TARTALOM

A mű eredeti címe: THE ILLUMINED ONES

©Copyright Bevezetés 5
Whitc Eagle Publishing Trust 1971 Kicsoda White Eagle? 12
New Lands, Liss, Hampshirc, England Barlang a hegyekben 24

Fordította: © Balogh Béla 1994 ELSŐ RÉSZ-TOLLAS KÍGYÓ

Borítóterv Minesta otthona 36

Németh Katalin Minesta és Hah-Wah-Tah 40
A Fehér Mágia Testvérisége 50
Kő- és Napimádat 57
Kiadja Minesta beavatása 64
Fehér Sas Páholy Alapítvány Hah-Wah-Tah bölcsessége 72
Budapest, 2007. Minesta és a Mester 80
Hah-Wah-Tah eltávozása 86

MÁSODIK RÉSZ - EGYIPTOMI FÉNY

Nyomta és kötötte
Veszprémi Nyomda Zrt. Bevezetés 91
2007. Rá-min-ati 94
Is-rá, a főpap 101
Emlékek temploma 112
Rá-Hotep 122
Visszatekintés 133
l Ijraegyesülés 141
ISBN: 978 963 06 3622 3 Rá-Hotep a templomban 148
Kcteljesedés 156
/éne és lelki gyógyítás 166
A szeretet törvénye 171
A/, Ozirisz-beavatás 180
Koronázás ... ...189
 BEVEZETÉS

A gyönyörű völgyet, melyben laktunk, az indiánok

Köszönettel családom tagjainak, akik e könyv
„Willomee"-nek, a béke völgyének nevezték. Apám, a
létrehozásában segítségemre voltak, valamint né-
maja nép lelki vezetője és főpapja, a Minesta nevet vá-
hai Sir Rónáid Frasernek tanácsaiért és a kézirat
lasztotta számomra. Mindez több ezer évvel ezelőtt tör-
előkészítéséhez nyújtott nagylelkű segítségéért.
tént...
Jelenlegi életem sok apró eseménye világosan jelzi az
Grace Cooke
indiánokhoz fűző szoros kötelékeimet, valamint az ak-
k( >ri munkám - inkarnációkon keresztül meg nem szű-
nő - folytonosságát. Ez a folytonosság még az arcvonás-
(>kban és a fizikai sajátosságokban is fellelhető. Sötét bő-
röm, sötétbarna szemem és fekete hajam alapján gyak-
r.in néztek indiánnak. Két alkalommal is előfordult, hogy
•./.lmomra ismeretlen indiánok felkiáltottak: „De hiszen
u- közülünk való vagy!" - és én határozottan éreztem,
c/. igaz.
Néhány évvel ezelőtt találkoztam egy angliai
hölggyel, akivel később összebarátkoztunk. Ő volt az első
Ichér nő, áld dél-amerikai indiánok társaságában, kenu-
\ . i l evezett lefelé az Amazonászon. Első találkozásunk
alkalmával adott nekem egy Ids figurát, mely egy régi maja
ior/,sfőnök sírjáról származott. Szentül hitte, hogy ez
v,il,miikor az enyém volt. Azt mondta, első pillantásra
megállapította, hogy közéjük tartozom.
A könyvben leírt emlékek az un. „felsőbbrendű én"-
i 11 keresztül jöttek, nem automatikus írással, nem álmok
 formájában, nem transzüzenetekben, és nem a mediális
kommunikáció valamely más módszerének segítségével.
„Behangoltam" magam egy megváltozott, magasabb
rendű tudatállapotba, és fáradalmas, alkotó erőfeszítés-
sel újra és újra „visszagondoltam" a múltba. Kitartó
munkám eredményeként felbukkantak a múltat felfedő
emlékeim, melyek a leiekbe kitörölhetetlenül vannak
beírva.
Amikor „Tollas Kígyó" című könyvemben először
írtam előző életemről, mint maja indiánlány, a történet
azt sugallta, hogy egy jellegzetes maja civilizáció élt és
virágzott legkevesebb tízezer évvel ezelőtt a dél-ameri-
kai Andok lábainál. Ez az állítás sok ellenvéleményt vál-
tott ki. Elsősorban azt állították, hogy a maja indiánok
Közép-Amerikához és nem Dél-Amerikához tartoznak,
másodsorban a talált leletek alapján az a civilizáció, amit
maja néven ismerünk, i.sz. 350-től 900-ig terjedő idő-
szakra tehető.
Nem az én feladatom bebizonyítani vagy rögzíteni
olyan emlékek tényszerű pontosságát, melyek egészen más
alapokon nyugszanak. Minden esetre hivatkozom azokra
a bizonyítékokra, melyek az óta kerültek napvilágra. Ezek
támogatják azt az állítást, mely szerint több ezer évvel
ez előtt egy jelentős maja civilizáció virágzott az Andok-
nak azon a részén, mely az Amazonászt táplálja.
Közép-Amerikát, miután a XVI. században a spanyo-
lok felfedezték, sok archeológus és felderítő utazó tanul-
mányozta. A leletek nagyon érdekesek. Charles
Gallenkamp írja a ^fAaya., the Riddle and Rediscavery ofa
lost Civilization" című könyvében:
„Szétszóródva a nagy kiterjedésű őserdőkben, Kö-
zép-Amerikában, Mexikó déli részén, a Yucatan félszige-
ten és a Guatemala-Honduras területén lévő magas fenn-
síkokon számtalan relikvia található, melyeket az indián
Amerika valaha is létezett legfejlettebb civilizációja, a
maja civilizáció hagyott hátra."
Egy városról is ír, melynek égbe nyúló monumentu-
mai, szögletes piramisai, tágas templomai találkozóhely-
ként szolgáltak tudománnyal, művészettel, filozófiával
és metafizikával foglalkozó nemesek, magas rangú papok
és orákulumok számára. A romok körüli hangulat olyan
gondolatokat ébreszt, mintha az egész hely inkább va-
rázslók, mint hétköznapi emberek műve lenne.
Mexikó déli részén, a Santo Domingo dél Palenque
nevű falu közelében, vannak paloták, melyeket szertar-
tási ruhába öltözött, művészien kidolgozott, tolldísszel
koronázott főpapok arcképe díszít. Rámutat arra, hogy
< >tt nem találhatók adatok egy fejlődésben lévő civilizá-
cióról. A maja népnek sikerült megvalósítania a mesteri
lókon álló civilizációt mindjárt a keletkezése időszaká-
ban. Kétség kívül csak arra következtethetünk, hogy ez
a civilizáció, melyről maradványai tanúskodnak, már rég
elérte kifejlődésének csúcsát.
Érdekes, hogy August Le Plongeon Közép-Ameri-
kában és a Yucatan félszigeten végzett ásatásoknál tett
l,nógatásai alapján ezt írja egyik könyvében: „Meg va-
i'.vok győződve arról, hogy a maja valamint az ősi euró-
pai és ázsiai civilizáció közös eredetű, és az elsüllyedt kon-
i ii icnsről, Atlantiszról származik." Ez megfelel annak, ami
belső víziómon keresztül jutott tudomásomra.
 A The Times és más folyóiratok 1965. október 25.-
én közölték a hírt, mely szerint egy amerikai felfedező,
Géné Savoy, egy kőváros maradványait találta meg a
Közép-Kordillerák nyugati lejtőin, közel a perui
Patazhoz. A város tizenkét és fél négyzetmérföldnyi te-
rületen fekszik a dzsungelben, jól megépített utakkal,
lépcsőkkel, a teraszokon templomokkal. A templomok
falait antropomorf és zoomorf fejek - vízköpők - díszí-
tik. A fejek közül ötnek volt palalemezekből kialakított
fejdísze, melyek vagy sugáralakban felfelé, vagy szárny-
tollakat utánozva, lefelé helyezkedtek el. Más dombor-
művek koncentrikus vagy egymásba fonódó négyszögek-
ből álltak. Néhányat sasra emlékeztető formák jellemez-
tek. Ezek a felfedező Savoyt a yucatani maja romokon
látott rajzokra emlékeztették.
Szembe kerülünk tehát azzal a kérdéssel, hogy vajon
a közép-amerikai kultúrák befolyásolták-e a dél-ameri-
kai kultúrákat, vagy ennek az ellenkezője történt? - írja
a The Times.
Ezek a felfedezések megerősítik az elbeszélésemet.
Legalábbis szembeötlő az a tény, hogy a mai perui őser-
dőkben valamikor, letűnt időkben, létezett egy civilizá-
ció, mely hasonló a maja néven ismert közép-amerikai
civilizációhoz. 1965. július 20.-án, mielőtt ezek a felfe-
dezések nyomtatásban megjelentek volna, White Eagle
azt mondta:
„Az elmúlt évek során arra törekedtünk, hogy az álom
világán belüli impressziók által és közvetlen kapcsolat
révén közöljünk veletek bizonyos adatokat a régi ameri-
kai indiánok életéről. Elmondtuk, mi az amit a kutatók
fel fognak fedezni Dél-Amerikában, valamint azt, hogy
az ottani ásatások napvilágra hozzák az ősi indián kultú-
ra maradványait, igazolva ezzel állításainkat. Mi úgy gon-
doljuk, helyes az a kijelentés, hogy az indián kultúra tíz-,
húsz- vagy harmincezer évre is visszanyúlik a múltba.
Még mindig megtalálhatók a monolitok, templomok és
lakások nyomai Amerika déli és északi részeinek lakatlan
tájain, ahol az indiánok éltek, és amikor a köveket és hi-
eroglifákat értelmezni fogjuk, sokmindenre fény derül
majd."
„Jelenleg a tudósok nem tudják megfejteni azokat az
igazságokat, melyeket az emlékművek magukba rejtenek,
éppen úgy ahogy nem tudják megfejteni a titkot sem,
amit ti Stonehenge-nek neveztek. Valamikor a jövőben,
amikor az ember megérik rá, sok mindent megtud majd
a/ építőkről, amit ma a tudósok nem is hinnének, és a
kutatás nehézségeit sem vállalnák.
A tudomány ma olyasmire épül, amit ténynek ne-
veznek, olyasmire, amit be lehet bizonyítani. Hogy mi-
ért? Azért mert a ti tudósaitok még nem fejlesztettek lei
bizonyos képességeket, még nem fejlesztették lei az agy
bizonyos részeit, és valójában nem ismerik a bizonyíték
mibenlétét. Amikor az ember etikai és lelki fegyelmezett-,
ségcn keresztül eléri majd azt a szintet, melyen bizonyos
ma még az idegrendszerbe és az agyba zárt - képessé-
i'.ek reagálni kezdenek, megérti majd, és bölcsen fogja
lusználni mindazt, amit a szellem világában élők imp-
i css/iók formájában eljuttatnak az agy említett részeibe.'"
„Az indiánok kultúrájának tanulmányozásában, mint
már előbb említettük, az ember nem tudja még értei-
mezni a jeleket. Az egyeden megbízható feljegyzés az un.
Akasha krónikában található. Az Akasha krónikában
minden gondolat, hang és cselekedet meghagyja a lenyo-
matát. Egy módszer van, amelynek segítségével valóban
felfedezhetjük az igazságot régi fajokról és történelem
előtti időkről, és ez a módszer az Akasha krónika olvasá-
sához szükséges adottság kifejlesztése."
„Próbáljátok meg elfeledni mindazt, amit wigwa-
mokban lakó vad indiánokról olvastatok és hallottatok.
Az összes indián nem volt nomád. Azoknak az indiánok-
nak, akikről mi beszélünk, gyönyörű épületeik, csodá-
latos templomaik, szép házaik és kőépítményeik voltak.
Az indián kultúra sokkal de sokkal régebbről ered, mint
azt a maja civilizációról szóló ismert történelmi vagy ré-
gészeti feljegyzések tanúsítják. A nagy indián népek
ugyanazt a kultúrát ismerték, melynek nyomai Indiába
vezetnek. A Mű nevű kontinenssel kapcsolatos féljegy-
zések között is ennek a kultúrának a nyomai találhatók.
A nepáli archívumokban, kőtáblákba vésve ma is meg-
található a vízözön és a jégkorszak története, és mindaz,
ami a régi időkben a Föld felszínével valamint a rajta lakó
népekkel és fajokkal történt. Ezek a kíváncsi szemek elől
gondosan elrejtett feljegyzések megtalálhatók a Hima-
lája bizonyos részein, és teljes összhangban vannak
mindazzal, amit az ember maga is el fog olvasni, ami-
kor képes lesz az Akasha krónika olvasására és megér-
tésére."
„Megfigyelhetitek, hogy a régi indián templomok
kövein ábrázolt emberalakok tollakat viselnek. Néhány
alaknál a tollalc a fej hátsó részét díszítik. Ennek az az oka,
hogy a „bátor" indiánnak, ahhoz, hogy egy tollat elnyer-
jen, nemcsak fizikai de főként morális, lelki vagy ha úgy
tetszik, pszichikai képességekről kellett tanúságot tennie.
Ezeknek a képességeknek a központja az agy hátsó ré-
szében található, és ez teszi lehetővé számára, hogy
magasabb szinten működjék. Ezen a rendkívül érzékeny
centrumon keresztül dolgozunk mi is, amikor egy mé-
dium segítségével beszélünk."
Volt idő - meséli White Eagle - amikor azokat az in-
diánokat, akik bizonyos magasabb rendű spirituális tu-
dást, erőt és megbecsülést értek el, Tollas Kígyóknak
nevezték. Ezek a Tollas Kígyók voltak azok, akiket ti
Idősebb Testvéreknek vagy Mestereknek neveznétek. A
tollkorona az általuk elért megvilágosodottság állapotá-
nak szimbóluma volt.
Az olvasó megkérdőjelezheti a maja történetben le-
írt testvérházasságot. Habár akkoriban nem volt tudo-
másom róla, később megtudtam, hogy a majáknál,
ugyanúgy mint az egyiptomiaknál is, akik a majáktól
vették át a rituálék és szociális szokások egy részét, a test-
vérházasság - legalább is a királyi családokban - megszo-
kott dolog volt. Úgy tűnik, Peruban is ez volt a helyzet.
Lehet, hogy ez a gondolat ma visszatetsző, de az egyé-
ni erkölcsöt és a házasságot irányító törvények mindig
a/, illető hely és idő függvényei. Még ma is léteznek nagy
i lépek maradványaiként fennmaradt olyan törzsek, akik-
nél ez a szokás előfordul. Ez úgy vonul keresztül a világ
különböző részeiről származó mítoszokon és legendá-
kon, mintha a testvérházasságnak valami misztikus je-
ICMItősége volna.
 Maja inkarnációm alatt apám, Hah-Wah-Tah tanított
az aktív testvériség alapvető törvényeire, ő maga pedig a
hegyen élő Mester vezetése alatt dolgozott. Egyiptomi
életemben Ls-rá, a főpap - Hah-Wah-Tah reinkarnációja
- volt a tanítóm. Őt a Mester vezette, aki időnként
megjelent sötétlila köntösébe burkolózva. Egy későbbi
inkarnációjában White Eagle mohawk törzsfőnök volt
a Hat Nemzet Közösségében. Azt hiszem, ő volt a le-
gendás hírű Hiawatah. És én ismét a lánya voltam, őt
pedig ismét egy Mester tanította.
Végül jelenlegi inkarnációmban, White Eagle médi-
umaként, olyan tanításban részesülök, amely a testvéri-
ségért folytatott munkára ösztönöz, White Eagle mes-
tere pedig, akit mi Bölcs Lovagnak nevezünk, néha vál-
lára terített sötétlila köntösben jelenik meg nekünk.
Rendkívüli történet ez, amely a Fehér Testvériség
„fátyol mögé rejtett" munkájáról szól, akik azért dolgoz-
nak, hogy a „béke és testvériség nagy fehér takaróját" az
egész Földre kiterjesszék.
KICSODA WHITE EAGLE?
„Ki ez a White Eagle?" - kérdezik néha az emberek.
() maga mindig titokzatos ezzel kapcsolatban, és úgy
l ű nik, nem kedvére való a téma. Néhány évvel ezelőtt,
amikor először lépett velem kapcsolatba, azt mondta,
k-j'.itióbbi inkarnációjában mohawk főnök volt a Hat
Nlnn/ctscg Szövetségében. Később is tett néhány cél-
zást erre vonatkozólag, amelyek, különböző események-
kel kapcsolatba hozva, arra engednek következtetni, hogy
White Eagle, az irokézek hat nemzetségének egykori
vezetője, nem más, mint Hiawatha, e szövetség mitikus
alapítója. A White Eagle név, melyen most ismerjük, lelki
tanítót jelent, feladata pedig az, hogy megértesse az
emberekkel a testvériség valódi jelentését. White Eagle
maga nem erősítette meg, hogy ő volt Hiawatha, ele
egyéniségük, személyiségük és munkájuk szembetűnő
hasonlóságot mutat. White Eagle munkája a béke és test-
vériség előkészítésére irányul. Az elmúlt harminc eszten-
dő alatt mondanivalójának az volt a rendeltetése, hogy
előkészítse elméinket a nemzetek közötti békesség új
korszakára.
Alvin M. Jozeph, az amerikai történész „The Pátriát
CJncfs" című könyvében azt írja, hogy tudott dolog,
miszerint Hiawatha kiképzéséről Dekaniwideh Mester
gondoskodott, aki többek között megtanította őt a kor-
mányzás princípiumaira. Ezeket a princípiumokat White
Lagle törvények formájában fogalmazta meg, amelyek a
Szövetség megalapításának valamint kormányzásának
alapjául szolgáltak. Az a mód, ahogyan ez a könyv a ke-
zembe került, meggyőzött róla, hogy White Eagle sze-
retné, ha többet tudnék az ő észak-amerikai indián éle-
léről. A londoni White Eagle Lodge-ban, egy vasárnapi
istentisztelet után, egy idegen jött oda hozzám és azt
mondta: „Önnek meg kell szereznie a könyvet a hazafi
índiánfőnökökről!" Meg is szereztem, és megtaláltam
l>cnnc Hiawatha létezésének történelmi bizonyítékait,
v.il.imint egy érdekes történetet az irokéz indiánok kö-
zött a törzsek közötti testvériség és a Szövetség megala-
pítása érdekében végzett munkájáról. A könyv többek
között azt is elárulja, hogy Hiawatha a törzsek szövetsé-
gét a „béke és testvériség nagy fehér takarója" néven
említi.
Egy alkalommal az Albert Hall-ban a Hiawatha című
előadás alatt úgy éreztem, egy vagyok az indiánok közül
és komoly erőfeszítésembe került, hogy ne rohanjak fel
a színpadra. A szünetben küldtem egy üzenetet a társu-
latban szereplő egyetlen igazi indiánnak, Oskenonton
indiánfőnöknek, aki a vajákos ember szerepét játszotta,
és megkérdeztem, találkozhatnék e vele? Néhány perc
múlva úgy rázta a kezemet, mintha rég elveszett rokona
volnék és felkiáltott: „Te az én népemből való vagy!"
Elmondtam neki, hogy egy indián „vezetőm" van,
akinek hatására erős késztetést éreztem arra, hogy talál-
kozzam vele. Azt válaszolta, hogy mialatt a haldokló
Minnehaha mellett énekelt, egy nagy indián főnök szel-
leme szállta meg őt. Ez az esemény - több mással egy-
bevetve - meggyőzött arról, hogy White Eagle
Hiawatha-inkarnációjának idején is együtt voltunk. Ügy
tudom, a Hat Nemzetség Szövetsége két évszázadon
keresztül megőrizte erejét a beözönlő fehérekkel vívott
harcokban, míg végül vereséget szenvedett. Politikai in-
tézménye azonban fennmaradt, mivel a Hat Nemzeség
Szövetségének rendszere olyan princípiumokra épült,
melyeket ma már Európában és Amerikában megjelent
filozófiai művek vallanak, ismertetnek és tanítnak azok
számára, akik igazságosabb és emberibb kormányzási
módszereket keresnek. Azt kell hinnem, hogy a fehérek
vezetői, akik az angol telepesek közötti egységről álmod-
t.ik, megvizsgálták a Szövetség politikai intézményét,
ugyanis tudott dolog, hogy irokéz indián vezetők a te-
lepesek szemére vetették, hogy nem alkottak egy szö-
vetséget a Hat Nemzet Szövetségének mintája alapján.
