Kiyosaki Robert T Gazdag Papa Adossag-Kalauz Hu Nncl3941-7dbv1

Robert T.
Kiyosaki,
Sharon L. Lechter
A fordítás alapjául szolgáló eredeti kiadás:

Robert T. Kiyosaki és Sharon L. Lechter mint társszerző:
Guide to Becoming Rich
— Without Cutting Up Your Credit Cards
Warner Books, 2003
Fordította: Meskó Krisztina
Szakmailag lektorálta: Sallay Katalin
Gazdag papa
ADÓSSÁG
― kalauz
Bagolyvár Könyvkiadó
Budapest, 2004
Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz
ISBN 963 9447 48 X

Copyright © 2003 by Robert T. Kiyosaki and Sharon L. Lechter
Published by arrangement with GoldPress Netherlands B.V.
All rights reserved
Hungarian translation © 2004 Meskó Krisztina
Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános
előadás, a rádió- és tévéadás jogát, az egyes fejezetekre is.
Felelős kiadó: a Bagolyvár Kft. igazgatója
2
Tartalomjegyzék
Bevezető
1. fejezet - A garasoskodás ára
2. fejezet - A hibák ára
3. fejezet - A tanulás ára
4. fejezet - A hitelkártyák szétvagdosásának ára
5. fejezet - Mennyi adósságunk van valójában?
6. fejezet - A változtatás ára
Befejezésül
Pénzügyi bizonyítványunk javításának ára
Függelék
A szerzők
Vélemények a Gazdag Papáról
Tanárok és diákok véleménye a CASHFLOW játékról
3
Bevezető
A kérdés valójában az:
KI NEM AKAR MILLIOMOS LENNI?
A közelmúlt legsikeresebb amerikai televíziós vetélkedőjének címe

így hangzott: Ki akar milliomos lenni? A műsor percek alatt rendkívüli
népszerűségre tett szert, nemcsak itt, de világszerte is (például a
Magyar Televízióban a Legyen ön is milliomos! című vetélkedő-sorozat).
Minden országban más-más házigazda vezette. A résztvevőknek
természetesen csupán annyi volt a dolguk, hogy választ kellett adniuk
néhány triviális kérdésre, és minden helyes válaszért több és több pénzt
kaptak — amíg el nem érték a főnyereményt, az egymillió dollárt.
A „Ki akar milliomos lenni?" kérdés közszájon forgó szólássá vált.
Nézzünk szembe a tényekkel! — Ha ennyi szó esik a médiában a
pénzről, a meggazdagodásról, a tőzsde milliomosairól és a hatalmas
lottónyereményekről, felmerül a kérdés, „Ki nem akar milliomos lenni?".
Igen, lehetséges egymillió dollárt nyerni egy televíziós
vetélkedőműsorban. A lottón is lehet egymillió dollárt nyerni. Milliomossá
válhatunk úgy is, hogy első kibocsátású részvényekbe fektetünk be. így
életünk hátralevő részét munka nélkül, gazdagon tölthetjük. Jelenleg
több mód kínálkozik a meggazdagodásra, mint bármikor eddig a
történelemben. Talán ezért foglalkoztatja az embereket a világon
mindenütt oly intenzíven a meggazdagodás vágya — méghozzá a
mielőbbi meggazdagodásé.
Nemrégiben Gazdag papa, szegény papa című könyvemről
beszéltem a televízióban. A riporter nekem szegezte a kérdést:
— Ugyan már, vallja be az igazat! Nem egyszerűen azért írta ezt a
könyvet, hogy kihasználja az országos, gyors meggazdagodási őrületet?
Kérdése őszintén meglepett, szinte alig találtam szavakat. Miután
összeszedtem a gondolataimat, azt feleltem:
— Tudja, ez még sosem jutott eszembe. Értem, miért gondolja, hogy
pusztán ezért írnék könyvet. Bárcsak azt mondhatnám, ilyen okos
vagyok. Elég okos ahhoz, hogy éppen a megfelelő történelmi pillanatra
időzítsem a könyvem megjelentetését, de attól tartok, nem vagyok
ennyire okos. Azért írtam a könyvet, mert el akartam mondani két
apámtól tanult történeteimet a pénzről.
Amikor 1997-ben elkészültem a könyvvel, minden könyvesbolt és
könyvterjesztő elutasította. Igaz, 1997-ben még nem ment a tévében a
Ki akar milliomos lenni? Rövid szünet után így folytattam:
— Könyvem valójában épp az ellenkező üzenetet hordozza, mint
ezek a tévéműsorok a tőzsdei milliomosokról és a lottónyereményekről.
Ismét elgondolkodtam, majd hozzátettem:
— Tényleg jellemző manapság, hogy az emberek gyors
meggazdagodásra vágynak, de az én könyvem, bár a
meggazdagodásról szól, korántsem a gyors meggazdagodásról.
A riporter bólintott, és kétkedő mosoly jelent meg az arcán.
— Ha ön nem a gyors meggazdagodási mánia szószólójának vallja
magát, akkor mit hirdet? Hogyan gazdagodjunk meg: talán lassan?
4
Éreztem a hangjában a gúnyt, és ez provokált. Több millió tévénéző

előtt kénytelen voltam nyugalmat erőltetni magamra. Ezért
kényszeredetten elnevettem magam faragatlan megjegyzésén, és így
feleltem:
— Nem, a könyvem nem a gyors vagy lassú meggazdagodásról szól.
Azután csak mosolyogtam, és vártam a következő kérdést. A csönd
nyomasztó volt, de megőriztem a nyugalmamat, amennyire lehetett, és
vártam. A riporternő mosolygott, majd megkérdezte:
— Akkor hát miről szól a könyve?
Visszamosolyogtam, és azt feleltem:
— A meggazdagodás áráról.
— Az áráról? — kérdezett vissza. — Ezt hogy érti?
Ekkor a producer intett neki, hogy lejárt a műsoridő. Erre ő sürgetni
kezdte a válaszomat, mire a következő szavakkal fejeztem be a
beszélgetést:
— A legtöbb ember gazdag akar lenni. Csak az a baj, hogy kevesen
hajlandók megfizetni az árát.
Az interjú véget ért. A házigazda megköszönte, majd bevágták a
záró reklámot. Sajnos nem mondhattam el, mit értek a milliomossá válás
árán. Ez a könyv adja meg a választ, amelyre a tévében nem jutott idő.
Ki fizeti meg az árat?
Az amerikai Egészségügyi, Oktatásügyi és Népjóléti Minisztérium

húsz és hatvanöt év közötti embereken végeztetett felmérést. A
következő eredményekre jutott:
Hatvanöt éves korára 100 emberből

1 ember gazdag;
4 ember jómódú;
5 ember még mindig dolgozni kénytelen;
54 ember családi vagy állami támogatásból él;
36 ember halott.
Ráadásul a gazdag 1 százalék 35 százaléka örökölte a vagyonát,

csakúgy, mint a jómódú 4 százalék jelentős hányada is. Hozzátenném,
hogy a Forbes magazin definíciója szerint gazdag az, akinek éves
jövedelme meghaladja az 1 millió dollárt.
Az utóbbi tíz év gazdasági fellendülésének hatására nőtt a

gazdagok és jómódúak száma. A kérdés továbbra is az, mit tett a
csúcson lévő 5 százalék, amit a többiek nem tettek meg. Milyen árat
kellett fizetnie annak az 5 százaléknak, amit a többiek nem fizettek meg?
Ha nagy házad van, gazdag vagy?
Ifjúkoromban gazdag apám elvitt egy nagyon gazdag környéken

lakó osztálytársam házához. Megkérdeztem, hogy az osztálytársam apja
gazdag-e. Gazdag apám nevetve így felelt: „Egy jól fizető állás, egy
nagy ház, a szép autók és pazar nyaralások még nem jelentik azt, hogy
5
valaki gazdag. Sőt lehet, hogy éppen az ellenkezőjéről árulkodnak. Aki

nagy lábon él, nem feltétlenül okos vagy művelt. Előfordul, hogy éppen
nem az."
A legtöbben elég bölcsek vagyunk ahhoz, hogy megértsük, mit értett
gazdag apám ezen az állításán. Mégis, azt hiszem, többek között azért
lottóznak kitartóan oly sokan, mert ők is szép, nagy házat, drága autót
és számos egyéb, pénzért megvehető játékszert szeretnének. Lehet
milliókat nyerni a lottón, de erre vajmi kevés az esély. Ahogyan egy nagy
ház nem feltétlenül jelent gazdagságot, éppúgy a csúcson levő 1
százalék sem azt az árat fizette a meggazdagodásért, hogy a tévé előtt
ült, vetélkedőket nézett, vagy a szerencseszámaira fogadott.
Milyen árat kell fizetni, hogy milliomosok lehessünk?
Sokféle módon lehet meggazdagodni. A lottónyeremény vagy egy

tévés vetélkedő megnyerése csupán két példa. Úgy is
meggazdagodhatunk, hogy a fogunkhoz verjük a garast, csalókká
válunk, esetleg házasságra lépünk egy milliomossal. Sokan buzgón
keresnek maguknak milliomos házastársat. Persze tudnunk kell:
bármilyen módon igyekszünk nagy vagyonhoz jutni, az árat nem mindig
pénzben mérik.
A televíziós vetélkedők nézőinek és a lottózóknak döntő többsége
sosem gazdagszik meg... és ez igencsak borsos ár. Vannak a
meggazdagodásnak sokkal jobb módjai is, sokkal nagyobb nyerési
eséllyel, de a legtöbben nem hajlandók megfizetni az árát. Léteznek
módszerek, ahol az esélyek oly kedvezőek, hogy szinte garantált a
meggazdagodás, de ezekkel is az a baj, hogy a legtöbben nem akarják
megfizetni az árát. Ezért van, hogy az Egészségügyi, Oktatásügyi és
Népjóléti Minisztérium felmérése szerint a világ leggazdagabb
országában 100 emberből mindössze egy gazdag. Mindenki milliomos
akar lenni, de nem fizetik meg az árát.
Mit értett tehát gazdag apám az áron? Az ár fogalmának egy másik
példája magyarázza meg legjobban a gondolatot. Tegyük fel, hogy azt
szeretném, „bárcsak olyan testem lenne, mint Arnold
Schwarzeneggernek!" A legtöbben azt javasolnák, „Nosza, vedd fel a
futócipődet, fuss naponta öt mérföldet, járj edzőterembe, eddz napi
három órát, és ne tömd a fejedet pizzával!" Erre én azt kérdezném:
„Lehetne esetleg másképpen is olyan testem, mint Arnold
Schwarzeneggernek?" — Ezt értem az ár alatt. Emberek milliói
szeretnék, hogy szép testük legyen, de csak kevesen hajlandók
megfizetni az árát. Ezért keresnek horribilis összegeket az olyan
reklámok hátterében álló cégek, amelyek azt hirdetik, „Fogyhat, és
közben ehet, amennyi jólesik!", vagy „Úgy nézhet ki, mint ez a gyönyörű
modell — torna és fogyókúra nélkül." Legyen szó pénzről, szexis
külsőről, nagyszerű kapcsolatokról, boldogságról vagy bármi egyébről,
amire az emberek vágynak, a Madison Avenue kampányt szervez, és
megígéri, hogy gyorsan és könnyedén elérhetjük célunkat. A legtöbb
reklámozott termék azonban nem váltja be a hozzá fűzött reményeket,
és ezért nem a termék a hibás, hanem az emberek, akik megveszik, de
nem hajlandók elvégezni a munkát (vagy megfizetni az árat).
6
Gyakran eszembe jut egy bizonyos 385 dolláros,

ingatlanbefektetésről szóló tanfolyam, amelyet egy televíziós reklám
hatására végeztem el sok évvel ezelőtt. Emlékszem, a csatornákat
váltogattam, kezemben a távkapcsolóval, és egyszer csak megláttam a
hirdetést. Arra biztatott, hogy vegyek részt egy ingyenes egyestés
szemináriumon, a waikiki tengerparton lévő a Hilton Hawaiian Village
szállodában, amely éppen az akkori lakásom mellett volt. Telefonon
azonnal jelentkeztem az ingyenes szemináriumra; részt vettem rajta,
majd beiratkoztam a következő, 385 dolláros hétvégi szemináriumra.
Akkoriban még a haditengerészetnél voltam, így elhívtam magammal
egy pilótatársamat is. Neki egyáltalán nem tetszett a szeminárium,
rablásnak, időpazarlásnak nevezte, és visszakérte a pénzét. Később a
támaszponton azt mondta: „Tudtam, hogy rablás lesz az egész. Nem
kellett volna rád hallgatnom."
Nekem egészen más élményt jelentett a tanfolyam. Elolvastam az
ajánlott könyveket, meghallgattam a kazettákat, és több millió dollárt
kerestem az ott tanult információval. Évekkel később egy barátom azt
mondta: „A pilótatársaddal az volt a baj, hogy túl okos volt; semmit sem
nyújtott neki a tanfolyam. Te elég buta voltál hozzá, hogy higgy az
oktatónak, és megtetted, amire tanított."
Azóta is azt ajánlom mindenkinek, járjon tanfolyamokra, hogy
megtanulja az ingatlanvásárlás, a cégalapítás, a tőzsdézés, vagy bármi
más alapjait. Gyakran hallok olyan véleményeket: „De mi van, ha a
tanfolyam nem ér semmit? Mi van, ha csak a pénzemet akarják? Mi van,
ha nem tanulok semmit? Egyébként sem akarok vécéket szerelni, vagy
éjszakai telefonhívásokat kapni a bérlőimtől." Az ilyesmire általában az a
válaszom: „Akkor jobb, ha nem iratkozol be a tanfolyamra. Biztosan csak
a pénzed bánja."
Azt tapasztalom, sok ember keresi a módját, hogy valahogyan jobbá
tehesse az életét. Az a baj, hogy amikor megtalálja, nem tetszik neki...
Ahogyan nekem sem tetszik az a válasz, hogy „Ne tömd a fejedet
pizzával, és súlyzózz napi három órát!". Vagyis egészen addig nem
imádkozom olyan testért, amilyen Arnold Schwarzeneggeré, amíg nem
kapok nekem tetsző választ. A legtöbben azért nem gazdagszanak meg,
mert nem tetszenek nekik a válaszok, melyeket kapnak. És szerintem
nem is a válasz a lényeg, hanem az ár, mely a válaszban elhangzik.
Valójában az nem tetszik az embereknek. Gazdag apám azt mondta: „A
legtöbb ember gazdag akar lenni. Csak nem akarja megfizetni az árát."
Nos, ebben a könyvben arról lesz szó, milyen árat kell fizetni a
meggazdagodásért, hogy ne kelljen garasoskodnunk, erkölcstelenné,
csalóvá válnunk, és ne kelljen összeházasodnunk sem egy gazdag
emberrel. Megtanulható belőle, hogyan lehetünk gazdagok, gazdag
életstílus mellett. De ennek ára van... és ahogyan gazdag apám gyakran
felhívta a figyelmemet annak idején: „A dolgok árát nem mindig pénzben
mérik." Elmondom a válaszokat, és azt, hogy milyen árat fizettem én.
Akinek nem tetszenek az én válaszaim, vagy gazdag apám válaszai,
gondoljon arra, hogy a meggazdagodásnak többféle módja létezik.
Mindig lesz új lottó, és lesznek új tévés vetélkedők, ahol felteszik a
kérdést: „Ki akar milliomos lenni?"
7
8
1. fejezet
A garasoskodás ára
„A dolgok árát nem mindig pénzben mérik."

Gazdag Papa
Sok könyv buzdít a spórolásra és az igénytelen életmódra. Számos

úgynevezett pénzügyi szakértő tör lándzsát írásban, szóban, a rádióban
és a televízióban a hitelkártyák szétvagdosása, a takarékoskodás, a
nyugdíjtervünk maximális feltöltése, a használtautók, a kisebb házak, a
vásárláskor kedvezményeket nyújtó kuponok használata, a
kiárusításokon való vásárlás, az otthoni étkezés, az idősebb testvérek
ruháinak a kisebbnek való továbbadása, az olcsóbb nyaralás és
hasonlók mellett.
Ezek kitűnő ötletek sok ember számára, és bár a garasoskodásnak
van helye és ideje, a legtöbben mégsem szeretik ezeket az ötleteket. A
legtöbb ember valójában örömét leli a pénzért kapható luxusban. A
legtöbben boldogabbak tőle, ha nagy házban laknak, új autót vezetnek,
szórakoztató játékszereket vehetnek meg és drága nyaralásokon
vehetnek részt, mint ha egy bankban hever a pénzük. A legtöbben
hajlamosak vagyunk egyetérteni azokkal a bölcs gurukkal, akik
garasoskodásra és gazdasági absztinenciára szólítanak fel. Ugyanakkor
a lelkünk mélyén sokan vágyunk egy platina hitelkártyára, mellyel
korlátlanul költekezhetünk... és gazdag bácsikánk fizeti, akinek több
pénze van, mint az arab olajsejkeknek, a svájci magánbankoknak és Bill
Gatesnek együttesen.
Miközben a legtöbben örömünket leljük a pénzért kapható,

csodálatos dolgokban, tudjuk, hogy a szórakozás, a drága, előkelő
dolgok iránt érzett olthatatlan vágyunk dönt anyagi romlásba. És az e
vágyak szülte anyagi gondok mondatják a pénzügyi gurukkal, hogy
„Vagdossák szét hitelkártyáikat! Éljenek igénytelenül! Vegyenek
használtautót!"
Gazdag apám ezzel szemben sosem mondta nekem, hogy
„Vagdosd szét a hitelkártyáidat!" Sosem mondta, hogy „Élj
igénytelenül!". Miért tanácsolt volna nekem olyasmit, amiben ő személy
szerint nem hitt? A kuporgatásról az volt a véleménye, „Meg lehet
gazdagodni garasoskodással. De a baj az, hogy gazdagon is
garasoskodsz. Szerintem nincs értelme igénytelenül élni, és gazdagon
meghalni. Miért akarna bárki is igénytelenül élni és gazdagon meghalni,
hogy azután a gyerekei éljék fel az ember spórolt pénzét a temetése
után?" Gazdag apám azt tapasztalta, hogy az egész életükben
kuporgató emberek gyerekei gyakran éhes hiénák módjára viselkednek
a szüleik halála után. Ahelyett, hogy élveznék az örökségüket,
marakodnak a pénzen, és csakhamar a nyakára hágnak mindannak,
amit „az őket megillető résznek" neveznek.
9
Gazdag apám az igénytelen élet helyett arra biztatott: „Ha akarsz

valamit, derítsd ki, mi az ára, és fizesd meg! De ne feledd, mindennek
ára van! És ha garasoskodva gazdagodsz meg, annak az az ára, hogy
gazdagon is garasoskodsz majd."
A meggazdagodás különböző módjai
Gazdag apám azt is elmondta, „Gazdag lehetsz, ha elveszel valakit

a pénzéért. Ennek az árával mindannyian tisztában vagyunk. Egy New
Yorkban élő, volt osztálytársam sűrűn hajtogatta: »Ugyanolyan könnyű
gazdag nőt elvenni, mint szegényt.« A diploma után beházasodott egy
nagyon gazdag családba, ahogyan tervezte. Én személy szerint
jellemtelen alaknak tartom, de ő így lett gazdag."
Meggazdagodhatunk csalással is. Ennek is ismerjük az árát.
Gyerekkoromban azt hittem, a csalók álarcot viselnek, és bankot
rabolnak. Ma már tudom, hogy sok csaló sötét öltönyt, fehér inget és
piros nyakkendőt visel, és gyakran közösségük megbecsült tagjai.
Akadnak olyanok is, akik a kaszinóban, a lóversenypályán vagy a
lottón gazdagszanak meg, esetleg vakon bedobják a pénzüket a
tőzsdére. Ennek is ismerjük az árát. A dot-com mánia idején számos
emberrel találkoztam, akik örömest kitöltöttek egy csekket, ha valaki azt
mondta nekik, „Internetes céget alapítok".
Meg lehet gazdagodni úgy is, hogy az ember erőszakos fráter, és
mindnyájan tudjuk, mi történik az erőszakos fráterekkel. Alkalmasint
találkoznak egy náluk is megtermettebb erőszakos fráterrel, vagy azt
tapasztalják, hogy csak azok az emberek hajlandók velük üzletelni, akik
élvezik, ha erőszakot alkalmaznak velük szemben.
Végül, ahogyan korábban leírtam, lehetünk gazdagok
garasoskodással, de mindannyian tudjuk, hogy a világ többnyire lenézi a
garasoskodó gazdagokat... az olyan embereket, amilyen Scrooge
Charles Dickens klasszikus művében, a Karácsonyi énekben. A
legtöbben ismerünk olyanokat, akik mindig nagyobb kedvezményt
akarnak kicsikarni, siránkoznak a számlák miatt, vagy, ami még
rosszabb, valamilyen mondva csinált indokra hivatkozva nem fizetik ki a
számláikat. Egyik barátom, egy ruhaüzlet tulajdonosa, gyakran
panaszkodik az olyan vevőkre, akik megvesznek egy ruhát, felöltik egy
estélyre, aztán néhány nappal később visszaviszik, és visszakérik a
pénzüket. És persze vannak olyanok is, akik öreg autót vezetnek,
lehordott ruhákban járnak, olcsó cipőket vesznek, szegényesen néznek
ki, miközben több millió dollárjuk fekszik a bankban. Jóllehet ezek az
emberek meggazdagodhatnak, de az effajta viselkedésért pénzben nem
mérhető, igen magas árat kell fizetniük. Én magam is küzdök néha a
garasoskodással, és látom, mennyivel kedvesebben mosolyognak rám
az emberek, és mennyivel jobban szeretnek, amikor nagyvonalú vagyok.
Ha például a jó szolgáltatást borravalóval díjazom, az más módon
megtérül. Magyarán szólva, az emberek általában jobban szeretik a
nagyvonalú embereket, mint a garasoskodókat.
Bárki lehet gazdag?
10
Gazdag apámmal sokat beszélgettünk a gazdagságról. Azt mondta:

„Mindenki más árat fizet."
Azt is mondta: „Csak a lusta emberek gondolják, hogy az életnek
könnyűnek kell lennie."
Nem elégített ki a válasza, ezért tovább kérdezősködtem, mit ért az
alatt, hogy mindenki más árat fizet. Így felelt: „Szeretném hinni, hogy
mindnyájan egyedi adottságokkal születünk erre a világra... olyanokkal,
mint az éneklés, a festés, a sport, az írás, a szülői gondoskodás, a
szónoklás, a tanítás stb. De, bár Isten ránk ruházta ezeket az
adottságokat, rajtunk múlik, hogy fejlesztjük-e őket... és gyakran e
tehetségek fejlesztése az ár. A világban hemzsegnek az okos,
tehetséges emberek, akikre mégsem mondhatjuk, hogy anyagilag,
szakmailag vagy emberi kapcsolataikat illetően sikeresek lennének."
Mindannyiunknak vannak adottságai, ugyanakkor mindnyájunknak
szembe kell néznünk személyes kihívásokkal is. Senki sem tökéletes.
Mindenkinek vannak jó és rossz tulajdonságai, erősségei és gyengéi.
Ezért mondom, hogy mindenki más árat fizet, hiszen mindnyájunknak
más problémákat kell leküzdenünk. Csak a lusta emberek gondolják,
hogy az életnek könnyűnek kell lennie.
Nem tudom, igaz-e, amit gazdag apám a lusta emberekről mondott.
Azt azonban tudom, hogy nekem hasznomra vált, amikor rajtakaptam
magam, hogy panaszkodom, mert nehézségekkel kerültem szembe,
vagy mert a dolgok nem az én szám íze szerint alakultak. Amikor azt
találom mondani, „Bárcsak könnyebben mennének a dolgok!", tudom,
hogy ellustulok. Tehát amikor azon kapom magam, hogy szeretném, ha
könnyebben mennének a dolgaim, megállok, ellenőrzöm a
hozzáállásomat, és felteszem magamnak a kérdést, mi ennek a
hozzáállásnak az ára hosszú távon. Nem arról van szó, hogy nem
keresem a könnyebb utat. Csak tudom, mikor vagyok lusta,
garasoskodó, vagy mikor viselkedem úgy, mint egy elkényeztetett
gyerek, azután megkérdezem magamtól, vajon milyen árat kell fizetnem
ezért a viselkedésért.
Ha megfizetjük az árat, pénz a jutalom
Gazdag apám azt is mondta: „Kérdezz meg bárkit, aki gazdag, híres
vagy sikeres, biztos vagyok benne, hogy mind azt fogják mondani:
vannak személyes kihívásaik, démonaik, melyekkel nap mint nap
szembe kell nézniük. Tehát nincs ingyen vacsora. Az én kihívásom az
volt, hogy nem voltam iskolázott, és nem volt pénzem, amikor
elindultam. Családom volt, melyet el kellett tartanom, amikor apám
meghalt. Tizenhárom éves koromban kellett szembenéznem ezzel a
kihívással... és ez még csak a kezdet volt. De sikerült megfizetnem az
árat, és végül nagy vagyonra tettem szert. Utólag belátom, a pénz volt a
jutalom, amiért megfizettem az árat."
A biztonság ára
Gazdag apám az évek során mindig gondoskodott róla, hogy Miké

