpusztítanak, a varjak és a dankasirályok pedig szántáskor
gyérítik a pajornépességet.

Előrejelzése. Távelőrejelzés adható, ha térfogati kvadrátmódszerrel, továbbá a Tóth és Berkó-féle


talajmintavevővel és búzacsomós módszerrel megállapítjuk a pajorok számát. Ha kukoricatáblán 30–40 L1-L2
stádiumú lárva és 10 L3-as lárva fordul elő m2-enként, akkor veszélyhelyzet áll fenn.

A védekezés irányelvei. Atojások és a pajorok ellen a megfelelő időben végzett tarlóhántás, a nyár folyamán
végzett talajművelés és az őszi mélyszántás a legeredményesebb védekezés. A pajorok elleni kémiai
védekezésre a diazinon és dazomet hatóanyagú készítmények ajánlottak.

171
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

3.3.13.17.9. Bundásbogár – Epicometis hirta Poda

80. ábra - Bundásbogár (Epicometis hirta) a = imágó, b = imágók almavirágban (Bíró


Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Azimágó 9–11 mm hosszú, alapszíne fekete, szárnyfedői fehér foltokkal tarkázottak. Egész
testét sűrű, szürkésfehér szőrözet fedi. Csápja lemezes. Atojás 1,2–1,7 mm hosszú, alakja gömbölyded, színe
szennyesfehér. A lárva kifejlett állapotban 25 mm hosszú, színe szürkésfehér, teste hátrafelé vastagodó, apró
vöröses szőrökkel fedett. Fejtokja sárgás színű. Lábai rövidek. Az utolsó szelvény ventrális részén, a
végbélnyílás táján, kúp alakban rendeződött, erősebb serték találhatók. A cserebogárpajoroknál élénkebb
mozgású pajor. A báb hossza 15 mm, szabadbáb.

Földrajzi elterjedése. A palearktikus régióban fordul elő. Magyarországon közönséges fajként tartják számon,
mindenütt megtalálható, de a kötött talajokon nagyobb az egyedsűrűség.

Tápnövényei. Polifág faj. Hazánkban az imágók 19 növénycsaládba tartozó, mintegy 60 növényfajon


táplálkozhatnak. Főleg a virágzó gyümölcsfákon, szőlőn, rozson, keresztes virágú termesztett és
gyomnövényeken, orgonán, zöldség- és dísznövényeken károsítanak.

Gazdasági jelentősége. A gyümölcsfákvirágainak, a rozs kalászának megrágásával jelentős károkat okozhat.

Kárképe. Azimágó a virágrészeket károsítja. Kirágja a bibét és a porzókat, ezért a virágok nem kötődnek.
Némelykor a sziromleveleket is megrágja a legkülönfélébb növényeken. Pl. nárciszon a lepelleveleket cafatosra
rágja szét. A lárva a növények gyökerén táplálkozik, de kártétele nem jelentős.

Életmódja. Éviegy nemzedéke van. A kifejlett bogár telel át a talajban. Tavasszal, amikor már a pongyola
pitypang (=gyermekláncfű) (Taraxacum officinale) virágzik, tömegesen jelennek meg az imágók. Márciusban
kezdődik a rajzás, és néha még júniusban is jönnek elő telelő imágók. Az imágó képes repülni, de csak a napos
déli órákban. Ha hűvösre fordul az idő, éjszaka a talajszinten tartózkodnak. A frissen rajzó imágók a
gyümölcsfák alsó virágaiban kezdetben a virágport fogyasztják el, közben megrágják a virág generatív szerveit
is. Kb. 2 hétig tartó érési táplálkozás után párzanak, majd ezt követően a talaj 2–5 cm-es rétegébe rakják le
tojásaikat, 2–4 példányból álló csoportokban. A tojásrakás több héten keresztül tart. Egy nőstény 30–40 tojást
rak. Az embrionális fejlődés 3–4 hetet vesz igénybe. A kikelő kis pajorok korhadó anyagokkal, talajhumusszal
és hajszálgyökerekkel táplálkoznak. A lárvafejlődés 2–3 hónapig tart. A kifejlett lárva 10–15 cm mélységben,
kb. 2 cm átmérőjű bábkamrát készít magának, amelyben a nyár vége felé bebábozódik és 10–12 nap után
imágóvá alakul, de nem jön a felszínre, hanem a bábkamrában áttelel.

A védekezés irányelvei. A gyümölcsfák virágainak veszélyeztetése esetén a méhkímélő technológia szabályainak


megfelelően végrehajtott permetezéssel lehet védekezni.

3.3.13.18. Család: Cincérek– Cerambycidae

172
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

3.3.13.18.1. Lucernacincér – Plagionotus floralis Pallas

81. ábra - Lucernacincér (Plagionotus floralis) a = imágó, b = lárva a lucernagyökérben


(Bíró Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Az imágó hossza 10–16 mm, alakja hengeres, karcsú, hátrafelé enyhén elkeskenyedő.
Testszíne fekete, a szárnyfedőin feltűnő, sárga szőrökből álló harántcsíkok láthatók. Az előtor elülső és hátulsó
szegélyén 1–1 harántirányú sárga folt látható. A hasi oldalát sárga szőrözet borítja. A csápok és a lábak
vörösbarna színűek. A tojás hossza 1,3 mm, színe halványzöld, tojásdad alakú. A lárva kifejlődve 15–20 mm
hosszú, lábatlan pondró. A második testszelvénytől hátrafelé elkeskenyedik. A báb hossza 14–18 mm,
csontszínű, szabadbáb.

Földrajzi elterjedése. Elsősorban Közép- és Dél-Európában fordul elő nagyobb egyedszámban, de az egész
palearktikus régióban megtalálható. Magyarországon mind az Alföldön, mind a dombvidékeken elterjedt,
közönséges.

Tápnövényei. Egyetlen tápnövénye a lucerna, amelynek gyökerében él.

Gazdasági jelentősége. Főleg az öreg, 3–4 éves lucernatáblákat károsítja. A legjelentősebb lucernatermő
területeken (Mezőhegyes, Bánkút) esetenként 10–15%-os fertőzöttség is előfordul.

Kárképe. A lárva a lucerna főgyökerében felülről lefelé 10–15 cm hosszúságú, ceruza vastagságú járatot rág,
amelyet a rágcsáléka és az ürüléke tölt ki. A gyökérnyakban is készíthet járatot. A 2–3 éves lucerna 4–6 mm
átmérőjű gyökerét úgy elrágja, hogy csak a gyökér külső, fás része marad meg. Az ilyen növény a tél végén
vagy száraz körülmények között teljesen elpusztulhat. A tél vége felé a károsított gyökérnyak szétnyílik és az
ilyen lucerna gyakran kifagy. Tavasszal a sárguló, rosszul fejlődő lucernatövek jelzik, hogy a lárva károsít a
gyökérben. A lárvakártétel abban különbözik a vincellérbogár lárvájának kártételétől, hogy a lárva mélyebben
hatol be a gyökérbe, mint a vincellérbogár lárvája. Egy főgyökérben ritkán két lárva is károsíthat egy időben.

Életmódja. Éviegy nemzedéke van. Az imágók május végétől július elejéig rajzanak. Kezdetben a
legkülönbözőbb virágzó növényeken, pl. cickafarkon (Achillea) gyülekeznek, ahol virágporral táplálkoznak és
párzanak. Később a gyomos lucernatáblák szélein tűnnek fel. A tojásokat a lucerna töve mellé, a talajba helyezik
el. A nőstények egy-egy tőhöz június, július folyamán 1–2 tojást raknak. Az 1–1,5 hetes embrionális fejlődés
után a kikelt lárva berágja magát a lucernagyökérbe, ahol lefelé haladva táplálkozik. A kifejlett lárva telel át a
főgyökérben, majd május, júniusban bábozódik. Rövid bábállapot (1–2 hét) után imágóvá alakul.

173
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

A védekezés irányelvei. Az idős lucernák feltörése után a lárvák a korhadó gyökerekben még képesek kifejlődni,
ezért ha bizonyítottan sok lárva fordult elő a gyökerekben, a feltört lucernatáblát ajánlatos tárcsázni, ugyanis a
tárcsa sok lárvát elpusztít.

3.3.13.19. Család: Levélbogarak – Chrysomelidae

3.3.13.19.1. Vetésfehérítő bogarak – Oulema fajok

82. ábra - Vörösnyakú árpabogár (Oulema melanopus) a = imágó, b = kártétel a levélen


(Bíró Krisztina rajza)

Magyarországon 4 Oulema faj, a vörösnyakú árpabogár (Oulema melanopus Linné), a veresnyakú zabbogár (O.
cyanipennis Fabricus), a kéknyakú árpabogár (O. gallaeciana Heyden) és a kéknyakú búzabogár (O.
septentrionis Weise)szaporodik el káros mértékben. Életmódjuk, kártételük az ellenük való védekezés
lehetőségei megközelítőleg azonosak. Közülük részletesen a leggyakrabban előforduló kéknyakú búzabogarat
tárgyaljuk.

3.3.13.19.2. Kéknyakú búzabogár – Oulema septentrionis Weise

Alaktani leírása. Azimágó hossza 3,4–4,5 mm, nyakpajzsának harántbarázdája szabálytalanul és durván
pontozott. Atojás hossza 0,8 mm, henger alakú. Színe frissen lerakottan citromsárga, az embrionális fejlődés
előrehaladtával barnássárga. Alárvák kifejlett állapotban 5–6 mm hosszúak. Négy fejlődési stádiuma van.
Fejlődésük folyamán a lárvák háti részén nyálkás ürülékfelrakódás látható. Testük alapszíne sárga, de a nyákos
ürülék miatt sötétszürke csigához hasonlít. Innen a népies „árpacsiga” elnevezés. A báb 3,5–4,5 mm hosszú,
színe citromsárga, szabadbáb.

Földrajzi elterjedése. Eurázsiában elterjedt faj, Magyarországon gyakori.

Tápnövényei. Agabonafélék levelein él, azonban közülük a zabot csak táplálékhiány esetében fogadja el.

Gazdasági jelentősége. Agabonaféléket rendszeresen károsítja. A nagyadagú N-műtrágyával ellátott


állományokban nagy egyedszámban fordul elő. A század elején jelentős károkat okozott, majd később szinte
alig írtak kártételéről. A70-es évek óta ismét egyre nagyobb károkat okoz. Előfordult, hogy tavaszi árpában a
levélzet 60–70%-át is elpusztította, ami 0,6–9,8 tonna becsült szemveszteséget okozott hektáronként.

Kárképe. Az imágók és a lárvák kárképe jól elkülöníthető. Az imágók a levélen hátrafelé haladva átrágják az
érközi levéllemezt. Az O. melanopus folyamatosan 6–8 mm hosszú csíkot rág, az O. cyanipennis 4–7 mm
hosszú, az O. gallaeciana és az O. septentrionis csak 1–2 mm hosszú csíkokat rág. A kártételi csíkok szétszórtan
találhatók a leveleken. A lárvák a levél felszínén táplálkoznak. A kárképük abban különbözik az imágókétól,
hogy csak hámozgatják a leveleket. A lárvák hámozgatása egymással párhuzamosan, egymás mellett fordul elő.

174
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

A kárkép mindig foltokban jelentkezik a növényállományban, az imágóké szabálytalanul szétszóródva, a


lárváké foltokban figyelhető meg. A károsított növények levelei, néha szárai is elfehérednek. Innen a bogár
elnevezés „vetésfehérítő”.

Életmódja. Mind a 4 fajnak évi egy nemzedéke van. Az imágók telelnek át az erdőszélek avarjában, a dudvás
szárú gyomnövények elszáradt szárában és a gyepszintben (árokpartokon és telepített gyeptáblákon). Az imágók
10 °C körüli napi átlaghőmérsékleten hagyják el telelőhelyeiket. Ez az időszak hazánkban március végén, április
elején szokott bekövetkezni. Az előjött bogarak kezdetben a fűféléken tanyáznak, majd a hőmérséklet
emelkedésével egyre aktívabbak lesznek. Pl. 25 °C-on már tömegesen repülnek, de ennél alacsonyabb
hőmérsékleten is előfordul a repülésük. Néhány napig tartó táplálkozást párzás követ, majd

6–7 nap elteltével tojást raknak. A tojásokat a levél felszínére helyezik el, 2–8-as gyöngysorszerű füzérekben.
Legtöbb tojás a levél alapi részétől 2–3 cm-re található a főér mellett, a levélerezettel párhuzamosan.

Az embrionális fejlődés ideje kb. 1 hét. A kikelt lárvák rögtön táplálkoznak. A táplálkozással egy időben
megkezdődik a lárvák háti részén az ürülékből és nyálkából álló, csaknem fekete színű védőréteg felgyülemlése.
A vedlések során a nyálkás réteg a lárvabőrrel együtt lekerül a lárváról. A lárvák a táplálkozásuk alatt felvett
levélmennyiségnek a 90%-át az L3–L4-es korban fogyasztják el. A kifejlett veresnyakú fajok lárvái a talajba
vonulnak bábozódni, a kéknyakúak pedig a növényen bábozódnak. A bábállapot kb. 2 hétig tart. Az új imágók
június második felében még előfordulnak a gabonatáblákon, majd fokozatosan a füves területekre húzódnak. Az
imágók telelőre vonulása szeptember–októberben történik. Előfordul, hogy késő ősszel (október második fele) is
találhatók imágók. Ezek a telelőre vonult imágók ismételt felszínre jöveteléből származnak. Tojást már nem
raknak, hanem rövid táplálkozás után véglegesen elvonulnak telelni.

Természetes ellenségei. A tojásokat az Anaphes flavipes (Mymaridae), a bábokat és a lárvákat a Bathytrix


maculatus, Lemophagus curtus, Itoplectis maculator (Ichneumonidae), Pteromalus vibulenus, Trichomelopsis
microptera (Pteromalidae), Necremus leucarthros és Tetrastichus julius (Eulophidae) hártyás szárnyú fajok
parazitálják. Magyarországon a leggyakoribb lárvaparazitoid a Necremus leucarthros, amely 46,9%-át fertőzi a
lárváknak.

Az entomopatogén gombák közül a Fusarium nivale, az Aspergillus ochraceus parazitafajokat és a Fusarium


graminearum, F. culmorum és a F. avenaceum gyengültségi élősködő szervezeteket tenyésztették ki Oulema
fajok elpusztult lárva és imágó egyedeiből.

A ragadozói közül a közönséges tolvajpoloska (Nabis pseudoferus), aranyszemű fátyolka (Chrysopa perla),
darázsalakú farkaslégy (Asilus crabroniformis), fekete héjalégy (Dioctria atricapilla) és közönséges karolópók
(Xisticus kochi) ismertek.

A védekezés irányelvei. Azidőben elvetett gabonák kevésbé károsodnak. Azimágók és a lárvák egyaránt
érzékenyek a szervesfoszforsavészter-, valamint a piretroid hatóanyagú szerekre. A benszultap hatóanyagú
inszekticiddel környezetkímélő védekezési eljárás alkalmazható.

3.3.13.19.3. Közönséges spárgabogár – Crioceris asparagi Linné

83. ábra - Közönséges spárgabogár (Crioceris asparagi) a =imágó, b = tojás, c = lárva


(Bíró Krisztina rajza)

175
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Az imágó, 4,2–6,2 mm hosszú. Teste karcsú, színe kékesfekete vagy zöldes fényű, amelynek
nyakpajzsa vörös, középen szív alakú sötét folttal. Szárnyfedőin 3–3 szögletes, változó nagyságú, sárgásfehér
folt található. Több változata van, amelyet egy magyar taxonómus specialista a fekete rajzolat alapján különített
el. Atojás 1,1–1,2 mm hosszú, mindkét végén elkeskenyedik, egyik oldala domborúbb, mint a másik. A frissen
lerakott tojás világos olajzöld, majd néhány óra elteltével szürke színű lesz. Egyik végével a növényhez van
ragasztva, arra merőleges helyzetben. A lárva kifejlett állapotban 8–10 mm hosszú. A teste hátrafelé vastagodik,
színe olajzöld, kivéve a fejtokot, a nyakpajzsot és a lábakat, amelyek sötétbarnák vagy feketék. Négy fejlődési
stádiuma van. A báb 4–6 mm hosszú, színe citromsárga, szabadbáb.

Földrajzi elterjedése. Európában található, kelet felé Szibériáig. Magyarországon a spárgaültetvényeken


mindenütt előfordul.

Tápnövényei. Az elsőrendű tápnövénye a spárga (Asparagus officinalis), amelynek vadon termő és termesztett
állományain egyaránt előfordul. Az A. plumosustis károsítja.

Gazdasági jelentősége. Aspárgabogarak közül ennek a fajnak van legnagyobb jelentősége. Azimágó és a lárva
egyaránt károsít. Kártétele következtében gyengül a tövek termőereje, ami a következő évi síphozamot
kedvezőtlenül befolyásolja. A telepítés évétől kezdve, a spárgaültetvény megszűntéig kártételük folyamatos.
Tojásait a fiatal sípokhoz rakja, így beszennyezi azokat, ezáltal piaci értékük csökken.

Kárképe. Tavasszal, az imágó az előtörő spárgasípok epidermiszét jellegzetes csíkokból álló foltokban
hámozgatja, később főleg a levelekkel táplálkozik. A lárvakártétel kizárólag a levelekre korlátozódik. A spárga
bogyóját mind az imágó, mind a lárva csak abban az esetben rágja meg, ha nincs más növényi rész.

Életmódja. Évihárom nemzedéke van. Az imágók telelnek a talajban. Tavasszal (április végén, május elején)
jelennek meg a felszínen, amikor a spárga hajtani kezd. Ilyenkor a talajból előbúvó sípok epidermiszét
hámozgatják. Rövid táplálkozás után megkezdik a tojásrakást. Tojásaikat tömegesen rakják le a sípokra.
Többnyire 2–8 tojás fordul elő egymás mellett. A kikelő lárvák kizárólag levelekkel táplálkoznak, majd
kifejlődésük után a talajba másznak, ahol 10 cm-es mélységig bölcsőt készítenek maguknak a talajszemcsékből
és abban bebábozódnak. A bábállapot 12–19 napig tart. A nyár elején előjövő bogarak levelekkel táplálkoznak,
majd tojást raknak. Egy nőstény 100 tojásnál is többet rakhat. E tojásokból fejlődő második nemzedék imágói
rövid táplálkozás után, nyári nyugalmi állapotba vonulnak. A nyugalmi szakasz augusztusban véget ér, ismét
aktivizálódnak a bogarak. A spárga ilyenkor új hajtásokat fejleszt. Ez a nemzedék újból tojást rak, majd
kifejlődik a harmadik nemzedék. E nemzedék imágói telelnek át, zömmel a bábbölcsőben. Az imágók,
közelítéskor, a talajra ejtik magukat. Ha sikerül kézbe venni őket úgy, hogy a potrohuk szabadon marad, akkor
cincogó hangot adnak, amelyet a potrohlemezek és a fedőszárny végének összedörzsölésével idéznek elő.

176
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Tömegesen akkor fordul elő, ha párás, enyhe idő van. Ha csapadékos és
hűvös az időjárás, akkor kisebb egyedszámú populáció fejlődik. Magyar kutató figyelte meg, hogy a május végi
záporok a lárvákat leverték a talajra, és azok a sárba ragadva elpusztultak.

Rövid előrejelzés készíthető az első nemzedék lárváinak megjelenésére és az imágók rajzási idejére, a tojások
számának figyelembevételével. Ha 20 tojás fordul elő növényenként, akkor rendszerint kártételre kell számítani,
ez ugyanis kb. 10 lárvát jelent tövenként.

Természetes ellenségei. Tojásparazitoidjai közül hazánkban legjelentősebb a Tetrastichus asparagi fémfürkész.


Tojásokat pusztít a 13 pettyes katica (Adonia variegata) is. Lárváit a Coccinella septempunctata és a C.
bipunctata fogyasztják. Légyparazitoidjai közül Magyarországon a Meigenia mutabilis ismert.

A bábozódni vonuló lárvák egyharmadának elpusztulását hazai vizsgálatok alapján a Fusarium nivale, az
Aspergillus candidus ésaz A. coraceus gombák okozhatják.

A védekezés irányelvei. A bogarak és a lárvák a szervesfoszforsavészter- és a piretroid hatóanyag-tartalmú


készítményekkel szemben egyaránt érzékenyek.

3.3.13.19.4. Tizenkétpontos spárgabogár – Crioceris duodecimpunctata Linné

Alaktani leírása. Az imágó 5–5,6 mm hosszú, kissé nagyobb a közönséges spárgabogárnál. Testszíne
narancspiros, néha téglapiros. Szárnyfedőinek mindegyikén 6 fekete pont van. Feje és nyakpajzsa sötét
téglapiros színű. A tojás frissen lerakott állapotban citromsárga, 1,0–1,1 mm hosszú. Két–három nap elteltével
zöldessárgává sötétedik. Uborkaformájú, egyik vége szélesebb. Mindig magányosan fordul elő, legtöbbször a
két fillokládium közé ragasztva. A lárva teste rózsaszínű, hossza kifejlett állapotban 11–13 mm. Alakra hasonlít
a közönséges spárgabogár lárvájához. Négy fejlődési stádiuma van. A báb a talajrögökből készített
bábbölcsőben él, színe citromsárga.

Földrajzi elterjedése. Magyarországon elterjedési területe megegyezik a C.asparagiéval.

Tápnövényei. Elsősorban az étkezési spárga (Asparagus officinalis). Az 50-es évek közepén egy budapesti
kertben súlyos károkat okozott a bókolóspárga (A. sprengeri) ültetvényekben.

Gazdasági jelentősége. Mivel a bogarak a virágokat és bogyókat fogyasztják, ezért a magtermesztésre nézve
veszélyes.

Kárképe. A bogyók belseje kirágott, ezért színük ezüstösen áttetsző (lárvakártétel). Az imágók a növény
fillokládiumain kívül megeszik a virágokat és bogyókat is. A virágokat teljesen elpusztíthatják. A bogyóknak
csak a felületét rágják meg, a magvakat nem bántják.

Életmódja. Évi két nemzedéke van. Az imágók telelnek a talajban, de báb alakban is áttelelhetnek. A tavasszal
előjövő bogarak, a Crioceris fajok közül legutoljára jelennek meg a spárgaültetvényen, ősszel pedig legelsők a
telelőre vonulásban. A tavaszi imágó előjövetele május második felében kezdődik meg. Az imágók első
tápláléka a fillokládium, később a virágokat és a bogyókat rágják meg. Az érési táplálkozás után tojást raknak.
A tojásokat egyesével helyezik el úgy, hogy a tojás oldala a növény egyes részeihez tapad. A lerakott tojások
száma kevés. Az embrionális fejlődés 9–11 napig tart. A kikelő lárvák a bogyók csészelevelei között hatolnak
be a fiatal termésbe. Egy lárva kifejlődése alatt csak 1, legfeljebb 2 bogyót fogyaszt el. A lárvafejlődés 10–14
napig tart. A kifejlett lárvák a talajba másznak és ott 7–10 cm mélyen bábbölcsőt készítenek maguknak.

Az első nemzedék imágói július második felében rajzanak. A második nemzedék lárvái augusztus végén kezdik
meg talajba vonulásukat. Ott bábbölcsőt készítenek, amelyben egy részük imágóvá alakul és úgy telel, kisebb
részük bábállapotban vészeli át a telet.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Az ültetvények harmadik évében találhatók tömegesen. Az egyedszám a


nyár közepén a legnépesebb. Külső tényezők kevésbé hatnak e faj egyedszámviszonyaira, mert a lárvák a
termésben, tehát védett helyen fejlődnek. Előrejelzésére körülbelül ugyanazok érvényesek, mint a C.
asparaginál, ugyanis azzal együtt fordulnak elő.

Természetes ellenségei. Azonosak a C.asparagiéval.

A védekezés irányelvei. Megegyeznek a közönséges spárgabogárnál leírtakkal.

177
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

3.3.13.19.5. Honvédbogár – Entomoscelis adonidis Pallas

/84. ábra - Honvédbogár (Entomoscelis adonidis) a = imágó, b = lárva (Bíró Krisztina


rajza)

Alaktani leírása. Azimágó 7–10 mm hosszú, nyakpajzsa és szárnyfedőinek alapszíne vörös. Anyakpajzs
közepén széles, fekete sáv húzódik, és széleihez közel egy-egy apró fekete folt latható. Aszárnyfedőkön oldalt
egy-egy széles fekete, közepén egy hasonló, de keskenyebb sáv díszíti. Atojás 1,4–1,6 mm hosszú. Színe a
narancssárgáról a vörösbarnáig változó. A lárva kifejlett állapotban 10–14 mm hosszú, színe sötétbarna, erősen
szemölcsös, a szemölcsökön fekete serték ülnek. 4 fejlődési fokozata van. Abáb 6,5–9 mm hosszú, sárgásvörös
színű, szabadbáb.

Földrajzi elterjedése. Az egész eurázsiai kontinensen előfordul, így hazánkban is, de csak az Alföldön
termesztett repcén károsít, a Dunántúlon ritkábban.

Gazdasági jelentősége. A múlt század végén és e század elején rettegett kártevője volt a hazai repcevetéseknek.
Az imágók ősszel és tavasszal is károsítanak.

Kárképe. Azimágók ősszel a fiatal növények leveleit, tavasszal, májusban a virágrészeket és a becőket rágják
meg. Alárvák a növény leveleit pusztítják el úgy, hogy csak a főér marad meg. Alárvakártétel rendszerint
foltosan jelentkezik.

Életmódja. Évente egy nemzedéke van. Mind a lárva, mind a tojás áttelelhet. A nőstény ősszel a repce tövéhez
közel, a talaj felszínére, esetleg 1–2 cm mélyre a talajba, ritkábban egyesével, gyakrabban csoportosan (2–225
tojás csomónként) rakja le tojásait. Egy nőstény átlagosan 895 tojást rak. Akikelt kis lárvák felmásznak a
növényre és annak levelét rágják meg. Ha az ősz hosszú és meleg, akkor a lárvák fejlődésük előrehaladtával
jelentős mennyiségű levelet fogyasztanak el. Ha korán hidegre fordul az idő, tehát rövid az ősz, alig vehető
észre a lárvák táplálkozása. Ilyen őszön a lárvák csoportosan a talajba húzódnak, kvieszcencia állapotban
áttelelnek és tavasszal a felszínre mászva tovább folytatódik fejlődésük. Április közepén visszabújnak a talajba
bábozódni. Május folyamán jelennek meg az új nemzedék imágói. Ezek érési táplálkozás után a repce aratásáig
a repcén maradnak, majd ezt követően szétszóródnak a határban és rövid ideig vad Cruciferae fajokon
táplálkoznak. Június végén nyugalmi állapotba vonulnak, amely augusztus utolsó napjaiban, szeptember elején
ér véget. Életmódjuknak rendkívüli érdekessége az, hogy a késő ősszel lerakott tojások is áttelelnek, tehát itt
olyan állattal állunk szemben, amely lárva és tojás, sőt egy magyar kutató szerint még imágó alakban is
áttelelhet.

A védekezés irányelvei. Legnagyobb jelentősége az őszi védekezésnek van, ugyanis fiatal repceállományban
ilyenkor jelent legnagyobb veszélyt a kártétel. A burgonyabogárnál felsorolt hatóanyagú inszekticidek ez ellen a
kártevő ellen is védenek.

178
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

3.3.13.19.6. Burgonyabogár – Leptinotarsa decemlineata Say

85. ábra - Burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata) a = imágó b = kifejlett lárva (Bíró


Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Az imágó 9–12 mm hosszú, 6–7 mm széles, erősen domború hátú bogár. Alapszíne
narancssárga, a fejen és a nyakpajzson sötét foltokkal. A szárnyfedőn hosszanti csíkokat visel. A szárnyfedők
alatt elhelyezkedő hártyás szárny színe a kor szerint változó: fiatal bogaraké színtelen, egyhetes korban egy
háromszög alakú folton sárga, háromhetes korban piros színeződést mutat. Az áttelelt bogarak hártyás szárnya
egész kiterjedésében élénkpiros. A tojás 1,5–1,8 mm hosszú, tojásdad alakú, narancssárga színű, ragadós
felületű. A lárva kifejlődve 12–14 mm hosszú. Alapszíne fiatal korban vérpiros, majd a fejlődés folyamán
fokozatosan narancsszínűvé változik. Fején, lábain és oldalain 2–2 fekete színű szemölcssor van. Háti része
erősen domború, a potroh vége elvékonyodó. A tojásból kikelt lárva fejtokszélessége 0,5–0,6 mm, az első vedlés
után 0,7– 1,1 a második után 1,2–1,6, a harmadik után 2–2,5 mm. A báb 10–12 mm hosszú, narancsszínű
szabadbáb.

Földrajzi elterjedése. Mexikóból származik, innen került át az USA-ba. Őshazájában és kezdetben az Egyesült
Államokban is vad Solanum fajokkal táplálkozott. Colorado államban károsította először a termesztett
burgonyát.

Az európai államok közül először Franciaországban telepedett meg, és jelenleg Európában az Ural hegységig
terjedt el. Magyarországon először 1947-ben, Héderváron találták meg. 1948-ban három nyugati megyében,
1949-ben csak egyetlen gócon jelentkezett. 1950-ben nem találták egy példányát sem hazánk területén. A
Jugoszláviából kiinduló fertőzés következtében 1951–1952-ben az előzőeknél nagyobb számban és több helyen
lépett fel. A Dunántúl majdnem egész területén 1954-ben terjedt el. Ma már az egész ország erősen fertőzött.

Tápnövényei. Sok tápnövényű faj. Termesztett növényeink közül teljes értékű tápnövénye a burgonya és a
tojásgyümölcs, de átmeneti tápláléknak alkalmas a paradicsom is. A paradicsomon élő lárvák azonban lassabban
fejlődnek, sok elpusztul közülük, és kisebb bogarak fejlődnek belőlük, mint a teljes értékű tápnövénnyel
táplálkozó lárvákból. Nem felel meg tápnövénynek a Solanaceaekközül a paprika, a dohány és a petúnia.

A gyomnövények közül teljes értékű tápnövénye (olyan tápnövény, melyen egész fejlődése végbemehet) a
beléndek (Hyosciamus niger) és a nadragulya (Atropa belladona). Nem teljes értékű tápnövény a piros ebszőlő
vagy édeskeserű csucsor (Solanum dulcamara). A fekete ebszőlőn (Solanum nigrum) és a maszlagon
(Daturastramonium) csak a legidősebb lárvák fejezik be fejlődésüket, a fiatalok elpusztulnak. Nem megfelelő a
lárvák táplálására az ördögcérna (Lycium) és a zsidócseresznye (Physalis sp.) sem. Az érési táplálkozás alatt a
bogarak alkalmas tápláléka a piros és a fekete ebszőlő, a nadragulya, a maszlag, a beléndek, az ördögcérna és a
zsidócseresznye is. A maszlaggal vagy fekete ebszőlővel táplálkozott bogarak át is telelhetnek. Ezek a növények
tehát alkalmasak arra, hogy segítsék a korai burgonya kiszedése után megjelenő fiatal bogarak fennmaradását.

179
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Az egynyári Nicotiana alata dísznövényen 1963–64-ben mind a lárva, mind az imágó jelentős kárt tett
Budatétényben.

Gazdasági jelentősége. Hazánkban az 50-es évek derekán, amikor a burgonyabogár elleni védekezés költségeit
teljes egészében az állam fedezte, mintegy 80–120 millió forintba került az évenkénti védekezés. A 60-as évek
elejétől mind a mai napig tartó, olyan helyzet alakult ki, hogy csak rendszeres védekezéssel lehet eredményes
burgonyatermesztést folytatni. Ez a megállapítás a nagyüzemi és a háztáji termelésre egyaránt vonatkozik.

Kárképe. A fiatal lárvák kezdetben a fonáki részen hámozgatnak, majd lyukakat rágnak. Az L 3 már szabálytalan
alakú karéjokat rág a levélen. Az imágók rágása is hasonló a kifejlett lárvákéhoz. Amíg levél van a bokron, az
imágók fekete ürüléke szemmel látható. Végül az egész burgonyabokorból csak a szárak, hajtások, levélnyelek
maradnak meg, tehát az imágó teljes lombtalanításra képes.

Életmódja. Évente hazánkban 2 nemzedéke van. Az imágó telel a talajban, zömmel 10–15 cm mélységben. Laza
talajon 20 cm-nél mélyebbre is lehúzódik. A talaj átfagyását, ha annak hőmérséklete a –4 °C-ot nem haladja
meg, baj nélkül elviseli, –7 °C-nál nagyobb lehűlés esetén azonban legtöbbje elpusztul. Ilyen mérvű lehűlés
ellen a többnyire meglevő hótakaró védelmet nyújt. Az áttelelt bogarak tavasszal, március végétől május végéig
terjedő időben jelennek meg. Az előjövetel időpontjában az egyes egyedek nagyobb eltérést mutatnak. A már
előjött egyedek újból visszabújhatnak a talajba. A bogarak eleinte csak vándorolnak. Táplálkozásuk csak május
elején, a melegigényes és később kihajtó burgonyafélékhez tartozó gyomnövények megjelenésekor kezdődik.
Az előcsíráztatott, korai ültetésű burgonya korán vénülő leveleit fogyasztja a legritkábban. Annál inkább kedveli
a rendes időben vetett burgonya korai hajtásait.

A tojásrakás rendszerint május közepén kezdődik. A tojásokat a nőstények a burgonya leveleinek fonákára
csoportosan helyezik el. Egy-egy közepes nagyságú tojáscsomóban 20–31 tojás van. A tojáslerakás időszaka
nagyon elhúzódik. Egyes nőstények szünetet is tartanak a talajba húzódva, majd előjőve tovább folytatják a
tojáslerakást. Rendkívül sok tojást raknak. Laboratóriumban nőstényenként 587–1549 tojást számoltak meg.

Az embrionális fejlődés 4–12 napig tart. A kikelt kis lárvák először a tojás héját fogyasztják el, ami számukra
nélkülözhetetlen táplálék. Ha ugyanis ezt nem ehetik meg, elpusztulnak. Rendszerint május 20-ától mutatkoznak
a lárvák a leveleken, melyet a fonák felől csoportosan rágnak, kezdetben hámozgatva, majd kilyuggatva azokat.
A rágásnyomokon kívül feketés ürülékük okozta tintafoltszerű szennyeződés is jelzi a lárvák jelenlétét. A lárvák
táplálkozása 15–21 napig tart, miközben 4 fejlődési fokozaton mennek át, és ez idő alatt kelési súlyuknak 214-
szeresére növekszenek. A kifejlett lárvák a talajba húzódnak, és zömmel 2–6 cm mélységben bábkamrát
készítenek maguknak, majd néhány nap múlva bábbá alakulnak. A bábok színe kezdetben élénk narancsvörös,
később fakóbbá változik. A bábállapot időtartama 5,5–12 nap. A bogarak kifejlődésük után még 2,5–4 napig a
bábkamrában maradnak. A bogarak felszínre jövetele június közepén kezdődik és főleg a délelőtti órákban megy
végbe. Előbújás után a bogarak kültakarója és szárnyfedői puhák, repülni nem tudnak, szárnyfedőiken a fekete
csíkok közötti részek vörösesek. 5–10 napon át érési táplálkozást folytatnak, miközben elnyerik
repülőképességüket, és súlyuk is megnövekszik. Az érési táplálkozás során eredeti testsúlyuk 7,5–13-szorosát
kitevő lombot fogyasztanak. Ez a teljes lárvafejlődés során elfogyasztott lombnak 2–3-szorosa. Teljes fejlődési
ideje 36–45 nap, az érési táplálkozást is hozzászámítva 50 nap alatt éri el az első nemzedék a
szaporodóképességet. E nemzedék nőstényeinek egy része tojást rakva a második nemzedéknek ad életet, és
csak augusztus eleje és szeptember eleje között vonul telelőre. Nagyobb részük nem rak tojást (vagy csak
néhányat), úgy vonul telelőre. Ezért a nyár második felében a burgonyabogár szaporodásának üteme és egyben
kártétele csökken.

Az első nemzedék által lerakott tojásokból 55–84 nap múlva fejlődnek ki a második nemzedék bogarai, ezek
érési táplálkozás után szeptember közepétől a talajba húzódnak. A bogarak hosszú életűek. Az áttelelt bogarak
tojásrakása még tart, amikor az első nemzedék imágói is már megkezdik a tojásrakást. Így a két nemzedék
egybeolvad. Találtak már kétszer áttelelt bogarat is. A burgonyabogár ritkán repül, inkább gyalogol levélről
levélre. Nagyobb arányú terjedését és rajokban való repülését különösen augusztusban figyelték meg, amikor a
hőmérséklet 22 °C fölött van.

A burgonyabogár évi fejlődésmenete diapauzájának ismeretében értelmezhető helyesen.

1. A burgonyabogár imaginális diapauzájának kiváltásában a fotóperiódusnak döntő szerepe van.

2. A fiatal érési táplálkozást végzőimágók érzékelik a fotóperiódust. Újabb vizsgálatok szerint a L 3– L4 is


fotoszenzitív. A fotoperiódus nem a tápnövényen keresztül hat, hanem közvetlenül az imágókra.
Hosszúnappalon fejlődő lárvákból származó imágók több tojást raknak, mint a rövidnappalon fejlődöttek. Ez a

180
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

magyarázata annak, hogy a nyári első nemzedék június 21-e után fejlődő lárváiból származó imágók kevés
tojást raknak. A tápnövényt ért különböző fotóperiódus nem befolyásolja, a burgonyalevél kora (fiatal vagy idős
volta) viszont már jelentősen befolyásolja a termékenységét.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Elszaporodását a párás meleg segíti elő. Ennek megfelelően csapadékos
nyarakon nagyobb szaporodásra, száraz nyarak után a bogarak számának csökkenésére számíthatunk.

Mint a burgonyabogár lárváinak gyérítőjét, hazánkban a Nabis rugosus nevű ragadozó poloskát és a fátyolka
(Chrysopa vulgaris) lárváját figyelték meg. Magyarországon 1959-ben kezdték meg a Perillus bioculatus
amerikai ragadozó poloska megtelepítését. A sikertelenség biológiai okai a hazai tapasztalatok alapján a
következőkben foglalhatók össze: az imágók rendkívül gyorsan szétszóródnak, ennek következtében a nemek
egymásra találása véletlenszerű. A téli mortalitás igen jelentős. A Perillus-tojások aburgonyalevelek növekedése
következtében lehullanak a talajra. A Perillus tojásaikat nemcsak ott rakják le, ahol a burgonyabogár-tojások
vagy -lárvák vannak, hanem teljesen véletlenszerűen, emiatt nagyfokú a fiatal poloskák táplálékhiányból eredő
mortalitása. A szabadon bocsátás első évében a Perillus-tojások több mint 50%-a fertőződött a hazai faunában
gyakori Telenomus sokolowi tojásfürkésszel. Fátyolkalárvák is pusztították a poloska tojáscsomóit. A Perillus
fejlődésmenete Európában nincs összhangban a burgonyabogáréval. A Perillus nemcsak a burgonyabogár
fejlődési alakjait szívogatja, hanem a lucernában és egyéb kultúrákban élő kártevők különböző fejlődési alakjait
is. Emiatt szóródik szét a határban.

A madarak közül csak a fogoly és a fácán fogyasztja a burgonyabogarat, a többi undorodik tőle, mert mind
bogár, mind a lárvája kellemetlen szagú folyadékot bocsát ki magából.

A védekezés irányelvei. Világszerte igen sokan foglalkoztak a burgonyabogárnak ellenálló burgonyafajta


előállításával, de nemesítéssel amerikai kutatók csak az utolsó években értek el eredményeket.

A biológiai védekezéssel történt próbálkozások, a Bacillus thuringiensis var. tenebriodes-szel biztató eredményt
adtak. A Steinernema carpocapsae fonálféreggel végzett hazai kísérletek csak laboratóriumban hoztak
elfogadható eredményt.

Az inszekticidek akkor a legeredményesebbek, ha a fiatal lárvák (L1–L2) ellen irányulnak. Az első vegyszeres
kezelés időpontja általában május második fele, június eleje. Egyes években az áttelelt bogarak ellen már május
elején is kell védekezni. A második védekezés június végén, július elején, a nyári első nemzedék fiatal imágói
ellen irányul. Hazánkban rendszerint az évi kétszeri védekezés elegendőnek bizonyul, ritkán van szükség július
végén egy harmadik kezelésre. A védekezésre a szervesfoszforsavészter, valamint piretroid hatóanyagú
inszekticidek ajánlottak.

Célszerű a burgonyabogár és a burgonyavész ellen egybekapcsoltan alkalmazható szereket a bordóilébe vagy


egyéb gombaölő szerekbe (rézoxidok vagy szerves fungicidek) adva permetezni, mivel a rézion gátolja
(antifeeding hatás) a burgonyabogár táplálkozását.

3.3.13.19.7. Lucernabogár – Phytodecta fornicata Brüggemann

86. ábra - Lucernabogár (Phytodecta fornicata) a = bogár, b = lárva és kártétele


lucernalevélen (Bíró Krisztina rajza)

181
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Az imágó 4,8–7,2 mm hosszú, alapszíne fekete, az előtora és a szárnyfedője vörösbarna színű.
Az előtorán 2, a szárnyfedőkön 7 fekete foltot visel. A tojás 3,8–4,0 mm hosszú, alakja hengeres. A frissen
lerakott tojás halványzöld, majd sötétsárga vagy enyhén narancssárga színű lesz. A lárva táplálkozása
befejezésekor 6,8–9,2 mm hosszú, világossárga színű, rajta fekete szemölcsök és sűrű finom szőrök láthatók.
Négy fejlődési fokozata van. A báb hossza 4,8–6,8 mm, világossárga színű, szabadbáb.

Földrajzi elterjedése. A bécsi medencétől Ukrajna déli részéig fordul elő. A közép- és dél-európai országok
közül Magyarországon, Romániában és Bulgáriában mint lucernakártevő ismert.

Tápnövényei. Elsődleges tápnövénye a termesztett lucerna, de a komlós lucernán (Medicago lupulina) isképes
kifejlődni.

Gazdasági jelentősége. Magyarországon különösen az Alföldön és a Tiszántúlon (Békés és Csongrád megye)


számít jelentős lucernakártevőnek, de a Dunántúlon is jelen van. Kártétele már tavasszal jelentkezik (április), de
az első kaszálás után válik feltűnővé. Az imágó egyaránt károsítja a sarjhajtásokat, a levélrügyeket, a bimbókat
és a virágokat (főleg nyáron). Kártétele akkor válik súlyossá, ha az első kaszálást száraz periódus követi.

Kárképe. Azimágók a leveleket szabálytalanul karéjozzák, néha a levélnyelét is elrágják. A fiatal lárvák a
levelek szélein kezdenek rágni. A rágás alakja hosszú sávos vagy hosszúkásan lyukas. A megrágott növények
felkopaszodnak, néha annyira elvesztik a levélfelületüket, hogy a növény száraz kóróvá válik.

Életmódja. Évente egy nemzedéke van. Az imágók földkamrában, a talaj 10–25 cm-es rétegében telelnek. Már
március közepén megkezdődik a felszínre jövetelük. A lucernásban április közepén van a legtöbb imágó. Ebben
az időszakban intenzíven fogyasztják a levélzetet. Április elején kezdik meg a tojásrakást. A levelek fonáki
részére helyezik el tojásaikat, 8–10 tojásból álló csomókban. Rendkívül termékeny bogár, ugyanis több száz
tojást is rakhat. Az embrionális fejlődés 5–12 napig tart. A lárvák május folyamán vannak legnagyobb
egyedszámban a lucernásban. Főleg a reggeli és a kora esti órákban találhatók a lombozaton, napközben a
tarlómaradványok között tartózkodnak. A lárvafejlődés 14–16 napot vesz igénybe. A kifejlett lárva a talajba
mászik és 5–6 cm mélységben bábkamrát készít magának, ahol bábozódik. Abábállapot 8–14 napig tart. Azúj
bogarak június végén, július elején jönnek a felszínre, majd 2–3 heti táplálkozás után, július végén,
augusztusban a talajba vonulnak telelni. A téli nyugalmi állapotuk obligát diapauza.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. A mezőségi talajokon termesztett lucernában fordul elő legnagyobb
egyedszámban. Elszaporodását elősegíti, ha a hőmérséklet hosszú időn át 16 °C fölé emelkedik. Párosodás és
tojásrakás idején a párás, meleg időjárás kedvezően hat a fejlődésére.

Távelőrejelzéshez ősszel vagy tél végén, kora tavasszal területi kvadrátmódszerrel történő mintavételezés
szükséges. Ha ilyenkor m2-enként 5 vagy ennél több imágó van jelen, akkor már veszélyhelyzettel állunk
szemben. Rövid előrejelzés adható tavasszal is akkor, amikor a talaj hőmérséklete 7–8 °C-os. Ha az avar egy
m2-es területén 5-nél több imágó van, szintén fel kell készülni a védekezésre. Anövényvizsgálat akkor

182
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

eredményes, ha 16 °C felett van a levegő hőmérséklete. Amikor 10 hálócsapás átlagában 10-nél több imágó és
lárva fordul elő, szintén veszélyhelyzet áll elő.

Természetes ellenségei. Afácán-, a fogoly- és a baromfiállomány is csökkenti a populáció egyedszámát, de


tevékenységük nem teszi feleslegessé a védekezést.

Parazitoidjai közül a Meigenia bisignata és a M. floralis (Dipt.: Tachinidae) közismert. Ragadozói közül a
Nabis ferus és a N. rugosus (Hemipt.: Nabidae) ismertek.

Hűvös, nyirkos évjáratokban az entomopatogén gombák is sok egyedet pusztítanak el.

A védekezés irányelvei. Alucernabetakarítási módszerek kiküszöbölhetik a kémiai védekezést, ha korán történik


a kaszálás és a betakarítás. Ugyanis ilyenkor a levéllel együtt a tojások és sok imágó és lárva is összegyűjtésre
kerülhet. A tarlón maradt példányok jelentős része elpusztul.

Inszekticidek alkalmazása elsősorban az új telepítésű lucerna védelmében indokolt. Szükség lehet erre akkor is,
ha késve végzik a kaszálást és a betakarítást, továbbá, ha a lucernabogár egyedszáma káros mértékig emelkedik.
Ezekben az esetekben elsősorban szervesfosztforsavészter vagy piretroid hatóanyagú készítményeket célszerű
kijuttatni.

3.3.13.19.8. Szil-levélbogár – Galerucella luteola Müller

Alaktani leírása. Azimágó 6–8 mm hosszú, alapszíne barnássárga. Azelőtor közepét és két oldalát 1–1 fekete
olajsáv díszíti. Aszárnyfedők tövében 1–1 keskeny, fekete folt látható. Felülete finoman szőrözött. Azáttelelt
imágók megfeketednek, rajtuk a jellegzetes rajzolat alig szembetűnő. A tojás élénksárga színű, körte alakú, 0,8
mm hosszú, 10–30-as csomókban található. A lárvák fiatal korukban feketésbarnák, a második vedlés után
sárgás alapszínűekké válnak. A kifejlett lárva 12 mm hosszú.

Földrajzi elterjedése. Egész Európában, Észak-Afrikában, Közel-Keleten és Közép-Ázsiában előfordul. A 30-as


évek közepén az USA-ba is behurcolták, ahol nagyobb kárt tesz, mint Európában.

Tápnövényei. Tápnövényei a szilfajok. Elsősorban az utcai és a parkokban található szilfák levelein károsít,
ritkábban erdőben. Nem ritka, hogy tarra rágja a fákat. Az imágó és a bogár egyaránt kártevő. Alárvák a fonáki
oldalról hámozgatják a levelet. Azimágók lyukat rágnak a levéllemezen. Ahámozgatott levélrész megfeketedve
elszárad. Néha a feketedés átterjed az egész levélre.

Életmódja. Valószínűleg évi egy nemzedéke fejlődik. Azimágók telelnek a talajban vagy a lehullott növényi
részek alatt. Esetenként még a kerítésoszlopok és távírópóznák repedéseiben és a házak padlásán is áttelelhet.
Március végén, április elején jelenik meg és az Ulmus fajokra repül. Atojásait a levelek fonáki részére ragasztja.
Atojáscsomó két (nem szabályos) sorban rakott tojásokból áll. Atojásrakás 2–3 hétig tart. Egy nőstény 500–600
tojást rak. Alárvák 3 hétig fejlődnek. Június közepén talajba vonulnak bábozódni (3–4 cm mélyre). Június végén
már új imágók vannak, amelyek nagy tömegben lepik el a szilfákat. Általában augusztusban abbahagyják a
táplálkozást, és telelőre vonulnak.

Természetes ellenségei. Természetes ellenségei közül a Lebia scapularis és a L. bimaculata (Col.: Carabidae),
mint lárvapredátor érdemel említést. A Tetrastichus xanthomelae (Hym.: Chalcididae) pedig mint
tojásparazitoid ismeretes. Franciaországban a tojásparazitoid populációdinamikát befolyásoló szerepét nagyra
becsülik.

A védekezés irányelvei. Legjobb védekezési módszer, ha az utcafásításkor a szilt mellőzik. A parkokban,


egyedül élő szilfákon nem észleltek tömeges elszaporodást.

Az inszekticidek közül a metilparation, a fenitrotion, a deltametrin, a foszmet és a metidation hatóanyagú szerek


hatásosak mind a lárvák, mind az imágók ellen.

3.3.13.19.9. Keresztesvirágúak bolhái – Phyllotretafajok

87. ábra - Fekete káposztabolha (Phyllotreta atra) a = imágó, b = kártétele


káposztalevélen (Bíró Krisztina rajza)

183
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

88. ábra - Káposztafélék bolhái. Phyllotreta nigripes (a), Ph. cruciferae (b), Ph. nemorum
(c), Ph. undulata (d)(Bíró Krisztina rajza)

184
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Magyarországon a keresztesvirágúak földibolhái közül az egyszínű fekete káposztabolha (Phyllotreta atra


Fabricius), a közönséges földibolha (Ph. cruciferae Goeze), a fekete földibolha (Ph. nigripes Fabricius), a
sárgán csíkozott fajok közül a nagy káposztabolha (Ph. nemorum Linné), a közép káposztabolha (Ph. undulata
Kutschera), a kis káposztabolha (Ph. vittula Redtenbacher) kártevő ismeretes.

A Ph. atra 1,7–2,6mm nagyságú, fekete színű, a Ph. cruciferae 1,8mm nagyságú, kék vagy zöldes színű, a Ph.
nigripes 1,8mm nagyságú, fémeszöld színű, a Ph. nemorum 2,5–3 mm nagyságú, fénylő fekete színű sárga
csíkkal a szárnyfedőn, a Ph. undulata 1,8–2,5mm nagyságú, fekete színű kénsárga sávval a szárnyfedőn, a Ph.
vittula 1,5–1,8mm nagyságú, fénylő fekete, sárga sávval a szárnyfedőn.

Gazdasági jelentőségük. Elsősorban a száraz évjáratokban károsítanak, különösen tavasszal, amikor éppen
kelnek tápnövényeik (főleg a káposztafélék). Ha kedveznek a külső körülmények az imágók táplálkozásának, a
fiatal növényállomány rövid idő alatt elpusztulhat. Csak az imágók kártétele lehet jelentős, a lárvák a
gyökereken élnek, ezek rágása nem okoz figyelemre méltó kártételt. Vannak olyan fajok, amelyeknek lárvái a
levélben aknáznak, pl. Ph. nemorum és a Ph. armoraciae.

Kárképük. Azimágók a leveleket lyuggatják ki úgy, hogy az ellentétes oldalon az epidermisz megmarad. Idővel
ez is elszárad, eltöredezik, és végül lyukas lesz a levél. A lyukak átmérője 1,5–2,0mm. Nagy egyedsűrűség
esetén a levél szitaszerűvé válik. A növény fejlődésének előrehaladtával a leveleken kívül a kocsányt, néha a
bimbókat, a virágokat és a fiatal becőket is hámozgatják. A levélben aknázó lárvák szabálytalan aknákat
készítenek.

Életmódjuk. Valamennyi felsorolt fajnak évente egy nemzedéke fejlődik. Az imágók telelnek át a száraz avarban
erdőszéleken, erdősávokban (Ph. cruciferae, Ph. atra) vagy gyepszintben, továbbá a talaj felső rétegeiben (Ph.
armoraciae, Ph. nemorum, Ph. undulata, Ph. vittula). Amikor a levegő hőmérséklete tartósan 8–9 °C fölé megy,
akkor hagyják el telelőhelyeiket. Április folyamán indul meg a tömeges rajzás. Legtöbb imágó e napfényes
órákban aktivizálódik. Hűvös, borús és szeles időben a levél fonáki részén tartózkodnak.

A tavaszi párzás után kezdődik a tojásrakás, ami az egyes fajok esetében különbözik. A Ph. nigripes, a Ph.
cruciferae, a Ph. atra, a Ph. undulata és a Ph. vittula kisebb-nagyobb csomókba vagy egyesével rakja tojásait a
tápnövény gyökérnyaki részéhez közel, a talajrögök közé. A tojásrakás elhúzódik a nyár végéig. A kikelt lárvák
megkeresik a fő- és hajszálgyökereket, és ezen táplálkozva fejlődnek. A lárvafejlődés 4–6 hétig tart. Három
fejlődési stádiumuk van. A kifejlett lárva a talaj felsőbb rétegébe nyomul és itt bábozódik. A bábállapot 12–14
napig tart. Az elhúzódó tojásrakás miatt egész nyáron át lehet lárvákat találni.

A Ph. nemorum és a Ph. armoraciae anövény leveleire helyezi tojásait. A lárvák behatolnak a levél lemezébe és
ott aknáznak. A lárvák fejlődése az aknákban 22–30 napig tart. A kifejlett lárvák elhagyják a levélaknákat és a
talajba vonulnak bábozódni (1–2 cm-es mélységbe). A bábnyugalom ideje 2 hét. A nyár folyamán (augusztus
közepe) előjött új imágók érési táplálkozást folytatnak, majd utána telelőre vonulásukig (október vége,
november eleje) a termesztett vagy vadon élő keresztesvirágú növényeken élnek. Ilyenkor már, a növények
fejlettsége miatt, nagyobb kárt nem okoznak.

Tömeges elszaporodásuk és előrejelzésük. A Phyllotreta fajok tömeges elszaporodása csak száraz, napfényben
gazdag időjárás mellett következhet be. Hűvös és csapadékos időjáráskor rendszerint csak kis egyedszámban
találhatók.

A földibolhák szignalizációjára alkalmasnak bizonyult szürkelapos módszer. Lényege, hogy 25 × 25 cm


nagyságú lapokat cövekekre erősítünk úgy, hogy az alsó szélük a talajtól kb. 15–20 cm-re legyen. A lapokat
szürke olajfestékkel vagy hernyóenyvvel kenjük be. A cövekeket úgy verjük a földbe, hogy a ragacsos lap kissé
ferdén, felfelé, déli irányban álljon. A lapok elhelyezése a bolhák által veszélyeztetett területen történik. A rajzó
bolhák a ragacsos lapra ráragadnak. Kártételi veszélyhelyzet akkor alakul ki, ha száraz, meleg időben naponként
átlagosan 3, vagy 3 nap alatt 10 bolhaegyed ragad fel a lapra. Ha hűvös, csapadékos az időjárás, veszélyhelyzet
csak akkor áll fenn, ha naponta átlagosan 3–6 vagy 3 naponként 10–18 bolha ragad a lapra. Ha szürke
olajfestéket használunk a lapok ragacsossá tételére, akkor a bolhák számbavétele után naponta újra kell festeni a
felületet. Hernyóenyv esetén elég, ha 3 naponként újítjuk meg a kenést. A lapok megfigyelését a növény
kelésétől számított 2–3 héten át kell végezni.

Színcsapdák hiányában a növényvizsgálat is tájékoztat a földibolhák egyedszámáról. Ha növényenként 3–4


rágásnyom fordul elő, a védekezés indokolt.

A ragacsos lap alapelvén működött annak idején a bolhafogó taliga és a bolhafogó zászló.

185
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

A védekezés irányelvei. Optimális agrotechnikai feltételek biztosítása mellett, amikoris a növény rövid idő alatt
„kinő a kártevő foga alól”, a földibolhák által okozott kártétel veszélye jelentősen csökken. Nitrogén-
fejtrágyázással fokozható a növények fejlődése.

Az inszekticidekkel szemben érzékeny, ellene szervesfoszforsavészter- és piretroid tartalmú készítményekkel


egyaránt lehet védekezni. Egy bizonyos ideig a káposztapalántáknak a vetőmag csávázása védelmet nyújt.

3.3.13.19.10. Lenbolha – Aphtona euphorbiae Schrank

89. ábra - Lenbolha (Aphtona euphorbiae) (Bíró Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Azimágó 1,6–2,0 mm hosszú fémeskék vagy fémeszöld, néha barnás. Alakja tojásdad. A
csápjai és lábai sárgák. A csápvégek és a hátulsó combok feketék. Feltűnően kiálló vállbütyke van. A tojás 0,6
mm hosszú, színe világossárga. A lárva sárgásfehér színű, kifejlett állapotban 4–5 mm hosszú. Három pár lába
van. Az utolsó potrohszelvényen nem visel tüskét. Három fejlődési fokozata van. A báb 1,5 mm hosszú, színe
sárgásfehér, szabadbáb, a talajban készített bábkamrában található.

Földrajzi elterjedése. Egész Európában elterjedt, úgyszintén Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában is.


Magyarországon mindenütt előfordul.

Tápnövényei. Elsődleges tápnövénye a rost- és az olajlen. Lárvái kizárólag ezen növények gyökereivel
táplálkoznak.

186
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Gazdasági jelentősége. A rost- és olajlen legveszedelmesebb kártevője. Minőségi kárt okoz, ugyanis a károsított
rostlen ipari feldolgozása körülményesebb, így nagyobb költséget igényel. Ha olajlent károsít, magjának
olajtartalma kisebb lesz, és csírázóképessége is kárt szenved.

A bolhák rágása nyomán gombákat is terjeszt, amelyek a növények megbetegedését okozzák. A megrágott lenen
egyes gyomirtó szerek fitotoxikus hatása is erősebb.

Kárképe. Az imágók a kelő len növényt még a talajban károsítják olyanképpen, hogy a szikleveleken apró
gödröcskéket rágnak, a levelek szélét pedig berágják. A fejletlen növény a nagy vízveszteség következtében
elszárad. A lárvák a főgyökérben vályú alakú mélyedéseket rágnak, de az oldalgyökereket is megrághatják.

A június második felében rajzó fiatal bogarak az érőfélben lévő szárat és toktermést sávosan vagy szabálytalan
foltokban hámozgatják. Ezzel a kártétellel kényszerérést idéznek elő. A károsított növények fakó színűek
lesznek és már messziről elkülöníthetők az egészségesektől. Főleg a lentábla szélein károsítanak. Nagyon sok
imágó jelenléte esetén, a kisebb lentáblákon egyenletesen fordulnak elő.

Életmódja. Évi egy nemzedéke van. Az imágók telelnek az erdőszélek, árokpartok száraz avarjában vagy
földrögök között. Amikor a talaj hőmérséklete el éri a 9–10 °C-ot, elhagyják telelőhelyüket. A tömeges repülés
16–18 °C-on következik be. Elsősorban a déli fekvésű lentáblákat keresik fel. Hűvös időben a talajban lévő
szárrészeken, napos időben a leveleken táplálkoznak. Ha a hőmérséklet eléri a 20 °C-ot, táplálkozásuk
intenzívebbé válik, majd megkezdődik a párzás. Április, május folyamán rakják le tojásaikat, a len növény töve
közelében fekvő talajmorzsák közé. A lárvakelés és a bábozódás időszaka az elhúzódó tojásrakás miatt sokáig
tart. A lárvák a gyökereken fejlődnek. A lárvafejlődés 3–4 hét. A bábozódás, amely a talajban készített
bábbölcsőben zajlik le, júniusban kezdődik. Az új bogarak már június végétől, fokozatosan mind nagyobb
egyedszámban jelennek meg. A legtöbb imágó július elején gyűjthető. Az új imágók az érőfélben levő len
szárán és a tokon táplálkoznak. Az aratásra érett lent az imágók elhagyják és néhány napig, esetleg egy-másfél
hétig a vadlenen élnek, majd felkeresik a téli telelőhelyüket, ahol obligát diapauzában áttelelnek.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Tömegesen akkor szaporodik el, ha az egymást követő években meleg,
száraz tavaszok vannak. A Kéri-féle szárazsági számmal jellemezhetők az imágók tömegviszonyai. Ha ez a
szám a tojásrakási periódusban meghaladta a 750-et, akkor optimális viszonyok alakultak ki a tojásrakásra
nézve. Amennyiben télen a csapadék mennyisége meghaladja a sokévi átlagot, a telelő imágók többsége
elpusztul.

Előrejelzése (távelőrejelzés) elvégezhető úgy, hogy a telelőhelyről gyeptéglákat helyeznek el laboratóriumi


futtatóban. Ha 10–12 imágó fordul elő m2-ként, már veszélyesnek minősíthető a kártevő. A szignalizációhoz
hálózással vagy tővizsgálattal gyűjthetők adatok. Eddigi megállapítások szerint, ha 10–10 növény közül 5-öt
megrágtak a bolhák, szükséges a védekezés.

A tavaszi imágólétszám megállapítására „tapogatós bolhafogó” alkalmazását javasolja egy magyar kutató. E
bolhafogó lényege, hogy egy 40 × 40 cm felületű, nyélre erősített deszkát gázolajjal bekennek és azt a
növényállományon végighúzzák. A bolhák az olajba beleragadnak, így könnyen megszámolhatók. Napsütéses,
meleg időben alkalmazva e bolhafogót, megbízható védelmet szolgáltat az egyedszámról.

A védekezés irányelvei. Karbofurán hatóanyagú készítménnyel csávázott magból kelt növény, 3–4 hétig mentes
a bolhák kártételétől. Ha szükséges a lenállomány kezelése, akkor szervesfoszforsavészter-, valamint piretroid
hatóanyag készítmények alkalmazhatók.

3.3.13.19.11. Répabolha – Chaetocnema tibialis Illiger

90. ábra - Répabolha (Chaetocnema tibialis) a = imágó, b = kártétele répalevélen (Bíró


Krisztina rajza)

187
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Az imágó 1,5–1,9 mm hosszú, alakja ovális, színe fekete vagy zöldeskék fémfényű. Előtora is
és szárnyfedői is erősen pontozottak. A faji különbségeket mutató bélyegek a homlokon és a hátulsó
ugrólábakon találhatók. A homlokon, a szemek mellett

8–10 pontszerű bemélyedés van. A répabolha középső és hátulsó lábszárán egy-egy széles fogat visel, mögötte
pedig szőrözött mélyedés található. A tojás 0,6–0,7 mm hosszú, világossárga színű, alakja ovális. A lárva 2–3
mm hosszú, megnyúlt féregszerű, hengeres testű. Színe piszkosfehér. Kifejlett állapotban 2–3 mm hosszú.
Három fejlődési stádiuma van. A báb 1,6–2 mm hosszú, fehér, szabadbáb, amely talajszemcsékből készített
bábkamrában található.

Földrajzi elterjedése. Közép- és délkelet-európai faj. Magyarországon mindenütt előfordul, de nagyobb


egyedszámban az ország délkeleti részén található.

Gazdasági jelentősége. Száraz tavaszon a répa egyik legveszedelmesebb károsítója. Erős kártétel esetén
újravetéssel lehet pótolni a károsított felületeket. Az újravetéskor 10–15%-os termésveszteséggel kell számolni.

Kárképe. Azimágók már kora tavasszal (március vége–április) károsítják a csírázó cukor-, cékla- és
takarmányrépát. Akis növény tenyészőcsúcsát már a talajban lerághatja. Akikelt növény levelein 1–2 mm
átmérőjű lyukakat rágnak, de a levél széleit is megrágják. Azerősen rágott növény elhervad. A4–6 leveles
idősebb répán szintén apró lyukak jelzik kártételét. Nyár derekától a répa belül elhelyezkedő levelein hasonló
rágásokat okoz. Azilyen kártételt már az új nemzedék bogarai idézik elő. A lárva a növény vékony gyökereit
rágja meg, de ezzel kártételt nem okoz.

Életmódja. Éviegy nemzedéke van. A bogarak az erdőszélek, árokpartok, töltésoldalak avarszintjében telelnek
át. Abogarak akkor hagyják el telelőhelyüket, amikor a telelőhelyen a hőmérséklet eléri a 8–10 °C-ot.
Kezdetben ugrálva haladnak, később, amikor a hőmérséklet emelkedik, főleg a déli órákban, repülnek. Így nagy
távolságra jutnak el. Március végétől már a kelő répatáblán gyülekeznek. Eleinte csak a tábla szélén telepednek
meg, majd rövidesen ellepik az egész táblát. Májusban indul meg a tojásrakás. A nőstények 2–3 cm-es
talajmélységben 40–50 tojást raknak a répanövény mellé. A lárvák június végéig táplálkoznak a répa gyökerein,
majd a talajban bábozódnak. Júliusban jelennek meg az új bogarak, amelyek néhány hetes táplálkozás után,
repülve keresik fel telelőhelyüket.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Száraz években szaporodik el tömegesen, főleg a könnyen felmelegedő,
laza szerkezetű talajokon. Abogaraknak a száraz meleg kedvező, a tojásoknak a párás meleg. Csapadékban
gazdag teleken a gombabetegségektől nagyon sok telelő imágó elpusztul.

Távelőrejelzéshez, a telelés előtt táplálkozó imágók hálózásával gyűjthetők adatok. Ha 5 × 10 hálócsapásban


50–100 répabolha található, vagy a telelőhelyről behozott gyeptéglák kifuttatásakor m2-enként 100–200 bogarat
sikerül begyűjteni, akkor a következő tavasszal biztos, hogy védekezésre kell felkészülni.

188
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Tavasszal a szignalizációhoz növényvizsgálatra és színcsapdák kihelyezésére van szükség. Ha száraz, meleg


napokon a csapda 3–4 bolhát fog, vagy növényenként 2–3 rágásnyom fordul elő, azonnal meg kell kezdeni a
védekezést.

Természetes ellenségei. Atelelő egyedeket rovarpatogén gombák jelentős mértékben pusztítják. Alárvákat és
bábokat elsősorban a futóbogarak (Carabidae) lárvái és imágói fogyasztják.

A védekezés irányelvei. Azagrotechnikai szabályok betartása a legolcsóbb védekezés a répabolha ellen, ugyanis
ilyenkor a répa gyorsan fejlődik és „kinő a kártevő foga alól”. Ahelyrevetett répa esetében már nem mindig
elegendő a jó agrotechnika nyújtotta előny, hanem kémiai védekezésre is szükség van. Környezetvédelmi
nézőpontból legelőnyösebb a magcsávázás, karbofurán hatóanyagú szisztemikus szerrel. Ez kb. 6–8 napig
megakadályozza a bogarak táplálkozását. A répabarkó ellen kijuttatott monokrotofosz vagy kartap hatóanyagú
inszekticid a bolhákat is elpusztítja. Megelőző védelmet nyújtanak az aldikarb, forát, karbofurán hatóanyagú
talajfertőtlenítő granulátumok is.

3.3.13.19.12. Kenderbolha – Psylliodes attenuata Koch

91. ábra - Kenderbolha (Psylliodes attenuata) a = imágó, b = kártétele kenderlevélen


(Bíró Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Azimágó 1,8–2,6 mm hosszú, teste megnyúlt, feltűnően domború. Színe fényes zöldesfekete
vagy enyhén bronzfényű, néha zöld. Azelőtor háta durván pontozott. Afejtető erősen recézett, de nem pontozott.
Aszárnyfedők utolsó harmada, olykor a fele is barnásvörös. Hátulsó combjai sötétbarnák. A tojás halványsárga,
hossza 0,48 mm. Atojáshéj felületén sejtes skulpturázottság látható. A lárva hengeres testű, színe fehér, kivéve a
fejét, a nyakpajzsát és a farfedőt (pygidium), amelyek barnák. Testén barna színű szemölcsök is találhatók.
Három pár lába van. Abáb sárgásfehér, hossza 3 mm, szabadbáb, amely a talajban, földgubóban található.

Földrajzi elterjedése. Az egész palearktikus régióban előfordul Európa közepétől egészen Japánig.
Magyarországon mindenütt gyakori.

Tápnövényei. Elsősorban a kender és a komló. Ezenkívül csalánfajokon is gyakori.

Gazdasági jelenősége. Száraz évjáratokban okoz jelentősebb kártételt. Helyenként 20–55%-os kártétel is
előfordulhat. Komlón is károsít, főleg a kelőfélben lévő növényeket támadja meg. A kárt szenvedett növények
szára (kender) megrövidül, ezáltal ipari értéke csökken. Tavasszal a komlón a fiatal hajtásokat rágja, de ennél
súlyosabb kárt okoz, amikor nyár végén a virágzatot rágja meg.

Kárképe. Az imágó kora tavasszal a kelő kender leveleit hámozgatja, lyuggatja. Néha olyan nagy tömegben
fordul elő, hogy károsítása miatt a kendert újra kell vetni. Nyár végén főleg a szártetőző leveleket károsítja,

189
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

különösen a magkenderen, de a rostkenderen is előfordul. Súlyos esetben csak a levélerezete marad meg. A
kendervirágokba és a fiatal termésekbe is berág. A komló virágzatát (toboz) kilyuggatja, amellett, hogy
tavasszal a hajtásokat rágja meg. A lárva a kender és a komló főgyökerén károsít (barázdákat rág, odvasít). Néha
az oldalgyökereket is megrághatja.

Életmódja. Évi egynemzedéke van. Bogár alakban telel, részben a kendertábla talajában, részben a bokros, erdős
területek és árokpartok elszáradt növényi maradványai között. Április második felében hagyja el telelőhelyét
(14–15 °C körüli nappali hőmérsékletnél), és repülve keresi fel a kender- és komlótáblákat. Táplálkozása április
végén és május elején a legintenzívebb. Közben többször párzik, majd tojást rak. A tojásrakás május első
hetében indul meg. A főgyökér mellé, kb. 8–10 cm mélységbe helyezi el néhány tojását. Egy nőstény 300 tojást
is rakhat. Az embrionális fejlődés 2–3 hétig tart. A lárvafejlődés 30 nap. A lárvák kedvelik a könnyű, levegős és
nem túl nedves talajokat. Három fejlődési fokozatuk van. A kifejlett lárva bábozódás előtt bábbölcsőt készít
magának a talajban és abban bábozódik. Az új nemzedék bogarai júliusban jelennek meg, ekkorra az
imágópopuláció már elpusztul. Egy nemzedék fejlődési ideje 52–70 nap. A fiatal bogarak a fentebb felsorolt
tápnövényeken élnek még néhány hétig, majd fokozatosan telelőre vonulnak. A telelő bogarak, bolgár kutató
szerint –25 °C-ot is kibírnak.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Tömeges megjelenése, száraz, meleg tavaszokon várható. Előrejelzése
tavasszal abban áll, hogy amikor a léghőmérséklet 16 °C körül van, a kendertáblán átlós irányban haladva 10 ×
10 növényt kell átvizsgálni. Ha 10 növény közül 4-en bolharágás állapítható meg és száraz meleg idő várható,
azonnal védekezni kell.

Természetes ellenségei. Parazitoidjai közül csak az imágóparaziták – Perilitus bicolor és P. labilis (Hym.,
Braconidae) – ismertek.

A védekezés irányelvei. Az agrotechnikai szabályok betartásával (optimális vetőágy, korai vetés) sokat
segíthetünk a növényeknek az esetleges bolhakártétel kivédésére. A szerves foszforsavfészter,valamint a
piretroid hatóanyag-tartalmú készítmények alkalmasak kártételének megakadályozására.

3.3.13.19.13. Nagy repcebolha – Psylliodes chrysocephala Linné

92. ábra - Nagy repcebolha (Psylliodes chrysocephala) a=imágó, b = lárva (Bíró


Krisztina rajza)

190
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Az imágó 3–4,5 mm hosszú, teste megnyúlt tojásdad. Színe fénylő kékeszöld, néha enyhén
bronzos. Feje vörösbarna, lábai sárga színűek, kivéve a hátulsó combokat. A tojás hossza 0,90–0,96 mm. Frissen
lerakott állapotban sárgás, később narancsszínűre változik. Az embrionális fejlődés során az eredeti méretek
30%-kal nagyobbodnak meg. A lárva henger alakú, az utolsó potrohszelvényén két kitinszarvat visel. Színe
sárgásfehér, kivéve a kitinizált részeket, amelyek feketék. Három fejlődési fokozata van. A báb 5,8–7,8 mm
hosszú, sárgásbarna színű, szabadbáb.

Földrajzi elterjedése. Egész Európában elterjedt. Hazánkban is mindenütt közönséges.

Tápnövényei. Azőszi és a tavaszi repce (az utóbbit csak az imágó károsíthatja), a mustár (Sinapis alba), továbbá
a vadrepce (Sinapis arvensis) és a repcsényretek (Raphanis raphanistrum). Káposztaféléken is megél.

Gazdasági jelentősége. A nagy repcebolha kártétele elsősorban a növény lassú fejlődésében nyilvánul meg, ami
végül is kényszeréréshez vezet. Nem minden évben okoz kárt. Előfordul, hogy a lárvakártétel nyomán a repce
télen kifagy. A fiatal imágók júniusi becőkártétele kényszerérést okoz.

Kárképe. Az imágó ősszel a leveleket, tavasszal a szárat lyuggatja, a félig érett becőn pedig hámozgat. A lárvák
ősszel és télen az alsó levelek nyelében furkálnak, majd kora tavasszal a szárba, esetleg a gyökérnyaki részbe
húzódnak, és ott járatokat rágnak. A lárvákkal fertőzött repcelevelek kezdetben enyhén, majd mindig erősebben
sárgulnak, és végül elfonnyadnak. Az elsárgult levél könnyen letörik a szárról. Hasonló képet mutat a téli
hidegtől megviselt repcetáblakora tavasszal, ezért, ha meg akarunk győződni arról, hogy a nagy repcebolha
lárvája okozza-e az alsó levelek sárgulását, tüzetesen meg kell vizsgálni a sárguló levelek nyelét. Ha benne
ürülékkel telt járatokat találunk, valamint sárgásfehér testű, fekete fejű és testvégű lárvákat, akkor a kártétel
biztosan a nagy repcebolhának tulajdonítható.

Életmódja. Évente egy nemzedéke van. Az L2 és L3-as lárvák mellett a tojások és az imágók is áttelelhetnek. Az
imágók nyáron (július, augusztus) nyugalmi állapotban (esztiváció) vannak (50–70 nap). Augusztus végén,
szeptember elején aktivizálódnak és repülve keresik fel a repcetáblát. A tojásrakás előtt táplálkoznak. A
tojásokat egyesével a talaj felszínén, vagy kisebb csomókban a gyökerekhez közel, a talajrögök közé (1–5 cm
mélyen) helyezik el. A tojásrakás a fagyok beálltáig tart, majd márciusban ismét folytatódik. A tojásból kikelt
fiatal lárvák megkeresik a növényeket, majd arra felmásznak, és rendszerint a legalsó levélnyelekbe fúrják be

191
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

magukat. Rövid idő alatt a levél főerébe hatolnak. A lárvák fejlődési ideje a természetben rendkívül változó. Pl.
4 °C-on 220 nap, 30 °C-on pedig mindössze 12 nap. Az L3 nagyon ellenálló a fagyokkal szemben. Egy
levélnyélben többnyire 1–2 lárva él, néha több is. Az L1 és L2 lárva leggyakrabban a levél csúcsi része felé
vándorol, majd az L3-as lárva megfordul és a szár felé veszi az irányt. A lárvák a szárban lefelé és felfelé is
vándorolhatnak. Az idős lárvák a gyökér nyaki részén, közvetlenül a felszín alatt készítenek maguknak
járatokat. Különösen sok lárva található a Ceutorhynchus pleurostigma lárvája által előidézett gubacsokban. A
kifejlett lárva kerek lyukat készít a repce föld feletti szárán, és azon kijutva a földre ejti magát, majd 3–6 cm
mélyre befurakodik a talajba, és ott bebábozódik. A lárvák talajba vonulása május elején kezdődik. Az új
imágók május végétől jelennek meg, és néha igen nagy számban találhatók a repcében, ahol a szár és a hajtás
felső részén, valamint a becőkön hámozgatnak. Repcearatás után még ott találhatók a tarlón, majd július elején
keresztes virágú gyomnövényekre húzódnak, ahonnan rövidesen nyári nyugalomba vonulnak.

Természetes ellenségei. Tojásait a lágybogarak (Cantharidae) lárvái és a közönséges fürgefutonc (Trechus


quadristriatus) imágói ragadozzák. A lárvákból a következő Hymenoptera-fajokatnevelték ki: Thersilochus
melanogaster Aneuclis melanarius, Diospilus morosus és Diospilus oleraceus.

Az előbábokat és bábokat gyakran a fonálférgek (Nematoda): Hexamermis sp., Parasitorhabditis sp.,


Steinernematidae sp., valamint futóbogár-alkatúak (Caraboidea) imágói és lárvái támadják meg. Imágójából a
Microctonus sp. (Hym., Braconidae) ismeretes.

A védekezés irányelvei. Agrotechnikai védekezési eljárásként a keresztes virágú gyomnövények irtása jöhet
számításba. A magvak csávázása karbofurán hatóanyagú inszekticiddel, a kelés után a növényeknek 6–8 napig
tartó védelmet nyújt. A későbbiekben ellene szerves foszforsavészter vagy piretroid hatóanyagú
készítményekkel célszerű védekezni.

3.3.13.19.14. Amerikai kukoricabogár – Diabrotica virgifera virgifera Le Conte

93. ábra - Amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) a = imágó, b= lárva


(Bíró Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Az imágó átlagos hossza 7,5 mm, alapszíne halvány zöldessárga. A szárnyfedők oldalán fekete
csíkok láthatók. A hím szárnyfedőjének hátulsó fele fekete, a nőstényé világosabb színű. A szárnyfedőkön a
színmintázat némi eltérést mutathat. A lábszár és a lábfej fekete, a csápok is, kivéve a három alapi csápízt,
amelyek vörösbarnák. Feje sima, a tora kb. olyan hosszú, mint amilyen széles. A tojás hossza 1,6 mm, alakja
ovális, színe fehér, később krémszínű. Mikroszkóp alatt, a chorionon a kitüremkedések miatt sokszögű mintázat
látható, gödröcskék nélkül. A lárva kikeléskor 1,2 mm hosszúságú, krémszínű, kifejlett állapotban 18 mm. A
fejtok barna színű, az anális szelvény dorzális része szintén. Három pár lába van. Fejlődési stádiumainak száma
három. A báb 7–8 mm hosszú, krémszínű, szabadbáb, a talajban földkamrában található.

Földrajzi elterjedése. A D. virgifera virgiferátazUSA Colorado államában 1868-ban találták meg és írták le,
mint új fajt. Közép- és Észak-Amerikában két alfaját ismerik, az egyik a D.virgifera virgifera, a másik a

192
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

D.virgifera zeae. Előbbi az elterjedtebb, ezért a növényvédelmi entomológiai irodalomban található biológiai
leírások erre vonatkoznak. A D.virgifera virgifera elterjedését az USA-ban a térkép mutatja.

94. ábra - Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) elterjedése Észak-


Amerikában (Krysan és Miller, 1986 nyomán)

A feltevések szerint Európába az 1990-es évek elején került be. Első lárvakártételét kukoricaállományban 1992
júliusában a jugoszláviai Surin környékén észlelték, amely a belgrádi nemzetközi repülőtér közelében van. Az
első Surini góc kukoricatábláin egy-egy növényen, 10–15 imágó fordult elő. Jugoszláviában jelenleg 200 ezer
hektáron található.

Dél-Magyarországon 1995. június 30-án, Mórahalom községben kihelyezett szexferomon-csapdában találták


meg az első imágópéldányt. Ezt követően több példányt is fogott a csapda.

Tápnövényei. Azimágó polifág, a kukoricát azonban előnyben részesíti, amelynek levelét, a címerét és a
bibeszálakat (kukoricaselymet, bajuszt) károsítja. Ha az imágók nem találnak kukoricát, a lucerna, a napraforgó,
a különböző tökfajták és egyéb virágok pollenjét fogyasztják. Augusztusban az imágók a disznóparéj
(Amaranthus retroflexus) virágzatán is megtalálhatók. A kukorica közé vetett bab leveleit megrágták
Jugoszláviában.

A lárva oligofág, 22 fűféle (Gramineae család) gyökerén megél, de csak nagy mortalitással fejlődik. A lárva
kizárólag a kukoricagyökérben fejlődhet zavartalanul.

Gazdasági jelentősége. Az USA-ban, az 1960-as évek óta a kukorica legveszedelmesebb kártevője. A lárvák
kártétele nyomán átlagosan 10–13%-os terméscsökkenés következik be, de észleltek 50%-os veszteséget is. A

193
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

kártétel és a védekezés költsége évenként eléri az 1 milliárd dollárt. A vegyszeres védekezés az USA
kukoricavetés-területének 50–60%-ára terjed ki.

Kárképe. Az imágók a kukoricaleveleket szabálytalan alakban hámozgatják. Az erősen károsított levél


pergamenszerűvé válik. Legjobban a pollent kedvelik, de a bibén (bajusz) is táplálkoznak. A bibe megrágása
miatt a megtermékenyülés nem lehet tökéletes, ami hiányos szemképződéshez vezet.

A lárvák a gyökereket rágják meg, ezért a növény könnyen kihúzható a talajból. A fiatal lárvák a
hajszálgyökerekből élnek. Az L3 stádiumú lárvák a szárhoz közel lévő, vastagabb gyökerekkel táplálkoznak.
Gyakran a támasztógyökereket is megrágják. A károsított növények hajlamosak a megdőlésre. A károsított
gyökérzetű növény, föld feletti része „libanyak” alakot vesz fel. A lárvák gyökérnyaki rágásainak helyén
növényi kórokozók telepedhetnek meg.

A kártétel egy táblán belül nem egyenletes, hanem a nedvesebb részeken nagyobb. Itt sok lárva fordul elő, míg a
száraz helyeken alig vagy egyáltalán nincs lárva.

Életmódja. Az USA Illinois államában évi egy nemzedéke van. A tojások telelnek a talajban. A tojásállapot 10
hónapig tart (részleges diapauza), de egyes tojások több évig is diapauzában maradhatnak. A lárvák fejlődési
ideje 15 °C-on 71 nap, 22 °C-on 38 nap és 29 °C-on 27 nap. A bábállapot kb. 14 nap. A természetben a lárva és
bábállapot összesen egy hónapig tart. A lárvák zöme június–júliusban található a kukorica gyökérzónájában. Az
imágók legnagyobb számban július közepén jönnek a felszínre. Az imágók kb. másfél hónapig élnek.
Augusztusban kezdenek tojást rakni. A tojásrakás szeptember közepéig is eltarthat. A nőstények termékenysége
kb. 400 tojás.

A jugoszláviai fejlődési ciklus hasonló az Amerikában tapasztaltakhoz. Jugoszláv kutatók az első góc (Surin)
környékén 1993–1994-ben tanulmányozták fejlődését. Itt is egy nemzedéke fejlődik (lásd a fejlődési ciklust
mutató ábrát). A tojásokat a kukoricatövek mellé, a talaj kb. 15 cm-es rétegébe rakják. A tojások diapauzában
töltik a telet.

A kis lárvák májusban bújnak elő és kezdetben a kukorica hajszálgyökereivel táplálkoznak, később a gyökér
bélszövetébe rágják be magukat és itt járatokat készítenek. A legtöbb lárva június második felében található. Az
imágók július végén, augusztus elején jelennek meg, és repülve keresik fel az újabb kukoricaállományokat. A
tojásrakás augusztus hónapban a legintenzívebb.

95. ábra - Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) fejlődési ciklusa


Jugoszláviában (Krnjajic, 1995 nyarán)

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Atojásrakáskor a nőstények előnyben részesítik a laza, humuszban


gazdag, nyirkos talajt. Az ilyen talajban amerikai kutató nyolcszor több tojást talált, mint a kötött vagy tömött
száraz talajban. Azelpusztult növényekkel borított talaj is kedvező feltételeket nyújt a tojásrakásra.

A késő őszi és téli tartósan alacsony hőmérséklet (–15 °C) a tojások nagy részének pusztulását idézi elő. Az
enyhe tél kedvező az áttelelő tojások túlélése szempontjából. A csapadékos tavasz pedig a lárvák fejlődését
segíti elő. Alárvák fejlődésére a 22 °C körüli hőmérséklet az optimális.

194
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Az USA-beli elterjedési terület időjárási adatainak ismeretében Észak-Jugoszlávia (Vajdaság), Magyarország,


Horvátország Száva és Dráva menti része, Románia és Bulgária (Duna völgye) alkalmas időjárási adottságokkal
rendelkezik az amerikai kukoricabogár megtelepedésére és elszaporodására.

Amerikai megfigyelések szerint, a monokultúrában termesztett kukorica a legkedvezőbb a populáció


elszaporodására. Úgyszintén elősegíti az elszaporodást a korai vetés, a hektáronkénti nagy tőszám, a nagy
mennyiségű nitrogéntrágyázásés az öntözés.

Az amerikai kukoricabogár életmódjának ismerete alapján megállapítható, hogy a vetőmagszállítmányokkal


nem terjedhet.

Természetes ellenségei. A ragadozók közül, jelenleg ragadozó atkák, fonálférgek, ragadozó bogarak (Carabidae,
Cantharidae), a parazitoidjai közül a Braconidae és Tachinidae családba tartozó fajok ismertek. Az istállótrágya
használatakor a tojásokat pusztító atkák száma szaporodott.

Előrejelzése. AzUSA-ban az imágók számát több növényen a bibeszálak összedörzsölésével határozzák meg. A
dörzsölés után a tenyérben maradt imágókat megszámolják. A tábla több pontján elvégzik ezt az egyszerű
műveletet. Emellett a kukoricanövény levelén, szárán, címerén, a bibeszálakon és a csövön is szoktak
imágószámlálást végezni. Az imágószámlálást rövid időközönként megismétlik. Növényenként 5 imágó a
bibeszálak megrágásával már termésveszteséget idéz elő.

Az imágók rajzása, magyar készítésű szexferomon-csapdával kitűnően nyomon követhető.

A lárvafelvételezést ásóval végzik úgy, hogy június elején véletlenszerűen kiválasztanak egy-egy növényt és
ásóval kb. 20 cm mélységig kiemelik a talajt gyökerestül, majd fólián szétmorzsolják és megszámlálják a lárvák
számát. A lárvaszámlálás másik módja, amikor a talajt vízzel telt vederbe helyezik, és ott keveréssel
szétáztatják. A lárvák a víz felszínére jönnek és könnyen megszámolhatók. Ha növénygyökerenként 5–8 lárva
fordul elő, veszélyhelyzet áll fenn.

A védekezés irányelvei. Agrotechnikai úton legeredményesebb a vetésforgós védekezés. Nevezetesen, ahol nagy
kiterjedésű, erősen fertőzött területeken 3–4 évig nem termesztenek kukoricát, onnan a kukoricabogár eltűnik.

Az USA-ban 1968-ban hatvankétszer több D. virgifera virgifera imágót találtak monokultúrában termesztett
kukoricában, mint a vetésforgóban termesztett kultúrában. A szója–kukorica vetésforgóban, a szója között nőtt
árva kelésű kukoricatövek irtása is jelentősen mérsékli az elszaporodás lehetőségét a következő esztendőre. A
silókukorica korai betakarítása is sokat segít a védekezésben. Jugoszláviában 1992 és 1994 között kizárólag
monokultúrában termesztett kukoricatáblában találtak lárvakártételt.

Az USA-ban a kémiai védekezés egyaránt irányul a lárvák és az imágók ellen. A vetéssel egy menetben végzett
inszekticidgranulátumos kezelés bizonyult a leghatásosabbnak. Ha kultivátorozással végezték a sorközök
gyomtalanítását, akkor a munka megkezdése előtt a terbufosz, a forát és a bifentrin hatóanyagú inszekticidek
bedolgozása bizonyult eredményesnek.

3.3.13.20. Család: Zsizsikek – Bruchidae

3.3.13.20.1. Babzsizsik – Acanthoscelides obtectusSay

96. ábra - Babzsizsik (Acanthoscelides obtectus) a = imágó, b = károsított babszem, c =


lárva (Bíró Krisztina rajza)

195
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Az imágó hossza 2–4 mm, teste körte alakra emlékeztet. Testszíne barna. Szárnyfedőit
olajbarna és sárgászöld, valamint világosszürke fedőszőrök borítják. Hátulsó peremi része vöröses színű. A has
oldala világosszürke. A csápok alapja és vége, továbbá a lábai vörösbarnák. Az utolsó láb combja feltűnően
megvastagodott, a középső részén található nagy fog előtt két kisebb fog látható. A tojás 0,6–0,7 mm hosszú,
fehér, alakja ovális, de egyik végén enyhén kiszélesedik. A lárva frissen kelt állapotban 1 mm-nél valamivel
hosszabb. Fejtokja barnásvörös, 3 pár 2 ízű lába van. A lábak végén tapadóhorgok vannak. Testét egymástól
távol álló szőrök fedik. Vedléskor lábait elveszíti, a szőrözetét is. A fejlődés előrehaladtával teste hajlott,
hengeres, erősen ráncolt kukaccá alakul. A kifejlődött lárva hossza 2,9–3,5 mm, fehér, kivéve a homloki részét
és a szájszerveket, amelyek vörösbarnák. Mindössze két fejlődési stádiuma van. A báb hossza 2,7–4,5 mm,
szabadbáb, csontszínű, később krémszínű. A babszemek belsejében, a lárvák által készített burokban található.

Földrajzi elterjedése. Őshazája valahol a trópusi Amerikában volt. Ma az egész világon elterjedt. Elterjedésének
a hőmérsékleti viszonyok szabnak határt.

Magyarországon már az I. világháború után több helyen megállapították jelenlétét. Ezt követően nem jegyezték
fel előfordulását. Tömegesen a II. világháborút követő években jelent meg (1946–1947). Az ország egész
területén előfordul, de leginkább a déli országrészekben: Zala, Somogy, Baranya, Tolna, Fejér, Csongrád,
Szolnok megyék területén található. Kisebb egyedszámban Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megyékben is
előfordul, nemcsak raktárakban, hanem a szabadban is.

Tápnövényei. Kevés tápnövényű, oligofág faj. Elsőrendű tápnövénye a bab, de egyéb, a hüvelyesek családjába
tartozó növények magvaiban is megél. Így megállapították lóbabban, szójában, borsóban, lencsében, lednekben,
bükkönyben, csicseriborsóban, csillagfürtben és a tehénborsóban (Vigna sinensis) is.

Gazdasági jelentősége. AII. világháborút követő években még karantén kártevőnek számított. Manapság már
csak a veszélyes kártevők között tartjuk számon. Magyarországon mint jelentős kártevő csak a babon fordul elő.
Azegyes babfajták zsizsikesedése nem egyforma. Avékony héjú fajtákat kedveli jobban. Afertőzött bab teljesen
alkalmatlan mind emberi, mind pedig állati fogyasztásra. Mint vetőmag is teljesen értéktelen. Alárva
kifejlődéséhez szükséges tápanyag tömege, a frissen kelt imágó testtömegének 4,78-szorosát teszi ki. Egy imágó
testtömege 5,3–5,7 mg között ingadozik. Ezen adatokból könnyen kiszámítható, hogy milyen jelentős
veszteséget okozhat a raktározott babban.

Csak a lárva okoz kártételt. Szabadföldi fertőzése hazánkban nem minden évben észlelhető.

Kárképe. Egy babszemben több lárva is kifejlődhet. Azérett babszemen rendszerint több, szabályos, kerek alakú,
2 mm-nél kisebb átmérőjű lyuk látható. Ha a bab maghéja világos színű, akkor a lyuk keletkezése előtt, a lyuk
átmérőjével egyforma nagyságú és alakú sötét színű folt (ablak = operculum) figyelhető meg a maghéjon. A
sötét színű magvakon nehezebben tűnnek elő az ablakok.

196
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Ababzsizsik kárképe abban tér el a borsózsizsikétől, hogy a babszemen található lyukak és ablakok átmérője
kisebb, valamint a borsózsizsiknél jellemző magányos röplyuk csak a szemek egy részénél fordul elő.
Ababzsizsikek a legtöbb esetben többedmagukkal fejlődnek egy babszemben, így az esetek túlnyomó
többségében több ablak, illetve lyuk látható a szem felületén. Egy magban 15–34 lárva kifejlődése is
előfordulhat.

Életmódja. Évinemzedékszáma mindig az adott hely hőmérsékleti viszonyaitól függ. Kedvező hőmérsékleti
viszonyok között egész éven át egymást követik a nemzedékek.

Ababzsizsik fejlődése csak érett, szárazbabszemekben mehet végbe. Az utolsó nemzedék imágói telelnek át a
raktárakban. A tojások és lárvák számára az áttelelés lehetősége hazánkban nincs tisztázva.

A babszemekből előbújt imágók azonnal képesek kopulálni. Anőstények tojásaikat a raktározott babszemre
vagy a zsákokra egyesével vagy csomókban ragasztják oda. Szabad földön, az érőfélben lévő babhüvelyeken, a
két kopács határán a nőstények kis lyukat rágnak és abba rakják bele tojásaikat. Azeddigi vizsgálatok szerint a
tojások száma bizonyos fokig a táplálék minőségétől függ és 20–100 között váltakozik.

Az embrionális fejlődés ideje a hőmérséklet függvénye, 4–25 napig tarthat. A tojást elhagyó kis lárvák először a
tojás burkának egy részét (chorion) eszik meg, majd befurakodásukhoz alkalmas helyet keresnek. A babszem
héjának átrágása viszonylag hosszabb időt igényel. Az LI tűszúrásnyi nagyságú lyukon hatol be a babszem
belsejébe. A behatolási lyukat rágcsálékával betömi. Előfordul, hogy egy lyukon keresztül több lárva is bejut a
szem belsejébe. Az L1 néhány napig táplálkozik. Ezt kővetően megvedlik. A vedlés során elveszíti lábait és
szőrzetét. A lárva táplálkozása során egyre bővíti járatát, amelyet finom ürülékszemcsék és a lisztszerű
rágcsálék tölt ki. A lárva fejlődési ideje inkább a hőmérséklettől, mint a táplálék minőségétől függ (20–25 °C-on
40–60 nap között ingadozik). A raktárban évi 3–4 nemzedéke fejlődhet. A négy nemzedék inkább melegebb
évjáratokban fordulhat elő. Szántóföldön csak egy nemzedék kifejlődését állapították meg.

A kifejlett lárvák egészen a babszem héjáig rágják az endospermiumot. A frissen kelt imágók kitűnő repülők,
ezért 2–3 km-re is eljutva fertőzhetik a szabadföldi babot. Ha hűvös, csapadékos az időjárás, a lárvák nem
képesek a szabadban fejlődésüket befejezni, ilyen esetben elpusztulnak.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Tömeges elszaporodásához a korai, meleg tavasz, az átlagosnál


melegebb nyár és ősz kedveznek. Ha valami oknál fogva a babhüvelyek megjelenése a szántóföldön késik
(július közepe, vége), akkor az imágók a babtáblán tartózkodnak, pollennel táplálkoznak, de így is erős
mortalitás következik be. Repülésükre legkedvezőbb a 30 °C körüli léghőmérséklet és az erős megvilágítás
(10 000 lux). A repülési aktiválást az imágók kora is befolyásolja.

Az alacsony hőmérsékletre érzékenyen reagálnak az imágók. Az enyhe telet átvészelik, de a

–10- –12 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten tömegesen pusztulnak el.

A védekezés irányelvei. A kártétel megakadályozása, illetve minimálisra csökkentésének alapfeltétele a


fertőzöttség lehető legkorábbi megállapítása és a tárolóhelyiségnek a lehető legalacsonyabb hőmérsékleten való
tartása (mélyhűtés). Mivel a bab már a szántóföldön fertőződhet, ajánlatos a betakarított magvak fertőzött vagy
fertőzetlen voltáról a raktározás előtt meggyőződni. A fertőzöttség szabad szemmel többnyire nehezen
ismerhető fel.

Az „Insectofon” (típ. SM005) elnevezésű műszer segítségével a szemes terményekben élő lárvák és imágók
jelenléte megállapítható. A műszer az egyes kártevőfajok különböző fejlődési stádiumában keltett zajokat
(mozgási vagy rágási stb.) érzékeli, majd felerősíti annyira, hogy hallhatóvá válik vagy numerikusjelekké
alakítja át.

Régi, egyszerű módszer a lárvák kimutatására, ha 100–500–1000 babszemet éles késsel felvágnak.

Az étkezésre vagy állati takarmányozásra használt fertőzött babot 60 °C-on 0,5–1,0 óráig kell tartani, ezen az
úton is elpusztíthatók a lárvák, a bábok és az imágók.

A raktárhelyiség ablakára sűrű szövésű hálót kell szerelni, hogy az imágók ne tudjanak a szabadba kijutni.

Az üres raktárhelyiség fertőtlenítésére az aluminium-foszfid, deltametrin + piperonil butoxid, diklórfosz,


etrimfosz, klórpirifosz-metil, permetrin + S-bioaltrin, pirimifosz-metil hatóanyagú készítmények ajánlottak. A
fertőzött mag metil-bromidos gázosítással fertőtleníthető.

197
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

3.3.13.20.2. Borsózsizsik – Bruchus pisorum Linné

97. ábra - Borsózsizsik (Bruchus pisorum) a = imágó, b = lárva, c = károsított borsószem


(Bíró Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Az imágó 4,0–5,7 mm hosszú, alakja tojásdad, szárnyfedői lekerekítettek. Testének alapszíne
fekete, fehér foltokkal tarkított, amelyet rozsdabarna pikkelyszőrök fednek. A szárnyfedők a farlemezt nem
fedik be. A farlemez színe világosszürke vagy fehér szőrökkel borított, a végén két nagy, ovális fekete folt
látható. A tojás hossza 0,6–0,75 mm, színe citromsárga, alakja elöl kúposan, hátul enyhén elvékonyodva szinte
kihegyezett. A borsóhüvelyen található, egyenként, vagy kettő egymásra helyezve. A tojásból előbújt lárva 1,5
mm hosszú, 3 pár 2 ízű torlábat visel. Teste gyéren szőrözött „kucac”. Testszíne krémsárga. A kifejlett lárva 5–6
mm hosszú. Torlábainak helyén szemölcsszerű dudorok láthatók. Öt lárvastádiuma van. Elkülönítésük a csápok
egymástól való távolsága alapján lehetséges. A báb hossza 7–8 mm, színe csontfehér, szabadbáb. A borsómag
héja alatt lévő bábkamrában él.

Földrajzi elterjedése. Eredetileg csak Kis-Ázsiában, Nyugat-Ázsiában és Délkelet-Európában fordult elő.


Ezekről a területekről hurcolták szét szinte az egész földkerekségre. Magyarországon mindenütt előfordul, ahol
borsótermesztéssel foglalkoznak. Az ország déli, melegebb vidékein gyakoribb.

Tápnövényei. Elsőrendű tápnövénye a borsó (Pisum sativum). Ritkábban előfordul a bükköny-fajokban (Vicia
spp.), a csillagfürtben (Lupinus luteus), a szegletes lednekben (Lathyrus sativus) és a csicseriborsóban (L.
cicera).

Gazdasági jelentősége. Átlagosan 10–15%-os termésveszteséget okoz, de vannak évek, amikor a kártétel eléri a
70%-ot is. A károsított borsószemek csírázóképessége 75%-kal is csökkenhet. Általában 40%-os csökkenéssel
lehet számolni. A lárvával fertőzött borsószemek tömegvesztesége 25–30% körül mozog. A zsizsikes borsó
emberi fogyasztásra nem alkalmas, sőt a nagyon fertőzött szemek állati takarmányozásra sem használhatók fel,
különösen a fiatal állatok megbetegedését okozhatják. Élő zsizsiket rejtő borsószemek külföldre szállítása tilos.
A csillagfürtöt is károsíthatja.

Kárképe. Az imágó kártétele nem jelentős, a porzók, a sziromlevelek, a levelek és szárak megrágásában
nyilvánul meg. Fő kártevő a lárva, amely az érő borsómagok belsejében él. Fejlődése folyamán a mag belső

198
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

részét fogyasztja el, miközben megsértheti a csírát is. A zöld borsóhüvelyen kártételét csupán apró tűszúrásszerű
kis kidomborodás jelzi, amely néhány nap elteltével beheged.

A lárva kártételi képe csak a cséplés után válik láthatóvá, ugyanis ilyenkorra az imágó már elhagyja a
borsószemet a kb. 2 mm átmérőjű kerek röpnyíláson. Vannak világosabb héjú borsófajták, ezekben a
bebábozódott és már kikelt, de még ki nem rajzott imágók jelenléte láthatóvá válik az ún. „ablakosság”-on
keresztül. Az „ablakok” sötét színű folt alakjában jelennek meg a borsó külsején.

Életmódja. Évenként egy nemzedéke van. Az imágók telelnek a raktárban lévő borsóban, vagy a cséplés után
kupacba rakott borsószalmában, esetleg a fák kérge alatt, de a száraz avarban is áttelelhetnek. Rendszerint a
borsóvirágzás előtt hagyja el telelőhelyét, amikor 16–18 °C-os az átlaghőmérséklet. Repülve keresi fel a
borsótáblát. Egyes szerzők szerint 2–3, mások szerint 5–6 km-t is képes repülni. Feltételezik, hogy a borsóvirág
illata csalogatja a borsótáblára az imágókat. Az áprilisban virágzó repcén és virágzó gyomnövényeken
táplálkoznak a telelésből előjött imágók, mielőtt felkeresik a borsónövényt. Az imágók a 25 °C feletti
hőmérsékleteken a legaktívabbak. Ilyen magas hőmérsékleteken képesek nagyobb távolságokra is elrepülni. A
borsónövény-állományt megtalált imágók a tojásrakás megkezdése előtt a még nyíló virágokban és az egymásra
boruló levelek között tartózkodnak. A tojásrakás nincs a borsóhüvely fejlettségi fokához kötve. Enyhe fertőzés
esetén egy-egy hüvelyre 2–6 tojást helyeznek el a nőstények. Gradációs évben 20–30 tojás is megszámolható
hüvelyenként. A nőstény a lerakott tojásokat sárgás színű, zselatinszerű váladékkal ragasztja a hüvelyre. A
váladék megvédi a tojásokat attól, hogy a csapóesők leverjék a talajra. Az embrionális fejlődés kb. egy hétig
tart. A tojásból kikelő lárvák a kikelés helyén átrágják a borsóhüvely falát és a zsenge magba hatolnak. Ha
egymáson két tojás fordul elő, a felső tojásból kibújó lárva az alsó tojáson keresztülhatolva rágja be magát a
hüvelybe. A hüvely falán rágott nyílást, a lárva rágcsálékával betömi. A nyílás később beheged.
Borsószemenként csak egy lárva fordul elő. A lárvafejlődés ideje 5–6 hét. Ez alatt az idő alatt, a lárva a borsó
belsejét nagyjából elfogyasztja. A borsó aratásakor a lárvák zöme a harmadik fejlődési stádiumban van. A
kifejlett lárva, a borsószem héjának közelében, ovális alakú bábkamrát készít magának és abban bebábozódik. A
kamra kifelé eső része kör alakú, innen az „ablak” elnevezés. A bábállapot kb. két hétig tart. Az új imágó, addig
marad a borsóban, amíg a kitinváza meg nem keményedik. Ezt követően vagy átrágja az „ablakot” és a szabadba
jutva a garmadában telel, vagy kijutva a raktárból a fakérgek, repedések alá húzódik telelés céljából. Különösen
azok az egyedek keresik fel a fakérgeket, amelyek a borsóval együtt nedves helyre kerültek. A borsózsizsik
teljes fejlődési ideje kb. 55–60 napig tart.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Enyhe tavaszok kedveznek az elszaporodásának. A tojások különösen


érzékenyek, ezért a párás, meleg időszakban több tojás marad életben, mint tartós szárazság idején. Az esős,
szeles időjárás megzavarja az imágók repülését. Ilyen periódusban a tojásrakás nem olyan intenzív, mint
szélcsendes időben. A telelő imágók jól bírják az alacsony hőmérsékletet. Még –31,5 °C-os hidegben sem
pusztulnak el.

Természetes ellenségei. Magyarországon a tojás- és lárvaparazitoidok ismertek. A populációnak 25–35%-át is


elpusztíthatják. Tojásparazitoidja az Uscana semifumipennis és a Lathromeris senex. Lárvaparazitoidja a
Triaspis thoracicus és a Sigalphus gibberosus. A lárvaparazitoidok lényegesen több egyedet fertőznek, mint a
tojásparazitoidok. A fertőzött borsószemek felületén könnyűszerrel felismerhető a lárvaparazitoidok jelenléte,
ugyanis amikor a parazitoid elhagyja a borsószemet, nem kerek, hanem kb. 1 mm átmérőjű, csipkézett szélű
röpnyíláson keresztül távozik.

A védekezés irányelvei. A védekezést rendelet írja elő. Az 5/1988 (VI. 26) MÉM sz. rendelet értelmében a
termelő köteles a borsó, a lencse és a bükköny termését az aratástól számított 14 napon belül kicsépelni és
zsizsikteleníteni. A rostaaljat is a cséplés után legkésőbb 14 napon belül zsizsikteleníteni kell úgy, hogy fel kell
takarmányoztatni vagy annyira megdarálni, hogy abban a zsizsikek elpusztuljanak. A borsó, a lencse és a
bükköny után a tarlót az aratástól számított két héten belül alá kell szántani.

A zsizsiktelenítésre hőkezelés is alkalmas. 24 órán át 50 °C-on tartott borsóban a zsizsikek elpusztulnak.


Infravörös besugárzás már 3 perc alatt elpusztította a zsizsikeket. Elterjedését akadályozza a kis teljesítmény. A
nagy kapacitású szárítóberendezések az étkezésre és takarmányozásra szánt hüvelyesek kártevőinek
elpusztítására alkalmasak, mert 60 °C-on úgy átmelegítik a terményt, hogy abban minden kártevő elpusztul.

Megbízható eljárás a metilbromidos kezelés, amelyet úgy végeznek, hogy a terménnyel tele zsákokat
(szabadban) gerendákra kalitkázva 5–6 zsák magasságig felrakják, majd műanyag fóliával letakarják úgy, hogy
a földre érő széleit homokkal vagy földdel légmentesen elzárják. Az így összeállított garmada alá metilbromidot
helyeznek. Ha 12 órán át tart a kezelés, akkor 16 g, ha 8 órás a kezelés, akkor 24 g hatóanyagot használnak

199
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

légköbméterenként 16 °C-on. Az ilyen módszerrel történő fertőtlenítést csak gázmesteri vizsgával rendelkező
szakember végezheti.

3.3.13.20.3. Lencsezsizsik – Bruchus lentis Frölich

Alaktani leírása. Az imágó 3–3,5 mm hosszú, kisebb, mint a borsózsizsik. Teste megnyúlt, szürke és fehér
szőrökkel fedett. A szárnyfedői hossza nagyobb, mint a szélességük, több fehér folttal közepén két harántirányú
csíkkal díszítettek. A csápjai feketék, csupán a tövük vörös, végük felé vastagodnak. Az elülső lábain a lábfej, a
lábszár és részben a comb is vörösesbarna. A farlemezén két barna, ovális folt látható.

Földrajzi elterjedése. Elterjedt Európa középső részétől délre eső területeken és Kelet-Ázsiában.
Magyarországon már a múlt században ismerték, gyakori faj. A lencse legjelentősebb kártevője.

Életmódja. Életmódja nagyon hasonló a korsózsizsikéhez. Évi egy nemzedéke van. Az imágó részben a
lencsemag belsejében, részben a szabadban telel (lencseszalmában). Tavasszal, lencsevirágzáskor keresik fel a
lencsetáblát, majd a lencse zöld hüvelyére helyezik tojásaikat. A kis lárvák a még fejletlen lencsemagba fúrják
magukat és a magban fejlődnek imágóvá. A lencsemagon, a maghéj sötét színe miatt kevésbé látható az
„ablakocska”, mint a borsón. A kerek „ablakocska” mindig a lencsemag peremén található. Ha az imágó
elhagyja a magot, az úgy néz ki, mintha kiharapták volna.

A védekezés irányelvei. Az ellene való védekezés megegyezik a borsózsizsiknél leírtakkal.

3.3.13.21. Család: Eszelények – Attelabidae

3.3.13.21.1. Pirosszárnyú eszelény – Coenorrhinus aequatus Linné

Alaktani leírása. Az imágó 2,5–5 mm hosszú, alapszíne fekete, csak a szárnyfedői téglavörösek, de ott, ahol
egymással a középvonalban érintkeznek, a varratnál, fekete vonal húzódik végig. A tojás 0,8–1 mm hosszú,
fehér, üvegfényű. Egyik vége kúposan elkeskenyedik, a másik legömbölyített. A lárva csontfehér, lábai
nincsenek, fejtokja világos színű, kukac. Kifejlett állapotban 5–6 mm hosszú. A báb színe csontfehér,
szabadbáb. A talajban készített földgubóban vagy a lehullott gyümölcsmúmiákban található.

Földrajzi elterjedése. Európában főleg a kelet-mediterrán vidékeken fordul elő. Magyarországon a


gyümölcstermő tájakon mindenütt előfordul.

Tápnövényei. Főként az alma-, a körte-, a birs-, a szilva-, a mandula-, a galagonya- és a berkenyefajok.

Gazdasági jelentősége. Országszerte kisebb-nagyobb károkat okoz. A károsított gyümölcsök a fejlődésben


megállnak, múmiásodnak, majd egy részük a nyár folyamán lehullik, de pl. a mandulamúmiák néha még
szeptemberben is a fák ágain maradnak. Alma- és szilvakártételéről található a legtöbb feljegyzés a hazai
irodalomban.

Kárképe. Az imágók kártétele abban nyilvánul meg, hogy a fiatal lombleveleket szitaszerűen átlyuggatják az
erek mentén. A megrágott levélrészek megbarnulnak. Emellett a rügyeket, a virágbimbókat, később a
virágrészeket rágják meg. Amikor a sziromhullás befejeződik, az apró alma- és körtekocsányok körül apró
lyukakat rágnak.

Életmódja. Magyarországon egy- vagy kétéves fejlődésű a populáció. Vagy a lárvák, vagy az imágók telelnek
át. Az imágók a talajban töltik a telet. Az imágók főrajzása április közepétől június közepéig tart. Az érési
táplálkozás alatt a virágokat és a fiatal gyümölcsöket rágják meg. Tojásait a gyümölcsbe rágott lyukon keresztül
juttatja be, többnyire két tojást egy lyukba. A kb. 10 napos embrionális fejlődés után a lárvák üreget rágnak a
gyümölcs belsejében. Magvakkal táplálkoznak. A károsított gyümölcs múmiává alakul, amelyből a kifejlett
lárvák a talajba húzódnak, ahol földgubót készítenek maguknak, ahol a nyár végén bábozódnak, majd imágóvá
alakulnak, majd áttelelnek és a következő tavasszal jönnek elő. A lárvákkal fertőzött múmiák egy része a fán
marad és a bennük lévő lárva telel át. Csak áprilisban alakul imágóvá és ezt követően májusban rajzik. Tehát a
populáció egy része egy-, a másik része kétéves fejlődésű.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Abban az esetben szaporodik el tömegesen, ha egymás után száraz évek
követik egymást.

A védekezés irányelvei. Az ellene való védekezés megegyezik a levélfúró eszelényével.

200
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

3.3.13.21.2. Szamócaeszelény – Coenorrhinus germanicus Herbst

98. ábra - Szamócaeszelény (Coenorrhinus germanicus) a = imágó, b = kártétel


szamócán (Bíró Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Azimágó 2–4 mm hosszú, színe sötétkék, fémfényű. Csápja egyenes. Atojás 0,6–0,7 mm
hosszú, áttetszően fehér. A lárva kifejlett állapotban 1,8–2,3 mm, teste csontfehér, fejtokja világosbarna, rágói
barnák, enyhén hajlított, erősen ráncos „kukac”. Három fejlődési stádiuma van. A báb 2,3 mm hosszú,
csontfehér, szabadbáb. Talajban, bábkamrában található.

Földrajzi elterjedése. Euroszibériai faj. Magyarországon mindenütt előfordul, gyakori.

Tápnövényei. A termesztett és a vadon növő szamóca. Ritkábban a málna és a szeder.

Gazdasági jelentősége. A szamócatermesztés legjelentősebb kártevője. Elsősorban a legkorábban fejlődő


virágokat károsítja, ezzel a termés legértékesebb része pusztul el. A levelek pusztulása a tövek pusztulását vonja
maga után. A termésveszteség néha eléri a

60– 80%-ot, átlagosan, országos viszonylatban 30%-os.

Kárképe. Azimágó a tojásrakás helye alatti kocsányt megrágja. Arágás feletti növényi rész elfonnyad, de nem
törik le, hanem a növényen lóg. Ha a szárat az elágazás alatt rágja meg, ebben az esetben az összes bimbó
elfonnyad. Kárképe nem tévesztendő össze a málnabimbó-likasztó (Anthonomus rubi) kártételével, ugyanis,
amíg a szamócaeszelény károsítása következtében az egész virágzat elpusztul, addig a málnabimbólikasztó-
imágó rágása csak az egyes virágok elszáradását okozza.

Életmódja. Évi egy nemzedéke van. Azimágók telelnek a talajban. Április végén kezdenek előbújni a talajból.
Nagyobb egyedszámban májusban jönnek a felszínre. A rajzás elhúzódhat, mert gyakran még júniusban is
jönnek elő telelő imágók. A szamócavirágzás kezdetén figyelték meg a rajzáscsúcsot. Érési táplálkozás után
párzás, majd tojásrakás következik. A tojásaikat a virágzat szárában vagy a levélnyélben készített kis üregbe
rakják. Egy-egy üregbe 1–4 tojást helyeznek el. A szárban csak egy lárva fejlődik ki, ami arra utal, hogy a
lárvák kannibálok. Amint a nőstény befejezte a tojásrakást, a tojásrakás helye alatt a kocsány elágazása alatt
átrágja a szárat. A szár a rágás nyomán elhervad. Ebben a hervadó szárban fejlődik a lárva. A fejlődése során
járatot készít, amelyet finom szemcsékből álló rágcsáléka és ürüléke tölt ki. A lárvafejlődés ideje 23–50 nap,
attól függően, hogy milyen a levegő hőmérséklete. A kifejlett lárva június közepétől vonul a talajba, ahol
bábkamrát készít. Az előbáb és a bábállapot 24–33 napig tart, majd imágóvá alakul, de nem hagyja el helyét a
következő tavaszig.

Előrejelzésre az április és a május első napjai vagy a zöld bimbók megjelenésének időszaka a legalkalmasabb.
Ilyenkor területi kvadrátmódszerrel vagy növényvizsgálattal könnyen megállapítható az imágók száma. Ha m2-
enként 1 vagy ennél több imágó fordul elő, szükséges a védekezés.

201
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

A védekezés irányelvei. A szamócatermesztés optimális szabályainak betartása jelentősen segíti a növények


fejlődését, így a kártétel mérséklődik. Inszekticides kezelésre a virágzás előtt 1 héttel kerülhet sor. Erre a célra
elsősorban rövid hatóidejű szervesfoszforsavészter, valamint piretroid hatóanyagú készítmények alkalmasak.

3.3.13.21.3. Levélfúró eszelény – Coenorrhinus pauxillus Germar

99. ábra - Levélfúró eszelény (Coenorrhinus pauxillus) a = imágó, b = kártétel levélen és


levélnyélen (Bíró Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Az imágó hossza 2,2–3,2 mm, színe csillogó sötétkék, testét jól látható szőrök borítják. A
szárnyfedők egynegyeddel hosszabbak a két szárnyfedő szélességénél. Ez az a morfológiai bélyeg, amelyben
különbözik a hajtástörő eszelénytől (Rhynchites coeruleus). A feje, a csápja és a lábai fekete színűek. A tojás
0,55×0,36 mm nagyságú, csontfehér, üvegfényű. Szabad szemmel nem látható, mert a nőstény a levélnyélbe
rakja. A lárva kifejlett állapotban 3–3,4 mm hosszú, színe csontfehér, fejtokja sárgásbarna, lábatlan kukac.
Három fejlődési stádiuma van. A báb hossza 2–3 mm, fehér, talajszemcsékből készített bábbölcsőben található,
amely 4,5–5 mm hosszú, 3–4 mm széles és 3–4,5 mm magas, szabálytalan alakú.

Földrajzi elterjedése. Előfordul egész Európában, a Kaukázusban és Iránban. Magyarországon mindenütt


gyakori.

Tápnövényei. Növényvédelmi szempontból legjelentősebb tápnövénye az alma és a körte. Előfordul még a


meggyen, a birsen, a naspolyán, zselnicemeggyen (Padus racemosa), a kökényen, a szilvafajokon (Padus spp.),
a japán gyöngyvesszőn (Spiraea japonica), a madárbirsen (Cotoneaster sp.), a bodzán és a kányazsomboron
(Alliaria petiolata).

Gazdasági jelentősége. Főleg a körtén, az almán és a birsen okoz kárt. Nem minden évben jelentkezik
tömegesen. A csonthéjas gyümölcsfákat kevésbé támadja meg.

Kárképe. Kora tavasszal, a rügyfakadás állapotában levő rügyeket, majd a virágbimbókat és a virágrészeket
rágja meg. Ennél jelentősebb kártételt okoz a nőstény azzal, hogy a levélnyélbe vagy a főér tövéhez közel lyukat
rág és abba helyezi el tojásait. A tojásrakás után a levélnyelet félig vagy teljesen átrágja, így vagy hervad a levél
vagy lehullik. A lárva a levélben, a közepétől kiindulva aknát rág. Az aknák alakja attól függ, hogy fiatal lárva
készítette-e vagy idősebb, továbbá attól, hogy egy lárva aknázott-e a levélben vagy kettő. Az aknákban barnás
színű, rövid, pálcika alakú ürülékszemcsék találhatók, amelyek az aknát készítő lárváktól származnak.

Életmódja. Évente egy nemzedéke fejlődik. Vagy a kifejlett lárva vagy az imágó telel át. Tavasszal a megjelenő
imágók a rügyeken, később a bimbókon, végül a megkötött termésen táplálkoznak. Az érési táplálkozás után,
amely kb. április közepére esik, párosodnak. A nőstény a lomblevelek megjelenésekor kezd tojást rakni. Tojásait
a levélnyél tövéhez közelebb eső részébe rakja vagy a levél lemezébe olyképpen, hogy ormányával apró lyukat
rág és így rakja le tojásait. Rendszerint egy vagy két tojást helyez egy kis lyukacskába. Egy nőstény
termékenysége április–május hónapokban 30–120 tojás. Az embrionális fejlődés 5–8 napig tart. A fiatal lárvák

202
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

kezdetben a levélnyélben és a főérben rágnak járatot. A lárvafejlődés előrehaladtával a lárvák a levéllemezébe


rágják magukat és a két epidermis között a mezofillumot fogyasztják el. Az aknákban sötétbarna ürülékcsík
látható. Többnyire csak a levél egyik felén látható a szabálytalan alakú akna, mert a másik felében levő lárva
fiatalon elpusztul. A lárvák a lehullott levélben érik el teljes fejlettségüket, majd kb. június végétől kezdve
elhagyják az aknákat és 3–13 cm mélyen a talajban szabálytalan alakú bábkamrát készítenek maguknak. A
bábpopuláció nagyobbik része 28–33 napos bábnyugalom után imágóváalakul. Az imágók egy kisebb hányada
szeptemberben a felszínre mászik, a nagyobbik rész azonban a földbölcsőben áttelel. A kifejlett lárvák egy
kisebb része nem fejlődik imágóvá, hanem áttelel és egészen a következő őszig nyugalmi állapotban
(dormancia) marad, majd imágóvá alakul, de csak az áttelelés után, tehát a második év tavaszán jön elő.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Magyarországi megfigyelések szerint elszaporodásukat elősegíti, ha


kora tavasszal meleg, száraz az időjárás, továbbá ha június végén és júliusban gyakran van csapadék. A nyár
második felében fellépő aszály tömeges pusztulásukat okozza.

Tavasszal a gyümölcsfák egyes ágainak rázásával némileg tájékozódhatunk az imágók jelenlétéről. Ha egy-egy
ágon 3–8 imágó fordul elő, indokolt a védekezés.

A védekezés irányelvei. Egyszerű módszer, de eredményes, ha először rügyfakadáskor, másodszor virágzáskor


megrázzuk a fát, és a lehulló imágókat a fa alá terített fóliából vödörbe öntjük és megsemmisítjük. Az említett
fenológiai állapotban rázással többször is elvégezhető az imágógyűjtés. A lárvákat rejtő és talajra hullott levelek
összegyűjtésével is jelentősen gyéríthető a populáció. Másik egyszerű módszer, ha a tömeges lombhullás után,
1–2 héttel később, a talajt mélyen felássuk vagy szántjuk. Ezzel sok, bábbölcsőben élő fejlődési alak
semmisíthető meg.

Kémiai védekezést virágzás előtti időszakban célszerű végezni rövid hatóidejű szervesfoszforsavészter- vagy
piretroid hatóanyagú készítménnyel.

3.3.13.21.4. Hajtástörő eszelény – Rhynchites coeruleus De Geer

Alaktani leírása. Azimágó testhossza ormány nélkül 2,5–3,5 mm, színe sötétkék, fémfényű. Anyakpajzsának
oldala majdnem egyenes.

Földrajzi elterjedése. Előfordul egész Európában, Szibériában és Japánban. Magyarországon mindenütt


megtalálható, gyakori faj.

Tápnövényei. Tápnövényei az alma, a birs, a körte, a szilva, a kajszi, az őszibarack, a mandula, a naspolya, a
mogyoró, a galagonya, a rózsa és a tölgy. A faiskolákban, ahol fiatal gyümölcsfák vannak, jelentős a kártétele.

Kárképe. A fiatal hajtáscsúcs alatt kb. 10–33 cm-re lyukat rág, aminek nyomán a hajtás letörik és csak a kéreg
tartja a fán.

Életmódja. Évi egy nemzedéke van. Imágó alakban a talajban telel, földgubóban. Az imágók márciusban
jelennek meg. Ilyenkor rügyekkel és virágbimbókkal táplálkoznak. A tojásait, a hajtáscsúcs alatt megfúrt lyukba
helyezi. Lyukanként 2–3 tojást rak. Ezt követően átrágja a hajtást a tojásrakási hely alatt. Atojásrakás
elhúzódhat június közepéig. A hervadó hajtásban a tojásokból kb. 10 nap elteltével kelnek ki a lárvák, amelyek
28–31 napig fejlődnek. A közben talajra hullott hajtásból kimásznak a kifejlett lárvák és a talajba másznak, ahol
bábkamrát készítenek maguknak és abban bebábozódnak, majd imágóvá alakulnak és áttelelnek.

A védekezés irányelvei. Ha védekezésre van szükség, a levélfúró eszelénynél leírtak az irányadók.

3.3.13.21.5. Bíborszínű eszelény – Rhynchites bacchus Linné

Alaktani leírása. Azimágó hossza 4–6 mm, színe bíborpiros, aranyló fényű, néha bronzvörös, zöldes
fémfénnyel, máskor ibolyás bíbor színű. Testfelülete enyhén szőrös. Az ormány, a csápok és a lábfejek
kékesfeketék. A hím ormánya hajlott, a nőstényé egyenes. A tojás 0,89×0,44 mm hosszú, csontfehér, tojásdad
alakú. Fejlődése során megduzzad. A lárva kifejlett állapotban 8–9 mm hosszú, lábatlan, a teste csontfehér,
fejtokja világosbarna. Három fejlődési stádiuma van. Abáb 7 mm hosszú, csontfehér, szabadbáb, amely 8×5 mm
belméretű földgubóban található.

Földrajzi elterjedése. Elterjedt Európában, Szibériában és Algírban. Magyarországon mindenütt előfordul, a


leggyakoribb kártevő eszelényfaj.

203
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Tápnövényei. Azalma, a körte, a szilva, az őszibarack, a kajszi, a mandula, a nyír, az éger és a fűz.

Gazdasági jelentősége. Arügyeket tavasszal károsítja. Esetenként 70–90%-os rügykártétel is előfordul. Egy
imágó 30 rügyet képes elpusztítani. Emellett még ugyanennyi kötődött termést és 4–6 hajtást is tönkretehet.
Később az imágók a virágbimbókat, a virágrészeket és a kocsányt is megrághatják. Azilyen növényi részek
lehullanak.

Kárképe. Rügykárosítás tavasszal és ősszel következhet be. Elsősorban a kajszi és az őszibarack virágrügyein,
tűszúrásnyi lyuk formájában mutatkozik meg. Az ilyen rügyek belsejét kirágja. A rügykárosítás az érési
táplálkozás következménye. A gyümölcskárosítás akkor kezdődik, amikor az almák kb. dió nagyságúak. A
gyümölcs (alma, kajszi, őszibarack, szilva, mandula) kocsány körüli részén több kis lyukat rág a nőstény, majd
egy-egy tojást helyez a lyukba. A tojással megrakott gyümölcsök megbarnulnak, ráncos lesz a felületük, végül
mumifikálódnak. Azilyen gyümölcsök moníliával fertőződnek és a nyár közepéig lehullanak a fáról. A csak
megrágott, de tojást nem tartalmazó gyümölcsök nem hullanak le, de fejlődésük abnormálisan torz lesz.
Aberágások helyén megparásodik.

Életmódja. Éviegy nemzedéke van. Azimágón kívül a kifejlett lárva is áttelelhet. Az imágók tavasszal, március
végén jelennek meg, majd érési táplálkozásuk következik. A tojásrakás akkor kezdődik, amikor a gyümölcsök
kb. zöld dió nagyságúak és elhúzódhat augusztusig. Egy nőstény 300 tojást is rakhat. Az embrionális fejlődés 5–
9 napig tart. Akikelő lárvák a gyümölcs belsejében kisebb-nagyobb üregeket rágnak. Az üreget rágcsálék és
ürülék tölti ki. Alárva táplálkozásának befejezése után kimászik a fonnyadt gyümölcsből és a talaj kötöttségétől
függően 1–30 cm mélységben bábkamrát készít, amelyben bebábozódik. A bábok egy része augusztusban
imágóvá alakul és a szabadba jutva, szeptemberben az őszi rügyeket károsítja. Akésőn lerakott tojásokból
származó lárva nem alakul át szeptemberben imágóvá, hanem kifejlett lárvaként a földkamrában telel át, és csak
a következő tavasszal bábozódik, majd imágóvá alakulás után, május közepe és vége között rajzik.

A védekezés irányelvei. Házikertekben vagy kisebb, összefüggő gyümölcsösökben a reggeli órákban több
alkalommal végrehajtott ponyvára vagy fóliára rázás eredményes lehet az imágók egyedszámának gyérítésére. A
fertőzött, lehullott almák összegyűjtése és megsemmisítése is mérsékelheti a következő generáció kártételét.
Amennyiben szükséges, a rügyfakadás előtt megjelent imágók ellen szervesfoszforsavészter-hatóanyagú
készítménnyel célszerű védekezni.

3.3.13.21.6. Szivarsodró eszelény – Byctiscus betulae Linné

100. ábra - Szivarsodró eszelény (Byctiscus betulae) a = nőstény, b = összesodort levelek


(Bíró Krisztina rajza)

204
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Az imágó 4,5–7 mm hosszú, csillogóan fémfényű, sötétkék vagy zöld színű. A tojás 0,95–1,00
mm hosszú, üvegesen fénylő, fehér. Alakja ellipszoid. A lárva kifejlődve 5–7 mm hosszú, lábatlan, fehér,
fejtokja világosbarna. Három fejlődési stádiuma van. A báb szabadbáb, csontfehér, 5,6–7,5 mm hosszú, a
talajban, földkamrában él.

Földrajzi elterjedése. Egész Európában és Szibériában az Amur folyóig előfordul. A Kárpát-medence egész
területén közönséges.

Tápnövényei. Termesztett növények közül a szőlő, a körte, az alma, a birs, a cseresznye, a szilva, a mogyoró és
a galagonya. Erdei fák közül a nyár, a nyír, a hárs, a szil, az éger, a bükk, a gyertyán és a fűzfajok tartoznak
tápnövényei közé. A szőlőn leginkább a zöld színű, egyéb fákon a sötétkék színű példányai fordulnak elő.

Gazdasági jelentősége. Elsősorban a szőlőn okozott az elmúlt évszázadban jelentős károkat. Tavasszal a már
megmetszett szőlőben a rügyeket kiodvasítja.

Néha egy vesszőn valamennyi rügyet tönkreteszi. Az ilyen vessző nem hoz termést. Amennyiben az imágók a
kedvezőtlen tavaszi időjárás miatt csak májusban rajzanak vagy a kedvező időjárás következtében a szőlő
fejlődése rügyfakadás után rendkívül intenzív, a szőlő a szó szoros értelmében „kinő a kártevő foga alól”.
Gazdasági kárról ebben az esetben nem beszélhetünk. Nyári kártételét is az imágók okozzák, mert a szőlőn,
körtefákon sok levelet sodornak össze. Az összesodrott levelek szivar-formára emlékeztetnek. Magyar szerző
Hajdúszoboszlón rezgőnyárfa (Populus tremula)-telepítésben 82%-os fertőzést állapított meg.

Kárképe. Kártételt az imágó okoz, amely abból áll, hogy átrágja a levélnyeleket, mire a levelek elhervadnak és
lelankadnak. A lankadó leveleket szivar alakúra göngyölíti össze. A szőlőn csak egy levélből készül a szivar, de
körtén 6 levelet használ fel jellegzetes szivarjának elkészítéséhez. Ha az ilyen besodort leveleket szétbontjuk,
benne megtaláljuk az üvegesen fénylő fehér tojásokat. A levelek lassan megbarnulva lógnak a fákon. A lárvák
táplálékául szolgálnak a hervadó levelek. A besodort levelek alul nyitottak.

Tavasszal, amikor az imágók érési táplálkozást folytatnak (április közepén), a duzzadófélben lévő vagy éppen
fakadó szőlőrügyeket kiodvasítják. Az imágók őszi telelés előtti érési táplálkozásakor a szőlő és körteleveleken
szabálytalan alakú hámozgatással is károsítanak.

Életmódja. Évi egy nemzedéke van. Az imágók telelnek. Tavasszal, április közepén kezdenek előjönni. Érési
táplálkozást még végeznek (ősszel is, telelés előtt, rövid ideig tartó érési táplálkozást folytatnak), majd ezt
követően párosodnak. A több levélből összesodort szivar alakú levélbe helyezi el tojásait. Általában 4–6 tojást
rak, de 15 tojást is megszámoltak már egy „szivarban”. Egy nőstény, a 30–40 tojását, több levélszivarban rakja
le. Az embrionális fejlődés kb. 8 napig tart. Az embrionális fejlődés alatt az összesodort levelek gyorsan
megszáradnak, megszürkülnek vagy megbarnulnak. Az ilyen leveleket az eső vagy szél előbb-utóbb a talajra
sodorja. A talajon a levelek nyirkosak lesznek és rothadásnak indulnak. A lárvák fejlődési ideje hőmérséklettől
függően 20–55 napig is eltarthat. A lárvák július végére fejezik be fejlődésüket. Ezt követően kirágják magukat
a még megmaradt levélrétegen és a talajba másznak, ahol 3–8 cm mélységben gömbölyded bábkamrát
készítenek maguknak. A bábállapot 10 napot vesz igénybe. Az új imágók augusztusban jelennek meg. Nagy
részük a talajban marad és áttelel, kisebb részük a felszínre mászik és érési táplálkozást végez, de már tojást
nem rak.

Természetes ellenségei. A lárvák parazitoidjai közül a Pimpla inquisitor, P. brunnea, P.flavipes, Bracon
discoideus, Apanteles hoplitis, Microgaster laevigatus, Elachesters varinatus,Ophineurus simplex és Phora
rufipes ismert.

A védekezés irányelvei. Legegyszerűbb védekezési mód házikertekben vagy kisebb felületen, a lelógó
levélszivarok leszedése és megsemmisítése. A tél végi DNOC-s lemosó permetezés, valamint zöldbimbós
állapotban vagy sziromhullás után alkalmazott szervesfoszforsavészter-hatóanyagú készítmények az imágót
elpusztítják.

3.3.13.22. Család: Cickányormányosok – Apionidae

3.3.13.22.1. Lucernarügy-cickányormányos – Apionaestimatum Faust

Alaktani leírása. Azimágó 2,5–3,4 mm hosszú. Testszíne fekete, szárnyfedői zöldesen csillognak, megnyúltak,
elülső részük ék alakban elkeskenyedett, a hátulsó rész lapos. Homloka feltűnően mélyen és erősen pontozott.
Előtorán sűrű pontozat látható, minden ponton szőrszálat visel. A tojás 0,37–0,40 mm hosszú, színe sárga,
fényes. A lárva hossza 3–4 mm, színe csontfehér, fejtokja halványbarna. Lábatlan, enyhén hajlott kukac.

205
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Négyfejlődési stádiuma van. A báb 2,1–3 mm hosszú, kezdetben sárga, később megbarnul, szabadbáb. A három
fejlődési alak a lucerna rügyeiben él.

Földrajzi elterjedése. Előfordul Közép- és Kelet-Európában, a Kaukázusban és Szibériában. Magyarországon


mindenütt megtalálható.

Tápnövényei. Elsőrendű tápnövénye a lucerna, de más Medicago fajokon is kifejlődik.

Gazdasági jelentősége. Csak abban az esetben okoz jelentős kárt, ha az imágók egyedszáma május elején, az
első kaszálás után nagy, ugyanis ilyenkor a sarjadzó növényeket rágják meg, aminek következtében a lucerna
nem fejlődik olyan erőteljesen, mintha az imágók rágása nélkül fejlődött volna.

Kárképe. Azimágók kárképe, főleg az alsó leveleken, ovális, apró lyuggatás formájában nyilvánul meg
(júniustól–augusztusig károsít). Az imágókártétel elhanyagolható. Alárvák tavasszal és ősszel a gyökértörzsek
rügyeiben károsítanak úgy, hogy a rügyeket belülről kiodvasítják. Akárosított rügyek elszáradnak a
gyökértörzsön. Azelszáradt rügyekben a lárvák április folyamán érik el kifejlődésüket. A rügypusztulásra ősszel
a sarjhajtások között feltűnően fonnyadó levelek jelenléte hívja fel a figyelmet. Az ilyen rügyekben eltérő
fejlődési fokozatú lárvák találhatók.

Életmódja. Éviegy nemzedéke van. Az L3-ak telelnek át a rügyekben, ahol sima falú, kemény kamrácskát
készítenek maguknak. Azimágók május és augusztus hónapok közötti időszakban jelennek meg a
lucernaállomány alsó régiójában, az árnyékot biztosító levelek fonákján. A párzás augusztus utolsó harmadában
indul meg. A tojásrakás szeptember végén, októberben kezdődik. A tojásokat a gyökértörzs rügyeibe és a 2–4
cm nagyságú hajtások oldal- és csúcsrügyeibe helyezi. Nőstényenként 15–25 tojásra lehet számítani. A
tojásrakás úgy történik, hogy a nőstények a rügyeken 1–1 kerek lyukat rágnak és abba 1–1 tojást süllyesztenek
be. Az embrionális fejlődés 1–2 hétig tart. A lárvafejlődés a rügyben zajlik le. Akéső őszre kifejlett L3-ak
telelnek át. Atelelést követő év áprilisában bábozódnak, majd májusban imágóvá alakulnak. Afiatal imágók
május közepén jelennek meg a talajon és a növényeken.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Elsősorban a száraz, enyhe időjárású területeken szaporodik el nagyobb
tömegben. Azátlagosnál magasabb hőmérsékletű ősz kedvez a lárvák fejlődésének. A száraz országrészeken
termesztett idősebb lucernásokban időnként nagyobb egyedszámban jelenik meg.

A védekezés irányelvei. Az első kaszálás után a tarlót lindán vagy rövid hatóidejű szervesfoszforsavészter-
hatóanyagú készítményekkel célszerű permetezni.

3.3.13.22.2. Vörösheremag-cickányormányos – Apion apricans Herbst

101. ábra - Vörösheremag-cickányormányos (Apion apricans) a = imágó, b = az érési


táplálkozás nyomai a levélen, c = károsított vöröshere-mag (Bíró Krisztina rajza)

206
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Az imágó 3–3,5 mm hosszú, színe kékesfekete. A csáptő és a két első csápostoríz megnyúlt,
vörös színű. A második csápíz 2,5-szer olyan hosszú, mint amilyen széles. A többi íz alakja téglalap, sohasem
négyzet. Az elülső láb combjai, a csípők és a tomporok halvány barnásak vagy vörösessárgák. Ormánya olyan
görbült, mint az A. trifolii-é, de a vége felé nem hegyesedik el. A tojás hossza 0,3 mm, szélessége 0,5 mm, színe
csontfehér, idősebb korban sárgás, egyenként rakja le a nőstény. A lárva kifejlett állapotban csontfehér színű,
fejtokja barnás, hossza 3–3,9 mm. Három fejlődési fokozata van. A báb 3–3,5 mm hosszú, kezdetben
csontfehér, később barnás színű, szabadbáb.

Földrajzi elterjedése. Az egész palearktikus régióban elterjedt. Az A.trifolii mellett a leggyakoribb


vörösheremag-kártevő.

Tápnövényei. Elsődleges tápnövénye a vörös here.

Gazdasági jelentősége. Főleg a magkezdeményeket és a fiatal magokat károsítja. Mivel együtt fordul elő az
A.trifolii-vel, ezért lehetetlen külön megítélni kártételét.

Kárképe. A lárva kárképe hasonló az A.trifolii lárvákéhoz.

Életmódja. Nagyon hasonlít a vörösherevirág-cickányormányoséra, csak kisebb eltéréseket figyeltek meg. Pl.
nem igényli annyira a száraz meleget, ennélfogva tavasszal, 1–2 héttel korábban hagyja el telelőhelyét. Intenzív
táplálkozása már 11 °C-on megkezdődik. Repülése 12–13 °C feletti hőmérsékleten kezdődik.

Tavaszi migrációja május első felében befejeződik. Az imágók nagyobb egyedszámban a már színesedni kezdő
és a már kinyílt virágokat látogatják. A tojásait a már kinyílt virágokba, a csészelevelek közé rakja. Igen
gyakran, az A.trifolii által már fertőzött virágfejecskékbe helyezik el tojásaikat, tehát a két faj lárvája együtt
fejlődik. A lárvafejlődés gyorsabb, mint az A. trifolii lárváké, ugyanis ezek a lárvák magkezdeményeket,
magvakat fogyasztanak fejlődésük folyamán, amitől gyorsabb fejlődés következik be. A lárva ott bábozódik,
ahol károsított, és ott is alakul imágóvá.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Mivel mindig együtt fordul elő az A. trifolii-vel,fejlődésmenete is


csaknem hasonló ahhoz, így az ott leírtak erre a fajra is érvényesek.

A védekezés irányelvei. Az A. apricans ellen a „csalogató sávos” módszer jó eredménnyel alkalmazható. A rövid
ideig ható diklorfosz-hatóanyagú szereket ajánlatos használni ellene. Avirágzás idején csak a méhkímélő
technológia előírásainak megfelelő kémiai védekezés alkalmazható.

3.3.13.22.3. Vörösherevirág-cickányormányos – Apion trifolii Linné

Alaktani leírása. Az imágó 2–3 mm hosszú, alapszíne kékesfekete, háti részén erősen domború, teste hátrafelé
feltűnően kiszélesedő, ezért az egész bogár körte alakot vesz fel. Csápjainak színe sötétbarna, ólomszürke vagy
szurokfekete. Az elülső lábak sárgásbarna színűek. A combok egyszínű sárgák. Ormánya erősen hajlított, a vége
felé rendszerint elhegyesedik. A tojás 0,3–0,4 mm hosszú, színe sárgásfehér, alakja ovális. A virágrügyekben
található. A lárva 3–4 mm hosszú, teste csontszínű, fejtokja szürkésbarna. Három fejlődési stádiuma van. A báb
hossza 3 mm, csontszínű, szabadbáb. Mind a lárvák, mind a bábok a fejecske virágzatban találhatók.

Földrajzi elterjedése. Előfordul az egész palearktikus régióban. Az egész ország területén megtalálható.

Tápnövényei. Elsősorban a termesztett vöröshere, de más Trifolium fajokon is előfordulhat.

Gazdasági jelentősége. Hazai felmérések szerint a lárvák által okozott kár, évenként átlagosan 25–30%-ot tesz
ki, de vannak helyek, ahol 60–70%-os kártétel is előfordul. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ha egy
vöröshere-fejecskében, illetve „gubóban” 4–5 lárva fejlődik, akkor az állományt nem célszerű magnak
meghagyni.

A lárvák kártétele függ a virágzat fejlettségétől és az egy fejecskében fejlődő lárvák számától. Ha csak egy lárva
fordul elő a fejecskében, akkor a bimbóknak közel egyharmadát teszi tönkre. Amikor a teljesen kinyílt
virágzatban károsít, akkor már egy lárva is 7–14 magkezdeményt pusztít el. A félig érett magvakból pedig csak
5–6 megy tönkre. A kifejlett lárva, bábkamra készítése közben, belerág a virágzati tengelyekbe és a
magkezdeménybe, ilyenkor még 4–6 mag esik áldozatul. Hazai vizsgálatok szerint egy lárva fejlődése alatt egy
félig érett, átlagos nagyságú vöröshere-fejecskében 11–20 magkezdeményt pusztít el. Az egy egyedre eső
magkártétel még nagyobb is lehet, ha hozzávesszük a bábból kibújó friss imágók virágkártételét.

207
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Kárképe. Azimágók a leveleket néha szitaszerűen képesek átlyuggatni. A tojásrakás idején a virágokat rágják
meg. Alárvák kártétele nyomán a fejecskevirágzat részben vagy teljesen elbarnul. Aliláspiros virágokban barna
szirmú virágok jelzik a lárvák kártételét. A fejecskevirágzat azon helyén, ahol a lárvák táplálkoztak, barna
behorpadás látható. Ha egy ilyen virágzatot szétbontunk, láthatóvá válik benne a tőben elrágott virág, vagy a
kirágott magház, majd később a kényszerérett és megrágott mag tűnik elő.

Életmódja. Évenként két nemzedéke fejlődik. Az imágók telelnek át a vöröshere-táblák tarlójában vagy a
táblához közel eső erdőszélek vagy erdősávok avarjában, esetenként a fatörzsek repedéseiben. Tavasszal,
amikor a levegő hőmérséklete meghaladja a 11–12 °C-ot, napfényes déli órákban már megfigyelhetők a
táplálkozó imágók. Tömeges repülésüket 15–16 °C feletti hőmérsékleten figyelték meg. Május folyamán lepik
el a vörösheretáblát. Azáttelelt imágóknak érési táplálkozásra van szükségük ahhoz, hogy párosodni tudjanak.
Az imágók a hőmérsékleti és fényviszonyok alapján napközben változtatják helyüket. Az éjszakát az avarban
vagy a talajrögök között töltik. Reggel, a harmat felszáradása után a növényállomány felső szintjére és a
virágokra másznak. Május folyamán, amikor a vörös here fejecskevirágzata megjelenik, az imágók a zöld
bimbókat keresik fel, ahol a virágkezdeményeket rágják meg. A tojásrakás június első hetében kezdődik. A
második növedéknek főleg olyan zöld bimbóira helyezik el tojásaikat, amelyek még nem nyíltak ki. Ezekben a
ki nem nyílt bimbókban lévő pollenzacskókba tojnak. Egy nőstény általában 1–1 tojást juttat a
fejecskevirágzatba, de más nőstények és Apion fajok is rakhatnak tojást ugyanabba a fejecskevirágzatba. Így
fordul elő, hogy 6–10 lárva is fejlődik és károsít ugyanabban a fejecskevirágzatban. Egy nőstény élete folyamán
20–140 tojást rakhat, tehát a közepes termékenységű (fekunditású) fajok közé tartozik.

Az embrionális fejlődés kb. egy hétig tart. A kikelt lárva befúrja magát a virágzat belsejébe és ott kezdetben a
sziromleveleket rágja meg, később a magház is áldozatul esik táplálkozásának. A magházban levő zsenge
magokat egymás után elfogyasztja. A lárvafejlődés 3 hétig tart. A kifejlett lárva a virágzati tengelyhez közel,
tojásdad alakú bábkamrát sző magának. A kamrában bábbá alakul. Abábállapot 8–10 napot vesz igénybe. Az új
bogarak július végétől jönnek elő. Táplálékul először a növény virágszerveit fogyasztják, majd később a
leveleket és a hajtásokat rágják meg. Ebben az évben már nem raknak tojást, mert ivarérettségüket csak a telelés
utáni tavaszon érik el.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Az imágók elszaporodását a száraz, meleg időjárás elősegíti. Aszáraz,
és csapadékban szegény telek szintén kedveznek az áttelelt imágóknak. Egyedül a lárvák és bábok számára
előnyös a csapadékos időjárás. E faj szaporodását elősegíti, ha a dűlőutakon és árokpartokon sok a Trifolium
spp., ugyanis csak ezekben képesek kifejlődni. Az is elősegíti elszaporodásukat, ha a vörösherét teljes
virágzásban, tehát később kaszálják le, továbbá, ha kaszálás után a renden hagyják megszáradni, majd utána
hordják be és pajtában tárolják. Ilyen, hagyományos aratás során a levágott, virágzó vörös herében a lárvák és
bábok be tudják fejezni fejlődésüket.

Rövidtávú előrejelzéséhez szükséges, hogy az első növedék virágzásakor (május végén), később a magfogásra
kijelölt állományon, a második növedék zöldbimbós állapotának kezdetén 10×5 hálócsapást végezve, állapítsuk
meg az imágók relatív egyedszámát.

Szignalizáció készíthető virág- és termésvizsgálattal. Az imágók veszélyességi küszöbértéke 15–20 példány m2-
enként vagy 5 hálócsapásban 10-nél több imágó. A virágfejecskék, vizsgálatával is adható szignalizáció. Ha 1
virágfejecskében 3–4 lárva található, akkor veszélyhelyzet áll fenn. 6–8 lárva jelenlétekor már a termés csaknem
teljes pusztulásával lehet számolni, ami azt jelenti, hogy az ilyen állományt nem szabad magnak meghagyni.
Imágóhálózáskor (5 hálócsapás), ha csak 1–2 példány akad a hálóba, felesleges védekezni. Ellenben, ha 3–9
példány kerül a hálóba, akkor már indokolt a kémiai védekezés.

A védekezés irányelvei. A tojások, a lárvák és a bábok elpusztulnak, ha zöldbimbós korban vagy virágzás
kezdetén lekaszáljuk az állományt és gyorsan megszárítjuk. Ahol magfogást kívánnak végezni, ott az arra
kijelölt táblán ajánlatos a szegélyt legalább 2 héttel előbb lekaszálni. Így a sáv 2 héttel korábban virágzik és
összecsalogatja a tojást rakó nőstényeket. Az ilyen szegélyt rendszeresen kell hálózni vagy inszekticidekkel
kezelni. Az inszekticides kezelés optimális ideje akkor van, amikor a bimbókat védő pálhalevelek már
megvannak. Védekezésre a lindán, valamint a szervesfoszforsavészter-hatóanyagú készítmények ajánlottak.

A virágzó vörös here lekaszálása utáni silózáskor is elpusztulnak a különböző fejlődési alakok.

3.3.13.23. Család: Ormányosbogarak – Curculionidae

3.3.13.23.1. Kis szamócavincellér – Otiorrhynchus ovatus Linné

208
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

102. ábra - Kis szamócavincellér (Otiorrhynchus ovatus) a = nőstény, b = lárva kártétele


a szamóca gyökerén (Bíró Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Az imágó színe fekete, sárgásszürke szőrözettel, hossza 4–5 mm. A csápok és lábak
vörösbarnák. Az elülső combok foga nem egyszerű, hanem többhegyű vagy az élén fogacskázott, vagy a fog
mögött egy vagy több szemölcs látható. Hártyás szárnya nincs, ezért nem képes repülni. A tojás fehér, 0,2 mm-
es. A lárva 5–6 mm hosszú, világosbarna fejű, teste fehér, rózsaszínű árnyalattal. A báb 5 mm-es, szabadbáb,
színe csontfehér. Földkamrában található.

Földrajzi elterjedése. Észak-Amerikában, Közép-Ázsiában és Európában él. Magyarországon helyenként káros


mennyiségben fordul elő.

Tápnövényei. Elsőrendű tápnövénye a szamóca, de több más bogyós gyümölcsű fajon is táplálkozik, megrágja a
szőlőt, a gladióluszt, a lombos fákat, a fenyőféléket, sőt a lucernát is.

Gazdasági jelentősége. A szamócatermesztés igen jelentős kártevője, amely gyakran együtt károsít a nagy
szamócavincellér (O. rugosostriatus) fajjal. Kártétele – önállóan előfordulva is – jelentős lehet. Öntözött
szamócában sokkal kevésbé károsít. Öntözetlen táblákon időnként tömegesen található. Ilyenkor a lárvák száma
tövenként eléri a 40-et is. Öntözött táblán legfeljebb 10–12 lárva fordul elő tövenként.

Kárképe. A szamócatövek tavasszal, rendszerint virágzás után ellankadnak, majd elszáradnak. Az elszáradás a
levelek csúcsi részének rozsdabarna elszíneződésével kezdődik. Az ilyen tövön fejlődő gyümölcsök
megfonnyadnak, egyesek esetleg megpirosodnak, beérnek ugyan, de ízük kesernyés, élvezhetetlenné válik. A
vékonyabb gyökereket a lárvák átrágják, a vastagabbakat hámozgatják. Az imágók karéjozó rágásokkal
táplálkoznak a szamóca levelein. A levelek nyelét is megrághatják. A kárképe abban tér el a nagy
szamócavincellér (O. rugosostriatus) kárképétől, hogy a gyöktörzsben nincsenek a lárvák által okozott odvas
berágások.

Életmódja. Évi egy nemzedéke van. Az L3–L4-es fokozatú lárvák telelnek át, 20–25 cm-es talajmélységben.
Tavasszal (április közepe táján) felmásznak a gyökérszintbe és ott károsítanak. Május közepén kezdenek
bábozódni, sima falú, vízszintesen elhelyezkedő bábbölcsőben. A bábnyugalom ideje 20–25 nap. Az új imágó
kezdetben sárgásbarna, majd 3–5 nap után sötétebbre színeződik. A bogarak nappal nem táplálkoznak, hanem a
növény tövénél, a levelek vagy a talajrögök alatt rejtőznek. Kb. három heti érési táplálkozás után kezdenek
tojást rakni. A talajra vagy a talajba egyesével helyezi el tojásait. Egy nőstény 80–100 tojást rakhat. Az
embrionális fejlődés ideje 10–12 nap. A lárvák fiatal korban humusszal táplálkoznak, majd az első vedlés után
már gyökerekkel. Október végéig, november elejéig rágják a gyökereket kb. 10–15 cm mélységben. A lárvák
telelésre a mélyebb talajrétegekbe vándorolnak. A lárvaállapot hazánkban kb. 10 hónapig tart.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Atöbb éves (3–4 év) szamócások kedveznek a tömeges
elszaporodásnak. Kevesebb fordul elő az egy- vagy kétéves szamócában. Még kevesebb az öntözött
ültetvényekben.

209
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

A védekezés irányelvei. Azúj szamócatelepítés lehetőleg minél távolabb legyen a régitől. Régebben az új
telepítést meredek falú árokkal vették körül és az árokba foszforsavészter vagy lindán hatóanyagú
porozószereket szórtak. A korán érő szamócafajtákat célszerű a szedés után rövid hatóidejű
szervesfoszforsavészter-hatóanyagtartalmú készítményekkel permetezni.

3.3.13.23.2. Hamvas vincellérbogár – Otiorrhynchus ligustici Linné

103. ábra - Hamvas vincellérbogár (Otiorrhynchus ligustici) a = nőstény, b = lárva, c =


az érési táplálkozás nyomai a lucerna levelén, d = a lárva kártétele lucernagyökéren
(Bíró Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Azimágó hossza 9–14 mm, alapszíne fekete. Egész testét és a szárnyfedőket is szürke vagy
lilás pikkelyek borítják, ezért hamvasszürkének tűnik. Teste tojásdad alakú, a háta domború, ormánya
viszonylag rövid, széles és lapos. Szárnyfedői összenőttek, hártyás szárnyai nincsenek, ezért repülni nem képes.
Főleg nőstények fordulnak elő, a hím nagyon ritka. A tojás 0,1–1,0 mm hosszú, alakja ovális, tejfehér, a chorion
mintázott. Alárva feje barna, teste csontfehér, a teste enyhén meggörbült. Kifejlett állapotban 15–18 mm hosszú.
Hét fejlődési fokozata van. Az egyes fejlődési stádiumok a fejtok szélessége alapján különíthetők el. Az L 1 0,37
mm, L2 0,58 mm, L3 0,93 mm, L4 1,21 mm, L5 1,50 mm, L6 1,80 mm, L7 2,40 mm átlagos fejtok szélességű. A
lárva végbélnyílása felett 8, alatta 4 serte található. A báb csontszínű, 10–12 mm hosszú, szabadbáb. Az
ormányának vége vörös. Az összetett szemek felett 4–4 barna sertét visel.

210
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Földrajzi elterjedése. Egész Európában gyakori faj, kivéve Dél-Európát. Magyarországon mindenütt
megtalálható mint kártevő, főleg azonban a mezőségi talajokon fordul elő nagyobb egyedsűrűségben.
Esetenként m2-enként közel 300 lárva is előfordul.

Tápnövényei. Az imágó az évelő pillangósvirágú növényeket részesíti előnyben, különösen a fiatal növényt.
Esetenként a borsót, babot, lencsét, bükkönyt, továbbá a fiatal repcét, a mákot, a szőlőt, a sárga- és fehérrépát
fogyasztja, de megrágja a fűzt, az almát, az őszibarackot, a ribiszkét, a szamócát, a sárga borsófát (Caragana
arborescens) is.A lárva tápnövényei között a sűrűn vetett évelő pillangósok: lucerna, vöröshere, baltacim és
somkóró szerepelnek. Megfigyelték lucernán, hogy a sortávolság növelésével a lárvák száma csökkent.

Gazdasági jelentősége. Ajelentős kárt a lárva okozza. A sík- és dombvidéken termesztett lucernások idő előtti
kiritkulásának és elgyomosodásának okozója. A károsított lucerna fejlődésben elmarad, így a szénatermés
lényegesen kevesebb lesz, mint a nem károsított állományban. Az erősen megrágott gyökerű lucernanövények
csak néhány virágot hoznak, így a magkötés is elmarad. Az ilyen lucernás télen könnyen felfagy, majd tavaszra
elpusztul. A kártétel országosan átlagban 10–15%-os, de évjárattól függően 60–80%-os kártétel sem ritka egyes
helyeken.

Kárképe. Alárva a növény főgyökerét és az oldalgyökereket rágja meg. Száraz talajban a gyökér belsejébe is
berág. Azimágó a levélen szabálytalan karéjozást végez, néha lyuggatja is a leveleket. Ajellegzetes tőhervadás
már júniustól megfigyelhető. A lucerna és a mák fiatal csíranövényeit az imágó szinte teljesen elfogyaszthatja.
A karéjozás inkább az idősebb levelek esetében gyakori. A lárvák károsítása tél végén figyelhető meg
legjobban, ugyanis a lucerna foltokban nem képes kihajtani. Ilyen helyeken, a lucerna főgyökerén spirális alakú
bemélyedéseket rágnak a lárvák. A fiatal gyökerek átrágása sem ritka.

Életmódja. Magyarországon a vincellér bogár kétéves fejlődésű. Az imágók a második évben a lucerna vagy
más pillangós virágú növények talajában telelnek. A telelési mélység tömött talajban 10–20 cm. A szántott
talajban nem vonul ilyen mélyre telelni. A telelőhelyüket viszonylag korán elhagyják. 3,5 °C talajhőmérsékleten
már felszínre jön. Ezt követően kisebb-nagyobb csoportokban a talaj felszínén találhatók. Növényi
maradványok alatt gyülekeznek, majd ezután vándorolnak táplálékkeresés céljából. A táplálékforrás megtalálása
után 1–2 hétig táplálkoznak. Az idős lucernást tömegesen hagyják el, vándorolnak. Főleg április folyamán
látható csapatos vonulásuk. Ilyenkor a fiatal és megfelelően sűrűn beállott pillangós növényállományokat
keresik.

