Érzékelés, észlelés

A két fogalom szoros kapcsolatban áll egymással. Az érzékelés a külvilág

elemeinek, az ezekről érkező ingerinformációknak érzékeinkkel történő fizikai, idegi
természetű megragadása (látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás). Az emberi elme az
így nyert érzékleteket összekapcsolja a tapasztalataival, így jön létre az észlelés,
amely már pszichikai, intellektuális folyamat. A fizikai természetű érzékelés és a
pszichikai eredetű észlelés együtt építenek hidat a külső világ és az én belső világa
közt.

Az észlelés az ismeretszerzés első lépése, mozzanata, fontos szerepe van a

tájékozódásban, fő funkciója a felismerés. Függ a figyelemtől, motivációtól,
érdeklődéstől, absztrahálási képességtől is. A következtetés mint alapvető
gondolkodási művelet lényeges az „érzéki csalódás” elkerülésében. (Ha pl. egy tárgy
nagyobbnak látszik, ösztönösen azt hinné róla valaki, hogy messzebb is van, ám a
tapasztalt elme következtetéssel „átlát a szitán”.)

Kezdetben a kisgyermek mindent megérint, megkóstol, csillapíthatatlan a

megismerés utáni vágya. Mozgással, játékkal szerez információkat a világról. Később,
az óvodáskorban a vizuális észlelés áll az első helyen, de a hangélmény is fontos. A
gyermekrajzok lényeges adatokat szolgáltatnak a gyermeki lélekről, gondolkodásról,
világlátásról. A gyerek a maga realitásában érzékeli, de mágikus gondolkodása,
képzelete miatt másképp észleli a világot. (Elvarázsolt kastélyhoz lehetne
hasonlítani.)

A 6-7 éves gyermek észlelése már racionálisabb, differenciáltabb, logikusabb.

Felfedezi az összefüggéseket, a dolgokat több szempont szerint értékeli. Érzékeli a
világ jelenségei mögött húzódó rejtett gondolati tartalmakat, ebben főként az
absztrakció képessége segíti.

Az érett, logikai ítéletekre, műveletekre képes gondolkodás kialakításához fontos az

egészséges érzékelés (éles látás, hallás stb.), és a lényeg kiszűrésére, felismerésére
alkalmas észlelés.

Kisiskoláskor előtt ajánlott, sőt szükséges az észlelési folyamat összetevőinek

erősítése. Fontos a figyelem felkeltése, a vizuális és akusztikus észlelési képességek
készséggé formálása (vizuális és hallási figyelem fejlesztése).
Figyelem
A figyelem képessége velünk született pszichikai adottság, minőségében
egyéni sajátosságokat is mutat, de a környezet is formálja. A megismerési folyamat
kiemelten fontos része, a külvilágból érkező ingerek kiválasztására,
megkülönböztetésére szolgál. A „figyelmes” elme kiválogatja az érdekes, vagy az
aktuálisan szükséges információkat, aktiválja a fizikai érzékelő rendszert, az felfogja
és továbbítja az agyba, ahol az érzékletek észleletekké válnak, elindul a gondolkodási
műveletek folyamata, a fontosnak tartott elemek tárolódnak a memóriában. Az
észlelés, figyelem, gondolkodás, emlékezet tehát egymást kiegészítve segítik a
megismerést, a tudás és tanulás alapját. Fajtája szerint lehet önkéntelen és
szándékos. Tulajdonságai: tartósság, intenzitás, terjedelem.

A kisgyermek spontán figyel a világra, figyelme, tekintete csapong, addig szemlél,

hallgat valakit, vagy valamit, amíg az számára érdekes. Figyelmét erősen
meghatározzák az érzelmei, hangulata. A dolgokat egy szempont szerint figyeli,
észlelése még differenciálatlan, globálisan, vagy túlzott részletekbe felejtkezve
szemlélődik, fülel.

A figyelem tartósságát, a koncentráció képességét folyamatosan fejleszteni

kell, már az óvodáskorban ajánlatos elkezdeni, természetesen az életkori
sajátosságokat figyelembe véve, játékosan. Sok figyelemfejlesztő játék áll
rendelkezésre, amelyek főként a vizuális észlelésre alapoznak. A színek, formák,
figurák, ábrák vizuális megfigyelése alkalmat adhat számos fontos művelet
(összehasonlítás, szintézis, sorrendképzés stb.) megalapozására.
Emlékezet
Az emlékezet az elmének az a képessége, amely segítségével az előzőleg észlelt,
tanult, tapasztalt, átélt dolgokat elraktározza, majd újból megjeleníti. Szükséges
minden gondolkodási művelethez, fontos a tanulás, munka folyamatában. Minél
alaposabban dolgoz fel a központi idegrendszer valamit, annál jobban berögzül a
tudatba, a fel nem idézett tartalmak fokozatosan eltűnnek. (Ez történik, ha nem
használunk egy idegen nyelvet.) A hosszú távú memória egyik része nyelvi,
tényszerű adatokat őriz, ez az úgynevezett verbális memória. A felidézésben itt nagy
szerepe van az asszociációnak, logikának. A gondolati elemek tárolása az
összefüggéseken alapul, az új ismeretet az emlékező tudat összekapcsolja a már
meglévővel.A másik „fiók" epizodikus jellegű, diafilmhez hasonló, képek
felvillanásából áll, ez a vizuális memória. (Érdekesség, hogy idegi zavar esetén a
nyelvi, lexikai képességek károsodnak leginkább.)

A gyermek másképp gondolkodik, tehát másképp is emlékezik, mint a felnőtt.

Emlékezete segíti a sémák kialakításában, a mozgás, beszéd rutinná válásában.
Különös módon a 3 éves kor előtti történésekre nem nagyon emlékszik senki. A
gyermekkor emlékei egyfajta lazán összefüggő képsorozatra hasonlítanak, a
felnőttkorban néha hirtelen ízek, illatok, hangok, színek villannak fel, s idéznek fel
homályos emlékeket. A gyermek jelen időben beszél az emlékeiről, mert az új
ismeretet beépíti a tudásába, az új nyilván már nem emlék. (Pl. életében először lát
egy zebrát, ez új a számára, jelenben mesél róla, mert új, tehát „most van".) Ha
mesélnie kell valamiről, elsősorban a folyamatról beszél, cselekvésekre emlékszik,
míg a felnőtt a cselekvések célját tartja fontosnak.

Az emlékezet tanulásban betöltött szerepe vitathatatlan. A kisgyermek

beszédfejlődésében a szavak jelentésének elsajátítása, a szórutin kialakulása
nagyon lényeges. Nagyon valószínű, hogy a hosszú távú memória „nyelvi dobozában"
van egy „szótároló fiók". A gyermek inkább a hangzás alapján azonosít be egy szót,
ezért a szótanulásban, szókincsfejlesztésben nagyon hatékonyak lehetnek a versek,
mondókák. A sorok végén összecsendülő rímek mintegy „felidéző ingerként"
funkcionálnak. Mind a vizuális, mind az akusztikus emlékezet fejlesztése igen fontos.
A memóriajátékok számtalan variációja segítheti a pedagógusokat, szülőket.
Gondolkodás
A gondolkodás emberi képesség, a legmagasabb szintű megismerési folyamat,
problémamegoldó szellemi tevékenység. Elválaszthatatlan a cselekvéstől, logikától és
a nyelvtől.

E képesség működésének folyamata:

1. észlelés,

2. megértés,

3. összefüggések felismerése,

4. terv, stratégia, reakció.

Egy másik variáció:

1. ösztönös megfigyelés,

2. észlelés, érzéki tapasztalás,

3. (emlékezet segítségével) sémákba helyezés,

4. (analógiák útján) absztrahálási, következtetési műveletek.

A kisgyermek konkrét, szituatív gondolkodásától hosszas fejlődési folyamat követhető

nyomon a felnőtt fogalmi-absztrakt gondolkodásáig. Ez a folyamat párhuzamot mutat
a nyelvi fejlődéssel. Az egyre bonyolultabb gondolkodási sémák egyre összetettebb
nyelvi megfogalmazásokat hoznak létre. Ugyanígy a magasabb nyelvi szintek
összetettebb gondolkodási rendszerek kialakulásához vezetnek. (Az asszociáció
szerepe fontos.) A kisgyermek gondolatai a beszéd megjelenése előtt a cselekvésben
jelennek meg. Képekben érzékeli a világot, tevékenykedik. Később összekapcsolja a
dolgokat, képzetei lesznek, elkezd beszélni.

