Kedves Barátom!

Az alábbi részlet készülő írásomból való.

A pénz története dióhéjban

A világtörténelem első pénzügyi rendszere a közvetlen cserén alapuló kereskedelem volt.

Ekkor a feleslegben megmaradt anyagi javakat, termékeket közvetlenül cserélték el
egymással az emberek. Ez a „megmutatom nekem mi van, mutasd meg neked mi van”
korszaka. Ekkor nagyon lassan, kifejezetten nehézkesen kötődtek az üzletek. Az egész
nagyon lassú, fáradságos és időigényes volt, hiszen meg kellett keresni, hogy az általam
cserére kínált dolog megegyezik-e azzal, amire nekem szükségem volt, vagy csak egy
közvetítő láncon keresztül juthattam el a célomhoz.
Ezért ebben a korban csak a közvetlen emberi szükségletek kielégítésre szolgáló anyagi
javak, élelmiszerek, termékek cseréjéről lehetett szó. Ekkor a különféle népek,
embercsoportok túlélése, bőségben vagy szegénységben élése szinte kizárólag a
természeti környezet gazdagságától, a rendelkezésre álló termőföldtől, állománytól vagy a
folyókban lévő halak elérhető mennyiségétől függött. Ezért a népek gyakran változtatták
lakóhelyüket és szinte állandó mozgásban, hosszú vándorlásban voltak. A szerencsésebbek
jó termőföldet találva letelepedtek, és ott felgyorsulhatott az emberek munkamegosztásán
alapuló, irányítókra és irányítottakra osztódó társadalmak kialakulása, fejlődése. Ekkor
még a konkrét termények, javak felhalmozása, tartalékolása jelentette a hosszú távú
túlélés biztosítékát.

A következő lépés az árupénz megjelenése volt. Ekkor a csere először egy bárkinél
becserélhető értéket megjelenítő és közvetítő termékre történt, amelyet a korábbi eladó
már közvetlenül tudott a saját igényeinek kielégítésére felhasználni, azaz most már ő
vásárolhatott vele. Ekkor ennek az árupénznek egy egysége képviselte azt az értéket,
amelyhez az összes többi cserére kínált áru értéke hivatkozási pontként igazodott.
Ekkor az árupénz felgyorsította a kereskedelmet, több üzletet tudtak megkötni rövidebb
idő alatt. A gazdaság fejlődésnek indulhatott.
Az ekkora kialakult államok uralkodói is ebben követelték az adót, ezzel kereskedtek
egymással. Ekkor lendült meg a társadalom vagyon szerinti szétszakadása gazdagokra és
szegényekre azon az alapon, hogy ki mennyit tudott összegyűjteni, felhalmozni ebből az
árupénzből. A gazdagság és létbiztonság záloga egybekapcsolódott az árupénz
birtoklásával és annak felhalmozott mennyiségétől függött.

Az árupénz tárolása, szállítása, őrzése tulajdonosának további gondot jelentett. Ezért az

évszázadok alatt kifejlődött egy specializált üzlet, a banküzlet. Az első bankok átvették a
vagyonosok, kereskedők árupénzkészleteit megőrzésre és egy bizonylatot adtak cserébe,
amely garantálta, hogy a bizonylat bemutatója kézhez kaphatja a betett árupénzt. Ezzel a
pénz egybekapcsolódott magával a bizonylattal.
Ilyen bizonylatot mutatott be Marco Polo (1254–1324) velencei kereskedő és utazó
hazatérésekor városa tanácsának, akik értetlenségükben elégették az átadott pénznek
nevezett, számukra semmit nem jelentő bizonylatot, amelyért a kínai császár kincstára
mint bank, jótállt. Ebből is látható, hogy egy új, bizalmon alapuló közmegegyezésnek
kellett kialakulnia az így kiadott bizonylatok iránt.
Ezzel a bank által kiadott bizonylat az árupénz származéka lett. Ezt a pénzügyek nyelvén
derivatívának nevezzük. Így a közforgalomban levő pénzként működő bizonylat a valódi
értékkel bíró árupénztől elszakadt. A csere lebonyolításában résztvevő pénz a valódi tárgyi
eszközből (az árupénzből) fokozatosan az eredeti megtestesített érték származékává,
derivatívájává vált.