és én mindennek ismerjük az árát. Amikor apám, akit szegény apámnak
11
hívok, azt ajánlotta, „Keress biztos állást!", gazdag apám így replikázott:
„Ne feledd, a biztonságnak ára van." Megkérdeztem, mi az ára, mire azt
mondta, „A legtöbb embernek személyes szabadságával kell fizetnie a
biztonságért. Szabadság nélkül pedig sokan egész életükben robotolnak
a pénzért, ahelyett, hogy megélnék az álmaikat. Nekem túl magas ár a
biztonságért, hogy le kell mondanom az álmaimról." Hozzáfűzte
szokásos vélekedését az adókról is: „Akik a biztonságot részesítik
előnyben a szabadság rovására, azok több adót is fizetnek. Ezért
adóznak többet azok, akiknek biztos állásuk van, mint akik saját
vállalkozásukban dolgoznak."
Eltartott néhány napig, mire a gondolat nagyszerűsége leülepedett
bennem. Amikor legközelebb találkoztam gazdag apámmal,
megkérdeztem:
— Választanom kell a biztonság és a szabadság között? Vagyis csak
az egyik lehet az enyém?
Gazdag apám nevetett, amikor rájött, milyen sokat gondolkodtam a
megjegyzésén.
— Nem — felelte még mindig nevetve. — Nem kell csak az egyiket
választanod. Tiéd lehet mindkettő.
— Úgy érted, enyém lehet a biztonság is, meg a szabadság is? —
kérdeztem
— Persze — mondta. — Nekem is megvan mindkettő.
— Akkor miért mondtad, hogy a legtöbb embernek a személyes
szabadságával kell fizetnie a biztonságért? Hogyan lehet neked meg
mindkettő, ha a legtöbb ember szerinted csak az egyiket választhatja?
Mi a különbség?
— Az ár — felelte gazdag apám. — Már mondtam neked, hogy
mindennek ára van. A legtöbben hajlandók megfizetni a biztonság árát,
de nem hajlandók megfizetni a szabadságét. Ezért van, hogy a legtöbb
embernek csak az egyik jut osztályrészül — vagy ez, vagy az.
— És miért van meg neked mindkettő? — kérdezte Mike, aki éppen
ekkor lépett be a szobába, és csak egy részét hallotta a beszélgetésnek.
— Mert én mindkettőnek megfizettem az árát — mondta gazdag
apám. — Én megfizettem a biztonság és a szabadság árát is. Olyan ez,
mint amikor az embernek két autója van. Mondjuk, szükségem van egy
teherautóra, de kell egy sportkocsi is. Ha mindkettőt akarom,
mindkettőért fizetnem kell. A legtöbb ember úgy éli le az életét, hogy
csak az egyikért fizet.
— Akkor is fizetünk érte, ha nem fizetjük meg az árát — tette hozzá.
— Tehát ára van a biztonságnak és a szabadságnak is. Te mindkettő
árát megfizetted. — Megismételtem gazdag apám mondatait, hogy
jobban megértsem a mondanivalóját.
Gazdag apám bólintott.
— Igen, de hadd egészítsem ki az eddigieket még egy dologgal,
hogy világossá tegyem, hogyan fizettem én meg mindkettő árát. Tudod,
mindenki fizet, mindenképpen. Akkor is fizetünk, ha nem fizetjük ki az
árat.
— Micsoda? — kérdeztem.
Összeráncolt homlokkal, hitetlenkedve ráztam a fejemet. Úgy tűnt,
gazdag apám ezúttal rébuszokban beszél.
12
— Hadd magyarázzam meg — mondta, és a kezével nyugalomra

intett bennünket. — Emlékeztek rá, hogy pár napja segítettem nektek
megcsinálni a fizika házi feladatotokat? Newton törvényét tanultátok.
Mike és én bólintottunk.
— Emlékeztek a törvényre, hogy minden hatás ugyanakkora
ellenhatást vált ki?
Ismét bólintottunk.
— Ezen az elven alapul a sugárhajtású repülőgép működése —
mondta Mike. — A motor hátrafelé hajtja a forró levegőt, ezáltal a
repülőgép előrehalad.
— Úgy van — mondta gazdag apám. — Newton törvényei
egyetemesek, így hát mindenre vonatkoznak, nem csak a repülőgépek
motorjára.
Gazdag apám ránk szegezte tekintetét, hogy megbizonyosodjék
róla, tudjuk követni.
— Mindenre — ismételte meg, hogy biztosan megértsük.
— Rendben van, mindenre — mondta Mike, akit kissé zavart az
ismétlés.
Gazdag apám gyanította, hogy nem egészen világos számunkra, mi
az a minden, ezért így folytatta:
— Mindenen azt értem, hogy valóban mindenre. Emlékeztek, mit
tanítottam nektek a pénzügyi kimutatásokról? Emlékeztek rá, hogy azt
mondtam, ahhoz, hogy kiadás mutatkozzék, valahol máshol bevételnek
kell szerepelnie?
Most már kezdtem kapizsgálni, mit ért az alatt, hogy „minden".
Newton egyetemes törvénye a pénzügyi kimutatásokra is igaz.
— Tehát minden eszközhöz tartozik egy forrás — tettem hozzá, hogy
biztosítsam róla gazdag apámat, kezdem érteni a gondolatmenetét: „Az
egyetemes törvények mindenre vonatkoznak."
— És ahhoz, hogy valami fönt legyen, valami másnak lent kell lennie
— tette hozzá Mike. És ahhoz, hogy valami régi legyen, valami másnak
újnak kell lennie. Ahogyan Einstein mondta, minden relatív.
— Helyes — dicsérte gazdag apám mosolyogva.
— És hogyan vonatkozik ez a biztonságra és a szabadságra és arra,
hogy te kész vagy két árat fizetni? — kérdezte Mike.
— Jó kérdés — nyugtázta gazdag apám. — Fontos, mert ha nem
fizeted meg a két árat, sosem kapod meg, amit akarsz. Vagyis ha nem
fizeted meg mindkét dolog árát, nem kapod meg, amiért először fizettél.
— Micsoda? — kérdeztem vissza. — Ha nem fizetsz kétszer, nem
kapod meg, amit kifizettél?
Gazdag apám bólintott, és újra magyarázatba fogott:
— Akik csak a biztonságért fizetnek, lehet, hogy sosem érzik
magukat teljes biztonságban... ilyen a munkahelyi biztonság. Talán a
biztonság illúzióját nyújtja, de az ember sosem érezheti magát igazán
biztonságban.
— Tehát hiába hiszi apám, hogy biztos állása van, a lelke mélyén
mégsem érzi magát igazán biztonságban? — kérdeztem.
— Így igaz — mondta gazdag apám. — Ő ugyanis csak a hatásért
fizet, de a belső ellenhatásért nem. — Minél többet dolgozik a
13
biztonságért, vagy fizet érte, annál inkább fokozódik benne a

bizonytalanságérzet.
― Mindenképpen a bizonytalanságérzet az ellenhatás? — kérdezte
Mike.
— Jó kérdés — dicsérte meg gazdag apám. — Lehet más is az
ellenhatás. Előfordulhat, hogy valakinek olyan sok biztonság jut ki, hogy
az ellenhatás az unalom vagy a nyughatatlanság. Az illető állandóan
tovább akar lépni, de nem teszi, mert akkor feladná a biztonságot. Ezért
mondtam, hogy mindenkinek más-más kihívásokkal kell szembesülnie,
és mindenki egyedi. Egyediek vagyunk, mert nem ugyanúgy reagálunk a
dolgokra, mint mások.
— Például vannak, akik pánikba esnek, ha kígyót látnak, mások meg
örülnek neki — tette hozzá.
— Mi a lényege ennek a szellemi tornagyakorlatnak? — kérdeztem.
— Arra való, hogy elgondolkodtasson — felelte gazdag apám. — Azt
akarom, jegyezzétek meg jól, hogy mindennek ára van... és hogy az ár
gyakran a duplája annak, amennyinek tűnik. Ha Newton törvényének
csak az egyik oldalát fizetjük meg, úgy gondolhatjuk, kifizettük az árat,
mégsem kapjuk meg, amit akarunk.
— Tudnál mondani néhány példát? — kérdeztem.
— Mondhatok általános példákat, de, ahogy említettem, mindannyian
egyediek vagyunk. Általános szabályként azt lehet megfogalmazni, hogy
minden helyzetnek két oldala van.
— A legjobb munkaadó például többnyire alkalmazottként kezdte
pályafutását. Alkalmazottként szerzett tapasztalatait hasznosítja vezetési
stílusában, annak alapján kezeli a beosztottait.
— Akkor a jó munkaadó becsületes, és úgy bánik az
alkalmazottaival, ahogyan szeretné, ha vele bánnának? — kérdeztem.
— Pontosan — helyeselt gazdag apám. — Vegyünk egy szélsőséges
példát! Mi kell ahhoz, hogy valaki jó nyomozó legyen?
— Jó nyomozó? — csattantunk fel Mike-kal egyszerre, mert azt
gondoltuk, gazdag apám most eltér a tárgytól.
— Igen, jó nyomozó — ismételte meg gazdag apám. — Egy jó
nyomozónak először is becsületesnek, erkölcsösnek és maximálisan
tisztességesnek kell lennie. Így van?
— Remélem — mondta Mike.
— De ahhoz, hogy valaki jó nyomozó legyen, tudnia kell a csalók
agyával gondolkodni, illetve úgy, ahogyan az erkölcstelen, törvényt nem
tisztelő, becstelen emberek gondolkodnak — folytatta gazdag apám. —
Emlékeztek Newton törvényére, ugye? Nem lehet valaki jó nyomozó, ha
nem tud a jó bűnöző agyával is gondolkodni.
Mike és én bólintottunk. Végre kezdett világossá válni előttünk, hová
akar kilyukadni gazdag apám ezzel a tanításával.
— Ezért van tehát, hogy aki garasoskodással akar meggazdagodni,
sok tekintetben ugyanolyan szegény marad, mint az, akinek nincs
pénze?
Gazdag apám tovább beszélt:
— És ezért van, hogy aki csak a biztonságra törekszik, sosem érzi
magát igazán biztonságban — vagy hogy aki alacsony kockázatú
befektetéseket keres, sosem érzi, hogy a befektetés biztonságos, és
14
akinek mindig igaza van, az végül téved. Ezek az emberek csupán az

egyenlet egyik oldalának árát fizetik meg, de adósak maradnak a teljes
árral. Megszegik az egyetemes törvényt.
Mike közbeszólt:
— Ezért kellenek ketten a verekedéshez. És ha valaki jó nyomozó
akar lenni, annak jó bűnözőnek is kell lennie. A kockázat
csökkentéséhez kockázatot kell vállalni. Ha az ember meg akar
gazdagodni, tudnia kell, milyen szegénynek lenni. Hogy tudjuk, mi a jó
befektetés, ismernünk kell a rosszat is.
— És ezért mondják, hogy a befektetés kockázatos — tettem hozzá.
— A legtöbben úgy vélik, ahhoz, hogy biztos befektetésük legyen, meg
kell elégedniük kisebb megtérüléssel. Ezért tartják oly sokan
betétszámlán a pénzüket. A biztonság érdekében teszik be, és
elfogadják a kevesebb kamatot a biztonságért cserébe. Az igazság
azonban az, hogy az infláció felemészti a pénzüket, és a kamat után
még magas adót is kell fizetniük. Tehát a pénz nincs igazán
biztonságban a bankban.
— Gazdag apám ellentmondott: — Jobb, ha van pénzünk a bankban,
mint ha nincs... de az igaz, hogy nem olyan biztonságos dolog, mint
hiszik. A biztonság eme illúziójának is ára van.
Mike az apjához fordult, és így szólt:
— Mindig azt mondtad, hogy lehet az embernek kis kockázatú
befektetése magas hozammal.
— Igen — felelte gazdag apám. — Viszonylag könnyű 20-50
százalék megtérülést elérni anélkül, hogy magas adót kellene fizetni,
vagy hogy túl sok saját pénzt kellene felhasználnia annak, aki tudja, mit
csinál... és a biztonság is garantált.
— Tehát azt akarod mondani — szólalt meg Mike —, hogy te
magasabb árat fizettél, mint amire az átlagos befektető hajlandó.
— Hisz tudjátok, mindennek ára van, és nem mindig pénzben kell
fizetni.
A garasoskodás ára
Amikor a pénzügyi guruktól azt hallom: „Vagdossátok szét

hitelkártyáitokat, vegyetek használtautót, éljetek igénytelenül", tudom,
hogy jót akarnak. És tanácsuk megfelelő a legtöbb ember számára. De
ahogyan gazdag apám mondta: „Mindennek ára van". És a
garasoskodással való meggazdagodásnak az az ára, hogy az ember
továbbra is igénytelen marad. És szerintem nagyon magas ár az, ha az
ember gazdagon, de igénytelenül éli az életét.
Gazdag apám azt is mondta: „Nem a hitelkártyákkal van a baj,
hanem a hitelkártyával rendelkező személyek pénzügyi tudatlanságával.
A pénzügyi műveltség megszerzése is része az árnak, melyet a
meggazdagodásért fizetni kell."
Ezért van, hogy oly sokaknak nem tetszik a hitelkártyák
felvagdosásának ötlete, és az sem, hogy lejjebb adják az igényeiket. Azt
hiszem, a legtöbben, ha van választási lehetőségük, inkább
15
gazdagokként élveznék az életet, és gazdag életet élnének... és erre

meg is van a lehetőségük, ha hajlandók megfizetni az árát.
16
2. fejezet
A hibák ára
„A bankárom sosem kérte a bizonyítványomat."

Gazdag Papa
Tizenöt éves koromban megbuktam angol nyelv és irodalomból.

Azért buktam meg, mert nem tudtam írni, pontosabban az angol
tanáromnak nem tetszett, amiről írtam. Azon kívül rémes volt a
helyesírásom. Ezért évet kellett volna ismételnem. A fájdalomnak és a
kínos érzésnek több forrása volt. Először is apám volt az oktatási
főfelügyelő Hawaii szigetén, és több mint negyven iskola tartozott a
fennhatósága alá. Az oktatásügy berkeiben mindenfelé sugdolóztak és
nevetgéltek, amikor elterjedt a hír, hogy a főnök fia egy csődtömeg a
tanulás területén. A másik kellemetlenség az volt, hogy a húgom
osztályába kerültem. Vagyis, míg ő előrébb lépett, én hátrébb léptem.
Harmadszor pedig szembe kellett néznem a ténnyel, hogy nem kapom
meg a sportigazolványt a futballhoz, amiért pedig a lelkemet kitettem. A
bizonyítványosztás napján, amikor megláttam az angol elégtelen
osztályzatomat, elbújtam a kémia laboratórium épülete mögé, hogy
egyedül lehessek. Leültem a hideg betonlépcsőre, felhúztam a térdemet
a mellkasomhoz, hátamat a faháznak döntöttem, és sírva fakadtam.
Hónapok óta számítottam erre az elégtelenre, mégis, amikor papíron
láttam, egyszeriben fékezhetetlenül kitört belőlem az összes érzelem.
Több mint egy órán keresztül ültem ott egyedül, a laboratórium

épülete mögött.
Örömömre szolgált, hogy legjobb barátom, Mike, gazdag apám fia
szintén elégtelent kapott. Nem annak örültem, hogy ő is megbukott, de
jó volt, hogy legalább társra találtam nyomorúságomban. Integettem
neki, amikor láttam, hogy a busz felé tart, de ő csak a fejével intett
vissza, és továbbment.
Aznap este, miután a testvéreim lefeküdtek, megmondtam a
szüleimnek, hogy megbuktam angolból, és évet kell ismételnem a
gimnáziumban. Akkoriban az oktatási rendszer előírta, hogy aki angol
nyelvből vagy társadalomismeretből bukik, annak évet kell ismételnie.
Apám, a sziget oktatási rendszerének feje nagyon is jól ismerte ezt a
szabályt. Szüleimet nem érte váratlanul a hír, bukásom megerősítését
mégis nehezen viselték. Apám némán bólogatott, kifejezéstelen arccal.
Anyámat sokkal jobban megrázta a dolog. Kiültek arcára az érzései... a
szomorúság és a harag. Apámhoz fordulva így szólt: „Most mi lesz?
Nem mehet tovább?" Apám csak annyit válaszolt: „Ez a szabály. De
mielőtt döntést hoznék, utánajárok."
A következő néhány napban apám, akit szegény apámnak hívok,
tájékozódott. Kiderítette, hogy harminckét fős osztályomból a tanár
tizenöt diákot buktatott meg. Nyolcan kaptak elégségest, egy diák kitűnő,
négy jó és a többi közepes osztályzatot. Minthogy ilyen magas volt a
17
bukási arány, apám közbelépett — nem úgy, mint az apám, hanem mint
oktatási főfelügyelő. Először is utasította az iskolaigazgatót, hogy
rendeljen el hivatalos vizsgálatot. Ez az osztály tanulóinak
megkérdezésével kezdődött, majd azzal végződött, hogy a tanárt
áthelyezték egy másik iskolába, és egy speciális nyári iskola indult, mely
lehetőséget adott a javításra azoknak a diákoknak, akik erre igényt
tartottak. Három hetet töltöttem azon a nyáron angol nyelv és irodalom
osztályzatom elégségesre való feltornázásával, és elértem, hogy
továbbléphessek a következő osztályba.
Apám úgy vélte, mind a diákok, mind a tanár egyaránt hibásak, de
igazuk is van egyszersmind. Zavarta, hogy a bukott másodikos tanulók
többsége kiváló diák volt. A legtöbben egyetemre készültek. Ezért aztán
nem foglalt állást, inkább azt mondta nekem otthon: „Tekintsd ezt a
bukást életed fontos tanulságának. Ha akarsz, sokat tanulhatsz belőle,
ha nem akarsz, nem. Dühönghetsz, hibáztathatod a tanárodat,
neheztelhetsz rá. Vagy foglalkozhatsz a saját viselkedéseddel, így
többet tudhatsz meg magadról, és ezáltal fejlődhetsz. Úgy gondolom, a
tanárnak nem kellett volna ennyi diákot megbuktatnia. De azt is
gondolom, hogy neked és a barátaidnak jobban kellene tanulnotok.
Remélem, a diákok is, a tanár is tanul ebből a tapasztalatból."
Bevallom, neheztelek a tanárra, most sem kedvelem, és a történtek
után gyűlöltem az iskolát. Sosem tanultam szívesen olyan tantárgyakat,
amelyek nem érdekeltek, vagy amelyekről tudtam, hogy sosem veszem
hasznukat az iskola elvégzése után. De bár az érzelmi seb mély volt,
egy kicsivel többet tanultam utána, megváltozott a hozzáállásom,
tanulási szokásaimban javulás állt be, és időben befejeztem a
középiskolát. Kongresszusi felvételt nyertem a Kereskedelmi
Tengerészeti Akadémiára, ahol 1969-ben végeztem diplomával.
Az akadémián túljutottam az írástól való félelmemen, és jóllehet ma
is gyatrán írok, de dr. A. A. Nortonnak hála, aki két évig tanított az
Akadémián, legyőztem önbizalomhiányomat, és túltettem magamat
múltbéli félelmeimen és neheztelésemen. Dr. Norton és Sharon Lechter,
társam és társszerzőm nélkül aligha hiszem, hogy a New York Times és
a Wall Street Journal bestseller-listájára kerülhettem volna.
Ami a legfontosabb, megfogadtam apám tanácsát, és a legjobbat
hoztam ki a rossz helyzetből. Ma már értem, hogy az angol bukás, ami
csaknem évismétlésre kényszerített, valójában áldás volt. Ez a
kellemetlenség vezetett rá, hogy leüljek tanulni, és javítsak a
hozzáállásomon és tanulási szokásaimon. Tisztán látom, hogy ha nem
javítok ezeken a dolgokon, biztosan kibuktam volna a főiskoláról.
Gazdag apám megjegyzései
Gazdag apámat nagyon zavarta, hogy fia megbukott angolból. Hálás

volt apámnak, amiért közbelépett, és létrehozta a nyári iskolát, hogy
kijavíthassuk elégtelen osztályzatunkat. Ő azonban más tanulságot vont
le az esetből Mike és az én számomra.
— Tönkrement az életünk — mondtam.
— Mi haszna? — tette hozzá Mike. — Sose jutunk előbbre emiatt az
egyetlen tanár miatt. Ráadásul a nyarat is iskolában tölthetjük.
18
Mike és én rengeteget panaszkodtunk a bukásunk után. Valahogy

úgy éreztük, megfosztottak minket a jövőnktől, legalábbis a nyarunktól.
Láttuk, hogy az úgynevezett okos gyerekek továbbléphettek, és úgy
éreztük, lemaradtunk. Osztálytársaink közül sokan kinevettek. Néhányan
„veszteseknek" neveztek minket. Időnként hallottuk, hogy a hátunk
mögött arról beszéltek, „Ha nem kapunk jó osztályzatot, nem mehetünk
egyetemre". Vagy: „Ha nehéznek tartjátok a gimnáziumot, mi lesz az
egyetemen?" Megpróbáltuk túltenni magunkat a gyerekek között
általános, durva megjegyzéseken, és igyekeztünk nevetni rajtuk. De a
lelkünk mélyén bánkódtunk. Igazság szerint úgy éreztük, kudarcot
vallottunk, és hogy tényleg lemaradtunk.
Egy napon, a nyári iskola után, gazdag apám irodájában üldögéltünk
Mike-kal. Osztálytársaink megjegyzéseiről és a velük kapcsolatos
érzéseinkről beszélgettünk. Gazdag apám meghallotta, miről beszélünk,
mélyen a szemünkbe nézett, és így szólt:
— Elegem van a sirámaitokból és a panaszkodásotokból, fiúk.
Elegem van belőle, hogy áldozatoknak gondoljátok magatokat, és úgy
viselkedtek, mint a vesztesek.
Csak ült, és nézett minket.
— Ami sok, az sok. Megbuktatok. És akkor? Csak azért, mert
egyszer megbuktatok, még nem vagytok csődtömegek. Gondoljatok
csak bele, hányszor vallottam én kudarcot! Elég az önsajnálatból, és ne
hagyjátok, hogy az osztálytársaitok elkedvetlenítsenek!
— De rosszak a jegyeink — tiltakoztam. — Ezek a rossz jegyek egy
életen át elkísérnek minket. Hogyan juthatunk így be egy jó főiskolára
vagy egyetemre?
— Nézzétek! — mondta gazdag apám. — Ha hagyjátok, hogy
egyetlen rossz jegy tönkretegye az életeteket, úgy nincs jövőtök. Ha
hagyjátok, hogy egyetlen rossz jegy romlásba döntsön titeket, a való élet
amúgy is elintéz. A való élet sokkal keményebb, mint a gimnáziumi
angol. Ha pedig az angol tanárotokat okoljátok, és úgy gondoljátok, hogy
túl szigorú volt, akkor kegyetlen ébredés vár rátok a való világban. Az
iskolán kívüli világban sokkal szigorúbb, sokkal kíméletlenebb, és sokkal
többet követelő emberekkel fogtok találkozni, mint az angol tanárotok.
Tehát még egyszer: ha hagyjátok, hogy egyetlen rossz osztályzat és az
angol tanárotok tönkretegye a jövőtöket, akkor amúgy sincs jövőtök.
— De mit kezdjünk az osztálytársainkkal, akik gúnyolnak és nevetnek
rajtunk? — panaszkodott Mike.
— Ugyan már — torkolta le gazdag apám nevetve. — Nézzétek
meg, hányan kritizálnak engem! Robert, gondold végig, hányszor
kritizálták apádat nyilvánosan! Emlékezzetek rá, hányszor szerepelt
mindkettőnk neve a hírekben! Hányszor neveztek engem kapzsi
üzletembernek és apádat tisztességtelen hivatalnoknak? Ha hagyjátok,
hogy egy csapat pattanásos kölyök kikezdjen és legyőzzön titeket, akkor
tényleg csődtömegek lesztek.
— A sikeres ember és az átlagember között az a különbség, hogy
mennyi kritikát bírnak el. Az átlagember nem nagyon bírja a kritikát,
ezért marad átlagos az élete. Ezért nem lesz belőle vezető. Az
átlagember félelemben él, hogy mit mondanak vagy gondolnak róla
mások. Ezért éli úgy az életét, hogy a többi átlagemberrel tart... a
19
kritikától való félelemben. Egész életükön át végigkíséri őket a

szorongás attól, hogy mit gondolnak róluk mások, vagy miért bírálják
őket. Az emberek mindig kritikusak egymással. Nézd, én kritizálom a te
apádat, és tudom, hogy ő is kritizál engem... mégis tiszteljük egymást.
— De ha az emberek kritizálnak, legalább észrevesznek.
Aggódhattok, ha senki sem kritizál — jegyezte meg gazdag apám
nevetve. — Ha bírálnak, legalább beszédtéma vagytok. Megtöritek az
emberek életének sivár egyhangúságát. Ha megtanuljátok kezelni a
kritikát, valami értékes dolgot tanultok meg az életben — folytatta még
mindig nevetve. — Nézzétek, az emberek 33 százaléka szeret titeket,
akár jót cselekedtek, akár rosszat. 33 százalékuk nem szeret titeket,
akár jót cselekedtek, akár rosszat. 33 százalékukat pedig egyáltalán
nem érdekeltek. Az a feladatotok az életben, hogy ne törődjetek azzal a
33 százalékkal, akik úgysem fognak szeretni, megtegyetek mindent,
hogy meggyőzzétek a köztes 33 százalékot, hogy ők is csatlakozzanak
ahhoz a 33 százalékhoz, akik szeretnek. Ez a lényeg. Ha kritizálnak,
annál csak az rosszabb, ha nem kritizálnak — mondta, és szívből jövően
nevetett.
— A felnőttek is félnek a kritikától? — kérdeztem, miközben
igyekeztem visszakanyarodni a tanuláshoz, és abbahagyatni gazdag
apámmal a nevetést.
Gazdag apám viccesnek érezte a dolgot, de én egyáltalán nem
találtam humorosnak. Bólintott, és komolyra fordította a szót.
— Ez a legtöbb ember legfőbb félelme. Ezt nevezik a másságtól való
félelemnek, a sorból való kilógás félelmének. Ezért rettegnek olyan
sokan megszólalni a nyilvánosság előtt... jobban félnek tőle, mint a
haláltól.
— Tehát az emberek csak beállnak a sorba, és elbújnak a többiek
mögé, mert félnek a kritikától? — kérdezte Mike.
— Igen, és ezért lesz olyan kevés ember nagyon gazdag. A
legtöbben nagyobb biztonságban érzik magukat az átlagos csordában,
félve a kritikától és a másságtól — mondta gazdag apám. — A
legtöbben úgy érzik, könnyebb átlagosnak, hétköznapinak lenni, elbújni,
és azt csinálni, amit a csorda többi tagja... menni a többiekkel... csak
araszolni.
— Ezzel azt akarod mondani, hogy az angol bukás hosszú távon
hasznos lesz számunkra? — kérdezte Mike.
— Ha jót hoztok ki belőle — felelte gazdag apám csendesen. — De
rosszat is kihozhattok belőle.
— De mi a helyzet a jegyeinkkel? Ezek a jegyek elkísérnek egész
életünkben — tettem hozzá kissé nyafogva.
Gazdag apám megrázta a fejét, közelebb hajolt és elkomolyodott:
— Nézd, Robert, megosztok veled egy nagy titkot.
Kis szünetet tartott, hogy megbizonyosodjon róla, pontosan értem,
amit mond, nem értem félre, aztán folytatta:
— A bankárom sosem kérte a bizonyítványomat.
Megjegyzése megdöbbentett, és kizökkentett a gondolatmenetemből
— abból a gondolatmenetből, miszerint a rossz osztályzatok tönkreteszik
az életemet.
20
— Hogyan? — kérdeztem alig hallhatóan, mert nem értettem

tökéletesen, mit is akart mondani iménti kijelentésével.
— Hallottad — jelentette ki gazdag apám hátradőlve a széken.
Tudta, hogy hallottam. Hagyta, hadd ülepedjen le, amit mondott.
Tisztában volt vele, hogy családom, egy pedagóguscsalád egyik
alapértékét támadja meg.
— A bankárod sosem kérte a bizonyítványodat? — ismételtem meg
halkan. — Azt akarod mondani, az érdemjegyek nem fontosak?
— Ezt mondtam? — kérdezte. — Azt mondtam, nem fontosak az
érdemjegyek?
— Nem — feleltem engedelmesen — Nem ezt mondtad.
— Akkor mit mondtam?
Felszabadultam, mert meg tudtam ismételni a kijelentését:
— Azt mondtad, „A bankárom sosem kérte a bizonyítványomat." Az
én családomban a bizonyítvány és a jó jegyek szinte szentségnek
számítottak.
— Amikor felkeresem a bankáromat — kezdett újabb magyarázatba
gazdag apám —, nem azzal fogad, hogy „Mutassa az ellenőrzőjét!",
igaz-e?
Folytatta, nem várt választ.
— Megkérdezi, hogy „Maga kitűnő tanuló volt?" Elkéri a
bizonyítványomat? Felujjong, hogy „Ó, milyen jó jegyei vannak! Hadd
adjak magának kölcsön egy millió dollárt!"? Mond ilyesmit?
— Nem hiszem — felelte Mike. — Legalábbis még sosem kérte a
bizonyítványodat, amikor én is veled voltam nála. És azt is tudom, hogy
nem a tanulmányi átlagod alapján ad hitelt.
— Mit kér tőlem? — kérdezte gazdag apám.
— A pénzügyi kimutatásodat — felelte Mike halkan. — Mindig kéri a
friss eredmény-kimutatást és a mérleget.
Gazdag apám folytatta:
— A bankárok mindig a pénzügyi kimutatást kérik. Mindenkitől azt
kérik. Mit gondoltok, miért kérik mindenkitől, akár gazdag, akár szegény,
mielőtt pénzt kölcsönöznek neki?
Mike és én csendben a fejünket ingattuk. Vártuk a választ.
— Ezen még sosem gondolkodtam — szólalt meg végül Mike.
— Mondd meg!
— Mert az iskola elvégzése után a pénzügyi kimutatásunk a
bizonyítványunk — válaszolt gazdag apám halkan, de határozottan.
— Az a baj, hogy sokan hiába járták ki az iskolát, halvány fogalmuk
sincs róla, mi az a pénzügyi kimutatás.
— A pénzügyi kimutatásom a bizonyítványom, ha már nem járok
iskolába? — kérdeztem vissza hitetlenkedve.
— Az egyik bizonyítványod... egy nagyon fontos bizonyítvány.
Bizonyítványodhoz tartoznak még az éves orvosi vizsgálatod leletei, a
súlyod, a vérnyomásod, a házasságod érzelmi állapota.
— Előfordulhat, hogy valakinek csupa kitűnő osztályzat szerepel az
iskolai bizonyítványában, a pénzügyi kimutatásában, az életben meg
csupa elégtelen? — kérdeztem. — Erre utalsz?
Gazdag apám igent intett.
21
— Ez gyakorta megesik. Sokszor előfordul, hogy akik jó tanulók

voltak az iskolában, gyenge vagy átlagos teljesítményt nyújtanak az
életben.
Az iskolában a jó osztályzatok számítanak