Az óvodás spontán cselekszik, gondolatai csaponganak, fantáziája erősebb a

realitásoknál. Nem gondolkodik racionálisan, képzelete irányítja a
beszédtevékenységet is. A gondolatai irányát még nem tudja megváltoztatni.

A 6-7 éves már tervez, megfontol, átlátja a dolgokat, több dimenzióban gondolkodik,
rutinos az analógiák alkalmazásában. A 9 éves tájékozódik, stratégiákat állít fel,
kitartóan, reálisan gondolkodik.

A gondolkodási műveletek (pd. az analógiák, az absztrahálás, a szintézis) bonyolult

tudati tevékenységek termékei. E mechanizmusok rutinossá való alakítása kiemelten
fontos az iskoláskor előtt, hisz a tanulási folyamat minden egyes területén kreatív,
rugalmas gondolkodásra van szükség.
Hallási figyelem
A hallás a látás mellett a legfontosabb érzékelés, auditív ingerek hanghullámok
formájában történő felfogása. Fülünk és hallásunk a térérzékelésben is fontos
szerepet tölt be. A figyelem spontán, vagy irányított tevékenység, amely a világ
megismerésében segít. A hallási figyelem ugyanígy lehet ösztönös, tudatos vagy
szelektív. Utóbbi azt jelenti, hogy arra figyelünk hallás útján, ami éppen érdekel
bennünket. (Agyunk egyébként a nem figyelt ingert is feldolgozza.)

A gyermekek egy egyetemes hangkincs birtokában születnek, majd a

környezet hatására kialakulnak az anyanyelv hangjai. A sírás, nevetés, gőgicsélés
után megkezdődik a beszédfejlődés. A hangok megkülönböztetésének képessége
fokozatosan fejlődik. A 4-5 évesek meg tudják különböztetni a kemény és lágy
hangokat. A hallási figyelem elég kialakulatlan az iskolába lépő gyermekeknél, ezért
fejlesztését már óvodáskorban meg kell kezdeni. Az 5-6 éves gyermekek globálisan
olvasnak, tudatuk gyakran „összemossa” a jeleket, ezért az írás-és olvasástanulás
során nagyon fontos a pontos hangleválasztás és beszédhanghallás képessége.
Vizuális figyelem
A világról érzékelés, észlelés útján szerzünk tapasztalatokat. Kiemelt
szerepe van a látásnak, idegen szóval a vizuális észlelésnek. A szem érzékeli az
ingert, közvetíti az agynak, a tudat vizuális észleletté, majd gondolati tartalommá
alakítja. A figyelem genetikusan meghatározott pszichikai képesség, amely lényeges
szerepet játszik a megismerés folyamatában. Lehet spontán, vagy szándékos. A
vizuális figyelem tehát a megismerés látás útján történő, irányított formája. Nagyon
fontos a tanulási folyamatban, a látványra épülő művészetek (festészet, grafika, film)
felfedezésében.

A figyelem, így a vizuális figyelem is lehet passzív és aktív. A gyermek

megismerési folyamatában nagyon fontos a cselekvő aktivitás. Köztudott, hogy jóval
eredményesebbek azok a pedagógiai módszerek, amelyekben a gyermek átélheti,
közvetlen tapasztalhatja a tanultakat (környezetóra a vízparton).

A vizuális figyelem nagyon fontos a formák, színek, ábrák, jelek, szimbólumok,

relációk felismerésében, a térészlelésben, a betűk, számok formájának
elsajátításában.
Megfigyelőképesség
A megfigyelőképesség, vagyis a dolgok közötti összefüggések feltárása a
megismerés legalapvetőbb eszköze. Az összetartozások sokfélék lehetnek:
megfigyelhetjük a dolgok tulajdonságait, összetevőit, viszonyait, illetve az oksági
viszonyokat. Minél fejlettebb a megfigyelőképességünk, annál összetettebb képet
kapunk a világról.

Óvodás és kisiskolás korban elsősorban a leképező megfigyelés fejlesztése a

meghatározó, amelynek hatékony módja lehet rajzok részleteinek megfigyeltetése,
azonosságok és különbözőségek felismertetése.

A tudatos megfigyelőképesség fejlesztése fontos az ismeretszerzés minden területén,

elősegítheti a lényeglátás, következtetés, értelmezés kialakulását, valamint az
ok-okozati kapcsolatok felismerését.
Koncentráció
A koncentráció összpontosítást, intenzív irányított figyelmet jelent. Szellemi
éberséget, erőfeszítést kíván. Az érzelmi motiváció szerepe főként a gyermekkorban
lényeges, de felnőtteknél is jelentős. A koncentráció az élet minden területén fontos,
főként a megértésre irányuló tanulásban és az alkotó munkában. Jelentős szerepe
van az olvasásban, írásban, szövegértésben.

A figyelem velünk született képesség, eleinte ösztönös, a csecsemő ennek

segítségével fedezi fel a világot. Az óvodásnál is még a vizuális felfedezés dominál,
tekintete, figyelme az érdekes dolgokra irányul, szó sincs koncentrálásról. A
kisiskolásnak hirtelen nagy elvárásoknak kell megfelelnie, végig kell ülnie a
tanórákat, figyelnie kell a tanítóra. Az írás, olvasás, számtan tanulása nagy
erőfeszítést kíván a gyermektől.

A koncentráció képességét fejleszteni kell már az iskoláskor előtt, persze

játékos, szórakoztató formában. Mivel az óvodás elsősorban látás útján szerez
tapasztalatokat, ajánlatos a vizuális észlelésére ható képességfejlesztő játékokat
választani.
Összehasonlítás: azonosság, különbözőség felismerése
A dolgok, jelenségek tulajdonságaik alapján lehetnek azonosak, illetve alapján
különbözőek. A szempontok, vagyis tulajdonságok, jellemzők alapján történő
összehasonlítás egy egyszerűnek tűnő művelet, mégsem mondható el, hogy
elvégzése zökkenőmentes az iskolások esetében. Az összehasonlításban szerepet
játszanak az analógiák, ezen belül is a relációs készségek (több, kevesebb).

Az óvodás gondolkodása tárgyhoz, helyzethez kötött (konkrét, szituatív). Nézi,

látja, próbálja megérteni a dolgokat. Vagy az egészet látja vagy a lényegtelen
részletet. Az összehasonlításban sok hibát ejt. Az iskolába lépő gyermekeknél gyakori
a viszonyítási képességek fejletlensége.

Az óvodás tárgyhoz kötött, egy szempontú szemléletétől el kell jutni az iskolás

fogalmi-logikai, több szempontú, analógiás gondolkodásáig. Lényeges a viszonyok,
összefüggések felismerése, ezek fogalmakban való pontos kifejezése (szélesebb,
több, kisebb).
Vizuális észlelés
Vizuális: minden, ami látással kapcsolatos. Észlelés: az ingerek érzéki
felfogása, feldolgozása. A látás az egyik leglényegesebb észlelési forma, a születés
pillanatától meghatározza az ember gondolkodását, cselekedeteit, a vizuális
megjelenítés fontos része szellemi és fizikai tevékenységeinknek. Látási
emlékezetünk észlelési sémákba rendezi a dolgokat, tudatunk pedig a folyamatos
tapasztalatszerzés során automatikusan rendszerezi a vizuális ingereket. A precíz,
éles látás fontos az irányított mozgásfolyamatokban. Kiemelten fontos az írástanulás
során. A legtöbb ember vizuális alkat, olvasás, látvány útján tud leghatékonyabban
tanulni.

Az óvodás- és kisiskolás korban fontos a vizuális nevelés, rajzolás, festés. 7

éves korban gyors látásélesség-változás történik. Vizuális észlelésen alapul a
formafelismerés, a színfelismerés, a térészlelés, a rész-egész viszony
felismerése is.

Fontos fejlesztési feladat a vizuális megfigyelőképesség erősítése. A látvány

élményértéke, a formák, színek gazdagsága, a képi ábrázolás végtelen számú
lehetősége sokoldalú fejlesztésre nyújt lehetőséget. A vizuális észlelés fontos
állomása, amikor a 4 éves gyermek már képzeletből rajzol, vagyis a valóságosan
észlelt dolgot „belsővé tette", a vizuális élményt újra tudja teremteni.
Formafelismerés
A tárgyakat, jelenségeket elsősorban vizuálisan észleljük, ezen belül is a
formájuk, alakjuk alapján ismerjük fel őket. A retinára vetülő kép különböző élességű
és színű pontok mozaikja, amelyet észlelőrendszerünk a háttértől és egymástól
elkülönülő tárgyakká szervez. Látási emlékezetünk a hasonlóság alapján sémákba
rendezi a látott figuratív elemeket, majd automatikusan felismeri azokat (tapasztalás,
tanulás útján).