Ahogy a gazdaság növekedésével a bankok pincéi tele lettek az összegyűjtött

árupénzzel, a bankárok hamar rájöttek, hogy több bizonylatot, használati pénzt adhatnak
ki ügyfeleiknek, mint amennyi valódi értéket képviselő felhalmozott vagyon állt a
kincstáraikban, hiszen nem rohantak hozzájuk az emberek, hogy váltsák vissza a kiadott
bizonylatokat a bank kincstárában tárolt árupénzre, hiszen az árupénz helyett most már
csak a bizonylatok használatával is meg lehetett kötni az üzleteket, lehetett kereskedni,
eladni, vásárolni.
Ezzel a bankok csupán a bizonylatot adták oda hitelként a pénzért hozzájuk
folyamodóknak, és belépett a kamat, mint a kiadott bizonylat használatának jövedelme.
A bankok életében sokáig tartotta magát a 12:1 arányszám. Azaz minden egység tárolt
vagyon 12-szeres értékben való bizonylatkiadást engedett meg a bankoknak. A bank így
nem csak a pénz tárolóhelyévé, hanem pénzcsinálóvá is vált, hiszen szó szerint a
semmiből teremtett pénzt, csupán az árupénzt helyettesítő bizonylatok (a papírpénz)
kiadásával. Ezzel természetesen beköszöntött a pénzhígulás vagy infláció.
A gazdaságba így egyre több pénz áramlott, ami természetesen növelte a gazdaságot,
hiszen több üzlet jöhetett létre, növelve a fogyasztást és ösztönözve a termelést.

A bankok által kibocsájtott pénz egészen a huszadik század elejéig korlátozva volt a
bankokban tárolt fedezet (arany vagy ezüst) értékével arányosan. A bankárok ugyan
igyekeztek még több pénzt kibocsájtani, és egyre tágították azokat a szabályokat, amelyek
még korlátozták ezt a pénznyomtató tevékenységüket.

Így érünk el 1913-hoz, amikor Woodrow Wilson (1856–1924) elnök a Kongresszus

jóváhagyásával beleegyezett a nagy hatalmú bankárok által kért Szövetségi
Tartalékrendszer (bank) megalapításába. Ez a fed, azaz Federal Reserve System. Ez az
USA szövetségi kormánya által felhatalmazott magánkézben levő bankjegykibocsájtó
gépezet. Az USA kormánya államkötvény formájában adóslevelet bocsát ki a fed felé, hogy
az pénz pumpáljon a gazdaságba.
A kormány az adósságlevél fejében természetesen kamatot fizet a fed-nek. A kamatot
az állam az adókból fizeti. Így 1913-ban a világon elsőként, az USA-ban bevezették a
személyi jövedelemadót.
1971. augusztus 15-én egy újabb lépést tett az akkori Nixon elnök a Kongresszus
jóváhagyása nélkül. Elnöki rendeletben megszüntette az utolsó szálat is, ami a dollárt még
az aranyhoz, az értékálló árupénzhez kötötte, mivel megszüntette a dollár közvetlen
aranyra váltását.
Ezután a fed gyakorlatilag mindenféle értékfedezet nélkül nyomtatja ki a világpénzt, az
USA kormányának adósságleveleinek felhatalmazásával, amelyet az adófizető polgárokkal
fizettet meg. Így idővel az USA a világ legeladósodottabb állama lett. Pénze ugyanakkor a
világgazdaság fő tartalékvalutája és nemzetközi fizetőeszköze.

Milyen csapdát rejt ez magában?

Hogyan hat a Te életedre?
Mit tehetsz ez ellen?

Hívjál. Beszéljük meg. 06-70-324-90-75, Szabados Pál