gyok? Nem, csak az átmenet meg az új globális gazdaság fejn',11 dlj stb., egészen az ügylet perfektuálásáig.
rfektuálásáig. Minden egyes fejezet
lította a játékszabályokat. Amitol persze még nem kell ezekel ol'
ügyeket szeretni, az illegális üzleteket büntetni kell- amíg !elu'l
Ha globalizálódik a fekete gazdaság, globalizálódjon a buniildo
zés is. A nemzetközi rendorség megerosítése, új alakulatai lI,iI,
felállítása már folyamatban van, mi is benne vagyunk, hajl,'!,
De ne csodálkozzunk, ha kiderül, lépéshátrányban vagyulIl\
Helyzet van.
Kis hazai
A magyar sim li kisebb is, nyelvileg finomabb, mint a glob,íli:1
Íme példaképp a "tranzakció vagy ügylet" fogalma. Az emlH'1
azt hinné, hogy e tevékenység lényege: én beadom a pénzel II,
kapok róla egy papírt, majd jön az áru (telek, géppisztoly, üzl!'!
rész). Itt derül ki, hogy félreneveltek. Az ügylet ugyanis_.s~1II1I,
ha nincs hozzá konstrukciQJY.lert az e~ te ves/.I'I
eg)';ohathengerest, aefia-~ak úgy:"hocí=-nesze alapon csinalod,
annyi-adat, ille té ket st li~nfieTs-r,-hogy-beledé)gfé'S'Z':7\kcrfistnI"
ció -viszorrt-az-'a-'keret-(módszer,--kiskapu;-:-IegálTs-csTIr-csa v ,II!.
aIfi~lYíielfsegífsegevef'lÜ'Ié11eTKtiszö6öfni a'Zilyen fel~es ,íl
dözatOKa'f.'X"kocsnCtiéd"lesz;--de-mondjuk-félá'fon, áfa- ésválll
mentése-~~H~gyezrfiogya'nKerrcsrnanÜ;-ne·kérdezd;i'nKá:bb 1.1
poid"f€tAngyal Ádám simli-kátéját (A nagy kaszálás. SzOCill!i
zációs tankönyv Közép-Kelet-Európa megértéséhez. BudapesI,
2000), valahol benne van, persze nem tokkal-vonóval, azért te i:~
csinálj valamit. És ha elolvastad, zokogni fogsz a simliiskola JH'
dellusánál, engedjen be legalább az elemibe, mert különbl'll
éhen halsz.
Mert - ráadásul - a konstrukció nem simli. Angolszászéknál j:~
van, egy-egy tranzakcióba különféle derivatívokat kapcsoln;1"
be, máris kevesebb az adó hányad, valutaárfolyam-kockázat stll.
De ezen a zárójelen belül nyílik a lehetoség a simlire: becsukh.J
tatlanul. Ott kezdodik a profi, aki meg tudja találni a lehetoség (.:~
a simli közötti különbséget, vagy úgy tud élni a legális lehetoség
gel, hogy sim li lesz annak "tartalma".
Ez a könyvecske módszeresen végigmegy a mai (hazai, kelel
európai) vircsaft lépésein, útjain és azok elágazásain. Kezdi ,1/.
ötletnél, aztán jön a vállalkozó, a társasági élet, a hálózat, a siker
178
wiméleti és gyakorlati részbol áll. A teória elmondja, hogyan van-
1\.11<a dolgok a szép szavak alatt, az élet surujében, a gyakorlat
rl'dig - illusztrációként
II1Iotmesél - egy-egy (és
el egy gyárkémény (ideilleszkedo) trükkös fordu-
telek) megszerzésének ka-
I.lndjaiból.
ló lenne, ha mindez szatíra lenne, mert akkor azt hihetné az
flJlIlber,hogy a túlzások a mufajból adódnak. Ez a könyv ugyan
C~Úfolódikis, ám minden szava maga az é~et - más kérdés, hogy
Ilyen töménységben nemigen nyelheto. En is csak apránként
vettem magamhoz, mert közben folyton az járt az eszemben,
liol jártam én, amikor ok ezt tanulták? Ha rákérdeznek, akkor én
Izt gondolom, hogy ismeros az, akit az ember ismer. Mindnyá-
Junknak sok ismerose van. Viccek is járnak errol. Egy kínai meg-
kérdezi, hányan laknak arrafelé? Csak tízmillióan? Akkor ott
Iltindenki ismer mindenkit. Aztán meg te is tudod, mit jelent az
,1 kérdés, hogy "ismersz ott valakit?" És nem vesszük észre, hogy
l'l. a gondolatmenet az élhetetlenség bizonyítványa. Az életben
Ismeros az, akinek ismerose el tud valamit intézni. Nem O, ha-
lIem az, akihez a "háló" vezet. A placcon az a jani, akinek net-
luorkje van, azaz nemcsak ismerosei vannak, hanem olyan em-
herei, akik tudnak telefonálni, szót ejteni, ráutaló magatartással
megnyerni valamit stb. (És azok, akiknek ok ugyancsak elinté~-
Ilek - mert meghálálnak, viszonoznak -, csakhogy sohasem ka-
péban, hanem befolyásban, tozsdei fülesben, idegsebészeti be-
Iltaló vagy megbízható bejáróno szerzésében stb.)
Csókosok - mondja rájuk a szleng.~mLcsaLanny-it-jelent,
hogy"regIaz ismeretség, o is tett el1ll~l_Unár-számos.szívességet,
":1Z-iS-szárpíthat~r.5:-PefSZé-itf1SCSürran, de n,em direktben, a csó-
kos a kapcsoIatért van, nem a borítékért. Es így mindjárt más:
nem akkor kezdodik a dolog, amikor valamit el kell intéztetni és
tukmálni kéne a béleltet. Úgy nemigen megy. (Persze: megy,
csak snassz, veszélyes stb.) Mert a csókos tudja, hogy ha tole jön
,1 boríték vagy más juttatás, az nem kerül ki a körbol, nem tudja
meg X fonök, hatóság, feljelento. A titok feneketlen kút.
A csókosnak én is csókosa vagyok, a kör bovülhet, de nem-
igen kell egymásról tudnunk, o nem tudja, hogy nekem még ki
mindenki csókosom. Ha kérdi, nem tudnám-e elintézni, akkor
mondom, hogy már hogyne tudnám, van ott egy emberem. Ami-
179
 ért persze én nem borítékot kapok, hanem majd valami miN
szolgáltatást, máskor - mikor elválunk, legfeljebb arcomra nyol!!
egy olyan férficsókot, hátbaveréssel: "Szevasz, b... meg." A jJV,I
dalmazási választék is színes, csókosa válogatja, pénzrol kár IH'
~zélni. (Te persze tudod, mi kell neki és elintézed, hogy barállll~
Je az ablak mellé kapjon jegyet az egyébként már hetek óta lvii
repülon.)
1;z ország a cS~Qk_hálóZ5l@jobb emberek valahol vali1ld
~k csok~sal é:..f~:.:títva. ~a~~2.i~r~Ji~E"á-haJosokszofös
mmaenf éliNg. NfefttüaJáK, hogy maskepp nem::rnellilek-a-dol
gaK, az utCáról, csaKiígY-15eI~[pm;:,rI8g,y.."Jó.líaRot~-
ne~m!::örVé'~~urAznehetett hinni, hogy ;tuanygawas,íl',
ga.l ez ISelmuhk, de nem, a csókosrendszer ma jobban muködik,
mmt régen. Mert valami mindig hiányzik: aláírás, jó kamatfeltt"
tel, olcsóbb hirdetési tarifa stb. Különben ez nem korrupció: mil
csináljak, ha annyi barátom van - szeretnek.
Ne hidd, hogyacsókosok nehéz fiúk. A szociológiai szór.í::
persze széles, de van olyan is, akinek több diplomája van, milli
n,eked, csak sz:r~t gyorsan dolgozni: az ido a legnagyobb hiány
CIkk. Az EU-bolldecsöppentek is arra panaszkodnak, hogy n;\
lunk valamit - jól- elintézni, maga a pokol.
Az ismeros/network tartja életben a gazdaságot, ám akikvl
csak "ismerünk", azok elol menekülni kell, mert azok foly tOll
kérnek valamit... Ismét Angyalt idézem: a menok "a házasság-
ban nem a szerelmet, az iskolában nem a tudást, a munkahelye II
nem a teljesítményt, a politikában nem az állameszményt, ;1
sportban nem a gyozelmet, hanem mindenütt a kapcsolatoklll
és azok egymással való további kapcsolódásait teremtették meg.
A felkészültség nem más, mint az érvényesüléhez szükséges
"
kapcsolatokkal való rendelkezés. Hiába rendelkezik valaki ki-
t~no is~~la~ bi~ony~tványokkal, rátermettsége ezernyi tanúje-
l~~~~,~Jc:-,:lok es mas kapcsolatok hiányában az érvényesülés
rogos utJan csak botladozva haladhat elore. Ezeket az embere-
ket nevezik kényszervállalkozóknak. .. cégeik nyolcvan SZáZll-
léka nem éli meg a harmadik születésnapot, mert felfalják." (Az
én kiemelésem. A. M.) Egyszerubben: "Egy sikeres ingatlanköz-
vetíto a maga néhány százalékos jutalékával akár egy évig is
dolgozik, hogy egy új hathengeres álomautó árát megkeresse.
Ha viszont kello kapcsolatai alapján ötévenként lenyúl egy ba-
180
I~óértelkótyavetyélt házat vagy telket, ezzel olyan busás hasz-
not generál, hogy nemcsak kocsiját, de feleségét, házát, nyaraló-
ját és jachtját is vadiújra cserélheti." Nna, most már érted, hol va-
gyunk eltévedve?
Az eredményes korrupció - muvészet. A naiv emberek boríté-
kot gyurögetnek markukban, s találgatják a pillanatot, mikor le-
het/kell begyömöszölni a fonök (foorvos, kárbecsus) zsebébe a
zsozsót. Marhaság. Ilyen illetlenséget tényleg csak a kezdok csi-
nálnak. Angyal kifinomult manoverként írja le a korrupciót.
(':1
Mondjuk, meg kell szerezni egy bírálóbizottság feddhetetlen jel-
lemu elnökének jóindulatát. Akit ezzel a feladattal megbíznak
11,\
(legyen o a Megbízott), kideríti, hogya Nagy Ember tényleg
megközelíthetetlen, nem lehet például távol-keleti útra sem
meghívni. Ám némi szimatolás után kideríti, hogy aNagy Em-
bernek mindene az autózás, csakhogy fakezu. Annyira, hogya
biztosítók már nem akarnak vele szerzodni, annyiszor karambo-
lozott. Nos: itt a lehetoség. A Megbízott elintézi - hogy miképp,
az egy másik történet, lásd hálózat -, szóval "lezsírozza", hogya
biztosítónál egy kezdo mégiscsak felvegye a kockázatot, a bíráló-
bizottság elnökének pedig egy fogadás alkalmával beadja,
mennyire boldog lenne, ha az általa csodált menedzselési stílu-
sáról bovebb okításban részesítené. Ez az okítás aztán annyira
elvarázsolja a Nagy Embert, hogy a Megbízottnak alkalma nyí-
lik _ úgy mellékesen - megkérdezni, vajon sikerült-e a biztosí-
tását megkötnie? A bólogatás után aztán a Megbízott "ráu~aló
magatartással" jelzi, hogy az bizony nem véletlenül sikerült. Es a
pályázat átmegy. Most mondd meg, hol van ez a gesztusív az át-
izzadt borítéktól? A zsebre dolgozás amúgy is kiment a divatból,
mert a pénz nyomon követheto, és csak mi naivak gondolko-
dunk ilyen olcsó trükkökben.
A teória a "pénz mindenhatóságának túlburjánzásáról" szól,
mert a világ is, csak álneveken. "A pénz úri körökben olyan csú-
nya kifejezés, amitol tartózkodni illik. A pénzcsinálás társasági
neve a forrásteremtés. És ebbe a tisztes vállalkozói haszontól a
lopáson át az adócsaláson keresztül minden olyan törvény meg-
hozataláért való lobbizás beleértheto, amely alkotóik számára
pénzben kifejezheto elonyöket jelent... Kicsiben bérharcnak,
nagyban költségvetési vitának, a családban zsebpénznek, a kor-
mányban adópolitikának, a pártokban pedig politikai elkötele-
181
zettségnek nevezik." Lassan derengeni kezd, hogy a mai, an I i
beállítottság ("le van tojva minden, ami politika ...") nem a hí\J
rándultság lecsapódása, hanem annak belátása, hogy pénz eliel!
úgysem lehet pisálni. Beszéljünk magyarul: "hoci-nesze", "mennyl
a mennyi", "kilóra vagy mázsára tetszik?" - véleményt, emberi,
szakmát, kódexet.
Mindezen túl a pénz - valamint a hadtáp, a beszerzotiszt, i1~,
ellátmány, egyáltalán a "military" - fogalomrendje min t a köny·
vön végigfutó rejtett szintagrna, a beavatottak számára csemege,
(A k. u. k. seregben "faszolni" szoktak, akkor ez volt a kaszál,í:;
neve, másra, másképp használták, de a lényeget illetoen tán nelll
változott a dolog, és a kifejezés is varázsos. Bármint is van, mind.
egy: a katonaságmetafora jó.)
Közben azt olvasom, hogy Pesten meg Dunaszerdahelycl!
géppisztollyal kivégeztek egy-egy vállalkozót. TanakadoIll:
~gya?az ~ fegyver gyilkait? !'Jetán ugyanaz a gyilkos? Vagy mái
oket ISklonozza a szakma? Ugy látszik, már nagyon sokan vall-
nak, azaz a simli annyira elvadult, hogy itt, a legkisebb helyiség-
ben - ahol e híreket olvasom - elkezdek félni.
(2000,2001)
182
Egyenkoszt: globális kultúra?
A globális kultúra mindennapi betev®k. Különösen akkor, ha
~ögju~l:;-ha15~léeffJu1{,alliit'::.:?~~: ~ho§ya~ ~.~9Z-
ködünk, amit nézünk, haJlgatunk;~ahogYé!.n,,~lYP,~· .~~,a,.3:.g1eJfor-
ffiarrsbelelZa1Kü.láljuk;al1ögY'azt~a'nagf~!}!l;§l~~ír<?k tet~ék.A gye-
rek a BoyzlfJVIé'fire'(vágy va:laiTii'techrio-iz~re) é~r~~, tu~f~rd?
'(JohnsonranavetJein'~ben jár'(Diesel), délbe~ bekapn~k ya~a.
fITit-a-N!cDona!a'soáil, ot!lión.egyikünk elfeleJ~~Ue.·behzetm·a
tb-t, a 15anKoari"áZtmondják, hogy'giróvalegy"nap alatt ott ~.~~.:
eSte!}j}],0;-:Cassidy.me gy.:..valamelyi k: csa tornán_(kla2.?:?l:~.~s._ (!a~
rab)~az uggMlJlm~J a~~ n.ézzü.k, a,s~omsz~d yuppie ~aftLr:g?ZIll
~m sorolom: ez (is) ~,globahs,kultu,~a. ~z, amlp.~!}el~~1<o:...
-=EgyfelorMer'ffuásfelol feláll a hátamon a szor, mikor a szut~-
kos mellékutcában Second hand shop, Phone factory vagy FLt
for life felirat fogad, mikor a faluban ~QJIl.ot látill5., (ami rá-
adásul a Zimmer frei hibás fordítása), és mIkor aL':.unokam,az~al
jön haza az oviból!.hogy..E!!C~L(1tsd:áUE§.!)..::.?mit az amer~kalak
tlasználnak-a;:jaj"'felkiáltó szó helyett. Tudom, nem ez a lenyeg,
nagyobb a tét. De akkor is... , ....
Globális kultúra. A két fogalom összekapcsolodott, osszefug-
gésének, egymást feltételezo hatásának viszont al~g v~? ~rod~l-
ma. Ugyanakkor egyre többen sejtik, hogy ez a sZlmblozls a J~-
len nagy üzlete és ideológiája. A következo~ben elosz?r a ~lo~áhs
kultúra rétegeit, hogy úgy mondjam, csaladf.ugal;nat pr?ba~o.m
körülírni. Mitol válik egy meghatározott f~lmt~pus, kepvllag,
popzene vagy narratíva - a világon mindenütt élvezhetové.? Fej-
tegetésem második részében a helyi, regionális és nemzeti kul-
túrák önvédelmérol szeretnék szólni, illetve a csatatér megfordí-
tásáról: a globális kultúra agresszív nyomulása a m~ és ,holnap c,i-
vilizációjának csak egyik pólusa; az erre ,va~o vlsszahat~s
alkotná a másik végletet. A 21. század nagy kerdese, hogy eket
pólus közötti térben hogyan fognak alakulni a frontvonalak.

Ubikvitás - mindenütt, minden, ugyanúgy
A globalizáció reálfolyamatát a pénz, az áru és az információ vi
lá?m.ére~u és korlátlan áramlása vezérli. E folyamatot úgy lel1l'1
lelrm, mmt a közlekedoedények muködését: a centrumországok.
ból pénzt (információt, árumodelleket) nyomnak a periféria or-
szágainak piacára - ott muködik mint toke, majd kamat, profil,
egyéb megtérülés formájában visszaáramlik a centrumorszj-
gokba.
Am~k~r a kult~rális jelenségek globális terjedésének akadály-
talansagan, a majdnem tökéletes befogadás jelenségén csodálko
zunk, akkor erre a reálfolyamatra érdemes gondolnunk: anna k
leképezése (is) benne van témánkban. A globális kultúra hason-
ló behatolási stratégiával dolgozik, mint amit a reálszférában ta-
pasztalhattunk. Mottója: mindenütt, minden, ugyanúgy. Mi táJa-
~unk, és mindenütt a világon ugyanazt eszik. Csakhogy ez nem
ISolyan egyszeru jelenség. Ha a Titanic címu filmen vagy a Ba y.
wach címu szappanopera jelenetein Lahoréban vagy Tanzáni<Í·
ban ugyanúgy zokognak, izgulnak vagy nevetnek, mint Sao
~aolóban, esetleg Kazahsztánban, akkor van min gondolkozni.
Es ez az egyenkoszt nemcsak eheto - de boldogan fogyasztják.
Netán követelik. Aztán lázadnak ellene és megint csak szede-
getnek belole. Az egyenkoszt önfenntartó kulturális infúziónak
láts.zik. M.uködése a 20. század végének legnagyobb üzleti fogá-
sa: Itt valosuI meg a civilizációk harmóniája, a kulturális identi-
tások összeolvadás a, a virtualitás gyozelme a valóság felett - az
egy~nkoszt ahelyett, hogy taszítana, kívánatos. Ez a század nagy
reJtelye.
A globális kultúra azért képes kolonizálni, mert benne az ál-
mok világméretu cseréje bonyolódik. Ami mégiscsak rejtélyes
folyamat. A görögök még úgy tartották, hogy két ember nem ké-
pes ugyanazt álmodni. A globális kultúrában viszont ez törté-
nik: a hollywoodi stúdiók eloálmodják más népek álmait -
vagy/és rémálmait -, melyeket aztán a világban másutt élok
mint sajátjukat álmodják tovább. Mert a világ a centrumorszá-
g?k történeteirol akar álmodni: Los Angelesrol, Manhattanrol, a
Tlmes Square-rol. Ennek az álomnak az elemei húsz-harminc
éve vannak beprogramozva a világ nézoinek percepciójába.
Reklámok, magazinok, mozidarabok, repülotéri regények, szap-
184
-- ••-illiiIiJij"'"'''''' ••••------
panoperák nap mint nap erosítik ezeket az archetipikus kép-
szekvenciákat, annyira, hogy álmodni ma már csak így lehet:
il vágy mint amerikai álom ölt vizuális testet. Ebben a virtuális
valóságban már nem zavaró körülmény, hogy a nézo közvetlen
környezetében nincs egyetlen referenciapont sem, ami vissza-
igazolná a látottakat - álomról, a vágyak zsetonjair?l :van ~z?, mi-
ért ne különbözhetnének a lahorei vagy kazahsztam utca tol? De
akkor is rejtvény marad: milyen struktúrájú az az álom, amely
il világon mindenütt eladható? ...
Ezért kérdezek a közvetítokre: mi az az mterface, amI mm-
denütt eladhatóvá és mindenütt kívánatossá teszi ezeket az ál-
mokat? Milyen transzformáción kell átmenniük ezeknek a kul-
turális jeleknek, hogy globálisan befogadhatóak legyenek? Három
közvetítot említek: az elso a kultúra mint életforma, a második
a virtualizálás (a kép valóságosabb, mint a realitás) és a harma-
dik az a transzformáció, amivel minden szórakoztatássá válik -
ez az entertainment hódító útja: mindent áthat, vásárlást, ko-
molyzenét, politikát, híradót. E három közvetíto darálja le a kul-
túra elemeit, a végtermék viszont beépül a világegész gazdasági
körfolyamatába. Röviden: a gazdasági globalizáció - a cent-
rumországokból, Amerikából nézve - nem lenne sikertörténet,
ha nem készítette volna elo, ha nem kísérné (promóciól) a kul-
turális transzformáció: ezt akarjuk - álmokkal, életformával,
designnal.
Ma már közhely, hogy a globális kultúra a film, a televízió,
a popzene és a divat/öltözködés eléggé heterogén területein fog-
lalt teret magának. Csakhogy a film/tévé - a képi kolonizáció -,
valamint a popzene, az öltözködési és étkezési szokások (McDo-
nald's-kultúra) együttese arra utal, hogy a globalizáció azt, amit
kultúrának nevezünk, az életforma felol kerítette be: a felkínált
életforma az az interface, az a közvetíto, amely a globális gazda-
ságot (üzletet) és a globális kultúrát (áln:okat, ..epi~~temék~t)
összeköti. E nélkül az interface nélkül nem ertheto, mlert veszIk
meg olykor a blod horrorfilmet, és miért nem ke~e~ik a franc~a
háromszögdrámát. (Ez utóbbiról Dominique MOlSI - a franCIa
nemzetközi kapcsolatok igazgatója - mutatta ki, miért nem ve-
szik Európán kívül: nem a hepiend hiányzik, hanem túl sok ben-
ne a valóság ...)
Ez a civilizatorikus ígéret hordozza a globális kultúra univer-
185
zalizmusát itt nem egyszeruen jeansrol, hamburgerrol és a M.dl
kínálta délutáni programról van szó. Ezek a cikkek egy életfol'lllil
ígéretét hordozzák, ráadásul önbeteljesíto próféciaként: a jean:).n
fa~t food.olyan közösségbe emel, amely a centrumországok érll'
kelhez VISZközel, ezért hallgatod aSpice Girlst vagy a Boys 1/
Boyst, mosakodsz Johnson tusfürdovel, és mert Mel Gibson V.!/'V
Julia Roberts is így néz ki, te is azt a szakadt farmert hordod - h.\1
az eredeti rongy 2000 dollár felett van, a nézonek az utánz;11 I~
me?teszi, mert ilyen ruhákban úgy érezheti, annak a csapa tm k .\
tagja. Az vagy, amit eszel, iszol, amit hordasz - a virtuális életrIII
ma.teszi le~e~ové, hogy sok ember ugyanazt álmodja KínálJ.!II,
L,at~n-Amenkaban, Dél-Afrikában. Mert az életforma globali/.,\
lodasa a centrumországok értékmodelljét exportálja.
Ezzel elérkeztünk a globális kultúra térszerkezetének miÍs(I
dik ~özvetítojéhez: a virtualitáshoz. A mozidarabok, SZapP;\11
o~era~ nem a valóságos, hanem az ígért, vágyott - tehát virtu" II
zalt - eletformát kínálják, teszik kívánatossá. A helyi életform()lí
átalakítása csak kis hányadában valóságos, az életstílus csak vir
tU,áli~~n~lakul ~t - az ~lmok ,kelendobbek, mint a valóság. E/.I
keszltl elo a reklam, aztan az alomgyár, amit aztán a mindenn.1
pi t.ele~ízió és film képi realitása tesz kvázielérhetové. Így ala I
1<11
aZ.lga~l helyébe a virtuális valóság: csak az van, ami a képen l()I
SZ1k.Es ennek ereje ma már felmérhetetlen. Manuel Castells .1
internet-globalitás guruja írja le a következo esetet: a Murp;, ji
Brown címu szappanopera foszereploje, egyedülálló no - Candicl'
B~rgen ját~zott.~ .- gyereket akar, és az egyik epizódban Úgy
d~nt, I?eg IS szuh. Akkor folyt az elnökválasztás, és Quayle SZl'
n,ator ~gy go~d~lta, a konzervatív családértékek nevében meg
tam~dja. a~ eplzodot ~eg a liberális televíziót. Csakhogy a kövel
k:zo e~lzodban,C~n?lCe Bergen válaszolt a politikusnak, a pri
vat szfera megsertesevel, a nok diszkriminációjával vádolta és.1
közvélemény a szappanopera mellé áll, a szenátornak vissz~ kell
von ulnia.