A formafelismerés útja:

1. formaészlelés,

2. sémába helyezés,

3. fogalmi meghatározás.

A formafelismerés fejlődése:

A 3-4 éves gyermek egy szempontot figyel, még keveri a formákat.

A 4-5 éves gyermek felismeri a hasonló és különböző formákat, felismeri a kört,

négyszöget, háromszöget.

A 6-7 éves gyermekben állandósul a forma érzékelése, bár a kört még keveri a
gömbbel.

A formák felismerése, csoportosítása, pontos fogalmi megnevezése nagyon

fontos az írás elsajátításában, a matematikában, de a hétköznapi életben is szerepet
kap. Kapcsolódik az ábraolvasáshoz, vizuális észleléshez. A pedagógia egyik
hatékony eszköze a szemléltetés, a valóság plasztikus megjelenítése. Számos
képességfejlesztő játék segíti a formafelismerést, kiaknázva a vizuális megjelenítés
ezerféle lehetőségét.
Színfelismerés
A fény különböző hullámhosszúságai szerint más-más elektromos ingerületet
kelt a látóidegben, így érzékeljük a színeket. Vannak ún. ős- vagy alapszínek (piros,
sárga, zöld, kék, fehér, fekete), és a spektrumszínek (vörös, narancssárga,
indigókék). A színárnyalatok az alapszínek keveredéséből származnak.

A színek hatással vannak lelkiállapotunkra, hangulatunkra, érzelmileg motiválhatják

cselekedeteinket.

A színfelismerés fejlődése

A konkrét műveletek szakaszában a gyermek a dolgok nevéhez köti a színeket,

például egy piros autóra azt mondja, hogy „piros autó”, de még nincs a tudatában
olyan fogalom, amelynek a pirosság a lényege. A 4 éves fejében lassan elválik a szín
fogalma a tárgytól, a piros szó önálló életre kel. Az 5-6 éves felismeri az
alapszíneket, de nem biztos, hogy meg is tudja nevezni azokat. A 9-10 éves már az
árnyalatokat is pontosan megnevezi.
Térészlelés, téri tájékozódás, iránykövetés
A tájékozódás a térészlelés segítségével történő térbeli eligazodást jelent,
amelyben 3 éves kor előtt egyaránt fontos szerepet kap a látás, hallás és a mozgás.
A térészlelés a tárgyak helyzetének, irányának, méretének, kiterjedésének
érzékelése.

A kisgyermek koordinálatlan mozgásától hosszú út vezet az iskolás térben-

időben célirányosan összerendezett mozgásfolyamatáig. A vizuális észlelés ekkor
egyre hangsúlyosabb. A tájékozódás képességének fejlődésében fontosak a tanult
sémák, ez azt jelenti, hogy a már tapasztaltak alapján egy észlelést automatikusan
követ egy mozgásmozzanat (forró a tűz, elrántom a kezemet).

A tájékozódásban fontos az iránykövetés képessége is, mely összefügg a térbeli

adottságokkal. Az irányok (fel, le, mellé), térbeli viszonyítások (alatta, rajta) stabil
ismerete alapvető a hétköznapokban, a tájékozódásban (pl. közlekedés),
írástanulásban, testnevelésben egyaránt.

Az 5 éves gyermekek iránykövetése viszonylag stabil. Elsősök gyakori hibája, hogy a

számokat, betűket fordítva írják. Meg kell tanulniuk, hogy balról jobbra írunk, de az
osztásnál balra haladunk.

(Érdekesség, hogy a gyermekek többsége eleinte a jobb kezét tartja mérvadónak az

irányok megállapításában.)
Rész-egész viszony felismerése
A világ összefüggések sorozata, hálózata. A dolgok, fogalmak rendszert
alkotnak, mindennek megvan a maga helye. Az elemek kisebb-nagyobb csoportokba
szerveződnek különféle törvényszerűségek alapján, az egész részekre bontható, a
részekből összeáll az egész. Az analizálásra, szintézisre való képesség az egyik
legalapvetőbb gondolkodási művelet, fontos a tanulásban. A rész-egész viszonyok
felismerése szorosan összefügg a kategorizálással, rendszerezéssel.

Az óvodás spontán észleli a világot, tekintete csapong, vagy véletlenszerűen az

egészet érzékeli, vagy lényegtelen részleteket lát meg. Addig figyel valamit, amíg az
érdekes a számára, ám szívesen épít, rakosgatja a kockákat, tornyot tervez. Szereti
a kirakójátékot, felfedezi a részek fontosságát. Rajzaiban fokozatosan finom részletek
jelennek meg, egyre differenciáltabban észlel.

Fontos, hogy a rész-egész viszonyok spontán észlelése tudatossá váljon az

iskolába lépés idejére. 6 éves korban van a fordulópont, a részletekre irányuló
vizuális figyelem fejlesztése ekkor kiemelten fontos. Elsősök gyakori hibája, hogy
összeolvasztják a szavakat, a jelek még gyakran összefolynak a tudatukban. 7 éves
korban már elég szilárd az ún. konstancia (konkrét állandóság). A stabil számfogalom
és betűismeret alapja a hatékony matematikatanításnak, illetve az írástanításnak.
Időészlelés
Az idő az anyagi, fizikai világ létezésének egyik alapformája (a másik a
tér). Léteznek a világnak olyan jellemzői, mint például a végtelen kiterjedés,
amelyeket az emberi elme nem képes racionálisan megragadni. Az idő fogalma is
nehezen definiálható. Van mennyisége, amelyet egységekben (másodperc, perc, óra,
nap, hét, hónap, év) mérünk, van ritmusa, amely belátható szakaszokra bontja a
végtelenül hömpölygő időt.

Az embernek van egy ún. belső órája is, egy időérzéke, amely azonban csak
egy bizonyos napi ritmushoz igazodik. A napok, hetek, hónapok múlását nem tudjuk
így érzékelni.

A gyermek első életéveiben a biológiai szükségletei szerint érzékeli az idő

múlását. A csecsemő állandóan a jelenben él. Etetik, pelenkázzák, altatják,
lassanként (ideális esetben) kialakul egy napi ritmusa.

Lassacskán kezdi érzékelni, megtanulni, hogy váltakozik a sötétség és a világosság,

éjjel csend van, és aludni kell. A modern kutatások szerint a csecsemőnek is vannak
emlékei, de arról még nincs fogalma, mi az a múlt és jövő.

A 3-4 éves gyermek is jelen időben beszél az emlékeiről, mivel új ismeretet szerzett,
a jelenhez tartozónak érzi. Az „itt és most” érzése sokáig uralkodik, a gyermek
erősen átéli a pillanatot. A gyermek lassan észreveszi, hogy a napok telnek, egymás
után következnek, de nagyon sokáig keveri a tegnapot a holnappal. Legelőször a ma
fogalmát tanulja meg. A napok neveit a számokhoz hasonlóan mechanikusan
elsorolja, de nem érzi, érti a sorrendet. Erre akkor képes, ha már fogalmakban tud
gondolkodni.
Szem- és kézkoordináció
A fogalom a vizuális észlelés és a kéz mozgása közti együttműködést jelöli. A
látásnak kiemelt szerepe van, a világról főként vizuális információkat fogunk fel. A
precíz, stabil észlelés, illetve látás alapfeltétele az összehangolt mozgásnak. A
mozgási sémák, az összehangolt mozgásfolyamatok elsajátítása hosszas fejlődés
eredménye.

3-6 éves korban finomodnak egyre jobban a korábban még teljesen koordinálatlan
mozgások, a gyerekek kézügyessége sokat fejlődik. A 3 éves biztosan fog, gyúr,
gombol. A 4-5 éves gyöngyöt fűz, kirakózik, ollóval vág, rajzol, irányított mozgást
végez.

6-7 éves korban már beszélhetünk a látás és kézmozgás harmonikus

együttműködéséről. (Az izomfejlődés kissé megelőzi az idegi fejlettséget.) Az
írástanulás elképzelhetetlen a biztos összmotorika nélkül. De a rajzkészségnek és
más manuális tevékenységnek is egyaránt fontos feltétele a szem és a kéz
megbízható együttműködése.
Transzformáció
A transzformáció általános értelemben átalakítást jelent. A matematika, ezen belül a
geometria területén a transzformáció egy átalakítási függvény. Ez azt jelenti, hogy
egy alakzatot, illetve ponthalmazt átalakítunk egy másik alakzattá, illetve
ponthalmazzá egy egyértelmű szabály szerint. Az átalakítás történhet síkban vagy
térben.