— az életben a pénzügyi kimutatások
Hasznos tapasztalatnak bizonyult, hogy tizenöt éves koromban

megbuktam, mert ráébresztett, hogy rossz a tanuláshoz való
hozzáállásom. Rávezetett, hogy ideje változtatni. Hamar rájöttem arra is,
hogy míg az iskolában a jó osztályzatok fontosak, az iskola után már a
pénzügyi kimutatásaim lesznek a bizonyítványom.
Gazdag apám azt mondta: „Az iskolában a diákok negyedévente
kapnak bizonyítványt. Ha egy gyerek rosszul áll, van ideje javítani a
jegyein, ha akar. Az életben sok felnőtt sosem kap bizonyítványt, csak
amikor már késő. Ugyanis sok felnőttnek nincs negyedévente elkészített
pénzügyi bizonyítványa, ezért elmulasztják a szükséges javításokat,
melyek az anyagilag biztonságos élethez kellenének. Lehet, hogy jó
állásuk, nagy házuk, szép autójuk van, és talán jól keresnek a
munkahelyükön, mégis megbuknak anyagi szempontból. És lehet, hogy
túl öregek már, vagy nem marad elég idejük a korrigálásra, amikor
rájönnek, hogy megbuktak. Ez az ára annak, ha az embernek nincs
legalább negyedévente kiállított pénzügyi bizonyítványa."
Tanuljunk a hibáinkból!
Egyik apám sem örült neki, hogy fia megbukott az iskolában. De

egyikük sem gondolta rólunk, hogy kudarcra vagyunk ítélve. Inkább arra
biztattak, hogy tanuljunk a hibáinkból. Tanár apám azt mondta: „A
megbukni szó ige... nem főnév. — Sajnos sokan úgy gondolják, amikor
megbuknak, jelzős szerkezetté válnak: bukott emberré. Aki megtanul
tanulni a hibáiból, ahogyan a gyerekek, sok esés árán megtanulnak
biciklizni, annak egészen új világok tárulnak fel. Aki beáll a nyájba, kerüli
a hibákat, vagy letagadja, esetleg másokat okol, az nem húz hasznot
abból a folyamatból, amellyel az emberek természetüknél fogva tanulni
rendeltettek... vagyis abból, hogy hibákat vétenek, és azokból okulnak."
Ha tizenöt éves koromban nem buktam volna meg az iskolában,
talán sosem végeztem volna főiskolát, és aligha tanultam volna meg,
hogy az iskola után személyes pénzügyi kimutatásom a bizonyítványom.
Az a tizenöt évesen elkövetett hiba felbecsülhetetlen értéknek bizonyult
hosszú távon. Azért tesznek csak kevesen szert nagy vagyonra, mert az
emberek egyszerűen nem követnek el elég hibát. A hibák nagyon sokat
érnek, ha hajlandók vagyunk tanulni belőlük.
Azok az emberek, akik hibáztak, de nem okultak belőle, gyakran azt
hajtogatják: „Nem én tehetek róla." Aki erre hivatkozik, elherdálja az élet
egyik legnagyobb adományát, a hibázás adományát. Tele vannak a
börtönök olyanokkal, akik egyre bizonygatják, „Ártatlan vagyok. Nem én
tehetek róla." Az utcákon hemzsegnek azok az emberek, akik nem élnek
teljes életet, mert folyton azt szajkózzák, amit otthon és az iskolában
22
tanultak: „Törekedj a biztonságra! Ne véts hibát! A hibák rosszak. Aki túl

sokat hibázik, kudarcra van ítélve."
Amikor előadásokat tartok, el szoktam mondani: „Azért állok ma
előttetek, mert több hibát követtem el, mint a legtöbben közületek, és
több pénzt vesztettem, mint a legtöbbetek." Más szóval, a
meggazdagodás ára, hogy hajlandók legyünk hibázni, és beismerni,
hogy hibáztunk, nem másokat okolni, vagy mentséget keresni, továbbá
tanulni a hibáinkból. Gyakran azok a legkevésbé sikeresek az életben,
akik nem hajlandók hibázni, vagy hibáznak, de nem okulnak belőle... így
aztán mindennap újra elkövetik ugyanazokat a hibákat.
23
3. fejezet
A tanulás ára
„Aki úgy gondolja, tanulni drága,

próbálja ki, mennyibe kerül
tudatlannak lenni."
Dr. Dolf de Roos
Időnként megkérdezik tőlem: „Úgy gondolod, nincs szükség az

iskolára?" A válaszom határozott „nem". „Nem gondolom így. A tanulás
fontosabb, mint valaha. Én csak azt állítom, hogy az oktatási rendszer
elavult. Régi, ipari kori rendszer, amely megpróbál lépést tartani az
információ korával... és ez sajnos nem sikerül."
A gazdaságtörténészek szerint 1989-ben, amikor leomlott a berlini
fal és kiépült a világháló, vége lett az ipari kornak, és beléptünk az
információ korába. Az alábbi táblázat ezt a váltást érzékelteti:
1989
Ipari kor Információ kora
Munkahelyi biztonság Anyagi biztonság

Életre szóló munkahely Szabadúszók
Egy szakma Sok szakma
Meghatározott összegű Meghatározott
nyugdíj hozzájáruláson alapuló
(a munkáltató felelős) nyugdíjtervek — 401 (k)
A társadalombiztosítás (a munkavállaló felelős)
adott A társadalombiztosítás
Az orvosi ellátás adott bizonytalan
A kor — eszköz Az orvosi ellátás
A fizetésemelés alapja a bizonytalan
hivatali szolgálati idő A kor — forrás
A fizetésemelés — forrás,
mert számos munkáltató
fiatalabb munkaerőt
keres, akinek nagyobb a
technikai tudása, és
hajlandó kevesebbért
dolgozni
Miért nem probléma a munkahelyi biztonság?
Anyám és apám a gazdasági világválság idején nőttek fel. Ez a

történelmi esemény, úgy tűnik, mind szellemileg, mind érzelmileg
24
hatással volt rájuk. Ezért hangsúlyozták oly gyakran, milyen fontos, hogy
jó jegyeim legyenek az iskolában, hogy biztos állást szerezhessek.
Ha szemügyre vesszük a mai gazdaságot, a túl sok állás a
probléma. Ha megkérdezünk bármely munkaadót, azt fogja mondani,
rettenetesen szeretne jó alkalmazottakat találni.
Manapság az anyagi biztonságon van a hangsúly, nem a
munkahelyi biztonságon. Ez nagyrészt abból adódik, hogy a nyugdíjért
nem elsősorban a munkáltató, hanem a munkavállaló fizet, az ipari kori,
meghatározott összegű nyugdíjak helyét átvették az információ korára
jellemző, meghatározott hozzájáruláson alapuló nyugdíjtervek. A mai,
meghatározott hozzájárulásos nyugdíjtervekkel három gond van. Az
egyik, hogy a munkavállalónak kell befizetnie rá a pénzt, és számos
munkavállaló nem fizeti be, mert szüksége van a pénzre a
megélhetéséhez. A másik gond, hogy a tervek a tőzsdéhez vannak
kötve, ami azt jelenti, ha a tőzsde magasan áll, a nyugdíj tervnek is
magas az értéke. Ha azonban a tőzsde összeomlik, amint az az utóbbi
néhány évben megtörtént, vele együtt zuhan a munkavállaló
nyugdíjterve. A harmadik probléma, hogy a meghatározott
hozzájárulásos nyugdíjterv esetleg éppen akkor merül le, amikor a
nyugdíjasnak a legnagyobb szüksége lenne rá.
Mondjuk, hogy egy nyugdíjas nyolcvanöt éves, és elfogyott a pénz a

nyugdíjszámlájáról. Volt munkaadójának nincsenek kötelezettségei vele
szemben — ellentétben az ipari kori, meghatározott összegű nyugdíj
tervekkel, amikor is a munkaadónak támogatnia kellett a munkavállalót
annak haláláig, akárhány éves is volt.
Leginkább a társadalombiztosítási programok és az orvosi ellátás
miatt aggódom. Tudjuk, hogy ezekkel a programokkal gond van, hiszen
a politikusok kampányaikban ígérgetik, hogy „megmentik" őket. A kettő
közül az amerikai orvosi ellátás tölt el nagyobb aggodalommal. Ahogyan
öregszünk, létfenntartásunk költségei esetleg csökkennek, orvosi
költségeink viszont hatalmas mértékben nőnek. Egy katasztrofális
betegség többe kerülhet, mint az otthonunk. Manapság számos
személyes anyagi csőd hátterében nem a pénzügyek rossz kezelése,
hanem katasztrofális betegségek állnak. Egy barátom barátja
nemrégiben megsérült autóbaleset következtében. Ő volt a család
egyetlen kenyérkeresője, nem volt megfelelő orvosi biztosítása, így
mindenét el kellett adnia. Ráadásul legkisebbik lányánál leukémiát
állapítottak meg, és a család jelenleg jótékonysági adományokra van
utalva, bárki segítségét kénytelenek elfogadni.
Mi a késleltetési idő?
A következőkben felsorolok néhány okot, amiért úgy gondolom,

másfajta tudásra van szükség az információ korában, mint amit a régi
oktatás keretein belül megtanítottak. Az üzleti világban az oktatásügy és
az építőipar rendelkezik a leghosszabb késleltetési idővel. A késleltetési
idő azt jelenti, mennyi idő telik el, amíg egy új elgondolás meghonosodik
az iparágban. A számítógépiparban a késleltetési idő nagyjából egy év.
A repülőgépiparban körülbelül két év. Vagyis egy új ötletet mindössze
25
két év alatt kezd el hasznosítani az ipar. Az oktatásban és az

építőiparban a késleltetési idő megközelítőleg ötven év. Azok reménye,
akik azt várják, hogy az oktatási rendszer hozzáigazodjon az
elgondoláshoz, miszerint az ipari kor véget ért, aligha teljesül 2040 előtt.
Ez is hozzájárul, hogy oly sok szülő kiveszi a gyerekeit az iskolából, és
otthon taníttatja őket.
Nemcsak iparágakra jellemző a késleltetés, egyénekre is. Az ipari
korban az Einstein alkotta E=mc2 volt a meghatározó képlet. Akkoriban
két szuperhatalom állt a világ élén, és az emberek a kettő közötti
atomháborútól rettegtek. Az információ korában a Világháló létrejöttével
már nincsenek uralkodó nagyhatalmak. Jelenleg Moore törvénye az
irányadó. Ez megállapítja, hogy az információ és a technika gyorsan
fejlődik. Moore törvényének mai értelmezése szerint az információ és a
technikai fejlődés tizennyolc hónaponként megduplázódik. Ez azt jelenti,
tizennyolc havonta mindenkinek kétszer annyi információra van
szüksége, mint előzőleg, különben lemarad. Ezért az információ korában
nem elsősorban az számít, mit tanulunk meg, hanem hogy milyen
gyorsan tanulunk. Napjainkban veszélyes tanácsot elfogadni olyantól,
akinek elavult információi vannak... és az információ korában az elavult
mindössze tizennyolc hónapot jelent. Nem kell a lemaradt emberek
tanácsa... vagyis olyanoké, akik régi válaszokat ismernek. A régi
válaszok hasznosak lehetnek a milliókat ígérő televíziós vetélkedőkben,
de semmit sem érnek a való életben.
Milyen ismeretekre van tehát szükség az információ korában?
Mindkét apám kiváló pedagógus volt a maga nemében. Mint korábbi

könyveimben leírtam, mindketten azt tanították meg, amit fontosnak
tartottak, de ez a kettő nem ugyanaz volt. Az alábbi listában
összefoglalom, mit tanultam mindkét apámtól. Jóllehet több különféle
fontos képzés létezik, mint például a testnevelés, a zene, a művészetek,
a vallás, de az információ korában a következő tudnivalók
nélkülözhetetlenek a minimális biztonság megszerzéséhez.
1. Alapképzés: Ennek keretében tanulunk meg írni, olvasni,

számolni.
2. Szakmai képzés: Ennek keretében sajátítjuk el azokat a

készségeket, amelyeket arra használunk, hogy pénzért dolgozzunk;
például tanulhatunk orvosnak jogásznak, vízszerelőnek, titkárnőnek,
villanyszerelőnek, tanárnak.
3. Pénzügyi képzés: Ennek keretében megtanuljuk, hogyan

dolgoztassuk a pénzt a magunk javára.
Természetesen mindhárom képzés elengedhetetlenül fontos. Ha

valaki nem tud írni, olvasni vagy számolni, minden tekintetben nagyon
nehéz az élete. Sajnos sok diák kerül ki manapság az iskolapadból úgy,
hogy nem igazán uralja ezeket az alapvető készségeket. 2000. május 7-
én az Arizona Republic hasábjain megjelent egy cikk a következő
26
címmel: „A Los Angeles-i iskolák több ezer diákot buktatnak meg". A

cikk a következőkről számolt be:
• A nemzet második legnagyobb iskolarendszere elállt azon tervétől,

hogy nagy számú diákot buktasson meg az adott évben.
• A Los Angeles-i Egyesült Iskolai Körzet tisztviselői eredetileg a

rendszerben tanuló 711 000 diák egyharmadát, azaz 237 000 diákot
akartak évismétlésre kötelezni, de aztán enyhítették a követelményeket,
mert az illetékesek attól tartottak, hogy a hatalmas arányú bukás
tönkreteheti az iskolákat.
Helyes. Meg kellett volna buktatni több mint negyedmillió diákot, mert
nem ütötték meg az elégséges szintet olvasásból, írásból és
számtanból. A tisztviselők végül mégis átengedték őket, nehogy súlyos
kárt szenvedjenek az iskolák. De vajon mit fog ez jelenteni annak a
diáknak, aki életre szólóan súlyos kárt szenved? Ez az egész iparág
lemaradását példázza. A diákok mára nyilvánvalóan változtak, de az
iskolarendszer továbbra is a régi módszerekkel próbál oktatni. Én
személy szerint úgy vélem, az iskola unalmas, lényegtelen dolgokat
tanít, és engem már nem sarkallt teljesítményékre az, ami a szüleimre
még hatott, hogy jó osztályzatok kellenek a munkahelyi biztonság
eléréséhez. Az alaptantárgyak ismerete lényegesebb, mint valaha, de az
oktatási rendszer nem tart lépést a korral, ezért a tanulók
alapismeretekre való megtanítása elmarad, miközben a rendszer már
rég megérett a változásra.
Vér szerinti apám egykor Hawaii állam tanár-szakszervezetének
vezetője volt. Tőle tudom, miért fontos a szakszervezet a tanároknak, és
megértem sok tanár aggodalmát. A diákokat is megértem, és aggaszt,
hogy hosszú távon milyen hatással lesz rájuk az, hogy nem kapják meg
a szükséges oktatást éppen akkor, amikor minden eddiginél döntőbb
jelentősége volna.
A szakmai képzés úgyszintén rendkívül fontossá vált. Az az ember
például, akinek csak gimnáziumi érettségije van, 10 dolláros órabért kap
az iskola elvégzése után. Ha viszont villanyszerelőnek tanult, könnyedén
megkaphatja az 50 dolláros vagy annál is magasabb órabért. Ha 40
dolláros órabérrel számolunk, és napi nyolc órás munkaidőt, öt napos
munkahetet, havi négy hetet és évi tizenkét hónapot veszünk alapul,
akkor negyven év alatt a szakmai képzésbe való befektetés a lehető
legmagasabb megtérülést biztosítja idő és pénz tekintetében. Ha
belegondolunk, hogy az orvosok általában tizenöt évet fektetnek be a
gimnázium után abba, hogy kitanulják a szakmájukat, nem
csodálkozhatunk rajta, hogy úgy érzik, valamivel magasabb fizetést
érdemelnek, mint mások.
Mindegy, mennyire tanul valaki jól az iskolában, és mindegy, hogy
orvos lesz-e avagy portás, mindenképpen meg kell szereznie az
alapvető pénzügyi ismereteket. Miért? Mert akármilyen hivatást űzünk,
mindannyian foglalkozunk pénzzel. Sokat gondolkodtam rajta, vajon
miért nem tanítanak az iskolában a pénzről. Töprengtem rajta, vajon
miért koncentrál az oktatási rendszer az osztályzatokra és a
27
bizonyítványokra, amikor az életben a bankárom sosem kérte a

bizonyítványomat.
Gyakran felteszem ezt a kérdést pedagógusoknak, és a következő
válaszokat kapom: „De hisz' tanítunk közgazdaságtant az iskolában",
„Sok diákunk tanul tőzsdei befektetést" vagy „Van alapfokú üzleti
tanfolyamunk azok számára, akik érdeklődnek a vállalkozás iránt." Ebből
megint csak az derül ki számomra, hogy az emberek a rendszerben azt
tanítják, amihez értenek, és megtesznek minden tőlük telhetőt. De ha
megkérdezzük a bankárokat, azt fogják mondani, többet várnak a
részvényportfoliónál vagy a diákok gazdasági osztályzatainál.
Ahogyan barátom, Dolf de Roos mondta: „Aki úgy gondolja, a
tanulás sokba kerül, próbálja ki, mennyibe kerül tudatlannak lenni." És a
legtöbb embernek, akár magasan képzett, akár nem, nem a tudás kerül
sokba, hanem a tudatlanság. Vegyünk példának csupán egy témát a
tudás hiányosságainak bemutatására: az adókat. A legtöbben tudjuk,
hogy az adók képezik legnagyobb kiadásunkat. Adózunk, amikor
tanulunk, amikor pénzt költünk, amikor befektetünk, és amikor
meghalunk. Hasonlítsuk össze, mennyi adót fizet egy alkalmazott egy
cégtulajdonoshoz képest. Döbbenetes a különbség negyven év
távlatában. Az egyik ok, amiért oly sok ember iskolákat végez, jól tanul,
jó állásba megy, azután anyagi gondokkal küzd, az, hogy pénze nagy
részét elveszi a kormány — az a kormány, amely oktat, vagy éppen nem
oktat. Az adók pedig a pénzügyi ismeretek széles tárházának csupán
egy csekély szeletét képezik.
Nézzük meg ezek után, milyen árat fizet az, aki nem érti a pénzügyi
kimutatások nyelvezetét, sőt még azt sem tudja, mi fán terem a pénzügyi
kimutatás. Vagy mi történik azzal az emberrel, aki nem tudja, mi a
különbség eszközök és források között; jó és rossz adósság között;
adósság és saját tőke között; passzív, keresett és portfolió-jövedelem
között. Az alapvető pénzügyi ismeretek hiánya aláássa az ember
alapvető pénzügyi intelligenciáját. A pénzügyi intelligencia hiánya pedig
azt eredményezi, hogy sokaknak keményen kell dolgozniuk a
szakmájukban, gyakran sok pénzért, mégsem jutnak egyről a kettőre
anyagilag. Ezek az emberek esetleg megszerzik ugyan a munkahelyi
biztonságot, de sokan örökre kénytelenek lemondani az anyagi
biztonságról.
Gazdag apám gyakran mondta: „A pénzügyi intelligencia fokmérője
nem az, mennyit keresel, hanem hogy mennyi pénzt tartasz meg,
mennyit dolgozik neked az a pénz, és hány generációra tudod
továbbörökíteni." A szegény és a középosztálybeli gyerekek többek
között azért indulnak anyagilag hátrányos helyzetből az életben, mert a
szüleik semmi pénzt nem hagynak rájuk. Nehéz egy végrendeletben
örökül hagyni az embernek az állását és a vállalati nyugdíjtervét. Én
csak tudom, hiszen az én szüleim nagyon kevés pénzt hagytak a
gyerekeikre, míg gazdag apám több millió dollárral indította útnak az
övéit. Becslések szerint John F. Kennedy néhány százmillió dollárt
hagyott testvére, Caroline mindkét gyermekére. Gondoljuk csak el,
mennyire más lenne az életünk, ha százmillió dollárral indulnánk. Mi
mindent csinálhatnánk, ahelyett, hogy felkelünk reggelente és
bemegyünk a munkahelyünkre!
28
Pénzügyi alapismeretek
Amikor azt kérdezik tőlem, „Mit kell tudnom a pénzügyekről?", azt

szoktam felelni: „Kérdezd meg a bankárodtól, neki mi a fontos, és
megtudod." Ezért a valaha elkövetett leghasznosabb hibám az volt, hogy
rosszul tanultam a gimnáziumban. Ha nem lettek volna rosszak a
jegyeim, sosem jöttem volna rá, hogy a bankáromnak nem számítanak a
tanulmányi eredmények. A bankáromat csak a pénzügyi kimutatásom
érdekli, és sok diák úgy kerül ki az iskolából, hogy még csak nem is
tudja, hogy mi az.
A legtöbben egyszerűen kitöltik a banktól kapott pénzügyi kimutatást
ahelyett, hogy beadnák a saját maguk által készítettet. Ezért gondolják
sokan, hogy kölcsönt felvenni olyan, mint koldulni, ahelyett, hogy
megmutatnák a bankárnak, miért érdemes hiteleznie. Soha ne feledjük,
a bankárnak az a dolga, hogy hitelezzen, nem az, hogy elutasítson. A
bankár csak akkor keres pénzt, ha hitelt ad. Ezért, ha elutasít, az olyan,
mint amikor a tanár azt mondja: „Megbuktál." Nem érdemes
megharagudni a bankárra, inkább meg kell kérdezni, mit csinálunk
rosszul, és mit tehetünk, hogy javítsunk pénzügyi kimutatásunkon... azaz
valódi bizonyítványunkon az iskola elvégzése után.
Mi a lényeg a pénzügyi kimutatásban?
Mindenki másra figyel egy pénzügyi kimutatásban. Amint korábbi

könyveimben említettem, pénzügyi kimutatást olvasni olyan, mintha
tulajdonosa élettörténetét olvasnánk. Kiderül belőle, mennyire intelligens
vagy unintelligens az illető a pénzügyek tekintetében. A következőkben
ismertetek néhány tudnivalót, amelyekre gazdag apám felhívta a
figyelmemet a pénzügyi kimutatások olvasásakor. Ehhez a CASHFLOW
101 társasjátékomban szereplő pénzügyi kimutatás-mintát használom. A
játék a pénzügyi műveltség, valamint a befektetési alapismeretek
átadására szolgál.
A háromféle jövedelem
Akik olvasták korábbi könyveimet, talán emlékeznek rá, mit tanított

gazdag apám a háromféle jövedelemről: a keresett, a passzív és a
portfólió-jövedelemről. Ha ránézek egy személy vagy egy cég pénzügyi
kimutatására, a bevétel oszlop alapján azonnal meg tudom mondani,
hogy az illető gazdag vagy szegény lesz-e, vagy a középosztályhoz fog
tartozni.
A következő oldalon bemutatott pénzügyi kimutatás olyan emberé,
aki szegény, vagy a középosztályhoz tartozik, mert csak keresett
jövedelem szerepel a kimutatásában, jelen esetben fizetés, amivel
messze a legnehezebb meggazdagodni. Egyrészt azért szinte
lehetetlen, mert ahányszor a fizetésből élő személynek megemelik a
fizetését, azaz keresett jövedelmét, a kormány is több pénzt kap tőle —
adóban. Másrészt, amint a fizetésből élő személy nem dolgozik,
megszűnik a keresett jövedelme.
29
Ez a CASHFLOW 101-ben szereplő pénzügyi kimutatás.

Megtanítja, hogyan működnek a pénzügyi kimutatások
Foglalkozás Játékos
Cél: Kikerülni a Mókuskerékből a gyorsító sávra úgy,
hogy passzív jövedelmünk meghaladja az összes kiadásunk
Eredménykimutatás
Bevétel Könyvvizsgáló
A tőled jobbra ülő
Forrása Összege (+/-) személy
Fizetés: XXX dollár
Kamat:
A szegények és a Osztalékok Passzív jövedelem:
középosztálybeliek (Összes bevétel a Fizetés nélkül)
erre
összpontosítanak Ingatlanok
A lehető
legmagasabb
fizetést nyújtó állás.
Azaz: Keresett
jövedelem Üzletek
Össz.
jövedelem:
Kiadás
Adók:
Gyermekek
Jelzálog tartozás: száma:
Tandíjhitel törlesztése: (Kezdéskor 0, később max. 3)
Autóvásárlási hitel törlesztése: Kiadás
Hitelkártya tartozás törlesztése: gyerekenként:
Áruhitel törlesztése:
Egyéb kiadások:
Kiadás gyermekekre:
Bankkölcsön törlesztése:
Össz.
kiadás:
Havi
készpénz-
áramlás:
(Fizetés)
Mérleg
Eszközök Források
Megtakarítások Saját lakás jelzálog
Részvény / befekt.jegy / letét. Száma: Ár/db Tandíjhitel
Autóvásárlás hitel
Hitelkártya tartozás
Ingatlan: Előleg Vételár Áruhitel
Ingatlan-jelzálog
Üzleti lehetőségek: Előleg Vételár Üzleti vételár-tartozás
Bankkölcsön:
30
A túloldalon egy olyan személy pénzügyi kimutatását közlöm, akinek

jó esélyei vannak rá, hogy egyre gazdagabb legyen. Miért? Mert van
passzív jövedelme, amely ingatlanból származik, és ez a legkevésbé
adóztatott jövedelemfajta, továbbá van portfolió-jövedelme is
értékpapírokból, részvényekből, kötvényekből, befektetési alapokból,
kamatozó számlákból és egyéb befektetésekből.
31
Egy olyan személy pénzügyi kimutatása, aki a meggazdagodás

útján jár.
Eredménykimutatás
Fizetés:
Kamat: XXX dollár
A gazdagok a Osztalékok XXX dollár Passzív jövedelem:
jövedelemnek (Összes bevétel a Fizetés nélkül)
ezen típusaira
összpontosítanak Ingatlanok XXX dollár
Azaz passzív és
portfólió jövedelmek
Ezek a jövedelem
fajták teszik Üzletek XXX dollár
a gazdagokat még Össz.
gazdagabbá jövedelem:
Kiadás
Adók:
Gyermekek
Egyéb kiadások:
Össz.
kiadás:
Havi
készpénz-
áramlás:
(Fizetés)
Mérleg
Ingatlan-jelzálog
Bankkölcsön:
32
A Kennedy gyerekeknek sosem kellett állásba menniük. Sosem volt

szükségük fizetésre. Miért? Mert az idősebb Kennedyk tudták, hogy a
passzív és a portfolió-jövedelem a gazdagok jövedelme. A Kennedy
gyerekek dolgoztak ugyan, de nyilvánvaló, hogy nem azért, mert muszáj
volt. Akinek százmillió dollár nagyságrendű portfoliója van, annak a
passzív és portfolió-jövedelme bőven elég ahhoz, hogy a gazdagok és
hírességek életmódját élje.
A CASHFLOW játék többek között azért fontos mindazok számára,
akik komolyan milliomosok akarnak lenni, mert megtanítja, hogyan kell a
keresett jövedelmet passzív, illetve portfolió-jövedelemmé, a gazdagok
jövedelmévé alakítani. Elméletileg lehetetlen kizárólag keresett
jövedelemből meggazdagodni... de sajnos a legtöbb ember ezzel
próbálkozik. Azért megy tönkre sok lottónyertes, mert nem alakítja át
keresett jövedelmét passzív vagy portfolió-jövedelemmé.
Ami azonban ennél is fontosabb, a játék megtanítja a játékosokat a
pénzügyi kimutatások működésére, ezt pedig nem lehet könyvekből
megtanulni, sem úgy, hogy az ember csak néhányszor játssza a játékot.
Mivel — az ismert latin mondás szerint — ismétlés a tudás anyja, a
játékot sokszor játszó játékosok egyre jobban megismerik a pénzügyi
kimutatásokat, amelyek az iskola elvégzése után mindannyiunk
bizonyítványává válnak. A pénzügyi kimutatások működésének
többszöri áttanulmányozása által a játékosok ráébrednek a passzív és a
portfolió-jövedelem, azaz a gazdagok jövedelemfajtáinak fontosságára.
A játék megtanítja a jó és a rossz adósság közötti különbséget is. Aki
sokszor játssza a játékot, az lassan elengedi a legtöbbünk által
otthonról, illetve az iskolából hozott mintát, amely szerint a pénzért
keményen kell dolgozni. A játék rávezet, hogyan alakíthatjuk át a
keresett jövedelmet passzív és portfolió-jövedelemmé.
Panaszok a CASHFLOW játékkal kapcsolatban
Hadd meséljem el, mi az a három leggyakoribb panasz, ami a

CASHFLOW játékkal kapcsolatban fel szokott merülni:
1. Sokáig tart megtanulni. Én úgy gondolom, kétszer négy órányi

oktatójátékkal el lehet sajátítani a játék alapjait. Három óra a játékidő, és
egy óra a játék megbeszélése a többi játékossal. A játékosok szerint
általában az egyórás megbeszélés a legjobb része a játéknak. A
játékosok a való életbéli pénzügyi kihívásaikkal hozzák összefüggésbe a
játékot. A két alkalom után a játékosok már jobban tudnak különböző
pénzügyi stratégiákat alkalmazni a nyerés érdekében. A játék a sakkhoz
hasonló, vagyis nincs egyetlen biztos nyerő képlet. Ahányszor játsszuk,
mindig más pénzügyi kihívásokkal kerülünk szembe. Az egyes pénzügyi
kihívások megoldása fejleszti a pénzügyi intelligenciát.
2. Túl sokáig tart a játék. Valóban sokáig tart, különösen annak, aki
először játssza, és még tanulja. De a játékidő rövidül, amikor a játékos
megtanulja megoldani a különböző pénzügyi problémákat, amelyekkel a
33
játék során szembekerül. A játék célja, hogy felmérjük, végig tudjuk-e

játszani egy óra alatt. Vagyis a pénzügyi intelligencia fejlődésével
arányosan csökken a játékidő.
3. Túl sokba kerül. Az Egyesült Államokban a CASHFLOW 101*
társasjátékot 195 dollárért lehet kapni, és jár hozzá egy videokazetta
valamint három hangkazetta is. Ezek az oktatási segédanyagok
kiegészítik a teljes oktatócsomagot. A CASHFLOW 202*, a játék
magasabb szintű változata, amelyhez ismerni kell a CASHFLOW 101
-et, 95 dollárba kerül, a CASHFLOW Gyerekeknek (hatéves kortól) pedig
59,95 dollár. Az árak azért magasak, mert a példányszám korlátozott,
ezenkívül az 1. és 2. pontban leírtak teszik drágává. A magas ár
meghatározásában az is vezérelt minket, hogy tudassuk az emberekkel,
ez egy oktató termék, amely csak azoknak szól, akik komolyan veszik
pénzügyi képzésüket. Egy piacfelmérés kimutatta, hogy korábban,
amikor olcsóbban adtuk a játékainkat, az emberek úgy tekintették,
csupán szórakoztatásra valók. Aggódtunk, hogy akik nem veszik
komolyan pénzügyi képzésüket, vissza fogják követelni a pénzüket.
Később csökkenhet a játékok ára, ha többen felismerik, hogy tanulni
lehet belőlük, és ha nagyobb mennyiségben gyártják majd őket. Miután
az ember megtanulja, ezek a játékok szórakoztatóak is, de, hasonlóan a
biciklizéshez, a tanulás első fázisai nehézségeket okozhatnak. A
CASHFLOW 101 és a CASHFLOW Gyerekeknek elektronikus változata
2003 óta hozzáférhető a www.richdad.com honlapon. Az elektronikus
változatok elkészítéséhez sokévi kutatás és fejlesztés kellett, mert
lényeges szempont volt számunkra, hogy az együttműködő tanulásra és
a játék közös megbeszélésére az elektronikus változatok is lehetőséget
nyújtsanak. Nem csak arra van mód, hogy a játékosok számítógép által
generált ellenfél ellen játsszanak, többen egy számítógépen, hanem
nagyon izgalmas lehetőséget rejt az is, hogy a CASHFLOW 101-et
online, a világ tetszőleges pontjain lévő négy játékostárssal is lehet
játszani.
A Bagolyvár Kiadóban már kapható a CASHFLOW 101 és a CASHFLOW202 oktatójáték magyar
kiadása. www.bagolyvar.hu, iroda@bagolyvar.hu, tel.: 214-5068
Tehát jelenleg a CASHFLOW játékok csak azoknak valók, akik

komolyan veszik pénzügyi képzésüket. Ahogyan gazdag apám mondta:
„Csak két dolgot lehet befektetni: időt és pénzt." Sokan egyikre sem
hajlandók pénzügyi képzésük érdekében, ezért van. hogy az emberek
csupán 1 százaléka tesz szert nagy vagyonra hatvanöt éves korára, az
amerikai Egészségügyi, Oktatásügyi és Népjóléti Minisztérium tanúsága
szerint.
Reméljük, hogy ez az 1 százalékos arány nőni fog, amint a pénzügyi
képzés elérhetőbbé válik. Továbbra is sajnálatosnak tartjuk, hogy az
iskolák nem nyújtanak alapvető pénzügyi műveltséget, ugyanakkor
elhatároztuk, hogy kifejlesztünk egy elektronikus tantervet az alapvető
pénzügyi fogalmak megtanítására, amellyel egyrészt eleget teszünk a
visszaadás követelményének, másrészt hozzájárulunk, hogy a tanterv
az iskolákba is bekerüljön. A tanterv, amelyet tanárok segítségével
fejlesztettünk ki tanárok számára, a www.richkidsmartkid.com honlapon
található meg, és négy minijátékból áll. Ezek az eszközök és a források,
a keresett, a passzív és a portfolió-jövedelem, a jó és a rossz adósság
34
közötti különbségeket, valamint a jótékonyság fontosságát tanítják meg.