Ké~dés: ki ~ála~z?lt:. a színészno a valódi politikusnak, vagy
e~w k1t~l~lt, vl;tu~hs fIgura a szenátornak? Az eset a valóság és
vutuahtas hataramak elmosódását illusztrálja - ez az az ambiva-
lens szféra, amit a globális kultúra kihasznál.
Eddig két közvetítorol szóltam, amelyek a globális kultúra-
gazdaságot mozgatják. Egymásra vannak utalva. Feladatuk az.
186
hogy a kulturális kínálatot civilizatorikus modellé változtassák.
Olyan környezetet teremtsenek - életformától magatartásmódo-
kig-, melyben a globális toke otthonosabban tud mozogni, mely-
hen a reálszféra hatékonyabban tud berobbanni. Nemcsak úgy,
hogy e toke reprezentánsainak - a globális játékosoknak - a vilá-
gon mindenütt ugyanolyan szállodai, étrendi, napirendi elvárá.-
~aivannak - tehát Kellog's-reggeli, amerikai lunch és boséges dL-
/ler természetes elofeltétel -, de a vállalatszerkezettol a kocká-
zatkezelésig mindennek, mindenütt ugyanolyannak kell lennie,
mint otthon. Ezzel azt akarom mondani, hogy a globális piac a
befogadó ország mentális, civilizatorikus, és kulturális habitusát
is át akarja alakítani, hogy a fejlett országokban (Amerikában)
muködo modell zökkenomentesen tudjon gyökeret verni, majd
muködni. A civilizációba csomagolt kultúra sajátos domesztiká-
ciót jelent: amerikanizálásnak mondják, de több annál, moderni-
záció, kulturális gyarmatosítás, a centrumországok modelljé-
nek pszichoszomatikus átültetése.
Modernizációt említettem, s ez ennek az egész globalizációs
kérdéskörnek a tragikus csapdája: ma csak így, arra az egy kapta-
fára vonva tudjuk elképzelni a modernizációt, amelyet az angol-
szász tokemodell dolgozott ki, ami egyben azt is jelenti, hogy le-
épül a tokefejlodésnek az a pluralizmusa, amely még a másod~k
világháború utáni világot is jellemezte. Ugyanakkor be kell lat-
nom, hogy ez a modernizációs modell igazi "teremto pusztítás"
(Schumpeter), mert Kuala Lumpur utcáiról eltüntette a tehene-
ket, a földszintes házakat, húsz év alatt a világ legmodernebb
városait húzta fel Sanghaj tóI Szingapúrig ott, ahol harminc éve
még sár és nyomor volt. (Más kérdés, hogya délkelet-ázsiai vál-
ság átmenetileg lehúzta ezeket az országokat és városokat, de ez
is a globalizációs modernizáció ambivalens hatásaihoz t~rtozi~.)
Egy szó mint száz: ezen a gozhengeren nemcsak a helYI kultu-
rák lerombolása - kulturális gyarmatosítás - értendo, hanem mo-
dernizálás, a társadalom és gazdaság hihetetlenül gyors átalakí-
tása is. Annak minden vérével és szennyévei, veszteségéveI.
Mert súlyos veszteségeket teszünk zsebre. Hadd említsem tán
a legsúlyosabbat. Elveszik a történelem, illetve a múlt iránti ér-
zék _ vele a hagyomány ereje. A globális haladás ugyanis nem
tud mit kezdeni a tradicionalizmus koloncaival- ezért eltünteti
azokat. Kiirtja helyét a lélekben, a tudatban. Mert a globális kul-
187
túra a szinte abszolút jelenbeliséget szuggerálja, aminek ámy'\
kában már a tegnap is alig látszik, s természetesen nem él ml'!' d
történelmi hagyomány, a múlt mint a jelen tükre. Ami fájó sl"11
lesz, ha észrevesszük: a múlt nélküli embernek nincs identitJs,l,
az emlékezet, maga az Én, az értékek hagyományozása híján :;(',
rülékennyé válik a személyiség, sot maga a közösség is.
S végül hadd említsem a globális kultúra harmadik közvetíl(~
jét: az univerzális szórakoztatás mozzanatát. A gazdasági (\_
kulturális globalizáció között ez alkotja a legfontosabb közlekl'
doedényt. Ez a közös nevezo, amire minden leképezodik, ami 11'1
a kínálat mindenki számára mindenütt vonzó lesz. Az en/!'1
tainment, a szórakoztatás mozgatja a globális kultúrát mint {Ii'.
letet. Neil Postman óta tudjuk, hogy van infotainment - az
i)l
formáció is csak mint szórakoztatás adható el, mert a híreket i~
csak mint szórakozást veszik - tévén, újságban, híradóban. A JIU
litainment - a szórakozás és politika összeolvasztása - azt hOZld.
hogy a politikai arénában az emberek már nem résztvevok, ILl
n~m nézok, akik azt figyelik, hogyan ölik egymást, hogyan !l'
sZik egymást nevetségessé a színpadon a politikai szereplok. I':i',
a dimenzió végigfut a populáris és elitkultúra egészén. Gondol
junk a múzeumok átalakulására: a performance beköltözött a ki
ál,lítót~rmek unaimába, nem képeket nézünk, hanem megelew
mtett jeleneteket, melyeknek a kép/szobor/mutárgy része. (M.I
már a legtöbb új múzeum ilyen installációval épül: legutóbb .1
Lo~ Angeles-i Getty Gyujtemény, valamint a bilbaói Guggell
heim körül robbant ki vita - és csodálat - e szórakoztatókombi
nát-koncepció körüL)
A gazdaság mint cél. Mert ma már van entertainment ecu
nomy (Michael J. Wolf: The Entertainment Economy: How Ml'
ga-Media Forces Are Transforming Our Li ves ["A szórakoztatás·
gazdaság: hogyan alakítják át életünket e mega-média eroi?"I,
New York, 1999). Szerzoje azt mondja, hogy maga a normál üz·
letmenet is befullad, ha csak komoly arcot vág, ha nem párosul
valamilyen szórakoztató elemmel: bankkártyádat használod, de
közben, amíg a tranzakció bonyolódik, a gép egy mini nye-
r~~/,vesztek játékot kínál. Egy hotellánc a Walt Disney egyik W-
noket vette meg, tervezné át vendéglátási politikáját. Adorno
még azon az amerikai kiszólás on akadt fenn, hogy shopping is
fun: hogyan lehet a vásárlás önmagában szórakozás? Ma már ez
188
~em igaz, az egykori szlogent négyzetre kell emelni. Show nélkül
~emmi se mozdul...
Így alakul ki a globális kultúra/civilizáció egyik pólusának
családfogalma: életformából, álmokból (virtualitásból) és szóra-
kozásból építkezik. Az építokockák még nem passzolnak - az
egész építmény átépítés alatt áll -, de családfogalmat alkotnak,
,lmiben a virtualitás játszik dönto szerepet. A valóságban az
életformák csak félig vagy töredékében változnak - a konfuciá-
nus vagy hindi tradíciók tovább élnek, meghatározóak marad-
nak _, de a virtualitás szintjén ki-ki azt hiheti, máris ott él a
mannhattani elitben. S ettol kezdve a globális kultúrának, civili-
zációnak - és üzletnek - könnyebb a dolga.
Illetve: nehezebb. Mert épp a virtualitás látszólagossága és a
hagyományokkal való konfliktusa képes visszaütni. S a 21: sz~-
zad harca az identitásért épp e két pólus között bontakOZik kl,
egyfelol a globalizáció offenzívája, a másik oldalon a lokális t~r-
sadalmak ellenállása: kettejük feszültségében vagy egymast
megtermékenyíto hatásában születik meg a 21. század új identi-
tásformája.
Az ellenállás és a tradíció
Mára már jelentos irodalma van a csömörnek és a globális kultú-
rával szembeni ellenállásnak. Kezdetben Samuel Huntington
még azt hihette, hogya hét-nyolc civilizációs régió közül leg-
alább három-négy fogja saját értékeit a másik, szomszédos civili-
zációval agresszív módon ütköztetni. Aztán figyelmeztették rá,
hogy egy-egy civilizáción belül is nagy kulturális konfliktusok
tanúi lehetünk -lásd a síiták és szunniták közötti feszültségeket.
Egyébként pedig a provokáció a centrum felol érkezik: az egyen-
koszt ugyan eheto, de vele jár az ellene való tiltakozás szenve-
délye is.
A "globális" nyomás a "lokális" ellenhatását váltja ki. Látható
formában, a különbözo fundamentalizmusok formájában: Ame-
rika-ellenesség, általában a Nyugatról érkezo kulturális befolyás
elleni lázadás, ami a legosibb vallási, civilizatorikus tételek ag-
resszív hirdetését, megvalósítási kísérleteit hozza magával: AI-
gírtól Törökországon át a volt SZU délkelet-ázsiai köztársaságai-
ig. Ez azonban csak a pólus véglete: az igazi válasz a helyi, a re-
189
gionális hagyományok feltámasztása. Valamint a nemzetek Idl'lI
titásának újrafogalmazása.
Ez. utóbbi tendenciát Anthony Giddens mutatta ki !\ lilII
madlk út" a sz?ciáldemokrácia megújulása CÍmu könyv{'\l1'1I
A nemzetalla~I, kerete~ le~püloben vannak, az egyén úgy "'1 I
h?gy a globahzalt egyseg tul messze van: az Unióhoz valÓ 1.11111
zas csakpapírfo:ma, ~z identitást a nemzethez, sot a helyi d'I:1t1
hoz ~alo tartozas a~Ja. Ez a fajta új nemzetfelfogás nen! "1\
reSSZIV,nem akar masokat megtámadni, másokkal rivaliz:í111l
funkciója a tradíció felfedezése. Egyszóval: itt a hatás-ellenl1.1l.h
elve n:uködi~. A globalizálódás letarolja a helyi kultúrákat, .11'.11\·
n:e? ~lsszavagnak - a.~ár a~nak árán is, hogy az addigi motll'llll
zalodasmodellt tagadJak, mIDt a fundamentalizmusok, aktír .II
:al, hogy ,valami újat találnak ki, és hoznak be saját tradíci()jill,
atpofozasaval, amivel viszont ok tarolnak a globális piacon. Mi1111
ez a nyomulás és visszaszorítás, befogadás és elutasítás állandll
kézitusájában alakul, s korai még a nemzeti vagy regionális 1\111
túrák elhalásáról beszélni.
, ~ot a dol~g még b~nyol~ltabb: bár a g~obális kultúrgyarm;lll1
Sl1ast.Amenka vezetI, a vIsszahatás az Ujvilágot is elérte. Cs.iI\
ott, hIg~adtabba~ reagálnak rá. Az történt ugyanis, hogy az 1,1
mult husz-harmIDc év radikálisan átalakította az amerikai ki\i'
napi kultúrát, vagy ha úgy tetszik, az életformát amit aztán l'X'
portálni-importálni lehet. Ha New Yorkban vag; San Francisc;')
?an el.akarsz menni, v~cs~rázni: már n;m. csak az olasz vendéglt~
JelentI, az "alternativ valasztekot: kmal, mexikói, venezuel.lI
~agy eppen thai kocsmába is mehetsz, sot sikk lett otthon i::
Ilyen egzotikus kajákkal traktálni a vendégeket. Ugyanezt láth.l
tod a.popzene alakulásában: úgy szívta magába a dél-ameribi
ke.l;tl meg eur~pa.i hatá~~kat, mint a sziv~cs, és ebbol csinált eg;
saJ~t~san a~e:lkal-~lobahs popmuzsikát. Epítészet: a legnagyobi)
m,uveszek Jap~nok es németek - aztán a hatás folyik vissza Eur!')
pa.ra vagy ~ Ta~ol-Keletre. Az American way of life lett a Nagy
Mlxer: a VIlag eletformabeli, kulturális vívmányaiból szelektjl
magába szívja, ami piacképes - mert mindenütt eheto - és aztá,;
mint .domi~á?syend~t rátukmálja a világra. De ez már'legalábh
annYIra a vIlage IS,mIDt amennyire amerikai. (Persze a trendek
terjesztése nagy üzlet, és a pénztárgép nekik cseng - de hát ilyen
a poszt-posztmodern kapitalizmus ...)
190
III is érvényesül az imént emlitett nyomás-ellennyomás elve:
eg a nyolcvanas években is Manhattan volt a divatvilág köz-
ontja - aztán jöttek a japánok, és ismét az olaszok -, ma New
nrkban ok magyarázzák el a helybélieknek a miújságot... Tisz-
fl cirkusz! Ezért kicsit anakronizmusnak tunik, mikor mindenki
zon zokog, hogy hol a nemzeti kultúra, felejtsem el Goethét -
(,on ugyanis senki sem örvendezik, hogy Picasso még soha
IL'mvolt olyan drága, mint ma: 40 millió dollár egy képé rt, és or-
tlngenek érte ... Jó, tudom, nem ilyen egyszeru a képlet, szívunk
H~geleget a globális (amerikai) kultúrától, ám oda meg -lassan,
dc biztosan - Európa (és Japán) szivárog be, a globalizálódás far-
vizén. Helycserés támadás? Lehet. Csak a leértékeltet cseréljük?
/Iz is lehet. De a pakliban még benne van, hogy más is jól járhat.
Csak semmi pánik.
ltt megállnék egy pillanatra: a modern kor végét sokan a tradí-
ciók fokozatos kihalásában diagnosztizálják. Elfelejtodnek az
(\sszetartó kulturális jelek - mert a globálisak divatosabbak, ér-
dekesebbek, s ami ennél is fontosabb: jobban használhatók. A tör-
ténelmi tudat halványult el - párhuzamosan a globalizációval.
(Ebbol a szempontból negatív hatása volt Fukuyama bestselle-
rének, a Történelem vége címu röpiratának. A globális kultúra
szereti a történelemnélküliséget...) Egyébként is, a történelem
amúgy is felejtésre itélodött a posztmodern világban, filozófiá-
ban - ami végül is értheto: könnyebb történelmi tudat nélkül él-
ni, mint azzal a sokféle sebbel, buntudattal, ressentimenttel ami
a historizmus (és tradícióban való benne élés) velejárója. Mivel
könnyebb nélküle - kopik: ha csak kötelezo olvasmány, emlék-
nap, dallamfoszlány lesz, nincs, ami tartsa. Az ezredforduló meg-
állította a tradíció lassú kimúlását: ismét érdekes lesz a helyi
múlt, a nemzeti történelem - s nemcsak nálunk, a millennium
idején, hanem Európában is.
A hagyománysor ezúttal fonákjával együtt vált láthatóvá, az-
az a történelem árnyoldalaival egyetemben. Anémet közírás el-
múlt pár éve tanúskodik arról, hogy milyen károkat okozott a ha-
gyományból való kiesés, és milyen bonyodalmas most visszake-
[ülni a nemzeti történelembe: mennyi konfliktus rejlik benne,
befelé és kifelé, és megoldási kísérlete milyen mélyrol fakadó
igényt elégít ki. Annál nagyobbat, mennél erosebb a globalizáló
(európaizáló) tendencia.
191
II I lJ, j ~aI Iuli ha
,Egyált~lán',is~ét izgalmasak lettek a történelem és a 1t,II'.VII
manyok arnyekal. Mert a globális kultúrában - a populáris dll\l I
túrájában - nincs ilyen. Az egyenkosztban az, ami árnyékos, .lIlii
söt~t fo~t,vagy egyáltalán csak többértelmu, egyszeruen nl'llIlt
tezlk, mncs, nem kell. Ami természetes hiányérzetet kelt, SIlIII I
ezen a kerülo úton jelent meg a hagyomány iránti érdeklcJd(""
globális kultúra ellensúlyaként a lokális tradíció konfliktusail':'"
való elmerülés igénye.
Ennek a feltámaszkodó ellenállásnak a szülötte például Ji'. .I11
gol film (a BBC 4-es stúdió) feltámadása, vagy az új némel
néh.~n~ darabjána~ európai elfogadottsága. Az angolok a NI '.'1\'
eskuvo egy temetes vagy a Mr. Bean CÍmu mozik sikerét JZi'.d
magyarázzák, hogy, nézoknek és alkotóknak egyaránt ele!'.I!I,
lett az.egye~kosztbol, a patentre múködo filmek dömpingjéllt\l,
valamI haz~l t akart~k csinálni. (Az olaszoknál Az élet szép Ill,
zott hasonlo nemzetI és globális elismerést.) Ugyanis a helyi 1.\1
sadalom is arra kíváncsi, mi történik vele, mellette, szomszédiol
val, azzal a kultúrkörrel, amiben él. Ugyanez történt Némel(1I
szágban is, ahol a filmgyártás lassú felfutását elobb az (Ill
"Heímatfílmek" - a haza, az otthon, a táj foszereplését bemul.ll\ I
alkotások - vezették be, aztán jött néhány energikus anti-Hoily
wood-produkció.
Csa~ho~~ ma már a filmnek is a globális piacon kell megáll
a he,lyet, hla ba ta~sol a hazai közönség, piacként még EurópJ i~
k~ve~. A BBC.4, mmt olvasom, bajba került, vevot keres, úgy III
mk, atmenetlleg le kell mondania önálló terveirol- a BirodaloIll
visszavágo~t! -, vagyis a globális filmbiznisz nem enged rl'sl,
megbuktatja az egyenkoszttól eltéro produkciót, ha az kicsi I i~
~ike.res. Kusturicát - ezt az avantgárd zsenit - engedte, mell
UgYIScsak az elit érti. De az olyan kísérleteknél, amelyeklwk
már valamino tömeghatása is lehet, azonnal közbelép.
, N~m ?sszeesküvés ez, hanem a globális piac logikája: a BBC
tul kISc~g ~h~lOZ,hogyavilágpiacon fel tudná venni a versenyt
a~.a~~nka,1 fIlm~k p,roI?~ciójával, reklámkampányával, terjesz-
tOl halozataval, vldeo-teve forgalmazásának eladásával stb. Ern'
célozt~m: ~a még nyitott a harctér, a globális kultúra nyomás.l
az egYIk polus on, a lokális, a regionális a másik sarokban - a ket-
to között a ring, melyben a jelen bokszmeccse folyik.
Mert a tét nem is az angol vagy német film, hanem a kultúr;1
192
,1111<111110
1, IIJUl!hll!jhJH III j -----_---.~----
pluralizmusa: Európát mindig is az ért?kek sokf~l~sége, ver~e-
nye jellemezte. Most az egyenkoszt lassu nyomu,lasaval ez a Vl~-
J1\ánykerül veszélybe. Ez ellen folyik az él~thalalharc. A fra~c~a
[llInesek egyedül maradtak az EU-ban, amIkor a hollY,:~odl fI~-
IItek túlhatalma ellen kvótákat, behozatali, forgalmazasl karla-
t
tokat akartak bevezetni: a németek egy darabig támogatták oket,
IIztán _ amerikai nyomásra - feladták. Emlékszem, 1996-ban
lleter Greenaway, a nagy angol filmes emelte fel a szavát a meg-
oldás védelmében, de a globális piaci fundamentalizmus elsö-
I11111 pörte ot is, meg az ellenkampányt is.
A nézo dönt" - mondták az amerikaiak, csak éppen az nem
lát~zott, hogy a globális piac ot a tizenév:sekre szabtá~, és eze~-
nek a tévén nevelkedett gyerekek nek mar fogalmuk smcs arr~l,
hogy van másfajta narratíva, másfajta kép struktúr a, hogy teh~t
mást is lehetne hiányolni. Vagyis, az egyenkosztnak az a vesze-
Iye,hogy hozzá lehet szokni: egy-két generáció alat: ~ih~l ~ sok-
féleség iránti igény, mert a szemet, a ~elket, az ,e~ztetlk~l vag~at
nem a sokféleség iránti éhség neveh. A globahs kultura mmt
életforma, civilizációs modell és szórakozásképlet ezen a ~onton
a legveszélyesebb. Itt, megvallom, pesszimist~.vagy~k: Kl~, ho-
gyan, mivel fogják megállni a helyüket a globahs-lokahs par har-
cában? ". ,
I 1101
Mégis azt kell mondanom, hogy egy-egy régió kulturaja meg
a globalizálódás forradalmában i~ rendkívüli tartalékokkal .-
mert eros gyökerekkel - rendelkezIk. Fernand Bra~del a m~dl-
terráneumról szóló monográfiájában (A FöldközHenger es a
mediterrán világ II. Fülöp korában. Budapest, 1966) leírja azt a
kultúrkört, amely Compostellától Spoletóig, Fi~:nétol !~niszi?
virágzott három-négy évszázadon keresztül. Sa)atos mmlgl~b~-
lis televény volt ez, soknyelvu képzodmény, melyben megls
mindenki megértette egymást - latin-olasz-spanyol-török, keve~
rék-nyelven -, az életforma, a stílusigény, az üzletmodell es amI
erre épült, a reneszáns~ kultúra: közös, tel!.esít~ény vO,lt.Br~u,d~l
két ponton nyújt remenyt: ezt a kulturkort mmdenfele hodlt~S
érte, de akár arabok, akár törökök jöttek - ugyanaz .maradt. Ma 1,S
olyan _ ennek a régiónak az Európai Unión belül IS más, ~gys~-
ges karaktere van. Az elso tan~lság tehát, hogy az a ,kulturaIcI-
vilizáció, amit osi ideologémák IShordoznak, elpuszt Ithat at lan.
A másik tanulság, hogy ez a kultúrkör helyhez kötött: nem tu-
193
( -
r Iq
" '
~IIII
 dott átlépni az Alpokon - megpróbálta, de nem sikerült. Ott ('::i',oI
kon a spirituálisan katolikus vagy protestáns-puritán ElIn',!'.1
kultúrája al~kult, az is maradt. Egy másik egység Hollandi<l, Nil
metország, Eszak-Franciaország és a skandinávok. De ok SI'III
változtak, Max Weber leírása ma is illik erre a régióra, pedig I',V
századok múltak el. Mármost igaz, hogya globális kultúril,1I1
ma erosebb fegyvereket vet be - de ezekben a regionális m<lssi'1
vumokban lehet bízni: ellenálló képességüket a történelmi vili"
rok igazolták. Vagyis azt akarom mondani, hogy minden koelc',
zati tényezo ellenére a globális kultúra gozhengere azért IH'III
tarol olyan könnyen ... A felszíni - divatos - formákat képes áld ,,,
kítani, a mélyfolyamatokon (talán) fennakad.
Ez a tanulság vonatkozik a közép-európai régióra is: az irónid,
a humor, a kétértelmuség és paradoxon hazája az a Bécs-Pr,'!
ga-Budapest háromszög, amelyben legalább háromszáz éve It',
melodik az a fajta spiritusz, amit - dupla feneku, szemtelen 1111
mora miatt - zárójelbe tesz a globális kultúra, de ami errefl'll~
mindent túlél, mert jelszava az a tán százéves bonmot "én <lk
kor is a legjobb prosti leszek a városban, mikor a kapitány urdl
kirúgták és rég elfelejtették!"
(1999,2001 )
194
Hanyas vagy?
A pofa elém rakott három geometriai ábrát, hogy rakjam ös~ze,
hogy hogyan, arra már nem emlékszem. Csak arra, hogy meg a
lenyerem is izzadt az erolködéstol, mert az istenne~ ~e ment.
Aztán valami töltögetos játék volt, egyikbe ezt, a maslkba azt
kellett töJteni természetesen elszúrtam. Aztán már csak fél-
álomban rakt~m ide vagy oda kereszteket, vonalakat. A végén
összead ta a pontokat, s az eredmény szerint, ha nem is lettem to-
lálhülye, lelkileg le voltam nullázva. Igaz, a ~í~érletvezeto ~em
profi volt, de egy életre megutáltam a~ IQ-me:est meg a szamo-
kat, melyeket az emberre aggatnak. (Bar termeszetesen, kalaple-
véve tisztelem a 140 pontos IQ-tulajdonosokat...)