A síkbeli transzformáció leggyakoribb fajtái:

Tükrözés (tengelyes vagy középpontos): a sík önmagára való leképezése. Egy adott
alakzatot tükrözünk egy egyenesen (tengelyen) vagy egy középponton keresztül.

Forgatás: egy alakzatot elforgatunk egy fix középpont körül, adott forgásszögben (a
forgásszög megadja a forgás szögét és irányát).

Eltolás: egy alakzatot eltolunk egy vektor segítségével, amely megadja az eltolás
nagyságát (távolságát), és irányát.

A síkban történő átalakításban, tehát a transzformációban résztvevő alakzatok közti

viszony lehet:

Egybevágósági: Ha a két alakzat egyforma, egyenlő.

Hasonlósági: Az alakzatok szöge megegyezik.

Egy alakzat szimmetrikus, ha van olyan egybevágósági transzformáció, amelynél a

képe önmaga (pl. kör).
Analógia
Az analógia jelentése: két dolog hasonlósága, amely nem feltételez azonos eredetet.
A gondolkodás az emberi elme legmagasabb szintű tevékenysége, amelynek
segítségével az észlelt jelenségeket felhasználva az agy egy összetett pszichikai
tevékenység útján problémákat old meg. Az analógiás gondolkodás a már meglévő
ismerethez hasonlítva próbálja beazonosítani az új ismeretet, illetve a tapasztalat
által kialakított sémákba illesztve megoldani az újonnan jelentkező problémát. Ez
hozza létre az egyén összefüggéseken alapuló gondolkodási rendszerét, amelyben az
új ismeretek a régiekre épülnek. A meglévők felidézése erősíti az új megértő
befogadását. Ebben az összetett gondolkodási műveletben szerepet játszik az
emlékezet, az összehasonlítás, az absztrahálás.

Az analógiás gondolkodás fontos a nyelv- és beszédtanulásban. A grammatikai

szabályok ösztönös, utánzáson alapuló elsajátítása során a gyermek sokáig egyszerű
analógiákra támaszkodik. Ez azt jelenti, hogy szabályos főtípus mintájára alakítja a
többi szó ragozását. Gyakran téves analógiákat alkalmaz, például: látottam. Fontos,
hogy az iskolában a gyermek a szabály mellett mindig megtanulja a kivételeket is, és
minden szabályra minél több példát lásson. A nyelvtan biztos tudása, a szóelemzés
megvéd a téves analógiáktól.

Az analógiák egyéb területen is működnek. A pedagógusok gyakran

alkalmazzák szemléltetés gyanánt egy új ismeret bemutatására. Figyelni kell
azonban, nehogy téves következtetéseket vonjon le a gyermek.
Következtetés, értelmezés
A következtetés, értelmezés egy tisztán logikai alapokon nyugvó gondolkodási
művelet, amely egy már tapasztalt ismeretből kiindulva jut el egy új ismeretig. A
következtető elme szinte mindig megfontolja a kijelentés helyességét, de
igazságtartalmát nem feltétlenül. A tudat a dolgok hasonlósága, a köztük lévő
összefüggések, a jelenségek gyakorisága, illetve valószínűsége alapján levonja a
lehetséges következtetést.

A folyamat menete:

1. észlelet, vagy kijelentés= tézis,

2. asszociáció, vagy képzet (tapasztalt valószínűség, gyakoriság vagy hasonlóság

alapján),

3. konklúzió=logikai következtetés.

Ez a gondolatmenet szervezetten zajlik, az elme több szinten aktivizált működése

szükséges hozzá. Előfordul, hogy a következtetés és az oksági összefüggés fedik
egymást.

A gondolkodó, következtető, értelmező ember támaszkodhat a saját, de a másik

ember tapasztalatára is. Következtethet reális dologról reálisra, de reálisról fiktívre is.
Ha nincs kellő tapasztalat az összefüggések felismerésére, akkor működésbe lép a
belátás.

A kisgyermek egocentrikussága és fantáziadús gondolkodása miatt nem képes a

logikai gondolkodásra, tapasztalatok, nyelvi fogalmak híján pedig a helyes
következtetésre, értelmezésre sem. Az egyediről az egyedire következtet, nem
általánosít, az úgynevezett „direkt analógia" téves következtetésekre indítja, azt
gondolja, hogy ha a kutya szereti a csontot, akkor az öccse is.

A következtetés, értelmezés rendkívül fontos a szövegértésben és a

matematikában. Az első osztályosok nagy része még nem képes kikövetkeztetni a
mondatok, szövegek értelmét, ez a tendencia csak igényes nyelvi közeggel
változtatható meg.
Számlálás, számolás, számolási készség
A számolás számokkal végzett művelet, amely bonyolult intellektuális
mechanizmusokat igényel. A precíz számolás készségéhez egy állandó viszonyítási
rendszernek kell kialakulnia. A számok mennyiséget fejeznek ki, egy másik
mennyiséghez viszonyított sokaságot.

A gyermekek stabil számolási készségének kialakulásához több tényező szükséges:

1. A gyermek megérti, hogy egy adott szám minden körülmények közt ugyanaz,
állandó (3 az mindig 1+1+1, 5 kocka akkor is 5, ha tornyot alkot, akkor is ha a
földön sorakozik).

2. A szemléleti-képi gondolkodást felváltja a fogalmi-verbális, a gyermek képes

képzetszinten megoldani egy műveletet (elképzeli, fejben oldja meg, nincs szükség
képekre, tárgyakra).

3. A számok, mennyiségek közti viszonyok (több, kevesebb), viszonyítások

megértése. A szemléleti benyomás helyett a logikus gondolkodásra hagyatkozik (ha 2
sort alkotunk, az egyikben 4 gyöngy egymástól messzebb, a másikban 5 egymáshoz
közelebb, az óvodás a hosszabb, 4 elemű sort gondolja többnek, a 6 éves már tudja,
melyik a több).

Az óvodás lelkesen elszámol 10-ig, vagy még tovább, de ez még nem igazi
számolás, mivel a számhoz nem rendel halmazt, csoportot, logikai készsége még
nincs. Az 5-6 éves is még képekhez, tárgyakhoz köti a számolást. Megszámolja, hány
almát lát, sorolja a számokat, de a kérdésre, hány almát lát összesen, nem tud
felelni.

A 6. életév második felében áll be döntő változás, a számállandóság kialakul,

ez már az iskolaérettség jele. Sok gyerek küzd számolási nehézségekkel, e készség
fejlesztése tehát kiemelten fontos.
Sorrendfelismerés, sorképzés
A legkorábban megjelenő konkrét gondolati művelet, amelynek lényege
konkrét tárgyak vagy szimbólumok sorba rendezése közös tulajdonság (piros autók)
vagy egy elképzelés, illetve elv alapján (váltakozó színű gyöngysor).

Az óvodás még páronként rakosgat, vagyis a sor 2-2 szomszédos elemét látja
csak át, nincs koncepciója. Találgat, rakosgat, próbálkozik, tevékenysége még
véletlenszerű. A 6-7 éves már megtervezi a mintát, globálisan látja át a sort, van
koncepciója, elképzelése. A számfogalom is megjelenik (két sárga, egy kék).

A gyermeknek fontos, hogy a dolgok a helyükön legyenek. Kedveli a

sorképzéssel kapcsolatos játékokat. E játékok alapot teremthetnek a
matematikatanításhoz.
Logikai kapcsolatok felismerése
A logika rendezett gondolkodást jelent, amelynek fontos eleme az összefüggések
felismerése, érvényes következtetések alkalmazása. A logika a megismerés,
tapasztalatszerzés lényeges eszköze, mivel a dolgok belső törvényszerűségeit, az ok-
okozatot kutatja.

A gyermeki gondolkodás fejlődésének állomásai: 1. kép, 2. szimbólum, 3. fogalom, 4.

szabály.

A világot képekben érzékelő kisgyermeknek még nincs logikája, találgat, próbálkozik,

véletlenszerűen cselekszik.

A 4-5 éves gyerek szimbólumokban gondolkodik, észrevesz különbségeket, esetleg

megtervez dolgokat.

A kisiskolás fogalmakat használ, rendszerez, elemez, összerak (analízis, szintézis).

A 9 éves már stratégiákat a problémák megoldására.

A logika kialakulásának folyamata:

A konkrét világgal kapcsolatos tapasztalatok belsővé válnak (kép-fogalom).

A valóság mellett megjelenik a lehetséges fogalma.

A tárgyi világ elemei, valamint a fogalmak közt összefüggéseket talál a gyermek.