Ismét a „The Pátriát Chie/s" című könyvből idézek:
„Az 1754-es Albany Egyesülési Terv, melyet Benjámin
l'Vanklin javasolt a gyarmatosítók számára, a Hiawatha
Szövetségének törvénykönyvét használta inspirációs for-
rásként. Franklin tétovázás nélkül hozta gyarmatosító
i.irsainak tudomására, hogy különös dolog volna, ha a
Hálátlan vadakból álló hat nemzetség képes volna létre-
hozni és kivitelezni egy szövetségi tervezetet úgy, hogy
.i/, évszázadokig fennmaradjon, és megbonthatatlannak
bizonyuljon; ugyanakkor egy ahhoz hasonló szövetség
lel rchozása járhatatlan út tíz-tizenkét angol gyarmat szá-
mára, holott ez nélkülözhetetlen és előnyös, mert fel-
tételezhető, hogy saját érdekeiket illetően hasonló meg-
1 1 1 est kívánnak. Az irokéz szövetség törvényei csak indi-
írlu módon, a XVIII. század liberális filozófusai révén
l',v.ik< >roltak hatást az Egyesült Allamok kormányára, úgy
11 K >gyan az 1789-ben megalakult, de az a forma és az a
n n ) d , ahogy a kongresszus, a szenátus és a Fehér Ház
i.ii'j.ii előterjesztik javaslataikat kompromisszumülései-
ken meglepő hasonlóságot mutat az irokéz szövetség
n i ; '.v tanácstüzének" intézményeivel. Ezek mellett az in-
i • i i icnyek mellett - a fehér ember civilizációjának kár-
i i 1 1 uiy hatásai ellenére - hűségesen kitartanak az irokéz
l " | « ' k mai leszármazottai jelenlegi „fővárosukban", mely
Hun l lord közelében, Ontario államban fekszik. Az iro-
kéz szövetség béke és testvériség koncepciójának már csak
azért is több érdem tulajdonítható, mert ezt Hiawatha
a fehérek megérkezése előtt állította össze és valósította
meg a „kőkorszakbeli vadak" számára, és azóta is kívá-
natos gondolat maradt a huszadik századi kormányok
valamint az Egyesült Nemzetek számára.
Most pedig egy különös történet következik, mely
Manly P Hall,./! szabadkőműves, hermetikus, kabbalisztikus
valamint a rózsakeresztes szimbolikusfilozófia enciklopédikus
áttekintése" című könyvében található.
„1776 július negyedikének estélyén férfiakból álló
csoport gyűlt össze egy philadelphiai öreg házban, hogy
a régi és az új ország között fennálló utolsó kötelékeket
is elvágják. Súlyos pillanat volt, és a jelenlevők közül né-
hányan attól féltek, hogy merészségükért életükkel kell
majd fizetniük. Egyszer csak egy tiszta hang csendült ki
a vita hevéből. A vitatkozók valamennyien elhallgattak
és a hang felé fordultak, hogy lássák a különös idegent.
Ki volt ez az ember, aki hirtelen megjelent közöttük, és
áthatotta őket beszédével? Soha nem látták azelőtt, sen-
ki nem vette észre, mikor érkezett, de magas termete és
sápadt arca tisztelettel töltötte el a jelenlévőket. Érzel-
mekkel telített beszéde lelkűk mélyéig megindította őket.
Záró szavai visszhangozva töltötték be az öreg épületet:
Az Isten megadta Amerikának a szabadság ajándékát!
Az idegen kimerülve ereszkedett vissza székébe. A
teremben vad lelkesedés tört ki. Név név után került fel
a pergamenre. A Függetlenségi Nyilatkozat alá volt írva,
de hol volt az az ember, aki siettette a korszalcalkotó ese-
ményt, és aki - ha csak egy pillanatra is - fellebbentette
a fátylat a gyülekezet szeme előtt, és megmutatta egy ré-
szét a nagy célnak, amelynek érdekében az új nemzet
létrejött? Eltűnt. Sose látták többet. Neve ismeretlen ma-
radt."
Számomra nyilvánvaló, hogy a Mester, aki Hah-Wah-
Tah, Is-rá és Hiawatha tanítója volt, szerepet játszott az
ügyesük Allamok létrejöttében. Vajon ő lett volna a rej-
télyes ismeretlen?
Egy vasárnapi istentisztelet végén, nem sokkal a White
I íagle Lodge megalakulása után, egy idegen nő jött oda
hozzám. Azt mondta, késztetést érzett arra, hogy átad-
jon nekem egy arany érmét. White Eagle azt szeretné,
ha megtartanám, mint közös munkánk jelét. Egy arany
léldolláros volt, melyet 1789-ben az Alkotmány emlé-
kére adtak ki, egyik oldalán egy White Eagle-re emlékez-
ictő észak-amerikai indián fejjel, másik oldalán egy sas,
r/cknek a szavaknak a kíséretében: „ín Göd We Trust"*
Azt is elmondta, hogy az istentisztelet alatt, amíg be-
s/,éltem, egy alakot látott mellettem, akit úgy írt le, mint
,i legszebb éveiben levő férfit, finom intellektuális arc-
* ,il, van Dyke szakállal és bajusszal, bársony kabátkában
i N Tudor-dinasztia korabeli harisnyában. Ez a leírás tö-
kéletesen illik arra, akit valamikor Francis Bacon néven
I M I icitek, és okom van rá azt hinni, hogy ő egyik szcmé-
Iviségc annak a mesternek, áld White Eagle munkája
I1 H >}',< itt áll, ugyanúgy ahogy valamikor együtt dolgozott
l lnh-Wah-Tah-val, Is-rávalés Hiawatha-val. Megvagyok
l',\' >/,ődve róla, hogy ezt a nőt az amerikai éremmel úgy
l n l i h e hozzám, mint egy kis bizonyítékát annak, hogy
• 'l életen keresztül valóban ő állt White Eagle és én-
mögöttem, valamint azoknak az egyesületeknek a meg-
alapozása és munkája mögött, melyek a nemzetek
közötti béke érdekében dolgoznak. Hozzá kell még ten-
nem, hogy abban a pillanatban, amikor ennek az ese-
ménynek a leírását befejeztem, mintegy a gondolataimat
megerősítendő, egy ajánlott csomagot kézbesítettek ne-
kem. Úgy tűnt mintha a semmiből bukkant volna fél,
teljesen váratlanul érkezett. Egy Kennedy emlékérmét
tartalmazott, rajta a mottó: „ín Göd We Trust" - és a
másik oldalán egy sas.
Egyeseknek nem tetszik az a gondolat, hogy színes
bőrűek küldetésévé válik irányítani és segítem a fehére-
ket. Abszurdnak tűnik az ötlet, hogy egy „vad vörös in-
dián " olyan tudást birtokolhat, amelynek bármi értéke
is volna a mai civilizált intellektuális ember számára. De
a „vadak" közül sokan egy régi faj fennmaradt tagjai. Ere-
detileg olyan titkok birtokában voltak, amelyeket csak a
lelkiekben és szellemiekben magasan fejlett egyénekkel
osztottak meg, és amelyek mind a mai napig fennma-
radtak. Az, ami ma egy barbár rituális táncnak tűnik, va-
lójában elkorcsosult formája annak, ami valamikor je-
lentőségteljes és hatalmas szertartás volt. A ma élő indi-
ánoknak lehet, hogy kevés olyan képességük van, ame-
lyekkel lelki tanítókká és vezetőkké válhatnának, de őse-
ik intellektuálisan, pszichikailag és lelkileg magasan fej-
lett egyének voltak, és olyan erőkkel rendelkeztek, ame-
lyek lehetővé tették számukra, hogy messzebb lássanak,
mint a materialista modern ember. Minden nap használ-
ták pszichikai képességeiket, a természeti és okkult tör-
vényekről pedig mély tudással rendelkeztek. Ezek azok
.1 képességek, amelyek újraélednek a jövő emberében.
Ilyen kaliberű emberek térnek majd vissza a földre, mint
vezetők és tanítók, és ez az a mód, ahogyan a „vörös indi-
.ínok" hozzájárulnak az emberiség újjászületéséhez. Hah-
Wah-Tah tanításának egyszerű igazságai sok mai gonciol-
k( >dóban meglepődést és zavart keltenének. Mindezek-
(ől eltekintve a ma élő egyszerű, kevésbé fejlett színes bőrű
mdián gyakran hűséges és kötelességtudó. A fehér em-
IKT sokat tanulhatna tőle, ami a toleranciát, kitartást és
l ni hűséget illeti. Sokat tanulhatna azoktól is, akik vala-
mikor ehhez a fajhoz tartoztak, és most a lélek világából
k<>/,lik bölcs tanításaikat, ez azonban egyelőre kívül esik
.i/, emberek nagy részének tapasztalati körén.
Szeretnék idézni White Eagle az indiánokról és más
i isi fajokról szóló tanításaiból.
„Hangsúlyozni szeretném, hogy az indián jószívű nép
M > l t , finom, nemes faj. Szívükben közelebb álltak a Nagy
I r l k T Szellemhez, mint nagyon sokan a művelt, kultu-
i .ili Ichér emberek közül, akik néha élvezik az ölest. Nck-
!• l nem kell ölnötök! Próbáljatok meg gyümölcsön és
i l e 'lil termésein élni, amelyek az ember természetes táp-
l.ilck.ir alkotják. Volt valami, ami betöltötte az indián szí-
• i talán ti erkölcsnek neveznétek. Becsületesek vol-
i 11 .idott szavuk szent volt. Ha más fajok ettől eltérő
I M I i M lukiban részesítették őket, valósággal sokkot kap-
i 11 Volt egyéniségük, céltudatosak, lojálisak és igazak
"luk. Nagy volt az erkölcsi bátorságuk. Erkölcsiségük
is.ibban állt, mint a fehér emberé, akár a múltban,
• l n .1 jelenben, mégis az a hit terjedt el, hogy kegyetle-
i i ' l • •• v.ulak voltak. Igen, de csak miután a fehér ember
rosszul bánt velük, miután saját kegyetlenségének pél-
dájával kegyetlenné tette őket.
A vörös ember sokat mesélhetne a természet erőiről,
és, ha a fehér ember ezt megértené, lelki és anyagi sikere-
ket érne el. Tisztaság, egyszerűség, nemesség, gyöngéd-
ség és hithűség volt az indián imájában, amelyet a Nagy
Fehér Szellemhez, az Univerzális Létezőhöz intézett.
A láthatatlan világ tele van okkult erőkkel, amelyek mind
a Nagy Fehér Szellem részei. Az indián tanítók és veze-
tők ezeknek az erőknek az ismerői voltak. Egyesek kö-
zülük más, magasabban fejlett bolygókról jöttek ide.
Ezek az indiánok szívükben a Nagy Fehér Szellemhez for-
dultak, és minden megnyilvánulásában felismerték azt.
Felismerték a Teremtőt a növekvő gabonában ugyanügy,
mint az esőben, amely oly fontos volt számukra, a nap-
fényben, a fákban, a vadvirágokban, az egész természet
életében és nem utolsósorban: az emberi kapcsolatok-
ban. Az indián ezért hálával tekintett az égre, ás felismerte
az erőt. Felismerte a csillagok, a bolygók, a nap és a hold
erejét, tudva azt, milyen hatással vannak ezek az erők az
ő életére és a föld életére általában. Tanulmányozta a ter-
mészetet, a szelek irányát, az esőfelhőket és az évszako-
kat; látta az Erőt, amellyel teljes harmóniában együtt tu-
dott működni. A mi népünk le tudta hívni az esőt, ami-
kor erre szüksége volt. Megfelelő időben vetettek, és egyé-
ni módszerük volt arra, hogy „táplálják" a növényeket.
Bizonyos - a szem számára láthatatlan - fehér fényt tud-
tak gyűjteni, és ezzel táplálták a termést. Az év adott sza-
kában elvégezték szertartásaikat, úgy, mint ahogy ti is meg-
tartjátok vallásos ünnepeiteket. Minden ilyen szertartás
erőt fejleszt, amely segítséget nyújt, ha a résztvevő hisz
l >cnne és átadja magát neki. Az indiánok grandiózus szer-
lartásokkal idézték meg és hívták segítségül a Nagy Fe-
hér Szellemet, hogy áldását adja a termésre. Tudták, hogy
.1 láthatatlan erők között elementálok és természet-szel-
lemek seregei vannak. Ezek nem emberi természetűek,
11.1 bár sokan közülük hasonlítanak az emberhez. Céljuk
.i/,, hogy az emberekkel egyenrangúakká váljanak, mert
őket tekintik ideáljuknak. Ezért hát az indiánok baráta-
iktól, az elementáloktól és természetszellemektől kértek
segítséget. Megértették, hogy barátságosan kell viselked-
niük más lényekkel, és hálásaknak kell lenniük, amikor
ín niésük gyarapodásához segítséget kapnak. A földdel
is szeretettel bántak, hiszen a föld volt az élet méhe, a
H.II'.V Anya, melybe gabonájukat vetették, és amelynek
1 1 1 n icse nélkül a „vörös embernek" el kell pusztulnia. Mi
MI'.v gondoljuk, bizonyítékul szolgálnak erre a mítoszok,
* il.műnt azok a kőszobrok, amelyek az anyát ábrázolják
l n I.IM kisgyermekkel. Az ilyen monumentumokat szét-
i n . i i 1.1, majdhogynem szétmorzsolta az idő, de még
mindig fél lehet ismerni bennük a Nagy Anyához szóló
un,U.
N/<.Tctnénk, ha megértenétek, hogy az indiánok tit-
lln i i id.íssal rendelkeztek a mezőgazdaságot illetőleg, és
Ftlill i k , hogyan lehet kihasználni a földben szunnyadó
If l ti ínségeket. Azt kérdezhetnétek, „Miért nem osztjá-
li ik meg velünk ezt a tudást?" A mi válaszunk az, hogy
Itrm less/ük meg mindaddig, amíg az ember el nem éri
Iqlődési fokot, amely túl van a kapzsiságon és az
• H Ma még nem jutott túl a fejlődésének azon a
szakaszán, amikor egyetlen gondolata a jövedelmezőség,
és csak magát pusztítaná el, ha ezekből az ismeretekből
hasznot szeretne húzni. A „vörös ember" sokat tudott
az orvosságokról is. A mi „orvosságos embereink" cso-
dálatra méltóan ügyesek és gyakorlottak voltak, de diszk-
reditálták őket, így a gyógynövényekről, virágokról és
fák kérgéről szóló értékes tudás elveszett. Minden ismert
betegség ellen a természet saját gyógyszereit használták,
és amikor a modern ember megérti és ugyanezt cselekszi
majd, teste hamar visszanyeri az egyensúlyt. A betegség,
ahogyan ti azt most ismeritek, tudatlanság és hibás élet-
mód eredménye. Az ember megszegi Isten összes törvé-
nyét, nemcsak amikor étkezik, de akkor is, amikor az őt
körülvevő életet kezeli. Ahogyan a földet, a levegőt, a
vizet használja - minden meg van mérgezve. Az ember
gondolatai meg vannak mérgezve! Mi azért térünk vissza
hozzátok a lélek világából, hogy egy kis tudást hozzunk,
hogy rávegyünk benneteket, hogy meghallgassátok és
kipróbáljátok javaslatainkat a helyes gondolkodásról és
jóakaratról, amelyek helyes cselekvéshez vezérnek. A he-
lyes gondolkodás és jóakarat meghozza az idegrendszer
feletti kontrollt, a helyes légzést és a nyugodt, kiegyen-
súlyozott életet.
El tudnátok-e képzelni egy öreg indián főnököt, aki
pánikba esik, és kétségbeesetten fel-alá rohangál? Próbál-
játok meg azonban úgy elképzelni, amint díszes öltözé-
kében csendben belép népének körébe, nyugodtan kör-
bejár, illatos füstöt terjeszt, és áldást oszt. Lássátok őt
magatok előtt, amint felemelt karokkal megidézi a sze-
retet és áldás Teremtőjét. Halljátok a dobok egyenlő rit-
musú lüktetését és az egybegyűlt tömeget, amely adott
pillanatban követi őt az éneklésben. El tudjátok képzel-
ni, mit énekelnek? A nagy AUM-ot éneklik, és lehívják
.1 lélek erejét, amely teremt, és amely még a légáramlato-
kat is magához vonzza, hogy valami minden részletében
jót, fizikai és lelki áldást hozzon az egybegyűlt törzsekre.
Röviden, az emberek nagy részének téves elképzelé-
se van az indiánok karakteréről, temperamentumáról és
.UTÓ! az életről, amelyet majdnem teljes kiirtásuk előtt
' lick. De ezért senkit ne vádoljatok! Megszületik egy faj
1 1 ',v bizonyos típusú testtel, bizonyos jellemvonásokkal,
i s i-gy tervvel a szívében. A természetükben, személyisé-
I M i k ben vagy faji tulajdonságaikban küldetést hordoznak.
l l-,v féladatot. Akár tudnak róla, akár nem. A Földön
,i/ idők kezdete óta - el nem tudnátok képzelni, milyen
n-j'.en volt - számtalan faj létezett, és mindenik hozzájá-
rni! a/, élethez, mint teljes egészhez. Lehetetlen leírni a
I M I I 'cteg élet és intelligencia sugarat vagy vonalat, amely
m i i ü l hozzájárult ahhoz, hogy az emberi élet olyanná
' l >l üljön, amilyennek ma ismerjük. Ha elképzeltek egy
h.ili H, amely pókháló szerű, de annál sokkal komplikál-
i i M > , és ha ezek után úgy képzelitek el a Földet mint egy
' l « > t , amely tele van ezekkel a fonalakkal, akkor már
' i h nai alkothattok az egész sík komplexitásáról. De
'!• ''./íiu'i, hogy még akkor sem láthatnátok a különbö-
q i i k változatos hozzájárulását, amely az evolúciós
l' • idenlegi fokára hozta az emberiséget.
Hí egyszer egy indián, aki messzebb látott mint fia-
< ' i ' M i u-stvérei, és olyan emberek vezetőjeként inkar-
I' M I , .ikiknek feladata egy egységes, nemzetségek
közötti testvériség megteremtése volt. Neki sikerült ez a
feladat, és megtanította fiatalabb testvéreit, hogyan él-
jenek egymás mellett teljes békében. Ugyanazok az in-
diánok - habár jelenleg a lélek világában tartózkodnak
- ma is az emberek között dolgoznak a nemzetek közöt-
ti béke és testvériség megteremtéséért. Közeledik egy
arany korszak hajnala. Beszéltünk már a pókhálószerű
bonyolult szövevényről mely az emberi élet komplex
mintáját képezi ? Nos, pontosan ez az, ami történik a nagy
Univerzumban, a lélek világában, a szellemlények szfé-
rájában. Megtanulhatjátok az égen lévő megszámlálha-
tatlan csillagtól, hogy egy egységes egész, egy végtelen
örök elet részei vagytok, amely megy a maga útján; és a
helyes hozzáállás és helyes viselkedés által saját életetek
folyamatosan közeledik az arányló Valósághoz.
BARLANG A HEGYEKBEN
Az ember nem szokott hozzá ahhoz, hogy kemény
munka és nagy erőfeszítés nélkül anyagi javakhoz jusson,
vagy sikereket érjen el. Ugyanez a szabály érvényes a lel-
ki fejlődésre is. Semmi nem hull magától a lusta ölébe,
de felértékelhetetlen kincsek várnak arra a lángoló leiek-
re, áld kitartóan igyekszik előre az igazság keresésének
útján.
