Öszentsége, A Dalai Láma A Meditació Szakaszai PDF

ŐSZENTSÉGE, A DALAI LÁMA
A MEDITÁCIÓ
S Z A K A S Z A I
Édesvíz Kiadó
Budapest
TARTALOM
Előszó 7
Prológus 11
Bevezetés 19
1. Mi az elme? 31
2. Az elme kiművelése 41
3. Együttérzés 47
4. Az egykedvűség mint a szerető jóság 53
gyökerének kifejlesztése
5. A szenvedés természetének azonosítása 65
6. Bölcsesség 95
7. A nyugodt megállapodottságról és 105
a különleges felismerésről való meditáció
közös előfeltételei
8. A nyugodt megállapodottság gyakorlása 119
6 A meditáció szakaszai
9. A különleges felismerés megvalósítása 135

10. Módszer és bölcsesség egyesítése 155
Glosszárium 175
Bibliográfia és idézett művek 181
Jegyzetek 183
ELŐSZÓ
Nagy örömünkre szolgál, hogy közreadhatjuk Kamala-

síla1 A meditáció szakaszai című írását Őszentsége, a
Dalai Láma kommentárjaival. Azóta, hogy Őszentsége
ezeket a kommentárokat hozzáfűzte a szöveghez 1989-
ben, erősen élt bennünk a vágy, hogy könyv formájában
is elérhetővé tegyük őket. Sokat dolgoztunk rajta, most
pedig boldogok vagyunk, hogy a fáradozásaink gyü-
mölcse beérett.
Kamalasíla ácsárja a IX. században élt. Nagy tudós
szent volt, a nagy apát, Sántaraksita tanítványa. Az ilyen
tanítók együtt érző munkálkodásának köszönhető, hogy
Tibetben Buddha tanításainak egy teljes és tiszta formá-
ja virágzott ki. Kamalasíla egyedi szerepet töltött be eb-
ben a folyamatban, ő volt ugyanis az első indiai tudós
szent, aki egy jelentőségteljes szöveget alkotott Tibetben,
szem előtt tartva a tibeti emberek szükségleteit, mind-
eközben pedig arra törekedett, hogy eloszlassa a köztük
elterjedt félreértéseket. Sajnos, a mostani zűrzavaros
idők és különösen a Tibetet ért tragédia miatt a komoly
tanítványoknak és gyakorlóknak régóta nem volt lehető-
ségük, hogy ilyen fontos szövegeket hallgassanak, róluk

olvassanak, gondolkozzanak vagy meditáljanak. Ezt fel-
ismerve Őszentsége, a Dalai Láma, a megannyi rá nehe-
zedő teher és kötelezettség ellenére, jelentős erőfeszíté-
seket tett ennek a tradíciónak a megőrzése érdekében,
hogy elősegítse az ilyen fontos és ritka szövegek tanul-
mányozását és gyakorlatba ültetését. Ezért aztán több
esetben is tanításaiba foglalta a A meditáció szakaszait.
Boldogok vagyunk, hogy közölhetjük a kommentáro-
kat, amiket Manaliban fűzött a szöveghez; ez a városka
a Kullu-völgy északi részén, India Himachal Pradesh
államában fekszik, amely régóta jó kapcsolatokat ápol
a tibetiekkel és az indotibeti határon élő emberekkel.
Őszintén reméljük, hogy szerény erőfeszítéseinkkel mi
is hozzájárulhatunk Kamalasíla ácsárja feddhetetlen ta-
nításainak megőrzéséhez. Reméljük, hogy mindaz a po-
zitív benyomás, amit az olvasók e könyv által szereznek,
elősegíti majd, hogy minden érző lény elérje a buddha-
ság végső boldogságát.
Minden érdemet, ami ezt a munkát illetné, a Budd-
hadharma kivirágzásának, az érző lények közti békének,
és Őszentsége, a Dalai Láma, illetve a többi nagy spiri-
tuális tanító és gyakorló hosszú életének ajánlunk. Hálá-
sak vagyunk Susan Kysernek, szerkesztőnknek a Snow
Lion kiadónál, felbecsülhetetlenül értékes tanácsaiért,
amelyek nagyban emelték a végső változat színvonalát,
és mindenkinek, aki közvetlenül vagy közvetve segített
abban, hogy vállalkozásunkat siker koronázza.
A magyar kiadásnak alapul szolgáló angol kiadás for-
dítását a következő csapat végezte el: Geshe Lobsang
Előszó 9
Jordhen, aki a dharamszalai Buddhista Dialektika Inté-

zetében végzett tanulmányokat, 1989 óta pedig Őszent-
sége, a Dalai Láma mellett tölt be vallási asszisztensi és
személyes tolmácsi feladatokat; Losang Choephel Gan-
chenpa, aki szintén a Buddhista Dialektika Intézetében
tanult, és immár több mint egy évtizede dolgozik budd-
hista fordítóként, kezdetben a dharamszalai Tibeti
Könyvek és Levelek Tárában, majd Ausztráliában; és
Jeremy Russell, a dharamszalai Norbulingka Intézet ál-
tal k i a d o t t Chö-Yang, the Voice of Tibetan Religion and
Culture című munka szerkesztője.
PROLÓGUS
Indiai nyelven Bhavanakrama, tibeti nyelven

Compai Rimpa.
Hódolat az ifjú Mandzsusrínak2! A meditáció szakaszait

fogom röviden elmagyarázni azoknak, akik a mahájána
szútrákat követik. Az okos embernek, aki gyorsan kí-
vánja elérni a mindentudást, szándékos erőfeszítést kell
tennie, hogy beteljesítse ennek okait és feltételeit.
A nagy szellemi mester, Kamalasíla A meditáció sza-

kaszai című műve három részre tagolódik: kezdetire,
középsőre és végsőre. En most meditáció szakaszainak
középső részéről fogok beszélni. Ennek az értekezésnek
az alapvető témái a bódhicsitta3 ébredő elméje és a töké-
letes szemlélet. A végső buddhasághoz kétféle szellemi
út vezet: a módszeré és a bölcsességé. Ez a két minőség
hozza létre a fizikai testet, más néven rupakáját, és a
bölcsességtestet, más néven dharmakáját. Az első a más
érző lények jóllétéért való munkálkodás tökéletességét,
a második pedig az ember saját céljainak tökéletességét
jelöli. A bódhicsitta megteremtésének módszerei és az
üresség felismerésének bölcsessége együtt jelentik a budd-

hista tanítások alapját, ez a szöveg pedig tiszta kifejtését
adja a megvilágosodás felé vezető buddhista út ezen két
aspektusának.
Ha közelebbről megvizsgáljuk ezeket a tanításokat,
megértjük, hogy a bódhicsitta, vagy ébredő elme gyöke-
re az együtt érző gondolkodás. A megvilágosodás eme
eszméjét át kell ültetnünk a gyakorlatba, a bölcsességgel
együtt, amely felismeri minden jelenségek végső termé-
szetét, az ürességet. Ez a tudás a különleges felismerés
és a nyugodt és megállapodott elme egyesülése, amely
egyhegyűen koncentrál tárgyára, az ürességre.
A legtöbbetek, akik most hallgatjátok ezt a beszédet,
Indiából, Lahaul, Kinnaur és Spiti körzetéből érkez-
tetek, és rendelkeztek némi előzetes tudással. És mégis,
a tanítási technika, amit használni fogok, elsősorban
azoknak kedvez majd, akik nem hisznek a vallásban.
Nekik szeretném megmutatni, hogyan válhat érdekessé
az ember számára a vallás, és különösképpen a buddhiz-
mus. Számos érvelési mód létezik, amely felkeltheti az
érdeklődésünket a vallás iránt. Ily módon megszülethet
bennünk a felismerés, hogy a vallás nem puszta hiten
alapszik, hanem a hit az értelemmel és a logikával kar-
öltve kel életre. Alapjában véve kétféle hit létezik: az,
amelyik nem alapszik semmilyen tapintható logikán, és
az, amely mögött ott áll az értelem. A második fajta hit
esetében az ember megvizsgálja hite tárgyát, és megnézi,
milyen jelentőséggel bír szükségleteire és kívánalmaira.
Vagyis, a hit az után alakul ki benne, hogy belátta az elő-
nyeit. Általában a buddhizmusban, és különösen a ma-
Prológus 13
hájána ösvényen ezért először mindig megvizsgáljuk

a tanítások tartalmát, és csak azokat fogadjuk el, ame-
lyek logikusak és értelmesek, a logikátlanokat pedig el-
vetjük. Ezért pedig előfordul, hogy olyan tanításokat,
amiket maga a Buddha fogalmazott meg, nem szó sze-
rint kell értenünk, hanem le kell fordítanunk. Azokat az
írásos tanításokat, amelyek nem állják ki a logikai elem-
zés próbáját, nem szabad szó szerint vennünk. A másik
oldalról viszont, ha egy írásos tanítás kiállja a logikai
elemzés próbáját, szó szerint kell vennünk. Ugyanakkor,
ha egy másik írásos tanítást keresnénk annak eldöntésé-
re, hogy megkülönböztessük azokat az írásos tanításo-
kat, amelyeket szó szerint kell vennünk, azoktól, ame-
lyeket le kell fordítanunk, a végtelen regresszió hibájába
esünk. Ezért mindkétféle írásos tanítást a logika szerint
kell megvizsgálnunk. Láthatjuk tehát, hogy a buddhista
szövegek tanulmányozásában a logikának nagyon fontos
szerep jut.
Mielőtt azonban belekezdenénk a vizsgálódásaink-
ba, alapvetően lényeges, hogy tanulmányozzuk azokat
a technikákat, amikkel próbára tehetjük elemzésünk tár-
gyát. Azok számára, akik a gyakorlatban szeretnék kö-
vetni a Buddha tanításait, a puszta hit nem elég. A hitet
meg kell támogatni az értelemmel. Tanulás közben
mindig kövessetek logikus módszert. Szeretném, ha jól
figyelnétek arra, amit mondok; készítsetek jegyzeteket,
vagy használjatok más eszközöket, hogy később vissza
tudjátok idézni az elhangzottakat.
Először is, hadd magyarázzam el, hogy mit értünk
áldás alatt, amikor például egy láma áldásáról, vagy
a Dharma áldásáról esik szó buddhista szövegekben. Az

áldásnak mindig a ti saját elmétekből kell megszületnie.
Nem olyasvalami, ami kívülről jön, jóllehet egy láma ál-
dásáról, vagy a három menedék áldásáról beszélünk.
Amikor elmétek pozitív minőségei megnövekednek, ne-
gatív minőségei pedig lecsökkennek, ez jelenti az áldást.
Tibetiül az áldás szó [byin-rlab, ejtsd: csin-lap] két rész-
re tagolható - a byin „nagyszerű lehetőséget" jelent,
a rlab pedig „átalakulást". A byin-rlab jelentése tehát
nem más, mint átalakulni egy nagyszerű lehetőséggé.
Az áldás olyan pozitív minőségek kifejlesztését jelen-
ti, amelyeknek nem voltatok birtokában azelőtt, illetve
a már kifejlesztett pozitív tulajdonságaitok továbbfej-
lesztését. Emellett az elme tisztátalanságainak csökken-
tésére is utal, amelyek a teljesség minőségeinek kifejlesz-
tését akadályozzák. A valódi áldást tehát akkor kapjátok,
amikor elmétek erényes tulajdonságai megerősödnek,
tökéletlen tulajdonságai pedig erejüket veszítik.
A szöveg azt mondja: „Az okos embernek, aki gyor-
san kívánja elérni a mindentudást, szándékos erőfeszítést
kell tennie, hogy beteljesítse ennek okait és feltételeit."
Ez azt jelenti, hogy ez a könyv elsősorban a meditáció
módszereivel és gyakorlatával foglalkozik, nem pedig
azoknak a tárgyaknak a kimerítő elemzésével, amelyeket
a filozofikusabb hangvételű munkák cáfolnak vagy mu-
tatnak be. Nem arról van szó, hogy a buddhista tanítá-
soknak két különálló és egymástól független csoportja
létezne — hogy egyes művek csupán az értekezést szol-
gálnák, míg mások csupán a gyakorlatot. Minden szö-
veg tartalmaz olyan tanításokat, amelyek segítenek az
Prológus 15
elme megfékezésében. Ugyanakkor a hangsúlyok egyér-

telműen különbözőek az egyes szövegeken belül. Van-
nak, amelyek elsősorban a tanulmányozásra és az el-
mélkedésre alkalmasak, míg mások különös hangsúlyt
fektetnek a meditáció gyakorlatára. A jelen szöveg az
utóbbi csoportba tartozik. Épp ezért, tartalmának meg-
felelően, A meditáció szakaszai címet viseli. Es, amint a
cím is sugallja, a szöveg azt mondja el, mi kell hozzá,
hogy a szellemi ösvény lépései a megfelelő sorrendben
bontakozzanak ki a meditáló elmefolyamában, nem pe-
dig összevissza és rendezetlenül.
A meditáció szakaszainak három része közül ez a kö-
zépső. Kamalasíla ácsárja eredetileg a saját indiai anya-
nyelvén tanította. Maga a szöveg is a szanszkrit címmel
kezdődik, amelyet azért őriztek meg, hogy jótékonyan
hasson az olvasóra, és nyitottá tegye az elméjét erre
a szent nyelvre. A cím indiai irodalmi nyelven való fel-
tüntetésének történelmi dimenziói is vannak. Mióta
a civilizáció ráköszöntött Tibet havas földjére, és a tibeti
nemzet lassan fejlődésnek indult, az itt élő emberek ter-
mészetes módon kapcsolatot kerestek a szomszédos or-
szágokkal. Visszatekintve láthatjuk, hogy a tibetiek sok
pozitív szociokulturális elemet vettek át a környező né-
pektől. India például, déli szomszédunk, a vallás, a kul-
túra és sok egyéb olyan téma forrása volt, amelyek
gazdagítják az elmét. Hasonlóképpen az olyan ősi tu-
dományok is, mint az orvoslás, a buddhista filozófia,
a szanszkrit nyelv és így tovább, Indiából, a nagy tudó-
sok hazájából érkezett. Ezért tiszteljük mi, tibetiek
Szent Földként Indiát. Kína jó ételeiről és sokféle zöld-
ségéről ismeretes. A tibeti nyelvben a zöldség szót a kí-

naiból vettük át, és még ma is nagyon sok zöldséget a kí-
nai nevén hívunk. Ezt kaptuk a kínaiaktól. Hasonló-
képpen, mivel a mongol ruhák jól használhatók a hideg
éghajlaton, a tibetiek lemásolták ezeket a viseleteket.
Vagyis, az évszázadok során a tibetiek mindenféle kap-
csolatot alakítottak ki a szomszédaikkal. Átvettünk
nagyon sok hasznos dolgot, ugyanakkor kialakítottuk
a saját társadalmi és kulturális jellemzőinket. Amikor
a szöveg elején azt olvashatjuk, hogy „indiai nyelven",
az a szöveg hitelességét jelzi - azt, hogy az indiai mes-
terek tanításaiban gyökerezik.
Ezután a szöveg azt mondja, „tibeti nyelven", és
megadja a tibeti címet. Ez azt jelzi, hogy a szöveget le-
fordították egy másik ország, Tibet nyelvére. A tibeti
nyelv elég gazdag ahhoz, hogy képes legyen nagy tanítá-
sokat pontosan kifejezni, köztük a szútrákat és a hozzá-
juk fűzött kommentárokat. Az évszázadok során a tibe-
ti nyelv fontos közvetítő közege volt mind a buddhiz-
musról folytatott értekezéseknek, mind a gyakorlati
aspektusoknak. Még ma is úgy tűnik, hogy szinte a tibe-
ti az egyetlen nyelv a világon, amely képes teljes mérték-
ben visszaadni és közvetíteni a buddhista tanítások tel-
jességét, beleértve a hinajána, mahájána és tantrikus ká-
nont. A tibeti ezért egy nagyon fontos, és a buddhizmus
szemszögéből nézve különösen értékes nyelv.
„Hódolat az ifjú Mandzsusrínak!" Ez a mondat a
fordító főhajtását és kérését fejezi ki. Azért van szükség
rá, hogy a tiszteletadással kezdje, hogy képes legyen aka-
dályok nélkül befejezni a munkát. Ahogyan azt a törek-
Prológus 17
vését is kifejezi, hogy beteljesítse átmeneti és végső cél-

ját. A tiszteletadás Mandzsusrít illeti, a múlt vallásos ki-
rályainak egy rendelete nyomán, amelynek az volt a cél-
ja, hogy tisztán jelezzék, az adott szútra vagy kommen-
tár a Buddha tanításainak három csoportja [amelyeket
pitakának, vagy kosárnak neveznek] közül melyikhez
tartozik. Ha a szöveg a Filozófiai értekezések gyűjte-
ményét gyarapítja, a főhajtás minden buddha és bódhi-
szattva előtt történik. Ha a Tanítások gyűjteményébe
tartozik, akkor Mandzsusrít illeti. Ha pedig a szöveg
a Fegyelmi rendszabályok gyűjteményébe sorolható, a
tiszteletadás a mindentudóknak jár. A fordító tisztelgé-
se tehát hagyományos gyakorlatot követ. A tanítás fő té-
zise az éntelenség ama bizonyításával kapcsolatos, hogy
az ember arra az egyhegyű koncentrációra támaszkodik,
amely a különleges felismerés és a nyugodt és megállapo-
dott elme egyesüléséből jön létre. Es, mivel a Tanítások
gyűjteményébe tartozik, Mandzsusrít illeti a főhajtás.
Az „azoknak, akik a mahájána szútrákat követik"
kifejezéssel a szerző a meditáció folyamatát fedi fel rövi-
den azok előtt, akik ezt az értekezést tanulmányozzák.
Felvetődik hát a kérdés: Mi a végső célja azoknak, akik
a mahájána tanításokat követik? A válasz pedig a budd-
haság. Mivel a mahájána tanítások végső célja elérni
a mindentudás eme állapotát, a gyakorlónak közelről
kell megvizsgálnia az eszközöket és módszereket, amik
elvezetnek ennek megvalósításához. Vizsgálódásai révén
pedig hiba nélkül és teljes mértékben végre kell hajtania
a kurzust, amely elősegíti ezt a megvalósítást. Ez tehát
a könyv rövid foglalata.
BEVEZETÉS
Fenséges Nágárdzsuna4 szavai szerint,
Ha a végső megvilágosodást keresitek

Magatok és a világ számára,
Tápláljatok magatokban önzetlen gondolatot,
Amely állhatatos és szilárd, akár egy hegy,
És mindent átölelő együttérzést,
És transzcendens bölcsességet, mely mentes a kettősségtől.
Nekünk, akik boldogságot kívánunk mások és önma-

gunk számára, átmenetileg éppúgy, mint hosszú távon,
törekednünk kell a mindentudás állapotának elérésére.
Együttérzés, önzetlen gondolkodás és a tökéletes szem-
lélet az alapjai és nélkülözhetetlen elemei a legmagasabb
szintű megvilágosodáshoz vezető ösvénynek. Ezek talál-
kozásánál van hitünk Urunk, a Buddha tanaiban, és be-
engedést nyerünk tanításaiba. Mentessé válunk a leg-
főbb akadályoktól, és sikerül teljesítenünk a kellő felté-
teleket, hogy tanulmányozhassuk a Buddha tanításainak
hatalmas és mélységes aspektusait, elmélkedhessünk a

tartalmukon, és meditálhassunk a jelentésükön. így hát,
ki kell használnunk mindezt a lehetőséget, hogy a jövő-
ben ne legyen okunk megbánásra, és ne bizonyuljunk
önmagunk ellenségének. A kadam5 rendbéli Szangpuva
gese6 szavai épp erről szólnak. A következő versszaká-
ban egyenesen szívem közepébe talál:
A tanulás és a tanítások hallgatása akkor helyes, ha jó-

tékony hatással van az elmére. A fegyelmezett viselke-
dés annak a jele, hogy az ember meghallotta a tanítá-
sokat. A szenvedések múlása a meditáció jele. jógi az,
aki érti a valóságot.
Egy dolgot nagyon tisztán kell látnotok: a Dharma

tanításoknak egy feladatuk van, ez pedig nem más, mint
az elme megfegyelmezése. A tanítóknak gondoskodni-
uk kell róla, hogy tanításaik jótékony hatással legyenek
tanítványaik elméjére. Instrukcióiknak a saját tapaszta-
lataikon kell alapulniuk, amelyek a Dharma megértésé-
ből következnek. A tanítványoknak is azzal a céllal kell
részt venniük a tanításokon, hogy elméjüket fejlesszék.
Minden lehetséges erőfeszítést meg kell tenniük, hogy
irányításuk alá vonják fegyelmezetlen gondolataikat.
Ezért buzdítalak benneteket arra, hogy kövessétek szor-
galmasan a nagy kadampa gesék szavait. Ok azt taná-
csolták, hogy az ember teremtsen összhangot az elme és
a Dharma között. Ezzel ellentétben, ha a tudást és a gya-
korlatot két, egymástól független és különálló entitás-
ként kezeljük, a tanítások hatástalannak bizonyulhatnak.
A szellemi gyakorlat során alaposan meg kell vizsgál-
Bevezetés 21
nunk önmagunkat, és a Dharmát tükörként kell hasz-

nálnunk, amelyben láthatóvá válnak számunkra testünk,
beszédünk és elménk hibái. Mind a tanítónak, mind
a tanulónak akarnia kell, hogy a tanítás gyakorlata révén
jót tegyen önmagával és másokkal. Ahogyan a lam-rimJ
imákban találhatjuk:
Erős együttérzéstől hajtva,
Legyek képes rá, hogy értelmezzem a Buddhadharma
kincsét,
És új helyekre vigyem,
És olyan helyekre, ahol megfogyatkozott.
A buddhista tan nem fizikai jellegű. Ezért a buddhiz-

mus terjesztésének és visszaállításának sikere belső szel-
lemiségünktől, vagyis elménk kontinuumától függ. Ha
képesek vagyunk csökkenteni az elme hibáit, pozitív mi-
nőségei megnövekednek. A Buddha tanainak megőrzé-
se és hirdetése tehát azt jelenti, hogy pozitív átalakulást
váltunk ki. Nyilvánvaló, hogy maga a tan nem megfog-
ható létező, vagyis nem lehet adni-venni a piacon, és
nem valósítható meg fizikai értelemben. Fordítsatok fi-
gyelmet az alapokra, például a hármas gyakorlat végzé-
sére - vagyis kultiváljátok magatokban a lemondás eré-
nyét, a bódhicsitta ébredő elméjének tudatosságát, és az
üresség felismerésének bölcsességét.
A buddhista tanok megőrzésének és továbbadásának
felelőssége a miénk - azoké, akiknek hitük van ezekben
a tanokban. Ezt pedig a Buddha iránt érzett vonzódá-
sunk és tiszteletünk alapozza meg. Ha mi magunk nem
teszünk semmi építőt, csak várjuk, hogy mások tegye-
nek, akkor természetesen semmi sem lehetséges. Első

lépésként saját elménkben kell kifejlesztenünk azokat
a pozitív minőségeket, amiket a Buddha tanított. Aztán,
miután megfelelően megfegyelmeztük elménket, re-
ménykedhetünk, hogy segíthetünk mások elméjének
megfegyelmezésében is. A nagy Congkapa 8 egyértel-
műen kimondta, hogy azoknak, akik nem fegyelmezték
meg önmagukat, szinte semmi esélyük nincs mások
megfegyelmezésére. Ácsárja Dharmakírti9 nagyon vilá-
gosan fogalmazta meg ezt az elvet:
Ha a módszer homályos [neked],
A magyarázat természettől fogva nehéz.
A bódhiszattvák, akikben ez a szándék munkál, vég-

ső célja, hogy elérjék a megvilágosodás állapotát. Ennek
érdekében olyan gyakorlatokat végeznek, amelyek fel-
számolják az elmére ható zavaró érzelmeket. Ezzel egy
időben szellemi felismerések megélésére is törekszenek.
Következésképpen a bódhiszattvák a folyamat során
megszabadulnak a bennük lévő negatív minőségektől,
a pozitívakat pedig kiművelik magukban, és így képessé
válnak rá, hogy segítsenek más érző lényeken. A Kom-
mentárok (Dignága 10) „A hiteles gondolkodás kivonata '
című munkájához így ír:
Az együttérzők minden eszközt megragadnak,

hogy enyhítsék az élők szenvedését.
Ezért nekünk, akik hiszünk a Buddha tanításaiban,

mindent meg kell tennünk, hogy kifejlesszük magunk-
ban az erényeket. Ez nagyon fontos. És főleg ebben a
Bevezetés 23
mostani korszakban, amikor azt láthatjuk, hogy a Budd-

ha tanításai elkorcsosultak. Mi, tibetiek fennhangon ágá-
lunk a kínaiak ellen, és kritizáljuk őket, amiért pusztítást
vittek véghez országunkban. A lényeg azonban az, hogy
a buddhizmus követőiként minden körülmények között
tartanunk kell magunkat ennek alapelveihez. A tanítá-
sok csak akkor érik el céljukat, ha belátjuk a gyakorlás
előnyeit, fegyelmezettek maradunk, és pozitív átalaku-
lást indítunk el a szívünkben. Nem úgy, mint az egyéb
témákról szóló előadásoknál, amelyeket azért hallgatunk
meg, hogy ötleteket nyerjünk és információhoz jussunk.
Talán most azt kérdezitek, mik az ismérvei egy igazi
Dharma gyakorlónak. A gyakorlat a tíz nem erényes
cselekedettől való tartózkodás etikai elvével kezdődik.
Pontosan kell azonosítanotok a test, a beszéd és az elme
minden negatív tényezőjét, és meg kell értenetek ezek
ellenszereit. Ezzel az alapvető tudással az ember elhagy-
hatja az olyan negatív cselekedeteket, mint a lopás, a ha-
zugság és így tovább, és gyakorolhatja az őszinteséget,
a kedvességet, és a többi erényes cselekedetet. A felszen-
telt szerzeteseknek és szerzetesnőknek a kolostori rend-
szabályokat kell követniük. Ezek megszabják, miként vi-
seljék a szerzetesi ruhát, hogyan kommunikáljanak má-
sokkal és így tovább. Sőt, még arra vonatkozóan is
kapnak utasítást, hogy hogyan nézzenek más emberek-
re, és hogyan szólítsák meg őket.
A Dharma gyakorló egyik legfőbb kihívása, hogy mi-
ként álljon ellen zavaró érzelmeinek, és végső soron mi-
ként szabadítsa meg magát tőlük. Ennek nehézségét az
az egyszerű igazság okozza, hogy ezek a zavaró érzelmek
a kezdetek kezdetétől fogva mindenféle szenvedést

okoznak nekünk, embereknek. Ha valaki megtámad
bennünket, vagy ellenség üldöz, kiabálni és sírni kez-
dünk. A külső ellenségek azonban, legyenek bármilyen
kegyetlenek is, csupán egy életen át vannak ránk hatás-
sal. Ezen az életen túl nincs hatalmuk felettünk. Más-
részt azonban, a romboló érzelmek a mi belső ellensé-
geink, amelyek egyértelműen képesek katasztrófákat
okozni a következő életeinkben is. Valójában ezek a mi
legrosszabb ellenségeink.
A Dharma gyakorló igazi próbáját épp ezért ez adja:
ha zavaró érzelmei szűnőben vannak, akkor a gyakorlat
hatásos. Ez az igaz gyakorló azonosításának legfőbb kri-
tériuma, és nem az, hogy mennyire tűnik szentnek külső
megjelenésében. A meditáció célja nem más, mint hogy
csökkentse az elme káprázatait, és végső soron gyöke-
rüknél fogva teljesen eltávolítsa őket. Azáltal, hogy ta-
nulmányozza és gyakorolja a tanítás mély és hatalmas
aspektusait, a gyakorló, aki egyre jobban belemerül az
éntelenségről való meditációba, végül megérti a valóságot.
Nektek, akik a tanításokat hallgatjátok, alapvetően
fontos ismernetek ennek hatékony eszközeit. Ehhez
mentessé kell válnotok a hallgató (akit egy edényhez ha-
sonlíthatunk) három hibájától, és ki kell fejlesztenetek
magatokban a hat kedvező szándékot. A hibák közül az
első az, ha úgy hallgattok, mintha egy fejjel lefelé fordí-
tott edény volnátok. Ilyenkor fizikailag talán jelen vagy-
tok a tanításokon, mentálisan azonban valahol egész
máshol jártok. Vagyis, amikor valaki tanít valamit nek-
tek, egyáltalán nem hallgattok rá. Nem érdekel bennete-
Bevezetés 25
ket, amit mond, és meg sem halljátok. Ez nyilvánvalóan

nagy akadálya a tanulásnak, amit el kell hárítanotok,
hogy teljes figyelemmel és érdeklődéssel vehessetek részt
a tanításokon.
A második hiba, ha úgy hallgattok, mintha lyukakkal
teli edény lennétek. Ilyenkor, noha odafigyeltek a taní-
tásokra, nem jegyzitek meg a tartalmukat. Ez a tudatos-
ság és az emlékezet hiányát jelzi. A Dharma gyakorlása
azt jelenti, hogy képesnek kell lennetek tanulni abból,
amit hallottatok. Nem időtöltés, mint például a mese-
hallgatás. A tanítások útmutatást adnak nektek arra néz-
ve, hogyan élhettek értelmes életet, és alakíthattok ki
megfelelő hozzáállást a dolgokhoz. Épp ezért, ha azt
szeretnétek, hogy hasznotokra váljanak, tudatosan meg
kell tartanotok őket. A tanulás minden folyamata során,
legyen az hallgatás, olvasás stb., teljes figyelemmel kell
lennetek, és törekednetek kell rá, hogy megjegyezzétek
a tanítások tartalmát. Ha az érdeklődésetek nem teljes,
és csak félig figyeltek, az információknak csupán a felét
fogjátok megjegyezni, és csupán csak rövid időre. Hogy
ne így legyen, el kell gondolkodnotok azon, amit hallot-
tatok, újra meg újra. Ez lehetővé teszi, hogy a tudás hosz-
szú időre benne maradjon a fejetekben. A tanítások
megjegyzésének másik módszere a vita, amin a klasszi-
kus vitázó iskolák is alapulnak.
A hallgató harmadik hibája a motivációval kapcsola-
tos, és ahhoz hasonlítják, amikor egy edénybe mérget
öntenek. A tanítások hallgatása közben el kell kerülnö-
tök a csalárd indítékokat. Minden cselekedetet, de külö-
nösen a Dharma gyakorlást - a szent szövegek hallgatá-
sát és olvasását - csakis jó szándékú indítékkal végezzétek.

Igyekezzetek irányításotok alá vonni a fegyelmezetlen
elmét, és fokozatosan törekedjetek a buddhaság állapota
felé, hogy minden érző lény javát szolgálhassátok. Óva
intelek benneteket attól, hogy a Dharma tudást más tu-
dományokhoz hasonlóan pusztán megélhetési célokra
akarjátok használni.
Most pedig engedjétek meg, hogy rátérjek a fő té-
mámra, Kamalasíla A meditáció szakaszai című művére.
A szerző végtelenül jó volt Tibethez. A nagy Congkapa
tiszteletre méltó tudósként emlegeti, nem érdemtelenül.
A sok szöveg közül, amiket írt, a jelen mű és A középút
megvilágítása a legtöbbre tartott.
A meditáció szakaszai átadási útvonala igencsak ritka.
Tibet közép- és délnyugati régióiban az átadás nem volt
széleskörű. Elszigetelt helyeken talán ismerték. Khunnu
láma Tendzin Gyalcen Khámban kapta meg a tanítást,
majd továbbadta Szerkong rinpocsénak. Akkoriban én
nem jutottam hozzá a tanításhoz, jóllehet szerettem vol-
na. Ugy gondoltam, hogy mivel a szöveg nem túl hosz-
szú, nem gond, ha későbbre halasztóm. Helyette olyan,
más fontos értekezésekkel kapcsolatos tanításokat igye-
keztem megkapni, mint például Putön Rincsen Drup 11
Nagy magyarázat a Kálacsakráról 12 című műve, a Kála-
csakra összefoglaló tantráy&., és a hatkötetes Magyarázatok
a Makulátlan Fény című nagy kommentárokhoz.
Épp Svájcban voltam, amikor kaptam egy táviratot,
hogy Szerkong rinpocse eltávozott, Jongzin Ling rin-
pocse pedig gyengélkedik. Belém nyilallt a felismerés,
hogy nagy árat kell fizetnem, amiért nem igyekeztem
28
Bevezetés
megkapni A meditáció szakaszaival kapcsolatos tanításo-

kat. Szomorú voltam, és a veszteség érzése gyötört.
Ezek után minden lámától és gesétől arról érdeklődtem,
hogy ki viszi tovább az átadás vonalát. Egyszer aztán,
amikor Bodh Gajában 13 jártam, találkoztam a szákja
apáttal, Szangye Tendzinnel. Elmondta nekem, hogy ő
kapott tanításokat A meditáció szakaszairól egy öreg lá-
mától, Khámból, aki Lhászában járt zarándoklaton. Azt
gondoltam, hogy mivel Khunnu láma rinpocse is Khám-
ból kapta a tanításokat, ez a vonal ugyanaz, így megbíz-
hatok a tanítások hitelességében.
Korábban, ha új szövegek tanulmányozásába kezd-
tem, mindig kikértem Jongzin Ling rinpocse tanácsát.
Ekkor azonban már nem élt. Tiszteletre méltó Gen
Nyima viszont szintén Bodh Gajában tartózkodott, ve-
lem egy időben. így hát elmondtam neki, mire készülök,
és kikértem a véleményét. Áldását adta rá. így történt,
hogy a szakja apát14, Szangye Tendzin átadta nekem
a tanításokat. Nagyon boldog voltam és szerencsésnek
éreztem magamat, ez pedig automatikusan megszabadí-
tott a lelkifurdalás terhétől. Ez a szakja apát igen ismert,
és nagy tiszteletben áll a szakja körökben. Manapság
a nyolcvanas éveiben jár. Ahogy tudom, a szövegről nin-
csenek írásos magyarázatok; én legalábbis nem találkoz-
tam velük. A nagy Congkapa hosszan idéz belőle Az ös-
vény nagy állomásai című művében, ezért gondolom,
hogy ideális lesz, ha ebből a forrásból egészítem ki a sa-
ját magyarázataimat.
Kamalasíla csodálatos szolgálatot tett a Buddha tana-
inak. Állhatatos és jó szándékú törekvésével tökéletes
alapot teremtett a tanításoknak az idő alatt, amíg Tibet-

ben élt. A vallásos érzületű tibeti király, Thriszong De-
cen15 hívta meg Sántaraksita16 ácsárját és guru rinpo-
csét, azaz Padmaszambhavát17. Ez a három nagyszerű
ember végtelenül kegyes volt Tibet havas földjéhez. Az
ő közbenjárásuknak és együttműködésüknek köszön-
hető, hogy létrejött az országban a buddhizmusnak egy
teljes válfaja, amely magában foglalja a tantrákat is. Sán-
taraksita ácsárja tisztában volt a veszéllyel, hogy félreér-
tik és félreértelmezik a filozófiát, ezért meghagyta, hogy
ilyen esetben forduljanak Kamalasílához. A történelem
arról tanúskodik, hogy ezen okból hívták Kamalasílát
Tibetbe, és így született meg A meditáció szakaszai. Az
első rész végén a szerző maga is említi, hogy Thriszong
Decen személyes kérésére írta meg a szöveget.
A tibeti emberek érdekében, hogy meggyökereztesse
köztük a buddhizmus tanait, a nagy Kamalasíla volt
olyan jó, hogy eljött Tibetbe. A meditáció szakaszai há-
rom része Tibetben íródott, és a kínai Hosang 18 volt az
egyik katalizátora. Általános filozófiai elvei más lapra
tartoznak, az azonban bizonyos, hogy Hosang buddhis-
ta szemlélettel kapcsolatos értelmezése téves volt. Ka-
malasíla ácsárja azért írta meg ezt a szöveget, hogy meg-
előzze ezeknek a téves nézeteknek a terjedését. Ebből is
láthatjuk, hogy azokban az időkben a tiszteletben álló
emberek óriási tudományos és erkölcsi nagyságról tettek
tanúbizonyságot. Kifinomult nyelven cáfolták a téves né-
zeteket, és sosem ellenfeleik személyét támadták. Ehe-
lyett tiszta és világos foglalatát adták a filozófiai nézetek-
nek, a meditációnak és a viselkedésnek, ahogyan a Budd-
Bevezetés 29
ha tanította. így a Buddha tanai túlragyogták az alantas

és hamis nézeteket, amelyek aztán maguktól elsorvad-
tak. Ennek a drága szövegnek különleges karmikus kap-
csolódása van Tibethez, a Hó Országához.
Egyértelmű tehát, hogy a szerző, Kamalasíla végtele-
nül kegyes és jó volt a tibetiekhez. A történelem azon-
ban azt mutatja, hogy a tibeti nép ahelyett, hogy megfe-
lelően kifejezte volna háláját, elkövetett néhány hibát.
Történt néhány keresetlen incidens. Ha máshogy néz-
zük, élhetünk a tibeti mondással: „Ahol a Dharma ki-
virágzik, az ördög sem alszik." Hogy jól megalapozott
világi és vallási intézmények jöjjenek létre Tibetben, gu-
ru rinpocse megteremtette a feltételeket és megáldotta
a környezetet. De még ezekben az időkben is akadtak
emberek, akik akadályozták mindezt. Sőt, néha még
mintha maga a király sem tartotta volna be guru rin-
pocse kéréseit.
Szomorú ezt látni. De persze, másképp is nézhetjük.
A buddháknak és a bódhiszattváknak egyetlen dolguk
van: az érző lényekért tevékenykedni. Avalokitésvara19
például különleges módon kötődik Tibethez, és nagyon
sok jót tett velünk számos élete során. Mi, tibetiek azon-
ban még most is végeláthatatlan problémákkal nézünk
szembe. De ki kell tartanunk. A nemzetközi helyzet
képlékeny és folyton változik. Az igazság támogatókra
lel, és az igazság drága. Mára sikerült megfelelő alapok-
ra helyeznünk a jövőnket. Mindannyiunknak szorgal-
masan kell munkálkodnunk, hogy betöltsük személyes
küldetésünket ebben az életben, és a következőkben,
miközben ugyanúgy figyelmet kell szentelnünk a közös-
ség érdekeinek. Megadatott nekünk a szerencse, hogy

tanulmányozhatjuk ezt a nagyszerű szöveget. Bölcs vol-
na, ha magunkévá tennénk útmutatásait, és ezek alapján
megváltozatnánk az életünket.
A buddhista tanítások szerint nagyon fontos a pozitív
hozzáállás kialakítása. Arra kérlek benneteket, hogy
hallgassátok jó szándékkal ezt a tanítást, és közben gon-
doljátok azt, hogy „meghallgatom^ meditáció szakaszai
középső részét a nagy Kamalasílától, hogy elérjem a leg-
felsőbb buddhaság állapotát, és javára legyek minden ér-
ző lénynek ezen a végtelen világon." A test és az elme
minden cselekedetét elsősorban a szándék határozza
meg. Ezért minden olyan tett, amit jóakarattal végeztek,
az erényt és a boldogságot növeli, és hosszú távon a
buddhaság elérésének okait gyarapítja. Másrészről azon-
ban, ha a jó és egészséges indíttatás hiányzik, akkor még
a látszólag spirituális gyakorlatok is járhatnak negatív kö-
vetkezményekkel. Mivel a köztük lévő határvonal na-
gyon keskeny, az embernek különösen figyelnie kell erre.
Ebben a szövegben a szerző mind a hinajána, mind a
mahájána ösvényt tárgyalja. Kifejti a hagyományos
bódhicsitta és a hat tökéletesség gyakorlásának módsze-
rét, különös tekintettel a nyugodt és megállapodott el-
mére és a különleges felismerésre. Azok közületek, akik
nem ismerik a buddhizmus tanait, és nem hallottak még
ezekről a módszerekről és gyakorlatokról, próbálják meg
összefüggéseiben megérteni a szöveget, mert ez alapján
más tanítások is könnyen érthetővé válnak a számukra.
Ez a mű olyan, mint egy kulcs; megnyitja az ajtót a töb-
bi nagy buddhista szöveg felé.
1. fejezet
M l A Z ELME?
A mindentudás nem jöhet létre ok nélkül, mert ha így

lenne, akkor mindig minden mindentudó lehetne. Ha a
dolgok úgy történnének, hogy nem függenének vala-
mi mástól, akkor megkötés nélkül léteznének - és nem
lenne oka, hogy miért ne lehetne minden mindentudó.
Ezért aztán, mivel minden működő dolog csak alkal-
milag létezik, mindennek szigorú oka van. A minden-
tudás is azért ritka, mert nem létezik minden időben
és minden helyen, és mert minden nem lehet minden-
tudó. Ezért aztán egyértelműen okoktól és feltételek-
től függ.
A szöveg szerint a létező dolgoknak két típusa van:

azok, amik állandóan léteznek, és azok, amik alkalmilag.
Mi következik a dolgoknak ebből a második fajtájából -
azokból, amelyek egyszer léteznek, másszor azonban
nem? Természetesen vetődik fel a kérdés. A következ-
mény pedig nem más, mint hogy az átmeneti dolgok
okoktól függenek. A tény, hogy bizonyos dolgok csak
bizonyos időkben jönnek létre, igazolja az okok létezé-
sét. Hiszen, ha egyes dolgok csak egy időben jönnek lét-
re, máskor viszont nem, az azt jelzi, hogy nem minden-

től függetlenül léteznek, hanem más feltételektől függe-
nek. Ezért minden olyanjelenség, amely egyes időkben
létezik, máskor azonban nem, okok és feltételek függvé-
nye, amelyekből szintén többféle van. Az okoknak pél-
dául olyan fajtái vannak, mint az anyagi ok, a közvetlen
ok, a közvetett ok, az egyenlő állapot oka, a velejáró ok
és így tovább. Ugyanígy, a feltételeknek is több fajtája
van, például az objektív feltétel, az oki feltétel, az azon-
nali feltétel és így tovább. Azok a jelenségek tehát, ame-
lyek okoktól és feltételektől függenek, természetük sze-
rint változékonyak; sosem maradnak meg egy helyen, és
nem állandók.
A feltételhez kötött jelenségek három kategóriába
tartozhatnak - egyrészt a forma, másrészt a tudat kate-
góriájába, a harmadik kategóriát pedig azok a dolgok al-
kotják, amelyek az előző kettő közül egyikbe sem illenek
bele. A forma olyan aspektusokból tevődik össze, mint
az alak, a szín és így tovább; ezek a szem számára látha-
tók, és kézzel tapinthatók. A tudatnak nincs alakja, se
színe, és nem mérhető semmilyen fizikai mértékkel,
ehelyett természeténél fogva képes érezni és érzékelni.
Az idő, amely nem rendelkezik se alakkal, se tudatos-
sággal, a dolgok harmadik kategóriájába tartozik.
A mindentudó transzcendentális bölcsesség az a tu-
datosság, ami mindent tud. A mindentudás minőségét
nem lelhetjük fel a földben, a kövekben, vagy a hegyek-
ben. Olyasvalami általjön létre, aminek a feladata, hogy
tudatában legyen a tárgyaknak, ezért nem is hozhatja lét-
re semmi, ami híján van ennek a tudatosságnak. A min-
Mi az elme? 33
dentudás természetesen a végső cél, amely magában fog-

lal minden tökéletességet, a feltételhez kötött jelenségek
három kategóriája közül pedig a tudatéba sorolható.
A tudás és a megértés a tudat feladata. Amikor példá-
ul azt mondjuk, hogy „értem" vagy „látom", és köz-
ben keletkezik egy érzésünk vagy tapasztalatunk az
adott dologgal kapcsolatban, azt a tapasztalatot a tuda-
tunk aktiválja. Amikor a szem tudatossága látja a fizikai
formát, azt mondjuk, „látom a formát", amikor pedig
az elme tudatossága megtapasztalja a boldogságot vagy a
fájdalmat, azt mondjuk, „boldog vagyok", illetve „fáj".
Ezért, amikor azt mondjuk, hogy „azt tapasztalom",
„azt látom", „azt hallom" és így tovább, a tudatunk a
cselekvő ágens. A tudást tehát a tudat működteti.
A tudatosságok különböznek tudásuk hatókörében,
valamint intenzitásukban és élességükben. Nyilvánvaló
példa az emberi tudatosság és az állati tudatosság kü-
lönbsége. Az ember érzékelése sokkal szélesebb körű, és
a dolgok sokkal nagyobb változatosságát képes felfogni.
Az egyes emberi lények tudatossága is különbözik, ta-
nultságuk és tapasztalataik függvényében - minél ta-
nultabb valaki, és minél több tapasztalattal rendelkezik,
annál tágabb a tudata. A tudás és a megértés olyan tuda-
tosság talaján virágzik ki, amely képes érzékelni a tár-
gyait. Amikor a szükséges feltételek teljesülnek, a képes-
sége, hogy érzékeljen, megnövekszik, a tudás tárgyainak
hatóköre kitágul, a megértés pedig elmélyül. Az elme
ezen az úton érheti el lehetőségei csúcsát.
A mindentudás a teljes beteljesülése, vagy tökéletese-
dése az elme azon képességének, hogy érzékelje tárgyait.
Mindentudó abban az értelemben, hogy mindent tud-