A szabályokat kombinálja, ítéletet alkot.

A logika tehát segít megérteni a valós és lehetséges dolgok közti összefüggéseket, a

világot átszövő rendezőelveket.
Időrendiség
Az időrend a dolgok, jelenségek egymásutánisága, időbeli sorrendje. Az előtt,
után fogalmak jelenítik meg a sorrendi viszonyítást Az ember időészlelése többféle.
Az úgynevezett biológiai idő kapcsolatot teremt a külvilág és a belső folyamatok
szabályos ritmusa közt. Az ember képes a múltat, a jelent s a jövőt érzékelni. A
múltba az emlékezet, a jövőbe a képzelet viszi.

Az újszülött az örök jelenben él. Hónapok telnek el mire rájön, hogy létezik
valamiféle időbeli sorrend. Lassan kialakul egy napi ritmus, ahol a dolgok egymás
után következnek. A 3 éves már képes megfogalmazni, mit fog holnap csinálni (bár a
tegnapot, és a holnapot még keveri). Kicsit később tudatosodik benne, hogy a nap
egy időegység. A 4 éves már arról beszél, mi lesz jövő nyáron, milyen lesz a
karácsony. Az időbeli sorrend sokáig nem tudatos. A 8 éves gyerek már gondol a
jövőre, egymás mellé rendeli az időbeli mozzanatokat, történéseket.
Kategorizálás, rendszerezés
A világ tárgyainak, fogalmainak meghatározott tulajdonságok, jellemzők alapján
történő osztályozása, csoportosítása.

A kategorizálás folyamata:

1. észlelési szint (öröklött),

2. fogalmi szint (tanult, tapasztalt). A kategorizálás képességéhez logika szükséges,

a törvényszerűségek, rendezőelv felismerése miatt. Vannak egyértelműen (anya:
ember, nő), és nehezen besorolható elemek (denevér: szárnya van, de nem madár)

A kategóriák megnevezése fogalmak segítségével történik.

Az óvodás egy szempont szerint osztályoz (piros és kék autók). Elsődlegesen

vizuálisan, szín, forma, méret szerint csoportosít. A kisiskolás több szempontot is
képes figyelembe venni, de még bizonytalan az osztályozásban.

A kategorizálás összefügg a rész-egész viszonyok felismerésével. Az analízis,

szintézis, a rendszerezés (elemzem, összerakom, megkeresem a helyét) nagyon
fontosak a tanulási folyamatban. A betű- és számismeret, a nyelvi, matematikai
elemek helyének megtalálása, a szimbólumok, fogalmak, elemek hovatartozásának
pontos ismerete nélkül elképzelhetetlen bármilyen tudás.
Ok-okozati kapcsolatok
Az ok-okozati kapcsolatokat idegen szóval kauzalitásnak nevezik. A kauzalitás
elnevezés kifejezi a két fogalom közti kölcsönhatást. A kiváltó esemény, történés,
állapot előidéz egy másik eseményt, történést, állapotot, az ok „okozza", az okozatot.
Az ok-okozatnak meghatározott időrendi sorrendje van, az ok megelőzi az okozatot.
Utóbbi többnyire megegyezik az előzménnyel. Például: (előbb) Esik a hó, (később) a
fák havasak.

Az oksági összefüggés felismerése a gyermekeknél korán megjelenik. Már a

csecsemő öntudatlanul is érzékel bizonyos összefüggéseket. Észreveszi például, hogy
anyja hamarosan megjelenik, ha sírással jelzi éhségét. A kisgyermekek jobban
emlékeznek olyan eseményekre, amelyek valamiféle oksági összefüggésben vannak.
A felnőttek türelmét igencsak próbára teszi a „miért?" kérdések özöne, a gyermek
mindennek az okára kíváncsi, kérdésére néha lehetetlen felelni. A 3-5 éves már
tudja, hogy az ok megelőzi az okozatot. Ha az ok nem azonos az előzménnyel,
zavarba jön. Bár többnyire tisztában van az oksággal, fogalmi szinten még nem
képes megragadni az összefüggés lényegét. Erre csak az iskolás gyerek képes. Az
oksági kapcsolatok, és a következtetési viszonyok gyakran fedik egymást. (Süt a
nap. Meleg van.)

Az oksági kapcsolatok minél biztosabb felismerése alapvető a reáltantárgyakban és a

nyelvtanban, de fontos a történelemben is. A mindennapokban való tájékozódásnak
szintén lényeges eleme az ok-okozat felismerése.
Lényeglátás
A lényeg nehezen körülhatárolható fogalom, valaminek a magvát, legfontosabb,
legmélyebb rétegét jelenti.

A gyermek látásmódja, világlátása nagyon különleges. Leginkább a mágikusság

(akarom, tehát megvalósul), a képzelet hatalma, a szubjektív, egyedi szemléletmód,
a spontán cselekvés jellemzi. A kisgyermek sokáig nem tudja megkülönböztetni a
valóságot a látszattól. Azt hiszi, az öccse lánnyá változik, ha szoknyát vesz fel.
Erősen befolyásolják az érzelmei, a fehér ruhás emberektől sokáig fél, mert
azonosítja őket az orvosokkal. A kisgyermek végletes, nem látja meg a részleteket,
vagy túlzottan egy bizonyos részletre figyel.

A lényeg meglátását több tényező akadályozza:

Csak egyetlen szempontot vesz figyelembe.

Globális, vagy túlrészletező látásmód.

Fantáziálás dominanciája (valóság és látszat közt nincs különbség).

Szubjektív szemlélet.

Látja a valóságot, de nem tudja verbálisan, fogalmi szinten megragadni.

A 6-7 éves gyermek már rendelkezik bizonyos viselkedési, reagálási sémákkal

(forgatókönyvekkel) ahhoz, hogy adott helyzetekhez alkalmazkodjon, és lényeges
dolgokra tudjon koncentrálni. Ez egy hosszas fejlődés eredménye, nagy a környezet
felelőssége, amely megtanítja őt ezekre a stratégiákra.

A lényeglátás rendkívül fontos egész életünkben, fejlesztéséhez ajánlott minden

olyan játék, amely a rész-egész viszonyok, jellemzők megfigyelésére, verbális
megfogalmazására törekszik.
Szempontváltás képessége
Mit jelent a szempont szó? Jelentése: nézőpont, szemszög. Valamit valamilyen
szempontból vizsgálni azt jelenti: adott jellemzők, tulajdonságok alapján szemlélni,
osztályozni.

A szempontváltás azt jelenti, hogy a megfigyelésre szánt dolgot, jelenséget másképp,

más oldalról, más szempontok, jellemzők alapján vizsgáljuk.

Felnőttként általában rutinosan váltogatjuk a szempontjainkat, akár munkáról,

akár tanulásról, esetleg a privát életünkről van szó. Ám a gyerekeknek időre,
gyakorlásra van szükségük, hogy ezt a képességet kifejlesszék magukban, amely
egyébként szoros kapcsolatban áll a rugalmas gondolkodással és a lényeglátás
képességével.

Az óvodásgyerek sokáig egyoldalúan szemléli a világot, megfigyelési

szempontjai egysíkúak. Ez elsősorban mágikus, egocentrikus világképével áll
összefüggésben. Az egyoldalúság véletlenül sem keverendő a szegényességgel,
éppen hogy nagyon is gazdag a gyermekek lelki- és szellemi világa.

Az óvodás tehát egy szempontot választ ki ösztönösen, s ez alapján szemléli a

dolgokat. Emiatt sokáig nem érzékeli a dolgok valódi lényegét, jelentéktelen
részleteket emel ki, átsiklik a valódi tartalom felett.

Az iskolába lépés táján változik a helyzet. A kisiskolás egyre árnyaltabban tud

gondolkodni, egyre több jelzőt, melléknevet, fogalmat ismer meg, ami megkönnyíti a
többszempontú vizsgálódást. Természetesen egyre inkább képes lesz arra, hogy
váltani tudjon a szempontok közt. Bővülő fogalmi ismeretei egyre összetettebb
gondolkodásmódra, egyre lényeglátóbb szemléletmódra ösztönzik.

A gyereknek biztos fogalomismeretre van szüksége ahhoz, hogy rutinosan

mozogjon a jelzők, szempontok sűrűjében. Szinte minden tanórán nélkülözhetetlen
számára, hogy szempontok szerint figyeljen meg dolgokat, és ezeket rugalmasan
váltogatni is tudja. Gondoljunk akár egy biológiaórára vagy egy bonyolult nyelvtani
mondatelemzésre! Pontos fogalomismeret, rugalmas szempontváltás nélkül a gyerek
nem tud megbirkózni a feladattal.

