NEW AGE - ÚJ KOR

SHAKTI GAWAIN

ÉLJ A FÉNYBEN

ÚT IGAZI ÖNMAGUNKHOZ

EGYEK VAGYUNK AZ UNIVERZUMMAL

AZ EGÉSZ VILÁGNAK

(A mű eredeti címe: Living in the Light. A Guide to Personal and Planetary

Transformation. Copyright Shakti Gawain, Laurel King, 1986)

(forrás: Édesvíz Kiadó, 1991-1993 – fordította: Csíkos Tibor;

Jefferson Alexander's scan; Sliders Sci-Fi Olvasóterem, olvasoterem.uw.hu)
(DOC/RTF verzió: MS Word 2000; betűtípus: Palatino Linotype)

(utoljára módosítva: 2004.10.31, 16:56)

-1-
TARTALOM

0. Bevezetés

I. AZ ELVEK
1. Az élet új formája
2. A bennünk lévő magasabb rendű erő
3. Az intuíció
4. Az alkotás sodrásába való becsatlakozás
5. A világ egyéniségünk tükre
6. A szellem és a forma
7. A férfi- és a női pólus
8. Férfiak és nők
9. Kelet és Nyugat: az új kihívás

II. AZ ELVEK ÁTÉLÉSE

1. Bizalom az intuícióban
2. Érzések, megérzések
3. A zsarnok és a lázadó
4. Az áldozat és a megmentő
5. A belső egyensúly megteremtése
6. Kapcsolatok
7. Gyermekeink
8. Szexualitás és szenvedély
9. Munka és játék
10. A pénz
11. Az egészség
12. A tökéletes test
13. Élet és halál
14. Világunk megváltoztatása
15. Egy vízió

-2-
 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁSOK

Köszönetemet fejezem ki Laurel Kingnek, aki nagyon fontos szerepet játszott abban,
hogy ezt a könyvet megírtam. Éveken át segített nekem a csoportfoglalkozások
vezetésében, és ismeri tevékenységem minden mozzanatát. Ő gyűjtötte össze és
rendszerezte könyvem anyagának nagy részét a csoportfoglalkozásokon készült
felvételek alapján, sőt néhány fejezet java részét is ő írta, számtalan meditációt
vezetett és gyakorlatokat dolgozott ki. Az ő vonzó egyénisége és magával ragadó
teremtő fantáziája késztetett arra, hogy örömmel lássak e könyv megírásához.

Kiadómnak, Kim Petersonnak is szeretném megköszönni az értékes tanácsokat és a

segítséget. A Whatever Publishingnél Marc Allennek és Jon Bernoffnak tartozom
hálával. Marc, éveken át, minden elképzelhető módon arra ösztönzött, hogy
megírjam ezt a könyvet. Boldog vagyok, hogy erőfeszítéseit végül is siker koronázta!

Különleges köszönet illeti drága barátomat, Dean Patykot, kitartó szeretetéért és

támogatásáért. Köszönetet mondok és hálámat fejezem ki csodálatra méltó
családomnak és barátaimnak, akik mindannyian hozzájárultak fejlődésemhez,
segítettek abban az alkotófolyamatban, amelynek eredményeként ez a könyv
megszülethetett. Hálás vagyok Michael Kaydennek is, aki kitartó barátként
mindvégig "tükröt" tartott elém, amelyben saját fejlődésemet szemlélhettem.

És köszönöm olvasóimnak, híveimnek, tanítványaimnak, minden barátomnak, hogy

oly sok szeretettel vettetek körül, bátorítottatok és megbecsültétek munkámat.

-3-
 BEVEZETÉS

Utazásom megkezdése

Örök életemben olthatatlan vágyat éreztem aziránt, hogy megértsem, hogyan

működik a világmindenség, egyáltalán mi az élet, milyen jelentősége és célja van
annak, hogy létezem. Ha visszatekintek önmagamra, egyre erősödik az a
meggyőződésem, hogy egész életemet az igazság és a dolgok megértésére áldoztam.

Ami engem illet, kifejezetten intellektuális, nagyműveltségű, s egyáltalán nem

vallásos családban nevelkedtem. Szüleim alapvetően ateisták voltak, és emlékszem
már korai gyermekéveimben az volt a meggyőződésem, hogy az Isten-hit valami
emberi kitaláció, fantáziaszülemény, egy olyan babona, amelyet azért talált ki az
ember, hogy megkönnyítse az életét - főként ami a teljesen váratlan és végképpen
megmagyarázhatatlan jelenségeket illeti -, egy olyan kategória, amelyet úgy látszik
magukban hordoznak a hinduk. Az emberi lény, vagy általában szólva mindenfajta
lény, egyszerűen a természet véletlen műve, és egyáltalán nincs megfejthető értelme.
Inkább hajlottam arra, hogy simán elfogadjam a hogyan és miért
felderíthetetlenségének tényét, minthogy elfogadjak valami leegyszerűsített
magyarázatot a puszta biztonságérzet tudatának megszerzéséért. Az igazság
racionalitásában hittem és abban, hogy ami tudományosan nem bizonyítható, az nem
is létezik. Még egy bizonyos fokú lenézést is éreztem azok iránt, akiket gyengeségük
arra indított, hogy kitaláljanak maguknak egy istent, akiben hihetnek.

Neveltetésem pozitív oldalaként fogom fel azt, hogy nem kaptam merev és
gyökeresen negatív beprogramozást a jóról, a rosszról, a mennyekről és a pokolról, a
bűnről, szóval mindarról, amit oly sokan megkapnak ifjúkori vallásos nevelésük
során. Olyan szüleim voltak, akik valóban szerettek engem és a maguk módján úgy
tekintettek, mint egy okos, intelligens és életrevaló lényt. Annak ellenére, hogy még
kétéves sem voltam, amikor elváltak, rengeteg támogatást kaptam tőlük, leginkább
anyámtól, akit nagyon szerettem.

Anyám rendkívül okos és vállalkozó szellemű személyiség. Egyáltalán nem tűnik

úgy, mintha félne sok olyan dologtól, amely generációjának többségét kínozza, így
például azt a beidegződést, hogy a világ rossz és rémítő, nem ismertem általa.
Anyám szeret felfedezni új helyeket, és ennek köszönhetően gyermekkoromban
sokat utaztunk, keresztül-kasul az USA-ban, jártunk Nyugat-Indiában, Mexikóban,
Hawaiiban és Európában. Gyakran költöztünk is. Úgy 15 éves koromig egyszer sem
éltem egy és ugyanazon a helyen egyfolytában 2-3 évnél hosszabb ideig. Anyám
szeret merőben új dolgokat is kipróbálni, így számomra Ő volt a félelemmentesség és
az új utak keresésének nagy példaképe, modellje. Saját generációjában Anyám is

-4-
azok közé tartozott, akik művelt asszony létükre elsőkként hozták világra
gyermeküket természetes szüléssel. Én voltam orvosánál az első olyan baba, akit
fájdalomcsillapító nélkül szült édesanyja; nagyon szerencsés születéssel lettem
megáldva.

Anyám egész családja "Quaker" (philadelphiai) volt, és ennek megfelelően máig is

bizonyos tájszólással beszélünk például nagyanyámmal (Őt nem tegezzük, hanem
megszólításként ugyanazt a szót - "thee" - használjuk, amelyet mások általában az
Isten megkülönböztetett megszólításaként alkalmaznak magukban). Másként szólva
mélyen belém gyökerezett az a látásmód, amely mélységesen respektálja a
szellemiséget és a humanizmust, s amely behálózza a quaker vallásosságot is.

13 éves koromban érzelmi válság ért. Ezt első szerelmi románcom összeomlása
váltotta ki (egy "idősebb", 19 éves férfi volt a főszereplő, akiről akkor úgy éreztem,
soha nem találkozom hozzá hasonlóval), s ez hólabdaként nőtte ki magát bennem,
mélységes és hosszantartó csalódást okozva. Sokáig az életnek csak a keserűségeit
éreztem, és azt, hogy nincs fogódzkodóm, nincs értelme annak, hogy éljek. Örökké
úgy éreztem, hogy mindazok a dolgok, amelyek az életben fontosnak számítanak -
sikerek, tanulás, kapcsolatok, pénz - mulandók, tiszavirágéletűek így önmagukban,
jelentéktelenek és üresek. A csalódás űrjét, úgy tűnt, semmi sem töltheti ki.
Érzelemmentesen éltem hosszú éveken át, depressziós lettem, és ez az állapotom,
nem is tudom megmondani, milyen hosszú ideig tartott.

Mondjam azt, hogy cserében tudomásul vettem, hogy előbb vagy utóbb
mindannyiunknak van egy olyan korszaka, akár csak egy pillanatra is, amikor a
misztikum kap helyet, amikor a hit, a képzelgés talajra talál. Ez az a bizonyos
pillanat, amikor valóban felismerjük, hogy a bennünket körülvevő anyagi világ nem
lehet a végleges, megváltoztathatatlan realitás, és befelé fordulunk, hogy a létezés
valódi természetét, mivoltát felfedezzük. Ezekben az időszakokban az ember
általában úgy érzi, hogy érzelmileg a legmélyebb pontra süllyedt, de amint ez
valójában meg is történik, megtaláljuk a kisajtót az új világ felé, a szellemi igazság
birodalma irányába. Csak ha a teljes sötétségben botorkálunk már egy ideje, akkor
tudunk a világosság felé közelíteni.

Új tapasztalatok

Az ezt követő néhány évben kezdtem új tapasztalatokat gyűjteni és új

perspektívákat érzékelni, olyan tudatossággal, amely egyáltalán nem illeszkedett
korábbi valómhoz. Az egyetemen pszichológiát tanultam, vitafórumokon vettem
részt és a fogékonyságot fejlesztő csoportok munkájában is tevékenykedtem.

-5-
Mindezek, azonkívül, hogy segítettek oldani régi fájdalmaimat, újfajta szeretetérzést
alakítottak ki bennem, új örömforrásokat ismertem meg, és általában az egyedüllétet,
mint életformát. Marihuanát szívtam néha, és egy kicsit megtapasztaltam az LSD
hatását is; mindezeket nagyon pozitív tapasztalatoknak értékelem, legalábbis, ami a
tudatosság kialakítását és belső érzéseim megismerését illeti. Megtanultam táncolni,
és felfedeztem, hogy tánc közben gyakran felvillanyozódom, mintha valami
magasabbrendű erő felemelne és valami ledér és izgató irányba vinne.

Mindig is érdekelt a keleti filozófia, így aztán buddhizmusról és hinduizmusról

szóló könyveket kezdtem olvasni. Gyakoroltam a jógát és a meditációt, és
határozottan azt tapasztaltam, hogy mindezek segítenek abban, hogy
összeszedettebb, ha viszont kellett, akkor lazább legyek. Mindezek elősegítették
megtanulnom, hogy hogyan kell önmagamat összehangolni. Az egyetem elvégzése
után két éven át csak utaztam a világban, több hónapot töltöttem Indiában, ahol
nagyon alapos tudást szereztem a keleti misztikus tradíciókról. Utazásaim nem kis
erőfeszítést jelentő tapasztalatszerzések voltak, hogy mást ne mondjak, kevés kis
pénzem volt minderre és nem volt előre kialakított tervem, így főként intuíciómat
követve kellett élnem. Eredetileg Olaszországban terveztem vakációmat eltölteni, s
lett belőle egy két évig tartó földkörüli utazás. Megtanultam, hogy gyakorlatilag
fedezet nélkül is boldogan tudok élni, és biztonságosan el tudok jutni teljesen
ismeretlen tájakra, helyekre.

A tudatossá válás

Amikor hazámba visszatértem, fennakadtam egy fogalmon: "tudatosság". Nem

tudtam definiálni a mibenlétét, de azt tudtam, hogy többet akarok megtudni róla, és
igenis tudtam, hogy bármi más, amit a tudatossághoz hasonlítok majd, szinte nem
fog jelentőséggel bírni. Mi volt az a fordulópont, amely alapján meggyőződésemmé
vált, hogy ha tudatossabbá válok, akkor automatikusan elérem azokat a célokat,
amelyeket karriernek, pénznek, emberi kapcsolatoknak nevezünk?

Hát lássuk! A San Francisco-i öböl térségébe költöztem, mert környékét olyannak
ismertem, mint a tudatosságra való törekvés hadszínterét. Tanfolyamokat végeztem
el, és résztvettem munkacsoportok munkájában, belemerültem a tudatosságért folyó
küzdelembe, mohón olvastam új könyveket, meditáltam, és állandóan olyan
társakkal beszélgettem, akik ugyanarra törekedtek, mint jómagam. Kezembe került
Ken Keyes "Handbook to Higher Consciousness" (A magasabbrendű tudatosság
kézikönyve), s miután ezt is elolvastam, a szerző intézetébe mentem. Ott éltem -
kérésemre - és együtt munkálkodtunk nagyon intenzíven tudatunk alakításán, éjjel-
nappal egy teljes esztendőn át. Ezt követően éveken keresztül olyan kommunákban

-6-
éltem, amelynek tagjai intenzíven és folyamatosan törekedtek tanulmányokkal,
gyakorlatokkal a személyi tudatosság elérésére. Közben mindennel foglalkoztam,
hogy elegendő pénzt teremtsek elő megélhetésemhez, végeztem házimunkát,
hivatalba jártam dolgozni, elvállaltam apró-cseprő egyéb munkákat, de
mindenekelőtt a v a l ó d i munkámra, belső lényem megváltoztatására
koncentráltam.

Ez tíz évvel ezelőtt volt, és innen számítom azt a korszakot, mióta életemet totálisan
arra szentelem, hogy sikerüljön kinevelni, kifejleszteni lelkületemet, és ezáltal
tudatos lénnyé válni. Nem mondhatom, hogy sok egyebet ne kívántam volna
közben, de realizáltam, hogy mindazokat elérem, mint eredményt, ha már valóban
megtanultam teljesen a világegyetem igazi elvei szerint szabadon és teljes odaadással
élni. Így vált legkedveltebb szórakozásommá, időtöltésemmé az utazásom a
felvilágosultságban.

Nevem

Sokan kérdezik meg nevemet, hát úgy gondoltam, erről is szólnék.

Indiai tartózkodásom alatt nagyon lebilincselt a hindu vallás és komolyan

hozzáfogtam tanulmányozásához. Mivel nem keresztényként nevelkedtem, maga a
kereszténység sem jelentett semmi fontosat számomra. A buddhizmus jónéhány
tétele vonzott, de egészében véve a buddhizmus egy kicsit elméletinek tűnt. A hindu
vallás mítoszai, szimbólumai és istenei valahogy mélyebben hatottak lelkemre.
Nagyon komplex vallás ez, és bár még csak nem is színlelhettem, hogy megértettem,
néhány dolgot felfogtam belőle.

A hindu vallásnak az életet szimbolizáló három főistene, (Szent)háromsága van.

Brahma a teremtő, Vishnu a megőrző és Shíva a romboló. Shíva reprezentálja az
univerzum állandó változását, az élet folyamatát, és azt a tényt, hogy mindennek el
kell pusztulni, de azzal a céllal, hogy újjászülessen. Ő arra emlékeztet bennünket,
hogy mindent, amihez ragaszkodunk, mindig hagynunk kell előrehaladásában,
fejlődésében, azzal a céllal, hogy az élet folyását ne zavarjuk. Lelkes hívei közül
sokan elhagyják lakásukat, hátrahagyják tulajdonaikat, és inkább szabadon
barangolnak, és átengedik magukat az univerzumtól származó energiának, amely
univerzumban valóban hisznek, bíznak. Shívát a Tánc isteneként is tisztelik és az a
hitük, hogy éppen Shíva tánca az, ami az univerzumot mozgásban tartja. Ők úgy
ábrázolják, mint egy igazán gyönyörű és erőteljes férfit, akinek hosszú, leomló haja
van (a hit szerint az Ő haja a szent Gangesz folyó). Én ellenállhatatlan vonzódást
éreztem iránta.

-7-
 Shakti Shívának női változata. Maga a "Shakti" szó "energia" jelentésű. Ez az az
energia, amelyből az univerzum teremtődött. Ez az élet energiája, amely testünkön
keresztül áramlik. Azt is jelenti a szó, hogy "női energia". A Tantra gyakorlatban a
hindu vallásban különböző módszerek ismeretesek arra, hogy valakinek a szexuális
energiáját bizonyos "csatornákon" keresztül próbára tegyék. Ebben a gyakorlatban a
férfi Shíva, a nő Shakti.

Amikor visszatértem Indiából, találkoztam Marc Allennel és több évig vele éltem.
Marc nem ismerte korábbi nevemet, de tudva Shívával kapcsolatos szerelmi
ügyemről, Shaktinak kezdett nevezni. Ennek én örültem és magam is ezt a nevet
kezdtem használni.

Akkor még nem tudtam, hogy a névnek mekkora az ereje, de azóta már teljes
bizonyossággal tudom, érzem, hogy a név vibrálása női erőm kiteljesülésében segít.

Gawain a másik, mondhatni családi nevem. Ez ugyanaz a név, mint Sir Gawain-é az
Arthur Király legendákban. A gawain szótári értelmezés szerint "harcoló héja", s ez a
metafora szerintem nagyszerű. Így az én értelmezésem, belső érzésem szerint a
Shakti jelenti a női, a Gawain férfiúi tulajdonságaimat, s a kettő együtt engem.

Alkotó vizualizáció

Az egyik, általam kezdeti fázisúnak tekintett munkacsoport a Silva Mind Control

Course (Silva Agykontroll tanfolyam) volt, amelyet végigcsináltam. Akkoriban az
ilyesféle dolgokkal kapcsolatban igencsak szkeptikus voltam és talán soha nem is
vettem volna részt benne, de Anyám - miután Ő már túl volt rajta - nekem is nagyon
ajánlotta. Sohasem fogom elfelejteni, hogyan írta le Anyám annak a technikáját: ha
valami megtörténtét nagyon szeretné, azt előre elképzeli magának és az meg is fog
történni. A tudatommal kétkedést éreztem a hallottakkal kapcsolatban, de a szívem
valahogy megdobbant, és emlékszem vissza-visszatérő gondolataimra:
"gyermekkoromtól fogva szinte mindig t u d t am , hogy van mágia, csoda. Hogy
valami módon, valahol létezik a mágia. Ezt hallom oly intenzíven magamban, mint
semmi egyebet ezen kívül".

Így hát résztvettem a "kurzuson" és eredményein elámultam! Kezdetben lassan

haladtunk, és roppant egyszerű volt az egész, olyan technikát, gyakorlatokat
csináltunk, amelyeket bárki el is tud fogadni, meg is tud csinálni. Csak fokozatosan
mélyültünk megmagyarázhatatlan, de hatékony eljárások megismerésébe,
gyakorlásába. De már öt nap eltelte után nagyon mély nyomokat hagyó pszichés

-8-
tapasztalatot szereztem, nevezetesen azt, hogy néhány órán keresztül olyan
információkat tudtam egyfolytában magamba gyűjteni, amelyeket soha másként nem
tudhattam volna meg, csak intuícióm által. Ez a tapasztalat szinte oldani kezdte
korábbi gondolkodásmódom limitjeit.

A kurzus folyamán megszerzettek közül azt a technikát tartom a legfontosabbnak,

melyet az alkotó vizualizáció alapjának nevezhetek. Hogy ez mi? Az ember teljesen
ellazítja magát, s ebben az állapotban elképzel egy nagyon óhajtott célt, amelyet el
akar érni, s azt pontosan megfogalmazza. Gyakorolni kezdtem ezt a technikát, és az
eredmények legnagyobb csodálatomra szolgáltak. Az így elképzelt dolgok igen
gyakran és gyorsan, teljesen váratlan módon megvalósultak. A lehetőségek szinte
elkápráztattak, és egymás után, quasi habzsolási vággyal, több, hasonló témával
foglalkozó tanfolyamon és munkacsoporti foglalkozáson vettem részt.

Az alkotó vizualitás technikáját mindennapjaim során is gyakoroltam, sőt ugyanerre

barátaimat is megtanítottam. Elolvastam a Seth könyvet, Jane Roberts "The Nature of
Personal Reality" (A személyi realitás természettana) című művét [magyar kiadásban: A
személyes valóság természete I-II.; Édesvíz Kiadó, 2001], és nagyon erősen annak az
elméletnek a hívévé váltam, miszerint: mindnyájan magunk alakítjuk saját, reális
körülményeinket. Később magam is vállalkoztam saját vezetésem alatt működő
munkacsoport működtetésére, ezenkívül magán szaktanácsadást nyitottam és végül
megírtam a "Creative Visualization"-t (Alkotó vizualizáció) [magyar kiadásban: A teremtő
képzelet; Édesvíz Kiadó, 1996].

Amikor eljutottam a könyv megírásának ötletéhez, csupán annyi volt a szándékom,

hogy összes ötletemet és a technikákat leírom egy papírra, mindenre kiterjedően,
érthető formában. Arra gondoltam, hogy ez majd egy kis brossura lesz, amelyet
elsősorban a barátaimnak fogok ajándékozni, és esetleg el is adok belőlük
klienseimnek, meg más érdeklődőknek. Amint le is írtam, meglehetősen kételkedtem
önmagamban: "ki vagyok én, hogy egy ilyen könyvet megírjak? Nem vagyok valódi
szakértője a témának." Azonban valami belső erő arra ösztökélt, hogy írjam meg, így
hát megtettem. Az alkotó vizualizáció technikáját is felhasználtam a könyv
megszerkesztéséhez. Volt egy olyan barátom, aki a borítóját megtervezte. Ezt a
borítólapot kitűztem a szobám falára és elkezdtem elképzelni és megerősíteni magát
a tényt, hogy a könyv már el is készült. Amint azután tapasztaltam, maga a megírás
nem jelentett erőfeszítést (kivéve az idegekre menő kételkedésem legyőzését). Így
még mielőtt valóban realizáltam volna, egy valódi könyv készült el, s barátaim
segítségével terjeszteni kezdtük.

Volt valami, amit annak idején sehogyan sem tudtam realizálni. A könyv a bennem
rejtetten meglévő, magasabbrendű erők által irányított "csatornák"-on keresztül állt
össze. Személy szerint nekem kétségeim és félelmeim voltak, de ennek a belső
parancsnak engedelmeskedve szinte rávettem magam, hogy csak haladjak előre és

-9-
kövessem, bárhogy is, az alkotó energiát. Tekintve, hogy amúgy is volt természetes
adottságom világos gondolkodásra és írásra, magam is vonzódtam a könyv
megírásához, elég jó volt hozzá a szakmai hátterem, hajlandó voltam bizonyos
kockázatot is vállalni, és így a mindenség (universe) ki tudott választani
csatornájaként.

A terjesztési folyamat eléggé hasonló volt. Barátaim, Marc Allen, Jon Bernoff és
jómagam, igazán keveset tudtunk az üzletelésről, vagy magáról a könyvterjesztésről,
és egyáltalán nem volt pénzünk sem, ezzel szemben erősen élt bennünk a vágy, hogy
elkészüljön a könyvünk és "muzsikáljunk". Mivel megérzéseimben erősen bíztunk, és
nagyon meg akartuk oldani az általunk diktált feladatokat, egyszercsak
rádöbbentünk, hogy lépésről-lépésre haladva vezetett bennünket valami, hogy
kivitelezzük, amit akartunk. Sok hibát követtünk el munkánk során (leginkább
olyankor, amikor nem hallgattunk belső intuíciónkra), a hibák némelyike igen
fájdalmas volt és rendkívül költséges is, de ma már túljutva a csodán, s azoknak
köszönhetően, sikeres kiadó vállalatot mondhatunk magunkénak (Whatever
Publishing, Inc.), és egy okmánytárt (Rising Sun Records) is.

Maga a Creative Visualization c. könyv olyan nagy sikert aratott, amelyet még
legmerészebb álmaimban sem képzeltem a könyv írása idején. Annak ellenére, hogy
semmiféle különleges eszközt nem használtunk fel a terjesztésre (leginkább
egymástól hallottak a vevők a könyvről), az első kiadás egyből félmillió példányban
kelt el. Továbbmenve, a könyvet több más nyelvre is lefordították. Rengeteg levelet
kaptam a világ különböző tájairól, ugyanígy telefonhívásokat is, mert az olvasók
mind azt kívánták közölni, hogy a könyv segítette őket életük megváltoztatásában.
Mindez, be kell vallanom, egyfajta kielégülést, örömet okozott nekem, annál is
inkább, mert tudtam, hogy az egész az univerzum akciójának eredménye. Úgy
éreztem magam, mint a büszke anya, aki megelégedéssel figyeli gyermeke életútját és
érvényesülését, miközben tudom, hogy az enyém, de mégsem csak az enyém. A
könyv általam jött létre, segítettem a megszületésében, és amint létrejött, egy olyan
létező valamivé vált, amelynek megvannak a sajátosságai, a rendeltetése és saját
kapcsolata a teremtő erőhöz.

Behódolás az univerzumnak

Amikor elmélyedtem az alkotó vizualizáció technikáiban, és azt tapasztaltam, hogy

ezek valóban működnek, eredményt hoznak, csodálat lett úrrá rajtam, mivel azonnal
éreztem, hogy ezeknek a technikáknak a segítségével bármit, amit életemben óhajtok,
meg tudok valósítani. Mámorossá váltam az érzéstől, hogy mindent elérhetek, amit
óhajtok! Igen nagy lépés volt ez a felismerés számomra, mivel megszüntette korábbi,

- 10 -
gyakorlatilag erőtlen magatartásomat, mármint azt, hogy az élet olyan folyamat,
amelybe beleszülettem, és hogy annak folyamán minden történésben csak annyi
szerepem van, hogy a tőlem telhető legjobban cselekedjek. Mint látható, ez
alapvetően az áldozat felfogása, másként szólva, kötelességemnek éreztem, hogy
erőmet mások megsegítésére, illetve a rajtam kívül álló dolgok megvalósítására
fordítsam. Mihelyt az alkotó vizualizációval gyakorlatban és sikeresen
megismerkedtem, rájöttem, hogy az e r ő önmagamban tárható fel, és hogy ezzel az
erővel olyanná alakíthatom az életemet, amilyenné akarom. Ez hatalmas energiát
kölcsönzött, és szabadságérzetet keltett bennem.

Amint megismertem saját reális valóm feltárásának útját, fokozatosan azt is

realizáltam, hogy ez az alkotó erő - amelyet határozottan éreztem - valahonnan
máshonnan származik, mint saját egyéniségemből/egómból. Valamilyen oknál fogva
néhány dolog, amit végre akartam hajtani, nem valósult meg, és akármennyire is
igyekeztem, sehogy sem sikerült. Egyéb dolgok viszont csodálatosan, erőlködés
nélkül a helyükre kerültek, mintha valami láthatatlan erő, hatalom rendelte volna
úgy azokat. Néha a jövendőnek ismerete világosodott meg bennem, ezeket a jövendő
vízióinak fogom fel, s ezek a víziók rendkívül helytállóak és fontosak voltak, és úgy
tűnt, hogy ezek valahonnan egy, a bennem rejtőző forrásból származnak. Egyre
jobban kezdett izgatni, hogy felfedezzem: mi ez a belső forrás egyáltalán, és hogyan
működik? Ráébredtem, hogy "az" (magasabbrendű önmagam) úgy látszik, sokkal
többet tud egy sor dologról, mint saját magam. Meg kellett értenem, hogy bölcs
dolog lesz belső "vezérlés"-emre odafigyelni és megpróbálni ezt a vezérlést követni...
Valahányszor ezt tettem, ma már úgy látom, nem tettem rosszul.

Végül is teljesen értelmetlennek találtam életem saját magam által való irányítását.
Azt, hogy az ügyek úgy történjenek, ahogyan azt én előre kigondolom. Elkezdtem
rábízni magam az univerzumra és "azt kitalálni", hogy az miként akarja irányítani
tetteimet. Rájöttem, hogy - legalábbis hosszú távon - ez nem is túl nehéz feladat. Az
univerzum, úgy látszik, mindig azt akarja, hogy tegyem, amit magam is akarok, de
ismeri annak a módját, hogy az éppen adott kérdést jobban oldjam meg, mint a
magam tudása szerint tenném, s erre vezérel. A hangsúlyt a gondolkodás
különbségére kell helyezni. Ahelyett, hogy eltervezzem előre, amit tenni kívánok, mi
azzal a célom, és megpróbáljam irányítani az ügyeim folytatását, bevezettem azt a
gyakorlatot, hogy ráhangolódjak, de igazán fogékonyan az intuícióra, s úgy
cselekedjem, amit az utóbbi "mondott", még akkor is, ha nem értettem mindig az
okát, amiért eredeti elképzelésemhez képest másként kellett valamit megtennem.
Olyan ez az érzés, hogy az ember félreteszi saját akaratát, behódol, és hagyja, hogy a
magasabbrendű legyen a felelős.

Az időtájt jöttem össze egy Shirley Luthman nevű asszonnyal, aki azután a
legfontosabb tanárommá vált. Shirley egy hetenként nála gyülekező csoportot
vezetett. A foglalkozásokra magam is öt éven keresztül nagyon hűségesen eljártam.

- 11 -
Rengeteget tanultam tőle az önakarat kiiktatása és a "behódolás" tárgyköréből, s
végül az univerzum tudatos csatornájává váltam. Az Élj a fényben című könyvem
több ötletét is ő inspirálta: például azt, hogy egy személyben mint nő és férfi létezzek
együtt. Nagyon hálás vagyok neki mindenért, amit tőle tanultam. Ő is írt egy
könyvet, a "Collection"-t (Gyűjtemény), amelyet a Mehitabel cég adott ki, címük:
Tiburon, P.O. Box 151. California 94920. Azért jegyeztem ezt ide, mert lehetnek
olvasóim között olyanok, akik szeretnének problémáikkal hozzá fordulni, vagy a
könyvet elolvasni.

Önbizalom

A Shirley mellett eltöltött néhány év után szembekerültem a sokak által jól ismert
problémával: hogyan szabaduljak meg (hit)oktatómtól? Szerettem és tiszteltem
Shirleyt, és amit tőle tanultam, az szinte felbecsülhetetlen. Így rettentően nehéznek
tűnt odaállni elé és megmondani, hogy elérkezett az az idő, amikor már nem tudok
hozzá fordulni többé magyarázatokért.

Amint megtanultam csatornává válásom folyamatát, és tudásomban biztossá

váltam, Shirley olyan tükörré vált számomra, amelyben belső női énemet
szemlélhettem. Bizonyos értelemben Ő metafizikailag anyám volt, aki támogatást és
biztonságot jelentett számomra, mindaddig, amíg magamban fel nem építettem
teljesen az önbizalmat, tudatosságot.

Végül is belső vezérlésem azt tanácsolta, hogy fejezzem be a támaszkeresést.

Elérkezett tehát annak az ideje, hogy teljesen megbízzak saját csatorna-voltomban.
Egyidejűleg ijesztő és felszabadító volt realizálnom, hogy saját ösvényem van és
senki nem jár előttem útmutatóként. Életem minden napja egy-egy kaland, a
felfedezés útjának percről-percre való sorozata, s ebben egyedüli vezetőm maga az
univerzum.

Élj a fényben

Amióta megírtam az "Alkotó vizualizáció"-t, igen sokan kérték, hogy írjak egy
másik könyvet is. Az Alkotó vizualizáció kiadását követő kb. két év múlva, magam is
erős indíttatást éreztem, szinte kényszert, könyv írására. Egy szép napon erdőbeli
sétám közben meglehetősen tanácstalanul gondolkoztam új könyvem címén. Egyszer
csak az ösvényhez közeli, egyik facsoportra lettem figyelmes, melynek ágai között

- 12 -
élesen áthatolt a napfény és a zöld faleveleket ragyogóan megvilágította. Csodálatos
volt, és amint ott álltam rácsodálkozva, a "Living in the Light" (Élj a fényben) szavak
jutottak eszembe. Rögtön tudtam, hogy ezt nem magam gondoltam ki, hanem, hogy
ezt "felfogtam". Hogy továbbmenjek, azt is határozottan éreztem, hogy nincs
választási lehetőségem... Nekem utasításra ezt a címet kellett alkalmaznom! Erősen
ihletettnek éreztem magam, azonnal elkezdtem lejegyezni néhány gondolatomat, s
elmondtam az embereknek, hogy már dolgozom az újabb könyvemen. A kiadóm
megterveztette a borítólapot, és hozzákezdett a könyv megjelenésének
beharangozásához.

Ámde egy idő eltelte után azon kaptam magam, hogy semmit sem írtam még.
Folyton arra gondoltam, hogy írok, de nem tettem. Igazság szerint be kell vallanom,
egyszerűen nem éreztem elég energiát, hogy tényleg leüljek és írjak, és nem volt
annyi gondolatom, amennyi kellett volna ahhoz, hogy hozzáfogjak. Abban az
időszakban életemet a filozófia egyik nagy kérdése kötötte le, pontosabban az a tétel,
hogy nem törvényszerű az, hogy az élet küzdelem. Tudtam, hogy amikor eljön az
ideje, úgyis egyszerűen hozzáfogok az íráshoz. Ezt nem akartam addig csinálni, amíg
megterhelésnek éreztem, meg voltam győződve arról, hogy amint elegendő energiám
lesz, elérkezik a pillanat, amikor képtelen leszek nem írni.

Néhány év elmúlt közben, és én sok egyéb ügybe is belebonyolódtam. Ha az

emberek kérdeztek, megnyugtattam őket, hogy jól haladok. Titokban néha azt
éreztem, hogy inkább kétséges, vajon elérkezik-e az írás kényszerítő pillanata, s ezt
az érzést tudomásul kellett vennem. De máskor még mindig az ellenkezőjét is
éreztem.

A könyv megírása egy kicsit olyan volt, mint a terhesség a leendő anyának.
Határozottan éreztem, hogy bensőmben valami formálódik és növekszik, tudtam,
hogy valamit létrehozok, bár kívülről nézve ennek semmi látható jele nem volt. A
babának meg kell születnie, ha már teljesen kifejlődött és érett.

S az idő elérkezett. A könyv szövege szinte magától került papírra, s az írás, amelyet
Laurellel közösen csináltunk, kifejezetten felajzott, viszonylag kevés erőfeszítést
igényelt. Annak ellenére, hogy számtalan egyéb témával is foglalkoztam egyidejűleg,
itt-ott mindig találtam időt az írásra.

Azoknak, akik kérték ennek a könyvnek a megírását, csak annyit mondok most:
köszönöm nekik a bátorítást. És mindenkinek, aki olvassa azt kívánom: "a könyv
olvasása legalább olyan élvezetet okozzon számukra, mint amilyent én éreztem,
amikor megírtam..."

Szeretettel
Shakti

- 13 -
 I. AZ ELVEK

AZ ÉLET ÚJ FORMÁJA

Izgalmakkal teli és rohamosan fejlődő időszakban élünk mindannyian. Tudatunk

legmélyén radikális lelki változásokon megyünk keresztül. Világviszonylatban -
legalábbis én úgy hiszem - olyan kihívással nézünk szembe, hogy jelenlegi
életformánkon, gondolkodásmódunkon gyökeresen változtatnunk kell és teljesen új
életformára kell áttérnünk. Tény, hogy a régi világot leromboljuk és helyette
folyamatosan újat építünk fel.

A régi világ központjában rajtunk kívül álló dolgok voltak - miután elvesztettük
alapvető lelki kapcsolatainkat, az vált hitünkké, hogy kizárólag az anyagi világ
létezik. Így megérzéseinket már elveszítve, lelkileg üresen, magunkra maradottan,
szüntelenül arra törekszünk, hogy a boldogságot, az önkifejezésünket rajtunk kívül
álló dolgokban találjuk meg, és ezeket én "külső dolgok"-nak nevezem. Ilyesmiben
mint a pénz, anyagi javak, összeköttetések, munka, hírnév, jótettek, élvezeti cikkek,
kábítószerek stb.

Az új világ akkor épül fel majd, ha az univerzum magasabb rendű erőivel szemben
nyitottá válunk és tudatosan hagyjuk, hogy ezek az erők, az alkotó energia áthasson
bennünket. Meg kell azt is tanulnunk, hogy saját valónkat mi magunk építjük és
vállalnunk kell a felelősséget, hogy meg is tesszük. Minden változás belül kezdődik,
de amint több és több személy megváltozik, úgy a tömeg tudatossági szintje is
fokozatosan ennek megfelelően formálódik újra.

Érzékelem, hogy a tudat gyökeres változásának folyamata már elkezdődött, hiszen

észrevehetően történnek változások bennem, szűk környezetemben, az egész
társadalomban. Ezt igazolják azok a levelek, telefonok, szóbeli vélemények,
amelyeket olyan emberek ezreitől kapok, akikkel együtt dolgozom a világ minden
táján.

Az "Élj a fényben" című könyvem erről a tudati átalakulásról szól, amely minden
egyénben és a világban végbemegy majd. A könyvben mindvégig két olyan
meghatározást alkalmazok, amelyek nem minden olvasó számára jelenthetik azt,
amit én értek alattuk. Ezek: a régi világ és az új világ. Szükségét érzem tehát, hogy
pontosan megfogalmazzam jelentésüket. A régi világ kifejezés alatt azt az életmódot
értem, amelyet még ma is folytatunk, de azzal fokozatosan felhagyva új életmód
kialakításán fáradozunk.

Sokak szemében a jelenlegi időszak aggasztóan kilátástalannak tűnik, mivel a

- 14 -
világban uralkodó viszonyok, de egyéni életünk körülményei is egyre romlanak.
Mintha minden, ami eddig jól működött, felmondta volna a szolgálatot. Hiszek
abban, hogy a dolgok folyamatosan szétesőben vannak és ez a folyamat egyre
erősebb, de ezt nem tekintem csupán negatívumnak. Csak addig okoz mindez
zavarokat, felfordulást, amíg görcsösen ragaszkodunk régi életmódunkhoz és
konokul a régi sémákat követjük, ahelyett, hogy nyitott szemmel figyelnénk azokat a
mélyreható változásokat, amelyek körülöttünk történnek.

Bárhogy is van, ezek a változások - amilyenekről még csak álmodni sem mertünk
volna korábban - jótékonyak. Az az igazság, hogy a régi életmód, amely
évszázadokig létezett, nem működőképes. Ez az életforma soha sem töltött el
bennünket mély megelégedéssel, nem elégített ki bennünket és nem hozta meg
nekünk azt az örömet, amelyre szüntelenül vágytunk. Természetesen néhányan
meglehetősen jól éltek (bár szerintem leginkább lehangolóan és tartalmatlanul). A
régi világ legboldogabbjai sem hasonlíthatók azokhoz, akik számára az új világban a
tudatosság magasabb szintjének elérése válik lehetővé.

Tegyük fel, hogy egész életünkben iskolában vagyunk, ahol mindenben éppen az
ellenkezőjét tanítják, mint ahogyan az univerzum működik. Megpróbálunk a
tanultak szerint cselekedni, talán sikereinknek is örülhetünk bizonyos mértékig, de
legtöbben úgy éreznék, hogy a dolgok soha nem a remélt módon érnek véget.
Tapasztaljuk, hogy nem születnek tökéletes kapcsolatok, vagy ha mégis, hamarosan
elmérgesednek, megszűnnek. Rettegünk attól, hogy a szükségesnél mindig kevesebb
a pénzünk, így soha nem tölt el bennünket a biztonság és még kevésbé a bőség
érzete. Nem kapunk elismerést, megbecsülést és hiába kapaszkodunk a boldogság
felé. De ha mégis sikerül teljesítenünk vágyaink egy részét, nem örülünk sokáig, mert
gyanakodni kezdünk, hogy lennie kell még ennél is jobbnak, többnek. Mindenesetre
léteznek merev és néha rejtélyes régi sémák, vannak az életnek olyan rétegei,
amelyekre sosem derül fény.

Így az új világ megteremtéséhez vezető úton első feladatunk annak felismerése,

hogy az élet nem feltétlenül tanított meg bennünket arra, hogyan éljünk valójában.
Vissza tehát az óvodába, és ismerjük meg a régi életmód ellentétét, s tapasztalni
fogjuk, hogy az életszemléletünk is megváltozik. Lehet, hogy ez nem lesz túl
egyszerű, sok időnket veszi el, és szükségünk lesz egy kis bátorságra, meg
határozottságra is. Legyünk türelmesek magunkkal szemben, ne felejtsük el, hogy
merész vállalkozásba fogtunk.

Mint a kisgyerek, aki folyton elesik, miközben járni tanul, mi is botladozva

próbálunk közlekedni az új világban. Sok-sok hibát fogunk elkövetni tanulás közben
és gyakran azt is érezhetjük, hogy ügyetlenek, buták, riadtak vagyunk és már nem
bízunk magunkban. De nem haragudhatunk egy kisgyerekre, amikor elesik (ha
mégis megharagszunk, talán soha nem tanul meg járni), így nem szabad magunkat

- 15 -
állandóan bírálni, ha azonnal nem tudunk úgy élni, vagy nem tudjuk kifejezni
magunkat, ahogy szeretnénk.

Mi éppen csak most tanuljuk a mindenség igaz törvényei szerinti életet. Az

univerzum rendjéhez hangolódó élet igazi elevenséget, örömöt, erőt, szeretetet,
szerelmet, bőséget jelent. Bár a régi világgal való szakítás nehéz, akkor is megéri,
hogy megtegyük, még ha keményen meg is kell küzdenünk az új világba való
bejutásért.

Meditáció

Ülj vagy feküdj le, lazítsd el magad, hunyd be a szemed és lélegezz mélyeket.
Kilégzéskor gondolj arra, hogy mindent kifújsz magadból, ami számodra nem
kívánatos. Lazán, erőlködés nélkül minden csalódottságodat, félelmedet,
fáradtságodat engedd kioldódni magadból. Eljön az ideje, amikor meg tudsz
szabadulni régi életmódodtól, mindattól, ami rosszul szolgál téged. Képzeld el, hogy
régi sémáid és a céljaidat gátló tényezők elhagyják testedet, minden egyes
lélegzéskor. Minden kilégzéskor apránként lazítod régi kötelékeidet, és ezáltal egyre
több teret adsz magadban az új számára.

Amikor már néhány perce csinálod ezt a gyakorlatot, képzeletben gondolj arra,
hogy minden egyes belégzéskor a legfőbb életenergiát - az univerzum lét-energiáját -
szívod magadba. Ebben a lét-energiában minden, amire szükséged van, vagy amit
kívánsz, benne van: szeretet, szerelem, erő, egészség, szépség, akaraterő, bőség.
Szívd be minden lélegzetvétellel! Képzelj egy olyan új világot, amely fel fog épülni,
vagy már éppen épül is, s fogékonysággal, elevenséggel, vitalitással és energiával tölt
el téged. Nyugodtan hitesd el magaddal, hogy életed máris olyan, amilyennek
magad is szeretnéd. Képzeld azt, hogy ez az új élet máris létezik, és ízlelgesd! Hagyd
eltűnni a régit és élj az újban.

A meditáció végeztekor óvatosan nyisd ki a szemed és menj vissza a szobádba.

Figyeld, hogy meg tudod-e őrizni magadban az újfajta látásmódot. Ne felejtsd el,
hogy egy folyamatban vagy, amelynek köszönhetően új élet épül fel számodra.

- 16 -
 A BENNÜNK LÉVŐ MAGASABB RENDŰ ERŐ

Az új világban remélt élet megalapozásakor meg kell érteni, hogy létezik magasabb
rendű értelem, alkotóerő, energia az univerzumban, amely forrása is, alkotórésze is
minden létező dolognak. Mai kultúránkban számtalan kifejezést és elképzelést
használunk ennek az erőnek a megnevezésére, körülírására. Lássunk néhányat
közülük:

Isten - Univerzum - Forrás

Lélek - Felsőbb én - Kozmikus tudás

Magasabb rendű erő - Nagy Én - Belső Vezérlés

Fény - Erő - Krisztus-tudat

Ezek a terminológiák olyan tapasztalatot, vagy tudást próbálnak kifejezni, amit

nagyon nehéz szavakba, vagy racionális rendszerbe foglalni. Mindannyian
magunkon tapasztaljuk ezt; annak megfogalmazására, amit érzünk, csupán címkék a
kiválasztott szavak, amelyek közül igyekszünk megtalálni a legmegfelelőbbet.

Nagyon ritkán használom az Isten szót; ugyanis számtalan helytelen értelmezése

van. Az emberek gyakran összekapcsolják Isten nevét korábbi vallásos
neveltetésükkel, amely azóta már nem gyakorol rájuk semmiféle hatást. Mások úgy
értelmezik Istent, mint a rajtuk kívül álló "valakit" vagy "valamit", megint mások
mint "az öregembert a mennyekben, hosszú fehér szakállal".

Jobban szeretem a magasabb rendű erő, az univerzum, a lélek, a felsőbb én vagy a

fény megnevezéseket. Ebben a könyvben ezeket fogom felváltva alkalmazni arra a
fölöttünk álló értelemre és erőre, ami bennünk lakozik. Ha ezek bármelyikét az
olvasó nem találja kifejezőnek, bátran válasszon helyette másikat.

Életem első húsz évében nem hittem semmiféle magasabbrendűségben, nem is

tapasztaltam meglétét. Megjártam a kételkedés és a hitetlenség különféle stációit,
amíg megerősödött bizalmam, hitem az univerzum magasabb rendű erejében, amely
bennem és másban, sőt minden létezőben benne van. Semmit sem hittem el vakon,
így valahogyan magamnak kellett kipróbálnom mindent, saját tapasztalataimon
keresztül. Amint ráébredtem, hogy az univerzum magasabb rendű ereje az, amiben
fenntartás nélkül hihetek és annak elvei szerint kezdtem élni, rögtön éreztem, az
életem megváltozott. Remekül éreztem magam.

- 17 -
 Akik mindig is vallásosak voltak, azoknak van mire építeniük. De azok, akik - mint
én - sosem voltak hívők, nagyon remélem, támogatást kapnak szavaimtól, s egyben
bátorítást is, hogy találják meg önmagukban ezt a belső kapcsolatot.

Az univerzumnak van személyes és személytelen arculata: minél erősebben hittem

benne, minél nyugodtabban bíztam rá magam, éreztem, úgy vált fokról-fokra
személyesebbé a kapcsolatom ezzel a magasabb rendű erővel. Éreztem magamban a
jelenlétét, azt, hogy vezet engem, hogy szeret, tanít és bátorít. Ebben a szó szerinti
értelmezésben az univerzum tanár vagy vezető, barát, anya, apa, szerető, alkotó
géniusz, képzeletbeli isten-anya vagy akár a Mikulás. Másként szólva: bármi, amire
szükségem van, bármi, amit akarok, teljesülhet a belső kapcsolat által. Azóta nagyon
ritkán érzem magam igazán magányosnak. Tény, hogy általában éppen a fizikai
egyedüllét időszakaiban kerülök a legszorosabb kapcsolatba az univerzummal.
Érzem állandó vezérlő jelenlétét, amellyel irányít, mit tegyek legközelebb. Megtanít
arra is, hogyan tegyem meg a következő lépést a magam útján. Ilyenkor fénnyel
töltődöm fel.

Meditáció

Ülj vagy feküdj le, helyezd magad kényelembe. Hunyd be a szemed és végy néhány
mély lélegzetet. Minden kilégzéskor lazíts testtartásodon. S ekkor végy újra néhány
mély lélegzetet és minden kilégzéskor próbáld meg kikapcsolni gondolataidat is.
Hagyd hogy elússzanak, hagyd szertefoszlani őket, ne ragaszkodj egyikhez sem.
Semmire se összpontosíts. Tudatodat engedd lemerülni a mélybe.

Képzeld azt, hogy valami fölötted álló erő tölt el és vesz körül. Ez valami szeretetre
méltó, erős és bölcs. Ez nevel, oktat téged, vigyáz rád, gondoskodik rólad és irányít.
Ugyanakkor nagyon könnyed, vidám és játékos kedvű. Amint megismered és bízol
benne, életedet izgalmassá és mulatságossá teszi.

Olyan élményben lehet részed, amely ennek a magasabbrendűnek a jelenlétéről

tanúskodik. Ha netán nem látsz, vagy nem érzel semmit, akkor is bízvást elhiheted,
hogy figyel rád.

Lazíts ismét, és élvezd azt, hogy az univerzum gondoskodik rólad. Mondd

magadban, vagy akár hangosan a következőt: érzem az univerzum jelenlétét az
életemben és bízom benne.

- 18 -
 AZ INTUÍCIÓ

Ha elfogadjuk az univerzum magasabb rendű erejét, azt kérdezzük: "hogyan

kerülhetünk kapcsolatba ezzel az erővel, hogyan férkőzhetünk hozzá". Mert ha létezik ez a
felsőbb bölcsesség, úgy abból merítve meg kell találnunk az útjelzőket, amelyek a
helyes irányt mutatják zaklatott világunkban. Ennek realitása néhány éve kezdett
fölsejleni bennem, és megkezdtem utazásomat a fény felé. Azóta rájöttem, hogy
rejtett képességeink felszínre kerülnek, ha megérzéseinkre hallgatunk. Intuícióink
képesek közvetlen kapcsolatot teremteni az univerzum magasabb rendű erejével,
rábízhatjuk magunkat, és engedjük, hogy vezessen bennünket.

Ezen a ponton szembe találjuk magunkat azzal az életmóddal, amit a régi világban
sajátítottunk el. A nyugati civilizációban a racionális, logikus dolgokat tanultuk meg
tisztelni, sőt imádni, és elhanyagoltuk, alábecsültük vagy elutasítottuk a
megérzéseket. Elismerjük az állatoknak azt a képességét, amellyel "megértenek"
bonyolult jelenségeket is, s azt mondjuk: ez az ösztön. Vagy azt: misztérium, amire
nincs logikus magyarázat, így hát elintézzük egy vállrándítással, olyan jelenségnek
fogjuk fel, ami alsórendű a csodálatos emberi képességekhez képest.

Kultúránk egész értékrendszere arra a hiedelemre épül, hogy az ésszerűség

mindenekfölött való, azaz, hogy ez az alapja a megdönthetetlen, abszolút igazságnak.
A nyugati tudomány hagyományai váltak vallásunkká. Fiatal korunk óta csak arra
tanítanak bennünket, hogy legyünk ésszerűek, logikusak és következetesek; kerüljük
az érzelmektől és indulatoktól vezérelt viselkedést, érzéseinket ne mutassuk ki,
nyomjuk el. Legjobb esetben az érzéseket és megérzéseket nevetséges, gyengeséget
sejtő, zavarba ejtő dolgoknak tarthatjuk, vagy rosszabb esetben úgy véljük, hogy
veszélyeztetik a civilizált társadalom egész rendszerét.

Vallási intézményeink sem oszlatták el a megérzések és irracionalitások iránt táplált

gyanakvást. A valaha a minden létezőben jelen lévő, alkotó univerzumban való hitre
alapozott egyházak ma mást tartanak fontosnak. Inkább híveiket igyekeznek
kordában tartani olyan törvények megalkotásával, amelyek végső célja az, hogy
megóvják az embereket irracionális és eredendően "bűnös" természetüktől. Számos
pszichológiai elmélet szerint is felügyeletre szorulnak az ösztönök által irányított
emberek, mivel veszélyesek lehetnek. Ebből a nézőpontból következik az, miszerint
csakis racionális énünk képes ezt a misztikus erőt okosan felhasználni és megfelelő
módon élni vele.

A fejletlen társadalmakban az élet mibenlétére a megérzések világából merítenek

magyarázatot. Mindennapjaik legapróbb cselekedeteit is az alkotóerő irányítja,
amelyhez ösztönösen vonzódnak. Szerencsére technikai fejletlenségük eleve kizárta
annak lehetőségét, hogy utolérjék a modern civilizációt.

- 19 -
 Hadd említsek két példát ezzel kapcsolatosan. Az amerikai lakosság többsége a
bennszülött indiánok és a behurcolt afrikaiak leszármazottja. Mindkét ősi
kultúrcsoport régen beolvadt a modern amerikai kultúrába, éppen mert képviselői
kapcsolatba kerültek a nyugati civilizációval. Legújabban azonban nagy érdeklődés
és őszinte tisztelet tapasztalható e régi kultúrák iránt. Szerintem az afrikai etnikum
tett legtöbbet azért, hogy kulturális hagyományait ápolja. Talán azért, mert
erőszakkal hurcolták be az amerikai kontinensre, de mégis megőrizte lelkierejét.

Az emberi fejlődést nyomon követve úgy tűnik, hogy az értelem növekedésével

fordított arányban vesztettünk mind többet az intuíciók iránti eredendő
fogékonyságunkból. Megkíséreltük ezt a "sötét erőt" megzabolázni úgy, hogy
ellentmondást nem tűrő törvények rendszerével meghatároztuk a jót, a rosszat, a
helyeset, a helytelent. Igazolva láttuk a kategorikus szabályokat - ezzel az így
kialakuló életforma helyességét - és elítéltünk mindent és mindenkit, akár egyéni
érzelmi válságról, akár a társadalom betegségeiről volt szó, mint például:
kábítószerszedés, alkoholizmus, bűnözés, erőszak és háborúk.

Azonban, mihelyt elfogadjuk a bennünk az intuíció által átáramló, s az

univerzumból fakadó magasabb rendű erő létezését, rögtön világossá válik, hogy
személyes problémáinkat és a világ bajait éppen az okozza, hogy nem követjük belső
megérzéseinket. Minél kevésbé bízunk ezekben, és elnyomjuk magunkban, végül
annál nagyobb erővel és torzulva törnek elő belőlünk. Másként szólva: az említett
jelenségek nem azt bizonyítják, hogy természetünk vad és fékezhetetlen, hanem
sokkal inkább azt, hogy elnyomjuk magunkban a fogékony, érző fényt.

Józan agyunk úgy működik, mint a számítógép: feldolgozza a betáplált adatokat és

ezek alapján kiszámítja az eredményt. Ámde a józan gondolkodás véges, csak azzal
képes "számolni", amit közvetlenül beletáplálnak. Úgy is fogalmazhatunk, hogy
minden ember agya azon közvetlen tapasztalatok alapján működik, amelyeket maga
az egyén szerzett élete folyamán.

Ezzel szemben az intuíciókat is figyelembe vevő agy - úgy tűnik - végtelen számú
információhoz juthat. Az ilyen agy, mintha képes lenne rést találni a tudás és a
bölcsesség mélyen rejtőző tárházához, az univerzumban való gondolkodáshoz is, és
ki tudja választani az információk közül azt, amire éppen szükségünk van. Annak
ellenére, hogy az időnek csak igen kis hányadában kapunk ilyen információkat és
nem is egyszerre, meg tudjuk tanulni, hogy az így, részletenként szolgáltatott
információkat megértsük, és az üzenet szerint cselekedjünk, így a tevékenység
folyamata nem szakad meg. Amint megtanuljuk, hogy bízzunk ebben az
irányításban, életünk zavartalan és könnyű lesz. Érzéseink és cselekedeteink
harmonikusan összekapcsolódnak a többi emberével.

- 20 -
 Ez ugyanolyan, mintha valamennyien egy nagy szimfonikus zenekar tagjai lennénk,
amelyet az univerzumban létező magasabb rendű értelem vezényel. Ha nem
figyelünk a karmesterre és nem törődünk azzal, hogy a zenekar többi tagja mit
játszik, akkor teljes a káosz. Ha a saját szólamunkat csak a körülöttünk levőkkel
hangoljuk össze, sosem lesz harmónia, hiszen túl sok a hangszercsoport és azokon
belül túl sok zenész van, s mindenki másként játszik. Elménk képtelen oly sok adatot
befogadni, feldolgozni és még azt is eldönteni, hogy az adott pillanatban melyik
szólam szerint zenéljen. Ámde, ha a karmesterre figyelünk és valóban követjük őt,
élvezni fogjuk saját játékunkat - amit mindenki hallgat és értékel -, egyúttal átéljük a
harmonikus egészhez tartozás élményét.

Ha ezt a hasonlatot az életünkre hozzuk példaként, feltűnik, hogy a karmester

jelenlétét sohasem érzékeltük. Lehetőségeinkhez képest a legjobbak voltunk és ennek
megfelelően éltünk, értelmünket csak arra használtuk, hogy megértsük életünket,
hogy dolgaink a lehető legjobban alakuljanak. Ha őszinték akarunk lenni
önmagunkhoz, készségesen el kell ismernünk, hogy nem "muzsikálunk szépen",
csupán racionális gondolkodásmódunk vezényletével. A disszonancia és a káosz,
mind személyes életünkben, mind a világban elég nyilvánvalóan arra utal, hogy
lehetetlen így élnünk.

Ha "ráhangolódunk" a megérzésre és hagyjuk, hogy életünk vezető erejévé váljék, a

karmester mint a zenekar vezetője elfoglalja az őt megillető helyet. Ám azért szó
sincs arról, hogy egyéni szabadságunkat elvesztettük, feladtuk volna, sőt, olyan
támogatásban részesülünk, amilyenre szükségünk van ahhoz, hogy valóban
kifejezzük önmagunkat, s élvezni fogjuk, hogy részei lehetünk egy nagy alkotó
folyamatnak.

Nem teljesen értem magam sem, hogy az intuíció hogyan működhet ilyen
bámulatos módon, de határozottan tudom - közvetlen tapasztalat és megfigyelés,
valamint annak a sok embernek a visszajelzése alapján, akikkel együtt dolgozom,
vagy dolgoztam -, hogy igenis működik. És érzem, hogy minél jobban hiszek benne,
s követem ezt a belső "hangot", annál inkább válik életem egyszerűbbé, teljesebbé és
izgalmasabbá.

Meditáció

Ülj vagy feküdj le, helyezkedj el kényelmesen. Hunyd be a szemed és lazíts. Végy
néhány mély lélegzetet, lazítsd még tovább testedet, minden egyes lélegzetvételkor.
Lazítsd el elmédet és gondolataidat engedd csapongani, de ne ragaszkodj egyikhez
sem. Képzeld azt, hogy agyad nyugodt, mint egy csendes tó.