Lapozgatom Stephen J. Gould könyvét (Az elméricskélt em-
ber. Budapest, 1999), s örvendezek, mert az írás nagyobb része e
módszer kritikájáról szól. Persze nem ilyen e,gyszeruen: Gould
történészként jár el és tudománykritikusan. Igy könyve az IQ-
méricskélés ostörténetérol (1910-1930) mesél, meg annak (orült)
bizonyítási kísérleteirol, hogy a dolog öröklodik, és hogy v.an-
nak született debilek - többnyire színes boruek, kelet-europalak,
zsidók vagy déliek, ahogy akkor találták. (Az egész n~m Német-
országban, hanem az USA-ban történt, a vita is ott zajlott...) ~~-
ga a könyv nem az igazi, a szerzo túlírta, belekavarta ~ genetikat
is, ami azóta, ugye, nagyot fejlodött, szóval sok mInden nem
stimmel benne. Meg bennem, aki az egészet úgy fogtam a ke-
zembe, mint valami döglött halat. Mégis az IQ-zás kritikája - ?a
késon is, de jólesett. Foleg, mikor azt olvastam, hogy e~ a~ egesz
méricskélés azt a be nem vallott célt szolgálta, hogy mInel keve-
sebb kelet-európait engedjenek be az Államokba, valamint hogy
igazolják a kasztkülönbségeket: aki egy életen át söpröget, azt
génjei determinálják erre, hiába a tanítás, isko~a, pl~ne egyetem,
marad az, akit az IQ mutat, alacsonyabb rendu. Azota persze ez
195
""1,, , "JI,,,a,j
is :n~sképp v~n, ma a~ USA az emberi jogok élharcosa, mosllIl\
c~lllaln~k, r,I1ln.t~aml sem történt volna. De még így, viSSI',oIl1
kI~tve IS,eleg cIkI a dolog, mert annak idején igen kedvelték l' II
m,at oda.~t. A hadsen;g bevezette a méricskélést, és végül is Ilii
veny szuletett a bevandorlás kvóta szerinti korlátozásáról
Nem szakmai szempontból utálom magamban ezt a I~;~IIVII
dost, mert ahhoz nem értek, csak úgy bosszúságbó\. Mert al'.1101
~asztalt~m',hogy ~z intelligencia nem egységes doboz, vallJloIl
ag.azataI - erzelmI, matematikai, vizuális stb., és ezt meg :{liI
mI,ndent nem lehet egyetlen számmal kifejezni. Aztán: hol ,1
sza?: n;e.gvan.',az,zal is mire megy az ember? Mondjuk, ha l'I:V
mal al~aslllte:Junal bedobnám, hogy nekem 190-es IQ-m van. 11,\1
me.~nezhetnen: magam. S a kis csajnak, aki a cég részérol al'. ill
~efJ~t vezetné, Igaza lenne - neki, mondjuk, csak lOS-jevan, 1111
ert IS ~enne ~el a hi:detett állásba, valahol ki kell egyenlíl('1I1
atermeszet tevedéseI t.
, Eml.ékszem, a gimi~e? ~olt eg~ rémes lány, tojt az egész iskll
lara, VIszont kl~sszul oltozott, s ml lett a vége? Az ujja köré tekl'l
te a r:natektanart - pedig majd mindenbol megbukott. Mert ,111
hoz epett, mond?a.tnám, az a fajta ujjköré-tekeros IQ-ja mag,):1
volt. ~s persz~ te ISIsmered azt a manust, aki a cipodbol is kidll
m~l, ugy ver a.taz üzletben, hogy észre se veszed - neki meg CI'. ,1
fajta van, pe~Ig a !esztben két rombuszt nem tudna egymáss.1I
megfeleltetlll. E3tol persze én nem leszek alacsonyabb rendtí
csak ~eszt:s -, o nem lesz felsobbrendu, minden marad a ré/'i
ben, es a tarsad,alom m~köd~k. Ráadásul gyanítom, hogy az I(~)
t~sztek ?allgat~lagos elofeltetele legalább gimnáziumi muveli
seg, amI ~z egesze~ .kétségessé teszi - de lehet, hogy tévedele
GO,uld ezert ka~apalJa a deterministák fejébe, hogyegyetlell
szammal ~~mmlt se lehet leírni, az IQ-jel nem mond semmit, S('
a~ e?y.e~rol, se.an?ak képe~ségeirol, pláne nem faji vagy egyéh
bI,ol~gIa}-ge~et~~aImeghatarozottságáró\. Márpedig így is hasl'.-
nal tak. Es meg JO,ha nem jelen idoben beszélek. ..
A,dol?g ugy~ni: ~.tt veszélyes: ahol valamino eugenikai vagy
:gyeb hI~r~rc.hla epul erre a varazsszámra, az elokeloek és pári-
ak ~losz~asat .Igazolja, netán elosegíti. Gould errol rémtörténete-
~e~ Ir: mlszennt az egyik amerikai államban a 30-as évekig steri-
~Izaltak a d~b~,lnekmin?s.í~ett al~csony IQ-s noket, nehogy terjed-
Jen ez a "kor a populaclOban es lejjebb szorítsa a rendes amik
196
;h ••
~Ilagát. Aztán egy ido után rájöttek, hogy túl alacsonyan, hatá-
rol'.tákmeg a normális kategória szin tjét, ennek következt.eben a
1.i1<.üsság egészének több mint fele esett túl közel. a debIl kat~-
gÓriához,újra kellett számolni az egészet, de a stenleken ez mar
fwm segített. Most fordítsd le ezt a históriát a haz.ai vitákra, ~az
J(\n ki, hogy a romákba kár az iskola meg az ~nf!as.~ruktura.
5z6val amellett, hogy nevetséges ez a nagykepuskodés, ve-
,zélyes is. ' .
Annál is inkább, mert máris itt a következo hullam, a genetI-
\<aitökéletesítés. Eszerint megint vannak genomilag (biológiai-
I,lg) alacsonyabb és magasabb rendu egyedek, s mivel lassan
már megvalósítható, miért ne csináljunk tö~életes. embert! Dr.
Frankenstein ismét dolgozik, tán valahol mar van IS egy-ket la-
borja, és kész van néhány tökéletes Nagy ~ehér Emberfióka. De
nehogy azt hidd, hogy csak dr. Frankenstelll a ludas a dologban
vagy a tudomány, ami azt is kitalá~ja, amit nem .k~~lene..Nem, ,a
jónép nemcsak ráharap az ilyesmIre, hanen; klkoveteh. m~ga-
nak: "Frankenstein doktor, legyen szíves man, ha annYI pen~t
költÜnk K+F-re, hát keverjen ki nekem valamit, hogya fian: (la-
nyom) ne legyen szemüveges, barna h~!ú, l:gyen l~O felettI, ~a
esetleg nem tetszene tudni, mert nem Jol fejezem kl magam, Itt
küldöm mellé kelve Schwarzenberger (lehet, hogy nem így írják,
de nem érdekes) képét, lényeg az, hogy valami ilyesmire gondol-
tunk az asszonnyal, hogy ha lehetne... (Csekk mellékelve.)" Szó-
val, a társadalmi nyomás szin te legyurhetetlen, hogy legyen
múember mú-IQ-val, muhajjal és mu borszínnel.
Ez utóbbi viszont nem vicc. Ma már azon esnek kétségbe jobb
kutatóhelyeken, hogy mi lesz, ha a borsz~n genomj.át megf~jti~,
és elárasztja oket a színes boru középosztaly, hogy tI.szabadltsak
meg oket ettol a bélyegtol. Ha a fiam (lány?m) f~h~r boru len?e,
ezzel a vagyonnal, hát akkor szuper karnert CSIllalhatna, mlb~
kerÜl az a doktor úrnak ... És közben eltunik a mára lassan kl-
épült színes középosztály, és a társadalom valóban kettészakad.
(Hogy csak a legnyilVánvalóbb ré~séget említserr:') M;rt egy
ilyen génbelövéses frankensteinezes n~m lesz ,olcso - tul azon,
hogy mindenféle törvény lesz e,ll:~e, es az eg~s~ svar~ban fo?
menni, ami még jobban megdragltjJ a procedurat. ?zov,al, akI-
nek lesz pénze, összeköttetése, kimászik a sárga, teJeskavé stb.
borszín adta - és ma is létezo - harmadosztályból, akinek nem, az
197
 lejjebb csúszik a társadalmi létrán, és megvalósul a tökélcll'I\1'1I b 1Hleés a fejlodés záloga, ha ez a sokszínuség meg is mara~.
biologizált osztálystruktúra - ha nem rabszolgatartó akármi.
Persze eltúlzom az egészet, meg jó nagyot csúsztatok, hisZl'l! ~~~v: :lehetosé?ek s~álája mér n~~ z~~.l~ l~e~n ~~~~~ft~~
16dnak olyan kepessegek, me ye, e . e ,1, . 'k
nekem csak az IQ-ról meg az ember méricskélésének hiábav,illI t viszont felébrednek Csipkerozslka-almukbol ~ ha ha~y)a.
ságáról kellene szólnom. De mit tegyek, nekem arról ilyen Ve/ii'11 111os k k mindenkit egyenfazonba kenyszentem.
6ket és nem a ama " 1h t
lyes játékok jutnak eszembe! Szegény Gouldnak is, azért be/\i',l'l Mer~ez is benne van az IQ-pakliban: csak e~yfelekep?en e e ~z
annyit, azért írja túl ezt a könyvét is, mert neki is az jut esz(~III', k ·nt ahogy szép is. Nem a pszichológIa tehet rola, ezt mar
o os, ml , k h . d·g csak az e he-
hogy az IQ genetikai tökéletessége felé nincs lezárva a Si',1I :'\késo modern civilizáció hozta ran, ogy mm 1 bd'b h· 'b
persztráda, és hogy mi lesz ebbol? O persze még nem tudha! ld ~imodell lehet nyero, másképp nem rúghatsz la . a a,. la a
a könyv elso kiadása 1981-es-, hogy lesz itt még nagyobb tánc 1" agyegyébként ilyen-olyan klasszis. Gyoz~:~ az ur:1formlzmus,
Ha tudta volna, keményebben fogalmazott volna. Habár, milli"
világ egyik legnagyobb paleontológusa, tán ezt is sejtbe! II'
annyi mindent látott már az embertörténelem során. Amelll'lI
:~~~i
v .. k edivathullám ere)elg, aztan lehet cap-
~~:~~t~~~o ~;de1r után, hátha sikerül. Vag~ bes~ere~n~
azt az IQ-könyvet ("Klónozzunk könnyen gyorsan ... ), amI az ep
mint tudós, meg van gyozodve arról, hogy az ember megjeleni" pen meno tudást ígéri. (2001)
se a fejlodés véletlene - "kozmikus baleset" -, vagyis hogy cseplll'l
sem szükségszeru, hogy a fejlodésben éppen ez legyen a V{'I\
eredmény. (Lásd híres könyvét: Wonderful Life, 1989.) Ha vaL,
milyen szerencse (szerencsétlenség) folytán még egyszer ÖSS/,I'
állnának az induló feltételek, és újra lehetne kezdeni az eg(':ii',
fejlodési sort, cseppet sem biztos, hogy a homo sapiens lenne a vi"
geredmény. ló poén.
Gould provokatív szerzo - van egypár szakma, ahol kello sz.',
mú ellenséget szerzett, bár a Harvard világhíru tanára, akit a <Ii
nómánia (a Jurassic Park és következményeinek sora) még fel i::
kapott. Szóval tudja, mivel lehet felpiszkálni a közvéleményI,
ezért felteszem, hogy azt is sejtette, mi minden következik .1/,
IQ-módszerekkel való vitájából. Tán az is felötlött benne, hogy
ha az ember megjelenése kozmikus baleset (véletlen), akkol
még rosszabb a helyzet, mert hipp-hopp itt lesznek azok a tech-
nikusok, akik ezt a véletlent ki akarják majd javítani. Máris
reszelik a pipettát és komputert, és nézhetjük majd a csoda-
szép/csodaokos klónokat, ahogy sétálnak a lemeno nap sugarai-
ban az óceánparti sétányon. (A környezet nyilván alkalmazko-
dik a reklámokban megálmodott tökélyhez ...)
Egyébként Gould mániája a sokféleség: nem a tökéletesség
vitte elore a fejlodést, hanem a sokféleség, mondja Darwin nyo-
mán. Ennek következtében a baktériumok ugyan "alacsonyabb
renduek", mégis fennmaradtak, és az ember kihalása után is
fennmaradnak. Valahogy így lehet az intelligenciával is: sokféle

198 199

A felejtés kultúrája
Egy negyvenes íróno - Joyce Maynard - megírta szerelmi kol
landjait J. D. Salingerrel. Az eset valamikor a hatvanas évek ko
zepén történhetett, az élo bálvány már akkor is hatvan felé j.il
hat?tt, a~ ügy ~em t~rt~tt soká. Atya világ, rr:ondom magamn:1 k.
Sahnger. legalabb tlZ eve nem hallottam rola, s ami rosszahll,
sZ,inte teljese~ kiment a ~eje~bol. Csak az enyémbol? És tényll'I',:
hanyan emle,keznek meg ra? Egyszeruen elfelejtettük. Pedil:
mekkora dobas volt a Zabhegyezomeg a novellák. Kultikus SZl'I
zo lett - aztán eltunt. Igaz, o akarta így, visszavonult, az utols()
pár szavas interjúját 1973-ban adta, aztán snitt.
De nem is ez az érdekes, hanem az, hogy mennyire a feledés
bol é!ü~k. Most mondhatnám, hogy ki emlékszik, mondjuk, Vicu
T?rnamra va~y Art Buchwaldra, vagy akár Malraux-ra. De iga/.-
s~gtalan lennek, ezek a nevek úsznak az idok rostáján és vagy
kIesnek, vagy nem, nem is kell rájuk emlékezni. De az istenek!"!'
sem? Nemrég Richterrel volt egy hosszabb interjú a tévében, ak.
kor megdöbbentem: milyen rég hallgattam Richter-lemezt - szÓ'
~~l ot, ~z !stent is el lehetett felejteni (egy idore), mert jöttek
uJak (peldaul Vanessa Mae testhez tapadó, vizes blúzban, elekt.
romos hegeduvel- izgalmasabb, nem?). Jó, ok külföldiek. És Kon-
dor Béla? Mekkorát szólt a mu is, az élet is. Ma, ha az órámon
~ege~líterr: o,ket, né,ma, csönd, min~ha valami vend hercegség
kIDcstarnokarol beszelnek: nem emlekeznek rá. De említhetném
Pernye Andrást, akivel a hatvanas évek végén tele volt az újság
m~g a t~v.~,ne.tán a pI;nnyelv korszakteremto muvészét, Bódy
Gabort es ongyIlkossagat. Nem sorolom: felejtünk, mondhatnám
intézményesen - csak a mai nap abszolút, de az nagyon. ' (emlékszel még rá? Csak pár éve volt...) valaho?nan más?onnan
200
A jelenbeliség diktatúrája
Nem is a felejtés, inkább az abszolút jelenbeliség civilizációjá-
ban élünk: csak az van, ami a jelenben van, legfeljebb a tegnap
6s persze a holnap létezik - ami ezen a horiz?nton t~l fekszi~, az
.1Z Óperenciás-tengeren túl van, nem kell rola tudm. Legfeljebb
,Ikkor, ha a divat kiemel valakit az idok temetojébol, mint mos-
tanában Ringo Starrt. Persze van egy bizonyos kötelezo stock,
,unit illik tudni - nem biztos, hogy ismerni is -, néhány név, kép
cim, operarészlet, de ezek is csak úgy lógnak a történelem képes-
könyvében, a jel~nbeliség "idotlen idejében:' (ahogy !'-1~nuel
Castells mondja). Es mekkora cirkusz van, amIkor valakI VIssza-
tér a feledésbol - ez a come back, hurrá! - a heti mozimus?rban
Alain Delont látni Belmondóval: jé, hát ezek még élnek? Es mi-
lyen nagyszeruek! Kezdodhet - a rövid - második élet... Az emlé-
kezés törleszt.
A tudomány történet bonmot-ja volt, hogy az új felfedezések-
hez a felejtés vezet: a tudósnak el kell felejtenie a be~áratott,
' agyonstrapált következtetési pályákat, hogy szabad~a tegye
agyát egy újfajta megközelítésmódhoz. Lehet. De a kultura -leg-
alábbis eddig - a tradícióból (is) élt: verseket mormolsz, melye~
ket, mondjuk, kétszáz éve írtak, ~e n:a, is érvényese~, ~z .a~~o:1
segít a mában. A tegnap-ma kontlDUltasa. Az ezredvegl clVlhza-
ció - a globális kultúra - elvágta ezt a köldökzsinórt, tal.án ~zért,
mert amígThomas Mann "él", addig Cobain nem tud ~ltelJesed-
ni. (Érdekes, hogya "hosi" halottakra ez nem vonatkozIk: Freddy
Mercuryra emlékszik a világ.)
A felejtés persze nem teljes: ez is ezredvégi találmán~ - a le-
begtetett memória. A dolog kiesik a tuda.tunkból, de homalyosan
sejtjük, mirol lehet szó. Körülbelül. Ez VISZO~~~ontos...~.mo~e,:n
mitológiák ugyanis erre építenek: összedaralJak a kulonbo~o -
mezopotámiai, görög, ókeresztény vagy inka mítoszoka.t, mIDd~
egyikbol egy kicsit, aztán lesz belole val~rr:i iz~almas fIlm, amI
ugyan a felfedezés izgaImát is hozza, megls rr:IDden v~lah~n-
nan ismeros. A Godzilla a King Kongból, a 5zarnyas fe]vadasz
ismeros. A végén jön egy csaj, nem lehet tudm, hogy klon vagy
ember, de megmenti Harrison Fordot. Mit mondjak, benn~ ~z
ewig Weibliche (Goethe, Faust, ha tudni akarod) körvonalaI IS-
201
m,er?sek~ me:g M~ria ~agdalena, legalábbis halványan - sZ(Jv,d
nehany osmltosz elte tI ezt a kultfilmet, elemeire pontosan cs.d~ r\
szakem,ber err;l~~szik, de töredékei beszorultak Cavintonll.tI
a~a?ozo merr;onankba: valahol már láttam ilyet... A felejtés lutl
turaja a homalyos emlékezettel, azaz a déja vu élményévei (1"1
dolgozik.
Az agymosás
Azt mo.?dják, a tév~ lúgozza a tegnap emlékeit: az új szapp.llI
opera torh a tegnapit, hogy mi történt a múlt kedden, azt cs.tI(
a nagy.I?~rr;a t~dja, mer~ az kipreparálja a tévémusort. Apropi')
a naplOlras ~s.k~rr;e?,ta dIvatbóL Illetve: akik tudják már, hogy ill
a modern clvlhzaclO Alzheimer-kórja, tudatosan térnek vissz.! .1
napi ,~e~jegyzésekhez. Komis Mihály annak idején kollektív
naplOlr~st szervezett (A Napló 1977-1982), Illyés Naplójegyzt'li'
,-;agy Dery Cháro~ l?;dikján círr;u írása a jelen archeológiiíj.l,
Es.n:ekk~ra szenzaclo volt nem IS olyan rég, Karinthy önéll'1
raJzI regenye! - Nem sorolom. A mufaj (és szokás) ugyan ki
ment a divatból, ám közben a népek pont erre vadásznJ k.
me~t a~ o fejükbol is tunik a múlt, kutatják a leleteket, m:íf
amI meg fellelheto, mert a felejtés kultúrája a nyomokat is l'l
tünte~i. (~zért iS,v~lt olyan sikere Révész Aczél-életrajzának,
Huszar TIbor Kadar-könyvének, Debreceni Antall-monogrí-
~~~ ' gon, az se nem jó. (Parlament elott.i tér,. Arpá~-sá~os tüntetes,
Ezért ~a? tán, h~gy nem egy barátom (és jómagam) sutyi-
ban naplot Hunk, mIllt a szerelmes diáklányok: mert már a teg-
nap sem megfogható, az is törlodik, s vele törlodik személyazo·
nosság~nk. A felejtés kultúrájának talán ez a legsúlyosabb árJ:
Paul Rlcoeur óta tudjuk, hogy a személyes azonosság nem ír-
ható le azzal, hogy mivel tartom magam azonosnak - haza val-
lás, hit, o~zt~ly, cs.o~ort stb .. , ami én vagyok (és ami a ko~), az
a ~a~rat~v lde~tLta~. Az, ami elmesélheto, mert megtörtént,
az Idobeh esemenylancolat, aminek része voltam-vagyok. Nos,
ez szakad meg .~ ~ú.lt eltörlod~sével: s ha nincs múlt, vagy ha
ly~kac.sos - ~ltor~odI~ ~ szemelyazonosság is. Szóval: napló·
mIllt tItkolm valo utovedharc. Mert olyan biedermeier valami
snassz ... ' gyunk sértodve, ha valaki feltúr néhány. sze~tanút (hazudik!),
Ugyanakkor az emberiség titkos vágya, hogy megszabadul-
202
~ I
Ion a múlt diktatúráj~~ól:~t:len~E!~v~l.~~ü~il holnap ~ ~o~~.
IÓS. lNem 'vél'etlen;-nogy az ezredveg IgazI )ateka ahatandos
piac. arra fogadni, mennyi lesz az olaj vagy a Mol,-r.észvény á,ra
1_
ugyan a kultúra meg a személyazonosság része, de szorongá· (1
saink forfásars=~utyibaI}-meIÜ~KUllliikefole:-H'át
decemberben: mosCftT
ezen izgulni is lehet, mert van tet)e van:'.-' f~
...)-.b mult \
lllegkezd~2..~~~ mÚifnélkúli lé~'nret~~a s~e!~':.~ú~tfa~=~§lo" ,
~s. Ami - úgy látszik - örfnylt acrolgon. A teve mmden
éStliituáléja csak besegít ebbe az amnéziába. Bizonyos dolgokra
kell emlékezni - naponta a fejünkre olvassák -, másokat pedig el
kell felejteni.
A haszonélvezo
A felejtés kultúrájából a politika húzza a legtöbb hasznot. Mert
az emberek elfelejtik, mit is mondott a hogyishívják három éve,
öt éve _ a modern politika pedig tudatosan épít arra, hogy mond-
hatsz ma bármit, holnapra úgysem fognak rá emlékezni. Legfel-
jebb egypáran, de azok nem számítanak, azokat tikkesekn~k
tartják, és senki se hallgat rájuk. Néha megjelenik valamelYIk
lapban, hogy mit mondott Antall (Kádár, Kövér, mindegy) ekkor
meg akkor, és az ember leesik a székrol: akkor meg hogyan lehe.t
az, ami van? Hát így: nincs kontinuitás. Sot, le is lehet tagadm.
Megmutatják a magnófelvételt - manipulá!t. Látni a videoszal,a-
GÖncz... Csak halványan dereng, ml?) Mmden Igy IS lehet meg
másképp is, akkor is, ha fénykép van róla, az eseménye~ ökör-
nyálként úsznak az idotlen idoben. Mert csa~ az van, ~mlre ~m-
lékezel: viszont csak a jelen van a fejedben. Es ha netan bebIZO-
nyosodik, hogy tényleg azt mondta (csinálta, tette), semmi baj!
Akkor az volt, ma ez van. Na és? A felejtés kultúráján edzett
szürkeállomány ezt is beveszi.
Mert cinkosok vagyunk. Mindenkinek van olyan emléke,
amit szeretne feledni, amit, ha jól muködik tudattalanja, sikerül
is törölnie a memóriájábóL S mivel így éljük túl a tegnapokat, el-
nézzük, hogy a politika is így bánik a tényekkel (m~g velünk).
Kéz kezet mos. Együtt építjük a felejtés kultúráját. Es meg va-
vagy az eke magától dob felszínre valamIt, amI letagadhatatlan.
203
Akkor aztán muködik a kollektív amnézia. Az ember feje 111'111
káptalan ... Oe azért nem kellene olyan cinikusan erre játsz,lIll,
az embert hülyének nézni. Elobb-utóbb baj lesz belole. Mert ,1
ember, ha muszáj, még elo tud hívni néhány adatot a tárolój,íllld
Különben is voltak már olyan papírok, melyekbe nagys,íglll,
bukt~~ .bele - muvészek, politikusok, pénzemberek. A felejll\"
kulturaja mellett ott settenkedik civilizációnk fegyore, az írjslH'
liség. A veszedelmes papír és rajta a jel.
Önelfelejtés és menügyártás
Heideggeri fogalom volt, ma mindennapi kenyér: mire is ml'll
nénk, ha nem felejtenénk el, hogy mi volt tíz éve, húsz éve, ;IY,
az: mit mondtunk-tettünk annak idején? Milyen fazonok vol
tunk politikában, szerelemben, otthon, magunknak. .. NagyjjIJl',1
tudjuk persze, de a lényeges (terhelo) adatok törlodnek: eblwlI
aztán minden segít, barátok - akik ugyancsak "törölnek" -, a kl'!,
~u!t~ra, an;i mindent elmos a memóriából, és a jelenlét igénYt',
AtIrjuk multunkat, anélkül, hogy észrevennénk. Nem hazll
dunk, meg vagyunk gyozodve, hogy ilyenek voltunk, sot felh,í
borodunk, mikor ismerosünk átköltött múltképével találkozunk.
Nem, egyszeruen kiesnek múltunk képei/eseményei, semmi ,1
jelenben terhelo ne legyen profilunkon: így könnyebb.
Mert így lehet új identitást választani a menübol. Ma ugyanis
számos csatorna kínálja a mesterséges identitás étlapját: koro
sodsz, nézd Belmondót, vagy vedd a figurát Clinton kékes árny:!
latú hajára, legyél gondterhelt tudós vagy örökifjú vivor, nézd
Sophia Lorent, negyvenesnek látszik, miért ne lehetnél te is
olyan: válassz! Önválasztás a virtuális identitás modelltárából.