A szempontváltás képessége fejleszthető, és nagyon is lényeges. Stabil jelenléte a

gyermek értelmi tevékenységében összetett gondolkodási stratégiák kialakulásához
vezet, amely növeli a kreativitást.
Beszédkészség
A beszéd csak az emberre jellemző intellektuális tevékenység, amely társas
érintkezésre, gondolati tartalmak verbális kifejezésére, fogalmi megnevezésére
alkalmas. A beszéd a nyelv szóbeli megjelenése, rögzült formája pedig az írás. A
beszéd konvencionális megegyezés alapján meghatározott jelek rendszere, amely
folyamatos változást mutat. A beszéd elválaszthatatlan a nyelvtől és gondolkodástól.

A beszéd képessége öröklött tényező, a beszédfejlődés során számos

környezeti tényező alakítja kiforrott készséggé. A beszéd elsajátításához szükséges a
figyelem, az emlékezet, a nyelvi környezet utánzása, az analógiás gondolkodás. A
beszéd bonyolult struktúráját a gyermekek erőfeszítés nélkül sajátítják el, különösen
az első 3 évben, az utánzás, ösztönös analógia segítségével. Meg kell tanulniuk a
hangok képzését, a szavak jelentését, a grammatikai szerkezeteket, az élő nyelv
árnyalatait.

A csecsemő gőgicsélésének még nincsen üzenettartalma. Az 1 éves

halandzsája, egyszavas beszédmódja már egész mondattartalmakat közöl. A
gyermek a szavakat összetett megnyilatkozásokban tanulja meg, nem elszigetelten
(idegen nyelvek tanulásánál is ez a jó módszer).

A szófajok közül a főnevek jelennek meg először, később az igék. Megjelennek

a kétszavas közlések, majd a több szóból álló mondatok, a gyermek analógia útján,
intuitív módon elsajátítja a grammatikai kapcsolatokat. (Érdekesség, hogy sohasem
keveri a főnév- és igeragokat, pl. nem mondja azt, hogy játékni, ám téves
analógiákat alkalmaz, pl. látottam.)

A 3-4 éves elsajátította már az egész mássalhangzókészletet. Képzelete

különös metaforák képzésére indítja, ám a felnőttek beszédét gyakran félreérti.
(Fontos a gyermeknek mindent megmagyarázni, mert pl. félni fog, ha azt hallja:
„Szétrobbanok az idegtől".)

6-7 éves korra gyakorlatilag a gyerek elsajátítja a szabályokat és szókincset,

amely csaknem megegyezik a felnőttével. Természetesen ez még módosul, változik,
a személyiség értelmi fejlődésével párhuzamosan.

A beszéd készségének fejlesztése folyamatos kihívás az óvónőknek, tanítóknak,

szülőknek. A mondókák, versek, dalok, mesék gazdag tárháza segítheti a felnőtteket
ebben, de nagyon fontos a gyermekkel való tartalmas beszélgetés, az odafigyelés.
Számos munkafüzet, készségfejlesztő játék áll rendelkezésre.
Betűfelismerő rutin
A betű a beszédhang írott képe, jele, az írásmű legkisebb, értelemmel nem
rendelkező eleme.

A gyermekek először rajzos formaként, vizuális látványként észlelik a betűket.

Legkorábban a nyomtatott nagybetűkkel ismerkednek meg, ugyanis ezeknek van a
legegyszerűbb formájuk. Az óvodások szívesen nézegetik az utcai feliratokat, saját
nevüket. Bizonyos betűket könnyebben megjegyezhetnek, érzelmi motiváció (saját
név, anyu neve), esetleg az érdekes forma miatt.(A- mint egy létra, D- mint egy
pocak).

Az írás és olvasás elsajátításához elengedhetetlen a pontos betűfelismerő rutin.

Ennek kialakulásához a következők szükségesek:

Biztos iránykövetés, hogy a gyermek ne keverje össze a b-d, u-n, b-p, p-q betűket.

Alak- és formaállandóság: bármilyen szemszögből nézi, ugyanazt a formát lássa.

A betűfelismerés rutinossá válásához segítséget nyújthatnak azok a játékok, amelyek

az összehasonlítás képességét, illetve a formafelismerést fejlesztik.
Hangfelismerés, beszédhanghallás
A hangokat hanghullámok formájában érzékeljük. Az emberi beszéd hangjai
egymástól akusztikailag nem különülnek el, ezért fontos a hangfelismerés,
beszédhanghallás képességének fejlesztése. A hangok felismerése segít az
olvasásban, beszédfejlődésben. Az úgynevezett hallási figyelem révén vagyunk
képesek az emberi hangokat megkülönböztetni.

A beszédhanghallás egyébként alapvető pszichikai működés. Már az újszülött is

képes a hangokat kiszűrni, természetesen elsősorban az ismerős anyai hangot, majd
fokozatosan ismer fel egyre több emberi hangot. Korán elkezdi a hangokat utánozni,
ez segíti őt a beszédtanulásban. A 4 éves gyermek már megkülönbözteti a magas és
mély hangokat. Mire az iskolába ér, hallási figyelme is stabilabb. Ám nehezére esik az
egyes hangok szétválasztása, pedig ez a hangoztató olvasásnál elengedhetetlen.
Kisiskolásoknál is nagy hangsúlyt kell fektetni a hangdifferenciálás fejlesztésére.

Ajánlott az akusztikus differenciálás (zseb-seb). Sok tanító alkalmazza a

kopogtató módszert, hangonként koppantanak a padra, közben hangoztatják a szót
(b-a-b-a). Ez nagyon jó módszer a hangok szétválasztására. Látják a szó komplex
képét, és hallják a hangokat külön-külön.
Hangleválasztás
A hallás egy fontos észlelési forma, amely nagy szerepet tölt be a
tájékozódásban, térérzékelésben is. A hanghullámok rezgéseket keltenek a fülben, a
befutó hanginformációkat az agy dolgozza fel. A szabályos rezgésű hangok a zenei
hangok, az emberi beszéd magánhangzóinak felelnek meg. A szabálytalanok a
zörejek, ezek a mássalhangzók megfelelői. A zenei hangok széles skálája végtelen
variációjú zenei élménnyel ajándékozta meg az emberiséget. Az emberi hang mint a
beszéd alapeleme szintén nagy kincs.

A csecsemők hangutánzó gőgicsélésétől hosszú út vezet az értelmes, tagolt

emberi beszédig. Az olvasás- és írástanulásának fontos feltétele a helyes
hangleválasztás képessége (szókezdő, szóvégi hang felismerése), amely szorosan
összefügg a hallási figyelemmel. Mindkettő fejlesztése fontos feladat. Az iskolába
kerülő gyermekek globálisan érzékelik a hallott és látott jeleket, tudatukban gyakran
összemosódnak a szavak az olvasás és írás során.

Fontos, hogy pontosan meg tudják különböztetni az egyes hangokat, hogy

helyesen tudják a későbbiekben elolvasni, leírni a hangokból összeálló szavakat.
Helyes ejtés
A kiejtés a beszéd és olvasás egyik részképessége, a hangok, szavak, mondatok
megfelelő hangoztatását, akusztikai megformálását jelenti. A helyes kiejtés főbb
elemei a következők: helyes hangképzés, hangsúly, hanglejtés, hangszín, hangerő,
megfelelő tempó, szünet, pontos artikuláció. A hangképzés és az artikuláció a
hangok, hangsorok megformálására, a többi felsorolt tényező a szöveg kiejtésére
vonatkozik.

A kisgyermek spontán utánzással tanulja a nyelvi jelenségeket, így a kiejtést

is. Sok gyermek mosolyogtatja meg környezetét az ún. metatézisekkel, felcseréli a
hangokat (pl. szanolla). Ez az észlelés és artikuláció finomodásával általában
megszűnik, ám ha a 4. évben megmarad, olvasási és írásbeli zavarokat okozhat. Az
időtartam nem megfelelő észlelése (rövidülés, nyújtás) később helyesírási hibák
forrása lehet. Az ún. életkori pöszeség 6 éves kor előtt természetes, ha megmarad,
szakemberre tartozik. Érdekes jelenség az ún. kettős tárolás jelensége : a gyermek
másképp ejti a szót, mint a felnőtt, ám a felnőttől csak a helyes alakot fogadja el,
később áttér a helyes formára (pl. pacsu-papucs).

