Professional Documents
Culture Documents
Általános és középiskolában kitüntetett figyelmet fordítottam a biológiára, ami azért sem esett
nehezemre, mert a szüleim mindketten kórházban dolgoztak (orvosként, illetve vegyészként)
így a természettudományos gondolkodásmód áthatotta a (velem együtt háromgyermekes)
családunk életét.
Felforgatják a világképemet
1
magyarázzák a világot, milyen válaszokat adnak létünk legizgatóbb
kérdéseire.
Először azt gondoltam, hogy ez „túl szép, hogy igaz legyen”. Ugyanakkor megragadott a
gondolatrendszer koherenciája, az erőszakmentesség gondolata és az a lehetőség, hogy az
életünknek talán magasabb rendű küldetése van. Bár akkor már
ismertem a nagy vallási kultúrákat, és tudtam, hogy más szent könyvek
üzenete nagyon hasonló ehhez, sehol nem találkoztam a gondolatok
olyan részletes, rendszerezett kifejtésével mint a védikus írásokban, és
egy olyan tiszta életmód leírásával, ami e spirituális cél elérését
támogatja. Mindez megnyerő, ugyanakkor szokatlan és nehezen hihető
is volt számomra a szocializmus oktatási rendszerében magamba
szívott „tudományos materializmus” után.
2
Vissza a könyvespolchoz
Még mindig megvoltak a fiatalkori, állatokról szóló könyveim, így amikor időnként
hazautaztam a szüleimhez, újra elővettem és végigolvastam őket. Feltűnt, hogy
tulajdonképpen milyen felszínesen bánnak az eredetek megmagyarázásával. Bármilyen
jelenségről írnak az élővilágban, arról azt állítják, hogy „kialakult”, „módosult”, „kifejlődött”,
„adaptálódott”, azonban soha nem írnak róla részletesen, hogy ez miként történt volna meg.
Gondoltam, hogy talán a biológiai szakfolyóiratokból részletesebben tájékozódhatok erről, de
azt találtam, hogy az ott olvasható leírások, bár tudományosabban vannak megfogalmazva,
egy előre elfogadott, de nem bizonyított gondolatmeneten alapulnak.
Ekkor már erősen azt gyanítottam, hogy iskoláztatásom során
félrevezettek, és hogy az evolucionizmus tulajdonképpen csak egy
nyelvi konstrukció, a 19-20. század világmagyarázó mítosza. Ahogy a
társadalomtudományokban neveznék: egy „narratíva”, vagyis egy
sztori, amit egy bizonyos kor emberei találtak ki és meséltek a
többieknek.
Nézzük csak, milyen kérdések merülnek fel az ösztönös állati viselkedésekkel kapcsolatban.
Látszólag nem meglepő, hogy a hangyák hangyákként, a madarak madarakként, az
emlősállatok pedig emlősökként viselkednek. Összetett tevékenységeik jelentős részét előre
meghatározott módon, ösztönösen hajtják végre. De honnan tudják az
állatok, hogy mit, mikor és hogyan kell csinálniuk? Honnan
származik a természetben megnyilvánuló értelem?
A természet termosztátja
Maga Darwin is tisztában volt ezzel a problémával, így utalt rá A fajok eredete című
művében: „Vannak ösztönök, melyek oly csodálatosak, hogy kifejlődésük problémáját az
olvasó valószínűleg az egész elméletemet megdöntő nehézségnek fogja tekinteni.”
3
Sok ösztönös viselkedésforma nem egyetlen mozzanatból áll, hanem viselkedési elemek
sokaságának együttesen kell jelen lenniük a viselkedés célszerűsége érdekében. Nézzünk meg
egy példát, amelyből nyilvánvalóvá válik, hogy miért is jelentenek ezek komoly, vagy akár
végzetes kihívást a darwini elképzeléssel szemben.
4
fészket. Ősszel pedig, amikor hidegebbre fordul az időjárás, s a domb belsejében lévő,
növényi bomlásból származó hő is lecsökken, napközben leszedi a felső rétegeket, hogy a nap
a fészek közepére süssön, s felmelegítse a tojásokat. Estére aztán újra betakargatja őket, hogy
visszatartsa a hőt. Érdekes, hogy a lábastyúk képes megjósolni az időjárást: tudniillik gyakran
már néhány órával az időjárás-változás előtt elvégzi a
költődombon a szükséges változtatásokat…
Nincs kiút
5
A madarak osztályában az a leggyakoribb, hogy a szülők (többnyire a tojók) saját
testmelegükkel költik ki a tojásaikat. A másik módszer – amit itt láthattunk –, amikor külső
hőforrást használnak a keltetéshez. Önmagában mindkét stratégia működőképes, a maga
összetett formájában. Azonban nem lehetséges a „tojásokon ülő” stratégiát apró lépésenként
átalakítani a költődombot alkalmazó szisztémává. Miért?
Azért, mert az elképzelt átváltozási folyamat során egy
bizonyos ponton radikális átalakításra lenne szükség az
egyik struktúrából a másikba. Az új költési stratégiához
pedig egyszerre kellene megjelennie a szükséges
anatómiai változásoknak és az ösztönprogramok
sokaságának, másképp a rendszer nem lenne
működőképes. A sokféle elem ilyen összehangolt
megjelenése azonban lehetetlen, ha tudatos irányítás
nélküli, véletlen mutációkra akarjuk bízni a feladatot. A kétféle költési stratégia tehát minden
valószínűség szerint egy időben, egy átfogó, felsőbb rendű terv részeként jelent meg.
6
Az állati viselkedések olyan logikai fejtörők el állítanak
bennünket, amelyeknek sok esetben nem látszik más
megoldása, mint az intelligens tervezés. Érdemes hát
megfontolnunk az ősi bölcsességek álláspontját.
A védikus írások filozófiája szerint az evilági élőlények három összetevőből állnak. Az élet és
a tudat valódi forrása minden testben egy örök egyéni tudatszikra. Ezt a valódi élőlényt fedi
be egy finomfizikai test, amelyben az élőlény mentális tevékenységei zajlanak. Úgy tűnik,
hogy eredendően ebbe a finomanyagi testbe vannak bekódolva a fajra jellemző ösztönök is,
amelyek alapvetően nem változnak. A tudatot és a finomtestet a látható biológiai test burkolja
be. E megközelítés szerint az élővilág változatos formái és a hozzájuk rendelt
viselkedésformák végső soron egy végtelenül intelligens és ötletes lénytől származnak,
csakúgy, mint a testeket mozgató, örökkévaló tudatszikrák.