Az imágók táplálkozása az esti és a hajnali órákban intenzív. Párás, meleg mikroklímájú állományokban nappal
is a leveleken láthatók. Az érési táplálkozás 1–2 hétig tart, majd a szűznemzéssel szaporodó vincellérbogár
megkezdi a tojások lerakását a talaj 1–2 cm-es rétegébe, a növények közelébe. A tojásrakás május–júniusban
történik, nem folyamatosan. Egy nőstény 200–400 tojást is lerakhat. Az embrionális fejlődés 2–3 hétig tart. A
kikelő kis lárvák, kezdetben a hajszálgyökereket, később a főgyökereket (lucerna) rágják meg. A talaj
nedvességtartalmától függően vertikális irányú mozgást végeznek. Őszre már kifejlett lárvák (L3–L5)lesznek,
amelyek 30–50 cm-re is lemásznak. Az első telet ebben a lárvastádiumban vészelik át. A telelést követő év
júniusában fejeződik be a lárvák fejlődése. A kifejlett lárva (L7) földkamrát készít magának, amelyben előbábbá,
majd szabadbábbá alakul. A bábállapot kb. 3 hétig tart. A kifejlődött imágó nem mászik a felszínre, hanem a
talajban tölti a telet és csak tavasszal jön elő.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Magyarországi megfigyelések szerint a meleg és száraz április–május


megakadályozza az imágók tömeges tojásrakását. A hirtelen sok csapadék esetén sok imágó elpusztul. Az
imágók vándorlása idején a tartós szárazság vagy nagyon nedves tavasz végzetes lehet számukra. Ha a
lucernatábla nyár elején kerül feltörésre, akkor az az évi lárvák tömegesen pusztulnak el, mert a táplálékforrásul
szolgáló lucernagyökerek elszáradnak.

Talajba helyezett pohárcsapdákkal tájékozódni lehet az imágók számáról. Ősszel, a talaj legalább 50 cm
mélységig történő átvizsgálása, felvilágosítást nyújt az imágók és telelésre készülő lárvák számáról. Ha a telelő
lárvák száma négyzetméterenként 1–2 példány, akkor a következő évben várható az imágók megjelenése.
Ellenben, ha a telelő bogarak száma eléri a négyzetméterenkénti 1 példányt, akkor abban az évben várható a
kártétel és fel kell készülni a védekezésre.

Rövid távú előrejelzés a tavaszi imágógyülekezéskor a lucernaavar átvizsgálásával adható. Megjegyzendő, hogy
hazánkban, a vincellérbogár kétéves fejlődése miatt csak minden második évben lehet erősebb imágórajzás.
Megfigyelések szerint, a páratlan években szokott nagyobb egyedszámú imágó megjelenni. Vannak
országrészek, ahol a páros években nagyobb az imágópopuláció nagysága.

211
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Csapadékos évjáratban az imágókat entomopatogén gombák pusztítják el. Sok imágót és lárvát a varjak, a
seregélyek, a sirályok, a fácánok, a foglyok, a tövisszúró gébics és a baromfi pusztíthat el szántáskor. Érdekes,
hogy sem a lárvák, sem az imágók parazitoidjai nem ismeretesek.

A gerincesek közül a vakondok sok lárvát esznek meg.

A védekezés irányelvei. Pillangós növény után nem szabad pillangóst vetni. A káros szomszédság is kerülendő.
Célszerű az újtelepítésű lucernát metilparation hatóanyagú szerrel kezelni. A kezelést 10 naponként ismételni
kell.

3.3.13.23.3. Kendermagbogár – Peritelus familiaris Boheman

104. ábra - Kendermagbogár (Peritelus familiaris) a = imágó, b = kirágott szőlőrügyek


(Bíró Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Az imágó hossza 4,5–6 mm, barnásszürke vagy szürke színű. Testén halványbarna
pikkelyszőrök szabálytalan foltokat képeznek, ezért enyhén csíkosnak tűnik az imágó. Rövid ormánya van,
amelynek csúcsi része kiszélesedik. Térdes csápja van. Teste félgömb alakú, az érett kendermaghoz hasonló,
valószínű innen származik a magyar elnevezése is. Nem képes repülni, mert szárnyfedői összenőttek. A tojás
0,6–0,7 mm hosszú és 0,45–0,53 mm széles, fehér, üvegfényű, alakja gömbölyded. A lárva színe csontfehér,
feje sárgásbarna. Az L1 1,3–1,6 mm hosszú és 0,5–0,7 mm széles. A kifejlett lárva 4,6–6,8 mm hosszú és 7–3,3
mm széles. A báb 4,5–5 mm hosszú, csontfehér, szabadbáb, amely a talajban él.

Földrajzi elterjedése. A Mediterráneumban található nagyobb számban. Magyarországon főleg a homokos sík-
és dombvidéken fordul elő.

Tápnövényei. Elsősorban a szőlő, de emellett különböző gyümölcsfacsemeték, lombos és tűlevelű fák és számos
lágy szárú növény. Előfordul rozson, kisebb egyedszámban lucernán, hereféléken, borsón, dohányon és
szamócán.

212
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Gazdasági jelentősége. A gyümölcsfákkal vegyesen telepített homoki szőlőt rendszeresen károsítja.


Homoktalajon a telepítést követő években a frissen telepített szőlőt és gyümölcsfaoltványokat károsíthatja.
Csapadékos években, amikor hűvös az évszak, nem okoz kárt, úgyszintén a tavaszi gyors szőlőfakadáskor sem.

Kárképe. Az imágó az éppen fakadni kezdő szőlőrügyeket megrágja, odvasítja, széttúrja, úgy mondják, hogy
„megvakítja”. Az elpusztított szőlőrügyek helyett az alvó rügyekből fejlődnek még hajtások, de a termés
mennyisége szinte a nullával egyenlő.

A szőlőn kívül a gyümölcsfák rügyeit is megrághatja olyan mértékben, hogy még a következő év termésére is
kihatással lehet egy-egy nagyobb kártételű év.

A homokon, mint pl. a Duna–Tisza közén termesztett lucernán a hónaljrügyeket és a leveleket rágja le.

Életmódja. Éviegy nemzedéke fejlődik. Imágó alakban telel. Az imágók már kora tavasszal, amikor a rügyek
pattannak, március-április hónapban jelennek meg. Kezdetben a növény felső rügyeit rágják ki, ezután lefelé
haladva, egymás után károsítják a rügyeket. Kártételüket addig folytatják, amíg duzzadó rügyeket találnak a
növényeken. A párzás április végén, május első felében kezdődik. Egy nőstény többször is párzik. Május elején
megkezdődik a tojásrakás a homokos talajban. Naponta 2–4 tojást rak egy nőstény 2–6 cm mélységben. A
tojásrakás júniusban is tart. Egy nőstény 10–100 tojást rakhat élete folyamán. A tojásrakás befejezése után a
nőstények szétszélednek a lágy szárú növényekre. Az embrionális fejlődés 10–20 napig is eltarthat. A kikelt
lárvák a lágy szárú növények gyökerén, 2–5 cm mélységben táplálkoznak. Kedvelik a Gramineákbojtos
gyökérzetét. A lárvák nyár végére befejezik fejlődésüket és a talajban bábozódnak. A bábállapot 2 hetet vesz
igénybe. Az új imágók a talajban maradnak és csak a következő év tavaszán jönnek a felszínre.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Az egymást követő száraz, meleg évek elősegítik tömeges
elszaporodását. Időszakosan jelentkezik, ilyenkor rügyfakadás előtt, a növény tövénél (szőlő vagy facsemete), a
talaj alapos átvizsgálásával meggyőződhetünk a populáció egyedszámáról. Ha növényenként 1–2 imágó
található, indokolt a védekezés.

A védekezés irányelvei. Tömeges elszaporodása esetén benszultap és piretroid hatóanyagú készítményekkel


célszerű ellene védekezni.

3.3.13.23.4. Közönséges levélbarkó – Phyllobius oblongus Linné

105. ábra - Közönséges levélbarkó (Phyllobius oblongus) a = imágó, b = megrágott


levelek (Bíró Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Az imágó hossza 4–5 mm. Nyakpajzsa fekete színű, a szárnyfedők vörösessárgák vagy
kávébarnák és enyhén szőrözöttek. Csápjai és lábai vörösessárgák. A tojás hossza 0,78–0,84 mm, fehér,
üvegfényű. Alakja tojásdad, egyik vége kúpszerű, a másik legömbölyített. A lárva kifejlődött állapotban 5–8

213
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

mm hosszú, teste fehér, enyhén görbült. Három fejlődési fokozata van. A báb 4–6 mm hosszú, csontfehér
szabadbáb, amely földgubóban található.

Földrajzi elterjedése. Euro-szibériai faj. Magyarországon mindenütt előfordul.

Tápnövényei. Polifág állat, az összes gyümölcsfélén előfordul, továbbá lombos erdei fákon. Tápnövénye a
szamóca is.

Gazdasági jelentősége. Elsősorban gyümölcsfakártevő. Faiskolában is jelentős kárt okoz. Ha tömegesen jelenik
meg, egyes gyümölcsfákon május közepére csak a levél főerei maradnak meg.

Kárképe. Tavasszal a gyümölcsfák rügyeit, később a zöld, a piros és a fehér virágbimbókat, majd a virágokon
belül a porzókat, a bibéket és a szirmokat rágja. Végül a leveleket karéjozza (kicsipkézi a leveleket). Tömeges
előfordulásakor csak a levél főere marad meg.

Életmódja. Évente egy nemzedéke van. Az imágók a talajban telelnek. Márciusban jelenik meg a felszínen,
majd repülve keresi fel a növényeket, ahol kezdetben a fakadó rügyeket, később a virágrészeket és a leveleket
rágja meg. Április közepétől május elejéig tart a párzási időszak. A nőstények a talajba rakják tojásaikat. A fiatal
lárvák humusszal táplálkoznak, később a lágy szárú növények (pl. füvek) gyökerein léve szőröcskéket
fogyasztják. A kifejlett lárvák földgubót készítenek, amelyben ősszel bábozódnak és imágóvá alakulnak, majd
áttelelnek.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Tömeges megjelenése akkor következik be, ha egymás utáni években
száraz, meleg az időjárás. Gyomortartalom-vizsgálatok bizonyítják, hogy a levélbarkó imágókat a mezei veréb,
az erdei pipis, a pintyőke és a kis őrgébics fogyasztja. Az imágók jelenlétéről és egyedszámáról, április végén,
május elején a gyümölcsfák kopogtatásával lehet meggyőződni. Ha kb. 50 cm hosszú ágrészekről 4–5
levélbarkó hullik az ernyőbe, akkor indokolt a védekezés.

A védekezés irányelvei. A gyümölcsfákon tömegesen megjelenő bogarak ellen szervesfoszforsav-észter és


piretroid hatóanyagú készítményekkel célszerű védekezni.

3.3.13.23.5. Ezüstös levélbarkó – Phyllobius argentatus Linné

Alaktani leírása. Az imágó 3,5–6 mm hosszú, fémeszöld pikkelyekkel fedett, lábai és csápjai sárgák.
Ormányának tövi része a fejnél nem keskenyebb, azzal egységes képet alkot. A tojás 0,4–0,5 mm hosszú, színe
citromsárga, középen sötétebb sárga színű folttal. A lárva 6–9 mm hosszú, színe vajsárga vagy csontfehér,
lábatlan, fejtokja világosbarna.

Földrajzi elterjedése. A palearktikus régióban fordul elő. Magyarországon mindenütt megtalálható.

Tápnövényei. Erősen polifág faj. A gyümölcsfákon kívül tápnövénye lehet a nyír, a bükk, a fenyőfélék és a
kosárfűz. A közönséges levélbarkóval együtt károsít. Őszibarackon 100%-os lombveszteséget is képes
előidézni. Az imágó a leveleket a szélektől kiindulva karéjozza. A rágások a főérig is elérhetnek. Fenyőféléken a
tűleveleket a hegyüknél kezdi ki, íves harapdálással.

Életmódja. Évi egy nemzedéke van. Az imágók a talajban telelnek. Május második felében jönnek a felszínre.
Tojásaikat a talajon kívül, 80–90-es csomókban, a kajszi- és a fűzlevelek behajlott széle alá vagy a levélcsúcs
visszapöndörödött részén helyezik el. Az embrionális fejlődés június első felében zajlik le. A kikelő kis lárvák
kezdetben a levél felületén hámozgatnak, majd a talajra hullanak, ahol befurakodnak. További fejlődése hasonló
a Phyllobius oblonguséhoz.

A védekezés irányelvei. Természetes ellenségei és a védekezés irányelvei megegyeznek a Phyllobius


oblonguséval.

3.3.13.23.6. Csipkézőbarkók – Sitona fajok

Széles körű hazai felvételezések szerint, a lucernaültetvényekben a csipkézőbarkó-fajok az alábbi gyakorisággal


fordulnak elő: a lucerna-csipkézőbarkó (Sitona humeralis Stephens) 54,5%-ban, a szegélyes csipkézőbarkó
(S.sulcifrons Thunberg) 12,7%-ban, sávos csipkézőbarkó (S. lineata Linné) 9,5%-ban, a borsó-csipkézőbarkó (S.
crinita Herbst) 6,9%-ban, a hosszú csipkézőbarkó (S.longula Gyllenhal) 6,7%-ban, a nagy csipkézőbarkó (S.
puncticollis Stephens) 4,4%-ban, a szőrös csipkézőbarkó (S. hispidula Fabricius) 4,0%-ban, a S.inops Gyllenhal
0,5%-ban, a bab-csipkézőbarkó (S. suturalis Stephens) 0,3%-ban, a S. cylindricollis Fabricius 0,2%-ban, a sárga

214
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

csipkézőbarkó (S. flavescens Marsham) 0,2%-ban, a bükköny-csipkézőbarkó (S.tibialis Herbst) 0,1%-ban és a


szürke csipkézőbarkó (S. grisea Fabricius) 0,1%-ban fordult elő.

Imágó alakban áttelelő fajoka S. humeralis, S. sulcifrons, S. lineata, S. crinita, S. puncticollis, S. hispidula, S.
inops, S. suturalis, S. cylindricollis, S. flavescens, S. tibialis, S. grisea. Lárva alakban is áttelelő fajok a S.
humeralis, S. lineata, S. longula, S. puncticollis, S. hispidula, S. flavescens. Tojás alakban is áttelelhet a S.
humeralis, S. sulcifrons, S. lineata, S. hispidula, S. grisea.

3.3.13.23.7. Lucerna-csipkézőbarkó – Sitona humeralis Stephens

Alaktani leírása. A hím imágó hossza 3,5–4,8, a nőstényé 4,4–5,5 mm. Alapszíne sötétbarna. Az összetett
szemek laposak, a szemek felett hosszú pillaszőrök láthatók. Az előtoron három, jól látható, világosabb színű
pikkelysáv húzódik végig hosszanti irányban. Szárnyfedői szürkék vagy barnák, sűrűn pikkelyezettek. A
pikkelyek között apró, nagyon rövid szőrök vannak, amelyek csak oldalról láthatók a szárny végein. A frissen
lerakott tojás sárgásfehér, ovális alakú. Hossza 0,45 mm, szélessége 0,2 mm. Felülete, mikroszkóp alatt, enyhén
érdes. A frissen kelt lárva átlagos hossza 0,76 mm, szélessége 0,30 mm. Négy fejlődési stádiuma van. A kifejlett
lárva átlagos hossza 5,90 mm, szélessége 1,32 mm. A báb 4–5 mm hosszú, sárgásfehér. A potroh 9, jól kivehető
szelvényből áll, végén két nyúlvány (páros tüske) található. Teste sertékkel borított.

Földrajzi elterjedése. Egész Európában közönséges fajnak tartják. Előfordul még a Közel- és Közép-keleten, sőt
Szibériában is.

Tápnövényei. Magyarországon a legtöbb pillangósvirágú növényen táplálkozik, de a lucernát minden más


rokonnövényével szemben előnyben részesíti. A lárvák a gyökereken táplálkoznak. Hazai tápnövény-választási
vizsgálatok szerint, akár késő ősszel (november), akár nyáron (augusztusban) történtek a vizsgálatok, minden
esetben elsősorban a lucernát választották táplálékul. Az imágók tavasszal lucernával, továbbá komlóslucernával
(M. lupulina), aprólucernával (M. minima), sárkereplucernával (M. falcata) táplálkoznak. Egyéb tápnövényként
említik még az iglicét (Ononis repens), a levéltelen ledneket (Lathyrus aphaca) és a lóherét (Trifolium
pratense).

Gazdasági jelentősége. Lárvái fejlődésük folyamán a hajszál- és vastagabb gyökereket rágják meg. A
legsúlyosabb kárt azzal teszik, hogy a gyökéren lévő nitrogéngyűjtő gümőket élik fel. A lárvák rizóbiumpusztító
tevékenysége következtében a lucerna zöldtömege 11–14%-kal, a magmennyiség pedig 20–23%-kal csökkent.

Kárképe. Az imágók kárképe jellegzetes, U alakban megrágják a növény leveleinek szélét. A rágások egymás
mellett helyezkednek el, ennélfogva a levél olyan, mintha kicsipkézték volna (innen ered a nevük
„csipkézőbarkó”). A csíranövényeket előnyben részesítik, de idősebb növényeket is megrágnak. Főleg a tábla
szélén lévő növényállományt rágják meg széles sávban, vagy nagyobb foltokban. Az imágókártétel, különösen
száraz tavasszal, katasztrofális lehet a növényállományra.

Életmódja. Éviegy nemzedéke van. Imágó alakban telel a talaj 1–1,5 cm mélységében, vagy a lucernatövek
gyökérnyaki részéhez közel, a lucernaavarban. Telelés céljából főleg a száraz fekvésű táblarészeket keresik fel.
Tavasszal, amikor a léghőmérséklet eléri az 5–6 °C-ot, az imágók elhagyják telelőhelyüket és mászkálva vagy
repülve keresik fel a pillangós növényállományokat. Először érési táplálkozást folytatnak, majd márciusban
megkezdődik a párzás, amelyet a több hétig tartó tojásrakás követ. A tojásaikat a talajra és a növény tövéhez
közel nem lerakják, hanem a szó legszorosabb értelmében egyesével elpotyogtatják. A tojásrakás nem
folyamatos, inkább sporadikusnak mondható. Egy nőstény 300–400 tojást rak. A tojásrakásra legkedvezőbb a
20–25 °C-os hőmérséklet, de már 10–11 °C-on is megkezdődhet.

Az embrionális fejlődés hőmérséklettől függően 1–4 hét. Az előbújt lárvák azonnal a talaj 1,5–2 cm-es rétegébe
másznak és először a talaj humuszával, majd hajszálgyökerekkel, végül a nitrogénkötő gümőkkel táplálkoznak.
A lárvafejlődés nagy része a gümőkben zajlik le és a mi éghajlati viszonyaink között 30–40 napig tart. A
kifejlett lárvák elhagyják a gümőket és a 20–30 cm-es talajmélységbe nyomulnak. Mielőtt bábozódnának, ismét
a felszínhez közelebb eső talajrétegbe (1–8 cm) másznak és földkamrában bebábozódnak.

Az új nemzedék imágói nyár közepén (általában júliusban) jönnek a felszínre. Ebben az időszakban intenzíven
táplálkoznak, majd ősszel fokozatosan telelőre vonulnak. Nagy részük a lucernásban marad, kisebb részük a
közeli, nem művelt területekre (erdőszélek, árokpartok) vándorol.

Az imágóknak napi, vertikális irányú mozgása van. A kora reggeli és a déli órákban tartózkodik a
lucernanövényzeten a legtöbb imágó. Az elsőéves lucernásokba feltehetően ősszel települ be nagyobb számban.
Az egyedszám a másodéves lucernásban a legnagyobb.

215
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Hazánkban időnként tömegesen jelenik meg. Az imágók táplálkozását,
párzását és tojásrakását a száraz, meleg napos periódusok segítik elő. A talajra helyezett tojások száraz
időszakban elpusztulnak. A telelő imágók jelentős része, a hosszú ideig tartó vastag hótakaró alatt, majd az ezt
követő hirtelen olvadás következtében elpusztulhat.

Természetes ellenségei. Azimágókat, különösen a tavaszi táplálékkereséskor tömegesen pusztíthatják el a


foglyok, a fácánok, a seregélyek, a vetési varjak és a baromfiak. Alárvákat a ragadozó futóbogárfajok
(Carabidae) tizedelik meg.

Növényi eredetű természetes ellenségei a Fusarium solani és F. oxysporum, valamint Entomophtora spp.
gombák. Nedves, enyhe télen az imágókat támadják meg.

A parazitoidjai közül a Campogaster exigua (Dipt.: Larvaevoridae), Pygostolus falcatus, Perilitus labialis, P.
rutilus, Leiophron muricatus var. nigra, L. lituratus, Potasson lameerei(Hym.: Braconidae) ismertek.

A védekezés irányelvei. Azirányelvek megegyeznek a Sitona fajok elleni védekezés irányelveivel.

3.3.13.23.8. Sávos csipkézőbarkó – Sitona lineata Linné

106. ábra - Sávos csipkézőbogár (Sitona lineata) a = imágó, b = csipkézett borsólevelek


(Bíró Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Azimágó 3,5–5 mm hosszú, alapszíne fekete. Felületét szürkés vagy bronzos, enyhén fénylő
pikkelyek fedik. Acsápok tövi része és a lábszárak piros színűek. Ormánya rövidebb a szélességénél, tompa,
felülete horpadt, középbarázdája a tarkóig nyúlik. Homloka lapos, szemei enyhén kidomborodnak. Előtora
valamivel rövidebb, mint a szélessége, oldalai erősen íveltek. Akiszélesedés a hátulsó harmadban éri el a
maximumát. Aszárnyfedők hosszúak és keskenyek, párhuzamos oldalakkal. A szárnyfedőket borító pikkelyek a
változó közterecskéken többnyire világosabbak, ennélfogva a szárnyfedők sávozottnak tűnnek. A pikkelyek
között apró serteszőrök vannak, amelyek oldalról jól láthatók. A tojás, lárva és a báb hasonló a S.humeraliséhoz.

Földrajzi elterjedése. Euroszibériai faj, egészen Mongóliáig előfordul. Magyarország területén mindenütt
gyakori.

Gazdasági jelentősége. Tavasz folyamán az egynyári hüvelyeseket (borsó, bab), nyár végén, ősszel az évelőket
(lucerna, vöröshere) károsítja. Amennyiben a borsó csíranövények levélfelületének 13–15%-a károsodott, akkor
0,15 t/ha magveszteség következett be.

Kárképe. A szokásos Sitona fajokra jellemző levélkárképen (U alakú rágások) kívül a fiatal lárvák (L 1) kizárólag
a gyökérgümőkben tudnak csak táplálkozni, ha ezek még nincsenek az L1-ek megjelenésekor, akkor
elpusztulnak. A gümők teljes tartalmát megeszik, sőt néha a gümő héját is.

216
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Életmódja. Évi egy nemzedéke van. Az imágók telelnek a pillangós állományokban, a növények gyökérnyaki
része körüli földrögök között vagy az erdőszélek és mezővédő erdősávok avarjában. Azimágók március végén,
áprilisban jelennek meg és repülve vagy vándorolva keresik fel a borsó- és babvetéseket.

Ha találnak borsót, azonnal táplálkoznak, ha nem találnak, lucerna- és vöröshere-állományokat keresnek fel, de
itt csak később kezdenek táplálkozni. Főleg naplemente után és éjszaka táplálkoznak. A nappali órákat a rögök
között töltik. Tojásait egyenként helyezi el a levélre, szárra és a növény tövéhez közel, a talajra. Az embrionális
fejlődés 2–5 hétig tart. Az L1 lárvák azonnal a nitrogéngyűjtő gyökérgümőket keresik fel. Az idős lárvák
gyökérrészeket is fogyasztanak. A lárvafejlődés 20–40 napig tart. A kifejlett lárva bábkamrát készít a talaj 1–3
cm-es rétegében és abban bebábozódik. A bábállapot 10–20 napot igényel.

Az új nemzedék imágói június elejétől kezdenek megjelenni, tömegesen azonban júliusban jönnek elő. Az
időjárástól függően szeptember végén, október elején is jöhetnek elő imágók. A frissen előjött imágók elhagyják
a borsó- és babvetéseket és az évelőkre (lucerna, herefélék) vonulnak. Rövid táplálkozás után (ez már nem jelent
kártételt) nagy részük ott marad, kisebb részük elrepül vagy elmászik az erdőszélek, erdősávok avarjába telelni.
Az áttelelt imágók július folyamán elpusztulnak, tehát durván egy évig élnek.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Lásd a Sitona humeralisnál írtakat.

A védekezés irányelvei. Azirányelvek megegyeznek a Sitona fajok elleni védekezés irányelveivel.

3.3.13.23.9. Borsó-csipkézőbarkó – Sitona crinita Herbst

Alaktani leírása. Az imágó hossza 3–4,5 mm. Alapszíne fekete, amelyet a sárgásbarnától a piszkosszürkéig
változó színű pikkelyek fednek be. Szeme félgömb alakú, erősen kidomborodik. A csáp tőíze és az ostor,
továbbá lábai, a combok kivételével vörösek. A testét fedő pikkelyekből rövid, feketésbarna serték állnak ki. A
ritkább, hosszú, elálló serték fehér színűek. Ormánya rövidebb a szélességénél és a homlokkal együtt homorú.
Feje durván pontozott. Az előtor hengeres, oldalai íveltek, 3 világos színű pikkelysávot visel. Az elülső csípők
nem érik el az előmell harántbarázdáját.

Földrajzi elterjedése. Európa nagy részén és a Mediterráneumban fordul elő. Magyarországon mindenütt
közönséges.

Tápnövényei. Elsőrendű tápnövényei a borsó és a bab, ritkán a bükköny. Lucernán és vörös herén csak
esetenként táplálkozik.

Gazdasági jelentősége. Az imágók elsősorban a kelő borsóban okoznak jelentős károkat. A lencse gyökerén élő
lárva rajzása nyomán a növény rosszul köt és az egész tő feltűnően sárga színű lesz. A tavaszi telepítésű
lucernában is károsíthat a S.lineata társaságában. Ősszel, a tavaszi pillangósokról az évelő pillangósokra
(lucerna, herefélék) vándorol.

Kárképe. Mind az imágó, mind a lárva kárképe megegyezik a S.humeralisnálleírtakkal.

Életmódja. Évi egy nemzedéke van. Az imágók telelnek, nagyobb részt a talajban, azután a pillangósok
avarjában, kisebb számban a gyümölcsfák kéregrepedéseiben. Az imágók március végén, április elején hagyják
el telelőhelyüket. A megjelenésük után rövid ideig a lucernán és vörös herén táplálkoznak, majd felkeresik a
fiatal borsóvetéseket. Tavasszal raknak tojást, egy nőstény 80–400 tojást rakhat. Az új nemzedék június közepén
kezd rajzani.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Lásd a S. humeralisnál írtakat.

A Sitona fajok elleni védekezés irányelvei

Szignalizáció április hónapban hálózással adható. Ha 10 hálócsapásban 10-nél több imágó fordul elő, akkor
veszélyhelyzet áll fenn. Július végén, augusztusban hálózással és avarvizsgálattal kaphatunk információt az
imágópopuláció egyedszámviszonyairól. A S.humeralis, a S.puncticollis és a S.longula előrejelzéséhez tavasszal
a lucerna- és vöröshere-táblán térfogati kvadrátmódszerrel kell megállapítani a lárvák számát. Ha m2 -enként 10-
nél több lárva fordul elő, akkor a második növedéket veszélyeztetik a fiatal imágók.

Szignalizációt adni június közepétől avarvizsgálattal vagy hálózással lehetséges. Ha 10 hálócsapásban 4–5-nél
több imágó akad, akkor indokolt a vegyszeres védekezés.

217
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Az agrotechnikai védekezés lehetőségei, az egynyári hüvelyesek esetében, az alábbiakban foglalhatók össze:

l. Az egyéves hüvelyes növények lehetőség szerinti legkorábbi vetése.

2. Oldalhajtások képzésére alkalmas fajták termesztése. Az ilyen fajták gyors regeneráló képességükkel
kompenzálják a levélveszteséget.

3. A savanyú talajok meszezése olyan területeken, ahova hüvelyesek kerülnek vetésre. Ezzel fokozható a N-
gyűjtő baktériumgümők képződése.

4. Intenzívebb N-trágyázás.

5. A korai aratás és az aratást követő azonnali tarlószántás sok lárvát és bábot semmisíthet meg.

6. Az egyéves hüvelyeseket (borsó, bab), lehetőleg izoláltan kell vetni, hogy az évelő pillangósoktól (lucerna,
vöröshere) kerüljenek távol.

Ahol a zöld lucerna kaszálását szársértővel felszerelt géppel végezték, ott sok Sitona imágó pusztult el a gépben.

Az évelő pillangósok vegyszeres védelmét, ha tavaszi vetésről van szó, a vetőmag kezelésével lehet megoldani.
Ha ezt elmulasztottuk, úgy a keléskor permetezni kell fentoát, metilparation, metomil, foszmetilan, fenitrotion
hatóanyagú inszekticidek valamelyikével. Kaszálás után szintén védekezni kell az imágók ellen. Tavaszi,
felülvetett lucernát és vörösherét a takarónövény lekerülése után azonnal kezelni kell, az előbb felsorolt
hatóanyagú inszekticidek közül valamelyikkel. Az esti védekezések eredményesebbek.

3.3.13.23.10. Fekete barkó – Psalidium maxillosum Fabricius

107. ábra - Fekete barkó (Psalidium maxillosum) a = imágó, b = kártétele (Bíró


Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Az imágó hossza 6–10 mm, színe fényes fekete. A nyakpajzsa csaknem olyan széles, mint
amilyen hosszú, oldalai lekerekítettek, rajta mély pontok s azok között sűrű, sekély pontocskák láthatók.
Szárnyfedői összenőttek, hátul – a test alá hajolva – külön-külön hegyben végződnek, felületükön hosszanti
sorokban mély, pontszerű bemélyedések találhatók. A pontsorok közötti részek nagyon finoman és sűrűn
pontozottak. A tojás fehér, 1 mm hosszú, enyhén görbült, teste csontszínű, fejtokja barnás színű. Öt fejlődési
fokozata van. A báb 7–12 mm hosszú, csontszínű, amely idősebb korban sötétebb lesz, szabadbáb.

Földrajzi elterjedése. Kelet-mediterrán faj. Délkelet-Európában, Közel-Keleten és Közép-Ázsiában fordul elő.


Hazánkban általánosan elterjedt.

218
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Tápnövényei. Polifág faj, több mint 100 tápnövénye ismert. Szántóföldön főleg a napraforgó, a cukorrépa, a
kukorica, a lucerna, a mák, a szója, a dohány, a komló, az árpa és a len. Esetenként alma, cseresznye és
őszibarack.

Gazdasági jelentősége. Hideg, tavaszi időszakban jelentős károkat okoz a kukorica-, a répa-, a lucerna-, a
napraforgó-, a dohány-, a bab- és a szójaállományokban, amikor azok csíranövény állapotban vannak.

Kárképe. Azimágó tavasszal a kelő vagy már 2–3 leveles növényeken szabálytalan alakú karéjozást végez.
Akaréjok a főérig benyúlhatnak. Hűvös tavasszal a csíraállapotban lévő növényeket a talaj felszíne alatt rágja
meg annyira, hogy a növények kidőlnek. Amaghozó vagy dugványrépa a kártétel miatt késve kel ki.

A fiatal facsemetéken vagy oltványokon az éppen fakadó szemzőrügyeket a rügyalapig megrágják. Alárvák az
említett termesztett növények gyökereit rágják meg. Gyomnövények közül a zsázsa (Lepidium), az aszat
(Cirsium), aszulák (Convolvulus), a libatop (Chenopodium), a csorbóka (Sonchus) ésa laboda (Atriplex)
gyökerein táplálkoznak.

Életmódja. Fejlődése kétéves. Azimágók telelnek, a talaj 10–30 cm-es mélységében. Március vége felé, április
elején jelennek meg a felszínen. Nem képes repülni, ezért vándorolva keresi fel tápnövényeit. Főleg éjszaka
táplálkozik. Hazánkban elsősorban a cukorrépatáblákat keresi fel. Ha a hőmérséklet 3–4 °C-os, akkor a növény
talajfelszín alatti részeivel táplálkozik. Azimágók néhány heti táplálkozás után kezdenek tojást rakni (május–
június). Tojásaikat a növény közelébe, a talajrögök közé helyezik. Egy nőstény 200–300 tojást is rakhat.

A lerakott tojások az embrionális fejlődés során a talajban lévő víztől megduzzadnak. Azembrionális fejlődés 3–
5 hétig is eltarthat. A kikelt lárvák kezdetben a talaj humuszából táplálkoznak, majd fejlettebb korukban a
vékony és vastag növényi gyökereket is megrágják. Alárvák télre L3–L4 stádiumig fejlődnek és a talaj 30–40 cm-
es mélységében telelnek. Atelelést követő júliusban érik el az L5-ös stádiumot, majd ebben az időben 20–40 cm
mélységben bábbölcsőt készítenek maguknak és abban 4 hét alatt előbábbá, bábbá, végül imágóvá alakulnak. Az
új imágók augusztus-szeptember folyamán fejlődnek ki, de már nem jönnek a felszínre, hanem áttelelnek. Mivel
az imágók két évig is élnek, ezért két tojásrakási ciklusuk van. Ez a magyarázata annak, hogy minden évben
találnak lárvákat és imágókat (fiatal és idős) egyaránt.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Asík és dombvidékek nem kötött talajain fordul elő nagyobb
egyedszámban. Acsapadékban gazdag országrészekben (pl. Zala megye) nem szaporodik el tömegesen.
Atojásrakás idején, ha párás, meleg, enyhén csapadékos az idő, sok tojást rak. Azimágók táplálkozása a száraz,
meleg időben intenzívebb.

Távelőrejelzés céljából, ősszel, térfogati kvadrát-módszerrel a lárva, ésimágópopuláció nagyságáról lehet


informálódni.

Szignalizációhoz a vándorló imágók egyedszámát tavasszal kívánatos számba venni. Aveszélyességi


küszöbértéket a répa kelésekor érdemes megállapítani. Ha 4–5 imágó fordul elő négyzetméterenként ebben az
időszakban, akkor számolni kell a védekezéssel. Atelelő imágók veszélyességi küszöbértéke 2–3 példány m2-
enként.

Természetes ellenségei. Alárvákat a futóbogarak (Carabidae), a sutabogarak (Histeridae) és a vakondok


pusztítják a talajban. A vándorló imágókat a fácán, a fogoly, a vetési varjú és a békák tizedelik meg.

A védekezés irányelvei. Agrotechnikai módszerekkel célszerű a növény optimális kelését és fejlődését


biztosítani. Azimágóbevándorlás ellen a tábla körül Metilparation porozószerrel kell csíkot húzni. Ha a
távelőrejelzés szerint négyzetméterenként 4–5 telelő imágó és lárva fordul elő, forat- vagy karbofurán
hatóanyagú szerrel kell talajfertőtlenítést végezni. Az endoszulfán hatóanyagú szerrel kezelt répamag védelmet
nyújt a fiatal növényeknek. A növényen károsító bogarak ellen szervesfoszforsavészter vagy piretroid
hatóanyagú készítményekkel lehet védekezni.

A növényen károsító imágókat monokrotofosz hatóanyagú permetezőszerrel lehet elpusztítani.

3.3.13.23.11. Hegyesfarú barkó – Tanymecus palliatus Fabricius

Alaktani leírása. Azimágó 8–12 mm hosszú, színe hamu- vagy barnásszürke. Testét szürke pikkelyek borítják,
kivéve a szárnyfedőket és a test oldalát. Az előbbit barnásszürke, az utóbbit ezüstszürke pikkelyek fedik. A
szárnyfedők vagy rövidebbek mint a potroh, vagy azzal egyenlő hosszúak. Repülni nem képes. A tojás hossza
0,93–1,15 mm, szélessége 0,53–0,75 mm. A frissen lerakott tojás fehér, 2–3 nap múlva szürkévé, majd 4–7 nap

219
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

elteltével fénylő fekete színűvé változik. A lárva bábozódás előtt 13–17 mm. A fiatal lárva fehér, áttelelés után
sárgás színű lesz. Teste gyengén hajlított, csaknem hengeres, 12 szelvényből áll. A 12.szelvény vége kitines.
Fejlődési stádiumainak száma 10. A báb hossza 8–12mm. Kezdetben fehér, később csontszínűvé válik.
Atalajban, bábbölcsőben található.

Földrajzi elterjedése. Euroszibériai faj. Minden közép- és dél-európai országban ismert kártevő.
Magyarországon inkább csak az alföldeken és az alacsonyabb dombvidékeinken fordul elő.

Tápnövényei. Polifág. Szántóföldi és kertészeti növényeink közül tápnövényei: a lucerna, a vöröshere, a


cukorrépa, a napraforgó, a borsó, a bab, a dohány, a mák, a komló, a repce, a baltacim, a somkóró, a sóska, a
ricinus és a szőlő. Esetenként a fás szárú növényeket is megrágja. Gyomnövényekkel is táplálkozik. Így pl. a
nagy bojtorján (Arctium lappa), a csalánfajok (Urtica spp.), a szulákfajok (Convolvulus spp.), az aszatfajok
(Cirsium spp.) és a csorbókafajok (Sonchus spp.) növényeivel.

Gazdasági jelentősége. A kártétel nyomán a növény fejlődésében visszamarad, de csak ritkán pusztul el. A
bogár nem minden évben okoz kárt, csak időszakosan jelenik meg és nem mindenütt egy időben. Valamilyen
oknál fogva (agrotechnikai hiba, száraz tavasz) rosszul kelő növényállományban szokott jelentősebb kárt
okozni.

Leggyakrabban károsított növények a cukorrépa, lucerna, vörös here, napraforgó, borsó, bab, dohány, mák,
komló és a repce.

Kárképe. Azimágó elsősorban a csírázó növények szikleveleit, a fiatal leveleket és a hajtásokat rágja meg. A
szabálytalan karéjok fejlettebb növényeken a levél főeréig érnek, a csíranövényeken a növény tövéig. A
megrágott növények legtöbbször nem pusztulnak ki, csupán fejlődésükben visszamaradnak. A lárva a növény
gyökerén rág. A vékony gyökereket keresztben elrágja, a vastagabbakba csak mélyen berág, ún. „odvasítást”
okoz.

Életmódja. Egy nemzedékének fejlődése 2 évig tart. A lárvák, majd az imágók a talajban telelnek 15–45 cm
mélységben. Március végén, április elején jelennek meg a felszínen. Ez az időszak veszedelmes azokra a
termesztett növényekre, amelyek ilyenkor vannak csíranövény-állapotban. Az imágók 2,5–3 hónapig élnek.
Nem képesek repülni. A tavasz folyamán gyakran fordulnak elő a szulákon és az aszaton. A nőstény a tojásait
május– júniusban rakja a tápnövény gyökeréhez közel, kb. 10 cm mélyen a talajba, általában 20-as
tojáscsomókban. Egy nőstény 300–500 tojást is rakhat. Az embrionális fejlődés 16–25 napig tart. Az L1-ek
május végén, június elején jelennek meg, a legnagyobb lárvakelés június közepén van. A kikelt lárvák a talaj
mélyebb rétegébe, a hajszálgyökerekhez másznak (csorbóka, szulák) vagy a gyökértörzs külső szöveteit rágják
meg. A lárvakártétel a növény számára nem veszedelmes. A lárvák egy része elsősorban a kora tavasszal
lerakott tojásokból származók, ősszel elérik teljes fejlettségüket, a későbbi tojásokból keltek pedig félig fejlett
állapotban áttelelnek. Ez utóbbiak ősz felé a mélyebb talajrétegekbe húzódnak, majd tavasszal, ahogy a talaj
melegszik, ismét a gyökérzónába hatolnak. A bábozódás június végén indul meg. A legtöbb báb július,
augusztus hónapban található. A bábállapot 20–25 napig tart. Az imágók kelése július második fele és
szeptember közepe között zajlik le. A frissen kelt bogarak, anélkül, hogy a felszínre jönnének, áttelelnek, és
csak a következő év tavaszán jönnek elő. Egyes szerzők arról írnak, hogy a lárvák egy része a második évben
sem képes befejezni fejlődését. Ezek újból áttelelnek, és csak fejlődésük második évében bábozódnak. Ilyen
esetben három évig tart egy nemzedék kifejlődése.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Asík és lankás dombvidékek mezőségi, illetve középkötött


vályogtalajain a szárazabb, könnyen felmelegedő, laza talajokon szaporodik el, időnként tömegesen. Atojásrakás
idején, május–június hónapban, a párás, meleg és enyhén csapadékos időjárás elősegíti a tojásrakást.

Előrejelzésére üzemi táblán a kézi vagy a gépi talajvizsgálat eredményesen alkalmazható. Szignalizáció
tavasszal területi kvadrátmódszerrel, a növények tövének átvizsgálásával és a kedvenc tápnövényeken (szulák,
aszat stb.) megfigyelt rágások mértéke szerint adható.

Természetes ellenségei. Viszonylag sok természetes ellenségét ismerjük. Atavaszi szántás idején, az eke által
szabaddá tett imágókat, lárvákat a vetési varjú, a fácán, a fogoly, a sirály stb. fogyasztja.

A védekezés irányelvei. Anövények jó fejlődését biztosító agrotechnikai módszerek (időben végzett szántás,
megfelelő trágyázás és gyomirtás) sokat segít abban, hogy a növény minél előbb „kinőjön a kártevő foga alól”.

Mindazok a védekezési módszerek, amelyek a lisztes répabarkó, a kukoricabarkó és a fekete barkó esetében
ajánlottak, e kártevő ellen is hatásosak.

220
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

3.3.13.23.12. Kukoricabarkó – Tanymecus dilaticollis Gyllenhal

108. ábra - Kukoricabarkó (Tanymecus dilaticollis) a = imágó, b = megrágott


kukoricalevél (Bíró Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Azimágó hossza 5,8–8,3 mm, testének alapszíne fekete, amelyet hamuszürke, ritkán
barnásszürke serte borít. Legszembetűnőbb ismertetőjele, hogy a tora szélesebb (rombusz alakú), mint amilyen
hosszú. A tojás 1,0–1,2 mm hosszú és 0,4–0,5 mm széles, henger alakú, két végén félgömbben végződik.
Frissen lerakott állapotban sárgásfehér, a lárva kibújása előtt fénylő fekete. A lárva kifejlett állapotban 5,2–6,8
mm hosszú és 2,0–2,2 mm széles, színe sárgásfehér. Fejtokja és testének utolsó szelvénye barnássárga. Teste
erősen ráncolt, enyhén ívelt. Négy fejlődési stádiuma van. A báb hossza 5,4–6,5 mm. A legszélesebb ponton
mérve 2–3 mm. Kezdetben csontszínű, az imágóvá vedlés előtt barnás.

Földrajzi elterjedése. A kukoricabarkó kelet-mediterrán faj. Előfordulása Magyarországon gyakori.

Tápnövényei. Polifág faj. Fő tápnövénye a kukorica, de a takarmány- és cukorrépát, a zabot, a kölest, a búzát, a
rozsot, a napraforgót, sőt a vörösherét, a lucernát, a babot, a szóját is megrágja. Füvek közül a komócsint
kedveli, de a meddő rozsnokot is károsítja. Az őszibarack, a mandula, az alma, a szőlő is tápnövényei közé
tartozik.

Gazdasági jelentősége. Magyarországon a kukorica jelentős kártevője. A kukoricára ún. „szegállapotban” a


legveszedelmesebb. Ha a kukoricát csíranövény korában támadja meg, súlyos kárt tesz a növények ritkításával.
A 2–3 leveles kukoricára akkor jelent veszélyt, ha négyzetméterenként 30–50 imágó fordul elő.

Kárképe. Az imágók kezdetben szabálytalan alakban rágják meg a kukorica levelét. Néha az egész levelet vagy
csak a felét rágják keresztbe. Tarrágás is előfordulhat, ilyen esetben a kukorica további fejlődése attól függ,
hogy a tenyésző csúcs épségben maradt-e. A gyökérváltáskor (2–3 leveles állapot) bekövetkezett nagyobb
arányú rágás következtében a növény még akkor is elpusztul, ha a tenyészőcsúcs épségben marad.

Életmódja. Évi egy nemzedéke van. Imágó alakban telel a talajban. Középkötött vályogtalajban legnagyobb
részük 25–40 cm mélységben tölti a telet. Az imágók március végén,április elején jelennek meg a felszínen. A
hőmérséklet emelkedésekor (13–15 °C) táplálék után kutatnak. Ilyenkor szokták megrágni az őszi
gabonanövényeket és a már kelőfélben lévő tavaszi árpát és zabot. Május első felében, a kukorica kelése után,
meglepik a kukoricatáblákat. Főképpen este és éjjel táplálkoznak, nappal inkább csak borús időben. Egyébként
vagy a kukorica összesodort levelei, vagy a növény töve körül, a talajrögök között tartózkodnak. A tojásrakás
már április második felében megkezdődhet és 1,5–2 hónapig is eltarthat. A legtöbb tojást május vége és június
közepe között rakják. Június közepétől az imágók száma erősen csökken, július második felében már csak
elvétve fordulnak elő.

221
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

A tojásaikat egyrétegű, laza csomókban rakják a kukorica tövéhez közel, a talajrögökre vagy a rögöcskék alá.
Egy nőstény 150–200 tojást is rakhat. Az embrionális fejlődés, a hazai, május végi talajhőmérsékleteket
figyelembe véve 10–15 napig tart. A kikelő kis lárvák a növény gyökereiből táplálkoznak és augusztus végén,
szeptemberben érik el teljes fejlettségüket, majd bebábozódnak és bogárrá alakulnak. A bogarak csak a
következő tavasszal jönnek a felszínre.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Az enyhe tél és száraz, meleg tavasz elősegíti tömeges
elszaporodásukat. Július második felétől hulló sok csapadék, a kifejlett lárvák, illetve bábok több, mint
kétharmadát elpusztíthatja. A monokultúrás kukoricatermesztés is elősegíti az elszaporodást. Ugyanazon a
helyen, a második évben vetett kukoricán kétszer annyi imágó fordul elő, mint az első évben. Többéves
monokultúrás kukoricatáblán 60–70 imágó/m2 egyedsűrűség is előfordulhat.

Előrejelzés szempontjából legfontosabb, hogy kora tavasszal a volt kukoricatáblán felmérjük a telelő imágók
egyedsűrűségét. Erre szolgáló módszer a térfogatitalajminta-vételezés 2–3 ásónyomnyi mélységig. Gyorsabb és
pontosabb a Tóth és Berkó-féle talajmintavevő géppel végzendő talajvizsgálat.

Természetes ellenségei. A vetési varjú, a fácán, a fogoly és a baromfi sok imágót pusztíthat el.

A védekezés irányelvei. A kukorica egyenletes kelésének biztosítása a kártétel mérséklésének egyik fontos
feltétele. A vetőmag csávázása karbofurán hatóanyagú készítménnyel a csírázó növények védelmét biztosítja.
Karbofurán- és foráttartalmú granulátumok, a vetőmag alá 3–5 cm mélyen adagolva, a növény számára kedvező
kezdeti védőhatást nyújtanak.

3.3.13.23.13. Répa-levélbarkó – Lixus scabricollis Boheman

109. ábra - Répa-levélbarkó (Lixus scabricollis) a = nőstény, b = károsított levél és


levélnyél (Bíró Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Az imágó 6–10 mm hosszú, teste hengeres, megnyúlt, fiatalon sárgás, majd a pikkelyszőrök
idővel lekopnak és ilyenkor színe barnásfekete lesz. Rövid és viszonylag vastag ormánya van. Az előtorának és
szárnyfedőinek szélei felülről nézve párhuzamosak. A szárnyfedőn párhuzamos pontsorok vannak, vége hegyes
és enyhén szétálló. A tojás fehér, 0,8 mm hosszú, ovális alakú. A lárva 7–12 mm hosszú, csontszínű, feje sárga.
Három fejlődési fokozata van. A báb 8–10 mm hosszúságú, sárgásfehér, szabadbáb. A répalevél nyelében,
bábkamrában él.

Földrajzi elterjedése. Délkelet-Európa országaiban elterjedt, Magyarországon is gyakori faj.

Tápnövényei. Eddig ismert tápnövénye a cukor- és takarmányrépa.

222
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Gazdasági jelentősége. Egyes években nagyobb tömegben fordul elő, főleg a Nagyalföld déli, délkeleti részén.
A kártétel nyomán a répatest cukortartalma alacsony marad és tömege is kisebbé válik.

Kárképe. Mind az imágó, mind a lárva károsít. Az imágó tavasszal a csíranövények leveleit, a nyár folyamán és
ősszel pedig a fiatalabb leveleket, az ún. „szívleveleket” lyuggatja. A lárva a levél nyelében 1–2 cm
hosszúságban aknáz, majd itt fejlődik imágóvá. Az új imágó kerek röpnyílást rág magának, ezen keresztül
távozik. A károsított levelek fonnyadva elsárgulnak.

Életmódja. Két nemzedéke fejlődhet évenként. Az imágó telel a talaj felső 1–2 cm-es rétegében vagy a lehullott
és le nem szántott répalevelek alatt. Március végén, április elején jelenik meg a felszínen, és a répa levelein
lyukakat rág. A főrajzás májusban van. Az elhúzódó rajzás következtében még június elején is jönnek elő
imágók. Az imágók táplálkozása és párzása a meleg napokon élénkebb. A tojásrakás május közepén kezdődik és
2–3 héten át tart. Tojásait a levél nyelébe egyesével rakja. Több tojást helyez el a levélnyél tövi részéhez közel,
az ormányával készített lyukon keresztül. A lárvák a levélnyélben felfelé járatot rágnak, amely a végén a
legszélesebb, a lárvák ugyanis itt bábozódnak. Egy nőstény 25–40 tojást rakhat. A bábállapot 2 hétig tart. A
fiatal imágó a bábkamra felső részén kerek lyukat rág és azon hagyja el a levélnyelet. Július–augusztusban rak
tojást, amelyből a kikelő lárvák augusztus közepétől szeptember közepéig károsítanak. A második nemzedék
imágói októberben alakulnak imágóvá.

Néha tömegesen jelennek meg a szívleveleken, majd október végén, november elején telelőre vonulnak.

A védekezés irányelvei. Arépa korai betakarítása, a növényi részek alászántása sok imágót pusztít el. Tavasszal
célszerű korán vetni. Az öntözéses cukorrépát kevésbé károsítja, mert a meleg és száraz időjárást kedveli. A
Cleonus punctiventrisnélleírt tavaszi védekezés e kártevő ellen is hatásos.

3.3.13.23.14. Lisztes répabarkó – Cleonus punctiventris Germar

110. ábra - Lisztes répabarkó (Cleonus punctiventris) a =imágó, b = lárva (Bíró


Krisztina rajza)

Hazánkban egyes helyeken a Cleonus punctiventris fajjal együtt károsíthat, kisebb-nagyobb egyedszámban a
hamvas répabarkó (C. cinereus Schrank), a négypettyes répabarkó (C.ocellatus Fahreus), a karcsú vagy
nyíljegyes répabarkó (C. nigrosuturatus Goeze) és a sávos répabarkó (C. fasciatus Müller).

Alaktani leírása. Azimágó 12–16 mm hosszú, 4–6 mm széles, színe fekete. Testének felületét hamvasszürke
pikkelyek borítják. Innen az elnevezés „lisztes répabarkó”. Ormánya vastag, a végén enyhén kiszélesedik. Az
ormányon 3 él húzódik végig. A szárnyfedők alsó harmadában V alakú, fekete színű sáv látható. A végük előtt
egy-egy kiemelkedő dudor van. A tojás 1,2–1,4 mm hosszú, színe sárgásfehér. A lárva kifli alakban görbült,
fehér, erősen ráncos kukac. Öt lárvastádiuma van. Abáb hossza 12–15 mm, fehér, szabadbáb.

223
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Földrajzi elterjedése. Délkelet-Európában elterjedt faj. Magyarországon a jó cukorrépatermő vidékeken


mindenütt előfordul.

Tápnövényei. Cukorrépa, takarmányrépa és a céklarépa. Gyomnövények közül a libatopfélék (Chenopodiaceae),


az amarántfélék (Amaranthaceae), a keserűfűfélék (Polygonaceae) és a szegfűfélék (Caryophyllaceae)
családjába tartozó fajok.

Gazdasági jelentősége. Nagyüzemekben okoz inkább kárt. Az imágók különösen száraz, napsütésben gazdag
tavaszokon okoznak nagy károkat. A kelőfélben levő vagy a már kikelt répavetéseket néha teljesen
megsemmisíthetik. A lárvák a még megmaradt és az újravetett répa termését teszik tönkre. Az újravetéssel
pótolt répa 3–4 héttel később érik be, de soha nem ad olyan termést, mint az optimális időben vetett állomány. A
termésveszteség a 10–15%-ot is eléri. A sűrű vetésben kevésbé tesz kárt. Az újravetés vagy pótvetés megnöveli
a termelés költségét.

Kárképe. Az imágó károsít, április–májusban. A földfeletti leveleket teljesen elpusztíthatja, csak a talaj felszíne
alatti növényi részek maradnak meg. A kártételt foltokban okozza vagy a tábla szélén frontálisan támad. Az
imágók olyan intenzíven táplálkoznak, hogy a növényállomány egyik napról a másikra teljesen elpusztul. Az
idősebb növények leveleit az imágó karéjozza. A lárvák a gyökéren felületi barázdákat, odvakat rágnak. A rágás
nyomán a répatest elparásodik, így még az őszi szedéskor is látható a lárvák rágásnyoma. A lárvakártétel
nyomán a növények fonnyadnak, vontatottan fejlődnek.

Életmódja. Évente egy nemzedéke van. Az imágók többsége a volt répatábla talajában telel, kb. 15–40 cm
mélységben. Kisebb részben (10–15%) máshol is áttelelnek. Az imágók, tavasszal, március végén, amikor a
talaj 6–7 °C-ra melegszik, jönnek a felszínre, majd ezt követően csapatosan vándorolnak. Ha a hőmérséklet 18–
20 °C vagy a felett van, csoportokban szárnyra kelnek és 2–4 m magasan repülve keresik a répatáblákat. A
vándorlás 200–300 m lehet, a repülés 1–2 km-es távolságot is elérhet. Vándorlásuk vagy repülésük alatt, amíg
nem találnak répatáblát, addig a répával rokon kétszikű gyomok leveleiből táplálkoznak. A tojásrakás előtt csak
néhány hétig táplálkoznak.

Az imágók táplálkozásának intenzitását a hőmérséklet erősen befolyásolja. A nőstények száma mindig nagyobb
(kb. 60%), étvágyuk is nagyobb, mint a hímeké. Párzás után megkezdik a tojások lerakását, amely hetekig is
elhúzódhat. Egy nőstény 60–200 tojást produkál. Tojásait a növényhez közel, a talajrögök közé, egyesével
helyezi el. Az embrionális fejlődés 2 hétig tart, ezalatt az idő alatt a tojás a talajnedvességtől megduzzad. A
lárvák a répa gyökerén fejlődnek. Fejlődési idejük 10–12 hétig is eltarthat. A lárvák fiatal korukban a
karógyökerek felszínén rágnak, majd minél idősebbek, annál jobban behatolnak a répatestbe. A táplálkozását
befejezett lárva (L5) felkeresi a szárazabb talajréteget és kb.15–40 cm mélységben bábkamrát készít, ebben
először előbábbá, majd szabadbábbá fejlődik. Az előbáb és bábállapot 3–4 hétig tart. Szeptemberben alakulnak
imágóvá, azonban nem jönnek a felszínre, hanem a talajban áttelelnek. Ha nem kellő mélységben történik a
telelés, akkor az őszi mélyszántáskor az imágók a felszínre kerülhetnek. Ezek az imágók vagy visszamásznak a
talajba ott, ahol az eke felszínre hozta őket, vagy a volt répatáblák melletti gyomos területeket keresik fel és ott
telelnek át.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Magyarországon a répatermesztésre alkalmas mezőségi talajokon vagy


a gyorsan felmelegedő vályogtalajokon élő populációk hajlamosak a tömeges elszaporodásra.

A kártevők előrejelzését először e század elején, a répabarkóval kapcsolatban hazánkban valósította meg
Jablonowski József. Távelőrejelzést a késő őszi térfogati kvadrátmódszerrel történő telelő imágók felmérésével
készíthető. Ha valami oknál fogva nem sikerül ősszel a telelő populáció számbavétele, úgy tavasszal is el lehet
végezni a felvételezést. A telelő imágók veszélyességi küszöbértéke 0,6–1,0 példány négyzetméterenként. Rövid
előrejelzést az imágók tavaszi vándorlása idején lehet adni. Ilyenkor a területi kvadrát-módszert célszerű
alkalmazni. A négyzetméterenként 0,25–0,50 imágó már jelentős kárt okoz.

Természetes ellenségei. Nedves években az entomopathogén gombák (Beauveria bassiana, Metarrhizium


anisopliae) sok imágót és lárvát pusztítanak el. Imágóparazitoidja a Rondania cucullata (Diptera: Tachinidae).
A futóbogarak (Carabidae) és lárváik, továbbá a sutabogarak közül a Hister fimetarius sok imágót és lárvát
pusztítanak el. A tavaszi vándorláskor az imágókat a fácánok, varjak, seregélyek és a baromfiak stb.
fogyasztják. Néhány talajban élő emlős (vakond stb.) is megtizedelheti a telelő populációt.

A védekezés irányelvei. Helyes vetésforgóval, a káros szomszédság kiküszöbölésével, a nagy területen és időben
elvégzett vetéssel kártétele jelentősen mérsékelhető. Ez utóbbi elősegíti a növények gyors fejlődését. A nagy

224
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

tábla pedig csökkenti az imágók diszperzióját, ezzel a kártétel mérséklődhet. Hatásos védelmet nyújt az új tábla
körül, a talajra, sávban kijuttatott inszekticid (dioxikarb).

Tavasszal az imágók ellen monokrotofosz és metilparation hatóanyagú szerrel permetezve védhetjük meg a
fiatal cukorrépa-állományt a kártételtől. A répa-levéltetvek ellen használt szerek az imágókat is pusztítják.

Nagyon sok telelő imágó esetén a forát, klórpirifosz, karbofurán és aldikarb hatóanyagú granulátumokkal
célszerű talajfertőtlenítést végezni.

3.3.13.23.15. Lucernaormányos – Phytonomus variabilis Herbst

111. ábra - Lucernaormányos (Phytonomus variabilis) a = imágó, b = lárva, c = kártétele


(Bíró Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Az imágó alapszíne a szürkétől a barnáig minden átmenetben előfordulhat. A hímek hossza
4,0–4,9 mm, a nőstényeké 4,8–6,0 mm. Szárnyfedőit fordított V betűhöz hasonló pikkelyforma jellemzi. A
frissen lerakott tojás világossárga, ritkán narancssárga. Később szürkésbarna színűvé válik, végei tompán
lekerekítettek. Hossza 4,0–4,9 mm, szélessége 0,35–0,4 mm. A lárva kifejlett állapotban 8–10 mm hosszú. Színe
fiatal korban (L1) tejfehér, az L2-től kezdve fűzöld. Testének középvonalán és az oldalsó részeken egy-egy
széles, fehér csík húzódik végig. 4 fejlődési fokozata van. A táplálkozását befejezett lárva laza szövésű gubóban
alakul előbábbá. A hím báb átlaghossza 4,3 mm, a nőstényé 5,2 mm.

Földrajzi elterjedése. Egész Európában, Közép-Ázsiában, Indiában, Afrika északi részén, valamint az USA
keleti részein megtalálható. Hazánkban mindenütt előfordul, a lucerna közismert kártevője.

Tápnövényei. A lucernán kívül a bükkönyön, a somkórón és a lóherén fejlődik.

Gazdasági jelentősége. Különösen az első növedéket és az első sarjút károsítja. Az oldalhajtások és a


virágrügyek megrágásával, illetve elpusztításával veszélyezteti a magtermesztést. A somkórót és a bükkönyt is
károsítja. Becslések szerint 12–15%-os, esetenként 50%-os a lucernában okozott mennyiségi és minőségi
kártétel.

Kárképe. A lárva az első két fejlődési stádiumában a rügyeket odvasítja. Ezt követően a szártetőző leveleket
hámozgatja, majd később a levélerek közét rágja ki hosszanti csíkokban. A hámozott levelek fakó színűek
lesznek, ami messziről láthatóvá teszi a kártevő jelenlétét. A károsított növényről, a bimbók egy része lehullik,
virágzásuk megkésik, és az oldalhajtások a fejlődésben visszamaradnak. A bogarak a leveleket és a szárat rágják
meg.

Életmódja. Évente egy, kedvező viszonyok között két nemzedéke fejlődik. Az imágók telelnek, részben a
lucernatáblán lehullott levelekből álló avarban, részben árokpartok, mezsgyék, mezővédő erdősávok

225
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

gyepszintjében. A talajba nem húzódnak be. A talajfelszín 9–12 °C-os hőmérsékletén aktivizálódnak. A
tojásrakás április végén, május elején indul meg. Az imágó a lucernaszáron ormányával lyukat készít, és azon
keresztül helyezi el tojásait. Egy tojáscsomóban többnyire 4–14 tojás van. A nyári első nemzedék imágói június
végén, július elején rajzanak. Ezek érési táplálkozás után diapauzálnak (aestivatio), majd kedvező időjárású
(hűvös, párás) augusztus esetén reaktiválódnak és tojást raknak. Ezekből fejlődik a nyári második nemzedék,
amely augusztus végén kezd rajzani. Szeptember közepétől már megindul az imágók őszi–téli nyugalmi
állapotba vonulása.

Az embrionális fejlődés 18 °C-on átlag 15,5 napig, 23 °C-on átlag 10 és 28 °C-on átlag 9,9 napig tart. Az
előbábállapot 18 °C-on 4,5 napig, a bábállapot pedig 18 °C-on 9,5 napig tart. Egy nőstény általában 700 tojást
rak. A tojásrakás csúcspontja május második felében van. Ennek megfelelően a legtöbb lárva ettől az időtől
számítva egy héten belül fordul elő. Június második felében nyári első nemzedékű imágók is találhatók a
lucernásban, tojásokkal és fiatal lárvákkal együtt. A frissen kelt lárva rügyekben és rügykezdeményekben
hámozgatva, rejtetten él. Az L3 már szabadon található a szártetőző levelekben. Hideg tavasszal fejlődése
elhúzódik és ilyenkor a második szövedéken fejezi be fejlődését. A lárvák vertikális mozgásának napi ritmusa
van. Főleg a hajnali és esti órákban tartózkodnak a növényállomány felső szintjében. A kifejlett lárva a talajhoz
közel eső hajtásokon fehér, gömb alakú gubót készít az összehajtott levelek között.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Az átlagosnál hidegebb és hómentes teleken sok telelő imágó elpusztul.
A száraz meleg nyarak pedig a lárvák és bábok jelentős számának pusztulását okozhatják. A tömeges
elszaporodáshoz legkedvezőbb a 20–30 °C közötti átlaghőmérséklet és az 50–95% közötti relatív
nedvességtartalom. Tél végén készíthető üzemi előrejelzés, amely az avarban telelő imágók számának
megállapításán alapszik. Négyzetméterenként 2–3 telelő imágó jelenléte már veszélyes lehet.

Szignalizáció növényvizsgálattal vagy hálózással adható (16–18 °C felett). Ha 10 hálócsapásban 4 imágó vagy
10 lárva fordul elő, már indokolt a védekezés. A júliusi hálózás, illetve avarvizsgálat az új imágók
egyedszámáról tájékoztat. Ilyenkor 4–5 imágó jelenléte négyzetméterenként a maglucernát vagy a jövő évi
szénahozamot veszélyezteti.

Természetes ellenségei. Tojásparazitoidjai közül az Eupelminus escavatus (Hym.:Eupelmidae), Peridesmia


phytonomi (Hym.: Pteromalidae), lárvaparazitoidjai közül a Bathyplectes curculionis (Hym.: Ichneumonidae)
ismertek. Előbáb- és bábparazitoidjai az Aenophegimorfa micator és Spilocryptus pumilis (Hym.:
Ichneumonidae). Imágóparazitoidjai a Perilitus aethiops és Pygostolus falcatus (Hym.: Braconidae). A lárvák
irtásában részt vesznek a karolópókok és epizita rovarok. Tavasszal, amikor még alacsony a növényállomány, az
imágókat a foglyok, a fácánok és a seregélyek ritkítják.

A védekezés irányelvei. Mivel a lárvapopuláció a mikroklíma-változásokra nagyon érzékeny, azért az egy-két


héttel korábban történő kaszálás mint agrotechnikai védekezés igen eredményes. Tömeges elszaporodás esetén a
kaszálást, esetleg a második kaszálást követően is, a tarlót szerves foszforsavészter, esetleg piretroid hatóanyagú
készítményekkel szükséges porozni vagy permetezni.

3.3.13.23.16. Magtári gabonazsizsik – Sitophilus granarius Linné

112. ábra - Magtári gabonazsizsik (Sitophilus granarius) a = imágó, b = károsított


búzaszem (Bíró Krisztina rajza)

226
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Azimágó 3–3,5 mm hosszú, erősen megnyúlt, csaknem hengeres testű, erősen pontozott,
fényes, fekete vagy sötétbarna színű ormányosbogár. Térdes csápjai vörösesbarnák. Az előhát és a szárnyfedők
egyforma színűek, utóbbiakon bemélyedő pontsorok láthatók. Hártyás szárnya annyira csökevényes, hogy nem
képes repülni. A nőstény potroha oldalról nézve nem hajlik le, a hímek utolsó potrohszelvényei lefelé hajlanak.
A tojás 0,7–0,8 mm hosszúságú, ellipszis alakú, színe szennyesfehér. A lárva kifejlett állapotban 3–4 mm
hosszú, zömök testű, fehér. A báb 3–4 mm hosszú, kezdetben fehér, később csontszínű lesz, majd az imágóvá
vedlés előtt barnás, szabadbáb. A mag belsejében található.

Földrajzi elterjedése. Azegész világon előfordul. Magyarországon a legelterjedtebb raktári kártevő. Nemcsak a
régi típusú raktárakban, malmokban, hanem a modern cementsilókban is megtalálható.

Tápanyagai. Elsősorban a raktározott búzát, rozsot, árpát és a tritikálét károsítja. Ritkán a zabot és a kukoricát is
megtámadja. Aszárított tésztaféléket, tojásos tésztaárukat és a csomósodott lisztet is fertőzi.

Gazdasági jelentősége. Azókorban is ismert kártevő volt. Magyarországon már az 1880-as évek végén központi
intézkedéseket kellett hozni, mert olyan mértékben szaporodott el a raktárakban.

Akártétel nyomán a mag csírázóképessége 15–20%-kal csökken. Súlyosbítja a kártételét, ha a gabona befülled
és rajta különböző gombák szaporodnak el. Az ilyen gabonából készült őrleményt sem az ember, sem a
haszonállatok nem fogyasztják dohos, keserű íze miatt. A gabonazsizsik külső kitinváza karcinogén anyagokat
is tartalmaz, amelyek őrléskor bekerülhetnek a különböző őrleményekbe.

Kárképe. Mind az imágó, mind a lárva károsítja a magvakat, de a fő kárt a lárva okozza. A bogár a magvakon
szabálytalan alakú lyukat rág. Rágását odvasításnak is nevezik. Főleg a gabonacsíra körül jelentkezik az
odvasítás. Alárva a mag belső részét fogyasztja el annyira, hogy csak a maghéj marad meg. Azimágó a magban
történt kifejlődése után röpnyílást rág magának és azon keresztül hagyja el a magot. Alárva által károsított
magban rágcsáléka és ürüléke található.

Életmódja. Magyarországi körülmények között a raktárakban évente 3–4 nemzedéke fejlődik. Az imágók a
magtár aljazatának repedéseiben, a gerendák között vagy a garmada alatt telelnek át. Tavasszal, amikor a raktár
hőmérséklete hosszabb időn keresztül eléri a 10–12 °C-ot, akkor aktivizálódnak a bogarak és keresik fel a
gabonát. Repülni nem képesek, ezért gyalog vándorolva jutnak el táplálékforrásukhoz. A nőstények a csírához
közel lyukat rág- nak a magvakon és azon keresztül helyezik el tojásaikat a mag belsejébe. A tojásrakás után a
nőstény gyorsan keményedő váladékkal betömi a lyukat úgy, hogy szabad szemmel nem is látható a tojásrakás
helye. Egy magban csak egy lárva fejlődik ki. A tojásrakás hosszú ideig, több hétig elhúzódik, ezért a
nemzedékek egybeolvadnak. Az embrionális fejlődés 8–10 napig tart. A lárvák fejlődésük alatt négyszer
vedlenek. Egész életüket a magban töltik, itt is bábozódnak. A lárvafejlődés előrehaladtával a mag
endospermiuma egyre fogy és helyét a lárvaürülék tölti ki. A bábnyugalom 2–3 hétig tart. Az új imágó
szabálytalan alakú lyukat rág magának a mag héján és azon keresztül hagyja el a magot. A tojástól az új,
nemzőképes imágó megjelenéséig, 12 °C-on 209 nap, 21 °C-on 45 nap, 25–26 °C-on 43–30 nap és 27 °C-on 28

227
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

nap telik el. A fejlődésére optimális hőmérséklet 18–24 °C között van és 13–14%-osnál nagyobb
nedvességtartalom szükséges. Az imágók –20 °C-on és +50 °C-on 40–45 perc alatt elpusztulnak. Rendkívül
kicsi a tojások, lárvák és imágók oxigénigénye, ezért magas cementsilók belsejében is képesek fejlődni. Az
imágók 2 hónapig élnek táplálék nélkül. Az imágók élettartama hosszú, 1,5–2 évig is életben maradnak.
Szabadban a fejlődés csak igen nagy mortalitással megy végbe. Ősszel az imágók téli nyugalmi állapotba
vonulnak.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Akellően meleg és párás környezetben, pl. istállópadlásokon és 14%-nál
magasabb nedvességtartalmú gabonában rendkívül gyorsan szaporodik. Száraz környezetben a bogarak rövid
idő alatt elpusztulnak.

Természetes ellenségei. Alárvákat és bábokat helyenként Lariophagus distinguendus fürkészdarázs parazitálja,


de olyan kis százalékban, hogy az egyedszám korlátozásában gyakorlatilag nem játszik szerepet.

A védekezés irányelvei. A MÉM 5/1988 (VI. 26.) számú rendelete előírja, hogy ha 2–5 példány/kg fertőzöttség
fordul elő, már veszélyhelyzettel állunk szemben és zárlatot kell elrendelni. Azárlat feloldása csak fertőtlenítés
után történhet.

Alapvetően fontos, hogy a raktár mindig tiszta legyen, oda csak tárolásra alkalmas termény kerüljön be.
Fertőzés esetén a raktárat fertőtleníteni kell.

Az üres raktár fertőtlenítésére a deltametrin+piperonil butoxid, diklorfosz, etrimfost klorpirifosz-metil,


permetrin + S-bioalletrin, pirimifosz-metil, a fertőzött termény fertőtlenítésére primifosz-metil hatóanyagú
készítmények ajánlottak.

3.3.13.23.17. Rizszsizsik – Sitophilus oryzae Linné

113. ábra - Rizszsizsik (Sitophilusoryzae) a = imágó, b = lárva (Bíró Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Az imágó 2,0–3,5 mm hosszú, nagyon hasonlít a gabonazsizsikre, de színe világosabb.
Nyakpajzsa közel négyzet alakú, erősen pontozott. A szárnyfedők barázdáltak, rajtuk 4 világosabb vörösbarna
folt látható. A hártyás szárnyak jól fejlettek, ezért jó repülő. A tojás, lárva és báb színében és méreteiben is
nagyon hasonlít a gabonazsizsikéhez.

Földrajzi elterjedése. Őshazáját Indiának tartják, onnan hurcolták be Európa szinte valamennyi országába és
Dél-Amerikába. Első magyarországi megjelenését 1885-ben említik. Az 1900-as évek első éveiben honosodott
meg véglegesen hazánkban. Az utóbbi évtizedekben a raktári kártevők között nálunk ez a faj a leggyakoribb.

Tápanyagai. Nemcsak a raktározott rizst károsítja, hanem az árpát, a búzát, a kukoricát is, de nem veti meg a
zabot, a borsót, a babot, a kölest, a pohánkát és a kendert sem. A raktározott tésztaféléket is károsítja.

228
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Gazdasági jelentősége. Hazánkban csak a raktárakban fordul elő. Feltételezhető, hogy körülményeink között a
raktárak közelében lévő kukoricagórékban tárolt kukoricát is fertőzheti, sőt a lábon álló kukoricacsövekbe is
bejuthat.

Kárképe. Hasonló a gabonazsizsikéhez, azzal a különbséggel, hogy az imágó a gabonaszemet mint tápanyagot
szabályos kerek nyíláson hagyja el. A gabonazsizsik ezzel ellentétben szabálytalan nyílást rág magának ahhoz,
hogy a szabadba jusson.

Életmódja. Évente 3–4 nemzedéke van. Mivel repülni képes, ezért egyik raktárból nemcsak a göngyöleggel
vagy a terménnyel kerül át a másikba, hanem a nyitott ablakon és ajtón is bejuthat. A raktárakban együtt él a
gabonazsizsikkel. Különösen a kukoricát kedveli. Termékenysége egyes adatok szerint 300–600 tojás között
mozog nőstényenként. Az egyes fejlődési alakok fejlődési sebessége gyorsabb, mint a gabonazsizsikéi. Az
imágók nem élnek olyan hosszú ideig, mint a gabonazsizsik imágók, életük legfeljebb egy évig tart.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Azoptimálistól eltérő hőmérsékleti változásokra érzékenyebben reagál,


mint a gabonazsizsik. Pl. –10 °C alatt már tömegesen pusztul. Arelatív nedvességtartalomra nem reagál olyan
gyorsan, mint a gabonazsizsik. Jobban bírja a szárazságot. Alégszáraz terményekben és az átlagosnál melegebb
raktárakban szaporodik el tömegesen. A gabonagarmada hőmérséklete és nedvességtartalma ismeretében
biomatematikai módszerrel az elszaporodás foka előre jelezhető.

A védekezés irányelvei. Megegyezik a gabonazsizsiknél leírtakkal.

3.3.13.23.18. Tarka fűzormányos – Cryptorrhynchus lapathi Linné

Alaktani leírása. Azimágó 6–9,5 mm hosszú, alapszíne fénytelen fekete. A testére talajmorzsák tapadnak, ezért
a talajon nehezen észrevehető. A tojás, frissen lerakott állapotban 1,06–1,17 mm hosszú, tojásdad alakú, néha
alakja idomul ahhoz a helyhez, ahova lerakta a nőstény. A lárvának 5 fejlődési stádiuma van. Kifejlett
állapotban 9,9–10 mm hosszú, csontfehér, enyhén görbült. A báb 9–10 mm hosszú, elefántcsontszínű,
szabadbáb.

Földrajzi elterjedése. Magyarországon mindenütt előfordul, ahol a fűz, a nyár és az égerfák megélnek.

Tápnövényei. Gazdasági szempontból a legjelentősebb tápnövénye a fűz (Salix), különösen az amerikai füzeket
kedveli. Ismert tápnövényei még az éger- (Alnus), a nyár- (Populus) és külföldi adatok szerint a nyír- (Betula)
fajok is.

Gazdasági jelentősége. Akosárfűztelepek és nyár-anyatelepek veszedelmes kártevője. Amegrágott fűzvessző


ipari feldolgozásra alkalmatlanná válik, ugyanis a rágás helyén eltörik, ezért fonásra nem használható. Alárvák a
fűztőkében rágnak, ezzel legyengítik a tőkét annyira, hogy kevesebb vesszőt képes termelni. A nyár-
anyatelepeken egyrészt az imágók tesznek kárt a hajtásokon szúrásszerű rágásukkal, másrészt a lárvák rágnak a
tuskókban. Utóbbi jelentősebb kártételnek számít. Különösen a fiatal telepítésekben okoz érzékeny károkat,
mert a tuskókat legyengíti.

Kárképe. A vesszőkön apró, szúrásszerű rágásokat okoznak az imágók, amelyek a háncsrészen át a vesszők fás
részébe is behatolnak. A tavaszi kártétel következtében a hajtásvég letörik. A nyári imágónemzedék rágása
nyomán a rágás körül sebszövet alakul ki, ami a vessző vastagodását okozza. A lárvák rágása nyomán a tuskó
annyira legyengül, hogy a törzset az erős szél letörheti.

Életmódja. Éviegy nemzedéke van. Anyár folyamán lerakott tojásokból a lárvák még az ősz beálltáig kikelnek,
de nem folytatódik fejlődésük, hanem a következő tavaszig a tojást rejtő üregben tartózkodnak. Fejlődésük
megindulásához fagyhatásra van szükség. Az áttelelt lárvák fejlődése március végén megindul és tápnövényük
háncsszövetében egyre mélyülő, kanyargós járatot rágnak. Az L2 fejlődési fokozatú lárva, amelynek fejlődési
ideje csaknem egy hónap, fejlődése során a járatot ismét a felszínhez közelíti és – fűz esetében rendszerint egy
előző évi vesszőcsonk belsejében – sima falú bábkamrát készít. A bábállapot június közepén kezdődik. Afiatal
bogár június végén, július elején fejlődik ki. Az imágó átalakulása után néhány napig még a bábkamrában
marad, majd a rágcsálékdugón keresztülfúrva magát, a felszínre jön. Az áttelelt bogarak által, kora tavasszal
lerakott tojásokból fejlődő lárvák fejlődésük során utolérik az előző nyáron már kikelt társaikat. Alárvák
fejlődése tehát tavasztól 3–4 hónapot vesz igénybe. A nőstény imágó a fűzvesszők tövi részébe, a kéregbe rágott
üregekbe

8–10-esével helyezi el tojásait. Az imágók mintegy 70%-a őszig elpusztul és csak 30%-uk telel át a lehullott
lomb alatt.

229
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Természetes ellenségei. Magyarországon a kifejlett lárvákból Perosis sp. (Hym.: Ichneumonidae) került elő. A
széncinkék begyében imágómaradványokat találtak. A fűzek és nyárfák törzsében élő lárvákat a harkályok
tizedelik meg.

A védekezés irányelvei. Kosárfűz-telepeken az ollós termelési mód helyett az elsőnek Magyarországon


kidolgozott letermelési módot ajánlatos alkalmazni, a speciális kapa alakú balta, a „felcserkapá”-nak nevezett
eszköz segítségével.

Tömeges elszaporodása esetén matilparation hatóanyagú porozószerrel célszerű ellene védekezni.

3.3.13.23.19. Hagymaormányos – Ceutorhynchus suturalis Fabricius

Alaktani leírása. Azimágó hossza 2,5–3 mm, színe barnásfekete. Homlokán, előtorának középvonalában,
valamint a szárnyfedők varrat menti részén fehér pikkelysáv húzódik. Lábai vörösbarnák. A tojás hossza 0,8–1
mm, színe áttetsző világossárga, alakja tojásdad. A lárva színe fehér, keléskor 1 mm hosszú, idősebb korban
sárgás színűvé válik. Fejlődése során háromszor vedlik, tehát négy fejlődési stádiuma van. Kifejlett állapotban
6,5–7 mm hosszú. A báb sárgásfehér színű szabadbáb, bábkamrában él.

Földrajzi elterjedése. Egész Európában, Kis-Ázsiában és Algériában előfordul. A magyarországi


hagymatermesztő körzetekben mindenütt megtalálható.

Tápnövényei. Tápnövénykörébe a hagymafélék, a vöröshagyma, a metélőhagyma (Allium schoenoprasum) és a


póréhagyma (Allium porrum), avadon termő vad fokhagyma (Allium ursinum), az érdes hagyma (A. oleraceum),
a rózsahagyma (A. roseum), a bajuszhagyma (A. vineale) ésa fekete hagyma (A. nigrum) tartoznak.

Gazdasági jelentősége. Főleg a dughagymának termesztett vetésekben jelentős a kártétele, ugyanis az 1–2
leveles hagymát egy lárva is elpusztíthatja. Étkezési hagymában levelenként 2–3 lárva jelenléte veszélyes. A 70-
es évek második felében Makón és környékén 40–90% között ingadozott a hagymák fertőzöttsége.

Kárképe. A fiatal lárvák a levél belsejében rágva elfogyasztják a szöveteket, csak az epidermisz marad meg,
amelyen kezdetben fehér folt, később 1–2 mm hosszú csík formájában mutatkozik meg a kárkép. Az idős lárvák
kárképe 3–4 cm hosszú, 1–2 mm széles fehér csík alakban jelentkezik. A károsított levél csúcsa sárgul, hervad,
majd elszárad. A károsítás május elejétől június közepéig tart. Az imágó a levélen rág, majd a levéllemezből,
lyukon keresztül, kör alakban táplálkozik. A táplálkozás nyomán fehér, kerek foltok maradnak hátra. Ezek
egymás alatt, hosszanti sorban helyezkednek el. Április, május hónapban károsítanak. Kártételük nem olyan
jelentős, mint a lárváké. Az új nemzedék imágói a maghozó táblákra veszélyesek, abban az időszakban, amikor
a növények teljes virágzásban vannak. Ilyenkor a bogarak a virágok nyelét rágják meg, de a virágokat is
károsíthatják. A virágok elfonnyadnak, majd elsárgulnak, végül elszáradnak.

Életmódja. Évi egy nemzedéke van. Az időjárási viszonyoktól függően áprilisban és május elején jelennek meg
az áttelelt imágók, amelyek a hagymatábla talajában telelnek. Érési táplálkozás és párzás után tojást raknak.
Tojásaikat a levél csúcsi részéhez közel, a levéllemezbe helyezik. Levelenként 1–3 tojást raknak. Az
embrionális fejlődés 6–10, a lárvafejlődés 15–16 napig tart. A kifejlett lárva a levél alján lyukat rág magának és
a földre esik. A talajban 5–7 cm mélyen bábkamrát készít magának, amelyben bebábozódik. A bábállapot 32–50
napig tart. Az új nemzedék imágói július eleje és augusztus eleje között jönnek a felszínre. A legtöbb imágó
július közepén található. Szeptember elejéig gyűjthetők. Táplálkoznak is, de nem párzanak. A hűvös idő
beköszöntével téli diapauzába vonulnak.

A védekezés irányelvei. Vetésváltással a kártétel mértéke jelentősen csökkenthető. Fontos továbbá


hagymaszedés után a maradványok összeszedése és megsemmisítése, valamint az őszi mélyszántás elvégzése.
Áprilisban vagy májusban, az imágók rajzáscsúcsának idején egyúttal fiatal lárvák ellen is lehet szerves
foszforsavészter, piretroid hatóanyagú készítményekkel védekezni.

3.3.13.23.20. Máktok-ormányos – Ceutorhynchus macula-alba Herbst

114. ábra - Máktok-ormányos (Ceulorhynchus macula-alba) a = imágó, b = lárva, c =


károsított máktok (Bíró Krisztina rajza)

230
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Az imágó 3,5–4,5 mm hosszú. Alapszíne fekete. Testét szürkés színű, apró pikkelyszőrök
fedik, olyan sűrűen, hogy a bogár szürkének látszik. A nyakpajzson 3 hosszanti, pikkelyszőrökből álló fehér csík
húzódik végig, amely egyes példányokon elmosódik. A szárnyfedőkön a pajzsocska mögött hosszúkás, fehér
folt látható. Csápja 10 ízű. Lábai sötétbarnák. A lábfejek hossza egyenlő a lábszárakéval. A tojás 0,5–0,6 mm
hosszú, 0,3–0,35 mm széles, világossárga színű. Felülete fényes. A lárva hossza kifejlett állapotban 5–6 mm,
testszíne sárgásfehér, feje barna, kukac. Három fejlődési fokozata van. A báb hossza 4–5 mm, fehér, szabadbáb.

Földrajzi elterjedése. Közép- és Dél-Európában, a Kaukázusban, Turkesztánban,

Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában fordul elő. Magyarországon mindenütt megtalálható, ahol mákot


termesztenek.

Tápnövényei. Az eddigi megfigyelések szerint csak a termesztett mákfajtákban (Papaver somniferum) képes
kifejlődni. Az imágók tavasszal számos különböző növényen fordulhatnak elő.

Gazdasági jelentősége. Kártétele főleg a kisparcellás máktermesztésben jelentős, néha nagyüzemi táblán is
okozhat kárt. A kártétel mértéke 10–20%, néhány helyen 30–50%-os termésveszteséget is meghaladhatja. Kb. 8
lárva jelenléte egy tokban már jelentős magveszteséget idéz elő. Az 1–2 lárva által fertőzött tok – bár ürülékével
beszennyezi a tok belsejét –, még kifogástalan termést adhat, ha a kártételt a máktokszúnyog lárváinak jelenléte
nem fokozza. Jelentősen növekszik a kár azzal, hogy a nőstények által fúrt lyukakon lehetőség nyílik a
máktokszúnyog (Dasineura papaveris) fertőzése számára. Utóbbi kártevő jelentősebb kárt okoz, mint a C.
macula-alba.

Kárképe. A lárva a fő kártevő, amely akkor tűnik elő, ha a tokot felnyitjuk. A lárvák fejlődésük folyamán a
magvakat és a tok rekeszfalait rágják meg. A rágás következtében a rekeszfalakon szövetburjánzás lép fel.

Az imágó kezdetben a bimbó alatti szárrészt, a vastagabb levelek bordáit és a levél lemezét rágja meg. A
szárrészen és a növény egyéb részein hosszanti hámozások árulják el jelenlétét. Ha sok imágóhámozás fordul
elő a száron, a növény a bimbót „elrúgja”. Az imágók a virágok kinyílása után azonnal felkeresik a fiatal, zsenge
tokot, majd hámozgatják, végül kerek lyukat rágnak a tokfalon. A megsebzett tokból tejfehér, ópiumos nedv
szivárog ki, amelyet az imágó ormányával szétken. A nedv a levegővel érintkezve rövid időn belül megbarnul,
később megfeketedik. Ezek a fekete foltok biztosan elárulják, hogy a kártevő jelen van. A beérett tokon látható
apró, kerek lyukacskát a tokot elhagyó lárvák készítik maguknak.

Életmódja. Évenként egy nemzedéke van. Imágó alakban telel a máktábla talajában készített bábbölcsőben.
Átlagos telelési mélysége 8–10 cm. Tavasszal a tömeges imágórajzás előtt 10–20 nappal néhány imágó előjön
(rendszerint hímek), majd május második felében megindul az imágók tömeges előjövetele. A tömeges rajzás
június első dekádjában véget ér, utána már csak elvétve fordul elő rajzás. A rajzás időtartama évenként változik
és az évek átlagában közel két hónapig tart. Az első mákvirágok kinyílása után 2–3 nappal hirtelen tömegesen
jelennek meg a máktáblán. Az imágók a frissen kinyílt virágokban párzanak. Ezt követi a tojásrakás. Tojásokat

231
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

csak az 1–2 napos tokba raknak. Miután a nőstény átfúrta a máktokot, megfordul, pigidiumát besüllyeszti a
nyílásba és a tokfal belső falára helyez 1–2 halvány rózsaszínű tojást. Később újból bejuttathat tojást a nőstény a
korábban készített lyukon. Egy nyíláson maximum 3 tojást rak be. A tojásrakás a virágzás ideje alatt folyamatos,
de mindig csak az 1–2 napos tokba helyeznek el tojást. Egy máktábla virágzása 40 napig is eltarthat, ezért a
tojásrakás időszaka is ilyen hosszan tart. Az egy nőstényre eső átlagos tojásszám a hőmérséklettől függően 80–
100 között ingadozik. A lárvák fejlődésük ideje alatt nem hagyják el a tokot. A lárvafejlődés tartama is a tokban
kialakult hőmérséklet függvénye. Általában 2,5–3 hétig fejlődnek a lárvák. A kifejlett lárva átrágja a tok falát és
a talajra ejti magát, ahol azonnal befurakodik (július hónapban). A nyirkos laza talajba könnyebben beássa
magát, mint a száraz, kötött talajba. Száraz években sok lárva képtelen a talajba furakodni, ilyenkor nagy a
lárvamortalitás. A talajba jutott lárva bábbölcsőt készít magának, amelyben bebábozódik. A bábállapot 1–1,5
hétig tart. Az imágó nem hagyja el a bábbölcsőt, hanem diapauzái (obligát diapauza) a következő tavaszig.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Az elszaporodás szempontjából a máktok-ormányosnak két kritikus


fejlődési szakasza van. Az egyik a tojásrakás, másik a talajba bábozódni vonuló lárvák időszaka. A tojásrakásra
optimális a 20–25 °C közötti napi átlaghőmérséklet és a napsütés. A másik szakaszban a párás, meleg, esős idő a
kedvező. Ilyenkor a lárvák könnyen a talajba jutnak. Befolyásolja az imágók egyedszámát az a körülmény is,
hogy milyen régóta és mekkora felületen termelték a mákot. Összefüggést találtak az imágópopuláció 50%-
ostavaszi előjöveteli időpontja és a meteorológiai tényezők között. Megállapították, hogy az imágópopuláció
50%-ának előjövetele arra az időpontra esik, amikor az április 1. és május 15-e között lehullott
csapadékmennyiség a sokévi átlagot meghaladja, vagy a körül van, és április 1-től a 10 cm-es talajmélységben
mért hőmérsékleti értékekből számított effektív hőösszeg 35–60 °C-ot ér el. Ha a csapadék a sokévi átlag felénél
kevesebb, vagy tavasszal szárazságvan, az imágók 50%-ának előjövetele 100–150 °C közötti effektív hőösszeg
elérésének idejére esik. Eszerint az imágók megjelenése csak a hőmérsékleti értékekkel nem határozható meg,
ugyanis a mindenkori csapadékviszonyoknak is döntő szerepe van a telelő imágók reaktiválódásában. Az
imaginális diapauzában telelő populáció 10–13%-a két évig is diapauzálhat (szuperpauza).

Természetes ellenségei. Lárváit a Bracon longicaudis (Hym.: Braconidae) parazitálja. A parazitáltság a 25%-ot
is elérheti.

A védekezés irányelvei. Az imágók ellen első alkalommal a növény ún. „kampósbot” állapotában, valamint
közvetlenül a virágzás előtt lehet benszultap, dimetoát, dioxakarb hatóanyagú készítményekkel védekezni.
Szükség esetén, a virágzáskor a méhkímélő technológia előírásainak megfelelően lehet a bogarak ellen
inszekticideket alkalmazni.

Kevés imágó jelenlétekor, idejében végzett szegélyporozással is megvédhető a tábla. Házi kertben a
virágszirmok leszedésével szokták távol tartani az imágókat. Azonban a sziromlevelek leszedésekor
megsérülhetnek a porzók, ennélfogva csökkenhet a megtermékenyítés.

Az őszi mák java része tavasszal korábbi időpontban virágzik, mint ahogy az imágók rajzása megindul, ezért
gyakorlatilag fertőzésmentes marad.

3.3.13.23.21. Repceszár-ormányos – Ceutorhynchus quadridens Panzer

115. ábra - Repceszár-ormányos (Ceutorhynchus quadridens) a = imágó, b = lárva, c =


lárvakártétel káposztaszárban, d = lárvakártétel retekben (Bíró Krisztina rajza)

232
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Az imágó 2,6–3,2 mm hosszú, alakja ovális. Alapszíne fekete, szürkésfehér pikkelyszőrök
sűrűn borítják, emiatt barnásszürkének tűnik. A pajzsocska körül

többé-kevésbé négyzet alakú, fehér szőrfolt látható. A lábfejek sárgásvörösek. A tojás 0,5–0,6 mm hosszú és
0,33–0,36 mm széles, frissen lerakott állapotban fehér, később sárga színűvé válik. A tojások az embrionális
fejlődés folyamán vízfelvétel következtében megduzzadnak. A lárva hosszúkás, elöl és hátul kissé hajlott. Színe
tejfehér, a fejtok barnássárga. Három fejlődési stádiuma van. A lárvatest 13 szelvényből áll. A báb átlaghossza 3
mm, átlagszélessége 2,5 mm. Szeme fehér, a talajban bábkamrában él.

Földrajzi elterjedése. Egész Európában, Észak-Afrikában, az USA-ban és Kanadában megtalálható.


Magyarországon termesztett és vadon élő tápnövényein mindenütt előfordul.

Tápnövényei. Lárvája kifejlődhet a következő keresztes virágú növényekben: káposzta, őszi és tavaszi repce,
káposztarepce, fehér mustár, repcsényretek (Raphanus raphanistrum), kerti retek, karalábé, karfiol, vízitorma
(Nasturtium officinale), sárga gomborka (Camelina sativa) és útszéli zsázsa (Lepidium draba).

Gazdasági jelentősége. Egyike a káposzta legjelentősebb kártevőinek. Repcén gazdasági jelentősége kisebb.

Kárképe. A lárvák kártétele a jelentősebb. A növény belsejében élnek, a bélszövetet rágják meg. A megtámadott
növény lankad, a fejlődésben visszamarad. A kártétel mindig a növény felső részétől halad a gyökér felé. A
növény belső része, a kártétel következtében szivacsos állományú. Az imágók szabálytalan alakú, kisebb-
nagyobb foltokban hámozgatják a növény leveleit, szárát és a becőket. A levelek mezofillumában aknákat
rágnak. Ez a tevékenységük nem jelentős.

Életmódja. Évenként egy nemzedéke van. Imágó alakban tölti a telet, a lomb- és elegyes erdők széleinek
avarjában. A fák kéregrepedéseiben, szalmatetőkben és melegágyak talajában is áttelelhet. Amikor a telelőhely
hőmérséklete 7–9 °C-ra felmelegszik, a bogarak mozogni kezdenek és 10–15 °C-on már kisebb-nagyobb
távolságokra képesek repülni. Ekkor már táplálkoznak is az útjukba eső keresztes virágú növényeken. 15 °C
felett tömegesen repülnek, táplálkoznak és párzanak. Az olfaktométeres vizsgálatok szerint a repce illatanyagai
vonzó hatást gyakorolnak az imágókra. Az első imágók már március elején megjelenhetnek a repcén,
közvetlenül a Meligethes spp. megjelenése után. Március közepétől nagyobb számú egyed található a repcén. Az
áttelelt imágók tavaszi rajzása kb. 30–40 napig tart.

A tojásrakásig az imágók igen aktívak, különösen délben vagy kora délután repdesnek élénken. A tojásrakás
megkezdése után inkább a levelek között, rejtezve találhatók. Érintéskor azonnal ejtik magukat.

Az imágók tojásrakás előtt elsősorban a virágbimbókat „fúrják” meg. A tojásaikat a felső levelek nyelébe és a
szárába rakják. A nőstény ormányával üreget készít, leginkább a levélnyélbe, majd ebbe az üregbe elhelyezi
tojásait. Egy-egy csomóban 2–12 tojást rak. Kivételes esetben a szárba és a fiatal levelek vastagabb ereibe is rak
tojást.

233
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Az embrionális fejlődés során a tojások az eredeti nagyságuk kétszeresére duzzadnak. Április végi, hazai
időjárási viszonyokat figyelembe véve 8–12 napig tart az embrionális fejlődés. A lárvafejlődés május eleji
hőmérsékleten 25–34 napig tart. A kikelő kis lárvák külön-külön járatokat rágnak a levélnyélben, amelyek
keresztezhetik is egymást. A lárvák mozgása a levélnyélen keresztül a szár felé irányul, majd a szárban a gyökér
felé. A lárvajáratokat barnásfekete ürülék tölti ki. A kifejlett lárva kerek lyukat rág a száron, leginkább a
levélnyél ízesüléséhez közel, amelyen keresztül elhagyja azt és a talajra esik, majd 1–5 cm-re befúrja magát,
ahol bábbölcsőt készít. A bábállapot 15–20 napig tart. A fiatal imágók június közepétől rajzanak. Ilyenkor a
repce felső, még zöld szárrészeit és az éretlen becőket rágják meg, aminek következtében a becő korábban
kovad és a magvak kiperegnek. A fiatal imágók csak táplálkoznak, de nem párzanak. Nyár derekától telelőre
vonulnak.

Előrejelzése. Tavaszi betelepedése, a repcetáblára kihelyezett sárga tálcsapdával ellenőrizhető.

Természetes ellenségei. A Thersilochus tripartitus (Hym.: Ichneumonidae) a lárvákat, a Microctonus melanopus


(Hym.: Braconidae) és a Phaonia trimaculata (Diptera) az imágókat parazitálja. Az előbábokat és bábokat
különböző Carabidae és Nematoda (Steinernematidae), valamint a Beauveria gombafajok pusztítják.

A védekezés irányelvei. Az imágórajzás hűvös tavasszal hálózással követhető nyomon. Repcében március vége
felé, az első rajzáscsúcs idején ajánlatos a védekezés, amely egyben a repcefénybogár ellen is védelmet nyújt. A
metilparation hatóanyagú szerek eredményesen alkalmazhatók. A virágzás kezdetétől csak méhkímélő szerekkel
szabad védekezni. Káposzta esetében a védekezést már palántanevelőben és a palántázás után is szükséges
elvégezni, szervesfoszforsav-észter hatóanyagú készítményekkel.

3.3.13.23.22. Gubacsormányos – Ceutorhynchus pleurostigma Marsham

116. ábra - Gubacsormányos (Ceutorhynchus pleurostigma) a = imágó, b = lárva, c =


kártétel káposztagyökéren (Bíró Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Azimágó 2,6–3,2 mm hosszú, fekete színű, enyhén fehéres szőrökkel borított. Atojás hossza
0,3 mm, szélessége 0,24 mm, színe sárgásfehér, ovális alakú. Alárva színe fehér, fejtokja barna, 3 fejlődési
stádiuma van. A báb hossza 5–6 mm, kezdetben csontfehér, később szürke, kelés előtt sötétszürke.

Földrajzi elterjedése. Egész Európában és Ázsiában, valamint Észak-Afrikában előfordul. Magyarországon a


tavaszi és az őszi törzs egyaránt megtalálható.

Tápnövényei. Atavaszi törzs egyedei a vadrepcében (Sinapis arvensis) és ritkán az útszéli zsázsában (Lepidium
draba), az őszi törzs egyedei pedig különböző káposztafélékben és őszi repcében fejlődnek.

Gazdasági jelentősége. Avalamilyen oknál fogva rosszul fejlődő káposztákban jelentős kárt okoz. Az egy
gubaccsal fertőzött növények terméscsökkenése, a fertőzésmentes növényekhez képest 4,33%, a 2 gubaccsal

234
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

fertőzött növények terméscsökkenése 16,3%, a 3 gubaccsal fertőzötteké pedig 35,2% volt. Megállapították,
hogy a növényenkénti gubacsszám növekedésével a repce téli kifagyásinak valószínűsége is növekszik.

Kárképe. Anövények gyökérnyakán vagy a gyökértesten (5–6 cm-ig a felszín alatt) lencse vagy mogyoró
nagyságú gubacsok képződnek, amelyek megközelítőleg gömbölyűek. A gubacs, kivált ha idősebb lárva él
benne, belül üreges. Felvágva belseje barna színű rágcsálékkal van tele. Egy-egy gubacsban rendszerint csak
egy lárva él, de többrekeszű gubacsok is előfordulnak. A gubacsok szorosan egymás mellett képződhetnek, így
belső járataik össze is érhetnek. Az üres gubacs előbb-utóbb elhal, kézzel könnyen lemorzsolható. Hasonló
gubacsot idéz elő a gyökérgolyva (Plasmodiophora brassicae) is,de az ilyen gubacs nem üreges. Kettévágva
sem üreg, sem lárva nem található benne. Később a golyvák megbarnulva rothadni kezdenek, kellemetlen szagú,
pépes tömeggé változnak, ami a gubacsormányos gubacsainál sohasem következik be.

Életmódja. A két törzs fejlődésmenete élesen elkülönül egymástól.

A tavaszi törzs fejlődésmenete. Imágó alakban telel. Az első imágók március közepén jelennek meg, a rajzás
április végén, május elején kulminál. A legtöbb tojást május első hetében rakják. Május végén megszűnik a
tojásrakás. Elsősorban vadrepcébe tojnak, néha útszéli zsázsába és repcsényretekbe. Termesztett növények
közül a káposztába is tojhatnak. Őszi repcébe a tavaszi törzs nem tojik. Az embrionális fejlődés 8–10 napig
(május eleji hőmérsékleten), a lárvafejlődés 3,5–4 hétig tart. A fiatal imágók június közepén, zömmel június
végén jelennek meg. Keresztes virágú növényeken táplálkoznak, de nem raknak tojást. Július közepétől telelőre
vonulnak. Nyár végén csak elvétve gyűjthető egy-egy imágó. Főleg lombos és elegyes erdők szélének avarjában
vagy kisebb facsoportok körüli avarban telelnek.

Az őszi törzs fejlődésmenete. Etörzs imágói nyugalmi állapotban töltik a nyarat az erdőszélek avarjában. Az őszi
repce kikelésekor (szeptember eleje) kezdenek gyülekezni a repcén vagy őszi káposztán. Az imágók már a
kétleveles repcébe is raknak tojást. Tojásrakásuk késő őszig folytatódik. Ha enyhe a tél, télen is rakhatnak tojást.
Imágó, tojás és különböző fejlődési stádiumú lárva alakban telelhet át. Az áttelelt imágók még kora tavasszal
(február végén, március elején) is rakhatnak tojást. A repcsényben telelő fejlődési alakok tavasszal befejezik
fejlődésüket és a kifejlett lárva elhagyva a gubacsot, a talajban bábbölcsőt készít, ahol bebábozódik és imágóvá
alakul. Májusban rajzik, majd érési táplálkozás után nyugalmi állapotba kerül. Tojásaikat, a növény fejlődési
állapotától függően, különböző növényrészekbe, fiatal repce és káposzta esetében pl. a gyökérnyaki rész
közepébe, idősebb (5–6 hetes) növényekbe inkább a gyökér bőrszövete alá süllyesztik. A talajban 5–6 cm
mélyen fertőzhetik a gyökértestet is. Egy gyökérbe, egymás alá vagy mellé több tojást is raknak. A gyökéren a
lárvafejlődés során kisebb-nagyobb gubacsok képződnek. Ennek belsejében élnek egyesével a lárvák. Egy
nőstény 60–140 tojást rakhat. A tojásrakási időszak az őszi törzsnél általában 2–6 hónapig is tarthat. A tojástól
az imágóig, őszi törzs esetében 140–150 napra van szükség. Tavaszi törzsnél ez az időszak 2 hónapot vesz
igénybe. A gubacsban kifejlődött lárva apró, kerek lyukat rág a gubacson és a talajba húzódik. A bábállapot 2,5–
3 hétig tart. Az imágók felszínre jöttük után repülve keresik fel tápnövényüket. Az új imágók olyan növénybe
rakják tojásaikat, amilyen növényben éltek lárva korukban.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Időszakos kártevő. Ott szaporodik cl tömegesen, ahol régóta folyik
káposzta- és repcetermesztés. Megállapították, hogy a korábban kikelt őszirepce-táblák mindig erősebben
fertőzöttek, mint a későn kellek. Egy repcetáblán belül mindig az erősebben fejlett növényeket támadja meg.
Káposztában hasonlóképpen. Az imágók megjelenése sárga színcsapdával megbízhatóan figyelhető.

Természetes ellenségei. Lárvaparazitoidjai a Diospilus oleraceus, Sigalphus obscurellus (Hym.: Braconidae)


ésaz Aneuclis melanarius (Hym.: Ichneumonidae). Az előbábokat és bábokat a fonálférgek (Nematoda:
Steinernematidae) pusztítják. Az imágókat a Microctonus melanopus (Hym.: Braconidae) lárvája parazitálja.

A védekezés irányelvei. Megfelelő tápanyagellátás esetén a repce kiheverheti a kártételt. Inszekticid-


granulátumokkal (forát és karbofurán hatóanyag) 91%-os eredmény érhető el üzemi táblán.

3.3.13.23.23. Repcebecő-ormányos – Ceutorhynchus assimilis Paykull

117. ábra - Repcebecő-ormányos (Ceutorhychus assimilis) a = imágó, b = lárva, c =


lárvakártétel repcebecőben (Bíró Krisztina rajza)

235
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Az imágó 2,2–3 mm hosszú, sötét ólomszürke színű. A szárnyfedők közterecskéi keskenyek,
rajtuk 2–2 hosszanti sorban pikkelyek láthatók. Ezek mérete alig nagyobb a barázdákban található
pikkelyekénél. A tojás 0,5 mm hosszú, fehér, alakja tojásdad. A lárva teste kifejlett állapotban fehér, vagy
enyhén sárgás, gyengén szegmentált. Három fejlődési fokozata van. A kifejlett lárva 4,5–5,3 mm hosszú. A báb
4–4,5 mm hosszú, világossárga szabadbáb, földkamrában található.

Földrajzi elterjedése. Egész Európában előfordul, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában szintén.

Tápnövényei. Elsőrendű tápnövénye az őszi és a tavaszi repce. A magnak termesztett káposzta, a karórépa,
továbbá a retek és a repcsényretek (Raphanus raphanistrum) alkalmi tápnövényei, ritkábban a fehér mustáron
(Sinapis alba) is előfordul.

Gazdasági jelentősége. A repcén károsító ormányosok között a legveszedelmesebb kártevő. 1–5 lárva jelenléte
becőnként 80%-os magveszteséget jelentett őszi repcében.

Amennyiben a Dasineura brassicae lárvája is jelen van a becőben, a magveszteség elérheti a 80–90%-ot is. A
becőn, a nőstény imágó által rágott lyukon az Alternaria brassicae spórái bejuthatnak, ami elősegíti a becők idő
előtti kovadását.

Kárképe. Az imágó tavasszal a növény szárát, a kocsányt, a leveleket és a különböző fejlettségű bimbókat
furkálja meg. A lárva, amely a fő kártevő, a becőben él, és a magkezdeményeket, magvakat kívülről rágja meg.
A károsodott becő korábban érik, kovad és magtermése kihull.

Életmódja. Évente egy nemzedéke van. Imágó alakban telel az erdőszélek és árokpartok avarjában. Az imágók
március végén, április elején hagyják el a telelőhelyüket, amikor a léghőmérséklet 15 °C körül van. Repülve
keresi fel a repcetáblát. 20–21 °C között repül a legnagyobb tömegben. A rajzás kezdetekor mindig kevesebb a
nőstény, mint a hím. Párzás közben a nőstény táplálkozik. Április végén, május elején kezdődik a tojásrakás.
Elsősorban a 2–6 cm hosszúságú, még zsenge becőkbe rakja tojásait. Lyukanként 1, ritkán 2 tojást rak. Egy
nőstény élete folyamán általában 60–80 tojást produkál. A tojásrakás időtartama 50–75 nap. Az embrionális
fejlődés májusban 10–14, a lárvafejlődés 23–28napig tart. Egy lárva átlagosan 2,5 repcemagot fogyaszt el
fejlődése alatt. A kifejlett lárva a becő falán lyukat rág magának, amelyen kijutva a talajra pottyan, ahol befúrja
magát, földbölcsőt készít magának és abban előbábbá, bábbá, majd imágóvá alakul. A talajba furakodástól az
imágó megjelenéséig 20–25 nap telik el. Az új imágók nyár derekáig a különböző Crucifera fajokon
táplálkoznak, majd július közepétől telelőre vonulnak. Zömük augusztus közepéig már a telelőhelyén
tartózkodik.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. A tavaszi repülés idején, a hirtelen vihar szintén nagy mortalitást okoz.
A lárvák közel 20%-a pusztul el a becőkben, amelyet a becő kedvezőtlen anatómiai tulajdonságaival
magyaráznak. Ha a tavasz kedvező a repce fejlődésére, akkor a becők korábban jelennek meg, ilyenkor nagyobb
a fertőzés. A sárga tálcsapdával kora tavasztól készíthető szignalizáció.

236
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Természetes ellenségei. A tojásparazitoidjai a Potasson brachygaster, Anaphoidea declinata, Mymar


autumnalis. Lárva-endoparazitoidjai: Diospilus oleraeus, D. morosus, Sigalphus obscurellus. Lárva-
ektoparazitoidjai közül a Bracon discoideus. Trichomalus perfectus, Xenocoepis pura, az imágó parazitoidjai
közül a Microctonus melanopus ismert.

A védekezés irányelvei. Csak az imágók ellen lehet védekezni. Őszi repcében virágzás előtt (kb. április első fele,
közepe) és virágzáskor (április vége, május eleje), valamint virágzás után kell védekezni. Virágzó repcét a
méhkímélő technológia előírásainak megfelelően kell kezelni. Virágzás előtt vagy után eredményes a diklórfosz,
a fenitrotion, a metilparation, a foszalon, a benszultap, a foszmetilan és a deltametrin hatóanyagú inszekticidek
használata. A virágzáskor vagy utána végzett védekezés megakadályozza a Dasineura brassicae kártételét is.

3.3.13.23.24. Káposztaszár-ormányos – Baris chlorizans Germar

118. ábra - Káposztaszár-ormányos (Baris chlorizans) a = imágó, b = lárva, c =


lárvakártétel a káposzta gyökérnyaki részén (Bíró Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Azimágó 3,5–6 mm hosszú, alapszíne fénylő zöld vagy kék. Viszonylag széles teste van.
Előtora a töve felé haladva fokozatosan kiszélesedik, korongja domború. Szárnyfedőinek barázdái keskenyek,
finoman pontozottak. A közterecskék szélesek és enyhén ráncoltak, közepükön 1–1 finom pontsorral, amely
néha hiányzik vagy alig látható. A tojás 0,6–0,8 mm hosszú, színe szennyesfehér. A lárva kifejlett állapotban
4,5–5,5 mm. Fejlődési fokozatainak száma nem ismert. A báb 3–4 mm hosszú, színe csontfehér, szabadbáb.

Földrajzi elterjedése. Európa középső és déli részén fordul elő. Magyarországon általánosan elterjedt.
Különösen nagy egyedszámban károsít Szabolcs megyében, termesztett káposztásokban.

Tápnövényei. Elsőrendű tápnövénye a fejes káposzta.

Gazdasági jelentősége. A szabolcsi káposztatermő vidékeken mindig jelentős kárt okoz.

A káposztaféléinken károsító Baris fajok között a B. chlorizans a leggyakoribb faj.

Kárképe. A lárvák a káposztatorzsa felső részében hosszúkás üregekben, kamrákban élnek. A torzsából eredő
levélnyelekben is látni néha kamrákat. Egy torzsában több lárva is él, külön kamrában. A B. laticollis lárváinak
kártételétől abban különbözik e faj kárképe, hogy a lárvakamrák még a levelek nyelében is előfordulnak.

Életmódja. Éviegy nemzedéke van. Imágó alakban telel. A tavasszal előjövő imágók ormányukkal apró lyukakat
fúrnak a káposztanövény tövébe és ide helyezik el tojásaikat. Az embrionális fejlődés 8–10 napig tart. A lárvák
fejlődése elhúzódhat 1,5–3 hónapig. A táplálkozását befejezett, kifejlett lárva az általa készített kamrában
bábozódik és szeptemberben imágóvá alakul. Utána elhagyja a növényt és a talajban áttelel.

237
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. A nagy, összefüggő területen, monokultúrában termesztett káposztán


szaporodik el tömegesen. Eddigi hazai megfigyelések szerint a szabolcsi táj időjárási viszonyai kedveznek a
tömeges elszaporodásnak.

A védekezés irányelvei. Ahol tömeges kártételét észlelték, ott a palántázás előtt célszerű 5%-os diazinon
hatóanyagú szerrel talajfertőtlenítést végezni.

3.3.13.23.25. Gesztenyeormányos – Balaninus elephas Gyllenhal

119. ábra - Gesztenyeormányos (Balaninus elephas) a = imágó, b =lárva, c = károsított


gesztenye (Bíró Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Az imágó ormány nélkül 6–9 mm testhosszúságú, rendkívül hosszú ormányú, barna színű
bogár, fehéres és halványsárga pikkelyszőrökkel tarkítva. A nőstény ormányának hossza 8–9, a hímé 4–5 mm. A
tojás hossza 1–1,1 mm, szélessége 0,4–0,5 mm, fehér, alakja ovális. A lárva kifejlett állapotban 6,5–11 mm
hosszú, fehér testű, barna fejű kukac. Négy fejlődési stádiuma van. A lárva nagysága a tápnövénytől is függ. A
gesztenyében fejlődött lárva nagyobb, mint a tölgymakkban fejlődött. Ha egy termésben több lárva fejlődik,
ezek mérete kisebb lesz. A hím báb hossza 3,6–4,9 mm, a nőstényé 8–9,5 mm. Csontszínű, imágóvá alakulás
előtt világosbarna. Talajból készült bábkamrában található, többnyire függőlegesen (többnyire fejjel lefelé)
helyezkedik el.

Földrajzi elterjedése. Dél- és Közép-Európában, továbbá Algírban fordul elő. Hazánkban, ahol tápnövényei
élnek, mindenütt elterjedt.

Tápnövényei. Elsőrendű tápnövénye a szelídgesztenye (Castanea sativa), de kifejlődhet kocsányos tölgyben


(Quercus robur) és csertölgyben (Quercus cerris) is.

Gazdasági jelentősége. Magyarországi vizsgálatok szerint 35–80%-os kártétel fordul elő évjárattól és
termőhelytől függően. A gesztenyemollyal (Laspeyresia splendana) együtt 35–80% kárt is okozhat.

Kárképe. Azimágó a fa rügyein és levelein apró lyukakat rág. Aszelídgesztenye terméshéján 2–3 szabályos,
kerek, kb. 2,5 mm átmérőjű lyuk látható. Alárva táplálkozása nyomán a mag belseje lisztszerű ürülékkel és
rágcsálékkal szennyezett. A gesztenyeormányos és a gesztenyemoly kárképe abban különbözik egymástól, hogy
az előbbi lárvájának röpnyílása kör alakú, az utóbbié ovális.

Az imágók tojásrakás céljából 6–8 mm mélységben fúrják meg a termést. Egy termésen 1–15 lyukat is
készíthetnek.

Életmódja. Éviegy nemzedéke van. A kifejlett lárva telel a talajban, 5–20 cm-es mélységben. Imágótelelés is
előfordul 3–50%-ban az avarban, illetve kéregrepedésekben. A bábozódás július elején kezdődik és augusztus

238
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

közepéig tart. Az imágók augusztus közepén kezdenek rajzani. A rajzás eltart szeptember végéig. A tojásrakás
augusztus végén kezdődik és szeptember végéig elhúzódik. Tojásait a kupacs tüskéi között, a nőstény által
készített 9–10 mm mélységű csatornába helyezi el. Egy csatornába rendszerint csak egy tojást, ritkábban kettőt
rak. Egy nőstény termékenysége 20–30 tojás. A ritkán tüskézett gesztenyefajták lényegesen erősebben
fertőződnek, mint a sűrűn tüskézettek. A lárvák fejlődése a termés belsejében zajlik le. Ha egy termésben kettő
vagy ennél több lárva fejlődik, csak a terméshéj marad meg. A lárvafejlődés a gesztenyében 1–1,5 hónapig, a
tölgymakkban hosszabb ideig tart. A kifejlett lárvák 2–3 mm átmérőjű lyukat rágnak a termés falán és ezen
préselik ki magukat. A lárvák október hónapban hagyják el tömegesen a lehullott termést, majd a talajba
húzódnak (5–30 cm mélységbe) és ott talajszemcsékből bábbölcsőt készítenek maguknak, majd nyugalmi
állapotba kerülnek. A lárvák 3 évig is nyugalmi állapotban maradhatnak. Az első évben a lárváknak 61,1, a
másodikban 30,6 és a harmadikban 8,3%-a alakult imágóvá. A bábozódás július hónapban indul meg. A
tömeges bábozódás július végétől augusztus közepéig tart. A bábállapot 6–14 napot vesz igénybe.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Az imágók tevékenységét a napsütéshon gazdag, kevés csapadékú


augusztus és szeptember kedvezően befolyásolja. Alárvák számára az enyhe telek és csapadékban szegény
tavaszok kedveznek. A nagyon száraz június és július növeli a lárvák és bábok pusztulási százalékát.

Megfelelő előrejelzési módszernek bizonyult a felső koronaszinten elhelyezett fénycsapda. Kopogtató ernyővel
és a gesztenyefa alatt felállított sátorizolátorokkal is figyelemmel lehet kísérni az imágók rajzásmenetét.

Természetes ellenségei. Alárváit a Sigalphus sculpturatus, Odonthomerus glandarius, Orthocentrus nigristernus


és Urosigalphus armatus fürkészdarazsak parazitálják. Csapadékos tavasszal sok lárvát pusztít el a
Metarrhisium anisopliae gomba.

A védekezés irányelvei. Agesztenyefák nagysága miatt csak a helikopteres permetezés lehet eredményes.
Azimágók elhúzódó rajzása következtében inszekticidekkel 2–3-szor kell permetezni. Jól beváltak a
foszfamidon, a karbaril és a metidation hatóanyagú készítmények.

3.3.13.23.26. Mogyoróormányos – Balaninus nucum Linné

Alaktani leírása. Azimágó testhosszúsága 6–9 mm, ormánya 5–6 mm. A nőstények ormánya a testhosszal
egyenlő, a hímeké rövidebb, világosbarna. Nyakpajzsán és szárnyfedőin fehéres foltokkal tarkított. Csápjai
sűrűn szőrözöttek, az utolsó íz rövidebb, körte alakú. A tojás frissen lerakott állapotban csillogóan hófehér.
Méretei 0,72×0,51 mm. A lárva 5–7 mm hosszú, csontfehér testű, barna fejű kukac. Négy fejlődési fokozata
van. A báb sárgásfehér, 6–8 mm hosszú, a talajban, bábbölcsőben található.

Földrajzi elterjedése. Az egész palearktikus régióban előfordul. A Kárpát-medencében általánosan elterjedt.

Tápnövényei. Elsőrendű tápnövénye a mogyoró. Az imágók korai megjelenése esetén almán, körtén,
mirabolánon, égeren, kőrisen és fűzön is táplálkoznak.

Gazdasági jelentősége. Kártétele esetenként a 70%-ot is elérheti. Az imágók érési táplálkozásakor megfúrt fiatal
termések 20–30%-a lehull, 20–55%-át a gombák fertőzik. Utóbbi esetben a termés összeszáradva fennmarad a
bokrokon.

Kárképe. A mogyoró héján a lárvák kb. 2 mm átmérőjű, szabályos kerek lyukakat rágnak. A teljesen
elfogyasztott bél helyén a lárvák morzsalékos rágcsáléka található. A megtámadott mogyorók nagyobbrészt
kifejlődnek és beérnek. Egy részük fennmarad a bokron, nagyobb részük azonban az egészséges mogyorók
beérése előtt lehullik a talajra. A lárvafejlődés befejezése után a lárva 2–3 mm átmérőjű, többé-kevésbé kerek
lyukat rág magának a terméshéjon és azon át elhagyja azt.

Életmódja. Évi egy nemzedéke van. A kifejlett lárva telel a talaj 10–25 cm-es rétegében, a mogyoróbokrok alatt.
Az áttelelt lárvák májusban bábozódnak. Az imágó május utolsó harmadától június végéig rajzik. A nőstény
ormányával a zsenge mogyoróhéjat átfúrva 0,5–5 mm hosszú járatot készít, és ebbe helyezi el tojását.
Mogyorónként átlagosan egy tojást helyez el, ritkán kettőt vagy hármat. A tojásrakás helye a mogyoróhéjon alig
látható. A korán keményedő fajták kevésbé károsodnak. A lárvafejlődés 1–1,5 hónapig tart. A mogyoróérés
kezdetén a lárva kirágja magát a terméshól, a talajra esik, és ott befurakodik, majd különböző mélységben
földbölcsőt készít magának és abban áttelel.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Tömeges elszaporodását a léghőmérséklet és a levegő relatív


nedvességtartalma jelentősen befolyásolja. Optimális számára a 18–27 °C-os hőmérséklet és 65–80%-os relatív
nedvességtartalom. Ha az egymást követő évek száraz nyarúak, akkor tömegesen fordulnak elő.

239
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

A rajzásmenet fénycsapdával és kopogtatással jól nyomon követhető.

Természetes ellenségei. Egyes rovarpatogén gombák és a madarak (pl. szajkó, csuszka) a lárvák egy részét
elpusztíthatja. Lárva-parazitoidjai közül Pimpla calobata, P. nucum, Ephialtes balanini, Glabrobracon
discoideus és Tromatobia oculatoria ismertek.

A védekezés irányelvei. Az inszekticidek tömeges megjelenése előtt az imágókat a hajnali órákban a bokrokról
ponyvára lerázták, és megsemmisítették. A mogyoró korai szüretelésével az egyedek nagy része elpusztítható.

Kémiai védekezés csak az imágók ellen lehet eredményes. Mivel az imágórajzás 4–6 hétig is elhúzódhat, ezért
többször kell védekezni. Nagy felületen a metidation és karbamid hatóanyagú szerek bizonyultak legjobbnak.
Házikertekben a karbaril is használható.

3.3.13.23.27. Bimbólikasztó-bogár – Anthonomus pomorum Linné

120. ábra - Bimbólikasztó (Anthonomus pomorun) a = imágó, b = lárva, e = károsított


bimbó (Bíró Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Azimágó hossza 3,5–6 mm, de ebből az ormánya 1,2–1,5 m. Színe a sötét szürkésbarnától a
vörösesbarnáig változik, mintázatot visel. Nagyon hasonló az almafa kérgéhez. Szárnyfedőin szürke és
halványbarna foltok és csíkok láthatók. A szárnyfedők hátulsó harmadában V alakú, fekete színű szélekkel,
világosabb szürke keresztsáv látható. A tojás 0,58–0,64 mm hosszú és 0,35–0,46 mm széles, üvegfényű,
piszkosfehér. Alakja tojásdad, de többnyire deformálódott, a körülötte levő növényi részek közötti résekhez
idomulva. A lárva kifejlett állapotban 6–10 mm hosszú, 1,5 mm széles, lábatlan, enyhén kifli alakban
meghajlott. A lárvatest vége kihegyesedő. Négy fejlődési stádiuma van. A báb hossza 4–4,5 mm, szélessége 2
mm. Színe sárgás csontfehér, kissé zsírfényű. Potroha kúposan elkeskenyedik, végén 2 kis hegyes, tüskeszerű
képlet található, amelyek pirosbarna színűek. Szabadbáb.

Földrajzi elterjedése. Az egész palearktikus régióban elterjedt. Magyarországon, ahol almát termesztenek,
mindenütt megtalálható.

Tápnövényei. Legfontosabb tápnövénye a termesztett és a vadalma. Elvétve előfordul nemes körtén és vadkörtén
is. Néha körtén nagyobb mennyiségben gyűjthető, mint almán.

Gazdasági jelentősége. Azerdővel határos almásokban, a virág- és bimbópusztulás miatt komoly gazdasági kárt
okoz. Ha sok a bimbó, akkor a termés mennyiségét lényegesen nem befolyásolja. A korán virágzó almafajtákat
és a nyári almát előnyben részesíti. Ezeken néha 70–80%-os termésveszteséget is okozhat.

Kárképe. Az imágók kora tavasszal, az éppen fakadni kezdő rügyeket rágják meg. Egy imágó több rügyet is
károsít. Az új nemzedék imágói a fák leveleit és a fiatal terméseket hámozgatják, ezzel csökkentik a gyümölcs
minőségét. A jelentősebb kárt a lárvák okozzák, mert a tojásból való kibújás után a virágszerveket és a
virágszirmok belső oldalát is megrágják. A rágás következtében a bimbók zárva maradnak, majd fokozatosan
elbarnulnak és elszáradnak. Az ilyen elszáradt bimbókat „rozsdás golyónak” nevezik.

Életmódja. Éviegy nemzedéke fejlődik. Az imágók a fakérgek, a kövek alatt, a mohapárnában és egyéb növényi
részek alatt telelnek. Már az első napsütéses tavaszi napokon megjelennek, főleg a déli órákban. Előjövetelük, a

240
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

tavaszi időjárási viszonyoktól függően, március vége és április vége között zajlik le. A telelőhelyüket elhagyó
imágók hűvös napokon az ágakon és a rügyeken kóborolnak. Esős idő esetén a rügyek tövéhez közel, az
ágvillákba vagy a kéregrepedésekbe húzódnak vissza. Amikor a levegő hőmérséklete meghaladja a

14 °C-ot, repülnek. Egyszerre 400–500 m távolságot is képesek repülni, 50–80 m magasságban. Az imágók
táplálkozásukat a duzzadt rügyekben folytatják. Az ormányukkal a rügyeken, majd később a bimbókon, apró
kerek lyukakat rágnak, amelyet befed a megrágott nyíláson kiszivárgó nedvcsepp. Az érési táplálkozás után
kezdődik a tojásrakás, amely úgy történik, hogy a nőstény ormányával lyukat fúr a bimbókba és abba egy tojást
helyez. A tojásrakáskor előnyben részesítik a fejlettebb rügyeket. Egy rügybe általában csak egy tojást rak.
Nagyobb egyedszám esetén egy bimbóba 2 tojást is elhelyezhet. Két tojás esetén, a kikelt lárvák közül csak egy
fejlődik ki a bimbóban, mert kannibálok lévén, a fejlettebb lárva felfalja a gyengébbet. Az egy nőstényre eső
tojások száma 30–50. A nőstények tojásrakási időszaka rövid, legtöbbször egy hetet tesz ki.

Az embrionális fejlődés ideje 5–7 nap. A kikelt lárvák a portokokat, a porzószálakat és a bibéket rágják meg, de
a sziromlevelek belső oldalának sejtrétegeit is hámozgathatják. A lárva táplálkozása nyomán a bimbó
fejlődésében megáll, majd ún. „rozsdás golyóvá” alakul, amelyek belsejében a lárvák 2–3 hétig fejlődnek.
Fejlődésük alatt a bimbó belsejét felélik. Itt bábozódnak, majd május közepe és június eleje között imágóvá
alakulnak. A bábállapot 6–8 napig tart. Az új imágók 2–3 napig még a bimbóban maradnak és kiszíneződve, a
fajra jellemző színezetet vesznek fel. Az új imágók 1,5–2 mm-es átmérőjű, kerek lyukon keresztül hagyják el a
bimbót és rövid ideig a leveleken és a gyümölcs felületén hámozgatnak, majd elrejtőznek (nyári nyugalmi
állapotba, ún. esztivációba mennek). A nyári nyugalom után kora ősszel még aktivizálódnak, táplálkoznak,
végül szeptember–október hónapokban téli telelőhelyükre vonulnak. Az imágóknak csak kisebb része telel az
almafa kérge alatt, nagyobb részük egyéb növényi maradványok közé vagy az erdei fák kérge alá húzódik.
Innen aztán tavasszal csoportosan repülnek az almásokba.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. A száraz, hideg tél és az azt követő meleg tavasz szaporodására
kedvezően hat. Jelentős gradáció az egymást követő meleg és száraz évjáratokban alakul ki.

Szeptemberben a fák törzsére erősített, 15 cm széles hullámpapír övbe behúzódott bogarak száma alapján
következtetni lehet a következő évi kártétel mértékére.

Szignalizáció tavasszal készíthető oly módon, hogy az alma alá ernyőt tartunk vagy fóliát terítünk és az ágakat
vagy az egész fát megrázzuk. Amikor első alkalommal jelentősebb számú imágót gyűjtünk, meg kell kezdeni a
védekezést.

Természetes ellenségei. Ismert hazai parazitoidja a Pimpla pomorum (Hym.: Ichneumonidae), a Habrocytus
fasciatus (Hym.: Pteromalidae), a Habrocytus grandis, a Tetrastichus pospjelovi és a Bracon variator (Hym.:
Braconidae).

A védekezés irányelvei. A nyugalmi állapotban dinitro-orto-krezol hatóanyagú készítménnyel végzett


permetezés egyedszámukat jelentősen csökkenti. A rügyfakadás után alkalmazott szervesfoszfosavészter-
készítmények megfelelő védelmet nyújtanak.

3.3.13.23.28. Rügylikasztó-bogár – Anthonomus pyri Kollar

121. ábra - Rügylikasztó-bogár (Anthonomus pyri ) a = imágó, b = lárva, e = károsított


rügy (Bíró Krisztina rajza)

241
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Azimágó hossza az ormányával együtt 3,7–4,5 mm. Alapszíne hasonló a bimbólikasztó-
bogáréhoz, csak kissé vörösebb, rozsdás színű. Szárnyfedőin haránt irányban húzódó, csaknem egyenes, fehér
harántsáv látható, amelynek széle fekete színű. A tojás alakja gömbölyű, 0,7–0,9 mm hosszú, színe sárgásfehér
üvegfényű. A lárva lábatlan, ormányosbogár-lárva. Testszíne csontfehér, a fejtok világosbarna. Kifejlett
állapotban 6–6,5 mm hosszú, négy fejlődési stádiuma van. A báb szabadbáb, színe sárgásfehér, hossza 3,7–4,5.

Földrajzi elterjedése. Közép-Európában elterjedt faj, a Kárpát-medencében mindenütt előfordul, ahol a körte
megterem.

Tápnövényei. Elsődleges tápnövénye a termesztett körte. Vadkörtén (Pyrus achras) is előfordul.

Gazdasági jelentősége. Miután egy-egy lárva a fejlődése során nem egy virágot, hanem egy-egyrügyet, más
szóval 7–8 vagy még ennél is több bimbót pusztít el, kártétele néha jelentős lehet.

Életmódja. Évente egy nemzedéke van. A rügyek belsejében telel át, részben tojás, részben fiatal
lárvaállapotban. Kevés számú imágó is áttelelhet, főleg nőstények. Ezek a telelést követő március végén
elpusztulnak. A rügyekben telelő lárva már február közepétől táplálkozik. A körte elvirágzása után a lárva
befejezi fejlődését, majd április közepe és május közepe között átalakul bábbá. Az új imágók kerek lyukat
rágnak a rügyek oldalán és azon keresztül távoznak a szabadba. Kezdetben a fiatal körte leveleit rágják meg,
majd a fiatal gyümölcs megrágásával fejezik be érési táplálkozásukat. Ezt követűen nyári diapauzába
(esztiváció) vonulnak. A nyári nyugalmi állapot szeptember végén ér véget, amikor ismét a körterügyeket
keresik fel. Párosodás után a nőstények a körterügyek alapi részéhez közel berágnak, és e járatba helyezik el
tojásaikat. A tojás rügybe helyezése után a járat nyílását rágcsálékkal betömik. A tojásrakás hosszú ideig tart,
általában december elején ér véget, de enyhe teleken egész télen át rakhatnak tojást. A tojásrakás fő időszaka
október hónapra esik. Egy nőstény 40–70 tojást is rakhat. Egy rügybe csak egy tojást helyeznek el.

A lárvák táplálkozása tavasszal intenzívebb. A lárvák április végétől alakulnak bábbá. A bábállapot kb. egy
hétig tart. Az új imágók 12 napig a rügyekben maradnak, majd 2,5–3,0 mm átmérőjű lyukon a szabadba jutnak.
A tojástól az imágó megjelenéséig 2–4 hónap telik el. Az imágók apró lyukakat rágnak a körtébe, majd nyári
nyugalomba vonulnak.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Aszályos évjáratokban, a könnyen felmelegedő talajokon telepített


körtésekben szokott tömegesen előfordulni.

Előrejelzése a fa erős rázásával oldható meg (október), ugyanis a lepotyogó imágók számából következtetni
lehet a védekezés szükségességére. Ha egy fáról 5 vagy ennél több bogár hullik le, indokolt a védekezés.

242
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

A védekezés irányelvei. Az imágók ellen alfametrin, benszultap és foszmet hatóanyagú inszekticidekkel


eredményesen lehet védekezni. Házikertekben a zárva maradt rügyek leszedésével és elpusztításával igen
eredményes védekezést lehet végezni.

3.3.13.23.29. Borsóormányos – Aoromius quinquepunctatus Linné

122. ábra - Borsóormányos (Aoromius quinquepunctatus) a = imágó, b = károsított


borsószemek (Bíró Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Azimágó hossza 2,5–5 mm, szélessége 1–2,2 mm. Színe bronzos vörösbarna, termete zömök.
Torának közepén egy, szárnyfedőinek közepén egy hosszabb, oldalán négy rövidebb fehér csík látható. Ahas
oldalát világosszürke pikkelyszőrök fedik. Atojás hossza 0,6–0,8 mm, szélessége 0,3 mm, fehéres, alakja
ellipszis. Idősebb korban megduzzad, és így elérheti a 0,95 mm hosszúságot is. A lárva hossza kifejlett
állapotban 5–7 mm, teste csontszínű, fejtokja világosbarna. Három fejlődési fokozata van. A báb 4–5 mm
hosszú, csontfehér, szabadbáb. A talajban, 1–5 cm mélységben, földkamrában él.

Földrajzi elterjedése. Európa egész területén, valamint Szibériában is megtalálható. A Kárpát-medencében


mindenütt közönséges.

Tápnövényei. A termesztett és a vadon élő pillangós virágú növények a lóbab, a mogyorós lednek (Lathyrus
tuberosus), a gyepűbükköny (Vicia sepium), a borsó és a ligeti bükköny (Vicia silvatica). A lárva, a pillangós
virágú növények magvaival táplálkozik.

Gazdasági jelentősége. Olyan vidékeken, ahol rendszeresen és nagy területeken termesztenek borsót, állandó
kártevőnek tekinthető. Kártételének nyomán 5–20%-os terméscsökkenés is bekövetkezhet.

Kárképe. A lárva május–június hónapokban a borsószemeket rágja meg, kiodvasítja, de a maghéjat épen hagyja.
A magon látható finom rágcsálék és ürülék árulja el jelenlétét. A kirágott mag héja befelé görbül, illetve
besodródik. Az imágó a levelek, hajtások, a virágkocsány és a virágszirmok megrágásával tesz kárt. Apró
lyukakat rág a növénybe, már a sziklevelekbe is, így a növény hervadásnak indul.

Életmódja. Egy nemzedéke van évente. Az imágó telel a borsótábla talajának 1–5 cm mélységében. Április
végén, május elején jönnek a felszínre, amikor a talaj hőmérséklete 15 °C fölé emelkedik. Azonnal táplálkozni
kezd a pillangósok zöld részeivel, a virágkocsánnyal és a virág szirmaival. A legtöbb imágó júniusban fordul
elő. A rajzás október elején ér véget, tehát előjövetelük után 3–3,5 hónapig élnek. A tojásrakás megkezdődhet
már a párzás után következő napon. A nőstény a félig fejlett borsóhüvelyt átrágja, és a lyukon helyezi be tojását,
amely vagy a hüvely falán vagy a borsószemen tapad meg. Alkalmanként 3–6 tojást helyez egymás mellé. A
tojásrakás hosszú időn át tart, ezért a másodvetésű borsót is fertőzheti. Az egy nőstényre eső átlagos tojásszám
25–30. Az embrionális fejlődés 7–11 napig tart, attól függően, hogy milyen a hőmérséklet. A kikelt lárva (L 1) a

243
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

hozzá legközelebb eső borsószembe rág be. Egy borsószemben három lárva is fejlődhet. A három lárva együtt,
átlagosan 2 borsószemet fogyaszt el élete során. A lárvafejlődés 2,5–3,0 hétig tart. A kifejlett lárvák a hüvely
falán lyukat rágnak és azon kibújva a talajra pottyannak. A hüvely kocsány felőli oldalán több lárva bújik ki,
mint a csúcsi részen. A talajra jutott lárva azonnal befurakodik a talajba és földbölcsőt készít magának 1–2 cm-
es mélységben és ebben bebábozódik. A bábállapot 15–25 napig tart. Az új imágók nem hagyják el a
földbölcsőt, hanem abban telelnek.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Ameleg, párás időjárás elősegíti az elszaporodását. Ha május-júniusban


hűvös, és szeles idő van, továbbá ha a nyár aszályos, egyedszámuk kevesebb. A lárvák talajba vonulásakor a
kiszáradt talaj miatt sok lárva elpusztulhat. Amár földbölcsőben lévő bábok sem bírják az ilyen száraz talajt.

A védekezés irányelvei. Megelőző védekezésként a borsót minél távolabb kell vetni az előző évi táblától. A
virágzás előtt fenitrotion, metidation, metilparation és triklórfon hatóanyagú inszekticidekkel lehet permetezni.
Ha étkezési borsót kell védeni, úgy rövid várakozási idejű mevinfosz és triklórfon hatóanyagú szerrel szabad
permetezni. Virágzás idején csak a méhkímélő technológia szabályainak megfelelően kívánatos inszekticidet
alkalmazni.

3.3.13.23.30. Lucerna-magormányos – Tychius flavus Becker

123. ábra - Lucerna-magormányos (Tychius flavus) a = imágó, b = lárva, c = érési


táplálkozás nyoma a levélen, d = megrágott lucernamag (Bíró Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Az imágó 2,3–2,8 mm hosszú, alakja tojásdad, testét sárga pikkelyek fedik. Az ormánya vége
elkeskenyedik, enyhén hajlított. A szárnyfedőit a sárga pikkelyek rendkívül sűrűn fedik. Csápja és lábai
vörösek. A tojás hossza 0,5–0,6 mm, fehér, szivar alakú. A zöld lucernahüvelyben él. A lárva színe krémsárga,
kifejlett állapotban 4 mm hosszú, tehát három fejlődési stádiuma van. A báb 2,5–3 mm hosszú, tejfehér,
imágóvá alakulás előtt halványbarna, szabadbáb, melynek végén 2, oldalra hajló, tüskeszerű nyúlvány van.

Földrajzi elterjedése. Európában és Ázsiában elterjedt faj. Magyarországon a lucernatermesztő területeinken


nagyon gyakori.

Tápnövényei. Elsőrendű tápnövénye a lucerna.

Gazdasági jelentősége. A magtermesztésre meghagyott lucernások kártevője. Átlagosan

5–10%-os kárt okoz, de egyes helyeken 40–70%-os kártétel is előfordulhat.

Kárképe. Az imágó főként a hajtásvégeket, továbbá a levél- és virágrügyeket, de a virágot is megrágja. A felső
leveleket és rügyeket sűrűn, szinte szitaszerűen lyuggatja. Ha nagy egyedszámban fordulnak elő a
lucernaállományban, a maglucerna elmarad fejlődésében és kifakul. A lárva által megrágott mag szabálytalan
félhold alakúvá válik. Az ilyen mag elveszti csírázóképességét. A lárvakártétel nyomán a „csigák”
kényszerérettek lesznek. A tisztítás során a megrágott magvak a pelyva közé kerülnek.

244
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Életmódja. Egy nemzedéke van évente. Az imágók telelnek a lucernás talajában 2–10 cm-es mélységben. Akkor
jönnek elő, ha a levegő hőmérséklete tavasszal huzamosan 12 °C fölött van. A másod- és harmadvetésű
maglucernásokban nagyobb egyedszámban május közepétől augusztus elejéig fordulnak elő. Az imágók
napsütéskor gyülekeznek a hajtásvégeken, ahol táplálkoznak. Később a virágrügyeket és a virágokat
fogyasztják. Ez utóbbi táplálkozás már a párzás és tojásrakás időszakára esik. Kifejezetten kedvelik a 20–28 °C-
os meleget. Ha szeles, esős az idő vagy 31–32 °C-os hőmérséklet uralkodik, akkor inkább a talajon, árnyékos
helyen tartózkodnak. A tojásrakásuk akkor kezdődik, amikor már alkalmas, zöld hüvelyek vannak. Az imágók
előszeretettel keresik fel a megritkult, idős lucernákat és a déli fekvésnek kitett táblarészeken gyülekeznek. A
tojásrakás megkezdődhet már június elejétől, de ahol a második kaszálásból kerül sor a magfogásra, ott június
végétől kezdenek tojást rakni. A nőstény a zöld hüvely falán lyukat rág és a lyukon át l tojást juttat a hüvelybe.
Naponta mindössze 1–2 tojást, egész élete folyamán 30-nál nem rak több tojást. A lárvafejlődés 10–14 napig
tart. A kikelt lárva azonnal a magot rágja. Fejlődése alatt egy lárva 3–4 magot részben vagy teljesen elfogyaszt.
A táplálkozását befejezett, harmadik fejlődési fokozatú lárva kirágja magát a hüvelyfalon át és a talajra pottyan,
ahol az esti vagy hajnali órákban befurakodik. Kb. 2–10 cm mélységben földkamrát készít magának és abban
bebábozódik. Az előbáb- és a bábállapot 18–20 napig tart, majd imágóvá alakul és a földkamrában áttelel. Az
imágónak obligát diapauzája van.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. A kiritkult lucernásokban mindig több imágó található, mint a jól beállt
állományúakban. Ez arra utal, hogy szárazságkedvelő faj. Száraz, meleg tavasz után olyan állományokban
fordul elő nagyobb egyedszámban, ahol a virágzásra és magkötésre optimális körülmények alakulnak ki. Hűvös,
esőben gazdag nyár nem kedvez az imágók elszaporodásának.

Távelőrejelzés szeptember közepén vagy április elején térfogati kvadrátmódszerrel adható. Tavasszal, hálózásos
módszerrel szignalizálható. Amennyiben 10 hálócsapásban 4 imágó van, fel kell készülni a védekezésre. A
hálózást 16–28 °C közötti hőmérsékleten ajánlatos végezni.

Természetes ellenségei. Lárvaparazitoidja közül a Habrocitus microgasteris és az Eupelmus microzonus


fürkészdarazsak ismertek. Predátorok közül a bábozódni készülő lárvákat a hangyák (Formicidae) és az
aranyszemű fátyolka (Chrysopa perla) lárvái támadják meg.

A védekezés irányelvei. Csalogatósávok meghagyásával egyedszámukat gyéríteni lehet. Az inszekticidek közül


az endoszulfán, fenitrotion, foszfamidon, metidation, és a mevinfosz hatóanyagúak alkalmasak az imágók
irtására.

3.3.13.24. Család: Szúbogarak – Scolytidae

3.3.13.24.1. Púposszú – Xyleborus dispar Fabricius

124. ábra - Púposszú (Xyleborus dispar) a = nőstény, b = hím, c = nőstény járata a


fatestben (Bíró Krisztina rajza)

245
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. A hím imágó 1,8–2,1 mm, a nőstény 3,2–3,6 mm hosszú. A hímek előtora lapos, szárnyfedői
kifejezetten legömbölyítettek. Repülni nem tudnak. A nőstény előtora feltűnően boltozatos (púpos), az elülső
részen sertékkel sűrűn borított. A szárnyfedők alakja hengeres. Mind a hímek, mind a nőstények testszíne
fekete, csak a szárnyfedőik barnák (a hímek világosabb színűek), a lábak és a csápok sárgák. A tojás mérete,
nagysága és színe a hazai irodalomban ismeretlen. A lárva kifejlett állapotban 3–3,4 mm hosszú, csontszínű,
fejtokja barna, hasonló az ormányosbogarak lárváihoz (kukac). A báb hossza 1,7–3,5 mm, csontszínű,
szabadbáb.

Földrajzi elterjedése. Apalearktikus régióban fordul elő. Magyarországon mindenütt közönséges.

Tápnövényei. Mind az erdei, mind a gyümölcs- és díszfák. Gyakori az alma- és a kajszibarackon, előfordul a
szőlőn, a fekete bodzán (Sambucus nigra), kivételesen a fenyőféléken és a tuján (Thuja occidentalis).

Gazdasági jelentősége. Amagyar erdészeti rovartannal foglalkozók szerint egyaránt megtámadja az élő és
levágott fát. Az élő fák közül csak a betegeket támadja. A fagytól károsodott farészeken gyakran telepszik meg.

Kárképe. A megtámadott fák kérgén egymástól arasznyi távolságra apró, kerek lyukak láthatók. Az ilyen fa
kérgét lekopasztva, nem a kéreg és a fatest határán, hanem magában a fatestben láthatók a járatok. Az ún.
anyajárat egyenesen hatol a fatestbe, majd ott kettéágazik az évgyűrűk mentén, amelyen vízszintesen
körbemegy. A vízszintes anyajáratból másodlagos anyajáratok indulnak ki, le- és felfelé, a főjáratra
merőlegesen. A járatok egyenlő szélességűek. Fiatal fákon a vízszintes járat a középbélig hatol, majd innen le-
és felfelé irányuló járat indul. A fentebb leírt kárkép idős, vastag törzsön vagy ágakon alakul ki.

Életmódja. Évenként egy nemzedéke fejlődik. A megtermékenyített nőstény telel át a fatestben. Májusban rajzik
és járatonként 8–12 tojást rak. A lárvák a nőstény által készített járatokban élnek, és a Monilia candida gomba
micéliumával és spórájával táplálkoznak. Ez a gomba is a nősténnyel jut a járatba, ott elszaporodva kitölti az
egész járatrendszert és táplálékul szolgál a lárváknak. Ha a lárvák felélték a fehér gombaszövedéket, a járat fala
fekete színűvé válik. A járatokban július folyamán bábozódnak. A hónap végén és augusztus elején imágóvá
alakulnak. A nőstények a járatokban termékenyülnek meg.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Elszaporodását elősegíti, hogy tápnövényei valamilyen oknál fogva
legyengülnek. A jól ápolt, egészséges fákat elkerüli.

A védekezés irányelvei. Az inszekticidek előtti korszakban magyar szerző a „fogófák” kihelyezését ajánlotta,
melynek lényege, hogy májusban, az imágók rajzása idején kisebb-nagyobb ágdarabokat kell kiakasztani, főleg
az alma- és kajszifákra, majd a nőstények betelepedése után ezeket meg kell semmisíteni.

Feromoncsapdákkal az imágórajzás (hímek) nyomon követhető. Ennek alapján a védekezés szükségessége és


időpontja meghatározható.

246
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

3.3.13.24.2. Nagy kéregszú – Scolytus mali Bechstein

Alaktani leírása. Az imágó hossza 3–4 mm, színe fekete. Szárnyfedői barnák vagy vörösbarnák. Az egész test
fénylő. Előtora gyéren és finoman pontozott. A szárnyfedők pontsorai viszonylag durvák. A hímek homloka
lapos, elöl hosszú szőrökkel gyéren borított, a nőstény homloka domború és csaknem csupasz. Magyarországon
4 változata ismert. Ezek színben és pontozottságban különböznek egymástól. Atojásról az irodalomban nincs
leírás. A lárva kifejlett állapotban 4 mm hosszú, teste fehér, fejtokja barna, lábai nincsenek. Abáb 3,2–3,8 mm
hosszú, zömök testű, csontszínű szabadbáb.

Földrajzi elterjedése. Egész Európában előfordul. Magyarországon mindenütt közönséges.

Tápnövényei. Gyakran telepszik meg alma-, körte-, birs-, kajszi-, őszibarack- és cseresznyefákon.

Gazdasági jelentősége. Elsősorban a legyengült gyümölcsfákat károsítja.

Kárképe. Amegtámadott fa kérgén 2–3 mm átmérőjű, kerek lyuk látható. Azilyen fa kérgét lehántva, a fatest és a
kéreg határán előtűnik a kárkép, a lárvák jellegzetes járata. A kárkép jellegzetessége, hogy kétféle járathól áll:
egyik az ún. anyajárat, amelyet a nőstény készít. Ez 5–12 cm hosszú és 2,5 mm széles, többnyire függőleges.
Alárvák az anyajáratból kiindulva fejlődésük során saját járatot készítenek maguknak, amely vízszintesen indul,
majd merőlegesen folytatódik. A járatok sohasem keresztezik egymást, szélességük a lárvák növekedésének
megfelelően növekszik, a végén kiöblösödik. Az anyajárathoz 50–60 oldaljárat csatlakozik.

Életmódja. Évente valószínűleg két nemzedéke fejlődik ki. Rendszerint a kifejlett lárvák telelnek. Az első
nemzedék imágói május–júniusban, a második nemzedéké augusztus-szeptemberben repülnek. Anőstények a
tojásaikat az anyajárat két oldalán helyezik el.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Nem kellően ápolt, legyengült gyümölcsfák elősegítik elszaporodását.
Feromoncsapdák e faj rajzásmenetének vizsgálatóra is alkalmasak.

A védekezés irányelvei. A legfontosabb a megelőző védekezés, vagyis gondoskodni kell a gyümölcsfák


egészséges fejlődését segítő feltételekről Afák megtámadott részeit télen ajánlatos lefűrészelni és elégetni.
Afiatal csemetéket a kiültetést követő évben/években foszforsavészter hatóanyagú inszekticidekkel lehet
megvédeni. A rendszeresen védelemben részesített gyümölcsfákat a bogár ritkábban támadja meg.

3.3.13.24.3. Kis kéregszú – Scolytus rugulosus Müller

125. ábra - Kis kéregszú (Scolytusrugulosus) a = nőstény, b = lárva, c = a nőstény járata


és a belőle kiágazó lárvajáratok (Bíró Krisztina rajza)

247
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Azimágó 1,5–2,7 mm hosszú, feje és előtora fekete, szárnyfedői vagy feketék piros csúcsokkal
vagy piros színűek sötét foltokkal. Nagyon sűrűn pontozottak, a pontok hosszúkásak, összefolynak, ennélfogva
hosszú ráncokat alkotnak. Ez a bélyeg különbözteti meg a nagy kéregszútól. A tojás sárgásfehér, mérete nem
ismert. A lárva kifejlett állapotban kb. 3 mm hosszú, teste fehér, feje barna, lábatlan. A báb 2,4 mm hosszú,
csontfehér, szabadbáb.

Földrajzi elterjedése. Egész Európában, Ázsia nyugati részén és Észak-Afrikában előfordul. Magyarországon
mindenütt megtalálható, lényegesen gyakoribb, mint a nagy kéregszú.

Tápnövényei. Magyarországon az összes csonthéjas és almatermésű gyümölcsfaj szerepel a tápnövényei között.


A csonthéjasokon gyakoribb. Díszcserjék közül a galagonyát (Crataegus), a madárbirset (Cotoneaster) és a
japánbirset (Chaenomeles) kedveli. Erdei fákban is él.

Gazdasági jelentősége. A megtámadott fa a növekedésben visszamarad, tavasszal később fakad és néhány héten
belül elpusztul. Az imágók érési táplálkozásuk során a rügyek és a levelek tövét is megrághatják, ilyenkor ezek
leszáradnak.

Kárképe. Atörzsön és az ágakon készíti el jellegzetes kárképét, ami abból áll, hogy a kéreg és a fatest határán, de
inkább a kéregben kétféle járatot készít. Az egyik az ún. anyajárat, amely mindössze 1–3 cm hosszú és 1 mm
széles. Ebből a többnyire függőleges járathól indulnak ki kétoldalt a lárvajáratok. Ezek száma 10 és 40 között
váltakozhat, majdnem merőlegesen indulnak az anyajáratra, majd később egymást keresztezve folytatódnak.
Közelebbről szemügyre véve az ilyen fát, annak törzsén és ágain apró (2 mm átmérőjű), kerek lyukak láthatók,
amelyek biztos jelei a kis kéregszú kártételének.

Életmódja. Évente két nemzedéke van. Hazánkban többnyire a kifejlett lárvák telelnek át a lárvajáratok
kiöblösödő végében és tavasszal bábozódnak. Az imágórajzás rendszerint májusban van. Azimágók a kerek
röplyukon át jutnak a szabadba. Érési táplálkozásukat a fiatal gyümölcsfákon végzik, majd a legyengült, rosszul
táplált fákat keresik fel, ahol a kéreg alá furakodva elkészítik anyajáratukat. Az anyajárat két végén 10–40 tojást
helyeznek el. Akikelő lárvák fejlődésük folyamán oldaljáratokat készítenek. Ezek végeit kiszélesítik, és itt
június közepétől bebábozódnak. Azúj nemzedék augusztusban kezd rajzani, majd repülve keresi fel az újabb,
tojásrakásra alkalmas fákat. Akésőn lerakott tojásokból fejlődő lárvák a tél beálltáig nem érik el teljes
fejlettségüket, ezek tavasszal a bábozódás előtt még egy ideig táplálkoznak.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Akis kéregszú tömeges elszaporodását is a rosszul kezelt fák segítik elő.
Amegfelelően trágyázott és karbantartott fákat ritkábban támadja meg.

Természetes ellenségei. Ragadozó bogarak, Diptera és Hymenoptera parazitoidok, atkák és Nematodák ismertek
természetes ellenségei közül.

A védekezés irányelvei. Amegtámadott vagy annak vélt fákat mielőbb ki kell vágni és megsemmisíteni. Mivel az
imágók elsősorban a legyengült fákat támadják meg, ezért minden eszközzel (kiváló csemete-alapanyag,
szakszerű tápanyag-utánpótlás) biztosítani kell a fák egészséges fejlődését. Az inszekticidekkel rendszeresen
kezelt gyümöcsfákat csak ritkán károsítja.

3.3.14. Rend: Lepkék – Lepidoptera


A lepkék (Lepidoptera) teljes (szakaszos) átalakulással fejlődő, négyszárnyú rovarok. A szakaszos átalakulásra
jellemző, hogy a lárva egyáltalán nem hasonlít a kifejlett egyedhez, hanem bábállapot közbeiktatásával éri el az
ivarérett állapotot.

A kifejlett lepkének (imágó) két pár szárnya van, melyeket a primitív lepkéknél (Lepidoptera homoneura)
kapcsolókaréj, a fejlettebb lepkéknél (a lepkék túlnyomó részénél: Lepidoptera heteroneura) akasztósörte
kapcsol össze (a hímek szárnyán egy, a nőstényekén több sörte található). A nappali lepkék (Rhopalocera,
Diurna) szárnyai szabadon állnak, egymáson elcsúsztathatók. A szárnyak szilárdító vázát az erezet adja, amelyet
a pikkelyek (hímpor) általában elfednek. Mind az erezet, mind pedig a pikkelyek által alkotott rajzolat, illetve
mintázat meghatározó értékű bélyeg. A mintázat alaptípusai jellemzőek lehetnek az egyes csoportokra, illetve
családokra. A hátulsó szárnyak rajzolata gyakran az elülsőknél egyszerűbb (Noctuidae), más esetekben a hátulsó
szárnyakon az elülső szárnyak rajzolata illetve mintázata folytatódik (Geometridae, Artiidae).

Egyes fajcsoportok vagy fajok nőstény imágóinak szárnyai nagymértékben elkorcsosultak vagy hiányoznak
(Lymantriidae, Geometridae). Máskor a nőstény szárnyai látszólag jól fejlettek, repülésre azonban
alkalmatlanok, funkciójukat elveszítették (Lymantria dispar).

248
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

A lepke szájszerve (Lepidoptera homoneura rágó szájszervének kivételével) csak a lepkékre jellemző szívó
szájszerv: feltekercselt pödörnyelv. Egyes családok pödörnyelve másodlagosan visszafejlődött (szövőlepkék: pl.
Lasiocampidae, Arctiidae), ezek a lepkék érési táplálkozást nem folytatnak. Az ivarszervek fajspecifikusak, a
fajok meghatározásában fontos szerepük van.

A lepkék tojásaikat kisebb-nagyobb csomókban vagy egyesével rakják le magára a tápnövényre vagy annak
közelébe. A tojások alakja és színe különböző, az egyes fajokra többé-kevésbé jellemző.

A lárvák valódi hernyók (3+4+1 pár láb) vagy araszolóhernyók (3+4-nél kevesebb pár). A lárvák csupaszok
vagy szőrösek, gyakran színes szemölcsöket és rajtuk szőrpamacsokat viselnek. Méretük, színük és alakjuk
különböző, az egyes fajokra, csoportokra, illetve családokra jellemző. A szőrös hernyók egyes fajai allergiát
okoznak (Lymantriidae, egyes Lasiocampidae fajok, esetleg a Hyphantria cunea is,de Európában a
legveszedelmesebb hernyók a Thaumetopoeidae család fajai). Az egyes fajok hernyóira – csakúgy, mint az
imágóikra – jellemző a nappali vagy az éjszakai életmód (fénykedvelő, illetve fénykerülő fajok).

Egyes fajok lárvái „hernyófészket” szőnek, és abban telelnek („téli hernyófészek”: Aporia crataegi, Euproctis
chrysorrhoea), más fajok a vegetációs időszakban élnek, illetve táplálkoznak hernyófészekben („nyári
hernyófészek”). Ezt a fejlett lárvák vagy elhagyják (Hyphantria cunea) vagy bábozódásukig folyamatosan
nagyobbítják (Hyponomeuta fajok).

A nappali életmódot folytató hernyók színe sárgás, zöldes, gyakran igen tarka, a fénykerülő hernyók
színtelenebbek, szürkések, barnásak, fehéresek.

Sok faj hernyóját különféle szőrzet díszíti, de nem ritkák a szőrpamacsok, bibircsek, húsos kinövések (áltüskék,
szarvacskák) sem (Noctuidae: Apatele fajok, Lymantriidae, Notodontidae stb.). A hernyók túlnyomó többsége
élő növényi részekkel táplálkozik, de vannak olyan fajok is, amelyek száraz, növényi eredetű táplálékot
fogyasztanak. Ez utóbbi fajok közül kerülnek ki a raktárakban károsító hernyók. Egyes fajok lárvái állati eredetű
szerves anyagon élnek (gyapjú, ürülék, stb.) vagy pl. pajzstetveken ragadoznak. Sajátosan specializálódtak a
hangyabolyokban valószínűleg gombákon élő vagy a hangyabábokon élősködő, ún. myrmecophil fajok
(Lycaenidae, egyes molylepkék). Különleges életmód figyelhető meg az ún. zsákos hernyóknál. Ezek különböző
formájú zsákokat, csöveket készítenek maguknak, abban élnek és abból kinyúlva táplálkoznak (Psychidae,
Coleophoridae). A zsákok alakja, mérete és gyakran anyaga is meghatározó értékű faji bélyeg. Más családok
fajai aknázó életmódot folytatnak, vagyis tápnövényüket nem kívülről, hanem annak szöveteibe hatolva
fogyasztják el (Nepticulidae, Lithocolletidae stb.). Ezek az apró termetű molylepkefajok esetenként könnyebben
meghatározhatóak az akna alakulása, mint az imágók morfológiája alapján.