Tanárok és iskolák a világon bárhol ezen a honlapon keresztül kérhetik
a CASHFLOW Gyerekeknek elektronikus változatát, amelyet ingyen
biztosítunk számukra. Ha gyermekeink időben megtanulják az alapvető
pénzügyi fogalmakat, jobban felkészülhetnek arra a világra, melyben
felnőttként élni fognak, és jobb esélyeik lesznek a pénzügyi sikerre.
Ki osztályoz?
Amint korábban említettem, az iskolai bizonyítványt többek között

azért állítják ki, hogy jelezze, mennyire jó a teljesítményünk, és min kell
javítanunk. Mivel azonban sokan nem tudják, hogy az iskola után a
pénzügyi kimutatásuk a bizonyítványuk, sosem látják igazán tisztán,
hogy pénzügyi teljesítményük mennyire jó. Sokan nem szereznek annyi
jövedelmet, mint amennyit szerezhetnének, és életük nagy részében
anyagi gondokkal kell küszködniük. Szegény apám, aki szinte mindvégig
tiszta kitűnő tanuló volt az iskolában, nem jött rá, hogy anyagilag
megbukott, mindaddig, amíg el nem veszítette az állását ötven éves
korában. A dologban az volt különösen szomorú, hogy, bár ötven
évesen már tudta, hogy anyagilag gondban van, fogalma sem volt róla,
mit tehetne. Mindössze azt látta, hogy a pénz gyorsabban megy, mint
ahogyan jön. Ez az ára annak, ha az ember nem tudja, hogyan kell egy
pénzügyi kimutatást elkészíteni és értelmezni, és hogyan hozhatjuk
helyre anyagi hibáinkat. A gyerekek, akik CASHFLOW-t játszanak az
iskolában jobban megértik saját pénzügyi kimutatásaik fontosságát, és
azt, hogyan kell ezeket elkészíteniük, miután elvégezték az iskolát,
amikor is ezek válnak a bizonyítványukká.
Visszatérve a CASHFLOW játékból vett pénzügyi kimutatáshoz,
amely a következő oldalon ismét megtekinthető, láthatjuk, hogy szerepel
rajta a Könyvvizsgáló szó.
Amikor tanfolyamaimon játsszák a játékot a hallgatók, gyakran
észreveszem, hogy nem töltik ki a megfelelő sort. Amikor rákérdezek,
miért nem, gyakran azt a választ kapom, „Fontos kitölteni?", vagy „Nincs
szükségem rá, hogy ellenőrizzék a munkámat." Ilyenkor szigorú vagyok,
és elmagyarázom, hogy a könyvvizsgáló, a játék egyik résztvevője, az
egyik legfontosabb szereplő a játékban. A játék a helyes pénzügyi
szokásokat akarja megerősíteni, és az, hogy pénzügyi kimutatásainkat
rendszeresen ellenőriztessük, olyan pénzügyi szokás, amely mindenki
számára elengedhetetlen, aki milliomos akar lenni. Vagyis
könyvvizsgálónk sok tekintetben olyan, mint a tanárunk az iskolában, aki
rendszeresen átnézni a munkánkat, tudatja velünk, mennyit haladtunk,
és segít elvégezni a szükséges javításokat. A CASHFLOW 101
elektronikus változatában a számítógép tölti be az egyes játékosok
mellett a könyvvizsgáló szerepét, és a játékosok nem léphetnek tovább,
amíg az egyes lépéseknek megfelelően ki nem javítják pénzügyi
kimutatásukat.
Feleségem és én szokás szerint havonta kétszer végeztetjük el ezt a
könyvvizsgálói ellenőrzést. A könyvelőnk bejön, előveszi a pénzügyi
kimutatásainkat és a csekk-könyveinket, és mindent részletesen
átvizsgál... mint mondtam, havonta kétszer. Amikor anyagilag szorult
35
Pénzügyi edzőnk
azaz lelkiismeretünk
Eredménykimutatás
Fizetés:
Kamat:
Osztalékok Passzív jövedelem:
(Összes bevétel a Fizetés nélkül)
Ingatlanok
Üzletek
Össz.
jövedelem:
Kiadás
Adók:
Gyermekek
Egyéb kiadások:
Össz.
kiadás:
Havi
készpénz-
áramlás:
(Fizetés)
Mérleg
Ingatlan-jelzálog
Bankkölcsön:
36
helyzetben voltunk és kevés volt a pénzünk, fájdalmas folyamatként

éltük meg ezt; olyan volt, mint megkapni egy bizonyítványt, amelyben
csupa elégséges és elégtelen osztályzat szerepel. Amikor azonban
tanultunk a hibáinkból, kijavítottuk őket, és pénzügyi helyzetünket is
jobbá tettük, szórakoztatóvá váltak a kéthavi könyvvizsgálói ülések. Ilyen
lehet, ha valaki kitűnő bizonyítványt vehet kézhez. Ezt az érzést sosem
tapasztaltam meg az iskolában. Amikor Kimmel együtt 1985-ben
belevágtunk, először nagyon kevés dolog szerepelt pénzügyi
kimutatásainkban. Múltbeli anyagi csődjeimből visszamaradt tartozásaim
súlyosan megterhelték a forrás rovatot, míg az eszköz rovat üresen
tátongott. Nagyon kellemetlen látványt nyújtott. Olyan érzés volt, mint
egy rákos betegnek a röntgenfelvételét nézegetni, csak az én
esetemben pénzügyi rákról volt szó.
Ma már jelentős tételek szerepelnek az eszköz rovatomban. Bővült a
bevételek listája is a keresett, a passzív és a portfolió-jövedelem
rovataiban, és több nulla került az egyes számadatok mögé. Passzív és
portfolió-jövedelmünk jóval több, mint a kiadásaink.
1985-ben az életben maradásért kellett dolgoznunk, ma már saját

akaratunkból tesszük. Aligha lettünk volna képesek ezt elérni gazdag
apám tanításai nélkül. Nélküle azt sem tudtam volna, milyen fontosak a
pénzügyi kimutatások. Nem ismertem volna a keresett, a passzív, illetve
a portfolió-jövedelem közötti különbségeket, sem a részvénytársasági
forma jelentőségét, sem azt, hogy miként védhetem meg eszközeimet,
hogyan csökkenthetem minimálisra az adóimat. Nem tudtam volna azt
sem, milyen fontos, hogy kéthavonta összeüljünk a könyveló'mmel, és
könyvvizsgálatot tartsunk, pedig ha az ember milliomos akar lenni,
kéthavonta feltétlenül vizsgáznia kell, és osztályzatokat kell kapnia. A
kéthavi könyvvizsgálat egyszerűen része az árnak. Hála gazdag apám
pénzügyi oktatásának, úgy lettem milliomos, hogy nem kelleti
szétvagdosnom a hitelkártyáimat, nem kellett nyernem a lottón, sem
semmilyen televíziós vetélkedőben.
Bevétel oszlopom jelenleg
Jelenleg Kimmel a bevétel rovatunk így fest százalékos arányai

tekintve:
Keresett jövedelem 10%

Passzív jövedelem 70%
Portfolió-jövedelem 20%
Néhány napja egy újságíró megkérdezte tőlem:

— Mennyit keres? Mennyi a fizetése?
Azt feleltem:
— Nem sokat keresek. Azt meg nem szívesen mondanám meg,
mennyi a fizetésem. Legyen elég annyi, hogy bizonyára kevesebb, mint
a magáé.
Negédes mosollyal megcsóválta a fejét.
— Akkor hogyan írhat könyvet a pénzről?
37
Elmondta, hogy gyűlöli az olyan írókat, akik kapcsolatokról írnak, de

nincs kapcsolatuk, és az olyan írókat, akik pénzről írnak, de nincs
pénzük. Ezzel véget is ért az interjú, és az újságíró távozott.
Most, hogy már sokkal többet tudtok a pénzügyekről, megérthetitek,
miért adtam ilyen választ. Először is, a fizetésem valóban nagyon kevés.
Hiszen a fizetés keresett jövedelem, így a legmagasabb arányban
adóztatott jövedelemforma. A másik ok, amiért alacsony a fizetésem,
hogy passzív jövedelmemet honoráriumok formájában illetve
ingatlanokból kapom. Portfolió-jövedelmem értékpapírokból származik,
melyek vállalatok osztalékait, ingatlanbefektetésekből adódó bevételt és
kamatokat foglalnak magukba.
Észrevehettétek, hogy már csekély pénzügyi képzettségből is adódik
egy hihetetlen előny: az ember nagyon erősen befolyásolni tudja, hogy
mennyit kelljen adóznia, és az adók a legnagyobb kiadások.
Szakmai bevétel
Az is feltűnhet, hogy jelenleg nem a szakmámmal szerzem a

jövedelmemet. Érettségi után az Amerikai Kereskedelmi Tengerészeti
Akadémiára jártam, ahol hajótisztnek képeztek ki tartályhajókra,
szállítóhajókra és utasszállító hajókra. Elvégeztem az Amerikai Hadi
Tengerészeti Akadémiát is Floridában, Pensacolában, ahol hivatásos
pilótaképzést kaptam. Ma egyik szakmámból sem származik
jövedelmem.
Passzív jövedelmem nagy részére viszont olyan tárgyak ismeretével
teszek szert, melyekből az iskolában megbuktam. Ha emlékeztek,
tizenöt éves koromban csaknem évet kellett ismételnem, mert nem
tudtam jól és helyesen írni. A bukás miatt javítottam ebbeli
készségeimet, és ma jobban ismernek íróként, mint pilótaként vagy
hajótisztként. A különbség dollármilliókban mérhető. Más szóval, sokkal
több pénzt kerestem a kudarcaimmal, mint a sikereimmel.
E fejezetben korábban már említettem, hogy az információ korában

sokaknak lesz többféle hivatása. Ezért lényegesebb, hogy milyen
gyorsan tanulunk, mint az, hogy mit tanulunk. Emlékeztek még Moore
törvényére, mely szerint tizennyolc havonta megkétszereződik az
információ? Azt se feledjétek, hogy a helyes válaszok mennyisége, vagy
hogy milyen volt az iskolai bizonyítványotok, nem számít a későbbi
sikerek szempontjából. A sikert abban mérhetitek, hány választ nem
ismertek, hányszor vallotok kudarcot, álltok fel ismét, tanultok a
hibáitokból, és javítjátok ki őket, anélkül, hogy mást okolnátok,
hazudnátok, vagy mentséget keresnétek, majd továbbléptek.
Kik a vesztesek?
Aki tehát meg akarja tudni, mi az, ami lényeges a pénzügyi

bizonyítványához, egyszerűen keresse fel a helyi bankját. Töltse ki
személyes pénzügyi kimutatását, és reménykedjen benne, hogy a
bankár elutasítja hitelkérelmét. Ha ez nem történik meg, kérjen több
pénzt. Miután elutasították a kérelmet, üljön le, és kérdezze meg,
38
hogyan javíthatna pénzügyi bizonyítványán. Amit ezáltal tanul, az

rendkívül értékes, és életre szóló kihatása lehet. Tehát, mint mondtam,
ha arra vagytok kíváncsiak, mi a fontos a való életben, kérdezzétek a
bankárotokat! Ő nap mint nap az emberek bizonyítványát ellenőrzi.
Felmerül azonban a kérdés: „Ha a bankárok ilyen sokat tudnak,
miért nem gazdagok? Miért dolgoznak még mindig a banknak, más
üzletét gyarapítva?" A válasz Newton törvényében keresendő, melyet
korábban már idéztem ebben a könyvben: Minden hatás ugyanakkora
ellenhatást vált ki. Azzal is magyarázhatjuk, miért kell egy jó, becsületes
és sikeres rendőrnek egyben jó bűnözőnek is lennie; vagy azzal, miért
van az éremnek két oldala, a madárnak két szárnya, az embereknek két
lábuk, két karjuk, két szemük és így tovább. A bankárok azért nem
gazdagok, mert túl konzervatívok. Aki gazdag akar lenni, különösen, ha
nulláról indul, jó bankárnak, egyszersmind jó szerencsejátékosnak kell
lennie, és a legtöbb bankár nem jó szerencsejátékos. Ahogyan gazdag
apám mondta: „Kétféle árat kell fizetni." Ahhoz, hogy valaki gazdag
legyen, mindkét árat meg kell fizetnie: jó bankárnak és jó
szerencsejátékosnak is kell lennie, a legtöbb ember pedig egyik sem.
Gazdag apám azt is mondta Mike-nak és nekem:
— A legtöbb bankár azért nem gazdag, mert nem szerencsejátékos.
A legtöbb szerencsejátékos pedig azért nem gazdag, mert nem jó
bankár.
— Az emberek többsége vagy egyik, vagy másik? Szerencsejátékos
vagy bankár? — tettem fel a kérdést.
Erre így felelt:
— Nem. Sajnos az emberek többsége anyagi vesztes.
— Vesztes? — csattantam fel. — Nem túl kemény ítélet ez?
— Azt mondtam, anyagi vesztesek — ismételte meg gazdag apám
védekezőleg. — Nem akartam senkit megbántani. Hadd magyarázzam
meg, mit értek vesztes alatt, mielőtt sértőnek gondolsz.
— Kérlek, magyarázd meg! — kértem, most már én is védekezve.
— Szerintem az a vesztes, aki nem engedheti meg magának, hogy
veszítsen — mondta gazdag apám.
— Aki nem engedheti meg magának, hogy veszítsen? — ismételtem
meg a szavait, mert igyekeztem megérteni.
— Hadd fejtsem ki bővebben! — mondta nyugodtan. — Ha pénzről
van szó, a legtöbb felnőtt nem engedheti meg magának, hogy veszítsen.
Manapság sokan a „piros vonalon" élnek. A példát az autóktól
kölcsönöztem. Az autók piros vonala az a pont, ahol a motor
fordulatszáma már olyan magas, hogy ha még jobban rálépsz a gázra,
szétesik a motor.
— Vagyis minden bevételből kiadás lesz — szólt közbe Mike.
— Úgy van — helyeselt gazdag apám. — Nem engedhetik meg
maguknak a veszteséget, mert már vesztettek.
Rövid szünetet tartott, a szemünket kémlelte, majd így folytatta:
— Ez nagyon szomorú. Ebben az országban, a világ leggazdagabb
országában több millió ember a pénzügyi piros vonalon él.
— És ezek gyakran azok, akik úgy vélik, „a befektetés kockázatos",
vagy „Mi lesz, ha elvesztem a pénzemet?" Az emberek azért mondanak
39
ilyesmit, vagy ragaszkodnak foggal-körömmel a pénzükhöz, mert tudják,

hogy már elvesztették a pénzügyi csatát — vontam le a következtetést.
— Tudjátok, az igazi szerencsejátékos átlátja, hogy a nyerés és a
vesztés együtt jár. A hivatásos szerencsejátékos nem áltatja magát
azzal, hogy csak nyerhet. Tudja, hogy veszíthet is. Tisztában van vele,
gyakran veszítenie kell, hogy nyerjen.
— Szóval ezért kell jó bankárnak és jó szerencsejátékosnak is lenni,
ha meg akarunk gazdagodni — tettem hozzá, mert kezdtem érteni a
dolgot.
Kezdett világossá válni előttem, mit jelent, hogy a jó rendőr egyben
jó bűnöző is.
— És ezért nem feltétlenül sikeresek az életben azok, akik az
iskolában jól tanultak— szólalt meg Mike. — Az élet nem helyes
válaszokból áll. Az életben találgatni kell, és egyes válaszok helyesnek
bizonyulnak, mások hamisnak.
— Ezért van, hogy a leggazdagabbak sokan olyanok közül kerülnek
ki, akik a legtöbb hibát vétették. J. Paul Gettyről köztudott, hogy több
felesleges kutat fúrt, mire olajat talált. Erről volt híres.
De az tette gazdaggá, hogy végül ráakadt a világ egyik legnagyobb
olajmezőjére. Ugyanígy járt Thomas Edison is: 10 000-szer vallott
kudarcot, mire feltalálta a villanykörtét. Azért állítom, hogy a legtöbb
ember vesztes, mert egyszerűen úgy él, hogy a legcsekélyebb hibát sem
engedi meg magának. Ha sikeresek akartok lenni, egyszerre kell
bankárnak és szerencsejátékosnak lennetek, hogy megengedhessétek
magatoknak, hogy veszítsetek, mert minden szerencsejátékos tudja, a
vesztés része a nyerésnek.
Gazdag apám tanításai nyomán alkottam meg CASHFLOW
játékomat. Megtanulhatjátok belőle, hogyan kell egyszerre bankárnak és
szerencsejátékosnak is lenni. Manapság sokan biztonságos,
kockázatmentes befektetésekben akarják tartani a pénzüket. Tartok tőle,
hogy jelentős hányaduk vesztesként végzi. Lehet, hogy sosem
veszítenek, de nem is nyernek igazán. Ezek azok az emberek, akik úgy
akarnak meggazdagodni, hogy garasoskodnak, igénytelenül élnek, és
szétvagdossák a hitelkártyáikat. Gazdag apám megmondta: „Meg lehet
gazdagodni igénytelenül is, a baj csak az, hogy azután is igénytelen
maradsz."
Mennyi veszteséget engedhetsz meg magadnak?
Azért lottóznak olyan sokan, mert a legtöbb ember megengedhet

magának egy dollárnyi veszteséget. Azért játszanak olyan sokan a
kaszinókban elhelyezett játékautomatákon, mert megengedhetnek
maguknak néhány dollárnyi veszteséget. Az amerikai lakosság legalább
60 százaléka azonban sajnos nem engedheti meg magának, hogy ennél
jóval többet veszítsen. Ugyanis anyagilag már elveszítették az élet
játszmáját. Sokan mindaddig rá sem jönnek, milyen sokat vesztettek,
amíg el nem bocsátják őket az állásukból, vagy abba nem hagyják a
munkát koruk vagy egészségügyi problémáik miatt. Remélhetőleg
40
lesznek olyan családtagjaik, akiknek telik rá, hogy gondoskodjanak

róluk, és készek is lesznek ezt megtenni. Ők azok az emberek, akik a
piros vonalon élnek, súlyosan eladósodva. Annyira lefoglalja őket a
megélhetésük, hogy el sem tudják képzelni a gazdagságot. A
CASHFLOW-négyszög című könyvben van egy fejezet Irányítsuk a
készpénzáramlást! címmel. Ez segítséget nyújthat az ilyen embereknek,
hogy kikeveredjenek a rossz adósságokból. Aki követi az útmutatásokat,
öt-hét év alatt maga mögött tudhatja adósságait. A hat egyszerű lépés
ebben a könyvben is szerepel az 59.-60. oldalon.
Ugyanezek az emberek hisznek abban is, hogy a gazdagság a
szerencsén múlik. Az egyik előadásomon valaki megkérdezte tőlem:
„Mekkora szerepet játszik a szerencse az ön pénzügyeinek
alakulásában?" A választ nem én találtam ki, de sajnos nem emlékszem
az illető nevére, aki megfogalmazta. Köszönöm neki, és ezúton
elnézését kérem, amiért elfelejtettem a nevét... a mondására viszont
nagyon is jól emlékszem: A szerencse (angolul: luck) azt jelenti: Munka
a megfelelő tudás hátterével (Laboring Under Correct Knowledge).
A minap a feleségemmel 120 000 dollárt vesztettünk egy rossz,
nagyon spekulatív befektetésen. Egyik közeli barátunkat annyira
felzaklatta a dolog, mintha a saját pénzéről lett volna szó. Azt mondta:
„Nincs szerencsétek." Kim és én nem feleltünk semmit, mert nincs
értelme olyannak érvelni, aki a veszteségtől való félelemben él. Nem
mondtuk meg neki, hogy ugyanakkor nyertünk kb. egymillió dollárt, és
mindössze 120 000 dollárt vesztettünk a portfoliónkból. Azt sem
mondtuk meg, hogy őszintén szerencsésnek érezzük magunkat két
okból. Az egyik, hogy sokkal többet tanultunk a 120 000 dollár
veszteségből, mint az egy millió dollár nyereségből. Más szóval, a
hibáinkból tanulunk. A másik, hogy megengedhetünk magunknak ekkora
veszteséget, és nem kell rosszul éreznünk magunkat tőle. 1985-ben
még azok közé az emberek közé tartoztunk, akik semmi veszteséget
nem engedhettek meg maguknak.
41
4. fejezet
A hitelkártyák szétvagdosásának ára
„Ismerni kell a különbséget jó és a rossz adósság között."

Gazdag Papa
Mi a baj a hitelkártyák szétvagdosásával?

Szerintem a hitelkártyák szétvagdosása olyan, mint amikor valaki
úgy akar lefogyni, hogy éhezik. Kitartóan koplal egy hónapig, három
sárgarépa a napi ebédje, és vacsora után egy deci joghurt a desszertje.
Harminc nap elmúltával nem bírja tovább. Vásárlás közben egy
édességgyár reklámügynöke megkínálja egy csokis süteménnyel. A
frissen sült édesség illata elkábítja emberünk érzékeit, és azt mondja
magának: „Ugyan már, eddig jól viselkedtél. Ez a kis darab sütemény
nem árthat." Csakhamar azon kapja magát, hogy vásárol belőle egy
egész zacskóval, hogy „hazavigye a családjának", de egy darab sem jut
el hazáig. Ettől kezdve beindul a verkli, és az illető hamarosan öt kilóval
nehezebb, mint a fogyókúra kezdetén. A túl szigorú diéták falánksághoz
vezetnek.
Akik ismernek, tudják, hogy fogalmam sincs róla, miként lehet
tartósan megőrizni a nehéz munkával elért karcsúságot. Ha ismerném a
tartós fogyás titkát, gazdagabb lennék, mint Bill Gates. Sajnos azonban
bőséges személyes tapasztalatom van arról, milyen fogyókúrázni,
azután pedig mértéktelenül enni. A családomban egyedül nekem vannak
súlyproblémáim — már gyerekkorom óta küzdök velük, ezért nem
foghatom a génekre. Igaz, hogy nem ismerem a tartós fogyás titkát,
tudom viszont, mit lehet tenni a kényszeres költekezés és a hitelkártya-
tartozások ellen. A hitelkártyák szétvágása nem része a megoldásnak.
Olyan megoldást tudok, amelynek ára van, és ismét felmerül a kérdés,
hajlandók vagytok-e megfizetni az árat.
A szépség és a szörnyeteg
Egyik barátom és felesége a szépség megtestesítői. Karcsúak,

kisportoltak és egészségesek. A diéta számukra nem probléma. Az
edzőtermi edzés sem gond. A pénzük kezelésével azonban már nincs
minden rendjén. Mindketten negyvenes éveik végén járnak, sokat
keresnek, de sokat is költenek — olyan sokat, hogy ismerőseik már-már
aggódnak értük. Olyan emberek, akik az új hitelkártyájukról fizetik ki
tartozásaikat a régire. Ha visszafizették a lakáshitelüket, nagyobb lakást
vesznek. Vagyis csak azért dolgoznak sokat sok pénzért, hogy még
tovább feszíthessék a húrt. Főállású háztartási alkalmazottat és
nevelőnőt is szerződtettek a gyerekeik mellé. Több az autójuk, a
csecsebecséjük, a ruhájuk és a drága nyaralásuk, mint azoknak, akik
tízszer többet keresnek náluk. Gyönyörű a testük, de les rájuk a mumus:
az anyagi visszafogottság hiánya.
42
Régóta jó barátok vagyunk, ezért mindig letámadnak az evés és a

sport terén tanúsított fegyelmezetlenségemért, amikor találkozunk. Mint
mondtam, mindenkinek megvan a maga kihívása, mumusa az életben.
Az enyém az evés, az övék a pénz.
A gazdagoknak több az adósságuk, mint a szegényeknek
Nagyon szeretek pénzt költeni, de sem én, sem Kim nem

költekezünk esztelenül. Szeretem a luxust. Szeretek első osztályon
utazni. Szeretek borravalót is adni a kimagasló szolgáltatásokért. Nem
adok viszont borravalót a rossz szolgáltatásért. Szeretek jutalmakat
osztogatni, ha külön pénz folyik be a céghez. Szeretem gazdaggá tenni
a barátaimat, amikor jól jövedelmeznek a befektetéseink. Szeretem a
pénz nyújtotta szabadságot. Szeretem, hogy akkor dolgozom, amikor
kedvem tartja. Tehát nekem a pénz szórakozás, választási
lehetőségeket biztosít, és, ami a legfontosabb, megszabadított minket
Kimmel a mindennapi megélhetésért való robottól. Ezért nem értem
azokat az embereket, akik azt mondják: „A pénz nem boldogít." Gyakran
elgondolkodom rajta, vajon ők minek örülnek.
Nem hiszem, hogy a „Vagdosd szét a hitelkártyáidat!" tanács követői
boldogok. Az emberek főleg azért adnak ki pénzt, hogy örömet
szerezzenek maguknak. Vannak, akiknek túl nagyok az ilyen jellegű
igényeik, mint ahogyan mások túlzásba viszik a sportot vagy a
fogyókúrát. Szerintem elsősorban azért nem segít hosszú távon a
hitelkártyák szétvagdosása, mert ha megfosztjuk magunkat attól, ami
örömet szerez, nem leszünk boldogok. Ha választhatunk, inkább több
pénzt szeretnénk, és több szabadságot az élet élvezetére. Akik azt
mondják, „A pénz nem boldogít", azoknak vagy már sok van belőle,
mégsem boldogok, vagy nem tudják, mi az boldognak lenni.
Véleményem szerint nem a pénz tesz boldogtalanná. Inkább az, ha nem
tudjuk kifizetni a számláinkat, vagy nincs pénzünk arra, amire vágyunk.
Az 1970-es évek végén a cégem nagyon gyorsan több millió dollár
nyereségre tett szert nejlonpénztárcák gyártásából. Mivel huszonéves
voltam, a pénz és a siker a fejembe szállt, úgy is mondhatnám, óriási
mellényem lett. Ahányszor csak ránéztem a cég mérlegkimutatására, és
láttam a halmozódó pénzt, egyre többet gondoltam magamról.
Fennhéjázó és arrogáns lettem. Azt hittem, minden plusz dollárral nőtt
az IQ-m is. Sajnos azonban ennek éppen az ellenkezője volt igaz.
Ahogyan egyre több pénzem lett, úgy csökkent pénzügyi intelligenciám.
Hamarosan gyors autóim és még gyorsabb nőügyeim lettek. Ettől jól
éreztem magam, és nem is bántam meg életemnek ezt a szakaszát, de
nem tarthatott sokáig. Kijózanító élmény volt a veszteség, amikor a
papírmillióim egy csapásra valódi adósságokká változtak. (Ezért
aggódom azért a sok emberért, akiknek portfoliójában csupa értékpapír
szerepel, és gazdagnak érzik magukat. Az értékpapír-eszközök és a
valódi eszközök, a papírvagyon és a valódi vagyon között óriási a
különbség.)
Miután elvesztettem az első milliómat, gazdag apámhoz fordultam
tanácsért. Átnézte pénzügyi kimutatásomat, megcsóválta a fejét, és csak
annyit mondott: „Ez egy pénzügyi roncs." Ezután elkezdte a fejmosást. A
43
hibák értékéről már ejtettem szót, elmondhatom tehát, hogy az a