hat, anélkül, hogy az idő és a tér különbségei akadályo-
kat gördítenének elé. A mindentudó bölcsesség a tuda-
tosságból születik, és definíció szerint okok és feltételek
teremtik meg. Ez azt jelenti, hogy még a mindentudó
bölcsesség sem jöhet létre okok hiányában. Ha nem ez
lenne a helyzet, és a mindentudó elme létrejöhetne ok
nélkül, az azt jelentené, hogy minden tudat mindentu-
dó. Hiszen, ha a dolgok okok és feltételek nélkül jönnek
létre, akkor vagy mindig létezőknek, vagy nem létezők-
nek kell lenniök. „Ha a dolgok úgy történnének, hogy
nem fiiggenének más dolgoktól, akkor sehol sem ütköz-
nének akadályba." Ez azt jelenti, hogy ha a dolgok úgy
jönnének létre, hogy nem függenének más okoktól vagy
feltételektől, akkor nem lenne logikus oka, hogy bárhol
is akadályba ütközzenek. Mivel nem ez a helyzet, az a lo-
gikus, hogy minden nem válhat mindentudóvá. Ezért
tehát a működő jelenségek bizonyos időkben létrejöhet-
nek, máskor pedig nem. Az idő egy pontján, amikor a
megfelelő feltételek teljesülnek, kedvezőtlen feltételek
pedig nincsenek jelen, a tudatosság mindentudássá ala-
kulhat, amely birtokában van a minden jelenséggel kap-
csolatos tudásnak.
Mivel a dolgok nem jönnek létre mindig és minden-
hol, ebből az következik, hogy okoktól és feltételektől
fiiggenek. És az okoktól és feltételektől függés ezen rend-
szerében azoknak, akik el szeretnék érni a mindentu-
dás végső gyümölcsét, meg kell teremteniük a megfelelő
okokat és feltételeket - az okok teljes és pontos körét.
Emellett az aspiránsoknak nagyon erősen kell töreked-
Mi az elme? 35
niük céljuk elérésére. Ezért mondják hát a tanítások,

hogy a mindentudás okokhoz és feltételekhez kötött.
Aszanga 2 0 A tudás kompendiuma című művében ír ar-
ról, hogy az okozatok okok és feltételek révén jönnek
létre. A feltételek fajtáit a következőkben jelöli meg:
a rendületlen feltétel, az állandótlan feltétel, és a lehet-
séges feltétel. A korábban mondottak az állandótlan fel-
tételre vonatkoznak. Ha azt kérdezzük, hogyan jöhet
létre a mindentudás a tudatosságból, a lehetséges fel-
tételéről beszélünk. A képesség, hogy tudatában legyen
a tárgyaknak, a tudat veleszületett minősége. A tudat ter-
mészeténél fogva tiszta és tudatos. Ez a minőség pedig
a tárgy aspektusában jelenik meg, amit befogad. A tuda-
tosság eme attribútuma tehát nem olyasvalami, ami
újonnan jön létre más faktorok révén.
A kérdés tehát az, hogy miként tud ez a tudatosság
határtalan hatókörűvé növekedni és tágulni. A képesség,
hogy tudatában legyen a tárgyaknak, a tudat veleszüle-
tett minősége, léteznek azonban dolgok, amelyek aka-
dályozzák az elmét abban, hogy megnyíljon a teljes tu-
dás állapotára. A következő kérdés pedig, hogy miként
jönnek létre ezek az akadályok. Meg kell tehát vizsgál-
nunk, hogyan háríthatjuk el ezeket. Ami a tudatosságot
megakadályozza abban, hogy tudatában legyen a tárgyá-
nak, nem más, mint a tudatlanság, amely a valós létezés
félreértelmezése, másképp fogalmazva a tudatlanság,
amely egy szélsőségbe, mégpedig a tárgyiasítás szélsősé-
gébe esett.
Amikor tudatlanságról beszélünk, arra utalunk, hogy
a tudatosság vagy híján van valamely kedvező feltétel-
nek, vagy valamely kedvezőtlen feltétel akadályozza

benne, hogy tudatában legyen a tárgyának. A tudatlan-
ság számos fajtája közül a legfőbb a valós létezés félreér-
telmezésének tudatlansága; ez az összes többi gyökere,
mondhatni generátora. És egyben ez a legfőbb akadály
is. Az elemzés útján arra a következtetésre kell jutnunk,
hogy ez a tudatlanság olyasvalami, amit képesek lehe-
tünk elhárítani és eltávolítani. Az elme defektusai első-
sorban a tudatlanság és az ebben rejlő erő miatt jönnek
létre. Meg kell vizsgálnunk és meg kell határoznunk,
hogy a tudatlanság vajon elválasztható-e az elmétől, il-
letve hogy véget lehet-e vetni a tudatlanságnak. A tu-
datlanság ebben a jelentésében nem egyszerű butaság,
hanem a valós létezés félreértelmezése. Olyan elmét je-
löl, amely rendellenesen vagy rosszul fogja fel tárgyát.
Ezért aztán, ha ennek ellenpontjaként egy hibátlan és
pontos megértést fejlesztünk ki, képesek lehetünk véget
vetni neki.
Mind a tudatlanság, amely a valós létezés félreértel-
mezéséből fakad, mind ennek ellenpontja okokhoz és
feltételekhez kötött. Hasonlatosak abból a szempontból,
hogy kedvező körülmények között növekedésnek indul-
nak, kedvezőtlen körülmények között pedig elhalnak.
Mi hát a különbség ezek között? - kérdezhetnénk. Mi-
vel a tudatlanság, amely a valós létezés félreértelmezése,
olyan elmét takar, amely rosszul fogja fel saját tárgyát,
nem fejlődhet végtelenül. Ennek pedig az az oka, hogy
nem kap valós támogatást. Az ilyen elme rossz, romlott,
abban az értelemben, hogy az, ahogyan a tárgyát érzé-
keli, ellentétes azzal, ahogyan a tárgya a valóságban léte-
Mi az elme? 37
zik. Az elme, amely az éntelenséget érzékeli, jó ellen-

pontja ennek, ugyanis nem téved a tárgyát illetően.
Mondhatjuk tehát, hogy helyesen fogja fel a tárgyát, ami
azt jelenti, hogy az, ahogyan a tárgyát érzékeli, megfelel
annak, ahogyan a tárgya a valóságban létezik. És, mivel
ez nem egy téves érzékelés, valós támogatást kap.
Korábban említettem, hogy a tudatlanságnak, amely
a valós létezés félreértelmezése, véget lehet vetni. Ennek
pedig az az oka, hogy a tudatlan elme nem élvez támo-
gatást, mint érvényes gondolkodás. A kétféle elme köz-
vetlenül ellentétes módon fogja fel a tárgyát. Az elme,
amely a tárgya éntelen természetét érzékeli, hatásos el-
lenpontja a tudatlan elmének, a tudatlan elme tehát
meghaladható. Ez a módszer hasonlatos ahhoz, ahogy
az emberi szenvedés bármely aspektusa is csökkenthető,
ha a megfelelő lépésekkel teszünk ellene. A dolgok ter-
mészete az, hogy a bennük rejlő erő lecsökken, ameny-
nyiben ellentétes tényezőkkel állítjuk szembe őket.
Az elmét, amely a valóságot érzékeli, transzcendentá-
lis tudatosságnak nevezik - ez az elme pozitív minősége.
Mint érvényes gondolkodás, támogatást élvez. Az elme
természete pedig az, hogy ha az ember pozitív minőség-
gel tölti meg, végtelen mértékben képes fejlődni. Ezzel
ellentétben a test pozitív minőségei nem képesek végte-
len mértékben növekedni. Ennek az az egyszerű tény az
oka, hogy a test durva elemekből épül fel, ezek a durva
formájú minőségek pedig nem képesek végtelen mér-
tékben növekedni.
Amikor azt mondom, hogy a tudatlan elme rossz
vagy romlott, arról beszélek, ahogyan félreértelmezi
a valóságot. Ebből következik a kérdés: Mi a valóság?

Hogyan értelmezi félre ez az elme a valóságot? És mi-
ben téves a felfogása a valósággal kapcsolatban? A valós
létezés valósága vagy üressége olyasvalami, amit logikai
úton kimutathatunk. Tökéletes és megingathatatlan
okok léteznek a létezés ürességére, mi pedig meggyő-
ződhetünk ezekről. Másrészt viszont nincs logikus mód
a valós létezés bizonyítására. A valós létezés az, amely
megjelenik egy átlagos, edzetlen tudat számára. De ha
logikai vizsgálat alá vetjük, a valós létezést nem foghat-
juk meg. Még a hétköznapi életben is gyakran találunk
ellentmondásokat aközött, ahogyan a dolgok tűnnek, il-
letve a tényleges létezési módjuk között; vagyis, ahogyan
a dolgok a valóságban léteznek, az különbözik attól,
ahogyan létezni tűnnek. Ez az elképzelés könnyen pél-
dázható: világi dolgokban ilyenkor mondjuk, hogy vala-
kit becsaptak vagy megcsaltak. A megcsalatás egy el-
lentmondás nyomán jön létre, amely aközött húzódik,
amilyennek a helyzet tűnik, és amilyen valójában.
Vizsgáljuk hát meg a helyzetünket emberként! Az ál-
latokhoz képest a mi elménk sokkal hatalmasabb. Ne-
künk megvan a képességünk, hogy elemezzük, vajon lé-
tezik-e egy valóság a látszat szintje mögött, miközben az
állatok csupán azzal törődnek, ami látszik. Ez nagyon
világos, olyannyira, mint hogy az egyes emberek külön-
böző mentális képességekkel rendelkeznek. Ha köze-
lebbről megvizsgáljuk, sok, általában érvényes gondol-
kodónak tartott elme is téved egy mélyebb értelemben.
A jelenségek valós létezése tehát nem egyezik meg azzal,
ami ezeknek az elméknek feltárul. Rendszerint máshogy
Mi az elme? 39
érzékeljük a valóságot vagy ürességet, mint ahogy való-

jában létezik. Ahogyan mi érzékeljük az állandótlan dol-
gokat, például a hegyvonulatokat vagy a házakat, az nem
felel meg ezek valós létezési módjának. Néhány ilyen
dolog évszázadok, sőt évezredek óta létezik. A mi el-
ménk pedig ugyanúgy érzékeli őket - tartósnak és ál-
landónak, olyannak, ami nem fogékony a pillanatnyi
változásra. Ugyanakkor, ha atomi szinten vizsgáljuk
ezeket a tárgyakat, azt találjuk, hogy minden egyes pilla-
natban szétesnek és újra összeállnak; pillanatnyi változá-
son mennek keresztül. A tudomány is a változás hason-
ló mintázatát írja le. Ezek a tárgyak szilárdnak, állandó-
nak és tartósnak tűnnek, valós természetük szerint
azonban folyamatosan változnak, és egyetlen pillanatra
sincsenek nyugalomban.
2. fejezet
Az ELME KIMŰVELÉSE
A tanulás, a tudás megszerzése alapvető fontosságú. Az

elme fejlesztése nem más, mint megismerési folyamat.
A buddhizmusban ez a megismerés, azaz a meditáció az
elme pozitív átalakulását, vagyis negatív minőségeinek
eltávolítását és pozitív minőségeinek megerősítését jelö-
li. A meditáció által képesek lehetünk úgy fejleszteni az
elménket, hogy rossz tulajdonságai fokozatosan elma-
radjanak, jó tulajdonságai pedig előjöjjenek és megnöve-
kedjenek. Általában kétféle meditációról beszélhetünk:
analitikusról és egyhegyűről. Az elsőnél a meditáló
elemzési folyamatnak veti alá a meditáció tárgyát, mi-
közben újra és újra megpróbálja megismerni. És, amikor
egy jó adag bizonyosságot nyert a meditáció tárgyával
kapcsolatban, egyszerűen csak rákoncentrál az elméjé-
vel, további elemzés nélkül. Az analitikus és összponto-
sító meditáció ilyen elegye hatékony technika, amely ál-
tal megismerhető a meditáció tárgya, ily módon pedig
helyesen fejleszti az elmét.
Fel kell ismernünk az elme fejlesztésének fontosságát.
Ez abból az alapvető tényből fakad, hogy természetünk-
tői fogva mindannyian boldogságra vágyunk, a szenve-

dést pedig el szeretnénk kerülni. Ezek természetes em-
beri tulajdonságok, nem kell őket megteremtenünk. Ez
a vágy nem rossz. A kérdés már csak az, hogy miként ér-
jük el a célunkat, hogy megteremtsük a boldogságot, és
enyhítsük a szenvedést? A tanulás fő célja például épp
ez: elérni a boldogságot és elkerülni a szenvedést. Mi,
emberek, azért küzdjük magunkat végig a tanulás folya-
matán, hogy sikeres és értelmes életük legyen. A tanulás
által növelhető a boldogság, és csökkenthető a szenvedés.
A tanulásnak számos formája létezik; ezzel együtt alap-
vetően mind arra szolgál, hogy fejlessze és átformálja az
elmét. Az elme hatalommal rendelkezik a test és a be-
széd felett, épp ezért a test és a beszéd fejlesztésének is
az elménél kell kezdődnie. Másképp mondva, minden
fizikai vagy szóbeli fejlődéshez és átalakuláshoz először
is motivációra van szükség. Az elme látja az efféle fej-
lesztés előnyeit, és felkelti az érdeklődést iránta. Az el-
me fejlesztésének célja, hogy értelmessé tegye az életün-
ket. A folyamat során számos új dolgot tanulunk, és ké-
pessé válunk érzékelni és azonosítani a hibákat, amelyek
elhárításra vagy javításra szorulnak. Most pedig az a fel-
adatunk, hogy felfedezzük azokat az eszközöket és mód-
szereket, amelyek képessé tesznek bennünket arra, hogy
elhagyjuk mindazt, ami rossz, és megteremtsük a ked-
vező körülményeket elménk átalakulásához. Ez nagyon
fontos. A mindennapi életben a tanulás segít, hogy
megtaláljuk a szükséges és kedvező feltételeket a bol-
dogság eléréséhez. A folyamat során pedig azoktól a té-
nyezőktől is megszabadulhatunk, amelyek nyomorúsá-
Az elme kiművelése 43
gossá teszik az életünket. A tanulással tehát az a célunk,

hogy boldoggá és értelmessé tegyük az életünket.
Ha társadalmi szempontból tekintünk az életünkre,
a tanulásnak létfontosságú szerep jut. Az, hogy hogyan
boldogulunk egy helyzetben, attól fiigg, miként bánunk
testünkkel, beszédünkkel és elménkkel. És, mivel az el-
me a főnök, ennek fegyelmezettsége alapvetően fontos.
Az életben a boldogság és a szomorúság az elme intelli-
genciájának fokától függ. Ahogyan az is az elméből fa-
kad, hogy hogyan érintik ezek a tapasztalatok az életün-
ket. Amit testünkkel, beszédünkkel és elménkkel a je-
lenben teszünk, jövőbeli állapotunkat is meghatározza.
Ez pedig a mentális beállítottságunktól fugg. Ha helyte-
lenül használjuk mentális képességeinket, hibákat köve-
tünk el, és el kell szenvednünk ezek kellemetlen követ-
kezményeit. Másrészt viszont, ha ügyesen használjuk el-
ménk lehetőségeit, pozitív és kellemes eredményeket
érünk el. Elménk állapota, és az, ahogyan a különböző
dolgokat érzékeli, nagymértékben hatással van ránk.
Egyes emberek olyan jól képesek irányítani az elméjüket,
hogy kevéssé érintik meg őket a kudarcok vagy a rossz
körülmények. Ez nagyszerűen példázza, miért olyan fon-
tos az elme megszelídítése és fejlesztése.
Miután meggyőződtünk az elme fejlesztésének fon-
tosságáról, feltehetjük magunknak a kérdést, hogy mi is
valójában az elme. A legtöbb ember erre úgy felel, hogy
elkezdi vakarászni a fejét, majd az agyára mutat. A vá-
lasz részben helyes is, hiszen speciálisan az emberi elmé-
ről beszélünk. Az emberi elme nem létezik függetlenül
az emberi testtől. A tudatosságot, amely az emberi test-
tel áll viszonyban, emberi tudatnak nevezzük. Azt a tu-

datosságot pedig, amely az állati testtel áll viszonyban,
állati tudatnak hívjuk. Az emberi elme vagy tudat, ami-
ről beszélünk, valójában nagyon sok elméből áll - egye-
sek kifinomultak, mások durvák. A durvább típusok
olyan érzékszervekhez kapcsolódnak, mint a szem, sok
pedig kifejezetten az aggyal áll összefüggésben. Nyil-
vánvaló, hogy ezek a külső bázisok vagy tényezők elen-
gedhetetlenek a tudatosság létrejöttéhez. Bármely elme
fő oka azonban a tudatosságot megelőző pillanatban ke-
resendő, amely természetét tekintve a tisztaságot és az
éberséget képviseli. Ezt nevezik azonnali feltételnek.
Árjadéva21 Négyszáz versszak című művében ejt szót
arról a logikus követelményről, hogy a tudatosság oká-
nak rendelkeznie kell az átalakulás lehetőségével, illetve
a tisztaság és éberség természetével. Másképp a tudatos-
ság vagy sosem jönne létre, vagy mindig létrejönne, ami
nyilvánvalóan nem fogadható el. Egy cselekedet hatása
nyomot hagy mentális tudatosságunkon, ennek eredmé-
nyeképpen pedig képesek leszünk visszaidézni a tapasz-
talatot, hónapok, évek, sőt évtizedek múlva. Ezt nevezik
a rejtett lehetőség felébredésének. Ez a lehetőség a tu-
datosság folytonossága révén adódik tovább, és amint
a megfelelő feltételek teljesülnek, a múlt látens lenyo-
mata a felszínre jön. Ezért beszélünk arról, hogy rejtett
benyomásokat ébresztünk fel, hozunk elő előző életek-
ből. Ugyanakkor az elme és az agy viszonyával nem ír-
hatjuk le maradéktalanul az ilyen rejtett lehetőségek
finom aspektusait. Ha megértjük ennek a rejtett po-
Az elme kiművelése 45
tendálnak a fogalmát, jobban értékelhetjük az életet, és

a világegyetem folytonos felépülését és széthullását. Még
néhány olyan kétségünkre is választ kaphatunk, amelyek
az emberi gondolkodással, babonákkal, és az elme egyéb
kivetülésével kapcsolatosak.
A buddhista filozófia nagyon tisztán fogalmazza meg
az útmutatásokat és módszereket, amelyek által elérhető
a mindentudó elme, az elme legmagasabb szintű, lehe-
tőségeinek és erejének teljes beteljesülését képviselő mi-
nősége. Hogy beérleljük a mindentudó elme legvégső
gyümölcsét, ki kell fejlesztenünk teljes és helyes okait.
Ahogyan arra is ügyelnünk kell, hogy betartsuk a fej-
lesztés pontos sorrendjét. A szöveg így ír erről:
Ezek közül az okok és feltételek közül is a helyes és teljes

okokat kell kifejlesztenetek. Ha a rossz okokat kezditek
gyakorolni, hiába dolgoztok keményen és hosszú időn
át, nem érhetitek el a vágyott célt. Olyan lesz, mintha
egy tehén szarvából akarnátok tejet fejni. És ugyanígy
nem érhettek el eredményt, ha nem teremtitek meg az
összes okot. Ha például a mag, vagy bármely más ok
hiányzik, akkor az eredmény, vagyis a csíra és így to-
vább, nem jön létre. Épp ezért azoknak, akik egy bizo-
nyos eredményre vágynak, ennek teljes és hibátlan
okait és feltételeit kell megvalósítaniuk.
A teljes és hibátlan okok megvalósítása mellett alap-

vetően fontos, hogy az okok megfelelő sorrendjében fej-
lesszük az elmét, mert csak így képes tágulni, és elérni
a mindentudást. Ha fenséges étket akarunk készíteni,
nem elég csak összeválogatnunk a szükséges hozzávaló-
kat. Azt is tudnunk kell, milyen sorrendben adjuk hoz-

zá a különböző alapanyagokat, például az olajat, a fűsze-
reket és így tovább, hogy elérjük a kívánt ízt.
Most talán azt kérdezitek: „Mik az okai és feltételei a

mindentudás végső gyümölcsének?" Én, aki olyan va-
gyok, akár egy vak, talán nem vagyok abban a helyzet-
ben, hogy ezt [egymagam] elmagyarázzam, épp ezért
Buddha szavait fogom idézni, ahogyan ő fogalmazta
meg a tanítványainak megvilágosodása után. Azt mond-
ta: „Vadzsrapáni, a Titkok ura, a mindentudás transz-
cendens bölcsessége az együttérzésben gyökerezik, és
egyetlen okból ered — az önzetlen gondolatból, a bód-
hicsitta ébredő elméjéből, és a gyakorlati eszközök tö-
kéletesítéséből.
Itt Kamalasíla a Buddha szavait idézi, és megadja

a mindentudás elérésének pontos okait és eszközeit. Azt
mondja, hogy mindenkinek, aki érdekelt a mindentu-
dásban, gyakorolnia kell a bódhicsitta ébredő elméjét,
amely az együttérzésen alapszik. A gyakorlatot a hat
tökéletességgel kell megtámogatni, különös tekintettel
a nyugodt és megállapodott elme és a különös felismerés
egységére. Ezért hát a gyakorlat módszerként és böl-
csességként ismert aspektusaira úgy kell tekinteni, mint
amelyek kiegészítik egymást, és egymástól elválaszt-
hatatlanok. Ebből következik az is, hogy az együttérzés
a Buddha tanainak gyökere, és az összes tanítás, tartoz-
zon akár a kis úthoz vagy a nagy úthoz, az együttérzésen
alapszik.
3. fejezet
EGYÜTTÉRZÉS
Együttérzéstől hajtva, a bódhiszattvák minden érző

lény megszabadítására esküsznek fel.
Az együttérzés alapvetően fontos a spirituális fejlődés

kezdeti, középső és végső szakaszaiban is. Ezzel a köz-
ismert tanítással összhangban a bódhiszattvák, vagyis
azok a nagy lények, akiket erős együttérzés hajt, arra
esküsznek fel, hogy minden érző lény jóllétéért elérik
a mindentudás állapotát. Ez az elhatározás a bódhicsitta
ébredése, amely nem más, mint az együttérzésből faka-
dó önzetlen gondolat.
És, miután legyőzték énközpontú szemléletüket, buz-

gón belevetik magukat az érdemek és felismerések
megszerzésének nehéz gyakorlatába.
A bódhicsitta ébredő elméjének ereje által megkapják

a bódhiszattvák tanítását, amely magában foglalja a hat
tökéletességet, miközben nem kérdezik, meddig tart be-
teljesíteni azokat. Következésképp fokozatosan képessé
válnak rá, hogy hatalmas érdemeket és tudást gyűjtse-

nek, különösebb erőfeszítés nélkül.
Miután ráléptek ennek a gyakorlatnak az útjára, bizo-

nyosan sikerül érdemeket és felismeréseket gyűjteniük.
Az érdemek és felismerések elnyerése pedig olyan,
mintha magát a mindentudást tartanánk a tenyerünk-
ben. Ezért, mivel az együttérzés a mindentudás egye-
düli gyökere, a kezdetek kezdetétől ismenetek kell ezt
a gyakorlatot.
A szerző itt úgy fogalmaz, hogy az együttérzés az

egyedüli gyökere, vagy alapja a mindentudásnak. Az
„egyedüli" szó hangsúlyozza, hogy az együttérzés alap-
vetően fontos oka a mindentudásnak, de nem zár ki
egyéb okokat és feltételeket. Azt a pontot emeli ki, mi-
szerint az együttérzés szükséges feltétel, hiszen nélküle
a mindentudás nem érhető el. Ugyanakkor, ha csupán az
együttérzés elég volna, a korábbi állítás, miszerint fejlesz-
teni kell az együttérzést, a bódhicsitta ébredő elméjét, és
a gyakorlati módszereket, ellentmondásba ütközne.
A tökéletes dharma kivonatában a következőt olvashat-

juk: „Ó Buddha, egy bódhiszattvának nem kell sok gya-
korlatot végeznie. Ha a bódhiszattva megfelelően tartja
magát egy dharmához, és azt tökéletesen elsajátítja,
akkor a buddha összes minősége a kezében van. És, ha
megkérdezitek, mi ez az egy dharma, hát nem más,
mint a nagy együttérzés."
Itt a Buddha erősen hangsúlyozza az együttérzés fon-

tosságát. Az együttérzés alapján teremthető meg a bód-
Együttérzés 49
hicsitta ébredő elméje, valamint az, hogy az ember a

bódhiszattvák cselekedeteit magáévá tegye, és ezáltal el-
érje a megvilágosodást. A tételből következik, hogy
együttérzés nélkül nem lehettek képesek megteremteni
a bódhicsitta legfelsőbb ébredő elméjét, amely előbbre
tart másokat önmagatoknál. Enélkül az önzetlen hozzá-
állás nélkül pedig lehetetlen a bódhiszattvák mahájána
tetteit, például a hat tökéletességet gyakorolni. Es, ha
nem követitek ezt az utat, nem érhetitek el a buddhaság
mindentudó állapotát. Ezért olyan fontos az együttérzés.
A buddha az, aki már elérte minden önös célját, de úgy

dönt, hogy mindaddig megmarad a lét körforgásában,
amíg élnek érző lények. Ennek az az oka, hogy óriási
együttérzés munkál bennük. Nem lépnek be a nirvána
végtelen boldogságába, mint a hallgatók. Mivel első-
ként az érző lények érdekeit nézik, úgy menekülnek
a nirvána nyugalmas menedékéből, mint egy égő ház-
ból. Ezért egyedül a hatalmas együttérzés a buddhák
meg-nem-állapodott22 nirvánájának elkerülhetetlen oka.
Az együttérzést nagyon sok szöveg magasztalja, és

nem lehet eléggé hangsúlyozni a fontosságát. Csandra-
kírti23 is sokszor dicsérte, mondván, hogy elengedhetet-
len a megvilágosodás felé vezető ösvény kezdeti, közép-
ső és végső szakaszain.
Kezdetben a bódhicsitta ébredő elméjét teremtjük
meg, amelynek az együttérzés a gyökere, vagyis alapja.
A hat tökéletesség gyakorlása létfontosságú, ha a bódhi-
szattva el kívánja érni a végső célt. A középső szakasz-
ban az együttérzés ugyanilyen fontos. Sőt, még a megvi-
lágosodás után is az együttérzés az, amely arra ösztönzi

a buddhát, hogy ne maradjon meg az őt kielégítő nir-
vána boldog állapotában. Ez a hajtóerő teszi lehetővé
a buddha számára, hogy belépjen a meg-nem-állapodott
nirvánába, és létrehozza az igazságtestet, amely a saját
céljának beteljesítését jelöli, és a formatestet, amely pe-
dig a mások szükségleteinek beteljesítésének szimbólu-
ma. így, az együttérzés erejével, a buddhák megszakítás
nélkül szolgálják az érző lények érdekeit, amíg csak világ
a világ. Ebből látszik, hogy a bódhicsitta ébredő elméje
a végső állomás elérése után is lényeges marad. Kama-
lasíla utalása a másik szövegre, Csandrakírti tollából,
megerősíti ennek a tételnek az igazságát, és segít, hogy
még jobban meggyőzze hallgatóságát.
A buddhista hagyományban a filozófiai nézeteket ál-
talában nem csupán nagyra becsült szövegekkel kell
alátámasztani. Sőt, valójában az embernek elsősorban a
logikára és érvelésre kell hagyatkoznia, hogy hitet és
meggyőződést nyerjen a filozófia iránt. A tudás tárgyait
nagy vonalakban a következőképpen csoportosíthatjuk:
nyilvánvaló jelenségek, részben rejtett jelenségek és tel-
jes mértékben rejtett jelenségek. A nyilvánvaló jelensé-
gek létezésének bizonyításához nincs szükség logikára.
Mivel ezeket közvetlenül megtapasztalhatjuk és meg-
érthetjük, így meg is bizonyosodhatunk a létezésükről.
A részben rejtett jelenségekről nem bizonyosodhatunk
meg közvetlen tapasztalás útján, ezért ezek létezését lo-
gikával kell alátámasztanunk. Az elemzés tárgyát így ta-
pasztalaton alapuló következtetés útján ismerhetjük
meg. A cél eléréséhez több érvelési útvonalra is szüksé-
Együttérzés 51
günk lehet. Azok, akik még a megértés kezdeti fejlődé-

si szakaszában vannak, talán nem képesek rá, hogy teljes
mértékben rejtett jelenségeket pusztán logikai úton vizs-
gáljanak meg. Az ilyen jelenségeket pusztán tapasztalat
alapján sem bizonyíthatjuk. Ez az a pont tehát, ahol a
nagyra becsült és hiteles szövegekre kell hagyatkoznunk.
Először azonban a szöveges tanítások megbízhatósá-
gáról, vagy érvényességéről kell megbizonyosodnunk.
Emellett igazolnunk kell a tanító hitelességét is, akitől
a tanítások származnak. A hiteles szövegeknek három
szinten kell kiállniuk a próbát - a nyilvánvaló jelensé-
gekre vonatkozó tanítások nem mondhatnak ellent az
értelemnek; a részben rejtett jelenségekre vonatkozó ta-
nítások nem mondhatnak ellent a következtetéses érve-
lésnek; a teljes mértékben rejtett jelenségekre vonatkozó
tanítások pedig nem mondhatnak ellent a hiten alapuló
következtetéses érvelésnek. A szövegek érvényességét
tehát logikus érvelés próbájának kell alávetni.
Mivel a tanítások szerint a szövegek a legfőbb érte-
lemhez, vagy fő célhoz való viszonyukban válnak igazzá
vagy érvényessé, a többi célhoz viszonyított érvényessé-
güket következtetés útján határozhatjuk meg. A legfőbb
cél a végső jóság állapota (nirvána vagy mindentudás),
míg egy előnyös újjászületés emberi lényként vagy is-
tenként hétköznapi célnak nevezhető. így azokat a ta-
nításokat, amelyek a végső jóság elérését tűzik ki célul,
és nem cáfolhatók a logika útján, egyszerűen lehetetlen
tévesnek találni a hétköznapi célok tekintetében. Józan
ésszel is belátható, hogy ha valami igaz egy kérdés bo-
nyolultabb aspektusából nézve, akkor kétség kívül igaz-
nak kell lennie az egyszerűbb aspektusok szempont-

jából is.
Továbbá, a tanító, akitől ezek a tanítások származ-
nak, tiszteletreméltó és megbízható ember volt. Felis-
meréseit az együttérzés gyakorlása útján lett ereje által
nyerte. Mivel hatalmas együttérzés munkált benne, igaz
szándék hajtotta, hogy segítsen minden érző lényen.
A nagy együttérzés erejével közvetítette a tanításokat,
hogy megmutassa annak az ösvénynek a lépéseit, ame-
lyen végighaladva legyőzte az akadályokat, és felemelke-
dett a legfőbb tökéletesség szintjére. A Buddha a saját
tapasztalata fényében tanított, és mivel ő közvetlenül él-
te meg a végső valóságot, rendkívüli jártassággal fedhet-
te fel az igazságot. Feltétel nélkül és fáradhatatlanul
szolgált; elég felkészült volt, hogy az érző lények érdeké-
ben munkálkodjon, eonokon át, bármilyen természetű
feladatot kapjon is. Ha megértjük ezeket a pontokat, és
elgondolkodunk rajtuk, meggyőződhetünk tanításai ér-
vényességéről.
Ezen okokból bölcs dolognak tartjuk, ha bizonyos
szöveges tanításokra hivatkozunk, hogy igazoljunk egy
elméleti tételt vagy gyakorlatot. Az ilyen folyamatnak
fontos célja van — számos alaptalan kételyt eloszlat, és új
felismerések magvát szórja el.
4. fejezet
A z EGYKEDVŰSÉG M I N T
A S Z E R E T Ő JÓSÁG G Y Ö K E R É N E K
KIFEJLESZTÉSE
Az együttérzés a mindentudás elérésének egyik legfőbb

oka. Fontos mind a gyakorlat kezdetén, mind a gyakor-
lat közben, sőt, még akkor is, miután már elértük szelle-
mi törekvésünk eredményét. A kérdés a következő: Ho-
gyan meditáljunk rajta?
Az együttérzésről való meditáció módját a kezdetektől

fogjuk tanítani. A gyakorlat első lépéseként az egyked-
vűségen meditáljatok. Próbáljatok meg pártatlanságot
kifejleszteni magatokban minden érző lény iránt, az-
által, hogy elhagyjátok a ragaszkodást és a gyűlöletet.
Az együttérzés olyan elmét takar, amely a szenvedő

érző lényekre összpontosít, és az a kívánsága, hogy meg-
szabadítsa őket ettől a szenvedéstől. Az együttérzésnek
három fajtája van, a hozzá kapcsolódó bölcsességtől
függően. Ez a három a következő: az érző lényekre össz-
pontosító együttérzés, a jelenségekre összpontosító
együttérzés és a felfoghatatlanra összpontosító együtt-
érzés. Mindháromban közös, hogy olyan elmét takar,
amely őszintén szeretné megszabadítani az érző lénye-
ket szenvedésüktől. Nem aspektusukban különböznek

tehát, hanem fókuszuk tárgyában, hiszen mindhárom
ugyanabból az aspektusból indul ki, amely nem más,
mint a kívánalom, hogy az érző lények megszabadul-
janak a szenvedéstől. Az érző lényekre összpontosító
együttértést azért nevezzük így, mert ez pusztán az érző
lényekre fókuszál, anélkül, hogy közelebbről meghatá-
rozná a tulajdonságaikat, miszerint állandótlanok, vagy
bennfoglalt létezés tekintetében üresek. A jelenségekre
összpontosító együttérzés arra a fajta együttérzésre utal,
amely nem csak az érző lényekre fókuszál, hanem az ér-
ző lényekre, akiket az állandótlanság jellemez. Hasonló-
képpen, a felfoghatatlanra összpontosító együttérzés azt
az együttérzést jelenti, amely az érző lényekre figyel, akik
a felfoghatatlannal jellemezhetők, vagyis azzal, hogy hí-
ján vannak a bennfoglalt létezésnek.
Ha egy másik nézőpontból szemléljük, a jóságos gon-
dolkodás kifejlesztésének érdeme nyilvánvaló. Ez min-
denképp igaz, akár hisztek valamilyen vallásban, akár
nem. Az ember általános jósága közvetlen összefüggés-
ben áll az általa generált jó gondolatok erejével, illetve
minőségével. A jó ember sok méltatóra talál, akik közel
érzik magukat hozzá. Ez a jelenség még az állatoknál
is megfigyelhető. Ok is szeretnek ilyen emberek köze-
lében lenni. Másrészt viszont, az agresszív és rossz szán-
dékú emberekre még az állatok és a madarak is gya-
nakodva tekintenek. Elszaladnak, elrepülnek, ha meg-
hallják a hangjukat vagy a lépteiket. Ezért aztán a jó
szándék és a kedves szív rendkívül értékes minőséget
képviselnek.
Az egykedvűség mint a szerető jóság gyökerének kifejlesztése 55
Az együtt érző emberek szeretetre méltók, és kedves

természetükkel mindenhol barátokra lelnek. Együtt ér-
ző szándékuk vonzerejéről könnyen meggyőződhetünk,
ha látjuk, még az idegenek is milyen jól érzik magukat
a társaságukban. Nézzünk néhány egyszerű példát, ame-
lyek tisztán érzékeltetik, mit jelent a jóság. Például, ami-
kor valaki mosolyog, örömöt kelt más emberek szívé-
ben, anélkül, hogy ez bármibe is kerülne. Amíg nincs
béke és öröm a szívünkben, nem találhatunk igaz bará-
tokra, hiába vagyunk gazdagok. Ha versengők és agresz-
szívak vagyunk, nem juthatunk lényeges előnyökhöz,
még akkor sem, ha bőkezűen szórjuk a vagyonunkat.
Ugyanakkor azoknak, akiket az az őszinte vágy hajt,
hogy másokon segítsenek, béke és öröm lakik a szívük-
ben. A harmónia és az összhang légkörét teremtik meg
maguk körül. Mindezekből világosan látszik, hogy a jó
szív és a segítő hozzáállás jelentik a boldogság alapját,
mind mások, mind a magunk számára, most és mind-
örökké.
A segítő szándékból fakadó pozitív minőségeket szé-
les körben értékesnek és kívánatosnak tartják. A világ
összes nagy vallása azt tanítja a követőnek, hogy válja-
nak jó emberré, gyakorolják a türelmet, és fejlesszék ki
magukban a mások megsegítésére való hajlamot. Egy-
hangúan pozitív érték kapcsolódik tehát ezekhez az
alapvető elvekhez. A buddhizmusban pedig, mivel az
egész tan az együttérzésre épül, különösen nagy hang-
súlyt kap ez a gyakorlat.
Hogyan kell tehát a buddhista módszer szerint az
együttérzésen meditálni? Elsősorban szerető jóságot kell
kifejlesztenünk magunkban a szenvedő lények iránt,

másodsorban pedig azonosítanunk kell a szenvedés ter-
mészetét. Ha fenntartjátok az éberségeteket ezzel a két
ponttal kapcsolatban, és elméteket a végtelen számú
lényre összpontosítjátok, képesek lesztek erős kívánal-
mat generálni magatokban, hogy mindegyikük megsza-
baduljon a szenvedéstől és annak okaitól. A folyamatot
azzal kezdjétek, hogy igyekeztek szerető jóságot kifej-
leszteni magatokban azok iránt a lények iránt, akik
szenvednek. Ezt a célt szolgálja az egykedvűségről való
meditáció.
Ha megvizsgáljuk a hétköznapi elme állapotát, meg-
figyelhetjük, hogy az érző lényeket három csoportra
osztja - azokra, akikhez közel érezzük magunkat, azok-
ra, akik taszítanak minket és azokra, akik iránt kö-
zömbösek vagyunk. Egyeseket közeli barátunknak és
rokonunknak tartunk. Másokat igyekszünk minél tá-
volabb tudni magunktól, mert azt gondoljuk róluk, hogy
a múltban, a jelenben vagy a jövőben kárt tettek, tesznek
vagy fognak tenni bennünk, a barátainkban, a rokona-
inkban és a tulajdonainkban. Ezzel a gondolattal irtó-
zást és utálatot generálunk magunkban irántuk. Ilyen
körülmények között pedig hiába beszélünk arról, hogy
együttérzést kívánunk kifejleszteni magunkban minden
lény iránt, az a valóságban csupán egyoldalú és felszínes
lesz. Ezért, annak érdekében, hogy valódi együttérzést
generáljunk minden lény iránt, először is az egykedvű-
ség hozzáállását kell kifejlesztenünk magunkban, a pár-
tatlan gondolkodást, amely minden érző lényre egyenlő-
ként tekint.
Ahogyan azt is fontos felismernünk, hogy bár közel

érezzük magunkat a barátainkhoz és a rokonainkhoz, és
általában jók vagyunk velük, ez a fajta jóság ragaszko-
dásból és kötődésből fakad. Látszólagos jóságunk mö-
gött önző érdek húzódik meg. Elfogultak vagyunk, mert
azt gondoljuk, hogy az adott ember így vagy úgy segített
nekünk, vagy jó volt hozzánk. Vagyis, amikor a minden-
napos értelemben használjuk a „jóság" szót, olyasvala-
mire utalunk, amit inkább ragaszkodásnak kellene ne-
veznünk.
Mit értünk tehát igazi együtt érző jóságon? Az együtt-
érzés alapjában véve a mások jólléte iránti érdeklődést
jelenti - azt, hogy törődünk a boldogságukkal és a szen-
vedésükkel. Mások éppúgy szeretnék elkerülni a szenve-
dést, ahogyan mi. Ezért egy együtt érző ember érdeklő-
dést mutat mások szenvedése iránt, és pozitív szándékot
fejleszt ki magában, hogy megszabadítsa őket tőle. Átla-
gos lényekként a mi közelségérzésünk, amit barátaink és
rokonaink iránt táplálunk, nem sokkal több, mint kö-
tődni vágyásunk kifejeződése. Ezt enyhítenünk kell, és
nem fokoznunk. Nagyon fontos, hogy ne tévesszük ösz-
sze a ragaszkodást az együttérzéssel. Egyes szövegekben
a „ragaszkodás" szót az együttérzés megnevezésére hasz-
nálják. Bár a ragaszkodás valóban hasonlít némileg az
együttérzéshez, előbbi mindig a valós létezés félreér-
telmezéséből fakad. Az együttérzés azonban nem szük-
ségszerűen fakad a valós létezés félreértelmezéséből. Az
együtt érző gondolkodás mögött az a vágy áll, hogy meg-
szabadítsuk az érző lényeket szenvedéseiktől.
Nagy vonalakban két fő módszer létezik az egykedvű-
ség kifejlesztésére. Az első szerint a kapcsolatok bizony-

talanságára és állandótlanságára kell gondolnunk, vala-
mint a szenvedésre, amit okoznak, és be kell látnunk,
hogy hiábavaló egyes emberekhez ragaszkodnunk, má-
sokat pedig gyűlölnünk. A második módszer szerint pe-
dig, ha megértjük, hogy minden lényben közös a bol-
dogság elérésének és a szenvedéstől való megszabadulás-
nak a vágya, megpróbálhatunk egy pártatlan hozzáállást
kialakítani az összes érző lény iránt. A forrásszöveg így
foglalja össze röviden ezt a második módszert az egy-
kedvűség kifejlesztésére:
Minden érző lény boldogságra, és a szenvedés elkerülé-

sére vágyik. Gondoljátok ezt: a létezés eme kezdet nél-
küli körforgásában nincs egyetlen érző lény sem, aki ne
lett volna a barátom vagy a rokonom már száz meg
százszor. így, mivel semmi alapja nincs annak, hogy
egyesekhez ragaszkodjam, másokat pedig gyűlöljek,
egykedvű elmét fogok kifejleszteni minden érző lény
irányában. Kezdjétek az egykedvűségről való meditá-
ciót azzal, hogy egy semleges személyre gondoltok,
majd térjetek át a barátaitokra és az ellenségeitekre.
Minden érző lény pontosan ugyanolyan abban a te-

kintetben, hogy mindenki boldogságra vágyik, és el sze-
retné kerülni a szenvedést. Nem elszigetelt entitások va-
gyunk, akik között nincs kapcsolat. Más lények boldog-
sága és szenvedése ránk is hatással van. Ez a kölcsönös
viszony nyilvánvaló. Az érző lények jók voltak, és köz-
vetlenül, illetve közvetetten jót tettek velünk a kezdet
nélküli idők óta. Ezek a lények lényegileg azonosak ve-
lünk, amennyiben boldogságra vágynak, és szeretnék el-

kerülni a szenvedést. Ezért aztán az alapvető logika azt
kívánja, hogy fejlesszünk ki magunkban egy pártatlan
hozzáállást, amely minden lény boldogságát kívánja.
Annak érdekében, hogy megteremtsünk egy olyan el-
meállapotot, amely mindenkit egyenlőként kezel, néha
hatékonyabb lehet, ha bizonyos személyeken meditá-
lunk. Képzeljünk magunk elé három embert: valakit, aki
ártott nekünk, egy ellenséget; valakit, aki közvetlenül jót
tett velünk, egy barátot; és valakit, aki se nem ártott, se
nem segített nekünk, vagyis egy idegent.
Ha megvizsgáljuk az elme átlagos, automatikus vála-
szát, azt találjuk, hogy az ellenségről a következőt gon-
dolja: „Ez az ember az ellenségem." Ennek megfele-
lően idegessé, haragossá vagy gyűlölködővé válik. Ha
a barátra gondol, békés és kellemes érzések töltik el. Az
idegen felé pedig nem táplál sem pozitív, sem negatív
érzéseket. A következő lépés, hogy megnézzük, mi
okozza ezeket a válaszokat. Az okok valójában felszíne-
sek, és sekélyes, önző hozzáálláson alapulnak. A baráta-
inkhoz és a rokonainkhoz azért ragaszkodunk, mert eb-
ben az életben átmeneti előnyhöz juttattak bennünket.
Az ellenségeinket azért gyűlöljük, mert ugyanilyen mó-
don ártottak nekünk. Az emberek nem születésünktől
kezdve a barátaink vagy az ellenségeink, hanem a körül-
mények által lesznek azzá. Az ilyen kapcsolatok nem
megbízhatók. Aki ma a legjobb barátunk, holnap a leg-
ádázabb ellenségünkké válhat. Ahogyan egy gyűlölt el-
lenségből is lehet közeli barát. Sőt, ha figyelembe vesz-
szük múltbeli életeinket, az ilyen kapcsolatok megbíz-
hatatlansága még egyértelműbbé válik. Mindezek alap-

ján beláthatjuk, hogy az ellenségeink iránt érzett ellen-
szenvünk, illetve a barátaink iránt érzett ragaszkodásunk
csupán egy szűklátókörű hozzáállásból fakad, amely csak
az átmeneti és múlandó hátrányokat, illetve előnyöket
tartja szem előtt. Ezzel ellentétben, ha távolabbról, szé-
lesebb perspektívából tekintünk a dolgokra, az egyked-
vűség megvetheti a lábát az elménkben, és beláthatjuk,
milyen hiábavaló az ellenségeskedés és a ragaszkodás.
Miután hosszas meditációval sikerült kiegyenlítenünk
az érzéseinket ezek iránt az emberek iránt - a barátra,
az ellenségre és az idegenre gondolok -, fokozatosan
terjesszük ki a gyakorlatot a szomszédainkra, majd azok-
ra, akikkel egy városban, egy országban élünk. A végső
cél az, hogy a világon minden érző lényre kiterjedjen.
Azért kell konkrét emberekkel kezdenünk, mert így ha-
tékonyabban lehetünk képesek kifejleszteni magunkban
a tökéletes egykedvűséget. Ha kezdetben túl sok lényen
meditálunk, az egykedvűség gyakorlása talán alaposnak
tűnhet, de később, amikor konkrét emberekkel állunk
szemben, rájövünk majd, milyen roskatag alapokon áll.
Ezért dicsérik és ajánlják a múlt nagy mesterei azt a mód-
szert, amelynek során fokozatosan terjesztjük ki a medi-
táció hatókörét egyre több emberre.
Vizsgáljuk meg most a lét kezdet nélküli körforgá-
sának fogalmát. Egy szinten leírhatjuk úgy, mint sza-
kadatlan körkörös folyamatot, amely egyik pillanatról
a másikra bontakozik ki, a romboló érzelmek és a karma
hatására. Ennek a helyzetnek tehát vannak okai, az okok
azonban nem állandók. Ha ugyanis az okok állandók
volnának, az okozatnak is állandónak kellene lennie.