- 21 -
 Most irányítsd tudatodat tested egy mélyen belül elhelyezkedő részére, a gyomrod
tájára, vagy a hasi idegközpontodra. Ez testednek legérzékenyebben reagáló pontja.
Ez az a fizikai hely, ahol legegyszerűbben kapcsolatot teremthetsz megérzéseiddel.

Képzeld azt, hogy egy bölcs lény él ott benn. Gondolhatsz arra is, hogyan néz ki, de
az is elég, ha csak érzed a jelenlétét. Ez a bölcs lény valójában a saját részed, intuitív
önmagad. Kapcsolatot teremthesz vele, halkan beszélve hozzá, megkérheted
valamire, vagy feltehetsz kérdéseket neki. Ezt követően lazíts, ne nagyon törődj
agyaddal, és légy nyitott a válaszok befogadására. A válaszok szavak, vagy érzések,
képzetek alakjában érkezhetnek, általában rendkívül egyszerűek, az éppen adott
pillanatra vonatkoznak (nem a múltra vagy a jövőre). Ha nem kapsz azonnal választ,
hagyd csak, hogy menjen tovább az életed. A válasz később fog megérkezni, lehet,
hogy egy belső érzés, vagy ötlet formájában, lehet, hogy kívülről egy személy révén,
egy könyv olvasásakor, valamilyen esemény kapcsán, vagy bármi más módon.
Például megkérdezheted: mi az, amit itt tudnom kell? Mit kell tennem ebben a
helyzetben?

Bízz abban az érzésben, amit érzékelni fogsz és cselekedj annak megfelelően. Ha az

valóban az intuíciód volt, meglátod, fokozott elevenséget és erőt kelt benned, több
lehetőség kezd feltárulni előtted. Ha a válasz nem tűnik helyesnek, akkor lehet, hogy
nem igazán a megérzéseid szerint cselekedtél, hanem valami más hang sugallatára.
Ismételd meg a dolgot és tisztázd.

Az intuíció meghallásához, majd az annak megfelelő cselekvéshez gyakorlat

szükséges. Minél többször csinálod, annál egyszerűbbé válik. Végül is tudni fogod a
módját, hogy hogyan teremts kapcsolatot vele, hogyan tegyél fel magadnak
kérdéseket és azt is, hogy abban a belső "bölcs lényben" hihetetlen energia- és erőforrás
van, s mindig hajlandó arra, hogy válaszoljon kérdéseidre és vezessen. Amint nő
hajlandóságod a belső intuitív vezetés iránt, úgy nő majd önbizalmad és
határozottságod, és tudni fogod, hogy mit kell tenned, akármilyen helyzet adódjék is.
Intuíciós erőd mindig rendelkezésedre áll, amikor szükséged van rá. Nyitottá válik
számodra, amint hajlandó vagy megbízni benne.

- 22 -
 AZ ALKOTÁS SODRÁSÁBA VALÓ BECSATLAKOZÁS

Ha az ember képes meghallani s követni megérzéseit, a belső hangot, máris

megteremtette a kapcsolatot az univerzum magasabb rendű erejével és annak
"csatornájává" válik. Ha szabadjára engedjük alkotóenergiánkat, a magasabb rendű
erő áthat bennünket. Amint ez megtörténik, úgy érzi az ember, hogy különös
erőtérbe került, azt teszi, amit valóban szeretne. Érzi az univerzum alkotóerejét.

"Csatornává" válunk, - amikor a csatorna szót használom, egyáltalán nem arra a

fizikai állapotra utalok, amikor valaki (hipnotikus) transzba esik és így válik
csatornává, közvetítőjévé valakinek vagy valaminek. Az ilyen közvetítéshez minden
esetben szükséges egy médium, aki átengedi magát egy másik lénynek, hogy az rajta
keresztül üzenjen. (Az egyik talán leghíresebb médium Jane Roberts volt, akin
keresztül Seth üzent). A csatornává válás alatt az alkotóerővel való kapcsolatot és a
legmélyebb forrásainkból fakadó alkotómunka végzését értem, és ezt a
tevékenységet a sajátunknak tudhatjuk. Ugyanis az a személy, aki közvetítővé vált,
szabadnak és önállónak érzi magát, miközben annak is tudatában van, hogy az
univerzum mindenek fölött való erejének eszközéül szolgál.

Minden alkotó géniusz valójában közvetítő volt, életművüket a magasabb rendű

erővel való kapcsolattartás eredményeként alkották meg. Igazi nagy műveket nem
teremtett az ember önmagától. A mű ötlete az univerzum sugallatára születik, és az
alkotó-közvetítő egyéniségtől függően testesül meg. Lehet valaki technikailag
nagyon jó, ám ha alkalmatlan a közvetítő szerepre, munkája sosem lesz ihletett. A jó
technikájú ember és az igazi tehetség közti különbséget világosan szemlélteti az
Amadeus című film. Salieri mesterfokon értett a zeneszerzéshez, de nem tudta,
hogyan lehet az alkotó forrással kapcsolatba kerülni, s azt "megcsapolni". Mozart - az
egyik legnagyobb csoda - olyan életművet alkotott, amely művészi-technikai
szempontból is páratlanul tökéletes. És tette ezt oly könnyedén, egyszerűen. Ezt
nevezzük spontaneitásnak. Már kora gyermekkorában megnyilatkozott páratlan
tehetsége. Biztos vagyok abban, fogalma sem volt arról, hogy valójában milyen
kivételes adottság birtokában van, és alkotási módszerét sem tudta volna átadni
senkinek sem.

Az igazi géniuszok alakját mindig misztikum és rejtély övezi, csak néhányan

rendelkeznek istenáldotta tehetséggel. Azt tapasztalhatjuk, hogy a tehetség akarattól
függetlenül van, vagy nincs. Vagy van ihletettség, vagy nincs. Ezért sok alkotó fél is
attól, hogy tehetsége semmivé válik. Nem tudja, honnan származik, éppen ezért
fogalma sincs róla, hogyan teremtse azt újjá.

A tehetséges emberek általában egyetlen területen (művészet, tudomány, üzleti élet

stb.) kamatoztatják adottságukat és fogalmuk sincs arról, hogyan emelkedjenek

- 23 -
hasonló magasságokba életük egyéb területein, ezért kiegyensúlyozatlanok. (Lásd a
"Bizalom az intuícióban" című fejezet "Intuitív emberek" részét.)

Hiszek abban, hogy mindannyian géniuszok vagyunk, persze mindenki a maga

módján. Fel fogjuk fedezni géniuszunk sajátosságait, ha nem ragaszkodunk folyton a
magunk és mások megszokott sémáihoz, vállaljuk önmagunkat és nyitottak leszünk.
Azon keresztül, hogy bízunk megérzéseinkben és azoknak megfelelően cselekszünk,
közvetítővé válhatunk életünk minden pillanatában és területén.

Amikor csatornáról beszélek, akkor egy hosszú csövet képzelek el, amelyen
keresztül energia áramlik. De mondhatnék éppen orgonasípot is, amelyen keresztül
zenei hang áramlik ki.

Ennek a csatorna-képzetnek három fontos jellegzetessége van:

1.) A csatornát belül semmi nem torlaszolja el, így az energia szabadon áramolhat
benne végig.

2.) A csatornának fizikai meghatározása van: a nyílt teret egy szerkezet veszi körül, s
ezáltal az energia ebben a szerkezetben meghatározott irányban halad. A szerkezet
nélkül az energia szabadon szétáramolna és nem venne fel semmilyen formát.

3.) A csatornának energiaforrása van, tehát valami továbbítja a csatornán az

energiát.

Egy hagyományos orgonában az energiaforrás átfújja az levegőt a nyitott sípokon, a

csatornákon. A sípok gondosan kialakított belső felülete, a tér és az üreg nagysága
eredményezi a kívánt hang megszólalását. Az összes cső egyetlen energiaforrásból
táplálkozik és a csöveken átáramló energia ennek megfelelően - eredetét tekintve -
azonos, de mivel minden cső más méretű, mindegyik más és más hangon szólal meg.

Képzeljük magunkat orgonasípnak. Nekünk is van közös energiaforrásunk (az

univerzum) és mindegyikünkön ugyanaz az alkotóenergia áramlik keresztül.
Testünk és személyiségünk az a szerkezet, amely mindegyikünk esetében sajátos
irányt határoz meg és ezért működik mindegyikünk önálló csatornaként. Rajtunk
múlik, hogy nyitva tartjuk-e csatornánkat, hogy felépítünk és gondozunk-e egy
egészséges, erős, szép testet, ha úgy tetszik személyiség-szerkezetet, amely eszközéül
szolgálhat alkotóenergiánknak. Miért is ne tudnánk megtenni, ha állandóan
ráhangolódunk (a megfelelő rezgésszámra), és ha figyeljük, hogy az energia merre
kíván haladni és vele együtt mi is arra vesszük az irányt.

A test, személyiség-szerkezet nem úgy válik erőssé, hogy bizonyos meghatározott

- 24 -
módon táplálkozik, speciális gyakorlatokat végez, valakinek a tanácsait betartja. ÚGY
VÁLIK AZZÁ, HA BÍZIK A MEGÉRZÉSEIBEN ÉS MEGTANUL ANNAK
MEGFELELŐEN CSELEKEDNI. Ha a belső hang megmondja, mit tegyünk, hogyan
gyakoroljunk, bízhatunk abban, hogy ez a sugallat megnöveli képességünket ahhoz,
hogy jó közvetítővé váljunk.

Mindannyian közvetítők vagyunk bizonyos mértékig, ha nem is tudatosan. A

következő megtörtént eset igen jó példa erre:

Egy barátnőm bement egy madárkereskedésbe, ahol gyönyörű papagájok voltak

igen méltányos áron. Mindig szeretett volna ilyen madarat, de még ezt az árat sem
tudta volna megfizetni, mivel még annyi pénze sem volt, hogy a lakbérét kifizesse.

Bánatosan kiment a kereskedésből. Megpróbálta elfelejteni, de bármennyire is

próbálkozott, nem tudta kitörölni emlékezetéből a papagájt. Nevetségesnek tűnhet az
egész, hiszen egy madárról van szó csupán. Mindenesetre két hét múltán visszatért
ugyanabba az üzletbe és a lakbérre félretett összes pénzét kifizette előlegként a
papagájért, miközben kétségbe vonta saját épelméjűségét.

A madárkereskedés felé menve érezte, hogy ha elhatározása nem helyes, úgy valaki
már megvette a madarat. Ez a gondolat annyira kényszerítő erejű volt, hogy szinte
versenyfutásban rohant az üzletbe, hogy lefizesse az előleget, mielőtt elkésne vele. A
következő napon, amikor csak úgy benézett a boltba, hogy a papagájt meglátogassa,
a tulajdonos a következő hírrel fogadta: "Jól tette, hogy tegnap idejében érkezett, mert egy
órával később jött valaki, aki azonnal megvette volna a madarat."

Később, de még ugyanazon a napon találkozott egyik ügyfelével, aki egészen

váratlanul ugyanannyi pénzt fizetett neki, amennyit ő előlegként a madárért. Amikor
hazaért, a férje közölte vele, hogy a háziasszonyuk felhívta őket, és azt mondta, hogy
a lakbérrel várhatnak pár hétig, mert ő nyaralni megy.

S ha ez nem elég bizonyíték arra, hogy a barátnőm jól tette, amikor megérzésére
hallgatva megvette a madarat, íme: a következő napon új megbízást kapott, és az
előlegből nemcsak a bérleti díjat, hanem a madár árát is teljes egészében ki tudta
fizetni. Azt mesélte, hogy megelégedéssel töltötte el ez az eset, és szeretné, ha máskor
is ilyen jó megérzései lennének. A történet ragyogó példa, hiszen bármelyikünknek
lehettek hasonló élményei. S ha pedig igaznak bizonyultak megérzéseink, bízvást
számíthatunk rájuk, ne harcoljunk ellenük, közvetítővé válunk. Ha átadjuk
magunkat a bennünk ébredő energiának, több erő képes keresztüláramlani rajtunk.

Én folyamatosan tanulom a bennem lakozó szellem követését, bármerre is kíván

vinni engem. Minden pillanatban figyelek rá, érzem magamban és hagyom, hogy
irányítson. Úgy vélem, hogy ez nagyon jó nekem. Örömöt, erőt, szeretetet, békét és

- 25 -
boldog elégedettséget érzek, mint a barátnőm, amikor megérzésére hallgatva
megvette a papagájt. Persze ennek a magasabb rendű erőnek a követése
elkötelezettséget is jelent. Hallgatnom kell a belső hangra és annak megfelelően kell
cselekednem. Ha elfogadom a bensőmből jövő sugallatot, követem tanácsát, erővel és
bizalommal töltődöm fel.

Mindannyian éreztünk már olyat, amikor azt hittük, hogy elérkezett a

megvilágosodás pillanata. S ha ez tévedésnek bizonyult, csalódottnak és
tanácstalannak éreztük magunkat.

Ha megérzéseinkre bízzuk magunkat, egyre kevésbé kell ettől tartanunk. Állandóan

érezzük magunkban az erő áramlását, és elégedettség tölt el bennünket. Amikor az
energia hat ránk, ott leszünk, ahol lenni akarunk, azt tesszük, amit tenni kívánunk, s
lám a csoda beteljesedik. A rajtunk átáramló energia másokat is átalakít.
Megtörténhet, hogy az ember bemegy egy helyiségbe és a jelenlévők hirtelen úgy
érzik, hogy a többiekkel különös módon szorosabbá vált a kapcsolatuk. Vegyünk egy
másik példát: megyünk az utcán, és a mellettünk elhaladó emberek hirtelen változást
éreznek, aminek nem értik az okát.

Az önmagunkba vetett bizalom életünkben mindent radikálisan megváltoztat.

Amikor úgy határozunk, hogy a régi sémákkal felhagyunk, kezdetben úgy tűnhet,
hogy életünk felborul. Ha úgy döntünk, hogy mégis vállaljuk és végigcsináljuk,
akkor számítanunk kell arra, hogy ez történik mindazzal, amihez korábban
ragaszkodtunk. De ez nem lesz fájdalmas, mivel tudjuk, hogy valódi boldogságunk
az univerzummal való kapcsolatból ered. Az élet minden anyagi vonatkozása csupán
jutalom, hab a tortán, szórakoztató játék.

Megtanulunk a formák világában élni, van fizikai valóságunk, személyiségünk és

környezetünk. A legtöbb ember számára a formai világ jelenti az életet. Csak
néhányan kísérelték meg, hogy felülemelkedjenek ezen, hogy a világ kísértéseitől
megszabaduljanak és elfogadják a transzcendens létezését. Az ilyenek közül sokan
beléptek egy szerzetesrendbe, vagy más olyan lelki hivatást választottak, amely
elszigetelte őket a külső világtól.

Szerintem élnünk kell mindazzal, amit a világ kínál számunkra: élvezzük csak a
kapcsolatokat, a gazdagságot, a szépséget, az erőt, a szórakozást, de ha kell, tudjunk
lemondani ezekről. A bennünk lakozó univerzum ereje hatalmas, ezt tudjuk
megérzéseinken keresztül. Biztosnak kell lennünk abban, hogy mindenünk, amit
kívánunk, meglesz. Testi mivoltunk azonban úgy hiszi, hogy meg fog halni, ha nem
szerez meg bizonyos dolgokat. De amint megtanulunk az univerzum közvetítőjeként
élni, testünk is felfedezi, hogy a valódi boldogság és elégedettség a felettünk lévő
erővel tartott kapcsolatunkból, s nem a világi hívságokból fakad. Így fokozatosan
elveszítjük görcsös ragaszkodásunkat a formák világához, és a transzcendens

- 26 -
vonzásába kerülünk.

A koncentráció megszilárdítása

Akkor válhatunk igazán jó közvetítővé, ha állandóan az univerzummal való

kapcsolatunkra összpontosítunk. Ez a koncentráció teszi lehetővé számunkra, hogy
nyitottak maradjunk a ránk ható erő felé. Könnyen kieshetünk a koncentráció
állapotából, ha másokkal vagyunk elfoglalva, ha lényegtelen dolgokra figyelünk,
méltatlan dolgokat kívánunk megszerezni. Ekkor fennáll annak a veszélye, hogy a
bensőnkben lakozó univerzummal elveszítjük a kapcsolatot. Ha kívülre figyelünk,
vákuum keletkezik bennünk, amelyet be kell tölteni.

Ha a bennem lakozó univerzumra összpontosítok, minden az enyém lehet: pénz,

siker, jó és gyümölcsöző kapcsolatok. S ami a legfontosabb, a saját belső
harmóniámat is megteremtem.

Ha szerelmes vagyok valakibe és úgy tekintem őt, mint örömforrást, elveszítem

önmagamat. Emlékeztetnem kell magamat, hogy az öröm és a szerelem lehetősége
bennem van, és egyáltalán ezért érezhetem. Megpróbálok a bennem lévő
univerzumra összpontosítani és tudatosítom, hogy az a szerelmemen keresztül
áramlik hozzám.

Ugyanezt teszem, amikor az emberek megdicsérnek azért, amit a

csoportfoglalkozásaimon csinálok. Megköszönöm nekik és továbbítom az elismerést
a bensőmben lakozó univerzumnak. Ha a magam értékelését próbálnám továbbítani,
az univerzum ereje nem tudna rajtam keresztül feléjük áramlani.

Nekem állandóan fegyelmezettnek kell lennem és nem szabad megfeledkeznem

arról, hogy ne veszítsem el a kapcsolatot legbensőbb énemmel. Ezért naponta
többször is emlékeztetem magam erre. Ha észreveszem, hogy túlságosan
belefeledkeztem a külső környezetembe, nyomban magamba tekintek, és ellenőrzöm,
hogy helyesen cselekszem-e. Ez tartja fenn bennem az univerzum folyamatos
áramlását.

Közvetítőként élni

A közvetítés kétirányú: vagy rajtunk keresztül áramlik mások felé, vagy másokból

- 27 -
felénk. Könyvem írása közben azért koncentrálok az univerzumra, hogy annak
energiája rajtam keresztül másokba áramoljék. Aztán, ha az emberek azt mondják:
"Igazán tetszett a könyve, miután elolvastam, megváltozott az életem", tudomásul veszem a
dicséretet, ami az univerzumot illeti.

A rajtunk, másokon, sőt mindenen és mindenkin átáramló magasabb rendű energia

tudatának erősödésével testünk egyre alkalmasabbá válik még több energia
közvetítésére. Minél több energiát vagyunk képesek befogadni, annál többet tudunk
átadni.

Az univerzum tiszta közvetítő csatornájának lenni igen nehéz feladat, de felemelő

érzést jelenthet minden embernek. Ha közvetítővé váltunk, életünk teljes és
mozgalmas lesz, kapcsolataink elmélyülnek, játszunk, dolgozunk, alkotunk,
élvezzük a pénz áldásait és az anyagi javakat; teljes mértékben önmagunk lehetünk,
de egyetlen pillanatra sem veszíthetjük el kapcsolatunkat a bennünk lakozó
univerzummal.

Ekkor azt is megfigyelhetjük, hogy az univerzum mit alkot rajtunk keresztül: mert
felhasznál bennünket, hogy munkáját elvégezze. Bárki közvetítővé válhat, aki
hajlandó vállalni a belső elkötelezettséget.

Csoportos közvetítés

Ha már tudjuk követni megérzéseinket és azoknak megfelelően élünk, megtanuljuk

saját, egyéni közvetítő csatornánk "kezelését", így minél több erőt, kreativitást és
szeretetet vagyunk képesek kisugározni magunkból. Amikor csoportot alkotunk,
mindegyikünk közvetítő csatornája egy nagyobb rendszerré egyesül, amely
mindenképpen sokkal erősebb, hatékonyabb, mint bármelyikünké egyénileg.

Amikor sok agy hajlandó arra, hogy megnyíljon, és minél több erőt befogadjon,
együttesen olyan nyílt rendszert hoz létre, amely több és több energiát sugároz. A
folyamat természetszerűleg felerősödik és a csoport minden egyes tagja feltöltődik a
megsokszorozott energiától. Ez még akkor is bekövetkezik, ha különböző helyszínen
tartózkodunk, más és más történéseket élünk meg. Minden egyes személy megkapja
azt az inspirációt, támogatást, ami ahhoz szükséges számára, hogy a következő
lépését megtegye. A csoportos közvetítés nyíltabbá tesz bennünket, önbizalmunk
megnő, s azt tapasztaljuk, hogy megtisztulunk a számunkra negatív erőktől.

Ez az egyik oka, hogy csoportfoglalkozásokat vezetek, és hogy egyáltalán

csoportokkal dolgozom. Barátaim azt mondják rólam, hogy "energia-élvező" vagyok,

- 28 -
mivel mindig olyan helyzetek vonzanak, amelyekben a legintenzívebb az energia. A
csoportos munka erősíti az én személyes fejlődésemet is.

Sokaktól eltérően, semmiféle sémát vagy "tanmenetet" nem követek a

csoportfoglalkozásokon. Megalakítom a csoportokat, azután rábízom őket és
magamat az univerzumra, és hagyom, hogy az vezessen. Az a dolgom, hogy
szervezzem a csoportok munkáját, megmutatom, hogyan lehet közvetítővé válni, és
egyúttal bátorítom csoportom tagjait, hogy kövessék példámat.

Ha már mindenki alkalmassá és nyitottá vált, megteremtődnek, létrejönnek a

csoportos közvetítés feltételei. Ez a folyamat kezdetben zavaros és kaotikus lehet,
mivel a vezető "nem vezet" a szó megszokott értelmezésében. Ettől akár én, akár bárki
más megrettenhetne, de nekem az a tapasztalatom, hogy amikor a félelmet le akarjuk
küzdeni, valami szép és felemelő dolog történik a csoportos közvetítés folyamán. Az
univerzum olyan helyekre vezet bennünket, és általa olyan felfedezéseknek vagyunk
részesei, amilyeneket soha nem tapasztalhattunk volna, ha hagyományos keretek
között dolgoznánk. Egyszóval, a csoportos közvetítést nagyon izgalmasnak és
eredményesnek találom.

Bizonyos értelemben mindenki, aki ezen a bolygón él, egy óriási közvetítő rendszer
része. Ez a közösségi tudat. Világunk jelenlegi állapota a csoportos közvetítés
eredménye. Ahogy mindegyikünk rábízza magát az univerzum erejére és hagyja,
hogy ez az erő átformálja és felvilágosítsa gondolkodását, a csoportos közvetítő is
ilyen befolyás alá kerül. A közösségi tudat is egyre inkább fejlődik. Így értem azt az
állításomat, hogy a világ átalakulóban van.

Meditáció

Ülj vagy feküdj le, helyezd magad kényelembe. Hunyd be a szemed, végy mély
lélegzetet, lazítsd el testedet. Végy újabb lélegzetet és elmédet is lazítsd el. Egy újabb
mély lélegzettel hagyd, hogy minden kiáramoljon belőled. Lazítás közben mélyen
önmagadba fordulsz. Megtalálod lényed legrejtettebb zugát. Hagyd, hogy ezen a
helyen maradj nyugodtan néhány pillanatig, anélkül, hogy kívánnál valamit vagy
gondolnál valamire.

Erről a mély, nyugodt helyről kérd meg az univerzum szellemét, hogy töltsön fel
erejével. Erősítsd meg akaratodat, hogy az univerzum közvetítőjévé válj. Érezd az
erőt, a bölcsességet és az alkotóerőt magadban.

Közvetítő vagy. Figyeld meg, hogy energiád rajtad keresztül hogyan hat másokra.

- 29 -
Jegyezd meg, ha követed a belső irányítást, alkotóerőd megmutatkozik. Képzeld el,
hogy mit jelent ez számodra. Maradj nyitott bármilyen helyzet elfogadására, légy
készenlétben. Képzeld el, mit éreznél, ha éppen most érkezne el a pillanat.

Most már az univerzum nyitott csatornájává váltál. Eltölt a rajtad keresztüláramló

fény és erő, amely teljessé teszi életedet, és átsugárzik másokba is.

Gyakorlat

Minden ember az univerzum egy-egy közvetítő csatornája. Gondolj erre erősen egy
teljes napon át. Ha ezt gyakorolod, egyszerű lesz számodra, mint mindennapi
teendőid.

Amint felébredsz - még az ágyban - gondolj erősen arra, hogy az univerzum

csatornája vagy. Érezd az erőt testedben, és tedd magad alkalmassá arra, hogy a fényt
mások felé továbbíthasd. Bármikor, bárkivel találkozol, beszélgetsz, akár csak
üdvözlitek egymást, megfigyelheted, hogy az univerzum fénye rajtad keresztül
áramlik beléjük. Fordítva is igaz: gondolj arra, hogy partnered is az univerzum
közvetítője. Minden beszélgetéskor, amit vele folytatsz, az univerzum szól hozzád.
Ezt befogadva, saját erődből és a másokból feléd áramló energiából fakadóan az
univerzum fénye egyre ragyogóbb lesz. Látni fogod majd a fényt és élvezed annak
minden jótékony erejét.

- 30 -
 A VILÁG EGYÉNISÉGÜNK TÜKRE

A fizikai világ magunk alkotása: mindegyikünknek van egy maga teremtette

mikrokozmosza, saját fizikai valósága, saját élettapasztalata. Mivel az én életemet a
csatornám formálta, úgy tudok magamra tekinteni, hogy visszacsatolást kapjak.
Ahogyan a művész szemléli legújabb alkotásait, melyik sikerült igazán jóra, melyik
kevésbé, ugyanúgy tudjuk követni saját életünk fejlődését. Értékelhetjük művünket,
egyúttal azt is megállapíthatjuk, hogy mit kell még megtanulnunk, milyen irányba
fejlesszük magunkat.

Életünk percről percre változik, de tapasztalataink és szükségleteink azonnal jelzik

a bennünk történt változásokat. Tényként fogadjuk el, hogy a külső világ úgy
működik, mint egy óriási tükör, amelyben mind lelkünket, szellemiségünket, mind
fizikai valóságunkat torzításmentesen és tisztán szemlélhetjük. Mihelyt megtanultuk,
hogyan nézzünk szembe önmagunkkal, a világot, mint tükröt csodálatos eszközként
tudjuk használni.

A tükörbe nézés

A tükörbe nézés olyan technika, amelynek elsajátítása segít bennünket abban, hogy
a világot valóban tükörként fogjuk fel. Ezzel a szemlélettel a külső világ megtanít
bennünket arra, hogy saját magunkat szokatlan szemszögből is megfigyelhessük. A
folyamat két szakaszból áll:

1.) Feltételezem és elfogadom, hogy életemben minden a saját alkotásom

visszatükröződése, nem létezik semmiféle véletlen esemény, ami ne lenne velem
összefüggésben. Amikor látok vagy érzek valamit, az egész lényemet érintő hatás alá
kerülök, azt figyelmeztetésként kell fölfognom. Valamit meg kell értenem, meg kell
látnom, s ha a tükör nem működne, nem lennék képes felfogni azt. A
környezetemben élő emberekben is saját tükörképemet láthatom.

2.) A látott képet soha nem akarom figyelmen kívül hagyni. Tudom, hogy semmi
sem negatív. Mindent ajándékként fogok fel saját magam jobb megértése céljából,
azért nézem, hogy tanuljak belőle. Ha tökéletes lennék, nem itt tartanék. Miért lennék
mérges magamra, ha azt látom, hogy még nem vagyok eléggé tudatos. Olyan lennék,
mint egy kisgyerek az első napon az iskolában. Igyekszem türelmesnek lenni
magamhoz és a tanulásban is. Ha sikerül elfogadnom ezt az álláspontot, a tanulás
mulatság és valóban nagyon érdekes lesz.

- 31 -
 Azt gyakorlom, hogy életemet lebilincselő és kalandos mozifilmnek lássam. A
vetítővásznon megjelenő szereplők mindannyian önmagam jól ismert részei. Amint
látom őket és ráismerek különböző érzéseikre, hangjukra önmagamban, nagyon
egyszerű kiválasztanom, hogy melyik szereplőt tartsam meg és hagyjam kiteljesedni,
és melyiket hagyjam feledésbe merülni, melyiken változtassak. Ha a film
kellemetlenséget, zavart vagy kínlódást okoz számomra, meg kell vizsgálnom
magamat, hogy mi az, amiben nem vagyok azonos önmagammal, hol hibázom.
Tudom, amikor megbízom önmagamban és én én vagyok, a tükörben is minden a
helyére kerül.

A konfliktusok üzennek

Ha konfliktusokkal, nehézségekkel találjuk szemben magunkat, ez azt jelenti, hogy

az univerzum valamire fel akarja hívni a figyelmünket. Mintha csak azt mondaná:
"Van itt valami, amire rá kell jönnöd, valami olyasmi, amin változtatnod kell!" Ha figyelsz
az apró jelekre is, rá fogsz jönni, hogy miről van szó; ha nem, konfliktusaid
elmélyülnek, és egészen addig nem oldódnak meg, amíg meg nem érted az üzenetet.
Ha tudod, hogy minden gondod, bajod jelentkezésével az univerzum figyelmeztet
valamire, gyors haladást fogsz elérni önismeretedben.

Ha valami rossz dolog történik, előfordul, hogy méltatlankodni kezdesz: "Miért

történik ez éppen velem? Mindent legjobb tehetségem szerint csinálok és mégsincs rendjén
semmi. Képtelen vagyok megérteni, miért kerültem ebbe a lehetetlen helyzetbe." Ha ilyesmin
kapod magad, próbáld meg más szemszögből szemlélni a dolgot, szállj magadba és
mondd az univerzumnak: "Tudom, hogy valamire fel akarod hívni a figyelmemet. Segíts
megértenem, hogy mi lehet az!"

Ezután ne tépelődj a dolgon, de légy készenlétben, maradj nyitott a válasz

fogadására, amely lehet belülről jövő érzés, vagy hír. Értesülhetsz róla valamelyik
barátoddal folytatott beszélgetés során, vagy valami váratlan esemény tudatja veled.
Lehet, hogy gyorsan megkapod a választ, de előfordulhat, hogy hosszabb időt kell
várnod rá. Történt egyszer, hogy egyik páciensemet elbocsátották munkahelyéről.
Először nagyon kétségbeesett, de egy hónap múlva "rájött a nyitjára", hogy saját
ügyeit neki magának kell elintéznie. Dolgai most már nagyon jól alakulnak, pedig
csak pár héttel ezelőtt "kapott" végleges üzenetet, és ez sarkallta, hogy végre
munkához lásson. Hogy is történt? Egy barátjával arról beszélt, hogyan dolgozhatna
más embereknek, amikor hirtelen rádöbbent, hogy megmagyarázhatatlan élénksége
azt akarta tudtára hozni, hogy jobban teszi, ha magának dolgozik. Ez a felismerés
nemcsak akkori döntésének helyességét igazolta, hanem véglegesen feloldotta benne

- 32 -
a tehetetlenség érzését, ami elbocsátása óta nyomasztotta.

A tükörkép értelmezése

A tükör használatának legnehezebb része a tükörkép helyes értelmezése, amit meg

kell tanulni. Ha üzenetet kapsz, és nem vagy biztos abban, hogy az pontosan mit
jelent, rá kell jönnöd a megfejtésére.

A dolog racionális megközelítése nem vezet eredményre. Sokkal hatásosabb, ha a

benned lakozó univerzumhoz fordulsz segítségért. Helyezd magad kényelembe,
végy néhány mély lélegzetet és tudatod legmélyére összpontosíts, amely az
univerzummal tartja a kapcsolatot. Kérd meg ott lakozó lényedet, hogy adjon
útbaigazítást az üzenet megértéséhez. Amint tapasztalod azt a bizonyos belső
megérzést és bizonyossá válsz abban, hogy az adott pillanatban mi a helyes, kövesd
érzéseidet.

Miután ezt megtetted, figyeld a visszajelzéseket, vajon jól cselekedtél-e. A külső

visszajelzések azt tükrözik, hogy dolgaid rendben mennek-e. Mérd fel, hogy az
ügyeid gördülékenyen haladnak-e. Ha igen, akkor biztos lehetsz abban, hogy belső
vezérlésedre ráhangolódtál. Ha nehézségekkel kell megküzdened, s ennek ellenére
sem jutsz el a megoldáshoz, vedd úgy, hogy ez újabb üzenet számodra.

A belső visszacsatolás valamilyen érzésként fog jelentkezni benned. Ha azt érzed,

hogy határozottabbá, dinamikusabbá váltál, megnyugodhatsz. A legbiztosabb jel az
élénkség. Minél inkább áthatja bensődet az univerzum, annál élénkebbnek érzed
magad. Ám ha nem követed belső vezérlésedet, csökken az energiád, elveszíted
erődet és egyfajta lelki tetszhalál állapotába kerülsz.

Külső visszajelzések is tükrözhetnek hasonló érzéseket: kétségeidet és félelmeidet

azoknak a reakcióiban látod visszont, akik környezetedben élnek. Ha barátaid és
családtagjaid kérdezősködnek változásod okáról, vagy egyszerűen csak
megállapítják, hogy megváltoztál, fel kell ismerned, ők csak visszatükrözik a te
kételyeidet és félelmeidet. Meg kell kérdezned önmagadtól, mi az, amit rosszul
csináltál. Ha másoktól kapsz visszajelzéseket - függetlenül attól, hogy azokat
megalapozottnak érzed-e vagy sem -, úgy reagálj, hogy nyugtasd meg őket, vagy ne
is törődj velük, akár szállj vitába, vagy tégy, amit akarsz. Az a fontos, hogy valóban
törődj belső félelmeiddel. Erősítsd meg magadban a bizalmat. Meg fogsz lepődni,
amikor azt tapasztalod, hogy mások is érzékelik megszilárdult önbizalmadat, s
ennek jele az irántad tanúsított hit és bizalom.

- 33 -
 Ne feledd:

Ha önmagadat bírálod és kritizálod, mások is ezt fogják tenni veled.

Ha önmagadat megbántod, mások is meg fognak bántani.

Ha hazudsz magadnak, mások is hazudni fognak neked.

Ha meggondolatlan, felelőtlen vagy, mások sem fognak megbízni benned.

Ha hibáztatod magad, mások is hibáztatni fognak.

Ha megsérted magad, mások is sértegetni fognak, de lehet, hogy nemcsak

érzelmeidben, hanem fizikailag is.

Ha nem követed érzéseidet, mások a te érzéseidet fogják figyelmen kívül hagyni.

Ha szereted önmagad, mások is szeretni fognak téged.

Ha becsülöd magad, mások is becsülni fognak.

Ha van önbizalmad, mások is meg fognak bízni benned.

Ha őszinte vagy önmagadhoz, mások is őszinték lesznek hozzád.

Ha gyengéd és jószívű vagy önmagaddal szemben, mások is jószívűen fognak bánni

veled és gyengédek lesznek hozzád.

Ha jó az önértékelésed, mások is megfelelően értékelnek téged.

Ha tiszteled magad, mások is tisztelni fognak.

Ha élvezed az életed, mások is szívesen lesznek veled.

A régi sémák megváltoztatása és a gondolkodásmód átformálása

Számolni kell azzal, hogy egyik napról a másikra nem lehet lecserélni a régi
sémákat, nem könnyű azoktól megszabadulni. Néha úgy tűnik, hogy a dolgok
gyorsan megváltoznak, ha sikerült felismerned az üzenet lényegét. Máskor viszont a
régi sémák makacsul tartják magukat és egymás után érnek a kellemetlen

- 34 -
következmények, noha a jobbik utat régóta ismered már. Az embernek időre van
szüksége ahhoz, hogy szokásait megváltoztassa, hagyni kell hát a régi lemezt, hadd
forogjon még.

Ha úgy érzed, hogy fejlődésed túl lassú, kérd az univerzumot, hogy segítsen.
Erősen bízzál abban, hogy ez rövidesen meg is történik. A változás nem úgy
következik be, hogy te magad idézed elő. Összegezd, hogy mi az, ami nem halad
rendesen. Ha elkészültél, akkor megkérheted magasabb rendű önmagadat, hogy
szabadítson meg a régi sémáktól, s helyettük újakat mutasson számodra. Ne feledd: a
pirkadat előtt a legsötétebb az éjszaka. A változás gyakran olyankor következik be,
amikor már lemondtál róla.

A tükör használata

A világot nem használhatod tükrödül, csak ha életed eseményeit úgy kezeled, mint
ahogy szoktad. De nem szabad elvesztened a kapcsolatot a belső hanggal, s amint
csak teheted, kérd ki véleményét.

Ha valaki megharagszik rád, és kritizálni kezd, a következő lehet a válaszod:

"Kérlek, ne hibáztass. Nem a te bírálatodra vagyok kíváncsi és nem akarom, hogy kioktass, de
hogyha a saját érzéseidről beszélnél, boldogan meghallgatnám. Ám ha folytatod a
szidalmazást, fogom magam és elmegyek". Ha ez után azt tapasztalod, hogy partnered
saját érzéseit kezdi el imigyen ecsetelni: "Nagyon meg voltam sértve és mérges is lettem,
hogy tegnap nem látogattál meg", nos, akkor talán helyes mederbe terelheted a
beszélgetést. Ha ellenben társad tovább folytatja hibáztatásodat és a te vétkedre
összpontosít, csak úgy tudod megvédeni magad, ha otthagyod őt és megvárod azt az
időt, amikor elcsitul támadó haragja.

Másként is értékelheted ugyanezt a helyzetet. Amint lehetőséged van rá, kérdezd

meg benső önmagadat: "Igazán kíváncsi vagyok, hogy ennek az illetőnek a haragját mi
váltotta ki." Lehet, hogy utólag meg fog világosodni számodra, saját magad iránt
éreztél haragot és kritizáltad önmagadat. De az is lehet, hogy elégedetlen voltál
magaddal, mivel kevés figyelmet fordítottál belső önmagadra. Amikor mások többet
várnak el tőled, az általában annak a jele, hogy te is többet vársz el önmagadtól.

Egyik barátnőm megtudta, hogy a barátja összeszűrte a levet egy másik nővel, és
hazudott neki. Nagyon meg volt sértve és megharagudott barátjára hűtlensége miatt.
Természetesen nem hagyta szó nélkül, s megkérte barátját, hogy hagyja őt magára
egy időre, mert rendezni akarja gondolatait.

- 35 -
 Amikor azután egyedül maradt, feltette magának a kérdést: "Becsapom talán
önmagamat, vagy nem tudok szembenézni önmagammal, mert nyilván ilyesmi oka
lehet annak, hogy egy hűtlen embert választottam." Nem tépelődött tovább, elment
dolgozni. A nap elteltével ráébredt, hogy barátja az utóbbi időben - bár fizikailag nem
- lélekben máshol volt. Amikor ezt sejteni kezdte, önmagának is letagadta, hogy
milyen megérzései vannak, mivel nem akart szakítani barátjával és szembenézni az
igazsággal. Így tehát barátnőm tényleg hazudott önmagának, és ő nyújtott segítséget
saját megcsalatásához is.

Barátnőm számára jó lecke volt ez, hogy megtanuljon jobban bízni érzéseiben, és
legyen bátorsága azokat kifejezni és megvédeni. Leült a barátjával, megbeszéltek
mindent, és végül őszinte, nyitott kapcsolat alakult ki közöttük. Megtehette volna a
barátnőm, hogy egészen más megoldást választ, aminek szakítás lett volna a vége.
Ugye mennyit számít az, hogy megtanulta azt a bizonyos leckét?

Ha valaki érzelmi megrázkódtatást okoz számodra, nincs kizárva, hogy ti ketten

tükröt mutattok egymásnak. Lehet, hogy a másik nézőpontját, érvelését ellenzed, de
belül nagyon is hasonló vagy hozzá. Belső éned az ő álláspontját helyesli, de szóban
látszólag vitatkozol vele. Vegyünk egy másik példát. Két ember kapcsolatában az
egyik jobban lekötné magát, ugyanakkor a másik több szabadságot szeretne.
Igényeik ellentmondanak egymásnak és úgy érzik, hogy nem érthetik meg egymást.
Ha hirtelen az ellenkezőjére változik akár csak egyikük nézete (mondjuk a korábban
bensőségesebb viszonyt kívánó fél egyszer csak több szabadságot szeretne magának),
a másik fél majdnem mindig feladja korábbi nézőpontját. Ennek az oka az, hogy
mindketten fel akarták oldani a bennük létező ellentmondást, igenis kívánják a
meghittebb kapcsolatot, annak biztonságát, de félnek a másiktól, hogy az kelepcébe
csalja őket.

Ha önmagunkba tekintünk és bízunk érzéseinkben, azt is gyakran felismerjük, hogy

belső konfliktusainkat kivetítjük a világra, a világ ezt felfogja és ennek megfelelően
cselekszik. Ha valaki őszinte és kiegyensúlyozott kapcsolatra vágyik, olyan valakihez
fog vonzódni, aki ugyanezt szeretné. Míg más őszintén bevallja, hogy egyszerre több
partnerkapcsolatot szeretne fenntartani. A tükörbe nézés révén képes vagy tisztázni,
hogy mit is szeretnél valójában, és megtudod, hogyan legyél őszintébb önmagadhoz.
Ha ellentmondást fedezel fel önmagadban, kérd meg az univerzumot, hogy segítsen
megszüntetni azt és érzéseidet tisztázni.

Ha tükörnek tekinted a külső világot, pozitív visszacsatolásokat is kaphatsz.

Gondolj mindarra, amit szeretsz és ami örömöt szerez. Te magad teremtetted meg
ezeket, így tükörként szolgálnak számodra. Gondolj azokra az emberekre, akiket
szeretsz, akikkel élvezet együtt lenned, akiket tisztelsz és csodálsz. Ők is a te tükreid.
Nem tartoznának az életedhez, ha a tükörképedet nem látnád bennük. De akkor te
sem ismernéd az ő pozitív tulajdonságaikat. Gondolj azokra az emberekre és

- 36 -
állatokra, akik és amelyek szeretnek téged. Mindannyian azt tükrözik számodra
vissza, hogy önmagadat mennyire szereted. Ha van meghitt otthonod, vagy kedvenc
helyed a természetben, amelyet szépnek tartasz, ezek szintén a te szépségednek a
tükörképei. Ha mindent szépnek találsz magad körül, az is önmagad tükre.

Mindenütt tükrökbe nézel. Akárki, akihez kötődsz, tükör számodra és minél

mélyebb a kapcsolatod vele, annál tisztábban tükröz vissza téged. Tükörbe nézve jó
mulatság kívülről figyelni valódi önmagunkat. Ehhez az kell, hogy bensőnket is jól
ismerjük, mert csak így tudjuk meg, tükörképünk mit mutat. Minél készségesebben
hajlunk erre, s nem akarjuk megmagyarázni, amit látunk, vagy hibáztatni magunkat,
annál gyorsabban ismerjük meg saját lehetőségeink tárházát.

Meditáció

Lazítsd el magad és hunyd be a szemed. Végy lassú, mély lélegzetet és mélyedj

önmagadba. Idézz fel magadnak egy személyt vagy tárgyat, akit vagy amit jól
ismersz és kérdezd meg, hogy milyen tükörképet mutat rólad. Maradj nyitott, amíg
megkapod a választ, amely lehet szóbeli, jöhet mint érzés vagy képzet.

Gyakorlatok

1.) Gondolj arra, akit nagyon szeretsz vagy csodálsz. Vedd sorra az összes pozitív
tulajdonságát. Gondolj arra, hogy ezek a tulajdonságok hogyan tükröznek téged.
Néhány esetben belőled hiányozhatnak ezek a tulajdonságok. Fogd úgy fel, hogy az
a bizonyos személy éppen azért van jelen, hogy példájával oktasson, inspiráljon
téged.

2.) Vedd sorra az összes személyt és tárgyat, aki vagy ami kedves neked. Adj hálát
és ismerd el magad azért, hogy létrehoztad és vonzottad ezeket a tükröket.

- 37 -
 A SZELLEM ÉS A FORMA

A szellem a tudat lényege; az univerzumból táplálkozó energia, amely mindennek

alkotója. Ennek a szellemiségnek, felsőbbrendű isteni lényegnek mindannyian részei
vagyunk. Így tehát a szellem, azaz a lélek magasabb rendű lény, maga az
örökkévalóság, amely bennünk lakozik.

A forma a fizikai világban jelenik meg. Mint emberi lénynek, az én formám a fizikai
testem, az agyam, gondolkozásom, személyiségem. A formához tartozik a világról
alkotott képem, felfogásom, az azonosságtudatom. "Nevem Shakti Gawain, 1948.
szeptember 30-án születtem. Magasságom 5 láb 9 hüvelyk, súlyom 130 font. Intelligens
vagyok és általában szeretem a társaságot." Ez megjelenési formám lényege.

Mint szellemi lények alkottuk meg fizikai világunkat, hogy legyen hely számunkra,
ahol tanulhatunk. A világ olyan, mint egy tanterem, vagy ha úgy tetszik, játszótér, de
úgy is felfoghatjuk, mint alkotóműhelyt. Hiszek abban, az a célja létezésünknek,
hogy az alkotás mestereivé váljunk, hogy megtanuljuk, miként kell közvetíteni a
lélek megtestesülésre váró alkotóenergiáját.

A mai fizikusok most fedezik fel azt, amit évezredek óta vallottak és hirdettek a
metafizikusok: látszólag a szilárd anyag sem más, mint energia. Ha érzékeny
mikroszkópon keresztül figyelünk meg bármit, ami "szilárd", láthatjuk, hogy az
végtelenül sok vibráló részecskéből áll. Ha módunk van még részletesebben
megvizsgálni egy-egy ilyen részecskét, felfedezzük, hogy ez még apróbb
részecskékből áll és így tovább. Tény, hogy minden test "energia", amely helyett
használhatjuk a "lélek", vagy "univerzum" kifejezéseket. Visszakanyarodtunk tehát
oda, hogy a modern tudósok ma már alátámasztják azt az ősi metafizikai igazságot,
hogy a formát a lélek alkotja.

Amikor lelkünk fizikai formát ölt, megalkotja a maga testét. Választunk egy
életformát és olyan testet alkotunk, amely érzésünk szerint a legjobban szolgálja
céljainkat és a legmegfelelőbb ahhoz, hogy tanulhassunk. Végeredményben az a
célunk, hogy az általunk alkotott test és személyiség a lehető legteljesebben ki tudja
fejezni lelkünk isteni lényegét. Olyan formára van szükségünk, amely végre tudja
hajtani lelkünk utasításait.

A fizikai valóság fejlődése lemaradt lelki tudatunk alkotólehetőségeitől. Olvastam

egy tudományos dolgozatot arról, hogy az emberi test és értelem keveset változott a
történelem előtti időkhöz képest. Az igazság az, hogy az ember tudata nagyon fejlett,
de viszonylag fejletlen testben foglal helyet. Az emberi test eleget tud tenni alapvető
életfunkcióinak, mert tudjuk, mennyit kell ennünk, hogy szükségünk van lakásra,
vannak érzelmeink, tudunk velük bánni, tudunk védekezni a veszélyek ellen,

- 38 -
szaporodunk és nagy gonddal neveljük utódainkat.

Miután testünkbe "beleszülettünk", elfelejtjük, hogy valójában kik is vagyunk és miért

érkeztünk ide. A fizikai túlélés reményét dédelgetjük magunkban és eltévedünk a
forma világában. Megfeledkezünk a lelkünkről és valójában csak saját testi
valóságunkban hiszünk. Elveszítjük kapcsolatunkat valódi erőnkkel, elhagyatottnak
és tehetetlennek érezzük magunkat. Az élet iszonyú küzdelemmé válik, amelynek
szüntelenül keressük értelmét, és elégedettséget remélünk tőle.

Földi létünk ideje alatt több emberöltőt is leélhetünk. Biztos vagyok benne, hogy
legtöbbünk sok időt szánt életében arra, hogy a külső világot szemlélje, a forma
világában találja meg beteljesülését. Végül meg kell értenünk, hogy ez a törekvésünk
nem valósítható meg: nem találjuk meg cselekedeteink valódi okát, és nem jutunk el
a teljes boldogságig sem. Belefáradunk a hiábavaló küzdelembe. Reménytelenül
boldogtalanok leszünk, feladjuk, elmegy a kedvünk az egésztől.

Szörnyű, amikor az ember úgy érzi, hogy a szakadék szélén áll. Ez egyenlő a
halállal. A test és a tudat felismeri a létezés reménytelen voltát és nem harcol tovább,
s jobb meghalni, mint tovább próbálkozni. Az ember ilyenkor gondol folyton a
halálra, ilyenkor értesül közeli barátai és szerettei haláláról. Persze ilyenkor súlyosan
megbetegedhet, balesetet szenvedhet, és válságos állapotba kerülvén az
öngyilkosságot is megkísérelheti.

Tudjuk, hogy a pirkadat előtt a legsötétebb az éjszaka. Amikor végleg feladjuk a

beteljesülésért vívott küzdelmünket, nincs más hátra, mint befelé fordulni. Ez az a
pillanat, amikor rábízzuk magunkat a születő fényre.

Már arra gondolunk, hogy a szakadékba zuhanunk és helyette egy új, fénnyel teli
világba érkezünk. Újra felfedezzük szellemünk világát.

Ez olyan, mint az újjászületés. Járatlanok vagyunk ebben az új világban és

elképzelésünk sincs arról, hogyan éljünk benne, mivel nem felel meg régi
életmódunknak. Bizonytalanok vagyunk, nem vezérel semmi, belső énünk
elvesztette az irányítás képességét. De a remény újjáéled bennünk, az új látomás
erővel hat át bennünket. Ettől a perctől fogva számíthatjuk megvilágosodásunk
kezdetét.

Ram Dass tud erre egy nagyon szép és szemléletes példát. Ezt a jelenséget olyan
órához hasonlítja, amely tizenkettőt mutat. Ez a kezdet. 12 és 3 óra között az élet
elvész a formák illúziójában. 6 óráig tart a kiábrándulás és elérkezik a mélypont. Az
ember mindent elveszettnek hisz, de 6 óra után ráébred, hogy van lelke. A
megvilágosodás éjfélkor következik be. Egyénenként változó, hogy ki-ki hol tart
ebben a folyamatban. Mire tudatunk elég erős ahhoz, hogy beszéljünk is erről,

- 39 -
addigra már a fényben élünk. Olyan sejtéseim vannak, hogy életünk során
valamennyien átéljük ezt, lehet, hogy évek kellenek hozzá. Közben számtalan kisebb
ciklus is lezajlik bennünk, akár naponta is. Azt hiszem, hogy a közösségi tudat
jelenleg délután 6 óra körül tarthat.

Mi, akik újra felfedezzük lelkünket, miközben igyekszünk másokat is rábeszélni

erre, kisebb-nagyobb mértékben visszavonulunk a hétköznapi dolgoktól. Vannak,
akik ezt az időt a természetben töltik, mások meditációs gyakorlatokba merülnek.
Sokan végre teljesítik régi vágyukat, és alkalmat találnak az egyedüllétre,
nyugalomra. Ilyenkor részben vagy teljesen lemondanak a társas kapcsolatokról, a
munkáról és egyéb kötöttségeikről, amelyek megzavarhatnák befelé fordulásukat.
Olyanok is vannak, akiknél ez az időszak hosszú évekig is eltart, másoknál esetleg
néhány hét vagy hónap alatt lezajlik. Mindenki különbözik a másiktól, így
mindannyian más és más módon tapasztaljuk bensőnkben ezt a folyamatot. Így vagy
úgy megtanuljuk, hogyan szálljunk magunkba és maradjunk ebben a nyugalmas
állapotban. Ekkor egyre mélyebb kapcsolatba kerülünk lelkünkkel.

Amikor sikerül ezt elérnünk, megismerhetjük a valódi tisztaságot, tisztánlátást,

bölcsességet, erőt és szeretet. Ez annak köszönhető, hogy lelkünk már jó úton tart az
igazság és a fény felé. Ha most a lelkünkbe nézünk, felemelkedünk és egy pillanatra
megvilágosodunk.

Az a baj, hogy formánk még nem alkalmas többre. Eddig átéltük a kétségbeesést, a
halált, majd az újjászületést, anyagi valóságunk gyermekded állapotban van,
egyszerűen nem tudja, mit tegyen. Ha kézen fogjuk, elkezdjük vezetni és tanítani,
gyorsan hozzászokik az új életmódhoz. Csakhogy emlékszik a régi sémákra, a régi
életmód beidegződéseire, és megpróbál visszatérni hozzájuk.

És akkor egy óriási dilemma kellős közepén találjuk magunkat, mert lelkünk
erősebb, fejlettebb, mint a testünk. A lélek kitartó és kreatív; sok olyan dolog van,
amit meg szeretne tenni, hogy kifejezze magát, de ehhez megfelelő testre lenne
szüksége. A forma hajlandó alkalmazkodni, de még nem képes mindenre, amit a
lélek szeretne. Tanulásra szorul, át kell formálódnia a lélek ereje és bölcsessége révén.

Az ellentmondás feloldása

Fölöttébb kellemetlen érezni a lélek és a test lehetőségei közötti különbséget. Ez

állandó gondunk egyike. Mintha istenek és istennők élnének vályogviskókban, ütött-
kopott, ócska autókban közlekednének. Ez kiábrándító és méltatlan, különösen, ha

- 40 -
nem is sejtjük, kik vagyunk. Addig, amíg nem voltunk magunkkal tisztában, nem
nyomasztott ez a helyzet, elfogadtuk ezt is, mint az élet velejáróját. De miután
emlékszünk igazi valónkra, joggal érezhetjük, hogy csapdába estünk.

Ez a magyarázat sok mindent megértet abból, amit többen tapasztaltunk életünk

során. Miért van az, hogy a bölcsesség és a világosság csodálatos percei után egyszer
csak úgy érezzük, hogy minden perspektívánkat szem elől vesztettük és ismét
elmerülünk félelmeinkben, fájdalmainkban? Mitől van az, hogy egyik nap szeretetre
méltónak, bölcsnek és nyitottnak érezhetjük magunkat, másnap pedig haragosak,
értetlenek és összeférhetetlenek vagyunk? Vajon miért vagyunk egyszer elvadultak,
máskor meg engedékeny hangulatúak? Hogyan lehetünk rendkívül békések és
szabadok, ha meditálunk, a környezetünkben élőket pedig gyakran csak ellenszenves
tömegnek látjuk? És hogyan jövünk ahhoz, hogy mélyen bízzunk az univerzum
bőkezűségében, miközben anyagi gondjaink vannak?

A válasz egyszerű: a lélek és a test ellentmondásával van dolgunk. Nagyon nehéz a

kettőt szembeállítani, de eleget kell tennünk ennek a kihívásnak. Többen eljutnak
eddig a felismerésben, de ennél többre sokáig nem.

Lelki ösvényeinken haladva többé-kevésbé visszahúzódunk a fizikai világtól.

Ezáltal hűek maradhatunk lelkiismeretünkhöz, és függetlenek testi valóságunktól.
Sajnos a forma egyáltalán nem képes fejlődni, így nekünk sincs más módunk, mint
elhagyni testünket, ha új tartományokba akarunk költözni. A fizikai valóság
megváltoztathatatlannak bizonyul. Az új világ megteremtéséhez azonban vissza kell
térnünk a forma világába. Számolnunk kell a már felismert ellentéttel és arra kell
törekednünk, hogy a lelkünk alakítsa fizikai valóságunkat, gondolkodásunkat és
személyiségünket; tegye olyanná, ami leginkább megfelel számára, hogy kifejezhesse
önmagát.

Lélek és forma egysége

Fizikai valóságunk tudatos átalakításakor a legelső lépésben képessé kell tenni

magunkat, hogy tényként fogadjuk el a lélek és a test önállóságát. Mintha két
személy élne belsőnkben. Nagy a valószínűsége, hogy többnyire az idő nagyobb
részében csak az egyikre figyelünk, és csak ritkán, egy-egy pillanatra a másikra. Az is
gond lehet, hogy hol egyikre, hol a másikra figyelünk. A gyakorlatban ez úgy
történik, hogy egyik énünk a test fejlesztését tartja fontosnak és minden egyebet
ennek rendel alá. Ha a másik kerekedik felül, hirtelen minden másként néz ki,
teljesen más megvilágítást kap.

- 41 -
 Gyakran kapok ösztönzést, kiváló ötleteket magam is vágyaim megvalósítására.
Természetesen ezek a sugallatok a lelkemből származnak. Ilyenkor lázas izgalom
vesz rajtam erőt, nekiugrom a feladatnak, terveket szövögetek és hozzálátok az
előkészületekhez, hogy mielőbb végezzek. Néhány nap vagy hét múlva kimerültnek,
túlhajszoltnak, csalódottnak érzem magam és az egész ügyet legszívesebben
kihajítanám mindenestül az ablakon. Lelkemnek igaz meglátása szerint cselekedtem
ugyan - vonom le a következtetést -, de gyorsabban akartam végezni a feladattal,
mint ahogy azt a formám - fizikai valóm - engedte volna. Ennél a pontnál meg kell
állnom, komolyabban figyelembe vennem, hogy mi az, amire valóban képes vagyok.
Vagy félreteszem egy időre a megkezdett munkát vagy eltűröm, hogy lassabban
haladjak és később fejezzem be a tervezettnél. Lelkem hajlamos előrerohanni, így
neki kell tudomásul vennie, hogy csak olyan ütemet diktálhat, amelyet testem kibír.

Ezután meg kell szeretnünk és el kell fogadnunk mindkét önmagunkat, hiszen

mindkettő szép és életbe vágóan fontos részünk. Lelkünk nélkül nem lennénk
képesek élni; holt testként léteznénk. Testünk nélkül pedig nem lennénk evilágiak, az
univerzum egészen más tartományában léteznénk.

Gyakran gátolva érezzük önmagunkat, amikor azt tapasztaljuk, hogy testünk még
nem képes mindarra, amit lelkünk elvárna tőle. Egyelőre ezt kell elfogadnunk, ezzel
kell megbékélnünk, és hagynunk kell, hogy lelkünk és testünk egysége a maga
természetes útján alakuljon ki.