Amikor lelki fejlődésre gondolok, vizualizálom a
Szfinxet, amely részben egy négylábú állat, részben ma-
dár és részben ember. Az emberi lélek erejét szimbolizál-
ja, mely a meditáció szárnyán felülemelkedhet az anya-
gon, egy olyan tudatállapotba, mely minden tudást és
bölcsességet felölel. A Szfinx az atlantiszi, maja, egyip-
tomi és más ősi népek közös szimbóluma volt. A szár-
nyas állat, a szárnyas ember vagy a szárnyas nap szimbó-
luma a világ különböző részein lévő templomokban még
mindig fellelhető. A Bretagnebeli Carnacban a körben
lévő monolitok egy hatalmas madár vagy szárnyas állat
formájára emlékeztetnek. Mindezen szimbólumok kö-
zös üzenete az ember számára az, hogy még fizikai léte
alatt felülemelkedhet az anyagi világon, és eljuthat a leg-
magasabb misztériumokig. Ezt a tudást közvetítették a
misztériumiskolák minden korban, de ez a tudás csak
tiszta élettel szerezhető meg. Ez teszi képessé az embert
a magasabb világokba való fellendülésre, de a lélek ilyen
utazásai csak kemény munka és állandó gyakorlat mel-
lett érhetők el. Feladataink, leckéink egy részével a hét-
köznapi életben találkozunk, más részük, amely a beavatás
előtt szükséges, a lelki fegyelem gyakorlása közben jelent-
kezik. De amikor a tudat megszabadult az alacsonyren-
dű természettől, és a lélek szabadon indulhat az idő nél-
küli univerzum felfedezésének útjára, átéli az élet örömeit
,1 magasabb világokban, és tapasztalatainak emlékeit is-
mét lehozhatja a földre. Minden korban voltak költők,
filozófusok, bölcsek és szentek, akik beutazták a fény
birodalmát, és feljegyezték az ott található örök igazsá-
gi >kat.
-X-
Kezdetben egy keleti tanítómester oktatott a helyes
meditáció módszerére, aki annyira betöltötte lelkemet
 erejével és fényével, hogy megtanultam, hogyan emel-
kedhetem fel a korona csalóin keresztül a kifinomultabb
világokba, és hogyan olvashatom el az éterikusan feljegy-
zett adatokat régmúlt életekről. Amennyiben a kereső-
nek nincs ilyen tanítómestere, sokkal nehezebb tudato-
san és gyorsan ilyen magasabb szintet elérnie. Először az
elmét kell lecsendesítenie, és megvalósítani a belső béke
és nyugalom állapotát. Tudatában kell lennie annak, hogy
Isten - a tiszta szeretet - jelen van lényének legbenső
mélyében. A felsőtestnek egyenes, függőleges helyzet-
ben kell lennie, a Plexus solaris - napfbnat csakra - ma-
gasságában összekulcsolt kézzel, vagy a szívósakra magas-
ságában, begörbített ujjbegyekkel, összetett kézzel. A
légzés a megszokottnál mélyebb, és a keresőnek minden
belégzéskor el kell képzelnie egy tiszta, fehér fénysuga-
rat, mely egy Napból vagy egy csillagból árad be a testé-
be és kilégzéskor látnia, amint a nagy fehér fény
szívcsakrájának forrásából minden irányba sugárzik. Egy
kimondatlan ima száll fel ilyenkor lényének legbennső
mélyéből, mely az egész emberiséget magába zárja sze-
retetben és békében.
Automatikusan emelkedik a tudatszintje annak, aki
ilyen fényt és ilyen szeretetet sugároz ki, és a lélek - meg-
szabadulván a földi értelem korlátozásaitól - fellendülhet
az asztrális síkon keresztül a mentális és a mennyei létál-
lapotba.
Miután hosszabb időn keresztül gyakoroltam a me-
ditációt, Wliite Eagle magával vitt otthonába. Úgy tűnt,
mintha mind magasabban és magasabban lebegnék, mint
egy madár. Együtt szálltunk ködön és párán keresztül -
úgy éreztem - roppant magasságok felé. Aztán oszlani
kezdett a köd, és mi egy nagy tó partján találtuk magun-
kat, közvetlenül napfelkelte után. Kristálytiszta volt a le-
vegő, és a nap szelíden melegítette a talajt. A hegyek
meredeken emelkedtek ki a tóból és a reggel árnyékai
csillogást ígértek. Lelkűnkben csend és béke honolt.
A vízparton egy kecsesen hajlított nyírfacsónak várt
reánk. Beszálltunk. Könnyedén siklottunk a kék vízen.
Egy különös, más világ táncolt a szemem előtt. A vízben
apró virágú növények voltak, és a színes kövek drágakő-
ként csillogtak a tófenéken. Ahogy felpillantottam, lát-
tam, hogy a parton álló fenyők felé tartunk. Sötét cso-
portokban nőttek a hegy oldalán, és határozottan ki tud-
tam venni egy ezüstös ösvényt, amely közöttük kígyózott.
- Mielőtt megindulunk felfelé, pihenünk és félfrissü-
lünk - mondta White Eagle.
Kézen fogva vezetett egy barlangmélyedéshez, ahol
két, a test formája szerint kialakított pihenőhely volt, zöld
mohából kirakott fejpárnákkal. Körülöttünk az ezüstös
homokban, apró növények és különleges szépségű virá-
gok között, szintén moha zöldellett. Természetes med-
rében kis forrás igyekezett a tó felé. Tenyerünkkel merí-
tettünk és ittunk a kristálytiszta vízből.
Ahogy ott ültünk a bejárat előtt és néztük a csendes
l avat, magunkba szívtuk az egész természetből sugárzó
lényt. Úgy éreztem, semmi mást nem akarok, csak itt
maradni e gyönyörű helyen.
- Ez a mennyország? - kérdeztem.
- Ez a mennyország számodra pont most - válaszol-
ta White Eagle. - De a mennyeknek országa nagy Sok
 mennyországot fogsz még felfedezni. Valójában minden
hely az, ahol tökéletes harmóniát találsz és tudatában vagy
annak, hogy egy vagy a világmindenséggel.
- Hát akkor nem kell messzire eltávolodnunk a Föld-
től, hogy megtaláljuk?
- Nem. A mennyország a tudatos boldogság állapota,
amely a lélekben különböző fokon megvalósul. Mindenütt
jelen van, ahol tudatosságod szintjéhez mérten boldog vagy.
Talán azt hiszed, a mennyország messze van, de a Teremtő-
nek az volt a szándéka, hogy az ember már a földi élete alatt
is a mennyországban élhessen. Amikor életet teremtett, az
embert a boldogság állapotába helyezte. Azt mondják, az
ember elvesztette ezt az állapotot, és számtalan korszakot kell
átélnie, miközben próbálja újra megtalálni.
- Fog ez sikerülni neki, most hogy ilyen mélyre
süllyedt?
- Igen, de csak annak az örömnek és fájdalomnak
átélése útján, amelyet az emberi szeretet hoz magával. Az
emberek csodálkozva kérdik: Miért engedi meg Isten a
szenvedést? Az ok az, hogy a szenvedésben felébred a
lélek, és megkezdődik a mennybe való visszatérésének
hosszú kalandja.
- Feltételezem, hogy az ösvényen egyedül kell járni.
- Nem, gyermekem, nem egész idő alatt. Vannak
helyek, ahol lelki társaid csatlakoznak hozzád, helyek,
ahol a lélek hosszú ideig közösségben és a legfelsőbb bol-
dogság állapotában pihenhet.
Megindultunk felfelé az ösvényen. Miután mentünk
egy darabot, kezdtem megérteni mire célzott. Ahogy
visszapillantottam, előző életeimet láttam. Egyes életek
áldásosak voltak, emberi közösségben teltek, ahol lelki
gyógyítást, szépséget és boldogságot adtam a világnak.
Más életek azonban napfény nélkülinek, szélsőséges ön-
zéssel és boldogtalansággal telítettnek mutatkoztak.
- Igen - mondta White Eagle gondolataimban ol-
vasva -, kár, hogy az embernek olyan sokat kell veszíte-
nie önfejűsége miatt.
Tovább másztunk. White Eagle meditációmban hó-
lepte csúcsokra vitt, ahol körülölelt bennünket a fény.
Hirtelen a Mester ashramjában találtam magam. Egy T
alakú szobában voltam, amelynek egyik végében egy ol-
tár állt, miközben a hosszabb, szélesebb része - egy ab-
lakkal az oltárral szemben - dolgozószobának volt beren-
dezve. A falakat könyvek borították, a földet perzsasző-
nyeg takarta. Egy kínai csészékkel megterített kerek teá-
zó asztalt is láttam, és két széket is. Az egyik szokatlanul
kecses volt. Egy tibeti ült rajta, szemben az oltárral, mély
meditációba süllyedve. Rendjének sárga szerzetesi ruhá-
ját viselte, arca kimondhatatlan békét, végtelen bölcses-
séget és elbűvölő humort tükrözött. Előtte embernagysá-
gú, arányló Buddha szobor. Nemcsak a tömör fémet lát-
tam, hanem egy éterikus fényt is, amely olyan melegség-
gel sugárzott a szoborból, mintha eleven tűz lett volna.
A tibeti egy darabig még kontemplációban maradt,
majd visszatért megszokott tudatállapotába. Felállt, és
régi barátként, kitárt karokicai sietett üdvözlésemre. Bár
kezdtem alkalmazkodni az új környezethez, ő észrevet-
te, milyen különleges hatást gyakorolt rám a látvány ereje
és szépsége. Ezért aztán minden tőle telhetőt megtett,
hogy jelenlétében fesztelen és boldog legyek.
 Csengetésére egy szolga jelent meg, és teát töltött a
csészékbe. Miután kiment, házigazdámmal szemben fog-
lalhattam helyet, s ő felém nyújtotta az arányló itallal teli
csészét. Soha nem kóstoltam ehhez foghatót, se azelőtt,
se azután. Mágikus ital volt. Ahogy kóstolgattam, érez-
tem, hogy szívemben felizzik a fény. Testem ellazult,
könnyűnek és erősnek éreztem magam, súly és feszült-
ség eltűnt. Valósággal lüktetett bennem az élet. Abszo-
lút tisztasággal tudtam gondolkodni. A szobát, a köny-
veket és a bútorokat, ha lehet, még harmonikusabbnak
és szebbnek láttam. Barátom, karomat megfogva, felse-
gített és az ablakhoz vezetett.
- Az amit látsz - mondta -, a felemelkedett és bölcs
mesterek örök jelenlétének megnyilvánulása. Ők védik
és irányítják a Földet. Minden hevességen és szenvedé-
lyen túl, a fejlődő emberi életnek minden szépsége, örö-
me és bánata mögött, ott van a szavakkal lei nem fejez-
hető örök Atya-Anya. Ugyanakkor e csendes hegycsúcs-
ok között, korszakok óta, kisebb istenek élnek, távol a
világ zajától, annak borzalmaitól, öldöklő háborúitól.
Ők az Isten törvényének képviselői, segítségükkel az Is-
ten-tudat nélküli ember az Isten-tudat szintjére emelke-
dik. Az ö hatalmuk a Legfelsőbb hatalma. De ezek a lé-
nyek soha nem avatkoznak bele az ember cselekedetei-
be, nem akadályozzák meg tévedéseit, meit az ember ezek
által szerez tudást a földi és a mennyei életről, ezek által
ismeri meg önmagát. Az istenek látják az emberiség szen-
vedésében az egyéni és kollektív lélek fejlődését, látják
egész fajok születését és halálát, nemzetek felemelkedé-
sét és bukását, ciklusok visszatérését. Látják, amint mi-
riádnyi lélek a földre jön, törekszenek a tökéletesség
magaslatainak az elérésére, és később, amikor az inkar-
náció célja beteljesedett, látják a felszabadulásukat és
folytatódó útjukat a szabadság felé. A tapasztalatok -
megszámlálhatatlan fáradtságos földi év végleges jutal-
maként - elhozták ezeknek a lelkeknek az Isten-aidatot.
Most elhallgatott a tibeti és belesüllyedtünk az AUM
ritmusába. Ez az a hang, ahonnan az élet ered, és ahova
visszatér, ez az a szó minden szívben, mely egyedül meg-
ajándékozhatja az embert a beteljesedéssel. Úgy tűnt, az
életáramnak, az abszolút tudatnak részei vagyunk. A
korszakok nyitott könyvként feküdtek szemem előtt.
I .áttam a vallásokat növekedni és eltűnni, láttam kultú-
rák felemelkedését és bukását, tudósokat, akik elárulják
titkaikat, és kontinenseket, amint a tengerbe zuhannak.
I áttam a ciklusok befejeződését és láttam a fény felé küzdő
ember útját.
A vízió elhalványult... Barátom megkérdezte, hogy
mindazok után, amit láttam, úgy érzem-e még mindig,
hogy saját földi életem, korlátozottságával és nehézsé-
geivel együtt megéri a fáradtságot? Azt válaszoltam: alá-
zatot és mély hálát érzek, hogy Isten dicsőséges királysá-
gának részeként létezhetem. Az univerzum magasztos-
s.ígának varázsában hogy is férnének az ember gondola-
i.ii közé a hétköznapok apró bosszúságai?
- Most már megértitek, mondta, miért mondják lel-
ki vezetőitek olyan gyakran, hogy „minden jó".
*
A hegyen lévő pihenőhelyet a fehér kereszt barlang-
j.ínak hívták. Gyakran odataláltam White Eagle segítsé-
ge nélkül is, de őt magát mindig ott találtam. A bejárat-
nál várt ram L-v van ez mindig a lélek világában.
És ismét megyünk felfelé az ösvényen... A mászás-
kor kifejtett erő semmiség ahhoz képest, amekkora a fi-
zikai testben lett volna. Az egész inkább olyan, mint egy
felvonópálya. Gyakran eszembe jut a mese, amikor Jack
mászik felfelé a csodapaszuly szárán, és az óriások biro-
dalmába jut. Úgy érzem magam, mintha egy láthatat-
lan kocsiban utaznék, és megérkeznék egy új világba,
amely nem mindig ugyanolyan, de az ottani élet meg-
mutatja, hogy milyen lehetne az élet a Földön. Majd-
nem lehetetlen ezt leírni. Egy tudatállapot ez - egy álla-
pot, amely nemcsak fantasztikus, de amelyben a lélek
felélénkíti az elmúlt életek és a jelen élet minden esemé-
nyét.
Gyakran előfordult, hogy White Eagle kíséretében
felmásztam a hegyre, és hirtelen egy régi, földön élt élet-
ben találtuk magunkat. Egy archeológus elszórt ténye-
ket rak össze, majd beszélni kezd egy letűnt életmódról.
És senki nem mond neki ellent. Miért ne lehetne a múl-
tat olyan részekből összerakni, amelyeket a kutató - fel-
derítő utazásai során - egy magasabb tudatállapot szfé-
ráiban talál meg? Azt mondták nekünk - és mi el is hit-
tük -, hogy az univerzumban semmi nem vész el. Az
anyag minden atomja megmarad, csak formáját változ-
tatja meg. A múltnak ilyen felvillanásai, amelyekhez ki-
váltságos módon hozzájutottam, nem csupán az emlé-
kezés egyszerű fellobbanásai voltak, amelyek alighogy
megjelennek, már el is tűnnek, hiszen én vissza tudom
idézni őket memóriámba. Együtt vagyok elmúlt életem
barátaival, és néha felismerem őket, mint jelenlegi éle-
tem kísérőit. A múlt nem egy becsukott könyv, mint azt
gondolnánk. Onnan származó emlékeink átszövik jelen-
legi személyiségünket. Az pedig határozottan segítsé-
günkre van, ha egy finomabb tudatszint felébred ben-
nünk, tisztább fényt vet valódi önmagunkra, és ösztö-
nöz a továbbhaladásra.
Az egoizmus az - mondja White Eagle - ami a misz-
tériumokhoz vezető utat lezárja. A materializmus az, ami
bezárja előttünk a valóság világának arányló kapuját.
*
Egy napon, miután felmentünk a hegyre, beléptünk
az Univerzális Templomba. Szavaim nem elegendőek,
hogy leírjam nagyságát, szépségét, emelkedett hangula-
t át. Csak azt mondhatom, hogy először hatalmas nyír-
lakra gondoltam, amelyeknek törzsei oszlopokat alkot-
i iák, és ágaik képezik a tető finom fonatát.
Mély csend ölelt körül. Falc árnyéka vetődött az ab-
lakokra, melyeken át mennyei helyekre nyílt kilátás. Úgy
l unt, az ablakok mágikus hatással vannak a látásomra,
inert általuk mind fényesebb és fényesebb birodalmakba
pillanthattam be.
Mire sikerült alkalmazkodnom a környezetemhez, jó
néhányan összegyűltek körülöttünk. Először nem ismer-
ifin meg őket, de ahogy az emlékek ébredeztek, mind-
•innyiukban félismertem jelen földi életem barátait. Mi
löbb, azt is tudtam, hogy korszakokon át hűséges társa-
im voltak, földön és mennyben egyaránt.
Ez után tanúja lehettem annak a szertartásnak, ame-
lyet folytonos jelleggel végeznek azon lelkek számára akik
készen állnak a Fehér Testvériségbe való beavatásra. Egy előző életembe, amelyet maja indiánként éltem. Ez az
nagy oltár előtt álltunk, amelyből arányló fény sugárzott. élmény életre keltett egy eseménysorozatot, és amikor
Sikerült bepillantanom a fénybe. Krisztus alakját láttam. újra emlékezetembe idéztem az eseményeket és társaimat,
Szívéből finom, arányló fénysugár közeledett felém, rá- beláttam, hogy akkor raktam le egész életművem alap-
fonódott a csuklómra és hozzákötötte a kezem a mellet- jait. „Egész élet" alatt lelkem egymást követő inkarnáci-
tem álló társam kezéhez. Majd egy kelyhet láttam az ol- óit értem. Ezért kaptam meg a képességet, hogy életre
táron, amelyet körülvett a fény. A Szent Grál volt az. kelthessem emlékeimet. Mind a mai napig fel tudok
Láthatatlan kezek közelítették ajkamhoz. Szent áldozás- ismerni néhányat a maja időszakbeli testvéreim és tár-
ban egyesültem Krisztussal és az arany fénnyel hozzám saim közül. Továbbra is vállvetve dolgozunk, hogy
kötött testvérrel. sikerüljön felébreszteni az emberekben az ősi bölcses-
Ebben az emelkedett tudatállapotban sikerült meg- ség elvesztett titkait.
különböztetnem a Nagy Fehér Páholy Testvériségének Elmúlt életeim emlékeit azért vetettem papírra, mert
néhány diffúz, tle fénylő alakját, akik ragyogásukkal be- s/cretném megmutatni, hogy a „megvilágosodottak"
töltötték az egész templomot. Most tisztán láttam, hogy továbbra is segítik és vezetik az emberiséget lelki fejlő-
amikor a lelkek igaz testvériségben egyesülnek, sem idő désének göröngyös útján.
vagy távolság, sem halál vagy más változások el nem vá-
laszthatják őket. Korszakokon át újra és újra találkoznak
és emlékeznek egymásra, habár ezek az emlékek némileg
ködösek lehetnek a földön. Valójában örökre egyetlen
családot alkotunk, és amit egyikünk cselekszik - legyen
az jó vagy rossz -, hatással van az összes többire. Ezért
végtelenül fontos, hogy a testvérek felzárkózzanak a Nagy
Építész és az Ő terve mellé. Az Ő szolgálatában álló épí-
tőmesterek nem hanyagolhatják el az emberiség újjászü-
letésének tervét.
Most, hogy láttam előző életeimben a fehéret és a
feketét, a jót és a rosszat, feltételezem, hogy a fekete-fe-
hér kockák a padlón - ahol a beavatásra készen álltam -
ezt jelképezték. Mialatt ebben az emelkedett tudatálla-
potban voltam, a „megvilágosodottak" vissza vittek egyik

ELSŐ RÉSZ-TOLLAS KÍGYÓ
MINESTA OTTHONA
Sok ezer évvel ezelőtt bizonyos maja indián törzsek
éltek az Andok lábainál, az Amazonász egyik mellék-
folyójának völgyében. Nagyon keveset tudunk ma ezek-
ről a régi népekről, szokásaikról, történelmükről és civi-
lizációjukról, habár én tisztán és világosan vissza tudom
idézni emlékezetemben az életem legfontosabb esemé-
nyeit, ugyanúgy, ahogy gyermekkorom eseményeire is
emlékszem. Valamilyen okból kifolyólag elmúlt életem
jelenetei színekben, részletekben és formákban gazdagab-
bak, mint jelen életem eseményei. Minél távolabb van
az időben, annál tisztább az emlék.
Nem tudom, mennyi idő szükséges ahhoz, hogy az
éghajlat és a vegetáció egy bizonyos területen
megváltozzék, de én a „völgyemet" egy szubtrópikus or-
szágban látom, mélykék ég alatt. Gazdag és békés ország
ez, amely a Paradicsom Edenkertjéhez hasonlítható. A
nagy folyó pedig minden bizonnyal az Amazonász volt.