A lepkék bábja fedettbáb (pupa obtecta), leggyakrabban barna vagy barnás színű (az endofágok csontszínűek).
A nappali lepkék nem áttelelő bábjai és egyes araszolólepkék bábjai lehetnek színesek vagy tarkák. Egyes
családoknál a kifejlett hernyók jellemző színű és alakú gubót szőnek és abban bábozódnak (a gubó színe a
tápnövénytől is függhet). A földben bábozódó fajok (főleg Noctuidae)hernyói a talajban kemény falú földgubót
építenek.

Életmódjuk. Alepkék éves nemzedékszáma a fajra jellemző, a diapauza típusától függ. Bármilyen stádiumban
telelhetnek, de a telelési stádium stabil faji bélyeg. Azobligát diapauzájú fajok mindig egynemzedékesek
(Lymantria dispar). Afakultatív diapauzájú fajok Közép-Európában lehetnek egy- vagy kétnemzedékesek
(Agrotis segetum) vagy többnemzedékesek (Lobesia botrana). Az igazi vándorlepkék nálunk nem telelnek át
(Autographa gamma), a belső vándorok áttelelnek, de nagy kártételeik mindig bevándorlással kapcsolatosak
(Loxostege sticticalis).

Ahernyók táplálkozása szerint megkülönböztethetünk monofág (Synanthedon myopaeformis), oligofág


(Mamestra brassicae), és polifág (Peribatodes rhomboidaria) fajokat. Egyes fajok endofágok (fákban:
Aegeridae).

Alárvák (és gyakran a bábok is) többé-kevésbé szintekhez kötöttek. Egyes fajok lárvái szabadon táplálkoznak a
növényen (nappal: Pieris brassicae, éjjel számos Noctuidae faj), mások berágnak a növénybe (Mamestra
brassicae), ismét mások szövedék alatt táplálkoznak.

Az imágók nappal vagy éjszaka repülnek. Néhány faj imágója nappal és éjszaka is aktív (Autographa gamma).
Anappaliak túlnyomó része és az éjszakaiak egy része virágokat látogat. Azéjszakaiak nagyobbik része
mesterséges fényforrásra repül. Ahímek és a nőstények sok faj esetében ivari feromonok segítségével találnak
egymásra. A Lepidopterák rendjének fajainál minden esetben a lárva lehet kártevő.

249
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

3.3.14.1. Család: Törpemolyok– Nepticulidue

3.3.14.1.1. Almalevél-törpemoly – Nepticula malella Stainton

126. ábra - Almalevél-törpemoly (Nepticula malella) a = imágó, b = aknázójárat


almalevélben (Szabóky Csaba és Szász Zsuzsa rajza)

Alaktani leírása. Azimágó 2–2,2 mm nagyságú, szárnyainak fesztávolsága 4,5–5,5 mm. Elülső szárnya barna,
ibolyás színárnyalatú, rajta fehér keresztsáv található. Szárnyrojtja fehéresszürke. Hátulsó szárnya lándzsa alakú,
szürke. A tojás 0,17×0,22 mm, zöldessárga, ellipszis alakú. Alevél fonákán található. A kifejlett hernyó 3–4
mm, halványzöld, lapított testű, lábatlan. Azaknában található. Abáb 1,5–2,0 mm, zöldessárga, később barnás
színű. Sárga gubóban a talajban található.

Földrajzi elterjedése. Egész Európában előfordul, hazánkban mindenütt megtalálható.

Tápnövényei. Azalmán és a birsen él. Azalmafajták közül különösen kedveli a Jonatánt, a Húsvéti rozmaringot
és a nyári fajtákat.

Gazdasági jelentősége. Főleg a kötött talajú gyümölcsösökben okoz szórványos, de jelentős kárt. Ilyenkor nem
ritka a 60–80%-os levélfertőzés. Tömeges elszaporodása esetén korai lombhullást okoz. Alombveszteség
csökkenti a termőrügy-differenciálódás, a hajtásnövekedés és a kötődés mértékét. Hatására kevesebb és
gyengébb minőségű lesz a termés.

Kárképe. Kígyózó, viszonylag rövid aknája a levél színén található, általában ér mellett vagy a levélszélen. Az
aknajárat kezdetben keskeny, később szélesedik, kissé kanyarog. Hossza 2,7–5,1 mm. Ahernyó ürüléke a járat
középvonalában helyezkedik el.

Életmódja. Változó nemzedékszámú faj. Magyarországon évente 3, illetve számára kedvező hosszú nyár vagy
meleg ősz esetén 4 nemzedéke is van. Bábállapotban telel a talaj felső rétegében, annak kötöttsége
függvényében 2–10 cm mélyen. Tavasszal, a levegő 10 °C átlaghőmérsékletét követően kezdenek a lepkék
rajzani, esetleg március végén, de általában április első felében. Az áttelelő nemzedék rajzása elhúzódhat, az
időjárás alakulásának függvényében 15–45 napig tart. A nőstények a rajzást és a párosodást kővető 2–3. napon
kezdik tojásaikat a levél fonákjára lerakni, általában a tőér vagy egy vastagabb ér mellé. A nőstényenkénti
átlagos tojásszám 40–55, de kedvező körülmények között ennél jóval több is lehet. Azembrionális fejlődés ideje
tavasszal 10–15 nap, a nyár folyamán 6–8 nap. Akifejlődött kis lárva a levél felőli részen rágja ki a tojásburkot,
átrágja a levélfonák epidermiszét, a parenchimaszövetet, majd a levél színe felőli epidermisz alatt készíti járatát.
A kígyózó járat a hernyó fejlődésével egyre szélesedik, az ürülék a járat közepén található.

A hernyónak 5 lárvastádiuma van. Kifejlődéséhez tavasszal 16–20 nap, nyáron 10–16 nap szükséges. Fejlődési
küszöbértéke 8,5 °C. A kifejlett lárva átrágja a levél felőli epidermiszt, a földre ereszkedve befúrja magát a talaj
felső rétegébe és ott gubóban bábozódik. A kirágás helye félkör alakú nyílásként jól látható az üres aknán. A
bábállapot ideje tavasszal 12–23 nap, nyáron 6–14 nap.

250
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Az első nemzedék kifejlődéséhez legalább 40 napra van szükség, míg a nyári nemzedékek esetében 25–38 nap
is elegendő. A második nemzedék lepkéi ennek megfelelően általában júniusban, a harmadik nemzedéké
augusztusban kezdenek rajzani. A nemzedékek ilyenkor összeolvadnak, az imágók csúcsrajzása április elején,
május végén, június elején, július közepén, augusztus végén van. Az utolsó nemzedék kifejlett hernyói
szeptember végétől bábozódnak, majd a bábok áttelelnek.

Tömeges elszaporodása, előrejelzése. Populációdinamikai viszonyait főleg parazitoidjainak jelenléte és


aktivitása befolyásolja. Tömegszaporodása és nagymérvű kártétele azokban a gyümölcsösökben következett be,
amelyekben rendszeres és nem megfelelő módon alkalmazva szerves foszforsavészter, illetve piretroid típusú
készítményekre alapozták a kártevők elleni védekezést. Ha az ilyen védekezési technológiához még az
almalevél-törpemoly számára kedvező időjárási körülmények is társulnak, számítani kell gradációjára.

Feromoncsapdával nyomon követhető a hímek rajzása. A parazitáltsági vizsgalatokhoz – különösen az áttelelő


nemzedék esetében – a talajizolátor ajánlható. A levélfelvételezés a lárvaparazitoidokról ad pontos adatokat.

Természetes ellenségei. Magyarországon a kimutatott 13 parazitoidja közül a Sympiesis sericeicornis, a


S.gordius, a Pnigalio pectinicornis, a Chrysocharis pentheus, a Ch. prodice, a Cirrospilus vittatus, a
Neoehrysocharis chlorogaster (Chalcidoidea) és a Pholetesor bicolor (Braconidae) fajok jelentősek.

Az egyes parazitoid fajok szerepe a gyümölcsös elhelyezkedése, jellege, környezete az adott év függvényében
változik, de valószínűleg 4–6 parazitoidja is előfordul, amelyek közül 2–3 domináns fajjá válik. Szaporodását
ezek hatékonyan korlátozhatják.

A védekezés irányelvei. Atelelő bábok elpusztulnak, amennyiben a talajművelés során a lehullott levelek
legalább 10 cm mélységre kerülnek.

Legfontosabb dolgunk parazitoidjainak kímélése, felszaporodásuk elősegítése. Az adott gyümölcsösben


domináns parazitoidok rajzása idején kerülendő az inszekticidek alkalmazása. Környezetkímélő védekezés
esetén legalább 2–3 parazitoid betelepülésére és felszaporodására számíthatunk. Ezek hatása néhány
gazdanemzedék kifejlődése során oly mérvű lesz, hogy feleslegessé válik bárminemű védekezés, a kártevő
faunaelemmé válik, egyedszáma a gazdasági küszöbérték alatt marad.

Csak tömegszaporodás esetén válik szükségessé inszekticidek alkalmazása. Ilyenkor is csak környezetkímélő, a
parazitoidokat nem veszélyeztető, az integrált növényvédelem kívánalmainak megfelelő készítményeket (pl.
diflubenzuron, teflubenzuron, lufenuron) célszerű alkalmazni. A nyári nemzedékek kártételének megelőzése
érdekében már az áttelelő nemzedék utódjainak elszaporodását kell megakadályozni. A védekezést a tojásrakás
idejére szükséges időzíteni.

3.3.14.2. Család: Farontólepkék– Cossidae

3.3.14.2.1. Nagy farontólepke – Cossus cossus Linné

127. ábra - Nagy farontólepke (Cossus cossus) (Szabóky Csaba rajza)

251
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Az imágó szárnyainak fesztávolsága 60–95 mm, a nőstények jellegzetesen nagyobb termetűek,
mint a hímek. Elülső szárnyainak alapszíne barna, rajta több-kevesebb fehér pikkely található. A mintázat az
érközöket átszelő apró, barnás vagy feketés vonalkák hálózatából áll, a szárny ezek miatt márványozottnak
tűnik. Mintázatának legfeltűnőbb eleme három széles, zegzugos keresztvonal, mely a felső szegélyről a belső
szegély felé halad. Hátulsó szárnya világos barnásszürke, sötét mintázata halvány és gyenge. Csápja fekete.
Tora szürkésfehér, hátul feketés. Anőstény potroha hosszan kinyújtható tojócsőben végződik. Egész testét sűrű
szőrzet borítja. A tojás hosszúkás, ellipszis alakú, alapszíne világosbarna, sötétebb csíkokkal. A lárva
nagytermetű valódi hernyó, kifejletten 8–10 cm hosszúságú. A fiatal hernyók húsvörösek, a fejlettebbek háta
barnásvörös vagy sárgásvörös. Feje fekete, nyakpajzsa sárga, két fekete folt díszíti. A báb nagyméretű fedettbáb,
vörösesbarna színű, potrohszelvényei világosabbak. Teste elöl egy homloknyúlványban, hátul két
potrohnyúlványban végződik. A báb haránt irányú tüskesorokat visel.

Földrajzi elterjedése. Európai, nyugat-ázsiai és észak-afrikai faj. Magyarországon mindenütt előfordul, de nem
gyakori. Jelentősége ennek megfelelően inkább csak lokális, de a nagytermetű hernyók kisegyedszámban is
kártevő mértékűek lehetnek.

Tápnövényei. Hernyója polifág, tápnövénye szinte valamennyi lombos fa lehet. Előnyben részesíti a fűz- és
nyárfákat, erre utal újabban használt magyar neve: fűzfarontó lepke. A hernyó a legkülönbözőbb
gyümölcsfákban, különösen a mandulában található meg.

Gazdasági jelentősége. Alepke a tojásrakásnál az ép, fiatal fákkal szemben előnyben részesíti a beteg, sérült,
öreg fákat. Elsősorban olyan ültetvényekben vagy az ültetvények olyan részein telepszik meg, ahol a fák
kondíciója egyéb okok miatt is gyengébb. Amennyiben a gyümölcsösben nagyobb mennyiségben fordul elő, a
fák egy részének részleges vagy teljes pusztulását okozhatja. Ez azonban hazai körülmények között nem gyakori
dolog.

Kárképe. Ahernyó többnyire idős fák törzsében él. Afertőzött törzs mellett a földön vöröses színű, durva
fűrészporszerű ürülékhalmocskák utalnak a hernyó jelenlétére. Azürülék nyomán megtalálhatjuk a hernyó által
készített nyílást is. Az erősen fertőzött részek szivacsszerűen lyukacsosak a bennük haladó sok járattól. A
járatok keresztmetszete elliptikus. A sok járat által meggyengített törzset a szél könnyen eltöri.

Életmódja. A nagy farontó lepke 1 nemzedéke 2 év alatt fejlődik ki. Mindkét áttelelése hernyó alakban történik.
A másodszor áttelelt hernyók áttelelés után járatukban, annak kivezető nyílása közelében farágcsálékból gubót
szőnek, és abban alakulnak bábbá. Nemritkán azonban a kifejlett hernyó elhagyja a fa törzsét, és a törzs körül a
föld felszínén, vagy akár több méter távolságban arra alkalmas helyen elkészíti gubóját. Abábnyugalom 2–6 hét.
A bábból a lepke nyáron kel ki, június júliusban rajzik. Alepkék meglehetősen keveset mozognak, párosodnak,

252
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

majd a nőstények alkalmas fatörzsekre, csomókban rakják le tojásaikat. Egy nőstény 700–800 tojást rak le, 15–
20-as csoportokban. Atojáscsomókat a nőstény lehámló kéregrészek alá vagy a fán lévő sérülésekbe helyezi el,
levegőn megszilárduló, barnás folyadékkal odatapasztva. Sima kérgű, ép fára a nőstények soha nem raknak
tojásokat. A lepkék nem sokat repülnek, ennek következménye, hogy az egyszer fertőzött fák gyakran évről évre
újra fertőződnek. A tojásokból a kis hernyók kb. 1 hét alatt kikelnek, s a kéreg és a fás rész között csoportosan
rágnak. Az egyszer áttelelt hernyók berágják magukat a fatestbe, ahol azután másodszor is áttelelnek.

A védekezés irányelvei. Anagy farontó lepke hernyója ellen – rejtett életmódja következtében – üzemi védekezés
nem ismeretes, azonban ha a gyümölcsös rendszeres védelemben részesül más kártevők ellen, a tojásból kikelő
kis hernyók inszekticiddel érintkeznek és elpusztulnak.

A lepkék előfordulása, megjelenésének időpontja, a rajzás menete szexferomoncsapdával megállapítható, a


védekezés szükségessége, időpontja ennek alapján meghatározható. Egyedileg a hernyók ellen úgy lehet
védekezni, hogy a hernyó járatába benzint vagy szénkéneget fecskendezünk, vagy e szerekbe mártott vattát
helyezünk, majd a nyílást oltóviasszal elzárjuk. Újabban ezek helyett a diklorfosz készítményeket ajánlják.

3.3.14.2.2. Kis farontólepke – Zeuzera pyrina Linné

128. ábra - Kis farontólepke (Zeuzera pyrina) (Szabóky Csaba rajza)

Alaktani leírása. Azimágó az előző fajnál kisebb termetű, kiterjesztett szárnyainak fesztávolsága 30–70 mm (a
nőstények jóval nagyobbak a hímeknél). Elülső szárnyainak alapszíne áttetsző fehér, mintázata a szegélyek
mentén koromfekete, az érközökben pedig kékesfekete pettyekből és foltokból áll. Hátulsó szárnya hasonló
színű és mintázatú, de széles tőtere áttetszően fehér. Feje fehér, arca fekete, tora fehér, hat fekete folttal. Potroha
fehér, az egyes szelvények elején feketés szőrszálakkal. Atojás hosszúkás tojásdad alakú, 1,8–2,0 mm nagyságú,
élénksárga színű, felszínén finom rajzolatot visel. A lárva világossárga színű valódi hernyó, mintázata kerek
barna foltokból áll. A fej, a nyakpajzs és a farlemez fényes, sötétbarna színű. A kifejlődött hernyó eléri a 6 cm
hosszúságot. A báb hengeres alakú, barnássárga színű, kb. 3 cm hosszúságú fedettbáb. A fején a szemek között
szarvszerű nyúlvány, hátán haránt irányú sorokban elhelyezett serték, potroha végén pedig 10 kiálló fog van.

Tápnövényei. A kis farontólepke hernyója elsősorban az alma- és körtefákban, az orgonában fordul elő.
Ezenkívül ismert a dióból és a birsből is.

Földrajzi elterjedése. Eurázsiai faj, Magyarországon mindenütt gyakori.

253
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Gazdasági jelentősége. Kártételének mértéke változó, gazdasági jelentőségének megítélése nem egyértelmű,
ennek részben az az oka, hogy a kártételt nem mindig ismerik fel. A legutóbbi időkben jelentősége megnőtt.
Fiatal gyümölcsösben és faiskolában az időben fel nem ismert fertőzés erős kártételhez vezethet.

Kárképe. A fertőzött törzsek alján, a földön kis ürülékcsomócskák halmozódnak fel, az ürülék fűrészporszerű.
Az előző fajjal szemben azonban a kis farontólepke hernyója nem az öreg törzsekben, hanem fiatal fák
törzsében vagy vastagabb ágaiban él, és a károsított részek könnyen eltörnek.

A frissen kikelt kis hernyók a fiatal hajtásokba és a levélnyelekbe túrják be magukat, azokban keskeny járatot
rágnak, s emiatt a fertőzött hajtásrész letörik.

A fejlettebb hernyók a vékony, fás részekben rágnak. Járatuk a vékonyabb ágrészekben középen, a
vastagabbakban féloldalasan halad. A járat nyílásán át a hernyók kitolják ürüléküket, s mivel a kiszórt ürülék
egy része az ágon kívülről megtapad, a nyílás helyét könnyen észrevehetővé teszi. Faiskolában almafákon a
fertőzés a talajhoz közel, a föld színétől 5–25 cm-re szokott lenni, ezt nehéz észrevenni. A hernyó ilyen
esetekben sebhelyen át – az oldalhajtások eltávolításának nyomán – furakodik be.

Életmódja. A kis farontólepkének is kétévenként fejlődik egy nemzedéke, mindkét évben a hernyók telelnek át.
A másodszor áttelelt hernyók május, június hónap folyamán bebábozódnak, a lepkék június–júliusban rajzanak.
Párosodás után a nőstények tojásaikat egyesével helyezik el a hajtások tövébe és az ágvillákba.

A védekezés irányelvei. Azüzemi védekezés módja – annak ellenére, hogy alkalmanként a nagy farontó lepke
fontosabb kártevő – nincsen megoldva. Az egyedi védekezést az előző fajnál elmondottak szerint végezhetjük
el. A fiatal telepítések szemmel tartásával a kártétel időben felismerhető, és a hernyók megsemmisíthetők.

3.3.14.2.3. Fokhagymalepke – Dyspessa ulula Borkhausen

Alaktani leírása. Azimágó szárnyainak fesztávolsága 20–28 mm. Elülső szárnyainak alapszíne fehér; mintázata
két olajszürke, széles keresztsáv, melyek az érközökben többnyire foltokra szakadoznak. A mintázat terjedelme
igen változó, a sötét foltok olykor apró foltokká redukálódnak, máskor a fehér alapszín rovására a mintázat válik
uralkodóvá. Azerek végén sötét pontok vannak. A szárny fehér rojtját az erek végén elhelyezkedő, sötét
pontokból kiinduló sötét szálak szakítják meg. Hátulsó szárnya szürke, rojtja fehéresszürke. Feje fehérrel kevert
szürke, potroha szürke. Atojás hosszúkás, átmérője 0,46–0,56 mm, hossza 0,90–0,95 mm. Alapszíne
fehéressárga, felületén hatszögletes skulptura látható. Bordázata nem emelkedik ki jelentősen. A lárva kifejletten
25–28 mm hosszúságú hernyó. Háti részén barnásvörös vagy sárgásvörös színű, hasa világossárga. Hátoldalát
hosszú, finom, fehér szőrök borítják. Feje, nyakpajzsa, farlemeze és torlábai világos sárgásbarnák, barnásfekete
rágói előreállnak. A báb vörösbarna, 16–20 mm hosszúságú fedettbáb. A potrohszelvények hátoldalán 2
harántsorban kitincsúcsok sorakoznak. A hosszabb elülső sor nagyobb csúcsokból, a lényegesen rövidebb
hátulsó kisebb csúcsokból áll.

Földrajzi elterjedése. Közép- és dél-európai, valamint nyugat-ázsiai faj. Magyarországon főleg homokos
területeken fordul elő, de az Alföld kötött talajú déli részein is károsít.

Tápnövényei. Ahernyó tápnövényei az Allium fajok. Kártevőként fokhagymában jelentős. A fokhagyma


felszedése után a szántóföldön maradt hernyók, amelyek még nem fejezték be a táplálkozásukat, tömegesen
vándorolnak és táplálékot keresnek. Az ilyen hernyók, ha fokhagymát nem találnak, a vöröshagymát is
megtámadják.

Gazdasági jelentősége. Magyarország déli részein (Makó környékén) egyes években jelentős kárt okozott a
fokhagymában.

Életmódja. Évente egy nemzedéke fejlődik. Fejlett hernyói a talajban hosszabb cső végén készített pogácsa
alakú üregben telelnek át. Ez az aknacső kötött talajon legfeljebb 10 cm mélyre vezet, homokos talajban esetleg
20 cm mélységű is lehet. A hernyók a gubóban patkószerűen összegömbölyödve telelnek át. A telelő hernyók
áprilisban elhagyják a pogácsa alakú gubót és a talajban függőleges aknát készítenek maguknak. Egyes hernyók,
mielőtt az aknát elkészítenék, a talaj felszínén mászkálnak, de tavasszal már ezek az egyedek sem táplálkoznak.
Az akna mintegy 0,5 cm átmérőjű és 3–11 cm mélységű. Felső vége vagy közvetlenül a talaj felszínén, vagy ez
alatt van néhány milliméterrel. Fala erős szövedékkel bélelt, alsó vége zárt, a felső végét laza szövedék zárja el.
A hernyók néhány hétig változatlanul ebben az aknában tartózkodnak, majd április végén, májusban az akna
alján bábozódnak. Mielőtt a lepke kikelne, a báb feltornássza magát a talaj felszínére, az aknában csak a báb
potrohvége marad, a lepke így szabadon ki tud kelni.

254
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

A lepkék májustól kezdve bújnak ki, éjszaka aktívak. Fényre is repülnek. Párosodás után a nőstények tojásaikat
a talajrepedésekbe és a fokhagyma szára mellett, a talajban rakják le. Hosszúra kinyújtható áltojócsövük
segítségével tojásaikat kb. 1 cm mélységben helyezik el. A kikelő hernyók berágják magukat a fokhagymafej
belsejébe és abban fejlődnek ki.

A hernyók többsége fejlődését a fokhagyma felszedésének idejére befejezi. Ha egy fejben több hernyó is
fejlődik, akkor a fejlettebb hernyók gyakran elhagyják a fokhagymafejet és a szomszédos fejekben fejlődnek
tovább. Ennek következtében a fertőzött területen sok fokhagymafejen látunk tojásdad alakú berágási nyílást.

A fokhagyma felszedése után a hagymafejek szántóföldön való szárításakor a hernyók egyrésze elhagyja a
fokhagymát és a talajba húzódik, más részük azonban a fokhagymával együtt bekerül a raktárakba vagy
szállításkor a vagonokba és ott tovább fejlődik majd a fejben készített gubóban telel át.

A hernyóknak egy kis hányada nem bábozódik be a 2. évben, hanem egész éven át a telelő gubóban tartózkodik
és csak a következő év tavaszán bábozódik be, anélkül, hogy közben táplálkozott volna.

A védekezés irányelvei. Kártételének elhárítása a hernyó rejtett életmódja és a lepkék elhúzódó rajzása miatt
igen nehéz. A fokhagyma felszedésekor egymástól néhány lépésnyire hagyjunk a táblában fokhagymát, azokat
egy-két héttel később ássuk ki, és ekkor a fejek által összecsalogatott hernyókat pusztítsuk el.

A raktárban a hagyma válogatása, tisztítása alkalmával a tapintásra üregesnek vélt fokhagymákat össze kell
gyűjteni és meg kell semmisíteni.

3.3.14.3. Család: Igazi molylepkék – Tineidae

3.3.14.3.1. Raktári gabonamoly – Nemapogon granellus Linné

Alaktani leírása. Az imágó szárnyainak fesztávolsága 10–14 mm. Elülső szárnya szürkésbarna, a felső szegély
közepén feltűnő, sötét, széles, erős négyszögletes folt helyezkedik el, mely a világos mintázatú példányokon is
jól látható (ez a bélyeg jól elkülöníti a fajt a hasonló rokon fajoktól). Mintázata egyébként elmosódott. Hátulsó
szárnya szürke. Feje fehéres. A tojás apró, félgömb alakú, ovális kerületű, fehéres, üvegfényű. A lárva színtelen,
feje vörösesbarna, nyakpajzsán két barna csík van, farlemeze nem sötétebb, mint a test többi része. Testéből
fehér szőrök állnak ki. A kifejlett hernyó 7–10 mm hosszúságú. A báb sárgás vagy barna fedettbáb, 5–7 mm
hosszúságú, gubóban helyezkedik el.

Földraji elterjedése. Európai és észak-amerikai faj. Magyarországon mindenütt gyakori.

Tápnövényei. A magtári gabonamoly hernyója különféle fák gombáin, növényi törmelékben, gabonafélék
magvain, parafában, szárított gyümölcsökben él, háztartási készletekben és gabonaraktárakban károsít.

Károsítja a gabonafélék minden faját. Leggyakrabban a búzában és a rozsban fordul elő. Megtalálható a
lisztben, tésztafélékben, szárított növényeken, gyógynövényeken, tökmagon stb. A szárított gombának is a
legjelentősebb kártevője. Szalámi érlelésekor a szalámirudakon növekedő nemespenészben is megtelepszik.

Gazdasági jelentősége. A legveszedelmesebb raktári kártevő molyok egyike, mindenhol jelen van, ahol az
életfeltételek számára adottak. Kártétele elsősorban páratelt raktárhelyiségekben válhat súlyossá.

Kárképe. A hernyó kártételét legkönnyebben a gabonagarmadákon lehet észlelni, mert ezeknek legfelső, 5–10
cm vastag rétegét a hernyók finom szövedékkel szövik össze. A hernyók a szövedéken belül élnek és a
gabonaszemeket kívülről rágják. A szövedékcsomók szemcsés ürülékkel vannak tele. Az erősebben fertőzött
gabona megdohosodik.

Életmódja. Magyarországon évente 2 nemzedéke van, a második nemzedék hernyói telelnek át. A lepkék április
és szeptember között rajzanak. A fénykerülő, tavasszal rajzó lepkék párosodnak, majd a nőstények átlagosan
70–200 tojást raknak le a gabonaszemekre egyesével vagy kisebb csomókban. A fiatal hernyók először a mag
csíráját fogyasztják, majd hamarosan fonadékot készítenek. Később a hernyók a mag lisztes részét is megeszik.
A fénykerülő lárva meglehetősen mozgékony, s különösen bábozódása előtt ide-oda mászkál, fonadékot húzva
maga után. Egy hernyó fejlődése folyamán 20–30 gabonaszemet is elpusztít. A kifejlett hernyók többnyire
elhagyják a táplálékul szolgáló anyagot, s bábozódóhelyet keresnek a raktárak falának, mennyezetének
sarkaiban, repedéseiken, s más hasonló helyeken. A hernyók sűrű szövésű, de laza gubóban bábozódnak,
belőlük a lepke kikelése előtt a bábok félig kifurakodnak, megkönnyítve ezzel a lepke kikelését.

255
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

A védekezés irányelvei. A raktári gabonamoly hernyóinak kártétele a raktár és a raktározott áruk szárazon
tartásával, szellőztetéssel nagyrészt megelőzhető. Minden raktári kártevőre, így a raktári gabonamolyra nézve is
preventív védekezés a raktárak állandó ellenőrzése, a gyors anyagmozgatás, a hosszabb ideig tárolandó áruk
állandó ellenőrzése. Takarítás során figyelmet kell fordítani mindazokra a helyekre, ahol a bábok
megtapadhatnak, vagy hullott gabonaszemek maradhatnak. A szövedékben élő hernyók az érintőmérgekkel
szemben meglehetősen ellenállók, ugyanakkor a lepkék az érintőmérgekkel szemben érzékenyek, ezeknek
idejében történő használatával sikeresen irthatók.

A gyengébben fertőzött gabonagarmadák szövedékkel átszőtt rétegének leszedésével és átrostálásával a


komolyabb mértékű kár többnyire megelőzhető. Az erősen fertőzött árut azonban csak jó behatoló képességű
gázoknak a szokásosnál jóval nagyobb koncentrációban való, hosszú időtartamú használatával fertőtleníthetjük.

3.3.14.4. Család: Ezüstszárnyú molyok – Lyonetiidae

3.3.14.4.1. Kígyóaknás ezüstmoly – Lyonetia clerkella Linné

129. ábra - Kígyóaknás ezüstmoly (Lyonetia clerkella) a = imágó, b = aknajárat a levélen


(Szabóky Csaba és Szász Zsuzsa rajza)

Alaktani leírása. Az imágó 4–5 mm nagyságú, kiterjesztett szárnyakkal 7–10 mm. Elülső szárnya fénylő fehér,
külső harmadában egy sötét, sárgásbarna folt van, mellette félkörívben egy harántsáv látható. A szárnycsúcs
rojtján lévő fekete folt körül barna és fehér csíkok váltogatják egymást. Hátulsó szárnya szürke, szélesen
rojtozott. A tojás 0,3 mm, a levél epidermisze alatt található. A kifejlett hernyó 7–8 mm nagyságú, zöld színű,
feje barna. Potrohán 4 pár álláb található. A báb 3–4 mm hosszú, világosbarna színű, 5–7 mm hosszúságú, az
aljzathoz erősített fehér gubóban található. A szövedékkel körülvett gubó két vége X alakzatban mintegy 1,5–
2,0 cm hosszúságú selyemkötegekkel van rögzítve.

Földrajzi elterjedése. Eurázsiai faj. Egész Európában, továbbá Szibériában, a Távol-Keleten, Japánban, Kis-
Ázsiában, sőt Észak-Afrikában is előfordul. Magyarországon mindenhol előfordul, gyakori, de tömeges
kártételéről főleg a század elején számoltak be.

Tápnövényei. Leggyakrabban a gyümölcstermő fajokon, almán, körtén, birsen, szilván, cseresznyén, meggyen
fordul elő, de megtalálható berkenyén, naspolyán, szelídgesztenyén, madárbirsen, galagonyán is.

Gazdasági jelentősége. A gyakori aknázómolyfajok közé tartozik, de ritkán okoz jelentős kártételt. Gradáció
esetén 30–60 akna is előfordulhat egy levélen, amely a levélzet korai pusztulásához vezet.

Kárképe. Igen hosszú (8–12 mm), kanyargós aknája általában a főér mellől indul, számos fordulatot követően
kígyózó lefutású. Az akna kezdetben nagyon vékony, a hernyó fejlődésével egyre szélesedik, de végig keskeny
marad A járat saját magát, illetve ha egy levélen több akna is előfordul, azok egymást is keresztezhetik. Az akna
közepén fekete csík alakjában található meg a hernyó ürüléke.

256
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Életmódja. Nemzedékszáma változó. Magyarországon évente 3 nemzedéke fejlődik ki. Az imágó telel át a
legkülönbözőbb védett helyeken, kéregrepedésekben, sebzési felületek zugaiban, kéregrészek alatt, szúbogarak,
díszbogarak röpnyílásaiban. Tavasszal, április folyamán hagyja el rejtekhelyét, majd párosodást követően a
nősténylepke egyesével rakja le tojásait a már kifejlődött levelek epidermisze alá, leggyakrabban a főér mellé.
Az időjárási viszonyoktól függően 8–16 nap múlva kikelő kis hernyó a mezofillumban készíti jellegzetes
lefutású aknáját. Károsítása során a levél alsó és felső epidermisze is sértetlen marad, ezáltal a keletkező
kígyózó akna áttetsző, sötét középvonalú. A hernyónak 3 lárvastádiuma van, 2–3 hét alatt fejlődik ki. A levél
színén hasítékot készít, majd egy szomszédos – általában aknamentes – levélre vonul, ahol bonyolult szövési
tevékenységgel 8-10 óra alatt a levélhez rögzíti szövedékgubóját. Ebben néhány napig pihen, majd bábbá alakul.
A bábállapot ideje 8–12 nap.

Az első nemzedék imágói június végén, júliusban, a másodiké augusztusban, a harmadiké szeptember-
októberben rajzanak. A nyári nemzedékek lepkéi a kelés után azonnal párosodnak, majd a nőstények lerakják
tojásaikat. Ilyenkor egy-egy nemzedék kifejlődéséhez 5 hét is elegendő.

Tömeges elszaporodása, előrejelzése. Európai viszonyok között 10–11 évenként lehet gradációjára számítani.
Tömegszaporodását az enyhe tél, a korai kitavaszodás és a hosszú, meleg ősz elősegíti. Repülése
feromoncsapdával nyomon követhető.

Természetes ellenségei. Populációszabályozásában főként parazitoidjainak van szerepe, melyek közül a Pnigalio
longulus a legjelentősebb. A hernyók 50%-át is parazitálhatja.

A védekezés irányelvei. Parazitoidjainak jelenléte biztosíték arra, hogy egyedszáma a gazdaságossági


küszöbérték alatt maradjon. Ezért a gyümölcsösben olyan növényvédelmi technológiát célszerű alkalmazni,
amely elősegíti parazitoidjainak betelepülését és felszaporodását. Erre az integrált növényvédelem alkalmazása
igen jó lehetőséget nyújt.

Általában nem szükséges ellene inszekticidekkel védekezni. Tömegszaporodása esetén a parazitoidkímélő,


rovarnövekedés-szabályozó készítmények jöhetnek számításba.

3.3.14.5. Család: Tarkamolyok– Plutellidae

3.3.14.5.1. Káposztamoly – Plutella maculipennis Curtis

130. ábra - Káposztamoly (Plutella maculipennis) a = imágó kiterjesztett szárnyakkal, b


= nyugalmi állapotban, c = a lárva kártétele (Szabóky Csaba és Szász Zsuzsa rajza)

Alaktani leírása. A nőstény (csáp nélkül) 7,0–7,7 mm, a hím 6,5–7 mm, kiterjesztett szárnyakkal pedig 12–15
mm. Elülső szárnyai keskenyek, külső szegélyük ívelt, színük a nőstényeknél a középbarnától a bronzbarnáig
változik. A hímek alapszíne szürkésbarna, fekete. A belső szegély mellett húzódik a fajra jellemző világos,
átlagban 0,3 mm széles, felső szélén fehér hullámvonallal határolt és kétszer ívelt fehéres vagy okkersárgától

257
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

kávébarnáig sötétedő világos hosszcsík, amely ülő helyzetben két oldalról csipkézett, világos középsávnak
látszik. A legömbölyített, henger alakú tojás hosszúsága 0,45 mm, szélessége pedig 0,25 min. Színe a lerakás
helyének színétől függően a világossárgától a zöldessárgáig változik. A fiatal hernyó feje fekete, nyakpajzsa
szürkéssárga két fekete folttal. A test szürkéssárga sötét sertékkel. A kifejlett hernyó feje rózsaszínes, rajta
elmosódó, világosbarna foltok láthatók. Teste zöld, orsó alakú. A báb 6,5 mm hosszú, kezdetben halvány
világoszöld, majd fokozatosan sötétedik, végül egész sötétbarnás, fekete színűvé válik. Ezüstös tüllszerű
gubóban fekszik, ez orsó alakú és a két végén nyitott.

Földrajzi taterjedése. A káposztamoly eredetileg európai faj volt, de ma már az egész világon elterjedt.
Magyarországon gyakori.

Tápnövényei. Polifág faj, fő tápnövényei a termesztett káposztafélék és a vadon termő keresztesvirágúak.


Ezeken kívül a hernyó számos más növénycsaládba tartozó lágy szárú növényen megél.

Gazdasági jelentősége. Egyes években észlelhető tömegszaporodás esetén a keresztes virágú kultúrnövényeken
jelentős kárt okozhat. Magyarországon a káposztafélék, mindenekelőtt a fejes káposzta, a repce és a mustár
kártevője.

Hazai viszonyok között a káposztamoly kártételének jelentősége a káposztaféléken károsító többi kártevő
lepkékhez viszonyítva csekély. Nagy egyedsűrűség esetén azonban a fiatal palántákon táplálkozva azok
fejlődésben való visszamaradását okozhatja. A káposztamoly egyedsűrűsége és a káposztafélék vetésterületének
nagysága között pozitív összefüggés található: fő tápnövényei közül a középkorai és késői fajták vannak
legtovább kitéve károsításnak, viszont a hernyók rágása, hámozása a palántákat érinti a legérzékenyebben.

Kárképe. A hernyók fejlődésük kezdetén alulról, a mezofillumban aknáznak. Ilyenkor a hernyó a levéllemez
fonákán kör alakú nyílást készít az epidermiszbe, majd ezt folytatja egy világos, ívben elkanyaradó, sávnak
látszó aknában. Jelenlétét az akna nyílása mellett felhalmozódó, fekete ürülékrögökből összeálló kis halom
árulja el. Az L2 lárvák, mielőtt ezt a fejlődési fokozatot befejeznék, kimásznak a levél felületére és a fonákon
apró berágásokkal táplálkoznak, „ablakosítják” a levelet. Az L3–L4 lárvák a levélfonák epidermiszét s az alatta
lévő mezofillumot fogyasztják el, de a felső epidermiszt épen hagyják, vagyis e korban a lárvák már
hámozgatnak. Ha sok a hernyó, rágásuk következtében szinte fehérlik a növény az ablakocskák tömegétől. Az
L4 lárvák fejlődésük végén teljesen átlyuggatják a levelet és 24 óra alatt átlag 2 cm2 levélterületet fogyasztanak
el.

Életmódja. Földrajzi fekvéstől és a hőmérséklettől függően a nemzedékszám eltérő. Magyarországon évente 3–4
nemzedéke fejlődik ki. Báb- és kifejlett alakban is áttelelhet. Valószínűnek látszik, hogy a káposztamoly mint
vándorlepke Közép-Európában csak alkalmilag, rendkívül kedvező körülmények között telel át, s a hazai,
olykor tömegesen megjelenő lepkék inkább bevándorolt populációk utódaiból fejlődnek.

A védekezés irányelvei. A káposztamaradványokat még ősszel meg kell semmisíteni. Ahernyók ellen a triklórfon
hatóanyagú szerek hatásosak. Szóba jöhet még a biológiai védekezés rovarpatogén baktériumok használatával.

3.3.14.6. Család: Fehérszárnyú molyok – Leucopteridae

3.3.14.6.1. Lombosfa-fehérmoly – Leucoptera malifoliella Costa

131. ábra - Lombosfa-fehérmoly (Leucoptera malifoliella) kártétele (Szász Zsuzsa rajza)

258
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Az imágó 2,5–3,2 mm nagyságú, kiterjesztett szárnyakkal 5–7 mm. Elülső szárnyának
alapszíne ezüstszürke, csúcsa felső szegélyén 3 fehér, háromszög alakú folt, köztük sárga mező van. Abelső
szegélynél feketével élesen szegélyezett, ólomszürke tükörfolt látható. Hátulsó szárnya keskeny lándzsa alakú,
szürke, erősen rojtozott. Feje, tora, potroha, sőt lábai is ezüstszürke. Csápja fonalas. Atojás 0,25–0,3 mm hosszú,
ellipszoid alakú, fehér. A hernyó kelése előtt szürkés színű. Atojáshól kikelő hernyó világoszöld, henger alakú,
lábatlan. Akifejlett, 3,5–4,0 mm hosszúságú, szürkészöld hernyó orsó alakú, zömök, hát–hasi irányban az
életmódhoz való alkalmazkodás miatt összenyomott. Potrohlábai nincsenek, helyette a 4–9. szelvény hasoldalán
lévő kitüremkedéseken horogkoszorú található.

A báb 2,5–3,5 mm hosszú, kezdetben világossárga, majd sárgásbarna színű. H alakú, az aljzathoz rögzített
szövedékháló alatt, 5–6 mm nagyságú, tömör, fehér gubóban található, amelynek két végén hasítékszerű nyílás
van.

Földrajzi elterjedése. Egész Európában előfordul, Magyarországon mindenütt gyakori.

Tápnövényei. A Malus, Prunus, Crataegus, Sorbus, Betula, Alnus fajokon fordul elő. A gyümölcstermő
növények közül legkedveltebb tápnövényei az alma, a meggy, a cseresznye, a szilva, a körte és a birsalma.

Gazdasági jelentetősége. Időnként jelentős kártételeket előidéző aknázómolyfaj, különösen a számára kedvező
éghajlati adottságú országok gyümölcstermesztésében okoz problémát. Tömegszaporodás esetén a hernyók a
lombfelület nagy részének pusztulását okozzák. Ilyenkor 15–20 foltakna is található levelenként, de nem ritka a
40–50 akna sem. Az áttelelő nemzedék fehér bábgubója az almatermésű gyümölcsök csésze- és kocsányrészein
is megtalálható, amely rontja az áru piaci értékét. A környezetkímélő, integrált gyümölcsfavédelmi technológia
keretében a 90-es évekre sikerült visszaszorítani, egyedszámát a gazdaságossági szint alatt tartani.

Kárképe. A levél színén, az epidermisz alatt egyre nagyobbodó foltakna látható, amely a hernyó kifejlődésének
idejére 9–18 mm átmérőjű. A hólyagos foltakna belsejében fekete csigavonal formájában jól látható a hernyó
ürüléke. Amíg a hernyó az akna belsejében található, addig világos színű az akna feletti epidermisz, távozását
követően megsötétül. Ha ék alakú hasíték látható rajta, a kifejlődött hernyó már elhagyta az aknát. A felületén
található apró lyukak parazitoid tevékenységre utalnak.

259
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Életmódja. Változó nemzedékszámú faj. Magyarországon két vagy három nemzedéke van. Tömegszaporodása
idején, a számára kedvező időjárási körülmények között általában 3 nemzedékű, de előfordulhat részleges 4.
nemzedék is. Egy nemzedéke 18 °C hőmérsékleten 50, 23 °C-on 36, 28 °C-on 26 nap alatt fejlődik ki.

Bábállapotban, a sűrű, fehér gubójának védelmében telel át a fák törzsén, vastagabb ágain, kéregrepedésekben,
esetleg a lehullott leveleken vagy az almatermésűek csésze- és kocsánymélyedésében.

Tavasszal, ha az átlaghőmérséklet legalább 10 napon keresztül 11–13,8 °C között van, rajzani kezdenek a
lepkék. Erre hazánkban általában április közepétől május elejéig számíthatunk. Az imágók már a kirepülést
követően ivarérettek, napközben aktívak, élénken repkednek, párzanak a fa koronájában. A nőstények egyesével
helyezik el tojásaikat a levelek fonákára, általában valamelyik ér mellé. Az embrionális fejlődés ideje 18–25 °C
közötti hőmérsékleten 16 nap, ennél hűvösebb körülmények között 30 nap, de 25 °C feletti átlaghőmérsékleten
már csak 8 nap. A kis hernyó kirágja a tojásburok levéllel érintkező részét, berág a levélbe, majd a levél színe
felőli epidermisz alatt kezd táplálkozni. Ennek hatását jól jelzi az egyre növekvő foltakna.

A hernyónak négy lárvastádiuma van, fejlődési küszöbértéke 8,5 °C. A lárvák kifejlődéséhez 18 °C-on 18 nap,
23 °C-on 13 nap és 28 °C-on mindössze 10 nap szükséges. A kifejlett hernyó kihasítja az akna szélét, majd
vékony selyemszálon leereszkedve addig „himbálódzik” azon, amíg bábozódásra alkalmas helyet nem talál.
Tömegszaporodás esetén ezeknek a bábozódási helyet kereső hernyóknak (akár többezres) tömege ereszkedik le
a fákról, mintegy szövedékhálót képezve a lombkorona belsejében. A nyári nemzedékek bábjait zömmel a
leveleken találjuk, míg az áttelelő nemzedékét főként a fás részek védett zugaiban. A nyári nemzedékek
bábideje 8–15 nap, míg az áttelelő nemzedékek esetében szeptember közepe és október közepe között kezdődik
és a tavaszi lepkerajzásig tart.

Évi két nemzedék esetén májusban és júliusban, augusztus első felében számíthatunk az imágók tömeges
repülésére. Három nemzedék kifejlődésekor április vége, május közepe, június vége – július eleje, augusztus
második fele – szeptember eleje a csúcsrajzás időpontja. Ilyenkor a nemzedékek általában összefolynak, de a
csúcsrajzások ideje jól elkülöníthető.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Elszaporodásának a meleg, száraz évek sorozata kedvez. Korai
kitavaszodás, meleg nyár és hosszú ősz esetén 3. nemzedékére kell számítanunk, sőt egy 4. részleges, esetleg
teljes nemzedék kialakulásának lehetőségét sem szabad figyelmen kívül hagynunk.

Populációdinamikai viszonyait nagymértékben befolyásolja parazitoidjainak jelenléte és aktivitása. Kímélésük


és felszaporodásuk elősegítése populációcsökkentő tényező.

A hímek rajzása feromoncsapdával jól nyomon követhető. Az áttelelő bábok parazitáltságának mértékéből és az
első lepkenemzedék imágóinak mennyiségéből következtethetünk a nyári elszaporodás mértékére. A telelő
népesség parazitáltságának megállapításához február–márciusban a fás részeken, míg nyáron főleg a leveleken
keressük a bábokat. A levélfelvételezés a lárvaparazitoidokról ad pontos adatokat.

Természetes ellenségei. A lombosfa-fehérmoly parazitoidjainak szerepe igen jelentős populációdinamikájának


szabályozásában.

Számos hazai példánk van arra, hogy amint egy ültetvényben áttértek a parazitoidkímélő védekezésre, a
különböző fürkészfajok igen gyorsan betelepültek és elszaporodtak a gyümölcsösben. Parazitoidjai közül a
Chrysocharis pentheus ektoparazitoid a legjelentősebb. Csúcsrajzása a gazdaállat L2 (1,5–3 mm-es
aknanagyság) lárvastádiumában van, ilyenkor helyezi el tojásait a fejlődő hernyóba. Nemzedékszáma követi a
gazdaállat nemzedékszámát. Kímélő védekezési eljárás esetén már- 2–3 nemzedék kifejlődése alatt, egymagában
is képes a kártevő egyedszámát a gazdaságossági küszöbérték alá vinni. Jelentős Chalcidoidea parazitoidjai még
a Chrysocharis nitetis, a Ch. nephereus, Ch. orchestris, a Neochrysocharis formosa, a Pediobius pyrgo, a
Sympiesis sericeicornis, a Tetrastichus ecus, a T. amethysticus, a Pnigalio pectinicornis és a Closterocerus
trifasciatus. Az intenzíven kezelt üzemi ültetvényekben 2,1%-os, míg a kezeletlen szórványgyümölcsösben
34,8%-os parazitáltság alakult ki.

A védekezés irányelvei. Atelelő bábok eredményesen pusztíthatók a tél végi fatisztogatási munkák során. Ezt a
mechanikai védekezést legkésőbb március végéig be kell fejezni.

A gyümölcsösben alkalmazott védekezési eljárások során a legfontosabb szempont parazitoidja betelepülésének


és felszaporodásának elősegítése. Ezzel elérhető, hogy az adott területre számos parazitoidja közül néhány
betelepüljön, dominánssá váljon, és eredményesen szabályozza gazdaállatának egyedszámát. Eredményeként

260
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

néhány nemzedék kifejlődése után már minimális (évi 1 permetezés), illetve semmilyen vegyszeres védekezés
nem szükséges ellene.

Inszekticideket akkor célszerű alkalmazni, ha a parazitáltsági és a rajzásmegfigyelési adatok ezt indokolják, azaz
a feromoncsapdák tömeges rajzást mutatnak és a lárva-, illetve bábparazitáltság kismérvű (10% alatti) volt. Már
az áttelelő nemzedék utódjainak elszaporodását érdemes megakadályozni, mert ezzel megelőzhető a nyári
nemzedékek tömegszaporodása.

Kártétele. A vegyszeres védekezést a lepkék csúcsrajzásához kell időzíteni és parazitoidkímélő módon


végrehajtani, azaz kihasználva a gazdaállat és parazitoidjának rajzása közötti néhány napos (hetes) különbséget,
megakadályozzuk, hogy a fürkészek legérzékenyebb fejlődési alakja, az imágó károsodjon. Parazitoidkímélő
módon egyes szerves foszforsavészter tartalmú készítmények is alkalmasak ellene, de sokkal inkább ajánlott a
környezetkímélő kitinszintézis-gátló diflubenzuron, teflubenzuron, flufenoxuron, triflumuron, hexaflumuron
hatóanyagú, illetve az egyéb kímélő hatóanyagú (lufenuron, fenoxikarb) készítmények alkalmazása.

3.3.14.7. Család: Sátoraknás molyok – Lithocolletidae

3.3.14.7.1. Almalevél-aknázómoly – Phyllonorycter blancardella Fabricius

132. ábra - Almalevél-aknázómoly (Phyllonorycter blancardella) a = imágó, b =


sátorosakna almalevélen (Szabóky Csaba és Szász Zsuzsa rajza)

Alaktanai leírása. Az imágó 4–5 mm nagyságú, kiterjesztett szárnyakkal 8,5–10 mm. Elülső szárnya aranybarna
színű, az első szegély felől 4, a hátulsó felől 3 ék alakú, fehér folt nyúlik a szárny belső része felé. A fehér tősáv
egyenes, nem éri el az alap ékpárját. A tősáv és az ékek sötéten keretezettek. A hátsó szárny keskeny, erősen
rojtozott. A tojás 0,2–0,3 mm, lapos, ovális alakú. Frissen áttetsző, később szürkés színű. Egyesével található a
levél fonákán.

A lárva kelés után halványsárga, 1,0 mm hosszú, lábatlan, hát–hasi irányban lapított. Ék alakú feje világosbarna.
A 3. vedlést követően teste hengeres lesz, és kialakul a 3 pár torlába. A kifejlett (L 5) 3,6–4,8 mm bosszú hernyó
szalmasárga, feje világosbarna, fejlett szövőmirigye van. A báb orsó alakú lepkebáb, színe a kialakuláskor
sárgásbarna, később sötétbarna, hossza 4,0–5,2 mm. Az aknában található, amelyből a lepke kikelését követően
kilóg az üres bábing.

Földrajzi elterjedése. Európában, Észak-Amerikában és Ázsiában honos. Magyarországon általánosan elterjedt.

Tápnövényei. Elsődleges tápnövénye az alma, előfordul még körtén, szilván, naspolyán, berkenyén, galagonyán
is.

Gazdasági jelentősége. Az almaültetvények legjelentősebb aknázómoly kártevője. Tömegszaporodása esetén


aknáját valamennyi levélen megtalálhatjuk, de nem ritka 8–10, vagy akár ennél több levelenkénti akna sem.
Súlyos fertőzéskor augusztus folyamán nagymérvű lombpusztulás, lombhullás következik be. Az asszimilációs
felület csökkenése a virágkezdemények kialakulását lassítja, akár le is állíthatja, nő a fagyérzékenység. Az

261
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

aknaszám növekedésével egyenes arányban csökken a klorofilltartalom, 100%-os fertőzés és levelenként 5–12
akna július–augusztusi jelenléte a következő évben 59–78,9%-os terméscsökkenést okoz.

Kárképe. A hernyók sátoraknát készítenek a levélen. A kártétel helye először a levél fonákán látható, ahol az
epidermisz felhólyagosodik, halványzöld színű lesz, majd ráncosodik. A kialakult ellipszis alakú akna általában
erek által határolt, 1,5–2,0 cm hosszú, 5–8 mm széles. A foltnak megfelelő hely kiöblösödik a levél színén,
mozaikszerűen mintázott, jelezve, hogy a hernyó egyes helyeken teljesen elfogyasztja az epidermisz alatti
parenchimát. Az akna végében sötét foltként látható a hernyó ürüléke.

Életmódja. Változó nemzedékszámú faj. Magyarországon rendszerint 3 nemzedéke fejlődik, esetenként a


negyedik nemzedék egyedei is megjelennek. Bábalakban telel a lehullott levelekben, az aknában. Tavasszal
április elején, közepén kezdenek az áttelelt nemzedék lepkéi rajzani. Néhány napon belül párosodnak, majd a
nőstények egyesével a levelek fonákára rakják tojásaikat. Ezekből 7–14 nap múlva kelnek ki a hernyók és
rögtön berágják magukat az epidermisz alá. Kezdetben csak a növény nedveivel táplálkoznak, ekkor
hólyagosodik fel a levél fonáki része. Később már a parenchimát fogyasztják, ilyenkor jelenik meg a levél
színén a boltos mozaikkép. A hernyófejlődés idejét az időjárás alakulása határozza meg. A számára kedvező
száraz melegben 18–24 nap alatt, míg hűvös, csapadékos időben 22–32 nap alatt fejlődik ki. Károsításának
helyén, az akna egyik végében bábozódik. Mielőtt bábbá alakul, kirágja a levélfonák epidermiszét, hogy a lepke
kirepülése akadálytalan legyen. A bábidő 6–12 nap.

A második nemzedék lepkéi június közepétől rajzanak, míg a harmadik nemzedék első példányai augusztus
elején-közepén jelennek meg. A negyedik részleges (vagy teljes) nemzedék megjelenésére meleg, hosszú nyár
és enyhe, hosszú ősz esetén van lehetősége. Ilyenkor részben a 3., részben a 4. nemzedék bábjai telelnek át.

Tömeges elszaporodása, előrejelzése. Gradációját a meleg, száraz évek sora, a hosszú, enyhe ősz és a korai
kitavaszodás segíti elő. Populációnagysága nagymértékben függ parazitoidjai jelenlététől, fajgazdagságától,
mennyiségétől. A parazitoidokra veszélyes készítményekkel (foszforsavészterek, piretroidok) végrehajtott,
rosszul időzített védekezések a természetes ellenségek tevékenységének akadályozása miatt szintén a gradációt
elősegítő tényezők.

A hímek rajzása feromoncsapdával jól követhető. A parazitáltság mértéke lombfelvételezéses aknaboncolással


és a begyűjtött, fertőzött levelek izolátoros megfigyelésével állapítható meg. Ez utóbbi a parazitoidok
rajzásdinamikájának nyomon követésére is alkalmas.

Természetes ellenségei. Az almalevél-aknázómoly populációdinamikájának legfontosabb szabályozói a


parazitoidok.

Parazitoidjai közül – különösen azokban a gyümölcsösökben, melyekben az intenzív növényvédelemről a


parazitoidkímélő, illetve az integrált védekezésre térnek át – a Holcothorax testaceipes (Encyrtidae) szerepe a
legjelentősebb. Gazdaállatának valamennyi élőhelyén előfordul, gyorsan képes elszaporodni (egy hernyóból 8–
10 fürkész fejlődik ki), endoparazitoid, tehát viszonylag rövid ideig érzékeny a peszticidekre, ezért lehetőség
adódik hatásának viszonylag gyors (1–3 nemzedéken belüli) érvényesülésére. Domináns Chalcidoidea
parazitoidjai még a következők: Sympiesis sericeicornis, S. gordius, S. acalle, Pnigalio pectinicornis, P.
soemius, P. longulus, Cirrospilus lyncus, Achrysocharoides atys, Tetrastichus ecus, Chrysocharis pentheus, Ch.
prodice, Ch. orchestris, Ch. nitetis, Neochrysocharis chlorogaster, Colpoclypeus florus, Bariscapus galactopus,
B. nigroviolaceus. A Braconidae fajok közül a Pholetesor bicolor előfordulására szinte mindenütt számíthatunk,
jelentős lehet még a Ph.circum-scriptus faj is.

A védekezés irányelvei. Lombhullást követően a lehullott levelek talajba forgatásával elpusztíthatók a telelő
bábok.

Elő kell segíteni a környezetben előforduló parazitoidjainak betelepülését és elszaporodását a gyümölcsösben.


Ha ősszel a fertőzött leveleket összegyűjtve nagyobb edénybe rakjuk és olyan sűrű tüllhálóval borítjuk, amelyen
tavasszal a kikelő lepkék nem tudnak átjutni, csak a kisebb termetű parazitoidjaik, elősegítjük a természetes
korlátozók továbbszaporodását.

Domináns parazitoidjainak rajzása idején kerülendő az ültetvényben minden olyan készítmény kijuttatása,
amely az imágókat károsítja. Ilyenkor az egyéb kártevők ellen se permetezzünk, ha elengedhetetlen,
környezetkímélő készítményt használjunk. Az almalevél-aknázómoly visszaszorítására csak parazitoidkímélő
módon védekezzünk, azaz használjuk ki a gazdaállat és parazitoidjai rajzása közötti időszakot, a lepkerajzás

262
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

kezdete és a csúcsrajzás befejeződése közötti időben védekezzünk. A környezetkímélő „zöld” készítmények


megkímélik a parazitoidokat, lehetőleg ezek valamelyikét alkalmazzuk.

Amennyiben a parazitáltság mértéke eléri a 25–30%-ot, felesleges a vegyszeres védekezés, a parazitoidok


önmagukban is visszaszorítják a kártevőt. Integrált gyümölcsösben parazitoidjai a gazdaságossági küszöbérték
alatt tartják egyedszámát.

Inszekticideket csak kismérvű parazitáltság esetén szükséges alkalmazni. Legfontosabb az áttelelő nemzedék
utódjai kártételének megakadályozása, így megelőzhető a nyári nemzedékek tömeges elszaporodása.

A szerves foszforsavészter hatóanyagú készítményeket csak parazitoidkímélő módon érdemes ellenük


alkalmazni. Helyettük lehetőség szerint a környezetkímélő készítmények (pl. diflubenzuron, flufenoxuron,
teflubenzuron, triflumuron, fenoxicarb, lufenuron hatóanyagúak) valamelyikét alkalmazzuk. Hatásukat zömmel
a tojásból L1 lárvaállapotba történő átalakulás idején fejtik ki, ezért a csúcsrajzás idején érdemes ezeket
kijuttatni. A védekezés optimális időpontjának meghatározásához elengedhetetlen a lepkék feromoncsapdás
rajzásmegfigyelése.

3.3.14.7.2. Almalevél-sátorosmoly – Phyllonorycter corylifoliella Haworth

Alaktani leírása. Azimágó 4–5 mm nagyságú, kiterjesztett szárnyakkal 8-10 mm. Elülső szárnyának alapszíne
világosbarna, enyhén vöröses, rajta középen egy fehér, kissé hullámos csík látható. Egy másik fehér csík az
elülső ér közepétől 45 fokos szögben indul, amely a belső szegély közepéhez lefutó csíkkal hegyesszöget alkot.
Aszárny hátulsó harmadában sötétbarna foltok láthatók, a szárnycsúcs körüli rojtok közepén fekete vonal van. A
világosszürke hátulsó szárny háromszög alakú, csúcsa kihegyezett, dús, szalmasárga rojtot visel. Atojás 0,3 mm
nagyságú, ellipszis alakú, világos színű, lapos. A levél színén egyesével található. A kikelt lárva 1,5–2,0 mm
hosszú, világossárga, lábatlan, hát–hasi irányban lapított. Feje sárgásbarna, háromszög alakú. Akifejlett hernyó
6–7 mm hosszú, élénksárga, 3 pár torlába van. Az aknában található. A báb 3,4–4,5 mm nagyságú, barna színű
fedettbáb, az aknában található.

Földrajzi elterjedése. Európai elterjedésű faj. Magyarországon gyakori.

Tápnövényei. Körte, alma, szilva, birs, cseresznye, mandula, naspolya, berkenye, galagonya, madárbirs. A
termesztett gyümölcsfajok közül leginkább a körtét kedveli, de előszeretettel választja az almát is.

Gazdasági jelentősége. Európa gyümölcstermő országaiban az elmúlt évtizedekben jelentős kártételeket


okozott. Főleg az alma-, körte-, birs- és szilvaültetvényekben károsított. Az alkalmazott védekezési technológia,
a környezet jellegének függvényében gócszerű megjelenésére, időszakos károsítására kell számítani.

Kárképe. Hernyója foltaknát készít, amely a levél színén található. A kis akna vörösesbarna, majd a már jól
látható körkörös vagy ovális akna felső bőrszövete ezüstösen csillog. Később az akna közepén egy hosszúkás,
ívelt oldalú, barnás színű belső folt keletkezik a hernyó ürülékével és szövőtevékenységének nyomaival. A
kifejlett akna 4–5×15–30 mm hosszú, fehér színű, ráncos, általában a levélér két oldalát húzza össze.

Életmódja. Változó nemzedékszámú faj. Magyarországon két vagy három nemzedéke fejlődik ki. Bábállapotban
telel át károsítási helyén, a lehullott levelekben. Tavasszal az áttelelt nemzedék imágói a 10 °C-ot meghaladó
átlaghőmérsékletet követően kezdenek rajzani, április elején-közepén. A párosodást követően a nőstény
egyesével helyezi el tojásait a levél színére. Egy nőstény élete folyamán átlagosan 40–50 tojást rak.

Az embrionális fejlődés ideje 7–12 nap. A kikelő lábatlan hernyó, miután átrágta a tojásburkot, berág a levélbe.
Kezdetben növényi nedvvel táplálkozik, majd a parenchimát fogyasztja. Egyazon aknában, az időjárási
viszonyoktól függően 28–37 nap alatt fejlődik ki. Mielőtt bebábozódik, kirágja az akna szélét, amelyen keresztül
a kitolt bábból kirepülhet a lepke, maga után hagyva a kilógó bábinget. A bábállapot ideje szintén az időjárás
függvényeként 8–15 nap. A második nemzedék lepkéi júniusban, míg a harmadiké július végétől kezdve
augusztusban rajzanak.

Tömeges elszaporodása, előrejelzése. Elszaporodását a meleg, száraz évek sorozata elősegíti. Ha az ilyen
időjárási viszonyokhoz parazitoidjai tevékenységét akadályozó, helytelen védekezési technológia társul,
számítani lehet nagymérvű felszaporodására, kártételére.

A hím lepkék feromoncsapdával jól gyűjthetők. A befogott egyedek mennyisége alapján következtetni lehet a
populáció nagyságára, meghatározható a szükséges védekezés ideje. Parazitoidjainak mennyisége, a

263
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

parazitáltság mértéke levélfelvételezéssel, aknaboncolással, illetve izolátoros rajzásmegfigyeléssel állapítható


meg.

Természetes ellenségei. Hazai körülmények között populációdinamikáját szabályozó parazitoidjai közül


különösen jelentős a Sympiesis sericeicornis, a S. gordius, a S. acallae, a Tetrastichus ecus, a Pnigalio
pectinicornis, a Chrysocharis orchestris, a Colpoclypeus florus, a Cirrospilus lyncus és a Bariscapus galactopus
(Eulophidae), valamint a Pholetesor bicolor (Braconidae). A felsorolt parazitoidok a Ph. blancardellának
isfontos parazitoidjai, ugyanakkor annak egyik domináns korlátozója, a Holcothorax testaceipes, bár előfordul
az almalevél-sátorosmolyban is, de ennél még véletlenül sincs olyan jelentősége, mint az almalevél-
aknázómolynál.

Hazai körülmények között a parazitáltság mértéke az integrált növényvédelmi technológia bevezetését követő
év végére meghaladta a 35%-ot, ami az almalevél-sátorosmoly egyedszámát a kártételi szint alá szorította.

A védekezés irányelvei. Célszerű ősszel a lehullott, fertőzött leveleket a talajba forgatni és ezzel a telelő
populációt elpusztítani.

Parazitoidjainak kímélése és elszaporodásuk elősegítése érdekében a gyümölcsösben alkalmazásra kerülő


védekezés legyen parazitoidkímélő. Az integrált védekezési eljárások alkalmazása, a szerves foszforsavészterek
és a piretroid készítmények kiiktatása lehetőséget nyújt néhány domináns parazitoid tevékenységének
kifejtésére. Integrált gyümölcsösben általában nem szükséges ellene külön védekezni, parazitoidjai a
gazdaságossági küszöbérték alatt tartják egyedszámát.

Inszekticidek alkalmazása csak akkor szükséges, ha parazitoidjai csak kis mennyiségben fordulnak elő a
gyümölcsösben és a rajzó lepkék mennyisége vagy a lombfertőzés mértéke indokolja. E faj esetében is az
áttelelő nemzedék utódjainak kártételét, ezáltal a faj tömeges megjelenését érdemes megelőzni.
Parazitoidkímélő védekezést alkalmazzunk, azaz a rajzáskezdet és a csúcsrajzás közötti időszakban
permetezzünk, amikor parazitoidjai még nem rajzanak.

Az integrált védekezési technológia keretében a kitinszintézis-gátlókat (diflubenzuron, teflubenzuron,


triflumuron, hexaflumuron hatóanyagok) vagy az egyéb környezetkímélő készítményeket (fenoxicarb, lufenuron
hatóanyagok) használjuk ellenük a tojásrakás időszakában (a feromoncsapdával észlelt csúcsrajzást követően).

3.3.14.7.3. Platánlevél-sátorosmoly – Phyllonorycter platani Staudinger

133. ábra - Platánlevél-sátorosmoly (Phyllonorycter platani) sátorosaknája platánlevélen


(Szász Zsuzsa rajza)

264
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Alepke 4–5 mm nagyságú, kiterjesztett szárnyakkal 9–10 mm. Elülső szárnyának alapszíne
sárgásbarna, a felső és a belső szegélyen 4–4 ezüstös ékkel, a tősáv és az elülső ékpár fekete vonallal keretezett.
A szárny csúcsán fekete folt van. Hátulsó szárnya szürke. A tojás 0,2×0,3 mm, egyesével található a levél
fonákán. A kis hernyó lapos, feje háromszög alakú, lábatlan, később kialakul a 3 pár ízelt lába, majd a 3 pár hasi
és a tolólába. Kifejlődve 5–6,5 mm hosszú, sárgásfehér színű, feje barnás. Bábja orsó alakú lepkebáb,
sárgásbarna, majd barna színű, az aknában található.

Földrajzi elterjedése. Európai elterjedésű faj, nálunk is mindenütt gyakori.

Tápnövényei. A hernyó csak a platán levelében fejlődik ki.

Gazdasági jelentősége. Időnként nagy tömegben lepi el a sorfának ültetett, illetve a parkokban díszlő
platánfákat. Tömegszaporodásakor egy-egy levélen 50–60 akna is előfordulhat, ilyenkor korai lombhullás
előidézője. Káros mértékben a század elején, majd az 50-es és a 80-as években szaporodott el.

Kárképe. A hernyó sátoraknát készít. Károsítása következtében fehéres színű, hosszúkás, a vastagabb erek által
határolt foltakna látható a levél fonákán. Afoltnak megfelelően a levél színe mozaikosan mintázott.

Életmódja. Évente általában 2 nemzedéke fejlődik, de számára kedvező időjárási feltételek esetén 3 nemzedéke
is lehet. Bábalakban telel a lehullott, károsított levelekben. Tavasszal április végétől, május elejétől rajzanak az
áttelelt nemzedék egyedei. A megtermékenyített nőstények egyesével helyezik el tojásaikat a levelek fonákára.
Előnyben részesítik a korona belső, alsó részeit. A kis hernyók a tojáshéjat átrágva hatolnak be a levél
epidermisze alá, majd táplálkozásuk során kialakítják a fajra jellemző kárképet. Kifejlődve az akna egyik

265
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

végében bábozódnak, majd a lepke rajzását követően az aknából kilóg az üres bábing. A második nemzedék
egyedei július–augusztusban rajzanak. A száraz, meleg nyarak, a korai kitavaszodás és a hosszú ősz kedvező
számára, tömeges megjelenésére, illetve 3 nemzedékének kifejlődésére ilyenkor számíthatunk.

A védekezés irányelvei. Parazitoidjai, a különböző fürkészdarazsak jelentősek lehetnek visszaszorításában. A


telelő bábokat tartalmazó károsított levelek megsemmisítése csökkenti az áttelelő populáció nagyságát.

3.3.14.7.4. Vadgesztenyelevél-aknázómoly – Cameraria ohridella Deschkaet Dimic

134. ábra - Vadgesztenyelevél-aknázómoly (Cameraria ohridella) aknái


vadgesztenyelevélen (Szász Zsuzsa rajza)

266
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

267
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. A lepke 3,0–4,0 mm nagyságú, szárnyainak fesztávolsága 6–8 mm. Elülső szárnya aranybarna,
rajta fehér keresztsávok – két összefüggő és két, a középtájon megszakadó – láthatók, amelyeket a külső szöglet
felől fekete árnyék kísér. A szárnytőnél egy fehér csík fut befelé. A hátulsó szárny ezüstszürke. A tojás ovális,
0,3 × 0,5 mm, víztiszta, a levél színén egyesével található. A kis hernyó lapos, feje háromszög alakú, lábatlan.
Kifejlődve 3,5–4,0 mm hosszú, hátoldalát barna kitinmezők díszítik, torlábai kúp alakúak, 3 pár haslábuk és
tolólábuk van. A báb 3,5–3,8 mm hosszú, világos, majd sötétebb barna színű fedettbáb. Az aknában található.

Földrajzi elterjedése. Afajt 1985-ben találták meg Macedóniában. 1989-ben Ausztriában, 1992-ben
Olaszországban és 1993-ban Németországban is megjelent. Magyarországi előfordulásáról 1993-tól van
tudomásunk, 1995-ben már az egész országban elterjedt.

Tápnövényei. Hernyói csak a vadgesztenyeleveleiben fejlődnek ki.

Gazdasági jelentősége. Asorfaként vagy a parkokba ültetett fák díszítőértékét nagymértékben rontja az aknák
tömege, amelynek következtében a levelek elpusztulnak, lehullanak. Keszthely környékén 1995-ben június
elején 30–40%-os levélpusztulást okozott, amely augusztus elejére elérte a 80–90%-ot.

Kárképe. Alevél színén foltaknát készít. Az akna a levéllemez két oldalere között helyezkedik el, közepén sötét
foltként jól látható a hernyó ürüléke. Egy-egy levélen nem ritka a 80–100 akna sem.

Életmódja. Azeddigi hazai adatok szerint évenként 3 nemzedéke fejlődik ki. Károsításának helyén, a lehullott
levelekben bábalakban telel át. Tavasszal április végén, május elején kezdenek az imágók kirepülni, a második
nemzedék lepkéi júliusban, míg a harmadik nemzedéké augusztusban rajzanak. Amegtermékenyített nőstények
egyesével helyezik el tojásaikat a levél színére. A kibújó kis hernyó átrágva a tojáshéjat azonnal az epidermisz
alá hatol, ahol táplálkozását egyre nagyobbodó foltakna jelzi. Fejlődése során 5 lárvastádiuma van. Kedvező
körülmények között egy-egy nemzedék kifejlődéséhez 30 nap is elegendő, általában 35–50 napot vesz igénybe.

Természetes ellenségei. Ajelentősebb fürkészdarázs parazitoidjai a Pnigalio pectinicornis, a Pediobius saulinus,


a Hemiptarsenus dropion, a Chrysocharis pentheus, valamint még egy Chrysocharis és egy Baryscapus faj. Az
áttelelő népesség parazitáltsága elérheti a 41–50%-ot is.

A védekezés irányelvei. Parazitoidjai jelentős szerepet játszhatnak populációjának visszaszorításában. Alehullott,


fertőzött lomb összegyűjtése és megsemmisítése nagymértékben csökkenti egyedszámát. Bábparazitoidjait
megkímélhetjük, ha az összegyűjtött lombot – ahol erre lehetőség van – olyan lyukméretű hálóval (tüllel) fedett
tárolóedénybe helyezzük, amelyen a lepke nem, csak parazitoidja tud kirepülni.

3.3.14.8. Család: Keskenyszárnyú molyok – Gracilariidae

3.3.14.8.1. Almalevél-keskenymoly – Parornix petiolella Frey

Alaktani leírása. Alepke 4,5–5,5 mm nagyságú, szárnyának fesztávolsága 9–11 mm. Elülső szárnyainak
alapszíne barnásfekete, szürkésfekete, amely dús fehér rajzolattal – apró, ferde, a csúcs felé hajló vonalakkal,
horgokkal – tarkított. A külső szögletből 2 vagy 3 csík a csúcsi rojtban végződik. Afiatal hernyó szürkészöld,
háromszög alakú feje sárgásbarna, az elsődleges aknában található. Akifejlett hernyó 5 mm hosszúságú, szürkén
sárgászöld alapszínű, zöldessárga szemölcsökkel tarkított. 3 pár tor- és 3 pár potrohlába van. Feje fekete. Abáb
4,5 mm hosszúságú, orsó alakú fedettbáb. Kezdetben egészen világos, később szalmasárga színű. Lapos,
tasakszerű, sötétsárga gubóban található.

Földrajzi elterjedése. Európában elterjedt faj.

Tápnövényei. Főleg az almán és a szilván fordul elő.

Gazdasági jelentősége. Potenciális kártevő, az aknázómolyok kevésbé jelentős fajai közé tartozik. Tömegesen a
40-es évek végén, 50-es évek elején, majd a 80-as években fordult elő. Ilyenkor nem volt ritka a 15–20
akna/levél mennyiség sem.

Kárképe. Hernyója kétféle típusú aknát, hólyagos foltaknát, később a levéllemez két oldalának összehúzásával
hólyagos sátoraknát készít. Ez utóbbi esetben a levél fonáka mozaikfoltos.

Életmódja. Évente két nemzedéke fejlődik. Báb alakban telel a lehullott levelekben. Azáttelelő nemzedék lepkéi
májusban rajzanak. A megtermékenyített nőstények a levelekre rakják tojásaikat, majd a kikelő kis hernyók a
leveleket károsítják. Ellentétben a többi aknázómolyfajjal, a hernyó nem ugyanabban az egy aknában éli le

268
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

életét, elsődleges, másodlagos aknát készít, majd egy harmadik helyen bábozódik. A tojásból kikelő hernyó a
levél színén, az epidermisz alatt rágva készíti el első, ezüstösen csillogó, kerek vagy kissé ovális aknáját. Ezt az
aknát, amely 10–12 mm nagyságú is lehet, gyakran összetévesztik a Phyllonorycter corylifoliella sátoraknájával.
Különbség a kettő között nemcsak a bennük található lárvák különbözősége, de az is, hogy a Parornix akna
hártyaszerű, általában sima felületű, esetleg kissé ráncolt, míg a Ph. corylifoliella aknája sokkal ráncosabb,
összehúzza az akna két szélét.

A hernyó az első aknát kis nyíláson keresztül hagyja el (nem biztos tehát, hogy parazitoid tevékenységét jelzi az
aknán látható lyuk), majd ugyanazon vagy egy szomszédos levélen elkészíti második aknáját. A főér mentén
hólyagszerűen összeszövi a levél két oldalát úgy, hogy ezek végül szinte összeérnek. Közöttük a fehéres
aknaboltív védelmében hámozgat a hernyó. Az ereket kihagyja, ezért kárképe mozaikfoltos. Szövedékkel
összeszőtt ürüléke az akna egyik végében található. Kifejlődve elhagyja ezt az aknát is, a levél csúcsához vagy
vállához megy, ahol összeszőve a levél két oldalát, tasakszerű gubóban bábozódik. Bábideje 8–14 nap, majd
júliusban, augusztus elején rajzanak a nyári nemzedék egyedei. Utódjai az első nemzedékhez hasonlóan
fejlődnek, majd a lehullott lombban telelnek.

Természetes ellenségei. Az Eulophidae családba tartozó fürkészfajok (Sympiesis sericeicornis, S. gordius, S.


acale, Pnigalio pectinicornis, P. agraules, Colpoclypeus florus) a jelentősebb parazitoidjai, de az aknák között
vándorló hernyókat a különböző ragadozók, sőt a madarak is pusztítják. Valószínűleg ez is oka annak, hogy még
tömegszaporodása esetén sem okozott akkora problémát, mint az almaültetvények egyéb aknázómolyfajai.

A védekezés irányelvei. Általában nem szükséges ellene külön védekezni. Fontos, hogy az egyéb kártevők ellen
alkalmazásra kerülő permetezéssel ne akadályozzuk természetes ellenségeinek tevékenységét. Amennyiben
tömegszaporodása miatt mégis szükséges ellene védekezni, azt az áttelelő nemzedék rajzáscsúcsa utáni
időszakra vagy az aknát éppen elhagyó hernyók ellen próbáljuk időzíteni. A parazitoidok kímélése érdekében a
szelektív készítményeket célszerű alkalmazni.

3.3.14.9. Család: Pókhálós molyok – Hyponomeutidae

3.3.14.9.1. Pókhálós almamoly – Hyponomeuta malinellus Linné

Alaktani leírása. Az imágószárnyainak fesztávolsága 18–20 mm. Elülső szárnyainak alapszíne fehér, mintázata
apró fekete pontok soraiból áll. Hátulsó szárnya hamuszürke. A tojás lapos, piszkossárga, lapos csomókban
található a tápnövény vékony gallyain. A lárva szürkéssárga alapszínű valódi hernyó, hátán két sorban fekete
szemölcsök sorakoznak. A báb barna fedettbáb, amely sárgásfehér, tömött falú, orsó alakú gubóban a beszőtt
levelek között helyezkedik el. Ennek a fajnak a bábjai mindig csoportosan, szorosan egymás mellé szőve
találhatók.

Földrajzi elterjedése. Eurázsiai faj, hazánkban általánosan elterjedt. Magyarországon az almások gyakori faja.

Tápnövényei. Kizárólagos tápnövénye az alma.

Gazdasági jelentősége. Apókhálós almamoly kártétele feltűnő, de csak ritkán veszélyes mértékű. Rendszeresen
kezelt almásban csak alkalmilag jelenik meg.

Kárképe. Apókhálós molyok jól felismerhető hernyófészket szőnek, s a hernyók életük folyamán mindvégig
abban tartózkodnak. Apókhálós molyok nyári hernyófészkét sokszor összetévesztik az amerikai fehér
medvelepke (Hyphantria cunea) hernyófészkével. A Hyponomeuta fajok hernyófészkei azonban korábban –
már május elején – megjelennek a növényeken, mint a Hyphantria hernyófészkei, a hernyók fejlődésük végéig
ebben tartózkodnak (miközben fészkük méretét állandóan növelik), s itt is bábozódnak be. A hernyófészkek
tekintélyes méretűek, sokszor egész ágrészeket foglalnak magukba.

Ezzel szemben a Hyphantria hernyófészkei legkorábban május végén jelennek meg, a fészek mérete nem éri el a
Hyponomeuta fajok fészkének méreteit, mert a hernyók fejlődésük utolsó stádiumaiban széjjelmásznak és a
fészken kívül bábozódnak.

Életmódja. Évente egy nemzedéke van. A hernyók csoportosan telelnek át a növény fás részeire egy rétegben
lerakott tojáscsomó védelme alatt. Tavasszal, lombfakadás után csoportosan berágják magukat egy hajtásba, ez
elbarnul, majd egy levélbe, s kezdetben ebben a levélben aknáznak. Később a levélhez újabbakat szőnek, s a
hernyófészek védelme alatt fogyasztják a leveleket. Növekedésük során fészkükhöz egyre több levelet szőnek.
Ha nincs a fészek környékén további táplálkozásra alkalmas levél, akkor csoportosan tovább vonulnak, s a fa
más részén készítik el nagyobb hernyófészküket. Fejlődésüket júniusban fejezik be, s a fészekben szorosan

269
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

egymáshoz simuló gubókat szőve, egy csomóban bebábozódnak. A lepkék június-júliusban rajzanak, s rakják le
tojáscsomóikat a tápnövény fás részeire.

A védekezés alapelvei. Mechanikai védekezésként ajánlható a hernyófészkek levágása és helyszínen való


elégetése, lehetőleg minél korábban. A kémiai védekezés a lombrágó hernyók ellen használatos szerek
bármelyikével eredményesen végezhető.

3.3.14.10. Család: Üvegszárnyú lepkék – Aegeriidae

3.3.14.10.1. Üvegszárnyú almafalepke – Synanthedon myopaeformis Borkhausen

135. ábra - Üvegszárnyú almafalepke (Synanthedon myopaeformis) (Szabóky Csaba


rajza)

Alaktani leírása. Az imágó szárnyainak fesztávolsága 14–22 mm. Felületük nagyobb része pikkelymentes,
átlátszó, „üvegszárnyú”, a szélükön aranysárga rojt látható. Az elülső szárnyon egy négyszögletes folt van, a
szárnycsúcs és a szegély keskeny sávja fénylő kék színű. Hátulsó szárnya pikkely nélküli, de az erek jól
látszanak rajta. Teste kékesfekete, 4 potrohszelvénye vörös. A tojás 1,0 × 0,6 mm nagyságú, a fás részek
sérüléseinél található. A hernyó teste sárga, feje barna, kifejlődve 18–22 mm. A báb világosbarna színű. A lepke
kikelése előtt elülső részét kitolja a károsított részből, ezért a rajzását követően sokáig látható a bábhüvely annak
felületén.

Gazdasági jelentősége. Előfordulása már régen ismert azalmatermésűekben, de elsősorban gyengeségi


kártevőnek tartották, a legyengült, idős fákról említették. Az almatermesztés technológiájának megváltozásával
az 1960–70-es években Európa, sőt Észak-Afrika almatermesztő országaiban is jelentős kártevővé vált. A
termőkaros ültetvények létesítése, a későbbi erőteljes kézi, majd a gépi metszések növelték a fákon a sebzési
felületek nagyságát, a talajművelő eszközök rendszeres használata elősegítette a mechanikai sérülések
kialakulását. Mindez kedvezett az üvegszárnyú almafalepke tojásrakása és a hernyók fejlődése számára.

Az intenzív ültetvények céljára előállított, a talaj szintje felett 15–20 cm magasan szemzett, gyenge növekedésű
fák esetében az alanynak a föld feletti részén tápanyagtorlódás alakul ki, az alany megvastagszik, a kérge
megrepedezik és ezzel az üvegszárnyú almafalepke megtelepedésére megfelelő viszonyok alakulnak ki.

270
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Földrajzi elterjedése. Palearktikus elterjedésű faj, hazánkban is gyakori.

Tápnövényei. Elsőrendű tápnövénye az alma, de birsben és körtében is kifejlődhet.

Kárképe. Ahernyók a törzs vagy a vastagabb ágrészek kérgében, sérülések, sebek szélén vagy rákos
daganatoknál károsítanak. A kártétel helyén törmelékszemcsék, ürülék található, a rajzást követően a kéregből
kiálló bábhüvely is megfigyelhető. Ahernyók járata a kéregszövetben található, a fás részekbe nem hatolnak be.
Táplálkozásuk következtében nem vagy csak lassan forrnak be a sebek, gyakran sebparazita kórokozók
telepednek meg rajtuk.

Életmódja. Évente egy nemzedéke fejlődik. A különböző fejlettségű hernyók telelnek át károsítási helyükön.
Tavasszal folytatják a táplálkozást, majd a kéregben készített járataikban bábozódnak. A 2–3 hétig tartó bábidőt
követően kelnek ki a lepkék.

Az elhúzódó fejlődésmenet következtében a lepkék rajzása is hosszú ideig, általában május legvégétől, június
elejétől augusztus végéig, szeptember elejéig tart. A lepkék nappal repülnek, az érési táplálkozásuk érdekében
virágzó növényeket látogatnak. A megtermékenyített nőstények tojásrakásra alkalmas helyet keresnek, majd a
lerakott tojásokból 12–20 nap elteltével kelnek ki a hernyók. Rövid időn belül berágják magukat a kéregbe, ahol
járataikat készítik.

Tömeges elszaporodása, előrejelzése. Káros mérvű előfordulására, kártételére azokban az almaültetvényekben


számíthatunk, ahol a fák törzsén, illetve vázágain sebzési felületek tömegét, mechanikai sérüléseket találunk.
Kedvez számára a gépi metszés, a gondatlanul végzett, mechanikai sérüléseket okozó talajművelés és a gyenge
növekedésű alanyokon létesülő ültetvények termesztéstechnológiája.

Feromoncsapdával a hímek, almacefrecsapdával a hímek és a nőstények rajzásmenete jól nyomon követhető.


Mindkét módszer eredményesen alkalmazható rövid lejáratú előrejelzés céljára.

A védekezés irányelvei. Arra kell törekedni, hogy minél kevesebb tojásrakásra alkalmas hely alakuljon ki az
almafákon. Alapvetően fontos a koronaalakítás, a metszési munkák elvégzését követően a nagyobb sebzési
felületek kitisztítása, sebkezelő anyaggal történő bekenése, a kalluszképződés elősegítése. A talajmunkák során
ügyelni kell arra, hogy a talajművelő eszközökkel ne sértsük meg a fák törzsét.

Az új, intenzív ültetvények létesítésekor az almafák számára megfelelő termőhelyet kell választani, lehetővé kell
tenni a kiegyensúlyozott tápanyag- és vízellátást. Mindezzel elérhető, hogy az erőteljesen fejlődő fajta és a
gyengén növekvő alany összeforradásának helyén a megvastagodott törzsrész sima felületű maradjon,
repedezettsége ne adjon alkalmat a kártevő megtelepedésére.

A lepkék tömeges rajzását követően (általában júliusban) eredményesen alkalmazhatók a Bacillus thuringiensis
készítmények.

Számításba vehető a légtérterítéses módszer alkalmazása is. Ez az eljárás főleg az olyan új ültetvényekben
korszerű, amelyek környezetében kevés a kártevővel nagymértékben fertőzött almaültetvény.

Az inszekticidek alkalmazásakor a környezetkímélő módszereket célszerű előnyben részesíteni. A sérülések


kezelésekor a sebkezelő anyaghoz vazelinolaj vagy egyéb olajos készítmény adásával növelhető az
agrotechnikai védekezés hatása. Még jobb eredményt ad a hernyók tavaszi táplálkozásának kezdetére (április)
időzített kezelés, és a sebkezelő anyaghoz vagy az olajos készítményhez inszekticid (pl. deltametrin) rovarölő
adagolása. A kezelés módja miatt ez az eljárás is a környezetbarát kategóriába sorolható.

A lepkék rajzása idején a szelektív készítményekkel (pl. lufenuron, diflubenzuron, teflubenzuron) végzett
permetezés jöhet számításba. A védekezést, a hosszú rajzásidő miatt a csúcsrajzást követően érdemes elvégezni,
esetleg 2–3 hét múlva megismételni. Mivel az üvegszárnyú almafalepke elhúzódó fejlődésének ellenére
júliusban, esetleg augusztus legelején rajzik tömegesen, és ez az időszak almaültetvényeinkben egybeesik
(egybeeshet) az alma jelentősebb kártevő molylepkéi (almamoly, almailonca, aknázómolyok) elleni védekezés
időpontjával, a megfelelő előrejelzési módszerek (feromoncsapdák) alkalmazásával az ellenük való védekezés
az integrált védekezés keretében jól összekapcsolható.

3.3.14.10.2. Üvegszárnyú ribiszkelepke – Synanthedon tipuliformis Clerck

271
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

136. ábra - Üvegszárnyú ribiszkelepke (Synanthedon tipuliformis) (Szabóky Csaba


rajza)

Alaktani leírása. Azimágó szárnyainak fesztávolsága 10–18 mm. Szárnyainak felületén kevés pikkely van.
Elülső szárnyán egy nagy, négyszögletes folt, az elülső, a hátulsó és a külső szegély kékesen csillog. A külső
szegély sejtjei sárgásvörösek. Hátulsó szárnyán nincs pikkely, de az erek jól láthatók rajta. Teste csillogó kék,
potrohán 3–4 sárga harántcsík van. A tojás hosszúkás, sima, fényes felületű. A rügyalapokon vagy a hajtások,
vesszők elágazódásainál található. A hernyó fehéres színű, feje barna. Kifejlődve 18–23 mm hosszú. A báb
barnássárga színű, a lepke kelését megelőzően részben kitolja magát a vessző belsejéből. A rajzást követően a
kilógó bábing is jelzi a károsítást.

Földrajzi elterjedése. Eurázsiában elterjedt faj, amelyet Észak-Amerikába és Új-Zélandba is behurcoltak.

Tápnövénye. Elsőrendű tápnövényei a piros és a fekete ribiszke, az aranyribiszke és a köszméte. Előfordulhat a


mogyoró, a boróka, a kecskerágó, esetleg a szőlő, a szeder és a málna vesszőiben is.

Gazdasági jelentősége. Előfordulása és károsítása a piros ribiszkében már a múlt század végétől ismert. A
kaliforniai pajzstetű mellett a ribiszke legjelentősebb kártevője. Jelenleg kisebb-nagyobb mértékben az ország
valamennyi ribiszkeültetvényében megtalálható. Többnyire a vesszők 15–20%-át fertőzi, de nem volt ritka a 30–
50%-os vesszőfertőzöttség sem. A vesszők belsejében élő hernyó kártételének hatására, a fertőzöttség
mértékének és az ültetvény korának függvényében, csökken a termés mennyisége.

Kárképe. A kis hernyó a hajtáshéj alatt készíti járatát, amely barna csíkként később is jól látszik. Ha a rügyet
odvasítja ki, akkor rügypusztulás hívja fel rá a figyelmet. A hernyó a 2. lárvastádiumtól kezdve már a hajtások,
később a vesszők belsejében él, ezek bélszövetét rágja ki. Jelenlétét a vessző felszínén rágcsálékkal borított
szellőzőnyílás jelzi. A vessző belsejében hosszú, egyre szélesebb, fekete falú, ürülékkel szennyezett járat
található. A kártétel következtében a bokrok legyengülnek, tavasszal egyes vesszők vagy bokorrészek nem
hajtanak ki, esetleg a termésérés idején sárgulnak, elszáradnak. A károsított vesszők gyengén teremnek, fürtjeik
csak részben érnek be, bogyóik kisebbek és gyengébb minőségűek.

Életmódja. Évente egy nemzedéke van. A különböző fejlődésfokozatú hernyók telelnek át károsítási helyeiken,
a megfásodott hajtások belsejében, a vesszőkben. Az első kifejlett hernyók április végén, május elején kezdenek
bábozódni, ennek megfelelően az első lepkék általában május végén jelennek meg. Az elhúzódó
fejlődésmenetnek megfelelően július végéig, augusztus közepéig rajzanak. A lepkék nappal, főleg a déli órákban
aktívak, érési táplálkozás céljából viráglátogatók.

272
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

A megtermékenyített nőstények az alkonyati vagy a délelőtti órákban helyezik el tojásaikat, zömmel a bokrok
belsejének védett részein, a rügyek mellé vagy a hajtások elágazódásaihoz. Az embrionális fejlődés ideje 6–10
nap. A kikelő kis hernyók berágnak a kéreg alá, esetleg kiodvasítják a rügyet, majd az első vedlés után berágnak
a vessző belsejébe. Táplálkozásuk és járatkészítésük során kiodvasítják annak belsejét. Mivel levegőre van
szükségük, szellőzőnyílást készítenek, amely a vessző felületén megjelenő lyuk formájában mindig jól jelzi
károsítási (tartózkodási) helyüket. Járataik felfelé és lefelé is haladhatnak. Az őszi időjárástól függően október
végéig, november elejéig táplálkoznak, majd áttelelnek. A kitavaszodást követően folytatják károsításukat, majd
kifejlődve, járatuk kiszélesített végében bebábozódnak.

Tömeges elszaporodása, előrejelzése. Tömeges előfordulására, kártételére az ország ribiszketermő vidékein


mindenütt számítani kell. A hosszú, meleg ősz kedvez a hernyók fejlődésének, ilyenkor még a későn lerakott
tojásokból kikelt hernyók is át tudnak telelni.

Rajzása megfigyelésére, rövid távú előrejelzésére legalkalmasabb a feromoncsapda. A csalétekcsapdával


(feketeribiszke-szörp + víz + cukor + élesztő) a hímek és a nőstények rajzásmenete egyaránt nyomon követhető.

Természetes ellenségei. A hernyók parazitoidjai közül a gyilkosfürkészek ismertek, közülük a Macrocentris


(Macrocentrus) marginator ésa Microchelonus starki a leggyakoribbak, de pusztíthatja őket a Malachius
geniculatus lárvája is.

A védekezés irányelvei. A fajták eltérő érzékenysége miatt a fajtaválasztásnak is jelentős szerepe van a kártevő
elleni védekezésben. Elsőrendűen fontos a kártevőtől mentes szaporítóanyag telepítése. Már a telepítést követő
évben ki kell helyezni a feromoncsapdákat, és a lepkék betelepülése esetén a védekezést azonnal el kell kezdeni.

A károsított vesszőket tőből ki kell vágni és tavasszal meg kell semmisíteni, illetve ősszel, amikor a hernyók
intenzív táplálkozásának következtében a szellőzőnyílásról és a kiszóródó ürülékszemcsékről jól felismerhetők
azok a vesszők, amelyekben élő hernyó van.

A csalétekcsapdák és a feromoncsapdák nemcsak a rajzásmenet megfigyelésére, de a kártevő gyérítésére is


alkalmasak. A feromonos légtértelítés is számításba jöhet.

A környezetkímélő vegyszeres védekezés lehetőséget ad arra, hogy parazitoidjai elszaporodjanak és részt


vegyenek a gazdaállat populációdinamikájának szabályozásában. A tömegrajzást követően Bacillus
thuringiensis készítménnyel végzett védekezés e kártevő esetében is eredményes.

Az inszekticidek alkalmazásának lehetőségei korlátozottak. A faj hosszú rajzásideje és a közbeeső szüret miatt
sem lehet, illetve szabad a kártétel megakadályozását csak a kémiai védekezésre alapozni. Amennyiben az
egyéb módszerek igénybevétele mellett is szükség van a vegyszeres beavatkozásra, csak a környezetkímélő
készítményeket (pl. lufenuron, fenoxicarb, diflubenzuron) célszerű választani. A permetezést a tömegrajzás
utáni napokra kell időzíteni, természetesen a várakozási idők figyelembevételével. A szüreti munkák miatt erre
általában csak a termés leszedése után kerül sor. A permetezést úgy kell végrehajtani, hogy a permetlé a
tojásrakás helyére, a bokrok belsejébe is bejusson. A külső lombfelület kezelésével minimális eredményt érünk
el.

3.3.14.10.3. Üvegszárnyú málnalepke – Bembecia hylaeiformis Laspeyres

Alaktani leírása. A lepke szárnyainak fesztávolsága 22–26 mm. Szárnyai áttetszőek, megnyúltak, barnán
szegélyezettek. Tora és potroha feketéskéken csillog. Potrohszelvényein sárga gyűrű van, a hímén eggyel több,
mint a nőstényén. A széles és rövid farpamacs szintén sárga. A tojás 1,2 × 0,8 mm, barnásvörös színű, a tövek
alapi részén található. A kifejlett hernyók 2,5–3,0 cm hosszúak, színük halványsárga, fejük barna. Fedettbábja
barnássárga színű, a károsítás helyén, járatának végén található.

Földrajzi elterjedése. Az eurázsiai elterjedésű faj hazai előfordulásáról a málna gyökérnyaki részéből történt
kinevelés kapcsán csak 1978 óta tudunk.

Tápnövényei. Hernyói a Rubus fajok, a málna, szeder és a szedermálna vesszőiben fejlődnek.

Gazdasági jelentősége. Rejtett életmódja miatt kártétele rendszerint észrevétlen marad. A vesszők kipusztulását,
kidőlését nem a gyöktörzsben, a gyökerekben károsító hernyóknak tulajdonítják, hanem más okra (szélhatás,
szárazság, vesszőfoltosság, málna-karcsúdíszbogár) vezetik vissza.

273
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Kárképe. Hernyói a málna és a szeder gyöktörzsében, vastagabb gyökereiben, esetleg a vesszők alsó részében
járatot rágva károsítanak. Kezdeti járatuk spirálisan halad, később egyenes lefutású. Kártételük helyét
gubacsszerű megvastagodás is jelzi, ahol a vesszők gyakran kitörnek. A károsítás helyénél rágcsálék és
ürülékszemcsék tömege található. Hatására legyengülnek a megtámadott tövek, a kötődött termés fonnyad, a
fertőzött részek lombfelülete sárgul, a vesszők vagy tőrészek pusztulnak.

Életmódja. Évente egy nemzedéke fejlődik. Hernyó alakban telel a károsított részek belsejében, majd a
kitavaszodást követően folytatja fejlődését. Járata végén, május folyamán elkészíti bábkamráját, bebábozódik,
majd június közepétől, végétől augusztusig rajzanak az imágók. A többi üvegszárnyú lepkével ellentétben
éjszaka repül, fénycsapdával is gyűjthető.

A megtermékenyített nőstények egyesével, de egymáshoz viszonylag közel helyezik el tojásaikat a tövek alsó
részére, ezért a károsított tövekben mindig több hernyó táplálkozik, illetve fejlődik. Egy-egy nőstény
tojásprodukciója 100 felett van. Az embrionális fejlődés ideje 21–26 nap. A kis hernyók berágják magukat a héj
alá, kezdetben járatuk csavarmenetben halad, itt keletkeznek később a megvastagodások. Az idősebb hernyó
járata már egyenes, a gyöktörzsben, a vastagabb gyökerekben él.

A védekezés irányelvei. Kártételének megelőzése szempontjából fontos a málnás rendszeres ápolása. A


vesszőcsonkokat, a kidőlt, letörött vesszőrészeket rendszeresen el kell távolítani. Előfordulásának felmérésére
jól alkalmazható a feromoncsapda. Csalétekcsapdával (málnaszörp + víz + élesztő) is jól gyűjthető. Mindkét
csapdázási eljárás a gyérítését is szolgálja. Valószínűleg e faj ellen is hatásos a csúcsrajzást követően az
üvegszárnyú almafalepkénél említett szelektív készítmények valamelyikének kijuttatása. A szükséges
permetezés végrehajtásakor ügyelni kell arra, hogy a permetlé a tövek talajközeli részére, a tojásrakás helyére
jusson.

3.3.14.11. Család: Sarlósajkú molyok – Gelechiidae

3.3.14.11.1. Répaaknázómoly – Gnorimoschema ocellatellum Boyd

137. ábra - Répaaknázómoly (Gnorimoschema ocellatellum) (Szabóky Csaba rajza)

Alaktani leírása. Az imágó ülő helyzetben 5,5–6,5 mm, kiterjesztett szárnyakkal 10–14 mm. Szürkésbarna,
sárgásbarna vagy barnásfekete alapszínű, jellegzetesen mintázott és rojtozott szárnyú moly. Az elülső szárnya
viszonylag keskeny, egyenletesen elvékonyodó, feketésszürkén vagy sárgásbarnán pikkelyezett és világos
szegélyű. A pontszerű foltokon kívül a szárnycsúcsán világos udvarral határolt fekete „szemfolt” („ocella”)
látható. A hátulsó szárny csőrszerűen kihegyesedő végű, szélesebb, sárgásszürkén pikkelyezett és világos rojtok
szegélyezik. A hím lepke általában kisebb, színe sötétebb barnásfekete és a szárnyon lévő mintázatai (rajzolatai)
kifejezettebbek. A potroha hasoldalról nézve karcsú, elhegyesedő végű, sárgás színű, és a sötétszürke
harántcsíkok miatt a testszelvények jól elkülönülnek. A nőstény lepke nagyobb, színe világosabb (általában

274
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

sárgásbarna) és az elülső pár szárny hátulsó szegélye világosbarna. A potroh duzzadt, telt, világossárga, fénylő,
oldalain egy-egy hosszanti, sötétebb szürke csík díszíti, és a potroh vége csaknem lekerekített. A tojás
gyöngyházfehér, később krém-, végül sárgásbarna. Alakja kissé ovális, 0,2–0,3 mm átmérőjű és 0,3–0,4 mm
magasságú. A nőstény a tojásokat általában egyesével, esetleg többesével, (2–12 db-ot) sorba rakja le. A lárva
eleinte 0,6 mm hosszú, színtelen vagy zöldesfehér, később szürkésrózsaszín hernyó. A kifejlett lárva 10–12 mm
hosszú és a hátán jellegzetes kárminpiros keresztsávok láthatók. A fejtok gesztenyebarna, kissé lapított és azon,
valamint az egyes tor- és potrohszelvényeken számos serte és érzőszemölcs látható. 5 lárvafokozata van. A
lárvák korát színük és fejszélességük alapján, a fejlett lárvákon a nemeket pedig a háton áttetsző
ivarszervkezdemények alakja révén különíthetjük el. (A hím ivarszervkezdeménye az 5. potrohgyűrűben 2
rózsaszínű, bab alakú, a nőstényé fehéres, tojásdad alakú képződmény). A báb 5–6 mm hosszú, legfeljebb 2 mm
széles, zöldessárga, gesztenyebarna, végül feketésbarna színű. A hím bábja kisebb, karcsúbb, a nőstényé
nagyobb, teltebb.

Földrajzi elterjedése. Mediterrán faj. Elsősorban a Földközi-tenger és a Fekete-tenger mellékén fordul elő.
Elterjedési területén három alfaja ismeretes. Magyarországon, Szlovákiában és tőlünk délre, délkeletre a G.
ocellatellum spp. orientalis alfaj él.

Magyarország területén is meghonosodott, de csak időnként, a Magyar-középhegység vonalától délre, délkeletre


eső területeken, továbbá a Kisalföldön fordul elő tömegesen. A kártevő elterjedésének megakadályozására
1950-ben FM utasítás született, majd az 1960-as években hivatalosan mint veszélyes kártevőt tartották nyilván.

Tápnövényei. A répaaknázómoly oligofág faj. Hernyója a különféle vadon termő Beta répa fajokon, valamint a
termesztett répa változatain: a takarmány-, cukor-, cékla- és mangoldrépán táplálkozik.

Gazdasági jelentősége. Száraz, meleg nyarakon az Alföldön és a Dunántúl déli részein a Beta répák 80–100%-
án sok lárva (tövenként átlag 25–40, max. 140) is károsíthat. A répák súlyvesztesége a déli körzetben a 40–60%-
ot is elérte, és a cukortartalom országos átlagban 1,5–2%-kal csökkent.

A molyos répa tárolása (vermelés, prizmázás) nehézkes, bizonytalan és takarmányozásra alkalmatlan. Az ilyen
céklarépa sokat veszít kereskedelmi értékéből és étkezésre csaknem alkalmatlan. A károsított „dugványrépa”
gyengébb minőségű és kevesebb magot terem.

Kárképe. Alárva a Beta répa összes vegetatív részét, de a generatív szerveket is megtámadhatja. Májustól
novemberig károsít. A fiatal hernyó eleinte a levélen hámozgat, majd a levélnyélbe, a főérbe, a levélbe, a
szívlevelek közé, száraz, meleg időben (nyáron, nyár végéig) a répa nedvesebb részeibe (répafej, répatest)
húzódik. A károsítás kezdetén, és amíg a lárvák száma kevés (növényenként 1–3) az egymáshoz szőtt levelek
kissé fodrosodnak, torzulnak. Száraz, meleg hónapokban, ha sok lárva károsít (növényenként 25–30, sőt néha
még több is), a szivar alakúra összesodrott, összeszőtt szívlevelek megbarnulnak, elfeketednek. A sérült,
idősebb levelek letöredeznek vagy szétterülnek, és letaposott növény látszatát keltik. Az ilyen növény
karógyökere kívülről varas, repedezett felületű, átmetszetben pedig néhány cm mélységig sötétbarna, ürülékes,
rágcsálékos, szövedékes járatokkal átszőtt. A hernyók a maghozó répákon a levélrózsákat, hajtásvégeket, néha a
virágzatot és a zöld maggomolyokat rágják és szövik össze, amelyek eltorzulnak, elbarnulnak, elhalnak.

Életmódja. Nemzedékeinek száma változó. A hűvös, csapadékos években, továbbá az ország hűvösebb nyugati,
északi peremvidékén 2–3, a száraz, meleg években az Alföldön 3–4 nemzedéke fejlődik ki. A répatábla és a
répaprizma talajában sekélyen, 1–2 cm mélyen, bábalakban telel. Az élő növényrészekben (répafej, gyomrépa,
helyben teleltetett dugványrépa) a fejlettebb lárva (L4–L5) telel át. A kitavaszodástól és a telelő alaktól függően a
lepkék általában április közepétől, illetve május második felében repülnek. A tavaszi lepkenemzedéknél ezért 2
rajzáscsúcs lehet. Az imágók csak 10 °C felett, a tavaszi és az őszi hónapokban délelőtt (10–11 óra körül) és
délután (3–4 óra között), nyáron pedig napnyugtakor és közvetlenül napkelte előtt röpködnek. A nap többi
részét, háztetőszerűen összecsukott szárnyakkal, az alsó levelek alatt, a száraz talajrögök között vagy az
elszáradt leveleken töltik.

A megtermékenyített nőstény 1–2 nap múlva kezdi tojásait rakni. Általában 50–240 tojást helyez el – többnyire
egyesével vagy kisebb csomókban – a levelek fonákán, a főér mellé. A tojásrakás 10–14 nap alatt lezajlik. Az 1–
2 hét alatt kikelő kis lárvák először a levélen hámozgatnak, majd behatolnak a levél nyelébe, a főérbe, illetve a
szívlevelek, virágok vagy a zöld maggomolyok közé. Később finom szövedékkel befonják a növényrészeket, és
annak védelme alatt táplálkoznak és fejlődnek 3–4 hétig.

275
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

A kifejlődött hernyók a talajrögök vagy a száraz növényi részek között, talaj- és ürülékszemcsék
felhasználásával 6,5–8,5 mm-es gubót szőnek és ebben 1–2 nap múlva előbábbá, majd bábbá alakulnak. A
bábállapot 2–3 hétig tart, majd ezt követően kirepül az új lepke.

A tavaszi nemzedék általában a magrépán, a „gyomrépán” és részben az új vetésű répán 7–8 hét alatt fejlődik ki.
A nyári generáció lepkéi június végén, július elején rajzanak. A hernyók július–augusztusban a dugvány-, ipari-,
takarmány- és céklarépák szívlevelei között élnek. A nyári nemzedék általában népesebb.

A következő nemzedék lepkéi augusztus második felében, szeptember elején repülnek. A lárvák eleinte a
szívlevelek között, majd a gyökérfejben, rejtetten fejlődnek.

Az őszi vagy 4. nemzedék a nagyon száraz években és hosszú meleg őszön jelentkezhet. A későn betakarított
répában (takarmányrépa, céklarépa, dugványrépa) és a gyomrépában fejlődik ki. Ilyenkor igen sok lárva és báb
telelhet át. A telelőhelyek változatossága, a lárvák egyedi fejlődésének differenciálódása miatt, és mivel a faj
nyári diapauzára nem hajlamos, a nemzedékek általában egymásba olvadnak.

Tömeges elszaporodása. A síkságok fekete és barna mezőségi talajain, illetve a lazább vályogtalajokon
szaporodhat el. A nyirkos, réti agyagtalajokat, a kötött, savanyú, barna erdőtalajokat nem kedveli. Nálunk a
vegetációs idő egész tartama alatt diapauza nélkül fejlődik, ezért száraz, meleg években a populáció az utolsó
nemzedékben tetőzhet.

A répaaknázómoly akkor lehet veszélyes, és ellene akkor indokolt a vegyszeres védekezés, ha a 6–8 leveles répa
legalább 30–40%-án átlag 1–2 lárva, ha a karógyökér képződésekor 50%-án 2–3 hernyó, ha a levélzet
szétterülésekor a répák 70%-án 4–5 lárva és a répa érésekor (illetve a dugványrépa kiszedése előtt) annak 80–
90%-án 5, vagy annál több hernyó károsít.

A védekezés irányelvei. A cukorrépa, a céklarépa és a takarmányrépa védelmében nagyobb jelentősége van a


növény egészséges fejlődését segítő korszerű agrotechnikának. A répahulladék őszi leszántása, a répa
veszteségmentes betakarítása és az öntözéses termesztés csökkenti a kárveszélyt. Ipari répát csak száraz
termesztésben és káros mérvű elszaporodása esetén kell inszekticidekkel védeni.

A dugványrépa és a magrépa védelmében is érvényesek a fenti alapelvek. De mivel a nyári vetés és a helyben
teleltetés kedvez a kártevőnek, ezért az állomány 15–20%-os fertőzöttsége esetén indokolt inszekticideket
alkalmazni. A tavaszi vetésű dugványrépát – a szövedékes szívlevelek között élő hernyók ellen – általában két
alkalommal: július első felében és augusztus második felében kell szerves foszforsavészter hatóanyagú
inszekticidekkel, áztatásszerűen (!) permetezni.

A répaprizma talajában telelő, bábozódó hernyók ellen a prizma területét és gerincét (esetleg a répát
rétegenként) foszforsavészter vagy karbamid hatóanyagú porozószerekkel célszerű kezelni.

Természetes ellenségei. A gyilkosfürkészek közül a répamoly hernyóit a Chelonus contractus, Orgilus


obscurator, Cremastus ornatus, Bracon stabilis, Br. breviconis, Apanteles albipennis stb. parazitálhatja.

3.3.14.11.2. Burgonyamoly – Gnorimoschema operculellum Zeller

Alaktani leírása. Az imágó ülő helyzetben 8–10 mm, kiterjesztett szárnyakkal 10–15 mm. A csápok finomak,
igen hosszúak, és visszahajtva a potroh végéig érnek. A szárnyak keskenyek, lándzsa alakúak, nagy rojtszegélyt
viselnek. Az elülső szárny színe változó, sötét barnásszürke, selyemszürke és a világosabb példányokon szinte
sárgás, kis szennyesszürke foltokkal díszített. Hátsó szélének alapján általában két kis elnyújtott, fekete folt
figyelhető meg, de ezek többnyire összefolynak. A szárnycsúcs gyakran füstös. A hátulsó szárnyak rövidebbek,
csúcsuk kihegyezett és széles, vékony szőrökből álló rojtszegélyt viselnek, színük világosszürke. A tojás ovális,
0,36–0,5 mm nagyságú. Kezdetben gyöngyházfehér, majd citromsárgává változik, később barna. A fiatal hernyó
csontfehér, feje széles. Feje, nyakpajzsa fekete és kb. 1 mm hosszú. A kifejlett hernyó 9–12 mm hosszú, 1,5 mm
széles, krémszínű, pirosas vagy néha gyengén zöldes árnyalattal futtatott, viaszszínű. A báb 9–10 mm hosszú,
eleinte sárgásfehér, majd fokozatosan barnuló, fedettbáb, amely 12–14 mm hosszú, fehér szálakból szőtt,
gubóban nyugszik. A gubó nehezen vehető észre, mert a felületére tapadó rágcsálék-, ürülék- és talajszemcsék
miatt szürke színűnek látszik.

Földrajzi elterjedése. Valószínű őshazája Észak-Amerika szubtrópusi területe. Texas államból 1873-ban írták le
Gelechia operculella néven. Ettől kezdve a burgonya gumójával együtt elterjedt, szinte a Föld egész meleg
éghajlatú övezetében. Megtalálható Észak- és Dél-Amerikában, Afrikában, Ázsia trópusi területein,
Ausztráliában.

276
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Európában elsősorban a mediterrán éghajlatú országokban él: Magyarországon eddig nem fordult elő, de
zárszolgálati kártevőként tartják nyilván. Ha behurcolják, legvalószínűbb, hogy raktári körülmények között
marad meg.

Tápnövényei. Aburgonyafélék (Solanaceae) specializált kártevője. Fő tápnövénye a burgonya és a dohány, de


megél a tojásgyümölcsön, a paradicsomon és a paprikán, az ebszőlőcsucsoron (Solanum dulcamara), a fekete
csucsoron (S.nigrum), a vörös csucsoron (S. miniatum), a maszlagon (Datura stramonium), azsidócseresznyén
(Physalis viscosa), a beléndeken (Hyoscyamus albus és H. niger). a nadragulyán (Atropa belladonna), az
ördögcérnán (Lycium europaeum) és a csalánon (Urtica dioica).

Gazdasági jelentősége. Főleg a mediterrán, szubtropikus vagy tropikus területek burgonya-, dohány- vagy egyéb
tápnövényein lehet komoly. Nálunk karanténkárosító. Az előbb említett területekről származó
növényszállítmányokkal behurcolható és a raktározott burgonya komoly kártevőjévé válhat.

Kárképe. Afiatal hernyók aknáznak, a közepes fejlettségűek járatokat rágnak a levelekbe és a szárba, végül
magát a gumót is összerághatják. Dohányon és paradicsomon a levelek főere mentén hatolnak be a hernyók a
levélbe, keskeny, kanyargós csatornát rágnak, amelyet selyemszállal bélelnek ki, majd fokozatosan
kiszélesítenek. Ahernyó a felszínre tolja ki az ürülékét, így ez nem halmozódik fel az aknában. Később
elhagyhatja az aknát és másik levélre átváltva új járatot készít. Aközépkorú hernyó a vastagabb levélerekben
vagy a szárban rágja a csatornákat. Raktárakban a gumók héja alatt rág kanyargós járatokat, amelyek kívülről is
jól láthatók. A járatok a gumók belsejébe is behatolnak, ahol üreget képeznek. A gumókon a befurakodás helyét
a felszínen megjelenő vörhenyes folt jelzi, középen látható a befurakodási nyílás. Később a járatok nyílásán
kitolt és a gumó felszínén csomókban gyűlő ürülék jelzi a burgonyamoly hernyóinak jelenlétét.

A föld feletti növényrészek megrágása gyenge gumóképződést idéz elő, de fő kártételi formája a gumók
összefurkálása, ennek következménye a járatok mentén meginduló rothadás is. Ez megkülönbözteti a drótféreg
szűk falú csatornáitól, amelyek gyorsan behegednek, és nem jár nyomukban rothadás. Raktárban mediterrán és
trópusi országokban 30 nap alatt, máshol 50–60 nap alatt teljesen elpusztítják a gumókat. A gumókban rágott
csatornákba a Bacillus amylobacter és más mikroorganizmusok juthatnak be, s ezek folyékony péppé
rothasztják a gumót. Máskor a burgonyamolyhernyók rágása utat nyit különböző atkáknak is, és ezzel csak
súlyosbodik a kártétel.

Életmódja. A nemzedékek száma a környezeti, éghajlati viszonyoktól függ. Nyáron havonként egy nemzedéke
fejlődik és januártól októberig 6 nemzedék követi egymást. Dél-Olaszországban már 7, a trópusi vidékeken
pedig 12–13 nemzedéket is megfigyeltek. A hernyók vagy a bábok telelnek át, de a bábok alacsonyabb
hőmérsékletre érzékenyebbek, mint a hernyók. Európában csak raktározott burgonya vagy a Datura stramonium
alkalmas a faj fennmaradásához. Itt említjük meg, hogy a burgonyamoly-populáció egy része egyik vegetatív
szervről a másikra vándorol. Nemzedékei során főleg a tél előtti és utáni nemzedéknél szembetűnő a vándorlás.

A védekezés irányelvei. Külső és belső karanténrendelkezések betartása.

3.3.14.11.3. Barackmoly – Anarsia lineatella Zeller

138. ábra - Barackmoly (Anarsia lineatella) (Szabóky Csaba rajza)

277
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Azimágó 6–7 mm nagyságú, szárnyainak fesztávolsága 11–14 mm. Elülső szárnya keskeny,
kihegyesedő, külső szöglete lekerekített. Alapszíne szürke, amelyen barnás árnyalat és fekete, hosszanti
vonalkák láthatók. Szárnyrojtja szintén szürke. Hátulsó szárnya valamivel szélesebb, mint az elülső, szintén
szürke. Erős csúcs és ívelt külső szöglet jellemzi. Atojás 0,3 × 0,4–0,5 mm nagyságú, hengeres, két vége
legömbölyített. Csontfehér, majd sárga színű, nemzedékenként változó növényrészeken (hajtás, gyümölcs,
rügyalap stb.) található. Atojásból kikelő hernyó fehér, kissé rózsaszínű árnyalattal. Akifejlett hernyó húsvörös
színű, 8–10 mm hosszúságú. Jellegzetessége, hogy szelvényeinek köze sárga, ami miatt harántcsíkosnak látszik.
Feje, nyakpajzsa fekete. Farlapja alatt a kitinizált farfésű fényes feketésbarna, 4–6 tüskéből áll, melyek közül a
középsők vége kéthegyű és elágazó. E bélyeg alapján biztosan elkülöníthető a keleti gyümölcsmoly és a
szilvamoly hernyóitól, amelyeknek középső tüskéi sohasem ágaznak el. Abáb 4–5 mm nagyságú, vörösbarna,
később feketésbarna fedettbáb. Akárosított növényen laza selyemszálak között található.

Földrajzi elterjedése. Kozmopolita faj. Hazánkban mindenütt gyakori, rendszeres előfordulására különösen az
ország középső és déli gyümölcstermő vidékein kell számítanunk.

Tápnövényei. Elsőrendű tápnövénye az őszi- és a kajszibarack, de előfordul a mandulán, a szilván, a


cseresznyén és a meggyen is.

Gazdasági jelentősége. Hazánkban időszakos kártevő. Hajtás- és gyümölcskártételével egyaránt számolni kell.
Tömeges elszaporodása esetén jelentős tavaszi rügykártételt okozhat az őszibarackon és a kajszin kívül a
mandulán is. Ilyenkor a 2–3 cm hosszúságú hajtások elpusztítása nemcsak a hajtásnövekedés elmaradását, de
közvetett kártételként a következő évi termés mennyiségét is csökkenti. Tavaszi hajtáspusztítása a faiskolákban
okozhat jelentős kártételt.

A hajtás károsításánál sokkal súlyosabb lehet gyümölcskárosítása. Nyári nemzedékeinek hernyói a kajszi
gyümölcsében 9–21%-ig, míg őszibarackban 80%-ig terjedő károsodást okozhatnak. A júliusban, augusztus
elején érő fajták gyümölcseit veszélyezteti nagyobb mértékben.

Kárképe. Ahajtást és gyümölcsöt egyaránt károsítja. Kora tavasszal az áttelelt hernyók berágnak a fakadó
rügyekbe, majd kirágják a növekedésnek induló kis hajtások belsejét. Hatására a 2–3cm hosszú hajtások
hervadnak, barnulnak, majd elpusztulnak. A hernyó ezt követően újabb hajtásba vándorol, és annak belsejében
fejlődik tovább. Ebben az időszakban a hosszabb hajtások hervadását okozza, ami nem tévesztendő össze a
keleti gyümölcsmoly tavaszi kártételével.

278
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Nyár elején, az első hernyónemzedék egyedei részben a hajtásvégekben, részben a gyümölcsökben károsítanak.
A hajtásokban 5–10 cm hosszú járatot rágnak, amely a károsított hajtás hervadását okozza, amit jelentős
mézgafolyás is kísér.

A nyár folyamán csak a zöld vagy a már érőfélben lévő gyümölcsben táplálkoznak a hernyók. A gyümölcsök
közül azokat támadják meg, amelyeknek a csonthéjas magja már megkeményedett. A magig berágó hernyó
károsítását ürülék és mézgafolyás jelzi a még zöld gyümölcs felületén. Többnyire a kocsánynál vagy két
gyümölcs találkozásánál rágnak be a gyümölcshúsba, egészen a magig. A gyümölcs felületén a berágás helye,
ürülék és mézgafolyás jelzi a kártételt. Másodlagosan utat nyit a különböző kórokozók, főleg a monilia
megtelepedésének. (Kárképe jól megkülönböztethető a sodrómolyok kártételétől, hiszen ebben az esetben sem
szövedék, sem felületi hámozgatás nyomai nem láthatók a gyümölcs felületén.)

Ősszel, amikor az utolsó (vagy részleges) nemzedék hernyói fiatal hajtásrészeket és gyümölcsöt már nem
találnak, a kéreg alá rágva táplálkoznak. A megfásodott hajtásokon jelenlétük helye kidudorodás és szövedékkel
kevert ürülék formájában látható.

Életmódja. Változó nemzedékszámú faj. Hazánkban általában 3nemzedékű, de egyes években 4.,részleges
nemzedéke is kifejlődhet. Az áttelelt, fiatal hernyók a rügyfakadás idején, április elején, közepén jönnek elő és
folytatják táplálkozásukat. A rügyeket, majd az éppen fejlődő kis hajtásokat károsítják. Ezek belsejében rágnak
hosszanti járatot. Fejlődésük előrehaladtával újabb és újabb hajtásokra váltanak át, így életük folyamán 3–
5hajtást is elpusztíthatnak. A kifejlett hernyók április végétől kéregrepedésekben bábozódnak, a bábidő ilyenkor
12–20nap.

Az első nemzedék imágói május végétől, júniusban, az alkonyati órákban rajzanak. Nappal a levelek között
vagy egyéb rejtekhelyen tartózkodnak. A megtermékenyített nőstények egyesével helyezik el tojásaikat a
hajtásvégekre vagy a fiatal gyümölcsökre. Az embrionális fejlődés ideje főként a hőmérséklet alakulásától függ.
Hűvösebb időben (20 °Ckörül) 9–11 nap, melegebb időben (25–28°C között) 5–8nap. A kikelő kis hernyók
kifejlődésének ideje a hőmérsékleten kívül nagymértékben függ a tápnövénytől is. Általában 41–52nap alatt
fejezik be fejlődésüket. Hajtásban – ugyanazon időjárási körülmények között – lassabban fejlődnek, mint
gyümölcsben. Őszibarackban gyorsabb a fejlődés ideje, mint cseresznyében vagy kajsziban. A tápnövény
függvényében növekedhet a lárvastádiumok száma is. Az általános 5stádium helyett pl. 7 fejlődési fokozaton
halad végig a hernyó, ha nem gyümölcsben (hajtásban) fejlődik, hanem a kéreg alatt vagy levélen.

A második nemzedék egyedei júliusban, a harmadiké augusztusban rajzanak. Utódjaik zömmel a


gyümölcsökben fejlődnek ki. A nyári nemzedékek fejlődése a lepkék hosszú élettartama, az elhúzódó
fejlődésmenet és a különböző táplálkozási formák miatt összefolyik. Az utolsó lárvanemzedék fiatal hernyói
védett helyet keresve telelőre vonulnak.

Tömeges elszaporodása, előrejelzése. Az imágók rajzása fénycsapdával jól nyomon követhető, a hímek
rajzásmenete feromoncsapdával is megfigyelhető. A tömeges rajzás, illetve a rajzáscsúcsok ismerete
elengedhetetlen az okszerű, parazitoidkímélő védekezéshez. Az éppen hervadásnak induló, a hernyókat még
tartalmazó hajtások vizsgálata a fertőzés mértékéről és a parazitáltsági viszonyokról tájékoztat.

Természetes ellenségei. Legjelentősebb parazitoidja a Paralytomastix varicornis fürkészdarázs, amely nem


ritkán a hernyók 20–90%-át parazitálja. Poliembrionális faj lévén (egy-egy hernyóból 25–50 fürkész is
fejlődhet) jelentős szerepe van a barackmoly visszaszorításában. Rajta kívül még számos gyilkosfürkész
parazitálhatja. Közülük az Apanteles xanthostigma, az A. emarginatus, a Dolichogenidea anarsiae a
jelentősebbek. A fürkészlegyek közül a Nemorilla floralis, a ragadozó fajok közül a különböző fátyolkafajok
lárvái, valamint a katicabogarak és lárváik pusztíthatják a barackmolyhernyókat.

A védekezés irányelvei. Ahajtásokban fejlődő hernyók a fonnyadó hajtásvégek levágásával és


megsemmisítésével elpusztíthatók. Később, ha a hajtások, hajtásvégek leszáradtak, már nincs értelme ennek a
mechanikai védekezésnek, mert a hernyó már nem található meg ezekben az elpusztult részekben.

Elő kell segíteni parazitoidjainak, különösen a P. varicornis fürkészdarázsnak és az Apanteles fajoknak a


felszaporodását. Ennek érdekében parazitoidkímélő védekezést kell alkalmazni a barackmoly tömeges
rajzásakor, amikor fő parazitoidjai még lárva-, illetve bábállapotban találhatók.

Amennyiben a kora tavaszi rügy, majd hajtásfelvételezés eredményei, illetve később a feromoncsapdás
megfigyelések alapján indokolt, vegyszeres védekezésre is szükség van. A védekezést kora tavasszal az áttelelt
hernyók ellen célszerű időzíteni, később a tömeges tojásrakás idejére. Ez utóbbi az egyes nemzedékek

279
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

csúcsrajzását követő napokban jelölhető meg. A gyümölcskártételt elsősorban az áttelelő nemzedék utódjai ellen
időzített védekezéssel érdemes megakadályozni. A védekezésre a szerves foszforsavészter, valamint karbamát
hatóanyagú inszekticidek ajánlottak. Az integrált növényvédelem keretein belül pedig parazitoidkímélő,
szelektív hatóanyagú (pl. lufenuron, fenoxikarb) készítmények közül célszerű választani. A későbbi
védekezéseket érdemes a keleti gyümölcsmoly elleni védekezéssel összekapcsolni.

3.3.14.11.4. Nagy vörös rügymoly – Recurvaria leucatella Clerck

139. ábra - Nagy vörös rügymoly (Recurvaria leucatella) (a),kis vörös rügymoly (R.
nanella) (b),kis vörös rügymoly aknázójárata (c) (Szabóky Csaba és Szász Zsuzsa rajza)

Alaktani leírása. A lepke 7–8 mm nagyságú, szárnyainak fesztávolsága 11–13 mm. Elülső szárnyának alapszíne
barnásfekete, elülső harmadában a belső szegély felé szélesedő, fehér keresztsáv látható. A szárny végén –
éppen úgy, mint a fehér sáv mentén – fekete, felálló pikkelyű foltok vannak, ezeket a tő felől fehér pikkelyek
határolják. Rojtja barnásszürke, fekete választóvonallal. Hátulsó szárnya barnásszürke. A tojás halványsárga,
henger alakú, vége legömbölyített, 0,4–0,6 × 0,2–0,3 mm nagyságú. A fiatal hernyó sárgás színű, feje,
nyakpajzsa fekete. A kifejlett hernyó 8–10 mm hosszú, vörösesbarna, barnásvörös, meggyvörös színű.
Károsítási helyén, az összesodort levelek között található. A bábja 6–7 mm hosszú, vörösesbarna, keskeny
fedettbáb. Az összesodort levelek között található.

Földrajzi elterjedése. Eurázsiai faj, hazánkban mindenütt előfordul.

Tápnövényei. Szinte valamennyi gyümölcstermő növényen előfordul. Legkedveltebb tápnövénye az alma és a


körte, de birsen, naspolyán, kajszi- és őszibarackon, mandulán, szilván, cseresznyén, meggyen, málnán,
ribiszkén, köszmétén, továbbá vadalmán, vadkörtén, kökényen, galagonyán, szedren, sajmeggyen, berkenyén és
Rhamnus fajokon is előfordul.

Gazdasági jelentősége. Gyümölcsöseink tavaszi molyegyüttesének állandó tagja, általában együtt fordul elő a
kis vörös rügymollyal. Egynemzedékű faj lévén csak lombkártételével kell számolnunk, ezért jelentősége
kisebb, mint a két- vagy többnemzedékű molyfajoké, amelyek gyümölcskártétele is gondot okoz.

Kárképe. Kora tavasszal az áttelelt fiatal hernyók a fakadó rügyeket, főleg a termőrügyeket odvasítják ki, majd
összesodorják a hajtásvégeket és a levélcsomó belsejében a levéllemezzel táplálkoznak. Az összesodort levelű
hajtások torzan fejlődnek, de a növény általában kiheveri a kártételt.

280
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Életmódja. Évente egy nemzedéke fejlődik. A fiatal, L2 stádiumú hernyók telelnek szövedék védelmében a fák
koronájában. Tavasszal folytatják fejlődésüket. A rügyeket odvasítják ki, majd összeszövik a fiatal hajtások
leveleit és az így keletkezett sodrat védelmében táplálkoznak. Május közepére fejlődnek ki, majd károsítási
helyükön sűrű szövedékgubót szőnek, amelyben bábozódnak. A két-háromhetes bábnyugalmat követően május
végétől rajzanak a lepkék. A rajzásidő, amely feromoncsapdával vagy fénycsapdával is jól követhető, július
közepéig, végéig tart.

A megtermékenyített nőstények a levelek fonákára, általában egyesével rakják le tojásaikat, életük folyamán
mintegy 90–150 darabot. A tojásból kikelő kis hernyó sűrű szövedékcsatornát sző a levél fonákán, az ér mellett.
E szövedék védelmében hámozgat úgy, hogy csak az epidermisz marad meg. Ez a kártétel nem feltűnő, a
gyümölcsösben csak a levelek alapos átnézésével állapítható meg jelenléte. Egyszer vedlik, majd az L2 stádiumú
hernyó a korona fás részeire vándorol, ahol szövedékgubót készít, amelyben áttelel.

Természetes ellenségei. Parazitoidjai közül a különböző gyilkosfürkészfajok, a Dolichogenidea longicauda, az


Ascogaster annularis, az A. quadridentatus, a Meteorus ictericus a jelentősebbek. Az Ichneumonidae fajok
közül a Pristomerus vulnerator szerepe lehet fontos. Parazitoidjai a hernyók 15–42%-át parazitálhatják.

A védekezés irányelvei. Rügy- és lombkártétele általában a gazdaságossági érték alatt marad, amely nem
indokolja a védekezést. Igen fontos viszont parazitoidjainak a megkímélése, amely miatt kerülendő azok rajzása
idején bárminemű radikális (piretroid vagy foszforsavészter hatóanyagú) készítmény alkalmazása.

A kétnemzedékű sodrómolyfajok áttelelő hernyói ellen alkalmazásra kerülő környezetkímélő védekezés (pl.
fenoxikarb vagy lufenuron hatóanyagú készítménnyel) e faj fejlett hernyói ellen is hatásos. Külön védekezésre
nincs szükség.

3.3.14.11.5. Kis vörös rügymoly – Recurvaria nanella Hübner

Alaktani leírása. A lepke 4–5 mm hosszú, szárnyának fesztávolsága 7–8 mm. Elülső szárnyának alapszíne
fehéresszürke, rajta fekete mintázat, a csúcs felőli részen fehér pikkelyek találhatók. Szárnyrojtja fehéresszürke,
rajta 2 szürke választóvonal van. Hátulsó szárnya barnásszürke. Tojása sárgásfehér színű, hengeres, 0,3–0,4 mm
nagyságú. A fiatal hernyó világossárga színű, feje, nyakpajzsa fekete. A 8–9 mm nagyságú, kifejlett hernyó
színe a zöldessárgától a barnáspirosig változó, esetleg meggypiros színű. A báb kezdetben világoszöld, később
sötétzöld, majd világosbarna színű, 4–5 mm nagyságú, fehér szövedékgubóban található az elszáradt levelek
között vagy a talaj felszínén.

Földrajzi elterjedése. Egész Európában elterjedt faj, behurcolták az USA-ba és Kanadába is.

Tápnövényei. A legkülönbözőbb gyümölcsféléken táplálkozhat, de közülük előnyben részesíti az almát, a körtét,


az őszibarackot, a cseresznyét és a szilvát. Tápnövényei közé tartozik még a birs, a naspolya, a mandula, a
kajszi, a meggy, a málna, a ribiszke, a köszméte, a dió és a mogyoró, a vadalma, vadkörte, sőt a galagonya és a
kökény is.

Gazdasági jelentősége. Gyümölcstermő növényeink tavaszi aspektusának állandó tagja, időszakos, olykor
jelentős kártevő. Nagymérvű tavaszi rügykártétele, mivel a termőrügyeket részesíti előnyben, terméscsökkenést
is okoz. Különösen jelentős lehet a szerepe a faiskolákban és a fiatal ültetvényekben, ahol tömeges
hajtáskártétele szinte lehetetlenné teszi a megfelelő koronaforma kialakítását.

Kárképe. Azáttelelő hernyó a rügyfakadás idején berágja magát a rügyek belsejébe, és azokat kiodvasítja. A
termőrügyeket előnyben részesíti a hajtórügyekkel szemben, ezekben a virágkezdeményekkel táplálkozik. Egy
hernyó több rügyet is elpusztít. A károsított rügyek felületén szövedék és ürülékszemcsék tömege látható. A
virágzás idején összeszövi a fiatal, majd az idősebb, hajtásvégi leveleket, és az így keletkezett levélcsomó
védelmében táplálkozik.

Nyári kártétele, amely a leveleken megjelenő kis aknák formájában látható, nem jelentős.

Életmódja. Évente egy nemzedéke fejlődik. L2 lárvastádiumban telel át gazdanövényei fás részeinek
kéregrepedéseiben, sűrű szövedék védelmében. Kora tavasszal, a rügyfakadás idején folytatja fejlődését, a
rügyekben, majd az összeszőtt levelek védelmében táplálkozik. Öt lárvastádiumot követően, május végére,
június elejére fejlődik ki.

A kifejlett hernyó az elszáradt levelek között, esetleg a talajfelszínen bábozódásra alkalmas, védett helyet keres,
majd fészekszerű, laza gubóban bábozódik. Viszonylag hosszú, 10–21 napig tartó előbábállapotot és 2–3 hetes

281
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

bábnyugalmat követően június közepétől jelennek meg a lepkék, de rajzásuk még augusztusban is tarthat.
Tojásaikat egyesével, néha kis csoportokban helyezik a levelek fonákára, általában valamelyik ér mellé.
Tojásprodukciójuk változatos, 50–150 darab lehet nőstényenként. Az embrionális fejlődés 2 hétig tart. A
tojásburkot átrágó kis hernyók berágják magukat a levél epidermisze alá, ahol keskeny, kanyargós, általában
elágazó aknát készítenek. A mezofillum elfogyasztása következtében az akna a levél mindkét oldaláról jól
látszik. Levelenként több akna is található. Szeptemberben még az aknában megvedlenek, majd a hónap
második felében, a már második lárvastádiumú hernyók elhagyják az aknát. Kéregrepedésekbe, a rügyek mellé,
száraz levelek közé vonulnak, ahol sűrű szövedékből készített tokban telelnek át.

Természetes ellenségei. Parazitoidjai közül a különböző gyilkosfürkészeknek jelentős populációszabályozó


szerepe van. A hernyók parazitáltsága a 18–45%-ot is elérheti. Parazitoidjai közül az Ascogaster annularis, az
A. quadridentata, a Dolichogenidea longicauda, a D. laevissima, a Meteorus ictericus, az Apanteles
xanthostigma és a Bassus cingulipes fajokra számíthatunk.

A kis vörös rügymoly fénycsapdával és feromoncsapdával is gyűjthető. Rajzás megfigyelésére különösen a


száraz, meleg évjáratokban, korai, meleg tavaszt követően van szükség, mert ilyenkor számíthatunk tömeges
szaporodására.

A védekezés irányelvei. Legfontosabb parazitoidjainak védelme, elszaporodásuk elősegítése. Ezért rajzásuk


idején – ez fajtól függően a lepkerajzást követű 1–3 hét múlva esedékes – kerülni kell minden, rájuk veszélyes
készítmény alkalmazását.

A kétnemzedékű sodrómolyfajok áttelelő hernyói ellen az integrált védekezés keretében rovarnövekedés-


szabályozó készítmények (pl. fenoxikarb vagy lufenuron hatóanyag) e faj hernyói ellen is hatásosak. Tömeges
rajzás esetén sem szükséges ellene külön védekezni, mivel az aknázómolyok nyári nemzedékei ellen
alkalmazott védekezés megfelelő időzítés esetén elpusztítja e faj tojásból kelű hernyóit is.

3.3.14.11.6. Mezei gabonamoly – Sitotroga cerealella Olivier

140. ábra - Mezei gabonamoly (Sitotrogacerealella) a = imágó, b = károsított


kukoricaszemek (Szabóky Csaba és Szász Zsuzsa rajza)

Alaktani leírása. Azimágó szárnyainak fesztávolsága 13–20 mm. Elülső szárnya aranysárga, egyenletes színű, a
ráncban és a csúcstéren fekete behintés van, a csúcssejt végén gyakran egy nagy sötét folt látható. Hátulsó
szárnya halványszürke. Szárnyai jellegzetesen hegyesek, feltűnően hosszú rojtot viselnek, az elülső szárny
rojtján erős, sötét választóvonal látható. A lárva kezdetben vörösessárga színű, a mag belsejében élő idősebb
hernyó azonban már színtelen, fehéres, lábai gyöngén fejlettek. A kifejlett hernyó 6–8 mm hosszú. A báb barnás
fedettbáb, a károsított mag belsejében található. A lepke kikelése után az üres bábhüvely kilóg a magból.

Földrajzi elterjedése. Az egész világon elterjedt faj, hazánkban is igen gyakori. Magyar nevével ellentétben
szinte kizárólag raktári kártevő, gazdaságilag jelentős faj. Magyarországon veszélyes kártevőnek minősül.

Tápanyagai. Raktárakban, magtárakban elsősorban a gabonaféléket károsítja, de gyakran fordul elő raktározott
rizsen és kukoricán is. Csak a pelyvás rizst fertőzi, a hántoltat nem. Szabad földön legfeljebb csak az érőfélben
lévő, lábon álló vagy asztagba rakott gabonaféléket, illetve a górékban tárolt kukoricát támadja meg.

282
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Gazdasági jelentősége. Hazai körülmények között a raktározott termények legjelentősebb kártevője. A


legsúlyosabb kártételt a meleg években az átlagosnál magasabb hőmérsékletű, szakszerűtlenül kezelt
tárolóhelyeken okozza.

Kárképe. Károsítása garmadában tárolt gabonában 15–20 cm mélységig hatol. A garmadában tárolt, károsított
termény felszínén nem képez pókhálószerű szövedéket. Kártétele igen feltűnő csöves kukoricán, ahol is a
szemeken látható sok apró lyuk a már kirajzott lepkék nyomát mutatja. Gabonán és morzsolt kukoricán kártétele
a gabonazsizsikéhez hasonló, mert a mezei gabonamoly lárvája is a szemek belsejében fejlődik. Kívülről a
rágott szemek a lepkék kirajzása előtt nem ismerhetők fel. A kikelt lepkék a magból kiálló bábhüvelyt hagynak
maguk után, a mezei gabonamoly kártételét ez jól megkülönbözteti a gabonazsizsik hasonló jellegű kártételétől.
Rizsen is hasonló a kártétele, de a rizszsizsikétől jól elkülöníthető, mert a mezei gabonamoly csak a hántolatlan
(pelyvás) rizst károsítja, ezzel szemben a rizszsizsik csak a hántolt rizsben él.

Életmódja. Magyarországon a raktári, illetve a szabadföldi környezeti viszonyoktól függően évente 1–3
nemzedéke fejlődik. Meleg raktárakban, számára kedvező körülmények között, egy év alatt 5–12 nemzedék is
kifejlődhet. Fejlődési optimuma 18,3–28,5 °C közötti hőmérsékleten van, 8–10 °C alatt a hernyók nem
táplálkoznak. A nőstény a tojásait egyesével vagy kisebb csoportokban rakja le a hernyók táplálékául szolgáló
magvakra. Egy nőstény produkciója 400–800 db. A kis lárvák kikelésük után befurakodnak a magba. Egy
magban többnyire csak 1 hernyó fejlődik ki, kukoricában azonban egy szemben 2–3 hernyó is kifejlődhet. A
megtámadott magnak csak a héja és a csírája marad meg. A bebábozódás is a magon belül történik. A hernyók a
raktárakban a hőmérséklettől függően 1–2 hónap alatt fejlődnek ki. A kifejlett hernyó bábozódás előtt a mag
héján kb. 1 mm átmérőjű nyílást rág, s ezt szövedékével elzárja. Egy nemzedék fejlődési ideje
szobahőmérsékleten 56,7–74,1 nap.

A védekezés irányelvei. Akártétel a raktárak rendszeres évenkénti nagytakarításával jórészt megelőzhető.


Agóréban tárolt kukorica áprilisig nincsen veszélyben, de ettől kezdve csak sűrű szövésű, molybiztos háló nyújt
védelmet a repülő molylepkék ellen. A fertőzött tételeknek a lepkék tavaszi rajzását megelőző megdarálása
csökkenti a fertőzési veszélyt. A morzsolt, kellően beszárított kukorica tárolása csökkenti a kárveszélyt, nem
kedvez a kártevőnek. Erős fertőzés esetén azonban csak a jó behatoló képességű, hosszabb ideig tartó gázosítás
segít.

Az üres raktárhelység fertőtlenítésére az alumínium-foszfid, deltametrin + piperonil butoxid, diklorfosz,


etrimfosz, klorpirifosz-metil, permetrin + S-bioalletrin, pirimifosz-metil tartalmú készítmények ajánlottak.

3.3.14.12. Család: Sodrómolyok– Tortricidae

3.3.14.12.1. Szőlőilonca – Sparganothis pilleriana DenisetSchiffermüller

141. ábra - Szőlőilonca (Sparganothis pilleriana) (Szabóky Csaba rajza)

283
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Azimágó 14–16 mm nagyságú, szárnyainak fesztávolsága 20–25 mm. Elülső szárnyának
alapszíne okkersárga, amelyen vörösesbarna színű haránt irányú vonalak és zöld fényű foltok láthatók. Hátulsó
szárnya szürkésbarna, világosan rojtozott. A tojás 1,2–1,4 × 0,8–0,9 mm nagyságú, lapos, világoszöld, ovális
tojásai részben egymást fedve, csomókban találhatók, általában a levelek színén. A tojáscsomó színe az
embrionális fejlődés előrehaladtával sárgásbarna, majd sötétszürke, a hernyók kibújását követően visszamarad a
fehéres tojásburok. Akis hernyó sárgászöld. Akifejlődött hernyó 20–25 mm nagyságú. Testének alapszíne
világoszöld, hátoldalán szürkés árnyalattal, a rajta lévő világos szemölcsök miatt pettyezettnek tűnik. Feje és
nyakpajzsa egész élete folyamán fényes fekete. Azigen fürge mozgású hernyó a szőlő vitorlarészeinek vagy az
egyéb növények hajtásvégeinek összeszőtt levélgubancaiban található. A báb a 14–17 mm nagyságú élénkzöld,
később világos-, majd sötétbarna, fedettbáb, fehér szövedékgubóban az összeszőtt levelek között található.

Földrajzi elterjedése. Európa nyugati, középső és déli részein gyakori, de megtalálható Észak-Afrikában, sőt a
Fekete-tenger mellékén is.

Tápnövényei. Sok tápnövényű faj. Fő tápnövénye a szőlő, de a gyümölcstermő növények közül a szamóca, a
málna, a szeder, sőt az őszibarack és az alma kártevője is lehet.

Gazdasági jelentősége. Kártétele a múlt század végén „katasztrofális” volt Tokaj-Hegyalján, Pozsony
környékén, illetve a Budai-hegyekben, mint erről a korabeli szerzők beszámolnak. A40-es években a Duna–
Tisza közötti részeken, az 50-es, majd a 60-as évek végén

Bács-Kiskun megye déli részén jelent meg tömegesen.

Kárképe. Kora tavasszal a kis hernyó a fakadó rügyeket pusztítja. Ahajtásnövekedés idején először szövedék
védelmében a fiatal levelek fonákán hámozgat, majd a vitorla leveleit összeszőve, az így képződött
levélgubancokban táplálkozik. Az idős hernyó kártétele akkor jelentős, ha a hajtásrészekhez a
fürtkezdeményeket is hozzászövi, mivel ilyenkor a lombfelületen kívül a fürt pusztulását is okozza.

Életmódja. Évente egy nemzedéke van. Az L1stádiumú kis hernyók telelnek át a kéregrepedésekben, a
rügyalapoknál vagy egyéb védett helyen. Tavasszal a rügypattanás idején kezdik telelőhelyeiket elhagyni, de
hűvös tavaszi időjárós esetén még májusban is találhatunk diapauzában lévő hernyót. Afakadó rügyeket rágják,
a levelek fonákán hámozgatnak, majd az egyre több levél összeszövésével készült levélcsomóban táplálkoznak.
Egy-egy levélgubancban mindig csak egy hernyó található.

A hernyó fejlődése folyamán 5 lárvastádium különböztethető meg. Ahernyófejlődés ideje (áttelelés nélkül
számítva) 45–50 napig tart. Akifejlett hernyó bábozódásra alkalmas helyet keresve – két levél között vagy egy

284
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

ép levél szélét behajtva, esetleg a levélgubancban maradva – vékony falú, laza gubót sző, amelyben bábbá
alakul. Rövid előbábállapotot követően 7–11 napig van bábnyugalomban, majd június első napjaiban repülnek
ki az első lepkék. A rajzás ideje június vége, július eleje.

A lepkék az alkonyati és a hajnali szürkület óráiban a legaktívabbak. A párosodást követően a


megtermékenyített nőstények tojásaik zömét is este és reggel 8–9 óra között rakják le a levelekre, csomókban.
Egy-egy csomóban változó számú, 15–200 tojás lehet. A nőstényenkénti átlagos tojásszám 316. Az embrionális
fejlődés számára a meleg, párás időjárás kedvez, ilyenkor egy hét is elegendő. Ellenkező esetben akár három hét
is eltelik addig, amíg a kis hernyók kikelnek. Ősszel már táplálkoznak, szövedékükön leereszkedve
szétszélednek és a tőkék védett zugaiban, a lehullott növényrészeken, az aljnövényzeten, résekben,
repedésekben sűrű telelőgubót szőnek, diapauzába vonulnak, majd áttelelnek.

Az egyedfejlődés idejét nagymértékben befolyásolják az időjárási viszonyok. Hűvös, borús, csapadékos időben
fejlődése lelassul, elhúzódik. Nem ritka, hogy ilyenkor még júliusban is találunk táplálkozó hernyókat és még
augusztusban is előfordulnak rajzó példányai.

Tömeges elszaporodása, előrejelzése. Tömegszaporodására 10–12 évenkénti periódusokban számíthatunk.


Ilyenkor 4–5 évig tömegesen fordul elő, majd szinte az észlelési határ alá csökken egyedszáma.

A hímek rajzásmenete feromoncsapdával jól követhető. A fényre jól repülő lepkék fénycsapdával is jól
megfigyelhetők. Amennyiben a feromoncsapdákban hetenként 8–10 lepke előfordul, a következő év tavaszán
mindenképpen figyelni kell a fakadó szőlő hajtásait, és ha tőkénként 1 károsított levélcsomót találunk,
szükségessé válhat a védekezés.

Természetes ellenségei. A gyilkosfürkészek közül az Apanteles appellator és az A. sicaricus, a nyergesfürkészek


közül a Pimpla maculator és az Angita fenestralis, míg a fémfürkészek közül a Tetrastichus rapo, az Eupelmus
atropurpureus és a Brachymeria intermedia fajok a leggyakoribbak. A Nemorilla floralis fürkészlégy is említést
érdemel. A Trichogramma fajok mint tojásparazitoidok jönnek számításba. A ragadozó rovarok közül a
fátyolkalárváknak, valamint a katicabogár imágóknak és lárváknak a hernyók pusztításában van szerepe. A
cinegék és a mezei verebek a hernyókon kívül a bábokat is szívesen fogyasztják.

A védekezés irányelvei. Parazitoidjainak kímélését szolgálja, ha az egyéb szőlőkártevők (szőlőmolyok, atkák)


ellen környezetkímélő technológiát, illetve készítményt használunk. Amennyiben egyedszáma indokolja, a szőlő
fakadását követően, a fiatal hernyók ellen a Bacillus thuringiensist tartalmazó biológiai készítményt érdemes
felhasználni.

Inszekticideket alkalmazni csak tömeges elszaporodása esetén indokolt, amikor természetes ellenségei nem
tudják egyedszámát visszaszorítani.

A szervesfoszforsavészter-hatóanyagú készítmények kijuttatását a rügyfakadás után, a telelőhelyeiket elhagyó


hernyók tömeges táplálkozásának idejére kell időzíteni.

A környezetkímélő kitinszintézis-gátló, lufenuron-hatóanyagú készítmény alkalmazását a hernyók tömeges


táplálkozásának idejére, míg a fenoxikarb-hatóanyagú készítményt, amely a lárva-báb átalakulást akadályozza
meg, az L4–L5 fejlődési stádiumban lévő hernyók ellen kell időzíteni. Ha a nyár folyamán ezt az átalakulásgátló
készítményt a szőlőmolyok ellen alkalmazzuk, egyúttal megakadályozza a szőlőilonca tojásból hernyóvá
alakulását is.

3.3.14.12.2. Mocsári sodrómoly – Pandemis dumetana Treitschke

142. ábra - Pandemis dumetana (a), P. heparana (b), P. ribeana (c), P. ribeana var.
ceresana (d) (Szabóky Csaba rajza)

285
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Az imágó 9–12 mm nagyságú, szárnyainak fesztávolsága 15–20 mm. Elülső szárnya
világosbarna, sötétebb barna hálózatos rajzolatú. A szárnytő, közepén és csúcsán sötétbarna csík látható, melyek
közül a középső a legszélesebb. Hátulsó szárnya halványszürke, külső széle sárgás. A tojás 0,9–1,0 × 0,6–0,8
mm nagyságú, halványzöld színű, lapos tojásai csomókban találhatók gazdanövényeik levelén. A kikelő kis
hernyó fehéres színű, feje, nyakpajzsa fekete. Színe később sárgászöld, majd zöld, feje és nyakpajzsa barnul,
majd sárgászölddé válik. A kifejlett hernyó teste zöld, hátoldalán 3 sötétebb zöld vagy barnászöld csík húzódik
végig. A fürge mozgású hernyó az összeszőtt levelek között található.

A báb 10–14 mm nagyságú, élénkzöld, később barnászöld, végül barna színű. A hernyó károsításának helyén
található.

Földrajzi elterjedése. Közép- és Dél-Európa, Közép- és Kelet-Ázsia egészen a Távol-Keletig. Hazánkban


mindenütt gyakori.

Tápnövényei. Sok tápnövényű faj. A gyümölcstermő növények közül az alma, szamóca, körte, őszibarack,
mandula, szilva, málna, ribiszke és a szeder, de gazdanövényeként említik a csalánt, libatopot, macskagyökeret,
borostyánt, a különböző ernyős virágzatú növényeket, a Lonicera, a Lysimachia, a Symphytum, a Teucrium és a
Quercus fajokat is.

Gazdasági jelentősége. A kisebb jelentőségű, de gyümölcstermő növényeinken állandóan jelenlévő


sodrómolyfajok közé tartozik. A tavaszi molylepkeegyüttes állandó tagja, ilyenkor lombkártételével, a második
nemzedék hernyóinak viszont gyümölcskárosításával kell számolni.

Kárképe. Az áttelelő hernyók tavaszi kártételét a lombfogyasztás jellemzi. A fiatal hernyók szövedék
védelmében, a levél színén hámozgatnak. Később összeszövik, behajtogatják a leveleket, kirágják, lyuggatják,
végül nagy részüket elfogyasztják. Ha a bimbókat is hozzászövik a levelekhez, azokat is kirágják.

Bogyósgyümölcsűekben a lombpusztításon kívül a terméskár is jelentős lehet. Ha szamócában a virágzati szárat


rágják át, a rajta lévő virágok hervadnak, termést már nem hoznak. Szamócában, málnán, szedren, sőt
ribiszkében a bimbók, virágok összeszövése, kirágása is jellemző károsítási forma. A nyári nemzedék hernyói a
gyümölcstermő fás növényeken részben a leveleken hámozgatnak, majd karéjozva rágják azokat, részben
hozzászövik a leveleket a gyümölcshöz és annak védelmében a felületen hámozgatnak. Bogyósgyümölcsűeken
ilyenkor a lombkártétel a jellemző.

Életmódja. Évente 2 nemzedéke fejlődik. Az L3 fejlődésfokozatú hernyók telelnek át, sűrű szövedékben, védett
helyeken. Tavasszal, ha a hőmérséklet 10 °C felett állandósul, előjönnek telelőhelyeikről és folytatják

286
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

fejlődésüket. Április–májusban károsítanak. Az L6 fejlődésfokozatú hernyók május végén, június elején


károsítási helyeiken előbábbá, majd bábbá alakulnak. Viszonylag rövid (8–11 napig tartó) bábnyugalom után
kirepülnek a lepkék.

Az áttelelő nemzedék lepkéi május legvégétől július elejéig rajzanak, csúcsrajzásukra június közepe körül
számíthatunk. A nőstények a rajzást és párosodást követő 5–8. napon kezdik lerakni tojásaikat. A tojáscsomók
általában a levél színén, vastagabb ér mentén találhatók, bennük 6–102 tojás figyelhető meg. Egy nőstény
átlagosan 210 tojást rak.

Az embrionális fejlődés ideje 8–13 nap. A tojásokból kikelő hernyók június végétől augusztus közepéig
károsítanak, 28–40 nap alatt fejlődnek ki. Bábozódnak, majd augusztus elejétől szeptember közepéig, végéig
rajzanak a 2. nemzedék imágói. A csúcsrajzásra augusztus közepétől számíthatunk. A lerakott tojásokból
származó hernyók augusztus–szeptemberben a levelek érzugaiban táplálkoznak. A késői, még szüret előtt lévő
gyümölcsfajtákon a gyümölcs felületén is hámozgathatnak. Az időjárási viszonyok alakulásától függően
szeptember végén, októberben befejezik a táplálkozást, védett helyet keresnek, majd sűrű szövedékkel vonják
körül magukat és áttelelnek.

Tömeges elszaporodása, előrejelzése. Populációnagyságának felméréséhez a fénycsapdás, a feromoncsapdás


gyűjtés, valamint a növényfelvételezés ad megfelelő támpontot. Az áttelelő hernyók népességének felméréséhez
elengedhetetlen a tavaszi növényfelvételezés, míg a második nemzedék egyedszámának becsléséhez, illetve a
tömeges tojásrakás és hernyókelés idejének előrejelzéséhez a csapdázási eljárások adnak megfelelő adatot.

Természetes ellenségei. A különböző fürkészfajok e faj populációszabályozásában jelentős szerepet tölthetnek


be. Közülük az Apanteles congestus, az A. ater, az Ascogaster annularis, a Dolichogenidea longicauda
(Braconidae), a Colpoclypeus florus (Chalcidoidea) és a Nemorilla floralis (Tachinidae) a jelentősebbek. A
ragadozó rovarok közül a poloskákat, a fátyolka- és katicabogár-lárvákat a tojások és a fiatal hernyók, míg a
madarakat az idősebb hernyók és a bábok elpusztítása miatt érdemes megemlíteni.

A védekezés irányelvei. Szamócában lehetőség van a fertőzött, leszáradt, a mocsári sodrómoly áttelelő hernyóit
tartalmazó levelek összegyűjtésére és megsemmisítésére.

Parazitoidjai jelentős mértékben hozzájárulnak egyedszámának csökkentéséhez. Ezért fontos, hogy domináns
parazitoidjainak rajzása idején toxikus készítményt ne juttassunk ki rájuk a gyümölcsösben. Az integrált
növényvédelem kívánalmainak megfelelő technológia alkalmazása ragadozóit is megkíméli.

Amennyiben az előző évi rajzásmegfigyelés és a tavaszi növényvizsgálat eredményei alapján indokolt, az


áttelelő hernyók elleni védekezéssel kell a tavaszi kártételt megakadályozni, illetve a második nemzedék
hernyóinak kártételét megelőzni. A szerves foszforsavészter vagy egyéb hatóanyagú szerrel történő védekezést
tavasszal az előjövő, a nyári időszakban a fiatal hernyók tömeges jelenlétének idejére célszerű időzíteni.

Az integrált növényvédelem kívánalmainak megfelelő védekezés során az átalakulást gátló fenoxikarbbal


történő kezelést az L5–L6 hernyóstádiumban, a nyári nemzedék esetén a tömeges tojásrakás idején kell
végrehajtani. A kitinszintézis-gátló készítményeket szintén ilyenkor célszerű alkalmazni.

3.3.14.12.3. Ligeti sodrómoly – Pandemis heparana Deniset Schiffermüller

Alaktani leírása. A moly 8–14 mm nagyságú, szárnyainak fesztávolsága 18–24 mm. Elülső szárnyának
alapszíne a barnássárgától a vörösesbarnáig változik, rajta a rácsos rajzolat barna, a három ferde harántsáv
feketésbarna. Mindezektől a lepke májbarna benyomást kelt. Hátulsó szárnya szürkésbarna. A tojás 1,5–1,7 ×
1,0–1,2 mm nagyságú, lapos, halvány sárgászöld színű. Csomókban található a leveleken, esetleg a gyümölcs
felületén. A fiatal hernyó teste, feje és nyakpajzsa sárgászöld színű. A kifejlett hernyó 18–22 mm hosszú, teste
fűzöld, rajta apró, világosabb színű szemölcsök láthatók. Feje és nyakpajzsa némi sárgászöld, barnás árnyalattal.
Az összeszőtt levelek vagy a gyümölcs felületéhez tapadt levél alatt található. A báb 10–12 mm nagyságú, zöld
színű, később világosbarna, a szárnyat fedő részen zöldes árnyalattal. A hernyó károsítási helyén
szövedékgubóban található.