Néhány évvel ezelőtt együtt éltem egy férfival, és közös megegyezéssel nyitott volt
a kapcsolatunk; más szavakkal, nem törődtünk egymás szerelmi ügyeivel. Teljes
lelkemmel hittem abban, hogy az, akit őszintén szeretek, mást is szerethet, s nekem
ezt nem szabad megakadályoznom. Mint ahogy ő sem korlátozhat engem
szabadságomban, ha rajta kívül máshoz is mélyen vonzódom. Néha simán meg
tudtam ezt valósítani, szerelmem teljességgel töltött el, felpezsdítő perceket szerzett
számomra, és feltételek nélkül éltünk, bensőséges kapcsolatban. Voltak olyan
időszakok is, amikor magam is szerelmet éreztem az ő szeretői iránt. De ma már be
kell vallanom, a vele eltöltött idő túlnyomó részében elviselhetetlen féltékenység és
kínzó fájdalom gyötört. Végül is beláttam, hogy - legalábbis akkoriban - nem voltam
elég felkészült az efféle ideál elfogadására. Tiszteltem annyira az érzéseimet, hogy
kilépjek ebből a kapcsolatból és változtassak a számomra kellemetlen helyzeten.

Még mindig azt vallom, egyszer majd, ha akarom és ha elég biztos leszek
önmagamban, kapcsolataim oly mértékig elmélyülnek, hogy hasonló helyzetben meg
tudom tartani az egyensúlyt. De most még várnom kell, amíg érzelmileg eljutok erre
a stabil pontra. (Ezt bővebben kifejtem a Kapcsolatok című fejezetben.)

A lélek és a test egységének, harmóniájának megteremtéséhez csak úgy foghatunk

hozzá, ha megtanulunk megérzéseinkre hallgatni és azok szerint cselekedni. Minél

- 42 -
többször hallgatunk a belső sugallatra, annál több alkalmat adunk testünknek,
gondolkodásmódunknak és személyiségünknek arra, hogy megtanulja: mennyire
megbízhat a lélekben és milyen jó támaszt, segítőtársat talál benne. Minél hajlandóbb
a test alávetni magát a lélek akaratának, s minél inkább igyekszik lépést tartani vele,
annál jobban megvilágosodik és megerősödik.

S most egy nagyon fontos kérdéshez érkeztünk: akarattal nem kényszeríthetjük

testünket, hogy bizalommal kövesse a lélek kívánalmait.

De nem kényszeríthetjük erőszakkal magunkat arra, hogy folyton megérzéseinket

kövessük, még akkor sem, ha egyébként hallgatunk azokra. Ezt azért nem tehetjük
meg, mert testünk megretten a kockázattól, s ezzel a lélek tisztában van, bár azt is
tudja, hogy minden simán menne. Ne kényszerítsük magunkat olyan dolgok
megtételére, amelyekre még nem szántuk rá magunkat. Jobb, ha kívülállóként
szemléljük a folyamatot és őszintén bevalljuk, hogy tetszik-e ez nekünk, és tisztán
látjuk-e, hogy mi történt. Ily módon a dolgok a maguk természetes útján, spontánul
zajlanak le.

Például képzeljük el, egyik barátunknak meg akarunk valamit mondani, de nem
merjük, mert arra gondolunk, hogy barátunk megsértődik, megharagszik és eltaszít
magától. Ha úgy érezzük, hogy igenis van elég bátorságunk, akkor viszont meg kell
mondanunk, amit akartunk. Utána nincs más tennivalónk, mint megfigyelni
érzéseinket és az ezután történteket. Feltehetően azt érezzük, hogy megtelünk
energiával, és ez a tapasztalat sokat segít majd máskor is.

Ha viszont túlságosan félünk megmondani az igazat, akkor ne erőltessük.

Egyszerűen csak figyeljünk magunkra, amikor a barátunkkal vagyunk, és ne legyünk
önfejűek. Vegyük észre, hogy megérzéseink gyengülnek, energiánk csökken, és még
attól is félünk, hogy barátunkkal összeveszünk. De ne ítéljük el magunkat azért, hogy
nem mondtuk meg a véleményünket. Ne felejtsük el: ez a tanulás ideje számunkra.

A lélek lehetőségei korlátlanok, minden irányban az erősebb energiaforrást keresi. A

test, az elme viszont úgy érzékeli, hogy a biztonság, a már elért eredmények
megőrzése fontosabb. Ez pedig visszahúzó erejű.

Ha képesek vagyunk önmagunkat higgadtan, tárgyilagosan szemlélni, lassan azt is

észrevesszük, hogy amikor bízunk önmagunkban és belső energiánkat követjük,
olyankor jobban érezzük magunkat. Ezzel ellentétben, ha régi sémáinkat követjük,
nem szabadulunk meg félelmeinktől, és elromlik közérzetünk. Bizonyos idő
elteltével testünk számára érthetővé válnak az üzenetek és a régi sémák helyett
önmagától elkezdi követni az energiát, mivel tudja, hogy ettől jó lesz a közérzete.
Végső soron olyan a testünk, hogy minden helyzetben a fény irányába halad,
anélkül, hogy ezen különösebben gondolkozna vagy magát irányítaná.

- 43 -
 Amíg megtanulunk önmagunkban bízni, sok olyan érzés, mélyen gyökerező
sérelmek kerülnek felszínre, amelyeket vagy gyógyítani kell, vagy meg kell tőlük
szabadulni. Erre mindenképpen szükség van. Régi emlékek, élmények, szomorúság,
félelem, fájdalom és bűntudat törhet felszínre. Hagyjuk csak ezeket, nem baj, ha
látszanak rajtunk, hadd tisztítsák meg bensőnket, előbb-utóbb megszűnnek. Ezáltal
megtisztul egész lényünk. Amint a lélek fénye bevilágítja egész testünket, szétoszlatja
a sötétséget.

Ha már tudatosan figyeljük átalakulásunk folyamatát, rengeteg régi sémát vehetünk

észre, noha már leszoktunk róluk. Lelkünkben és eszünk szerint tudjuk, hogy van
másfajta életmód is, de érzelmileg még mindig kötődünk régi szokásainkhoz. Ez
nehéz időszak, de meg kell próbálnunk türelmesnek és elnézőnek lenni magunkkal
szemben. Akkor kezdődik meg átalakulásunk, amikor felismerjük, hogy ezek a régi
sémák mennyire haszontalanok és tűrhetetlenek. Röviddel ezután hirtelen
megváltoznak reakcióink, természetesen sokkal pozitívabb irányban.

A forma, a test megvilágosodása csodálatos. Amint az én feltétlenül megbízik az

univerzumban, a lélek beszivárog a test részébe és a sötétséget kiűzve világosságot
teremt.

Anyagi valóságunk megváltozik, könnyebbé válunk, erősebbek leszünk, egyúttal

sokkal határozottabbak, egészségünk javul és nem utolsósorban megszépülünk. Ez
egy "áttetsző állapot"; önmagunk számára is úgy tűnik, hogy a fény valóban rajtunk
keresztül világít. S mivel életünket magunk tesszük olyanná, amilyen és
átalakulásunk tükröt tart elénk, látni fogjuk, hogy életünk minden anyagi
vonatkozása - munka, pénz, kocsi, ház, kapcsolatok, társaság, az egész világ - szintén
lelkünk erejét és szépségét fogja visszatükrözni.

Meditáció

Helyezkedj el kényelmesen, lazítsd el magad és hunyd be a szemed. Végy néhány

mély lélegzetet és teljesen lazítsd el testedet és agyadat. Tudatoddal szállj le
bensődnek egy mély, nyugodt pontjára.

Képzeld azt, hogy mélyen a bensődből gyönyörű aranyszínű fény sugárzik. Ez a

fény erősödni kezd és terjed, amíg tested minden zugába behatol. A fény nagyon
erőteljes; amint elönti testedet és minden sejtedet megvilágítja, a szó szoros
értelmében serkenti minden egyes molekuládat. Képzeld azt, hogy most már az
egész tested ragyog és ezt a fényt sugározza. És ekkor érzed és látod tested

- 44 -
átalakulását. Egészségesebb, erősebb és sokkal szebb lettél. Képzeld azt, hogy
életedben minden ugyanígy megváltozik, átformálódik.

Gyakorlat

Figyeld meg, hogy vajon előítéletektől mentesen tudod-e szemlélni magadat,

jegyezd meg, hogy milyen helyzetekben tudsz megérzéseidre hallgatni, azokat
követni, és mikor nem. Figyeld meg, hogyan érzed magad és mi történik veled
ezekben az ellentétes helyzetekben. Kérd meg lelkedet, segítsen megtanulnod bízni
az energiádban és követni annak útmutatását.

- 45 -
 A FÉRFI- ÉS A NŐI PÓLUS

Mindegyikünkben van férfi- és női pólus, energia. Szerintem korunk egyik

legfontosabb kihívása az, hogy ezeket az energiákat teljes mértékben hasznosítsuk,
miközben a kétféle energia harmonikusan fejti ki hatását.

A keleti filozófiák szerint a yin (női/befogadó) és a yang (férfi/aktív) jelleg mindig

együtt van, hiszen ez a kettős erő hozott létre mindent az univerzumban. A nyugati
kultúrákban Carl Jung úttörő elmélete hozta lázba a világot: szerinte a két jelleg az
anima (női pólus) és az animus (férfi pólus). Azt állította, hogy a férfiaknak van női, a
nőknek van férfipólusuk. Mindkét nem legtöbb képviselőjében el van fojtva a valódi
nemi jelleg, és testi valójának megfelelő viselkedését előbb meg kell tanulnia. Jung és
követői nagy jelentőségű munkát végeztek - felhasználva az álmok, mítoszok és
szimbólumok sokaságát -, hogy hozzásegítsék a férfiakat és a nőket elvesztett énjük
visszaszerzéséhez, az elfojtott jellegük feltárásához. Sok más filozófus, pszichológus,
költő, író és művész szintén vallotta a bennünk együtt meglévő férfi- és női pólus
létezésének elméletét, sőt azt, hogy ez a kétpólusú energia nem csak bennünk,
emberekben, a világon mindenben együtt van jelen.

Amint könyvemben már korábban is említettem, Shirley Luthman volt számomra

az, aki leginkább segített megértenem a bensőnkben lévő férfiúi és női kettősséget.
Az ő elmélete annyira tisztán érthető, egyszerű volt, hogy a szó legszorosabb
értelmében forradalmat robbantott ki életemben. Ez az elmélet igen jól eligazított,
életemet, sőt az egész világot új megvilágításban, a férfi és a nő szempontjából
egyszerre tudtam szemlélni, sokkal jobban megértettem a dolgok menetét, mint
korábban. Elfogadtam és megtanultam értelmezni a keleti filozófiákat, Jung és
Luthman munkáit alaposan megismertem, és mindezt beépítettem a saját
elméletembe, és kialakítottam sajátos szóhasználatomat.

Akárhol is jártam, a magam kifejezéseit használtam a magyarázatokban, és az

emberek valóban megértették, amit mondtam. Ugyanaz volt a reakciójuk, mint
nekem - annak idején -, hiszen nagyon sok addig érthetetlen dolog világossá vált
számukra.

Férfi és nő

A női lényeget a magunk intuitív felének gondolom. Ez a legmélyebb, legbölcsebb

része énünknek. Tudjuk, hogy a női energia akár férfiról, akár nőről van szó, a

- 46 -
befogadó, a nyitott ajtó, amelyen keresztül az univerzum magasabb rendű
intelligenciája szabadon belénk áramlik, ez annak a bizonyos "csatornának" a beömlő
vége. Női jellegünk tartja a kapcsolatot megérzéseinkkel, ő közvetíti bensőnk
legmélyéről a sugallatokat, képzeteket. Ha nem figyelünk tudatosan rá, úgy más
úton, esetleg álmainkban, érzelmeinken keresztül vagy éppen testünkre gyakorolt
hatással adja tudtunkra közölnivalóját. A női energia a bennünk lakozó magasabb
rendű bölcsesség forrása, és ha követjük, percről-percre jobban érezzük, ahogy vezet
bennünket.

A férfi jelleg a cselekvés, a tett, az a tehetségünk, amellyel megvalósítunk valamit

ezen a világon, gondolkozunk, beszélünk és tagjainkat mozgatjuk. Függetlenül attól,
hogy nőnek vagy férfinak születtünk, a cselekvés férfiúi energia bennünk. Ez annak a
bizonyos "csatornának" a kifolyó vége. A női jelleg befogadja az univerzum
alkotóenergiáját, a férfi cselekvés által fejezi ki azt a világ számára, így teljes az
alkotófolyamat.

Női jellegünk befogad valamilyen alkotóösztönzést, továbbítja azt érzés formájában,

s ezután férfiúi jellegünk cselekszik, beszél, mozog vagy tesz valamit, ami az adott
helyzetnek megfelelő.

Vegyünk például egy művészt. Reggel úgy ébred fel, hogy nagy kedvet és
ihletettséget érez a festéshez (a képzelet női pólusából fakad). Azonnal megy a
műterembe, előszedi ecsetjeit és elkezd festeni (a cselekvés férfipólusából fakad).

Most lássuk ugyanezt egy anya esetében. Hirtelen aggódni kezd gyermeke miatt (a
figyelmeztetés női jelleg) és gyorsan átrohan a másik szobába, hogy a gyereket a
meleg kályha mellől elrántsa (a cselekvés férfiúi jellege).

Egy üzletembernek például lehet olyan ötlete, hogy kapcsolatba kellene lépnie egy
bizonyos szervezettel (jelzés a női pólustól), meglátogatja a partnert (jelzés a férfi
pólustól), és jó üzletet kötnek.

Minden esetben, amikor a férfi és női jelleg bensőnkben harmonikusan

együttműködik, az eredménnyel jár: lehet ez egy festmény, egy gyermek megóvása,
új üzletág beindítása stb. Még a leghétköznapibb dolgok is ezt illusztrálják: éhesek
vagyunk, belépünk a konyhába és készítünk magunknak valamit.

A férfi és női jelleg egysége - mint a személy bensőjében lakozó energia - az alapja
mindenféle alkotásnak, cselekvésnek. A női intuíció és a férfiúi aktivitás együtt hozza
létre az alkotást.

Ahhoz, hogy harmonikus és alkotó életet éljünk, mind férfiúi, mind női energiánkat
hagynunk kell érvényesülni és együttműködni. A belső női és férfienergia

- 47 -
egyesítésében a női jellegnek kell meghagyni a vezető szerepet, amely a női pólus
természetes funkciója. A női jelleg az intuíció, a magasabb intelligencia felé vezető út
kezdete.

A férfiúi jelleg figyel a női jellegre, azaz úgy cselekszik, ahogyan érzi, hogy
cselekednie kell. A valódi férfiúi jelleg funkciója az egyértelműség, az őszinteség és
erő kifejezése, amelyet női jellegünkön keresztül a bennünk lakozó univerzum
irányít.

A női jelleg azt mondja: "én érzek valamit". A férfi jelleg válaszol: "hallom
érzéseidet, mit akarsz, mit tegyek". Mire a női: "ezt, vagy azt akarom". A férfi: "ha
valóban azt akarod, megteszem neked". És azonnal megteszi, amit ígért, mert bízik az
univerzum bölcsességében és a női megérzés helyességében.

Ne feledjük, az, amiről beszélek, mindannyiunkban lezajló belső folyamat. Egyesek

úgy gondolják a látszat alapján, miszerint én azt állítom, hogy egy férfinak azt kell
tennie, amire a nő kéri. Az, amit én állítok elméletemben, a következő:
mindnyájunknak egyénenként el kell jutnunk oda, hogy elfogadjuk a megérzések
irányító szerepét és hajlandóak legyünk félelem nélkül követni azokat.

A női jelleg természetes vonása a bölcsesség, a szeretet, szerelem és a tisztánlátás,

amelyeket érzések és óhajok útján fejez ki. A férfiúi jelleg természete a kockázatot is
vállaló cselekvés a női jelleg szolgálatában, csakúgy, mint a lovagkorban.

A női jelleg irányítását elfogadó férfi jelleg a cselekvések által alakítja ki a

személyiségünket, amely tiszteletben tartja intuitív női pólusunk fogékony
energiáját. Én úgy képzelem el a bennem lévő férfi jelleget, mint olyant, ami segíti,
védi és támogatja női jellegemet. A férfiaknál ez éppen fordítva van, a női jelleg
irányít, erőt ad, és támogat. Amikor ez a kétfajta energia egyesül és harmonikusan
működik, az csodálatos érzés, egy erős, nyitott, alkotó csatorna, amelyen bölcsesség,
béke és szeretet áramlik keresztül.

A régi férfi- és női szerep

Sajnos nem tanultuk eléggé meg azt, hogy női és férfienergiánkat a maguk
természetes, harmonikus módján hagyjuk működni.

A mi kultúránkban a férfienergiát hagytuk inkább érvényesülni (gondolkozás,

cselekvés), elnyomva ezzel női intuíciónkat, ahelyett, hogy támogattuk, erősítettük
volna. Ezt a hagyományos jellegű, férfiközpontúságot illetem a régi jelzővel. A

- 48 -
hagyományos felfogás egyaránt jellemző férfiakra és nőkre. A férfiak nyíltan
vállalják, míg a nők rejtegetik, nem vallják be. A hagyományos férfiszerep az
irányítás és az ellenőrzés. A női energia elrettenti, mivel nem akarja alávetni magát az
univerzum erejének. Attól fél, hogy ha behódol, elveszíti egyéni jellegét. A férfi
jelleget hagyományosan nevezik egónak is: ennek funkciója az egyéniség megtartása,
a függetlenség megőrzése bármi áron. Ennek következtében az egó tagadja a női erőt,
amely a harmóniát és az egyesülést szorgalmazza.

A régi férfiszerephez szokott női jelleg tehetetlen mai világunkban. Energiája

képtelen felszínre törni, ha a férfienergia nem támogatja. Ereje el van nyomva és csak
manipulatív eszközök, fiziológiai vagy pszichés jelenségek révén nyilvánul meg,
gyakran érzelmi kitörések vagy szélsőséges esetekben erőszak, heves dühkitörés
formájában.

Bárki megfigyelheti, hogy ezt a szerepet a világ szeme láttára játsszák el nők és
férfiak. A hagyományos férfiszerepben a férfiak tagadják és elnyomják a bensőjükben
meglévő női jelleget, inkább a gépeket, a szerkezeteket szeretik, nem érzelmesek,
határtalan önuralmuk van. Elnyomják a nőket, bár titokban talán félnek tőlük, mert
belső elfojtott női jellegükre emlékeztetik őket. Mivel nincs kapcsolatuk belső
erőforrásukkal, nem csoda, ha ezek a férfiak nagyon magányosak és elveszettnek
érzik magukat.

A hagyományos női szerep szerint bánni kell tudni a férfi jelleg energiájával is, csak
azért, hogy legyen mivel elnyomni a belső női energiát. Ez azonban a hagyományos
nőt hagyja cserben, aki függővé válik a férfitól, érzelmileg bizonytalan,
kiegyensúlyozatlan lesz, irányító szerepét nem tudja nyíltan vállalni, csak
manipulációkon keresztül. Az ilyen nő félhet attól, hogy a férfiakat elrettenti erejével,
ezért gondosan ügyel arra, hogy ereje rejtve maradjon.

Fontos tudnunk, hogy mind a régi férfi- mind a régi női szerep létezik a két
nemben. Az olyan nő, aki a hagyományos szerepeket fogadja el, azáltal ellenőrzött,
hogy női jellegét alárendeli férfipólusának. Olyan férfiakhoz vonzódik, akik férfias
személyiséget tükröznek és ennek megfelelően viselkednek vele. Ez a viselkedés
lehet atyaian gyámkodó, felsőbbrendű, szóban vagy tettben durva, attól függően,
hogy a nő mit vár és mit érdemel. Egyszer azután elkezd bízni magában és egyre
inkább kedveli egyéniségét, így a belső férfienergiájával mind jobban elnyomja női
jellegét. Ezért férfikapcsolatai is ezt fogják számára visszatükrözni. Ezek a nők vagy
drámaian megváltoznak, ahogy az imént említett példában, vagy pedig más típusú
férfiakhoz kezdenek vonzódni, akik segítik és méltányolják őket és tükröt tartanak
további fejlődésükhöz. Ilyen esetekkel gyakran találkoztam.

A hagyományos szerepet vállaló férfiból kétségbeesetten, hisztérikusan igyekszik

kitörni női pólusa. Az ilyen férfi olyan nőkhöz vonzódik, akik alulértékelik magukat,

- 49 -
ragaszkodóak és kiszolgáltatottak, vagy olyanokhoz, akik női praktikákkal
manipulálnak, s az egészet kislányos huncutkodás mögé rejtik, vagy szexuális
vonzerejüket macskás dörgölődzéssel fejezik ki. Az ilyen nők visszatükrözik a
férfinak a női jellegről alkotott becsmérlő véleményét, ami végeredményben azt jelzi,
hogy a férfinak nincsen önbecsülése. Ha megbízna a benne lévő női jellegben, rögtön
megtalálná magában a belső támaszt és női jellegével is felvehetné a kapcsolatot,
aminek híján van. A nők, akikkel ezután találkozik, visszatükröznék ezt a változást, s
ő maga pedig erősebb, függetlenebb, egyenesebb, őszintébb, szeretetre méltóbb és
emberszeretőbb lenne.

Az új férfi- és női szerep

A női lélek ereje mindig bennünk van. Egónktól - férfienergiánktól - függ annak
eldöntése, hogyan viszonyulunk ehhez az erőhöz. Harcolhatunk is ellene, semmibe is
vehetjük, megpróbálhatjuk irányítani, elszigetelhetjük magunkat tőle, vagy
elfogadjuk, megnyílunk előtte, megtanuljuk, miként követhetjük.

Valamennyien jó úton vagyunk afelé, hogy a szorongással és a kiszolgáltatottsággal

leszámoljunk, és megtanuljunk bízni a megérzéseinkben. A női energia ereje
növekvőben van mai világunkban. Amint ez az erő növekszik, terjeszkedik bennünk,
s mi elismerjük és megbízunk benne, a hagyományos férfi jellegünk átalakul. A
férfiegó újjászületik a női erő által, teljesen megváltozik. Fel kell nőnie, ki kell
teljesednie, hogy a női erővel azonos szinten tudjon működni.

Hiszek abban, hogy az új férfiszerep biztosan megszületett már tudatunkban az

utóbbi néhány év folyamán. Ez még akkor történt, amikor keveset tudtunk a
bennünk lakozó férfienergia valódi szerepéről. A férfienergiáról azt képzeltük, hogy
semmi köze a női erőhöz.

Az új férfiszerep megszületése új kor kezdete. Az új világ bensőnkben éppen most

épül, s a környezetünkben úgy tükröződik, mint a női lélekből kiemelkedő,
dicsőséges új férfi.

A megjelenítés

Időnként vizualizációval kezelem magam, s ilyenkor női és férfi jellegemet kérem,

hogy jelenjen meg láthatóan számomra. Amikor ezt teszem, mindig valami, az

- 50 -
előzőektől különbözőt érzékelek, ami a régiekhez képest új dolgokra tanít.
Elmesélem egyik legizgalmasabb, legerőteljesebb víziómat, mert nagyon
szemléletesen mutatja be a női és a férfipólus kapcsolatának egyik megnyilvánulását.

Női energiám úgy jelent meg, mint gyönyörű királynő, akiből csak úgy sugárzott a
szeretet és a fény. Gyalogszéken hordozták végig az utcákon. Az emberek
elözönlötték a tereket, hogy minél többen láthassák. Gyönyörű, szeretnivaló és
kedves volt. Amint integetett, mosolygott és csókokat dobott az embereknek, a
betegek azon nyomban kigyógyultak minden fájdalmukból és mindenkinek elszállt
búja-baja.

Közvetlenül mellette egy szamuráj haladt, karddal az oldalán. Ő volt az én férfiúi

energiám. Mindenki tudta, hogy bárki, akárcsak egy ujjal is hozzáérne a királynőhöz,
a szamuráj kirántaná kardját és könyörület nélkül meggyilkolná a támadót.
Természetesen ez még csak eszébe sem jutott senkinek se.

A szamuráj vakon bízott a királynőben, és tudta, hogy mekkora a felelőssége, a

királynő tehát teljes biztonságban volt. Nyugodtan szórhatta hát ajándékait, csókjait
bőkezűen mindenkinek, aki körülötte volt.

Meditáció

Ülj vagy feküdj le kényelmes helyzetbe, hunyd be a szemed. Lazítsd el testedet és

agyadat teljesen, néhány mély lélegzetvétel segítségével. Merülj le önmagadban egy
nyugodt pontra.

Akkor vetíts magad elé egy képet, olyant, amely belső női jellegedet jeleníti meg. Ez
a képzet lehet valóságos személy, állat, de lehet valami sokkal elvontabb, akár egy
szín, vagy árnykép. Fogadd el, ami/aki megjelenik.

Vedd szemügyre női jellegedet és érezd, hogy mit jelent számodra. Jegyezd meg a
képzet néhány részletét, figyeld meg a színeket. Jegyezd meg, hogyan érzel iránta.

Kérd meg, ha valamit mondani akar, ne késlekedjen. Jegyezd meg, amit közöl veled.
A közlés nemcsak szóbeli lehet, erre figyelj! Feltehetsz neki néhány kérdést is.
Biztosan kíváncsi vagy valamire. Jegyezd meg válaszait, akár szavakban, akár
képzetekben közvetíti.

Amint a társalgást befejeztétek, megértetted a válaszokat és elégedett vagy, végy

- 51 -
egy mély lélegzetet és bocsásd el a képzetet.

Most gondolj olyan képre, amely férfi jellegedet személyesíti meg. Fogadd ismét
úgy a képzetet, ahogyan megjelenik. Lehet, hogy emberi formában, lehet, hogy
színben, vagy elvont szimbólumként jelentkezik. Kérdezd ki őt is. Jegyezd meg a
részleteket, színeket, formákat. Jegyezd meg, mit érzel vele kapcsolatban. Kérdezd
meg, hogy van-e közölnivalója számodra. Légy nyitott, hogy a válaszokat fel tudd
fogni, akár szóbeliek, akár más formában jelentkeznek. Ha kérdeznivalód van,
kérdezz! Ügyelj arra, hogy emlékezni tudj a válaszokra. Ha valamire nem kapsz
azonnal választ, tudd, hogy előbb-utóbb az is meglesz.

Amint a társalgást befejeztétek, engedd el gondolataidból. Térj vissza a benned lévő

nyugodt pontra.

Akkor mindkettőjüket kérd meg, hogy együtt jelenjenek meg számodra. Figyeld
meg a kettőjük közti viszonyt. Tartanak kapcsolatot egymással, vagy nem? Ha igen,
milyen ez a kapcsolat? Kérdezd meg őket, hogy egymásnak van-e valami
mondanivalójuk, esetleg egyiküknek számodra. Állj készen arra, hogy bármit hallasz
szavakban, tapasztalsz képzetben vagy érzés formájában, be tudd fogadni. Ha valami
kérdésed vagy közlendőd van kettőjük részére, ne késlekedj, kérdezz vagy mondd el.

Ha végeztetek, ismét végy egy mély lélegzetet és engedd szabadon őket

gondolataidból. Térj vissza a benned lévő csendes, nyugodt pontra.

Gyakorlat

Hunyd be a szemed és vedd fel a kapcsolatot a benned lévő intuitív hanggal.

Kérdezd meg, mit kíván; van-e valami olyasmi, amivel megajándékozhatod (mert ő
azt szeretné), vagy akar-e valamit mondani neked arról, hogy mit kellene tenned a
kedvéért. Ha ezt megmondta, tekintsd magad az ő kívánságai támogatójának. Fogd
fel ezt a támogató férfit úgy, mint aki megtesz bármi szükségest ahhoz, hogy
kifejezze hódolatát a női jelleg igényei és kívánságai szerint. Amikor kinyitod a
szemed, tegyél meg minden tőled telhetőt, hogy követni tudd mindazt, amelyekről
úgy érzed, hogy női jelleged tőled elvár.

- 52 -
 FÉRFIAK ÉS NŐK

Tény, hogy mi mindnyájan ösztönszerűen értjük, tudjuk a női és férfiúi energia

mibenlétét, de egyáltalán nem biztos, hogy tisztában vagyunk azzal is, hogy mindkét
energia jelen van férfiban és nőben egyaránt. Leginkább úgy vesszük, hogy ezek az
energiák a nekik megfelelő fizikai testben, külön-külön találtak maguknak helyet.

Így váltak a nők a női energia szimbólumává. A hagyományos felfogás szerint a nők
eredendően nyitottak és fogékonyak az érzelmekre, eleve gyengédségre termettek,
gondolkodásukban megérzéseiket követik, egyszóval empatikus lények. Többé-
kevésbé elfojtják vagy másnak rendelik alá öntudatosságukat, cselekvési
képességüket, intellektusukat nem érvényesítik és visszalépnek attól, hogy
hatékonyan cselekedjenek világunkban.

Ugyanígy vált a férfi a férfienergia szimbólumává. A hagyományos felfogás szerint

a férfiak fejlesztették ki magukban azt a képességet, amellyel az erőt képviselik
világunkban, rámenősen, magabiztosan és agresszív módon. Intellektusuk fejlett. A
férfi erősen elnyomja magában és tagadja is az intuíciót, az érzelmeket, az
érzékenységet és a gyengédséget.

Ha így szemléljük a dolgokat, minden ember félember csupán, aki a másik

személytől függően létezik. Tekintve, hogy egyikünk sem élhet a világban a kétféle
energia nélkül, mindkét nem kölcsönösen függ a másiktól. A férfiaknak fölöttébb
nagy szükségük van a női gyengédségre, a női intuíció bölcsességére, az érzelmi
támogatásra, mert ezek nélkül egyszerűen nem léteznek, s ezzel tisztában vannak ők
is.

A nők a férfiak támogatására szorulnak, mert az utóbbiak gondoskodnak róluk

fizikai világunkban, amelyben a nők úgymond nem képesek önmagukról
gondoskodni.

Az egész azt a látszatot kelti, mintha egy tökéletesen működő, kölcsönösségen

alapuló szerződés szabályozná a férfi és nő viszonyát, leszámítva azt a mellékes
apróságot, miszerint az ember nem érzi magát teljesnek, ha életben maradása egy
másik személytől függ. Mert ebben az esetben örökösen attól fél, hogy elveszíti azt a
másik személyt. Mi történik, ha a másik meghal, vagy elhagyja őt? Akkor neki is meg
kell halnia, hacsak nem talál egy másik "másikat", aki gondját viseli. Természetesen
ezzel a "másik" személlyel is történhet valami, s ilyképpen az élet állandó rettegéssé
válik és a másik ember csupán félelmünk tárgya, esetleg a szeretet és a biztonság
megtestesítője lesz. Ebben az esetben folyton és bármi áron meg kell bizonyosodnunk
az erőforrás kiapadhatatlanságáról, akár bevallottan, akár ügyes manipulációk révén.
Általában az ilyesmi ravaszul történik: "Mindent biztosítok számodra, amire szükséged

- 53 -
lehet, tehát te éppen annyira függesz tőlem, mint én tőled, így te mindent biztosítasz, hogy ne
szenvedjek szükséget én sem".

Láthatjuk, hogy párkapcsolataink az egymástól való függésre és a másik fölötti

ellenőrzés kényszerére épülnek. Mindez elkerülhetetlenül kiábrándultságot és
haragot szül, amit inkább elhallgatunk, lenyelünk, mert túlságosan veszélyes lenne
előhozakodni vele, hiszen elveszíthetjük társunkat. Ezeknek az érzéseknek az
elfojtása közönyhöz, a kapcsolat ellaposodásához vezet. Ez az egyik oka annak, hogy
oly sok kapcsolat indul nagy lelkesedéssel ("Oh! Azt hiszem, találtam valakit, aki
teljesen megfelel várakozásaimnak!"), és haraggal vagy közönnyel ér véget ("ő egyáltalán
nem felelt meg igényeimnek, még közel annyira sem, mint amennyire reméltem, elvesztettem
mellette egyéniségemet, de félek elengedni őt, mert meghalok nélküle").

Az egyensúly keresése

Az utóbbi időkben természetesen kezdtek elmosódni a férfi- és a női szerepkör

szigorú határai. Az utolsó két generáció női képviselői közül egyre többen fedezik fel
és kamatoztatják adottságaikat a világ "küzdőterére" lépve. Ugyanakkor egyre több
férfi tart önvizsgálatot (tekint bensőjébe) és kezdi megtanulni intuícióinak
megértését.

Azt hiszem, ez azért történik így, mert a hagyományos szemléletű

kapcsolattartással, a női és férfi világkép szigorú elhatárolásával zsákutcába
jutottunk. A régi sémák, cselekvési szokások túlságosan sok korlátozást jelentenek
már számunkra, de még nem találtunk ki helyettük jobbat. Most meglehetősen
zavaros, kaotikus a helyzet, még kínlódunk, nincs biztonságérzetünk, de már
érzékeljük a gyors ütemű változást. Mondhatnám, hogy innen már csak egy ugrás az
új világ. Hiszek abban, hogy mind a leghagyományosabb házasságok, mind a nyitott
hetero-, homo- vagy biszexuális párkapcsolatok mindkét tagja megtalálja magában a
női, illetve a férfi jelleg egyensúlyát.

A nők mindig is kapcsolatban voltak női energiájukkal, de nem érezték magukban a

férfienergia támogatását. Fel sem ismerték, hogy mire képesek. Mindig úgy
cselekedtek, mint erőtlen lények, holott nagyon is erősek. Eleget tettek a környezet,
elsősorban a férfiak elvárásainak, ahelyett, hogy helyes önértékeléssel felmérték
volna képességeiket.

Sok nő, közéjük tartozom magam is, tudatában volt a benne létező férfienergiának,
de azt a régi férfiszerep módján használta fel. Én mindig intellektuális, cselekvő alkat
voltam és hajlamos voltam arra, hogy a világ gondjait a vállamon viseljem. Noha női

- 54 -
jellegem is nagyon fejlett volt, semmit sem bíztam rá. Egyszóval női jellegemet
sokszor megtagadtam. Ha alaposabban magamba tekintek, be kell vallanom, hogy
érzékenységem, sebezhetőségem miatt szilárd védőburkot építettem magam köré.

Meg kellett tanulnom, miként tudom rávenni a bennem lévő férfienergiát arra, hogy
figyeljen női jellegemre, bízzon meg benne és támogassa. Ez biztonságot ad női
jellegemnek a kiteljesedéshez. Ma már érzem és nem is rejtegetem, hogy
türelmesebb, nyitottabb, megértőbb vagyok. Igaz, hogy még sebezhetőbb lettem, de
valójában sokkal erősebb vagyok, mint korábban.

A nők most tanulnak megállni a saját lábukon, önmagukra támaszkodni, hogy kellő
önismeret birtokában leszokjanak a felelősség áthárításáról. A régi sémák azonban
mélyen bevésődtek és megrögződtek az évszázadok folyamán, és bizony elég sok
időt vesz igénybe, mire a legmélyebb rétegekből is ki lehet azokat irtani. Ennek az a
nyitja, ha figyelünk, bízunk legmélyebb megérzéseinkben, és azoknak megfelelően
cselekszünk.

Azokat a tulajdonságokat, amelyeket a nők a férfiakban kerestek (erő, dinamika,

felelősségérzet, gondoskodás, szenvedélyesség, romantika), önmagukban kell
megtalálniuk. Ennek a legegyszerűbb módja, ha úgy bánunk magunkkal, ahogy a
férfiaktól elvárjuk.

Érdekes dolog, bizonyára többen megfigyelték már, hogy amit magunkban sikerül
megteremtenünk, az mindig kisugárzik környezetünkre is. Ez az univerzum
törvénye. Ha létrehoztál magadban egy férfiegót, aki támaszod és szeret téged,
mindig lesz egy olyan férfi, sőt talán több is életedben, aki pontosan ilyen lesz
hozzád. Amikor valóban lemondasz arról, hogy valami számodra elérhetetlent,
lehetetlent megszerezz, ezzel meg is szűnik a vágyad iránta, még akkor is, ha addig
ki sem tudtad verni a fejedből!

A férfiak esetében is ugyanez történik. A hagyományos felfogás szerint a férfiak

nem tartottak kapcsolatot női jellegükkel, a női energiával, ennélfogva nem volt igazi
kapcsolatuk az élettel, az erővel, a szeretettel, a szerelemmel. Úgy élték le evilági
életüket, hogy titokban elhagyatottnak, magányosnak és üresnek érezték magukat,
de ennek ellenére azt színlelték, hogy az önuralmuk határtalan és erejük megbízható.
(A háborúskodás nagyon jó példája a régi értelemben vett férfienergiára, amely
nélkülözte a női jelleg bölcsességét és útmutatását.) A férfiak a nőknél keresnek
gyengédséget, bensőséges meghittséget, de amint saját benső női jellegükkel
kapcsolatba kerülnek, minden szeretetet megkapnak tőle.

A női pólus a férfiakban is rendelkezik mindazzal, amit a nőktől elvárnak -

gyengédséggel, szelídséggel, melegséggel, kitartással, szexuális vonzerővel és
szépséggel. Erről meg is győződhetnek, ha figyelnek belső megérzéseikre és ezeket

- 55 -
az érzéseket erősítik magukban. Teljes mértékben tisztelniük kell női energiájukat,
úgy, hogy annak megfelelően cselekedjenek. Akkor minden nő, minden ember ezt az
egyesülést fogja tükrözni. Azok a férfiak, akik mindezt megértik, elfogadják,
rendelkezni fognak azokkal a tulajdonságokkal, melyekre mindig is vágytak, és a
nők is szeretetet, szerelmet, gyengédséget, melegséget és kitartást kapnak tőlük.

Főként az utóbbi időkben döntött úgy sok férfi, hogy szoros kapcsolatot létesít női
energiájával, ezért aztán megtagadta férfienergiáját. Lemondott a hagyományos erős
férfiszerepről is, de nincs más elképzelése olyan férfienergiáról, amihez most
viszonyíthatna. Ezek a férfiak annyira félnek férfiúi energiájuktól, attól tartva, netán
előtör belőlük a "régi férfi" érzéketlensége, erőszakossága, ami szerintük egyenlő a
hím hivalkodásával, hogy elutasítják a pozitív, természetes férfiúi tulajdonságokat is.

Azt hiszem, az ilyen típusú férfiaknak minél előbb új férfiideálra van szükségük,
olyanra, ami nem gátolja belső férfienergiájuk szabad áramlását, tudva, hogy a női
jellegé az irányítás felelőssége. Ehhez feltétel nélkül meg kell bízni a női pólus
erejében, az mindig tudja, hogy mit csinál és nem engedi megtörténni a veszélyes
dolgokat.

Új típusú kapcsolatok

A kapcsolatok új felfogása van kialakulóban, amely figyelembe veszi az emberben

létező női és férfipólust. Minden személyiségben természetszerűleg megvan a női és
a férfi jelleg egyensúlya, amelyre a tulajdonságok széles skálája jellemző. Minden
ember stílusát, megnyilvánulását természetesen az határozza meg, hogy férfinak
vagy nőnek született.

Amikor az emberek a fenti fejtegetést hallják, néha gyanakodni kezdenek, hogy

talán mindannyian hermafroditákká fogunk válni, mivel ezek szerint minden nő és
férfi nagyjából egyforma. Ha a nő engedi kiteljesedni magában a férfi jelleget,
bizonyos lehet abban, hogy szelídebb, nyitottabb és szebb lesz női jellege. Azok a
nők, akiket ismerek és ehhez a típushoz tartoznak, sokkal nőiesebbek és szebbek
lettek, mint valaha voltak, annak ellenére, hogy támogatják magukban a férfias
jelleget. Azok a férfiak, akik teljesen nyitottá válnak női energiájuk számára, nem
tesznek mást, mint azt, hogy újra felveszik a kapcsolatot női pólusukkal, amely
azután bátorítja őket és erősíti férfiúi tulajdonságaikat. Távolról sem elnőiesedésről
van itt szó; tanúsíthatom, hogy azok a férfiak, akik már megkezdték átalakulásukat,
sokkal magabiztosabbak, férfiasabbak.

Az új világban, ha egy férfi vonzódik egy nőhöz, saját női jellegének tükörképét

- 56 -
ismeri fel benne. A visszaverődő kép révén sokkal többet tud meg saját női jellegéről
és legyőzi azokat a félelmeket és gátlásokat, amelyek a valódi integrációt
akadályozzák belső önmagában. Ha egy nő beleszeret egy férfiba, az azt jelenti, hogy
az illetőben saját férfiúi jellegének tükörképét látja. Kellő tanulás után erősíteni tudja
saját férfiúi jellegét.

Ha igazán tudjuk, hogy az a személy, akihez vonzódunk, saját tükrünk, akkor nem
kerülünk vele függőségi viszonyba, legyen az illető férfi, vagy nő, mivel tudjuk, hogy
önmagunkat látjuk benne. Ez azért lehetséges, mert mély kapcsolatot alakítottunk ki
belső önmagunkkal, és ezáltal közelebb kerültünk az univerzumhoz. Az egészséges
kapcsolatok tehát nem kényszerűségből születnek, hanem a a kölcsönös élvezetre
alapulnak, és így megosztjuk a személyiség kiteljesedésének izgalmát.

Homoszexuális kapcsolatok

Jómagam heteroszexuális tapasztalatokkal rendelkezem, így nem tudom beleélni

magamat az egyneműek kapcsolatába mint szakértő. Azonban azoknak a
beszélgetéseknek az alapján, amelyet néhány homoszexuális és leszbikus
barátommal, páciensemmel folytattam, azt hihetem, hogy az ilyesfajta kapcsolatok
lelki síkon jelentős lépésnek számítanak azok számára, akik másképp keresik a
maguk boldogságát. Áttörik a merev korlátokat, a régi sémákat, amelyek mint
sztereotípiák meggátolják őket a maguk igazságának felkutatásában.

Néhány embernek az azonos neműekkel folytatott szoros, intenzív kapcsolat nyújtja

a legjobb tükröt. Két nő például elég gyakran bensőségesebb kapcsolatot teremt
egymás között, mint férfi partnerrel. Intuitív kapcsolatukat arra használják fel, hogy
szilárd alapokat rakjanak le és biztonságot nyújtó környezetet teremtsenek
mindkettőjük számára, ahol gyakorolhatják belső férfi jellegük létrehozását.

Egy férfi egy másik férfival való kapcsolatát néha alkamasabbnak érzi arra, hogy
kötöttségeitől megszabaduljon. Az is lehetséges, hogy a másik férfit biztosabb
támasznak véli ahhoz, hogy megközelítse, majd feltárja a benne lévő női jelleget,
mintha a sztereotip férfiszerepet kellene gyakorolnia.

Azt hiszem, az ilyen jelenségek többsége ma még titok, amelyet csak később,
visszatekintve fogunk megérteni. Szerintem mindenki olyan életutat és
párkapcsolatot választ magának, amely biztosítja személyisége leggyorsabb
kiteljesedését.

Fejlődésünk folyamán remélhetőleg abba fogjuk hagyni magunk és kapcsolataink

- 57 -
osztályozását, az olyan címkék használatát, mint homokos, közvetlen, monogám,
nyílt és így tovább. Szinte már látom, amikor mindenki a saját egyéniségének,
stílusának legmegfelelőbb utat választja. Minden párkapcsolat két ember különleges,
egyedi kapcsolata lesz. Szó sem lehet majd kategorizálásról, merev beskatulyázásról,
mivel minden kapcsolat más lesz, mint a többi.

Gyakorlat

Gondolj azokra a nőkre, akik a legfontosabbak voltak az életedben. Idézd fel,

melyek voltak a legszebb, legjobb tulajdonságaik. Ne felejtsd el, ezek a kapcsolatok
tükröt tartottak a te női energiád elé (akár nő, akár férfi vagy).

Most gondolj azokra a férfiakra, akik a legfontosabbak voltak az életedben. Mely

tulajdonságaikat szeretted, csodáltad, becsülted a legjobban? Emlékezz vissza, hogy
a te hasonlóan jó tulajdonságaidat, férfiúi energiádat tükrözték vissza (akár férfi, akár
nő vagy).

Ha nehezen veszed észre, hogy a másokban megcsodált tulajdonság benned is

megvan, ez azért van, mert a te esetedben még nem fejlődtek ki elég határozottan.
Végezd el a következő meditációt.

Meditáció

Helyezkedj el kényelmesen. Hunyd be a szemed, lazíts, végy lassan néhány mély

lélegzetet, és merülj el magadban egy mély, nyugodt pontra.

Képzeletedben idézd fel azt, akit csodálsz, akihez vonzódsz. Kérdezd meg
önmagad, melyek azok a tulajdonságok, amelyek az illető személyt vonzóvá teszik
számodra. Megtalálod-e magadban ugyanezeket a tulajdonságokat? Ha nem,
képzeld azt, hogy igenis megtalálod. Képzeld el, hogyan néznél ki, hogyan beszélnél,
hogyan viselkednél. Éld bele magad különféle helyzetekbe. Ha azt érzed, hogy
erősíteni kell magadban ezeket a tulajdonságokat, akkor rendszeresen, hosszabb időn
keresztül végezz vizualizációs gyakorlatokat.

- 58 -
 KELET ÉS NYUGAT: AZ ÚJ KIHÍVÁS

Nagyon erős bennem az az érzés, hogy előző életemben aszkéta voltam, talán
Indiában és meditációkkal töltöttem életemet valahol egy hegytetőn. Ez az életmód
számomra kényelmes, ismerős, és él bennem a vágy, hogy ezt a derűs, egyszerű életet
folytassam. Jelenlegi földi életemben mégis mást választottam, azt, hogy olyan testet
és világot teremtsek, amely jobban megfelel lelkemnek, amelyben lelkem jobban
kifejezheti önmagát.

Érdekes a világot a férfi és nő szemszögéből szemlélni. Miközben ezt tettem,

lenyűgöző dolgokat fedeztem fel. Bizonyos értelemben Kelet nőnemű. A keleti
kultúrák többsége (India, Tibet, Kína, Japán és mások) nagyon régi, ősi
hagyományokkal rendelkeznek. A legutóbbi időkig ezeknek a fejlett kultúráknak a
hatása elsősorban a szellemi tartományokban volt tapasztalható, nem úgy, mint a
nyugati világban. Nem fejlődtek a fizikai tartományban és ez nagymértékű
szegénységet, káoszt és ellentmondást eredményezett.

A Nyugat (Európa és az USA) inkább hímnemű. A nyugati kultúra elsősorban a

fizikai tartományban testesült meg, és a spirituális régiót mellőzte. Ennek
eredményeként hihetetlen fejlettségi fokra jutottunk, ezzel szemben szörnyű a lelki
szegénységünk, amit az ősi gyökereinktől való elszakadás kelt bennünk.

Ez a két világ úgy vonzódik egymáshoz, mint a férfi a nőhöz. Bizonyos félelemmel
és bizalmatlansággal, de elsöprő erővel. A keleti szellemiség tanai mostanában
elárasztják a nyugatot, ugyanakkor a nyugati technika kelet felé terjed. Mindkét világ
azt óhajtja, amiben a másik bővelkedik.

Indiai utazásaim emlékképei közül hadd idézzem föl az egyik leg-legjellemzőbbet:

egy bazárban álldogáltam, előttem két bódé volt felállítva. Az egyikben gyönyörű,
eredeti keleti kézimunkákat árusítottak.

Európaiak és amerikaiak egy csoportja nyüzsgött előtte heves alkuba bocsátkozva a

nagyszerű kincsekért. A másik bódé büszkén kínálta a műanyag cikkeket: csészéket,
konyhai edényeket, sőt műanyag cipőket. Indiaiak tömege kígyózott ennél a bódénál,
mindenki türelemesen várta, hogy sorra kerüljön és megvehesse az "értékes"
tárgyakat. Természetesen a két csoport egyetlen tagja sem vetett pillantást a másik
bódé áruira!

Kelet és Nyugat tanulhat egymástól, de csakúgy, mint a nőknek és a férfiaknak,

maguknak kell eldönteniük, hogy mi az, amit a másikban csodálnak. Reménykeltő,
hogy a fejlődésben levő Harmadik Világ országai tanulni fognak az általunk
elkövetett hibákból és olyan technikát fejlesztenek ki, amely harmonikusabban

- 59 -
illeszkedik az emberi lélekhez és környezethez. Nekünk pedig ki kell építenünk azt a
lelki ösvényt, amelyen eljutunk a fizikai világ helyes kezeléséhez.

A keleti vallási hagyományok (és a korábbi nyugatiak is) arra alapultak, hogy az
ember, amennyire csak tud, távolodjon el a világtól, mert csak így férkőzhet közelebb
saját lelkéhez. A kísértésekkel teli, zaklatott világ nem a legmegfelelőbb hely arra,
hogy az ember belső igazságra lelhessen és annak szentelhesse életét.

A lelki ösvények bármelyike azt követeli tőlünk, hogy vonuljunk vissza a világtól és
mondjunk le kapcsolatainkról, pénzről, anyagi javakról, élvezetekről, luxusról. A
leghelyesebb lenne bevonulni egy kolostorba, valahová egy hegy tetejére és csendes
szemlélődésben élni le életünket, a világgal pedig minden kapcsolatot megszakítani.
Lemondani mindenről, ami a világot jelenti. Még azok is elszigetelten élnek, akik úgy
döntenek, hogy háziasszonyok maradnak, vagy szigorú munkarend mellett töltenek
be állást.

Ez a szemlélődő kelet felé fordulás szükséges és merész lépés lenne, de jusson

eszünkbe a szakadék, amelyet még nem hidaltunk át a lélek és forma, a nő és férfi
jelleg között. Lélekkutatók lévén el kellene hagynunk, semmibe kellene vennünk a
fizikai világot. A megvilágosodás lenne lelkünk visszahódításának célja, megtagadva
testünket, elhagyva a formát. Abban az értelemben mindenki "megvilágosodott", aki
megteremtette lelki természetét, de teste nem felvilágosult. Ha netán elhagynánk
testünket, a világ természetesen nem alakulna át. A lélekkutatók támogatják és védik
az intuíció elvét világunkban, és következő lépésként a test, a forma átdolgozását,
majd ezt követően világunk átalakítását várják tőlünk.

Nekünk, akik úgy döntöttünk, hogy lélekbúvárok és átformálók leszünk, itt és most
ugyanakkora elkötelezettséget kell vállalnunk lelkünk iránt, mintha a szellem felé
fordulva visszavonultunk volna a világtól. Ez az út sokkal nehezebben járható!
Mostani feladatunk az, hogy teljesen alávessük magunkat az univerzum hatalmának,
feltétel nélkül kövessük irányítását, miközben tartós, örömteli kapcsolatokat
ápolunk, törődünk családunkkal, pénzügyeinkkel, hivatásunkkal és még rengeteg
világi dologgal. Szerintem a világtól való elzárkózás helyett eljött az ideje, hogy
szemtől-szembe kerüljünk vele, kiismerjük, ízig-vérig kitapasztaljuk. Bele kell
mennünk, szembe kell néznünk ezzel a kihívással, fel és el kell ismernünk
kötődéseinket, érzéseinket, és a bensőnkben lakozó lelkierő segítségével fel kell
azokat oldanunk, vagy át kell formálnunk.

Meditáció

- 60 -
 Lazítsd el magad, hunyd be a szemed és végy néhány mély lélegzetet. Minden
lélegzetkor szállj lejjebb és lejjebb, tested egy mély pontjára. Ezen a nyugodt helyen
vetíts képzeletedben képet a világról. Összpontosíts az univerzumra és feltétel nélkül
kövesd vezetését. Bízz magadban. Érezd magad erősnek és bátornak. A világ
számára érzéseket, megérzéseket és értelmet hozol. Mivel a bensődre figyelsz,
megbízol benne, minden, amit a valóságban cselekszel, jó és szép lesz. Világod
nemcsak önmagad, hanem mások számára is biztonságos lesz. Mély, élvezetes
kapcsolataid lesznek, kedveled az embereket, lesz pénzed, érvényesülsz, vigyázol
testedre és egyáltalán mindenre, ami életkörülményeidhez hozzátartozik.

Alkalmas vagy arra, hogy ebben a világban élj és élvezz minden világi dolgot, még
akkor is, ha elkötelezted magad az univerzumnak. Elkötelezettségedet visszatükrözi
az a csodálatos fény és erő, amely körülvesz.

- 61 -
 II. AZ ELVEK ÁTÉLÉSE

BIZALOM AZ INTUÍCIÓBAN

Legtöbbünket már kora gyermekkorunktól fogva arra tanítanak, hogy ne bízzuk

magunkat megérzéseinkre, ne mondjuk ki az igazat, ne legyünk őszinték, ne
ismerjük fel, hogy bennünk szeretetteljes és alkotó természet lakozik. Nagyon
könnyen megtanuljuk, hogyan kell alkalmazkodnunk környezetünkhöz, betartanunk
a szigorú viselkedési szabályokat, hogy belső ösztönzéseinkre nem hallgatva azt
tegyük, amit elvárnak tőlünk. De ha fel is lázadunk ez ellen, saját csapdánkba esünk,
mert éppen az ellenkezőjét tesszük annak, mint amit a tekintély megtagadásának
hiszünk. Ritkán biztatnak arra, hogy önmagunkban higgyünk, a magunk jóérzéseire
hallgassunk és legyünk őszinték, becsületesek.

Ha következesen elfojtjuk intuitív képességünket és soha nem abban bízunk, hanem

a tekintély elvárásainak igyekszünk megfelelni és azzal törődünk, hogy mások
hogyan értékelnek bennünket, akkor saját erőnktől fosztjuk meg magunkat. Ennek
következtében azt érzi az ember, hogy magára maradt, lelke kiürült, hogy áldozattá
vált; az is lehet, hogy haragot, dühöt vált ki belőle, és ha ezeket az indulatokat
elnyomja magában, az depresszióhoz vagy halálhoz vezet. Egyszerűen összeroskad
érzéseinek súlyától, kétségbeesésbe hajszolja magát, végül a halálba. Tehetetlenségét
esetleg azzal leplezi, hogy megpróbálja irányítani vagy manipulálni egész
környezetét. De az is lehet, hogy fékezhetetlen dühkitörései lesznek amiatt, hogy
indulatait tartósan magába fojtotta. Láthatjuk, hogy egyik megoldás sem vezet jóra.

Az igazi megoldás csakis az lehet, ha átneveljük önmagunkat és abban az

igazságban bízunk, azt követjük, amelyet megérzéseink közvetítenek. Meg kell
tanulnunk, ezek alapján hogyan kell élnünk, még akkor is, ha a helyes megoldást
kockázatosnak érezzük, vagy eleinte félünk tőle. Ez érthető, hiszen nincs
gyakorlatunk benne, azt tettük egész életünkben, amit "kellett", ami másoknak
tetszett, amit elvártak tőlünk a szabályok, amit megkövetelt környezetünk. Életünk új
irányba terelésével egyúttal azt is megkockáztatjuk, hogy mindazt, amit külső
(látszólagos) biztonságunk fenntartására teremtettünk, elveszítjük. Ezzel szemben
olyan új értékekhez juthatunk, mint belső harmónia, beteljesedés, valódi erő,
alkotóképesség és igazi biztonságérzet annak tudatában, hogy minderre az
univerzum erejével egyesülve tettünk szert.

Nem szándékozom lebecsülni, még kevésbé figyelmen kívül hagyni a racionalitást,

az ésszerű gondolkozást és azt javasolni, hogy egyik napról a másikra térjünk át az
intuíciónk sugallta életvitelre, vagy hogy semmi mást ne vegyünk igazán figyelembe,
mint megérzéseinket. A tudás igen hatékony eszköz, egyike azoknak, amelyek

- 62 -
legjobban alátámasztják és kifejezésre juttatják intuitív bölcsességünket. De
semmiképpen sem arra való, hogy elnyomjuk vele ezt a bölcseséget, ahogy sokan
teszik. Amikor megérzések ébrednek bennünk, agyunk így válaszol: "Nem hiszem,
hogy ez kivitelezhető, vagy jóra vezet", "Másokat nem ismerek, akik így tennének",
vagy "Micsoda nyakatekert, bolondos ötlet ez?". És ezzel semmibe is vesszük a belső
vezérlést.

Amint az új világ felé haladunk, ideje tudásunkat arra ösztönöznünk, hogy

megérzéseinket az újabb ismeretek és a tájékozódás pótolhatatlan forrásának
tekintse. Edzenünk kell tudásunkat, hogy figyeljen a belső sugallatra és felhasználja
azt. A tudás természetéből fakadóan fegyelmezett, éppen ennek köszönhetően
kérhetjük és foghatjuk fel legbelső énünk tanácsait.

De mit is jelent valójában, hogy bízzunk intuíciónkban? Hogyan érhetjük el ezt? Nos
úgy, hogy minden helyzetben rá kell hangolódnunk legigazabb énünk,
lelkiismeretünk legmélyebb igazságára, és percről percre azt kell követnünk.
Előfordulhat, hogy a belső hang váratlanul homlokegyenest más tanácsot ad, ami
nem illik bele előző terveinkbe. Azt követelheti tőlünk, hogy előérzeteinkre
hallgassunk, amelyeket logikátlanoknak tartunk, ettől érzelmileg a megszokottnál is
sebezhetőbbnek érezhetjük magunkat. Olyan gondolatokat kell kimondanunk, olyan
érzéseket vagy véleményeket kell szavakba öntenünk, amelyek végeredményben
távol állnak általános meggyőződésünktől, talán valami álmot vagy fantazmagóriát
kell követnünk, esetleg pénzügyi kockázatot kell vállalnunk egy számunkra
fontosnak tűnő ügyben.