Persze pénzbe kerül, de könnyu, mindegyikhez kéznél van ;\
használati utasítás: az vagy, akinek választod magad. Csak felej·
teni kell hozzá, és máris itt az új identitás. Külön ipar foglalkozik
a menügyártással: férfi- és noi magazinok, tanácsadók, kozmeti-
kai és életmódtrénerek, motivatorök stb. - másik életed nem
lesz, de virtuálisan (a kor jelszava) más lehetsz: saját szemedben
meg a célközönségében is. Bizonyos foglalkozás oknál ez kötele-
zo - média, színpad, film, eloadómuvész, pszichiáter stb. -, má-
sutt a túlélés stratégiája.
204
A félemlékek
f\ felejtés és emlékezés között van a veszélyzóna: a "körülb~lül
tudom" emlékkacatja. Széles sáv, mindenféle van benne, a hIva-
talos emlékezetbol kimaradt (a félemlékek által átírt) mozzana-
(aktói a magánmemoárokig. Ezzel élünk. ~hogy a kabátlop.ásos
.1Iapviccben áll: O vitte el, vagy tole csen tek el, fogalmam SlllCS,
lényeg az, hogy valami kabátlopási ügybe keveredett. Ezek, a
félemlékek több szempontból is veszélyesek. Eloször is azzal al-
tatnak, hogy tudjuk, mi volt, aminek segítségével manipulálha-
tók vagyunk. Már a marketing is ismer.i ezt a fogás~. (S,okáiga~t
hittem, helyesírási hiba az Addidas felHat a sporttaskamon, ke~
sobb kapcsoltam: legális hamisítvány, végül is nem az ~rede~1
márkanevet használja, ám annak aurájára épít.) Pontos jegyzo-
könyvek hiányában azt sem tudod, mit mondott Z. politikus két
éve (négy éve, tíz éve), de meg vagy gyozodve róla, hogy o volt,
aki eloszöf. .. (A három~hatvanas kenyeret mondta-e Horn, vagy
csak róla mondták, netán cáfolta, mondván, i!yet nem lehet: ~a
már a fene se tudja kideríteni. Nem is fontos. O mondta. Mert Igy
tudjuk, és kész.) .. '
A félemlékek bekerülnek a köznapI dIskurzusba (pletykaba),
kicsit csiszolódnak, alakulnak, vagyis megerosítodnek, aztán
folklórként élnek tovább, olykor ökölre is mennek érte az embe-
rek: igazabbak, mint a tények, melyek persze nem jegyzodnek
fel. (A fél évfolyam meg volt gyozodve, hogy K. be:ú~ó. A ;-e,?d-
szerváltás után derült ki, hogy ot figyelte a rendorseg. Kesobb
"mindenki" úgy emlékezett, hogy titokban ki nyírták. Tüdovész-
ben halt meg pár éve.)
A félemlékek intézményes formája a szájhagyomány, ami oly-
kor újsághírbe is öltözik, vagy mint ~olkló;, a .koll.ekt~v.tudatta-
lanból táplálkozik: ennyiben érintkezik az lllstltUClOnahs kollek-
tív emlékezéssel. Oe tágabb a mezo, voltaképp a [elejtés egyik for-
mája: elfedi az emlékezetbol kihu]]ás tény~t - azt go~dolju~,
hogy megvan, közben .már ré~ csa~ a semmIt,s~orongatjuk. Ku-
lön médium lett, csak mncs regIsztralva: hasznal)uk, de nem kat~-
logizáljuk. Aleida Assman foglalkozik ezzel a jelenséggel, "HamIS
emlékezésformák" címmel. (In: Erinnerungsraume. Formen und
Wandlungen des kulturellen Gedachnisses. Münche?, 1999. ~~5
és köv. o.) A hivatkozott anyag azonban szukebb annal a szocIal-
205

ps~ichológiai jelenségnél, mint amire itt célzok: a köznapi vil.ill
sZlll:e ~sak ebben él: a félmegorzés révén pusztítja saját mÚIl).it
emleket.
Elmosódunk
Történetek vagyunk, mondja Odo Marquard: "Életünk abbÖI "
cs~lekvés- é~ tÖ,rténés-vegyessalátából áll, amik a történetek, ('PI'
eze rt van tulsulyban bennünk a sorsszeru esetlegesség." (Odtl
Marqua~~: Az eg~~t~mes t?rténelem és más mesék. Budapl':1I.
~OOl.)--Utunk specIalIs tört~netek s~QY~Je:jJ_enn1ika vél(:'tlen .11
ur. At~ól válunk tö:té~etté, hogy mindig közbejönvala~i, hOI~Y'
~~a~t ~er,esztezo vel~tlensorok keresztfonalában élünk. És .1~.
l~t torteno veletIenek utanozhatatlanok, ezért maradnak meg CIII
lekezet~?kben. A.m~vészet kivétel - ezekre talál rá: beleéget<1d
nek lelkunkbe. (Ml mmden ",:életlen" kellett a "lovat, lovat, orsz.í
gomat egy lóért!" kiáltáshoz? Es mi minden van benne Richárdh(jl'
az élete, a sztori egésze. A jelenet ezért ivódik belénk.)
,Sor,~fo~dulóink is ilyenek, minden más elhomályosul, ezek .1
,,;er~s veletlenek, melyek átrendezték életünket, kristálytisi'.
t~n elnek.lelkünk~en. ?s azért, mert nem utánozhatóak. Egyt'
dl~k - felI~merhetoek es belemarnak memóriánkba. A véletle I I
mar csak llyen szerkezetu. A matektanár azt a feladatot adt.1
hogy dobáljunk egyforintost, és írjuk le a véletleneloszlást: do'
básonként fej vagy írás? Aki csak úgy, fejbol írta a házi feladatol
- nem dobáIta fel a forintot - "az lebukott, a tanár azonnal ki-
szúrta: a véletlen nem így muködik, felismerheto az "utánzat" -
mond~a aztán.:. Marquard ontológiája az emberi lét dinamikáj;ít
mondja el. Az elet olyan történet, amit speciális véletlenek - sok-
szoros keresztezodések - szonek.
I~en ám, de civilizációnk itt töröl bele a létbe: történetünkbol
a veletIer:: ~karja. kive~ni,. megszelídíteni, (megvadítani), azaz
tervezhe!ove ten~l, majd vIsszailleszteni. Igy születnek aszap.
pan~perak, a mozl~arabok, a Júlia-regények és egyéb eldobhatÓ
mes~k. Azz~1 operaInak, hogy szimpla panelvéletleneket szonek
~~sev~l, mmt ahogy a ~~t,ekórán a srác, aki "fejbol" írta le a fej-
l~.as,veletlen egymasutanJat. Ezek a véletlenek nem alkotnak
tortenet~t, csak eheto sztorit, amit viszont azonnal elfelejtünk.
Az emlekezethez kell a véletlennek az az elementáris - mit
206
....•.
mondjak: dionüszoszi - dinamikája, amirol Marquard beszél. Ami
beleégeti magát agyunkba. Mivel ez nincs, ezek a musztorik csak
IÚgozzák emlékeinket: felejtésre dresszíroznak. A legrosszabb
tréning.
Az emlékezet védekezése
Van-e valami instancia, ami megvéd a felejtés uralmától? A kul-
turális emlékezet. Jan Assmann (az imént idézett szerzo férjé-
nek) világhíru könyvérol beszélek, tán ~bban, a~it o,le!r, le~e.t
reménykedni. (A kulturális emlékezet. Irás, emlekezes es pol,rt~-
kai identitás a korai magaskultúrákban. Budapest, 2000.) Tezl-
se szerint egy-egy közösség, kor, nemzet identitását az adja,
hogy saját múlt jának vannak kiemelt pontjai (személyei, gesztu-
sai, rítusai, törvényei), melyekre emlékezni kell, amiket nem sza-
bad elfelejteni. Enélkül meztelen marad a jelen, az önazonosság
üres halmaz. A társadalom testet illetoen, a szociológiai értelem-
, ben vett kultúra alakzatában van egy intézményesen biztosí-
tott corpus, a memorabiliák törzsanyaga, amitol együtt mara-
dunk, amitol honvágyunk van, ha elkerülünk innen, ami vallá-
si, erkölcsi, tudatbéli állapotunk vázát és energiatartalékát adja.
Ami nélkül - legyünk már világosak - nem lehetnénk emb~rek.
A tézis zseniális: a társadalom emlékezik és megteremtl azo-
kat a "gépezeteket", amelyek biztosítják az emlékezés segédm~-
torjait - ilyenek az évfordulók, a szent és világi könyvek, a szoka-
sok, melyekre anyám tanított, a megismételendo rítusok, me-
lyekkel körül vagyok véve: emlékezem - mint a közösség része
és mint egyén (a ketto elválaszthatatlan) -, ezért: vagyok. ,
Igen ám, de a könyv olvasása közben egyr~ ro,ssz~bbul er~em
magam, mert mormolom magamban a fentI nev- es esemeny-
sort, és azon kapom magam, hogyafelejtés intézményesült
rendszerét tapintom magam körül, és azt mondom, hogy szép~
szép ez az assmanni tézis, de a késo 20. századra ezt valakI
visszavonta, s ma már csak úgy lehet a jelenbe lépni (otthon len-
ni), ha elotte valami törli a fejünkben a tegnapot. Ez a mediá,li~-
digitális kultúra úgy szerkesztodött, hogy van benne. ~~Wb:,epl-
tett radír gép, amely az összes - egykor "meI?ora?~hana~ .. (el
nem felejtendonek) tartott - kacatot naponta kldobalJa a fejunk-
bol, tegnapi szokásainkból, környezetünkból - beloled is, úgy-
207
•.f
hogy se veled, se mással nem tudom megbeszélni, ha véletlen III
úgy sejtem, itt most valami hiányzik nekem -, és ezzel biztosíljol,
hogy baromian figyeljek a Barbie-baba reklámjára meg ho!:V
mitismondott a hogyishívják ma reggel a tévében. Szóval, ho!:y
teljes szellemi kapacitásommal benne legyek abban, amit M,'I
nak nevez az ido fikciója. És közben arról is gondoskodik, hogy
amit kitörölnek a fejembol (kulturális emlékezetembol), ann,II<
hiányát ne is érezzem, úgy gondoljam, minden a legnagyohh
rendben van: a francnak kell tudni, ki írta a "dérütött rétre ml'!',
tért a férfi" verssort, vagy hogy ki és miért lett sóbálvány (hol isi
miben is? - nyugi, nem érdekes! Elég, ha tudod a tegnapi BUX-i 11
dexet. Az is nagy dolog.) Különben is, az emlékezet - pláne a klll
turális - öregít, ami, ugye, nem divatos procedúra.
De vissza Assmann téziséhez: végül is ez az egyetlen hídfo ol
felejtés elleni utóvédharcunkban. Szerinte a szélesebb értelelll
ben vett kultúra intézményei gondoskodnak arról, hogy bizo
nyos fontos események, nevek, idopontok rögzüljenek: nélkülíik
nem él a kultúra, a közösség, az ember. A kulturális emlékezel
nek sok eleven intézménye van, a leginkább látható az írásbcli
ség, de ilyenek a szokások, erkölcsi kódexek, rítusok, sot akOIll
munikáció is. Ez utóbbiról annyit, hogyadiskurzusban v,Ii()
újrakérodzésben - mikor társaságban, haverokkal, másokbl
megbeszélem a "mi van"-t, "mit láttunk"-ot stb. - így keletkezik
az, ami ideig-óráig ügyeletes téma, fontos esemény, figura, aza/o
releváns memorabilia. Minitársadalmi szinten. Magasabban ala
kulnak ki azok a csatornák, melyek meghatározzák, hogy Adyr.!
kell-e emlékezni inkább vagy Pilinszkyre, netán mindketton"
vagy inkább hagyjuk az egészet a fenébe, és tudjunk egypár Mi·
chael Jackson-klipet.
Itt már kultúrszociológiai mechanizmusok terelik az emlékt',
zés fókuszát. Sot a rekonstrukcióét: Assmann legizgalmasabh
(Maurice Halbwachstól átvett és továbbfejlesztett) fogalma az
emlékezet rekonstruktivitása: hogy ti. nem az jelenik meg a fc-
jünkben/emlékeinkben (kezünkben, szívünkben), ami betlÍ
szerinti értelemben megesett, hanem az, amivé azt a "kollektív
emlékezet" átfestette. "Az emlékezetnek nincsenek tiszta té·
nyei" (Blumenberg) - naná, azt a tízszázaléknyi tényt, ami fenn-
marad, kilencven százalék kulturális (cenzurális) intenció gyúr-
ja át, mígnem átadható-átveheto nem lesz (és míg már alig van
208
valami köze a tényleges múlthoz). Anatole France a londoni To-
werban ült és a történelem menetérol írt valami esszét, amikor
az ablakrésen kipillantva verekedo gyerekeket látott az utcán.
Hosszan figyelte oket, aztán rájött: fogalma sincs, mit lát - kinek
van igaza, ki a támadó, mi a tét. No, gondolta, hagyjuk abba ezt
az esszét: egzakt tényekhez már az egyideju jelenben is lehetet-
len eljutni, ezért a történelmi tények felderítése szinte lehetet-
len vállalkozás. Legfeljebb a kulturális emlékezet által rekonstru-
áltakhoz lehet elkerülni - szakembernek valamivel beljebb.
Lásd a Görgey-mítoszt és -ellenmítoszt, hogy messzebbre men-
jek vissza a históriában.
Itt most megállok egy zárójel erejéig. A késo modern küszöb-
fogaImához érkeztünk. Igaz, a múltat mindig átírja a "kollektív
emlékezet". (Már említettem, hogy ez a kutatási irány ~aurice
Halbwachstól származik: La memoire collective, 1950.- ot is el-
felejtették egy idore, aztán mostanában felfedezték - e témában
minden tole indult el...) Csakhogy manapság, a képi kultúrában
ez a kollektív emlékezet is másképp muködik: nemcsak egy át-
festett múltkép él bennünk, hanem e képek folyamatosan rajzo-
lódnak át: szeriálisan írjuk át a múltat, újabb és újabb tévé-, film-
és egyéb képekkel más és más lesz ugyanaz a múlt, egész addig,
míg már csak egy elvalótlanodott kép múlt létezik, mi pedig job-
ban hiszünk a képmítosznak, mint az esetleg még fellelheto té-
nyeknek. Amivel a kollektív emlékezet fel is számolja önmagát.
Pedig a fotó és film képi hitelességénél nem létezik erosebb
tényszeruség. Elvben. Valójában épp ennek segítségével lesz
minden más, miközben abban hiszünk, hogy regeneráltuk em-
lékezetünket. Zárójel bezárva.
És itt van a legizgalmasabb kérdéstömeg: a "forró" és "hideg"
emlékezés kultúrájának különbsége. A "hideg" annyit tesz, hogy
az adott civilizáció elzárja magát múltjától, és nem engedi, hogy
a történelmi események befolyásolják jelenét: azok "nincsenek".
Ez az attitud azonban nem valami "történetietlenség" (a foga-
lom Lévi-Strauss-szal kapcsolatban került be a viták ba, akinek
az írott történelmet nem használó kultúrákról szóló rendszerét
ezzel vádolták), hanem sajátos bölcsesség: a "hideg kultúrák
nem elfelejtettek valamit, amire a forró kultúrák emlékeznek,
hanem más valamire emlékeznek. Ezeknek az emlékeknek az ér-
dekében kell gátat vetni a történelem beáradásának". ("Hideg"
209
lehet egy kultúra akkor is, ha fejlett írásbelisége van: írásba II
II1 (\ött. A görögökkel jelent meg az a fajta kulturális beállí.tottság,
takozik az ilyen vagy olyan, netán mindenfajta múlt beáraml,í:\.1 hogya szöveg,et (képet, míto~zt) a kánonna.l ..szer::ben IS leh~t
ellen.) interpretálni. Es attól kezdve mdul meg ,~e,tteJuk ~uzdelme, - .~e-
A "forró" kultúrákat "a változás sóvár igénye hajtja", ennek ('" gül is az európai kultúrát ez a harc, s fokep~ az mterpret~cI,o -
dekében bensové tették történelmüket, onnan veszik municl(, hermeneutika - gyozelme emelte fel: hogy mmd:n kor, muve.sz,
jukat. Sot, nem is az egész társadalmat jellemzi ez a vízvezell'l, egyén másképp "olvassa", "látja" ugyanazt, vagYls ?og~ magara
ismerve fordítja le a tole voltaképp idegen sztont, hgurat, csen~-
s~ereloi (hideg-meleg csap) fogalom: egyik réteg forró, a többs('g
hIdeg, vagy fordítva - ölhetik egymást ezen is. életet. Kultúránk hermeneutikus - az értelmet, nem a kanom-
Foucault óta izgalmas paradigma: az uralom és {elejtés szöWI zált jelentést, hanem más üzenetet, önmagunk titkának felfede-
sége, a kemény hatalmi rendszerek ezzel az eraserrel (nagyohl, zését keressük a szövegekben, s az így létrejövo dialógusban ma-
radírgumival) élnek. Itt aztán visszatér vesszoparipám. AS:1 rad életben az írás.
mann Orwellt idézi: "A történelem nyugvópontra jutott. M.'!, Persze közben a kánonok fenntartói - szokásoktól a cenzoro-
csak az örök jelen létezik, amelyben a pártnak mindig igal..! kon át a kulturálisan süketek-és-vakok tömegéig - a fejünkre üt-
van." - Csakhogy, a "kinek van igaza" kicserélheto: a rendsz(')' nek: nem az van odaírva, hé!" De ok nem tudják, mi a boldogság.
nek, a laissez {aír-paradigmának vagyegyszeruen - a jelennl'k A~ért a teljes kulturális amnéziáig még van egy kis idonk.
(2000, 2001)
-, ami örök és mindig igaza van. Ez is egyfajta hatalmi struktÚr,t,
csak anonimizált: a múlt (megengedem: szelektív) eltörlését')'1
nincs "kit" vádolni, még intézményi szinten sincs kit feleloss('
tenni. Ez van.
Meg hogy az írás a (elejtés eszköze. Biztos tapasztaltad m~)',
hogyamíg fel nem jegyzeI valamit, fejedben van, amint felírtad,
elfelej ted - mert már nem kell rá emlékezni, hiszen a tudás tárol·
va van. Az írásbeliségnek - Assmann szerint - van egy ilyen lll"
gatív funkciója is: a korai kultúrákban még, mondjuk, egy Ili·
ásznyi hosszúságú szöveget is kívülrol tudtak, ma jó, ha egy-kél
versszakot be tudsz vésni: az írás leszoktatott. Még inkább így
van ez a képekkel: azok mindent rögzítenek, s ha már, akkor mi·
nek diózni. Ezért aztán bretagne-i (mexikói stb.) nyaralásod ide-
jén készített fotóid pótolhatatlanok: te már rég elfelejtetted, mi 1
láttál - minek jegyeznéd meg, ott vannak a képeken. De még a
képekrol se ismered fel, mit láttál: csak a fotógép volt jelen az él-
ményben helyetted. Különben is, a mai képfolyam - töröl, helyet
csinál az újdonságnak. Belso képtárunkban nincs elég tér...
Végül Assmann nagy találmánya a kánon és interpretáció
küzdelme a szövegek-szimbólumok - az emlékezet intézmé-
nyes fenntartói - körében. Kánonok hamar kialakulnak, ma is
vannak: hogyan kell olvasni egy-egy sztorit, mi az, ami érdemes
az emlékezésre, hogyan kell szöveget gyártani, hogy azt elfo-
gadja a kulturális cenzúra stb. Az egyiptomi kultúra így mukö-

210 211
:I:
o
-.
""'s

N
o:::
~
o
~
 A globalizáció keretfogalmaihoz

Mikor kezembe került Harold James The End of Globalisation,

Lessons from the Great Depression ("A globalizáció vége, tanul-
ságok a Nagy Válságból"; Cambridge, 2001) címú könyve, arra
gondoltam, hogy kerül a csizma az asztalra, ez a folyamat épp
most kezd igazából kibontakozni? De aztán jött 2001. szeptember
ll., a terrorista támadás, és rájöttem, hogy bár a szerzo jóval ko-
rábban írta ezt a múvét, telibe talált egyalapjelenséget: a globa-
lizációs folyamat mégsem olyan feltartóztathatatlan, ahogyan
azt korábban gondoltuk. Merthogy többször is nekifutott a világ
valamilyen globális rend kialakításának, bizony sok abba is ma-
radt (angol világbirodalom, a két világháború közötti évek, majd
ez a mostani, minden korábbinál nagyobb globalizációs hullám).
Teljesen vissza nem fordítható, de felteheto, hogy lesznek korlá-
tai, illetve más utakra kényszerül, mint korábban. Már most más:
ismét fontosak lettek az állam határok, felértékelodött a globali-
zációval elszürkített politikai döntésszféra. Mivel tehát a globa-
lizációt illetoen minden az állandó változás állapotában leledzik,
itt most azokat az alapfogalmakat szeretném rögzíteni, melyek
kb. húsz éve kialakultak, és ma is használatosak. Vagyis hogy
mibol is áll e folyamat viszonylag konstans természete az ezred-
fordulón.
1. A globalizáció - felszínes megfogalmazásban - a pénz, az
áruk,'munkaero és információ szabad áramlása, hatá~küt-
rfífi1dmhonnan - mindenhová. A hidegháborúval elfunrek-a-mes-
térséges határo~az informatikával (komputerizáció, világháló)
kialakult real time (azonos ideju) információs lehetoség - mi le-
het e formulával a bajom? Az, hogy közgazdasági értelemben
nem sokat mond, csak annyit - amit lépten-nyomon hallunk -,
'hogy a világkereskedelem fejlodése jót tesz a világnak. Szerin-
tem viszont a globalizáció jóval több, mint a világkereskedelem

215
Uh •••••• I ••!JIliul~, •••••• "Iio, "h"",~",
",U, """ HI ,u", " "ji " j
korlátlan bovülése, csak erre szukíteni a jelenséget annyit jelell
tene, hogy e folyamat gazdasági lényegét törölnénk.
E formulától két dolog nem látszik: egyfelol, hogy ez a foly.l
mat a~um-perif~ria dim,enziójáball-j.áts.zódik--lc. ~fl'j
_I~-or:z_a~o.~ ~~~enKa: Jap~n valamint az EU ~S.l
fejlodes teKlOtetel5en felpenIerikus vagy pernerián lévo orsl.l\
gok'engedelmese.n-kö.v.etik-ezt-a-trender.MáSféSif, még durvá 1)
ban';-David Korten-könyvének-címével'szólva, az, hogy a mai vi
lággazdaságot a Tó1céstársaságok világuralma jellemzi (Kapli.
1997), Az van, amit a mul tik akarnak. Legfeljebb néha vissZi1iU
a folyamat, mert önállósul, és még a multi kkal is szembefordul.
(A GM forgalma -170 mrd $ annyi, mint Thaiföld GDP-je, Pakist.-
táné a Siemens '96-os forgalmával azonos.) Bármint is van, a glo
balizáció egy újfajta függési - netán: hatalmi - rendszer, ami :1
kapitalizmus állandó bovülését szolgálja. De van itt még valami:
a globalizációt ugyan a centrumországok irányítják, de ha baj
v!.-na periférián, ~tól a cen!.LIl....IIl.Q.illl!§.~~.Y~Q}1ek:
a g~ vi-
lag5aii minden kihat minden másra. ---
-S~óval:fiem csak szabadkereskedelem. Hiszen a globális gaz,
dasagban részt lehet venni úgy is, hogy az adott ország külke-
reskedelme minimális. Ugyanakkor Eric Hobsbawm arra muta-
tONtt :á, hogya pro,tekcionizmus - a ha~~azdasá~e-vé-
dovamokk~,_bar nem kellemes intézkedés, de korántsem
olyan negatív jelenség: a fejlodo országok (a 19. században Né-
metország, a 20. század végén a kIS tIgrisek) mind éltek vele ad-
dig, míg el nem érték azt a szintet, ahol már be lehetett kapcso-
lódni a nemzetközi konkurencia harcaiba. És az is elképzelheto,
hogy a globalizáció egyik másik fordulóján ezt az eszközt ismét
bedobják, ahogy például Malajzia - a nemzetközi nyomás ellen-
ére - sikerrel élt vele a '98-as válság kárelhárítása során. (Eric
Hobsbawm: Das Gesicht des 21. Jahrhunderts ["A 21. század ar-
ca"], München, 2001.108-109. o.)
