Makropénzügyi folyamatok

Bevezetés

Makropénzügyi folyamatok elhelyezése és elhatárolása:

• Makrogazdaságtan
• Pénzügy

A pénz fogalma

• A pénz az a jószág, amely azonnal felhasználható bármely termék, szolgáltatás

megvásárlására, adósság megfizetésére.
• A legáltalánosabban elterjedt meghatározás szerint a pénz az általános egyenértékes
szerepét tartósan betöltő csereeszköz.
• A pénz olyan fizetési eszköz, amely az árucsere közvetítő eszközeként szolgál és széles körben
elfogadott.

A pénz tulajdonságai

• Keresett
• Értékálló
• Homogén
• Osztható
• Szállítható
• Tartós
• Könnyen felismerhető

A pénz feladata

A pénz feladata a gazdasági élet szereplői közötti tranzakciók:

• megkönnyítése (pl: nem kell 1 kg aranyat cipelni)
• egyszerűsítése (pl: nem kell ellenőrizni, hogy az ellenértékként kapott arany hány karátos)
• gyorsítása (pl: nem kell méricskélni, az ellenérték súlyát)

Pénzfunkciók

1. Értékmérő (két termék egymáshoz viszonyított értéke)

2. Forgalmi eszköz (áruért azonnal pénz)
3. Fizetési eszköz (áruért korábban, vagy később kapom meg a pénzt)
4. Kincsképző funkció – felhalmozási eszköz
5. Világpénz: egyes (un. Konvertibilis) pénzek előző funkciókat nemzetközi forgalomban is
képesek betölteni

A pénz fejlődése

1.) Önellátás korszaka

– nincs mit cserélni
2.) Cserekereskedelem korszaka
- Az őskorban megjelenik a szakosodás és az árú termelés, majd a kereskedelem.
• A cserekereskedelemben problémái:
– Az áruk értekének összehasonlítása nehézkes
– A minőségi különbségek nehezen kezelhetőek
– Nem mindig találkozik a kínálat és a kereslet
3.) Az árupénz korszaka:
Az árupénz jellemzői:
• Oszthatatlan (kivéve ásványi anyagok)
• egynemű
• értékálló
• mindenki által keresett es elfogadott
Pl.: haszonállat (szarvasmarha, ökör), só,(börtönben a cigaretta)
Árupénz problémája:
Összehasonlíthatóság pl. 10 ökör nem mindig egy ökör tízszeresét éri
4.) Fém pénz korszaka:
Feltételei:
- Ásványi anyag megléte,
- Fém feldolgozásának képessége
- Számrendszer kialakítása
Sumérok:
- feltalálják az írást és a számolást, aranyat felhalmozzák a templomokban, de nem használják
pénzkén csak értékmérő funkciója van.
Kína: i.e. 3. évszázadban jelentek meg az első érmék, előtte súlyra mért bronz funkcionált
értékmérőként, Első államjegyek megjelenése később szintén ide kötődik(bőrön, selymen, papíron)
Indiánok: árupénzt használtak pl: kakaó szemek
Görög pénzrendszer:
- Obelosz = nyárs, Drachma= maréknyi nyárs
- Aranyat, ezüstöt felhasználják
A Római pénzrendszer:
- Pun háborúk : nagy mennyiségű ezüst zsákmányolása majd ezüst pénz megjelenése
- Augustus: Aranypénz bevezetése, pénzverés állami monopóliummá tétele
- Hanyatló korszakban: pénzrontás megjelenése, amelyből következett az infláció megjelenése
(Gresham törvénye: a jó pénz eltűnik a forgalomból)
Középkor:
A nyugat-római birodalom bukásával a pénzügyi rendszer jelentősen átalakult
– a lakosság ismetelten önellátásra rendezkedik be
– a specializáció hiányában a városok nagy része elnéptelenedik
– a juttatások, jövedelmek nagy része természetben történik
– a pénz sok helyen eltűnik a használatból
Majd fordulat:
- Keresztes hadjáratok – kelti kereskedelem újra indul
- Levantei, Velencei kereskedelem
- Pénzügyi közvetítés intézményei megjelennek: bankok, biztosítás, tőzsde
Újkor:
- Amerika felfedezése – nagy mennyiségű nemesfém vándorol európába
5.) Papírpénz korszaka: - Pénzhelyettesítés, „pénzteremtés „ megjelenése

A bankjegyek kialakulásának folyamata:

Előzmények:
- Váltó (alapvetően 2 kereskedő között)
- Váltó (forgalomképes lesz, forgatmány)
- Bankjegy (váltó kötelezettje bank)
Államjegyek megjelenése:
- Központi bankok, pénzkibocsájtási monopóliummal
- Infláció, defláció megjelenése
- Pénzrendszerek

A pénz fejlődése – Pénzhelyettesítők

1. Váltó:
feltétlen fizetési ígéret, jogcím nélkül
• Középkorból ered, kereskedelmi utak
• Forgatmányozással kereskedtek vele
• Probléma: ismeretlen által kibocsájtott váltó
• Bankváltó: bankjegy
2. Csekk:
• csak a banknál lehet beváltani, nem hitelviszony
• Mára kihaló félben van
• 3. Számlapénz: bankszámlán nyilvántartva jelenik meg

A pénz fejlődése

• milyen legyen a kapcsolat a nemesfémek és a pénzállomány között?

– Curency elv: a pénzmennyiség nem lehet nagyobb a nemesfémek mennyiségénél,
mert inflációt okozna. 1844-ben Peel - törvény így szabályozta a pénzkibocsátást.
– Banking elv: annyi lehet a pénz, amennyi az árufedezet, a többi inflációt okozna.
Az arany végképp 1971-ben szűnt meg mint monetáris szereplő, de a Peel törvényt, már 1847-ben,
1857-ben, 1866-ban felfüggesztették, komolyan 1928-ban módosították a tarthatatlan rendelkezést
• 1800-ban francia, 1816-ban osztrák jegybank alakult, USA-ban 1791, és 1816 után
• 1913-ban jött létre végre a FED, de nem egy központi bank, hanem területi központi bankok
szövetsége a monetáris irányító.
• Bankfelügyeletek svéd 1911-ban, német és USA 1933-ban alakul.
A tranzakciók hatoda aranyban, negyede bankjegyben, maradék bankszerű fizetésekben bonyolódott
1913-as Angliában, 1928-ban az USA tranzakcióknak már 85%-a bankszerű fizetésekben zajlott.
6. Elektronikus pénz korszaka:
- Készpénz már a kisösszegű tranzakciók során is egyre ritkábban jelenik meg
- Termékvásárlás, szolgáltatás igénybevétele során az ellenérték elektronikus kiegyenlítése
- Számlák elektronikus nyilvántartása vezetése, könyvelése
- Autómatikus könyvelés

A modern pénz

A modern pénz fogalma:

A modern pénz, hitelpénz: nincs önálló, saját belső értéke, csak képviseleti értéke van, amely az
adott gazdaságban előállított áruk és szolgáltatások értékét, a gazdaság erejét képviseli.
• A modern pénz (számlapénz, hitelpénz), olyan bankkal szembeni kötelezettség, amely képes
betölteni a pénz funkcióit.
• Olyan bankpasszíva, amely a pénz névértékének megfelelő követelést testesít meg a
bankrendszer intézményeiben.
• A hitelpénz-rendszerben a pénzt a központi bank (jegybank) és az üzleti jellegű bankok
teremtik.
 A modern pénz jellemzői

Jellemzői:
• belső értéke nincs, (arany nem fedezi)
• hitelnyújtással keletkezik és a hitel visszafizetésével szűnik meg
• Törvényes fizető eszköz
• Jegybank bocsájtja ki
• Kötelező az adott országban névértéken elfogadni.
Módosult funkciók:
• nem értékmérő, nincs belső értéke, csak képviseli az értéket
ár-érték arányok kifejezésével
• forgalmi eszköz: az árucserét irányítani, közvetíteni tudja
készpénzzel vagy készpénzkímélő módon
• nem kincsképző, csak felhalmozási eszköz
• fizetési eszköz hitelműveletekre, önálló mozgásra képes
• Világpénz funkció betölteni csak konvertibilis valutaként képes

A modern pénz csoportosítása

Eredetét tekintve:
1. Jegybankpénz
2. Kereskedelmi bank-pénz
Megjelenését tekintve:
1. Készpénz
2. Számlapénz
A készpénzt a jegybank bocsátja ki, az üzleti típusú bankok készpénzt nem teremthetnek. A
számlapénz ezzel szemben lehet jegybankpénz is és üzleti bank-pénz is.

Pénzmennyiségi aggregátumok

A gazdaság rendelkezésére álló pénzmennyiséget jelenti (a likviditás csökkenő sorrendje

szerint):
• Első fokozat, a jegybankpénz, vagy nagy erejű pénz Jele: M0 A forgalomban lévő készpénz és
a bankok által a jegybanknál kötelezően illetve önként elhelyezett tartalék.
• Második fokozat a szűken értelmezett pénzmennyiség (M1). A készpénz és a látra szóló
betétek összege (csak hazai pénzben lévő betétek)
• Harmadik fokozat a szélesebben értelmezett pénzmennyiség (M2). A szűkebben értelmezett
pénzállomány és a határidős betétek összege, valamint – lekötéstől függetlenül – a
devizabetétek.
• Negyedik fokozat (M3) tartalmazza a szélesebben értelmezett pénzállományt és a
bankrendszer által kibocsátott értékpapírok összegét.
• Ötödik fokozat (M4) a bankrendszeren kívüli pénzmennyiség elemeket is tartalmaz:
vállalatoknál és a lakosságnál lévő államkötvények.
• M0 = Jegybankpénz vagy monetáris bázis (=KP+kötelező tartalékállomány)
• M1 = M0 + látra szóló betét
• M2 = M1 + határidős betét
• M3 = M2 + bank által kibocsátott értékpapírok
• M4 = M3 + állampapírok
 Pénzkereslet összetevői

A pénzkereslet a pénz meghatározott összegének tartására irányuló szándék, igény.

Pénzkeresleten azt értjük, hogy a gazdasági szereplők mekkora pénzösszeget szándékoznak
tartani, azaz mekkora pénzmennyiség fölött kívánnak bármikor rendelkezni.
A pénzkeresletet két elem alkotja:
- Készpénz
- Látra szóló betét
Látra szóló betét: Bármikor azonnal hozzáférhető, lekötés és kamatveszteség nélküli betét.
Pénzkereslet = mennyi készpénzt és látra szóló betétet akarnak a gazdasági szereplők egy adott
pillanatban tartani.

A pénzkereslet motívumai

A pénzkeresletnek a makroökonómia 3 motívumát különbözteti meg:

• A tranzakciós motívum alapján a rendszeres vásárlásokhoz szükséges pénzösszeg tartására
irányul a pénzkereslet.
• Az óvatossági motívum alapján az előre nem látható események fedezésére keresik a pénzt.
• A spekulációs pénztartási motívuma vagyon likviditásának biztosítása érdekében támaszt
pénztartási igényt.

A pénzkereslet összetevői

Jövedelem hatás: (egyenes arány)

Minél több a jövedelmünk, annál többet fogyasztunk, így a pénz iránti igény egyre nő. Egy
nagyobb befektetéshez nyilván nagyobb likvid tőkével kell rendelkeznie.
A jövedelemmel növekedésével növekszik a pénzkereslet is.

Kamatláb hatás: (fordított arány)

A pénztartás alternatív költsége, hogy azt a pénzt nem fektetettem be, így az nem kamatozik
semmit. Ha magasak a kamatlábak az emberek több pénzt fognak a bankban tartani és fordítva. A
pénzkereslet a kamatláb növekedése esetén csökken.

Pénzkereslet
M= pénzállomány (money)
I = kamatszint (interest)
MD = pénzkereslet (money demond)
Jövedelem növekedés hatására az egyenes kijjebb tolódik.
(Tekintettel arra, hogy a pénzkereslet ezen értelmezése nem tartalmazza az árszínvonal változás
tényezőjét, ezt a függvényt reál pénzkeresletnek nevezzük.)
 Pénzkínálat (pénztömeg)

Pénzkínálat: Az a pénzmennyiség, amelyet a bankrendszer a gazdaság rendelkezésére bocsát. A

forgalomban levő készpénz és a (látra szóló) bankszámlapénz mennyisége.
Pénztömeg =
• a bankrendszeren kívüli készpénzállomány
• a kereskedelmi bankoknál vezetett látra szóló betétek
Kvázipénz =
• a jegybanknál levõ határidõs, takarék- és devizaszámlák
• a kereskedelmi bankoknál levõ határidõs, takarék- és devizaszámlák
Kvázipénz: Azokat a betétszámlákat, amelyeken nem bonyolódik le fizetési forgalom, hanem a
felhalmozás eszközéül szolgálnak (pl. takarékbetétek), nem tekintjük valóságos pénznek, hanem csak
pénzre szóló követelésnek, vagy kvázi-pénznek.
A pénzhez közeli, de a pénztömegbe nem tartozó tételek =
• a kötvények és pénzpiaci befektetések
• az importletétek és egyéb korlátozott felhasználhatóságú számlák
A pénzkínálatot befolyásoló tényezőket mindig a jegybank határozza meg, ezek a következők:
1. Refinanszírozási kamatláb: ha ez nő akkor csökken a pénzállomány
2. Kötelező tartalékráta : ha ez nő akkor szintén csökken a pénzállomány
3. Nyílt piaci műveletek: ha elad akkor csökken a pénzállomány, ha vásárol akkor nő
4. A jegybank közvetlen hitelt nyújt a kormánynak: ha a kormányzati hitelek állomány nő akkor nő a
pénzállomány

Pénzkínálat

I: kamat (interest)
Ms :pénztömeg - pénzkínálat (money suply)
M/P:pénzállomány / árszínvonal
(money / prices)
A pénzkínálatot a kamatláb nem befolyásolja így az a kamatlábhoz képest állandónak tekinthető.

Pénzpiaci egyensúly

• Ahhoz, hogy a pénzpiacon egyensúly jöjjön létre a pénzkeresletnek meg kell egyeznie a
pénzkínálattal. A pénzkínálat azonban nominális változó, míg a pénzkereslet reálérték
(független az árszínvonaltól). Ezt a hibát könnyen korrigálhatjuk, ha a pénzkínálatot elosszuk
az árszínvonallal.
A pénzpiac egyensúly : MS/P=MD
 • Az MS/P neve reálpénzkínálat. A jegybank közvetlenül tudja befolyásolni a nominális
pénzkínálatot, míg a reálpénzkínálatot csak közvetve tudja.
A pénzkeresleti és pénzkínálati függvény metszéspontjában alakul ki az egyensúlyi reálkamatláb.
• Ha a kamatláb magasabb, mint az egyensúlyi akkor pénz-túlkínálat alakul ki, ez azt jelenti,
hogy az embereknél több pénz van, mint amennyit adott kamatláb és reáljövedelem mellett
tartani akarnak maguknál. Értékpapír vásárlás  értékpapír kereslete nő  értékpapír
árfolyama nő  piaci kamatláb csökken  piaci kamatláb közeledik az egyensúly felé.
• Ha a kamatláb alacsonyabb, mint az egyensúlyi, akkorpénz-túlkereslet alakul ki. A túlkereslet
azt jelenti, hogy az embereknél kevesebb pénz van, mint amennyit adott kamatláb mellett
maguknál szeretnének tartani. Értékpapírok eladása  értékpapírok kínálata nő 
árfolyama csökken  piaci kamatláb nő  a piaci kamatláb közeledik az egyensúly felé.
• Bármelyik irányba változik a pénzpiac helyzete is, a forgalomban lévő pénzmennyiség nem
fog változni.
• Piaci egyensúly:

A pénzpiac különböző helyzetei

Jövedelem növekedés hatása

Árszínvonal növekedés hatása

 Az infláció

A közgazdasági szóhasználatban az infláció a pénz vásárló értékének rendszeres csökkenése, amely

általában tartós árszínvonal emelkedésben nyilvánul meg.
Az árszínvonalról tudjuk, hogy ez az adott gazdaságra jellemző átlag ár. Tehát ha egy gazdaságban
infláció van, akkor az adott gazdaságban az árak átlagosan növekednek. Ebből az következik, hogy
infláció esetén is lehetnek olyan termékek, melyeknek az ára csökken, a mellet, hogy az átlag ár
növekszik.
Infláció mérése során un. Fogyasztói kosarat alkalmaznak.