Ahogyan az sem igaz, hogy a lét körforgása Isvara24
szándékának terméke volna, akit egyesek teremtőnek
tartanak. Mi hát a lét körforgása? Úgy jön létre, hogy
osztozik okainak alapvető természetében. A lét körforgá-
sába való beleszületés két alapvető oka pedig a karma és
a romboló érzelmek, amelyek közül az utóbbiak játsszák
a domináns szerepet. A három legfőbb romboló érzelem
egyike a valós létezés félreértelmezéséből fakadó tudat-
lanság. A valós létezés félreértelmezésének tudatlanságát
tehát nem kívülről kapjuk, hanem a tudat teremti meg.
A következő, természetesen adódó lépés az, hogy
megvizsgáljuk, vajon a tudat létezik-e vagy sem. Hatá-
rozott következtetést nehezen vonhatunk le, és talán
meg kell elégednünk azzal, hogy azt mondjuk, a dolgok
természetében létezik. Ugyanakkor a tudatlanság, amely
minden egyéb romboló érzelem gyökere, és amelyből
a lét körforgásába való beleszületés is fakad, ugyanabban
a pillanatban jön létre, mint maga a tudat. A tudatnak
pedig nincs kezdete. Ha azt állítanánk, hogy a tudatnak
van kezdete, abból több hiba is származna. Ha például
egy élettelen fizikai entitást fogadnánk el a tudat kiindu-
lópontjaként, a nem megfelelő okok megjelölésének té-
vedésébe esnénk.
A szabályos ok-okozati viszonyoknál mind az ok,
mind az okozat ugyanabba a kategóriába tartozik. Ha
megvizsgáljuk a fizikai tárgyak ok-okozati viszonyait,
azt látjuk, hogy az okozat veleszületetten őrzi oka ter-
mészetét. A tudat hasonló mintát követ. A tudat min-
den pillanata egy olyan okozatot hoz létre, amely ugyan-
abba a kategóriába tartozik, vagyis a tudat egy másik pil-

lanatát. Ezért a buddhista írásos szövegek kiterjesztik
a kezdet nélküli elme és az érző lények kezdet nélküli
létezésének fogalmát. Ezért mondják a lét körforgására,
hogy nincs kezdete.
A szöveg megemlíti, hogy miután beleszülettünk a lé-
tezés eme kezdet nélküli ciklusába, minden érző lény
számtalanszor volt már a rokonunk. Ezért szükséges,
hogy felidézzük magunkban ezeknek az érző lényeknek
a jóságát. Mindegyikük tett már jót velünk közvetlen
vagy közvetett módon. Azoknak, akik ebben az életünk-
ben a barátaink vagy rokonaink, nyilvánvaló az irántunk
tett jósága és szeretete. De még az idegenek is felbecsül-
hetetlen értéket képviselnek számunkra, hiszen az érde-
mek gyűjtésének alapját jelentik. A szerető jóság és az
együttérzés tehát a végtelen számú érző lény viszonyla-
tában fejlesztendő ki, azáltal, hogy visszaemlékezünk
mindarra a jóra, amit velünk tettek.
Ezeknek a gyakorlatoknak eredményeként fejlődik ki
a bódhicsitta ébredő elméje. Vagyis, az érdemek és a böl-
csesség elérésére szolgáló cselekedeteket az érző lényekkel
kapcsolatban végezzük, amiből óriási előnyünk szárma-
zik. Az érző lények jóságától függünk tehát, hogy elérjük
végső, felül nem múlható célunkat. Ebből a nézőpont-
ból beszél Sántidéva 25 A bódhiszattva útja című mű-
vében, amikor azt magyarázza, hogy az érző lények és
a buddhák egyenlők abban az értelemben, hogy segíte-
nek az embernek elérni a buddhaság állapotát. Az érző
lények óriási értéket és segítséget képviselnek, szándé-
kaiktól függetlenül. Egy e világi és hétköznapi szinten
az, aki árt nekünk, az ellenségünkké válik, mi pedig gyű-

lölködve tekintünk rá emiatt. De ha más fényben néz-
zük, beláthatjuk, hogy rengeteg tapasztalatot és tudást
nyerhetünk az ellenségeinkhez fűződő kapcsolatainkból.
Épp a velük való viszonyunkban nyílik leginkább alkal-
munk arra, hogy gyakoroljuk a türelmet és a toleranciát,
és levessük magunkról a düh, illetve a gyűlölet terhét.
A lehető legnagyobb mértékben ki kell használnunk ezt
a lehetőséget, hogy gazdagítsuk és tökéletesítsük a türe-
lem gyakorlását. Ezért van, hogy egyes szövegek a leg-
jobb tanítóinkként írják le ellenségeinket. Röviden, min-
den érző lény, beleértve az ellenségeinket is, hatalmas
segítséget nyújtanak, és közvetlen vagy közvetett módon
jó szolgálatunkra vannak.
Miután az elme kifejlesztette magában az egykedvűsé-

get minden érző lény iránt, meditáljatok a szerető jósá-
gon. Öntözzétek meg az elmefolyamot a szerető jóság
vizével, és készítsétek fel, mintha csak egy darab ter-
mőföld lenne. Amikor az együttérzés magvát ilyen el-
mébe vetitek el, a csírázás gyorsan, gond nélkül és tel-
jesen megy végbe. Ha átöblítettétek az elmefolyamot
a szerető jósággal, kezdjetek el az együttérzésen medi-
tálni.
Hogy képszerűbbé tegye a jóság és az együttérzés ki-

fejlesztésének módját, Kamalasíla a gabonatermesztést
hozza analógiaként. Ahogyan a mag is gyorsan növeke-
désnek indul, ha vízzel ellátott talajba ültetik, az együtt-
érzést is akkor fejleszthetitek ki, ha előkészítettétek az
elmét az alapjául szolgáló szerető jóság gondolataival.
Miután kifejlesztettük magunkban az egykedvűséget

minden érző lény iránt, minden érző lényre egyenlőként
kell tekintenünk, mint akik már sok életen át voltak
a barátaink és a rokonaink, és mint akik ugyanúgy a bol-
dogságra és a szenvedés elkerülésére vágynak, mint mi
magunk. Miután ilyen módon átformáltátok az elméte-
ket, minden lényhez nagyon közel érzitek majd magato-
kat, és nagyfokú empátiát tápláltok majd irántuk. Minél
kedvesebbnek és becsesebbnek érzi valaki a többi érző
lényt, annál inkább szívén viseli a szenvedésüket és a fáj-
dalmukat. Ezért, miután az egykedvűségen meditáltunk,
a szerető kedvességen kell meditálnunk. És miután
megöntöztük elménket a szerető jóság vizével, elültet-
hetjük benne az együttérzés magvát, amely így gyorsan
és könnyen szárba fog szökkenni.
5. fejezet
A SZENVEDÉS T E R M É S Z E T É N E K
AZONOSÍTÁSA
Az együtt érző elme természete, hogy szeretné, ha minden

szenvedő lény megszabadulna a szenvedéstől. Meditál-
jatok a minden érző lény iránti együttérzésen, hiszen a
szenvedés három típusának különböző megnyilvánulásai
a lét mindhárom szintjén helyet foglaló lényeket kínoz-
zák. A Buddha szerint a poklok lényeit hosszú idők óta
megállás nélkül gyötri a forróság, és a fájdalom egyéb
formáitól szenvednek. Szintén ő mondta, hogy az éhes
szellemeket az éhség és a szomjúság emészti, és retten-
tő fizikai gyötrelmeken mennek keresztül. Az állatokat is
sokféleképpen láthatjuk szenvedni: felfalják, feltüzelik
egymást, megsebesülnek és elpusztulnak. Ahogyan azt is
láthatjuk, hogy az embereknek is számos erős fájdalmat
kell megtapasztalniuk. Ha nem kapják meg, amire vágy-
nak, haragra gerjednek és bántják egymást. Elszenvedik
a fájdalmat, hogy elveszítenek sok szép dolgot, amit
akarnak, és szembe kell nézniük sok borzalommal, amit
nem akarnak, köztük a szegénységgel.
Miután megalapozta a gyakorlat folyamatát, amely

által megtanulhatjuk szerethetőnek és vonzónak látni az
érző lényeket, Kamalasíla az őket gyötrő nyomorúságok

különböző típusaira tér rá. A nyomorúság három típusa
a szenvedés nyomorúsága, a változás nyomorúsága és az
átható nyomorúság. Egyetlen érző lény sincs, akit ne kí-
nozna mind. A lét körforgásának három legfölsőbb bi-
rodalmában helyet foglaló érző lények ugyan képesek
átmeneti, tisztátlan boldogság, illetve néhány semleges
érzés megtapasztalására, a végső elemzés azonban azt
mutatja, hogy ők sem vonhatják ki magukat az átható
nyomorúság alól. Es mint ilyenek, méltók az együttér-
zésre. Kamalasíla röviden utal a poklok lényeinek, az
éhes szellemeknek, az állatoknak és az embereknek a
szenvedésére is. A továbbiakban pedig megnevez néhá-
nyat azok közül az egyedi okok közül, amelyek nyomo-
rúságossá teszik az embereket:
Varinak azok, akiknek az elméjét zavaró érzelmek, pél-

dául a sóvárgó vágy különböző béklyói tartják fogva.
Mások téves nézetek zavarosában keringenek. Ezek
mind nyomorúságot okoznak; ezért mindig éppolyan
fájdalmasak, mint szakadékba nézni.
Az isteneknek is megvan a maguk nyomora:
Az istenek a változás nyomorától szenvednek. A közelgő

halál és a kellemetlen állapotokba hullás jelei folyamato-
san uralmuk alatt tartják és sanyargatják a vágy birodal-
mában élő istenek elméjét. Hogy is élhetnének békében?
A szöveg itt rátér az átható nyomorúságra:

Az átható nyomorúság a tettek és zavaró érzelmek által
jellemzett okok folytán jön létre. A pillanatnyi széthul-
A szenvedés természetének azonosítása 67
lás jellemzőin és természetén osztozik, és minden ván-

dorló lényt áthat.
A szenvedés nyomorúsága itt arra utal, amit általában

mi is szenvedésként, fizikai fájdalomként, betegségként,
és mentális szorongásként élünk meg. Amit mi általá-
ban boldogságnak tartunk (vagyis a szennyezett vagy
tisztátalan boldogság), azt Kamalasíla a változás nyomo-
rúságának nevezi. A tisztátlan boldogság nem tökéletes
boldogság, csupán a szenvedés durvább fajtáinak hiánya.
Mivel a tisztátlan boldogság nem tartós, mert a kelle-
metlenség mindig véget vet neki, a változás nyomorúsá-
gaként írja le. Az átható nyomorúság az érző lények azon
mentális és fizikai alkotórészeinek gyűjtőneve, amelyeket
tisztátlan aggregátumként ismernek, és amelyek a múlt-
beli karma és a zavaró érzelmek eredményeként létez-
nek, illetve további karmát és érzelmeket generálnak.
Lehetnek pillanatok, amikor sem a szenvedés nyomo-
rúsága, sem a változás nyomorúsága nem érint bennün-
ket. Mindaddig azonban, amíg nem hagyjuk el szennye-
zett mentális és fizikai halmazainkat26, ezek további ala-
pot képeznek a különböző fajtájú nyomorúságoknak.
Majd amikor kapcsolatba lépnek a megfelelő tényezők-
kel és feltételekkel, a szenvedés elkerülhetetlenül létre-
jön. Ezért nagyon fontos, hogy ismerjük a nyomorúság
eme három fajtáját.
Az elme kiművelésre irányuló folyamat következő lé-
pése ahhoz az akarathoz kapcsolódik, hogy megsza-
baduljunk az efféle szenvedéstől. Nagyon fontos, hogy
azonosítsuk ezeknek a szenvedéseknek a valós természe-
tét, mert csak így alakulhat ki bennünk a vágy, hogy

megszabaduljunk tőlük. Még az állatok is tudják, milyen
elviselhetetlen a szenvedés nyomorúsága, és szeretnének
megszabadulni tőle. Azok pedig, akik a magasabb szin-
tű világok, például a sűrűség és a forma nélküli világ
szintjének minőségeit keresik, legyenek akár buddhisták
vagy nem buddhisták, tudják, hogy a változás nyomorú-
sága kellemetlen. Átmenetileg képesek is megszabadíta-
ni magukat a szenvedés nyomorúságától. Amikor pedig
elérik ezeket a magasabb világokat, például azokat, amik
a sűrűség negyedik szintje alatt találhatók, ahol csak
a semlegesség érzése van, átmenetileg megszabadulnak
a változás nyomorúságától is. Azok, akik elérik a negye-
dik meditatív szakaszt és a forma nélküli világot, átme-
netileg megszabadulnak a nyomorúság első két fajtájá-
tól. Az átható nyomorúság felismerése tehát a katalizá-
tor, amely arra ösztönzi az embereket, hogy a szabadság
állapotára törekedjenek. Amikor megértik az előbbi iga-
zi azonosságát, egyfajta undor lesz rajtuk úrrá. Ráébred-
nek a zavaró érzelmek hátrányaira, és arra, hogy milyen
változékonyak.
Először a zavaró érzelmek hibáit kell megérteni, hogy
az ember képes legyen felfogni a szennyezett mentális és
fizikai halmazok hiányosságait. Miután látja a zavaró ér-
zelmek negatív hatását, illetve hátrányait, késztetést érez,
hogy megpróbáljon megszabadulni tőlük. Ha elhagyjuk
zavaró érzelmeinket, megnyerjük azt, amit nirvánaként
ismerünk, vagyis megszabadulunk. Az átható szenvedés
megfelelő azonosítása és egy vele szemben táplált erős
ellenérzés tehát a meghatározó tényezők, hogy kifejlesz-
szük magunkban az igazi megtagadás, illetve a megsza-

badulás akaratát.
A szöveg az átható szenvedés pillanatnyi természetére
is utal. Ezt az elképzelést kétféleképpen lehet értelmezni,
amit leginkább egy példával illusztrálhatunk. Először is,
minden, ami állandódan, minden egyes pillanatban szét-
esik és változik. Egy mindentudó elme például állandót-
lan, ezért természete is az, hogy pillanatról pillanatra fel-
bomlik. Másodszor, egy állandótlan jelenség nem ren-
delkezik saját identitással, és más tényezőktől, például
okoktól és feltételektől fiigg. Mint ilyen, az átható szen-
vedés sem marad ugyanaz egyeden pillanatra sem, hanem
a szétesés és a változás állandó folyamatában létezik.
Ezért tekintsetek úgy minden vándorló lényre, mint

akik a nyomorúság hatalmas tüzében égnek. És gon-
doljatok arra, hogy mindannyian olyanok, mint ti, ab-
ban az értelemben, hogy egyáltalán nem akarnak szen-
vedni: „Fájdalom! Minden általam szeretett érző lény
hatalmas fájdalmat él meg. Mit tehetek, hogy megsza-
badítsam őket?", és tekintsetek úgy a szenvedésükre,
mint a sajátotokra. Akár belemerültök az egyhegyű me-
ditációba, akár mindennapi tevékenységeiteket vég-
zitek, mindig meditáljatok az együttérzésen, minden
érző lényre összpontosítva, és kívánjátok, hogy mind
megszabaduljanak a szenvedéstől.
Kezdjétek azzal, hogy a barátaitokon és a rokonaito-
kon meditáltok. Ismerjétek fel, miként tapasztalják meg
ők az életükben a szenvedés különböző fajtáit, amelye-
ket említettünk.
Az iménti sorokban a szerző az együttérzésről való

meditáció lépéseit írja le. Az együttérzés nem más, mint
az a kívánalom, hogy minden érző lény szabaduljon meg
a szenvedéstől és annak okaitól. Hogy kifejlesszük az
elme együttérzését, olyan gyakorlatot kell végeznünk,
amely magában foglalja mind a formális meditációs ülé-
seket, mind az azt követő időszak éberségét. Vagyis, a
gyakorlónak nem csupán a formális meditáció alatt kell
az együtt érző elme kifejlesztésére törekednie, de az
olyan mindennapos tevékenységek során is, mint a járás,
az alvás, az ülés, a munka és így tovább. Ha képesek
vagytok véghezvinni egy ilyen programot, jó hasznát ve-
hetitek a különböző tapasztalatoknak, amelyeket a me-
ditációt követő időszakban éltek meg, és amelyek segíte-
nek majd nektek egy együtt érző elme kiművelésében.
Másrészt azonban, ha nem törekedtek tudatosságra és
éberségre a meditáció utáni periódusokban, és hagyjá-
tok, hogy az elmétek elkalandozzon, fejlődésetek lelas-
sul. Ez egyértelműen hiba, amely orvoslásra szorul.
Igyekezzetek megtartani a meditáció ízét, esszenciáját
akkor is, amikor épp mentek, és végzitek a dolgotokat.
Ez nagymértékben hozzájárul majd a meditációs ülés
alatti felismeréseitek kikristályosodásához, amelyek az-
tán előreviszik szellemi fejlődéseteket a meditáció utáni
időszakban is. így élvezhetitek az érdemdús energia fo-
lyamatos áramlását.
Majd amikor már minden érző lényre egyenlőként te-

kintetek, és nem láttok köztük különbséget, kezdjetek
el olyan érző lényeken meditálni, akik iránt közömbö-
sek vagytok. Aztári ha ugyanolyan együttérzést táplál-

tok irántuk is, mint a barátaitok és a rokonaitok iránt,
meditálhattok az univerzum mind a tíz irányának ösz-
szes érző lényén.
Ha az együttérzésen meditáltok, és konkrétan egy

olyan érző lényre fókuszáltok, aki szenved, amint azt mi
is tettük az egykedvűségről szóló meditációnk során, az
együttérzéssel kapcsolatos meditációtok hatékonyabb
lesz. Kezdetben képzeljétek el a szerencsétlen világok-
ban élő lények fokozott szenvedését. Vagy azokon is
meditálhattok, akik erős hatású negatív cselekedetekben
tobzódnak, amelyek birtokában vannak a szándék, a tett
és a befejezés három tényezőjének. Ok a jelenben talán
nem tapasztalnak nyomorúságot, de erős hatású okokat
halmoznak fel, amelyek révén később tapasztalni fog-
nak. Ha ilyen módon meditáltok, az nagy segítségetek-
re lehet, hogy kifejlesszétek az elmétekben az egymás, és
a lét körforgásának minden érző lénye iránti együttér-
zést - hiszen mindannyian a romboló érzelmek befo-
lyása alatt állnak, és a valós létezés félreértelmezéséből
fakadó tudatlanság és az önzés rabszolgái.
Kamalasíla arról beszél, hogy minden érző lény egyen-
rangú. Ezt kétféleképpen értelmezhetjük: végső érte-
lemben és hagyományosan. A lények közti egyenrangú-
ság egy végső értelemben nem zárja ki barátok és ellen-
ségek létezését a hagyományos szinten. Ugyanakkor, ha
a meditációtok bizonyos tárgyak nem létezésére fókuszál
a végső szinten, az ellensúlyozza a ragaszkodást és a gyű-
löletet, mivel a valós létezés félreértelmezése ellen hat.
Ezek tehát a legfőbb módszerek, amelyek segítségé-

vel kifejleszthetünk egy kiegyensúlyozott mentális hoz-
záállást. Fontos, hogy fenntartsuk ezt a fajta meditációs
gyakorlatot, és begyűjtsük az érdemek jelentette pozitív
lehetőségeket. Végső soron a hétköznapi együttérzést,
amit az érző lények iránt táplálunk, fokozhatjuk, és át-
alakíthatjuk egy sokkal tisztább formába. Az az együtt-
érzés ugyanis, amit jelenleg éreztek, általában ragaszko-
dással keveredik. Ennek megléte ugyanakkor azt is jelzi,
hogy rendelkeztek a valódi együttérzés kifejlesztéséhez
szükséges alappal. Néha előfordul, hogy spontán együtt-
érzés támad bennünk idegenek iránt, akik nagy fájdalmat
élnek át, és elgondolkozunk rajta, mit tehetnénk, hogy
enyhítsük a szenvedésüket. Ez veleszületett együttérzé-
sünk megnyilvánulása. Nagyon fontos, hogy felismerjük
ezt a tényt, pozitívan fogadjuk ezt az együtt érző gondo-
latot, és aztán igyekezzünk táplálni és megerősíteni. Ha
nincs meg bennetek ez a veleszületett együttérzés, te-
gyetek meg mindent, hogy kifejlesszétek magatokban.
Megfelelő idő elteltével az efféle együttérzés, bármilyen
jelentéktelennek is tűnik most, a jelenben, a végtelenig
növekedhet.
A szöveg itt rátér arra, mi a mércéje az ilyen együttér-
zés kifejlesztésének.
Ha kifejlesztettetek magatokban egy spontán, és min-

den érző lény iránt egyenlő együttérzést, akkor tökéle-
tesre csiszoltátok az együttérzés gyakorlatát, ez pedig
hasonlatos ahhoz, ahogyan egy édesanya is válaszol
apró, szeretett és szenvedő gyermeke megnyilvánulá-
saira, Ezt nevezik hatalmas együttérzésnek.
Szívetek mélyén hatalmas aggódással és figyelem-

mel kíséritek szeretett gyermeketeket, bármit is tesztek
épp, akár sétáltok, ültök vagy beszéltek. Ha sikerül
ilyen elmét kifejlesztenetek minden végtelen érző lény
irányába, és azt gondoljátok, milyen jó lenne, ha mind
megszabadulnának a szenvedéstől, és ha ez a gondol-
kodás automatikusan következik be, anélkül, hogy spe-
ciális okokra kellene hagyatkoznotok, az annak a jele,
hogy sikerült kifejlesztenetek az igazi és hatalmas együtt-
érzést.
Bármilyen felismerést is szeretnétek elérni, először is
tudnotok kell, mire is irányul a figyelmetek, és milyen
okokat és feltételeket kell megteremtenetek, hogy képe-
sek legyetek elérni az adott felismerést. Előkészületeket
kell végeznetek. Miután egy kicsit megismertétek a gya-
korlás folyamatát, és tapasztalatot nyertetek benne, talán
nem kell további ismereteket szereznetek. De az elem-
zés és a vizsgálat segítségével meg kell teremtenetek egy
erős érzést, amely valóban megmozgatja az elméteket.
Ezt nevezik tényleges tapasztalatnak, amelynek két faj-
tája van: kieszelt tapasztalat és nem kieszelt tapasztalat.
Kieszelt tapasztalatnak nevezik azokat az érzéseket,
amelyek kifinomult, az írásos tanításokból vett idézete-
ken alapuló érvelés útján születnek az elménkben. Ha
nem folytattok elemezést és vizsgálatot, ilyen tapaszta-
lathoz nem juthattok. Ha kifejlesztetek magatokban egy
ilyen kieszelt tapasztalatot, és tovább erősítitek és műve-
litek azt magatokban, eljön az idő, amikor szemben ta-
láljátok magatokat egy hasonló helyzettel, és már nem is
kell semmilyen idézetre vagy okra támaszkodnotok, az
erős érzés akkor is automatikusan felmerül majd az el-

métekben. Ezt nevezik nem kieszelt tapasztalatnak.
Amikor eléritek az együttérzés ilyen, nem kieszelt ta-
pasztalatát, az annak a jele, hogy sikerült kifejlesztene-
tek az igazi és hatalmas együttérzést.
Ezek után a szöveg rátér a szerető jóságon való medi-
táció folyamatára. A szerető jóság kifejlesztésének mér-
céje hasonló a nagy együttérzés kifejlesztésének mércéjé-
hez. Az együttérzés olyan elmét takar, amely azt kívánja,
hogy az érző lények szabaduljanak meg a szenvedéstől,
a szerető jóság pedig olyat, amely azt kívánja, hogy bol-
dogok legyenek. A szerető jóság indukálja az együttér-
zést, az együttérzés pedig a különleges magatartást. Kü-
lönleges magatartáson itt azt értjük, hogy nem csupán
az elmétekkel gondoljátok, milyen jó lenne, ha minden
érző lény megszabadulna a szenvedéstől, de önként vál-
laljátok a felelősséget, és valóban elkezdtek azon mun-
kálkodni, hogy eljuttassátok őket a megszabadulás álla-
potába, és segítsetek nekik levetni a szenvedés terhét.
Ebből születik meg a bódhicsitta ébredő elméje.
A szerető jóságon való meditációt a barátaitokkal kezd-

jétek, és olyanokkal, akik közel állnak hozzátok. Termé-
szeténél fogva kívánjátok, hogy boldogok legyenek.
Fokozatosan terjesszétek ki a meditációt az idegenekre,
sőt, az ellenségeitekre is. Miután hozzászoktattátok ma-
gatokat az együttérzéshez, kialakul majd bennetek egy
spontán kívánalom, hogy megszabadítsatok minden
érző lényt. Ezért, amikor hozzászoktattátok magatokat
az együttérzéshez, és ezzel megteremtettétek az alapot,
meditáljatok a bódhicsitta ébredő elméjén.
A bódhicsittáriak két fajtája van: hagyományos és

végső. A hagyományos bódhicsitta annak a kezdeti gon-
dolatnak a kifejlesztése, amely a felülmúlhatatlan és tö-
kéletesen megvalósított buddhaság elérésére törekszik,
hogy javára váljon minden vándorló érző lénynek, mi-
után együttérzéstől hajtva megfogadta, hogy megsza-
badítja őket a szenvedéstől. Ezt a hagyományos bódhi-
csittát egy ahhoz hasonló folyamattal fejleszthetitek ki,
mint amit a Bódhiszattvabhúmi ír le a morális etikáról
szóló fejezetében, azáltal, hogy leteszitek a bódhiszatt-
va esküt egy olyan mester előtt, aki maga is a bódhi-
szattva elvek alapján él.
A bódhicsitta ébredő elméjének mércéje hasonlatos

az együttérzés kifejlesztésének mércéjéhez. A bódhicsit-
tát először kieszelt tapasztalatként fejlesztitek ki, majd
nem kieszelt tapasztalatként is előhívjátok magatokban,
ez pedig nem más, mint a bódhicsitta ébredő elméjének
hamisítatlan állapota.
A nagy indiai mester, Sántidéva mondta, hogy a világ
minden szenvedése abból fakad, hogy túl önzők va-
gyunk, és csak a saját személyes boldogságunkat keres-
sük. Minden boldogság pedig abból, hogy törődünk más
emberek jóllétével. Azt is mondta, hogy ezt a kijelen-
tést felesleges tovább részletezni. Ha megvizsgáljátok
a Buddha és egy hétköznapi ember állapotának különb-
ségét, könnyen beláthatjátok az igazságát. A Buddha
más érző lények javára munkálkodott, és elérte a min-
dentudás állapotát, most pedig képes rá, hogy minden
érző lény javára tegyen, míg mi, hétköznapi lények, bár
mindent megtettünk, hogy kiteljesítsük személyes jóllé-
tünket, önző hozzáállásunk miatt nem csak a mindentu-

dást nem értük el, de még mindig a lét körforgásában
vagyunk. Ugyanez a helyzet a nirvána elérésével is - ha
csupán a saját önző érdekünk miatt törekszünk rá, ma-
gányos megszabadulás marad, mindentudás nélküli
megszabadulás. Ennek is az önzőség az oka. Még napi
szinten is, minden e világi pozitív minőség, legyen szó
mentális nyugalomról, vagy arról, hogy valakinek sok
bizalmas barátja és rokona van, és olyan helyen él, ahol
nem csapják be, a mások jólléte iránti érdeklődésből fa-
kad. Végső soron pedig, a megvilágosodás elérésének le-
hetősége is ennek az elmének a terméke.
Más szóval, ha összehasonlítjuk magunkat a Buddhá-
val, és kiszámoljuk, hány hibánk van nekünk, és hány
tökéletes tulajdonsága van a Buddhának, képesek leszünk
felismerni önzőségünk hátrányait, illetve a más érző lé-
nyekjólléte iránti érdeklődés előnyeit. Mivel a szívén vi-
selte más érző lények jóllétét, a Buddha elérte a minden-
tudást, és csodálatos minőségek megtestesítőjévé vált,
míg mi, átlagos érző lények hibák megtestesítői vagyunk,
önző magatartásunknak köszönhetően.
A Buddha először kiművelt egy elmét, amely a más
érző lények jóllétével törődik, aztán fokozatosan javított
rajta, majd végül tökéletesre csiszolta. így valósította
meg egy buddha minden csodás minőségét. Nekünk is
fel kell ismernünk, hogy itt és most a miénk ez a drága
emberi élet, tele nagyszerű minőségekkel, és szabadon
folyatathatunk szellemi gyakorlatot. Szellemi törekvése-
ink legmélyebb foka, ha gyakorlatunk az együttérzésre
és a buddhaság elérésének önzetlen kívánalmára irányul,
minden érző lény javáért. Ennél jobb gyakorlat nem lé-

tezik. Ezért mindannyiunknak, beleértve a lámákat is,
arra kell törekednünk, hogy kifejlesszünk magunkban
egy együtt érző elmét a mindennapok során.
Ha mindannyian szívünk mélyéből törekednénk arra,
hogy kifejlesszünk egy olyan gondolkodást, amely más
emberek és érző lények javát kívánja, erős magabiztossá-
got nyerhetnénk cserébe, ez pedig biztosítaná elménk
nyugalmát. Ezt a fajta mentális nyugalmat semmi sem
zavarhatja meg, még akkor sem, ha az összes külső kö-
rülmény látszólag ellenünk is van. Másrészt viszont, ha
az elménk feszült és ideges, és rosszakarattal vagyunk
más érző lények iránt, jóllehet ők nem ártó szándékkal
közelítenek felénk, a saját hozzáállásunk láttatja velünk
úgy, mintha támadóan és negatívan fordulnának felénk.
Ez tehát a saját mentális hozzáállásunkat, belső érzése-
inket és tapasztalatainkat tükrözi. Állandó félelemben,
aggodalomban, idegességben és zavarodottságban élünk
majd. Lehetünk gazdagok, dúskálhatunk az anyagi ja-
vakban, de mindaddig, amíg elménk zavart, nem lelhe-
tünk békére. Hiába vesznek körbe bennünket rokonok és
jóbarátok, saját belső mentális hozzáállásunk miatt nem
lehetünk boldogok. Belső mentális hozzáállásunk tehát
uralkodó szerepet játszik. Ha nyugodtak vagyunk, és
megőrizzük az irányítást elménk felett, még az sem za-
varhat meg bennünket, ha minden ellenségessé válik kö-
rülöttünk. Az ilyen ember számára minden és mindenki
barát, és csak hozzájárul belső mentális nyugalmához.
Természetesen megvan rá az okunk, hogy törődjünk
saját magunkkal, tudnunk kell azonban, miként tegyük
ezt, és hogyan képviseljük a saját érdekeinket intelligens

módon. Boldogságra vágyunk, de ha a személyes bol-
dogságunk keresése közben elfeledkezünk más érző lé-
nyekjóllétéről, és ártunk nekik vagy becsapjuk őket, ne-
gatív következményekkel kell számolnunk. Ha valódi
boldogságra vágyunk, meg kell értenünk, hogy ez csak
úgy lehetséges, ha törődünk másokkal. Ezért nem sza-
bad feláldoznunk más érző lények jóllétét.
Ha nem is folytatunk szellemi vagy vallásos gyakorla-
tot, de megértjük, hogy egymásra utaltságban élünk, bé-
kés és harmonikus életünk lehet. Társas lények vagyunk,
és nem akarhatunk elszigetelten élni, más emberektől és
érző lényektől függetlenül. Bármit is csináljatok, bár-
mivel is foglalkozzatok, legyetek bár földművesek vagy
üzletemberek, másoktól fíiggtök. Még családon belül is
a családtagjaitoktól függtök. Ezért is élnek az emberek
általában együtt a családjukkal vagy a barátaikkal. Na-
gyon kevés kivétel létezik ez alól, például a meditáló jó-
gik, akik magányosan élnek a hegyekben, és szellemi
gyakorlatokat folytatnak.
Mivel valóban társas lények vagyunk, akik egymástól
függenek, fontos, hogy kifejlesszük magunkban a mások
iránti törődést és gyengédséget, ha boldogok szeretnénk
lenni. Nézzétek meg a vadállatokat és a madarakat! Ok
is együtt mozognak, csapatba verődve, és segítik egy-
mást. A méheknek nincs külön jogrendszerük, és szelle-
mi gyakorlatot sem követnek, túlélésük és boldogulásuk
érdekében azonban egymásra támaszkodnak - ez termé-
szetes létmódjuk. Jóllehet nekünk, intelligens emberi lé-
nyeknek is szükségünk van egymásra, néha rosszul hasz-
náljuk ezt az intelligenciát, és megpróbáljuk kihasználni

a másikat. Ez ellentétes az emberi természettel. Nekünk
pedig, akik egy bizonyos vallásos gyakorlatban hiszünk,
rendkívül fontos, hogy segítsük és szeressük egymást.
Ez boldogságunk forrása.
A Buddha alaptanítása, hogy úgy kell tekintenünk má-
sokra, mint akik fontosabbak önmagunknál. Persze ma-
gatokat sem hagyhatjátok teljesen figyelmen kívül. De
más emberek és érző lények jóllétét sem vehetitek semmi-
be, főleg akkor nem, ha a saját érdeketek ütközik az övék-
kel. Ilyen esetben a más emberek jóllétét előrébb kell so-
rolnotok a saját személyes jólléteteknél. Hasonlítsátok ösz-
sze magatokat a többi érző lénnyel! Ok végtelen számú-
ak, míg ti csak egyetlen ember vagytok. A ti szenvedése-
tek és boldogságotok, bár nagyon fontos, mégis csak egy
ember szenvedése és boldogsága, míg az összes többi ér-
ző lény szenvedése és boldogsága mérhetetlenül nagy.
A bölcsek ezért feláldozzák az egyet a többség javáért,
míg az ostobák a többséget áldozzák fel csupán egyetlen
ember miatt. Még a személyes jóllétetek szemszögéből
nézve is igaz, hogy együtt érző gondolkodást kell kifej-
lesztenetek - hiszen ez a boldogság forrása életetekben.
Függetlenül attól, hogy gyakorolunk-e egy konkrét
vallást vagy sem, jószívűnek és együtt érzőnek kell len-
nünk, mert így lehet békés és értelmes életünk. Es a budd-
hizmus, kiváltképp a mahájána buddhizmus gyakorlói
miképpen tegyék ezt? Amikor arról beszélünk, hogy se-
gítünk másokon, nem csupán arra utalunk, hogy átme-
netileg jót teszünk velük, például élelmet, ruhát, vagy
lakhatást biztosítunk nekik, ezek a dolgok ugyanis nem
hoznak tartós boldogságot. Ezért nagyon fontos, hogy

megvizsgáljuk, hogyan lehetséges a tartós és végső bol-
dogság elérése. Meg kell tudnunk, vajon lehetséges-e a
szenvedéseket gyökerüktől fogva eltávolítani. Nem szá-
mít, hogy a gyakorlatban végre tudjuk-e hajtani, minden-
képp erősítenünk kell magunkban a mentális elhatáro-
zást, amely véget akar vetni a szenvedésnek, és egy telje-
sen szenvedésmentes állapotra törekszik. Ez nagyon erős
mentális magabiztosságot és eltökéltséget eredményez.
Ezért nekünk, mint mahájána gyakorlóknak a követke-
zőképpen kell gondolkodnunk: „Végtelen számú érző
lénynek fogok segíteni, hogy meghaladja a szenvedést."
Ez legyen az eskünk. Ugyanakkor, ha megvizsgáljátok
jelenlegi lehetőségeiteket, képességeiteket, nem hogy
végtelen számú érző lénynek, de még csak egyetlen egy-
nek sem vagytok képesek megszüntetni a szenvedését.
A szenvedések konkrét okokból és feltételekből fa-
kadnak, amiket az egyes érző lények halmoznak fel. Mi-
vel ez így van, nagyon fontos, hogy az egyes érző lények
tudják, mi az, amit gyakorolniuk kell, és mivel kell fel-
hagyniuk - hogy mi hoz tartós boldogságot, és mi okoz
szenvedést. Meg kell mutatnunk az érző lényeknek a he-
lyes utat, ami a boldogsághoz vezet, és a rossz utat, ami
a szenvedéshez. Ezért, amikor arról beszélünk, hogy mi-
ként tehetünk jót más érző lényekkel, útmutatásra gon-
dolunk, és arra, hogy segítsünk nekik megérteni, mivel
kell felhagyniuk, és mit kell gyakorolniuk. így lehetünk
a segítségére a többi érző lénynek.
Ennek érdekében nagyon fontos egyrészt, hogy az út,
amire a többi érző lényt terelni készültök, előttetek is vi-
lágos legyen. Értenetek kell az út jelentőségét, amit

a többi embernek mutatni akartok. Minél haladóbb
szinten van például egy tanuló a tanulmányaiban, annál
jobb képességű és nagyobb tudású tanárra van szüksége.
Ugyanígy, annak érdekében, hogy képesek legyetek meg-
mutatni a helyes utat más érző lényeknek, először nek-
tek magatoknak kell végigmennetek rajta. Másrészt nem
elég, ha az út, amit másoknak mutatni készültök, számo-
tokra nem ismeretlen. Arról is meg kell győződnötök,
hogy amit tanítani fogtok nekik, az átmenetileg és vég-
ső soron is a segítségükre lesz. E nélkül a tudás nélkül
a tanításotok nem biztos, hogy megfelel a hajlamaiknak
és érdeklődésüknek. Nem elég csupán annyit mondani,
hogy pozitív ösztönzésből teszitek, amit tesztek. Ter-
mészetesen, ha így van, nem kell majd megbánnotok, ez
azonban nem garantálja, hogy segíteni is fogtok vele
más érző lényeken. Ezért van szó az írásos szövegekben
arról, hogy ki kell fejlesztenünk a tisztánlátás különböző
kategóriáit, hogy képesek legyünk megismerni más érző
lények gondolatait és szükségleteit.
Vagyis, itt két tényezőt kell figyelembe vennetek: el-
sőként azt, hogy az út és a tanítás, amit megmutattok,
illetve megosztotok más érző lényekkel, ne legyen isme-
retlen a számotokra, másrészt pedig, hogy megértsétek,
mennyire illeszkedik egy ilyen tanítás más érző lények
hajlamaihoz. Ehhez pedig tudnotok kell, milyen hajla-
mokat örököltek előző életeikből. Ezért, ha csak nem
váltok magatok is buddhává, és nem éritek el a minden-
tudást, segítségetek és útmutatásotok csupán átmeneti
javulást hozhat. Vagyis a más emberek megsegítésére
irányuló törekvés kifejlesztése okává válik egy második

kívánalom kifejlesztésének, amely nem más, mint elér-
ni a buddhaságot, minden érző lény javáért. Ez a bódhi-
csitta ébredő elméjének két szintje.
Egy ilyen elmét nem lehet néhány hónap alatt kimű-
velni, ez azonban nem azt jelenti, hogy egyáltalán ne le-
hetne. Ha kitartóan folytatjátok a gyakorlatot a bódhi-
csitta kiművelésére, eljön az idő, amikor siker koronáz-
za majd erőfeszítéseiteket. A kezdeti szakaszban talán
még a bódhicsitta szó jelentését sem értitek. Nem tudjá-
tok elképzelni, hogy lehetséges egyáltalán ilyen elmét
kiművelni. Az ismételt gyakorlás és tanulás révén azon-
ban fokozatosan egyre közelebb kerültök hozzá. A felté-
teles dolgok természete az, hogy okoktól és feltételektől
függően változnak. Ezért fontos, hogy észbe idézzük az
ilyen elme előnyeit és pozitív hozadékait, és kialakítsunk
egy erős elhatározást a kiművelésére. Imádkozzatok lel-
kesen. Akár fekszetek, jártok vagy ültök, gondoljátok
azt: „Milyen jó volna, ha képes lennék kiművelni egy
ilyen elmét." Igyekezzetek kifejleszteni a bódhicsittát
a törekvés szintjén is. Ha a napjaitokat ilyen ismétlődő
és kitartó gyakorlással töltitek, egészen biztosan sikerül
kifejlesztenetek. Határozzátok el magatokban, hogy vég-
hezviszitek, még ha eonokig tart is. Amint Sántidéva is
imádkozik a Bódhiszattva útjában:
Amíg csak űr az űr,

És élinek érző lények,
Hadd vágyódjam addig én is
Minden érző lény szenvedését enyhíteni.
Ha olyan tevékenységet végeztek, amivel segítetek

más érző lényeknek, az idő kérdése nem jön szóba. Az
ilyen tevékenységet folyamatosan kell végeznetek. Erre
tanítsátok az elméteket. Ha azt hiszitek, hogy pár nap,
vagy egy hónap alatt elérhetitek a bódhicsittát, vagy
hogy egy három év három hónapos elvonulás után meg-
világosodtok, tévedtek. Amikor meghallom azt a néze-
tet, hogy három év és három hónap elvonulás után az
ember elérheti a buddhaságot, néha viccesen azt gondo-
lom, ez épp olyan, akár a kommunista propaganda. Azt
szoktam mondani nyugati barátaimnak, hogy ha a leg-
komolyabb és leggyorsabb úton akarnak járni, az tiszta
jele annak, hogy nem lesznek eredményesek. Hiszen
hogyan is érhetne el az ember komoly és hatalmas ered-
ményeket a leggyorsabb úton? A Buddha története azt
mondja, hogy ő három végtelen eon után érte el a budd-
haságot. Vagyis, ha azt az elvárást dédelgetitek ma-
gatokban, hogy rövid idő alatt eljuttok a buddhaságig
- mondjuk három és fél hónap alatt -, biztosak lehet-
tek benne, hogy nem fogtok fejlődni. Legyünk őszinték.
Nincs szükség rá, hogy másokat is félrevezessetek a tu-
datlanságotokkal.
Azt is fontos megértenetek, hogy akár eléritek a
buddhaságot, akár nem, az a célotok, hogy segítsetek
más érző lényeken. Akár a mennybe mentek, akár a po-
kolba, célotok, hogy segítsetek más érző lényeken.
Mindegy, mennyi ideig tart. El kell határoznotok, hogy
a minden érző lény javát szolgáló buddhaság elérésének
önzetlen szándéka lesz az egyetlen utatok, akár éltek,
akár haltok. Az ilyen elme kifejlesztéséhez sokat kell
gyakorolnotok, és meg kell értenetek ezen elme aspek-

tusát és tárgyát. Miután kikövetkeztetett tapasztatot
szereztek róla, meg kell kapnotok a bódhiszattva esküt,
mivel az eskü az után következik, hogy kialakítottatok
magatokban egy erős vágyat a bódhiszattva cselekedetek
végzése iránt.
Milyen a bódhiszattva élete? Az az élet, amely termé-
szetesen következik a bódhicsitta ébredő elméjének ki-
műveléséből. A mindentudás csak az elme zavaró érzel-
meinek megtisztítása révén érhető el. Nem elég hozzá
csupán kívánni és imádkozni. Meg kell tanulnotok, mi-
ként vethettek véget az egyes romboló érzelmeknek, az-
által, hogy a nekik megfelelő ellenszerekre támaszkod-
tok. Egy bódhiszattva minden cselekedete besorolható
két kategóriába: a praktikus eszközök gyakorlásának és
a bölcsesség gyakorlásának kategóriájába. Ha az adako-
zás, az etika és így tovább... gyakorlatát akarjátok töké-
letesíteni, meg kell támogatnotok azt a bölcsesség gya-
korlatával. A bölcsesség gyakorlata nélkül a hat tökéle-
tesség közül az első öt nem válhat a tökéletesség valós
gyakorlatává. Hogy kifejlesszétek magatokban ezt a böl-
csességet, először a hiteles és tévedhetetlen filozófiai
nézetet kell kifejlesztenetek, melyet középútként vagy
mádhjamikaként ismerünk.
Mi a madhjamaka nézete? A buddhista hagyomá-
nyon belül négy filozófiai iskola létezik. A buddhista ta-
nok első három rendszerének magyarázata alapján meg-
érthetitek az éntelenség jelentését egy durvább szinten,
ami végül elvezet az emberek és jelenségek éntelenségé-
nek finomabb, középút nézetéhez, amely a kölcsönösen
függő eredet magyarázatán alapszik. Miután elsajátítot-

tátok ezt a hibátlanul helyes nézetet, és meggyőződtetek
az igazságáról, képessé váltok az üresség felismerésére.
Ugyanakkor, még ha meg is értitek a bölcsességet, amely
megteremti az ürességet, csupán ez nem válhat a tudat-
lanság hatékony ellenszerévé, ha nem támogatjátok meg
egyéb gyakorlatokkal, mint például az adakozás, az eti-
ka, a türelem és így tovább. Az éntelenség puszta meg-
értése nem elég a zavaró érzelmek legyőzéséhez.
Ezért fontos egy olyan gyakorlat felépítése, amely
egyesíti magában a nyugodt és megállapodott elmét és a
különleges felismerést. Hogy kifejlesszétek a különleges
felismerést, előbb a nyugodt és megállapodott elmét kell
kifejlesztenetek. A nyugodt megállapodottság az egyhe-
gyű meditációt, míg a különleges felismerés a megkü-
lönböztető éberséget jelenti. E kettő egyesülése révén
képesek lehettek mind a módszer, mind a tudás gyü-
mölcsöző gyakorlatát folytatni.
Miután kifejlesztettétek a bódhicsitta hagyományos

