Kenneth S. Leong Kenneth S.

Leong
Jézus
zen
tanításai
.Tizenhat éves koromban elhagytam
Jézust, és a Tao keresésére indultam.
Most, negyvenéves koromban felfedeztem.
hogy Jézusban is megtalálhattam volna a Taót.
Ez a könyv részben utazásom történetét
tükrözi. Talán oda-vissza útnak tűnik, pedig nem az
Jézus
zen
volt. Ha nem tettem volna meg, nem valószínű,
hogy valaha is igazán megértettem volna Jézust.
Lényegében azt kívánom elmondani, hogy a zen
nem holmi külföldi árucikk. A zen mindennap
szellemiség, ami voltaképpen mindig itt bujkált a
házunk táján! Csak a legtöbben nem vesszük
észre azt. ami mindig is itt volt a szemünk
előtt. A zen kultúrákon és vallásokon átívelő
jelenség. Bárhol is vagy, mindig megtalálhatod;
mert a zen tebenned van. Ebben a könyvben
nem kívánok a történelmi Jézus nyomába
tanításai
eredni. Az a célom, hogy új szemszögből
láttassam Jézusnak az Evangéliumokban
megőrzött tanításait, és ezzel felfedjem
szellemiségének elfeledett arculatait: az örömöt,
a humort és a költészetet."

ISBN 963 523 246 X

ÉDESVfc KIADÓ
950 FI
9"?89ó35"282463 ÉDESVÍZ KIADÓ
 A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
Kcnncili S. Long: T h e Zen Teachings of Jesus
'l'Wc Crossroad Publishing Company, New York, 1995
Fordította Agócs Tamás
Szerkesztette Zsámboki Mária
Copyright Ö Kenneth S. Leong, 1995
Hungárián translation £> Agócs Tamás, 1998
Hungárián edilion © Swcciwatcr Publisher Establishment, I99S
Covcr design © Sweetwater Publisher Establishment, 1998
ÉDESVÍZ K I A D Ó , BUDAPEST
Felelős kiadó a kiadó igazgatója
Számítógépes tördelés Szűcs Bt., Dunakeszi
Nyomta az Alföldi Nyomda Rí., Debrecen
Felelős vezető György Géza vezérigazgató
ISBN 963 528 24f>X
Tartalom
Előhang I Evangéliumolvasás - zen stílusban • 11
Zen a saját házunk táján • A zen mint kultúra- és vallásközi jelenség • Jézus
szellemiségének feledésbe ment arculatai: öröm, humor és költészet • A „ko­
molyság" csapdái • A komolyság mint az ego jele • A humor mint az igazság­
hoz vezető út • Jézus mint költő • Komor Jézus és mosolygó Buddha • A
„tiszteletlen" zen hagyomány • A mennyek országa MOST van! • A hétköz­
napi varázslat csodálatossága • Az igazi szellemiség: művészet • A Biblia csal-
hatatlanságának átka • Szeretet kontra moralizmus • Az érzéki illóolajozás •
Beavatás az örök kezdők szellemébe
Elsőfeje/.et / Mi a zen? (I): Az élet művészete • 23
Meg lehet-e határozni a zent? • Szentül felháborítónak lenni • A zen nem ülő
meditáció • Zen különcségek • A zen mint mentális kultúra • A zen történe­
te dióhéjban • A zen: híd a szellemi és az anyagi világ között • A zen és a kínai
elme • A zen, a vallásos kellékektől mentes szellemiség • A zen mint az élet
költőivé tétele • A zen és a taoizmus • Hui-neng, a hatodik pátriárka • A zen­
ben nincsenek receptek • A zen és a művészetek • A fegyelem fogalma a zen­
ben • A zent csak megmutatni lehet • A Virágbeszéd és a Hegyi beszéd össze­
hasonlítása • A jelenlét mint a szellemiség alapvető kelléke • Zen, művészet és
mindennapi varázslat • Az életkedv újbóli fellelése • A zen és xz.Aha\ élmény
• A vU'Vei nem semmittevés • Játékos út a kiválósághoz • A haszontalanság
haszna
Második fejezet / Mi a zen? (II): A dolgok veleje • 42
Zen, anya és almáspite • jin ésjang: alkotó feszültség • Pao, a hentes művészi
szelídsége • Szellemi dzsúdó: a gyengeség ereje • Az igazi szabadság mint a
szelídség tükörképe • A kozmopolita leány leckéje az egyszerűségről ♦ A
mértékletesség varázsa • Paradoxitás: a zen veleje • A költői őrültség • Zen
lecke a mesterséges intelligenciáról • A homályosság értéke • Bal oldali agy­
félteke kontra jobb oldali agyfélteke • A zen tapasztalatot nem lehet szavakba
önteni • A zen és a lélek • A zen mint befelé irányuló kutatás
Harmadik fejezet / A mennyek országa • 56
Az idő rejtélye • A pszichológiai idő nem az, amit az óra mutat - Milyen érzés
angyalnak lenni? • ATao megközelíthetetlen • Az örökkévalóság mint az idő
megszűnése • A mennyek országa és a csúcsélmények • Az Isten országa nem
szemmel láthatólag jő el • Belépés a gondolat nélküli övezetbe ■ A remény
buktatói • Mi a boldogság?
N epedik fejezet / A zen: a látás művészete • 67
A köd mint lehetőség • A megvilágosodás mint képalkotó világlátás • A for­
dított bódhiszattva • Az igazi alkímia • Az „újraszületés" * „A nirvána nem
valaminek az eredménye" • Az Emberfia koanja • A tüzes kígyó leckéje •
Sziszüphosz mosolyának titka • A pokol mint a mennyországba vezető út •
Az első Nemes Igazság, új megközelítésben • A látás az egyetlen igazság • Ez
az! • Az élet paradoxonai
Ötödik fejezet I Tükörországban • 81
A zen tótágast álló világa • Kicsoda Jézus? • Isten Fia mint archetípus ' J é z u s
halál-koanja • A szerencsétlenül járt utazó története • A választási lehetősé­
gek hiánya mint szabadság • Közöny) • A halál mint gyógyír • Vahi-szabi • A
fordított törvények szépsége • Éljünk veszélyesen! • Az édes-keserű élet •
Nirvána a szamszárában
Hatodik fejezet / A mindennapok pokla • 93
Népszerűtlen mennyek • Önkéntes pokol • A nagy titok: máris itt a pokol! •
Az örökké tartó szenvedés mítosza • Csupán egy apró gondolat • Az oltha­
tatlan tűz • A pokol és az odafigyelés • A pokol mint normális tudatállapot •
A pokol nem büntetés • A tékozló fiú példabeszéde • Tökéletesség a tökélet­
lenségben • Öngyűlölő mazochisták vagyunk? • A pokol és a bújócskázó Is­
ten • Megbarátkozni a //'/a-val
Hetedik fejezet / A hit • 110
Leckék az Összetört Istenek Templomából • A „hit" mint álcázott pénzéhség
és félelem • A „vallás" mint a valódi hit akadálya • A hit: „lenni mérés" • Add
meg magad! • A hit mint szerelem • A hit mint szelíd életfelfogás • Minden
nap jó nap • A hit mint üldözési mánia • „Akarod-e az üdvösségei?" • Mi a
bálványimádás? • Mi a szellemi igazság? • „Mit tudom én" • Keresztény „re­
ménység" és buddhista „reménytelenség" • A belső értelem kutatása • A hit
újjáélesztése
Nyolcadik fejezet / Az én igám édes • 127
„A családunkban nem volt éles határvonal a vallás és a horgászai között." • A
zen mint mindennapi szellemiség • A vallás mint a szépség keresése • A belső
szépség mint lemondás önmagunkról • Kegyelem és művészet • „A törvény
pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék" • Az egy tapsoló tenyér koanja • A
koanok megértése • A bizalom elsajátítása • A hősies tudat túlsúlya • Ossze-
fér-e a zen és a törtetés? • A Nagy Kaszás megállítása
Kilencedik fejezet I Ami az embert beszennyezi • 140
A hallgatás hatalma • A Szent élménye • A fogalmak, a szavak és a gondolatok
korlátai • A bögre cseppfolyóssága • A világot látni egy rizsszemben • A virá­
gok és a szemét • Közösen alkotott világegyetem • Jézus, a mindenütt jelen­
való • A tudatosság mint kétélű fegyver • „Ki mondta néked, hogy mezítelen
vagy?" • A megbocsáthatatlan vétek • Kiválasztottság és felnőtté válás • Elfe­
ledni a szavakat
Tizedik fejezel / Ne állj ellen a gonosznak! • 155
Hogyan szeressük ellenségeinket • Méltányolni az élet töviseit • Ördögűzés
nyugati, illetve zen stílusban • A démonok megnevezése • A bűnbakkeresés
hátránya • Megtalálni a betegség gyökerét • A szellemiség amputációs meg­
közelítése • Ne állj ellen a gonosznak! • Lélekápolás • A lantra a szereiét ös­
vénye • A harcos és a küzdő közötti különbség • Az igazi szelídség és az igazi
keménység • A gyilkos-gyógynövény • Az aszkézis buktatói • A tantra mint
a szellemi ösvény nélkülözhetetlen része • Elkerülés és élvezkedés: a menek­
vés megnyilvánulási formái • Tintrikus gyakorlás a megbecsülő, odafigyelő,
megértő és felelősségteljes magatartás kifejlesztésével
Tizenegyedik fejezet / A szeretet • 172
Félnek-e a zen-mesterek a szeretettől? • Mi a szeretet? • A szeretet mint Jó­
ság • Az igazi szeretet elfogulatlan • A mindent magába foglaló parancsolat •
A feltétlen szeretet: a józan ész számára képtelenség • A szeretet nem részre­
hajló • A nincs-tudat mint igazi szeretet • A szeretet mint a szabadság meg­
nyilvánulása • Lehet-e akarni a szeretetet? • A szeretet és a x>»-i>eí • A szeretet
az élet iránti nyitottság • Az önszeretet elsődlegessége • A szeretet látás dol­
ga • Az együttérzés: belátás a dolgok összefüggéseibe • Az élet egysége
Epilógus I Uj paradigma kezdete • 186
A klasszikusok olvasása • A többrétű értelmezések haszna • A nyugati igaz­
ságfogalom • Még az igazsághoz sem lehet ragaszkodni • Az igazság össze­
egyeztethetetlen a biztonsággal • A többértelműség értelme • Azt olvassuk,
amik vagyunk • A magasabb igazságok burkolt formába öltöztetése • A misz­
tikusok és az ortodoxia közti ellentét megoldása • Mindnyájunknak vannak
fundamentalista ösztönei • A zen nem küzd semmivel • Uj paradigma a szel­
lemiség megközelítéséhez
A fordító jegyzete
A könyben szereplő Biblia-idézetekhez két magyar nyelvű fordítást használ­
tunk föl: Károli Gáspár Szent Biblia fordítását (Egyetemi Nyomda Budapest,
1970) valamint R Békés Gellért és R Dalos Patrik 1951-ben elkészült Újszö­
vetségi Szentírás fordítását (Szent Gellért Hittudományi Főiskola Pannonhal­
ma, Szent Jeromos Bibliatársulat Budapest, 1992). Patinás nyelvezete miatt ál­
talában az előzőt részesítettük előnyben; ám azon esetekben, amikor e régies
stílus az érthetőség rovására ment volna, az újabb fordításhoz fordultunk. Ez
utóbbi esetben az idézet helyét ":"-gal jelöltük - pl. (Mt26, 6-13::").
Lao-ce Tao Te King című müvét Weöres Sándor és Tőkei Ferenc fordításá­
ban közöljük, a Tericum könyvkiadó 1994-es kiadása alapján, követve annak
írásmódját.
 Előhang
Evangéliumolvasás - zen stílusban

E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok.

(JN 16,33)

Tizenhat éves koromban elhagytam Jézust, és a Tao keresésére indultam.

Most, negyvenéves koromban felfedeztem, hogy Jézusban is megtalálhattam
volna a Taót.
Ez a könyv részben utazásom történetét tükrözi. Talán körbenjárásnak tű­
nik ez az utazás, pedig nem az volt. Ha nem tettem volna meg, nem valószínű,
hogy valaha is igazán megértettem volna Jézust. írásommal lényegében azt kí­
vánom elmondani, hogy a zen nem holmi külföldi árucikk. A zen mindennapi
szellemiség, mely voltaképpen mindig is a közelünkben volt! Csak éppen a leg­
többen nem vettük észre, mi az, ami a szemünk előtt van. A zen kultúrákon és
vallásokon átívelő jelenség. Bárhol vagy is, mindig megtalálhatod; mert a zen
tebenned van.
Jézus talán az emberiség történelmének leghíresebb alakja. A keresztény
Biblia állandó bestseller, a kereszténység pedig mindmáig a legnépszerűbb val­
lás a nyugati világban. A názáreti Jézus azonban még most, kétezer évvel a ha­
lála után is éppen olyan rejtélyes, mint valaha.
Ki Jézus? Mit jelképez valójában? Mit tanított? Kevés az egyetértés az em­
berek között ezekben a kérdésekben. A történelem leghíresebb alakja, para­
dox módon, egyben a legnehezebben érthető.
Ebben a künyben nem kívánok a történelmi Jézus nyomába eredni. Nem is
tudományos formában szeretném bemutatni a kereszténység elveit vagy a ha­
gyományosan Jézusnak tulajdonított tanításokat. Az a célom, hogy új szem­
szögből láttassam meg Jézusnak az Evangéliumokban megőrzött tanításait, és
ezzel felfedjem szellemiségének elfeledett arculatát: az örömöt, a humort és a
költészetet. Fontos, hogy különbséget tegyünk aközött, amit Jézus mondott,
és amit mások mondtak róla. Ezzel a módszerrel ugyanis teljesen új, színes és
eleven világot fedezhetünk fel. Belevágunk egy kalandba, melynek során fel­
nyílik majd a szeinünk.
Sokszor azért értelmezzük félre Jézust, mert túlságosan „komolyan", azaz
komoran fogjuk fel. Azonban, furcsa módon, ha Jézust „komolyan" vesszük,
épp akkor nem vesszük őt komolyan. Az igazi szellemiség önmagunk elenge­
désével kezdődik. Szent iratok olvasásakora „komolyság" tiszteletlenség!
Jézus tanításainak megértéséhez humorérzékkel kell rendelkeznünk. A
humor voltaképpen a zen nyitja. A legenda szerint a zen Mahakaszjápa moso­
lya közepette született, aki a Buddha egyik legelső tanítványa volt. Mosolyá­
ról többet mondunk majd a „Virágbeszéd" elemzésekor, az első fejezetben.
Nehogy azt higgyük, hogy a zsidó-keresztény hagyományra jellemző a tel­
jes humortalanság! Ne felejtsük el, Istennek mindig is volt humora, tréfacsi­
náló kedve, hiszen például a lassú beszédű Mózest, akinek nehezen forgott a
nyelve, a zsidók legkiemelkedőbb prófétájává tette. Az is az Isten műve volt,
hogy Sára idős korában fogant gyereket; ezért nevezték el az újszülöttet
Izsáknak, ami azt jelenti: a „Nevető". Pál apostol pedig a csínytevő Isten képét
festi elénk:
Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégye­
nítse a bölcseket; és a világ erőtlenéit választotta ki magának az Isten, hogy
megszégyenítse az erőseket; És a világ nemtelenen és megvetettjeit választot­
ta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse.
(lKor 1,27-28)
Mivel Isten kedveli a tréfát, nem kell különösebben meglepődnünk azon,
hogy a komolyság gátolja a szellemiséget. A humor előfeltétele ugyanis az el-
engedetiség. Jézus egy ízben kijelentette, hogy az Isten „elrejtette ezeket [a
mennnyek országával kapcsolatos titkokat és igazságokat) a bölcsek és az ér­
telmesek elől, és a kisdedeknek megjelentette." (Mt 11,25) Ez tökéletes zen
kijelentés, de sem a világi hívek, sem a papok, sem a teológusok nem veszik
észre. Jézus ezzel azt akarja mondani, hogy a kisgyerekek szellemibb lények,
mint a felnőttek, mert sokkal elengedettebbek, és inkább a megérzéseikre ha­
gyatkoznak, mintsem az értelmükre.
Az, amit legtöbben „komolyságon" értenek, valójában az ego jele. Leg­
többször azért vagyunk olyan „komolyak", mert túl sokat foglalkozunk ma­
gunkkal; túlságosan elfoglal bennünket a saját fontosságunk érzete és az,
hogy szerintünk mi jó, mi helyes, mi igaz, és így tovább. Nem vagyok a felüle­
tesség híve, a komolyságot azonban végzetesnek tartom akkor, ha valamilyen
megrögzÖttség megnyilvánulása. A rögeszmék megakadályoznak bennünket
a tisztánlátásban és az alkalmazkodásban. Ezzel szemben az elengedeuség és a
humorérzék - amennyiben sokkal tudatosabbá és hatékonyabbá teszik a visel­
kedésünket - az igay.i komolyság.
Vannak másféle megrögzöttségek is. A legáltalánosabb - ami szinte vala­
mennyiünkre jellemző - az úgynevezett „józan ész", s ennek része, a raciona­
litás. Az emberek többsége nem hajlandó „komolyan" venni valamit, ha az
nem ésszerű. Az ilyen dolgokat „ésszerűtlennek" tartja. Miként Albert Eins­
tein megjegyezte, az úgynevezett „józan ész" gyakran semmi egyéb, mint
sokéves társadalmi gyakorlat, sulykolás által berögzült előítéletek halmaza. A
zennek nem az a célja, hogy tetemre hívja az értelmet, hanem csak az, hogy
megmutassa az ésszerűség korlátait.
Bármilyen valószínűtlennek tűnjék is, a humor elvezethet az igazsághoz.