Az infláció okai

I. Kereslet húzta infláció okai:

- Az inflációs várakozások miatt a gazdaság szereplői előre hozzák vásárlásaikat, így a kereslet nő
és ezzel párhuzamosan az árak is nőnek. (önbeteljesítő várakozás)
- Ha jegybank rosszul szabályozza a pénzteremtést és túl sok pénzt teremt, akkor a gazdaság
szereplőinek nő a jövedelme, amely növekvő keresletet eredményez.
- A nemzeti valuta leértékelése esetén olcsóbb lesz az export, így nő a termékek iránti külföldi
kereslet.
II. Költség tolta infláció okai (kínálati infláció)
- Az inputok ára nő és így a költségek növekednek.
- Valutaleértékelés hatására az import alapanyagok ára nő és így a költség nő.
- A szakszervezetek béremelést harcolnak ki, így a költségek növekednek, így az árak is növekednek,
újabb bérharc; ár-bér spirál.

Az infláció fajtái

Az infláció mértéke alapján lehet:

1. kúszó
0 – 9%-ig terjed. Az ilyen infláció minden gazdaságban jelen van, mert a gazdasági növekedés maga
után vonja az árak emelkedését.
Ennek oka a jövedelem kiáramlás és a termékkiáramlás közötti fázis késés (I. beruházás → II.
jövedelem kiáramlás → III. termelés) Nem probléma.
2. vágtató
10 – 99%-ig terjed. Ez az infláció növeli a bizonytalanságot a gazdaságban és így csökken a gazdaság
teljesítménye.
3. hiper
100% fölötti infláció. E ár teljesen szétzilálja a gazdaságot.
Az infláció prognosztizálhatósága alapján lehet:
1. előre látott infláció:
Problémát nem okoz, mert a gazdaság szereplői képesek vele előre számolni, tehát fel tudnak rá
készülni.
2. előre nem látott infláció:
A nemzeti vagyon újraelosztásával jár együtt. Akinek a vagyona pénzben van, azoknak a vagyona
leértékelődik, akinek pedig reál vagyontárgyakban van (pl.: arany, festmény, ingatlan), azoknak a
vagyona felértékelődik.
Az infláció az árakban történő megjelenése alapján lehet:
1. kiegyensúlyozott infláció:
Ez esetben a termékek ára közel azonos arányban emelkedik.
2. kiegyensúlyozatlan infláció:
Ez esetben a termékek ára eltérő arányban emelkedik.
Ez a gazdaság szerkezetében, jövedelmi viszonyaiban torzulást okoz, mert azokban az iparágakban,
ahol az árak gyorsabban emelkednek, ott a termelők gazdagodnak, más iparágakban csődbe mennek.

Az infláció makrogazdasági hatása

AZ INFLÁCIÓ HATÁSA A GAZDASÁGRA

- Kismértékű infláció esetén a gazdaság szereplői termelő vagyontárgyakba fektetik a pénzüket,
hogy a pénz értékvesztését pótolják. Ez a gazdaság teljesítményének növekedését eredményezi.
- Nagymértékű infláció esetén a gazdaság teljesítménye csökken, mert a gazdaság szereplői
értékálló nem termelővagyontárgyakba fektetik pénzüket (arany, festmény).
AZ INFLÁCIÓ HATÁSA A GAZDASÁG SZEREPLŐIRE
- Magánszektor:
Ha a vállalati szféra az áremelkedést rá tudja terhelni a vevőre, akkor nemcsak a veszteségeket képes
kompenzálni, hanem még többlet bevételre is szert tud tenni.
Ha a háztartás jelentős reálvagyoni háttérrel rendelkezik, akkor az inflációt képes veszteség nélkül
átvészelni.
- Állam:
Infláció esetén az állami intézmények fenntartási költsége nő. Ha a kormányzati hitelek változó
kamatozásúak, akkor infláció esetén nő az adósságteher. Infláció esetén nominálisan egyre nagyobb
pénztömeget igényel a gazdaság, így a bankjegy nyomdában egyre több bankjegyet nyomnak. Ez a
bankjegy tömeg refinanszírozási hitel formájában a kereskedelmi bankokhoz kerül, amely hitelért a
kereskedelmi bankok a jegybanknak kamatot fizetnek. Ez a kamat a jegybanknak és így a kormánynak
bevétel. Ez a bevétel az úgynevezett inflációs adó.

Az infláció kezelése

ANTIINFLÁCIÓS ESZKÖZÖK
- Gazdasági restrikció a pénzkiáramlás csökkentése (refinanszírozási kamat növelés; kötelező
tartalékráta növelés; államkötvény kibocsátás) Káros hatás, hogy a gazdaság stagnálásához vezet.
- Az inflációs várakozások visszafogása.
- Adókedvezményekkel kínálatösztönzés, ennek hatására viszont a kormányzat adóbevételei
csökkennek.
STAGFLÁCIÓS ÁLLAPOT
Stagnálás és infláció. Magas a munkanélküliség, mert a gazdaság stagnál és mellette nagymértékű
és gyorsuló infláció van.
A stagfláció kínálatösztönző gazdaságpolitikával kezelhető.

Bankrendszerek

Bankrendszer: az ország bankjainak összessége

Bank:
1.) Közgazdaságilag: Hitelműveleteivel képes pénzt teremteni, és a nála lévő számláról azonnal lehet
fizetést teljesíteni (folyó szla. és látra szóló betétek).
2.) Jogilag: A pénzügyi szolgáltatások tejes körét nyújthatja, korlátozások nélkül. Legfontosabb:
betétgyűjtés!
Egyszintű bankrendszer: a központi bank közvetlen kapcsolatban van a gazdálkodó alanyokkal.
Kétszintű: nem áll kapcsolatban a gazdálkodó alanyokkal, csak a bankrendszer alsó szintjén álló
bankokkal. Ezek a kereskedelmi, üzleti, és hitelbanknak nevezünk.
Monobankrendszer: csak egy bank van
 • Egyszintű bankrendszer:
- a központi bank a gazdaság minden szereplőjének szolgáltatást nyújthat,
- mellette szakosított bankok működnek
- előnye: jobb áttekintést, ellenőrzést biztosít
- hátránya: rugalmatlan
• Kétszintű bankrendszer:
- központi bank csak a kereskedelmi bankokkal és egyéb hitelintézetekkel áll kapcsolatban
- a gazdasági szereplők csak a kereskedelmi bankokhoz és egyéb hitelintézetekhez
fordulhatnak
- előnye: hatékonyabb
- hátránya: nehezebb az ellenőrzés
• Specializált vagy kettéosztott bankrendszer:
- bankok egyik csoportja csak hagyományos banki ügyletekkel (betét gyűjtés, számla vezetés,
hitelezés, stb.) foglalkozhat
- bankok másik része csak hosszú távú befektetésekkel, értékpapír-ügyletekkel foglalkozhat
(angolszász országokban, főként USA-ban jellemző)
- tevékenységi körök elkülönítésének oka: kockázatok csökkentése, elkülönítése
• Univerzális bankrendszer:
- minden bank mindenféle banki tevékenység és szolgáltatás végzésére, befektetési
tevékenységre is jogosult (európai országokban jellemző, főleg Németország)

Kereskedelmi bankok vs. Befektetési bankok

• Kereskedelmi bankok
• Háztartásokkal és vállalatokkal állnak kapcsolatban.
• Betéteket gyűjtenek.
• Bankszámlákat vezetnek.
• Bankközi átutalásokat hajtanak végre.
• Hitelt nyújtanak a lakosság és a vállalkozások számára a bankban elhelyezett betétek terhére,
amelyeket a hitelfelvevők újra a bakrendszeren keresztül használnak, így pénz teremtés.
• Valutát (kézzelfogható pénz) és devizát (számlapénz) váltanak.
• Befektetési (Letéti) bankok
• A fő tevékenységi területük a vállalati kötvény és részvénykibocsátások szervezése, az
eszközök és források nyilvántartása, kezelése, illetve a befektetésekhez kapcsolódó
szolgáltatások (elemzések, tanácsadás.
• Általában államokkal, nagy befektetőkkel és tőzsdei kereskedőkkel állnak ügyféli
kapcsolatban.
• Gyakran letéti minimummal rendelkeznek (pl minimum 100.000€ kell egy számla nyitásához)
• Nem vagy csak korlátozottan foglalkoznak hitelezéssel, illetve egyéb kereskedelmi bankokra
jellemző a bank saját tőkéjét érintő kockázatos tevékenységgel.
• A számla virtuális "páncélszekrényként" működik, amelyre a befektető kezelési költség terhe
mellett elhelyezheti a pénzét(forrás). A pénzből a letéti bank a saját maga által
meghatározott keretek között az ügyfél számára, az ügyfél által meghatározott befektetési
formákba fektet (részvények, értékpapírok, kötvények, nemesfémek) és ezeket a
befektetéseket (eszközöket) szintén az ügyfél számlájára helyezi el.
• A fenti mechanizmus miatt egy letéti számla általában két alszámlával rendelkezik. Egy a
forrásoknak (Készpénz), egy pedig az eszközöknek (Befektetések)
 Banktípusok

• Kereskedelmi bankok: a legáltalánosabb banktípus

- Területi, tevékenységi és ügyfélkorlát nélkül az egész országban bárkitől vállalhattak
megbízást.
• Befektetési bank: Hosszabb távú ügyletekkel, befektetési tevékenységgel foglalkozik, továbbá
értékpapír kibocsájtással
• Regionális bankok: széleskörű tevékenységgel rendelkeztek, de területileg korlátozottak
voltak.
• Takarékpénztárak: a lakosság számára végeznek mindenféle műveletet (betétgyűjtést,
hitelnyújtás és pénzforgalom lebonyolítása)
• Hitelszövetkezetek: csak a szövetkezeti tagok számára nyújtottak szolgáltatásokat.
• Jelzáloghitelbankok: hosszú lejáratú hitelezéssel foglalkoznak, fedezeteként ingatlanokat
kérnek
• Földhitelintézetek: a hitel fedezetét mezőgazdasági művelésre alkalmas földterület képezte.
+ Központi bank = jegybank

A központi bank szerepe, feladatai

1) A jegybank legfontosabb feladata az állam gazdaságpolitikájának részét képező monetáris

politika meghatározása és megvalósítása. A központi bankok – a monetáris politika eszköztárát
felhasználva – törekednek a gazdaság stabil működésének elérésére és fenntartására.
2) A „bankok bankjaként” vezeti a hitelintézetek pénzforgalmi számláit, ezen intézményekkel
monetáris célú műveleteket végez (így pl. betétet fogad el és megfelelő biztosíték ellenében hitelt
nyújt, illetve szükség esetén nyíltpiaci műveleteket hajt végre, azaz értékpapírokat értékesít vagy
vásárol);
3) Meghatározza a monetáris célú műveletekhez (monetáris politikai eszközökhöz)
kapcsolódó kamatlábak mértékét, melyek közül a legfontosabb a jegybanki alapkamat;
4) Jegyzi és közzéteszi az adott ország törvényes fizetőeszközének külföldi pénznemekhez
viszonyított árfolyamát.
5) Bankjegy- és érmekibocsátás .A jegybank feladata, hogy a lakosságot és a gazdaságot megfelelő
mennyiségű és minőségű, illetve címlet-összetételű készpénzzel lássa el.
6) Az ország deviza- és aranytartalékainak kezelése. Devizatartalék jegybanki tartásának több oka is
lehet. Ilyen pl. a túlzott árfolyam-ingadozások csökkentése.
7) A fizetési forgalom zavartalanságának biztosítása. A gazdaság szereplőinek (lakosság, vállalat,
állam, bankok stb.) pénzforgalma túlnyomórészt készpénz nélkül, bankszámlák közötti pénzmozgás
útján bonyolódik. Amennyiben az érintett gazdasági szereplők számlái ugyanazon hitelintézetnél
vannak, akkor a teljesítés az adott bankon belül történik. Ha az érintett számlák különböző
hitelintézeteknél vannak vagy egyszerűen csak bankok egymás közötti (bankközi) ügyleteiről van szó,
akkor a tranzakció átfut a bankközi fizetési és elszámolási rendszereken, így végső soron
a kereskedelmi bankok jegybanknál vezetett számláin. Ezzel kapcsolatban a központi bankfeladata a
fizetési és elszámolási rendszerek kialakítása, működésük felügyelete.
8) Statisztikai feladatok. A központi bank alapfeladatai ellátásához statisztikai célú adatokat /
információkat gyűjt és hoz nyilvánosságra.
9) A pénzügyi rendszer stabilitásának támogatása és erősítése. A központi bank a rendelkezésére
álló eszközökkel támogatja és erősíti a pénzügyi stabilitást, valamint szükség esetén kezeli a pénzügyi
rendszert érő sokkok hatását. Ennek részeként rendszeresen elemzi a makrogazdasági környezetet, a
pénzügyi piacok, valamint a pénzügyi közvetítők működését, és feltárja a pénzügyi rendszer
stabilitását veszélyeztető kockázatokat.
 Kötelező tartalékráta

A kötelező tartalék az a kötelezően félretett összeg, amely az ügyfelek befizetett készpénzének

biztosítéka.
Kötelező tartalékráta (t): megmutatja, hogy a kereskedelmi bankokban elhelyezett betétek hány %-át
kötelesek a jegybanknál vezetett számlájukon tartalékolni.
A kötelező tartalékráta nagyságát az általános készpénzigénynek megfelelően az MNB határozza
meg.
13/2010. (IX. 6.) MNB rendelet szerint a bankok választhatják meg fél évente a kötelező
tartalékrátájuk szintjét 2 és 5% között, ha nem nyilatkoznak akkor 2%.
A modern pénz teremtésének és megsemmisülésének módjai
Pénz teremtése:
• hitelnyújtással
• értékpapír vásárlással
• valuta-deviza vásárlás
Pénzmegsemmisülés:
• hiteltörlesztés
• értékpapír eladás
• valuta-deviza eladás
Fenti műveletek számlapénzt eredményeznek, ezen túlmenően a jegybank készpénzt is tud
teremteni.

Pénzteremtés hitelnyújtással pl:

Egy magánszemély elhelyez 1000 forintot az "A" kereskedelmi banknál. Tegyük fel, hogy a
jegybankban 10%-os kötelező tartalékrátát ír elő a bankrendszer számára, így az ügyfél 1000 forintnyi
betétje után 100 forintot kell elhelyezni a jegybanknál, mint kötelező tartalékot. "A" bank számára így
marad 900 forint pénzállomány, amit szabadon felhasználhat. "A" bank kölcsönadja a 900 forintját
vállalat 1-nek, aki ebből a pénzből, egy új gyártósort akar építeni, de a tervezés és engedélyezés
idejére betétként elhelyezi B bankba. A hitelnyújtáson keresztül a 900 forint átkerül "B" kereskedelmi
bankba betétként. Itt szintén levonódik belőle 10% (90,-forint) a kötelező tartalékráta miatt, amit B
bank is elhelyez a jegybankban.
Ezt követően "B" kereskedelmi banknak marad 810 forint szabad forrása, amelyet szintén
hitelnyújtásra fog felhasználni és kölcsönadja vállalat 2-nek aki azonnal gépet vesz belőle 810 forint
értékben vállalat 3-tól. Vállalat 3 a gép ellenértékét a saját bankjába „c” bankba helyezi el, aki ebből
10%-ot köteles elhelyezni a jegybankba a többit pedig hitelnyújtásra felhasznál(hat)ja és így tovább….