2. ~ globalizációt ellenzo tüntetok és elméleti fejtegetések
tö?bnYlre csak azt bírálják, hogy vele uniformizálódik a világ,
mlOdenütt McDonald's-étel, jeans egyému-ha és-nölIywoodI1ilm-
R~Iru.~Válik-köteIeZ6Vé:-AVilagon
olyan minCienütttagad
lesz-:-Bár'azuniformlzá1óaás tendenefájá min~natatlan,
ugyan-
ez
aléZísgazdasági értelemben mégis téves. Valójában épp ennek
ellenkezoje, a különbségek vonzereje, a margin mozgatja ezt
,
a folyamatot. Igaz ugyan, hogya toke a Föld legtöb~. régióját el-
lenorzése alá vonja, de ebbol még nem lesz üzlet. Uzlet abban
van, hogya "minden ugyanolyan" világban valami mindi? más:
itt olcsóbb a munkaero, ott jobbak a kamat- és vámfeltetelek,
másutt jobbak a természeti források stb. A globalizációt a kü-
lönbségek mozgatják. A toke a magas :nunk~,o_~~öI5s~_g~.~~s.zá-
gokból kivonja tokéjér=oecsu~~}'ar~.~a,~ -~.e..?.oly'.~n
regl?kba
~y;:aiY(jl'"JlilTI~ez-:ol~.~@.!?': Kelet-Europaba" ~,~,~~~:szagl?.~.,
Azsiál?~;2Üh9JLmarad a munk~enmU-~-i?-0'!!~~a!.a.:_~I~m, 11-
l~az adózó fizeti -, a toke viszon.l.~JA~Ql!_'y.I,Q.~E~~en tlzszer,
ö~ olcsóbb feltételeket taláÍva versenyképeseb&-reneC"--"
AglobaUzáció igaZ'f'SlkeÍTc:rrteneteaw"noain'iem iS"atoke ván~
dorlása, hanem a pénzpiac forradalma. A Bretton-Wood~-I
egyezmény végével .. a valuták fix árfoly~mát. r?gzí~.O..rr:e,g~l-
lapodás eltörlésével (1972) - megindult a p~nz vlla~ ~oruh u~Ja.
Ha a dollár-jen árfolyam két centtel olcsobb ToklOban, mlllt
New Yorkban, akkor pillanatok alatt miIliárdos nagyságrendu
üzletek születnek - mert (hála az elektronikus kereskedésnek)
pár másodperc múltán ez a jó lehetoség elmúlik, kiegyenlítodik
a különbség. De máris itt egy másik "különbség", amin lehet ke-
resni: emelkedik a kamatláb Dél-Amerikában - és a pénz azon"
nalodaáramlik. Mert nincsenek már nemzetállami korlátok, a
dereguIációs (korlátozó szabályokat felszámoló) évtized után
megszuntek az egyes pénzpiacokat védo akadályok, 9--killnpute-j
rizáció p.edig lehetové tette az azonnali kereskedést - vilá?mé~e-
te1{'[)éíÍ. Ha a globalizáció modelljét keresnénk, akkor penzpla-
cokban lelnénk fel: a nagy tozsdék össze vaEpak drótozva, a ha-
talmas befektetési intézmények, sot brókerek számítógépükrol
maguk is a világ minden pontjáról indít~atnak tranzakcióka,t:
kihasználva a marginális különbségeket. Mlllden ugyanolyan, es
mégis minden egy kicsit más (olcsóbb, kedvez.obb st~") a nagy
egészen belül. Azonosság és különbs~g együtt Je,llemzl a ,glob~-
lizációt. Talán ezért van az, hogy tökeletes formaban a penz- es
tokepiacon valósult meg a globalizác~ó: 8-1O%-kal, ma~a~abb
megtérülést kínál - igaz, nagy~bb kockazattal. CAre~~s~feraba?
átlagosan 5-8%-os, a pénzszféraba~ 8~30%-os?:e~térulessel sza-
molnak.) A toke ide vándorol, s aztan lllnen dmgal.
Igen ám, de itt már e folyamatok negatív hatás~ is me.gjelenik:
a globális pénzpiacok sérülékenyebbek lettek, mlllt amIlyenek a
216 217
nemzetállami kereskedés idején voltak. Annak idején lehell'lI
tu~ni, hogy az adott országon belül melyik cég mennyire va 111,1
adosodva - a központi bankok vagy más intézmények SZálllilII
tartották. Mára ez megváltozott. Ha Dél-Koreában egy cég hill+
elfogy a hazai piacon, a nemzetközi pénzintézetekhez fordul. 1'_
o~nan szív fel friss pénzt: ott nem tudják pontosan, milyen IlU"1
tekben adósadott el az adott cég - a hazai és külföldön felvi'll
hitelmennyiség nem adódik össze, nincs olyan instancia, allll
azt könyvelné. Amivel már jeleztem a globalizáció kockázal,~1
~ pél?a valós: az 1997/98-es délkelet-ázsiai pénzügyi válságll,iI\
Ilyen jellegu tényezoje is volt: a válság kirobbanásáig senki SL'III
tudta, hogy mondjuk egy Daewoonak mennyi adóssága van, 1111
lyenek a, visszafizetés feltételei. Az IMF is arra gyanakodoll.
~10gy~z all~m adósadott el, és még a válság kitörése után is ilYI'I!
jellegu tanacsokat adott. Késobb derült fény az igazi tényállásrol,
Amibol e vázlatos megjegyzések második fontos következil'
t~se ~o~ható ~e:a globalizáció ugyan az újkapitalizmus meghol
tarozo jelensege, de eloretörése a kapitalizmus struktúrájáh.1
hoz be újabb és újabb kockázati tényezoket. (Netán veszéIYI':~
elemeket.) Vagyis: én nem azért nézem kritikusan e folyamatOl.
mert egyenlotlenségek alakulnak ki a fejlett és fejletlen orsz.í
g~k között, nem is szamaritánus okokból (szegénység feletti saj
nalkozásból), hanem mert úgy látom, hogy a globalizáció mag;íl
a r;ndszert veszélyezteti, (Ez a systemic risc.) Lappangó ez a VI'
szely" d,e a ,négyév,en~ént visszaté~o nagy pénzügyi válságok
(Mexlko, Delkelet-Azsla, Oroszorszag, ma Dél-Amerika, ponto
sabban Argentína) arra figyelmeztetnek, hogy itt valami disz-
funkcionálisan muködik. Nem én vagyok az elso, aki e kockázJ-
ti ,(vesz.ély) tényezot észreveszi. Soros György például több köny-
veben ISÍ1gye~meztet a~ra, hogy a globális pénzpiacnak ma még
nem alakult kl alapveto KRESZ-szabályzata, s ennek hiánya DJ-
~oklész kardjaként lebeg a rendszer felett. (Vö. például: The Cri-
SlS of Global Capitalism ["A globális kapi talizmus válsága"], New
York,1998.)
. 3. A nagyság mint új kockázati tényezo, A globális piacon azok
jutnak versenyelonyhöz, akik bírják tokével: talán ezért van az,
hogya '90-es é~ek a n~gy fúziók jegyében telt el. (Csak a legna-
gyobbakat emhtve: Time Warner-AmericaOnline: 181,9 mrd $
SmithKline-Glaxo: 78,3 mrd $, AT&T-Comcast: 57 mrd $.) A nagy~
218
ságrend valóban számít: a globális verseny sajátsága - sze~ben
a korábbi, szabadversenyes szakasszal -, hogy csak a gy~ztest
jegyzik, nincs második meg harmadik helyezett ("t~e wmner
takes ali" - a nyertes viszi a kasszát), E folyamattal parhuzamo-
san azonban megjelent egy másik kockázati tényezo, a fel~yo:-
su It ido: a globális világban minden hihetetlenül ?yor~an torte-
nik ezermilliárdok tunnek el másodpercek alatt, uzletl trendek
változnak napokon belül, ma még prosperáló cégek holnap csod-
be kerülnek - gondoljunk az internetcégek hihetetlen fellendü-
lésére és bukásának sebességére. Ilyen feltételek mellett a na?y-
ság nem csak elony: a repülogép-hordozó lassabban fordul, mm,t
egy kis cirkáló. (2001. november végén ös~zeomlik egy, energeti-
kai és pénzügyi óriás - az Emon -, mert tul sokat .kocka~ta:ott és
nem tudott gyorsan kiszállni rossZ üzleteibol, mmden Idok leg-
nagyobb csodje: 62 mrd $-os vállalatró~ v,a~,szó.), . "
4. Paradox jelenség, hogya globahzaClo koraban jel~~tose~
nott az általános jólét: harminc éve még elmaradt, "falUSI ors~a-
gak az élmezonybe tartoznak. Ugyanakko: a ,felso és ~lsó ~ecllis
jövedelemkülönbségei soha nem láto~t mertek~;n d!v:rgalna~,
ami eltorzítja a demokratikus orszagok belso erovlszonyalt.
Nemzetközileg pedig tovább távolodik egymástól ~z egykor
Észak-Dél ellentétnek nevezett megoszlás. Gyakorlatilag ez azt
jelenti, hogy hárommilliárd ember él napi 2 dol;~~ból, a ~~gzetes
szegénység a Föld lakosságának egynegyedét sUjtja (,aVIlagban~
adatai). Ezt a tünethalmazt a globalizálódás üzleti folyamatai
mint adósságkrízist (nem tudják vissza!i~e~ni a k"ölcsönt) va,gy
mint olcsó munkaerot (költségcsökkentesI tenyezot), vagy mmt
dráguló (vagy olcsó) nyersanyag-kiterme~ési lehet~~ég:t tart!~k
számon. Pedig a globális szegénység veszelypoten,clalt }elent on-
magában és a világ számára egyaránt. Arról n.em IS~z?l~a, hogy
például az afrikai kan tinenst le is írták - üzle~ileg" feJI~des sze~-
pontjából, egyáltalán, hírértéku alapanyagkent smcs J~len. (MIt
lehet kezdeni egy földrés sze 1,ahol a telefonvonalak szama keve-
sebb, mint egy amerikai kisváro~?an?), ., '
5. A 200l-ben kezdodo recesszlOban valt vIlagossa, hogya glo-
bális gazdaság jóval érzékenyebben reagál egy-egy ,~égi,?~~g-
roppanására, mint korábban. A szorosabban osszefug?o vIlag-
ban a szomszéd náthájából azonnal járvány lesz: Ame;lka, azé~t
(is) lassult le, mert se Japán, se Európa nem tudja segltem - sot
219
egyikük mélyrepülése azonnal kihat a másik gyengülésére. ,1,1
melyi k s~~~ec~~iC:i~:r~f~~o:~ :~:~~~~~~~~á~~~~~~ ao~~:;:~~~~
pán lehúzza a másik kettot. Kicsiben ez azt jelenti, hogyapianil.
viselkedését jóval erosebben határozza meg a pszicholÓgi.!, ug~~~~Srszágokat, valamint az adósságelengedese;-t llldult moz-
ny Á csak ok szenvednek: Argen tma nem "sze-
mint az adattömeg. Bár az információs társadalom és foképp.lz galmakat. . m ne~szá mé is az adósságszolgálat túsza, s köz-
üzleti infohálózatok viharos fejlodése minden apróság ról azoll gény" orszag, az o g.g 'U ..d" veszedelmével a
nal hírt ad. A helyzet paradoxona, hogy a legfontosabb adatok b - 2001 karácsonya fele - az "a amcso .' 1
titkosak maradnak, s ami mozgatja a piacot, az a nyájszellelJl f~?ett országokat is fenyegeti: ha.a pes~-piac ?ss~e~~~~~ elmdu
utánozni a nagyokat -, rosszabb esetben a pánik. PszicholÓgi. II a dominóhatás, mások, akár néhany fejlett pIac IS o ...
motívumok lendítették 1000%-os hozamnövekedésre egykof ,IZ. *
ún. dotcom cégeket (újonnan alapított internetvállalatok), S :11', . " .. e tovább. Ha e-mailt írsz, ha a hálórólle-
tán ugyanennek a hatásnak visszacsapása volt az informati li.II
E~ megls.
kersz egy aolkO~S~~y1~pán
as cikket ' netán
.• telefonálsz
, az interne-
A reg-
részvénypiac gyors árzuhanása. Általában azt mondhatjuk,
hogya tozsdék árfolyamkilengése (volatility) nagyobb a globa li ten' ...a globalizáció által kínált-hasznalt
' ge~ezet re:ze va~y
lven szol hozzam, a OCSlma .. 1-
záció elorehaladásával, ami megnehezíti az elore látást. Mik(!! gelim csomagolasa tlzennegy nye ., . k 1" edig német
még jobbára nemzetállami (kisebb) volt a piac, e pszichés hat;~ katrészeit huszonhat or~agba\:;1;t~~~ha7a~~~ul
sok szerepét elnyomták a tények. Ma az elvárásoké a dönto SZt· márka. Minden rendben. gyana ... I _ a Veszé-
rep. Emellett a globalizációs hatások jelentos hányada virtujli:;; lyek Völgyében manoverezünk. Csak semmI pamk. (2001)
a médiális, internetes, "képernyos" befolyást lehetetlen ténYl'k
alapján visszaverni: a tény is virtuális.
6. Nyertesek - vesztesek. Statisztikák mutatják, hogy az el
múlt tíz évben a fejlett országok - a világ egyötöde - nagyot ug-
rottak, az alsó egyötöde lemarad. A fejlett társadalmakon belül .\
népes ség alsó tizedének jövedelme csökkent, az alsó 25%-é stag-
nált. Nyertesek a tudásalapú iparágak, továbbá azok a fejlodo Of-
szágok, ahol jó a középiskolai oktatás, fontos a család szerepe .1
társadalomban - ilyenek például a távol-keleti kultúrák. Az ide-
települo toke ugyan új függoségi viszonyokat teremt, de a köz-
vetlen tokebefektetés kiemeli ezeket a régiókat a középkori ál-
lapotokból. Vesztesek a hagyományos termelési struktúrák (ha-
jógyártás, vasipar, bányászat) - ez utóbbiak megélnek ugyan, de
csak meghatározott régiókban, ahová a globális toke "beterelte"
a legjobbakat. Azt mondják, továbbra is megmaradt a nyers-
anyag-kitermelo és -feldolgozó, valamint a tokét termelo orszá-
gok különbsége: az elobbiek (az olajkitermeloket kivéve) veszí-
tenek - a nyersanyagárak csökkennek, egyre kevesebbre van
szükség belolük. (Innen például az "esoerdok" sorsának ördögi
köre: egyre több fát kell kivágni, hogy a tulajdonos országok pén-
züknél legyenek.) A globalizáció olyan nemzetközi szereposz-
tást teremtett, amibol nehéz kilépni, ha már egyszer a toke vala-
221
220

No logo
Bájos anarchizmus
A, logo e?y-egy cég jele vagy betuképe, ruhán, óriásposzten'II,
kep:rnyo~ vagy ~z é?en megjeleno márkaneve: Diesel (saj,ílll:1
betu~orm~val), Nlke es a lendületes "pipa-jel", a kagylóról miii
?enkI tud}~"hogy az a Shell, autómárkák hieroglifáit a gyerek!'/,
IS azonoSItJak. .A No. Logo viszont egy anti-globabaIista mozgol
lom. Nem a~t Je.lent;, h~gy el kell törülni az ilyen jeleket, nwrl
azok a mU,ltlkat JelkepezIk, hanem maga is valaminek a IOgÓj,l:ol
leleplezése, a keletkezo tiltakozásé, mely búvópatakként már j('
sok helyen fel.bukk~nt. Naomi Klein kanadai újságíró könyv!'
(l'!0 Logo, ,Takmg Alm at the Brand Bullies ["No Logo, vegyiik
celba a markac~pá~at"], Toronto, 2000) ezzel a címmel pillanatok
al~tt best~~llere valt: a harmincéves lázadót felkapta a médiol,
~I~~~n vIlagla? ír róla. Bár anarchista és szenvedélyesen glob;)-
hzaclOellenes tonusban tesz-vesz, szeretik, mert friss, szellemes.
Egyre növekvo tábora van.
A könyvet a fel~áborodás íratta vele. Egyfelol ugye az vall,
hogya dIvat egyre Inkább nyomul a márkanevek felé csak ak-
k?~ néz~ek ..rád" ~a a cuccodon ott van a GAP (GAS, Nike stb.) 10-
g?}a, enelkul pa?a vagy, gagyiban nem lehet villogni. Másfelol
VIszont ott a lathatatlan, ám durva háttértörténet amivel ;1
könyv indul. Naomi Klein valami indiai porfészekb~ vetodött
ahol talált egy óriás varrodát. Hosszú kérdezosködés után kide~
rült, ho?y aI?it ott csinálnak, az a "London Fog", egy kanadai vi-
harkab~t-n:,arka, ~elynek rég elhagyott, torontói gyárépületé-
ben lakIk o maga IS:a házban egyébként már csak mutermek
v~nnak, il,l~t~e buddhista guruk, fitnessklubtrénerek vagy hoz-
za h~s?nl? Irok laknak - amíg el nem adják, és nem lesz a szub-
kultu~ak alt~l kedvelt gyárépületbol posztmodern szálló, garázs
v,agy Irodahaz. Toron tóban, már csak a házban lakó öregek em-
lekeznek a "Londoni Köd" nevu viharkabátgyárra _ persze mert
222
Kanadában már csak a logót meg a marketinget csinálják, a cuc-
cot mindenütt a világon árulják, de abban az eldugott porfészek-
ben gyártják - gyerekek! - éhbérért. ,
Ezt a sztori! véletlenül találta. A nagyobbra mar maga vada-
,
szott: ez volt a Nike-ellenes kampány története. A cég a sport, a
testpolitika, a kiválóság szimbólum~ v~lt 1997-ig:mikor is ~id,e-
rült, hogya cipoket/dresszeket stb. AzsI.a-sz:rte ehbér~rt cSInal-
ják, ugyancsak gyerekmunkások. NaomI K.leIncsak sza:-azon ?O-
kumentálja a kampány kifejlodését, amInek eredmenyekepp
ezeket a "sweat shops"-okat be kellett csukni. Azon?~n. ~ prog~
resszív tiltakozás eredménye - mint minden a globahzaclO ellem
mozgalmak esetében - felemásra sikerült. A varrodákat bezár-
ták vagy elköltöztették, a gyerekeket ~eg ~irúgták - v~szont ~
nagy nyomor ezekbol a gyerek(munkasok?ol) rabs.zolgakat CSI-
nált egy ipdiai, (pakisztáni?) faluban,. neta~ ?rostlkat ~alame-
lyik thai Erosz-centerben. Viszont a fejlett vIlag?an, elsos?rban
Amerikában nagy sztori lett az ügybol, tüntetesek, bo~ranyo~
követték. Aztán egy idore nem illett Nike-cuccot hord?n~ - klve-
ve a színes boru városi centrumokat. Valahogy ennYIt er ma a
globaIizációellenes civil mozgalom. (Egy~b~ént a Ni~e-Iogo nim-
busza rés részvényárfolyama] ugyan kICSIt megbIcsaklott, de
azért jól tartja magát...) , . , . "" .
Ez az ötszáz oldalas oknyomozo nport a globahs "markak Im-
perializmusáról. Hogy tájat, várost, embert elborít a márkarek-
lám. Hogya hirdetok magukba szívják, amit sponzorál?ak:?o~y
az utca az övék (óriásplakát), hogyadivatos cuccok VIselOl~a.r
csak reklámfelületek, mert messzirol látni rajtu~, hogy HIl,Íl-
gerben járnak, s a cégnek ez a f,ontos.,Kez~et.~e~ pa~ ezer doll~r-
ral pátyolgattak egy-egy iskolat, aztan ~IsaJatltot~ak. Az, egYIk
amerikai elemiben kólanapot tartottak, bIzonyos tamogatas elle-
nében (amit az iskola kapott), mindenkinek az egyik szoftital
márkapólójában kellett feszítenie. Egy srác viszont fekete pontot
vitt haza mert - balhé ból - a másik szoftital pólóját húzta magá-
ra. A cég' nekiment az igazgatónak, az meg, a gyere~n~k. De m~,-
lyen alapon foglalja el az iskolát egy-egy marka? - kerdI a ~zerz?
A könyv anarchista/szociológiai terepmunka. !" multIk .mar
nem árut akarnak eladni, hanem a márka-feelmget, amInek
csak mellékes kelléke a cucc, a kocsi, a póló. "Ha ezt hordod, eb-
ben a kocsiban ülsz, akkor része lehetsz az elit csapatnak." Ez az
223
ltJW,uLI!I.ujil..u...;,""~,,,~U' ",U 'U' , ,"'"'' '" 'J '" ~"" ~~W
agymosás egyre nagyobb teret kap, nemcsak az iskolát, de
d,en~ elfoglal, egye~uralkodik. Ennek az elfoglalósdinak egyll,
l~tvar:Yos tere peldaul a stadion. Ahol ugye néhány nagy 111111
~l[eklam szerepel. Csakhogy ezzel együtt megjelenik a cenzll!'''
Itt c,~akaz szerepelhet, amire szerzodve vagyon. Ki lehet a fo IIi I
deto mellett, hogyan kell viselkednie a csapatnak, nézoténH'k
stb. A,za~gol csapat vesztésre állt a norvégok ellen, de a szélso .I~,
utoiso pllla?atban mégis berúgta a hazaiak gyoztes gólj,íl,
Ahogy lenm szokott, tépte magáról a dresszt (a logóval), és nl
ha.n~a köz?nség felé. Igen ám, de a hivatalos dressz alatt volt egy
m~;lk, amm a k?vet~ezo felirat állt: ,,500 docker sztrájkol, hid
ba (dokkmunkas). Llverpoolban volt a mérkozés, a srác liw!'
pooli volt, és szívén viselte földijei gondját, már másfél éve sztr;'tj
kol~ak, de senki se figyelt rájuk. Jól jöhetett nekik egy kis balol
dalI tün ~etés... Kap?tt ~sérte:,a pályán, a csapatban csak két logll
lehet, ,mm,den eg~~b ,tIlos, ketezer fon t a bün tetés. Csakhogy ill
nem er veget a tortenet, a felirat ugyanis grafikai trükk voll:
"d?CK~r"-t írtak rá, ami viszont Calvin Klein híres divattervez(j
~arka.Jele. ~ost pereskednek, de hogy ki kivel, hogy keveredelt
ossze Itt mmden a szólásszabadság tói a cenzúrázó multin át a/'.
eg~,más~ k~játszó c~gekig? S hogy mi volt az igazi szerepe a tÜn
teto ~ocI~tanak, a~1 mellékesen lenyú!ta a CK-t is egy kis spon-
~orpenzert - nehez lenne kibogozni. Oriások csa tája, itt már a/'.
lsten se ismeri ki magát.
~aszek (nem állami) cenzúra persze régóta létezik, Naomi
Kle~n csak elszabadulását rója fel, azt, hogy ma már a "cenzor"
hataro~za me.g, mi kerÜljön a lapba/musorba: például hogy :1
magazm .t.u~ajabeleszól a véleményrovatba, mert a szöveg -
esetleg - utI a mellette lévo parfÜmreklámot, s azért szól bele.
mert a parfümcég is az övé. Bizonyos hírek kimarad nak mert
az óri~scég tévéágazatát bántaná, ha itt jelenne meg e{oször,
vagy eppe~ ~,eI? ~lég "családias" a hangulata, márpedig a leg-
nagyobb ~ezo~o~onséget onnan toborozták, szóval ugrik a hír.
A konyv ugy latja, hogya márkadiktatúra elszabadult - ne fe-
ledjük, több ezer milliárdos üzlet! -, a szerzo ezért az ellentá-
borr~1 szimpatiz~l. ~ könyv ennek a kis közösségnek kiáltvá-
nya IS lehetne:. peldaul az RTS-mozgalommal (Reclaiming the
S!reet, azaz "vIsszafoglalni az utcát" angol jelszavának rövidí-
tese), melynek aktivistái átfestik a plakátokat, összetörik a rek-
~ 11 " " '"U' ~11
i
111 II
lámhordozókat, karikatúrát csinálnak a multik édeskés márka-
jelei bol.
Persze ez a tiltakozós gerilIásdi inkább csak játék, a szerzo
nem is játssza agresszív stílusban, tudja, hogy ez az egész olyan,
mint mikor szúnyog csípi az elefántot. Megoldást - ha e~yáltalán
_ valamilyen semleges állami szabályozás jelenthetne. Igy aztán
a könyvbol a jelenség leírása az érdekes, ahogya márkaimperia-
lizmus terjeszkedik, és ahogy a társadalomban is elfogadottá vá-
lik: régen a márkanév diszkréten a kabáton belül volt, tán csa~, a
teniszpólón volt látható a krokodil, most meg boldogan hordjak
a nagybetus hirdetéseket dzseki hátán, mandzsettán, inggallé-
ron, táskán - önkéntes reklámszolgaság. Igaz, erre a divat kény-
szeríti a menoket, de a divat szociálpszichológiai jelenség: miért
alakult így, miért nem lehet felmondani ezt a szolgaszerzodést?
Ez az igazi talány Naomi Klein könyvében. Meg az, hogy best-
seller lett.
Az utcaképtol a ruházkodáson át a testpolitikáig minden a
globalizáció mikrokövetkezménye. De nem v,égzet és :or~csap~~:
a márkadiktatúra - illetve brand-rabszolgasag - ketton ali: a jO-
nép boldogan viseli ezeket a totemjeleket, te döntesz, mikor va-
gyonokat adsz ki egy-egy márkás cuccért. Ez:el együ~t ~,~enden-
, cia "kívülrol vezérelt": a világcégek marketmgstrategla)a moz-
gatja, minek következtében aztán a brand-mánia terjed, millt a
járvány.