Míg a humort sokan a felületességgel, az élethez való felelőtlen hozzáállással
hozzák összefüggésbe, addig Georgias Leontinus, a filozófus, egészen más­
képp látja a dolgokat:
A humor a nehézség, a nehézség pedig a humor egyetlen próbája. Mert az a té­
ma, ami nem viseli el a csipkelődést, mindig gyanús; az a tréfa pedig, ami nem
állja ki a komoly megméretést, minden bizonnyal szellemtelen. (Idézi Dom
AelredGraham,Zen Catholiasm, 1994. 62.)
Mostantól kedve „humorérzéken" azt a szellemi erőt értsük, amely képes a va­
lóság nevetséges, képtelen vagy abszurd voltának felfedezésére, kifejezésére
és méltánylására. Ez bizonyos éleselméjűséget és gyors észjárást igényel. A
humorérzék szorosan összefügg a szellemességgel, a megvilágító erejű vagy
mulattató összefüggések meglátásának képességével. Mindkét tulajdonság
kulcsfontosságú a megvilágosodás szempontjából.
Az igazi humorérzék éberséget igényel - olyat, amely nem félelemből, ha­
nem elengedettségből fakad. A legmélyebb szellemi igazságok ellentmondá­
sosnak tűnnek; sőt, ha szavakba öntik őket, gyakran nevetségesen hangzanak.
Kézenfekvő példa erre Jézus híres mondása, mely szerint „Aki meg akarja
menteni életét, elveszíti azi, aki pedig elveszíti, megmenti azt az életre." (Lk
17,33*). Ez a kijelentés nyíltan ellentmond a logikának. Ahogyan Simoné Weil
megfogalmazta: „Az ellentmondásosság az igazság megkülönböztető jegye."
Ügy neveltek bennünket, hogy a racionalitást szentnek tekintsük; az élet
azonban mélységesen ellentmondásos, sőt képtelen. Nem veti alá magát az ész
zsarnoki uralmának. Még a legbölcsebb ember is gyakran elképed a hároméves
gyerek kíváncsiságán, aki állandóan azt kérdezi, mi miért van. Ha nem vagy a
fentiekről meggyőződve, tedd fel magadnak a kérdést, hogy miért élsz. Az
élet alapjában véve rejtély, és nem arra való, hogy értelmünkkel kibogozzuk.
Az eszünkkel nem „tudhatjuk" a választ - csak a szívünkkel. Elsősorban ez a
zen mondanivalója.
Jézussal kapcsolatban sok félreértés és téves elképzelés született, gyakran
azért, mert túl komolyan vették őt. Sokkal inkább imádják (vagy támadják),
mint amennyire hallgatnak rá. A zen oldottságra, odafigyelésre és közben hu-
morérzékre tanít. Ha lényleg odafigyelünk Jézusra, rájövünk, hogy nagyon
keveset, prédikált és moralizált. Ezzel szemben kiválóan képes volt eligazítani
az embereket színes történeteivel, és költészetével megvilágította útjukat.
Természetesen láthatjuk Jézusban a Megváltót, a Messiást, az Isten fiát, a
csodatévőt. De talán éppen a lényeget tévesztjük szem elől, ha nem vesszük
észre: a szíve legmélyén költő volt, mondásai pedig a lelkéből fakadt énekek.
Zen körökben köztudott, hogy a Tao (az Igazság), lévén ellentmondásos ter­
mészetű, nem mondható ki. Nem önthető szavakba, legfeljebb megsejtetni le­
het másokkal. Ezért folyamodott Jézus a költészethez és a humorhoz. Mert
hol másutt bukkanhatnánk egymásnak oly ellentmondó, mégis oly gyönyörű­
en egybecsengő kijelentésekre, mint a költészetben?
Ha meg akarjuk érteni az evangéliumok szellemi üzenetét, észre kell ven­
nünk a bennük lévő költészetet és a „kozmikus vicceket". Sok keresztény (és
buddhista is) hajlamos alábecsülni az öröm, a tréfálkozás, a nevetés és a vicc
értékét, ami határozottan a kárára válik. Egyik zen órámon megkértem a diák­
jaimat, hunyják le a szemüket, és képzeljék el Buddhát; majd azt mondtam,
képzeljék el Jézust is. Azután megkérdeztem, milyen képet alkottak Buddhá­
ról és Jézusról. Egyáltalán nem volt meglepő, hogy Buddhát a legtöbben mo­
solygó alaknak, Jézust pedig komolynak festették le.
Többek között az a célom, hogy ebben a könyvben bemutassam az öröm­
teli Jézust. A nevetés —különösen az úgynevezett „valós" (azaz Örömtelen) vi­
lág kinevetése - szellemi egészségünk létfontosságú összetevője. C. S. Lewis
az ördög nevében tette a következő megfigyelést: „Az effajta nevetés
[tudmilik az örömből fakadó] nem tesz jót nekünk [ördögöknek], és minden
áron meg kell azt akadályoznunk. Emellett a jelenség önmagában véve undorí­
tó, és arcátlanul sérti a Pokol realizmusát és fennkölt szigorúságát." (Tbe
Screwtape Letten) R. H. Blyth, a zen egyik előfutára a nyugati világban hason­
ló szellemben jegyzi meg, hogy „a megvilágosodást egyfajta fenséges nevetés
kíséri".
Az öröm lelki készség, nem természetből fakadó ösztön. Ha az lenne, ak­
kor szinte minden ember boldog lenne. Az öröm azonban olyasmi, amit ta­
nulni kell. Ebben a könyvben megvizsgáljuk, hogyan tanított bennünket Jé­
zus az öröm művészetére az evangéliumokon keresztül.
A nevetés a megszabadulás kezdete. Meg kell tanulnunk kevésbé komoly­
nak lenni, és feloldódni. A humor ebben az összefüggésben a szellemi felébre­
dés alapvető kelléke. Az önirónia különösen hasznos, mivel oldottabbá teszi az
„énünket", amelyhez a leginkább ragaszkodunk. Akik nem tudják kinevetni sa­
ját magukat, akik számára a saját énjük szentség, azokból sohasem válik jó zen
tanítvány. A megvilágosodás ugyanis nagyrészt azon múlik, észre vesszük-e a
ránk vonatkozó kozmikus tréfát, és szívből tudunk-e rajta jó nagyot kacagni.
Ezért az egyik legelső dolog, amit a zennel kapcsolatban meg kell tanul­
nunk, az, hogy nem komoly. A zenben nincsenek szent dolgok, vagy - ami
ugyanazt jelenti - a zen számára minden szent. Egy híres zen vicc szerint: „Ha
meglátod a Buddhát az úton, öld meg!" A zen szándékosan „tiszteletlen", sőt,
„szentségtörő", mivel gyakran az úgynevezett „szent dolgok" keltik bennünk
a legmakacsabb ragaszkodásokat. Pontosan ezek akadályoznak meg abban,
hogy igazi szellemi emberek legyünk. Vajon csoda-e, ha Jézust a saját korában
gyakran szentségtöréssel vádolták?
A Tízparancsolat közül az első kettő a bálványimádással kapcsolatos - ez
szinte köztudott. Az a baj, hogy mindenből bálványt csinálunk, és gyakran
még a tudatában sem vagyunk ennek. A legveszélyesebb bálványokat éppen
Isten nevében gyártják. Kézenfekvő példa éppen Jézus szavainak bálványozá-
sa, azaz szó szerint vétele - ahelyett, hogy költészetnek tekintenénk őket.
Bálványimádatunk büntetéseként nem vesszük észre a szavaiban rejlő szépsé­
get, örömöt és bölcsességet.
Annak bemutatására, milyen fontos lenne költészetként olvasni a Szent­
írást, idézzük fel a következő néhány sort a Hegyi beszédből:
Boldogok vagytok ti szegények: mert tiétek az Isten országa.
Boldogok ti, kik most éheztek: mert megelégíttettek.
Boldogok ti, kik most sírtok: mert nevetni fogtok.
Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek,
és kirekesztenek, és szidalmaznak titeket, és kivetik a ti neveteket,
mint gonoszt, az embernek Piáért.
Örüljetek azon a napon és örvendezzetek; mert imé a ti jutalmatok
bőséges a mennyben... (Lk 6,20-22)
Az az egyik legsajnálatosabb hiba, amit vétettünk, hogy a mennyei királyság
bekövetkeztét a jövőbe helyeztük. Pál apostol világosan megmondta: „Itt az
üdvösség napja!" (2Kor 6,2). A fenti versben a jövő idő pusztán képletes. Ha
nem így lenne, azzal a királyságot megfosztanánk varázsától és szépségétől, és
nem lenne ránk felszabadító hatással.
A királyság itt és most elérhető. Erre gondolt Jézus, amikor azt mondta,
„közel van" a mennyeknek országa. Ha szellemi szemünk kinyílik, észre fog­
juk venni, hogy a szegénységben gazdagság, az éhségben elégedettség, a bá­
natban öröm, a bajban áldás van. A mennyek országában minden ellentét ki­
egyenlítődik. Mind itt vannak jelen, a valóságban. Jézus szerint: „a ti jutalma­
tok bőséges a mennyben". A mennyek országa az itt-és-mostban van - ha
akarjuk, felfedezhetjük. Ezt a gondolatot bővebben kifejtjük A mennyek or­
szága című fejezetben.
 Jézus azonban nem csak költő, hanem művész is volt. Ezt bizonyos fokig
már sejteni lehetett, hiszen a költő a szavak művésze. Jézus azonban nem csak
a szavak művésze, hanem kiváló életművész is volt. Az életet nyersanyagként
használta fel önmaga kifejzésére. Minőséget vitt az életébe — és egyben életre
keltette a minőséget.
A zen szervesen összefügg a művészettel és a költészettel. A zen tulajdon­
képpen az élet művészete. A zen gyakorlása annyi, mint szépséggel és minő­
séggel ruházni fel az életet - mind a sajátunkat, mind a másokét. A következő
két fejezetben meglátjuk, hogy a zen lényegéhez hozzátartozik a jelenlét, a
hétköznapiság, az életkedv, a könnyedség, a szelídség, a szabadság és a parado­
xon. Ezek az elemek történetesen a művészetben is fontos szerepet játszanak.
Látni fogjuk* Mi a zen? című fejezetekben, hogy a Hegyibeszéd lényegében az
„életművészet" leckéje.
Hadd adjak némi ízelítőt a „hétköznapiság" elvéből, amely oly fontos a
zenben. A modern civilizáció kétségtelenül óriási haladást ért el a tudomány, a
technológia és az anyagi jólét területén. E könyben - többek között - azt a
kérdést feszegetjük, hogy mindezen „fejlődés" ellenére miért nem vagyunk
mégsem boldogok. A New York Timesban megjelent, A modernitás növekvő
ára: a depresszió című cikk (1992. december 8.) csak egy a sok írás közül, amely
a mai ember abszurd helyzetét panaszolja. Miért vagyunk olyan boldogtala­
nok, amikor anyagi bőségben élünk? Erre a kérdésre lényegében azt válaszo­
lom, hogy a modern világból kiveszett a „hétköznapi varázslat" művészete; an­
nak tudása, hogy hétköznapi, evilági - sőt, tán közönséges - létünket hogyan
varázsolhatjuk szép és örömteli életté.
Jézus üzenete pontosan ezért olyan jelentőségteljes a mai világban. O a
„hétköznapi varázslat" tanítómestere volt, csak mi eddig egyáltalán nem vet­
tük észre ezt a nagyszerű ajándékát, mivel sokkal inkább el voltunk foglalva a
csodáival és a többi természetfölötti tettével. Időnként ugyan jó szórakozást
nyújt egy-egy hitgyógyító mutatvány megtekintése, de a „hétköznapi varázs­
lat" elsajátítása sokkal lényegesebb ennél, mert kihat mindennapi életünkre. A
közönséges elme külső csodákra áhítozik, pedig a belső csoda -világlátásunk
alapvető átalakítása- sokkal fontosabb. Ez utóbbi nélkül ugyanis sohasem va­
lósulhat meg a „hétköznapi varázslat".
Jézus kiváló tanítómester volt, aki „belső alkímiát" tanított, a bennünk
szunnyadó művész felébresztése által. Mint bármely más művészetnek, eme
„életművészetnek" sem a külvilág megváltoztatása az elsődleges célja, hanem
az, hogy kreatív és hathatós módszereket ajánljon a hozzá való viszonyulás
számára. Egyedül ez a valódi csoda. Mananne Wilhamson a következő észre­
vételt teszi a csodák természetével kapcsolatban:
[A csodaj nem annyira a valóságos helyzet megváltozását jelenti - bár gyak­
ran ez is bekövetkezik -, mint inkább annak megváltozását, ahogyan azt a bi­
zonyos helyzetet érzékeljük. Elsősorban az változik meg, ahogyan az adott ta­
pasztalatot a tudatunkban számon tartjuk - ahogyan a tapasztalatot megta­
pasztaljuk. (.4 Return to Lőve, 1992. 58.)
Még ha rendelkezésünkre állna is valamilyen fantasztikus módszer a külvilág
megváltoztatására, az ego akkor sem hagyna fel azzal, hogy egyre-másra to­
vább váltogassa az igényeit. A vágyak ugyanis végtelenek. Az egyetlen valódi
megoldás a „belső alkímia", ami a mennyek országa (avagy a Minőség, a Szép­
ség) felfedezését jelenti - önmagunkban. A „hétköznapi varázslat" gyakorla­
tába való beavatási rítus egyfajta szellemi felébredés. Csak e felébredés után
lehet „újjászületni", és új életet kezdeni.
Az igazi szellemiség művészet - mert a szellemiség gyakorlása képzelőtehet-
séget és nagy-nagy érzékenységet igényel. Jámbor vallásossággal nem lehet
megérteni a művészetet- sem Jézus szavait, amelyekbe költőhöz illően öltöz­
tette belső szellemi élményeit.
A szentírás bálványozása és szó szerinti értelmezése sok vallásos ember
elől elfedi Jézus valódi mondavalóját. Hiszen Jézus művész és költő! Művé­
szet csak akkor lehetséges, ha valódi kölcsönhatás jön létre két lélek - az alko­
tó és a műélvező lelke - között. A bálványimádással az a baj, hogy a két lelket
inkább szétválasztja, semmint összehozná egymással. Ellen Rosenberg szo­
ciológus a bibliaimádattal kapcsolatban az alábbi megfigyelést tette:
Amint bizonyos kódszavak alapján kialakult a Biblia csalhatatlanságának
képzete, magát a Bibliát egyre kevesebbet olvasták, viszont egyre többet pré­
dikálták; egyre kevesebbet magyarázták, ám egyre többet vagdalkoztak vele.
... A Biblia talizmánná vált. (Southern Baptists: A Subculture in Transition,
1989. 134.)
A valódi kapcsolatteremtést gyakran az egyéniség vállalásától való félelem
avagy a többiekhez való alkalmazkodás kényszere akadályozza. Egyszerűen
nem követhetjük a többséget, ha szellemiségről van szó! Bizonyos keresztény
csoportok esetében, melynek tagjai hisznek a Biblia csalhatatlanságában, a
Bibliában való járatlanság egészen sajátos köntösben jelentkezik. Ezek az em­
berek bármikor készek idézni a Bibliából, de annak jelentését többnyire má­
sok tanították be nekik, és nem személyes felismerés útján ismerték fel. így
megértésükből hiányzik a hitelesség. Harold Bloom a következőket mond|a
erről a jelenségről:
 A protestantizmus történetének talán egyik legnagyobb iróniája, hogy a
Szentírás felmagasztalása - amely a XVII. században felszabadította a baptis­
tákat és a többi protestáns irányzatot az intézményes megkötések alól, és biz­
tosította számukra a szellemi önállóságot - ma, a XX. század végén, éppen ar­
ra szolgál, hogy megfossza a híveket keresztyéni szabadságuktól, az egyén ki­
zárólagos illetékességétől, és attól, hogy ki-ki lelkének a saját belső fényénél
olvassa és értelmezne a Bibliát. (The Arnerkan Rcligion, 1992. 221.)
Jézus mondásai a spirituális költészet műfaiába tartoznak. Az intézményesült
vallás szűrőjén keresztül nem érthetjük meg lényegüket. Inkább a saját, kizá­
rólagos lelki illetékességünkre kell hagyatkoznunk, hogy bensőnkben vissz­
hangra leljenek. A saját szívünkön keresztül kell éreznünk Jézus szavainak
igazságát és lüktetését. Jézust csak akkor érthetjük meg igazán, ha szívbéli
összeköttetést teremtünk vele.
Ez a könyv is megkísérli eloszlatni azt a negatív képet, amely Jézussal kap­
csolatban oly sok emberben kialakult. Sokan tüzes kénkövet okádó prédiká­
tornak látják őt. Ezt azonban képtelenség elképzelni arról a tanítómesterről,
aki azt a „felháborító" tanácsot adta, hogy inkább a kis gyermekekhez fordul­
junk szellemi útmutatásért, mintsem a „voltaképpeni vallásos" farizeusokhoz.
Jézus szerint a királyság a gyermekeké- Tanításaival kapcsolatos félreértéseink
java része eloszlik, ha egyszerűen alaposan megfigyeljük a gyermekek viselke­
dését. A gyerekek elevenek, sugárzóan energikusak, gondtalanok, játékosak
és vidámak. Mindig a pillanatban élnek, képesek tökéletesen belefeledkezni
bármibe, amivel éppen foglalkoznak. Kalandvágyóak, és teljes életet élnek.
Ráadásul tudiukon kívül gyakorolják a szellemiséget. Ezek azok a spirituális
erényei a gyermekeknek, amelyek elsajátítására Jézus felszólított bennünket!
A bizonyítékok amellett szólnak, hogy Jézus vallásossága természetes volt;
az ő szellemiségében nincs nyoma sem mesterkéltségnek, sem harcnak. Mi­
képpen a művészetet sem lehet erőltetni, Jézus jól látta, hogy Isten útja a f « -
vei (a nem-cselekvés általi cselekvés). Az. én igám édes című fejezetben meg
fogjuk látni, mit jelent ez.