A helyes ejtés gyakorlása fontos, óvodásoknál játékos formában, iskoláskorban

célirányosan. Fontos a gyakorlás, az élőbeszéd, az olvasás. Lényeges a helyes
légzéstechnika kialakítása. Szükséges az egyes hangok, a hangsorok helyes ejtése
is, de a nagyobb szövegegységek, mondatok helyes hanglejtésére, hangsúlyozására
is gondot kell fordítani. A memoriterek, versek, megtanulása hasznos lehet. Az
értelmes beszéd és olvasás biztos alapjai teremthetőek meg a kellő odafigyeléssel,
játékos kiejtési gyakorlatokkal, mondókák tanulásával.
Kifejezőkészség
A kifejezés szónak több értelme van. Általánosan: valamiféle belső lelki, vagy
szellemi tartalom felszínre jutása, láthatóvá válása, megmutatása, kinyilvánítása. A
művészetek esetében kifejezőerőről, a nyelvi megnyilatkozásokat jellemezve inkább
kifejezőkészségről beszélünk. Utóbbi azt jelenti, hogy a gondolattartalom vagy
verbálisan nyilvánul meg (kimondjuk a szót, mondatot) vagy írás formájában jelenik
meg. A kifejezés szót gyakran a szó szinonimájaként is használjuk, hisz maga a szó
olyan nyelvi egysége az írásnak és beszédnek, amely értelmes jelentéssel bír, kifejez
valamit. A kifejezőkészség kialakulása hosszas folyamat, az öröklött tényezők és a
környezet együtt alakítják. Befolyásolja a szociális közeg, az olvasottság, műveltség,
nevelés, az egyén személyiségjegyei, és még sok tényező.

A beszéd és írás fontos jellemzője a kifejezés minősége, a három készség tehát

együtt alakul, változik, a gyermek értelmi fejlődésével párhuzamosan. Természetesen
az írás csak később jelenik meg. Az önkifejezés belső szükséglete ösztönzi a
csecsemőt, a sírás, nevetés, majd a gőgicsélés hangjai már sokféle tartalmat
fejeznek ki, örömet, szorongást, éhséget, kényelmetlenséget, tehát érzelmi és fizikai
állapotáról adnak hírt. A kisgyermek saját nyelvet, szótárat alkot, először egyszavas,
később több szóból álló mondatkezdeményekkel fejezi ki érzéseit, akaratát,
gondolatait. Az egyénileg kreált szavak használata után fokozatosan áttér a
felnőttektől eltanult sémák használatára. A gyermek előbb képes gondolkodni, a világ
jelenségein tépelődni, mint ahogy beszélne, verbálisan kifejezné magát. A képzetek,
fogalmak megjelenésével árnyaltabban tudja kifejezni a gondolatait. A
kifejezőkészség eszköztára széles skálán mozog, ide tartozik a szókincs gazdagsága,
az egyéni stílus, az olvasás, beszéd útján elsajátított panelek rugalmas használata.

Helyesírási készség

A helyesírás egy adott nyelv közmegegyezésen alapuló szabályrendszere. A

helyesírási készség e rendszer szabályainak ismeretét és alkalmazását jelenti.
Egyrészt ismeretbeli elemekből (szabályok, grammatikai kategóriák), másrészt
pszichikai jelenségekből (figyelem, emlékezet, analógiák) tevődik össze. Stabil
helyesírási készségről akkor lehet beszélni, ha utóbbiak fejlettsége révén az
ismeretbeli elemeket automatikusan és rutinszerűen képes alkalmazni az egyén.
Bizonyos egyértelmű szabályok a tanulás során automatikussá válnak, mások (pd. az
egybeírás) nehézséget okoznak még felnőtteknél is.

Az általános iskola kezdetén elsősei eléggé fejlettek ahhoz, hogy elsajátítsák az

írást. Ezzel párhuzamosan azonnal meg kell kezdeni a pontos helyesírás tanítását. Az
első osztályban az a cél, hogy a szavakat pontosan, betűhűen írják le, szótagokra
tudják bontani a szavakat, nagybetűvel kezdjék és írásjellel fejezzék be a mondatot.
A hang és betű, illetve hangsor és betűkombináció közti kapcsolat felismerése
alapvető az írás, olvasás, és a helyesírás esetében egyaránt. E három készség
kialakítása szinkronban történik. A szó hangokra bontása (hangleválasztás), a
szótagolás, a szó elemzése, jelentésének tudatosítása egyaránt fontos. Az
analógiának nagy szerepe van a nyelvtanilag helyes formák leírásában. Lényeges,
hogy a szabállyal együtt mindig példát is tanítsanak a gyerekeknek. A jó helyesírás
nagyon fontos mutatója egy ember intelligenciájának. A rutinosság mellett fontos a
nyelvi tudatosság, igényesség is. Ezek kialakítása lényeges, életre szóló feladat. A
helyesírási készség kialakításában segítséget nyújthatnak a hangleválasztást,
hangdifferenciálást célzó játékos feladatok.
Szókincs
A szókincs lehet egy nyelv, egy nyelvi közösség sajátja, de az egyénnek is van
szókincse. A szókincs azon szavak összessége, amelyeket az egyén ismer, és megért.
A szókincs egy része passzív, ezek a megtanult, de nem használt szavak, amelyek a
memória szótároló fiókjában hevernek. Az aktív szókincs a szinte naponta
alkalmazott szavakat tartalmazza. A szavak a jelentésbeli összefüggések alapján egy
szerteágazó rendszert (egyfajta mentális lexikont) alkotnak. A szókincs elsajátítása a
beszédfejlődés szerves része. A szórutin, szófelismerés a szókészlet elsajátításának
lényeges eleme. A szókincs a nyelv és értelem fejlődésével párhuzamosan növekszik,
változik, árnyaltabb lesz.

A kisgyermek először a főneveket, majd az igéket, végül a mellékneveket és a

többi szófajt sajátítja el. Kezdetben a szavak egész mondatot helyettesítenek. Csak
akkor lehet biztos szótudásról beszélni, ha a gyermek érti is a szó jelentését, ha
képes a szó hangsorát egy valós dologhoz, tárgyhoz rendelni. Az óvodás szereti a
meséket, mondókákat, még inkább a mesék, mondókák ismétlődéseit, visszatérő
elemeit, rímeit, ezek is jó alkalmat adnak egy-egy szó hangzásának és jelentésének
megjegyzésére. A képről való mesélés, mondatok alkotása megfelelő előkészítést
jelenthet az olvasás tanításához. Jó módszer a szókincs fejlesztésére mind óvodás,
mind iskoláskorban is a tematikus szógyűjtés, a szómagyarázat. A megfelelő nyelvi
közeg az, ahol a gyermekkel beszélgetnek, ahol elég mesét, mondókát hallgathat,
ahol megtanítják a könyvek szeretetére, ahol verbális-képi játékokat játszhat. Ez
teremtheti meg egy gazdag szókincstár alapjait. Nagyon fontos, hogy a gyermek
magyarázatot kapjon a szavak jelentésére, mert saját szubjektív értelmezései
félelmet, bizonytalanságot kelthetnek benne. (Megijed például a vadidegen szó
hallatán, mert azt hiszi, hogy valami agresszív emberről van szó.) A gyermek
szókincse gyakorlatilag 5-6 évesen olyan, mint a felnőtté. Iskoláskorban ez már
inkább csak árnyalatokkal gazdagodik.

Felnőttek körében is riasztó a szegényes szókincs, a nyelvi igénytelenség. A

szókincsfejlesztés tehát kiemelt feladat.
Szövegértés
A szöveg a beszéd, illetve írás legnagyobb, jelentéssel bíró egysége. Építőkövei
a hang, illetve betű, a szó, a szószerkezet, a mondat. Az értés egy gondolkodási
folyamat: az érzéki úton észlelt dolgot az agy feldolgozza, a meglévő tapasztalatok
alapján elemzi, beépíti a tanult sémákba. A szöveg befogadóját akkor nevezhetjük a
szöveg értőjének, ha ismeri a nyelvet, a beszédhelyzetet, szövegkörnyezetet, érti az
egyes elemek (szavak) pontos jelentését, tisztában van a grammatikai, szemantikai
összefüggésekkel. Egy szöveg szerkezete nagyon bonyolult, megértése komplex
gondolkodási folyamatot igényel. A szövegértés készsége folyamatosan fejlődik,
szintjei:

1. szó szerinti értés,

2. értelmező megértés,

3. kritikai megértés,

4. kreatív megértés.