Kezdetben attól félhetünk, hogy intuíciónkra hallgatva valami olyasmit követünk el,
ami sérthet másokat vagy felelőtlenség másokkal szemben. Például azért nem
merünk lemondani egy randevút, mert egyszerűen kellemetlen érzés lemondani,
pedig égető szükségünk lenne arra, hogy időt szakítsunk magunkra. Saját
tapasztalatom szerint mégis jobb, ha tartósan figyelek a belső hangra és bízom is
benne, az mindenkinek javára válik környezetemben, nemcsak nekem.

Ha magunkat és másokat illetően egyaránt szakítunk a régi sémákkal, átmenetileg

többekben kelthetünk bosszúságot, visszatetszést vagy zavart. Ez egyszerűen azért
van, mivel környezetünkben mindenkit sürget az idő, hogy változzon meg. Ha
igazán bízunk magunkban, észre fogjuk venni, hogy tetteink mások számára is csak a
legjobbakat eredményezhetik. (Ha mégis lemondom a randevút, a barátom talán
sokkal jobb időtöltést talál magának.) Ha a környezetünkben lévők nem akarnak
megváltozni, lehet, hogy magunkra hagynak bennünket, legalábbis egy időre.
Mindezzel azt akarom mondani, hagynunk kell, menjenek útjukra. Ha bensőséges
kapcsolat fűzött bennünket valakihez, megvan rá az esélyünk, hogy azzal ismét
közeli, bensőséges viszonyba kerüljünk. Persze mindenkinek a maga módján, a maga
idejében kell fejlődnie. S ha valóban a saját utunkat járjuk, egyre több olyan ember

- 63 -
vonzódik hozzánk, aki szeret minket és csatlakozni akar, hogy együtt haladjon
velünk az új úton.

Az új életmód gyakorlata

Bízni tudni megérzéseinkben, az végeredményben mesterség, és mint az más

mesterség esetében, erre is igaz, hogy gyakorlat szükséges tökéletes műveléséhez. Ezt
a mesterségbeli tudást sem sajátíthatjuk el egyik napról a másikra. Bele kell
törődnünk, hogy hibákat fogunk elkövetni közben; megpróbálkozunk valamivel és
nem sikerül végrehajtani, de nem adjuk fel, legközelebb ismét megpróbálunk valami
mást; néha zavarba jövünk, butának, nevetségesnek érezzük magunkat. Higgyük el,
intuíciónk mindig hibátlan, de hogy valójában jól meg is értsük, azt nem tanuljuk
meg egyhamar. Ha hajlandóak vagyunk némi kockázattal igaz meggyőződésünk
szerint cselekedni, arra is számítva persze, hogy hibázunk, hamar belejövünk és
észrevesszük, mi az, amit helyesen és mi az, amit rosszul tettünk. Ha visszatart
bennünket a hibák elkövetésének lehetősége, akkor életünk végéig tanulhatjuk
megérzéseink meghallását.

Bensőnkből több hangot is hallunk és gyakran nehéz megkülönböztetni, közülük

melyik megérzéseink hangja; halljuk lelkiismeretünkét, régi beidegződéseinkét,
hiedelmeinkét, az elvárásokét, a szorongás és a kétkedés hangját, az ésszerű
gondolkodásmódét és a jó ötletekét.

Gyakran megkérdezik tőlem, hogyan lehet ebben a hangzavarban eligazodni és az

intuíció igaz hangját megkülönböztetni a többitől. Sajnos eleinte nem létezik
semmiféle holtbiztos módszer. Akár tudjuk, akár nem, legtöbben kapcsolatban
vagyunk intuíciónkkal, de megszoktuk, hogy általában kételkedjünk vagy
ellentmondjunk, ez annyira automatikusan történik, hogy még csak tudomásul sem
vesszük a hangot. Kezdetben tehát sokkal jobban kell figyelnünk arra, hogy
egyáltalán mit érzünk, és meg kell hallanunk azt a párbeszédet, amely bensőnkben
folyik.

Például érezheted azt: "föl szeretném hívni Jakabot", azon nyomban bensődben
megszólal a kétkedő hang: "miért hívnám éppen ilyenkor, talán otthon sincs" és te
máris megfeledkezel eredeti ötletedről. Ha felhívtad volna, otthon találtad volna és
megtudhattad volna, hogy számodra valami fontosat szeretett volna mondani.

Vegyünk egy másik példát. Napközben támadhat olyan érzésed, amely azt súgja
neked: "fáradt vagyok, szeretnék egy kicsit pihenni", és rögtön a választ is hallod:
"most nem érek rá pihenni, sok a dolgom". Így inkább megiszol egy kávét, hogy

- 64 -
felfrissülj, és tovább dolgozol egész nap. A munkanap végére jól kifáradsz, erőd
elfogy, ideges leszel; pedig ha megbíztál volna eredeti érzésedben, pihenhettél volna
egy félórácskát, és felfrissülve, eredményesebben folytathattad volna a munkádat, és
kiegyensúlyozottan fejezted volna be napodat.

Amint az intuíciód és a többi belső hang közti titkos párbeszédről tudomásod van
már, nagyon fontos, hogy ne önmagadat hibáztasd, de ne is legyints rá. Próbáld meg
beleélni magad a külső szemlélő szerepébe. Figyeld meg, hogy mi történik akkor, ha
megérzéseidet követed. Meglátod majd, érzed, hogy növekszik erőd, energiád és a
dolgaid jól haladnak. S akkor figyeld meg azt is, mi történik, ha kételkedsz, ha
elnyomod megérzéseidet vagy ha éppen azokkal ellentétesen cselekszel. Azt
tapasztalod, hogy csökken az energiád, erőtlen és tehetetlen leszel, érzelmi és/vagy
fizikai fájdalom kerít hatalmába.

Bármelyik példából okulhatsz, és ne mondj azonnal magad fölött ítéletet, ha nem

hallgattál előérzetedre, mert ezzel az igazságtalanságot még sértéssel is tetézed. Ne
téveszd szem elől, hogy az új szokások felvétele, az új életmód kialakítása időigényes
feladat, mert a régi sémák nagyon mély gyökereket eresztettek. Magam is jó néhány
évig keményen dolgoztam saját átnevelésemen, és annak ellenére, hogy ennek
számtalan remek eredményét tudom már élvezni, még mindig gyakran előfordul,
hogy vagy a bátorságom, vagy a tudatosságom nincs azon a szinten, hogy teljesen
megbízzak magamban és érzéseim szerint cselekedjek! Még mindig csak tanulom az
önmagammal szembeni türelmet, megbocsátást, de ezzel párhuzamosan már érzem,
növekszik bátorságom ahhoz, hogy hű legyek magamhoz.

Az intuíció meghallásának és követésének tanulásakor nagyon fontos lépés a

rendszeres ellenőrzés, visszakérdezés gyakorlása. Legalább naponta kétszer, de ha
lehet, ennél sokkal gyakrabban is (legjobb lenne óránként) arra kell szánni egy-két
percet (vagy többet), hogy lazíts és figyelj belső érzéseidre. Váljon szokásoddá a
bensőddel való beszélgetés. Kérj segítséget és irányítást minden szükséges esetben,
figyelj a válaszra, amely lehet szóbeli, képzet, megérzés, de az is megtörténhet, hogy
valami külső forráshoz vezet el, például egy könyvhöz, egy baráthoz vagy olyan
tanárhoz, aki pontos választ ad majd éppen arra, amit tudni szeretnél. Tested nagyon
nagy segítséget jelent a belső hang tanácsainak követésében. Minden olyan esetben,
ha fájdalmat, vagy valami kényelmetlenséget érzel, általában úgy veheted, hogy ez
megérzéseid figyelmen kívül hagyásának jele. Vedd ezt úgy, mint valami jelzést, ami
arra figyelmeztet, hogy fel kell készülnöd, ha meg akarod kérdezni, amit tudni
akarsz.

Amint az intuíciód alapján való életet megtanulod, leszoksz arról, hogy önfejű
elhatározásoknak engedelmeskedj. Minden pillanatban megérzéseid szerint cselekedj
és hagyd a dolgokat, hadd menjenek a maguk útján, ahogyan magad is teszed. Ily
módon abban az irányban fogsz haladni, amelyik a legjobban megfelel számodra. Az

- 65 -
elhatározások egyszerűen és természetesen születnek meg, nem szükséges, hogy
súlyos döntéseken tépelődj a jövővel kapcsolatban. Gondolj pillanatnyi energiádra és
tapasztalni fogod, hogy ez az energia mindent a maga idejében és a maga módján
elintéz; ha kénytelen vagy mégis előre dönteni valamivel kapcsolatban, kövesd belső
megérzésedet.

Ne feledd el azt sem, hogy amikor a belső hang követéséről beszélek könyvemben, a
hang szót nem mindig használom eredeti jelentésében, hiszen a legtöbben nem
valódi hangként hallják a sugallatot. Ez lehet az energia hirtelen megváltozása,
egyszerű megérzés, amely azt sugallja, hogy: "ezt meg akarom tenni", vagy azt, hogy
"ezt nem akarom megtenni".

Ne csinálj ebből nagy ügyet, pláne ne gondolj magadban valami misztikus

mennybéli hangra. Egyszerű, természetes emberi tapasztalatról van szó, amelyet rég
elfelejtettünk az idők során, és most újra meg kell szereznünk.

Ha intuíciódra hallgatsz, annak az a legbiztosabb jele, hogy életerőd megnövekszik.

Úgy érzed, több energia áramlik át rajtad. Néha ez olyan elemi erővel jelentkezhet,
hogy egy kicsit túlzottnak is érzed, mintha több energia zúdulna rád, mint amennyit
tested el tud viselni. Még azt is érezheted, hogy a testeden keresztül áramló túl sok
energiától fáradt leszel. Ne félj, nem kell több energiát feldolgoznod, mint amennyire
képes vagy! Az viszont elképzelhető, hogy a feldolgozás egy kicsit kinyújtóztat.
Ilyenkor tested megnöveli kapacitását, befogadóképességét, hogy az univerzumból
érkező energia csatornájává válhasson. Lazíts ilyenkor és pihenj egy kicsit, ha
szükségét érzed. Később sokkal kiegyensúlyozottabbnak fogod érezni magad, sőt
jólesően felfrissülsz.

Eleinte azt fogod tapasztalni, hogy minél jobban követed intuíciódat és aszerint
cselekszel, életedben annál több apróbb vagy nagyobb ügyed rosszra fordul;
elveszítheted állásodat, némelyik kapcsolatodat, barátaid egyikét-másikát, vagy
éppen a kocsid mondja fel a szolgálatot. Ez azt jelenti, hogy önmagad megváltozása
felgyorsult és életed régi sémái szabályosan levedlenek rólad, természetesen csak azok,
amelyek új önmagadhoz nem illenek. Amennyiben nem hagyod, hogy ez
megtörténjék, a régi sémák fognak téged rabul ejteni. Tehát annál a fordulópontnál
vagy, amely azt jelenti, hogy ha nem térsz le ösvényedről és legjobb tehetséged
szerint az energiát követed percről-percre, új formák megszületésének leszel tanúja.
A dolog nagyon egyszerűen, simán és minden erőfeszítéstől mentesen megy végbe. A
dolgok a helyükre kerülnek és új ajtók nyílnak meg csodálatos módon. Te csak
haladsz tovább, teszed, amit energiád sugall, és nem teszed, amihez nincs energiád.
Csodálatosan fogod érezni magad és a szó szoros értelmében megfigyelheted azt,
amint az univerzum új formákat teremt rajtad keresztül. Ez a kezdete annak, amikor
élvezni fogod, hogy alkotó közvetítővé, csatornává válsz.

- 66 -
 Különleges példák

Barátaim és páciensem életéből említek néhány olyan példát, amelyek az alább

felsorolt helyzeteket tekintve tipikusak. Bárki szembekerülhet hasonló esetekkel,
miközben megérzéseit követve él. Hadd mellékeljek hozzájuk használati utasítást. A
zárójeles részek, gondolatok, érzések azok, amelyek visszatarthatnak, vagy akár le is
állíthatnak abban a folyamatban, hogy intuíciódban bízzál.

- Elmész egy összejövetelről, vagy találkozóról, mert ráébredsz, hogy nem érzed jól
magad (bár tartasz a többiek véleményétől vagy azt gondolod, hogy valami jó dolgot
mulasztasz el).

- Elmondod valakinek (lehet férfi is), hogy vonzódsz hozzá, meg akarsz ismerkedni
vele vagy hogy szereted őt vagy bármit, amit érzel iránta, mivel úgy érzed, hogy
nyíltnak és őszintének kell lenned (bár attól félsz, hogy visszautasításban lesz részed
vagy hogy sebezhetővé válsz vagy valami más ellenérzésed támad).

- Elhatározod, hogy nem írod meg doktori disszertációdat, mert nem érdekel eléggé
a téma; valahányszor eszedbe jut, mindig azt érzed, hogy a tárgya túlságosan
általános és hétköznapi. (Annak ellenére, hogy már öt éve dolgozol rajta és szüleid
csalódottak lesznek, ha nem szerzed meg a doktori címet, vagy valóban szeretnél
vele kiemelkedni és úgy érzed, jobb álláshoz is segíthetne.)

- Ének, zene, tánc vagy bármilyen hasonló tanfolyamokra jársz, mert az él

elképzeléseidben, hogy szeretnél érteni ezekhez a dolgokhoz. (Annak ellenére, hogy
semmi különösebb tehetséget nem érzel magadban, túl öreg vagy ahhoz, hogy új
dolgokat kezdj el megtanulni vagy tartasz attól, hogy egy kicsit dilisnek fognak
nézni.)

- Egyik nap nem mész be munkahelyedre, mert szeretnél magadnak egyetlen olyan
nyugodt napot, amikor semmit sem teszel, csak otthon vagy, kifekszel napozni vagy
sétálsz egyet vagy éppen csak ágyban maradsz lustálkodni. (Annak ellenére, hogy
mindig elmész dolgozni és úgy gondolod, hogy ez most nagy felelőtlenség,
kötelességmulasztás - ha nem vagy beteg - vagy félsz attól, hogy elveszítheted
állásodat, esetleg léhaságnak, meggondolatlanságnak minősíted tettedet.)

- Otthagyod állásodat, abbahagyod korábbi foglalkozásodat, mert rájössz, hogy nem

szereted munkahelyedet/foglalkozásodat és igazán semmi szükséged nincs olyan
dolgokat csinálni, amelyeket nem kedvelsz. (Bár nemigen tudod, hogy a jövőben, de
akár már másnap mit fogsz tenni és csak nagyon rövid ideig tudod fenntartani

- 67 -
magadat megtakarított pénzedből és eléggé megrémít a rendszeres kereset hiánya és
az ebből fakadó létbizonytalanság érzete.)

- Nem teszel meg egy szívességet valakinek, mivel úgy ítéled meg, hogy kérése
ellentétes a te akaratoddal és közben azt is tudod, hogy mérges lennél magadra, ha
megtennéd. (Annak ellenére, hogy önzőnek fog elkönyvelni vagy hogy elveszíthetsz
ezáltal egy barátot vagy szembekerülhetsz egy munkatársaddal.)

- Hirtelen jött ötlettől vezérelve pénzt költesz el valami különleges dologra

önmagad vagy másvalaki kedvéért, csupán azért, mert ez neked örömöt szerez.
(Annak ellenére, hogy egyébként takarékos, beosztó vagy és valóban úgy érzed, hogy
neked erre végeredményben nem is telik.)

- Megmondod valakinek az őszinte véleményedet valamiről, mivel fáradt vagy

egyetértést színlelni vele vagy másokkal. (Annak ellenére, hogy egyébként nem
mernéd ilyen egyenesen kifejezni magadat.)

- Közlöd családoddal, hogy nem készítesz vacsorát, mert nincs hozzá kedved.
(Annak ellenére, hogy attól tartasz, ezáltal esetleg rossz feleséggé és anyává
minősítenek és még odáig is eljuthat a dolog, hogy megszakad köztetek a kapcsolat
és egész személyiséged darabokra esik szét.)

- Nem tudsz dönteni valamiben, mert még nem vagy biztos érzéseidben. (Bár a
döntés halogatása bizonytalanságot ébreszt benned és kibillent egyensúlyodból,
döntésképtelennek könyveled el magad.)

- Saját üzleti vállalkozást indítasz be, mert bízol magadban, érzed, hogy ezt meg
tudod tenni. (Bár még soha nem csináltál ilyesmit életedben.)

Nos hát kaptál néhány ötletet. Intuíciódban bízni nem más, mint ráhangolódni arra
a bizonyos energiára, olyan gondosan, ahogyan csak tudsz, követni ezt az energiát
életed minden pillanatában, abban bízva, hogy arra fog vezetni, amerre haladni
akarsz és mindent biztosít számodra, amire vágysz. Ez egyúttal azt jelenti, hogy légy
valóban önmagad, légy reális, hiteles társas kapcsolataidban, legyen hajlandóságod
az új dolgok iránt, mert az, amibe belefogsz, az helyes lesz.

Mélyen intuitív emberek

Igen sokan máris rendkívüli intuícióval rendelkeznek; szoros kapcsolatban állnak

- 68 -
megérzéseikkel, de valamiért félnek azok szerint cselekedni. Ezek az emberek
gyakran csupán életük egyetlen vonatkozásában követik intuíciós ösztönzéseiket,
míg más téren nem. Sok művész, muzsikus, színművész és más alkotó tartozik ebbe
a kategóriába. Saját művészi tevékenységük vagy hivatásuk keretei között mélyen
megbíznak intuícióikban és spontán módon követik is azokat, ezért
alkotóképességük rendkívüli és igen termékenyek. De ahhoz már nincs elég
önbizalmuk, hogy belső érzéseiket kövessék életük egyéb területein is, kiváltképp
ami kapcsolataikat, üzleti és pénzügyeiket illeti. Ezért él majdnem mindegyikünk
tudatában a művészemberről alkotott klasszikus típus képe, miszerint a művészek
mind rendszertelenek, érzelmileg kiegyensúlyozatlanok, egy kicsit bolondok,
bohémok és sosincs pénzük.

Egy klasszikus példát láthattunk erre a "Lady Sings the Blues" című filmben, amely a
híres énekes, Billie Holliday életéről szól. A film egyik jelenetében az énekesnő éppen
fárasztó országos turnéi egyikén van. Iszonyúan kimerültnek érzi magát és csak arra
vágyik, hogy láthassa végre a férjét és pihenhessen. Elhatározza, hogy a szívére
hallgat és lemondja az út további részét. Azonban az impresszáriójának sikerül
meggyőznie, hogy egy ilyen lépés lerombolná a karrierjét, hogy neki muszáj
továbbhaladnia a megkezdett úton. Nem sokkal azután, hogy beadta a derekát,
rászokik a kábítószerre. Ettől a ponttól kezdődik élete hanyatló és tragikus szakasza.

Természetesen egyetlen szerencsétlen lépés nem tesz tönkre egy teljes életet, de ez a
film a maga eszközeivel szemlélteti, hogy sok színész, előadóművész könnyen
meghajol mások érveinek súlya alatt, pedig nem az ő érdekeit szolgálják. Ezután
marad számukra a belső ellentmondás okozta szenvedés, fájdalom, kiszolgáltatottság
és gyengeség. Az ilyen embereknek meg kell tanulniuk bízni az intuícióikban és
erősnek kell lenniük életük minden területén.

A médiumok is gyakran tapasztalják ugyanezt. Ők rendkívül nyitottak, intuitívak,

ezeket a tulajdonságokat egyáltalán nem gátolják magukban, mint ahogy mi többiek,
sokan. Amikor dolgoznak vagy bizonyos körülmények között vannak, szabaddá
teszik intuícióikat. Mint már említettem a művészek esetében, a médiumok sem
mindig bízzák magukat megérzéseikre és életük számos vonatkozásában egyáltalán
nem is követik azokat, legkevésbé a személyes kapcsolataikban. A médiumok
túlságosan nyitottak mások energiája számára és gyakran nem tudják, hogy mit
kezdjenek saját, egyéni érzéseikkel és igényeikkel, hogyan erősítsék meg magukat, és
hol húzzák meg a határvonalat. Tapasztalataim szerint ezeknek a nagyon érzékeny
embereknek testi problémáik vannak: vagy a súlyuk nem megfelelő, vagy valamilyen
tartós betegségben szenvednek. Ezek a problémák megszűnnek, ha megtanulnak
bánni fogékonyságukkal, intuícióikkal és képesek lesznek arra, hogy személyes
kapcsolataikban is megérzéseik szerint viselkedjenek.

Azok a lélekkutatók, akik már igencsak sok időt töltöttek meditációval, nagyon

- 69 -
érzékennyé válnak és ráhangolódnak belső energiájukra. Ők is ugyanazokkal a
gondokkal küszködnek, mint a korábban említett két típus. A kutatónak igen jó
elképzelése van a szellemi, spirituális szeretet, szerelem, nyíltság és összpontosítás
fogalmáról. A valóságban nem önmagát valósítja meg, hanem a modelljét játssza el
újra és újra, mert fél spontán cselekedeteitől vagy attól, hogy ha őszintén kifejezi
érzéseit, akkor azokban esetleg durvaság, méreg, faragatlanság, önzés vagy utálat
nyilvánul meg.

Egyikünk sincs még a teljes megvilágosodás állapotában, így ha megkockáztatjuk

szabadabban és őszintén kifejezni magunkat, bizony kiderülnek rólunk durva,
együgyű vagy értelmetlen dolgok is. Amint tanuljuk a legbelső megérzéseink szerinti
életet, mindenáron ki akarjuk mosni magunkból a múltat, és ebben a folyamatban
egy csomó régi "kacat" kerül felszínre és kiszabadul. Sok régi hiedelem és érzelmi
beidegződés fényre kerül és meggyógyul. A folyamatban szembe kell néznünk
tudatalattink feltárásával (mire láthatjuk, amúgy is megváltozik). Ha azt színleljük,
hogy már összeszedettebbek vagyunk, mint valójában, elszalasztjuk a magunk
meggyógyításának lehetőségét. Ezt az állapotot nagyon sebezhetőnek és
ellenőrizhetetlennek találtam. Nem sokat törődöm azzal, hogy milyen benyomást
keltek, milyennek látnak mások vagy éppen helyeslik-e, amit teszek. Nekem
olyannak kell lennem, amilyen éppen vagyok, azaz önmagamnak, amennyire csak
lehet, elfogadva ezzel a megvilágosodott tudatosság és az emberi korlátoltság
elegyét, azaz azt, ami éppen most vagyok.

Nem feltétlenül fontos az univerzum tökéletes csatornájának lenni. Az viszont igen:

légy igazi, légy önmagad. Minél természetesebb, őszintébb és ösztönösebb vagy,
annál könnyebben áramlik rajtad keresztül az alkotóerő. Amint ez megtörténik,
kitisztítja belőled a kacatot, a limlomot is, amelyet a régi világból hoztál magaddal.
Mindaz, ami így a felszínre kerül, néha nem túl tetszetős, néha kényelmetlen, de az
átáramló energia jót tesz neked. Minél többet gyakorlod ezt a módszert, annál jobban
kitisztul csatornád, ami átáramlik rajta, az az univerzumnak egyre tökéletesebb
kifejeződése lesz.

Emlékeztesd magad arra is, hogy némelyik lelki beidegződésünk inkább "jó
ötleteket" tükröz, ahelyett, hogy torzítatlan képet adna a megvilágosodásról. Az
emberek szeretnének mindig kedélyesek, megnyerőek és szeretetre méltók lenni, s ez
nem más, mint énjük vágya az irányítás, a jóság, az egyenesség és az igazságosság
iránt. Az univerzumnak rengeteg színe, kedélyállapota, sebessége, stílusa és iránya
van, s mindezek állandóan változnak. Csupán azáltal, ha rábízzuk egónk vezetését és
félelem nélkül kockáztatjuk ennek a folyamatnak az átáramlását, az univerzum
közvetítőjeként felemelő élményben lesz részünk.

- 70 -
 Gyakorlat

1./ Írd le annak okait, ami miatt úgy gondolod, hogy nem bízol intuíciódban és nem
követed azt.

2./ Gondold át alaposan Az intuíció című fejezet végén leírt meditációt (I/3. fejezet),
és ha úgy érzed, hogy szükséges, ismételd meg.

3./ Legalább kétszer naponta (de minél többször) lazíts egy-egy percet, hunyd be a
szemed és ellenőrizd, hogy belső megérzéseid szerint azt teszed-e, amit valóban
tenni akarsz.

4./ Egy napig vagy egy órán keresztül gondolj arra, hogy az ügyeiddel kapcsolatos
megérzéseid csalhatatlanul jók minden esetben, és ennek megfelelően irányítsd
cselekedeteidet.

- 71 -
 ÉRZÉSEK, MEGÉRZÉSEK

Munkám során azt tapasztalom, hogy nagyon sok embernek egyáltalán nincs
kapcsolata az érzéseivel, megérzéseivel. Mivel ezt a jelenséget úgy fogom fel, mint
saját tükrömet, és segítek ezeknek az embereknek, hogy megtanulják érteni és
kifejezni az érzéseiket, így magamnak is segítek, sokkal többet tudok
megérzéseimről, érzelmeim működéséről. Annak idején, amikor még elfojtottuk vagy
figyelmen kívül hagytuk érzéseinket, nem voltunk képesek a bensőnkben lakozó
univerzummal kapcsolatot létesíteni, nem tudtuk meghallani saját intuíciónk hangját
és minden bizonnyal nem tudtuk igazán élvezni az életet.

Az a gyanúm, hogy közülünk sokan nem kaptak megfelelő érzelmi nevelést

gyermekkorunkban. Szüleink a saját érzéseik megértésének sem ismerték a módját,
még kevésbé a mieinkét. Talán túlságosan lefoglalták őket az élet nehézségei, gondjai
és az a kötelességtudat, hogy meg tudják adni számunkra mindazt, amire
szükségünk volt.

Bármi legyen is az oka, ha nem érzünk valakit magunk mellett, aki meghallgat
bennünket és törődik érzéseinkkel, ha elutasításban van részünk, ahányszor csak
érzéseinket, azaz önmagunkat szeretnénk kifejezni, előbb-utóbb megtanuljuk
érzéseink elfojtásának módját. Amikor "palackba zárjuk" érzéseinket, elzárjuk
testünket attól, hogy az életenergia átáramoljék rajta. Ezeknek a meg nem érzett, ki
nem fejezett érzéseknek az energiája nem képes felszabadulni és ott marad valahol
mélyen a testünkben, és érzelmi vagy fizikai kellemetlenségeket, akár kisebb vagy
nagyobb betegségeket is okozhat.

Csoportfoglalkozásaimon vagy magántanácsadásaim alkalmával naponta

találkozom olyan emberekkel, akik egész életükben csak elfojtották érzéseiket. Sokan
tartanak az úgynevezett negatív érzésektől, a szomorúságtól, a sértettségtől, a
haragtól, a félelemtől, a kétségbeeséstől. Attól félnek, hogy ha utat engednek ezeknek
az érzéseknek, akkor érzelmileg összetörnek, megsemmisülnek. Elborzadnak attól,
hogy ha csak egyszer lenne ilyen élményben részük, soha nem tudnának tőle
szabadulni.

Pedig a valóságban éppen az ellenkezője igaz. Ha van bátorságunk ahhoz, hogy egy
bizonyos érzést tökéletesen átéljünk, akkor az addig eltorlaszolt energia gyorsan
felszabadul, "kiszabadul a palackból" és az érzés feloldódik. Csak egy példát mondok:
egyszer olyan valaki fordult hozzám tanácsért, aki érzelmeit elfojtotta. Segítettem
neki felismerni és megfogalmazni az érzéseit, és hagytam, hogy elhatalmasodjanak
rajta. Amint ez megtörtént, páciensem tökéletesen átélte, kifejezte érzéseit, és egy pár
perc múlva meg is nyugodott. Csodálatos érzés látni és megfigyelni, hogy azok, akik
fájdalmas érzéseiket 30-40, akár 50 éven át magukba fojtották, néhány perc alatt meg

- 72 -
tudnak szabadulni a súlyos tehertől és az így támadt űrt megbékélés, nyugalom tölti
ki.

Ha egyszer átéled azt az élményt, amit a régi, elfojtott érzésektől való

megszabadulás jelent számodra, több energia és életerő fogja gazdagítani életedet.
Meg kell tanulnod, hogy amint az érzések felébrednek benned, azonnal végy róluk
tudomást: ezzel biztosítod, hogy szabadon áramolhassanak és így marad "tiszta" a
csatornád.

Az érzelmek természetükből fakadóan szakaszosan, ciklikusan jelentkeznek, s

változékonyak, mint az időjárás. Egyetlen óra leforgása alatt, egy nap, egy hét
folyamán az érzelmek széles skáláját élvezzük vagy szenvedjük el. Ha ezt megértjük,
elfogadjuk, akkor megszerezzük azt a képességet, hogy élvezni tudjuk érzéseinket és
hagyjuk, hadd változzanak. De ha félünk az olyan érzésektől, mint a harag, a
szomorúság, akkor olyan fékeket alkalmazunk, amelyek már érzéseink
keletkezésekor működésbe lépnek. Ha nem akarunk átélni valamit a maga
teljességében, akkor félúton gátat emelünk eléje, majd jó mélyre temetjük.

Csoportfoglalkozásaim résztvevői gyakran kérdezik, hogyan lehet elsajátítani a

pozitív gondolkodást, hogyan küszöbölhetnék ki kellemetlen érzéseiket.
Megdöbbennek, amikor arra ösztönzöm őket, hogy éljék csak át negatív érzéseiket,
minél erősebben, annál jobb. Ezt azért tanácsolom, mert csak akkor lehetünk igazán
szabadok és elégedettek, ha mindenestül elfogadjuk és szeretjük magunkat.

Hajlamosak vagyunk arra, hogy bizonyos érzéseket fájdalmasnak minősítsünk,

ezért el akarjuk kerülni őket. Rájöttem azonban, hogy a fájdalom lényegében nem
más, mint védekezés egy érzettel szemben. A fájdalom testünknek olyan reakciója,
amely fizikai ártalom elkerülésére szolgál. Ha megérintünk egy tüzes kályhát,
fájdalmat érzünk: figyelmeztetést kapunk egy kellemetlen érzés elleni védekezésre.
Azonnal elrántjuk kezünket a kályhától és ezzel elkerüljük a sérülést.

A fizikai fájdalom tehát hasznos, amennyiben távol tart bennünket a veszélytől. Ám

ha a fájdalomérzet nem veszélyre figyelmeztet, legjobb, ha lazán tűrjük és
megvárjuk, amíg enyhül, majd megszűnik. Például, ha egy izmunkat jobban
kinyújtjuk, mint általában, először ez is fájdalmat okoz, de ha óvatosan és kitartóan
folytatjuk a nyújtogatást, a fájdalom meg fog szűnni. Ha szüléskor az asszony ellenáll
annak az erős fájdalomnak, ami ilyenkor természetes, biztos, hogy még nagyobb
fájdalmai lesznek. Ha képes minél jobban ellazítani magát, annál kevésbé fog fájni a
szülés.

Érzelmi szinten a fájdalom védekezés a fájdalmat okozó érzés ellen. Bizonyos

érzésektől félünk, de ha elfojtunk egy érzést, érzelmi fájdalmat fogunk tapasztalni.
Ha viszont beletörődünk, elfogadjuk teljesen, akkor csak egy erős érzést élünk át,

- 73 -
nem hosszan tartó fájdalmat.

Nincsenek "negatív" és "pozitív" érzések, mi magunk tesszük egyiket negatívvá,

másikat pozitívvá, attól függően, hogy azt elfogadjuk vagy visszautasítjuk.
Számomra minden érzés fontos része az én csodálatos, örökkön változó
létezésemnek. Ha szeretjük és elfogadjuk legkülönbözőbb érzéseinket is, ezek mind
az élet szivárványos színeit fogják gazdagítani.

Van néhány olyan érzés, amelyet a legtöbb ember riadtan igyekszik elkerülni.
Szeretnék egy-két tanácsot adni nekik, hogyan kell ezek ellen védekezni:

FÉLELEM - A legfontosabb az, hogy felismerd és elfogadd a félelmeidet. Ha

elfogadod magad olyannak, mint akinek félelmei vannak és nem akarod elhárítani
magadtól ezt az érzést, nagyobb biztonságban kezded érezni magad és félelmed
csökkenni fog.

SZOMORÚSÁG - Szoros kapcsolatban áll nyíltszívűségeddel. Ha tűröd, hogy

szomorúnak érezd magad, különösen, ha képes vagy sírni is, azt fogod tapasztalni,
hogy még inkább nyíltszívű leszel és még több szeretetet fogsz érezni.

BÁNAT - A szomorúság intenzív megnyilvánulása, ami a halálhoz, az elmúláshoz

kapcsolódik. Nagyon fontos, hogy átadd magad a bánatnak és ne zárkózz el tőle. A
bánat olykor hosszú ideig elhúzódik vagy időnként visszatér. El kell fogadnod ezt az
érzést és gyűjts erőt, hogy elviseld, amikor rád tör.

SÉRTŐDÖTTSÉG - A sebezhetőség megnyilvánulása. Hajlamosak vagyunk arra,

hogy a sebezhetőségünket a védekezés vagy a megbántottság álarca mögé rejtsük,
mert akkor nem kell elismernünk. Pedig az a jó, ha kimondjuk, bevalljuk, de mi se
bántsuk meg a másikat. Például így: "Nagyon megsértettél, amikor nem hívtál magaddal",
de így ne: "Te nem törődsz az én érzéseimmel. Hogy tudsz ilyen érzéketlen lenni?"

REMÉNYTELENSÉG - A beletörődés, a megadás rokona. Amikor

reményvesztettnek érzed magad, az azt jelenti, hogy egód feladta a küzdelmet,
felismerted, hogy régi sémáid egyike sem működőképes. Ha valóban minden
küzdelmet feladsz és teljesen reményvesztettnek érzed magad, ezt egy békés időszak
és az univerzumnak való behódolásod új szintje fogja követni.

HARAG - Akkor érzünk haragot, amikor saját erőnket elnyomjuk és hagyjuk, hogy
valaki más uralkodjon rajtunk. Általában lenyeljük a mérgünket és eltompulunk.
Amint kezdjük visszanyerni erőnket, legelőször a magunkkal hurcolt, elfojtott
haragot fogjuk érezni. Azok számára, akik most kezdtek tudatosabbá válni,
határozottan pozitív jel, amikor határozott haragot éreznek. Ez azt jelenti, hogy
erejüket hamarosan visszanyerik.

- 74 -
 Ha életedben sosem engednéd megnyilvánulni haragodat, olyan helyzetekbe és
olyan emberek közé keverednél, akik és amelyek fokoznák elfojtott haragodat. Ne
légy folyton tekintettel a környezetedre, légy csak haragos és ismerd fel, hogy ez a te
saját erőd. Képzelj el egy vulkánt, amely belőled kitörve fokozza erődet és
energiádat.

Sokan nem merik kifejezni haragjukat - attól tartanak, hogy valami olyasmit
tesznek, ami valóban veszélyes. Ha ezt érzed, fogadd ezt el és teremts olyan
helyzetet, amelyben nyugodtan kitombolhatod magad, akár egyedül, akár a
tanácsadód, akár egy megbízható barátod társaságában vagy. Ne törődj vele, ha
ilyenkor üvöltözöl, összevissza beszélsz, őrjöngsz, rugdalódzol és sikoltozol,
ordítozol, ha hisztériában törsz ki; dobáld vagy csapkodd a párnákat, tedd azt, ami
jólesik. Mihelyt ez megtörtént - biztonságos környezetben, s talán rendszeresítened
kellene -, nem fogsz félni attól, hogy ilyenkor valami rettenetes dolgot művelnél és
életed legkülönbözőbb helyzeteit sokkal ügyesebben fogod kezelni.

Ha olyan valaki vagy, aki életében gyakran érzett haragot és gyakran szabadjára is
engedte indulatait, akkor utána kell nézned, mi az a sérelem lelked mélyén, ami
kiváltja belőled ezt az érzést. Próbáld meg szavakban kifejezni. Nálad a harag
egyfajta védekező mechanizmus, amely a sérülékenységed ellen hivatott megvédeni.

Légy határozott és céltudatos, ez a nyitja annak, hogy a haragot erővé alakítsd

magadban. Tanuld meg kitapasztalni azt, hogy mi az, amit valóban tenni akarsz,
azután tedd is anélkül, hogy túlságosan engednél mások befolyásának. Amint
indulatod nem másokra irányul, nem leszel többé haragos.

Érzéseink elfogadása elengedhetetlen feltétele annak, hogy az univerzum alkotó

csatornájává válhassunk. Ha nem engedjük érzéseink szabad áramlását, a csatorna
hamar eltömődik. Ha sok érzelmet, érzést raktározunk magunkban feldolgozatlanul,
a rengeteg sikoltozó, panaszkodó hang nem hagyja majd, hogy megértsük intuíciónk
sokkal finomabban jelentkező hangjait.

Sokan vannak, akik segítséget kérnek ahhoz, hogy egyáltalán megtudják, hol van
bennük az a régi beidegződés, ami gátolja őket érzelmeik elfogadásában. Ha ezt
érzed magadban, keress egy jó szaktanácsadót vagy terapeutát vagy csatlakozz egy
ezzel a problémával foglalkozó csoporthoz (ahol a résztvevők egymásnak adnak
tanácsot). A terapeutát úgy válaszd ki, hogy előbb érdeklődj ismerőseidnél és ne
zavarjon, hogy több szakembernél is megfordulsz, egészen addig, amíg ahhoz el nem
jutsz, akiben valóban megbízol. Próbálj olyat találni, aki a saját érzéseivel valódi
kapcsolatot tart fenn és hozzád is őszintén, természetesen viszonyul.

Függetlenül attól, hogy szakemberhez fordulsz segítségért vagy sem, váljon

- 75 -
gyakorlatoddá, hogy mindennap gyakran gondolsz lelkiállapotodra, elemzed
érzéseidet. Próbáld megkülönböztetni, hogy mit gondolsz és mit érzel (sokaknak ez
komoly nehézséget jelent). Amennyire csak lehet, hallgass érzéseidre, barátkozz meg
velük, s akkor tapasztalni fogod, hogy így egy korábban nem ismert gazdag, teljes és
örömteli élet elé tekintesz.

Gyakorlat

Reggel, amikor felébredsz, ismét hunyd be a szemed és figyelmedet irányítsd tested

belsejére, szívedre, hasi idegközpontodra és alhasi részeidre. Kérdezd meg magadtól,
hogy állsz éppen akkor érzelmeiddel. Próbáld megkülönböztetni érzéseidet
agyadban kitermelődő gondolataidtól. Állapítsd meg, hogy érzéseid békések,
izgatottak, aggódóak, szomorúak, haragosak, vidámak, csalódottak, bűnösek,
szerelmesek, magányosságot sugallók, elégedettek, komolyak, játékosak-e.

Ha nem boldogító, ha csalódást okoz az, amit magadban tapasztalsz, keresd meg
ennek az okát, próbáld szóra bírni magát az érzést. Kérd meg, hogy beszéljen hozzád
és mondja el pontosan, mi ez az érzés. Légy megértő és segítőkész érzéseidhez.
Kérdezd meg, hogy mit kell tenned, amivel jobban törődhetnél önmagaddal.

Ismételd meg a gyakorlatot mielőtt nyugovóra térsz, vagy bármikor napközben,

amikor van időd.

- 76 -
 A ZSARNOK ÉS A LÁZADÓ

A zsarnok és a lázadó a személyiség két része - tapasztaltam több olyan személy

esetében, akivel együtt dolgozom. A zsarnok az a belső hang, amely azt diktálja
számunkra, hogy vajon mit tegyünk és mit ne tegyünk. Ez tartja számon
kötelességeinket és szigorú elvárásokat támaszt elénk, olyan, mint egy irányító és
követelő hang. A lázadó az a része személyiségünknek, amely megtagad mindent,
amit neki diktálnak. A lázadó hajthatatlanul ellenáll mindenfajta parancsoló
beavatkozásnak és nem bízik senkiben sem. Amikor a zsarnok azt mondja: "ezt kell
tenned", a lázadó válasza: "ki van zárva".

Személyiségünk lázadó fele kora gyermekkorunkban fejlődik ki bennünk, mintegy

válaszul a fölöttünk álló tekintély (szülők, tanárok, egyház és így tovább)
követeléseire, elvárásaira. A lázadó eredetileg úgy próbálta megvédeni érzéseit, hogy
egyszerűen nem hitt abban, amit intuíciója nem helyeselt. Például, ha te nem értettél
egyet a szüleid tervével, akkor a lázadó feled nem volt hajlandó az együttműködésre
(vagy nyílt lázadással, vagy passzív ellenállással reagált). A lázadó érdekelt volt
abban, hogy támogassa a te saját akaratodat. Ő tartotta személyiségedet életben.

Néhányunk esetében a lázadó az erősebb. Az olyan gyermekek, akik követelő,

uralkodó természetű szüleik, tanáraik, gondozóik miatt arra voltak kényszerítve,
hogy akaratukat alárendeljék másoknak, vagy elvesztették egyéniségüket, vagy
megvédték saját akaratukat, amiért aztán lázadónak nevezték őket, meg olyannak,
akivel nem lehet együttműködni. Az a gyermek például, akinek uralkodó természetű
apja vagy anyja volt és beleszólt mindenbe (külső zsarnok), arra volt kényszerítve,
hogy kifejlessze magában a lázadót. És nem másért, csak hogy biztosítsa saját
egyéniségének sértetlenségét, megtartását. Vagy vegyünk példának egy másik
gyermeket, aki alkoholista családi környezetben nőtt fel; természetesen kifejlesztette,
felépítette magában a belső lázadót, hogy védje magát környezete
összeférhetetlenségével szemben. Mivel senkije sem volt, akire számíthatott volna,
azt tanulta meg, hogy senkiben sem bízhat.

A lázadás akkor kezd problémává válni, ha eluralkodik a személyiségen, és az

egyén minden és mindeki ellen lázadni fog. Megtanulja, hogy ne bízzon semmiben,
ami csak egy kicsit is hasonlít az irányításra, beleértve saját belső igényeit is (a belső
zsarnok). Például valamelyik főnököd kérhet tőled valami magától értetődő dolgot,
és te dühös leszel, ellenállsz, nem teszed meg, amit kért. Másik példa:
elhatározhatod, belső sugallat alapján, hogy egyáltalán nem fogyasztasz
csokoládétortát és mégis három szeletet megeszel.

Belső zsarnokunk úgy fejlődik ki, hogy környezetünk hangját tartja mérvadónak.
Ha olyan szülők, tanárok és más tiszteletet parancsoló felnőttek között nevelkedünk,

- 77 -
akik meghatározzák, hogy mit tegyünk és mit ne, eltanuljuk tőlük önmagunk
kezelésének, irányításának módszerét. Megtanuljuk, hogyan építsük bele
személyiségünkbe ezt a sémát, amely azután önmagunkkal szemben támaszt
követelményeket. Azt tapasztaljuk, hogy a belső zsarnok valóságos eredményeket ér
el, amikor külső teljesítményre sarkall minket. Például az a gyermek, akinek követelő
szülei vannak, arra lett nevelve, hogy mindig legyen igényes. Megtanulja, elsajátítja
szülei elvárásait, ami a világban, az életben sok sikert hozhat számára.

Az emberek nemcsak azért fejlesztik ki belső zsarnokukat, hogy kivívják a

környezet elismerését, hanem azért is, hogy a külső zsarnokok ellen védekezzenek.
Te mondhatod önmagadról azt, hogy lusta vagy és tevékenyebb életre ösztönzöd
magad, de nem szívesen hallod másoktól ugyanezt. Bizonyos értelemben tehát belső
zsarnokoddal védekezel a külső kritika ellen.

A zsarnok azt kívánja, hogy hallják, és hajlandó az együttműködésre is. Ha

megpróbálod elnyomni vagy figyelmen kívül hagyni ezt a hangot, csalódottá válik.
Egyre hangosabb és követelődzőbb lesz, egészen addig, amíg csak rá nem figyelünk,
meg nem halljuk. Ilyenkor a zsarnok és a lázadó küzd benned egymással. Egyikük
egy feladat elvégzése mellett van, a másik nemmel válaszol rá. Egyikük azt
sugalmazza neked, hogy valamit másként, helyesebben kellene tenned életedben, a
másik közönyössé válik. Sem a zsarnok, sem a lázadó nem figyel rád, egyik sem
támogat téged. Mivel saját egyéniséget teremtettek maguknak, most már csak az
egymás elleni hadakozás minden céljuk. Amikor ez a helyzet állandósul, az ember
úgy érzi, hogy kutyaszorítóba került. Az energia nem tud áramolni benne ilyen
feltételek mellett, amikor személyiségének két része háborúban áll egymással, és ő
így nem merülhet bele intuíciójába, hogy tanácsot kérjen.

Az a legcélravezetőbb dolog, amit tehetsz az energiaáramlás eléréséért, ha azt

figyeled, amit éppen csinálsz. Ismerd fel, hogy kutyaszorítóba kerültél és
aprólékosan elemezd a bensődben zajló ellentétet. Vizsgáld meg magadban mind a
zsarnokot, mind a lázadót és részletesen figyeld meg, hogy valójában milyenek, ettől
csökken az erejük. Meg fogod látni, hogy egyikük sem intuíciód hangja, amely
hozzád szól, veled beszél. Mindkettőnek az a célja, hogy uralkodjon az életeden. Ha
mielőbb sikerül tisztáznod magadban, annál gyorsabban ki tudsz térni "tanácsaik"
elől. Amikor erre már képes vagy, következő lépésként szállj magadba és azt fogd fel,
hogy a benned lakozó női jellegnek mi a tanácsa, és cselekedj annak megfelelően.
Ezzel felszabadítod az energiát. Az energia és az erő igazi forrása az, hogy meghallod
a belső hangot és elfogadod irányítását és annak megfelelően cselekszel.

Az egyik női páciensem nem volt megelégedve karrierjével, de azt is tudta, hogy
ennek ő maga az oka. Adminisztratív munkát végzett egy üzletember irodájában.
Annak ellenére, hogy rendkívül jó szervezői képességekkel rendelkezett, gyakran
azon kapta magát, hogy valamit elfelejtett. Mi lenne, ha a főnöke ilyenkor odamenne

- 78 -
hozzá és arra emlékeztetné őt, hogy mit nem csinált meg vagy nem rendezett el, ő
pedig füstölögne haragjában. Rájött, hogy mindig dühös, valahányszor főnöke
munkát ad neki, legyen az a legegyszerűbb feladat. Úgy érezte, hogy anyagilag nem
tudja elviselni, ha elveszíti állását, de közben maradni sem akart. Csapdában érezte
magát. Beszélgetésünk közben kezdte felismerni magában a lázadót. Azt is tudta,
hogy zsarnok énje ellen küzd, annak az ösztönzése ellen, hogy munkahelyén
maradjon. Küzd a főnöke ellen is, akinek az "ellenőr" szerepe jutott. Visszagondolt
gyermekkorára és megpróbálta felidézni, hogy mikor született meg lázadó énje.
Beismerte, hogy voltak problémái más feletteseivel, más munkahelyen is,
hasonlóképpen, mint korábban az iskolában. Megértette, hogy ezek a régi görcsök
tették robbanékonnyá.

Amint ezt tisztázta magában, azonnal meg akarta változtatni lázadó énjét.
Megmondtam neki, hogy érzelmeit nem tudja legyőzni ilyen támadással. Ellenben,
ha meg akarja változtatni magában a lázadót, akkor előbb zsarnoki énjét kell
erősítenie, hogy az előbbi még nagyobb erővel harcoljon benne. Aztán arra lesz
szüksége, hogy igazán meg akarja ismerni saját reakcióit, mint valódi okát annak,
amely őt cselekvésre késztette. Hamarosan felfogta, hogy mit kívánok tőle; akkor
megkértem, hogy behunyt szemmel szálljon magába, testének egy mély pontjára.
Meg kellett kérdeznie intuícióját, hogy ténylegesen mi az, amit tenni akar.

Kiderült, hogy kimondatlanul üzletasszony akart lenni, de félt belevágni, nem

bízott magában. Később egyre mérgesebb lett magára, amiért egy íróasztalnál ül,
mert már tudta, hogy egészen más az, amit tennie kellene.

Miután tisztázta, mit akar valójában, már azt is tudta, hogyan juthat céljához
lépésről lépésre közelebb. Elhatározta, hogy egyelőre nem mond fel és még főnöke
jóindulatát is megnyeri. Érdeklődött, tájékozódott jó néhány kereskedővállalatnál,
hogy a legmegfelelőbb munkahelyet válassza. Már attól sokkal jobban érezte magát,
hogy látta a célt és megtette az első lépéseket.

Egy héttel később felhívott és elmondta, hogy belső zsarnoka és lázadója kiharcolta
magát, úgy látszik, mindketten legyengültek. Ő pedig zavartalanul egyengethette az
utat az üzletasszonyi jövő felé. Egyébként főnöke is hajlandó segíteni, megtesz
minden tőle telhetőt.

Hidd el, sem a zsarnok, sem a lázadó nem igazi önmagad. Ha megtanulsz bízni
intuíciódban és követni tanácsait, mind a zsarnok, mind a lázadó elhallgat benned, és
az lehetsz, aki valóban vagy.

Gyakorlat

- 79 -
 Vizsgáld meg öntörvényeidet, viselkedési szokásaidat, amelyekről úgy érzed, hogy
követeléseket támasztanak veled szemben (zsarnoki módon), irányítanak. Használd
fel az alábbi kategorizálást, vesd össze a magadéval. A zárójeles részek példaként
szolgálnak.

Munka. (Hetenként negyven vagy hatvan órát kell dolgoznom keményen, bárhol
vagyok, nem tudok pénzt keresni másként, hogy azt csinálhassam, amit akarok.)

Pénz. (Soha sem lesz elég pénzem, félre kell raknom arra az esetre, ha valami nem
várt kiadás merül fel, nem lehetek könnyelmű pénz dolgában.)

Kapcsolatok. (Szükségem van egy társra, tetszenem kell a partneremnek, nem

lehetek csapodár, jobb lesz, ha megelégszem azzal, amit kaptam.)

Szex. (Mindig el kell élveznem a szeretkezéskor, szerelmesnek kell lennem abba,

akivel szexuális kapcsolatom van, nekem kell lennem a legjobb, legérzékibb
szeretőnek.)

Most írd le mindazt, amivel semmiképpen nem értesz egyet, fűzz hozzá bármilyen
megjegyzést. Például: "Kinek van szüksége munkára? Én ellátom a magam feladatát".
Vagy: "Ki törődik egyáltalán a pénzzel? Nekem nincs rá szükségem!". Vagy: "Azt csinálok,
amit akarok, a társam háta mögött".

Miután kiírtad magadból a zsarnok és a lázadó vitáját, szállj le egy mélyebb pontra
testedben és kérdezd meg magadtól, hogy mi az, amit a legszívesebben csinálnál,
gyakorolnál; tárd fel, mi az igazi számodra. Írj le minden gondolatot vagy érzést,
amelyre ily módon bukkantál magadban.

- 80 -
 AZ ÁLDOZAT ÉS A MEGMENTŐ

Az áldozat-tudat az a hiedelem, hogy elhagyatottak, tehetetlenek vagyunk, hogy a

világ, a társadalom, a mindennapi élet olyan dolgokat "művel" velünk, amelyekkel
kapcsolatban semmi más választásunk nincs, mint elfogadni, amit "odatálaltak". Ettől
érzünk kiszolgáltatottságot, miszerint védtelenek és sebezhetőek vagyunk, nincs
beleszólásunk a körülöttünk történő dolgokba.

Az áldozat az oltalmazó erőt látja megmentőjében. A megmentő nem tudja, hogyan

védelmezze önmagát, mivel a másik megsegítésével törődik. Nem tudatosan ugyan,
de így, közvetett módon elsősorban magának szerez megelégedést. Szüksége van az
áldozatra, mert valakiről gondoskodnia kell. Úgy hiszi, hogy a másik erőtlen, gyenge
és szüksége van az ő segítségére.

Gondolom, valamennyien nagyon jól ismerjük ezt a jelenséget. A legtöbb áldozat

időt és energiát nem sajnálva kutat megmentő után, ahelyett, hogy megpróbálna,
megtanulna önmagáról gondoskodni. Senki sem lehet megmentő, ha bensőjében nem
áldozat is egyben, mégis úgy tűnhet, hogy valaki tipikus áldozat, míg a másik tipikus
megmentő alkat. A szélsőséges eseteket tekintve valóban vannak olyanok, akik
mindig bajban vannak és reményüket vesztve mások segítségére szorulnak. És
vannak mártírok, akik életük értelmét abban látják, hogy másokat megmentenek. De
mi, többiek általában ide-oda csapódunk a kétféle szerepben.

A megmentő-tudat átalakítása

Kivétel nélkül mindannyian érzékeljük, látjuk, hogy mennyi a fájdalom a Földön. A

fájdalom ott van mindenütt, a környezetünkben élő emberekben, az újságokban, a
televízióban. Ennek a mindent elöntő fájdalomnak az okait csak úgy szüntethetjük
meg, hogy nem tagadjuk le azt, ami van. Lásd, érezd, és azután tudd is, hogy a
fájdalom olyan dolog, ami nem független tőlünk. Nem volna éhínség, gyilkosság,
nem volnának betegségek, ha némely érdekcsoportok nem idéznék elő létezésüket.
(Lásd a Világunk megváltoztatása című fejezetben.)

Ahhoz, hogy a megmentő tudatot átalakítsuk magunkban, tudomásul kell vennünk

saját fájdalmainkat. Kötelességünk megszüntetni azokat, ezért vegyük fel a
kapcsolatot a bennünk lakozó univerzumi erővel, hogy segítsen bajainkból
kigyógyulni. Ha látjuk, hogy valaki bajban van vagy tehetetlen, tudnunk kell, hogy
nekünk is van fájdalmunk és mi is elhagyatottak vagyunk. Nem segíthetünk valakin,

- 81 -
ha mi magunk nem éreztük és nem éltük át az elhagyatottság érzését. Akár áldozat,
akár megmentő vagyunk, az energia áramlásának gátat emelünk.

Az energia áramlása megszűnik, amint az ember mások baját helyezi előtérbe,

illetve mástól vár megoldást gondjaira. Az energia felszabadításához és az
univerzum segítségének elnyeréséhez mind az áldozatnak, mind a megmentőnek
önmagába kell mélyednie és bensőjéből kell segítséget kérnie.

A megmentő nem méri fel, hogy milyen nagy segítségre van szüksége magának is.
Annyira lefoglalja mások megsegítése, hogy észre sem veszi saját fájdalmait, bajait.
Ha mégis érez némi fájdalmat, ezt az érzést azonnal "elfedi", úgy, hogy talál valaki
mást, akiről gondoskodnia kell. A megmentő tudat általában nagyon mélyre, még a
gyermekkorunkba visszavezethető élményben gyökerezik. Saját életemből tudok erre
példát. Még nagyon fiatal voltam, amikor elkezdtem másokról gondoskodni. Szüleim
már kisbaba koromban elváltak és nagyon korán úgy éreztem, hogy úgy kell
viselkednem, mint egy érett felnőttnek. Elvállaltam ennek a felelősségét, és közben
nem törődtem saját érzéseimmel. Szélsőséges megmentő voltam. Meg akartam
menteni a világot. Mindig megpróbáltam segíteni mindenkinek.
Csoportfoglalkozásokat szerveztem, mert az embereknek át akartam adni azt a
"nagy" tudást, amivel rendelkeztem. Olyan fontosnak tartottam tudományomat, hogy
azt gondoltam, az emberek is igénylik és éppen rám van szükségük. Személyes
kapcsolataimban ugyanezt tettem. Sokakat vonzottam magamhoz, szeretőket és
barátokat egyaránt, akik láthatóan igényelték a segítségemet.

Amint tudatosabbá váltam, hamarosan észrevettem, hogy viselkedésemmel

telepatikusan azt közvetítem az embereknek, hogy: "Nem bízom erődben és nem hiszem,
hogy érzed magadban a felelősséget életedért. Azt gondolom rólad, hogy szerencsétlen lény
vagy, aki nem tud annyit, mint én, és azt hiszem, hogy segítségre van szükséged".

Az a személy, akit óvsz, akin segítesz, pontosan érzi ezt. Érzi, hogy lekicsinyled,
alábecsülöd erejét, ahelyett, hogy valóban segítenél rajta. S mi több, közben
elhanyagolod önmagadat is, pedig ez az egyetlen útja annak, hogy az energia
áramlását megindítsd és a helyzetet megváltoztasd. Be kell látnod, hogy azért
választottad a megmentő szerepét, mert attól félsz, az emberek különben
cserbenhagynak téged. A félelem így szólít: "Ha nem törődsz mások bajával, el fognak
hagyni és egyedül maradsz". Ám ha magadba szállsz, gyógyulni akarsz, azt fogod látni,
hogy csak egyvalaki van segítségedre: igazi önmagad. Ennyi pontosan elég. Ha
törődsz önmagaddal, érzelmeiddel, másoktól is sok szeretetet és törődést kapsz.

Jól tudom, hogy a gondoskodásról nagyon nehéz leszokni. Szorongás és bűntudat

gyötör, gondolataidban így tépelődsz: "Valóban szükségem van arra, hogy időt fordítsak
magamra? Mi lesz azokkal, akik a segítségemre szorulnak?" A bűntudat és a szorongás
hangja akkor csöndesedik el, amikor tapasztalod az eredményeket. Azok, akiken

- 82 -
segíteni szoktál, elkezdenek gondoskodni magukról és te jobban fogod érezni
magadat.

Nem akarlak elbátortalanítani, ha másokon segíteni akarsz. Csak azt ajánlom, hogy
mielőtt segítesz, lásd be: ezt önmagadért is teszed. Lásd be azt is, hogy a mások
fájdalma a tiéd is. Akkor szállj mélyen magadba és kérd az univerzum segítségét:
"Univerzum, segíts nekem megváltozni, segíts abban, hogy önmagamat meggyógyítsam és
fényed csatornája lehessek". Ha ezt teszed, elvonod figyelmedet a másik személyről,
elismered, hogy te is segítségre szorulsz és irányítást, segítséget kérsz.