A másik félreértés az, hogy Jézus moralista lett volna. A moralista szerint a
jósághoz bizonyos megadott szabályrendszer követése vezet el. Jézus azon­
ban nem volt a szabályok híve, mert felismerte, hogy a Szépséget (vagy a Mi­
nőséget) nem lehet képletbe foglalni. Sőt, ha valaki megkísérli a szabályoknak
való engedelmeskedés által elérni a Szépségei, az máris a rútsággal találja
szemben magát. Miként Lao-ce megjegyezte: „Csak miután aTaót (az Igazsá­
got) elárulták, akkor kezdenek el beszélni jóságról és igazságosságról." A jó­
ság - akár a művészet - semmiféle kényszernek nem engedelmeskedik; csak a
lélek önkéntelen kifejeződéseként nyilvánulhat meg. Egyesek talán úgy tekin­
tik ezt a szabályellenességet, mint valamiféle erkölcsi szabadosságot. Jézus
azonban valójában magasabb erkölcsiséget hirdetett: azt az erkölcsöt (vagy in­
kább meta-moralitást), amelyet művészetnek neveznek! A jósággal és a go­
noszsággal kapcsolatos kérdéseket az Ami az embert beszennyezi című fejezet­
ben vizsgáljuk meg.
Jézus a szeretet embere volt. Mindenekfölött az életet szerette. Az ezzel
kapcsolatos legelső tudnivaló az, hogy a szeretet rejtély; olyasvalami, amit so­
sem lehet igazán megérteni. Könyvemben egy egész fejezetet áldoztam a Sze­
retetnek, bár tisztában vagyok vele, milyen nehéz szólni erről a dologról. A
szeretet bizonyos értelemben abszurd. Sem szabályoknak, sem észérveknek
nem engedelmeskedik. Tudjuk, a valódi szeretet „feltétel nélküli", azaz aján­
dék, nem pedig befektetés vagy jutalom. A feltétel nélküliség azonban szá­
munkra valamiféle ésszerűtlenséget jelent, hiszen „ésszerű" világunkban csak
olyasmit teszünk, aminek valami ésszel felfogható értelme van.
A szeretetbe nem vegyülhet félelem, hiszen a félelmet az ész irányítja, a
szeretetet pedig nem. A „vallásos" emberek azonban gyakran nem tudnak a
kettő között különbséget tenni. Amikor Jézust megkérdezték, melyik a leg­
főbb parancs, azt válaszolta: „Szeresd Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes
lelkedből és teljes elmédből."
Ha nem vettük volna észre, ez roppant humoros válasz volt. Jézus azért
mondta, hogy megtréfálja a vallási elöljárókat, akik összetévesztették a szere­
tetet a félelemmel. Erre utalt a kiegészítés is: „teljes lelkedből és teljes elméd­
ből." Ha oldott elmével figyelünk arra, amit mondott, rájövünk, hogy ez egyik
legnagyobb „kozmikus tréfája", lehetetlen parancsolata! Ami megparancsol­
ható, az nem valódi szeretet. Csak a félelemnek lehet parancsolni. Más szóval
a legnagyobb és az egyetlen parancsolatról, amelyet Jézus a világnak adott, ki­
derül, hogy önellentmondás. Ez a „lehetetlen parancsolat" élesen szembeállít­
ja Jézus erkölcsről alkotott felfogását a farizeusokéval. Azt a spirituális felis­
merést tükrözi, hogy a megváltás nem a mi erőfeszítésünk, hanem kegyelem
révén következik be.
Az igazi szellemiséghez vezető út a kegyelemmel teli, erőfeszítéstől men­
tes szeretet, nem pedig a rideg erkölcsösség. Az igazi szeretet művészet; nem
holmi korlátok közé szorított moralitás, hiszen nem lehet sem erőltetni, sem
szabályozni. A szeretet önkéntelen alkotó folyamat, az emberi szellemei fel­
szabadító művészet; az erkölcs viszont a szellemet gúzsba kötő szabályokból
áll. Éppen ezért került Jézus annyiszor összeütközésbe a vallási hatóságokkal
— a farizeusokkal, az írástudókkal és a hozzájuk hasonlókkal. Aki szigorúan
csak az erkölcsre összpontosít, tönkreteszi a szeretetet.
A következő evangéliumi történet jól szemlélteti Jézus erkölcsről alkotott
felfogását:
 Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában tartózkodott, odajött hoz­
zá egy asszony. Alabástrom edényben drága illatos olajat hozott, s az asztal­
hoz telepedett Jézus fejére öntötte. Ennek láttára a tanítványok elégedetlen­
kedtek. „Mire való ez a pazarlás? - mondták. Drágán el lehetett volna adni
ezt, árát ki lehetett volna osztani a szegények közt." Jézus észrevette és így
szólt hozzájuk: „Mit bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem. Szegé­
nyek mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek. Ha ő most tes­
temre öntötte ezt az olajai, a temetésemre tette. Bizony mondom néktek:
mindenütt a világon, ahol csak hirdetni fogják az evangéliumot, megemlékez­
nek majd arról is, amit ő tett." (Mt 26,6-13'")
Márk és János hasonló eseményről számol be. János az asszonyt Betániai
Máriával, Márta és Lázár testvérével azonosítja; őt különleges kötelék fűzte
Jézushoz. Azt is érdemes megjegyezni, hogy Szent János beszámolója szerint
a karióti Júdás jelentette ki, a moralista szerepében tetszelegve: „Miért nem
adták el inkább ezt az illatszert háromszáz dinárért, s miért nem osztották ki a
szegények között?" (Jn 12,5*). A történeti kutatások szerint háromszáz dinár
akkoriban egy munkás csaknem teljes évi bérének felelt meg - igen nagy pénz
volt! Moralista szemmel nézve ez a „pazarlás" minden bizonnyal szemérmet­
lenség volt. Ennek az „erkölcsi" felháborodásnak adtak hangot a tanítványok.
Van azonban valami nevetséges ebben. A tanítványok komoly vádat emel­
tek: az asszonyt erkölcsi felelőtlenséggel, Jézust pedig cinkossággal gyanúsí­
tották. Mégis, Jézus csak egyetlen rövid mondattal védte önmagát és az
asszonyt: „Hiszen jót tett velem." Ez nyilvánvalóan gyenge érv a moralista
szemében.
A következetlenség megértéséhez fel kell idéznünk, hogy Jézus elsősorban
és mindenekelőtt művész volt, nem pedig moralista. A művészet fontosabb,
mint az erkölcsösség, mert csak a művészet eredményezhet igazi jóságot. Az
igazi művészet csupán „játék"; nincs sem célja, sem öntudata. Az erkölcs vi­
szont nagyon is komoly, sőt, komor. Ez a komolyság hízeleg azegónak. Ezért
oly gyakran képmutatók a moralisták. Az életművész Jézus úgy döntött, hogy
Mária helyesen cselekedett. Akárcsak egy jó zen mester, egyenesen Mária szí­
vébe látott; látta, hogy nem szabad őt megbántani, mert azt tette, amit a szíve
diktált. Jézus szerint ez nagyon szép volt, így kegyesen elfogadta tőle.
Jézus költészetének gyönyörű példája ez a mondat: „szegények mindig
lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek". Nem szabad szem elől té­
vesztenünk ennek spirituális jelentését! A „szegények" itt azokra vonatkozik,
akiknek a szíve szegény; akiknek a lelke képtelen az akaratlan önkifejezésére.
Az „én" szó pedig az élet ama ritka pillanatait jelenti, amikor egyszerűen hagy­
juk a szívünket túláradni. Mivel oly kevés az ilyen pillanat, ezeket meg kell be­
csülni, nem szabad elnyomni.
A művész Jézus mindig felismerte a drágakövet, valahányszor látott ilyet.
Míg a tanítványok az eset társadalmi és gazdasági jelentőségére figyeltek fel,
addig Jézus a szellemi jelentőségét vette észre. Ezért mondta: „mindenütt a vi­
lágon, ahol csak hirdetni fogják az evangéliumot, megemlékeznek majd arról
is, amit ő tett". Nem csupán azt mondta, hogy az asszony tette nem megve­
tendő, hanem azt, hogy egyenesen megörökítésre méltó. Ugyanis éppen a
szeretet pillanataiban van jelen a mennyek országa!
A moralisták elkövették azt a hibát, hogy árcédulát ragasztottak a művé­
szetre és a szeretetre. Igaz, az illatszert el lehetett volna adni háromszáz
dinárért, ám ez mellékes. A szeretet - mivel művészei - nem haszonelvű. A
művészetet csak a művészei kedvéért szabad művelni; a taoista vu-vei jut ben­
ne kifejezésre. Nem valamely gyakorlatias cél elérésére szolgáló eszköz. Az
igazi művészet „haszontalan"; a céltalan-haszontalan művészet természeténél
fogva védett az ego rontó befolyásától. A szeretetet is éppen azzal alacsonyít­
juk le, ha hasznossági értéket tulajdonítunk neki. Mária egyszerűen megra­
gadta a lehetőséget, hogy a szeretett férfinak odaadja a legdrágább dolgot,
amit csak adhatott. Nem számítgatott.
A történet ugyanakkor azt is bemutatja, milyen volt a humorista Jézus -
„csúcsformában". Gondoljuk meg, hogyan festene ez a történet mai viszo­
nyok között! Képzeld el, hogy egy szép napon felkelsz, és a következő szalag­
címet olvasod az újság címoldalán: „Egy nő 30 000 dolláros parfümöt vásárolt,
és megmosta vele a szeretője lábát". Micsoda hiú pazarlás! Micsoda ostobaság!
Az egész jelenet földhözragadtságtól és butaságtól bűzlik - Jézus pedig azt
parancsolta, hogy örökké emlékezzenek rá!
Pedig éppen emiatt jegyeztette föl Jézus az eseményt. Lássuk csak be: az
asszony nem óhajtotta a dicsőséget! Ezért határozta el Jézus, hogy megdicsőí­
ti - hiszen az ő felfogása szerint „az elsőkből lesznek az utolsók, az utolsókból
pedig az elsők". Épeszű ember számára nincs semmi dicséretre méltó abban,
ha valaki így „elpazarolja" a pénzt ahelyett, hogy megetetné belőle a szegénye­
ket. Világos ítélőképességével Jézus azonban szépséget látott ebben a „közön-
ségességben". Számára sokkal dicséretreméltóbb volt ennek a közönséges nő­
nek a tette, mellyel dicséretre vagy erkölcsi elismerésre való tekintet nélkül,
egyszerűen kiöntötte a szívét, mint egy erkölcsi hősiességre törő farizeus hit­
buzgalma. Jézus a „hétköznapiságot" előbbre valónak tartotta a hősiességnél,
mert az utóbbi gyakran csak az egoizmus megnyilvánulási formája. Az igazi
szellemiségnek kevés köze van az erkölcsi erőfitogtatáshoz, ugyanakkor igen­
csak sok köze van a „hétköznapisághoz" és az emberi érzések kimutatásához.
 Végezetül a történet arra is megtanít, milyen fontos a jelenben élni, ami a Első fejezet
zen egyik fő mondanivalója. Jézus szerint: „Ha ő most testemre öntötte ezt az
olajat, a temetésemre tette." Az élet szépségének a titka abban rejlik, hogy Mi a zen? (I): Az élet művészete
minden napot úgy kell megélnünk, mintha az lenne az utolsó. Csak így fogod
kellően megbecsülni a pillanatot.
Mint láthatjuk, ha szívből odafigyelünk Jézusra, rájövünk, hogy valójában
egészen mást tanított, mint amit mások mondtak róla. Ezért tegyük félre a ha­
gyományos magyarázatokkal és előítéletekkel teli poggyászunkat, és az örök Az én igám édes, és az én terhem könnyű.
kezdők szellemében lássunk hozzá az olvasáshoz. így tekintve az evangéliu­ JÉZUS
mok számomra igen élvezetes és tanulságos élménynek bizonyultak. Remé­
lem, az olvasó számára szintén az lesz. A Tao - a hétköznapi elme.
NAN-CSÜAN

Zen tanítónak lenni nem könnyű mesterség. Sőt, talán épp ez a legnehezebb
munka a világon. Az ács, a táncos vagy az orvos könnyen elmagyarázza má­
soknak, hogy mivel keresi a kenyerét. A zen tanítók azonban anélkül taníta­
nak másokat a zenre, hogy előbb megmondanák nekik, mi az. A zen tanításá­
nak egyik alapvető feltétele, hogy az ember mintegy „szentül felháborító"
tudjon lenni.
Mint kiváló zen tanító,Jézus sem volt ez alól kivétel. Amikora sokaság kö­
vette őt a hegytetőre, arra számítottak, hogy valami eget-földet rengető szó­
noklatot fognak hallani. Jézus azonban egyszerűen csak felszólította őket,
hogy nézzék meg a madarakat és figyeljenek oda a liliomokra. Hagyta, hogy a
természet elvégezze a beszéd )ava részét, ő pedig csak néhány megvilágító
megjegyzést fűzött hozzá. A zen tanítók |ól tudják, milyen veszélyes a sok be­
széd. Persze Isten a legfelháborítóbb az összes zen tanító közül. Amikor Mó­
zes könyörögve kérte, mondja meg neki a nevét, Isten kijelentette, hogy a ne­
ve: „Vagyok". Ench Fromm, híres pszichológus találóan legyezte meg: Isten
eme kijelentése körülbelül így fordítható: „Nevem: Névtelen."
Az élet legalapvetőbb és legfontosabb dolgairól a legnehezebb beszélni.
Közéjük tartozik a zen; olyanok mellett, mint a minőség, a szépség és az igaz­
ság. Ezek az ész számára fölfoghatatlanok. Miként a biológus sem leli meg ma­
gát az életet, ha részekre szedi - ugyanúgy a művész sem találja meg a szépsé­
get, ha elemezni akarja.
A kérdésre: Mi a zen? - éppily nehéz választ adni. Az értelem eszközeivel
nem lehet jobban meghatározni, mint a fehérséget vagy a hűvösséget. Mint
nemsokára látni fogjuk, ennek a nehézségnek az az oka, hogy mindezek olyan
közvetlen tapasztalatok, amelyek a jobb agyfélteke területéhez tartoznak, így
a bal számára általában nem hozzáférhetőek. A jobb agyfélteke, akár a mű­
vész, nem a nyelvhez, hanem inkább az érzékelésekhez kötődik; innen szár-
máznak a megérzések. T é r b e n és a d o t t helyzetekben tájékozódik. A bal agy­
félteke ezzel s z e m b e n olyan, m i n t a t u d ó s : nyelvileg ragadja meg a tapasztala­
tokat; analitikus f o l y a m a t o k a t állít fel logikai s o r r e n d b e n , és m i n d e n t s z i m b o ­
likusan közelít meg. Itt a nehézség. A t u d ó s meg tudja mérni hőmérőjén, mi­
lyen hőmérsékletű a h ű v ö s levegő, de a mérési e r e d m é n y é b e n , bármily p o n t o s
legyen, nem jelenik m e g a nyári szellő fuvallatának élménye.
A „zen" szó a kínai „csan" megfelelője, amely a szanszkrit dhjána s z ó b ó l
ered. Adhjdna eredetileg m e d i t á c ó t jelent. Ennek ellenére azonban, mint látni
fogjuk, nagy hiba lenne a z e n t p u s z t á n a meditációra k o r l á t o z n i . Miként D . T.
Suzuki, a nagy zen m e s t e r r á m u t a t o t t , a zen „több, m i n t közönséges értelem­
ben vett meditáció és dhjána".
Bár a zen kultúra megjelenése az Egyesült Államokban viszonylag új kele­
tű, maga a /.en kifejezés g y o r s a n m e g h o n o s o d o t t a köznyelvben. Ennek elle­
nére, meglehetősen kevesen tudják, mi a zen valójában. Egyesek úgy g o n d o l ­
ják, vallás; mások szerint filozófia. Pedig egyik meghatározás sem helyes. A
zen, a s z ó m e g s z o k o t t é r t e l m é b e n , n e m vallás; nincs b e n n e istenimádat, és hi­
á n y o z n a k belőle a kultikus elemek. Tantételei sincsenek. Ugyanígy n e m te­
k i n t h e t ő annak sem, amit általában filozófiának nevezünk, mert alapvetően
bizalmatlan az értelem és a nyelv, mint az igazság letéteményese és kifejező­
eszköze iránt.
Ahelyett, hogy a z e n t vallásnak vagy filozófiának nevezzük, jobban
tesszük, ha mentális kultúraként kezeljük - olyan műveltségként, amelyben a
valóság iránti é r z é k e n y s é g és az élet művészi megközelítése t ü k r ö z ő d i k . So­
kan választékosnak, ízlésesnek találják a zen művészeti alkotásait. A zen és a
szépség k ö z ö t t nem véletlenül ilyen s z o r o s a kapcsolat. A választékosság titka
ugyanis a részletekre való odafigyelés; az ízlésességben az éppen s o r o n lévő
feladat megbecsülése, és az azzal való törődés nyilvánul meg.
T ö r ő d ő odafigyelés nélkül nyilvánvalóan nincs művészet. Ezek szerint a
zent n y u g o d t a n t e k i n t h e t j ü k a művészetet és az értékek kibontakoztatását le­
hetővé tevő törődő odafigyelés kultúrájának. E kultúra jelentősége messze túl­
m u t a t a szellemiség és a s z é p m ű v é s z e t kifinomult világán; óriási gyakorlati ér­
tékkel bír. M e g g y ő z ő d é s e m , h o g y nagyrészt a zen tudatállapotnak t u d h a t ó k
be a japánok e l s ö p r ő sikerei a fogyasztási cikkek piacán. A zen ugyanis arra
ösztökél, hogy az e m b e r m i n d e n körülmények k ö z ö t t a legtöbbet hozza ki
magából, s ez kulcsfontosságú a minőségi munka szempontjából.