Földrajzi elterjedése. Egész Európában, Közép- és Távol-Keleten, még Kínában és Japánban is előfordul.
Magyarországon mindenütt gyakori.

Tápnövényei. Sok tápnövényű faj. Szinte valamennyi gyümölcstermő növényünkön előfordul, így az almán,
körtén, birsen, őszibarackon, kajszin, mandulán, cseresznyén, meggyen, szilván, szamócán, málnán, szedren,

287
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

ribiszkén, és a köszmétén is. Gazdanövénye még a vadalma, vadkörte, galagonya, sajmeggy, kökény, berkenye,
áfonya, de megél a tölgyön, kőrisen, szilen, hárson, égeren, nyáron, fűzön is.

Gazdasági jelentősége. A gyümölcsösök leggyakoribb sodrómolyfajai közé tartozik. Számos gazdanövénye van,
ezért az almatermésűekben, a csonthéjasokban, sőt a bogyósgyümölcsűekben is jelentős lombkártételt okoz, és
mivel kétnemzedékű, a nyári hónapokban gyümölcskártétele sem elhanyagolható.

Az utóbbi években, ha lehet, még növekedett is jelentősége, almaültetvényekben az almailoncával egyenértékű,


fontos fajjá vált. Egyike azon molyfajoknak, amelyek ellen hazánkban is, de Európa szinte valamennyi
gyümölcstermővidékén védekezni kell.

Kárképe. Akétnemzedékű sodrómolyfajok hernyóinak tipikus kárképe jellemző e fajra is. Tavasszal az áttelelő
hernyók a rügyeket odvasítják, majd a szövedékükkel összesodort hajtásvégeken vagy az egyes levelek
sodrataiban táplálkozva rágják, lyuggatják azokat. Jellegzetes kárképük már messziről szembetűnő. Nyáron a
fiatal hernyók kezdetben szövedékcső védelmében az érközökben hámozgatnak, később az összeszőtt levelek
védelmében a leveleket fogyasztják, illetve a gyümölcshöz szőtt levél védelme alatt a gyümölcs felületén nagy
foltot rágnak, esetleg a kocsány vagy csésze felől mélyebbre is behatolnak a gyümölcshúsba.

Életmódja. Hazánkban évente 2 nemzedéke fejlődik. Tavasszal a hernyók a rügyfakadás idején hagyják el
telelőhelyeiket és a fakadó rügyekkel, majd a fiatal hajtásvégeken táplálkoznak. Május közepére, végére
fejlődnek ki, majd az L5 fejlődésfokozatú hernyók károsítási helyeiken szövedék védelmében előbábbá, majd
bábbá alakulnak. Abábnyugalom 8–16 napot vesz igénybe, így az áttelelő nemzedék lepkéi május végétől július
elejéig rajzanak. A rajzáscsúcs általában június második felében van. A lepkék fényre jól repülnek. A
megtermékenyített nőstények kisebb-nagyobb csomókban háztetőszerűen egymásra rakják tojásaikat.
Anőstényenkénti átlagos tojásszám 240. Az embrionális fejlődés 11–18 napig tart. A tojásokból kikelő hernyók
szétszélednek, egyesével a leveleken, az érzugokban hámozgatnak, majd az összeszőtt leveleken, illetve a
gyümölcsök felületén táplálkozva fejlődnek. Bábozódásukat követően, ha a nappali hőmérséklet, 24–28 °C-os
7–8 nap múlva, ha ennél hűvösebb, 10–18 nap múlva kezdenek a lepkék kirepülni. A rajzás augusztus első
napjaitól szeptember végéig is eltarthat. A rajzáscsúcs augusztus második felében várható.

A második nemzedék fiatal hernyói a leveleken hámozgatnak, és az L2 (hosszú, meleg ősz esetén az L3)
fejlődésfokozatú hernyók a fakorona (vagy bokor) védett részein sűrű szövedékgubót készítenek és ebben
telelnek át.

Tömeges elszaporodása, előrejelzése. Az áttelelő nemzedék várható tavaszi kártételének előrejelzése érdekében
(a többi, hernyó alakban telelő sodrómolyfaj egyedszámának felmérésével egy időben) növényfelvételezéssel
szükséges megállapítani a hernyók mennyiségét. Amennyiben a lombfertőzés mértéke meghaladja az 5–6%-ot,
fel kell készülni a védekezésre. A második nemzedék egyedszámának becsléséhez, illetve a tömeges tojásrakás
és hernyókelés idejének előrejelzéséhez a feromoncsapdák adnak megfelelő adatot.

Természetes ellenségei. Legfontosabb parazitoidjai a gyilkosfürkészek közül kerülnek ki. Nem ritka a hernyók
8–12%-os parazitáltsága sem. Az Ascogaster annularis, az A. quadridentata, az Apanteles ater, a Macrocentrus
linearis, a M. pallipes és a Dolichogenidea cheles fajok populációcsökkentő szerepére számíthatunk. A
poliembrionális fejlődésű Macrocentrus fajok jelentőségét külön is ki kell emelni, hiszen nem ritka, hogy egy-
egy hernyóban 25–90 parazitoid is kifejlődik. A Chalcidoidea fajok közül a Colpoclypeus florus, a Dibrachus
cavus, a Brachimeria rugulosa fordul elő gyakrabban.

A védekezés irányelvei. Igen fontos parazitoidjainak kímélése. Ezért domináns parazitoidjainak rajzása idején
nem célszerű inszekticideket alkalmazni a gyümölcsösben vagy csak szelektív készítményekkel szabad
védekezni. Lehetőleg az integrált növényvédelem kívánalmainak megfelelő technológiát alkalmazzunk.
Almában és körtében pl. sziromhullás előtt lehetőleg kerülni kell a sodrómolyok elleni permetezést vagy csak
szelektív hatású készítményeket szabad kijuttatni, mert ezzel megkíméljük egy másik kártevőcsoport, az
aknázómolyok ilyenkor rajzó, domináns parazitoidjait.

A biológiai készítmények közül eredményesen alkalmazhatók a hernyók ellen a különböző Bacillus


thuringiensis készítmények. Különösen a nyári védekezések idején, illetve a gyümölcsszüret előtti időben
ajánlható felhasználásuk, mivel nincs élelmezés-egészségügyi várakozási idejük.

A kártétel megelőzésére legalkalmasabb időszak az áttelelt hernyók elleni védekezés. Akkor kell végrehajtani,
ha az a tavaszi növényvizsgálat eredményei alapján indokolt. A kezelés idejét és módját a gyümölcsféléken
ilyenkor károsító egyéb sodrómolyfajok (almailonca, kerti sodrómoly, dudvasodrómoly stb.) elleni védekezéssel

288
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

kell összehangolni. A hagyományos szervesfoszforsavészter- vagy egyéb hatóanyagú szerrel történő védekezést
tavasszal a táplálkozni kezdő hernyók ellen, a nyári időszakban pedig a fiatal hernyók tömeges jelenlétének
idejére célszerű időzíteni. Előbbi időpontját növényfelvételezéssel, utóbbiét feromoncsapdás megfigyeléssel
célszerű meghatározni. A piretroid hatóanyagú készítmények használata – annak ellenére, hogy a fiatal lárvák
ellen jó hatást adnak – mivel a természetes ellenségeket is pusztítják, nem ajánlott. Ezeket csak akkor (és évente
maximum egyszer) célszerű alkalmazni, ha a szüret előtti időszakban „tűzoltásszerű” védekezésre van szükség,
és más növényvédő szer élelmezés-egészségügyi várakozási ideje már nem tartható be.

Az integrált növényvédelem kívánalmainak megfelelő védekezés során az átalakulást gátló, fenoxikarbbal


történő kezelést tavasszal, a sziromhullást követően az idős, bábozódás előtti, L5 hernyóstádiumú lárvák ellen
célszerű időzíteni. Ilyenkor a hernyó–báb átalakulást gátolja. Erős fertőzés vagy elhúzódó lárvafejlődés esetén,
ha a kezelés idején különböző fejlődésfokozatú hernyók vannak a gyümölcsösben, érdemes a permetezést 2 hét
múlva megismételni. A nyári nemzedék esetében a permetezést a tömeges tojásrakás idején kell végrehajtani.
Ilyenkor a fenoxikarb a tojás–lárva átalakulást gátolja. A kitinszintézis-gátló ditlubenzuron, teflubenzuron,
flufenoxuron, triflumuron, hexaflumuron stb. hatóanyagú készítményeket szintén ilyenkor célszerű alkalmazni,
míg a lufenuron hatóanyagú készítmény, amely az egyes lárvastádiumok között is ki tudja fejteni hatását,
később is jó eredményt ad.

A nyári, sodrómoly elleni védekezéseket célszerű az almamoly és szükség esetén az aknázómolyok, illetve az
üvegszárnyú almafalepke elleni védekezéssel összehangolni és az ültetvényben előforduló kártevők és
természetes ellenségek ismeretében a megfelelő időpontot és készítményt kiválasztani.

3.3.14.12.4. Kerti sodrómoly – Pandemis ribeana Hübner(P. ribeana var. ceresana Hübner)

Alaktani leírása. Az imágó 8–10 mm nagyságú, szárnyainak fesztávolsága 18–22 mm. Elülső szárnyának
alapszíne okkersárga, barnássárgán hálózott. A szárnytő, a középső ferde sáv és az elülső szegélyfolt
barnássárga, vörösesbarnán szegett. A var. ceresana példányokon a szárny közepe feketén mintázott. A hátulsó
szárny barnásszürke. A tojás 1–1,1 × 0,7–0,8 mm, lapos, sárgászöld. Csomókban található, általában a
tápnövény levelén. A kis hernyó sárgászöld, feje és nyakpajzsa barnásfekete. A kifejlett hernyó 20–22 mm
hosszúságú, zöld színű. Feje barnászöld, oldalain 1–1 fekete folttal, nyakpajzsa sárgászöld, szintén 1–1 fekete
folttal díszített. A kis hernyó az érzugokban, a fürge mozgású idősebb hernyó a feltűnő hajtás- vagy
levélsodratban, illetve a gyümölcs közelében található. A báb 8–13 mm hosszú, élénkzöld színű, majd
világosbarna, később sötétbarna színű, fedettbáb. A hernyó károsítási helyén vagy annak közelében,
szövedékgubóban található.

Földrajzi elterjedése. Egész Európában elterjedt. Hazánkban is gyakori.

Tápnövényei. Alegtöbb gyümölcsfélénken előfordul. Az almatermésűeken a leggyakoribb, de megtalálhatjuk a


különböző csonthéjas és bogyós gyümölcsű növényeken is. Tápnövényei között találunk számos erdei és díszfát
(tölgy, juhar, kőris, hárs, nyír, nyár), bokrot (galagonya, kökény, berkenye, rózsa), sőt lágy szárú növényt is.

Gazdasági jelentősége. Gyümölcsöseink leggyakoribb kétnemzedékű kártevő sodrómolyai közé tartozik, de


nálunk és Európa-szerte is kevésbé jelentős, mint a ligeti sodrómoly. Gyakran azzal együtt károsít.
Elszaporodásának a meleg tavasz és nyár kedvez. Nagyobb egyedszámban a homoktalajú almaültetvényekben
fordul elő.

Kárképe. A kétnemzedékű sodrómolyfajok hernyóinak kárképe jellemző e fajra is. Az áttelelő hernyók a
rügyeket odvasítják, majd az összesodort hajtásvégeken vagy az egyes levelek sodrataiban táplálkoznak. Nyáron
a fiatal hernyók a levelek érközeiben hámozgatnak, majd az összeszőtt levelek védelmében, illetve a
gyümölcshöz szőtt levél alatt, a gyümölcs felületén rágnak. A károsított levélrészek megrágottak, szövedékkel
borítottak, a gyümölcs felületén foltszerű rágásnyomok, ürülék látható.

Életmódja. Évente két nemzedéke fejlődik. Hernyói a kitavaszodást követően hagyják el telelőhelyeiket, a
fakadó rügyeken, majd a levélsodratokban, az összeszőtt hajtásvégeken táplálkoznak. Öt fejlődésfokozatuk
különböztethető meg. Az első példányok május első napjaira fejlődnek ki, károsítási helyeiken előbábbá, majd
bábbá alakulnak. A faj számára kedvező időjárási viszonyok között a bábnyugalom csak 6–7 nap, így az első
lepkék május végén már repülnek.

Az áttelelő nemzedék rajzása július elejéig, közepéig tart. A rajzáscsúcs ideje június második felében várható. A
megtermékenyített nőstények 20–60 tojásbál álló, lepényszerű tojáscsomóikat a levelekre, esetleg a gyümölcs
felületére rakják. A nőstényenkénti átlagos tojásszám 310 körül van. Az embrionális fejlődés ideje 10–14 nap, a

289
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

nyári hernyónemzedék az időjárási viszonyok alakulásától függően 48–74 nap alatt fejlődik ki. A kis hernyók a
levelek érzugaiban hámozgatnak, az idősebbek a levelek között vagy a gyümölcsön táplálkoznak. Rövid
bábállapot után július végétől, augusztus elejétől rajzanak a második nemzedék imágói. Utódjaik a leveleken,
esetleg a gyümölcsök felületén hámozgatnak, majd a harmadik fejlődésfokozatot elérő hernyók a fa koronájába
húzódnak, ahol védett helyen szövedéktokot készítenek, amelyben áttelelnek. Meleg nyárvége, hosszú ősz
esetén részleges harmadik nemzedék is kifejlődhet.

Tömeges elszaporodása, előrejelzése. A korai kitavaszodás, a meleg, hosszú nyár kedvez elszaporodásának,
ezért kártétele ilyen körülmények között jelentős lehet.

Populációdinamikai viszonyai fénycsapdával és feromoncsapdával is nyomon követhetők. A várható kártétel


előrejelzésére növényfelvételezéssel kell az áttelelt hernyók mennyiségét megállapítani. A második nemzedék
rajzásmenetének, a tömeges tojásrakás és hernyókelés idejének meghatározásához a feromoncsapdák adnak
megfelelő támpontot.

Természetes ellenségei. Tojósait a Trichogramma cacoeciae tojásfürkész parazitálja, amely jelenléte esetén már
az embrionális fejlődést is megakadályozza. A gyilkosfürkészek közül mint domináns hernyóparazitoidjaira, az
Apanteles ater, az Apanteles xanthostigma, a Macrocentrus pallipes és a Macrocentrus linearis fajokra
számíthatunk.

A védekezés irányelvei. A kétnemzedékű sodrómolyok elleni védekezés elvei vonatkoznak erre a fajra is,
amelynek részletes leírása a ligeti sodrómolynál található.

3.3.14.12.5. Ékes sodrómoly – Argyrotaenia pulchellana Haworth

Alaktani leírása. A6–7mm nagyságú lepke kiterjesztett szárnyakkal 12–17 mm. Elülső szárnya ezüstszürke, a
szárnytő, a ferde középcsík és az elülső szegélyfolt sötétbarna, feketésbarna. Színét változékonyság jellemzi,
mert a világos példányoktól az egészen sötétig mindenféle árnyalatban előfordul. Hátulsó szárnya ezüstösen
csillogó szürke, szárnyrojtja is ezüstös. Lapos, ovális, világoszöld tojásai csomókban találhatók. A kifejlett
hernyója 15–18 mm hosszú, sárgászöld színű, feje barnássárga, nyakpajzsa valamivel világosabb. A bábja 8–9
mm hosszú, kezdetben világossárga, majd világosbarna, a lepke kirepülése előtt sötétbarna.

Földrajzi elterjedése. Európában, Kis-Ázsiában, sőt Észak-Amerikában is előfordul. Hazánkban mindenütt


megtalálható, az ország középső részein gyakoribb.

Tápnövényei. A gyümölcsfélék közül az alma, körte, birs, kajszi, cseresznye, meggy, szilva, málna, szeder,
szamóca és a szőlő. Kimutatták kártételét babon, kukoricán, kenderen, a dísznövények közül mályván, rózsán,
őszirózsán. Előfordul számos erdei és díszfán, díszbokron, valamint a lágy szárú növények egész során.

Gazdasági jelentősége. Viszonylag új kártevőnek számít Európa gyümölcsöseiben és szőlőültetvényeiben.


Századunk első felében erdészeti kártevőként volt ismert. Magyarországon az 50-es években észlelték a
gyümölcsösökben. Azóta a kétnemzedékű sodrómolyfajok között mint eseti, időszakos kártevőt tartjuk nyilván.

Kárképe. Afiatal hernyók szövedék védelmében a leveleken hámozgatnak, majd az összeszőtt levelekben,
hajtásvégeken karéjozva rágnak. A gyümölcsfejlődés idején a gyümölcshöz szőtt levél védelmében, annak
felületét hámozzák. Szőlőben átrágják a kocsányrészeket, meghámozzák a bogyókat. Laza szövedékükkel egész
fürtrészeket összeszőnek.

Életmódja. Változó nemzedékszámú, melegkedvelő faj. Hazánkban két vagy három nemzedéke van.
Bábalakban telel át. Tavasszal áprilisban, május első felében rajzanak az áttelelt nemzedék egyedei. A fényre jól
repülő lepkék párosodnak, majd a nőstények lerakják tojáscsomóikat a gyümölcsfák, a szőlővesszőire, később a
már kihajtott levelekre. A tojásokból, az időjárás alakulásától függően 16–30nap múlva kelnek ki a kis hernyók.
A levelek fonákán hámozgatva, majd az összeszövött részeket megrágva, 5 fejlődésfokozaton áthaladva
fejlődnek ki. A gazdanövénytől függően már ilyenkor is számolni kell gyümölcs, illetve fürtkártételükkel.
Kifejlődve, bábozódás céljából védett helyet keresnek tápnövényükön, majd 1–2 hetes bábnyugalom után
kirepülnek a 2. nemzedék lepkéi. Rajzásuk június második felében kezdődik és július végéig tart. Utódjaik az
első nemzedék egyedeihez hasonlóan fejlődnek, de a melegebb időben annál valamivel rövidebb idő alatt.
Károsításukat már főleg a termés- és fürtkártétel jellemzi, ilyenkor okozhatják a legtöbb problémát. Aharmadik
nemzedék egyedei – ha az időjárás alakulása lehetővé tesz még egy nemzedék kifejlődését – augusztus–
szeptemberben rajzanak. Hernyóik még október végén is előfordulnak, ezek még a fagyok beállta előtt
bábozódnak és áttelelnek.

290
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Előrejelzése. Rajzásmenetük fénycsapdával, a hímek repülése feromoncsapdával nyomon követhető.

A védekezés irányelvei. Lombkártételének, illetve a későbbi nemzedékek gyümölcskárosításának megelőzéséhez


legjobb időszak az első nemzedék lárvái kifejlődésének megakadályozása. Amennyiben tömeges előfordulása
indokolja a védekezést, azt a második nemzedék egyedei ellen meg kell ismételni.

A hagyományos védekezési eljárások közül választva, a szervesfoszforsavészter- vagy egyéb hatóanyagú


készítményekkel történő védekezést a fiatal hernyók tömeges előfordulásakor célszerű végrehajtani.

Az integrált növényvédelem kívánalmainak megfelelő védekezés során az átalakulást gátló fenoxikarbbal,


illetve a kitinszintézis-gátló készítményekkel a tömeges tojásrakás idején érdemes permetezni. A lufenuron
hatóanyagú kitinszintézis-gátló és a Bt (Bacillus thuringiensis) készítmények felhasználását a fiatal
hernyóstádiumok valamelyikére szükséges időzíteni. Ez utóbbiak szerepe különösen a szüret előtti időszakban
jelentős.

3.3.14.12.6. Rózsailonca – Archips rosana Linné

Alaktani leírása. Az imágó 9–11 mm nagyságú, szárnyainak fesztávolsága 18–22 mm. Ivari dimorfizmus
jellemzi. A hím elülső szárnyának alapszíne a világosbarnától a szürkésbarnáig terjed. Rajta szegélyfolt,
középen az ék alakban megtörő, ezért kicsúcsosodó ferde harántsáv, a belső szegély melletti hosszúkás folt
barnásvörös, a kihegyesedő szárnycsúcson barna folt van. A nőstény elülső szárnyának rajzolatai sokkal
halványabbak, gyakran alig láthatók, így előtűnnek a szárny alapjának kanyargós harántcsíkjai. Mindkét nem
hátulsó szárnya szürkésbarna, csúcsa sárgás színű. A tojás lapos, hálózatos felületű, 0,7–0,8 × 0,6–0,7 mm
nagyságú, lerakáskor színtelen, majd sárgászöld, az áttelelés után sárgásbarna színű. A tojások félig egymást
fedve, csomókban találhatók, zömmel a fatörzsön vagy a vastagabb ágakon. A kis hernyó halványsárga színű,
feje, nyakpajzsa fekete, a testén lévő szemölcsök zöldek. A kifejlett hernyó 16–22 mm hosszú, szürkészöld
színű, lilásvörös árnyalattal. Feje sötétbarna, nyakpajzsának eleje világosbarna, hátsó része sötétbarna,
feketésbarna. A kirágott rügyek, bimbók mellett, a feltűnő levélsodratokban vagy a károsított gyümölcs
közelében található. A báb 9–11 mm hosszú, világosbarna, sárgásbarna színű. Általában a levéltölcsérben
található.

Földrajzi elterjedése. Előfordul egész Európában, Kis-Ázsiában, keleten a Kaukázuson túli területekig és Észak-
Amerikában is, ahová behurcolták. Magyarországon általánosan elterjedt.

Tápnövényei. Sok tápnövényű faj. A gyümölcsfélék közül az alma, körte, birs, kajszi, szilva, cseresznye, meggy,
málna, ribiszke, köszméte, szeder tartozik gazdanövényei közé. A fás növények közül tápnövénye a juhar, tölgy,
kőris, platán, szil, éger, nyír, nyár, gyertyán, hárs, de kedveli a mogyorót, galagonyát, rózsát, somot, fagyalt,
loncot, kökényt, orgonát és az áfonyát, valamint számos lágy szárú nővényt, melyek közül talán a lucerna és a
komló a legfontosabb.

Gazdasági jelentősége. Az egynemzedékű sodrómolyok egyik legfontosabb fajaként tartjuk számon. Különösen
a sűrű telepítésű gyümölcsösökben lehet jelentős. Kártétele kajsziban, almában és cseresznyéken a
leggyakoribb.

Tömeges elszaporodását Nyugat-Európában a tél végi DNOC-os, illetve oleoparatinos védekezésekre vezették
vissza. Tojásparazitoidja ezek alkalmazásának idején tevékenykedik, a permetezések pusztító hatása
megakadályozta populációszabályozó tevékenységét.

Kárképe. A kora tavasszal kikelő kis hernyó először a rügyeket odvasítja. A virágzás előtti időszakban berág a
bimbókba, kirágja a termőrészeket, ezért a virág nem tud kinyílni, barnul, elszárad. A lombfejlődés idején
szivarszerű képződménnyé sodorja a leveleket, ebben hámozgat, majd lyuggatva rágja azokat.

A gyümölcsöt a hozzászőtt levél védelmében károsítja, lyukakat rág a gyümölcs húsába. A fiatal gyümölcsön
keletkező rágásnyomok beforrnak, parásodnak és mivel a gyümölcs továbbfejlődik, torzult, féloldalas lesz.
Kárképe tehát jól megkülönböztethető a kétnemzedékű sodrómolyok nyári, nagykiterjedésű, felszíni
rágásképétől.

Életmódja. Évente egy nemzedéke fejlődik. Tojáscsomói telelnek át a fákon, bokrokon (esetleg kerítésen,
talajrögökön), zömmel a törzsön és a vastag vázágakon, illetve a bokrok alsó, fás részein. Tavasszal az első
hernyók a rügypattanás, rügyfakadás idején kelnek ki, zömük az alma pirosbimbós állapotában. A kelés ideje
sokszor elhúzódik, ezért a hernyók fejlődésmenete, majd az imágók rajzása is viszonylag hosszú ideig tart.

291
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

A kis hernyók felmásznak a fa (bokor) koronarészeibe, a rügyeken, bimbókon kezdenek táplálkozni, kirágják
azok belsejét. Később a leveleken, majd a gyümölcsökön folytatják fejlődésüket. Életük folyamán 5
lárvastádium különböztethető meg. Az időjárás és a táplálkozási lehetőségek függvényében 23–45 nap alatt
fejlődnek ki, majd utolsó károsítási helyeiken alakulnak bábbá. A bábnyugalom 8–12 napig tart.

Az első lepkék május második felében jelennek meg, rajzásuk még júliusban is tart. A megtermékenyített
nőstények tojásrakásra alkalmas helyet keresnek, majd lerakják a változó számú (átlagban 38–50) tojásból álló
tojáscsomókat. Ezeket megkeményedő váladékkal fedve szinte odatapasztják az aljzathoz. Tojáscsomóik
nagyon jól beolvadnak a környezetbe, színük és küllemük alapján egy nagyobb sárcsepphez hasonlítanak. Egy
nőstény tojásprodukciója akár 500–800 darab is lehet. Néhány nap múlva kezdetét veszi az embrionális fejlődés,
majd a diapauza miatt leáll, és a faj ebben az állapotban telel át.

Tömeges elszaporodása, előrejelzése. A sűrű növényállományú ültetvények kedvezőek szaporodása számára.

Feromoncsapdával jól megfigyelhető előfordulása, nyomon követhető egyedszámának, populációdinamikai


viszonyainak változása. Az áttelelő tojások mennyiségének tél végi számbavétele, ezen belül a parazitáltak
megállapítása a hernyópopuláció nagyságának előrejelzésére alkalmas.

Természetes ellenségei. Természetes korlátozói közül a parazitoidok, közülük is a Trichogramma


embryophagum ssp. cacoeciae tojásparazitoid a leghasznosabb. A lerakott tojások jelentős hányadát képes
elpusztítani, megakadályozva ezzel a hernyó minimális kártételét is. Hazai körülmények között a hernyókat a
Braconidákközül az Apanteles ater, a Meteorus ictericus, a Macrocentrus linearis, a M. pallipes, a
Dolichogenidea cheles, a D. longicauda, az Ichneumonidákközül pedig az Itoplectis maculator, a Pimpla
turionella, a Pytodictus segmentator parazitálja jelentős mértékben. A madarak a hernyókat is pusztítják. A
ragadozó poloskák a tojások és a kis hernyók kiszívása miatt hasznosak.

A védekezés irányelvei. A téli vagy tél végi fatisztogatási munkák során végzett ág- és törzstisztogatásnál
elpusztíthatjuk telelő tojáscsomóit is.

Legfontosabb a parazitoidjainak kímélése, betelepülésük elősegítése. A tél végi, áztató permetezéseket


semmiképpen nem szabad olyan készítménnyel végezni, amely a tojásparazitoidokat pusztítja. A domináns
lárva- és bábparazitoidok rajzása idején csak parazitoidkímélő technológiát célszerű alkalmazni. Ezek rajzása
általában egybeesik az alma sziromhullása körüli időszakában az aknázómolyok parazitoidjainak rajzásával, a
kíméléssel tehát két vagy több kártevő elleni biológiai védekezést is elősegíthetünk.

Inszekticideket csak akkor szükséges alkalmazni, ha parazitoidjainak tevékenysége nem elegendő ahhoz, hogy
egyedszámát a gazdaságossági szint alá vigye.

A hagyományos védekezés keretében a szervesfoszforsavészter- vagy az egyéb hatóanyagú készítményeket a


fiatal hernyók károsításának idején kell kijuttatni. Az integrált védekezés keretében a kitinszintézis-gátlókat
használjuk, közülük a hernyó stádiumban hatókat válasszuk! Az átalakulásgátló fenoxikarbot az utolsó fejlődési
stádiumban lévő hernyók tömeges előfordulásakor juttassuk ki.

3.3.14.12.7. Dudvasodrómoly – Archips podana Scopoli

Alaktani leírása. Az imágó 11–14 mm nagyságú, szárnyainak fesztávolsága 19–26 mm, a nőstény példányok
mindig nagyobbak, mint a hímek. Az Archips fajok közül a legnagyobb termetű, szintén szexuál-dimorfizmus
jellemzi. A hímek igen tarka benyomást keltenek, elülső szárnyuk alapszíne a világos gesztenyebarnától a
vörösesbarnáig terjed, „archips” mintázatuk az alapi résznél fehéren szegett sötétbarna, a középső sötét sáv a
belső szél felé szélesedve elmosódik, felső részén fehéren szegett. A szárny külső szegélyén sötétbarna sáv van.
A szárnycsúcs e fajnál is kihegyesedik. A nőstény mintázata kevésbé tarka, a szárnymezők sötét rajzolattal
határoltak, az erekkel rácsozatot képeznek. A hátulsó szárnyak alapi része szürkésbarna, csúcsuk felé egyre
sárgábbak. A tojás zöld színű, 0,9–1,0 × 0,7–0,8 mm nagyságú, lapos, különböző nagyságú csomókban
található, a többi Archips fajéval ellentétben a zöld növényi részeken, általában a leveleken. A kis hernyó
citromsárga, feje, nyakpajzsa sárga. Fejlődésének előrehaladtával színe változik, sötétebb sárga, zöldessárga,
majd zöld lesz. A kifejlett 20–28 mm nagyságú hernyó alapszíne sötétzöld, esetleg szürkészöld, hátoldala
sötétebb árnyalatú. Feje fényes, gesztenyebarna, nyakpajzsa világosan szegett barnásfekete. A báb 15–18 mm,
kialakulásakor zöld, később barnás, végül sötétbarna. A hernyó károsításának helyén található.

Földrajzi elterjedése. Egész Európában elterjedt, de megtalálható Kis- és Közép-Ázsiában, Kelet-Szibériában,


sőt Japánban is. Magyarországon mindenütt megtalálható, gyakori, főleg az erdős, dombvidéki területeken.

292
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Tápnövényei. Gazdanövényeinek száma nagy. Közülük a gyümölcsfélék: alma, körte, birs, kajszi, cseresznye,
meggy, szilva, málna, szedermálna, szeder, ribiszke, köszméte, valamint a szőlő, a mogyoró, a dió és a citrom a
legfontosabbak. A gyümölcstermő növényeken kívül a számos erdei fán, díszfán (tölgy, bükk, kőris, hárs, éger,
nyír) és lágy szárú növényen él.

Gazdasági jelentősége. Agyümölcsültetvényekben előforduló legfontosabb négy sodrómolyfaj (almailonca,


ligeti sodrómoly, kerti sodrómoly, dudvasodrómoly) közé tartozik. Atöbbi Archips fajjal ellentétben
kétnemzedékű, így nemcsak lomb-, hanem gyümölcskártételével is számolnunk kell. A bogyósgyümölcsűek
közül főleg a málnát, a piros és a fekete ribiszkét veszélyezteti.

Kárképe. Akétnemzedékű sodrómolyfajok tipikus kárképe, kártétele jellemző rá. Tavasszal az áttelelt hernyók
először a rügyeket károsítják, a virágkezdeményeket fogyasztják. Később a szövedékükkel összesodort
leveleken, hajtásvégeken táplálkoznak. Aribiszkén általában egy-egy levelet, málnán a hajtásvégeket sodorják
össze. Nyáron, a tojásokból kikelt hernyók kezdetben kis szövedék védelmében a levelek érzugaiban
hámozgatnak. Az L3 fejlődésfokozattól kezdve már az összeszőtt levelek védelmében rágják, lyuggatják a
leveleket, vagy a gyümölcshöz szőtt levél alatt a gyümölcs felületét rágják. A károsított gyümölcs ürülékkel,
szövedékkel szennyezett. Akártétel elősegíti a kórokozók megtelepedését. Nyár végén, a második nemzedék
fiatal hernyóinak kártétele se nem jelentős, se nem feltűnő. Atelelés előtt a levelek érzugaiban hámozgatnak.

Életmódja. Változó nemzedékszámú faj. Hazánkban 2 nemzedéke van. Azáttelelő hernyók tavasszal, a
rügyfakadás idején hagyják el telelőhelyeiket és folytatják fejlődésüket. Aleveleken, hajtásokon táplálkozva első
példányaik május közepére fejlődnek ki. Károsítási helyeiken rövid előbábszakasz után alakulnak bábbá.
Abábnyugalom ideje 11–14 nap. Ennek megfelelően az áttelelő nemzedék lepkéi május végétől, július elejéig
rajzanak. Acsúcsrajzás ideje általában június második felében, július elején van. Alepkék fényre jól repülnek.
Amegtermékenyített nőstények kisebb-nagyobb csomókban a levelekre rakják tojásaikat. Anőstényenkénti
átlagos tojásszám 270–320 közötti. Azembrionális fejlődés ideje 10–11 nap, az ezt követően kikelő kis hernyók
a leveleken hámozgatnak, majd az összeszőtt levelekben és a gyümölcs felületén táplálkozva fejlődnek.
Károsításuk ilyenkor a legfeltűnőbb. Azelső hernyók az időjárási viszonyok alakulásától függően július második
felében, végén fejlődnek ki, majd bábozódnak. A bábnyugalom ideje 7–13 nap. A második nemzedék lepkéi
augusztus elején kezdenek rajzani, rajzásuk szeptember közepéig, végéig tart. Amásodik nemzedék fiatal
hernyói augusztus végétől találhatók meg a levelek érzugaiban. Jelentős kártételt ilyenkor nem okoznak.
Szeptemberben, október első napjaiban az L3 fejlődésfokozatú hernyók a fakorona vagy bokor védett részeihez
vonulnak, ahol szövedékgubóban diapauzába vonulnak, majd áttelelnek. AzL2 hernyó is áttelelhet.

Tömeges elszaporodása, előrejelzése. Meleg, párás környezet kedvező a faj számára. Ilyen körülmények között
fejlődése gyorsabb, a nőstények tojásprodukciója nagyobb.

Populációnagyságának felmérésére a fénycsapdás és a feromoncsapdás gyűjtési módszer is rendelkezésre áll. Az


imágók szívesen repülnek a cefrecsapdákba is. Áttelelő nemzedéke hernyómennyiségének megállapításához, a
védekezés szükségességének eldöntéséhez elengedhetetlen a tavaszi növényfelvételezés. A többi kétnemzedékű
sodrómolyfajhoz hasonlóan, ebben az esetben is az 5–7%-os fertőzés már kritikus lehet. A második nemzedék
egyedszámának becsléséhez, valamint a tömeges tojásrakás és hernyókelés idejének megállapításához a
feromoncsapdák adta lehetőséget kell kihasználni.

Természetes ellenségei. Legfontosabb parazitoidjai a gyilkosfürkészek közül kerülnek ki. Nem ritka a hernyók
(bábok) 15–28%-os parazitáltsága sem. Közülük leginkább az Apanteles ater, A. xanthostigma, Ascogaster
annularis, Macrocentrus pallipes, M. linearis, Meteorus ictericus és a Dolichogenidea longicauda fajok
populációszabályozó tevékenységére számíthatunk.

A védekezés irányelvei. Azagrotechnikai, a biológiai és a kémiai védekezés alapelvei ugyanazok, mint a többi
kétnemzedékű sodrómoly faj esetében. Részletes leírása a ligeti sodrómolynál.

3.3.14.12.8. Almailonca – Adoxophyes orana Fischervon Rösslerstamm

143. ábra - Almailonca (Adoxophyes orana) (Szabóky Csaba rajza)

293
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Azimágó 7–11 mm, szárnyainak fesztávolsága 15–20 mm (hím), 18–22 mm (nőstény). E fajt is
az ivari dimorfizmus jellemzi. Ahím elülső szárnya okkersárga, rajta vékony, barna, rácsszerű hálózat és élénk
vörösesbarna, ferdén elhelyezkedő harántfoltok láthatók. A hasonló, esetleg sötétebb színű nőstény szárnyán a
rajzolatok elmosódtak. A hátulsó szárny mindkét nem egyedein világosszürke. A tojás 0,9–1,0 × 0,6–0,7 mm
nagyságú, világossárga színű, lapos, a közepe kissé kidomborodik. Részben egymást fedve, különböző nagyságú
csomókban, a levelek színén vagy a gyümölcsön találhatók. Akis lárva sárgászöld, feje fekete, nyakpajzsa
zöldes színű. A kifejlett hernyó 18–23 mm hosszú, testének alapszíne zöld, hátoldala szürkészöld, olajzöld vagy
sötétzöld. Rajta a szemölcsök aprók, sárgák, ettől a hernyók pettyezettnek tűnnek. Feje, nyakpajzsa sárgászöld,
utóbbin fekete pontokkal tarkított. A báb 10–11 mm hosszú, kialakulásakor fűzöld, ezt követően világosbarna.
Ahernyó károsítási helyén szövedékből készült gubóban található.

Földrajzi elterjedése. Palearktikus elterjedésű faj. Európában a 65. szélességi fokig mindenütt megtalálható,
Dél-, Közép- és Nyugat-Európában különösen gyakori. Kis- és Kelet-Ázsiában, Kínában, Japánban szintén
előfordul. Magyarországon gyakori.

Tápnövényei. Polifág faj, szinte valamennyi gyümölcstermő növényen előfordul, fontossági sorrendben almán,
körtén, őszibarackon, kajszin, mandulán, málnán, cseresznyén, meggyen, ribiszkén, szamócán, köszmétén,
szedermálnán. Az erdei és a díszfák (bükk, tölgy, juhar, szil, éger, nyír, nyár, fűz, hárs, gyertyán, díszalma,
májusfa), a különböző bokrok (aranyeső, fagyal, lonc, kökény, galagonya, madárbirs, orgona, hóbogyó, áfonya),
sőt lágy szárú növények is.

Azintegrált termesztés keretei között, amikor a parazitoidok, ragadozók megtelepedése és ott tartása érdekében
sövényt telepítenek a gyümölcsös köré, gondolni kell arra is, ha ebbe kedvelt gazdanövényeit telepítik, az
almailonca számára is kedvező feltételeket teremtenek.

Gazdasági jelentősége. Az alma és a körte legjelentősebb sodrómolykártevője, nemcsak hazánkban, de Európa


szinte valamennyi gyümölcstermelő országában. A nyári nemzedék hernyóinak gyümölcskártétele a 9–16%-ot
is elérheti. Az almásokban rendszerint védekezni kell ellene, egyedszámának korlátozására csonthéjasokban, sőt
a bogyósgyümölcsűeken is szükség lehet.

Kárkepe. A kétnemzedékű sodrómolyfajok kárképe jellemző rá. Tavasszal az áttelelő hernyók a rügyeket
károsítják, sokszor berágnak a nyílófélben lévő almavirágba, összeszövik azt, amelynek következtében nem tud
kinyílni. Később az összeszőtt levelekben, hajtásvégeken károsítanak. Berághatnak a termésbe is, amely kinövi
ugyan a kártételt, de deformált növésű, torz gyümölcsöt eredményez. A nyári nemzedék kis hernyói szövedék
védelmében a leveleken hámozgatnak. Az idősebbek zöme a gyümölcs felületén táplálkozik, levél és szövedék
védelmében nagy foltokat rág rajta. Később a gyümölcshéj lyukszerű rágása jelzi jelenlétét, sokszor egész
mélyen berág a gyümölcshúsba, ilyenkor a hernyó a kocsány körüli mélyedésben található.

294
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Életmódja. Évente két nemzedéke fejlődik. Az áttelelt hernyók a rügyfakadás körüli időben kezdik
telelőhelyeiket elhagyni. A rügyeken,bimbókon, a leveleken, hajtásvégeken, esetleg a már kötődött termésen
táplálkozva fejlődnek ki. 7–10 napig tartó bábállapotot követően először a hímek, majd a nőstények is rajzani
kezdenek. Az áttelelő nemzedék május legvégétől, július elejéig rajzik. A rajzáscsúcs június közepe, vége körül
várható. A nőstény sima felületet (levél színe, gyümölcs felülete, csészelevél) keres, ahova kisebb-nagyobb, 30–
80 darabot tartalmazó csomókba rakja le tojásait. A nőstényenkénti tojásszám 200–350 között van. A tojásrakás
és az embrionális fejlődés idejét is a mikroklimatikus viszonyok alakulása határozza meg. Az embrió általában
10–12 nap alatt fejlődik ki. A tojásból kikelő hernyók szétszélednek, a leveleken, majd a gyümölcsön
táplálkozva fejlődnek. Kifejlődésükig 6 fejlődési stádiumon haladnak végig.

A hernyó élettartama általában 32–42 nap. Károsítási helyeiken bábozódnak, majd július végétől augusztusban,
szeptember elejéig rajzanak a második nemzedék lepkéi. A csúcsrajzás augusztus első felében általános. A
második nemzedék nőstényei ezt követően rakják le tojásaikat, ismét a levelekre, gyümölcsökre. A kis hernyók
augusztus végén, szeptemberben károsítanak, majd L3, esetleg L2 fejlődési stádiumban a fakorona, esetleg a törzs
védett helyein, repedésekben, rügyalapnál, ágvillákban sűrű, többrétegű gubóban telelnek át.

Tömeges elszaporodása, előrejelzése. Elszaporodásának a meleg, páradús környezet kedvez. A fiatal hajtások
pl. sokkal kedvezőbb táplálékot nyújtanak a hernyók számára, mint az idős levelek. Ha a nőstények érési
táplálkozásuk során megfelelő mennyiségű és minőségű nektárhoz jutnak, előnyös a tojásprodukció
szempontjából.

A rajzás menetéről, populációdinamikai viszonyainak alakulásáról a fénycsapdás és a feromoncsapdás


megfigyelés ad megfelelő adatokat. Áttelelő nemzedéke várható kártételének alakulásához a rügyfakadást
követő növényfelvételezés ad megfelelő támpontot. A nyári nemzedék rajzásmenetének, illetve a tömeges
tojásrakás és hernyókelés idejének előrejelzéséhez elengedhetetlen a feromoncsapdák alkalmazása.

Természetes ellenségei. Parazitoidjai, kímélésük és elszaporodásuk elősegítése esetén jelentős


populációszabályozó tevékenységet fejthetnek ki. A tojásparazitoid Trichogramma caoeciae kedvező esetben
már a tojások jelentős hányadát elpusztíthatja. A gyilkosfürkészek számos faja korlátozhatja tevékenységét.
Közülük az Apanteles ater, az A. xanthostigma, az Ascogaster quadridentata, a Dolichogenidea longicauda, a
D. laevissima, a Meteorus ictericus, a M. gyrator, a Macrocentrus pallipes, a M. resinellae és a M.linearis
gyakoriak. A ragadozók közül a poloskák (Anthocoris sp.), a bödék (Coccinellidae), a fülbemászók
(Dermaptera sp.) és a madarak szerepét kell megemlíteni.

A védekezés irányelvei. Az almailonca elleni eredményes védekezés érdekében a biológiai eljárások különböző
módszereit (parazitoidok, ragadozók kímélése, elszaporodásának elősegítése, légtértelítéses módszer
alkalmazása, tojásparazitoidok kibocsátása, Bacillusthuringiensis készítmények alkalmazása), a
környezetkímélő, integrált védekezés lehetőségeit, esetleg a hagyományos kémiai eljárásokat is igénybe kell
venni. Ezek részletes leírása a ligeti sodrómoly tárgyalásánál található.

3.3.14.12.9. Tarka szőlőmoly – Lobesia botrana DenisetSchiffermüller

144. ábra - Tarka szőlőmoly (Lobesia botrana) (Szabóky Csaba rajza)

295
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Az imágó 6–8 mm nagyságú, szárnyainak fesztávolsága 12–14 mm. Elülső szárnya tarka (erről
kapta magyar nevét is), azaz zöldessárga, rozsdabarna, kékesszürke foltok és csíkok váltakoznak rajta. Hátulsó
szárnya szürkésfehér. A tojás 0,65–0,78 × 0,6 mm nagyságú, sárgásfehér színű, lapos, ellipszis alakú. A
virágzati részeken vagy azok közelében, a nyári nemzedékek esetében főleg a bogyókon található. A kis hernyó
zöldessárga színű, feje, nyakpajzsa sötétsárga (a nyerges szőlőmolyé ilyenkor fekete, később is sötétbarna,
ennek alapján a két faj jól elkülöníthető a károsítás helyén is). A kifejlett hernyó 10–12 mm hosszú, feje és
nyakpajzsa világosbarna, teste világoszöld, szürke árnyalattal, esetleg világos sárgásbarna. Az összeszőtt
fürtkezdeményeken, fürtökön, bogyókban található. A báb 4–6,5 mm hosszú, zöldesbarna, majd szürkésbarna
színű. Sűrű szövésű, fehér, 8–10 mm hosszú gubóban található a hernyó károsítási helyén, illetve a fás részek
repedéseiben, az aljzat nővényein.

Földrajzi elterjedése. Dél-, Közép- és Nyugat-Európában, Közép- és Kis-Ázsiában, Japánban, sőt Észak-
Afrikában is megtalálható. Magyarországon a napsütötte, déli lejtőkön, a melegebb, szárazabb szőlőtermő
vidékeken a gyakoribb.

Tápnövényei. Legfontosabb tápnövénye a szőlő, de ezen kívül még 20-nál több gazdanövénye ismert. Ezek
közül a köszméte, a ribiszke, az iszalag, a veresgyűrű som, a lonc, az ostorménfa, a fagyal és a borostyán a
leggyakoribb.

Gazdasági jelentősége. A szőlő legfontosabb kártevőinek egyike, a hernyók bogyókártétele 20–55%-os


terméscsökkenést is eredményezhet. Rendszeresen előfordul az ültetvényekben, de az időjárás alakulásának és a
termőterület elhelyezkedésének függvényében kártételének mértéke, ezáltal gazdasági jelentősége is változó.

Kárképe. Tavasszal a fiatal hernyók a fürtkezdeményeken, a virágzó vagy már éppen kötődött szőlőfürtön
táplálkoznak, szövedék védelmében. Kirágják a virágbimbók, a kis bogyók belsejét, majd fejlődésük
előrehaladtával kívülről rágják a fürtrészeket. Közben sűrű szövedékfészket készítenek, amelyben több hernyó
együttesen is táplálkozhat.

A második hernyónemzedék egyedei, szintén szövedék védelmében, a zöld bogyók belsejét rágják ki, míg a
harmadik nemzedék hernyói az érőfélben lévő vagy érett bogyókban táplálkoznak. A károsított bogyók
megpuhulnak, ráncosodnak, barnulnak. Száraz időben aszúsodva beszáradnak, nedves időben viszont alkalmas
helyet nyújtanak a szürkerothadás kórokozójának megtelepedésére.

Életmódja. Változó nemzedékszámú faj. Magyarországon évenként 3 nemzedéke fejlődik ki. Az áttelelt
bábokból április végén kezdenek a lepkék kikelni, általában az alkonyati és hajnali órákban repülnek. Az áttelelő
nemzedék egyedei május közepéig, végéig rajzanak. Párosodást követően a nőstények főleg a levelekre, részben
a virágzati és szárrészekre rakják le tojásaikat. Egy-egy nőstény élete folyamán 90–150 tojást rak. Az

296
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

embrionális fejlődés 7–9 napig tart, majd a tojásból kikelő hernyók a bimbók, majd az éppen kötődött bogyók
belsejében táplálkoznak. A hernyó kifejlődéséig 5 lárvastádiumon halad keresztül, közben 14–55 bimbót és 5–
28 bogyót is tönkretehet. Ha a kocsányt rágja át, az egész fürt pusztulását is okozhatja. Az első példányok május
második felére fejlődnek ki, bábozódnak, majd május végétől, június elejétől rajzanak az első nemzedék lepkéi.
A rajzás június végéig, július elejéig tart. Utódjaik az áttelelt nemzedékéhez hasonlóan fejlődnek, de a hernyók
már a zöld bogyók belsejében rágnak. Az élénk mozgású hernyók 4–9 bogyót pusztítanak el. A számukra
kedvező hőmérsékleti viszonyok miatt hamarabb – 23–29 nap alatt – fejlődnek ki, mint az előző
hernyónemzedék egyedei. Rövid, mindössze 5–12 napig tartó bábnyugalmat követően augusztus elején
kezdenek a következő nemzedék lepkéi repülni. Rajzásuk a hónap végéig, szeptember elejéig tart. Utódjaik a
már éredő szőlőszemekkel táplálkoznak. Egy hernyó kifejlődéséhez 3–4 szőlőszemre van szükség. Szeptember
elején kezdenek a szőlőtőkén vagy annak közelében bábozódásra alkalmas, védett helyet keresni, ahol
bebábozódnak, majd áttelelnek.

Tömeges elszaporodása, előrejelzése. Magyarországi megfigyelések szerint az áttelelő bábpopuláció egyedei


nem mind a 3. hernyónemzedékből származnak, egy részük a 2. nemzedék bábdiapauzába vonult egyedei, de kis
mennyiségben (2,9–10,7%) még az 1. nemzedék egyedei is lehetnek. Teljes 3 nemzedék csak akkor (és azokon
a vidékeken) fejlődik ki, ha az L1 stádiumú lárva fejlődésének idején a nappali megvilágítás ideje nem éri el a
kritikus küszöbértéket, a 12 órát.

A faj szempontjából a 22–27 °C hőmérséklet a legkedvezőbb, ilyen viszonyok mellett fejlődése felgyorsul, még
olyan területeken is megjelenhet egy teljes vagy egy részleges 3. nemzedéke, ahol általában két nemzedék
jellemzi.

Populációdinamikáját a szakaszosság jellemzi, nagymértékben függ az időjárási viszonyok alakulásától. A


száraz, meleg években, illetve vidékeken számíthatunk tömeges megjelenésére.

Feromoncsapdával a hímek rajzásmenete jól követhető. Az alkonyati órákban repül, ezért fénycsapdával
mindkét nem egyedei jól gyűjthetők. A növényfelvételezés az adott szőlőültetvényben található népesség
felmérésére alkalmas.

Természetes ellenségei. Hernyóinak számos ellensége ismert. Parazitoidjai közül 58 nyergesfürkészt, 7


gyilkosfürkészt, 24 fémfürkészt és 1 fürkészlegyet említenek. Egyedszámuk csökkentésében a különböző
madarak játszhatnak fontos szerepet. Tojásparazitoidjaként a Trichogramma fajoknak lehet jelentősége.

A védekezés irányelvei. A Trichogramma tojásparazitoidok kibocsátásával igen jó eredményeket értek el a


különböző nyugat-európai kísérletekben.

Az inszekticidek alkalmazásának időpontját feromoncsapdával (esetleg fénycsapdával vagy cefrecsapdával)


végzett előrejelzésre kell alapozni.

A hagyományos védekezési módszerek alkalmazásakor, amikor különböző foszforsavészter típusú


készítményeket kívánunk felhasználni, a permetezés időpontját a tömeges lárvakelés idejére kell időzítenünk,
mert a faj ezekre a készítményekre ebben a fejlődési stádiumban a legérzékenyebb. A tömeges lárvakelésre az
áttelelő nemzedék rajzáscsúcsát követő 7–9 nap múlva, míg a következő nemzedékek esetében 5–8 nap múlva
számíthatunk. A karbamát és az egyéb hatóanyagtípusú (kartap, etofenprox, benszultalp) készítményeket szintén
a fiatal hernyók ellen célszerű alkalmazni. Ezek hatástartama kb. egy hét, főleg a szerrotáció miatt lehetnek
jelentősek.

A piretroid hatóanyagú készítményeket, bár hatásosak a fiatal hernyók ellen, nem célszerű alkalmazni, mert a
hasznos szervezeteket, különösen a szőlőben oly fontos szerepet játszó ragadozó atkákat is pusztítják.

A kitinszintézis-gátlók közül a teflubenzuron és a diflubenzuron hatóanyagúak kijuttatását a tömeges tojásrakás


idejére, míg a lufenuron hatóanyagúét a hernyóstádiumra szükséges időzíteni. Az átalakulásgátló, fenoxikarb
hatóanyagú készítmény a tojás–lárva, illetve a lárva–báb átalakulást akadályozza meg, ezért vagy tojás- vagy
L4–L5 stádiumban kell kijuttatni. A Bacillus thuringiensisttartalmazó biológiai készítmények a lárvafejlődés
idején fejtik ki hatásukat, célszerű ezeket a táplálkozni kezdő, fiatal hernyók ellen alkalmazni.

3.3.14.12.10. Rügysodró tükrösmoly – Hedya nubiferana Haworth

145. ábra - Rügysodró tükrösmoly (Hedya nubiferana) (Szabóky Csaba rajza)

297
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Az imágó 8–12 mm nagyságú, szárnyainak fesztávolsága 16–21 mm. Elülső szárnyának töve a
szárny közepéig feketésbarna, kékesszürke harántvonalakkal. A szárny többi része fehér, kissé szürkés vagy
barnás árnyalattal, a külső mező szélénél kerek, fekete folt látható. A szárny szegélye feketésbarna, amelyet a
külső szél felől egy keskeny, ezüstös sáv ölel körül. A Hedya prunianatólegyértelműen csak
genitáliavizsgálattal különböztethető meg. A tojás 0,8–1,0 × 0,6–0,7 mm, lapos, halvány zöldesfehér, egyesével
található, zömmel a levelek fonákán, de előfordul a levél színén, sőt a hajtásokon is. A kis hernyó zöldesszürke,
feje fekete, nyakpajzsa szürkésbarna. A kifejlett hernyó 17–20 mm hosszú, feje és nyakpajzsa fekete. Tömzsi
alkata és szürkészöld teste alapján – melyen nagy, fekete szemölcsök vannak – jól elkülöníthető a
gyümölcsfákon ilyenkor előforduló többi sodrómolyhernyótól. 7–10 mm nagyságú, sötétbarna szinte, fekete
színű. A hernyó károsítási helyén, az összesodrott növényrészek között található.

Földrajzi elterjedése. Európában egészen a sarkkörig elterjedt. Előfordul Kis- és Közép-Ázsiában, behurcolták
Észak-Amerikába is. Magyarországon mindenütt megtalálható, az ország középső és északkeleti részein a
gyakoribb.

Tápnövényei. Sok tápnövényű faj. Főleg az almatermésűeken (alma, körte, birs) fordul elő, de elsőrendű
tápnövénye a naspolya, a kajszi, az őszibarack, a mandula, a cseresznye, a meggy, a szilva, a ringló, a szamóca,
a málna és a szeder is. A díszfák, díszbokrok közül a vadalmát, vadkörtét, sajmeggyet, a tölgyet, a fűz- és
nyárféléket, a kökényt, galagonyát, madárberkenyét és a rózsát kedveli.

Gazdasági jelentősége. Almatermésű gyümölcsfáink leggyakoribb, egynemzedékű kártevő sodrómolyfaja.

Kárképe. Tavasszal a fiatal hernyók a rügyeket, főleg a virágrügyeket károsítják. Az idősebbek összeszövik a
fejlődő hajtásokat, virágzati részeket és ezek belsejében táplálkoznak. Károsításuk következtében a levelek,
virágzati részek megrágottak, szövedékkel, ürülékkel borítottak. Nyáron a tojásból kelő kis hernyó a levél
fonákán, a szövedék védelmében hámozgat. Ez a kártétel nem jelentős, de tömeges előfordulás esetén felhívja a
figyelmet a következő évi kártétel veszélyére.

Életmódja. Évente egy nemzedéke fejlődik. A fiatal, általában L3 fejlődésfokozatú hernyók telelnek át a fa vagy
bokor védett részein, sűrű szövedékben. Március végén, áprilisban, amikor a hőmérséklet eléri a 8–9 °C-ot,
elhagyják rejtekhelyeiket és a fakadó rügyekben, főleg a virágrügyekben táplálkoznak. Ilyenkor egy hernyó 3–4
virágrügyet is elpusztíthat. Később az összeszőtt virágrészekben, illetve az összesodort hajtásokban
táplálkoznak. Még kétszer vedlenek és az L5 fokozatú kifejlett hernyó, károsítási helyén, laza szövésű gubóban
előbábbá, majd bábbá alakul. Az 1–2 hétig tartó bábnyugalom után május első felétől rajzanak a lepkék. A
rajzás június végéig tart. A lepkék az alkonyati és a hajnali órákban aktívak, fényre jól repülnek.

A megtermékenyített nőstények általában egyesével, ritkábban 2–4-es csoportokban, zömmel a levelek fonákára
helyezik tojásaikat. Egy-egy nőstény élete folyamán 65–380 tojást rak, hazai megfigyelés alapján az átlagos
tojásszám 261. Az embrionális fejlődés ideje 1–2 hét, ennek megfelelően az első hámozgató kis hernyókat

298
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

június elejétől találhatjuk meg a levelek fonákán. A nyár folyamán még kétszer vedlenek, továbbra is a leveleket
hámozgatják, de előfordul, hogy a gyümölcs felületéhez érő levél védelmében apró sebeket ejtenek a
gyümölcshéjon is. Az L3 fejlődési stádiumot elérve még táplálkoznak, majd a korona védett részeibe húzódva, a
rügypikkelyek alatt, kéreg- vagy egyéb repedésekben sűrű szövedék védelmében diapauzába, majd telelőre
vonulnak.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Az imágók rajzása fénycsapdával, a hímek rajzásmenete


szexferomoncsapdával nyomon követhető.

Természetes ellenségei. Hymenoptera parazitoidjai jelentős szerepet töltenek be populációdinamikai


viszonyainak alakulásában, a hernyók 23–46%-átparazitálhatják. Közülük dominanciaértékeik alapján a
Braconida-fajokszerepe jelentősebb. A Macrocentrus pallipes, a M. linearis, az Apanteles ater, az A.
xanthostigma, az Ascogaster quadridentata és a Dolichogenidea longicauda tevékenységére szinte minden
gyümölcsösben számíthatunk. Rajtuk kívül a különböző Chalcidoidea (pl. Colpoclypeus florus, Habrocytus
chrysos, H. vibulenus)és Ichneumonida fajok (pl. Pristomerus vulnerator)kisebb-nagyobb mérvű előfordulása
sem hanyagolható el.

A védekezés irányelvei. Parazitoidjának megkímélése, tevékenységük elősegítése érdekében a növényvédő


szerekre igen érzékeny Hymenoptera fajok rajzása idején kerülendő a rájuk veszélyes készítmények – különösen
a foszforsavészterek és a piretroidok – használata. Ilyenkor, és csak szükség esetén, az egyéb gyümölcskártevők
ellen is szelektív készítményt használjunk. Mivel a rügysodró tükrösmoly domináns parazitoidjainak egyéb,
főleg kétnemzedékű sodrómolyfajok is gazdaállatai, ezért kímélésük a gyümölcsös sodrómolyok elleni
védelemnek egyik alapja lehet.

Tavasszal a táplálkozni kezdő, nyáron a fiatal hernyók ellen a Bacillus thuringiensis készítmények e faj ellen is
eredményesen alkalmazhatók.

Amennyiben a feromoncsapdák fogási eredményei, illetve a tojásból kikelt, a leveleken táplálkozó hernyók
mennyisége indokolja, érdemes az egyéb sodrómolyfajok elleni nyári védekezést úgy időzíteni, hogy egyúttal a
rügysodró tükrösmoly kis hernyói ellen is hatásos legyen. Ez a hagyományos és az integrált védekezés keretei
között egyaránt megvalósítható.

3.3.14.12.11. Szamóca-sodrómoly – Ancylis comptana Frölich

146. ábra - Szamóca-sodrómoly (Ancylis comptana) (Szabóky Csaba rajza)

Alaktani leírása. Az imágó 5–7 mm nagyságú, szárnyainak fesztávolsága 11–15 mm. Elülső szárnya
szürkésbarna, a szárnytő feketésbarna, amelyet világosszürke csík szegélyez. Az elülső szárnyszegélyen fehér
ékek, közöttük sötét csíkok láthatók. A szárnycsúcs kihegyesedik, a szárnyrojt fehér. A hátulsó szárny
világosszürke, rojtja fehéresszürke. A tojás 0,8–0,9 × 0,5–0,6 mm nagyságú, kissé megnyúlt, lapos, fehér színű.
Általában a levél színén található. A kis hernyó csontszínű, feje, nyakpajzsa fekete. A kifejlett hernyó 8–10 mm
hosszú, hasoldala világoszöld, hátoldala szürkészöld, a rajta lévő világossárga szemölcsök miatt pettyezettnek

299
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

látszik. Feje, nyakpajzsa barna. A báb 5,5–7,1 mm hosszúságú, világos-, majd sötétbarna színű. A hernyó
károsításának helyén található.

Földrajzi elterjedése. Európán kívül egész Észak-Amerikában, Kis- és Közép-Ázsiában, sőt a Távol-Keleten
Kínában és Koreában is elterjedt. Magyarországon mindenütt megtalálható, helyenként gyakori.

Tápnövényei. A termesztett gyümölcsfélék közül a szamócán, málnán, szedren, piros és fekete ribiszkén fordul
elő. Gyakran károsít rózsán is. Tápnövénye még az erdei szamóca, a tavaszi pimpó, a vérfű, a kakukkfű és a
magcsákó.

Gazdasági jelentősége. A bogyós gyümölcsű növények időszakos kártevője. Tömegszaporodása esetén főleg a
szamócán okoz jelentős kártételt. Ha m2-enként 5 hernyó károsít, 5,5–7,1%, ha 10 hernyó, akkor 14,3–17,5%
lehet a termésveszteség.

Kárképe. A kis hernyó a levél fonákán, a főér vagy valamelyik mellékér mellett, szövedék védelmében
hámozgat. Ilyenkor jelenléte még nem feltűnő. Később szövedékével összehúzza, összesodorja a levél két részét
és a ráboruló növényrész védelmében hámozgat, majd átrágja a levéllemezt, karéjozza vagy lyukat rág bele. A
megtámadott levelek sárgulnak, elszáradnak, a fertőzött szamócatövek legyengülnek. Rózsán az összeszőtt
hajtáscsúcs levelein táplálkozó hernyók késleltetik vagy megakadályozzák a virágképződést.

Életmódja. Változó nemzedékszámú faj, a hűvösebb éghajlatú területeken kevesebb, míg a melegebb vidékeken
több nemzedéke fejlődik. Magyarországon általában 3 nemzedéke fejlődik ki. A kifejlett, L 5 fejlődésfokozatú
hernyók telelnek át károsítási helyeiken, szamócán a száradó, összesodort levelek között, sűrű szövedékben.
Tavasszal a hernyók igen korán már 8 °C átlaghőmérséklet idején bábozódnak általában március végétől. A
bábidő ilyenkor 14–15 nap, ennek megfelelően az áttelelő nemzedék lepkéi áprilisban, május közepéig rajzanak,
a csúcsrajzás április második, harmadik dekádja körül van.

A megtermékenyített nőstények tojásaik zömét a levelek színére helyezik, általában egyesével, de néha 2–3,
esetleg 6 tojást is elhelyeznek sorban, egymás mögé. A nőstényenként lerakott tojások száma 25–95 között
változik, átlagosan 70–80. Az embrionális fejlődés ideje főként a hőmérséklet függvénye, 6–12 nap között
változik. A kis hernyók május elejétől találhatók a leveleken. Az érzugokban hámozgatnak, majd fejlődésük
előrehaladtával egyre inkább összesodorják a leveleket, azok védelmében táplálkoznak. A hernyófejlődés ideje
ilyenkor 26–36 nap, majd a rövid előbáb és a 10–12 napig tartó bábállapotot követően június végén, júliusban
rajzanak az első nemzedék lepkéi.

Utódjaik az előző nemzedék egyedeihez hasonlóan fejlődnek, de általában rövidebb idő alatt, így augusztusban
már a 2. nemzedék rajzását követhetjük nyomon. Ezek utódai még szeptember, október folyamán kifejlődnek.
Ha ez az új telepítésű szamócásokban következik be, jelentős kárt okozhatnak az éppen csak fejlődésnek induló
palántákon. Megeredésüket, télállóságukat veszélyeztetik. A hűvös, csapadékos idő beálltával a hernyók sűrű
szövedékgubót készítenek és a száradó, pusztuló levelek között áttelelnek.

Tömeges elszaporodása, előrejelzése. A meleg, napsütéses ősz szintén kedvező számára, hiszen ilyenkor több
hernyó éri el a megfelelő teleléshez szükséges kifejlett állapotot. Ha a hűvös, őszi időjárás korán köszönt be,
amikor még sok hernyó L3–L4 stádiumban van, már nem képesek kifejlődni, s a tél folyamán nagy részük
elpusztul.

A lepkék fénycsapdával gyűjthetők. Ennek segítségével jól nyomon követhető a populáció nagyságának
alakulása, a nemzedékek változása.

Természetes ellenségei. Parazitoidjai közül a fémfürkészek (Colpoclypeus florus, Elachertus artaeus) szerepe
jelentős. A hernyók 8–19%-át parazitálhatják. A gyilkosfürkészek közül a Macrocentrus ancylivorus és az
Orgilus fajok, míg a ragadozók közül az Anthocoris poloskafajok lárvái és imágói is pusztítják a hernyókat.

A védekezés irányelvei. A szamócaágyások szüretet követő kitisztítása, talajának fellazítása, az elszáradt


tőlevelek megsemmisítése a kártevő elleni védekezés szempontjából is fontos. Ősszel vagy kora tavasszal a
fertőzött növénymaradványok összegyűjtése és az elpusztult növényrészekben telelő hernyókkal együtt történő
szakszerű komposztálása, esetleg elégetése szintén célravezető.

Parazitoidjainak és ragadozóinak kímélése érdekében a domináns fajok rajzása, illetve tevékenysége idején ne
használjunk az ültetvényben olyan készítményt, amely ezeket veszélyezteti.

300
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Ha az első hernyónemzedék tömeges előfordulása a virágzással, korai fajták esetében a termésérés kezdetével
esik egybe, jó eredménnyel alkalmazhatók a különböző Bacillus thuringiensis készítmények.

A bábozódás idején dönthető el, várható-e akkora hernyópopuláció, amely ellen már inszekticideket szükséges
alkalmazni. Ebben az esetben már az első hernyónemzedék egyedei ellen kell védekezni, amellyel nemcsak e
nemzedék, de a későbbi nemzedékek kártétele is megakadályozható.

A hagyományos növényvédő szerekkel lehetőleg a fiatal hernyók tömeges előfordulása idején védekezzünk. Az
integrált védekezés keretében az alkalmazásra kerülő készítmény hatásmechanizmusától függően a tömeges
tojásrakás, a fiatal hernyók, más esetben az idős, L5 hernyók előfordulásának idejére időzítsük a kezelést. A
kártevő fejlődési állapotán kívül a növény fenológiai állapota is meghatározza a kiválasztandó készítményt.
Korán termő gazdanövényekről lévén szó, az élelmezés-egészségügyi várakozási idők betartására különösen
gondot kell fordítani.

3.3.14.12.12. Málnasodró tükrösmoly – Notocelia uddmanniana Linné

Alaktani leírása. Alepke 8–10 mm nagyságú, szárnyainak fesztávolsága 18–20 mm. Elülső szárnyának alapszíne
barnásszürke, rajta sötétbarna hullámvonalak találhatók. A tőmezőt fehérrel szegett ferde, közepén ékszerű
csúcsban végződő harántsáv határolja. A szárny utolsó harmadán nagy, vörösesbarna, fehér szegélyű,
háromszög alakú folt látható. A 0,9 × 0,5 mm nagyságú, lapos tojásai egyesével találhatók, zömmel a
hajtáscsúcs levelein. A kis hernyó narancssárga, feje, nyakpajzsa fekete. A kifejlett hernyó 15–20 mm nagyságú,
vörösbarna színű, teste feketésbarna szemölcsökkel tarkított. Feje, nyakpajzsa ilyenkor is fekete. Bábja 7–10
mm nagyságú, sötétbarna színű, a hernyó károsításának helyén található.

Földrajzi elterjedése. Egész Európában elterjedt, Kis-Ázsiában, sőt Észak-Afrikában is megtalálható.


Magyarországon főleg a domb- és hegyvidékeken gyakori.

Tápnövényei. Termesztett növényeink közül a málnán, a szedermálnán, a tüskétlen szedren, valamint az erdei
málnán és szedren él.

Gazdasági jelentősége. Amálnások leggyakoribb sodrómoly kártevője, málnatermesztő vidékeinken mindenütt


gyakori. Lombkártételénél jelentősebb az a kár, amelyet a rügyek elpusztításával, ezáltal a hajtásnövekedés
elmaradásával okoz.

Kárképe. Tavaszi kártétele a jelentősebb. Ilyenkor a kis hernyók a fakadó rügyekkel táplálkoznak, kirágják azok
belsejét. Később szövedékükkel összehúzzák a hajtáscsúcs fejlődő leveleit, összerágják azokat, átrágják a
hajtástengelyt, megrágják a levélnyeleket. A nyári nemzedék hernyóinak jelenlétét az összeszőtt, megrágott,
ürülékkel szennyezett levelek és hajtások jelzik.

Életmódja. Évente két nemzedéke fejlődik. Az L3 fejlődésfokozatú hernyók telelnek át a már megfásodott
hajtások, illetve vesszők védett részein, a repedésekben, a rügyalapoknál, sűrű szövedéktokban. Tavasszal,
amint a hőmérséklet eléri a 8–9 °C-ot, elhagyják telelőhelyeiket, a rügyeket odvasítják, majd a fakadó levelekkel
táplálkoznak. Március végétől (április elejétől) május elejéig, közepéig károsítanak, közben kétszer vedlenek. A
kifejlett L5 fejlődésfokozatú hernyók károsítási helyeiken előbábbá, majd 1–2 napon belül bábbá alakulnak. A
bábnyugalom ideje az időjárástól függően 12–22 napig tart.

Az áttelelő nemzedék lepkéi május végétől június végéig, július elejéig rajzanak. Az imágók az alkonyati, esti
órákban aktívak, fényre jól repülnek. A megtermékenyített nőstények egyesével rakják tojásaikat a
csúcshajtások leveleire, általában azok színére. Egy-egy nőstény 180–300 tojást rak, amelyekből 10–12 nap
múlva kelnek ki a kis hernyók. A csúcsrészek levelein hámozgatnak, később átrágják, megrágják a már
összeszőtt növényrészeket. Kifejlődve károsítási helyeiken bábozódnak, majd július közepétől, végétől rajzanak
a második nemzedék lepkéi. A rajzás augusztus közepéig, végéig tart. Utódjai a még fiatal növényrészeken
fejlődnek, majd az ősz közeledtével védett helyen áttelelnek.

Természetes ellenségei. Parazitoidjai között a Braconida (pl. Apanteles ater, A. xanthostigma) és az


Ichneumonida (pl. Pristomerus vulnerator) fajok egyaránt megtalálhatók. A parazitáltság mértéke a 24%-ot is
elérheti.

A védekezés irányelvei. A védekezés csak kora tavasszal lehet indokolt, az áttelelt hernyók kártételének
megakadályozására. A hernyópopuláció nagyságát növényfelvételezéssel célszerű megállapítani. A
hagyományos védekezés során az alacsonyabb hőmérsékleten is ható szerves foszforsavészterek, míg az

301
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

integrált védekezés keretében a kitinszintézis-gátló készítmények jöhetnek számításba. Nyáron, egyrészt a


hernyók jelentéktelenebb kártétele, másrészt a parazitoidok tevékenysége miatt nem szükséges ellene védekezni.

3.3.14.12.13. Szemes tükrösmoly – Spilonota ocellana Fabricius

Alaktani leírása. Az imágó 7–9 mm nagyságú, karcsú testalkatú, szárnyainak fesztávolsága 12–16 mm. Elülső
szárnyának töve és csúcsi része kékesszürke, a szárny közepének széles harántsávja világos, színe a
fehéresszürkétől a halvány krémszürkéig változik. A belső szöglet előtt egy háromszög alakú sötétkék folt
található. A középmező szürke tükörfoltjában fekete csíkok láthatók. A hátulsó szárny barnásszürke. A tojás 0,7
× 0,9–1,0 mm nagyságú, lapos, általában egyesével találhatók a leveleken. A kis hernyó halványsárga, feje
barnásfekete, nyakpajzsa barna. A kifejlett 9–12 mm nagyságú hernyó sötétbarna, világos szemölcsei miatt
pettyezettnek tűnik. Feje és nyakpajzsa fekete. A báb 6–7 mm nagyságú, barna színű, a hernyó károsításának
helyén szövedékben található.

Elterjedése. Palearktikus elterjedésű faj, de behurcolták Észak-Amerikába is. Hazánkban mindenütt gyakori.

Tápnövényei. Agyümölcstermő növények közül elsősorban az almát, a birset, cseresznyét, őszibarackot és a


kajszit károsítja. Egyéb lombos fák (tölgy, éger, gyertyán, bükk, juhar, fűz, sajmeggy) és bokrok (mogyoró,
galagonya, kökény, madárbirs, berkenye) is gazdanövényei.

Gazdasági jelentősége. Gyümölcstermő növényeink leggyakoribb sodrómoly kártevői közé tartozik, különösen
a tavaszi molyegyüttesekben tűnhet ki nagy dominanciaértékkel. Ilyenkor nem ritka, hogy a hajtások 15–25%-
át, a kis gyümölcsök 5–10%-át károsítja. A nyári nemzedék kártétele általában kisebb mérvű, annak ellenére,
hogy e nemzedék idősebb hernyói előszeretettel táplálkoznak a gyümölcsön.

Kárképe. A kétnemzedékű sodrómolyfajok kártétele, kárképe jellemző e fajra is. Tavasszal az áttelelt hernyók a
rügyeket odvasítják ki, kedvelik a virágrügyeket, amelyekben a termőt és a porzót is kirágják. Később
összeszövik, összesodorják a virágzati részeket, a fejlődő hajtásokat, elpusztítják azokat. Az idős hernyók a
kötődött terméshez szőtt levél védelmében a kis gyümölcsöket is meghámozzák. Az így károsodott gyümölcs
egy része lehull, másik részének sebei behegednek a növekedés során, de ilyenkor is számolni kell a piaci érték
csökkenésével.

Nyáron a fiatal hernyók szövedék védelmében a levélfonák érzugaiban hámozgatnak. Csak az ereket és a felső
epidermiszt hagyják meg, így szinte átlyuggatják a leveleket. Az idősebbek két összeszőtt levél vagy a
gyümölcshöz szőtt levél védelmében táplálkoznak. Ha a megtámadott gyümölcs sebzési felületén kórokozók is
megtelepednek, gyümölcsrothadás a következmény.

Életmódja. Változó nemzedékszámú faj. Elterjedési területének nagy részén egy nemzedéke fejlődik, de
ugyanitt előfordulhat egy részleges második nemzedék is. Magyarországon két nemzedéke van. A harmadik
fejlődési stádiumban lévő hernyók telelnek át a fák, bokrok koronarészeinek védett helyein, sűrű szövedék
védelmében.

Tavasszal az áttelelt hernyók a rügyduzzadás idején hagyják el telelőhelyeiket, a fakadó rügyekben, majd az
összeszőtt virágbimbókban, leveleken, hajtáscsúcsokon táplálkoznak. Az L6 stádiumú hernyók május elejétől,
közepétől a deformált, összesodrott hajtásrészekben előbábbá, majd bábbá alakulnak. A bábállapot 10–12 napot
vesz igénybe, így az első lepkék május végén, június elején kezdenek rajzani.

A lepkék fényre jól repülnek. Érési táplálkozást és párzást követően a megtermékenyített nőstények a levelekre
helyezik tojásaikat. A nem vagy alig szőrös leveleken (pl. a csonthéjasokon) általában a levél fonákán, míg a
szőrős leveleken (pl. néhány almafajta) a levél színén találjuk meg az egyesével vagy a kisebb csoportokba
rakott tojásait. A nőstényenkénti tojásszám változó, átlagosan 140–200 körüli. Az embrionális fejlődés ideje 7–
14 nap, amelyet követően a kikelő kis hernyók a levélfonák erei mellé húzódva, szövedékcső védelmében
hámozgatnak. Fejlődésük előrehaladtával kártételük is növekszik, amely a már összeszőtt levelek megrágásában
és a gyümölcshöz szőtt levelek alatt a gyümölcs hámozgatásában nyilvánul meg. A nyári hernyónemzedék július
elejére, végére fejlődik ki, majd a bábozódást követően július végétől, augusztus elejétől rajzanak a 2. nemzedék
lepkéi. Utódjaik a nyári nemzedék egyedeihez hasonlóan fejlődnek. Az L3 fejlődési stádiumot elérve elhagyják
károsítási helyeiket és védett helyen, sűrű szövedékben telelnek.

Tömeges elszaporodása, előrejelzése. Elszaporodását a meleg, párás időjárás elősegíti, a nyári meleg, de
aszályos, száraz időjárás viszont kedvezőtlen számára.

302
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Rövid távú előrejelzésére a fénycsapda és a feromoncsapda egyaránt alkalmas. Áttelelő nemzedéke


egyedszámának megállapításához, a védekezés szükségességének eldöntéséhez elengedhetetlen a tavaszi
növényfelvételezés.

Természetes ellenségei. Egyedszámának csökkentésében jelentős szerepet játszanak a különböző parazitoid


fajok. Egy-egy előfordulási helyén 5–6 domináns parazitoidja is lehet, a parazitáltság mértéke elérheti a 15–
48%-ot is. Parazitoidjai közül az Apanteles xanthostigma, az Ascogaster annularis, az A. quadridentata, a
Meteorus gyrator, a M. ictericus, a M. striatus, a Dolichogenidea longicauda, a Microdus dimidiator, a M.
rufipes (Braconidae), a Colpoclypeus florus, a Sympiesis acale, a Habrocytus chrysos, a Trichogramma
minutum (Chalcidoidea), a Pristomerus vulnerator és a Pimpla nucum (Ichneumonidac) fajok a jelentősebbek.
A ragadozó fajok közül a tripszek, a poloskák és a bödék tevékenysége jöhet számításba.

A védekezés irányelvei. Kora tavasszal akkor kell ellene védekezni, ha egymagában vagy az ilyenkor jelenlévő
hernyópopuláció többi tagjával együtt eléri a gazdaságossági szempontból kritikus szintet, az 5–7%-os
lombfertőzést. A nyári nemzedék várható nagyságára a feromoncsapdák fogásadatai adnak támpontot. Ezek
segítségével megállapítható a tömeges tojásrakás és lárvakelés ideje, és – ha szükséges – a szemes tükrösmoly
elleni védekezés összekapcsolható a gyümölcsösben károsító többi sodrómolyfaj elleni védekezéssel.

Az agrotechnikai, a biológiai és a kémiai védekezés alapelvei ugyanazok, mint a többi kétnemzedékű


sodrómolyfaj esetében. Részletes leírása a ligeti sodrómolynál található.

3.3.14.12.14. Kéregmoly – Enarmonia formosana Scopoli

Alaktani leírása. Az imágó 6–7 mm nagyságú, szárnyainak fesztávolsága 15–18 mm. Elülső szárnyának
alapszíne sötétbarna, amely sárga, narancssárga harántcsíkokkal díszített. Az elülső szegélynél 5–7 ék alakú,
fehér folt, alatta keskeny, ólomszínű csík figyelhető meg. A szárnyszögletnél ólomszínű, narancssárga szegélyű
tükörfolt látható, amelyet aranycsillogású, vöröses keret szegélyez. Benne 3–4 fekete vonal van. A hátulsó
szárny szürkésbarna, rojtja valamivel világosabb. A tojás 0,7 × 0,5–0,6 mm nagyságú, lapos, a lerakáskor fehér,
majd rózsaszínű, később piros. A kéregrészeken található. A fiatal hernyó szürkésbarna, feje barnásfekete,
nyakpajzsa világosbarna. A kifejlett hernyó 14–17 mm hosszú, általában szürkésbarna, de lehet rózsaszínes
vagy pirosas színű is. A fényes, szürkészöld, viszonylag nagy szemölcsei révén pettyezettnek látszik. Feje és
nyakpajzsa gesztenyebarna. Az elhalt kéregrész alatt található. A báb 7–9 mm nagyságú. Kialakulásakor
világosbarna, később sötétbarna, feketésbarna. A hernyó károsításának helyén tartózkodik.

Földrajzi elterjedése. Európában elterjedt faj, de megtalálták Korzika szigetén, sőt Algírban is. Magyarországon
mindenütt előfordul, gyakori a különböző csonthéjas gyümölcsfajok termőterületén.

Tápnövényei. Leggyakoribb tápnövénye a mandula, a kajszi, a cseresznye, a meggy és az őszibarack, de


előfordul szilván, sajmeggyen, körtén, almán, birsen, berkenyén, tűztövisen, sőt a borostyánon is.

Gazdasági jelentősége. Acsonthéjas gyümölcsfák, főleg a kajszi, a mandula, a cseresznye és a meggy jelentős
kártevője. Azidős ültetvényekben nem ritka, hogy a fák 90–100%-át fertőzi. Az egymást követő nemzedékek
zavartalan fejlődése a kéregrészek olyan nagymérvű károsodását idézik elő, amely a fa részleges vagy teljes
pusztulását is okozhatja.

Kárképe. A megtámadott fa kérgén – főleg a törzsön és a vázágak alsó részén–erős mézgafolyás, ennek
megszilárduló alakzatai, rozsdabarna ürülékhalmok, majd a lepke rajzását követően a kéregből kiálló bábingek
tömege figyelhető meg. A károsított kéregrész alatt vannak a hernyó kanyargós járatai, legtöbbször maguk a
hernyók, illetve a bábok is.

A már elhalt kéregrész alatt táplálkozó hernyók járatukat szélesítve berágnak az élő részekbe, amely nemcsak a
kéregelhalást gyorsítja, hanem akadályozza a tápanyag- és vízszállítást is. A kártétel hatására
növekedéscsökkenés, csúcsszáradás, sőt ágelhalás figyelhető meg.

Életmódja. Változó nemzedékszámú faj. Hazánkban két nemzedéke van, de az átlagosnál hidegebb, hűvösebb
években előfordul, hogy az első nemzedék kifejlett hernyóinak kis hányada csak a következő tavaszon
bábozódik.

A különböző fejlődésfokozatú, általában az L3–L5 stádiumú hernyók telelnek át károsítási helyeiken. Tavasszal–
március végétől, április elejétől–folytatják fejlődésüket, majd a kifejlett, L5 stádiumú hernyók bebábozódnak. A
különböző fejlettségű hernyók áttelelése miatt a bábozódás, majd a lepkék rajzása is elhúzódik, ennek
következtében a két nemzedék fejlődése igen gyakran összemosódik.

303
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Abábállapot 2–3 hétig tart, így az első nemzedék lepkéi legkorábban május elején kezdenek rajzani és a lepkék
június végéig repülnek. A csúcsrajzás ideje május utolsó dekádjában, június legelején van. A rajzás kezdetét
igen jól jelzik a fertőzött kéregrészekből kiálló bábingek. A lepkék az alkonyati és a hajnali órákban aktívak,
ilyenkor párosodnak. Amegtermékenyített nőstények általában egyesével, esetenként 2–3-as kis csoportokban
rakják le tojásaikat a kéregrészekre. Azembrionális fejlődés ideje főleg a hőmérséklettől függ, pl. 15 °C-on 15
nap, de 28 °C-on 6 nap. A tojáshól kikelő kis hernyók rövid ideig a kéreg felületén mászkálnak, majd kis
sebzéseken, repedéseken keresztül behatolnak a kéregbe, ahol táplálkozni kezdenek. Károsításuk helye a
befurakodást követő 2 hét elmúltával már igen jól látszik, mert a folyamatosan eltávolított ürülékszemcsékből
szőtt cső formájú kis kürtők elárulják jelenlétüket. Ezek az ürülékcsövecskék a hernyók fejlődésének
előrehaladtával egyre nagyobbak lesznek, végül elérhetik a 1,5 cm hosszúságot is.

A hernyófejlődés ideje általában 4–5 hétig tart. A bábozódást követően július elején, közepén kezdenek a
második nemzedék lepkéi rajzani, a rajzás augusztus végéig tart. A lerakott tojásokból fejlődő lárvák általában
még ősszel a hideg idő beálltáig elérik az L4 stádiumot és ebben az állapotban telelnek, de gyakori az L3 illetve
az L5 fejlődésfokozatú hernyó áttelelése is.

Tömeges elszaporodása, előrejelzése. A lepkék rajzásmenete fénycsapdával, a hímek repülése


szexferomoncsapdával megbízhatóan nyomon követhető.

A védekezés irányelvei. Igen fontos a téli fatisztogatási munkák elvégzése során a fák törzsének és vastagabb
ágrészeinek drótkefével való megtisztítása. Ilyenkor a rágcsálékkal, ürülékkel szennyezett, sérült,
mézgafolyásos kéregrészek eltávolításán kívül a telelő hernyók jelentős része is elpusztítható. A mechanikai
védekezés során ügyelni kell arra, hogy az élő kéregrészek ne sérüljenek meg.

Amennyiben indokolt, a csúcsrajzást követően kell a védekezést végrehajlani. A hagyományos védekezés


keretében a szerves foszforsavészter, illetve az egyéb hatóanyagú készítmények kijuttatását a lárvák tömeges
kelésének idejére, míg az integrált védekezés során a kitinszintézis-gátló készítményeket a tömeges tojásrakás
idejére célszerű időzíteni. Mindkét eljárás során úgy kell a permetezést végrehajtani, hogy a permetlé a vázágak
alsó részét és a fák törzsét–egészen a gyökérnyaki részig–megfelelően befedje.

3.3.14.12.15. Kis kendermoly – Grapholitha delineana Walker

Alaktani leírása. Az imágó 4–7 mm nagyságú, szárnyainak fesztávolsága 14–17 mm. Elülső szárnyának
alapszíne zöldes- vagy szürkésbarna, elülső szegélyén sárgásfehér mezőben 9–12 sötétbarna, ferde ékfolt,
hátulsó szegélyén 4, ferdén ívelt, sárgásfehér csík látható. A szárnycsúcs tükörfoltja barna, világos vonallal
keretezett. A hátulsó szárny barna, a szárnyrojtok szürkésbarnák. A tojás 0,5×0,3 mm nagyságú, sárgásfehér
színű, lapos, egyesével található a levélen. A kis hernyó zöldes vagy piszkosfehér színű, feje és nyakpajzsa
fekete. A kifejlett hernyó 6–9 mm hosszú, rózsa-, esetleg paprikapiros, feje, nyakpajzsa sárgásbarna színű. A
báb 5–8 mm nagyságú, sárgás, majd vörösbarna színű. Rágcsálékkal borított gubóban található a gubacs
belsejében.

Földrajzi elterjedése. Eurázsiai faj. Szórványosan az ország egész területén előfordul.

Tápnövényei. A termesztett és a vadkenderen, valamint a komlón él.

Gazdasági jelentősége. Időszakos kártételével főleg a rostkendertermesztést veszélyezteti. A hazai


magkendertermesztésben, ellentétben a környező országokban tapasztaltakkal, kisebb a jelentősége.
Tömegszaporodás esetén törpeszártagúságot, a kenderkóró mennyiségének csökkenését, a rostszál rövidülését,
minőségi veszteséget okoz. Kártétele kevesebb rostszálkinyerést eredményez, de gyengíti a szakítószilárdságot
is.

Kárképe. A fiatal hernyó a levélfonákon hámozgat, majd a levélnyélbe, illetve a fejlődő szárrészbe húzódik,
ahol deformálódás, gubacsszerű vastagodás jelzi jelenlétét. Kárképe ilyenkor hasonlít a kukoricamoly fiatal
hernyója rágásának következtében keletkező kenderszár megvastagodáshoz. A gubacsszerű képződmények 12–
20 mm hosszúak és 5–8 mm átmérőjűek, belsejükben a hernyó aknajárata látható. Nem ritka egy-egy fertőzött
tövön 15–20 gubacs előfordulása sem. Ha a hernyó a hajtás végében rág, hajtáscsúcspusztulást okoz. Ilyenkor a
főhajtás szerepét oldalágak veszik át, a szár villás elágazásúvá válik. A második, de főleg a harmadik nemzedék
hernyói a virágot, majd a magot károsítják. Behatolnak a magvakat tartalmazó csúcsrészbe, amely vörösbarnára
színeződve leszárad.

Életmódja. Fejlődésmenet: évente két nemzedéke van, de–különösen az ország melegebb fekvésű, déli részein–
egy részleges harmadik nemzedéke is kifejlődik. Lárvaállapotban telel át a kenderszár belsejében. Tavasszal

304
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

bábozódik, majd 10–14 napig tartó bábnyugalmat követően májusban kezdenek az áttelelő nemzedék lepkéi
rajzani. A csúcsrajzás ideje május utolsó dekádja. A lepkék az alkonyati órákban aktívak, fényre jól repülnek. A
megtermékenyített nőstények egyesével helyezik el tojásaikat, zömmel a levelekre, azok színére és fonákára
egyaránt, esetleg a kenderszárra vagy a levélnyélre. Az egy-egy nőstény által lerakott tojások mennyisége a
250–300 darabot is elérheti. A 6–10 napig tartó embrionális fejlődést követően az L1 fejlődésfokozatú hernyó a
levél epidermiszével táplálkozik, majd befurakodik a fejlődő kenderhajtásba és annak bélrészében táplálkozik.
Károsításának következtében alakul ki a szár jellegzetes megvastagodása. A hernyó 5 fejlődési fokozaton halad
át, 20–25 nap alatt fejlődik ki. A kifejlett, L5 fejlődésfokozatú hernyó bebábozódás előtt kirágja a kenderszárat
annyira, hogy majd a báb, illetve az abból kikelő lepke akadálytalanul kijuthasson belőle. A bábállapot e
nemzedék esetében valamivel rövidebb, így a második lepkerajzás június végén, július elején kezdődik, a
csúcsrajzás ideje július közepe, vége. E nemzedék utódjai az előzőhöz hasonlóan fejlődnek, de az augusztus
második felében kifejlődő hernyók egy része diapauzába vonul és áttelel, míg a hernyópopuláció másik része
továbbfejlődik, bábozódik és augusztus végén, szeptember elején rajzanak a részleges 3. nemzedék lepkéi. E
nemzedék utódjai általában a virágot és a magvakat tartalmazó csúcsrészeket károsítják, mert a megvastagodott,
megfásodott kenderszárba már nem tudnak behatolni. A hajtáscsúcson kívül a magvakat is kirágják. Itt fejezik
be fejlődésüket, majd áttelelnek.

Tömeges elszaporodása, előrejelzése. Afaj számára kedvez a hosszú termesztési ciklus, a sűrű növényállomány,
a korai vetés és nem utolsósorban a 3. nemzedék kifejlődését elősegítő hosszú, meleg nyárutó. A60-as, 70-es
évek tömegszaporodását követően jelentősége csökkent, amely valószínűleg az átgondolt és következetes
integrált védekezés alkalmazásának eredménye.

Rajzásuk fénycsapda, a hímek repülése szexferomoncsapda segítségével nyomon követhető, ennek alapján a
védekezés szükségessége és időpontja megállapítható.

Természetes ellenségei. A Trichogramma sp. fürkész a tojások 4–20%-át pusztíthatja el. A Chalcidoidea,
Braconidae és különösen az Ichneumonidae fajok a hernyók és bábok jelentős részét. Egy Ichneumonida faj
70%-át is parazitálhatja.

A ragadozó fajok közül fátyolkalárvák mint tojás- és L1, stádiumú lárvapusztítók, az Anthocoridae poloskafajok
pedig szintén mint a fiatal lárvák természetes ellenségei lehetnek jelentősek.

A védekezés irányelvei. Akorai aratás (augusztus eleje) megakadályozza a 2. nemzedék hernyói egy részének
kifejlődését, egyúttal csökkenti a 3. nemzedék kialakulásának esélyeit. Igen fontos a betakarítást követően a
növénymaradványok, az árva kelésű kender eltávolítása, a korai mélyszántás, a kazlazószérűk tisztán tartása,
amely mind a telelő hernyópopuláció mennyiségét csökkenti. Az első nemzedék hernyóinak károsítása idején a
megvastagodott szárrészek mechanikai eltávolítása–ha az megoldható–szintén eredményes.

Amennyiben a feromoncsapdák fogáseredményei, illetve a növényfelvételezések adatai alapján indokolt, akkor


a kitinszintézis-gátló készítményekkel történő védekezést a tömeges tojásrakás idejére, a hagyományos
védekezésre alkalmas készítményekkel (pl. szerves foszforsavészterek) pedig, a még levélen tartózkodó L 1
stádiumú hernyók táplálkozásakor célszerű a permetezést végrehajtani.

3.3.14.12.16. Keleti gyümölcsmoly – Grapholitha molesta Busck

147. ábra - Keleti gyümölcsmoly (Grapholitha molesta) (a),szilvamoly (Grapholitha


funebrana) (b),keleti gyümölcsmoly kártétele hajtáson (c) (Szabóky Csaba és Szász
Zsuzsa rajza)

305
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Azimágó 6–7 mm nagyságú, szárnyainak fesztávolsága 9–14 mm. Elülső szárnyának alapszíne
szürkésbarna, világosabb barna haránthullámokkal. Az elülső szegély mentén szürkésfehér és fekete ékek
váltakoznak. A belső szegély közepén 4 párhuzamos, kissé ívelt, fehéres csíkból képződött, sötéten határolt folt
látható. Abelső szárnyszöglet halvány tükre feketén pontozott, szürkés vonalakkal határolt. Ahátulsó szárny
sötétbarna, a rojt világos. A tojás 0,9×0,7 mm, szürkésfehér, lapos, egyesével elszórtan található a hajtáscsúcs
tengelyén, levelein vagy a gyümölcs felületén. A fiatal hernyó csontfehér, feje és nyakpajzsa fekete. A kifejlett
hernyó 10–14 mm hosszú, testének alapszíne sárgásfehér, hátoldala rózsaszín árnyalatú. Feje sárgásbarna, sötét
foltokkal mintázott. Nyakpajzsa sárga. A károsított hajtás vagy gyümölcs belsejében található. A báb 5–7 mm
hosszú, kialakulásakor csontszínű, később sötétbarna. Sűrű, orsó alakú, fehér gubóban található.

Földrajzi elterjedése. Őshazája Kína, ahol már az 1800-as évek végétől számolnak károsításával. Innen terjedt el
a világ szinte minden gyümölcstermesztő vidékére. Magyarországon 1966 óta ismert előfordulása. Ekkor
találták meg a Szatymaz környéki őszibarackosokban. Azóta az egész országban elterjedt, gyakori.

Tápnövényei. Elsőrendű tápnövénye az őszibarack, gyakori a mandulán, kajszin, ringlón, naspolyán, de


előfordul az almán, körtén, birsen is.

Gazdasági jelentősége. Az őszibarack egyik legjelentősebb kártevője, kisebb jelentőségű a többi csonthéjas
növényen. Az 1900-as évek elejétől fokozatosan terjedt el a világon. Hajtáskártétele őszibarackon, mandulán,
míg gyümölcskártétele az őszibarackon, kajszin és a ringlóféléken a leggyakoribb.

Kárképe. Tavasszal az őszibarack hosszabb, legalább 8–10 cm hosszú hajtásainak vége hervad, rajta
mézgafolyás látható, végül elszárad. Akárosított, hervadó hajtásrész belsejében megtalálható a kártételt okozó
hernyó. Később, amikor a hajtáscsúcs elszárad, már csak a hernyó rágásképét és ürülékét találjuk meg a
károsítás helyén. Ez a kárkép hasonlít a barackmoly tavaszi hajtáskártételére, de mert ez utóbbi faj hernyó
állapotban telel át, kártétele mindig korábban, a kisebb–3–4 leveles–hajtásokon látható. Ilyenkor a két faj
jelenléte a kárkép alapján is jól elkülöníthető.

A hernyók a gyümölcsfejlődés idejétől a hajtások helyett már inkább a kis gyümölcsöket választják. A zöld,
később az érőfélben lévő, majd az érett gyümölcsben táplálkoznak. Általában a kocsány körüli részen hatolnak
be, a bőrszövet alatt járatot rágnak, később a gyümölcshúson keresztül egészen a magházig hatolnak. Itt
szabálytalan üreget készítenek, melyet rágcsálék, ürülék tölt ki. Megrághatják a károsított gyümölcs felületét is,
ezeken mézgafolyás, szabálytalan lyukak és ürülék látható. A megtámadott gyümölcs lehullik.

Életmódja. Változó nemzedékszámú faj. Magyarországon általában 3 teljes és egy részleges negyedik
nemzedéke van.

306
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Sűrű szövedékű gubóban telel az ágrészek védett zugaiban, a gyepszintben, laza talaj legfelsőbb rétegében is. A
bábokból általában május elején kezdenek az áttelelő nemzedék egyedei kirepülni. Az imágók az alkonyati
órákban aktívak, nappal rejtett helyen pihennek. A párzást követő 3–4. naptól rakják le tojásaikat a
megtermékenyített nőstények. Ehhez legalább 16 °C hőmérséklet és 60%-nál magasabb relatív páratartalom
szükséges. Az egyesével lerakott tojások a hajtástengelyen, de főleg a csúcshajtások levelein találhatók. A
nőstényenként lerakott tojások száma változó, 18–112, de megfigyeltek olyan nőstényt is, amely 232 tojást
rakott.

Az embrionális fejlődés ideje 4–9 nap. A kikelő kis hernyó a hajtáscsúcson hatol be a hajtás belsejébe, ahol
lefelé rág. Ha a hajtás vastagabb részébe jut, elhagyja azt és egy másikra vált át. Fejlődése folyamán 3–7 hajtást
pusztít el, közben 4–5 naponként vedlik. Mire kifejlődik, 5 lárvastádiumon halad keresztül. Kifejlődését
követően kéregrepedésekhez vagy egyéb védett helyre húzódik, ahol szövedékgubót készít, amelyben
bebábozódik. A bábnyugalom ideje 9–12 nap.

A második nemzedék lepkéi június közepétől jelennek meg, rajzásuk július közepéig, végéig tart. Utódjaik már
nem a hajtásokban, hanem a gyümölcsben fejlődnek, és ugyanez vonatkozik a harmadik nemzedék
hernyónépességére is. A harmadik nemzedék lepkéi július közepétől, végétől augusztus végéig rajzanak. E
nemzedék utódjai szintén a gyümölcsökben fejlődnek, de ahol sok a vadhajtás, ott gyakran választják ezeket a
zsenge hajtásokat is. A kifejlett hernyók bebábozódnak. Egy részük diapauzába vonul és felkészül az áttelelésre,
másik részük viszont továbbfejlődik és a 4. nemzedék lepkéiként augusztus közepétől, szeptemberben rajzik. E
nemzedék utódjainak egy része, attól függően, hogy mikor kelnek ki, illetve milyenek az időjárási viszonyok,
még ki tud fejlődni. A hernyók a késői érésű őszibarack gyümölcsében, a mandulaalanyok vízhajtásaiban, illetve
az egyéb, későn termést adó tápnövények gyümölcsében táplálkoznak. Amelyik hernyó az ősz folyamán még
kifejlődik, (ilyenkor valamennyi fejlődési stádium kialakulása hosszabb időt igényel, mint nyáron) az
bebábozódik és áttelel. Amelyik kedvező táplálék hiányában már nem tud kifejlődni, az a tél folyamán
elpusztul. Az augusztus végétől szeptember közepéig gubót szőtt hernyók 30%-a, a szeptember közepe és vége
között bábozódott hernyók 90%-a, míg a később bábozódó valamennyi egyed diapauzába vonul és így telel át.

Tömeges elszaporodása, előrejelzése. Elszaporodásának kedvez a száraz, meleg időjárás. A nőstényenkénti


tojásprodukciót nagymértékben befolyásolja a napi átlagos hőingadozás mértéke. Kedvező, ha ez legalább 15 °C
körüli, amennyiben kevesebb, ezzel arányosan csökken a lerakott tojások mennyisége. A feromoncsapdák
fogásadatai alapján következtetni lehet a populáció nagyságára, illetve rövid távú előrejelzés adható,
megállapítható a tömeges tojásrakás és a hernyókelés ideje, amely elengedhetetlen a jól időzített védekezéshez.

Természetes ellenségei. Parazitoidjai közül a Braconidae (Ascogaster quadridentata) ésaz Ichneumonidae fajok
(Pristomerus vulnerator Pimpla turionellae) jelentősek. A hernyók, illetve a bábok 12–18%-át parazitálhatják.

A fülbemászók (Forficula auricularia, Labidura riparia) fontos ragadozói.

A védekezés irányelvei. Kis területen eredményes az első hernyónemzedék jellegzetes kártételének


megjelenésekor az éppen csak fonnyadó hajtásvégeket a bennük táplálkozó hernyókkal együtt levágni és
megsemmisíteni.

Környezetkímélő védekezés alkalmazásával megóvhatjuk természetes ellenségeit, segíthetjük azok


elszaporodását. A biológiai készítmények közül a B.thuringiensist tartalmazók jöhetnek számításba.

Kémiai védekezés esetén legfontosabb az első nemzedék elleni hatásos védekezés, ez meghatározó a későbbi
molykártétel, illetve gyümölcsfertőzés szempontjából Ugyanilyen fontos–különösen korai fajták
termesztésekor–a szüret utáni védekezés, ha a csapdák fogáseredményei, illetve a növényfelvételezés adatai ezt
indokolják.

Nemzedékei összefolynak, ezért különösen fontos a rajzáscsúcsok idejének megállapítása feromoncsapdák


segítségével, és ezen adatok birtokában védekezni a tojásállapotban lévő vagy a kikelt, de még a hajtásba, illetve
a gyümölcsbe be nem hatolt hernyók ellen.

Hagyományos védekezés alkalmazása során a tömeges lárvakelés idejére célszerű a permetezést időzíteni. Az
első nemzedék hernyói ellen mélyhatású szervesfoszforsavészter-hatóanyagú készítmény javasolható. A nyári
nemzedékek ellen választandó készítmény jellegét a gyümölcs fenológiai állapota is befolyásolja. Az érési
időszakban már csak rövid élelmezés-egészségügyi várakozási idejű készítmény (heptenofosz, fenitrotion,
diklórfosz és esetleg néhány piretroid) jöhet számításba.

307
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Környezetkímélő, integrált védekezés esetén a tömeges tojásrakás idejére célszerű a permetezést időzíteni, a
diflubenzuron, teflubenzuron, fenoxikarb hatóanyagú készítmények közül érdemes választani.

3.3.14.12.17. Almamagmoly – Grapholitha lobarzewskii Nowicki

Alaktani leírása. Az imágó 5–7 mm nagyságú, szárnyainak fesztávolsága 13–15 mm. Elülső szárnyának
alapszíne vörösbarna, belső szegélyének közepe kissé világosabb, a többi része sűrű hullámvonalakkal tarkított.
Két oldalán kissé kiemelkedő, sötéten határolt folt található, a tükör feketén pontozott. A hátulsó szárny
sötétbarna, rojtja sárgásfehér. Lapos, világos tojásai a tápnövény gyümölcsén találhatók. A piszkosfehér,
sárgásfehér alapszínű hernyó hátoldala kissé rózsaszín, kifejlődve 10–12 mm hosszú. Feje fényes, rozsdavörös,
nyakpajzsa barna.

Földrajzi elterjedése. Európai faj, Nyugat- és Közép-Európából ismert, Magyarországon is elterjedt.

Tápnövényei. Elsődleges tápnövényei az alma és szilva. A termesztett növények közül a naspolyában és a


cseresznyében is előfordul, de eredetileg a vadon termő Prunus és Malus fajokban él.

Gazdasági jelentősége. Nyugat-Európa országaiban (Franciaország, Anglia, Svájc, Németország, Észak-


Olaszország gyümölcstermő vidékein) az 50-es évek óta ismert kártevő, főleg az alma és a szilva termését
károsítja. Magyarországi kártételi adatai nem ismertek, egyes vélemények szerint azért sem, mert károsítását az
almamolynak tulajdonították. Az biztos, hogy az almamolyhoz viszonyítva nálunk csekély a jelentősége.

Kárképe. Akis lárvák a gyümölcs epidermisze alatt körkörös járatot rágnak, majd berágják magukat a magházig,
ahol magokat is fogyasztanak. Kárképe könnyen összetéveszthető az alma-, illetve a szilvamoly kártételével.

Életmódja. Magyarországon valószínűleg évente két nemzedéke fejlődik. Kifejlett lárvaállapotban telel át a
fakéreg repedéseiben vagy egyéb védett helyen. Tavasszal bábozódik, majd május júniusban rajzanak az áttelelő
nemzedék lepkéi. A lepkék fénykerülők, ezért fénycsapdával ritkán gyűjthetők. A megtermékenyített nőstények
a gyümölcs felületére helyezik tojásaikat. Az ezekből kikelő kis hernyók berágnak az epidermisz alá, ahol több
körkörös járatot készítenek. Fejlődésük előrehaladtával a magház felé veszik útjukat, a magházig hatolnak,
végül a magokkal táplálkoznak. A gyümölcs felületére nyíló kivezető nyílásnál ürülék, rágcsálék is
megfigyelhető. A lárvának 5 fejlődési fokozata van. Kifejlődve elhagyja a károsított gyümölcsöt, bábozódásra
alkalmas helyet keres a fás részeken, majd bebábozódik. A második nemzedék rajzó egyedeire július végén,
augusztus első felében számíthatunk.

Rövid távú előrejelzésére a szexferomoncsapdák alkalmasak.

A védekezés irányelvei. Magyarországon a hasonló életmód és fejlődésmenet miatt az almamoly elleni


védekezés e faj előforduló egyedei ellen is védelmet nyújt.

3.3.14.12.18. Szilvamoly – Grapholitha funebrana Treitschke

Alaktani leírása. Az imágó 5–6 mm nagyságú, szárnyainak fesztávolsága 13–15 mm. Elülső szárnyának
alapszíne sötétbarna, de az ezüstös pikkelyek miatt szürkésnek tűnik. Felső szegélyén 7, ezüstösen csillogó ék
van, a külső szegélynél lévő szürke tükörfoltban 4 fekete vonal látható. Hátulsó szárnya sötétszürke, rojtjai
világosabbak. A hozzá hasonló keleti gyümölcsmolytól megbízhatóan csak ivarszervi vizsgálattal különíthető el.
A tojás 1,3×0,8–0,9 mm nagyságú, lapos, vízszínű, lencse alakú. A gyümölcs felületén található. Akis hernyó
csontfehér, később egyre inkább rózsaszín árnyalatú. A kifejlett hernyó 10–12 mm hosszú, sötétrózsaszín, de
hasi része és a szelvények közötti gyűrű fehér. Feje barna, sötétebb rajzolattal díszített, nyakpajzsa világosbarna,
hátulsó részén márványozott rajzolattal. A báb 4–6 mm nagyságú, világos-, majd sötétsárga színű, később
megbarnul. Sűrű szövésű gubóban található a fakérgen, annak repedéseiben vagy a talaj felső részében, a
lehullott növényrészek alatt.

Földrajzi elterjedése. Egész Európában elterjedt. Magyarországon mindenütt gyakori.

Tápnövényei. Elsőrendű tápnövényei a szilva- és a ringlófélék, valamint a kökény, de előfordul a kajszi, az


őszibarack, a meggy és az alma termésében is.

Gazdasági jelentősége. A szilva- és a ringlótermés legjelentősebb kártevője, de esetenként problémát okozhat a


kajszi-, az őszibarack-termesztésben is. Nem ritka, hogy nyári nemzedékei a szilvatermés 50%-át fertőzik. A
közvetlen gyümölcskártétel mellett jelentős lehet az a közvetett kártétel is, amelyet a kórokozó gombák,
elsősorban a monília megtelepedésének elősegítésével okoz.

308
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Kárképe. Májusban, június elején a fiatal hernyó táplálkozása nyomán a zöld szilvákon apró berágások és
mézgaszivárgás látható. Az idős hernyók jelenlétére utal, ha a még zöld szilva kényszerérik és lehull.

Nyár közepétől a második, majd a harmadik nemzedék hernyóinak berágását erős mézgafolyás jelzi. A nagyobb,
de még zöld szilvák héj alatti elszíneződése, a gyümölcs alakváltozása a fiatal hernyók táplálkozására utal. Az
idős hernyók kártételét korai gyümölcspuhulás jelzi, a csontmag környéke ürülékkel, rágcsálékkal szennyezett.
Ezek a molyos szilvák idő előtt lehullanak. A megrágott, károsított gyümölcsön gyakran a monília is
megtelepszik.

Életmódja. Évente 3 nemzedéke fejlődik. A kifejlett hernyók telelnek át sűrű szövésű gubóban, általában a
fakéreg védett helyein. Tavasszal bábozódik, majd az áttelelő nemzedék egyedei április legvégén, május elején
kezdenek rajzani. A csúcsrajzás ideje általában május közepén van. Az imágók az alkonyati órákban (17–21 óra
között) a legaktívabbak.

A megtermékenyített nőstények rendszerint egyesével rakják tojásaikat a gyümölcs felületére. A nőstényenkénti


tojásprodukció változó, mivel 24–26 °C közötti hőmérsékleten rakják a legtöbbet, ezért a nyári nemzedékek
utódjai mindig népesebbek, mint az áttelelő nemzedéké. Az embrionális fejlődés küszöbértéke 3,3 °C, ideje (4–
10 nap) is a hőmérséklet függvénye. A tojásból kikelő kis hernyók berágják magukat a gyümölcsbe, majd a
kocsány felé haladnak. Fejlődési küszöbértékük 12,5 °C, a hőmérsékleti viszonyok függvényében 22–28 nap
alatt fejlődnek ki. A kifejlett hernyók elhagyják a károsított gyümölcsöt, és ilyenkor főleg a talajfelszínen, a
lehullott növénymaradványok alatt szőnek gubót, majd bebábozódnak.

Az első nyári nemzedék lepkéi június második felétől rajzanak, a csúcsrajzás július elején, közepén várható, míg
a második nyári nemzedék rajzása augusztus elejétől szeptember közepéig tart. A nyári nemzedékek egyedei a
kedvezőbb hőmérsékleti viszonyok miatt gyorsabban fejlődnek, mint az áttelelő nemzedék utódjai. Az egyes
nemzedékek összefolynak, ezért augusztusban egyazon helyen és időpontban szinte valamennyi fejlődési alakja
megtalálható.

A szilvamoly fakultatív diapauzáját az L2–L3 fejlődési fokozat alatti fotoperiódus váltja ki. Szabadföldi
körülmények között július végén kezdenek a lárvák diapauzába vonulni és augusztus közepe után már nagy
részük diapauzál. Ebben az állapotban telelnek át.

Tömeges elszaporodása, előrejelzése. Az első nemzedék nagyságát az áttelelő népesség szaporodóképessége


befolyásolja. Előfordul, hogy az áttelelő nemzedék imágóinak fele nem párosodik, és a párosodott nőstényeknek
is csak a fele rak tojást, azt is jóval kevesebbet (max. 30-at), mint a nyári nemzedékek esetében.

Rajzásmenetének megfigyelésére a fénycsapdák és a feromoncsapdák egyaránt alkalmasak.

Természetes ellenségei. Parazitoidjai közül a Trichogramma sp. tojásfürkészek, néhány Braconidae (pl.
Apanteles ater, A. corvinus, Ascogaster quadridentata, Iconella laspeyresiella) és Ichneumonidae (pl.
Pristomerus vulnerator, Ischnus truncator) faj ismert, amelyek a tojások 8–12, illetve a lárvák és bábok 10–
24%-át parazitálhatják. A ragadozók közül a fülbemászók, a poloskák, a fátyolkalárvák a tojásait pusztítják. A
gombabetegségek közül a Beauveria bassiana fertőzheti a lárvákat.

A védekezés irányelvei. A környezetkímélő, integrált védekezés alkalmazásával elérhető természetes


ellenségeinek betelepedése és elszaporodása. A biológiai készítmények közül eredményesen használhatók ellene
a különböző Bacillus thuringiensis készítmények.

A hatásos kémiai védekezés alapja a lepkék feromoncsapdás rajzásmegfigyelése, majd a tömeges tojásrakás,
illetve a tömeges lárvakelés időpontjában a megfelelő készítménnyel végrehajtott permetezés.

Mivel nyári nemzedékei összefolynak, ezért különösen fontos, hogy felkészülhessünk a tojásállapotban vagy a
kikelt, de a gyümölcsbe még be nem jutó hernyók elleni védekezésre.

Hagyományos védekezés alkalmazása során a tömeges lárvakelés idejére célszerű a permetezést időzíteni. Az
első nemzedék hernyói ellen mélyhatású szerves foszforsavészter hatóanyagú készítmény javasolható. A nyári
nemzedékek ellen választandó készítmény jellegét a gyümölcs fenológiai állapota is befolyásolja. Az érési
időszakban már csak rövid élelmezés-egészségügyi várakozási idejű készítmény jöhet számításba.

Környezetkímélő, integrált védekezés alkalmazásakor a tömeges tojásrakás idejére célszerű a permetezést


időzíteni, a diflubenzuron, teflubenzuron, fenoxikarb hatóanyagú készítmények közül érdemes választani.

309
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

3.3.14.12.19. Almamoly – Cydia pomonella Linné

148. ábra - Almamoly (Cydia pomonella) (a),körtemoly (Laspeyresia pyrivora)


(b),körtemoly járata a gyümülcsben (c) (Szabóky Csaba és Szász Zsuzsa rajza)

Alaktani leírása. Az imágó 9–12 mm nagyságú, kiterjesztett szárnyakkal 15–22 mm. Elülső szárnyának
alapszíne hamuszürke, barnásszürke, rajta hullámos, sötétszürke harántsávok, csíkok láthatók. A szárnycsúcson
aranybronzosan fénylő keretben feketésszürke, fekete folt van. A hátulsó szárny barnásszürke, rojtja világosabb.
A tojás 0,9×1,2 mm nagyságú, lapos, középen kissé domborodó, fehér színű. Egyesével, esetleg néhány
darabból álló, szabálytalan csoportban a gyümölcs felületén található. A kis hernyó sárgásfehér, 1,4–2,0 mm
nagyságú. A kifejlett hernyó csontszínű, különböző erősségű szürkésrózsaszín árnyalattal, 18–20 mm nagyságú.
A károsított gyümölcs belsejében található. A báb 9–12 mm nagyságú, sárgásbarna, barna színű. Sűrű szövésű
gubóban található általában a fa törzsén, kéregrepedésekben vagy egyéb védett helyen.

Földrajzi elterjedése. A Palearktikumban őshonos, ma már szinte az egész világon elterjedt. Magyarországon
általánosan előfordul.

Tápnövényei. Elsőrendű tápnövényei az alma, körte, birs, naspolya, vadalma, vadkörte, de a dión is nagy
egyedszámban fordul elő. Ezenkívül kifejlődhet a szilva, kajszi, őszibarack, mandula, berkenye, galagonya,
gránátalma, datolya, szilva, narancs, dinnye, sőt a szelídgesztenye gyümölcséhen is. Magyarországon a
termesztett növények közül az alma, a körte és a dió kártevője, időnként kajsziban, szilvában és birsalmában is
előfordul.

Gazdasági jelentősége. Az alma legjelentősebb kártevője. Az alma-, és sokszor a körte kártevők elleni védelmét
is e faj kártételének megakadályozása érdekében kell megszervezni. Körültekintő, megfelelő védekezési eljárást
alkalmazva gyümölcskártétele 1–2% alá csökkenthető, de a szakszerűtlenül kezelt ültetvényekben nem ritka a
25–30% feletti fertőzés sem. Dióban okozott kártétele is meghaladja a 10%-ot.

Kárképe. A hernyó a gyümölcsöt károsítja. A gyümölcs felületén kitüremkedő morzsalékos ürülék, egy kisebb
befurakodási és a hernyó kifejlődését követően egy nagyobb kifurakodási nyílás látható. A károsított gyümölcs
belsejében a felszíntől a magházig hatoló járat van, a magház kirágott, helyén ürülékszemcsék vannak, a magok
megrágottak. A dión a terméskupacs megfeketedése és rászáradása a csonthéjra, későbbi fertőzés esetén a
köldökrészen található fekete lyuk jelzi a kártételt.

Életmódja. Változó nemzedékszámú faj. Magyarországon két teljes nemzedéke fejlődik, de előfordulhat
részleges harmadik nemzedéke is. Kifejlett lárvaállapotban, sűrű gubóban telel a fatörzs védett részein,
kéregrepedésekben, kéregpikkelyek alatt, esetleg száraz növényi anyagok között. Tavasszal bábozódik és május
elejétől, közepétől rajzanak az áttelelő nemzedék lepkéi. A rajzás június közepéig, végéig tart. A lepkék
alkonyatkor, éjszaka aktívak, fényre jól repülnek. A rajzást követő napon már párosodhatnak. A nőstény 14–16
°C feletti alkonyati hőmérsékleten kezdi tojásait lerakni, az áttelelő nemzedék esetében 17–23 darabot. A

310
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

tojásokat a gyümölcsön kívül a vékonyabb ágakon, leveleken, egyaránt megtalálhatjuk. Az embrionális fejlődés
ideje nagymértékben függ a hőmérséklettől, általában 6–12 nap. A tojásból kikelő kis hernyó rövidebb-hosszabb
ideig mászkál, amíg befurakodásra alkalmas helyet talál. Esetenként a kikelés helyétől 3 méter távolságot is
megtesz. Ez az az időszak, amikor a hernyó hosszabb időn keresztül ki van téve az inszekticidek hatásának is. A
lárva a befurakodást követően néhány napig a gyümölcs epidermisze alatt rág, majd megvedlik. Az L 2 stádiumú
hernyó már a gyümölcs belsejébe, a magházig hatol. Itt fejlődik ki, közben kiüregesíti a magház belsejét, kirágja
a magvakat, helyüket rágcsálékkal, ürülékkel tölti ki. Ürülékének egy részét a gyümölcs felszínére torkolló
nyíláson keresztül távolítja el. Kifejlődve, az 5. fejlődésfokozatú hernyó elhagyja károsításának helyét,
bábozódásra alkalmas helyet keresve gubót sző, majd bebábozódik. A bábidőszak 20 °C-on 20,8 nap, 25 °C-on
13,3 nap.

A második nemzedék lepkéi június végétől, július elejétől rajzanak és az elhúzódó fejlődésmenet miatt ettől az
időszaktól kezdődően gyakorlatilag szeptember közepéig állandóan előfordulnak rajzó példányai. Utódaik az
előző nemzedék egyedeihez hasonlóan fejlődnek, de a számukra kedvezőbb körülmények miatt a nőstények
több tojást (76–83, esetleg ennél jóval többet is) raknak, és az egyes fejlődési stádiumok ideje is rövidebb. Ezért
e hernyónemzedék kártétele is mindig jelentősebb, mint az előző nemzedéké. A kifejlett hernyók telelésre
alkalmas helyet keresve sűrű szövedékű gubót szőnek, diapauzába vonulnak, majd áttelelnek.

Tömeges elszaporodása, előrejelzése. Egyedfejlődése szempontjából a hőmérséklet alakulása a legfontosabb.


Kedvező tavaszi időjárás akár 1–3 héttel korábbi rajzást, kedvezőbb fejlődést eredményez. A hőmérséklet és a
nappalhosszúság viszonya a diapauzáló lárvák arányán keresztül befolyásolja a populációdinamikát.

Ha a populációdinamikai és az ökológiai viszonyok kedvezőek számára, hazai körülmények között bárhol és


bármikor tömegesen elszaporodhat. A szárazabb, melegebb területek kedvezőbbek számára, mint a hűvösebb,
domb- vagy hegyvidéki területek. A nagy kiterjedésű, intenzíven kezelt gyümölcsösökben kevésbé hajlamos
tömegszaporodásra, mint a kis felületű, elhanyagolt kertekben.

Rajzásának menete fénycsapdával, szexferomoncsapdával egyaránt megbízhatóan nyomon követhető, ennek


alapján a tömeges tojásrakás, majd a lárvák tömeges kelésének ideje is jól meghatározható.

Természetes ellenségei. A különböző Trichogramma fajok, alfajok, ezek rasszai, sőt ökotípusai is jelentős
szerepet tölthetnek be a tojások pusztításában. A lárva- és bábparazitoidok közül az Ascogaster quadridentatus,
a Braunsia rufipes (Braconidae), a Pimpla examinator, a Pristomerus vulnerator, a Pimpla turionellae
(Ichneumonidae), valamint a Dibrachys cavus (Chalcidoidea) fajok a lárvák, illetve a bábok 24–50%-át
parazitáltálhatják.

A fátyolkalárvák, a ragadozó poloskák, a fülbemászók, sőt egyes tripsz- és atkafajok tojásait pusztítják.

A hernyók megbetegedését okozó szervezetek közül az almamoly-granulózis vírusa a legjelentősebb, amely


hatására a megtámadott hernyók elfolyósodnak. A baktériumok közül a Bacillus thuringiensis var. dendrolimus,
míg a gombák közül a Beauveria bassiana, a B. globulifera,a Metarrhizum anisopliae a jelentős, olyannyira,
hogy a biológiai védekezés elengedhetetlen elemei.

A védekezés irányelvei. A fák törzsére erősített hernyófogó övekkel, a fatörzs tél végi ápolási munkáival a telelő
hernyók egy része, míg a hullott, fertőzött gyümölcs gyakori felszedésével és feldolgozásával a még bennük
található hernyók pusztíthatók el.

A Trichogramma tojásfürkészek mesterséges tenyésztése és tömeges kibocsátása a tojásrakás idején már nem
csak eredményes kísérletekből ismert, de gyakorlati alkalmazása is megkezdődött.

Agranulózis vírus, illetve a belőle készült készítmény L1 lárvák elleni alkalmazásának már több, mint két
évtizedes kísérleti, majd alkalmazástechnikai múltja van Európában. Szelektív hatása miatt a leginkább
környezetkímélő módszerek közé tartozik, nemcsak az integrált, hanem az ökológiai termesztésben is ajánlott
eljárás.

Hasonlóan régóta foglalkoznak a Bacillus thuringiensis almamoly elleni alkalmazásával. Számos engedélyezett
spórakészítménye van forgalomban, melyek jó időzítés esetén (L1 lárvák tömeges jelenléte) megfelelő hatást
adnak. A szüret előtti időszakban, 0 nap várakozási ideje miatt különösen jelentős lehet.

A szelektív védekezési módszerek közül a nőstény szexferomonjának légtértelítéses formában történő


felhasználása is túljutott már az alapvető kísérleti stádiumon, gyakorlati alkalmazásának elterjedése várható.

311
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Azalmamoly elleni vegyszeres védekezés alapja a feromoncsapdás rajzásmegfigyelésen alapuló helyes


permetezési idő megválasztása, melyet a májustól szeptember közepéig tartó rajzás 5–6 rajzáscsúcsa különösen
indokolttá tesz.

Hagyományos védekezés alkalmazása során a tömeges lárvakelés idejére célszerű a permetezést időzíteni és a
szerves foszforsavészter hatóanyagú (vagy egyéb hatóanyagú) készítmények közül választani. Aszüret előtti
időszakban már csak rövid élelmezés-egészségügyi várakozási idejű készítmény jöhet számításba.

Környezetkímélő, integrált védekezés alkalmazásakor a tömeges tojásrakás idejére célszerű a permetezést


időzíteni, a diflubenzuron, teflubenzuron, fenoxikarb hatóanyagú készítmények közül érdemes választani.

3.3.14.12.20. Körtemoly – Laspeyresia pyrivora Danilevszkij

Alaktani leírása. Alepke 9–11 mm nagyságú, szárnyainak fesztávolsága 16–21 mm. Nagyon hasonlít az
almamolyhoz, bár elülső szárnyának tükörfoltja kevésbé élénk rajzolatú. Biztosan csak genitáliavizsgálattal
különíthető el a két faj egymástól. A tojás lapos, kör alakú, átmérője 1,3 mm, kárminpiros színű. A hernyók
kikelése előtt megszürkül, azt követően a visszamaradó tojásburok ezüstszínű foltként jelzi a fertőzést a körte
felületén. A kifejlett hernyó 16–20 mm hosszúságú, csontfehér teste kissé rózsaszínes árnyalatú. Feje
világosbarna, sötétbarnán márványozott, nyakpajzsa világossárga. A báb 10–13 mm nagyságú, sötétbarna,
szövedékgubóban a talaj felső rétegében található.

Földrajzi elterjedése. Feltehetően Európában őshonos faj. Ma már szinte valamennyi körtetermesztő vidéken
előfordul. Magyarországon 1966 óta ismert.

Tápnövényei. Kizárólag a termesztett és a vadkörte gyümölcsében fejlődik.

Gazdasági jelentősége. Elterjedési területén a körte időszakos kártevőjének tartják. Magyarországon 3–8%
közötti gyümölcsfertőzést figyeltek meg.

Kárképe. A körte gyümölcsét károsítja. A tojásból kikelő kis hernyó a tojáshéjon keresztül hatol be a
gyümölcsbe, ahol vékonyjárata egyenesen a magházig hatol. A magházban a magvakkal táplálkozik. Ezeken
kifejlődve ismét egyenes, ürülékmentes járaton keresztül hagyja el a károsított termést. Ennek következtében a
körtemolyfertőzés nehezen ismerhető fel, csak a hernyó távozását jelző 2–3 mm átmérőjű lyuk hívja fel a
figyelmet a kártételre. Ezen a helyen nem ritka a monília megtelepedése sem.

Életmódja. Évente egy nemzedéke fejlődik. Kifejlett lárvaállapotban telel át sűrű szövedékű gubóban a talaj
felső, 5–8 cm-es rétegében. A tavaszi hőmérséklet függvényében május közepétől, végétől alakul bábbá, majd
ennek megfelelően a lepkék június 10–25 között kezdenek rajzani. A rajzásidő július végéig, augusztus elejéig
tart, a csúcsrajzásra június végén, július elején számíthatunk. A populáció egy része diapauzában maradhat, így
még egyszer áttelelhet.

A lepkék az alkonyati órákban aktívak, a nőstények rajzását követő első, második napon kezdenek párosodni. A
megtermékenyített nőstények egyesével rakják le tojásaikat a körtegyümölcs felületére. Előszeretettel választják
e célból a korona belső részeit, ahol ennek következtében a fertőzöttség mértéke is mindig nagyobb, mint a
széleken. A nőstényenkénti tojásszám változó, 20–58 tojás lerakását figyelték meg.

Az embrionális fejlődés ideje, szintén a hőmérséklet függvényében 4–8 nap, de a számára kedvezőtlen,
alacsonyabb (12–15 °C) hőmérsékleten 20 napig is eltarthat. Az embriófejlődésre legkedvezőbb a 18–28 °C. A
kikelő kis hernyók a tojásburkon keresztül hatolnak be a körtébe, egyenesen a magházig rágnak, ahol a
magvakkal táplálkozva fejlődnek ki. 25–30 napig tartó fejlődésük során 5 fejlődési stádiumon haladnak
keresztül, majd általában a gyümölcs közepe táján készített egyenes járaton keresztül elhagyják a gyümölcsöst.
A talajra vetik magukat, ahol sűrű szövedékű gubót készítenek, majd diapauzába vonulnak és áttelelnek.

Tömeges elszaporodása, előrejelzése. Elterjedésének, elszaporodásának a nedvesebb időjárási viszonyok és az


erdei környezet kedvez.

A védekezés alapelvei. A körtemoly elleni védekezés alapja a megfelelő előrejelzésen alapuló rajzásmegfigyelés
és ehhez kapcsolva a tömeges tojásrakás idején alkalmazott védekezés. Később, mivel a tojásból kikelő hernyók
egyenesen a körte belsejébe hatolnak, már nem tudjuk kártételét megakadályozni.

312
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

A hímek rajzásmenete szexferomoncsapdával nyomon követhető, ennek alapján a védekezés szükségessége és


időpontja megállapítható. A rajzáscsúcshoz időzített permetezésre a tojás–hernyó átalakulást akadályozó
készítmények (diflubenzuron, teflubenzuron, fenoxikarb hatóanyagok) jöhetnek számításba.

3.3.14.12.21. Borsómoly – Laspeyresia nigricana Fabricius

Alaktani leírása. Alepke 5–7 mm nagyságú, szárnyainak fesztávolsága 12–16 mm. Elülső szárnya olajbarna,
sárgán fényezett. Elülső szegélyén fehér és fekete ékekkel díszített. A tükörfolt fémesen határolt, belsejében 3–5
fekete vonal található. Hátulsó szárnya sötétbarna. Tojása lapos, lencse alakú, 0,8 mm átmérőjű, átlátszó, az
embrió fejlődésének előrehaladtával tejszínű. A kis hernyó teste zöldessárga, feje, nyakpajzsa fényes, fekete.
Akifejlett hernyó 7–13 mm hosszúságú, fehéressárga, zöldessárga testén a szemölcsök szürkésbarnák. Feje,
nyakpajzsa kávébarna. Abáb 6–8 mm nagyságú, sűrű szövedékű, a rátapadt földszemcséktől nehezen
különböztethető meg környezetétől.

Földrajzi elterjedése. APalearktikumban elterjedt faj Magyarországon is elterjedt.

Tápnövényei. Oligofág faj, csak néhány hüvelyesben fordul elő. Termesztett növényeink közül csak a borsó a
tápnövénye. Előfordul még a lednekben és a bükkönyben is.

Gazdasági jelentősége. Aborsó jelentős kártevőjének számít, különösen elterjedésének középső és északi részén.
Magyarországon a borsószemek 0,5–9,4%-os fertőzöttségét figyelték meg. Jelentősége a borsó esetében az
akácmolyénál jóval kisebb.

Kárképe. Aborsóhüvely belsejében a magokat károsítja. Akis hernyó berágja magát a hüvely falán–a berágási
nyílás gyorsan beforr, de sötétbarna, apró pont alakjában később is jól látható–kirágja a zsenge magot, majd még
1–2 szomszédos magot is tönkretesz. Akárosított magok között finom szövedékben ürüléke és rágcsáléka
található.

Életmódja. Évente egy, esetleg két nemzedéke van. A kifejlett hernyó telel a talaj felső rétegében, gubóban.
Tavasszal bábozódik, a bábfejlődés ideje változó, 10–26 nap között van. Azimágók rajzásának kezdete a helyi
klimatikus viszonyoktól függ, de a borsó fenológiai állapotának is függvénye. Alepkék csak a borsó virágzását
követően jelennek meg. Akéső délutáni, alkonyati órákban aktívak. Anősténynek érési táplálkozásra van
szüksége, ezért rajzását követően csak 4–15 nap múlva kezdi tojásait lerakni. Ilyenkor a borsóvirág illata
vonzza. Tojásait általában egyesével, esetleg párosával rakja a zsenge hüvelyekre, pálhalevelekre, levelekre,
esetleg a csészelevelekre, virágszirmokra.

Az embrionális fejlődés ideje 5–10 nap, az embrió fejlődésének küszöbértéke 12 °C. Akikelő kis hernyók a
hüvely felszínén mászkálva kedvező behatolási helyet keresnek, majd berágnak a hüvely belsejébe és a
magvakkal táplálkoznak. Fejlődésük ideje 16–30 napig tart, közben 5 fejlődési fokozaton haladnak át, 23 °C-on
már 14–17 nap alatt kifejlődnek, míg 18 °C-on ehhez 23 nap szükséges. Akifejlett hernyók elhagyva károsítási
helyüket, a talaj felső rétegében, sűrű szövésű gubóban diapauzába vonulnak és áttelelnek.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Ameleg nyarú évek szaporodásának mértékére kedvezően hatnak.
Tömeges kártételére sűrű növényállományban és akkor kerül sor, ha a lepkerajzás, tojásrakás idején a
léghőmérséklet meghaladja a 17–18 °C-ot.

Természetes ellenségei. Parazitoidjai közül Braconida fajok, elsősorban az Ascogaster quadridentatus ismert.

A védekezés irányelvei. Rajzásmenete szexferomoncsapdával nyomon követhető, előfordulásának mértéke, a


tömeges tojásrakás és lárvakelés időpontja meghatározható.

3.3.14.13. Család: Pirosmolyok– Cochylidae

3.3.14.13.1. Nyerges szőlőmoly – Eupoecilia ambiguella Hübner

149. ábra - Nyerges szőlőmoly (Eupoecilia ambiguella) (Szabóky Csaba rajza)

313
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Azimágó 6–7 mm nagyságú, szárnyának fesztávolsága 12–18 mm. Elülső szárnyai sárgák,
rózsaszín árnyalattal befuttatva. A szárny közepén trapéz alakú, feketésbarna harántsáv látható, amely a pihenő
lepkén nyeregszerű formaként figyelhető meg (erről származik magyar neve is). Aszárnycsúcson sötétbarna,
háromszög alakú ékek láthatók. Hátulsó szárnyai szürkésbarna színűek. Atojás 0,7–0,9×0,6 mm nagyságú,
lapos, szürkéssárga színű, egyesével található, zömmel a virágzati részeken, később a bogyókon. A fiatal hernyó
sárgásbarna színű, feje és nyakpajzsa fekete. A kifejlett hernyó 12–19 mm hosszú, testének alapszíne változó, a
halványzöldtől a vörösesbarnáig terjed. Feje és nyakpajzsa sötétbarna. Egyesével vagy csoportosan található az
összeszőtt fürtkezdeményeken, fürtökön, bogyókban. A báb 5–8 mm nagyságú, barnászöld színű. Fehér
szövedékből készült, 16-18 mm hosszúságú gubóban található a hernyó károsításának helyén.

Földrajzi elterjedése. Európa és Ázsia szőlőtermesztő vidékein elterjedt faj. Magyarországon mindenütt
előfordul.

Tápnövényei. Elsőrendű tápnövénye a szőlő. Ezenkívül még 32 növényfajon figyelték meg jelenlétét, amelyek
közül a vadszőlőt, a köszmétét, a ribiszkét, a szilvát, az orgonát, a somféléket, a kökényt, a loncféléket, a
hóbogyót, a fagyalt, a berkenyeféléket, a galagonyát, a tűztövist, a kecskerágót és a borostyánt érdemes
megemlíteni.

Gazdasági jelentősége. A nyerges szőlőmoly a tarka szőlőmollyal együtt a szőlő legfontosabb kártevő rovarai
közé tartozik. Rendszeresen előfordul a szőlőültetvényekben, de kártétele, gazdasági jelentősége évenként,
területenként változik. A hűvösebb, csapadékosabb klímát kedveli, az ilyen területeken jelenik meg tömegesen.

Kárképe. Tavasszal a fiatal hernyók kirágják a bimbókat, az éppen kötődött bogyókat, szövedékükkel
összeszövik a fürtkezdeményeket, a kis fürtöket. Az így kialakított szövedékcsövekben, fészkekben
táplálkoznak. Nem ritka, hogy teljes fürtöket tesznek tönkre.

A második hernyónemzedék egyedei is a fürtöket károsítják. Szövedékfészkük védelmében a zöld bogyók


belsejét rágják ki. Egy-egy hernyó 10–20 bogyót pusztít el.

Életmódja. Hazánkban két nemzedéke fejlődik ki. A bábok telelnek át, zömmel a szőlőtőkék felső részein a
kéregrepedésekben, karós művelés esetén a karók réseiben, sűrű szövedékgubóban. Tavasszal, a 16 °C feletti
hőmérsékletviszonyokat követően kezdenek a lepkék rajzani, április legvégén, de inkább májusban. A
csúcsrajzás május közepétől várható. Néhány napon belül párosodnak, majd 2–5 nap eltelte után a nőstények
elkezdik tojásaikat lerakni. Tojásaik zömét a virágzati részekre helyezik, de választhatják e célból a leveleket,
sőt a szárrészeket is. A nőstényenként lerakott átlagos tojásszám 70–80 db.

A 7–12 napig tartó embrionális fejlődést követően a kikelő kis hernyó berágja magát a virágbimbóba, ahol a
virágrészeket fogyasztja. Később a kötődött bogyók belsejében, főként éjjel táplálkozik. A fürtrészek között
szövedékcsövet készít, nappal általában ebben rejtőzik. 20–35 nap alatt fejlődik ki, ennek során 5 lárvastádiuma

314
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

különböztethető meg. A kifejlett hernyók bábozódásra alkalmas helyet keresve elkészítik bábgubóikat, majd
bebábozódnak. A bábidő ilyenkor 1–2 hétig tart.

A lepkék rajzása június legvégén, júliusban kezdődik, a csúcsrajzásra július közepétől számíthatunk. A második
hernyónemzedék egyedei július közepétől találhatók meg a szőlőültetvényekben. Kártételük az erőteljes
szövedékkészítés, a szőlő fürtrészeinek összeszövése és a már fejlett, zöld, esetleg érőfélben lévő bogyók
kiodvasítása miatt igen feltűnő. A hernyók 35–45 nap alatt fejlődnek ki, majd a tőke védett, fás részeinek
repedéseiken bábgubót szőve hosszú ideig–akár 1–1,5 hónapig is–előbábként pihennek, majd a fagyok beállta
előtt bábozódnak.

Tömeges elszaporodása, előrejelzése. Hűvös, nedves, csapadékos idő kedvez elszaporodásának.

A lepkék rajzása fénycsapdával, a hímek repülése szexferomoncsapdával nyomon követhető. Ennek


segítségével megállapítható a tömeges tojásrakás, illetve lárvakelésének időpontja, a védekezés kivitelezésének
a szükségessége.

Természetes ellenségei. Hernyóit a különböző gyilkosfürkészek, nyergesfürkészek, fémfürkészek és


fürkészlegyek parazitálhatják. A fátyolkák ragadozó tevékenysége különösen a második nemzedék fejlődése
idején lehet jelentős. Egyedszámuk csökkentésében jelentős szerep jut a különböző madárfajoknak, valamint a
Beuveria bassiana és a Micrococcus bomhycis gombáknak is.

A védekezés irányelvei. Anyerges szőlőmoly elleni biológiai és kémiai védekezés főbb irányelvei megegyeznek
a tarka szőlőmolynál leírtakkal. E faj esetében a tömeges lárvakelésre az áttelelő nemzedék rajzáscsúcsát kivető
10–14 napon, míg a következő nemzedéknél 8–10 nap után számíthatunk.

3.3.14.14. Család: Karcsúmolyok– Phycitidae

3.3.14.14.1. Akácmoly – Etiella zinckenella Treitschke

150. ábra - Akácmoly (Etiella zinckenella) a = imágó, b = a hernyó kártétele


borsóhüvelyben (Szabóky Csaba és Szász Zsuzsa rajza)

Alaktani leírása. Azimágó szárnyainak fesztávolsága 24–28 mm, a lepke nyugalmi helyzetben 10–12 mm
nagyságú. Elülső szárnyának alapszíne kissé csillogó szürkésbarna, a tőteret széles, meredek keresztsáv zárja le,
amelynek fekete pikkelyei erősen kiemelkednek a szárny síkjából. Akeresztsávhoz kívülről széles, sárgásvörös
sáv csatlakozik. A szárny feltűnő mintázati eleme a felső szegélyen a tőből induló és a szárny csúcsáig érő
széles, hosszanti fehér csík. Hátulsó szárnya áttetsző, világos szürkésbarna, rojtja fehéres. A tojás hosszúkás
tojásdad, kezdetben tejfehér, az embrionális fejlődés során vöröses foltokat kap. Alárva zöldes vagy vöröses
színű valódi hernyó, sötétebb hosszanti csíkokkal. Feje világosbarna. Abáb barnás színű fedettbáb;
pergamenszerűen puha, lapos, tasak alakú gubóban a talajban található.

Földrajzi elterjedése. Eredetileg közép- és dél-európai faj, innen az egész Föld meleg és forró égövi területeire
elterjedt. Hazánk nagy részén közönséges. A hazai populáció egyedsűrűsége déli-délkeleti irányban növekedik.

315
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Tápnövényei. Azakácmoly hernyója különféle pillangós virágú növények hüvelyében él és a magokat


fogyasztja. Legfőbb tápnövényei Európában a szója, a lucerna, a csillagfürt, a borsó, a bab, a tehénborsó
(Vigna), a galambborsó (Cajanus) és a Crotallaria. Legfőbb hazai tápnövényei: akác, borsó, szója, csillagfürt,
dudafürt (Colutca arborescens), az erdei lednek (Lathyrus silvestris) és acsüdfű (Astragalus).

Gazdasági jelentősége. Azakácmoly Magyarországon tömegesen előforduló faj, a borsó egyik leggyakoribb
kártevője. Hazai kártételét borsóban 1929 óta ismerjük. Hazai tömeges fellépésére jellemző egy régi adat: 1895-
ben a szegedi állami erdőhivatalhoz tartozó mintegy 22 000 katasztrális holdnyi akácosban az akácmoly
hernyója a magvaknak mintegy 95%-át pusztította el.

Kárképe. A károsított terméshüvelyben a magvak rágottak, a fertőzött hüvelyek belsejét a hernyó laza
szövedékkel szövi át. Aborsószemeken nagy, de sekély rágásnyomok láthatók. Amegrágott magvakat és a
fertőzött hüvelyek belsejét a hernyó laza szövedékszálakkal beszövi, a szövedékben a hernyó ürülékszemcséi
megtapadnak. A fejlettebb hernyók a zsenge magvakat csaknem maradék nélkül elpusztítják.

Életmódja. Feltételezhető, hogy Magyarország az akácmoly két- és háromnemzedékes populációjának


határterületére esik. Azelső rajzás május végén és júniusban, a második júliusban, a harmadik augusztus végén
és szeptemberben van.

Akifejlett hernyók telelnek át tasakszerű gubókban, mintegy 85%-uk a talaj felszínén, az avarlevelek alatt és a
felső, 2 cm vastagságú talajrétegben, 15%-uk pedig a 2–3 cm-ig terjedő talajrétegben. A hernyók tavasszal
bábozódnak, majd néhány hetes bábnyugalom után kikelnek a lepkék. Az imágók este és éjszaka aktívak, párzás
után a nőstény tojásait többnyire egyesével a borsó, akác és más pillangósok hüvelyére rakja. A kikelő hernyó
berágja magát a hüvelybe s ott táplálkozik. Az egyes nemzedékek hernyói mindig az éppen rendelkezésükre álló
pillangós növény termését fogyasztják. Az ősszel kifejlődött hernyók a talaj felszínére vagy a talajba húzódnak
telelésre.

Tömeges elszaporodása. Ha meleg és száraz nyarak és havas telek követik egymást, az akácmolynak évente 3
nemzedéke fejlődik, és ilyenkor alakul ki a tömegszaporodás is. Kedvezőtlen időjárás esetén csak 2 nemzedék
fejlődik, és a szaporodás mértéke is csökken. Az utóbbi évtizedekben egyedszáma gyakran nagy volt, de nem
volt tömeges. A legutóbbi tömeges megjelenése 1963-ban volt.

Természetes ellenségei. Ismert parazitoidja, a Heterospilus etiellae (Braconidae), a Trichogramma sp.


(Trichogrammatidae) populációdinamikáját jelentősen befolyásolhatják.

A védekezés irányelvei. Az akácmoly elleni védekezést megnehezíti egyrészt az, hogy a hernyók nem válogatnak
a tápnövényekben, s vadon termő tápnövények szinte mindenhol jelen vannak; másrészt az is, hogy a hernyók a
pillangós virágúak hüvelyének a belsejében élnek. Ennek ellenére a borsó termését rendszeres vegyi
védekezéssel megvédhetjük az akácmoly hernyójától.

3.3.14.14.2. Napraforgómoly – Homoeosoma nebulellum DenisetSchiffermüller

Alaktani leírása. Azimágó szárnyainak fesztávolsága 24–26 mm, nyugalmi helyzetben 10–12 mm nagyságú.
Elülső szárnyainak alapszíne szürkésfehér, gyenge barnás behintéssel. A felső szegély szélesen fehér. Elülső
szárnyán 4 feltűnő fekete pontot visel. Hátulsó szárnya áttetsző fehéres. A tojás tejfehér színű, hosszúkás,
legömbölyített alakú, felülete kissé ráncos. Hosszúsága 0,8 mm, szélessége 0,4 mm. A lárva színe szürkés
sárgászöld, hasa világosabb, hátán három hosszúkás, változó színű (barnás) foltot visel. Feje barnássárga,
nyakpajzsa fehéressárga. A báb vörösesbarna, anális végén 6–7 kitintüskét visel, melyek a végükön
vastagabbak. Kemény selyemszálakból összeszőtt gubóban a talajban található.

Földrajzi elterjedése. Európában és Perzsiában elterjedt faj, Oroszország európai területén, valamint
Romániában károsít. Magyarországon általánosan elterjedt.

Tápnövényei. A hernyó különféle vadon termő fészkes virágzatú növények, így pl. a bogáncs (Carduus), aszat
(Cirsium), szamárbogáncs (Onopordon acanthium), máriatövis (Silybium marianum), sáfrányos és vadszeklice
(Carthamus tinctorius és lanatus), bojtorján (Arctium), varádics aranyvirág (Chrysanthemum vulgare) virágzatát
fogyasztja.A második (és esetleg harmadik) nemzedékű hernyók elsősorban a napraforgó virágtányérjában
fejlődnek ki, de más fészkesek virágzatában is felnőhetnek, így pl. az őszi hernyók jelentős károkat okozhatnak
a kerti őszirózsa (Callisteptrus chinensis) virágzatában.

316
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Gazdasági jelentősége. Magyarországon régebben csak alkalmi kártevő volt, gazdasági jelentősége a napraforgó
nagyobb arányú termesztésével párhuzamosan növekedett meg. Jelenleg a napraforgó-termesztés jelentős
potenciális kártevője.

A napraforgómoly közvetlen kártételén kívül közvetett kárt is okoz, nedves időjárás esetén a beszőtt virágzat
ugyanis könnyen penészedik s rothad.

Kárképe. Ahernyó a virágot, a magkezdeményeket és a magot rágja meg, szövedékével összeszövi az egész
tányért. A magvaknak általában a felső részét károsítja. A szövedéket rágcsálék és ürülék tarkítja. Nedves
években a megsértett magvak megpenészednek.

Életmódja. Hazánkban 2 vagy 3 nemzedéke lehet, kifejlett hernyói a talajban telelnek át. Az egyes
hernyónemzedékek azon a fészkes virágzatú növényen nőnek fel, amelyek a hernyó fejlődési időszakában
virágzanak. Egy nőstény termékenysége 200–300 tojás. A nőstények a tojásokat napraforgón leggyakrabban a
portokok belső oldalára, egyesével rakják le, ritkábban a porzószálakra, még ritkábban a szirmok belső oldalára.
Elnyílt virágokra nem raknak tojást. A hernyók háromszor vedlenek. A kifejlődött hernyók a napraforgó
virágzatáról levetik magukat a talajra s abban gubót szőve bábozódnak.

Az 1. nemzedékű lepkék május végétől július elejéig rajzanak, s rakják le tojásaikat a vadon növő fészkes
virágzatú növényekre. A hernyó ezek virágzatában június–júliusban nő fel, a kifejlett lárva a virágzatban vagy
talajban bábozódik.

A 2. nemzedékű lepkék július közepétől augusztus végéig rajzanak, s raknak tojást, elsősorban a napraforgó
virágzatára. A hernyók július végétől a napraforgó virágtányérjában a zsenge magvakkal táplálkoznak. Először a
tányér peremén rágnak, később–a szélső magvak beérése miatt–a tányér középső részére húzódnak. Egy
virágzatban több hernyó is kifejlődhet.

A hernyó nincs egy virágzathoz kötve, gyakran változtat táplálkozási helyet s átmászik a növényen belül másik
virágzatra, esetleg szálon leereszkedik, és egy másik növényen folytatja fejlődését.

A korán lerakott tojásokból a lepkék még abban az évben kifejlődhetnek, s szeptember elejétől rajzanak. A
későbbi hernyók már nem bábozódnak be, hanem áttelelnek.

Magyarországon a napraforgómoly hernyóinak fejlődése a talajba húzódásig 30–35 napot igényel. A fejlett
hernyók novemberben fúrják be magukat a talajba, ahol szövedékgubóban telelnek. Telelőhelyüket április
közepén hagyják el, a felszínhez közelebb húzódnak, itt új gubót készítenek s abban bábozódnak. Míg azonban a
telelőgubó csak egyrétegű, addig a bábgubó kétrétegű.

Természetes ellenségei. A napraforgómoly hernyóit katicabogár-fajok (Coccinella septempunctata és


C.bipunctata) imágói és fejlett lárvái támadják. Rajtuk kívül a hernyók természetes ellenségei ekto- és
endoparazitoid Braconida fajok is. Az összparazitáltság esetenként elérheti a 30%-ot is.

A védekezés irányelvei. Az ún. páncélos magvú fajták a hernyókkal szemben ellenállóak. Termesztésükkel a
napraforgómoly kártétele megelőzhető. A fogékony fajták termesztése esetén az inszekticidek alkalmazása
szükségessé válhat. Ebben az esetben a virágzás kezdetén a méhkímélő technológia követelményeinek
megfelelően alkalmazhatók ellenük inszekticidek.

3.3.14.14.3. Aszalványmoly – Pladia iuterpunctella Hübner

151. ábra - Aszalványmoly (Plodia interpunctella) a = imágó, b = a hernyó kártétele


(Szabóky Csaba és Szász Zsuzsa rajza)

317
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Az imágó jellegzetes, semmi más fajjal össze nem téveszthető molylepke. Szárnyainak
fesztávolsága 12–19 mm, nyugalmi helyzetben 7–10 mm. Elülső szárnyának tőtere (mintegy a szárny belső
harmadáig) fehéres okkerszínű, innen a rojtig pedig (tehát a szárny külső kétharmada) sötétvöröses vagy
csokoládébarna. Hátulsó szárnya csillogó szürkés. A lárva feje vörösesbarna, osztott nyakpajzsa, a torlapjai és
néhány kis foltocskája, valamint farlemeze világosbarna, a testszőrök alapja barna. Testének alapszíne
táplálékától függően alakul: lehet fehér, rózsaszínes, sárgás vagy zöldes.

Földrajzi elterjedése. Azegész világon elterjedt faj, Magyarországon is mindenütt közönséges. Hazánkban az
aszalványmoly a raktárakban és a háztartásban károsító molylepkék egyik legáltalánosabb faja.

Tápanyagai. Azaszalványmoly hernyója a legkülönfélébb raktározott növényi anyagokban él. Károsítja a


gabonaféléket, egyéb magféleségeket, őrleményeket, aszalt gyümölcsöket, földimogyorót, szárított zöldséget,
dohányt, szárított gyógynövényeket, fűszerféléket, csokoládét és más édességeket stb.

Gazdasági jelentősége. Ahernyók mennyiségi és minőségi kártételt is okoznak. A magvak csírarészének


kirágásával, egyéb súlycsökkentéssel, az élelmiszerek és takarmányok beszennyezésével okozott kártétel igen
jelentős lehet. Károsításuk nyomán a szennyezett élelmiszer és takarmány emberi, illetve állati fogyasztásra
alkalmatlanná válhat.

Kárképe. Az aszalványmoly kártétele, illetve jelenléte jól felismerhető a hernyó által készített sűrű, ürülékkel
teli fonadékfátylakról.

Életmódja. Az aszalványmoly egymást váltó nemzedékei raktárakban egész éven át repülnek. Ateljes kifejlődési
idő 20 °C-on 6–8 hét, 28–31 °C-on 36 nap. A kifejlett hernyók és a bábok telelnek át. Nálunk évente 2, esetleg 3
nemzedéke Lehet. Nagymértékű elterjedtsége és folyamatos megjelenése arra utal, hogy az aszalványmoly
nálunk, kedvező években szabadföldi körülmények között is képes áttelelni.

A lepkék éjszaka és nappal is repülnek, a mesterséges fény vonzza őket. Egy nőstény egyenként vagy kisebb
csomókban naponta 25–145, összesen 300–400 tojást rak le a hernyók táplálékául szolgáló anyag felszínére.

A védekezés irányelvei. Azüres raktárakat alapos tisztítás után permetezéssel vagy más módon fertőtlenítjük.
Araktározandó gabonát száraz állapotban kell tárolni. Átforgatással, szellőztetéssel, szárítással a kár
megelőzhető. Azablakokra szúnyoghálót kell felszerelni, így megakadályozható a lepkék berepülése. A
veszélyeztetett vetőmagot Lindán-tartalmú csávázószerrel csávázhatjuk, de élelmezési és takarmányozási célt
szolgáló árunál a csávázás tilos! Erős fertőzés esetén cián-hidrogénnel, metil-bromiddal vagy foszfor-
hidrogénnel való gázosítás a megfelelő védekezés.

Az üres raktárhelység fertőtlenítésére az alumínium-foszfid, deltametrin + piperonil-butoxid, diklórfosz,


etrimfosz, klórpirifosz-metil, permetrin + S-bioalletrin, pirimifosz-metil hatóanyagú készítmények ajánlottak.

3.3.14.14.4. Készletmoly – Ephestia elutella Hübner

Alaktani leírása. Azimágó szürkés vagy barnás alapszínű, karcsú, 13–18 mm szárnyfesztávolságú molylepke.
Elülső szárnyainak mintázata sötétebb és világosabb színű keresztvonalakból és a szárny középterén, a sejtben
lévő két sötét pontból áll. Hátulsó szárnya füstösfehér. Alárva testének színe a táplálék minőségétől függ,

318
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

sárgásfehértől a vörösesig változhat. Feje, egy világos vonallal megosztott torpajzsa (nyakpajzs) és farlemeze
barna.

Földrajzi elterjedése. Világszerte elterjedt kártevő faj, Magyarországon is közönséges.

Tápanyagai. Akészletmoly hernyói a legkülönbözőbb növényi anyagokban: gabonában, őrleményekben,


szárított zöldségben, gyógynövényekben és gyümölcsfélékben, dióban, dohányban, kakaóbabban, kakaóban,
csokoládéban stb. károsítanak. Acsokoládégyárakismert és nehezen leküzdhető kártevője, a hernyók mind a
csokoládé alapanyagául szolgáló kakaóbabot, mind pedig a készterméket gyakran károsítják.

Gazdasági jelentősége. Hazánkban a raktárakban károsító molylepkék egyik leggyakoribb faja.

Kárképe. Ahernyók a táplálékul szolgáló anyagban szövedékcsomókat készítenek, melyek tele vannak a
tápanyag részecskéivel és a hernyók ürülékcsomóival. Ahernyóknak nincsen specifikus, a fajra jellemző rágási
nyomuk. Erősebb fertőzés esetén nemcsak mennyiségi veszteséget, hanem ezenkívül jelentős mértékű minőségi
károsodást is okoznak, különösen olyan terményekben, amelyekből az ürülékcsomók okozta szennyeződés nem
távolítható el.

Életmódja. Aháztartásokban, illetve raktárakban egymást váltó nemzedékei áprilistól októberig fejlődnek, a
szabadban is évente legalább 2 vagy 3 nemzedéke van. Egy nemzedék kifejlődési ideje a hőmérséklettől és a
tápanyag minőségétől függően 80–200 nap lehet. Nálunk évente 2–3 nemzedéke fejlődik ki, meleg
környezetben 4 nemzedéke is lehet. Akifejlett hernyók telelnek át.

A védekezés irányelvei. Megegyeznek az aszalványmolynál elmondottakkal.

3.3.14.14.5. Lisztmoly – Anagasta kuehniella Zeller

152. ábra - Lisztmoly (Anagasta kuehniella) (Szabóky Csaba rajza)

Alaktani leírása. Azimágó karcsúszárnyú molylepke, szárnyfesztávolsága 10–12 mm, pihenő helyzetben 10–12
mm nagyságú. Elülső szárnyainak alapszíne szürke, az erek mentén fekete behintéssel. Mintázata belső és külső
keresztsávból, valamint a szárny középterén elhelyezkedő 2 fekete pettyből áll. Hátulsó szárnya áttetsző fehéres.
A lárva fehér színű, néha rózsaszínű vagy zöldes. Feje feketésbarna, nyakpajzsa és farlemeze barna. Abáb barna,
szövedék között található.

Földrajzi elterjedése. Azegész világon elterjedt kártevő faj, hazánkban is közönséges.

Tápanyagai. Alisztmoly a liszt és a lisztből készült termékek leggyakoribb és legjelentősebb kártevője.


Különösen kedveli a búzalisztet, búzadarát, zabpelyhet, de megtalálható gabonában, szárított gyümölcsben,
dióban és más olajos magvakban, édesipari termékekben.

319
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Gazdasági jelentősége. Araktározott termények egyik fontos kártevője.

Kárképe. Ahernyó az őrleményekben fonadékot készít, s bár rágási kártétele nem túl jelentős, komoly károkat
okozhat kiszitálhatatlan ürülékével, liszttel teli szövedékcsomóival, csoportos bábtelepeivel, malmokban a
lisztjáratok eltömésével, selyemsziták és csomagolóanyagok átrágásával.

Életmódja. Hazánkban egész éven át repül, főleg azonban május és augusztus között. Évente 2–3 nemzedéke, de
20 °C hőmérsékleten 5 nemzedéke is lehet. A lepkék rajzása annyira elhúzódik, hogy általában minden fejlődési
fokozata együtt megtalálható. Egy nemzedék fejlődési ideje 60–90 nap. A fejlődési időtartam nagyban függ a
hernyó táplálékától is. Búzalisztben 96 nap, szemes búzán 108 nap, állati eredetű táplálékon 178 nap; s ez
utóbbin a hernyók mortalitása is rendkívül nagy.