Az egyetlen igazi módja annak, hogy másokon segíthess, ha pontosan azt teszed,
amit tenni szándékozol. Ha azt mondod: "Ó, tennem kellene valamit ebben az
ügyben", az nem az univerzum, hanem a bűntudatod hangja, vagy talán agyad kutat
valami ésszerű megoldás után. Ha bízol belső megérzéseidben és minden pillanatban
azt teszed, amit érzéseid szerint tenned kell, akkor az univerzum szabadon áramlik
át rajtad.

Érzéketlen és kegyetlen embernek tűnhet számodra az, aki nem segít a barátjának,
ha az ezt kéri tőle. Hiába vagy egyébként segítőkész, ha már egyszer valami
visszatart attól, hogy eleget tégy barátod kérésének; bíznod kell előérzetedben és
merj neki nemet mondani. Valójában az a helyzet, hogy csak barátod
tehetetlenségérzését erősíthetted volna, ha segítséget nyújtottál volna neki. Ha
megérzésedre hallgatsz és nemet mondasz, akkor segíted őt igazán, mert arra
ösztökéled, hogy a maga erejéből oldja meg a dolgot.

Máskor csodálatos érzés számodra, ha adni vagy segíteni tudsz valakinek. Bízz
ebben az érzésben és örülj, hogy örömöt szerezhetsz. Ha az adakozás, segítség szíved
szerinti, és nem kíván részedről áldozatot, tudd, hogy ez az univerzum ajándéka.

Az univerzum figyelmen kívül hagyja, hogy miképpen látjuk jónak a dolgok

alakulását, nem tartja számon terveinket, jótékonykodó cselekedeteinket.
Rendületlenül vezet bennünket a fény ragyogó útján.

Az áldozat-tudat átalakítása

Az emberek áldozat-tudata akkor szűnik meg, ha rájönnek, hogy nincs, aki segítsen
rajtuk, aki megmentse őket, amikor másokat hibáztatnak azért, hogy megkeseredett
az életük, s gyorsan változtatni akarnak rajta. A két dolog általában egy időben
következik be. Míg mások azon fáradoznak, hogy megmentsenek téged, te abba
fáradsz bele, hogy áldozat vagy. Ahhoz, hogy áldozat-tudatunkat megváltoztassuk,

- 83 -
átalakítsuk, egész eddigi életünk beidegződéseit felül kell bírálnunk. Születésünktől
fogva azt halljuk, hogy az erőt, a szeretetet, sebeinkre gyógyírt környezetünkben kell
keresni. Aztán amikor kiderül, hogy ez még sincs így, a külvilágot hibáztatjuk.
Ahelyett, hogy magunkba tekintenénk, mindennel szembeszegülünk, amit addig
megtanultunk. Rossz szokásunkkal szakítva, hagyjuk abba mások hibáztatását és
forduljunk az univerzumhoz megvilágosodásért. Ha áldozatnak érzed magad,
azonnal magadba kell szállnod. Kérd: "Univerzum, mutasd meg, mit kell tennem, hogy
meggyógyuljak. Segíts abban, hogy tudatosodjon bennem: te vagy erőm forrása." Ezt
követően maradj nyitott a válasz befogadására, megértésére. A válasz különböző
utakon, módokon érkezhet: belső üzenetként, egy telefonhívás formájában, valakitől
érkező segítség révén.

Amikor arra bíztatlak: "szállj magadba a válaszért", az nem azt jelenti, hogy a segítség
is bensődből érkezik. Úgy értsd, hogy biztosan kell érezned: az univerzum ereje benned
van és az ő segítségével mindent megkaphatsz, amire szükséged van. Tudd, hogy
teljes mértékben te vagy felelős azért a helyzetért, amelyben vagy és fordulj a benned
lévő univerzumhoz, mielőtt segítséget keresnél a külső világban.

Ha ezt teszed, megbecsülésedet fejezed ki saját erődnek. Belső női jelleged ezt érezni
fogja és válaszként több bölcsességet és erőt áraszt.

A gyógyulás csalhatatlan jelének könyvelhetjük el azt, amikor tagadjuk, hogy akár

mi, akár mások elhagyatottak lennének. Még a helyzetgyakorlatok "történései" is
elvezethetnek valakit régi hiedelmei és viselkedésmintái elhagyásához, az azokból
való kigyógyuláshoz.

Amikor csoportom egyes tagjai előre megbeszélt "lehetetlen" vagy "reménytelen"

helyzetben vannak, arra bátorítom őket, hogy az adott helyzetben mérjék fel saját
erejüket; jól figyeljék meg, milyen megoldásokra bukkantak. Általában belátják,
milyen fontos volt az egész szituáció ahhoz, hogy többet tudjanak meg magukról,
hogy önismeretük mélyüljön.

Ha nem ismerjük annak a módját, hogy önmagunkkal hogyan kell finoman bánni,
nagyon durva leckét kaphatunk. Belső hangunk hallatni kívánja magát, és ha mi
állandóan figyelmen kívül hagyjuk, egyre kényelmetlenebbül fogjuk érezni
magunkat. Baleseteket, betegséget és fájdalmat kerülhetünk el, ha bizalommal
hallgatunk megérzéseinkre és belső irányításunk szerint cselekszünk. Figyeld meg és
elemezd a következő kis történeteket, amelyek mindegyike az áldozat/megmentő
különböző viszonyait példázza.

Egyik csoportombéli nő elmesélte nekem, hogy álmából felébresztették és

megerőszakolták. Először egyszerűen lehetetlennek találta, hogy egyáltalán van ereje

- 84 -
elviselni ezt a helyzetet, másodszor pedig azt furcsállotta, hogy miért éppen ez a
fájdalmas, borzasztó esemény gyógyította ki az örökös áldozat-tudatából.
Megerőszakolása tehetetlenséget váltott ki belőle és félelelmet attól, hogy ismét
megtörténhet vele.

Ahhoz, hogy némileg eloszlassam a félelmét, úgy éreztem, meg kell tudnia: miért
teremthetett ilyesmire alkalmat. Ezzel sikerült ráébresztenem arra, hogy bármilyen
szörnyű, de erre volt szüksége. Ha más választása is lett volna, tökéletesen meg
tudott volna szabadulni attól a félelmétől, hogy ismét áldozattá váljon.

Hozzáfogott, hogy alaposan megvizsgálja megerőszakolásának esetét. Évekkel

korábban abban a félelemben élt, hogy egy férfi megerőszakolja. Mélyen rögződött
benne a rettegés, hogy ez megtörténhet. Tisztában volt azzal is, hogy élete végéig az
áldozat szerepére van ítélve. Megfigyelte, hogy mások általában hatalmat
gyakorolnak felette és neki nincs más választása, mint alárendelni magát bárki
hatalmának. Véleményem szerint ő maga teremtett olyan feltételeket, amelyek
kivetítették, sőt felerősítették azt, amit belsőleg érzett. Miután tudatosította ezeket a
hiedelmeket, ki is tudott gyógyulni belőlük, és azok tudatalattijában többé nem
gyakoroltak ellenőrzést felette.

Miután ismerte az előzményeket, a vele történtek okait, most már az is fontos volt
számára, hogy tökéletesen átélje a megerőszakolásával kapcsolatos érzéseit. Nagyon
haragudott az erőszaktevőre és a többiekre, akik uralkodtak rajta, és ezt nem is
titkolta. Amikor ráébredünk, hogy mi magunk vonzzuk a negatív dolgokat, nem
szabad haragunkat vagy félemünket befelé fordítanunk, egyáltalán magunk felé
irányítanunk. Az érzéseket ki kell fejezni. Ennek a nőnek, akit megerőszakoltak, arra
volt szüksége, hogy teljesen átélje érzéseit, és ezzel megszabaduljon tőlük,
visszanyerje személyisége erejét. Készségesen megtett mindent. Pár héttel a
csoportfoglalkozások befejezése után felhívott, elmondta, hogy esténként most már
úgy tud lefeküdni, hogy nem kell égve hagynia a lámpát, most már nem fél a
támadástól.

Másik páciensem az egyik helyi kórház alkoholista és kábítószeres osztályán

dolgozott. Rettenetesen kimerültnek érezte magát, de nem mert szabadnapot
kivenni, mert ezzel is az állását kockáztatta volna. Olyan helyzetbe került, hogy nem
tudott magán segíteni, szinte beleveszett a munkába. Maradt hát, másokon segített,
miközben saját érzéseit elhanyagolta, holott azok az érzések "sikoltoztak", hogy
meghallja őket. Egyre fáradtabb lett, elkezdte betegeit sértegetni és ingerültsége
nőttön nőtt. Kocsija háromszor is elromlott három hónap alatt, emiatt még
görcsösebben ragaszkodott az állásához, mert a kocsijavítás költségei is pluszterhet
jelentettek. Semmi kiutat nem látott.

Mivel nem tudta, mi az oka általános ingerültségének, mindentől félni kezdett. Félt

- 85 -
munkába menni, félt a betegeitől és félt saját állapotától is. Bezárkózott, áldozatnak
érezte magát, arra várt, hogy valaki megmentse, segítségére siessen, elsősorban
anyagi helyzetének romlása miatt. Tehetetlennek érezte magát.

Egyik napon megjelent munkahelyén és nem volt képes arra, hogy beteget lásson.
Kétségbeesésében sírni kezdett. Munkatársai azt tanácsolták, hogy vegyen ki egypár
nap szabadságot. A megrázkódtatás hatására fizikai panaszai is lettek, ezért elment
orvosához, aki stressz következtében beállt munkaképtelenséget állapított meg nála.

El is utazott a városból egy hónapra pihenni. Elkezdett hallgatni belső igényeire,

figyelembe is vette azokat és kigyógyította önmagát.

Sikerült megszabadulnia a megmentő és az áldozat sémájától, közben

alkotóenergiája felszabadult, amit addig lekötött a munkája. Felfedezte, hogy
alkotóképessége más területen is gyümölcsöztethető. Szervezett egy vidám
csoportfoglalkozást és újra elkezdett írni, hogy kifejezze önmagát. Úgy döntött, hogy
nem megy vissza dolgozni a kórházba.

Egy másik asszonyt az egyik csoportomban szinte sorozatban érték kisebb balesetek
a háza táján. Intuitív úton érezte, hogy nem jó, ha sokkal több munka elvégzésére
kényszeríti magát, mint amennyit elbír, de azt is érezte, hogy nem szabad ellustulnia.
Végül is addig gyötörte magát, mígnem autóbalesetet szenvedett és kórházba került.
Ettől fogva többé nem erőltette magát, és belátta, hogy kevesebbet kell vállalnia.
Kórházi tartózkodása alatt elhatározta, hogy eladja a házát és visszavonul az üzleti
élettől. Utazni, szórakozni kezdett és kedvtelésből olyasmivel töltötte az időt, amit
mindig is csinálni szeretett volna. Most már nincsenek balesetei, boldognak és
izgalmasnak érzi az életét.

Gyakorlat

Áldozatmegmentő folyamat

I. rész

1./ Írd össze, hogy mikor érzed magad erőtlennek vagy áldozatnak.

2./ Csoportosításod első helyzetére gondolj, hunyd be a szemed és lásd magad azon
a bizonyos helyen. Érezd át csalódottságod, magányosságod és reménytelenséged

- 86 -
érzéseit. Szánj néhány percet ennek átgondolására.

3./ Most képzeld magad dühösnek és iszonyú mérgesnek attól, hogy hogyan lehettél
ilyen tehetetlenné életed folyamán.

4./ Ezután érezd magad erőteljesnek, érezd magadban a kitartást, alkotóképességet,

ragyogást és a lelket. Tekints úgy magadra, hogy van választási lehetőséged. Amint
elkezdted ezt látni és érezni, tárd fel, hogy hogyan járnál el abban a lehetetlen
ügyben, amiben benne vagy. Fogadj be bármi képzetet, vagy ötletet, amely ér.

5./ Csoportosításod minden tételével kapcsolatban ismételd meg a fenti

gyakorlatokat.

II. rész

1./ Írd össze, hogy milyen helyzetekben mentenél meg másokat.

2./ Minden helyzetet külön-külön felidézve, hunyd be a szemed, lásd a személyt

vagy személyeket, akit/akiket hősként, egyénként megszabadítasz. Most hagyd őket
magukra, saját erejükre, azaz az univerzumra bízva.

3./ Ezután lásd, hogy önmagadról gondoskodsz minden egyes helyzetben. Mit
tudsz tenni önmagad érdekében azért, hogy elégedett legyél?

- 87 -
 A BELSŐ EGYENSÚLY MEGTEREMTÉSE

Mint az univerzum közvetítőcsatornája, kifejezésmódok és érzelmek teljes

skálájával kell rendelkeznünk. Ha a magasabb rendű erő azt sugallja, hogy siessünk,
akkor megállás és kérdezősködés nélkül sietnünk kell. Ha azt mondja, hogy várnunk
kell, tudnunk kell lazítani és élvezzük a semmittevést, amíg újabb üzenetet nem
kapunk. Mindig arra kapunk ösztönzést, hogy saját, kevésbé ismert jellegünket
tárjuk fel, hogy új módon szerezzünk tapasztalatokat és új formában fejezzük ki
magunkat. Ha figyelmen kívül hagyjuk ezeket a benső indíttatásokat, akkor végül is
a külső élet körülményei fognak belső önmagunk feltárására kényszeríteni. Így vagy
úgy, magasabb rendű önmagunk megbizonyosodik arról, hogy befogadjuk-e azokat
az üzeneteket, amelyeket azért kapunk, hogy tudjuk, mit kell tennünk. Egyik
szélsőséges helyzetből a másikba kerülhetünk, amíg csak el nem érjük az egyensúly
állapotát.

Nincs kizárva, hogy intuíciónk olyan irányba vezérel bennünket, ami új is és más is,
mint a korábbi. Ha valamelyikfajta személyiségünkben, szerepünkben kényelmesen
érezzük magunkat, még akkor is elképzelhető, hogy éppen az ellenkezőjének a
kifejezésére leszünk felszólítva. Ezt jó tudni, főként addig, amíg tanuljuk belső
hangunk megfigyelésének tudományát. Jó mottó lehetne: "várni a váratlanra".

Az a tapasztalatom, hogy két alapvető személyiségtípus létezik. Segítségül

szolgálhat az, ha felismerjük, hogy melyik bennünk az erősebb, melyik felé hajlunk
inkább. Vannak természetesen olyanok, akikben ötvöződik a kétféle alapvető típus;
ők az élet bizonyos területein egyik jellegük, más területeken pedig a másik jellegük
szerint cselekszenek.

A két alapvető típus: "tevékeny" és "létező".

A tevékenyek olyan emberek, akik mindenképpen tevékenység-orientáltak. Ők

rögtön tudják, hogy mit, hogyan kell csinálni és általában nem félnek a
vállalkozásoktól, bátran kockáztatnak, nem kertelnek, megmondják a maguk igazát,
új dolgokba vágnak bele. Alapvetően nagyon értenek ahhoz, hogy kiadják a bennük
lévő energiát. Viszont nehezen fogadnak be, vagy el, valamit. Nagyon nem szeretik,
ha sebezhetőnek érzik magukat. A legkínzóbb dolog számukra a semmittevés, ha
nem foglalhatják el magukat valamilyen alkotótevékenységgel. A tétlenségben
eltöltendő idő kényelmetlenséget okoz számukra, ezért ezeket az időszakokat egy
csomó tennivalóval töltik ki. Hajlandók arra, hogy irányítsák őket és a legnehezebb
számukra mindig az, ha igazán lazítaniuk kell. Bennük a férfiúi jelleg, az aktív
energia az erősebb, és valahogy kényelmetlenül érzik magukat, ha intuitív (női)
jellegükre vannak utalva.

- 88 -
 A létezők alapvetően belső megérzésüket követik. Értenek ahhoz, hogyan lazítsanak
és könnyedén veszik az élet fordulatait. Élvezik az élet apró örömeit és tudják, hogy
önmagukat és másokat hogyan kell kezelni, tudnak játszani és gyengédek lenni. A
létezők általában jól nevelhetők, türelmesek és boldogok, ha semmittevés adódik
számukra. Ha komolyabb tennivalóval találják magukat szemben, az komoly
problémát okoz nekik. Nem szeretnek kitűnni új vagy szokatlan módon és
hajlamosak a visszahúzódásra. Tapintatosak, önzetlenek és néha nehezen fejezik ki
érzéseiket vagy nyilvánítanak véleményt. Aggódnak amiatt, hogy mások milyen
véleménnyel vannak róluk. Lehet, hogy kényelmetlenül érzik magukat a világban és
nincs bizalmuk az emberekhez, a vállalkozáshoz, az üzlethez, a pénzhez és hasonló
dolgokhoz. Női, befogadó jellegük fejlettebb, kényelmetlennek érzik férfi jellegüket,
de legalábbis bizalmatlanok azzal szemben.

Ha elsősorban tevékeny vagy, úgy intuíciód majdnem biztos, hogy a lassítás

irányába fog ösztönözni. Érzéseid azt fogják sugallni, hogy állj le, pihenj, lazíts, végy
ki egy nap (vagy egy hét vagy fél év) szabadságot, tölts önmagaddal több időt
egyedül, járd a természetet, teljenek úgy napjaid, hogy nem tervezel tennivalókat
előre és nem írod tele a naptáradat. S csak azt cselekedd, amit energiád sugall, úgy,
ahogyan azt valóban érzed. Az a legnehezebb a tevékenyek esetében, ha semmiféle
üzenetet, belső hangot nem észlelnek, mert annyira kifáradtak, és semmittevőn csak
várnak, amíg valami történik. Én magam elsősorban tevékeny vagyok, listagyártó,
kibírhatatlanul aktív személy, és az egyik legnehezebb feladat számomra, ha az
univerzum azt kéri tőlem, hogy ne tegyek semmit! S mégis azt kell mondanom, hogy
ezek a "tétlen" időszakok adják számomra a legtöbb erőt és ezek a leginkább
ötletdúsak is, mert ilyenkor tudok leállni annyi időre, hogy a lelkemmel törődjem.
Belegondoltam, és rá kellett döbbennem, hogy egész életemben azért voltam olyan
elfoglalt, hogy ne érzékeljem ezt az erőt. Féltem az "üresjáratoktól" és az űrtől, mivel
azok az univerzum erejével voltak kitöltve.

Ha kényelmesebben érzed magad, mint "létező", benső önmagad minden bizonnyal

több tevékenységre fog ösztönözni, több megnyilatkozásra, több kockázatra.
Számodra e helyzet megoldásának kulcsa az, hogy ezeket az ösztönzéseket követed
és megteszel olyan dolgokat is, amilyeneket rendes körülmények között nem tennél
meg. Nem kell eleinte tudnod, hogy miért teszel meg valamit és nem feltétlenül
fogod tapasztalni a megtett dolgok eredményeit sem. Csak az a fontos, hogy
ösztönösen azt tedd, amit érzéseid diktálnak, főként emberi kapcsolataidban, amikor
alkotóenergiádat kell hasznosítanod, pénzügyi kérdésekben vagy bármi más ügyben,
amitől egyébként húzódoznál. Ne tégy semmit erőszakosabban és semmiképpen ne
menj messzebb annál, mint amennyire képes vagy. Nagyon fontos, hogy saját
egyéniséged korlátait felmérd, azokat tiszteletben tarsd és ne diktálj magadnak
gyorsabb ütemű fejlődést, mint amilyenre képes vagy. Biztos lehetsz abban, hogy az
olyan tanács, amely belső zsarnokod szavaival úgy hangzik, hogy: "Neked ki kell
tűnnöd!", az nem az a hang, amelyet követned kell. (Ha azt hallod, hogy "kell" valamit

- 89 -
tenni, az nem az univerzum hangja.) Inkább csak kövesd azt az érzésedet, amely
elvezet önkifejezésednek gyakorlásához és támogató, segítő módon megteremti
meggyőződésedet, hitedet!

Meditáció

Helyezkedj el kényelmesen és hunyd be a szemed. Végy néhány mély lélegzetet és

minden kilégzéskor lazítsd el egyre jobban testedet és gondolj mélyen az öntudat
nyugodt szintjére. Képzeld magadat nagyon kiegyensúlyozottnak. Tudsz lazítani,
gyakran játszol és neveled magad, élvezed, hogy van időd és tered az életben, ha
semmi különös nincs, amit meg kell csinálnod. Bár spontánul cselekszel, érzéseid és
belső indíttatásod szerint, fejezd magad ki egyenesen és határozottan. S kockáztasd
meg, hogy új dolgokba fogsz, mihelyt erre hajlandóságot érzel. A tevékenyek és a
létezők teljes skálája szerint élsz, így semmi nem akadályoz meg abban, hogy belső
vezérlésedet követve, akár az egyik, akár a másik irányba indulj tovább.

Gyakorlat

Ha elsősorban tevékeny vagy, tudatosan, egy napig lehetőleg semmit ne tegyél,

vagy csak nagyon kevés elfoglaltságod legyen. Figyeld meg, ezt követően hogyan
érzed magad és mi történik.

Ha inkább létező vagy, egy napig azt tedd, amit indíttatásod, hajlandóságod sugall,
anélkül, hogy bármi komoly eredményt remélnél. Próbálj ki több új módszert, főként
olyanokat, amelyek közt szerepel az emberi kapcsolatfelvétel is, vagy láss hozzá,
hogy más módon jelenj meg a világban, mutass fel valami újat magadból. Figyeld
meg, hogy a gyakorlat előtt, alatt és után hogy érezted magad.

- 90 -
 KAPCSOLATOK

A régi világban a kapcsolatok külsődleges vonatkozását tartottuk szem előtt,

környezetünktől igyekeztünk kapni valamit, hogy teljes egésznek, boldognak
érezhessük magunkat. Ez az elvárás eleve elégedetlenséget, csalódottságot és
bosszúságot okoz. Ezek az érzések vagy állandó harcra kényszerítenek bennünket,
vagy elfojtjuk őket és abból érzelmi közömbösség következik. Érzelmi labilitásunkból
fakadóan mégis körmünk szakadtáig ragaszkodunk a kapcsolatainkhoz, vagy innen-
oda kapkodva keressük azt a valamit, ami hiányérzetünket megszüntetné.

Mi mindannyian ugyanabban a tragikus helyzetben vagyunk jó néhány ezredéve, és

csak most tűnik úgy, hogy valamiféle krízisponthoz közeledünk. A kapcsolatok és a
családok eddig ismert, hagyományos formái széthullóban vannak, méghozzá igen
gyors ütemben. Sokan pánikba esnek emiatt, többen megpróbálják feléleszteni a régi
hagyományokat és értékrendet, hogy legalább saját életükben legyen illúziója a
rendnek, amibe bele lehet kapaszkodni.

Haszontalan igyekezet visszafelé haladnunk, mivel a tudatunk már arra a szintre

fejlődött, hogy akár áldozatok árán is ragaszkodik az élet megszokott útjához. Régen
a legtöbb ember valójában egy halott kapcsolattól függött egy egész életen át, mivel
ez biztosította számára a fizikai és érzelmi stabilitást.

Most már egyre többen vagyunk, akik felismerjük, hogy egy kapcsolat lehet még
meghittebb, időtállóan eleven és élvezetes. Hagyjuk, hogy a régi sémák hadd
keressék csak azokat a régi eszményképeket, mi nem tudjuk, hogy hol lehet rájuk
találni. Legtöbbünk még mindig nem bensőjében keresi önmagát, és azt mondjuk,
bárcsak megtalálnánk az igazi férfit vagy nőt, akivel boldogan élhetnénk, de az is
nagyszerű lenne, ha csak gyerekeink vagy szüleink találnák meg a helyes utat.
Zavarodottak, tanácstalanok és csalódottak vagyunk, kapcsolataink kaotikusnak
látszanak, nincsenek már régi hagyományaink, melyeket megtanulhatnánk,
követhetnénk, de újak sincsenek még, amelyek a régiek helyét betölthetnék. Mégsem
nézhetünk visszafelé, előre kell haladnunk az ismeretlenbe, hogy megteremthessük a
kapcsolatok egészen új minőségét.

Csakhogy a kapcsolatok nem kívül vannak, hanem bensőnkben alakulnak ki; ez az

az egyszerű igazság, amelyet fel kell ismernünk és el kell fogadnunk. Az igazi
kapcsolatom önmagammal szövődik; a többi csak ennek a tükre. Amint megtanulom
önmagamat szeretni, automatikusan másoktól is megkapom a szeretetet és a
megbecsülést, amelyekre egyébként nagyon vágyom. Ha elkötelezem magam saját
magamnak és az igazságnak, akkor ennek köszönhetően hozzám is önmagukhoz
hasonlóan hű emberek fognak vonzódni. Ha bensőséges, őszinte viszonyban vagyok
önnön érzéseimmel, az lehetőséget teremt arra, hogy ugyanilyen bensőséges

- 91 -
viszonyba kerüljek másokkal is. Belső derűmből, kiegyensúlyozottságomból
fakadóan kellemesen töltöm az időt másokkal is. Az univerzum rajtam keresztül
áramló eleven, éltető ereje élvezettel, elégedettséggel tölt el, s ezeket az érzéseket
megosztom azokkal, akikkel kapcsolatba kerülök.

Gondoskodás önmagunkról

Tekintve, hogy sokan soha nem tanultuk meg igazán, hogyan kell önmagunkról
gondoskodnunk, kapcsolatainkban arra törekedtünk, hogy olyan valakit próbáltunk
találni, aki gondoskodik rólunk.

Csecsemőkorunkban nagyon fogékonyak és intuitívek vagyunk. Születésünk

pillanatától fogva felfogjuk szüleink érzelmi válságait, vágyait és azonnal fejleszteni
kezdjük magunkban azt a képességet, amellyel örömöt, elégedettséget tudunk
szerezni számukra, mert így érjük el, hogy folyamatosan gondoskodjanak rólunk.

Későbbi kapcsolatainkban nagyjából ugyanezt a vonalat követjük. Kimondatlanul,

nem tudati szinten szerződést kötünk, amely szerint: "Én megpróbálom megtenni
mindazt, amit elvársz tőlem és olyan leszek, amilyennek te kívánsz látni; te viszont
adj meg nekem mindent, amire szükségem van és ne hagyj magamra".

Ez a rendszer nem működik valami csodálatosan. Mások ritkán tudják a mi

igényeinket következetesen és sikeresen teljesíteni, így csalódottakká és
közömbösekké válunk. S akkor vagy más után nézünk, aki igényeinknek jobban
megfelel (ami soha nem szokott sikerülni), vagy visszahúzódunk, hogy jóval
kevesebbel is beérjük, mint amennyire valójában vágyunk. Ha pedig mi próbáljuk
meg másoknak megadni, amit ők kívánnak tőlünk, akkor egyáltalán nem biztos,
hogy azt tesszük, amit saját akaratunk szerint nem tennénk. Így aztán tudatosan
vagy tudat alatt, de sértetten véget vetünk a kapcsolatnak.

Ezen a ponton egyértelművé válhat számunkra, hogy miközben mások óhajait

teljesítjük, nem gondoskodnunk önmagunkról. Egyedül én vagyok, aki valóban
gondoskodni tudok magamról úgy, ahogy az nekem jólesik és hagyni kell, hogy
mások saját gondjaikkal, bajaikkal, önerejükből birkózzanak meg.

Mit jelent egyáltalán az, hogy az ember viselje gondját önmagának? Nekem azt
jelenti, hogy megbízom intuíciómban és követem. Jelenti azt, hogy időt fordítok
minden érzésem meghallgatására - beleértve azt a gyermeket is magamban, aki néha
megsértődik vagy megrémül - és úgy válaszolok ezekre az érzésekre, hogy az általuk
ösztönzött cselekedeteim szeretettel és gondoskodással telítődjenek. Jelenti azt is,

- 92 -
hogy saját érzéseimet állítom előtérbe és bízom abban, hogy amikor ezt teszem,
mindenki más óhajáról, kívánságáról is gondoskodom és semmi sem marad
elintézetlenül.

Például, ha szomorúnak érzem magam, minden habozás nélkül bemászom az

ágyamba és sírok, így szakítva időt arra, hogy szeressem és vigasztaljam magamat.
Vagy lehet, hogy találok valakit, aki együttérez és elbeszélget velem egészen addig,
amíg szomorúságom nagy része köddé válik és már könnyebben el tudom viselni.

Ha túl sokat dolgoztam - már megtanultam -, félre kell tenni a munkát, nem számít,
hogy milyen fontos vagy sürgős, és időt szakítok valami kikapcsolódásra vagy
veszek egy jó meleg fürdőt és olvasok.

Ha valaki, akit szeretek, olyasmit kíván tőlem, amit nem szívesen tennék meg, már
megtanultam nemet mondani és bízom abban, hogy ha emiatt elhagy (legyen az férfi
vagy nő), az még mindig jobb neki is, mintha kényszerűségből megtettem volna,
amit nem akartam. Viszont, ha igent mondok, akkor azt őszintén is gondolom,
érzem.

Itt most egy lényeges pontra szeretném felhívni a figyelmet. Ez olyasvalamire

vonatkozik, amiben magam sem tudtam eligazodni hosszú időn keresztül, de végül
sikerült. Az önmagunkról való gondoskodás nem azt jelenti, hogy mindent
önmagunknak kell megcsinálnunk. Az önmagunkkal való jó kapcsolat megteremtése
nem légüres térben történik mindenféle egyéb viszonyunk megszakítása révén. Más
szóval: az nem úgy megy, hogy néhány évre remetévé válunk, mondjuk addig, amíg
tökéletes kapcsolatot nem alakítunk ki önmagunkkal és aztán hipp-hopp, ismét
megjelenünk és másokkal is nagyon jóban leszünk.

Természetesen az nagyon fontos, hogy tudjunk egyedül lenni és vannak is olyanok,

akik készakarva kivonják magukat kapcsolataik köréből, amíg önmagukban nem
rendezték érzelmeikhez fűződő viszonyukat. Előbb vagy utóbb azonban
rákényszerülünk, hogy a tükörbe nézzünk. Az embernek arra van szüksége, hogy
kiegyensúlyozott, szilárd kapcsolatban legyen önmagával, s hogy ez valóban így van-
e, arról környezetén és a többi emberrel való együttléten keresztül győződhet meg.

Az a döntő, hogy mire összpontosítunk. A régi világban a másik személyre és

magára a kapcsolatra figyeltünk. Azért beszélgetett az ember a másikkal, hogy
jobban megértse magát és minél többet nyújtson abból, amire saját magának
szüksége volt. Az új világban a kapcsolatok esetén arra kerül a hangsúly, hogy előbb
önmagaddal és az univerzummal építs ki kapcsolatot. Azért vagy együtt másokkal,
hogy csatornád tiszta legyen és magadnak többet tudj nyújtani abból, amire
szükséged van. A látszat talán ugyanaz, de az energia és az eredmény teljesen más.

- 93 -
 Például tegyük fel, hogy magányosnak érzem magam és azt kívánom kedvesemtől,
hogy töltse velem az estéjét, pedig tudom, hogy egyéb programja van. Korábban
talán nem mertem ilyesmire megkérni őt, ha volt ilyen óhajom. Lehet, hogy inkább
otthon maradtam volna és arra összpontosítottam volna, hogy tanuljam élvezni az
egyedüllétet. Nos, később, amikor újra találkoztunk, sértődöttséget éreztem volna,
bár nem ismertem volna el sem magamban, sem előtte. De neki mindenképpen
bűntudata támadt volna velem szemben. Mindebből semmi sem került volna
felszínre, amíg végre valami vita közben azt mondtam volna: "Te amúgy sem törődsz
az én érzéseimmel, soha nem akarsz velem lenni". Ez az a pont, amikor telepatikusan
közlöm vele rejtett érzéseimet arról, hogy végeredményben ő a felelős az én
boldog(talan)ságomért.

Most (legalább is remélem), mindjárt az elején sokkal egyenesebben fognék hozzá.

Azt mondanám: "Tudom, hogy egyéb terveid vannak, de nagyon egyedül érzem
magam és igazán azt szeretném, ha ezt az estét velem töltenéd". Tehát felelősséget
érezve kérek valamit, amit óhajtok és amikor ezt teszem, önmagamról gondoskodom,
bár tőle kérem, hogy tegyen meg valamit. A lényeg itt abban van, hogy a kéréssel
valóban magamra koncentrálok; ez az, amit érzek, és ez az, amit akarok. Vállalnom
kell a gyengeségemet, el kell viselnem, hogy sebezhetővé tettem magam ezzel a
kéréssel. De arra jöttem rá, hogy pont ez a sebezhetőség az, ami miatt kimondom,
hogy mit érzek, és akarok; ez az, ami miatt teljes embernek érzem magam. Ebben az
értelemben máris jobb a közérzetem, mert hajlandó voltam önmagamat támogatni,
segíteni.

Így mindent nyíltan megmondtam és barátomon múlik, hogy őszintén válaszoljon.

Ha teljesíti a kérésemet, az olyan, mint tejszínhab a tortán. Ha nem, úgy szomorú és
sértődött lehetek. Felveszem a kapcsolatot az érzéseimmel, beszélek velük (ezt most
ismét a magam érdekében teszem, azért, hogy tisztázzam magamban érzéseimet) és
annyiban hagyom a dolgot. Ezt az estét arra fogom használni, hogy mélyebben
magamba szálljak és kapcsolatba lépjek az univerzummal.

Nagyon érdekes dologra jöttem rá: olyankor, amikor őszintén és kereken közlök
valamit és kimondok mindent, amit akarok, olyannak látszom, mint akit nem nagyon
izgat a másik válasza. Lehet, hogy nem pontosan azt teszi, amire én számítok, de
mivel törődtem magammal, annyira tisztának és erősnek érzem magam, hogy sokkal
simábban elfogadok bármilyen választ. Ha őszinteségemet és sebezhetőségemet
bevallom kedvesemnek, barátaimnak és családtagjaimnak, akkor nem kell ezeknek a
kapcsolatoknak úgy végződniük, hogy rejtett óhajok és régi sebek maradjanak
utánuk.

Ha így gondoskodsz magadról, gyakrabban eléred azt, amit akarsz. Ha mégsem,

akkor is van mit tenned. Szállj mélyen magadba és hangolódj rá arra a hangra,
amelyen belső érzésed súgja meg neked, hogy legközelebb mit kell tenned. Mindig

- 94 -
mélyítsd el kapcsolatodat az univerzummal.

Az önmagadhoz fűződő bensőséges kapcsolat fontos feltétele, hogy pontosan

ismerd vágyaidat és ne szégyelld kérni, amire szükséged van. Rendszerint nem
kérünk szívesen, mert így attól tartunk, hogy sóvárgónak fogunk látszani. Holott
éppen az eltitkolt, fel nem ismert vágyak tesznek bennünket valóban sóvárgóvá.
Ezek nem fejeződnek ki egyenesen, nyíltan, hanem közvetetten, telepatikusan. Az
emberek ezt megérzik és eltávolodnak tőlünk, mert megérzéseik, intuícióik alapján
tisztában vannak azzal, hogy képtelenek segíteni, amíg mi magunk sem ismerjük fel,
mire van szükségünk.

Ellentmondásnak tűnhet, ha az állítom, hogy amint felismerjük saját

szükségleteinket, óhajainkat, és nyíltan segítséget kérünk, egyből erősebbnek
érezzük magunkat. Ez a bennünk lévő férfi jelleg segítsége női jellegünknek.

Az emberek természetesnek találják, hogy adjanak nekünk, mi magunk pedig egyre

teljesebbnek érezzük magunkat.

Az energiát követve

Feltűnt nekem, hogy amikor bízom energiámban és tanácsai szerint cselekszem,

akkor olyan emberekkel kerülök kapcsolatba, akiktől a legtöbbet tanulhatok. Minél
erősebb ez a vonzás, annál élesebb a tükör. Tehát az energia mindig a
legtanulságosabb helyzeteket teremti meg számomra.

Eleinte talán megriadunk ettől az életmódtól. Eddigi életünkben elriasztottak

bennünket attól, hogy érzéseinkben bízzunk, különösen, ami kapcsolatainkat és azok
szexuális vonatkozásait illeti. Mivel ez az energia nagyon erős, változó és előre
meghatározhatatlan, attól félünk, hogy a káosz eluralkodik a helyzeten. Rettegünk
attól, hogy valaki megsért bennünket, vagy mi megsértünk valakit. Nem bízunk
abban, hogy az univerzum pontosan tudja, mit miért tesz, esetleg nem bízunk abban
sem, hogy követni tudjuk az energiát. Minderre alapos okunk van. Ami a
kapcsolatokat illeti, annyi régi séma és beidegződés működik bennünk, hogy néha
valóban nehéz pontosan kihallani intuíciónk igaz hangját.

Azt hiszem, nincs semmiféle egyszerű módja annak, hogy feloldjuk magunkban az
energia iránti bizalmatlanságból fakadó félelmet. Vagy kitérünk az egész elől, vagy
úgy közelítünk hozzá, hogy igyekszünk energiánkat követve a legjobb
tehetségünknek megfelelően cselekedni, tanulunk "hibáinkból" és e folyamatban
kigyógyulunk félelmeinkből, csatornánk tisztul.

- 95 -
 Egészen mostanáig többségünk nem törődött azokkal a szorongásokkal,
félelmekkel, amelyeket a mindenféle kapcsolatot kordában tartó, szigorú viselkedési
szabályok alakítottak ki bennünk. Minden kapcsolatfajta valamilyen csoportba
sorolható és minden ilyen csoportnak megvan a megfelelő viselkedési szabályzata.
Például: ez az ember egyik barátom, ezért úgy viselkedem vele; ez a férjem, tehát
feltehetően ezeket a dolgokat fogja csinálni; emez a rokonom, úgyhogy vele így meg
így viselkedünk; és így tovább. Így nagyon kicsi a valószínűsége, hogy egy
kapcsolatról kiderüljön, olyan-e, amilyennek mutatja magát.

Néhányan lázadoznak ezek ellen a szabályok ellen és szándékosan olyan

kapcsolatokat teremtenek, amelyek mindezekkel szöges ellentétben állnak
(többnejűség, homoszexuális és biszexuális kapcsolatok és így tovább). Ha lázadásra
érzünk hajlamot, tudnunk kell, hogy ezek a deviáns kapcsolatok leginkább a
szabályok elleni reakciót jelzik és nem feltétlenül jelentik azt, hogy ráhangolódtunk
az igazi energiára.

Amint minden ember külön valóság, és sajátosságaiban különbözik mindenki

mástól, hasonlóképpen minden kapcsolat - legyen az két vagy több emberé - szintén
egyedi a maga nemében. Egyetlen kapcsolat sem pontosan olyan, mint bármely
másik. Az univerzum természete is állandóan változik. Az emberek is, a kapcsolatok
is állandó mozgásban vannak.

Így, ha a kapcsolatokat megpróbáljuk szigorúan osztályozni és azután azok szerint

szabályozni, akkor halálra ítéljük kapcsolatainkat. Ezt követően rengeteg időbe és
fáradságba telik, hogy újra életre keltsük kapcsolatainkat.

Engednünk kell, hogy kapcsolataink kibontakozzanak és kiteljesedjenek. Ha

ráhangolódunk benső önmagunkra, bízunk magunkban és egymással őszintén és
semmit sem eltitkolva beszélünk, akkor a kapcsolat a maga sajátos és csodálatos
módján teljesedik ki. Minden kapcsolat bámulatra méltó kaland; soha nem tudhatjuk
pontosan, hogy hová vezet, hogyan fog végződni. Állandóan változik a hangulata, a
zamata, de még a formája is, mondhatni percről percre, napról napra, évről évre. Van
úgy, hogy közelebb és közelebb hoz bennünket egymáshoz. Máskor teljesen eltávolít.

Gondolatban számításba vehetünk egy fontos dolgot. A kapcsolatok az

univerzummal való kapcsolat mélyebb szintjére visznek bennünket és erősítik
bizalmunkat az univerzumban. Cserébe mélyebb bizalmat és meghittséget kapunk
másoktól.

- 96 -
 Elkötelezettség és bizalmasság

Amikor az energiánkba vetett bizalomról beszélünk, gyakran felvetődik a kérdés,

hogy az elkötelezettség fogalma hogyan illik bele ebbe a képbe.

Tekintettel arra, hogy külső környezetünkre koncentráltunk, legtöbbünk már

elkötelezte magát valamilyen külső kapcsolathoz. Erre szolgálnak a különféle
viselkedési szabályok: "elfogadom, hogy így kell viselkedni, mert akkor lehetek
biztos ebben a kapcsolatban". Általában ezek a bizonyos szabályok nincsenek
szigorúan megfogalmazva, de mindenki ismeri őket. Az emberek azt mondják, hogy
elkötelezett kapcsolatuk van, de ritkán tisztázzák, akár csak önmaguk számára, akár
egymás közt, hogy minek a betartására vagy elutasítására kötelezték el magukat.

Lássunk egy példát az elutasítás esetére. Tegyük fel, hogy a partnerek abban
állapodtak meg, nem folytatnak szexuális kapcsolatot senki mással. Ez persze
"meglehetősen" bizonytalan megfogalmazás egy megállapodás esetén, mivel senki
nem határozta meg, mit jelent a "szexuális kapcsolat". Ez a burkolt megfogalmazás -
nyilván - azt jelenti, hogy nem érzünk szexuális vonzalmat senki más iránt. No de
miképpen lehet szerződésben leszögezni azt, hogy valamit nem érzünk? Az érzések
nem a tudatos irányításunk alatt állnak, nem tudatunk szerint működnek.

A valódi probléma az elkötelezettséggel kapcsolatban az - legalábbis, ami a

külsőségeket illeti -, hogy nem teszi lehetővé az emberek és a kapcsolatok
szükségszerű fejlődését és változását. Ha megfogadjuk, hogy a törvények egy
sorozata szerint fogunk érezni vagy viselkedni, lehet, hogy választani kell belső igazi
önmagunk és a szabályokhoz való ragaszkodás között. Amikor nem vagyunk
őszinték, ha nem magunkat adjuk, nem sok esélyünk van jó kapcsolatokra.
Végeztünk, befejeztük, olyan volt az egész, mint egy szép üres kagyló - kívülről szép,
de nem valóságos emberek között szövődött.

Ez a fajta elkötelezettség nem engedi, hogy a kapcsolat mint forma megváltozzék,

ezért sokkal gyakrabban inkább megszűnik, mintsem átalakulván, fennmaradna.
Tény az, hogy a kapcsolatok maguk is változnak, formájukat tekintve is, és nincs
olyan elkötelezettség, amely garanciát nyújtana arra, hogy ne így legyen. Semmiféle
külső forma nem tudja megadni kapcsolataink stabilitását, biztonságát, hiába
szeretnénk. Lehetünk 50 évig házasok és az 51. évben hitvesünk elhatározza, hogy
elhagy bennünket.

Ha ezt csupán mint tényt fogadjuk el, ez már önmagában sok csalódástól kímélhet
meg bennünket. Az egymástól elváló párok majdnem mindig azt érzik, hogy
tévedtek, mert az hitték, hogy minden házasság örökké tart. Pedig sok esetben maga
a házasság igazán jó volt - mindkét házastársat hozzásegítette, hogy fejlődésükben

- 97 -
eljussanak arra a szintre, ahol már nem igénylik az elavult formát.

Sok esetben az okozza a fájdalmat, hogy nem tudjuk, hogyan változtassunk a

kapcsolat formáján, miközben még mindig tiszteletben tartjuk a szeretet és kapcsolat
alapelvét. Ha valakivel igaz módon összetartozunk, az örökké tartó kapcsolat lesz.
Mindenesetre a kapcsolatban az energia növekszik vagy csökken, azaz változó, attól
függően, hogy egy adott idő alatt mennyi tanulnivaló van az energiától. Amikor
sokat tanultunk a partnerünkkel együtt töltött idő alatt, akkor lehetséges, hogy az
energia lecsökken addig, amíg nincs szükségünk annyi közös együttlétre. A
kapcsolat a két lélek között még ilyenkor is erős marad. Előfordul, hogy az energia
később más szinten megújhodik.

Ezt nehezen érjük föl ésszel, ezért bűnösnek érezzük magunkat, csalódottá válunk
és megsértődünk, ha kapcsolatunk formája megváltozik. Nem tudjuk a módját,
hogyan osszuk meg érzelmeinket, így gyakran inkább megszakítjuk a kapcsolatot. Ez
persze fájdalmat okoz nekünk, mert gyakorlatilag saját mély érzéseinket szakítjuk
meg. Az én tapasztalatom szerint a szakítások viszonylag fájdalommentesek, sőt
szépek lehetnek, ha folyamatosan, őszintén tartjuk önmagunkkal a kapcsolatot és
bízunk önmagunkban.

Legtöbben azt hiszik, hogy a kapcsolat fenntartásához áldozatvállalás és

megalkuvás szükséges. Ez a tévhit végeredményben onnan ered, hogy félreértjük az
univerzum természetét. Azt hisszük, attól félünk, hogy nem jut onnan elég szeretet
számunkra, és hogy az igazság sértő lehet. Holott az univerzum tele van szeretettel
és az igazság, ha ismerjük, mindig pozitív. Saját korlátaink és félelmeink teszik csak
negatívvá.

Ha valóban őszinte vagyok és azt kérem, amit akarok - érzéseim nyílt

megosztásának folytatását -, mindig azt fedezem fel, hogy az alapigazság minden
esetben és helyzetben minden érdekelt számára egy és ugyanaz. Először úgy néz ki,
hogy én akarok egy bizonyos dolgot, a másik személy azonban egészen mást akar.
Ha mindketten mindig őszintén megmondjuk az igazunkat, ahogyan érezzük, előbb
vagy utóbb úgy alakul, hogy mindketten azt tehetjük, amit igazán akartunk.

Például, klienseim között az egyik házaspár két tagja sokszor került nézeteltérésbe
egymással munkája során. Egyébként egymás üzleti partnerei voltak, egy sikeres
üzletben. Az asszonyt már fárasztotta az üzlet és valami mást szeretett volna csinálni.
A férfi szerette a munkáját és szívesen folytatta volna, de nem akarta a felesége
nélkül. Folyton azon vitatkoztak, hogy eladják-e az üzletet (a nő), vagy folytassák-e
tovább és bővítsék (a férfi).

Amint mélyebben kezdtek erről beszélgetni, feltárultak félelmeik. A nő alkotó

módon, új formában szerette volna kifejezni magát, de félt attól, hogy nem tudja saját

- 98 -
árnyékát (megszokásait) átlépni, ha a férje ebben nem segíti állandóan. Attól is
tartott, hogy nem tud elég pénzt keresni és csak magára vethet majd a családi
jövedelem visszaesése miatt. A férfi attól félt, hogy az asszony segítsége nélkül nem
tudja sikeresen tovább vinni az üzletet, nagy szüksége volt a nő alkotó
teljesítményére és nem bízott saját intuitív képességében. Persze attól is tartott, hogy
a munkával eltöltendő ideje szomorú, szürke lesz felesége melegsége és humora
híján. Miután érzéseiket megfogalmazták és alaposan megbeszélték, sikerült
tisztázniuk a helyzetet. Kapcsolatukban olyan szintre érkeztek, ahonnan az alkotás és
függetlenség vonatkozásában egy fokkal feljebb kellett lépniük. Mindketten készek
voltak arra, hogy az egymástól való függésüket csökkentsék és helyette jobban
megbízzanak önmagukban. A nő fokozatosan kivonta magát az üzleti életből és egy
teljesen új és más foglalkozást kezdett el űzni, amelyet nagyon izgalmasnak,
érdekesnek és kifizetődőnek talált. A férfi folytatta az üzletet és más irányba is
fejlesztette. Kapcsolatuk erősebb lett azáltal, hogy mindketten függetlenebbek lettek
és egyúttal önbizalmuk is megerősödött.

Számomra az elkötelezettség az, amit önmagammal kötök; a szeretet, a tisztelet, az

engedelmesség és saját lényem megbecsülése. Kapcsolataimban az igazságnak és az
őszinteségnek köteleztem el magam. Akibe szerelmes vagyok, annak megígérem,
minden tőlem telhetőt megteszek, hogy az igazat mondjam neki, megosztom vele
érzéseimet, hogy felelek magamért, tiszteletben tartom kapcsolatunkat és hogy
ápolom, fenntartom ezt a kapcsolatot, akárhogy is változik annak formája.

A valódi elkötelezettség nem nyújt biztosítékot a kapcsolat formájára vonatkozóan,

sőt tényként ismeri el, hogy a forma állandóan változó valami, de azt is tudja, hogy
megbízhatunk a változásban. Ez nyitja meg az utat az igazi bizalom felé, ami akkor
alakul ki, ha az emberek igazán mélyen és őszintén megosztják érzéseiket. Ha ketten
ugyanezen az alapon állnak, ez azt jelenti, hogy valóban együtt akarnak lenni. S csak
szerelmük kiteljesedését fogják érzékelni és egyre inkább megismerik egymást, amint
változnak és fejlődnek.

Monogám és poligám kapcsolatok

Amikor az emberek először szereznek tudomást a kapcsolatokról vallott

nézeteimről, igencsak radikálisnak találják azokat és lehet, hogy igazuk is van.
Gyakorta azonban, ha lehetőségem akad egy kicsit többet beszélni a témáról, kiderül,
hogy jó néhány dolgot félreértettek abból, amit mondtam. Például azt hiszik, hogy
monogámia-ellenes vagyok, mivel pártfogolom a poligám kapcsolatokat. Ez végképp
nem így van. Aminek a prókátora, pártfogója vagyok, az az igazság: hogy legyünk
őszinték érzéseinkkel és az ösztöneinkkel kapcsolatban csakúgy, mint önmagunkkal

- 99 -
szemben.

Van jó néhány ember az ismerőseim között, aki igaz módon monogám életmódot
folytat. Egyetlen meghatározó, mindenek fölött álló szexuális-romantikus
kapcsolatuk van, és egyáltalán nincs igényük senki másra. Néhányan vannak
olyanok is, akik kifejezetten poligámok és akad elég gondjuk azzal, hogy hogyan
kezeljék szexuális-romantikus kapcsolataikat. A legtöbb ember bizonyos fokig zavart
és ellentmondásokat tapasztal érzéseiben. Vannak, akik mély, bizalmas és
biztonságos érzéseket keresnek az egyetlen személyhez fűződő kapcsolatukban,
miközben félnek a csábítás bűnétől és rettegnek attól is, hogy valaki elcsábítja
partnerüket. Másrészt ugyanezek az emberek néha korlátozva érzik magukat és
olyankor teljesen szabadok szeretnének lenni, hogy más kapcsolatokat is
köthessenek. Azok is, akiknek sok kapcsolatuk van, bizonyára mélységesen
vágyakoznak egyetlen partnerre, akivel csak ők tartják a kapcsolatot.

Ezek nagyon fontos, emberi mivoltunkból fakadó érzések, amelyeket pontosan kell
ismernünk - legalábbis, ami önmagunkat illeti - és lehetőleg szerelmi patnerünk
alapbeállítottságával is jó, ha tisztában vagyunk. Nem a kapcsolat külsődleges
formája lényeges, az megoldható könnyen minden erőlködés nélkül, ha belső
igazságunk hangját képesek vagyunk meghallani és azt követjük is. Az
ellentmondások maguktól szertefoszlanak, amint kiismerjük és olyannak fogadjuk el
magunkat, amilyenek vagyunk. Mindenki olyan kapcsolatokat épít ki, amelyek
pontosan megfelelnek számára vagy bárki számára, aki a kapcsolatokban érintve
van.

A románc

Amikor találkozunk valakivel, aki nagyon erős, éles tükör számunkra,

legyőzhetetlen vonzódást érzünk iránta (kezdetben esetleg ellenszenvet vagy
idegenkedést; mindenesetre valami erős érzést). Ha ez a személy nemének
jellegzetes, megnyerő képviselője, akkor valódi szexuális vonzalmat érezhetünk
iránta. Ha az energia különösen erőteljes, akkor ezt úgy nevezzük, hogy "szerelembe
estünk".

A szerelem nagyon erőteljes élmény és azt jelenti, hogy érezzük, amint az

univerzum átáramlik bennünk. A másik személy csatornánkká válik, katalizátorrá,
amely impulzust ad ahhoz, hogy megnyíljunk a szerelem számára, hogy szépek
legyünk és belső szenvedélyünket érezzük. Saját csatornánk szabadabbá válik, az
univerzum energiája keresztüláramlik rajta és a "megvilágosodottság" boldog
pillanatait éljük át, nagyon hasonlóan ahhoz a tapasztalathoz, mint amikor az ember

- 100 -
hosszabb időn keresztül meditációkkal tölti idejét.

Ez a legizgatóbb és legélvezetesebb élmény a világon és természetesen

ragaszkodunk hozzá. Nem túl szerencsés, hogy ilyenkor nem ébredünk rá: valójában
az univerzumot tapasztaljuk önmagunkban. Azt ismerjük csak fel, hogy a másik
személy váltotta ki ezt az élményt és azt hisszük, ő az, aki olyan csodálatos!
Természetesen, amikor szerelmesek leszünk, egy pillanatra pontosan megérezzük a
másik ember lelkének szépségét, de nem ismerjük fel, hogy az a mi saját tükrünk.
Csak azt tudjuk, hogy a vele való együttlét csodálatos érzés, saját erőnket azonnal
átadjuk neki és ezzel boldogságunk forrását magunkon kívülre helyezzük.

A másik személy nyomban olyan tárggyá válik, amelyet birtokolni akarunk. A

kapcsolat szenvedéllyé válik, ugyanúgy, mint a kábítószer-szedés, egyre többre és
többre van szükségünk ahhoz, hogy elérjük a teljes boldogság érzését. Az az igazság,
hogy a szeretett személy formájának lettünk rabjává és nem ismertük fel, hogy az
energia az, amit kívántunk. A személyiségre és a testre figyelünk, megpróbálunk
belekapaszkodni és meg akarjuk tartani. Abban a percben, amikor ezt tesszük, az
energia áramlása leáll. Ha túlságosan megmarkoljuk és úgy tartjuk a csatornát, akkor
gyakorlatilag elszorítjuk és éppen azt az energiaáramlást zárjuk el, amelyet keresünk,
amelyre szükségünk van.

Igazi szenvedély hoz össze bennünket, de a szenvedélyt hamarosan felváltja az a

tudat, hogy szükségünk van egymásra. A kapcsolat halála nagyjából akkor kezdődik,
amikor létrejön. Később pánikba esünk és még erősebben kapaszkodunk beléje. A
szerelem hajnalán az élmény olyan erős volt, hogy néha éveket töltünk el azzal, hogy
újra megismételjük, de minél jobban próbálkozunk, annál inkább kisiklik a
kezünkből. Csak amikor végképp feladjuk és hagyjuk, hogy az energia újra szabadon
áramoljék, akkor érinthet meg bennüket ugyanaz az érzés.

Ez a románc szomorú sorsa a régi világban. Évezredeket töltöttünk el azzal, hogy

ilyenné formáljuk. Kedvenc dalaink, történeteink és színdarabjaink hűen
szembesítenek bennünket a gyakorta fájdalmat és csalódást okozó szenvedély
rabjaival.

Az új világban valami olyan egyszerű és gyönyörű dolgot fedezünk fel, ami

kigyógyít bennünket minden fájdalmunkból: az igazi románc a fényben él.

A szerelmi kaland

Azt hiszem, hogy az élet maga az univerzummal való szerelmi kapcsolat. Azt is

- 101 -
hiszem, hogy az én belső férfiúi és női jellegem közti szerelmi kaland, a lelkem és a
testi valóm kalandja.

Amint építem és megnyitom csatornámat, egyre több energia áramlik rajta

keresztül. Érzem az érzések intenzitását és szenvedélyességét. A szerelem azt az
állapotot jelenti, amikor az ember nem függ senkitől. Azonban vannak olyanok, akik
vonzanak és erősítik vagy elmélyítik bennem az életerőt. Jól tudom, hogy ők az én
tükreim, és azt is, hogy ők életem különleges energiacsatornái.

Én is közeledem hozzájuk, mert kívánom ezt az erősítést, amit velük, rajtuk

keresztül tapasztalok. Érzem, hogy az univerzum rajtam keresztül beléjük áramlik és
viszont, belőlük énbelém. Ez a cserefolyamat bármilyen formában történhet:
beszélgetés közben, ha megérintjük egymást vagy úgy, hogy lefekszünk egymással.
Az energia maga tudatja velem, hogy mit kell tennem, mi a legmegfelelőbb. Ez
mindig kölcsönös megelégedésünkre és kielégülésünkre szolgáló csere, mivel az
univerzum azt adja nekünk, amire szükségünk van. Ez lehet egy röpke kis élmény,
egy pillantás vagy egy rövid beszélgetés egy ismeretlennel. Lehet persze folyamatos,
mélyre ható kapcsolat is, amely évekig tart. Egyre inkább látom, hogy az univerzum
különböző csatornák révén állandóan érintkezésben van velem.

Amit leírtam, az lenne az ideális. Nyilvánvaló, hogy magam sem így élek folyton.
Sokszor elkap, feltartóztat a félelem és az óvatosság, mert nem szeretnék egy
szenvedély rabjává válni. De keresem a szerelmet, egyre többször átélem, mert az
nagyszerű érzés.

Gyakorlatok

1./ Képzeld bele magad egy szerelmi találkába. Tégy mindent úgy, mintha a
legszerelmesebb és legizgatóbb partnered lenne veled, akit csak el tudsz képzelni.
Végy illatos, meleg fürdőt, öltözz a legjobb ruhádba, vásárolj virágot, menj egy
kedves kis vendéglőbe, sétálj egyet a holdfényben. Tégy meg bármit, ami kedvedet,
képzeletedet felfokozza. Töltsd az estét azzal, hogy elmondod magadnak, milyen
csodálatra méltó vagy, mennyire szereted önmagadat és bármi egyebet, amit
szerelmesedtől szeretnél hallani. Képzeld azt, hogy az univerzum a szerelmesed és
megad neked mindent, amit csak kívánsz.