„Willomee"-nek hívtuk a völgyet, ami azt jelenti,
hogy „a béke lelke mindig velünk van". Apám otthona
egy hosszú, alacsony, szokatlan stílusú, fehér kőépület
volt, hosszúkás téglalap alakú ablakokkal, és meredeken
felfelé nyúló, háromszögű ajtókkal. Az épületet kőfara-
gások díszítették, különösen az ajtók és ablakok körül.
A nyitott oszlopcsarnok fölé virágzó kúszónövények
kapaszkodtak, és a különféle gyümölcsök fürtökben lóg-
tak a bokrok és fák ágairól, amelyek a fallal körülvett
udvaron nőttek. Otthonomat tulajdonképpen palotá-
nak lehetne nevezni, mert apám főnök és király volt.
(Isaládunk, mely apámból, anyámból és öt gyermekből
,íllt, a központi főépületben lakott. Úgy emlékszem édes-
.ínyámra, mint egy szokatlanul szép, gyöngéd, okos, sze-
rető és mindenki által szeretett asszonyra. Abban az idő-
ben minden családban nagy tiszteletben tartották az anyát
- különösen a király anyját és a feleségét - mivel úgy
tartották, hogy ő a Legfelsőbb Egynek az Anya-aspek-
tusával áldott. Anyámat, aki apám elődjének a lánya volt,
társadalmi pozíciójának megfelelő nevelésben és tanítás-
ban részesítették. A lelki tréning, amelyen átment, szo-
katlanul szigorú, de bölcs és szeretetteljes volt.
Édesanyám után a Minesta nevet kaptam, mivel a
családban én voltam a legidősebb lány. Utánam követ-
kezett az öcsém, két húgom és végül a kistestvérem To-
Waan, akinek kitüntetett helye volt a családban, ő lévén
.ipám trónjának örököse.
A palotából kilátás nyílt az egész indián közösségre,
mely a völgy mentén és a lejtőkön helyezkedett el. Ked-
venc ülőhelyemről, a lépcsőről, amely a belső udvarok
rgyikébe vezetett, láthattam a kis csoportokban elhelye-
zett házakat. Ezek is - akárcsak a paloták - fehér kőből
'•pititek, az ablakokat faragott díszek övezték, és ugyan-
(>lyan ferde ajtónyílásuk volt A falakra cserjék és kúszó-
növények kapaszkodtak, a kertekben bokrok, szőlő és
gyümölcsfák buja sokasága virágzott.
 Nagy területet foglalt el a királyi birtok a völgyön át,
egészen fel a hegyek lábáig. Számtalan földműves, épí-
tőmunkás, író, szolga, szabó, szövőmester valamint pap
és templomi szolga lakott a birtokon. Mindenkinek meg
volt a maga kőháza és egy darab földje. A település olyan
volt, akárcsak egy élénk színű, csodaszép kertváros.
A völgyet itt-ott színpompás vadvirágok, vadlilio-
mok borították. A domináló szín azonban a kék volt,
melynek szépséget csak fokozták a háttérben magasba
szökő, a csúcsokon hóval borított bíborvörös és mély
szürkéskék hegyek. A fold termékeny volt, mind gabo-
nából mind zöldségfélékből gazdag termést hozó. A szé-
les folyóban rengeteg volt a hal, és állati hús is hozzáfér-
hető volt a törzs azon tagjai számára, akik nem vegetári-
ánus táplálékon éltek.
Férfiak és nők egyaránt - társadalmi rangjuknak meg-
felelően - ékszerekkel díszítették magukat. Ezek az ék-
szerek gyakran igen előrehaladott kézügyességről tettek
tanúbizonyságot. Az emberek nagy jelentőséget tulajdo-
nítottak külső megjelenésüknek, s ami ruházatukat és
viselkedésüket illeti, sok mindennek lehet nevezni őket,
csak nyerseknek és vadalmák nem. A nőknek különösen
szép és gazdagon színezett ruházatuk volt. A színeket
növények és bokrok gyökeréből, fák kérgéből, zúzott
eper- és szamócafajtákból, hegyi mohákból, és zuzmók-
ból nyerték. Azoknak az időknek a művészete és kézmű-
vessége sikerrel versenyezhetne a maival, minőségben és
formatervezésben.
Az indiánok csillogó-fénylő színes kövek sokaságát
hozták ki a barlangokból, sziklahasadékokból és bányá-
ikból. Ezeket azonban elsősorban a tanítás és beavatás
céljából épült templomok és termek gazdag díszítésére
használták. Az edények, csészék és tányérok között, ame-
lyeket otthonomban használtunk, egyesek egyetlen da-
rab drága- vagy féldrágakőből voltak kifaragva, csiszolva
és polírozva. Voltak azonban szép erezetű fából faragott
eszközök is. A folyópart agyagjából kézzel formázott
agyagedényeket készítettek. Ezek egy részét zománccal
és kézi festéssel díszítették, majd szénnel fűtött kemen-
cékben égették ki.
A fémeket - különösen az aranyat - kis tégelyekben
< >lvasztották a kemence fölött. Az olvadt fémet azután
homokfbrmákba öntve, csészéket és tálakat készítettek az
ünnepi étkezések alkalmára.
Az egyik követ, mely hasonló volt a mai kalcedon-
I H >z, különösen szentnek tartották. Úgy gondolták, mág-
neses ereje le tudja hívni a Nagy Fehér Fény áldását. E
kék kő hatalmas darabjaiból egész oltárok voltak kifarag-
va, melyeket bizonyos esetekben árnyalatokban gazdag,
drágakövekből kirakott szimbólumok díszítettek. Ezek
.1 szimbólumok bizonyos spirituális befolyás közvetítői
v( iltak, és mérhetetlen hatást gyakoroltak az istentiszte-
leten résztvevők fizikai, mentális és spirituális állapotá-
1.1. Gyakran használt szimbólum volt a körbe zárt há-
i < >mszög. Az Atya, Anya és Fiú jelképe volt ez, az uni-
verzális szeretet körébe zárt Szentháromságé. A Szent-
háromság jelképezte a házasságban élő férfi és nő gyer-
mekkel megáldott családját. A férfi, a nő és a gyermek
hármassága, a három az egyben, isteni, áldott és szent
jellegű volt. Lehet, ez az oka, hogy ezt a morális felépí-
test - amelyet később az észak-amerikai indiánok is gya-
koroltak - egy nemes faj kiemelkedő tulajdonságaként
fogadták el. Ilyen volt hát dél-amerikai életem képének
kerete. Különös módon nem tűnik úgy, mintha nagyon
régen lett volna, inkább az a kellemes érzés tölt el, mint-
ha életem része volna az állandó jelenben, amelyben élek
és élni fogok.
Néha gyermeknek látom magam, amint más arany-
ki bőrű gyermekekkel játszom, néha fiatal kézimunkázó
lánynak. A kézimunka továbbra is egyik hobbym. Ké-
sőbb látom magam, amint gyakorlatokat végzek, ame-
lyek templomi szolgálatra készítenek elő. Tanulom a böl-
csesség művészetét, az igazságos törvénykezést, a vezetés
és irányítás szabályait. Az elkövetkező évek elhozzák a
házasságot majd az anyaságot. Ez után életem őszéhez
érkezem, és amikor eljön az idő, elhagyom a fizikai tes-
tet. Végül átkelek a hídon, amely az eljövendőbe vezet,
hogy ott megpihenjek és felfrissüljek „földi életem kö-
vetkező napja" előtt.
MINESTA ÉS HAH-WAH-TAH
Emlékeim közül apám szeretett arca a legtisztább, még
sincs erőm arra, hogy leírjam. Csak annyit mondhatok
róla, hogy szabályos vonású arca volt, és humort sejtető
széles szája, amely nyugalmi állapotban is szokatlan erőt
sugallt. A szemét sem írhatom le más szavakkal, mint
hogy rendkívül barátságos és szelíd volt, határozott, mély
csillogással. Szinte soha nem láttam haragos villámokat
a szemében, de amikor előfordult, senki nem merte meg-
szegni a parancsát. Legfelejthetetlenebb talán mégis a
hangja volt. Mélyen és dallamosán zengett. Ritkán emelte
lel, mégis tiszta és érthető volt minden szava. Soha senki
nem felejtette el hanglejtését, a szeretetet, a bizalmat, a
lelkesítő erőt, amely belőle áradt. Hangjának minősége,
varázsa és ereje őt magát tükrözte. Amikor Hah-Wah-
Tah beszélt, nem akadt olyan ember, aki az utolsó szavá-
ig ne kísérte volna figyelemmel.
Rendszerint bő, napfénysárga ruhában járt, amelynek
nyakát és bő ujjainak szélét hímzett misztikus szimbólu-
mok díszítették. Nyakában, egy zsinóron, gyönyörű fa-
ragású ametiszt lógott, mely egy körülbelül tíz centimé-
ter átmérőjű körben elhelyezett egyenlő szárú keresztből
állt. Homlokát arany diadém díszítette, középen a „Min-
dent látó szem" szimbólumával. Ezt azonban ünnepi szer-
tartások alkalmával egy művészien kiképzett koronasze-
rű fejdíszre cserélte, amely körülbelül harminc centimé-
ler hosszú, puha, fehér tollakból állt, fülei előtt pedig
különböző színű, okkult jelentéssel bíró drágakövek hetes
csoportjai himbálóztak
A Hah-Wah-Tah név bölcs embert vagy lelki vezetőt
jelent, olyan valakit, akit nagyon szeretnek. Előkelőén
viselkedett, mondhatnám királyi módon, mégis aláza-
tos tudott maradni. Bölcs volt, de megőrizte gyermeki
játékosságát. Bölcsesség jellemezte uralkodását, ezért alatt-
valói boldogak és elégedettek voltak, de ami a legfonto-
sabb, életüket békében élték le, mindannyian hozzájá-
rulva a közös jóléthez.
 Minden családnak megvolt a maga otthona és földje
a völgyben vagy a hegy lejtóin, és itt nem is annyira
magukért, mint inkább a közösség jólétéért éltek. Ha
valaki teljesebb bölcsességet ért el, és tekintélyes helyzet-
be jutott azáltal, hogy adottságait kifejlesztette, megju-
talmazták az önfegyelemben és lelki tulajdonságokban
elért eredményeiért.
A Fehér Testvérek és Tollas Kígyók tanításai által
Willomee a béke és harmónia otthonává vált. OkHah-
Wah-Tah megvilágosodott víziójának tudomására hoz-
ták titkaik egy részét a nap, a hold, a bolygók és a csillag-
képek erejéről és befolyásáról, ő pedig tovább adta eze-
ket a titkokat gyermekeinek, arra ösztönözve őket, hogy
mindezt az emberi élet áldására használják. A maják ál-
tal benépesített területeken úgy ismerték őt, mint a béke
királyát, áld mindennel és mindenkivel testvérségben él.
Messze földről érkeztek hozzá vándorok, hogy meghall-
gassák az életről, a halálról és a halál utáni életről szóló
tanításait, és soha senki nem hagyta el a palotáját böl-
csességének néhány gyöngyszeme nélkül.
Rendíthetetlen igazságossággal uralkodott a kisebb
törzsek fölött, akikről ma azt hiszik, hogy vadak és har-
ciasak voltak. De másképp volt ez, mielőtt a sötétség em-
berei bánatot, szenvedést és a sötétség erejével kapcso-
latban álló betegségeket hoztak e népre.
Emlékszem apámra, mint virágkorában és bölcsessé-
gének teljességében lévő férfire, emlékszem rá mint fe-
hér hajú, idős emberre, aki akkor is töretlenül tett eleget
kötelezettségeinek. Mindig úgy gondolok rá, mint egy
nagy emberre, áld gyöngéd, de mégis nagyobb minden-
ki másnál, akinek szívében van hely mások szenvedése
számára, és elég jóság ahhoz, hogy az egész Földet fel-
frissítse.
Különösen jól emlékszem egy reggelre, amikor
messziről láttam magas termetű alakját, amint a hajnalt
köszöntötte. Házunk ajtaja előtt állt, és magasra emelt
karokkal üdvözölte a felkelő napot, valamint népének
és világának Nagy Fehér Szellemét. Egyeden reggel sem
mulasztotta el, hogy ezen a módon fejezze ki háláját az
Atyának, Anyának és Fiúnak, a hármas Egységnek, ame-
lyet imádott. És ezen a reggelen, ahogy ott állt nemes
egyszerűségében, úgy tűnt, Isten Fiát testesíti meg - egy
embert, áld valóban az Isten képére és hasonlatosságára
teremtetett.
*
Egy napon megláttam magam a víz tükrében. Bájos
indián lány nézett vissza rám, fekete haja két vastag fo-
natban hullott a vállára. Egyszerű, fehér tunikát viselt,
amelyet térdénél és vállainál rój tok díszítettek a megszo-
kott indián modell szerint. Fehér ruhája és fekete haja
kiemelte olajbarna, halványan rézszínűre festett bőrét.
Nyakát és karját ragyogó gyöngyökből és színes kövek-
ből készült nyakék és karperecek díszítették.
Tükörképem homlokán arany pánt futott körbe, a
homlok közepén drágakővel, amelyet a magas Andok-
ban találtak. Ugyanilyen drágakövet használtak a törzs
bölcsei a templom oltárához. Egy ilyen kő viselése azt je-
lentette, hogy rendelkezem a belső, vág}' lelki tisztánlá-
tás képességével. Ilyen volt tehát külső megjelenésem ab-
ban az időben.
 Ami a természetemet illeti, emlékszem, hogy min-
dig elfordítottam a tekintetemet, ha idegennel találkoz-
tam. Nem éreztem ugyan félénkséget vagy idegességet
szívemben, csak egy csendes, intuitíven megfigyelő ál-
láspontra helyezkedtem, mind az emberekkel, mind a
természet alacsonyabb rendű lényeivel szemben. Gazdag
belső életet éltem, közel a dolgok szívéhez, külső életem-
ben pedig boldogan fogadtam el mindent, amit e szép
világ nyújtott. Különös gyermek lehettem, hiszen min-
den, amit tudtam, minden bölcsesség, amit tanultam,
apám tanítása volt. A rendszeresen végzett gyakorlatok
folytán víziómban megnyílt előttem a természet „bel-
ső" életének számtalan titka, a fák, bokrok és virágok lel-
ke. Láttam, hogy sok olyan dolog, amit az emberek élet-
telennek tartanak, mint például a kőtömbök vagy a he-
gyek, sőt maga a Föld is, a lélek megnyilvánulásai.
Egy alkalommal, korán reggel, felhőtlen ég alatt sé-
táltam le a folyóhoz. Kedvenc helyem egy vadvirágok
mögött rejtőző fatörzs volt, amely a parton feküdt. In-
nen hallgattam a szildák közül előbújó források csobo-
gását, innen láthattam a vízeséseket, közelieket és
távoliakat, amint szétszórták csillogó gyémántjaikat a
napfényben. Magasról zuhant alá az örvénylő vízáram,
rávetette magát a hatalmas sziklákra, és útban a nagy folyó
felé csókot és ékszereket hintett az útjába eső páfrányok-
nak, virágoknak. Egyes helyeken fehéren habzott és ma-
gasra szöktek napfényben úszó cseppjei, máshol egyen-
letes volt, sima és sötét.
Azonosulni tudtam ezzel a vízzel. Úgy tűnt, lelkem
mélyén énekel és visszhangzik. Egybe tudtam olvadni a
gyorsan tovatűnő áramlásokkal, a virágokkal, a kis álla-
i okkal és egyéb lényekkel. Lelkemnek megadatott a repü-
lés képessége, így fél tudtam lendülni testvéreim, a madarak
közé, hogy megosszam velük az istenek által ajándékozott
eletet. Megtanultam apámtól, hogy az a fajdalom és szenve-
dés, melyet bármely más lénynek okozok, a maga idejében
ugyanazt a szenvedést hozza el számomra.
Hah-Wah-Tah gyakran lejött a. folyópartra és odaült
mellém. Emlékszem hosszú beszélgetéseinkre, és arra is,
-ihogy néha teljes csendben ültünk. Együttlétünk ideje
alatt mindig sokat tanultam tőle.
Egy napon, a folyóparton ülve, megpillantottam az
ösvényen közeledő alakját. Arckifejezése békés volt és
vidám. Várakozás közben apró lényekre figyeltem fel.
S( >kan tündéreknek, vagy vízi tündéreknek neveznék őket.
I .áttam, amint a páfrányok között vagy a habzó örvények-
ben táncoltak, mások a kövek és sziklák között foglala-
toskodtak. Egy szórakoztató figurát különösen megked-
veltem. Törpéhez hasonló lény volt. Mintha a semmi-
ből bukkant volna fel, és a maja indiánokéhoz hasonló
öltözetet viselt. Ma is ott guggolt egy közeli szikla tete-
jén.
- Ki ez a kis ember? - kérdeztem apámtól.
- Egyföld-elementál- válaszolta. - Ő és a hozzá hason-
lók megszámlálhatatlanul sok évig élhetnek a sziklában.
- De hát honnan jön?
- Feltételezhetően abban a sziklában lakik, ahol olyan
gyakran láttad. Ő a szilda része, annak életereje vagy lel-
ke. Mondtam már neked, hogy a természetben minden-
nek, nemcsak a fáknak és virágoknak, de a vizeknek, szél-
nek, tűznek, az esőnek vagy a felhőknek, cie még a szik-
lának és a köveknek is megvan a maguk lelke. Ezek a lel-
kek rokoni kapcsolatban állnak a mi lelkünkkel, ha való-
ban szeretjük és megértjük a természetet. Szeretik az
ember társaságát, ha az barátságos. Segíti a fejlődésüket,
ha tanulhatnak az emberektől és elnyerhetik szeretetét.
Ugye megértitek, hogy az ilyen tanítás mily csodála-
tossá, mily izgalmassá tette számomra a természetet?
- Akkor hát ezért igyekszik ez az elementál-lélek
annyira hasonlóvá válni az emberhez, amennyire csak
tucl? Miért olyan komoly és érdeklődő? És miért jön
olyan gyakran, amikor mi itt vagyunk?
- O tudja, hogy mi látjuk őt, ezért hát olyan formá-
ban jelenik meg előttünk, amit mi a legkönnyebben fel-
ismerünk. Az ember a földi élet legmagasabb formája, az
Isten képére és hasonlatosságára teremtett lény, habár
Isten minden élőlény atyja. Amikor az elementálok ész-
reveszik, hogy barátságosak vagyunk és látjuk őket -
márpedig hamar észreveszik -, emberi formát vesznek fel.
A te kis emberkéd szereti, ha látják és felismerik, mert -
akár tud róla, akár nem - tudatosságának fejlesztésére
törekszik, és ebben segítik őt az emberekkel kialakított
baráti kapcsolatok.
- Hallanak és meg is értenek bennünket?
- Igen.
Teljes csendben ültünk és figyeltük a föld-elementált, akit
mintha kissé zavarba hozott volna osztatlan figyelmünk. Azt
lehetne mondani, kezdett beleolvadni a szildába.
- Ó, ne menj el! - kiáltottam, és ő ismét tisztán lát-
hatóvá vált.
- Apám, azt mondtad, hogy ő része a sziklának?
- Igen. Ahogy a te tested az a ház vág)' templom,
.1 melyben lelked tartózkodik, ugyanúgy kis barátod háza
a szikla. Abban a világban és világ mögött, amely meg-
érinthető és látható, létezik ég)' szebb és finomabb szer-
kezetű világ. Egyik világban sem létezhet semmi a lélek
nélkül, amely Isten része, a Nagy Fehér Szelleme, vagy
.íz Örök Atyáé. Semmi sem létezhet és semmi sem foly-
tathatja létezését, legyen az szikla, kő vagy maga a Föld,
legyen az madár, négylábú vagy ember, ha a lélek vagy
M életerő nem lakozik benne, és nem tartja fenn őt.
Apám szavaiban erő volt, habár úgy tűnt, lágyan
süllyednek memóriám mélyére, és úgy maradnak ott,
mintha a természet maga mondta volna el az igazságot.
Soha nem felejtem el azokat az órákat, amikor a folyó
éneke, a bogarak zümmögése és az ágak között susogó
szél együtt alkották a varázst, de a titkos dolgokba való
bepillantás ennél is különösebb volt.
Azonnal megkérdeztem apámtól, hogy a kedves tör-
pém meg fog-e halni egy napon, ugyanúgy ahogy em-
bertársaimnak a faluban meg kell halniuk?