ébredő elméjét, törekedjetek rá, hogy kifejlesszétek
a bódhicsitta végső ébredő elméjét is. A végső bódhi-
csitta transzcendens és részletektől mentes. Végletekig
tiszta, makulátlan, és megingathatatlan, akár egy mé-
cses lángja, amelyet nem fúj a szél.
Mint azt már korábban mondtam, a hagyományos

bódhicsitta a törekvő bódhicsittát jelenti. És mi a végső
bódhicsitta? Mi transzcendens és mi e világi? Erre több
magyarázat létezik. A hétköznapi ember minden konk-
rét szintje e világiként ismeretes, és egy felsőbbrendű
lény vagy árja minden szellemi szintje transzcendens-

ként vagy az e világi fölöttiként. A transzcendens szintet
akkor éritek el, amikor először ráléptek a látás útjára. Ez
azt jelenti, hogy közvetlenül megvalósítottátok az üres-
séget. Mielőtt az ember eléri a látás útját, csak pusztán
megérteni lehetséges az ürességet.
Ez a szöveg, A meditáció szakaszai a jógácsára szvá-
tantrika madhjamaka (a jóga gyakorlása és a középút
szintézise) iskolához tartozik, úgyhogy amikor a benne
kifejtett pontokat magyarázom, azt a szvantantrika mádh-
jamaka rendszer szerint teszem, továbbgondolni azonban
a praszangika madhjamaka hagyomány szerint fogom.
Léteznek árják vagy felsőbbrendű lények azok közt
a gyakorlók közt is, akiket hallgatóknak vagy magányos
felismerőknek neveznek, és akik felismerik az ürességet.
Egy, a bódhiszattva úton haladó árja azonban közvetle-
nül ismeri fel az ürességet, mert segíti az út komoly gya-
korlata. Az ilyen bölcsesség, amely közvetlenül ismeri
fel az ürességet, ellenpontként szolgál egyes romboló ér-
zelmekkel szemben. Amikor a négy nemes igazságról
beszélünk, az igaz út valójában azt a bölcsességet jelenti,
ami a felsőbbrendű vagy árja lény elmefolyamában ta-
lálható, és ami felismeri az ürességet. Ez a végső bódhi-
csitta mentes minden további kifejtéstől, főleg az üres-
ség különböző kategóriáitól, mint például a tizenhat
üresség, a húsz üresség, a két üresség és így tovább.
Jóllehet az ürességnek is épp annyi kategóriája van,
ahány típusa a jelenségeknek, amikor sikerül felismerne-
tek egy konkrét jelenség ürességét, minden jelenség
ürességét is felismeritek. Minden jelenség végső termé-
szete vagy üressége ugyanolyan ízű, és ugyanazt a meg-

különböztethetetlen természetet képviseli. Jóllehet min-
den jelenség ürességének természete ugyanaz, és min-
den különböző aspektusa a jelenségeknek, például hogy
jók vagy rosszak, vagy miként változnak, az üresség szfé-
rájából fakad, meg kell értenetek, hogy az ürességet nem
választhatjátok el az alanytól vagy a tárgytól.
Az üresség azt jelenti, hogy egy tárgy mentes a benn-
foglalt létezéstől. A dolgok okoktól és feltételektől füg-
genek. Ez az okoktól és feltételektől való függőség jelzi,
hogy a jelenségeknek nincs független, vagyis bennfog-
lalt, inherens létezése. Ez azt is megmutatja, miként jön
létre a dolgok sok, általunk megtapasztalt különféle as-
pektusa, hiszen természetüktől fogva üresek. Amikor az
ürességről beszélünk, nem ezeket a különböző aspektu-
sokat tartjuk szem előtt, hanem a jelenségek végső való-
ságát. Ebből a nézőpontból mondjuk, hogy az üresség
állapota mentes a részletektől. Arról is szó van, hogy az
üresség be nem szennyezett, ahogy Nágárdzsuna írja
Alapvető bölcsesség című művének dicsőítő strófájában:
Dicséret a legfelsőbbnek
a büddhák közt, a tanítás forrásának,
Aki azt mondta, hogy a dolgok függőségből lesznek,
hogy nincs vég, és nincs születés,
nincs megsemmisülés és nincs állandóság,
nincs jövés és nincs menés,
nincs elkülönült jelentés és nincs azonosság,
a részletektől teljesen mentesen, és tökéletes békében.
Az üresség és a függőségből születés ugyanazon ér-

me két oldala. A függőségből születés nézőpontjából,
azaz a hagyományos nézőpontból tekintve a dolgok lét-
rejönnek, megteremtődnek és elmúlnak. Az Alapvető
bölcsesség iménti strófája épp azt állítja, hogy a dolgok
nem jönnek létre, nem teremtődnek meg, és nem múl-
nak el, vagyis nem semmisülnek meg és nem is állandók
semmilyen független módon. Az idő szempontjából te-
kintve sincs független megsemmisülés vagy állandóság.
A tárgy szemszögéből nézve nincs független jövés-me-
nés. Nágárdzsuna a részletek nyolc kategóriáját írja
le, például a teremtődést és a megsemmisülést, és el-
magyarázza, miért nem fordulnak elő függetlenül. Azt
mondja, hogy az árják, vagyis a felsőbbrendű lények,
akik beszennyezetlenül képesek közvetlen módon érzé-
kelni a bölcsességet, nem látják a függőségben létrejövő
jelenségek megteremtődésének vagy megsemmisülésé-
nek független létezését. Az ő elméjük csak a végső való-
ságot látja, azaz az ürességet, amely mentes minden
részlettől.
A végső valóságot, azaz a végső bódhicsittát nagyon
tisztának írják le. Azért nevezik „végsőnek", mert egy
végső bölcsességgel való összekapcsolódás tárgya. Emel-
lett makulátlannak és megingathatatlannak is mondják.
Vagyis, a felsőbbrendű lény meditációs elmerülésének
bölcsessége olyan bölcsesség, amely egy nyugodt és meg-
állapodott elme és a különös felismerés keveréke. Ez
a keverék úgy érhető el, ha először a nyugodt megál-
lapodottságot fejlesztjük ki. Ha egyszer stabilitást
nyertetek a vizsgálat tárgyát illetően, megértéseteket
ráfókuszálhatjátok, anélkül, hogy megzavarna benne-

teket az elme lazasága, vagy a fogalmi gondolkodás iz-
galma. Az ilyen bölcsességet megingathatatlannak ne-
vezik, amely olyan, akár egy mécses lángja, amit nem
fúj a szél.
Ez a végső bódhicsitta transzcendens és minden to-
vábbi részlettől mentes. A következő sorok azt mondják
el, miképpen érhető el ez az állapot:
Ez a nyugodt megállapodottság meditáció és a különle-

ges felismerés jógájának folyamatos és tisztelettel teli
megismerésével lehetséges, hosszú idő alatt. A gondo-
lat feltárása szútra a következőképpen fogalmaz: „Ó,
Maitréja, neked tudnod kell, hogy minden méltó hall-
gató, bódhiszattva, vagy tathágata dharmája, legyen
akár szóbeli, akár transzcendens, a nyugodt megálla-
podottság meditációjának és a különleges felismerés-
nek gyümölcse." Mivel a koncentráció minden fajtája
besorolható ebbe a kettőbe, minden jógi mindig csakis
a nyugodt megállapodottság meditációt és a különle-
ges felismerést keresse. Szintén A gondolat feltárása
szútrában olvasható a következő: „A Buddha mondta,
hogy a különböző koncentrációk tanításai, amelyeket
a hallgatók, a bódhiszattvák és a tathágaták keresnek,
mind benne foglaltatnak a nyugodt megállapodottság
meditációban és a különleges felismerésben."
A nyugodt és megállapodott elme olyan elmeállapot-

ra utal, amelyben a gondolkodás egy általatok választott
tárgyon nyugszik, és nem vonják el figyelmét külső, a
mentális fókusz és a meditáció tárgyától különböző dol-
gok. Elmétek stabil, a tárgyra fókuszál, és mentes min-
den lazaságtól és izgalomtól. Az ilyen gondolkodást hív-

ják még egyhegyű koncentrációnak, és ezen a stabilitá-
son keresztül érhető el a mentális boldogság. A külön-
leges felismerés azt jelenti, hogy felismeritek a fókusz
célpontját képező tárgy végső valóságát. Ennek két ka-
tegóriája létezik: az e világi és a transzcendens. Lehet-
nének különböző tárgyak a különleges felismerés külön-
böző kategóriáinak megfelelően, itt azonban a különle-
ges felismerés egy olyan elmére utal, amely az ürességre
fókuszál.
Sákjamuni Buddha is ezt a két gyakorlatot tanította,
a nyugodt és megállapodott elmét és a különleges felis-
merést. Ezek az egyedüli módszerek, amelyek révén el-
érhető a koncentráció összes szintje. A szöveg ezért ki-
jelenti, hogy mivel a nyugodt és megállapodott elme és a
különleges felismerés ugyanolyan fontosak, mindkét
minőség kifejlesztésére kell törekednünk:
A jógi nem lehet képes eloszlatni a mentális homályos-

ságokat pusztán azáltal, hogy megismerkedik a nyu-
godt és megállapodott elme meditációjával. Ez csu-
pán átmenetileg nyomhatja el a romboló érzelmeket és
káprázatokat. A bölcsesség fénye nélkül nem lehet le-
győzni a romboló érzelmek rejtett erejét, vagyis nem
lehet őket teljes mértékben megszüntetni. Ezért mond-
ja A gondolat feltárása szútra, hogy „A koncentráció
képes megfelelően elnyomni a zavaró érzelmeket, a böl-
csesség pedig képes alaposan megsemmisíteni rejtett
erejüket."
Ha csak a nyugodt és megállapodott elmén medi-

tálsz, nem leszel képes elhárítani a megvilágosodást elta-
karó homályosságokat és a romboló érzelmeket. Tedd
meg bár az ürességet a nyugodt és megállapodott elme
meditációjának tárgyául, önmagában ez akkor sem lesz
elegendő a homályosságok szétoszlatására, ha nem tá-
mogatod meg a különleges felismerés gyakorlatával.
Szintén A gondolat feltárása szútra mondja:
Meditálj bár egyhegyű koncentrációval

Nem fogod szétzúzni az én félreértelmezését
Zavaró érzelmeid visszatérnek, hogy zavarjanak;
Olyan ez, mint Udrak egyhegyű meditációja.
A nyugodt és megállapodott elme meditációja önma-

gában nem képes eltávolítani a szenvedést okozó érzel-
meket, és lerombolni az én félreértelmezését. A zavaró
érzelmek újra előjönnek, hogy zavart keltsenek benne-
tek, ahogyan a nem buddhista mester, Udrak esetében is
történt. Hosszú időn keresztül meditált a nyugodt és
megállapodott elmén, addig, hogy a haja nagyon hosz-
szúra nőtt. Míg ő teljes mértékben elmerült az egyhegyű
koncentrációban, a hajának egy részét megették a pat-
kányok.
Amint kijött a meditációból, és meglátta, hogy patká-
nyok lakomáztak a hajából, haragra gerjedt, vagyis zava-
ró érzelmei azonnal visszatértek. Jóllehet a zavaró érzel-
mek nem mutatkoztak, amíg belemerült az egyhegyű
meditációba, az, hogy miután befejezte, azonnal vissza-
tértek, egyértelműen mutatja, hogy a nyugodt és megál-
lapodott elme meditációja önmagában nem vet véget

a zavaró érzelmeknek.
Ha közelebbről megvizsgáljuk a jelenségek éntelen-

ségét,
És ezen vizsgálat alapján meditálunk,
Ez lesz a következő megszabadulás oka;
Más ok nem hozhat békét.
A jelenségek éntelenségének konkrét vizsgálata tehát

arra utal, hogy a különleges felismerés vagy a megkü-
lönböztető tudatosság alkalmazása által megszabadulha-
tunk. A megszabadulás vagy nirvána elérésének nincs
egyéb módja.
A Bódhiszattva szekció szútra is azt mondja: „Azok, akik

nem hallották a Bódhiszattva gyűjtemény ezen tanítá-
sait, és nem hallották és nem tették magukévá a Kolos-
tori fegyelem tanításait, akik úgy gondolják, hogy az
egyhegyű koncentráció önmagában elég, a büszkeség-
ből fakadó arrogancia csapdájába esnek. Ilyen módon
pedig nem nyerhetnek teljes szabadulást az újjászü-
letés, az öregség, a betegség, a halál, a nyomorúság,
a siránkozás, a szenvedés, a mentális boldogtalanság
és a zavarodottság köréből. Ahogyan szintén nem nyer-
nek szabadulást a lét hat állapotának köréből sem, sem
a megannyi szenvedő mentális és fizikai aggregátu-
moktól. Ezt észben tartva mondták a tathágaták, hogy
a tanítások hallgatása segít az embernek megszabadul-
ni az öregségtől és a haláltól."
Vagyis, meg kell hallgatnotok az erről szóló magyará-

zatokat, és aztán meditálnotok kell rajtuk, ez pedig majd
segít nektek, hogy megszabaduljatok a szenvedéstől.
Ezen okokból azoknak, akik el szeretnék érni az alaposan

megtisztított transzcendens bölcsességet, azáltal, hogy
eltávolítanak minden homályosságot, a bölcsességen
kell meditálniuk, miközben megmaradnak a nyugodt
és megállapodott elme meditációjában.
6. fejezet
BÖLCSESSÉG
A buddhista hagyomány szerint egy filozófiai tétel érvé-

nyességét logikus érveléssel határozhatjuk meg. A Budd-
ha nagyon tisztán fogalmazott ezzel kapcsolatban:
A bhiksuknak27 és a tudósoknak úgy kell megvizsgál-

niuk szavaimat
ahogy egy aranyműves vizsgálja az aranyat égetéssel,
vágással és dörzsöléssel.
Csak ezután fogadhatják el őket,
És sosem az irántam érzett tiszteletből.
Ezért mind a külső, mind a belső jelenségek meg-

határozásánál érvelésre kell hagyatkoznunk. Nem várják
el tőlünk, hogy csupán az írásos tanításokra támaszkod-
junk. Amit a szövegekben olvasunk, megvizsgálhatjuk
az értelem fényében is, hogy megbizonyosodjunk a ben-
nük foglaltak érvényességéről. Maga a Buddha szavai is
nyitva állnak a vizsgálat előtt. A buddhista kultúra egyik
legcsodálatosabb jellegzetessége épp az, hogy a gyakor-
lónakjoga van felülvizsgálni a tanításokat. Még a tanító
szavait is.
A buddhista hagyomány tudással kapcsolatos megkö-

zelítése hasonló a modern tudományéhoz. Kezdetben
nem tehetünk határozott állításokat meggyőződésünk-
ről, ehelyett pártatlan vizsgálatnak kell alávetnünk a té-
mát. Az eredményeket mindig elemzés útján kell kinyer-
nünk, miután logikusan megvizsgáltuk a bizonyítékokat.
Altalánosságban elmondható tehát, hogy a buddhizmus
nagyra becsüli a logikus érvelést.
Fontos, hogy meghatározzuk az alapot, az utat és az
eredményt. Az alap itt a jelenségek tényére, azaz való-
ságára utal. Erre a tényre hagyatkozva követünk egy
szellemi utat, aminek révén elérünk egy eredményt.
A szellemi gyakorlat tehát nem pusztán az elme kita-
lációja, hanem olyasvalami, ami valóban létezik. Ha a
szellemi gyakorlat alapja csupán koholmány volna, nem
lennénk képesek megváltoztatni és átformálni az el-
ménket az út bejárása által. Ennek következtében pedig
nem magyarázhatnánk meg a megszabadulást mint
eredményt.
Az eredményként megjelenő buddhaállapot sok nagy-
szerű minőséggel rendelkezik. Ezek a minőségek a meg-
felelő okok és feltételek megteremtéséből és a szellemi út
gyakorlatának követéséből fakadnak. A tíz erő és a budd-
hák egyéb jellemzői kibontakoznak bennünk, ha eljön
az idejük, köszönhetően annak, hogy az emberben meg-
van a lehetőség ezek kifejlesztésére. Általában is igaz,
hogy semmi sem teremthető meg alap nélkül. Abszurd
volna, ha kijelentenénk, hogy a sziklák és a hegyek elér-
hetik a mindentudást. Sokkal logikusabb ennél, ha azt
állítjuk, hogy a praktikus eszközök és a bölcsesség együt-
Bölcsesség 97
tes gyakorlása meghozhatja a mindentudást, a tudatos-

ságra alapozva.
Az alap megteremtése egy nagyon fontos lépés. Ez
választja el a valóban létező dolgokat a puszta mentális
kitalációktól. Arról szól, hogy megfelelően azonosítjuk
a természet törvényeit és a valóságot. Az alap valós ter-
mészetének meghatározásához elengedhetetlen az ob-
jektivitás.
Követői sokféleképpen értelmezték a Buddha írásos
tanításait. Ha egy írásos tanítás nem állja ki a logikus ér-
velés próbáját, jelentését három kritérium - szándék,
cél és ellentmondás - szerint értelmezik. Például, ha
egy szútra a végső valóságról szól, de a vizsgálatok során
a nyilvánvaló jelentés hibásnak találtatik, akkor a taní-
tást szándéka és célja alapján ítélik meg. Ugyanígy, ha az
éntelenség azon aspektusai, amelyek zavarosak, a követ-
keztetéses logika alapján hibásnak bizonyulnak, nem
kell elfogadnunk őket. Manapság sokkal jobban ismer-
jük a napot és a holdat, a méretüket, a földtől való tá-
volságukat és a mozgásukat, mint azelőtt. Tehát ha egy
írásos szöveg mást állít ilyen, számunkra nyilvánvaló
dolgokról, és ezzel ellentmond a mi érvényes észlelé-
sünknek, nem fogadjuk el igazságként. A buddhizmus
tehát ugyanazt az elvet követi ezekkel a dolgokkal kap-
csolatban, mint a tudomány.
A buddhista tanítások a szellemi alap, az út és a gyü-
mölcs kontextusában fogalmaznak. A gyümölcs képvi-
seli azt a sok nagyszerű minőséget, amelyet a gyakorló
kifejleszt magában a buddhaság elérése során. Az ilyen
minőségek kiműveléséhez meg kell teremtenetek a meg-
felelő okokat és feltételeket. Ez a folyamat egy integrált

szellemi gyakorlatot foglal magában. Fontos tudnotok,
hogy mindegyikünk képes kifejleszteni magában a tíz
erőt és a buddhák többi csodálatos minőségét. Ez a po-
tenciál veleszületetten megvan a tudatosság folyamá-
ban. Általában igaz tehát, hogy semmit sem lehet meg-
teremteni a megfelelő alap nélkül. Ahogyan abszurd
lenne azt állítni, hogy a sziklák és hegyek képesek elér-
ni a mindentudást, ha szellemi gyakorlatot folytatnak,
az is tiszta, hogy azok, akik rendelkeznek tudatossággal,
elérhetik.
A szellemi alap ebben az esetben az elme azon vele-
született természetét jelenti, hogy képes felébredni a tel-
jes megvilágosodásra. A szellemi út vagy ösvény a mód-
szer és a tudás aspektusaiból tevődik össze, ami azt je-
lenti, hogy a gyakorló érdemeket és felismeréseket gyűjt,
és ezáltal jut el a buddhaságig. Szükségszerűen fontos,
hogy megértsétek a buddhista filozófia ezen alaptételeit.
Ezek nem valaki képzeletének szülöttei, hanem a való-
ságot tükrözik. Ha csupán kitalációk volnának, mind-
egy, mekkora erőfeszítést tennétek, nem haladnátok
előre az úton. Nem jutnátok semmi eredményre, és nem
lennétek képesek elmagyarázni, miként lehetséges a meg-
szabadulás. Nyílt elmével és pártatlansággal kell meg-
vizsgálnotok ezeket az alapvető elveket. Ha más filozó-
fiai nézetek révén előítéletek munkálkodnak bennetek,
az akadályozhat titeket abban, hogy objektíven ítéljétek
meg és értékeljétek ezeket a tanításokat.
Az állításokat tehát meg kell vizsgálnunk, és kérdé-
seket kell feltennünk velük kapcsolatban, hogy csak azo-
Bölcsesség 99
kat fogadjuk el, amelyek logikusak. Egyes problémákra

a buddhista hagyomány megadta a választ, a modern tu-
domány azonban még nem fedezte fel őket, és nincs mit
mondania róluk. Ugyanakkor, ha tudományosan már
igazolt tényekkel állunk szemben, nem lehetünk dog-
matikusak azzal kapcsolatban, amit a szövegeink állíta-
nak. Amint azt már korábban említettem, ez a szöveg
elsősorban az alapot jelentő két igazsággal, a szellemi
utat adó módszer és bölcsesség gyakorlásával, és a meg-
világosodott lény bölcsességének és fizikai testének ké-
pességeivel, mint eredményekkel foglalkozik.
Azoknak, akik szeretnék elérni a transzcendens böl-
csességet, amely teljesen mentes minden homályosság-
tól, a bölcsességen kell meditálniuk, miközben elmerül-
nek az egyhegyű koncentrációban.
A Drágakövek halma szútra írja: „Az egyhegyű kon-

centrációt úgy fejleszthetitek ki, ha betartjátok az
erkölcsi elveket. Ennek az egyhegyű koncentrációnak
a kifejlesztése után pedig kezdjetek el a bölcsességen
meditálni. A bölcsesség segít, hogy elérjétek a kristály-
tiszta éberséget. A kristálytiszta éberség által pedig tö-
kéletesedik erkölcsi magaviseletetek."
Annak érdekében, hogy elérjük más emberek céljait

és a saját céljainkat, minden mentális homályosságot el
kell oszlatnunk. Azoknak, akik ilyen módon szándékoz-
zák megteremteni a transzcendens bölcsességet, először
is a nyugodt megállapodottság meditációját kell gyako-
rolniuk. A gyakorló, aki képes az ilyenség felismerésé-
nek bölcsességével elemezni a jelenségeket, miközben
belemerül a nyugodt megállapodottság meditációjába,

kifejlesztheti a különleges felismerést.
Ami a gyakorlatot illeti, a három módszer meghatáro-
zott sorrendben következik egymás után. Hadd fejtsem
ezt ki egy kicsit részletesebben. A szöveg azt mondja:
„A bölcsesség segít, hogy elérjétek a kristálytiszta éber-
séget." A tökéletesen transzcendens bölcsesség képes rá,
hogy gyökerestől távolítsa el a homályosságokat az el-
méből. A hagyományos igazság felismerésére vonatkozó
bölcsesség, bármilyen hatásos is, nem rendelkezik ezzel
a képességgel. Kimondhatjuk tehát, hogy ehhez egy
olyan bölcsességre van szükség, amely a végső igazság
felismerésére vonatkozik. Ebben a kontextusban ezért
a tökéletesen transzcendens bölcsesség a mindentudásra
utal. Annak érdekében pedig, hogy elérjük a mindentu-
dást, el kell távolítanunk a megszabadulást akadályozó
homályosságokat, azaz a zavaró érzelmeket, illetve a tu-
dást akadályozó homályosságokat. Egyedül a bölcsesség
működik közvetlen ellenszerként, és tesz bennünket ké-
pessé arra, hogy gyökerüknél, vagyis rejtett potenciál-
juknál fogva gyomláljuk ki a két homályosságot. Sem az
erkölcsi fegyelem, sem az egyhegyű koncentráció nem
szállhat közvetlenül szembe velük. A bölcsesség itt azt
a bölcsességet jelöli, amely a meditációból fakad, és nem
azt, amely a hallgatásból és az elmélkedésből. Ezért,
hogy megteremtsétek a különleges felismerést, amely
felismeri a végső valóságot, először is a nyugodt megál-
lapodottság meditációban kell tökéletesítenetek maga-
tokat. Mivel ez az egyhegyű koncentráció pozitív gon-
dolat, a finom mentális tompaságot és izgalmat el kell
Bölcsesség 101
hagynotok. Hogy elhagyjátok ezeket a hibákat, először

is az erkölcsi fegyelmet kell gyakorolnotok.
A hitről való meditáció a mahájánában szútra a követ-

kezőt mondja:
„Ó, nemes család sarja, ha nem adod át magad
a bölcsességnek, nem tudom, miként lesz hited a bód-
hiszattvák mahájánájában, vagy hogyan jutsz majd
előre a mahájánán."
Ez a részlet a bölcsességgel járó hit, azaz meggyőző-

dés felélesztéséről szól. Amíg a „nemes család sarja",
vagyis a gyakorló nem képes kifejleszteni a különleges
felismerés bölcsességét, a tudáson alapuló hit felébresz-
tése sem lehetséges. Az ilyen embernek is lehet termé-
szetesen vallásos hite, de amikor a hit a végső valóság
megértésének eredményeképpen jön létre, azt az érte-
lem és a tudás is alátámasztja. Az igazi lemondást pél-
dául akkor fejleszthetitek ki, ha megfelelően megértitek
a megszabadulás rendszerét. Ez azt jelenti, hogy az em-
ber bizonyosságot nyer afelől, hogy a megszabadulás
lehetséges, illetve olyasvalami, ami kifejleszthető az em-
ber tudatfolyamán belül. A lemondás ebben az értelem-
ben határozottan megkülönböztető minőségeket mutat.
Ugyanígy, menedékünk erőssége is fokozódik, ha fino-
mítjuk az ürességgel kapcsolatos tudásunkat.
„Ó nemes család sarja, tudnod kell, hogy ez azért van,

mert a bódhiszattva mahájánába vetett hite, és a ma-
hájánán való előrehaladás elmélkedés eredményekép-
pen jön létre, amit zavaroktól mentes elmével folytattok
a tökéletes dharmáról és a valóságról."
Ez tisztán jelzi annak szükségességét, hogy kifejlesz-

szünk magunkban egy bölcsességet, azáltal, hogy egyhe-
gyűen megvizsgáljuk a hagyományos és végső valóságot,
és ezzel szilárd bizonyosságot és hitet nyerjünk a mahá-
jána rendszer által tanított szellemi alapban, útban és
eredményben.
A jógi elméjének figyelmét, ha csak a különleges felis-

merésre törekszik, és nem fejleszt ki egy nyugodt és
megállapodott elmét, elvonhatják különböző tárgyak.
Olyan ingataggá válhat, akár a mécses lángja a szél-
ben. Mivel így hiányozni fog a kristálytiszta éberség
makulátlansága, ezt a kettőt (a különleges felismerést
és a nyugodt és megállapodott elmét) egyenlő mérték-
ben kell fejleszteni. Ezért mondja A szenvedés hatalmas
és teljes meghaladásának szútrája, hogy „A hallgatók
nem láthatják a buddhatermészetet, mert egyhegyű be-
lemerülésük erősebb, bölcsességük pedig gyengébb."
Ha ezt azok szerint a filozófiai rendszerek szerint ér-

telmezzük, amelyek szerint a hallgatók és magányos fel-
ismerők útját követők nem ismerik fel a jelenségek
éntelenségét vagy ürességét, azt mondhatjuk, hogy nem
látják a buddhatermészetet olyan bölcsességgel, amely
a valóságot elemzi. Csak az emberek éntelenségét isme-
rik fel, a jelenségekét nem. Ennek pedig az az oka, hogy
a koncentrációjuk erősebb, mint a bölcsességük. Ha ezt
a hallgatók és magányos felismerők közti árják vagy fel-
emelkedett lények tekintetében értelmezzük, akik a ma-
hájána árjákhoz hasonlóan felismerik az ürességet, ak-
kor a kijelentés, miszerint a hallgatók nem képesek lát-
103
ni a buddhatermészetet, azt jelenti, hogy a tisztátalan el-

me természetével kapcsolatos felismerésük nem egy szé-
les körű logikai érvelés alkalmazásán alapszik. Ennek
pedig az az oka, hogy az egyhegyű koncentrációjuk erős,
míg a bölcsességük gyenge.
„A bódhiszattvák látnak, jóllehet nem tisztán, az ő böl-

csességük ugyanis erősebb, egyhegyű koncentrációjuk
azonban gyengébb. Míg a tathágaták mindent látnak,
mert ők egyenlő mértékben birtokolják a nyugodt és
megállapodott elmét és a különleges felismerést."
Adódik itt néhány magyarázat. Először is, magam

úgy vélem, a szerző itt arra utalt, hogy jóllehet a bód-
hiszattvák közvetlenül felfogják az ilyenséget (tathatá),
náluk ez csak a meditatív elmerülés során történik meg,
a meditáció utáni időszakban nem. Ezzel ellentétben
a buddháknál az ilyenség felfogása teljes és állandó. Vagy-
is, ők közvetlenül és mindig felfogják az ilyenséget, füg-
getlenül attól, hogy épp meditálnak vagy sem.
Másodsorban, ez a strófa azt is jelentheti, hogy ugyan
a bódhiszattvák közvetlenül felfogják az elme ilyen-
ségét, ez a felfogás nem teljesen tiszta. Ez az elme tisz-
tátalanságainak rejtett hatása miatt van így, amiket még
el kell távolítaniuk. A buddhák viszont már teljesen és
tökéletesen mentesek a legkisebb tisztátalanságoktól is,
és teljes egészében elhárították ezek rejtett hatásait. Ok
már tökéletes tudással rendelkeznek az ilyenségről.
A nyugodt megállapodottság meditációjának ereje által

az elmét nem zavarják többé a fogalmi gondolatok, és
olyan lesz, akár egy mécses lángja, amit nem fúj a szél.
A különleges felismerés a téves nézetek minden foltját
eltávolítja, így nem lesznek rátok hatással mások (néze-
tei). A Holdlámpás szútra mondja: „A nyugodt és meg-
állapodott elme meditációjának erejével az elme rendít-
hetetlenné válhat, a különleges felismerés pedig olyan-
ná teszi, akár egy hegy." Ezért folytassatok olyan jógikus
gyakorlatot, amely mindkettőt magában foglalja.
Ezek a sorok a nyugodt és megállapodott elme medi-

tációjának és az átható felismerésnek a jellemzőiről, il-
letve jelentéséről szólnak. A nyugodt megállapodottság
az elme azon minősége, amely egyhegyűen koncentrál
tárgyára, mindenféle belső és külső zavar nélkül. Az
ilyen elme semmire nem fókuszál koncentrációjának
tárgyán kívül. Mivel mentes mindenféle mentális tom-
paságtól, tárgyát a legnagyobb tisztasággal fogja fel. Az
ilyen egyhegyű elme tartós kifejlesztése a fizikai és men-
tális rugalmasságnak boldogságát eredményezi. Ami-
kor az egyhegyű koncentrációhoz boldogság társul, azt
nyugodt és megállapodott elme meditációnak nevezzük.
A különleges felismerés az a bölcsesség, amely felismeri
az ürességet, és a fizikai és mentális boldogsághoz tár-
sul. Ez a boldogság az elemző bölcsességből származik,
amely újra meg újra megvizsgálja tárgya valóságát,
a nyugodt és megállapodott elme boldogságára alapozva.
Ez a felismerés nem elégszik meg azzal, hogy csupán rá-
fókuszálja az elmét a tárgyra. Bármi legyen is a tárgy,
akár a hagyományos, akár a végső valósággal kapcsola-
tos, alapos vizsgálatnak veti alá az elemző bölcsességgel.
7. fejezet
A NYUGODT
M E G Á L L A P O D O T T S Á G R Ó L ÉS
A KÜLÖNLEGES FELISMERÉSRŐL
VALÓ M E D I T Á C I Ó KÖZÖS
ELŐFELTÉTELEI
Hogyan elegyítsük a nyugodt megállapodottság meditá-

ció és a különleges felismerés gyakorlását?
A jóginak először is azokat a feltételeket kell megterem-

tenie, amelyek segítenek a nyugodt megállapodottság
meditáció és a különleges felismerés gyors és könnyű
elérésében.
Nyilvánvaló, hogy a gyakorlónak ezekre az előfeltéte-

lekre kell hagyatkoznia, ha szellemi eredményeket akar
elérni.
A nyugodt megállapodottság meditáció kifejlesztésé-

nek előfeltételei a következők: segítő környezet, a vá-
gyak megfékezése és az elégedettség gyakorlása, nem
túl sok aktivitás, tiszta erkölcsi magatartás, illetve a ra-
gaszkodás, és minden egyéb fogalmi gondolat teljes
meghaladása.
Kamalasíla ezek után elmagyarázza, mit ért segítő

vagy kedvező környezet alatt:
A segítő környezet a következő öt jellemző alapján is-

merszik meg: körmyű hozzájutás az élelemhez és a ru-

házkodáshoz, mentesség a gonosz lényektől és ellensé-
gektől, mentesség a betegségektől, jó barátok, akik be-
tartják az erkölcsi szabályokat és hasonló nézeteket val-
lanak, kevés látogató a nappal folyamán, éjszaka pedig
kevés zaj.
A vágyak megfékezése azt jelenti, hogy nem ragasz-
kodtok túlságosan ahhoz, hogy sok vagy jó ruhátok,
például szertartási palástjaitok és hasonlóitok legye-
nek. Az elégedettség gyakorlása nem más, mint hogy
mindig elégedettek vagytok a legapróbb dolgokkal is,
például a nem túl minőségi vallásos öltözékekkel és így
tovább. A viszonylag kevés aktivitás arra utal, hogy fel-
adjátok hétköznapi tevékenységeiteket, mint amilyen
az üzlet, és kerülitek a túl közeli viszonyt a személyzet-
tel és a szerzetesekkel, illetve teljes mértékben elhagy-
játok a gyógyítás és az asztrológia gyakorlását.
A közeli viszony itt azt jelenti, hogy egybegyűltök és

pletykálkodtok, mindenféle cél nélkül. Azok számára,
akik megtanultak erős koncentrációval meditálni, a gyó-
gyítás és az asztrológia gyakorlása akadállyá válik. Ezért,
hacsak nincs különleges ok az ellenkezőjére, a gyakorló-
kat arra intik, hogy kerüljék az efféle világi tevékenysé-
geket.
Még azon állítás mellett is, miszerint a megszegett hall-

gatói esküt nem lehet visszaállítani, ha az illető megbá-
nást tanúsít és kifejezi abbéli szándékát, hogy ne kö-
vesse el ismét az adott tettet, továbbá tudatosítja ma-
gában a cselekedetet elkövető elme valós identitásának
hiányát, illetve tisztában van minden jelenségek valós
A nyugodt megállapodottság gyakorlása 107
identitásának hiányával, az illető erkölcsei tisztának

mondhatók. Erről az Adzsátasatru megbánásának meg-
szüntetéséről szútra soraiban olvashatunk. Túl kell lép-
netek a megbánáson, és különleges erőfeszítést kell
tennetek a meditációban.
A kétféle erkölcsi szabály a személyes megszabadulás

esküjére, illetve a bódhiszattva esküre vonatkozik. Emel-
lett jelentheti a szerzetesek, illetve az átlagemberek es-
küjét.
A következő bekezdés a vágyak hiábavalóságával fog-
lalkozik, valamint annak szükségességével, hogy elhatá-
roljuk magunkat az e világi cselekedetektől. Ennek érde-
kében nagyon fontos, hogy elhagyjunk mindenféle fél-
reértelmezést és tévhitet.
Ha tudatosítjátok magatokban a ragaszkodás különbö-

ző hátrányos hatásait, amelyek ebben az életben, illet-
ve az elkövetkező életekben is megmutatkoznak, az se-
gít az ezzel kapcsolatos tévhitek eloszlatásában. A lét
eme körforgásában megjelenő csodálatos és borzasztó
dolgok közös jellemzője, hogy nem állandók, és vele-
születetten hajlamosak a széthullásra. Kétség sem fér
hozzá, hogy véges időn belül el kell szakadnotok ezek-
től a dolgoktól. Meditáljatok hát rajta, hogy mi értelme
olyannyira ragaszkodnotok ezekhez a dolgokhoz, és az-
tán hagyjátok el az összes tévhiteiteket.
Mik a különleges felismerés előfeltételei? Szent em-
berekre hagyatkozzatok, komolyan keressétek a széles-
körű útmutatást, és végezzetek megfelelő elmélkedést.
Ebben a kontextusban az elmélkedés a hagyományos

és a végső valóságokon való meditációt jelenti. Ezen

a ponton a szöveg rátér a szellemi vezető jellemzőinek
összefoglalására.
Miféle szent emberben bízhattok meg? Olyanban, aki

sok tanítást hallott, aki tisztán fejezi ki magát, aki ren-
delkezik az együttérzés minőségével, és aki képes ellen-
állni a nehézségeknek.
A „tisztán fejezi ki magát" azt jelenti, hogy szépen

beszél, együttérzés nélkül azonban ez nem sokat jelent.
Együttérzés híján hiábavaló a sok tanulás. Egy tanító
számára, aki hatásos és termékeny módon szeretné vé-
gezni a feladatát, az együttérzés vagy a jó szív a legfon-
tosabb minőség. Léteznek a tanításnak egyéb buktatói
is, például az, ha valaki belefárad a magyarázatokba.
Fontos tehát, hogy az illető megértő és türelmes legyen
az ilyen nehézségekkel szemben.
Mit jelent az, hogy komolyan keresitek a széleskörű út-

mutatást? Azt, hogy kellő komolysággal hallgatjátok
a tanításokat, odafigyelve a Buddha tanításainak ti-
zenkét ágának egyértelmű és értelmezhető jelentésére.
A gondolat feltárása szútráb an olvasható a következő:
„Ha nem hallgattok a feljebbvaló lények tanításaira,
az akadálya a különleges felismerés kialakulásának."
Ugyanez a szútra mondja: „A különleges felismerés
a megfelelő ok által jön létre, ez az ok pedig a helyes
szemlélet, ami a hallgatásból és az elmélkedésből szüle-
tik." A Narajána szútra kérdéseiben olvashatjuk: „A ta-
nítások hallgatásának tapasztalata révén bölcsességre
tesztek szert, a bölcsesség pedig alaposan lecsendesíti
a zavaró érzelmeket."
Az előbbi bekezdés nagyon tisztán és tömören fejezi

ki, mi az előnye, ha hallgatás és elmélkedés útján nagy
tudásra teszünk szert. Ez különösen igaz az írásos taní-
tások gazdag és sokoldalú ismeretére.
Mit nevezünk megfelelő elmélkedésnek? Azt, amely he-

lyesen bizonyítja az egyértelmű és értelmezhető
szútrákat. Amikor a bódhiszattvát nem gyötri kétely,
képes az egyhegyű meditációra. Ezzel ellentétben, ha
kétségek és bizonytalanságok lesznek úrrá rajta, olyan-
ná válik, mint az útkereszteződésnél álló ember, aki
nem tudja, melyik elágazást válassza.
Bármit is hallotok, nagyon fontos, hogy elmélkedés

útján megbizonyosodjatok a jelentéséről. Másképp
olyanná váltok, mint az útelágazásnál bizonytalankodó
ember. A bizonytalanság és a kétely pedig természetük-
nél fogva akadályoznak benneteket a tanításban, és ab-
ban, hogy elmagyarázzátok a témát a tanítványoknak.
A szöveg egyértelmű és értelmezhető szútrákat em-
lít. De vajon mit ért egyértelmű és értelmezhető ta-
nításokon? Melyek az egyértelmű és értelmezhető szút-
rák? Ez a buddhista filozófia egyik kulcskérdése. Álta-
lában úgy vélik, hogy Buddha háromféle tanítást köz-
vetített, amelyeket a Dharma kerekének három megfor-
gatásaként írnak le. A buddhizmus alapját és keretét a
négy nemes igazság kinyilvánítása adta. Ez a négy igaz-
ság a szenvedés igazsága, a szenvedés eredetének igaz-
sága, az út igazsága és a szenvedés megszüntetésének
igazsága.
A dharmakerék második megforgatásában a Buddha
kizárólag a szenvedés megszüntetésével foglalkozott.
Bizonyos dolgok arra utalnak, hogy a bölcsességgel kap-
csolatos szövegek tökéletesítése ebben a tanításban gyö-
kerezik. Mivel voltak, akik nem tudták felfogni az
éntelenség fogalmát az alapján, ahogy a kerék második
megforgatásában magyarázta, és megvolt a veszélye,
hogy téves nézeteket alakítanak ki ezzel a tanítással kap-
csolatban, a harmadik megforgatásban tisztázta az énte-
lenség jelentését három különböző jelenségre vonatkoz-
tatva. Ezek a jelenségek a következők: tulajdonított je-
lenségek, függő jelenségek és megalapozott jelenségek.
A tulajdonított jelenségekről azt mondják, hogy ezek
éntelenek, mert nincs bennfoglalt identitásuk. A függő
jelenségek szintén éntelenek, hiszen híján vannak az ön-
maguk általi teremtettség identitásának, a megalapo-
zottjelenségek pedig azért éntelenek, mert híján vannak
mindenféle végső identitásnak.
Ugyanakkor egyes szútrák, amelyek a kerék harmadik
megforgatásakor keletkeztek, mint például A Tathágata
lényege szútra, megmagyarázzák a szubjektív elme tiszta
fényét, a tárgy tiszta fénye, vagyis az üresség mellett,
amit hibátlanul megmagyaráztak a kerék második meg-
forgatásában. Ezek nagyobb részletességgel foglalkoz-
nak az elme természetével. Mivel a negyedik nemes
igazság, vagyis az út igazsága így mélyebb és világosabb
magyarázatot kapott, ez magától értetődő módon előse-
gítette a tantrikus tanítások megértését.
A Buddha azzal az egyedüli céllal tanított, hogy tani-
tásai javára váljanak azoknak, akik hallgatják őket. Cél-

ja elérése érdekében gyakorlati eszközöket alkalmazott,
és ugyanúgy tanított a kis és a nagy úttal kapcsolatban,
a hallgatóság tágabb vagy szűkebb mentális hatókörének
megfelelően. A különböző filozófiai iskolák arra szol-
gáltak, hogy igazodjanak az intelligencia különböző fo-
kaihoz. Ennek következtében négy buddhista gondol-
kodási iskola alakult ki. Nagy vonalakban, egyes iskolák
úgy vélik, hogy az első beszédben a Buddha csak a négy
nemes igazság tizenhat jellemzőjét tanította meg. Azt
állítják, hogy nem voltak benne az ürességről szóló taní-
tások, csupán az emberek éntelenségéről.
Néhány szöveget, amely a Buddha tanításait tartal-
mazza, nem vehetünk szó szerint. Ezért szükséges a ta-
nításokat egyértelmű és értelmezhető kategóriába sorol-
nunk. Ezen két terminus jelentése is változik azonban
iskolánként. A csittamátra iskola például azokat tartja
egyértelmű tanításoknak, amelyeknek a jelentése szó
szerint vehető, értelmezhetőnek pedig azokat, amelyeké
nem. A szvátantrika madhjamaka iskola felfogásában
egyértelmű tanítások azok, amelyek közvetlen és elsőd-
leges témája a végső igazság, és amelyek szó szerint ért-
hetőek. A Buddha többi tanítását az értelmezhető kate-
góriába sorolják.
Hogy megbizonyosodjunk a végső igazságról, vagyis
a finom ürességről, azokat a szútrákat és magyarázatokat
kell követnünk, amelyek hibátlanul fejtik ki a témát.
Ennek érdekében a megfelelő sorrendben kell megérte-
nünk az írásos szövegeket, illetve aszerint, hogy egyér-
telműek vagy értelmezhetőek. Ez kezdetben talán nem
egyszerű. De, ha követjük a nagy lényeket, akik megmu-

tatták, mely szövegek egyértelműek és melyek értelmez-
hetők, és ezeknek a szútráknak, illetve a hozzájuk tarto-
zó magyarázatoknak a tanulmányozása által keressük az
ürességet, képesek leszünk elsajátítani az üresség néző-
pontját. Kamalasíla tehát hangsúlyozza, hogy mind az
egyértelmű, mind az értelmezhető szútrák tanulmányo-
zása fontos.
A szöveg most a nyugodt megállapodottság és a kü-
lönleges felismerés közös előfeltételeire tér rá:
A jógik mindenkor kerüljék a hal, a hús és hasonlók fo-

gyasztását, mértékkel étkezzenek, és ne vegyenek ma-
gukhoz olyan ételeket, amelyek nem járulnak hozzá az
egészséghez.
A meditálónak fizikailag egészségesnek kell lennie.

Ezért nagyon fontos a megfelelő táplálkozás. Másrészt
szükséges az elme tisztasága és ereje is, ami szintén hoz-
zájárul a fizikai egészséghez. Ezen okokból ajánlatos,
hogy felhagyjon a hal, a hús, a fokhagyma, a hagyma-
félék stb. fogyasztásával. A megfelelő ételeket is csak
mértékkel vegye magához, a rossz emésztés ugyanis
megzavarja a meditációt. Ráadásul, aki túlságosan sokat
eszik, nehezebben marad ébren.
Ezért azok a bódhiszattvák kezdhetnek el meditálni,

akik a nyugodt megállapodottság és a különleges felis-
merés minden előfeltételét összegyűjtötték.
Egyéb gyakorlati lépések is léteznek, például az, ha

az ember nem alszik az éjszaka első és utolsó szakában.