A lepke éjszakai állat, de homályos raktárakban nappal is repül. Nem táplálkozik, élettartama viszonylag rövid,
a hímek 4–5 napig, a nőstények 6–14 napig élnek. A mesterséges fény vonzza a lepkéket.

Egy nőstény átlagosan 200 tojást rak le a hernyók táplálékául szolgáló őrleményre. A néhány napon belül kikelő
kis hernyók azonnal megkezdik szövési tevékenységüket, amit azután egész életükön át folytatnak.
Bábozódásuk laza gubóban történik, a gubót kívülről táplálékrészek fedik.

Természetes ellenségei. Különféle fürkészdarazsak, élősködő és ragadozó atkák, valamint a Bacilus


thuriengiensis ismertek természetes ellenségei közül. Régi hazai adatok szerint a Nemeroitis canescens nevű
fémfürkész parazitálja.

A védekezés irányelvei. Ha a háztartásokban a lisztet rendszeresen felhasználják, a hernyóknak nem marad


idejük a teljes kifejlődésre. Felhasználás előtt a liszt mindig átrostálandó. A kártevő minden fejlődési alakja –
beleértve a tojásokat is–eltávolítható a lisztnek 0,23 mm-es lyukbőségű rostán való gyakori átszitálásával.
Raktárakban, telepen stb. vigyázni kell a liszt elszóródására, a hulladékok és a szemét gondos eltávolítására.
Fontos a megelőző védekezés. Ajánlatos évente legalább kétszer fertőtlenítéssel egybekötött nagytakarítást
végezni; ennek ki kell terjednie az eldugott sarkokra, gépekre, lisztjáratokra is. A permetezés vagy füstölés nem
nyújt teljes védelmet, mert a szerek megfelelő töménységben nem tudnak behatolni a szövedékcsomókba, egyes
helyeken a lerakódó por a kijuttatott szert elfedi, így hatástalanítja. A hernyók kontakt szerekkel szemben
meglehetősen ellenállók. Az idegmérgek csak a lepkék ellen hatásosak, de ezek ellen sem túl jó hatásfokkal.
Zsákolt áruval a behurcolás veszélye állandóan fennáll. A védekezés leghatásosabb módja a jó behatoló
képességű gázokkal való fertőtlenítés (ciánhidrogén, metil-bromid), de a gázosítás elég hosszú időn át (17–20
óra) kell tartson. Zsákok rendszeres fertőtlenítéséhez a szénkéneg is használható.

Az üres raktárhelyiség fertőtlenítésére alumínium-foszfid, deltametrin + piperonil butoxid, diklorfosz, etrimfosz,


klórpirifosz-metil, permetrin + S-bioalletrin, pirimifosz-metil hatóanyagú készítmények ajánlottak.

3.3.14.15. Család: Fényiloncák – Pyralidae

3.3.14.15.1. Lisztilonca – Pyralis farinalis Linné

Alaktani leírásra. Azimágó nagytermetű, tarka molylepke, szárnyainak fesztávolsága 20–26 mm. Elülső
szárnyainak középtere rózsaszínnel kevert sárgásbarna, a tótér és a külső szegélytér ibolyás barnásvörös. A
három szárnyteret megtört vonalú, fehér keresztsávok választják el egymástól. Hátulsó szárnyának színe és
mintázata az elülső szárny folytatásának tekinthető. A lárva és a hernyó testének színe sárgásszürke, feje és
farlemeze vörösesbarna, kifejlődve 18–25 mm nagyságú. A báb barna fedettbáb, szövedékgubóban található.

Földrajzi elterjedése. Azegész északi félgömbön elterjedt faj, Magyarországon mindenütt közönséges.

Tápnövényei. Alisztilonca hernyója elsősorban raktározott lisztféleségeken él és károsít, de ezenkívül


megtalálható a gabonafélékben és egyéb szárított növényekben, lucernán, lóherén, szénán, szalmán stb.
Afelsorolt anyagokon kívül viaszon is megél.

Gazdasági jelentősége. Azőrleményeket károsító egyik leggyakoribb molylepkefaj.

Kárképe. Ahernyó sűrű szövedékből csövet készít magának, ez jelenlétét könnyen elárulja. Táplálékán kívül
jelentős mennyiségű tápanyagot sző össze maga körül. Erősebb fertőzés esetén szennyezettségével a lisztet
emberi táplálkozásra alkalmatlanná teszi. Nedvességet kedvelő faj, amely főleg a nyirkosabb, más kártevőktől
nem fertőzött terményekben, nem kellőképpen szellőztetett épületekben okoz nagyobb károkat.

320
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Életmódja. Évente 2–3 nemzedéke fejlődik, szabadföldi körülmények között a lepkék áprilistól szeptemberig
rajzanak. Alepke éjszaka aktív, mesterséges fényforrásokra is jól repül. Napközben csak felszínesen rejtőzik, így
pihenő helyzetéből könnyen felzavarható. Homályos raktárakban nappal is repül.

Anőstény tojásait kis csomókban rakja le a hernyók táplálékául szolgáló anyag felszínére. Egy nőstény
tojásprodukciója 120–160 tojás körül van. Atojásokból a kis hernyók néhány napon belül kikelnek, a
tápanyagból rövidesen csövet készítenek maguknak, s életüket abban töltik el. Teljes fejlődési idejük nyáron 8–
10 hét, alacsonyabb hőmérsékleten hosszabb. Akifejlett hernyók rendszerint elhagyják a tápanyagot, s a falak
sarkaiban, ládákon, zsákok rejtett részein gubót szőnek és abban bábozódnak.

A védekezés irányelvei. Mivel a lisztilonca meleget és nedvességet kedvelő faj, a száraz tárolási körülmények,
illetve a termény gyakori szellőztetése és hűtése csökkenti a kártétel lehetőségét. Azablakra szerelt szúnyogháló
megakadályozza az imágók berepülését. A megtámadott őrleményeket megfelelő lyukbőségű rostán átszitálva, a
sűrű szövésű csövecskék a rostán fennakadnak. Erősebb fertőzés esetén ajánlatos a rostálást ismételni. Raktárak,
malmok fertőzöttsége esetén az egyéb raktári kártevők ellen is használható. Gázosítás a lisztilonca ellen is
védelmet nyújt.

3.3.14.16. Család: Tűzmolyok– Pyraustidae

3.3.14.16.1. Kukoricamoly – Ostrinia nubilalis Hübner

153. ábra - Kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) a = hím, b = nőstény (Szabóky Csaba


rajza)

Alaktani leírása. Az imágó szárnyfesztávolsága 20–30 mm, pihenő helyzetben 14–16 mm, jelentős ivari
kétalakúsággal (1796-ban a hímet és a nőstényt külön fajként írták le). A hím elülső szárnya (ibolyás-) barna,
hátulsó szárnya szürkésbarna, sárgásfehér harántsávokkal és foltokkal. A nőstény szárnyai sárgák, elülső
szárnyain vékony, barnás zegzugos harántvonalakkal. A nőstény lepke 25–50 db-ból álló, 4–10 mm átmérőjű
tojáscsomókat rak le. A tojások tetőcserépszerűen fedik egymást, sárgásak vagy csontfehérek, 0,5 mm
átmérőjűek. A fiatal hernyó szürkésfehér, feje és nyakpajzsa fekete. Növekedése során feje világosabbá válik, a
kifejlett hernyóé vörösbarna. A báb sötét- vagy világosbarna, ritkán sárgás, karcsú, 13–17 mm hosszúságú. A
tápnövény belsejében gubószerű szövedékben foglal helyet.

Földrajzi elterjedése. Eredetileg eurázsiai elterjedésű faj, amelyet – valószínűleg tápnövényei, mindenekelőtt a
kukorica és a cirok a fokozódó termesztésével–a XX. század elején behurcoltak Észak-Amerikába, de
megtelepedett Távol-Keleten, Észak-Afrikában és a közép-amerikai szigeteken is. Hazánkban általánosan
elterjedt, fő kártételi területe az ország déli részein van, de kisebb-nagyobb mértékben mindenütt károsít, ahol
kukoricát termesztenek.

Tápnövényei. A kukoricamoly hernyója nagyon polifág, több száz vadon termő és termesztett növényen megél.
A kukoricamoly Európában először csak a XVI–XVII. században találkozott a kukoricával, amely a termesztett
növények közül elsőrendű tápnövényévé vált. Káros mértékben szaporodik még kenderen, a cirokon és a
komlón és a kölesen, alkalmilag a paprikán is. Populációinak fennmaradását a vadkomló teszi lehetővé. További
tápnövényei közé tartozik a disznóparéj, az üröm, a kakaslábfű.

321
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Gazdasági jelentősége. Kártétele térben és időben nagyon változó, függ az időjárástól, a kukorica fajtájától, a
termesztés módjától (szárkezelés!). Felszaporodásának kedvez a monokultúrás kukoricatermesztés. Kukoricában
okozott kártételét 1950–1970 között évente 400–600 millió forintra becsülik. Különösen súlyos károkat okozhat
a konzervipari célra termesztett csemegekukorica csövébe hatoló hernyó. Egyéb tápnövényen (kender, komló,
cirok) okozott kártétele mérsékeltebb kihatású.

Kárképe. Tápnövényenként nagyban különbözik, de egy adott növényfajon belül is változik a kárkép. Kukoricán
a tojásból frissen kikelt kis hernyók a legfiatalabb levelek lemezén szabálytalan „ablakos” foltokat rágnak. Ezt a
kárképet feltűnővé teszi (és más kártevőkétől megkülönbözteti) a szövedékkel is odatapasztott, finom rágcsálék.
Ezután a hernyók befurakodnak a címerszárba, aminek következtében a címer gyakran letörik. A kukorica
szárában, a lárvajárat egy ízen belül marad, a nóduszokat a hernyó általában nem rágja át. A járatot rágcsálék és
ürülék tölti ki. Több hernyó befurakodása annyira meggyöngíti a kukorica szárát, hogy az könnyen eltörik. A
toleráns fajták szára jobban ellenáll a törésnek. Szélnyomásra a megrágott cső gyakran letörik. Idősebb hernyók
gyakran berágnak a cső puha szemei közé, a csutkába vagy a csutka tengelyébe, ezzel elősegítik a
csőpenészedést. Cirokon a kárkép hasonló, mint a kukoricában.

A múlt században jelentős volt a kölesen okozott kártétel is. Kenderen a kártétel levélrágással kezdődik,
elsősorban a levélfonák érzugaiban. Néhány nap után a hernyó a vastagabb levélnyelekbe, oldalágakba
(magkenderen), vagy a főhajtásokba (elsősorban rostkenderen) furakodik be. A levélnyélbe való berágást már
néhány órán belül levéllemez-hervadás követi.

Életmódja. Azország déli részén kettő, az északi részeken egy nemzedéke fejlődik ki évenként. A fejlett hernyó
telel át a tápnövény, leggyakrabban a kukorica szárában. Májusban a telelőhelyen bábbá alakul. Azelső
lepkerajzás május végén kezdődik, a főrajzás júniusban és július első felében van. Amásodik rajzás augusztusra
és szeptember első felére esik. Afejlett hernyók diapauzája augusztustól április–májusig tart. Akorai rajzású
lepkék tojásaiból fejlődő hernyók közül a koraiak bebábozódnak, s így létrehozzák a második nemzedéket. A
későn rajzó lepkék utódai pedig kifejlett lárvaként áttelelő diapauzába vonulnak.

Előrejelzése. Szignalizációjának egyik lehetősége a lepkék jelenlétének kimutatása fénycsapda alkalmazásával.


Azígy nyert adatok megfelelő, pontos tájékoztatást nyújtanak, azonban rendszeres feldolgozásuk rendkívül
munkaigényes.

Aszexferomoncsapdák csak kellő ellenőrzés után alkalmazhatók. Akülönböző földrajzi rasszok hímjeit,
szintetikusan előállított feromonokat képező 11–tetradecenil-acetát cisz- és transz-izomerjeinek különböző
arányú kombinációi eltérő mértékben vonzzák. Ezért csak a megfigyelendő földrajzi rassz egyedeit
megbízhatóan csalogató szexferomon alkalmazható.

A védekezés szükségességére, annak időpontjára vonatkozóan a növényen található tojáscsomók, valamint a


fiatal hernyók rágásnyomai szolgáltathatnak adatokat.

A védekezés irányelvei. Azagrotechnikának jelenleg is alapvetően fontos jelentősége van a kukoricamoly


kártételének mérséklésében. A kukoricaszárat a betakarítást követően meg kell semmisíteni. Aszártépőgépek a
hernyók túlnyomó részét megsemmisítik. Asilózott kukoricaszárban lévő hernyó elpusztul. Aszántóföldön
maradt növényrészeket úgy kell leszántani, hogy azok 10 cm-nél mélyebbre kerüljenek. A kukoricaszárat a
következő év május 15-éig meg kell semmisíteni.

A fertőzött kenderszárat külön kazlakban kell tárolni azt május 15-ig fel kell dolgozni.

A kémiai védelemben szervesfoszforsavészter-, piretroid készítmények egyaránt ajánlottak. Közülük gyakran


alkalmazzák a diazinon granulátumot. Kielégítő hatást nyújtanak a diflubenzuron és teflubenzuron, valamint a
Bacillus thuringiensis készítmények.

Természetes ellenségei. Akukoricamolynak számos parazitoidja és ragadozója ismert. AKárpát-medencében a


legjelentékenyebb parazitoidjai a Lydella fürkészlégy és a Limnerium nyerges fürkészdarázs. A Trichogramma
tojásfürkész szerepe nagyon szélsőséges. A kukoricamoly hernyók és bábok összparazitáltsága magyarországi
körülmények között 8,8–11%. Valószínű, hogy a kukoricamoly ragadozójaként ismert Anthocoridae, Nabidae,
Coccinellidae fajok nálunk is jelentős szerepet töltenek be a tojáscsomók és a fiatal lárvák pusztításában.

3.3.14.16.2. Muszkamoly – Loxostege sticticalis Linné

Alaktani leírása. Azimágó szárnyainak fesztávolsága 22–24 mm, nyugalmi helyzetben 11–13 mm. Elülső
szárnyának alapszíne szürkével kevert rozsdabarna. Külső keresztsávja homályos, szélesen hullámos, kissé

322
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

fogazott, előtte sárgásfehér szegély húzódik. Belső keresztsávja alig látható, a sejtben egy elmosódott petty és a
széles fekete, majdnem kerek vesefolt látszik. Hátulsó szárnya barnásszürke, sötét keresztsávja csak a szárny
közepéig ér, előtte fehéres szegély húzódik. Kifejezetten sötét színű lepke benyomását kelti. Afrissen lerakott
tojás tejfehér színű, enyhe gyöngyházfénnyel, magassága 01,8–1 mm, átmérője 0,4–0,5 mm. Akis
tojáscsomóban a tojások egymást rendszerint tetőcserépszerűen fedik. Alárva zöldesszürke, hátán és oldalain
sötét színű, hosszanti sávokat, közöttük zöldessárga, kanyargós vonalakat visel. Testén sötét színű szemölcsök, s
ezeken serték találhatók. Feje fekete, szembetűnő, világos színű rajzolattal. Abáb barna színű, karcsú, utolsó
potrohszelvényein jól látható serték vannak. Ahernyó a föld alatt készített gubóban telel, majd ebben bábozódik,
a gubó sűrű szövésű, függőleges zsák alakú, fölfelé rendszerint a talaj felszínéig ér. Felső vége csaknem nyitott,
csak egészen ritka szövedékkel van elzárva. A gubó 20–70 mm, átmérője

3–4 mm.

Földrajzi elterjedése. Eurázsiai faj, előfordul Kelet-Európában és Ázsia nagy részén. Az oroszországi sztyepp és
erdőssztyepp-övezetben gyakori, időnként kis egyedszámban a tajgaövezet déli részein is megjelenik.
Magyarországon közönséges, de populációsűrűsége időben és térben erősen változó, csak egyes években válik
kártevővé.

Tápnövényei. A muszkamoly hernyója rendkívül polifág. Megállapították, hogy 38 családba tartozó termesztett
és vadon termő növény alkalmas számára táplálékul A termesztett növények közül elsősorban a cukorrépát,
kendert, egyéves és évelő pillangósokat, napraforgót, szóját, illóolajtartalmú növényeket (édeskömény stb.),
mustárt, gyapotot károsítja. A gabonafélék rendszerint nem szenvednek tőle és a hernyóknak gabonával való
táplálkozását csak akkor figyelték meg, amikor hiányzott más, megfelelőbb növény. Ritkán táplálkoznak a
Solanaceae családba tartozó növényekkel (burgonya, paradicsom), de óriási mennyiségű hernyót figyeltek meg
gyomnövényeken, melyek közül legjobban az Amarunthaceae és a Chenopodiaceae családba tartozó növények,
valamint az Artemisia fajok szenvedtek.

Gazdasági jelentősége. Kelet-Európában 1900–1935 között szinte állandóan károsított. Hosszú szünet után
1970-től jelent meg újra kártevőként. Magyarországon a század elején jelentős kártevő volt. A későbbi
évtizedekben jelentősége csökkent, számottevő kártételéről egészen 1975-ig nem tudunk. Ekkor a legnagyobb
kárt országosan lucernában okozta, az összes károsított terület kétharmada volt lucernás. Károsította továbbá a
cukorrépát, napraforgót, dohányt, görög- és sárgadinnyét.

Kárképe. A hernyók szabadon táplálkoznak a növényeken, de az első fejlődési fokozatú hernyók még laza
szövedék alatt tartózkodnak a leveleken. A fiatal hernyók kezdetben hámozgatják, később lyuggatják és
karéjozzák a leveleket. Az idősebb hernyók a károsított leveleknek csak az ereit hagyják meg. A hernyók
tömeges megjelenése esetén a növények elpusztulnak.

Életmódja. A muszkamoly változó nemzedékszámú faj, a nemzedékek száma a földrajzi szélességtől függ. A
kifejlett hernyó a talajban, sűrű szövedékgubóban telel. A muszkamolynak Magyarországon az alföldi
területeken általában 2, korai tavasz és hosszú ősz esetén 3 nemzedéke lehet. Az országos fénycsapdahálózat
adatai szerint a muszkamolynak Magyarországon általában évente 3 nemzedéke fejlődik. Az áttelelő hernyók
bábjaiból kikelő, első rajzású lepkék májusban és június elején repülnek, az 1. nyári nemzedék imágói június
végétől július végéig (ez a nemzedék látszik hazai körülmények között a legtömegesebbnek), a 3. nemzedék (a
nyári 2. nemzedék) lepkéi pedig augusztusban és szeptember elején rajzanak. A tojásokat a ritka növényzetű
helyeken (ahol a növényzettel való borítottság legföljebb 50%-os) helyezik el. A tojásokat a nőstény 2–20 db-ot
tartalmazó csomókban rakja le a gyomok vagy a termesztett növények csíranövényeire, esetleg a föld felszínén
heverő száraz növényi részekre, vagy a talajból kiálló vékony szálas gyökérkékre.

Az embrionális fejlődés tartama a hőmérséklettől függően 3–10 nap, a tojások fejlődésének optimuma 27–30 °C
között van. A hernyók fejlődése természetes körülmények között 14–30 napig tart. Az 1. stádiumú hernyók
igénylik a nedvességet. Az első két lárvastádiumú hernyók erősen kapaszkodnak a növényeken, így a
hagyományos agrotechnika esetén, gyomláláskor egy részüket a gyomokkal együtt el lehet távolítani. A
fejlettebbek a növények megrázásakor lehullanak. A kifejlett hernyók behúzódnak a talajba, ahol elkészítik
szövedékből álló gubójukat. Sűrű állományú növényeken, pl. lucernán a levélkéken is szőhetik gubójukat a
nyári nemzedékek hernyói.

A nyári nemzedék bábideje hazai körülmények között 9–16 nap, a tojások embrionális fejlődése 3–5 nap, a hím-
nőstény arány 73:27 a hímek javára.

323
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Tömeges elszaporodása. A muszkamoly gradológiájának ismeretét, illetve a prognózis lehetőségét megnehezíti


a faj vándorlepke volta. A muszkamolyt az ún. „belső vándorok” közé soroljuk, melyek Közép-Európában
honosak, de tenyészhelyük határain belül vándorolnak, s egyes években nagy tömegű, délkeletről és keletről
elvándorolt lepke növeli az itteni populáció tömegét. Tömeges vándorlása–egyes bagolylepkékhez hasonlóan–
annak a következménye, hogy a lepkéknek érési táplálkozásra, illetve E-vitamin felvételére van szükségük.
Ennek lehetősége attól függ, hogy az illető területen a vegetáció milyen állapotban, a növényzet java
virágzásban van-e, s hogy a tömegesen megjelenő lepkék megtalálják-e a számukra nélkülözhetetlen táplálékot,
illetve E-vitamint, vagy ennek megszerzése érdekében hosszabb vándorútra kényszerülnek. Ennek a kérdésnek a
tárgyalására részletesebben a bagolylepkéknél (a gamma-bagolylepkénél és az ipszilon-bagolylepkénél) térünk
ki.

Az imágók rajzása és a populáció tömegváltozásainak nyomon követése fénycsapdák segítségével jól


megvalósítható, s fénycsapdaadatok segítségével adható rövid lejáratú (néhány napos, esetleg néhány hetes)
kártétel-előrejelzés is, vagy legalábbis egy-egy helyen a helyi populáció nagymértékű elszaporodásának jelzése,
ami az elvándorlás potenciális feltétele.

Természetes ellenségei. Tömeges elszaporodása időszakában a muszkamoly tojásai gyakran 70%-ban


fertőzöttek Trichogrammával. A hernyókban és a bábokban több, mint 70 parazitoid Hymenoptera és Diptera
faj él. Sok hernyót és bábot pusztítanak el a ragadozó futóbogarak is. Az egykori Szovjetunióban nagy
jelentősége volt közülük a Calosoma denticolle fajnak. A rovarevő madarak is jelentós mértékben pusztítják. A
muszkamoly legfontosabb Hymenoptera parazitoidjának a Bracon vulgaris és a Phytodiaetus pulcherrimus
fajokat tartják.

A védekezés irányelvei. Hazai körülmények között az inszekticides védekezés ajánlható. A hernyók szabadon
élnek a növényeken, így tömeges fellépésük esetén rovarölő szerekkel könnyen elérhetők. A muszkamoly
jellegzetesen olyan kártevő, amely ellen programszerű védekezésnek nincs helye, az okszerű védekezést rövid
lejáratú prognózisra, illetve szignalizációra kell alapozni.

3.3.14.17. Család: Csüngőlepkék– Zygaenidae

3.3.14.17.1. Kormoslepke – Theresimima ampelophaga Bayle–Barelle

154. ábra - Kormoslepke (Theresimima ampelophaga) (Szabóky Csaba rajza)

Alaktani leírása. Azimágó csukott szárnyakkal 12–14 mm hosszú, kiterjesztett szárnyakkal 20–26 mm
fesztávolságú. A szárnyak feketésbarnák, jellegzetesen fénytelenek, koromszínűek. Teste csillogó, a sötétkéktől
a sötét kékeszöldig változó fémfényű. A hímek kisebbek a nőstényeknél, csápjuk tollas és a potroh vége pamacs

324
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

nélküli, egyszerű nyílásban végződik. Atojás hengeres, csontszínű, mindkét végén legömbölyített, 0,8 mm
hosszú, 0,3 mm széles, kisebb-nagyobb csoportokban található. A lárva feje, nyakpajzsa és a torlábak feketék.
Testszíne a hátoldalon szennyes szürkészöld, hasoldala viszont világosabb, sárgásszürke. A hátoldalon 4 sorba
rendeződött szemölcsöket visel, amelyeken csillag alakban szétálló, sűrű szőrzet van. Emiatt a hernyó
szürkésbarnának tűnik. Kifejlődve 15–20 mm hosszú. A báb sárgásbarna alapszínű, minden szelvényén sötét
pontokkal beszórt. A lepke kelése előtt kékesfekete színűvé sötétedik. 11 mm hosszú, 4 mm széles; puha, laza
szövésű, 15–18 mm hosszú és 5–6 mm széles, fehér gubóban található.

Földrajzi elterjedése. A Földközi-tenger és a Fekete-tenger környékén elterjedt faj. Hazánkban helyenként


szórványosan fordul elő.

Tápnövényei. Kizárólagos tápnövénye a szőlő és ennek fajtái.

Gazdasági jelentősége. A Dunántúlon Baranya, Zala és Veszprém megyék szőlőtermő területén volt az idősebb
korú szőlők kártevője.

Kárképe. Az áttelelt hernyók rügypattanástól a rügycsúcson kezdenek berágni, és a rügyeket teljesen


kiüregesítik. Ezzel okozza a súlyosabb kárt, mert a megtámadott tőkék kifakadó hajtásait teljesen elpusztítja. Az
ilyen tőkék első pillanatban olyannak látszanak, mintha a fakadásuk elmaradt volna. Általában e kártevő
jelenlétét csak akkor vesszük észre, amikor a fertőzésmentes tőkéken már nagy, zöld hajtások vannak. Később, a
levelek kifejlődése után az idősebb hernyók a szőlő hajtásait, leveleit rágják. Kezdetben hámozgatnak, később
nagy, szabálytalan karéjokat, lyukakat rágnak a levéllemezbe, ez egészen a tarrágás mértékéig növekedhet.
Nyáron a töredék nemzedék tojásaiból kelő fiatal hernyók a szőlőhajtás csúcsán, a zsenge levelek fonákón
hámozgatva táplálkoznak, „reszketős firkálásszerű” vonalas hiányokat okoznak. A második fejlődési fokozatú
hernyók már ezeket a vonalakat foltszerű hiányokká tágítják, csak a levél egyik epidermisze és az erek
maradnak sértetlenül.

Életmódja. A kormoslepkének hazánkban csak egy nemzedéke fejlődik, de alkalmilag részleges második
nemzedéke is fejlődhet. A 2. fejlődési fokozatú, kisebb hányadban pedig a 3. fokozatú fiatal hernyók telelnek át.
Az áttelelés után, a szőlő fakadása idején megjelenő hernyók a szőlő hajtásain hámozgatnak, lyuggatnak,
karéjoznak, főleg éjjel. Borús időben nappal is rágnak. Nappal egyébként a tőke rejtekhelyeire húzódnak, ezért
nehéz észrevenni a jelenlétüket. A külső körülményektől függően 4 vagy 5 lárvafejlődési fokozat után a tőkéken
vagy a levelek között, esetleg a közvetlen környezetben megfelelő rejtekhelyeken készítik cl gubóikat és a
bábállapot, 2–3 napos előbábállapot után, június elejétől július második feléig tart. Napközben a szőlő árnyékos
zugaiban húzódnak meg, nem táplálkoznak, és csak ritkán, rövid távolságra repülnek egyik tőkéről a másikra. A
lepkék megjelenésük után azonnal párosodnak.

A nőstény tojásait leginkább 20–40-es csoportokban rakja le, főleg a szőlőlevelek fonákára. Néha a vesszőkön
és a levelek színén is találtunk tojásokat. A tojásokból kikelő hernyók a levelek fonákán hámozgatnak, és amint
elérik a 3., 4. fejlődési fokozatot, a lemetszett vesszők belébe vagy a kéreg alá furakodnak, illetve a lehullott
levelek alatt készítenek apró, fehér, selymes, sűrű szövésű telelőgubót, rendszerint csoportosan. Ebben július
második felétől kezdve fokozatosan nyugalomba vonulnak, majd áttelelnek. Azonban a hernyópopuláció egy
része főleg meleg időjárás és magas páratartalom mellett nem kezd diapauzába, hanem tovább fejlődik és kettős
falú gubót készítve bebábozódik. E bábokból augusztus közepétől szeptember elejéig jelennek meg az imágók,
egy töredék nyári nemzedéknek életet adva. E nyári nemzedékű lepkék általában valamivel kisebb termetűek,
mint a tavasszal rajzók és a tojásmennyiségük is kisebb, mint az áttelelteké. Tojásaikból életképes hernyók
kelnek ki és a szőlőhajtás csúcsán a zsenge levelek fonákán hámozgatnak, míg elérik a 2. vagy 3. fejlődési
fokozatot. Ekkor elkészítik telelőgubóikat és áttelelnek.

Természetes ellenségei. Magyarország területéről eddig csak egy gyilkosfürkészdarázs-fajról (Apanteles


lacteicolor) tudunk, amely 1954-ben Badacsonyban 20%-os hernyóparazitáltságot okozott.

A védekezés irányelvei. Aszólómolyok és a szőlőilonca elleni rendszeres védekezéssel egyúttal a kormoslepke


hernyóállományát is gyérítjük.

3.3.14.18. Család: Araszolólepkék– Geometridae

3.3.14.18.1. Nagy téliaraszoló – Erannis defoliaria Clerck

155. ábra - Nagy téliaraszoló (Erannis defoliaria) a = hím b = nőstény (Szabóky Csaba
rajza)

325
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Azimágóra jellemző az ivari kétalakúság. A hím pihenő helyzetben 23–25 mm, kiterjesztett
szárnyakkal pedig 30–44 mm nagyságú. Elülső szárnyának alapszíne okkersárga, melyen a tőtér tájékán egy
világosbarna, a szárnycsúcs felé eső oldalán egy éles, sötétbarna, zegzugos határvonal van. A két harántsáv
között a középtéren egy sötétbarna pont figyelhető meg. A szárny külső szegélyén a rojt váltakozó barna,
okkersárga foltocskákkal díszített. A rajzolat néha igen éles és sötét, de vannak olyan példányok is, amelyeken
szinte teljesen eltűnik, és ezek egyszínű vörösbarnának látszanak. Hátulsó szárnya egyszínű, fehéres okkersárga.
Csápja fésűs. A nőstény teljesen szárnyatlan 8–12 mm hosszú, farpamacsa nincsen, hamuszürke alapszínén
nagyjából négyszögletes fekete foltok láthatók, így szinte „pepitának” néz a ki. Lábai haloványszürke alapon
feketén foltosak, a tarsusok hamuszürkék. Csápja fekete, fonalas. A tojás hosszúkás, henger alakú, két végén
legömbölyített, de az egyik vége valamivel hegyesebben végződik, mint a másik, krémsárga színű, felülete sima,
legfeljebb nagy nagyítással látható felületén némi sejthálós szerkezet gyenge nyoma. 0,8–0,9 mm hosszú és 0,4–
0,5 mm széles. A tél folyamán rózsaszínű lesz, majd a hernyó kelése előtt pár nappal megszürkül, sötét, kékes
ólomszürkévé válik. A lárva hátoldala eleinte zöldesszürke, 4 halovány, sárgás hosszcsík csík húzódik rajta
végig. Két oldalát pedig vékony, világos sárgászöld sáv díszíti. A hernyó araszolva mászik. Az L 2 hernyó teste
zöldessárga, a hátoldalon 5 hosszanti barna csík fut végig, amelynek kissé világosabb a közepe. A nyakpajzson
két világosbarna, fekete szegélyű, hosszúkás, csepp alakú folt van. A fej világosbarna. A testen apró fekete
kitinpajzsocskák láthatók, belőlük apró fekete szőrök állnak ki. A farlapon széles V alakú, sötétszürke mező
figyelhető meg, s a tolólábak hátulsó részén is egy-egy szürke mező látható. A tolólábak sötétszürkék. A
kifejlett araszolóhernyók színe és rajzolata eléggé változó, vannak hosszcsíkozott, egészen sötétbarna hátú, de
vannak egészen sárgásbarna, világos színű példányok is. A hasoldal a sötétbarna hátú példányokon is
világossárga. A hátoldali rajzolat sokszor éles fekete vonalú. Jellemző az oldalain elhelyezkedő világossárga
foltsor, ami csak a szelvények között szakad meg. A fej barna, de sötét foltokkal tarkított, mozaikszerűen
márványos. Kifejlődve 30–40 mm hosszú. A hím báb 10–15 mm hosszú és 4,5–5 mm széles, a nőstény báb 14–
16 mm hosszú, szélessége 5 mm. Frissen még szalmasárga, majd a világosbarnától a világos gesztenyebarnáig
sötétedik. A bábok a talaj 4,5–16 cm-es felső rétegében, gubó nélkül, kis földüregben fekszenek.

Földrajzi elterjedése. Európában és Elő-Ázsiában elterjedt faj. Magyarországon országszerte előfordul, egyes
években egyedszáma rendkívül magas.

Tápnövényei. Azösszes alma-, csonthéjas és bogyótermésű gyümölcsfajok (csupán az őszibarackon nem fordul
elő), a dió, a mogyoró, a gesztenye és szinte minden erdei lombos fa és cserje is, így a tölgy (Quercus), a
gyertyán (Carpinus), a szil (Ulmus), a bükk (Fagus), a hárs (Tilia), a nyár (Populus), a berkenye (Sorbus),
agalagonya (Crataegus) és a vadrózsa (Rosa spp.) tartoznak tápnövényei közé.

Gazdasági jelentősége. Jelentős erdészeti kártevő, amely esetenként a gyümölcsösöket is súlyosan károsítja.
Káros mennyiségű elszaporodása rendszerint meglepetésszerű, ami jelentőségét növeli.

Kárképe. A kora tavasszal megjelenő hernyók a fakadó rügyekbe rágják be magukat, általában kívül tartózkodva
rágják ki a rügy belsejét. Tömegszaporodásuk esetén már ezzel is jelentékeny kárt okoznak. Később a fakadó
leveleket, virágbimbókat, majd a virágokat pusztítják.

326
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

A hernyók nem szövik össze a leveleket, mint a kis téliaraszoló lárvái. Az idős hernyók nagy lyukakat rágnak a
levéllemezbe vagy széleitől karéjozzák ki azt. Ilyenkor a vékonyabb oldalereket is teljesen elfogyasztják.

A zsenge gyümölcsöket is megtámadják, pl. a cseresznye, szilva, kajszibarack zöld gyümölcsébe egymás mellett
több, többé-kevésbé mély lyukat rágnak, és a még meg nem keményedett magot is elfogyasztják. Az így
kikezdett termés lehullik.

Életmódja. Egynemzedékű. Ősszel rajzik. A késő ősszel, tél elején lerakott tojások telelnek át a fakoronában. Az
ágakra, a rügyek mellé lerakott tojásokból az időjárástól függően március elején kezdenek megjelenni és április
folyamán bújnak elő a fiatal, araszolva mászó hernyók.

A frissen kikelt hernyók kb. 25–30 cm hosszú selyemszálon leereszkednek, egyre hosszabb fonál végén
csüngenek. A szél hatására a fonál elszakad és a kis hernyó tovavitorlázik. Így 1–2 km távolságra is eljuthat. A
fiatal hernyók a fakadó rügyekbe rágják be magukat, majd egyre többet fogyasztanak. Később a gyümölcsfák
lombját pusztítják, sőt a gyümölcskezdeményeket is kilyuggatják. Május elejére már teljes pusztítást végeznek,
miközben 5 fejlődési stádiummal 30–35 nap alatt kifejlődnek és május közepe tájáig a talajba húzódnak. Itt 12–
15 cm mélységben, szövedék nélküli üregben egy ideig mint élőbábok pihennek, majd bábbá alakulva a
számukra kedvezőtlen nyári hónapokat a talajban diapauzálva vészelik át. Csak a hideg idő beálltával, az első
fagyok után, a ködös, zimankós, őszi estéken jelennek meg a lepkék. Rajzásuk rendszerint októberben kezdődik,
de januárig is eltarthat. A hím lepkék általában este 11 óra tájban kezdenek repülni és a fatörzseken felfelé
mászó nőstényeket felkeresve a fatörzsön kopulálnak, mely sokszor még a délelőtti órába is belenyúlhat.

A megtermékenyített nőstények felmásznak a fakoronába, ahol rügyek mellé vagy ágelágazásokba helyezik el
tojásaikat. Közben gyakran belefagynak az ágat borító jégrétegbe, de nem pusztulnak el, hanem a következő
napi felengedéskor tovább másznak és folytatják a tojásrakást. Ez többször is megismétlődhet.

Tömeges elszaporodása. A nagy téliaraszoló tömegszaporodása nagyobb időközökben következik be, és


ilyenkor 3–5 évig tart a gradáció. Hazánkban ilyen tömegszaporodása 1949–51-ig, majd 1961–62-ig és végül
1970–73-ig volt. Az előrejelzés érdekében október elején a fákra felkötött hernyófogó övek megfigyelésével
nyerhetünk adatokat az egyedszámáról. Ha a hernyófogó öveken sok szárnyatlan nőstény gyűlik össze, vagy ha
a fénycsapdák sok szárnyas hímet fognak, akkor a következő év tavaszára védekezést kell tervezni.

Természetes ellenségei. A ragadozók közül kora tavasszal a nagy számban megjelenő bársonyatkák
(Trombidium sp.), a fátyolkalárvák (Chrysopa sp.) szívják ki és több katicabogárfaj, így a hétpettyes katicabogár
(Coccinella septempunctata), a kétpettyes katicabogár (Coccinella bipunctata), narancssárga katicabogár
(Synharmonia conglobata) falja fel a tojásokat. A hernyókat a hangya alakú tarka fabogarak (Thanasimus
formicarius), a kis aranyos bábrabló (Calosoma inquisitor, C. sycoplanta), a sutabogarak (Histeridae), a
négypettyes dögbogár (Xylodrepa quadripunctata) és a hangyák (Formicidae) fogyasztják, de több
nyergesfürkész (Ichneumonida), gyilkosfürkész (Braconida) és fürkészlégy (Tachinida) isparazitálja. A
parazitáltság 50–70%-os is lehet. A hernyókat a rovarevő madarak és cickányok (Sorex spp., Crocidura
spp.)szintén megtizedelik. A talajban pihenő bábokat pedig a vakondok fogyasztja. A kikelő nőstényeket
madarak pusztítják.

Ezenkívül a tömegszaporodás vége felé a vírusos és a baktériumos megbetegedések az éhezéstől degenerálódott


hernyókat szinte teljesen kiirtják.

A védekezés irányelvei. Ősszel a fák törzsére erősített hernyóenyves övekkel a talajból előjövő és a fákra
felmászó szárnyatlan nőstények összefoghatók. Az öveket a tél végén le kell szedni és meg kell semmisíteni, az
övtől a földig terjedő részt pedig drótkefével meg kell tisztítani az ide lerakott tojásoktól.

Alacsony törzsű fák és a tavasszal rajzó, vagy szárnyas nőstényű araszolófajok esetében azonban a siker vagy
csak részleges, vagy elmarad.

A DNOC hatóanyagú vagy gyümölcsfaolajjal végzett tél végi permetezés hatásosan gyéríti a tojás állapotban
telelő populációt. Tömeges elszaporodása esetén a rügyfakadás és a fehérbimbós állapot között feltétlenül
szükséges szervesfoszforsavészter- vagy karbamát hatóanyagú készítménnyel permetezni.

3.3.14.18.2. Kis téliaraszoló – Operophtera brumata Linné

156. ábra - Kis téliaraszoló (Operophtera brumata) a =hím, b = nőstény, c = kártétel


(Szabóky Csaba és Szász Zsuzsa rajza)

327
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktorai leírása. Azimágóra az ivari kétalakúság jellemző. Ahím lepke pihenő helyzetben 15–17 mm,
kiterjesztett szárnyakkal pedig 25–30 mm. Elülső szárnyai sárgás- vagy barnásszürkék, sötétebb, elmosódott,
zegzugos harántvonalakkal, amelyek közül a szárnytő és a szárnyközép tájékán lévők vehetők ki jobban.
Hátulsó szárnyai világos sárgásszürkék, majdnem fehérek, rajzolat nélküliek. Anősténynek csak szárnycsonkjai
vannak, repülni nem tud. Teste rövid és vaskos, szürkésbarna, a szárnycsonkokon két feketésbarna harántsávot
visel. 5–8 mm nagyságú. Farpamacsa nincs, lábai erőteljesek, nagyobb távolságra is képes elmászni. A tojás
megnyúlt, ovális, 0,6–0,7 mm hosszú, 0,4–0,45 mm széles, felülete a sejtes szerkezet miatt ripacsos. Színe zöld,
de a tél folyamán vörösre változik majd a hernyó kelése előtt ólomszürkévé sötétedik. Afiatal hernyó kelés után
szürkészöld testű, feje fekete. Azidősebb hernyó élénk fűzöld vagy almazöld, oldalain 33 sárgásfehér hosszanti
vonal húzódik, így kissé csíkosnak látszik. Feje, nyakpajzsa is zöld. Csak 5 pár lába van, ezért jellegzetes
araszoló mozgással mászik. Ahasi lábpár előtti szelvényen soha sincsen csökevényes kis lábpár. A báb
világosbarna, a potroh végén két kis kitinnyúlványt visel. 7–9 mm hosszú és

9–11 mm széles, ellipszoid alakú, kemény falú gubóban található, amelynek felületét talajszemcsék borítják.

Földrajzi elterjedése. Európa-szerte elterjedt. Hazánkban általánosan megtalálható, gyakori faj.

Tápnövényei. A kis téliaraszoló hernyói elsősorban erdőkben fordulnak elő, tölgyön (Quercus), gyertyánon
(Carpinus), bükkön (Faltus), nyíren (Betula), égeren (Alnus), szilen (Ulmus) károsítanak, de a gyümölcsfajokon
is fejlődhetnek, melyeken az őszibarack kivételével tarrágást is okozhatnak. Esetenként lehet a Rosa sp. és a
Rhododendron sp. isa tápnövénye.

Gazdasági jelentősége. Egyike a legrégebben ismert és néha tömegesen előforduló gyümölcsfakártevőknek.

Tömegszaporodása esetén, mint pl. 1949–1951, 1967–1963, 1971–1972 között tarrágásos kártétele
következtében nemcsak a fa lombozata pusztult el, hanem a gyümölcsök közvetlen károsítása miatt a termés
nagy része is.

Kárképe. A tojásból kelő araszolóhernyók kiodvasítják a fakadó rügyeket. Teljesen berágják magukat a rügybe,
szemben a nagy téliaraszolóval, amely csak félig rág be. Később a virágbimbókat és a virágokat pusztítják el.

328
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Lombfakadás után laza szövedékkel összeszövik a levélcsomókat, nappal e rejtekhelyen tartózkodnak, éjjel
szabálytalanul lyuggatva, karéjozva rágják a leveleket. Tömegszaporodáskor ez a levélpusztítás a tarrágásig
fokozódhat. A tarrá rágott fákon kihajtanak az alvórügyek, a fák gyengülnek, fagyra érzékenyebbé válnak, és az
így legyengült fákat a másodlagos kártevők (szúbogarak) is fertőzik.

A hernyók megrágják a legkülönbözőbb gyümölcsfajok fiatal gyümölcsét, sőt berágnak a csonthéjasok fejlődő
magjába is.

Életmódja. Egynemzedékű faj, késő ősszel rajzik. Az ősszel és a tél elején lerakott tojások telelnek át. Tavasszal
az időjárástól függően március elejétől, közepétől kelnek ki a még sötét testű és fekete fejű hernyók. Ezek is
selyemszálon függeszkednek az ágakon úgy, mint a nagy téliaraszoló hernyói, és ahhoz hasonlóan terjednek a
szél segítségével. A későbbiekben néhány levelet összehúzva rejtőzködnek, és főleg éjjel rágnak. 27–31 nap
alatt fejlődnek ki. Május első felében kezdik elhagyni a fákat, ahol május közepén már csak a parazitált hernyók
találhatók. Az egészséges hernyók a talaj felszínén vagy a talaj legfelső 3–8 cm-es rétegében kemény falú gubót
szőve bábbá alakulnak.

A nyarat bábállapotban diapauzában töltik, majd október elejétől decemberig, esetleg január elejéig rajzanak. A
bábból való kikeléshez, rendszerint az első fagyok után, egy nagyobb, áztató jellegű őszi eső szükséges. A
hímek általában néhánynappal korábban jelennek meg, mint a szárnyatlan nőstények. Napközben az avaron
vagy a fatörzsön pihennek.

A hímek az őszi napnyugtától (kb. 16 órától) kezdve kapnak szárnyra, s lebegő repüléssel repkednek a
lombtalan fák között. A rajzásra az időjárás kevéssé hat, még hóesésben is folyamatosan tart, csak az
egybefüggő, vastag hótakaró és az erős fagyok vetnek véget a rajzásnak. A rajzáscsúcs erdőben 5–7 nappal
korábban van, mint gyümölcsösökben.

A szárnycsonkos nőstények az éjjeli és kora reggeli órákban hagyják el a bábokat, gyalogolva igyekeznek a
legközelebbi fatörzshöz, amelyen felfelé haladva a koronába jutnak. A szárnyas hímek a fatörzsön vagy még az
avarlevelek között keresik fel a nőstényeket, és megindul a párzásuk. A kopula több óráig tart, utána a hím 2–3,
a nőstény 8–9 napig él. Egy-egy nőstény által lerakott tojások száma 200–300 is lehet. Felfelé ívelő gradáció
esetében ez a tojásszám 450–500-ig emelkedhet, majd a gradáció összeomlása után ismét az alacsonyabb értékre
mérséklődik.

A megtermékenyített nőstények a fák koronájában általában a rügyek közelében, a rügypikkelyek közé helyezik
el tojásaikat egyesével, vagy 2–3 tojásból álló kisebb csoportokban, de jut tojás az ágelágazásokba, sőt magára a
törzsre és a vastagabb ágakra is.

Tömeges elszaporodása. Populációs tömegszaporodásai mintegy tízévenként ismétlődnek és 2–3 éven át


tartanak. A hosszú, meleg ősz ismétlődő esőkkel elősegíti az elszaporodásukat. A lepkék rajzása szempontjáról
fontos, hogy az esti órákban kedvező meleg és kissé csapadékos időjárási körülmények uralkodjanak. Ezzel
szemben előnytelen számára a hideg, csapadékos tavasz. A késő tavaszi fagyok pedig jelentős lárvapusztulást
okozhatnak.

Természetes ellenségei. Parazitoidjai a Campoplex pugillator, a Cryptus poecilops, a Pezomachus audax, a


Phygadeuon brumatae, az Icheumon fabricator, a Limnerium spectabile és a L. unicinctum (Ichneumortidae), az
Apanteles albipennis, az A. carbonarius, a Meteorus pallidus és a M. pulchricornis (Braconidae).

A védekezés irányelvei. Ugyanazok, mint a nagy téliaraszolónál írtak, azzal a különbséggel, hogy a nagy
téliaraszoló ellen rendszerint elegendő egyetlen permetezés, míg a kis téliaraszoló ellen, rejtettebb életmódja
miatt (az összehúzott levelek között tartózkodik), rendszerint 5–10 napos időközben megismételt, két
permetezésre van szükség. A fák közötti nyári talajmunkák (május után) a talajban lévő bábokat gyéríthetik.

3.3.14.18.3. Tollascsápú téliaraszoló – Colotois pennaria Linné

Alaktani leírása. Az imágó szárnyainak fesztávolsága 35–45 mm, a nőstények általában kissé nagyobbak, mint a
hímek. A többi téliaraszoló-fajoktól eltérően mindkét ivar szárnyas. Elülső szárnyai vörösessárgák vagy
vörösesbarnák, elszórt szürke pikkelyekkel. A középteret kétoldalról egy-egy feltűnő, sötét színű keresztvonal
határolja. A szárnycsúcs hegyes, a szegélytér csúcs alatti részén fehér és fekete pikkelyekből álló foltocska
látható. A hátulsó szárnyak világosabbak és kevésbé rajzosak, mint az elülsők. A hímek csápja széles, erősen
pillás, a nőstényeké fonalas, alig pillás. Dús torszőrzetének színe megegyezik az elülső szárnyak színével, vagy
kissé sötétebb annál. A tojás piszkos zöldessárga színű, megnyúlt henger alakú, haránt irányban kissé lapított,
hossza 0,9 mm, szélessége 0,5–0,6 mm. A lárva jellegzetes araszolóhernyó (3+1+1 pár láb), alapszíne szürkés

329
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

vagy barnás, oldalain és hátán sárga foltsorokat visel. Nyakpajzsa vörös, utolsó szelvényének háti oldalán két
kis vörös szemölcs látható. A hernyó jóval „szögletesebbnek” tűnik, mint a többi, hasonló méretű téliaraszoló
(pl. a nagy téliaraszoló) „lekerekített” formájú hernyója. A báb barna, a talajban földgubóban található.

Földrajzi elterjedése. Európában – elsősorban Közép-Európában –, Kisázsiában és a Transzkaukázusban honos.


Magyarországon általánosan elterjedt.

Tápnövényei. Polifág faj, számos lombos fán megél. A hernyó tápnövényei a tölgy (Quercus), a nyír (Betula), a
fűz (Salix) és a gyümölcsfák. A hernyók magánosan vagy csoportosan élnek a lombos fákon, mindenekelőtt a
tölgyön, kecskefűzön (Salix caprea), gyertyánon és kökényen (Prunus spinosa). Tölgyön és gyertyánon
tarrágást is okozhatnak.

Gazdasági jelentősége. Ez a téliaraszoló-faj nem tartozik az elsőrendűen fontos kártevő fajok közé.Elsősorban
erdei fákon és csak másodsorban a gyümölcsfákon léphet fel kártevő mértékben, mint más fajok kísérőfaja.

Kárképe. Ahernyók kárképe nem különbözik a többi téliaraszoló-faj kárképétől, a hernyók a fiatal hajtásokat és
leveleket fogyasztják, tömeges megjelenésük esetén kárképük a tarrágásig fokozódhat.

Életmódja. Egynemzedékes faj, tojás állapotban telel. Az imágók ősszel rajzanak, a lepkerajzás korábban
kezdődik meg, mint a többi téliaraszoló fajé, a lepkék már szeptember közepétől megjelennek. A tömeges rajzás
októberben van, de a késői példányok még novemberben is repülnek. A lepkék túlnyomórészt napszállta után
aktívak, de borús időben egyes példányok már a délutáni órákban is repülnek. Mindkét ivar egyaránt jól repül,
mesterséges fényforrásokra is, ezért a rajzásmenet és a populációsűrűség fénycsapdákkal vizsgálható.

Érési táplálkozásra nincs szükségük, párzás után a nőstények lerakják tojáscsomóikat a tápnövények fás
részeire, s a tojáscsomók a fák gallyain, vastagabb ágain, esetleg a törzsrészeken telelnek át. A tojásból a kis
hernyók rügyfakadáskor kelnek ki, előbb a rügyeken, majd a leveleken táplálkoznak. Fejlődésüket június elején
fejezik be, akkor leereszkednek a talajra, a felső néhány centiméteres rétegben földgubót készítenek és ebben
bábozódnak. A nyarat a báb nyugalomban tölti.

A védekezés irányelvei. Ahernyóenyves övek használata, amely az egyéb téliaraszoló-fajok elleni védekezésre
alkalmas, ennél a fajnál–a nőstények röpképessége miatt–nem vezet eredményre. Ahernyók elleni vegyszeres
védekezés megegyezik a kis- és nagy téliaraszoló elleni védekezéssel.

3.3.14.18.4. Köszmétearaszoló – Abraxas grossulariata Linné

157. ábra - Küszmétearaszoló (Abraxas grossulariata) (Szabóky Csaba rajza)

330
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Mindkét ivar szárnyas, a lepke pihenő helyzetben 18 mm, kiterjesztett szárnyakkal 34–40 mm
hosszú. Ahím csápja fogas, a nőstényé fonalas. Elülső szárnya fehér, kerek fekete folttal behintett, amelyek egy
része két tökéletlen harántsávvá tömörül. Közülük a külső sáv belseje tojássárga színű. Ahátulsó szárny
ugyancsak fehér és fekete foltokkal díszített. Atest maga tarka, fekete és sárga. Atojás 0,9–0,95 mm hosszú és
0,6–0,72 mm széles. Felszínén gyengén hatszögletes, sejtes struktúra látszik, színe frissen fehéressárga, később
sárgásfehér, majd vajszínű, elszórva vagy kisebb-nagyobb csoportokban (10–78 db) található. Atojáscsomókon
kelül az egyes tojások egy irányban rendezett sorokban, a levelekre kissé ferdén helyezkednek el. A lárva 5 pár
lábú araszolóhernyó, 6 fejlődési fokozata van. Afiatal hernyók testszíne hamuszürke, szelvényenként 2–2
harántsáv, valamint a szemölcsök, a tolólábak, a nyakpajzs és a farlap sötétebb barnásszürke, a szemölcsökből
fekete, rövid, sörteszerű szőrök állnak ki. Afej fekete. Azidős hernyók színezete hasonlít az imágóéhoz, mert
fehéres alapon négyszögletes fekete foltokkal, oldalain pedig fekete pettyekkel behintett, tojássárga sávval
díszített. A fej, a nyakpajzs és a torlábak feketék. Kifejlődve 3–4 cm hosszú. A báb 13,5–15 mm hosszú, 5–5,5
mm széles barnásfekete. A potrohszelvények köze narancssárga, így a potroh sárgán gyűrűzöttnek látszik.

Földrajzi elterjedése. Dél-Spanyolország és Görögország kivételével egész Európában, illetve kelet felé
Szibérián át Japánig elterjedt. Magyarországon is általánosan elterjedt.

Tápnövényei. Elsőrendű tápnövényei a köszméte, a ribiszke, a vörösgyűrűs som (Cornus sanguinea) és a


kecskerágó (Euonymus), de él a szilván, a kajszibarackon, az őszibarackon, a szelídgesztenyén, a mogyorón és a
kökényen (Prunus spinosa) is.

Gazdasági jelenősége. Ősszel a hernyók táplálkozása okozta kártétel elenyésző, de áttelelés után, ha
tömegszaporodása van, a megtámadott bokrokon vagy fán tarrágást okozhatnak. Ezzel gyengítik a bokrokat és a
következő évek terméshozamát is kedvezőtlenül befolyásolják. Gradációs éveiben súlyos károkat okozhat az
idős (6–7 éves) ültetvényekben, amelyek nagyobb kártétel (gyakran 50–60%-os) lehetőségét teremtik meg.

Kárképe. Kezdetben a fakadó rügyek zöld részeinek kirágása, majd szabálytalan rágás, lyuggatás a leveleken.

Életmódja. Egynemzedékű. A közepes fejlettségű L4 hernyó telel. Tavasszal a hernyók először a duzzadó
rügyeket rágják le, majd a kifakadt leveleket fogyasztják. A 6. fejlődési stádium után június folyamán fejezik be
fejlődésüket, néhány szövedékszállal a növényhez erősítik testvégüket, majd bábbá vedlenek, amely lefelé lóg a
növényen. A bábidő 22–26 nap, a lepkék június–júliusban rajzanak. Megtermékenyítés után a nőstény
augusztusban rakja le petéit tápnövényeinek levélfonákára kisebb csomókban (10–78), néha egyenként vagy
kettesével, elszórtan. Egy nőstény átlagban 200–250 tojást rak le. Az L4 hernyók telelnek át, miután ősszel a
lombbal együtt a földre hullottak és ott megfelelő rejtekhelyet kerestek. Tavasszal a tápnövények

331
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

rügyfakadásakor kezelik újra tevékenységüket, élénken táplálkoznak, majd megvedlenek és ezután alakulnak
bábbá.

A védekezés irányelvei. Ősszel a fiatal araszolóhernyók ellen hosszú hatástartamú, szerves foszforsavészter-
tartalmú szerekkel végzett permetezés eredményes. A szüret előtti időszakban már csak a rövid hatástartamú
szerek valamelyike (pl. diklórfosz, dimetoát) alkalmazható. Ősszel a lehullott lomblevelek, vagyis az avar
összegyűjtésével és elégetésével a telelni készülő hernyók mennyisége csökkenthető.

3.3.14.18.5. Rácsos rétiaraszoló – Chiasmia clathrata Linné

Alaktani leírása. Az imágó szárnyainak fesztávolsága 22–26 mm. A szárnyak rajzolata jellegzetes, így más
lepkefajjal nem téveszthető össze: sárgásfehér (és helyenként sötétebb sárga) alapon sötétbarna hálózatból áll. A
háló rácsainak vonalai keskenyebbek vagy szélesebbek, szélsőséges esetben a barna szín dominánssá is válhat.
Az elülső és a hátulsó szárnyak rajzolata azonos. A tojás kissé kúpos, megnyúlt henger alakú, felülete
szabálytalanul rácsozott, színe szürkészöld, később vöröses vagy kárminszínű, hossza 1,1 mm. A lárva
kistermetű, bagolylepkehernyóra emlékeztet, bár lábainak számát tekintve igazi araszolóhernyó (3+1+1 pár láb).
Alapszíne kékes árnyalatú zöld, oldalain egy-egy világosabb, hátán egy sötétebb csíkkal. Körvonalai
lekerekítettek. Fejlődése során négyszer vedlik. A báb kistermetű, barna fedettbáb, a talajban található.

Földrajzi elterjedése. Palearktikus faj. Hazánkban országszerte elterjedt és közönséges. Előfordulásának


gyakorisága az ország legmelegebb, illetve legkontinentálisabb nyarú területein, így a Duna–Tisza közén és a
Tiszántúlon, valamint a Dunántúl ezzel határos részein a legnagyobb.

Tápnövényei. Fő tápnövénye a lucerna, de gyakran megtalálható a különféle here (Trifolium) fajokon is.

Gazdasági jelentősége. A rácsos rétiaraszoló hernyója a lucerna és vöröshere kártevőjeként ismert hazánkon
kívül Bulgária, Németország és az egykori Szovjetunió területéről.

Kárképe. A hernyó elsősorban a tápnövény zöld részeit károsítja, de elfogyasztja a bimbókat és a virágokat is.

Életmódja. Magyarországon évente 3, esetleg 4 nemzedéke fejlődik ki. Bábként a talajban telel át, a lepkék
április elejétől szeptember végéig kisebb-nagyobb megszakításokkal állandóan rajzanak. A lepkék éjjel és
nappal egyaránt aktívak. A nőstény tojásait–összesen mintegy 600 darabot–kisebb-nagyobb csomókban a
tápnövény leveleire helyezi el.

Tömeges elszaporodása. E faj populációsűrűsége azokban az években a legnagyobb, amikor május és június
hónapokban az időjárás mérsékelten csapadékos és meleg, július és augusztus hónapokban pedig meleg és
száraz. Száraz május után csökken az egyedsűrűség. Legalacsonyabb az egyedszám azokban az években, amikor
a vegetációs időszak–vagy legalább a második fele–hűvös, csapadékos.

A védekezés irányelvei. A rácsos araszolólepke hazai populációsűrűsége–elsősorban a Duna–Tisza közén–


állandóan meglehetősen nagy. Védekezésre is tehát elsősorban ezeken a területeken lehet szükség. A hernyót
sokszor összetévesztik a somkóró-bagolylepke hernyójával, tehát tanácsos a gyűjtött hernyókat kézinagyítóval
megnézni és a lábak számát megvizsgálni.

A lucerna kártevői ellen alkalmazott inszekticidek egyúttal a rácsos araszoló elszaporodását is


megakadályozzák.

3.3.14.19. Család: Bagolylepkék– Noctuidae

3.3.14.19.1. Gamma-bagolylepke – Autographa gamma Linné

158. ábra - Gamma-bagolylepke (Autographa gamma) a = imágó, b = hernyó (Szabóky


Csaba és Szász Zsuzsa rajza)

332
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Azimágó szárnyainak fesztávolsága 36–40 mm. Elülső szárnyainak alapszíne különböző
árnyalatú ibolyásszürke, keresztvonalai tényesek. Kör- és vesefoltja nem feltűnő, annál feltűnőbb viszont a
szárny közepén görög gammára emlékeztető, ezüstösen fénylő fehér cseppfoltja. Hátulsó szárnyának belső fele
bronzos szürkésbarna külső része barnásfekete, az erek feketések. Torszőrzete feltűnő, színe ibolyásszürke, a tor
színelemei megegyeznek az elülső szárny színelemeivel. Atojás lapított félgömb alakú, kissé csúcsos,
sárgásfehér, közepén kék folttal, oldalán 36–38 kissé hullámos borda fut le, csúcsi részén félkörökből álló
mintázat látható. Átmérője 0,5–0,6 mm, magassága 0,3–0,35 mm. Alárva nem igazi bagolylepkehernyó, első 2
hasi lábpárja hiányzik (3+2+1 pár lába van), zöld vagy zöldessárga színű, oldalán világosabb sáv húzódik.
Mozgása araszolóhernyó jellegű. Előrefelé keskenyedő alakú. A báb sötétbarna, feketés, mely laza gubóban
soha nem a talajban, hanem vagy magán a károsított növényen vagy a növény körül laza hulladék között
található. Utolsó szelvényének megnyúlt végén 2 nagy és 2 kisebb horog van.

Földrajzi elterjedése. Magyarországon a gamma-bagolylepke általánosan elterjedt és az ország egész területén –


évenként eltérő mennyiségben–megtatálható.

Tápnövényei. A gamma-bagolylepke polifág faj, hernyójának tápnövényei között szinte valamennyi termesztett
kétszikű növényünk szerepel. A hernyók táplálkozására legkedvezőbbek a fészkesvirágzatúak, a
keresztesvirágúak és az ajakosok, különösen a vadretek (Raphanus), bogáncs (Carduus) és aszat (Cirsium).
Gyakran károsított növényei a répa, lóhere, lucerna, borsó, bab, len, burgonya, káposztafélék, csillagfürt, saláta,
spenót, mustár, sárgarépa.

Gazdasági jelentősége. A gamma-bagolylepke egész Európában veszélyes károsító. Legutóbb 1962-ben


szaporodott el olyan mértékben, hogy Közép- és Nyugat-Európában jelentős gazdasági károkat okozott. A
Közép-Európát elárasztó lepkék a Földközi-tenger térségéből indultak el és jutottak el egészen Finnországig és
Izlandig. Az észak felé vándorló lepkék utódai okoztak váratlan kártételeket Európa középső részein.

Kárképe. A hernyók nem fénykerülők, nappal is a növényen tartózkodnak. A kis hernyók kártétele kezdetben
nem feltűnő, a levelek fonákán hámozgatnak. Növekedve azután átrágják az egész levéllemezt, lyuggatnak,
később pedig karéjoznak. Ha tömegesen fordulnak elő, károsításuk nyomán legföljebb csak a levél vastagabb
erei maradnak meg.

Életmódja. Magyarországon évente 2 nemzedéke van. Az első nemzedék imágói július–augusztusban, a


másodiké szeptember–októberben rajzanak. A hernyók a vegetációs időszak folyamán júniustól egészen
novemberig rendszeresen előfordulnak. Magyarországi körülmények között a gamma lepkének nincs
diapauzája. A nappalok hosszától függetlenül folyamatosan fejlődik. Az ősszel bebábozódott hernyók lepkévé
fejlődnek és télre a Mediterráneumba vándorolnak. Azok a hernyók, amelyek ősszel nem tudták fejlődésüket
befejezni, elpusztulnak. Üvegházban, melegágyban fejlődésüket befejezik, bebábozódnak és rövid idő múlva
kikelnek a lepkék.

A nőstények a párosodás után egyesével vagy kis csomókban rakják le a tojásaikat a tápnövények leveleinek
fonákjára. A nőstények termékenysége nagyon változó, átlagosan 50 db. A nőstények petefészke csak akkor
fejlődik ki, ha érési táplálkozásuk során E-vitaminhoz jutottak.

333
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Az embrionális állapot 3–7 napig tart. Fejlődésére kedvező a magas páratartalom és a 20–30 °C közötti,
viszonylag magas hőmérséklet. Az apró hernyókat is nagy nedvességigény jellemzi, száraz időben jelentős
részük elpusztul.

A hernyók mindvégig szabadon táplálkoznak a növényeken, a fiatal, még el nem öregedett növényi részeket
kedvelik leginkább. Négyszer vedlenek, tehát 5 fejlődési stádiumuk van, átlagos fejlődési idejük 16–24 nap. Az
1. és 2. stádiumú hernyók kevésbé mozgékonyak, erősebben kapaszkodnak a növényeken, szálon le tudnak
ereszkedni. A 2. vedlés után azonban többé már nem szőnek szálat, mozgékonyabbakká válnak, táplálékot
keresve néha tömegesen vándorolnak. Ezek a hernyók már nem kapaszkodnak úgy a növényeken, mint a
fiatalok, kisebb rázásra is leesnek a növényről. Ez magyarázza azt, hogy a tápnövény hálózásakor is inkább az
idősebb hernyók kerülnek a hálóba.

A hernyók kifejlődésük után laza szövésű gubóban, többnyire magán a növényen alakulnak bábbá. Nagylevelű
növényeken gyakran a levélfonákon szövik laza gubójukat, ilyenkor a levél széleit a fonák felől összehúzzák. A
bábállapot átlagosan 10–20 napig tart.

Populációdinamika, migráció. Tipikus vándorlepke, az „igazi vándorlepkék” egyik legismertebb képviselője.


Nálunk, Közép-Európában rendszeresen semmilyen formában nem telel át. Az európai populáció a telet a
Földközi-tenger medencéjében vészeli át, ott azonban nem jelentős kártevő. A Mediterráneum déli részén a java
virágzás a téli hónapokra esik. A nektárhiány már februárban vándorlásra kényszeríti azokat a lepkéket,
amelyeknek petefészkük kifejlesztéséhez érési táplálkozásra van szükségük, s vándorlásra migrációs hajlamuk
alkalmassá teszi őket. A Mediterráneum északi részén március–április a virágzás fő ideje. Ezek a vándorló
bagolylepkefajok március–áprilisban a Mediterráneum északi részein tartozkódnak. Közép-Európa legnagyobb
részén májustól júliusig virágzik a növények zöme. Hozzánk a gamma bagolylepke és társai április, május
folyamán, tömegesen azonban június–júliusban érkeznek. A nyáron érkezők az Észak-Mediterráneumban
kifejlődött populáció imágói. A hozzánk megérkezett lepkék érési táplálkozás után párosodnak, majd
petefészkük kifejlődése után párosodnak, és lerakják tojásaikat. Ezekből a tojásokból fejlődnek ki a nálunk
„váratlanul” tömegesen károsító hernyók. Az ősszel kifejlődött lepkék vándorlása visszafelé, az Észak-
Mediterráneum felé irányul.

A gamma-bagolylepke populációdinamikáját kizárólag a hazai populáció mennyiségi viszonyainak felmérésével


nem tudjuk figyelemmel kísérni. Pontosabban: hiába kísérjük figyelemmel a hazai populáció mennyiségi
változásait, ezzel az előrejelzéshez nem jutunk sokkal közelebb. A nagy kártételek váratlanságának és
„kiszámíthatatlanságának” oka a nagy tömegű bevándorolt populáció utódainak elszaporodása. A vándorlási
viszonyok kutatása pedig kizárólag nemzetközi együttműködéssel képzelhető el.

A vándorló lepkék nemzetközi megfigyelése már eddig is eredményes volt. Annyit már mindenesetre tudunk,
hogy a gamma bagolylepke–más, „igazi vándorokhoz” hasonlóan–meghatározott útvonalakat vesz igénybe. Az
átkelő utaknak egyike a pannóniai vándorút, amely hazánk területén vezet keresztül. Ezek a lepkék a Földközi-
tenger felől elindulva a Kárpát-medencén haladnak át, majd a Bécs és Komárom közötti természetes kaput, az
ún. „pannóniai kaput” átrepülve jutnak tovább Észak- és Nyugat-Európa felé. A vándorló populáció egy
részének utódai a Kárpát-medence területén fejlődnek ki, s okozhatnak váratlan megjelenésükkel nagy károkat.

A gamma-bagolylepke fénycsapdás megfigyelésének mégis van értelme, a nagy tömegű vándorló imágót
ugyanis a fénycsapdák kimutatják (bár a lepkék nemcsak éjjel, hanem nappal is repülnek), s kártételük rövid
lejáratú (néhány hetes) előrejelzéséhez a fénycsapdák adatai többnyire elegendők.

Természetes ellenségei. Agamma-bagolylepke hernyóját a természetben igen gyakran támadja meg vírusos
betegség, mely laboratóriumi körülmények között gyorsan végez nagy tömegű hernyóval is. Ennek a
betegségnek–időjárási faktorokkal egyetemben–jelentős szerepe lehet a gamma bagolylepke tömeges
kártételének hirtelen megszűnéséhen.

A védekezés irányelvei. Agamma-bagolylepke hernyója szabadon él a károsított növény felszínén, így ellene
szerves foszfosavészter vagy piretroid hatóanyagú készítmények jó hatásfokkal alkalmazhatók.

3.3.14.19.2. Somkóró-bagolylepke – Heliothis maritima Graslin

159. ábra - Somkóró-bagolylepke (Heliothis maritima) (a),gyapottok-bagolylepke


(Helicoverpa armigera) (b)(Szabóky Csaba rajza)

334
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Az imágó szárnyfesztávolsága 30–40 mm. Elülső szárnyainak alapszíne világos olajbarna,
gyakran olajzöld vagy vöröses árnyalattal. Mintázata az alapszínhez hasonló, de sötétebb színű, némelykor
szürkés, ritkán feketés. Az ún. „bagolyrajzolatból” csak a vesefolt ismerhető fel, ez is a szárny belső szegélyével
hegyesszöget zár be. Az elülső szárny fonákja világos okkerbarna alapon feketén kirajzolódó kör- és
vesefoltból, valamint sötétebb külső szegélyből áll. A vesefolt átmérője a körfoltnak legalább kétszerese, a
körfolt gyakran pontszerű. A hátulsó szárny rajzolata kontrasztos, kemény: sárgásfehér vagy világos krémszínű
alapon fekete foltokból áll. Fonákján a rajzolat elmosódott. Az imágó farpamacsa gyakran vöröses. A tojás
eleinte fehér, később zöldessárgára színeződik. Alakja megnyúlt félgömb, 0,5–0,6 mm átmérőjű, 0,8–1,0 mm
magasságú, sűrűn bordázott (35–36 sugarú). A nőstény a tojásokat csomókban rakja le. A lárva valódi hernyó
(3+4+1 pár láb), alapszíne világoszöld, hátán világosabb és sötétebb hosszanti sávok, oldalán széles fekete csík
látható. Hasoldala világosabb. A kifejlett hernyó 35–40 mm hosszú. A báb sötét vörösesbarna, az anális végén
egymástól távol eredő, két kis tűhegyes nyúlvány látható. A talajban 5–15 cm mélyen, gubó nélküli üregben
található.

Földrajzi elterjedése. A Palearktisz középső sávjában az Atlanti-óceántól egészen a Csendes-óceánig honos,


előfordulása szigetszerű. Valószínűleg ősi reliktum-jellegű faj, elterjedési területén elkülöníthető alfajokra
tagolódik. A Kárpát-medencében a ssp. hungarica Kovács alfaja él, illetve károsít. Magyarországon általánosan
elterjedt. Leggyakoribb a Duna–Tisza közén, a Tiszántúlon és a Dunántúl keleti, délkeleti részein.

Tápnövényei. A somkóró-bagolylepke polifág faj, hernyója a legkülönfélébb termesztett és vadon termő


növényeken megél.

Gazdasági jelentősége. A lucerna, a len, napraforgó, bokorbab, kender, burgonya jelentős kártevője.

Kárképe. A fiatal hernyók stádium (L1–L3 stádium) a növények vegetatív részeit, elsősorban a levélzetet
károsítják. A bábozódáshoz közeledő hernyók azonban fejlődésüket csak akkor tudják zavartalanul befejezni, ha
tápnövényük generatív részeit (bimbót, virágot vagy termést) is fogyasztják. Legsúlyosabb kártételük éppen
ebben áll, az általuk leggyakrabban megtámadott növényeknek, a pillangósvirágúaknak, elsősorban a
somkórónak és a lucernának a virágzatát és termését, az olajlennek pedig a magtokját pusztítják el,
tömegszaporodáskor akár teljesen is.

Életmódja. Kétnemzedékű faj. Bábalakban a talajban telel. Az áttelelő bábokból kikelő imágók május elejétől,
közepétől, június végéig, július elejéig rajzanak. A rajzáscsúcs általában június közepére esik. A nyári, 2. rajzás
július közepén, végén kezdődik és augusztus végéig tart, a késői imágók még szeptember elején is rajzanak.
Ennek a rajzásnak a csúcsa július végén, augusztus elején van.

A nőstények a tojásaikat a tápnövény leveleinek fonákjára rakják. Az embrionális fejlődés átlagosan 4–5 napig
tart. A kis hernyók kelése nem egyenletes, ezért a kártételi időszakok elhúzódnak és szinte egybefolynak. Az 1.
hernyónemzedék június elejétől július végéig, a 2. augusztus-szeptemberben károsít. A hernyók fejlődési ideje
kb. 1 hónap. Az L1 hernyók félkör alakú kis berágásokat, az L2-k hosszanti lyukakat rágnak a levélen. A
nagyobb hernyók előbb a leveleket, majd a virágokat fogyasztják. Az L4-es hernyók felmennek a növény felső
részeire, ahol bimbóval, virággal és magvakkal táplálkoznak. Az L5–ös hernyók okozzák a legnagyobb kárt,
bábozódásuk előtt 4–5 nap alatt az egész magtermést tönkretehetik.

A nyári bábok a talajban mintegy 2–3 hetet fekszenek, míg az áttelelő bábok augusztus-szeptembertől a
következő év május-júniusáig maradnak a talajban.

335
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Tömeges elszaporodása. Hazánkban három emlékezetes tömegszaporodásáról tudunk. Az első az 1892. évi,
amikor is Pest, Szabolcs és Fejér megyéken igen nagy károkat okozott. Második nagy tömegszaporodása 1954–
1955-ben, elsősorban a Duna–Tisza közén, kisebb mértékben Hajdú, Szabolcs-Szatmár, Heves, Fejér, Tolna és
Veszprém megyékben alakult ki. Legutóbbi–és talán az eddigi legerősebb–gradációjának 1963–1964-ben
voltunk a tanúi.

Természetes ellenségei. Atermészetes ellenségeket illetően kevés adat áll rendelkezésünkre. 1954-es
tömegszaporodáskor Kiskunhalason a hernyók 50–70%-át fürkészlégy (Tachina fallax) parazitálta. Hernyóit a
sárgabillegető (Motacilla flava), a házi veréb (Passer domesticus), a mezei pacsirta (Alauda arvensis), a kis
őrgébics (Lanius minor) ispusztítják.

A védekezés irányelvei. Avédekezés már akkor esedékes, amikor a bábok még a talajban fekszenek.
Alucernásban feltétlenül korai kaszálást kell végezni, amely még kései kitavaszodás esetén se húzódjon május
10-e utánra. A korai kaszálást gyors betakarítás kövesse, hogy minél előbb elvégezhető legyen a tarló
inszekticides kezelése.

A somkóró-bagolylepkével fertőzött lucernatáblákon a hernyók növekedését fűhálózással kell nyomon követni,


a fűhálózást tanácsos 4–5 naponként elvégezni, s amikor a hernyók elérték a 3. lárvastádiumot, a vegyi
védekezést meg kell kezdeni. Ha elkésünk a védekezéssel és a hernyók elérik a 4. lárvastádiumot, a lucerna
virágja és magja szinte egyik napról a másikra teljesen megsemmisülhet. A hernyók állandóan a növények
felszínén tartózkodnak, így szerves-foszforsavészter- vagy piretroid hatóanyagú készítményekkel, jó hatásfokkal
lehet ellenük védekezni.

3.3.14.19.3. Gyapottok-bagolylepke – Helicoverpa armigera Hübner

Alaktanileírása. Azimágó szárnyfesztávolsága 35–40 mm. Elülső szárnyainak alapszíne világosbarna,


okkerbarna, vesefoltja és a széles sávvá alakult külső keresztvonal sötétebb barna. Körfoltja csak nyomokban,
vagy egyáltalán nem látható, csapfoltja nincsen. Hátulsó szárnyának szegélyterén széles, barna sáv húzódik,
melyben jól látható két világosabb folt. Az elülső szárnyak fonákján világos alapon a körfolt, a vesefolt és a
külső szárny fonákján a sejtvégi folt alig látható, míg a szegélytér a felszínhez hasonlóan alakul. Gyapjas
torának színe megegyezik az elülső szárnyak színével. A lárva változatos színű, valódi hernyó, kifejletten
mintegy 40 mm hosszúságú. A hernyók között zöld, barnászöld, szürkés, lilásbarna színű egyedek vannak.
Hátoldalukon négy hosszanti, sötét vonal és közöttük három világos vonal látható. A legalsó világos oldalsáv a
legszélesebb. Nyakpajzsa csupasz, serte nélküli, márványozott rajzolatú. A báb barna színű fedettbáb, mely
rövid ideig a talajban nyugszik.

Földrajzi elterjedése. Trópusi-szubtrópusi lepkefaj, Európában pontomediterrán elem, Délkelet-Európában és


Észak-Afrikában honos.

Tápnövényei. Agyapottok-bagolylepke polifág faj, hernyója számos termesztett és vadon termő növényen
megél. Legismertebb károsított növénye a gyapot, melynek termését teszik tönkre a hernyók. Gyakran okoz kárt
a dohány-, a szója- és kukoricaültetvényekben, valamint a cirokban és a borsóban is. Magyarországi
körülmények között a kukoricán, a zöldbabon, a paprikán, a paradicsomon, valamint különféle dísznövényeken
fordul elő.

Kárképe. A gyapottok-bagolylepke a károsított növény generatív részeit támadja meg. A kukoricában a hernyók
a címer felől rágnak be a csőbe, melyben kezdetben a zsenge magvakat fogyasztják, majd egyre szélesebb
sávban rágják a termést s károsításuk nyomán különféle szaprofita gombák szaporodnak el. A paprikán és
paradicsomon lyukat rágnak a bogyón, majd ezen keresztül annak belsejébe húzódnak. A zöldbabon a fiatal
hernyók a hüvelyt megfúrva, annak belsejében a magvakkal táplálkoznak, az idősebb hüvely falának átrágása
után kívülről fogyasztják a magvakat. Dísznövényeken a kárkép a bimbók és a virágok megrágásában
jelentkezik.

Életmódja. Állandó hazájában 2–3 nemzedékes faj, mely bábként a talajban telel. A migrációs hajlama régóta
ismert. Közép-Európában időnként vándorlepkeként jelenik meg és okoz váratlan károkat. Az első lepkék
május, június folyamán érkeznek dél felől és ezeknek a hernyói június-júliusban okozhatnak károkat. A nyár és
ősz folyamán még egy, esetleg két nemzedék fejlődik ki. Az ősszel, októberben, novemberben kifejlődő imágók
nagyrészt dél felé vándorolnak. Az ősszel ki nem kelő bábok egy része a talajban magyarországi körülmények
között is áttelelhet.

336
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Tömeges elszaporodása. Eredeti elterjedési területén 16–17 évenként szaporodik el tömegesen és ezekben az
időszakokban gyakran vándorol észak felé. Az utóbbi években való tömeges hazai megjelenése a klíma
felmelegedésével is kapcsolatos lehet.

A védekezés irányelvei. Szexferomoncsapdával megjelenésük észlelhető, ennek alapján a védekezés


szükségessége és időpontja megállapítható. A gyapottok-bagolylepke elleni védekezést nehezíti, hogy a hernyók
életüknek nagyobb részét a károsított növény belsejében töltik. A tojásrakás időpontjában alkalmazott piretroid
hatóanyagú készítményekkel mérsékelhető károsítása.

3.3.14.19.4. Káposzta-bagolylepke – Mamestra brassicae Linné

160. ábra - Káposzta-bagolylepke (Marnestro brassicae) a = imágó, b = kárkép (Szabóky


Csaba és Szász Zsuzsa rajza)

Alaktani leírása. Az imágó szárnyainak fesztávolsága 42–48 mm. Elülső szárnyainak alapszíne sötétszürke,
feketés. Mintázata is szürke, de a bagolyrajzolat egyes elemei igen jól láthatók. Körfoltjának és csapfoltjának
körvonalai jól kivehetők, vesefoltja pedig kifejezetten feltűnő, a vesefolt keretében és a folt belsejében is fehér
pikkelyek vannak. A szárny külső szegélye mentén haránt irányú hullámvonal húzódik, ez is tartalmaz fehér
pikkelyeket. Hátulsó szárnya szürkés. Tora erősen bolyhos, színe megegyezik az elülső szárnyával, potrohának
színe a hátulsó szárnyéhoz hasonló. A tojás kezdetben viaszsárga, később megszürkül. Félgömb alakú, barázdált
(12–14 borda), alapja lapos, csúcsán feketésbarna szemölcs, s ez alatt hasonló színű gyűrű van. Átmérője 0,6
mm, magassága 0,4 mm. A lárva teste csupasz, alapszíne zöldes, barnás vagy szürkés, világos színű hosszanti
csíkozással. Hasi oldala minden esetben világosabb színű, mint a háti oldal. A kifejlett hernyó 40–50 mm
hosszúságú, sohasem zöldes alapszínű. A báb sötétbarna, anális végén két apró, párhuzamosan futó, tompa végű
kitintüskét visel. A báb a föld alatt található.

Földrajzi elterjedése. Palearktikus elterjedésű faj. Magyarországon általánosan elterjedt. Tömegszaporodásai


gyakoriak és meglehetősen lokálisak.

Tápnövényei. A tápnövényköre rendkívül széles. Elsősorban a káposztafélék kártevőjeként ismert, de gyakran


károsít a legkülönfélébb termesztett növényeken. A hernyó tápnövényeként 29 családba tartozó 57 növényfajt
ismerünk. Közülük a legfontosabbak a káposztafélék (fejes káposzta és minden egyéb termesztett káposztaféle),
kender, komló, cukorrépa, paraj, fejes saláta, ricinus, kukorica, borsó, bükköny, somkóró, hagyma, len, mák,
sóska, dohány, paradicsom, paprika, murok. Ezenkívül a hernyók különféle pillangósokon, zöldségféléken,
dísznövényeken, gyógynövényeken, ritkábban szőlőn, almán, körtén, őszibarackon és más gyümölcsfákon is
károsítanak.

Gazdasági jelentősége. Hazánkban a káposztafélék rendszeres kártevője. Cukorrépában alkalmi kártevő.


Gyakran fordul elő borsóállományokban, mákon, dohányon, esetenként szőlőn és őszibarackon.

Kárképe. A hernyó eleinte a levéllemezen hámozgat, majd az érközöket rágja ki. Később a leveleken csak a
vastagabb erek maradnak meg. A növények szárát is meghámozza. A hernyók kártétele különösen jellegzetes a
káposztaféléken, elsősorban a fejes káposztán. A hernyók – főleg az őszi nemzedékűek–gyakran a fej levelei
alatt tartózkodnak, és berágják magukat a fej belső, lágy részeibe is. A nedvdús táplálékot fogyasztó hernyók

337
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

ürüléke igen nedves. Csapadékos időjárás esetén a hernyók járataiba és a levelek közé bejutó víz és kórokozó
szervezetek hatására a károsított káposztafejek bűzös rothadásnak indulnak. Az így tönkrement káposzta állati
tápláléknak sem alkalmas.

Szőlőn a hernyók nemcsak a levelet, hanem a gyümölcsöt is károsítják. A bogyók hámozgatása kedvez a szőlő
szürkepenészes rothadásának is. Őszibarackon hasonló a helyzet, a hernyók a leveleken kívül az érő gyümölcsbe
is belerágnak.

Életmódja. Magyarországon évente 2 nemzedéke fejlődik ki. Bábállapotban telel a talajban, mint egy 10–12 cm
mélyen. Az áttelelő babokból május elején kezdenek a lepkék első lepkerajzásjúnius elején befejeződik. Az
imágóknak érési táplálkozásra van szükségük, ezután párosodnak, majd a nőstények lerakják tojásaikat. A
nőstényenkénti átlagos tojásszám 1500 db körül van. A tojásokat csomókban rakják le, ezek a csomók állagosan
50–200 tojást tartalmaznak. A tojáscsomók rendszerint két rétegűek, a levelek fonákján találhatók. Az
embrionális fejlődés egy-három hetet vesz igénybe. A kikelt kis hernyók kezdetben együtt maradnak, és a
levelek fonákján hámozgatnak, később lyukakat rágnak a levelekbe, illetve a leveleket karéjozzák. Súlyos
esetben a leveleknek csak a vastagabb erei maradnak meg. A hernyók nappal is, de főleg éjszaka táplálkoznak.
A nyári hernyók fejlődésüket június végére többnyire befejezik. A hernyók ötször vedlenek, majd a kifejlett
hernyók a talajban bábozódnak. A 2. lepkerajzás már június végén megindul, de a rajzás csúcsa július végén,
augusztus elején van. Késői imágókat még szeptemberben is fog a fénycsapda. A 2. hernyónemzedék
augusztustól késő őszig károsít. Ez a nemzedék többnyire nagyobb egyedszámban jelentkezik, mint az 1., és
károsítási időszaka is hosszabb annál. Az őszi káposztafejekbe a hernyók berágják magukat s gyakran még
novemberben is megtalálhatók. Káposztafélékben ez a nemzedék okozza a nagyobb károkat. A kifejlett hernyók
szeptembertől a talajban bábozódnak és ezek a bábok telelnek át.

Tömeges elszaporodása. Rajzásmenete fénycsapdák segítségével jól követhető. Nem tudunk azonban
fénycsapda segítségével megbízható éves prognózist készíteni, ugyanis a káposzta-bagolylepke gradációs
tömegszaporodásai az elmúlt években, bár gyakran előfordultak, meglehetősen lokálisak voltak. A fénycsapdák
azonban felhívhatják a figyelmet arra, hogy adott helyen a káposzta-bagolylepke erősen elszaporodott, s a nagy
mennyiségben repülő lepkéket valószínűleg az átlagosnál nagyobb hernyónemzedék követi. Eszerint tehát
néhány hetes előrejelzés fénycsapda segítségével készíthető. Ha egy normál fénycsapda egy rajzási időszak alatt
30–50 db (vagy ennél több) imágót gyűjt, akkor ott a populációsűrűség veszélyesen magas.

Természetes ellenségei. Parazitoidjai közül a Trichogramma evanescens és Telenomus phalaenorum


(tojásfürkészek), valamint a lárvákat parazitáló Euplectrus bicolor ismert. A felsorolt parazitoidok a gradáció
összeomlásához önmagukban nem elegendőek.

A védekezés irányelvei. Amíg a hernyó a növény felületén tartózkodik, addig ellene szervesfoszforsavészter-
vagy piretroid hatóanyagú készítményekkel hatásosan lehet védekezni. A káposztán károsító őszi
hernyónemzedék azonban, amelyik zömmel a káposztafejek belsejében tartózkodik, csak mélyhatású szerekkel
érhető el.

3.3.14.19.5. Saláta-bagolylepke – Mamestra oleracea Linné

Alaktani leírása. Azimágó szárnyainak fesztávolsága 36–40 mm. Elülső szárnyainak alapszíne vörösbe hajló
barna színű, mintázata egyenletes, vesefoltjában narancsszínű pikkelyek találhatók. (Ezek a narancsszínű
pikkelyek különböztetik meg a hozzá nagyon hasonló borbolya-bagolylepkétől). Hátulsó szárnyai szürkések.
Torának színe az elülső, potrohának színe a hátulsó szárnyakéval megegyező. A tojás lapított félgömb alakú,
bordái erősen hullámosak (41–46 horda), oldala és teteje cellákra szakadozott. Átmérője 0,7 mm, magassága 0,4
mm. A tojásokat a nőstény rendszerint egyrétegű, nagyobb csomókba helyezi el a levélfonákra. A lárva valódi
hernyó, alapszíne zöld, oldalán világos hosszanti sáv húzódik. Testén (oldalán és hátán) elszórtan fekete
pontokat visel. Fiatal korában a káposzta-bagolylepke hernyójára emlékeztet, gyakran azzal együtt is található,
de míg a káposzta-bagolylepke hernyójának alapszíne kifejlett korban mindig barnás, addig a saláta-bagolylepke
hernyója az utolsó stádiumban is zöld alapszínű.

Földrajzi elterjedése. Palearktikus elterjedésű faj, egész Európában előfordul. Magyarországon általánosan
elterjedt.

Tápnövényei. Asaláta-bagolylepke hernyója nagyon polifág, a legkülönbözőbb termesztett és vadon termő


növényeken megél. Különösen kedveli a keresztesvirágúakat. Ahernyó a gyepszintben él, így kártételt is a
szántóföldi és kertészeti kultúrákban okozhat. Leggyakrabban káposztaféléken károsít, többnyire a káposzta-
bagolylepke kísérő fajaként. Sokszor a mákot is megtámadja.

338
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Gazdasági jelentősége. Asaláta-bagolylepke gyakran a káposzta-bagolylepke kísérő faja, a két faj hernyói
együtt, azonos módon károsítanak, azonban e faj jelentősége kisebb.

Kártétele. Kártételének módja is megegyezik a káposzta-bagolylepkével. A káposztaféléken együtt károsító két


faj közül nagyobb súllyal a káposzta-bagolylepke hernyója szerepel, a saláta-bagolylepke hernyójának szerepe
másodlagos, a károsító populációnak legfeljebb 10–20%-át teszik ki.

Életmódja. A saláta-bagolylepkének évente 2 nemzedéke van, bábállapotban a talajban telel. Fénycsapdaadatok


tanúsága szerint az áttelelő bábokból kikelő lepkék rajzása április végén kezdődik, a tömeges rajzás májusban
van, késői példányokat még június elején is gyűjt a fénycsapda. A 2. nyári lepkerajzás hosszabb ideig, június
végétől szeptember elejéig tart, a tömeges rajzás július-augusztusban van. Ennek megfelelően a saláta-
bagolylepke hernyójának évente 2 kártételi időszaka van. Az 1. hernyónemzedék május végén, júniusban, a 2.
nemzedék júliustól késő őszig károsít. Fenológiája megegyezik a káposzta-bagolylepkéével, a különbség
legfeljebb annyi, hogy a saláta-bagolylepke évi ciklusa egy-két héttel a káposzta-bagolylepkéé előtt járhat.

A védekezés irányelvei. Megegyezik a káposzta-bagolylepke hernyója elleni védekezéssel, többnyire azzal


együtt hajtandó végre.

3.3.14.19.6. Vetési bagolylepke – Scotia segetum DenisetSchiffermüller

161. ábra - Vetési-bagolylepke (Scotia segetum) (a),ipszilon-bagolylepke (Scotia ipszilon)


(b),C-betűs bagolylepke (Amathes c-nigrum) (c) (Szabóky Csaba és Szász Zsuzsa rajza)

Alaktani leírása. Az imágó szárnyainak fesztávolsága 30–40 mm. Elülső szárnyainak alapszíne nagyon változó,
többnyire világosabb vagy sötétebb szürke. A kör-, a vese- és csapfolt körvonalai – a legsötétebb, egyszínű
példányok kivételével – jól felismerhetők. Aszárnyak jellegzetesen homogének, sohasem tarkák. Sötétebb színű
példányok nagyobb számban a nőstények között fordulnak elő. Hátulsó szárnyai szürkésfehérek, halvány
ibolyaszínű fénnyel. Ahátulsó szárnyak külső szegélyén szürkés behintés látható, amely a hímeknél általában
keskenyebb, mint a nőstényeknél. Gyapjas torának színe megegyezik az elülső szárnyakéval, potroha szürkés.
Ahím csápjai fésűsek, a nőstényé fonalasak. Atojás eleinte csontfehér, később rózsaszínű, a lárva kikelése előtt
szürke. Félgömb alakú, néha csúcsos, átmérője 0,5–0,6 mm, magassága 0,3–0,4 mm. Tetejéről 10–14 borda
indul ki, közéjük a tojás talpa felé újabbak ékelődnek, számuk a tojás kerületén 45–48. A lárva az első

339
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

stádiumban fénytelen, szürke, testét bunkós szőrök borítják; kissé araszolva mozog, mert első két hasi lábpárja
csökevényes. Afejlődési fokozatok száma 6 vagy 7. A kifejlett hernyó 40–50 mm hosszú, szürkésbarna,
halvány, hosszanti sávokat visel, csupasz, zsírfényű. A báb barna, anális végén egymástól eltávolodó 2 kis
kitintüskét visel. A talajban néhány cm mélyen, bábkamrában található.

Földrajzi elterjedése. Palearktikus faj, amely Európában, Ázsiában és Afrikában egyaránt elterjedt.
Magyarország egész területén gyakori.

Tápnövényei. Polifág faj. A legkülönfélébb termesztett és vadon termő növényeken megél, egy- és kétszikűeken
egyaránt. Hogy a hernyók mennyire nem válogatósak, jól bizonyítja az a tény, hogy fogságban szinte bármilyen
növényen eredményesen felnevelhetők.

Gazdasági jelentősége. A gradációs években különösen az őszi kalászosokat, a kukoricát, répát, lucernát,
hagymát, sárgarépát károsítja.

Kárképe. A fiatal, legfeljebb 10–20 cm magas növényeket a hernyók a talaj felszínén, illetve közvetlen fölötte,
legföljebb 1–2 cm magasságban teljesen átrágják. A károsított növény ettől a drasztikus kártételtől minden
esetben elpusztul. Ez a kárkép esetleg összetéveszthető a drótférgek kártételével – különösen fiatal kukorica-
csíranövényeken – ez utóbbiak azonban a növényeket a talaj felszínén, esetleg kissé alatta rágják át. A
kártételnek ez a formája leggyakoribb az őszi vetésekben, valamint a kukorica, a napraforgó, a cukorrépa, a
dohány és más kultúrnövények csíranövényein. Ez a kártétel a vetések foltszerű kiritkulását eredményezi.

A paprika és a paradicsom szárát a föld felszínén körülrágják, aminek következtében a növények a fejlődésben
visszamaradnak, esetleg el is dőlnek. A répafélék gyökerét és a gyökérzöldségeket a föld felszínén támadják
meg és szabálytalan odvakat rágnak bennük. Ritkán a káposztaféléket és a vöröshagymát is megtámadják.

A fejlettebb, olykor nagy növényeken (pl. az akár 1–2 méter magas kukoricán is) a hernyók berágják magukat a
növény belsejébe, s annak belső, lágy részeit teljesen elfogyasztják. Magas, erős kukoricának a belsejében a
hernyók 10–20 cm magasra is felhatolnak anélkül, hogy a kukoricanövény ettől azonnal elpusztulna. A súlyosan
károsodott, de állva maradt növényeket az első nagyobb szél azután ledönti a lábukról.

Az őszi hernyónemzedék az őszi vetésekben okozza a legnagyobb kárt. Jellemző a kártételére, hogy a hernyók a
tábla egy vagy több oldalán, arcvonalszerűen támadnak, és addig nem mennek tovább, amíg minden zöld
növényi részt el nem pusztítottak. Ilyenkor az őszi vetések a szélük felől pusztulnak és a táblákon a szélek felől
egyre mélyebben benyúló, tarrágott foltok jelzik a földihernyók kártételét.

Életmódja. Magyarországon évente két nemzedéke fejlődik ki. A fejlett hernyók telelnek. Az imágók rajzása
fénycsapda segítségével jól nyomon követhető. A hőmérséklet emelkedése 22,5 °C-ig növeli, e felett azonban
már nem befolyásolja egyértelműen az imágók fényre repülését. Az első imágórajzás május elején – közepén –
végén kezdődik, s június végén ér véget. A rajzáscsúcs többnyire május végén, június elején van. A frissen
kikelt nőstények csak érési táplálkozás után képesek (megtermékenyítve) tojásokat rakni. Az érési táplálkozás
befolyásolja a nőstények termékenységét, illetve tojásprodukcióját. Ez azonban igen változó lehet, nullától
2000-ig terjedhet az egy nőstény által lerakott tojások száma.

A nőstények tojásaikat az éjszakai órákban rakják le, nem tojáscsomókban, hanem egyenként. Tojásrakás céljára
előszeretettel keresik fel a ritka növényzetű részeket, pl. tarlókat. Tojásaikat elsősorban a csíranövények
leveleinek alsó felületére és a talajon fekvő, száraz növényi részekre rakják.

A lárvastádiumok száma a táplálék minőségétől függően 6 vagy 7. Hazai megfigyelések szerint már az L 1
hernyók is fénykerülők. Ha nappal táplálkoznak is, mindig csak a talajon fekvő levelek alsó, árnyékos oldalát
hámozgatják. A fejlettebb hernyók kizárólag az éjszakai órákban táplálkoznak. A lárvafejlődés időtartama
rendkívül nagy egyedi eltéréseket mutat, a hőmérséklettől és tápnövény minőségétől függően nyáron 1–3
hónapot vehet igénybe.

A fiatal hernyók már június első felében megjelenhetnek, de komolyabb kártételükre rendszerint csak június
második felében szokott sor kerülni. Ezek a hernyók június végétől, de nagyrészt júliusban bábozódnak,s rövid,
3–4 hetes bábállapot után kirajzanak az új nemzedék imágói. A nyári, 2. lepkerajzás július elejétől szeptemberig
tart, elkésett példányokkal még október végén is találkozhatunk. A rajzáscsúcs többnyire augusztus elejére,
közepére esik. Az elhúzódó nyári rajzás, valamint a hernyók fejlődési sebességének nagy egyedi eltérései azt
eredményezik, hogy a második, nyár végi, őszi hernyónemzedék kártételi időszaka is nagyon elhúzódik. A 2.
kártételi időszak már július végén, augusztus elején elkezdődik, táplálkozó hernyókat az őszi hidegek beálltáig,
október végéig, esetleg novemberig is találhatunk.

340
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Az ősszel kifejlődött hernyók a talajban, 10–20 cm mélységben, esetenként sekélyebben telelnek át.
Magyarországi körülmények között csak a táplálkozásukat ősszel befejezett hernyók képesek átvészelni a telet.
Tavasszal, a talajok átmelegedésekor a hernyók feljebb hatolnak, és mintegy 5 cm mélységben sima falú
bábkamrát készítenek, majd ebben bábozódnak.A bábállapot 45–50 napig tart. Tavasszal a talajon mászkáló,
fejlett hernyók többnyire betegek, illetve parazitáltak.

Tömeges elszaporodása. Avetési bagolylepke gradációs viszonyait az időjárási körülmények nagyban


befolyásolják. A hernyók tojásból való kikelésének idején az esős időjárás a népességet jelentősen
megritkíthatja. Azőszi időjárás pedig a populáció áttelelésére van nagy hatással. Hosszú, száraz ősz esetén a
hernyók nagy része befejezi fejlődését és kifejlett hernyóként vonul telelőhelyére. Ez pedig nagyon sokat jelent,
a fejlett hernyók ugyanis a –10 °C-os fagyot is elviselik, ezzel szemben a fiatalabbak már –2 °C-nál
elpusztulnak.

Nagy a valószínűsége annak, hogy a vetési bagolylepkét a szakirodalom ugyan nem sorolja az ún. „belső
vándorok” közé, mégis ez a faj is – annak ellenére, hogy Közép-Európában is folyamatosan tenyészik –
tenyészhelyének határain belül egyes években nagy tömegben vándorol. Agradációk viszonylag gyors
kialakulása összefüggésben lehet a tenyészterületen belüli vándorlásokkal is.

Természetes ellenségei. Atojásokat a tojásfürkészek (Trichogramma evanescens) pusztítják. A hernyók


parazitoidjai közül a Banchus falcatorius, az Ophion luteus fürkészdarázsfajok és a Blondelia nigripes, Gonia
atra, Peletieria nigricornis és Pales pavida (Diptera) fajok a jelentősebbek. A rovarevő madarak is gyéríthetik a
hernyókat, különösen a varjak és a seregélyek.

A védekezés irányelvei. A vetési bagolylepke elleni védekezést nehézzé teszi az, hogy a kártételeket többnyire
nagyon későn veszik észre. Már a júniusban fellépő, első nemzedékű hernyók is fejlett növényeket találnak, a
táplálék bőségesen rendelkezésükre áll. Amikor ezeknek a növényeknek az elpusztulását észrevesszük, a
hernyók rendszerint már befejezték táplálkozásukat, s – legalábbis egy részük – bábként fekszik a talajban. A
védekezés ilyenkor már megkésett, ezért a 2. hernyónemzedék elleni védekezésre kell felkészülni.

A fiatal, talajban tartózkodó, és oda naponta visszabújó hernyók ellen eredményesek lehetnek a kellőképpen
hatásos inszekticidek mint azodrin, dimetoát hatóanyagú készítmények melyekkel elsősorban a talajt kell
permetezni. A védekezés egy másik legbiztosabb (bár nem „nagyüzemi”) módja ma is a melaszból és korpából
(vagy más növényi anyagokból) készített, inszekticiddel mérgezett csalétek kiszórása. Ezt a csalétket az éjszaka
táplálkozó hernyók szívesen fogyasztják.

3.3.14.19.7. Ipszilon-bagolylepke – Scolia ipsilon Hufnagel

Alaktani leírása. Az imágó szárnyainak fesztávolsága 35–45 mm, ez a faj a legnagyobb termetű Scolia fajunk.
Elülső szárnyainak alapszíne sötétszürke, külső harmada, negyede világosabb szürke. Körfoltja, vesefoltja és
csapfoltja halványan látszik, a vesefolt külső felén a külső szegély felé mutató, hegyes, fekete foltot láthatunk.
Vele szemben, a külső hullámvonalon két fekete „nyílfolt” található (ezek a foltok alkotják az ún. „ipszilon
rajzolatot”). Hátulsó szárnyai világosszürkék, ibolyás fényűek. Tora bolyhos, színe megegezik az elülső
szárnyakéval. Potroha világosabb szürke. A hím csápjai fésűsek, a nőstényé fonalasak. A tojás félgömb alakú,
bordázott (32–35 borda), a bordák egyenes lefutásúak. Átmérője 0,5 mm, magassága 0,4 mm. A lárva kifejletten
45–55 mm hosszúságú, jellegzetes földi hernyó. Szürkésbarna, zsírfényű, halvány, hosszanti sávokkal. Nagyon
hasonlít a vetési bagolylepke hernyójához, attól azonban megkülönbözteti, hogy fején alul az áll (mentum) és az
álltő (szubmentum) teljesen kitines, feketén csillogó (a S.segetumé vörösessárga, keskeny fekete szegéllyel).
Anális lábainak horogkoszorúi 18–20 (a S.segetum esetében 12) sertéből állnak. Ránézésre az ipszilon-
bagolylepke hernyói fénytelenebbek, tarkábbak, sertékkel, szemölcsökkel jobban díszítettek. A báb barna, anális
végén egymás felé közeledő, két kis kitintüskével. A talajban néhány cm mélyen, bábkamrában található.

Földrajzi elterjedése. Kozmopolita faj, amely szinte az egész világon megtalálható és elsősorban a melegebb
égövek alatt okoz gyakran kártételeket, de a trópusokon hiányzik. Európában alkalmanként károsít.
Magyarországon országszerte elterjedt.

Tápnövényei. Az ipszilon-bagolylepke polifág faj, hernyója a legkülönfélébb termesztett és vadon termő egy- és
kétszikű növényeken fejlődhet. Magyarországi körülmények között kukoricán, cukorrépán, napraforgón,
cikórián figyelték meg tömeges elszaporodását.

Gazdasági jelentősége. Káros mértékben helyenként és esetenként szaporodik el.

Kárképe. Teljes egészében megegyezik a vetési bagolylepke hernyójának kárképével.

341
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Életmódja. Ez a faj ún. „igazi vándorlepke”, mely nálunk, Közép-Európában a telet egyáltalán nem vagy csak
kivételesen képes valamilyen formában átvészelni.

Az „igazi vándorlepkék”-re az jellemző, hogy a populáció a telet a Mediterráneumban tölti, majd miután a
vegetáció nyugalmi állapota ott beáll, s az imágók már nem jutnak nektárhoz – a populáció egy része észak felé
vándorol. A Mediterráneum északi részén március, április a virágzás fő időszaka. Közép-Európa nagy részén a
virágzás zömmel május, június körül van, hozzánk ezek a vándorlepkefajok többnyire ilyenkor érkeznek. Itt az
imágók petefészke az érési táplálkozás hatására éretté válik, s a párzás után a nőstények lerakják tojásaikat.
Őszig azután több nemzedékük is kifejlődhet.

Az itt tenyésző populációt az év folyamán a későbbiekben felszaporíthatják bevándorolt példányok. A tavaszi,


délről észak felé irányuló vándorláshoz hasonlóan ősszel megfigyelhető egy északról dél felé irányuló
visszavándorlás is. Ezt a visszavándorlást az alpesi hágókban működő fénycsapdákon kívül alkalmanként
magyarországi fénycsapdák is észlelték.

Az ipszilon-bagolylepke kártételi időszakai tehát sem naptárilag, sem pedig a növények fenológiai fázisai
szerint nem határozhatók meg. A nemzedékek a tenyészidőszak alatt folyamatosan követik egymást, s a
populáció egyes részeinek fejlődési ciklusai is egymáshoz képest jelentősen eltolódhatnak. A kártételi időszakok
éppen ezért összefolynak.

1983-ban május-júniusban károsított az ipszilon-bagolylepke, ami a vándorlepkéknél szokatlanul korai


időszaknak számít. A korai kártételnek két magyarázata lehet:

1. A kártételt az előző (1982) ősszel bevándorolt és itt áttelelt népesség utódai okozták. Ezt támasztja alá
egyrészt az 1982. augusztus 20-án a Soproni-hegységben észlelt erős lepkevándorlás, másrészt az 1982–1983.
évi tél rendkívül enyhe volt.

2. A kártételt egy tavasszal – korán – bevándorló népesség utódai okozták. Ezt látszik igazolni egy jugoszláviai,
április első felében észlelt nagyarányú vándorlás és az ezt kivető májusi kártétel is. Ez utóbbi magyarázat a
valószínűbb.

A védekezés irányelvei. Megegyeznek a vetési bagolylepkénél elmondottakkal.

3.3.14.19.8. C-betűs bagolylepke – Amathes c-nigrum Linné

Alaktani leírása. Az imágó szárnyainak fesztávolsága 35–40 mm. Elülső szárnyainak alapszíne lilás árnyalatú
barnásszürke. Vesefoltja vöröses, körfoltja sárgásfehér, csapfoltja alig látható. A körfolt előtt az elülső szegély a
körfolttal egyező színű, a körfolt a szegély felé teljesen nyitott; ezáltal úgy tűnik, hogy nyitott körfoltja egészen
az elülső szegélyig terjed. A körfoltot ellenkező oldalán fekete, fekvő c betűre emlékeztető alakú folt határolja,
amely kifelé a vesefoltig terjed. Az elülső szegélyen, közel a szárnycsúcshoz, szögletes, fekete folt látható. A
szárnycsúcsi folt és a vesefolt között halvány, haránt irányú hullámvonal húzódik. Hátulsó szárnya enyhén
ibolyás árnyalatú világosszürke, a külső szegély felé haladva sötétebb szürkés behintéssel. Feltűnően gyapjas
torának színe megegyezik az elülső szárnyak színével, potroha szürkés. A hím csápjai kissé fésűsek, a nőstényé
fonalasak. A tojás kissé kicsúcsosodó félgömb alakú, erős, egyenes lefutású bordázattal. Átmérője 0,6 mm,
magassága 0,4–0,5 mm).

A lárva fakó barnásszürke, „hamuszínű”, hátán szelvényenként egy-egy pár ferde fekete foltot visel, oldalán
sárgás sáv fut végig. A kifejlett hernyó 40–50 mm hosszúságú. A báb barna, anális végén két kis kitintüskével,
amelyek párhuzamosak, de a hegyük egymástól eltávolodik. A talajban néhány cm mélyen található.

Földrajzi elterjedése. Holarktikus faj, Európában és Észak-Amerikában (Kanadától Mexikóig) honos.


Magyarországon mindenütt közönséges.

Tápnövényei. Polifág faj, hernyója a legkülönbözőbb termesztett és vadon termő növényen kifejlődik.

Gazdasági jelentősége. Hazánkban nem rendszeres, hanem csak alkalmi kártevő. Áttelelt hernyói kora tavasszal
(március–áprilisban) a komló hajtásait alkalmanként károsítják, és fakadáskor a szőlő rügyeit rágják le.

Kárképe. A fiatal hernyók hámozgatják, később lyuggatják, majd karéjozzák a leveleket. Tavasszal az áttelelt,
közepesen fejlett hernyók minden zöld növényi részt elfogyasztanak, ami már korán, márciusban, április elején
számukra hozzáférhető. Így kerül sor pl. a szőlő vagy a komló fakadó rügyeinek, illetve hajtásainak

342
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

megrágására. Ez a kora tavaszi kártétel fenológiájában eltér a többi földi hernyófajok kártételétől. A szőlőn
okozott tavaszi kártétele hasonlít az ékes faaraszolóéhoz.

Életmódja. Közép-Európában évente két nemzedéke fejlődik ki, azonban a kétnemzedékes fajok túlnyomó
többségétől eltérően hernyói évente nem kétszer, hanem háromszor károsíthatnak. Ez abból adódik, hogy
hernyói többnyire nem teljesen kifejlett állapotban telelnek át, hanem az ősz a hernyókat közepes vagy
közepesnél fejlettebb állapotukban éri. Az ősz és a tél milyenségétől függően ezután az őszi hernyók több-
kevesebb százaléka sikeresen áttelel, ezek tavasszal néhány hétig még táplálkoznak, s csak ezután érik el teljes
nagyságukat. A tavaszi kártételi időszak azért lehet kritikus, mert a hernyók korán jönnek elő rejtekhelyükről,
amikor még a növények alig indultak fejlődésnek. Tehát a viszonylag nagy hernyóknak aránylag fejletlen
növények állnak csak rendelkezésükre, ilyen esetben pedig kisszámú hernyó kártétele is súlyosabban érinti a
növényállományt, mint nyáron. Az áttelelt hernyók többnyire már március végétől előbújnak és keresik a
táplálékot. A kifejlődött lárvák azután április folyamán a talajban bebábozódnak, s az 1. lepkerajzás május,
június (zömmel május végén, június elején) van. Az első (nyári) hernyónemzedék már július elején megjelenik,
főleg július közepéig károsít. A 2., nyári lepkerajzás július közepén, végén megkezdődik, tart augusztusban és
szeptemberben, de késői imágók még októberben is rendszeresen rajzanak. A 2. rajzás ilyen mértékű elhúzódása
okozza, hogy a nyár végén, ősszel megjelenő hernyók fejlődése is nagyon elhúzódik, s az ősz a hernyók jelentős
részét még fejletlenül találja. Az őszi hernyópopulációnak ezért mindig csak egy része – többnyire nem a
nagyobbik része – képes áttelelni.

Életmódja tekintetéhen a c-betűs bagolylepke nem tipikus földi hernyófaj. Hernyói nem olyan nagymértékben
fénykerülők, mint az igazi földihernyók, nappal sem bújnak a talaj repedései, rögei közé, hanem éjjel-nappal
tápnövényükön tartozkódnak. Ha erős a napfény, a hernyók inkább a levelek fonákján, a direkt fénytől védetten
találhatók meg.

Tömeges elszaporodása. Az előzőekben mondottakkal függnek össze az e-betűs bagolylepke rajzásképének


jellegzetességei. A 2. rajzás egyedszáma ugyanis minden esetben többszöröse az elsőének. Ez arra utal, hogy a 2
nemzedék sorsa egymástól nagyon eltérő: míg a nyári szaporodási arány nagyon kedvező, addig az áttelelő
nemzedéket a tél alaposan megtizedeli. Erősítheti a rajzásképnek ezt a jellegzetességét az is, hogy a c-betűs
bagolylepke ún. „belső vándor”, amely Közép-Európában honos ugyan, de a populációt a nyári időszakban
egyes években nagy tömegű, délről és délkeletről bevándolt egyed erősíti.

A védekezés irányelvei. A lombrágó hernyók ellen használatos inszekticidek ajánlhatók.

3.3.14.20. Család: Gyapjaslepkék– Lymantriidae

3.3.14.20.1. Gyapjaslepke – Lymantria dispar Linné

162. ábra - Gyapjaslepke (Lymantria dispar) a = hím, v = nőstény, c = hernyó, d = fiatal


hernyó kárképe (Szabóky Csaba és Szász Zsuzsa rajza)

343
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Azimágó ivari kétalakúsága feltűnő. Ahím kistermetű, szárnyainak fesztávolsága 30–40 mm.
Az elülső szárny barnásszürke, elmosódott mintázata az alapszínnél sötétebb. Hátulsó szárnya is barnásszürke,
de ennek nincs mintázata, külső szegélye mentén azonban sötétebb, mint a szárny közepe táján. Mivel a hímek
igen aktívak, éjjel és nappal is sokat repülnek, nagyon gyakoriak a kopott, mintázat nélküli példányok. A hím
csápjai szélesen fésűsek. A nőstény jóval nagyobb termetű, elülső szárnyainak fesztávolsága 60–70 mm.
Szárnyai világos okkerszínűek, világosbarna hullámvonalakkal és sötétebb barna foltokkal. A mintázat az elülső
szárnyakon elenyésző. Tora erősen bolyhos, színe a szárnyak színével megegyezik. Potrohán sötétebb színű,
vastag gyapjúréteget visel. Csápja fonalas, illetve gyengén pillás. A tojás magas pogácsa alakú, csúcsi része
kissé bemélyedt. Színe sárgásszürke, két nagy feketésbarna folttal és több halványbarna vonallal. Átmérője 0,8–
0,9 mm, magassága 1,2–1,3 mm. Tojásai mindig több centiméter nagyságú, tojásdad vagy hosszúkás
tojáscsomókban helyezkednek el a fák törzsén és vastagabb ágain. A tojáscsomót a nőstény a potroháról
származó, barnássárga gyapjúval fedi be, így ezek feltűnőek, messziről is jól felismerhetők. A lárva alapszíne
szürkés: egyszínű vagy hosszanti irányban csíkozott. Testszelvényeinek háti részén, két hosszanti sorban feltűnő
színű szemölcsöket visel. Ezek a szemölcsök az első 5 szelvényen kék színűek, innen hátrafelé pirosak. Ez a
bélyeg minden más lepkefaj hernyójától jól elkülöníti. A szemölcssorok a hernyó oldalain is megvannak, de
kevésbé feltűnőek. A szemölcsökből ritkásan álló, különféle szőrök indulnak ki, ezeknek hossza a test átmérőjét
meghaladja. A báb barna, rövid, barna szőröket visel. A nőstény bábok feltűnően nagyobbak a hím báboknál. A
hernyó bábozódáshoz laza gubót sző a fa derekán, ágak elágazásánál vagy összehúzott levelek között, így a báb
a tápnövény különböző részein, laza gubóban található. Érzékenyebb bőrű embereken a hernyó szőrei (melyek a
báb körül is megvannak) lassan gyógyuló, ekcémaszerű kiütéseket okozhatnak.

Földrajzi elterjedése. Eurázsiai faj, amely Észak-Skandinávia kivételével egész Európában, Észak-Afrikában és
Ázsia nagy részén megtalálható. Észak-Amerikába kísérleti céllal 1869-ben vitték be, ahol kiszabadult és azóta
messze elterjedt. Kártételének mértéke Amerikában még nagyobb, mint eredeti hazájában. Magyarországon
általánosan elterjedt.

344
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Tápnövényei. A gyapjaslepke hernyója a lombkorona- és a cserjeszintben él, tápnövénye lehet szinte valamennyi
lombos fa és cserje, vagyis az erdei fák ugyanúgy, mint a termesztett gyümölcsfák. Könnyebb felsorolni azokat
a lombos fákat, amelyeket kevésbé kedvel, mint azokat, melyekkel táplálkozik. A hernyók csak jobb híján érik
be az akác (Robinia pseudoacacia), az amorfa (Amorpha fruticosa) és a bodza (Sambucus) leveleivel. Nem
kedvelik a vadgesztenye, (Aesculus) fajokat sem. Ha egy erdőben vagy erdősávban a cserje- és
lombkoronaszintet lekopasztották, akkor a hernyók a gyepszint növényein is felnőnek. Ez azonban már
többnyire csak a tömegszaporodások vége felé fordul elő.

Kárképe. A hernyók kártételét a lombfogyasztó hernyófajok jellegzetes, de nem fajspecifikus kárképe jellemzi.
A fiatal hernyók kezdetben a fiatal leveleket (korábban a fakadó rügyeket) hámozgatják, a fejlettebb hernyók
karéjozzák a leveleket, s ha sokan vannak, egész ágrészeket tarra rághatnak. Tömegszaporodáskor pedig
nemcsak egyes fákat kopasztanak le, hanem egész erdőket, erdőrészleteket tarra rághatnak. Ilyen esetben május–
júniusban az erdők lomb híján teljesen kora tavaszi képet mutatnak, úgy engedik át a fényt, mint lombfakadás
előtt.

Életmódja. Évente 1 nemzedéke van, tojáscsomókban az embriók telelnek át a fák törzsein és vastagabb
ágrészein. Egy tojáscsomó több száz, olykor ezernél is több tojást tartalmaz. Bennük az embriók még az ősz
folyamán kifejlődnek, de a tojáshurok, illetve a tojáscsomó védelme alatt telelnek át, s az apró hernyók csak
tavasszal, rügypattanáskor hagyják el a tojásokat. A fiatal hernyók szőrei között kis, levegővel telt gömböket
viselő szőrszálak is nőnek. E berendezéssel a szelek szárnyán több kilométer távolságra is eljuthatnak. A
hernyók fejlődésüket május–júniusban fejezik be (ekkor 6–8 cm hosszúságúak), s laza gubót szőve
bebábozódnak a fák és cserjék törzsén, ágain vagy összehúzott levelek között. A bábokból a lepkék néhányhetes
bábnyugalom után kelnek ki, és július–augusztus hónapokban rajzanak. Késői imágókkal még szeptember elején
is találkozhatunk. A nőstények nem távoznak messzire az üres bábhüvelytől, többnyire ennek közvetlen
közelében várják meg az őket felkereső hím lepkéket. A nőstények – bár szárnyaik jól fejlettek – egyáltalán nem
repülnek. Annál jobban repülnek azonban a hímek, amelyek éjjel és nappal egyaránt aktívak, s aktivitásukat –
mivel egyáltalán nem táplálkoznak – kizárólag a fajfenntartás szolgálatába állítják. A még meg nem
termékenyített nőstényeket a hímek messziről is felkeresik, nem ritka látvány, hogy egy-egy nőstény körül
egyszerre több hím lepke röpköd.

A megtermékenyített nőstények hamarosan hozzákezdenek tojáscsomóik lerakásához, majd rövidesen


elpusztulnak. A hímek is rövid életűek, mindössze néhány napig élnek.

Tömeges elszaporodása, előrejelzése. Magyarországon a gyapjaslepke több, többé-kevésbé elkülönülő


populációt alkot. Az egyes populációk elszigetelődését segíti a fajnak az a tulajdonsága, hogy a nőstények
röpképtelenek, a populáció diszperzójáról a fiatal hernyók gondoskodnak.

Legismertebb a középhegységi populáció, amely mintegy tízévenként okoz számottevő károkat az erdőkben és
az erdőkhöz közeli gyümölcsősökben. Tömegszaporodása 1–2 éven át különösen erős, de a jelentős kártételek
akár 3–4 évig is elhúzódhatnak. A középhegységi populáció tömegszaporodása legutóbb 1964–1965-ben volt
nagymértékű, előtte pedig az ötvenes évek közepén szaporodott el hasonló jelentős mértékben.

Az alföldi erdőségeinkben élő gyapjaslepke populációdinamikája eltér a középhegységi populációkétól, sőt,


egymástól néhány tucat kilométer távolságban élő populációk dinamikája is lehet eltérő. Jó példa erre, hogy
Hajdú-Bihar megyében Biharnagybajom és Újszentmargita környékén a gyapjaslepke rendszeresen megjelenik,
de annak ellenére, hogy ez a két község légvonalban csak mintegy 60 km távolságra van egymástól, a két
populáció tömegszaporodási hajlama nincsen szinkronban.

A gyapjaslepke egynemzedékes volta miatt gradációs görbéjének hullámhossza viszonylag nagy. A


tömegszaporodást feltétlenül megelőzi 1, de esetenként 2 olyan év is, amikor a gradáció kibontakozása már
megindult, de a kártételek még nem jelentősek. Ezekben az években a fénycsapdák a szokásos átlagnál több
gyapjaslepke imágót gyűjtenek. Egy-egy fénycsapdával egy szezonban gyűjtött 10–20 lepke nem jelent
különösebb bajt, de 30–50 db (vagy több) gyapjaslepke a kártételek jelentős emelkedésére utal. Ezzel a
módszerrel a gyapjaslepke kártételére megbízható éves prognózis készíthető.

A gyapjaslepke populációdinamikája szexferomoncsapdák segítségével is figyelemmel kísérhető. Egy adott


időszak alatt egy szexferomoncsapda több gyapjaslepkét fog, mint egy fénycsapda. Ezt a tényezőt figyelembe
kell venni.

Felmérhető a gyapjaslepke populációsűrűsége az áttelelő tojáscsomók számlálásával is. Ha a gyümölcsösben


(vagy az erdőben) a tojáscsomókat csak keresés árán találjuk meg, kártételtől nem kell tartanunk. Ha a

345
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

tojáscsomók száma tíz fatörzsre számítva átlagban 1–10 között van, gyümölcsösben már indokolt a védekezés.
A tömegszaporodás csúcsidőszakában a tojáscsomók száma fánként egynél több, de számoltunk meg a fatörzsön
(erdőben) 100–200 tojáscsomót is. Ez már tarrágást jelent. A tojáscsomók számának alakulásából jól tudunk
következtetni arra is, hogy a gradáció a kitörés vagy az összeomlás szakaszában van-e, a fatörzseken ugyanis
könnyen meg tudjuk számlálni az előző évi, már kikelt tojáscsomókat is. Ha az új tojáscsomók száma jelentősen
meghaladja az előző éviekét, a kártételek növekedésére kell számítanunk. Ezzel szemben, ha az új tojáscsomók
száma a régiekénél kevesebb, akkor a kártétel csökkenőben van (ez esetben az új tojáscsomók rendszerint a
régieknél kisebb méretűek is).

Természetes ellenségei. Európában és Amerikában számos természetes ellensége ismert. Európából származó
ellenségeit többször is megpróbálták Amerikában megtelepíteni, de ezek a kártétel mértékét számottevően nem
csökkentették. Ellenségei egyrészt ragadozók, ezek elsősorban futóbogarak (Calosoma és Carabus fajok),
másrészt parazitoidok, ezek különféle fürkészdarazsak és fürkészlegyek. A parazitoidok és ragadozók
jelentősége a gradációs hullám különböző szakaszaiban eltérően alakul. A hernyókat – különösen
tömegszaporodáskor – poliéder és mikrosporidia, valamint gombabetegségek is pusztítják. (Nyíregyházi
vizsgálatok szerint a gradáció csúcsidőszakában, 1955-ben vírusos betegségben pusztult el a hernyók 90%-a,
míg a Hymenopterák és Dipterák általi parazitáltság 1%alatt maradt.)

A védekezés irányelvei. A védekezés legegyszerűbb, de télen kézi munkát igénylő módja a tojáscsomók
eltávolítása a téli fatisztogatási munkák során. A fiatal hernyók ellen szervesfoszforsavészter- és karbamát
készítményekkel hatásosan lehet védekezni.

3.3.14.20.2. Aranyfarú lepke – Euproctis chrysorrhoea Linné

163. ábra - Aranyfarú lepke (Euproctis chrysorrhea) a = nőstény, b = hím (Szabóky


Csaba rajza)

Alaktani leírása. Az imágó szárnyainak fesztávolsága 30–35 mm. Szárnyai fehérek, az elülső szárnyak elülső
szegélyéhez közel és a külső szögleten néhány apró folttal. Ezek a foltok a hímeken rendszeresen megvannak, a
nőstényeken többnyire elenyésznek. Az elülső szárnyak a fonákjukon, az elülső szegély mentén szürke behintést
viselnek, amely különösen a hímeken látható. Gyapjas torszőrzete fehér, potroha egyszínű, világos vörösbarna
(„aranyfarú”). A hímek csápja sárga színű, szélesen fésűs, a nőstényeké fonalas, alig pillás. A tojás szürkés
rózsaszínű, lapított pogácsa alakú, középen kissé bemélyedt. Átmérője 0,75–0,8 mm, magassága 0,5 mm. A
tojáscsomót a nőstény aranysárga potrohszőrével fedi be. A lárva feltűnően színes, tarka. Alapszíne sötét
(barnás-) szürke, hátán kétoldalt, szelvényenként megszakított fehér sáv, közöttük a háton, a hernyó hátulsó
kétharmadán (az első állábbal bíró szelvénytől kezdődően) vöröses mintázat van. Oldalain apró, vöröses foltok
húzódnak. Az első testszelvények világosbarnán tarkázottak. Az egész hernyó barnás szőrökkel dúsan fedett, a
szőrök a hernyó szemölcsein pamacsokban állnak. (A hernyók szőre, még a gubókból kihulló hernyószőrök is
erősen mérgezőek, az ember bőrén hetekig megmaradó, nehezen gyógyuló kiütéseket okoznak). A báb laza
gubóban, többnyire magán a tápnövényen található.

Földrajzi elterjedése. Európában és Nyugat-Ázsiában elterjedt faj, amely legnagyobb egyedsűrűségben Dél- és
Kelet-Európában található meg. Magyarországon általánosan elterjedt. Egyedsűrűsége országszerte az erdők
környékén a legmagasabb. Az átlagosnál nagyobb az egyedsűrűsége az ország északkeleti területén, valamint a
Nyugat-Dunántúlon és a középhegységeink egyes részein.

346
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Tápnövényei. Polifág hernyója a cserje- és a lombkorona szintben él. Elsőrendű tápnövényei a tölgy és a bükk,
de fogyasztja a Rosaceae családba tartozó fák és cserjék lombját is, így gyümölcsültetvényekben és még inkább
szórványgyümülcsösökben léphet fel kártevőként.

Gazdasági jelentősége. Az aranyfarú lepke – a gyapjaslepkéhez hasonlóan – elsősorban erdészeti kártevő és


csak másodsorban gyümölcsfák kártevője.

Kárképe. Megegyezik más lombfogyasztó lepkefajok kárképével. Az áttelelt hernyók tavasszal, lombfakadáskor
kezdenek táplálkozni, kezdetben a fakadó rügyeket, majd a fiatal leveleket karéjozzák, később a kifejlett
leveleket pusztítják el. Tömegszaporodás alkalmával tarrágást is okozhatnak.

Életmódja. Az aranyfarú lepke évente 1 nemzedékben fejlődik (elterjedési területének déli részén csonka
második nemzedéke is kifejlődik). Fiatal hernyói telelnek át az ún. „téli nagy hernyófészekben”. Telelőhelyüket
a hernyók az ősz elején, illetve a nyár végén készítik el a fákon. Hernyófészkük 8-10 levélből, vagyis egy egész,
szövedékkel bevont hajtásból áll, és ennek leveleit az áttelelésre készülő hernyók szilárdan rögzítik egymáshoz
és a fához. A hernyófészek külseje csillog a hernyók szövedékétől. Ezt a típusú hernyófészket – szemben a
galagonyalepke ún. „téli kis hernyófészkével” – a szél nem tudja mozgatni. Az áttelelő hernyók tavasszal,
lombfakadáskor hagyják el a hernyófészket, és kezdetben egymás közelében maradva táplálkoznak. A fejlett
hernyók később szétszélednek a fán, majd kifejlődésük után a levelek között, laza gubóban bábozódnak.

A bábokból az imágók a nyár folyamán kelnek ki, a lepkék júniustól augusztusig rajzanak. Éjszaka repülnek,
rajzásuk fénycsapdákkal jól nyomon követhető. Érési táplálkozásra nincs szükségük. A nőstények
megtermékenyítés után tojáscsomóikat a tápnövényül szolgáló fa leveleire, többnyire a levelek fonákjára rakják,
kissé zegzugos csíkok alakjában. A nőstény a tojáscsomót a potroháról származó gyapjúval fedi be. A
tojáscsomókból az apró hernyók rövidesen kikelnek, és együtt maradva hámozgatják a leveleket (ez a kártételük
jelentéktelen), majd a nyár végén elkészítik telelőhelyüket.

Természetes ellenségei. Az aranyfarú lepkének Európában és Amerikában egyaránt számos természetes


ellensége van. A hernyókat fogyasztják a madarak, s számos rovarfaj is parazitálja azokat. Az irodalom 46
Hymentoptera fajról tud, amelyek az aranyfarú lepke hernyóját Európában, illetve Amerikában parazitálja.

A védekezés irányelvei. Agrotechnikai védekezésként alkalmazható a téli fatisztogatási munkák során a


hernyófészkek levágása, ezek összegyűjtése, a helyszínen való elégetése. A hernyók ellen
szervesfoszforsavészter-, karbamát vagy piretroid hatóanyagú készítményekkel lehet védekezni.

3.3.14.20.3. Rozsdabarna kisszövő – Orgyia antiqua Linné

Alaktani leírása. Az imágó nagyfokú ivari dimorfizmust mutat. A hím szárnyának átlagos fesztávolsága 25–30
mm, de kisebb példányok is akadnak. Elülső és hátulsó szárnyainak alapszíne okkerbarna. Elülső szárnyán
sötétebb barna hullámvonalak futnak, de ennél jóval feltűnőbb színezeti eleme a külső szögletben elhelyezkedő,
félhold alakú fehér folt. Hátulsó szárnya egyszínű okkerbarna. Torának színe az elülső, potrohának színe a
hátulsó szárnyakéval megegyezik. A hím csápjai feltűnően fésűsek. A nőstény szárnyatlan, illetve csak alig
észrevehető szárnycsonkja van. Egyáltalán nem lepkeszerű. Teste szinte csak egy nagyméretű potrohból áll,
potrohszelvényei szürkén molyhosak. Rövid csápjai fonalasak. A tojás alakja félgömbre emlékeztet, amely nem
lapján, hanem a domború oldalán áll. Magassága mintegy 0,95 mm, átmérője 0,8–0,9 mm. A lárva feltűnően
tarka, színes, szőrpamacsokkal díszített. Alapszíne szürkés, testét fekete és vörös mintázati elemek vannak.
Feltűnő sárga és sötétszürke szőrpamacsokat visel, amelyek az első testszelvényen előrefelé, a tizenegyediken
pedig hátrafelé, farokszerűen állnak. A báb a tápnövényen laza szövésű gubóban található.

Földrajzi elterjedése. Eurázsiai elterjedésű faj. Magyarországon általánosan elterjedt.

Gazdasági jelentősége. A polifág hernyó a legkülönbözőbb lombos és tűlevelű fákon megél. Károsítása
gyümölcsösökben csak alkalmi, jelentősége nem nagy.

Életmódja. Évente 2 nemzedéket nevel. A tojáscsomói a fák törzsén telelnek át. A tojásokból a kis hernyók
április–május folyamán kelnek ki, fejlődésüket június elején fejezik be. Az első imágórajzás június–júliusban, a
második augusztus–szeptemberben van. Ennek megfelelően a hernyók április végétől augusztus végéig szinte
folyamatosan megtalálhatók. A szárnyatlan nőstények a bábból való kibújás után többnyire magán a gubón
várják meg az őket felkereső hímeket, és tojáscsomóikat is gyakran magán a gubón vagy a gubó közvetlen
közelében, a fatörzseken és a vastagabb ágrészeken rakják le. A hímek nagyon jól repülnek, elsősorban nappal
aktívak, a nőstények feromonja látványosan hatásos, a hímek messziről megérzik őket. Fénycsapdára csak
elvétve repülnek.

347
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

A védekezés irányelvei. Legegyszerűbb védekezési mód az áttelelő tojások elpusztítása. Ez a munka egybeesik a
téli fatisztogatási munkákkal. A leveleken károsító hernyók ellen pedig inszekticidekkel lehet védekezni.

3.3.14.20.4. Nyárfa-gyapjaslepke – Stilpnotia salicis Linné

Alaktani leírása. Azimágó szárnyainak fesztávolsága 40–50 mm. Anőstények szignifikánsan nagyobbak a
hímeknél. Szárnyai selymesen csillogó fehérek, a kopott példányok azonban pikkelyek hiányában sárgásak.
Arajzolat teljes hiánya különbözteti meg a vele esetleg összetéveszthető Euproctis, illetve Spilosoma fajoktól.
Testét is selymes, fehér szőrzet borítja. Potrohán semmiféle sárga vagy narancs színelem nincs, ennek alapján
szintén jól elkülöníthető más, hozzá hasonló fajoktól. A csápok feketék, a hímé erősen fésűsek, a nőstényé
fonalasak. Lábai feketék, fehér szőrzettel. Atojás erősen lapított, csúcsainál benyomott henger alakú, világoszöld
színű, átmérője 0,95–1,00 mm, magassága 0,45–0,50 mm. Atojáscsomók tojásdad alakúak, különféle méretűek,
leggyakrabban 1–2 cm nagyságúak. Alerakott tojásokat a nőstény fényes, fehér váladékkal fedi. A lárva
feltűnően tarka. Alapszíne barna, hátán nagy, fehér vagy sárga, párosával egymás felé fordult foltokból álló
mintázat látható. Oldalán sárga csíkot, alatta és fölötte vörös foltsort visel. Teste erősen szőrös, a hernyók (és a
bábok) szőre az arra hajlamos emberek bőrén allergiás tüneteket okoz. A báb sötétbarna alapszínű, feltűnő sárga
foltokat és sárga szőrzetet visel. Laza fehér gubóban, többnyire összeszőtt levelek között található.

Földrajzi elterjedése. Eurázsiai faj, egész Európában megtalálható. Az ország nagy részén megtalálható, de
elterjedése szórványos.

Tápnövényei. A hernyók tápnövényei mindenekelőtt a nyár- (Populus) és a fűz- (Salix) fajok. A fűz- és
nyárfajokon kívül azonban alkalmilag más lombos fákon is felléphet.

Gazdasági jelentősége. Anyárfa-gyapjaslepke fénykedvelő faj, kerüli a zárt állományokat. Karosítása régebben
az út menti nyárfasorokra és egyedül álló parkfákra szorítkozott. Azutóbbi években azonban a telepített
nyárasokban is egyre nagyobb mértékben károsít. Ezekben a telepítésekben a fák gyakran kedvezőtlen ökológiai
viszonyok között élnek (kedvezőtlen talajadottságok, erős gyomosodás), ez lassú növekedést eredményez, s a
hosszú időn át laza, szellős állományok kedveznek a nyárfa-gyapjaslepke tömeges megjelenésének.

Akártétel nemcsak növedékveszteségben nyilvánul meg, a károsítás nyomán gombabetegségek (pl.


nyárfakéregfekély) és más nyárfakártevők, így pl. a nagy nyárfacincér (Saperda carcharias) is megjelenhetnek,
s mindezek együttes fellépése az állomány pusztulásához vezethet.

A nyárfa-gyapjaslepke nem a zárt állományokban, hanem a szabadon álló útsorfákon és parkfákon szaporodhat
el kártevő mértékben.

Kárképe. A fiatalhernyók kezdetben hámozgatják, az idősebbek karéjozzák a leveleket. Károsításuk nyomán


csak a levélnyelek maradnak meg. Tömeges megjelenésük tarrágáshoz vezethet.

Életmódja. Hazánkban egy- és kétnemzedékes populációja él. Akétnemzedékes típus elterjedési területe
egybeesik az országnak azokkal a részeivel, amelyeket a tenyészidőszak alatti hőösszeg alapján (3200 °C felett)
„meleg nyarú” területeknek szokás nevezni, míg az ország „hűvös nyarú” területein az egynemzedékes típus él.
Vagyis a Dunántúl nagy részén és az Északi-középhegységben évente 1, míg a Nagyalföldön és a Tiszántúlon
évente 2 nemzedékben rajzik.

Az egynemzedékes populáció lepkéi a nyár folyamán (június–júliusban, esetleg augusztusban) tojáscsomóikat a


fák törzsére rakják le. A tojásokból kikelő hernyók táplálkozni kezdenek, majd rövidesen abbahagyják, s már a
nyár végén, a fa törzsének kéregrepedéseiben telelőgubókat készítenek, amelyben L2 stádiumban a következő év
áprilisáig diapauzálnak. Azáttelelt kis hernyók a telelőgubóban megvedlenek, majd felmásznak a lombok közé
és újra táplálkozni kezdenek. Fejlődésüket júniusig befejezik, s laza gubóban, összehúzott levelek között, esetleg
a fa törzsén vagy az ágakon bábozódnak. Abábokból a lepkék június, július folyamán kelnek ki. A lepkék
éjszaka és nappal egyaránt aktívak, de nehézkesen repülnek, a szél könnyen elsodorja őket.

A kétnemzedékes populáció hernyói nem diapauzálnak, hanem még a nyár folyamán kifejlődnek,
bebábozódnak, s a bábokból kikelő lepkék augusztus-szeptemberben rajzanak (késői egyedek még októberben is
találhatók). Párzás után lerakják tojásaikat. A kikelő kis hernyók rövid ideig táplálkoznak, majd L 2 stádiumban
áttelelnek.

Meg kell azonban jegyezni, hogy az egynemzedékes populáció egy kis része nem diapauzál, hanem kis létszámú
2. nemzedéket hoz létre, s ugyanígy a kétnemzedékes populációnak is egy töredéke diapauzál, vagyis

348
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

egynemzedékesként viselkedik. Kísérletek szerint a nemzedékszámot az ökológiai tényezőkön kívül


(fotoperiódus-viszonyok, hőmérséklet) örökletes tényezők is szabályozzák.

Tömeges elszaporodása, előrejelzése. Tömegszaporodását az időjárás és ellenségeinek együttes hiánya idézi elő.
Tömeges fellépése 3–4 évig tart és az időjárás, valamint a táplálékhiány okozta degeneráció vet neki véget.

Az utóbbi évtizedekben nagyüzemi nyártelepítések miatt károsítási területe megnőtt, az ország egyes részein
kártétele súlyossá vált. Így pl. a Hanságban erős tömegszaporodás kezdődött 1972–1973-ban, amely
északnyugat-délkelet irányban terjedt tovább, valószínűleg az uralkodó szélirány következtében. A szél mind az
apró hernyók, mind pedig a nehézkesen röpülő lepkék terjedését elősegítheti.

Rajzásuk és tömegviszonyaik mind fénycsapdákkal, mind pedig nappali megfigyelésekkel nyomon követhetők.

Természetes ellenségei. Hazánkban a Trichogramma evanescens (Hym.: Trichogrammatidae), valamint a


Zenilia libatrix és a Tachina larvarum (Diptera) pusztítja a hernyókat. Két fontos ragadozója a Forficula
auricularia (Dermaptera) és Calosoma sycophanta (Col.: Carabidae).

A védekezés irányelvei. Ahernyók szabadon táplálkoznak a nyárfákon, így a lombrágó hernyók ellen használható
inszekticidekkel elpusztíthatók. Technikailag azonban problémát jelenthet a nagytermetű nyárfák csúcsi
részének elérése. Anyárfa-gyapjaslepke elleni védekezésben – a gyapjaslepkéhez hasonlóan – minden
valószínűség szerint a biopreparátumoké lesz a jövő.

3.3.14.21. Család: Medvelepkék– Aretiidae

3.3.14.21.1. Amerikai fehér medvelepke – Hyphantria cunea Drury

164. ábra - Amerikai fehér medvelepke (Hyphantria cunea) a = imágó, b = kárkép


(Szabóky Csaba és Szász Zsuzsa rajza)

Alaktani leírása. Azimágó: ülő helyzetben a hím lepkék 11–16 mm, a nőstény lepkék 12–18 mm hosszúak,
kiterjesztett szárnyakkal a hím 18,5–32 mm, a nőstény 25–34 mm. Tiszta fehérek, de olykor – főleg az áttelelt
bábokból kelő példányoknál – előfordul, hogy az elülső szárnyakon 4–7 sorban fekete pontokat viselnek, a
hátulsó szárnyakra csak ritkán jut néhány pont. A potrohon a szelvényenként elhelyezkedő fekete foltocskák
láncolatot alkotnak. Ez a pettyes forma (f. textor)szezondimorfizmusra vezethető vissza. A nőstények között
ritkább a fekete pettyes alak. Anyáron rajzó lepkék szinte valamennyien tiszta fehérek. A hímeken a 2. és 3.
lábpár combvégét sűrű, a nőstényekét ritka, sárga szőr borítja. Acsápok fekete bevonatúak, selyemfényűek, a
nőstényeken csak finoman pillásak, a hímeken egy rövidebb és egy hosszabb fésűsorral díszítettek. A szemek
mindkét ivaron feketék. A tojás gömbölyded alakú, 0,5–0,55 mm átmérőjű. Felülete finoman szemcsézett és
rendszerint a nőstény potroháról levált finom, fehér szőrök tapadnak a felületéhez. Színe a lerakás után
almazöld, amely a hernyó kikelése előtti időszakra ólomszürkévé sötétedik.

Alárva: a fiatal hernyó sárgás árnyalatú szürkészöld, testét apró, fekete szemölcsök borítják, amelyekből 1–1
hosszú, fekete szőrszál áll ki. Atest oldalán lévő szemölcsökből kiálló szőrszálak pedig rövidebbek, puhák,
vékonyak és világos színűek. Az idős hernyók 20–30 mm, hosszúak, erősen szőrösek. Testszínük zöldes

349
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

olajszürke. A hátoldal közepe barnásfekete vagy fekete, ugyanis a hátoldal szemölcseiből sötétebb és világosabb
szőrök egész tömege áll szét csillag alakban. Sok hernyón e szőrök egy része rókavörös. A hátoldalon a sötétebb
középsáv márványozott is lehet, ilyenkor világosszürkétől mélyfeketéig sötétülhet. Oldalain világos,
zöldesfehér, citromsárga vagy élénksárgás foltokból kialakult oldalsáv látható. A hasoldal a világosszürkétől a
majdnem feketéig változó színű. A fej, a nyakpajzs, a torlábak és a szemölcsök az idős hernyón is fényes
feketék.

A báb: 7–14 mm hosszú, és 3,5–5 mm széles. Potrohvége ellaposodott kitinlemezben (kremaszter) végződik,
amelyen 10–16 szerteálló, különböző hosszúságú és vastagságú, hossztengelyükre merőlegesen álló,
korongocskákban végződő kitintüske helyezkedik el. Anőstény kremasztere előtt sugárszerű bemélyedést
találunk, amelynek két oldala lapos és oldalnézetben alig domborodik ki a báb körvonalából. Ahímen viszont
egy kis hasíték két oldalán kerekded púpocskák figyelhetők meg, amelyek oldalnézetben határozott félgömb
alakú dombocskaként emelkednek ki a potrohvég vonalából. A frissen átalakult báb zöldessárga, egynapos
korában szalmasárga, a kétnapos már gesztenyebarna, később egészen sötétbarna, fényes. A bábok laza szövetű,
puha gubóban találhatók. A gubó szürkésfehér, tojásdad, 1,7–2 cm hosszú, 0,8–1 cm széles. Rejtekhelyeken
(kéreg alatt, háztető eresze alatt stb.) rendszerint tömegesen találhatók, ahogy a bábozódó hernyók szorosan
egymáshoz szőve készítették el őket.

Földrajzi elterjedése. Magyarországra őshazájából, Észak-Amerikából valamilyen szállítmánnyal hurcolták be a


Csepeli szabadkikötőbe, e kikötő környékén gyűjtötték először 1940 augusztusában. Azóta az egész országban
elterjedt. Behatolt a környező országok területére is.

Tápnövényei. Rendkívül sok tápnövényű faj. Hazánkban és Közép-Európa egyéb területein eddig több, mint 250
növényfajon találták meg táplálkozó hernyóit. Elsőrendű tápnövényei közé tartozik a kőrislevelű juhar (Acer
negundo), az eperfák (Morus alba, Morus nigra), a szilva, az alma, a dió, a cseresznye, a fűz (Salix spp.).

Másodrendű tápnövényei közé tartozik a legtöbb lombos fa és cserje, amelyen rendszerint gradáció alkalmával
csak egy, esetleg két nemzedéken át fejlődik. Ilyenkor a fejlődési ideje lényegesen meghosszabbodik, a
szaporodás intenzitása jelentősen csökken, a faj természetes mortalitása fokozódik. A harmadrendű tápnövények
száma a legnagyobb. Ezeket az alkalmi tápnövényeket az eredeti tápnövény tarrágása után a szétmászó hernyók
keresik fel. Ide tartozik a legtöbb lágy szárú növény, a fenyőfélék, néhány fa és cserje. Zárt erdőállományban
annyira kedvezőtlenek számára a biotikus és az abiotikus tényezők, hogy itt nem tud megtelepedni, de út menti
fasorokon, liget- vagy parkerdőkben, folyó menti fákon, völgyekben jól tenyészik az itt termő tápnövényeken.

Gazdasági jelentősége. Legnagyobb jelentősége abban áll, hogy „veszélyes károsító” (MÉM 5/1988. IV. 26. sz.
rendelet). Jelenléte exportkizáró tényező. Ezenkívül az országúti fasorokon szórványgyümölcsösökben
tényleges kárlevő. Az erősen megtámadott fákon tarrágást is okozhat, ami közvetve a gyümölcs minőségére és
mennyiségére is hatással lehet. Fiatal fák ismételt tarrágása a legyengült fák pusztulásához is vezethet.

Kárképe. Kezdetben a fiatal hernyók egy levél fonákán, majd később néhány levelet összeszőve hámozgatnak,
csak a levélerezet és az egyik oldal bőrszövete marad meg. Így a levélen áttekintve mozaikos a rágáskép. A
megtámadott leveleket sűrű szövedékkel vonják be („nyári hernyófészek”), és az egész károsított hajtást
szövedék borítja. Ezek a hernyófészkek többnyire a fák, bokrok ágainak, vesszőinek csúcsán helyezkednek el,
és így már messziről szembetűnnek. Később a szövedékes hajtásvégek, amelybe beletapadnak az ürülékrögök és
a levedlett hernyóbőrők is, a tápnövénytől függően barnásvörösen vagy barnán elszáradnak. Az eleinte
csoportosan élő hernyók, ahogy fejlődnek, újabb és újabb leveleket szőnek a szövedékfészekhez, egyre
nagyobbítják azt. A fészekbe szőtt gyümölcsök felületét is megtámadhatják, melyet kiterjedten meghámoznak
(alma, körte) vagy mély odvakat rágnak bele (birsalma, szőlő, málna). Fejlődésük előrehaladtával a rágáskép
fokozatosan megváltozik, a hernyók kisebb csoportokra oszolva, lyuggatva vagy karéjosan rágják a leveleket.
Teljes fejlettségük elérése előtt a fakorona egész felületén eloszlanak és egyesével karéjozzák a leveleket.
Tarrágás esetén az éhező hernyók levonulnak az aljnövényzetre, vonulásuk közben az ágakat és a fatörzset is
beborítják szövedékükkel. Az aljnövényzeten tovább táplálkozhatnak.

Életmódja. Magyarországon évente két teljes nemzedéke van. Az áttelelt bábokból május elején rajzanak a
lepkék. A nőstények a levél fonákára többnyire egyrétegű csomókban 400–1300 tojást helyeznek. A tojásszám a
gradációs viszonyok, az időjárás és a tápnövény szerint is változó lehet. A tavasszal rajzó lepkék kevesebb tojást
raknak mint a nyáriak. Az embrionális fejlődés 7–10 nap, de hűvös idő esetén ennél lényegesen hosszabb is
lehet. A hernyó fejlődése a hőmérséklettől, valamint az ökológiai körülményektől függően 24–57 nap között
változhat. A kifejlődött hernyók tömegesen vonulnak a nekik megfelelő rejtekhelyekre (fakéreg alá, résekbe,
ereszek alá, kerítések hézagaiba stb.), ahol társasan készítik el gubóikat és alakulnak bábbá. Ilyenkor elég nagy
utat is megtehetnek a bábozódási helyet kereső hernyók.

350
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Meghonosodásának kezdeti éveiben (ezeket az éveket meleg nyár és ősz jellemezte) töredék 3. nemzedéke is
fejlődött, de ez teljesen elpusztult a tél folyamán. Később ez a 3. töredék nemzedék elmaradt, és a hűvösebb
tavaszú, nyarú években rendszeresen 2 nemzedékkel fejlődött.

Tömeges elszaporodása. Azamerikai fehér medvelepke gradációnak kialakulása időnként ismétlődik, elsősorban
az ország déli területein. A száraz, meleg időjárás, illetve az ilyen jellegű évek sorozata kedvez a tömeges
elszaporodásnak.

Természetes ellenségei. Közép-Európában ma már számos természetes ellenség gyéríti az állományt. Hazánkban
a tojásokat csak szórványosan parazitálja a Trichogramma evanescens, a ragadozók közül mind a tojások, mind
a fiatal hernyók esetében Chrysopida és Coccinellida fajok, a hangyák és a fülbemászók tevékenysége
számottevő. Ahernyókból 3 gyilkosfürkész (Braconidae) faj került elő, szerepük eddig Magyarországon
lényegtelennek bizonyult. Azidősebb hernyókból és bábokból hazánkban eddig 8 fürkészlégyfaj, 5 nyerges
fürkészdarázs (Ichneumonidae) és 13 fémfürkész (Chalcididae) ismeretes. Azutóbbiak közül 10 faj többnyire
másodlagos parazitoid. A fürkészlegyek közül a Tachina larvarum, továbbá a Compsilura concinnata, a
fürkészdarazsak közül pedig a Pimpla instigator és a Psychophagus omnivorus a legnagyobb jelentőségű
parazitoid. A ragadozó rovarok sorában az Arma custos poloska, és főleg az ország melegebb vidékein a
franciadarázs (Polistes gallica) tevékenysége bizonyult jelentősnek. Még további 2 poloskafaj ragadozó
tevékenységét is észlelték.

Magyarországon 22 madárfajról tudunk, amelyek az amerikai fehér medvelepkével is táplálkoznak. Közülük


legtevékenyebb a házi és mezei veréb (Passer domesticus, P. montanus), a szén- és kékcinege (Parucs major, P.
coeruleus), az aranymálinkó (Oriolus oriolus) és lakott területek kertjeiben a feketerigó (Turdus merula).

A bábozódáshoz szétmászó hernyókat az ásóbékák (Pelobatidae) és a varangyok (Bufo vulgaris, B. viridis) is


jelentős mértékben gyérítik.

A védekezés irányelvei. Avédekezés időpontjának megállapításához legalkalmasabb, ha az eperfák


rügyfakadásának időpontját figyeljük meg, ugyanis ezután kezdődik el a lepkerajzás és csúcsponját akkor éri el,
amikor a fénycsapdákban több, egymást követő nap folyamán találunk lepkepéldányokat. Ezután – az
időjárástól függően kb. 1 hét múlva, amikor a lepkék tojáslerakó tevékenysége eléri a maximumot – el kell
kezdeni a védekezést. Ez az időpont rendszerint egybeesik az első hernyófészkek megjelenésével a fákon. Ettől
kezdve kb. 3 héten át sikeresen védekezhetünk a zömmel fiatal hernyók ellen. Ilyenkor még a legkorábban
kikelt hernyók is legfeljebb az 5. fejlődési fokozat elején tartanak, és az elhúzódó lepkerajzás, tojásrakás
következtében későbben megjelenő hernyók is még együtt tartózkodnak. Azelső nemzedék elleni súlypontos
védekezéssel megelőzhető az elsőnél rendszerint nagyobb létszámú 2. nemzedék teljes kibontakozása és
nagyobb arányú kártétele is. Szórványos vagy gyenge fertőzés esetén célszerű a párleveles hernyófészkeket
levágni és megsemmisíteni. Ezt 4–5 naponként kell ismételni, amíg újabb hernyófészkek már nem jelennek
meg. Tömeges megjelenésük esetén a hernyók ellen a szervesfoszforsavészter- vagy piretroid készítményekkel
kell védekezni.

Kiegészítő védekezésként szóba jöhet még az erősen fertőzött fák törzsére felerősített szalmaövek alkalmazása
is. Ezek alatt szívesen bábozódnak be a hernyók, így összegyűjthetők. A fákról leszedett szalmaöveket a
bábokkal együtt hordókba gyűjtve, megfelelő lyukbőségű dróthálóval lefedve az előrajzó lepkéket visszatartjuk,
ahol idővel elpusztulnak, ugyanakkor a parazitoidok a dróthálón keresztül a szabadba távozhatnak.

3.3.14.22. Család: Szövőlepkék – Lasiocampidae

3.3.14.22.1. Gyűrűslepke – Malacosoma neustrium Linné

165. ábra - Gyűrűslepke (Malocosoma neustrium) a = világos, b = sötét forma (Szabóky


Csaba rajza)

351
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. A hím szárnyainak fesztávolsága 26–30 mm, a nőstényé 32–35mm. Szárnyainak alapszíne
világosabb vagy sötétebb, egyes példányokon sárgásbarna. Az elülső szárnyakon két harántcsík fut, amelyek az
alapszínnél világosabbak és sötétebbek is lehetnek. A harántcsíkok között a szárny középtere gyakran sötétebb a
szárny többi részénél, ezeken a példányokon az elülső szárny mintázata egy széles harántszalagból áll. A hátulsó
szárnyak vagy egyszínűek, vagy az elülső szárnyak harántszalagjának halvány folytatását viselik. Alapszínük
megegyezik az elülső szárnyakéval. A hím csápja fésűs, a nőstényé csak kissé pillás, így fonalasnak tűnik. A
tojás kissé lapított henger alakú. Színe zöldesbarna, a középzónájában porcelánfehér. Magassága 1,3 mm,
vastagsága 0,6–0,8 mm. A lepke a tojásokat jellegzetes gyűrű alakú csomókban rakja le a fák és cserjék
vékonyabb ágaira. Ezekről az áttelelő petecsomókról kapta a faj közismert magyar nevét. A lárva valódi hernyó,
testét puha szőrzet fedi, de a szőrzet a test jellegzetes színezetét nem fedi el. Megnyúlt teste hosszanti irányban
csíkozott, hátán és oldalán fehér, barna és kék csíkok váltogatják egymást. A régi magyar irodalomban használt
neve: „libériás hernyó”, erre a csíkozottságra utal. A fiatal hernyók feketék, világosbarna, hosszú szőrzettel
fedettek. A báb sötétbarna, a tápnövény levelei közé szőtt puha, sárgásfehér, lisztesen beporzottnak tűnő
gubóban található.

Földrajzi elterjedése. Az egész Palearktikumban honos, Észak-Afrikától Dél-Skandináviáig, valamint Kis-


Ázsiában, Japánban, Dél-Kínában és Tajvan szigetén. Nálunk elterjedt, az erdős vidékeken helyenként
gyakorinak mondható.

Tápnövényei. A gyűrűslepke hernyója polifág, a legkülönfélébb cserjéken és fákon megél. Erdővédelmi


jelentőségét elsősorban a tölgyesekben időnként okozott nagyarányú károsítása adja. A Rosaceae családba
tartozó termesztett és vadon termő fákat és cserjéket egyaránt kedveli, így szinte valamennyi termesztett
gyümölcsnemünk szolgálhat tápnövényként. A gyümölcsfák közül leginkább az almát és a szilvát kedveli.

Gazdasági jelentősége. Kártevőként egyes években lokálisan jelentkezik.

Kárképe: Megegyezik a lombfogyasztó lepkefajok hernyójának általános kárképével. A fiatal hernyók előbb a
duzzadó rügyeket odvasítják, ezért a tojáscsomók közelében lévő gallyak nem hajtanak ki. Felületük a hernyók
útját jelző szövedékszálaktól selymesen csillog. Később a hernyók a fejlődő leveleket fogyasztják, s mivel
utolsó vedlésükig együtt maradnak, károsításuk nyomán a koronában tarrágott részek maradnak.

Életmódja. Évente egy nemzedéke van. Tojás alakban telel. A hernyók a rügyek duzzadásakor kelnek ki. A
hernyók – egészen utolsó vedlésükig – együtt maradnak, az ágvillákban, ágak elágazásainál hernyófészket
készítenek (ez ún. „nyári hernyófészek”), s nappal együttesen fészkükben tartózkodnak. Éjszaka táplálkoznak,
reggelre ismét visszatérnek a fészekhez. Útvonalukat a fa károsított részein csillogó szövedékszálak jelzik.
Utolsó vedlésük után a hernyók szétszélednek, s többé-kevésbé egyenletesen oszlanak el a károsított fán.
Bábjaikat a levelek között szőtt puha gubóban találhatjuk. A gubókból a lepkék rövidesen kikelnek, s június-
júliusban rajzanak. Mindkét ivar jól repül, éjszaka aktívak, fényre is repülnek. Az imágó nem táplálkozik, párzás
után a nőstények tojásaikat jellegzetes, gyűrű alakú csomókba rakják a tápnövényül szolgáló fák és cserjék
vesszőire. Egy tojáscsomóban több száztojás van.

352
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Tömeges elszaporodása. Jelentősége időszakonként változó, tömegszaporodásának éveiben lokálisan jelentős


kártevő lehet, máskor pedig éveken át nem találkoztunk kártételével. Az 1950-es években (1955–1959 között)
tömegszaporodása volt, mely az ország északkeleti részén, a Szatmár-Beregi síkságon és a Bodrogközben, főleg
erdőterületeken volt jelentős.

Populációsűrűsége időben és térben nagyon változik. Rajzásmenete és mennyiségi viszonyai fénycsapdákkal jól
vizsgálható. Egynemzedékes fajról lévén szó, a rajzási időszakban gyűjtött imágók számából a következő évi
kártétel mértékére lehet következtetni.