- Semmi nem hal meg - válaszolta - semmi soha nem
lúd meghalni. A te kis barátod átmehet egy másik for-
mába, miután befejezte dolgát a jelenlegivel, de az ennél
Icjiettebb forma lesz. Lehet, hogy egy fának lesz a lelke,
de belső lényege soha nem halhat meg. Változni fog, fej-
lődni és nőni, mind tudásában, mind értelmében. Jelen-
legi állapotukban ezek a kis lények nem tudnak úgy gon-
dolkodni, ahogy mi gondolkodunk. Képesek érezni
ugyanúgy mint mi, de nem ugyanakkora intenzitással.
 Kis szünet után apám folytatta:
- Az embernek van szabad akarata. Mi saját magunk
megválaszthatjuk gondolatainkat, de e kis lényeknek a
természet birodalmában engedelmeskedniük kell mun-
kaadójuknak. A gondolkodást mások végzik helyettük.
Ahogy a földi királyságban az uralkodó törvényeket hoz
és érvényben tartja azokat, úgy történik ez a természet
világában is. Az ember a természet „királyait" talán tün-
déreknek, arkangyaloknak vagy isteneknek nevezné.
Ahogy az ember meg fogja érteni a természet világában
élő testvéreit és megbarátkozik velük, azok segítségére
sietnek, és áldani fogják őt. Ha azonban kemény, kímé-
letlen és kegyetlen a természettel szemben, árthatnak neki,
sőt, tönkre is tehetik. Testvériség mindenkivel! Ez a
boldogság és bőség feltétele.
Egy ideig ismét csendben maradtunk, és magunkba
szívtuk a minket körülvevő táj szépségét. Hirtelen egy
pont felé mutattam, ahol valósággal habzott a víz.
- Nézd! Ó, nézd! Tündérek a vízben! Olyan kicsik,
oly csillogók! Amikor a napsugár elcsípi őket, mintha
szivárványba volnának öltözve. Oly nagyszerűen szóra-
koznak és fröcskölik egymásra a vizet. Kis sípokat tarta-
nak az ajkukhoz, látod? Fuvoláznak? Nem hallom!
Meghúztam a ruhája ujját.
- Mondd meg nekem, mit csinálnak!
Hah-Wah-Tah hallgatózott.
- Nyisd ki a füledet - mondta. Hallgasd a víz hang-
ját, a madarak énekét. Hallgasd intenzíven, mert e han-
gok mögött ott van a csend. Halld meg azt, és meg fo-
god hallani a ritmust és harmóniát. Néha tapaszd füle-
tlct a földre, és hallani fogod moraját. Menj közel a víz-
eséshez, és a csobogás és zúgás mögött a belső füled fel-
lógja a titkos ritmust. Ez az, amit a vízitündérek fuvolá-
inkon kísérnek. A természet egész világa egy ritmus, Is-
im éneke. És onnan, abból az erőből indul ki a vitalitás,
.i/, életerő, és minden ebben létezik. A tovaszálló felhők
énekelnek, napfény és eső lehozza a mennyei hangot, és
.íz visszhangzik a vízben és mindenben, ami növekszik.
Az egész teremtés tartja az ütemet a mennyei harmóniá-
val. Az élet számára eljön ugyan a születés, a maturitás,
.1 hanyatlás és a halál ideje, de minden élet, amely fizikai
(ormában tartózkodik, szünet nélkül feszül és fejlődik,
l ízekre a kis apró lényekre, tündérekre, gnómokra, tör-
pékre pedig szükség van az ember teremtése és fejlődése
folyamán. Ezek a kisebb testvéreink, az „apró népek"
mindig készen állnak arra, hogy segítségünkre siessenek.
Az embernek természetesen meg kell tanulnia irányítani
őket, de nem varázslaton és fekete mágián keresztül, ha-
nem a szeretet mágiájával. A teremtés minden titka eb-
Ivn a hatalmas szóban rejlik.
Hah-Wah-Tah rövid ideig csendben ült és gondolko-
dott. Aztán szótlanul felállt, kezét fejemre tette, majd
útjára ment.
Lenyűgözve maradtam ott. Ezen a „csodák napján" úgy
nint, belső látásom erősebb és élénkebb volt, mint valaha.
Nem mertem megmozdulni. Lélegzetvisszafojtva néztem az
.ipró lények játékát. A fűszálak, a páfrányok, a virágok tele
v< >ltak velük. Zizegtek, susogtak és félmásztak rám ezzel je-
lc/,ve barátságukat. A sziklák közt más furcsa „emberkéket"
is láttam, akik apró szerszámokkal voltak elfoglalva. Nem
sikerült kivennem, mit csinálnak, de feltételeztem, hogy va-
lami Játszat munkát" végeznek, hogy imponáljanak nekem
fontosságuldal. Hangok sokaságát figyeltem meg, amelyek
azonban nem fülemen, hanem a fejem valamely mis részén
keresztül érkeztek el hozzám. Emlékszem, arra gondoltam,
ha ujjamat a fülembe dugnám, hogy kiszűrjem a külső za-
jokat, jobban hallanám őket. így is tettem, és a hangok va-
lóban tisztábban jöttek. Magamban most is képes vagyok
látni és hallani a kis emberkéket. Minden bizonnyal valósá-
gosoknak kell lenniük, ha olyan fontos munkát végeznek,
mint amilyenről apám mesélt.
A varázst egy más fajta hang törte meg. Megfordul-
tam és láttam, hogy testvérem, To-Waan közeledik. A
folyó menti mágikus órának vége volt ugyan, de ez öröm
volt a javából. Hálát éreztem, hogy ismét láthatom test-
véremet, aki hosszú hónapok után végre haza érkezett
veszélyekkel teli útjáról. Amikor szerető öleléssel szívé-
hez húzott, boldogságom tökéletes volt.
A FEHÉR MÁGIA TESTVÉRISÉGE
To-Waan, legfiatalabb testvérem, erős és jól megter-
mett fiatal férfi volt. A maja törzsbeliek közül nem sokan
vetélkedhettek vele gyorsaságban és ügyességben. Abban
az időben kemény kiképzésen ment keresztül, melyet
megköveteltek tőle, mielőtt Hah-Wah-Tah hivatalát át-
vette volna.
vjyermeKKorom óta meleg odaadással teKintettem rá,
inert tudtam, amikor mint felesége, tanácsadója és gyer-
mekeinek anyjaként lesz szüksége a szeretetemre, ő lesz a
(érjem. Rendkívüli ereje és ügyessége büszkeséggel és
> s< )dálattal töltötte el szívemet, és amikor fölényesen bánt
velem, csak mosolyogtam magamban, mert tudtam,
l H így nélkülem nem sikerülne bizonyos dolgokat olyan
jól csinálnia. Ugyanakkor azzal is tisztában voltam, hogy
s/eretete és ereje nélkül nem tudnék élni, mert nekem is
kemény tréningen és nehéz próbatételeken kellett keresz-
l i i l mennem, mielőtt alkalmasnak találtak volna arra,
hogy vele együtt uralkodjam.
To-Waan nemrég téit vissza egy hosszú útról, melyet
kísérő nélkül kellett megtennie. Ennek az volt a célja,
l K >gy erejét, bátorságát és ügyességét a végsőkig próbára
legye. Eddig meg nem mászott csúcsokra kapaszkodott,
kitéve magát a hidegnek és a kedvezőtlen időjárás sze-
szélyeinek, követte medve testvért, és vele szemtől szembe
,'illva úgy megijesztette, hogy a szívében lakozó bátor-
ság elvette a medve harci kedvét. Ilyen és ehhez hasonló
próbatételek alkották annak a tréningnek egy részét,
melyen egy bátor indiánnak keresztül kellett mennie
.ilihoz, hogy főnökivé válhasson. Úgy tartották, hogy az
xi, ember, aki hús-vér testben önzetlen bátorságot bizo-
nyít, lélekben is tiszta és határozott.
Leültünk a folyóparton ég)' fatörzsre, és önfeledten
11.1 Ugattam To-Waan úti élményeit.
- Követtem a folyót - mondta - amíg nyomát vesz-
i ettem a meredek szildák között, amelyeket meg kellett
másznom. Nap mint nap kapaszkodtam felfelé. Az éj-
szakákat barlangokban vagy odúkban töltöttem, másnap
pedig folytattam a mászást. Végül ég)' szakadékba kerül-
tem, másznom és újra másznom kellett, mindaddig, amíg
a szakadék peremére kiérve a fáradtságtól elgyötörtén
roskadtam le, és aludtam cl a földön.
Mire felébredtem, a nap már magasan állt. Ahogy
felültem és körülnéztem, egy fenyőerdő szélén találtam
magam. A fák olyan egyenesen szöktek a magasba, mint
egy templom oszlopai. Feltápászkodtam és elindultam a
fenyők között, melyekről az elvarázsolt erdő jutott eszem-
be. Hamarosan egy szépen és ízlésesen megépített kő-
házhoz vagy szentélyhez érkeztem. Meglepő volt, hogy
egy ilyen vad és látszólag felderítetlen hegyvidék magas-
latán ilyen ház van.
Miközben a házat néztem, egy ember közeledett fe-
lém. Soha nem láttam hozzá hasonlót. Magas termetű
volt, arannyal hímzett fehér ruhát és sastollakból készült
fejdíszt viselt. Arca békés volt, leírhatatlan fény csillo-
gott a szemében, és hangjának ritmusa minden szót ze-
névé varázsolt.
- Az idegen a házhoz vezetett - folytatta To-Waan -,
ennem adott és pihenni hagyott. Majd megkért, köves-
sem őt egy oltárhoz, a belső udvarba. Odabent több pap
is volt, különböző dolgokkal voltak elfoglalva.
- Emlékszel erre az oltárra? - kérdezte az idegen.
Keményen gondolkoztam, de nem sikerült emléke-
imbe idéznem, habár tudtam, hogy már jártam ebben a
szentélyben és találkoztam ezzel az emberrel.
- Evekkel ezelőtt - mondta - apád, Hah-Wah-Tah
főnők, arra az ösvényre lépett, amely téged ma ide vezetett.
Veled a hátán, megmászta azokat a meredek sziklá-
kat. Elhozott téged hozzám és az itt lakó Fehér Fény
lestvéreihez.
- Akkor hát ki vagy te? - kérdeztem.
- Menés néven ismernek, ami azt jelenti: bölcs em-
IXT. A Tollas Kígyó papja vagyok. Téged To-Waan, majd-
i icm születésedtől fogva kiválasztottak a Testvériség egyik
s/,< >lgálójává. Apád nővéredet, Minestát is elhozta ide. Ót
is kiválasztották. Együtt fogjátok szolgálni népeteket.
- Szóval nem a véletlen vezetett engem ezen az ösvé-
nyen, a sziklaszirteken és az erdőn át ehhez a templom-
hoz? -kérdeztem.
- Valóban nem. Te követted a lélek szavát. Ellenáll-
hatatlanul vonzódtál ide, habár neked úgy tűnt, szabad
akaratodat követed.
Miközben Menés beszélt, éreztem a mágikus erőt,
mely belőle és az egész helyből sugárzott. Fű, fa, virág -
(•letörőmben úszott. A színek ott a magasban olyanok
voltak, amihez foghatót soha nem láttam itt lenn. Má-
j'jkus tisztás volt ez, ahol szebb, csodásabb, csillogóbb a
természet.
Ekkor Menés vállamra tette a kezét.
- Gyere, mutatok neked valamit - mondta.
Egy szakadék peremére vezetett, amely olyan széles
és olyan mély volt, hogy úgy tűnt, az egész világ a lá-
h.un előtt terül el. Megérintette homlokomat, és egy
ví/iót keltett életre. Múlt és jövő nyitva állt előttem.
- Nagy területek fölött láttam el, melyek a hegyek
Libáitól a nagy tengerig terjedtek. Majd a tengeren túl
egy szigetországot láttam, bőséges termőfölddel, melyet
 több törzs művelt. A lakosság más része fényes városok-
ban lakott, a magaslatokon gyönyörű templomok áll-
tak. Kezdetben a népet és az országot világosnak láttam,
de ahogy mélyebbre süllyesztettem tekintetemet, észre-
vettem a korrupciót a templomokban, amely belopako-
dott az emberek szívébe. Még a föld is tisztátalanná vált,
és láttam, amint tűz és pusztulás lesben állt föld és víz
alatt. Majd fellángolt a tűz és elpusztította a földet.
Hegyek borultak fél, és a tenger vize átcsapott a városo-
kon. Mindezt addig figyeltem, amíg csak egy város ma-
radt meg. Néhány tisztaszívű ember - olyanok, mint
Menés - elvitorlázott onnan, otthagyva azt, ami még
megmaradt a magaslatokon és a legmagasabb hegycsú-
csokon, ott hagyva a fehér templomot, amely továbbra
is állt. Ezek az emberek megmenekültek, mert kitartot-
tak a Fehér Mágia mellett, soha nem használták mágikus
erejüket önző célokra, csakis embertársaik áldására és meg-
segítésére. Megmenekültek, mert szolgálatuk során ön-
zetlenek tudtak maradni. A többit, akik a mágiát em-
bertársaik fölötti hatalomszerzésre használták, elsodorta
a víz. Ugyanaz az erő okozta pusztulásukat, melyet va-
rázserejükkel önző céljaiknak alárendeltek.
Évszázadok peregtek szemem előtt a Menés által életre
keltett vízióban. Fehérmágusok vitorláztak hajóikon
észak, kelet és nyugat felé, magukkal víve mágiájuk tit-
kait. Egyesek egy napsütötte sivatagos földre hajóztak,
melyet egy nagy folyó szelt át, és ahonnan a Fehér Fény
követőinek birodalma nőtt ki. Hah-Wah-Tah és mi ket-
ten ott fogunk majd lakni egy országban, amelyet Egyip-
tomnak hívnak.
Ég)' másik hajó észak felé vette az útját, és egy kis zöld
s/igeten kötött ki, amelyet sziklák és tenger vett körül.
A Fehér Mágia papja fehér emberek közé érkezett. Egy
még nagyobb birodalom nő majd lei ebből a szigetből,
amely szerte a földön országok láncolatát fogja alkotni.
Ivs mi ott is fogunk élni.
Láttam, hogy a tudás és a misztikus igazságok, me-
lyeket a papok magukkal vittek, erő és bölcsesség mag-
jaiváválnak. Ebből egy nemzetközösség szabad népe fog
kifejlődni, amely egy egész világot benépesít majd. És
ebből fog kinőni egy másik fehér faj, egy - a mi orszá-
gunktól északra fekvő - földrészen.
Mindez a jövőben rejlik. De amikor ismét a múltba
pillantottam, még egy hajót láttam, amely nyugat felé
vitorlázott a lemenő nap fényében. Menés volt a hajón,
más férfiakkal együtt, fehérbe és aranyba öltözve. Egy
nagy folyón haladtak felfelé, és mágikus erejükkel temp-
lomot építettek a csúcsokon. Menést úgy láttam, mint
aki nincs alávetve a betegség és halál hatalmának, mint
aki évszázadokon keresztül élni és uralkodni hivatott.
Ritka erőkkel rendelkező mesternek láttam őt, aki fény-
sugarakat és szeretetet sugárzott minden ember felé, aki
elég önzetlen volt ahhoz, hogy ezeket magához vonzza.
Az a lélek, aki egyszer ebben részesült, fejlődésnek és nö-
vekedésnek indult, ahhoz, hogy később talán rálépjen a
beavatás meredek útjára, és kemény próbák után egy élet
leforgása alatt véghezvigye mindazt, amihez rendszerint
(óbb inkarnáció szükséges. És voltak mások, akik nem
vettek tudomást e fénysugárról, vagy szándékosan eluta-
sították a Mester segítségét.
 A választás szabadsága az egyén kezében nyugszik,
a döntés mindig az övé.
- Nem tudom, Minesta, mennyi idő telt el, mialatt
én a múltat és a jövőt figyeltem. Lehet, hogy transz-
ban voltam, amely több napig tartott, miközben úgy
tűnt, a vízió világában élek. De lehetett rövid idő is -
nem tudom. Minden esetre, amit röviden elmondtam
neked, nekem hosszú időnek tűnt.
- Aztán vége volt. Menés azt mondta, vissza kell
mennünk a templomhoz. Sok napot töltöttem a Fehér
Testvérekkel, és soha nem fogom elfelejteni, amit közös-
ségi életünk alatt tanultam, vagy amit a lélek világával
való egyesülés idején, szemlélődés közben fedeztem fel.
Végül eljött a nap, amikor közölték velem, hogy
vissza kell térnem az emberek közé. Mindazt, amit a
hegyen tanultam, alá kell vetnem a gyakorlat próbá-
jának. Indulásom előtt magához hívott a legidősebb
Testvér. Térdet hajtottam előtte és magasztos feladat-
ként vállaltam el a munkát, melyet az emberiség ér-
dekében fogok végezni. Majd, áldásukkal a szívemben,
elbúcsúztam Menéstől és a Testvérektől, és visszatér-
tem hozzátok. Biztonságosan jöttem, gyors lábakon,
szívemben örömmel.
- Gondold el - mondtam - hogy mindketten kap-
csolatba kerültünk ezzel az erő és fény emberével és
az ő templomával, amikor még csecsemők voltunk.
Mit gondolsz, összefüggésben van ez a belső látásunk
ajándékával, mellyel a látszat mögé tudunk hatolni a
természetben és az emberek szívében? És én, aki azt
hittem, ez csak nekem adatott meg! Azt gondoltam,
saját képességeimnek köszönhetem, hogy a fény vilá-
gai nyitva állnak előttem.
To-Waan azt mondta, hogy egy bizonyos időn
belül felszólítás érkezik majd, és akkor apánk kísére-
lében mindkettőnknek fel kell mennünk a templom-
in >z. Nem tudta, mennyi idő múlva következik ez be,
i le addig türelemmel kell készülnünk.
- És most gyere, mondta, sok mindenről kell be-
szélnünk szüléinkkel.
KŐ- ÉS NAPIMÁDAT
Gyakran beszélgettem To-Waannal a hegyekben
meghúzódó, magas fenyők rejtekében élő Testvériség-
ről. A tőlünk telhető türelemmel vártuk hívó üzene-
i ükét, amikor majd Hah-Wah-Tah kíséretében ismét el-
látogathatunk hozzájuk. Beszéltünk csendes életükről,
.1 mennyei misztériumok és az emberi élet tanulmá-
nyozásával töltött napjaikról. Ők maguk a természet
törvényei és a Világegyetem Építészének tervei szerint
élnek, úgy, ahogy az előttük megmutatkozott, és
.ímely lehetőséget adott nekik, hogy a természet és a
lelki élet fejlődéséért dolgozzanak a földön. Csodálat-
tal és hódolattal tekintettünk ezekre az emberekre, akik
erejükhöz mérten mindent megtesznek, ami az embe-
riség javát szolgálja.
Hah-Wah-Tah valóban bölcsen beszélt, amikor azt
mondta, hogy ezek az emberek üzenethozók, akiket a
Nagy Fehér Szellem, Amaru küldött, hogy az istenek
bölcsességére tanítsanak bennünket. Ők tanították
apánkat is többek között arra, hogy, ha az ember a
testvériség törvényeit követve egyenes és becsületes
módon él, megkapja a hatalmat, amellyel irányítani
tudja majd a természet-elementálok munkáját. Ezen
keresztül biztosíthatja a gazdag gyümölcs- és gabo-
natermést azok számára, akik szeretettel fordulnak e
lények felé.A maja törzs papjait is ők tanították meg
bizonyos rituálékra és ceremóniákra. Ezek által kértek
és kaptak segítséget az öt elem, a föld, a víz, a tűz, a
levegő és az éter elementáljaitól.
Számomra mindig emlékezetes marad az év legna-
gyobb ünnepe. Ilyenkor kivétel nélkül minden törzs
részt vett a díszmenetben. Az erre a célra kijelölt nagy
templom közel volt Willomeehoz. Ez a templom -
amelynek az égbolt volt a mennyezete, s így nyitott
volt minden természeti erő számára - valósággal uralta
a magas fennsíkot. A láthatáron egy távoli hegylánc
hófödte csúcsai olvadtak bele a mennyboltba.
A templom kettős körben elhelyezett „oszlopait"
hatalmas, több tonna súlyú, a földbe mélyen beágya-
zott kőtömbök alkották. A külső kör kövei pontosan
úgy voltak elhelyezve, hogy a csillagképeket és boly-
gókat képviseljék, a középen elhelyezett oltár pedig a
maja nép által imádott Nap szimbóluma volt a zodi-
ákuson belül.