A középső szakaszban pedig, amíg alszotok, őrizzétek
meg a tudatosságotokat és vegyetek fel megfelelő test-
helyzetet.
Amennyiben a vegetáriánus étrend nem okoz fehérje-
hiányt, teljes értékűnek tekinthető. Ha nem is vagytok
képesek teljesen áttérni a húsmentes étkezésre, jól teszi-
tek, ha korlátozzátok az elfogyasztott hús mennyiségét.
A buddhizmus déli iskolájában nem tiltják szigorúan
a húsevést, egyes állatok, például a nem hasadt patájúak,
és azok, amiket kifejezetten a fogyasztás céljából mészá-
roltak le, megevését azonban nem engedélyezik. Ez azt
jelenti, hogy a nyilvános piacon vásárolt hús elfogadható.
Azt a húst, aminek a megevését engedélyezik, „tiszta
húsnak" nevezik. Ez három megkülönböztető tulajdon-
sággal rendelkezik: nem láttuk, hogy az állatot kifejezet-
ten azért vágták le, hogy mi megegyük; nem kaptunk er-
ről semmilyen információt; illetve nincs kétségünk afelől,
hogy az állatot nem fogyasztás céljából vágták le. Általá-
ban a mahájána buddhista iskolák sem tiltják a húsevést.
Ugyanakkor léteznek szövegek, például az Merülés a
Lankába szútra, amelyek mindenkoron szigorúan tiltják
ezt a gyakorlatot. Más szövegek, például A madhjamaka
lényege Bhavavivéka ácsárjától, megengedőbbnek tűn-
nek. Vagyis egyes, a bölcsesség tökéletességéről szóló
mahájána szövegek tiltják a húsevést, míg mások nem.
A tantra három alsóbb osztálya szigorúan tiltja a húsfo-
gyasztást, míg a legmagasabb engedi. A tantra ezen
utóbbi osztályán belül végzett bizonyos szertartási gya-
korlatokhoz ugyanis szükség van az ötféle húsra és az
ötféle nektárra. Az általánosan elfogadott nézet ezért az,

hogy a hús, amely szabadon kapható a piacon, fogyaszt-
ható, tartózkodnunk kell azonban attól, hogy az állato-
kat a saját fogyasztásunkra öljünk le.
Ahogyan korábban is szó volt róla, az érdeklődő gya-
korlóknak, akik rendelkeznek a megfelelő képességekkel
és mentesek a zavaroktól, meg kell tenniük az előkészü-
leti lépéseket, mielőtt belemerülnének a nyugodt megál-
lapodottság meditációjába.
Amikor meditálni kezd, a jóginak előbb minden előké-

szítő lépést meg kell tennie. El kell végeznie a dolgát, és
keresnie kell egy kellemes helyet, ahol nem zavarja sem-
miféle zaj. Ekkor gondolja azt, hogy „Minden érző lényt
átsegítek a megvilágosodás állapotába." Aztán mutas-
son hatalmas együttérzést, és hívja be a gondolatot,
hogy szeretne minden érző lényt megszabadítani, majd
tisztelegjen minden buddha és bódhiszattva előtt a tíz
irányban, úgy, hogy testének öt végtagját a földhöz
érinti.
Idézzetek meg egy érdem-mezőt, azáltal, hogy elkép-

zelitek a buddhákat és bódhiszattvákat az előttetek lévő
térben, és imádkozzatok hozzájuk. Ez a gyakorlat kizá-
rólag a szútrákra jellemző. Amikor végeztetek a tantri-
kus invokációval, hozzátok létre magtokban az elkötele-
zettség lényt és egyesítsétek vele a bölcsesség lényt. Ha
borulásokat végeztek, a hagyomány szerint az öt végta-
gotokat - a homlokotokat, a két tenyereteket és a térde-
iteket - kell a földhöz érintenetek. Nagyon fontos, hogy
ezt mindig a megfelelő módon, és örömmel végezzétek.
Nem üdvös borulást végezni pusztán formalitásból, vagy

ha kényszernek érzitek.
A buddhák testének, beszédének és elméjének repre-
zentációit fizikailag is elhelyezhetitek egy oltáron, vagy
odaképzelhetitek őket az előttetek lévő térbe. A felaján-
lásaitokat mindig a lehetőségeitekhez szabjátok. Ha gaz-
dagok és vagyonosak vagytok, nagyszerű. De ha nincs
pénzetek, hogy buddhaképeket és -szobrokat vásárolja-
tok, nincs rá szükség, hogy nem megfelelő módokon
jussatok hozzájuk. Az olyan szobrok és thangkák28, ame-
lyekre csalás és lopás útján tesztek szert, érdemek helyett
negatív következményeket hoznak.
Amennyiben magányos szerzetesként éltek elvonulva
a hegyekben, a túl sok vallásos tárggyal csak odacsalogat-
nátok a rossz szándékú tolvajokat. A múlt nagy szentjei,
például Milarepa29 hatalmas felismerések birtokába ke-
rült, miközben nem voltak ilyen képei. Egy teljesen üres
barlangban élt. Az egyik történet szerint egy éjjel egy
tolvaj ment be a barlangjába, és nézte, hogy mit lophat
el. Mila nevetett, és azt kérdezte tőle: „Mit keresel? Ha
én nem találok itt semmit fényes nappal, te mit találnál
éjjel?" Emlékezzetek tehát arra, hogy a szellemi felis-
merések belül születnek, és a külső tárgyak nem hordoz-
nak túl nagy jelentőséget.
Vannak emberek, akik a vallásos gyakorlat nevében
keményen küzdenek, hogy felállítsanak egy gazdag és
költséges oltárt. Megrakva drága képekkel és szobrok-
kal, berendezési tárggyá válik az otthonukban, és elve-
szíti eredeti jelentőségét és célját. Tehát, ha megteheti-
tek, hogy megfelelő módon jussatok a buddhák testé-
nek, beszédének és elméjének reprezentációihoz, akkor

legyen egy szobrotok Szákjamuni Buddháról, a budd-
hizmus alapítójáról. Beszédének megjelenítésére kite-
hettek egy példányt A bölcsesség tökéletessége szútrából,
mint főszövegből, és egyet az Avatamszaka szútraboi,
amely a bódhiszattvák tetteivel foglalkozik. Ezek mel-
lett elhelyezhetitek azokat a dolgokat, amelyek a budd-
hák elméjét képviselik.
Ha nem tudtok hozzájutni ezekhez a dolgokhoz, ne
aggódjatok. De ha igen, akkor megfelelően kell elren-
deznetek őket. Középen legyen egy festmény, szobor,
vagy hasonló megjelenítés Szákjamuni Buddháról. Kö-
rülötte helyezzétek el a meditációs istenek megjelení-
téseit, mind békés, mint haragos aspektusaikban, és a
Buddha nyolc nagy közvetlen tanítványának megjelení-
tését. Ha nem így, hanem a tárgyak pénzbeli értékének
megfelelően helyezitek el őket, vagy anyaguk szerint,
vagy aszerint, hogy régiek vagy újak, nagyon komolya hi-
bát követtek el. Ez ugyanis azt jelenti, hogy úgy tekinte-
tek ezekre a szent tárgyakra, mint puszta anyagi javakra.
Fontos tehát, hogy az oltár jelentését és jelentőségét
szem előtt tartva, a megfelelő rendben alakítsátok ki azt.
A felajánlásokat a szent tárgyak elé helyezzétek, és itt
végezzétek a borulásokat is. Vigyázzatok, mit ajánlotok
fel. Ha „tiszta anyagokat", az hatalmas érdemeket hoz-
hat a számotokra. Ezzel szemben, ha a felajánlott anya-
gok „tisztátalanok", az érdemek helyett negatív követ-
kezményekkel kell számolnotok. „Tisztátalan anyagok"
azok, amikhez az öt rossz megélhetés révén juttok hoz-
zá — ezek a hízelgés, a csalás és így tovább. Erre a fel-
szentelt embereknek különösen oda kell figyelniük.

Amikor valaki áruként kezeli a buddhákról készült
szövegeket, szobrokat vagy fotókat, és személyes nyere-
ség vágyával kereskedik velük, az rossz megélhetésnek
számít. Ez nem üdvös, és komoly negatív következmé-
nyeket hordoz magában. Ezzel szemben, amikor az em-
berek írásos szövegek kiadásán, szobrok elkészítésén,
stb. dolgoznak, azért, hogy hozzájáruljanak a Buddha
tanainak terjesztéséhez, az más lapra tartozik. Ilyen ese-
tekben, ha az egyént az a szándék hajtja, hogy segítsen a
vallásos támogatásra vágyóknak, akkor ő üdvös tevé-
kenységet folytat. Fontos tehát felismernünk, milyen lé-
nyeges, hogy tiszta anyagokat ajánljuk fel. A tibetiek
közt széles körben elterjedt hagyomány, hogy vizet és
mécseseket ajánlanak fel. Ezt is mindig a megfelelő mó-
don és nagy tisztelettel kell végezni.
A felajánlás gyakorlatát vallomás, örvendezés, a taní-
tások kérése, ima a buddhákhoz, hogy ne lépjenek be a
parinirvánába30, és ajánlás követi. Ezeket a lépéseket
együttvéve hétágú gyakorlatnak nevezik. A nagyon ma-
gas szinten megvalósult lények ilyen gyakorlatokat vé-
geznek, hogy hatalmas érdemeket gyűjtsenek össze.
Tegye maga elé vagy valahová máshová a buddhák

vagy bódhiszattvák egy megjelenítését, például egy
festményt. Tegyen annyi felajánlást és mondjon el any-
nyi imát, amennyit tud. Vallja meg hibáit és örvendez-
zen minden más lény érdemeinek.
A meditáló tehát először végezze el a hétágú gyakor-

latot, vagyis a lebomlást, a felajánlást, a tanítások kéré-

sét és így tovább.
Azután üljön le a Vairócsana3' teljes lótusz pózába,

vagy fél lótuszba, egy kényelmes párnára. Szemeit ne
nyissa túl tágra, de ne is hunyja be túl szorosan. Fó-
kuszáljon velük az orra hegyére. A test ne hajoljon se
előre, se hátra. Tartsa egyenesen, és vigye a figyelmét
befelé. A vállak természetes helyzetükben pihenjenek,
a fej pedig ne hulljon hátra, előre, vagy bármelyik ol-
dalra. Az orr legyen egyvonalban a köldökkel. A fogak
és ajkak természetes helyzetükben pihenjenek, a nyelv
érjen hozzá a szájpadláshoz. Lélegezzen nagyon gyen-
géden és puhán, hang nélkül, erőlködés nélkül, és fe-
szültség nélkül. Lélegezzen be és ki, természetesen, las-
san és észrevehetetlenül.
A meditálónak különleges figyelmet kell fordítania

a légzésétre. A légzés akkor jó, ha mindenféle hang és
elakadás nélkül történik. Az erőltetett légzés káros. Lé-
legezzetek puhán és mélyen. Nyugodtan és egyenletesen
szívjátok be és fújjátok ki a levegőt.
8. fejezet
A NYUGODT M E G Á L L A P O D O T T S Á G
GYAKORLÁSA
Először a nyugodt megállapodottság meditációt kell el-

érnünk. Az elme akkor nyugodt és megállapodott, ha
meghaladta a külső tárgyak okozta zavart, és spontán
és folyamatos módon irányul a meditáció tárgya felé,
derűvel és rugalmassággal.
Miután megfelelően elvégeztétek az előkészületeket,

merüljetek bele a konkrét meditációba, amely a nyugodt
megállapodottságból és a különleges felismerésből áll.
De mi is ez a nyugodt megállapodottság meditáció? Az
elme azon állapota, amely természetes módon összpon-
tosít a meditáció tárgyára, annak eredményeképpen,
hogy enyhítette a külső tárgyak zavaró hatását.
Emellett fokozatosan levetkőzi a test és az elme hibá-
it, mivel mentes a mentális tompaságtól és izgalomtól. A
„derűvel és rugalmassággal" azokra a fizikai és mentális
minőségekre utal, amiket a meditáló kifejleszt magában.
A meditáció során először a mentális rugalmasság fejlő-
dik ki, amit a fizikai rugalmasság követ. Érdekes módon
ezután a fizikai derű jelenik meg, majd végül a mentális
derű. Amikor az elme összekapcsolódik a derűvel, azt

nyugodt megállapodottság meditációnak nevezzük.
Mi a különleges felismerés?
Azt, ami a megfelelő módom vizsgálja az ilyenséget

a nyugodt megállapodottság állapotából, különleges
felismerésnek nevezzük. A Drágakövek felhője szútra
mondja: „A nyugodt megállapodottság meditáció az
egyhegyű elme; a különleges felismerés kifejezetten
a végső valóságot vizsgálja."
Miután kifejlesztette a képességet, hogy belemerül-

jön a nyugodt megállapodottság meditációba, a meditá-
tor nem fókuszálja rá egyhegyűen az elméjét a tárgyra,
hanem vizsgálni kezdi. A meditáció tárgya itt elsősor-
ban a végső igazság, a hétköznapi jelenségek sincsenek
azonban kizárva. A koncentráció, amely fizikai és men-
tális derűt fakaszt azáltal, hogy elemzi a tárgyat, a kü-
lönleges felismerés. Ezek után következik a nyugodt
megállapodottság és a különleges felismerés egyesítése.
A nyugodt megállapodottságot és a különleges fel-
ismerést nem tárgyuk szerint különböztetjük meg.
Mindkettőnek lehet tárgya mind a hagyományos, mind
a végső igazság. Létezik nyugodt megállapodottság me-
ditáció, amely a végső igazságra fókuszál, és létezik
különleges felismerés, amely a hagyományos igazságra.
Van például nyugodt megállapodottság meditáció, amely
egyhegyűen az ürességre összpontosít. Ahogyan a kü-
lönleges felismerés is meditálhat hagyományos jelensé-
geken, például a meditatív ösvények finomabb és dur-
vább aspektusain.
Általánosságban az a különbség a két meditáció kö-

zött, hogy a nyugodt megállapodottság egy koncentrá-
ciós meditáció, a különleges felismerés pedig egy elem-
ző, analitikus fajta. Ezt az elképzelést A tökéletesség útja
és a tantra első három osztálya tartalmazza. A legmaga-
sabb tantra szerint viszont a különleges felismerés kon-
centrációs meditáció. Ez a megértés egy egyedi módja,
amin belül a különleges felismerés teljes mértékben
koncentrációs meditációként működik. Másrészt vi-
szont, a mahámudra Nagy Pecsétje a kagyü vonalon és a
nyingma tradíció Nagy Tökéletessége, azaz a dzogcsen,
csak az analitikus meditációt említik.
Szintéin A gondolat feltárása szútra mondja: „Maitréja

kérdezte: — Ó Buddha, hogyan keresse az ember megfe-
lelő módon a nyugodt megállapodottság meditációt és
hogyan nyerjen tudást a különleges felismerés által?
Buddha pedig azt válaszolta: — Maitréja, a bódhiszatt-
váknak a következő tanítást adtam: szútrák, dallamos
imák, prófétai tanítások, strófák, konkrét útmutatások,
konkrét tapasztalatok, a megvalósulás kifejeződései,
legendák, születéstörténetek, széleskörű tanítások, in-
tézményes dogmák és útmutatások—, a bódhiszattvák-
nak a megfelelő módon kell hallgatniuk ezeket a taní-
tásokat, meg kell jegyezniük a tartalmukat, szóbeli is-
métléssel gyakorolniuk kell őket, mentálisan pedig ala-
posan meg kell őket vizsgálniuk. Vonuljanak félre ma-
gányosan, tökéletes megértéssel, elmélkedjenek ezeken
a tanításokon, és folyamatosan fókuszálják rájuk az el-
méjüket. Mentálisan csak azokra a témákra összponto-
sítsanak, amelyeken elmélkednek, és tartsák fenn ezeket
folyamatosan. Ezt nevezik mentális elköteleződésnek."
A nyugodt megállapodottság meditációban az elmét

egyhegyűen a tanítás lényegi és összefoglaló pontjaira
fókuszáljuk. A buddhák tanításai, amelyeket az iménti
tizenkét kategória ír le, széleskörűek, és nagy témákat
ölelnek fel, például a mentális és fizikai aggregátumokat,
az elemeket, az észlelés forrásait és így tovább. A nyu-
godt megállapodottság meditáció kontextusában nem
kell kifejtenetek ezeket, hanem a tanítások lényegi ter-
mészetére vagy értelmére kell figyelnetek, legyen az akár
az üresség, akár az állandótlanság, és ennek természetén
kell elmélkednetek. A különleges felismerésről való me-
ditáció ezzel szemben analitikus. Részletezi a meditáció
tárgyának identitását, eredetét és egyéb jellemzőit, pél-
dául a halmazokat, elemeket, az érzékelés forrásait és így
tovább.
„Miután az elme újra meg újra elvégezte ezt a gyakor-

latot, és kialakult a fizikai és mentális rugalmasság, azt
az elmét nevezzük nyugodt és megállapodott elmének,
így kereshetik a bódhiszattvák megfelelő módon a nyu-
godt és megállapodott elmét."
A meditáció folyamata révén a gyakorló először a men-

tális rugalmasságot teremti meg. Ezt megelőzi egyfajta
nehézségérzés az agyban, amely valójában az elme hibá-
inak elhagyását jelzi. A mentális rugalmasság létrejötte
után következik a fizikai rugalmasság. Ez a fizikai hibák
közvetlen ellenszere. Ennek eredményeképp megszüle-
tik a fizikai derű, amiből pedig mentális derű fakad.
„Miután a bódhiszattva elérte a fizikai és mentális ru-

galmasságot, és csak ezekben tartózkodik, elhagyja
a mentális zavarokat. A jelenséget, amelyről mint az
egyhegyű koncentráció tárgyáról elmélkedést folytat,
elemeznie kell és visszaverődésként kell értelmeznie. Ezt
a visszaverődést vagy képet, amely az egyhegyű kon-
centráció tárgya, alaposan meg kell ítélnie, mint a tu-
dás egy tárgyát. Teljes mértékben és gondosan meg
kell vizsgálnia. Gyakoroljatok türelmet és élvezzétek
ezt. Figyeljétek meg, és helyes elemzés útján értsétek
meg a tárgyat. Ezt nevezik különleges felismerésnek.
A bódhiszattvák így képzik ki magukat a különleges
felismeréssel kapcsolatban."
A pozitív indíttatás kifejlesztése alapvetően fontos.

A gyakorlónak az egész folyamat során újra meg újra
meg kell teremtenie ezt a pozitív hozzáállást. Gondold
azt: „Most meghallgatom ezt a szent szöveget a nagy
Kamalasílától, hogy minden érző lény javára elérjem
a meghaladhatatlan buddhaságot, amely olyan hatalmas,
akár az űr." Nagyon fontos, hogy felismerjük, milyen
ritka és drága az emberi élet. Erről az alapról érhetjük el
mind átmeneti, mind végső céljainkat. Ez a szabad és
szerencsés emberi lényként töltött élet egy óriási lehető-
ség, amit teljes mértékben ki kell használnunk. A meg-
világosodás megvalósításának gyökere és alapja az ön-
zetlen gondolkodás kifejlesztése, ami az együttérzésből
fakad. Egyéb fontos kiegészítő gyakorlatok ebben a kon-
textusban a nagylelkűség és más erényes tettek gyakorlá-
sa, valamint a koncentráció fejlesztése, amely a nyugodt
megállapodottság és a különleges felismerés elegye.
Mielőtt kialakítaná magában az együttérzést más érző

lények iránt, a gyakorlónak a lét körforgását jellemző ál-
talános szenvedésre kell gondolnia, és különösképpen
a körforgáson belüli különböző világok szenvedéseire.
Ennek az elmélkedésnek a hatására a gyakorló felismeri
a lét körforgását jellemző szenvedések elviselhetetlen ter-
mészetét. Ez pedig természetes módon elvezet bennete-
ket ezek meghaladásához. Létezik olyan állapot, amely-
ben tökéletesen mentesek vagyunk a szenvedéstől? Mit
kell tennünk annak érdekében, hogy megszabaduljunk
tőle? Ha őszintén felteszitek magatoknak ezeket a kérdé-
seket, és jól megvizsgáljátok őket, rá fogtok jönni a szen-
vedés okára. A szenvedés oka nem más, mint az a men-
tális tisztátlanság, amely a cselekvésből és a zavaró érzel-
mekből fakad. Ez átmeneti, és teljesen le lehet választani
az elméről. A gyakorló ráébred, hogy a szenvedés meg-
szüntetésének nemes igazsága a szenvedés és okainak
enyhítésén, illetve elhárításán alapszik. Ennek következ-
tében az egyén kifejleszti magában a lemondást, és azt a
kívánalmat, hogy megszabaduljon a szenvedéstől és an-
nak okaitól. Ha azt kívánjátok, hogy más érző lények is
szabaduljanak meg a szenvedéstől és annak okaitól, na-
gyon fontos lépést tesztek az együttérzés kialakítása felé.
A gyakorlónak először a hétköznapi út állomásaiban
kell fejlesztenie magát, és aztán fokozatosan beépíteni
a nagyobb út állomásait. Ez a józan és helyes módja
a szellemi fejlődés megteremtésének.
Miután elvégeztétek az előkészületeket, elkezdheti-
tek fejleszteni az ébredő elme két típusát. Ezek a hagyo-
mányos és a végső ébredő elme. A hagyományos ébredő
elme kifejlesztésével a gyakorló magáévá teszi a bódhi-

szattvák cselekedeteit, beleértve a hat tökéletességet.
A végső ébredő elmén pedig úgy meditálhattok, ha ki-
alakítotok magatokban egy transzcendens bölcsességet,
amely közvetlenül ismeri fel az ürességet. Az ilyen böl-
csesség meditatív állandósulást hoz, amely a nyugodt
megállapodottság és a különleges felismerés egyesülésé-
ből fakad. Ez pedig azt jelenti, hogy miközben egyhe-
gyűen fókuszáltok, vele egy időben képesek vagytok az
üresség természetének elemzésére.
A gyakorlónak először meg kell teremtenie az előfel-
tételeket, amelyek elősegítik a nyugodt megállapodott-
ság meditációt.
A jóginak, aki egy nyugodt és megállapodott elme ki-

művelésére törekszik, először is arra a tényre kell közel-
ről ráfókuszálnia, hogy az írások tizenkét csoportja — a
szútrák, a dallamos imák és így tovább — összefoglal-
hatók olyan módon, hogy mind az ilyenséghez vezet-
nek, az ilyenséghez fognak vezetni, és eddig is az ilyen-
séghez vezettek.
Végső soron a Buddha tanításai közvetlenül vagy köz-

vetetten kötődnek az ilyenséghez. A szövegek, amelyek
egyértelműen foglalkoznak az állandótlansággal, a szen-
vedéssel és így tovább, végső soron az ilyenséggel foglal-
koznak, hiszen bár a durva éntelenséget fejtegetik, mint
például az alany és a tárgy nem-kettősségét, közvetlenül
ahhoz a finom ürességhez vezetnek, amit a Buddha egy-
értelműen tanított a Dharma kerekének második meg-
forgatása során.
Az egyik módja, ahogyan ezt a meditációt végezhet-

jük, ha az elmét közelről ráirányítjuk a mentális és fi-
zikai aggregátumokra, mint olyan tárgyakra, amelyek
magukban foglalnak minden jelenséget. A másik, ha
a Buddha egy megjelenítésére irányítjuk. A meditatív
állandósulás királya szútra mondja:
Aranyszínű testével
Az univerzum ura csodálatosan szép.
A bódhiszattváról, aki erre a tárgyra irányítja elméjét,
azt mondják, elmerül a meditációban.
A nyugodt megállapodottság meditációnak különfé-

le tárgyai lehetnek. A tantrikus rendszerek egyediek ab-
ban az értelemben, hogy meditációs isteneket vagy mag-
szótagokat használnak tárgyként. Ez esetben viszont,
ahogy a szútra rendszer tanítja, a Buddha megjelenítése
használatos tárgyként. A meditációs állandósulás jól is-
mert gyakorlat mind buddhisták, mind nem buddhisták
körében. Ezért ajánlatos, hogy egy buddhista a Buddha
képét alkalmazza a meditáció tárgyaként. Ilyen módon
számos mellékes jótékony hatását is learathatja, például
érdemeket gyűjthet és megemlékezhet a Buddháról.
Képzeljétek el a Buddhát, ahogy egy drágakövekből ké-
szült trónon ül. Körülbelül egy teljes testhossznyi távol-
ságban legyen tőletek, az előttetek lévő térben, a homlo-
kotokkal nagyjából egy magasságban. A képet egyszer-
re képzeljétek sűrűnek és ragyogónak.
Az intelligens gyakorló úgy építi fel a koncentrációt,
hogy előbb megfelelő megértésre tesz szert a szemlélet-
tel kapcsolatban. Az ilyen ember az ürességre fókuszál,
mint a meditáció tárgyára, és így törekszik megteremte-
ni a nyugodt megállapodottságot. Ez bizony nehéz. Má-

sok magát az elmét használják tárgyként a nyugodt meg-
állapodottságért folytatott útjukon. A meditáló ilyenkor
a tisztaságra és az éberségre fókuszál, amely egy módja
annak, hogy az elme önmagára összpontosítson. Ez sem
könnyű feladat. Kezdetben a gyakorlónak egy valós ta-
pasztalattal kell azonosítania a tiszta éberséget. Aztán az
elme ráfókuszál erre az érzésre a tudatosság segítségével.
Az elme titokzatos, és milliárdnyi megjelenési formája
van. Nem lehet úgy azonosítani, ahogyan a külső tár-
gyakat. Nincs alakja, formája vagy színe. Ez a puszta
tiszta éberség tapasztalat vagy érzés természetű. Olyan,
mint a színes víz - jóllehet a víznek nem ugyanaz a ter-
mészete, mint a színnek, mindaddig, amíg keverednek,
a víz igazi színe nem nyilvánvaló. Hasonlóképpen, az el-
me sem rendelkezik a külsőleges tárgyak természetével,
például fizikai formával és így tovább. Ugyanakkor, az
elme olyannyira hozzászokott az öt érzék tudatosságá-
hoz, hogy szinte megkülönböztethetetlenné válik a fizi-
kai formától, alaktól, színtől és így tovább, amelyet meg-
tapasztal.
Ez utóbbi esetben a meditációt úgy kell végeznetek,
hogy szándékosan megszakítotok mindenféle gondola-
tot és érzékelést. Kezdjétek azzal, hogy nem engeditek
az elméteknek, hogy az érzékek tudatosságát kövesse.
Ezt követően állítsátok le az elmét, amely az érzéki ta-
pasztalatokra, és az öröm vagy a bánat érzéseire reagál.
Fókuszáljátok jelenbeli és természetes állapotára, anél-
kül, hogy hagynátok, hogy belemerüljön a múlt emléke-
ibe, vagy a jövőre vonatkozó tervekbe. Eme folyamat ré-
vén az elme igazi színe, hogy így mondjam, fokozatosan

megmutatkozik a gyakorló előtt. Amikor az elme men-
tessé válik minden gondolattól és fogalomtól, hirtelen
egyfajta vákuum jelenik meg. Ha a meditáló törekszik
rá, hogy megismerje ezt a vákuumot, a tudat tisztasága
természetes módon nyilvánvalóbbá válik.
A nyugodt megállapodottság meditáció gyakorlása
alatt teljes mértékben tudatában kell lennetek az öt tö-
kéletlenségnek és a nyolc ellenszernek. Az öt tökéletlen-
ség a lustaság; a meditáció tárgyának elfelejtése; a men-
tális tompaság, illetve izgalom; az ellenszerek nem alkal-
mazása mentális tompaság vagy izgalom esetén; illetve
az ellenszerek szükségtelen alkalmazása. Hadd soroljam
fel a nyolc ellenszert is. Ezek a hit, az érdeklődés, a ki-
tartás, a rugalmasság, a tudatosság, a lelkiismeretesség,
az ellenszerek alkalmazása mentális tompaság és izga-
lom esetén, illetve az ellenszerek szükségtelen alkalma-
zásának elvetése. A hit itt azt jelenti, hogy örömünket
leljük a koncentráció gyakorlásában, ami abból fakad,
hogy értékeljük jótékony hatásait. Ez természetes mó-
don vezet a gyakorlat iránti érdeklődéshez, és segít a ki-
tartás fokozásában. Az első négy ellenszer - a hit, az ér-
deklődés, a kitartás és a rugalmasság - a lustaság ellen
hat, az ötödik, a tudatosság pedig a meditáció tárgyának
elfelejtése ellen. A hatodik a sorban, a lelkiismeretesség,
a tompaság és az izgalom ellenszere. Amikor az elme
tompaságban szenved, erőfeszítést kell tennetek a feléb-
resztése és felemelése érdekében. Az izgalmat pedig úgy
ellensúlyozhatjátok, ha lecsillapítjátok a felizgatott el-
mét. Hosszas gyakorlás után a meditáló eljut a mentális
kiegyensúlyozottság állapotába, és keresztülemelkedik

a koncentráció szintjein. Amikor eléri a nyolcas és kilen-
ces szinteket, az elme mély koncentrációban van. Ilyen-
kor az ellenszerek alkalmazása már csak akadályt jelent,
ezért kerülni kell.
Ezen a módon irányítsátok elméteket a választott tárgy-

ra, és miután ezt megtettétek, ismételten irányítsátok
oda, és folyamatosan tartsátok ott. Ezek után vizsgáljá-
tok meg és ellenőrizzétek le, hogy megfelelően fóku-
szál-e a tárgyra. Szintén ellenőrizzétek le, hogy nincs-e
jelen tompaság, és nem vonják-e el az elme figyelmét
külső tárgyak.
A nyugodt megállapodottság meditáció gyakorlásánál

a gyakorló szabadon választhatja meg a meditáció tár-
gyát, amelyet megfelelőnek és kényelmesnek tart. Ha ez
megvan, koncentráljátok az elméteket a tárgyra, és ne
hagyjátok, hogy beleessen a tompaság csapdájába. A cél
az egyhegyű koncentráció elérése, amely éles tisztaság-
gal párosul.
A tompaság akkor alakul ki, ha az elmén eluralkodik
a lustaság, illetve hiányzik belőle az éberség és az éles-
ség. A hétköznapi életben is gyakran mondjuk az el-
ménkre, hogy „nem tiszta" vagy „lomha". Ha tom-
paság van jelen, a meditáló nem marad meg szilárdan
a tárgyánál, a meditáció pedig hatástalanná válik.
Ha elmétek tompává válik az álmosságtól és a mentális

zsibbadtságtól, vagy attól tartotok, hogy ez hamarosan be-
következik, irányítsátok egy különösen pompás tárgyra,
például egy buddhaképre, vagy a fény fogalmára. A fo-

lyamatban, ha sikerül eloszlatni a tompaságot, az elmé-
nek igyekeznie kell, hogy nagyon tisztán lássa a tárgyat.
A mentális kábultság és tompaság kölcsönös ok-oko-

zati viszonyban állnak. Ha a meditálót ködösség gyötri,
az elmén és a testen a nehézség érzése lesz úrrá. A gya-
korló elveszíti a tisztánlátását, az elme pedig működés-
képtelenné és hatástalanná válik. A tompaság a mentális
depresszió egy formája, az ellenszerét tehát olyan tech-
nikák jelentik, amelyek segítenek felemelni az elmét.
A hatékonyabb módszerek közé tartozik például, ha
örömteli tárgyakra gondolunk, például a buddhák cso-
dálatos minőségeire, vagy arra, hogy milyen ritka a drá-
ga emberi élet, és milyen lehetőségeket nyújt. Ilyen gon-
dolatokból kell ösztönzést kapnotok, ha gyümölcsöző
meditációt szeretnétek végezni.
A nyugodt megállapodottság kifejlesztésének másik
fő akadálya a mentális izgalom. Ez akkor jelenik meg,
amikor az elme felfokozott állapotban van, és vágyak
tárgyait kergeti, valamint múltbéli tapasztalatok örömét
és boldogságát idézi fel. A mentális izgalom durvább
formáinak hatására az elme teljesen elveszíti a koncent-
ráció tárgyát, a finomabbaknál pedig csupán az elme egy
része irányul a tárgyra. Erre a problémára az a megoldás,
ha az állandótlanságon, a szenvedésen és így tovább me-
ditáltok, ez ugyanis segít lecsillapítani az elmét.
Fel kell ismernetek a tompaság jelenlétét, ha az elme

nem képes nagyon tisztán látni a tárgyat, ha úgy érzi-
tek, mintha vakok volnátok, egy sötét helyen lennétek,

vagy behunytátok volna a szemeteket. Ha meditáció
közben az elmétek külső tárgyakat kerget, például for-
mákat, más jelenségekre irányítja a figyelmét, eltereli
a vágy egy olyan tárgya felé, amit korábban megta-
pasztaltatok, vagy úgy érzitek, hogy zavar közeleg,
gondolkodjatok azon, hogy minden összetett jelenség
állandótlan. Gondoljatok a szenvedésre és így tovább,
mert ezek a témák megzabolázzák az elmét.
Ha elelmélkedtek az állandó mentális zavar hibáján,

vagy bármilyen más tárgyon, amely elvonja az elmétek
figyelmét, képesek lesztek lecsökkenteni a mentális iz-
galmat. Amikor az elme elveszíti a meditáció tárgyát, és
elvonják a figyelmét a múlt tapasztalatai, főleg azok,
amelyek a ragaszkodás tárgyaihoz kapcsolódnak, azt ne-
vezzük izgalomnak. Ha az elme teljesen elveszíti a me-
ditáció tárgyát, és valós külső tárgyak zavarják meg, az
durva izgalom. Ha az elme nem veszíti el a meditáció
tárgyát, egy része azonban a ragaszkodás egy tárgyára
fókuszál, az finom szintű izgalom.
Az izgalom abból fakad, hogy az elme túlságosan
élénk. Amikor az elme túlságosan élénk és aktív, köny-
nyen elkalandozik. Ennek az az ellenszere, ha lehűtjük
a mentális forrófejűségét, amit az elme visszavonásával
érhetünk el. Ebben nagy segítségetekre van, ha olyan
tárgyakon meditáltok, amelyek csökkentik a külső és
belső tárgyak iránt érzett megszállottságot és ragaszko-
dást. Ebben a kontextusban pedig ismét csak szóba jön
az állandótlanságról, a szenvedésről és így tovább való
meditáció.
A mentális tompaság és izgalom ellenszere a befelé

fordulás, az introspekció. Az introspekció feladata, hogy
megvizsgálja, vajon az elme elég stabilan tartja-e magát
a meditáció tárgyán. A tudatosság funkciója, hogy rajta
tartsa az elmét a tárgyon; ha ez megtörténik, a mentális
introspekciónak kell a helyébe lépnie, hogy ellenőrizze,
vajon az elme kitart-e a tárgynál, vagy sem. Minél erő-
sebb a tudatosságotok, annál hatásosabb lesz az intro-
spekció. Ha például folyamatosan emlékeztetitek maga-
tokat, hogy „Nem okos dolog ezt tenni", vagy „Ez nem
válik hasznomra" és így tovább, azzal fenntartjátok az
introspekciót. Nagyon fontos, hogy tudatosak legyetek
a mindennapi élet negatív aspektusaival kapcsolatban, és
éberen figyeljétek, mikor ütik fel a fejüket. A mentális
introspekció egyik egyedi jellemzője és feladata tehát,
hogy felmérje az elme és a test állapotát, és megítélje,
vajon az elme stabilan kitart-e a tárgyánál, vagy sem.
Ugyanakkor nem szabad elfelejtenetek, hogy ha a kedve-
tek túl mélyre süllyed, az elmétek tompává válik. Amint
a mentális tompaság beköszönt, tegyetek meg mindent,
hogy jobb kedvre derítsétek magatokat. Az, hogy az
ember kedve épp milyen, nagyban függ az egészségi ál-
lapotától, a táplálkozásától, a napszaktól és így tovább.
Ti magatok tudjátok a legjobban megítélni, mikor jött el
az ideje, hogy egy kicsit visszafogjátok, vagy felfokozzá-
tok a mentális állapototokat.
Ebberi a folyamatban kizárunk minden zavaró ténye-

zőt, és a tudatosság, illetve az éberség kötelével kiköt-
jük az elefántszerű elmét a meditáció tárgyának fájá-
hoz. Amikor azt látjátok, hogy az elme megszabadult

a tompaságtól és az izgalomtól, és természetes módon
megmarad a tárgynál, enyhítsetek az erőfeszítéseken,
és maradjatok semlegesek mindaddig, amíg ez a hely-
zet fennáll.
Kezdetben az elme alig-alig marad meg a meditáció

tárgyánál. Tartós gyakorlással azonban, és a mentális
tompaság és izgalom ellenszereinek kifejlesztésével ezen
akadályok durvább fajtái vesztenek erejükből, a finomak
pedig nyilvánvalóbbá válnak. Ha kitartotok a gyakorlás-
ban, és fokozzátok tudatosságotok és éberségetek erejét,
eljön majd az idő, amikor még az ilyen akadályok fino-
mabb típusai sem zavarják meg a meditációtokat. Ha ki-
alakítotok magatokban egy erős szándékot, hogy megfe-
lelően, mindenféle akadályok nélkül végezzétek a medi-
tációt, annak nagyon pozitív hatása lehet. Végül el
fogtok jutni arra szintre, hogy akár egy órán keresztül is
képesek lesztek erőfeszítés nélkül ülni és meditálni.
Az egyhegyű koncentráció megvalósítása nem egy-
szerű feladat. Elég kitartónak kell lennetek ahhoz, hogy
hosszú ideig gyakoroljatok. Folyamatos gyakorlással fo-
kozatosan eltávolíthatjátok a test és az elme téves műkö-
déseit, azaz hibáit. Hibák alatt itt a test és az elme álla-
potának tompaságát és nehézkességét értjük, ami alkal-
matlanná tesz a meditációra. Ezek a hibák alaposan
kiszelektálódnak, ahogy a meditáló elsajátítja a nyugodt
megállapodottság kilenc szintjét. A gyakorló végül kifej-
leszti magában a mentális rugalmasságot, amit fizikai
rugalmasság követ.
Meg kell értenetek, hogy a nyugodt megállapodottság

akkor valósul meg, ha a meditációval való hosszas is-
merkedés révén fizikai és mentális rugalmasságnak ör-
vendtek, az elme pedig képessé válik az általa megvá-
lasztott tárgyra fókuszálni.
A nyugodt megállapodottság meditáció mind budd-

histák, mind nem buddhisták között ismeretes. Puszta
identitását nézve tehát nincs benne semmi komoly vagy
különleges. Ugyanakkor, ha megvizsgáljuk egy tárgy
természetét, legyen bár hagyományos vagy végső, a nyu-
godt megállapodottság meditáció nagyon fontossá válik.
Fő célja az egyhegyű koncentráció kifejlesztése. Hiába
imádkozunk és végzünk tantrikus gyakorlatokat, szem-
be kell néznünk a kérdéssel, hogy vajon hatékonyak-e.
A fő probléma pedig a koncentráció hiánya. Ezért olyan
elmét kell kiművelnünk, amely képes egyhegyűen fóku-
sza tárgyánál maradni. A kezdeti szakaszban, még ha
nem is tudunk végső nyugodt és megállapodott elmét
kifejleszteni, nagyon fontos, hogy kialakítsunk magunk-
ban egy nagyfokú mentális kiegyensúlyozottságot azál-
tal, hogy gyakoroljuk a hat tökéletességet, az önzetlen-
ség ideáljait és így tovább. A nyugodt megállapodottság
meditáció végső célja pedig, hogy megvalósítsuk a kü-
lönleges felismerést.
9. fejezet
A KÜLÖNLEGES FELISMERÉS
MEGVALÓSÍTÁSA
A szövegben a bódhiszattvák hat tökéletességének gya-

korlásáról van szó. Ebben a kontextusban a nyugodt
megállapodottság meditáció célja egy transzcendentális
különleges felismerés kifejlesztése. Ezért, miután kifej-
lesztettétek a nyugodt megállapodottságot, a különleges
felismerés kifejlesztésére kell törekednetek.
Miután megvalósítottátok a nyugodt megállapodottsá-

got, meditáljatok a különleges felismerésen, és közben
gondoljátok ezt: „Buddha minden tanítása tökéletes
tanítás, és közvetlenül vagy közvetetten az ilyenséget
fedi fel, a legnagyobb tisztasággal. Ha egyszer meg-
értitek az ilyenséget, az leszakítja rólatok a téves néze-
tek hálóját, ahogyan a fény is szétoszlatja a sötétséget.
Csupán a nyugodt megállapodottság nem képes meg-
tisztítani a kristálytiszta éberséget, se elhárítani a zava-
ró tényezők sötétségét. Ha megfelelő módon meditálok
az ilyenségen, bölcsességgel, a kristálytiszta éberség
megtisztul. Csakis a bölcsesség segítségével lehetek ké-
pesek megvalósítani az ilyenséget. Csak a bölcsesség se-
gítségével lehetek képes hatékonyan kigyomlálni a ho-
mályosságokat. Ezért a nyugodt megállapodottság me-

ditációjában elmerülve az ilyenséget és a bölcsességet
fogom keresni. És nem elégszem meg csak a nyugodt
megállapodottsággal.
Az önzetlen gondolkodás, amely a megvilágosodás

legmagasabb szintjére tör, az együttérzés alapjából fa-
kad. Miután megteremtett egy erős önzetlen indíttatást,
a gyakorló mindenféle erényes tevékenységet végez, pél-
dául belemerül a nyugodt megállapodottságról és a kü-
lönleges felismerésről való meditációba.
Most pedig térjünk rá a különleges felismerésről való
meditációra. Annak érdekében, hogy meditálhassunk
a végső valóságot felismerő különleges bepillantáson, ki
kell fejlesztenünk a bölcsességet, amely érti az éntelen-
séget. Mielőtt azonban ezt megtehetnénk, meg kell ke-
resnünk és azonosítanunk kell a nem létező ént. Nem
elégedhetünk meg azzal, hogy pusztán elhisszük, hogy
nincs. A szívünk mélyén is meg kell bizonyosodnunk
róla, hogy egy ilyen én létezésének nincs alapja. Erre
a bizonyosságra eljuthatunk puszta percepció vagy érve-
lés által, ahogyan bármilyen más világi vagy vallásos je-
lenség esetében is. Ha egy tárgy megfogható, nem kell
bizonyítanunk a létezését, hiszen látjuk és képesek va-
gyunk megérinteni. A bizonytalan jelenségekkel kap-
csolatban azonban be kell vetnünk a logikát és az érve-
lést, hogy meggyőződjünk a létezésükről.
Az éntelenségnek két fajtája van: az emberek éntelen-
sége és a jelenségek éntelensége. Ezért a cáfolandó én-
nek is két fajtája létezik: az emberek énje és a jelenségek
A különleges felismerés megvalósítása 137
énje. Az embert a mentális és fizikai halmazok által de-

finiáljuk. A hétköznapi észlelés számára azonban úgy
tűnik, mintha az én vagy az ember uralná a testet és az
elmét. Ügy tűnik tehát, mintha az ember rendelkezne
egy önálló entitással, amelynek nem kell a mentális és fi-
zikai halmazokra, ezek folytatólagosságára, a részeikre
és így tovább, támaszkodnia. Az önálló ember ilyen fo-
galma, amihez általában nagyon erősen ragaszkodunk,
az ember azon énje, amit mi itt azonosítani szeretnénk.
Vagyis az az én, amit cáfolnunk kell. A megfelelő intel-
lektuális folyamatok által a gyakorló megértheti, hogy
ilyen én nem létezik. Ezen a ponton kifejleszti magában
a bölcsességet, amely érti az ember éntelenségét.
A jelenségek éntelensége egyszerre utal az észlelt tárgy
igazi énjének hiányára, valamint az észlelő elme igazi
énjének hiányára. Az észlelt tárgyak természete meg-
egyezik az észlelő elme természetével, általában azonban
úgy tűnik, mintha külsőleg léteznének. Ha az ember ra-
gaszkodik ehhez a külső létezéshez, az ragaszkodás és
idegenkedés alapjává válik. Másrészt viszont, ha látjuk
a valóságot, miszerint az észlelt tárgyak híján vannak
a külső létezésnek, valamint hogy csupán ugyanolyan
természetűek, mint az észlelő elme, a vágy és az irtózás
ereje természetes módon lecsökken. Az észlelt tárgy
külső létezésének hiánya, valamint az, hogy az észlelő és
az észlelt tárgy nem rendelkezik különálló identitással,
illetve lényeggel, alkotják a jelenségek éntelenségének
durvább szintjét.
Az észlelő elme is híján van a valós létezésnek. Ami-
kor azt mondjuk, hogy valaminek nincs valós létezése,
azt értjük alatta, hogy az elme befolyása alatt áll, amely-

nek megjelenik, és önmagában nincs egyedi vagy lénye-
gi létezése. A mi tévedő elménk számára azonban úgy
tűnik, mintha a dolgoknak meglenne a maguk létezése,
és mi ragaszkodunk ehhez a látszathoz. A valóságban
azonban a dolgok üresek az ilyen létezést tekintve. A mi
iskolánk szerint ezt nevezik finom szintű ürességnek.
Vagyis azáltal, hogy cáfoljuk a dolgok látható valós léte-
zését, megértjük illuzórikus természetüket. Annak meg-
értése pedig, hogy a valóságban a dolgok olyanok, mint
az illúziók, elejét veszi az olyan negatív érzelmek kiala-
kulásának, mint a ragaszkodás és az irtózás.
Itt a szerző nagyon tisztán vezeti le, miszerint a Budd-
ha tanításai végső soron azt a célt szolgálják, hogy utat
mutassanak a gyakorló számára a megvilágosodás álla-
potának megvalósításához. Ezen cél elérésében az ilyen-
ség megértése kulcsszerepet játszik. Maga a Buddha is
azáltal jutott el a megvilágosodásig, hogy megvalósítot-
ta a végső igazság jelentését. Számos filozófiai iskola lé-
tezik, de ha a megfelelő nézeteket valljuk, előrehaladha-
tunk a szellemi úton, és bepillantást nyerhetünk a végső
igazságba. Másrészt azonban, ha téves nézeteket köve-
tünk, az rossz útra visz bennünket, és ez kellemetlen kö-
vetkezményekkel jár. Azok a gyakorlók, akik megfelelő
betekintést nyernek az ilyenség nézetébe, gyökerüknél
fogva távolíthatják el az összes téves nézetüket.
Mi jellemzi az ilyenséget? Minden jelenség természete,

hogy végső soron üres az emberek énjének és a jelensé-
gek énjének szempontjából. Ezt a bölcsesség tökéletes-
ségén keresztül lehet felismerni, sehogy máshogy.