Pénzmultiplikátor

Pénzmultiplikátornak nevezzük azt a hányadost, amely a kereskedelmi bankok pénzteremtő

képességét írja le. A pénzmultiplikáció alapvetően pénzsokszorozódást jelent.
A pénzmultiplikáció képlettel felírva a következőképp néz ki: m = 1 / t
ahol m a multiplikátor értéke, t a kötelező tartalékráta értéke.

Ennek megfelelően a fenti példa esetében a multiplikátor értéke 10 lesz (1 / 0,1 = 10).

A gyakorlatban a multiplikátor értékét ronthatják egyéb más tényezők, mint például a kötelezőnél
nagyobb tartalékot képez a bank, vagy készpénzt ad vissza.
A jegybankok a kötelező tartalékráta mértékének változtatásával tudják befolyásolni a kereskedelmi
bankok pénzteremtési lehetőségeit.
 Makropénzügyi folyamatok 2.

Gazdaság politika

• A gazdaságpolitika adott ország gazdaságfejlesztésre vonatkozó elképzeléseinek az

összessége és az ehhez szükséges eszközök, módszerek, intézmények rendszere.

• Célja: függ az adott ország gazdaságának állapotától, lehet pénzügyi, társadalmi, gazdasági,
közhatalmi.
• Feladata: összhangba hozni a gazdaságpolitikai koncepciót (elméletet) és a gazdaságpolitikai
gyakorlatot.
• Megvalósítása: az állam feladata (kormányprogramokon keresztül)

• Elemei:
• gazdaságpolitikai stratégia: hosszú távú célkitűzések
• gazdaságpolitikai taktika: rövidtávú célkitűzések
• Tagolása: - ágazati gazdaságpolitika pl. agrárpolitika
- funkcionális gazdaságpolitika pl. foglalkoztatás politika

• Főbb kérdései: infláció, munkanélküliség, költségvetés, gazdasági növekedés (GDP)

• Részterületei:
– jövedelempolitika,
– szociálpolitika,
– külkereskedelmi politika,
– pénzügypolitika

A pénzügypolitika cél- és eszközrendszere

Pénzügypolitika: az államnak a pénzügyi viszonyok szabályozására vonatkozó céljait, intézkedéseit

értjük alatta.
A pénzügypolitika olyan állami (makroszintű )döntések és intézkedések összessége, amelyek
meghatározzák a pénzmozgások és pénzkapcsolatok szabályozásának célját, eszközét és
intézményrendszerét.
Célja: összhang megteremtése az áru- és a pénzmozgás között.
Feladata:
• jövedelemelosztás elősegítése
• gazdasági hatékonyság növelésének elősegítése
• vásárlóerő szabályozása
Részterületei és ezek eszközei
• Monetáris pol., eszk: direkt, indirekt
• Költségvetési pol. (hosszú távú növekedésbiztosítás), eszk.: adók, transzferek
• Devizapol. ( orsz. közötti pénzmozgás szabályozás)

Monetáris politika

Monetáris politikán azt a pénzpolitikát értjük, amely a pénz- és a tőkepiacon a pénz- és hitel iránti
kereslet és kínálat egyensúlyának megteremtését, ezzel a gazdaság stabilitásának megőrzését
tekinti elsődleges feladatának.
Céljai:
• Infláció kordában tartása (inflációs cél)
 • Pénzpiaci egyensúly létrehozása
• Pénzmennyiség megfelelő szinten tartása
• Árfolyam stabilitás
• Gazdasági növekedés elősegítése (nem feltétlenül és nem minden országban)
Intézményei:
• monetáris hatóság: jegybank (MNB)
• monetáris intézmények: kereskedelmi bankok
• nem monetáris intézmények: finanszírozó társaságok, takarékszövetkezetek, befektetési
társaság, nyugdíjalapok, biztosító társaságok

A monetáris politika eszközrendszere

A monetáris politika eszközrendszere: A monetáris politika eszközein értjük azokat a sajátos

jegybanki eszközöket, amelyek összehangolt gyakorlati alkalmazásuk során képesek a monetáris
politika célkitűzéseinek megvalósítását elősegíteni.
• Jól működő piacgazdaságban általában az indirekt eszközök alkalmazása kerül előtérbe.
• Indirekt eszközök: azon jegybanki eszközök, amelyek a piaci működés logikájával próbálnak
hatni a makropénzügyi folyamatokra, a pénzmennyiségre
• Direkt eszközök: azon jegybanki eszközök, amelyek szabályozási szinten jelennek meg,
adminisztratív korlátot képeznek, közvetlenül hatnak a pénzmennyiségre

Direkt eszközök
- hitelplafonok
- kamatszabályozás
- hitelkamat maximumok
- betéti kamat minimumok

Indirekt eszközök
1. Kötelező jegybanki tartalék:
• A jegybank kötelezően előírja, hogy a betétek után mekkora hányadot kell jegybankpénzben
tartani.
• A tartalékráta elsősorban nem a bankok napi likviditását kívánja szabályozni, hanem ennek
segítségével határozzák meg a kereskedelmi bankok pénzteremtési korlátait, mely általában
hosszabb időtávra szóló döntést jelent. A tartalékráta nagyságát ennek megfelelően nem
változtatják a napi igények elvárásai szerint, az azonnali beavatkozást más eszközökkel
hajtják végre.
• A szabályozás konkrét módja: ha a tartalékrátát növelik, a kereskedelmi bankok kevesebb
hitelt tudnak nyújtani, és ezzel a pénz mennyisége csökken. Ha a tartalékrátát csökkentik, a
kereskedelmi bankok hitelezési lehetősége nő, és ezáltal a pénzmennyiség növekszik.
• Refinanszírozás, rediszkont:
• A kereskedelmi bankok hitelkeretének módosításával operál.
• Refinanszírozás: „ Finanszírozás finanszírozása”. Amennyiben a hitelkeretet növelik, akkor a
pénzintézet hitel kihelyezési lehetősége nagyobb lesz. Ha a refinanszírozási hitelkeretet
csökkentik, akkor a kereskedelmi bank forrásoldala emiatt csökken, ezáltal kevesebb hitelt
tud kihelyezni.
• Rediszkont: Speciális refinanszírozás, mely a váltóformát öltött hitelekhez kapcsolódik.
• Kamatpolitika:
• A kereskedelmi bankoknak nyújtott hitelek kamatát befolyásolja.
• Ha a refinanszírozási hitel kamatát növelik, akkor a kereskedelmi bankok is növelik a hiteleik
kamatát, mely a gazdaság szereplőinek pénzkeresletét csökkentve a pénz mennyiségének
 csökkenését eredményezi. A kamatláb csökkentése a gazdaság szereplőinek pénzkereslet-
növekedésén keresztül a pénz mennyiségének növekedését eredményezi.
• Nyíltpiaci műveletek:
• Állampapírok adás-vételével szabályozzák a pénzmennyiséget.
• A visszavásárlási megállapodások, más néven repo-k lényege, hogy a központi bank
állampapírt vásárol a kereskedelmi banktól, de ezzel egyidejűleg a későbbi visszavásárlás
pontos feltételeiben is megegyeznek.
• Erkölcsi ráhatás: eszközével a jegybank a személyes megbeszélése, informális kapcsolatok
révén próbál hatást elérni.

A költségvetési (fiskális) politika

A költségvetési politika a pénzügy politikai célok költségvetési eszközökkel való előmozdítására

vonatkozó központi állami döntések összessége.
A gazdaságban keletkezett jövedelmek újraelosztása révén befolyásolja a vállalkozások és a lakosság
rendelkezésére álló jövedelem nagyságát és elosztását.
Fő elemei:
• közkiadások (kormányzati vásárlások és a háztartásoknak és vállalatoknak
juttatott transzferek)
• adóztatás
• államadósság kezelése
Céljai:
1. A költségvetési politika általános célja a hosszú távú gazdasági növekedés biztosítása.
2. Stabilizáció: a gazdaságra jellemző ingadozások (fluktuációk) keretek közé szorítása, vagyis a
fellendülés és visszaesés által okozott csúcspontok kiegyenlítése.
3. A munkanélküliség szintjének a lehető legkisebb szintre történő visszaszorítása.
Intézményei:
• Kialakítója: Kormány, Pénzügy minisztérium
• Megvalósítója: Az egész államháztartás.

Költségvetési politika eszközei

Költségvetési politika eszközei

Recesszió esetén:
• Keyns: költségvetési lazítás, az államadósság emelkedésének a rovására az adók
csökkentését és újabb közkiadási programok beindítását célszerű megtenni. Ennek hatására
többletkereslet jelenik meg.
• Neoklasszikus megközelítés: recesszió esetén a költségvetési kiadásokat vissza kell fogni.
Gazdaság felpörgése (konjunktúra) esetén a magas inflációs rátával találkozunk, a költségvetési
politika az adókulcsok emelésével és a közkiadások visszafogásával válaszolhat.
• Az automatikus eszközök jelentése, hogy az egyes problémákra a különböző jogintézmények
lényegükből eredően kezelést nyújtanak, reagálnak. Ilyen stabilizátorok a progresszív
adózás, munkanélküli segély (mely pótlólagos vásárlóerőt biztosít, fellendülés esetén pedig
több munkást vesznek fel és csökken a kifizetett összeg).
• A diszkrecionális eszközök ezzel szemben eseti beavatkozásokat jelentenek, úgy, mint
közmunka, állami foglalkoztatási programok, eseti kifizetések vagy adókulcsok változtatása. A
rendelkezésre álló munkaerő hatékony kihasználásához utak építése, infrastrukturális
beruházások megvalósítása az optimális megoldás. Az adókulcsok változtatásával, az egyes
jövedelmi sávokban az elvonás nagyságának módosulásával nem lehet azonnali
eredményeket elérni.
 Automatikus stabilizátorok Diszkrecionális eszközök

-progressziv jövedelemadók -közmunkák

-munkanélk.segély,bér,transzfer -jóléti kiadások

-állami megrendelés -adókulcsok változtatása

fix nagyságú kereslet a beruházási és fogy. cikkekből

-állami megrendelés: fix nagyságú keresleten felüli

Az állam funkciói
• Az állam feladatai:
Az állam feladatai az idők folyamán változtak. Az állam olyan közfeladatokat lát el, amelyeket a
gazdaság többi szereplője külön-külön nem tud megoldani.
Az állam funkciói:
• Hagyományos osztályozás szerint:
– Külső: védelmi-hódító
– Belső: közrend védelmi
• A XX. Század során bővült a funkciók sora:
– Organizatorikus (szervező) – az állam biztosítja az állampolgári élet feltételeit
– Gazdasági (lásd következő két dián)
– Szociális (szegénység elleni küzdelem)
– Politikai (biztosítja a demokráciát, a politikai stabilitást)
– Társadalmi (érdekegyeztető, kiegyenlítő, konfliktusfeloldó)
– Ideologikus (társadalmi eszmék támogatása, jövőkép)

Az állam gazdasági funkciói

• Az intézményi és jogi feltételek megteremtése:

A gazdaság, a piac zavartalan működéséhez elengedhetetlen azon szervezetek létrehozása,
amelyek a gazdaság játékszabályait formálisan is rögzítik, a szabályok betartását pedig
szükség esetén akár ki is kényszerítik.
A törvényhozás, a végrehajtás, az igazságszolgáltatás szintén nélkülözhetetlen.
Az ilyen intézmények létrehozása, működtetése kiadásokkal jár, melyeket adók szedésével
finanszíroznak.
Intézmények: pl.: versenyhivatal, bankfelügyelet.
• Allokációs funkció:
Az erőforrások megszervezésével és felhasználásával biztosítja a közösségi fogyasztást. A
gazdaságban sok olyan dolog van amire igény létezik de azt a magánszféra nem képes megoldani(pl.:
úthálózat)
Az allokációs funkció minden olyan kormányzati tevékenységet összefog, amely az előállított
termékek és szolgáltatások mennyiségét és minőségét befolyásolja.
A piaci elégtelenségek, a piaci kudarcok teszik szükségessé az állam allokációs funkcióját.
Az állam beavatkozik az erőforrások elosztásába. pl,.: Ha a piacon kudarc alakul ki, ami több okból is
lehet, mert a verseny nem tökéletes, a természetes monopóliumok, vagy a kartellek miatt.
• Az újraelosztási funkció (redisztribúció)
A piacgazdaságban a jövedelmek elosztása az egyes egyéneknek a termeléshez való
hozzájárulásán alapul: a termelési tényezők tulajdonosai annak arányában kapnak
jövedelmet, amilyen arányban hozzájárulnak a termékek létrehozásához. Ez az ún.
 funkcionális jövedelemelosztás jelentős különbséget eredményez az egyének jövedelmei
között. Pl.: a társadalom jelentős rétegeinek elszegényedését okozhatja. Ez olyan
feszültséghez vezethet, mely a gazdasági folyamatok zavartalanságát is veszélyeztetheti.
A neoklasszikus szemlélet szerint a piaci alapon álló jövedelemmegoszlás az igazságos. De
elismeri, hogy bizonyos mértékű jövedelem-újraelosztás szükséges, viszont
elfogadhatatlannak tartják a piaci jövedelemarányok lényeges megváltoztatását.
A keynesi szemlélet szerint a jövedelemarányok megváltoztatásával a gazdaság egészének
teljesítménye fokozható.
A jövedelem-újraelosztás elsősorban az adóztatás és a transzferek kifizetése révén megy
végbe.
• A stabilizációs funkció:
A stabilizáció kifejezetten az összgazdasági folyamatok szabályozására irányul. A stabilizációs
beavatkozás általában négy célkitűzés valamelyikére irányul:
teljes foglalkoztatottság, árstabilitás, költségvetés egyensúlya, valamint a
külgazdasági egyensúly.
A gazdaság stabilizálása elsősorban a kereslet és a kínálat szabályozásán keresztül
történhet.
A neoklasszikus szemlélet szerint az államnak legfeljebb az árstabilitás érdekében kell
beavatkozni.
A keynesi szemlélet szerint rendszeresen szükség van a kormány aktív gazdasági
szerepvállalására, a stabilizáció biztosítására.

A közpénzügyek fogalma

A közpénzügyek, vagy pénzügyi viszonyok olyan pénzmozgással járó kapcsolatok, amelyek

legfontosabb jellemzői, hogy
• a pénzeszközök mozgását a közhatalommal rendelkező testületek (állam, önkormányzatok)
szabályozzák,
• a közfeladatok ellátása, a közszükségletek kielégítése érdekében,
• mindez a GDP egy jelentős részének központosításával valósul meg, és
• a központosított eszközöket az államháztartás alrendszerei útján újraelosztják.
Pénzügyi alkotmányosság: az államhatalom és a közpénzügyek csak egymással összefüggésben
értelmezhetők. A közpénzügyek egyidejűleg az állami cselekvés feltételei, eszközei és tárgyai. A
közpénzügyek fogalomkörében a két nagy elkülönült területe a közbevételek és a közkiadások.