2./ Legközelebb, amikor romantikus vagy szexuális vonzalmat érzel valaki iránt,
emlékezz, hogy amit érzel, az nem más, mint maga az univerzum. Bármit is teszel,
emlékezz arra, hogy az része az élettel való igaz szerelmi kalandodnak.

- 102 -
 GYERMEKEINK

Mint életünk bármely más területén, a gyermeknevelésben is érdemes követnünk és

közvetítenünk az univerzum energiáját. Nekem ugyan nincsenek gyermekeim, de
gyakorló szülő barátaim közül sokan ezt az elvet vallják. Bizonyára nem egyszerű a
gyermeknevelés régi fogalmait és mintáit átalakítani, de ha sikerül, az eredmények
igazán nagyszerűek: a gyermekekből tiszta fény sugárzik, a szüleikkel való
kapcsolatukra az elégedettség, az őszinte összetartozás, a kölcsönös megértés és a
segítőkészség jellemző.

A régi típusú szülői gondoskodás fogalma alatt általában gyermekeink anyagi

jólétének teljes biztosítását értették, valamint azt az igyekezetet, amellyel
megpróbáltunk megfelelni a jó szülő szerepében. De mihelyt bízni tudunk
önmagunkban és vállaljuk önmagunkat, lehet, hogy a régi elvárások értelmében
semmiben sem fogunk megfelelni a jó szülő fogalmának.

A rajtunk keresztül áramló energia és életerő, a növekvő elégedettség és az

önmagunk, valamint az univerzum iránti bizalom sokkal nagyobb segítség
gyermekeinknek, mint bármi más a világon.

Bizonyos értelemben egyáltalán nem kell nevelnünk gyermekeinket. Az univerzum

a legigazibb szülő gyermekeink számára, nekünk a közvetítő szerepe jut. Ha
nagyobb bizalommal követjük belső energiánkat, ha mindig azt tesszük, ami
számunkra a legjobb, az univerzumból több energia áramlik belénk és rajtunk
keresztül a környezetünkbe is. Ahogy mi gyarapszunk, úgy gyarapodnak
gyermekeink is.

A gyermekek erősnek, intuitívnek születnek. Megérkezvén a fizikai világba, első

néhány életévükben azt tanulják, hogyan kell a testben élni. Formájuk, azaz testük
fiatalabb és tapasztalatlanabb, mint a miénk, de a lelkük ugyanolyan fejlett. Azt
hiszem, hogy gyakran születnek olyan gyerekek, akik lelkileg fejlettebbek, mint mi
vagyunk, tehát tanulhatunk tőlük.

Gyermekeink tiszta lényként érkeznek ebbe a világba. Nagyon jól tudják, hogy kik
ők és mivégre születtek ide. Azt hiszem, hogy a szülők és a gyerekek félig-meddig
tudatosan egyezményt kötnek. A szülők arra szerződnek, hogy segítik gyermekük
formájának a nevelkedését (test, értelem és személyiség), valamint feltételeket
teremtenek ahhoz, hogy gyermekük eligazodhasson a világban. A gyermek arra
szerződik, segíti szüleit abban, hogy azok szorosabb kapcsolatot építhessenek ki
intuitív önmagukkal. Mivel a gyermekeknek még van közvetlen kapcsolatuk a
lelkükkel, nagy segítséget adnak nekünk ahhoz, hogy újra felvegyük a kapcsolatot
saját, magasabb rendű énünkkel.

- 103 -
 Gyermekeink valójában két dolgot igényelnek tőlünk:

1./ El kell ismernünk személyiségüket, azaz tudnunk kell, hogy kik is ők valójában.
Ha megszületésüktől fogva úgy viszonyulunk hozzájuk, mint önálló, érzékeny
lelkületű lényhez, akkor nem lesz szükségük arra, hogy elrejtsék előlünk (és mások
elől) erejüket, hogy elveszítsék a kapcsolatot, amely saját lelkükhöz fűzi őket (nem
úgy, mint mi legtöbben). Lényük így megkapja azt a támogatást, amely ahhoz
szükséges, hogy tiszták és erősek maradjanak.

2./ Meg kell mutatnunk nekik, hogyan lehet hasznosan élni a világban. Mi mintául
szolgálunk számukra, megfigyelnek bennünket, s mivel nagyon fogékonyak és
gyakorlatiasak, utánozni fognak bennünket. Azt másolják le, amit teszünk, és nem
azt, amit mondunk.

Cserébe kifogyhatatlan élő, lüktető energiát kapunk tőlük. Hacsak nagyon korán be
nem zárultak számunkra azért, mert nem segítettünk nekik, akkor a gyermekek
nagyon tiszta és erős csatornák lehetnek. Éppen mert még nem fejlett a racionális
önellenőrzésük, ők majdnem teljesen intuitívek, ösztönösek és feltétel nélkül
őszinték. Őket figyelve, megtanulhatnánk, hogyan kell követni az energiát és hogyan
kell alkotó módon élni.

A legtöbb szülőnek nem sikerül olyan jól teljesítenie szülői kötelességét, mint ahogy
szeretné. Általában nem igazán vannak tisztában szerepükkel és felelősségükkel.
Nincs semmiféle letisztult modelljük vagy kialakult programjuk. Az emberi
történelemben a legutóbbi időkig gyakorlatilag senki nem végzett kutatást a
gyermeknevelés terén és máig is csak nagyon kevés forrásmű áll rendelkezésünkre. A
legtöbb szülő csak úgy találomra "nevel", így aztán mindenki rengeteget hibázik.

Sok olyan szülőt ismerek, akik mára már sokkal tudatosabbak, s most nagyon
szomorúak és bűntudatuk van, ha visszatekintenek gyermekeik nevelésére. Talán
segítséget jelent, ha visszaemlékszünk arra, hogy a gyermek önálló lelki lény, aki
felelős saját életéért; ő választott bennünket szüleivé, nem utolsósorban azért, hogy
az életben szükséges jártasságot tőlünk, szüleitől tudja megtanulni.

Az is szerfölött fontos, ha tudatunkba véssük, hogy saját fejlődésünk és változásunk

jótékonyan hat rájuk, mivel átalakulásunk után jobban tudjuk segíteni őket. Ők
velünk együtt változnak, még akkor is, ha tőlünk távol nőnek fel. Minden kapcsolat
telepatikus természetű, így aztán a tér nem számít, a gyermekek nagy távolságból is
bennünket tükröznek vissza.

- 104 -
 Mivel azonban nem vagyunk kellőképpen saját énünkre sem ráhangolódva, nehéz
azonosítani gyermekeinkben a lélek hangját és még bízni is benne. Gyermekeink
fizikailag és értelmileg fejletlenek hozzánk képest, ezért azt hisszük, hogy kevésbé
tudatosak és felelősségtudatuk is alacsonyabb szintű.

Sok ember esetében tapasztaltam olyan alapvető hozzáállást, miszerint a gyermek

tehetetlen, önállótlan lény lenne, és a szülő kötelessége, hogy irányítsa és felelősen
gondolkodó lénnyé gyúrja. A gyermekek nagyon pontosan megérzik ezt a
hozzáállást, és visszatükrözik saját viselkedésükben. Ha elismerjük őket, mint
lelkileg érett, felelős lényeket, akkor ennek megfelelően fognak reagálni.

A gyermek mint tükör

Mivel a kisgyermekeket még viszonylag kevés környezeti hatás érte, ők a mi

legtisztább tükreink. Mint intuitív lények, erősen érzelmi beállítottságúak, és úgy
reagálnak az energiára, ahogyan őszintén éreznek. Nem tanulták még meg, hogy
bizonyos dolgokat leplezni illik. Amikor a felnőttek nem úgy beszélnek vagy
viselkednek, ahogyan éreznek, a gyermekek azonnal észreveszik az ellentmondást és
ez megmutatkozik reakcióikban is. Ha ilyenkor figyelünk rájuk, tetten érhetjük saját,
elfojtott érzéseinket.

Ha higgadtnak és fegyelmezettnek próbálunk mutatkozni, miközben feldúltak és

dühösek vagyunk, gyermekeink ezt azzal tükrözhetik vissza, hogy megvadulnak és
törnek-zúznak. Megpróbáljuk megőrizni az irányítást, de ők megérzik kaotikus
lelkiállapotunkat, és egész viselkedésük azt fogja tükrözni. Különös, de ha egyenesen
bevalljuk, amit valóban érzünk (Nagyon izgatott és csalódott vagyok, mert rohadt
nap ez a mai; Megőrülök a világtól, magamtól és tőletek; Maradjatok nyugton, hogy
egy kis békességem és nyugalmam legyen és megpróbálhassam rendezni
gondolataimat; Lesztek szívesek kimenni néhány percre innen;), a gyerekek
lecsendesednek. Akkor érzik magukat kényelmesen, ha szavaink és érzéseink közt
nincs ellentmondás.

Sokan azt hiszik, hogy a gyermeket meg kell kímélni a szülők zavart
lelkiállapotának vagy negatív érzéseinek hatásaitól. Azt gondolják, hogy jó szülőnek
lenni nem más, mint állandóan szerepet játszani, mindig türelmesnek, gyengédnek,
bölcsnek és erősnek lenni. Pedig a gyerekek az őszinteséget igénylik, emberi
modellre, viselkedésmintára van szükségük, amelyet látva megtanulhatják, hogyan
lehet őszintén megélni a különböző érzéseket, hangulatokat. Így segíthetünk nekik
abban, hogy megtanulják önmagukat szeretni és valódi önmagukat vállalni.

- 105 -
 Ha érzéseinket megosztjuk gyermekeinkkel, az nem azt jelenti, hogy elárasztjuk
őket minden mérgünkkel vagy őket hibáztatjuk bajaink miatt. De azt sem jelenti,
hogy velük vigasztaltatjuk magunkat vagy tőlük remélünk segítséget gondjaink
megoldására. Igyekezzünk mindig őszintén kifejezni érzéseinket, akkor annál kisebb
valószínűséggel fogunk bármelyik hibába esni. Ám emberek lévén, lehet, hogy időről
időre gyermekeinket fogjuk elárasztani haragunkkal, kiábrándultságunkkal. S ha
egyszer valóban így történt, akkor ismerjük el, hogy ez nem volt helyes részünkről és
többet ne foglalkozzunk a dologgal. Ez is hozzátartozik az igazán jó, bensőséges
kapcsolathoz.

A gyermekek akkor is bennünket tükröznek, amikor egészen kis koruktól fogva

minket utánoznak. Mi adunk számukra különböző viselkedésmintákat, amelyeket ők
rendre kipróbálnak. Azért is érdemes megfigyelni őket, mert láthatjuk, mi hogyan
viselkedünk.

Ha gyermekünk valami nekünk nem tetszőt művel, kereken meg kell neki
mondanunk a véleményünket. Azonban önmagunkat is vizsgáljuk meg, hogy az
adott eset mennyiben tükrözi a mi magatartásunkat, és hogy magunkban vajon
miként tűrhetjük el ugyanezt.

Például, ha gyermekünk titkolódzó és valamit rejteget előlünk, nézzünk magunkba,

hogy mi valóban nyíltak és őszinték vagyunk-e vele szemben. Van-e valami, amit
eltitkolunk valaki vagy esetleg önmagunk elől? Van-e valami, amiért nem bízunk
magunkban és ezért nem bízunk gyermekünkben sem? Ha gyermekünk lázadó
természetű, vizsgáljuk meg önmagunkban a lázadó és a zsarnok viszonyát. Ha
zsarnoki énünk veszi át az irányítást életünk felett, akkor gyermekünk minden
valószínűség szerint átveszi a bennünk elnyomott lázadó szerepét. Viszont ha
sokszor cselekszünk lázadó énünk sugallatára, akkor a gyermekünk is ezt a mintát
utánozza.

Alaposan át kell gondolnunk, hogy ezek a jelenségek miként tükrözik saját belső
fejlődésünket. Ha tanulunk ezekből a tapasztalatokból és azokat megszívlelve élünk,
akkor hasonlóképpen fejlődnek gyermekeink is. Megpróbálhatunk túljutni ezeken a
gondokon úgy is, ha gyermekeinkkel őszintén megosztjuk érzéseinket, ha
megtanulunk törődni magunkkal és gyermekeinket is ugyanerre ösztönözzük.
Meglehet, hogy szakemberre, tanácsadóra van szükségünk, aki az egész családnak
segít a régi beidegződések megváltoztatásában.

Úgy gondolom, sok ember számára a szülői szerep nagyon kényelmes kibúvó volt
arra, hogy ne foglalkozzon saját nevelésével, fejlődésével. A szülők idejük túlnyomó
részét gyakran arra áldozzák, hogy igyekeznek biztosítani gyermekeik megfelelő
taníttatását és fejlődését. Miközben gyermekeik életéről gondoskodnak, saját életüket

- 106 -
elhanyagolják. Ennek sajnos az az eredménye, hogy gyermekeink tudat alatt
kötelességszerűnek érzik: nekik kell gondoskodniuk szüleikről, hiszen azok mekkora
áldozatot hoznak értük. A gyerekek vagy utánozzák szüleiket és többet
gondoskodnak másokról, mint magukról, vagy fellázadnak szüleik elvárásaival
szemben, éppen ellenkezően cselekedve, mint ahogy remélik tőlük.

A szülőknek elsősorban magukról kell gondoskodniuk. Ne felejtsük el, hogy a

gyerek a példákból tanul. Mindig azt teszi, amit mi teszünk és nem azt, amit
mondunk neki. Ha belátjuk, hogy a boldog, teljes élethez magunknak is meg kell
adnunk mindazt, amire szükségünk van, gyermekünk sem fogja elhanyagolni magát.

Ez nem azt jelenti, hogy nem kell figyelnünk gyermekeinkre, és még kevésbé azt,
hogy törődnünk sem kell velük. Nem hagyhatjuk, hogy azt csináljanak, amit
akarnak. A szülő-gyermek kapcsolat nagyon mély, és éppen úgy, mint minden más
szoros kapcsolat esetében, sokat vagyunk együtt, törődnünk kell egymással.
Mindannyiunknak fontos, hogy kifejezzük érzéseinket, megfogalmazzuk igényeinket
és pontosan meghúzzuk a határvonalakat. A szülő bizonyos felelősséget vállalt, hogy
gondoskodik a gyerek testi és szellemi fejlődésének feltételeiről. Joga van tehát
ahhoz, hogy gyermekétől hasonló felelősségtudatot és együttműködést várjon el.

A megoldás kulcsa a mi magatartásunkban keresendő. Ha valóban úgy tekintünk

gyermekeinkre, mint önálló egyéniségre és úgy bánunk velük, mint velünk
egyenlővel (de tudjuk, hogy ez csak lelkükre igaz, mert fizikai értelemben
tapasztalatlanabbak), ők ezt a magatartást fogják visszatükrözni.

Már megszületésük pillanatában fogadjuk el, igenis tudják, kik ők valójában, mit
akarnak, hogy mindenről van véleményük, jó megérzésük. Még mielőtt beszélni
tudnak, nyugodtan meg lehet őket kérdezni, mit éreznek a velük kapcsolatos
dolgokról és akkor bízzunk intuíciónkban és az ő jelzéseikben, amelyek segítenek
megérteni válaszukat. Megkérdezhetjük tőlük, hogy elvigyük-e őket, vagy inkább
otthon szeretnének maradni egy bébiszitterrel. Első esetben bízzuk a választ
megérzéseinkre. De figyeljük meg, hogy milyen jelzéseket kapunk a kicsitől. Ha
elvisszük őt és erre sírni kezd, s abba sem hagyja, legközelebb meg kell próbálnunk
őt otthon hagyni a dadával.

Amint növekszenek, folyamatosan vonjuk be őket családi döntésekbe és osszuk meg

velük a mindannyiunkra nehezedő felelősséget. Amennyire csak lehet, saját
dolgaikban bízzuk rájuk a döntést. Ez azt jelenti, hogy néha nekik kell
megbirkózniuk döntéseik következményeivel. Szeressük őket, segítsünk nekik,
lássuk el őket tanáccsal, de értessük meg velük, hogy saját felelősségükre élnek.
Legyünk biztosak abban, hogy pontosan meghúztuk a határokat, mi az, ami helyes és
mi nem. Noha egyes dolgokban maguk döntenek, az nem jelenti azt, hogy

- 107 -
becsapnának minket. Az a legfontosabb, hogy ne hallgassuk el előttük az érzéseinket
és tőlük is ugyanezt kérjük. Majdnem minden családi probléma abból fakad, hogy a
családtagok nem beszélgetnek egymással. Gyermekeink biztosan nem fognak tudni
őszintén elmondani valamit, ha ehhez mi magunk sem értünk.

A szülő nehezen tudja elképzelni, hogyan kezdje ismét önmaga életét élni, miután
gyermeke is azt teszi. Ez akkor sikerül, ha a szülők képesek elismerni, mennyire
függenek gyermekeiktől és mennyire félnek attól, hogy utódaik elhagyatottak
lehetnek. Ennek éppen az ellentétét szokták hangoztatni - a szülők azt akarják
minden áron elhitetni önmagukkal, hogy a gyermekek függnek tőlük, és hogy az
semmiképpen sem lenne rendjén, ha a szülők csak saját magukkal törődnének.

Hamis ez a beállítás. Az az igazság, hogy a szülők érzelmileg nagyon is függnek a

gyermekeiktől, de ezt tudatukkal még fel sem fogják. A gyermekek olyan elevenek,
izgalmasak és a szülők titokban attól tartanak, hogy nélkülük teljesen szürkévé,
sötétté és szomorúvá válik életük. Vagy egyszerűen talán csak arról van szó, hogy
önmagukkal félnek szembenézni. Amint ezeket az érzéseket felismerik magukban,
saját lelkük és életük sivárságával is meg kell küzdeniük. Figyelni kezdenek
kívánságaikra, vágyaikra és arra, hogy miként válhatnának elégedetté. Kezdenek
megbízni belső érzéseikben és azok szerint cselekedni.

Ekkor kezdenek gyermekeink igazán kivirulni. Végre felszabadulnak a szüleikről

való kényszerű gondoskodás nem tudatosan vállalt feladatának teljesítése alól,
szabadok és azt tehetik, amit ők maguk érdemesnek tartanak megtenni! Azt teszik,
ami szerintük valóban szükséges számukra. Ezzel olyan csatornává válhatnak, mint
amilyenné természetükből fakadóan kell válniuk.

Egy velem nagyon jó barátságban lévő házaspárnak van egy négyéves kislánya. Már
a kicsi megszületése előtt biztosan tudták, hogy kislányuk szép, életre való lény lesz
és úgy érezték, máris jó kapcsolatba kerültek vele. Az anya otthon szült, én is ott
voltam. Csodálatos élményben volt részem. Néhány perccel megszületése után én
vettem magamhoz a babát, aki mereven a szemembe nézett (korábban azt hallottam,
hogy az újszülöttek néhány perces korukban még képtelenek ilyen figyelmesen
"farkasszemet" nézni). Nyilvánvaló volt számomra, hogy a picike nagyon is jól tudta,
hogy mi történt.

Nagyjából úgy nőtt fel, ahogy már korábban írtam erről. Mindig megkapta a neki
járó tiszteletet, amit egyébként igényelt is, és úgy bántak vele, amint egy tudatos
lénnyel, önálló egyéniséggel kell. Figyelemre méltó gyermek lett belőle. Bárhol
jelenik meg, az emberek mindenütt érzik erős egyéniségének varázsát. Nem lehet
nem észrevenni, hogy ő az univerzum nyitott csatornája.

- 108 -
 Meditáció

Helyezkedj el kényelmesen, lazíts és csukd be a szemed. Végy néhány mély

lélegzetet és tudatoddal szállj mélyen magadba egy nyugodt, mély pontra.

Képzeld el, hogy ott van a gyermeked veled szemben. Nézz a szemébe és érezd a
benne levő életerőt. Tölts ezzel egy kis időt, hogy tapasztald ezt az élményt, fogadd
be az érzéseket, ötleteket vagy benyomásokat arról, hogy ki is a te gyermeked. Lépj
vele kapcsolatba, beszéddel, az iránta érzett megbecsüléseddel és
nagyraértékelésével. Ha nemcsak egy gyermeked van, úgy mindegyikkel ismételd
meg ugyanezt. Ez a meditáció erősíti köztetek a szeretetet, az őszinte bizalmat,
egymás kölcsönös megértését, akár kisgyermekről, akár felnőttről van szó.

Gyakorlat

Mondd meg gyermekednek az igazat és áruld el érzéseidet is őszintén, még akkor

is, ha úgy érzed, hogy sebezhetővé válsz, netán kényelmetlen neked, hogy nem
uralkodsz magadon eléggé. Kérdezd meg, hogy ő mit érez a tudomására hozott
dolgokkal kapcsolatban. Próbálj meg nagyon figyelni a válaszra. Ha tanácsot
szeretnél adni neki, először kérdezd meg őt, hogy kíváncsi-e rá. Ha nem, akkor a
tanács helyett érzéseidről beszélgess vele.

- 109 -
 SZEXUALITÁS ÉS SZENVEDÉLY

A szexuális energia nem más, mint szenvedély és életerő, az univerzum teremtő

ereje. A szenvedélyes élet záloga az, hogy bízunk a bensőnkben lakozó energiában és
azt követjük. Ha ezt tesszük, az energia szabadabban áramlik rajtunk keresztül.
Amikor már bátran kifejezzük érzéseinket, akkor kezdünk el igazán élni, mindent
mélyen átérzünk és minden, amit teszünk, mámorító, örömteljes kéjjel tölt el.

Ha bízunk az univerzumból fakadó energiánkban és követjük ösztönzését, bármely

helyzetben azt tesszük, amit kell. Az energia ösztönözhet arra, hogy beszéljünk,
hallgassunk, mozogjunk és táncoljunk, maradjunk csendben, sírjunk vagy kiabáljunk
vagy akár meditáljunk. Amikor partnerünkkel vagyunk, azt sugallhatja, hogy
beszélgessünk, öleljük át egymást, üljünk csak csendben egymás mellett vagy
szeretkezzünk. A szenvedély érzése hatja át minden élményünket, és a kielégülés
akkor válik teljessé, ha természetes módon követjük az energiát, úgy, ahogyan
bensőnkkel megérezzük.

Ha elgyönyörködünk egy virágszálban vagy egy pillanatra elmerülünk egymás

tekintetében, ugyanolyan szenvedélyes kielégülést nyújthat számunkra, mint a
szeretkezés, feltéve, ha abban a pillanatban az energia jelen van. Életünket az
univerzum tölti fel szexualitással, bár bizonyos tapasztalataink lehetővé teszik, hogy
szexuális élvezeteinket mélyebben átéljük, mint egyéb érzéseinket.

Sajnos sokan elfojtják magukban a szexuális energiát. Talán félnek önmaguktól,

attól, hogy a szenvedély elragadja őket. Ösztönösen tudjuk, hogy szexuális energiánk
alkot és alakít, de semmi sem örök, semmi sem állandó. Egónk fél ettől, ezért
ahelyett, hogy bíznánk ösztöneinkben, azt tanuljuk meg, miként fojtsuk el azokat.
Családunk, partnereink, a társadalom, a vallás eddig csak abban segített bennünket,
hogy minél erőteljesebben nyomjuk el és szabályozzuk szexualitásunkat. Amint a
korábbi fejezetekben már kifejtettem, az egó a megszokott, a változatlan biztonságát
igényli. Egónkat át kell nevelni, hogy bízni tudjon az intuícióban, ezzel szabad utat
adva az energia áramlásának, hogy az gyönyört és boldogságot biztosítson
számunkra.

Nem eleget ugyan, de már többet törődünk testünkkel és szexuális energiánkkal,

többet és nyíltabban beszélünk testi dolgaikról és szexuális érzéseinkről. Ez azonban
még mindig csak a felszín, hiszen sejtjeinkben évszázadok óta őrizzük a rossz
beidegződéseket. Hiába hangsúlyozzuk lépten-nyomon a test szépségét és a
szexuális nyitottság értékét, valahol mélyen még mindig azt hisszük, hogy szexuális
energiánk bűnös és veszélyes erő. Nem bízunk magunkban.

Még sokan élnek abban a tévhitben, hogy a lelki és a szexuális energia egymással

- 110 -
ellentétes, pedig felismerhetnék, hogy a kettő egy és ugyanaz. Az emberek
meghasonlanak önmagukkal, hiszen azért tagadják meg szexuális énjüket, hogy
lelkiekben erősebbek legyenek, csakhogy ezáltal végzetes ellentmondásba
keverednek és meggátolják a hőn óhajtott energia áramlását.

Az univerzum tiszta szexuális energia, amely kész arra, hogy eltöltsön bennünket.
Ez a kifogyhatatlan energia megijeszt bennünket, ezért inkább megpróbáljuk féken
tartani és irányítni. Szabályokat állapítottunk meg szexuális energiánk kordában
tartására, ahelyett, hogy önmagunkban, ösztöneinkben bíznánk.

Senki sem tudja, hogy milyen a tiszta, felszabadult szexuális energia, mert vagy
fellázadunk a szabályok ellen, vagy betartjuk őket. Mindkét séma meggátolja, hogy
feltárjuk és megismerjük a valódi szexuális energiát. Egyik megközelítés sem teszi
lehetővé, hogy feltárjuk ezt a titokzatos, állandóan változó erőt.

Ha korlátozzuk szexuális energiánkat, akkor előbb-utóbb eltorzítjuk. Ha azt

hisszük, hogy ezt a dolgot rejtegetni illik, hogy ellenőrzésünk alá vonhatjuk, akkor
csak azt tanuljuk meg, miként tarthatjuk vissza és legfeljebb csak bizonyos
körülmények közepette merünk szexuális életet élni. De ez nem lehet igazi szex,
mivel ahhoz szoktunk, hogy ösztöneinket elfojtjuk. Az energia így nem talál utat
magának. Klasszikus példa erre egy fiatal lány esete, akinek folyton azt mondták,
hogy óvakodjon a szexuális élettől, amíg nem megy férjhez és aztán majd a
házasságban elemi erővel törhetnek elő elfojtott vágyai. Emiatt persze sok problémát
okozott neki, hogy miként tegye szabaddá az energia áramlását.

Sokan tiltakoznak a szexuális életet elnyomó szabályok ellen, fellázadnak és szinte

erejüket hajszolva ott és akkor élnek szexuális életet, ahol és amikor kedvük tartja. Ez
a fajta kíméletlenség előbb-utóbb az energia kiapadásához, a vágy elhalásához vezet,
és az ember nem tudja belülről pótolni. Amint az energia haldoklik, az emberek
egyre jobb ajzószerek, hatásosabb módok után kezdenek kutatni, amelyek kellő
izgalmat biztosítanak a kielégüléshez. Közben az energiával egyre kevesebbet
törődnek. Minél jobban próbálják fokozni vágyaikat, annál kiégettebbek lesznek.

Amint már említettem, akár elfogadjuk a szexuális életre vonatkozó szabályokat,

akár fellázadunk ellenük, végső soron természetes energiánkat mellőzzük. Hogy
ismét felvegyük vele a kapcsolatot, meg kell szabadulnunk ezektől a régi
beidegződésektől; más szóval mindent másként kell tennünk, mint eddig. Ha azt
akarjuk, hogy valódi élvezetben legyen részünk, mindenképpen meg kell bíznunk
önmagunkban, félre kell dobnunk a formaságokat és fel kell fedeznünk önmagunk
belső harmóniáját.

- 111 -
 Bízz a testedben - fedezd fel szexuális energiádat

Az emberek szexuális energiája teljesen egyedi. Ha levetkőzzük a rossz

beidegződéseket és megszabadulunk a tiltásoktól és szélsőséges lázadásainktól,
akkor megismerjük a bennünk zajló természetes folyamatokat és szexuális énünket.
Némelyek nagyobb fontosságot tulajdonítanak a szexualitásnak, mint mások.
Vannak, akik csak egyetlen szeretőt kívánnak életükben, mások egyet sem, megint
mások sokat.

Hiszek abban, hogy ezen a téren is képesek leszünk lélekben megtisztulni, s akkor
majd érezni fogjuk tiszta energiánkat, az univerzum bennünk áramló erejét. Attól
kezdve bízhatunk szexuális energiánkban és bátran követhetjük, anélkül, hogy
bármilyen előítélet befolyásolna bennünket. Ez felszabadító érzéssel tölt el
bennünket.

A megtisztulást követően pontosan fel kell mérnünk a helyzetünket. Fel kell

ismernünk összes régi hiedelmünket, ítéleteinket és azt a hozzáállást, amely
meggátolta valódi szexualitásunk feltárását.

Olyan egyszerű ez, mint amikor egy társaságban kívülről figyeljük önmagunkat: ha
vonzalmat érzünk valaki iránt, akkor legszívesebben vagy behurcolnánk őt a
hálószobába, vagy elnyomjuk szexuális vágyunkat, mert a partnerünk is velünk van.
Mindkét esetben elfojtjuk szexualitásunkat, vagy azért, mert egyenest ágyba
rohannánk, vagy mert nem akarunk tudomást venni vonzódásunkról. Láthatjuk
magunkat, amint kikerüljük természetes szexuális energiánk érzését és élvezetét.
Amikor először éljük át, hogy milyen nehéz energiánk szerint cselekedni, lehet, hogy
lesújtva érezzük magunkat. Lehet, hogy őszintén meg akarunk szabadulni régi
sémáinktól, és azonnal az energia szerint igyekszünk cselekedni. Ám csupán a
szándék, mellyel megpróbáljuk régi ítéleteinket, korlátainkat és lázongó mivoltunkat
levetkőzni, önmagában nem elegendő. Én magam tapasztaltam azt, hogy csak az
jelent megoldást, ha elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok. Ha összes belső
korlátommal együtt hajlandó vagyok elfogadni magamat, akkor testem felenged a
feszültségből és nem áll ellen a változásnak. S a változás bekövetkezik a maga
idejében.

Testünk kiszámított tempóban (pontosabban: irányítva) fejlődött, ahogy az energia

rajtunk átáramlik. Ítéleteink és korlátaink jól szolgáltak bennünket, mivel az energia
áramlását egy éppen kényelmes sebességre lassították. Az emberek gyakran ételekkel
vagy kábítószerekkel szabályozzák és kezelik a bennük átáramló természetes
energiát. Noha úgy látszik, mintha serkentőszerekkel fokozni lehetne energiánkat, a
valóságban ilyenkor csökken bennünk az univerzum energiája. Ugyanez vonatkozik
természetesen a szexuális energiára is. Az embereknek különféle módszereik vannak

- 112 -
a szexualitás szabályozására. Vagy felajzzák magukat, hogy természetes igényeikhez
képest több szexuális ingerük legyen, vagy elfojtják szexuális vágyaikat. Mindkét út
oda vezet, hogy az univerzum rajtunk átáramló energiáját akadályozzuk.

Mialatt szexuális erőnket akarjuk kitapasztalni és igyekszünk ahhoz igazodni,

változatlanul régi sémáinkat alkalmazzuk: még működnek előítéleteink, rossz
beidegződéseink, helytelen elvárásaink és egyáltalán a szexualitáshoz való régi
hozzáállásunk, amellyel önmagunkat akarjuk szabályozni. Csupán azáltal, hogy
felismerjük és elfogadjuk cselekvéseinket, életmódunk okait, segítséget nyújtunk
ahhoz, hogy az energia felszabadulhasson.

Azáltal, hogy az adott pillanatban figyelek érzéseimre, lehetővé teszem szexuális

energiám kibontakoztatását, de nem gondolkodom azon, hogy helyes-e, amit teszek.
Félelem, izgalom és bizonytalanság övezi a szexualitást. Ezek a dolgok a felszínre
kerülnek, amint elkezdjük valódi energiánkat kibontakoztatni, de mindezeket az
érzéseket el kell fogadnunk.

Jó példa lehet erre egy olyan alkalom, amikor életünkben új szerelmi kapcsolat van
kibontakozóban és visszaemlékszünk egy régi, csalódással teli szerelmünkre. Ilyen
esetekben választhatunk: vagy megosztjuk új partnerünkkel ezt az emléket és az
ezzel járó érzéseinket, vagy a régivel nem törődve csak az új partnerrel foglalkozunk
és élvezzük új kapcsolatunkat. De bármelyik megoldás mellett döntünk is, ügyeljünk
arra, hogy amit teszünk, milyen érzéseket vált ki belőlünk. Figyeljük meg, hogy
milyen érzés volt elmesélni csalódottságunkat, illetve meg sem említeni. Testünk el
fogja árulni, hogy számára mi a jobb megoldás.

Ha természetes energiámat követem, az a jutalom számomra, hogy nagyon jól

érzem magam. A természetes energiához való ragaszkodás számomra egyenlő a
bennem lakozó univerzummal való azonosulással. Ez az azonosulás ad nekem valódi
életörömöt.

Az alábbi gyakorlat segít nekünk természetes szexuális energiánk felmérésében:

Tégy úgy egy napig, egy órán keresztül, vagy a magad által helyesnek tartott ideig,
mintha nem lennének előítéleteid szexuális magatartásodról, valamint arról, hogy
mit kell, vagy mit nem kell tenned.

Mielőtt felkelsz, mélyedj el magadban, figyeld meg testedet és elemezd, hogy

bensődben találsz-e ártatlan, gyermekien tiszta pontot. Ezen a tiszta helyen képzeld
el magadnak, hogy milyen lesz a napod. Vallasd ki magad, hogy szexuális energiád
milyen állapotban van és hogyan érez, majd ugyanezt kérdezd testedtől is. Minden
felszínre kerülő érzésedet vagy képzetedet próbáld meg azonosítani. Képzeld el

- 113 -
magadnak, hogy milyen is lenne, ha pillanatról-pillanatra ragaszkodnál energiád
ösztönzéséhez. Úgy éld át ezt a helyzetet, mintha valóságos lenne. Ha bármi negatív
gondolat kerül felszínre, fogalmazd meg magadnak, de utána hagyd feledésbe
merülni.

Amint felkelsz és előkészülsz aznapra, őrizd magadban az újdonság érzését. Figyeld

meg, hogyan viselkedik a tested és jegyezd meg azoknak a reakcióit, akikkel
napközben találkozol. A nap végén is tudatosan figyeld önmagadat, testedet és
szexuális érzéseidet is beleértve. Ha erős szexuális vonzalmat érzel valaki részéről,
figyeld meg pontosan, miként érint ez téged, milyen gondolataid támadnak.
(Például: mindjárt teszek valamit az ügyben... meg kell őt kapnom... ő házas... én
házas vagyok... nem ilyet képzeltem... nagyon fiatal még...). Próbálj meg nem
ragaszkodni egyik gondolathoz sem, vagy legalábbis ne tulajdoníts túl nagy
jelentőséget egyiknek sem. Ha képes vagy rá, térj vissza tiszta belső pontodhoz és
tarts ki önmagad mellett. Ha viszont bármelyik felszínre került érzésed szerint
cselekszel, tudatosítsd magadban, hogy az érzés arról a bizonyos, belső pontról
érkezett, bízz belső energiádban és tégy tanácsai szerint.

Az energia követése kapcsolatainkban

Általában az emberek tudni szeretnék, kapcsolataikban hogyan erősítsék

energiájukat. Hogyan erősítsük meg önmagunkat, ha mi kívánjuk a szexet, de a
másik nem, vagy ha energiánkra hallgatva valaki mást kívánunk meg, holott
monogám kapcsolatban vagyunk elkötelezve, vagy ha ugyancsak energiánkat
követve nem akarunk szexuális kapcsolatot valakivel, aki viszont akar velünk?

Félünk attól, hogy partnerünkkel, barátainkkal nem egyet akarunk. Félünk attól,
hogy önmagunkban bízva valaki mást megsértünk. De mégis magunkban és
szexuális energiánkban kell bíznunk.

Nem hiszem, hogy az univerzum rajtunk keresztül áramló energiája úgy működne,
hogy bárkit megsértene, önmagunkat is beleértve. Lehet, hogy pillanatnyilag
megbántunk valakit, de ha valóban bízunk energiánkban és követjük is, akkor a mi
hozzáállásunk másokat is meg fog erősíteni.

Ha mi szexuálisan vágyunk valakire, de ő nem vágyik ránk (vagy fordítva),

erősítenünk kell érzelmeinket és majd fejezzük ki őket. Akkor partnerünknek is
válaszolnia kell, így egymás megértésének egy mélyebb szintjére jutunk. Ha
partnerünk nem kíván, akkor ezt úgy kell tekintenünk, mint bensőnk tükrét. Meg
kell vizsgálnunk magunkat, hogy mi történik bensőnkben. Mélyedjünk egyre jobban

- 114 -
önmagunkba és kérdezzük meg, mi legyen a következő lépés. Önbizalomra van
szükségünk. Elképzelhető, hogy többet kell beszélgetnünk partnerünkkel, lehet,
hogy valami régi, kimondatlan sérelem van a háttérben, de az is lehet, hogy éppen
zavarjuk őt, csak nem vettük észre. Legyünk határozottak érzéseinkben és mondjuk
is ki, amit érzünk; ez fogja lehetővé tenni az energia szabad áramlását.

Ne zárkózzunk el a szexualitás szokatlan formáitól; lehet, hogy az energia azt

sugallja, hogy csak üljünk vagy feküdjünk egymás mellett, öleljük át, masszírozzuk
egymást vagy tegyünk bármi egyebet, ami rendes körülmények között önmagában
nem számít szexnek, de ami éppen olyan kielégülést adhat, mint a szeretkezés.
Legyünk biztosak érzéseinkben és minden úgy történik, ahogy a legjobb.

Gyakran kérdezik tőlem, hogy mi a teendő, ha valaki monogám kapcsolatban él és

eközben vonzalmat kezd érezni valaki más iránt. Amint a Kapcsolatok című
fejezetben már említettem, erre a kérdésre nem adhatunk egyszerű választ. Általában
meggátoljuk az energia áramlását, vagy úgy, hogy elfojtjuk, elhallgatjuk a vonzódást,
vagy fellázadva a magunkra kiszabott szabályok ellen egyre inkább vonzódunk a
tiltott helyzet iránt. Ezek közül egyik sem jelzi azt, hogy bízunk energiánkban. Ilyen
helyzetben mélyebben magunkba kell tekintenünk, hogy tisztázzuk, mit érzünk
valójában. Vajon azért vagyunk-e monogámok, mert a kikacsintást bűnös dolognak
tartjuk, vagy azért, mert attól félünk, hogy partnerünket elveszíthetjük? Vagy netán
azért rúgjuk fel hirtelen a bensőséges partneri kapcsolatot, hogy máshol keressünk
kikapcsolódást? Ilyen esetben feltétlenül őszintének kell lennünk, beszéljünk
érzéseinkről azokkal, akiket illetnek.

Noha az érzelmi robbanás veszélye ijesztően elképzelhető, az ilyen helyzet mégis

csak alkalmat ad a dolgok alapos tisztázására. Őrizzük meg nyíltságunkat, mert ha
teljesen őszinték vagyunk, mindnyájunknak a legjobban tetsző módon fog
rendeződni az ügy. Persze ha vonzódunk valakihez, az nem feltétlenül jelent ágyba
bújást, az alakuló kapcsolatnak más formája is lehetséges, ami beteljesülést hozhat
számunkra.

A tartós szenvedély

Közöny lesz úrrá a kapcsolatokban, ha az emberek elhallgatják egymás elől valódi

érzéseiket. Amikor először leszünk szerelmesek, minél többet akarunk megtudni
szerelmesünkről és mi is minél többet szeretnénk kiadni magunkból, hiszen még
semmi sem köt egymáshoz. Amint azonban a kapcsolat megszilárdul, legtöbbször a
párok közti közlékenység már óvatosabb, nem mondják el egymásnak igazi
érzéseiket, mert félnek a másik elvesztésétől.

- 115 -
 A szenvedély viszont nem olyan valami, amely csak úgy a semmibe vész, eltűnik.
Akkor szűnik meg bennünk, ha saját érzéseink számára sem vagyunk nyitottak, ha
inkább önmagunkat veszítjük el, csakhogy valaki máshoz tartozzunk. Ha át akarjuk
élni a szenvedélyt, először magunkhoz, azután másokhoz kell őszintének lennünk.

Egy párkapcsolatban a szenvedély nem más, mint teljes bizalom. Mihelyt érzéseink
számára nyitottá válunk, ugyanolyan nyitottak leszünk a bennünk áramló
szenvedély és élvezet számára is.

Meditáció

Ülj vagy feküdj le kényelmes helyzetbe. Hunyd be a szemedet és végy néhány mély
lélegzetet. Minden kilégzéskor egyre jobban lazítsd el agyadat, gondolataidat.

Minden lélegzetvételkor, lazításkor szállj egyre mélyebben magadba, abba a

bizonyos nyugodt pontba. Érezd az univerzum energiájának lüktetését arról a
bizonyos pontról és azt, amint az energia átáramlik testeden. Tudd, hogy ez az
energia szexuális természetű és szenvedély formájában nyilvánul meg.

Tekintsd úgy szenvedélyedet, mint az univerzum tüzes, heves energiáját, amely

rajtad áramlik keresztül mások felé. Képzeld el, amint szenvedélyességed
megnyilvánul szerelme(i)d, barátaid körében, munkában és alkotó tevékenység vagy
szórakozás közben.

Tudd, hogy belső erőd tiszta, életrevaló, alkotóképes és rajongó. Tudd, hogy a rajtad
átáramló energiában bízhatsz és ez a biztosíték arra, hogy helyesen fejezed ki
magadat.

Gyakorlat

Az összeírás módszerét ajánlom azoknak, akik meg akarnak szabadulni a

szexualitással kapcsolatos mindenféle régi elméleteiktől, félelmüktől, előítéleteiktől
vagy egyéb hiedelmeiktől. Ha tudod, hogy pontosan miben hiszel, azt is tudnod kell,
hogy mikor mit cselekszel e szerint a hit szerint. Minél tudatosabbá válsz, annál
kevésbé uralják hitedet a rejtett erők.

- 116 -
 1./ Írd össze a szexualitással kapcsolatos negatív hiedelmeidet, gondolataidat és
szorongásaidat.

2./ Ha ez kész, hunyd be szemedet és lásd magadat, amint átadod összes

szorongásodat, negatív hiedelmedet az univerzumnak. Végy mély lélegzetet és hagyj
mindent a maga útján haladni.

3./ Írj egy önmagadat, tetteidet, gondolataidat megerősítő összeállítást arról, hogy
negatív hiedelmeid leküzdésére mit tettél. Erre néhány példa:

Negatív hiedelem:

Nem tudok valódi szerelmemre rátalálni.

Nem tudom élvezni a szexualitást.

Nincs elég időm szexuális életet élni. Mindig nagyon fáradt vagyok.

Nem tudok bízni magamban, amikor szexuális vágyam feltámad.

Túl sokszor akarom élvezni a szexualitást.

A megerősítés:

Most tökéletes szeretőt (szeretőket) vonzok. Vagy most egy remek, érzelmes
szeretőhöz vonzódom.

Biztos, hogy a szexualitás élvezetet nyújt, szükségem van a szexuális életre.

Bízom érzelmeimben és erősítem azokat. Találok időt magam számára.

Szeretőmmel közlöm igazi érzéseimet.

Most már teljesen bízom magamban. Bízom szexuális vágyaimban és ennek

megfelelően cselekszem.

Most bízom saját szexuális kiegyensúlyozottságomban. Arra hangolom rá magam,

ami a valódi belső akaratom, és annak megfelelően cselekszem.

- 117 -
 MUNKA ÉS JÁTÉK

A munka és a játék egy és ugyanaz. Ha energiánkat követjük és mindig azt

csináljuk, amit akarunk, akkor a munka és a játék között nem érzünk különbséget.
Akkor a munka többé már nem az, amit csinálnunk kell, és a játék sem az, amit
jókedvből teszünk. Ha azt csináljuk, amit szeretünk, akkor többet és hatékonyabban
dolgozhatunk, mint azelőtt, és úgy vesszük, mintha játszanánk.

Akikkel együtt dolgozom csoportban vagy egyénileg, azok arra kíváncsiak, hogy
milyenek lesznek, ha átalakulnak, mit fognak tenni és végeredményben mi lesz az
igazi céljuk. Elmondom nekik, hogy mindegyikünknek van életcélja és
mindegyikünk az univerzum egy-egy közvetítőcsatornája. Ha követjük a fényt,
minden kellemes, könnyed, megváltoztatható és mindennek értelme van. Azzal
visszük előrébb a világot, ha pontosan önmagunk vagyunk minden pillanatban. A mi
világunkban nincsenek többé merev kategóriák, miszerint ez munka, ez meg játék.
Minden eggyé válik az univerzum követésének folyamatában és még pénz is lesz,
mint a nyitott csatorna áldásos következménye. Akkor már nem azért dolgozunk,
hogy pénzt keressünk. A munka már nem kényszerűség lesz számunkra, amit azért
kell elvégeznünk, hogy eltartsuk magunkat, hanem az önkifejezés okozta boldogság
legnagyobb jutalmát kapjuk meg általa. A pénz nem több, mint a hétköznapi élet
természetes velejárója - egyszerűen jön majd. A munka és a fizetség valószínűleg nem
is lesz közvetlen kapcsolatban egymással; azt tapasztaljuk majd, hogy azt csináljuk,
amihez kedvet és energiát érzünk, a pénz meg csak úgy mellesleg jön. Nem hallunk
többé ilyesmit: "ha ezt megcsinálod, akkor megfizetnek érte". A két dolog egyidejűleg
működik majd életünkben, de nem szükségszerűen közvetlenül ok-okozati
összefüggésben.

Az új világban munkánkat, életcélunkat nehezen lehet leszűkíteni egyetlen

meghatározásra. Amikor a régi világban "megértünk" a pályaválasztásra, előbb el
kellett döntenünk, minek készülünk, ezután kellett nekilátnunk a tanulásnak vagy
egyéb lépéseket kellett tennünk, hogy elérjük a kitűzött célt. Aztán életünk
legnagyobb részét ebben a mókuskerékben töltöttük.

Az új világban közülünk sokan kapnak csatornájukon keresztül egyszerre több

olyan sugallatot vagy késztetést, amelyek ragyogóan kiegészítik egymást.
Elképzelhető, hogy egyelőre még nem is találtunk magunknak megfelelő hivatást,
mert még nincs bennünk elhivatottság. Nem biztos, hogy valaha is létezett sajátos,
testünkre szabott önkifejezési forma, és meglehet, hogy a jövőben sem lesz. Ha
életünk minden napján követjük az energiát, az több irányt is kijelöl számunkra.
Sokféle módon próbáljuk kifejezni önmagunkat, és ezek a különféle módok
meglepően érdekes, termékeny egységbe forrnak össze. Ettől fogva senki nem
mondhatja, hogy "én író vagyok (vagy tűzoltó, vagy tanár, vagy háziasszony)". Lehet,

- 118 -
hogy mindezek együtt határozzák meg életpályánkat. Azt fogjuk tenni, amit
akarunk, szeretünk is, amihez tehetségünk van, amire képesek vagyunk, de egyúttal
kihívást és bizonyítási lehetőséget is ad számunkra. Bármilyen munkát választunk,
az biztosan kielégít bennünket. Nem kell összetörnünk magunkat az elismerésért
vagy a jutalomért, nincs szükség ilyen fogadkozásra, mint például: "Szorgalmasan
dolgozom most, hogy majd jobb beosztásba helyezzenek. Azért dolgozom jobban
most, hogy nyugdíjba vonulásom után se legyenek anyagi gondjaim. Mostani
szorgalmasabb munkám eredményeként több pénzt akarok szerezni és előre
ledolgozni a kötelező munkaidő egy részét, hogy szabadságot vehessek ki és
elmehessek valahová, ahol igazán csak szórakozással akarom tölteni az időmet".
Mindig az adott tevékenység szolgál majd teljes megelégedésünkre. Ha a csatorna
szerepét töltjük be, minden munka, amit végzünk, legyen akár a legegyszerűbb,
fontos.

Az átalakulás forrása nem az általunk végzett egyéni munka, hanem az univerzum

rajtunk átáramló energiája. Ha könyvet írok, legyen az bármily bölcs, nem az, hanem
a belőle sugárzó energia hat az olvasóra. A rajtam átáramló univerzumi energia az,
ami eljut az olvasók tudatának mélyebb szintjére. A szavak és az elképzelések csak
díszek, mint tejszínhab a tortán. Azok a dolgok ragadják meg figyelmünket, amelyek
már átalakultak, megváltoztak. Nem az a lényeges, hogy írtam egy könyvet, hanem
az, hogy kifejeztem önmagamat s ezzel bensőmben szabaddá tettem az alkotó
energia áramlását. Ez az alkotó energia járja át most olvasóimat és a világ dolgait. Én
magam élvezem a rajtam keresztül áramló energiát és mások szintén élvezik ennek
befogadását. Ez az átalakulás élménye.

Akár mosogatunk, akár sétálunk vagy házat építünk, ha éppen ezt kell tennünk
akkor, amikor és ott, ahol kell, környezetünkre is átsugárzik a belőlünk áradó
elégedettség és a jól végzett munka öröme. A közelünkben lévők élete is meg fog
változni, át fog alakulni annyira, amennyire készek lesznek az energia befogadására.
Talán meg sem értik, hogy mi ütött beléjük; egyszerűen csak másmilyennek érzik az
életüket. Ilyen egyszerű. Ha bemegyek egy helyiségbe és a jelenlévők közül valaki
velem azonosan érez, tudja pontosan, hogy az univerzum csatornája vagyok és hogy
az érzéseimnek megfelelően fejezem ki magam, akkor a teremben lévők mind át
fognak alakulni. Lehet, hogy a felismerés nem jut el a tudatukig és fogalmuk sem lesz
az egészről, de mi érzékeljük az eredményt, mert csatornánk működik.
Megbizonyosodhatunk róla, ha megfigyeljük az emberekben lezajló változást. Ez
hihetetlenül izgalmas és örömteli élmény.

Tapasztalni fogod, hogy nem kell többé egyetlen, kiválasztott dologra

összpontosítani, bár meglehet, hogy az energia egy bizonyos területre vezérel téged,
ahol alkothatsz. Választhatsz magadnak valamilyen foglalkozást, amelyet úgy
gyakorolsz, hogy csatornád szabadon működhessék. Maga a tanulás is olyan
szórakozássá válik, mint a munka. Más szavakkal: nem lesz többé arra szükség, hogy

- 119 -
most áldozatot hozz azért, hogy a jövőben azt tehesd, amit szeretnél. A tanulás
folyamata csupa derű, élvezet és izgalom lesz. Azt érzed majd, hogy pontosan ez az,
amit szerettél volna. Az iskolába járás, a mesterség elsajátítása, a gyakorlás örömmel
és elégedettséggel tölt el, ha követed a belső hangot.

Más megközelítésben a végzett munka tanulási tapasztalatot jelent majd. Én például

csoportfoglalkozásokat vezetek, tanítok, de nem azért, mert erről képesítésem van és
én vagyok a tanár, te pedig a diák, hanem azért, mert ebben a formában szeretem
másokkal megosztani magam. Ez az osztozás saját tudásomat is elmélyíti. Azt
állíthatom, hogy a tanítás és a tanulás között nincs különbség, éppen úgy, mint ahogy
a munka és a játék sem különbözik egymástól. Így kerül minden egyensúlyba és
válik teljes egésszé.

Az emberek nagy többségének - legalább a lelke legmélyén - van elképzelése arról,

hogy mit szeretne csinálni. Ám ezek az elképzelések legtöbbször ködösek, a vad
fantázia megvalósíthatatlan szüleményei. Mindig arra bátorítom az embereket, hogy
tudatosan foglalkozzanak ezekkel az elképzelésekkel. Gondolják végig alaposan
dédelgetett elképzeléseiket arról, hogy miként szeretnének élni és mit akarnak
csinálni. A vad elképzelésben is van igazság. Bármily lehetetlennek tűnik a dolog, az
igazság magja benne van. Ez az az elképzelés elárul nekünk valamit arról, hogy
valójában kik vagyunk és mi az, amit igazán tenni akarunk.

Képzeletünk megsúgja nekünk, hogy milyen módon fejezzük ki önmagunkat.

Nagyon sokszor találkozom olyan emberekkel, akik határozottan érzik, hogy mit
szeretnének csinálni, mégis egészen más életpályára lépnek. Némelyek azért
döntenek így, mert azt gondolják, ez a praktikus vagy mert ezt helyeslik szüleik és a
környezet. Úgy érzik, hogy azt lehetetlen megvalósítaniuk, amit igazán szeretnének,
ezért aztán mindegy, hogy végül is mi mellett kötnek ki. A magam részéről arra
ösztönzök mindenkit, hogy azt tegye, ami iránt vonzódást érez. Elmondok néhány
esetet a praxisomból. Azok az emberek, akikről szó lesz, megtalálták valódi
életcéljukat:

1./ Egy ragyogóan szép és rendkívül tehetséges asszony, akit természetesen jól
ismerek, éveken át beteg és halálukra készülő emberekkel dolgozott. Jóllehet
nagyszerű ápolónő és egészségügyi szakember volt, mégis úgy gondolta, hogy
valami olyan elfoglaltságra lenne szüksége, amely alkotó tevékenységet feltételez.
Bátorításomra kevesebbet dolgozott ápolónőként és indított egy csoportfoglalkozást
és tanácsadást is vállalt. Mióta ezt a munkát is csinálja, azóta sokkal elégedettebb
magával, környezete pedig vele.

2./ József a családi hagyományokat követve üzletember lett, együtt dolgozott

apjával és testvéreivel. Sikeres üzleteket bonyolítottak le ingatlan- és vállalkozási
ügyletekben. Az egyetlen probléma az volt csupán, hogy József érezte, valami mással

- 120 -
kellene foglalkoznia. Sok bátorítást kapott egyik csoportomban, végül is beismerte,
hogy a művészetek érdeklik, de azt is, hogy a gondolatot családja nagyon hidegen
fogadná. Leginkább táncos szeretett volna lenni. Az első lépést már megtette;
felismerte, hogy mit szeretne csinálni. Próbára tette bátorságát és táncleckéket vett.
Nagyon tehetséges volt és felfigyelt rá tanára is. Akkor már határozottan kitartott
döntése mellett, s amint ez érezhetővé vált, érdekes módon családja is támogatta őt.

3./ Egy közeli barátnőmnek három gyermeke volt. Mivel nem volt képzettsége,
szociális segélyekből élt. Nagyon szeretett volna üzletasszony lenni. Az volt a
megérzése, hogy egyszer majd rengeteg pénz megy át a keze alatt, de helyzetét
figyelembe véve, ennek a megérzésének semmi alapot nem tulajdonított.
Mindenesetre azért elhatározta, hogy San Francisco pénzügyi negyedében próbál
szerencsét. Hamarosan állást kapott egy cégnél mint portás és gyermekei mellé is
talált egy dadát, aki velük együtt élt. Portásból adminisztratív kisegítővé lépett elő,
majd tovább emelkedett a ranglétrán és hozzáértésével együtt nőtt a felelőssége is.
Most már biztosan halad célja felé: tőzsdeügynök lesz. Nagyon szereti a
foglalkozását és gyermekei is nagyszerűen megvannak.

4./ Egy asszony, aki a legutóbb beindult csoportomba iratkozott be, elmondta
nekem, hogy korábban tehetséges zongorista volt, joggal remélték, hogy előbb-utóbb
hangversenyzongoristává növi ki magát. Aztán különböző okok miatt, többek között
azért, mert nem volt önbizalma, lemondott erről az álmáról. Egy hivatalba ment
dolgozni és szomorúan tapasztalta, hogy munkája és gyermeke mellett nemigen jut
ideje a zenélésre. Tizenöt év múltán úgy érezte, hogy egyszerűen túl késő lenne
valaha is visszatérnie a zenéléshez. Attól tartott, hogy az elvesztegett idő csak arra
volt jó, hogy álma teljesen reménytelenné váljon, és zenei téren sosem lenne belőle
valaki. Kétkedései ellenére arra bátorítottuk, hogy legalább kezdjen el újra játszani. A
magam részéről azt bizonyítgattam, hogy ha azt csinálná, amit valóban szeretne,
akkor tudása nagyon könnyen felfrissülhetne. Amint nem utasította el az ötletet,
önmagával szemben is kezdett kiegyezni. A reménytelenség érzése helyét az újonnan
feltámadt erő érzete foglalta el. Egyszer felhívott és elmondta, hogy ismét - és akkor
már folyamatosan jó ideje - zongorázik, ami nagy gyönyörűséget szerez számára.
Egyik barátja fel is kérte, hogy mint zongora-kísérő működjön közre annak a
kórusnak a hangversenyein, amelynek ő is tagja. Azóta nagy ösztönzést érez a zenei
pályára való visszatérésre.

Meditáció

Ülj vagy feküdj le kényelmes helyzetbe. Hunyd be a szemed és lazíts. Végy néhány
mély lélegzetet és egyre jobban lazítsd el testedet. Agyadat is lazítsd el, űzd el

- 121 -
gondolataidat. Képzeld azt, hogy belesüppedsz a padlózatba, az ágyadba vagy a
karosszékbe.

E bensődben is ellazult helyzetből képzeld, hogy pontosan azt teszed, amit egész
életedben akartál. Jó és szép az életutad, szórakoztató és kielégítő. Azt teszed, amiről
örökké álmodtál és rengeteg pénzt keresel. Lazának érzed magad, eltelve energiával,
alkotóképességel. Sikeres vagy, mert az csinálod, amit szeretsz.

Kövesd intuíciódat pillanatról pillanatra, és akkor bőséges jutalomban részesülsz.