A gondolat feltárása szútra mondja: „Ó, Tathágata,
mely tökéletesség által értik meg a bódhiszattvák a je-
lenségek én-nélküliségét? »Avalokitésvara, ez a böl-
csesség tökéletessége által érthető meg«." Ezért medi-
táljatok a bölcsességen, miközben elmerültök a nyu-
godt megállapodottságban.
Az ilyenség egyaránt jelenti az emberek és jelenségek

éntelenségét, főként azonban a jelenségekét. Ennek ki-
fejtésében a különböző tudósok értelmezése eltér egy-
mástól. Jelen szöveg szerint a jelenségek éntelensége fi-
nomabb szintű az emberek éntelenségénél. Az ember
állapotát úgy írja le, mint ami mentális és fizikai halma-
zoktól függ. Amikor egy ember éntelenségéről beszé-
lünk, egy önálló személyt értünk alatta, aki önmaga jo-
gán létezik, anélkül, hogy a halmazokra támaszkodna.
Ilyen ember még a hétköznapi szinten sem létezik, ezért
az ilyen identitástól való mentességet a személy éntelen-
ségének nevezik.
A nagy Kamalasíla, a nagy tiszteletben álló Sántarak-
sita tanítványa, a jógacsára szvantantrika madhjamaka
gondolati iskolához tartozott. Ez az iskola a jelenségek
éntelenségének két szintjét különböztette meg - a finom
és a durva szintet. Az alany és a tárgy, vagy az észlelő és
az észlelt nem-kettőssége az éntelenség durva szintje,
míg az, ha minden jelenséget üresnek látunk a valós lé-
tezés szempontjából, az ilyenség finom szintje. A Budd-
ha összes szútrája közül A bölcsesség tökéletessége szútrák
foglalkoznak a legmélyebben ezzel a témával.
Rendkívül fontos, hogy az „én" fogalmát, az embe-

rek éntelenségét és a jelenségek éntelenségét alaposan
megvizsgáljuk. Mindegyikünknek van egy veleszületett
és spontán érzése az „énről". Ez az én az, ami megta-
pasztalja a boldogságot és a szomorúságot, és egyben az
is, ami okozza a boldogságot és a szomorúságot. Az
egyes iskolák ősidők óta különböző nézeteket vallottak
az „én" létezéséről. Az egyik ősi indiai filozófiai isko-
la az ént felhasználónak tekintette, a mentális és fizikai
halmazokat pedig a felhasználás tárgyainak. Az én és
a halmazok tehát ezen felfogásban különálló entitások.
Más filozófusok szerint az én állandó, egyedüli és
független entitás. Az én az, ami ideérkezett a múltbéli
életekből, és ami továbbmegy a következőkbe, amikor
a mentális és fizikai aggregátumok széthullanak a halál
pillanatában. Nekem az a benyomásom, hogy más vallá-
sok, például a kereszténység is egy olyan énben hisznek,
amely állandó, egyedüli és független. Következésképpen
az ilyen én nem függ a halmazaitól. A buddhizmus négy
iskolája közül egyik sem hisz ebben a fajta énben. Ta-
gadják, hogy az énnek bármilyen lényegi létezése volna
a mentális és fizikai aggregátumoktól függetlenül.
Ugyanakkor a buddhista filozófia is felteszi, hogy az
én létezik. Amennyiben azt akarnánk állítani, hogy az
én egyáltalán nem létezik, egyszerűen ellentmondanánk
a köznapi észlelésnek. Meg kell vizsgálnunk és elemez-
nünk kell azt a módot, ahogyan az én létezik. Logikai
elemzés útján arra a megállapításra juthatunk, hogy
az én a mentális és fizikai halmazoktól függően létezik.
A különböző iskolák a halmazok különböző szintű ér-
telmezését adják, abban azonban általánosan egyetérte-

nek, hogy az én észlelése a halmazok észlelésére ha-
gyatkozva történik meg. Más szóval, az én létezése csak-
is a halmazoktól való függésében jelenthető ki.
Miért kell egyáltalán erőfeszítést tennünk, hogy meg-
keressük az „ént" és megvizsgáljuk létezésének termé-
szetét? Nagy vonalakban két táborát különböztetjük
meg az embereknek: azokét, akik a mi saját oldalunk-
hoz tartoznak, és azokét, akik a másik oldalhoz. Azok-
hoz, akik a mi oldalukon állnak, ragaszkodunk, a másik
oldal iránt pedig irtózást érzünk. A ragaszkodás és az
irtózás általi indíttatásból különböző negatív cselekede-
teket hajtunk végre a testünkkel, a beszédünkkel és az
elménkkel. Mindennek a haszontalan és egészségtelen
gondolatnak és tettnek a gyökere nem más, mint az
„én" érzése. Negatív tetteink intenzitása és hatóköre
pedig attól függ, milyen erősen ragaszkodunk az énnel
kapcsolatos tévhitünkhöz. Fontos felismernünk, hogy
ez a ragaszkodás az „énhez" velünk született, ugyan-
akkor, ha a keresésére indulunk, nem találunk önálló
„ént", amely hatalommal rendelkezne a mentális és fi-
zikai halmazok fölött.
Az „én" eme veleszületett tévhitéből következően vá-
gyak végtelen sorával rendelkezünk. Ezek között vannak
igen furcsák is. Az átlagember például, látva valaki más
fizikai szépségét vagy intelligenciáját, arra vágyik, hogy
lecserélje ezekre a saját alacsonyabb rendű tulajdonsága-
it. Az én létezésének valós módja nem más, mint hogy
az okok és más egyéb tényezők függvényében határoz-
zák meg. Mi itt nem magát az „énérzés" létezését pró-
báljuk tagadni, arra azonban határozottan képesnek kell

lennünk, hogy csökkentsük az önálló „énnel" kapcso-
latos érzésünk erejét és intenzitását.
A jógi a következőképpen végezze az elemzést: egy sze-

mély nem érzékelhető úgy, mint aki különálló a mentá-
lis és fizikai halmazoktól, elemektől és érzékektől. Aho-
gyan nem is ugyanolyan természetű, mint a halmazok
és a többi, mivel a halmazok és a többi olyan entitások,
amelyekből sok van, és állandótlanok. Mások állan-
dónak és egyedülinek látják az embert. Az ember, mint
jelenség, nem tud létezni, csak egyként vagy sokként,
a létezésnek ugyanis nincs egyéb módja. Ezért arra
a következtetésre kell jutnunk, hogy a világi „én" és
„enyém" kijelentések teljes mértékben tévesek.
Nem létezik a mentális és fizikai halmazoktól füg-

getlen én vagy személy. Ezzel valójában azt mondjuk,
hogy az ember létezése a halmazoktól függ. Ezt jól
megérthetjük, ha megnézzük mindennapi szokásain-
kat. Amikor a test és egyéb halmazok fiatalok, azt
mondjuk, a személy fiatal; ha megöregszenek, azt, hogy
öreg. Ezek a hagyományos kifejezések egybeesnek azzal
a valósággal, miszerint a személy a halmazoktól függő
módon létezik.
A jelenségek éntelenségéről a következőképpen medi-

táljatok. A jelenségek röviden besorolhatók az öt hal-
maz, az észlelés tizenkét forrása és a tizennyolc elem
alá. A halmazoknak, az észlelés forrásainak és az ele-
meknek fizikai aspektusai végső soron nem egyebek,
mint az elme fizikai aspektusai. Ennek az az oka, hogy

ha lebomlanak finom összetevőikre, és egyenként meg-
vizsgáljuk ezeknek a finom összetevőknek a természe-
tét, nem találunk semmilyen határozott identitást.
A „jelenség" szó itt mindenre utal, amit egy ember

használ vagy élvez, például az öt mentális és fizikai hal-
mazra, az észlelés tizenkét forrására és a tizennyolc
elemre. Mindezek a külső tárgyak, mint például a for-
ma, látszólag egy, az észlelő elmétől független identitás-
sal rendelkeznek. A valóságban azonban nem ez a hely-
zet. Ha valóban volna az észlelő elmétől különálló iden-
titásuk, akkor a kettő, vagyis a jelenség és az észlelő elme
definíció szerint teljes mértékben független entitások
volnának. Ez annak az elképzelésnek is ellentmondana,
hogy a dolgokat az észlelő elme teszi fel. Az észlelt tárgy
nem rendelkezik az észlelő elmétől különálló identitás-
sal. Ha az olyan dolgoknak, mint amilyen például a fizi-
kai forma, volna külső létezése, ezt akkor is meg kellene
találnunk, miután egyesével eltávolítottuk a forma da-
rabjait. Mivel nem ez a helyzet, kijelenthetjük, hogy
a dolgok nem rendelkeznek külső létezéssel. Ez azt is
maga után vonja, hogy az észlelt tárgy és az észlelő elme
nem léteznek különálló entitásokként. Ezért mondják
a jelen gondolati iskola képviselői, hogy nincs külső lé-
tezés, azonkívül, hogy a dolgok ugyanolyan természe-
tűek, mint az elme.
Az átlagemberek a kezdet nélküli idők óta félreértik
a fizikai forma jelentését, ezért a formák és hasonlók kü-
lönállónak és az elmén kívülinek tűnnek, ahogyan azok
a fizikai formák is, amelyek az álmokban jelennek meg.

Végső soron azonban a fizikai formák és hasonlók nem
mások, mint az elme aspektusai.
Vagyis az ilyenség, azaz az üresség arra utal, hogy
nincs lényegi elkülönülés a szubjektív elme és az elme
által észlelt tárgy között. Ennek az az oka, hogy amikor
a fizikai dolgokat apró darabokra zúzzuk, és keresni
kezdjük ezeknek a daraboknak az identitását, nem talá-
lunk semmilyen határozott identitást vagy ént. A csitta-
mátra, avagy az elme iskolájának ezen nézete nagyon
hasonlít a jógacsára szvantantrika madhjamaka meggyő-
ződéséhez, néhány apró különbséggel, a későbbi madh-
jamaka iskolák felfogásával azonban nem egyeztethető
össze. A következő sorok ezért a madhjamaka egyedüli
filozófiai álláspontját összegzik.
Végső soron maga az elme sem lehet valós. Hogyan le-

hetne az elme, amely csupán a fizikai formák és egye-
bek hamis természetét fogja fel, és különböző aspektu-
sokban jelenik meg, valós? Tekintve, hogy a fizikai for-
mák és hasonlók is hamisak, mivel az elme nem létezik
ezektől különálló módon, amik ugye hamisak, az elme
is hamis. Ahogyan a fizikai formák és hasonlók is külön-
böző aspektusokkal rendelkeznek, identitásuk pedig se
nem egy, se nem sok, mivel az elme nem különbözik tő-
lük, az elme identitása is se nem egy, se nem sok. Ezért
az elme természeténél fogva illúzió.
Az üresség jelentésének értelmezése még az egyes

buddhista iskolák között sem egységes. A csittamátra is-
kola értelmezése nem elfogadható azok számára, akik
a madhjamaka iskolát képviselik; ahogyan a csittamátra

iskola követőinek is megvan a maguk logikája, amivel
megcáfolják a madhjamaka nézetét. Fontos, hogy kiala-
kítsunk egy szélesebb perspektívát, amely lehetővé teszi,
hogy teljességében lássuk az egész buddhista filozófiát,
és ne töredékeiben. Az alsóbb iskolák szemlélete köz-
vetlen vagy közvetett módon segíteni fogja a gyakorlót
a felsőbb iskolák szemléletének kialakításában. Az előbbi
bekezdés a jelenségek éntelenségével foglalkozik, a madh-
jamaka iskola kizárólagos nézőpontjából. Eszerint az is-
kola szerint minden jelenség csupán egy címke, amit az
elme tulajdonít a tárgyaknak. Vagyis nem csupán a kül-
ső létezés, de maga az elme, amely észleli a hamis jelen-
ségek különböző kategóriáit, híján van a valós létezés-
nek. Ezért aztán a madhjamakák azt mondják, hogy
minden jelenség, legyen bár külső vagy belső, híján van
a valós létezésnek, más szóval nem létezik végső értelem-
ben. A dolgok az elme előtt úgy jelennek meg, mintha
volna valós létezésük, igazából azonban híján vannak az
ilyen identitásnak. Ellentmondás áll fenn tehát aközött,
amilyennek a dolgok tűnnek, és amilyenek valójában.
Ezt az ellentmondást pedig nem fogadhatjuk el a dolgok
végső természeteként. Ezért mondjuk, hogy minden je-
lenség híján van a valós létezésnek.
Elemezzétek, hogy akár az elme, az összes többi jelenség

természete is csupán illúzió, Ezen a módon, ha konkré-
tan megvizsgáljátok az elme identitását a bölcsesség
által, rájöttök, hogy végső értelemben sem belül, sem
kívül nem észlelitek. Ahogyan egyik hiányában sem. Se
a múlt elméjét, se a jövőjét, se a jelenét nem észlelitek.

Az elme a semmiből születik és a semmibe tart, mert
felfoghatatlan, bizonyíthatatlan és nem fizikai termé-
szetű. Ha megkérdezed, „Milyen lét az, ami felfog-
hatatlan, bizonyíthatatlan és nem fizikai természetű?"
A Drágakövek halma azt mondja: „Ó, Kasjapa, ha az el-
mét komolyan keresik, nem található. Ami nem találha-
tó, az nem észlelhető. Ami pedig nem észlelhető, az nem
tartozik se a múlthoz, se a jövőhöz, se a jelenhez." Az
elemzés szerint tehát végső soron nem látható sem az
elme kezdete, sem az elme vége, sem az elme közepe.
Minden jelenségre úgy kell gondolnunk, mint ami-
nek nincs eleje, vége és közepe, ahogyan az elmének
sincs eleje, vége és közepe. Ha tudjuk, hogy az elmének
nincs se vége, se közepe, akkor nem észleljük az elme
semmilyen identitását. Amit az elme alaposan felismer,
azt üresnek ismeri fel. Ennek felismerésével maga az
identitás, amely az elme aspektusaként nyer bizonyí-
tást, mint például a fizikai forma identitása és így to-
vább, végső soron nem észlelt. Ily módon, miután az
ember végső soron nem látja meg minden jelenség
identitását a bölcsesség által, nem fogja elemezni, hogy
vajon a fizikai forma állandó vagy állandótlan, üres vagy
nem üres, tisztátlan vagy nem tisztátlan, teremtett vagy
nem teremtett és létező vagy nem létező. Ahogyan a fi-
zikai formát sem elemzi, úgy az érzést, a felismerést, az
összetett tényezőket és a tudatosságot sem elemzi. Ha
a tárgy nem létezik, akkor a tulajdonságai sem létez-
hetnek. Hogyan lehetne őket megvizsgálni?
A fenti bekezdés a végső valóságról szól; jelentése pe-

dig nem más, mint hogy végső értelemben a tulajdonítás
tárgyai nem találhatók meg. A Szív szútraban a követ-

kező kijelentéseket találjuk ugyanerről: „Nem létezik
fizikai forma, sem hang, sem illat, sem íz, sem tapintha-
tó tárgyak." Végső értelemben az elmét sem lehet meg-
találni. És, mivel végső értelemben ezek a dolgok nem
létezők, nincs értelme vizsgálni, hogy vajon állandók-e
vagy állandótlanok. Végső soron minden jelenség, bele-
értve a halmazokat és hasonlókat, híján van a valós léte-
zésnek. A végső valóság fogalmán belül a dolgok híján
vannak a valós létezésnek. Ugyanígy az ilyenség is, amely
a jelenségek egy tulajdonsága, híján van a valós létezés-
nek. Ez fontos. Még ha meg is értjük, hogy az olyan je-
lenségek, mint például a fizikai forma és hasonlók, híján
vannak a valós létezésnek, megvan a veszélye, hogy azt
gondoljuk, a végső valóságnak talán van valós létezése.
Ilyen módon, ha az ember nem bizonyítja szilárdan egy

dolog entitását végső létezőként, miután megvizsgál-
ta azt a bölcsesség segítségével, a gyakorló belemerül
a fogalom nélküli egyhegyű koncentrációba. És megva-
lósul minden jelenségek identitásmentessége.
A fenti bekezdés az éntelenség megvalósításával fog-

lalkozik. A bölcsességnek, amely felismeri az éntelen-
séget, be kell bizonyítania az éntelenséget; nem csupán
arról van szó, hogy többé nincs tévhitünk az énnel kap-
csolatban. Az elme például különböző módokon véleke-
dik az olyan dolgokról, mint a fizikai forma. Létezik egy
elme, amelyik úgy vélekedik a fizikai formáról, mint ami
rendelkezik valós létezéssel, egy másik, amelyik úgy véle-
kedik róla, mint ami rendelkezik a valós létezés jellemző-
ivei, megint egy másik, amelyik úgy, mint aminek a jel-

lemzői híján vannak a valós létezésnek, és végül még egy,
amelyik úgy látja, mint ami nem rendelkezik sem a valós
létezés, sem a nem valós létezés egyetlen attribútumával
sem. Az elemző bölcsességnek tehát ki kell választania
azt az ént, amelyet cáfolni akar. Miután ez sikerült, az
ellenkezője, vagyis az éntelenség, megvalósulást nyer.
Azok, akik nem bölcsességgel meditálnak, és nem elem-

zik konkrétan a dolgok entitását, hanem pusztán a men-
tális aktivitás felszámolásán meditálnak, nem képesek
véget vetni a fogalmi gondolkodásnak és felismerni az
éntelenséget, mivel hiányzik belőlük a bölcsesség fénye.
Ha a tudatosság tüze, amely úgy ismeri fel a dolgokat,
ahogy vannak, az ilyenség egyéni elemzéséből fakad,
akkor, ahogy a fa dörzsölésével keltett tűz is, elégeti a
fogalmi gondolkodás fáját. Ezt mondta a Buddha.
Hogy megértse a dolgok igaz természetét, elenged-

hetetlenül fontos, hogy a gyakorló az intelligenciára és
a bölcsességre támaszkodjon a vizsgálat során. Amint
azt a szerző tisztán kimondja, a mentális aktivitás pusz-
ta elhárítása nem egyenlő az ilyenségről való meditáció-
val. Amikor mentálisan inaktív, az egyén talán nem ér-
telmezi félre az ént, de híján van mindenféle megkülön-
böztető éntelenségnek; ez pedig nem vet fényt a tárgyra,
így a személy nem mentesül a téves elképzelések kohol-
mányaitól. Ezért fontos, hogy kicsiholjuk a bölcsesség
szikráit, amelyek segítenek nekünk az éntelenség meg-
értésében.
A drágakövek felhője szintén azt mondja: „Aki képessé

válik a hibák kiszűrésére, belemerül az ürességről való
meditáció jógájába, annak érdekében, hogy megsza-
baduljon minden fogalmi kifejtéstől. Az ilyen ember,
köszönhetően annak, hogy újra meg újra elmeditál az
ürességen, ha gondosan az elmében örömöt keltő és azt
megzavaró tárgy és a tárgy identitásának keresésére
indul, rájön, hogy üresek. És amikor magát az elmét
is megvizsgálja, azt is üresnek találja. És ha gondosan
megvizsgálja annak identitását, amit ez az elme felis-
mer, azt is üresnek találja. Ezekkel a felismerésekkel pe-
dig belép az egyedüliség jógájába." Ez egyértelműen
mutatja, hogy csak azok léphetnek be az egyedüliség
jógájába, akik teljes elemzést végeznek.
A szöveg nagyon tisztán elmagyarázza, hogy pusz-
tán a mentális aktivitás felszámolásával, és anélkül,
hogy a bölcsesség segítségével megvizsgálnánk a dol-
gok identitását, nem léphetünk be a nem-fogalmi me-
ditációba. Vagyis, a koncentrációt azután végezzük,
hogy a bölcsesség segítségével tökéletesen kielemeztük
a dolgok valós identitását, például a formát és hasonló-
kat, és nem csupán úgy, hogy rákoncentrálunk a fizikai
formákra és hasonlókra. A koncentráció nem is úgy tör-
ténik, hogy megállapodunk az e világ és a túlvilág közt,
hiszen a fizikai formákat és hasonlókat nem észleljük.
Ezért hívják meg-nem-állapodott koncentrációnak.
(Az ilyen gyakorlót) aztán a legfőbb bölcsesség me-
ditátorának nevezik, mivel azáltal, hogy a bölcsesség
segítségével konkrétan elemzi minden dolgok identitá-
sát, nem észlel semmit. Ezt mondja az Űr kincse szútra
és a Korona ékköve szútra.
Ha megvizsgáljuk, az észlelő elme üresnek találtatik,

ahogyan az elme tárgyai is híján vannak a valós létezés-
nek. A gyakorló ilyenkor az egyedüliség jógájaként is-
mert gyakorlatot folytatja. Végső értelemben minden
tulajdonított jelenség, beleértve az észlelés olyan tárgya-
it, mint a fizikai forma, és maga az észlelő elme is, üre-
sek az én-identitás szempontjából. Fontos megjegyezni,
hogy annak érdekében, hogy belépjünk a nem-fogalmi
meditációba, először szükségszerűen alapos elemzést kell
végeznünk. Ha a tulajdonítás tárgyait megkülönböztető
bölcsességgel keressük, nem találunk semmit. Az énte-
lenség megértésének igazi jelentését tiszteletben kell tar-
tanunk. A mentális aktivitás puszta hiánya nem egyenlő
az éntelenség megértésével. Az én félreértésének puszta
hiányából nem következik az éntelenség ismerete. Az
éntelenség azáltal a bölcsesség által érthető meg, amely
mind az észlelő elméről, mind az észlelt tárgyról belát-
ja, hogy végső értelemben híján van az én-identitásnak.
Ezt a tudást alapos és megkülönböztető vizsgálat és
elemzés útján nyerheti meg a gyakorló.
Ilyen módon, azáltal, hogy beléptek az emberek és je-

lenségek ilyenségébe, megszabadultok a fogalmaktól
és elemzésektől, hiszen nem marad mit alaposan meg-
vizsgálni és elemezni. Megszabadultok a kifejezés ter-
hétől, és egyhegyű mentális koncentráció révén, auto-
matikusan és erőfeszítés nélkül juttok el a meditáció
állapotába. Vagyis, nagyon tisztán meditáltok az ilyen-
ségen és megállapodtok benne. Míg ebben a meditá-
cióban vagytok megállapodva, az elme folytonosságát
nem zavarja semmi. Ha az elme figyelmét elvonják külső
tárgyak a ragaszkodás és hasonlók révén, az ilyen za-

varokat észre kell venni. Gyorsan csillapítsátok le a za-
vart azáltal, hogy elmeditáltok az ilyen tárgyak taszító
aspektusain, és visszatérítitek az elmét az ilyenségre.
Ha az elme nem mutat erre hajlandóságot, gondolja-
tok az egyhegyű koncentráció előnyeire, és meditálja-
tok derűsen. Elmétek idegenkedését azzal is csillapít-
hatjátok, hogy sorra veszitek a zavar hátrányait.
Ha az elme működése homályossá válik és romlani
kezd, vagy a romlás kockázata lép fel, annak köszön-
hetően, hogy mentális kábultság és álmosság üti fel a
fejét, akkor, ahogy előtte is, gyorsan próbáljatok meg
úrrá lenni ezen a tompaságon azáltal, hogy az elmét ki-
vételesen csodálatos és emelkedett dolgokra fókuszál-
játok. Aztán az ilyenség tárgyát vegyétek fókuszba, na-
gyon szorosan. Ha azt látjátok, hogy az elme izgatottá
válik, vagy múltbeli események, nevetés vagy játék za-
varják a koncentrációban, akkor, ahogy a korábbi ese-
tekben is, csillapítsátok le a zavaró tényezőt azzal, hogy
elgondolkoztok az ilyen dolgok állandótlanságán és így
tovább. Ez segít lecsendesíteni az elmét. Aztán igyekez-
zetek az elmét újra az ilyenségre terelni, anélkül, hogy
ellentétes erőket alkalmaznátok.
Ezek a sorok a végső valósággal kapcsolatos különle-

ges felismerés meditációjának módszeréről szólnak. Az
elme, amely egyhegyűen koncentrál az ilyenségre, nem
lát mást, csak vákuumot, miután visszautasította a cáfo-
landó tárgyat. Az ilyen elme számára semmi sem lát-
ható, csak vákuum. Az elme, amely belemerül az énte-
lenségbe, minden téves elképzelés alapját elveti. Ezért
mondják, hogy az ilyen elme mentes a fogalmaktól és az
elemzéstől; egyhegyű elme, amit nem lehet kifejezni.

Amikor az elme egyhegyűen meditál az ilyenségen, a le-
írás szerint „elmerül az ilyenségben" és „belép az
ilyenségbe". Ha hosszas gyakorlás révén kialakul a tisz-
taság, a meditáció zavar nélkül folyik. Az éntelenség
egyszeri meglátása azonban nem elegendő, törekedne-
tek kell rá, hogy folyamatosan fenntartsátok a megértés
momentumát. A különleges felismerés meditációja az
analitikus bölcsesség révén teljesedik ki, és az ilyen elem-
zés ereje mentális és fizikai eksztázist generál.
Ahogyan korábban is említettük a nyugodt megálla-
podottság meditációval kapcsolatban, a gyakorlónak
tisztában kell lennie az olyan zavaró tényezőkkel, mint
a mentális izgalom vagy tompaság. Az analitikus medi-
táció során, ha elveszítitek a tárggyal kapcsolatos tisz-
tánlátásotokat, az elme más tárgyak felé kezd irányulni.
Amikor az élesség és az intenzitás lecsökken, megnö-
vekedik a tompaság. Ha ezek az akadályok visszahúzzák
a meditációtokat, be kell vetnetek a szükséges ellensze-
reket. Ezzel kapcsolatban Kamalasíla egyértelműen ki-
jelenti, hogy amikor az elmét külső tárgyak zavarják
meg a vágy eredményeképpen, a tárgyak visszataszító
aspektusain kell elmeditálnotok, és az állandótlansá-
gon. Ha a gyakorló elméje a mentális kábultság és ál-
mosság hatására elveszíti a tisztaságát, nagyon fenn-
költ tárgyakon kell meditálnia, mint amilyen például
a Buddha képe. Az ilyen ellenszerek alkalmazása révén
az akadályozó erők lecsillapodnak, a meditáció pedig
megerősödik.
Ha és amikor az elme spontán módon belemerül az

ilyenségről való meditációba, romlástól és mentális iz-
galomtól mentesen, hagyjátok magára, és vegyetek
vissza erőfeszítéseitekből. Ha kényszerítő erőt alkal-
maztok, amikor az elme a meditáció egyensúlyában
tartózkodik, az megzavarja az elmét. Ezzel szemben, ha
nem alkalmaztok erőfeszítést abban az esetben, amikor
az elme tompa, a nagy tompaság hatására olyanná vá-
lik, akár egy vak, és nem éritek el a különleges felisme-
rést. Vagyis amikor az elme eltompul, tegyetek erőfeszí-
tést, amikor pedig belemerül a meditációba, lazítsatok
az erőfeszítéseteken. Ha a különleges felismerésről való
meditáció által nagy bölcsességet nyertek, a nyugodt
megállapodottság azonban gyenge, az elme úgy fog
táncolni, akár egy mécses lángja a szélben, és nem lesz-
tek képesek tisztán érzékelni az ilyenséget. Ilyenkor tehát
meditáljatok a nyugodt megállapodottságon. És amikor
a nyugodt megállapodottságon folytatott meditáció fo-
kozódik fel túlságosan, meditáljatok a bölcsességen.
Itt a szerző tiszta és világos módon magyarázza el,

hogy amennyiben a gyakorló képes egyhegyűen ráirá-
nyítani az elméjét az ilyenségre, mentális izgalomtól és
tompaságtól mentesen, akkor folytatnia kell a meditáci-
ót. Miután elemeztetek a bölcsesség segítségével, amely
érti az ilyenséget, és képesek vagytok rajta tartani az el-
méteket az ilyenségen, hagyjátok, hogy a meditáció
menjen a maga természetes útján. Amikor a meditáció
mentes a mentális izgalomtól és tompaságtól, az ellen-
szerek alkalmazása csak nemkívánatos eredményekhez
vezet.
Amíg el nem juttok az ilyenség különleges felismeré-

séhez, alapvetően fontos, hogy fenntartsátok az egyen-
súlyt az analitikus és koncentrációs meditáció között.
Az analitikus meditáció által megérthetitek az éntelen-
séget. Ennek a tudásnak az erejét azonban ki kell egészí-
tenetek az egyhegyű koncentrációval. A túlanalizálás árt
a koncentrációnak, a túlzott koncentráció pedig eltéríti
az elmét az analitikus bölcsességtől. Gyakoroljátok tehát
e két típusú meditáció harmonikus elegyét. Ha így tesz-
tek, fokozatosan megvalósíthatjátok a különleges felis-
merés és a nyugodt megállapodottság egységét.
10. fejezet
M Ó D S Z E R ÉS BÖLCSESSÉG
EGYESÍTÉSE
Amikor mindkettő egyenlően erős, maradjatok nyugod-

tak és erőfeszítéstől mentesek, mindaddig, amíg nem
lép fel semmilyen fizikai vagy mentális kellemetlenség.
Ha fizikai vagy mentális kellemetlenséget tapasztaltok,
lássátok az egész világot úgy, mint illúziót, varázslatot,
álmot, tükörképet a vízen, és látomást. És gondoljátok
azt közben: „Ezek az érző lények nagyon szenvednek
a lét körforgásában, mert nem értik meg ezt a mély tu-
dást." Majd hozzátok elő magatokból az együttérzést
és a bódhicsitta ébredő elméjét, és gondoljátok azt:
„őszintén igyekezni fogok, hogy segítsek nekik megér-
teni az ilyenséget". Pihenjetek. Azután újra, ugyanúgy,
merüljetek bele az egyhegyű koncentrációba és minden
jelenségek nem-látszatába. Ha az elme ellenállna, ismét
pihenjetek. Ezen az úton megvalósíthatjátok a nyugodt
megállapodottság és a különleges felismerés egységét.
Ez fogalmilag és nem-fogalmilag fókuszál a képre.
Az iménti részben a szöveg elmagyarázza, hogyan

juthattok el a különleges felismerésig, miután elértétek
a nyugodt megállapodottságot. Ettől a ponttól kezdve
gyakorolhatjátok a különleges felismerés és a nyugodt

megállapodottság meditáció együttesét. Más szóval, mind
az egyhegyű meditáció, mind az analitikus meditáció
gyakorlatát folytathatjátok. Miközben ezeket a meditá-
ciókat végzitek, nem okos dolog, ha engeditek, hogy el-
ragadjon benneteket a túlzott lelkesedés. Vigyáznotok
kell fizikai és mentális egészségetekre. A meditációs ülés
ne legyen túl hosszú. Mielőtt nekikezdenétek, gyűjtse-
tek össze minden szükségeset, amivel megvédhetitek
magatokat a szélsőséges melegtől vagy hidegtől. Ha el-
fáradtok egy hosszú ülés után, iktassatok be egy kis pi-
henőt az egyhegyű meditációba, és gondoljatok úgy
minden jelenségre, mint illúzióra, varázslatra és így to-
vább. Gondolhattok a minden érző lény iránti együttér-
zésre is, akik a lét körforgásában keringenek. Ilyen jó
szándékú gondolatokkal ösztönözzétek magatokat arra,
hogy segítsetek minden érző lénynek felismerni a való-
ság természetét.
Ismét pihenjetek, majd folytassátok a minden jelen-
ségek nem-látszatára koncentrálás gyakorlását, amely
nem más, mint az éntelenségen való meditáció. Amikor
egyhegyűen az éntelenségen meditáltok, a hétköznapi
jelenségek megszűnnek látszani az elme számára. Ha az
elmétek kifáradna egy ilyen meditáció eredményekép-
pen, ismét pihenjetek. Aztán folytassátok újra a meditá-
ciótokat a különleges felismerés és a nyugodt megálla-
podottság egyesülésén. Ez utóbbiról azt is szokták mon-
dani, hogy ilyenkor az elme mind fogalmilag, mind nem
fogalmilag fókuszál a reflexióra.
Módszer és bölcsesség egyesítése 157
Ezen folyamat révén a jógi egy órán, azaz egy fél ülé-
sen vagy egy teljes ülésen át meditáljon az ilyenségen,
vagy addig, ameddig nem érzi kényelmetlennek. Ezt
jelenti a meditációs állandósulás, amely megkülönböz-
teti a végsőt, ahogy a Merülés a Lankába szútra tanítja.
Aztán, ha szeretnétek kijönni a koncentrációból, még
mindig keresztbe tett lábakkal gondoljátok azt: „Jólle-
het végső soron mindezen jelenségek híján vannak
az identitásnak, hétköznapi értelemben határozottan
léteznek. Ha nem ez lenne a helyzet, hogyan érvénye-
sülne a kapcsolat ok és okozat közt? Buddha azt is
mondta:
A dolgok hagyományosan jönnek létre,
Végső soron azonban nem rendelkeznek bennfoglalt
identitással.
A gyerekes hozzáállású érző lények felnagyítják, el-
túlozzák a jelenségeket, és úgy gondolnak rájuk, mint-
ha lenne bennfoglalt identitásuk, holott nincs. Az pe-
dig, hogy bennfoglalt létezést tulajdonítanak azoknak
a dolgoknak, amelyeknek nincs, összezavarja az elmé-
jüket, ami miatt hosszasan bolyonganak a lét körforgá-
sában. Ezért én arra törekszem, hogy elérjem a minden-
tudás állapotát, azáltal, hogy meghaladhatatlan meny-
nyiségű érdemet és felismerést halmozok fel, hogy
segítsek nekik felismerni az ilyenséget."
Aztán lassan gyertek ki a keresztbe tett lábú helyzet-
ből, és végezzetek borulásokat a buddhák és a bódhi-
szattvák előtt, mind a tíz irányban. Tegyétek meg ne-
kik a felajánlásaitokat és dicsőítsétek őket énekekkel.
Mondjatok imákat, például A nemes életvitel imáját és
így tovább. Azután tegyetek tudatos erőfeszítéseket,
hogy megvalósítsátok az érdemek és felismerések fel-
halmozását, azáltal, hogy gyakoroljátok a bőkezűsé-

get és így tovább, amelyek rendelkeznek az üresség és
a nagy együttérzés lényegével.
Miután kijöttetek a meditatív elmerülésből, mondja-

tok megfelelő felajánlás-imákat. A gyakorlónak ugyan-
olyan nagy hangsúlyt kell fektetnie a nagylelkűségre és
más gyakorlatokra a meditáció utáni időszakban, mint
magára a meditációra. Ez alatt az idő alatt meg kell ér-
tenie, hogy a függő keletkezés és az üresség egymással
behelyettesíthetők. Az üresség itt azt jelenti, hogy a dol-
gok híján vannak a saját belső én-identitásnak; nem azt,
hogy nem léteznek. így a nézet nem vezet szélsőséges
nihilizmushoz. Az, aki helyesen értelmezi a madhjama-
ka filozófia középút nézetét, természetes módon meg-
szabadul mindenfajta szélsőségtől. Ha megértitek az
üresség filozófiáját, nem marad ellentmondás az ok-oko-
zat törvényével a hagyományos szinten. Épp ellenkező-
leg, még jobban megbizonyosodhattok az ok-okozat
törvényének működéséről, ha az ürességgel kapcsolatos
tudásotok elmélyül. Az üresség nem egyenlő a semmi-
séggel; azt jelenti, hogy a dolgoknak nincs bennfoglalt
létezésük. A meditáció utáni időszakban tehát a gya-
korlónak érdemeket kell gyűjtenie, amelyek kiegészítik
a meditáció során nyert felismerést.
Ha így tesztek, meditatív állandósulásotok azt az üres-

séget teremti majd meg, amely minden minőségek kö-
zül a legjobbak hordozója. A korona ékköve szútra
mondja: „Miután, felöltve a szerető jóság fegyverzetét,
hatalmas együttérzésben állapodtatok meg, gyakorol-
játok a meditatív állandósulást, és ez megteremti az

ürességet, amely a lehető legjobb minőségekkel rendel-
kezik. Hogy mi az üresség, amely a legjobb minősé-
gekkel rendelkezik? Az, ami nem válik szét a nagylel-
kűségtől, az erkölcstől, a türelemtől, az igyekezettől, a
meditatív állandósulástól, a bölcsességtől és a praktikus
eszközöktől." A bódhiszattváknak olyan erényes gya-
korlatokra kell támaszkodniuk, mint a nagylelkűség,
mert ezek az eszközök minden érző lény érését segítik, és
tökéletesítik a helyet, a testet és a sokfajta kísérőt.
A legfelsőbb üresség arra a bölcsességre utal, amely

felismeri az ürességet, és kiegészül a módszer gyakorla-
tának aspektusával. Ne feledjétek, hogy a nagylelkűség
és egyéb tökéletességek gyakorlása alapvetően fontos.
Ez azért van így, mert a buddhaság teljesen megvilágo-
sodott állapota a megfelelő okok és feltételek megte-
remtéséveljön létre. Ok nélküli teremtés nem létezik, és
semmi sem jöhet létre ellentétes okok által. Egy
bódhiszattva számos csodás előnyt élvez, amelyek által
hozzájárulhat az érző lények jóllétéhez; minden érdem,
amit egy ilyen nemes lény véghezvisz, nagyon erős és
hatásos. Ezért a bódhiszattvák őszintén gyakorolják az
út módszerbeli aspektusait, köztük a hat tökéletességet,
hogy gyorsan elérjék a buddhaság állapotát.
Ha nem így volna, mi lenne az oka ezeknek a mezőknek,

a buddhák mezejének és így tovább, amiről a Buddha
beszélt? A mindentudó bölcsesség, amely a legjobb mi-
nőségekkel rendelkezik, nagylelkűség és egyéb prakti-
kus eszközök révén érhető el. Ezért mondta a Buddha,
hogy a mindentudó bölcsességet praktikus eszközök

révén kell tökéletesíteni. Ezért kell a bódhiszattváknak
is kiművelniük magukban a nagylelkűséget és egyéb
praktikus eszközöket is, és nem csak az ürességet.
A Minden minőségek széles gyűjteménye szútra is
azt mondja:
„— Ó, Maitréja, a bódhiszattvák alaposan elsajátítják
a hat tökéletességet, hogy elérjék a buddhaság végső
gyümölcsét. Erre az ostobák azt mondják: - A bódhi-
szattváknak csak a bölcsesség tökéletességét kell elsa-
játítaniuk — mi szükség a többi tökéletességre? Elutasít-
ják a többi tökéletességet. Maitréja, mit gondolsz erről?
Amikor Kashi királya felajánlotta a húsát a karvalynak
a galamb miatt, az talán a bölcsesség megrontása volt?
Maitréja azt felelte: — Nem, ez nem így van. Mire a
Buddha azt mondta: — Maitréja, a bódhiszattvák az ér-
dem alapjait vetik meg a hat tökéletességhez kapcso-
lódó cselekedeteikkel. Vajon ártalmasak az érdem eme
alapjai? Mire Maitréja így felelt: — Ó, Buddha, ez nem
így van. A Buddha folytatta: — Maitréja, te is helye-
sen gyakoroltad a nagylelkűség tökéletességét hatvan
eonon keresztül, az erkölcsök tökéletességét hatvan
eonon keresztül, a türelem tökéletességét hatvan eonon
keresztül, a lelkes kitartás tökéletességét hatvan eonon
keresztül, a meditatív állandósulás tökéletességét hat-
van eonon keresztül és a bölcsesség tökéletességét hat-
van eonon keresztül. Erre az ostobák azt felelik: - Egyet-
len útja létezik csupán a buddhaság elérésének, az
pedig az üresség útja. Az ő gyakorlatuk teljességgel
hibás."
Ez a szövegrész egyértelműen bemutatja, milyen fon-

tos a módszer és a bölcsesség keverékének kifejlesztése.
Miután kialakítottátok az üresség átfogó megértését,
meditáljatok, hogy elmélyítsétek ezt a megértést. Es
ugyanekkora hangsúlyt kell fektetnetek a módszer as-
pektusának gyakorlására, amelyben benne foglaltatik
a hat tökéletesség. A bódhiszattva végső célja a legma-
gasabb szintű megvilágosodás elérése, és az, hogy mind
a lét körforgásának vajúdását, mind a nirvána önelégült
békéjét meghaladja. Ennek érdekében a gyakorlatnak
a módszer és a bölcsesség egységéből kell állnia.
Egy bódhiszattva, aki birtokolja a bölcsességet, a gya-

korlati eszközöknek azonban híján van, olyan, akár a
hallgatók, akik nem képesek elvégezni a buddhák tet-
teit. De képessé válhatnak rájuk a gyakorlati eszközök
révén. Ahogy a Drágakövek halma mondja: „Kashjapa,
így van ez. A királyok például, akiket támogatnak a mi-
nisztereik, minden céljukat elérhetik. Hasonlóképpen,
(ha) a bódhiszattva bölcsességét alaposan megtámo-
gatják a gyakorlati eszközök, az ilyen bódhiszattva is
képes a buddhák összes tettére." A bódhiszattvák útjá-
nak filozófiai nézete különbözik a nem buddhisták és
a hallgatók filozófiai útjától. Például, tekintve, hogy
a nem buddhisták útjának filozófiai nézete fonák mó-
don egy (valósan létező) ént lát és így tovább, az ilyen
út teljes mértékben és mindenkor elszakad a bölcses-
ségtől. Ezért ők nem érhetik el a megszabadulást.
A hallgatók el vannak vágva a nagy együttérzéstől,
és nem rendelkeznek a gyakorlati eszközökkel. Ezért
csakis a nirvána elérésére törekszenek. A bódhiszattvák
azonban a bölcsességet és a gyakorlati eszközöket ötvö-

zik útjukon, így ők a nem-megállapodott-nirvánába tö-
rekszenek. A bölcsesség erejének köszönhetően nem
hullanak vissza a lét körforgásába; a gyakorlati eszkö-
zöknek köszönhetően pedig nem lépnek be a nirvánába.
A Caja fejének dombja szútra mondja: „A bódhi-
szattvák útja kétágú. Ez a kettő a gyakorlati eszközök és
a bölcsesség ága." A Legfelsőbbek és dicsők közt az el-
ső azt mondja: „A bölcsesség tökéletessége az anya, a
gyakorlati eszközökben való jártasság pedig az apa."
Vimalakírti tanításaiban olvashatjuk a következőt:
„Mi a kötöttség egy bódhiszattva számára, és mi a meg-
szabadulás?" Egy olyan élet fenntartása a lét körforgá-
sában, amely híján van a gyakorlati eszközöknek, kö-
töttséget jelent egy bódhiszattvának. De egy olyan élet
a lét körforgásában, amely jártas a gyakorlati eszkö-
zökben, megszabadulás a számára. Egy olyan élet fenn-
tartása a lét körforgásában, amely híján van a bölcses-
ségnek, kötöttség a bódhiszattvának. De egy olyan élet
a lét körforgásában, amely rendelkezik a bölcsességgel,
megszabadulás. A bölcsesség, amelyhez nem járulnak
gyakorlati eszközök, kötöttség, de a bölcsesség, amely-
hez járulnak, gyakorlati eszközök, megszabadulás. A gya-
korlati eszközök, amelyekhez nem járul bölcsesség, kö-
töttségek, de a gyakorlati eszközök, amelyekhez böl-
csesség járul, a megszabadulást jelentik.
Ha egy bódhiszattva csak a bölcsességet fejleszti,
a hallgatók által vágyott nirvánába kerül. Azért olyan
ez, mint a kötöttség, mert így nem érheti el a nem-
megállapodott nirvánát. A bölcsesség, amely elszakad
a gyakorlati eszközöktől, tehát kötöttség a bódhiszatt-
vák számára. Ezért, éppúgy, ahogy a szélfútta ember is
menedéket keres a tűz mellett, a bódhiszattva is ki-

fejleszti magában az üresség bölcsességét és a gyakor-
lati eszközöket, hogy elhárítsa a téves nézetek szelét,
ő azonban nem úgy törekszik ennek megvalósítására,
ahogyan a hallgatók. A tíz minőség szútra mondja: „Ó,
nemes család sarja, így van ez. Egy ember például, aki
nagyon elkötelezettje a tűznek, aki tiszteli és guruként
tekint rá, nem fogja azt gondolni: »Mivel tisztelem, be-
csülöm és nagyra tartom a tüzet, mindkét kezemet
beleteszem.« Ennek pedig az az oka, hogy tudja, ez fi-
zikai fájdalmat és mentális zavart okozna a számára.
Hasonlóképpen tudja a bódhiszattva is, hogy mi a nir-
vána, mégsem próbálja megvalósítani. Ennek pedig az
az oka, hogy tisztában van vele, ha így tenne, azzal há-
tat fordítana a megvilágosodásnak."
Ha pusztán gyakorlati eszközökre támaszkodik, a bód-
hiszattva nem lesz képes meghaladni a hagyományos
szintet, és kötöttségben marad. Ezért egyaránt kifej-
leszti magában a bölcsességet és a gyakorlati eszkö-
zöket. A bölcsesség ereje által a bódhiszattva még a za-
varó érzelmeket is képes nektárrá változtatni, akár a
mérget a tantrikus varázsige. A nagylelkűség és így to-
vább... (jóságát) nem kell kifejteni, hiszen ezek termé-
szetesen emelkedett létállapothoz vezetnek.
A bódhiszattvák jártasak a gyakorlati eszközök terén,

és birtokában vannak a bölcsességnek. Az ilyen speciális
minőségek miatt léteznek cselekedetek, amelyek a hall-
gatók vagy a magányos felismerők részéről helytelennek
bizonyulnak, a bódhiszattvák azonban nagyban hozzájá-
rulhatnak általuk más érző lények jóllétének növelésé-
hez. Annak érdekében, hogy jót tegyenek más érző lé-
nyeknek, nekik nem kell szigorúan követniük a testre és

a beszédre vonatkozó szabályokat.
A Drágakövek halma mondja: „Kasjapa, ez így van.