Természetes ellenségei. Számtalan parazitoidja ismert a Hymenopterák és Dipterák körében. A hernyókat


ezenkívül gombás betegségek és Nosema is megbetegítik.

A védekezés irányelvei. Agrotechnikai védekezésként ajánlható a téli fatisztogatási munkák során a tojáscsomók
levágása és elégetése a helyszínen. Ez a munka együtt végezhető a galagonyapillangó és az aranyfarú lepke téli
hernyófészkeinek eltávolításával. A gyűrűslepke tojáscsomói nem feltűnőek, ezért teljes eltávolításuk
meglehetősen illuzórikus. Tömeges előfordulásuk esetén a hernyók ellen szervesfoszforsavészter- vagy piretroid
hatóanyagú készítményekkel szükséges védekezni.

3.3.14.23. Család: Fehérlepkék – Pieridae

3.3.14.23.1. Káposztalepke – Pieris brassicae Linné

166. ábra - Káposztalepke (Pieris brassicae) a = hím, b = nőstény (Szabóky Csaba rajza)

Alaktani leírása. Azimágó szárnyainak fesztávolsága 50–65 mm. Aszárnyak alapszíne fehér, az elülső szárnyak
csúcstere fekete. Anőstény elülső szárnyán ezenkívül még három fekete folt van, amelyek a hímen hiányoznak.
Mindkét ivar hátulsó szárnyának elülső szegélyén egy fekete folt van. A tojás magas csonkakúp alakú, 16–17
egyenes lefutású bordával, a bordák között homorú. Színe világos vagy sötétebb sárga, később kékes.
Magassága 1 mm körüli, átmérője 0,6 mm. A lárva alapszíne kékeszöld vagy sárgászöld, oldalain és hátán sárga
sávot, testén fekete pettyeket és pontokat visel. Feje világosszürke, fekete pontokkal és csíkkal. A báb sárga,
fekete pettyekkel. Feje feltűnően csúcsos, fejjel felfelé helyezkedik el a növényen.

Elterjedése. Akáposztalepke elterjedési területe nagy, a Palearktikum területén, Európától egészen Kelet-Ázsiáig
megtalálható. Magyarországon általánosan elterjedt, egyes években gyakori.

Tápnövényei. Ahernyó tápnövényei a vadon termő és termesztett keresztesvirágúak, elsősorban a káposztafélék.

Gazdasági jelentősége. A„belső vándorok” közé tartozik, amelyek Közép-Európában, így nálunk is honosak, de
tenyészhelyük határain belül vándorolnak, és a nálunk élő populációhoz egyes években nagy tömegű, délről,
délkeletről és keletről elvándorolt lepke csatlakozik. Tömeges megjelenésük éveiben nagymérvű károsodást
okozhat.

Kárképe. Afiatal hernyók kezdetben hámozgatnak, majd átrágják a leveleket. Kártételükre a szabálytalan rágás a
jellemző. Tömegszaporodáskor a hernyók rövid idő alatt a káposztaféléket teljesen lekopasztják, csak a torzsa és
a vastagabb erek maradnak meg.

353
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Életmódja. Évente rendszerint 2 nemzedéke van. Báb alakban telel Az áttelelő bábokból kikelt lepkék májustól
repülnek. A nőstény 100–150 petéjét a levelek fonákára kisebb-nagyobb, laza csoportokban helyezi el. A
hernyók a növényeken csoportosan károsítanak. Belőlük egy nyári nemzedék fejlődik. Kora kitavaszodás és
hosszú ősz esetén 2. nyári nemzedék is kifejlődhet. Vándorlásos években az eges nemzedékek összekeverednek,
a hernyók szinte egész tenyészidőszak alatt felléphetnek és károsíthatnak.

Természetes ellenségei. Ahernyókat és a bábokat szívesen fogyasztják a madarak, különösen a cinkék. Számos
ragadozó rovar is támadja, s parazitoidjainak fajszáma is igen nagy. Fontos tojásparazitoidja a Trichogramma
evanescens, ahernyókat pedig gyakran nagy százalékban parazitálja az Apantales glomeratus. A hernyókat
gyakran támadják meg virózisok, bakteriózisok és különféle gombás betegségek.

A védekezés irányelvei. A hernyók nyílt felületen tartózkodnak, ahol az inszekticidek hatása fokozott mértékben
érvényesülhet. Ettől függetlenül célszerű a fiatal lárvák ellen védekezni, szerves foszforsavészter vagy piretroid
hatóanyagú készítményekkel.

3.3.14.23.2. Répalepke – Pieris rapae Linné

167. ábra - Répalepke (Pieris rapae) a = hím, b = nőstény (Szabóky Csaba rajza)

Alaktani leírása. Azimágó szárnyainak fesztávolsága 35–50 mm. A hím szárnyainak alapszíne krétafehér, a
nőstényé sárgásfehér. Hátulsó szárnyainak fonákja egyöntetűen sárgásfehér, az erek mentén nem sötétebb, ez a
bélyeg jól megkülönbözteti a különben hozzá hasonló repcelepkétől. Elülső szárnyának csúcstere fekete, a hím
elülső szárnyain egy, a nőstényén több fekete folt van. A tavaszi, első rajzású imágók rajzolata szürkés, a nyári
és őszi imágó mélyfekete. A tojás magas, csepp alakú, 12 egyenes lefutású bordával. Színe világoszöld, sárgás
árnyalattal, magassága 1 mm, átmérője 0,5 mm. A lárva alapszíne sárgászöld, hátán és oldalain finom, sárgás
vonalak futnak végig, hasoldala sárgászöld, feje barnászöld. Egész testét rövid, finom pillaszőrök borítják. A
báb sárgásfehér, fekete pettyekkel. Feje csúcsos, fejjel felfelé helyezkedik el a növényen.

Földrajzi elterjedése. Eredetileg palearktikus elterjedésű faj, egész Eurázsiában honos. Kanadába 1856-ban
behurcolták, ahonnan azután déli irányban nagy területen elterjedt. Nálunk általánosan elterjedt, gyakori.

Tápnövényei. Elsőrendű tápnövényei közé tartoznak a vadon termő és termesztett keresztesvirágúak, fő


károsított növényei a káposztafélék. Kártételének módja és a hernyók kárképe megegyezik a káposztalepkével.
Kártevőként rendszeresebb, de kisebb jelentőségű, mint a káposztalepke.

Életmódja. Évente 3 nemzedékben rajzik, bábjai telelnek át. Az áttelelő bábokból kikelt imágók március–
áprilisban, a két nyári nemzedék lepkéi júniustól egészen novemberig rajzanak. A nőstény petéit egyesével
helyezi el a növényeken, így a hernyók nem csoportosan, hanem elszórtan károsítanak. A hernyók májustól késő
őszig szinte folyamatosan megtalálhatók.

A védekezés lehetőségei. Megegyeznek a káposztalepkénél leírtakkal.

3.3.14.23.3. Galagonyalepke – Aporia crataegi Linné

168. ábra - Galagonyalepke (Aporia crateegi) (Szabóky Csaba rajza)

354
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Az imágó jellegzetes, nagytermetű „fehérlepke”. Elülső szárnyainak fesztávolsága 52–68 mm.
Szárnyai fehérek, mintázatuk nincs, csak az erek feketék. A hím szárnyainak pikkelyezete sűrű, a nőstény
szárnyaié ritka, így a nőstény szárnyai többé-kevésbé áttetszőek. A tojás magas, csepp alakú, bordázott:
hordáinak száma 12–14. Színe kissé narancsba hajló sárga, később megfehéredik. Magassága mintegy 1 mm,
átmérője a magasság felénél kisebb. A lárva alapszíne hamuszürke, háta fekete, rajta két széles narancssárga
vagy barnásvörös csík húzódik, oldalán vörösessárga vonal fut. Hosszú, finom szőrei fehérek, oldalain és hátán
rövid, fekete szőrök vannak. Feje és torlábai feketék. A báb sárga alapszínű, feketén pontozott, feje csúcsos.
Fejjel felfelé helyezkedik el a növény fás részein.

Földrajzi elterjedése. Palearktikus faj, Eurázsián kívül Észak-Afrikában is honos. A hazai populációk a közép-
európai alfajhoz tartoznak. Magyarországon általánosan elterjedt, egyes években igen gyakori.

Tápnövényei. A galagonyalepke hernyójának tápnövényei a Rosaceae családba tartozó vadon termő és


termesztett fák és cserjék. Valamennyi termesztett gyümölcsfajunkon megél és károsít, de különösképpen
kedveli az almát és csonthéjasokat. A honos rokon növények közül leggyakrabban a galagonyán, berkenyén és
vadkörtén található.

Gazdasági jelentősége. Jelentősége időben és térben erősen változik. Legnagyobb egyedsűrűségben az ország
keleti-északkeleti részein lépett fel. A hatvanas évek második felében eltűnt, kártételével a nyolcvanas évek óta
találkozunk újra.

Kárképe. Ahernyók kárképe a növények vegetációs időszakában nem különbözik bármely más, lombfogyasztó
lepkefaj kárképétől. A fiatal hernyók kezdetben hámozgatják, később lyuggatják és csipkézik, majd karéjozzák a
leveleket. Az idős hernyók a tápnövényül szolgáló fa vagy cserje egyes részein, esetleg az egész fán is tarrágást
okozhatnak.

Kárképénél sokkal jellegzetesebb a hernyók áttelelési módja, ugyanis a galagonyalepke egyike a két
leggyakoribb kártevő lepkefajnak, amelyeknek hernyói ún. „téli hernyófészket” készítenek.

Életmódja. Évente 1 nemzedéke van. Afiatal hernyók az ún. „téli kis hernyófészekben” telelnek. A fiatal
hernyók már nyár végén tápnövényük 2–6 levelét külön-külön összeszövik, a növény fás részeihez rögzítik,
majd az így elkészített fészekben minden hernyó külön-külön apró fehér gubót sző, amelyben nyugalomba

355
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

vonul. Az őszi lombhulláskor a hernyófészket alkotó levelek nem hullanak le, hanem elszáradnak és szövedék
fonálkötegen, csüngve rajta maradnak a fán. Ezt a típusú hernyófészket a szél szabadon mozgatja. Ha
felbontunk egy-egy fészket, benne 20–25 vagy esetleg több kis fehér gubót találunk.

Az apró hernyók telelésüket rügyfakadáskor fejezik be, ekkor elhagyják a hernyófészket és a fészekhez közeli
rügyeket fogyasztják. Később szétszéledve a fa virágait és fiatal leveleit, majd a kifejlett leveleket károsítják.
Gyorsan növekednek és telelésük után még kétszer-háromszor vedlenek. Május folyamán a fa ágain és törzsén
bábozódnak oly módon, hogy a fejlett hernyó fejjel felfelé elhelyezkedve utolsó potrohszelvényét a fához
rögzíti, dereka körül egy selyemszálat sző, majd bábbá vedlik. A bábokból a lepkék két hét múltán kelnek ki.
Kikeléskor a bábból viszonylag nagy mennyiségű, pirosas bábfolyadék is távozik, és a lepkék tömeges kelése
esetén a fa törzse szinte „véres” lesz.

Alepkék fő rajzása június hónap folyamán van. Tömeges rajzás esetén a fák koronája és a környezet virágzó
növényein, száraz időben pedig a nedvességet kereső lepkék az esetleges pocsolyák, tocsogók mentén, szél által
felkavart papírdarabkák tömegének tűnnek. Érési táplálkozás után az imágók párzanak, majd a nőstények a
tojásaikat kisebb csomókba rakják le a növények leveleire. Atojásból a kis hernyók mintegy két hét múlva
kelnek ki, s a nyár hátralévő része alatt lassan fejlődnek, míg őszre el nem készítik telelőhelyüket.

Tömeges elszaporodása. Populációsűrűsége időben és térben nagyon változó, hosszú évek, esetleg évtizedek is
eltelhetnek számottevő károsítása nélkül. Tömegszaporodásai viszont nagyon erősek és már a régebbi múltban
is feltűnőek voltak. Gradációit a múltban csaknem kétszáz évre visszamenőleg tudjuk követni. Feltűnő hazai
tömegszaporodásairól tudunk 1800-ban, 1884-ben, 1889-ben, 1897-ben, 1941-ben és 1955-ben. 1946-ban
Nagytétény környékén, míg 1953–1955-ben Nyírségben és Borsod megyében volt tömegszaporodása.

A galagonyalepke tömegszaporodásai általában 2 éven át tartanak, habár többnyire csak 1 év marad


emlékezetes, az, amelyikben a hernyók tarrágása után az imágók tömegesen rajzottak. Ezeket az éveket azonban
feltétlenül megelőzi legalább egy-egy olyan év, amikor ugyan a kártételek még nem katasztrofálisak, de
júniusban a lepkék a szokásosnál nagyobb számban rajzanak. Sajnos azonban ennek megítélése meglehetősen
szubjektív, s ehhez hozzájárul még az is, hogy nappal rajzó lepkék alapján nem szoktak prognózist készíteni. A
tarrágásos éveket megelőző teleken a hernyófészkek észrevehető mennyiségben telelnek át. Fánként egynél több
áttelelő hernyófészek már jelentős kártétel lehetőségére hívja fel a figyelmet.

Természetes ellenségei. A galagonyalepkének számos természetes ellensége van, különféle Hymenopterák és


Dipterák rendszeresen parazitálják. Ezek közül a leggyakoribbak: Pimpla brassicae, P. instigator, Apantheles
difficilis, A. spurius, A. glomeratus, Theronia atalantae (Hym.) és Lydella sp. (Dipt.). Időnként járványszerű
poliédervírus pusztítja a hernyókat. A telelő hernyók jelentős százaléka különféle egyéb okok miatt elpusztul.

A védekezés irányelvei. Agalagonyalepke elleni hagyományos védekezési mód a telelő hernyófészkek levágása,
összegyűjtése és a helyszínen való megsemmisítése. Korán tavasszal, amikor a hernyók a telelőhelyeiket
elhagyják, ellenük szerves foszforsavészter, karbamát vagy piretroid hatóanyagú inszekticidekkel lehet
védekezni.

3.3.15. Rend: Kétszárnyúak – Diptera


Elnevezésük onnan ered, hogy csak egy pár, azaz két hártyás szárnyuk van. A második pár szárny
elcsökevényesedett szervvé, az úgynevezett billérré módosult.

Afejen találhatók az összetett szemek, a három pontszem, a két csáp és a szájszervek. Acsápokon tapintó, szagló
és egyes családok egyedeinél, halló érzékszervek vannak. Acsápoknak rendkívül nagy jelentősége van az
alrendek elkülönítésében.

A toron van a két hártyás szárny és ezek mögött az elcsökevényesedett rezgettyű vagy billér. A billér
egyensúlyozó szerv, amelynek tövi részénél számos érzékszerv helyezkedik el. A hártyás szárnyak erezetének
nagy szerepe van az egyes családok meghatározásában. A lábak általában csaknem egyformán fejlettek, de
egyes csoportokban az első vagy a harmadik erősebb. A lábfej 5 ízből áll, ezt követi a hatodik, a karomíz. Ezen
található a páros karom és a páros tapadókorong. Egyes, mezőgazdasági szempontból is fontos csoportokban,
így pl. az aknázólegyeknél, a combon cirpelő szervek vannak, míg pl. a gabonalegyeknél a lábszáron érzékelő
mezők láthatók, amelyek a kopulációban játszanak szerepet.

A potroh 11 szelvényből áll, de egy részük nem látható, elcsökevényesedett, az ivarszervek kialakításában
vesznek részt. A potroh elülső részét, amely nem vesz részt az ivarszervek formálásában, előpotrohnak, a

356
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

hátulsó részét, amely az ivarszervek alkotásában részt vesz, utópotrohnak nevezik. A potroh, háti és hasi
lemezeinek találkozásánál, az úgynevezett interszegmentális hártyán vagy a hátlemezek szélén nyílnak a potrohi
légzőnyílások (5–8 pár). Az utópotroh szelvényei, a hímek külső ivarszervének felépítésében vesznek részt. Az
egyes taxonok elkülönítésében ezeknek döntő szerepük van. A nőstényeknek ki- és behúzható az utópotrohuk,
de vannak olyan családok, amelyekben a nőstények szklerotizált hosszú áltojócsővel rendelkeznek (pl. aknázó-
és fúrólegyek).

Szexualitásuk sajátságos. A nemek egymásra találásában, a szexferomonoknak és az aggregációs feromonoknak


van szerepe. A legyek esetében a hímek termelik a feromont. Szűznemzéssel szaporodó fajok is szép számmal
fordulnak elő a gubacsszúnyogok között.

A legyek teljes átalakulással fejlődnek (tojás, lárva, báb és imágó). A légy nőstények által lerakott tojások száma
rendkívül változó, 10 és 3000 között ingadozik. A nőstények életkora is nagyon eltérő, pár nap és egy év is
lehet. A posztembrionális fejlődés idejét, a tojáshéjból való kibújástól egészen a pupárium elhagyásáig
számoljuk. A pupáriumot elhagyó egyedek, érési táplálkozást végeznek, de vannak olyan csoportok,
amelyekhez tartozó legyek nőstényeinek nem szükséges táplálkozni ahhoz, hogy a petefészkük kifejlődjön,
enélkül is képesek a tojásrakásra.

A legyek nagyobb része tojásrakó (ovipara), de vannak lárvarakó (ovovivipara) fajok is. Utóbbiaknál a tojás a
lerakást követően azonnal kikel. Vannak lárvaszülő (vivipara) és bábtojó (pupipara) fajok is. Utóbbiak,
harmadik lárvafokozatú vándorló egyedeket szülnek.

A legyek rendjébe, nagyszámú mező- és kertgazdasági kártevő tartozik. Csak a lárvák okoznak kárt.

3.3.15.1. Család: Lószúnyogok – Tipulidae

3.3.15.1.1. Közönséges lószúnyog – Tipula oleracea Linné

169. ábra - Közönséges lószúnyog (Tipula oleracea) lárvája és a lárva kártétele (Bíró
Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Azimágó 1,5–2,0 cm hosszú, alapszíne szürkésbarna. Csápja 13 ízű, melyből az alapíz sárga
színű. A tojás színe fekete. A lárva palaszürke, feltűnően kicsi a fejtokja, amely az előtorba van beágyazva.

Földrajzi elterjedése. Magyarországon a sík vidékeken gyakori.

357
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Tápnövényei. A lárvák polifágok, füves helyeken és réteken élnek a növényi gyökérzónának a talaj felszínéhez
közel eső szintjében. A fiatal lárva (L1) a nedves talaj felszínén él, ahol apró lyukakat rág a leveleken. Idősebb
lárvák gyökerekkel és humusszal táplálkoznak.

Gazdasági jelentősége. A hüvelyes növényeknek, a vöröshagymának, a káposztaféléknek és a salátának régóta


ismert kártevője. Európa északnyugati területein, a nedves réteken rendszeresen károsít, több szúnyogfaj
lárvájával együttesen.

Életmódja. Évenként két nemzedéke van. A második nemzedék, második fejlődési fokozatú lárvája (L 2)telel át.
Már március első napjaiban folytatja táplálkozását. Április elején bábozódik. Az imágók április derekától egy
hónapon át rajzanak. Az új nemzedék május végén tojást rak. A lárvák június–július hónapokban fejlődnek,
majd augusztus elején a talajban bábozódnak. A második nemzedék augusztus közepétől szeptember végéig
rajzik.

Természetes ellenségei. Fürkészlegyek (Tachinidae) közül a Siphona paludosa, a S. geniculata és a S. cristata


parazitoidok ismertek.

Kártétele olyan körülmények között jelentős, ahol a talajban kevés a humusz. Az erősen gyomos talaj és az
öntözés elősegíti a kártételét, ugyanis ilyen területekre a nőstények szívesen raknak tojást. Ebből következik,
hogy maga a gyomok elleni küzdelem is része a védekezésnek.

A védekezés irányelvei. Vegyszeres védekezésben talajfertőtlenítő szereket (diazinon és dazomet hatóanyagú)


ajánlatos használni. Az L1-eket, május végén és október végén a talaj felszínére szórt, előbb említett
inszekticidekkel is el lehet pusztítani. Irodalmi adatok szerint, a Bacillus thüringiensis var. israelensis (H–14
szerotípus) spóraszuszpenzió is hatásosnak bizonyult.

3.3.15.2. Család: Árvaszúnyogok – Chironomidae

3.3.15.2.1. Rizs-árvaszúnyog – Cricotopus bicinctus Meigen

Alaktani leírása. Azimágó hossza 3–5 mm, tora sárgászöld, amely három sötétbarna csíkot visel. Apotroha
szürkésbarna. A tojás hossza 0,3 mm. Kocsonyás burok tartja egybe a tojásokat. A lárva kifejlett állapotban 8–
10 mm hosszú, testének színe szürkészöld vagy halványsárga, 12 szelvényből tevődik össze, amelyek közül az
elsőn és az utolsón 1–1 pár csonkláb látható. A báb 5–6 mm hosszú.

Földrajzi elterjedése. Magyarországon a Balatonban, a Tiszán túli rizstáblákon és a Tisza holtágában fordul elő.

Tápnövényei. Lárvája nem csak a rizsleveleken károsít. Állóvizekben élő növények vízfelszín alatti részein, a
víz felszínén elterülő levelek fonáki részén és vízben található tárgyakat bevonó algák között is megtalálható.
Algabevonattól mentes leveleken nem telepszik meg. Ebből következik, hogy algaevő.

A rizsnek csak másodlagos kártevője. Akkor károsítja a rizs levelét, ha a nagy lárva-egyedsűrűség miatt az
algatáplálék elfogyott.

Gazdasági jelentősége. Kártételét hazánkban 1956-ban figyelték meg először a tiszántúli rizstáblákon. Ettől az
időtől kezdve minden évben nagy egyedszámban jelentkezik. A kártétel megszűnik, ha a rizs levelei már nem
terülnek el a víz felszínén (1–2 leveles korig). Hűvös időben is táplálkoznak. Előfordul, hogy 1–l rizslevélen 6–
15 lárva károsít, ilyenkor erős kártétellel kell számolni.

Életmódja. Évenként 4 nemzedéke fejlődik. A lárvák telelnek, a mélyebb vizek iszapjában. Tavasszal akkor
bábozódik, amikor a hőmérséklet nagyobb 12 °C-nál. Az imágók rajzása, a hőmérséklettől függően, március
elején vagy április folyamán kezdődik. Legalább 15 °C léghőmérséklet szükséges a rajzáshoz. Az imágók vízre
repülnek, és a vízbe helyezik el tojásaikat. Az embrionális fejlődés ideje rövid, mindössze 2–3 nap. A
lárvafejlődés általában 3 hétig tart. Fejlődésük alatt jelentős oxigénigényük van. A lárvák a levélen aknát
rágnak. Középidős lárva 4–5 nap alatt elfogyaszthat egy levelet. A bábállapot 3–4 napot vesz igénybe. A
második rajzást május végén, a harmadikat június elején, a negyediket augusztus közepén figyelték meg.

Természetes ellenségei. Parazitoidjai nem ismertek. Maga a lárva a halastavakban kitűnő haltáplálék.

A védekezés irányelvei. Védekezni agrotechnikai úton is lehet, nevezetesen, amennyiben a rizst talajba vetik,
ahhoz, hogy a magvak kikeljenek, futóárasztást szoktak végezni. Mivel a kikelt növények nincsenek állandóan
vízzel borítva, így nem alakul ki rajtuk algabevonat, tehát a kártétel is elkerülhetővé válik. A későbbi

358
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

elárasztáskor a növények már 3–4 lombleveles állapotban vannak, ilyenkor már nem szenvedik meg a
lárvarágást. Amikor a talaj felszínére vetik a rizst, már az elárasztást megelőzően, vagy az árasztóvízzel együtt
triklórfon hatóanyagú szer kijuttatása célszerű. Légi úton történő védekezéskor diazinon hatóanyagú
granulátumot ajánlatos használni. Nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy az inszekticid ne kerülhessen élő
vizekbe, mert a halakat és a zooplanktont károsíthatja.

3.3.15.3. Család: Gubacsszúnyogok – Cecidomyiidae

3.3.15.3.1. Lucernabimbó-gubacsszúnyog – Contarinia medicaginis Kieffer

170. ábra - A lucernabimbó-gubacsszúnyog (Contarinia medicaginis) imágója, lárvája és


kárképe (Bíró Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Az imágó hossza 1,5–1,7 mm, színe sárgásszürke. A hím csáphossza egyenlő a test hosszával,
a nőstényé alig hosszabb a testhosszúság felénél. A tojás 0,5 mm hosszú, színe szürkésfehér, alakja megnyúlt,
végén nyúlvány látható. A lárva 2 mm hosszú, fiatalon szürkésfehér, kifejlett állapotban szürkéssárga. A báb
hossza 1,5 mm, fehér, majd később megbarnul.

Földrajzi elterjedése. Európában, így hazánkban is mindenütt előfordul.

Tápnövényei. Atermesztett takarmánylucerna, a homoki lucerna, a sárkerep lucerna és arab lucerna.

Gazdasági jelentősége. Mindenütt, ahol lucernát termesztenek, igen jelentős kártevő. Különösen az egymást
követő csapadékos években szinte meghiúsítja a magtermesztést. Ilyenkor a virágok 60–70, súlyosabb esetekben
80–90%-át elpusztítják.

Kárképe. Avirágbimbó nem nyílik ki, hanem hagymához hasonló gubaccsá alakul, amely a porzószálak, a termő
és a sziromlevelek megvastagodása miatt következik be. Azegészséges virágok nyílása idején, a gubacsok
ibolyaszínűek lesznek, ezt követően megbarnulva elszáradnak, és a talajra hullanak. A virágzati tengely
felszaporodása, messziről elárulja a kártételt. Alehullott gubacsban 5–8, ritkábban 15–18 lárva is előfordul.

Életmódja. Hazánkban az évek többségében 3, ritkábban 4 nemzedéke fejlődik. A lárvák a talaj 1–5 cm-es
rétegében telelnek, gömb alakú földgubóban. Tavasszal, amikor a léghőmérséklet napi átlaga 9,5 °C fölé
emelkedik és kellően nedves a talaj, a lárvák elhagyják a gubót és a talajfelszín alatt ismét gubót készítenek
maguknak, amelyben bebábozódnak. Két heti bábállapot után megindul az imágók rajzása. Tömeges előjövetel
akkor van, amikor a talaj hőmérséklete 2–3 héten át 16 °C fölé emelkedik, és a napi hőmérsékleti minimum
tartósan 8 °C alá nem süllyed. Azimágók június második felében repülnek tömegesen, de a rajzás július elejéig
is elhúzódik. Apárosodás röviddel az előjövetelük után megkezdődik, majd ezt követi a tojásrakás. Anőstény,
áltojócsövével a még záródott csészelevelek csúcsi része felől 2–5-ös csomóban helyezi el tojásait, a bimbók

359
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

belső részébe. Általában 50–60 tojást rak egy nőstény. Az imágók rövid életűek, alig 2–3 napot élnek. A
bimbóban, 4–6 nap alatt kikelt lárvák, a bibeszálat és a porzót eszik meg. A lárvák kb. 2 hét alatt fejlődnek ki. A
károsított gubaccsal együtt a talajra hullanak. Itt távoznak a gubacsból és a talajba másznak, majd földgubót
készítenek maguknak, amelyben két heti bábállapot után rajzanak ki az imágók. A tavaszi rajzás elhúzódása
miatt az egyes nemzedékek átfedik egymást, ezért nehéz pontosan megállapítani, hogy a befogott imágók
hányadik nemzedékhez tartoznak. A bábok egy része hosszabb ideig is diapauzában maradhat.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Nagyobb imágóegyedszámmal akkor kell számolnunk, ha az egymást


követő években csapadékos tavasz és nyárelő fordul elő. Hazai megfigyelések szerint, a középkötött mezőségi
talajokon termesztett lucernában olyan körülmények között szaporodik el nagyobb tömegben, amikor a
tenyészidő folyamán a léghőmérséklet középértéke 16–17 °C körül mozog.

Tömeges rajzása akkor várható, ha a március–április–május hónapok csapadékának összege több mint 150 mm.
Elmarad a tömeges rajzás, ha 100 mm alatt van a csapadék.

Rövid előrejelzés készíthető úgy, hogy az első növedékről gyűjtött gubókat sátorizolátor alá helyezve,
figyelemmel kísérjük az imágók rajzását. Amikor a hímek rajzása folyamatos, utána 1–2 nap elteltével a
nőstények rajzása is várható. Ezzel a módszerrel a védekezés optimális időpontja meghatározható.

Természetes ellenségei. Magyarországon legtöbb esetben a Systasis encyrtoides és az Inostemma contariniae,


valamint a Tetrastichus epicharmus fajokat nevelték ki.

A védekezés irányelvei. Ahazai megfigyelések szerint a tömeges elszaporodást megakadályozhatja a


rendszeresen végzett korai kaszálás. Nagyon fontos, hogy a lucerna kaszálásakor a környéken lévő füves
területek is kaszálásra kerüljenek. Akémiai védekezés akkor eredményes, ha azt a lucerna zöldbimbós
állapotában és az első virágok megjelenésekor hajtják végre dioxakarb, foszfamidon, fenitrotion, heptenosfosz,
esetleg karbaril hatóanyagú készítményekkel. Külföldi vizsgálatok szerint a fentebb említett védekezési
módszereknél sokkal hatásosabb volt az április elején lindán hatóanyagú szerekkel (pl. lindános szuperfoszfát)
végrehajtott talajfertőtlenítés.

3.3.15.3.2. Repcebecő-gubacsszúnyog – Dasineura brassicae Winnertz

171. ábra - Repcebecő-gubacsszúnyog (Dasineura brassicae) imágója és a lárvák okozta


kárkép (Bíró Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Azimágó 1,0–1,5 mm hosszú, testszíne a sárgától a narancsvörösig változik. Potroha enyhén
pirosas, egyes szelvényein fehér sertékkel szegélyezett fekete színű foltok láthatók. Csápja viszonylag hosszú és
vékony. Atojás 0,30–0,36 mm hosszú, fehér, alakja hengeres, enyhén hajlított. A lárva 1,5–2,0 mm hosszú, fiatal
és kifejlett állapotban egyaránt fehér. Abáb színe piszkosfehér, selyemszálakból szőtt pupáriumban található.

360
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Földrajzi elterjedése. Európában mindenütt előfordul, így hazánkban is megtalálható, elsősorban azokon a
területeken, ahol keresztesvirágú növényeket termesztenek.

Tápnövényei. Az őszi és a tavaszi repce, valamint a magnak termesztett káposztafélék és egyéb keresztesvirágú
növényeken fejlődik.

Gazdasági jelentősége. Az1950-es években a Nyugat-Dunántúl őszi repce tábláin 18–28%-os magveszteség is
előfordult.

Kárképe. Abecőkben élő nagyszámú lárvák (néha 45–50 lárva/becő), a fejlődésben lévő magvakat és a becő
falát sértik meg, és a kiserkenő nedvvel táplálkoznak. Akárosított becő fala, a károsítás helyén elsárgul, később
megbarnul, majd elfonnyad. Azilyen becők idő előtt „kovadnak”, és az éretlen magvak a talajra hullanak.

Életmódja. Nemzedékszáma változó. Magyarországon évenként 5–6 nemzedéke fejlődik. A báb telel át a talaj
0,5–5,0 cm-es rétegében, földkamrában. Tavasszal, az őszi repce virágzása kezdetén indul meg az imágók
rajzása. Az imágórajzás május közepéig tart. Anyári első nemzedék rajzása június elején kezdődik és általában
június 20–25-e között ér véget. Azimágók előjövetelük után rövid időn belül párzanak, majd a becőbe,
csomókban helyezik el tojásaikat. Alárvafejlődés 3–4 hétig tart. A bábállapot 8–13 napot vesz igénybe. Az ősz
előtti nemzedékek bábjainak kis százaléka diapauzál. Külföldi szerzők szerint 3–5 éves diapauza is előfordulhat.
Hazánkban, az őszi és a tavaszi repce szempontjából csak áttelelt és a nyári első nemzedéknek van jelentősége.
A magtermő káposztaféléket a nyári nemzedék károsítja.

A repcebecő-gubacsszúnyog tojásrakásának módjára nézve a szakemberek körében nincsen egységes vélemény.


Nevezetesen: egyesek szerint, nem képes a nőstény az ép becőbe elhelyezni tojáscsomóját, hanem csak a
Ceutorhynchus assimilis, a C. quadridens, a C. pleurostigma és a Psylliodes chrysocephala, továbbá a madarak
által a becő falán ejtett seben keresztül. Mások szerint az áttelelt nemzedék imágói, az 1–2 cm hosszúságú
repcebecőbe önállóan is képesek tojást rakni.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Száraz években mindig kisebb egyedszámban fordul elő, mint nedves
években. Az imágók rajzásának menete sárga színcsapdával nyomon követhető.

Természetes ellenségei. Külföldön számos fürkészdarázs parazitoidját ismerik. Magyarországon egyetlen


parazitoid a Tetrastichus epicharmus ismert.

A védekezés irányelvei. Külön nem védekezünk ellene, hanem a repcebecő-ormányos (Ceutorhynchus assimilis)
elleni védekezés, a repcebecő-gubacsszúnyog ellen is védelmet biztosít. Virágzáskor vagy utána végzett
permetezéshez foszalon, benszultap és dioxakarb hatóanyagú permetezőszerek javasolhatók.

3.3.15.3.3. Málnavessző-szúnyog – Resseliella theobaldi Barnes

Alaktani leírása. Az imágó 1,7–2,5 mm hosszúságú, színe sárgásvörös. A tojás 0,32–0,94 mm hosszú, fehér,
végein elkeskenyedik. A kifejlett lárva 3–4 mm hosszú, rózsaszínű.

Földrajzi elterjedése. Magyarországon1964-ben figyelték meg először kártételét. Európában 1927-ben,


Angliában írták le elsőként. Ezt követően több európai országban megtalálták.

Tápnövényei. A málna és a szeder (Rubus fruticosus) tartozik a tápnövénykörébe.

Kárképe. A lárva a tápnövények háncsszöveteivel táplálkozik, ezért a kéreg repedezetté válik. A kéreg alatt a
farész egészen a bélszövetig elhal, barna és lilásbarna színűvé változik. A károsított vesszőn a szövet
elburjánzik, ennek következtében a hajtások növekedése csökken. Ha nincs elég csapadék, az egész vessző
elsárgulhat és hirtelen elszáradhat. Az ilyen vesszőn termőgyümölcs összefonnyad. A károsított vesszők
tavasszal nem hajtanak ki, sőt maga az egész tő is kipusztulhat. Az ilyen vesszőn kórokozók is, mint a
Didymella applanata, Coniothyrium fuckelii, Verticillium alboatrum, Botrytis cinerea megtelepedhetnek.

Gazdasági jelentősége. A hazai málnások legveszedelmesebb kártevőjeként tartják számon.

Életmódja. Magyarországon évi 3 nemzedéke van. A kifejlett lárvák telelnek a talaj felszínéhez közeli
rétegekben. Május derekától június közepéig elhúzódik az imágók rajzása. A nőstények a vesszőkbe helyezik el
tojásaikat. Egy csomóban 50–70 tojást raknak. A kikelt lárvák a kéreg alatt táplálkoznak. A lárvafejlődés 18–25
napig tart. A kifejlett lárva a talajra hullik, majd befúrja magát, és ott bábozódik. A 2. nemzedék rajzása július

361
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

első felében zajlik le, a 3. nemzedéké augusztus közepén kezdődik. A szeptemberben, októberben fejlődésüket
befejezett lárvák a talajba vonulnak áttelelni.

A védekezés legegyszerűbb módja, ha a termés leszedése után a fertőzött vesszőket levágják és elégetik.

3.3.15.3.4. Hesszeni gubacsszúnyog – Mayetiola destructor Say

172. ábra - A hesszeni gubacsszúnyog (Mayetiola destructor) imágója és a lárvák okozta


kárkép (Bíró Krisztina rajza)

Európában számos Mayetiola faj károsítja a búzát. Német kutató szerint, ezek a M. destructor színváltozatai,
nem pedig önálló fajok. Feltételezik, hogy a M. destructornaktöbb biotípusa is van, amely eltérő mértékben
károsítja a különböző búzafajtákat.

Alaktani leírása. Az imágó 3–4 mm hosszú, színe fekete, a potrohán rozsdavörös foltokat visel. A hím csápja a
testhossza kétharmadáig, a nőstényé az egyharmadáig ér. A tojás 0,4–0,5 mm hosszú, alakja hengeres, színe
narancsvörös. A lárva, előjövetele után rózsaszínű, a fejlődés előrehaladtával tejfehér lesz, a háti részen
hosszanti zöldes csík húzódik. Kifejlett alakban 4–5 mm hosszú. A pupárium 3–6 mm hosszú, gesztenyebarna
színű, alakja hasonlít a lenmaghoz. A báb színe fehér, a pupáriumon belül található.

Földrajzi elterjedése. Európán kívül Ázsiában, Észak-Afrikában, Ausztráliában és Észak-Amerikában fordul


elő. Magyarországon mindenütt megtalálható.

Tápnövényei. A lárva az őszt és a tavaszt búzán, az árpán és a rozson, a vadon termő növények közül a
tarackbúzán (Agropyron repens) fejlődik.

Gazdasági jelentősége. Mint búzakártevő 1890 óta ismert. Kártételének mértéke évenként változó, pontosan
nem ismert. Budapest környékén 1955–1956-ban 20–30%-os sarjkártételt állapítottak meg.

Kárképe. A lárva mind ősszel, mind tavasszal károsít. Az őszi kártételkor a vezérhajtás elsárgul a lárváknak a
levélhüvely alatti szívogatása miatt. A külső levélhüvelyen belül 2–6 fehér lárva táplálkozhat. Tavasszal, a
szárba indulás után a károsított szár a nódusz felett meggörbül, ún. „térdes” lesz. Az ilyen „térdes” szárak
messziről elárulják a kártevő jelenlétét.

Életmódja. Hazánkban 2–3 nemzedéke fejlődhet évenként. Az előbáb telel át a tápnövény földhöz közeli
részében. Tavasszal bábozódik. Az imágórajzás április közepén kezdődik. A nőstények rövid ideig élnek, ezért
az előjövetelt rövidesen párzás, majd tojásrakás követi. Egy-egy nőstény 50–500 tojást is rakhat élete folyamán.
A tojáscsomókat a levél színére helyezi. A kikelő lárvák a levéllemez tövéhez másznak, majd onnan a
levélhüvely védelme alatt a legközelebbi nóduszig jutnak el. Tavasszal 2–4, ősszel 4–8 hétig táplálkoznak. A
lárváknak három fejlődési fokozata van. A kifejlett lárva előbábbá alakul. Az előbábállapot a populáció

362
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

nagyobbik részében 7 napig tart, de 4 esztendőn át is nyugalmi állapotban maradhat. A nyári nemzedék az
árvakelésű gabonákra vagy vadon növő füvekre, az őszi nemzedék leggyakrabban az őszi búzára rakja tojásait.

Természetes ellenségei. Parazitoidjai közül a hártyásszárnyú rendbe tartozó Callitula bicolor, Homoporus
destructor (Pteromalidae), Tetrastichus carinatus (Eulophidae), Eupelmella vesicularis, Eupelmus
atropurpureus (Eupelmidae), Platygaster zosine, P. hiemalis, Trichacis remulus (Platygasteridae), Synarsis
xantothorax és Cereaphron sp. (Ceraphronidae) ismert. Esetenként a lárváknak 50%-a is parazitált.

A védekezés irányelvei. A gabonanövények optimális fejlődését elősegítő agrotechnika sokat segít az erősebb
kártétel elhárításában. Előnyös lehet a két őszi kalászos közé zöldtrágyának repcét, mustárt vagy csillagfürtöt
vetni és alászántani. Az őszi gabona vetésének optimális ideje a kártétel megakadályozásának nézőpontjából
szeptember vége, október eleje. Tavasszal a korai vetés is segíthet a kártétel megakadályozásában.

Az USA-ban rezisztens búzafajták nemesítésével értek el sikereket.

3.3.15.3.5. Nyerges gubacsszúnyog – Haplodiplosis marginata von Roser

Alaktani leírása. A hím hossza 2,2–3,0 mm, a nőstényé 3,3–3,5 mm. Feje és a tora barna, utóbbin három
sötétbarna, hosszanti sáv húzódik. A potroh vörös, a lábak sárgásbarna színűek. A hím csáphossza megegyezik a
testhosszával, a nőstényé csak a testhossz feléig ér. A tojás 0,3 mm hosszú, ovális alakú, színe vörösbarna. A
lárva élénkvörös színű, kifejlett állapotban 3–5 mm hosszú, testvégén 4–4 szemölcs található. A báb hossza 3–4
mm, színe cinóber- vagy rubinvörös, mielőtt imágóvá vedlik, egész teste fekete színűvé válik. Szabadbáb.

Földrajzi elterjedése. Nyugat- és Közép-Európában mindenütt előfordul. Hazai előfordulását a századfordulón


már megállapították.

Tápnövényei. Alárva a búzán, az árpán, ritkán a rozson és a zabon, a vadon termő növények közül a
tarackbúzán, az olaszperjén, a sovány perjén, a mezei komócsinon, a csomós ebíren, a francia perjén, a réti
ecsetpázsiton és más, pázsitfűfélék családjába tartozó növényeken fejlődik.

Gazdasági jelentősége. Magyarországi körülmények között a búzában esetenként hektáronként 500 kg-os
termésveszteséget is okozhat.

Kárképe. A lárvák a levélhüvely alatti búzaszáron károsítanak. Ha a levélhüvely eltávolításra kerül, az alatta
lévő száron 3–6 mm hosszan bemélyedés látható, amelynek két vége kiemelkedik, így oldalról nézve
nyeregalakot vesz fel. Innen a magyar neve. A bemélyedt rész idővel besüpped, és csak egy hosszanti rés
látható. Egymás mellett több gubacs is előfordul.

Életmódja. Évi egy nemzedéke van. A kifejlett lárvák telelnek, 2–3 cm talajmélységben. A telelő lárvák 10–
20%-a 2 évig is diapauzában marad. Tavasszal, amikor a talaj hőmérséklete megközelíti a 20 °C-ot, a lárvák a
felszínhez közeli rétegbe másznak, és ott bebábozódnak. A bábállapot hőmérséklettől függően 4–7 napig tart. A
báb a talaj felszínére tornássza fel magát és ott alakul imágóvá. Május–júniusban rajzanak az imágók. A
tojásaikat a növény legfelső leveleinek színére és fonákára, füzérszerűen helyezik el, egymás mellé. A kikelt
lárva a levélhüvely alá mászik, ahol a száron táplálkozik. A táplálkozás hatására alakulnak ki a nyereg alakú
gubacsok. A lárvafejlődés befejezése egybeesik a gabona érésével. A lárvák a károsítás helyét csak akkor tudják
elhagyni, ha a csapadék következtében a levélhüvely felpuhul. A levélhüvelyből kiszabadult lárva a talajra
pottyan, ott néhány cm mélyre hatol és áttelel.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. A kártétel kialakulása nézőpontjából az egyedszám akkor emelkedhet


jelentősen, ha csapadékos évek követik egymást. Elősegíti a lárvák túlélését, ha a talajba jutáskor csapadékos
időjárás van.

Az imágó rajzása sárga színcsapdával nyomon követhető.

A védekezés irányelvei. Az agrotechnikai tényezők közül a mélyművelésnek és a harmonikus tápanyagellátásnak


van jelentősége a kártétel megakadályozása nézőpontjából. A monokultúrás termesztés kiiktatásával is
csökkenthető a kártétel. Tömeges imágórajzás idején inszekticides kezelésre is szükség van. Ajánlottak a
karbofurán, a diazinon és a dazomet hatóanyagú szerek. Az elhúzódó rajzás miatt néha két kezelésre is szükség
van. Az első kezelésre általában május utolsó hete a legalkalmasabb.

3.3.15.3.6. Narancssárga búza-gubacsszúnyog – Sitodiplosis mosellana Géhin

363
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

173. ábra - A narancssárga búza-gubacsszúnyog (Sitodiplosis mosellana) fejlődésmenete


(Bíró Krisztina rajza)

364
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Ahím imágó testhossza 1,0–1,8 mm, a nőstényé 1,5–2,3 mm. Testszíne narancssárga, a
szárnyai halvány kékesek. A tojás narancsvörös színű, alakja hosszúkás. A kifejlett lárva 1,5–2,6 mm hosszú,
színe változó, lehet narancssárga, de vörös színű is előfordul. Farvégén 6 sertét visel. A báb hossza 1,5 mm,
szélessége 0,4 mm. A talajban pupáriumban található.

Földrajzi elterjedése. Az eurázsiai és az amerikai kontinens búzatermesztő területein fordul elő. Hazánkban
mindenütt megtalálható, ahol búzát termesztenek.

Tápnövényei. A lárva az őszi búzán, néha a rozson, az árpán és a zabon fejlődik. Magyarországon eddig csak
őszi búzán fordult elő.

Gazdasági jelentősége. Nyugat-Magyarországon, az 1970-es évek közepén, őszi búzán

80%-os kártételt is megállapítottak. A kártétel évenként jelentős ingadozást mutat. Az őszibúza-bikultúrában


mindig nagyobb a kártétel, mint az elsőéves növényállományban.

Kárképe. A lárva kártétele nyomán a búzaszemek léhák lesznek.

Életmódja. Éviegy nemzedéke van. A talajban készített pupáriumban (4–5 cm mélységben) az előbábok telelnek
át, majd tavasszal kimásznak a pupáriumból, és a talajfelszínt megközelítve ismét pupáriumot szőnek, amelyben
bábozódnak. A bábfejlődés befejezése előtt a bábok tölcsérező mozgással kijutnak a talaj felszínére. Az imágók
már a felszínen kelnek ki. Az imágórajzás akkor kezdődik, amikor az őszi búza kalászolni kezd. A nőstények a
nyílófélben lévő kalász virágpelyvái közé helyezik el tojásaikat, rendszerint egyesével. Ritkán 2–3 tojást is
raknak egymás mellé. Az embrionális fejlődés 5–8 napig tart. A kikelő lárvák kezdetben a magkezdeményeket
károsítják. A lárvafejlődés 2–3 hetet vesz igénybe. A kifejlett lárvák átlátszó pupáriumot készítenek maguknak,
amelyben kb. 1 hetet töltenek, majd azt elhagyva a talajra vetik magukat, ott 5–10 cm mélyen ismét pupáriumot
készítenek, amiben diapauza állapotban áttelelnek. A populáció egy része több évig is diapauzában maradhat.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Magyarországi vizsgálatok szerint, ha egymás után két éven át búzát
termesztenek ugyanazon a területen, a második évben mindig nagyobb egyedszámban fordul elő.

Az imágók rajzásmenete fehér színcsapdával nyomon követhető.

Tavaszi talajminta-vizsgálattal, rövid előrejelzés adható. Ha 100 cm2 nagyságú és 20 cm mélységű talajmintában
80-nál több lárva található, kártételre lehet számítani. Abban az esetben, ha a fehér tálcsapda a növényállomány
felső harmadában van elhelyezve, és naponta 10-nél több imágót fog, veszélyhelyzettel állunk szemben.

A védekezés irányelvei. A talajban telelő lárvák őszi mélyszántással részben elpusztíthatók. A talajfertőtlenítő
szerek, mint pl. a diazinon, a karbofurán és dazomet hatóanyagúak, jó eredményt adnak. Az imágók ellen
helikopteres (ULV szórófejjel felszerelve) védekezés bizonyult a legeredményesebbnek, permetrin hatóanyagú
inszekticiddel.

3.3.15.4. Család: Aknázólegyek – Agromyzidae

3.3.15.4.1. Hagyma-aknázólégy – Liriomyza cepae Hering

Alaktani leírósa. A nőstény 1,8–2,5 mm nagyságú. Feje sárga, tora, potroha fekete, a tor oldalai sárgák. A
kifejlett lárva 3,5–4,5 mm hosszú, sárgásfehér. A pupárium 2–3 mm hosszú, sárgásbarna.

Földrajzi elterjedése. Magyarországon mindenütt előfordul, ahol hagymát termesztenek.

Tápnövényei. Kizárólag hagymaféléken, vöröshagymán, fokhagymán és póréhagymán él.

Gazdasági jelentősége. Azún. kártételének megítélése ellentmondásos. Ahazai, elsősorban Makó környéki
tapasztalatok alapján nem tartják kártevőnek, annak ellenére, hogy sok esetben a hagymaállomány leveleinek
túlnyomó részében több lárva is él. Ahagymatermesztők „hagymaérlelőnek” is hívják, miután az asszimilációs
felület egy részének elfogyasztásával a hagyma behúzódását elősegíti.

Kárképe. Alárva szabálytalan alakú, kanyargós vagy többé-kevésbé foltszerű aknát készít a hagyma levelében,
amely a megmaradt külső epidermisz fehér színe miatt feltűnő.

Életmódja. Évente egy nemzedéke fejlődik ki. Bábállapotban a talaj felső rétegeiben telel. Alegyek április és
május folyamán repülnek. Anőstény a tojásokat áltojócsöve segítségével a levél epidermisze alá süllyeszti. A

365
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

lárva a levelet a belső oldalán hámozgatja, vagy abban aknázójáratot készít. Akifejlett nyű a növényt elhagyva a
talajba húzódik és ott bábozódik.

A védekezés irányelvei. Szerves foszforsavészter-készítményekkel szemben érzékeny. Ellene rendszerint


szükségtelen inszekticideket alkalmazni.

3.3.15.4.2. Gerbera-aknázólégy – Liriomyza trifolii Burgess

Alaktani leírása. Azimágó 1,4–2,3 mm hosszú, a teste fekete, feje és a potrohának hasoldala sárga. Akifejlett
lárva 2 mm hosszú, sárga. Ahátulsó légzőnyílásai 3–3 stigmát viselnek. Apupárium barna.

Földrajzi elterjedése. Észak-amerikai faj, amelyet Európába is behurcoltak. Magyarországon csak


üvegházakban képes fennmaradni.

Tápnövényei. Sok tápnövényű faj. Ahazai üvegházakban elsődleges tápnövénye a gerbera, de kifejlődik a
paradicsomon, uborkán, paprikán és krizantémon is.

Gazdasági jelentősége. Magyarországi körülmények között üvegházakban, hajtatóberendezésekben termesztett


növényeket, elsősorban a gerberát, valamint a paradicsomot és paprikát károsítja. Tömeges elszaporodása esetén
jelentős terméskiesést okozhat.

Kárképe. A lárva által készített aknázójárat kezdetben igen keskeny (0,1–0,2 mm), majd hirtelen kiszélesedő
(1,2–2 mm), hosszúkás, szabálytalan alakú. Az aknák esetenként a levélfelület túlnyomó részére kiterjedhetnek.

Életmódja. Évente több, változó számú nemzedéke fejlődik ki. Hazai körülmények között szabad földön nem
képes áttelelni. Tojásait áltojócsöve segítségével az epidermisz alá süllyeszti. Aszúrás nyomán keletkezett
sebből kiszivárgó folyadékcseppet az imágók felnyalják. Egy nőstény 30–70 tojást rak. A 2–3 nap múlva kikelő
nyű aknázójáratot készít. Akifejlett lárva az aknát elhagyja, a talajra veti magát, ahol 0,5–1,5 cm mélyen
bábozódik. A következő nemzedék imágói 7–16 nap múlva jelennek meg, de 15 °C alatti talajhőmérsékleten 2
hónapig is báb stádiumban marad.

Előrejelzése. Sárga színcsapdákkal repülésének kezdete és intenzitása jól nyomon követhető.

A védekezés irányelvei. Az imágók ellen piretroid (cipermetrin), a lárvák ellen oxamil hatóanyagú inszekticidek
ajánlottak.

3.3.15.5. Család: Fúrólegyek – Tephritidae

3.3.15.5.1. Spárgalégy – Platyparea poeciloptera Schrank

174. ábra - A spárgalégy (Platyparea poeciloptera) imágója, lárvája és a lárva károsítása


(Bíró Krisztina rajza)

Alaktani leírása. A nőstény 6–8 mm nagyságú, sárgásbarna színű, feje és lábai sárgák. A szárnyon barnásfekete,
zegzugos harántsávok vannak. A tojás 1–1,3 mm hosszú, megnyúlt, hengerded. A kifejlett nyű 9–10 mm

366
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

hosszú, fehér, elülső része felé fokozatosan elvékonyodik. Elülső végén 2 fekete kitinfog van. Az anális része
fényes fekete lemezben végződik, amelyből 2 görbe, tüskeszerű nyúlvány áll ki. A pupárium barna színű, fényes
felületű. Anális vége fekete lemezben végződik, alsó részén 2 összetett, tüskeszerű nyúlvánnyal.

Földrajzi elterjedése. Közép-, Dél-, és Nyugat-Európában elterjedt faj. Magyarországon mindenütt előfordul,
ahol spárgát termesztenek.

Tápnövényei. Kizárólagos tápnövénye a vad és a termesztett spárga.

Gazdasági jelentősége. A spárgatermesztés legjelentősebb károsítója. Megtelepedését követően a fiatal telepítés


rövid időn belül kiritkul, a termés mennyisége jelentősen csökken.

Kárképe. A lárva a spárgahajtások belsejében készít járatot. A károsított hajtás föld feletti része meggörbül,
esetenként sétabotszerűen. A korán megtámadott hajtás június folyamán elszárad, néha a föld alatti része
rothadni kezd.

Életmódja. Évente egy nemzedéke fejlődik ki. Bábállapotban telel a fertőzött növény szárában vagy annak
közelében, a talajban. A legyek tavasszal, április közepén, május elején kezdenek repülni, a spárgahajtások
megjelenésének idején, és repülésük csökkenő mértékben június közepéig tart. Előszeretettel tartózkodnak a
spárgahajtások csúcsi részén. Tojásaikat áltojócsövük segítségével a hajtás szöveteibe süllyesztik. Egy hajtásba,
annak vastagságától függően 3–12 tojást helyeznek. A lárvák a spárgahajtás belsejében eleinte lefelé haladó
járatot készítenek, többnyire a hajtás kiinduló pontjáig, 20–25 cm-nyi a talajszint alatti mélységig. Ezt követően
megfordulva a talaj felszíne felé tartanak. A kifejlődött lárvák a talajban 4–5 cm mélyen bábozódnak.

A védekezés irányelvei. Régi és bevált agrotechnikai módszer fertőzött hajtások rendszeres, legalább hetenkénti
eltávolítása, megsemmisítése. Az inszekticidek közül, a spárgasípok szedésének befejezését követően a
foszfamidon hatóanyagtartalmú szerek ajánlottak.

3.3.15.5.2. Európai cseresznyelégy – Rhagoletis cerasi Linné

175. ábra - Az európai cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi) imágója, lárvája és a


károsítása (Bíró Krisztina rajza)

Alaktani leírása. A hím imágó hossza 3,0–3,5 mm, a nőstényé 4,0 mm. A fej sárgásbarna, a tor fekete, csupán a
két oldalán húzódik fehér sáv. A potroh fekete színű. A szárnyak színezete fontos rendszertani bélyeg. A tojás

367
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

hossza 0,8–1,0 mm, szélessége 0,2–0,3 mm. A kifejlett lárva 5–7 mm hosszú és 2 mm széles. Szájhorgának
belső ívén kis fog található. A pupárium hossza 4 mm, szélessége 2,5 mm. Színe szalmasárga, alakja tojásdad,
enyhén lapított.

Földrajzi elterjedése. Európa északi területeinek kivételével mindenütt előfordul. Európában két rassza fordul
elő, amely földrajzilag jól elkülöníthető. A „déli rassz” Délkelet-Franciaországtól a Dunántúl nyugati feléig
található, az „északi rassz” populációi a kontinens többi részén élnek.

Tápnövényei. Elsődleges tápnövénye a cseresznye és a meggy. Ezenkívül lárvái kifejlődhetnek loncfajok


(Lonicera spp.), a sajmeggy (Prunus mahaleb) és a csepleszmeggy (P. fruticosa) gyümölcseiben is.

Gazdasági jelentősége. Cseresznyén 50–100%-os, meggyen 25–40%-os fertőzést is előidézhet, meggyen pedig
25–40%-osat. A kései, és éppen ezért export szempontból legfontosabb fajtáink fertőzöttsége a legnagyobb. A
fertőzött termés konzervipari értéke is erősen lecsökken.

Kárképe. Alárva a cseresznye és a meggy népies nevén „kukacosodását” idézi elő. A nyüveket rejtő cseresznye-
és meggytermés húsa a mag körül megbarnul, maga a termés puha tapintásúvá válik, ujjaink közé fogva a mag
érezhetően elmozdítható a termésben. Egy cseresznyében többnyire egy, ritkán két lárva károsít.

Életmódja. Évente egy nemzedéke van. Atalajban pupáriumaiban levő bábok telelnek át. Abábok egy része
kétszer is áttelelhet. Telelés után az imágók már április derekán is megjelenhetnek és rajzásuk augusztus
közepéig is eltarthat. A rajzásgörbe kulminációs pontja nem esik egybe a cseresznyefajták érési idejével.

Az imágók a cseresznyefák koronájának a napos oldal felé eső részén tartózkodnak, általában a levelek fonáki
részén vagy a rejtett gyümölcsön. Ahímek a déli órákban bocsátanak ki szexferomont, amely a 4 napnál idősebb
nőstényeket magukhoz vonzzák. Anőstények tojásaikat, az áltojócsövük segítségével a zöld vagy éppen
színesedő gyümölcsök epidermisze alá helyezik el. Egyszerre egy-egy tojást raknak. A tojásrakás befejezése
után a nőstény potrohát a gyümölcs felszínére helyezi, majd körüljárja a gyümölcsöt, közben tojásrakást gátló
feromont bocsát a felszínre, amely hosszabb időn át megakadályozza az odatévedő nőstényt a tojásrakásban.
Ezért van az, hogy gyümölcsönként egy, elvétve két lárva található egy-egy cseresznyében.

Az embrionális fejlődés kb. egy hétig tart, majd két hét szükséges a lárvák kifejlődéséhez. Akifejlett lárva
elhagyja a gyümölcsöt, a talajra hullik, ahova bemászva elkészíti pupáriumát és abban a báb áttelel.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Atavaszi rajzásidő megállapítását korábban a cseresznyefa alatt


elhelyezett pupáriumokat tartalmazó cserépedények fölé, tavasszal kihelyezett sátorizolátor fogóüvegében
megjelent egyedek alapján regisztrálták. Ennél egyszerűbb módszernek bizonyult a ragacsos sárgalapoknak a
cseresznyefa lombkoronája déli külső oldalán való elhelyezése. Acsapdák jó áttekintést adnak a rajzásmenet
időbeni alakulásáról. Célszerű az eltérő érési idejű fajták mindegyikére sárgalapokat helyezni. Acsapdákkal a
legyek természetes rajzásmenete pontosan nyomon követhető.

A védekezés irányelvei. Házikertben még ma is használják a régi agrotechnikai módszert, nevezetesen a


cseresznye leérése után a fa korona alatti területét mélyen felássák, majd tavasszal a talajt ledöngölik. Ezzel
megakadályozzák, hogy a kikelő imágók a felszínre jussanak. A gyors és alapos gyümölcsszedéssel is
csökkenteni lehet a lárvák talajba kerülését. Ha sok imágó rajzása miatt kémiai védekezésre van szükség, akkor
az első imágók rajzásakor ajánlatos hosszabb ideig ható szereket, mint pl. a triazofosz, heptenofosz, dioxakarb,
dimetoát hatóanyagú készítményeket használni. Ha a sárgalapos csapda alapján elhúzódó rajzás mutatkozik, a
második permetezéskor már csak diklórfosz vagy heptenofosz hatóanyagú, mint rövid hatástartamú
inszekticidekkel szabad védekezni.

A nőstények tojásrakására repellenesen ható, általuk termelt feromon kijuttatása is eredményesnek bizonyult.

3.3.15.5.3. Földközi-tengeri gyümölcslégy – Ceratitis capitata Wiedemann

176. ábra - A földközi-tengeri gyümölcslégy (Ceratitis capitata) és lárváinak károsítása


(Bíró Krisztina rajza)

368
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. A kifejlett légy 4,5–5 mm hosszú. Feje sárga, rajta ritkán álló, fekete serték vannak. A hím
példányon két különösen hosszú serte a végén rombusz alakú lapocskává szélesedik. A tor fekete, világosszürke
foltokkal tarkított. A potroh sárga, két haránt irányú sávval. A nőstény potroha elkeskenyedő, fúrószerű
áltojócsővé módosult. Szárnya alapi harmadában apró foltok, középső és külső harmadában sárga harántcsíkok
vannak. A tojás 1 mm hosszú, orsó alakú, kissé hajlított. A kifejlett nyű 9–10 mm hosszú, csontfehér, ív alakban
meggörbült. Elülső légzőnyílása 8–10 stigmával nyílik. Érintésre patkószerűen begörbül, majd hirtelen a
magasba vagy oldalra ugrik. A pupárium 3–4,5 mm hosszú, színe világosbarnától sötétbarnáig változó, finoman
szelvényezett.

Földrajzi elterjedése. Eredetileg Nyugat-Afrikában honos faj, amelyet széthurcoltak és ma már gyakorlatilag
mindenütt előfordul, ahol narancsot termesztenek. Magyarországra 1926 óta több alkalommal is behurcolták,
azonban mindeddig nem telepedett meg. Miután ismételt behurcolása és esetleges megtelepedése várható,
karanténkárosítónak minősül.

Tápnövényei. Tápnövényköre rendkívül széles. Lárvái elsősorban a citrusfélék gyümölcsiben élnek. Ezenkívül
előfordulhatnak kajszi, őszibarack, körte, alma, szilva, cseresznye és még több más növény lédús gyümölcsében.

Gazdasági jelentősége. Meleg éghajlatú országokban, mint a Földközi-tenger vidékén, a citrusfélék


legjelentősebb károsítója.

Kárképe. Akárosított gyümölcs héja megbarnul, felülete megpuhul, gyakran behorpad. Agyümölcs belső része
pépszerűvé válik, elnyálkásodik, idő előtt lehull, elrohad. Agyümölcs rothadó részében több fehér színű,
ugróképes nyű található.

Életmódja. Határozatlan nemzedékszámú faj. A Földközi-tenger környékén évente 6–7 nemzedéke fejlődhet ki.
A nőstény viszonylag hosszú életű. Tojásait áltojócsövével a gyümölcs héja alá süllyeszti. Egy helyre
rendszerint 5–10 tojást rak. Egy nőstény közel 800 tojást képes rakni. Az embrionális fejlődés 2–3 napig tart. A
lárvák a gyümölcs belsejében táplálkoznak. A kifejlett nyű elhagyja a gyümölcsöt, a talajra veti magát, 3–9 cm
mélyen bábozódik. A bábállapot többnyire 10–14 napig tart.

A védekezés irányelvei. Zárlati károsító, a MÉM 5/1988. sz. rendelete értelmében a fertőzött gyümölcsöst,
gyümölcstételt zárlat alá kell helyezni. Termő gyümölcsösben hatékony védekezést kell a kártevő ellen folytatni.
Ellene elsősorban a triklorfon hatóanyagú inszekticidek javasolhatók.

3.3.15.6. Család: Vízilegyek – Ephydridae

3.3.15.6.1. Rizslégy – Hydrellia griseola Fallén

177. ábra - A rizslégy (Hydrellia griseola) és a lárva károsítása (Bíró Krisztina rajza)

369
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Az imágó hossza 1,7–2,8 mm, tora és potroha hamuszürke vagy sárgásszürke. A lábak feketék.
A tojás 0,5–0,6 mm hosszú, sárgásfehér, alakja ovális. A kifejlett lárva 4 mm hosszú, teste kissé lapított,
szennyesfehér vagy sárgás. A bábbölcső 3,2–3,6 mm hosszú, alakja hengeres, sárgásbarna színű, hátulsó vége
felé enyhén elkeskenyedik és két légzőnyílásából horgocska nyúlik ki.

Földrajzi elterjedése. Magyarországon mindenütt megtalálható.

Tápnövényei. Tápnövényei a pázsitfűfélék családjába tartozó növények közül valók. Termesztett növények
közül a rizs, az árpa, a zab és a búza leveleiben készít aknát. Megfigyelték, hogy a kifejlett lárvák a kétszikű
növények leveleit is felkereshetik és abban bábaknákat készítenek.

Gazdasági jelentősége. A rizsen kívül hazánkban nem okoz jelentősebb kárt. Rizskártevőként 1948 óta
ismeretes. 1959-ben 4–5 millió forintra becsülték a rizsben okozott kártételét. Gyenge fertőzés esetén a rizs
képes a regenerálódásra, de csak csökkent termést hoz.

Kárképe. A lárva a pázsitfüvek leveleiben hosszan elnyúló aknákat készít. Az akna párhuzamos a levél
erezetével. Az akna helyén a levél színe világossárga vagy szürke színűvé válik. Az aknázott levelek a víz
felszínén elterülnek. Erős kártételkor a levelek elválnak a szártól.

Életmódja. Évente 5–6 nemzedéke fejlődhet. Az imágók telelnek át (nagyon ritkán a bábok is) a rizs
tarlómaradványok üreges szárában. Április közepén rajzik, és még októberben is láthatók rajzó imágók. A
növény leveleire, az erek mentén kisebb csomókban rakja tojásait. A kikelt lárva a levéllemezbe rágja magát, ott
először foltaknát készít, majd a szár irányába folytatódik a kígyóvonalszerű akna. A lárvák és az imágók
viszonylag jól tűrik az alacsony hőmérsékletet. Utóbbiak csak –7 °C-nál kisebb hőmérsékleten pusztulnak el. Az
egyedfejlődési idő, hőmérséklettől és páratartalomtól függően, 16–50 napot vesz igénybe. A tavaszi két
nemzedék a rizsen fejlődik, a későbbi nemzedékek a fűféléken.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Nagyobb kártétel akkor fordul elő, ha a fiatal rizsnövények fejlődése
során több alkalommal 14 °C alá süllyed a vízhőmérséklet, vagy a vízborítás túl magas, esetleg a
tápanyagellátás hiánya miatt nem egyenletes a növény fejlődése.

Ha a rizslevelek még a víz felszínén fekszenek, levelenként 2–3 lárva jelenléte már veszélyes lehet. Amikor 2–3
levél már a víz fölé nő, és nincsenek erős lehűlések, akkor már nem alakul ki kártétel.

Természetes ellenségei. Magyarországi rizsföldeken begyűjtött lárvák 1960-ban 70%-ban, 1971-ben 55%-ban
fertőződtek Opius diversus (Hym.: Braconidae) parazitoidtól.

A védekezés irányelvei. A rizslégy elleni agrotechnikai védekezés abból áll, hogy egyenletes vízborítást (10 cm
magas), optimális tápanyag-ellátást és korai vetést teszünk lehetővé, továbbá minőségi fajtát termesztünk. A
rajzó legyek ellen légi úton kijuttatott, triklórfosz tartalmú inszekticid hatásos.

370
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

3.3.15.7. Család: Gabonalegyek– Chloropidae

3.3.15.7.1. Fritlégy – Oscinella frit Linné

178. ábra - A fritlégy (Oscinella frit) imágója és a lárva károsítása (Bíró Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Az imágó 1,5–2,0 mm hosszú, teste fekete. Csápsörtéjének harmadik íze kétszer hosszabb,
mint a második íz. Az elülső és a középső lábpár tövi része és a csúcsa sárga. Lábszárai vagy feketék, vagy csak
a hátulsó fekete. A tojás 0,4–0,7 mm hosszú és 0,14–0,17 mm széles. Színe csontfehér, enyhén hajlott, a
felületén jól látható, hosszanti barázdák vannak. A lárva kifejlett állapotban 4–5 mm hosszú, teste hengeres,
fehéres nyű. Az elülső légzőnyílás 5–7 stigmával nyílik. A szájhorgának belső ívén kicsi fogak találhatók. A
bábbölcső hossza 2,7–3,0 mm, szélessége 0,7 mm, színe világosbarna vagy barnásvörös.

Földrajzi elterjedése. A palearktikus régióban, valamint Észak-Amerikában fordul elő. Magyarország egész
területén megtalálható.

Tápnövényei. A lárva a termesztett növények között a zabon, a rozson, a kukoricán, ritkán a búzán és az árpán, a
termesztett fűféléken fejlődik. A vadon termő fűfélék közül a komócsinon, a tippanon, az ecsetpázsiton, az
aranyzabon, a franciaperjén, a perjén, a csenkeszen és a rozsnokon fordul elő.

Gazdasági jelentősége. Mivel ősszel a rozs kel ki legkorábban, ezért főleg ennek az állománya szokott a
legfertőzöttebb lenni. Tavasszal a zabbugában károsít. A károsított zabszemek fehérjetartalma 60–70%-kal, a
keményítőértéke 50%-kal csökkenhet. A károsított zabszemek ezerszemtömege az egészséges 22–25 g helyett
19 g-mal lehet kevesebb.

Kukoricakártevőként hazánkban 1959 óta ismert. Károsítása nyomán, a kukoricán ejtett sebzési helyen a
szárlégy (Elachiptera cornuta) mint másodlagos kártevő léphet fel. A golyvás üszög (Ustilago maydis)
klamidospórái szintén bejuthatnak a sebzések helyein. A fritlégylárvák által károsított töveken, 13–19-szer
gyakoribb a fertőzés, mint az egészséges töveken. A kukoricafajták fritlégy elleni rezisztenciája különböző,
ennélfogva a fertőzés és a tövek pusztulása ettől is függ.

Kárképe. A kárkép attól függően, hogy melyik tápnövényen és melyik évjáratban károsít, változik. A
gabonaféléken őszi, tavaszi és nyár eleji kártételt szoktak megkülönböztetni. A lárvák ősszel is, tavasszal is
elsősorban a vezérhajtás tenyészőcsúcsa körül, a szár belsejében táplálkoznak. A károsított vezérhajtás enyhén
felfelé húzva a rágás helyén elszakad, ahol ilyenkor rágcsálékkal és ürülékkel megrakott járatot találunk.
Előfordul, hogy a pupárium is itt található. Erős kártétel esetén a mellékhajtások is károsodnak. A károsítás
messziről felismerhető arról, hogy a megrágott vezérhajtások elsárgulnak, majd később elvörösödnek. Ha csak a
vezérhajtás károsodik, annak szerepét a sarjhajtás veszi át.

A nyár elején, főleg a zabbugában és az árpakalászokban károsít. A károsított zabszem fehérebb és vékonyabb,
mint a nem károsított. A zabszem hasi oldalán, a szemhez nőtt virágpelyva betüremkedve hosszanti barázdát
képez. Az árpa kalászában „ablakos” szemek fejlődnek.

Az 1–4 leveles kukoricán, a fertőzéstől függően 3 fokozatot lehet megkülönböztetni:

371
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

1. Gyenge fertőzés: a levéllemez csúcsi része torzul, megcsavarodik, majd besodródik. A növény fejlődése
lelassul.

2. Közepes fertőzés: a károsított levelek elválnak egymástól, de görbültségüknél fogva abnormálisan fejlődnek.
Az ilyen növényeken már kisebb lesz a termés. Néha herbicidek is okozhatnak hasonló kárképet.

3. Erős fertőzés: a lárvák elpusztítják a tenyészőcsúcsot. Ilyenkor oldalsarjak fejlődhetnek, amelyek közül
valamelyikből főhajtás fejlődhet. Ha elmarad a főhajtás-képződés, a növény elpusztulhat.

Életmódja. Évenként 3, ritkán 4 nemzedéke fejlődik. A populáció nagy része lárva alakban telel, kivételesen a
báb is áttelelhet az őszi gabonafélékben és termesztett vagy vadon növő fűfélékben. Ha a lárvák telelnek, azok
csak március közepétől bábozódnak. Hazai körülmények között az első imágórajzás májusban, a második június
20. és július 20., a harmadik augusztus 20. és október 20. között történik. Az imágók 9 °C feletti hőmérsékleten
kezdenek repülni. A repülés intenzitása 9–23 °C között emelkedik és 23 °C felett csökken. Tojásaikat a növény
fiatal hajtásaira, a csíranövények leveleire, továbbá az éppen megjelent kalászokra, illetve bugákra rakják. A
gabonában legtöbb tojást a koleoptil és az első levélhüvely közé helyez. A kukoricán, a szár felületére rakja
tojásait. Egy növényre több tojást is rakhat, de ezekből rendszerint csak 2–3 lárva képes kifejlődni. Az
embrionális fejlődés kb. egy hétig tart. A kikelt lárvák, a tavaszi gabonák fő- és mellékhajtásain a tenyészőcsúcs
feletti részbe másznak, és ott kezdik meg táplálkozásukat. A kukoricára rakott tojásokból kikelő lárvák a szár és
levélkezdemény felső részébe furakodnak. A gyors fejlődésű kukorica ki is vetheti magából a lárvát. A
lárvafejlődés kb. három hétig tart. A pupáriumok gabonában leginkább a hajtás és levélhüvely között találhatók.
A tavaszi nemzedék tojásait a zabbugára vagy az árpakalászokra rakja. A lárvafejlődés a magban megy végbe.
A pupáriumok is itt találhatók. A második nemzedék feltevések szerint az árvakelésen vagy a silónak vetett
kukoricán, esetleg a termesztett vagy vadon termő fűféléken fejlődik. Mivel az imágók 50–60 napig is életben
maradhatnak, a rozs és árpa fertőzése október végéig is lehetséges.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Tömeges elszaporodására a tojásrakás idején uralkodó, 20 °C feletti


hőmérséklet és az enyhén csapadékos idő kedvező. A lárvák fejlődésükhöz inkább a hűvösebb időjárást
igénylik. A telelő lárvákat az erős hideg megtizedeli.

Kukoricán akkor található kártétel, amikor a kukorica kelésekor a populáció egyedszáma nagy, kedvezően
meleg és enyhén csapadékos időjárás van.

Az imágók repülésének időtartama kék színcsapdával nyomon követhető.

Természetes ellenségei. Magyarországon pupáriumokból eddig 5 fémfürkészfajt: Loxotropa tritoma,


Halticoptera aenea, Cryptograster vulgaris, Callitula bicolor és Trichomalus cristatus, (Chalcididae) neveltek
ki. A felsorolt parazitoidokon kívül a lárvák számát egy ragadozó poloskafaj, az Anthocoris nemorum is gyéríti.
A tojásokat atkák pusztíthatják.

A védekezés irányelvei. Afritlégykár megelőzésére hazánkban már régóta ismert agrotechnikai módszer az őszi
és a tavaszi optimális időben történő vetés. Akukorica esetében a kora tavaszi vetés is sokat segít. Egyes hazai
és külföldi szerzők rezisztens gabonafajtákról és hibridekről is írnak.

A kémiai védekezésre nincs szükség minden évben. Ha indokolt, jó eredménnyel alkalmazhatók a diazinon, a
forát, a fonofosz, a karbofurán és a mevinfosz hatóanyagú talajfertőtlenítő szerek.

A kukorica esetében a nedves magcsávázás merkaptodimetur hatóanyagú inszekticiddel jó védelmet nyújt a


fritlégykártétel ellen.

3.3.15.7.2. Csíkoshátú búzalégy – Chlorops pumilionis Bjerkander

179. ábra - A csíkoshátú búzalégy (Chlorops pumilionis) imágója, lárvája és a lárva


károsítása (Bíró Krisztina rajza)

372
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Az imágó 1,2–4,0 mm hosszú, a 3. csápíz fekete. Testének alapszíne sárga. Atavaszi nemzedék
imágópéldányainak torán a fekete sávok szélesebbek, mint a nyári és az őszi nemzedékhez tartozókon.
Azáttelelt nemzedék példányain a sávok néha összefolynak, a nyári és őszi nemzedék példányain nem.
Aközépső sáv nem húzódik át a pajzsocskára. Apotroh dorzális részén sötétbarna sávok láthatók. Atojás 0,8–0,9
mm hosszú és 0,17–0,20 mm széles, alakja ovális, tejfehér. Alárva kifejlett állapotban 6–8 mm hosszú,
hengeres, színe sárgásfehér. Apotrohvégi légzőnyílások két kiemelkedő púpon találhatók. Az elülső légzőnyílás
6–9 stigmával nyílik. Abábbölcső hossza 6,0–6,5 mm.

Földrajzi elterjedése. Apalearktikus régióban mindenütt előfordul. Gyakori faj.

Tápnövényei. Alárva az őszi árpán, az őszi búzán és a rozson, vadontermő fűfélék közül a tarackbúzán
(Agropyron repens) fejlődik.

Gazdasági jelentősége. Atavaszi nemzedék általában a búzakalászok 10%-át károsítja. A károsított kalászokból
származó búzaszemek ezerszemtömege 25–30%-kal is csökkenhet. Azőszi kártételt a gabona erős bokrosodása
folytán kiheverheti.

Kárképe. Ősszel az árpa és a rozs vezérhajtása elsárgul, később elszárad. A növény többi része hagymaszerűen
megvastagodik. Tavasszal, ha korán fertőz, a kalász nem képes előjönni, úgy nevezik, hogy „hasban marad”.
Késői fertőzéskor a kalász kitolódik, de az alatta lévő szár megrövidül, és rajta 8–15 cm hosszan, barázdaszerű
járat látható, amelyben ürülék van. Az ilyen száron fejlődő kalászokban a szemek léhák lesznek.

Életmódja. Évenként 3 nemzedéke van. Az őszi gabona hajtásaiban a lárvák telelnek át. Tavasszal újból
táplálkoznak, majd április második felétől május közepéig pupariálódnak. Azimágórajzás a gabona szárba
indulásakor kezdődik. Tojásait egyesével, a növény legfelső levelének lemezére rakja. A kikelő lárvák a
levélhüvelytől védett kalászszáron kezdik meg táplálkozásukat oly módon, hogy lefelé haladva hosszanti
barázdát rágnak, amelynek végén pupariálódnak. Az imágók még aratás előtt rajzanak. Nyári nemzedéke az
árvakelésű gabonában és a tarackbúzában fejlődik. Az ezekből származó 3. nemzedék az őszi gabonára rakja
tojásait.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. A tojásrakás körüli időjárási viszonyok nagyban befolyásolják


elszaporodását. A nyári árvakelés, továbbá az őszi gabonák túl korai vetése, valamint a rétek és legelők
közelsége elősegíti a szaporodást.

Szeptember végén, október elején hálózással célszerű az imágók egyedszámáról meggyőződni. A lárvaszámot
tővizsgálattal lehet megállapítani. Kora tavasszal a lárvák számáról ismételt tővizsgálattal kaphatunk képet.
Később, a pupáriumok számbavételével, a tavaszi imágórajzás szignalizálható.

Természetes ellenségei. Hazánkban a fürkészdarázs Bracon sp.-t és a Coelinius niger parazitoidjait nevelték ki
lárváiból.

A védekezés irányelvei. Mind az őszi, mind a tavaszi nemzedék erős fertőzést okozhat. A növényállomány
erőteljes fejlődését elősegítő agrotechnika mérsékelheti a kártételt. A korai vetésű őszi búzáról a késői vetésűvel
szemben hazánkban kimutatták, hogy a korai annyira képes ősszel megerősödni, hogy kompenzálja a lárvák
táplálkozásából eredő kártételt.

373
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Az egyes fajták károsodása között különbségeket találtak. Külföldi kutatók megállapították, hogy a kis- és
keskenylevelű, korábban kalászoló, rövid tenyészidejű fajták általában ellenállóbbak.

Az inszekticidek közül ugyanazok hatásosak, amelyek a fritlégynél felsorolásra kerültek.

Hazai vizsgálatok szerint egyes helyeken a Meromyza nigriventris és a M. saltatrix fajokkal együtt fordul elő.

3.3.15.8. Család: Viráglegyek – Anthomyiidae

3.3.15.8.1. Hagymalégy – Delia antiqua Meigen

180. ábra - A hagymalégy (Delia antiqua) imágója, lárvája és a lárva károsítása (Bíró
Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Az imágó a házi légyre emlékeztető, 6–6,5 mm hosszú, hamuszürke színű. A tojás hosszúkás,
1 mm nagyságú, fehér színű, A lárva 5–7 mm hosszú, fehér színű nyű. Ferdén levágott farlemezét 12 húsos
szemölcs övezi.

Földrajzi elterjedése. Európában, Ázsiában, valamint Észak-Amerikában elterjedt, Magyarországon gyakori faj.

Tápnövényei. A lárva a liliomfélék, elsősorban a vöröshagyma, valamint a póréhagyma, fokhagyma, tulipán


hagymájában, hagymagumójában él.

Gazdasági jelentősége. A hagymatermesztés legjelentősebb károsítója, különösen a csapadékos években okoz


jelentős terméskiesést.

Kárképe. A megtámadott hagyma levelei lankadnak, sárgulnak, majd később a növény elpusztul. A hagymában
a pikkelylevelek között a fehéres színű nyüvek táplálkoznak, annak belsejét teljes egészében felélhetik. A
sérülések nyomán másodlagos kórokozók telepednek meg. A nyári nemzedék kártétele nem mindig okozza az
egész hagymafej pusztulását, viszont azok a tárolás idején elrohadnak. A nyári magvetést teljes egészében
elpusztíthatják.

Életmódja. Évente két, esetleg három nemzedéke fejlődik. Bábállapotban a talajban telel. A legyek tavasszal
április végén jelennek meg, rajzásuk június közepéig, végéig tart. A nőstény tojásait csoportosan helyezi a
hagyma levelei közé. A kikelő nyüvek befurakodnak a levélbe és annak csövén keresztül a hagymába, amelyet
belülről fogyasztanak el. A teljesen felélt hagymát elhagyják és egy másik hagymát keresnek fel, amelybe a
gyökér felől hatolnak be. A kifejlett lárva a talajban bábozódik. A következő nyári nemzedék imágói 8–14 nap
múlva kelnek ki.

A védekezés alapelvei. A fiatal lárvák ellen foszfamidon-, dimetoát- és parationtartalmú, a rajzó legyek ellen
bromofosz-, kinalfosz- és pirimifosz-metil-tartalmú készítmények ajánlottak.

3.3.15.8.2. Káposztalégy – Delia radicum Linné

374
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. A kifejlett egyed a házi légyre emlékeztető, 6–7 mm nagyságú, szürkésbarna színű. A faj külső
bélyegek alapján alig különbözik néhány nagyon közeli rokonától. Biztos meghatározása csak a hím ivarszervek
alapján lehetséges. A tojás 0,9–1 mm hosszú, megnyúlt, fehér színű. A lárva csontfehér nyű, 8–9 mm
hosszúságú, az utolsó szelvényén jellegzetes szemölcskoszorút visel. A pupárium 5 mm hosszú, sötétbarna,
tojásdad alakú.

Földrajzi elterjedése. Európában és Ázsiában általánosan elterjedt, Magyarországon mindenütt gyakori.

Tápnövényei. A lárva a termesztett és vadon tenyésző keresztesvirágúak gyökerén él. Elsősorban a káposztát,
karfiolt, kelkáposztát, karalábét, káposztarepcét, retket károsítja.

Gazdasági jelentősége. Magyarországi körülmények között a káposztafélék legveszedelmesebb károsítói közé


tartozik, amely ellen rendszeresen szükséges védekezni.

Kárképe. A megtámadott növény fejlődésében megáll, levelei ólomszürkévé válnak, lankadnak. A károsított
fiatal növény gyakran elpusztul. Az idősebb növények lassabban fejlődnek, terméshozamuk csökken. A
gyökéren külső sérülések vannak, továbbá a gyökerek között, esetenként a szár belsejében felfelé haladó
járatban fehér nyüvek táplálkoznak, a járatuk morzsalékos rágcsálékkal telített.

Életmódja. Évente három nemzedéke van. Bábalakban a talajban telel. Tavasszal a legyek korán megjelennek,
tojásalkat a fiatal növények gyökérnyaki részére rakják, 2–10-es csomókba. A kikelő nyüvek a gyökeret kívülről
hámozgatják, vagy behatolnak a gyökérbe és felfelé haladó járatott készítenek. Fejlődésük 20–30 napig tart,
majd a növényt elhagyják és a talajba húzódnak, ahol bábozódnak. A nyári nemzedék egyedei 2 hét bábállapot
után repülnek ki. A nyári nemzedék nyüveinek táplálkozása az idősebb növényeken kevésbé feltűnő.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Ahol a káposztaféléket vetésváltás nélkül termesztik, ott nagymértékben
szaporodhat el. Az öntözéses termesztés elősegíti elszaporodását.

Sárga színcsapdával a legyek rajzása nyomon követhető.

Természetes ellenségei. A Braconidae és Ichneumonidae családba tartozó fürkészek gyakran parazitálják a


lárvákat. Közülük különösen jelentős az Idiomorpha rapae faj, amely a lárvák 60%-át parazitálhatja.

A védekezés irányelvei. Ahelyes növényi sorrend betartásával a kártétel jelentős mértékben csökkenthető. A
palántanevelőkben rendszeresen szükséges védekezni. Erre a célra a triklorfon tartalmú készítmények ajánlottak.
A palántázást követően megfelelő védelmet nyújthat diazinon granulátum kijuttatása a növények gyökérnyaki
részére.

3.3.15.8.3. Ugarlégy – Delia coarctata Fallén

181. ábra - Az ugarlégy (Delia coarctata) imágója és a lárva okozta kárkép (Bíró
Krisztina rajza)

375
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. A hím hossza 5,5–7,0 mm. Testének alapszíne zöldesszürke, a homlok, az arc és a lábszárak
sárgák. A szárnyak mézsárga színűek. A tojás hossza 1 mm, gyöngyházfényű. A lárva kifejlett állapotban 7–9
mm hosszú. A hátulsó légzőnyílása 3 stigmával nyílik. A szájhorog belső íve hullámos. A pupárium 7–8 mm
hosszú, barnássárga, az elülső fele szélesebb.

Földrajzi elterjedése. Európa középső és északi részén, továbbá Ázsiának a palearktikus régióba eső területein
fordul elő.

Tápnövényei. Magyarországon előfordulása őszi búzában ismert. Ezenkívül, az őszi rozson és őszi árpán is
fejlődhet. A vadon termő növények közül a perjefajok, tippanfajok, réti csenkesz, közönséges tarackbúza, a
mezei komócsin, az egérárpa tartozik tápnövényei közé.

Gazdasági jelentősége. Magyarországon 1974-ben 3000 ha-on 30–35%-os kárt okozott. Az ország északi és déli
területein, különösen Nógrád megyében károsít.

Kárképe. Alárva a vezér- és sarjhajtásban károsít. A szívlevél fonnyadni kezd, majd elsárgul, rothadásnak indul
és elpusztul. Egy lárva több hajtást is elpusztíthat.

Életmódja. Évi egy nemzedéke fejlődik. A talajba rakott tojásokban kifejlődött, első fejlődési fokozatú lárva (L1)
telel át. A tojáscsomókból már február végén előbújhatnak a lárvák, majd felkeresik a növényeket és a
bokrosodási csomópont felett befúrják magukat. A lárvák fejlődése 5–6 hétig tart. A kifejlett lárva elhagyja a
növényt és a talajban pupáriumot készít, amelyben bábbá alakul. A bábállapot 6–7 hétig is tarthat. Az
imágórajzás, hazai vizsgálatok szerint, május közepétől szeptember végéig tart. Az elhúzódó rajzás miatt a
tojásrakási periódus is hosszú időt vesz igénybe, ezért egy időben különböző fejlődési fokozatú lárvák egyaránt
előfordulhatnak.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Külföldi vizsgálatok szerint sok lárva pusztul el abban az időszakban,
amikor a tojásból való előjövetel után keresi a tápnövényt. Hazai vizsgálatok szerint a monokultúrában
termesztett őszi búza elősegíti az elszaporodását.

A védekezés irányelvei. Ajó táperőben lévő talajon termesztett őszi búza bokrosodása intenzívebb, ezért kisebb
kártétel tapasztalható az ilyen állományban. Tömeges előfordulás esetén célszerű az egy hektárra eső vetőmag
mennyiségét is emelni.

Vegyszeres védekezésre ajánlott, a vetőmag csávázása bromofosz, a klórfenvinfosz és karbofention hatóanyagú


inszekticidekkel. Hazánkban a diazinon tartalmú vetőmagcsávázás és a vetéssel egy menetben kijuttatott

376
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

karbofurán, diazinon és kinalfosz hatóanyagú talajfertőtlenítő szerek voltak eredményesek. A növényállomány


kezelésére a fonofosz ugyancsak ajánlott.

3.3.15.8.4. Tavaszi fekete búzalégy – Phorbia haberlandti Schiner

182. ábra - A tavaszi fekete búzalégy (Phorbia haberlandti) imágója és a lárva kárképe
(Bíró Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Ahím 4,5–5,3 mm hosszú, alapszíne fekete, csupán a tor dorzális része enyhén barna. Potroha
fekete, a tövi részen lapos, a vége bunkószerű. Anőstény 4,2–5,0 mm hosszú, tori része barnásszürke, halvány
fekete csíkokkal. Apotroh vége áltojócsőbe hegyesedik ki. Mind a hím, mind a nőstény szárnytövei és a szárny
elülső fele füstszínű. A tojás 1,02–1,14 mm hosszú, enyhén görbült, alakja hosszúkás ellipszoid. Akifejlett lárva
6,0–7,5 min hosszú, sárgásfehér, henger alakú. A bábbölcső hossza 4,9–5,3 mm, színe világos vörösbarna.

Földrajzi elterjedése. Közép- és Kelet-Európában fordul elő. Eddig Magyarországról, Bulgáriából és Ukrajna
déli részeiről ismert.

Tápnövényei. Magyarországon őszi búzából és rozsból nevelték, Bulgáriában csak őszi búzából.

Gazdasági jelentősége. Főleg a kevésbé bokrosodó búzafajtákon okoz kárt. A tavaszi vetésű búzát nem
károsítja. Annak ellenére, hogy mindenütt előfordul, kártétele nálunk nem jelentős.

Kárképe. Kárképe hasonlít a fritlégyéhez. A fertőzött sarjhajtások szívlevele kezdetben fonnyad, végül
megsárgul és elszárad. Ha csíranövényeket támad meg, azok rendszerint elpusztulnak.

Életmódja. Évenként egy nemzedéke fejlődik. A telelő bábokból március első napjaiban kezdődik az imágók
rajzása. A koleoptil, vagy ha a levelek részben kifejlődtek, a legfelső levél hüvelye alá, a levél válli részétől pár
mm-re helyez el egy-egy tojást. A kikelt lárva lefelé furakodik és a levélhüvelyeken keresztülfúrja magát. A
legbelső levél tövénél spirális alakú rágást végez, így képes behatolni a tenyészőcsúcsba, amelyet tönkretesz. A

377
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

lárvafejlődés 3 hétig tart, majd akár egy hónapig is nyugalmi állapotba kerül, a sarjhajtásnak a talaj felszín alatti
részében. Ezt követően a talaj 1–3 cm-es rétegében bábozódik. Egy lárva csak egy növényt, vagy idősebb
növény esetében egy sarjhajtást pusztít el.

Mivel az imágók a fehér vizestálakba repülnek, így ezekkel a rajzásmenet nyomon követhető.

A védekezés irányelvei. Elsősorban a gyengén fejlődő őszi búzában és rozsban tesz kárt, ezért, ha kedvező
agrotechnikával termesztik a búzát és rozsot, a kártétel megelőzhető.

A forát hatóanyagú talajfertőtlenítővel vagy diazinon hatóanyagú szerrel csávázott magvak vetésével lehet
ellene védekezni. A dioxakarb és monokrotofosz hatóanyagú szerekkel 80–90%-os hatást értek el áprilisban
végzett kezeléskor.

3.3.15.8.5. Cukorrépalégy – Pegomya betae Curtis

183. ábra - A cukorrépalégy (Pegomya betae) imágója és a lárva károsítása (Bíró


Krisztina rajza)

Alaktani leírásit. Az imágó hossza 5–7 mm, torának alapszíne fekete, a szőrözöttsége miatt szürkés, rajta barna
színű hosszanti csíkok láthatók. A potroh alapszíne barnától a sárgáig változik. A tojás hossza 0,7–1,0 mm,
fehér. A lárva kifejlett állapotban 7–10 mm hosszú, zöldes- vagy sárgásfehér. A bábbölcső hossza 4,8-5,0 mm,
szélessége 1,4–1,5 mm, színe vörösbarna.

Földrajzi elterjedése. Európában mindenütt, ezenkívül Észak-Amerikában fordul elő.

Tápnövényei. Acukorrépán és labodafajok leveleiben él. Ritkán okoz szembetűnő kártételt. A hűvös európai
cukorrépa-termesztő országokban jellemző inkább kártétele.

Kárképe. Lárvája a levelekben hólyagos aknákat készít. Egy aknában több lárva is együtt élhet.

Ételmódja. Évi 3–4 nemzedéke is lehet. A pupáriumok telelnek át a talajban, a felszínhez közel. Az imágók
április végén, május elején rajzanak. A tojásaikat a levél fonáki részére rakják, a főérhez közel. A lárva a levél
belsejébe túrja magát és egész életét a két epidermisz között tölti. Kifejlett állapotát 14–20 nap alatt éri el, majd
a talajba jutva, ott pupáriumban fejlődik tovább. Június első felében rajzik a nyári nemzedék. A 3. nemzedék
augusztustól rajzik. Októberben is lehet fejlődésben lévő lárvákat találni.

A védekezés irányelvei. Mivel a libatopfélék (Chenopodiaceae) családjába tartozó gyomnövények is


tápnövényei, ezért célszerű ezeket a növényeket herbiciddel irtani. A répa-levéltetű és a répa-aknázómoly ellen
alkalmazott inszekticidek (foszforsavészter) a répalegyet is gyérítik.

3.3.16. Rend: Hártyásszárnyúak – Hymenoptera


Nagy fajgazdagságú rend, Magyarországon 10 000 fajnál is többet mutattak ki eddig. Jellemző rájuk a két pár,
ritkásan erezett hártyás szárny, a rágó (esetenként rágó-nyaló, -szívó) szájszerkezet. A nősténynek tojócsöve,

378
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

vagy (méregmirigyes) fullánkja van. Teljes átalakulással fejlődnek. Lárvájuk lábatlan nyű, vagy lábakkal
ellátott, hernyószerű „álhernyó”. Alakban, életmódban igen változatos fajokat találunk közöttük. A társas
csoportot, „családot” képező méhek, darazsak, hangyák „szellemileg” a legfejlettebb rovarok közé sorolhatók.
Ösztönös teljesítményeik az ókori írók figyelmét is felkeltették. A méhek bonyolult viselkedésének
tanulmányozásáért K. von Frisch Nobel-díjat kapott.

A megkülönböztethető három alrendjük növényvédelmi jelentősége is jelentősen eltér.

1. alrend: Növényevő darazsak (=levéldarázs-alkatúak) – Symphyta. Toruk és potrohuk között nincs befűződés
(darázsderék); a nőstény darázsnak rövid, fűrészes tojócsöve van. Közülük kerül ki a legtöbb növénykártevő a
hártyásszárnyúak között.

2. alrend: Tojócsöves (=tojókészülékes) hártyásszárnyúak – Terebrantes. Toruk és potrohuk között mély


befűződés (darázsderék) van. A nősténynek vékony, gyakran a testnél is hosszabb, nem fűrészes tojócsöve van.
Többségük más rovarokban, parazitoidként élő fürkészdarázs, ezért növényvédelmileg hasznosak. Kisebb
részük növényevő: gubacsdarázs-alkatúak (Cynipoidea), amelyek között már találunk kisebb jelentőségű
kártevő fajokat.

3. alrend: Fullánkos hártyásszárnyúak – Aculeata. Azitt is meglévő „darázsderék” mellett a nősténynek


tojócsöve fullánkká módosult. A méregmiriggyel kapcsolatos fullánk az állat védelmére, valamint az áldozat
megbénítására szolgál. Ezen alrendbe tartoznak a sok fajnál családot alkotó méhek, darazsak és hangyák.
Közöttük hazánkban csak kevés és kisebb jelentőségű kártevőt, de annál több hasznos virágbeporzót találunk.

3.3.16.1. Család: Szövődarazsak– Pamphiliidae

3.3.16.1.1. Csonthéjasok szövődarazsa – Neurotoma nemoralis Linné

Alaktani leírása. Azimágó fekete, sárgásfehér foltokkal a fejen, toron és a potroh oldalán; 7–8,5 mm hosszú. A
szárny átlátszó, csak csúcsi szegélye füstösbarna. A szárnyjegy és az erezet sötétbarna. A lábak túlnyomóan
fehéressárgák. A tojócső fekete. Atojás kerekített végű, megnyúlt tojásdad 1,6 mm hosszú, sárgászöld. A frissen
lerakott tojás felülete gyengén ragadós. A lárva fejletten 15–16 mm, fűzöld, hátán sötétes hosszsávval. A fej és a
nyakpajzs barnásfekete; a csáp töve fehér, csúcsa felé barnás. A lábak nélküli potroh csúcsán kettős, ízekből álló
tolónyúlvány van. Teste enyhén lapított, általában gyenge S alakban pihen a társas szövedékben. A báb
szabadon fekszik (gubószövedék nélkül), a talaj anyagából alakított bábkamrában.

Földrajzi elterjedése. Európa nagy részében, egészen Közép-Ázsiáig elterjedt.

Tápnövényei. Elsősorban az őszibarackon, másodsorban a kajszin fordul elő. Ritkább tápnövényei a meggy,
szilva, cseresznye, mandula és kökény.

Gazdasági jelentősége. Főleg dombvidéki gyümölcsöseinkben, így különösen a Budai hegységben gyakoribb.
Kora tavasszal, rügyezéskor jelentkezhet, s a rágó álhernyó a kihajtást is akadályozhatja. Elsősorban az
őszibarackra veszélyes, egész ágrészeket, sőt a teljes fát is letarolhatja. Régebben inkább a kajszin volt
gyakoribb. Nem minden évben jelentkezik veszélyes mértékben.

Kárképe. Kezdetben a bomló rügyeken jelentkezik (a nem tipikus) rágás, hámozgatás, némi szövedékkel. A
lárvák növekedésével a közös, gubancos, tapadós szövedék nagyobbodik, több arasz átmérőjű is lehet. A
szövedék feketés ürülékszemcsékkel hintett. A szövedékbe vont levelek karéjosan rágottak, végül csak a levél
(fő)ere marad meg. A szövedék a lárvák eltávozta után is még hosszabb ideig elárulja a kártevő rovart.

Életmódja. Évente egy nemzedéke van. A fejlett lárva telel a talajban. Kora tavasszal bábbá, majd imágóvá
alakul. Az imágók már április első hetében megjelenhetnek, a rajzáscsúcs április utolsó hetétől május közepéig
tart. Ennek megfelelően a tojásrakás is elhúzódhat, úgyhogy a tojásrakás még akkor is tarthat, amikor már
nagyobb lárvák is jelen vannak. A 6–10 darabos vagy még nagyobb tojáscsoportokból kelő, esetleg még egybe
is verődő lárvák szövedéke is egyre nagyobb lesz, rágásuk is kiterjed; 3–4 (–5) hétig tartó táplálkozás közben 5–
6-szor vedlenek, fejlettebben kisebb csoportokra oszolhatnak. A levedlett bőrök és az ürülékszemcsék
megtapadnak a szövedékben. Akifejlett lárvák a talajra vetik magukat, abba lefurakodva talajgubót készítenek és
ott telelnek.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Gradációja szabálytalan időközönként fordul elő.

379
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Természetes ellenségei. Tavasszal a tojásokat és a fiatal lárvákat katicabogár fogyaszthatja. A hétpettyes


katicabogár szobahőmérsékleten napi 2,2 tojást, illetve kis lárvát fogyasztott. Néhány fürkészdarázsfajról
ismeretes, hogy a lárvákat parazitálja (Limnerium crassifemur, Holocremnus incrassator).

A védekezés irányelvei. A kritikus kora tavaszi időszakban, az első lárvák megjelenésének idején kell
permetezni szerves foszforsavészter vagy piretroid hatóanyagú készítményekkel. Az elhúzódó rajzás miatt a
permetezést később általában meg kell ismételni.

3.3.16.1.2. Körte-szövődarázs – Neurotoma saltuum Linné

Alaktani leírása. Az imágó 11-14 mm hosszú, fekete, sárga foltokkal a potrohon. Szárnyai áttetszők, a
szárnyjegy alatt barnás harántsávval. A tojás 2 mm hosszú, sárga, csillogó felületű. A lárva fejletten 25–30 mm,
narancssárga, a fej csillogó fekete, az első két tori szelvényen fekete folttal. A potroh csúcsán két, tüskeszerű
tolóláb van. A báb gubó nélküli, szabadbáb.

Földrajzi elterjedése. Palearktikus elterjedésű faj. Hazánkban általánosan elterjedt, bár igen szórványos
előfordulású.

Tápnövényei. Főképpen körtén és galagonyán fordul elő, szórványosabban megtalálható még almán, szilván,
őszibarackon, kajszin, cseresznyén, meggyen, birsen és madárbirsen.

Gazdasági jelentősége. Hazai szórványos előfordulása miatt növényvédelmi beavatkozásra esetenként ad okot.

Kárképe. Fej nagyságú barnás, sűrű szövedéke messzebbről is feltűnhet, amelyben csoportos, narancssárga
lárvatömeg rág a szövedékbe vont leveleken, hajtásokon. A szövedék ürülékszemekkel van tele.

Életmódja. Évente egy nemzedéke van. A talajban, gubó nélkül telelő lárva tavasszal bábbá, majd imágóvá
alakul, májusban (június elejéig) rajzik. Ekkor rakja le 30–40(–60)-as csoportokban sárga, csillogó tojásait a
levelek fonákára. A kezdetben hámozó, később karéjozó lárvák barnás szövedéke is egyre nagyobbá válik. A
kifejlett lárvák június-júliusban a talajra vetik magukat, befurakodva talajbölcsőt készítenek és diapauzába
merülnek a következő tavaszig.

A védekezés irányelvei. Szórványos előfordulása miatt nem jelent növényvédelmi problémát. Egyes „fészkeit”
levághatjuk, vagy vadászó permetezéssel tehetjük ártalmatlanná.

3.3.16.2. Család: Szalmadarazsak – Cephidae

3.3.16.2.1. Közönséges szalmadarázs – Cephus pygmaeus Linné

184. ábra - Közönséges szalmadarázs (Cephus pygmaeus) a = imágó, b = láva, c =


kártétele (Bíró Krisztina rajza)

380
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Az imágó 5–10 mm, karcsú, oldalról lapított. Színe fekete, némi sárgásfehér foltozattal. A
szárny áttetsző, szürkés árnyalattal. A hímen több a sárgás szín. A tojás fehér, vese alakú. A lárva fejletten 11
mm, gyengén S alakban hajlott; sárgásfehér, feje barna. Potrohcsúcsán kitines nyúlvány segíti a szalmaszár
belsejében való mozgáskor. Bábja 8–10 mm hosszú, sárgásfehér, átlátszó, vékony szövetű gubója a tápnövény
(szalmaszár) belsejében található.

Földrajzi elterjedése. Európától Közép-Ázsiáig elterjedt, de előfordul Észak-Afrikában és Észak-Amerikában is.


Magyarországon előfordulása általános.

Tápnövényei. Gabonafélék, elsősorban az őszi búza és a rozs, előfordul vad füvekben (Agropyron, Bromus,
Phleum stb.) is.

Gazdasági jelentősége. Afertőzött gabonaszár szemtermése súlyosabb fertőzés esetén 20%-kal is csökkenhet, de
általában nem haladja meg a 2–3%-ot. A fertőzés következtében a szár – elsősorban a bábozódás helyén –
meggyengül, erősebb szél hatására eltörik, aminek következtében a gépi betakarítás nehezebbé válik és a
szemveszteség fokozódik.

Kárképe. A gabonaszár belsejében való kezdeti rágás nem szembeszökő. Később a fertőzött szár fejlődésében
visszamarad, korábban sárgul. A szár belsejében, a szárcsomóknál (nóduszok) fehéres rágcsálék, ürülék gyűlik
össze. Legfeltűnőbb a fertőzött szárak aratás-közeli letörése.

Életmódja. Évente egy nemzedéke van. A gabonaszárcsonkban áttelelő lárva tavasszal bábozódik és májusban,
általában akácvirágzás táján rajzik. A nőstény 20–30 (–50) tojását a fejlettebb gabonaszárak, vad fűfélék alsó
szárcsomójába rakja, száranként egy-egy tojást. Az 1–2 hét múlva kikelő lárva a szár béli részén rág, közben – a
szárcsomókat is átrágva – fokozatosan a felsőbb, fiatalabb részek felé furakodik. Fejlett lárvaként a szárat annak
alsó részének körberágásával meggyengíti. Ez a felső rész szél hatására le is törik, az alsó (állva maradó) rész
végét a lárva rágcsálékkal betapasztja és itt is marad telelésre egy laza szövetű gubóban.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Agabonafélék monokultúrás termesztése kedvez felszaporodásának.


Korai, meleg tavasz elősegíti sikeres rajzását, tojásrakását.

Természetes ellenségei. Számos fürkészdarázs és fémfürkész parazitálhatja, amelyek közül leghatékonyabb a


Collyris calcitrator. Mindezek kedvező esetben 60%-os parazitáltságot is előidézhetnek. Feltehető, hogy a
kiterjedt vegyszerhasználat csökkenti a parazitoidok hatékonyságát.

A védekezés irányelvei. A korai aratás – amennyiben ez egyáltalán lehetséges – csökkenti a lárvák túlélési
lehetőségét, mert az akkor túlnyomóan még a felsőbb szárrészben tartózkodó lárva a learatott szárban már aligha
tudja fejlődését befejezni. Ugyancsak ajánlatos az aratáskori „rövid” tarló hagyása, különösen akkor, ha az a
közeli mélyszántással párosul. A tarlóégetés ugyan pusztítja a lárvákat, azonban ez a módszer csak kivételesen
engedhető meg.

3.3.16.2.2. Hajtáshervasztó darázs – Janus compressus Fabricius

Alaktani leírása. Az imágónál jelentékeny ivari kétalakúság van. A hím 6–7, a nőstény 7–10 mm hosszú. A hím
potroha hengeres, élénksárga, a nőstényé oldalról összenyomott, vörösbarna. Aszárnyak átlátszók. A tojás bab
alakú, 0,8–0,9 mm hosszú. A lárvafejletten

8–10 mm, a fertőzött hajtásból kivéve enyhe S alakot vesz fel. Láb nélküli, sárgásfehér, potrohvégi kitines
nyúlványa barna. Bábja sárgásfehér, vékony falú gubószövedékben található a fertőzött hajtásban.

Földrajzi elterjedése. A Baleári-szigetektől a Kaukázusig előfordul. Európán kívül Észak-Afrikából is említik.


Magyarország számos helyéről ismeretes.

Tápnövényei. Főtápnövénye a termesztett és vadkörte, azonban egyéb gyümölcsfákon is megtalálható


szórványosan (alma, naspolya, birs), előfordul számos vad Rosaceae fajon is (Cotoneaster, Sorbus,
Amelanchier).

Gazdasági jelentősége. Az intenzív ültetvényekben, a körtesövényekben, valamint faiskolákban lehet jelentős.

Kárképe. Az arasznyi körte- (és egyéb tápnövény-) hajtás tavasszal fonnyadva lekonyul, majd fokozatosan
elszárad. A hervadást a hajtáson csavarvonal mentén sorakozó 15–30, tojócsőből eredő sötét szúrásnyom és
később a hajtásban járatot készítő lárva okozza. A felhasított szárban fehéres, lábatlan lárva rág.

381
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Életmódja. Évente egy nemzedéke van. A fertőzött vesszőrészben lárvaként telelő rovar áprilisban bábozódik,
két hét múlva imágóként kikel, májusban rajzik. Napos időben szurkálja meg csavarvonal mentén a körte (és
egyéb gazdanövény) hajtásait, de hajtásonként csak egy tojást rak. A hajtások hervadása a fertőzés után órákon
belül megindul. A hajtás belsejében rágó lárva négyszeri vedlés után augusztusban éri el fejlettségét; ekkor
járata alsó végén bábkamrát készít, s a leendő imágó kibúvásának elősegítésére a közeli héjat is elvékonyítja.

A védekezés irányelvei. Mivel a fertőzés általában területileg korlátozott, a hervadó hajtások összeszedésével a
következő évi fertőzés mérsékelhető. Káros mérvű elszaporodása esetén a tojásrakás kezdetén célszerű
felszívódó szervesfoszforsavészter-készítménnyel védekezni.

3.3.16.3. Család: Botcsápú levéldarazsak – Argidae

3.3.16.3.1. Borbolyafélék levéldarazsa – Arge berberidis Schrank

Alaktani leírása. Az imágó fekete, kékes fémfénnyel, 7–11 mm hosszú. Szárnya barnásan füstös; a testet rövid,
sötétbarna szőrzet borítja. A tojás hajlottan ovális, 0,8 mm-es, a levélfonák bőre alá van süllyesztve. A lárva
kezdetben kékesszürke, fejletten sárgásfehér,

15–18 mm hosszú. A fej fekete. A báb vajsárga; a talajban található.

Földrajzi elterjedése. Közép- és Dél-Európa, Kis-Ázsia. Magyarországon számos helyről ismeretes.

Tápnövényei. A sóskaborbolya (Berberis) kerti változatain és hibridjén a Mahoberberisenél.

Gazdasági jelentősége. Kis jelentőségű kártevő; egyes évjáratokban újólagosan lekopasztja a bokrokat,
bokorsorokat, ami a fejlődésben visszavetheti őket. A virágkötészetben használatos Mahonia levelét is
hámozgatja, rágja és ezzel csökkenti azok felhasználhatóságát.

Kárképe. A levéllemez alul és/vagy felül hámozott, később karéjosan rágott. Súlyosabb esetben egész ágrészek,
sőt bokrok válhatnak teljesen levéltelenné.

Életmódja. Hazánkban feltehetően évenként két nemzedéke fejlődik ki. A fejlett lárva (álhernyó, illetve előbáb
alakban) a talajban heverő, kettős falú gubóban telel, az imágók májusban rajzanak. A levelek fonákján
tojócsövével kis epidermiszzsebeket hasít, s egymás mellé 8–10 tojást is helyez el. A tojások egykét nap alatt
megduzzadva részben ki is kandikálnak a levélepidermisz alól. A kikelő lárvák eleinte a levél felbőrét
hámozzák, később karéjozzák, illetve teljesen lerágják. A fejlett álhernyók a talajba vonulnak bábozódásra, a
belőlük keletkező 2. nemzedék július-augusztus folyamán jelentkezik és – szeptember közepéig is rágva – még
jobban lekopasztja a bokrokat. A kifejlett lárvák ezután a talajba vonulva, gubóban telelnek át.

A védekezés irányelvei. Kerti, kisebb-nagyobb bokrokról a lárvák lerázhatók és némiképpen összegyűjthetők.


Tömeges elszaporodása esetén rövid hatóidejű szervesfoszforsavészter-készítményekkel célszerű ellene
védekezni.

3.3.16.4. Család: Valódi levéldarazsak – Tenthredinidae

3.3.16.4.1. Repcedarázs – Athalia rosae Linné

185. ábra - Repcedarázs (Athalia rosae) a = imágó, b = álhernyó, c = kártétel


repcelevélen (Bíró Krisztina rajza)

382
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Az imágó hossza 5,2–9,4 mm. Alakja ovális, alapszíne narancssárga. Feje fekete, a fejpajzs és
a felsőajak sárgásfehér. A csáp felső része fekete, alul piszkossárga. Az előhát és a középhát középső része
narancssárga, utóbbi oldalsó fele fekete. Az utóhát többé-kevésbé fekete. A szárnyak fehéressárgák, erei
barnásfeketék. A lábak alapszíne sárga, csak a lábszárak vége fekete. A potroh narancssárga, az utolsó szelvény
csúcsa alapján a nemek könnyen elkülöníthetők. A tojás bab alakú, sárgásfehér, frissen lerakott állapotban
szélessége 0,8, hossza 0,4 mm. Az embrionális fejlődés során a levél szövetéből vizet vesz fel és megduzzad. A
lárva a tojásból való kibújás után világosszürke, átlátszó. Fejtokja fekete. A harmadik vedlés után zöldesfekete
színű lesz. Innen származik a feketehernyó elnevezés. A bábja szabadbáb, a talajban van, hossza 7 mm. A
gubóra talajszemcsék tapadnak.

Földrajzi elterjedése. Egész Eurázsiában, Észak- és Dél-Afrikában, Japánban és

Dél-Amerikában is előfordul. Hazánkban általánosan elterjedt.

Tápnövényei. A termesztett növények közül hazánkban elsődleges tápnövénye az őszi és a kerti tavaszi repce, a
fehér vagy angol mustár, a tarlórépa és a kerti retek. Gyomnövények közül a vadrepce (Sinapis arvensis), a
repcsényretek (Raphanus raphanistrum), a mezei tarsóka (Thlaspi arvense), az erdei kányafű (Roroppa
silvestris), az útszéli zsázsa (Lepidium draba).

Kárképe. Ősszel a 3–4 leveles állapotú repce levelein eleinte kis lyukakat rágnak. Később, a második vedlés
után szabálytalan alakban rágnak a lárvák. Erős kártétel esetén csak a levél fő- és mellékerei maradnak meg.
Tavasszal a mustáron a leveleket, a szár felső részeit, a virágszirmokat, sőt a zöldellő becőket is megrágja
(hámozgatja). A nyári nemzedék lárvái az árva kelésű repcén károsítanak.

Életmódja. Évihárom nemzedéke van. A kifejlett lárva telel a talajban. Az áttelelt nemzedék május elejétől
június közepéig rajzik. Tojásait tápnövénye fiatal leveleibe rakja. Az 1. nemzedék imágóinak rajzása rendszerint
június 20–25. között indul meg és július végéig tart. Július közepén a legintenzívebb. Ebben az időszakban a
tojásrakásra legalkalmasabb növény a repcetarlón található árvakelés.

A második nyári nemzedék, amely egyben a legnépesebb is, augusztus második felétől rajzik. A rajzás
szeptember végéig, egyes években október elejéig tart. Ez a nemzedék elsősorban az őszi repcére, ennek
hiányában a tarló- vagy kerekrépára rakja tojásait. Az őszi kártétel szeptember végéig, október elejéig tart. A
kifejlett lárvák a talajba vonulnak, gubót szőnek maguk köré és abban telelnek.

A nőstény tojásait a levél széléhez közel, a fonáki oldalra helyezi, a szivacsos parenchimába. Nyáron a
tojásrakás viszonylag rövid ideig tart, ezért a lárvák fejlődésük során közel azonos stádiumban vannak. Ősszel
az imágók rajzása és a tojásrakási periódus elhúzódik, ezért a lárvák is hosszú időn keresztül előfordulnak, és
közöttük különböző stádiumban lévők egyaránt lehetnek. A táplálékfogyasztásuk a fejlődésük előrehaladtával
hirtelen növekszik. Repcén a két utolsó fejlődési stádiumban, a lárvafejlődés alatt elfogyasztott táplálékuknak
86%-át, mustáron 88%-át fogyasztják el.

383
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Arepcedarázs elsősorban a csapadékban szegényebb években fejlődik


zavartalanul. A tömeges elszaporodásnak elsőrendű előfeltétele a tojásrakásra alkalmas növények tömeges
jelenléte. Amennyiben az imágók rajzásának időszakában a gazdanövény levelének szövetei a tojásrakásra már
alkalmatlanok, a gradáció nem alakul ki.

Az imágók rajzásmenete sárga színcsapdával nyomon követhető. Az imágók megjelenése után 14–20 napon
belül várható a lárvák kelése. A védekezés időpontjának meghatározása céljából a lárvakelés várható
időpontjában 3–4 naponként célszerű a növények leveleinek fonáki részét, a fiatal lárvák tartózkodásának helyét
megvizsgálni.

Természetes ellenségei. Magyarországon természetes ellenségei közül a Meigenia mutabilis, Tachina nigricans,
Nemorilla floralis (Diptera: Tachinidae), az Apanteles lacteus (Hym.: Ichneumonidae) ismertek.

Hazánkban az első nyári nemzedék lárváit a Perilampus aeneus és a Tachina nigricans parazitálja. Ennek
mértéke alig haladja meg a 10%-ot.

A védekezés irányelvei. Megfelelő tápanyagellátás, talaj-előkészítés és megfelelő időben végzett vetés a kártétel
mérséklését eredményezi.

A repce aratásakor kihulló magvakból kikelő árvakelést csak július végén, augusztus elején célszerű leszántani,
ugyanis az első nyári nemzedék nőstényei által a fiatal csírázó növényekre lerakott tojásokból kikelt lárvák
ebben az esetben elpusztulnak, és ezért a második nyári nemzedék egyedszáma olyan drasztikus mértékben
csökken, hogy az őszi kémiai védekezés szükségtelenné válhat.

3.3.16.4.2. Fehéröves levéldarázs – Emphytus cinctus Linné

Alaktani leírásra. Túlnyomóan fekete, kisebb fehér foltokkal. Potroha középtáján fehér öv van. Az átlátszó
szárny sárgás; az erezet és a szárnyjegy barna. 8–10 mm hosszú. Tojása ovális-gömbölyű; egyenként rakja a
szamóca (földieper) levélfonáki epidermisze alá, és gombostűfejnyi kiemelkedések alakjában tűnik elő,
különösen, amikor néhány nap múltán megduzzad. Alárva fejletten 15 mm körüli, feje sárga; teste kékeszöld,
sertékkel sűrűn borított.

Földrajzi elterjedése. Holarktikus. Magyarországon általánosan elterjedt faj.

Tápnövényei. Kizárólag a Rosaceae családba tartozó növényeken, elsősorban szamócán, rózsán, szedren él.

Gazdasági jelentősége. A lomb lerágásával nemcsak az az évi, hanem a következő évi termést is csökkentheti.

Kárképe. A fertőzést a legkorábbi szakaszban a szamóca levélfonákján mutatkozó kis kiemelkedések, illetve – a
lárvák kelése után – ezek közepén mutatkozó kis, kerek kirágási nyílások árulják el. Afiatal álhernyók hámozása
után hamarosan, gyakran az erek mentén határolt lyuggatások, karéjozások jelentkeznek, amelyek közelében a
csigaházszerűen összetekeredett lárvák is megtalálhatók.

Életmódja. Évente két nemzedéke van. A különböző rejtekhelyeken (pl. szármaradványok) telelő lárva (előbáb)
tavasszal bebábozódik és az imágók rendszerint április második felétől rajzanak. A levélfonák bőre alá
süllyesztett tojásokból – egy nőstény 15–44 tojást is rakhat – néhány nap múltán kikelő lárváknak kb. 3 hét
szükséges teljes felnövekedésükhöz. A rózsán fejlődők a rózsahajtásba is befurakodhatnak bábozódás végett, a
szamócán fejlődők viszont szinte kivétel nélkül a talajban bábozódnak. A nyár második felében még egy
második nemzedék is kifejlődhet. A rajzások ideje, a bábozódás helye(i) és a nemzedékek fenológiája pontosan
nem ismert.

A védekezés irányelvei. A fiatal lárvák nagyobb arányú megjelenése esetén, a gyümölcs érési idejének
figyelembevételével, szervesfoszforsavészter-készítményekkel célszerű permetezni.

3.3.16.4.3. Füstösszárnyú levéldarázs – Caliroa cerasi Linné

186. ábra - Füstösszárnyú levéldarázs (Caliroa cerasi) a = imágó, b = lárva nyálkás


bevonattal, c = lárva nyálkás bevonat nélkül, d = a lárva hámozgató rágása
cseresznyelevélen (Bíró Krisztina rajza)

384
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Az imágó 4–6 mm, teljesen fekete, csak a lábak barnák (részben). A szárny gyengén füstös,
haránton barna szalaggal. A tojás 0,7×0,35 mm, sárgásfehér. A lárva fejletten 10 mm körüli, elöl vaskosabb.
Színe alapjában véve sárga, zöldessárga, azonban csillogó, nyálkaszerű váladék fedi, s ez feketés olajzölddé
teszi. Bábját a talajszemcsékből ragasztott gubóban találjuk.

Földrajzi elterjedése. Mind az öt kontinensen előfordul, nyilván – részben – behurcoltan.

Tápnövényei. Zömmel a Rosaceae családbeli növényeken, elsősorban cseresznyén, meggyen, körtén, birsen,
szilván, almán, kökényen, mandulán, naspolyán, szedren, berkenyén, galagonyán, madárbirsen és még egyéb
növényeken fordul elő.

Gazdasági jelentősége. Elsősorban fiatal fákon, csemetéken okozhat kárt a lomb teljes lerágásával, amelyet
nagyobb fák inkább kihevernek. Különösen cseresznyére lehet veszedelmes tarrágása.

Kárképe. A kezdetben kis, később nagy felületű levélepidermisz-hámozások barnán, sötétbarnán tűnnek elő és a
leperzselt lomb hatását keltik A második nemzedék többnyire népesebb és ezek tovább növelik a hámozott,
rágott felületeket.

Életmódja. Évente két nemzedéke fejlődik. A talajban lévő bábkamrában telel a lárva, előbáb alakjában. Az
április második felétől jelentkező imágók a levéllemez szövetébe helyezik tojásaikat, egy-egy nőstény 22–82-t
is. A tojások a levél színén apró dudorok alakjában mutatkoznak. A 9–15 nap alatt kikelő lárváknak további 3
hétre van szükségük a teljes kifejlődéshez. Eközben kezdetben főként a levél felszínén hámozgatnak, később
ablakosan lyuggatnak. A hatodik vedléssel a lárvák levetik nyálkás háti bevonatukat is és ekkor olajzöldből
sárgába váltanak át. A talajban bábozódnak és augusztus–szeptember folyamán második rajzásukra és
folytatódó kártételükre is sor kerül.

A védekezés irányelvei. Tömeges elszaporodása esetén szervesfoszforsavészter-készítményekkel célszerű ellene


védekezni.

3.3.16.4.4. Fekete szilvadarázs – Hoplocampa minuta Christensen

187. ábra - Fekete szilvadarázs (Hoplocampa minuta) a = imágó, b = lárva, c = a lárva


kártétele a gyümölcsben (Bíró Krisztina rajza)

385
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Az imágó 4–5 mm hosszú, fekete. Az első és második lábpár, a hím csáp túlnyomó, a nőstény
csáp alsó része és a szárnyjegy barna, sárgásbarna. A szárnyak átlátszók. A tojás 0,5×0,3 mm, a frissen lerakott
vese alakú, később gömbölyűre duzzad. A lárva fejletten 8–10 mm hosszú, fehéres, illetve elefántcsontszínű. A
fiatalabb lárvák feje feketésbarna, a fejlettebbeké sárgás. A szabadbáb zöldesfehér, a tömött szövésű, kívülről
talajszemcsékkel borított, tojásdad gubó 4,1–6,3 mm hosszú.

Földrajzi elterjedése. Egész Európa, Közép-Ázsia. Magyarországon általánosan elterjedt.

Tápnövényei. A pollen- és nektárevő imágók a szilván kívül különböző gyümölcsfák virágjain megtalálhatók,
amelyek a szilvával kb. egyidejűleg virágoznak, azonban a lárvák szinte kizárólag a közönséges és
paradicsomszilvában élnek és csak elvétve fordulnak elő kajszin.

Gazdasági jelentősége. A szilvatermesztésnek igen jelentős kártevője. Különösen a korai szilvafajtákat


veszélyezteti. A károsodás mértéke 50–90%-ig is emelkedhet. Néhány esetben a kajszin is károsított.

Kárképe. A fiatal szilvagyümölcs oldalán egy kisebb (befurakodási) és egy nagyobb (kifurakodási) kerek nyílás
van, amelyből esetenként fekete ürülékszemcsék nyomakodnak elő. A fertőzött szilva belülről üregesített és a
benne lévő lárvától jellegzetesen poloskaszagú. A szilvafa alatt is megtalálhatók az időközben lehullott, fertőzött
szilvagyümölcsök.

Életmódja. Évente egy nemzedéke van. A talaj felső rétegében áttelelt lárvák, előbábok kora tavasszal bábbá
alakulnak és a szilvavirágzás kezdete körül előfurakodnak a talajból. Tapasztalataink szerint az imágórajzás
akkor kezdődik, ha március 1-től 11–12 olyan nap telik el, amelyek napi átlagos talajhőmérséklete (5 cm
mélységben) meghaladja a 10 °C-ot. Korai tavaszodás esetén ez rendszerint április 1–2. dekádjára esik, de
egyébként május közepéig is elnyúlhat. A imágók két-három hétig tartó életüket a lombkoronában, főként a
virágokon töltik. A korábban, esetleg a szilvavirágzás előtt jelentkező imágók a környező, korai
gyümölcsvirágokon táplálkoznak. Ezek közül azonban legfeljebb a kajszi virágjára raknak tojást.

Az imágók csak nappal, általában 10–12 °C feletti időben válnak aktívvá. A virágokon való ismételt táplálkozás
és párosodás után a szilvavirág csészecimpáiba süllyesztik egyesével tojásaikat. A tojásrakás helye – különösen
a vízfelvétel után duzzadó tojás esetében – apró kidudorodás formájában mutatkozik. Egy nőstény 30 tojást is
lerakhat. A 6–10 nap múlva kelő lárvák rendszerint a legközelebbi terméskezdeménybe furakodnak és a
belsejében rágnak. A lárva 20–22 napos fejlődése folyamán 4–5 szilvát is felhasznál, mindannyiszor újabb
gyümölcsbe furakodva. Az utolsó szilva lehullását a fejlett lárva maga is előidézi azzal, hogy a kocsány felőli
részt körberágja. Ennek megfelelően a fertőzött és lehullott, nagyobb szilvákban néhány napig még bent
találhatjuk a csaknem fejlett lárvát. A teljesen kifejlett lárvák levetik magukat a fáról, illetve a talajon heverő
szilvát elhagyva a talajba furakodnak és ott gubót készítenek. Ebben maradnak a következő tavaszig. A
populáció egy része két telet is tölthet a talajban.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Az imágók megjelenése, mennyisége a szilvafákra helyezett, fehér


színű, ragacsos lapok által fogott egyedek alapján állapítható meg.

Természetes ellenségei. Az imágókat rovarevő madarak (légykapók, füzikék stb.), a fakoronában élő pókok és
ragadozó legyek tizedelhetik. A hangyák (Tetramorium, Formica) a lárvák után a fára is felmennek, de még
inkább kivonszolják őket a talajra leesett szilvából. Házikertben a fa alatt tartózkodó házi tyúkok is
felszedegetik a fejlett lárvákat; úgy tűnik, hogy számukra a „poloskaszag” nem riasztó. A lárváknak ismeretesek
fürkészdarázs pusztítói is. Közülük egy gyilkosfürkész (Bracon) 33%-ig is parazitálhatja a lárvákat.

A védekezés irányelvei. Akikelő lárvák a legtöbb inszekticidre érzékenyek, ezért a sziromhullás legvégén
(méhkímélő szerekkel esetleg 1–2 nappal korákban is) alkalmazott szervesfoszforsavészter-hatóanyagú
készítménnyel kártételük elhárítható. Némileg elkésett permetezésnek is lehet fertőzéscsökkentő hatása, mert a
kipermetezett szervesfoszforsavészter-tartalmú készítményekből, a fertőzött szilva oldalán lévő lyuk pereméről,
többnyire megfelelő hatóanyag-mennyiség jut el a lárvához.

3.3.16.4.5. Sárga szilvadarázs – Hoplocampa flava Linné

Alaktani leírása. A4–5 mm hosszú imágó barnás, vagy vörösessárga, a toron fekete foltokkal. Apotroh
vörösessárga, a végtagok és csápok is sárgásak. Azátlátszó elülső szárny tövi kétharmada sárgásan füstös. Atojás
0,6–0,7 mm-es. A lárva fejletten 8–10 mm, fehéres, narancssárga fejjel. Fiatalabb stádiumokban a fej
sárgásbarna. A báb zöldesen áttetsző; a tömött, kívül ripacsos gubó 5,6–6,8 mm hosszú.

Földrajzi elterjedése. Európa nagy részében előfordul. Hazánkban általánosan elterjedt.

386
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Tápnövényei. Alárvák tápnövénye csak a szilvafajták közül kerül ki.

Gazdasági jelentősége. Jelentősége évjáratonként ingadozó, azonban nem éri el a fekete szilvadarázsét.

Kárképe. Gyakorlatilag megegyezik a fekete szilvadarázséval.

Életmódja. Nagymértékben megegyezik a fekete szilvadarázséval. Az1–2évig a talajban heverő gubóból


szilvavirágzás elején jönnek elő az imágók és átlagban 12,4 napig tartózkodnak a lombkoronában és egy kissé
korábban mutatkoznak, mint a fekete szilvadarazsak. A tojásrakásban viszont elég határozott eltérés mutatkozik,
amennyiben a sárga szilvadarázs nősténye inkább a csészetest epidermisze alá rakja a tojását és kevesebb jut a
csészecimpákra. Ennek következtéken a kikelő lárvák közvetlenebbül érhetik el a szilvakezdeményt. Afejlődés,
talajba jutás a fekete szilvadarázsnál leírt módon megy végbe. Évente egy nemzedéke van, azonban a 2 (esetleg
3 ?) évig tartó diapauza e fajnál gyakoribbnak tűnik.

A védekezés irányelvei. Nem különböznek a fekete szilvadarázs esetében írtaktól.

3.3.16.4.6. Körte-gyümölcsdarázs – Hoplocampa brevis Klug

188. ábra - Körte-gyümölcsdarázs (Hoplocampa brevis) a = imágó, b = lárva által


károsított gyümölcs (Bíró Krisztina rajza)

Alaktani leírása. Anőstény 4,5–5,5 mm hosszú, sárgásbarna színű, a toron lévő feketés foltok közül legfeltűnőbb
a torháti X alakú rajzolat. Az átlátszó szárnyak erezete sárgásbarna. Magyarországon a hím nem ismeretes. A
tojása 0,7–0,8 mm-es, ovális vese alakú. A lárva fejletten 8–10 mm hosszú, színe szennyesfehér, feje
sárgásbarna. Bábja 5–6 mm hosszú, zöldesfehér; tojásdad, merev falú gubóban található a talajban.

Földrajzi elterjedése. Európa nagy részében ismeretes. Magyarországon általánosan elterjedt, különösen a
lazább, homokos talajú vidékeken.

Tápnövényei. Az imágók a körtevirágokon kívül alkalmilag egyéb gyümölcsfák virágján (mirabolánszilva,


cseresznye, mandula, kajszi, alma) is előfordulhatnak táplálkozás céljából, azonban a lárvák csak a termesztett,
kisebb mértékben a vadkörte gyümölcsében fejlődnek ki.

Gazdasági jelentősége. Egyike a hazai körtetermesztés legjelentősebb kártevőinek. Súlyosabb esetekben a


termés 50–100%-át is megsemmisítheti. Néha egy-egy fajta „ellenállóbbnak” mutatkozik, viszont ugyanaz más
esztendőkben vagy más vidékeken szintén fertőzött. Ez arra utal, hogy a fertőzöttség alakulását egy-egy terület
körtefajtáinak összessége, egymáshoz való helyzete, az időjárás által mindig is befolyásolt virágzási ideje
határozza meg.

Kárképe. Atojásból kikelő lárva a megtámadott virág termőtáján, a porzószálak és a bibe között, egy félkörben
haladó aknázó járatot készít, amelynek fekete színe feltűnően jelzi a kártevő jelenlétét. Ezeknek a
körtekezdeményeknek a csészerésze leszárad, lehull, ami ugyancsak jellegzetes, bár nem túlságosan feltűnő
kártételi kép. A megtámadott első körte – amennyiben nem éri újabb befurakodás – kiheverheti ezt az első
aknarágást, legfeljebb a gyümölcs csúcsa deformálódik kisebb-nagyobb mértékben. Alárva által megtámadott
második és harmadik fiatal gyümölcsök (mogyoró nagyságig) oldalán rágott lyukon, barnás-feketés
ürülékszemcsék tódulnak ki. Afertőzött gyümölcsök később tömegesen hullanak. Súlyosabb fertőzés esetén egy
körtében két lárva is található.

387
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Életmódja. Évente egy nemzedéke van. Atalajban áttelelt gubóban a lárva kora tavasszal alakul tilóbábbá,
bábbá, majd imágóvá. Azimágók rajzása csak valamivel a körte virágzása előtt kezdődik, ilyenkor az imágók a
közeli, korábban virágzó gyümölcsfákra is átmennek. A 2–3 hétig tartó imágórajzás hazai szélső időpontjai
április 2. – május 10. Az imágók nappali állatok, 14–15 °C fölött kezdenek tevékenykedni. A kelő lárva
egyenesen a terméskezdeménybe hatol, patkó, vagy kör alakú aknázórágást végez a porzók tövénél. Ezt a
terméskezdeményt elhagyva aztán még további 2–3–4 körtébe furakodik be és kirágja azok belsejét.
Afelmetszett körtében jelentős mennyiségű ürülék-rágcsálék mellett találjuk a poloskaszagot árasztó körtedarázs
lárvát. A vadkörte viszonylag ritkán fertőződik; valószínű, hogy a vadkörte számos gyümölcstípusa között a
keményebb héjú, erősebb kősejtrétegű fajták a lárvák befurakodását megnehezítik. A lárvafejlődés ideje 3–4 hét,
amely idő alatt a körte belsejében négyszer vedlik. A fejlett körtedarázs-lárvák az utolsó, fertőzött körtéből
kifurakodva a talajra esnek és a felszíni rétegeiben gubót szőnek. A populáció lárváinak egy része két évig
maradhat a talajban.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Az imágók megjelenése, rajzásuk időtartama a fákra vagy a korona
közelébe kihelyezett fehér színű ragacsos lapok által fogott egyedek mennyisége alapján állapítható meg. A
virágzás végén, a sziromhullás kezdetén a bibe és a porzó között megjelenő félkör alakú, fekete csík alapján a
fertőzöttség mértéke viszonylag nagy biztonsággal állapítható meg. Amennyiben a virágok 5%-a vagy annál
nagyobb aránya fertőzött, úgy célszerű a sziromhullást követően inszekticidet alkalmazni.

A gradáció alakulásába a természetes ellenségek is beleszólhatnak. Valószínű, hogy az imágókat ugyanazon


állatok tizedelhetik, mint azt a szilvadarazsaknál említettük. A körtedarázs-lárvák hatékony parazitoidja az 50%-
os fertőzöttséget is elérő gyilkosfürkész (Bracon variator). Ennek nősténye hosszú tojócsövével a fertőzött körte
falán keresztül szúrva bénítja meg a lárvát és tojását is ráragasztja. A kikelt gyilkosfürkészlárva a
körtedarázslárva tartalmát szinte átszivattyúzza saját testébe és fejletten 3,7–4,3 mm hosszú, tojásdad, ripacsos
felületű gubót sző a körte belsejében és ebben is telel.

A védekezés irányelvei. Avirágzás előtt közvetlenül rövid hatóidejű szervesfoszforsavészter-készítménnyel (pl.


dimetoát) végzett permetezéssel az imágók száma jelentős mértékben csökkenthető. Aközvetlenül a
sziromhullást követően alkalmazott, mélyhatású szerves foszforsavészter inszekticidek az aknázójáratban élő,
első stádiumú lárvákat jó hatásfokkal pusztítják. Azelkésett permetezés hatékonysága jelentősen csökken. A
további gyümölcsbe berágó álhernyót mérgezik, vagy a viszonylag nagy berágási nyíláson behatoló
inszekticidek a lárvák egy részét még el is pusztíthatják.

3.3.16.4.7. Alma-gyümölcsdarázs – Hoplocampa testudinea Klug

189. ábra - Alma-gyümölcsdarázs (Hoplocampa testudinea) a = imágó, b = a lárva


aknázójárata a gyümölcsben, c = a lárva kitüremkedő ürülékszemcséi (Bíró Krisztina
rajza)

Alaktani leírása. Azimágó 5,5–7,0 mm hosszú, színezetében a fekete és vörössárga színek uralkodók.
Jellegzetes a fejtető négyszögletes, fekete foltja. Azátlátszó szárnyak barna erezetűek, a szárnyjegy feketés-
vagy világosbarna. A tojás 1–2 napos korában ovális, puha, 0,8 mm hosszú; fejlődése vízfelvétellel jár, ami után
nagyobbá, gömbölydeddé válik. Alárva fejletten 12 mm hosszú, fehéres, rózsásfehér. Afejtok színe a fejlődés
során fokozatosan világosabbbá, végül sárgásbarnává válik. Abáb fehéres színű szabadbáb, amely 6–8 mm-es,
tojásdad gubóban található.

388
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Földrajzi elterjedése. Eurázsiai faj, amelyet Észak-Amerikába is áthurcoltak. Dél-Norvégiától a Bajkál-tóig


előfordul. Hazánkban általánosan elterjedt.

Tápnövényei. Az imágó elsősorban az almavirágon található és csak ritkán megy szilva- vagy körtevirágra. A
lárva hazánkban kizárólag az alma gyümölcsében fejlődik ki. A termesztett almafajtákon kívül díszalmaféléken
(Malus baccata, M. spectabilis, M. pumila var. niedzwedzkyana) és a vadalmán is előfordul; utóbbi lehet az
eredeti tápnövénye is.

Gazdasági jelentősége. Rapszodikus jelentkezése folytán jelentősége is változó. Alföldi és hegyvidéki


almáskertben egyaránt okozhat néha 50%-os gyümölcshullást is. Jelentőségének pontosabb felmérését az is
akadályozza, hogy esetenként összetévesztik az egyébként később jelentkező almamoly-károsítással.

Kárképe. Alárva okozta kárkép kétféle. A fiatal (L1) lárva a gyümölcshéj alatt aknáz, amit az alma – ha nem éri
újabb befurakodás – kihever, de jellegzetes, a csészetájtól kiinduló felszíni parás forradás marad vissza a
kifejlett almán. Az idősebb lárva már a kis almagyümölcsök belsejébe furakodik. A fertőzött alma oldalán lévő
kis lyuk, s a belőle szivárgó vörösbarna, feketés nedv az almadarazsas fertőzést távolabbról is elárulja. Ezek a
kiüregesített mogyorónyi-diónyi almák fokozatosan lehullanak és néha még ekkor is bennük van a fehéres lárva
és a sok rágcsálék, ürülék.

Azalmadarázs- és az almamolyfertőzés időbelileg is elkülönül. Az almadarazsas almák június közepéig


(hegyvidéken június végéig) lehullanak; az almamolyos fertőzés okozta hullás 1–2 héttel később kezdődik meg.
A kétféle fertőzés alaktanilag is eltér, az almadarázs rágta nyílás széle gyűrűsen vastagodott, ráncos szélű,
némileg benyomható. Az almamolyos almán a bejárati nyílás nem enged az ujjnyomásnak, mert az alma nincs,
vagy alig van kiüregesítve.

Életmódja. Évente egy nemzedéke van. A talajban heverő gubóban a lárva, előbáb kora tavasszal alakul át
bábbá, illetve imágóvá és almavirágzás idején – április és május közepe között – rajzik. A pollenből és nektárból
táplálkozó imágók élete két hétig tart. A nőstény 18–32 tojását egyenként rakja le az almavirág csészeleveleinek
tövéhez szúrt hasítékba. A 6–18 nap után kelő lárva a gyümölcskezdemény héja alatt aknáz. Fejlettebb lárvák a
következő almákban a belsőt teljesen kirágják és csak a vörösesbarnás ürülék és rágcsálék marad vissza. A
lárvafejlődés 25–30 napot vesz igénybe. A berágási lyukon kitüremkedő ürülék, illetve szivárgás az
almagyümölcs bolyhos oldalán jól láthatóvá válik. Erős fertőzés esetén ez a vörösesbarna szennyezés a
lombozaton is láthatóvá válik. Az 5. fejlődési fokozatot elérő lárva a talaj felső rétegében sző gubót és itt telel.
Valószínű, hogy két évig diapauzáló egyedei is vannak.

Tömeges szaporodása és előrejelzése. Avirágzás kezdetén a korona szélére vagy a fák mellé helyezett, fehér
színű, ragacsos lapokkal fogott egyedek száma alapján az imágók jelenléte, repülésük időtartama biztonságosan
megállapítható.

A védekezés irányelvei. Valószínű, hogy az intenzív talajművelés károsítja a felső talajrétegekben 11, sőt 23
hónapig heverő almadarázsgubókat. A gyümölcskezdemény héja alatt aknázó lárva mélyhatású szerves
foszforsavészter-tartalmú inszekticidekkel kellő hatásfokkal gyéríthető. Tömeges előfordulása esetén a
sziromhullást követően azonnal védekezni kell.

3.3.16.4.8. Köszméte-levéldarázs – Nematus ribesii Scopoli

190. ábra - Köszméte-levéldarázs (Nematis ribesii) a = imágó, b = álhernyó, c =


károsított köszmételevél (Bíró Krisztina rajza)

389
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Azimágó 6–7 mm hosszú, sárgásbarna. A lábak sárgák, a szárnyak átlátszók. A tojás fehér,
tojásdad, 1 mm hosszú. Akifejlett lárva 15 mm, kékeszöld és sárga, serteszőrös fekete szemölcssorokkal, feje
csillogó fekete. A báb fehéres; tojásdad, tömött szövedékű, világosbarna gubóban található.

Földrajzi elterjedése. Európai faj, de Észak-Amerikába is behurcolták. Hazánkban szórványos előfordulású.

Tápnövényei. A lárvái elsősorban a köszmétén, ritkábban a ribiszkén fejlődnek ki. Azaranyribiszkére (Ribes
aureum) oltott köszmétén általában nem szokott károsítani.

Gazdasági jelentősége. Korlátozott előfordulása folytán csak kisebb jelentőségű, helyi kártevő. Viszont
jelentkezése esetén, különösen tiszta állományú köszméteültetvényben ismétlődő tarrágást okozhat, ami az első
nemzedék esetében a termést kényszeréretté teszi; a későbbi nemzedékek lárváinak tarrágása az új hajtások
fejlődését, beérését hátráltatja.

Kárképe. Abokor alsó, belső részéből induló rágás végül teljes lomkivesztést idéz elő, csupán a durvább
levélerek és a levélnyelek maradnak vissza.

Életmódja. Évente 3 nemzedéke van A talajban áttelelt gubókból március végétől kezdve jönnek elő az imágók.
Tojásaikat a levélfonák főbb erei mentén, a levélszövet felsebzésével, de besüllyesztés nélkül, sorokban
helyezik el. Az egy hét múlva kelő lárvák rejtve, a bokor alsó-belső részében kezdik kb. 3–4 hétig tartó
rágásukat és jobbára csak akkor tűnik elő kártételük, amikor fokozottabb rágásuk a bokor külsőbb részét is eléri.
A kifejlett lárvák a talajban bábozódnak. Nyáron még két további nemzedék is kifejlődhet, mégpedig a 2.
nemzedék júniusban, a 3. pedig augusztusban. A későbbi nemzedékek egyre nagyobb számban vonulnak
diapauzába, ezért rendszerint az első nemzedék álhernyói fordulnak elő tömegesebben.

A védekezés irányelvei. A rendszerint népesebb és a további nemzedékeket is megalapozó első álhernyók ellen
kell permetezéssel fellépni, lehetőleg a fiatalabb lárvák ellen, noha ezek felfedezése a bokrok belsejében nem
könnyű. Számos kontakt- és gyomorméreg ellen érzékenyek, amelyek megválasztásánál a gyümölcsszedésre
kell figyelni. Amennyiben a köszmételevéldarázs-imágók rajzása kiterjedten és biztosan észlelhető (pl. üzemi
ültetvényben), akkor permetezésük a kártétel megelőzéseként is indokolt lehet.

3.3.16.5. Család: Hengeres fémfürkészek – Eurytomidae

3.3.16.5.1. Lucerna-magdarázs – Bruchophagus roddi Gussasovsky

191. ábra - Lucerna-magdarázs (Bruchoghagus roddi) a = imágó, b = lárva, c =


károsított lucernamag (Bíró Krisztina rajza)

390
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Az imágó 1,3–1,8 mm hosszú, fekete, lábán némi barnássárgával. Potroha sima és fényes. A
tojás 0,2 mm hosszú, tojásdad, mindkét végén nyéllel, eleinte fehéres, később átlátszó héjjal. Lárvája zömök,
nyűszerű; fiatalon zöldes, később fehér. Bábja csillogó szabadbáb.

Földrajzi elterjedése. Kozmopolita, mert csaknem mindenütt követi a lucernát. Hazánkban különösen a
Nagyalföldön gyakori.

Tápnövényei. Kizárólag hüvelyes növényeken él. A termesztett lucernán kívül számos vad lucernafaj, valamint
Astragalus, Onobrychis, Melilotus és Glycirrhiza fajok magvaiban fejlődik.

Gazdasági jelentűsége. A lucernamag-termesztés jelentős kártevője több földrészen. Hazánkban elsősorban a


Nagyalföldön jelent veszélyt a lucernamagfogásra, különösen meleg, száraz nyarakon. A magveszteség 30, sőt
80%-ig is emelkedhet, többéves átlagban 5–15%-ra tehető.

Kárképe. A fertőzött magon (és lucernahüvelyen), amelyet az imágó elhagyott, kis, kerek nyílás van. A még
éretlen lucernamag foltos, később márványozott lesz. A fertőzött mag kisebb fajsúlyú.

Életmódja. Évente 3–4 nemzedéke van. A talajra hullott hüvelyekben, magokban telelő lárvák tavasszal
bábozódnak és május első dekádjától kezdve jönnek elő az imágók, amelyek passzív és aktív repüléssel egyaránt
terjedhetnek és különösen 23 °C fölött mozgékonyak; a gazdanövények virágján táplálkoznak. A nőstény a
lucerna fiatal, zöld hüvelyének (csiga) magjába rakja tojását, a lerakott tojások száma 86 is lehet. A lárva teljes
fejlődése a mag belsejében megy végbe; a nemzedék teljes kifejlődése kb. 25 napot igényel. A
lucernamagdarázs nálunk 3–4 nemzedékű. Az első nemzedék nagyrészt vadlucernafajokon fejlődik. A későbbi
nemzedékek számát, illetve menetét jelentősen befolyásolják a rendelkezésre álló gazdanövények, illetve a
lucerna kaszálásának ideje (magfogás). A nyár vége felé az egyes nemzedékek diapauzáló százaléka
fokozatosan emelkedik (4; 8; 16,6; 27,9, illetve 86,1 %). A diapauza menetét elsősorban a fotoperiódus irányítja.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Monokultúrás lucernatermesztés és a kiterjedt, folyamatos magfogás jó


körülményeket teremtenek a lucerna-magdarázs felszaporodásához. Magnak hagyott, különböző lucerna-
csalogatósávok a védekezésre való felhasználás mellett a szignalizációra alkalmasak. Ezeken figyelhetők az
imágók megjelenése, valamint a fejlődésmenet is. Hűvös, esős nyár gátolja, száraz, meleg nyárvég elősegíti a
magdarazsak fejlődését, szaporodását és ez alapon a következő évben várható fertőzés prognosztizálható. A 430
°C effektív hőösszeg általában kedvezőtlen, 510 °C felett pedig kedvező tényező a magdarazsak szaporodására.

Természetes ellenségei. A hazánkban is számos, kimutatott parazitoid is szabályozhatja a populációdinamikáját;


a parazitáltság hazánkban gyakorta eléri az 50%-ot. Leggyakoribb parazitoidjai a Pteromalus sequester,
Tetrastichus bruchophagi, Liodontemerus perplexus.

A védekezés irányelvei. A védekezésre általánosságban akkor kerülhet sor, hogyha a virágos-zöldcsigás


lucernaállományban rovarhálócsapásonként átlagosan egy vagy több magdarázsimágó van. Növénytermesztési
rendszabályokkal ugyancsak mérsékelhető a magdarázskártétel (térbeli szigetelés, kiterjedten egyidejű virágzó
felület, magfogás a második növedékből, csalogatósávok stb.). Agrotechnikai módszerek ugyancsak
célravezetők (vadon termő gazdanövények magzás előtti kaszálása, aratáskor a magdarazsas (könnyebb) magok
szétszóródásának megakadályozása, a magtisztítási hulladék megsemmisítése stb.). A raktárban a fertőzött
magtétel gázosítással fertőtleníthető (szénkéneg, metilbromid). Fertőzött magot nem szabad forgalomba hozni.

391
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

A vegyszeres védekezés – az imágók ellen – a beporzó rovarok védelme miatt igen nehézkes és kockázatos. A
védekezés végrehajtása utáni újólagos magdarázs betelepedés néhány nap múltán megtörténik.

3.3.16.5.2. Vöröshere-magdarázs – Bruchophagus gibbus Boheman

Alaktani leírása. Azimágó 1,7–2,3 mm hosszú, fekete. A lucerna-magdarázshoz megtévesztésig hasonlít,


azonban a hátsó lábszártő és -csúcs sárgás csíkja keskenyebb, mint a lucerna-magdarázson.

Földrajzi elterjedése. Európán kívül a vörös herét termesztő más kontinenseken is megtalálható.

Tápnövényei. Kizárólag hüvelyes növényeken, elsősorban termesztett (vörös, fehér, bíborhere) és vad
lóherefajokon (Trifolium alpestre, arvense, campestre, fragiferum stb.) él. Észlelték nyúlszapukán; Indiában
lucernán is.

Gazdasági jelentősége. Kártétele országosan nem jelentős, általában 10% alatti a magok fertőzöttsége.

Kárképe. Afertőzött lóheremag matt, barnás foltokkal. A vöröshere-magdarázs imágója a magon és a hüvelyen
kerek röplyukat hagy vissza.

Életmódja. Évente három nemzedéke van. A fejlett lárva a lehullott magban, illetve hüvelyben tölti a telet. Az
imágó tavasszal alakul át, illetve búvik elő, kb. egy héttel korábban, mint a lucerna-magdarázs. Egyébként
fejlődése, életmódja nagymértékben hasonlít a lucerna-magdarázséhoz.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Ritkán szaporodik el kártevő mértékben; ez összefügghet azzal, hogy
magnak termesztett gazdanövényeit csapadékosabb területeken hagyják meg, s ezek egy részét kiszántják a
magfogás után. Száraz, meleg nyarat követő évben számolhatunk a fertőzés növekedésével.

A fürkészdarazsas parazitáltság ingadozó, de néha igen hatékony. Több fémfürkésze közül megemlítjük a
hazánkból leírt Tetrastichus femoralis fajt.

A védekezés irányelvei. Lényegében termesztés- és agrotechnikai módszerekkel elérhető a fertőzöttség alacsony


szinten tartása. A magfogásos terület közelségében lényeges a vadlóhere-fajok magkötés előtti lekaszálása. Az
időbelileg, területileg elkülönített magfogás, az idejében történő betakarítás, a magtisztítási hulladék sürgős
megsemmisítése – mind hozzájárulnak a fertőzés korlátozásához.

3.3.16.6. Családsorozat: Hangyák– Formicoidea

3.3.16.6.1. Gyepi hangya – Tetramorium caespitum Linné

192. ábra - Gyepi hangya (Tetramorium caespitum) a = felülnézetben, b = oldalnézetben


(Bíró Krisztina rajza)

392
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. A dolgozó imágó 2,2–3,5 mm hosszú, erősen kitinezett testű, barnásfekete, sötétbarna. A
rajzáskor szárnyas hím és nőstény a dolgozóktól jelentősen eltér.

Földrajzi elterjedése. Eurázsia, Magyarországon általánosan elterjedt, közönséges faj.

Tápláléka. Gyakorlatilag polifág. Hazai károsított, különböző (rágott) növények: vetett nyárfamag, cukorrépa,
takarmányrépa, dohánypalánta, almafahajtás, különböző gyümölcsök, továbbá vitathatóan a kukorica,
őszibarack és szőlő. Ugyanakkor ismeretes az is, hogy különböző kártevő rovarok egyes fejlődési alakjait is
ragadozzák (pl. almamolyhernyó, gyümölcsdarázslárva stb.).

Gazdasági jelentősége. Igen változatos és eltérő károsításokat okozhat, különösen magok elhurcolásával, fiatal
növények megrágásával, a répatestbe való berágásával. Rapszodikus jelentkezésű kártétele valószínűen
összefügg tartós száraz periódusokkal, amikor fokozott nedvességigényük lédús növények megrágását
eredményezi.

Kárképe. Puhább, lédús csíranövényszáron, gyökéren, répatestben üregeket, járatokat rágnak, bennük nagy
mennyiségű hangya található.

Életmódja. Kiterjedt kolóniákat (családokat) alkotó hangyafaj, többnyire több megtermékenyített nősténnyel.
Fészkük túlnyomóan a talajban, talajközeli épületzugokban található. Rajzás alkalmával nagy mennyiségű
szárnyas nőstény és hím hagyja el a fészket. A nászrepülés után a szárnyukat ledobó nőstények új kolóniákat
igyekeznek alakítani. A csökevényes ivarszervű (nőivarú) dolgozók – bizonyos munkamegosztással – végeznek
minden, a kolónia fenntartásával járó munkát, így a jelentős mennyiségű táplálék beszerzését is. Csaknem egész
évben szaporodhatnak, a telet csökkent aktivitással a talajban vagy egyéb védett helyen vészelik át.

A védekezés irányelvei. Asokrétű és eltérő védekezési stratégiát mindig a kártétel minősége, mértéke, a terület
helyzete, szomszédsága határozza meg, amely a közvetlen permetezésen és porozáson kívül lehet mechanikai
(felásás), csalétek-kihelyezés, hőkezelés stb.

3.3.16.7. Családsorozat: Redősszárnyú darazsak – Vespoidea

3.3.16.7.1. Kecskedarázs – Paravespula vulgaris Linné

193. ábra - Kecskedarázs (Paravespula vulgaris) (Bíró Krisztina rajza)

393
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Adolgozó imágók 11–14, a hímek 13–17, a nőstények 16–19 mm hosszúak. A dolgozó
fejpajzsa sárga, közepén fekete sávval. A szárny barna, füstös árnyalattal.

Földrajzi elterjedése. Holarktikus, így Közép- és Dél-Európában is elterjedt. Hazánkban gyakori faj.

Tápnövényei. Valamennyi érő gyümölcs, de különösen a szőlő és körte. A fiasítás számára azonban főként
rovarokat ragadoznak.

Gazdasági jelentélsége. Különösen házikertekben káros, „darazsas” esztendőkben nagy kártételt okoz az érett
gyümölcsön. Amegkezdett gyümölcsre (másodlagosan) a házi méh is rájár. A sértett héjú gyümölcsök
romlásnak indulnak. Általában gyümölcsérésig hasznosak (káros rovarok ragadozásával), azután már károsak.

Kárképe. Azérett gyümölcs oldala szabálytalanul kikezdett, kimélyített. Súlyosabb esetben – különösen a
szőlőnek, körtének – csak a héja és magva marad vissza.

Életmódja. Avédett helyen áttelelt nőstény darázs egyedül indítja a család alapítását, csupán néhány sejtből álló
fészekkel, amelyet nyálából és rágott faanyagból kezdetben egyedül, később az első kikelt dolgozókkal
(=csökevényes ivarszervű nőstények) együtt épít, rendszerint valami más állattól elhagyott, talajbeli üregben.
Anyár folyamán a család egyedszáma az ezret is meghaladhatja, s a fészket ennek megfelelően tovább építik,
nagyobbítják. Adolgozók a lárvák táplálására sok fehérjetartalmú állati anyagot (rovarokat, köztük káros
hernyókat is, de friss, mészárszéki húsból is) gyűjtenek. A nyáron, a különböző gyümölcsfajok érésével, egyre
inkább károsakká válnak. A nyár végén a fiasításban nőstények és hímek is megjelennek; a kirajzó imágók
közül – párosodás után – csak a nőstények maradnak meg és telelnek át. Évente egynemzedékű.

A védekezés irányelvei. Kártételük csökkentése a fészkek felderítésétől és elpusztításától várható. Erre késő este,
vagy hajnalban kerülhet sor, amikor a darázscsalád túlnyomó része a fészekben tartózkodik. Gázosítással (pl.
szénkéneg) pusztítható.

3.4. Osztály: Pókszabásúak – Arachnida


3.4.1. Rend: Atkák – Acarina
Igen apró, 0,03–1 mm testhoszúságú állatok. Testükön a fejtor és a potroh összeolvadt, csak a fej legeleje
különül el. A fejtoron a páros csáprágó, a tapogatólábak, továbbá az 1. és 2. lábpár, az utótesten a 3. vagy 4.
lábpár, valamint az ivarszervek helyezkednek el.

A gubacsatkák (Eriophyidae) igen apró termetűek, testnagyságuk többnyire 130–170 µm. Testük megnyúlt,
hengeres alakú. Szájszervük szúró-szívó. A fejtor alsó részéhez ízesül a családra jellemző 2 pár láb. A potroh
vékony, rugalmas. A tavasszal és nyáron fejlődő nemzedékben vagy nemzedékekben (protogyn) az esetek
többségében mindkét nem előfordul. Egyes fajok esetében a lerakott tojásokból külső megjelenésükben is eltérő,
csupán nőstényekből álló áttelelő nemzedék (deutogyn) fejlődik. A család minden tagja fitofág. A családba
tartozó fajoknak egy része szívogatásuk nyomán keletkezett gubacsokban, más részük a növény felületén,
szabadon él.