Gyakorlatok

1./ Kövess minden sugallatot, amit munkában vagy játékban érzel. Még akkor is, ha
azok bármelyike megvalósíthatatlannak tűnik, ne hagyj fel az ösztönzés követésével!
Ha 65 éves vagy és mindig balett-táncos szerettél volna lenni, iratkozz be egy
balettiskolába, figyelj és ha akarsz, kapcsolódj be a gyakorlatokba. Nézz meg néhány
előadást és képzeld magadat balett-táncosnak. Amikor egyedül vagy otthon, tegyél
fel valamilyen balettzenét és táncolj! Ez kapcsolatot teremt önmagad azon részével,
amelyik ezt a fajta önkifejezést óhajtja. Lehet, hogy többször abba kell hagynod a
táncot, mint ahogy képzelted, és nincs kizárva, hogy más önkifejezési formát
választasz, ami viszont ugyanolyan jó érzést fog kelteni benned, mint a tánc.

2./ Írd fel listaszerűen az összes - életpályáddal, munkáddal vagy alkotással

kapcsolatos - elképzelésedet, vágyadat. Készíts tervet, amely alapján megvalósítanád
álmaidat.

3./ Írd le, milyen lenne számodra az ideális színtér ahhoz, hogy azt a pályát, azt a
hivatást választhasd, amelyiket szeretnéd. Jelen időben írd, mintha ez lenne a
valóság. Térj ki a legapróbb részletekre, hogy a valóság látszatát keltse. Jól tedd el
valahová és néhány hónap vagy akár egy-két év múlva olvasd el újra. Igaz, hogy
fantáziád is megváltozik ennyi idő alatt, mégis könnyen elképzelhető, hogy nagy
lépéseket tettél meg álmod valóra váltásáért.

- 122 -
 A PÉNZ

A pénz alkotó energiánk szimbóluma. Az általunk kialakított rendszerben papír

vagy fém címleteket használunk az alkotó energia bizonyos egységének jelképeként.
Te energiádat használod fel arra, hogy pénzt keress, utána azt a pénzt rám költöd
cserébe azért az energiáért, amelyet e könyv megírására vagy csoportfoglalkozások
vezetésére fordítok és így tovább. Az alkotó energia mindnyájunkban végtelen és
mindenkor igénybe vehető, ezért nem más, mint lehetséges pénz. Ha nyitottak
tudunk és akarunk lenni az univerzum számára, annál több lesz a pénzünk. A pénz
hiánya azt tükrözi, hogy elfojtjuk magunkban az energia áramlását.

Attól függően tudunk jól keresni és okosan, bölcsen bánni a pénzzel, hogy az
univerzumnak mennyire vagyunk jó csatornája. Ha csatornánk erősebb és nyitottabb,
akkor az áramlás ereje is nagyobb. Minél inkább bízunk önmagunkban és nem félünk
követni a belső hangot, annál több pénzünk lesz. Az univerzum fizet azért, hogy
önmagunkká váljunk és azt csináljuk, amit valóban szeretünk.

A pénz a régi világban

A régi világban mindennek az volt az alapja, hogy ragaszkodtunk a külső, fizikai

dolgokhoz. Elégedettségünket is külsődleges igényeink beteljesülésétől tettük
függővé. Azt hittük, hogy a létfenntartás anyagi javak megszerzésétől függ, így azt a
következtetést vontuk le, hogy az anyagi jólét maga a beteljesülés.

A régi életmód mellett szilárd pénzügyi helyzetet teremthetünk és sok pénzt

kereshetünk, ha megtanuljuk, hogyan kell hatékonyan élnünk a világban (a régi
férfi). Életünket azonban nem az univerzum vezérli belső női jellegünkön át, ezért
pénzügyi helyzetünk örökös féltést és küszködést jelent számunkra, és végső soron
nagy árat fizetünk a pénzért. Tudunk pénzt keresni, de rá kell döbbennünk, hogy a
pénz uralkodik rajtunk. Azt hisszük, hogy a pénz fontos dolog: "Ha elég pénzem van,
meg tudok valósítani ezt-azt és boldog leszek", vagy "Ha elég pénzem lesz, nagyon
jól fogom magam érezni és boldog leszek", vagy "Mások szeretni fognak, ha elég
pénzem lesz és ez boldoggá tesz engem". Ha így nézzük a dolgot, a pénz valóban
fontos dolognak látszik, de amíg ennyire felértékeljük, mindig valami probléma
forrása lesz.

Ha nagyon kevés pénzünk van, örökké azért törjük magunkat, hogy több legyen, de
attól tartunk, hogy sosem lesz elegendő. Bensőnket fölemészti a rettentő félelem,

- 123 -
hogy nem tudjuk beszerezni azt, amire szükségünk volna. Ám ha sok pénzünk van,
az sem megnyugtató, mert attól félünk, hogy elveszítjük. Soha nem lehet annyi
pénzünk, amennyivel legyőzhetnénk szorongásunkat.

A kispénzűek nemigen értik meg, hogy a pénzes emberek is félnek. A gazdagok

alapvetően azért érzik magukat bizonytalanságban, mert sosem tudhatják, mikor
veszíthetik el a pénzüket. Előfordulhat, hogy az irányítás kicsúszik a kezükből, rossz
ügyletbe fektetik be vagyonukat vagy valaki esetleg ellophatja az egészet. Ha pénzzel
akarjuk megalapozni a biztonságunkat, sosem lehetünk nyugodtak, akár sok, akár
kevés pénzünk van.

Ha nem értjük meg, hogy a pénz a végtelen energia jelképe, ha azt hisszük, hogy
korlátozott mennyiségben létezik a világban, akkor csak két lehetőség között
választhatunk: vagy sok pénzünk lesz és emiatt bűntudatunk támad, vagy
lemondunk a pénzről, viszont megvetjük és utáljuk azokat, akiknek van. Ha a
gazdagság mellett döntünk, mindig bűntudat gyötör azok miatt, akiknek nincs
pénzük. Attól félünk, hogy a mi gazdagságunk okozza mások szegénységét.
Bűntudatunkat megpróbáljuk elfojtani, esetleg úgy teszünk, mintha nem izgatna
bennünket vagy úgy igyekszünk kompenzálni, hogy segítünk a kevésbé
szerencséseken.

Mondhatjuk azt: "Nem akarom magamban hordani ezt a bűntudatot, nekem csak
annyi kell, amennyi jár nekem. Nem érdekel a pénz, csak annyi, amennyire
minimálisan szükségem van. Biztos akarok lenni abban, hogy nem a másét veszem
el". Ez a magatartás azonban előbb-utóbb a megfosztottság érzését váltja ki. Látjuk a
világ szépségeit, mindazt, amit élvezni szeretnénk, de sértettségünk miatt képtelenek
vagyunk élvezni. Hiszen ott az a sok gazdag ember, akiknek többjük van, mint
amennyi kijár nekik, ezért mi mélyen megvetjük őket. Nos tehát a régi életfelfogás
mellett csak a bűntudat vagy a sértettség között választhatunk.

A régi életmód azt követeli tőlünk, mindent saját erőnkből oldjunk meg, ahelyett,
hogy az univerzum erejét elfogadnánk. Azt hisszük, hogy nagyon keményen meg
kell dolgoznunk mindenért, amit el akarunk érni, ezt hirdeti a régi munkaerkölcs is:
"Dolgozz keményen! Hozz áldozatot és küzdj!" Ez olyan mélyen bevésődött a
tudatunkba, hogy sem pénzügyi, sem egyéb téren nem is fogadjuk el a sikert, csak ha
kemény munkával harcoltuk ki, áldozatokat hoztunk, küszködtünk érte. Ha
sikeresek vagyunk és dől hozzánk a pénz, azt is megsínyli testünk, lelkünk egyaránt.
Olyannyira, hogy sokan betegre vagy halálra hajszolják magukat. Küszködünk és
kitesszük a lelkünket, mégis az a vége, hogy kifosztottnak, kiégettnek érezzük
magunkat, még akkor is, ha sikerünk világhírűvé tesz bennünket.

Mások az égvilágon semmit nem tesznek a pénzért. "Figyeld meg, hová vezet ez:
küszködés, áldozathozatal, fájdalom, önmagunk feladása, így hát elhatároztam,

- 124 -
egyszerűen nem foglalkozom pénzszerzéssel. A lehető legkevesebb pénzt költöm
csak magamra" - mondják. Az érzékenyebb emberek általában emellett döntenek, így
nekik marad arra is idejük, hogy "fontosabb" ügyekkel foglalkozzanak. Ezzel a
hozzáállással elutasítjuk az élet egyik legizgalmasabb és legszebb oldalát. Ha
megtagadjuk a pénzt, azzal egyúttal tagadjuk az univerzumi energia jó részét és a
világ működésének mechanizmusát. Azok az emberek, akik ezt az utat választják,
általában nem értenek a pénz kezeléséhez és nem is akarják megtanulni.

A pénz az új világban

Az új életmódot már a bensőnkben jelenlévő univerzumba vetett bizalomra

alapozzuk. Felismerjük, hogy az univerzum alkotó értelme és energiája az, ami
alapvető forrása mindennek. Amint ehhez az energiához kapcsolódunk és elfogadjuk
fennhatóságát, minden a miénk lehet. A bennünk lévő űrt magunk töltjük fel.

Megértjük, hogy a pénz a csatornákon átáramló energia visszatükröződése. Ha jól

megtanuljuk, hogyan éljünk intuíciónkra hallgatva, csatornánk bővül, erősödik, és
egyre több pénzünk lesz. A pénz mennyisége életünkben attól a képességünktől
függ, hogy meghalljuk-e belső hang irányítását és vesszük-e a bátorságot, hogy
annak megfelelően cselekedjünk. Amikor önellenőrzésünket sikerül háttérbe
szorítani és meghalljuk az univerzum hangját és annak megfelelően élünk és
cselekszünk, meglátjuk, egyre több lesz a pénzünk. És nem lesz szükség
erőfeszítésekre, áldozatokra, az egész könnyen és szórakoztatóan történik. A pénztől
való függőségi viszonyunk egyszer s mindenkorra megszűnik, és csodás érzéssel tölt
el bennünket, miközben megtanuljuk követni az univerzum energiáját. A pénz
csupán külön jutalom ebben a folyamatban.

Tudjuk, hogy a pénz nem a miénk igazán, hanem az univerzum tulajdona, mi csak
kezelői vagyunk. Úgy használjuk, ahogyan az univerzum intuíciónk közvetítésével
előírja számunkra. Nem félünk, hogy elveszítjük, mert tudjuk, az univerzum
gondoskodik rólunk. A pénz forog, adjuk, kapjuk, mégsem veszítjük el
életörömünket. Amikor ezt a biztonságot és szabadságot érezzük, szinte vonzzuk
magunkhoz a pénzt, mindig egyre többet. Ez arra ösztönöz bennünket, hogy feltétel
nélkül megbízzunk a magasabb rendű erőben. Az univerzum csatornájaként a belső
hangot követve egyre több pénzhez jutunk és megtanuljuk bölcsen, célszerűen
kezelni. Ez az egyik módja annak, hogy az univerzum erejét a világ átalakítására
használjuk.

- 125 -
 A cselekvő és a befogadó

A pénz kezelésének éppúgy van cselekvő és befogadó oldala, mint bármely más
alkotó tevékenységnek. A férfias, avagy cselekvő módja a pénzkeresésnek az
utánajárás. Valamit észreveszünk, amit szeretnénk megszerezni és érte megyünk. A
nőies, avagy befogadó módja a pénzszerzésnek: vonzani kell azt, amit meg akarunk
szerezni.

Mindkét módszerhez értenünk kell. Fel kell szabadítanunk energiánkat, amelyet

hagynunk kell működni egy bizonyos cél eléréséért. Ugyanígy kell értenünk a
magunk neveléséhez, legyen önbecsülésünk, helyes önértékelésünk és belső
harmóniánk, hogy képesek legyünk vonzani és befogadni, amit szeretnénk. Sokakból
hiányzik az egyik vagy a másik képesség. Vagy ahhoz értenek, hogy hogyan kell a
dolgok után járni, megszerezni, de nehezükre esik, ha valamit magukhoz kellene
vonzaniuk. Mások pedig értenek ahhoz, hogyan kell vonzani, de félnek az
utánajárástól. Többnyire egyszerre van szükség mindkét módszene. Meg kell
tanulnunk ajándékot kapni, elismerésben részesülni, szeretetben, szerelemben
osztozni és befogadni az áradó energiát. És gyakorolnunk kell a csatornáinkban
áramló energia felszabadítását. Ha mindezt tudjuk, nem gátoljuk az energia
áramlását.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy bizonyos kockázatot vállalnunk kell, mind a

munka, mind a pénz vonatkozásában. Ha azt tesszük csak, amit gondolunk, akkor
tudnunk kell, hogy lesz pénzünk és nem kell féltenünk, mert különben nem fogjuk
meghallani azt az intuitív hangot, amely megmondja nekünk, hogy mit kell
cselekednünk.

Nyomasztó az a tudat, hogy hivatásunk és a pénz ennyire függ egymástól. Gyakran

kérdezik tőlem: "Mit tegyek, ha az intuícióm azt mondja, hogy ne menjek dolgozni
egyik napon? Mit csináljak akkor? Netán veszítsem el az állásomat?" Ha túlságosan
nagy kockázattal jár egy szabadnap kivétele, akkor lehet, hogy nem ez a legjobb
megoldás, egyelőre. Lépésről lépésre kell elfogadnunk és követnünk az ösztönzést.
Lehet, hogy lelkünk mélyén csak egy fél napra, lehet, hogy háromnapos hétvégére
vágyunk. Vagy reggel, amint felkelünk és úgy érezzük, "egyáltalán nincs kedvem
bemenni dolgozni", s így is teszünk, ez nagyon jól fog esni. Általában amikor az én
bensőm ezt mondja nekem, olyankor szükségem van egy kis törődésre, békére,
nyugalomra, egy kis magamra fordított időre, hogy ösztönzést kapjak valamilyen
feladat elvégzéséhez. Meglehet, egyszerűen csak szabadidőre van szükségem, hogy
feltárjam a bensőmben háborgó érzelmeket, mert csak így szabadulhatok meg tőlük.

Ha van bátorságunk belső ösztönzésünket követni, lehet, hogy néhány óra vagy nap
elteltével energiánk kiteljesedését, megújulását fogjuk érezni. Visszamegyünk és

- 126 -
képesek leszünk a ránk bízott feladatot negyedannyi idő alatt elvégezni, mint
amennyit kapunk rá. Mi ez, ha nem más, mint hogy ösztönzést kaptunk és sokkal
alkotóbb módon dolgozunk? Bármi történhet, ha kockáztatunk és ha bízunk
önmagunkban. Ha otthon maradunk, jöhet egy telefonhívás valakitől, aki jobban
fizetett állást kínál nekünk (egyébként pontosan ez történt egyik barátommal). Lehet,
hogy olyan ösztönzést kapunk, amely remek alkalmat teremt a jövőnk
szempontjából, vagy azt érezhetjük, hogy meg kell látogatnunk valakit, aki nagy
kalandot ígér számunkra. Ha utáljuk a munkánkat, higgyük el, nem is lesz hozzá
energiánk sosem. S ha alkotó energiánkat megbénítjuk, a pénz is messzire elkerül
bennünket. Végül úgyis otthagyjuk állásunkat, mert képtelenek vagyunk ilyen bénító
helyen tovább dolgozni.

Alapvetően az egész pénzkérdés alakulása attól függ, hogy mit akarunk csinálni. Az
univerzum megjutalmaz bennünket, ha kockázatot vállalunk az ő oldalán. Fontos
azonban, hogy a kockázat arányos legyen a körülményeinkkel, alakuló vagy már
kialakult helyzetünkkel. Más megfogalmazásban: ha éppen hogy csak elkezdtük
intuíciónk követését, akkor nem akarhatunk azonnal belefogni - intuíciós alapon -
egy egymillió dolláros ügyletbe. Nyilván egyikünk sem gondol olyasmire, hogy
kiugrik egy épületből abban a reményben, hogy majdcsak megtanul repülni. Nagyon
fontos, hogy először kis dolgokkal kezdjük. Rakjuk le az alapokat. Mondjunk nemet
még akkor is, ha valaki az igenre késztetne. Kövessük azt, amit kívánunk, még akkor
is, ha az igazi okát nem tudjuk. Cselekedjünk úgy, ahogy ösztönünk, bensőnk
tanácsolja. Hívjuk csak fel munkahelyünket és jelentsük be, hogy azt a bizonyos
napot kivesszük, nem megyünk be dolgozni. Gondoljunk azokra a dolgokra, amiket
szívesen teszünk és tegyük azokat. Ez fogja bennünk megszilárdítani azt a pontot,
ahonnan nagy lépést tehetünk előre.

A kiegyensúlyozottság

Ha egyszer megértettük, hogyan bízhatunk intuíciónkban és miként kell követnünk

sugallatait, azok szerint cselekednünk, akkor megalapoztuk a pénz áramlásának
csatornáját. Vannak azonban szigorúan pénzügyi szempontok, amelyeket jó, ha
ismerünk.

A kiegyensúlyozottság állapota nagyon fontos ahhoz, hogy kiépítsük csatornánkat.

Ha valamilyen irányban vagy vonatkozásban szélsőségesek voltunk, a másik
szélsőség irányába indulhatunk el, hogy egyenlítsünk. Például, ha eddig nem
törődtünk a pénzzel vagy legfeljebb csak alkalmanként, ha olyan volt a
személyiségünk, mely tagadta a pénz létezését, fontosságát, olyan helyzetet kell
teremtenünk, amelyben muszáj tudomást vennünk a pénzről. Hogy mit kell

- 127 -
tennünk? Vezessük rendesen a csekkfüzetünket, osszuk be a pénzt és egyáltalán
tájékozódjunk, hogy miféle szabályok uralkodnak a pénz világában. Ez nagyon
érdekes, izgalmas világ. Ezután már nem jelenthet semmi akadályt.

Azok, akik csak kevéssé értenek a pénzhez, általában úgy döntenek, hogy egy
bizonyos szinten túl nem foglalkoznak pénzügyekkel, mert félnek a szabályoktól és
az egyéb kellemetlenségektől, amelyek elvonják figyelmüket az élet varázslatos
dolgaitól. Attól tartanak, hogy minden idejüket gyakorlati gondolkozásnak kell
szentelniük, ahelyett, hogy követnék az áramlást. Ha ilyesfajta szorongást érzünk, rá
kell hangolódnunk az univerzumra és kérjünk tőle tanácsot. Azt a megoldást
választjuk, amelyik számunkra a legmegfelelőbb. Talán segítene, ha valakire
rábíznánk pénzügyeink intézését, aki megtanítana, hogyan kell ezt az egész dolgot
szervezni. Ez a folyamat nem lehet kellemetlen. Rájövünk, hogy a segítség energiát
kölcsönöz nekünk és támogatást jelent életünkben.

Akik már amúgy jártasak voltak a pénzügyekben, azoknak fel kell hagyni a régi
módszerekkel. Itt az idő, hogy a megszokott szabályokat elvessék és helyettük a lélek
ösztönzéseire hallgassanak a pénzzel kapcsolatban. Bízzanak intuícióikban, hogy
azoktól kapjanak tanácsot és több kockázatot vállaljanak, mint általában.

Akik viszont a pénz megtakarításában szereztek jó tapasztalatokat és nagyon

meggondoltan költekeznek, azok legyenek egy kicsit lazábbak és tanuljanak meg
intuíciójukra hallgatni, amikor a pénzüket költik. Költekezzenek belső ösztönzésük
szerint, ha erre van szükségük. Meg kell tanulniuk ösztönzésük indíttatásait követni
és tapasztalni fogják, hogy nem tönkremenéssel végzik. Az új szemléletnek
köszönhetően biztosan több lesz a pénzük. Megszabadulnak a pénz rabságától, ha
intuícióikra hallgatnak.

Aki kifejezetten pazarló volt és mindig több pénzt költött, mint amekkora bevétele
volt, annak mindenképpen körültekintőbben kell terveznie és gazdálkodnia. Ismét
csak azt mondhatom, belső megérzését kell követnie. Ha nyitott, akkor megérti, amit
az intuíciója sugall: "Tanulj meg tervezni egy kicsit! Érts a pénz ésszerű kezeléséhez,
a gazdálkodáshoz, tanuld meg ezt is!" Intuíciója támogatni és segíteni fogja, nem a
korlátozás érzését kelti benne. Ha intuíciójára hallgat, olyan emberekkel találkozik,
akik megmutatják, hogyan kell ezt csinálni. Tanulságos dolog lesz, s mindez ismét
csak az univerzumhoz való kötődést erősíti.

Összpontosítás

Egy másik fontos tudnivaló a pénz mozgását illetően: mindig az általunk

- 128 -
megtervezett irányba indul el, arrafelé, amerre jó fogadtatást remél. Energiájánál
fogva azt vonzza, amire szükségünk van vagy amit előre beterveztünk. Ha valaki
éppen csak a megélhetési szintet akarta elérni és így is kezelte pénzügyeit, azaz
semmivel sem akart többet, mint alapvető szükségleteihez elengedő pénzt, akkor
annak ezután is csak erre a célra folyik a pénz. Ha egyszer több pénzhez jut, akkor az
életszínvonalát valószínűleg emelni fogja, de egyébre nem fordítja megnövekedett
bevételét.

Éppen ez történt velem is hosszú ideig. Az alapvető elméletem akkor így hangzott:
"annyi pénzem mindig lesz, amennyire szükségem van, nem is helyeslem, hogy több
legyen". Azután több mindenre lett szükségem, köztük olyanokra is, amelyek
kifejezetten ráfizetésesek voltak. Például, ha elromlik a kocsim, magas javítási
költséggel kell számolnom, vagy ha a macskám megbetegszik, magas kezelési
költséget kell fizetnem. Minden külön keresetem vagy valami baj, vész elhárítására,
vagy alapvető dolgokra ment el. Semmi sem maradt szórakozásra, alkotó jellegű
kikapcsolódásra vagy igényesebb luxusra.

Rákényszerültem olyan előzetes költségvetés készítésére, amelyben a legapróbb

részletekig feltüntettem minden alapvető szükségletemet és különleges
kívánságaimat is. A következővel kezdtem: "Havonta legalább egy olyan ruhadarabot
szeretnék vásárolni, ami külön örömet okoz és akár luxusnak is tekinthető. Ezenkívül
szeretnék szórakozásra is költeni valamennyit." Az ilyen jellegű kiadásaimat
belevettem a költségvetésembe, azzal a meggondolással, hogy ha tudatosan
megterveztem kiadásaimat, a pénz is arrafelé fog áramlani. Ennyit jelent a
költségvetés ereje. A költségvetés olyan, mint egy tervrajz. Ha készítünk egy listát
arról, hogy mit is szeretnénk elérni, akkor elő fogjuk teremteni az ahhoz szükséges
pénzt is. Csak az igények növelése ne ugrásszerűen, hanem kis lépésekben történjen.
Csak lépésről-lépésre!

Saját pénzügyi történelmem

Felnőttkorom legnagyobb részében nagyon kevés pénzem volt. Soha nem érdekelt
különösebben a pénz. Alapjában véve mindig eleget tettem fizetési
kötelezettségeimnek, kifizettem a lakbért, egyéb számláimat, de időm és
érdeklődésem legnagyobb részét tanulásra, alkotókészségem fejlesztésére és
tudatosságom nevelésére fordítottam.

Bármit elvállaltam, amivel pénzt tudtam keresni - szellemi munkát végeztem,

háztartásban dolgoztam, szokatlan, rendkívüli feladatokat vállaltam rendes állásom
mellett. Egész életemben összesen hat hónapig dolgoztam az úgynevezett normális

- 129 -
munkaidőben, reggel 9-től délután 5-ig.

Hozzászoktam, hogy borotvaélen táncolok és még csak nem is nagyon törődtem

azzal, hogy honnan jön majd a pénzem. Azokban az években megtanultam bízni
abban, hogy majd csak lesz valahonnan pénzem. Néha utolsó fillérig kiköltekeztem
magam és azután így vagy úgy megint lett pénzem. Sosem éreztem magam
szerencsétlenül elhagyatottnak.

Azután fokozatosan, amint elkezdtem intuíciómra hallgatva élni és tanulni kezdtem

belső vezérlésemre figyelve kívülrekeszteni magam a világból, azaz amint
alkalmazni is kezdtem a vezérlésem diktálta folyamatokat, a pénzem egyre több lett.
Nagyvonalú életstílust vettem fel. Ez addig ment, amíg elég magas nem lett a
rendszeres jövedelmem, annyira, hogy szép lakást tudtam bérelni és a legtöbb olyan
dolgot, amire vágytam, elértem. Odáig jutottam, hogy távolabbi terveket kezdtem
szőni meglehetősen magas, de azért biztosnak nem tekinthető jövedelmemre
támaszkodva. Ha hónapról hónapra éltem is, de a pénz, úgy tűnt, csak úgy folyik.
Meggyőződésem volt, hogy az univerzum gondoskodik rólam és megpróbáltam
követni az univerzum útmutatását.

Ám egyszer csak váratlanul elfogyott a pénzem. Közbejött néhány váratlan

esemény és pénz nélkül maradtam; kifizettem a lakbért és egyéb számláimat, s
amikor a csekkfüzetemet jobban megnéztem, láttam, hogy semmim sem maradt.
Nem volt semmi félretett pénzem vagy egyéb forrásom, amihez nyúlhattam volna.
Ez a felfedezés nagyon megrémített, mert addigra már megszoktam, hogy mindig
van némi pénz a zsebemben vagy a bankszámlámon. És amin még ma is
csodálkozom, az az, hogy riadalmam legfeljebb öt percig tartott. Éppen csak addig,
amíg elgondolkoztam: "Oh Istenem, mihez fogok most kezdeni?" Azután teljesen
megnyugodtam. E pár perces rémület után egy csöpp félelem sem maradt bennem,
tudtam, hogy minden rendbejön.

Az egésznek az a magyarázata, hogy biztos voltam magamban: hajlandó leszek

mindenben követni, amit az univerzum tanácsol. Emlékszem gondolataimra:
"Akármennyire szeretem is a lakásomat, le tudok mondani róla. Minden
szerzeményemet szeretem, de le tudok mondani róluk. Ha az univerzum azt kívánja,
hogy valakinek az udvarában egy sátorban éljek, akkor azt fogom tenni. Lehet, hogy
csodálatos lesz."

Hihetetlen érzés volt ez a feltétlen bizalom és annak a tudata, hogy számomra

semmi sem olyan nagyon fontos, és hogy valójában semmit sem veszítek. Akármit is
tettem legközelebb, az csodás volt, még ha épp az ellenkezője volt is annak, amit
megszoktam. Gondomat viselték. Eddig csak tudtam e gondviselés létezéséről, de
most már éreztem is. Viszont annak az ötperces félelemnek az élménye kiűzte
belőlem a félelmet. Éreztem, hogy nem lehet semmi baj. Ez meghatározó élményem

- 130 -
lett.

Úgy változtattam ezen a pénzügyi helyzeten, hogy egy kicsit megnyirbáltam

kiadásaimat és attól kezdve nem éltem nagy lábon. Nagyon jól éreztem magam így
is, és nem éreztem magam kifosztottnak. Az igazat megvallva jó kis lecke volt. Nos,
megvolt a biztos megélhetésem. Annyi pénzem lett, amennyire szükségem volt és
felszabadultnak éreztem magam. Megtaláltam önmagamat. Azután már nem
akartam többet, mint amennyit körülményeim megengedtek számomra, leszálltam a
fellegekből és megbízható alapokat kerestem. A kétségbeesés percei után tudtam,
hogy az univerzumba vetett teljes bizalom szilárd talaján állok. Attól fogva éreztem,
hogy bőven lesz pénzem mindig és soha többé nem kerülök a teljes nincstelenség
állapotába.

Amióta ez történt, talán két évvel ezelőtt, több pénzem van és bőségben, jólétben
telik az életem. Most tanulom igazán élvezni az életet, hagyom, hogy belső
vezérlésem súgja meg, mit kell tennem. Az üzleti és pénzügyi dolgokkal egészen jól
elboldogulok, holott ilyesmivel azelőtt soha nem foglalkoztam. Rájöttem, hogy
ezeket az ügyeket az univerzumba vetett feltétlen bizalmam alapján kell intéznem.
Igazán jól megtanultam, hogyan kell az univerzumot követni, de ez az új kihívás jó
lecke volt, és már tudom, hogy sokkal átfogóbban kell értelmezni ezt a bizalmat, ha
nagyobb a tét.

Amikor ezzel a fajta jómóddal szembesültem, kezdetben járatlannak és

tanácstalannak éreztem magam. Tudtam, hogy segítségre van szükségem, így
megkértem az univerzumot: bocsássa rendelkezésemre a megfelelő csatornákat,
amelyek megtanítanak eligazodni ebben a helyzetben. Miután tárgyaltam több
pénzügyi tanácsadóval, találtam végre egy jó könyvelőt és egy menedzsert, akik
megfeleltek céljaimnak és segítettek mindazt megtanulnom, amire szükségem volt.

Amikor Hawaiiban voltam, ahol csoportfoglalkozásokat vezettem, egy kis telket

tudtam vásárolni. Ekkor módom volt arra is, hogy megtanuljam növelni az
univerzumba vetett bizalmamat. Akkor már régen ábrándoztam arról, milyen
nagyszerű lenne, ha vennék egy kis telket és alapítanék rajta egy csendes központot,
ahol lelkigyakorlatokat lehetne tartani. Hawaii nagyon jó helynek tűnt erre a célra, de
nem tettem az ügyért egyetlen lépést sem. Úgy kezeltem a dolgot, mint egy jövőben
megvalósítható tervet. És akkor váratlanul szinte az ölembe pottyant egy gyönyörű
terület. Valaki beszélt róla nekem, én pedig megnéztem magamnak és beleszerettem.
Nagyon olcsón jutottam hozzá.

Az eszemmel felfogtam, hogy nem a legjobbkor jött ez a földvásárlás, de az

intuícióm azt súgta, hogy helyesen cselekednék. Ezért magasabb rendű erőmnek a
következőt mondtam: "Minden rendben lesz, ezt meg kell tennem, mert energiát
érzek benne. Ha nem akarod, hogy megtegyem és ez valóban nem megfelelő

- 131 -
időpont, akkor állíts le".

Lemondtam a vásárlással kapcsolatos reményemről, mert valóban úgy éreztem,

nincs itt az ideje. Azonban a dologot már nem lehetett megállítani. Tény, hogy
csodálatosképpen úgy alakultak a dolgok, hogy minden a vásárlás mellett szólt.
Amikor a végső elhatározás időpontja halaszthatatlanná vált, ismét feltettem a
kérdést: "Helyes, ha nyélbe ütöm a vásárlást?" Menedzserem figyelmeztetett: nem
lenne célszerű lépés a mostani vásárlás. Egyébként mindig támogatni szokta
tranzakcióimat, most kivételesen a bizonytalanságomat erősítette. Rájöttem, hogy ez
alkalommal az én belső negatív ösztönzésemet tükrözte vissza. Annak ellenére, hogy
hosszabb ideig azt hittem, ez az ötlet nem jó, bensőmből egyre csak azt hallottam:
"tedd meg".

Hiába volt célszerűtlen, mégis intuíciómat követtem. Megvásároltam a földet és

ettől fogva minden nagyon simán zajlott. Nagyon felvillanyozódtam, tudtam, hogy
jelentős lépést tettem abba az irányba, hogy az önbizalomnak egy teljesen új szintjére
jussak, képes legyek követni belső energiámat és az univerzum közvetítőjévé
válhassak.

Meditáció

Ülj vagy feküdj le kényelmes helyzetbe, hunyd be szemed és kezdj el természetes

ritmusban lélegezni. Minden lélegzéskor egyre lazább leszel.

Kezdd el megfigyelni, hogy érzed magad. Különösen érzelmeidet figyeld meg.

Hogy van a tested? Figyeld meg a testedben rejlő energiát. Hogyan érzi magát ez az
energia? Lásd magad, miközben minden lélegzettel több energiát szívsz magadba,
feltöltődsz energiával és egyre életerősebb leszel.

Képzeld azt, hogy ez az energia nem más, mint pénz. Érezd azt, hogy pénz áramlik
testeden keresztül. Ha nyitott vagy saját energiád számára, megnyitod a bőség, a jólét
csatornáját. Végtelen mennyiségű pénz áll rendelkezésedre.

Képzelj el annyi pénzt, amennyit egyáltalán képes vagy elképzelni. Lásd a

pénzhalmazt magad előtt, kotorj bele és játssz vele. Szoktasd magad a gondolathoz,
hogy mindig van pénzed. Lásd azt, hogy a pénz áramlik feléd. Tudd, hogy vonzod a
pénzt és az egyszerűen csak úgy folyik feléd.

Vedd körül magad mindazzal, amit pénzzel megszerezhetsz. Lásd életednek a

szépségét és benne alkotóképességedet. Lásd a szép ruhákat, otthonodat, autódat és

- 132 -
az új életstílust. Lásd, amint a pénzedet költöd. Tudd azt, hogy a pénz szabadon
áramlik hozzád és te egyszerűen elköltöd.

Érezd magad nyitottnak a testedben lakozó energia számára. Végtelen mennyiségű

pénzed lehet.

Gyakorlat

A pénz hiánya csak azt tükrözi, hogy az energia áramlása gátat talált benned. Írd le,
hogyan akarod igényeidet korlátok közé szorítani; miként lehetséges, hogy nem azt
teszed, amit akarsz.

Néhány példa a fentiekkel kapcsolatban:

1./ Adminsztratív munkát végzek egy irodában, pedig jobban szeretnék

gyermekekkel foglalkozni.

2./ Szeretnék meditációkat végezni, de soha nincs rá időm.

3./ Szeretném művészi képességeimet jobban kiaknázni, de nincs időm rá,

megélhetésem biztosítása lefoglal.

4./ El akarom mondani anyámnak (barátaimnak, szerelmemnek) érzéseimet, de attól

tartok, hogy sértő lennék.

Ezt követően képzeld magad olyannak, mint aki pontosan azt teszi, amit valóban
akar.

- 133 -
 AZ EGÉSZSÉG

Testünk az első alkotásunk, az az eszköz, amelyet önkifejezésünkre magunk

választottunk ki. Olyan, mint egy félkész porhüvely, amely önmagát alakítja tovább,
a rajta keresztül áramló energia mintájára. Ha megnézzük testünket, hallgatunk és
figyelünk rá, nagyon sokat kiolvashatunk belőle, megismerjük lelki, észbeli és
érzelmi jellemzőinket. Testünk a legfontosabb visszajelző mechanizmus, amely arról
tájékoztat, mi működik vagy nem működik, hogyan gondolkodunk, hogyan fejezzük
ki magunkat és arról, ahogyan élünk.

A kedvező körülmények között élő gyerekeknek szép, erős, egészséges testük van.
Ez a szépség, elevenség és duzzadó erő nem más, mint a természetes életerő, a
szabadon, zavartalanul áramló energia. A szerető, segítő környezetben élő
kisgyermekek teljesen ösztönös lények. Akkor esznek, amikor éhesek, elalszanak, ha
álmosak vagy fáradtak és pontosan azt fejezik ki, amit éreznek. Az ő energiájukat így
nem gátolja semmi, ők állandóan megújulnak, saját természetes energiájuk
folyamatosan új életerőt ad nekik.

De mivel egyikünknek sem volt tökéletes a neveltetése, már nagyon korán olyan
szokásokat fejlesztettünk ki magunkban, amelyek természetes energiánk ellen
dolgoznak. Ezek a szokások azért alakulnak ki, hogy elviselhetővé tegyék számunkra
ezt a neurotikus világot, amelyben élünk. A viselkedési mintákat családunktól,
barátainktól, tanárainktól, általában a társadalomtól vesszük át.

Amint mások viselkedését utánozzuk vagy megpróbáljuk betartani a mások által

kialakított szabályokat, olyan utat követünk, amelynek iránya nem egyezik az
energiánk természetes áramlási irányával. Ám így megbénítjuk energiánkat, mert
nem azt tesszük és mondjuk, amit valójában érzünk. Így nem halljuk meg testünk
jelzéseit, amelyek nekünk szólnak alapvető szükségleteinkről: evésről, pihenésről,
testgyakorlásról, testápolásról. Nehéz is lenne ilyen körülmények között követni saját
energiánkat, ezért inkább áramlását is készakarva meggátoljuk, így aztán
fokozatosan egyre kevesebb energiát és életerőt tapasztalunk. Amint az
energiafolyam csökken, a test nem frissül fel fizikailag olyan gyorsan, így elkezd
öregedni. Amint állandósul bennünk ez a negatív viselkedés, testünk tükrözni kezdi
ezeket a rossz sémákat: görbén, esetleg púposan tartjuk magunkat, ezzel fejezve ki
önbecsülésünk hiányát, jelentéktelenségünk és erőtlenségünk tudatát.

Azáltal, hogy bízunk intuíciónkban és követjük sugallatait, szabadon áramlik

rajtunk keresztül az univerzum energiája, ennek következtében pedig fokozottan
érezzük magunkban az életerőt. Ez visszatükröződik testünkön is, amely
egészségesebb, szebb és életerősebb lesz. Amikor azonban nem bízunk
önmagunkban és nem követjük belső sugallatainkat, elevenségünk csökken és

- 134 -
testünk is visszatükrözi ezt életereje visszaesésével, fásultsággal, fájdalommal és
végül fizikai megbetegedéssel.

A betegség testünk üzenete, amely azt jelzi, hogy nem követjük igazi energiánkat és
nem támaszkodunk érzéseinkre. A test sok ilyen jelzést bocsát ki, először csupán
enyhe fáradtság és kényelmetlenség formájában. Ha nem figyelünk ezekre a
célzásokra és nem változtatunk megfelelően magatartásunkon, akkor testünk
erőteljesebb jelzéseket ad, mint például fájdalmak, kisebb betegségek. Ha mi még
mindig nem változtatunk, akkor komoly vagy végzetes betegségek, esetleg balesetek
következnek be. Ha figyelünk az apróbb jelzésekre, mindig el tudjuk kerülni a
komolyabb figyelmeztetéseket. De ha egyszer már komolyabb figyelmeztetést
kaptunk, még akkor sem késő, hogy kigyógyuljunk, ha valóban ez az, amit kívánunk.
Ilyenkor sajnos sokan nem a kigyógyulást választják. Feladják, úgy határoznak, hogy
elhagyják testüket és inkább egy másikba költöznek; nem próbálják felvenni a harcot
a régi sémák ellen, a régi testben.

Ha betegek vagyunk, akkor pihenjünk. Testünknek mindig szüksége van pihenésre

is és lazításra is, ha beteg. Később, ha megnyugszunk, kérdezzük meg testünket,
hogy a betegséggel mit kíván közölni velünk. Testünk mindig meg fogja mondani,
amire a gyógyuláshoz szüksége van.

Egyik barátom heves fájdalmakkal küzdött, amelyek arcának jobb oldalán

jelentkeztek. Intuíciója azt jelezte, hogy fájdalmai megszűnnek, ha a korábbiaknál
többet mond el abból, amit akar és abból, amit tud. Így is tett, és bár valamelyest
csökkentek fájdalmai, bajával továbbra is kínlódott. Egyik éjszaka, amikor
ráhangolódott az univerzumra, elmondta, hogy nagyon szenved ettől az egésztől és
magyarázatot kért. Aztán megnyugodott és elaludt. Még azon az éjjelen álmában az
intuíciója azt sugallta neki, hogy ne szedjen több sörélesztőt. Ő azonban úgy vette az
üzenetet, mint valami bizarr látomást és továbbra is szedte az élesztőt. Néhány napra
rá azonban, amikor újból ilyen unszolást kapott bensőjéből, mégis abbahagyta. Újabb
két nap múlva arcfájdalmai teljesen megszűntek.

Amikor gyógyulást kérünk, soha nem tudjuk előre, hogy testünknek mi lesz a
válasza. A válasz többféle lehet: kezdjünk el valamit enni, meséljünk érzéseinkről
egyik barátunknak, hagyjuk abba a munkánkat vagy menjünk orvoshoz. A lényeg az,
hogy kérdezzünk és utána figyeljünk a válaszra.

Egyik páciensem, aki másfél éve hátfájással kínlódott, felkeresett. Együttlétünkkor

megkértem őt, vegye fel a kapcsolatot a fájdalommal és kérdezze meg testét a jelzés
valódi okáról. Amikor ezt megtette, arra jött rá, hogy nem gyászolta meg eléggé
anyja halálát és apjára haragudott. Már régóta magával cipelte szomorúságát is és
haragját is. Több beszélgetés után képes volt sírni anyja halála miatt. Röviddel ezután
ki tudta fejezni haragját is. Hátfájdalma megszűnt. Barométerként működött ez a

- 135 -
hátfájdalom, amely az elnyomott érzések mértékét jelezte. A barátom ma már tudja,
ha fizikai fájdalma van, akkor azzal segíthet magán, ha kibeszéli az érzéseit.

Ha egyszer kifejlődött bennünk egy tünet, újból visszatér abban az esetben, ha

magatartásunk ismét olyan lesz, mint amelyik a tünetet kiváltotta. Testünk pontos
információkat szolgáltat számunkra, ha az energiát valami gátolja. Felsorolok néhány
gyakori fájdalmat vagy betegséget kiváltó okot. Mindegyikhez mellékelem a
kigyógyulás módját is, amely a gyakorlatban egyúttal igazolása is elméletemnek.

FEJFÁJÁS - Két ellentétes erő és érzés van bensőnkben, mindkettőnek hangot kell
adnunk.

Most minden érzésemre hajlandó vagyok hallgatni.

FÁZÁS - A testnek pihenésre van szüksége, a régi dolgoktól való megtisztulásra, a

test kiegyensúlyozott állapotba akar visszakerülni.

Testem tökéletes összhangban működik. Most tudok pihenni és kényelmesebbé

tehetem az életemet. Hajlandó vagyok régi sémáimtól is megszabadulni.

KOMPLEXUS-PROBLÉMÁK - Tartsuk féken férfiúi energiánkat; arra van

szükségünk, hogy határozottan fejezzük ki magunkat vagy valami új tevékenységhez
lássunk.

Mindent úgy fogok csinálni, ahogy érzéseim szerint helyesnek találom azokat, vagy
ahogyan akaratom diktálja.

BŐRKIÜTÉSEK - Ki akarunk törni magunkból és valami új dologba akarunk

kezdeni. Kérdezzük meg önmagunkat: "mit akarok tenni?".

Azt teszem, amit intuícióm sugall. Új dolgokat akarok csinálni, azt csinálok, amit
akarok.

ALLERGIA - Intuíciónkba vetett bizalmunk hiánya, gyengesége (az olyan allergia,

amely szemünk könnyezésével jár együtt, az elnyomott szomorúság jele).

Bízom érzéseimben és kifejezést is adok ezeknek az érzéseknek. Biztonságot nyerek

azáltal, ha érzem és kifejezem szomorúságomat és haragomat.

- 136 -
 HÁTFÁJÁS - Vállunkra vesszük mások, az egész világ baját. Arra van szükségünk,
hogy saját érzéseinket fejezhessük ki és magunkkal törődjünk. Ha alul fáj a hátunk,
az gyakran az elfojtott szomorúság jele, ha felül, akkor inkább a haragé, amelyet
szintén elfojtunk.

Minden érzésemre figyelek. Törődöm magammal. Érzéseimet kifejezem és

támogatom. Megbízom abban, hogy mások önmagukról megfelelően gondoskodnak.

MENSTRUÁCIÓS GÖRCSÖK - Nem kellőképpen figyelünk női jellegünkre és nem

adjuk meg neki a kellő tiszteletet. Jelzés arra, hogy nyugalomra és önvizsgálatra van
szükségünk.

Tisztelem női jellegemet teljes mértékben és azt fogom tenni, amit ő kíván. Lazítok,
pihenek és egy kicsit magamat kényeztetem.

LÁTÁSI ZAVAROK - Valamit nem akarunk meglátni magunkban vagy a világban.

Gyakran már kora gyermekkorunkban elhatározzuk, hogy vannak dolgok,
amelyekre rá sem nézünk, mert azokat látni sem bírjuk, olyan fájdalmat okoznak
számunkra. Ha belső látásunkat nem engedjük működni, akkor a külső is ennek
megfelelően működik.

Most már hajlandó vagyok mindent tisztán látni életemben.

HALLÁSZAVAROK - Arra van szükségünk, hogy kirekesszük a külső hangokat és

ne engedjük befolyásolni magunkat, belső hangunkat kell hallanunk.

Nem akarok és nem is kell másra hallgatnom. Kizárólag belső hangomat hallom és
abban bízom.

A kábítószerek

Minél kényelmetlenebbnek érezzük természetes energiánkban való bizalmunk

hiányát, annál valószínűbb, hogy kábító- és ajzószereket, kávét, cigarettát, alkoholt,
egészségtelen ételeket, túl sok ételt, marihuánát, kokaint vagy más ilyesmit

- 137 -
fogyasztunk, mert ezzel kíséreljük meg energiánk kezelését, áramlásának
felgyorsítását. Mindezzel természetesen fokozzuk testi kimerülésünket, végül
tönkretesszük.

A legtöbb ember egyszerűen fél saját energiájától és erejétől. Talán attól tartanak,
hogy túl sok vagy túl kevés van nekik belőle. Az igazság valahol ott van, ha ezek az
emberek hajlandóak lennének leszokni a kábítószerekről, akkor képesek lennének
rátalálni természetes energiájukra és meríthetnének valódi erő- és alkotó forrásukból.

A kábítószerek olyan eszközök, amelyekkel az emberek szabályozzák a belső erőt.

Nagyon sok ember azért folyamodik kábítószerhez, mint segítséghez, mert nincs meg
a belső ereje saját energiája támogatására. Az univerzumba vetett bizalom nélkül
erőnk és energiánk megsemmisítőnek tűnhet. A szerekkel viszont erősíteni tudjuk
természetes energiánkat vagy éppen tompítani, de mindenképpen megbénítjuk a
rajtunk keresztül áramló univerzum természetes erejét.

Nem kell ahhoz megrögzött kábítószerélvezőnek lenni, hogy az ember felfogja:

olyan szerek ezek, amelyek energiánk áramlását befolyásolják. Beláthatjuk, hogy
három csésze energiánkat fokozó kávé elfogyasztása után később fáradtabbak
leszünk. Mi nagy kávéfogyasztó ország vagyunk, s a kávét a magam részéről
kábítószernek tekintem, mivel hátrányosan befolyásolja saját energiánkban való
bizalmunkat és az energia követését.

Ha valami fizikai panaszunk van vagy érzelmi válságba kerülünk, és képtelenek

vagyunk megoldást találni, azt úgy oldhatjuk fel, ha jobban figyelünk magunkra,
arra, amit csinálunk. Tudnunk kell, hogy mikor és miért iszunk kávét. Figyeljük meg:
valóban változik-e az energiánk. Végeredményként oda fogunk kilyukadni, hogy
nincs szükségünk többé ilyen árat fizetni pillanatnyi frissességünkért.

Figyeljük csak meg: valamilyen formában mindannyian kábítószerekkel élünk, hogy

önmagunkat szabályozhassuk. Ebből úgy kezelhetjük ki magunkat, ha megerősítjük
az önmagunkba és az univerzumba vetett bizalmunkat. Legyünk kíváncsiak saját
erőnkre és teherbírásunkra. Ez az igazi gyógyulás.

Az alkoholisták vagy a kábítószeresek nem sokra mennek az efféle

önszabályozással. A veszélyes pótszer fogyasztása még mélyebben a tudatukba vési
problémáikat, a bezártság érzését. Mindenkinek, akit illet, azt javaslom, hogy
forduljon szakemberhez segítségért, ne habozzon felkeresni akár egy specialistát,
akár olyan szervezetek valamelyikét, mint például az alkoholelvonó intézet vagy a
kábítószereseket segítő társaság. Ezek segítenek a leszokás időszakában és az
önmegtartóztatásban. Így gyógyul ki a test, és a lélek hangja hallhatóvá válik. A
pótszerek csak tompítják testünket, lelkünket.

- 138 -
 Meditáció

Ülj le vagy feküdj le, hunyd be a szemed és végy néhány mély lélegzetet. Minden
lélegzéskor érezd, amint hagyod testedet ellazulni. Lazítsd el gondolataidat, agyadat,
gondjaidtól szabadulj meg, próbálj meg egyetlen gondolatodhoz sem ragaszkodni.
Érezd magad ellazulva, önmagadban egy nyugodt helyen.

Ez a nyugodt hely az épülés és gyógyulás forrása. Tudd, hogy el tudsz ide jutni és
itt megtalálsz mindent, amire azért van szükséged, mert tudni akarod öngyógyításod
módját. Ha egészségeddel kapcsolatosan problémáid vannak vagy valami kérdésed
van testedet illetően, ragadd meg az alkalmat és intuíciódnak most vesd fel azokat.

Kérdezd meg: "Mit kell most tennem, hogy kigyógyuljak? Mi testem igénye?"
Miután mindezt megkérdezted, maradj nyitott mindenfajta válaszra, ami érkezik.
Válasz vagy megérzés azonnal is érkezhet, de lehet, hogy csak pár nap múlva.
Kaphatsz közvetlen választ vagy valakin keresztül közvetett úton tudod meg, mit
kell tenned.

Tudd, hogy ki tudod gyógyítani magadat és ez a végtelen bölcsesség, tudás

önmagadban lakozik.

Mondd a következő fogadalmat halkan vagy hangosan: "Most kigyógyítom magam.

Elég az energiám, az élénkségem, és telve vagyok sugárzó egészséggel."

Egy másik fajta meditáció

Ha testednek egy bizonyos része nem egészséges vagy fáj, próbálkozz az alábbi
meditációval: helyezkedj el kényelmesen, végy néhány mély lélegzetet, teljesen lazulj
el testileg és szellemileg. Tudatoddal szállj le abba a bizonyos nyugodt pontba és
kérdezd meg, mit érez és mit próbál részedre mondani. Utána fogadd be az
érzéseidet vagy amit mint részedre szóló üzenetet hallasz. Kérdezd meg, mire van
szüksége. Figyeld meg és kövesd a neked szóló választ, bármi legyen is az.

- 139 -
 A TÖKÉLETES TEST

Ha azt akarjuk, hogy testünk szép legyen, követnünk kell természetes energiánk
áramlását. Bízzunk magunkban. Aludjunk, amennyit akarunk. Maradjunk ágyban,
ha még több pihenésre van szükségünk. Úgy éljünk, hogy jó közérzetünket
megőrizzük. Táplálkozzunk úgy, ahogy testünk megkívánja és kövessük szívünk
vágyát. Ha testünkben bízni akarunk, akkor tudnunk kell, mi az, ami számára a
legjobb.

Ez elég egyszerűen hangzik. Ám ott a bökkenő, hogy mindnyájunkat arra

tanítottak: ne bízzunk testünkben, tekintsük úgy, mint amit állandóan kordában kell
tartani. Néhány vallásnak hittétele is: a lélek jó, de az esendő test az ördög bűnös
eszköze. Annak ellenére, hogy felvilágosultságunkban nyíltan már nem ismerjük el
ezeket a hiedelmeket, testünkben mégsem bízunk. Kultúránknak megfelelően ahhoz
szoktunk, hogy ne sokat törődjünk testünkkel és annak igényeivel. Agyunk,
gondolkozásunk szabja meg testünk tennivalóit. Kitaláltuk a kilenctől ötig tartó
munkanapot, a napi háromszori étkezést, az úgymond ésszerű életmódot, aztán
elvárjuk testünktől az együttműködést, ha tetszik neki, ha nem. Mindenféle
elméleteket is gyártottunk arról, hogy mi az, ami jó és mi a rossz nekünk, melyik ételt
együk és melyiket ne.

Kisgyermekként szüleink és a társadalom példáján megtanuljuk az étkezési

szokásokat. Hiába akarunk valami mást, mondjuk máskor enni, mint vacsoraidőben,
azt várják el tőlünk, hogy tartsuk be a szabályokat. A test bármit közvetíthet felénk,
ha a társadalom, a közösség mást mond. Megtanuljuk már gyermekkorunkban, hogy
nem önmagunkban kell bízni. Ebből fakadnak az életünket jellemző ellentmondások
és a kiegyensúlyozatlanság. Testünk fellázad, olyasmi után vágyakozunk, amit nem
kívánnánk abban az esetben, ha rábíznánk magunkat természetes áramlatunkra. Ha
nem kaphatjuk meg, amit valóban akarunk, úgy a lehető leggyorsabban és
leghevesebben reagálunk. Testünk a kiegyensúlyozatlanságot sokféleképpen jelzi:
meghízunk vagy lefogyunk, nem tudunk megülni egy helyben, ételpótló
kábítószereket találunk ki magunknak, esetleg allergiásak leszünk. Amikor mindettől
megrémülünk, megszüntetésükre szigorú rendszabályokat veztünk be testünk ellen:
különleges étrendet, diétás étkezést. Az agyunk átveszi a parancsnokságot testünk
felett, előírja, hogy mit és mikor egyen az éppen érvényes diétának megfelelően.

Mondanom sem kell, ez nem valódi diéta. Az emberek kitalálták a testkultúra

elméletét. Sokan azt hiszik, testsúlyuk rendben tartása nem egyéb, mint rendszeres
diéta és fárasztó testgyakorlás. Társadalmunk támogatja ezt az elméletet és ez
nagyon jó üzletág manapság. Megmutatják nekünk, hogy milyennek kell lennie a
szép testnek és megvetetik velünk a méregdrága módszereket. Eladják a diétás
recepteket, a csodálatos fogyókúrát, az egészségápolási tanácsokat és a szaunaszalon-

- 140 -
tagságot. Állandóan valami újabb, divatosabb elméletbe hajszoljuk bele testünket, és
minden csodamódszertől egészségünk megóvását, javítását várjuk. Az a gond, hogy
olyasminek akarunk megfelelni, amit a társadalom, a külvilág vár el tőlünk, ezért
sosem vagyunk elégedettek se külsőnkkel, se közérzetünkkel.

Ahhoz, hogy szép, erős, egészséges testünk legyen, semmi egyéb nem kell, mint
megtanulni bízni önmagunkban. Hagyjuk abba az erőlködést és rendeljük alá
magunkat testünk igényeinek. Intuíciónk meg fogja határozni, hogy mit együnk.
Megsúgja azt is, hogy megerőltető testgyakorlatokat végezzünk-e (ha igen, akkor
még élvezni is fogjuk) vagy arra fog ösztönözni, hogy lassítsunk és pihenjünk. Azt is
tanácsolhatja, hogy egész nap maradjunk ágyban, de azt is, hogy korán keljünk fel.
Nincsenek szabályok. Testünk nagyon jól tudja, hogy mire van éppen szüksége.

Az emberek általában megijednek, amikor azt mondom nekik, hogy bízzanak

önmagukban és hallgassanak testük igényeire. Attól tartanak, hogy majd egész nap
ágyban akarnak maradni, csokoládét akarnak enni és kövérek lesznek.

Ezeket a félelmeket azokra a téves következtetésekre alapozzuk, amelyeket a

kívülről ránk erőltetett szabályok váltanak ki. Tiltakozásul régi bevált
kábítószerekhez folyamodunk és koplalhatunk néhány napig vagy akár néhány hétig
is, de ha testünkkel kapcsolatban türelmet tanúsítunk, akkor meg fogjuk találni az
igazi megoldást. Ha testünk megtanulja, hogy azt ehet, amit akar és akkor, amikor
arra szüksége van, akkor feszültsége feloldódik és csak azt igényli, ami valóban jó és
hasznos számára. A már említett téves következtetések miatt lehetnek olyan
időszakok, amikor intuíciónk azt tanácsolja, hogy tartózkodjunk valamilyen
élelmiszer fogyasztásától, mert különben kábítószerre fanyalodunk vagy allergiásak
leszünk. Bízzunk önmagunkban. Úgy fogunk kinézni és érezni, amilyenné lelkünk
válik: életvidámnak, energikusnak, szépnek és fiatalnak. Testünk megtalálja
természetes súlyát.

Igényeink érvényesítése

A tökéletes test kialakításához az a legfontosabb tennivalónk, hogy következetesen

érvényesítsük igényeinket. Megfigyeltem, hogy a túlsúlyos emberek sosem tanultak
meg bízni önmagukban, féltek érzéseiktől és azok követésétől. Nekik feltétlenül meg
kell tanulniuk nemet mondani. Sok kövér ember esetében azt tapasztaltam, hogy
védtelenek, nem követelik meg a személyiségüknek kijáró tiszteletet; igyekeznek
mások kedvében járni és gondoskodni róluk, hagyják, hogy mások kihasználják őket.
Ezért van szükségük a túlsúlyra, amelyet védőpajzsként vonnak maguk köré, hogy
kapcsolataikban megfelelő távolságot tudjanak tartani.

- 141 -
 Különösen a nők tartanak attól, hogy ha lefogynának, akkor túlságosan feltűnő
lenne szexuális vonzerejük. Félnek a feltűnéstől, az általuk nem kívánt túl sok
energiától, mert nem hiszik, hogy bánni tudnának vele. Mások attól tartanak, hogy
érzékenyebbé, túlságosan sebezhetővé válnak és majd nem tudják önmagukat
megvédeni. Aztán vannak, akik attól félnek, idealisták lennének és arra jó a
kövérségük, hogy érezzék: szilárdan a valóság talaján állnak. Ha ilyenfajta félelmeink
vannak, örök életünkben fogyókúrázhatunk és mégsem csökken a súlyunk, sőt
inkább növekedhet, mivel tudat alatt erre van szükségünk.