A tantra és az orvoslás ereje által egy méreg nem lesz
halálos. Hasonlóképpen, mivel a bódhiszattvák zavaró
érzelmei a bölcsesség uralma alatt állnak, nem okoz-
hatják a bukásukat. Köszönhetően a gyakorlati eszkö-
zök erejének, a bódhiszattvák nem hagyják el a lét kör-
forgását; nem lépnek be a nirvánába. A bölcsesség ere-
jével minden (valós létezőként félreértelmezett) tárgyat
eltávolítanak maguktól, és így nem esnek bele a lét
körforgásába. Ezért csakis ők érhetik el a buddhaság
nem-megállapodott nirvánáját." Az Űr kincse szútra is
azt mondja: „A bölcsesség tudása révén a bódhiszatt-
vák eltávolítanak minden zavaró érzelmet, gyakorlati
eszközökben való jártasságuknak köszönhetően pedig
nem hagyják el az érző lényeket." A gondolat feltárása
szútra pedig azt mondja: „Soha sem mondtam, hogy
az, aki nem aggódik az érző lények jóllétéért, és nem
hajlandó felismerni minden összetett jelenség termé-
szetét, elérheti a meg-nem-haladható és tökéletesen
megvalósított buddhaságot." Ezért mindazoknak, akik
érdekeltek a buddhaságban, a bölcsességet és a gya-
korlati eszközöket egyaránt meg kell valósítaniuk.
A bódhiszattvák hatalmas bölcsességgel rendelkez-

nek. Ezáltal zavaró érzelmeik hatástalanná válnak, és
nem lesznek okok, amelyek nemkívánatos világokba ta-
szítanák őket. Mivel ezek a nemes lények egyaránt tö-
rekszenek a gyakorlati eszközök és a bölcsesség kifej-
lesztésére, sem a lét körforgása nem gyűri maga alá őket,
és a nirvána önelégült állapotába sem esnek bele. Éber-

ségük folyamatosan más érző lények jóllétére irányul, és
ezzel egy időben igyekeznek elérni a legmagasabb szin-
tű megvilágosodást.
Miközben a transzcendens bölcsességen meditálsz vagy

mély meditatív állapotban vagy, nem tudod a gyakor-
lati eszközöket, például a nagylelkűséget alkalmazni.
A gyakorlati eszközöket azonban fejlesztheted a böl-
csesség mellett, a meditációt előkészítő és követő idő-
szakokban. Ez a bölcsesség és a gyakorlati eszközök
egyidejű gyakorlásának módja.
A bölcsesség, amely az üresség közvetlen felismerése,

teljes mértékben mentes a kettősségtől, az elme pedig
tökéletesen feloldódik ebben az ürességben, akár a víz a
vízben. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen időszakban nem le-
hetséges a gyakorlati eszközöket alkalmazni. A bölcses-
ség aspektusának és a módszer aspektusának egyidejű
alkalmazását azonban a megfelelő perspektívából kell
értenünk. A meditáció előtti és utáni időszakokban az
ember képes rá, hogy gyakorolja az együttérzést, az ön-
zetlenséget, a nagylelkűséget és így tovább, és ez által
megnövelje a bölcsesség erejét.
Sőt, ez a bódhiszattvák útja, amelynek során a bölcses-

ség és a gyakorlati eszközök integrált kiművelését vég-
zik. Ez nem más, mint a transzcendens út megvalósítá-
sa, amely alaposan átitatódik a minden érző lényre fó-
kuszáló nagy együttérzéssel. És miután kiemelkedtetek
a meditatív elmerülésből, gyakoroljátok a nagylelkűsé-
get és más gyakorlati eszközöket, félreértelmezés nél-
kül, akár egy varázsló. Az Aksajamati tanítása szútra

mondja: „Melyek a bódhiszattva gyakorlati eszközei, és
mely bölcsességet teremti meg? A bódhiszattva gya-
korlati eszközei által az elmét közelről az érző lényekre
irányítja, nagy együttérzéssel, miközben elmerül a me-
ditációban. Békével és a tudás hatalmas békéjével me-
rül el a meditatív kiegyensúlyozottságban." És még
számtalan ilyen szöveg létezik. A gonosz erők uralásá-
ról szóló fejezet szintén azt mondja: „Továbbá a bód-
hiszattvák tökéletes tettein a bölcsesség elméjének tu-
datos erőfeszítéseit és a gyakorlati eszközök elméjének
érdemteli dharmahalmozását értjük. A bölcsesség el-
méje szintén éntelenséghez vezet, a (bennfoglalt léte-
zéssel rendelkező) érző lények nem létezéséhez, és az
életéhez, a létfenntartáséhoz és az egyénéhez. A gya-
korlati eszközök elméje pedig minden érző lény érési fo-
lyamatát segíti." A Minden minőségek széleskörű gyűj-
teménye szútrábdr) pedig a következő áll:
Ahogy a varázsló
elengedi teremtményét,
hiszen már ismeri (a természetét) teremtményét,
és nem fűzi hozzá ragaszkodás.
Ugyanúgy, a három világ is olyan,
akár az illúzió,
És erről a Buddha már
jóval előbb tudott, hogy tudott volna
ezen világok érző lényeiről
és nekiindult, hogy segítsen nekik.
A bódhiszattvák bölcsességének és gyakorlati eszkö-

zeinek közös alkalmazásáról mondják: tetteik szintjén
megmaradnak a lét körforgásában, gondolataikban
azonban a nirvánában állapodnak meg.
Tegyük fel, hogy a varázsló létrehozza egy börtönben

ülő ember kivetülését, aztán megpróbálja kiszabadítani
őt a fogságból. Mivel tisztában van vele, hogy amit kive-
tített, csupán illúzió, nincs benne ragaszkodásérzés vagy
hasonló. A buddhák is ugyanígy tekintenek a három vi-
lág érző lényeire, illúziókként. N e m ragaszkodnak úgy a
dolgokhoz, mintha azok bennfoglalt létezéssel rendel-
keznének, és megvan a bölcsességük, hogy felismerjék, a
dolgok éppoly üresek, akár az illúziók. Ugyanakkor, ez-
zel egy időben törekednek rá, hogy beteljesítsék minden
érző lény jóllétét.
Ilyen módon tegyetek szert jártasságra a nagylelkűség

és más gyakorlati eszközök terén, amelyek a meg-nem-
haladható és tökéletesen megvalósított megvilágoso-
dás felé kötelezik el az embert, továbbá az üresség és a
hatalmas együttérzés lényegét hordozzák. Annak érde-
kében, hogy kifejlesszétek a bódhicsitta végső ébredő
elméjét, ahogyan korábban is, gyakoroljátok a nyu-
godt megállapodottság meditációját és a különleges
felismerést, amilyen gyakorisággal és rendszerességgel
csak tudjatok. Amint azt Az elkötelezettség tiszta me-
zeje szútra mondja, mindig ismerkedjetek a gyakorlati
eszközökkel, azáltal, hogy tudatosságotokat közelről a
bódhiszattvák munkájának pozitív minőségeire irányít-
játok, minden idők érző lényeinek jólléte érdekében.
Azok, akik jártasságra tesznek szert az együttérzés-

ben, a gyakorlati eszközökben és a bódhicsitta ébredő
elméjében, ilyen módon, kétségkívül sikeresek lesznek az
életben. Buddhákat és bódhiszattvákat, és más kellemes
dolgokat láttok majd álmotokban, és megértő istenek
fogadnak a védelmükbe. Minden pillanatban temérdek
érdemet és felismerést halmoztok fel. A zavaró érzelmek
és egyéb rossz állapotok megtisztulnak. Mindig nagy
boldogságot és mentális békét tapasztaltok majd, és
nagyon sok lény szeretetét élvezitek. Fizikailag is meg-
szabadultok a betegségektől. Nagyon magas szintű
mentális működéseket fejlesztetek ki, és így olyan speci-
ális tulajdonságokra tesztek szert, mint a tisztánlátás.
Ha belekezdtek a tanítások gyakorlásába, próbáljatok

némi intellektuális megértésre is szert tenni az üresség
nézetével kapcsolatban. Amint azt korábban mondtuk,
a dolgok nem rendelkeznek valós létezéssel - önma-
gukban nincs egyedi létezésük. Amikor imádkoztok vagy
borulásokat végeztek, közben alakítsatok ki magatokban
egy érzést a dolgok illuzórikus természetével kapcsolat-
ban. A dedikációitokat és a felajánlásaitokat is az énte-
lenség filozófiájának keretében kell megtennetek. Az
üresség jelentésének megértése és az erre való emlékezés
egyformán lényeges része a tantrikus gyakorlatoknak.
Mindenféle, az üresség ismeretével kapcsolatban álló
érdemteli cselekedetek gyakorlása nagymértékben segíti
a szellemi úton való felemelkedést. Ezzel párhuzamosan
a zavaró érzelmek és egyéb hibák fokozatosan csökken-
nek, míg az együttérzés, az önzetlenség, a gyakorlati
eszközök és egyéb érdemek megerősödnek.
Amikor majd varázslatos erővel utaztok megszámlál-

hatatlan világokba, tegyetek felajánlásokat a budd-
háknak és hallgassatok a tanításaikra. A halál idején is
bizonyosan látni fogjátok a buddhákat és a bódhiszatt-
vákat. A következő életeitekben különleges családok-
ban és helyeken születtek majd újra, ahol nem lesztek
elkülönülve a buddháktói és a bódhiszattváktól. így
erőfeszítés nélkül gyűjthetitek majd az érdemeket és
felismeréseket. Hatalmas vagyonotok, sok követőtök és
szolgálótok lesz. Éles intelligenciátok segítségével sok
lény elmefolyamát tudjátok majd beérlelni. Egy ilyen
ember képes visszaidézni a múltbeli életeit. Próbáljátok
felfogni, milyen mérhetetlen előnyökkel jár ez a hely-
zet, amint azt más szútrák is írják.
Ilyen módon, ha hosszú időn át és nagy csodálattal
meditáltok az együttérzésen, a gyakorlati eszközökön
és a bódhicsitta ébredő elméjén, az elmefolyam fokoza-
tosan és nagyon alaposan megtisztul, és érettebbé vá-
lik. Aztán, mintha fadarabokat dörzsölnétek össze, el-
juttok a tökéletes valóságról való meditációba. Ezáltal
egy rendkívül tiszta tudásra tesztek szert a jelenségek
szférájával kapcsolatban, amely mentes a fogalmi ki-
fejtésektől - a transzcendens bölcsességre, amely men-
tes a fogalmi gondolkodás gúzsba kötő hálóitól. A vég-
ső bódhicsitta ezen bölcsessége olyan makulátlan, akár
egy mécses lángja, amit nem fúj a szél. így az ilyen el-
me a végső bódhicsitta entitásában belépést nyer a lá-
tás útjára, amely érti minden jelenségek éntelen termé-
szetét. Ezen az eredményen keresztül ráléptek az útra,
amely a dolgok valóságára fókuszál, és beleszülettek
a tathágaták családjába; beléptek a bódhiszattvák ma-
kulátlan állapotába, magatok után hagytok minden
vándorló születést, megállapodtok a bódhiszattvák

ilyenségében, és eléritek az első bódhiszattva szintet.
Több részletet is találhattok ezekkel az előnyökkel kap-
csolatban egyéb szövegekben, például A tíz szellemi
szintben. így tanítja a Merülés a Lankába szútra az
ilyenségre fókuszáló meditatív állandósulást. így lép-
nek be a bódhiszattvák a nem-fogalmi meditációba,
amely mentes minden kifejtéstől.
Ha valakit szenvedni látunk, együttérzés támad ben-

nünk. Fel kell ismernünk, hogy nagyon fontos, hogy ki-
alakítsunk magunkban egy ilyen hozzáállást, és megerő-
sítsük ezt egyéb gyakorlati eszközök segítségével. Szin-
tén rendelkezésünkre áll az emberi intelligencia, amely
képessé tesz bennünket arra, hogy megkülönböztessük
egymástól a jó és a rossz dolgokat. Ezt is fejlesztenünk
kell, és rá kell irányítanunk a végső valóság elkülönítésé-
re. Ezen célok beteljesítésében lényeges szerepet játsza-
nak a különböző érdemteljes tettek és tisztító aktusok.
Alapvetően fontos, hogy kialakítsátok a megkülönböz-
tető bölcsesség képességét. Ennek a bölcsességnek a se-
gítségével újra meg újra vizsgáljátok meg a végső valósá-
got, és fejlesszetek ki magatokban egy intellektuális
megbecsülést az ilyenség jelentése iránt. Ez aztán segít-
ségetekre lesz majd abban, hogy kialakítsatok egy mély
érzést az ilyenség valósága iránt. Ezt az analitikus meg-
közelítést ki kell egészítenünk a meditatív koncentráció-
val. Az együttérzés gyakorlata és az üresség ismerete el-
vezeti az egyént annak felismeréséhez, hogy az elme
tisztátlanságai eltávolíthatók és a mindentudás állapota
elérhető.
A tanítások hosszú időn át tartó gyakorlása után, ha

az alapot a bölcsességgel kiegészült együttérzés adja,
az egyénben erős vágy ébred a buddhaság elérésére.
Amikor ez a vágy, hogy javára legyen minden érző lény-
nek, őszinte és a szív mélyéről jön, az egyén bódhiszatt-
va lesz, és rálép az érdemek és felismerések halmozásá-
nak mahájána útjára.
Az út három szintje közül (kis, közép és nagy) eléri
a kis utat. Ezt nevezik földszerű ébredő elmének. Az éb-
redő elmének huszonegy fajtája létezik. A gyakorló az
ébredő elmét együttérzés révén fejlesztheti tovább, így az
ürességgel kapcsolatos tudását is megerősítheti. A nyu-
godt megállapodottság meditációját az ürességgel kap-
csolatban gyakorolja, és amikor létrejön a bölcsesség,
amely ebből a meditációból fakad, az egyén rálép az elő-
készületek útjára. A meditációt folytatni kell, annak tu-
datában, hogy a módszer és a bölcsesség aspektusainak
összehangolása kulcsfontosságú. Ezen gyakorlatok ál-
tal a meditáló teljes mértékben belemerül az ilyenség-
be — mint amikor vizet öntenek a vízbe -, és megszűnik
a kettősség minden jele. Amint a gyakorló közvetlen be-
tekintést nyer az ürességbe, rálép a látás útjára. Mivel ezek
a felismerések az ébredő elméhez kapcsolódva történnek
meg, egyértelmű, hogy a mahájána útról beszélünk.
A tíz bódhiszattva szint közül a meditáló eléri az el-
sőt, ami örömteliként ismeretes. Ennek az útnak két
szegmense van - a meg-nem-szakított és a megszaba-
dított. Az első úton ellensúlyozódik az akadály, amely
ezzel a felismeréssel kapcsolatos, és miután ezt az aka-
dályt legyőztük, rálépünk a megszabadulás útjára.
172 A meditáció
Kitartó meditációval a gyakorló elhárítja az akadályo-

kat, és rálép a meditáció útjára. Megvalósítja a meditá-
ció útját. A koncentráció utolsó pillanatában, amit a me-
ditáció vadzsraszerű útjaként ismerünk, a legfinomabb
szintű homályosságok is eltávolíttatnak, gyökerüknél fog-
va. Ily módon az egyén kialakítja a mindentudó transz-
cendens bölcsességet, és buddhává válik.
Az egyén, aki belépett az első szintre, később a meditá-

ció útján megismerkedik a transzcendens állapot két
bölcsességével, majd az ezt követő bölcsességekkel és
gyakorlati eszközökkel. Ezáltal fokozatosan kitisztítja
még a homályosságok legfinomabb felgyülemlését is,
amelyek a meditációs út tisztításának tárgyai. Annak
érdekében pedig, hogy magasabb szintű minőségeket
érjen el, megtisztítja az alacsonyabb szellemi szinteket.
Minden cél teljes mértékben teljesül, azzal, hogy belép
a tathagaták transzcendentális bölcsességébe és a min-
dentudás óceánjába. Fokozatos gyakorlás révén az el-
mefolyam alaposan megtisztul. A Merülés a Lankába
szútra ejt szót erről. Ahogy A gondolat feltárása szút-
ra'ban is: „Annak érdekében, hogy elérjük ezeket a ma-
gasabb szinteket, az elmét meg kell tisztítani, csakúgy,
mint amikor aranyat finomítunk, míg meg nem valósít-
juk a meg-nem-haladható és tökéletesen megvalósított
buddhaságot."
Amikor beléptek a mindentudás óceánjába, feddhe-
tetlen drágakőszerű minőségekre tesztek szert, annak
érdekében, hogy segítsétek az érző lényeket, és ezek
beteljesítik korábbi pozitív imáitokat. Az egyén eztán
az együttérzés megtestesítőjévé válik, különböző gya-
korlati eszközök birtokában, amelyek spontán módon
és különböző kiáradások révén működnek, minden

vándorló lény érdekében. Az összes hiba és ezek rejtett
erejének teljes elhárításával minden buddha megálla-
podik abban a kívánalomban, hogy minden szenvedő
lény segítségére legyen. Ezen felismerés folytán alakít-
satok ki hitet a buddhákban, minden csodás tudás és
minőség forrásaiban. Mindenkinek arra kellene töre-
kednie, hogy megvalósítsa ezeket a minőségeket.
A Buddha ezért azt mondta: „A mindentudó transz-
cendens bölcsesség gyökeréül az együttérzés, okául
a bódhicsitta ébredő elméje szolgál, és gyakorlati esz-
közök révén tökéletesíthető."
Hogy összefoglaljuk ennek a drága szövegnek a taní-

tásait, rá kell jönnünk, hogy először a két igazságot kell
megteremtenünk, ezekjelentik ugyanis az alapot. A gya-
korlat folyamán a kétféle halmozást, illetve a bejárt út
módszer- és bölcsesség-aspektusait kell tökéletes össz-
hangban magunkévá tennünk. Ennek eredményeképpen
kétféle buddhatest jön létre. Amikor egy ember eléri a
buddhaság mindentudó állapotát, minden zavaró érze-
lem és homályosság szertefoszlik, egyszer és mindenkor-
ra. Az ilyen ember teljes tudatra ébred. Innentől kezdve
egy ilyen megvilágosodott lény végtelen hatókörével ren-
delkezik, hogy hozzásegítse az érző lényeket a szabad-
sághoz és a megszabaduláshoz.
A bölcsek távol tartják magukat az irigységtől és a többi

hibától;
Tudásszomjuk lecsendesíthetetlen, akár az óceán.
A megkülönböztetés révén csak azt tartják meg, ami helyes,
ahogy a hattyúk is szétválasztják a tejet a víztől.
Ezért a tudós ember

tartsa magát távol a megosztó szerepektől
és bigottságtól.
És még egy gyermektől is
jó szó lesz a jutalma.
Bármilyen érdemet nyerjek is

a középső út magyarázata által
Felajánlom minden lénynek,
hogy valósítsák meg a középső utat.
Ácsárja Kamalasíla A meditáció szakaszai című művé-

nek második része itt befejeződik. Tibetire lefordította
és szerkesztette az indiai apát, Padzsna Verma, és a szer-
zetes Vese De.
íme hát, végére értünk a tanításoknak Kamalasíla
gyönyörű szövegéről. A szerzőt és mesterét, Sántaraksitát
különleges karmikus kötelék fűzte Tibet havas földjének
lakóihoz, irántuk való jóságuk pedig felbecsülhetetlen.
Boldog vagyok, hogy átadhattam ezt a magyarázatot
A meditáció szakaszai második részéről. Arra biztatok
minden olvasót és hallgatót, hogy tanulmányozza a szö-
veget. Ha tovább szeretné növelni tudását a középúttal
kapcsolatban, szintén tanulmányoznia kell Buddhapa-
lita és Csandrakírti nagyszerű szövegeit a madhjamaká-
ról, akiknek a madhjamaka gondolati iskola végső szem-
léletét köszönhetjük.
GLOSSZÁRIUM
azonnali feltétel: arra utal, hogy a következő elme és a

mentális tényezők azonnal megteremtődnek a velejáró
elme és mentális tényezők által, amint az előzőek meg-
szűnnek (a négy tényező/feltétel egyike).
bódhicsitta ébredő elméje: a buddhaság elérésének ön-

zetlen kívánalma minden érző lény javának érdekében.
bölcsességlény: amikor egy meditációs istent képzelünk

magunk elé, a bölcsességlény magára a valós istenségre
utal, akit elképzelünk, hogy beléhatoljunk.
egyenlő állapot oka: az ok, amely önmagához hasonló

eredményekre vezet, például árpából árpát, vagy egy eré-
nyes tettből erényes tettet teremt (a hat okok egyike).
elköteleződött létező: meditációs istenség, amelyet ma-

gunk elé képzelünk vagy vizualizálunk.
filozófiai elvek négy iskolája: vaibhasika, szautranika,

csittamátra és madhjamaka.
hétágú gyakorlat: lebomlás; felajánlás; vallomás; örven-

dezés; kérés a buddhákhoz, hogy forgassák meg a dhar-
makereket; kérés a buddhákhoz, hogy ne menjenek el és
ajánlás.
izgalom: amikor az elmét a ragaszkodás zavarja meg.
kábultság: a húsz másodlagos, szenvedést okozó érze-

lem egyike; olyan elme, amely ragaszkodásból vagy gyű-
löletből külső tárgyra terelődik, és nem képes belül ma-
radni.
két igazság: hagyományos igazság és végső igazság.
közvetett ok: az ok, amely más tényezők és tárgyak köz-

vetítésével teremti meg eredményét.
közvetlen ok: az ok, amely közvetlenül teremti meg

eredményét, és nincs szüksége egy másik médium köz-
vetítésére, példa: a tűz füstöt eredményez.
különleges felismerés: egy különleges bölcsesség, amely

látja a jelenségek végső valóságát.
lényegi ok: olyan ok, amely elsősorban lényegi folytatá-

saként teremti meg eredményét; példa: a csíra létrejötte
a magból.
Glosszárium 177
létezés hat állapota: poklok, éhes szellemek, állatok,

emberi lények, félistenek és istenek.
meg-nem-állapodott nirvána: a buddhaság szintjén ta-

lálható nirvána. Azért nevezik meg-nem-állapodottnak,
mert a buddha nem a saját javát nézi, és nem állapodik
meg sem a lét körforgásának, sem a nirvána egyoldalú
békéjének szélsőségében.
megtagadás: a kifejezés általánosan ismert értelme, amely

az egyén azon elhatározására utal, hogy megszabaduljon
a létezés három börtönszerű világából, és meghaladja a
szenvedést. Vagyis nem más, mint az a kívánalom, hogy
megszabaduljon minden létállapottól a létezés körforgá-
sán belül.
mentális tompaság: olyan elme, amely híján van a tisz-

taságnak, akár erényes, akár nem-erényes, akár semleges
tárgyra fókuszál.
módszer és bölcsesség: a módszer fogalma olyan gya-

korlatokra utal, mint például a bódhicsitta ébredő elmé-
jének kiművelése; a bölcsesség olyan gyakorlatokra,
amelyek az ürességet felismerő bölcsességhez vezetnek.
négy igazság: a szenvedés igazsága, a szenvedés okának

igazsága, a szenvedés megszüntetésének igazsága és az
út igazsága.
nyugodt megingathatatlanság: ez a kifejezés teoretiku-

san magában foglalja a meditációs állandósulás minden
típusát, és a koncentráció egyhegyű állapotára utal.
objektív feltétel: egy feltétel, amely a tárgy aspektusában

teremti meg a tudatosságot, például egy olyan tudatos-
ság létrejötte, amely külső tárgyakat vizsgál - formát,
hangot stb. (a négy tényező/feltétel egyike).
okok és feltételek: az ok teremti meg a természetet/en-

titást, a feltétel pedig a jellemzőket.
öt mentális és fizikai halmaz: forma, érzés, megkülön-

böztetés, cselekvés és tudatosság.
rugalmasság: a rugalmasság egyike a tizenegy erényes

mentális tényezőnek, amely alkalmassá teszi az elmét és
a testet az erényes tettekre és az akadályozó és negatív
elmeállapotok megszüntetésére.
Tathágata: „így jött" - a Buddha egy jelzője, ami

olyasvalakire utal, aki az üresség olyanságának követése
által, amely mentes a létezés körforgásának és a nirvána
békéjének szélsőségeitől, elérte a hatalmas megvilágoso-
dás állapotát.
tíz hatalom: annak ismerete, hogy mi helyes és mi hely-

telen; egy tett eredményének ismerete; különböző hajla-
mok ismerete; különböző érdekek ismerete; a felsőbb-
rendű és alsóbbrendű mentális képességek ismerete; a
Glosszárium 179
mindenhez vezető út ismerete; a koncentráció, a meg-

szabadulás, meditatív állandósulás és elmélyedés stb. is-
merete; a múltbeli és jövőbeli életekre való visszaemlé-
kezés módjának ismerete; a halál és a születés ismerete;
a tisztátlanság megszüntetésének ismerete.
tizenkét forrás: a tizenkét forrás olyan, akár tizenkét ok,

vagy ajtó, amely a hat tudatosság (szem tudatosság stb.)
megjelenéséhez és kifejlődéséhez vezet. Ezért hat belső
forrás létezik: szem, fül, orr, nyelv, test és elme, és hat
külső forrás: forma, hang, illat, íz, tapintás és tárgy vagy
jelenség.
tizennyolc elem: hat külső elem vagy fókusz elem (for-

ma, hang, illat, íz, tapintás és dharma/tárgy), hat belső
elem vagy alapelem (szem, fül, orr, nyelv, test és elme)
és hat tudatosság elem vagy függő elem (szem tudatos-
ság, fiil tudatosság, orr tudatosság, nyelv tudatosság, test
tudatosság és mentális tudatosság).
üresség: a független vagy abszolút létezés hiányára utal,

és nem egyenlő a semmiséggel vagy a nem-létezéssel.
velejáró ok: az okok egy olyan típusa, amely a velejáró je-

lenlét által segíti elő a gyümölcs létrejöttét, például az el-
me és a mentális tényezők együtt jelennek meg, azáltal,
hogy kölcsönösen segítik egymást (a hat okok egyike).
zavaró tényező: bármilyen fajta mentális zavar, amely

a ragaszkodásból vagy valami hasonlóból fakad.
B I B L I O G R Á F I A É S I D É Z E T T MŰVEK
SZÚTRÁK
Bódhiszattva szekció szútra

A gonosz erők uralásáról szóló fejezet szútra
A drágakövek felhője szútra
A tökéletes dharma kivonata szútra
Merülés a Lankába szútra
Minden minőségek széleskörű gyűjteménye szútra
Legfelsőbbek és dicsők közt az első szútra
Drágakövek halma szútra
Gaja fejének dombja szútra
Korona ékköve szútra
A meditatív állandósulás királya szútra
A hitről való meditáció a mahájánában
Holdlámpás szútra
A nemes életvitel imája
A bölcsesség tökéletessége szútra
Az elkötelezettség tiszta mezeje szútra
Narajána kérdései
Adzsátasatru megbánásának megszüntetéséről szútra
Ur kincse szútra
Vimalakírti tanításai szútra
Avatamszaka szútra
Aksajamati tanítása szútra
A tíz szellemi szint szútra
A tíz minőség szútra
A gondolat feltárása szútra
Szív szútra
A Tathágata lényege szútra
A szenvedés hatalmas és teljes meghaladásának szútrája
ÉRTEKEZÉSEK
Kommentárok (Dignága) „A hiteles gondolkodás kivona-

ta" című munkájához
A tudás kivonata
A bódhiszattva útja
A madhjamaka lényege
A középút megvilágítása
Nágárdzsuna értekezése a középútról, „Alapvető bölcses-
ség címmel
JEGYZETEK
Rövidítések:
k: kínai (pinyin); p: páli; sz: szanszkrit; t: tibeti
1. Kamalasíla (sz: Kamalashila, t: Ka-ma-la-shi-la)

(kb. 740-795): VIII. századi indiai tudós, Sántaraksita
tanítványa, aki mestere nyomán a jógácsára (sz: yogácára,
t: rnal-byor-spyod-pa-ba) és madhjamaka (sz: madhya-
maka, t: dbu-ma) tanok szintézisét tekintette a legmaga-
sabbrendű buddhista szemléletnek. Thriszong Decen (t:
Khri-srong IDe-btsan) (742-804) meghívására érkezik
Tibetbe. A híres tibeti buddhista hitvitában (792-794)
ő képviselte az ind álláspontot, melynek lényege a foko-
zatos ösvény, szemben a kínai hirtelen megvilágosodás
álláspontjával. A vita az ő győzelmével végződött, ami-
nek nyomán a tibeti buddhizmus végleg az indiai forma
mellett kötelezte el magát.
2. Mandzsusrí (sz: Manjusri = Szelíd Dicsőségű, t:

'Jam-dpat): A transzcendens bölcsességet megszemélye-
sítő bódhiszattva, aki az összes megvilágosult buddha
és bódhiszattva bölcsességét testesíti meg. Attribútumai:
a tudás lángoló kardja és a ló túszon nyugvó könyv,
a Pradnyápáramitá-szútra (sz: Prajnápáramitá sütra,
t: Shes-rab-kyi pha-rol-tu phyin-pá). A mahájána (sz:

maháyána, t: theg-cheri) mitológia szerint MandzsusrílO
milliárd kalpával (sz: kalpa) ezelőtt egy szelíd király volt
egy távoli keleti világban, ahol elhatározásra jutott, hogy
bódhiszattva (sz: bodhisattva, t: byang-chub sems-dpa')
lesz, és mindaddig tevékenykedik a szamszárdban (sz:
samsára), amíg ott szenvedő embert talál.
3. bódhicsitta (sz: bodhicitta, t: byang-chub kyi-sems):

A megvilágosodásra irányuló önzetlen tudat. Nagy elha-
tározás és elkötelezettség, mely a teljes és tökéletes meg-
világosodást tűzi ki célul, minden érző lény javára.
A buddhizmus kétféle bódhicsittáról beszél, a törekvés és
az alkalmazás bódhicsitta)áról.
4. Nágárdzsuna (sz: Nágárjuna, t: kLu-grub): A II.

században élt buddhista filozófus, a madhjamaka iskola
megalapítója. Kahorában született (Kelet-India), ahol
képességeivel már fiatalon elkápráztatta a bráhmanohat.
Egy bódhiszattva tanácsára a Magadhában lévő Nálandá
(sz: Nálandá, t: Na-lan-da) kolostoregyetemre ment
tanulni, ahol a kolostor vezetője Sri Szaraha Bhadra (sz:
Srz Saraha Bhadra) szívesen fogadta, és hamarosan szer-
zetessé avatta. Ezután a mahájána tripitakát (sz: Tripita-
ka, t: sDe-snod gsum) tanulmányozta, majd különleges
képességekre (sz: siddhi, t: jgrz^ tett szert. Ezek
után vitában legyőzte a hindu bráhmanohat, ezért a 720-
landai egyetem tanára lett. Egy három hónapos elvonu-
láson fiatal fiúk alakjában meglátogatták a nágák (sz:
nága)7 és számon kérték rajta egykori ígéretét, hogy el-
Jegyzetek 185
látogat az országukba, és tanításokat ad a Buddha töké-

letes bölcsességéről. A meghívást azzal az indokkal hárí-
totta el, hogy neki éppen Dzsambudvípán (sz: Jambud-
vipá) kell tanítania, de mihelyst visszatér onnan, elmegy
hozzájuk. ígéretét betartva, Nálanddb&n áldozatokat
mutatott be, majd elment a A^gvz-földre, és megírta
a Nágászahaszriká (sz: Nágasáhasrika) című művét. M i -
vel tanításával meghódította a nágákaX., ezért kapta a Ná-
gárdzsuna nevet, aminek jelentése „A nágák meghó-
dítója". Mestere, Ráhula (sz: Ráhula) halála után ő lett
Nálandá főapátja, és ekkor kezdte el tanítani a középút
filozófiáját. Szigorúan számon kérte a szerzeteseken
a fegyelmi szabályok betartását, így a legenda szerint 8000
szerzetesnek kellett távozni a kolostoregyetemről. Ezek
után megírta a középút filozófiájának ( madhjamaka)
alapműveit: a Múlamadhjamakakárikát (sz: Mülamadhya-
makakáriká), a Múlapradzsnyát (sz: Mülaprajnd), a Dhar-
madhátusztotrát (sz: Dharmadhátustotra) és a Szútra-
szamgrahát (sz: Sútrasamgraha). Hamarosan olyan nagy
híre ment a zseniális tanítónak, hogy elhomályosította
a Budhgajaban (sz: Budhagaydban) tevékenykedő hína-
jána iskolát is. Ennek hatására több király alattvalóival
együtt híveivé lett. Elete végén Dél-Indiába látogatott,
ahol barátságot kötött Sankara (sz: Sankara, t: dGge-
byed) királlyal, akivel élet-halál közösséget fogadott.
5. kadam vagy kadampa (t: bka'-gdams-pá)\ Tibeti

buddhista rend, nevének jelentése „az ige magyarázatát
követő". Ezzel a névvel azt kívánták jelezni, hogy tagjai
nem a már létező, nyingma (t: rnying-má) vonalat köve-
tik. 1 0 5 6 - b a n Atísa (sz: Atlsa Dipankarasrijnána, t: Mar-

me-mdzad) (982-1054) tanításai nyomán tanítványa,
Drom Tönpa (t: ' B r o m - s t o n - p a ) által alapított tibeti
rend. A kadampa esetében beszélhetünk elsőként szer-
vezett buddhista iskoláról Tibetben. Mivel Drom Tönpa
Atísán kívül még más mesterektől is tanult, ez az iskola
is gyakorol ezoterikus tantrákat. A tibeti iskolák közül
ez követi leghívebben az ind buddhista kolostori szabá-
lyokat, ennek megfelelően a rend hagyományának alap-
ja is, mint az indiaiaknál, a fegyelmi szabályzatra épül.
Első kolostoruk az 1057-ben épült Reting (t: Rwa-
sgreng). A rend szellemiségének kialakításában nagy
szerep jutott még Potopának (t: Po-to-pa) (?-1082),
a Reting kolostor harmadik apátjának. Potopa a Lhászá-
tól északra fekvő Phanjül (t: ' P h a n - y u t ) tartományban
alapított kolostort, a Potopát, melyet a környéken hama-
rosan több is követett, így ez a vidék vált a rend köz-
ponti területévé. Tanításuk hét alapelemből áll össze.
1 - 3 . a hagyományos páli nyelvű Tipitaka (p: Tipitaka,
sz: Tripitaka, t: sDe-snodgsum) három része. 4. A törté-
nelmi B u d d h a . 5. Csenrezi (t: sPyan-ras gzigs, sz: Avalo-
kitesvara) bódhiszattva, akinek egyik földi megteste-
sülésének a rendalapítót tekintik. 6. Tára (sz: Tára,
t: sGrol-ma) a női „ M e g m e n t ő " istenség. 7. Mijova (t:
Mi-g.yo-ba, sz: Acalá), a rend védőistensége, akit a
„Tan királya"-ként tisztelnek. A kadampák kevesebb
hangsúlyt fektettek a madhjamaka és a jógácsára filozó-
fiai rendszerekben való elmélyülésre, inkább az „üres-
ség" gyakorlati megvalósításával foglalkoztak. A rend
Congkapa (t: Tsong-kha-pa) láma (1357—1419) reformja
Jegyzetek 187
után fokozatosan jelentőségét vesztette, mivel az új re-

formált kadampa, azaz a gelukpa (t: dge-lugs-pa) vált
uralkodóvá Tibet-szerte.
6. gese (t: dge-bshes)\ A gepe sényen (t: dge-bai bshes-

gnyen) rövidítése, ami a szellemi jótevő, szellemi barát
jelentésű szanszkrit kaljánamitra (sz: kalyánamitra) di-
rekt fordítása. A gese, amit leginkább a buddhista böl-
cselet doktoraként fordíthatunk, a geluk iskolában hasz-
nálatos legmagasabb tudományos titulus. A szerzetesből
a geluk kolostori iskolarendszerben 15-25 év szigorú ta-
nulmány befejeztével lehet gese. A képzést elkezdők kö-
zül csak kevesen érik el ezt a magas fokozatot. Ezen idő-
szak alatt a közép- és felsőfokú düta (t: bsdus-grva =
alapfogalmak és érvelési szabályok) három éve után
a bölcseleti stúdiumok öt tárgykörben folynak öt éven
át, ezek a logika (t: tshad-ma, sz \pramna), ami a mi fo-
galmaink szerint inkább ismeretelmélet; a magasabb-
rendű bölcsesség (t: shes-rab-kyi pha-rol-tu phyin-pa
vagy phar-phyin, sz: pradnápáramita)\ négy évig a kö-
zéptan (t: dbu-ma, sz: madhyamaka)\ két éven át az er-
kölcsi szabályzat (t: ' dul-ba , sz: vinaya)\ végül a bölcse-
let (t: mdzodvagy mngon-pa, sz: abhidharmd) szintén két
esztendőt foglal magába. A különböző filozófiai disz-
ciplínák tanulmányozása során a szerzetesek elsősorban
a nagy indiai panditoV. műveit ismerik meg. Mindezek
után egy komoly vizsgán kell megfelelni a gese fokozat
elnyeréséhez. Ennek eredményeként alakul ki a négy
szint, a legalacsonyabb a lingszep (t: gling-gseb), azt kö-
veti a rikrampa (t: rigs-ram-pa), majd a chokrampa
(t: tshogs-ram-pa), és a legmagasabb a hlarampa (t: Iha-

ram-pa). Kgese fokozat elnyeréséhez buddhista vita for-
májában a dalai láma és legkiválóbb gesek előtt kell
számot adni a jelöltnek, az újévi mönlam (t: smon-lam)
ünnep alkalmával. A gesek ezután hároméves lelkigya-
korlatra vonulnak vissza. Ennek a spirituális tudás elmé-
lyítése szempontjából van fontos szerepe.
7. lamrim (t: lam-rim, sz: pathakrama)'. A fokoza-

tos ösvény, amelyet Atísa (sz: Atlsa Dipankarasrljnana,
t: Mar-me-mdzad) vitt Tibetbe, és amely a kadampa
(t: bka'-gdams-pa), majd később Congkapa (Tsong-kha-
pa) révén a gelukpa (t: dge-lugs-pa) rend gyakorlatainak
alapját képezte. E szerint a megvilágosodáshoz vezető
ösvény a kitartó, rendszeres gyakorlás útja, amelyen
nagy szerepet kap az állandó tanulás.
8. Congkapa (t: Tsong-kha-pa = Hagymavölgybéli)

(1357-1419): Szerzetesi nevén Lopszang Drakpa (t:
bLlo-bzang Grags-pa) láma, a tibetiek leginkább Dzse
rinpocse (t: rje Rin-po-che) néven emlegetik. Congkábzn
(t: Tsong-kha) (Amdo régió) született egy nomád csa-
ládban. Egy legenda úgy meséli, hogy a születése helyén,
ahová a gyermek köldökzsinórja a földre esett, egy
szantálfa sarjadt ki. A fa minden levelén egy Buddhához
hasonló forma volt látható. A fát ezért Kumbumxwk
(t: sKu-'bum = százezer kép) nevezték el, és később ezen
a helyen, a csodának emléket állítandó, építették fel
Szönam Gyaco (t: bSod-nams rGya-mtsho) (1543-1588),
a III. dalai láma, a Kumbum kolostorát. Eljövendő szü-
Jegyzetek 189
letéséről és kiváló képességeiről Sákjamuni Buddha és

Padmaszambhava is jövendöléseket tett, mindketten be-
széltek egy Lopszang Drakpáról (t: bLlo-bzang Grags-pa).
A hagyomány szerint Tibetben sokan várták az érkezé-
sét, mivel úgy vélték, ő lesz, aki a buddhizmus elhajlásait
kiigazítja a Világ Tetején, és visszaállítja a Tan tisztasá-
gát. Congkapa már egészen kis gyermekként különleges
képességeket mutatott. Viselkedése már fiatal korában is
példamutató volt. Tibeti életrajza szerint hároméves,
amikor korának egyik kimagasló mestere, Rölpe Dordzse
(t: Rol-pai rDo-rje) ( 1 3 4 0 - 1 3 8 3 ) , a IV. Karmapa előtt
ünnepélyesen letette a szerzetesi fogadalmat. Olvasni
úgy tanult meg, hogy figyelte, mások hogyan olvasnak.
Tanítók segítsége nélkül elkezdte végezni a bódhiszattva
gyakorlatokat. Hétévesen már az összes fontos vallási
szertartást végezte, és egy speciális önbeavatást is adott
magának. Tizenhat éves, amikor elhagyja szülőföldjét,
és 17 évesen már beutazta Közép-Tibetet, és igyekezett
minél több mestertől tanulni. A korban fellelhető min-
den fontosabb tibeti buddhista irányzatát megismerte és
gyakorolta. Olyan kiváló volt az emlékező képessége,
hogy minden tanítást, legyen az bármilyen hosszú, szó-
ról szóra memorizált. A legnagyobb hatással a szakja
(t: sa-skya) vonalbéli Rendapa (t: Red-mda-pd) és a ka-
dampa rendi Umapa (t: dBu-ma-pa) voltak rá. Ez utóbbi
a tanításainak vonalát is neki adta át. Tizenkilenc évesen
szakképzett orvos és kiváló tudós is volt. Szerényen és
egyszerűen élt, példát állítva szerzetestársai számára.
Huszonöt évesen, amikor már híres tanító, kapta meg
a gelongí (t: dge-slong, sz: bhiksu = láma) felszentelést.
Sok klasszikus buddhista szöveghez írt kommentárt,

olyanokat, amelyek világosan érthetőek. Kiemelkedő cse-
lekedetének tartják, hogy Tibet fővárosában, Hlászá-
ban, visszaállított egy hatalmas Maitréja (sz: Maitreya,
t: Byams-pai) buddhaszobrot.
Congkapa 40 éves, amikor belép a kadampák legjelen-
tősebb kolostorába, a Retengbz (t: Rva-sgreng), ahol ha-
láláig gyakorolt. Mivel korábbi utazásai során Tibet-
szerte úgy tapasztalta, hogy a szerzetesi élet teljesen el-
világiasodott, a meditáció gyakorlata feledésbe merült,
sőt helyenként súlyos kilengések is előfordulnak, ezért
elhatározta, hogy megreformálja a szerzetesi szabályo-
kat. Almában megjelent neki Atísa, és arról biztosította,
jó úton jár. 1407-ben megalapította a gelukpa (t: dge-
lugs-pa = erényes rend) buddhista egyházat. Ennek ke-
retében a fegyelem megszigorítása mellett a mágikus
praktikákat is szabályozta, és a vallási gyakorlat köz-
pontjába a meditációt állította. Tanítványaitól szigorúan
megkövetelte az eredeti buddhista sí/dk betartását, így
a cölibátust, az alkohol és a bódító szerek tilalmát stb.
Követői számára még a vegetáriánus étrendet is előírta.
A kolostori életben pedig szigorúan tiltotta a tisztségek
apáról fiúra való átszállását. Mindezeket kifejtve megír-
ta fő m ű v é t a Lamrim Cshenmót (t: Lam-rim chen mo =
Nagy fokozatos ösvény). Az új rendszert a kadampa
rend szabályaira alapozta, amelyet még Atísa, a nagy in-
diai pandit teremtett meg, ezért az szigorúan követi az
észak-indiai kolostori hagyományokat. Az új közösség
tagjai a többi, régebbi rendtől való megkülönböztetés
végett kezdtek sárga süveget (t: zhvoa-se-f) használni. Ez
Jegyzetek 191
az új buddhista rend gyors sikereket ért el Tibetben,

aminek egyik oka a hatalommal szembeni közömbösség
elve volt. 1409-ben Lhászab&n bevezette a mönlam
cshenmo (t: smon-lam chen-mo) fesztivált. Ez az újévi
imaünnep lett a későbbiekben Tibet legjelentősebb
ünnepe. Congkapa Lhásza környékén hamarosan igen
sok hívet szerzett tanításainak, és a későbbiekben a ge-
lukpa szerzetesi közösség számára 1409-ben megalapí-
totta a Rivo Ganden (t: Ri-bo dGa-ldan = Vidám vagy
Örömteli Hegy) kolostort. Tanítványai is dinamikus
kolostorépítésbe kezdtek, így épült fel a Drepung (t:
'Bras-sprungs) 1414-ben, a Szeré (t: Se-rva) 1417-ben.
Congkapa híre gyorsan túllépte az országhatárt, így
Jung-lo (k: Yongle) (ur. 1 4 0 3 - 1 4 2 4 ) , a Ming-dinasztia
császára is szerette volna, ha látogatást tenne Pekingben,
a tibeti láma azonban elutasította ezt a kérést, mondván,
a tanítványaival kell törődnie. Maga helyett azonban el-
küldte egyik tanítványát, aki Pekingben megalapította
a Sárga kolostort (k: Huangsi). Congkapa két legkedvel-
tebb tanítványát tette meg a rend két vezető lámájává, az
egyikük GedunDrupa (t: dGe-dun Grub-pa), aki 1 4 5 3 -
ban felépítette a Shikace (t: gZhis-ka-rtse) melletti Ta-
silhünpo (t: bKra-shis-lhun-po) kolostort, majd annak
vezetőjévé választották, a másik Khetupdzse (t: mKhas-
grub-rje) (1358-1438), aki a Ihászai kolostor főlámája
lett. Gedun Drupa és utódja később visszamenőlegesen
elnyerte a dalai láma címet, míg Khetupdzse újjászüle-
tései lettek 2ipancsen {t\ pan-chen bla-ma = Pandita chen-
po, sz: Pandita) lámák. A későbbiekben a dalai lámák
a gelukpa rend szellemi vezetői lettek.
9. Dharmakírti (sz: Dharmakirti, t: Chos-kyi Grags-

pa)\ Dél-Indiában, a bráhmanó\n várnájában született
a VII. században. Az észak-indiai (Bihár tartományban,
Rádzsgriha mellett) nagy mahájána szellemiségű budd-
hista egyetem, a Nálandá (sz: Nálandá, t: Na-lan-da)
nagy tudósa. A logika nagy mestere, a jógácsára filozófiai
iskola képviselője, Dignága tanítványa.
10. Dignága (sz: Dignága, t: Phyogs-glang) (kb. 480-

540): Az észak-indiai (Bihár tartományban, Rádzsgriha
mellett) nagy mahájána szellemiségű buddhista egye-
tem, a Nálandá (sz: Nálandá, t: Na-lan-da) nagy tudósa.
Dél-Indiában, bráhman családban született. Felnővén
mindent elsajátított, amit egy bráhmannak. tudnia kel-
lett, mégis elragadta a buddhizmus. Nágadatta (sz: Afö-
gadatta) apát szentelte szerzetessé. Mestere világmagya-
rázatában központi helyet foglalt el a személy fogalma,
amit a legtöbb korai buddhista iskola nem fogadott el.
Amikor mestere megtanította neki a „személy helyes
szemléletének az útmutatását", Dignága sehol sem talál-
ta a személyt. A hagyomány szerint éjjel meztelenre vet-
kőzött, majd négy oldalról tüzet gyújtott maga körül,
hátha a nappali fény riasztja el azt a személyt, akit látnia
kellene. Amikor mestere mindezt megtudta, kérdőre
vonta, talán kételkedik benne a tanítvány, s amikor az az
éntelenséget kezdte bizonygatni, dühbe gurult, és távo-
zásra kérte tanítványát. Ezután a jógácsára mesterhez,
Vaszubandhuhoz (sz: Vasubandhu) ment tanulni. Nála
naponta ötszázszor kellett a Buddha mahájána tanításait
recitálnia. Beavatták Mandzsusrí (sz: Manjusrí) tantri-
Jegyzetek 193
kus gyakorlatába. Hamarosan kivonult a környéki őser-

dőbe, ahol éveken át egy eldugott barlangban gyakorolt.
Egyszer csak meghívást kapott a Nálandá kolostoregye-
temére. Ott több hindu mester nyilvános filozófiai vitára
hívta ki a buddhista szerzeteseket. A kihívókat egy
Szurudzsaja (sz: Sudurjaya) nevű bráhman vezette, aki
közvetlen kapcsoltban állt Isvara (sz: Isvara) istenséggel.
Dignága egyenként hívta ki a hindukat, és mindet meg-
győzte arról, hogy a valóság végső természetét a Buddha
tana mutatja meg igazán. Dignága továbbra is a kolostor-
ban maradt, ahol sok jelentős tanulmányt írt, melyek kö-
zül a legfontosabb „A megismerés hiteles alapjainak a
f o g l a l a t a " (sz: Pramnasamuccaya, t: Tshad-ma bsDus-pá).
11. Putön Kincsen Drup (t: Bu-ston Rin-tshen Grub)