Az államháztartás

Az államháztartás legtágabb megfogalmazásban az állam funkcióinak ellátását szolgáló gazdálkodási

rendszert jelenti.
Államháztartás: a központi kormányzat, az elkülönített állami pénzalapok, a helyi
önkormányzatok és a társadalombiztosítás közfeladatot ellátó és finanszírozó pénzügyi
gazdálkodásának rendszere.
Az államháztartás alrendszerei:
• központi költségvetés  az államháztartás központi szintje, kivéve tb. és elkülönített
pénzalapok
• elkülönített állami pénzalapok  az állam egyes feladatait részben államháztartáson kívüli
forrásokból finanszírozó alapok
• helyi önkormányzat költségvetése  az államháztartás helyi szintje
 • társadalombiztosítás alrendszere, mely a társadalom közös kockázatvállaláson alapuló
kötelező biztosítási rendszere

Az államháztartás felépítése
Államháztartás

Központi Elkülönített állami Társadalom- Helyi önkor-

költségvetés pénzalapok biztosítás mányzatok

Központi szint Elkülönült alrendszerek Helyi szint

ÁLLAMI KÖLTSÉGVETÉS

ÁLLAMHÁZTARTÁS ALAPEGYSÉGEI
• költségvetési szervek,
• előirányzatok,
• alapok

Az államháztartás intézményrendszere

Az államháztartás három alapvető funkcióval(funkciócsoporttal) rendelkezik:

• tradicionális funkció
• szociális funkció,
• gazdaságpolitikai funkció

Tradicionális államháztartási funkciók

A tradicionális (hagyományos) funkció keretében gondoskodik az állam az államháztartás

forrásaiból mindazon feladatokról, melyeket az állam (különböző államhatalmi, államigazgatási,
igazságszolgáltatási, fegyveres és rendvédelmi szervei útján, továbbá helyi és köztestületi típusú
önkormányzatok közbejöttével) a társadalom állami típusú megszervezésének kezdeteitől ellát. E
funkció tehát egyidős az első állam kialakulásával, az állami lét szükségszerű velejárója.
Tradicionális funkciók:
• a jogalkotás feladatai (a társadalmi élet jogi kereteinek biztosítása, parlamenti jogalkotás,
kormányszintű jogalkotás, helyi jogalkotás),
• igazság szolgáltatás,
• az állami szuverenitás biztosítása (honvédelem, államhatár védelme, határőrizeti rendszer
működtetése stb.), valamint
• a belső rend védelme és a közbiztonság fenntartása (nemzetbiztonsági feladatok ellátása,
bűnözés elleni tevékenység, rendészeti tevékenységek stb.).

Szociális államháztartási funkciók

Az állam szociális (jóléti) funkciója történetileg jóval később, az államilag szervezett társadalmak
„érettebb korba” lépésével, az állami gondoskodó szerep megjelenésével párhuzamosan alakult ki. A
szociális (vagy jóléti) funkció működése ugyanis nagymértékben egybeforrott a jóléti állam
eszmekörével, következésképpen a modern polgári demokráciákban az állam e funkciója különösen
erős. A szociális funkció esetében a redisztribúció (újraelosztás) egyszerre célként és eszközként is
megjelenik. Itt a redisztribúció - a tényleges lakossági jövedelmeknek az eredeti jövedelem-
elosztástól való eltérítésével – a kiugró jövedelemkülönbségek kialakulását, vagy legalábbis a
szegényebb társadalmi rétegek leszakadásának, ellehetetlenülésének megakadályozását célozza. A
szociális funkció egyes fontosabb részterületei az alábbiak:
 • az állami-önkormányzati szociális ellátó rendszer működtetése (szociális otthonok, pénzbeli
segélyezési formák, természetbeni juttatások, hajléktalanokról való gondoskodás stb.),
• az állami-önkormányzati egészségügyi ellátó rendszer működtetése (egészségügyi
alapellátás, járó-, illetve fekvőbeteg szakellátás, speciális egészségügyi szolgáltatások,stb.),
• az állami nyugdíjrendszer és egészségbiztosítási rendszer fenntartása (közös
kockázatvállaláson és a szolidaritás elvén nyugvó kötelező társadalombiztosítás
működtetésével),
• az állami-önkormányzati oktatási rendszer működtetése (óvodai ellátás, alapfokú és
középfokú közoktatás, felsőoktatás stb.),
• az állami gyermek- és ifjúságvédelem intézményrendszerének fenntartása (nevelési
segélyek, gyámhatósági eszközök, ifjúságpolitika stb.), illetőleg
• a munkanélküliség kezelése (segélyezés, passzív és aktív foglalkoztatáspolitika stb.).

Államháztartás gazdasági funkciója

Az állami-államháztartási funkciók mondhatni „legfiatalabbika” a gazdasági-gazdaságpolitikai

funkció, melynek lényege, hogy mivel az állam a legnagyobb jövedelemtulajdonos, alkalmas és képes
a gazdaság egészének befolyásolására. E funkció a gazdasági növekedés támogatásához, de
legalábbis a gazdasági visszaesések hatásainak csökkentéséhez, fékezéséhez kötődik, és alárendelt
célként tartalmazza a gazdasági növekedés ingadozásainak kisimítását, az erőforrások egy részének
növekedést serkentő elosztását stb. Gazdaságpolitikai funkcióját az állam számos eszköz segítségével
gyakorolhatja, így például központi kínálat vagy kereslet támasztásával, antiinflációs intézkedésekkel,
adók, alapok, célprogramok, támogatások meghatározásával, amelyekkel a gazdasági stabilizációt, a
növekedést, a foglalkoztatás-ösztönzést vagy az országon belüli területi gazdasági egyenlőtlenségek
csökkentését segíti elő.

A központi kormányzat költségvetése

A központi kormányzati költségvetést mind az államháztartás egészének, mind az államháztartás

központi szintjének legfontosabb, a másik három alrendszert is alapvetően meghatározó
alrendszereként, mintegy főköltségvetésként definiálhatjuk. Meghatározó kapcsolata van a többi
alrendszerrel, hiszen azok állami finanszírozását végzi, úgynevezett transzfer kiadásokat bonyolít le az
elkülönített állami pénzalapok, a társadalombiztosítási alapok, az önkormányzatok irányába. Itt
jelennek meg az államadósság kezelésével kapcsolatos kiadások, valamint az Európai Unióba történő
befizetések is.
• A központi költségvetés a kormányzati hatáskörben ellátott állami feladatok finanszírozására
szolgáló előirányzatok naptári évre szóló bevételi és kiadási terve.
• Az államháztartás bármely alrendszerében megjelenő bevételeket közbevételeknek
nevezzük. Ezek jelentős része az állam közhatalmi funkcióira alapozva keletkezik, és
elsősorban adó, illeték, vám, járulék, bírság, díj formájában jelenik meg. Ezek költségvetésen
belüli aránya 85-90 % körüli.
• Az állam magánjogi bevételekkel is rendelkezhet (lehet tulajdonos, kölcsönvevő,
megajándékozott, örökös).
A közbevételek (források) fő csoportjai:
• adók és adójellegű bevételek:
– jövedelemadók (személyi jövedelemadó, társasági adó),
– termékek és szolgáltatások után fizetendő adók (általános forgalmi adó, fogyasztási
adó),
– vagyonhoz és foglalkoztatáshoz kapcsolódó adók,
– vámok,
 – illetékek.
• nem adójellegű bevételek (bírságok, díjak),
• felhalmozási és tőkejellegű (privatizációból, koncesszióból, vagyonértékesítésből származó)
bevételek,
• adományok, segélyek, átvett (nemzetközi kapcsolatokból, államháztartáson belülről és
kívülről származó) pénzeszközök,
• központi költségvetési szerveknél, fejezeti kezelésű előirányzatoknál keletkező bevételek
(működésből, vállalkozási tevékenységből, értékesítésből, előírt befizetésekből),
• az államháztartás alrendszereinek befizetései,
• az Európai Unióból származó visszatérítés, beruházási támogatás.
Adó és adójellegű fizetési kötelezettséget csak törvény vagy törvény felhatalmazása alapján
önkormányzati rendelet írhat elő. A díjfizetést, illetve a bírságok fizetését (ez esetben törvény
felhatalmazása alapján) alacsonyabb szintű jogszabály is szabályozhatja.
A fizetési kötelezettséget megállapító törvényt hatályba lépése előtt 45 nappal ki kell hirdetni,
hogy az érintettek felkészülhessenek a végrehajtására.
A közkiadások fő csoportjai:
• az állam működési, jóléti, gazdasági funkcióinak megvalósítását szolgáló kiadások:
– egyedi és normatív támogatások államháztartáson kívüli szervezeteknek,
– fogyasztói árkiegészítés,
– lakásépítés,
– családi támogatások, szociális juttatások,
– központi költségvetési szervek kiadásai,
– szakmai fejezeti kezelésű előirányzatok,
– központi beruházások,
– más államháztartási alrendszerek támogatása,
– tartalékok.
• adósságszolgálati kamatkiadások,
• befizetés az Európai Unióba.

A központi költségvetés egyenlege

A központi költségvetés mérlege a közbevételek és közkiadások – meghatározott módon

csoportosított – kétoldalú kimutatása.
A központi költségvetés mérlegének az egyenlege lehet:
• egyensúlyban (ha a bevételek és kiadások összege megegyezik),
• szufficites (ha a bevételek meghaladják a kiadások összegét),
• deficites (ha a kiadások haladják meg a bevételek összegét).

A költségvetési törvényjavaslatot a kormány terjeszti az Országgyűlés elé. Az Országgyűlés a

törvényjavaslatot megtárgyalja, és az állami költségvetésről törvényt alkot. A költségvetési törvény
végrehajtásáért - az előírt bevételek beszedéséért és a kiadások teljesítéséért - a kormány felelős.

A költségvetési deficit finanszírozása

A költségvetési hiány finanszírozásának lehetséges módjai:

• Belföldi finanszírozás.
• Külföldről felvett hitelek.
A deficit belföldi finanszírozása történhet:
- államháztartás rendszerén belül,
- jegybanki hitelnyújtással,
- pénzügyi intézmények által nyújtott hitellel,
-a vállalkozások és a lakosság által nyújtott hitellel.
Államadósságot külföldről finanszírozhatják:
• Nemzetközi szervezetek
• Más országok
• Külföldi bankok
• Nemzetközi alapok
• Külföldi befektetők

Az államadósság

Def: Az államháztartás egyes alrendszereinek összesített (forint és deviza) adóssága.

Fogalmába beletartozik az állami kezesség- és garanciavállalás miatt keletkezett hiteltartozás, az
elkülönült pénzalapok és az állami beruházásokat kezelő intézmények hitelei, valamint az állami
vállalatoktól átvállalt hiteltartozás is
• Nettó finanszírozás
– költségvetési hiány (elsődleges hiány + kamatfizetés)
– egyéb – hiányban nem szereplő – kötelezettségek (pl. konszolidáció),
adósságátvállalások (pl. MÁV)
• Meglévő adóssággal kapcsolatos tranzakciók
– lejáró adósság megújítása
– adósságállomány átértékelődése (pl. árfolyamveszteségek)
• Bruttó finanszírozás
Államadósság finanszírozásának eszközei:
• Hosszú- vagy középlejáratú kötvény
• Rövid lejáratú kincstárjegy
• Hosszú lejáratú kölcsön és hitel
• Rövid lejáratú kölcsön és hitel

ÁKK. funkciói

• ellátja valamennyi, az adósságkezeléssel kapcsolatos funkciót:

– forint-deviza kötvény kibocsátások,
– kamatfizetés és törlesztés,
– a költségvetés éves finanszírozási tervének elkészítése és az éves kamatkiadások
megtervezése,
– a hosszú távú finanszírozási stratégia kidolgozása,
– kockázatkezelés,
– nyilvántartás,
– az államadósság finanszírozásával és az állampapír-piaccal kapcsolatos információk
széleskörű és gyors közzététele,
– likviditáskezelés,
– piaci szereplő, piacszabályozó és -fejlesztő (piaci hatékonyság biztosítása)

A helyi önkormányzatok alrendszere

Az államháztartás helyi szintjét a helyi önkormányzatok és a helyi kisebbségi önkormányzatok

költségvetései képezik.
Az önkormányzatok a központi költségvetésből különböző csatornákon és jogcímeken részesednek,
és saját bevételekkel is rendelkeznek.
Működésüket önállóan alakítják ki és pénzeszközeikkel is önállóan rendelkeznek, természetesen a
jogszabályok szabta keretek között.
Az önkormányzatok önállóságának és
működésnek alapvető feltétele, hogy a feladataik ellátásához szükséges vagyonnal rendelkezzenek.
2 modell az önkormányzati rendszerre:
- északi modell
- déli modell

A helyi önkormányzatok költségvetésének megalkotása

Az önkormányzatok költségvetését helyi jogszabály keretében, önkormányzati rendeletben kell

szabályozni.
Az önkormányzati költségvetés készítése többlépcsős folyamat.
Elsőként az önkormányzat gazdasági programját kell elkészíteni. Ez a választási ciklusra szól, többéves
stratégiai elemeket tartalmaz.
Ezeket a stratégiai feladatokat - egyes költségvetési évekre
lebontva - az adott évre szóló költségvetési koncepció rögzíti.
A koncepcióban figyelembe kell venni a tárgyévi központi költségvetési irányelveket is. A
költségvetési rendelet
elfogadása a képviselő-testület át nem ruházható hatásköre.

Önkormányzatok bevételei

A Központi költségvetési kapcsolatból származó források

• Átengedett bevételek: az állam az előzőleg központosított bevételek meghatározott részét
visszajuttatja az önkormányzatoknak.
- A személyi jövedelemadó meghatározott része.
- A gépjármű adó, valamint a termőföld bérbeadásából származó bevétel jelenleg teljes
egészében az önkormányzatokat illeti meg.
• Normatív állami hozzájárulás: népességszámhoz vagy feladatmutatókhoz kapcsolódóan
kerül meghatározásra, felhasználási kötöttség nélkül illeti meg az önkormányzatokat.
• Központosított támogatások: az önkormányzatokat meghatározott feladatra,
mutatószámok alapján illetik meg, és esetükben felhasználási kötöttség is érvényesül.
• Címzett és céltámogatások: a helyi önkormányzatok nagy költségigényű, kiemelt fejlesztési
és rekonstrukciós feladatainak megvalósításához, a saját erő kiegészítésére szolgálnak. Az
állam meghatározza, hogy mely feladatok ellátását preferálja (iskolák, kórházak felújítása,
szennyvízelvezetés és -tisztítás), ezeket a támogatásokat az önkormányzatok a fentiek
megvalósítása során igényelhetik.
• Egészségbiztosítási Alaptól átvett pénzeszköz: ez finanszírozza az önkormányzatok által
biztosított egészségügyi ellátás működtetését.
• Egyéb támogatások: területi kiegyenlítő és céljellegű decentralizált támogatás,
önhibáján kívül hátrányos pénzügyi helyzetben lévő önkormányzatok támogatása.
Saját bevételek
• Helyi adók: a jogszabályi keretek között (építményadó, telekadó, magánszemélyek és
vállalkozók kommunális adója, idegenforgalmi adó, helyi iparűzési adó) a települési
önkormányzat képviselő-testülete állapítja meg
• Intézményi bevételek (térítési díjak): az önkormányzat által alapított, felügyelete alá tartozó
intézmények működési, ár- és díjbevétele, az önkormányzati vagyon hozadékából származó
nyereség, osztalék, kamat, bérleti díj.
 • Átvett pénzeszközök: az önkormányzatoknak lehetőségük van arra, hogy együttműködjenek
más költségvetési szervekkel, gazdasági társaságokkal, és az ilyen együttműködések
keretében működési vagy fejlesztési célra juttatott források tervezhetők pénzeszköz-
átvételként.
• Hitel: ha valamennyi bevételi lehetőség és kiadási szükséglet számbavétele után
megállapítható, hogy akár a működési, akár a fejlesztési feladatok ellátásához további
forrásokra van szükség, hitel felvételét kell tervezni.