Ezért állítom azt, hogy igényeink érvényesítése életbe vágóan fontos. Amikor
megtanuljuk, hogy érzéseinket cselekedetekkel támogassuk, egyúttal megteremtjük
belső szilárdságunkat és védelmünket. Magabiztosak leszünk, ha új irányba kell
elmozdulnunk vagy ha figyelmet keltünk és energiát vonzunk, mert tudunk nemet
mondani bármire, amit nem érzünk helyesnek. Tudjuk, hogy önmagunknak nem
hazudunk és megfelelően törődünk önmagunkkal. Női jellegünk biztonságban érzi
magát és azt is érzi, hogy férfipólusunktól segítséget kap.

Tapasztalatom szerint, ha egyszer hozzászoktak igényeik érvényesítéséhez, a kövér

emberek is képesek lesznek minden erőlködés nélkül leadni súlyukból,
természetesen anélkül, hogy bármiféle hiányérzettől szenvednének. A testükben
keringő energia felszabadul, és a túlsúly fokozatosan megszűnik. Nem lesz
szükségük többé túlsúlyra, hogy önmagukat megvédjék, így minden erőlködés
nélkül lefogyhatnak. Ha más okok miatt kell fogyókúrázniuk, intuitív alapon ki
tudják választani a megfelelő élelmiszereket és élvezettel fogják fogyasztani.

Várakozás = túlsúly

Ha folyton arra várunk, hogy azt tehessük, amit akarunk, energiánkat leállítjuk és
testünk erre hízással válaszol. Ha azonban őszintén, nyíltan fejezzük ki magunkat és
azt és akkor tesszük, amit és amikor akarunk (vagyis önmagunkat támogatjuk),
akkor az energia szabadon áramlik rajtunk keresztül és keringése feloldja a
kövérséget. Minél inkább igazi önmagunk akarunk lenni, annál kevésbé lesz
szükségünk pótszerekre, mert az univerzumtól természetes módon megkapunk
mindent, amire szükségünk van.

Önmagunk támogatásának a kulcsa kezünkben van: úgy kell cselekednünk, ahogy

intuíciónk sugallja. Ismerek embereket, akik 10-15 fontot (4,5-7 kg-ot) fogytak le
egyetlen hétvégén a csoportfoglalkozások idején, csupán attól, hogy azt tették, amit
korábban féltek megtenni, vagy attól, hogy elfojtott érzéseiket feldolgozták. Ha

- 142 -
rendszeresen ezt tesszük, akkor az akadályok megszűnnek és súlyunk normálissá
válik.

Eleinte furcsának tűnhet, hogy az ember minden pillanatban önmagát érvényesíti,

támogatja. Nem ahhoz szoktunk, hogy nyíltan kimondjuk, amire szükségünk van és
azt tegyük, amit akarunk. Tudatosan rá kell hangolnunk magunkat érzéseinkre, hogy
azoknak megfelelően cselekedhessünk. Ha egyszer így kezdünk gondolkozni, az
olyan jó érzéssel tölt el bennünket, hogy utána már mindig csak így szeretnénk élni.
Fogyni fogunk, energiánk növekszik és szebbek, elevenebbek leszünk. Nincs másik
lehetőség, hacsak nem a beletörődés, majd a halál. Minden esetben, amint belső
hangomat követem, elevenebbnek érzem magam és több lesz az energiám. De ha
ellenszegülök, a bensőm is küzdeni kezd önmagáért és ettől elnehezülök, fáradt
leszek. Ha testem igényeit rendszeresen elhanyagolom, akkor egyre fáradtabbá és
letörtebbé válok. A választási lehetőség: élet vagy halál.

Ha egyedül nem megy, keresnünk kell egy olyan csoportot, amely erősít, bátorít
bennünket önmagunk támogatásában. Vezettem olyan csoportot, amelynek az volt a
célja, hogy bemutassa, miként kell követni a belső energiát és miként kell az
intuíciónak megfelelően cselekedni. Gyakoroltuk pillanatnyi érzéseink kifejezését,
valamint azt, hogy miként hárítsuk el azokat az érzelmi akadályokat, amelyek
visszahúzó erőként működtek bennünk. A csoporttagok fizikailag is megváltoztak,
többen lefogytak. Testünk nem bírja el azt a többletsúlyt, amelyet a rengeteg energia
átáramlása jelent neki.

Egyik páciensem körülbelül 40 font (kb. 19 kg) túlsúlytól akart megszabadulni,

amikor elkezdtünk közösen dolgozni. Addigra már minden elképzelhető fogyókúrát
végigcsinált, de egyik sem volt hatásos. Ám amint önbizalmat szerzett és megtanult
törődni magával, akkor már ki tudta fejezni elfojtott érzelmeit és gyógyulni kezdett.
A heti egy alkalommal megtartott csoportfoglalkozásokon támogatást lelt ahhoz,
hogy nyílt és határozott legyen, ne fojtson magába semmit, fejezze ki érzéseit és
szándékait. Valóban elkezdett bízni a testében, és természetes igényei szerint kezdett
étkezni. Testi és lelki közérzete megjavult és néhány hónap alatt lefogyott 40 fontot.

Ekkor úgy gondolta, hogy a csoporttól megkapta mindazt, amire szüksége volt és ki
is akart lépni, bár még mindig jócskán voltak rajta felesleges kilók. Én azonban
sejtettem, még vannak elfojtott érzései, amelyeket magában hurcolt (erre bizonyíték
volt egyébként a súlya), így megpróbáltam megtudni tőle, hogy miért nem akarja
feldolgozni azokat is. Bizalmasan elmondta nekem, hogy hárman a csoport tagjai
közül zavarták és ez meggátolta őt abban, hogy velük is megossza titkolt érzését.
Azok hárman bizonyos emberekre és fájdalmas múltbéli eseményekre emlékeztették
őt.

Volt köztük, akiben a férjét látta, volt, akiben a fiát és olyan is volt, akiben saját

- 143 -
magára ismert. Olyan dolgokra emlékeztették, amelyeket elmulasztott megtenni.
Eszébe juttatták csalódását önmagában, s már attól is mérges lett, ha csak rájuk
nézett.

Azt tanácsoltam neki, hogy csak velem dolgozzon tovább és majd ha majd úgy
gondolja, térjen vissza a csoportba és fejezze ki érzéseit a többiek jelenlétében. Ki
kellett mondania mindazt, amit eddig elhallgatott. Így is lett. Miután ezzel megvolt,
kezdte feldolgozni a fájó sebeket, leszámolt régi önmagával, energiáját nem kellett a
múltra pazarolnia. Belső energiája felszabadult és minden fogyókúra nélkül tovább
fogyott.

Hasonlót láttam újra és újra mások esetében. Le tudunk fogyni anélkül, hogy bármit
megvonnánk magunktól. Tény, hogy az ellenkezője is igaz: az emberek belső
szükségleteiket táplálják és ezáltal átmenetileg élénkebbé válnak.

Nincs abban semmi boszorkányság, hogy szép legyen a testünk. Egyszerűen

bízzunk önmagunkban és ismerjük meg természetes szükségleteinket. Hangoljuk rá
magunkat intuíciónkra és tiszteljük azt. Tartsuk mozgásban energiánkat minden
pillanatban. A legfontosabb: szeressük magunkat és törődjünk a testünkkel. Hiszen
szépek vagyunk.

Az étrend mint szabályzó

Az emberek úgy alakítják étrendjüket, hogy azzal szabályozzák természetes

energiaszintjüket. Ha olyan egyén vagy, akinek túl sok energiája van, úgy étkezel,
hogy lelassítsd magad. Ha pedig arra van szükséged, hogy összeszedd magad, hát
másként táplálkozol. Mindkettő végül is igaz energiád részleges elnyomásához vezet.

Az emberek általában félnek saját erejüktől és energiájuktól, így azt érzik, hogy
szabályozniuk kell az áramlás ütemét. Némelyek az étrendet, mások kábítószert,
alkoholt, munkát, kapcsolatokat vagy egyéb pótszereket alkalmaznak szabályzóként.
Ha éreznék és felszabadítanák természetes energiájukat, nem lenne erre szükségük.

A tévhitek elvetése

Legtöbben tévhiteket táplálunk a testünkkel és az evéssel kapcsolatban. Nagyon

- 144 -
fontos tisztáznunk, melyek is ezek a tévhitek. Amikor félrevezetjük önmagunkat,
igyekszünk valós lehetőséget találni állításaink igazolására. (Lásd az ötödik pontot.)
Íme néhány a leggyakoribb tévhitek közül:

- Minden, ami ízlik, az árt nekem.

- Hacsak az illatát érzem valami finom ételnek, máris hízom tőle.

- Csak nagyon keveset ehetek, mert hízásnak indulok.

- Testem megbízhatatlan.

- Testem irányításra szorul.

- Ha azt tenném, amit testem kíván, kövér és/vagy beteg lennék.

- Testem nem akar együttműködni velem.

- Nem úgy fest a testem, mint ahogy kellene.

- Soha sem lesz olyan a súlyom, amilyet szeretnék.

- Koplalnom és küszködnöm kell, hogy tökéletes legyen a testem.

Nem azok a tévhitek okozzák az igazi problémát, amelyekkel tisztában vagyunk és

máris jó úton haladunk, hogy megszabaduljunk tőlük. A dolog egyszerű: ismerjük
meg tévhiteinket és tegyük próbára, mert csak így nyújthatunk segítséget a
testünkben folyó küzdelemhez. Azok a negatív hiedelmek viszont, amelyekről nem is
tudunk, a lehető legrosszabb hatást fejtik ki, mert megakadályozzák azt is, amit
tudatosan akarunk. Például: vannak emberek, akik tudatosan karcsúságra
törekszenek, de tudat alatt teltek akarnak maradni. Tudatalattink vágya, hogy
teltkarcsúak legyünk, befolyásolja testünket. Ilyenkor tisztázni kell ezt a hiedelmet.
Amint egy tévhit felszínre kerül, el is veszti hatását.

A következő tévhitektől függenek leggyakrabban az emberek: önutálat,

önostorozás, pszichikai védekezés - a védtelenség érzése, amely ellen a súly jó
védekezés; attól való félelem, hogy túlságosan megnő a szexuális vonzerőnk és nem
tudjuk kezelni a saját és a felénk közelítő partner szexuális érzéseit; attól való félelem,
hogy túl szépek leszünk vagy vonzóak, vagy nagyon életrevalók; félelem attól, hogy
a súly egyúttal erőt is jelent; félelem a mélyebb szerelmi kapcsolatra való
igényünktől; alkotóképességünk kibontakozásától való félelem, tudatosan vissza
akarjuk fogni az átáramló energiát, amely többletsúlyt okoz; félelem attól, hogy

- 145 -
soványak és üresek leszünk; aggódás amiatt, hogy életünk, kapcsolataink sikeresek
lesznek-e és amiatt, hogy problémáink elárasztanak bennünket.

Ezeknek a hiteknek egy része némelyikünk esetében igazoltnak, másoknál

hamisnak bizonyul. Ahhoz, hogy eligazodjunk köztük, meg kell találnunk a valódi
okokat. Az alábbi módszer hasznosnak bizonyult az okok felkutatásában.

1./ Végy elő papírt, ceruzát. Készíts három oszlopot a papíron, az elsőbe írd le
testedről és az étkezésről kialakított nézeteidet, kivétel nélkül mindet. Írd le, ami
eszedbe jut, bármi legyen az, még akkor is, ha értelmetlennek, vagy nem a témához
tartozónak tűnik. Mindent írj le; minél több lesz, annál jobb. Így szembesülhetsz
gondolataiddal, tudatalattiddal. Íme a példa: "Soha nem lesz tökéletes a súlyom:
gyűlölöm a testemet, szeretném, ha másként néznék ki. Nem vagyok már vonzó. Az
a sorsom, hogy olyan kövér legyek, mint anyám. Ő is állandóan fagylaltot evett, mint
én. A fagylalt hizlal. Az ennivaló hizlal. Hacsak a közelébe kerülök valami
ennivalónak, máris hízom. Nincs akaraterőm. Az egyetlen módszer, hogy lefogyjak, a
diétázás."

2./ Vizsgáld meg alaposan ezeket a hiedelmeket. A második oszlopba írd be, hogy
szerinted honnan származnak ezek. A szüleidtől, testvéreidtől, egy tanárodtól vagy
egy barátodtól? Nem fontos arra törekedned, hogy mindenre emlékezz. Azokat
tekintsd fontosabbnak, amelyek legmélyebben érintenek, erősen befolyásolnak és
figyeld meg, milyen emlékek társulnak hozzájuk. Ha később eszedbe jut még valami,
pótlólag azt is beírhatod a második oszlopba. Például: "Az a sorsom, hogy olyan
kövér legyek, mint anyám." A második oszlopba ehhez a megállapításhoz én azt
írnám: "láttam, hogy anyám képtelen volt lefogyni", vagy ahhoz az állításhoz, hogy
"nem vagyok már vonzó" azt írnám: "mindenkitől azt hallom, hogy a karcsú test
szép, ezt hallom a partneremtől, szüleimtől, a rádióban, a tévében".

3./ Nézd végig a listát. Azonosítsd, jelöld is ki azokat, amelyek most nem szolgálják
érdekeidet. Kérdezd meg önmagadat, hogy mi nem hagy megszabadulni ezektől a
hiedelmektől. Például az a megállapításod, hogy "soha sem lesz tökéletes a súlyom"
biztonságot ad számodra, mert megjelenésed tekintélyes.

4./ Ha azonosítod negatív hiedelmeidet, akkor a következő lépésben meg kell

szabadulnod tőlük. Lásd be, hogy éppen elég sokáig együtt éltek veled. Ha óhajtod,
köszönd meg szolgálataikat és tudasd velük, hogy meg akarsz válni tőlük. Én a
következő megerősítést hívtam segítségül: "most hajlandó vagyok megválni".

5./ A harmadik oszlopban gyűjtsd össze, mivel védekezhetsz a tévhitek ellen. Íme
néhány irányelv:

a/ A megoldás legyen szűkszavú, rövid, a lehető legegyszerűbb és teljesen érthető

- 146 -
számodra.

b/ Az egészet jelen időben írd, mintha már meg is történt volna.

c/ Szerepeljen a neved. Például: "én, Shakti, akinek szép a teste..."

d/ A megoldásnak pontosnak, pozitívnak kell lennie.

e/ A megoldás helyes számodra. Ez erős érzelmi hatással bír. Ha nem tökéletes

számodra, addig változtasd, módosítsd, amíg az nem lesz. Azután:

f/ Amikor meditálsz, ismételgesd a megoldást halkan önmagadnak, mindent

felvázolva pontosan, ahogy elképzelted.

g/ Ha van hozzá partnered, mondasd el vele a megoldást úgy, hogy a te nevedet

használja és közben nézzen a szemedbe.

h/ Miután ő elmondta, te felelj rá... Igen, ez igaz, így teszem.

i/ Írd le a megoldást tízszer, vagy hússzor naponta. Ha negatív gondolataid

támadnak, írd azokat a papír hátoldalára, de ezt követően is csak írj mindennap,
egészen addig, amíg minden pontját tisztán nem érzed. Példák: "Most tökéletes a
súlyom. Szeretem és elfogadom a testemet. Testem úgy tökéletes, amilyen. Szép
vagyok és vonzó. Szép, életrevaló nő/férfi vagyok. Most válok meg múltamtól.
Szabad vagyok önmagam számára. Enni jó. Az étel energiát ad és táplál. Minden
elfogyasztott kalória tiszta energiává válik. Szeretem az ételt. Az étel szeret engem.
Azt eszem, amit és akkor, amikor akarok, és állandóan tökéletes súlyomnál maradok.
Ha bízom érzéseimben és szerintük cselekszem, biztos, hogy karcsú és szép leszek."

Ez az eljárás segít abban, hogy megvizsgáld tévhiteidet és a rejtett gondolatokat is

felszínre hozd, megfogalmazd. Bármikor használhatod ezt a módszert, hogy
megszabadulhass azoktól a negatívumoktól, amelyek miatt tested nem lehet szép,
erős és egészséges. Ha már megszabadultál ezektől a negatívumoktól, meg fogod
látni tested szépségét és minden, amit elfogyasztasz, hasznos lesz számodra.

A test becsülete

Meg kell látnod a szépséget testedben és lelkedben. Arra összpontosíts, hogy

önmagad számára mit szeretnél leginkább. Ha kész vagy erre, meglásd, milyen
egyszerű. A figyelemre tested úgy reagál, hogy egyre szebb lesz.

- 147 -
 Szokásoddá válik azt figyelni, hogy milyen változásra van szükséged. Már akkor a
tökéletességet óhajtod, mielőtt teljesen megszeretnéd magad. Az önkritikus
hangnemről válts elismerőre, ha már pontosan tudod, hogy mi az, amit igazán el
szeretnél érni.

Ha önbecsülésed terén problémáid támadnak, figyelj meg másokat, akik hozzád

hasonlóak és csodáld őket.

Egy barátnőm, aki 20 fonttal (kb. 10 kg) nehezebb volt, mint amilyen szeretett volna
lenni, mindig lebecsülte magát külseje miatt. Úgy érezte, csak akkor szeretné
önmagát, ha karcsú lenne. Mivel képtelen volt saját szépségét látni, arra gondolt,
hogy a hozzá hasonlóan kövér nőket fogja jobban szemügyre venni és megpróbálja
azokat szépnek látni. Észrevette a kövér nők szépségét, érzékenységét,
életrevalóságát. Másként ítélte meg az emberek külsejét, ezáltal saját testére is
egészen más módon tekintett. Kezdte elfogadni és becsülni önmagát. Teste erre
nagyobb elevenséggel és energiával válaszolt. Fogyni kezdett, és mindig olyannak
szerette testét, amilyen éppen volt.

Testünk szeretete - szertartás

Állj meztelenül egy olyan tükör elé, amelyben egész testedet látod. Bocsáss pozitív
gondolatokat tested minden része felé, akkor is, ha egészében vagy egyes részeiben
nem szereted testedet. Úgy tekints rá, mint ami szép és minden része tiéd, önmagad
egy darabja. Gondolj csak arra, hogy tested több évig szolgált már téged. Köszönd
meg testednek ezeket a szolgálatokat. Gondold meg: mindezt a te irányításod alatt
tette.

Például, mondhatod magadnak: "Szép, selymes, fényes hajad van". Nézz a tükörbe
és látni fogod, hogy hajad valóban szép, fényes és ragyog. Még akkor is, ha nem
lenne olyan fényes és ragyogó, amennyire szeretnéd, csak mondd, miközben nagyra
értékeled magadat: "Szeretem a külsődet. Szép kezed van, erős, egészséges lábad,
tiszta a bőröd, ragyogó a szemed."

Vedd sorra tested minden részletét és éreztesd velük szeretetedet és

nagyrabecsülésedet. Találd meg minden egyes részed értékét. S köszönd meg
testednek, hogy akárhogy is, de több éven keresztül veled volt, követte igényeidet és
szolgált téged. Ha szereted a zenét, aláfestésként muzsikát is hallgathatsz annak
megerősítéséül, hogy szereted. Gyújts gyertyákat vagy tegyél magad köré virágokat,
mialatt ezt a szertartást végzed. A szertartást naponta egyszer vagy kétszer, de

- 148 -
legalább hetenként ismételd. Ez a szertartás megérteti testeddel nagyrabecsülésedet
és tiszteletedet, amit iránta érzel. Tested éveken át csak kritikát és lekicsinylést kapott
tőled. A szeretetedre és energiádra gyorsan fog válaszolni. Könnyebbnek és
energikusabbnak fogod érezni magad. Valóban szebb kezdesz lenni. Arcod vonásai
lazábbak lesznek, erő és az egészség jár át. Tested szeretete is meglepő érzésekkel
tölti el teljes valódat.

Vizualizációs gyakorlatok

A Teremtő képzelet című fejezetben már javasoltam olyan vizualizációt, amelynek

célja testünk szépítése. Az ott ajánlott módszereket nagyon jó segítségnek tartom;
pácienseim és olvasóim csodálatos eredményeket értek el vele. Kiegészítőül hadd
írjak le még két technikai módszert.

1./ Valahányszor tested jut eszedbe, úgy gondolj rá, amilyennek látni, érezni
szeretnéd. Tudd, hogy tested tökéletes és ezt mondd hangosan is. Fordíts néhány
percet mindennap arra, hogy úgy lásd testedet, amilyennek súlya, mérete és ereje
szerint szeretnéd látni. Lásd testedet energikusnak és erőteljesnek. Lásd és érezd a
benned átáramló energiát.

2./ Vágj ki egy magazinból egy képet, de olyat válassz ki, amelyik tetszik neked. A
képet ragaszd fel a falra, hiszen ilyen szeretnél lenni. Olyan helyre tedd, ahol
naponta látni fogod. Úgy tekints a képre, mint saját testedre. Ráragaszthatod saját
képmásodat is, így nemcsak a te arcodat, hanem a te tökéletes testedet láthatod nap
mint nap.

Meditáció

Ülj vagy feküdj le kényelmes helyzetbe. Végy néhány mély lélegzetet és lazítsd el
testedet. Minden kilégzéssel szabadulj meg mindattól, amit nem kívánsz vagy amire
nincs szükséged: érzed, hogy minden feszültség, reménytelenség vagy fáradtság
távozik belőled. Amikor belélegzel, szívd magadba egyúttal mindazt, amit kívánsz
vagy igényelsz: lazítást, derűt, erőt, jómódot és élvezetet.

Erről a fesztelen, megfiatalodott helyről lásd magad előtt testedet. Képzeld el

teljesen olyannak, mint amilyennek szeretnéd. Figyeld meg a lehető
legrészletesebben. Most tökéletes a súlyod, méreteid és alakod. Tested energiadús,

- 149 -
szilárd és erős. Amikor arcodra és testedre nézel, lásd szépségedet. Pontosan úgy
nézel ki, ahogyan szeretnél. Érzed, hogy milyennek szeretnél látszani.

Érzed, hogy milyen az a test, amely lelkedet támogatja. Lelked azt mondja: "tedd
ezt". S tested, amint tud, máris kész, ugrik a belső irányítás teljesítésére.

Szép, erős és energikus vagy.

Gyakorlat

1./ Írd össze, milyen szeretnél lenni (testsúly). Milyen dolgok kimondására,
megtételére, megszerzésére vársz?

2./ Minden pont mellé írd oda: mit tudsz tenni. Hogyan akarod vagy tudod minél
előbb kimondani, megtenni mindazt, amit most szeretnél.

- 150 -
 ÉLET ES HALÁL

Az élettel a rajtunk átáramló energia követését választjuk. A halál egy másik

választás: leállítjuk az energiafolyamot vagy az életenergia ellen haladunk. Életünk
minden percében szembe kell néznünk ezzel a két választással.

Mindenkor, amikor bízunk intuíciónkban és azt követjük, csatornánk egyre

nyitottabbá válik a rajtunk átáramló életenergia számára. Testünk sejtjei gyakorlatilag
több energiát kapnak, megújulnak és igen gyorsan feltöltődnek. Ettől testileg, lelkileg
élénkebbek leszünk. Testünk fiatal, egészséges és szép marad, életerőt sugároz.

Ha nem ösztöneinket követjük, akkor sejtjeink kevesebb energiát kapnak, mert

csatornáikat elzárjuk. A test hanyatlani kezd. Ha nem követjük energiánk áramlását,
az élet küzdelemmé válik. A lelkünk megsínyli a stresszt és ez tükröződik arcunkon,
testünkön egyaránt. Az aggódás kiül külsőnkre, testünk beleroppan az erőfeszítésbe.
Ha ezt választjuk, azaz megbénítjuk az energia áramlását, napról napra romlik
testünk állapota és meghalunk. Ha viszont bízunk önmagunkban, mindjárt megújul,
megifjodik testünk.

Legtöbben az életet választják, és készek bízni intuíciójukban és követni azt percről

percre. Vannak köztünk olyanok is, akik nem bíznak magukban: "Nem vagyok képes
ezt megcsinálni, ez túl sok nekem, nem tudom követni". Ha önmagunk ellenére
teszünk, akkor csak erőlködést, szenvedést érzünk. Ám ha az élet mellett kötelezzük
el magunkat, akkor érezzük annak minden szépségét és elevenségét.

Amikor valaki meghal, tudat alatt már régen eldöntötte, hogy megválik fizikai
valóságától. Látszatra valami szerencsétlenség vagy halálos betegség áldozata, pedig
a halált maga választotta. A lélek tudja ezt, még ha a test tagadja is. Ha ebben hinni
tudsz, érezni is fogod, amikor egy hozzád közel álló meghal.

Minden ember valami elhivatottsággal születik a világra, és ha azt teljesítette, akkor

eltávozik. Ha nem sikerül teljesítenie, újra nekiláthat még életében vagy esetleg egy
más régióban. Néhányan úgy érzik, hogy sosem sikerül teljesíteniük feladatukat. Azt
hiszik, hogy nem tanulnak elég gyorsan. "Ez az élet túl sok negatívummal kezdődött
számomra. Nem bajlódom vele többé. Jobb lenne már túl lenni rajta."

Ha tudatosan az élni akarás mellett döntünk, környezetünket is befolyásoljuk. Ha

választásod az, hogy percről percre bízol intuíciódban és annak megfelelően élsz,
akkor az élet és nem a halál mellett döntöttél. Növeled élénkségedet, amely
kisugárzik belőled másokra is. Mindenki, aki kapcsolatban van veled, érezni fogja
ezt, és az élet mellett dönt.

- 151 -
 Ha a fényben való életet választjuk, egészségesebbek leszünk és testünk is
életrevalóbbá válik. Az univerzum csatornáiként élve, azt hiszem, lelassítjuk, vagy
talán le is állítjuk az öregedés folyamatát. Úgy gondolom, hogy az öregedéssel nem
leszünk kevésbé energikusak, elevenek és szépek. Testünket tudatosan hagyjuk el
akár baleset, akár betegség következtében. Addig maradunk fizikai valóságunkban,
amíg szükségét érezzük és nem döntünk úgy, hogy elhagyjuk, mert valami másra
van szükségünk. A halál, ha választásunkon múlik, nem tragédia lesz többé, hanem
tudatos átmenet egy másik régióba.

Meditáció

Ülj vagy feküdj le kényelmes helyzetbe. Hunyd be a szemed. Végy néhány mély
lélegzetet és lazítsd el testedet. Minden lélegzéskor bocsáss ki magadból mindent,
ami gátolja önmagaddá válásodat. Lassan merülj le bensőd mélyébe.

Emlékezz vissza egy olyan helyzetre, amikor választásod szerint nem követted
energiádat, amikor nem azt tetted, amit tenni akartál. Játszd újra az egész jelenetet
gondolatban. Lásd magad, amint igaz hited ellen cselekszel. Utána jegyezd meg,
hogyan érezted magad. Nézz a testedre és figyeld meg, milyen voltál fizikailag,
érzelmileg és lelkileg.

Most idézd fel ugyanezt a helyzetet és lásd magad úgy, amint azt csinálsz, amit
kívánsz: lásd magad, amint energiád követését választod. Ismét figyeld meg, hogy
érzi magát tested, figyeld meg, milyen vagy és mit érzel magaddal kapcsolatban.
Érezz magadban önbizalmat, és cselekedj úgy, ahogyan valóban akarsz.

Gyakorlat

Ez a gyakorlat segíteni fog abban, hogy tudatosan válassz élet vagy halál között.

Vezess naplót néhány aznapi döntésedről. Jelöld meg, amikor azt tetted, amit
akartál és külön azt is, amikor választásod szerint nem azt. (Például: jelöld meg, ha
úgy választottál, hogy elmész egy partira, holott valójában otthon szerettél volna
maradni.) Azután írd le, mit érzel választásaid következtében. Külön szerepeljen a
fizikai és az érzelmi oldal.

Amint jobban tudod már, hogy mikor követed energiádat és mikor hozol ellentétes

- 152 -
döntést, és ezek eredményét is jól fel tudod már mérni, az élet mellett fogsz dönteni
minden pillanatban.

- 153 -
 VILÁGUNK MEGVÁLTOZTATÁSA

Világunk megváltoztatása az egyén szintjén kezdődik. Ha megtanulok bízni

önmagam intuíciójában és annak megfelelően cselekszem, akkor jobban
megismerem, elfogadom érzéseimet és több energia képes az univerzumból
átáramlani rajtam. Ez az erő átalakít engem, és környezetemben is kigyógyít
mindenkit.

Ez mindnyájunkra igaz. Minél inkább önmagad vagy és bízol magadban, annál

inkább közelebb kerülsz a fényhez. Körülötted mindenki a te energiád áldását fogja
élvezni és bízni kezd magában. Így az univerzum csatornájává válnak saját
környezetükben. A folyamat így terjed át a világra.

Bizonyára sokan ismerik a század híres történetét a majmokról. Japánban 1952-ben

tudósok tanulmányozták a vadon élő majmok szokásait. Ezeknek a majmoknak a fő
eledelük az édesburgonya volt. Egyik nap a tudósok azt vették észre, hogy az egyik
nőstény majom valami olyasmit csinál, amit azelőtt még soha nem tapasztaltak:
mielőtt elfogyasztotta volna az édesburgonyát, először megmosta. Ezt a szokását
ettől fogva mindennap megismételte és később a tudósok már több majomnál is
tapasztalták ugyanezt. Egyre több majom utánozta. Jóval később, 1958-ban, amikor
ezen a szigeten minden majom átvette ezt a szokást, a tudósok egy közel lévő
szigetről szintén azt jelentették, hogy a majmok ott is mossák az édesburgonyát.
Semmiféle összeköttetés nem volt a két sziget között és senki nem vitt át majmot az
egyikről a másikra.

Ez a megfigyelés illusztrálja az emberi fajt és bolygónk egészét éltető erő

fontosságát. A burgonyamosás azoknál a majmoknál a tudatosság új szintjét jelezte és
mihelyt többen elfogadták, az új szokás mindenfajta fizikai beavatkozás nélkül
átterjedt a szomszédos szigetre.

Hiszek abban, hogy pontosan így történik a tudatosság terjedése. Minden egyén
tudata külön-külön kapcsolatban áll egymással, és része a közösségi tudatnak. Ha
egy kicsiny, de mértékadó csoport megindul a tudatosság új szintje felé és jelentősen
megváltoztatja szokásait, ezt a változást az egész világ megérzi. Rövidesen többen
követik a változás irányát. Lehet, hogy egyetlen személy teszi meg az első lépést a
változás felé.

Ha világunkra tekintünk, tehetetlennek érezzük magunkat bármilyen pozitív

változás előidézéséhez. A világ túl nagynak tűnik, amelyhez képest mi aprónak és
erőtlennek érezzük magunkat. A majmok esete azonban azt bizonyítja, hogy egy
vagy néhány embernek is elegendő ereje van a világ megváltoztatásához.

- 154 -
 Mivel a világ vitathatatlanul a tükrünk, amint mi megváltozunk, a világnak is meg
kell változnia. Ezt nagyon könnyen megfigyelheti bármelyikünk. Ha kifejleszted
magadban azt a szokást, hogy bízol magadban és valóban törődsz magaddal,
fokozatosan megszabadulsz a régi sémáktól. Később megfigyelheted a barátaidat,
családodat, üzleti kapcsolataidat, hogy mind-mind észrevehetően másként éreznek
és másként is cselekszenek. Az emberek, akikkel találkozol, láthatóan sokkal
kevesebb komoly gonddal küszködnek, bajaikból sokkal gyorsabban kigyógyulnak,
és alkotókészségük fejlődik. Az olyan ügyek, amelyek azelőtt kétségbeejtették őket
vagy lehangolóak voltak számukra, láthatóan nem sújtják le őket. Még a világ igazán
komoly problémái sem olyan szörnyűek, mint korábban.

És mindez attól van, hogy már érzed magadban az univerzum erejét. Minél
erősebben érzed testedben az univerzum jelenlétét, annál kevésbé félsz.
Természetesen, amikor nagyobb erőt fogadsz magadba, több régi szorongásod tör
felszínre és ezáltal megszabadulsz tőlük. A gyógyulás folyamatában érzed az erő és a
félelem hullámzó váltakozását. Bizalmad fokozatosan megszilárdul. Mások megérzik
ezt és ebben segítséget találnak a maguk számára, nyitottabbak lesznek erejük és
bizalmuk iránt. Környezeted elismerően tükrözi vissza a te változásodat. Minél több
fényt fogadsz magadba, annál derűsebb lesz a világ, amelyben élsz.

A változás

Van egy olyan elmélet, amellyel főként az intellektuális beállítottságú csoportokban

gyakran találkozom. Ez az elmélet a következő: semmi egyebet nem kell a világ
megváltoztatása érdekében tennünk, mint határozottabban gondolni rá és
vizualizálni azt a változást, amit kívánunk. A vizualizáció és annak igenlése nagyon
hathatós eszköz. Magam is gyakran élek vele. Végül is én írtam az Alkotó
vizualizáció-t (m. k.: A teremtő képzelet) és mélyen hiszek az ott leírt módszerekben.
Azonban a folyamatnak egyéb része is van, amelyet gyakran figyelmen kívül
hagyunk.

Ha a világ a mi tükrünk, akkor bármit is látunk ott "kinn" a világban, az valami

módon azt tükrözi, hogy mi rejlik bensőnkben. Ezért felelősek vagyunk, és késznek
kell lennünk megváltoztatni magunkban azt, aminek változását a világban akarjuk.
Amikor körülnézünk világunkban és látjuk a szegénységet, fájdalmat, erőszakot és a
káoszt, meg kell kérdeznünk: "Mi az a szegénység, fájdalom, erőszak és káosz
bennem, amit most visszatükrözve látok? Tudom, hogy a világom a tükröm és ebben
az értelemben az én alkotásom. Ha azok a dolgok, amiket látok, nem léteznének
bennem, akkor nem létezhetnének a világban sem."

- 155 -
 Persze nem szabad magunkra vennünk a bűnös vagy a hibás szerepét a világ
problémáival kapcsolatban. Egyikünk sem igazán felelős más emberek életmódjáért,
életéért, viszont mégis együtt alkotjuk ezt a világot. Az a dolgunk, hogy tanuljunk,
okuljunk a hibákból, és nem az, hogy magunkat hibáztassuk értük. Felelős
magatartást kell tanúsítanunk azt mondván: "Én hajlandó vagyok benső igazamban
bízni és aszerint cselekedni, tudva azt, hogy megszabadulok a bennem lévő
fájdalomtól és félelemtől, és így gyógyulást hozok a világnak."

Az ilyen fogadalom nagyon sok erőt ad, de következetesen megtartani nem

egyszerű feladat. Hogy mégis megtegyük, ahhoz tudatunk legmélyére kell
hatolnunk, ott felismernünk nemcsak saját személyes félelmeinket, hanem az
évszázados hiedelmeket, tévhiteket, amelyeket az emberek alakítottak ki és
genetikusan öröklődnek. Fel kell ismernünk, át kell élnünk ezeket a félelmeket, tudva
azt, hogy a fény meggyógyítja, feloldja mindet.

Ha az emberek tőlem azt kérdezik, hogy mit tehetnek a világ gondjainak

megoldásáért, mindig azt javaslom: kezdjék annak felismerésével, hogy amint
önmagukban rendbe teszik dolgaikat, a világ is meg fog változni. Az tanácsolom,
hogy vizsgálják meg azokat a társadalmi problémákat, amelyektől félnek, amelyek
hatnak rájuk vagy nagyon zavarják őket, és pontosan határozzák meg, melyik
félelem, vagy fájdalom az, ami bensőjüket érinti és hogyan tükrözi azt a személyes
helyzetük.

Például, ha fizikai erőszakról vagy jogsértésről hallanak, megkérdezem őket, hogy

ez milyen szerepet játszik az életükben. Volt-e valaki, aki bántalmazta őket életük
korábbi szakaszában. Voltak-e másokat bántó gondolataik vagy érzéseik. Gyötörte-e
már őket, vagy megszabadultak-e bűntudatuktól. Ostorozták-e kíméletlenül bírálva
önmagukat.

Az a tapasztalatom, hogy a legtöbb embernek segítségre van szüksége akár

gyógykezelés, akár tanácsadás formájában, különben nem tud megbirkózni érzelmi
válságával. Sokan vonakodnak segítséget kérni, talán mert attól félnek, hogy ez
valami betegség, vagy elmebaj jelzése. Személy szerint én sok gyógyító kúrát
ismertem meg és sokat segítettek, amíg bíztam intuíciómban, hogy kire bízzam
magam, mikor hagyjam abba és így tovább.

Ha mélyen átérzed a szegénységet, amelyben a világ lakosságának nagy része él,

lehet, hogy azt érzed, valamiképpen enyhítened kellene rajta (például pénzzel,
szociális vagy politikai munkával). Ugyanakkor tekints magadba és mérd fel, hogy te
személyes életedben mennyire fogadod el a szegénységet. Meglehet, hogy nem
gazdasági vonatkozású, hanem érzelmi és lelki szegénység az, ami körülvesz,
miközben luxuskörülmények között élsz. Lehetséges, hogy érzelmileg és lelkileg
gazdag vagy, de mivel a pénzt az ördög eszközének tartod, a szegénységet választod.

- 156 -
 A szegénységet mind személyes, mind közösségi szinten azzal támogatjuk, hogy
elfogadjuk a létezését. Nagyon félünk attól, hogy nincs elegendő pénz, élelem,
szeretet, energia, megbecsülés. És ehhez igazolást találunk a világban. Pedig több
tanulmány mutatott rá arra, hogy a világban éppen elég élelem terem ahhoz, hogy
jusson mindenkinek. De mivel elfogadjuk a szegénység létjogosultságát, egy szót sem
szólunk, ha valahol kidobják az ételt, pedig milliók halnak éhen máshol.

Ha a környezetszennyezés érint mélyen, vedd figyelembe az alábbiakat. Az

anyatermészet a gyengédség, a női jelleg szimbóluma. A természetet csak az a
társadalom veti meg, amelyben az egyének maguk sem tisztelik női jellegüket és
intuíciójukat. Ha ráhangolódsz intuíciódra, nem szakad meg kapcsolatod a
természeti környezettel.

Ahogy testünk a tudatunk fizikai valósága, úgy a Föld a közösségi tudat

megjelenési formája. Bizonyos értelemben a Föld a mi közös testünk. Ahogyan a
Földdel bánunk, ugyanúgy bánunk saját testünkkel.

Testünk semmibe vevése nyilvánul meg világméretű szinten abban, ahogyan a

Földet "kezeljük". Amint megtanuljuk szeretni testünket és bízni benne, meghalljuk
jelzéseit, mikor van szüksége ételre, pihenésre, gyengédségre, mikor kell
megszüntetnünk mérgezését gyógyszerekkel és felesleges mennyiségű étellel és
felhagyunk azzal, hogy mi szabjuk meg, mire van szüksége. Ha így lesz, nem bántjuk
többé Föld-testünket.

Előbb magunkat kell kigyógyítanunk mindenféle sérelemből (fizikai, jogi vagy

érzelmi), szegénységből és bizonytalanságból, ha azt akarjuk, hogy ezek
megszűnjenek a világunkban. Nem várható gyógyulás se személyes, se világméretű
szinten, ha elfojtjuk vagy tagadjuk érzéseinket. Minden érzésnek, hiedelemnek és
beidegződésnek a felszínre kell kerülnie, tudatossá kell válnia, mert különben soha
nem oldódik fel. Ha a fény behatol a sötétségbe, a sötétség megszűnik.

A világ gyógyítása

Az emberek sokat beszélnek a világ aggasztó állapotáról. Sok tekintetben a dolgok

még rosszabbra fordulnak, és ez valóban ijesztő.

Engem mégis segített az a felismerés, hogy a világ gyógyulóban van. Hasonlóan

ahhoz, ahogy azt az egyén esetében reméljük.

- 157 -
 Amikor fényre ébredünk, akkor tudatosodik csak bennünk a sötétség, amelyben
addig éltünk. Azok az életsémák, amelyek korábban normálisnak látszottak, egyre
esztelenebbnek tűnnek frissen szerzett józanságunk nézőpontjából. A félelmek és
tévhitek, amelyeket tagadtunk és elfojtottunk, mert túlságosan fájdalmasnak találtuk
még azt is, hogy foglalkozzunk velük, most kezdenek tudatosodni bennünk, mert
csak így szabadulhatunk meg tőlük. Bajok, problémák, amelyeket azelőtt "a szőnyeg
alá söpörtünk", előjönnek, hogy megoldódjanak.

Ez az, amit világszerte tapasztalok manapság. Ha felismerjük, hogy a világ fájdalma

a mi egyéni gyógyulásunk folyamatának szimbóluma, akkor megértjük, hogy valami
pozitív dolog történik. Nem kell áldozatnak éreznünk magunkat, tudjuk, hogy az
univerzum ereje jelen van mindenütt. Mi vagyunk a csatornái és gyógyulást hozunk
a világnak. Minél nagyobb fényben élünk, annál jobban látjuk a sötétséget. Minél
előbb elfogadjuk ezt a két végletet magunkban, annál gyorsabban gyógyul a világ.

Szociális és politikai tevékenység

Jó néhányan, akik ismerik ezeket a gondolatokat, megharagudtak rám, mert azt

hiszik, hogy osztom az önbálványozók véleményét, akik tagadják a világ problémáit
és ellenzik a szociális és politikai tevékenységet. Később meg tudom értetni velük,
hogy nem erről van szó. Ha az egyénen keresztül közelítjük meg a probléma forrását,
az a leggyakorlatiasabb és leghatásosabb módja a tényleges változtatásnak. Ezzel
nem tagadom a széles körű tevékenység szükségességét.

A lényeg számomra a cselekvés forrása és motiválója. Az a tapasztalatom ugyanis,

hogy az emberek gyakran a saját jó ötleteik szerint cselekszenek, legalábbis sokkal
gyakrabban, mint a bennünk lakozó univerzum indíttatása szerint. Gyakran a
fájdalom, a félelem és a bűn jóvátétele készteti őket cselekvésre. Az egó
segélykiáltása ez, mert hiábavalóan küszködött, hogy megszüntesse ezeket az
érzéseket. Sajnos ez a fajta megközelítés sem segít.

A világ problémáinak mélyebb oka a fájdalom, a félelem és az a nemtörődömség,

amit tapasztalunk, tekintve, hogy nincs kapcsolatunk az univerzum erejével. Ha
gondjainkat továbbra sem magunkban oldjuk meg és nem ismerjük fel belső erőnket,
ezzel a gonoszságokat erősítjük, amelyek ellen harcolunk.

Viszont, ha hajlandóak vagyunk vállalni félelmeinket és feldolgozzuk őket,

megteremtjük annak a lehetőségét, hogy meghalljuk a bennünk lakozó univerzum
hangját. Ha ez a hang azt mondja, hogy tegyünk valamit, akkor az biztosan hatásos

- 158 -
és eredményes lesz.

Például egy barátnőm aktívan részt vett a nukleáris leszerelést követelő

mozgalmakban. Amikor a témáról és saját munkájáról beszélt, kiderült, hogy
rettenetesen félt egy nukleáris háború lehetőségétől. Ez végeredményben ésszerű
reakció a nukleáris versengés őrületére. Amint megfigyelhettem, barátnőm nem
ismerte fel, hogy a saját egyéni halála ellen küzd rettegve és tehetetlenül.
Kétségbeesett tettei és szavai olyanok voltak, mint a vízbe esett emberé, aki bármibe
megkapaszkodna, hogy a felszínen maradjon.

Néhány év múlva már más helyzetben láttam őt viszont. Azt hiszem, hogy eljutott
az univerzumba vetett bizalom mélyebb szintjére. Azért folytatta az atomháború
ellenes tevékenységét, mert megváltozott az egészről alkotott hite. Ez a hit elmélyült
benne és nagy odaadással végezte a munkát, de az energia, ami késztette őt, teljesen
más volt. Bekapcsolódott az erő áramlatába és ez - biztos vagyok benne - sokkal
hatásosabbá tette munkáját.

Azonos alapelvek bizonyulnak igaznak, mind a szociális és politikai, mind az élet

egyéb területein. Ha azt teszed, amit úgy gondolod, hogy meg kell tenned, ha
elsődlegesen a félelem és a bűntudat késztet, akkor mindegy, mit teszel. Hiába
igyekszel, nem tudsz olyan jó hatásfokkal dolgozni, mint ahogy szeretnél, és nem
tudsz igazán segíteni.

Viszont ha bízol intuíciódban és követed szívedet - abba az irányba haladsz, amerre

energiád vezérel és azt cselekszed, amit valóban akarsz is -, tapasztalni fogod, hogy
minden, amit teszel, pozitív hatással lesz a világ megváltoztatására. Felismered
tevékenységed átalakító természetét. Lehet, hogy politikai vagy szociális
tevékenységre ösztönöz a belső hang. Környezetedet szintén befolyásolja energiád és
élénkséged, sokkal inkább, mint szavaid és tevékenységed.

Belső irányításom azt mondja, hogy az a mód, ahogyan élek: könyveket írok,
csoportokat vezetek, alkotó tevékenységet végzek, önmagam vagyok, ez éppen az,
amit személy szerint nekem tennem kell. Így a lehető leghatásosabb saját életem és a
világ megváltoztatása. Úgy érzem, hogy egyszer majd bekapcsolódom a politikába
(mint már tettem is korábban) és valamilyen politikai funkciót töltök be. Ha tudom,
hogy jól értettem a hangot, a feladatot izgalmas kalandnak fogom tekinteni. Kíváncsi
vagyok, mit tartogat az univerzum számomra.

A hírközlő eszközök

- 159 -
 Belső vezérlésem egyszer azt sugallta, hogy a televízió a világ megváltójává,
megmentőjévé fog válni. Ennek az elképzelésnek ellenálltam, mert nem vagyok tv-
rajongó. Azonban felismertem, hogy akármennyire is buta és bárgyú a műsora, a tv
minden bizonnyal rendkívül hatásos eszköz, mert közvetlenül emberek millióihoz ér
el. Azt hiszem, nem véletlenül fejlődött idáig és nem kell sok időnek eltelnie, már
minden otthonban ott lesz.

Annak ellenére, hogy főként olyan emberek irányítása alatt áll, akik a régi
életfelfogást képviselik, nagy lehetőségeket rejt magában. Csak idő kérdése, hogy az
új világ tudatossága határozza meg a tv műsorait.

A tv vitán felül az egyik leghatékonyabb nevelőeszköz. Az univerzum irányítása

esetén szó szerint csatorna válhat belőle. Lehetővé teszi, hogy világon élő
emberekhez egy időben jussanak el a pozitív, új elméletek.

Képzelj el egy háziasszonyt, aki tv-sorozatot néz - amelyben a szereplők a szokásos

emberi sorsokat jelenítik meg -, de a sok bukás, romlás és reménytelenség helyett
egyszer csak olyan történeteket láthat, amelyek az élet megváltoztatásának módját
tanítják, nevelnek. A szokásos szexuális és romantikus jelenetekben, születésekben és
halálesetekben, kábítószerekben és betegségekben, házasságokban, elválásokban
bővelkedő sorozatokban a szereplőket úgy látjuk, hogy tudatuk fejlesztésén
fáradoznak, csak úgy, mint mi. Ha egyszer a háziasszonyok megszeretik ezeket,
biztos, hogy a gyermekek és férjek is követik őket.

Köztudomású, hogy a hírközlő eszközök: a rádió, az újságok, magazinok és a tv

utolérhetetlenek gyors hatásukat illetően. S ha már egyszer készek leszünk a
közösségi tudat megváltoztatására, ezek az eszközök teszik a legnagyobb szolgálatot.

Személyünk és világunk gyógyítása öt tételben

1./ Erősítsd magadban a következőt: "az univerzum ereje kigyógyít és megváltoztat

engem; amint én kigyógyulok és megváltozom, az egész világ kigyógyul és
megváltozik".

2./ Figyeld meg a szociális, politikai és környezetvédelmi ügyeket. Szentelj külön

figyelmet azokra, amelyek érzelmileg leginkább megragadnak. Kérdezd meg
magadat, hogy miben tükrözik a te egyéni félelmeidet, hiedelmeidet és sémáidat.
Lehet, hogy nem fogod észrevenni azonnal az összefüggéseket, de légy nyitott
folyamatosan intuíciód számára, mert lehet, hogy a megvilágosodás ezen az úton

- 160 -
érkezik.

3./ Kérd meg az univerzum fényességét: a nemtörődömség, a félelem, a

korlátozottság sötétségétől szabadítson meg, gyógyítson ki belőle, de ne csak téged,
hanem a világot is. Légy nyitott minden belső irányításra, amit érzékelsz. Kérdezd
meg, hogy kérj-e segítséget tanácsadótól, orvostól, baráttól, csoporttól vagy
máshonnan.

4./ Rendszeresen vizualizáld életedet és a világot olyannak, amilyennek látni

szeretnéd. (Lásd a meditációt a jelen fejezet végén.)

5./ Kérd belső vezérlésedet, hogy tudassa veled tisztán és érthetően, ha bármit kell
tenned önmagad vagy a világ kigyógyítása érdekében. Azután folyamatosan bízz
intuíciódban és kövesd is, azzal a tudattal, hogy olyan tevékenységre fog ösztönözni,
amit - bármi legyen is - szükséges megtenned.

Alapvető tévhitek

Ennek a módszernek a segítségével fedhetjük fel rejtett tévhiteinket. Ha

szembesülünk velük, ha megnevezzük őket, akkor hozzáláthatunk
szétoszlatásukhoz.

Ezt az eljárást gyakorolhatjuk egyedül, vagy partneri segítséggel. Ha egyedül

csináljuk, akkor írnunk kell a válaszokat. Ha partnerrel, úgy neki kell válaszolnunk.
Először az egyik fél válaszoljon a másik által feltett összes kérdésre, utána fordítva.

1./ Kezdd azzal, hogy behunyod a szemed. Végy mély lélegzetet és kilégzéskor
lazítsd el testedet. Végy még egy mély lélegzetet és kilégzéskor lazítsd el agyadat,
gondolkodásodat. Egy újabb mély lélegzetvételkor, amikor kilégzel, szállj le egy
nagyon mély, bensődben levő helyre. Tudatosítsd magadban, hogy az univerzummal
együttműködő alkotó vagy. Te választod meg: mit higgy, mit alkoss és milyen
tapasztalatot kívánsz életedben szerezni. Dönthetsz, hogy meg akarod-e ismerni régi
hiteidet, hiedelmeidet, mindazt, ami tetteidet korlátozza. Utána mindezektől
megszabadulhatsz és olyan viselkedést és hiteket tehetsz magadévá, amelyek jobban
segítik saját igaz valód kifejezését.

2./ Válassz ki egy különleges ügyet vagy életednek egy olyan területét, amely közel
áll hozzád, amelyen dolgozni szeretnél. Probléma lehet, hogy az, amit érzel, erősíti
félelmeidet és hiedelmeidet. Nyisd ki a szemed és szánj két percet arra, hogy
részletezd partnerednek vagy írd le, hogy mi az az ügy, vagy terület, amelyen

- 161 -
dolgozni szeretnél.

3./ Részletezd az ezzel kapcsolatos gondolataidat. Mit hallasz az agyadban forgó

magnószalagról? Például melyek az ügyet erősítő és melyek az ellene szóló érvek?
Miféle aggodalom, félelmek és milyen program, terv van gondolataidban a
kivitelezésre? Mi egyéb jut még eszedbe?

4./ Amikor erről az ügyről van szó, milyen érzelmek ébrednek benned? Például:
"szomorúnak érzem magam, mérges vagyok, idegesít, reményvesztett leszek, örülök
neki".

5./ Amikor már tudatosodott benned a kiváltott érzelem, tisztázd, hogy testedben
milyen érzések ébrednek. Érzel-e szorítást vagy görcsöt bármelyik testrészedben?
Van-e olyan része testednek, amelynek energiája türelmetlenné, csapongóvá vagy
kifejezetten idegessé válik? Mit érzel testedben a saját érzelmeiddel kapcsolatban?

6./ Írd le, hogy félelmeid szerint mi lenne a legrosszabb, ami megtörténhetne.
Hunyd be a szemed és maradj együtt ezzel a legrosszabb félelemmel. Add meg
magadnak azt a lehetőséget, hogy képes légy érezni, és nézz szembe legnagyobb
félelmeddel, érezd inkább, minthogy kitérj előle. Nagyon nyomaszt? Tudsz-e rajta
néha nevetni, vagy állandóan félelemben tart? Most kérj az univerzumtól segítséget.
Ragadd meg azt a félelmet és add át az univerzumnak, add át magasabb rendű
önmagadnak. Kérd segítségét, feloldást a félelemből, kérj erőt, bölcsességet vagy
bármi egyebet, ami ahhoz szükséges, hogy a félelemtől megszabadulj. Végy egy mély
lélegzetet. Kilégzéskor hagyd el belső magadat, a problémával ne foglalkozz tovább.
Amikor teljesen rendben vagy már, nyisd ki a szemed és részletezd átélt élményeidet.

7./ Most haladj az ellenkező irányba. Mi az elképzelhető legjobb, ami megtörténhet?

Mi az, amit igazán kívánsz? Mi lenne az eszményi helyzet szerinted az adott
körülmények között? Részletezd pontosan: hogyan szeretnéd, ha megtörténne?
Ekkor hunyd be a szemed és lazíts. Képzeld el a dolgot pontosan úgy, ahogyan
szeretnéd. Fesd le, érezd és tapasztald, mintha már úgy is lenne, ahogyan szeretnéd.
Milyennek érzed? Próbáld felmérni a nagyságát, jelentőségét. Akkor az eszményi
helyezetet, helyszínt helyezd bele egy rózsaszínű buborékba. Amint ezt megtetted,
látod magad, amint a légáramlat ide-oda lebbent. Most átengeded a rózsaszínű
buborékban magadat és azt a bizonyos eszményi helyzetet az univerzumnak. Így
most az univerzum szabadon magához vonzhatja azt, ami saját megjelenítése céljából
szükséges.

8./ Amikor kinyitod a szemed, vizsgáld meg magadban, hogy milyen tévhit vagy
félelem gátolta meg azt tenned, amit akartál? Mi a legnegatívabb gondolatod vagy
legnagyobb félelmed, az elképzelt élethelyzettel kapcsolatban? Például: "Nem

- 162 -
vagyok képes megszerezni, amit szeretnék", "hitvány ember vagyok", vagy "engem
senki sem szeret". Amint meghatároztad negatív hiedelmeidet, írd le azokat.

9./ Most ezeket a negatív hiedelmeket meg kell oldanod. Használd fel a II/12., A
tökéletes test című fejezet tanácsait az írásos megoldások készítésére. Rendszeresen
mondd magadnak vagy írd a megoldásokat, amíg azok valósággá nem válnak.

Meditáció

Ülj vagy feküdj le kényelmes helyzetben. Végy néhány mély lélegzetet és lazítsd el
testedet. Érezd, hogy egy mély, nyugodt helyre kerülsz. Érezd, hogy azon a helyen
kapcsolatba kerülsz az erővel és az alkotókészséggel, erőd forrásával.

Az erőnek ezen forráshelyéről vetítsd ki, helyezd magadat a jövőbe egy, hat
hónappal, akár egy évvel, vagy többel előre és ebben az előrevetített helyzetben lásd
magad pontosan olyannak, mint amilyen szeretnél lenni. Te vagy univerzumod
megalkotója és életed olyan, amilyennek megtervezted.

Vizsgáld meg érzelmeidet és lelked állapotát, hogy érzed magad. Érezd magadban a
szilárdságot és erőt. Bízol intuíciódban és belső vezérlésed szerint cselekszel. Csodák
történnek körülötted.

Most nézd a testedet. Hogy nézel ki és milyen fizikai érzéseid vannak? Most már
olyan a tested, amely illik a lelkedhez: erős, bátor, szép, életteli és energikus.
Tapasztald, hogy ez milyen érzés.

Hogyan gondolkodsz testedről? Miket eszel és hogyan törődsz magaddal?

Figyeld meg, hogyan öltözködsz. Lásd magad pontosan úgy felöltözve, ahogyan
szeretnél. Nagyon szépen válogatod össze ruháidat. Amikor szekrényeidet és
fiókjaidat kinyitod, minden ruhadarab, amit csak kívánsz, ott van.

Milyen a lakásod? Lásd magadat olyan helyen élni, ahol szeretnél. Olyanná tetted
környezetedet, amilyenné te akartad. Lásd magad benne. Érezd, hogy milyen az, ha
valaki pontosan úgy él, ahogyan neki a legjobb. Lehet, hogy sok lakásod volt az
ország különböző részein, vagy akár a nagyvilágban. Legyél ott mindegyikben.

Megtaláltad a tökéletes munkakört és a lehetőséget az alkotómunkához. Nagy

halom pénzed van, amit olyan munkáért kapsz, amit szeretsz. Élvezet számodra,
amit csinálsz.

- 163 -
 S most gondolj az emberekre, akikhez közöd van. Olyanokkal vannak kapcsolataid,
akik élénkek, szórakoztatóak és kreatívak. Az emberek szeretnek és dédelgetnek. Ha
van jó vagy több jó szeretőd, érezd a meghittséget, amelyet ő(k) kölcsönöz(nek).

Azután az alkotás és élvezet eme helyéről nézz ki a világba. Képzeld el úgy a

világot, mint a benned lezajlott átalakulás tükrét. Érzékeld a világ kigyógyulását.
Képzeld a világot pontosan olyannak, mint amilyennek szeretnéd. Ha ezt megtetted,
akkor jelentsd ki: "most valami jobb ígérkezik minden lény számára".

- 164 -
 EGY VÍZIÓ

Lakásom ablakából a San Francisco-öblöt és azon túl San Francisco gyönyörű

belvárosát látom. A fények az öböl vizén és a város fölött állandóan változnak. Néha
minden felhős és ködös, néha csillog és ragyog, de mindig misztikus. Talán ez a
látvány ösztönözte azt a gyakori képzetet, amit most leírok.

Látok egy ősi, szürke, omladozó várost. A régi építmények kőhalmazzá porladnak.
De a romokat eltakarítják, mert a helyén gyönyörű új város épül. Ez a város
csodálatos, finoman csillog az univerzum összes színében. Tudom, hogy mindez
bennünk épül. Minden csupa fény.

- 165 -