(1290-1364): T u d ó s szakja láma, a Shalu (t: Zha-lu,
Zhwa-lu) kolostor apátja, a tibeti buddhista kánon ösz-
szeállítója. Apja Gyeken Pelszang (t: rGyal-mTshan
dPal-bzang), édesanyja Szönam Bum (t: bSod-nams
'Bum) volt. Putön, aki hosszú időn át vezette a Shalu
kolostort, nem csupán jó ügyintéző volt, de kiváló tudós,
történész és író is. A skolasztikus Putön munkatársaival
4596 buddhista könyvet katalogizált a Shalu kolostor-
ban. A kánon összeállítása mellett megírta „A budd-
hizmus története Indiában és Tibetben" című fontos
munkát is.
12. Kálacsakra (sz: kálacakra, t: : dus-kyi 'Khor-lo

vagy dus-'khor): A szó jelentése időkerék. Tibetben
a legnagyobb tekintélyű tantra (t: rgyud), amelyik a leg-
magasabb /<z7z/ra-osztályba (t: bla-na med-pai rnal-

'byor rgyud, sz: anuttarayogatantra) tartozik, és egyben
a legkésőbbi is. Ebbe a tantraba a hagyomány szerint
a dalai láma életében csak egyszer adott beavatást. En-
nek a tantrának a legjobb ismerői a Drepung (t: ' B r a s -
spungs = Rizshalom) kolostor tudós lámái, akik messze
földön híresek voltak ez irányú ismereteikről, és a Kála-
csakra naptárrendszerről is, amely napjainkig használa-
tos Tibetben. Ebben Atísa a hagyományos 12 állatövi
jeggyel történő jelölést (t: lo-skor) kiegészítette az öt
elemmel, így alakult ki a 60 éves ciklus (t: rab-'byung).
Az indiai pandit kezdőévként az 1027-es esztendőt je-
lölte ki, amelytől kezdve minden ciklus sorszámot kap.
13. Bodh Gajd v&gy Bódhgajá: A történelmi B u d d h a

megvilágosodásának helyszíne, így szent zarándokhely,
amelyet az indiai Gajá körzetben lévő Mahábódhi temp-
lomegyüttessel azonosítanak.
14. szakja vagy szakjapa (t: sa-skya-pd)\ Tibeti budd-

hista rend, nevének jelentése „a szürke földet követő".
Nevüket az első korostoruk falujáról, azaz annak föld-
jéről kapták, mely Cang (t: gTsang) tartományban (Kö-
zép-Tibet déli részén) fekszik. E vidék falvaiban a há-
zakra egy sajátos kékesszürke színvilág jellemző. Alapí-
tója egy vándor/og7, Drokmi (t: ' Brog-mi = Pusztai em-
ber) (992-1072) volt, aki fiatal korában Nepálban tanulta
a szanszkrit nyelvet és a tantrákaX. Ezután a vihramasílai
szerzetesi egyetemen Sántipa (sz: Sántipa) mahásziddha
tanítványa lett. Tanulmányozta a vinaját (sz: vinaya =
Jegyzetek 195
fegyelmi szábályok) és a Pradzsnyápáramitá szútrát (sz:

Prajnápáramitá sutra, t: Shes-rab Kyi-phar-phyin mdo)y
majd a titkos tantrákat. Egy későbbi indiai útján be-
avatást nyert a Hévadzsra tantrába (sz: Hevajra tantrar
t: Kye-rdo-rje mdo), mely a tánc kétpólusúsága (férfi és
nő) révén tanítja a szamszára (sz: samsára, t: ' k h o r - b a )
és a nirvána (sz: nirvána, t: myang-'das) váltakozását,
ahogyan a törekvő élete során hol az egyik, hol a másik
irányít. E tantra gyökérszövegét Vírupá (sz: Virupá, t:
Bir-va-pá) mahásziddhának. tulajdonítják. Drokmi, 13 év
után visszatérve Nyugat-Tibetbe, elkezdte lefordítani az
Indiából hozott szent szövegeket. Amikor Tibetbe érke-
zett, Gajadhárapanditnak 500 uncia aranyat adott azért,
hogy csak neki adja át a tudását. Később Atísa tanítvá-
nyaként tovább mélyítette ismereteit a Tanban. Az idő-
södő Drokminak, aki kidolgozta a lámte (t: lam-'bras =
ösvény és eredmény) módszerét, sok tanítványa lett.
A legkiválóbb közülük Köncsok Gyelpo (t: dKon-mchog
rGyal-pó) (1034-1102) volt, akit bátyja küldött a híres
mesterhez tanulni. 1073-ban ő építette fel a Szakja ko-
lostort, mely köré szerveződött ez a részben megrefor-
mált rend. Drokmi tanításai nyomán elsajátította az új
tantrákat, és megalapította a szakjapa rendet. Köncsok
Gyelpo azonban, mesteréhez hasonlóan, világi ember
maradt élete végéig. A szakja vidék a Khon (t: ' Khon)
család birtokában volt, ahonnan a rend későbbi vezetői
kikerültek. Köncsok Gyelpo lett a Szakja kolostor első
tiszteletbeli apátja, majd tőle fia, Kunka Nyingpo (t:
Kun-dgá sNying-po) (1092-1158) vette át a rend irá-
nyítását. Kunka Nyingpo letette a gelong (t: dge-slong, sz:
bhiksu) fogadalmakat, és így ténylegesen ő lett a kolostor

első rendfőnöke. Kunka Nyingpo tanulmányozta a kor
minden fellelhető szútraját és tantraját, tanításaiban
elsősorban az ind Nágárdzsuna (sz: Nágárjuna, t: kLu-
grub) és Vírupá gondolatait követte. A szakja rendnél
a vonalvezető láma személye mindmáig a Khon családon
belül öröklődik, azaz itt nem alkalmazzák a tulkuság (t:
sprul-sku) intézményét. Szakja Pandita (t: Sa-skya Pan-
di-ta, vagy Kun-dga' rGyal-mtshan) (1182—1253), a
rend főnöke élete végén a mongol káni udvarban tevé-
kenykedett, így a szákjápák a /z/<z?2-dinasztia (k: Yuan)
(1279-1368) alatt jelentős politikai hatalomra tettek
szert T i b e t b e n . 1 4 2 9 - b e n Kunka Szangpo (t: Kun-dga'
bZang-po) ( 1 3 8 2 - 1 4 4 4 ) felépítteti a Ngor (t: Ngor) ko-
lostort, melynek hívei később leváltak a szákjápákról. Je-
lenleg Szakja Trizin, a ÁT^otz család 41. egyenes ági le-
származottja irányítja a rendet.
15. ThriszongDecen (t: Khri-srong IDe-btsan) (742-

804): A hagyomány szerint 38. tibeti uralkodó, akit a
buddhisták a második tankirálynak (t: chos-rgyal, chos-kyi
rgyal-po) neveznek. Thride Gukcen (t: Khri-sde gTsug-
btsan) (697-755) fiaként született, és 755-ben kezdte
meg uralkodását a Világ Tetején. Az új uralkodónak
nem volt könnyű dolga, mivel két bön (t: bori) vallást tá-
mogató minisztere ellene fordult. Azonban két hű mi-
nisztere megvesztegetett egy jóst, és így sikerült önkéntes
száműzetésbe küldeni a bont pártoló vezetőket. A király
nagy érdeme, hogy erőteljesen pártfogásba vette a budd-
hizmust, és sokat tett e vallás Tibetben való elterjedéséért.
Jegyzetek 197
Thriszong Decen különböző szövetségekkel próbálta

megerősíteni birodalmát. Már 754-ben jelentős katonai
segítséget nyújtott Sziám uralkodójának, Kolofengntk
a kínaiakkal folytatott háborújához. 778-ban Imoschun,
a következő sziámi király újra szövetségre lépett a tibeti
uralkodóval, aki továbbra is katonasággal támogatta Kí-
na-ellenes háborúját. Thriszong Decen hódító hadjáratait
sem hagyta abba, és a kínai belső problémákat kihasz-
nálva - a közép birodalmát ugyanis a 755-763 között
zajlott felkelés meggyengítette, amit a félig szogd, félig
türk származású An Lusan (k: An Lusharí) tábornok ve-
zetett -jelentős sereget küldött keleti szomszédja ellen.
A 763-as kínai betörés során a tibetiek a helyi közneme-
sek lóállományának javát elhajtották. 773-ban a mintegy
200 000 fős tujühun és tibeti sereg elfoglalta Csangant
(k: Changan, ma Hszian, k: Xian), az akkori kínai fő-
várost. Taj Cung (k: Daizong) császárnak (763-804) vé-
gül el kellett menekülnie, és a tibetiek új bábcsászárt
ültetettek a kínai trónra. Végül a tibeti sereg két hét
fosztogatás után elhagyta a várost, és adófizetőjévé tette
a kínaiakat.
Thriszong Decen hívására érkezett Tibetbe Sántarak-
sita (sz: Sántaraksita), m a j d Padmaszambhava (sz: Pad-
masambhava), akiknek nevéhez fűződik az első tibeti
kolostor, a Szamje (t: bSam-yas) építése és felavatása
775-ben. A tibeti uralkodó 779-ben államvallássá tette
a buddhizmust, és a bön papjait (t: khri-pa) elűzte. Sán-
taraksita halála után a tibeti uralkodó hitvitát rendezett
az indiai és kínai szerzetesek között, amely 792-794
között zajlott. Az indiai álláspontot, amelynek lényege
szerint a megvilágosodás fokozatos út eredménye, Ka-

malasíla (sz: Kamalasíla), Sántaraksita tanítványa képvi-
selte, míg a kínait, amely szerint a megvilágosodás pil-
lanatnyi élmény, Hosang (k: Heshang). A vita az indiai
álláspont győzelmével zárult, amibe bizonyosan beleját-
szott az is, hogy a tibeti államalapítás óta egyre erősödött
a katonai feszültség Kína és Tibet között. Ettől kezdve
Tibet kulturálisan egyértelműen az ind kultúrkörhöz
csatlakozott. Thriszong Decen udvarában megfordultak
indiai, kásmíri, kínai, nepáli, perzsa és türk orvosok, és
ekkor orvosi szövegek fordítása nyomán megszületett
a tibeti orvostudomány alapműve, a Gyüshit (t: rGyud-
bzhi), amit a buddhista hagyomány szerint mint kincs-
szöveget (t: gter-ma) elrejtettek a Számje egyik oszlopába.
16. Sántaraksita (sz: Sántaraksita, t: Zhi-ba-'tsho)

(680-740 körül): A jógácsára és madhjamaka tanok
szintézisének megteremtője. A kelet-indiai Bengálban
született hercegként. Fiatalon elhagyta családját és or-
szágát is, hogy vallási tanulmányoknak szentelhesse
magát. Dzsnyánagarbha (sz: Jnánagarbha) előtt letette
a fogadalmait, s kezdetben a szarvásztiváda (sz: sarvás-
tiváda) szemlélet híve lett. Alapos ismereteket szerzett
a Tripitakában. Vinajaszéna (sz: Vinayasena) tanítványa-
ként megismerte a Tökéletes bölcsesség szútrákat, valamint
a középút tanait. Az utóbbiban olyan alaposan elmé-
lyedt, hogy kommentárt írt az Madhjamaka-álamkárá-
hoz (sz: Madhyamaka-álamkára-loka). Legkedvesebb
tanítványai Szimhabhadra (sz: Simhabhadra) és Kamala-
síla (sz: Kamalasíla) voltak.
Jegyzetek 199
A tibeti Thriszong Decen király egyik miniszterét elő-

ször Kínába küldte a buddhista tanítások végett, ám
a hozott könyveket az ellenséges miniszterek visszaküld-
ték. Ekkor az uralkodó, immáron titokban, azzal a céllal
küldte Indiába bizalmasát, hogy hozzon tanítókat on-
nan. Bejárta Bodhgaját és Nálandát, felajánlásokat tett,
de sikertelenül. Ezután Nepálba utazott, s ott a király
tanítóját, Sántaraksitát, a neves buddhista panditot kérte
fel, hogy jöjjön vele Tibetbe a Dharmát hirdetni. A ti-
beti mindenét felajánlotta a mesternek, aki a hagyomány
szerint felismerte, hogy előző életeik egyike során már
egyszer mindenét odaadta a tanításokért, ezért visszaadta
neki az ajándékokat. Az indiai pandit közölte, hogy már
kilenc élet óta várta ezt a meghívást, mivel már régóta
erős karmikus szálak kötik Tibethez, de türelmet kért,
mivel még Nepálban is feladatai vannak. Thriszong De-
cen ez idő alatt igyekezett meggyőzni a buddhista tanok-
kal ellenséges minisztereit, hogy Nepálban a nagyhírű
Sántaraksita mester várja, hogy Tibet népének megmu-
tathassa, hogyan tudnak megszabadulni a szenvedéseik-
től a Dharma által. Ekkor már hivatalosan küldhette el
miniszterét, hogy hívja meg az má panditot. Az uralko-
dó a nagy bölcs fogadására három miniszterét is a határ-
ra rendelte. A királyi palotához érve bizalmasa bemu-
tatta a mestert Thriszong Decen királynak, aki értékes
ajándékokkal jutalmazta a tudós tanítót. Az egyik mi-
nisztere, Shang (t: Shang) még mindig bizalmatlan volt,
és próbára kívánta tenni a mestert. Egy kásmíri tolmács
révén azt kérdezte, milyen kiválóságokkal rendelkezik.
A bengáli születésű pandit igen szerényen azt felelte,
hogy a Három Drágasághoz folyamodott menedékért,

mindig megtartotta a fogadalmait, egyetlen célja, hogy
az érző lények javára tegyen, ezért megpróbál erényes
cselekedeteket végrehajtani, és kerülni mindent, ami
erénytelen. Válaszával megnyerte magának az udvart.
Amikor Thriszong Decen egy tál aranyport akart a pan-
ditnak adományozni, a mester csak annyit kérdezett,
emlékszik-e rá? A tibeti uralkodó értetlen volt. Sánta-
raksita elmesélte, h o g y Kásjapa (sz: Kásyapa) b u d d h a
korában élt három gyermek, akik homokból épített
sztúpát (sz: stüpa, t: mchod-rteri) a j á n d é k o z t a k a B u d d -
hának, azzal az óhajjal, hogy bárcsak mi lehetnénk hár-
man a Király, a Fordító és a Bölcs egy Dharma nélküli
távoli országban. A három gyerekből egyik a minisztered
volt, a másik én, nem emlékszel, hogy ki volt a harma-
dik? Thriszong Decen azt felelte neki, rossz a memóriája,
nem emlékszik az esetre. Végül arra kérte a buddhista
mestert, hirdesse a megvilágosodott tanításait országá-
ban. Amit Sántaraksita meg is kezdett, azonban az erő-
sen mágikus jellegű bön (t: bon) vallásban hívő nép nem
hajlott az indiai tudós szigorúan az erkölcsiségre kon-
centráló prédikációira. A bön papok szerint mindez fel-
bőszítette a gonosz szellemeket, és azok betegségeket,
viharokat és áradásokat hoztak a Világ Tetejére. Az egy-
szerű emberek mindezért Sántaraksitat tették felelőssé,
így a panditnak a bön démonok elől Nepálba kellett tá-
voznia, de még előtte azt javasolta a királynak, hogy he-
lyette a Tan elterjesztésére kérje fel Padmaszambhavát,
a szvat-völgyi nagy buddhista varázslót. A távozásában
bizonyosan nagy szerepet játszottak a bön-hívő hatal-
Jegyzetek 201
másságok is. A király hívására Sántaraksita hamarosan

visszatért Tibetbe, és Padmaszambhavával befejezték az
ártalmas erőket megkötöző szertartást, megtisztították
Tibet földjét. Ezután 775-ben Padmaszambhavával meg-
alapították a Szamjét (t: bSam-yas), Tibet első kolos-
torát, amit a hagyomány inkább Padmaszambhavának
tulajdonít, valójában azonban Sántaraksita tervei alapján
épült, aki az indiai Odantapurá (sz: Odantapurá) kolos-
toregyetem mintájára gondolta el. Itt tette le a szerzetesi
fogadalmát az első hét, a király által kiválasztott tibeti
személy, egyes források szerint Sántaraksita, más forrá-
sok szerint Padmaszambhava előtt. Az ind pandit halá-
láig sokat fáradozott a Dharma tibeti elterjesztésén,
a Tattvaszamgraha (sz: Tattvasamgraha) című művében
a madhjamaka és a jógácsára bölcselet szintézisét terem-
tette meg, amely máig is a tibeti buddhista bölcselet
alapjául szolgál. Halála előtt azt jósolta a királynak, hogy
hamarosan nehézségek következnek a buddhizmus mű-
ködésében, ezért hívja meg Indiából tanítványát, Kama-
lasílát.
17. Guru rinpocse (Gu-ru rin-po-che), a z a z Padma-

szambhava (sz: Padmasambhava, t: Pad-ma 'byung-
gnas,v&gy Padma sam-bha-va): Udjanában (sz: Udyana
t: O-rgyan, ma Szvat-völgye) egy vak királynak, Indra-
budhinak meghalt a fia, és nem született újabb, valamint
a népe is elszegényedett. Ezért az elkeseredett király nap
mint nap áldozott az isteneknek, de minden eredmény
nélkül. Végül oly nagy haragra gerjedt az égi segítőkkel
szemben, hogy országában minden istenképmást el-
pusztíttatott. Az égiek ezért különféle csapásokat küld-

tek az országra, amitől a nép nagyon szenvedett. Ekkor
Csenreszi (t: sPyan-ras gzigs, sz: Avalokitesvara) kérésére
Opamé (t: ' O d - d p a g ~ m e d , sz: Amitábha) istenség az e m -
berek segítségére sietett, és elhatározta, hogy emberi
formát öltve megszületik. így a Dhánakósa (sz: Dhána-
kosa) tóban egy zöld sziget közepén egy lótusz kelyhé-
ben született meg, amit az istenek közöltek is a királlyal.
Az uralkodó megörült a fiúnak, és magához vette. Ti-
zenhárom éves korában a trónra ültette, és megtette
utódjának. Mivel az idős király látta, hogy fia hajlamos
meditációba merülni, Bhásadhara (sz: Bhásadhara) her-
cegnő személyében feleséget talált neki. Az ifjú azonban
nem sokáig élvezte a földi örömöket, mivel öt év múltán
elhatározta, hogy a továbbiakban szerzetesi életet akar
élni. Apja nem akarta elengedni, amire a Lótusz-szülött
megsebezte magát. Végül az apa engedett, és a herceg
elhagyhatta az udvart. Padmaszambhava egy alkalom-
mal egy fiúra szálló légyre követ dobott, amibe a fiú bele-
halt. Ekkor kérte apját, hogy a törvények szerint ítélkez-
zenek felette. Tettét a karmával magyarázta, azonban
tömlöcbe zárták. A Lótusz-szülött a szökésen gondolko-
dott, m a j d egy vadzsrával (sz: vajra, rdo-rje) és trisúlávú
(sz: trishülá) felmászott a palota tetejére. Ott őrületes tánc-
ba kezdett, és elhajított trisúlá]a egy asszonyt, a vadzs-
raja egy gyereket ölt meg. A miniszterek a halálát köve-
telték, de a király, mivel isteni szülöttről volt szó, szám-
űzte a bűnöst. Ezután öt évet töltött egy temetőben,
hullákon ülve meditált, halottakkal táplálkozott, és dá-
kiniktól (sz: dákini, t: mkha'-'gro-ma) kapott beavatá-
Jegyzetek 203
sokat. Ezt követően egy indiai királyságban különböző

csodákat vitt végbe, majd elnyerte a király lányának ke-
zét, aki Sántaraksita (sz: Sántaraksita, t: Zhi-ba-'tsho)
húga volt. Padmaszambhava elsajátította mind a kis sze-
kér, mind a nagy szekér tanításait, valamint az asztro-
lógia titkait. Egy nepáli barlangban mint remete (t: ri-
khrod-pa, sgom-can vagy bja btang-ba) meditált, s m e g -
szerezte a démonok vadzsrával és phurpicval (t: phur-bu,
sz: ^í/tf) való elpusztításának képességét. Hamarosan
megvilágosodott, és elnyerte az okkult erők feletti hatal-
mat. A következő jógaerők birtokosa lett: természet-
feletti érzékelés (látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás);
élelem nélküli, csak vízen való élés; egészség fenntartása;
az élet meghosszabbítása; súlytalanná válás; vízen való
fennmaradás; szélsebes futás; belső hő és a gondolatok
tisztaságának hatalma. Nyolc országban terjesztette a
Tant. A nagy tanító Tibet felé menet egy temetési rítust
pillantott meg, melyet egy sámán végzett. Ennek során
a Ihapa (tibeti sámán) kecskét áldozott, amit Padma-
szambhava felrótt neki. Ezután mágikus harcot vívtak,
amelyben a buddhista mester győzedelmeskedett. Ez-
után együtt itták az árpasört (t: chang), amikor Padma-
szambhava közölte a Ihapávú, hogy Tibetben ezután
a lámák fogják végezni a temetési szertartásokat, a sá-
mánok pedig gyógyítani fognak. A nagy varázsló Ti-
betbe vezető útja során legyőzte a Világ Tetején lakozó
bön démont és istenséget, majd megtérítette azokat
a buddhizmus támogatására, akik így Tibet védelmezői-
vé (t: bod khams-skyong) váltak. Később ezek egy részé-
ből alakultak ki a buddhizmus tanvédő istenségei, a cshö-
tyongok (t: chos-skyong, sz: dharmapála), akik ettől

kezdve a Tant szolgálták. Padmaszambhava Tibetbe ér-
kezve egy sziklából vizet fakasztott, akárcsak a mi
I. László királyunk. A tantrikus szellemiségnek megfe-
lelően házasságra lépett Jesé ChogyeAú (t: Ye-shes mTsho-
rgyal) (kb. 757-817), aki addig a tibeti királynak volt
a felesége. Ezenkívül a ló túszból születettnek volt még
négy asszonya. Ot felesége valójában az öt dákint földi
megtestesülésének tekinthető. A mindenféle mágikus
erővel rendelkező nagy tanító azonban különleges erejét
csak önzetlen célok szolgálatába állította, és a meg nem
világosodottakban igyekezett felgyújtani a megismerés
fényét. A tibetiek azóta is csak Drágakő Mesternek (t:
Gu-ru rin-po-che) vagy második buddhának (t: Sangs-
rgyas gnyis-pd) nevezik a nagy tanítót. Padmaszambha-
va, majd tanítványai is különböző tanítás-szövegeket
rejtettek el a Himalája sziklahasadékaiba, barlangjaiba
és szobrok belsejébe. Mindezt azért tették, mert látták
előre, hogy Tibetben eljön az idő, amikor a buddhista
tanokat üldözni fogják, és így próbálták átmenteni a ta-
nításaikat. Padmaszambhava az életrajza szerint 111
évig tevékenykedett Tibetben, ez azonban minden bi-
zonnyal csak néhány év lehetett. A hozzá kötődő legen-
da-hagyomány magába olvasztotta számtalan varázsló-
jógi munkásságát, és így vált az első megtérés (t: snga-
dar) monumentális alakjává.
18. Hosang (k: Heshang): Kínai buddhista tanító, aki-

nek a neve kínaiul buddhista szerzetest jelent. O képvi-
selte a 792-794 között zajló tibeti buddhista hitvitában
Jegyzetek 205
a kínai álláspontot, mely szerint a megvilágosodás pilla-

natnyi élmény.
19. Avalokitésvara (sz: Avalokitesvara, t: sPyan-ras

gzigs vagy sPyan-ras gzigs dbang-phyug, szanszkrit neve
annyit tesz 'Alátekintő Ur', míg a tibeti 'Könyörüle-
tes szemű' vagy 'Nagy Irgalmú Ur' jelentésű): A vi-
lág megváltója, a nagy együttérzés bódhiszattvaja, minden
buddha együtt érző természetét megtestesítő megvi-
lágosult lény. Tibet védőistensége. Jelképe a lótuszvirág,
mantráy& az Om manipeme hum hat szent szótagja, társ-
nője Gítá (sz: Gitá). Harminckét isteni alakja ismeretes,
a legfontosabb tibeti inkarnációi: Szongcen Gampo (t:
Srong-btsan sGam-po), az első tankirály, a dalai lámák és
a karmapák (t: kar-ma-pa). Alakja az i. e. II—I. századi
Indiában alakult ki, és akkor jött létre a kultusza is.
A VII-VIII. századtól férfialakjával párhuzamosan női
formában is megjelent. Égi lakóhelye Szukhávatí (sz:
Sukhávati), Amitábha (sz: Amitábha) birodalma, vagy
a saját birodalmában található havas hegycsúcson maga-
s o d ó Potala (t: Po-ta-la).
20. Aszanga (sz: Asanga) ( 3 1 0 - 3 9 0 körül): A jógácsá-

ra iskola megalapítója. Nevének jelentése: „aki előtt
nincs akadály". Apja a harcos várnából származott,
anyja egy bráhman nő volt. Az anya egy kolostorba adta
gyermekét, ahol először csak a szerzeteseket szolgálta.
Hamarosan azonban az ifjú úgy döntött, hogy szerzetes
lesz, s amikor Arhat (sz: Arhat) mester felavatta, az Aszan-
ga nevet kapta. Egyből elkezdte a novíciusoknak csak
később kezdődő ötéves alapképzést. A hagyomány sze-

rint minden évben százezer verset tanult meg idézni.
Már fiatalon a Tripitaka mestere lett. Hogy tovább ha-
ladhasson, felkérte Arhat mestert, hogy adjon neki tant-
rikus beavatásokat. A beavatása során, amikor virág-
szirmokat hintettek a mandalára (sz: mandala, t: dkyil-
'khor), megjelent neki Maitréja. Három évre elvonult
egy barlangba, azonban közben többször is úgy érezte,
hiába folytatja kitartóan az elmélyedést, semmi jele sem
mutatkozik Maitréjának. Már azt gondolta, feladja
vállalását, és fel is törte a barlang pecsétjét, de amikor
kibújt a napvilágra, látott egy sziklába vájt lyukat, ame-
lyet az ott fészkelő madarak nemzedékeinek szárnycsa-
pásai, tollainak súrlódása koptattak tágasra. Ebből rá-
döbbent, hogy ő mennyire nem kitartó, ezért visszatért
a barlangjába. Azonban a három év elteltével sem látta
meg Maitréját. Amikor ismét kilépett a barlangjából,
újabb jelet látott. Egy olyan követ pillantott meg,
amelybe a vízcseppek mélyedést vájtak. Ráébredt, hogy
még kitartóbbnak kell lennie, és visszament a barlangjá-
ba. Megint letelt a három év, de nem hozott eredményt,
az istenségnek semmi jele nem mutatkozott. Amikor
kisétált, egy öregemberrel találkozott, aki egy pamut-
ronggyal fényezett egy vasdarabot. Érdeklődött, hogy
mit csinál. Az azt felelte, tűt készít. Aszanga megpillan-
totta az öreg lábánál heverő tűkupacot, arra gondolt, ha
ez az öreg ilyen kitartással végzi ezt a profán munkát,
akkor mit akarhat ő, aki a minden lény iránti elkö-
telezettség magasztos célját tűzte ki célul. Visszafordult
a barlangjába, és folytatta a meditációját. Ismét eltelt
Jegyzetek 207
három év, mégsem jelent meg neki Maitréja. Tizenkét

évi elvonulás után szomorúan indult el Acsinthja (sz:
Achintya) városába, az út mentén azonban meglátott egy
félholt kutyát, melynek felét már a nyüvek rágták. Meg-
esett a szíve az állaton, és megpróbált segíteni rajta,
ezért kézzel elkezdte kihúzogatni a parazitákat, azonban
az állat fájdalmában nyüszíteni kezdett. Végül arra ju-
tott, ha minden érző lényt meg akar kímélni, akkor
a saját húsát kell odaadnia a nyüveknek táplálékul. Ezért
úgy kell kihúzogatni a nyüveket, hogy azok életben ma-
radjanak. A városba érkezve kért egy kardot, kivágott
a testéből egy darabot, és visszament a kutyához. Az el-
szántság és a nehéz szag miatt behunyta a szemét, közel
hajolt az állat testéhez, hogy az ajkaival szedje ki a nyü-
veket a testéből. Azonban nyelvével nem lelte az apró
férgeket, ezért kinyitotta a szemét, akkor a kutya eltűnt,
és ott állt előtte Maitréja. Az istenség azt mondta
Aszangáíiak: én mindvégig melletted voltam, csak te
nem voltál képes meglátni, hiszen megannyi szennyező-
dés homályosította el a tudatod. Amikor a szent szóta-
gokkal megtisztítottad a tudatod, és részvét ébredt ben-
ned ez iránt a szenvedő állat iránt, végre képessé váltál
a találkozásra. Ha minderről meg szeretnél győződni,
emelj a válladra, és vigyél be a városba. A város szélén
egy kocsmárosnő azt látta, hogy a szerzetes egy döglött
kutyát visz a vállán. Amikor ismét kettesben maradtak,
az istenség megkérdezte, hogy a szerzetes mit szeretne
elérni. Aszanga azt felelte, a Buddha tanításának tiszta-
ságát és becsületét szeretné helyreállítani. Ekkor Mait-
réja a Tusita (sz: Tusita) égbe röpítette, ahol ötven évig,
más források szerint csak huszonöt évig tanította. Itt

kapta azokat a tanításokat, amelyeket később a „Mait-
réja öt könyvében" írt le, s amelyek a tudat tökéletes
összeszedettségét (sz: samádhí) eredményezik. Vissza-
térve a földi világba Mágadhába (sz: Magadba) ment,
ahol egy kis templomot épített az erdőben, majd medi-
tálni kezdett. Kezdetben nyolc tanítvány szegődött mel-
lé, ám szent gyakorlásuk híre hamar elterjedt, s egyre
több és több tanulni vágyó kereste fel. Tevékenységének
köszönhetően újraéledtek a mahájána tanítások. Kolos-
torát a „Tanítás magja kolostornak" (sz: Dharmánku-
ravihará) nevezték el.
21. Árjádévá (sz: Áryadeva): Buddhista mester, aki

egy Sri Lanka-i származású bráhmana családban szüle-
tett, és a III. században élt. Árjádévá a mahájána irány-
zat madhjamaka iskolájának tanítását követte, és igen
jártas volt az ajurvédikus gyógyászatban is.
22. meg-nem-állapodott vagy nem-benne-időző nir-

vána,, ang.: non-abiding nirvana (sz: apratisthita-nirvá-
na): A buddhák és bódhiszattvák. nirvánáya.
23. Csandrakírti (sz: Candrakirti) ( 6 0 0 - 6 5 0 körül):

Kpraszangika madhjamaka (sz: prasangika madhyamaká)
iskola képviselője. A dél-indiai Samanáb&n született,
egy bráhman családban. A szokáshoz híven születésekor
az apa egy jóst hívatott, aki azt jövendölte, hogy a gye-
rekből neves buddhista mester lesz. Amikor felcsepere-
dett, CsandranáthánúX (sz: Candranátha) tett fogadal-
Jegyzetek 209
mat, s ekkor kapta a nevét is. Alaposan elmélyült

a buddhista tanokban, magáévá tette a Tripitaka bölcse-
letét, megismerte a négy tantra-osztályt is. Végül Ná-
gárdzsuna tanítványa lett, aki tovább mélyítette tudását,
és annak életgyakorlattá tételét. Képessé vált a megvilá-
gosodás szándékának önzetlen tudatállapotát folya-
matosan fenntartani magában. Csandrakírti így elérte
a megvalósítás legmagasabb szintjeit, és csodás képessé-
gekre (sz: siddhi, t: dngos-grub) is szert tett.
24. Isvara (sz: Isvara)'. A hindu vallásokban a szemé-

lyes Isten megnevezése.
2 5 . Sántidéva (sz: Sántidéva, t: Xhi-ba-lha)\ A pra-

szangika madhjamaka (sz: prasangika madhyamaka) isko-
la VIII. században élt képviselője, a Nálandá (sz: Nálan-
dá, t: Na-lan-da) kolostoregyetem tudósa. Nevének je-
lentése: a „Nyugalom Istene". Eletéről alig maradt fenn
információ, az bizonyos, hogy a mai Gudzsarat terü-
letén, egy bráhmana családban született. A gyakorlata
a lamrim (t: lam-rim) és a lodzsong (t: blo-sbyong = tudat
áthangolása a szeretetre) volt. Csandrakírti a madhjama-
ka bölcselet jobb megértése végett írta meg a „Beveze-
tés a középút filozófiájába" (sz: Madhyamaka-avatára,
t: dBu-ma-la Jug-pa) című művét.
2 6 . szkandháV (sz: skandha, p: khandha) vagy hal-

mazok: A buddhizmus szerint a személyiség képzetét
okozzák. Öt ilyen van, ezek: a formák (sz: rüpa), az ér-
zetek (sz: vedana), az észlelések vagy tapasztalatok (sz:
samjná), a késztetések (sz: samskara) és a tudatosságok

(sz: vijnána).
21'. bhiksu (sz: bhiksu, p: bhikkhu)'. Koldus, a buddhis-

ta szerzetesek neve, akik szegénységi fogadalmat tettek,
és csak alamizsnából élnek.
28. thangka (t: thang-ka), jelentése tekercs. Indiai

eredetű buddhista tekercskép, amely a Pála-dinasztia
korában (VIII-IX. század) született, keret nélküli vá-
szonra festett képből (sz: pata) eredeztethető. A tibeti
második buddhista megtérés (t: phyi-dar) időszakát egy-
fajta kolostorépítési láz jellemezte, így a tantrálzksl
együtt Indiából és Nepálból művészek is érkeztek, akik
a szútrákban (sz: sütra, t: mdo) említett istenségeket
megfestették. Az indonepáli alapokra épülő tibeti
ikonográfia a kánonszerkesztő Putön Rincsen Drup láma
(t: Bu-ston Rin-chen-grub), majd az egyházreformátor
Congkapa láma (t: Tsong-kha-pa) tevékenységének hatá-
sára alakult ki. A thangka általában álló téglalap formájú
vászonra vagy selyemre festett kép, melyet egy lefelé ki-
szélesedő selyemkeret szegélyez, valamint egy mintás
selyemfíiggöny borít. A thangkat alul és fölül egy-egy fa-
vagy bambuszrúd merevíti. A tekercsképeknek azonban
mind anyagukat, mind formájukat tekintve több típusa
létezik. A thangkak ábrázolhatnak istenségeket, nagy lá-
mákat, történelmi figurákat vagy mandalákat. A thang-
ka-festőt pontos ikonometriai szabályok kötik, így nincs
módja egyénieskedni. A festő és iskolájának jellegzetes-
ségei leginkább a háttérnél és a díszítő elemeknél mu-
Jegyzetek 211
tatkoznak meg. Az utolsó mozzanat az istenségek sze-

mének megfestése, amelyet mindig egy szertartás kísér.
A végén a festmény hátoldalára írt három mantrasxótag
0 O M Á H H U M ) ad életet az ábrázolt istenségnek. Mivel
a thangka szakrális tárgy, elkészülte után a rapne (t: rab-
gnas, sz: pratisthá-vidhi) szertartással fel kell szentelni.
A thangka többféle célt szolgál: lehet oktató szerepköre;
lehet egyéni okból (betegség, baj) készíttetett; vagy me-
ditációs használatra szánt kép. A leggyakrabban templo-
mokban függesztik ki őket, vagy házi oltárokon helyezik
el, de vallási felvonulásokon is hordozzák, vagy tanításo-
kat illusztrálnak velük.
29. Milarepa (t: rje-btsun Mi-la-ras-pa) (1052-

1135): Tibet szent jógija és költője. Az északi Tyhungpo
(t: Khyung-po) nemzetségből származik. Apja jó neve-
lésben részesítette a kis Milát, akinek 4 évesen megszü-
letett a húga. Mila 7 éves volt, amikor apja nagyon sú-
lyos beteg lett, és meghalt. Az apa kisebb felhalmozott
vagyonát fiára hagyta, de mivel Mila még kiskorú volt,
a kezelését nagybátyjára bízta. A gonosz nagybácsi egy
kis nadrágszíjparcellát biztosított az özvegynek és gyere-
keinek, és szolgasorban tartotta őket. Amikor Milarepa
15 éves lett, a nagybátyja megkérdőjelezte, hogy neki
bármi is járna apja örökségéből. Azzal érvelt, hogy a bir-
tokot valamikor ő adta kölcsön Mila apjának, aki azt ha-
lálakor csak visszaszolgáltatta jogos tulajdonosának. Mi-
után arcul ütötte Milarepa anyját, azt mondta, ha gaz-
dag akarsz lenni, harcolj ellenem a mágia eszközeivel.
Az özvegy a szomszéd falu nyingma varázsmesteréhez
küldte a fiát tanulni, és sírva kérte, hogy azokat, akik

vétkeztek ellenük, hetedíziglen irtsa ki. Az ifjú Milarepa
azt kérte anyjától, készítsen a lámának adományt, aki
ezért a csekély földjüket is eladta. Mila ezek után elsajá-
tította a különböző varázspraktikákat, majd jégverést
küldött nagybátyja falujára. Több próbálkozás után si-
került a bosszú, elpusztított 35 embert, csak a nagy-
bátyját és feleségét kímélte meg, hogy tanúi legyenek
a bosszúnak. Milarepámk. azonban lelkiismeret-furdalá-
sa támadt, és elhatározta, hogy szent életű lesz. így kerül
Marpához (t: Mar-pa, Chos-kyi bLo-gros) (1012-1096)
tanítványnak, aki tudta, hogy Mila lesz az, akinek átadja
titkos tudását. Marpa durván bánt vele, sokszor meg-
alázta, és hosszú ideig elutasított bármiféle tanítást. Ké-
sőbb az oktatás fejében lehetetlen dolgokat követelt
a fiútól. Milarepának. egy mocsaras területre tornyot kel-
lett építenie, s amikor elkészült, a mester lebontatta, és a
köveit vissza kellett vinnie az eredeti helyükre. Három-
szor építette fel így a tornyot, aminek következtében
tiszta seb volt a teste. Milarepa némán és alázattal tűrte
a próbatételeket. Amikor Marpa felesége próbált enged-
ményeket kérni a tanítványnak, a mester a többi tanít-
vány előtt megalázta, majd elüldözte Milát. Milarepa,
amikor negyedszer kellett ugyanazt a tornyot felépíte-
nie, megszökött és Marpa egyik tanítványához ment, aki
elkezdte végre a buddhista gyakorlatok tanítását. A gya-
korlatok azonban nem vezettek eredményhez, mert nem
kapta meg Marpa engedélyét. A negyedik torony avatási
ünnepén mestere tudatta Milarepásrú, hogy szenvedései
a karmikus adósságának letörlesztését szolgálták, és mi-
Jegyzetek 213
vei egész idő alatt nem gerjedt haragra mestere iránt,

megkapta a hőn óhajtott buddhista beavatásokat. Mila-
repa ezek után magányos remeteségbe vonult, és a ha-
gyomány szerint dalokban örökítette meg meditációs
élményeit. Ezek a versek, melyeknek az előképeit meg-
találhatjuk az ind mahásziddháknál (sz: mahásiddha,
t: grub-thob chen-po), bizonyosan későbbiek, a szerzőjük
Cangnyön (t: gTsang-smyon) (1452—1507) a cangí m e g -
szállott, a temetők őrült jógija. Cangnyön a költemé-
nyekben dél-tibeti népnyelven fejezi ki a misztikus
elragadtatottság élményét. Milarepa életrajza, melyet
a X X . század elejéig Recsungpa Dordzse Dakpánzk (t: Ras-
cung-pa rDo-rje Grags-pa) ( 1 0 8 4 - 1 1 6 1 ) , Mila közvet-
len tanítványának tulajdonítottak, szintén tőle szárma-
zik. Marpa Indiából visszatérve négy fő tanítványának
megadta a végső tanításokat, Milára a tumo (t: gtum-mo,
sz: candáli = dühöngő asszony, belső hő) titkát bízta, va-
lamint a kagyü hagyományok átadását. Milarepa tovább
folytatta remeteéletét, megálmodta anyja halálát és húga
nyomorát. Elindult szülőföldjére, ahol igaznak bizo-
nyultak álmai. Koldulás közben találkozott nagybátyjá-
val, aki megverte. Mila ezután is rendületlenül folytatta
a magányos meditációit, aminek következtében megje-
lentek nála a sziddhik (sz: siddhi, t: dngos-grub), például
tudott repülni. Sok tanítványa lett, húga és nagynénje is
követte, végül még ebben az életben elérte a megszaba-
dulást a szamszára (sz: samsárd) kötelékeitől.
30. parinirvána (sz: parinivána, p: parinibbana), je-

lentése tökéletes kialvás.
31. Vairócsana (sz: Vairocana, t: rNam-par sNang-

mdzad): Neve „Jelenéseket Láttató" vagy „Fényho-
zó" jelentéssel bír. Az öt tudás közül övé a tükörszerű,
mely a gyűlöltség eloszlatója. A világtájak tekintetében
a középső terület ura. Eleme az éter, színe a fehér, bé-
lyege a kerék, hátasa az oroszlán. Társnője Akásadhát-
vísvarí{sz: Akásadhátvísvari, t: Yum-mchogNam-mkhái
dByings-phyug-ma). Mantráya az Om. A békés istenségek
öt nemzetségének feje.

Öszentsége, A Dalai Láma A Meditació Szakaszai PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Öszentsége, A Dalai Láma A Meditació Szakaszai PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

ŐSZENTSÉGE, A DALAI LÁMA

9. A különleges felismerés megvalósítása 135

Bibliográfia és idézett művek 181

Nagy örömünkre szolgál, hogy közreadhatjuk Kamala-

ségük, hogy ilyen fontos szövegeket hallgassanak, róluk

Jordhen, aki a dharamszalai Buddhista Dialektika Inté-

Indiai nyelven Bhavanakrama, tibeti nyelven

Hódolat az ifjú Mandzsusrínak2! A meditáció szakaszait

A nagy szellemi mester, Kamalasíla A meditáció sza-

üresség felismerésének bölcsessége együtt jelentik a budd-

hájána ösvényen ezért először mindig megvizsgáljuk

a Dharma áldásáról esik szó buddhista szövegekben. Az

elme megfékezésében. Ugyanakkor a hangsúlyok egyér-

ségéről ismeretes. A tibeti nyelvben a zöldség szót a kí-

vését is kifejezi, hogy beteljesítse átmeneti és végső cél-

Fenséges Nágárdzsuna4 szavai szerint,

Ha a végső megvilágosodást keresitek

Nekünk, akik boldogságot kívánunk mások és önma-

hatalmas és mélységes aspektusait, elmélkedhessünk a

A tanulás és a tanítások hallgatása akkor helyes, ha jó-

Egy dolgot nagyon tisztán kell látnotok: a Dharma

nunk önmagunkat, és a Dharmát tükörként kell hasz-

A buddhista tan nem fizikai jellegű. Ezért a buddhiz-

nek, akkor természetesen semmi sem lehetséges. Első

A bódhiszattvák, akikben ez a szándék munkál, vég-

Az együttérzők minden eszközt megragadnak,

Ezért nekünk, akik hiszünk a Buddha tanításaiban,

mostani korszakban, amikor azt láthatjuk, hogy a Budd-

a kezdetek kezdetétől fogva mindenféle szenvedést

ket, amit mond, és meg sem halljátok. Ez nyilvánvalóan

sát és olvasását - csakis jó szándékú indítékkal végezzétek.

megkapni A meditáció szakaszaival kapcsolatos tanításo-

alapot teremtett a tanításoknak az idő alatt, amíg Tibet-

ha tanította. így a Buddha tanai túlragyogták az alantas

ség érdekeinek. Megadatott nekünk a szerencse, hogy

A mindentudás nem jöhet létre ok nélkül, mert ha így

A szöveg szerint a létező dolgoknak két típusa van:

re, máskor viszont nem, az azt jelzi, hogy nem minden-

dentudás természetesen a végső cél, amely magában fog-

Mindentudó abban az értelemben, hogy mindent tud-

niük céljuk elérésére. Ezért mondják hát a tanítások,

nek, vagy valamely kedvezőtlen feltétel akadályozza

zik. Az elme, amely az éntelenséget érzékeli, jó ellen-

a valóságot. Ebből következik a kérdés: Mi a valóság?

érzékeljük a valóságot vagy ürességet, mint ahogy való-

A tanulás, a tudás megszerzése alapvető fontosságú. Az

tői fogva mindannyian boldogságra vágyunk, a szenve-

gossá teszik az életünket. A tanulással tehát az a célunk,

tel áll viszonyban, emberi tudatnak nevezzük. Azt a tu-

tendálnak a fogalmát, jobban értékelhetjük az életet, és

Ezek közül az okok és feltételek közül is a helyes és teljes

A teljes és hibátlan okok megvalósítása mellett alap-

kat. Azt is tudnunk kell, milyen sorrendben adjuk hoz-

Most talán azt kérdezitek: „Mik az okai és feltételei a

Itt Kamalasíla a Buddha szavait idézi, és megadja

Együttérzéstől hajtva, a bódhiszattvák minden érző

Az együttérzés alapvetően fontos a spirituális fejlődés

És, miután legyőzték énközpontú szemléletüket, buz-

A bódhicsitta ébredő elméjének ereje által megkapják

válnak rá, hogy hatalmas érdemeket és tudást gyűjtse-

Miután ráléptek ennek a gyakorlatnak az útjára, bizo-

A szerző itt úgy fogalmaz, hogy az együttérzés az

A tökéletes dharma kivonatában a következőt olvashat-