Maga a márkarabszolgaság mégiscsak a globalizáció szociál-
pszichológiai következménye: a világban - lassanként - c~ak ,a
Nagy Egész és te meg o (az egyén) áll egymás mellett, egymas tu-
szaL Más szóval: elkopnak, elhomályosulnak a helyi azonosító
kötodések: nehéz már egy várossal, egy kultúrával, vallással, ne-
tán kisközösséggel azonosulni. Az identitás hagyományos hálója
_ amivel bejelölöm magam - felfeslett, egyre inkább csak a Nagy
Egész marad, a globális, amivel viszont nem.le~e~ csa~ ~g~,azo-
nosulni. Másfelol viszont felerosödött az mdlvldualIzaclO, az
egyén nem is akar hasonlítani a másikra, nem akar. valamin?
"kollektívum" tagja lenni. Ez a magatartásmodell megmt csak k~-
rakott síneken fut: a személyes identitást választható elemekboI
lehet összerakni. A modern életvilág boséges katalógust kínál,
milyen legyen a szemed színe, komponálható a tested, és persze
a legkönnyebben a márkák által jelzett kellékek (ruhadarabok,
224 225
HI,lhllllhllJlilJllhll,l!aw"uwl, J,I"hJ,BI, ,'" , , "" UI'" "a"", " Wi" , """
lakberendezési cuccok, karórák stb.) gyujteményébol lehet v;ílo
gatni. Mindegyiknek más a jelentése, és a sokféle accessory\J()1
összerakhatod magad, ami más lesz, mint a szomszéd srác (lány)
vizuális névjegye - te leszel, gondolod, s közben nem érzékekd,
hogy mindezt a logo-mánia, az életformaüzlet multijai készítik
kezed ügyébe.
A "No Logo" mozgalom (és elindítója Naomi Klein) nemcs.,k
az utcát akarja visszafoglalni, hanem valami rokonszenves Il.,i
vitással vissza akarja szerezni a házilag generált, személyes
identitás lehetoségét. Az a gondolatmenete, hogy ha lejáratjil ,1
logomániát, akkor ki-ki arra kényszerül, hogy vállalja önmag;ít,
abból komponálja meg saját egyéniségét, amije van, ahová tarlu
zik - a lokálishoz, a városhoz, klubhoz, baráti körhöz stb. Nl'
a multik diktálják a személyes identitás jeleit, hanem szerezd
vissza autonómiád, és te csináld meg magad. Talán így ki tudsz
lépni a globalizáció mikrovilágának csapdájából.
E csapdát persze így, ezzel a partizán módszerrel nemigen ll"
het kikerülni. Talán elo tudja segíteni, hogy néhány felvilágosult
fej rájöjjön, micsoda orület a márkák igézetében élni. Mennyiwl
természetesebb egy kedélyes sörözés, egy teniszparti vagy a hl"
lyi óvoda kifestése. Ne felejtsük, Klein kisasszony kanadai, 011
még élnek ilyen normálillúziók.
Hát istenem, a globalizáció nagy hullámát nem fogja megállí·
tani. De legalább tudhatod, hol hagyod széttúrni az egyéniségell.
226
, ,,' "Ii """"",,,,,,,,
Kritika a Wall Streetrol
Egy kétlelku ember jegyzetei
A globalizáció közhelyfo.gal<:m..le.tt..Ugy~~akko.r ~~vesen érti~
szerkezetét, még kevesbe mukodesenek Ujabb es Ujabb techm-
káit. Soros György - az elozo tanulmányban má.r említett k~n~-
vében - olyan bevezetést kínál e rendszerbe, amI egyb~~ radIka-
lis kri tika is. A globális kapitalizmus válsága (The Crms of Glo-
bal Capitalism. Open Society Endange!'ed. ~ev.: y o~.k,.19~8~-
már a címében is sejteti a szerzo rossz velemenyet a tokes vllag-
rend mai állapotáról. S valóban, tán már ~gy év: ~észülod.ött
megírására - néhány kiáltványszeru tanulmany (pel?auI I.<apa~-
lista fenyegetés, 1997) e könyv elofutára vo~t -,.aztan ml~or kI-
tört a délkelet-ázsiai válság, hipp-hopp, teta ala hozta: vzdeant
coTlsules... Másrészt maga is résztvevoje annak a kaszinónak, me-
lyet a nagymenok játszanak, ~ke~e n~orr:a ~~tható Malajzia v~?y
!
Oroszország sorsán is. (Ez utobbll1 ketmllhard~t vesz~ett, a tob-
bin azonban nyert, vagyonát ötmilliárdra tes~lk ... MI~~r a p~r
Spiegei riporterei, e kötet megjelenése alkalmavalll1tefJut ~e~z!-
(2001) tettek vele, meg is kérdezték tole, hogyan lehet egyszer:e ?lralo-
ja - olykor "marxizáló" ellenzoje - a tokés rendszer mal valtoza-
tának, másfelol meg egyik fo nyertese ugyane rendsze~ speku.la-
tív játékainak? Soros látszólag kitéro választ adott: "Mll1t a piac
résztvevoje betartom (és kihasználom) törvényeit, de mint ál-
lampolgár kötelességemnek tartom, hogy figyelme~tessek .a ve-
szélyekre." Jóval többet tett mindkét irányban - mIt mondjak -,
hál' istennek. Kétlelkuségébol a fél világ kultúrája ét...
Könyve szenvedélyes és "balos" kritika. Bár néhányan már
felszólaltak a globalizált világ bajai ellen, ám ilyen rendszerbe
fogottan és filozofikusan még senki, és foképp senki sem ment
neki ilyen frontálisan a mai, "globkap." rendszernek. Olya.nokat
ír, hogy ez egy absztrakt, mert láthat.a~lan birodalo~, amI ~s~e-
losen terjeszkedik, mindent felfal a vIlagban, semmIlyen mas er-
227
J

téket nem tisztel, csak a pénzt/profitot, ráadásul e birodahHII
alattvalói észre sem veszik, hogy már be vannak kebelezve. 1,:11
h:-z ~edd .~ég azt, hogy e birodalom belso stabilitása null.l,
barmIkor oss.z:~molhat. ~ert a társadalom és gazdaság ko/'(\1 1
felborult a vItalIs egyensuly: a világ még sokáig nemzetállalld
keretek között él, legalábbis a társadalom így érzi jól mag.íl,
ugyan~kkor a gazdaság s foképp a pénzvilág - ami ma egyellll~ .1
gazdasaggal - tesz a nemzetállamra, és globálisban szervezi 111.1
gát - szétzúzva mindent, ami nem passzol ebbe az újonnan {'pl
tett ke:etbe. Csak s~ívja a szegények vérét... stb. stb. Fura, nellll'
, Eddig a ~z~,n~e.dely,most jön az elmélet. A globális világ a kw'
kazatok ml?osegIl:g magasabb (és veszélyesebb) szintjét hoz!.I,
s fogalma Sll1CS,mIt kellene vele csinálni - rohan fejjel a falnak.
Itt van például a hiteikihelyezés. A rendszer óriási közlelü'
doedé.nyként muködik, az egyik oldalon "felszippantja" a tok('1
a I?áSlk,ol~alon "kifújja" a felesleget. Ebben a rendben - a végei'
szamo.lasn,al: a centrumországok járnak jól. Azért ok, mert a jI'
lenlegI felalIasban a rend a kölcsönt adókat védi, míg a hitelt fel·
v:.vok - ha ?ajb~ jutn~k - csak.~rra kapnak mentoövet, hogy ol
r~Juk tukrr:alt penzt vIssza tudjak fizetni. Hogy aztán mi törl('
mk gazdasagukkal, az egyik nagy világszervezetet se érdekli ko·
lönöse~b:n - se, az. IMF-et, se a Világbankot. (Persze, mindet.
:sa~ .valsa~ eseten Igaz, egyébként a globális rend hozta fel at.
azslal orszagokat, vagyis vannak itt elonyök is - de ezért nagy
árat kell fizetni.)
A valóságban mind a két fél - adós és hitelezo - rosszul" vi-
s:lkedi~: a. hitelfelvevok túlszámÍtják magukat," képtelenek
~,lssz~fIzetm a felvett kölcsönöket, a hitelezok viszont tukmál-
J~k r,aJuk a kölcsönöket, mert a rendszerben - az olajválság óta -
tomerdek felesleges pénz van, amit csak úgy lehet muködtetni
h~ hi~el formájában kihelyezik. Ennek persze története van: ~
~okeplacok feltöltését az elso olajválság (1974) kezdte meg, ekkor
ll1d~lt el a ,:.felesleges ~óKe" körút ja: a petrodollárokkal olyan to-
k~tomeg s.zuletett, amIt nehezen vagy egyáltalán nem lehet már
kIhelyezm. (A bankban szunnyadó pénz viszont nem termel
profit?t: muszáj hitelt adni... És ki tudja számon tartani, kinek le-
het, kl a ~e.gbízható? Nem is érdekes, csak menjen a pénz ...) Ek-
k~r kezdodIk az a gyakorlat, melyben már a hitelezo is hibás:
kenytelen felelotlenül rátukmálni a pénzt partnereire, különben
228
éhen hal a piacon. Ehhez társul e rossz rendszer harmadik ele-
me: ha baj van, ott az IMF, majd kiváltja a hitelezoket, ok a pén-
züknél maradnak. Ami szinte biztatja a rendszer résztvevoit a
további felelotlenség re... E három tényezo viszont szinte be-
programozta a rendszerbe az ismétlodo válságok sorát.
Tehát az események staccato formájában zajlanak: a centrum
bankjai egyik válságban megégetik magukat, megfogadják,
hogy soha többet - ekkor némi szünet áll be -, aztán mikor ismét
. felgyulnek a pénztömegek, valamit tenni kell, ismét megindul a
. kihelyezés, a tukmálás - így aztán fifty-fifty alapo~ összehoznak
egy újabb pénzügyi válságot: Mexikó, Délkelet-Azsia, Brazília,
I Oroszország. És közben a bukások összköltsége - a veszteség vo-
lumene - állandóan no ...
A hitelezot védi a rendszer - ami elso pillantásra jogos feltétel.
Soros azonban azt mutatja ki, hogy ez a felállás csak a nemzetál-
lami fejlodés periódusában muködött egészségesen: akkor csak
az adott országon belül lehetett hitelhez jutni - ritka és nehéz
volt a külföldi hitelfelvétel. Ennek következtében jobban át le-
hetett tekinteni a hitelképességi viszonyokat. Ma más a helyzet:
\ a globalizációval egy-egy fejlodo ország vagy nagy cég a hazai
hi tel kimerülésekor a nemzetközi pénzpiacon akár ötszörösen is
eladósodhat, nincs olyan Isten, aki tudná, hogy mondjuk Dél-
Korea egyik autógyára mennyivel tartozik a Dél-afrikai Banknak.
A hitelképesség elvileg áttekinthetetlen. S máris itt a bajok rend-
szerbe épült oka.
Csakhogy, mondja Soros, a gépezet nem véletlenül muködik
ilyen hibákkal. Soros bevezeti a reflexivítás rendszerelméleti fo-
galmát. Szerinte ez garantálja az új kapitalizmus sorozatos gali-
báit. A pénzvilágot ugyanis "reflexív értékelések" vezetik: hogy
mi lesz, azt a jelenbol kivetítve ítélik meg, de hogy milyen a je-
len, azt a jövobol (a feltételezettbol!) visszafelé rajzolják meg -
a logika körkörös, a jelen-jövo egymást tükrözi. Vagy ilyen jellegu
a modern kockázatértékelés. A rizikóelhárítás teremti a legve-
szélyesebb kockázatokat. ("A tapasztalat azt mutatja, hogya leg-
I több kockázat a kockázat megelozésének intézkedéseiben rejlik,
melyekkel a rizikó ellen akarunk védekezni." Norbert Bolz: Die
Wírtschaft des Unsichtbaren. Die Produktivkrdfte des 21. Jahr-
hunderts. München, 1999. 180. o.) Soros diagnózisa (és Bolz kiegé-
szítése) pontos: a pénzpiacon az ún. hedge fundokat (tokefedeze-
229
ti alapokat) a kockázat elhárítására hozták létre, ám a finJlu'
szektor eddigi legnagyobb majdnem-bukását épp egy ilyen v,íl
lalkozás - a long Term Capital Management [l TCM] - 100 III il
liárd dolláros vesztesége produkálta 1998-ban. Csak a Fed gyul ~
közbelépése - és egy tucat óriásbank által összedobott pén/.
mentette meg a világot egy pénzügyi katasztrófától, amit .Ii'.
lTCM által kiváltott dominóeffektus hozott volna. A történel!'1
Roger lowenstein írta meg: When Genius Failed. The Rise al/ci
Fall of Long Term Capital Management. ["Amikor a zseni ml'!',
bukott. A hosszú távú tokemenedzselés fénykora és bukás.l"\.
New York, 2000.
Soros ebben az egymást tükrözo elvárási rendszerben látjJ ;1/.
egyik legveszélyesebb betegséget. Olyan ez - mondja -, mi III
ahogy egy (rossz) pontozásos verseny zsurije dolgozik: mind
egyik azt figyeli, mit ad a másik, én téged, te meg engem, mind
ketten a harmadikat, és így tovább. A valóság csak zavarja a rl'\'
lexí~ í~é~k~z~s~.Nos, ez a reflexív logika dolgozik a hitelképessl'):
megltelesenells, persze anélkül, hogy a módszert használók ezl
~ vés~es hibát észrevennék: a hitelképesség megítélésének alap
Ja az Illeto ország gazdasági potenciálja. Csakhogy ebben a po
tenciáljában - már ahogya bankok figyelik - az is benne foglal-
tatik, hogy mennyi hitelt tud(ott) felszívni magába. A megítélés
körkörö~ lesz - reflexív -, az eredmény pedig az elhibázott kihl'-
Iyezés. Es nem egy, hanem sok száz befekteto viselkedik így,
döntéseik összeadódnak, és máris itt a kétévenként bekövetkez(j
pénzügyi válság.
Szerinte Keynes még tudta, hogy a pénzvilág ilyen reflexív
m,ódo,ngondol~ozi~, de,?-zt.án feladta ezt az ötletét - késobb meg
vegkepp elfelejtettek. O VIszont - Karl Popper tanítványaként,
annak tudományelméleti logikáját követve - ismét bevezeti.
Mert nemcsak a hitelkockázat megítélésének esetében muködik
ez a reflexív logika, hanem a pénzvilág egészének mechanizmu-
sát is ez a szemlélet vezeti: minden elvárás, várakozás, jövore
irányuló kalkuláció ezen alapul (ezen aktusok nélkül nincs
pénzügyi tevékenység) - csakhogy, mivel a résztvevok nem tud-
nak arról, hogy reflexíven ítélkeznek, a veszélypotenciál a rend-
szer egészét fenyegeti.
Soros - a pénzpiacok egyik markáns játékosa - azt is tudja,
hogy a globális pénzmozgások egyre nagyobb kilengéseket pro-
230
dukálnak: az elmaradt régiókba irányuló tokebefektetések majd-
nem négyzetesen nottek, aztán mikor baj lett: a kimenekülo t~-
ke ugyancsak exponenciális méretek öltött. !<lSbalhé .~~agy p~-
nik csend és hároméves lassú, ám jelentos fellendules, maJ~
kra~h, és féléves, óriási árzuhanás. A "túlreagálás" tör;énysze:u
és egyre nagyobb kilengésekkel jár..(Ez a "b~om-bust' g~zd~s~g:
ahol fellendülések, válságok követik egymast - a ketto kozott
nincs "normál" üzemmód ...) .'
Ezért támadja a neoliberális elméletet. Ne:n. Igaz - m?ndJa -,
hogy a piac mindent meg tud oldani: a globahs Hga.~d~~ag~a,~, a
piac már nem tudja korrigálni a világrendszer mukod~sl hlba)a,t.
Nem tudja, mert a "láthatatlan kéz" mindent elrendezo h~talma-
ról szóló elveket még a nemzetállam korában fogalmaz~~k meg,
s azóta sok minden történt, a kaszinókapitalizmusban Joval na-
gyobb tételekben játszanak. Ráadásul a ~i~c.egyéb.k~nt se:n t~d-
ja befolyásolni a társadalom életének vItalIs alapJ~lt. (egeszseg-
ügy, oktatás, muveltség fejl~d~~e) vagy ,a gazda~agl szerkezet
aszimmetriát (a centrum-penfena ellentetet, a "barsonyos kolo-
nizációt"). ... , ' ' .. ,
E filozófiai alapot egészíti ki a falLLbdLtas (a tevedes szu}<seg-
szeruségének) elve: a pénzpiacokon késobb. ?ekö~etk~zo ese~
mények kimen~telét elvileg nem lehet me,gJo~olm. Mmd~nkL
csak tévedhet. O maga is, gondolom - legalabbls ezt mutat~a ~z
orosz válságot napról napra követo naplója, ~mi ~ Nagy V~lsag
közeledésérol szóló fejezet része. Az nyer, akI tudja, ~ogy tev ed,
vagy aki tudja, hogy csak arra nem szabad menm, amerre a
többség halad. Soros mindkét szabályt betartotta - ezen kereste
vagyonát. ." " . H
A könyv igazi vonzerejet nem IS az el~mzesek uJszer~sé?,e
vagy a bekövetkezo Nagy Válság jóslata adja, han,em ~oros eS~Ja-
rása. Engem lebilincsel ez a lóugrásokban mozgo log~ka, ~ kIha-
gyásokkal dolgozó, intuíciót is beépíteni k~pes :l~n:ze.s. Mlvel.az
eseményekkel párhuzamosan írja köny~et, tezlselt .1.S ,asz:n~t
változtatja, ahogy a világ alakul. Igy példa~l a fellendule~:vals~g
modellel indít, aztán rájön, hogy ez nem Ilyen egyszeru,. a, val-
ságnak túlsúly a van/lesz, egyre mélyebben ~er,ül bel: a VIlag az
örvénybe - ezért egy késobbi fejezetb:n ~o.rn~al: ,,:ztan az.orosz
csodöt tapasztalva bevallja, hogy az aZSlal valsaglg ~z.t hltt~, a
centrumországok fogják átvenni a vezetést, és a globalIs kaplta-
231

lizmust semmi sem fogja feltartóztatni. Most belátja, tévedctt:
a globalizációs ringlispílbol ki is lehet lépni - lásd Malajziát. SZ\'
rinte az ázsiai országok közül jó néhány ki fog szabadulni a cen t-
rumországok "fogságából", azaz a globális rendbol - ami persz('
sokba fog kerülni, de nekik meg fogja érni. Viszont a centrumar·
szágokban ezért fog kitörni a Nagy Válság, mert nincsenek fcl-
készülve egy ilyen fordulat ra: úgy hisznek a piac mindent eIren
dezo elvében, mint annak idején a marxisták dogmáikball.
Ezért csak egy válság fogja majd kialakítani az új pénzügyi vi-
lágrendet.
Aztán jön egy újabb fordulat: mégiscsak lenne itt megoldás.
A 'pénz~gyi vilá,grend alakítása, ha csak egy kicsi t is, de még a
fejlett vIlag kezeben van, ha okos, meg tudja akadályozni a csti·
döt. A lehetoség nyitott: eddig is születtek már globális szabályok
- például a tokemegfelelési arány, hogy ti. a bankoknak a toké-
jük 8%-át egy esetleges katasztrófaelhárításra kell tartalékolni,
amit a Bank for International Settlements 1988-ban fogadtatoll
el, s ami lassan az egész világra érvényes szabály lesz. Most arra
lenne szükség, hogy a pénzügyi rendet - ami még mindig nem-
zetállami keretekhez igazodik - a globális követelményekhez
igazítsák. Soros javaslata az IMF átalakítása: legyen ez a Világ
Központi Bankja. Ahogyan egy országban a nemzeti bank a biz-
tosíték a pénzromlás ellen (infláció és defláció elleni védekezés
legfobb letéteményese), úgy lenne egy ilyen intézmény a világ
pénzügyeiért felelos: rendreutasítaná a mohó befektetot és még
mohóbb kölcsönzot, tartalékokat képezne a regionális vagy vi-
lágválságok idejére stb ..
Zárójelben: a szerzo maga ellen beszél - addig jó a Quantum
Fundnak (Soros cégének), amíg marad a jelen helyzet, a tokefe-
dezeti alapok - nagyban spekuláló pénzügyi alapok - ebben a
kör~yezetben tudnak igazán prosperáIni. De ez adja a könyv za-
matat: Soros önmaga ellen beszél, ugyanúgy, ahogy zseniális
spekulációs húzásaival milliárdokat keres - ahol viszont senki
sem számolta össze a károsultakat: voltak szép számban; a másik
olda~on az itt kifacsart milliárdokból él többek között a magyar
kultura meg egészségügy egy része, de Kelet-Európa (Oroszor-
szág) is haszonélvezoje ennek a kulturális-karitativ világprojekt-
nek. Milliárdos is lehet Robin Hood ...
De vissza a javaslathoz: amikor írta - 1998 novemberében -,
232
,"
még kevesen hitték, hogy kell valamit is csinálni. Ma már sokan
~iibeszélnek errol, sot szó van egy ún. új pénzügyi architektúra ki-
alakításának lehetoségérol. (Tényleg, hová lett ez a szlogen a
rt! Bush-adminisztrációval?) Ma már közhely, hogy kell valamit csi-
nálni, a válasz viszont fogósabb. Mert a globális pénzvilág saját-
sága, hogy I?ide? ~e?~Üatív,intézkedé~bol.ki tud ~újni..~l.~g csak
. egyetlen SZIget, ICIpICIorszag, mely kIVOnjamagat a k~zos ~lha-
tározásból- a toke máris oda települ, persze csak postaladacegek-
~\el, de jogilag függetlenül minden szabályozó befolyástól, így a
Világ Központi Bankjának dorgálásától is.. , .
De Sorosnak más javaslata is van: olyan, nem-kommerCIahs
~.alapot kellene létrehozni, amely garanciát vállal ~ fejlo~okne~
~ nyújtandó pénzre. Ma ugyanis a legnagyobb ves~elyt az Jel~nh:
hogy az IMF-nek elfogyott a tartaléka, Oroszorszag meg a tobbI
lii bajba jutott ország pedi? ne~ j~t .f,riss (hit:l)tokéhez. Egy ilyen
1(. intézmény nem növelne az lllflaclOt, nem IS kellene ellene hlta-
koznia a globkap. ellen tüntetoknek: ha megvalósulhatna, min-
" denki jól járna. Ha viszont nem hoznak létre egy ilyenfajta intéz-
, ményt, akkor a rendszer széteséssei fe.nyeget: S,ha f~nt:bb a~t
jósolta, hogy a globális kapitalizmus, vls~zaCSlll~l?ato, .~ot felI~
fog bomlani, akkor most éppen e szetesesben latja a kovetkezo
nagy válság rémes következmény~t., ' ' .
A globális rendszer - nyugalmI allapotban es robbanasalva.l
egyaránt - a demokráciát, a "nyitott t~rs~dalmat" ,fe~yegeh:
nincs olyan harmonikus kapcsolat a mal placgazdasag es a de-
mokrácia között, mint ahogy azt a liberális dogmatika feltétele-
zi. Épp ellenkezoleg. *
I A pénzügyi mágus és a rendszerkritikus ~gy él e§y~tt Soros fe)é-
ben, hogy közben egy harmadik ironizal eketto VIselt ~ol?al~;
Mikor a Financial Timescikizte, hogyha olyan okos a "valsagot
illetoen, hogy mehetett be olyan csapdába, mint az orosz mizé-
ria _ így válaszolt: "Olyan vagyok, mint egy kiöreged:tt ?alett-
táncos, már nem tudtam felmérni, mi is kellene hozza ... Igy az-
tán egyszeruen vesztette~." Ennyi: iróniával" po~nnal ütötte:l a
t kárörvendo csipkelodést. Es persze olyan tudaskeszlettel, amI to-
ronymagasan áll a gazdaság ról ma gondolkozó, író vagy benne
~
~. sertepertélo aktorok felett. (2000)
•• mm_o
l' '
i~1 '
,
'\.