„pénzügyi roncs" és az utána következő dorgálás életem
legtanulságosabb leckéi közé tartozik. Rengeteget tanultam abból a
hibából, és még ma is hasznát veszem. Jóllehet a kudarc csaknem
egymillió dolláromba került, hosszú távon azonban több millió dollárt
eredményezett, és ez így lesz a jövőben is. Mint mondtam, hibázni, és
tanulni belőle — rendkívül értékes élmény. Ha azonban hibázunk, aztán
hazudunk, másokat okolunk, letagadjuk, vagy úgy teszünk, mintha nem
követtünk volna el vétséget, elpazaroljuk a hasznos hiba lehetőségeit.
Ma, amikor hibát vétek, azt mondom magamnak: „Ne veszítsd el a fejed!
Ne játszd meg magad! Figyelj oda, és tanulj a tapasztalatból! Ez a
látszólag rossz élmény a hasznodra válik, ha hajlandó vagy tanulni
belőle. Figyelj oda, és okulj minél többet az esetből, még miközben
éled!"
Rettenetes élmény volt, hogy húszas éveim végén papírmillióim
milliós nagyságrendű adóssággá váltak. Bárcsak azt mondhatnám,
odafigyeltem, és igazán értékeltem a tapasztalatot, amikor a kártyavár
összedőlt. De nem így volt. Vádaskodtam, hazudtam, tagadtam, és
megpróbáltam elmenekülni a felelősség elől. Szerencsére ott volt
gazdag apám, aki leszállított a fellegekből, abbahagyatta velem mások
hibáztatását, és elérte, hogy megtanuljam életem egyik legfontosabb
leckéjét.
Jó adósságból rossz adósság
Nagy tanulási élményemet követően gazdag apám alaposan

megmosta a fejemet, majd azt mondta: „Sikeresen átalakítottál egy millió
dollár jó adósságot egy millió dollár rossz adóssággá. Nem sokan
követnek el ekkora hibát. Tanulhatsz belőle, vagy elmenekülhetsz előle.
Rajtad áll." Mint mondtam, a hibák nagyszerű tapasztalatokhoz
vezethetnek, de amikor az ember éppen éli őket, nehéz meglátni
ostobaságunkban az értéket. Mindazonáltal az a bizonyos „pénzügyi
roncs", ahogyan gazdag apám nevezte, rengeteg értékes tanulságot
hordozott. Az egyik legfontosabb az volt, hogy megtanultam
szembenézni a hibáimmal, tanulni belőlük, és igyekezni, hogy ne
ismételjem meg őket. Ez volt a leglényegesebb a számos fontos
tanulság közül: megtanultam szembenézni.
Egy másik fontos dolog az volt, hogy megértettem a különbséget jó
és rossz adósság között. Korábban nem voltam teljesen tisztában vele,
legalábbis nem annyira, mint akkor. Gazdag apám többször
figyelmeztetett rá. Azt mondta: „Amikor valakinek tartozol, az illető
pénzének alkalmazottjává válsz." Elmagyarázta, a jó adósság olyan,
amit valaki más fizet meg helyettünk, a rossz adósság pedig olyan, amit
mi fizetünk meg vérrel és verejtékkel. Ezért szerette a bérbe adható
ingatlanokat. Azt mondta róluk: „A bank nektek ad kölcsönt, de a
bérlőitek fizetik vissza." Az eszemmel értettem, miről beszél, de csak a
saját hibám után fogtam fel a jó és rossz adósság közötti különbséget
fizikailag, szellemileg és lelkileg egyaránt. Ma már összerezzenek,
amikor azt látom, hogy valaki a hitelkártya-tartozását használja fel
44
lakáshitele fedezésére. Lehet, hogy az illető ezt jó ötletnek tartja, mert a

kormány adókedvezményt ad érte, de én ma már nem így gondolom.
Aki így tesz, nagyon drága, rövid távú, rossz adósságát kevésbé
drága, hosszú távú, rossz adósságra cseréli. Ez ideiglenesen kihúzhatja
őt a csávából, de nem oldja meg a problémáját. Az illető második
jelzáloghitelre váltja hitelkártya-tartozását, és akik olvasták az előző
könyveimet, tudják, hogy az angol jelzáloghitel, azaz mortgage szó a
francia mort szóból ered, ami halált jelent. Mortir azt jelenti, „halálig tartó
elkötelezettség". Csakúgy, mint a barátaim, akik csak azért dolgoznak,
hogy egyre mélyebbre süllyedjenek az adósságok tengerében, és
mindig tovább feszítik a húrt, az ilyen emberek sem tanulnak a hibáikból.
Hacsak nem változik valami, életük végéig rossz adósságok között
sínylődnek.
Amikor mindent elvesztettem, rettenetesen éreztem magam,
másokat vádoltam a hibáimért, és el akartam menekülni a problémáim
elől. Gazdag apám azonban rákényszerített, hogy szembenézzek velük.
A számok áttanulmányozása fájdalmas, ugyanakkor nagyon hasznos
dolog volt. Amikor szembesültem hibáimmal, nyilvánvalóvá vált, nem
tudok annyit dolgozni, hogy az összes adósságomat visszafizessem. A
legtöbben egyszerre csak keveset veszítenek, lassanként feszítik a húrt.
De amikor az ember sok pénzt veszít, kijózanítólag hat rá a keserűség
és a sok rossz adósság. Nekem az életemet változtatta meg. Ha az
ember 100 000 dollárt veszít, vagy 100 000 dollár adóssága van, a
legtöbbször képes annyit dolgozni, hogy visszafizesse. De ha egy millió
dollárról van szó, ahhoz már nem elég a munka, legalábbis amennyit én
keresni tudtam volna vele.
Amikor gazdag apám megnyugodott, rám nézett, és így szólt:
„Elmenekülhetsz ettől az élménytől, és úgy tehetsz, mintha meg sem
történt volna. Vagy a legjobb tapasztalatra tehetsz szert általa." Akik
olvasták második könyvemet, a CASHFLOW-négyszöget, és a
harmadikat, a Gazdag Papa befektetési tanácsait, tudják, miként
jutottam túl a nehézségeken, és mit tanultam a folyamat során.
Akkor, 1979-ben, gazdag apám valami olyasmit tanított nekem, ami
felbecsülhetetlen értékű. Azt mondta: „A gazdagoknak több adósságuk
van, mint a szegényeknek. Csak az a különbség, hogy nekik jó
adósságaik vannak, míg a szegényeknek és a középosztálybelieknek
rosszak. Mind a rossz, mind a jó adósságot úgy kell kezelni, mint egy
töltött fegyvert... vagyis mély tisztelettel. Aki nem tiszteli az adósság
hatalmát, azon adóssága gyakran pénzügyi sebet ejt... esetleg
halálosat. Aki tiszteli és kihasználja az adósság hatalmát, legmerészebb
álmait is túlszárnyaló gazdagságra tehet szert általa. Tudod, az adósság
gazdaggá is tehet, de szegénnyé is.
Az adósság hatalmának kihasználása
Több okból nem értek egyet azzal az elcsépelt tanáccsal, hogy

„Vágd szét hitelkártyáidat, fizesd ki az adósságaidat, és élj igénytelenül!"
Azért nem értek egyet vele, mert nem hiszem, hogy ez a tanács
megoldaná azoknak a problémáit, akik meg akarnak gazdagodni. Aki
gazdag akar lenni, sok pénzt akar, és élvezni akarja a pénzen
45
megvásárolható életstílust, azon nem segít, ha szétvagdossa a

hitelkártyáit... és nem is teszi boldoggá. Elismerem, sok embernek jó
tanács a hitelkártyák szétvágása alapvető pénzügyi megfontolások
alapján. De nem használ az adósságok visszafizetése annak, aki
gazdag akar lenni, és élvezni akarja az életet. Ha valaki gazdagságra
vágyik, tudnia kell, miként halmozhat fel több adósságot, meg kell
tanulnia tisztelni az adósság hatalmát, és kihasználni azt. Tehát aki nem
akarja megtanulni, hogyan tisztelje és használja ki az adósság hatalmát,
az jól teszi, ha apró darabokra vágja hitelkártyáit. Mindkét döntésért
más-más árat kell fizetni.
Egy kiváló használtautó
Néhány hónapja meglátogatott az egyik barátom, hogy megmutassa

új autóját.
— Remek üzletet kötöttem — mondta. — Csak 3500 dollárt
fizettem érte, 500 dollárért beleraktam néhány alkatrészt, és kiválóan
megy. 6000 dollárért is el tudnám adni. Ülj be! Menj vele egy kört!
Nem akartam megsérteni, ezért elfogadtam az ajánlatát, és
autóztam vele egy kicsit a környéken. A próbaút után mosolyogva azt
mondtam neki:
— Nagyszerű autó.
De magamban arra gondoltam: „Újra kellene fényezni, a kárpitnak
átható cigarettaszaga van, nekem nem kéne egy ilyen ócska kocsi."
Amikor átadtam neki a kulcsot, vidáman így szólt:
— Tudom, hogy nem valami gyönyörű, de készpénzzel fizettem érte,
nincs adósságom.
Amikor elhajtott, fehér füst gomolygott a kipufogóból.
Ha gazdag akarsz lenni, vegyél új autót!
A feleségem, Kim, egy csodaszép Mercedes cabrióval jár, jómagam

egy Porsche cabriót vezetek. Amikor szegények voltunk, akkor is
Porschéval és Mercedesszel, vagy más drága autókkal jártunk. Nem
készpénzért vettük őket, hanem hitelből. Miért? Hadd világítsam meg a
következő történettel, melyet a tanfolyamaimon szoktam elmesélni a jó
és a rossz adósságról, valamint a luxus élvezetéről.
1995-ben kaptam egy telefonhívást a helyi Porsche szalonból: „Itt
van álmai autója." Azonnal odamentem, hogy megnézzem az 1989-es
Porsche Speedstert. Tudtam, hogy három év alatt mindössze 8000
darab került forgalomba belőle. 1989-ben a Porsche-rajongók
felvásárolták, és kiállítva őrizték őket. Ha esetleg valamelyik gyűjtő el
akarta adni, 100 000-120 000 dollárt kért érte 1989-ben. Én 1995-ben a
legritkább Porsche Speedstert vettem szemügyre. Ez volt az első
modell, Porsche turbó formája volt, ami nem sokat jelent annak, aki nem
Porsche-rajongó. Mivel ez volt az első modell, a gyár ezt mutogatta az
autókiállításokon, és ez szerepelt a prospektus címlapján is. Ráadásul a
Porsche gyár; egyedi emblémáját viselte. 1989-ben, miután a
bemutatókörút véget ért, a kocsit kiállították, és egy raktárban őrizték.
Amikor egy gyűjtő 1995-ben úgy döntött, eladja, a kereskedő felhívott.
46
Tudta, hogy régóta keresem ezt a kocsit. Talán használták már, de csak
2400 mérföld volt benne.
Kim, a feleségem, látta, hogy elvarázsolt állapotba kerülök, amikor
megközelítem álmaim autóját. Beleültem, megfogtam a volánt, nagy
levegőt vettem, belélegeztem a bőr finom illatát, amely még mindig
érződött. Az autó kifogástalan állapotban volt, tökéletes volt a színe, a
Porsche „metál len" névvel illeti. Kim rám nézett, és azt mondta:
— Akarod?
Csak bólintottam, és elmosolyodtam.
— Akkor a tiéd. Csak találnod kell egy eszközt, amiből kifizetheted.
Megint bólintottam, kiszálltam a kocsiból, megérintettem a
kerekeket, és mosolyogtam. Almaim autója állt előttem, és az enyém
lehetett. Letettük a foglalót, megbeszéltük a finanszírozást a
kereskedővel, és én elkezdtem gondolkodni, hogy milyen eszközből
tudnám megvenni. Vagyis kerestem egy eszközt, hogy fedezze a
forrásom árát, és hogy jó adósságból kiegyenlítsem a rossz adósságot.
Alig egy héttel később találtam egy remek ingatlant, kölcsönt vettem
fel, hogy megvegyem, és a bérbeadásból származó készpénz fedezte a
Porschém árát. Néhány éven belül törlesztettük a Porsche részleteit, és
az ingatlan továbbra is termelte a készpénzt, így ahelyett, hogy
szegényebbekké váltunk volna egy drága forrástól, gazdagabbak
lettünk, ráadásul enyém lehetett álmaim autója, amely ma is megvan.
Ugyanezt a módszert alkalmaztuk, amikor a feleségem rátalált álmai
Mercedesére.
A legjobb dolgok az életben ingyen adatnak
Azt mondják, az életben a legjobb dolgok ingyen adatnak.

Egyetértek. Egy egyszerű mosoly sok embert boldoggá tehet, és nem
kerül semmibe. Egy hátba veregetés „Gratulálok" felkiáltással
úgyszintén nem kerül semmibe, és felvidíthatja valakinek az egész
napját. Az sem kerül semmibe, ha megcsodáljuk a napfelkeltét vagy a
teliholdat. Tehát véleményen szerint a legjobb dolgok az életben ingyen
adatnak. Én ebben a fejezetben azokról a luxusnak minősülő dolgokról
szeretnék szólni, amelyekért viszont fizetni kell. Arra az örömre
gondolok, amit az anyagi javak okoznak. Nem a belső boldogságról lesz
szó, hiszen azt anyagi javak nem tudják nyújtani, ha nem éljük át. A
belső boldogság ingyen adatik... és felbecsülhetetlen érték. Mindannyian
ingyen juthatunk hozzá, de nem mindenki találja meg.
Az életszínvonal fontossága
Gimnazista koromban a barátom 3500 dolláros, olcsón vásárolt

kocsija álmaim netovábbja lett volna. Büszkén vezettem volna, és
dicsekedtem volna vele a barátaimnak. De negyvenegynéhány évesen
nem arra vágytam, hogy olcsó autóval furikázzak. Itt az életszínvonal
kérdése merül fel, ami anyagi boldogulásunk és megelégedettségünk
fokmérője. Három okból lényeges, hogy tisztában legyünk anyagi
boldogságunkkal vagy életszínvonalunk változásaival. Ezek a
következők:
47
1. Változik az igényszintünk. Ahogyan öregszünk, változik az

igényszintünk, mert mi magunk is változunk. Ha valaki úgy találja, hogy
az ízlése átalakult, de nem képes előteremteni a megváltozott
igényszintjének megfelelő javakat, akkor kölcsönöket vesz fel, növeli az
adósságait, hogy előteremthesse ezeket. Ha az igényszintünk változik,
különösen a drágább dolgok irányába, lényeges, hogy megtaláljuk a
módját, miként növelhetnénk jövedelmünket e változások követése
érdekében.
2. Fontos, hogy kövessük az anyagi javak iránti igényünkben

mutatkozó belső változásokat. Az ember belső boldogságát
befolyásolhatja anyagi igényszintjének változása, de az illető nem
feltétlenül tud anyagilag lépést tartani ezekkel a változásokkal.
Gimnazista koromban például boldog lettem volna egy 3500 dolláros
használtautóval, de ma már nem elégítene ki, hogy ugyanazt a kocsit
vezessem, amelyről annak idején ábrándoztam. Manapság sok olyan
emberrel találkozom, akik nem találják meg a belső békét, mert nem
tudnak lépést tartani a luxus iránti vágyaikkal. Sokakkal beszélek, akik
boldogtalanok, mert igényszintjük alatt élnek, megpróbálva megelégedni
az olcsó dolgokkal, amelyekre futja nekik, de személyes igényeik ennél
magasabbak, emelkedett az igényszintjük.
3. Kevesebbet költünk, ha megvesszük, amire vágyunk. Én teljesen

elégedett vagyok az autómmal, és a feleségem is az övével. Talán
többet költünk a házunkra és ruházkodásunkra, hogy kielégítsük anyagi
igényeinket, de valójában hosszú távon kevesebb időt, pénzt és örömet
pazarolunk el, mert azt vesszük meg, amit szeretnénk.
Tanulságok
Évekkel ezelőtt gazdag apám azt mondta: „Vannak emberek, akik

azt hiszik, Isten arra teremtett minket, hogy garasoskodjunk, és
elkerüljük a drága dolgok megszerzésére irányuló kísértéseket. Mások
abban hisznek, hogy Isten az emberek élvezetére teremtette mindezeket
a csodálatos dolgokat. Rajtatok múlik, milyen Istenben akartok hinni."
Az iménti történetben nem az a lényeg, hogy megkaptam álmaim
autóját. Azért meséltem el, mert azt szeretném, ha mások is
megszerezhetnék maguknak a világ csodás anyagi javait — anélkül,
hogy fel kellene áldozniuk anyagi jólétüket, és pénzügyi értelemben a
pokolban kötnének ki. A Porschémről szóló történet tanulságai a
bőségről szólnak.
1. tanulság: A jó és a rossz adósság fontossága
Mint mondtam, gazdag apám hangsúlyozta a pénzügyi műveltség

fontosságát és azt, hogy pénzügyi kimutatásunk az iskola elhagyása
után bizonyítványunkká válik. Az alábbiakban a Porsche megvásárlását
mutatom be egy pénzügyi kimutatáson keresztül:
48
Az ebben a példában látható pénzügyi kimutatás igazolja,

hogy eszközből vettem meg forrásomat
Azaz: miért lesznek a gazdagok egyre gazdagabbak
Eredménykimutatás
Fizetés:
Kamat:
Ingatlanok
Mini raktár XXX dollár
Üzletek
Össz.
jövedelem:
Kiadás
Adók: A banknak
Gyermekek
Autóvásárlási hitel törlesztése: XXX dollár Kiadás
Egyéb kiadások:
Össz.
kiadás:
Havi
készpénz-
áramlás:
(Fizetés)
Mérleg
Autóvásárlás hitel - Porshe
Mini raktár Ingatlan-jelzálog
Bankkölcsön:
49
Amint az a fent látható pénzügyi kimutatásból kiderül, az

ingatlanbefektetésemre, jelen esetben egy texasi mini raktárra, és a
Porschéra is hitelt vettem fel. A befektetéseimből származó
készpénzáramlás fedezte a Porsche havi törlesztő-részleteit. A jó
kezelésnek köszönhetően a mini raktárak készpénzáramlása jelentősen
megnőtt, így a Porschéra felvett hitelt két évvel a meghatározott lejárati
idő előtt törleszteni tudtam. Ma Kimmel miénk az ingatlan, a
készpénzáramlás és a Porsche. Hasonlóan jártunk el akkor is, amikor a
Mercedest vettük. Így gazdagabbak is lettünk, és álmaink autójával is
járhatunk. Barátaink, az említett pár, akik lehetőségeik felett élnek, és
akik szintén álmaik autójával járnak, szegényebbek, mert egyetlen
bevételi forrásuk az állásukban kapott fizetésük. Igaz, hogy külsőre
fantasztikusan néznek ki, de attól tartok, belül anyagi gondok emésztik
őket. Rossz adósságok felhalmozásával forrásokat vesznek ahelyett,
hogy eszközöket vásárolnának jó adósságból.
Gazdag apámtól azt tanultam, hogy készpénzáramlást biztosító, jó
adósságból fizessem ki mindazt, amire vágyom az életben. Az
eszközeinkből származó készpénzáramlás olyan pénz, amely nekünk
dolgozik, és ezt barátaink, s rajtuk kívül sokan mások még nem értik.
Miért dolgozunk valójában?
A jó és a rossz adóssággal kapcsolatban szeretném megismételni,

amit gazdag apámtól sokszor hallottam: „Amikor valakinek tartozol, az
illető alkalmazottjává válsz. Vagyis, ha hitelt veszel fel harminc éves
lejáratra, harminc évre elkötelezted magad, mint alkalmazott. Sajnos
nem kapsz aranyórát, amikor törlesztetted az adósságodat."
Gazdag apám is vett fel hiteleket, de igyekezett elkerülni, hogy neki
magának kelljen visszafizetnie. Ez a lényeg. Tanácsát nem lehet
elégszer megismételni. Mike-nak, a fiának, és nekem elmagyarázta,
hogy a jó adósság olyan, amit más fizet vissza helyettünk, a rossz
adósság pedig olyan, amelyet mi magunk fizetünk vissza verejtékes
munkával. Azért szerette különösen a bérbe adható ingatlanokat, mert „a
bank adja a hitelt — de a bérlők fizetik vissza helyettünk."
Egy jellemző, életből vett példával szeretném illusztrálni, hogyan

működik ez. Tegyük fel, hogy találunk egy helyes, kis eladó ingatlant egy
kellemes környéken. Jóllehet némi felújításra szorul — esetleg ki kell
cserélni a tetőt, az ereszcsatornát, talán ki is kell festeni, de körülötte
csupa jó karban lévő ház áll, a környék biztonságos, és színvonalasak
az iskolák. Még jobb, hogy a közelben van a helyi állami egyetem, amely
mindig biztosít bérlőket a diákság köréből, mivel az ott tanulók száma
egyre nő.
A háztulajdonos vissza szeretne vonulni, valami meleg, napos
vidékre vágyik. 110 000 dollárt kér a házért. Kicsit tárgyalunk vele, végül
megállapodunk 100 000 dollárban. A bankszámlánkon van 10 000 dollár
megtakarított pénzünk, így 90 000 dollár jelzáloghitelt kell felvennünk.
Mivel azonban 10 000 dollár elég sok készpénz, úgy döntünk, hogy 100
000 dollár jelzáloghitelért folyamodunk. Miért? Mert a maradék 10 000
50
dollárból kifizethetjük az átírás költségeit, valamint a helyi iparost, aki

kifesti a házat, és megjavítja a tetőt meg az ereszcsatornát.
A bank a legtöbb esetben örömmel megadja a hitelt. Miért?
Mert a hitel fedezete a ház értéke. Ha 100 000 dollár hitelt kérünk
egy banktól mindenféle biztosíték nélkül, valószínűleg elutasításban lesz
részed. Viszont ha van egy ingatlanod, amelyet jelzáloggal terhelhetsz
meg, boldogan hitelez neked. Ne feledd, a bank kölcsönadással
foglalkozik — és ad is, ha tudja, hogy valós fedezet van rá.
Lépjünk tovább. A jelenlegi hitelkamatokat alapul véve, a bank
harminc éves lejáratra, 6 százalékra ad hitelt. Természetesen elő-szőr ki
kell fizetnünk a 10 000 dollár önrészt készpénzben. Az ingatlanadót
figyelembe véve a havi törlesztőrészlet körülbelül 700 dollár lesz.
Korábban azonban már említettem, nem akarunk a bankkölcsön
alkalmazottjaivá válni az elkövetkező harminc évre. Jobb, ha valaki más
fizeti vissza helyettünk a hitelt.
Gazdag apám azt tanácsolná, hogy miután átírattuk az ingatlan, és
miénk a ház, kezdjünk tárgyalni a helyi egyetemmel, hogy kiadnánk a
házat a diákoknak. Mondjuk, havi 1000 dollár bérleti díjat kérnénk. Ha a
háznak négy hálószobája van, négy diák könnyedén ellakhat benne, és
mindegyikükre 250 dollár bérleti díj jut. Ez még a legtakarékosabb
diákoknak is megfelelő.
Azt is megtehetjük, hogy a helyi ingatlanügynökséget keressük fel,
és megkérdezzük, vállalják-e a bérbe adást. Csekély havi karbantartási
költség mellett az ingatlanügynökség nemcsak bérlőket talál, de
átvállalja az apróbb javítási munkák elvégeztetését is, például a csöpögő
vécétartály megjavítását.
Van még valami. Ha bérbe adott ingatlanunk havi 1000 dollárt hoz a
konyhára, és a törlesztőrészlet 700 dollár, nettó 300 dollár nyereséget
tudhatunk a magunkénak havonta. Ezt nevezem passzív jövedelemnek.
Ez azt jelenti, nem kell nehéz bútorokat emelgetnünk, sem más fizikai
munkát végeznünk érte. Valaki más — a bérlőnk — fizeti vissza a
harminc éves lejáratú jelzáloghitelt helyettünk, ráadásul havi 300 dollárt
keresünk.
Gazdag apám ingatlannal kapcsolatos elgondolásának alapja a
készpénzáramlás. Pozitív-e a készpénzáramlás minden hónap végén? A
köztudatban az él, hogy az ingatlanok értéke emelkedik. Miközben
havonta befolyik hozzánk a plusz bevétel, hónapról hónapra a
jelzáloghitelt is törlesztenünk kell. Ez azt jelenti, lassan, de folyamatosan
növekszik a házban a saját tőkénk. Minthogy a legtöbb ingatlanról úgy
tartják, hogy nő az értéke az idők során, kezdeti befektetésünk, a 110
000 dollár is több lesz idővel. Vagyis ha tíz évvel később úgy döntünk,
eladjuk a házat, lehet, hogy már 125 000 dollárt ér. Így papíron örömteli
15 000 dollár profitot mondhatunk a magunkénak a ház eladása után,
valamint a bérbe adásból befolyt passzív jövedelmet. De gazdag apám
figyelmeztetését komolyan kell venni: „Mindig a készpénzáramlást
tartsuk szem előtt! Az ingatlan esetleges értéknövekedése csupán
bonusz, ne ezért vásároljunk ingatlant!"
Fogadjuk meg azok tanácsát, akik már kezükbe vették sorsuk

irányítását!
51
Ejtsünk néhány szót előző könyvemről, a Gazdag Papa

sikertörténetekről. Ebben a könyvben az Egyesült Államok különböző
területein élő, hétköznapi emberek írják le sikertörténeteiket (és
néhányan más országokból), akik megelégelték, hogy fizetésről fizetésre
éljenek. Belefáradtak, és csalódottnak érezték magukat attól, hogy csak
számolják az éveket a nyugdíjig, amikor is majd 401(k) nyugdíj
számlájukat kell felélniük (feltéve, hogy lesz még rajta elég pénz, hogy
nyugdíjba mehessenek). A könyvben egyszerűen, követhető módon
mondják el beszámolóikat olyanok — fiatalok, tinédzserek, és a
nyugdíjkorhatárhoz közeli emberek —, akik megfogadták a gazdag papa
tanácsait, és nekiláttak, hogy folyamatos passzív jövedelmet
biztosítsanak maguknak.
Több történet ingatlanbefektetésekről szól. Minden hozzászóló azt
vallja, nehéz volt megtennie az első lépést, hogy megvegye az első
befektetési ingatlanját, és belevágjon az üzletbe. Mindannyian azt
állítják, hogy miután elkezdett áramlani a passzív bevétel, újabb
befektetések után néztek... sokan számos újabb után. Vannak, akik
családi házakkal indítottak, majd később egyre nagyobbakat vettek, és
állításuk szerint mindnyájan Gazdag Papa útmutatásait követték.
Egyesek kisvállalkozásban látták az anyagi függetlenséghez
vezetőjövőt. Egy hölgy ipari mosógépekbe fektetett be. Amikor ő és a
férje úgy találták, hogy befektetésük meglehetősen biztonságos és
könnyű, két további mosógépet vásároltak. Ma igen jó anyagi
körülmények között élnek, és örömmel mondják el, hogy ehhez csupán
pénzügyi házi feladatuk elvégzése kellett, és az, hogy a pénzüket
dolgoztassák maguk helyett.
A lényeg, hogy sokan azért nem tudnak előbbre lépni anyagilag,
mert havi számláik terhe súlyosan nyomja a vállukat. Csak akkor jutnak
arra az elhatározásra, hogy más módon teremtik elő a pénzt, amikor úgy
döntenek, megváltoztatják életstílusukat anyagiak tekintetében. Gazdag
apám megmondta, aki ki akar jutni a mókuskerékből, annak meg kell
ismernie a jövedelem különböző fajtáit: a keresett, a portfolió- és a
passzív jövedelmet. Akár ingatlanbefektetésre adjuk a fejünket, akár
vállalkozásra, vagy bármilyen más befektetéssel kezdünk foglalkozni,
annál jobb anyagi körülményeket biztosíthatunk önmagunk és családunk
számára, minél előbb felismerjük, hogy a pénzteremtésnek egyéb
könnyebb módjai is vannak, mint az, hogy alkalmazottként keressük a
kenyerünket valamilyen munkahelyen.
2. tanulság: A lelkesedés ereje
Térjünk vissza a használtautó történethez. Amikor a barátom olcsón

vásárolt használtautóját vezettem, rosszul éreztem magam. Nem
ragadott magával a lelkesedés. Nem hallottam az angyalok énekét, nem
láttam lelki szemeimmel, hogy megnyílik az ég, és áldást oszt, mint
amikor a Porschémban ülök. Szinte émelygés fogott el, amikor a
barátom elhajtott, és a kipufogóból áradt a füst. Ám amikor kinyitom a
garázsajtót, és meglátom a Porschémat, még ma is megszólal az
angyalok kórusa. Szeretem azt a kocsit, és örülök neki, hogy arra
52
ösztönzött, nézzek újabb ingatlanbefektetés után. Más szóval, az a kocsi

ihletet adott a gazdagodáshoz. A barátom kocsija csak az iránt
ébresztett vágyat bennem, hogy megfürödjék utána.
Hiszem, hogy teremtőnk segít bennünket, embereket a szép dolgok
létrehozásában. Amikor egy szép festményt, egy szép házat vagy egy
szép autót látok, ihletettségét érzek. Isten nagylelkűségét, szépségét és
bőségét élem át, és ez arra sarkall, hogy még lelkesebben fektessek be
— de nem arra, hogy többet dolgozzak, csak hogy több befektetést
vegyek.
Az a tapasztalatom, hogy akik rosszul bánnak önmagukkal,
többnyire nem igazán hatnak ösztönzően. Vannak közeli barátaim, akik
olyan zsugoriak, hogy hasonlóképpen érzem magamat náluk, mint az
említett barátom használtautójában. Nagyon szeretem a barátaimat, és
nem kényszerítem rájuk saját pénzügyi nézeteimet. De tudom, hogy
keményen dogoznak, és igényszintjük alatt élnek, miközben Kim és én
folyamatosan azon munkálkodunk, hogy feljebb vihessük a mércét
igényeink tekintetében, és ez nagy különbség az életformánkban. Mint
mondtam, mindannyian különbözünk, és más-más döntéseket hozunk
az életünkben. Én csak azt szeretném megosztani veletek, hogyan
használjuk a feleségem és én az élet luxusdolgait arra, hogy
gazdagodásra ösztönözzenek.
3. tanulság: A bankárom örömmel ad kölcsön akár eszközökre,

akár forrásokra
Sok ellenérzést váltott ki a Gazdag papa, szegény papában leírt

állításom, amely szerint a házunk nem eszköz. Ezért kapom a legtöbb
dühös levelet. így szoktam felelni: „Amikor a bankáruk azt mondja, a
házunk eszköz, nem hazudik. Csak azt nem mondja meg, kinek az
eszköze. A mi házunk az ő eszköze." Fel szoktam hívni továbbá a
figyelmet arra, „Nem állítom, hogy ne vegyünk házat. Csupán óva
szeretnék inteni mindenkit, hogy ne hívjon egy forrást eszköznek."
Ennek ellenére továbbra is kapom a dühödt hangú leveleket. Akinek
nem világos, a háza miért nem az ő eszköze, hanem a bankáré, olvassa
újra korábbi könyveimet.
Egy dolgot hangsúlyozni szeretnék a továbbiakhoz: A bankárunk
eszközre és forrásra egyaránt ad hitelt. Nem írja elő, melyiket vegyük
meg. Ha új motorcsónakot akarunk venni, és pénzügyi kimutatásunk
tanúsága szerint telik rá, a bankár szíves örömest ad rá hitelt. Ha három
hálószobás házat akarunk venni bérbe adásra, amely pénzt hoz, és
pénzügyi kimutatásunk kedvezően fest, akkor is általában minden
további nélkül megkapjuk a kívánt hitelt. Miért? Mert akár eszköz-, akár
forrásvásárlásra veszünk fel kölcsönt, a bank számára a vásárolt holmi
mindenképpen eszköz. így tehát aki előbb eszközök vásárlására vesz fel
hitelt, általában több pénzhez jut, hogy azután forrásokat is vehessen.
Aki azonban csak forrásokat vesz, annak többnyire nem marad pénze
eszközökre. Vagyis, minthogy a banknak mindegy, mit veszünk, eszközt
vagy forrást, mert az neki mindenképpen eszköz, jobb, ha mi figyelünk
oda. Valójában minél jobban odafigyelünk, annál elégedettebb velünk a
bankárunk, hiszen neki az a dolga, hogy több hitelt adjon, nem az, hogy
53
elutasítsa hitelkérelmünket. A bankár akkor keres, ha hitelt veszünk fel,

ezért annál jobban örül, minél gazdagabbak leszünk. Én szeretem a
bankáromat, mert eszközökre és forrásokra egyaránt ad hitelt.
4. tanulság: Milyen eszközöket szeret a bankár a legjobban?
Egy rádióműsorban azt kérdezte tőlem a riporter:

— Mibe fektet be?
Azt feleltem:
— A húszas éveimben ingatlannal kezdtem, ezért jelenleg
befektetéseim nagy része ingatlan-befektetés. Vannak cégeim is, és
némi értékpapír-eszközöm: részvények, kötvények és befektetési
alapok.
Erre a riporter így szólt:
— Nem szeretem az ingatlant. Nem akarok vécétartályt szerelni, és a
bérlőim telefonhívására ébredni az éjszaka kellős közepén. Ezért nem
fektetek be ingatlanba. Nekem csak részvényeim és befektetési alapjaim
vannak.
Ezek után véget ért az interjú, reklám következett, és engem
kitessékeltek a stúdióból.
Egy drága elgondolás
Később, aznap este elgondolkodtam az interjún. Azt mondtam

magamban: „Milyen drága döntést hozott ez a riporter. Nem akar
ingatlanba befektetni, mert nincs kedve vécétartályt szerelni, vagy
éjszakai telefonhívásokra válaszolni. Vajon tudja, mennyibe kerül neki ez
az elgondolás?"
Harmadik könyvünkben, a Gazdag papa befektetési tanácsaiban,
írtam a három alapvető befektetési osztályról. Ezek a következők:
1. Cégek
2. Ingatlanok
3. Értékpapírok
Ahogy ott ültem magamban, a fülembe csengett gazdag apám

kérdése: „Melyik eszközosztályt szeretik a bankárok a legjobban?" A
válasz: az ingatlant. Kis cégek vásárlására nagyon nehéz hitelt kapni.
Kaphatunk kisvállalkozói hitelt, de ilyenkor gyakran más eszközöket
követel a bank fedezetként.
Azt is nehéz elérni, hogy értékpapírokra hitelt kapjunk. A bank
elfogadja az értékpapírt fedezetként, azután személyi kölcsönt ad. Ritka,
hogy harminc éves lejáratú, 8 százalékos kamatú hitelt kapjunk
értékpapír-vásárlásra, de ingatlanvásárlásra kaphatunk ilyet.
Évekkel ezelőtt gazdag apám azt mondta Mike-nak és nekem: „Ha
gazdagok akartok lenni, a bankárotok kedvére kell tennetek. Először is,
látni akarja a pénzügyi kimutatásaitokat. Másodszor, ingatlanvásárlásra
akar hitelt adni. Ha tudjátok, mi kell a bankárotoknak, könnyebben
gazdagodhattok meg." Ez az egyik ok, amiért úgy gondolom, hogy a
rádióriporter előítélete az ingatlannal szemben sokba kerül neki. Azért
54
kerül sokba, mert saját adózás utáni pénzéből kell megvennie a

részvényeket, kötvényeket illetve befektetési alapokat, nincs módja a
bank pénzét használni. A legdrágább pénzből kell megvennie mindent,
saját pénzéből, amelyet munkával keresett, és úgy, hogy a kormány már
levonta belőle az adókat.
Nézzünk meg egy 10 000 dolláros példát ennek illusztrálására:
Ha a rádióriporter befektetési alapokat vásárol, 10 000 dollár
értékben teheti ezt meg. Ha ingatlant venne, könnyen vehetne akár 100
000 dollár értékűt úgy, hogy 10 000 dollárt kifizet önrész gyanánt, a
maradék 90 000 dollárra pedig banki hitelt vesz fel. Feltételezzük, hogy
az ingatlan pozitív készpénzáramlást biztosít, ami azt jelenti, a bérlők
által fizetett lakbér fedezi az összes kiadást, a bank jelzáloghitelének
költségét is, és ezen felül még némi jövedelmet is termel.
Tegyük fel, hogy jó a piac, és minden eszköz értéke évente 10
százalékkal növekszik. A befektetési alapok 1000 dollár nyereséget
hoznak, míg az ingatlan 10 000 dollárt termel a befektetőnek, plusz a
készpénzáramlásból befolyt összeg, plusz az értékvesztés, ráadásul
még tőkenyereség-adót sem kell fizetnie. (Legalábbis az amerikai
törvények szerint, ha adóhalasztást vesz igénybe a befektető, azaz
másik, nagyobb értékű ingatlant vásárol az eladáskor.) A befektetési
alapok minden bizonnyal nem produkálnak készpénzáramlást, nem
számolható el rájuk értékcsökkenés, és tőkenyereség-adót kell utánuk
fizetni, ha nem a nyugdíjterv részei.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az értékpapírok rosszak.
Jelentős befektetéseim vannak részvényekben és befektetési
alapokban. Csupán azt akartam megmutatni, milyen költséges az az
elgondolás, hogy „nem fektetek be ingatlanba". Számomra a legnagyobb
ár a személyes szabadság. Kim és én úgy véljük, az ingatlanban az a
legjobb, hogy havonta passzív készpénzáramlást termel, és kevesebbet
adózik, mint a keresett jövedelem, ennél fogva anyagi függetlenséget
biztosít. Más szóval, az ingatlan által jó adóssághoz jutunk, a jó adósság
pedig hamarabb tesz gazdaggá. Ugyanakkor, ha a bank pénzét
használjuk a gyorsabb meggazdagodásra, annak ára van.
Ha megnézzük a tőke megtérülését a bank pénzének felhasználása
nélkül, azt látjuk, hogy 10 000 dollár befektetése 10 százalékos
megtérülést biztosít. Ha azonban a bank pénzét használjuk, saját
befektetett pénzünk 100 százalékos megtérülést hoz. Ez egyben azt is
jelenti, hogy elég, ha az ingatlanpiac csak 1 százalékkal emelkedik,
máris ugyanannyi a megtérülés, mint az értékpapírok esetében 10
százalékos emelkedésnél. Ha figyelembe vesszük az adóelőnyt is, 1
százalékkal sem kell emelkednie az ingatlanpiacnak ahhoz, hogy
ugyanazt a nettó megtérülést érjük el, mint az értékpapírok esetében 10
százalékos emelkedésnél. Többek között ezért tanácsolta gazdag apám:
„Mindig tegyetek a bankárotok kedvére!" Továbbá ezért figyelmeztetett
arra, „Mindig úgy kezeljétek az adósságot, mint a töltött fegyvert!" Ez
azért fontos, mert a bank pénzének felhasználása két irányban sülhet el,
azaz sok pénzt nyerhetünk vele, de sokat is veszthetünk rajta. Az ár,
amelyet fizetnünk kell, hogy áldozunk a tanulásunkra, és sok éves
gyakorlatot szerzünk. Aki nem hajlandó megfizetni ezt az árat, ne
55
használja mások pénzét. Az ilyen ember vásároljon csak a saját

pénzéből, és törekedjen a biztonságra.
A tanulás árának megfizetése
Mint említettem, az 1970-es években befektettem egy

ingatlanbefektetési tanfolyamba, amely 385 dollárba került. Az a
háromnapos tanfolyam volt életem egyik legjobb befektetése. Kezdetben
kis befektetéseket vásároltam, majd öt évet fordítottam a kellő gyakorlat
megszerzésére. Én sem akarok vécétartályt szerelni, sem éjszakai
telefonhívásokat kapni... nem is kell. Szeretem viszont, amit az ingatlan
nyújt, vagyis a sok jó adósságot és a sok szabadságot.
Nemrégiben vendégelőadóként vettem részt egy ingatlanbefektetési
tanfolyamon a texasi Dallasban. Egy hatvan körüli úr odalépett hozzám.
Hallotta, hogy azt mondtam, „Gazdag apám a Monopolyval tanított meg
az ingatlanbefektetésre, és mindannyian ismerjük a játékban használt
képletet a nagy vagyon megszerzésére: végy négy zöld házat, és váltsd
egy piros szállodára."
Az említett úr a következő kérdést szegezte nekem:
— Piros szállodákat vegyek a házaimból? Elmosolyodtam, és
megkérdeztem:
— Hány háza van?
Elgondolkodott, majd így felelt:
— Valamivel több, mint 700.
— Micsoda? — Ennél többet nem tudtam kinyögni. Leültem vele
beszélgetni, hogy többet megtudjak, és kiderült, hogy gazda Nyugat-
Texasban. Az utóbbi negyven évben évente vett egy-két házat, és bérbe
adja őket. Végigélte a nyugat-texasi olajipar és a kartellek virágkorát
majd hanyatlását. Amikor a gazdasági helyzet rossz volt, anyagi
gondokkal küzdő tulajdonosoktól vett házakat, és gyakran nekik adta
bérbe őket. Amint a készpénzáramlása növekedett, egyre több házat
vett, a legtöbbjét 65 000 dollár alatti áron, és egyet sem adott el. A
találkozásunkkor átlagosan havi 200 dollár pozitív készpénzáramlása
volt az ingatlanjaiból egyenként. Alig kaptam levegőt. Megkérdeztem:
— Úgy érti, több mint 140 000 dollár a havi jövedelme — évi több
mint egy millió dollár csak a bérbe adott házakból?
— Igen — felelte. — Ezért kérdeztem, hogy maga szerint el kellene-e
kezdenem árulni egyik-másik zöld házamat, és piros szállodákat venni
az árukból. Sok időbe telik ennyi zöld házat megvenni, ezért tetszik az
ötlete, hogy nagyobb épületeket vásároljak. Akkor nem kell olyan sokat
venni.
Fejemet csóváltam, és nevetve mondtam neki:
— Azt szeretném, ha a legközelebbi tanfolyamomon maga lenne az
előadó, és én a diák.
Ezután megadtam neki a pénzügyi és adótanácsadóm
telefonszámát, hogy hívja fel őket. Elismertem, hogy nálam jóval
magasabb szinten áll. Miután megköszönte a telefonszámokat,
gondolataim elkalandoztak negyven évvel korábbra, amikor gazdag
apám Monopolyt játszott Mike-kal és velem. Mi annak idején kis, zöld
műanyagházikókkal játszottunk. Az úr, akivel az imént beszéltem, valódi
56
házakkal tette ugyanezt. Visszagondoltam rá, mit mondott gazdag apám

Mike-nak és nekem: „A bankárom mindig ingatlanra akar hitelt adni. Én
meg a kedvére teszek."
57
4. fejezet
Mennyi adósságunk van valójában?

Mielőtt elindulnánk saját utunkon az anyagi függetlenség felé, meg
kell határoznunk, mennyi adósságunk van pontosan. Sokak számára ez
olyan, mintha a fogukat húznák; tudják, hogy szükség van rá, de nem
kellemes. Vannak, akik feladják. Világosan látják, hogy súlyos a helyzet,
de nem akarnak vele foglalkozni.
Akinek azonban feltett szándéka, hogy pozitív készpénzáramlást
teremtsen magának, annak a pénzügyi műveltség alapjainál kell
kezdenie. Az alábbi gyors teszt segít elindulni. írjatok 1-est minden olyan
kérdés mellé, amelyre igennel válaszoltok:
Rendszeresen késve fizeted a számláidat?

Rejtettél el valaha pénzt a házastársad elől?
Volt rá példa, hogy elnapoltad az autód javíttatását, mert nem volt
rá elég pénzed?
Vettél mostanában olyasmit, amire nem volt szükséged, és nem
engedhetted volna meg magadnak?
Rendszeresen többet költesz, mint amennyi a fizetésed?
Elutasították már hitelkérelmedet?
Szoktál lottózni az anyagi gondoktól való megszabadulás
reményében?
Van, hogy nem teszel félre pénzt a nehéz időkre?
Adósságaid összessége (kivéve a jelzáloghitelt) meghaladja a
nehéz időkre félretett tartalékaid összegét?
Add össze a számokat! Ha az eredmény 0, remek! Teljesen kézben

tartod készpénzáramlásodat. Ha 1 és 5 közötti az eredmény,
elgondolkodhatnál rajta, miként csökkentsd adósságaidat a gazdag
papa tanácsainak értelmében. Ha 6 és 9 közötti pontszámot értél el,
vigyázz! Lehet, hogy az anyagi csőd felé tartasz.
A gazdag papa programja a készpénzáramlás vészhelyzeteire
Ha igazán irányítani akarod készpénzáramlásodat, három dologra

van szükséged: meg kell határoznod, hol tartasz anyagilag; személyes
fegyelemre; és egy játéktervre, amely eljuttat a célodhoz. Használd a
CASHFLOW 101 pénzügyi kimutatását, amelyet a Függelékben
megtalálsz, és töltsd ki saját adataiddal!
Nehezedre esik változtatni szokásaidon? Hogyne. Rajtad múlik, és
azon, hogy mennyire akarod kézbe venni pénzügyeid irányítását. Ne
feledd, nem muszáj megtenned a következő lépéseket. De ha nem
teszed meg őket, nem jutsz előbbre, megrekedsz a mókuskerékben, és
a fizetésedet továbbra is számláid kifizetésére költheted, melyek egyre
csak jönnek. (Kivéve, ha nyersz a lottón. Mindig megdöbbent, milyen
sokan hiszik, hogy a lottónyeremény valós terv az anyagi előbbre
jutáshoz.)
58
De térjünk vissza a valósághoz! Nem kell szétszabdalnod

hitelkártyáidat, de meg kell valósítanod egy adósságcsökkentési tervet.
Az első két lépés a következő:
(1) Először magadnak fizess! Amikor megkapod a fizetésedet, az

első számlát magadnak fizesd ki! Ne az autóhitelt törleszd belőle! Ne is
a jelzáloghitelt vagy a lakbért! Fizess ki magadnak egy tisztességes
összeget, és ezt a pénzt helyezd el azonnal egy külön bankszámlán! Ne
nyúlj hozzá mindaddig, amíg nem állsz készen rá, hogy befektesd!
(2) A második lépés, hogy csökkented az úgynevezett kacatokra

fordított kiadásaidat. Olyan dolgokra gondolok, amelyekre mindenki
vágyik, de nem igazán szükségesek. Lehet az egy drága autó vagy egy
éttermi vacsora egy luxusvendéglőben, esetleg flancos ruhák.
Akármilyen kacatokat is szoktál venni, azonnal állítsd le ezt a
szokásodat! Valójában ez az önfegyelem és az akaraterő próbája. Ha
igazán ki akarsz keveredni az adósságokból, a régimódi késleltetett
jutalmazáshoz kell ragaszkodnod.
Aki olvasta korábbi könyveinket, azt gondolhatja, hogy most másféle

tanácsot adok. A gazdag papa ugyan továbbra is úgy véli, jó az
embernek megnövelni az igényszintjét, hogy megengedhesse magának
a vágyott életstílust, de bizonyos időszakokban mégis másra van
szükség ahhoz, hogy a helyes úton tudjunk elindulni. Jusson eszetekbe
a vicc: „Mit teszel, ha gödörben vagy? Abbahagyom az ásást." Szóltam
azokról az emberekről, akik a piros vonalon élik az életüket. Alig tudnak
kijönni a fizetésükből. A következő tanácsok és a Cashflow-négyszögből
vett „Irányítsd készpénzáramlásodat" képlet, amelyet az alábbiakban és
a Függelékben is megtaláltok, segít megtenni a szükséges drasztikus
lépéseket, hogy „abbahagyjátok az ásást", és elkezdjetek tervet
készíteni a jobb anyagi jövőre.
Mi jön ezután?
Elhatároztad tehát, hogy önfegyelmet gyakorolsz és irányításod alá

vonod készpénzáramlásodat. íme a következő lépések:
• Kövesd a CASHFLOW-négyszög „Irányítsd a
készpénzáramlásodat" képletét:
Irányítsd készpénzáramlásodat
1. Nézd át legutóbbi pénzügyi kimutatásodat!
2. Határozd meg, a CASHFLOW-négyszög mely negyedéből

származik a jövedelmed jelenleg!
3. Határozd meg, mely negyedből szeretnéd származtatni

jövedelmed nagy részét öt év múlva!
4. Kezdd el készpénzáramlást irányító terved megvalósítását:
59
A) Először magadnak fizess! Tégy félre minden fizetésedből, illetve

egyéb kifizetésekből egy bizonyos százalékot! Helyezd el ezt a pénzt
egy bankszámlán! NE vedd ki mind addig, amíg nem állsz készen rá,
hogy befektesd!
Gratulálok! Elkezdted irányítani készpénzáramlásodat.
B) Koncentrálj személyes adósságaid csökkentésére!
A következőkben néhány előregyártott tippet mutatok be, amelyekkel

csökkentheted, majd felszámolhatod a személyes tartozásodat:
1. tipp: Ha a hitelkártyáidon van tartozásod...
1. Vágd össze az összes hitelkártyádat, egy vagy kettő kivételével!
2. Amennyit a megmaradt kártyá(k)ról költesz, törlesztened kell egy

hónapon belül. Ne bonyolódj semmilyen további hosszú távú
adósságba!
2. tipp: Tégy félre havonta 150-200 dollárt! Most, hogy

pénzügyileg egyre műveltebb vagy, ez már nem okozhat nagy
nehézséget. Ha nem tudsz megtakarítani havi 150-200 dollárt, akkor
az anyagi függetlenség elérése hiú ábránd csupán.
3. tipp: További 150-200 dollárt szánj arra, hogy kiegyenlítsd

kizárólag az egyik hitelkártyádon lévő tartozásaidat. A kötelező
minimumot fogod fizetni, PLUSZ arra az egy hitelkártyára a 150-200
dollárt.
Fizesd csak a minimális összeget az összes hitelkártyára! Az

emberek gyakran megpróbálnak egy kicsivel több pénzt befizetni minden
hónapban az összes kártyájukra, de érdekes módon ezeken a kártyákon
mindig marad tartozás.
4. tipp: Ha az első kártyádon már nincs több tartozásod, fizesd

ezután a következő kártyádra azt az összeget, amelyet havonta erre
szántál! így a második kártyádra a kötelező minimális összeget
fizeted, PLUSZ a korábban az első kártyádra fizetett havi teljes
összeget.
Ugyanezt az eljárást alkalmazd minden további hitelkártyáddal, és

más fogyasztói hitelekkel, például áruházi hitelekkel kapcsolatban is!
Minden kifizetett tartozás után használd az annak az adósságnak a
törlesztésére fordított összeget a következő' törlesztésére! Ahogy sorban
visszafizeted az adósságaidat, egyre nagyobb összegeket fordíthatsz a
következő törlesztésére.
60
5. tipp: Ha már egyik hitelkártyádon sincs tartozásod, és a

fogyasztói hiteleidet is visszafizetted, folytasd az autóhiteleddel és
lakásod jelzáloghitelének törlesztésével!
Ha követed ezt az eljárást, meg fogsz döbbenni, milyen hamar

megszabadulsz az összes adósságodtól. A legtöbben öt-hét év alatt
elérik ezt.
6. tipp: Most, hogy már nincsenek adósságaid, vegyél az utolsó

adósságod törlesztésére havonta fordított összegnek megfelelő
pénzből befektetéseket! Építsd eszközrovatodat!
Ilyen egyszerű az egész.
Egyéb tippek az irányítás megszerzésére
• Fizesd ki minden számládat időben, kerüld a késedelmi díjakat!

• Keress egy alacsonyabb kamatú hitelkártyát éves díjak és átutalási
költségek nélkül! Ezek után fontolóra veheted, hogy a többi hitelkártya-
tartozásodat erre az egy kártyára terheld rá. így kevesebb kamatot és
díjat kell fizetned.
• Ne használj készpénzfelvételi díjat felszámoló pénzautomatákat!
Ez olyan, mintha azért fizetnél, hogy használhasd a saját pénzedet.
Lehet, hogy át kell alakítanod költekezési szokásaidat
• Szokj rá, hogy készpénzzel fizetsz! Csak vészhelyzetben használj

kártyát!
• Tanuld meg, hogy nem vásárolsz hirtelen indíttatásból! Használd
akaraterődet, hogy nemet tudj mondani!
• Vásárolj nagykereskedelmi üzletekben és kedvezményeket nyújtó
boltokban!
• Tartsd tiszteletben költségvetésedet! Ha elérted az élelmiszerre
fordítható 200 dolláros határt, ne vedd meg a chipset és a jégkrémet!
• Vásárolj általános gyógyszereket, vagy keress egy diszkont áron
árusító patikát!
• Keress másodállást, indíts részmunkaidős vállalkozást, vagy találj
egyéb módot a jövedelem-kiegészítésre!
• Kapcsold lejjebb a termosztátot! Olts le pár villanyt, és
takarékoskodj az energiával!
• Tudd meg, hogyan téliesítheted a házadat teljes egészében.
Szigeteltesd a csöveket! Szabadulj meg a rosszul záró ablakoktól!
Küszöbölj ki minden olyan hibát, amellyel energiát veszítesz.
• Csökkentsd vezetékes és mobiltelefon számládat! Sokak figyelmét
elkerüli, milyen sok pénzt takaríthatnak meg ezzel.
• Ellenőrizd biztosítási kötvényeidet! Nézz utána, köthetnél-e
hasonló biztosítást azonos áron! Növeld a levonható költségeket, hogy
csökkentsd havi számláid összegét!
61
Röviden, szokj rá, hogy odafigyelsz, hol takaríthatnál meg egy-egy

dollárt! Adj magadnak egy hetet, és ellenőrizd, mennyi pénzt tudtál
megtakarítani azzal, hogy nem vetted meg a drága sampont, vagy nem
mentél el vendéglőbe vacsorázni, vagy rövidebbre fogtad a
telefonbeszélgetéseidet. Mondjuk, megspóroltál egy hét alatt 30-40
dollárt. Egy hónap alatt ez több mint 100 dollár. Egy év alatt 1200 dollárt
takaríthatsz meg, vagy többet — ez pedig már igen szép haladás
hitelkártya-adósságaid törlesztése felé.
Célodul tűzd magad elé, hogy amilyen hamar csak lehet,
megszünteted adósságaidat, hogy azután jobb jövő elé nézhess, és
elkezdj a gazdagok módjára gondolkodni. Ekkor nekiláthatsz az
eszközök vásárlásának, amelyek passzív jövedelmet termelnek, s
fedezik telefonszámládat, áramfogyasztásodat, biztosításaidat és
egyebeket. Ez a gazdag papa igényeink emelésére vonatkozó
filozófiája, hogy a választott életformát élhessük.
Adósság fedezettel és fedezet nélkül
Kétféle adósság létezik. A fedezett adósságnak van fedezete. Ilyen

a jelzáloghitel vagy az autóhitel. A fedezet nélküli adósságnak nincs meg
a fedezete. Ilyenek általában a hitelkártyaszámlák, a személyi kölcsönök
és az orvosi számlák.
Legelőször a fedezet nélküli adósságoktól szabadulj meg! A Gazdag
Papa rendszerében a fedezet nélküli hitelt nevezzük elsősorban rossz
adósságnak, és minél előbb kiküszöbölöd, annál jobban tudod
kontrollálni pénzügyeidet. Vagyis fizesd ki hitelkártya-tartozásaidat és
egyéb adósságaidat amilyen gyorsan csak lehet.
Vizsgáljuk meg egy kicsit közelebbről a hitelkártyát! Kétségtelenül
csodálatos intézmény. Igazán semmi szükség rá, hogy szétvagdossuk,
persze csak akkor, ha tökéletesen értjük a működését. Sok
hitelkártyacég például éves díjat számol fel magáért a kártya
birtoklásáért. Ezen felül természetesen összes tartozásunkra éves
százalékot (APR) számítanak fel. Ha megnézzük hitelkártyáinkat,
láthatjuk, hogy a legtöbbjük nagyjából 10 százalékot számít fel a
vásárlásainkra és az egyenlegre, de egyes cégek ennél magasabb
díjszabással élnek — némelyik akár 20-25 százalékot is felszámít egy
kártyára. Magától értetődik, hogy egy vagyont költhetünk hitelkártya-
tartozásaink kifizetésére, ha csak a havi minimum díjat fizetjük. Szokj rá,
hogy hónapról hónapra befizeted a kártyádról történt vásárlások
összegét.
Hol a legjobbak az éves százalékos arányok? Erre könnyen
rájöhetünk. Az alábbi honlapok tájékoztatást nyújtanak a díjszabásokról,
valamint arról, hogyan válthatjuk át jelenlegi hitelkártya-adósságunkat
egy sokkal kedvezőbb éves százalékos arányú törlesztésre:
• Bankrate.com (www.bankrate.com)
• Quicken.com (www.quicken.com)
• CreditChoice (www.creditchoice.com)
• iVillage:Money Life (www.ivillagemoneylife.com)
62
Összpontosítsunk tehát a rossz adósságok megszüntetésére!
Az alábbiakban ismertetek egy pontos módszert arra, miként

vehetjük kezünkbe havi készpénzáramlásunk irányítását.
Vegyük ki összes hitelkártyánkat a tárcánkból! Alkalmazzuk az
„Irányítsd készpénzáramlásodat" módszert, ellenőrizzük, mennyi
tartozásunk van mindegyiken egyenként. Amelyiken a legkisebb a
tartozás összege, azt egyenlítsük ki teljes egészében. Ha ez megtörtént,
hívjuk fel a hitelkártyacéget, és szüntessük meg a kártyát.
Ugyanezt ismételjük meg a többi kártyánkkal is. Küszöböljünk ki
minden adósságot. Meg kell értened, hogy ez általában nem zajlik le két-
három hónap alatt. Attól függően, hogy mennyi készpénzed van, hosszú
hónapokig, akár évekig is eltarthat, mire megszabadulsz minden
adósságtól. De érdemes megtenni, mert csodálatos érzés, amikor nem
nyomasztanak többé ezek a havi számlák súlyos terhükkel. Ami még
jobb, felfedezheted, hogy minden hónapban plusz pénzhez jutottál,
amelyből rendezheted más adósságaidat (például a jelzáloghitelt).
Ha a hitelkártyáidat leépítetted, megmaradt pénzedből fizesd vissza
a jelzáloghiteledet! A legtöbb lakástulajdonos arra törekszik, hogy a havi
lejárati idő előtt törlessze jelzáloghitelét. Ellenőrizd a hitelszerződést,
hogy van-e erre lehetőség, vagy kérdezd meg a hitelezői! A legtöbb
esetben nagyon megéri, több ezer dollárt takaríthat meg a
lakástulajdonos azzal, ha havonta előre fizeti a törlesztőrészleteket. Még
ha csupán 50 dollár adódik is hozzá az addigi teljes befizetéshez
(győződj meg róla, hogy a befizetéseket hozzáadják a hitelt addig
törlesztett összegéhez), évekkel korábban kiegyenlíthetjük a
tartozásunkat, és több ezer dollárt spórolhatunk meg.
A legjobb persze az, hogy akiknek van elegendő akaraterejük, és
követni tudják ezeket az egyszerű lépéseket, néhány éven belül
anyagilag stabil helyzetben, szabadon, jelentősebb adósságok nélkül
élhetnek. Lehet, hogy jelenlegi anyagi helyzetedben ez lehetetlennek
tűnik, de hidd el — ezek a lépések beválnak.
Vészhelyzet esetére
Mit tehetünk, ha valóban elveszítjük a csatát adósságainkkal

szemben? Ha igazán az élet piros vonalára jutunk? Minden bizonnyal
tanácsot kell kérnünk valamilyen olcsó vagy ingyenes tanácsadó
szolgálattól. Íme a legkiválóbbak:
• National Foundation for Credit Counseling (1-800-388-2227),

www.nfcc.org). Ez a non-profit szervezet részben hitelkártya-cégek
hozzájárulásaiból tartja fenn magát, oktató programot és bizalmas
hitelügyi konzultációt kínál. A tanácsadó segítő tervet dolgoz ki azok
számára, akiknek súlyos adósságaik vannak, és kedvező törlesztési
feltételeket alkuszik ki a hitelezőkkel.
• Debtors Anonymous (1-781 -453-2743 www.debtorsanony-
mous.com). Ez a támogató csoport a Névtelen Alkoholisták mintájára
működteti tizenkét lépéses programját, hogy segítsen tagjainak legyőzni
kényszeres költekezési hajlamaikat.
63
6. fejezet
A változtatás ára
„Az őrültség azt jelenti, hogy valaki mindig ugyanazt teszi, mégis azt
várja, hogy a dolgok megváltozzanak."
közmondás
Amikor a jó és a rossz adósságról beszélek, gyakran kapok ilyen

kérdéseket:
1. Mi lesz, ha összeomlik a tőzsde?