Önkormányzatok kiadásai

Funkcionális csoportosítás:
• oktatás
• egészségügyi ellátás
• szociális ellátás
• gazdaság fejlesztés
• közbiztonság
• sport
• településüzemeltetés, igazgatás
Kiadás jellege szerint:
• személyi (bérek+adók+járulékok)
• dologi
• felhalmozási (pl: értékpapír vásárlás stb.)
Az önkormányzati feladat, tevékenység jellege alapján:
• Alap tevékenységgel kapcsolatos
• Kiegészítő tevékenységgel kapcsolatos
• Vállalkozási tevékenységgel kapcsolatos

Az elkülönített állami pénzalapok

Az elkülönített állami pénzalapok alrendszere

Az elkülönített állami pénzalap az állam egyes feladatait finanszírozó olyan alap, amely
államháztartáson kívüli forrásokat is felhasznál, és működésének jellege elkülönített
finanszírozást tesz szükségessé. A külső források (célzott adójellegű befizetések,
hozzájárulások) mértéke az állami támogatást meghaladja.
Jelenleg működő elkülönített pénzalapok:
• Munkaerőpiaci Alap,
• Központi Nukleáris Alap,
• Kutatási és Technológiai Innovációs Alap,
• Wesselényi Miklós Ár- és Belvízvédelmi Kártalanítási Alap.
Az elkülönített állami pénzalapok éves költségvetését az Országgyűlés a költségvetési
törvényben állapítja meg.
Munkaerőpiaci Alap
Célja:
• foglalkoztatási helyzet kezelése
• képzési programok
Kezelője: szociális és családügyi miniszter
Bevételei:
• járulékok (munkaadói járulékok, munkavállalói járulékok)
• költségvetési támogatás
Kiadásai:
 • célhoz kapcsolódó kifizetések
• alap működésének kiadásai
• képzés feltételeinek megteremtése
• munkahelyteremtés
Központi Nukleáris Pénzügyi Alap
Célja: radioaktív hulladékok elhelyezése
Kezelője: gazdasági miniszter
Bevételei: radioaktív anyagokat előállítók és felhasználók befizetései
Kiadásai:
• elhelyezés, tárolók kialakítása
• alap működését biztosító kiadások
Kutatási és Technológiai Innovációs Alap
Célja: hogy kiszámítható és biztos forrást jelentsen a magyar gazdaság technológiai innovációjának
ösztönzésére és támogatására. Másrészt, hogy lehetővé tegye a gazdaságban és a társadalmi élet
egyéb területein hasznosuló kutatás és fejlesztés erősítését, a hazai és külföldi kutatási eredmények
hasznosítását valamint az innovációs infrastuktúra és annak körébe tartozó szolgáltató
tevékenységek fejlesztését.
Kezelője: oktatási és kulturális miniszter
Wesselényi Miklós Ár- és Belvízvédelmi Kártalanítási Alap
Az ár- és belvízkárok megtérítésében való önkéntes részvételre ösztönző elkülönített állami
pénzalap, amelybe a Magyar Köztársaság területén a veszélyeztetett területeken lakóingatlan
tulajdonnal rendelkező természetes személyek szerződés alapján befizetést teljesíthetnek, ezáltal
jogosulttá válhatnak a káresemények utáni kártalanításra.
További elkülönített állami pénzalapok:
• Szülőföld alap
• Nemzeti kulturális alap

Társadalom biztosítás

KÖZÖS JELLEMZŐK:
• Társadalmi közös kockázatvállalás
• Biztosítási és szolidaritási elv
• Kötelező biztosítási rendszer
• Alapszerű gazdálkodás
• Bevételi oldalon: járulékok, hozzájárulások
• Kiadási oldalon: felhasználási kötöttség
• Társadalombiztosítási szolgáltatások
• Állami mögöttes felelősség
• Az alrendszer felügyelete és igazgatása állami feladat
NYUGDÍJBIZTOSÍTÁSI ALAP
I. Bevételek:
• munkáltatói tb. járulék
• munkavállalói nyb. járulék
• egyéb
II. Kiadások:
• nyugdíjak (öregségi, rokkantsági)
• hozzátartozói nyugellátások
• igazgatási költségek
III. Szervezet:
Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság
EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI ALAP
I. Bevételek:
• munkáltatói tb. Járulék
• egészségügyi hozzájárulás (EHO)
• táppénz-hozzájárulás
• munkavállalói eb. járulék
• egyéb
II. Kiadások:
• pénzbeli ellátások
• egészségügyi szolgáltatások
• igazgatási költségek
III. Szervezet:
Országos Egészségbiztosítási Pénztár
Önkéntes magánnyugdíj biztosítási rendszer [NEM RÉSZE AZ ÁLLAMHÁZTARTÁSNAK]

Makropénzügyi folyamatok 3.

Devizapolitika, devizagazdálkodás

A gazdaságpolitika céljai:
• növekedés, társadalmi jólét emelése
• Belgazdasági egyensúly biztosítása
• Külgazdasági egyensúly, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok egyensúlya.
A deviza politika a gazdaságpolitikán belül a külgazdaság politika keretébe tartozik.
Külgazdaságpolitika:
• A nemzetgazdaságnak a külpiaci kapcsolatrendszerével, annak feltételeivel és ezek
kockázatainak felmérésével foglalkozik.

Külgazdaságpolitikai összetevői:
1. Külkereskedelem politika (elvek, irányítási módszerek, eszközök összessége, amelyekkel az
állam a nemzetközi kereskedelemben való részvételt szabályozza)
2. Devizapolitika: a nemzeti fizetőeszköz, illetőleg a valuta/deviza áramlás befolyásolásán
keresztül biztosítja a külkereskedelmi kapcsolatok stabilitását, fejlődését, illetőleg a belföldi
gazdaság fejlődéséhez előnyös körülményeket.
3. Gazdasági Integrációs politika (állást foglal arról, hogy valamely ország nemzetközi gazdasági
kapcsolatait milyen mértékben kívánja szuverenitása fenntartásával folytatni)

Devizapolitika

Jelentősége:
• Nemzetközi munkamegosztásba történő bekapcsolódás mértéke
• Nemzetközi pénzügyi műveletekben való részvétel intenzitása
• Az illető ország nemzetközi pénzügyi megítélése
• Kapcsolatot teremt az egyes országok pénzügyi politikája között

Devizapolitikával szemben támasztott igények:

• Operativitás
• Rugalmasság
• Nem lehet statikus jellegű
A devizapolitikai eszközök két változata:
 • Adminisztratív jellegű – közvetlen beavatkozás, eszköze, rendeletek, törvények
• Devizapiaci eszközök – indirekt hatás, kereslet és kínálat eszközeinek felhasználásával

A devizapolitika részterületei

1. Nemzetközi pénzforgalmi politika

2. Valutaárfolyam politika
3. Fizetési mérleg politika
4. Nemzetközi tartalék politikai
5. Nemzetközi hitelpolitika

1. Nemzetközi pénzforgalmi politika

Nemzetközi pénzforgalmi politika kérdései:

• Milyen mértékben engedélyezi a hazai pénznem külföldi forgalmát
• Milyen feltételek mellett váltja be a külföldi valutákat.
Típusai:
1. Kötött – minden külfölddel kapcsolatos művelet engedélyhez kötött – szigorú
devizamonopólium.
2. Vegyes rendszer – átmenet a kötött és a liberalizált között
3. Liberalizált jellegű – az állam nem szabályozza, a hatóságok nem gyakorolnak adminisztratív
ellenőrzést – piackonform eszközök
4. Integrációs jellegű – integrációs szervezet összehangolja a nemzeti devizapolitikákat (EU)

A devizapolitika részterületei

2. Árfolyam politika
Célok:
• Nemzetgazdaság számára kedvező árfolyam elérése
• Lehetőleg stabil árfolyam kialakítás
• Gazdasági változásokra megfelelő választ adni
3. Fizetési mérleg politika
• Cél: a fizetések egyensúlyának megteremtése
4. Nemzetközi tartalékpolitika
• A jegybanknál vagy a kincstárnál felhalmozott tartalékok kezelése
• Cél: megfelelő mennyiségű és összetételű tartalékállomány kialakítása.
• Végső cél: az ország fizetőképességének biztosítása
• Tartalékkezelés – értékálló és mobilizálható eszközökben
5. Nemzetközi hitel politika:
• Nemzetközi hitelek felvétele – hatása: belföldi gazdaság ösztönzése ezeken keresztül
• Nemzetközi hitelek nyújtása – hatása: kapcsolat építés, külkereskedelem fejlődése
• Jelentősége, súlya az ország fizetési mérleg helyzetétől függ.

Devizagazdálkodás

• Definíció: előírások és intézkedések összessége, amelyek révén egy önálló nemzeti valutával
rendelkező ország pénzrendszere a nemzetközi pénzügyi rendszerhez kapcsolódik.
• Devizapolitika jelöli ki a feladatokat, a deviza gazdálkodás valósítja meg őket.
 Devizagazdálkodási típusok:

1.) Szabad – szabadság a devizaműveletek számára – csak piaci mechanizmusok érvényesülnek.

2.) Kollektív: Gazdasági integrációk (pl. EU) által meghatározott devizagazdálkodás
3.) Duális devizagazdálkodás – devizabelföldiek és devizakülföldiek számára eltérő jogok és
kötelezettségek
4.) Kötött devizagazdálkodás – nem konvertibilis valutájú országok
Kötött devizagazdálkodás jellemzői
• Devizabeszolgáltatási kötelezettség (felajánlási)
• Kötött pályás devizabeszerzés
• Erős ellenőrzési rendszer
• Az intézkedések jogi formában kerülnek megfogalmazásra
• A kötött devízagazdálkodás fajtái:
• Centralizált – az ország teljes devizaforgalmát, devizatartalékait és devizaműveleteit egy
központi intézmény kezeli
• Decentralizált – nincs központosítás

Deviza rendszerek

• Arany pénzrendszer
• Arany standard rendszer
• „Dollár standard” rendszer – jegybankok számára a dollár aranyra volt váltható
• Integrált devizarendszerek (Pl: EMS)

Valuta és deviza

Nemzetközi elszámolási eszközök:

1. Bartel
2. Arany (speciális szerepe napjainkban)
3. Valuta
4. Deviza
5. Mesterséges pénzek (SDR – Special Drawing Right - IMF, ECU)
Valuta: fizikai pénz – valamely ország törvényes fizető eszköze
Deviza: virtuális pénz – számlapénz, valuta követelés (utalvány, csekk, értékpapír, bankszámla
követelés, stb)

Árfolyamjegyzés

• Def: Az adott pénzpiacon kialakult árfolyamokat meghatározott időpontokban a kijelölt

szervezetek közzéteszik az árfolyamjegyzéken.
• Az árfolyamjegyzés lehet közvetlen (EUR/HUF 296) és közvetett, amikor a hazai valuta árát
fejezik ki idegen valutában.
A hitelintézetek általában háromféle árfolyamot jegyeznek:
• vételi árfolyam, amelyen a bank megvásárolja a neki felkínált fizetőeszközt, ez az
alacsonyabb árfolyam
• eladási árfolyam, amelyen a bank értékesíti a külföldi fizetőeszközt, ez a magasabb árfolyam
• A középárfolyam nem más, mint a vételi és az eladási árfolyamok számtani átlaga
• Egyenes árfolyam: egy ország egységnyi fizető eszközének az értékét egy másik ország
fizetőeszközében határozzuk meg.
 • Keresztárfolyam: két deviza értékviszonyát egy harmadik ország valutája közbeiktatásával
állapítjuk meg.
A hitelintézetek árfolyamtábláján háromféle jegyzést találunk:
• devizaárfolyam,
• valutaárfolyam,
• csekkárfolyam.
A három közül a legmagasabb értéket a valutaárfolyam képviseli éppen a valuták költségigénye miatt
(szállítás, tárolás, őrzés).
Árfolyam rendszerek:
• lebegő árfolyam: a kereslet és kínálat hatására szabadon változhat;
• rögzített (fix) árfolyam: egy meghatározott szűk sávban mozoghat;
• kötött árfolyam: hatóságilag rögzítésre kerül.

Konvertibilitás

• Konvertibilitás definíciója: valamely ország valutája/devizája más ország

valutájára/devizájára szabadon átváltható
• Fajtái: teljes vagy részleges
1.) Jegybanki szintű – csak a jegybank válthatja át
2.) Külső teljes konvertibilitás – deviza külföldiek válthatják át csak korlátlanul
• Külső korlátozott (devizakülföldi követelésért pl. cs. árut vásárolhat)
3.)Belső konvertibilitás deviza belföldiek is szabadon váltanak
• De facto – engedély kell, de az engedély megadásra kerül
• De jure – nem kell engedély
• Formális konvertibilitás – deklaráltan létezik az átválthatóság, de gazdasági érvényesítése
korlátozott.

Korlátozástól mentes konvertibilitás feltételei

1. Versenyképes gazdaság
2. Reális és tartható árfolyam
3. Kielégítő devizatartalék illetve hitellehetőség
4. Stabil államháztartás

Árfolyamok hatásmechanizmusa

Árfolyam leértékelődés:
• Háztartásoknak rossz – mert ugyanannyi pénzért kevesebb terméket tudnak venni.
• Munkaerő olcsóbb lesz (versenyképesség növekszik)
• Export orientált gazdasági szereplőknek kedvező: termékeik külföldön relatíve olcsóbbak
lesznek (ár előny)
• Import orientált gazdasági szereplőknek kedvezőtlen (import megdrágul a hazai előállítású)
konkurenciával összevetve
• Külföldi befektetéseket ösztöni (olcsón jutnak pénzhez)
• Inflációt gerjeszthet (és ez eltűntetheti fent bemutatott kedvező hatásokat)
• Tőke felhalmozáshoz vezethet (ha a külker mérleg tartósan pozitív marad).
• Eladósodásra ösztönöz (később az adósság is „leértékelődik”).
• Fentiek miatt a gazdasági növekedés gyorsulni fog.
Árfolyam felértékelődés:
• Háztartásoknak jó (egységnyi pénzér több terméket tud vásárolni)
 • Munkaerő drágább lesz (versenyképessége csökken)
• Export megdrágul (volumene csökken)
• Import meglódul
• Külföldi befektetőknek nem kedvező
• Akár deflációhoz vezethet
• Tőke kiáramlás, de termék (akár beruházási eszközök, nyersanyag) beáramlás lehet az
eredménye
• Megtakarításra ösztönöz (később ugyanezért a pénzért többet tudok majd vásárolni)
• Fentiek miatt a gazdasági növekedés lassulni fog.

Nemzetközi pénzügyi mérlegek

• Pénzforgalmi mérleg: egy nemzetgazdaság külfölddel lebonyolított pénzügyi műveleteit

összesítő kimutatás.
• Minden ország számára fontos , hogy külgazdasági kapcsolataiból mennyi tartozása és
követelése keletkezik. Bizonyos időközönként mérleget készítenek a nemzetközi fizetésekről.
Ezt a célt szolgálja a fizetési mérleg.
• Nemzetközi fizetési mérleg: A nemzetközi pénzforgalom valamennyi tételének kettős
könyvviteli feljegyzése.