Jóllehet a zen tudatállapota valahol o t t lappang minden e m b e r b e n , mégsem
árt, ha röviden b e m u t a t j u k , h o g y a n fejlődött ki Ázsiában, ugyanis ezen a föld­
részen virágzott ki teljes p o m p á j á b a n , itt vált kulturális m o z g a l o m m á , és a tár­
sadalom valamennyi rétegében - a császári udvaroktól egészen az utca embe­
réig - é r e z t e t t e hatását.
A zen m o z g a l o m k e z d e t e Kr. u. 520-ra t e l )relsőpátrií
a s z t ó külsejű indiai bölcs, B ó d h i d h a r m a Kín ába érke tt. A b u d d h
J é z u s után (Kr. u. 65 körül) utat talált Kínába. klhidh; '. n a látogatásának
a z o n b a n különleges jelentősége volt, ugyanis vei ;gyütt szellemiség meg-
közelítésének sajátságos módja is m e g é r k e z e t t . Ez az irány2 u a legmesszebb­
m e n ő k i g figyelembe veszi a szavak és a fogalmak korlát it, ugyanakkor a
csend hatalmát t e r e m t ő erővé formálja. Mint a zen köveu i mondják, a zen
„különleg . szo\ igekén kívül i tanításátadás".
T ö r t é n e l m i sz :mpontból a z e n a b u d d h i z m u s és a taoizmus házasságából
született. Bősége erejének kia padhatatlan forrásait tehát Kína és India táplálja
- m i n d k e t t ő a vil; g legősibb kiiltúrái közé tartozik. (Későbbi fejlődése során a
zen a japán kultú ából is új ele meket és színeket olvasztott magába; így az in-
diai géniusz, a kii apán ge ÜSZ a maga módján mind közreját-
s z ő t t a zen mozg: o m fejlődéséi a.) Filo fiai alapjai a buddhista mádhjamika
iskolától szármai iák; elevenség h u m o r szépsége, valamint az egységre irá-
nyúló törekvése \ tao m u s b ó i ed. Ez u t ó b b i vonás tulajdonképpen ki-
emeli a z e n t a vili g ö s : ; s s pirit s hagyománya közül, ugyanis sehol másutt
n e m találhatjuk i n e g j zellemi az anyagi világ k ö z ö t t i szakadék ily kecses
ódáján keresztül. A h o g y R. H . Blyih
ívű áthidalását, ; mű szi élet k e l t
gyenlő a profánnal, az a zen."
megjegyezte: „A nikc i s z e n t < alóba
A z e n a kínai elme t e r m é k e . A kínaiakról legeioszt • is azt kell t u d n u n k ,
h o g y r o p p a n t gyakorlatias e m b e r e k . Általában nem kép sek olyan egyértelmű
odaadással szolgálni valamely túlvilági e s z m é t , mint ka kázusi embertársaik.
A metafizikai k é r d é s e k h e z sem v o n z ó d n a k különösebben. A m i k o r valaki
m e g k é r d e z t e Konfuciust, van-e élet a halál után, azt felelte: „Mi értelme a ha­
lál utáni dolgokat firtatni, amíg az életet sem ismerjük eléggé?" Ez tipikus kí-
nai" ála ekulá elle ÍV- rlatias, megáldva azzal a rejtelme
ségí el, h o g y cs ik a fontos d o l g o k a t t rtsa s z e m előtt. A zen bizonyos i l l r k
b e n ; r o p p a n t ■;yakorlatias életfelfog is ö r ö k ö s e . N e m nagyon foglalk
zal, a világnak teremtője. a-e tuh ; t i ; olya n tei et.fi
lőtt env, aki /Üág dolgaiba bea tkc k . A z e ti elsősorban az iái u
ly, n annalv az életnek a minősége, ninóség amelyet épp most élünk.
A régi Kínában nyugati é r t e l e m b e n vett val lás sosem létezett. Az .ul.igk
nai s z o k o t t ugyan t e m p l o m b a járni, de mindig alamilyen gyakorlaii óllal lé
be oda: vagy a jövőt akarja m e g t u d n i , vagy a betegségéből való felépüléséért
i m á d k o z i k , vagy valamilyen siker eléréséért fohászkodik. A kínai népi vallás
t ö b b , m i n t k é t s z á z istenséget tart számon. Ettől azonban a kínaiak méj» nem
„vallásosak", mivel m i n d e z e k az istenek tulajdonképpen az e m b e r e k szolgála­
tában álló e r ő k e t testesítik meg, n e m pedig felsőbbrendű lényeket, akik előtt
be kell hódolni. Miként Hans Küng teológus megjegyezte, a kínai népi vallás
mindig tisztán haszonelvű hitbuzgalom volt.
A kínai elmétől egészen a közelmúltig teljesen idegen volt ama felsőbbren­
dű lény eszméje, aki kész választ kínál a lét problémáira, és végső menedék­
ként megváltást szolgáltat az emberiségnek. A kínaiak életútját - csakúgy,
mint a többi emberét - olykor a kétség, a félelem, a szomorúság és a remény­
telenség pillanatai tarkítják, de míg a nyugatiak hagyományosan Istenhez for­
dulnak ezekben a pillanatokban, addig a kínaiak gyötrelmére nincs ilyen
gyógyír. Végső bajorvosló hiányában a kínaiak megtanulták felhasználni e sö­
tét pillanatokat lelkük gyarapítására; a létüket szorongató fájdalmakat dallá és
költészetté formálták.
A kínaiak tehát történetileg nem a vallás, hanem a lélek útját választották.
Legjobban talán egy nyugati legendából, Trisztán és Izolda történetéből ért­
hetjük meg, milyen is ez az út. Thomas Moore író és pszichoterapeuta a lélek
útját azzal a fejezettel illusztrálja, amelyben „Trisztán, egyedül hárfája kísére­
tében, elindul Írország felé egy kormány nélküli lélekvesztőn, és - Joseph
Campbell megfogalmazásában - a szférák zenéjével felszerelkezve, a sorsra
bízza magát." (Care oftbe Sóul, 1992. 83.) A történet szépségének a titka ép­
pen Trisztán gondtalanságában rejlik; ő nem lett áldozata a biztonságra és a
körülmények uralására törekvő, idegbeteg kultúrának.
A zen leginkább egyfajta lelkes világlátás, melynek égisze alatt, mindenféle
„isteni mentőmellény" nélkül, az ember teljesen sebezhető és nyitott lesz az
élet előtt. Nem tesz kísérletet az élet alapvető bizonytalanságának és előrelát-
hatatlan tényezőinek kiküszöbölésére, nem akarja megoldani a létezés rejté­
lyeit. Ez a kísérlet ugyanis nem csak kilátástalan, de egyenesen a lélek átka. Az
élet nehézségein az ember nem azzal kerekedik felül, hogy erős szövetségesre
(Istenre) lel, hanem azzal, hogy lelkileg képes mindig új szempontból látni a
dolgokat, és így dallá alakítja át a rideg valóságot. A kínai ember szellemisége
ezért hagyományosan mindig a költészetben nyert kifejezést. A vallásos vála­
szok hiánya tulajdonképpen csak fokozza a kínai szellem ragyogását, miként
Lin Jü-tang mondja:
Bár a vallás békét szolgáltat azzal, hogy kész válaszokat kínál e gondokra és
bajokra, ám közben határozottan elvonja az ember figyelmét attól, milyen
felfoghatatlanul rejtelmes és szívbe markolóan gyönyörű az élet - amit mi
költészetnek nevezünk. A keresztény optimizmus megöli a költészetet. A po­
gány, akinek nem állnak rendelkezésre naprakész válaszok, akinek a rejtélyei
sohasem nyernek - mert nem is nyerhetnek - megoldást, elkerülhetetlenül
valamiféle panteisztikus költészet felé sodródik. A kínai életforma keretei
között tulajdonképpen a költészet vette át a vallás szerepét, mint éltető erő és
eleven érzelem. (My Country artd My People, 1935. 107.)
A költészet mint valláspótlék eleve nem is olyan képtelen ötlet. A mai Ameri­
ka, hagyományos vallásainak hanyatlását követően, talán ugyanezen válaszút
előtt áll. Talán éppen ezzel próbálkozott Harold Bloom kortárs irodalomkriti­
kus egész életében. A New York Times Magaziné 1994. szeptember 25-i számá­
ban külön mellékletet közöl Bloom életéről, aki épp a közelmúltban jelentet­
te meg újabb nagy alkotását, A nyugati kánont. Mint Linsay Waters, a Harvard
University Press főszerkesztője mondta róla: „Harold mindig azt a kérdést fe­
szegeti, mit jelenthetne Amerika számára az a szellemi élet, amely nem azono­
sul a szervezett vallással, és nem is abban gyökerezik." Waters szerint Bloom
kritikai életműve azt a célt szolgálja, hogy „az élet megélésére ösztökéljen
minket". Dióhéjban: a zen az élet költőivé varázsolása, az emberi lélek lendü­
letes kifejezésre juttatása - ám a szervezett vallásokra általában jellemző kül­
sőségek, merevség és felületesség nélkül. R. H. Blyth jegyezte meg: „a zen
költészet, s a költészet zen" - így mindig friss, eredeti és roppant egyéni. A
zen hagyomány, amelyben nincs helye csordaszellemnek, a tömegbe való bele-
szürkülésnek. Mint minden művészeti ág, eredetiséget követel, hiszen - az
árucikké változtatott szellemi termékektől eltérően - a zen a szépség és az élet
értelmének önmagunkban való felkutatásáról szól, a kérlelhetetlenül rögös,
valós élet „útviszonyai" közepette.
A zen sok jellemzője - látásmódja, játékossága, művésziessége - Csuang-
ce kínai filozófustól eredhet, aki nem csak irodalmi zseni, de életművész is
volt. Thomas Merton tette a következő megfigyelést a zen „családfájával"
kapcsolatban:
Nem vitás, hogy a Csuang-ce által képviselt gondolkodás és műveltség for­
málta át a gondolkodás-központú indiai buddhizmust azzá a humoros, tekin­
télyt nem ismerő, teljesen gyakorlatias buddhizmussá, amelv később Kínában
és Japánban a különböző zen iskolákban bontott virágot. A zen fényt vet
Csuang-cére, Csuang-ce pedig fényt vet a zenre. (The Way ofCbuang Tv.u,
1969.16.)
Csuang-ce humorérzéke, józan szellemessége, intézményellenessége az egész
zen hagyományon átsüt. A taoista ihletés másik igen fontos forrása Lao-ce,
aki szellemi felismeréseinek javát Tao Te King című rövid, ám ragyogó mester-
művében foglalta össze. Az egyik legközkeletűbb zen kifejezés, a Tao, egye­
nesen ebből a klasszikus taoista műből származik. A szó több szinten is értei-
mezhető: jelenthet „utat", „igazságot" vagy akár „végső valóságot". Az összes A zen és a művészet összehasonlítása
kínai fogalom közül, figyelemre méltó módon, ez áll a legközelebb a keresz­
ZEN MŰVÉSZET
tény Isten eszméjéhez. Sőt, szent János evangéliumának kínai változata e
Jelenlét Látás, hallás, érzés, ízlelés...
megdöbbentő szavakkal kezdődik:
Hétköznapi varázs Átalakító (transzformatív) hatalom
Kezdetben volt a Tao. Életöröm, ragyogó jókedv Életerő, játékosság, vidámság
A Tao Istennél van. Mélyrelátás Mélység
A Tao Isten. Vu-vei Ösztönösség, céltalanság, haszontalanság
Szelídség Könnyedség, báj, hatékonyság
A kínai keresztény lelkészek mind a mai napig „Tao-beszédnek" nevezik szó­ Szabadság Gyermekes, művészies „butaság", gondtalanság
noklataikat. Mostantól kezdve tehát a Tao és az Isten szavakat egyenértékű, Egyszerűség Egyszerűség
egymással behelyettesíthető kifejezésekként kezelem, hiszen mindkettő a Paradoxitás Az ellentétek egységben látása, költői homály
Megnevezhetetlen emberi megnevezésére tett kísérletet példázza. A zen taní­
Onfeledtség Jobb agyfélteke-orientáció,
tók sok más taoista kifejezést is átvettek, úgymintvu-veit, mely „szándékolat- nem értelemközpontúság
lanság", „ünkéntelenség", „a haszontalanság haszna", avagy az „Igaz Ember"
Belső kutatás Önfelfedezés, önkifejezés,
és ijin-jangot. Ezekről alkalomadtán szót fogunk ejteni. lélekközpontúság
A zen inkább taoista, mint buddhista, és inkább kínai (és japán), mint in­
Alkotókészség Alkotókészség
diai. A hatodik pátriárka, Hui-neng korára (Kr. u. 636-712) már beolvasztot­
ták a kínai kultúrába mindazokat az indiai elemeket, amelyek Bódhidharmával Egyéniesség Jellemesség
együtt Kínába kerültek. Az indiai buddhizmusban olyannyira meghatározó Uttalanság Rendszer- és receptnélküliség
„túlvilági" szellemi beállítottság addigra már nyomtalanul eltűnt. Hui-neng Középút Egyensúly, harmónia
evangéliuma azt hirdeti, hogy az ember lehet egyszerre szellemi és földi lény. A Nyitottság Nyitottság
vízhordás és a favágás éppolyan szellemi gyakorlat, mint a szent iratok tanul­ Spontaneitás Spontaneitás
mányozása. Moralizálásmcntcsség ítéletektől való tartózkodás
Hui-neng meglátása szerint az a szellemiség, amely nem a hétköznapi élet Minőség Szépség, jó ízlés
közönséges tényeire és helyzeteire épül, nem is érdemli meg ezt a nevet. Hui- Eredetiség Eredetiség
neng a mahájána buddhizmus szellemében vallja, hogy az idealizmus és a szel­
Eegyelem Fegyelem
lemi hősiesség csapdáinak elkerülése végett el kell törölnünk mindenféle kü­
lönbségtételt. A nirvánát így azonosnak tekinti az itt-és-mosttal, a szenvedé­ Összpontosítás, elmélyülés, Összpontosítás, elmélyülés, belcfcledkezés
cntelenség
lyeket a hódhivai (bölcsességgel), a bölcseket pedig az átlagemberekkel. Hui-
neng szerint az igazi szellemi gyakorlat a hétköznapi élet aszkézise, a jelen pilla­
natban való benne-lét, anélkül hogy az ember bármiféle különlegességre töre­ re előfordul, hogy valamelyik zen órámon a diákok felszólítanak, adjak nekik
kedne. Ha ugyanis különleges tulajdonságok elérését tűzi ki célul, azzal nyíl­ valami kézzelfogható, meghatározott útmutatást a zen gyakorlásához. Ez a
tan az egójának hízeleg. Hui-nenggel válik a zen véglegesen gyakorlatias élet­ kérdés alapvető félreértésre utal. A zen valójában „úttalan út".
művészetté; az arisztokraták éppúgy gyakorolhatják, mint a munkások. A spi­ Alapvető félreértés áldozatai vagyunk, ha azt hisszük, hogy a zen valamifé­
ritualitás immár nem csupán a kolostorok kiváltsága, hanem az egyszerű em­ le követésre alkalmas „rendszert" kínál a tanuló számára. A zazen (ülő meditá­
berek közös öröksége és kultúrája. ció) szinte a zen jelképévé váll. Hui-neng azonban igazság szerint éppen a
A következő táblázat a zen és a művészet jellemzőit hasonlítja össze. Az rendszerek és a receptek ellen tiltakozott igen hevesen, mivel ezek sokszor
egyik közös elem az alkotókészség, ugyanis egyikben sincsenek jól bevált re­ színlelésre késztetnek és elfojtják az alkotókészséget. Hui-neng egyik legna­
ceptek, hanem önálló kezdeményezésre, eredetiségre van szükség. Időről idö- gyobb vívmánya a meditációról (dhjándról) alkotott felfogás forradalmasítása
volt; a zen-meditációt visszavezette a Buddha által meghirdetett, eredeti men­
tális kultúrához.
Hui-nenget megelőzően a meditációt általában tgyíz)takvietizmnsnak tar­
tották, melyben a jelöltnek a csend és a nyugalom kitartó gyakorlásával meg
kell tisztítania a tudatát, hogy belső világának „pora" leülepedhessen. így
azonban a gyakorló hozzátapadhat a tudati tisztaság eszméjéhez, amitől a me­
ditáció is egyfajta, érzékeket zsibbasztó, kötelékké válik. E csapdába könnyen
bele lehet esni. Hui-neng gátat vetett a tudatölésnek, mivel kijelentette: az iga­
zi meditációnak semmi köze a csend és a nyugalom ülő gyakorlásához; nem je­
lent „sem a tudat eszméjéhez való ragaszkodást, és a tisztaság eszméjéhez való
ragaszkodást, sem a mozdulatlanság eszményének dédelgetését" sem jelenti.
Az igazi gyakorlás Hui-neng szerint annyit tesz: „akadálytalanul lenni min­
denben". A szellemiség ugyanis az alkotókészség megnyilvánulása, nem pedig
a kötődés kifejeződése.
A zenben a fegyelem fogalmát is gyakran félre szokták érteni. A szótári
meghatározás szerint a fegyelem „valamely szabályrendszer betartásán vagy
betartatásán alapuló kényszer". Sajnos ez a fegyelem gyakorlatilag egyértelmű
a büntetéssel.
A zen fegyelemnek semmi köze a kényszerhez, a szabályok betartásához és
a büntetéshez; nem is az akaraterő öncélú fitogtatását jelenti. Inkább a tuda­
tosság és az érzékenység műveléséről van szó, ami bármilyen művészeti ág tö­
kéletesítéséhez elengedhetetlen. A zen fegyelem mindenekelőtt teljes nyi­
tottság arra, ami van; másfelől képesség az épp esedékes cselekedetbe való be-
lefeledkezésre. E nyitottság dinamikus, rugalmas alkalmazkodást tesz lehető­
vé a fennálló körülményekhez, így a merevség szöges ellentéte. A zen fegye­
lem ugyanis a nem ragaszkodás önfegyelme; semmi esetre sem megadott sza­
bályok mindenáron való betartása.