A tetűatkák (Tarsonemidae) kistermetű atkák, 160–180 µm hosszúak. Testük lapított, felülnézetben ovális, kör,
téglalap, esetleg trapéz alakúak. Az előháti rész a szájszervet és függelékeiket viselő szelvényeket felülnézetben
részben, vagy egészben elfedik. A 2. láb tarsusán, a karom mellett, gyakran megvastagodó tövis van. A 4. pár
láb jellegzetes pálcikaláb, rajta csak 3 íz van. A fajok többsége növényeken vagy bomló szerves anyagokon él.

A takácsatkák (Tetranychidae) teste ovális, többnyire domború, esetleg lapított, 2–3 mm nagyságú. Szájszervük
szúró-szívó. A fejlődési stádiumai a következők: tojás–lárva–nimfokrizális–protonimfa–deutokrizális–
deutonimfa–teliokrizális–ivarérett (adult) egyed. A fajok többsége a tartózkodási helyét a növényen finom
szövedékkel vonja be.

A készletatkák (Tyroglyphidae) lágy, világos bőrűek, 200–280 µm nagyságúak. A tojás és a kifejlett egyedek
között 4 fejlődési alak különül el: lárva, deuto- és tritonimfa. A deutonimfa, az ún. vándornimfa vagy hipopusz
nagyban eltér a többi fejlődési alaktól.

3.4.1.1. Család: Gubacsatkák – Eriophyidae

3.4.1.1.1. Mogyoró-gubacsatka – Phytocoptella avellanae Nalepa

394
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. A kifejlett atka potroha megnyúlt, a potroh gyűrűzöttsége teljes. A nőstény 210 µm hosszú, 50
µm széles.

Földrajzi elterjedése. Európában és Észak-Amerikában honos faj. Magyarországon általánosan elterjedt.

Tápnövényei. Elsősorban vadon élő mogyoróbokrokon gyakori, telepített mogyorósban csak ritkán fordul elő,
ebben az esetben viszont a bokrok növekedését határozottan akadályozza, a termés mennyiségét jelentősen
csökkentheti.

Kárképe. Amegtámadott rügyek rendellenesen megduzzadnak, ősszel a közönséges mogyorón megközelítőleg


borsószem nagyságúak, tavaszig ennek kétszeresére nőnek. A fertőzött rügyek tavasszal nem hajtanak ki, hanem
rózsaszerűen kinyílnak, belőlük sem hajtás, sem termés nem fejlődik.

Életmódja. Évente valószínűleg 6 nemzedéke fejlődik ki. A rügyekben telel át, ahol egész télen szaporodik.
Tavasszal az atkák tömegesen hagyják el a pusztuló rügyeket és az újonnan képződő rügyekbe húzódnak. Az év
folyamán második alkalommal július–augusztusban vándorolnak tömegesen.

A védekezés irányelvei. Káros mérvű elszaporodásának megelőzésére alkalmas eljárás nem ismeretes.
Inszekticidekkel nem permetezett bokrokon természetes ellenségei szaporodásukat hatékonyan korlátozhatják,
nem szükséges ellenük akaricidet alkalmazni.

3.4.1.1.2. Szőlő-gubacsatka – Colomerus vitis Nalepa

Alaktani leírása. Akifejlett atka teste megnyúlt, hengeres. Ahátpajzs körte alakú, igen kicsi, rajta sűrű hosszanti
vonalak vannak. Anőstény 160 µm, a hím 140 µm hosszú.

Földrajzi elterjedése. Európában, Elő-Ázsiában, Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliában előforduló faj.


Magyarországon általánosan elterjedt.

Tápnövényei. Egyedüli tápnövénye a szőlő. A kifejlett atkák telelnek a rügyekben. Táplálkozásuk a rügyek
duzzadásakor kezdődik. A gubacsban élő atkák szaporodnak. A szaporodás mértéke május-júniusban a
legintenzívebb. Akésőbbiekben a gubacsok képződése minimálisra csökken. Azatkák a lombhullást megelőzően
húzódnak a rügyekbe.

Tömeges elszaporodása és előrejelzése. Azáltala előidézett gubacs inkább feltűnő, mint káros. Kártétele abban
az esetben lehet jelentős, amikor több éven keresztül fordul elő nagy egyedszámban, és a gubacs a virágokra is
átterjed, ami a kötődés mértékét csökkenti. Káros mértékű elszaporodását csak egyes években, pl. 1910-ben,
1970-ben, 1982-ben figyelték meg.

Kárképe. Aszívogatásának hatására a levél fonákán besüllyedő foltokban – amelynek helyén a levél színe erősen
kidomborodik – fehér vagy rózsaszín, a későbbiekben elbarnuló szöszösödés képződik, ami tulajdonképpen
sűrűn, egymás mellett álló szőrökből tevődik össze. Színe a tápnövénytől függően is változik.

A védekezés irányelvei. Ellene rendszeres védekezés nem indokolt. A szőlőn élő ragadozó atkák
populációdinamikáját hatékonyan befolyásolhatják. Nagyobb mérvű elszaporodása esetén rügyfakadás előtt
dinitro-orto-krezollal vagy rügyfakadás után akaricid készítménnyel lehet a kártétel mértékét csökkenteni.

3.4.1.1.3. Hagyma-levélatka – Eriophyes tulipae Keifer

Alaktani leírása. A kifejlett atka teste hengeres. Ahátpajzs 5 hosszanti vonala közül a szélsők kifelé hajlanak.
Anőstény 210 µm a hím 180 µm hosszú.

Földrajzi elterjedése. Előfordulása Európában és Észak-Amerikában ismert. Magyarországon általánosan


elterjedt.

Tápnövényei. Hagymán, fokhagymán, tulipánon, gabonaféléken fordul elő.

Kárképe. A fertőzött tulipán pikkelylevelein az atkák szívogatásának hatására lilapiros foltok alakulnak ki. Erős
fertőzés esetén a hagyma vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon gyengén hajt ki. A fokhagyma levelei a
fokhagyma mozaik vírus tüneteihez hasonlóan csíkosak, megcsavarodnak, a növény törpe növésű marad. A
fertőzött vöröshagyma a raktározás ideje alatt tönkremegy.

395
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

A búza foltos mozaik vírus (wheat spot mosaic virus), a búza csíkos mozaik vírus (wheat streak mosaic virus),
valamint a hagyma mozaik vírus (onion mosaic virus) vektora.

Életmódja. Különböző fejlődési stádiumban lévő egyedek telelnek a hagyma pikkelylevelei között. A raktározás
ideje alatt is táplálkoznak, tavasszal, a növények kihajtása után a levélhónaljakban szabad szemmel is látható
telepeket alkotva szívogatnak.

A védekezés irányelvei. A raktározott hagyma gázosítással (metilbromid) fertőtleníthető.

3.4.1.1.4. Ribiszke-gubacsatka – Cecidophyopsis ribis Nalepa

Alaktani leírása. A kifejlett atka teste feltűnően megnyúlt. A hátpajzs háromszögletű. A potrohgyűrűk száma 70.
A nőstény 270 µm hosszú, 40 µm széles, a hím 150 µmhosszú, 38 µm széles.

Földrajzi elterjedése. Eurázsiában és Észak-Amerikában mindenütt megtalálható, ahol fekete ribiszkét


termesztenek. Magyarországon általánosan elterjedt.

Tápnövényei. Ribes fajok, elsősorban a fekete ribiszke és a piros ribiszke, valamint a köszméte, továbbá a havasi
ribiszke (Ribes alpinum) és a vérpiros ribiszke (R. sanguineum) rügyeiben, esetenként levelein él. A fekete
ribiszkén élő egyedek többnyire nem képesek megtelepedni a piros ribiszkén és a köszmétén. Feltételezik egy
gubacsot nem okozó, alaktanilag azonos forma létezését is.

Gazdasági jelentősége. A fekete ribiszke legjelentősebb károsítója. Tömeges elszaporodása esetén különösen a
fogékonyabb fekete és piros ribiszkefajták rügyeinek túlnyomó részét fertőzheti. A rügyek tömeges
pusztulásának kihatásaként a termés mennyisége csökken, majd egész vesszők száradnak el. Megtelepedése és
elszaporodása azértis veszélyes, mert a fekete ribiszke atavizmus mikoplazma (black currant reversion
mycoplasma) vektora.

Kárképe. Amegtámadott fekete ribiszke gyengén fertőzött rügyei kihajtanak, azonban a hajtás rendellenesen,
lassan fejlődik és végül többnyire el is szárad. Az erősebben fertőzött rügyek szeptembertől kezdődően
duzzadnak, tavasszal rózsaszerűen kinyílnak és elszáradnak. Atöbbi gazdanövény rügyei nem duzzadnak meg.
A fertőzés káros kihatása, hogy a virágrügyek terméketlenné válnak.

Életmódja. A kifejlett atkák telelnek a rügyekben. Tavasszal elhagyják a rügyeket, a levelekre és a virágokra
vándorolnak, majd az újonnan képződött rügyekbe húzódnak. A vándorlás időszaka, a tápnövény fenológiájával
összefüggésben, közel egy hónapig tart és a virágzással esik egybe.

A rügyekben az atkák száma március, április folyamán intenzíven emelkedik és április végén, a tömeges
vándorlás megkezdődése előtt éri el csúcspontját.

Júliusban a rügyekben minimális számú egyed fordul elő. Júliustól októberig számuk fokozatosan emelkedik.
Szaporodásuk üteme a téli hónapokban lelassul, januárban többnyire szünetel.

A védekezés irányelvei. Aribiszkebokrok időközönkénti visszavágásával egyedszáma hatásosan csökkenthető.

Akémiai védekezés időpontjának és az alkalmazható készítményeknek a megválasztása azért ütközik


nehézségbe, mert a lárvák tömeges vándorlásának és megtelepedésének időszaka, amikor ellene intenzíven
védekezni kellene, egybeesik a ribiszke virágzásával. Ezért ellene csak akaricid hatású méhkímélő
készítményekkel, mint az endoszulfán többszöri alkalmazásával lehet védekezni.

A szaporítóanyag-előállítás alkalmával a dugványozásra szánt vesszők rügyeiben tartózkodó atkák 45 °C-on 10


percig, vagy 35 °C-on 2 órán keresztül tartó meleg vizes kezeléssel elpusztíthatók.

3.4.1.1.5. Csonthéjasok levélatkája – Aculus fockeaui Nalepa

194. ábra - Csonthéjasok levélatkája (Aculus fockeaui) (a)és almatermésűek levélatkája


(Aculus schlechtendali) (b)(Jenser Márta rajza)

396
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Atest viszonylag rövid, orsó alakú. Ahátpajzs hosszú, hosszanti irányú, erősen változó
rajzolattal. Afrontális nyúlvány 8 µm hosszú, többnyire 2 kis, szarvacska alakú nyúlvánnyal. Apotrohgyűrűk
száma 32, a hátlemezek simák, a haslemezeken lévő dudorok kicsik. A nőstény 160 µm, a hím 140 µm hosszú.

Földrajzi elterjedése. Európában és Amerikában fordul elő. Magyarországon általánosan elterjedt.

Tápnövényei. Acseresznye, meggy, szilva, őszibarack, mandula és több más, a Prunus nemzetségbe tartozó
díszfán és díszcserjén él.

Gazdasági jelentősége. Károsítása elsősorban faiskolából ismert. Minden bizonnyal a széles hatásspektrumú
készítmények (szerves foszforsavészter és piretroid hatóanyagú inszekticidek) kiterjedt, rendszeres alkalmazását
követően, természetes ellenségeik hiányában szaporodik el káros mértékbon, így szaporodott el a
gyümölcsösökben is.

Kárképe. Azáltala okozott kárkép növényenként eltérő. Cseresznyén és meggyen a levelek kanalas begörbülését
és barnulását okozza. Szilván, fiatal fákon a vesszők elseprűsödését idézi elő, a megtámadott idősebb fák levelei
kanalasodnak. Őszibarackon a levelek ólomfényű színeződése jelzi tömeges elszaporodását. Különböző Prunus
fajok levelein szívogatása nyomán folt vagy csillag alakú, sárgás elszíneződés alakul ki, amelyek tömege
szabadföldi viszonyok között a hajtásnövekedés megindulását követően válik feltűnővé.

Életmódja. Az évenként kialakuló nemzedékeinek száma ismeretlen. A kifejlett nőstények telelnek a rügyek
felső pikkelylevelei alatt, a rügyalapnál, továbbá a rügy és a vessző által bezárt védett helyen. Többségük a tél
folyamán elpusztul, tavasszal viszonylag kis számban fordulnak elő. Szaporodásuk májusban kezdődik és
egyedszámuk a nyár közepén éri el a maximumot, majd a levélen élő egyedek száma hirtelen csökkenni kezd. A
nyár közepétől kezdődően fokozatosan emelkedik az áttelelő, deutogyn alakok aránya, és ezzel egyidejűleg
megkezdődik behúzódásuk a telelőhelyekre.

Természetes ellenségei. A ragadozó atkáknak nagy szerepe van a levélatkák populációdinamikájának


szabályozásában. Ahol a ragadozóatkákra veszélyes inszekticidek alkalmazását ki lehet kerülni vagy
minimálisra csökkenteni, ott a csonthéjasok levélatkájának egyedszáma is mérséklődik.

A védekezés irányelvei. Amennyiben a ragadozóatkák védelmére nincs lehetőség, ellene speciális akaricideket,
amitráz, fenbutatinoxid készítményeket célszerű alkalmazni.

3.4.1.1.6. Almatermésűek levélatkája – Aculus schlechtendali Nalepa

Alaktani leírása. A kifejlett atka teste megnyúlt, hengeres, a hátpajzs sima, rajta alig észrevehető vonalak
húzódnak. A potrohgyűrűk száma 30, felületük sima. A nőstény 160 µm, a hím 140 µm hosszú.

Földrajzi elterjedése. Európában és Észak-Amerikában egyaránt előfordul. Magyarországon általánosan


elterjedt.

Tápnövényei. Az almán (Malus pumila) kívül él a M. baccatán és változatain, valamint a M. pumila


niedzwetzkyana és a M.ringo levelein is.

Gazdasági jelentősége. Magyarországon kártétele az 1930-as évek végétől ismert. Nyugat-Európában az 1970-
es évek végén figyeltek fel az almafa lombján, és gyümölcsén okozott kártételére. Az almaültetvények kártevői
között tartják számon.

Kárképe. A fertőzött levelek elbarnulnak, kisebbek maradnak. A károsítás kihatásaként korai, július végi,
augusztus eleji lombhullás következhet be. Szívogatása nyomán a gyümölcs felülete parásodik, ami erősebb

397
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

fertőzés esetén minőségi károsodást jelent. Innen adódik a nyugat-európai és amerikai irodalomban elterjedt
neve: rust mite, azaz rozsdásodást (parásodást) okozó atka.

Életmódja. A diapauzáló, deutogyn alak telel az almafa rügyeiben, a rügyalap és a vessző felülete közötti
részekbe húzódva. Az áttelelő egyedek nagy része, esetenként 70%-a elpusztul. Telelőhelyüket a
rügyfakadáskor hagyják el és a fakadó levelekre vándorolnak. Az áttelelt nőstény a tojásrakást az
egérfülstádiumban kezdi el és a virágzás idején jelennek meg a nyári alak (protogyn) nőstényei és hímjei. A
virágzás idején az egyedek egy része a gyümölcskezdeményre vándorol, majd a csészeleveken és azok
környékén szívogat. A populáció egy része május végéig, június közepéig marad a gyümölcsön. A leveleken
egyedszámuk a nyár folyamán fokozatosan növekszik és az inszekticidekkel nem kezelt fákon augusztusban éri
el csúcspontját. Az áttelelő alak már júliusban megjelenik, aránya augusztus folyamán fokozatosan növekszik és
ezzel egyidejűleg megkezdődik a telelőhelyre vándorlás.

A védekezés irányelvei. A ragadozó atkák, hazai körülmények között az Euseius finlandicus védelme, egyúttal
az almatermésűek levélatkája elleni védekezést is jelenti. Amennyiben sok atka telel ál, a gyümölcs
parásodásának megakadályozása érdekében célszerű már a virágzás előtt permetezni. Erre a célra a kéntartalmú
vazelinolaj, alifás zsírsav hatóanyagú készítmények, bizonyultak megfelelőnek. A nyár folyamán a különböző
akaricid készítmények pl. a cihexatin, fenbutatin-oxid, fenproparin, propargit hatóanyagúak alkalmazhatók
ellene eredményesen.

3.4.1.1.7. Szőlő-levélatka – Calepitrimerus vitis Nalepa

Alaktani leírása. A test viszonylag rövid, orsó alakú. Hátpajzsa tompaszögű háromszöget alkot, a középvonal
többnyire rövid és elágazó. A potrohszelvények száma 55, rajtuk a dudorok 3 hosszanti sorban helyezkednek el.
A nőstény 150 µm hosszú, 52 µm széles. A hím ismeretlen.

Földrajzi elterjedése. Előfordulása Közép- és Nyugat-Európa több vidékén ismert. A magyarországi


szőlővidékeken általánosan elterjedt.

Tápnövényei. Egyedül a szőlőn fordul elő.

Gazdasági jelentősége. A széles hatásspektrumú inszekticidekkel permetezett szőlőültetvényekben, ahol


természetes ellenségei nincsenek jelen, valamint azoknak a termesztéstechnikai módszereknek az alkalmazása,
amelyek kiváltják a szőlő hajtásainak az egész vegetációs időszakban való növekedését, lehetővé teszik tömeges
elterjedését. Ahol nagy egyedszámban fordul elő, mérsékli a hajtások növekedését, ami különösen tavasszal, a
rügyfakadás utáni időszakban okozhat súlyos károkat. A rendszeres fertőzés a terméshozam számottevő
csökkenését eredményezi, miután a tőke fokozatosan legyengül.

Kárképe. Az erősen fertőzött tőkén tavasszal gyengén fejlődött, gyakran megvastagodott, merev, rövid szártagú
hajtások fejlődnek, a levelek kisebbek maradnak, ráncosodnak, zsugorodnak, esetenként kanalasodnak. A
levelek fő- és mellékerei némelykor megbarnulnak, felületükön parásodnak. A szívogatás gátolja a harmad- és
negyedrendű érhálózat és az érközi szövetrészek normális kialakulását, ezért helyenként áteső fényben szabad
szemmel is jól látható, világos foltok képződnek. A fertőzött kacson és hajtáson parás felületek, csíkok és
pontocskák alakulnak ki. A nagy számban képződő oldalhajtások miatt a megtámadott tőke bokrosodó jellegű.
A tőkék levelei alulról felfelé haladva barnulnak. Ez az elszíneződés csak a levél színére korlátozódik. A
barnulás az erezet mentén kezdődik, majd fokozatosan kiterjed az érközökre.

Életmódja. A kifejlett atkák telelnek a kéregrepedésekben, esetenként a rügy-pikkelyek alatt. A rügyfakadás


után a fiatal hajtásokra, levelekre vándorolnak, ahol szaporodásuk is megkezdődik. Az idősebb vagy erősebben
károsított leveleket elhagyják és újabb, fiatal levelekre vándorolnak. Tömeges szaporodásuk időszaka május
végétől, június elejétől kezdődően július végéig, augusztus elejéig tart. Szeptemberben kezdődik vándorlásuk a
telelőhelyre.

A védekezés irányelvei. A rendszeresen szelektív hatású inszekticidekkel végzett permetezéseket követően az


Euseius finlandicus ragadozó atka a levélatka szaporodását hatékonyan korlátozza. Amennyiben erre nincs
lehetőség és a szőlő levélatka egyedszáma nagy, a kémiai védekezést még nyugalmi időszakban szükséges
megkezdeni. A kéregrepedések alatt telelő atkák közvetlenül a fakadás előtt téli hígítású mészkénlével vagy
bárium-poliszulfiddal végzett permetezéssel jól gyéríthetők. A fakadást követően, amikor a hajtások 2–3 cm
hosszúak, brompropilát, cihexatin, fenbutatin-oxid, fenpropartin, propargit hatóanyagú készítményekkel
célszerű permetezni. A nyár folyamán a lisztharmat ellen alkalmazott kén-készítmények egyúttal a levélatka
szaporodását is korlátozzák.

398
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

3.4.1.2. Család: Tetűatkák – Tarsonemidae

3.4.1.2.1. Széles atka – Polyphagotarsonemus latus Banks

Alaktani leírása. A nőstény 160–220 µm, a hím 170 µm hosszú. Alakja ovális, elöl kissé elkeskenyedő. A színe
fehéressárga. Az elülső lábpáron korong, a 2–3. lábpáros derékszög alakú tapadókorongot visel. A lárva áttetsző,
fehéres színű, tojásdad alakú. A nyugvó lárva lábai mereven oldalra kinyújtva helyezkednek el.

Földrajzi elterjedése. Európában általánosan elterjedt, veszélyes üvegházi kártevőként tartják számon.

Tápnövényei. Polifág faj. Számos, üveg alatt termesztett növényt veszélyeztet.

Gazdasági jelentősége. A különböző üvegházban termesztett növényeken fordul elő, gyakori elszaporodása az
afrikai ibolyán (Sainipaulia ionantha).

A magyarországi körülmények között növényházakban fordul elő. A számára kedvező 21–26 °C


léghőmérsékleti viszonyok között a tojásokból 4–5 nap alatt már ivarérett egyedekké fejlődnek.
Elszaporodásának a nagyobb relatív páratartalmú viszonyok különösen kedveznek.

Kárképe. Elsősorban a fiatal növényeket támadja meg. A táplálkozást a levél peremén kezdi. A megtámadott
levelek deformálódnak, ráncosodnak, elhalnak, majd lehullanak. A megtámadott növény virágzása elmarad,
súlyosabb esetben elpusztul.

A védekezés irányelvei. Tetradifon, triazofosz hatóanyagú atkaölő szerekkel a fertőzés kezdeti időszakában
végzett permetezéssel kártétele elhárítható.

3.4.1.2.2. Közönséges szamócaatka – Phytonemus pallidus Banks

195. ábra - Közönséges szamócaatka (Phytonomus pallidus) (Jenser Márta rajza)

399
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. A nőstény 200–280 µm hosszú, 120 µm széles, tojás alakú. Színe a nyári hónapokban
rózsaszínes fehér, a hidegebb időszakban barnássárga, barna. A 4. lábpár háromtagú, amely 1 hosszabb és 1
rövidebb sertében végződik.

A hím 150–200 µm hosszú és 75–100 µm széles. A fején 2 előreálló tüskét visel. Lábainak száma 8. Jellegzetes
ismertetőjele, hogy a 4. lábpáron a második íz belső, alsó oldala lemezszerűen, félkör alakban kiszélesedik a 3.
ízen egy feltűnően hosszú, mozgatható serte van. A lárva üvegesen áttetsző, tojásdad alakú, színe fehér. Hossza
330 µm. A nyugvó lárva 200–260 µm hosszú. Mozdulatlan, lábai mereven oldalra kinyújtva helyezkednek el.

Földrajzi elterjedése. Nyugat- és Észak-Európában elterjedt faj, előfordulása ismert még Észak-Amerikában és
Japánban. Magyarországon előfordulása szórványos. Minden valószínűség szerint esetenként import
szaporítóanyaggal hurcolják be.

400
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Tápnövényei. Atermesztett növények közül a szamócán, több dísznövényen, mint az Antirrhinum majuson,
Aster dumosuson, a Saintpaulia ionanthán, Azalea és Begonia fajokon fordul elő káros mértékben, ezenkívül
még mintegy 40 gazdanövénye ismert.

Gazdasági jelentősége. Amegtámadott növény súlyosan károsodik. Jelentős terméskiesést okozhat. A30–50%-
os levélfertőzés 30%-os, a 80% körüli levélfertőzés már 70%-os termésveszteséget okoz.

Kárképe. Szívogatása következtében a szamócatövek fiatal szívlevelei torzulnak, aprók maradnak, világosbarna-
olajzöld elszíneződést és erőteljes levélfodrosodást mutatnak. Súlyosabb fertőzéskor, főleg szárazabb viszonyok
között, a megtámadott szívlevelek gyakran elszáradnak, nedves időjárás esetén elrothadnak, a virágok és a
gyümölcsök korcsosulnak. A levél és a virág szára egyaránt megrövidül, az egész tő zömök képet mutat. A
terméskötődés elmarad. A szamócaültetvényekben a nyári hónapokban válik szembetűnővé. A telepítéstől
számított második, harmadik évben a növény teljesen elpusztul.

Azafrikai ibolyán az első tünetek a leveleken jelennek meg, amelyek torzulnak, a növekedésben
visszamaradnak, a levélnyélhez közeli része világoszöld, vizenyős lesz. Akárosított levelek aprók, torzultak,
dúsan szőrözöttek. Erős fertőzés esetén a növény elpusztul.

Életmódja. Amagyarországi körülmények között kifejlődő nemzedékeinek száma pontosan nem ismert. Szabad
földön a megtermékenyített nőstény telel át elszáradt levelek alatt, a szamóca esetében a szamóca
tőkocsányánál, a levélnyelek tövénél. Azelső tojások már március elejétől megtalálhatók. Tojásainak száma
áprilistól szeptemberig fokozódik, majd októberben feltűnően csökken. Azatkák egyedszáma az ültetvényekben
májustól kezdődően nagymértékben növekszik, a csúcsot rendszerint júliusban éri el, majd szeptemberig
megközelítőleg azonos szinten marad, majd azt követően csökken. Az ökológiai viszonyoktól függően a
nemzedékek 2–3 hetenként követik egymást.

Fejlődéséhez a 90–100%-os páratartalom és a 25–28 °C léghőmérséklet a legkedvezőbb. Ebben az esetben 9–11


nap alatt éri el teljes fejlettségét. Ezért az üveg és fólia alatti termesztés esetén különösen nagy károkat okozhat.

Természetes ellenségei. A Phytoseiidae családba tartozó ragadozó atkákat figyelték meg a természetes
ellenségeiként.

A védekezés irányelvei. Avédekezés alapvető előfeltétele a megelőzés. Szigorúan tilos fertőzött ültetvényből
szaporítóanyagot szedni. Telepítés előtt a palánták fertőzésmentességéről minden esetben meg kell győződni.
Aszaporítóanyag, amennyiben az szükséges, metilbromiddal fertőtleníthető. Azültetvényben egyedszáma
endoszulfán és tetradifon kombinált alkalmazásával lehetséges.

3.4.1.3. Család: Takácsatkák – Tetranychicidae

3.4.1.3.1. Piros gyümölcsfa-takácsatka – Panonychus ulmi Koch

196. ábra - Piros gyümölcsfa-takácsatka (Panonychus ulmi) (Jenser Márta rajza)

401
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Anőstény bíborszínű, kerekded, domború hátú. Ahátán szemölcsszerű kidomborodásokon
fehér színű serték helyezkednek el. Nagysága 3–4 mm. Ahím sárgás árnyalatú, megnyúlt, hátrafelé erősen
keskenyedő 2 mm nagyságú.

A tojás 0,1 mm nagyságú, kerekded, felülről enyhén lapított, felületén sűrűn egymás mellett futó, függőleges
irányú, sekély barázdákkal. Atéli tojás sötétpiros, a nyári pedig a fehéres sárgástól világos pirosig változó,
többnyire narancsszínű. Animfa 2–3 mm nagyságú, opálos zöldes árnyalatú.

Földrajzi elterjedése. Eredetileg eurázsiai faj, jelenleg mindenütt előfordul, ahol almát termesztenek.

Tápnövényei. Fás szárú növényeken, elsősorban a Rosaceae családba tartozó fajokon az almán, mandulán
kajszin cseresznyén, meg meggyen, szilván, őszibarackon, körtén, berkenyén fordul elő. Ezenkívül még több
más családba tartozó növényen is fejlődhet, mint az éger, szelídgesztenye, dió. Jelentős mértékben elsősorban az
almán, őszibarackon, cseresznyén, meggyen és szőlőn károsít. Azegyes almafajták fogékonysága között jelentős
különbségvan.

402
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Gazdasági jelentősége. Káros mértékben az intenzíven művelt, inszekticidekkel, elsősorban szerves


foszforsavészter, valamint piretroid hatóanyagú készítményekkel rendszeresen permetezett, nagy adagú
nitrogénműtrágyával ellátott ültetvények fáin szaporodik el káros mértékben. Ezekben az ültetvényekben
kártételének megakadályozása érdekében rendszeresen szükséges védekezni.

Kárképe. A piros gyümölcsfa takácsatka által okozott kárkép az általánosan ismert takácsatka-kárképtől eltérő,
amennyiben hiányzik az egyébként jellegzetes szövedék. Szívásnyomai a levéllemezen egészen elszórtan
megjelenő, fehéres – az alma levelein később megbarnuló – foltok. Egyes növények, mint pl. az őszibarack
esetében a szívásnyomok kezdetben a fő- és az elsőrendű mellékerek mentén találhatók. A fertőzés mértékének
fokozódása során a levéllemez egységesen elszíneződik. Tavasszal, közvetlenül a lombfakadás után, a károsított
levelek fejlődésükben megállnak, aprók maradnak, fonákuk felé begörbülve kanalasodnak, majd a virágzás után
többségük lehull. A szilva károsított levelei szürkészöld, az őszibarack levelei ezüstös árnyalatúak lesznek.

A szőlő megtámadott hajtásai törpe növésűekké válnak. A levelek széle feketedik. A levéllemez kanalasodik,
kisebb marad. A későbbiekben a vesszők fejlődésnek indulnak, a kártétel nyomai elmosódnak. Erős tavaszi
fertőzés esetén a hajtás növekedése megáll.

Az almán a virágzás előtti károsítás közvetett hatása a kötődés mértékének csökkenése. A károsított első
lomblevelek csökkent mérvű tevékenységéből adódóan a kötődés 20–25%-kal is kevesebb lehet, ami egyes
években termésveszteséghez vezethet.

Életmódja. Évente 5–6 nemzedéke fejlődik ki. Tojásállapotban telel a növény fás részein. Tavasszal a lárvák
kelésének kezdete és üteme, valamint a tápnövények fenológiai stádiumai között csak bizonyos mérvű
összefüggés van. Többnyire az alma (Jonathán) virágzása előtt, rendszerint a pirosbimbós állapot idején
kezdődik a lárvák kelése. Egyes években már az alma zöldbimbós állapotában vagy csak a virágzás idején
jelennek meg a lárvák. A lárvák kelése legalább 10, többnyire 15–20 napig tart. Ezen belül van egy időszak,
amikor a lárváknak 50–80%-a kel ki, ez az ún. tömeges kelés, mely rendszerint 3–5 napig tart. Többnyire május
utolsó hetében, a leveleken főleg kifejlett egyedek vannak és megkezdődik a nyári tojások rakása, amelyeket a
nőstények a levelekre helyeznek. Röviddel ezután a lárvák is megjelennek. Június közepén kezdődik az első
nyári nemzedék tojásainak tömeges rakása. Nem sokkal utána megindul a második nyári nemzedék lárváinak
kelése. Ezt követően még 2, esetleg 3 nemzedék fejlődik ki. A tojások folyamatos lerakása, és ennek
megfelelően a lárvák elhúzódó kelése miatt a nyáron kifejlődött nemzedékek egymást fedik, július közepétől
kezdődően már alig különíthetők el. Augusztus közepétől kezdődik a diapauzáló, áttelelő tojások rakása, ami
szeptember első dekádjában éri el tetőpontját, majd csökkenő mértékben az első fagyokig tart. Az áttelelő
tojásokat a nőstények a fás részekre rakják.

A diapauzáló tojást rakó nőstények kifejlődése elsősorban a napi megvilágítás hosszának és a hőmérsékleti
viszonyoknak, a tápnövény kondíciójának függvénye.

A tojásprodukció átlagosan 45–55, maximálisan 150 is lehet. Így egyedszáma viszonylag rövid idő alatt
nagymértékben emelkedhet.

Tömeges elszaporodása. A széles hatásspektrumú inszekticidek (klórozott szénhidrogének,


szervesfoszforsavészter-, piretroid készítmények) természetes ellenségeinek pusztulását eredményezi, újbóli
betelepülésüket megakadályozza, ezért ezeknek populációszabályozó tevékenysége nem érvényesülhet. A
növekvő adagú műtrágyázás, elsősorban a túlzott mérvű N-trágyázás a takácsatkák tojásprodukcióját növeli, így
a piros gyümölcsfa-takácsatka elszaporodását is elősegíti. A rendszeresen használt akaricidekkel szemben
többnyire 4 éven belül ellenállóvá válik.

Természetes ellenségei. Az atkászböde (Stethorus punctillum), az atkásztripsz (Scolothrips longicornis), a


ragadozó poloskák (Orius spp.) a nagy egyedszámban előforduló populációit tizedelik. A ragadozó atkák közül
a Phytoseiidae család fajai, magyarországi körülmények között elsősorban az Euseius finlandicus, továbbá a
Stigmaeidae családba tartozó Zetzellia mali képes szaporodását hatékonyan korlátozni.

A védekezés irányelvei. Az áttelelt tojások a közvetlenül rügypattanás előtt alkalmazott, téli hígítású
mészkénlével hatékonyan gyéríthetők. Alapvetően fontos az áttelelt tojásokból tömegesen kelő lárvák elleni
védekezés. Erre a célra elsősorban tojás-, továbbá a lárvaölő hatású készítmények, mint pl. a klorfentezin,
jöhetnek számításba. A lárvák tömeges kelése idején vagy közvetlenül azt követően jó hatásfokkal
alkalmazhatók az amitráz vagy a vazelinolaj, alifás zsírsav hatóanyagú készítmények. Nyár folyamán,
rendszerint július közepén, végén szükséges alkalmazni a különböző fejlődési stádiumban lévő egyedek ellen
egyaránt hatékony, vagy jó tojás- és lárvaölő hatással rendelkező készítményeket használni.

403
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

A szükséges mennyiségű műtrágyadózisok alkalmazása a piros gyümölcsfa-takácsatka tömeges szaporodását


eleve mérsékelheti.

A szelektív hatású inszekticidek rendszeres alkalmazása, a széles hatásspektrumú inszekticidek kiiktatása


mellett a piros gyümölcsfa-takácsatka természetes ellenségeinek betelepülését és fennmaradását teszik lehetővé.
Ebben az esetben a fitofág atkafaj, valamint azok természetes ellenségeinek olyan közössége alakul ki,
amelyben elmarad a fitofág atkák egyedszámának olyan mérvű ingadozása, amely a káros szint gyakori elérését
jelenti.

3.4.1.3.2. Hárs-takácsatka – Eotetranychus tiliarum Hermann

Alaktani leírása. Anőstény 420 µm nagyságú. Alakja ovális, színe sárgászöld. A peritréma rövid, végszakasza
térdszerűen visszahajlik. Háti sertéi finoman pillázottak.

Földrajzi elterjedése. Európában, Ázsiában, Észak-Amerikában ismert faj. Elterjedése megegyezik a hárs
földrajzi elterjedésével.

Tápnövényei. Elsősorban a hársfajokon él. Közülük azokat részesíti előnyben, amelyek levélfonáka kevésbé
szőrözött. A legnagyobb mértékben a kislevelű hársat (Tilia cordata) károsítja, kisebb mértékben szaporodik el
az ezüst hárson (T. tomentosa) és a nagylevelű hárson (T. platyphyllos). A Celtis fajokon is előfordul.

Gazdasági jelentősége. Asúlyos fertőzés következtében a levelek lehullanak. Parkokban, tereken gyakoriak a
nyár közepén lombjukat vesztett hársfák. A megtámadott fák dekoratív hatása és környezetvédelmi funkciója
jelentősen csökken.

Kárképe. Aszívogatás helyén keletkező, kezdetben sárgás, majd elbarnuló foltok a fertőzés mértékétől függően
összeolvadnak és a levél mind nagyobb felületére terjednek ki. Az erősen károsított fa koronája bronzosan
csillog, majd megbarnul, a lomb idő előtt lehullik.

Életmódja. Magyarországi körülmények között évente 5–6 nemzedéke fejlődik ki. A megtermékenyített nőstény
telel át a fa kéregrepedéseiben, levált kéregrészek alatt, növényi maradványok között. Tavasszal tömegesen
jelennek meg a fakadó rügyeken, majd a fiatal leveleken. Tartózkodási helyüket finom szövedékkel vonják be.
Tojásaikat a levél fonákára, a szövedékbe helyezik. Az első nyári nemzedék imágói május első dekádjában
jelennek meg. A következő nemzedékek egymásba olvadnak. Ősszel a különböző fejlődési alakok elpusztulnak,
csak a megtermékenyített nőstények telelnek át.

Tömeges elszaporodása. Ahárs-takácsatka tömeges elszaporodásához a száraz, meleg időjárás kedvező.


Egyedsűrűsége tavasztól július végéig fokozatosan emelkedik. Azerősen károsított fák levelein megfelelő
minőségű tápanyagforrás hiányában egyedszámuk csökken.

Természetes ellenségei. Ahárs-takácsatka természetes ellenségei közül jelentősek a ragadozó atkák


(Phytoseiidae fajok), a ragadozó rovarok közül pedig az atkászböde (Stethorus punctillum), a fátyolka
(Chrysopa perla).

A védekezés alapelvei. Az utcai sorfákat, a parkok fáit akaricidekkel permetezni nem lehet. A védekezésnek
fontos lehetősége a hárs-takácsatka tömeges elszaporodása számára kevésbé kedvező feltételeket biztosító faj,
az ezüst vagy magyar hárs ültetése.

3.4.1.3.3. Közönséges takácsatka – Tetrauychus urticae Koch

197. ábra - Közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) (Jenser Márta rajza)

404
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktanileírása. Anőstény 3–4 mm nagyságú, megközelítőleg ellipszis alakú. Színe sárgászöldtől a


narancsvörösig változik, részben a tápnövénytől és az évszaktól függően. A sárgászöld egyedek háti részén két
nagy sötétebb színű folt van. Ebből adódik a kétfoltos takácsatka elnevezés. Az áttelelő egyedek színe
narancssárga, piros. A tojás gömb alakú, fényes sárgászöld vagy opálos fehér. Átmérője 20–30 µm. A lárva
színe a tápnövényétől függően változó. A protonimfa és deutonimfa színe zöldesszürke.

405
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Földrajzi elterjedése. Kozmopolita faj. Egészen szélsőséges ökológiai viszonyok között is előfordul, a
termesztett növényeket rendszeresen súlyosan károsíthatja.

Tápnövényei. Polifág faj. Lágy és fás szárú növényeken egyaránt előfordul. Gazdanövényei között 65 családba
tartozó 281 növényfajt tartanak számon. Zöldség-, gyógy-, fűszer- és a dísznövényeken, különböző
gyümölcsfákon, komlón és a szamócán egyaránt előfordulhat és nagy egyedszámban szaporodhat el.
Magyarországi körülmények között a paprikát, babot, uborkát, szamócát, a különböző gyümölcsfajokat (alma,
szilva) károsítja.

Gazdasági jelentősége. A magyarországi viszonyok között az egyik leggyakoribb tömegesen előforduló


takácsatkafaj. Szabadföldön és üvegházakban, fóliasátrakban termesztett növényállományokat egyaránt
súlyosan károsíthatja. Populációi lágy szárú és fás szárú növényeken egyaránt előfordulnak. Egyedszáma
viszonylag rövid idő alatt gyorsan emelkedhet, meglepetésszerű károkat okozhat. A megtámadott levél
párologtatása fokozódik, a levelek klorofilltartalma csökken, a fotoszintézis lassul, majd megszűnik. Ennek
következménye, hogy a levelek idő előtt, már július–augusztusban lehullanak, ami kedvezőtlen hatással van a
termőrügyek differenciálódásra, fokozza a vesszők és a rügyek fagyérzékenységét.

Kárképe. A megtámadott levelek színén kezdetben apró, halvány foltok jelennek meg, amelyek a fertőzés
fokozódásával összeolvadnak, a levél egész felületére kiterjednek. A levél torzul, fonákát az atka finom
szövedéke fedi be. Egyedszámának növekedését követően a kártétel kiterjed a virágra és a termésre, amelyek
színe ugyancsak sárgásbarna lesz, kisebb marad, deformálódik.

Életmódja. Az évenként kifejlődő nemzedékek száma a hőmérsékleti viszonyoktól függően változó. A


nőstények telelnek át a fák kéregrepedéseiben, növényi maradványok között. Üvegházi körülmények között
egész évben folyamatosan szaporodik, évente 10–12 nemzedéke fejlődik ki. Tavasszal viszonylag korán, már
10–15 °C léghőmérséklet mellett megjelennek. Azonnal a tápnövények leveleire vándorolnak, ahol táplálkozni
kezdenek, és szövedéket készítenek. A tavaszi nemzedék viszonylag lassan, 20–60 nap alatt fejlődik ki. A nyári
nemzedékek fejlődése mindössze 15–28 napig tart. Az elhúzódó tojásrakás miatt a nyári nemzedékek átfedik
egymást. Az áttelelt nemzedék, valamint a tavaszi nemzedék egyedszáma alacsony, rendszerint a nyár közepén,
második felében növekszik és éri el tetőpontját. Szabadföldi körülmények között a nyár végén, ősz elején jelenik
meg az áttelelő alak. Kialakulását a fény- és a hőmérsékleti viszonyok határozzák meg.

Természetes ellenségei. A piros gyümölcsfa-takácsatkánál írottakkal megegyező. Üvegházban egyedszámát a


Phytoseiulus persimilis ragadozó atka hatékonyan korlátozhatja.

A védekezés irányelvei. Akémiai védekezés ismert nehézségei miatt igyekeznek biológiai módszereket
alkalmazni mindenütt, ahol nagy felületen folyik üvegházban vagy fóliasátrakban a termesztés. Ezek közül
jelenleg a Phytoseiulus persimilis betelepítése tekinthető ígéretesnek. Azeddigi tapasztalatok szerint minden
szezon kezdetén újból be kell telepíteni az üvegházba olyan időszakban, amikor a takácsatka egyedszáma még
alacsony. Azokban az üvegházakban, ahol a takácsatka elleni védelmet a P. persimilis betelepítésével
szándékoznak megoldani, a többi más kártevő ellen a ragadozó atkákra veszélyes, széles hatásspektrumú
inszekticidek használatát kerülni kell.

Azüvegházban, fóliasátrakban termesztett növények kémiai védelme a rendelkezésünkre álló inszekticidek és


akaricidek hosszú, több hetes várakozási ideje miatt nehézségbe ütközik. Az elhúzódó érési időszak miatt csak
egészen rövid élelmezés-egészségügyi készítmények jöhetnek számításba. Ezért a hajtatás kezdeti időszakában
szükséges rendszeresen permetezni, amikor a közönséges takácsatka egyedszáma még alacsony.

Tekintettel arra, hogy szabadföldi körülmények között a közönséges takácsatka egyedszáma a káros szintet
július, augusztus folyamán éri el, amikor a populáción belül már minden fejlődési alak egyaránt előfordul,
célszerű olyan akaricidekkel védekezni, amelyek valamennyi fejlődési alakra egyaránt hatnak. A gyümölcs- és
szőlőültetvényekben a piros gyümölcsfa-takácsatka ellen megfelelő védelmet adó készítmények többnyire a
közönséges takácsatka ellen is kielégítő védelmet adnak. Külön védekezés a zöldség- és dísznövények esetében
indokolt.

3.4.1.3.4. Galagonya-takácsatka – Tetranychus viennensis Zacher

Alaktani leírása. Anőstény teste ovális, vörös színű, elülső részei és lábai világosak. Anyári nőstények
testhossza átlagosan 560 μmhosszú. A telelő nőstények valamivel kisebbek és világos piros színűek. A
peritréma végszakasza többszörösen elágazó. A hím teste oválisan megnyúlt, hátulsó része erőteljesen

406
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

elkeskenyedik, világoszöld színű. Atojás gömb alakú, felülete sima. Eleinte színtelen, majd zöldes rózsaszínűvé
változik.

Földrajzi elterjedése. Európában és Ázsiában általánosan elterjedt, és helyenként jelentős károkat okoz.
Hazánkban mindenütt gyakori.

Tápnövényei. Elsősorban a vad és termesztett rózsaféléken (Rosaceae) él, de előfordul a galagonyán, a tölgyön
is. Magyarországi körülmények között káros mértékben az almán, cseresznyén, szilván szaporodik el.

Gazdasági jelentősége. A szervesfoszforsavészter-készítmények használatát követően egyedszáma az


árutermelő gyümölcsösökben minimálisra csökkent. Káros mérvű elszaporodása csak szórványosan, esetenként
fordul elő. A szívogatásuk hatására bekövetkező korai lombhullás kihatásaként csökken a gyümölcs nagysága, a
termőrügyek képződése, fokozódik a vesszők fagyérzékenysége.

Életmódja. Anőstények és a lárvák, szövedékük védelmében, kezdetben kis kolóniákban élnek a levél fonákán.
Szívogatásuk hatására a levél színén eleinte 1–2 cm átmérőjű, sárgásfehér foltok alakulnak ki. Egyedszámuk
emelkedését követően a szívásnyomok mind nagyobb felületre terjednek ki, egybeolvadnak, majd a levél egész
felületét boríthatják. Az elhalt levelekről az atkák a gyümölcsre is áttelepülhetnek, sűrű szövedékükkel azt is
bevonhatják.

Életmódja. Magyarországi körülmények között évente 6–7, hosszú, meleg ősz esetén még egy 8. nemzedék is
kifejlődhet. A megtermékenyített nőstények telelnek át a fák kéregrepedéseiken. Sok nőstény gyűlik össze a
hullámpapírból készített hernyófogó övekben. Alacsony páratartalmi viszonyok között a telelő nőstények
túlnyomó része elpusztul. Telelőhelyüket akkor hagyják el, amikor a napi léghőmérséklet átlaga tartósan napi 10
°C. Tömeges előjövetelük a Jonatán pirosbimbós állapotával esik egybe. A telelőhelyüket elhagyó nőstények a
fakadó levelekre vándorolnak. Néhány napos intenzív táplálkozás után kezdik rakni tojásaikat. A későbbiekben
a levelek fonákán tartózkodnak, ahol telepeikben a különböző fejlődési állapotban lévő egyedek egyaránt
megtalálhatók. Nemzedékeik egymást fedik. Egyedsűrűségük tavasszal és nyár elején rendszerint alacsony.
Egyes években, feltehetően a kedvező telelési viszonyokat követően, az áttelelt nőstények nagy számban
jelenhetnek meg a bimbókon, fakadó leveleken. Egyedszámuk többnyire a virágzás idején csökken. Tömeges
elszaporodásuk a nyár közepén kezdődik és az ősz elejéig tart. Ősszel a megtermékenyített nőstények vonulnak
telelőre.

Természetes ellenségei. A galagonya-takácsatka természetes ellenségei körülményeink között a piros


gyümölcsfa-takácsatka természetes ellenségeivel megegyeznek.

A védekezés irányelvei. Akaricidek alkalmazása ellene a gyümölcsösökben tavasszal, a virágzás előtti


időszakban csak kivételes esetben, egyes években válhat szükségessé. Ilyenkor a kifejlett alak ellen is hatásos
akaricidek jöhetnek számításba. A nyáron alkalmazható készítmények megegyeznek a piros gyümölcsfa-
takácsatka elleni védekezésre ajánlottakkal.

3.4.1.4. Család: Készletatkák – Tyroglyphidae

3.4.1.4.1. Lisztatka – Acarus siro Linné

Alaktani leírása. A nőstény 300–700 µm hosszú, körte alakú. A test színtelen, áttetsző. A szájszervek és a lábak
végei sárgától a vörösbarnáig változó színűek. A deutonimfa: a vándorhipopusz a többi fejlődési alaktól eltérő.
Színe barna, a hátán a serteszőrök nagyon rövidek, a szájszerv visszafejlődött, helyette egy nyelvszerű
képződmény alakult. A hasi oldalán tapadókorong van. A nyugvó hipopusz színtelen, kemény kutikulájú, a
lábak visszafejlődtek, mozgásképtelen.

Földrajzi elterjedése. Kozmopolita faj. Magyarországon általánosan elterjedt, különösen korszerűtlen, sötét,
nyirkos raktárakban, malmokban, széna- és szalmakazlakban gyakori.

Táplálékai. A lisztatka a szemes gabonában és az őrleményekben egyaránt megtalálható. A búzalisztben


intenzíven fejlődik. Kedveli még a len-, napraforgó-, lucerna- és a vöröshere-magot, szárított gyümölcsöt,
kakaót, szalmát, szénát, húst, bőrt, a lisztből készült kész- és féltermékeket is. Az elhalt növényeken megjelenő
penészgombákon is tovább él. Hazai viszonyaink között fuzáriumos tulipánhagymákban mindig előfordult.

Gazdasági jelentősége. Nem megfelelő körülmények között tárolt gabonában, lisztben nagy tömegben fordul
elő. Az ilyen termény, illetve termék víztartalma jelentősen megnő. A terményekben ennek következtében
különféle mikroorganizmusok szaporodhatnak el. Az atkás termény embernek gyomorbántalmat,

407
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

bőrviszketegséget, állatoknak bőrkiütéseket, elvetélést okozhat. Ezért táplálkozásra és takarmányozásra a


fertőzött termény, termék alkalmatlan. A fertőzött lisztből készült kenyér élvezhetetlen, kesernyés ízű. Az atka
elhullott egyedeivel, ürülékével a lisztet szennyezi, a magvak csírázóképességét, tápértékét jelentősen csökkenti.

Kárképe. A súlyosan fertőzött liszt nyirkos tapintatú, összetapadó, jellegzetesen mézszagú. Az elsimított, de
fertőzött lisztben halmocskákat, zegzugos járatokat készítenek, amelyek üvegfelületen vagy pohárban
nagyítóval jól láthatók. Az atkák a magvak belsejét, valamint a csírát egyaránt károsítják, részben vagy teljesen
elfogyasztják, csupán az ürülékkel és a rágcsálékukkal, továbbá az atkák nagy tömegével kitöltött maghéj marad
vissza.

Életmódja. Akifejlett atka vagy a nyugvó hipopusz telel át. Amikor a léghőmérséklet 10 °C felett állandósul,
mozogni és táplálkozni kezd. Az érési táplálkozás után 3–4 nap múlva már ivaréretté fejlődik. Rövid időn belül
párosodik, majd 2–3 nap múlva kezdődik a tojások lerakása. Az egyedfejlődés 87% relatív páratartalom és 23
°C hőmérsékleti viszonyok között 9–11 napig tart. A nőstény 20–30 tojást rak. A lárva rövid időn belül
protonimfává alakul. 8-10 napos intenzív táplálkozás után az egyedek egy része közvetlenül tritonimfává, egy
másik részük pedig deutonimfává alakul. Újabb vedléssel hím- és nőstény egyedek fejlődnek belőle. A
deutonimfa állapotot elsősorban kedvezőtlen ökológiai viszonyok váltják ki. A vándorló hipopusz rovarokra,
madarakra, rágcsálókra, emberekre tapadva addig viteti magát, amíg kedvező körülmények közé kerül. A
nyugvó hipopusz mozdulatlan, diapauzaszerű állapotba merül. Több hónapon keresztül táplálkozás nélkül
életképes marad. Így vészeli át a számára kedvezőtlen viszonyokat. Mindkét hipopusz alak a tritonimfa állapot
után éri el az ivarérett állapotot.

Szabadföldi körülmények között is fejlődik. Nedves szalmában, törekben is szaporodhat. A raktárakba az ember,
a rágcsálók és a verebek hurcolhatják be.

Természetes ellenségei. Ragadozói közül a Cheyletus eruditus ragadozóatka a legjelentősebb.

A védekezés irányelvei. A száraz és hideg raktárak a faj elszaporodását lehetetlenné teszik. Averebek ellen a
magtárak ablakait sűrű dróthálóval kell fedni. Gondot kell fordítani a rágcsálók távol tartására. A nyirkos
szükségraktárakban a terményt gyakran kell mozgatni, szellőztetni.

A kémiai készítmények csak a mozgó alakok ellen hatásosak. Ahipopusz a ciánnal szemben is eléggé ellenálló.
A mozgó alak ellen legeredményesebben a metilbromid- (9–10 kg/m3 legalább 4 órán át) vagy foszforhidrogén-
készítményekkel lehet védekezni.

3.4.1.4.2. Közönséges gyökératka – Rhizoglyphus echinopus Fumouzeet Robin

Alaktani leírása. Anőstény 430–660 µm nagyságú, körte alakú, fehér színű. Aszájszervei és lábai világosbarnák.
Atojás ovális, fényes, színtelen. Mindig egyesével található a károsított növényi részeken. A lárvának 3 pár lába
van. A nimfastádiumokban (proto-, deuto- és tritonimfa) színe barna, lábai jellegzetesen rövidek, vastagok.

Földrajzi elterjedése. Kozmopolita faj. Magyarországon általánosan elterjedt.

Tápláléka. Polifág faj. Gyakran fordul elő csiperkegombán, sárgarépán, étkezési hagymán, valamint hagymás és
hagymagumós dísznövényeken, mint tulipánon, jácinton, amarilliszen, nárciszon, gladióluszon. Ezeken a
növényeken elsősorban másodlagos, esetenként elsődleges kártevőként él.

Gazdasági jelentősége. Agyökératka különösen kedveli a sérült, korhadó növényrészeket, de az egészséges,


lédúsabb, puhább állományú hagymákat és növényeket is megtámadja. Hagymás és gumós növényeink, továbbá
a csiperkegomba egyik leggyakoribb és legveszedelmesebb károsítója. Fontos szerepet játszik bizonyos
kórokozók terjesztésében. Kártételének mértékére jellemző, hogy az ország jelenlegi hagyma- és gumókészlete
a tárolóhelytől, a termőhelytől, valamint a kezeléstől függően gyökératkával 10–30%-ban fertőzött.

Kárképe. A megtámadott növényeken apró járatokat készít, melyeket barnás színű rágcsálékkal tölt ki. A
tulipán- és amarilliszhagymában élő atkák hatására az előtörő virágszár meggörbül, rendellenesen fejlődik.
Felszínén barnásvörös, elparásodott foltok képződnek. A csiperkegombának már a takaróanyagban lévő
micéliumát is fogyasztja a csiperkeatkával együtt, de a gomba tönkjét is megrágja. A tönk alja ilyenkor
rozsdabarna színű. Akalapon is gyakran készít fekete üregeket.

Életmódja. Nemzedékeinek száma a külső körülményektől függően változó. Amennyiben a léghőmérséklet 23


°C-os és a páratartalom 85–89%, egy nemzedék kifejlődéséhez 13–22 nap szükséges. Kedvezőtlen viszonyok
között megindul a deutonimfa-képződés.

408
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Természetes ellenségei. Magyarországi körülmények között a Hypoaspis és a Rhodacarus fajok tartoznak a


jelentősebb ragadozói közé.

A védekezés irányelvei. Avirághagymákat és hagymagumókat a felszedés után meg kell tisztítani, át kell
válogatni, a sérült hagymákat el kell távolítani. Tárolni csak ép, egészséges hagymákat, hagymagumókat szabad.

Atárolóhelységeket rendszeresen szellőztetni kell. Apáratartalom a 75%-ot, a léghőmérséklet a 10 °C-t ne


haladja meg. Ahagymákat 10 cm-nél vastagabb rétegben nem tanácsos tárolni. Atárolóhelység fertőtlenítésére a
metilbromid megfelelőnek bizonyult.

Atermesztett gombák védelme érdekében fertőzésmentes takaróanyagot kell használni. Acsírázás után a
takaróanyagra szórt diazinon granulátum megfelelő védelmet biztosít.

4. Törzs: Gerincesek – Vertebrata


Az ide tartozó fajok közös jellemzője a hátoldalon végighúzódó gerincoszlop és a hozzá kapcsolódó csontos
függelékek, melyek a belső vázat alkotják. A gerincesek testén megkülönböztetjük a fejet, törzset, farkat és a
végtagokat.

4.1. Osztály: Madarak – Aves


Legfontosabb jellegzetességük, hogy testüket tollak fedik, elülső végtagjaik szárnnyá, állcsontjaik pedig csőrré
alakultak át.

4.1.1. Rend: Énekesmadár-alakúak – Passeriformes


A madarak legfajgazdagabb rendje (közel kétharmaduk tartozik ebbe a rendbe). Változatos testalkatú és
nagyságú fajok, hangadó szervük, az alsó gégefő (syrinx) igen jól fejlett. Főleg az erdők, bokros területek
madarai.

4.1.1.1. Család: Varjúfélék – Corvidae

4.1.1.1.1. Vetési varjú – Corvus frugilegus Linné

198. ábra - Vetési varjú (Corvus frugilegus) a = kifejlett egyed, b = fiatal egyed (Tóth
József rajza)

Alaktanileírása. A madár hossza 45 cm. Tollazatának színe ibolyafényben ragyogó fekete. Csőrének töve
csupasz, piszkos színű, fehér szemölcsökkel. A fiataloknál a csőr töve is tollas, tollazatuk fénye pedig tompább.
A csőr és a csüd fekete.

Földrajzi elterjedése. A déli félszigeteket, Skandináviát és az északi tundrákat kivéve egész Európa, Délnyugat-
Ázsia, Észak-Kína és Japán. Délnyugati irányban vonul, de az állomány egy része nálunk is telel.

Gazdasági jelentősége. Kötött talajon, meleg időben a biológiai védekezésben van nagyobb szerepe, hűvös
időben és homokos talajon azonban a kártétele jelentősebb. Kárt okozhat a tavaszi és az őszi vetésben,
megdézsmálja a gyümölcsöket, a kukoricát, fészkeket rabol ki.

409
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Életmódja. Fészkét a fák csúcsának vékony ágaira gallyakból építi. Néha sok ezres telepekben fészkel,
esetenként csókákkal, vércsékkel, gémekkel stb. közösen. Fészekalja 3–5 tojás, melyeknek színe szürkés,
olajzöldes vagy kékes, több szürke folttal. Csak a tojó kotlik. Tápláléka rendkívül változatos, 60%-ban állati,
40%-ban növényi eredetű.

A védekezés alapelvei. Védelem alatt áll és telepei is csak hatósági engedéllyel ritkíthatók.

4.1.1.2. Család: Seregélyfélék – Sturnidae

4.1.1.2.1. Seregély – Sturnus vulgaris Linné

Alaktani leírása. Rigó nagyságú, tollai feketék, szivárványosan fémfényűek, sárgásfehér pettyekkel borítottak.
Csőre hegyes, a nász idején sárga, nyugalmi időszakban barna. Szemei a csőr töve közelében helyezkednek el.
Lábai erősek, hegyes karmokkal. Az egészen fiatal példányok földbarnák, pettyek nélkül.

Földrajzi elterjedése. Norvégiától a Pireneusokig, kelet felé az Uralig található. Vándormadár, a hazai populáció
Észak-Afrikában, Olaszországban telel.

Gazdasági jelentősége. A nálunk fészkelő populáció az év nagy részében főleg állati eredetű táplálékot fogyaszt,
tehát hasznosnak tekinthető. Az ősszel nagy csapatokban minket ellepő példányok észak-, észak-keletről
érkeznek hozzánk. Ezek a madarak főleg a szőlőkben okozhatnak komoly károkat.

Kárképe. Agyümölcsök vagy bogyók egy részét feltépik, megsértik, más részét leverik. A termés többi részét
egészen vagy csak részben „leszüretelik”.

Életmódja. Fészkét odvas fákba száraz és zöld növényrészekből készíti, amit belül tollal-szőrrel bélel. Ide rakja
április közepe táján 5–6 tojásból álló fészekalját. Fiókái júniusban kezdenek el repülni, ettől kezdve nagy
csapatokban, gyors, zúgásos repüléssel járnak táplálékszerző útjukra. Többnyire évente kétszer költ. Éjszakára
csapatosan telepszenek magas fákra vagy nádasokra. Az idősebb példányoknál egy második költés is
megfigyelhető. Tápláléka az év nagyobb részében állati eredetű (rovarok, csigák), gyümölcsérés idején viszont
előszeretettel fogyasztja a cseresznyét, meggyet, de főképp a szőlőt.

A védekezés alapelvei. Hazánkban védett, ezért ellene csak riasztással szabad védekezni. A riasztás hanggal, pl.
kereplőkkel, puskadurrogtatással, propán-bután gázzal végzett robbantással, csengetéssel, magnószalagról
visszajátszott riasztóhangokkal, továbbá színekkel, fénnyel történhet. Egy igen hatékony módszer a fák vagy a
szőlőtőkék hálóval borítása.

4.1.1.3. Család: Verébfélék – Passeridae

4.1.1.3.1. Házi veréb – Passer domesticus Linné

199. ábra - Házi veréb (Passer domesticus) (a), mezei veréb (Passer montanus) (b) (Tóth
József rajza)

Alaktani leírása. A hím fejteteje szürke, a nyak és a hát gesztenyebarna, az utóbbi feketével csíkozva, a csőr
fekete. A pofák fehérek. A torok és a begy fekete, a far és a farok barnásszürke. Az evezőtollak feketék, a
középszárnyfedők fehér színe az összecsukott szárnyon fehér sávot képez. A hasi rész szennyesszürke. A tojó és
a fiatalok egyszínű barnásszürkék vagy sárgásszürkék. Hiányzik a fekete torokfolt. Csőrük barna.

410
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Földrajzi elterjedése. Szinte mindenütt megtalálható, ahol emberek élnek. Őshazája Eurázsia. Innen terjedt
később el az egész világon a trópusok és a sarkkörön túli területek kivételével. Magyarországon emberlakta
helyek közelében gyakori, bár az utóbbi években Európa sok országához hasonlóan állományuk lecsökkent.

Gazdasági jelentősége. Részben kárt okoz, mivel termesztett növényeink is táplálékául szolgálnak, részbon
hasznos, mivel rovarkártevőinket és számos gyomnövény magját fogyasztja.

Kárképe. Tavasszal a gyümölcsfák rügyeit és bimbós virágait, valamint a zöldségpalánták leveleit, zöld részeit
csipkedi meg. Megvagdossa a cseresznye, körte, szőlő gyümölcsét, rajokban lepi el a különböző gabonafélék
(kivéve a rozsot!) tábláit. Itt nemcsak szemfogyasztásukkal, hanem a kalászok és szárak letörésével is fokozza a
kárt.

Életmódja. Fészkét tetőzet alá, épületek üregeibe rakja, de elfoglalhatja más fajok odúját is. Évente akár
háromszor is költ, alkalmanként 5–6 zöldesszürke, kékes vagy barnás tojást. Mindkét ivar kotlik. Állandó
madarunk.

A védekezés irányelvei. Ma már inkább csak a riasztóeszközök használatára korlátozódik (verébhullák


kiakasztása, színes műanyag szalagok, tükröző alumíniumlemezkék, melyeket a szél mozgat stb. A korábban
ajánlott irtási módok (légpuska, csapdázás etetővel, fészekalj-megsemmisítés műodúval stb.) mindinkább
kiszorulnak a gyakorlatból.

4.1.1.3.2. Mezei veréb – Passer montanus Linné

Alaktani leírása. Állandó madarunk. Valamivel kisebb, mint a házi veréb, az ivari dimorfizmus nem kifejezett, a
nemek csak árnyalatokban térnek el egymástól. A fejtető és a nyak háti oldala, valamint a hát vörösesbarna,
fekete rajzolattal. A pofák fehérek, a fültájékon egy-egy kis, fekete folt észlelhető.

Földrajzi elterjedése. Nem ragaszkodik annyira az emberi településekhez, mint az előbbi faj, bár Délkelet-
Ázsiában ez a faj veszi át a házi veréb szerepét. Magyarországon közönséges, legelők, árterek, odvas fákban
bővelkedő erdőszélek stb. madara.

Életmódja. Ősszel nagy csapatokban kóborol. Ligetek, gyümölcsösök, ártéri öreg füzesek stb. kedvelt fészkelő
helyei. Fészke hasonlít a házi verébéhez: szalma, fűszálak, rongycafatok, baromfitollak stb., a belseje szőrrel,
gyapjúval, pihével dúsan kibélelve.

Gazdasági jelentősége. Inkább hasznos, mint káros: táplálékának túlnyomó része állati eredetű, de az
elfogyasztott magvak jó része is gyommag.

4.2. Osztály: Emlősök –Mammalia


4.2.1. Rend: Rovarevők – Insectivora
Kistermetű, éles fogú, megnyúlt orrú egérre emlékeztető emlősök tartoznak ebbe a rendbe. Táplálkozásuk miatt
„hasznos” állatoknak tekintjük őket, csak egy képviselőjük, a vakondok az, ami helyenként járatai ásása közben
kárt okoz.

4.2.1.1. Család: Vakondokfélék– Talpidae

4.2.1.1.1. Közönséges vakondok – Talpa europaea Linné

200. ábra - Közönséges vakondok (Talpa europea) (Tóth József rajza)

411
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Testmérete 13–18 cm között mozog, amiből 2,5 cm a kurta farok. Egész felépítésére rányomja
bélyegét a föld alatti életmód: hengeres test, bársonyos, fekete, kurta szőrzet, kúp alakú fej heges orral,
fülkagylók hiánya, bőrredővel fedett, mákszemnyi szemnyílás stb. Hatalmas ásólapátokká alakult elülső
végtagjai segítségével alakítja ki hosszú föld alatti járatait.

Földrajzi elterjedése. Európában (Észak- és Dél-Európa kivételével), valamint Ázsia nagy részében honos.

Gazdasági jelentősége. Kertünk leghasznosabb állatai közé sorolhatnánk, ha nem fogyasztana jelentős
mennyiségű földigilisztát, vagy ha járatai ásása közben nem túrná ki a zöldségeskert palántáit,
dísznövényeinket, vagy a nagy gonddal kialakított gyepet nem lepnék el a földhányások, melyeket a járatok
ásása közben felgyülemlett föld alkot. Ennek ellenére a vakondok inkább hasznos, mint káros, védelem alatt áll
(eszmei értéke 2000 Ft).

Életmódja. Kizárólag férgek, csigák, rovarlárvák és kifejlett rovarok alkotják az étrendjét. Rendkívül falánk,
naponta testsúlyával azonos vagy még annál is több táplálékot képes felvenni.

Nem alszik téli álmot, járataiban magányosan él, csak a párosodás idején (áprilistól kora nyárig) hallhatók a
rivalizáló hímek vinnyogó, ciripelő hangjai. A nőstény 2–7 vak, csupasz kölyköt vet föld alatti vackában.

A védekezés irányelvei. Védett állat, ezért csupán riasztani szabad. Ennek különböző lehetőségei vannak. Egy
régi eljárás szerint „kenderszöszből formált, terpentinnel vagy petróleummal átitatott gömböcskét helyeztünk a
főjárat 4–4 pontján, a vakondok aztán többé nem jött”. Egy másik módszer, amikor a vakondtúrásokba
sörösüvegeket helyeznek az üveg szájával felfelé, ami egy kis szellő hatására olyan hangokat hoz létre, ami a
vakondot elriasztja. Ennek modern, fejlett változata az ún. vakondriasztó készülék, amelynek az egyik részét a
földbe kell szúrni (lehetőleg a vakond főjáratának a közelében). Ez váltakozva különböző frekvenciájú hangokat
bocsát ki, ami az állatot zavarja, a közelből elüldözi. A vakondokcsapda az állatot élve fogja be. Ez a készülék
az állatot beengedi, kifelé viszont nem. A vakondjáratba szokták helyezni, elzárva ezzel az állat útját. A befogott
állatot természetesen el kell engedni, amilyen gyorsan csak lehet, olyan helyen, ahol jelenléte számunkra már -
nem zavaró.

4.2.2. Rend: Rágcsálók – Rodentia


4.2.2.1. Család: Hörcsögfélék – Cricetidae

4.2.2.1.1. Hörcsög – Cricetus cricetus Linné

201. ábra - Hörcsög (Cricetus cricetus) (Tóth József rajza)

412
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Teste 25–30 cm hosszú, barnássárga, kétoldalt két-két világosabb folttal. Hasi oldala fekete,
orra, torka és lábai fehérek. Jellemző rá a két hatalmas pofazacskó, ami a 10–15 cm3-es befogadóképességet is
elérheti.

Földrajzi elterjedése. Közép- és Kelet-Európa, Belgiumtól a Kaukázusig. Magyarországon szinte mindenütt


megtalálható, ahol nem laza homokos, vizes vagy köves a talaj.

Gazdasági jelentősége. A hörcsög időnként erősen felszaporodik. Ahol már egyszer elszaporodott, ott az évi
időjárási viszonyokból következtetni lehet a következő évi kártétel mértékére. A nagyüzemi termesztési
technológiák kedveznek a gradációjának.

Kárképe. A károsítás módja növénykultúránként különböző: a beérett gabonafélék kalászait szétrágja, szárát
letapossa; a fiatal növényeket foltokban kirágja; a kukorica termését a feltépett csuhélevelek közül elfogyasztja;
a paprikába, burgonyába belerág.

Életmódja. Jellegzetes föld alatti építményt hoz létre a hozzá tartozó járatokkal. Évente kétszer párzik. Száraz
fűvel bélelt vackában 4–14 csupasz, vak kölyköt hoz a világra, melyek 2–3 hónapos koruktól kezdenek önálló
életet. A második párzásból származó utódokkal együtt telel át. A hörcsög télire nagy mennyiségű (15–20 kg)
magot gyűjt be, majd járatait elzárja és téli álmot alszik. Készleteit álomba vonulás előtt, majd ébredés után
fogyasztja el. Alkonyatkor jár táplálék után. Hosszan tartó menekülésre képtelen, reménytelen helyzetben
üldözőjére támad (akár az emberre is!).

A védekezés irányelvei. Az egyik legrégebbivédekezési mód a kiöntés és a csapdázás. Ennek előnye, hogy
ilyenkor az állat szőrméjét értékesíteni is lehet. Ezzel a hörcsögpopuláció akár 75–80%-a is kifogható. Irtható
továbbá szénkénegezéssel, gázpatronok felhasználásával valamint csalétekkel. A hörcsög ellen a védekezés
kötelező (5/1988. (IV. 26) MÉM).

413
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

4.2.2.2. Család: Pocokfélék – Microtidae

4.2.2.2.1. Mezei pocok – Microtus arvalis Pallas

202. ábra - Mezei pocok (Microtus arvalis) (Tóth József rajza)

Alaktani leírása. Testhossza ritkán több 110 mm-nél, súlya 40 g körüli, a hímek a nagyobbak. Teste zömök, füle
kicsi, alig áll ki a bundájából, farka rövid. Bundájának színe felül barnásszürke, alul fehéres.

Elterjedése. Eurázsiai elterjedésű faj, hiányzik a brit szigetekről, a Skandináv-félszigetről valamint az


Appennini-félsziget nagyobbik részéről. Magyarországon szinte mindenütt megtalálható, ahol mezőgazdasági
művelés folyik.

Gazdasági jelentősége. Évekig tartó alacsony népességi szint után, 3–6 évente szaporodik fel ugrásszerűen. Az
igényes, idejében elvégzett agrotechnika, a rendszeres, nagy területekre kiterjedő védekezés képes
megakadályozni a nagyobb felszaporodásokat. A kilencvenes éveket megelőzően ilyenformán sikerült
megakadályozni a nagyobb, egész országra kiterjedő tömegszaporodásukat.

Kárképe. Megrágja a burgonya gumóját, a répa, cékla stb. gyökerét, lerágja a borsót, felmászik a kukoricaszárra
és kieszi a csövön a szemeket, lekérgezheti a gyümölcsfák gyökerét, betelepedhet a szőlőbe stb. Télen
behúzódhat pajtákba, raktárakba és a tárolt terményt pusztítja.

Veszélyes károsító [5/1988. (IV. 26. (MÉM rendelet, 2. sz. melléklet B)]. Az elfogyasztott táplálékon kívül,
folytonos rágásával még igen sok növényt tönkretesz. A pocokkártételt az állati kártevők okozta terméskiesés
10–12%-ára becsülik. A közvetlen kártételen felül jelentős a közvetett kártétele is: szennyezi a terményeket,
betegségeket terjeszt stb.

Életmódja. Szinte valamennyi termesztett növényünk szerepel az étlapján. A növényeknek főleg a zöld részeit
kedveli, de fogyaszt termést, magot, virágot, gumót, hagymát stb. A szaporodási időszak nálunk kora tavasztól
november első feléig tart. A vemhességi idő 19–21 nap, a kölykök csupaszon és vakon jönnek a világra. A
leggyakoribb magzatszám 3–8, évente 5–6 fialás is lehetséges. A nem túl magas, összefüggő növényzetet
kedveli, ezért a gyepes árokpartok, töltésoldalak igen kedveznek a megtelepedésének. Itt ássa járatait, üregeit.
Megkülönböztetünk fészkelő-, rejtőző- (táplálkozó-) és kamraüreget, melyek nagyságukban, formájukban jól
elkülöníthetők egymástól. Télen főleg nappal, nyáron inkább éjjel aktív. Igen sok külső és belső élősködője,
valamint természetes ellensége van.

A pocok-gradáció kialakulása. Tél végén, kora tavasszal az áttelelt mezei pockok erdőszéleken, árokpartokon
vagy füves-bozótos töltésoldalakon fordulnak elő. Ezek az ún. rezervátor-területek, ahonnan később
benépesülnek az akkumulátor-területek, az évelő pillangósok (lucernások), gabonafélék állományai. Kedvező
időjárás esetén, a rendelkezésre álló bőséges táplálék következtében, igen rövid idő alatt igen nagy
egyedsűrűség jöhet létre, mely aztán a már kedvezőtlen, ún. depresszor-területeket isbenépesíti. A nagy
egyedsűrűség viszont a szaporodás csökkenését váltja ki, az állatok zavarják egymást, állandósul a stressz
minden tünetével együtt, ami aztán a gradáció összeomlásához vezethet.

414
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Mivel évről évre nagyobb mennyiségű állat telel át, úgy 3 évente alakul ki egy nagyobb gradáció. A gradációt
befolyásoló tényezők közül az egyik legfontosabb az időjárás: kemény hideg, a hótakaró hiánya, enyhe és hideg
periódusok gyakori váltakozása csökkenti az áttelelés esélyét. A sokéves átlagnál melegebb, szárazabb tavasz és
nyár viszont kedvez a felszaporodásnak.

A gradációk különböző módszerekkel (lyukszámlálás, kiszántás, kicsapdázás) prognosztizálhatók.

A védekezés alapelvei. A mezei pocok „veszélyes kárósítónak” számít, ezért az ellene való védekezést rendelet
is előírja. A legfontosabb védekezési módok a következők:

Agrotechnikai megoldások: a mélyszántás, a pockok járatainak, fészkeinek a beszántása, a tarlóhántás, a


pillangósok feltörése, gyümölcsösökben a gyepes fasorok művelése. Az agrotechnikai módszerek azon kívül,
hogy önmagukban is elég hatékonyak, növelik a többi módszer (biológiai, kémiai) hatékonyságát is.

A mechanikai védekezés: ide tartozik a csapdázás, facsemeték gyökerének dróthálóval való burkolása, idősebb
fák mellől a rendszeres hóeltakarítás. Számításba jöhet még az állatok agyonütése (szántás után), vagy a szeges
henger és tárcsa, de ezek elég munkaigényes folyamatok. Rendszerint akkor és ott használják, ahol a kémiai
védekezés nem alkalmazható.

Vegyszeres védekezés: a leghatékonyabb, de a legveszélyesebb is egyben, mivel szelektív, csak a pocokra ható
méreg jelenleg még nem ismeretes. Megemlíthetjük a pocokjáratok gázosítását, ami a föld alatti járatok
légterére hat, valamint a csalétekkel való irtást. Régebben növényi részekbe kevert erős mérgeket (akut
rodenticidek) használtak, melyek igen hatékonyak, ellenben rendkívül veszélyesek más állatok számára is. Ma
már inkább az ún. szelektív véralvadásgátlóké (krónikus rodenticidek) a .jövő.

Biológiai védekezés: Történtek kísérletek kórokozó mikroorganizmusokkal, védőnövények kihelyezésével


(riasztó hatással vannak a pocoknépességre!), a legfontosabb viszont, a ragadozók megtelepedésének az
elősegítése (T alakú lesőfák kihelyezése).

4.2.2.2.2. Kószapocok – Arvicola terrestris Linné

203. ábra - Kószapocok (Arvicola terrestris) (Tóth József rajza)

415
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktanileírása. Hossza eléri a 20–25 cm-t (ebből kb. 7 cm a farok!), bundája lehet barna, fekete, vörhenyes
vagy sárgás, hasa mindig világosabb. Vaskos farka apró, lesimuló szőrrel fedett.

Földrajzi elterjedése. Nyugat-Európától Közép-Szibériáig elterjedt. Hazánkban főleg vizek közelében, de


azoktól távolabb is előfordulhat.

Gazdasági jelentősége. Hajlamos a tömeges elszaporodásra, ezért főleg vizek környékén, vizes területeken
jelenthet komoly veszélyt.

Kárképe. Afák gyökereit vagy a gyökérzöldségeket ék alakban rágja el, úgymond kihegyezi. Afiatal fákat
gyökérnyakon úgy rágja meg, hogy azok azután könnyen kidőlnek. Időszakonként a legnagyobb károkat víz
mellé telepített gyümölcsösökben, kertekben okozza.

Életmódja. Évente 3–4 alkalommal fial, alkalmanként 4–8 utódot. Akezdetben csupasz és vak fiókák 8–10 hetes
korban válnak ivaréretté. A párzás a tavaszi–nyári hónapokra esik. Járatát lehetőleg víz közelében, a
vakondokéhoz igen hasonlóan építi ki. Járatrendszere közvetlenül a földfelszín alatt fut, benne található az ún.
lakókamra is, valamivel mélyebben. Vizes területen nádszálakat húz össze, azokra építi fészkét. Fészkének több
kijáratot is készít. Rendszerint éjjel jár táplálék után, jól úszik és rendkívül óvatos.

A kószapocok nem alszik téli álmot, ezért télen is táplálék után kell néznie. A víz közelében élők a vízi
növények, a szárazabb helyeken pedig más lágyszárúak és fás növények gyökereivel táplálkozik.

Védekezés irányelvei. Csapdázással, csalétekkel és különféle gázosítószerekkel irtják. Csaléteknek


felhasználható alma, sárgarépa stb., gázosítószerként pedig a foszforhidrogént képző szerek ajánlhatók.
Házikertekben, ha túlságosan elszaporodott, ajánlatos a fiatal fákat 40 cm mélyen sűrű dróthálóval körülvenni.

4.2.2.3. Család: Nyúlfélék – Laporidae

4.2.2.3.1. Üregi nyúl – Oryctolagus cuniculus Linné

204. ábra - Üregi nyúl (Orctolagus cuniculus) (Tóth József rajza)

416
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Kisebb a mezei nyúlnál, lábai, fülei rövidebbek. Színe hasonlít a mezei nyúléhoz, de szürkébb,
rozsdaszínű foltokkal a lapockák kőzött. A házinyúl őse.

Földrajzi elterjedése. Főleg Európa nyugati felén található nagy számban, az Alpok kivételével.
Magyarországon laza talajokon szigetszerűen fordul elő.

Gazdasági jelentősége. Vadászat okán betelepített faj, de kártétele mára már sokszorosan meghaladja a hasznát.

Kárképe. A különböző fák kérgének a megrágásával okozza a legnagyobb kárt, kotorékásáskor meglazítja a fák
gyökereit, így azok vihar esetén könnyen kidőlnek.

Életmódja. Fészke föld alatti üregben van, itt hozza világra évente 4–6-szor 4–12 vak csupasz kölykét. Éjszaka
aktív, mozgásterülete viszonylag kicsi. Rendkívül gyorsan, zegzugosan fut. Tápláléka hasonló a mezei
nyúléhoz, de elsősorban a zsenge növényekkel táplálkozik.

A védekezés irányelvei. Régen szénkéneggel irtották. Vadászati tilalom nélkül gyéríthető.

4.2.2.3.2. Mezei nyúl – Lepus europaeus Pallas

205. ábra - Mezei nyúl (Lepus europeus) (Tóth József rajza)

417
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

Alaktani leírása. Bundája színe barnás-sárgásszürke, hasa fehér, füleinek színe valamint farka felső része fekete.
Fej- és törzshosszúsága 48,5–67,5 cm, fülei, valamint hátulsó lábai feltűnően hosszúak.

Földrajzi elterjedése. Európában mindenütt előfordul, Skandinávia és Írország déli része kivételével.
Magyarországon főleg az Alföldön a legkedvezőbbek számára az életfeltételek.

Gazdasági jelentősége. Legsúlyosabb a kártétele a faiskolákban és fiatal gyümülcsfa-telepítésekben, valamint


havas és hófúvásos időben, amikor megrágja az idősebb fák hajtásait, rügyeit és a kérgét. A gépesített
nagyüzemek, valamint az iparszerű termesztés nem kedvez elszaporodásának.

Kárképe. Atermesztett növényekkel főleg télen táplálkozik. Megrágja a káposztát, répát, petrezselymet,
gabonaféléket és a gyümölcsfák kérgét, de jelezték kártételét még napraforgón, dinnyén, szőlőn stb. Külön
említést érdemel, hogy nyáron a szegfűkultúrákban okozhat igen nagy kárt.

Életmódja. Főleg éjszaka aktív. Igen szapora, évente 3–4 alkalommal fiadzik (az idősebbek akár 5-ször is!),
egyszerre átlagban 3–4 fiat. Nincs fészke, ellenben talajmélyedésekben ún. vackot készít magának, melyet
szőrével bélel ki.

A védekezés irányelvei. Lehet vegyszeres (rágcsálóirtók), ragadozó emlősök és madarak révén, illetve korszerű
vadgazdálkodással. Jól alkalmazhattak a fatörzsek védelmére a perforált műanyagcső-borítások, repellens hatású
szerek stb.

4.2.3. Rend: Párosujjú patások – Artiodactyla


4.2.3.1. Család: Sertésfélék – Suidae

4.2.3.1.1. Eurázsiai vaddisznó – Sus scrofa Linné

418
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

206. ábra - Eurázsiai vaddisznó (Sus scrofa) (Tóth József rajza)

Alaktani leírása. Hasonlít a házi disznóhoz, de feje igen nagy és ormányszerűen megnyúlt orr-része van
(testhossz: 1–1,80 m, vállmagasság: 0,85–1,15 m, testsúly: 50–250 kg). Rövid lábai és nagy teste miatt
nehézkesnek tűnhet, ennek ellenére rendkívül gyors. Szemfogai, főként a kanoké, erős agyarakká alakultak át.
Színe a szürkén és barnán át a feketéig változó. Szőrzete kettős, a hosszú serteszőrök alatt jól fejlett gyapjúszőr
található. Amalacok színe vörösesszürke, fehér csíkozással.

Földrajzi elterjedése. Északon az 55. szélességi fok, délen Afrika északi része. Legnagyobb állományai Európa
és Ázsia középső területein alakultak ki. Magyarországon szinte mindenütt előfordulhat. Azerdős, mocsaras,
sűrű növényzetet szereti, ahol el tud rejtőzni. Nyílt területekre csak éjszaka merészkedik.

Gazdasági jelentősége. Azutóbbi évtizedekben, a nagytáblás növénytermesztés következtében számuk igen


megnőtt. Mivel a mezőgazdaságban súlyos károkat okoz, vadászata és gyérítése minden időben engedélyezett.

Kárképe. Megdézsmálja a termesztett répát, burgonyát, kukoricát, érésben levő kalászosokat stb. Ősszel az érő
szőlőt, télen a répa- és burgonyavermeket is kibonthatja (ezáltal fagykár is keletkezhet!). Sokszor közvetett
kártétele is jelentős, amit a „csörtetéssel” (tördelés, taposás), valamint turkálással okoz.

Életmódja. Rendszerint 20–30 egyedből álló kondákban élnek. Azidős kanok a kondát csak a párzási időszakban
keresik fel. Késő ősszel párzanak, a vemhesség ideje akár a házi sertésé, 3 hónap + 3 hét + 3 nap. Akoca,
elvonulva a kondától, 4–8 malacot vet, s ha ezek elpusztulnak, egy tavaszi párzás után ismét malacozhat. Három
hónapig szoptatja csíkos malacait, majd azok csatlakoznak a kondához. Mindenevő, tápláléka: zöld
növényrészek, gyökerek, gumók, hagymák, különböző termések (makk, gyümölcsök stb.), de apró állatok és
akár dögök is.

A védekezés irányelvei. Leginkább a tervszerű vadgazdálkodással oldható meg. Az állatnak olyan mennyiségű és
minőségű táplálékot kell biztosítani az erdőken, hogy ne kényszerüljön a mezőgazdasági területekre. Beváltak
az ún. turatok is, amikor a megvédendő terület körül feltörnek egy 200–300 m2-nyi területet és valamilyen, az
állat által kedvelt takarmánnyal szórják be, majd ledöngölik, hogy megszerzése munkába kerüljön az állatnak.
Használnak még ezenkívül villanypásztort, zörgő vagy durranó hangot kibocsátó szerkezeteket, riasztólámpákat,
kellemetlen szagú kémiai szereket.

4.2.3.2. Család: Szarvasfélék– Cervidae

419
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÉSZLETES RÉSZ

4.2.3.2.1. Őz – Capreolus capreolus Linné

207. ábra - Őz (Capreolus capreolus) (Tóth József rajza)

Alaktani leírása. Legkisebb hazai szarvasfélénk, karcsú, hosszú lábakkal (testhossz: 1–1,30 m, vállmagasság:
0,7 m, farka alig látható). Színe nyáron vörösesbarna, télen inkább szürkés. A fiatal őz (gida) hátán fehéres vagy
sárgás foltok vannak. Combjai hátulsó részén nagy fehér folt, ún. „tükör” található, ami a homályban az egymást
követést segíti elő. Csak a hímek viselnek agancsot. Ezt évenként váltják.

Földrajzi elterjedése. Egész Európában és Ázsiában megtalálható, Magyarországon is közönséges.

Kárképe. Fiatal rügyeket rág meg, agancsváltáskor fiatal fák kérgének lehántásával okozza a legnagyobb kárt.
Megrágja a fiatal napraforgót, kukoricát, gabonát stb., és taposásával is jelentős kárt okozhat.

Életmódja. Poligám állat, júliustól szeptemberig párzik. A gidák az első nap után már követik anyjukat.
Nedvdús fűfélékkel, hajtásokkal táplálkozik. Jó a szaglása és a hallása, főleg alkonyatkor mozog.

A védekezés irányelvei. Vadűző zsinórral, riasztással lehet az őzet távol tartani.

420
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
3. fejezet - A kártevők természetes
ellenségei
A fitofág rovarok szaporodásának gátjait mindenekelőtt természetes ellenségeik jelentik. Az életközösségekben
minden rovarnak – és más állatnak is – megvannak a maguk ellenségei, amelyek tömeges elszaporodásukat –
egyéb tényezőkkel együtt – korlátozni képesek. A természetest megközelítő életközösségekben is előfordulnak
tömegszaporodások (gradációk), minél mesterségesebb azonban egy életközösség, az egyes fitofág fajok (itt már
„kártevők”) tömeges elszaporodása, annál gyakoribb és veszélyesebb.

A kártevők természetes ellenségeit a mindennapi életben „hasznos ízeltlábúaknak” szokás nevezni. Ez a


fogalom természetesen nem biológiai, nem ökológiai, hanem gazdasági-gazdaságossági fogalom, hiszen hogy
mi „hasznos” és mi „káros”, azt mindig az ember gazdasági érdekei határozzák meg.

A „hasznos ízeltlábúak” fogalma azonban a kártevők természetes ellenségeinél többet takar. Hasznos
ízeltlábúaknak tekintjük a következő csoportokat:

1. A kártevők természetes ellenségei.

2. A gyomnövényeken élő fitofág szervezetek.

3. A virágos növényeket beporzó rovarok.

Könyvünkben – céljának megfelelően – csak az első csoporttal, a kártevők természetes ellenségeivel


foglalkozunk. A kártevők természetes ellenségei a tápláléklánc harmadik láncszemét jelentik, hiszen a kártevők,
amelyeket fogyasztanak, a tápláléklánc második láncszemébe tartozó fitofágok.

A természetes ellenségeket együttesen rovarevőknek, entomofágoknak is nevezik. Ezen belül afidofág és


akarifág néven külön megkülönböztetik a levéltetveket, illetve atkákat fogyasztó rovarokat.

A természetes ellenségek életmódjuk (és hatásuk) szerint három nagy csoportra oszthatók: a paraziták, a
parazitoidok és a predátorok csoportjára.

A parazita, vagyis élősködő rovar (vagy más állat) általában kisebb, mint a gazda, a gazdában vagy a gazdán
kívül élősködik, de nem feltétlenül pusztítja el azt. A kutyán a bolha, az emberen a kullancs élősködő parazita,
de a gazdát csak esetlegesen (elsősorban halálos betegségeinek terjesztésével) pusztítja el. Az élősködő és a
gazda kapcsolatát gazda – parazita kapcsolatnak nevezzük.

Az előző csoporttól határozottan meg kell különböztetni a parazitoidok, a gyilkos élősködők csoportját.
Parazitoidoknak azokat az élősködőket nevezik, amelyek a gazdában kifejlődve azt végül is elpusztítják. Ilyen
értelemben a fürkészdarazsak, a fürkészlegyek és a hozzájuk hasonló rovarok mind parazitoidok. A parazitoid is
kisebb, mint a gazda, hiszen benne, illetve rajta él fejlődése során. Vannak tojás-, lárva- és bábparazitoidok,
aszerint, hogy a gazdát mely fejlődési szakaszában pusztítják el. A gyilkos élősködő és a gazda kapcsolatát
gazda – parazitoid kapcsolatnak nevezik.

A természetes ellenségek harmadik csoportját a predátorok vagy ragadozók (régebbi elnevezés szerint epiziták)
alkotják. A ragadozók általában nagyobbak, mint a zsákmány (ha kisebbek, akkor csoportosan járnak, illetve
támadnak, mint pl. a hiénák). A ragadozó a zsákmányát azonnal, illetve rövid időn belül elpusztítja. Ragadozók
a nagymacskafélék, de ragadozók a katicabogarak, a futóbogarak és a fátyolkák is. Vízi ragadozók pl. a
szitakötők lárvái, imágóik pedig a levegőplankton ragadozói. A ragadozó kapcsolatát áldozatával préda –
predátor, illetve zsákmány – ragadozó kapcsolatnak nevezik.

Az eddigiek alapján könnyen belátható, hogy a biológiai védekezésben soha nem parazitákat, hanem mindig
parazitoidokat és/vagy ragadozókat használnak, hiszen a cél a kártevő állat elpusztítása. A cél elérése
szempontjából a parazitoid nem a parazitához, hanem a predátorhoz áll közelebb. A parazitoidok között pedig
nagy különbség van pl. a tojásfürkészek és a lárva-, illetve bábfürkészek között, hiszen az első csoport a
kártevőt már tojás állapotban elpusztítja, így a kártétel elmarad, a második esetben pedig a kártevő pusztulása
csak a kártétel után következik be. Ezzel szemben áll az a fontos körülmény, hogy a tojásparazitoidok nagyon
apró, finom rovarok, mozgásukat, tevékenységüket a külső körülmények (pl. a szél) erősen befolyásolják. A

421
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kártevők természetes ellenségei

lárva-, illetve bábparazitoidok erősebb, a külső körülmények iránt kevésbé érzékeny állatok, tevékenységüket a
számukra nem kedvező körülmények kevésbé zavarják.

A fogalmakat kitágítva a fitofág rovarok is bekapcsolhatók az előző csoportokba. Növényi parazitáknak,


élősködőknek tekinthetők mindazok a fitofág rovarok és más állatok, amelyek fogyasztják, de nem pusztítják el
a táplálékul szolgáló növényt. Így pl. növényi paraziták a lepkehernyók, a növényevő bogarak; az angol nyelvű
irodalom pl. növényi parazita fonálférgeknek nevezi a növények leveleiben élő fonálférgeket.

Növényi parazitoidok mindazok a fitofág rovarok, amelyek táplálkozása miatt a tápnövény végül is elpusztul. A
fiatal gyümölcsfák gyökereit elpusztító cserebogárpajorok, a fiatal gabonanövényt tőben elrágó, talajszintben élő
bagolylepkehernyók parazitoidoknak tekinthetők.

Végül – e fogalmat is kiterjesztve – növényi predátornak tekinthetők azok a rovarok, amelyek az élő növényi
magot akár még rajta a növényen, akár később a raktárban elpusztítják, hiszen egy egész növényegyedet –
azonnal – elpusztítanak. „Magpredátor” alucernamagdarázs, hiszen a következő nemzedéknek az egyedét
pusztítja el. Predátorok mindazok a raktári kártevő rovarok, amelyek a raktározott vetőmagot pusztítják, de nem
tekinthetők predátornak ugyanazok a rovarok abban az esetben, ha őrleményt – vagyis már előzetesen
elpusztított növényi anyagot – fogyasztanak.

1. Gyilkos élősködők – Parazitoidok


A növényvédelemben jelentős élősködő rovarok két nagy rovarrend, a Hártyásszárnyúak (Hymenoptera) és a
Kétszárnyúak (Diptera) rendjébe tartoznak. Eurázsiában, s így hazánkban is mindkét rend általánosan elterjedt,
nagy fajszámmal képviselteti magát.

Gyilkos élősködőknek tekinthetők a rovarpatogén fonálférgek (Steinernematidae) is,amelyeknek a szerepe a


jövő növényvédelmében várhatóan növekszik.

1.1. Rovarpatogén fonálférgek


A Steinentematidae családba baktériumokkal szimbionta kapcsolatban élő fonálféreg-fajok tartoznak. Ezen
kapcsolatban bizonyos baktériumok együtt fejlődnek a fonálféreggel a megtámadott ízeltlábúak testüregében és
felemésztik annak szervezetét, amely így a fonálféreg fejlődéséhez szolgál táplálékul.

A család általánosan ismert, jellegzetes fajai, az ízeltlábúak jelentős hatású természetes ellenségei a Steinernema
carpocapsae Weiser és a S. feltiae Filipjev, valamint a Heterorhabditis bacteriophora Poinar.

A Steinernema nemzetségbe tartozó fajok testének hossza 558–849 µm között változik, vékony fonál alakúak.
Kutikulájuk sima, a fej lekerekített, a nőstények testvége tompa, kúpostól a domborúig változó. A fajok alaktani
bélyegeinek felismerése, a fajok elkülönítése, meghatározása széles körű taxonómiai ismereteket és gyakorlatot,
megfelelő nagyítású (ezerszeres nagyítású) mikroszkópot igényel.

A Földön széles körben elterjedt fajok közül Magyarországon a Steinernema feltiae Filipjev és a
Heterorhabditis heliothidis Khan Brooks et Herschmann szabadföldi előfordulása ismert. A tömegtenyésztésbe
vont, entomopatogén fonálféregfajoknak több törzse ismert, amelyek ökológiai igénye, gazadaállatköre, és
ennek megfelelően alkalmazhatóságának területe eltérő.

A harmadik lárvastádiumban lévő egyedek, az ún. infektív vagy fertőző lárvák a talajban mozogva keresik fel a
gazdaállatukat, amelybe a szájnyíláson keresztül hatolnak be. A lárvák először az előbélbe és onnan a
középbélbe hatolnak be, majd a bélfalon áthatolva a véredényrendszerbe, a gazadaállat szöveteibe jutnak. A
közben elpusztult állatban fejezik be fejlődésüket, itt alakulnak ki a nőstények és a hímek. Az embrionális
fejlődés a megtermékenyített nőstény testüregében fejeződik be, amit aztán a lárvák hagynak el. A következő
nemzedék az elpusztult rovarlárvában fejlődik, majd ennek utódai, a harmadik stádiumban lévő infekciós lárvák
hagyják el a gazdaállat tetemét és keresnek fel újabb gazdaállatot, miközben bélcsatornájukban viszik magukkal
a fennmaradásukat biztosító baktériumot.

Fennmaradásuknak elsődleges feltétele a környezet, szabadföldi körülmények között a talaj megfelelő


nedvességtartalma. 26–27% relatív nedvességtartalom mellett 22 °C hőmérsékleten 3 órán belül elpusztulnak. A
fokozatos nedvességvesztés esetén 48% relatív páratartalom mellett 4–5 napig életképesek maradhatnak. A
lárvák zöme a talaj felső, 5–20 cm-es rétegében tartózkodnak.

422
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kártevők természetes ellenségei

Gazdaállatkörük rendkívül széles. Többnyire Coleoptera: Carabidae, Chrysomelidae, Cureulionidae,


Elateridae, Nitidulidae, Tenebrionidae; Diptera: Cecydomyiidae, Thephritidae; Lepidoptera: Arctiidae,
Geotnetridae, Noctuidae, Tortricidae talajban élő vagy átalakulásra talajba húzódó lárváit támadják meg és
pusztítják el.

Szerepük és jelentőségük, populációszabályozó tevékenységük szabadföldi körülmények között a jelenleg is


rendelkezésünkre álló adatok szerint is igen jelentős. Ezek szerint, ahol a talaj élővilágát talajfertőtlenítő
szerekkel, műtrágyával nem veszélyeztetik, ott nagy egyedszámban fordulhatnak elő, több ízeltlábú faj
szaporodását mérséklik.

A Steinernema feltiae, S. riobranis Cabanillaris et Poinar, a Heterorhabditis bacteriophora különböző törzseit


laboratóriumi körülmények között ma már tömegesen tenyésztik biológiai védekezés céljára. Ezek a talajban élő
vagy az átalakulás idejére talajba húzódó ízeltlábú lárvák ellen várhatóan jó eredménnyel alkalmazhatók.
Felhasználásuk elsősorban üvegházakban, valamint fólia alatt hajtatott növények kártevői ellen lehet
eredményes.

1.2. Hártyásszárnyúak – Hymenoptera1


1.2.1. Fürkészalkatúak – Ichneumonoidea
A fürkészalkatúak megnyúlt testű darazsak, lábuk hosszú és vékony, csápjaik hosszúak, fonalasak, szárnyuk
gazdagon erezett. Potrohuk nyélszerűen, illetve nyelesen csatlakozik a torhoz. Testfelületük változatos.
Tojókészülékük sokféle: szabadon álló vagy rejtett. Hazánkban mintegy 4000 fajuk él.

A családsorozaton belül a számunkra fontos családok a következők:

Valódi fürkészek – Ichneumonidae; gyilkosfürkészek – Braconidae; levéltetűfürkészek – Aphididae

1.2.2. Valódi fürkészek – Ichneumonidae

208. ábra - Valódi fürkész (Ichneumonidae – Ascogaster quadridenatus (Jenser Márta


rajza)

1
A parazitoid hártyásszárnyúakat Balázs Klára és Papp Jenő, a parazitoid kétszárnyúakat Darvas Béla (in: Balázs K.–Mészáros Z., 1989.)
nyomán adjuk közre

423
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kártevők természetes ellenségei

Különféle méretű darazsak, testhosszuk 7–20 mm, potrohukon a 2. és 3. hátlemez mozgathatóan csatlakozik
egymáshoz.

1.2.2.1. Szemfüles fürkész – Gregopimpla inquisitor Scopoli

Fekete színű, 5–12 mm nagyságú darázs, szárnypikkelye sárga. Egész Európában és a mérsékelt övi Ázsiában
elterjedt faj, hazánkban nagyon gyakori. Évente 2–3 (esetleg 4) nemzedéke van. Lárvái a gyűrűslepke
(Malocosoma neustria), az aranyfarú lepke (Euproctis chrysorrhoea), a gyapjaslepke (Lymantria dispar), a
rózsailonca (Archips rosana) hernyóiban fejlődnek. A parazitáltság mértéke a 10–15%-ot is elérheti.

1.2.2.2. Molyrontó fürkészek – Itoplectis maculator Linné

Testük fekete, lábaik pirosassárgák, 4,5–12mm hosszúságúak. Eurázsiában elterjedt fajok, hazánkban gyakoriak.
Évente 2 nemzedékük van, az áttelelő lepkehernyókban lárvaként telelnek át. Az imágó érési táplálkozása
alkalmával hernyókat szurkál össze, azok kicsorduló testnedvét nyalogatja. A megtámadott hernyók
elpusztulnak. Gazdaállataik mindenekelőtt a sodrómolyok (Tortricidae) közül kerülnek ki. Lárvái elsősorban
gyümölcsfákon, szőlőn károsító hernyókban fejlődnek. Többek között a ligeti sodrómoly (Pandemis heparana),
kerti sodrómoly (Pandemis ribeana), almailonca (Adoxophyes orana), keleti gyümölcsmoly (Grapholitha
molesta), almamoly (Cydia pomonella), tarka szőlőmoly (Lobesia kotrana), nyerges szőlőmoly (Eupoecilia
ambiquella) hernyóit parazitálja. Hazai adatok szerint almaültetvényekben a ligeti sodrómoly és kerti sodrómoly
hernyóit 8–24%-ban pusztítja el.

1.2.2.3. Bábölő fürkészek – Pimpla instigalor Fabricius, P. turionellae Linné

Testük fekete, lábuk pirosassárga, testhosszuk 5–20 mm. Egész Európában és a mérsékelt övi Ázsiában elterjedt
fajok, Magyarországon gyakoriak. Évente egy nemzedékük van, imágóállapotban telelnek át, a sikeresen áttelelt
egyedek egy része 2 (esetleg 3) évig él. A nőstény többnyire a gazdaállat lárvájába, ritkábban bábjába helyezi
tojását. A gazdaállat mindenképpen bábállapotban pusztul el (innen magyar nevük). Gazdaállataik közé számos
lepkefaj tartozik. Lárvái többek között az amerikai fehér medvelepke (Hyphantria cunea), a gyapjaslepke
(Lymantria dispar),a kerti sodrómoly (Pandemis ribeana), almamoly (Cydia pomonella), a tarka szőlőmoly
(Lobesia botrana), a nyerges szőlőmoly (Eupoecilia ambiguella) hernyóiban fejlődnek. Hazai körülmények
között az almamoly áttelelő lárváinak 6–50%-át pusztítja el. Nagy egyedszámuk és sokgazdás voltuk miatt
rendkívül hasznosak.

424
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kártevők természetes ellenségei

1.2.3. Gyilkosfürkészek – Braconidae


Közepes vagy kisebb termetű darazsak, testhosszuk 2–7 mm. Potrohukon a 2. és 3. hátlemez mereven ízesül
egymáshoz.

1.2.3.1. Sodrómolyrontó gyilkosfürkészek – Apantales ater Ratzeberg, A. xanthostigma Haliday

Apró termetű, fekete színű darazsak. Európai, illetve eurázsiai elterjedésűek. Hazánkban általánosan elterjedtek,
gyakoriak. Évente 2–3 nemzedékük van. Számos sodrómolyfaj (Tortricidae) hernyóját parazitálják. Lárváik
többek között az almailonca (Adoxophyes orana), ligeti és kerti sodrómoly (Pandemis heparana, Pribeana), a
szilvamoly (Grapholita funebrana) hernyóiban fejlődnek. Hazai körülmények között rovarölő szerekkel nem
kezelt almaültetvényben a ligeti és a kerti sodrómoly hernyóinak 3–5%-át pusztítja el. Nagy egyedsűrűségük
miatt nagyon hasznosak.

1.2.3.2. Karcsú gyilkosfürkészek – Macrocentrus linearis Nees, M. pallipes Nees

Apró termetű, 4,5–7 mm nagyságú darazsak. Testük fekete vagy világosabb színű, fejük és toruk csillogóan
fényes. Csápjuk legalább olyan hosszú, mint a testük, vagy hosszabb nála. Európai elterjedésű fajok, hazánkban
gyakoriak. Évente két nemzedékük van, az első nemzedék a nyár első felében, a második a nyár második
felében rajzik és rakja tojásait a gazdaállatba (egyes években csak egy, kedvező években három nemzedékük is
lehet). Az áttelelés tojásként vagy első lárvastádiumban történik, a gazdaállat hernyójában. Egy nőstény 200–
400 hernyót tud megtámadni, naponta kb. 20 hernyóba rak tojást. Fejlődése poliembrionális, vagyis a nőstény
által egy hernyóba lerakott egy tojásból több tucat lárva fejlődik, illetve több tucat darázs kelhet ki.

Számos gazdaállata van. Lárvái az almailonca (Adoxophyes orana), dudvasodrómoly (Archips podana), ligeti
sodrómoly és a kerti sodrómoly (Pandemis heparana, P. ribeana), a rügysodró tükrösmoly (Hedya nubiferana),
a szemes tükrösmoly (Spilonota ocellana) hernyóiban fejlődnek. Hazai körülmények között széles
hatásspektrumú rovarölő szerekkel nem kezelt almaültetvényekben pl. a ligeti sodrómoly hernyóinak 15%-át, a
rügysodró tükrösmoly hernyóinak pedig 20%-át parazitálhatják.

1.2.3.3. Aknázómoly-gyilkosfürkészek – Pholetesor bicolor Nees, Ph. circumscriptus Nees

Apró, 1,8–2 mm testnagyságú, fényes fekete színű darazsak. Egész Eurázsiában elterjedtek, hazánkban is
gyakoriak. Nálunk évente 3–4 nemzedékük van. Lárvájuk a lehullott levelekben, gubóban telel át a gazdaállat
aknájában. Korán tavasszal bebábozódik, és egy hónapos bábállapot után kikelnek az imágók, amelyek azonnal
párosodnak és megkeresik gazdaállatukat. Nyáron a bábállapot természetesen rövidebb ideig tart. A nőstény
tojásait a levélszöveten át különféle aknázómolyfajok hernyójába rakja. Egy nőstény 85–120 tojást rak,
esetenként egy hernyóba több darázs is rakhat tojást. A kifejlődött darázslárva kirágja magát a hernyóból és
annak közelében bábozódik be.

Gazdaállatai különféle sátoraknás molyfajok (Phyllonorycter blancardella, Ph. corylifoliella), melyeknek


szaporodását jelentős mértékben képes gátolni. A magyarországi almások kártevő aknázómolyainak
szabályozásában jelentős szerepe van. Parazitoidkímélő védekezés esetén az aknázómolylárvák 30–40%-a
parazitált lehet, ami a gazdaállat elszaporodását további védekezés nélkül is megakadályozza.

1.2.4. Levéltetűfürkészek – Aphidiidae


Apró termetű, 2–7 mm nagyságú darazsak. A család minden faja endoparazitoid, lárvaállapotban kizárólag
levéltetvekben és kéregtetvekben élnek. Egy nemzedék kifejlődési ideje nagyban függ a külső körülményektől,
ideális állapotban 10–12 nap. Ilyen módon egy évben akár 20, vagy ennél is több nemzedék is kifejlődhet. Az
imágók átlagos élettartama 2–3 hétnél nem tart tovább. A nőstények közvetlenül a bábból való kibújás után
képesek a tojásrakásra. Egyes fajoknál szűznemzés is előfordul. Hazánkban eddig 82 fajuk ismert.

1.2.4.1. Aphidius matricariae Haliday

A csápalap és az első csápíz a nőstényeknél sárgásbarna, a többi íz sötétbarna. A hímek csápja végig sötétbarna.
Tojócsöve rövid, egyenes, hüvelye vastag. A test mérete a gazdaállat nagyságától függően változó: 1,5–2,5 mm.
Az A. matricariae által parazitált és mumifikálódott levéltetű színe világosbarna. Röplyuk a múmia hátulsó
részén, a potrohcsövek közelében található.

425
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kártevők természetes ellenségei

Különböző biotópokban egyaránt előfordul, ahol a kifejlődéséhez szükséges gazdalevéltetvek is megélnek. A


nyári időszakban üvegházakba és fóliasátrakba is betelepül, ahol nyugalmi állapot nélkül folyamatosan
szaporodó nemzedékei is kialakulnak.

A faj számára optimális körülmények között, 21 °C és 70–80% relatív páratartalom mellett hosszú nappalon a
teljes kifejlődési idő 12 nap. Ugyanilyen körülmények között a legnagyobb a szaporodóképessége több, mint
300 utód a teljes élethossza (7–9 nap) alatt. Alacsony (10 °C) hőmérsékleten két hétig is élnek, de tojáshozamuk
és az aktivitásuk jelentősen csökken.

Gazdaköre széles, az eddig ismert gazdalevéltetvek száma 37. Ugyanakkor gazdaválasztáskor előnyben részesíti
a Myzus és a Brachycaudus levéltetűfajokat, valamint azokat az egyedeket, amelyek a levelek fonáki részén
tartózkodnak. Az A.matricariae a már fertőzött levéltetűt a nem fertőzöttől képes megkülönböztetni, ezért ennél
a fajnál ritka a többszörös élősködés (szuperparazitizmus) jelensége.

Az A. matricariae egyike azon parazitoidoknak, amelyeket először alkalmaztak sikerrel üvegházban Myzus
persicae levéltetű ellen.

1.2.5. Fémfürkészalkatúak – Chalcidoidea


A fajok nagy részének teste fémfényű zöldes, kékes esetleg bíboros színű. Igen változatos alakúak. Egységesen
jellemzi őket a térdesen meghajló csáp és a szárnyak egyetlen érre korlátozott erezete. Előhátuk oldala nem éri
el a szárnypikkelyt. Középhátukat a vállbarázda terecskékre osztja. Potrohuk gyűrűsen, nyelesen vagy
befűzötten ízesül a torhoz. Tojókészülékük lehet egészen rövid és rejtett, többé-kevésbé a potroh végén
túlmeredő vagy feltűnően hosszú. Testük átlagosan 0,2–3 mm hosszú.

Elsődleges és másodlagos élősködők egyaránt vannak köztük. Az elsődleges élősködők a növényevőgazdában


(lepkehernyókban, bogár, szipókás, hártyás szárnyú, kétszárnyú fajok lárváiban), a másodlagos élősködők
(hiperparaziták) elsődleges élősködő fürkészalkatúakban (valódi és gyilkosfürkészekben) fejlődnek.

1.2.5.1. Vértetű-fürkész – Aphelinus mali Haldemann

A tetűrontó fémfürkészek (Aphelinidae) családjának legismertebb faja a vértetű-fürkész. Teste 0,8–1,3 mm


hosszú. Alapszíne fekete vagy barna, lábai sötétbarnák, kivéve a halványsárga combokat. Feje és tora fényes,
potroha tompa fényű; összetett szeme viszonylag nagy. Szárnya víztiszta, jól repül.

Eredeti hazája Észak-Amerika, ahonnan 1920-ban telepítették be Olaszországba. Magyarországon 1926-ban


Jeszenszky Árpád honosította meg teljes sikerrel. Európában jelenleg mindenütt előfordul, ahol almát
termesztenek.

A vértetűvel fertőzött almaültetvényekben változó egyedszámban fordul elő, nagyobb mértékben rendszerint a
nyár második felében szaporodik el. Az a vértetű, amelybe a vértetű-fürkész elhelyezte a tojását, jól
megkülönböztethető az egészségesektől. Abbahagyja a szívogatást, bőre megsötétedik, megkeményedik, már a
vörös testfolyadék sem jellemző rá. A tojásból kikelő fürkészlárva az így feltűnővé váló gazdaállatban fejlődik
ki, majd a fürkész egy kör alakú nyíláson hagyja el kifejlődésének helyét. Pár napig tartó élete folyamán 40–70
tojást rakva újabb vértetveket parazitál. Nemzedékszáma 8–11. Az áttelelő nemzedék egyedei lárvaalakban
telelnek a vértetűben, főleg a gyökereken és a gyökérnyaki részeken lévő telepekben. Első nemzedékének
egyedei májusban rajzanak. Akkor, amikor a vértetű a vegetációs idő folyamán az almafa föld feletti részeire is
áttelepül, a fürkész is utánamegy, de egy részük ezek után is a gyökereken lévő telepeken szaporodik tovább. Ez
a faj fennmaradása szempontjából igen fontos tényező.

Európában kizárólagos gazdaállata a vértetű.

A vértetűpopulációk szaporodásának mértékét egymagában is képes hatékonyan korlátozni. Fontos szerepe volt
abban, hogy az európai almatermesztés a vértetű behurcolását követően nem semmisült meg. Az 1950-es 1960-
as évekig a vértetű egyedszámát a kártételi szint alatt tartotta. A széles hatásspektrumú rovarölő szerek, a
klórozott szénhidrogének, majd később szervesfoszforsavészter-készítmények bevezetését követően
egyedszáma minimálisra csökkent, a vértetű újból káros mértékben szaporodott el. A DDT hatóanyagú szerek
hatástalanok voltak a vértetűre, de mérgezőek a fürkészekre. A szerves foszforsav-észterek viszont a vértetű és a
fürkészek imágóit is elpusztítják.

1.2.5.2. Molytetűrontó fémfürkész – Encarsia formosa Gahan

426
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kártevők természetes ellenségei

A tetűrontó fémfürkészek (Aphelinidae) családjának egyik képviselője a molytetűrontó fémfürkész (Encarsia


formosa). Rendkívül apró termetű, az imágó 0,5–0,8 mm hosszú. Feje és tora sötét színű, barna vagy
barnásfekete, a tor középhátának oldala sárga szegélyű; potroha sárga színű, és többé-kevésbé fényes. Szárnya
jól felett, széles pillaszőrös, jól repül.

Eredeti hazája Észak-Amerika. Az elmúlt évtizedekben számos európai országban honosították meg, mivel igen
jól felhasználható a biológiai védekezés keretében az üvegházak egyik veszedelmes kártevője, az üvegházi
molytetű (Trialeurodes vaporariorum) ellen. Magyarországon 1977 óta alkalmazzák, illetve tenyésztik
tömegesen.

A belső élősködő (endoparazitoid) fürkész életciklusa az üvegházi molytetű életmódjához igazodik. A nőstény
tojócsöve segítségével 1–1 tojást rak a gazdaállat lárvájába, csak olyanba, amelyben még nincs másik tojás.
Előnyben részesíti a harmadik (L3) fejlődési állapotban, illetve a negyedik (L4) lárvastádium elején lévő, esetleg
a második lárvastádium (L2) végén lévő egyedeket. Általában szűznemzéssel szaporodik, a hímek nagyobb
aránya csak a faj számára kedvezőtlen körülmények között fordul elő.

A tojásból 3–5 nap múlva kikelő lárva feléli a molytetű belsejét, amely néhány nap múlva szürkülni kezd, majd
megfeketedik. A gazdaállat lárvájának bőrében bábozódik, majd 5–8 nap múlva a kifejlődött imágó kerek
röplyukat rág az elpusztított gazdaállat testén és kirepül belőle. Egy-egy fürkésznemzedék 11–34 nap alatt
fejlődik ki, a hőmérséklet-, pára- és fényviszonyoktól, valamint ezek egymáshoz viszonyított arányától függően.

Az üvegházi molytetűn kívül még több más molytetű parazitoidja.

Az 1960-as évektől kezdődően számos országban kezdtek foglalkozni a molytetűrontó fémfürkésznek az


üvegházi molytetű elleni felhasználásával. Tömegtenyésztését az 1970-es évek első felében oldották meg, azóta
egyre nagyobb üveg, illetve fólia alatti területen használják főleg paradicsom-, paprika-, uborka és
dísznövénykultúrákban. A hajtatóházakban betelepítésével a molytetű elleni védekezés megoldható. Nálunk a
Hódmezővásárhelyi Biológiai Védekezési Laboratóriumban kezdtek foglalkozni tömegtenyésztésével, és hazai
alkalmazásának lehetőségeivel. Később a fémfürkészt üzemi méretekben kezdték tenyészteni.

1.2.5.3. Gyakori sugaras fémfürkész – Dibrachys cavus Walker

A sugaras fémfürkészek (Pteromalidae) egyik legismertebb faja. Sötét fémeszöld vagy fémeskék színű, potroha
barna, lábai sárgásak, barnássárgák.

Szabad szemmel még látható méretű, 1,6–2,7 mm hosszú, fürge mozgású fürkész. A fej és a tor sűrűn vagy
recésen pontozott.

Eurázsiában, Észak-Amerikában és Ausztráliában egyaránt elterjedt és gyakori, sőt közönséges faj. Nálunk is
gyakori.

A sugaras fémfürkész gazdaállata lárvájában, azaz a lepke hernyójában telel át. A hernyó a fürkészlárva
táplálkozásától függően még mint lárva, vagy mint báb pusztul el. Mielőtt elpusztulna, a benne levő élősködő
fürkész kirágja magát és többnyire az elpusztult, összeaszalódó hernyóra, illetve bábra telepszik és ott
bábozódik be. Gyakran bábozódik a gazdaállatban is. A sugaras fémfürkész átlag három hét alatt lesz tojásból
ivarérett alakká, egy évben hat-nyolc nemzedéke lehet. Az imágó május végétől szeptember közepéig, végéig
rajzik. Az egy tojásból kikelő fémfürkészek száma 2–3-tól 30-ig változik.

Lehet másodlagos parazitoid is, valódi és gyilkosfürkészekben, sőt fürkészlegyekben is élősködhet. Ebben az
esetben káros.

Sokgazdás (polifág) faj. Lárvái a hártyásszárnyúak (Hyrnenoptera), a kétszárnyúak (Diptera) és a lepkék


(Lepidoptera) lárváiban fejlődnek. Gyakori kártevőink közül az almamoly (Laspeyresia pomonella), számos
más sodrómolyfaj, az amerikai fehér medvelepke (Hyphantria cunea) parazitoidja, sőt előfordul néhány
aknázómolyban is (Phyllonorycter blancardella, Ph. corylifoliella, Parornix petiolella). A hernyóknak általában
1–5%-át fertőzi. Az amerikai fehér medvelepke magyarországi elterjedésének idején (1940-es évek végén,
1950-es évek elején) zömmel másodlagos (hiper-) parazitoidként fordult elő, azaz fürkészekkel már előzőleg
fertőzött hernyókban fejlődött.

1.2.6. Tojás-fémfürkészek – Trichogrammatidae

427
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kártevők természetes ellenségei

Parányi méretűek, testük hossza a 0,5 m-t csak kivételesen lépi túl. Csápjuk rövid, bunkós, csápostoruk
legfeljebb 2 ízből áll.

Lárváik kizárólag rovarok tojásában fejlődnek. Nagy egyedszámuk és szaporaságuk miatt (évente 6–8
nemzedékük lehet) több ízeltlábú faj populációdinamikáját képesek jelentős mértékben befolyásolni. Több
fajukat tömegesen tenyésztik biológiai védekezési céllal. Hazánkban mintegy 30 fajuk fordul elő. A rasszok
képződése gyakori. Az egyes fajok, illetve „rasszok” nehezen különíthetők el.

1.2.6.1. Pirosszemű tojás-fémfürkészek – Trichogramma fajok

A Trichogramma fajok a legkisebb rovarok közé tartoznak. Az ivarérett alak átlagosan 0,3–0,7 mm hosszú,
szabad szemmel éppen észrevehető. A pirosszemű fémfürkészen kívül még sok Trichogramma fajról tudunk,
amelyek aprók, 20–100-szoros nagyítással láthatók. Az Európában előforduló fajok közül színük és ökológiai
igényük alapján 5 fajt lehet egyértelműen elkülöníteni: T. evanescens, T. semblidis, T. embriophagum, T.
cacoeciae, T. cephalica. Afajokon kívül még számos formát és ökotípust is leírtak. Afelsorolt fajok közül az
első kettő teste sötétbarna, a többié sárga, lábuk sárga. Csápostoraik összesen 4–5 ízből áll, serteszerű vagy
pillás szőrökkel borított. Szárnyuk víztiszta, szegélye pillaszőrös. Tojócsövük rejtett, de használatkor potrohuk
hasi tövéhez csapódik és onnan mered ki. Eurázsiai fajok, nálunk is nagyon gyakoriak.

Kizárólag rovartojásban élősködnek, abban fejlődnek tojásból bábbá. A fürkész rajzását követően jól látható
kerek nyílás marad a gazdatojás bőrén. Amennyiben több parazitoid fejlődött ki egy tojásban, azok közös
röplyukon távoznak. A kirepülő fürkészek ivarérettek, a nőstények a párosodást követően azonnal tojásrakáshoz
kezdhetnek. Időjárási viszonyoktól – főleg hőmérséklettől és szélerősségtől – függően mozgásterük 5–50 m-ig
terjed, de gazdaállat keresése végett kikelési helyüktől akár 700 m-re is elrepülnek. Egy tojásba általában egy
tojást helyeznek, de nagyobb tojásba többet is rakhatnak. Előnyben részesítik a friss tojást, de parazitálják azt
közvetlenül a lárvakelés előtt is. A nőstények petefészkében a kikeléskor 30–80 ivarérett pete található.
Tojásprodukciójuk ennél is nagyobb lehet, mert a táplálékfelvételt követően továbbiak fejlődhetnek. A
megtermékenyítés nélkül rakott tojásokból hímek fejlődnek, de néhány forma szűznemzéssel szaporodik,
amelyeknél a hím egyedek teljesen vagy részben hiányoznak. A tojásból 3–4 nap múlva kelnek ki a
fürkészlárvák, és belülről kezdik felélni a gazdaállat tojásait, amelyek néhány nap múlva megfeketednek. Három
lárvastádium, előbáb-, majd bábállapot előzi meg a kirepülést.

Szabad földön teljes fejlődési idejük nyáron 12–14 nap, tavasszal és ősszel 24–26 nap. Laboratóriumban
optimális hőmérsékleti és páraviszonyok mellett 10–15 nap alatt lehet egy nemzedéket kinevelni. Évente 5–8
nemzedéke fejlődik, az időjárástól és attól függően, hogy az új nemzedék talál-e (és milyen hamar)
tojásrakáshoz alkalmas gazdatojást.

A T. evanescens legfontosabb gazdái: a káposzta-bagolylepke, a vetési bagolylepke, az almamoly, az almailonca


és más sodrómolyfajok. Egyéb lepkefajokat is parazitál. A T. embriophagum lepke- és levéldarázstojásokban
gyakori, a T.cacoeciae főleg a rózsailoncát (Archips rosana) és az almamolyt (Laspeyresia pomonella)
parazitálja, de előfordul almailonca (Adoxophyes orana), keleti gyümölcsmoly (Grapholitha molesta), szemes
tükrösmoly (Spilonota ocellana) tojásaiban is. A T. cephalcia levéldarázs-parazitoid.

Mivel a tojásfürkészfajok kizárólag gazdájuk tojásában, tehát a kártevőnek abban a fejlődési fokozatában
fejlődnek, illetve azt pusztítják, amely még nem okozott kárt termesztett növényeinkben, ezért a Trichogramma
evanescensnekés fajrokonainak különös jelentőségük lehet a biológiai védekezésben.

Természetes körülmények között a gazdaállatok parazitáltságának mértéke nagyon ingadozik, de a


bagolylepkék, káposztalepkék esetében meghaladhatja még a 90%-os értéket is.

A megfelelő fajok, ökotípusok, formák kiválasztása, tömegtenyésztési módszerek fejlesztésével, az integrált


védekezési technológiába való beillesztésével napjainkban is foglalkoznak. Néhány kártevő esetében
(kukoricamoly, káposzta- és vetési bagolylepke, szőlőmoly) már eddig is jelentős eredményt (70–95%-os hatást)
értek el, méghozzá üzemi méretű alkalmazással.

1.3. Kétszárnyúak – Diptera


1.3.1. Fürkészlegyek – Tachinidae
A fürkészlegyek a kétszárnyúak rendjének egyik fajokban leggazdagabb családja.

428
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kártevők természetes ellenségei

A fürkészlegyek családját 3 alcsaládra osztjuk. A Tachininae alcsaládhoz tartozó fajok lepkék hernyóiban,
bogarak, sáskák, lószúnyogok, fülkemászók, százlábúak lárváiban, a Dexiinae alcsalád tagjai főként
lemezescsápú bogarak lárváiban, a Pluasiinae alcsalád tagjai poloskákban, hangyákban élősködnek.

A fürkészlegyek nagysága 2–20 mm között változik. Többségük erősen sörtézett; szárnyukat pihenés közben
erősebben szétterpesztik, mint az igazi legyekhez (Muscidae) tarozó fajok.

A fürkészlegyek hímjei a nőstényeknél hamarabb kelnek ki a bábból. Ezt követően az imágók 1–2 héten át érési
táplálkozást folytatnak. Elsősorban ernyősvirágúak virágnektárját – előnyben részesítik a medvetalp
(Heracleum), amurok- és ringóféléket – és a levéltetvek által ürített mézharmatot fogyasztják.

A fürkészlégyfajok többsége polifág, egyes fajok gazdaállatköre nagyon széles, más fajok egygazdásak. A
polifág fajok is előnyben részesítenek meghatározott gazdaállatokat.

A fajok egy része évente egynemzedékes, mások évente többnemzedékesek. A kifejlett lárva többnyire elhagyja
a gazda testét, de egyes fajok a gazdában bábozódnak. A fajok egy része bábalakban, más fajok lárvaalakban
bábozódnak.

A fajok túlnyomó többsége a gazdaállat utolsó lárvastádiumait parazitálja, de vannak fajok, amelyek az
imágókat parazitálják. Egyes fajok nőstényei a gazda bőre alá rakják tojásaikat, mások kívülről a bőrre
ragasztják, ismét mások a tápnövényre rakják a tojásokat.

Nagy faj- és egyedszámuk miatt a kártevők populációszabályozásában jelentős szerepük van.

1.3.1.1. Gyapjaslepke-bábfürkészlégy – Blepharipa pratensis Meigen

A légy 9–15 mm nagyságú. Tora hamvasfekete, 4 fényes fekete sávval. A zömök potrohon erős, keskeny, fekete
középsáv fut végig. A lárva a gazda légzőnyílásának közelében lévő izomcisztában él. Egy gazdanőstényben
általában 1, néha 2, ritkán 3 parazitoid fejlődik ki, a hímekben mindig l, ritkán 2. Bábja sötétbarna színű, egyik
vége szélesebb.

Az imágó május-júniusban rajzik. 600–2400 tojását a tölgy levelére rakja, ahonnan a gazda táplálkozása során
veszi magához. A kifejlődött lárva a gazdát bábozódása után hagyja el. A talajban bábozódik és ilyen alakban
telel. Egynemzedékes.

Magyarországról telepítették az USA-ba, ahol meghonosodott. Szardínia szigetén és Kanadában a gyapjaslepke


meghatározó természetes szabályozójaként tartják nyilván.

1.3.1.2. Gyapjaslepke-fürkészlégy – Parasitegena silvestris Robineau–Desvoidy

A légy 8–13 mm nagyságú. A tor fekete, a hát hamvas, 4 fekete, fényes sávval. Potroha karcsú. A lárva a gazda
bőréből befelé haladó, tölcsér alakú cisztában él.

Az imágó április és június között rajzik. Életének második hetében párzik, majd ezt követő 10–20 nap alatt 100–
200 tojását a gazda 3. és 4. stádiumú hernyóinak nyaki részére ragasztja. A tojások 3–8 nap múlva kelnek ki. Ha
a gazda vedlik közben, a tojásokat is levedli. Ha a fertőzés már megtörtént, és a tölcsér alakú ciszta építése
elkezdődött, a vedlés nem zavarja annak folytatását. A lárvastádium 17–25 napig tart. A kifejlett lárva elhagyja
a gazda lárváját, s a talajban bábozódva telel. Egy gazdában egy parazitoid fejlődik.

Lárvái a gyapjaslepke (Lymantria dispar) és az apácalepke (Lymantria monacha) hernyóiban fejlődnek.

Az Amerikai Gyapjaslepke Laboratórium Európai Állomásának munkatársai Csányoszrón (Baranya megye)


1930–31 között a gyapjaslepke 100%-os parazitáltságát észlelték amelynek mintegy 80%-a ettől a fajtól
származott. Európában és Ázsiában a gyapjaslepke legjelentősebb parazitoidja.

1.3.1.3. Hernyóirtó fürkészlégy – Exorista larvarum Linné

A légy 9–14 mm nagyságú. A szem csupasz. A tor sárgásszürkén hamvas, 4 fekete sávval. A pajzsocska vöröses
színű, fekete tőrésszel. A potroh hamvassága változó. A lábak feketék. A hím karmai olyan hosszúak, mint az
utolsó két lábfejíz együtt A hím cerkuszai egységes lappá forrottak össze. A lárva elülső légzőnyílása 4–5
stigmával nyílik.

429
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kártevők természetes ellenségei

Az imágók május és szeptember között rajzanak, a 2–3. napon párosodnak, majd az ezt követő 5. napon kezdik
el a tojások lerakását. A nőstény tojásait a gazda nyaki, feji részére ragasztja, a gazda nagyságától függően 4–
10-et. A kikelő lárvák átfúrják az epidermiszt, majd tölcsérszerű cisztában elhelyezkedve, hátulsó
légzőnyílásaikat szabadon tartják. Báb alakban telel. Évente 1–4 nemzedéke van.

Rendkívül sokgazdájú faj: mintegy 60 gazdáját tartják számon. Legjelentősebbek közülük a gyapjaslepke, a
nyárfa-gyapjaslepke, az apácalepke, az aranyfarú lepke, a gyűrűslepke, a vetési bagolylepke (Agrotis segetum),
a felkiáltójeles bagolylepke (Agrotis exclamationis), a C-betűs bagolylepke (Xestia c-nigrum), azamerikai fehér
medvelepke és a káposztalepke.

A Balkán-télszigeten és az USA-ban bizonyos években a gyapjaslepke szaporodásának legjelentősebb


szabályozója. Magyarországon 1959-ben az amerikai fehér medvelepke, 1980-ban Nyárszentlőrincen a
gyapjaslepke népességének meghatározó korlátozója volt.

1.3.1.4. Bagolylepke-fürkészlégy – Blondelia nigripes Fallén

A légy 6–9 mm-es nagyságú. A tapogató barna vagy fekete. A nőstény tora, potroha és lábai feketék. A hím 3.
és 4. potrohi szelvényének két oldalán vörösessárga folt van. A nőstény potroha alul összenyomott,
fűrészfogakra emlékeztetd sörtesorral. A lárva elülső légzőnyílása 2–4 stigmával nyílik. A báb hátsó vége
enyhén kiszélesedő.

Az imágók június és szeptember között rajzanak. A párzás utáni 7–8. naptól kezdve a nőstény 65–170 lárváját
tojókészüléke segítségével a gazdába süllyeszti. A talajban bábozódik, a második stádiumú lárva telel a gazda
bábjában. 1–3 nemzedéke van.

Sokgazdás faj. Legjelentősebb gazdái a búcsújáró lepke, az aranyfarú lepke, a gyapjaslepke, a gyűrűslepke, a C-
betűs bagolylepke, a káposzta-bagolylepke, a saláta-bagolylepke, a borsó-bagolylepke (Mamestra pisi), a
gamma-bagolylepke (Autographa gamma), a köszméte-araszoló, a tölgyilonca (Tortrix viridana) ésa
repcedarázs (Athalia rosae).

Magyarországon különböző bagolylepkefajok népességszabályozásában játszik szerepet.

1.3.1.5. Kukoricamoly-fürkészlégy – Lydella thompsoni Herting

A légy 6–9 mm nagyságú. A tor, a pajzsocska és a potroh fekete. Ez utóbbi kékesen hamvas.

Az imágó április és augusztus között rajzik. A párzás utáni 7. napon kezdi meg 20–60 lárvájának szülését. A
nőstény által, a kukoricamoly járatához lerakott, első stádiumú lárva kutatja fel gazdáját. Ez időben a
kiszáradásra igen érzékeny. A második stádiumú lárvája telel át a kukoricamoly hernyójában. Bábstádiuma 7–10
napig tart. A kukoricamoly járatában bábozódik. Évente 1–2 nemzedéke van.

A kukoricamolyon kívül ismert gazdája a Sesamia vuteria (Lep.: Noctuidae).

Az USA-ban meghonosodva jelentős szerepet játszik a kukoricamoly-népesség szabályozásában.


Magyarországon kukoricamolyon 20–30% körül alakulnak a parazitáltsági értékek.

1.3.1.6. Levélbogár-fürkészlégy – Meigenia mutabilis Falun

A légy 4–6 mm nagyságú. A torhát és a potroh rajzolata, hamvassága nagy változatosságot mutat.

Az imágó június és október között rajzik. Párzás után a 4–7. napon kezdi meg a tojásrakást. Tojásait a
gazdaállatra ragasztja. A lárvastádium hossza a gazdaállattól függően változik. Gazdaállategyedenként egy
élősködő fejlődik ki. Báb alakban a talajban telel. Évente 2–4 nemzedéke van.

A hagymabogár (Crioceris merdigera), a spárgabogarak (Crioceris quatuor-decimpunctata, C. asparagi), a


sóska-levélbogár (Gastroidea viridula), a lucernabogár (Phytodecta fornicata) és a tormalevélbogár (Phaedon
cochleariae) a gyakoribb gazdaállatai. Előszeretettel rak tojást a burgonyabogár-lárvákra (Leptinotarsa
decemlineata), de bennük a parazitoidlárvák elpusztulnak.

2. Ragadozók – Predátorok

430
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kártevők természetes ellenségei

2.1. Fülbemászók – Dermaptera


A fülbemászók testhossza 5–50 mm között van. Testük karcsú, lapított, felülete fényes. Színük leggyakrabban
sötétebb vagy világosabb barna, de lehet sárga vagy fekete is. Összetett szemükkel gyengén látnak, elsősorban
csápjaikkal, tapintással tájékozódnak. Rövid fedőszárnyaik bőrszerűek, alattuk találhatók a harmadukra
hajtogatott hártyás szárnyak, amelyeket ritkán használnak repülésre. A szárnyak kibontásához a potroh végén
elhelyezkedő páros faroksörtéket használják. E fogókészülékkel ragadják meg a zsákmányt, valamint a hím a
nőstényt is. Lárváik a felnőtt állatra hasonlítanak, szárnykezdeményeik a vedlések során fokozatosan alakulnak
ki.

Világszerte elterjedtek, de elsősorban a meleg égöv lakói. Magyarországon hat fajuk fordul elő, közülük
mindössze kettő gyakori. Szinte minden élőhelyen megtalálhatók, a természetes ökoszisztémákban ugyanúgy,
mint az agrárterületeken, sőt az épületekbe és a lakásokba is behúzódnak.

Mindenevők. Esetenként érett gyümölcsöt, fiatal palántát, virágszirmot rágnak meg, azonban elsősorban állati
táplálékot fogyasztanak. Főleg éjjel aktívak, nappal sötét, lehetőleg nyirkos helyen tartózkodnak. Párzás után a
nőstény tojásait a talajba vájt lakócsőbe helyezi el, ahol a kiszáradástól rendszeres forgatással védi őket. A
kikelő lárvákat is egészen a második vedlésig óvja. Ezek után elpusztul, testét utódai gyakran elfogyasztják. A
harmadik stádiumú lárvák szétszélednek és önálló életet kezdenek. Öt lárvastádium után vedlenek imágóvá.
Imágóként vagy idős lárvaként telelnek át, különféle fejlődési fokozataik szinte egész éven át megtalálhatók.

Fő táplálékukat a környezetükben található rovartojások, lárvák, bábok adják. Szívesen fogyasztanak


levéltetveket, amelyeket tömeges megjelenés esetén jelentős mértékben képesek korlátozni. Az inszekticidekre
nagyon érzékenyek, így tevékenységük csak inszekticidmentes környezetben érvényesül.

A Forficula auricularia Linné (közönséges fülbemászó) a világon és hazánkban is az egyik legelterjedtebb faj.
Egyedszámukat a széles hatásspektrumú inszekticidek használata jelentősen csökkentette. Évente egy
nemzedéke van. A nőstény áttelelés után rakja le tojásait, majd a kikelt kis lárvákkal együtt jár vadászni.
Tömeges elszaporodás esetén károkat is okozhat, de egymaga is képes egy egész kártevőegyüttes
szabályozására is.

A Labidura riparia (homoki fülbemászó) hazánk homokos területein gyakori. A laza talajban készített
lakójárata 30–40 cm hosszú is lehet, de teleléskor akár 2 m mélységre is lehatolhat. Elsősorban ragadozó
életmódot folytat, éjszaka vadászik. Homoktalajon, a termesztett növényállományokban az egyik leghasznosabb
rovar.

2.2. Tripszek – Thysanoptera


Apró termetű, többnyire 0,8–1,2 mm nagyságú, hosszúkás, keskeny alkatú rovarok. Fejük hosszúkás, alul
kúpszerűen megnyúlt. A szájszervük szúró-szívó. A lábfej végén a rend tagjaira jellemző tapadólapocska van,
amely nyugalmi állapotban összehúzódik. A szárny vékony, hártyás állományú, alakja, erezete, sertézettsége
családra, nemre, esetenként fajra jellemző. A lárvák többnyire sárgák, ritkán piros színű pigmentáltsággal.
Alkatra a kifejlett egyedekhez hasonlóak, testük megnyúlt, hosszúkás. Többségük növényevő, de vannak köztük
ragadozók is.

A Magyarországon előforduló Thysanoptera faj közül 12 ragadozó életmódú.

2.2.1. Sávosszárnyú tripsz – Aeolothrips intermedius Bagnall


A kifejlett nőstény 1,3–1,6 mm nagyságú, teste sötétbarna. Az elülső szárnyon két, egymástól határozottan
elkülönülő sötét színű, haránt irányú sáv van. A szárnyak nyugalmi állapotában azt a látszatot keltik, mintha a
test haránt irányban csíkozott lenne. Gyors mozgású.

Évente két nemzedéke van. A vegetációs időszakban különböző fejlődési stádiumban levő egyedek egyaránt
megtalálhatók. Többnyire a lágy szárú növények virágaiban tartózkodnak. Elsősorban takácsatkákkal,
tripszlárvákkal táplálkoznak. Az ivarérettség eléréséhez szükségük van ahhoz is, hogy virágport fogyasszanak.

Fitofág tripszek, pl. dohánytripsz, lucernatripsz populációdinamikáját jelentős mértékben képesek befolyásolni
azzal, hogy lárváikat fogyasztják.

2.2.2. Atkász-tripsz – Scolothrips longicornis Priesner

431
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kártevők természetes ellenségei

A kifejlett nőstény 1–1,2 mm nagyságú, a teste világossárga. A test színtelen, sertéi feltűnően hosszúak. Az
elülső szárny színtelen része szürkés, a közepén és a külső harmad alapi részén egy-egy kis, szürkés folttal. A
szárny nyugalmi állapotában úgy tűnik, hogy a potrohon két sötét folt van.

Évente 2–3 nemzedéke fejlődik ki. A kifejlett alak és a lárva egyaránt szövedéket készítő takácsatkák, pl.
kétfoltos takácsatka (Tetranychus urticae) telepeiben tartózkodnak. A takácsatkák tojásaival, lárváival és
kifejlett egyedeivel táplálkoznak. Elsősorban a kevésbé szőrözött felületű leveleket részesítik előnyben.
Gyakoriak az őszibarack, meggy levelein, kevésbé fordulnak elő az alma levelein.

Szövedéket készítő takácsatkafajok egyedszámának korlátozásában jelentűs szerepük van. De ha a takácsatkák


egyedszáma csökken, akkor elvándorolnak. A széles hatásspektrumú rovarölő szerekre érzékenyek.

2.2.3. Tojásrontó tripsz – Haplothrips subtilissimus Haliday


A kifejlett nőstény 1,3–1,5 mm nagyságú. Teste sötétbarna, fekete. A szárny színtelen. Az utolsó potrohszelvény
csőszerűen megnyúlt. A lárva teste fehéressárgás alapszínű, a 3., 4. és 7–10. potrohszelvényei pirosak, amitől a
lárva feltűnő, piros sávos.

Évente feltehetően két nemzedéke fejlődik ki. Fás szárú növényeken él. A lárva rovarok és atkák tojásaival
táplálkozik. Széles hatásspektrumú rovarölő szerekkel nem kezelt ültetvényben a takácsatkák, körte-levélbolha
populációdinamikájának egyik szabályozója.

2.3. Poloskák – Heteroptera


A hazai fajok mérete 2–40 mm között váltakozik. Testük rendszerint lapított. Szúró-szívó szájszervük, a szipóka
a fej elülső végén ered. Az összetett szemeken kívül rendszerint két pontszemük is van. A tor háti oldalán
található a jellegzetes előhát és a pajzs. A hasi oldalon helyezkednek el a bűzmirigyek. Elülső pár szárnyuk a
félfedő, amely a fedő- és a hártyarészből áll. Hátulsó szárnyuk hártyás, és nyugalmi állapotban a félfedő alatt
fekszik.

Lárváik hasonlítanak a kifejlettekre, és fokozatos fejlődéssel, többszöri vedlés után érik el az imágóállapotot.

A ragadozó poloskák, elsősorban a Miridae család fajai, hazánkban szinte mindenhol megtalálhatók. Különböző
növényállományokban a kártevő ízeltlábúak populációdinamikájának jelentős szabályozói.

2.3.1. Virágpoloskák – Anthocoridae


Valamennyi ide tartozó faj ragadozó. Többnyire apró ízeltlábúakkal (levéltetű, atka, tripsz, levélbolha) és ezek
különböző fejlődési alakjaival táplálkoznak.

2.3.1.1. Mezei virágpoloska – Anthocoris nemorum Linné

209. ábra - Mezei virágpoloska (Anthocoris nemorum) ragadozópoloska (Jenser Márta


rajza)

432
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kártevők természetes ellenségei

Az Anthocoris nemzetség jellegzetes képviselője. Csápja végig csaknem azonos átmérőjű. Előhátán elöl
gyűrűszerű befűződés látható.

Magyarországon általánosan elterjedt faj. Évente két nemzedéke van. Kifejlett alak telel. A vegetációs
időszakban a zsákmányállat egyedszámától függően különböző növényeken egyaránt előfordul. A széles
hatásspektrumú rovarölő szerekkel permetezett ültetvényekben többnyire a vegetációs időszak végén jelenik
meg. A szelektív hatású inszekticidekkel kezelt ültetvényekbe gyakran telepedik be.

Polifág állat. Levéltetvekkel, kisebb hernyókkal, levélbolhákkal táplálkozik. A körte-levélbolha


populációdinamikájának egyik fontos szabályozója. Káros mérvű elszaporodását megakadályozni nem képes,
viszont annak megszüntetésében jelentős szerepe van.

2.3.1.2. Közönséges virágpoloska – Orius niger Wolff

433
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kártevők természetes ellenségei

210. ábra - Közönséges virágpoloska (Orius niger) ragadozó poloska (Jenser Márta
rajza)

A legkisebb hazai virágpoloskafaj, testhossza 1,7–2,3 mm. Európai elterjedésű, hazánkban gyakori. Évente 2 (–
3) nemzedéke van. Az imágó és a lárva is ragadozó. Apró rovarokkal és atkákkal táplálkozó, polifág faj. A
termesztett növények állományaiba viszonylag gyorsan települ be, ha zsákmányállatai, tripszek, takácsatkák
nagy egyedszámban fordulnak ott elő. A tömegesen előforduló piros gyümölcsfa-takácsatka (Panonychus ulmi),
közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) jelentős természetes ellenségei közé tartozik. Amint a takácsatkák
egyedszáma csökken, a biotópot elhagyja. A zsákmányállat túlszaporodásának megakadályozásában
tevékenysége nem jelentős, a túlszaporodás mértékének csökkentésében viszont fontos szerepe van.

434
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kártevők természetes ellenségei

A nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis) természetes ellenségeként több Orius faj jön számításba.
Miután tömeges tenyésztését, szállítását megoldották, jelenleg már az üvegházakban vagy fólia alatt termesztett
dísznövények és zöldségfélék biológiai védelmének fontos elemei. Ahol az üvegházi molytetű és a takácsatkák
elleni védekezést természetes ellenségek kibocsátásával oldják meg, ott a nyugati virágtripsz elleni biológiai
védekezésben a tömegesen tenyészthető Orius fajoknak nagy jelentősége van.

2.3.2. Mezeipoloskák – Miridae


Hazánk legnépesebb poloskacsaládja. A nagyszámú növényevő faj mellett számos ragadozó faj is tartozik ebbe
a családba. A legkülönbözőbb biotópokban élnek, és sokféle apró ízeltlábúval táplálkoznak, főleg a levéltetveket
kedvelik.

2.3.2.1. Vöröses mezeipoloska – Deraeocoris ruber Linné

A család egyik jellegzetes ragadozó faja. Az imágó hátoldala fényes, szőrtelen, erősen pontozott. A fejtető csak
finoman pontozott. A színe erősen változó, a hím rendszerint sötétebb a nősténynél, sárgásbarna, vörösbarna,
fekete rajzolattal, fekete, 6–7 mm nagyságú. A lárvák sötétpiros, bordó színűek. A potroh szélén hegyben
végződő, oldalra kiálló, jellegzetes nyúlványok találhatók. Gyakori, elterjedt faj.

Tojás alakban telel át. Egy nemzedéke van. Az imágók tömeges rajzása rendszerint június közepén kezdődik,
júliusban a legerősebb, és még augusztusban is tart. Ősszel már nem lehet imágókat találni.

Polifág faj, levéltetves növényeken néha tömegesen található. Más apró rovarokat is fogyaszt.
Gyümölcsösökben gyakori, azonban a széles hatásspektrumú inszekticidek hatására kipusztul.

2.3.3. Tolvajpoloskák – Nabidae


Megnyúlt testű, ív alakban meggörbült, négy ízű szipókájú ragadozó poloskák. Mind a lárvák, mind a kifejlett
poloskák ragadozó életmódot folytatnak. Esetenként növényi nedvet is szívogathatnak. Szinte a legkülönbözőbb
élőhelyeken előfordulhatnak, rendszerint szárazságkedvelők. Apró termetű rovarokkal, levéltetvekkel,
poloskákkal, kabócákkal, legyekkel, hártyásszárnyúakkal táplálkoznak. Jobban kedvelik a lárvákat, de a kifejlett
egyedeket is megtámadják; a tojásokat kiszívják.

Nem lesből támadnak, hanem kisebb távolságról véletlenszerűen találnak rá az áldozatra. Rendszerint két
nemzedékük van évente.

2.3.3.1. Nagy tolvajpoloska – Himacerus apterus Fabricius

A család jellegzetes faja. Teste és feje hosszúkás. Alapszíne barna. Testét sűrű, rövid, finom, elfekvő szőrzet
borítja. Pajzsa középen fekete. A potroh hátoldalán szabálytalan foltok vannak. Hossza 8–10 mm. Az 1. és 2.
stádiumú lárvák hangyaszerűek, 3. és 4. stádiumtól kezdve már hasonlítanak a kifejlett poloskákra.

Az ország egész területén gyakori, azonban inkább erdei állat, a hűvösebb, párásabb mikroklímát szereti, ezért a
középhegységi régióban a leggyakoribb.

Évente egy nemzedéke van. Tojás alakban telel. Imágók júniustól szeptember végéig vannak.

Polifág faj, elsősorban a kistermetű lepkehernyókat kedveli. A lárvák egy hónap alatt kb. 20 hernyót
fogyasztanak el. Az imágó is ragadozó.

2.3.4. Rablópoloskák – Reduviidae


Változatos testformájú poloskák, szipókájuk 3, ritkán 4 ízű, erősen meggörbült és nagyon rövid. A
legkülönbözőbb élőhelyeken fordulnak elő. A hazai fajok kivétel nélkül ragadozók és hasznosak, de gazdasági
jelentőségük kisebb, mint a Nabidae fajoké. Ellentétben az előző család fajaival, leshelyzetből támadnak.
Különféle rovarokat és pókokat támadnak meg, legyeket, kabócákat, poloskákat, szúnyogokat, rovarlárvákat,
tojásokat szívnak ki. Rendszerint egy nemzedékük van. Melegkedvelők, a fajok zöme éjjel zsákmányol, de
vannak nappal támadó fajok is.

2.3.4.1. Gyilkos poloska – Rhinocoris iracundus Pfletier

435
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kártevők természetes ellenségei

Nagyméretű, hosszúkás testű állat. Testhossza 12–17,5 mm. Pontszemei között fehéressárga folt van. Pajzsa
sohasem teljesen fekete. A test alapszíne vörös, rajzolatai erősen változóak. Több változata is van, amelyek az
előhát színezete, rajzolata alapján különíthetők el.

Az egész országban előfordul, de a középhegységi régióban a leggyakoribb. Itt a száraz, meleg,


karsztbokorerdős területek déli fekvésű tisztásain található a lágy szárú növényeken.

Áldozatát rendszerint leshelyzetből támadja meg. Szipókáját előre irányítva teste elülső részét megemeli, majd
elülső pár lábával vagy szipókájával ragadja meg a prédát. Az imágó és a lárva is polifág ragadozó. Legyekkel,
poloskákkal, kabócákkal, azok lárváival, tojásaival, de egyéb ízeltlábúakkal is táplálkozhat.

2.4. Síkszárnyúak – Planipennia


2.4.1. Zöld fátyolkák – Chrysopidae
Az imágóknak két pár elnyújtott, ovális szárnyuk van, amelyek közül a hátulsó pár rendszerint keskenyebb és
kisebb. Átlagos szárnyhosszuk 10–18 mm. A szárnylemezek átlátszóak. Erezetük, hosszanti és főleg
haránterekben gazdag, így a szárnyak valóban fátyolra emlékeztetnek. Az erek színe általában zöld (néhány
esetben teljesen fekete), egyes fajokra jellemző, hogy a haránterek egy része vagy azok összessége fekete,
illetve barna színű. Az erek a lemezek mindkét oldalán szőrösek.

Az imágók teste 10–12 mm hosszú, többnyire fűzöld színű. A fejük két oldalán elhelyezkedő nagy, összetett
szemeik aranyzöld vagy bronzos színben csillognak, innen kapták másik elnevezésüket: aranyszemű fátyolkák.
A fejtetőn eredő csápjaik vékonyak, hosszúak és egyebek között a táplálék kitapogatására szolgálnak. Sok faj
esetében jellegzetes foltokat, vonalakat találunk a fej különböző részein, így a pofákon, a homlokon, a fejtetőn,
az első két csápízen. A foltok többnyire feketék, ritkábban rozsdavörösek. Ilyen sötét mintázatokat vagy egy
középső világosabb, sárgászöld hosszanti csíkot viselnek egyes fajok a torszelvényeik hátoldalán is.

A tojások oválisak, hosszuk 0,7–2,3 mm. A tojás egy hajszálvékony, 8–12 nem hosszú nyélen ül. Ezt a nőstény
úgy készíti, hogy potroha végén – levegőn gyorsan szilárduló – zselatinszerű váladékot bocsát ki, amelyet a
növényfelülethez érint, és potrohát felemelve húzza meg a szálat. A tojásnyelet gyakran szőrök, tüskék csúcsára
vagy a levelére helyezi el. Három lárvastádiumuk van. A frissen kelt kis lárvák nagyon törékenyek, többé-
kevésbé színtelenek vagy halvány rózsaszínűek. A lárvák orsó alakúak, potrohuk elkeskenyedő vége hegyes, de
nem annyira vékonyak, nyújtottak, mint a barna fátyolkáké. Fejükön a látószervük 6–6 egyszerű szemből áll. A
szemek tövében eredő csápok vékonyak, hosszúak és hajlékonyak. A szájszervek befelé görbülve sarlószerű
szúró-szívó fegyverré módosultak. A „fogak” belsejében csatorna húzódik az áldozat testnedveinek
továbbítására. Az első táplálkozás után a lárvák színe erősen megváltozik. Az adott szín kialakulását
befolyásolhatja a zsákmány minősége (pl. különböző levéltetűfajok fogyasztásakor a lárvák alapszíne más-más
lehet). A második és harmadik lárvafokozatban a fej-, a tor- és a potrohszelvények színesek, számos faj fején
sötét (fekete vagy barna) foltok találhatók.

A bábozódásra használt gubó tojás vagy teljesen gömb alakú, apró pingponglabdára emlékeztet. A lárvák a fehér
vagy sárgásfehér szálakat sűrűn szövik, majd a gubót néhány szabálytalan szállal az aljzathoz rögzítik.

A zöld fátyolkák számos fajának imágója és valamennyi faj lárvája ragadozó. Az elfogyasztott zsákmányállatok
mennyisége és minősége alapján leggyakoribb fajaik egyúttal a leghasznosabb természetes ellenségek. A lárvák
és a kifejlett ragadozó állatok táplálékforrásai általában megegyeznek.

Élőhelyeik igen változatosak. Néhány faj erdőben él, és ott is csak bizonyos fafajokon (pl. fenyőféléken)
előforduló zsákmányállatokkal táplálkozik. Más fajaik a kultúrterületeket részesítik előnyben, így a kerteket,
gyümölcsösöket, a szántóföldi növényeket. Egyes zöld fátyolkák az alacsony növésű, lágy szárú növényeken a
gyepszintben, míg mások főként a fák lombkoronaszintjében tanyáznak.

Magyarországon mintegy 30 fajuk ismert.

Elsősorban éjszaka aktív állatok. Nappal a lárvák és az imágók is árnyékos, sötét búvóhelyeken pihennek: a
levelek fonákán, a besodrott levelek belsejében vagy a fa kérgén.

Az imágók jól repülnek a mesterséges fényforrásra, ezért a nyári estéken nagy tömegben találhatók lámpák
körül.

436
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kártevők természetes ellenségei

A fajok különböző fejlődési alakban telelnek: imágóként (Chrysoperla típus), szabadon élő lárvaként
(Anisochrysa típus), előbábként (Chrysopa típus) vagy bábként(Hypochrysa típus), a gubón belül.

Az áttelelő imágók többnyire inaktívak (Tjederina gracilis), de melegebb téli napokon egyes példányok
repülhetnek (Chrysoperla carnea). Sötét és száraz helyen telelnek át: avarban, fakéreg alatt, házak fűtetlen, sötét
zugaiban. A lárva a második vagy inkább a harmadik stádiumban telel át. Az áttelelő lárvák sem teljesen
mozgásképtelenek, ha a hőmérséklet és egyéb körülmények lehetővé teszik, táplálékfelvételre is képesek. (Pl. az
Anisochrysa flavifrons lárvák pajzstetveket fogyasztanak a melegebb téli időszakban.) Tavasszal ezek a lárvák
folytatják a táplálkozást, majd fejlődésük befejeztével gubót szőnek és bebábozódnak.

211. ábra - Közönséges fátyolka (Chrysopa carnea) lárvája (Alford nyomán) (Jenser
Márta rajza)

Az előbáb- vagy bábalakban telelő fajok lárvái nyár végén, ősszel megszövik a gubót.

Április végétől bábozódnak be, majd májusban rajzanak. A rajzó példányok azonnal táplálkozni kezdenek, és
néhány nap múlva lerakják tojásaikat, lehetőleg a zsákmányállatok közelébe.

A nemzedékek száma a környezeti hatásoktól függően évenként változhat. Számos fajnak azonban évente
csupán egy nemzedéke van. A fajok zömének évente több – általában két – nemzedéke van.

A lárvák agresszív ragadozók. Szúró-szívó szájszervük miatt csak a folyékony táplálékot képesek
megemészteni.

Egy átlagos fátyolkalárva teljes kifejlődése során 300–500 levéltetűt, fiatal lárvákból akár 1000 egyedet is
elfogyaszt. Liszteskéből 600–800 darabot, rovartojásokból 300–6000 darabot is elpusztít.

Egy ragadozó fátyolkaimágó naponta 15–100 levéltetűt pusztít el, az egy hónapra eső átlagos tetűfogyasztás
2500–3000 példány is lehet. Mivel az imágók hosszú életűek (több hétig, illetve több hónapig élnek),
hasznosságuk még a lárvákét is meghaladja.

2.4.2. Barna fátyolkák – Hemerohiidac


A barna fátyolkák családjának tagjai apró termetű, törékeny rovarok. Két pár szárnyuk van, amelyek közül az
elülső pár rendszerint nagyobb, 3–8 mm hosszúságú, de létezik olyan faj, amelynél a 16 mm-t is eléri. A
szárnyak erezete jellegzetesen hálózatos, felépítése fajonként eltérő. Alakja ovális, a szárnylemez csak részben
átlátszó. Alapszíne a sárgától a barnán keresztül a halványszürkéig változhat. A fejen, a torszelvények
hátoldalán és a szárnyakon (a lemezen és az ereken is) fekete foltocskák, csíkok találhatók.

Az imágók testének színe többnyire sötétbarna vagy fekete. A testfelület és a szárnyak gyakran szőrökkel
tarkítottak. Nevüket onnan kapták, hogy a kicsiny imágók csak mikroszkóppal látható mintái a drapp, a barna és

437
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kártevők természetes ellenségei

a szürke különböző árnyalataivá olvadnak össze. A kifejlett állatokat az elülső szárnyak erezete, a test
jellegzetes foltjai és főként az ivarszervek felépítettsége alapján lehet meghatározni. Tojásaik elnyújtott ovális
alakúak, 0,5–1,5 mm hosszúak, színük fehér, krém- vagy rózsaszínű.