A templom oltára a szentnek tartott kék kőből volt
kifaragva, melyről azt mondták, egyenesen a Napból
származik. Népünk természetesen nem annyira a lát-
ható Napot imádta, amelynek melege és fénye termést
cs gyümölcsöt biztosított számunkra, hanem az em-
IKTÍ szem számára láthatatlan, spirituális Napot, me-
lyet a látható Nap lelkének vagy Én-jenek tartott,
l 'gyanúgy nem a bolygókat imádtuk, hanem azt az
•mgyali kisugárzást, amely hitünk szerint tőlük szár-
mazott. Mivel úgy gondoltuk, hogy ezek a kisugárzá-
sok direkt módon hatnak minden ember életére, szer-
tartásainknak az volt a célja, hogy ezeket az erőket
megidézzék, és a nép felé irányítsák. Habár úgy tűnt,
hogy a látható természetet imádtuk, melyet a Nap és
.1 zodiákus jegyei képviseltek, imádatunk az anyagi
világ látszata mögött lévő mennyei valósághoz szólt.
A templom hatalmas kövei mágia segítségével ke-
ni Itek a helyükre. Más mód teljesen lehetetlen volt,
mivel a tömbök egy része több tonnát nyomott. Úgy
hitték, hogy a kövek alkotóelemei - főként tiszta szi-
lícium - mágia segítségével jöttek le vagy csapódtak
ki az éterből, mely körülveszi a földet. Ez az anyag, a
kőzetvilágot uraló lelkek ellenőrzése alatt és a papok
irányításával, formát öltött a megfelelő helyen. Ha-
sonló méretű és súlyú kövek azóta is találhatók a
Kordillerák menti romok között - komoly fejtörést
okozva a mérnököknek.
Az a tudás, amelyet szent emberek megosztottak a
maja néppel, és amely jóval fölötte áll napjaink tudo-
mányának, elterjedt Egyiptomban és Indiában is, ahol
piramisok és templomok építésre használták.
A Szent Fényt, amelynek centrumában a lélek la-
kozik, a Willomee templom három papja őrizte. Ez a
 fény nem lángokból vagy égő anyagból sugárzott. Egy
megnyilvánulás volt ez a központi oltár kövéből, éj-
jel-nappal gyönyörűen ragyogó.
A legjelentősebb szertartások mindig egy-egy év-
szakhoz kötődtek, és ezeken minden törzs részt vett.
Az ünnepi menet a nyugati kapun vonult be. A me-
netet gyümölcsöt, gabonát és forrásvizet hordó férfi-
ak csoportja előzte meg. Néhányan füstölőket lóbál-
tak, melyben édes illatú növények égtek.
Bent a templomban kettévált a menet. Egyes so-
rokban, ritmusra lépegetve indult az egyik rész észak-
kelet, a másik dél-nyugat felé. Több ezer emberből
álló két nagy kör alakult így ki, amelyek tökéletes rit-
musban, egymással ellentétes irányban forogtak.
Imádság és hálaadás énekei zengtek az éjjel-nappal
tartó ünnepségen. A szertartás először háromszor hár-
mas ciklusokban zajlott. Ez az Isten, a Bölcsesség és a
Szeretet szentháromságát volt hivatott jelképezni. Há-
romszor három, azaz kilenc, a tökéletessé vált ember
száma.
Ezután szünet következett. Csendes várakozás...
Majd ismét megindultak a körök, ezúttal ötös ciklu-
sokban, változatlanul tökéletes ritmusban. A megtett
körök az öt elem istenségeit vagy uralkodóit jelképez-
ték. Ismét szünet következett, amely alatt ezeknek az
istenségeknek az ereje megnyilvánulhatott a résztve-
vők szívében és lelkében. Majd újra indult a menet.
Hétszer hetes ciklusban járták a köröket, minden egyes
körrel megidézve a hét bolygó egy -egy angyalát. Hit-
tek ugyanis abban, hogy a bolygók angyalai aktívan
segíthetik az emberiséget, és azért jártak körbe hétszer,
hogy az angyali erőt hétszeresen vehessék maglikhoz.
Most egy tizenkétszer tizenkettes ciklus követke-
/ett, a csillagjegyek vagy zodiákus jegyek isteneinek
megidézése céljából. Hitték, hogy ezeken a ceremó-
niákon ők is jelen vannak. Hálásan fogadták a föld és
.r/, ég ajándékait, amelyeket sokszor hálátlansággal
kezel a mai ember. Vetéskor különleges imákat mond-
i.i k a bő termésért, aratáskor pedig kifejezték köszö-
netüket és hálájukat. Ily módon dicsőítette Hah-Wah-
Tah és népe a természeti erőket, áldást hozó beavat-
kozásukért. Meg voltunk győződve arról, hogy az
„apró népek" segítnek bennünket. A családi tűzhely-
nél, ahol az ételt készítettük, vagy fennt, a dombon
levő tábortüzekben, volt egy-egy „szalamandra", vagy
u'íz-elementál, és ennek köszönhetően kaptuk a me-
leget. Minden növekedésben lévő gabona felső hata-
lom által irányított elementálok miriádjai által jutott
,\ táplálékhoz. Tudtuk, hogy okos dolog együttmű-
ködni velük, és lehetőleg elkerülni az elsietett csele-
kedeteket, az öngyalázást és az illetlen viselkedést.
A maja nép egy univerzális, személytelen legfelsőbb
Istent imádott. Ez az egy Isten négy különböző formá-
ban nyilvánult meg az ember előtt: a szeretet istene, az
erő istene, a jó istene és a rossz vagy a pusztítás istene.
Megtanulták, hogy a pusztítás nagyon fontos szerepet
játszik az univerzum és az ember fejlődésében, a rossz
pedig egy próbatétel az emberi lélek számára, amely azon
dolgozik, hogy mindent eltávolítson, ami gyenge és
méltatlan. Ez volt Isten „tisztító kése".
 Kisebb istenségekhez is imádkoztak, akiket maguk-
hoz közelebb állóknak éreztek, mint például az öt elem
fölött uralkodó angyalokhoz vagy istenekhez, de ezek
mind elválaszthatatlan részei voltak az Egy-nek.
Ezeken a Nagy Láncok számára kijelölt napokon
a szertartás kora hajnalban kezdődött, és egész nap és
egész éjszaka tartott. Az elfáradt nőket és férfiakat
mindig pihentek váltották fel.
Egy ilyen éjszakán ébresztett fel To-Waan, és meg-
kért, hogy menjek fel vele a fennsíkon álló kőtemp-
lomhoz. Énekhang hatolt át a sötétségen, és erős fény
izzott magasan a fejünk fölött. Amikor a templom-
hoz értünk, a vándorló körök éppen pihenőt tartot-
tak. Mindannyian az oltár felé fordulva álltak, mely-
nek mélyéről sugárzott a fény. Helyünkre lopakod-
tunk, és mintegy elvarázsolva néztük a tűz-szertartást.
Feszülten figyeltük a három magas növésű papot,
amint felemelt karokkal hívták a tűz szellemét. Lábuk
előtt, kis halomban, száraz ágak feküdtek. Hirtelen,
magasan a fejük fölött megjelent egy fényes szikra. A
szikra egyre nőtt. Egy pillanatig nyugodtan lebegett, l
majd lassan leereszkedett a papok kinyújtott kezei
között a száraz ágacskákra, amelyek azonnal fellángol-
tak érintésére.
Újra indult a menet. To-Waan és én elfoglaltuk he-
lyünket a láncban, és együtt meneteltünk a többiek-
kel ebben a magasztosán ünnepi rituáléban. Hah-
Wah-Tah felnyitotta szemeimet a természet rejtett erői
számára, és én éreztem, hogy a „nagyok", akik az „apró
népeket" irányítják, magasan, személytelenül, de nem ba-
rátságtalanul, hatalmuk és erejük tudatában nagyon kö-
zel voltak hozzám. Ereztem belül, hogy az ő gyermekük
vagyok, és nem volt bennem félelem. Inkább leírhatat-
lan szeretet, szimpátia és megértés töltött el. Csodáltam
türelmüket és segítőkészségüket, amely a barátságos és
közösségi érzéseket mágnesként vonzotta magához.
Hogyan is létezhetne más egy ilyen éjszakán, mint
s/cretet és testvériség. Lelkem belelendült a ritmusba,
s/ívem a magasban szárnyalt. Tízezer láb ritmusa, tízezer
rnckhang szállt fel a csillagokig. Mennyei lények eresz-
kedtek alá, hogy áldásukat adják ránk, az egész univer-
zum szeretete ölelt körül bennünket. Mindent áthatott
a/- isteni jelenlét. Egész éjszaka forogtak a templomban
.1 körök. Ezrek haladtak a körben, tökéletes ritmusban
és összhangban, majdnem ugyanazzal a légzés-ritmussal
és ugyanazzal a gondolattal. Úgy tűnt, még a ragyogó
csillagok is a mágikus hajnalt várták.
Aztán keleten megjelent egy halvány szürke fény, és a
látóhatár fölött zöld és vörös csíkok keltek életre. Ró-
zsaszínbe öltöztek a hegyek, és ez a szín a távoli hófedte
csúcsokon sötét vörösig mélyült.
Most mindenki kelet felé fordult, befogadásra kitárt
karokkal.
Aztán hirtelen felcsillant a Nap a láthatáron. Egy új
nap született, és mi tudtuk, hogy urunk és teremtőnk
áldásában gazdag lesz.

MINESTA BEAVATÁSA
Az előző fejezetben leírt szertartás, amelyre féléven-
ként került sor, csak egy a sok közül, amelyet a Willomee
feletti fehér templomban rendeztek. Ebben a templom-
ban különösen szép oltár állt. Faragott drágakövek dí-
szítették. A planéták szimbólumai és minden ősi zodiá-
kus jegy felismerhető volt rajta. Minden drágakövekből
kifaragott szimbólum a neki megfelelő színekben pom-
pázott. A Nap tiszta arany színben ragyogott, közepét
rubinok díszítették. A Hold vert ezüstből készült, a Ju-
piter sötét zafírból, Vénusz türkizből, Szaturnusz sma-
ragdból, Mars ametisztből, Merkúr pedig lángoló narancs
színű tűzkőből.
A tizenkét zodiákus jegy ég}' kerék küllőihez hason-
ló módon helyezkedett el: a Kos tiszta vörös, a Bika
vörös-narancs, az Ikrek tiszta narancs, a Rák színe narancs-
sárga, az Oroszlán tiszta sárga, a Szűz sárga-zöld, a Mér-
leg tiszta zöld, a Skorpió zöld-kék, a Nyilas tiszta kék, a
Bak kékes-lila, a Vízöntő tiszta lila, a Halak pedig lila-
vörös volt.
A titkos misztériumok tanítása azonban nem csak itt,
hanem a hegyekben levő barlangtemplomokban is folyt.
A papok ott is készítettek fel novíciusokat az egyszerűbb
misztériumokba való beavatásra. Először is a velük szü-
letett belső erők, az isteni szikra felébresztésére töreked-
tek. A kiképzésnek három fokozata volt. Az első foko-
zatban a jelölt egy hétéves gyakorlatsorozatnak vetette
.ilá magát, mielőtt keményebb és szigorúbb próbatéte-
lekre került volna sor. A beavatás második fokozatát
li.írom év tanulás és gyakorlat előzte meg, míg a harma-
dik fokozat eléréséhez újabb két évre volt szükség.
így tehát hét évbe telt, amíg a novícius a beavatás-
nak valamilyen formájában részesült és tizenkét év mun-
kája kellett ahhoz, hogy a novíciust alkalmasnak találják
,1 Testvériségben végzendő szolgálatra. A kandidátusok,
nemre való tekintet nélkül ugyanazt a kemény iskolát
járták. Az első évek alatt megtanultak uralkodni szemé-
lyes vágyaik és ambícióik felett úgy, hogy a felsőbbren-
dű Én átvehette a fizikai test, az idegrendszer és az érzé-
sek irányítását.
A rémítő tapasztalatok között, amelyekkel a tanulók-
nak szembe kellett nézniük, ott szerepelt az alsó asztrális
világ körülményeivel való találkozás. Egyesek a halál után
keresztül mennek ezen, a tanulóknak azonban még a fi-
zikai testben létezve kellett elszenvedniük az elméjükre
ható asztrális kínzást. Ennek az volt a célja, hogy a fizi-
kai, érzelmi és mentális életük a szívükben rejlő első prin-
i ípium, vagy felsőbbrendű Én irányítása alá kerüljön.
A test és elme engedelmességre szoktatása idején a ta-
i uilónak a szenvedés és nehézségek változatos skáláján kel-
lett keresztül mennie. Ez kíméletlenül próbára tette aka-
ratának erejét a hús gyengeségével szemben. A legnehe-
zebb próbák egyike a tűzpróba volt. A tanuló összekö-
tött kezét az oltáron égő tűz fölé tartották. Első alká-
li >mmal a fájdalom pokoli volt. Később azonban a kon-
t cntráció és akaraterő annyira ellenőrzése alatt tartotta a
 fizikai testet, hogy a tanuló semmi fájdalmat nem érzett,
és kezén nem maradt égési seb. Ezt azonnal követte a jég-
templom próbája. Az adeptusnak ott kellett töltenie az
egész éjszakát. Ilyen gyakorlatok védték a testet az inten-
zív meleg vagy hideg ellen és megtanították a novíciust
arra, hogyan használja a gondolat erejét sebeinek gyó-
gyítására. Az állóképesség és a kellemetlenség zokszó
nélküli elviselése az észak-amerikai indiánok körében ma
is nagyra értékelt tulajdonságnak számít.
Az adeptusnak a bátorság próbáját is ki kellett állnia.
Meg kellett tanulnia legyőzni a fájdalommal és szenve-
déssel szemben érzett félelmét. Ezen kívül hosszú perió-
dusok alatt önmegtartóztatásban kellett élnie, és ragasz-
kodnia a szüzesség szent törvényeihez, miközben kemény
és körmönfont kísértéseknek volt kitéve. A maják nem
ragaszkodtak a celibátushoz, de bizonyos időszakok ki-
vételével, amikor férfi és nő Vénusz isteneinek irányítá-
sa alatt egyesült, javasolt volt az önmegtartóztatás.
Ilyen és ehhez hasonló próbatételek edzették a neo-
fitát, mígnem testét, érzéseit és gondolatait alá tudta vetni
felsőbbrendű En-je akaratának. Ha elbukott, rituális sza-
vakkal utasították el: „Vonulj vissza idegen, és imádkozz
a Nap Istenéhez, hogy növelje erődet!"
Habár gyermekkorom arra az időre esett, amikor az
első Aranykor már véget ért, a Fehér Testvériség kitar-
tott azoknak a princípiumoknak a tanítása mellett, ame-
lyek az emberi tökéletességhez vezettek. Ezek a princípi-
umok az emberi élet hajnalával egyidősek. Az adeptus
szeme előtt az Archetípus ideálját tartották, Isten és
Ember tökéletes gyermekét.
Miután átmentem a bátorság és állhatatosság próbá-
ján, és megtanultam ellenőrizni felületességre, lustaság-
ra, elpuhultságra és kapzsiságra való hajlamomat, akara-
iom uralma alá hajtottam a fizikai kicsapongás minden
formáját, beleértve a tisztátalanságot is, megengedték,
hogy belépjek a templomba, és ott is lakjam. Megkap-
lam a jelszót, amely a kandidátus előtt megnyitja a ka-
put. Attól a naptól kezdve ritkán látogattam meg csalá-
domat és barátaimat. A templomot, ahol a novíciuso-
kat képezték, a hegyoldal mélyében levő természetes
barlangok lánca alkotta, így éltem három éven keresztül,
egy nap és levegő számára nyitott barlangban, amelyből
egy tóra nyílt kilátás. Néha, tőlem nagyon messze, lat-
iam, amint törzsem néhány tagja kenuval átszeli a tavat.
Néha láttam tábortüzeik füstjét a fák fölött lebegni. Az
igazat megvallva, nagyon egyedül voltam. Gyakran vágy-
i ám emberek közé. A beavatás iskolája nem kínált könnyű
tantárgyat sem a test, sem a lélek számára.
Az első és második fokozat közötti három évben
minden nap tanítottak a papok vagy a papnők. Miköz-
ben az első fokozat főként a fizikai testre vonatkozott,
próbára téve annak kitartását, erejét és betegségekkel
s/embeni ellenállását - mellesleg a betegséget csak a lus-
laság egyik formájának tartották -, addig a második fo-
kozat alatt a mentális kísértések szubtilitásával kellett
szembe néznem. Isten jóságába vetett gyermeki hitem
ki volt téve a nyugtalanság, kétségek és felelem támadá-
sainak, úgy, hogy az erő és meggyőződés, mely azelőtt
eltöltött, menthetetlenül elveszettnek látszott. A máso-
dik fokozatra való felkészülésem alatt megedzettem meg-
 figyelő képességemet, és megtanultam használni azt a
bátorságot, amelyet a fizikai próbák során szereztem.
Rövid három év alatt igyekeztem elérni a lelki és morá-
lis megállapodottság és kiegyensúlyozottság bizonyos
fokát, amely ilyen tréning nélkül egy egész életet vagy
több inkarnációt vett volna igénybe.
Miután visszatértem a templom falain kívüli világ-
ba, sok időt töltöttem tanulással és meditálással. Azál-
tal, hogy éjjel-nappal rendszeresen figyeltem a szelet, a
légáramlásokat, a felhőket és azok formációit, megtanul-
tam megjósolni az időjárást. Az esőhozás mágikus mű-
vészetében is jártasságot szereztem, megtanultam, ho-
gyan kell a légáramlatokat irányítani, hogy oda vigyék
az esőfelhőket, ahol szükség van rájuk. Tettem mindezt
azért, hogy amikor majd To-Waan és én népünk uralko-
dói leszünk, tudjuk megjósolni az időjárást, tanáccsal és
figyelmeztetéssel ellátni az embereket a vetést és az ara-
tást illetően. Még a földművelést is megtanultam. A pa-
pok mércéje szerint, ahhoz, hogy elérjem a második fo-
kozatot, olyan dolgokban is járatosnak kellett lennem,
melyek közvetlenül is hasznára voltak népemnek, bele-
értve az élelem megtermelését és raktározását, ruhaanyag-
ok előállítását, háztartás vezetését és életüknek elrende-
zését.
Éjszakánként figyeltük a csillagokat, tanulmányoztuk
az ember testére és elméjére, valamint egészségére, jövő-
jére, lelkére és lelki fejlődésére gyakorolt hatásukat. A
második fokozatra való felkészülést valójában úgy lehet-
ne leírni, mint egy - az emberi viszonyokra alkalmazott
— természettudomány-tanfolyamot.
Amikor letettem a második fokozat vizsgáit, készen
.iUtam az utolsó és végleges beavatást megelőző próbák-
r.i. Felvittek hát a hegyre egy magasan fekvő barlanghoz,
i ; s hosszú időre magamra hagytak, hogy csendben me-
ditálhassak. Ez volt a legkifinomultabb és legnehezebb
próbatétel. Attól eltekintve, hogy időnként élelmet és
vizet tettek be a barlangba, heteket és hónapokat töltöt-
tem egyedül. Figyeltem a napfelkeltét, a napnyugtát, az
évszakok változását... De a legnehezebb mindenek fö-
lött az volt, hogy elementálok seregeivel kellett szem-
hcszállnom, és küzdenem a győzelemért, vagy vesztes-
ként távoznom. Újra és újra megkísértettek az alvilági
lények. A megvesztegetés minden formájával arra akar-
i.ik rávenni, hogy átadjam magam nekik, hogy elhagy-
|.un Istenbe és az örök jóba vetett hitemet. Fizetségkép-
pen felajánlották Lucifer mágiájának sötét hatalmát, sá-
i.íni erőket, melyeknek segítségével uralkodhattam vol-
na a földön és annak népein, sőt még a belső világokon
is. Egész napok teltek el a lelki kínzással. Gyakran érez-
k-m a kísértés agóniáját, és úgy tűnt, hogy e lelki és morális
l uirc egy sötét aknába vetett, sokkal sötétebbe, mint maga
,i/, éjszaka, és én olyan magatehetetlenül feküdtem a bar-
l.ing fenekén, mint akinek testét az élet utolsó szikrája is
elhagyta. De szívem továbbra is lüktetett, és én kétség-
beesett kitartással kapaszkodtam szívemmel és elmém-
mel Isten gondolatába, a lélek fényébe, a jóság szellemé-
I >e, melyet továbbra is éreztem magamban.