Mindezen sajátságok arra vezethetők vissza, hogy a zenben nincsenek re­
ceptek. A zen nem azt mondja meg, mit kell tennünk, hanem azt mutatja meg,
hogyan érdemes tennünk azt, amit teszünk. Mondjuk például a rajztanár azt a
feladatot adja a tanulóknak, hogy, rajzoljanak le egy pillangót! Mindegyik gye­
rek a maga módján teszi ezt: az egyik lábatlan lepkét alkot; a másik kettővel
több lábat rajzol a kelleténél, és így tovább. A feladatnak azonban nincs „he­
lyes" megoldása. A rajz minősége nem azon múlik, hogy a gyerek megfelelő
számú lábat rajzol-e a pillangónak, hanem azon, mennyire adja bele a lelkét,
mennyire eredeti a kifejezésmódja.
Sokan nem látnak semmiféle rokonságot a zen és Jézus tanításai között,
Reginald H. Blyth - aki D. T. Suzukival együtt a zen legkiválóbb tolmácsolói
közé tartozott — meglepetést tartogat a számukra, ugyanis ő a következőkép­
pen látja a zen, a kereszténység és a buddhizmus közötti kapcsolatot:
A kereszténységben tulajdonképpen sokkal több a zen, mint a buddhizmus­
ban. Az angol irodalomban kétségkívül sokkal több zen található, mint a ja­
pán és a kínai irodalomban, az indiai irodalomból pedig sajnos teljesen hiány­
zik a zen.... A zent a kereszténység és a buddhizmus végső leegyszerűsítésé­
nek nevezhetnénk; az előbbit ugyanis az érzelmesség és a teológia tette alapo­
san tönkre, az utóbbi pedig az idők során az erkölcsi szabályok és a - többé-
kevésbé tudományos - filozófiai rendszerek hálójába gabalyodott. (Zen und
Zen Classics, 1978. 25.)
Csak oda kell figyelnünk Jézus beszédeire: a zen sajátosságok akkor nyilvánva­
lóvá válnak. Sok buddhista filozófus tanításaival ellentétben, aki gyakorta el­
vont és homályos metafizikai fejtegetésekbe vész, Jézus tanításai nem tudáléko-
sak, hanem költőiek; nem nehezen emészthetők, hanem egyszerűek; nem az ér­
telemre, hanem a megérzésre hagyatkoznak; és nem nehézkesek, hanem humo­
rosak.
A legárulkodóbb arról tanúskodó jel, hogy Jézus zen tanító és művész volt.
az a jól ismert tény, hogy sokszor a gyerekeket állította másoknak példaképül a
Tao (az Üt) követéséhez. A hagyományos tanítók és a moralisták azt szorgal­
mazzák, „nőjünk fel". Jézus ezzel szemben azt mondja: „Legyetek olyanok,
akár a kisdedek!" A gyermeki ártatlanság, egyszerűség, nyitottság és gondta­
lanság a művészetben is mindig igen fontos szerepet játszott. Művésznek lenni
tulajdonképpen ugyanaz, mint gyermeknek lenni! Picasso erről a felismerésről
tett tanúbizonyságot, amikor így szólt: „Régebben úgy rajzoltam, mint
Rafaello. Mégis egy életen át tanultam úgy rajzolni, mint a gyermekek."
A zent nem lehet megmagyarázni, csak megmutatni. Leginkább példázato­
kon keresztül lehet megértetni. Az egyik legjobb zen leckét maga Sziddhártha
Gautama, a Buddha adta, a híres Virágbeszédben. Következzék hát e kiváló be­
széd bemutatása a saját feldolgozásomban:
Egy szép napon a Buddha arra készült, hogy beszédet tartson egy hatalmas
gyülekezetnek, amely ezerötszáz szerzetesből és apácából állt. Amikor eléjük
lépett és üdvözölte a hallgatóságot, valaki adott neki egy virágot. A Buddha
elfogadta, majd körbemutatta, hogy mindenki lássa. Sokáig nem szólt egy
szót sem - ami nagyon szokatlan volt, ugyanis általában igen ékesszólóan be­
szélt. Egy idő után a hallgatóság fészkelődni kezdett.
Volt, aki ezt gondolta magában: ,.A Mester öregkorára bizonyára elvesztet­
te az emlékezötehetségét." Mások ekképpen spekuláltak: „A Mester bizo­
nyára valami mélységes tanítást akar adni nekünk. Rá kellene jönnöm, mi az."
Az összes jelenlévő közül egyedül csak Mahakaszjápa nem veszítette el a nyu-
 galmát. Ügy látszott, megértette a lényeget, és rámosolygott a Buddhára. Ezt
látván, a Buddha megörült, és így szólt a gyülekezethez:
- Meglátásom kincset ér, és a szívem boldogsággal teli. Mivel a végső való­
ságnak nincs formája, ezt a csodálatos módszert eszeltem ki, hogy megmu­
tassam nektek. Ez a módszer nem szavakon múlik. A tanításom voltaképpen
kevésbé iontos, mint a tanítvány felismerése. Ezennel ezt a módszert Maha-
kaszjápára hagyományozom.
Sejted már a lényeget!' Mielőtt részletesen elemeznénk a beszédet, idézek a
Hegyi beszédből, amely nagyon közel áll a Virágbeszédhez. Ez Jézus egyik leg­
szebb, legköltőibb tanítása. Ezentúl e beszédet I'ermészetbeszédnek fogjuk
hívni:
Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit
egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy
nem több-é az élet az eledelnél, és a test az öltözetnél? Tekintsetek az égi ma­
darakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarítanak; és a ti
mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?
Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megtoldhatja életkorát
csak egy arasszal is?
Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Nézzétek a mező liliomait,
mint növekednek: nem munkálkodnak és nem fonnak; de mondom néktek,
hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül
egv. Ha pedig a mezőnek füvét, mely ma van, és holnap kemencébe vettetik,
így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek? Ne aggo­
dalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk?
vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mindezt a pogányok keresik. Hiszen tudja a
ti mennyei Atyátok, hogy ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először
Istennek országát, és az ő igazságát, és ezek mind megadatnak néktek.
Ne aggodalmaskodótok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodal­
maskodik a maga dolgai felől. Kiég a mának a maga baja. (Mt 6,25-34)
Mik a hasonlóságok? Először is mindkét mester egyszerűen odanézésre és
odafigyelésre szólította föl a hallgatóságát. A művészet lényege a látás. Ah­
hoz, hogy valaki művész legyen, fogékonynak kell lennie a valóságra. Miként
Picasso kijelentette: „Mások helyett látok." Az odafigyelés a zen nyitja - mint
minden művészeté. Amikor a Buddha felmutatta közönségének a virágot, fel­
hívta rá az emberek figyelmét. Ugyanígy, amikor Jézus azt mondta: Nézzétek a
menő liliomait, mint növekednek, felszólította közönségét, figyeljenek oda ar­
ra, ami a szemük előtt van.
A zen első és legfontosabb eleme a jelenlét. A jelenlét azt jelenti: az ember ké­
pes teljes mértékben tudatában lenni annak, ami benne és a környezetében
történik. A théraváda buddhizmusban - amely Thaiföldön, Sri Lankán, Kam­
bodzsában, Laoszban és Burmában a buddhizmus uralkodó formája -
sziííinak, tudatosságnak nevezik a jelenlétet. A tudatosság gyakorlása e hagyo­
mány legfontosabb szellemi gyakorlata. A Buddha legnagyobb becsben tar­
tott, szellemi fejlődésről szóló beszéde, a Szatipatthána-szútta, teljes egészé­
ben ezzel a témával foglalkozik. Lássunk belőle egy bekezdést!
A szerzetes éber, mikor jön és megy, éber, mikor ide vagy oda néz, éber, mikor
hajol és mozog, éber, mikor a szerzetesi köntöst és az alamizsnás szilkét
hordja. Éber, mikor eszik, iszik, rág, ízlel. Éber, mikor székel vagy vizel. Éber,
mikor jár, áll, ül, alszik, ébred, beszél vagy hallgat. (,4 tudatosság útjáról szóló
nagy tanítóbeszéd, 9. Horváth György fordítása)
A théraváda szerzetes hétköznapi életének minden mozzanatát éber tudatos­
sággal kell, hogy kísérje. A buddhizmus alapvető tétele, hogy a megvilágoso­
dás magvait az éber, tudatos élettel lehet elvetni.
A Virágbeszéd elsősorban az éber tudatosság, azaz a jelenlét fontosságát
példázza. Vajon mi az oka, hogy Mahakaszjápán kívül senki sem volt képes
megérteni ezt az üzenetet? A válasz hihetetlenül egyszerű: az emberek több­
sége nem rendelkezik jelenléttel. Általában nem élünk benne a jelen pillanat­
ban. Amikor a Buddha felmutatta a virágot, hogy mindenki lássa, egyszerűen
azt akarta, lássák, milyen szép, és érezzék az illatát. Eléggé egyszerű dolog;
mégis egyedül Mahakaszjápa volt képes rá! A többiek azért nem vették az üze­
netet, mert túlságosan el voltak foglalva a saját gondolataikkal és aggodalma­
ikkal. Mivel nem voltak jelen (az éber, tudatos jelenlét értelmében), nem vet­
ték észre és nem tudták méltányolni az itt-és-most szépségét. Sajnos, legtöbb­
ször mi is éppen ezt tesszük!
Nem túlzás, hogy a „jelenlét" minden igazi szellemi tanítás alapköve kell
legyen - etnikai vagy kulturális eredetétől függetlenül. Jézus is állandóan
hangsúlyozta a jelenlét fontosságát. Az evangéliumok tele vannak Jézus
Ügyeljetek!, Nézzétek!, Halljátok és értsétek!, és hasonló felszólításaival. Jézus
lanításai ilyen értelemben, szellemileg, nagyon közel állnak a Buddháéihoz,
hiszen a buddhizmus lényege éppen az éber tudatosság művelése. A „Buddha"
szó például éppen azt jelenti: „A Felébredett". János evangéliumában hason­
lóképpen „a Világ Világossága" néven említi Jézust, a Hegyi beszédben pedig
Jézus a tudatosság fontosságára hívja fel tanítványai figyelmét:
 A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos
lesz. Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha azért a ben­
ned lévő világosság sötétség, mekkora akkor a sötétség?! (Mt 6,22-23)
Valóban, ha a szem „nem ép" (Károh fordításában „gonosz" -aford.), akkor
az ember nem látja sem a szépet, sem az igazat. Itt Jézus egyértelműen kijelen­
ti, hogy az éberség elengedhetetlen a szellemiséghez.
Gondoljunk vissza Jézusnak „a mező liliomairól" tett megjegyzésére, hogy
még jobban meggyőződjünk a fentiekről! Jézus itt kétségtelenül egy alapvető és
általános emberi problémáról, a létbizonytalanságról szól. Olyanoknak beszélt,
akik éppúgy tapasztalták a létezéssel járó aggodalmakat, mint mostanság mi
mindannyian. A beszéd éppen ezekkel a szavakkal kezdődik: „Ne aggodalmas­
kodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mi­
be öltözködjetek!" Felhívta közönsége figyelmét az ég madaraira, majd felszólí­
totta őket, vessenek egy pillantást a mező liliomaira. Mintha valami ilyesmit
mondott volna nekik: „Egy pillanatra hagyjátok abba azt, amit csináltok! A ter­
mészet valami nagyon fontosat akar mondani nektek. De nem hallhatjátok meg
a szavát, amíg le nem csendesedtek, és oda nem figyeltek rá!" Tehát - csakúgy,
mint Buddha a Virdgbe szedheti -Jézus is a csend hatalmút próbálta szemléltetni.
Amíg el nem sajátítottuk a hallgatás művészetét, addig nem tehetünk szert
valódi jelenlétre. A hallgatáshoz mély megnyugvás szükséges, ehhez pedig
előbb fel kell hagyni mindenfajta ténykedéssel - a fizikai, és a tudati síkon
egyaránt. Az emberek többsége a saját aggodalmaival, vágyaival, félelmeivel,
gondolataival van elfoglalva. Ezek az érzelmek és gondolatok nagy-nagy zajt
csapnak a fejünkben, és meggátolnak bennünket a jelen pillanat élvezetében.
A Virágbeszéd esetében a hallgatóság tagjai többnyire a sa]át gondolataikkal
foglalatoskodtak; ki akarták találni a Buddha szándékát, így képtelenek voltak
elhallgatni. Jézus Természetbeszédíbtn szintúgy arra hívta fel a figyelmet,
hogy többnyire mindenki a saját aggodalmaival foglalatoskodik. Az a baj,
hogy amíg nem engedjük el magunkat, nem vehetjük észre az igazságot.
A zen második legfontosabb eleme a „hétköznapisag". A tanító - mind a Vi-
rágbeszédben, mind a Természetbeszédben - hétköznapi, természeti jelensége­
ket használt fel a tanításhoz. Buddha egyszerűen felmutatott egy virágot. Jé­
zus sem mondta: „Ide figyeljetek, valami óriási csodát fogok mutatni nektek!"
- egyszerűen csak felhívta a hallgatósága figyelmét a közönséges, hétköznapi
dolgokra: az ég madaraira és a mező liliomaira. Ezeken az egyszerű, látszólag
figyelemre sem méltó jelenségeken keresztül azonban fontos szellemi leckét
adtak mindketten. Az a képesség, mely a hétköznapi, az ismerős dolgokat va­
lami csodássá alakítja át, a művészet csalhatatlan ismertetőjegye.
A bevezetőben szóltunk a „hétköznapi varázslatról", hangsúlyozva a „hét­
köznapi" jelzőt. A népszerű kereszténység erősen eltúlozza a csodás, rendkí­
vüli események jelentőségét Jézus életében. Egyes keresztények egyenesen
úgy vélik, hitük igazsága attól függ, hogy bizonyítható-e ezen csodás esemé­
nyek megtörténte. A természetfölötti, rendkívüli események e túlzott hangsú­
lyozása azonban ellentétben áll Jézus tanításainak eredeti szellemével. Amikor
a farizeusok és az írástudók elmentek Jézushoz, és arra kérték, mutasson nekik
jelet, megtagadta tőlük. (Mt 12,39 és 16,1-4). Elvetette a szellemiség ilyetén
megközelítését. A jelek, a csodák, a „pszichikus" képességek veszélyesek, mert
esetleg félreértelmezik őket és visszaélnek velük. Az evangéliumokban felje­
gyezték, hogy Jézus gyógyításra felhasználta pszichikus képességét. Ezt azon­
ban együttérzésből tette - nem pedig azért, hogy lenyűgözze az embereket és
híveket toborozzon magának, vagy tanítson. A világ egyébként is tele van cso­
dás gyógyítókkal és természetfeletti képességekkel megáldott emberekkel -
egyesek csalók, mások valódiak. Nem biztos, hogy sokat jelent, ha valaki pusz­
tán természetfölötti képességről tesz tanúbizonyságot.
Sok keresztény erőteljes hangsúlyt fektet Jézus természetfölötti képessé­
geire. Gyakran hangoztatják, hogy Jézus mennyi emberefölötti tettet hajtott
végre; többek között a halottat is feltámasztotta. Nem áll szándékomban két­
ségbe vonni ezeket az állításokat, de szerintem nem az a fontos, hogy tényleg
csodákat vitt-e véghez. Hanem ha feltesszük: tényleg végrehajtotta ezeket a
csodálatos dolgokat, vajon milyen hatással voltak ezek a cselekedetek a körü­
lölte levő emberekre? Egyszerűen csak feltűnést keltettek, vagy pedig meg­
változtatták az életét azoknak, akik e tettek szemtanúi voltak, és rávezették
őket a belső békesség és öröm ösvényére?
Sokan csodatevőként gondolják el Jézust, de igen kevesen ismerik művész­
ként és a „hétköznapi varázslatok" mestereként. John Welwood író és pszi­
chológus a következő meglátással szolgál:
A varázslat, értelmezésem szerint, arra az élményre vonatkozik, melynek so­
rán az ember szeme hirtelen rányílik a lét csodájára, és ráérez: az élet sokkal
több, mint amennyit általában észrevesz belőle. Ráébredünk: nem vagyunk
örökre azon szűkreszabott keretek közé kényszerítve, amelyeket a családi,
társadalmi örökségünk, azaz a saját szokványos gondolataink megszabnak
számunkra; s az életnek vannak olyan mélységei, dimenziói, jelentésteli meg­
nyilvánulásai, amelyek a szokásos elképzeléseinken és fogalmainkon messze
túlmutatnak. (Ordinary Magic, 1992. xiii)
A zent kétféle okból is „hétköznapi varázslatnak" nevezik. Először is, termé­
szetes és hétköznapi eszközökkel idézi elő a tanítványban a szellemi felébre­
dést. Természetfölötti erőket a zen sohasem alkalmaz. Másodszor pedig - ami
még fontosabb - a zen felhívja a figyelmünket a hétköznapi élet csodáira. A
körülöttünk levő közönséges világban szépség, bőség és harmónia rejtőzik, s
ezt csak elvétve vesszük észre. A zen megkísérli ráhangolni érzékeinket e ter­
mészetes csodákra, hogy felélessze bennünk a hétköznapi élet örömeit.