A fizetési mérleg statisztikában érvényesülõ kettõs könyvviteli elvre vonatkozó konvenciók

Követel (+) Tartozik (-)

áruk és szolgáltatások exportja az áruk és szolgáltatások importja

jövedelmek beáramlása jövedelmek kifizetése
kapott egyoldalú átutalások nyújtott egyoldalú átutalások
eszközök csökkenése eszközök növekedése
tartozások növekedése tartozások csökkenése

A nemzetközi fizetési mérleg részei

1993-ig: 2 részből állt:

1. Folyó fizetési mérleg
2. Tőkemérleg
1993-tól IMF standard, SNA (nemzeti számlarendszer) harmonizáció:
1. Folyó fizetési mérleg
2. Tőkemérleg
3. Pénzügyi mérleg
4. Nemzetközi tartalékok változása
 A FIZETÉSI MÉRLEG SZERKEZETE

I. Folyó fizetési mérleg (1+2+3+4)

1. Áruk
2. Szolgáltatások
3. Jövedelmek
4. Viszonzatlan folyó átutalások
II. Tõkemérleg (5+6+7)
5. Kormányzati szektor viszonzatlan tõke átutalásai
6. Egyéb szektorok viszonzatlan tõke átutalásai
7. Nem-termelt nem pénzügyi javak forgalma
III. Pénzügyi mérleg (8+9+10) *
8. Közvetlen tõkebefektetések
9. Portfólió befektetések
10. Egyéb befektetések
IV.Tévedések és kihagyások egyenlege
V. Teljes fizetési mérleg egyenlege (I+II+III+IV)
VI. A nemzetközi tartalékok változása

* A nemzetközi tartalékok változása nélkül

A nemzetközi fizetési mérleg

-szereplők

1. Devizabelföldi = az a szereplő, akire az adott ország

devizagazdálkodási szabályai vonatkoznak.
• 1a. Rezidens az a gazdasági szerelő, akit alapvető
gazdasági érdeke az adott országhoz köt.

• 2. Devizakülföldi= akire az adott ország

devizagazdálkodási szabályai nem vonatkoznak.
• 2a.Nem rezidens akit alapvető gazdasági érdeke a
külföldhöz köt.
• 3. Offshore= kedvező deviza- és adószabályozási
feltételeket biztosító országban bejegyzett szereplő

Fizetési mérleg pozíció

• Passzív tétel = külföldi fizetőeszköz

kiáramlását generáló tranzakció. (pl.
áruimport, tőkeexport)
• Aktív tétel = külföldi fizetőeszköz
beáramlását generáló tranzakció (pl.
áruexport, tőkeimport)

Folyó fizetési mérleg:

Az ország teljes áru- és szolgáltatásexportjának és –importjának különbségét mutatja, aminek

nagyobb része konkrét „látható” áruforgalmi tétel, de fontos szerepe van a „láthatatlan” tételeknek
is.
A folyó fizetési mérleg több tételből áll:
• a kereskedelmi mérleg,
• az árufuvarozás és szállítmányozás egyenlege,
 • az idegenforgalmi mérleg,
• a kormányzati fizetések egyenlege,
• a kamatok és pénzügyi befektetések jövedelmeinek mérlege,
• a közvetlen tőkebefektetések jövedelmeinek egyenlege,
• a szolgáltatások egyenlege,
• a munkából és tulajdonból származó jövedelmek egyenlege,
• az egyéb folyó fizetések és egyoldalú folyó átutalások egyenlege.
1. aktív, ha a devizabevételek meghaladják a devizakiadásokat
2. passzív, ha a devizakiadások a nagyobbak.
3. nullszaldósnak nevezzük, ha a bevételek megegyeznek a kiadásokat

Tőkeforgalmi mérleg:

• Arra ad választ, hogy a folyó fizetési mérleg egyenlegét mire használták fel (aktív egyenleg
esetén), illetve milyen forrásból fedezték (passzív egyenleg esetén).
A tőkeforgalmi mérleg két részre bontható:
• tőkeműveletek: a rövid, közép- és hosszú lejáratú hitelműveletek
• monetáris tartalékok változását eredményező műveletek

Pénzügyi mérleg

• Közvetlen tőkebefektetések
• Portfólió befektetések
• Egyéb befektetések
• (Nemzetközi tartalékok)

Nemzetközi fizetési mérleg –

tranzakciók

A folyó pénzügyi műveletek piaca:

a deviza kereslete és kínálata az exporttól és importtól, valamint a tényezőjövedelem-transzferek
(pl. munkabér, osztalék) irányától és nagyságának alakulásától függ.
A tőketranzakciók piaca:
• a deviza kereslete és kínálata a direkt (közvetlen) befektetésektől (a közvetlen befektetésnek nincs
lejárata, a befektető tartós érdekeltsége a vállalatirányításban);
• a portfólió befektetésektől, itt másodlagos piaccal rendelkező értékpapírokról van szó;
• bankhitel forgalomtól;
• a spekulációs befektetésektől (forró tőke) függ.

Nemzetközi fizetési mérleg –

nyilvántartási nehézségek

• szürke és fekete gazdaság, (becslés),

• határesetek - nemzetközi standardok, IMF
• a tranzakciók nyilvántartási időpontja.
• a műveletek többféle valutanemben történnek, megfelelő árfolyam.
 Monetáris politikai szempontok

Hogyan hat a fizetési mérleg egyenlege a

pénzmennyiségre?
• az aktívum pénzmennyiséget növelő,
• a passzívum pénzmennyiséget csökkentő hatást fejt ki.
Aktívum/passzívum mi a jó? USA, GBR, Mo.

Nemzetközi pénzügyi intézmények

Nemzetközi szervezetek: A nemzetközi szervezetek az államközi együttműködés azon formái,

amelyek nemzetközi szerződés révén jönnek létre; állandó struktúrával, azaz legalább egy állandó
szervvel rendelkeznek, és az alapító okiratukból következően nemzetközi jogalanyisággal vannak
felruházva.
Nemzetközi pénzügyi intézmények: olyan nemzetközi szervezetek, amelyek alapvetően pénzügyi
funkciókat látnak el
Fontosabb jellemzők:
• államok hozzák létre
• többségük államközi/kormányközi szervezetként működik
• konstitucionális elem: államok közötti szerződéssel, alapító okirattal hozzák létre őket
(szerződés, alapokmány, alkotmány, statútum, megállapodás,)
• institucionális elem: állandó struktúrával, szervekkel, intézményekkel rendelkeznek
• nemzetközi jogalanyisággal bírnak

IMF

International Monetary Fund - Nemzetközi Valutaalap

• A szervezet célja a megbillent gazdaságú tagországok hitelezése annak érdekében, hogy a
pénzügyi krízisek nehezebben terjedjenek a világban.
• Felügyeli a nemzetközi monetáris rendszert
• Rövid és középlejáratú hitelek nyújtása ideiglenes fizetésimérleg-problémákkal küzdő
tagállamok számára
• Feltételes hitelek nyújtása
• Pénzügyi forrásait a tagállamok kvóta-befizetései adják
• 182 tagállama és kb. 2300 alkalmazottja van.
tagsági kvóták:
SDR = Special Drawing Right
/IMF elszámolási egység/
SDR meghatározza:
1. Pü-i forrásokhoz hozzájárulás
2. Szavazati súly
3. Pü-i forrásokhoz hozzáférés
Célkitűzése:
• Nemzetközi valutáris együttműködés érdekében konzultációs fórum biztosítása;
• Nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok bővítése;
• Nemzetközi valutastabilitás
• Deviza-korlátozások fokozatos eltörlése;
• Fizetési egyensúly helyreállítása érdekében IMF-segítség
• Nemzetközi fizetési mérleg kiegyensúlyozás
Tevékenysége :
 • Árfolyam politikák felügyelete
• Pénzügyi hitelezés. A lehetséges hitelcsomagok:
1. Készenléti hitelmegállapodás (Stand-By Arrangements) likviditáspótló, biztosítás
jellegű keret, amiből nem feltétlenül szükséges pénzt lehívni. Jellemző nagysága az
ország egyéves külső refinanszírozási szükséglete.
2. Rugalmas hitelkeret (Flexible Credit Line) szabad felhasználású keret csak erős
gazdaságú országoknak.
3. Elővigyázatossági és likviditási hitelkeret (Precautionary and Liquidity Line) szigorú
feltételekkel, makrogazdasági egyensúlyt helyreállító gazdaságpolitikai
intézkedésekhez kötött hitelkeret.
4. Kibővített megállapodás (Extended Fund Facility) stabilizációs programok,
strukturális reformok támogatására szolgáló közép- és hosszú távú hitelkeret.
5. Pénzügyi gyorssegély (Rapid Financing Instrument) „exogén sokkok”, például
természeti katasztrófák miatt sürgős fizetési mérleg kiegyenlítésre szolgál

IBRD
Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank- Világbank
(International Bank of Reconstruction and Developement)

Fő funkciója: a tagországok gazdasági növekedésének elősegítése, különböző termelő és

infrastrukturális finanszírozások, illetve hiteleknyújtásával.
Általános céljai
1. Szegénység csökkentése
2. Fejlődő világ életminőségének javítása
3. Szegény rétegek segítése
4. Pénzügyi rendszerek fejlesztése
5. Korrupció elleni küzdelem
6. Konzultáció, képzések, együttműködés a kormányzati és a civil valamint az üzleti szférával
További céljai:
1. Újjáépítési és termelő célú beruházások támogatása;
2. Külföldi magántőke bevonások elősegítése;
3. Nemzetközi befektetés-ösztönzés;
4. Nemzetközi hitelmixek (confinancing: több forrású) elősegítése;
5. Hadigazdálkodásról normál gazdaságra való áttérés elősegítése
Főleg fejlődő országoknak nyújt, a szokásos piaci feltételeknél jóval kedvezőbb hiteleket, mivel ezek
az országok a nemzetközi tőkepiacon képtelenek elfogadható kondíciójú hitelekhez jutni.
Forrásait tagállami befizetések a fedezik.
Hitelformák:
• Célhitelek = Projekt hitelek
• Ágazati hitelek
• Szerkezetátalakítási hitelek
Sokáig projekt hiteleket nyújtott a Világbank, mára viszont a szerkezet-átalakító hitelek kerültek
előtérbe, melyek szélesebb felhasználási lehetőséget biztosítanak.
A Világbank részvénytársaság formában működik.

IFC

• International Financial Corporation

• Nemzetközi Pénzügyi Társaság - IFC (1956)
• Feladat: a magánszektor és a tőkepiac fejlődésének támogatása
• 176 tagország
Az IFC operatív tevékenységének az alábbi konkrét formái vannak:
• készenléti hitelnyújtás
• az általa szervezett beruházások kapcsán tőkejegyzésre vonatkozó kötelezettség vállalása
• kölcsönszindikátusok szervezése
• garanciavállalás
• szakmai segítségnyújtás a fejlődő országok kölcsönpiacának kialakításához
• katalizátorként való tevékenykedés a tőke és a termelés összehangolásában

IDA
(International Development Agency)
Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség

• Kedvezményes hitelezési szerv

• Cél: a legszegényebb országok segélyezése
• 35-40 éves (!) futamidejű hitelek,
• 10 éves törlesztési moratórium,
• kamatmentes – 0,5% kezelési költség,
• Kedvezményezett: eddig 110, most kb. 55 ország

MIGA

• Sokoldalú Beruházásvédelmi Ügynökség

• Multilateral Investment Guarantee Agency = MIGA (1988)
• 25-20 éves futamidejű garanciák
Védelem 4 nem kereskedelmi kockázatra:
• Kereskedelem akadályozása,
• Tulajdontól való megfosztás (államosítás),
• Jogvédelem a fogadó ország hatóságaival szemben,
• Háborús (vagy polgárháborús) kockázat.
Együttműködés az IFC-vel

ICSID
Beruházási Viták Rendezésének nemzetközi Központja
(International Centre for Settlements of Investment Disputes 1966)

• Az ICSID pártatlan nemzetközi (jogi/békéltető) fórum, amely

• biztosítja a felek közötti jogi viták megoldását
• kiegyezés vagy bírósági eljárás útján.
• Felek: államok, beruházók,
• Az ICSID-t létrehozó egyezmény egy sokoldalú megállapodás,
• 1965-ben került aláírásra és 1966-ban lépett hatályba.
• Az egyezmény rögzíti az ICSID mandátumát, szervezetét és fő funkcióit.
• Az ICSID arra törekszik, hogy eltávolítsa a jelentősebb akadályokat a magánbefektetések
nemzetközi áramlása érdekében, amelyeket a nem üzleti kockázatok és a beruházási vitákra
szakosodott módszerek hiánya okoz.
Kb. 140 tagország
 Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank

EBRD: European Bank for Reconstruction and Development

• A rendszerváltozás kezdetén, 1989-ben az Európa Tanács támogatásával jött létre
• Legfontosabb célja: a piacgazdaság és a pluralizmus támogatása
• Közép- és Kelet-Európa 26 országában támogatja a strukturális és ágazati reformokat (pl.
infrastruktúra)
• Kölcsönöket nyújt, magánvállalatokat támogatja

EIB
Európai Beruházási Bank

• Az Európai Beruházási Bank az uniós országok projektjeit támogatja, emellett a jövőben

csatlakozó és a partnerországokban is eszközöl beruházásokat.
• Az EU költségvetési forrásai helyett tőkepiaci hiteleket vesz igénybe. A pénzt kedvező
feltételek mellett kölcsönzi ki az uniós szakpolitikai célkitűzéseknek megfelelő projekteknek.
• Az EBB 2008-ban összesen közel 60 milliárd eurót hitelezett. Az EBB nonprofit alapon
működik, és az általa felvett kölcsön költségeihez közeli mértékű kamat mellett ad hitelt.

BIS
Nemzetközi Fizetések Bankja
(Bank for International Settlements)

• A világ legrégebbi, jelenleg is működő nemzetközi pénzügyi szervezete

• 1962-71 között a nemzetközi valutaválságok megelőzése és kezelése volt a fő feladat.
• 1971 óta a szervezet profilja az európai pénzügyi piacok elemzése illetve bank- és
biztosítótársaságok felügyelete.
Feladatai:
• Kezességvállalás nemzetközi pénzügyi műveletek során
• A pénzügypolitika vizsgálata
• A jegybankok közötti együttműködés segítése
• A nemzetközi pénzügyi rendszerek stabilitásának megőrzése
• Bankok felügyelete
• Statisztikák és információk gyűjtése, publikálása
• Banki feladatok ellátása nemzeti jegybankok számára

A Pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságban

• A pénzügyi rendszer olyan piacok, illetőleg piaci szereplők, valamint törvények és technikák
összessége, amelyek lehetővé teszik a pénz- és tőkekapcsolatokat a gazdaságban.
Ad 1) Piacok:
• Pénzpiac
• Tőkepiac
Ad 2) Szereplők:
• megtakarítók(befektetők),
• beruházók,
• pénzügyi intézmények
• Ellenőrző és szabályozó szervezetek
• arbitrazsőrök,
• spekulánsok
Ad 3) Szabályok:
- Jogszabályok
- Szokásjog
- Szokványok
- Szokások
A pénzügyi rendszer elemei

• Monetáris rendszer (kb. a tananyag eleje)

• Fiskális rendszer (kb. 2 előadás közepétől)
• Pénzügyi piacok (kb. 3. előadástól )
• Pénzügyi ellenőrzési rendszer (másik diszciplína)

A pénzügyi rendszer típusai

• Banki alapú, közvetett finanszírozáson alapuló kontinentális, bankorientált modell,

univerzális bank.
• Tőkepiaci alapú, közvetlen finanszírozáson alapuló angolszász modell.
• Egyéb (pl: szocialista országok – állami tőke elosztás)

A pénzügyi rendszer funkciói

1.A gazdaság pénzellátásának biztosítása.