És végül megérintett a harmónia érzésének halvány
luvallata. Hosszú csend után lépések zaját hallottam. Egy
pap és két papnő jött oda hozzám. Először a jobb majd
 a bal karomat ragadták meg. Testem élettelenül feküdt,
és rövid ideig még mennyei béke honolt bennem.
Azután a pap a jobb kezét először a homlokomra, a
gondolkodás centrumára, aztán a torkomra, a beszéd
centrumára, végül pedig a szívemre, a szeretet centrumára
helyezte. A háromszoros érintés után képes voltam na-
gyon lassan megmozdulni. Kinyitottam a szemem.
A barlang távoli végében álló szent kő egyik síkjából
sugárzó fény hatolt felém. Amikor a pap felemelt és
odavezetett az oltárhoz, zavarodottan bámultam az erős
fénybe. Az oltár e síkja sima volt és tükörként működött,
de nemcsak külsőmet tükrözte, hanem benső énemet,
megszokott gondolataimat, természetes gyengeségeimet
is. Megmutatta azt a belső erőt is, amely számomra elér-
hető távolságban van, ha kitartok a belső fény mellett.
Nemcsak gondolat és érzésvilágomat mutatta meg, de azt
is, ami a szívem mélyén volt, lehetőségeket, amelyek a
bennem lévő szent Én-en keresztül kifejezésre juthatnak.
Amikor felszólítottak, nézzek mélyebben a tükörbe,
úgy tűnt, lehetőségek végtelen sorát látom. Ahogy így
csodálkozva álltam, felülről egy még erősebb fénysugár
irányult rám, egy fényből és erőből álló oszlop, amely
először a fejemen nyugodott, majd nyakamra, végül szí-
vemre irányult és ott is maradt. A főpap szavai, mint
gazdag zenei akkordok szólaltak meg egy szeretettel és
bölcsességgel teli szívből: „Lányom! Most amikor lel-
ked megkezdi hosszú vándorútját a végtelen életben,
mindig a Fény mágikus erején belül marad. Mert amit a
szívedben hordozol, azt vonzód magadhoz. Őrizd meg
szíved tisztaságát, és az istenek mágiája soha nem fog
cserbenhagyni. Isten birodalmának Te csak ég)' része vagy
A hatalom élet és halál fölött egyedül Istené. Egyetlen
ember sem nagy. Minden, amiről azt hiszi, birtokolja,
csak Isten része. Senki nem foszthatja meg Istent az Ő
hatalmától, de Isten elpusztítja az embert, aki Isten el-
pusztítására tör. Élj békében. Minden munkádat add Is-
tennek. Szeresd felebarátodat, mint önmagadat, és kö-
vesd a spirálban vezető ösvényt, amely biztonságban
visszavezet téged a te Atyádhoz és Anyádhoz. Fogsz arat-
ni örömet, és fogsz aratni fájdalmat. De ezek a tapaszta-
l.itok földbe vetett magvak, amelyek lelki táplálékot biz-
i ásítanak a föld gyermekei számára. Az öröm-magvak és
.1 fajdalom-magvak - amelyeket az embereknek el kell
ültetniük - az élet kenyerévé fejlődnek, olyan élelemmé,
amely az emberi lelket táplálja. Ebben rejlik az élet misz-
tériuma. Vetni és aratni, megművelni a földi élet tala-
ját... Homlokod izzadtsága által fogsz élni mindaddig,
.iiníg a gyümölcsöt hozó fa eléri a tökéletességet. És az
után is, újra és újra visszatérünk a földre, hogy ott ki-
fejtsük munkánkat, és ismét visszatérünk a mennyekbe,
felfrissülni. És tesszük ezt mindaddig, amíg Isten akara-
u uralkodik a földön is, úgy, mint a mennyekben."
Azóta is fülembe csengenek ezek a szavak. Ekkor cso-
dálatos vízióm támadt. Mint To-Waan számára, amikor
.1 mesterrel együtt állt a hegyen, múlt és jövő előttem is
megmutatkozott. Peregtek az évszázadok, és én láthat-
i .un, nem csupán rövid életemet a maják között, de eljö-
vendő életek hosszú perspektíváját eljövendő országok-
ban, a földgolyó másik oldalán. Túl a tengereken láttam
,1 piramisok és templomok országát, ahol egy sötétbőrű
 nép élt a nagy folyó mentén. Láttam ott magam, mint
papnőt. És ahogy peregtek a századok, láttam magam
egy életben, amelyet Kínában éltem. Majd fehér bőm
emberek között láttam magam egy másik életben, észa-
kon, egy szigeten. Láttam egy feladatnak a vázlatát,
amelyet majd ott kell elvégezni. Még ebben a távoli jö-
vőben is mellettem volt a szeretett Hah-Wah-Tah, és én
tudtam, hogy szeretete túléli a halál és elválás illúzióját,
és évszázadokon, évezredeken át is összeköt bennünket.
Tudtam, hogy most is itt van a közelemben. Közel
álltam az ájuláshoz, inogva és erőtlenül a nevét kiáltot-
tam. Ekkor gyors lépéseket hallottam és éreztem, amint
karjai átölelnek. Egy vetett ágyba fektetett, ételt és bort
hozott nekem.
Minesta, a maja lány átment a beavatás harmadik
fokozatán.
HAH-WAH-TAH BÖLCSESSÉGE
Hah-Wah-Tah már férfikorának tavaszán végig járta az
előírt próbatételek útját. Elméjében és szívében elérte a
megvilágosodást. Hosszú hónapokat töltött a hegyek-
ben a Fehér Testvériség tagjai között, akik megtanítot-
ták őt a színes fénysugarakkal való gyógyítás művészeté-
re. Ezeket a Napból nyerték, és továbbították a betegek-
nek. Megtanították a levitáció titkaira, amelynek segít-
ségével könnyen áthidalhatók a hegyekben lévő szaka-
dékok, megtanították, hogyan lehet segíteni az elmébe-
legeken, valamint arra, hogy fizikai testét elhagyva be-
lepjen a lélek világába.
Ahogy telt az idő, To-Waan és én megtanultunk hasz-
nálni bizonyos mágikus erőket, és ebben a gyermeki
egyszerűségét megőrző közösségben lassan felnőtté ér-
i iink.. Hah-Wah-Tah főnök megtanított a szeretettel való
uralkodásra és a békés egymás mellett élés törvényeire,
l •';/, nemcsak az emberi, de az állati és növényi létformák-
ra is vonatkozott.
A maja nép soha nem ölt meg élőlényt felelőtlenül,
l la az élelem megszerzése céljából szükségessé vált az öles,
megtették, de csak miután köszönetet mondtak állat-
tcstvérüknek áldozatáért és húsáért, melyet úgy tekintet-
lek, mint nagy ajándékot. A közös életet átitatta a test-
vériség, boldogság, barátságosság és szolgálat érzése, egy
(V/és, amelyet Hah-Wah-Tah szavain és cselekedetein ke-
resztül ittunk magunkba. Mindent egyenlő módon osz-
lottunk el. Senki nem álmodott arról, hogy többet ve-
gyeii el saját maga számára, mint a másik, hiszen mind-
nyájan tiszteletben tartották egymás szükségleteit.
Hah-Wah-Tah gondolkodásában és szívében bölcses-
ség honolt, mély spirituális intelligencia. Minden, amit
ludott, Isten fénye által jutott el szívéhez. Belátta, hogy
M egyetlen lehetséges alap az igazságos törvénykezés és
igazságos kormányzás megvalósítására a testvériség, egy-
szerűség és jóakarat. Tudta, hogy ha a testvériség meg-
valósul, követi azt a béke, a művészetek és a tudomány
fejlődése. Az általános jólét testre, szellemre és leiekre
egyaránt kiterjed. Megértette, hogy a testvériség törvé-
nye - minden ember szükségletének elismerése és egyenlő
 jogok biztosítása — a helyes megoldás minden felmerülő
problémára.
Hah-Wah-Tah minden első hold-napon, azaz minden
új hold első napján jelen volt a bírósági gyűlésen. Ezt egy
nagy, leginkább nyári lakhoz hasonlító kőépületben tar-
tották, melynek oszlopain kúszónövények kapaszkodtak
a kupola felé. A viszonylag tágas termet alacsony fal vá-
lasztotta el a kerttől. A bejárattal szemközt, a terem másik
végében egy kisebb tanácsterem volt, melynek ablaksze-
rű nyílása gyönyörű kilátást nyújtott a folyóra és a távo-
li hegyekre.
A teremben egy hatalmas fatörzsből készült trónus
állt, hátát szőlővel és gabona kévékkel körülvett sas re-
mekbe faragott mintái díszítették. Ezen ült Hah-Wah-
Tah, mély türelemmel hallgatva a kérdéseket és problé-
mákat, amelyeket népe és a fiatalabb főnökök terjesztet-
tek elő. Egyesek a hegyeken túlról jöttek, mások a folyó
menti közeli és távolabbi falvakból. A legtöbben egysze-
rűek, primitívek és barátságosak voltak, de akadt köztük
olyan is, aki a kétkedés, félelem és kapzsiság áldozatává
vált, ez pedig az elégedetlenség és szakadás előhírnöke.
Egy napon egy fiatal főnök jött tanácsot kérni.
Armorik volt a neve, és szerette volna tudni mitévő le-
gyen. Termése oly gyengének ígérkezett, hogy népét az
éhínség fenyegette. Saját földjének termése nem volt ele-
gendő, a szomszédos törzs főnöke pedig csak megfizet-
hetetlenül magas ár fejében lett volna hajlandó földjének
egy részét bérbe adni. Fizessen hát, és ezzel döntse nyo-
morba népét, vagy szerezze meg a földet erőszakkal, bíz-
va abban, hogy népe le tudná győzni a szomszéd tör-
/.set? És - még ha fizetne is - népe akkor is tovább éhez-
ne az új termésre várva. Úgy érezte, a morális igazság az
<"> oldalán van. A másik hozzáállása kegyetlen és hibás,
l larcolhatna, és minden valószínűség szerint győzhetne
is. Mit tegyen hát?
Hah-Wah-Tah figyelmesen hallgatta, majd hosszú ideig
l Becsukott szemmel ült, mintha a láthatatlanokkal tanács-
lu )zott volna. Követet küldött a másik főnök után, áld,
miután megadta a népe uralkodójának kijáró tiszteletet,
próbálta védeni a maga igazát. A szegénységről beszélt,
valamint arról, hogy ínséges idők esetére tartalékot kell
gyűjtenie. Saját népének jogai előbbre valóak, mint a
s/< >mszéd törzzsé - mondta. Ha valakinek szenvednie kell,
l iát szenvedjenek ők. Majd haragossá vált, és összefüg-
géstelenül kezdett beszélni e bölcs szemek tüzében, ame-
lyek mélyen beleláttak leikébe.
Hah-Wah-Tah szelíden beszélt, ahogy ez egy nagy
hatalommal rendelkező, de barátságos uralkodóhoz il-
lik. Minden szavának súlya és ereje volt.
- Az, aki saját magát, családját vagy törzsének jólétét
fontosabbnak tartja mint a közös jót, Lassú Halál áldo-
/.ata lesz. Először meghal az öröm a szívében - habár senki
nem tud róla -, mert a lelkiismeret szava, amely bölcs
tanácsadó kéne legyen, maró sebbé alakul. Nincs többé
életkedve, napjai nehezek és szürkék lesznek. Betegség
sújtja, és a halál - ahelyett, hogy szelíd és kedves volna -
/.sarnokként jelentkezik, kegyetlen szenvedést hozva rá.
A/ igaztalan ember ezt el nem kerülheti. Javai sem ma-
radnak meg, mivel a fold, a levegő, a tűz és a víz szelle-
mei látják, hogy Lassú Halál az, amit kiérdemelt, és meg-
 tagadják tőle segítségüket. Termése félre sikerül, és viha-
rok pusztítják el birtokát. Marháit és juhait elnyeli az ár-
víz, tulajdonán tüzek pusztítnak. És a jövő várakozik...
Hah-Wah-Tah most Armorikhoz fordult.
- Mindent hallottál. Ha ez az ember azt az utat vá-
lasztja, amely a Lassú Halálhoz vezet, ne gyűlöld őt ezért,
hanem teljes szívedből erezz együtt vele, mert erre neki
valóban nagy szüksége lesz. Ne erezz se neheztelést, se
keserűséget. Tisztítsd meg magad ezektől az érzésektől,
és a négy elem szellemei szolgálni fognak téged, úgy, hogy
terméseid bőségesek lesznek, és gazdagon száll majd rád
az áldás. Gyűlöld ellenfeledet szívedben, és akkor te is a
Lassú Halál áldozatává válsz. Jutalmazz igazságtalansá-
got megbocsátással, és minden jóra fordul életedben.
Hah-WahTah most mindkét főnökhöz egyszerre beszélt.
- Testvéreim! Nem akartok inkább egymás elébe
menni? Én, Hah-Wah-Tah, megérintelek benneteket a
szeretet kezével, és testvérségben összekötlek benneteket.
Szívem szomorú, látva ellenségeskedéseteket. Fogjátok
meg egymás kezét, térjetek vissza otthonotokba, és kér-
jétek a Nagy Fehér Szellemet, hogy mutassa meg nektek
az áldásos utat.
Amikor ezt hallották, úgy ment el onnan a két fő-
nők, kéz a kézben, mint két szomorú gyermek.
Egy alkalommal egy férfit és egy nőt hoztak Hah-Wah-
Tali színe elé. Értékes dolgokat loptak el volt munkaadó-
juktól, aki belebetegedett a veszteségbe. De amikor a pa-
naszos kihallgatására sor került, kiderült, hogy nem ara-
nyat, drágaköveket vagy élelmet loptak el tőle, hanem
jó hírét. Hazugságokat terjesztettek róla, és rosszindula-
i ii dolgokat mondtak a háta mögött, aminek következ-
u'-ben az olyan emberek, akik eddig jó véleménnyel vol-
i.ik róla, most elkerülték és megvetették. Hogyan kap-
hatná vissza azt, amitől ezek az emberek mérgezett nyel-
vükkel megfosztották őt?
Hosszú hallgatás után válaszolt Hah-Wah-Tah a vád-
lónak.
- Az erény nem szorul védelemre. Egyetlen embert
sem lehet megfosztani valamitől, ami lelkének részévé
vált. Nem lehet jóságot és tisztaságot a szívből gyöke-
restől kiszakítani. Rosszindulatú, üres és bolond szavak
olyanok, mint a szél által a semmibe kergetett por. De
minden kegyetlen és igazságtalan váddal és kritikával sö-
u'tebbé és sűrűbbé nő az árnyék annak a szívében, aki
kimondja őket. Ezért a te feladatod az, hogy bizalmat
sugallj ennek a két embernek, és segítsd őket. Ha meg
ludsz bocsátani és tudsz felejteni, ők megtanulnak tisz-
lelni téged. Szenvedést okoztak neked, de az ő szívük-
ben mélyebb a seb. Erezhetsz-e mást irántuk, mint őszin-
le, mély sajnálatot?
A férfi és a nő lehajtott fejjel állt, miközben hallgat-
lak a főnök ajkáról elszálló, oly egyszerűen megfogalma-
/.(>tt isteni igazságot. Nyelvük valóban gonosz, szemte-
len és kegyetlen volt. Nyomasztó légkör nehezedett ra-
li ik, és most, hogy látták az igazságot Hah- Wah-Tah
szemében és hallották szavait, végig kellett szenvedniük
!',varló hitványságuk lesújtó szégyenét. Nem volt szük-
ség más büntetésre. Lehajtott fejjel térdeltek le, és mind-
hárman együtt imádkoztak. Hah-Wah-Tah megáldotta
őket.
 - Menjetek békével, testvéreim - mondta - és soha
többé ne vétsetek a testvériség lelki törvényei ellen!
És az, áld megbetegedett a rágalmait következtében, ha-
zatérve, folytatta munkáját, és együttérzéssel gondolt volt
rágalmazóira, arra a még nagyobb rosszra, melyet a má-
sik kettő magához vonzott. Az együttérzés segített neki
felfedezni a bennük rejlő jó és értékes tulajdonságokat, s
mert megbxxsátott nekik, helyreállt testi-lelki egyensúlya.
Egy napon egy Moo nevű fiatal nőt hozott be falvá-
nak népe. Csinos volt, kecses és szép. Azzal vádolták,
hogy megszegte az általuk szentnek tartott szexuális tör-
vényt. Hah-Wah-Tah tanácstermében csend volt, mialatt
egy idősebb nő vádlón felemelt újjal bőséges szóáradat-
ban ecsetelte Moo erkölcseinek romlottságát. A vádlott
lesütött szemmel állt, teljesen mozdulatlanul, mint áld
jól megérdemelt büntetésére vár. Hah-Wah-Tah az „igaz-
ság székében" ülve figyelt. Majd csendre intve a vádlót,
megkérdezte Moot, hogy mi az, amit leginkább szeretne
életében. Ő lehajtott fejjel válaszolt:
- Leghőbb vágyam, hogy hűségesen szeressek és sze-
ressenek, és hogy egy gyermeket tarthassak karjaim kö-
zött. De nincs férjem, szerelmemet pedig messzire küld-
ték, egy folyó menti faluba. Boldogtalan vagyok, és egye-
dül érzem magam.
További kérdések fényt derítettek arra, hogy az idő-
sebb nő, áld vádlóként lépett fel, Moo szerelmének az
anyja, aki elválasztotta őket egymástól és azt remélte,
hogy a hosszú távollét megakadályozza majd fiát abban,
hogy a lányt féleségül vegye.
Hah-Wah-Tah hozzá fordult.
- Bűnös gondolatok sokkal rosszabbak, mint a testi
bűnök. Elkövetheted a bűnt kapzsiságból, és mindent
elveszíthetsz általa. A szeretet, amit a fiad érzett irántad,
ellenszenvé és félelemmé változott. Te már özvegy vagy.
Most gyermekedet is el fogod veszíteni, mert fiad szere-
tete meghalt. Hasonlítsd össze bűnöd e leánygyermek
bűnével! O a szeretet miatt bukott el, a test követelései
miatt, és mert oly nagyon szerette volna a gyermeket.
Te ezt megtagadtad tőle. A természetes és jogos szere-
tetre vágyott. Ezt is megtagadtad tőle. Asszony, a te
bűnöd a súlyosabb, mert bűnbe kergetted ezt a gyerme-
ket. Helyzetedet csak súlyosbítja, hogy kinevezted ma-
^ad Moo vádlójának és bírájának, aki anyai éhséggel vá-
gyik a szeretetre és a gyermekre.
Hah-Wah-Tah ezután a lányhoz fordult.
- Lányom, bűnt követtél el. De ki az mégis közü-
lünk, aki vádolna téged?
Senki nem szólalt meg. Hah-Wah-Tah folytatta.
- Sem férfi sem nő nem vádol téged - egy kivételé-
vel. Bűneid megbocsátást nyertek, mert szerettél. A te
kezedbe adom ezt az asszonyt. Te fogod kimondani az
ítéletet, Moo, és amit kimondasz, végrehajttatik!
A lány lassan előre ment és letérdelt Hah-WahTah lába
előtt. Úgy tűnt, valami kommunikáció alakult ki közöt-
tük, egy fajta gondolatátvitel. Magabiztosan állt fel, há-
romszor meghajolt majd, oda ment vádlójához. Egy
pillanatig nézték egymást, majd egymás karjaiba borul-
lak. Láttuk, amint kialakul köztük az eljövendő anya-
leány kapcsolat. Az árnyékból a napfényre léptek, és nem
mgedték el egymás kezét.

MINESTA ÉS A MESTER
Beavatásom után több hónapot töltöttem az otthon l
csendjében, miközben visszanyertem fizikai erőnlétemet l
és egészségemet. Tudatában voltam a bennem lévő meg- l
növekedett erőknek, és lassan meggyőződtem róla, hogy l
örökre megtarthatom őket. Ugyanakkor azt is tudtam, l
hogy sok évnek kell eltelnie, amíg ezek az erők teljesen l
kifejlődnek bennem.