A művészet hétköznapi varázslat. A fotóművészet például gyakran a leg­
hétköznapibb, legszokványosabb dolgot választja tárgyául - egy régi, omla­
dozó házat, ablakot, ruhaszárítón függő vásznat - és mégis, a fényképész által
alkalmazott eredeti látószög, megvilágítás, elrendezés, távolság- vagy háttér­
választás folytán a hétköznapi téma csodává alakul át. Dorothea Brande írónő
a következő megfigyelést tette:
A lángelme egészen az utolsó leheletéig megőrzi gyermeki természetességét,
örökös fogékonyságát, és „a szem ártatlanságát", ami a festő számára oly so­
kat jelent. Megőrzi a gyors válaszkészséget minden új helyzetre (a régiekre
pedig úgy felel, mintha újak lennének); és a képességet arra, hogy úgy lásson
minden tárgyat és jellegzetességet, mintha az éppen abban a pillanatban ke­
rült volna ki Isten kezéből, ahelyett, hogy azonnal, csodálkozás és meglepetés
nélkül osztályokba és rekeszekbe sorolná őket. Azonnal és elevenen átérez
minden helyzetei, úgyhogy a „közönséges" szó szinte alig jelent valamit a
számára. Mindig meg kell látnia „a dolgok közti megfeleléseket," amiről
Arisztotelész beszélt kétezer évvel ezelőtt. (On Becominga Writer, 1981.)
A szem Dorothea Brande által említett „ártatlansága" ugyanaz, mint az örök
kezelők szelleme, amiről korábban beszéltünk. A zen a látás művészete. Akár a
többi művészetnek, a zennek sem a külvilág átalakítása a célja, hanem az, hogy
az ember új színben lássa ezt a világot. Ha egyáltalán van valamiféle célja a zen­
nek, akkor a szatori (megvilágosodás) az. D. T. Suzuki, az amerikai zen egyik
úttörője úgy érzékeltette a szatorit, mint valami nézőpontváltást. A z.enben -
akárcsak a többi művészetben - az örök kezdők szelleme teszi lehetővé a va­
rázslatot, mert így az ember mindent más, új színben lát.
Jézus sokkal nagyobb hatást és sikert ért el „hétköznapi varázslataival",
mint a csodáival. A farizeusok és az írástudók állítólag tudtak róla, hogy csodá­
kat művel, mégis keresztre feszítették. „Hétköznapi varázslataival" azonban
máig jó és tartós benyomást gyakorolhat mindenkire, aki odafigyel rájuk. A
Természetbeszédben például a jelenben való megbékélést hirdette „az ég mada­
rai" és „a mező liliomai" által. Jóllehet ezek csupán hétköznapi példák. Jézus
nagv hatást tudott gyakorolni velük a hallgatóságára, mivel nem lenyűgözni
akarta őket, hanem felébreszteni a szívükben valami mélyen ott rejtezőt.
A zenre mindenesetre jellemző, hogy közönséges, „evilági" eszközök ré­
vén tanít szellemi igazságokat. Ez elgondolhatatlan a nyugati ember számára,
aki a szellemi és az anyagi világ merev szétválasztásához szokott. Pedig épp et­
től válik a zen olyan érdekessé és költőivé! D. T. Suzuki így ír erről:
A zen megmutatkozik a hétköznapi ember életében is - legyen az akár a lehe­
tő legérdektelenebb és legeseménytelenebb -, mivel az életben való benne-lét
tényének a felismerését jelenti a megélt élet közepette. A zen következetesen
e tény észrevételére neveli az elmét; felnyitja az ember szemét, hogy lássa ezt
a nap mint nap, óráról órára megnyilatkozó rejtélyt, kitágítja a szívét, hogy
minden rezdülésével felölelje az idő és a tér végtelenségét; megmutatja, hogy
ebben a világban élni olyan, mintha az Edenkertben járnánk; s mindezen szel­
lemi műveleteket anélkül viszi véghez, hogy tantételekhez folyamodna -
pusztán azzal, hogy a legbenső lényünkben rejlő igazságra a lehető legközvet­
lenebbül rámutat. (Introduction to Zen Buddhism, 1964. 45.)
.1 zen harmadik legfontosabb eleme az életkedv, mely szorosan kapcsolódik a je­
lenléthez. A zen - művészet, a művészet pedig az élvezetért van. Akik nem
uidják élvezni az életet, azokból fokozatosan kivész az életkedv. Miként már
megjegyeztük, mintha manapság az emberek - a modern, anyagi jólét ellenére
- egyre levertebbek, egyre életuntabbak lennének. Vajon mit rontottunk el?
Miért veszítettük el az életkedvünket, miközben a civilizációnk ilyen magas
íe|lettségi fokot ért el? Nem kellene inkább egyre boldogabbaknak lennünk,
hiszen a világ egyre jobban „halad"?
Talán nem is kell ezen annyira meglepődnünk. Hiszen mindaz, ami társa­
dalmi szinten bekövetkezett, párhuzamosan lezajlik az egyénekben is. Ahogy
kinövünk a gyermekkorból és lassan felnőtté válunk, életkedvünk fokozato­
san alábbhagy. Két kicsi gyerekem van, és mindig csodálkozom, milyen sok az
energiájuk. Annyira tele vannak élettel! Az én energiaszintem meg sem köze­
líti az övékét. Biztos, hogy biológiai tényezők is közrejátszanak ebben, mert
az energiaszint az életkorral is összefügg, de nem hiszem, hogy csak erről len­
ne szó. A felnőttek lelki alkatának is szerepe van a különbségben.
Köztudott, hogy Jézus mennyire szerette a gyermekeket. Jól látta tehát a
kapcsolatot az emberek lelki alkata és a szellemiségük között. Szerinte Isten
országa a gyermekeké (Mk 10,14), továbbá kijelenti, hogy ha meg nem válto­
zunk és olyanok nem leszünk, minta gyermekek, nem megyünk be a mennyek
országába (Mt 18,3). Ez volt az egyetlen dolog, amit Jézus a mennyek országá­
ba való belépés feltételéül szabott: legyünk olyanokká, mint a gyermekek! Ez
egyáltalán nem meglepő, hiszen a gyerekek a legnagyobb életművészek. Élve­
zettel szoktam figyelni, ahogyan a környezetükkel bánnak. Csodálatos képes­
ségük van a csodálkozásra, a játékra, a szépség és a talány méltánylására, a
gondtalan örvendezésre. Sajnos, ahogy felnövünk, fokozatosan elveszítjük e szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak." (Mt
készségeket. 13,16). Ügy tartotta, az emberek szellemi bajai a helyzetfelismerés és a tuda­
tosság hiányára vezethetők vissza.
Miért szürkül el az életünk, miért válik olyan sótlanná és örömtelenné, mi­
közben felnövünk? A válaszhoz meg kell vizsgálnunk a kultúránk, a nevelte­ Figyeljük meg, Jézus különbségei tett a „nézés" és a „látás" között! A „né­
zés" lehet pusztán felületes, a „látás" azonban mélységet feltételez. Valódi
tésünk és a fogyasztói társadalom közötti bonyolult kölcsönhatást, és meg
szellemiség elképzelhetetlen mélyreható szellemi belátás nélkül. Természet­
kell állapítanunk, hogyan nevelte belénk ez a társadalom a boldogtalanság fel­ beszédében Jézus arra tanított: az embernek belső békessége a dolgok termé­
tételeit. De egyszerűbb válasz is adható: életkedvünket tudatosságszintünk szetébe való betekintésből származik. Ezzel kapcsolatban három dolgot kell
csökkenése és ragaszkodásaink erősödése következtében veszítjük el, miköz­ megszívlelnünk:
ben felnőtté válunk.
Először is, a madarak nem aggodalmaskodnak az ételük, a liliomok a ruhá­
A kisgyermekek még kevés dologhoz ragaszkodnak. A felnőttektől eltérő­
zatuk miatt. A dolgok eddig kiválóan mentek a mi beavatkozásunk és aggódá­
en, őket még nem kötik a bizonyos elvekhez, véleményekhez, elgondolások­
sunk nélkül is. A madarak és a liliomok egyszerűen „bíznak Istenben". (Ez
hoz, ítéletekhez vagy cselekvésformákhoz tapadó beidegződések. Ezért sok­
persze csak költői megfogalmazás, hiszen a madarak és a liliomok még csak
kal találékonyabbak, és jól érzik magukat egyszerű dolgok társaságában is. Fi­
nem is gondolkodnak. De metaforául szolgálnak azok számára, akik alávetik
gyeljük csak meg, miként képesek szinte mindenből játékot csinálni! Minden
magukat Isten akaratának.)
gyerek varázsló. Képzeletük erejével egy pillanat alatt hátas paripává változ­
Másodszor: számos fontos dolog az életben egyszerűen nem rajtunk mú­
tatják a seprűnyelet. A felnőtté érés során azonban egyre több kötődés alakul
lik, nincs a fennhatóságunk alatt. Mint emberi lények szigorúan korlátozottak
ki bennünk, rögeszméink megszaporodnak. Ezekből aztán figyelemelterelő
vagyunk. Éppen ideje lenne felismernünk ezt! Jézus ezért tette fel a szónoki
érzelmek - aggodalom, idegesség, félelem, vágy és harag - alakulnak ki, ami­
kérdést: „Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megtoldhatja
nek az éberségünk és az ötletkészségünk látja kárát. Gyerekkoromban mindig
életkorát csak egy arasszal is?" (Mt 6,27) Bizony, alapvető tény, hogy életünk
nagyon élveztem a friss kenyér illatát, amint reggelente elhaladtam a pékség
- bármennyire becses is számunkra - nem tartozik a fennhatóságunk alá! Ezen
előtt- E képességemet azonban már jó ideje elvesztetnem, és nem is nyertem
igazság elfogadása belső békességhez vezet, tagadása pedig felesleges aggodal­
vissza mindaddig, amíg fel nem fedeztem a zent. Ha a tudatunkat mindenféle
makat és gátlásokat szül.
világi gond és aggodalom nyomasztja, nehéz átélni az élet egyszerű örömeit.
Harmadszor: nem érdemes a holnap miatt aggodalmaskodnunk, hiszen
A zen negyedik legfontosabb eleme a helyzetfelismerés, mely együtt jár a tuda­
van elég dolgunk anélkül is. Jézus azt tanácsolta: legyen „elég a mának a maga
tossággal. Hétköznapi varázslat helyzetfelismerés nélkül nem következhet be;
baja". Ha a holnap miatt idegeskedünk, azzal csak magunk alatt vágjuk a fát,
ez a dolgok természetébe való betekintés képessége. Természetes, hogy a hu­
inert megnehezítjük számunkra az éppen esedékes feladataink elvégzését.
mor és a költészet méltánylásához helyzetfelismerés szükséges. Akárcsak a
Jézus a Természetbeszédben arra tanított, milyen fontos az igazság felis­
nevetést egy vicc hallatán, a szaton örömét is az Aha! élmény váltja ki belő­
merése és belátása. Az igazi szellemiség - a velejáró örömmel, békességgel és
lünk. Felismerés nélkül nincs művészet. A művész számára kulcsfontosságú a
szabadsággal együtt - látás, nem pedig hu kérdése. Ha van látás, semmi szük­
megkülönböztetés képessége, hogy a nyilvánvaló látszat mögé tekinthessen.
ség vitatkozásra, hitre, mások meggyőzésére. A legfontosabb tehát olyannak
Paul Klee festőművész jegyezte meg: „a művész nem reprodukálja a láthatót,
látni a valóságot, amilyen. Albert Camus szerint: „Az embert mindig zsákmá­
hanem láthatóvá teszi a dolgokat."
nyul ejti a saját igaza. Ha már egyszer belátta, nem tud megszabadulni tőle. Va­
Jézus szerint a megszabadulás szellemi felismerésen alapszik. Ez az elv -
lamivel fizetnie kell érte." {The Myth of Sisyphus und Other Stones, 1955. 31.)
tudniillik hogy a szellemi felismerésnek elsődleges szerepe van a megváltás fo­
liz azonban előnnyel is jár, mert bár az igazság, ha már egyszer felismertük,
lyamatában - ama állításában kristályosodik ki, mely szerint „az igazság szaba­
kötelez bennünket, ugyanakkor megszabadít egy csomó tehertől. Ismét aTcr-
dokká tesz benneteket" (Jn 8,32). Ha megfigyeljük, milyen sokszor fordul elő
mészetbeszédre utalva, azok, akik mindig mindent az ellenőrzésük alá akar­
az evangéliumokban az „igazság", a „világosság", a „szem", a „fül" és a „vak­
nak vonni, megpróbálva kiküszöbölni minden bizonytalanságot, nyomorúsá­
ság" kifejezés, nehéz megérteni, vajon az egyház miért nem vette tudomásul,
gos életet élnek, ugyanis a természet ellen fordulnak. Azok viszont, akik el
hogy a megszabadulás megkülönböztető tudás, nem pedig hit kérdése. Jézus
tanítványai szellemi felfogóképességét, felismerését e szavakkal dicsérte: „A ti
tudják fogadni a bizonytalanságokat mint az élet természetes velejáróit, bé­
kességben élnek. A madaraktól és a liliomoktól rengeteget tanulhatunk.
Egyesek értelmezésében Jézus Természetbeszéde a Gondviselésről szól.
Eszerint az ember békessége azon a hiten alapszik, hogy Isten mindenről gon­
doskodni fog. Egyértelmű, hogy ebben a felfogásban a békesség a jövővel kap­
csolatos hiten, nem pedig a jelen igazságának belátásán nyugszik-hiszen nem
lehet semmilyen kézzelfogható bizonyítékunk arra, hogy Isten valóban gon­
doskodni fog rólunk. Másrészt azok, akik állandóan az isteni gondviselésre
számítanak, tulajdonképpen arra várnak, hogy Isten az ő érdekeiket szolgálja.
Megpróbálják felhívni magukra Isten figyelmét.
Jézus azonban azt mondja, keressük először „Istennek országát, és az ő
igazságát". Ez azt jelenti, hogy helyezzük Istent mindenek elé. Valójában azt
mondja ezzel Jézus, ha sikerül megtennünk ezt, akkor minden más magától
fog menni. Álláspontja nyilvánvaló: végső soron nem attól leszünk boldogok,
hogy Isten eleve szavatolta kéréseink teljesítését és szükségleteink kielégíté­
sét, hanem attól, ha megadjuk magunkat Isten akaratának - azaz teljes mér­
tékben, feltétel nélkül elfogadjuk a valóságot úgy, ahogy van.
így tehát nem kell feltétlenül úgy értelmeznünk a Természetbeszédet,
hogy a Gondviselést tanítja. A beszéd lényege voltaképpen felfogható a ter­
mészetfölötti hatalomra való hivatkozás nélkül is; még a személyes Isten lété­
ben sem kell feltétlenül hinnünk. Elegendő pusztán annak a belátása is, hogy
az aggodalmaskodás hiábavaló, az igazi békesség pedig a valóság teljes tudo­
másulvételéből és elfogadásából fakad.
A zen ötödik legfontosabb eleme a „vu-vei." A vu-vei szó szerinti fordítás­
ban „nem-cselekvést" jelent, mégis a tétlenség szinte szöges ellentéte. Az ál­
talam ismert legjobb angol megfelelője Huston Smith ötlete, aki „creative
quietude"-nek, „alkotó nyugalom"-nak fordítja. Paradox létállapotra utal,
amelyben a legmagasabb fokú tevékenység egybeesik a pihenés legmagasabb
fokával. Smith a következőképpen magyarázza a kifejezés jelentéséi:
A vu-vei magas fokú tevékenység: értékes rugalmasság, egyszerűség és sza­
badság, amely akkor árad ki belőlünk - vagy inkább áramlik keresztül raj­
tunk -, amikor a saját egónk és tudatos törekvésünk megadja magát egy olyan
hatalomnak, amely nem az övé. Voltaképpen erény, ám Konfuciuséval épp el­
lentétes irányból megközelítve. (The Religions ofMan, 1955. 31.)
Kvu-vei elvont bemutatása helyett megpróbálom inkább egy esettel szemlél­
tetni a lényegét. Nemrégiben vacsorameghívást kaptam egyik barátomhoz. A
nappali szobája falán ott függött egy bekeretezett művészi kalligráfia, amelyet
a házigazda nagyapja készített. Kiderült, hogy ez volt a nagyapa kedvenc alko­
tása. Érdekes módon, a kalligráfia hulladékpapírra készült - nem olyanra, ami­
lyet általában a kalligráfiához szoktak használni. Barátom elmondása szerint a
nagyapja éppen gyakorolt, amikor ezt a képet készítette. Egyáltalán nem töre­
kedett különleges alkotásra. Furcsa módon, mégis ez lett élete legjobb műve!
A vu-vei tipikus esete: siker, minden különösebb erőfeszítés nélkül. Elké­
pesztően sok mestermunka, kimagasló művészi alkotás készült ezen a gond­
talan, szándékolatlan módon! Mint korábban említettük, az elengedettség a
szellemiség előfeltétele. Modern társadalmunk egyik legnagyobb baja a túl­
zott sikerhajhászás. Sokszor még azon területeken is megerőltetjük magun­
kat, ahol az erőfeszítés nem helyénvaló. A művészetnek - akárcsak a spiritua-
litásnak - semmi köze a sikerhez. Ha sikerre törekszünk vele, akkor alárendel­
jük valami másnak - hínévnek, pénznek, elismerési vágynak. Ha pedig ez be­
következik, a mű elveszíti szépségét; nem művészet többé. A valódi művészet
kedvtelés, szórakozás - nincs más célja, mint önmaga.
A zen - művészet lévén — „céltalan" és „haszontalan". Ebben rejlik azonban
„haszontalanságának" óriási haszna: lehetővé teszi a pihenést, a kikapcsoló­
dást, az élet élvezetét minden körülmények között. Pontosan ezért mondta
Jézus: „Az én igám édes, és az én terhem könnyű" (Mt 11,30*). Minden dolog
„édes", ha tudjuk, mikor kell Istenre bízni az irányításukat.
Jézus Természetbeszédében gyönyörűen szemléltette a vu-vei elvét. A va­
don élő madarak nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarítanak, még­
is van mit enniük. A mező liliomai nem munkálkodnak, nem fonnak, mégis
van öltözetük. A vu-vei nem lustaság és semmittevés, hanem a természet kö­
vetése és az energiánkkal való takarékoskodás. A dolgok „lenni hagyásának"
gyönyörűsége!