A szintek nem köthetőek életkorokhoz, inkább egyfajta intellektuális fejlődés

állomásait jelenthetik. A szövegértést érzelmi tényezők is befolyásolják. A
szövegértés készsége szorosan összefügg az olvasási készséggel és a
beszédértéssel. A 3-4 éves gyermek szimbólumokban gondolkodik, képzeletében
élnek a szavak. Érti az ellentéteket, a főnevek mellett megjelennek a melléknevek is.
Logikája még fejletlen, nem látja át a szó- és mondatszerkezeteket. A nyelvi
tartalmaknak még erős érzelmi töltése van. A 6-7 éves gyermeknél is megvan még
az emocionális tényező, de már racionális-logikai úton értelmezi a szövegeket. Az
iskoláskorban fokozatosan fejlődik az olvasáskészség és az íráskészség, a
helyesírási készség, a beszélt és írott szöveg egyre differenciáltabb megértése (ért,
még nem értelmez). Az elsős-másodikos gyerek elmeséli a szöveg tartalmát, érzelmi
színezettel, sőt erkölcsi ítéletet is alkot. A 9-10 éves logikailag átlátja a fő
gondolatmenetet (témát), az ok-okozati összefüggéseket.

Láthatjuk, hogy milyen árnyalt, összetett folyamat a szövegértés, ennek

megalapozását korán el kell kezdeni. Már óvodáskorban érdemes fejleszteni a
szókincset, a beszédértést. Fontos a helyes minta adása, például az egyszerű,
egyenes szórendű mondatok alkalmasak a nyelvi, szövegalkotó kreativitás
fejlesztésére.
Íráskészség
Az írás a nyelvi információk papíron rögzített formája, az íráskészség pedig
egy alapvető nyelvi készség, amely összefügg az olvasási- és a helyesírási
készséggel. Az írásmű elemei a betű, szó és a mondat. Az írás akkor nevezhető
kiforrottnak, ha folyamatos és automatikus.

A betűket gyakorló elsős gyermek ákombákomjától göröngyös az út a szövegalkotó,

igényes fogalmazásig.

Az írás tanulásának előfeltételei: biztos szem-és kézkoordináció, a finommozgások

rutinja, mindezek az iskolaérett gyermekek többségénél adottak. Az írás elsajátítása
során pedig lényeges a betű-hang megfelelések ismerete, a stabil betűismeret, a
helyesírás készsége. (A későbbiekben, a szabad fogalmazások alkotásakor már
szükséges az írott szövegmű nyelvi, szemantikai összefüggéseinek ismerete is.)

Már az óvodáskorban érdemes el kezdeni a fejlesztést. A rajzolás, a manuális

tevékenységek hozzájárulhatnak a finom mozgások stabilizálásához. (Az elsősök még
hamar elfáradnak, mert az ujjperecek csontosodása csak 11-12 éves korra fejeződik
be.) A hangleválasztás képességét, a betűismeretet fejlesztő játékos gyakorlatok
hatékony segítséget adhatnak az írástanulás előkészítésében.
Olvasás
Az olvasás egy komplex készség, több alapképességet igényel. Feltételei:
betűfelismerő rutin, szórutin, valamint a szójelentés ismerete. Csak az tud
olvasni, aki érti a szavak tartalmát, a szóforma felismerése csak mechanikus
tevékenység. A betűk felismerésétől hosszú az út az értelmező szövegértésig. Az
olvasás tanítása csak az írás és a helyesírás tanításával együtt képzelhető el. A
szavak, mondatok írott képének jelentése fokozatosan bomlik ki, gazdagodik az
íráskészség és helyesírási készség fejlődésével. A forma mögötti tartalom, a
gondolatok egyre mélyebb rétegeinek felfedezése motiváló tényező az olvasó
gyermek számára.

Az óvodáskorban kiváló előkészítés lehet a képsorról meséltetés. Érdemes

megkedveltetni a gyerekekkel a betűket, betűformákat, könyveket. Az iskolába
kerülő gyermekek nagy része már rendelkezik megfelelő képességekkel ahhoz, hogy
meg tanuljon olvasni. Fontos a jó térészlelés, irányérzék, hogy ne keverjék össze a
betűk hasonló formáit (b-p). Lényeges a biztos hangleválasztás, hangdifferenciálás
képessége. Ezeket is ajánlatos az óvodában játékos formában fejleszteni.

1. osztály: Megtanulják a jelrendszert (betű-hang).

2. osztály: Folyamatos, gördülékeny olvasás elsajátítása.

3. osztály: Helyes tagolás elsajátítása, értelmező olvasás.

4. osztály: Törekvés a kifejező olvasásra.

Szórutin
A szó az emberi nyelv legkisebb értelmes, jelentéssel bíró egysége. Hangokból
illetve betűkből építkezik, szószerkezeteket és mondatokat hoz létre. A rutin azt
jelenti, hogy valaki automatikusan, a tapasztalatok emlékeire hagyatkozva képes
valamely fizikai illetve szellemi tevékenységre. A szórutin tehát az, ha automatikusan
felismerünk egy szót. Ennek elérése hosszadalmas folyamat. A szórutin összefügg a
betűfelismerő rutinnal és az olvasási készséggel. Az olvasás egy összetett
tevékenység, egyik fontos része a szó felismerése. A felismerés két mozzanatból áll,
látás útján észleljük a szó betűkből álló formáját, tudatunk az előzetes információk
alapján ráismer, a formához tartalmat rendel. Ha valaki pusztán összefűzi a betűket,
de nem érti, az még nem olvas. Csak az olvas igazán, aki tudja, mit jelent egy
betűhalmaz. Az olvasástanítás két gyökeresen eltérő formája a szóalak-felismerő, és
a fonológiai olvasás. Utóbbi célravezetőbbnek és eredményesebbnek bizonyult, mivel
a hangokra bontás révén stabilabb a kisdiákok hangfelismerése, szóelemző
képessége. A szórutin megalapozását jelenthetik a szó-kép játékok (szóalak
párosítása képpel), valamint a betűkereső feladatok.

Az ábra a valóság egy részének síkbeli ábrázolása.

Az ábra lehet:

Valóságos vagy elképzelt dolgok többnyire valószerű ábrázolása, például kép,

festmény, grafika, fotó, reprodukció. Születésüket gyakran egy alkotó fantáziájának
köszönhetik, de szolgálhatnak valamilyen konkrét célt is, könyvekben,
tankönyvekben illusztrációként kísérhetnek valamilyen szöveget.

A valóság egy nehezen megragadható részének sematizált (nagyított, kicsinyített,

modellizált) ábrái, például a világegyetemet, vagy egy molekulaszerkezetet ábrázoló
képek.

Nemzetközi egyezményes, mondatértékű ábrák, például a kórházak keresztjelzése.

Mai, vizuális információkkal teli világunkban fontos az ábrák felismerése, a jelek

jelentésének pontos megértése, az absztrakt jelek és konkrét dolgok közti kapcsolat
felismerése. Az ábrázolt valóságelemek megértéséhez, a sematizált ábrák
értelmezéséhez több képesség működésére van szükség. Fontos a képzetek szintjén
történő fogalmi gondolkodás, az elvonatkoztatás képessége, alapos
megfigyelőképesség, a vizuális információk megfelelő feldolgozása. Az ábraolvasás
körébe tartozik a formalátás, színlátás, méretlátás, térlátás, szerkezetlátás. Ennek
megfelelően beszélhetünk forma, szín, méret, szerkezet, tér ábrázolásáról. Mindezek
szorosan kapcsolhatóak a vizuális figyelemhez és az észleléshez.
Mennyiségfogalom
A mennyiség azt fejezi ki, hogy valamely dologból szám szerint mennyi van. A
mennyiség tehát szorosan kapcsolódik a szám fogalmával. A mennyiségeket számok
és mértékegységek fejezik ki, pL. 2 kg cukor, 1 liter tej.

Mind a számfogalom, mind a mennyiségfogalom állandósága lassan alakul ki a

gyermekeknél. A mennyiség állandóságáról akkor lehet beszélni, ha maga a
mennyiség változatlan, állandó tényezőként jelenik meg a gyerek tudatában.
Érthetőbben: ha a mennyiség minden helyzetben és elrendezésben ugyanaz.

A 3-4 éves gyermek: elszámlál valameddig, de a szám itt még csak egy szó,
nem fejez ki mennyiséget. A 7 éves gyermek képes fogalmakban gondolkodni,
megérti, hogy hat gyöngy bármilyen helyzetben, elrendezésben hat marad. A fogalmi
látásmód tehát kialakítja benne a szám, a mennyiség állandóságának fogalmát.

Az iskolába lépés előtt ajánlott a számok, mennyiségek pontos megértését

célzó játékok kipróbálása.