2. Mi lesz, ha hibázom?
3. Mi lesz, ha nem tudom visszafizetni az adósságomat?
4. Mit tegyek, ha nem érdekel az ingatlan?
5. Hogyan engedhetném meg magamnak, hogy ingatlant vegyek,
amikor az árak nagyon magasak ott, ahol lakom?
6. Minden adósság veszélyeket rejt, nem?
7. Nem jobb adósságok nélkül élni?
Ezek egytől egyig jogos kérdések, valós aggodalmakat tükröznek, és

nem szabad őket félresöpörni. Egyszer egy közismert befektető szájából
hallottam: „Minden befektetést tekints rossz befektetésnek!" De vegyük
azért észre, hogy az illető befektető nem azt mondta, „Aggodalmaink
jogosak, ezért ne is csináljunk semmit!" Mégis emberek millióit bénítja
meg a félelem, és ezért tétlenül ülnek. Gyakran az ismeretlentől való
szorongás miatt nem vagyunk képesek változtatni.
Nézzük meg még egyszer az amerikai Egészségügyi, Oktatásügyi és

Népjóléti Minisztérium statisztikáját: 65 éves korára 100 emberből
1 ember gazdag;
4 ember jómódú;
5 ember még mindig dolgozni kénytelen;
54 ember családi vagy állami támogatásból él; 36 ember halott.
Számomra nyilvánvalóan az az egyik ok, amiért 100 emberből
csupán egy él gazdagságban, hogy a többiek nem tudtak változtatni,
amikor kellett volna. Folytatták, amit addig tettek. Biztos vagyok benne,
hogy sokan akartak változtatni, de megbénította őket a félelem és a
kétség, ilyesmik, mint „Mi lesz, ha összeomlik a tőzsde?", „Mi lesz, ha
hibázom?" vagy „Mi lesz, ha nem tudom kifizetni az adósságaimat?".
Más szóval, sokan azért nem képesek változtatni, mert saját kétségeik
és félelmeik börtönében élnek. Kétségeik és félelmeik kényszerítik őket
arra, hogy ugyanazt tegyék, amit korábban, reménykedve, hogy a
dolgok majd csak megváltoznak, ami az őrültség népszerű definíciója.
Newton másik törvénye
Gazdag apám gyakran mondta: „Akik félnek a hibáktól, jobb, ha nem

csinálnak semmit, vagy ugyanazt teszik, amit korábban." Sir Isaac
64
Newton másik egyetemes törvénye, az energia-megmaradás törvénye

kimondja: „A mozdulatlan test mozdulatlan marad. A mozgásban lévő
test mozgásban marad." Magyarán, az embereknek gyakran könnyebb
kitartaniuk a megszokott cselekvések mellett, hiszen a mozgásban lévő
test mozgásban marad, ugyanazt teszi, amit addig. Ugyanakkor nehéz
változtatniuk, mert nem könnyű valami újba kezdeni, hiszen a
nyugalomban lévő test nyugalomban marad. Tehát a milliomossá válás
ára gyakran az, hogy valami újat kell csinálni... a nulláról kell indulni, egy
új labdát kell elindítani, új hibákat kell véteni, és valami újban kell végül
okosnak bizonyulni. Ez egyszerűnek hangzik, és az is, de ugyancsak
Newton törvényével magyarázható, miért nem tesznek meg az emberek
egy ilyen egyszerű dolgot, melynek segítségével milliomosok
lehetnének.
Ne csak az állásodat változtasd meg!
Második könyvemben, a CASHFLOW-négyszögben leírtam a pénz

és az üzlet világában létező négyféle embertípust. Az alábbi ábra a
CASHFLOW-négyszög maga:
A négy betű a következőket rövidíti: alkalmazott, egyénileg

vállalkozó, cégtulajdonos és befektető. A könyv leírja az egyes
kategóriák közötti alapvető különbségeket, és azt, hogy milyen
változtatásokra van szükség, ha valaki át akar lépni egyik negyedből egy
másikba. Azért utalok itt a CASHFLOW-négyszögre, mert sokan hiába
akarnak változtatni, megrekednek egy bizonyos negyedben. Például
sokan állásba mennek az iskola elvégzése után, és nyugdíjazásukig az
alkalmazotti negyedben maradnak, noha esetleg vágynak rá, hogy
kitörjenek onnan, és valami mással próbálkozzanak... valami mással,
úgy mint befektetéssel, vagy saját vállalkozással.
Sokan úgy változtatnak, hogy egyazon negyeden belül maradnak.
Többen például az alkalmazott negyeden belül tesznek bizonyos
változtatásokat, ezért vándorolnak egyik munkahelyről a másikra a
magasabb fizetés és boldogulás reményében. Korábbi könyveimben
már elmagyaráztam, hogy azért gazdagodnak meg csak kevesen az
alkalmazott negyedben, mert ott a legsúlyosabbak az adóterhek.
Ha valaki átlép egyik negyedből egy másikba, a leggyakoribb az A
negyedből az E negyedbe való átlépés. Aki ezt teszi, gyakran így
65
nyilatkozik: „A magam dolgával akarok foglalkozni"; „A magam ura

akarok lenni". Itt is nehéz meggazdagodni, mert ha az egyénileg
vállalkozó abbahagyja a munkát, megszűnik a jövedelme. Ezen kívül itt
is súlyosak az adóterhek.
A C, illetve a B negyedben könnyebb nagy vagyonra szert tenni, de
itt is szembe kell azért nézni nehézségekkel, különféle személyes
kihívásokkal.
Aki többet szeretne megtudni a négy negyed közötti különbségekről,
illetve a negyedek közötti váltás lehetőségeiről, olvassa el a
CASHFLOW-négyszög című könyvemet. És ne feledjétek Newton
törvényét az energia-megmaradásról! Én azt tanácsolom, tartsátok meg
az állásotokat, és adjatok magatoknak legalább öt évet arra, hogy egy
másik negyedben valami újat kezdjetek.
Válts negyedet, hogy jobb eséllyel lehess milliomos
Azért lottóznak és vesznek részt tévés vetélkedőkben olyan sokan a

meggazdagodás reményében, mert a legtöbben az A, illetve az E
negyedhez tartoznak. A nagy vagyont pedig többnyire a C és a B
negyed emberei szerzik meg. A negyedváltás az egyik módja, hogy
nagyobb eséllyel légy milliomos. Garanciák nincsenek, de ha a C vagy a
B negyedben tevékenykedsz, legalább megnőnek az esélyeid.
Becslésem szerint a nagy vagyonnal rendelkezőknek kevesebb mint 1
százaléka származik az A negyedből, és körülbelül ugyanennyien
tartoznak az E negyedhez is. Más szóval, aki komolyan gondolja, hogy
milliomos akar lenni a lehető legrövidebb időn belül, annak bizonnyal
negyedet kell váltania. A saját példámból tudom, hogy az A, illetve az E
negyedben aligha lehettem volna milliomos. Világos volt előttem, hogy a
C és a B negyedben a legnagyobbak erre az esélyeim, és valóban itt
szereztem meg a millióimat.
Amikor azt kérdezem az emberektől, „Ki akar igazán milliomos
lenni?", azt is meg szoktam kérdezni, hajlandók-e negyedet váltani.
Némelyek igen, de a legtöbben nem. Miért? A válasz megint csak a
„változtatni" szóban keresendő. Sokak számára túl nagy ár, hogy
megtegyék a bal térfélről, azaz az A és az E negyedből a jobb térfélre,
azaz a C és a B negyedbe való átlépéshez szükséges változtatásokat —
nagyobb, mint amit hajlandók megfizetni. Akik így gondolkodnak, azok
jobban teszik, ha más módját választják a meggazdagodásnak. Például
megpróbálhatnak garasoskodni és szétvagdosni a hitelkártyáikat;
összeházasodhatnak valakivel a pénzéért; esetleg szélhámosokká
válhatnak. Akik azonban hajlandók fontolóra venni a váltást, azoknak az
alábbi diagramot ajánlom, melynek részletezése nem szerepel a
CASHFLOW-négyszögben. Az ábra hasznos segítséget nyújthat a
bátraknak — mert gyakran erre van szükség: nagy bátorságra.
Hogyan gazdagodjunk meg?
Az alábbi diagramot rajzoltam fel annak szemléltetésére, miért nem

elég a könyvekből vagy az iskolában elsajátítható tudás a teljes
pénzügyi sikerhez. A diagramot több különféle célra fel lehet használni,
66
de én itt most azt szeretném megvilágítani, milyen változtatások

szükségesek ahhoz, hogy valaki anyagi értelemben gazdagabbá váljon.
„Tanulási piramisnak" neveztem el a modellt.
Akik olvasták harmadik könyvünket, a Gazdag papa befektetési

tanácsait, felismerhetik, hogy a szerkezet egy gúlát mintáz, vagyis olyan
alakzatot, amelynek négy oldala és négy sarokpontja van. Piramisnak is
lehet nevezni, és egyik tanárom, dr. Buckminster Fuller szerint a gúla a
világegyetem egyik legstabilabb alakzata — ez azt is megmagyarázza,
miért olyan időtállóak az egyiptomi piramisok. Ettől függetlenül a modell
arra is alkalmas, hogy megvilágítsa, milyen árat kell fizetni a szükséges
változtatások — vagy bármilyen változtatás — szintjén. Az is kiderül,
miért olyan nehéz sokaknak megtenni a szükséges változtatásokat.
Egyik kedvenc idézetem Albert Einsteintől így hangzik: „A nagy
szellemek gyakran ütköztek erős ellenállásba a középszerű elmék
részéről." Ezzel nem azt akarom példázni, hogy megvetem azokat, akik
nem értenek egyet a gondolataimmal. Inkább arra szeretném
emlékeztetni magamat, hogy nagy szellem és középszerű elme egyaránt
lakozik bennem.
A következő példával szeretném szemléltetni a tanulási piramis
működését. Mondjuk, hogy valaki elolvas egy könyvet, amely arra
buzdítja, vegyen ingatlant, vagy találjon valami jó hitelt. Mentálisan tehát
azt a gondolatot sugalmazták neki, „Menj, és fektess be ingatlanba,
szerezz valamije hitelt, és gazdagodj meg!". Ezt nem nehéz megtenni,
mégsem mindenki teszi meg. Mentálisan talán elgondolkodnak rajta, át
fizikailag nem tesznek semmit. Miért? Sokan azért nem képesek
fizikailag ingatlanvásárlásba fogni, mert érzelmi problémákkal küzdenek.
A gond abból adódik, hogy érzelmi alapú gondolataik uralják mentális
gondolatikat. Amikor az új, mentális gondolatok szembekerülnek az
érzelmi alapú gondolatokkal, olyan állítások fogalmazódnak meg
bennünk, melyeket korábban már idéztem:
1. Mi lesz, ha összeomlik a piac?

2. Mi lesz, ha hibázom?
67
Ilyenkor a félelemérzet kerül előtérbe, és szembehelyezkedik a új

mentális gondolatokkal, még olyan egyszerű gondolatokkal is, mint hogy
„Vegyél ingatlant, szerezz valami jó hitelt, és gazdagodj meg!". Ha az
érzelmi gondolat erősebb, mint a mentális, a fizikai eredmény gyakran a
tétlenség. Az illető az „analízis paralízis" nevű állapotba kerülhet, és
esetleg órákig ül fizikailag tétlenül, miközben a gondolatok és az
érzelmek harca dúl benne. Az is lehet, hogy úgy tesz, mint az említett
rádióriporter az interjúmon, azaz teljesen elveti az ingatlanbefektetés
gondolatát. Emlékeztetőül, a rádióriporter azt mondta: „Nem akarok
vécétartályokat szerelni és a bérlők éjszakai telefonhívásaira ébredni."
Ez is arra példa, amikor az érzelmi alapú gondolkodás uralja az új,
mentális gondolatokat. A rádióriporter esélyt sem adott az új
gondolatnak, elzárkózott a nagy vagyon megteremtésének és az anyagi
függetlenség gyors elérésének lehetőségétől. Ráadásul az interjú vége
felé azt mondta: „Azt hittem, ötleteket fog adni arra vonatkozóan, hogyan
legyünk milliomosok." Erre én így feleltem: „Adtam. Elmondtam, miként
válnak sokan milliomossá és anyagilag függetlenné sok jó adósság
felhalmozásával, de önnek csak a vécétartályok jártak az eszében."
Mondanom sem kell, soha többet nem hívtak meg a műsorba.
A gondolatok hatalma
Nem ez a rádióriporter az egyetlen, aki elzárkózik az olyan

gondolatok elől, melyek anyagi és egyéb értelemben
megváltoztathatnák az életét. Én is ilyen vagyok. Mindenki ilyen.
Mindnyájan teszünk olyasmit, ami sikerre visz, és olyasmit is, ami
sikertelenségre kárhoztat. E fejezetben arra szeretném helyezni a
hangsúlyt, hogyan változtassunk, amikor tudjuk, hogy változtatnunk kell.
Mint említettem, az őrültség definíciója, hogy az ember továbbra is
ugyanazt teszi, mégis változást vár.
Gazdag apám azt mondta: „Az egyik fő ok, amiért az emberek
többsége nem szerez nagy vagyont, és nem éri el az anyagi
függetlenséget, egyszerűen az, hogy fél hibázni." Így folytatta: „Azért
nem jut sok értelmes, tanult ember nagy vagyonhoz, mert az iskolában
azt tanulta, hogy a hibák rosszak. Az életben az nyer, aki a legtöbb hibát
véti, és tanul belőle — úgy, hogy nem hazudik, nem csal, nem tagadja
le, nem okol másokat." Visszatérve a tanulási piramis modelljéhez, tehát
általában főként azért nem lesznek az emberek milliomosok, mert, noha
mentálisan ezt akarják, érzelmileg azt tanulták, hogy féljenek a
kudarctól. Gazdag apám gyakran mondta: „Sokszor a kudarctól való
félelem vezet kudarchoz." A kudarctól való félelem érzelmi alapú
gondolat, amelyet meg kell változtatni, mert ez az érzelmi gondolat
gyakran erősebb, mint a mentális gondolat. Ezért gazdagszanak meg
olyan kevesen.
Ami működött az iskolában, nem biztos, hogy működik az

életben
Gazdag apám évekkel ezelőtti mondatának, miszerint, „A bankárom

sosem kéri a bizonyítványomat", az az egyik legfontosabb tanulsága,
68
hogy ami az iskolában működött, nem feltétlenül működik az életben.

Gyakran tapasztalom, hogy az anyagi gondokkal küszködő emberek
egyszerűen azért vannak ilyen helyzetben, mert nem tudnak szabadulni
a régi, beléjük rögződött gondolatoktól, melyeket a családjuk, a barátaik
vagy az iskola plántált beléjük. Más szóval, lehet, hogy tudtukon kívül
olyan gondolatokat követnek, mint „Ne véts hibát!", vagy „Keress biztos
állást!", vagy „Dolgozz keményen, takarékoskodj, és óvakodj az
adósságtól!". Ezek hasznos gondolatok azok számára, akik a
biztonságot többre tartják az anyagi függetlenségnél. Nem használnak
azonban annak, aki a lehető legrövidebb időn belül milliomos akar lenni.
Tehát a milliomossá válásért fizetendő ár sokak számára az, hogy felül
kell vizsgálniuk régi gondolataikat, és ki kell deríteniük, melyek szorulnak
változtatásra. De ne feledjük, ahhoz, hogy egy mentális gondolat
változzon, gyakran érzelmi, fizikai és lelki változtatások szükségesek.
Azzal, hogy az iskolai oktatásba már korán bevezetjük a pénzügyi
ismeretek tanítását, reméljük, hozzáférhetőbbé és elfogadhatóbbá
tesszük az olyan gondolatokat, mint „vegyél eszközöket", „dolgoztasd a
pénzedet a magad javára" és „anyagi függetlenség".
Ami működött háborúban, nem biztos, hogy működik békében
Nekem nem volt probléma a kudarctól való félelem, mint sok más
embernek. Mint mondtam, az egyik legjobb dolog volt az életemben,
hogy tizenöt éves koromban megbuktam az iskolában, mert nem tudtam
írni. Ma több pénzt keresek íróként, mint a legtöbb kitűnő angolos. Ebből
a kudarcból tanultam meg azt is, hogy az igazi bizonyítványom a
pénzügyi kimutatásom. Én tehát tudtam, hogy a bukás jó dolog, ha
levonom belőle a megfelelő tanulságokat. Rájöttem, hogy nagyobb
előnyt kovácsolhatok abból, ha kész vagyok több hibát elkövetni, mint
azok az emberek, akik a hagyományos iskolai tantárgyakból többet
tudnak nálam. Jóllehet sokat tanultam a hibáimból, az én problémám
viszont az volt, hogy éppen a kudarctól való félelem hiánya szabott
határt a megismerésemnek.
Többek között azért jelentkeztem önként katonának Vietnamba, mert
vonzott a háború érzelmi és fizikai kihívása. Sokan úgy vélekedtek,
„Nem akarok háborúba menni", vagy „Háborúellenes vagyok", én viszont
úgy döntöttem, a legjobb lesz, ha elmegyek. Ezért önként jelentkeztem
annak ellenére, hogy nem voltam sorköteles. Szerencsére a
Haditengerészet kiváló munkát végzett a fiatal férfiak és nők kiképzése
terén, ami az érzelmi és fizikai kételyek és korlátok legyőzését illeti.
Megtanítottak rá, hogy szigorúan a hideg, mentális logika alapján
cselekedjünk akkor is, ha érzelmileg rettegünk, és fizikailag
gyötrelmesen nehéz helyzeteknek vagyunk kitéve. Megtanították, hogy
az életünk árán is elvégezzük a feladatunkat. Ez a mentális, érzelmi,
fizikai és lelki tréning tartott életben Vietnamban. Sajnos ugyanez a
tréning tett tönkre, miután hazatértem a háborúból. Az utóbbi huszonöt
évet azzal töltöttem, hogy igyekeztem elfelejteni, amit a háborúra való
felkészüléskor megtanultam.
Az életben maradás érdekében arra tanítottak, hogy a másodperc
töredéke alatt harcra készek legyünk. Gyakran gondolkodás nélkül
69
kellett lőnünk, borzalmas helyzetekbe kellett belemennünk anélkül, hogy

féltenénk az életünket, rettenetes dolgokat kellett művelnünk, amiket
eszünk ágában sem volt megtenni, és nem volt szabad hagynunk, hogy
mentális gondolataink és érzelmi érzéseink akadályozzanak a feladat
végrehajtásában.
Amikor visszatértem a háborúból, felfedeztem, hogy a félelem
legyőzésének képessége és harckészségem akadályoznak. Békeidőben
semmi szükség harcias viselkedésre. Csakhamar felismertem, hogy
nagy különbség van a háborús Haditengerészet és a békeidőben
működő Haditengerészet között. A hadseregben azok az emberek viszik
tábornoki rangig, akik békében és háborúban egyaránt jól végzik a
dolgukat. Olyanokra gondolok, mint Colin Powell és Norman
Schwarzkopf. Békeidőben meg kellett tanulnom, hogy inkább politikus
vagy diplomata módjára viselkedjek, még a Haditengerészet berkeiben
is. Meg kellett tanulnom, hogy türelmesebb, kedvesebb legyek, kevésbé
durva és harcias. Némely tulajdonsággal még ma is küszködöm. Tudom,
hogy sikeresebb lennék — anyagilag, társadalmilag és szakmailag —,
ha gyorsabban változtattam volna, de nem voltam képes rá. Mint
mondtam, huszonöt évig tanultam harcolni, és újabb huszonöt évig
tanultam, hogyan ne harcoljak.
Szerencsémre a kudarctól való félelem legyőzésének képessége
miatt jó vállalkozó és befektető lettem. De ugyanezek a képességeim
váltak a fejlődés és a siker kerékkötőivé is. Mint írtam, Newton egyik
törvénye értelmében „Minden hatás ugyanakkora ellenhatást vált ki."
Jelentős személyes változtatásokat kellett érvényesítenem az
életemben, hogy sikeresebb lehessek. A harciasságomnak
köszönhetően megnyertem ugyan kisebb csatákat, de elvesztettem a
háborút. Csakhamar rájöttem, hogy ha nem teszem meg ezeket a
változtatásokat, sikereim korlátozottak maradnak — ugyanolyan
korlátozottak, mint azokéi, akik félnek a hibáktól. A továbblépéshez
változtatnom kellett.
Mondtam, hogy minden éremnek két oldala van, így minden
szerencsejátékosnak bankárnak is kell lennie. Én huszonöt éven át
fejlesztettem magamban a harcost, majd újabb huszonöt éven át a
diplomatát. Azáltal, hogy mindkettőt fejlesztettem, nagyobb sikert értem
el. Ha az érem egyik oldalára korlátozódtam volna, bizonnyal
korlátozottak lettek volna a sikereim is. Más szóval, az erősségem a
gyengeségemmé vált, és ahhoz, hogy teljes egész legyek, a
gyengeségeimből kellett erősségeket kovácsolnom.
Az élet — változás
Amikor azt kérdezik tőlem, „Mibe fektessek be?", „Mit tanácsol, mit
csináljak?" vagy „Megmondaná a helyes választ?", habozom, és
diplomatikusan tartózkodom attól, hogy megadjam a saját válaszaimat.
Azért nem szeretem az ex katedra kijelentéseket, mert a helyes
válaszok csak az iskolában és a tévés vetélkedőkben hasznosak. Az
életben mindenkinek más-más erősség, tehetség, képesség adatott.
Vannak ugyanakkor gyengéink is... és mint kiderült, az erősségeink
gyakran a gyengéink is egyben.
70
Szerintem az élet a változásról szól. Úgy gondolom, aki ma nem

változik, nagy veszélybe sodorja magát, mert a világ gyorsabban
változik, mint valaha. Azok vannak a legnagyobb bajban, akik a régi, jól
bevált, helyes válaszokhoz és a régi bizonyítványokhoz ragaszkodnak.
Az Internet további térnyerésével a gazdagok és nincstelenek közötti
szakadék csak tovább mélyül. Ma már vannak gyerekek, akik
középiskolás létükre több millió dollárt keresnek a világhálón. Még
sosem voltak állásban, és talán soha nem is lesz rá szükségük.
Korábbi könyveimben szóltam róla, hogy az állás gondolata az ipari
kor szüleménye. Aki pedig régi, ipari kori szabályokhoz ragaszkodik,
lemarad anyagilag a mögött, aki az információ korának új szabályaihoz
tartja magát — és higgyétek el, mások a szabályok. Aki a munkahelyi
biztonsághoz, az automatikus fizetésemelésekhez és az idősebbek
magasabb beosztásához ragaszkodik, az ipari kor szabályait követi.
Örömhír, hogy még soha nem kínálkozott ennyi lehetőség a hihetetlen
gazdagság elérésére, mint most — de ehhez az kell, hogy tudjunk
változtatni.
A lélek ereje
A változás bizonytalansága gyakran ijesztő. Én éppúgy tartok az

ismeretlentől, mint bárki más. Ugyanúgy kételkedem önmagamban, mint
bárki más. Ugyanúgy gyűlölöm, ha nincs igazam, és ha hibát vétek, mint
bárki más. De örömmel közölhetem, hogy most mindenkinek változtatnia
kell. Az Internetnek köszönhetően a változtatás demokratikussá vált.
Mindenkinek meg kell tennie, mindenkinek meg kell fizetnie a lemaradás
árát, lassan, de biztosan. Szerencsére valamennyiünknek
rendelkezésére áll az az erő, mely átsegít a változtatáson, ha igénybe
vesszük. Ez az erő a tanulási piramisban található, amelyet itt még
egyszer bemutatok. Ez az erő a lélek ereje.
Vietnami tartózkodásom egyik legnagyobb előnye volt, hogy első

kézből szerezhettem tanúbizonyságot erről az erőről. A legtöbb, igazi
harcokat látott veterán beszél emberekről, akik messze meghaladták
mentális, fizikai és lelki korlátaikat, melyek a legtöbbünket behatárolnak
a mindennapi életben. Volt osztálytársam és jó barátom, Wayne egy
71
éven át teljesített különösen veszélyes küldetést a háborúban:

információszerzés céljából néhány társával együtt ejtőernyővel ledobták
az ellenséges arcvonal mögé. Gyakran hetekig, akár két hónapig is ott
maradtak az ellenséges csapatok háta mögött, és a természetből
szerezték maguknak az élelmet.
A minap egy este Wayne-nél voltam Hawaiiban, és arról
beszélgettünk, milyen változásokon mentünk keresztül azóta, hogy ott
felnőttünk, főiskolára jártunk, majd elmentünk a háborúba. Megvitattuk,
milyen drámai átalakulásokat eredményezett bennünk és
alapértékeinkben a háború élménye. Fojtott hangon történeteket
meséltünk, és fiatalos lelkesedéssel beszéltünk a kötelességteljesítésen
messze túlmenő hőstettekről. Azért mondom most el Wayne történetét,
mert fel akarom hívni a figyelmet valamire a lélek erejével
kapcsolatosan, amely mindannyiunknak rendelkezésére áll. Ezen a késő
esti beszélgetésen Wayne egyszer csak azt mondta csöndesen: „Két
küldetésen vettem részt, amelyből egyedül én tértem vissza élve. Azért
maradtam életben, mert a halottak tovább harcoltak."
Azt gyanítom, azért nehéz sok vietnami veteránnak érzelmileg
feldolgozni az élményeit, mert egy olyan háborúban harcoltunk, amelyet
mint nemzet nem akartunk megnyerni... és akik visszatértek, csak azért
élnek, mert voltak barátaik, akik az életüket adták értük. Ráadásul egy
olyan országba tértünk vissza, ahol gyakran leköpdösték a visszatérő
katonákat, ahelyett, hogy köszönetet mondtak volna nekik azért, amit
tettek, akár helyesen cselekedtek, akár nem. Én is láttam továbbharcoló
halottakat — embereket, akik fizikailag, mentálisan és érzelmileg
tulajdonképpen már meghaltak... de a lelkük tovább harcolt, hogy a
többiek élhessenek. Bármily tragikusak is ezek az élmények, az emberi
lélek erejéről szóló tanulság felbecsülhetetlen értéket adott Wayne-nek
és nekem. Ma, ha azt hallom valakitől, „Mi lesz, ha elvesztem a
pénzemet?", „Mi lesz, ha hibázom?" vagy „Mi lesz, ha nem sikerül?",
előveszem a legdiplomatikusabb mosolyomat, rábólintok, és
továbbmegyek. Még mindig nehéz együtt éreznem valakivel, aki 10 000
dollár elvesztésétől retteg, miközben én láttam embereket, akik az
életüket vesztették el.
Nem kell azonban háborúba mennünk ahhoz, hogy példákat
találjunk az emberi lélek erejére, ami mindannyiunknak rendelkezésére
áll. Néhány éve mozgássérültek futóversenyére látogattam el. Ott láttam
egy másik volt osztálytársamat, akinek autóbaleset következtében
mindkét lábát amputálták. Ötven éves volt a verseny idején, és láb
nélkül, a műlábával lefutotta a 100 méteres távot. Amikor futott, nem
látszott, hogy mozgáskorlátozott. Csupán az látszott és érződött, hogy a
lelke hajtja előre. Futás közben az ő és a többi mozgássérült versenyző
lelke hatott az egész nézőseregre. Legtöbben sírva fakadtunk, amikor
lelkük megérintette a miénket. Ismét felidéződött bennem az emberi
lélek ereje. Rájöttem, hogy, bár fizikailag én jobb helyzetben vagyok
nála, mégis ő van sokkal jobb kondícióban. Fizikai hátrányát lelke fizikai,
mentális és érzelmi előnnyé varázsolta. Mindnyájan segítségül hívhatjuk
ezt a lelki erőt.
Mindnyájunknak vannak erősségei és gyengeségei
72
Mint említettem, nem voltam jó tanuló. Az iskolarendszer nem

tekintett okos gyereknek. Érzelmi adottságaim sem túl előnyösek, mert
indulatos, türelmetlen, a részletekre figyelni képtelen alkat vagyok.
Fizikailag sem kényeztetett el a sors; nem vagyok jó sportoló, és szép
sem. Mégis azt mondhatom, megtaláltam a személyes boldogságot és
az anyagi függetlenséget, mert nem feledkeztem meg az emberi lélek
erejéről. Mindkét apám és anyám gyakorolta ezt a lelki erőt, és arra
biztattak, hogy én is hívjam segítségül a kétség időszakaiban. Azért élek
még mindig, mert — ahogyan Wayne mondta — a halottak tovább
harcoltak. Azért vagyok ma az, aki vagyok, mert feleségül vettem egy
nőt, akinek erős a lelke... bízik bennem, és mellettem állt, amikor mások
arra biztatták, hogy hagyjon el.
Kim lelki ereje nélkül, tudom, nem tartanék ott, ahol ma tartok. Nem
tartanék itt, ha nem lennének barátaim, akik mellettem álltak, és talpra
segítettek, amikor elestem, és elveszítettem az önmagamba vetett
hitemet. Nem fizikai, érzelmi vagy mentális erősségeimnek
köszönhetem, hogy elértem az anyagi függetlenséget. A körülöttem lévő
emberek biztattak, hogy tartsak ki, akkor is, amikor elveszítettem a
kapcsolatot saját lelkemmel. Csak azért tudtam változtatni és felnőni az
újabb kihívásokhoz, mert más lelkek lelkesítették a lelkemet, hogy ne
adjam fel. És mindig megleltem a szabadságot, amikor rátaláltam a
lelkemre.
Idézek egy versből, amelyet gyakran elmondok magamnak, amikor
elfog a kétség, és kihuny bennem a fény. Nemrégiben tudtam meg, hogy
a szerzője Ella Wheeler Wilcox, aki a századfordulón élt. Az idézet így
szól:
Leszel, kivé válni akarsz.