A lárvák teste hosszan elnyújtott orsó formájú. Felszínükön hiányoznak a zöld fátyolkákra jellemző szemölcsök,
amelyekről szőrök erednek, ezért testük simább. A lárvák színe a sárgásszürkétől a lilás rózsaszínig és a
szürkésbarnáig változhat, fajtól és gyakran a táplálkozástól függően is, néha élénkebb színű foltokkal is tarkítva.
A lárvák szájszervei a fátyolkára jellemző módon az áldozatok felnyársalására és testnedveik kiszívására
módosultak. Testméretükhöz képest kicsiny fejükből előrenyúló állkapcsaik egy pár, enyhén befelé görbülő,
kihegyesedő, tőrszerű „foggá” nőttek össze úgy, hogy belsejükben csatornák húzódnak a bélcsatorna felé. A
lárváknak ezért nincs szájnyílása a külvilág felé. Három lárvastádium után vedlenek bábbá.

A bábozódáshoz készített gubó fehér színű, ovális alakú, és egy külső laza, valamint egy belső, sűrűbb szövésű
rétege van.

A barnafátyolkák világszerte elterjedtek. Hazánkból mintegy 40 fajuk ismert.

Elsősorban erdőlakók. Az erdős területeken kétszer annyi fajuk él, mint a mezőgazdaságilag művelt
növényállományokban. Egyes fajaik kifejezetten csak bizonyos növényfajokhoz kötődnek (pl. a fenyőfélékhez).
Ez az erős kapcsolat azonban nem közvetlenül a növényfaj, hanem az azokon élő zsákmányfaj(ok) miatt alakult
ki. Vannak olyan barna fátyoltrák, amelyek elsősorban a gyepszintben élnek, mások a kultúrnövények
állományaiban, néhány valamennyi növényszinten megtalálható.

Az imágók és a lárvák éjszaka aktívak. A lárvák és az imágók nappal levelek fonákán, fatörzsön,
kéregrepedésekben és a gyepszintben rejtőzködnek.

Az imágók élettartama 2–4 hónap. Rajzásuk az erdőkben áprilisban, míg a mezőgazdasági területeken valamivel
később, májusban kezdődik és az első késő őszi fagyokig, általában október végéig tart. A megtermékenyített
nőstények áprilisban, májusban egyesével – bizonyos fajok csoportosan – rakják le tojásaikat a levelek fonákára,
élére vagy a növény felületén található, 1–2 mm hosszúságú szőrökre, többnyire a zsákmányállatok (levéltetű
vagy atkatelep) közelében.

A nőstények életük folyamán fajtól, táplálkozástól függően 50–600, ritkán 2000 tojást raknak.

A kis lárvák az időjárástól függően 7–12 nap alatt kelnek ki és 2–3 hétig fejlődnek. A kifejlett lárvák
fakéregrepedésekben, besodrott levelekben, az avarban és a talajrepedésekben szövik meg a gubókat. A lárvák
ebben a szövedékben telelnek lárva- vagy előbábstádiumban. Tavasszal bábozódnak. Néhány faj képes imágó
alakban is áttelelni.

A barna fátyolkák imágói és lárvái is aktív ragadozók, általában azonos zsákmányállatot fogyasztanak.
Elsősorban a levéltetvekre specializálták magukat, de sok pajzstetvet, liszteskét, levélbolhát, tripszet, atkát is
elpusztítanak. Nagyon fontos, hogy ennek a családnak a tagjai alkalmazkodnak az alacsonyabb hőmérséklethez.
Ennek megfelelően a nőstények kora tavasztól késő őszig rakják le tojásaikat, és az alacsony hőmérsékleten is
kikelő lárvák még 4–5 °C-nál is ragadoznak. Így a vegetációs időszak elején és végén megjelenő tetűnépességet
is képesek elpusztítani.

Sok káros, apró termetű, könnyen zsákmányolható rovart, illetve rovartojást pusztítanak el, ezért a
leghasznosabb természetes ellenségek közé sorolhatjuk őket. A lárvák átlagosan naponta 20–30 levéltetvet, 30–
50 atkát szívnak ki. Az imágók még ennél is falánkabbak, akár 200–300 tetűt is elfogyasztanak egy nap alatt.

2.4.3. Lisztes fátyolkák – Coniopterygidae


A síkszárnyúak rendjén belül a lisztes fátyolkák családjába tartoznak a legapróbb rovarok. Testméretük 2–4
mm, szárnyfesztávolságuk az elülső pár szárnynál 5–8 mm. Egész testük, a szárnyakat is beleértve, fehér
viaszos, letörölhető anyaggal van befedve. E fehér színű anyag mikroszkopikus méretű viaszlemezkékből áll,
amelyeket a test két oldalán nyíló viaszmirigyek termelnek, szálacskák formájában. Az állatok combjukkal
kenik szét egész testfelületükön a viaszt, amelynek feltehetően víztaszító és a test kiszáradását gátló szerepe van.
Apró termetük és hófehér színük következtében nagyon hasonlítanak az üvegházakból jól ismert kártevő
liszteskékre, amelyeket szintén fehér viaszréteg borít. Számos faj esetében a hátulsó pár szárny erősen
csökevényes, mintegy feleakkora, mint az elülső pár. A hosszúkás, ovális, lekerekített szárnyak erezete redukált,
egyszerű.

438
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kártevők természetes ellenségei

A tojások 0,3–0,4 mm hosszúak, ovális alakúak, színük fehér vagy narancssárga.

A kis testű lárvák lapos orsó alakúak. Testük rózsaszín, sárgás vagy barnás színű. Három lárvastádiumuk van.

Magyarországon közel 10 faj előfordulása ismert.

Erdős, bozótos területeken, gyümölcsösökben, parkokban élnek. Évente egy-két nemzedékük van. Az imágók
áprilistól októberig rajzanak, a legtöbb azonban júniusban, júliusban észlelhető.

A nőstények tojásaikat rendszerint a levéllemez szélére, a levélfonák erei mellé, a fakéregre rakják le,
táplálékforrásaik (pl. atkatelep) közelébe. Egy nőstény átlagosan 200 tojást rak. A lárvák kifejlődésük után egy
kettős falú (egy külső, 5–8 mm-es lazább, ezen belül egy 3mm-es sűrűbb falú) gubót szőnek a növények
felületén. Ebben a fehér szövedékgubóban előbábállapot után bebábozódnak, és egy-két hét alatt imágóvá
alakulnak. A második nemzedék lárvái a gubót már fakéreg repedéseibe szövik, ahol előbábállapotban telelnek
át.

A kifejlett állatok és lárváik aktív ragadozó életmódot folytatnak. Erdőkben, de különösen gyümölcsösökben és
kertekben nagy hasznot hajthatnak az apró termetű kártevő rovarok pusztításával, mert itt időnként nagy
egyedszámban vannak jelen. Elsősorban az atkákra specializálódtak, de megesznek sok fiatal levéltetvet,
pajzstetűt, rovartojást is. A kifejlett állatok és a lárvák táplálékforrása azonos. Az imágók naponta átlagosan 30–
40, a lárvák

15–35 atkát pusztítanak el. Ősszel jelentős mennyiségű áttelelő takácsatkatojást fogyasztanak.

Hazai gyümölcsösökből ismert lisztesfátyolkafajok a Conwentzia psociformis, Coniopteryx tineiformis, C.


borealis, C. haematica, C. esbenpeterseni, C. tjederi.

A C. psocitormis főleg lombhullató fákon ragadozza az atkákat, a pajzstetveket és a tetveket.

2.5. Bogarak – Coleoptera


2.5.1. Futóbogarak – Carabidae
Gyorsan mozgó állatok, erős, hosszabb-rövidebb futólábakkal. Változatos alakú bogarak, legkisebb fajaik 1,5–2
mm-esek, a hazai legnagyobb faj 35–40 mm-es. Hátuk a feketétől és világosbarnától a színjátszó (irizáló)
színekig nagymértékben változik, hasi oldaluk fekete vagy barna. Veszély esetén kellemetlen szagú, néha csípős
váladékot fecskendeznek ki potrohukból.

Tojásuk ovális vagy hengeres alakú, fehér színű. A lárvák teste megnyúlt hosszúkás, fejük felülről erősen
lapított, rágóik erősek. Három pár lábukkal gyorsan mozognak. Színük a fehértől a barnáig vagy a feketéig
változik. Bábjuk szabadbáb, jól látható rajta az előrehajtott fej és más testrészek.

Az egész Földön elterjedt ragadozók. Hazánkban kb. 450 faj előfordulása ismert.

A kifejlett bogarak többsége ragadozó, több faj vegyes táplálkozású, egyes nemzetségek fajai növényevők.
Növényi táplálékuk elsősorban gyommagvakból áll, azonban veszélyes kártevők is tartoznak közéjük. A lárvák
– a növényevő fajoké is – túlnyomó többségükben ragadozók. Állati táplálékként szinte mindent elfogyasztanak,
amire ráakadnak: bogárlárvákat, lepkehernyókat, tojásokat, bábokat, kifejlett rovarokat, csigákat. Csak kevés
fajuk specializálódott egy-egy tápláléktípusra.

A bolygatatlan és kevésbé bolygatott területek mellett agrobiotópokban is nagy számban fordulnak elő. A
gabonafélék, hüvelyesek, cukorrépa-, napraforgó-, kukorica-, repce-, káposzta-, burgonyakultúrákban, sőt a
gyümölcsösökben is mindig tömegesen találhatók.

Egyedsűrűségük évszakonként ingadozik. A fajok egy része tavasszal, nyár elején szaporodik, ezek kifejlett
példányai a nyár elején és a nyár végén a leggyakoribbak. Az ősszel szaporodók kifejlett példányai a nyár
második felében fordulnak elő nagyobb számban.

Évente átlagosan egy nemzedékük van, imágó vagy lárva alakban telelnek. Vannak több év alatt kifejlődő fajok
is.

A mezőgazdasági művelésbe vont területeken különösen gyakoriak a következő fajok:

439
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kártevők természetes ellenségei

A Harpalus rufipes de Geer gyakori hazai ragadozó faj, a mezőgazdasági területek faunájának egyik fontos
tagja. Évente egy nemzedéke van. Állati és növényi táplálékot egyaránt fogyaszt, az állati táplálékban nem
válogat. Naponta saját testtömegének kétszeresét is el tudja fogyasztani.

A Trechus quadristriatus Schrank egynemzedékű faj. Mind az imágó, mind a lárva ragadozó,
zsákmányállatokban nem válogat.

A Calosoma inquisitor Linné (aranyos bábrabló) egynemzedékes faj, a kifejlett imágók több évig is élnek.
Táplálékát szinte kizárólag lepkehernyók és lepkebábok alkotják. Századunk elején ezt a fajt Európából az
Egyesült Államokba telepítették, ahol az Európából behurcolt Lymantria dispar és Euproctis chrysorrhoea ellen
eredményesen alkalmazták.

2.5.2. Holyvák – Staphylinidae

212. ábra - Oligota flavicornis (Staphylinidae) ragadozó bogár (Jenser Márta rajza)

Karcsú, fürge mozgású, apró termetű, többségükben csupán néhány mm nagyságú bogarak. Legjellemzőbb
sajátosságuk, hogy kitines szárnyfedőik megrövidültek, és a potrohnak csak egy részét fedik. Potrohuk ezért
igen mozgékony. A szárnyfedők alatt bonyolult módon összehajtogatva találjuk a jól fejlett szárnyakat. Ezeket
egy pillanat alatt kibontva, rendkívül gyorsan képesek szárnyra kelni. Igen jól repülnek, különösen az esti
órákban; ilyenkor gyakran vágódnak a sétálók, kerékpározók szemébe. Színezetük általában nem feltűnő, fekete
vagy barna. Lárvájuk a futóbogarakéhoz hasonló, hosszúkás testű, három pár erős lába és rágó szájszerve van.

440
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kártevők természetes ellenségei

Mindenfelé igen elterjedtek; többségükben a talajon vagy az avarban élnek. Nagy számban és fajgazdaságban
találjuk őket a különböző növénykultúrákban, erdőkben, vízpartokon, korhadékokban. Jellemző holyvafauna él
gombákon, dögön, ürülékben, madárfészekben, hangyabolyokban is.

A legtöbb faj lárva- és imágóállapotban egyaránt ragadozó. Néhány fajuk parazitoid, illetve gomba- vagy
korhadékevő. A ragadozó fajok táplálékát apró rovarok, atkák, rovartojások alkotják. Mivel nagyon aktívak és
jó repülők, a mezőgazdasági kultúrákban igen gyorsan megjelennek. Mozgékonyságuk, apró termetük révén a
növények minden részéhez hozzáférnek, így az apró termetű ízeltlábúakat azok kis egyedsűrűsége esetén is
megtalálják.

A gyakoribb fajok között meg kell említenünk a közönséges avarholyvát (Tachyporus hypnorum), a barázdás
holyvát (Omalium rivulare). Legnagyobb holyvafajunk a 22–26 mm nagyságú, fekete színű bűzös holyva
(Ocypus olens), amely erdős vidékeken gyakori.

2.5.3. Katicabogarak – Coccinellidae


Kis vagy közepes nagyságú (0,8–18 mm), többnyire félgömb alakú bogarak. Csápjuk rövid, bunkós végű,
fejüket a tor részben elfedi. Lábaik rövidek. Élénk színűek, gyakran világos alapon sötét vagy sötét alapon
világos pettyekkel. Egyes fajokon belül igen változatos színvariációk fordulhatnak elő. Szárnyaik általában jól
fejlettek.

Tojásaik oválisak vagy orsó alakúak, színük világos, fehéressárgától a narancsszínűig változik. A nőstény
többnyire csoportosan, keskenyebbik végüknél az aljzathoz ragasztva rakja le őket a levelek fonákára, fakéregre.
A színe a lárva kikelése előtt néhány nappal szürkésre változik.

Lárváik lágy testűek, változó színűek, gyakran sötét alapon sárga-fehér foltokkal díszítettek. Három
szemfoltjuk, ragadozó állkapcsuk, karcsú, hosszú lábaik vannak. A lárvák gyakran viselnek szőröket; egyes
nemzetségekben hosszú viaszszálakat figyelhetünk meg, amelyek az egész testet befedik. Négy lárvastádiumuk
van. Az első zsákmány megtalálásáig eltelő idő a legveszélyesebb a kis lárvák életben maradása szempontjából.

Bábjuk szabadon áll a leveleken, ágakon, feji részüknél az aljzathoz ragasztva. A báb élénk színű, és az utolsó
levedlett lárvabőr általában a báb fejrésze körül látható.

Magyarországon 78 fajuk ismert. Igen elterjedtek, feltűnő színezetük miatt közismertek. Mezőgazdasági
kultúrákban, kertekben, gyümölcsösökben és erdőkben egyaránt előfordulnak, sőt gyakoriak.

Fajaik túlnyomó többsége ragadozó, mind lárva-, mind kifejlett állapotban. A ragadozó fajok levéltetvekkel,
levélbolhákkal, pajzstetvekkel és atkákkal, esetleg más lágy testű rovarokkal táplálkoznak. A levéltetűfajok
többsége segíti kifejlődésüket, azonban néhány levéltetűfaj számukra mérgező lehet. Pl. több katicabogárfaj
számára a fekete répa-levéltetű (Aphis fabae) és a bükköny-levéltetű mérgező. Más levéltetűfajok esetleges
táplálékul szolgálhatnak, de teljes kifejlődésüket nem biztosítják. Vannak gombaevő, pl. a 22 pettyes katica
(Thea vigintiduopunctata) és növényevő, pl. a lucernában károsító lucernaböde (Subcoccinella
vigintiquatuorpunctata) fajaik is, de ezek jelentősége kisebb.

A ragadozó fajok általában egynemzedékesek, egyes fajoknak részleges második nemzedéke is fejlődhet. A
kifejlett imágók esetleg több évig is élnek. Imágóként telelnek, többnyire csoportosan. A fajok zöme nem ott
telel, ahol a vegetációs időszakban él és szaporodik, hanem egyes imágók telelőhelyre, meleg domboldalakra,
más fajoké hegycsúcsok közelére vándorol és ott az avarban – gyakran csoportosan – telelnek.

A ragadozó fajok többsége afidofág, mind imágó-, mind lárvaállapotban levéltetveket fogyaszt. Egyes fajok
zsákmányállatai között levélbolhák, pajzstetvek is szerepelnek. Az apró termetű fajok között atkafogyasztó
(akarifág) fajok is vannak.

A biológiai védekezés egyik legismertebb eredménye is egy katicabogárfajhoz fűződik. A múlt században a
kaliforniai citrusültetvényeket kipusztulással fenyegette az Ausztráliából behurcolt narancsvessző-pajzstetű
(Icerya purhasi). 1888–1889-ben a Rodolia cardinalis katicabogárfaj utántelepítésével teljes sikert értek el a
kártevő ellen. Azóta ezt a fajt más olyan országokba is betelepítették, ahol a kártevő megjelent és mindenhol
eredményt értek el vele.

Nagy vándorlókészségük folytán rövid idő alatt nagy egyedszámban települnek be olyan agrobiotópba, ahol a
zsákmányállataik tömegesen fordulnak elő. Azonban amint gazdaállataik egyedszáma jelentős mértékben
csökken, eltávoznak.

441
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kártevők természetes ellenségei

A gyakrabban előforduló fajok:

A Coccinella septempunctata Linné (hétpettyes katicabogár) mindenhol gyakori afidofág faj, mely elsősorban a
gyepszintben, illetve az alacsony növényállományokban vadászik.

Az Adalia bipunctata Linné (kétpettyes katicabogár) gyakori afidofág faj, gyümölcsöseinkben fontos ragadozó.
Jelentőségét növeli, hogy tavasszal korán, már alacsony hőmérsékleten megjelenik.

Az Exochomus quadripustulatus Linné (négyfoltos szerecsenkata) a hazai gyümölcsösökben fontos levéltetű- és


pajzstetű-ragadozó.

A Stethorus punctillum Weise (atkászböde) lomboserdőkben és erdőközeli gyümölcsösökben elsősorban


takácsatkákat fogyaszt, de a Mediterráneumban kártevő pajzstetvekkel (is) táplálkozik.

213. ábra - Atkászböde (Stethorus sp.) a = imágó, b = lárva (Jenser Márta rajza)

2.6. Kétszárnyúak – Diptera


2.6.1. Zengőlegyek – Syrphidae

214. ábra - Zengőlégy (Metasyrphus corollae) lárva(Jenser Márta rajza)

442
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kártevők természetes ellenségei

A zengőlegyek vagy más néven lebegőlegyek többsége közepes méretű, élénk színű, méhekre, darazsakra
emlékeztető rovar. Első ránézésre ezektől rövid csápjuk alapján lehet őket megkülönböztetni.

Magyar nevüket jellegzetes zengő hangjukról, illetve arról a jellemző tulajdonságukról kapták, hogy gyakran
láthatók, amint napfényes helyeken egy helyben lebegnek. Néhány éles, gyors cikázás után szinte ugyanarra a
pontra visszatérve lebegnek tovább.

A zengőlegyekre is, mint a legyekre általában, jellemző az egy pár hártyás szárny. A fej félgömb alakú, igen
mozgékony. A csápok rövidek és három ízből tevődnek össze. A szárnyakon feltűnő és jellemző bélyeg a
haránteret keresztező álér. A potroh alakja és rajzolata változatos, a fajok jelentős hányadánál ragyogó sárga,
feketén mintázott.

A lárvák vak, lábatlan nyüvek. Színük és alakjuk változatos, igen jól beleolvadnak a környezetbe. Erre
szükségük is van, mert vakságuk, viszonylag lassú mozgásuk és – különösen a levéltetű-ragadozó fajok esetében
– a növény felületén való tartózkodásuk miatt, kiszolgáltatottak a rájuk leső ragadozóknak. Színük vagy átlátszó,
és így átüt rajtuk az aljzat színe, vagy zöld, barnás, néha narancsos, rajzolatával alkalmazkodik a környezethez.
Akad olyan is, amelyik megtévesztésig hasonló a madárürülékhez, így elkerüli a madarak zaklatását.

Alakjuk általában hengerded, feji végénél elkeskenyedő, de vannak lapos, ovális lárvák is.

A bábok tonnabábok. Oválisak, csepp vagy körte alakúak.

Hazánkban kb. 400 zengőlégyfaj előfordulása ismert.

Élőhelyeik változatosak, életmódjuk szerint eltérőek. A kifejlett legyek általában viráglátogatók, de a lárvák
táplálkozásmódja eltérő. A család fajainakmintegy kétharmada tartozik a levéltetű-ragadozók csoportjába.
Lárváik jelentős szerepet játszanak a levéltetvek gyérítésében. Vannak a családban növényevő és korhadékevő
fajok is. Megint más fajok lárvái darázs-, dongó- vagy hangyafészekben, gombákban fejlődnek.

A levéltetű-ragadozó fajok nagy része lárva- vagy bábállapotban telel, néhány jelentős tömegfaj esetében
azonban a megtermékenyített nőstények vonulnak el telelni. Ezek a fajok korán jelennek meg, és a tavasszal
károsító levéltetvek első pusztítói. Őket követik a báb, majd a lárva alakban telelőfajok imágói.

443
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kártevők természetes ellenségei

A zengőlegyek imágói igen jó repülők, egyes fajaik rendszeresen migrálnak. A táplálkozás, a szaporodás,
valamint az áttelelés szempontjából megfelelő élőhelyek felkeresésének igénye vándorlásra készteti az
imágókat.

Némelyik faj csak rövid ideig repül, ezáltal azt a látszatot kelti, hogy ritka. Ezek egynemzedékes fajok. Más
fajoknál a tavaszi csúcsot egy másik, őszi csúcs is követi. Ezek a kétnemzedékes fajok. A fajok nagy része
azonban hosszú időn át folyamatosan jelen van, ezek a többnemzedékes fajok, amelyeknek nemzedékei
összefolynak. Ezek általában az ún. tömegfajok, amelyeknek egyedei nagy mennyiségben rajzanak.

Rajzásuk mintegy 40–60 napig tart, így az egymást követő nemzedékek átfedik egymást.

A frissen kelt imágók ivarilag éretlenek. Érési táplálkozásuk során virágport, nektárt, mézharmatot
fogyasztanak. Különösen szívesen látogatják a fehér, sárga és kék színű virágokat. A nőstények tojásaikat
egyesével vagy kisebb csoportokban levéltetves növények leveleire, levélnyelére, fiatal hajtásaira rakják, a
tetűtelepek közelébe. Egy-egy nőstény a nemzedéktől függően 400–1000 tojást is lerakhat. Ezekből a levegő
hőmérsékletétől és páratartalmától függően 3–6 nap alatt kelnek ki a lárvák, amelyek rövidesen táplálkozni
kezdenek. A levéltetveket fogyasztó fajok csúszkáló, araszoló mozgással, tapogatózva keresik zsákmányukat.
Ha megérintik, megragadják, majd általában a levegőbe emelve kiszívják testnedveiket. Egy-egy zengőlárva
élete során 300–800, néha még ennél is több levéltetűt semmisít meg. Ez a szám a fajok, a levéltetű mérete és a
környezeti tényezők szerint változik. A zengőlégyfajok nagyobb része csak néhány levéltetűfajt fogyaszt.
Vannak közöttük erősen specializálódott és sok tetűfajt fogyasztó fajok is. A lárvák életük során kétszer
vedlenek, három lárvastádiumuk van. A kifejlett lárvák nyáron több fajnál néhány hétig nyugalmi állapotban
vannak, és csak ezt követően búbozódnak.

Rövid idő alatt települnek be olyan állományba, ahol valamely levéltetűfaj nagy egyedszámban fordul elő,
fontos szerepet játszanak a levéltetvek gyérítésében. A széles hatásspektrumú rovarölő szerekkel szemben igen
érzékenyek. Az imágók viráglátogatók, ezért fenntartásukban fontos szerepet játszanak a virágzó gyomok is. A
gyomszegélyen a zengőlegyek a kultúrnövények levéltetűmentes időszakaiban táplálékot, a nyugalmi
időszakokban pedig búvóhelyet is találnak, ezért a táblaszéli gyomsávok védelme mindenképpen indokolt.

A művelt területeken gyakrabban előforduló fajok:

A Metasyrphus corollae Fabricius többnemzedékes migráló faj, bábállapotban telel. Polifág ragadozó,
zsákmányállataként 20-nál több levéltetűfaj ismert. Egy lárva felnövekedése során 350–500 levéltetűt pusztít el.
Legfontosabb zsákmányállatai az Aphis fabae, a Brevicoryne brassicae, a Dysaphis plantaginea, D. piri, Myzus
cerasi. Mesterséges tenyésztése megoldott.

A Sphaerophoria scripta Linné többnemzedékes faj, lárvaként telel. A lágy szárú növényeken élő levéltetvek
fontos ragadozója. Legfőbb zsákmányállatai az Aphis fabae, Bravicoryne brassicae, Myzus persicae. Esetenként
a kukoricán június–júliusban megjelenő első levéltetűhullám gyérítésében van jelentős szerepe.

A Scaeva pyrastri Linné többnemzedékes faj, imágóként telel, enyhe téli napokon előjön búvóhelyéről és
röpköd. Lárvája tavasszal a legkorábban megjelenő levéltetű-ragadozók közé tartozik. Eddig 24 levéltetű-faj
pusztítójaként ismert. Legfőbb zsákmányállatai az Aphis fabae, Brevicoryne brassicae, Dysaphis plantaginea.

Az Episyrphus balteatus de Geer többnemzedékes faj, a megtermékenyített nőstények telelnek át. A lárvák
rendkívül polifágok, a levéltetveken kívül más rovarokat is zsákmányolnak. A legfontosabb afidofág
zengőlégyfaj.

2.6.2. Pajzstetűlegyek – Chamaemyiidae


Apró, zömök, 1,5–4,0 mm-es, szürke vagy ezüstszürke legyek, amelyek a potrohukon sötét, páros hosszanti
sávokat, pontokat viselnek. Rövid, háromízű csápjaik vannak. Az egyes fajokat csak ivarszerveik alapján lehet
elkülöníteni.

Az imágók viráglátogatók, sok faj mézharmatot is fogyaszt. A lárvák ragadozók, levéltetvekkel, pajzstetvekkel
és toboztetvekkel táplálkoznak. Több és sok zsákmányfajú ragadozók. Gyakran megtalálhatók a
gyümölcsösökben és a ligeterdőkben, lágy szárú és fás növényeken egyaránt élnek.

A pajzstetűlegyek családjából különösen fajgazdag a Leucopis nemzetség. Az imágó 1,5–4,0 mm nagyságú,


világosszürke légy. Tapogatója jól fejlett. A csápok, a comb és a lábszár fekete. A tojás 0,5 mm nagyságú,
hosszúkás, ovális, fehér, hosszában barázdált. A kifejlett lárva 4 mm hosszú, fehér vagy zöldessárga. Testének

444
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kártevők természetes ellenségei

elülső vége hegyesebb, végén két légző-(trachea-) nyúlvány van. A báb 2 mm nagyságú, hordó alakú,
vörösesbarna, a végén jól látható a két tracheanyúlvány.

Az imágók május-júniusban jelennek meg. Általában meleg, napos időben, a reggeli és délelőtti órákban
aktívak. Ekkor röpülnek, párosodnak, majd lerakják tojásaikat. Egy nőstény 50–70 tojást rak. 25–28 °C-on a
lárvák négy nap alatt kelnek ki, majd 4–5 napos lárvaállapot után bebábozódnak. Körülbelül 10 nap múlva
kirajzanak az imágók. Évente 3–4 nemzedékük van. A lárvák fontos levéltetű- és pajzstetű-ragadozók.
Hazánkban a következő fajok lehetnek jelentősek.

A mezőgazdasági művelésbe vont területeken gyakrabban előforduló fajok: Leucopis silesiaca Egger polifág
pajzstetű-pusztító faj. Lárvái különböző pajzstetűfajok tojászsákjában fejlődnek.

Leucopis alticeps Czerny polifág pajzstetű-ragadozó faj. Sok faj tojászsákjából kinevelték, de gubacsokozó
levéltetvek telepeiben is megtalálták. A megfigyelések szerint egy-egy lárvája akár 600 pajzstetűtojást is
elpusztíthat fejlődése során. A lárva 4–7 nap alatt fejlődik ki, és a bábállapot kb. 20 napig tart.

A Leucopis interruptovittata Aczél lárvája a nádat is károsító hamvas szilvalevéltetű (Hyalopterus pruni)
egyedeit pusztítja. A lárvaállapot meleg nyáron 4–5 napig tart, a báb 8 nap alatt kikel.

A Leucopis pallidolineata Tanasijthuk széles elterjedésű faj. Lárvái levéltetvekkel táplálkoznak, polifágok.
Zsákmányállataik között szerepelnek az almán károsító Dysaphis fajok is.

A Leucopis atritarsis Tanasijthuk hazánkban is gyakori faj. Polifág levéltetű-ragadozó. Imágói kora tavasztól
őszig repülnek, sok nemzedéke van.

A Leucopis caucasica Tanasijthuk polifág faj. Lárvái fenyőféléket, lombos fákat és lágyszárúakat károsító
levéltetvek telepeiben egyaránt megtalálhatók. Fontos szerepet tulajdonítanak lárváinak a gyümölcsösökben
károsító levéltetvek gyérítésében. Soknemzedékes faj.

A Leucopis gliphinivora Tanasijthuk lárvái polifág levéltetű-pusztítók, a többi között Aphis és Dysaphis
levéltetűfajokat és a vértetűt (Eriosoma lanigerum) fogyasztja. Hazánkban is több nemzedéke van.

2.6.3. Gubacsszúnyogok – Cecidomyidae


Rendkívül karcsú, törékeny, 1,0–4,0 mm nagyságú szúnyogok. Szárnyuk gyakran szőrös, rojtozott szélű.
Csápjuk hosszú, a csápízek megvastagodott részén szőrkoszorú van. A szárnyerezet egyszerű. Többségükben
gubacsképzők, tojásaikat a növények belsejébe rakják, és ezzel jellegzetes gubacsok kialakulását idézik elő.
Vannak szabadon élő, korhadékban fejlődő fajaik is. A család néhány fajának lárvája azonban igen fontos
levéltetű-ragadozó, ezért nagy érdeklődésre tarthat számot.

2.6.3.1. Ragadozó gubacsszúnyog – Aphidolethes aphidimyza Rondani

Szúnyogalkatú, apró (2,0 mm nagyságú) légy, hosszú, karcsú lábakkal, egyszerű erezetű szárnyakkal és sokízű,
hosszú csápokkal. A tojás ovális, sima, narancsvörös, fényes, 0,3 mm nagyságú. A kifejlett lárva 2,2 mm
hosszú, feji végén kihegyesedő, narancsvörös nyű.

Gyümölcsösökben, ligeterdőkben és természetes kultúrtársulásokban gyakori.

A kifejlett lárva a talaj felső rétegében vagy növényi maradványok között gubóban telel. Május elején
bebábozódik, majd kirajzanak az imágók. Szaporodása ivaros, de szűznemzéssel is szaporodhat. Az imágók
mézharmattal táplálkoznak. Átlagosan 7–8 napig élnek. A nőstények a kelést követő 2–4. napon rakják le
tojásaikat egyesével, esetleg csoportosan a levéltetvekkel fertőzött növények leveleire, fiatal hajtáscsúcsaira,
levélnyeleire. Egy nőstény maximum 100 tojást rak. Az embrionális fejlődés ideje 21 °C-on 2–3 nap. A
lárvaállapot a környezeti feltételektől függően 3–14 napig tart. A kifejlett lárvák levetik magukat a növényről és
a talajban gubót szőnek, majd bebábozódnak.

Az állat egész életciklusa során magas relatív légnedvességet igényel. A lárva és a kifejlett légy is éjszaka aktív,
bár az imágók nappal kirajzanak. Májustól szeptemberig több, egymást követő nemzedéke fejlődik ki. Egy
fejlődési ciklus 25 °C-on mintegy 17–20 nap alatt játszódik le.

A lárvák ragadoznak. Életük folyamán 40–80 levéltetűt képesek elfogyasztani, a levéltetű-fajától és annak
méretétől függően. Polifág ragadozó, azaz mintegy 60 levéltetűfajt fogad el táplálékul. Folyamatosan

445
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kártevők természetes ellenségei

tenyészthető, így jól felhasználható a levéltetvek elleni küzdelemben. Az üvegházi növények biológiai
védelmének fontos eleme. Ahol a többi üvegházi kártevő elleni biológiai védekezés megoldott, a levéltetvek
káros mérvű elszaporodásának megakadályozására nagy egyedszámban betelepítve jól használható.

2.7. Pókok – Araneae


Testük két fő részből áll, a fejtorból és a potrohból A kettőt egymással a nyél köti össze. Fejtoruk és potrohuk
alakja rendkívül változatos. A fejtoron helyezkednek el az egyszerű szemek, amelyek száma 8 (néhány
családnál 6). A szemek elrendeződése többnyire a családra jellemző. A fejtor elején találjuk a csáprágót, az
állkapcsot a hozzá csatlakozó tapogatólábbal együtt, az ajkakat és a lábakat. A tapogatóláb mintázata a hím
pókok esetében fontos határozóbélyeg. A csáprágó alapízében találjuk a méregmirigyet, amelynek váladéka
nélkülözhetetlen a pókok táplálkozásában. Valamennyi póknak van méregmirigye, kivéve a derespókokat
(Uloboridae). Az összes póknak, így valamennyi fejlődési alaknak is négy pár lába van.

A potroh (a hazai fajok esetében) mindig egységes, szelvényezetlen. A hasoldal elülső harmadának közepén van
az ivarnyílás. A nőstények e helyen néhány család kivételével ivarlemezt viselnek, amely a nőstény pókok faji
elkülönítésének fontos bélyege.

Emésztésük külső. Csáprágóikon keresztül emésztőnedveket bocsátanak az áldozat testébe és a feloldott


tápanyagokat kiszívják.

A potroh vége előtt, ugyancsak a haloldalon foglal helyet 3 pár fonószemölcs. Ezek a pókok jellegzetes, sajátos
szervei, melynek váladéka a levegőn azonnal fonallá szilárdul. Minden pók készít fonalat, melyet sokféleképpen
használnak, de három terület a legjelentősebb:

1. Fonalat húznak, ha egy magasabb szintről alacsonyabb szintre ereszkednek le, ugrás közben is ez a fonal ad
biztonságot. A pókok őszi–tavaszi fonalrepülése (népiesen „ökörnyál”-nak nevezik) különleges közlekedési
mód, melynek segítségével sok kilométer távolságra is utazhatnak.

2. Minden nőstény pók fonalból készített gubóba (kokon) rakja petéit.

3. Több család fajai a zsákmány elejtéséhez fogóhálót készítenek. A fogóhálók minősége, alakja igen változatos,
többségük mégis négy fő típusba sorolható:

a) Kerekháló. Ez a legismertebb hálótípus. Lényege, hogy a sugár irányban kifeszített küllőkre a pók
csigavonalban sző fonalat. A küllők és a csigavonalú háló anyaga különböző, az utóbbi ragadós szemcséket
tartalmaz. A háló közepén sűrűbb szövésű terecske van, ahol a pók időlegesen tartózkodik és a zsákmányát is itt
fogyasztja el. Vagy az egyik erősebb küllő, vagy a terecskéből külön kivezetett fonal, az ún. vezérfonal vezet a
pók rejtekhelyéhez és ennek rezdülése figyelmezteti a pókot, hogy zsákmány akadt a hálóba. Ilyen hálót az
Araneidae, Tetragnathidae, Uloboridae család tagjai készítenek.

b) Hurokháló. Apró növényzet között, faágak hónaljában, épület zugaiban, sziklahasadékokban készített, hurkolt
fonalakból álló háló. Rendszerint nem feltűnő. Az állat vagy a hálóval összeköttetésben levő rejtekhelyen
tartózkodik, vagy a háló szövevénye közé különféle növényi hulladékból kis ernyőt készít. Ez utóbbi esetben ez
alatt az ernyő alatt tartózkodik, sőt a tojásait is itt őrzi. Ilyen hálót a Theridiidae család tagjai készítenek.

e) Vitorlaháló. Ugyancsak bokrok, fák ágai között készül ez a hálóféleség is. Hurkolt fonalakon felfüggesztett,
vízszintes, középen feldomborodó, sűrű szövésű hálólapból áll. A pók a vitorlalap alján, tehát hátával lefelé
tartózkodik és vár a hálóba akadó zsákmányra. Ha a háló felső szövevényébe kerül egy zsákmányul szolgáló
állat, akkor a pók megrázza a szövedéket és az áldozat a hálóba hull. Ekkor gyorsan odarohan, megragadja azt,
majd keresztülhúzza a hálón és nyomban felfalja. Ilyen hálót a Linyphiidae család tagjai készítenek.

d) Csőháló vagy tölcsérháló. Sziklarepedésekbe, épületzugokba vagy sűrű növényzet közé, esetleg faodvakba
készítik. Jellegzetessége, hogy sűrű, nemezszerű hálólapból és ennek a végéhez illesztett, mindkét végén nyitott
csőből áll. A hálólap alakja a körülményekhez, tehát a tereptárgyakhoz alkalmazkodik. A cső pedig lehetőleg
védett helyre, föld- vagy sziklarepedésbe, fakéreg alá vezet. Az állat a csőben tartózkodik, és onnan rohan ki
villámsebesen, ha zsákmány kerül a hálóba. (Átmeneti viselkedés a hálószövés és a vadászás között.) Ilyen hálót
az Agelenidae család tagjai készítenek.

446
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kártevők természetes ellenségei

A pókok egy része nem készít fogóhálót, hanem kóborolva vadászik a talajszinten (Lycosidae) vagy a
növényzeten (Philodromidae, Clubionidae), vagy mindkét helyen (Thomisidae, Salticidae). A vadászok
többsége nappal, néhányuk éjszaka (Clubionidae) aktív.

Minden pókfaj tojásokkal szaporodik. Többségük a tojásrakás után elpusztul, de vannak olyanok is, amelyek
őrzik a tojásgubókat. A tojásokból kikelő kis pókok nem hagyják el azonnal a tojásgubót, csak az első vedlés
után válnak alkalmassá a külvilági életre. Ekkor azonban azonnal igyekeznek eltávolodni egymás közeléből,
megelőzendő a kannibalizmust. Fejlődésük során 3–7 alkalommal vedlenek. Fejlődési idejük különböző, 4–6
hónaptól 2 évig terjedhet. Ez többnyire fajra jellemző, de mindenkor függ a táplálék mennyiségétől és a
környezeti feltételektől.

A telet a legkülönbözőbb fejlődési fokon és nagyon változatos körülmények között vészelik át. Többségük tojás
alakban vagy fiatalon telel, mások ivaréretten, sőt még táplálkoznak és szaporodnak is a téli hónapokban.
Fakérgek, kövek, avar alá húzódva, sok faj tokot szőve telel át.

A pókok polifág ragadozók. Zsákmányuk döntő többsége gazdaságilag káros (pl. levéltetvek, levélbolhák,
lepkehernyók, bogarak) vagy közömbös (pl. ugróvillások) ízeltlábú. A hasznos szervezetek, pl. egyéb ragadozók
könnyebben elkerülik a pókhálót.

A pókok az ökoszisztémákban stabilizáló szerepet töltenek be. Ez azt jelenti, hogy a kártevők gradációját letörni
nem képesek, de a kialakulását meg tudják előzni.

Kedvező körülmények között maximálisan 1000 pók lehet négyzetméterenként, azonban mezőgazdasági
területeken számuk jóval alacsonyabb (kb. 1 db/m2)

2.7.1. Farkaspókok – Lycosidae

215. ábra - Farkaspók (Lycosidae) faj kifejlett egyede és szemeinek elhelyezkedése


(Jenser Márta rajza)

Testhosszuk 3,5–40 mm. Többségük hosszú lábú, dús szőrzetű, gyors mozgású állat. Alapszínük többnyire
szürke, barna vagy fekete, mind a fejtor-, mind a potrohrajzolatuk nem feltűnő. A 8 szem három haránt irányú
sort alkot. Ezek közül az elülső sor négy kicsiny, a hátrább levő sor pedig két-két nagyobb szemből áll. A

447
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kártevők természetes ellenségei

szemek mindegyike sötét, ún. nappali szemek. Lábaik tüskézete feltűnő, a gazdag szőrözetből kiemelkednek.
Fonószemölcseik rövidek, vastagok.

Magyarországon 44 farkaspókfaj előfordulása ismert.

A farkaspókok talajon élnek, növényzetre csak néhány faj mászik fel rendszeresen (Trochosa). Fogóhálót nem
készítenek, zsákmányukat lerohanással ejtik el. Egyes fajok, pl. a szongáriai cselőpók (Lycosa singoriensis
Laxmann), a földben függőleges tárnát fúrnak, ebben laknak és innen járnak ki táplálék után. A nőstények
tojásaikat tavasszal vagy nyáron rakják le. A tojáscsomó többnyire gömbölyű, amit az anyapók a potroha végére
akasztva cipel. A kikelő pókok az anyjuk hátára másznak és ott is maradnak néhány hétig. Többségük egy év
alatt ivaréretté válik.

Mezőgazdaságilag művelt területeken gyakoriak, fontos tagjai a talajon élő ragadozó együttesnek. Elsősorban
szántóföldön lehet kártevő-korlátozó szerepük a levéltetvek fogyasztásával. A családba tartozó legfontosabb faj
a Lycosa pseudoannulata Boesenberg et Strand. Kínában tömegesen tenyésztik rizskártevő kabócák ellen.

Hazánkban gyakori fajok a Pardosa agrestis Westring, Pardosa hortensis Thorell, Alopecosa sulzeri Pavesi,
Xerolycosa miniata C. L.Koch.

2.7.2. Kalitpókok – Clubionidae

216. ábra - Kalitpók (Clubionidae) kifejlett egyede és szemeinek elhelyezkedése (Jenser


Márta rajza)

Többnyire mintázat nélküli barna színű pókok. Lábuk végén két karom található, melynek segítségével ügyesen
mászkálnak a lombozaton. Szemeik két sorban helyezkednek el. Nagyságuk 2–15 mm között változik.
Hazánkban mintegy 35 fajuk ismert.

A kalitpókok vadászok, fogóhálójuk nincs. Áldozatukat óvatosan közelítik meg. A fajok többsége éjszaka
vadászik (Clubiona pallidula Clerck), a nappalt rejtekhelyen, szövedék védelmében tölti. Mások
(Cheiracanthium mildei L. Koch)nappal aktívak. A kalitpókok számos faja lakózsákot sző, amelynek
rendszerint két kijárata van, de a vedlés, a telelés és a tojások őrzésének ideje előtt a kijáratokat mindig szorosan
beszövik. A fajok egy része (Clubiona phragmitis C. L.Koch) télen is aktív, mozog és táplálkozik. Ebbe a

448
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kártevők természetes ellenségei

családba tartozik a hazai állatvilág egyetlen, valóban veszedelmesen mérgező pókfaja, a mérges dajkapók
(Cheiracanthium punctorum Villers) is.

Mezőgazdaságilag művelt területeken gyakoriak. Gyümölcsösök lombkorona-szintjében fontos predátorok.


Táplálékukat elsősorban sodró- és araszolólepke hernyók, levélbolhák, poloskák, levéltetvek képezik.

Hazánkban gyakori fajok a Cheiracanthium mildei L. Koch, Clubiona pallidula Clerck, Clubiona phragmitis C.
L.Koch, Clubiona compta C.L. Koch, Clubiona brevipes Blackwall.

2.7.3. Karolópókok – Thomisidae

217. ábra - Karolópók (Thomisidae) kifejlett egyede és szemeinek elhelyezkedése (Jenser


Márta rajza)

Jellegzetes rákszerű megjelenésű pókok, nagyságúk 2–10 mm között változik. Potrohuk hát-hasi irányban
többé-kevésbé lapított. Az elülső két pár láb jellegzetesen erős, tüskés „karoló” láb, nevüket is erről kapták. A
tarisznyarákokhoz hasonlóan nemcsak előre, hanem hátra és oldalra is tudnak mozogni.

Színükkel jól alkalmazkodnak a környezetükhöz. Nyolc szemük a fajok többségén külön-külön kis
dombocskákon ül.

Hazánkban körülbelül 65 fajuk él.

Fogóhálót nem építenek, jellegzetesen lesből vadásznak. A fajok egy része (pl. Misumena vatia Clerck)
viráglakó és viráglátogató rovarokkal (pl. méhek, poszméhek, lepkék) táplálkozik, amelyeket igen erős
méreggel bénít meg. A méreganyag segítségével a saját méretüknél 2–3-szor nagyobb zsákmányt is képesek
elejteni. Más részük a növényzeten (Tmarus piger Walckenaer) vagy a talajon (Xysticus kochi Thorell)
várakozik zsákmánya után. Tojásaikat a kicsinyek kikeléséig őrzik. Egy egyed többször is rakhat tojást.

Mezőgazdaságilag művelt területeken gyakoriak. Gyümölcsösök lombkorona-szintjében levéltetvekkel,


atkákkal, sodrómolyok és araszolólepkék lárvájával táplálkozik. A Misumenops tricuspidata
körtelevélbolhákkal is táplálkozik.

Hazánkban gyakori fajok a Misumenops tricuspidata Fabricius, Misumena vatia Clerck, Tmarus piger
Walckenaer, Pistius truncatus Pallas, Xysticus kochi Thorell.

2.7.4. Futópókok – Philodromidae

449
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kártevők természetes ellenségei

218. ábra - Futópók (Phitodromidae) kifejlett egyede és szemeinek elhelyezkedése


(Jenser Márta rajza)

Az idetartozó pókok mérete nem haladja meg a 10 mm-t. Nagyon hasonlítanak a karolópókokra (gyakran azok
közé is sorolják alcsaládként). A két elülső és a hátulsó lábpárjuk hossza között nincsen olyan jelentős
különbség. Amíg a karolópókok testszőrzete általában normális vagy legfeljebb bunkószerűen megvastagodott
szőrökből áll, addig a futópókok szőrzete, legalábbis részben, toll formájú vagy pikkelyszerű. Számos fajukat
ugyancsak nehezen fedezhetjük fel, mert színük igen hasonlít a közvetlen környezetükre.

Hazánkban körülbelül 25 fajuk fordul elő.

A futópókok kivétel nélkül vadászok, gyors futással, ügyesen kapják el zsákmányukat. Mindig rövid
nekirugaszkodással futnak, majd meg-megállnak és mozdulatlanul pihennek. A fajok többsége tavasszal párzik.
Kokonjaikat kamraszerű szövedékfészekbe rejtik, amelyeket aztán kitartóan őriznek.

Mezőgazdaságilag művelt területeken gyakoriak. Gyümölcsösökben számos fajuk fordul elő, amelyek közül a
Philodromus aureolus toleráns 30 növényvédő szerre. Elsősorban lepkehernyókkal, atkákkal, levéltetvekkel,
poloskákkal táplálkoznak.

Hazánkban gyakori fajok a Philodromus aureolus Clerck, Ph. praedatus O.P Cambridge, Ph. longipalpis
Simon, Ph. cespitum Walckenaer, Ph. emarginatus Schrank.

2.7.5. Ugrópókok – Salticidae

219. ábra - Ugrópók (Salticidae) kifejlett egyede és szemeinek elhelyezkedése (Jenser


Márta rajza)

450
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kártevők természetes ellenségei

Zömök testű pókok, lábaik viszonylag rövidek, nagyságuk 1,5–10 mm között változik. A fejtor pereme levágott
és előrefelé alig keskenyedik el. Számos fajuk igen tarka, bár többnyire sötét színűek. Szemeik állása
jellegzetes. 8 szemük 3 sorban helyezkedik el. Az elülső szemek hatalmas nagyok és előre tekintenek. A másik
két szemsor (2–2 szem) szemei aprók, gyakran nehezen észrevehetők.

Hangya- (Myrmarachne formicaria De Geer) és bogárutánzók (Ballul chalybeus Walckenaer) is akadnak


közöttük.

Hazánkban mintegy 80 fajuk fordul elő.

Fogóhálót nem készítenek. Élénken mozogva keresik táplálékukat és a megfelelő pillanatban ráugranak. Az
ugráshoz a harmadik és/vagy negyedik lábpárjukat használják. Mozgás közben egy biztonsági fonalat húznak
maguk után, amelyet ugrás előtt mindig a talajhoz rögzítenek. Az ugrás hossza nagymértékben függ az állat
testméretétől, de általában 4–5 cm távolságra tökéletes biztonsággal ugranak. Kivétel nélkül nappal aktív, fény-
és hőkedvelő állatok. A talajon és a növényzeten egyaránt előfordulhatnak. Tojásaikat őrzik.

Mezőgazdaságilag művelt területeken gyakoriak. Levéltetvekkel, atkákkal, körte-levélbolhákkal, sodrómolyok


és araszolólepkék lárváival, valamint bogarakkal táplálkoznak.

Hazánkban gyakori fajok a Ballis chalybeus Walckenaer, Eris nidicolens Walckenaer, Evarcha arcuata Clerck,
Salticus zebraneus C. L.Koch.

2.7.6. Keresztespókok – Araneidae

220. ábra - Keresztespók (Araneidae) faj kifejlett egyede és szemeinek elhelyezkedése


(Jenser Márta rajza)

451
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kártevők természetes ellenségei

Változatos nagyságú (5–25 mm), különféle alakú és színű pókok tartoznak ebbe a családba. Ez a legismertebb
pókcsalád, amelyet a néhány faj potrohának tipikus mintázata alapján neveztek el. A hímek mindig jóval
kisebbek, mint a nőstények, alakjuk és potrohrajzolatuk is eltérő lehet. A hím párzószerve feltűnően nagy. Nyolc
szemük két sorba rendezett.

Hazánkban kb. 50 fajuk él.

Fajaik jellegzetes kerekhálót készítenek, melynek alakja, nagysága, elhelyezkedése fontos faji bélyeg. A hímek
ivarérettségük elérésekor felhagynak a hálóépítéssel és csavargó életmódot folytatnak. A pók, növekedésével
arányosan, egyre nagyobb hálót sző, tehát egyre nagyobb zsákmány megfogására lesz alkalmas. A
keresztespókok között van nappal és szürkületkor, illetve éjszaka aktív faj is. Tojásaikat bolyhos külsejű
kokonba zárják. A tojásrakás után az anyaállat hamarosan elpusztul. A hazai fajok többsége ősszel rak tojást.

Mezőgazdaságilag művelt területeken gyakoriak. Kistermetű fajaik (Araniella spp.) a növényzeten magasan, pl.
gyümölcsfák lombkoronaszintjében építik hálóikat, ahol főleg levéltetvekkel és egyéb kisméretű rovarokkal
táplálkoznak. Nagyobb termetű fajaik (Araneus spp., Argiope spp.) alacsony növényzeten, pl. réteken, legelőkön
készítik hálóikat, ahol főleg orthopterákra vadásznak. Kemény kitinpáncéllal (bogarak), valamint kémiai
védelemmel ellátott rovarok (méhek) is áldozatául eshetnek.

Hazánkban gyakori fajok az Araniella cucurbitina Clerck, Araniella opistographa Kulczynski,


Araneusdiadematus Clerck, Argiope bruennichi Scopoli.

2.7.7. Állaspókok – Tetragnathidae

221. ábra - Állaspók (Tetragnathidae) kifejlett egyede és hálója (Jenser Márta rajza)

452
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kártevők természetes ellenségei

Potrohuk bot formájú (Tetragnatha) vagy a keresztespókokra emlékeztető alakú és rajzolatú (Pachygnatha).
Lábaik meglehetősen hosszúak. Testhosszuk általában meghaladja a 10 mm-t.

Hazánkban kb. 10 fajuk fordul elő.

Legtöbb képviselőjük szabályos kerekhálót sző, amelyeknek az a jellegzetessége, hogy kevés bennük a
küllőfonál, a fogófonalak távol állnak egymástól, továbbá hiányzik a háló köldöke. Az ivarérett Pachignatha
fajok elhagyják a hálóikat és a talajszinten vadásznak. A Tetragnatha fajok veszély esetén botsáskákra
emlékeztető, védelmet nyújtó testhelyzetet vesznek fel. A két elülső lábpárjukat, szorosan egymás mellé
szorítva, mereven előrenyújtják, hátulsó lábpárjukat pedig ugyanilyen módon hátrafelé helyezik.
Mezőgazdaságilag művelt területeken nem túlságosan gyakoriak. Elsősorban gyengén kitinizált, apró termetű
rovarokat, főleg levéltetveket fogyasztanak. A növényvédő szerekre rendkívül érzékenyek.

Hazánkban gyakori fajok a Tetragnatha obtusa C. L. Koch, Tetragnatha nigrita Lendl, Tetragnatha dermata
Thorell, Pachignatha degeeri Sundeval.

2.7.8. Törpepókok – Theridiidae

222. ábra - Törpepók (Theridiidae) kifejlett egyede és hálója (Jenser Márta rajza)

Gömb vagy hengeres potrohú fajok tartoznak ebbe a családba, nagyságuk 1–8 mm között változik. Lábaik
viszonylag hosszúak, tüskéket nem viselnek. Valamennyi fajra jellemző a hátulsó lábaik ízeinek alakulása,
amelyeknek alsó részén egy-egy fésű van. Színük és rajzolatuk változatos, gyakran élénksárga, piros és fekete.
Nyolc szemük két sorban áll.

Hazánkban mintegy 60 fajuk ismeretes.

Fogóhálójuk kusza fonalakból álló térháló, ún. hurokháló, amelyet elsősorban növényzetre, másodsorban
építmények zugaiban készítenek. Ez a hálótípus apróbb termetű rovarok megfogására alkalmas. Vannak fajok,
amelyek hangyák fogására specializálódtak.

Mezőgazdaságilag művelt területeken gyakoriak, bár meglehetősen érzékenyek a növényvédő szerekre. Apróbb
termetű rovarokkal táplálkoznak, de ahol hangyák nagy számban előfordulnak, ott a táplálékuk jelentős részét
azok teszik ki.

Hazánkban gyakori fajok: Theridion tinctum Walckenaer, Th. pinastri C.L. Koch, Th. varian Hahn, Dipoena
melanogaster C. L.Koch, Enoplognatha latimana Hippa et Oksala.

2.7.9. Vitorlapókok – Linyphiidae

223. ábra - Vitorlapók (Linyphiidae) kifejlett egyede és hálója (Jenser Márta rajza)

453
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kártevők természetes ellenségei

A családba tartozó fajok könnyebben ismerhetők fel jellegzetes hálóikról, mint alaktani tulajdonságaikról.
Fajaik többsége igen hosszú lábú. Színük fekete vagy barna. Mintázat nélküli jelentéktelen külsejű pókok.
Testhosszuk legfeljebb 10 mm.

Hazánkban mintegy 400 fajuk fordul elő.

Jellegzetes vitorlahálót (síkháló) készítenek. Párzási idejük többnyire ősszel van, ilyenkor a hím és a nőstény
gyakran hosszabb időn keresztül együtt, közös hálóban él.

Mezőgazdaságilag művelt területeken, elsősorban szántóföldön gyakoriak, ahol főleg gabonalevéltetvekkel


(Rhopalosiphum spp.) táplálkoznak. Gyümölcsösökben élő fajaik levéltetvekkel, atkákkal, levélbolhákkal
táplálkoznak. Az Erigonidium graminicolum Sund. nevű fajt Kínában sikeresen tömegtenyésztik mesterséges
táplálékon is.

Hazánkban gyakori fajok az Erigone atra Blackwall, Oedothorax apicatus Blackwall, Linyphia triangularis
Clerck, Meioneta rurestris C.L. Koch.

2.8. Ragadozó atkák – Gamasida


A növényevő atkák populációdinamikájának szabályozásában a Phytoseiidae és a Stigmaeidae családba tartozó
fajoknak van jelentősége.

2.8.1. Phytoseiidae

224. ábra - Thyphlodromus pyri (Phytoseiidae) ragadozó atka (Jenser Márta rajza)

454
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kártevők természetes ellenségei

Apró, 0,2–0,7 mm nagyságú, többnyire kerek, ovális vagy tojásdad alakú állatok. Testük színezete opálos,
sárgás vagy barnás árnyalatú. A hátlemez felszíne sima vagy különböző rajzolatú, hálózatos kiképzésű, ritkán
ráncos vagy gödrös. Lábaik gyors mozgású futólábak. A fajok legfontosabb megkülönböztető bélyegei a
testszőrök száma és elhelyezkedése.

455
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kártevők természetes ellenségei

A család fajainak nagy része aktív ragadozó. Apró termetű ízeltlábúakat, takácsatkákat, levélatkákat, tripszeket
fogyasztanak.

Magyarországon mintegy 30 Phytoseiidae faj előfordulása ismert.

2.8.1.1. Phytoseiulus persimilis Athias-Henriot

Viszonylag nagytermetű faj. A nőstény hossza megközelítőleg 0,4 mm, szélessége 0,23 mm.

Eredetileg Chile területéről ismert faj, amelyet ma már szinte minden földrészre betelepítettek.

Egy nemzedék kifejlődéséhez, a hőmérsékleti viszonyoktól függően, 4–12 nap szükséges. Fejlődése számára a
25–28 °C és 80–90%-os relatív páratartalom az optimális. Táplálkozása 4–5 °C mellett minimumra csökken, de
ilyen körülmények között is 20–30 napig megtartják életképességüket. A nőstény élete folyamán mintegy 100
tojást rak. Tömegesen viszonylag könnyen tenyészthető.

Takácsatkákkal táplálkozik. Egy nap alatt egy nőstény 20–25 kifejlett takácsatkát vagy 30 tojást szív ki.

Üvegházakban, hajtatóházakban a takácsatkák elleni védekezés a Ph. persimilis betelepítésével megoldható, ha


a ragadozó atkákat nem veszélyeztető növényvédő szereket használunk. Alacsony takácsatka-egyedszám esetén
négyzetméterenként 5, közepes fertőzés esetén 20 ragadozó atkát kell kihelyezni. Erős fertőzés kialakulását
követően 150–200 ragadozó atka/m2 is szükségessé válhat. Tekintettel arra, hogy a ragadozó atka
tevékenységének hatása a kibocsátás után mintegy 2–3 hét múlva érvényesül, megfelelő védelem érdekében a
hajtatás kezdetén, alacsony takácsatka-egyedszám mellett célszerű a ragadozó atkákat kihelyezni. A széles
hatásspektrumú rovarölő szerekre érzékeny.

2.8.1.2. Amblyseius finlandicus Oudemans

A kifejlett nőstény 0,3 mm hosszú, teste fehéren opálos, hátpajzsán 17 pár serte helyezkedik el.

A kifejlett nőstény telel a fák kéregrepedéseiben. A lombfakadást követően rövidesen megjelenik. A virágzás
idején többnyire pollennel táplálkozik. Többnyire a levelek érzugaiban, az ott fejlődő növényi szőrök között
húzódnak meg, innen indulnak zsákmányszerzésre.

Elsősorban levélatkákkal táplálkozik. Hosszú időn keresztül táplálkozhat pollennel. Évente több nemzedéke
fejlődik ki.

Bolygatatlan területeken a levélatka- és takácsatkapopulációk szaporodásának hatékony szabályozója. Gyakran


fordul elő utcai sorfákon, ahol pl. a hársfákon a hárstakácsatka elszaporodását mérsékli. Az atka- és rovarölő
szerek többségével szemben érzékeny, ezek rendszeres használatát követően a gyümölcsösből eltűnik. A széles
hatásspektrumú inszekticidekkel nem kezelt gyümölcsösökbe 2–3 éven belül telepszik be és szaporodik el olyan
mértékben, hogy a levélatka- és takácsatkafajok egyedszámát hatékonyan korlátozhatja.

2.8.1.3. Typhlodromus pyri Scheuten

A kifejlett nőstény 0,4 mm nagyságú. A hátrafelé szélesedő potroha, megközelítőleg körtéhez hasonló alakja
alapján az A. finlandicus fajtól elkülöníthető.

A kifejlett nőstény telel a fás szárú növények kéregrepedéseiben vagy hasonló jellegű búvóhelyeken. A
telelőhelyet korán tavasszal hagyja. Eleinte főként levélatkákkal, majd takácsatkával táplálkozik.

A szervesfoszforsavészter-készítményekkel szemben viszonylag rövid idő alatt ellenállóvá válhatnak


populációi. Ezt a tulajdonságát érvényesítve Európában a magasabb páratartalmú vidékeken, maritim klimatikus
viszonyok között, a gyümölcs- és szőlőültetvényekbe betelepítve a levél- és a takácsatkák elleni biológiai
védekezés fontos tényezői. Magyarországon szőlőültetvényekben fordul elő. A külföldről származó populációk
hazai betelepítése ez ideig nem járt megfelelő eredménnyel.

2.8.2. Stigmaeidae
2.8.2.1. Zetzellia mali Ewing

225. ábra - Zetzellia mali (Stigmaeidae) ragadozó atka (Jenser Marta rajza)

456
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kártevők természetes ellenségei

457
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A kártevők természetes ellenségei

Lapos testű, megközelítőleg ellipszis alakú, sárga színű atkák.

Európában általánosan elterjedt, Magyarországon előfordulása gyakori.

A nőstény telel a fás szárú növények kéregrepedéseiben. A telelőhelyeiket korán tavasszal hagyják el és
vándorolnak a levelekre. A szőrözött felületű leveleken telepszik meg, szaporodik. Amennyiben a levél felülete
kevésbé szőrös, úgy az érzugokban húzódnak meg, rendszerint többesével. Évente több nemzedéke fejlődik ki.
Takácsatkák, levélatkák tojásaival, lárváival táplálkozik.

Bolygatatlan területeken a fás szárú növényeken gyakori. A széles hatásspektrumú rovarölő szerekkel szemben
érzékeny. Szervesfoszforsavészter-készítményekkel rendszeresen permetezett ültetvények fáin, illetve szőlőn
ritkán vagy egyáltalán nem fordul elő. Ahol a széles hatásspektrumú inszekticidek rendszeres alkalmazása
szünetel, ott rövid időn belül megtelepszik, és a levélatkák, takácsatkák populációdinamikájának hatékony
szabályozójává válik.

458
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
4. fejezet - A termesztett növények
védelmét meghatározó kártevők
1. Talajlakó kártevők
Északi gubacs-fonálféreg – Meloidogyne hapla

Növényházi gubacs-fonálféreg – Meloidogyne incognita

Lótücsök – Gryllotalpa gryllotalpa

Pattanóbogarak – Elateridae

Cserebogarak – Melolontha spp.

Szipolyok – Anisoplia spp.

Közönséges lószúnyog – Tipula oleracea

Mezei pocok – Microtus arvalis

2. Raktári kártevők
Kaprabogár – Trogoderma granarium

Nagy kenyérbogár – Tenebrioides mauritanicus

Fogasnyakú gabonabogár – Oryzaephilus surinamensis

Vörösbarna lapos-gabonabogár – Laemophloeus ferrugineus

Gabona álszú – Rhizopertha dominica

Dohánybogár – Lasioderma serricorne

Kis kenyérbogár – Stegobium paniceum

Nagy lisztbogár – Tenebrio molitor

Amerikai kis lisztbogár – Tribolium confusum

Babzsizsik – Acanthoscelides obtectus

Magtári gabonazsizsik – Sitophilus granarius

Rizszsizsik – Sitophilus oryzae

Raktári gabonamoly – Nemapogon granellus

Aszalványmoly – Plodia interpunctella

Mezei gabonamoly – Sitotroga cerealella

Készletmoly – Ephestia elutella

Lisztmoly – Anagasta kuehniella

Lisztilonca – Pyralis farinalis

459
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A termesztett növények védelmét
meghatározó kártevők

Lisztatka – Acarus siro

Közönséges gyökératka – Rhizogliphus echinopus

3. Gabonafélék kártevői
Búza-fonálféreg – Anguina tritici

Gabonapoloskák – Eurygaster austriaca, E. maura

Törpe gabonakabóca – Macrosteles laevis

Csíkos gabonakabóca – Psammotettix alienus

Zöld gabona-levéltetű – Schizaphis graminum

Orosz búza-levéltetű – Diuraphis noxia

Gabona-levéltetű – Macrosiphum avenae

Gabonafutrinka – Zabrus tenebrioides

Vetésfehérítő bogarak – Oulema spp.

Gabonaszipolyok – Anisoplia spp.

Hesszeni gubacsszúnyog – Mayetiola destructor

Nyerges-gubacsszúnyog – Haplodiplosis marginata

Narancssárga búza-gubacsszúnyog – Sitodiplosis mosellana

Fritlégy – Oscinella frit

Csíkoshátú búzalégy – Chlorops pumilionis

Ugarlégy – Delia coarctata

Tavaszi fekete búzalégy – Phorbia haberlandti

Szalmadarázs – Cephus pigmeus

4. Kukorica-kártevők
Kukoricagyökértetű – Tetraneura ulmi

Zelnicemeggy-levéltetű – Rhopalosiphum padi

Pattanóbogarak – Elateridae

Amerikai kukoricabogár – Diabrotica virgifera virgifera

Fekete barkó – Psalidium maxillosum

Kukoricabarkó – Tanymecus dilaticollis

Kukoricamoly – Ostrinia nubilalis

Gyapottok-bagolylepke – Helicoverpa armigera

Fritlégy – Oscinella frit

Vetési varjú – Corvus frugilegus

460
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A termesztett növények védelmét
meghatározó kártevők

5. Rizskártevők
Rizs-fonálféreg – Aphelenchoides besseyi

Nyári pajzsosrák – Triops cancriformis

Rizs-árvaszúnyog – Cricotopus bicinctus

Rizslégy – Hydrellia griseola

Vetési varjú – Corvus frugilegus

6. Lucernakártevők
Lucernapoloska – Adelphocoris lineolatus

Zöldborsó-, ill. lucerna-levéltetű – Acyrtosiphon pisum

Lucernaböde – Subcoccinella vigintiquatuorpunctata

Lucernacincér – Plagionotus floralis

Lucernabogár – Phytodecta fornicata

Lucerna-cickányormányos – Apion aestimatum

Hamvas vincellérbogár – Otiorrhynchus ligustici

Csipkézőbogarak – Sitona spp.

Lucernaormányos – Phytonomus variabilis

Lucerna-magormányos – Tychius flavus

Lucernabimbó-gubacsszúnyog – Contarinia medicaginis

Lucerna-magdarázs – Bruchophagus roddi

Mezei pocok – Microtus arvalis

7. Vöröshere-kártevők
Lucernapoloska – Adelphocoris lineolatus

Zöldborsó-, ill. lucerna-levéltetű – Acyrtosiphon pisum

Lucernaböde – Subcoccinella vigintiquatuorpunctata

Vörösheremag-cickányormányos – Apion apricans

Vörösherevirág-cickányormányos – Apion trifolii

Hamvas vincellérbogár – Otiorrhynchus ligustici

Csipkézőbarkók – Sitona spp.

8. Borsókártevők
Borsótripsz – Kakothrips robustus

Zöldborsó-, ill. lucerna-levéltetű – Acyrtosiphon pisum

461
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A termesztett növények védelmét
meghatározó kártevők

Borsózsizsik – Bruchus pisorum

Csipkézőbarkók – Sitona spp.

Borsóormányos – Aoromius quinquepunctatus

Borsómoly – Laspeyresia nigricana

Akácmoly – Etiella zinckenella

Káposzta-bagolylepke – Mamestra brassicae

9. Babkártevők
Zöldborsó-, ill. lucerna-levéltetű – Acyrtosiphon pisum

Babzsizsik – Acanthoscelides obtectus

Gyapottok-bagolylepke – Helicoverpa armigera

Közönséges takácsatka – Tetranychus urticae

10. Lencsekártevők
Zöldborsó-, ill. lucerna-levéltetű – Acyrtosiphon pisum

Lencsezsizsik – Bruchus lentis

Csipkézőbarkók – Sitona spp.

Borsóormányos – Aoromius quinquepunctatus

Borsómoly – Laspeyresia nigricana

11. Burgonyakártevők
Gumórontó-fonálféreg – Ditylenchus destructor

Közönséges burgonya-fonálféreg – Globodera rostochiensis

Zöld őszibarack-levéltetű – Myzus persicae

Sárga burgonya-levéltetű – Aphis nasturtii

Pattanóbogarak – Elateridae

Burgonyabogár – Leptinotarsa decemlineata

Burgonyamoly – Gnorimoschema operculellum

12. Répakártevők
Répafonálféreg – Heterodera schachtii

Fekete répa-levéltetű – Aphis fabae

Répa vagy fekete dögbogár – Blitophaga undata

Törpe répabogár – Atomaria linearis

Répabolha – Chaetocnema tibialis

462
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A termesztett növények védelmét
meghatározó kártevők

Répabarkók – Cleonus spp.

Lisztes répabarkó – Cleonus punctiventris

Répaaknázómoly – Gnorimoschema ocellatellum

Bagolylepke hernyók – Noctuidae

Cukorrépalégy – Pegomya betae

13. Napraforgó-kártevők
Fekete tücsök – Melanogryllus desertus

Lucernapoloska – Adelphocoris lineolatus

Molyhos mezeipoloska – Lygus rugulipennis

Fekete répa-levéltetű – Aphis fabae

Sárga szilva-levéltetű – Brachycaudus helichrysi

Napraforgómoly – Homoeosoma nebulellum

14. Repcekártevők
Káposzta-levéltetű – Brevicoryne brassicae

Nagy repcebolha – Psylloides chrysocephala

Repceszár-ormányos – Ceutorhynchus quadridens

Gubacsormányos – Ceutorhynchus pleurostigma

Repcebecő-ormányos – Ceutorhynchus assimilis

Káposztaszár-ormányos – Baris chlorizans

Káposztamoly – Plutella maculipennis

Káposztalepke – Pieris brassicae

Káposztalégy – Delia radicum

Repcebecő-gubacsszúnyog – Dasineura brassicae

Repcedarázs – Athalia rosae

15. Lenkártevők
Lentripsz – Thrips lini

Lenbolha – Aphtona euphorbiae

16. Kenderkártevők
Kenderbolha – Psylloides attenuata

Kukoricamoly – Ostrinia nubilalis

463
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A termesztett növények védelmét
meghatározó kártevők

17. Dohánykártevők
Dohánytripsz – Thrips tabaci

Májusi cserebogár – Melolontha melolontha

Lucernapoloska – Adelphocoris lineolatus

Sárga szilva-levéltetű – Brachycaudus helichrysi

Zöld őszibarack-levéltetű – Myzus persicae

Pattanóbogár lárvák – Elateridae

Káposzta-bagolylepke – Mamestra brassicae

Vetési bagolylepke – Scotia segetum

18. Mákkártevők
Lucernapoloska – Adelphocoris lineolatus

Vincellérbogarak – Otiorrhynchus spp.

Máktok-ormányos – Ceutorhynchus macula-alba

19. Káposztafélék kártevői


Dohánytripsz – Thrips tabaci

Káposztapoloska – Eurydema ventrale

Parajpoloska – Eurydema oleraceum

Káposzta-levéltetű – Brevicoryne brassicae

Repce-fénybogár – Meligethes aeneus

Keresztesvirágúak bolhái – Phyllotreta spp.

Repceszár-ormányos – Ceutorhynchus quadridens

Gubacsormányos – Ceutorhynchus pleurostigma

Káposztaszár-ormányos – Baris chlorizans

Káposztamoly – Plutella maculipennis

Káposzta-bagolylepke – Mamestra brassicae

Káposztalepke – Pieris brassicae

Káposztalégy – Delia radicum

20. Paradicsom-kártevők
Északi gubacs-fonálféreg – Meloidogyne hapla

Növényházi gubacs-fonálféreg – Meloidogyne incognita

Nyugati virágtripsz – Frankliniella occidentalis

464
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A termesztett növények védelmét
meghatározó kártevők

Dohánytripsz – Thrips tabaci

Üvegházi liszteske – Trialeurodes vaporariorum

Levéltetvek – Aphididae

Széles atka – Polyphagotarsonemus latus

Közönséges takácsatka – Tetranychus urticae

21. Uborkakártevők
Északi gubacs-fonálféreg – Meloidogyne hapla

Növényházi gubacs-fonálféreg – Meloidogyne incognita

Nyugati virágtripsz – Frankliniella occidentalis

Dohánytripsz – Thrips tabaci

Üvegházi liszteske – Trialeurodes vaporariorum

Levéltetvek – Aphididae

22. Hagymakártevők
Szár-fonálféreg – Ditylenchus dipsaci

Dohánytripsz – Thrips tabaci

Fokhagymalepke – Dyspessa ulula

Hagyma-aknázólégy – Liriomyza cepae

Hagymalégy – Delia antiqua

Közönséges gyökératka – Rhizoglyphus echinopus

23. Spárgakártevők
Májusi cserebogár – Melolontha melolontha

Közönséges spárgabogár – Crioceris asparagi

Tizenkétpontos spárgabogár – Crioceris duodecimpunctata

Spárgalégy – Platyparea poeciloptera

24. Gyümölcsfák polifág kártevői


Kaliforniai pajzstetű – Quadraspidiotus perniciosus

Májusi cserebogár – Melolontha melolontha

Kalló cserebogár – Polyphylla fullo

Bundásbogár – Epicometis hirta

Levélbarkók – Phyllobius spp.

Nagy kéregszú – Scolytus mali

465
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A termesztett növények védelmét
meghatározó kártevők

Kis kéregszú – Scolytus rugulosus

Kis farontó lepke – Zeuzera pyrina

Nagy téliaraszoló – Erannis defoliaria

Kis téliaraszoló – Operophtera brumata

Gyapjaslepke – Lymantria dispar

Amerikai fehér medvelepke – Hyphantria cunea

Galagonyalepke – Aporia crataegi

Mezei pocok – Microtus arvalis

Kószapocok – Arvicola terrestris

25. Almakártevők
Körte csipkéspoloska – Stephanitis pyri

Vértetű – Eriosoma lanigerum

Zöld alma-levéltetű – Aphis pomi

Közönséges almapirosító levéltetű – Dysaphis devecta

Közönséges kagylóspajzstetű – Lepidosaphes ulmi

Sárga alma-pajzstetű – Quadraspidiotus ostreaeformis

Kaliforniai pajzstetű – Quadraspidiotus perniciosus

Májusi cserebogár – Melolontha melolontha

Bimbólikasztó-bogár – Anthonomus pomorum

Almalevél-törpemoly – Nepticula malella

Kígyóaknás ezüstmoly – Lyonetia clerkella

Lombosfa-fehérmoly – Leucoptera malifoliella

Almalevél-aknázómoly – Phyllonorycter blancardella

Almalevél-sátorosmoly – Phyllonorycter corylifoliella

Üvegszárnyúalmafalepke – Synanthedon myopaeformis

Ligeti sodrómoly – Pandemis heparana

Kerti sodrómoly – Pandemis ribeana

Almailonca – Adoxophyes orana

Almamoly – Cydia pomonella

Nagy téliaraszoló – Erannis defoliaria

Kis téliaraszoló – Operophtera brumata

Alma-gyümölcsdarázs – Hoplocampa testudinea

466
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A termesztett növények védelmét
meghatározó kártevők

Almatermésűek levélatkája – Aculus schlechtendali

Piros gyümölcsfa-takácsatka – Panonychus ulmi

Közönséges takácsatka – Tetranychus urticae

Galagonya takácsatka – Tetranychus viennensis

Mezei pocok – Microtus arvalis

26. Körtekártevők
Körte csipkéspoloska – Stephanitis pyri

Füstösszárnyú körte-levélbolha – Cacopsylla pyri

Zöld alma-levéltetű – Aphis pomi

Piros körte-pajzstetű – Epidiaspis leperii

Kaliforniai pajzstetű – Quadraspidiotus perniciosus

Májusi cserebogár – Melolontha melolontha

Levélbarkók – Phyllobius spp.

Bimbólikasztó-bogár – Anthonomus pomorum

Almailonca – Adoxophyes orana

Almamoly – Cydia pomonella

Körtemoly – Laspeyresia pyrivora

Körte-gyümölcsdarázs – Hoplocampa brevis

Mezei pocok – Microtus arvalis

27. Őszibarack-kártevők
Hamvas őszibarack levéltetű – Hyalopterus amygdali

Zöld őszibarack-levéltetű – Myzus persicae

Szilva-pajzstetű – Sphaerolecanium prunastri

Kaliforniai pajzstetű – Quadraspidiotus perniciosus

Levélbarkók – Phyllobius spp.

Barackmoly – Anarsia lineatella

Kéregmoly – Enarmonia formosana

Keleti gyümölcsmoly – Grapholitha molesta

Földközi-tengeri gyümölcslégy – Ceratitis capitata

28. Cseresznye- és meggykártevők


Körte csipkéspoloska – Stephanitis pyri

467
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A termesztett növények védelmét
meghatározó kártevők

Fekete meggy- és cseresznye-levéltetű – Myzus cerasi pruniavium

Kaliforniai pajzstetű – Quadraspidiotus perniciosus

Kéregmoly – Enarmonia formosana

Európai cseresznyelégy – Rhagoletis cerasi

Csonthéjasok levélatkája – Aculus fockeaui

Mezei pocok – Microtus arvalis

29. Szilvakártevők
Hamvas szilva-levéltetű – Hyalopterus pruni

Sárga szilva-levéltetű – Brachycaudus helichrysi

Szilva-pajzstetű – Sphaerolecanium prunastri

Kaliforniai pajzstetű – Quadraspidiotus perniciosus

Keleti gyümölcsmoly – Grapholitha molesta

Szilvamoly – Grapholitha funebrana

Fekete szilvadarázs – Hoplocampa minuta

Sárga szilvadarázs – Hoplocampa flava

Csonthéjasok levélatkája – Aculus fockeaui

Közönséges takácsatka – Tetranychus urticae

30. Diókártevő
Almamoly – Cydia pomonella

31. Mogyorókártevők
Mogyoróormányos – Balaninus nucum

Közönséges takácsatka – Tetranychus urticae

32. Szamócakártevők
Szamóca-fonálféreg – Aphelenchoides fragariae

Szamócaeszelény – Coenorrhinchus germanicus

Kis szamócavincellér – Otiorhynchus ovatus

Fehéröves levéldarázs – Emphytus cinctus

Közönséges szamócaatka – Phytonemus pallidus

33. Málnakártevők
Pirregő tücsök – Oecanthus pellucens

468
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A termesztett növények védelmét
meghatározó kártevők

Amerikai bölénykabóca – Stictocephala bisonia

Málna karcsúdíszbogár – Agrilus aurichalceus

Kis málnabogár – Byturus tomentosus

Mocsári sodrómoly – Pandemis dumetana

Szamóca-sodrómoly – Ancylis comptana

Málnasodró tükrösmoly – Notocelia uddmanniana

Málnavessző-szúnyog – Resseliella theobaldi

34. Ribiszkekártevők
Amerikai bölénykabóca – Stictocephala bisonia

Üvegszárnyú ribiszkelepke – Synanthedon tipuliformis

Köszmétearaszoló – Abraxas grossulariata

Ribiszke-gubacsatka – Cecidophyopsis ribis

35. Szőlőkártevők
Pirregő tücsök – Oecanthus pellucens

Szőlő-gyökértetű – Viteus vitifolii

Gyapjas pajzstetű – Pulvinaria betulae

Májusi cserebogár – Melolontha melolontha

Kalló cserebogár – Polyphylla fullo

Kendermagbogár – Peritelus familiaris

Szőlőilonca – Sparganothis pilleriana

Tarka szőlőmoly – Lobesia botrana

Nyerges szőlőmoly – Eupoecilia ambiguella

Szőlő-gubacsatka – Colomerus vitis

Szőlő-levélatka – Calepitrimerus vitis

469
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
5. fejezet - Irodalom
AALBERSBERG, Y. K., du TOIT, F., van der WESTHUIZEN, M. C. and HEWITT, P.H. (1987): Development
rate, fecundity and lifespan of apterae of the Russian wheat aphid, Diuraphis noxia (Mordvilko) (Hemiptera:
Aphididae) under controlled conditions. Bull. ent. Res. 77, 629-635.

ABAFI-AIGNER, L. (1907): Magyarország lepkéi, tekintettel Európa többi országainak lepkefaunájára. Magyar
Kir. Természettudományi Társulat, Budapest

ABAFI-AIGNER, L. (1989): A lepkészet története Magyarországon. Magyar Kir. Természettudományi


Társulat, Budapest

ABONYI S. (1910): A leveleslábú rákok életmódja és a Limnadia lenticularis magyarországi előfordulása.


Állatt. Közl. 9, 88-95.

ALI, M. (1979): Ecological and physiological studies on the alfalfa ladybird. Akadémiai Kiadó, Budapest

AMBRUS B. (1963): A Kárpát-medence gubacslegyei (Dipt., Cecidomyidae). Állatt. Közl. 50, 7-15.

AMBRUSZ, P. (1955): A lucernacincér (Plagionotus floralis Pall.). Növénytermelés 4, 187-189.

ARCANIN B., and CIGLAR, I. (1971): Vrste entomophaga lisnog minera Stigmella (Nepticula) malella Stt. i
Lithocolletis blancardella u jabucnim nasadima sr hrvatske u periodu 1966-1970 g. Acta ent. Jugosl. 7 (2), 85-
89.

ARRN, H., TÓTH, M. and PRIESNER, E. (1986): List of sex pheromones of Lepidoptera and related
attractants. OILB-SROP/IOBC-WPRS Secrétariat Général, Paris

ARTHOFER, R. (1966): The European corn borer as paprika pest. Pflanzenarzt 19, 70.

BACA, F. (1993): New member of the harmful entomofauna of Yugoslavia Diabrotica virgifera virgifera
LeConte (Coleoptera, Chrysomelidae). IWGO, News Letter XIII. (1-2), 21.

BACHÓ Z. (1952): A meztelencsigák kártételének jelentősége. Növényvédelem 4 (1-2), 11-14.

BAGGIOLINI, M. (1960): Observations sur la biologie de deux mineuses du genre Lithocolletis


(L. corylifoliella et L. blancardella, Lep., Gracilariidae), nuisibles aux arbres fruitiers en Suisse Romande. Bull.
Soc. ent. Suisse 32 (4), 385-397.

BAGGIOLINI, M. et TENCALLA, Y. (1961): Observations sur la biologie de Leucoptera (Cemiostoma)


scitella Zell. mineuse du feuillage des Pomacées en Suisse Romande. Sta. Féd. d,Essais Agric. Lausanne Publ.
637, 279-286.

BALACHOWSKY, A. et MESNIL, L. (1935-1936): Les insectes nuisibles aux plantes cultivées. I-II. Busson,
Paris

BALACHOWSKY, A. (1962-1963): Entomologie appliquée á l' agriculture. Coléopteres Tom. I., II. Masson et
Cie., Paris

BALÁS G. (1939): A levélatka okozta növénybetegségek Magyarországon. Kert. Tanint. Közl. 5, 52-70.

BALÁS G. (1949): Adatok a hajtáshervasztó darázs életmódjának és kártételének ismeretéhez. Agrártud. Egyet.
Kert. Szől. Kar Közl. 13, 202-208.

BALÁS G. (1963): Kertészeti növények állati kártevői. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

BALÁS G. (1966): Kertészeti növények állati kártevői. 2. átdolgozott, bővített kiadás. Mezőgazdasági Kiadó,
Budapest

BALÁS G. és SÁRINGER GY. (1984): Kertészeti kártevők. 2. kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest

470
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Irodalom

BALÁS G. és TÓTH GY. (1958): Adatok kerti növényeink kártevőinek ismeretéhez. Kert. Szől. Főisk. Évk. 22,
3-16.

BALÁZS K. (1968): Sodrómolyok. Bogyósgyümölcsűek növényvédelme. A növényvédelem korszerűsítése 2


(2), 16-30.

BALÁZS K. (1969): Az üvegszárnyú ribiszkelepke (Synanthedon tipuliformis Cl.) kártétele és a terméshozam


közötti összefüggés vizsgálata. A növényvédelem korszerűsítése 3, 195-209.

BALÁZS K. (1983): The role of parasites of leaf miners in the integrated control system for apple. Symp.
ICFPP. Budapest, 2, 26-33.

BALÁZS K. (1989): Zur Populationsdynamik von Miniermotten und ihren Parasiten in Apfelanlagen. Tag. Ber.,
Akad. Landwirtsch. Wiss. Berlin 278, 185-191.

BALÁZS K. (1992): The importance of the parasitoids of Leucoptera malifoliella Costa in apple orchards. Acta
Phytopath. Entomol. Hung. 27, 77-84.

BALÁZS K. és MÉSZÁROS Z. (1989): Biológiai védekezés természetes ellenségekkel. Mezőgazdasági Kiadó,


Budapest

BALÁZS K. és VAJNA L. (1971): Bogyósgyümölcsűek védelme. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

BALÁZS K., DESEŐ K., HUZIÁN L., MÉSZÁROS Z., NAGY B. és REIHART G. (1993):Lepkék –
Lepidoptera In: Jermy T. és Balázs K. (szerk): A növényvédelmi állattan kézikönyve. 4A, 4B , Akadémiai
Kiadó, Budapest

BALÁZS K., KHAHN L. D. és FARKAS K. (1995): Az üvegszárnyú almafalepke (Synanthedon myopaeformis


Borkhausen) elleni védekezés beillesztése az alma integrált védelmébe. Növényvédelem 31: 197-204.

BALÁZS K., PAPP J., SZELÉNYI, G. (1983): Über die Parasiten der Microlepidopterenfauna des Apfels in
Ungarn. Verh. SIEEC X. Budapest, 146-149.

BÁLINT S. (1908): A fekete tücsök kártétele a szőlőben. Ampelol. Int. Évk. 2, 3-4.

BALOGH J., LOKSA I. (1956): Untersuchungen űber die Zoocönose es Luzernenfeldes. Strukturzőnologische
Abhandlung. Acta zool. Acad. Sci. Hung. 2, 17-114.

BARANYOVITS F. (1934): Adatok a borsózsizsik (Bruchus pisorum L.) biológiájához. Kisérl. Közl. 37, 244-
250.

BARANYOVITS F. (1935): A gabonazsizsik (Calandra granaria L.) életmódja és írtása. Köztelek 45, 171-172.
191-193.

BARANYOVITS F. (1937): Egy ismeretlen borsókártevő. Növényvédelem 13, 89-90.

BARANYOVITS F. (1944): Az akácmoly (Etiella zinckenella Treit.) mint borsókártevő. Növeg. Évk. 2-4, 386.

BASKY Zs.(1978): Adatok a füstösszárnyú körtelevélbolha (Psylla pyri L.) biológiájához. Növényvédelem 14,
16-20.

BASKY Zs. (1993): Az orosz búza-levéltetű Magyarországon. Növényvédelem 29, 515-526.

BASKY Zs. (1993): Incidence and population fluctuation of Diuraphis noxia in Hungary. Crop Protection, 12,
605-609.

BECK, S. D. (1960): The European corn borer, Pyraustanubilalis (Hübn.), and its principal host plant. 7. Larval
feeding behavior and host plant resistance. Ann. ent. Soc. Am. 53, 206-212.

BECZNER L., BODOR J. és PAIZS L. (1970): Zöldségfélék növényvédelme. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.

BENEDEK P. (1965): A magyarországi Eurydémákról 4. Az Eurydema oleraceum L. tápnövényei és


tápnövénylánca (Heteroptera). Fol. entomol. hung. 18: 459-479.

471
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Irodalom

BENEDEK P.(1966): A magyarországi Eurydémákról (Heteroptera, Pentatomidae) 2. A hazai Eurydema-fajok


faunisztikai, etológiai adatai és földrajzi elterjedése. Állatt. Közl. 53, 33-41.

BENEDEK P. (1967): On the Eurydema species in Hungary 3. The phenology of the Eurydema species in
Hungary (Heteroptera, Pentatomidae). Acta ent. Mus. Nat. Pragae 37, 649-654.

BENEDEK P. (1971): Differences in the seasonal activity of Central European cereal bugs concerning their
population dinamics and origin. Z. angew. ent. 67, 238-246.

BENEDEK P. (1971): On differences in the seasonal activity of cereal bugs and notes on the specific
composition of their populations in Hungary. Acta phytopath. Acad. Sci. Hung. 6,191-200.

BENEDEK P. (1988): Poloskák-Heteroptera. In:Jermy T. és Balázs K. (szek.):A növényvédelmi állattan


kézikönyve 1. Akadémiai Kiadó, Budapest

BENEDEK P., DELY O.-né és JÁSZAI J.-né (1969): Mezőgazdasági károsítók előrejelzésének és
szignalizációjának módszerei. MÉM, Budapest

BENEDEK P., ERDÉLYI CS. és FÉSŰS I. (1972): General aspects of dial vertical movements of some
arthropods in flowering lucerne and its conclusion for the integrated pest control of lucerne. Acta phytopath.
Acad. Sci. Hung. 7,235-249.

BENEDEK P., ERDÉLYI CS. és JÁSZAI J.-né V. E. (1970): Seasonal activity of heteropterous species
injurious to lucerne and its relations to the integrated pest control of lucerne grown for seed. Acta Phytopath.
Acad. Sci. Hung., 5, 81-93.

BENEDEK P., SURJÁN J. és FÉSÜS I. (1974): Növényvédelmi előrejelzés. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

BERCZIK Á. (1957): Funde von Chironomidenlarven aus einem Reisfeld. Annls. Univ. Sci. Budapest, Sect.
Biol. 1, 13-16.

BERCZIK Á. (1977): Beobachtungen über die Abundanz von Chironomidenlarven in junger Reissaat. Opus.
zool. 14:51-54.

BLACKMAN, R. L. and EASTOP, V. F. (1985): Aphids on the Worldcrops. An identification guide. Wiley &
Sons, New-York, Toronto

BIAISINGER, P. (1975): A trapping method based on opticalstimulation for the plum sawflies Hoplocampa
flava L. and H. minuta Christ. Z. angew. Ent. 77, 353-357.

BLOMMERS, L. (1992): Selective package and natural control in orchard IPM. Acta Phytopath. Entomol.
Hung. 27,127-134.

BLOMMERS, L., ZIMINSKI, M. and VAAL, F. (1990): Preliminary observations on Holcothorax testaceipes,
parasitoid of the apple leafminer Phyllonorycter blancardella. Proc. Exp. et Appl. Entomol. N.E.V. Amsterdam,
1, 107-112.

BLUCK, H. (1949): Thysanopteroidea (Physopoda). In: Blunck, H. (ed.): Handbuch der Pflanzenkrankheiten.
Bd. 4.1. Teil, 5 Lief., P. Parey, Berlin

BODOR J. (1966): A spárgán előforduló Crioceris Fourch. fajok Magyarországon (Col.). Fol. entomol. hung.
19, 249-261.

BODOR J. és REICHART G. (1969): Keleti gyümölcsmoly (Grapholitha molesta Busck) Magyarországon. A


növényvédelem korszerűsítése 3, 63-83.

BOGNÁR S. (1958): A rizs magyarországi ízeltlábú (Arthropoda) kártevőiről. Növénytermelés 7,143-152.

BOGNÁR S. (1958): A magyarországi szántóföldi talajokban élő drótférgek (Col., Elateridae) alaktani,
rendszertani és ökológiai tulajdonságai, valamint az ellenük való védelem kérdéseinek vizsgálata. Budapest,
Tud. doktori értekezés.

BOGNÁR S. (szerk.)(1978): Kertészeti növényvédelem. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

472
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Irodalom

BOGNÁR S. (1961): Adatok Magyarország takácsatka (Tetranychidae) faunájának ismeretéhez. Ann. Inst. Prot.
Plant. Hung. 8, 261-268.

BOGNÁR S. (1962): Adatok az almamoly magyarországi természetes ellenségeiről és szerepükről. Kert. Szől.
Főisk. Évk. 26, 33-43.

BOGNÁR S. (1964): A fitofág atkák és a kertészeti növények közötti biocönológiai kapcsolat kérdései. Kert.
Szől. Főisk. Közi. 2, 331-342.

BOGNÁR S. (1978): Kertészeti növényvédelem. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

BOGNÁR S. (1988): Rákok – Crustacea. In: Jermy T. és Balázs K. (szerk.), A növényvédelmi állattan
kézikönyve. 1. Akadémiai kiadó, Budapest

BOGNÁR S. és CSEHI É. (1959): A takácsatkaprobléma és jelentősége Magyarország almatermesztésében.


Kisérl. Közl. 52, 75-101.

BOGNÁR S. és HUZIÁN L. (1979): Növényvédelmi állattan 2. kiad. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

BOGYA S. and MOLS, P.J.M. (1996): The role of spiders as predators of insect pests with particular reference
to orchards: a review. Acta Phytopath. Entomol. Hung. 31: 1-2, 83-159.

BOLLER, E. F., RUSS, K., VALLO, V., BUSCH, G.L. (1976): Incompatible races of European cherry fruit fly,
Rhagoletis cerasi (Dipt., Tephritidae), their origin and potential use in biological control. Entomol. exp. appl. 20,
237-247.

BONNEMAISON, L. (1962): Essais de traitements contre le puceron lanigere du pommier (Eriosoma lanigerum
Hausm.). Phytiatrie-Phytopharmacie, 11, 5-21.

BONNEMAISON, L. et JOURDHEUIL, P. (1954): L’altise d'hiver du colza (Psylliodes Chrysocephala). Ann.


epiph. 4, 345-524.

BONNEMAISON, L. et MISSOINER, J. (1956): Le psylle du poirier (Psylla pyri L.) morphologie et biologie
méthodes de lutte. Ann. epiph. 7, 263-331.

BÖRNER, C. (1951): Kleiner Beitrag zur Kenntnis von Myzodes persicae Sulzer.
Nachrbl.f.d.deutsch.Pfl.dienst, 5, 6, 101-118.

BÖRNER, C. und HEINZE, K. (1957) Homoptera. In: Blunck, H. (ed.) Handbuch der Pflanzenkrankheiten. Bd.
5,2. Teil, 4 Lief. P. Parey, Berlin – Hamburg

BOURNIER, A. et BERNAUX, P. (1971): Haplothrips tritici Kurdj. et Limothips cerealium Hal. agents de la
moucheture des blés durs. Ann. zool. écol. anim. 3, 247-259

BREUKEL, L.M. and POST, A. (1959): The influence of the manurial treatment of orchards on the population
density of Metatetranychus ulmi (Koch) (Acari: Tetranychidae). Ent. exp. appl. 2, 38-47.

BRIOLINI, G. (1961): Ricerche su qualtro specie die Microlepidotteri minatori delle foglie di Melo. Nepticula
malella Staint. e N. pomella Vaugh. (Nepticulidae), Leucoptera scitella Zell. (Bucculatricidae), Lithocolletis
blancardella F. (Gracilariidae). Boll. Entomol. Bologna 24, 239-269.

BUHL, C. und SCHÜTTE, F. (1971): Prognose wichtiger Pflanzenschadlinge in der Landwirtschaft: P. Parey,
Berlin-Hamburg

BÜRGÉS GY. (1973): A gesztenyemoly (Laspeyresia splendana Hbn.) gazdasági jelentősége hazánkban.
Növényvédelem 9, 312-316

BÜRGÉS GY.(1972): A gesztenyekupacs tüskézettségének hatása a gesztenyeormányos (Curculio elephas


Gyll.) fertőzésére és tojásprodukciójára. Erdész. Kut. 68, 37-49.

BÜRGÉS, GY. (1977): Haufigere Schadlinge von Füttergrasern in Ungarn. Med. Fac. Landbouww. Univ. Gent,
62/2a, 355-364.

473
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Irodalom

BÜRGÉS GY. (1997): Neue Pflanzenschutzprobleme der urbanisierten Gebiete in Ungarn. Med. Fac.
Landbouww. Univ. Gent, 62/2a, 321-329.

BURTON, R. L. (1989): The Russian Wheat Aphid. 2nd Annual Report. Agricultural Research Service. United
States Department of Agriculture, Nov.

BURTON, M. (1990): Guide to the mammals of Britain and Europe. Treasure Prees, London

CAMPRAG, D., NAGY B., SIVCEV I. és MANOJLOVIC, B. (1995): Az amerikai kukoricabogár /Diabrotica
virgifera virgifera LeConte/, a kukorica új kártevője Jugoszláviában. Növényvédelem 8, 361-367.

CHARMILLOT, P. J. (1980): Development of a warning system for the codling moth (Laspeyresia pomonella):
Role of warning services and of the growers. Bull. EOPP 10, 231-240.

CHIANG, H.C. (1973): Bionomics of the northern and western corn rootworms. Ann. Rev. Entomol. 18, 47-72.

CIGLAR, I. (1971): Prilog poznavanju biologije patuljastog moljca minera Stigmella malella Stt. Zast. Bilja,
115-116, 361-368.

CIVCEV, J., MANOJLOVIC, B., KRANJAJIC, R., DIMIÉ, N., DRAGANIC, M., BACA, A. F., KAITOVIC,
Z., SECU., LIC, R. i KERESI,T. (1994): Rasprotranjenost i stetnost Diabrotica virgifera LeConte (Coleoptera,
Chrysomelidae), nove stetocine kukuruza u Jugoslaviji. Zast. bilja 45/1, 207, 19-26.

CSIKI E.(1942): A hamvas vincellérbogár (Otiorrhynchus ligustici L.) és magyarországi fajrokonai. MTA
Matematikai és Term. tud. Ért. 61, 1011-1027.

CSÖRGEI T. (1935): A gabonapoloskák madárellenségei. Aquila 38:41,253-257.

CZENCZ K. és BÜRGÉS Gy. (1996): A vadgesztenyelevél-aknázómoly (Cameraria ohridella Deschka et Dimic


1986, Lep., Lithocolletidae). Növényvédelem 32, 437-445.

DARVAS B. és HATALÁNÉ, ZSELLÉR I. (1982): A paradicsom-aknázólégy, Liriomiza bryoniae


(Kaltenhach) (Diptera: Agromyzidae) kártétele Magyarországon, szerepe az üvegházi integrált
növényvédelemben. Növényvédelem 18, 212-221.

DARVAS B. és PAPP L. (1994): Kétszárnyúak – Diptera, In: Jermy és Balázs K. (szerk.): A növényvédelmi
állattan kézikönyve. 5. Akadémiai Kiadó, Budapest.

DARVAS B., DRASKOVITS A., PAPP L., HEGEDŰS I., LESZNYÁK M. és SZEŐKE K. (1981): Az őszi
búza légykártevői. I. Kártételfelmérés, rajzásdinamikai vizsgálatok. Növényvédelem 17: 97-108.

DARVAS B., SZARUKÁN I., ELEKESNÉ KAMINSZKY M. és DULINAFKA GY (1988): A kerti


aknázólégy Chromatomyia horticola Goureau (Dipt., Agromyzidae) előfordulása napraforgóban.
Növényvédelem 24: 399-404.

DARVAS B., SZILÁGYI K.-né BÁNKL., HEGDŰS I. és SZEŐKE K. (1981): Az őszi búza légykártevői. II.
Védekezési kísérletek, védekezéstechnológia. Növényvédelem 17, 145-151.

DÉGEN Á. (1932): A poloskaszúrt búza csírázóképessége. Köztelek 42, 585.

DESEŐ K. (1961): Biozönologische Untersuchungen auf Luzernenfeldern. Acta Zool. Acad. Sci.Hung. 7, 67-
400.

DESEŐ K. (1967): A szilvamoly (Grapholitha funebrana Tr.) életmódja Magyarországon. Ann. Inst. Prot. Plant.
Hung. 10, 99-120.

DESEŐ K., SÁRINGER GY. és SEPRŐS I. (1971): A szilvamoly (Grapholitha funebrana Treitschke).
Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

DICKLER, E. and HUBER, J. (1978): Codling moth control with granulosis virus: its effect on other major
apple pests. Mitt. Biol. Bundesanst. 180, 80-82.

474
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Irodalom

DIECKMANN, L. (1977): Beitrage zur Insektenfauna der DDR: Coleoptera Curculionidae /Apionidae/. Beitr.
Entomol. 27, 7-143,

DIXON, A.F.G. (1985): Aphid ecology. Blackie, Glasgow – London.

DOLINKA B. és MANNINGER I. (1962): Adatok a fritlégy (Oscinella frit L.) és a golyvásüszög (Ustilago
maydis Cda.) kukoricán okozott közös kártételéhez. Növénytermelés 3, 267-282.

DOLIN, V. G. (1964): Licsinki zsukov-scsekunov /provolocsniki/ evropejszkoj csaszty SzSzSzR. Izd. Urozsáj
Kiev, 206.

DOSSE, G. (1956): Über die Bedeutung der Raubmilben innerhalbder Spinnmilbenbiozönose auf Apfel I.
Grundsatzliches aus der Biologie rauberisch Milben. Mitt. Biol. Bundesanst. Berlin-Dahlem, 85, 40-44.

DRASKOVITS Á. (1978): Chloropidae–Gabonalegyek. Fauna Hung. 133. Akadémiai Kiadó, Budapest

DUDICH E. (1884): A Megachile-méhek biológiájához. Rovart. Lapok 1, 241-246.

DUDICH E. és LOKSA I(1978): Állatrendszertan. Tankönyvkiadó, Budapest

DULINAFKA GY. és NAGY B. (1955): A marokkói sáska (Dociostaurus maroccanus Thunb.) és egyéb sáskák
1993-94. évi jelentkezése. Növényvédelem 31, 155-162.

ECKSTEIN, K. (1933): Die Schmetterlinge Deutschlands. V. Bd. Die Kleinschmetterlinge Deutschlands. Lutz
Verlag, Stuttgart.

EMDEN v., H.F. (1965): The effect of uncultivated land on the distribution of cabbage aphid (Brevicoryne
brassicae) on an adjacent crop. J.appl. Ecol. 2, p. 171-196.

EMDEN v., H.F. (1966): Plant insect relationships and pest control. World Review of Pest Control 5., 3, 115-
123.

ENDRŐDI S. (1958): Eszelények – Attelabidae. Fauna Hung.38. Akadémiai Kiadó, Budapest

ENDRŐDI S. (1959): Szúbogarak – Scolytidae. Fauna Hung. 45. Akadémiai Kiadó, Budapest

ENDRŐDI S. (1960): Ormányosbogarak II. Curculionidae II. Fauna Hung. 53. Akadémiai Kiadó, Budapest

ENDRŐDI S. (1968): Ormányosbogarak IV. – Curculionidae IV. Fauna Hung. 88. Akadémiai Kiadó, Budapest

ENDRŐDI S. (1971): Ormányosbogarak V. – Curculionidae V. Fauna Hung. 103.füzet, Akadémiai Kiadó,


Budapest

ENSLIN, E. (1912-1918): Die Tenthredioidea Mitteleuropas. Beitr. d. Deutsch. Ent. Zeitschr. 1-7, 1-790.

ENTZ G. (1869): A vándorsáska. A Természet 2, 85-88.

ERDÉLYI Cs. (1966): Termesztett és vadon termő pillangós virágú növények magdarazsai (Hym.,
Chalcidoidea, Bruchophagus et Eurytoma spp.) Növényvédelem 2,18-27.

ERDÉLYI Cs. (1985): A lucerna magkártevői elleni integráltvédekezés biológiai alapjai. Kandidátusi értekezés.

ERDÉLYI Cs. és BENEDEK P. (1974): Effect of climate on the density and distribution of some mirid pests of
lucerne (Heteroptera, Miridae). Acta Phytopath. Acad. Sci. Hung. 9: 167-176.

ERDÉLYI Cs., MANNINGER S., MANNINGER K. and BUGLOS, J. (1981): Some factors affecting seed
yield loss of lucerne caused hy insect pests. Acta Phytopath. Acad. Sci. Hung. 16, 171-180.

ERDÉLYI, Cs. and MANNINGER, S. (1978): Evidence for a female sex pheromone in the lucerne seed chalcid,
Bruchophagus roddi (Hym., Eurytomidae). Acta Phytopath. Acad. Sci. Hung. 13, 219-221.

475
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Irodalom

ERDÉLYI, Cs., SZENTKIRÁLYI, F. and MANNINGER, S. (1979): Data to the interrelationship of damages
caused by the lucerne seed chalcid (Bruchophagus roddi) and the lucerne seed weevil (Tychius flavus). Acta
Phytopath. Acad. Sci. Hung. 14, 201-207.

FALK, U. (1958):.Biologie und Taxonomie der schwarzen Blattlause der Leguminosen. Wiss. Z. d.
Univ.Rostock 4, 615-631.

FARKAS H. (1965): Eriophyidae (Gallmilben). In: Die Tierwelt Mitteleuropas 3. Bd.3, Verlag von Quelle und
Meyer, Leipzig 1-165.

FOLSOM, J. W (1933): The economic importance of Collembola. J. Econ. Entomol. :400-401.

FRANSSEN, C.J.and MANTEL, W. P. (1962): Thrips in flax and their importance in flax cultivation. I.P.O.
Mededeling 300, Vers1. Landbouwk. Onderz. Wageninegen

FRIVALDSZKY J. (1848): Értekezés a vándorsáskáról természetrajzi és státus-gazdászati szempontból. Budán.


A M. Kir. Egyetemi Nyomda betűivel.

FRIVALDSZKY J. (1867): A magyarországi egyenesröpűek magánrajza. Eggenberg, Pest

GÁBORJÁNYI R. és LÖNHARD M. (1967): Adatok a sztolbur-vírus magyarországi elterjedéséhez.


Növényvédelem 3, 176-180

GÁL, T. und BÜRGÉS, G. (1987): Zur Verbreitung und Lebensweise der Eichelmotte (Laspeyresie splendana
Hbn., Lep. Tortricidae) in Ungarn. Z. angew. Ent. 103 (2), 127-135.

GÁL, T., BÜRGÉS, G. und EKE, I. (1985): Az üzemi szelídgesztenyések állati kártevői elleni védekezés
gyakorlati vonatkozásai. Növényvédelem 21(4),180-184.

GÖMÖRY S. (1931): A búza minőségromlása és a búzapoloska. Köztelek, 41, 1102-1103.

GOZMÁNY L. (1955): Fauna Hung. 5. Akadémiai Kiadó, Budapest

GOZMÁNY L. (1956): Molylepkék II.- Microlepidoptera II. Fauna Hung. 13. Akadémiai Kiadó, Budapest

GOZMÁNY L. (1958): Molylepkék IV.- Microlepidoptera IV. Fauna Hung. 40. Akadémiai Kiadó, Budapest

GOZMÁNY L. és SZŐCS J. (1965): Molylepkék I.- Microlepidoptera I. Budapest

GRÓF B. (1932): A búzapoloska és a poloskás búza. A szerző kiadása, Magyaróvár

GRÓF B. (1933): A lisztes répabarkó élete és irtása. A szerző kiadása, Szabó-Uzsay Könyvnyomda, Győr,
Magyaróvár

GRÓF B. (1936): A lucerna és a vöröshere kártevői és betegségei. A Szerző kiadása, Magyaróvár

GYŐRFFY J. (1928): Gyümölcsfákat pusztító szuhok. Növényvédelem 4, 165-166.

GYŐRFFY J. (1936): Szántóföldi növények kártevői. M. Kir. Földm. Min. kiadv., Pátria ny., Budapest

GYŐRFFY J. (1918): Adatok a Syntomaspis druparum Boh. életmódjához. Rovart. Lapok 25, 37-41.

GYŐRFFY J. (1957): Erdészeti rovartan. Akadémiai kiadó, Budapest.

HALÁSZFY É. CS. (1959): Poloskák 2. (Plataspidae, Scutelleridae, Pentatomidae). Fauna Hung. 46. Akadémiai
Kiadó, Budapest

HAMMONDS N. and EVERETT M. (1980): Birds of Britain and Europe. Pan Books, Milan

HANNEMANN, H. J. (1961): Kleinschmetterlinge oder Microlepidoptera I. Die Wickler (s.str.) (Tortricidae).


48. Teil. Die Tierwelt Deutschlands 9. G. Fischer Verlag, Jena

476
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Irodalom

HANNEMANN, H. J. (1964): Kleinschmetterlinge oder Microlepidoptera II. Die Wickler (s.l.) (Cochylidae und
Carposinidae). Die Zünslerartigen (Pyroloidea). Die Tierwelt Deutschlands. 50. Teil. G. Fischer Verlag, Jena

HARZ, K. (1969): The Orthoptera of Europe. I. Junk, The Hague

HARZ, K.(1975): The Orthoptera of Europe. II. Junk, The Hague

HARZ, K. (1976): The Orthoptera of Europe. III. Junk, The Hague

HASHIBA,T. and MISAWA, T. (1970): Studies on the mechanism of aphid transmission of stylet-borne virus.
VI. Effect of thesaliva of the aphid. Tohoku J. of agr.Res. 21, 2, 73-87.

HAUPT, H. (1922): Biologie und Systematik der europaischen Schaumzikaden. Aus der Heimat, Stuttgart,
33,1-28.

HEINZE, K. und PROFFT, J. (1940): Über die an der Kartoffel lebenden Blattlausarten und ihren
Massenwechsel im Zusammenhang mit den Auftreten von Kartoffelviren. Mitt. Biol. Reichsanst Berlin-Dahlem,
60, 1-164.

HENNIG W. /1953/: Diptera, Zweiflügler.. (In: Blunck, H. ed., Handbuch der Pflanzenkrankheiten. Bd. 5, 2.
Teil, 1. Lieb. P. Parey, Berlin. 1-166

HERMAN O.(1875): Sáskajárás 1875-ben. Természettud. Köz1. 7, 405-408.

HERMAN O. (1879): A filloxera. Vészkiáltás a magyar szőlők érdekében. Budapest, Khór-Wein nyomda 1-24.

HERMAN O. (1910): A hortobágyi sáskajárás biológiai tanulságai. Természettud. Köz1. 42, 305-313.

HIBINA, H., KALOOSTIAN, G.H. and SCHNEIDER, H. (1971): Mycoplasmalike bodies in the Pear psylla
vector of pear decline. Virology 43, 34-40

HOLOPAINEN, J. K.and ANNA-LIISA VARIS (1991): Host plant of the European tarnished plant bug Lygus
rugulipennis Poppius (Het., Miridae). J. appl. Ent. 111, 484-498.

HOMONNAY F. (1955): A homokon élő cserebogarak hazai elterjedése és a biológiai kutatás eredményei.
MTA Agrártud. Oszt. Közl. 8, 79-85.

HOMONNAY F. (1968): A Melolontha melolontha L. V.sz. törzs fejlődése folyamatos szabadföldi vizsgálatok
alapján. Doktori értekezés, Agrártud. Egy. Gödöllő

HOMONNAY F. (1973): A májusi cserebogár (Melolontha melolontha L.) törzsek hazai elhelyezkedése
térhódítása és keveredése. A növényvédelem korszerűsítése 7, 31-41.

HOMONNAY F. (1976): A kalló cserebogár (Polyphylla fullo L.) életmódja és fejlődése Magyarországon. Ann.
Inst. Prot. Plant. Hung. 13, 33-72.

HORVÁTH G. (1886): Magpusztító fürkésző-darázs (Syntomaspis druparum Boh.) Rovart. Lapok 3(6), 125-
127.

HORVÁTH G. (1912): Az amerikai bivalykabóca Magyarországon. Rovart. Lapok, 19, 145-147.

HORVÁTH J. (1972): Növényvírusok, vektorok, vírusátvitel. Akadémiai Kiadó, Budapest

HURPIN, B. (1982): Les pucerons des cultures. Ass. Coord. Techn. Agricole, Paris,

JABLONOWSKI J. (1911): Vértetűirtás (Blutlaus-Bekampfung). Köztelek 2l, 554-555,

JABLONOWSKI J. (1893): A repczedarázs (Athalia spinarum) Köztelek 3, 499-500.

JABLONOWSKI J. (1895): A szőlő betegségei és ellenségei. Természettud. Társ. Budapest

JABLONOWSKI J. (1896): A szalmadarázs, Cephus pygmeus. Köztelek 6, 1052-1054.

477
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Irodalom

JABLONOWSKI J. (1906): A cukorrépa állati ellenségei. Magyar Cukorgyárosok Orsz. Szöv. kiadása,
Budapest.

JABLONOWSK J. (1912): A gyümölcsfák és a szőlő kártevő rovarai. 3. kiad. M. Kir. Földm. Min. kiadv.,
Pallas ny,. Budapest

JABLONOWSKI J. (1923): Az olasz sáska. Köztelek 33, 602-603.

JABLONOWSKI J. (1926): Zur Klarung der Thripsschadenfrage. Z. angew. entomol. 12, 223-242.

JAKAB J. (1972): A gabonapoloskák kártételének alakulása Heves megyében 1965-1970-es években.


Növényvédelem 8, 554-556.

JÁRFÁS J. és MEGYESI O., és MÓZER J. (1995): A hazai verébfajok (Passer spp.) növényvédelmi
jelentőségének a vizsgálata (1984-1994). Növényvédelem 31: 495-504.

JÁRFÁS J. és SZENEK Z. (1989): Az elkövetkező években a vaddisznók (Sus scrofa L.) kártételének további
növekedése várható az ország egész területén. Növényvédelem 25, 357-362.

JÁRFÁS J. és SZENEK Z. (1992): Az őz (Capreolus capreolus L.) növényvédelmi szempontból történt


megfigyelésének az eredményei. Növényvédelem 28, 103-110.

JASINKA J. és BOZSITS GY. (1977): A platán csipkés poloska (Corythuca ciliata) fellépése Magyarországon.
Növényvédelem 13, 42-46.

JÁVOR I. (1969): Raktári kártevők. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

JENSER G. (1959): A filoxéra (Viteus vitifolii Fitch) „rövidszipókájú" rasszának magyarországi előfordulása.
Folia entomol. hung. 12, 9,. 97-102.

JENSER G. (1959): Adatok a kertgazdasági növényeinket károsító tripszek ismeretéhez. Kert. Szől. Főisk. Évk.
6, 3-35.

JENSER G. (1971): A körtedarázs (Hoplocampa brevis Klg.) rajzásának megfigyelése színcsapdával.


Növényvédelem 7, 350-352.

JENSER G. (1974): Gyümölcsfák védelme. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

JENSER G. and CZENCZ K. (1988): Thysanopteren species occurring frequently on cultivated plants in
Hungary. Acta Phytopath. Entomol. Hung. 23,285-289

JENSER G. és TUSNÁDI Cs. K. /1989/: A nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis Pergande)


megjelenése Magyarországon. Növényvédelem 25,389-392.

JERMY T. (1942): Rendszertani tanulmány a magyarországi Plesioceratákról. Mat. –Természettud. Közl. 39


(4), 1-82.

JERMY T. (1951): Magyarországi megfigyelések a kolorádóbogáron. MTA Biol. Oszt. Közl. 2, 271-296.

JERMY T. (1952): A babzsizsik (Acanthoscelides obtectus Say) táplálékfogyasztása. Ann. Int. Prot. Plant.
Hung. 5, 305.

JERMY T. (1953): A fekete búzalegyekről (Phorbia securis Tiensuu, Phrobia penicillifera n.sp. (Dipetra,
Anthomyiidae). Ann. Inst. Prot. Plant. Hung. 6, 55-86.

JERMY T. (1956): Növényvédelmi problémák megoldásának cönológiai alapjai. Állatt. Közl. 45, 79-87.

JERMY T. (1961): A fritlégy (Oscinella frit L.) 1959. évi kártétele a kukoricán Magyarországon. Ann. Inst.
Prot. Plant. Hung. 8: 169-181.

JERMY T. (1967): Biológiai védekezés a növények kártevői ellen. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.

478
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Irodalom

JERMY T. (1972): Növényevő rovarok tápnövény-specializációjának etológiája. Tud. doktori értekezés,


Budapest

JERMY T. (1975): Az integrált védekezés fogalma és hazai alkalmazása. Növényvédelem 11, 327-352.

JERMY T. (1977): A szárazföldi ökoszisztémák hazai kutatásának néhány kérdéséről. MTA Biol. oszt. közl. 20,
447-458.

JERMY T. és BALÁZS K. (szerk.) (1993): A növényvédelmi állattan kézikönyve 4/A, 4/B. Akadémiai Kiadó,
Budapest

JERMY T. és SÁRINGER GY. (1955): A burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata Say). Mezőgazdasági


Kiadó, Budapest

JERMY T. és NAGY B. (1967): Laboratory experiments to control the cockchafer (Melolontha melolontha L.)
by the sterile male technique. Acta Phytopath. Acad. Sci. Hung. 2, 211-217.

JERMY T. és SZELÉNYI G. (1958): Az őszi búza állattársulásai. Állatt. Közl. 46, 229-241.

JOSEPOVITS GY. és NAGY B. (1953): Védekezési kísérletek a poloskaszagú körtedarázs (Hoplocampa brevis
Klug) ellen. Növénytermelés 2, 268-288.

JOURDHEUIL, P. (1960): Influence de quelques facteurs écologiques sur les fluctuations de populations d,une
biocénose parasitaire: étudé relative á quelquesé Hymenoptéres parasites de divers Coléoptéres des Cruciferes:.
Ann. I. N. R. A. ser. C. Epiph. No. special, 1-224.

KACSÓ A. és JÁSZBERÉNYI E. (1975): A gabonapoloska (Eurygaster austriaca Schrk.) kalászkártétele. Ann.


Inst. Prot. Plant. Hung. 13, 73-85.

KADOCSA Gy (1923): Mezőgazdasági növényeink fontosabb állati ellenségei. Athenaeum, Budapest

KADOCSA Gy. (1923): Konyhakerti növényeink állati ellenségei. Légrády Testvérek, Budapest.

KADOCSA Gy. (1929): Gazdasági állattan. (A hasznos és kártevő állatok ismertetése). Pátria Kiadó, Budapest

KADOCSA Gy. (1947): A fogasfarkú szöcske tömeges jelentkezése. Fol. entomol. hung. 2, 63-64.

KADOCSA Gy. (1947): Az olasz sáska (Calliptamus italicus L.). Fol. entomol. hung. 2, 43.

KADOCSA Gy. (1952): A magyarországi sáskajárások és időszakosságuk. Ann. Inst. Prot. Plant. Hung. 5, 87-
104.

KASZAB Z. (1962): Levélbogarak–Chrysomelidae. Fauna Hung. 63, Akadémiai Kiadó, Budapest

KASZAB Z. (1967): Zsizsikfélék – Bruchidae. Fauna Hung. 84. Akadémiai Kiadó, Budapest

KASZAB Z. (1971): Cincérek – Cerambycidae. Fauna Hung. 106., Akadémiai Kiadó, Budapest

KELEMEN A. (1978): Madaras könyv. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest

KEMENESY E. és MANNINGER G.A. (1966): A lucerna termesztése és védelme. Mezőgazdasági Kiadó,


Budapest

KENNEDY, J. S., DAY, M. F. and EASTOP, V. F. (1962): A conspectus of aphids as vectors of plant viruses.
Comm. Inst. Ent. London.

KERÉNYINÉ NEMESTÓTHY K. (1986): A szélesatka (Polyphagotarsonemus latus Banks; Acari:


Tarsonemidae) tápnövényei Magyarországon az azalea és az afrikai ibolya. Növényvédelem 20, 345.

KHANH, L.D., BALÁZS K. és MÉSZÁROS Z. (1994): Tavaszi védekezési kísérletek eredményei az


üvegszárnyú almafalepke (Synanthedon myopaeformis Borkh.) ellen. Növényvédelem 30, 219-224.

KISS Á. (1966): Szőlőmoly populációk rajzásdinamikája a móri borvidéken. Növényvédelem 2, 86-90.

479
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Irodalom

KÖLÜS G. (1986): Vadgondozás, élőhelygazdálkodás. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest.

KONCZ Á. (1982): Az élelmiszer kártevők. In: Erdős Gy.(szerk.): Védekezés az élelmiszerek állati kártevői
ellen. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

KOPPÁNYI T. (1959): Életközösségtani vizsgálatok réticsenkesz magfüvesek rovarállományaiban. Debreceni


Mezőgazd. Akad. Tud. Évk., 69-98.

KOPPÁNYI T. (1960): Lucerna és vöröshere Rhynchota népességeinek vizsgálata. Debreceni Mezőgazd. Akad.
Tud. Évk. 55-67.

KOPPÁNYI T. (1960): Rovartársulástani vizsgálatok herefüvesekben (Heteroptera és Homoptera). Fol.


entomol. hung.13,125-162.

KOPPÁNYI T. (1965): Hortobágyi magfüvesek Heteroptera népességeinek vizsgálata. Debreceni Agrártud.


Főisk. Közl. 11, 155-162.

KOPPÁNYI T.und WOLCSÁNSZKY, E. (1956): Biozönologische Untersuchungen im Insektenbestand der


Weiden- und Wiesentypen des Hortobágy. Acta Zool. Acad. Sci. Hung. 2, 359-378.

KOPPÁNYI T., HALÁSZ T. és SZARUKÁN I. (1968): Biocőnológiai vizsgálat különböző korú


lucernaállományokban. Debreceni Agrártud. Főisk. Közl. 14, 61-105.

KÖRTING, A. (1930): Beitrag zur Kenntnis der Lebensgewohnheiten und der phytopathogen Bedeutung einiger
an Getreide lebender Thysanopteren. Z. angew. ent. 16, 451-512.

KOSZTARAB M. and KOZÁR F. (1978): Pajzstetvek. Coccoidea. Fauna Hung. 131. Akadémiai Kiadó,
Budapest

KOSZTARAB M. és KOZÁR F. (1988): Scale insects of Central Europe. Akadémiai Kiadó, Budapest.

KOTMAYER J. (1981): A repcebecő-ormányos (Ceuthorrhynchus assimilis Pax), repcebecő-gubacsszúnyog


(Dasyneurabrassicae Winn) és repcegyökér-gubucsormányos (Ceuthorrhynchus pleurostigma Marsh.)
kártételének vizsgálata. Növényvédelem 1, 11-15.

KOVÁCS GY. és HELTAY I. (1985): A mezei nyúl. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

KOVÁCS L. (1953): A magyarországi nagylepkék és elterjedésük I. és II. – Die Gros-Schmetterlinge Ungarns


und ihre Verbreitung I. und II. Fol. entomol. hung. 6, 76-164.

KOVÁCS L. (1956): A magyarországi nagylepkék és elterjedésük I. és II. – Die Gros-Schmetterlinge Ungarns


und ihre Verbreitung I. und II. Fol. entomol. hung. 9, 89-140.

KOVÁCS L. (1965): Araszolólepkék I. – Geometridae I. Fauna Hung. 74. Akadémiai Kiadó, Budapest

KOZÁR F. (1989): Liszteskék–Aleyrodoidea. In: Jermy T. és Balázs K. (szerk.) A növényvédelmi állattan


kézikönyve 2. Akadémiai Kiadó, Budapest,

KOZÁR F. 1989. Pajzstetvek – Coccoidea. In: Jermy T. és Balázs K.(szerk.) A növényvédelmi állattan
kézikönyve 2. Akadémiai Kiadó, Budapest.

KOZMA E., TÓTH L-né és SZILÁGYI K-né (1984): Napraforgót károsító mezei poloska (Lygus rugulipennis
Reut.) rajzásdinamikája, kártétele, a védekezés lehetőségei. Növényvédelem 20, 103-109.

KROLOPP E. (1988): Puhatestűek–Mollusca. In: Jermy T. és Balázs K. (szerk.), A növényvédelemi állattan


kézikönyve 1. Akadémiai Kiadó, Budapest.

KRYSAN, J. L. and MILLER, T. A. (eds.) (1986): Methods for the study of pest Diabrotica. Springer Verlag
New York, Berlin, Heildeberg and Tokyo

KRYSAN, J. L.and SMITH, R. F. (1987): Systematics of the virgifera species group of Diabrotica (Coleoptera:
Chrysomelidae: Galerucinae). Entomo-graphy 5, 375-484.

480
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Irodalom

KUENEN, D. J. (1949): The fruit tree red spider (Metatetranychus ulmi Koch) (Tetranychidae, Acari) and its
relation to its host plant. Tijdschr. ent. 91, 83-102.

KUROLI G. (1969): A paradicsomot és a paprikát fertőző vírusok okozta mennyiségi terméskiesés.


Mosonmagyaróvári Agrártud. Főisk. Közl. 12 (6), 3-9.

KUROLI G. (1970): Adatok a sztolburt terjesztő sárgalábú recéskabóca (Hyalesthes obsoletus Sign.)
biológiájához. Mosonmagyaróvári Mezőgazd. Kar Közl.13 (7) 5-19.

KUROLI G. (1973): A paradicsom és paprika fontosabb vírus- és mikroplazmabetegségeinek,a rovarvektorok


biológiájának és a védekezés lehetőségeinek vizsgálata. MTA Agrártud. oszt. közl. 32, 485-496.

KUROLI G. (1973): Adatok a zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae Sulz.) biológiájához. ATE Mg. Tud.
kar Közl. Mosonmagyaróvár, 16. 6, 5-29.

LEHOCZKY J. és REICHART G. (1968): A szőlő védelme. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

LEVINE, E. and OLOUMI-SADEGHHI, H.(1991): Managemenet of diabrotica rootworns in corn. Ann. Rev.
Entomol. 36, 229-255.

LEWIS, T. (1973): Thrips, their biology, ecology and economic importance. Acad Press. London and New
York.

LOKSA I. (1969): Pókok I. – Araneae I. Fauna Hung. 97. Akadémiai Kiadó, Budapest.

LOKSA I. (1972): Pókok II. – Araneae II. Fauna Hung. 109. Akadémiai Kiadó, Budapest.

LOKSA I. (1988): Ikerszelvényesek–Diplopoda. In: Jermy T. és Balázs K. (szerk.), A növényvédelmi állattan


kézikönyve 1. Akadémiai kiadó, Budapest

LOKSA I. (1989): Pókok – Araneae In: Balázs K. és Mészáros (szerk.) Biológiai védekezés természetes
ellenségekkel. Mezőgazdasági Kiadó Budapest. 147-156.

LOKSA J. (1988): Ászkarákok – Isopoda. In: Jermy T. és Balázs K. szerk., A növényvédelmi állattan
kézikönyve 1. Akadémiai Kiadó, Budapest

LOKSA J. (1988): Ugróvillások – Collembola. In: Jermy T. és Balázs K. (szerk.), A növényvédelmi állattan
kézikönyve 1. Akadémiai Kiadó

MADSEN, H. P., WONG, T. T. Y. (1964): Effects of predators on control of pear psylla. Cal. Agric. 18, 2-3.

MANNHEIMS , B. (1966): Die Tipulidae Ungarns (Dipt.) aus der Sammlung des Ungarischen
Naturwisenschaftlichen Museums. Fol. entomol. hung., 19: 273-283.

MANNINGER G. A. (1948): Az aszályos évek elszaporították a gabonapoloskákat. Magyar Mezőgazdaság, 3


(8), 4.

MANNINGER G. A. (1951): A rovarprognózis jelentősége és lehetőségei a gabonapoloskák (Eurygaster- és


Aelia-fajok) példáján szemléltetve. Agrártud. Egy. Évk. 1950,117-128.

MANNINGER G. A. (1960): Szántóföldi növények állati kártevői. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

MANNINGER G. A. (1960): Szántóföldi növények állati kártevői. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

MANNINGER G. A. (1967): Zur Prognose der Zuckerrüben-Grossschadlinge in Ungarn. Z. angew. Ent. 59,
231-238.

MANNINGER G. A. és DESEŐ K. V. (1964): Megfigyelések a lucerna cickánybogár (Apion aestimatum Fst,


(Col., Curcul.) ) életmódjáról.- Ann. Inst. Prot. Plant. Hung. 9, 211-221.

MANNINGER G. A., HUZIÁN L., TÓTH Z., ZANA J., ZSEMBERY S. és ZSOÁR K. (1955): A cukorrépa
kártevők előrejelzése Magyarországon. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

481
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Irodalom

MARKÓ V. (1989): Megfigyelések a repceszár-ormányos (Ceuthorhynchus quadridens Panzer, /Col.:


Curculionidae/) életmódjával kapcsolatban. Növényvédelem, 5, 219-220.

MARTINOVICH V. (1961): Fenológiai vizsgálatok a Kárpát-medence fúrólegyein (Dipt., Trypetidae). Fol.


entomol. hung. 14, 119-142.

MARTINOVICH V. (1962): A bundásbogár (Epicometis hirta Poda) kártétele, elterjedése, rajzásvizsgálata


Magyarországon. Fol. entomol. hung. 15, 347-364.

MARTINOVICH V. (szerk.) (1975): Dísznövényvédelem. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

MATOLCSY GY., SÁRINGER GY., GÁBORJÁNYI, R. és JERMY T. (1968): Antifeeding effect of some
substituted phenoxy compounds on chewing and sucking phytophagous insects. Acta Phytopath. Acad. Sci.
Hung. 3, 275-277.

MEGYERI J. (1956): A nyári pajzsosrák (Triops cancriformis) mint rizskártevő. Szegedi Pedagógiai Főisk.
Évk. 133-140.

MEGYERI J. (1960): Hidrobiológiai vizsgálatok rizsföldeken. Szegedi Pedagógiai Főisk. Évk. 147-162.

MÉSZÁROS Z. (1967): Adatok a magyarországi Pandemis-fajok és az Adoxophyes reticulana Hbn.


elterjedéséhez és rajzásviszonyaihoz (Lep., Tortricidae). Fol. entomol. Hung. 20, 65-85.

MÉSZÁROS Z. (1967): Lebensform-Gruppen schadlicher Lepidopteren und Prognose einzelner Arten mittels
Lichtfallen. Acta Phytopath. Acad. Sci. Hung. 2,251-266.

MÉSZÁROS Z. (ed.) (1984): Results of faunistical and floristical studies in Hungarian apple orchards. Acta
Phytopath. Acad. Sci. Hung. 19 (1-2), 91-176.

MÉSZÁROS Z. és VOJNITS A. (1972): Lepkék, pillék, pillangók. Natura Budapest

MIKULÁS J. (1973): Adatok a Synanthedon myopaeformis Borkh. előfordulásáról üzemi gyümölcsösben.


Növényvédelem 9: 20-23.

MILLER, F. (1956): Zemedelská entomologie. Nakl. Ceskosl. Akad. Ved. Praha

MINKS, A. K. and Harrewijn (1987): Aphids, their biology, natural enemies and control. World Crop Pests,
2/A, Elsevier, Amsterdam

MOCSÁRY S. (1886): A magyarországi farontó darázsok. Rovart. Lapok 3, 9-13, 38-42, 67-73, 98-106, 113-
120.

MOCSÁRY S. (1888): Az idei sáskajárásról. Természettud. Közl. 20, 329-343.

MÓCZÁR L. (1939): Redősszárnyú darazsaink (fam. Vespidae) elterjedése a történelmi Magyarországon. Ann.
Mus. Nat. Hung. Pars Zool. 32, 65-90.

MÓCZÁR L. (1953): Magyar Hymenoptera irodalom 1897-1952. Fol. entomol. hung. 6, 1-76.

MÓCZÁR L. és ZOMBORI L. (1973): Levéldarázs-alkatúak I. Tenthredinoidea I. Fauna Hung. 11. Akadémiai


Kiadó, Budapest.

MOLNÁR J. (1976): A repce termesztése és a repcedarázs (Athalia rosae L.) álhernyójának kártételi
veszélyhelyzete közötti összefüggések vizsgálata Vas megyei megfigyelések tapasztalatai alapján.
Növényvédelem 12, 321-323.

MOLNÁR J.-né (1991): A rendszeres növényvédelemben részesített almaültetvényekben is tevékenykednek a


levélaknázó molyok természetes ellenségei. Növényvédelem 27, 303-304.

MÜLLER, F. P. (1957): Die Haupwirte von Myzus persicae (Sulz.) und von Aphis fabae Scop.
Nachrbl.f.d.Deut.Pfldienst, 12, 21-26.

482
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Irodalom

MÜLLER, F. P. (1954): Die Populationsdynamik der grünen Pfirsichblattlaus Myzodes persicae (Sulz.). Wiss.
Z. Univ. Rostock 35, 379-386.,

MÜLLER, F. P. (1954): Holozyklie und Anholozyklie der grünen Pfirsichblattlaus, Myzodes persicae (Sulz.).
Z.angew. ent. 36. 4, 369-380.,

MÜLLER, F. P: (1958): Bionomische rassen der grünen Pfirsichblattlaus Myzus persicae (Sulz.). Arch. Nat.
Meckl. Rostock 4, 200-233.

MÜLLER, H. J. (1956): Auchenorrhyncha. Dum. Zikaden In: Blunck. (ed.), Handbuch der Pflanzenkrankheiten.
2. Teil. 3. Lief. Paul Parey, Berlin und Hamburg.

NÁDASY M., SÁRINGER GY. és PODLUSSÁNY A. (1987): Adatok a hazai lucernásokban előforduló Sitona
fajok elterjedéséhez. Növényvédelem 2, 56-63.

NAGY B. (1944): A Hortobágy sáska- és szöcskevilága.I. Acta Sci. Math. et Nat. Kolozsvár 26, 1-63.

NAGY B. (1950): A Dociostaurus crucigerus brevicollis Eversm. és az Oedipoda coerulescens L. (Orthoptera:


Acrididae) imágók táplálékfogyasztására vonatkozó vizsgálatok. Ann. Biol,.Univ. Debreceniensis 1, 229-240.

NAGY B. (1950): Adatok a Decticus verrucirus L. (Orthopt., Tettigon.) táplálékszükségletének kérdéséhez.


Ann. Biol. Univ. Debreceniensis 1, 222-228.

NAGY B. (1953): Adatok a magyarországi gabonaföldek Saltatoria-népességének ismeretéhez. Ann. Inst. Prot.
Plant. Hung. 6, 150-167

NAGY B. (1960): Gyümölcsdarazsak (Hoplocampa spp.). Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

NAGY B. (1962): Állati kártevők. In: Mándy Gy., Bócsa I. (szerk.) A kender (Cannibis sativa L.).
Magyarország Kultúrflórája 8 (14), 70-73. Akadémiai Kiadó, Budapest

NAGY B. (1964): Adatok a marokkói sáska (Dociostaurus maroccanus Thunb.) magyarországi előfordulásához
és élőhelyi viszonyaihoz. Ann. Inst. Prot. Plant. Hung. 9, 263-299.

NAGY, B. (1979): Different aspects of flight activity of the hemp moth, Grapholitha delineana Walk. related to
the integrated control. Acta Phytopath. Acad. Sci. Hung. 14: 481-488

NAGY B. (1988): Egyenesszárnyú rovarok – Orthopteroidea. In: Jermy T. és BALÁZS K. szerk. A


növényvédelemi állattan kézikönyve 1. Akadémiai Kiadó, Budapest.

NAGY B. (1988): A marokkói sáska száz éve Magyarországon. Növényvédelem 24, 536-540.

NAGY B. (1993): Magyarországi sáskagradációk 1993-ban. Növényvédelem 29, 403-411.

NAGY B., REICHART G. és UBRIZSY G. (1953): Amerikai fehér szövőlepke (Hyphantria cunea Drury).
Növényvéd. Kut. Int. kiadv. 1. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

NOWINSKY L. (1977): Időjárási tényezők rovarokra gyakorolt hatásának elemzése hidrotermikus számok
alkalmazásával, két Lygus-faj példáján (Heteroptera: Miridae) bemutatva. Növényvédelem 13: 538-542.

OKÁLI, I. (1968): Die Verbreitung der Arten der Gattungen Macrosteles,Sonronius und Sagatus in
Mitteleuropa. Fol. entomol. hung. 21, 325-334.

PÁLFI D. (1971): Körtemoly (Laspeyresia pyrivora Dan.). Doktori értekezés, Kert. Egyetem, Budapest

PÁLFI D. és WIANDT H. (1970): A Körtemoly (Laspeyresia pyrivora Dan.) hazai előfordulásának és


vizsgálatának eredményei Zala megyében. Növényvédelem 6, 251-254.

PAPE, H. (1964): Krankheiten und Schadlinge der Zierpflanzen und ihre Bekampfung. 5. Aufl. P. Parey, Berlin
– Hamburg

PAPP J. (1994): A gyakorlati növényvédelem szempontjából jelentős gyilkosfürkészek Magyarországon


(Hymenoptera, Braconidae). Növényvédelem 30: 493-507.

483
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Irodalom

PAPP L. (1975): Vízilegyek – Ephydridae. Fauna Hung. 120. Akadémiai Kiadó, Budapest.

PAPP L. szerk. (1996): Zootaxonómia. Egységes jegyzet. Budapest, 1-382.

PATAKI E. (1966): A répabolha (Chaetochnema tibialis III.) Doktori disszertáció. Agrártud. Egyetem, Gödöllő

PÉNZES B. (1980): A Liriomyza trifolii megjelenése Magyarországon. Növényvédelem, 16, 446-447.

PERICAR, J. (1983): Hémiptéres Tingidae Euro-Méditerranéens. Faune de France 69, Fed. Franc. des Soc. de
Scienc. Nat., Paris

PERJU, T. (1964): Cercetári de bioecologie si de combatere a viespii semintelor de lucerna (Bruchophagus


gibbus Boh.) In R.P.R. Lucrari Stiintifice Inst.Agr. „Dr. P. Groza” Cluj 20, 167-183.

PETERSON R.T, MOUNTFORT G. and HOLLOM P.A.D. (1977): Európa madarai. Gondolat, Budapest

PINTÉR L. (1955): A vincellérbogár. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

PINTÉR L., RICHNOWSZKY A., SIPOSNÉ és SZIGETI A. (1979): A magyarországi recens puhatestűek
elterjedése. Soosiana, 1, 1-351.

PINTERA, A. und SZALAY-MARZSÓ L. (1962): Neuere Angaben zur Kenntnis der Blattlaus (Aphidoidea)
fauna Ungarns. Acta Zool. Acad. Sei. Hung. 8, 127-133.

PONOMARENKO, D. A. (1956): A maglucerna kártevői. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

PRIESNER, H. (1928): Die Thysanopteren Europas. (Wien 1928) Neudruck (1963). A. Asher Co., Amsterdam

PUNGUR GY. (1891): A magyarországi tücsökfélék természetrajza. Magy. Kir. Term. Tud.Társ. Budapest

RÁCZ V. (1971): A gabonapoloskák (Eurygaster spp.) vizsgálata, különös tekintettel az üzemi előrejelzés és a
védekezés lehetőségeire. Doktori értekezés, Gödöllő

RÁCZ V. (1979): Heteropterológiai vizsgálatok kukoricásban. Állatt. Közl. 66: 131-134.

RÁCZ V. (1986): Composition of heteropteran populations in Hungary in apple orchards belonging to different
management types and the influence of insecticide treatmens on the population densities. Acta Phytopath.
Entomol. Hung. 21: 355-361.

RÁCZ V. (1986): Heteroptera vizsgálatok kukoricában. Növényvédelem 22: 21-26.

RÁCZ V. (1989): Poloskák (Heteroptera) szerepe magyarországi kukoricások életközösségében. Kandidátusi


értekezés, Budapest

RÁCZ V. (1993): Dominance conditions and population dynamics of Lygus (Het., Miridae) species in
Hungarian maize stands (1976-1985), as functions of climatic conditions. J. appl. ent. 115: 511-518.

RAKK ZS. (1974): A lucernabogár (Phytodecta fornicata Brügg., Coleoptera: Chrysomelidae) morfológiája,
ökológiája és az ellene való védekezés. Doktori értekezés. Agrártud. Egyetem, Keszthely

REICHART G. (1951): A bimbólikasztó bogár. MTA Agrártud. Oszt. Közl. 2, 207-343.

REICHART G. (1952): Adatok a bronzbogár Perotis lugubris biológiájához. Ann. Inst. Prot. Plant. Hung. 5,
139-152.

REICHART G. (1958): A szőlőilonca (Sparganothis pilleriana Schiff.) tápnövényei. Fol. entomol. hung., 11:
423-446.

REICHART G. (1964): Összefoglaló tanulmány a borsózsizsikről (Bruchus pisorum L.) és az ellene való
védekezésről. Kisérl. Közl. 57/A, 149-168.

REICHART G. (1972): Magyarországi gyümölcsfák sodrómoly együttesének vizsgálata 1. Almástermésű


gyümölcsök tavaszi molyegyüttese. Növényvédelem 8, 481-487.

484
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Irodalom

REICHART G. (1972): Magyarországi gyümölcsfák sodrómoly együttesének vizsgálata 2. Csonthéjas


gyümölcsnemek tavaszi molylepke-együttese. Növényvédelem 8, 535-543.

REICHART G. (1973): Magyarországi gyümölcsfák sodrómoly együttesének vizsgálata 3. Fontosabb


gyümölcsnemeken élő molylepke-együttesek tavaszi aszpektusa. Növényvédelem 9, 3-9.

REICHART G. (1975): A kéregmoly (Enarmonia formosana Scopoli) életmódja Magyarországon.


Növényvédelem 11, 523-537.

REICHART G. and BODOR, J. (1972): Biology of the oriental fruit moth (Grapholitha molesta Busch.) in
Hungary. Acta Phytopath. Acad. Sci. Hung. 7, 279-295.

REICHART G., SZATALA Ö., NAGY B. és MILINKÓ I. (1952): Növényvédelmi zárszolgálati kézikönyv.
Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

RIBAUT, H. (1952): Homopteres Auchénorhynques. II. (Jassidae). Faune de France. P. Lechevalier, Paris.

RICHARD, E. C. (1995): Az amerikai kukoricabogár, Diabrotica virgifera virgifera LeConte (Coleoptera:


Chrysomelidae), a kukorica új kártevője Európában. Növényvédelem 8, 353-360.

SAKIMURA, K. (1960): The present status of Thrips-borne viruses. Pineapple Research Institut of Hawaii,
Technical Paper No. 276, 1-7.

SÁRINGER GY. (1989): Egyenlőszárnyú rovarok – Homoptera. In: Jermy T. és Balázs K. (szerk.): A
növényvédelmi állattan kézikönyve 2. Akadémiai kiadó, Budapest

SÁRINGER GY. (1953): Tanymecus dillaticolis Gyll. kártevése kukoricán. Növényvéd. Kut. Int. Évk. Budapest
6, 358-360.

SÁRINGER GY. (1953): Vizsgálatok a fritlégyen (Oscinosoma frit L.). Ann. Inst. Prot. Plant. Hung. 6, 129-
143.

SÁRINGER GY. (1990): A búza fontosabb kártevői Magyarországon és az ellenük való védekezés irányelvei.
PATE Georgikon Mg. tud. Kar Közl. 32(1): 1-84.

SÁRINGER GY. (1961): Adatok a repcegyökérormányos (Baris coerulescens Cop.) életmódjának ismeretéhez.
Ann. Inst. Prot. Plant. Hung: 8, 269-271

SÁRINGER GY. (1967): A repce és a mustár fontosabb állati kártevői Magyarországon. Ann. Inst. Prot. Plant.
Hung. 10, 135-162.

SÁRINGER GY. (1967): Nutrient consumption of the alfalfa weevil (Hypera /Phytonomus/ variabilis Herbst.)
(Coleoptera; Curculionidae). Acta Agron. Acad. Sci. Hung. 16, 113-120.

SÁRINGER GY.(1970): The life history of Ceuthorrhynchus macula-alba Herbst. (Col.; Curculionidae) in
Hungary. I. Effect of environmental conditions on the emergence of hibernating adults. Acta Phytopath. Acad.
Sci. Hung. 5, 375-387.

SÁRINGER GY. és DESEŐ K. (1966): Effect of photoperiod and (Hypera variabilis Herbst). Acta Phytopath.
Acad. Sci. Hung. 353-368.

SÁRINGER GY and TAKÁCS A. (1994): Biology and control of Tanymecus dilaticollis Gill.
(Col.,Curculionidae). Acta Phytopath. Entomol. Hung. 29, 173-185.

SASS B. (1978): Adatok az amerikai bivalykabóca (Ceresa bubalus Fabr.) magyarországi elterjedéséhez és
életmódjának ismeretéhez. Növényvédelem 14, 543-549.

SASS B. (1979): Az amerikai bivalykabóca (Ceresa bubalus Farb.) gazdanövényei és károsítása


Magyarországon, valamint az ellene való védekezés lehetőségei. Növényvédelem 2, 67-73.

SASVÁRI L. (1986): Madárökológia I. – II. Akadémiai Kiadó, Budapest

SCHENK J. (1907): Az 1907. évi sáskajárás a Hortobágyon és a madárvilág. Aquila 14, 223-251.

485
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Irodalom

SCSEGOLEV I. (szerk.) (1951): Mezőgazdasági rovartan. Akadémiai Kiadó, Budapest

SEBESTYÉN M. és VÁRADY M. (1970): Növényvédelmi Karantén Kézikönyv. Mezőgazdasági Kiadó,


Budapest

SEPRŐS I. (1968): A körtemoly (Laspeyresia pyrivora Dan.) hazai előfordulása. Növényvédelem 4, 159-164.

SEPRŐS I. és TISZA G.-né (1970): Gyümölcsmolyok. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

SOLYMOSY F. és SZALAY-MARZSÓ L. (1959): A fűszerpaprika újhitűségének epidemiológiai vizsgálata,


különös tekintettel a levéltetű-vektorok populációdinamikájára. Növénytermelés 8,145-156.

SOÓS Á. /1948/: A magyar rizs légykártevőjéről. Folia entomol. hung. 3, 9-12.

SOÓS Á. (1963): Poloskák 8. (Aphelocoridae, Naucoridae, Nepidae, Notonectidae, Pleidae, Corixidae). Fauna
Hung. 68. Akadémiai Kiadó, Budapest

SOÓS L. (1955-1959): Csigák–Gastropoda 1-2. Fauna Hung. 16, 41. Akadémiai Kiadó, Budapest.

SORAUER P. und BLUNCK, H. (ed.) (1953): Handbuch der Pflanzenkrankheiten. Bd. 4., 1. Teil. P. Parey,
Hamburg-Berlin.

SOUTHWOOD, T. B. E. (1956): The nomenclature and life-cycle of the European Tarnished Plant Bug. Lygus
rugulipennis Poppius (Hem., Miridae). Bull. Entomol. Res. 46, 845-848.

STEIN, W. (1968): Zur Biologie, Morphologie und Verhaltensweise von Apion virens Herbst. (Col.,
Curculionidae) Oecologia, Berlin 1, 49-86.

SZABÓ L. (1988): A burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata Say) inszekticid rezisztenciájának helyzete


Magyarországon. Növényvédelem 5, 219.

SZABÓKY CS. (1994): A Cameraria ohridella (Deschka et Dimic 1986) előfordulása Magyarországon.
Növényvédelem 30, 529-530.

SZABOLCS J. (1975): A spárgát károsító Crioceris Fourch. fajok összehasonlító leírása és növényvédelmi
problémái. Doktori értekezés, Agrártud. Egyetem, Keszthely

SZABOLCS J. és GÁBORJÁNYI R. (1988): A rozsnok mozaikvírus átvitele vetésfehérítő bogarakkal.


Növényvédelem 9, 361.

SZABOLCS J. és NÁDASY M. (1990): A nitrogén műtrágyázás hatása a Lema fajok életmódjára.


Növényvédelem 5, 218.

SZABOLCS J., THURÓCZY CS és HORVÁTH L. (1989): A vetésfehérítő bogarak (Col.: Chrysomelidae)


fejlődési alakjainak parazitáltsági viszonyai Magyarországon. Növényvédelem 6, 269.

SZALAY-MARZSÓ L. (1958): Populationsdynamische Untersuchungen an Bestanden der Rübenblattlaus


(Aphis-Doralis fabae Scop.) in Ungarn in den Jahren 1955 und 1956. Acta Agr. Acad. Sci. Hung. 8 (3-4), 187-
211.

SZALAY-MARZSÓ L. (1969): Levéltetvek a kertészetben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest,

SZARUKÁN I. (1967): Adatok a kiskendermoly (Grapholitha sinana Feld.) biológiájához. Növényvédelem 3,


193-202.

SZARUKÁN I. (1975): A vetéssorrend ökológiai és biológiai vizsgálata, különös tekintettel a Melolonthidákra.


Kandidátusi értekezés. Agrártud. Egy. Debrecen,

SZÉKESSY V. (1958): Aves – Madarak. Akadémiai Kiadó, Budapest

SZELÉNYI G. (1935): Adatok a máktokbarkó (Ceutorrhynchus macula-alba Herbst) bionómiájához és


ökológiájához. Kisérl. Közl. 38, 217-224.

486
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Irodalom

SZELÉNYI G. (1938): Die Schadlinge des Ölmohns in Ungarn. Verh. 7. Int. Kongr. Ent. Berlin : 2625-2639.

SZELÉNYI G. (1941): A lucernaböde (Subcoccinella vigintiquatuorpunctata L.) és élősködője: Tetrastichus


Jablonowskii n. sp. Növeg. Évk. 1, 83-88.

SZELÉNYI G. (1944): A lucernaböde (Subcoccinella vigintiquatuorpunctata L.) Növeg. Évk. 2-4, 31-126.

SZELÉNYI G. (1955): A növényvédelem biocönológiai útjain. MTA Agr.tud. Oszt. Közl. 8, 27-33.

SZELÉNYI G. (1957): Biocönózis-e az agrárterület. Ann. Inst.Prot. Plant. Hung. 7,35-41.

SZENTESI Á. (1975): Effect of oviposition stimuli and subsequent matings: on the viability of eggs of
Acanthoscelides obtectus Say (Coleoptera, Bruchidae). Acta Phytopath. Acad. Sci. Hung. 10, 417-424.

SZENTESI Á. (1973): Effect of different degrees of antennectomy on the mating behaviour of bean weevil
Acanthoscelides obtectus Say (Coleoptera, Bruchidae). Acta Phytopath. Acad. Sci. Hung. 8, 231-246.

SZENTESI Á. and JERMY T. (1985): Antifeedants of the Colorado potato beetle: An overview and outlook.
Massachusetts Agric. Exp. Sta. Res. Bull. 704, 17-27.

SZEŐKE K. (1984): A gabonafutrinka (Zabrus tenebrioides Goeze) életmódjának megváltozása szélsőséges


csapadékszegény viszonyok között. Növényvédelem 12, 541-545.

SZEŐKE K. (1985): Ugarlégy (Delia coarctata Fall., Diptera, Anthonomyidae) elleni védekezés presowing
területkezeléssel és csávázással pp. 414-416. (In: Bajai J. és Koltai Á. (szerk.): Búzatermesztési kísérletek
(1970-1980). Akadémiai Kiadó, Budapest

SZEŐKE, K., DULINAFKA, GY. (1987): A gyapotbagolylepke (Helicoverpa armigera Hubner 1808) hazai
előfordulása és kártétele csemegekukoricában. Növényvédelem 23, 433-438.

SZIJJ J. és SZIJJ L. (1955): Adatok a fehér gólya (Ciconia ciconia L.) táplálkozásbiológiájához. Aquilla 59-62,
83-94.

SZILVÁSSY L. és SZITÓ A. (1982): Adatok a rizsszúnyog (Cricotopus bicinctus Meigen) és az aknázó


rizslégy (Hidrellia griseola Fallén) biológiájához és kártételéhez. Növényvédelem 18, 542-550.

SZINETÁR CS. (1996): Pókok (Araneae) alosztálya. In: Papp L. (szerk.) Zootaxonómia Egységes jegyzet,
Budapest 126-132.

SZITÓ A. (1976): Adatok a rizslégy (Hydrellia griseola Fallén) áttelelésének ismeretéhez. Folia entomol. hung.
29, 103-106.

SZÜCS J. és SZABÓ J. (1958): A kendermagbogár (Peritelus familiaris Boh.) Magyarországon 2. kiadás Bács-
Kiskun megyei Tanács kiadása. Bács megyei ny. Kecskemét

SZUNYOGHY J. (1972): Mammalia – Emlősök Insectivora – Rovarevők. Fauna Hung. 22. Akadémiai Kiadó,
Budapest

TAKÁCS A. (1972): A kukoricabarkó (Tanymecus dilaticollis Gyll.) kártételének vizsgálata monokultúrás


kukoricában. Doktori értekezés, Agrártud. Egy. Keszthely

TAMAKI, G., FOX, L. and BUTT, B. A. (1974): Ecology of the green peach aphid as a vector of beet yellows
virus of sugarbeet. USDA techn. Bull. 1599.

TASNÁDY GY. (1969): Új hagymakártevő hazánkban a Ceuthorrhynchus suturalis Fabr. Növényvédelem 5,


33-40.

TÓTH Gy. (1961): Az amerikai bivalykabóca (Ceresa bubalus F.) és az ellene való védekezés Magyarországon.
(Homoptera, Auchenorrhyncha). Fol. entomol. hung. 14, 337-344.

TÓTH GY. (1962): A szamócaültetvényeket pusztító gyökérormányos bogarak Otiorrhynchus ovatus L. és O.


rugosostriatus Goeze (Col., Curculionidae) életmódja, kártétele és a védekezés lehetőségei. Kert. Szől. Főisk.
Évk. 26, 99-120.

487
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Irodalom

TÓTH GY. (1962): Az üvegszárnyú ribiszkelepke (Synanthedon tipuliformis Cl.) életmódja és kártétele. (Lep.,
Aegeriidae). Kert. Szől. Főisk. Évk. 26, 71-88.

TÓTH GY. (1964): A Földközi-tengeri gyümölcslégy (Ceratitis capitata Wied.) meghonosodásának lehetősége
Közép-Európában és hazánkban. Kert. Szől. Főisk. Közl. 1(3): 197-215.

TÓTH Z. (1966): A talajlakó ízeltlábúakra ható néhány ökológiai tényező vizsgálata Nyugat-Dunántúlon.
Mosonmagyaróvár, Agrártud. Főisk. Közl. 9, 3-20.

TÓTH Z. (1968): Néhány talajlakó ízeltlábú és a talajtípusok. Mosonmagyaróvár; Agrártud. Főisk. Közl. 11,
195-201.

TÓTH Z. (1972): A pattanóbogár-lárvák vertikális mozgása. ATE Mg. Kar. Közl., Mosonmagyaróvár 15, 5-14.

TUSNÁDI CS. K. és MERKL O. (1991) : A dracénaszú (Xyleborus affinis Eichhof, Coleoptera: Scolitidae)
előfordulása Magyarországon Dracaena fragrans Massangeana törzsekben. Növényvédelem 7 27, 296-302

UBRIZSY G. és REICHART G. (1958): Termesztett növényeink védelme. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

VARIS, A. L. (1972): The biology of Lygus rugulipennis Popp. (Het., Miridae) and the damage caused by this
species to sugarbeet. Ann. Agric. Fenn. 11, 1-56.

VÁSÁRHELYI T. (1978): Poloskák V. (Aradidae, Tingidae, Cimicidae, Microphysidae). Fauna Hung. 132.
Akadémiai Kiadó, Budapest

VIG K.(1989): Kártevő földibolha fajok (Phyllotreta spp.) rendszertana, alaktana és életmódja (Coleoptera:
Chrysomelidae: Halticinae). Kandidátusi értekezés, Keszthely-Szombathely

VOIGT E. (1967): Adatok a szőlőn károsító molylepkefajok rajzásához és elterjedési viszonyaihoz. Fol.
entomol. hung. 20, 623-635.

WAGNER, E. (1952): Blindwanzen oder Miriden In: Dahl, F. (ed):Die Tierwelt Deutschlands 41. VEB G.
Fischer Verlag, Jena

WAGNER, E. (1966): Wanzen oder Heteropteren I. Pentatomorpha. In: Dahl,F. (ed): Die Tierwelt
Deutschlands. 54. Teil. VEB G. Fischer Verlag, Jena

WAGNER, E. (1967): Wanzen oder Heteropteren II. Cimicomorpha. In: Dahl,F. (ed): Die Tierwelt
Deutschlands. 55. Teil, VEB G. Fischer Verlag, Jena

WAGNER, E. (1970-1971): Die Miridae Hahn,1831, des Mittelmeerraumes und der Makaronesischen Inseln
(Hemiptera, Heteroptera). Teil 1. Entomol. Abh. Staatl. Mus. Dresden, 37, Suppl.

WESTSIK V. (1937): A vetésforgó befolyása a répabogár irtására. Cukorrépa 10, 41-42, 60-61, 137-139

WETZEL, T. (1964): Untersuchungen zum Auftreten, zur Schadenwirkung und zur Bekampfung von
Thysanopteren in Grassamenbestanden. Beitr. Entomol. 14, 427-500.

WILDE, W. H. A. (1970): Common plantain as a host of pear psylla (Homoptera: Psyllidae). Can. Entomol.
102, 384.

WOODFORD, J. A. T and GORDON, S. C. (1988): Alternatives to vigour control with dinoseb as a means to
control raspberry cane midge and midge blight in red raspberry cv. Glen Clova. J. Hort.Sci. 63: 587-593.

ZAWIRSKA, I. (1976): Untersuchungen über zwei biologische Typen von Thrips tabaci Lind. (Thysanoptera,
Thripidae) inder VR Polen. Arch. Phytopath. Pflschutz, 12, 411-422.

ZILAHI-SEBESS G. (1956): Rovartani vizsgálatok észak-tiszántúli burgonyaföldeken. Acta Univ. Debrecen, 3


(2),1-30.

ZSEMBERY S. (1963): Répalevéltetű elleni védekezés disystonos magcsávázással. Egyetemi doktori értekezés.
ATE Mg. kar, Gödöllő

488
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Irodalom

ZSEMBERY S. (1976): A cukorrépa kártevői In: Soós P. és mti. (szerk.) Cukorrépatermesztés korszerűen,
Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

ZSOÁR K. (1950): Adatok a máktokbarkó (Ceutorrhynchus macula-alba Herbst.) biológiájához. Agrártud.


Egyet. Mezőgazd. Kar. Évk. 1, 130-136.

489
Created by XMLmind XSL-FO Converter.

You might also like