Egy napon Hah-Wah-Tah To-Waan kíséretében öröm-
től sugárzó arccal jött hozzám, és azt mondta: „A Mes-
ter követet küldött értünk. Fel fogunk menni a magas
hegyekben lévő templomba, ott vár bennünket."
Gondos előkészületek után két napon át eveztünk a
kenuban az árral szembe, míg végül úgy összeszűkült a l
folyó, hogy el kellett hagynunk a kenut. Fáradtságos uta-1
zás volt, amíg elértünk a nagy vízesés lábához. Nagy j
hegymászó tapasztalatom ellenére belesápadtam a fölöt- l
tünk tornyosuló meredek sziklák látványába. Mondanom J
sem kell, azért bátran neki láttam a feladatnak, és ahogy
teltek az órák, úgy jutottam egyre szédítőbb magasságok
fölé. Néha lélegzetvisszafojtva lógtam egy-egy falmélye- I
désen, szemlélve az alattam tátongó mélységet. De vala-
mi erő - nem a sajátom - ellenállhatatlanul vitt felfelé.
Hah-Wah-Tah és To-Waan minden lépésnél segített, míg
végül elcsigázva és lélegzet után kapkodva elértük a fenn- l
síkot. Most már láthattam a magas fenyőket, amelyek
gyűrűként fogták körül a Fehér Fény Testvériségének
templomát.
A mélységes mély nyugalom, a levegőben lebegő
l léke, megerősítették azt a benyomást, hogy szent föl-
dön állunk. Miközben lassan közeledtünk a kőépület be-
j.íratához, alaposan szemügyre vettem a figyelemre mel-
le'> építményt. Tökéletes mértani formájával, szimmetri-
kus elrendezésével oly harmonikusan illeszkedett be a kör-
nyezetbe, hogy memóriámban tartós emlékként rögző-
dött a látványa. Ahogy közeledtünk a templomhoz, a
l.ik közül elő lépett egy ember, és odajött hozzánk. Reg-
ula álmodtam én erről a találkozásról. Feszült voltam,
majdhogy nem ijedt.
Ki volt ez az ember? Oly nemesnek láttam arannyal
hímzett fehér köntösében és koronához hasonló, tollak-
Ix'il készített fejdíszében. Amikor közelebb jött, észrevet-
tem szelíd arckifejezését, egyszerűségét, alázatosságát, s
c/, (olyan mértékű volt, amilyet el sem tudtam volna kép-
zelni Volt valami a szemében, ami azt mondta, hogy már
mindent tud rólam, de nem kell félnem. Köszöntése egy-
s/,erű volt, mint egy szeretett szülőé. A hangjában volt
valami, ami melegítette a szívemet, és a szeméből sugár-
zó fény világosságot teremtett a lelkemben. Térdre eresz-
kedtem előtte, ő pedig, kezét fejemre téve, megáldott.
Miután apámra és testvéremre is áldását adta, követtük
ni a templomba.
Bent egy papnő sietett üdvözlésemre, aki jelen volt a
beavatásomnál, és most visszahúzódott ide pihenni.
Apámat és To-Waant üdvözölték a papok, majd szobá-
inkhoz vezettek bennünket, ahol semmi nem hiányzott
a kényelmünkhöz a hosszú és fárasztó hegymászás után. l
Ettünk és ittunk a felkínált ételekből és italokból, majd l
nyugovóra tértünk.
Amikor a nap első sugarai megérintettek, úgy ébred- II
tem fel, tele életörömmel, hogy az út fáradtságából sem-1
mit sem éreztem. A Rendnek egy fehér köntöse már elő l
volt készítve számomra. Megfürödtem, és felöltöztem, l
Miközben arra vártam, hogy szólítsanak, a nyitott abla-1
kon át csodálattal néztem a fenyőkön túli hegyek és völ-1
gyek gyönyörű panorámáját. Arra gondoltam, milyen
nagyszem világ áll az emberiség rendelkezésére, hogy éljen H
és fejlődjön benne.
Miközben ezen meditáltam, közölték, hogy csat-1
lakozzam apámhoz és testvéremhez, és menjünk ál
templom szívében lévő oltár-szentélybe. A szoba, l
ahova vezettek bennünket, kerek volt és ablak nélkü-1
li. A falak halványan fluoreszkáltak, mintha a fényt l
maguk a kövek bocsátották volna ki. A kupola csú-l
csából erős fénysugár világította meg az oltár közepét, l
Az oltár áttetsző kék kőből kifaragott kettős kockái
volt. Egy égő lámpás állt az oltáron. Később az egyip-1
tömi sírokban találtak ehhez hasonlókat. A szent lám-1
pás, amelynek lángját a Fehér Fény táplálja, a pusztu-l
lásra ítélt Atlantiszról került ide. Lángját féltve őriz-1
ték a hosszú tengeri úton, majd felfelé a folyón, mind-1
addig, amíg el nem érte a számára előkészített pihe-1
nőhelyet, a hegyen lévő szentélyt. Fényesen és tisztán l
égett, de a jelenlévőknek elsősorban nem az arcát és l
alakját, inkább szívüket és gondolataikat világítottál
meg. Sugarai valósággal keresték a testvérek lelkében l
rejlő legjobb tulajdonságokat, amelyeket a Testvéri-
ség szolgálatába állíthattak.
A Mester hozzánk lépett. Mind a négyen helyet fog-
laltunk az oltár körül, és mély meditációba merültünk.
Mennyei béke töltötte be szívünket, és egyetlen leiekké
változtatott. A Mester megszólalt.
- Testvéreim, hosszú utat tettetek meg, bátorság és
kitartás nehéz próbáit álltátok ki. Gondolatban követ-
lük minden lépéseteket, és megadtunk minden megad-
ható segítséget. Ittléteteknek célja van. E templom bel-
sejéből megláthatjátok azt, amivel az emberiség szolgá-
hirára lehellek. Jó, ha tudni fogtok róla, mert ez a tudás
behatol szívetekbe, és ott is marad, nem csak ebben az
életben, hanem minden elkövetkező földi életetekben is,
.iliol majd jó hasznát vehetitek. Kívánom, hogy mindig
,\ Fehér Mágia útját válasszátok, mely önzetlen szolgálat
,i/ ember lelki fejlődéséért. Mindig őrizkedjetek a Fekete
Mágiától, az önzéstől és annak az erőnek a szeretetétől,
mely hatalmat ad nektek embertársaitok felett.
Szünetet tartott. A csendesen kiejtett szavakban erő
vi >lt, mely úgy hatolt be tudatunkba, mintha valami mély
h.irmóniát, örök igazságot hallottunk volna. A Mester
lolytatta:
- A mi munkánlc és küldetésünk a századokon keresz-
uil - mivel mi már halhatatlanok vagyunk - a tudatlan-
ságban szenvedő ember felvilágosítása, haragjának és
r.vűlöletének tompítása. Nem annyira az ember elméjé-
hez küldjük a fényt, mint inkább a szívéhez. Nem kény-
•./.erítjük őket ebbe vagy abba az irányba. Mi fényt és
inspirációt küldünk nekik. Elfogadhatják vagy elutasít-
 hatják ezt a fényt, hiszen szabad akarattal rendelkeznek,
de mi továbbra is folyamatosan sugározzuk Isten Fényét,
elsősorban azoknak, akik hatalommal rendelkeznek em-
bertársaik felett, és felelősek az életükért. Próbáljuk
sugallni nekik, hogy kövessék a testvériség és béke útját.
Ismét szünet következett, mialatt mennyei fény és erő
gyűlt össze a szentélyben. A szelíd hang folytatta:
- Mi nem változtathatjuk meg az ember sorsát, mert
a szent törvény szerint le kell aratnia, amit vetett. De
amikor a Fény behatol szívükbe, jót fognak vetni éa idő-
vel a jó legyőzi a rosszat. Jelenlegi feladatunk az, hogy
előkészítsük Isten Fiának eljövetelét. Az O Fia az embe-
riség igazi fénye, akit majd Megváltónak fognak nevez-
ni. Ahogy századokon át a jövőbe tekintünk, egy ma-
gasztos áldozat szimbólumát látjuk a hegyen, egy keleti
országban. Egy fény-kereszt lebeg a materializmus sötét
egén, de egy napon az emberek megtalálják majd a hoz-
zá vezető utat, és kis énjükről lemondva átadják magu-
kat a Teremtőnek, az Isten-Énnek. Az emberben tuda-
tosodik majd az őt születésénél fogva megillető joga, és
követelni fogja azt. Ki fogja érdemelni, hogy Isten Gyer-
mekének nevezzék.
A csend, ami ez után következett, örömmel és bá-
nattal töltötte meg a szívemet. Ki lehet az a hatalmas
ember, tettem fel magamnak a kérdést, aki még annál is
nagyobb, mint áld hozzánk beszél? A hang folytatta:
- Lehet, hogy nem fogunk megmenteni népeket a
sorsuktól, ha a kapzsiság, az arrogancia és az önzés le-
igázta elméjüket. Végig kell szenvedniük az igazságos
büntetést - ez a törvény. De ha a mi szeretetünk és tá-
mogatásunk segítheti őket bűneik átváltoztatásában, ne
('áradjunk bele abba, hogy szeretetet sugározzunk felé-
jük. A szeretet, mint egy fénysugár, felébreszti és ösztönzi
.l/, igazi életet, amely lelkűkben alszik. Fogjuk hát meg
egymás kezét, testvéreim, és küldjük ki a gondolat ere-
jén keresztül a szeretet és a fény sugarát.
Hah-Wah-Tah jobb kezemet fogta meg, To-Waan pe-
dig a balt. A templomban jelenlévő lelki erő, mint lük-
ictő csillogó fényözön, lángoló jelenlét, behúzódott az
emberi körbe. Médiumokká váltunk, akik által a mennyei
seregek és angyali lények oda irányították a kozmikus
sugarakat, ahol arra a legnagyobb szükség volt.
A Mester beszélt, és minden szavát egy - a templo-
mot elhagyó - fénysugár kísérte.
Arra gondoltam, biztosan királyok vagy tengeren túli
népek uralkodóinak nevét mondja. Vízióm annyira ki-
tisztult, hogy láthattam azokat, akikhez a fénysugarak
szálltak. Azt is láttam, hogy elérte-e a szívülcet vagy vissza-
1
pattant róluk: A Fény hétköznapi embereket érintett
meg. Tanítókat és bölcseket vagy éppen gonddal és bá-
nattal küszködő férfiakat és nőket támogatott. Királyok-
hoz, császárokhoz, államférfiakhoz és magas hivatalban
levőkhöz is szállt a Fény. Láttam amint körül ölelte a
le-1 keket, akiket a félelem és a gyűlölet szenvedélye kín-
/,(>tt, és megpihent rajtuk. Megtalálta azokat a népeket,
melyeket háború vagy egyéb csapás sújtott.
Egyesek nyitottak voltak a Fény számára, mások tu-
datlanságukban elzárkóztak előle. Mégis küldetett a Fény,
jókhoz és gonoszakhoz egyaránt, imádság és együttér-
/és kíséretében, nap mint nap, évről évre, fáradhatatlanul.
 Másnap pihenten és frissen indultunk haza. A Mes-
ter megáldott bennünket, és indulás előtt titkos szava-
kat kaptunk tőle, amelyek szívünkben dédelgetett drá-
gakövekké váltak, ragyogásukat örökre megőrizve.
Soha többé nem érkezett hívás a hegyen lévő temp-
lomból vagy a Mestertől, gyakran éreztem azonban, hogy
szavai körülölelnek, és ilyenkor mindig melegség és erő
dagad szívemben. Tudtam azonban, hogy egy napon,
lehet, hogy nem ebben az életemben, nem is az elkövet-
kezőben, de ismét találkozom majd vele, hallom csendes
hangját, és belenézek azokba az isteni fénnyel ragyogó
szemekbe.
HAH-WAH-TAH ELTÁVOZÁSA
Egy napon Hah-Wah-Tah olyan üzenethozótól kapott
üzenetet, akitől egyetlen ember sem tagadhatja meg az
engedelmességet. Ez azonban, előrehaladott korát tekint-
ve, nem érkezett váratlanul. Közölték vele, hogy el kell
hagynia népét. Messzire kell utaznia, egy túlvilági ország-
ba, ahol Amaai uralkodik.
Az indiánok számára a halál ugyanolyan természetes
volt, mint a születés. Nem féltek tőle, és nem gyászolták
a veszteséget, mert tudták, hogy az csak időleges. Ezért
a halál nem okozott nekik keserűséget, és nem váltott lei
belőlük haragot.
így hát, amikor elérkezett az idő, To-Waan és én nyu-
godtan és szeretettel segítettünk az öreg főnőknek felöl-
l e n i ünnepi fehér ruháját. Elbúcsúzott tőlünk, majd
botjával a kezében, homlokán az ékszerrel díszített pánt-
ul, a völgy felől a magas hegyek felé fordította arcát,
l'elemeit jobb kezével megáldotta minden gyermekét, és
.ura kért, emlékezzünk az istenek tanítására, mely szerint
„ahol a szeretet egyszer győzött, örökre megmarad".
- Habár messzire megyek - mondta -, lélekben örök-
re egyek vagyunk. Ismét találkozunk majd, mert ilyen a
i örvény.
Elindult az ösvényen, mely a hegyre, a Fehér Testvé-
i rk otthonába vezetett. Ahogy távolodott, az alkony egy
.iranyló fénysugárnak adott helyet a láthatáron.
A testvérek szeretettel fogadták az öreg főnököt. Be-
hívták, és egy pihenőhelyhez vezették, ahonnan gyönyö-
rű kilátás nyílt a völgyre, melynek mélyén folyó csillo
p.ott. Hah-Wah-Tah lefeküdt aludni, és nem is ébredt fel
hajnalig.
De ez már egy új élet hajnala volt... Lelki barátai,
,ikikhez már régóta a szeretet szálai fűzték, most odajöt-
irk hozzá. Magukkal hozták az erdei madarak és állatok
szellemeit, akik mint társai, örömére voltak földi életé -
I 'cn, a fenyők és nyírfák szellemeit, a tüzek szalamandrá-
it, akik melegítették és segítettek neki az élelem elkészí-
tésében, a levegő szellemeit, akik énekeltek neki a fák kö-
/(itt zúgó szélben, a vizek tündéreit a folyókból, melyek
Hirdették és szomját oltották. Mind mind jelen voltak,
.miikor Hah-Wah-Tah a lélek birodalmában felébredt.
l .egkedvesebb számára azonban a szüleivel és testvérei-
vel való találkozás volt, akik itt vártak rá. így lépett át
l lah-Wah-Tah a halálból az örök élet birodalmába.

Amikor To-Waan és én teljesítettük életünk feladatát,
mi is megkaptuk az üzenetet. A síron túli világ emlék-
képei már elhalványodtak bennem, de arra még emlék-
szem, hogy Hah-Wah-Tah odajött hozzám, és átölelte a
vállamat. Emlékszem, ahogy mindhárman beléptünk a
Fény és szépség birodalmába, melyről mindeddig csak
álmodtam. Barátságos világ volt ez, ahol sokan éltek
barátaink közül, egy ország, ahol a mindent átható csil-
logó fény és öröm ölelte fel lelkemet.
Itt éltünk, miközben a földi élet emlékei lassan hal-
ványodtak bennünk, és a nyugalom enyhítette terhein-
ket. Hah-Wah-Tah továbbra is tanítónk volt, és jövőnk-
ről beszélt:
- Itt is hív az élet... ez nem egy örökké tartó gyö-
nyör, ez egy örökké tartó kihívás. A mi otthonunk
felett, a Fény országában, sokkal világosabb és szebb j
szférák is vannak, mind magasabban és magasabban, l
mind közelebb Istenhez. Akartok e tovább kapaszkod-
ni felfelé, Istenhez, mint ahogy valamikor a sziklafa-1
Ion kapaszkodtatok fel a Mesterhez? Mert ez erőfeszí-
tést és szenvedést jelent. De ugye nem akartok örökre
itt maradni és pihenni?
- Mondd meg, merre kell mennem, és mit kell ten-
nem, mondtam ekkor.
- Vissza kell térned, Minesta. Újra kell születned a i
töldi életbe. Ismét át kell élned a földi élet örömét és szen-
vedését, a munkát, a bánatot. Nem csak egyszer, nagyon
sokszor kell folytatnia a léleknek, amit abba hagyott
megtanulnia, amit nem tanult meg, helyrehoznia a hi-
bákat, amelyeket elkövetett, jót cselekednie azokkal, aki-
ket gyűlölt, bosszú helyett megbocsátania.
- Én kész vagyok erre, drága Hah-Wah-Tah, ha te is
velem vagy.
- Az életnek ott kell folytatódnia, ahol abbamaradt.
A lélek ismét találkozni fog azokkal, akiket egyszer sze-
retett. Támogatást kap majd azoktól, akiket ő maga se-
gített, és szenvedni fog azoktól, akiket bántott. Mi ket-
i én soha nem válhatunk el, még akkor sem, ha ezt kíván-
i iánk. De ez egy olyan döntés, melyet neked kell meg-
hoznod, mert senkinek nem kell elhagynia a mennyek-
nek országát, ha ezt a szíve őszintén nem kívánja. Itt
maradhatsz a nyugalomban, miközben századok pereg-
nek, de itt is van egy külső és egy belső énünk. És ez a
belső én pontosan tudja, mikor szökik meg a létezés tör-
vénye elől.
Egy vízió-hegyen voltunk. Előttünk - mérhetetlen
mélységben - ott feküdt a földi világ és félhők kavarog-
i.ik a hegy lábainál.
- Hallgasd! - mondta Hah-Wah-Tah. - Hallgasd in-
icnzíven!
Lefelé bámulva álltam. Ismét láttam magam, mint
Minesta, amint a víz mellett ülök, és figyelem az apró
s/,ellem-lényeket. Láttam a fenyőkkel körülvett templo-
mot az Andok magaslatán, láttam magunkat, amint
mászunk felfelé a meredek kőfalon, hogy találkozzunk a
Mesterrel, és ismét éreztem áldásának melegségét. Töb-
bek között ezekre emlékeztem földi életemből, amely
kiáltott hozzám. Szomorú kiáltás volt ez. Mert az em-
berek elhidegültek, kegyetlenség hullámai sepertek ve-
gig a népeken. Árva gyermekek, özvegyek, egyedül ma-
radt anyák panasza hasított az égig. Férfiak harcba vo-
nuló seregét láttam...
Sírva fordultam apámhoz.
- Magad hallottad - mondta. - A világ mély fáj-
dalmában hozzád kiált. A választás lehetősége a tied.
- Apám! Hallottam... és azóta is hallom. Mennem
kell! Mutasd meg az utat, apám, és maradj velem, mert
a szívem máris tele van félelemmel.
MÁSODIK RÉSZ - EGYIPTOMI FÉNY
BEVEZETÉS
Miután maja-inkarnációbeli emlékeim lejegyzését
l lefejeztem, nagyon aktív életet éltem. Mint közvetítő
i s.itorna, minden nap rendelkezésére álltam azoknak,
akik a Fény országából szerettek volna kommunikálni.
Időm nagy részét kitöltötte a lelki gyógyítás, és vigasz-
i.iltam vagy lelkesítettem azt a több száz embert, aki
White Eagle-hez fordult segítségért. És - nagy meglepe-
lésemrc - egyszer csak megnyílt egy másik ablak, ame-
lyen át ez alkalommal egy Egyiptomban élt életemre
tekinthettem vissza.
Úgy éreztem, fel kell jegyeznem, amit látok. De le-
hetetlennek tűnt, hogy figyelmemet megosszam az
egyiptomi élet újraélése és a ceruza használata között.
Végül úgy történt, hogy pontosan abban az időszak-
l'.m jelent meg egy barátom, aki felajánlotta segítsé-
gét, így már nyugodtan tudtam koncentrálni. Előre
megbeszélt időpontokban találkoztunk, és miután egy
melegvizes palack társaságában végigdőltem a heve-
rőn, elővette jegyzetfüzetét, és gyorsírással lejegyezte
mindazt, amit fel tudtam idézni. Figyelemre méltó,
hogy minden alkalommal, amikor találkoztunk, pon-
tosan ott tudtam folytatni, ahol abbahagytuk, anél-
kül, hogy a jegyzeteket átnéztem volna.