2. A gazdaság fizetési rendszerének biztosítása.
3. Megtakarítások beruházókhoz történő allokálása.
4. Jövedelmek térbeni, időbeni elosztása.
5. Az erőforrások és információk áramlásának biztosítása.
6. Gazdaságpolitikai eszköz.
7. A bizonytalanság és a kockázatok kezelése.

Pénzügyi piacok

A pénzügyi piac a pénz cseréjének helyszíne, ahol egymásra találnak a megtakarítással

rendelkezők illetőleg a beruházni, vagy hitelt felvenni szándékozók.
Elsődleges feladata a gazdaságban keletkező szabad pénzeszközök (megtakarítások), tőkék
eljuttatása a felhasználókhoz.
Pénzügyi piacok –
A pénzügyi szektor közvetítő szerepe

A közvetítőrendszer szerepét illetően a tőkeáramlás két formáját különböztetjük meg:

• Közvetlen tőkeáramlás: a megtakarítás közvetlenül cserél gazdát a végső felhasználó jövőbeli
pénzével, azaz az ő fizetési ígéretével, például valamely értékpapírral. Ezt segíthetik elő az
értékpapír-piaci közvetítők, az ügynökök (dealerek, brókerek).
• Közvetett tőkeáramlás: a megtakarításokat először egy közbeeső intézménynek összegyűjti,
majd azokat a végső felhasználóknak továbbadja nagyságrendre, kockázatra, lejáratra és
likviditásra vonatkozó igényei szerint átalakítva.
 Pénzügyi piacok –
Közvetítő intézmények

• Bankok
• Betéti intézetek (pl. lakásépítést finanszírozó takarékpénztárak).
• Biztosítók, nyugdíjalapok: fő funkciójuk, hogy az általuk összegyűjtött pénzalapjukból
kártérítéseket fizessenek, illetve nyugdíjat folyósítsanak ügyfeleiknek.
• Befektetési alapok: arra specializálódnak, hogy az értékpapírt vásárolni szándékozók sok kis
tőkéjét összegyűjtsék abból a célból, hogy az így összegyűlt megtakarításokat nagy
szakértelemmel, pontos információkkal, kis tranzakciós költségek mellett, jövedelmezően
befektessék.
• Finanszírozási társaságok: forrásaik értékpapír-kibocsátásból és kölcsöntőkéből származnak,
amit rövidlejáratú fogyasztási vagy üzleti célú hitelek nyújtására fordítanak.
• Egyéb közvetítő pénzintézetek: jelzálogbankok, lízingtársaságok.

Pénzügyi piacok –
Pénzügyi piacok csoportosítása

• Időbeliség szempontjából: pénzpiac és tőkepiac.

• A kibocsátás alapján: nyílt és zárt piac.
• A piac funkciója alapján: elsődleges és másodlagos piac. Előbbinél a pénzügyi termék
közvetlenül a felhasználótól, tehát a kibocsátás során kerül a megtakarítóhoz, utóbbinál már
közvetítéssel, azaz másodkézből, egy olyan befektetőtől, aki korábban jutott hozzá.
• Az ügyletek esedékessége szerint: azonnali és határidős piac. Előbbinél a szerződéskötéssel
egyidejűleg megtörténik a teljesítés is. Utóbbinál a szerződéskötéstől időben külön válik a
teljesítés (amely valamely jövőbeli időpontban válik esedékessé).
• Az eszköz jellege alapján: értékpapírpiac, árutőzsde, nyersanyagok piacai

Pénzügyi piacok –
A pénzügyi piacok szabályozása

A hazai pénzügyi piacot, s így az értékpapírpiacot szabályozó legfontosabb törvények:

– tőkepiaci törvény,
– hitelintézeti törvény,
– törvény a gazdasági társaságokról.
A pénzügyi, valamint az értékpapírpiaci felügyeleti szerepet hazánkban (2013-tól) az MNB tölti
be. Főbb feladatai:
– A pénz- és tőkepiaci tevékenységek folytatásának engedélyezése.
– A törvényi előírások betartásának ellenőrzése.
– A hiányosságok és szabálytalanságok szankcionálása: intézkedések, bírságok.

Makropénzügyi folyamatok 4.

Értékpapírok –
Az értékpapírok jellemzői

• Különleges és szigorú alakszerűséghez kötött okirat.

• Valamilyen vagyoni jogot foglal magába, amely általában valamilyen pénzkövetelésre irányul.
• A benne foglalt jogokat megtestesíti, így nélküle azok nem bizonyíthatók, s nem is
érvényesíthetők.
• Forgalomképes okirat, azaz a benne foglalt jogok másra átruházhatók.

Értékpapírok –
Az értékpapírok csoportosítása

Az értékpapírban foglalt jog szerint:

• Hitelviszonyt testesít meg (kötvény, váltó).
• Részesedést vagy tagsági jogokat testesít meg (részvény).
• Árura szóló tulajdonjogot testesít meg (közraktárjegy).
Hozam szerint:
• Formailag nem kamatozó (váltó, diszkont papírok).
• Fix kamatozású (klasszikus kötvény).
• Változó hozamú (részvény).
Lejárat szerint:
• Rövid lejáratú – egy éven belül (váltó, kincstárjegy).
• Közép lejáratú – 1-5 év (kötvény, letéti jegy).
• Hosszú lejáratú – 5 éven túl (kötvény, záloglevél).
• Lejárat nélküli (részvény).
• Forgalomképesség szerint:
• a) Bemutatóra szóló – korlátlanul átruházható.
• b) Névre szóló – írásban, engedményezéssel ruházható át (névre szóló részvény).
• c) Rendeletre szóló – írásban, forgatmány útján ruházható át (váltó).
• 5) A forgalmazás köre alapján:
• a) Belföldre szánt.
• b) Nemzetközi forgalomba szánt.
• 6) A forgalom koncentráltsága szerint:
• a) A tőzsdén forgalmazott.
• i) Jegyzett.
• ii) Nem jegyzett.
• b) A tőzsdén nem forgalmazott.
A kibocsátó szerint:
Állampapírok:
• Költségvetési papírok (államkötvény, kincstárjegy).
• Központi szervek papírjai (kötvények).
Egyéb:
• Önkormányzati papírok (kötvények).
• Pénzintézeti papírok (letéti jegy).
• Vállalati papírok (kötvény, részvény).
Megjelenési forma szerint:
• Fizikai papír, okirat.
• Dematerializált értékpapír
Értékpapírok –
Dematerializált értékpapír

Dematerializált értékpapír: nyilvántartásokban létező, elektronikus úton rögzített és továbbított,

értékpapírszámlán nyilvántartott, a jogszabályban meghatározott valamennyi kelléket tartalmazó
adat.
Kibocsátáskor egyetlenegy értékpapír készül, amely összevontan tartalmazza az alapvető
fontosságú adatokat. E papírt a központi értéktárban – Központi Elszámolóház és Értéktár Rt.
(KELER) – kell letétbe helyezni. Erről az alapdokumentumról tulajdonosonként részletező
nyilvántartás készül, amely tulajdonképpen az értékpapírszámla. Ezeket a számlákat a forgalmazó
vezeti. A forgalmazó tulajdonában álló értékpapírról a központi elszámolóház vezet számlát.

Értékpapírok – A váltó

Váltó - olyan rendeletre szóló, rövidlejáratú értékpapír, amelyben adós-hitelezői viszony testesül
meg. A kereskedelemben játszik szerepet, és az eladó kockázatát hivatott csökkenteni.
Saját váltó: a kibocsátó kötelező fizetési ígéretet tesz, hogy a váltóban feltüntetett összeget, a
váltó lejáratának időpontjában, a megjelölt helyen a váltó tulajdonosának megfizeti.
Idegen váltó: a kibocsátó felszólítja a címzettet (kötelezett) egy jövőbeni időpontban történő
fizetésre a rendelvényes, mint kedvezményezett javára.

Értékpapírok – A csekk

• azonnali fizetésre szóló, fizetési megbízás.

• mindig a kibocsátó számlavezető bankjára szól.
• szabványosított formájú, rövidlejáratú értékpapír, amely megtestesíti a benne szereplő
követelést.
• szigorú alakisághoz kötött
• a végső kedvezményezett váltja be a vevő bankjánál és jut hozzá a követeléshez

Értékpapírok –
A kötvény – Törlesztés

A kötvény jogi formáját tekintve kölcsön: a kötvény névértékét a kibocsátó legkésőbb lejáratkor
köteles visszafizetni (kivéve az örökjáradék kötvényt).
A törlesztés főbb módozatai:
• lejáratkor egy összegben;
• a futamidő alatt azonos időszakonként, egyenlő vagy különböző részletekben;
• bizonyos türelmi idő után azonos időszakonként, egyenlő vagy különböző részletekben;
• sorsolással (nyereménykötvény).
Értékpapírok –
A kötvény – Kamatozás

A fix kamatozású kötvényeknél az előre megállapított kamatláb az egész futamidő alatt

változatlan.
A változó kamatozású kötvények esetén a kamatszintet valamilyen gazdasági változóhoz kötik.
Speciális kamatozású kötvényfajták:
• kamatos kamatozású;
• progresszív kamatozású: előre megállapított, de évente progresszíven emelkedő mértékű
kamatokat alkalmaz,
• degresszív kamatozású;
• kamatszelvény nélküli (zéró kupon): a kamattal csökkentett diszkont árfolyamon vásárolható
meg, a lejáratkor a névértéket fizeti.
Értékpapírok –
A kötvény – Kibocsátás

A kötvénykibocsátásra jogosult szervek:

• állam,
• központi költségvetési szervek,
 • önkormányzatok,
• pénzintézetek,
• jogi személyiségű gazdálkodó szervezetek.

Értékpapírok –
A kötvény – Összehasonlítás

A kötvénykibocsátás és más finanszírozási formák összehasonlításának szempontjai:

• a folyósítás ütemezése;
• lejárati idő;
• a törlesztés kezdete, ütemezése;
• a kölcsönforrás ára;
• járulékos költségek, stb.
Általában a kötvénykibocsátás kedvezőbb az azonos kondíciójú bankhitelnél.

Értékpapírok – Kincstárjegy

A kincstárjegy állam által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír. Rövid lejáratú,

futamideje maximum egy év lehet. Bemutatóra szóló, átruházható, fix kamatozású. Formailag a
kötvényhez áll közel.
Formái:
Kamatozó kincstárjegy: az állam a névérték, és az arra vonatkoztatott, előre meghatározott
kamat fizetését ígéri a megjelölt időpontban.
Diszkont kincstárjegy: az állam a névérték alatti (diszkont) áron bocsátja ki, s a megjelölt
időpontban a névértéket (a vételár kamattal felnövekedett összege) fizeti a tulajdonosnak.

Értékpapírok – Kincstárjegy tulajdonságai

• A költségvetés likviditási problémáinak megoldására szolgál.

• Kibocsátásáról az éves költségvetési törvény rendelkezik.
• A kincstárjegy biztonságos és likvid befektetési forma.
• Az állam garanciát jelent a visszafizetésre.
• Rövid futamideje miatt pedig a kamatlábak változásából eredő kockázat elenyésző.
• Hozama megmutatja, hogy mennyit hajlandó fizetni a piac a kockázat nélküli befektetésekért.
• Velük nyíltpiaci műveletek végezhetők.

Értékpapírok – Részvény

A részvény a részvénytársaságok alapításakor, vagy alaptőkéjük felemelésekor kibocsátott

értékpapír, amely a vállalat tőkéjének meghatározott – a névértékének megfelelő – hányadát
testesíti meg.
A kibocsátott részvények névértékének összege a vállalat alaptőkéje (jegyzett tőkéje).
A kibocsátás időpontjában a kibocsátási árfolyam nem lehet névérték alatt, lehet vele egyenlő, vagy a
névérték feletti. A működés során az árfolyamérték lesüllyedhet a névérték alá.
Az árfolyamérték a mindenkori tényleges piaci érték, ezzel mérhető össze az elméleti/becsült
árfolyam.
A könyv szerinti érték a saját tőke és a törzsrészvények számának a hányadosaként határozható meg.
 Értékpapírok – Részvény –
A részvényben levő jogok
A részvényes vagyoni jogai:
• A részvénytársaság nyereségéből való részesedési jog, más néven osztalékra való jog: a
részvénytársaság fennállása alatt a részvényeseket részvényük névértékének arányában a
vállalkozás éves tiszta nyereségének egy bizonyos hányada illeti meg (osztalék).
• A részvénytársaság felszámolásakor a részvényest likvidációs árbevételi jog illeti meg: a
tartozások kifizetése utáni vagyon (likvidációs árbevétel) részvények arányában történő
felosztása.
• Elővételi jog: tőkeemelés esetén a részvényes – a birtokában álló részvények arányában –
elsőbbséget élvez az újabb részvények vásárlásánál.
A részvényes tagsági jogai:
1. Alapjogok:
– Részvétel a közgyűlésen, ahol részvényei arányában szavazati jog illeti meg.
– Ellenőrzési jog: felvilágosítás kérése, beleszólás az üzletmenetbe.
– Óvási, megtámadási jog a közgyűlés határozataival szemben – törvény-, vagy
alapszabálysértő intézkedések esetén.
2. Mellékjogok: adminisztrációs tevékenységek.
3. Kisebbségi jogok (érdekvédelmi funkciójuk van):
– Az igazgatótanács bizonyos döntéseinek felülvizsgálata.
– A közgyűlés összehívásának kezdeményezése.
– A közgyűlés napirendjének meghatározása, stb.

Értékpapírok – Részvény –
Részvényfajták

Kibocsátási idő szerint

a.) részvényutalvány: névre szóló okirat (nem értékpapír), a részvénytársaság bejegyzése előtt a
részvényesek által teljesített vagyoni hozzájárulásról állítható ki, az alakuló közgyűlésen való
részvételre jogosít, nem forgalomképes, csak a befektetés igazolására szolgál.
b.)ideiglenes részvény: cégbejegyzést követően az alaptőke már befizetett részéről szól (még
nincs a teljes alaptőke befizetve), forgalomképes, névre szóló értékpapír szabályai szerint lehet
átruházni, és bejegyzik a részvénykönyvbe, de a részvény kibocsátásakor megsemmisítik.
c.) részvény: a részvénytársaság bejegyzését követően, a teljes alaptőke befizetése után kerül
forgalomba.
Forgalomképesség alapján:
• Bemutatóra szóló: szabadon átruházható.
• Névre szóló: tulajdonosa ismert, be van jegyezve a társaság részvénykönyvébe. Akkor
alkalmazzák, ha biztosítani akarják, hogy a papírok ne kerüljenek nemkívánatos befektetők
kezébe.
Tagsági jogok alapján:
• Törzsrészvény: tulajdonosai részére azonos tagsági jogokat testesít meg.
• Elsőbbségi részvény: tulajdonosa valamiben (osztalék, likvidációs hányad, szavazati jog,
elővásárlási jog, stb.) elsőbbséget élvez a törzsrészvényesekkel szemben.

Értékpapírok – Részvény –
A részvények kibocsátása

Zártkörű alapításnál az alapítók a részvénytársaság összes kibocsátott részvényét átveszik. Erről,

valamint a részvénytársaság szervezetéről és működéséről az alapító okiratban rendelkeznek.
Nyilvánosan működő részvénytársaságok nyilvános eljárással, részvényjegyzés útján alapíthatók. A
jegyzés a jegyzési ív aláírásával történik. A részvényjegyző köteles a jegyzett összeg bizonyos
hányadát befizetni (a többit egy éven belül).