"
,1'1,
 "" ,~" " •• ,,,,,,,,,LU
A globalizáció új fázisa
Everybody knows that the dice are low{/'"
Everybody ral/s with their fingers cross/'"
Everybody knows that the war is over
Everybody knows the good guys lost
Everybody knows the fight was fixed
The poor sta y poor, the rich get rich
That's how it goes
Everybody knows *
(Leonard Co/u'/I)
Mi az oka annak, hogy egyre többen tüntetnek a globalizáció ("
le~? ~eattle-ben még csak egy multi (a Microsoft) volt a célpoIlI
Pra~aban már néhány globális intézmény, 2001 jÚliusában, Gl:
nova ban az e?~sz globális kapitalizmus lett a célpont. Igaz, ill
volt a legbrutahsabb az összecsapás, egy tünteto, Carlo Giuliani
h~lott. A globalizáció brutalitásának legendája lett. Tragédiáj.:
vlszo~t.:Jfed ..eg~ fo~tosabb tényt: a felháborodás gyors terjedé
s~t. K~rulbelul ketszazezer ember tüntetett a hermetikusan ll"
zart :ar?s~~n.: ennyien még s~ha. Hogy mi ell~y().
sabb. eloszor ISparadox az egesz tiltakozás: a tüntetok számára '1
globaliz~ció az ellensé.g, miközben a globális eszközök segít~6-
gével - II1ternet, mobIltelefon, e-mail révén, globális intézmé-
?yek se,gítségével és védelmében - jöttek össze. Ezek nélkül nem
IS tudnak ~e.lemelni hangjukat. De indíttatásuk is sokféle. Egye-
s~k ~.globahs ~elmele~e~és elhanyagolását nehezményezik és J
klOt~Ieg~ezmeny. f~lrug~sa ~lIen tiltakoznak, másokat a globális
szegenyseg elfeleJt~se habont fel, megint mások a multik világ-
uralmat nem szeretIk, és persze mindig ott vannak azok is akik
a, balhé kedvé~rt ~taznak, városról városra. Csakhogy nem ~ mo-
tlvumo~ sok~elesege, plane nem az anarchista szélsoségesek
rom~o.l~sa a l~nyeg, hanem a lassan összeurópaivá dagadó kons-
ternaclO. AmI tüntetések ben ölt testet - és a tüntetokkel való
* A vers fordítását lásd a 252. oldalon
234
"
szimpátiában. A zavar és felháborodás azt fejezi ki, hogy itt va-
lami Újkezdodött: a jónépnek kezd elege lenni ebbol az egészbol.
Elsosarban az Amerika vezette centrum-periféria hierarchia el-
durvulásából, a neoliberalizmus csodáiból, a világ szegénységé-
bol és foképp abból a jelszóból, hogy a világok legjobbikában
élünk, meg hogy mindenkinek jobb lesz, ha a multiknak jobban
megy. És ezúttal Európa háborodott fel. Ami Új.
Mikor - négy éve - könyvet írtam e témáról (1.A globalizáció
keretfogalmaihoz CÍmu tanulmányomat ebben a kötetben),
még Úgy látszott, hogya dzsihád contra McDonald's tenge-
lyen fognak kitörni a tiltakozások és harcok, vagyis hogya glo-
bális gozhenger a periféria kultÚráit lázítja fel, hogy azok lesz-
nek a globalizációs terjeszkedés fo opponensei. Eszembe se ju-
tott, hogy a fejlett országokban is no a rossz érzés. Most ez
kezdodött el.
Mi változott, mi az Új,miért ez a szenvedély?
Az önmagát gáncsoló globalizáció
Eloször is kiderült, hogy ez a berendezkedés rossz. Szétfoszlott a
szép Új világ álma. Pár évre ugyanis elvarázsolt a "boldog világ"
hollywoodi sztorija. EI se lehetett képzelni, hogy itt fejre is lehet
állni. Gondolj csak bele: egy-másfél éve csÚcson voltak a rész-
vényárak, az internetpapírok ezerszeres hozamokkal villogtak,
naponta tucatnyi milliomos született, a fejlett országok GDP-je
sose látott arányban növekedett: csak nyerni lehetett, a szkepti-
kus (ritkábban: baloldali) kritikusnak azt mondták, ne kekec-
kedj, ezen a kákán nincs csomó. Aztán egy éve beborult az ég,
azóta a mutatók - hol gyorsan, hol lassan, de - esnek, az inter-
netcégek égnek, indexek a pincében. Amerika GDP-növekedése
gyakorlatilag megállt (1%körüli). Japán már vagy tíz éve levego-
ért kapkod, ami azért elég veszélyes összjáték: a három nagy glo-
bális játékos közül ketto köhög. És a harmadik, Európa, most kez-
di bevallani, hogy o is elkapta a náthát.
Japán. Példája a globalizáció Új szakaszának szimbóluma le-
hetne, mert a japán válságot maga ez a folyamat váltotta ki és ál-
landósította. Gondoljuk csak végig. 1990-ig a japán gazdasági
rendszer nemcsak sikeres volt, de szinte mindenben eltért a már
235
akkor is modellként funkcionáló angolszász struktúrától: ezt ol
gazdaságot az autoriter politika, a központosított, majdJIl'II\
tervutasításos rendszer, a gyakorlatilag csodbe került cégek n1l'~
terséges fenntartása a cégbokrok (az ún. kerirecsuk) révén, ti ,/1,
rus munkanélküliség, a hatalmas rossz hitelek könyveléses 1'1
rejtése - a transzparencia hiánya - és mindenekelott a tökéll'll'
sen elavult bankrendszer jellemezte. Ez a rendszer kitunt),'11
muködött a globalizáció elso fázisában. Hatása és muködésI'
azonban elérte Japánt is: az amerikai toke - tízéves kemény CSol
tározás után - behatolt a japán piacra, jelentos szeletet hódítoll
el az autógyártásból, a bankszektorból. És ezzel máris megsztílll
Japán elszigeteltsége: a globális rendszer azonnal éreztette ha t;í
sát, "kidobta", hogy mi az, amit nem tud vállalni, és '90-tol kezd
ve zuhanni kezdett a Nikkei, megállt a GDP-fejlodés. Mert ko'/.
ben Japán arra kényszerült, hogy - fogcsikorgatva - felszámolj.\
gazdaságának a globális rendszertol leginkább elüto elemei 1.
(Ma már van munkanélküliség, lassan felszámolják az eladóso
dott, életképtelen bankokat, a telekspekuláció megszunt - ann;íl
nagyobb pénzügyi urt hagyva maga után.) Igen ám, de eZZI'I
együtt megszunt Japán helyzeti elonye is: amíg gazdasági hat,í-
rait kíméletlenül orzo ökonómiai egység volt (csak exportált!),
addig a régi rendszer vígan tudott muködni és eredményes voll.
Amint megnyíltak a határok - azaz betört a globális tóke (és jogi.
strukturális, elszámolási és tozsdei rendszere), megbukott a toke-
fejlodés "külön útja". Nem lehet a szél ellen ... Ezért mondom
hogy Japán tartós válsága a globalizációs folyamat "áldozata" ..
Csakhogy a globális világban nem lehet a világ második óriá-
sát padlóra küldeni következmények nélkül: Japán gazdasági
nyomora szép lassan lehúzza Amerikát és Európát. Vagyis: egy-
felol a globalizációs folyamat tette muködésképtelenné a "nem-
zeti" (elavult) japán berendezkedést, ami viszont ugyanezt a fo-
lyamatot teszi fogékonnyá a recesszióra. A globalizáció új fázisát
a Japán csoda összeomlása és foképp következményeinek kibon-
takozása vezette be: a világpiac három pontra épült, s egyik tá-
masztéka kidolt. Billegni kezdett a rendszer, ami aztán 2000-re
az egész világon kezdte éreztetni hatását.
Majdnem hasonló a helyzet Európára nézve is: az EU (és a kö-
zös valuta központi bankja, az ECB) azért zárkózik magába,
azért nem követi az amerikai modellt, hogy megorizhesse még
236
megmaradt gazdaságfejlodési sajátságait. Nem sok va~ be~ole,
de még muködik (magas szociális ell~tot:sá,g, ala.csony reszveny-
tokésítettség, viszonylag jelentos agrar- es allar;ll s~ektor s:b.). Ez
. az ellenállás azonban egyre kevéssé folytathato. (Bar az ege~z ~U
voltaképp Amerika-ellenes "erodként" szerve~odött, csa~ ntk~n
esik szó róla ...) A globalizációban nem lehet sZIgeteket kepezll1 -
itt sem. Az ezredfordulóra a régi struktúra - a globális szerkeze-
tek és a speciálisan európai struktúrák egyensúlya - megbom-
lott, és Európát is elérte a globalizáció negatív hulláma: kialaku-
ló lassulása ennek (is) tudható be. ,
Azt írják, lassul a világgazdaság - ami eufemizn:~s -,.ma mar
egyre többen gondolják úgy, hogy itt a reces~zlO. Enc Hobs-
bawm vette észre, hogy az újkapitalizmus csak latszatra heverte
ki a '97-'98-as délkelet-ázsiai, majd orosz válság hatását: az 1999-
es fellendülés idején is a kertek alatt bujkált az "R"-betus jele~-
ség, mert jóval súlyosabb volt, mint aminek az IMF vagy,a méd~a
feltün tette ... (lásd i. m. 91. o.). Ezúttal ilyen csendes-lassu ,forI?at
ölt. Szivárog, mert különbözo zseniális technikákkall~s~.lta~lle-
het érkezését, s mert a nagy hajó lassan forduL Ezt a korulmenyt
azért emIítem, mert egyesek szerint a válság eme e~oszele volt
az egyik kiváltója a tiltakozás?k ro~banásá~ak. A~I ~olta~épp
, természetes: végül is három even at altattak a kozv~le~enyt,
hogy itt valami új világ (például az ún. New ~conomy) ep~l: ahol
minden más nevezetesen szép-jó, meg kolbaszból a kentes, az-
tán kiderült,'hogy ugyanaz a kíméletlen, ám recesszióérzékeny
kapitalizmus tízóraizza be a világot, mint korábban. Cs~~ most
az egészre hajt. Ami azért n;ás. Mer~ ~z~,ttal a, :ecess~lOt - ha
nem sikerül megállítani - a toke globahs Jats~n:a.1,h~ztak a ny'~-
kunkra. Ami radikálisan új jelenség a globahzaclO SlkersztonJa-
ban. Hiszen eddig az állt az új cégtáblán, hogy ez az új világgaz-
dasági rend véget vet a válságoknak. ..
Nosztalgia: a tokefejlodés nemzeti formája
A jónép kezdi érezni, hogy nem teljese~ m.inde~y',hogy gyar:na-
ton él vagy otthon. Lehet, hogy e~ op~l~al ~s~l~?as vagy m~ve-
letlenség (nem olvastak elég neohberahs kezlk?ny~et) - szoval,
lehet, hogy ez a közérzetváltozás: tévedés. MégiS, mikor a Voda-
237
---~~
, '
,
11 ,1

fone kivásárolta a Mannesmannt és kirúgta a fél vezérkart miii
dent átszerelt a cégben, a német oslakosok kicsit másodr~ndl1
nek é~ezték n:agukat. És eszükbe jutott a Vater/and. (Na, lK'.. .!)
De mIt mondjak, annak idején az amerikaiak sem voltak elrol
g~dtat~a, mi~or a Mercedes vásároita fel a Chryslert, és ott c~i
nalt n,emet ~~,rcsaftot.~~ a ~arson ülnének, talán be látnák, hogy
csak Igy fe)lodhet a vllag, Igy csiszolódnak össze a kultúrák ('"
?azda~ági rendszerek. De ok sajnos otthon ülnek, és szívnak. A
)elensegben az az új, hogy most esett le a tantusz: a "nemzet"
nek nemcsak nacion?l~sta, irrede?ta értelme van, valahogy kell
hogy legyen gazdasagi tartalma IS - ha másképp nem virtuáli-
san -, ~ivel reális képzodmény. Ráadásul robbanás;eszélye~.
Most ez ISbeszakadt.
Európában a globalizáció Amerika behatolásának látszi k.
Amíg ef?yütt csinálták, ez valahogy nem tunt fel: Malajziáh.1
vagy Tajvanba még közösen "vonultak be" - tokével, high-tecll-
kel, know-hoUJ-val. Most a globális toke itt is tarol, és ez feltunik.
El~ezdett ~em tet~zeni, hogya tokeáramlás meghatározó irá-
nyat ~m.~n~a ,szab)~ m~g. "Az ~merikai befekteto lett a meghil-
tarozo kulso teny~z? n:m?en ~Iacon, az amerikai pénzügyi ab-
pok puszt.a nagysagabol klfolyolag (Tony Golding, i. m. 31.o.). Az
s:m t~tszlk, hogy a modell, amit át kell venni, a jogi módszerek
~?bbse,ge ugyancs?k onnan jön. (Igaz, más út meg nem látszik
)arhato,na~ ...) Eddig lehetett nem észrevenni, netán lassítással
~zabotalm az, amerikai tokemodellt, ennek mintha vége lenne,
atsz?kadt a gat: a kö~vé~e~ény fejében az egypólusú világ azt je-
lenti, ho~y az amenkal tokeforma kaszálj a be az egészet. Ami-
ben v,an ~ga~ság:a globalizáció hatalmi verseny, ahol a tokebe-
hatolas potol)a a seregeket. De elfoglal, átír, kiszorít ez is. Európa
~e~ kezd hákli,s lenni i?te~ritására (meg nagyságára). Egy dara-
bl,g Igy~kezett ugy tenm, mm tha ez jó lenne neki, aztán itt-ott ki-
vetelszl~eteket,teremteni, mO,stkezdi belátni, hogy ez nem ilyen
egyszer,u, kemenyen kell fellepni. (Tony Blair még remél, Schrö-
der fo.gast keres, Jospin átkozódik, s közben nyel...)
.A,tIsztesség oká~1azért jegyezzük meg: senki sem tudja, hogy
mlkepp kell/lehet Itt stratégiázni, lehet, hogy már minden elké-
sett, a meccset az erosebb csapat nyerte. Nos, ez a felismerés de-
reng m~ Európa-szerte, és ennek a kínlódásnak a tajtékja volt a
genovai tüntetés, ami sajnos elfedte, hogyamélyben nem Molo-
238
tov-koktél és vízifecskendo küzd, hanem azért a demokratikus
ideálért dohog a nép, hogy ne egy alma között kelljen csak vá-
lasztani. Csak hát a gazdaságban a demokrácia nem értelmezhe-
to alakzat.
Az ökoszféra és a szegénység
A mostani látványosabb tiltakozás indoka a kiotói klímaegyez-
mény felrúgása. (Én így akarom, és pont - jelentette ki Amerika.)
A Föld kornyadozik, a globális klímaviszonyok romlása feIgyor-
sul (rémes hatását még Karcagon is érezni) - a centrumfonök vi-
szont azt üzeni, hogy nekem az üzletmenet fontosabb. Ami ter-
mészetes háborgást váltott ki még a mérsékelt zöldekben is.
Mert az érvelés nem stimmel: egy Föld van.
Igen ám, de az is kiderült, hogy mai szinten - a globalizálódás
mára elért struktúrájában - hihetetlen költségeket okozna a kör-
nyezetvédo berendezések utólagos beépítése. Ha a rendszer kez-
dettol fogva ezzel együtt fejlodött volna, legfeljebb O;5%-kalala-
csonyabb GDP-növekedés mellett prosperált volna. Igy viszont
vagy pusztul a Föld, vagy - ha netán megjönne a józan ész, és a
fejlett országok szeretnének oxigénhez, ivóvízhez stb. jutni, te-
hát bevezetnék a környezetkímélo gazdaság eloírásait (ökogaz-
daság) _ bizony drasztikusan visszavetné a gazdaságot és élet-
színvonalat. (Független számítások szerint 5-lO%-os visszaesést
hozna, ami egy recesszióra készülo gazdaságban már bajokat
okozna.) A jelenlegi amerikai adminisztráció nem véletlenül
nem ratifikálja a kiotói egyezményt: túl sokba kerülne az ország-
nak _ ha egyáltalán keresztülviheto. (Gyárak átépítése, termék-
csoportok leállítása, radikálisan új energiapoli tika - ott, ahol a je-
lenlegi energiapolitika sem muködik, lásd a kaliforniai áramellá-
tás kihagyásait.) Ebben a gazdasági környezetben politikailag
aligha vállalható egy ilyen fordulat, és ha mégis meglépnék, az
világrecesszióhoz vezetne: már elkéstek vele. (Csak megjegy-
zem: nincs más út - vagy megfulladunk ...)
Genovában a tiltakozó zöldek erre a helyzetre reagáltak: talán
ok léptek fel a leginkább tudatos kritikával és programmal.
Azt már sokan leírták, hogya szegény-gazdag olló egyre job-
ban szétnyílik - országonként is meg a világban is: a nyomor glo-
balizálódik a harmadik világban. Eddig volt ez a "West and the
239
-~
, '
,
. '
"lilii "
Re~t'~- a "Nyugat,meg ~z összes többi" -, amolyan vállvonog.ll,'i,
"klt erdekel az egesz, mlllek születtek oda" mondat. Most viszolli
a "West"-en belül is megjelenik a választóvonal. Az életminÖs(,/,
r~n:lá~ ~,tt?Iá!ko~ik ~ fejl,ette~ árnyékában is: ha lelassul a gazd.:
sagl fejlodes, lsmet tIZ szazalek feletti lesz a munkanélküliség.
Oe nézzünk szembe az eddig szonyeg alá söpört gonddal: a Sí'.I'
gény országok, kontinensek (Afrika) vagy nagy országok (Orosi'.
ország) sorsával. Nem szamaritánus érvek szólnak hárommilli;ínl
ember élethelyzetének javítása mellett: a globalizáció ma elérli'
fejlodésének határát - és ez a határ épp ott húzódik, ahol nem IlId
beh~tolni jelentos piacokra: Afrikába, Dél-Amerikába, a szegéllY
orszagokba. Nem tud, mert nincs fogadóképes toke, képzett mllll
kaero, vásárló képes kereslet, infrastruktúra stb. A "szegény orsz.'1
gok" fogalma csak eufemizmus, ha ebbol a szigorúan közgazdas.'1
gi szempontból tekintjük a fejlodést: amennyiben így marad .1
helyzet, a globalizáció saját levében fog foni, mert állandó terjesz
kedést tarthat fenn, és 2000-re abszolút határba ütközött. S ez ;lí',
ütközés magát a rendszert zavarta meg. Ez az expanziós határ j(JI
látható a húzó iparágak termelési volumenének hirtelen csöklw
nésébol: a komputereladások 2000 végén kezdtek csökkenni, de.l
következo évben már jelentosen, 4S%-kal estek, ugyanígy lelas-
sult az autóeladás - a DaimlerChrysler bajai ebbol adódtak, a tele
fónia, a kilencvenes évek végének csodagyereke, hirtelen omlott
össze (csak a Nokia maradt fenn, a többiek diverzifikálnak). Volta-
képp a New Economy hirtelen összeomlása nemcsak egy börze-
buborék kipukkadásáról szól, hanem arról is, hogya fejlett orszá-
gok piaca telítodött az IT és telefónia termékeivel. Ha nem lép be
új piac, marad a régi eszközök lecserélése, ami gazdaságilag nem
ugyanaz. Az expanzió tehát megtorpant, s vele a globalizáció is
falba ütközött: ez az igazán új jelenség 200l-ben.
Innen tekintve másképp kell megítélnünk a szegény orszá-
gokhoz való vfszonyt is, ami a globalizációellenes tüntetések
e~y!k, gyúj~ópontja, ?e ami - szerintem - a globális gazdaság fej-
lodesenek IS kulcskerdése lett. Ha nem hozzák szintre ezeket a
kontinensnyi országokat, nincs további terjeszkedés, ha nincs
terjes~ked~s, leáll a rendszer. Jóllátható ez az összefüggés Dél-
Amenka SIkeres országai esetében. Argentína vagy Mexikó csó-
ró ország volt, aztán '91-ben, mikor Amerika recesszióba került
arra kényszerült, hogy valamennyire felhozza ezeket az orszá~
240
gokat, hogy kereskedelmi partnerek lehessenek - magyarán:
hogy a globális rendszer tovább terjeszkedhessen. Ez a törekvés
fele arányban sikeres is volt, csak késobb - 200l-ben - derült ki,
hogy a másik felét is el kellett volna végezni a munkának: Ar-
gentína és Mexikó ugyanis állandó, újabb keletu pénzügyi válsá-
gokkal küszködik, jóllehet gazdasági mutatói jók. Vagyis: annak
idején is úgy volt, hogya globalizációs folyamat csak úgy tudott
továbblépni, ha a perifériaországok egy részét is bevonta a fejlo-
désbe, azaz költött arra, hogy terjeszkedni (élni) tudjon.
Most ugyanez a "határjelenség" bukkan t fe] ismét, a termelé-
si volumenek drasztikus esése ezt mutatja. Es most a további
szegény országok, földrészek, elsosorban Afrika "leírása" az aka-
dály. A globális fejlodés ugyan eddig egyszeruen kikerülte, lát-
hatatlannak tekintette ezeket az országokat. Most viszont az ún.
"szegénypolitika" voltaképp a globális rendszer továbbfejlodésé-
nek szinonimája: mert tokeexpanzió nélkül nincs globális
rendszer, s ma már a szegény kontinens fekszik keresztbe a glo-
balizáció kiteljesedésének - továbbélésének. Ezért veszélyes az,
amit a nemzetközi pénzügyi szervezetek csinálnak a szegény
országok adósságával: ahelyett, hogy invesztálnának (ami, bel~-
tom, nem egyszeru feladat) - saját érdekükben, a rendszer mu-
ködoképességének érdekében s nem rövid távon, hanem bizony
hosszú évtizedeken át -, azon vitatkoznak, hogy elengedjék-e
azt a pár milliárd dolláros adósságot, ami számukra milliók élet-
ben maradását jelenti. S ami egyúttal a rendszer - a fejlett orszá-
gok további fellendülésének - zökkenésmentes fejlodését, a pia-
cot, befektetési lehetoséget, expanziót is jelenti.
Zárójelet nyitok. Mindez, úgy tunik, igen valószínu. Mégis
nagy kérdés, hogy miért kell expanzió, a rendszer határtalan bo-
vülése ahhoz, hogy a rendszer mint olyan fennmaradjon. Nem
1 a "zérus fejlodés" - emlékszünk rá? egy ideig ez volt a jelszó ... -
a gond, hanem az expanzió mint a rendszert mozgató alaptör-
vény. Már Marxnál- aki eloször dobta be ezt a rendszert mozga-
tó elvet - nyitott kérdés maradt, azóta is az. Mert gondoljuk csak
el: expanzió nélkül nem megy a globális fejlodés - az expanzió
viszont önmagában is kétélu folyamat. Mikroszinten ismeros je-
lenség: vállalatok tönkremennek, ha nem terjeszkednek, aztán
tönkremennek, mert túl nagyokká válnak. A hasonlat nyilvánva-
lóan sántít, a világgazdaság más kulcsra jár, de a kérdés ettol még
241
,
- -- -~~~- ----
'
';1 ijl
, '
,
l' ' 1
releváns: miért csak akkor él egy rendszer, ha állandóan tlÍ./ 1/0
vi magát, s vajon nem fogja-e épp ez a végtelen expanziós tön'k
vés elgáncsolni, válságba sodorni?
Rendszerkockázat
A globalizációnak azonban van egy keményebb, fenyegetohl,
arca is. Az errol való beszéd már nem a baloldal szót árából va \<'1;
a tokefejlodést érinto kockázatról beszélek, arról, ami nem a St.l'
gényeket, nem az ózonpajzsot fenyegeti, hanem magát a tokt"s
gazdaságot. Soros említi, mások systemic riscrol (a rendszerbe II
magában tenyészo kockázatról) beszélnek - a jelenségnek kn
lönféle nevei vannak -, ám voltaképp ez a legnagyobb fenyegI'
tés, a tÜntetok (és szimpatizánsaik) tömege ennek moraját, e föld
csuszamlás lehetoségét érezte meg.
A rendszerkockázatot. A globális toke olyan sebességgel nyel
te be a világot, hogy nem tudtak ezzel párhuzamosan kiépÜlni
az új (globális) szabályozási módok, az új rend biztonsági rend-
szerei. Gondoljunk arra, hogy az elozo világrendszer válsághárí-
tó eszközeit (például a keynesianizmust) évtizedeken át építet-
ték, finomították: nem volt egyszeru. Aztán tíz-tizenöt éve min-
den megváltozott, a globális toke megjelenésével a korábbi
védekezo mechanizmusok nem muködnek, az új elhárító rene!-
szer kiépítésére pedig nem volt ido. Így aztán még tuzoltó csapa-
ta sincs felkészÜlve. Mutatja ezt, hogya Világbank és az IMF már
tíz éve bénáskodik az újabb és újabb helyi krízisek idején. Az
ázsiai válság elott egy nappal még rózsás kilátásokról adtak ki
papírokat, aztán mikor állt a bál, értelmetlen diagnózisokka I
kezdték - igaz, késobb (hatalmas pénzért) beindították az újjá-
építést... Szóval: nem véletlenÜl hangzanak el bírálatok e két csa-
pattal szemben: egyik intézmény sem volt képes a hirtelen nott
feladatokhoz igazodni, képtelenek megelozni a modern vál-
sággócokat, legfeljebb utólag, néhány sebtapasz felragasztásá-
ban jeleskednek. Lásd most épp Argentína vagy Törökország
"kezelésének" kérdojeleit. A két - egyelore kis hatósugarú - vál-
sággócból könnyen lehet nagyobb is, hatása még bennÜnket is
elérhet. Nagyobb baj, hogy ezen az intézményi szinten ma már
nem is kezelhetok ezek a válságok: más kellene, új felállás - csak
242
senki sem tudja, mi és hogyan. A globalizáció új hullámának fe-
nyegetésében ez talán a legdurvább.