Ez volt tehát a zen első öt legfontosabb eleme: a jelenlét, a hélköznapiság,
az életkedv, a helyzetfelismerés és a vu-vei. A következő fejezetben áttekint­
jük a fennmaradó fontos elemeket: a szelídséget, a szabadságol, az egyszerű­
séget, a paradoxitást, a jobb agyféltekés beállítottságot és a lelkesültséget!

Második fejezet
Mi a zen? (II): A dolgok veleje
Ha meg nem változtok és olyanok nem lesztek,
mint a gyermek, nem mentek be a mennyek országába.
JÉZUS
A legfőbb jó a vízhez hasonló.
LAO-CE
A zen olyan, mint az anya és az almáspite: vele együtt növünk fel, de hogy
észrevesszük-e, az más kérdés. Róbert Fulgham, AZ Ami: tényleg tudnom kell,
azt már az óvodában megtanultam című csodálatos könyvecske szerzője je­
gyezte meg a következőket:
És emlékezz a Dick és Jane könyvekre, és az első szóra, melyet megtanultál -
a legfontosabbikra: NÉZD!
Minden fontos dolog bennünk foglaltatik. A szeretet és az alapvető higié­
nia. Az ökológia, a politika, az egyenlőség és az értelmes élet. (Már az óvodá­
ban megtanultam mindent, amit tudni érdemes. Havas Krisztina ford., 1992. 8.)
A zen gyakorlatilag ott van mindenütt. A hagyományos kínai kultúrában hat
klasszikus művészet létezett: zene, sakk, íjászat, lovaglás, kalligráfia és festé­
szet. Sokat megtudhatnánk a zenről, ha teljes szívünkből nekiállnánk megta­
nulni valamelyiket. Mindben ugyanazon alapelv érvényesül. A japán kultúrá­
ban szintén ott a csado, a kendő, a dzsiidó és a bustdo. A szavak -do végződése a
varázslatos kínai tao szó japán megfelelője. Jelentésük sorrendben: a tea mű­
vészete, a kardforgatás művészete, a szelídség művészete (a dzsúdó ugyanis az
ellenféltől történő erőkölcsönzés elvén nyugszik) és a harcos művészete. Va­
lamennyi művészetet a zen gyakorlási módjának tekintik. A zent voltaképpen
felfedezheted bármiben, amit teszel - ha jól odafigyelsz. A zen ugyanis a kivá­
lóság művészete.
Ebben a fejezetben tovább folytatjuk vizsgálódásunkat a zen sajátosságai­
ról! Igazság szerint egyáltalán nem „zenes" dolog ilyen hosszasan értekezni a
zenről, de már amúgy is annyi mindent mondtam róla, hogy ezzel gyakorlati­
MI A ZEN? (II.): A DOLGOK VELEJE 43
lag kizártam magam a zen mesterek köréből. így aztán szívesen elárulok még
egy-két dolgot az olvasó kíváncsiságának kielégítésére. A következőkben is
Jézus Természetbeszédét tekintjük fő hivatkozási alapnak.
A zen hatodik legfontosabb eleme a szelídség. Meg kell ismerkedünk két fon­
tos taoista fogalommal, a finnel és ajanggal, hogy megérthessük, mit jelent a
zenben a szelídség. Ajin és ajang szó szerint a hímnem és a nőnem princípiu­
mát jelenti. Olyan ellentétpárokban nyilvánulnak meg, mint a férfi és a nő, a jó
és a rossz, a fény és a sötétség, a nappal és az éjszaka, a pozitív és a negatív pó­
lus, a nyilvánvaló és a rejtett dolgok, az erős és a gyenge, és így tovább. Kjin-
/ang páros a taoizmus szimbóluma: képén a két kozmikus erőt egymásba fo­
nódva láthatjuk, ayíttben van egy kicsi ujangból, és fordítva. A taoista elképze­
lés szerint a/t» és ajang kölcsönhatása tartja mozgásban a világegyetemet, és
teremti meg az élőlények sokaságát.
Nyugaton az emberek többsége úgy képzeli el, hogy a jó és a rossz két el­
lentétes, egymás megsemmisítésére törekvő erő. A taoisták szerint azonban
kölcsönösen függnek egymástól, és kiegészítik egymást. Ajin-jang a teremtő
feszültség ősi szimbóluma, ami nélkül nincs élet, nincs változás. Az ellentétek
egymást kiegészítő voltának lelismerése alapvető a zen szelíd életfelfogásában.
A szelídség az egyik legfontosabb taoista erény. Ez különbözteti meg az
igazi művészt a puszta szakembertől - Lao-ce szerint az a fennmaradáshoz is
elengedhetetlen. Csuang-ce, taoista mester a következő történet segítségével
világította meg a szelídség szerepét az ember életében:
Pao fantasztikusan ügyes hentes volt. Amikor késével feldarabolta a tehenet,
mozdulatai roppant kecsesek voltak; az egész művelet tánchoz hasonlított,
amelyben a táncos eggyé válik a tánccal. A császár egyszer megpillantotta
Paót munka közben, és felkiáltott meglepetésében:
-Csodálatra méltó az ügyességed! Nem hiszek a szememnek!
Pao, a hentes ekképp válaszolt:
- A tehén feldarabolásához nem az ügyességemet, hanem magát a Taót
használom föl! Amikor tanulni kezdtem a hentességet, még tehénnek láttam
a tehenet. Három év múltán azonban már nem láttam a tehenet; izomköte­
gekből és csontokból álló, csudálatos szerkezetet láttam. Azóta nem kell a
szememmel néznem, amit teszek; elég pusztán az ösztönös érzéseimre ha­
gyatkoznom. A többi hentes nyiszálja késével a csontot és a húst - nekem er­
re nincs szükségem. Ez a kés, amit használok, már tizenkilenc éves. Több ezer
tehénnel volt már dolga, de még mindig olyan éles, mintha új volna, mert
mindig átsiklik a csontok közötti résen.
... Ezt meghallván, a császár így szólt:
- Végre megtanultam az élet művészetét!
44 MÁSODIK FEJEZET
Pao kése a hentes szelídsége miatt nem csorbult ki soha-mert ő tisztában volt
a természet működésével. Ez a szelídség az élet megszépítésének, a munka
megszentclésének titka. A szelídség a természet követését jelenti, ellenszegü­
lés helyett. Elejét veszi az energiapazarlásnak és javítja a termelékenységet.
A szelídség ellentéte az erőszak, azaz minden olyan cselekedet, amely a ter­
mészet ellen való. A szellemi erőszak társadalmunk jellegzetes tünete. So­
kunkra jellemző valamilyen erőszakosság, mert nem ismerjük eléggé a valóság
természetét. Gyakran még csak tudatában sem vagyunk annak, hogy erősza­
kosan cselekszünk. Kézenfekvő példa a halálhoz való viszonyunk: egyszerűen
képtelenek vagyunk elfogadni a halált mint az élet természetes velejáróját!
Orvostudományunk is azt tűzi ki célul, hogy bármi áron megakadályozza a
bekövetkeztét. Az ilyen erőszak rengeteg szenvedést okoz a betegeknek és ál­
talában a társadalomnak.
C. S. Lewis harcias vallásnak nevezte a kereszténységet - pedig nincs igaza.
Jézus nem harcra, hanem a „vesztés általi győzelemre", egyfajta szellemi dzsú-
dóra tanított. A Természetbeszédben Jézus az ég madarainak és a mező lilio­
mainak a példáján mutatta be a szelídség művészetét. Jóllehet Isten láthatatlan
keze megeteti a madarakat és felöltözteti a liliomokat, ugyanakkor ők is ki
vannak téve az elemek és más ismeretlen erők viszontagságának. A maradakat
ragadozók tizedelik, a liliomokat pedig elpusztíthatja az aszály vagy az áradat.
Akárcsak mi, ők sem mentesek az élet törvényei alól: őket is sújtja a betegség,
az öregedés és a halál. Jézus úgy jellemezte a liliomot, mint élőlényt, amely
„ma van, és holnap kemencébe vettetik". Úgy látszik, a gondviselés nem jelent
életbiztosítást!
A madarak és a liliomok azonban szelíden alkalmazkodnak a környezetük­
höz, és méltóságteljes életei élnek - aggodalom, tiltakozás és panaszkodás
nélkül. Jézus ezért tette fel a kérdést: ha ezek az „alacsonyrendű" lények képe­
sek ily módon élni, akkor miért olyan nehéz nekünk, embereknek, ugyanezt
megtennünk? Jézus sajátos szelídségükért dicsérte a madarakat és a liliomo­
kat; ez teszi lehetővé számukra, hogy - minden viszontagság ellenére - szép
legyen az életük.
A Természetbeszéd lényege nem a Gondviselés, hanem a gyengeség ereje.
Miként Alán Watts megjegyezte:
[A liliomok] törékenyek és jelentéktelenek, szerények és szelídek; így éppen
ama vegetatív bölcsesség jellemzőivel rendelkeznek, amelyet annyira megvet­
nek a vasakaratúak és acélidegzetűek, akik a jó ügyért harcolnak és küzdenek
vállvetve. (Cloud-Hidden, 1974. 112.)
MI A ZEN? (II.): A DOLGOK VELEJE 45
Jézus tanítása szerint a szellemiség nem nyers erő vagy akarat kérdése. Lao-ce,
a taoizmus alapítója szerint: „a legfőbb jó a vízhez hasonló". A víz valóban a
szelídség tanítója; bármilyen tartályba öntjük, azonnal felveszi az edény alak­
ját. A víz nem áll ellen a valóságnak, hanem alkalmazkodik hozzá. Ebben az al­
kalmazkodásban rejlik roppant ereje. Lao-ce a víz erejéről a Tao Te Kingben a
következőket mondta:
Az égalattiban semmi sem lágyabb és gyengébb, mint a víz, s mégis, ha
megtámadja a kemény és erős dolgokat, nincs, ami versenyre tudna kelni vele.
És nincs, ami meg tudná változtatni.
Hogy a gyenge mindig legyőzi az erősét, a lágy pedig legyőzi a szilárdat, azt
az égalattiban mindenki tudja, de nincs senki, aki meg is tudná valósítani.
(Lao-ce: Tao TcKing, Tericum, 1994. Tőkei Ferenc prózafordítása.)
A zen hetedik legfontosabb eleme a szabadság. A „szabadság" szóval manap­
ság igen sokan visszaélnek. Ha a gyerekeimtől olyasmit kérek, amihez nincs
kedvük, sokszor úgy kezelik a szabadság fogalmát, mint Aladdin a csodalám­
pát, és azt mondják: „Szabad országban élünk!" Számukra a szabadság a köte­
lességek és a viselkedésbeli korlátok hiányával egyenlő.
Könyvespolcomon van egy érdekes könyv, címe: Rajztanítás kisgyerekek­
nek. Több éve vettem, mert mindig is lenyűgöztek a gyerekrajzok, de csak
nemrég értem rá, hogy figyelmesen elolvassam a szövegét is. Rájöttem, hogy a
szerző, Fej-tung Csien nem csak rajztanár, hanem zen tanító is. Az egyik feje­
zet címe: Útmutató a véletlenszerű művészethez. Egy ilyen „véletlenszerű"
rajzórán a szerző azt a feladatot adta a gyermekeknek, hogy ne valamilyen tár­
gyat rajzoljanak, hanem szabadon fejezzék ki magukat, és rajzolják le, ami
csak az eszükbe jut. Ennek a rajzgyakorlatnak általában valamiféle „össze­
visszaság" az eredménye. A szerzőnek azonban van egy figyelemre méltó
meglátása: még ezeken az „összevissza" firkálmányokon belül is különbséget
lehet tenni a bátor és a gyámoltalan alkotások között. Más szóval az össze­
visszaság - azaz a rendezetlenség - nem feltétlenül jelent szabadságot.
Szemben azzal, amit talán sokan gondolnak, a szabadság nem a megköté­
sek hiánya. A szabadság viszonylagos fogalom; nincs „abszolút szabadság".
Szabadság valójában csak valamely adott megkötéshez képest létezhet. Ilyen
értelemben a szabadság és a megkötés ugyanazon valóság két oldala; egyik
sem létezhet a másik nélkül.
Az Egyesült Államokban az emberek általában harciasan kezelik a szabad­
ság kérdését. Sokszor használják ezt a kifejezést: „harcolni a szabadságért". A
szellemi szabadság azonban nem harc, hanem elengedettség kérdése.
46 MÁSODIK FEJEZET
Sokat megtudhatunk a szabadságról, ha megfigyeljük a gyermekeket játék
közben. A gyermekek játékában sokkal több az élvezet, mint a felnőttekében.
A kisgyerekek nem félnek nevetségessé tenni önmagukat, sem kifejezni való­
di érzelmeiket. Játékukat rengeteg nevetés, kiabálás és sikítozás kíséri; ez
mind a tökéletes elengedettség jele. Miközben öregszünk, elveszítjük ezt a
gondtalan önfeledtsége!, mert a saját fontosságunk érzete egyre inkább bur­
jánzik bennünk, akár a rákos sejtek. Minél inkább önmagunkra összpontosí­
tunk, minél jobban szeretnénk uralni a saját életünket, annál kisebbre zsugo­
rodik az örömre való készségünk és a belső szabadságunk.
A szellemi szabadság nem a fizikai megkötések hiányát jelenti, hanem ön­
magunk feloldásának képességét a saját egónk kötöttségei alól. Az igazi sza­
badság az ember szelídségének tükörképe; azt látjuk benne viszont, mennyire
tudjuk követni a természet útját, és mennyire vagyunk hajlandók feladni a sa­
ját megrögzött elképzeléseinket - ha azok nem válnak be. A Természetbe­
szédben a madarak és a liliomok azért „szabadok", mert nem aggodalmaskod­
nak, nem nyugtalankodnak - az aggodalom és a nyugtalanság ugyanis az ego
megnyilvánulási formája. Az emberek túlnyomó többségétől eltérően, nem
szállnak szembe a valósággal, nem lázadnak a természet ellen. Mi azonban
többnyire valamiféle nyomást érzünk magunkon, mert még nem fogadtuk el
az élettel járó bizonytalanságokat, az öregedést, a betegséget és a halált. Álta­
lában szembeszegülünk ezekkel a dolgokkal, mintha el tudnánk őket kerülni.
Ez a vaksi ellenállás rengeteg szenvedésünkbe kerül.
A zen nyolcadik legfontosabb eleme az egyszerűség. Emlékeznek még Imelda
Marcos asszonyra, a Fülöp-szigetek elnökének özvegyére, akinek háromezer
pár cipője volt? Talán mulatságosnak találjuk különcségét, ám ugyanakkor na­
gyon jól szemlélteti azt a szerzés- és fogyasztásközpontú modern kultúrát,
amelyben élünk. Mi, mai emberek rettentő értelmesek vagyunk, mégis olyan
nehezen tudunk különbséget tenni mennyiség és minőség között!
A zen az élet leegyszerűsítésének művészete. A „zen" kínai írásjegye két
elemből áll: az egyik „kinyilatkoztatást", a másik „egyszerűséget" jelent. A
zen tehát az egyszerűségen keresztül megnyilatkozó igazság. Szerzésközpon­
tú társadalmunkban gyakran túl sok személyes holmink, feladatunk, elkötele­
zettségünk, szórakoznivalónk van. Titokban elárulhatom: azért romlott
annyit az életünk minősége, mert mindezek súlya alatt lassan összeroppa­
nunk. Olyan sok tennivalónk van, és olyan kevés idő áll ehhez rendelkezé­
sünkre! Helyzetünk kissé hasonlít ahhoz, mintha társasutazásra mennénk, és
az idegenvezető túl sok látnivalót zsúfolt a programba. Ez azonban nemhogy
fokozná a kirándulás örömét, hanem egyenesen tönkreteszi.
Bizony, a jóból olykor megárt a sok! Ha erre eddig még nem jöttünk rá, ta-
MI A ZEN? (II.): A DOLGOK VELEJE -17
nuljuk meg a „kozmopolita" lányoktól! A fiatal, „müveit", városi nőknek szó­
ló C.osmopolitan magazin a következő című cikket közölte: „A J O SZEXBEN
\ KEVESEBB - TÖBB. Maradj tartózkodó, csináld lassan! Szeretkezz régi­
módian; hagyd, hogy a férfi megdolgozzon az élvezetért!" A cikk Naihaniel
l'i'.indont, A Beverly Hills-i Biocentnc Institute klinikai pszichológusát idézi:
„A szeretkezés késleltetésével sokkal nagyobb erotikus »töltéshez« jutha-
uink, mint az azonnali kielégüléssel. A nemi késztetések kordában tartása,
partnerünk alaposabb megismerése izgató." Ugy látszik, már nem csak a zen
tanítók tudják méltányolni a mértékletesség varázsát!
Az egyszerűség kihat arra is, milyen mélységben és milyen gazdagon éljük
meg mindennapi életünket. Thomas Moore, a pszichoterapeutává lett egyko­
ri szerzetes alapos kutatásokat végzett a középkori szellemiség területén, és
érdekes eredményre jutott: a mi nemzedékünk többek közölt azért veszítette
cl a kapcsolatot a lelkével, mert túl mozgalmas életet él! A Lélekápolás (Care of
ihe Sóul) című könyvében azt írja: „A művészi életvitel gyakran nem kíván
egyebet, mint azt, hogy tartsunk egy kis szünetei." Továbbá azi állítja: „A lé­
lek azért nem fejlődhet ki eléggé gyors iramú életünkben, mert a dolgok befo­
gadása és megemésztése időt vesz igénybe, hatni csak ezután tudnak." Ugy tű­
nik, az összes szakértő egyetért ebben az alapvető kérdésben: a szellemiség
nagyrészt a hétköznapi tapasztalás elmélyítésével függ össze, ehhez pedig az
események lelassítása és igényeink csökkentése szükséges.