Hagyd, a kudarc higgye csak,
Győzött, ezek csak szavak.
A lélek kacag és szabad.
Úr ő idő s tér felett.
Gaz véletlent zaboláz
Zsarnok körülményt aláz,
Szolgasorba vet.
E titkos erő... az akarat.
Halhatatlan lelkünk sarja,
Mindenhová elér karja.
Állják bár útját gránitfalak,
Várj bizton, az idő el nem szalad,
Légy türelemmel, hisz tiszta sor,
Mikor a lélek parancsol,
Az istenek fejet hajtanak.
A lelkemnek köszönhetem, hogy képes voltam mentálisan tanulni,

hogy jól tudtam élni az érzelmeimmel, hogy cselekedtem — még ha
kétségekkel telten is —, és hogy amikor elbuktam, felálltam újra.
73
Befejezésül
Pénzügyi bizonyítványunk javításának

ára
„A könyvelés elvezet a felelősségig."
Gazdag Papa
Gyakran hallom: „Nem akarok könyvelést tanulni. Engem nem

érdekel, hogy naprakész pénzügyi kimutatásom legyen." Egyetértek,
mindenki maga dönti el, mit szeretne tanulni. De amikor ilyesmit hallok,
idézni szoktam gazdag apám egyik mondását: „A könyvelés elvezet a
felelősségvállalásig." Más szóval, ha megtanulunk könyvelni, és
folyamatosan törekszünk pénzügyi nyilvántartásaink javítására, az abból
származó egyik előny, hogy nagyobb felelősséget vállalunk
önmagunkért. Az önmagunkért való felelősségvállalás pedig az az ár,
amelyet fizetnünk kell, ha igazán milliomosok akarunk lenni.
Miután első cégemet elveszítettem, gazdag apám azt mondta: „Ha
elromlik az autód, szakképzett autószerelőhöz viszed, aki megjavítja. Az
anyagi problémákkal az a baj, hogy te vagy az egyedüli ember, aki
segíteni tud a gondon. Pénzügyi helyzeted olyan, mint a golfozás.
Olvashatsz hozzá könyveket járhatsz szemináriumokra, fogadhatsz
edzőt, és vehetsz tőle órákat, de végeredményben csak te magad tudsz
javítani a játékodon." Az egyik ok, amiért olyan kevesen érik el a nagy
gazdagságot, az, hogy amikor bajba jutnak, nem tudják, hogyan
orvosolják a bajt. Soha senkitől nem tanulták meg egy adott pénzügyi
probléma diagnosztizálásához szükséges alapokat. Ennek
következtében sokan tudják ugyan, hogy bajban vannak anyagilag, de,
mivel nem értenek a pénzügyi kimutatásokhoz, sem a pontos
könyveléshez, fogalmuk sincs, mennyire súlyos és mi is a baj, azzal
pedig, hogy miként lehetne orvosolni, már végképp nincsenek tisztában.
Fájdalmas volt látni romokban heverő pénzügyi kimutatásomat.
Mégis a legjobb, amit tehettem, az volt, hogy szembenéztem a
problémával. Ez hasznosabb volt, mint a szőnyeg alá söpörni, így
ugyanis életem legtanulságosabb tapasztalatát szereztem meg. Abból,
hogy szembenéztem a problémáimmal, kiderült, pontosan mit nem
tudok, illetve mit kell megtanulnom, hogy helyrehozzam a hibákat
pénzügyi kimutatásomban.
Gazdag apám, aki látta, milyen kínlódva veszem tudomásul
pénzügyi csődömet, azt mondta: „Ha hibázol, hibázz nagyot! Ha
hajlandó vagy szembenézni az igazsággal, és tanulni a hibáidból, sokkal
többet tudsz meg a pénzről, mint amit én valaha megtaníthatnék neked."
Majd így folytatta: „Amikor személyes pénzügyi kimutatásodat nézed,
önmagadat és saját anyagi problémáidat ismered meg. Lassanként
világossá válik előtted, mit tudsz, és mit nem tudtál. Amikor pénzügyi
kimutatásoddal foglalkozol, felelősséget vállalsz önmagadért. Ahogyan
egy golfozó sem okolhat senki mást saját rossz játékáért, éppúgy saját
könyvelésed megismerése által te is személyes felelősséget vállalsz."
Mint mondtam, az anyagi problémáimmal való szembesülés és
74
megoldásuk a legjobb lecke volt, amit valaha is kaptam, mert

szembenéztem a hibáimmal, és felelősséget vállaltam saját
hiányosságaimért. A pénzügyi kimutatásomból jöttem rá, hogy
megbuktam pénzügyből. Ráébredtem, hogy nem vagyok pénzügyileg
annyira okos, mint hittem. Miután kijavítottam rossz pénzügyi
osztályzataimat, megtanultam, amit meg kellett tanulnom, hogy
milliomos lehessek — ez volt az ár, amelyet fizettem. Megadtam, mert
komolyan milliomos akartam lenni.
Záró gondolat
Sokféle módon lehet valakiből milliomos. Az egyik módja, hogy

szétvagdossuk a hitelkártyáinkat, és garasoskodunk. Én nem ezt a
módszert választottam, mert túl magas árat kellett volna fizetnem érte.
Egy másik módja, hogy összeházasodunk valakivel a pénzéért.
Megtehettem volna, de ezért is túl magas árat kellett volna fizetnem, bár
ez népszerű módszer a gyors meggazdagodásra. A harmadik lehetőség,
hogy az ember csalásra adja a fejét, de az ezért fizetendő ár meg aztán
különösen magasnak tetszett. A negyedik lehetőség, hogy fejlesztjük
pénzügyi műveltségünket, pénzügyi intelligenciánkat, és készek vagyunk
felelősséget vállalni önmagunkért, az eredményeinkért, folyamatos
tanulásunkért, és személyes fejlődésünkért, hogy jobb emberek legyünk.
Ezt az árat hajlandó voltam megfizetni azért, hogy milliomos legyek.
Mielőtt befejezném ezt a könyvet, arra kérek minden olvasót,
vizsgálja meg még egyszer pénzügyi kimutatását, emlékeztetőül
mindarra, amit gazdag apám fontosnak tartott, (ld. a túloldalon!)
75
Egy olyan személy pénzügyi kimutatása,

aki a meggazdagodás útján jár
Eredménykimutatás
Fizetés:
Kamat: XXX dollár
Osztalékok XXX dollár Passzív jövedelem:
Ingatlanok
Mini raktár XXX dollár
Üzletek XXX dollár

Össz.
jövedelem:
Kiadás
Adók: A banknak
Gyermekek
Autóvásárlási hitel törlesztése: XXX dollár Kiadás
Egyéb kiadások:
Össz.
kiadás:
Havi
készpénz-
áramlás:
(Fizetés)
jó adósság
Mérleg
Autóvásárlás hitel - Porshe
Mini raktár Ingatlan-jelzálog – Mini raktár
Bankkölcsön:
76
Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a könyvet, és kívánom nektek,

hogy milliomosok legyetek, ha ma még nem vagytok azok.
77
Függelék
Eredménykimutatás
Fizetés:
Kamat:
Ingatlanok
Üzletek
Össz.
jövedelem:
Kiadás
Adók: A banknak
Gyermekek
Egyéb kiadások:
Össz.
kiadás:
Havi
készpénz-
áramlás:
(Fizetés)
Mérleg
Ingatlan-jelzálog
Bankkölcsön:
78
A SZERZŐKRŐL
Robert T. Kiyosaki
Kiyosaki Hawaiiban született és nőtt fel, amerikai japánok negyedik

generációjának képviselőjeként. Édesapja kiemelkedő pedagógus,
Hawaii állam oktatásügyi főfelügyelőjeként dolgozott. Középiskoláit
befejezve, Robert New Yorkban tanult tovább, majd diplomájának
megvédése után beállt a haditengerészethez. Vietnamban harci
helikopterek pilótája volt.
Visszatérve a háborúból a Xerox cég üzletkötője lett, majd üzleti
vállalkozásba kezdett. 1977-ben cége az elsők között dobta piacra a
Velcro nylon pénztárcákat szörfözők számára. 1985-ben egy nemzetközi
oktató céget alapított, amely hallgatók tízezreit tanította arra, hogyan
vállalkozzanak, hogyan fektessenek be.
1994-ben eladta a céget, és negyvenhét évesen visszavonult.
Röviddel ezután megírta a Gazdag papa, szegény papa c. könyvét. Ezt
hamarosan követte a CASHFLOW-négyszög és a Gazdag papa
befektetési tanácsai. Jelenleg mindhárom rajta van a Wall Street
Journal, a Business Week, a New York Times, az E-Trade.com
sikerlistáján, valamint egyéb előkelő listákon. Megalkotta a CASHFLOW
oktatójátékot, amely segít elsajátítani a gazdagodásnak azokat a
fogásait, melyekre gazdag papája oktatta hosszú éveken át...
ugyanazokat a fogásokat, amelyek az ő számára is lehetővé tették, hogy
47 éves korában abbahagyja a munkát, és visszavonuljon.
„Az emberek azért küszködnek anyagi gondokkal, mert éveket
töltenek az iskolában anélkül, hogy egyetlen szót is hallanának arról,
miként kell bánni a pénzzel. Azt még megtanulják, hogyan dolgozzanak
a pénzért, azt viszont már nem, hogyan dolgoztathatják a pénzt saját
előnyükre. Azért írtam könyveket, és azért hoztam létre egyéb
termékeimet is, hogy megtanítsam nekik, hogyan érjék el, hogy a
pénzük keményen dolgozzék... annak érdekében, hogy élvezni tudják
azt a luxust, amelyet nagyszerű világunk nyújtani tud az ő számukra is"
— szokta mondani Robert.
Sharon L. Lechter
Sharon Lechter, a feleség, a három gyermekes anya, a mérlegképes

könyvelő, a menedzser, szenvedélyes odaadással foglalkozik az
oktatással.
A Floridai Állami Egyetemen kitűnő eredménnyel védte meg a
diplomáját. A nyolc legnagyobb könyvvizsgáló cég egyikében
helyezkedett el, és vezetői pozíciót tölt be számítástechnikai, biztosítási
és könyvkiadó cégeknél, miközben mérlegképes könyvelőként is
kamatoztatja képességeit.
Figyelme akkor irányult az oktatás felé, amikor gyermekei nőni
kezdtek. Szószólója lett a matematika, a számítástechnika, az olvasás,
az írás korszerű oktatásának.
Örömmel csatlakozott az első „beszélő elektronikus könyv"
felfedezőjéhez, és segített neki megteremteni egy új iparágat, amelynek
79
ma már sok milliós piaca van szerte a világon. Jelenleg úttörő szerepet
tölt be a gyerekek korszerű oktatási módszereinek a kifejlesztésében.
„Jelenlegi oktatási rendszerünk nem tart lépést azokkal a globális
piaci és technológiai változásokkal, amelyek napjainkat jellemzik.
Gyermekeinket olyan ismeretekre és jártasságokra kell megtanítani — a
tudományok és a pénzügyek területén egyaránt —, amelyek nem
csupán azt teszik lehetővé, hogy megéljenek, hanem amelyek többet
adnak ennél: lehetővé teszik, hogy hatékonyan kamatoztassák
képességeiket."
80
Vélemények a Gazdag Papáról
„Gazdag Papának hála, megtudtam, hogy mindenütt gazdagság vesz

körül. Elérhető és megszerezhető. Lehet könyveket olvasni és
tanácsokat kérni, de nekem a CASHFLOW játék adott igazi útmutatást.
Feltárta előttem a meggazdagodás fogalmát, hogy miként gondolkoznak
a gazdagok, és mit tesznek. Ettől érzem úgy, hogy tovább akarom
képezni magam pénzügyi téren, hogy jobb életet teremtsek a
családomnak."
Roshiem A., Arizona
„Gyermekeink, Madeline (4 éves) és Makenzie (3 éves) teljesen

odavannak Gazdag Papa interaktív programjaiért. Madeline már most
valódi befektetési és pénzügyi ismereteket szerez a Gazdag gyerek,
okos gyerek által, ami megdöbbentő az ő korában. A Gazdag Papa
fórumot is biztosít nekem mint szülőnek, hogy megbeszélhessem
gyermekeimmel a pénzügyeket, és taníthassam őket. Valószínűleg e
program nélkül nem lennék képes erre."
Jon F., Arizona
„Projektmenedzser/mérnök voltam, és 20 évig araszoltam felfelé a

vállalati ranglétrán. Végül elég jól kerestem, de rájöttem, hogy az adók
elviszik a pénzemet. Ezen kívül nem tudtam elképzelni, hogy még 30
éven át naponta 9-től 5-ig dolgozzak.
Miután elolvastam a Gazdag papa befektetési tanácsait, felmerült
bennem, hogy hiszen egy mérnökcsapat vezetője vagyok. Akkor miért
ne irányíthatnám saját ingatlanbefektetési csapatomat? Tanácsadói
gárdám jelenleg két ügyvédből, egy könyvelőből, két ingatlanbrókerből,
egy biztosítási ügynökből, három jelzáloghitel-brókerből és egy
lakáskezelőből áll. — No és persze ott van csapatom erőssége: a
feleségem és társam, Connie. Az élet túl rövid ahhoz, hogy becsapjuk
magunkat."
Larry N., Massachusetts
„Amit Robert Kiyosakitól és a Gazdag Papa csapatától tanultunk,

nagy hatást tett életünkre és vállalkozásunkra. Adó- és vállalkozási
tanácsadók vagyunk, és most már másként, sokkal jobban szolgáljuk ki
ügyfeleinket. Irodánkban mindenki napi szinten foglalkozik a
»kacatokkal«, a készpénzáramlással, a mókuskerékből való kijutással.
Ügyfeleinkre a legnagyobb hatást talán a CASHFLOW 101 játék
gyakorolta. Éveken át igyekeztünk megtalálni a módját, hogy
megismertessük velük a könyvelés és az adóstratégiák alapjait. A
CASHFLOW 101 csodálatos oktató eszköz ehhez, továbbá az általános
befektetés és pénzkezelés alapfogalmainak megtanítására is kiválóan
alkalmas. Havonta játsszuk a játékot ügyfeleinkkel és cégünk barátaival.
Ezek a játékestek lehetőséget nyújtanak ügyfeleinknek, hogy tágabb
perspektívából szemléljék a pénz és a befektetés világát, egyszersmind
segítenek nekünk jobban átadni a könyvelés, a pénzkezelés és az
adóstratégiák alapfogalmait.
81
Köszönjük, hogy ilyen nagyszerű oktató eszközt adott nekünk,

amilyen a CASHFLOW101, és segített, hogy mi magunk és ügyfeleink is
más szemmel nézzék a pénzügyeket."
Tom W. és Ann M., Arizona
„Egy barátom adta a kezembe a Gazdag Papa könyveket néhány

éve. Én továbbadtam őket apámnak, aki gazda, és éppen akkoriban
kezdett ingatlanbefektetéssel foglalkozni. Apám és én azután a
testvéreimmel is elolvastattuk a könyveket és meghallgattattuk a
kazettákat. — Az egész család rajong értük!
A közelmúltban vettünk meg négy házat. (Apám szerezte az
„üzletet" mert nyitott volt a lehetőségekre...) Tudjuk, hogy a Gazdag
Papa könyvek nélkül sosem gondoltunk volna a készpénzáramlásra és a
passzív jövedelemre. Mindnyájan más-más módon finanszírozzuk
ingatlanjainkat, és a befektetéseink megtérülése sem egyforma de
valamennyien jó irányba haladunk.
Nagyon izgalmas, hogy folyamatosan bővül és változik bennünk a
pénzügyek megítélése."
Sally D., Kalifornia
„A Gazdag Papának köszönhetem, hogy van merszem és

önbizalmam az élet Nagy Üzlet kártyáihoz nyúlni — és megteremteni az
igazi anyagi függetlenséget."
Cindy O., Texas
„Ingatlanügynökök voltunk, akiket kizárólag a nyereség és a jutalék

érdekelt. Amikor üzleti oktatónk 'ajánlott irodalom' listájából tudomást
szereztünk a Gazdag papa, szegény papáról, rájöttünk, hogy ELADJUK
a legjobb üzleteket... ahelyett, hogy magunknak szereznénk meg őket.
Gazdag Papának hála, elkezdtünk arra összpontosítani, hogy
ingatlanjaink készpénzáramlást termeljenek (a jutalékok helyett), és arra,
miként használhatnánk az ingatlanokat újabbak megvásárlására. Az
anyagi függetlenség útján haladni megvilágosodást hozó élmény!"
Curtis és Diana O., Kalifornia
„Egy évvel ezelőtt nyakig ültem a rossz adósságban, és a csőd

szélére jutottam. Csalódott és dühös voltam. Anyagi helyzetem —
pénzügyi tudatlanságom — miatt csaknem elveszítettem a családomat,
a vállalkozásomat és az önbecsülésemet.
A Gazdag papa, szegény papa akkora hatással volt rám, hogy
vettem belőle egy tucatnyi példányt, és szétosztottam munkatársaim,
barátaim és egyetemista korú gyermekeim között. A CASHFLOW-
négyszög segített hozzá, hogy mint cégtulajdonos megértsem a CB
háromszöget, és megtanított rá, hogyan hozzak létre és valósítsak meg
a gyakorlatban a vállalkozásomat erősítő rendszereket.
Pénzügyi intelligenciám napról napra nő, és őszintén mondhatom,
hogy a Gazdag Papa tanítása mentett meg az anyagi csődtől."
Dr. Randy R., Ohio
82
„12 éves lányom nagyon érdeklődik a mi pénzügyi képzésünk iránt,

amelybe a Gazdag Papa sorozat és a CASHFLOW 101 hatására
kezdtünk bele. (Ő is játszik velünk CASHFLOW-t, és olvasta a Gazdag
gyerek, okos gyereket.)
Gyakran beszél jövőre vonatkozó terveiről, és egyszer, kertészkedés
közben azt mondta, ha ingatlantulajdonos lesz, létrehoz egy kertrendező
vállalkozást is, hogy a házaihoz tartozó kerteket a leginkább
költségkímélő módon tudja majd gondozni. Azt tervezi, hogy dolgoztatni
fogja a pénzét a maga javára — megfelelő befektetések által. Efelől
nincsenek is kétségeink!"
Kris P., Pennsylvania
„Három fivérem — csakúgy, mint jómagam — lelkes hívei vagyunk

Gazdag Papa tanításainak! Magunkévá tettük gondolatait, és teljes
gőzzel haladunk előre, gyökereiben megújult reményekkel és
lelkesedéssel. Joe öcsém mostanában 'Szabadság Joe'-nak hívja
magát!"
Dan M.
„Robert Kiyosakitól eldobom az agyamat! A CASHFLOW-négyszög

felénél tartok, és nem tudok betelni vele! Megváltozott az egész
hozzáállásom — mindenhez.
Rájöttem, hogy vajmi keveset tudtam eddig a pénzről. Kb. egy éve
kényszerítem magam, hogy rendszeresen elolvassam a vasárnapi újság
üzleti rovatát, de ettől semmivel sem jutottam előbbre. Robert Kiyosaki
könyvét három napja olvasom, és máris látom a fényt az alagút végén!
Fantasztikusak az útmutatásai és az a reményteli érzés, amit ad."
Szabadság Joe (Joe M. — Dan M. öccse)
„Mindent megtettem, amit a szüleim mondtak: jól tanultam,

ösztöndíjat szereztem a főiskolára, jó állásba mentem, és kitartottam
egyazon munkahelyen...
Férjem és én jelenleg negyvenes éveink elején járunk. Több
adósságunk és anyagi gondunk van, mint húszéves korunkban.
Legidősebb fiunk gimnazista, egyetemre készül, és nem szeretném, ha
ugyanazt az utat járná be, amit a szülei. Nehéz a szívem, mert a
legjobbat szeretném biztosítani a családomnak.
Kész vagyok rá, hogy másként csináljam a dolgaimat, új útra térjek,
más iránymutatást fogadjak el: az én Gazdag Papámét, Robert
Kiyosakiét. Köszönetet szeretnék mondani Gazdag Papámnak, hogy ott
van a polcomon, hogy kiemelt fel sem ismert reménytelenségemből, és
hogy mind mások, mind az én számomra megmutatta a kiutat."
Tia L, Hawaii
„Ezer köszönet, Robert, hogy segítettél a környezetem

átalakításában. Egészen megváltozott a világszemléletem. Több mint
egy éve olvasom a könyveidet, hallgatom a kazettáidat, és játszom
CASHFLOW-t. Ennek hatására annyit fejlődött a pénzügyi műveltségem,
hogy a férjemmel ingatlanbefektetésbe fogtunk. Most vettük meg első
házunkat!"
83
Valerie P., Kanada
„A Gazdag papa könyvek megváltoztatták az életemet. Robert hitet

és bátorságot adott ahhoz, hogy meggyőződésem szerint éljek, és
elkészítsem tervemet az anyagi függetlenség elérésére. A Gazdag Papa
könyveknek köszönhetem, hogy volt merszem elindulni az anyagi
függetlenség úján.
A saját otthonomon kívül két ingatlant vásároltam, és, bár csábító a
lehetőség, hogy visszafizessem belőlük a jelzáloghitelemet, a belőlük
származó tőkémet újabb ingatlanok vásárlására akarom fordítani."
Kay G., Anglia
„Köszönjük az ihletet, Robert és Sharon! Életünk más lesz, mint a

lakosság 99 százalékáé.
Ti mutattátok meg az utat az anyagi függetlenség felé. A
CASHFLOW játékból többet tanultunk az üzletről, mint az üzleti
iskolában. Rendet teremtetek a pénzügyi ismeretek és a káosz
világában."
Merced, Jon és Jeff H., Utah
84
Tanárok és diákok véleménye a CASHFLOW játékról
„A gyerekek többet tanulnak egy óra CASHFLOW játék közben, mint

tíz órányi házi feladat elvégzése közben."
Pam. L. iskolaigazgató, Oklahoma
„Sajnálom anyut, mert a hitelkártya-adósságokból nehéz kivergődni,

de annál könnyebb belekeveredni."
Carrie S., 6. osztályos tanuló, Oklahoma
„Egy tanár azt kérdezte a diákjaitól: »Ha a pénz nem lenne akadály,
mit vennétek?« Reggel még autót akartak, délután már édességgyárat
és más pénztermelő eszközöket."
Michelle H., Scottsdale
85

Kiyosaki Robert T Gazdag Papa Adossag-Kalauz Hu Nncl3941-7dbv1

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Kiyosaki Robert T Gazdag Papa Adossag-Kalauz Hu Nncl3941-7dbv1

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Robert T.

A fordítás alapjául szolgáló eredeti kiadás:

ISBN 963 9447 48 X

KI NEM AKAR MILLIOMOS LENNI?

A közelmúlt legsikeresebb amerikai televíziós vetélkedőjének címe

Éreztem a hangjában a gúnyt, és ez provokált. Több millió tévénéző

Ki fizeti meg az árat?

Az amerikai Egészségügyi, Oktatásügyi és Népjóléti Minisztérium

Hatvanöt éves korára 100 emberből

Ráadásul a gazdag 1 százalék 35 százaléka örökölte a vagyonát,

Az utóbbi tíz év gazdasági fellendülésének hatására nőtt a

Ha nagy házad van, gazdag vagy?

Ifjúkoromban gazdag apám elvitt egy nagyon gazdag környéken

valaki gazdag. Sőt lehet, hogy éppen az ellenkezőjéről árulkodnak. Aki

Milyen árat kell fizetni, hogy milliomosok lehessünk?

Sokféle módon lehet meggazdagodni. A lottónyeremény vagy egy

Gyakran eszembe jut egy bizonyos 385 dolláros,

„A dolgok árát nem mindig pénzben mérik."

Sok könyv buzdít a spórolásra és az igénytelen életmódra. Számos

Miközben a legtöbben örömünket leljük a pénzért kapható,

Gazdag apám az igénytelen élet helyett arra biztatott: „Ha akarsz

A meggazdagodás különböző módjai

Gazdag apám azt is elmondta, „Gazdag lehetsz, ha elveszel valakit

Bárki lehet gazdag?

Gazdag apámmal sokat beszélgettünk a gazdagságról. Azt mondta:

Ha megfizetjük az árat, pénz a jutalom

Gazdag apám az évek során mindig gondoskodott róla, hogy Miké

— Hadd magyarázzam meg — mondta, és a kezével nyugalomra

biztonságért, vagy fizet érte, annál inkább fokozódik benne a

akinek mindig igaza van, az végül téved. Ezek az emberek csupán az

Amikor a pénzügyi guruktól azt hallom: „Vagdossátok szét

gazdagokként élveznék az életet, és gazdag életet élnének... és erre

„A bankárom sosem kérte a bizonyítványomat."

Tizenöt éves koromban megbuktam angol nyelv és irodalomból.

Több mint egy órán keresztül ültem ott egyedül, a laboratórium

Gazdag apám megjegyzései

Gazdag apámat nagyon zavarta, hogy fia megbukott angolból. Hálás

Mike és én rengeteget panaszkodtunk a bukásunk után. Valahogy

kritikától való félelemben. Egész életükön át végigkíséri őket a

— Hogyan? — kérdeztem alig hallhatóan, mert nem értettem

— Ez gyakorta megesik. Sokszor előfordul, hogy akik jó tanulók

Az iskolában a jó osztályzatok számítanak

Hasznos tapasztalatnak bizonyult, hogy tizenöt éves koromban

Egyik apám sem örült neki, hogy fia megbukott az iskolában. De

tanultak: „Törekedj a biztonságra! Ne véts hibát! A hibák rosszak. Aki túl

„Aki úgy gondolja, tanulni drága,

Időnként megkérdezik tőlem: „Úgy gondolod, nincs szükség az

Ipari kor Információ kora

Munkahelyi biztonság Anyagi biztonság

Miért nem probléma a munkahelyi biztonság?

Anyám és apám a gazdasági világválság idején nőttek fel. Ez a

Mondjuk, hogy egy nyugdíjas nyolcvanöt éves, és elfogyott a pénz a

A következőkben felsorolok néhány okot, amiért úgy gondolom,

két év alatt kezd el hasznosítani az ipar. Az oktatásban és az

Milyen ismeretekre van tehát szükség az információ korában?

Mindkét apám kiváló pedagógus volt a maga nemében. Mint korábbi

1. Alapképzés: Ennek keretében tanulunk meg írni, olvasni,

2. Szakmai képzés: Ennek keretében sajátítjuk el azokat a

3. Pénzügyi képzés: Ennek keretében megtanuljuk, hogyan

Természetesen mindhárom képzés elengedhetetlenül fontos. Ha

címmel: „A Los Angeles-i iskolák több ezer diákot buktatnak meg". A

• A nemzet második legnagyobb iskolarendszere elállt azon tervétől,

• A Los Angeles-i Egyesült Iskolai Körzet tisztviselői eredetileg a