Most - a lassuló világgazdaság, a csendes recesszió hatására -
kezd derengeni, hogyarendszerkockázat és globalizációs folya-
mat összefÜgg. Említettem, hogy a két gazdasági világhatalom
inog, egyik megrendÜlésekor még a másik ketto tud segíteni, ha
ketto van bajban, gáz van, ha három, akkor egymást lökik a sza-
kadékba ... Itt még nem tartunk.
Mégis: ez a struktúra is bonyolultabb lett a globalizálódás
újabb etapjában. Ugyanis a globális toke abból él, hogy a világ
nem egységes: a globalizáció sohasem tökéletes, mindenÜtt v~n-
nak/maradnak kÜlönbségek - itt olcsóbb, ott drágább valamI -,
durván kifejezve: az új rendszer ezeken a kÜlönbségeken keres.
Vagyis Amerikának egy darabig jó volt, hogy Japán lemaradt,
meg hogy Európa gyengébb lett. Most viszont ugyanez a rend~
szer már önmagát gáncsolja: a kÜlönbségeken nemhogy keresl1l
nem lehet, de erosítik a recessziós hatásokat. Amerika nem vesz
annyi árut Japántói, mire ott képtelenek kikászálódni az évtize-
des recesszióból; mi lesz, ha - visszavágás~ént - kivonják pénzÜ-
ket az amerikai értékpapírokból, ami az Uj Világ "fenntartható
fejlodésének" egyik támasza. (Amerika el van adósodva, Japán
még ma is a legnagyobb hitelezo.) Persze, a szigetországiak nem
fogják kivonni a pénZÜket Amerikából, de ez a D~~oklész-k~r?
ott lebeg a rendszer felett, s min t tudjuk: a strukt~lIat ~z :Ivar~-
sok mozgatják: a gazdasági döntéseket az mozgatja, ml varhato.
És egyelore a jövo nem sok jót ígéI.
Mindezzel azt akarom mondani, hogy a rendszert fenyegeto
kockázat azt jelenti, hogya globalizálódás túlfutott, nagyon is el-
képzelheto egy olyan válság, amit maga a megszaladt globális
rendszer okoz. Alan Greenspan zseniálisan manoverezik, de
úgy tunik, ezt a recessziót nem lehet kamatcsökkentésseI megál-
lítani, legfeljebb betörését csendesíteni. A közgazdász Pa~l
Krugman úgy látja, hogy sem a Világbank, sem az IMF, de meg
Greenspan sem veszi észre, hogy alacsony inflációnál a kamat-
csökkentés csak félmegoldást hozhat: engedni kellene kb. 4%-os
inflációt, kÜlönben nem fog beindulni a gazdaság. (Vö. Paul
Krugman: The Return of Depression Economics ["A válsággaz-
daság visszatérése"], New York, 2000.157. és köv. o.) A '90~es.~vek
válságainak eleSzése alapján úgy látja, hogy egy radlkalIsan
243
más monetáris politikára lenne szükség, amire viszont nincs fel
készülve senki...
Vagyis: a globalizáció új hullámának negatív fázisába keri\1
tünk, amikor a sok jó mellett - ami tagadhatatlan - a gazdaság ft II I
damentális rétegeiben törnek elo a konfliktusok. Olyanok, !llL'
lyekrol korábban nem is álmodtunk. Ma sem lehet tudni, mi hol
fog robbanást okozni, és foként azt nem tudni, mit hogyan kelle-
ne ellene tenni. Ez utóbbi, a globális tehetetlenség kelti a legm-
gyobb szorongást. Mert látszik. A jónép nem vak: látja-sejti, hogy
a politika (gazdaság) dermedten tanakodik: mit is kéne csinálni!
Nem lehet visszatérni a protekcionista rendszerhez, mert válságot
okozna, nem lehet leállítani a tokebehatolási folyamatot, a globali-
zálódás visszacsinálhatatlan, elore lehetne menekülni - de hová?
Mindenki tanácstalan: nemcsak az államférfiak, de a guruk is.
A baloldal - néhány, megmaradt - teoretikusa (pl. Pierre Bour-
dieu) is csak a rendszer diszfunkcióját látja, a baloldal erotlensé-
gének oka, hogy nekik sincs receptjük. A helyzet paradoxona,
hogy a vad globális játékosnak, Soros Györgynek több javaslata-
ötlete van, mint bárkinek a placcon. O ugyanis úgy gondolja,
hogyapénzszférának - üzleti alapon - létre kellene hoznia egy
kockázati alapot, ahová a spekulációs tranzakciók l%-a kerülne,
majd ha válság ütné fel a fejét, akkor ebbol az alapból lehetne
helyrehozni a kárt. Olyan ez, mint a Tobin-adó - ott minden speku-
latív jellegu tranzakció után O,2S%-otkéne egy alapba befizetni.
Ami egyben csökkentené a spekulációs manoverek vonzerejét:
pénzbe kerülne az indítása is... Csak Sorosnál nem a Világbank
vagy állami felügyelet muködtetné, hanem maga a spekulációs
szféra. Sajnos sem Soros, sem James Tobin - sem mások - ötletei
nem tudnak a gazdasági gyakorlatba felszívódni: túl nagy a
rendszerellenállás. (Ezért civil szervezetek hirdetik: a francia
székhelyu ATTAC egyesíti a különbözo országokban a Tobin-
adó híveit valamiféle akciócsoporttá az interneten. Mikor e soro-
kat írom, Lionel Jospin, francia miniszterelnök bejelentette,
hogy bevezetteti ezt a spekulációellenes adónemet. [FT, 200l.
aug. 20.]Választási trükk vagy gazdaságpolitika? Elválik.)
Egyelore tehát csak azt lehet sejteni, hogy valami nem stim-
mel, a megoldás tételei hosszú listát alkotnak, sennek vállalásá-
hoz - ami kétségtelenül keserves transzformációt igényel - még
nem nott fel a fejlett világ.
244
"
I !;i
Marad a tüntetés, a rossz érzés vad kitörése. Azt, hogy új fázis-
ba lépett a világgazdaság fejlodése, tudat alatt, félig tudatosít~a ,-
egyre többen érzik. Kaotikus reakció az új helyzetre, aglobahz,a-
ció új fejlodésfázisára. Mert nincs más: nincs független elemzes,
nincs baloldali elméletkísérlet, tudományos vizsgálódás. Illetve
van - lásd Wallerstein interneten közreadott elemzéseit, vala-
mint kísérletképp a libertariánus, neoanarchista Bryan Caplan (o
volt a genovai tüntetések egyik guruja) elméletmorzsáit; I?e ettol
még nem tisztul a kép. Pierre Bourdieu írja, hogya globahs rend-
szer ideológiája és a neoliberális elméletek közö~ bune, hog~ le-
szerel minden ellenállást: olyan, mint az AIDS,a tarsadalom vede-
kezomechanizmusát támadja meg. (Vö.:Der Spiegel, 2001.Nr. 29.)
"Egyre többen veszik észre, hogya laissez fair és szab~dság n~n:
ugyanaz. A neoliberalizmus olyan tá~adófegyver, amI g~z~asa?l
fatalizmust hirdet, ennek fényében VIszont mmden ellenalIas cel-
talannak tunik." Az erre épülo hivatalos politika "szégyentelenül
használja a szabadság és a mindenki számára biztosított jólét szó-
tárát; miközben önmagukat és polgáraikat egyszeruen alávetik a
kötelékeitol megszabadult gazdasági eroknek."
Igaz viszont, hogy lassan alakul valamilyen alternatíva. A "har-
madik út" elmélete a globalizáció pozitív energiáit akarja felhasz-
nálni ugyanezen folyamat negatív hatásai nak le~üzd~sér~. Enr~e~
centrumát egy olyan állami politikai struktúra kepezl,.aI?l a "du:-
gista" és a laissez fair berendezkedés közötti ~ran~ kbzeputat va-
laszt ja (Anthony Giddens: The Great GlobaÜzatwn Debat~ ["A
nagy globalizációvita"], Car~egie End~w:nent ,fo: InternatlOnal
Peace. 2000. június 15.Eloadas). Modellje lrorszag es Korea, ezek-
ben az országokban a kormányok például segítették kiegyenlíteni
avagyonkülönbségeket, s egyáltalán letérni az a?golszá~z modell-
rol. Ami azt is jelenti, hogy Giddens hisz a kormanyok -Igaz, me~-
reformált - szerepében. A katasztrófát kikerülo jövot a korma-
nyoknak az az erofeszítése hozza meg, melyben a pi~~ és a ci,v.il
társadalom fórumainak egyensúlyát, valamint lokahs-globahs
együttmuködését teremtik meg. Bár úgy le?~e. ANgloba.lizáció~j
fázisának fényében, attól tartok, hogy ez utopIa, elobb követk~zl~
be valami drasztikus földcsuszamlás, és csak utána kerül arra ISfI-
gyelem, hogy eme egylensúly kialakuljon.
(2001)
~ 0-- _... __ ~ ._~_
I

A válasz: a "harmadik út"
Mindazzal, ami a korábbi fejezetekben a globalizációról kirajzo-
lódott, a "harmadik út" venné fel a versenyt. Góliáttal szemben -
Dávid. A baloldal - így általában - erotlen, bénult, lejátszott.
e~yetlen ütokártyája ez a pálya, kifejtett formában Anthany
Glddens, a szociológus-politológus, a London School of Econo-
m~cs igazgatójának álma, Tony Blair, Gerhard Schröder (egykor
~h?ton) politikai gyakariópályája: a szociáldemokrácia megúju-
la:,anak, fo:gatókönyve. A régi elmélet szavatossága lejárt, vele
~alas~ta~~e~telen mara.dt.a Labour: osztályharc, kisajátítás, nagy
allaml dlflglzmus, szoClahzmus, marxizmus - taszító szlagenek
lettek, törlodtek a politikai szótárból, viszont megmaradt a moz-
g~lom, ahol aztán a gesztus (Blair szakítása a régi Munkás-
parttal) lett a "harmadik út" nyitánya, kétségtelen, hogy Giddens
és társai szellemi konyhájából véve a hozzávalókat.
Kiindulása pragmatikus: az ezredvég re radikálisan változott a
v~lág: a~ informatikára épülo gazdasággal, a globalizációval, a
hldeghaború lezárulásával és (Angliában) a neoliberalizmus ál-
tal felka~art (thatcheri) társadalommal. Az egész hagyományos
baloldalI (szocdem) kacatot félre kell tolni, és eloítélet-mentesen
kell építoelemeket szedni innen, onnan, amonnan: akár Ameri-
kából, akár az évszázados szocialista álomból, netán a konzerva-
tívoktóI. Aztán ebbol a koktélból kell programot csinálni. Ez a
"ha~n:a?i~ út" ke~ete. Vajo~ e~ég-e mindez a globalizáció meg-
szehdltesehez? Mar csak azert IS, mert még a szocdem pártokan
belül is nagy az ellenállás e fordulattal szemben, világméretek-
ben pedig most futja próbajáratát. Megpróbálom Giddens kézi-
könyvét itt-ott próbára tenni - mi várható?
*
246
Giddens dolgozatából CA harmadik út. A szociáldemokrácia
megújulása. Budapest, 1999) pártprogramok, ?oliti~ai. fordul~-
tok lettek. Ha az ember olvassa, elso benyomasa megls az, mI-
lyen kicsire zsugorodott a politika játéktere, ám ez a kis terep mi-
lyen fontos különbségekhez segítheti hozzá azt, aki játszani,tud
rajta. Régen a szociáldemokrata kormány (vagy ellenzék) habo-
rú-béke ügyében, infláció, pénzkibocsátás, gyarmat- vagy val-
láspolitikai kérdésekben döntött. Ma nevetség:s len~~ ilyen do~-
gakról beszélni: Giddens abban látja a korszeru szoclaldemokra-
cia feladatát, hogy a globális világban ellenerot alkosson a
neoliberális, piaci dogmatizmussal szemben, azaz megvédj~ ~z
elesetteket (egyedeket és elnyomott népeket), több demokraClat
harcoljon ki le- és felfelé (a globális hatalmi játékokban is), és ja-
vítsa a társadalom életminoségét - amire a toke nincs tekin tettel.
Mindezt azonban nem konfrontációval kívánja elérni, hanem
úgy - és ez az új a "harmadik út"-b~n -, ho?y a ~zoc~áld~mo~rata
kormány (állam) a vállalatok (akar multI, akar kIs ceg) es az
egyén különféle együttmuködésére épít. Va~yis s~ nem áll~n;-
párti (hagyományos modell), se nem hisz a pIac m1l1denhatosa-
gában (másik véglet), hanem a ketto között járva, de mind a ket-
tovel együttmuködve alakít új struktúrákat. , '
Ez az újfajta politika a legvilágosabban az oktatas, a tanulas
központi szerepének kiépítésében mutatkozik m,e~. Az ,iskola-
rendszer fejlesztése ugyan állami feladat - a magal11skolak mel-
lett _, ugyanakkor a képzési rendszer egésze mégis három lábon
áll: az állam mellett a vállalatok is támogatják, ugyanakkor nem
tud muködni az egyén iniciatívája nélkül. (Az egyén is tegye
hozzá _ elhatározásán túl - obulusát.) Vagyis: ne mindent az ál-
lamtól várjunk - (egyik véglet) vagy a piactói (másik véglet), ha-
nem a kettot összekapcsolva, plusz az egyén hozzájárulását is
beleépítve muködjön a rendszer. Ugyanez a stratégia dolgozik a
segélyezési programokban, a nyugdíjellátásban: állam, vállalat
és egyén összmuködése. " , . ,
Ezzel viszont a kor igényeinek megfelelo tarsadalml struktu-
\ rát segít kiépíteni: aj kiindulóp~n~ .az életfogy~i~ ~art? Nta?ulá.s
kényszere, mivel a rendszer flexIbIlIs, a technologlal feJlodes mI-
att a tudáskészlet gyorsan av ul, a munkaeropiacon hol erre, hol
arra a készségre van szükség, ma már egy pályakez~o nem úss~a
meg, hogy élete során egyszer-kétszer át ne kelljen tanull11a.
247
1: . -~~~~~~--~-- -- - - '1
, '
h
,
A gazdaság felol nézve az iskolarendszer reformjába és a képzé-
si lehetoségek bovítésébe invesztálni a piac bovítésével egyenW.
Társadalmilag viszont a tanulás/oktatás a belso és külso kiszorÍ-
tósdi leghatékonyabb ellenszere: a tudásszerzés lehetoségének
biztosításával pedig a kisebbségek, bevándoroltak, szegények
kezébe a lehetoségek kulcsát adja.
~e ez cs.ak egy példa a "harmadik út" muködésére. Az alapelv:
akI valamIt kapott a társadalomtóI, az adjon is érte valamit cse-
rébe. Akár szegény, akár gazdag. A munkanélküli-segély nem
alan~i jogon jár, dolgozni kell valamit érte. A gazdag ... Hát itt
halvanyabb a program: hogyan lehet rávenni a felso egyötödöt,
ho?y t~gy~n valamit a közösbe - munkát, lehetoséget, projektet,
akarmIt. Glddens könyve itt homályos, értheto okokból: a mun-
k~nél~ü.~it ~önnyebb r~venni, ho?y söprögessen, mint egy nagy
ceg fonokelt, hogy adJanak a tarsadalomnak. Milyen alapon?
Nem elég, hogy munkahelyeket teremtenek (tartanak fenn)?
S egyáltalán: az állam nem arra van, hogy adakozásra nógassa
a gazdagokat...
Giddens nem is ezt teszi. Programja voltaképp a jóléti állam
újrabútorozása. Világszerte az a gond vele, hogy nem lehet fenn-
tartani: a fejlett társadalmak elöregednek, egyre több az eltartan-
d,ói,doskorú,. az egészségügyi költségek tizenöt év alatt megdup-
lazodtak, az Iskolaügy is halódik: az állami rendszer -legalábbis
Amerikában - alig tudja biztosítani, hogya gyerekek megtanul-
janak tízéves korukra írni-olvasni. A szociáldemokrácia válságát
- egyesek szerint - épp az okozta, hogy ezt a jóléti államot, ami
~pp e három terület költségrobbanása miatt pénzügyi válságba
Jutott - fel kellett adni. Nem mindenhol - Svédországban meg-
maradt, a hollandok kitaláltak valami mást -, de a párt vonzere-
jének csökkenését épp e fontos terület csodje hozta: a hagyo-
mányos finanszírozási mód kimerült. Egyfelol a demográfiai vál-
tozások (a társadalom elöregedése s vele az egészségügyi,
nyugdíjköltségek megszaladása), másfelol azoknak a források-
nak a bedugulása, melyekbol korábban ezt a projektet lehetett
finanszírozni: a fejlett országok termelékenység-növekedése le-
lassult, s elszállt az a plusz forrás, amibol a szociális kiadásokat
lehetett fedezni. Ennek is megvolt az oka. A globalizáció - elso-
sorban a tokepiacokba átömlo pénztömeg - kihúzta a talajt a ter-
248
melékenység emelése alól: minek kínlódni a termelékenységgel,
mikor a tokepiacon a magasabb megtérülést könnyebben/egy-
szerubben is el lehetett érni? Nem csoda hát, ha a neoliberaliz-
mus válasza az volt, hogy aki szegény, az maga okozta a baját,
rajta ne más pénzén segítsen az állam. , ..
Lényegében a többi hagyományos sz~cdem vala~z .ISkIfulladt:
állami támogatás, magas adók, bürokratIkus elosztasI rendszer.-
nem muködtek. A másik oldalon, a neoliberális rendszerben VI-
szont képtelen megoldási javaslatok születtek: ez a rendszer lé-
nyegében kirekesztette az öregeket, betegeket: gy~rekeket, ,el-
esetteket. Giddens muvének üzenete: a két szelsoseg egyarant
korszerutlen, a megoldás egy új társadalmi szerzodés. ~ "harma~
dik út" javaslata nem az osztályharc, hanem a tarsadalml
együttmuködés, a fentebb vázolt háromoldalú re.n?szer.
Tony Blair - nagyjából- ezeket az elveket ültetI at a gyakorlat-
ba (vagy hirdeti, de egyelore nem tudja; ..), a ném~t ~ode~.lb~~ .az
újfajta nyugdíjrendszer egyelore ~emeny, ellen~llasb.a, utkOZlk,
annyira idegen a szocdem hagyomanyoktol. Egy lllt~fJuban meS
is kérdezték Giddenstol, hogy nem gondolja-e, egy Ilyen méretu
átalakítás felér a szocdem párt öngyilkosságával? (Der Spiegel,
1999. Nr. 44.) - o azonban hisz a kis lépések taktikájában: szép las-
san tért fog hódítani ez a szemléletmód: minden országban más-
képp, menet közben is formálódva, d~ !1Í?CSmás leheto.sé?.,
Ami nem világos ebbol a koncepclObol, az a globahzaclOhoz
való viszony. Giddens nem fatalista, nem hiszi, hogy ez a rend-
szer visszafordíthatatlan, de azt igen, hogy vele kell együtt élni.
Csakhogy ennek az együttélésnek az a formája, hogy a pár-
tok/kormányok kanalizálni tudják a globalizációs folyamatokat,
vagyis olyan regulatív rendszereket tudnak kialakítani, melye~
a gozhengerbol a nemzeti/regionális fejlodés támogatását CSI-
karják ki. Vagyis az állami szintrol lefelé és felfelé egyará~t ~e?
kell próbálni demokratizálni. A "lefelé" világos: a SZUbszLdwr~-
tás elve - ami szerint a jogosítványokat azok kezébe kell adm,
akiket a döntések érintenek: városok, kis közösségek döntsenek a
saját sorsukat érinto dolgokról. A "felfelé" a ~é!dé~: hogya? t~d
egy-egy állam világfolyamatokat demokratLzalm, beleszolm a
globális érdekviszonyokba? Giddens kitart e :étele mell:~t, de nem~
igen csatol megoldási módozatokat. Egyelore a globahs hatalmI
249
"
---~~~~~~--- ---~_.
il 'f,
I
'1, :
játékban nem látok olyan lehetoséget, hogy abba bárhol, bármi- Oscar Lafontaine ütötte meg vele a bokáját.) ,Blair/Gidd.~ns ez-
no regulatív törekvéssel, érdemlegesen bele lehetne avatkozni. zel úgy kísérletezik, hogy elhatárolja magát es program)at a re-
Ok, a globális játékosok tudják alakítani az országok berendez- disztributív rendszerektol, de azért tekintettel van ~z eleset-
kedését, gazdaságát (pénztömeg, infláció, munkahelyteremtés tekre _ mondhatnám - "fu alatt". (Eric Hobsbawm: L m .. 127.,
vagy elvonás révén), fordítva csak minimális kezdeményezése- 129. és köv. o.) (2001)
ket látok (adókedvezmények a betelepülo multiknak ...) Pedig .,
szocdem pártok hatékonysága - Genova után - azon is fog múlni,
mit tudnak kitalálni ezen a téren.
És itt a probléma: a "harmadik út" puhának látszik a világten-
denciákkaI szemben, jó választási program - gyenge politi-
kai-hatalmi stratégia. Ezért nem kap hátszelet a baloldali érteI-
miségtol. Okkal, ok nélkül? - ma még nem lehet megmondani.
Az ellenvetésekbol most csak két érvet említek. Pierre Bourdieu
kíméletlenül fogalmaz: "Európa kormányai, a szociáldemokra-
ták is, benyelték a neoliberalizmus nagyobb hányadát, és ezzel
depolitizálták a politikát... Igaz, még esküsznek a szabadságra,
egyenloségre, testvériségre, de ezek csak frázisok. Valójában a
politikusok szabad utat engedtek a globalizációnak. Szégyente-
lenül használják a szabadság, valamint a mindenkit átölelo jólét
szótárát; eközben alávetik magukat és polgáraikat a kötelékeitol
megszabadított gazdasági hatalmaknak." (Interjú, Der Spiegel,
2001. Nr. 29.)
Hobsbawm két ponton vitázik ezzel a programmal: az egyik
az individuális fordulat beépítése (hogy ti. a "harmadik út" az
egyének igényeit és kötelezettségeit használja, és nem "kollekti-
visztikus" irányzat, mint a szocializmus); a másik az újraelosztá-
si módszerek minimalizálása. Kétségtelen, hogy a 20. század vé-
ge hozta magával a fokozott individualizmust, amit nem lehet
számításon kívül hagyni: vele jár a jóléttel - hadd döntsem már
én el, melyik üzletbe szállok bele, mit veszek, hol lakom stb.
Csakhogy - mondja Hobsbawm - ezzel megszunt a mozgalmak-
hoz szükséges szolidaritás, összetartó kovász is, a "harmadik út"
viszont ez utóbbira nem gondol: a politika - mozgalom, civil tár-
sadalom nélkül - nem horgonyzódik bele a társadalom életébe,
azaz felszínes marad. Média és marketing vezérelte politika ma-
rad. A redisztribúció még veszélyesebb fogalom: a szocialista kí-
sérletek (Nyugaton) sorra belebuktak: a választók nem szeretik,
hogy szociális (baloldali) megfontolásbó!, jövedelmük egy részét
másoknak "adják". (Legutóbb anémet SPD egyik vezéralakja,

250 251

,
- - ,
I "
'Ii

IJ,I II
 Tartalom

7
Minden más

TRENDEK És ÉV JÁRATOK

Globális generáció
II
17
Túlpörög?
Munkamánia 21
28
Idoéhség és üresség
33
Lebegés
Fókusz nélkül 40
A középosztály mennybe megy 45
Az ötvenes zóna 53
A következo hullám 61
69
Akik nem lépnek feljebb. ..

KÉP, CSÓK ÉS - MENEKÜLÉS

81
Fogjunk Kék Madarat!
86
Kép és csók, avagy a menekülés
92
Szerelmi rohangálások
95
Luciferi boldogság
Az erotika halála 101
Narcizmus 106
112
A szinglik
A bobók 119

ÍRÁS A VíZEN
A hordozófelület - avagy mit árulnak
az írástudók? 127
131
A képzabáló szomorúsága
142
Hírek: a világ teremtése
."""""'"""'''''''''''"""'''"''""''" ,,",","", "'''''"''"'' "'"""""illüill"'''""'
'''',' "~'""'""'"",""".,' """""m""'''''~''",",''illO''"'''''' ,m" , , """", "'''"'"''"~,''' ••• ", """,,,<W"",",'" ,",mO, ,,' ",",",,"ol,,,""',, ''" """ ''',"'","",,"üIIH''
!

In temet: a deficit 153

Csolátás 166
Simli-tan 171
Egyenkoszt: globális kultúra? 183
Hanyas vagy? 195
A felejtés kultúrája 200

HORIZONTOK

A globalizáció keretfogalmaihoz 215

N o Logo 222
Kritika a Wall Streetrol 227
A globalizáció új fázisa 234
A válasz: a "harmadik út" 246

ISSN 9b32D877b-3

9 799632 087763
111111111111111111111111111111

1980 Ft

.a