Értékpapírok – Banki papírok –

Letéti jegy

A letéti jegy bemutatóra, vagy névre szóló értékpapír, melyben a hitelintézet arra kötelezi magát,
hogy a megjelölt időben és módon a mindenkori tulajdonosnak megfizeti az értékpapíron
meghatározott összeget, és annak előre meghatározott kamatát.
A letéti jegy beváltását a kibocsátástól számított egy éven túl meg kell kezdeni, s három éven belül be
kell fejezni.
A kamat mértékét a kibocsátó pénzintézet határozza meg.
Szabadon átruházható.
A követelés a beváltásra előírt határidő lejáratát követő tíz év alatt évül el.

Értékpapírok – Banki papírok –

Pénztárjegy

A pénztárjegy a letéti jegyhez hasonló értékpapírforma, néhány eltéréssel:

• rövidlejáratú,
• csak bemutatóra szóló lehet,
• csak fixcímletekben váltható, így a megtakarításhoz hozzátenni, vagy abból elvenni
nem lehet.

Értékpapírok – Befektetési jegy

Befektetési jegy - törvényben meghatározott módon és alakszerűséggel az alapkezelő által

sorozatban kibocsátott, vagyoni és egyéb jogokat biztosító, átruházható értékpapír, amelyben a
kibocsátó meghatározott pénzösszeg rendelkezésre bocsátását elismerve kötelezi magát, hogy
azt a befektetési jegy tulajdonosa érdekében befektetési alap kialakítására, illetve az abban
történő elhelyezésre fordítja, és az így létrehozott alapot a befektetők általános megbízásából
kezeli.
A befektetési jegy részesedést testesít meg. Tulajdonosa korlátozott tulajdonosi jogokat szerez,
kizárólag hozamra és likvidációs ellenértékre jogosult, az alap működésébe nem szólhat bele.

Értékpapírok – Közraktárjegy

A közraktári jegy a közraktárban elhelyezett áru tulajdonjogát, az áru feletti rendelkezési jogot
testesíti meg. Az áru közraktárban való elhelyezésekor kerül kiállításra. Két részből áll:
1. Árujegy: az áru feletti rendelkezési jogot biztosítja. Átruházása révén az áru eladható,
anélkül, hogy közben a raktárt elhagyta volna. Önmagában csak a zálogjegyen
feltüntetett összeggel csökkentett értékkel rendelkezik, a közraktárnak az áru
kiszolgáltatására vonatkozó, a zálogjegy által korlátozott kötelezettségét biztosítja.
2. Zálogjegy: az áru tulajdonjogát képviselve azt a lehetőséget adja birtokosának, hogy
mint zálogot fedezetül ajánlja fel hitelfelvétel során.
 Értékpapírok – Közraktári jegy – Közraktár

A közraktári jegy kibocsátója a közraktár. Ez olyan szervezet, amelynél árut közraktározás

céljából szerződés alapján letétbe helyezhetnek. Működése szigorú törvényi szabályokhoz kötött.
Tevékenységei:
• a befogadott áru tárolása, őrzése;
• kiegészítő szolgáltatások végzése;
• közraktári jegy kibocsátása;
• az áru kiszolgáltatása;
• hitelnyújtás, garanciavállalás.

Értékpapírok – Közraktári jegy - Közraktári jegy jellemzői

A közraktári jegy két része egymástól függetlenül is átruházható, ennek ellenére az áru csak
mindkét rész együttes birtokolása esetén adható ki.
A közraktárban elhelyezett áru tulajdonosa árufedezet mellett nyújtott, kedvező kondíciójú – ún.
lombard – hitelhez juthat a zálogjegy bankra történő forgatásával.
Az árufedezet mellett a közraktár az ügyfélért garanciát is vállal. Miután a zálogjegy ellenében
nyújtott hitel az átlagosnál kisebb kockázattal jár, kamatozása is kedvezőbb.
A szabályozás szerint maga a közraktár is nyújthat hitelt; ekkor a zálogjegyet a közraktárra kell
forgatni a kölcsön biztosításához.

Értékpapírok – Értékpapírpiacok

Az értékpapírpiac az értékpapírok adásvételének, a kereslet és a kínálat összetalálkozásának a

helyszíne.
Értékpapírok – Értékpapírpiacok - Értékpapírpiacok fajtái

Az adásvétel tárgya szerint:

• részvénypiac,
• kötvénypiac,
• állampapírpiac, stb.

A kibocsátók szerint:
• vállalati,
• állami,
• önkormányzati,
• magán kibocsátású papírok piaca, stb.
Az ügyletek esedékessége alapján:
Azonnali vagy prompt piac: a partnerek az eszköz azonnali szállítására szerződnek, a
szerződéskötés és az eszköz szállítása egyidőben történik, nincs mód spekulatív ügyletekre
Határidős vagy terminpiac: a partnerek a szerződésben egy későbbi szállítási időpontban
állapodnak meg. Egyaránt előfordulnak a valós és spekulatív ügyletek
A piac funkciói / feladatai szerint:
Elsődleges piac: az eddig még nem forgalmazott értékpapírok kerülnek forgalomba, és a
megtakarítások átalakulnak működő tőkévé
Másodlagos piac: a korábban már kibocsátott értékpapírok cserélnek gazdát.
A piac szervezettsége alapján:
• decentralizált, tőzsdén kívüli piac;
• pulton keresztüli, OTC piac;
• koncentrált piac.

Értékpapírok – Értékpapírpiacok – Decentralizált értékpapírpiac

Decentralizált vagy tőzsdén kívüli értékpapírpiac esetén az adásvétel földrajzilag szétszórt

helyen történik.
Itt nincsenek szigorú bekerülési szabályok, s a résztvevők maguk állapítják meg a szerződés
feltételeit.
A szervezettség hiánya miatt a tranzakciós költségek alacsonyabbak, viszont kevésbé állnak
rendelkezésre információk is. Elsősorban az intézményi befektetők vannak jelen e piacokon, akik
saját szervezeti háttérrel rendelkezve kevésbé igénylik a közvetítést, s vonzza őket az alacsony
jutalék.
Értékpapírok – Értékpapírpiacok –
OTC piac

A pulton keresztüli vagy OTC piac a szervezettségnek már egy magasabb fokát képviseli.
Bankközi, számítógépes hálózatokon keresztül működő piacot jelent. A befektetők ezen a piacon
közvetítőkön keresztül tudnak részt venni, a megbízást a piac közvetlen résztvevői (a közvetítők)
a „pulton keresztül” az ügyfelektől kapják. A megbízást az értékpapír-piaci közvetítő cég
számítógép és telefon segítségével hajtja végre. A közvetítők on-line számítógépes kapcsolatban
állnak egymással, s egy erre a célra kifejlesztett rendszer segítségével üzletelnek. Ezt a piacot –
bár nem szabályozott – csak a rendszerbe belépő, a kereskedés feltételeivel rendelkező szereplők
vehetik közvetlenül igénybe. Az árfolyamok a kereskedők alkujában alakulnak ki, pillanatról-
pillanatra.
Értékpapírok – Értékpapírpiacok –
Koncentrált piac

A koncentrált piac lényege, hogy földrajzilag egy helyre vonja össze a kereskedést, a piac
szereplőit. Változatai:
Aukció vagy árverés: kizárólag a keresletet koncentrálja, a vevőket hívja össze. Formái:
– francia aukció – egy minimumárral kezdik a licitálást,
– holland aukció – egy maximum árat határoznak meg, és lefelé licitálnak.
Tender: ez csak a kínálatot koncentrálja. Egy vevő fordul pályázat kiírása útján a potenciális
eladókhoz, hogy a számára lehető legkedvezőbb feltételekkel valósulhasson meg a tranzakció.

Tőzsde: koncentrálja mind a keresletet, mind a kínálatot. Utóbbi koncentrációjára persze

csak olyan áru esetén valósulhat meg, amiből több egyforma létezik: a tőzsde egynemű,
homogén tömegáruk piaca. Likvid piacot biztosít a tőzsdei áru számára, s eközben tökéletes (sok
piaci szereplő értékítéletén alapuló) piaci árat képes kialakítani.

A tőzsde - A tőzsde fogalma

A tőzsde egy különlegesen szervezett koncentrált piac, ahol a helyettesíthető tömegáruk

(beleértve az értékpapírokat is) kereskedése szigorúan előírt szabályok szerint történik.
A tőzsde helyszínt biztosít a kereskedéshez, amely egy helyre koncentrálja a keresletet és a
kínálatot, s emellett a résztvevők számára rendkívül szigorú, speciális, csak a tőzsdére jellemző
szabályokat alkot.
A különleges szervezettséget a következőképp lehet leírni: a tőzsdén csak meghatározott
árukat, meghatározott helyen és időben, meghatározott személyek, meghatározott módon
adhatnak és vehetnek.
A kereskedelem lebonyolítására vonatkozó szabályok a tőzsdei szokványok.
A szigorú kötöttségek főként a befektetők biztonságát szolgálják.

A tőzsde - A tőzsde fajtái

A tőzsdén forgalmazott áruk jellege szerint:

Árutőzsde, ahol fizikai áruk adásvétele történik.
Általános: sokfajta árucikkel foglalkoznak.
Speciális: csak meghatározott áruval, illetve árucsoporttal foglalkoznak.
Értéktőzsde, ahol értékpapírok, devizák, nemesfémek, stb. adásvétele történik.
Általános: sokfajta ügylettel foglalkoznak.
Speciális: csak adott típusú ügyleteket bonyolítanak.
– Deviza-,
– Nemesfém-,
– Értékpapírtőzsde.
Vegyes: a fenti megoldások ötvözete.
A tőzsde jogállása szempontjából:
Európai kontinentális típusú tőzsde: közjogi jellegűek, tevékenységük felett az állam
gyakorol felügyeletet. Az állami befolyás jelentős. A vezetőséget vagy az állam nevezi ki, vagy a
tagok maguk választják.
Angol-amerikai típusú tőzsde: magánjogi jellegűek, részvénytársaságként működnek.
Vezetőségüket maguk választják, működési feltételeiket is maguk alakítják ki. Tevékenységüket
csak a minden más gazdálkodó szervezetre is vonatkozó szabályok korlátozzák.

Tőzsde - A tőzsdei kontraktus

A tőzsdei kontraktus jelenti egyrészt az egyes tőzsdei árukra vonatkozó, szabványosított

szerződési feltételek megfogalmazását, másrészt alkalmazzák a tőzsdei ügylet, a tőzsdei
szerződés szinonimájaként.
A kontraktus mint típusszerződés a következő elemeket tartalmazza
• Minőség.
• Mennyiség:
• Szállítási határidő: általában egységesítettek; meghatározzák a határidős ügyletek lehetséges
teljesítési időpontjait
• Ajánlati árlépésköz: az a mérték, amelynek figyelembe vételével az adott árura, értékpapírra
vonatkozó ajánlat ár- vagy árfolyam-változása legfeljebb, illetve legalább lehetséges (pl. 100
Ft, vagy 1%).
• A fizetendő letét összege.

Tőzsde - A tőzsdei kontraktus – Kötjegy

Az egyes kontraktusokhoz kapcsolódik egy űrlap, az ún. kötjegy, ami a tőzsdei ügyletkötés
szokásos formája.
A kötjegy a szerződés legfontosabb feltételeit tartalmazza (a tőzsde, az áru megnevezése, a
szokvány száma, az ügyletkötés szereplői, ár, szállítási határidő, aláírás, stb.), az állandó adatokat
(pl. első három) nyomtatásban.
Kötjegyet nyílt kikiáltással való üzletelés esetén, a megkötött szerződésekről kell kiállítani, majd a
tőzsdei kötésrögzítőnek eljuttatni.
 Tőzsde – A tőzsdei megbízás –
A megbízási szerződés tartalma

• Az ügylet tárgyát képező áru, illetve értékpapír neve vagy kódja.

• Az áru, illetve értékpapír mennyisége, utóbbi esetében általában címlet és darabszám
megjelölésével.
• Az ügyfél azonosítására szolgáló adatok (név, cím, jelige, kód).
• Vételre (buy) vagy eladásra (sell) szól a megbízás.
• Melyik tőzsdén hajtsák végre a megbízást.
• Milyen időpontban hajtsák végre a megbízást.
• Milyen (egységnyi) ár, illetve árfolyam mellett kell végrehajtani a megbízást.
• Részteljesítés kérdése: ha nincs ellentétes kikötés, alkalmazzák.
• Ügyletfajta: azonnali vagy határidős.
• Az ügylet lebonyolítási díja. Összetevői:
• Kezelési költség: független az ügylet teljesítésétől, sikerességétől; fix összeg, vagy a
megbízási névérték bizonyos százaléka.
• Megbízói díj: a brókercég jutaléka, összege a teljesítéshez igazodik; az ügylet
(név)értékének bizonyos százaléka.
• Fizetendő letét, illetve értékpapírletét nagysága: vételkor a vételár, eladáskor az
értékpapírok egy bizonyos részének letétbe helyezését követeli meg a brókercég.

Tőzsde – A tőzsdei megbízás –

A tőzsdei megbízás végrehajtása

A tőzsdei megbízás végrehajtása a tőzsdetag közreműködésével történik.

A kereskedés, üzletkötés rendjét tekintve többféle gyakorlat alakult ki:
1. Az ajánlattétel, illetve üzletkötés technikáját illetően:
• Nyílt kikiáltásos kereskedés.
• Számítógépen keresztül történő automatikus kereskedés.
2. Az ár kialakítása szempontjából:
• Folyamatos árfolyamjegyzés.
• Szakaszos árfolyamjegyzés.
3. A kereskedésben közreműködők alapján:
• Ajánlatok által vezérelt piac.
• Piacvezetők által irányított piac.
Az ismertebb üzletkötési gyakorlatok a következők:
• Hangos licitálással zajló, nyílt kikiáltásos rendszer. A tőzsdetagok ügynökei személyesen,
szóban, hangosan megfogalmazva teszik meg ajánlataikat. Ez leginkább a folyamatos
árfolyamjegyzésű tőzsdékre jellemző.
• Szakaszos üzletkötési, illetve árfolyamjegyzési gyakorlat. Ennek során az üzletkötők nem
ismerik meg egymás szándékait, mivel az ajánlatok megtétele a tőzsdeidő alatt írásban a
tőzsde arra kijelölt hivatalos személye felé történik.
• Automatikus kereskedés. Az üzleteket az ügynökök az irodájukban elhelyezett, vagy a
tőzsdén levő munkaállomásokról számítógépen keresztül kötik meg.
 Tőzsde – A tőzsde, mint információs
centrum – Tőzsdei indexek

A tőzsdei indexek az adott tőzsdék, piacok általános trendjeit mutatják.

Eredeti szerepük: a részvénypiacok egészének, vagy egy részének alakulását jellemző statisztikai
mutatók.
E szerep mára kiegészült a következővel: határidős kereskedés a tőzsdeindexszel (általában
kockázat-kezelés érdekében). Utóbbi előnyei: „általános áru”, nem kell hozzá tényleges portfoliót
kialakítani, a várakozások realizálása nem érinti az azonnali piacot, bekapcsolódhatnak a kis
hitelképességű szereplők is.
Tőzsdeindexek a BÉT-en:
• Budapesti Értéktőzsde Részvénytársaság részvényindexe (BUX)
• A Budapesti Értéktőzsde Részvénytársaság Közepes és Kis Kapitalizációjú Részvényeinek
Indexe (BUMIX)
• Közép-európai Blue Chip Index (CETOP20)
• Bamosz Részvény Befektetési Alap Portfólió Index (RAX)
• Daiwa-MKB Kincstárjegy Hozamindex (DWIX)

Tőzsde – Tőzsdei ügyletek

Az esedékesség szerint az ügyletek:

• Prompt – azonnal esedékes.
• Termin – későbbi időpontban esedékes, határidős.
Az üzletkötők kockázathoz fűződő viszonya alapján az ügyletek:
• Spekulációs.
• Fedezeti (hedge).
• Arbitrage.
• Opciós