Pontosan ezért tette Jézus azt a - meglehetősen zavarba ejtő - kijelentést,
hogy „könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten or­
szágába bejutni." (Mt 19,24). Sokan úgy értelmezik ezt, hogy az anyagi jóiét
és a szellemiség között eleve valamiféle kibékíthetetlen ellentét feszül; hololt
.i keltő nem zárja ki egymást. Amikor Jézus a szegényekről, a szegénységről
beszélt, tulajdonképpen csak a szellemiség és az egyszerűség közötti kapcso­
latra kívánt rávilágítani. A gazdagok élete többnyire nem egyszerű. Módjuk­
ban áll sokat vásárolni és szerezni, ám ez inkább válik a kárukra, mintsem a
hasznukra. Könnyen rabjaivá válhatnak a saját vagyonuknak és földi
javaiknak, mert ezek elvonják a figyelmüket a belső, lelki élettől. így igen ke­
vés esélyük van a megszabadulásra.
Ezért a „gazdag" jelzőt képletesen kell értenünk. Az ember javai lehetnek
anyagi, lelki, intellektuális, vagy akár vallási természetűek. Ám bármüélék le­
gyenek, mindaddig akadályozzák az ember megszabadulását, ameddig ragasz­
kodik hozzájuk. Jézus ezt világosan kifejti a Boldogok a lelki szegények... (Mt
5.3) kezdetű, gyönyörű beszédében. Itt nem azt mondta, hogy a szegények
boldogok; kétségtelenül nagy különbség van szegények és lelki szegények kö­
zött. Szegények azok, akik semmivel - vagy szinte semmivel - sem rendelkez-
 MÁSODIK FEJEZET
48
nek. A „lelki szegények" viszont azok, akiknek semmiféle poggyászuk, avagy
ragaszkodásuk sincs. Létezhet olyan szegény ember, aki szegénysége ellenére
sok mindenhez ragaszkodik — de fordítva is elképzelhető: lehet olyan, akinek
rengeteg vagyona van, de kevéssé ragaszkodik (bár ez igen ritka).
A zen kilencedik legfontosabb eleme a paradoxitás. Mint bizonyára emlék­
szünk, a kozmopolita leány arra tanít, hogy a szexben „a kevesebb több". Ez a
kijelentés illogikus, mégis többnyire fel tudjuk fogni, mit jelent.
A paradoxon olyan kijelentés, amely látszólag ellentmond a logikának és a
józan észnek, mégis igaz. Egy híres zen koan így hangzik: „Ha van botod,
adok neked egyet. Ha nincs botod, elveszem tőled." Lényegében ugyanezt
mondja ki Jézus paradoxona is: „Mert akinek van, annak adatik; és akinek
nincs, attól az is elvétetik, amije van." (Mk 4,25).
A zen paradoxonokat nem szabad félvállról venni, mert valami nagyon fon­
tosat akarnak érzékeltetni velünk a valóság természetéről. Ezért megértésük
kulcsfontosságú a megvilágosodás és a megszabadulás szempontjából. A kö­
vetkező észrevétel a paradoxonokról R. H. Blyth-tól származik:
A paradoxon nem valamiféle szóvicc, amelynek megoldásához a szó kettős
éneimé szolgáltalja a kulcsot. Nem is ködösítés a hallgatók vagy önmagunk
előtt. Az efféle kijelentések azért születtek meg, mert a nyelv nem képes egy­
szerre két dolgot kimondani. Az orvos levágja az üszkös lábat, fá)dalmat és
veszteséget okozva a betegnek - ez rossz; ám ugyanakkor megmenti vele az
életét, s ez jó. Ha egy jó-rossz tettről beszélünk, önkéntelenül is részben jó­
ként és részben rosszként értelmezzük. A zene e téren többet fejez ki a nyelv­
nél: egyszerre két dolgot is el tud mondani, s a két külön dallam egyetlen elvá­
laszthatatlan hangzattá olvad össze. {Zen in English Literature and Orientál
Classia, é. n. 180.)
A paradoxonokat társadalmunkban nem veszik komolyan, mert olyan világ­
ban élünk, amelyben az ész egyeduralkodó. Ám mind a zennek, mind a ke­
reszténységnek van kifejezetten értelemellenes, irracionális hagyománya is.
Van Jézusnak egy titokzatos mondása, amelyet igen ritkán idéznek, és még rit­
kábban értenek. Az „értelmes" világi emberekről szólva, Jézus kijelentette:
„Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a
bölcsek és okosak elől, és a kisdedeknek jelentetted ki. Igen Atyám, így tet­
szett neked." (Mt 11,25—26""). Micsoda felháborítóan illogikus és egyházelle­
nes kijelentés! Honnan tudhatnák a „kisdedek" azokat a dolgokat, amelyek a
bölcsek és az okosak előtt rejtve vannak? Elment az esze Jézusnak? Mitől len­
nének a tanulatlanok előnyben a tanultakkal szemben? A racionális elme szá­
mára mindez színtiszta őrültség.
MI A ZEN? (II.): A DOLGOK VELEJE 49
Eme „őrültség" azonban nyomon követhető a keresztény hagyományban.
Pál apostol például néha úgy beszélt, mint egy elmeháborodott zen szerzetes.
Íme egy példa:
Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világnak vitázója? Nemde nem bolond­
sággá tette-é Isten evilágnak bölcsességét? Mert minekutána az Isten bölcses­
ségében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által Istent, tetszék az Istennek,
hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket.... Mert az Isten bo­
londsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az embe­
reknél. (lKor 1,20-25)
A zen világa a költői őrültség világa. Ködös mezsgye, ahol a tudásból tudatlan­
ság, a bolondságból bölcsesség, az erőtlenségből erő lesz - és fordítva. Itt a
hétköznapi logika szabályai nem érvényesek.
A buddhista hagyomány sem kevésbé illogikus. A Szív-szútra - klasszikus
zen költemény - a következő szavakkal kezdődik: „A forma üresség, az üres­
ség pedig forma." Egy másik híres szöveg, a Gyémánt-szútra pedig még ennél
is sarkítottabban fogalmaz. A Buddhái idézi, amint azt mondja: „A dharma
(az igazság) tanítójának nincs mit tanítania; pontosan ezt nevezik dharma-
lanításnak." Nem felháborító?! Nem őrület?! Mégis: csalhatatlanul érezzük,
micsoda költői szépség van ezekben a szavakban, s közben az igazság is halkan
kicsendül belőlük.
A zen e látszólag irracionális oldalának megértéséhez betekintést kell nyer­
nünk az értelmünk működésébe. Modern emberek lévén, már rég belefásul­
ni nk a különböző szenvedélyekbe: a televíziónézés-szenvedélybe, a szeren­
csejáték-szenvedélybe, a szex-szenvedélybe, az alkohol- és a kábítószer-szen­
vedélybe. Egy dologról azonban ritkán veszünk tudomást: a logikus gondol­
kodás szenvedélyéről - holott igen károsan hathal lelki és szellemi egészsé­
günkre, ha nem vagyunk tisztában korlátaival és csapdáival.
A logika korlátai és csapdái a számítástechnika legújabb vívmányai terén
ütköznek ki leginkább. A számítógép az emberi elme logikus, racionális olda­
lának legtalálóbb jelképe. Századunk tudományos-technikai vívmányainak
löbbsége nem jöhetett volna létre a számítógép segítsége nélkül. Modern ko­
runk hőse, a komputer kétségkívül számos sikert könyvelhet el magának. A
bámulatra méltó eredményeken felbuzdulva, a tudósok egy ideje már azon fá­
radoznak, hogy a gépet képessé tegyék minél több agyi működés utánzására.
Mostanában egyebek között olyan program kifejlesztésén fáradoznak, amely
képes megérteni az emberi nyelvet. A „mesterséges intelligencia" (Artificial
Intelligence, AI) terén végzett kutatások - a szakértők véleménye szerint -
nagy reményekkel kecsegtetnek.
50 MÁSODIK FEJEZET
Sajnos azonban úgy fest, a mesterséges intelligencia megalkotása csupán
hiú ábránd. A harmincévi kutatás és a több milliárd dolláros beruházás csak ar­
ra volt jó, hogy a tudósok rájöjjenek: alaposan alábecsülték a probléma bonyo­
lultsági fokát. Az egyik Al-kísérlet során például a gépnek azt a feladatot ad­
ták, hogy fordítsa oroszra a következő angol mondatot: The spirit is uniting,
but theflesh is weak. (A szellem szárnyalna, de a test erőtlen.) Az így létrejött
mondatot visszafordították angolra, és a következő eredményt kapták: The
vodka is agreeable, but the meat is too tender. (A vodka egész |ó, csak a hús túl
puha.)
Ezek az apró „bakik" jól rávilágítanak a logikus gondolkodás buktatóira. A
logika szabályai vagy-vagy típusú gondolkodást diktálnak: valami vagy A,
vagy nem A - nem lehet egyszerre mindkettő. E felfogás pedig azt tükrözi,
hogy a racionális elme hajlamos az életet rekeszekbe erőltetni, osztályozva,
megnevezve, elkülönítve egymástól az egyes jelenségeket.
A valóságban azonban a dolgok nem válnak el ennyire élesen. A természet
sokkal jobban szereti az elmosódott körvonalakat. A kettes számrendszer al­
kalmazásán alapuló, vagy-vagy üzemmódú számítógép képtelen sikerrel meg­
oldani a többértelműséggel )áró feladatokat. A gépnek természetesen nem je­
lent nehézséget az űrha]ók röppályájának a kiszámítása, de már az egyszerű
hétköznapi beszélgetések értelmezésével is nehezen birkózik meg, hiszen az
emberi nyelvben szükségszerűen több jelentési szint létezik egyidejűleg. Mint
Steven Pinker, a MIT Kognitív Idegkutatási Központjának vezetője megfo­
galmazta: „A gép nem tudja, hogy a Mary had a little lamb mondat csupán azt
jelenti: "Máriának volt egy kis báránva« - nem pedig azt, hogy evett egy kis bá­
rányt, szült egyet, vagy eltöltött vele egy éjszakát." A feladat nehézségéért a
logika természete felelős, ezt a szakértő a következőképpen foglalta össze:
Minden hagyományos logika eleve pontos szimbólumok használatát feltéte­
lezi. így aztán nem is alkalmazható erre a földi világra, csak egy képzeletbeli,
földöntúli valóságra. A kizárt közép törvénye (A vagy nem A) csak akkor
igaz, ha pontos szimbólumokat használunk; ha azonban e szimbólumok ho­
mályosak vagy többértelműek, érvényét veszti. A valóságban azonban vala­
mennyi szimbólum ilyen. (B. Russell, „Vagueness," Australian Journal sf
Philosophy 1.1925.)
A zen — a számítógéppel ellentétben - számot vet a többértelműséggel; nem
zárja ki eleve A és nem A egyidejű létezését. Ebből azonban semmi esetre sem
következik, hogy a zen mesterek ésszerűtlenül gondolkoznak. Ha nem hinné­
nek az ésszerűségben, akkor nem is tanítanának, nem lenne semmi
tanítanivalójuk. A zen mesterek valójában rugalmasabb, többféle értelmezési
MI A ZEN? (II.): A DOLGOK VELEJE 51
megközelítést és változatot lehetővé tevő, magasabb rendű logika elsajátításá­
ra igyekeznek ösztönözni tanítványaikat. A közönséges logika ugyanis túl
merev, és nem tud megbirkózni az élet képlékeny alakzataival.
A zen logika tehát kereken kijelenti:/! = nem A. Ez tulajdonképpen annyit
tesz: a dolgok nem mindig olyanok, amilyeneknek látszanak, és a mi A-ról al­
kotott képünk semmi esetre sem végleges és megváltoztathatatlan. A zen el­
més eszmefuttatásain és megrázó durvaságain keresztül a valóság mélyebb, az
ellentéteket és a kettősségeket meghaladó szintjére mutat rá, ahol meglelhet­
jük a megszabadulásunkat.
A zen az alkotókészség kibontakoztatását tűzi ki célul, ehhez pedig min­
denképpen fel kell ismerni, hogy ugyanazt a dolgot többféleképpen is meg le­
het közelíteni. A zen mesterek azért élnek tehát paradoxonokkal, hogy a ta­
nítványokat kimozdítsák megszokott világlátásukból, és az így okozott meg­
lepetés révén gyökeresen új szemléletre késztessék őket. Valójában maga a
megvilágosodás (szatori) is az alkotó világlátás dolga. Ebben az értetemben a
zen különc és deviáns irányzat. Különc, mert a zent önállóan, független elmé­
vel kell gyakorolni - a zen nem fér össze a nvájszellemmel. Deviáns, mert a
szokványos út sohasem vehető biztosra. A zen ösvénye bátorságot és találé­
konyságot igénylő, magányos ösvény.
Jézus azért magasztalta a kisdedeket, mert az ő tudatukban még nem köve-
sedtek meg a dualisztikus gondolkodás megszabott mintái. A gyermeki tudat
jelképezi az örök kezdők szellemét, amely szabadon csatangolhat, szemügyre
veheti a dolgokat, és új lehetőségeket fedezhet fel.
Jézus a paradoxonok mestere volt, mert a tudata megszabadult a hétközna­
pi logika igája alól. Természetbeszéde sem egyéb, mint rejtett paradoxon. A
madarak és a liliomok egyrészt ki vannak téve a természeti törvényeknek; az
élet foglyai, mivel semmi sem védi őket az időjárás és más ismeretlen tényezők
viszontagságaitól. Másrészt azonban tökéletesen szabad lényeknek is tekint­
hetők, mert nem szegülnek szembe a természet rendjével. így aztán szabadok
és nem szabadok, attól függően, hogyan tekintünk rájuk.
A zen tizedik legfontosabb eleme a jobb agyfélteke-orientáció. A művészetben
elsősorban nem a gondolatok számítanak, hanem a látás, a hallás, az érzés és a
tapintás. Itt az elvont gondolatokkal szemben a konkrét jelenségeket részest­
tik előnyben. George Santayana filozófus egy ízben megjegyezte: „A művé­
szetkritikusok a művészetről beszélnek. A festőművészek arról beszélnek,
hol lehet jó terpentint kapni." Ha még emlékszünk a Buddha szótlan beszédé­
re (Virágbeszédére), ott azok értették félre a helyzetet, akik túl sokat gondol­
kodtak. A látás és a gondolkodás nem férnek meg jól egymással. Az igazi mű­
vészek nem sokat foglalkoznak a szavakkal és a gondolatokkal; inkább szeret-
32 MÁSODIK FEJEZET Mi A ZEN? (II.): A DOLGOK VELEJE 53

nek belemerülni a szépséget magába foglaló, m e g h a t á r o z o t t , közvetlen ta­ ket többnyire inkább a bal oldali agytevékenységek uralják, a zen a nem nyelvi
pasztalatokba, m i n t s e m h o g y e l v o n t e l m é l k e d é s e k b e b o c s á t k o z z a n a k róluk. és az összegző, egységlátáson alapuló műveletek hangsúlyozásával igyekszik a
A m ű v é s z e t e k (és a zen) n e m nyelvi és n e m értelmi beállítottságát egysze­ megbillent egyensúlyt helyreállítani.
rűen jobb agyfélteke-orientációnak is lehet nevezni. A z agykutatás újabb ered­ A zen megtapasztalását sokszor éppen azért tüntetik fel olyan rejtélyes
ményei szerint a g y u n k bal féltekéje irányít m i n d e n analitikus, iogalmi, i d ő ­ színben, mert természeténél fogva jobb agyfélteke-orientált, és nem lehet sza­
rendiséget és nyelvbeliséget feltételező, fegyelmezett, célirányos tevékenysé­ vakba foglalni. Ennek ellenére nem kevésbé rejtélyes, mint amikor kezünkkel
get. E z e k e t értelmi m ű v e l e t e k n e k nevezik, melyek d ö n t ő szerepet játszanak a a víz hűvös érintését érezzük. Sri Rajneesh, modern zen mester a lehető leg­
k ö r n y e z e t ü n k k e l való h a t é k o n y b á n á s m ó d b a n . A g y u n k j o b b féltekéje ezzel hétköznapibb fogalmakkal festi le ezt az élményt:
s z e m b e n az ö n k é n t e l e n , vizuális, művészi, egységlátó, érzelmi színezetű, ö s z ­
t ö n ö s a g y t e v é k e n y s é g e k é r t felelős; e z e k e t hívják összefoglaló néven a tudat­ A távolból meghallod a kakukk hangját - és egy pillanatra megfeledkezel min­
talan m ű k ö d é s é n e k . E kétfajta a g y t e v é k e n y s é g kiegészíti egymást: ezek a t u ­ den gondolatodról. A kakukk olyan szépen, olyan szívbemarkolóan gyönyö­
d a t / i n és jang oldalai. A k ö v e t k e z ő táblázatban a bal oldali és a jobb oldali te­ rűen szól - hangja nyílhegyként hatol a szíved közepébe. Egy pillanatra meg­
v é k e n y s é g e k e t vetjük össze: áll minden - és egyszer csak megérzed a Tao ízét. Szépségnek nevezed, mert
nem tudod, mi az. Igen, a szépség is hozzá tartozik.... Ez a csillagos éjszaka,
BALOLDALI JOBB OLDALI amint hanyatt fekve bámulod az eget, és megigéz ennek a nagyszerűsége -
AGYTEVÉKENYSÉG AGYTEVÉKENYSÉG amit nagyszerűségnek nevezel, az is a Tao egyik arca. Miközben zenét hall­
gatsz, valami nagyon mélyen megrezdül benned; átérzed a dolgok egyidejű­
Elemző (analitikus) Összegző (szintetikus)
ségét. Annyira ráhangolódtál a zenére, hogy valami halkan táncra kel benned.
Pontos Ködös Zenének nevezed? Vagy netalán költészetnek? Ez a Tao, a Tao újabb arca.
Ellentéteken alapuló (dichotóm) Egységen alapuló (holisztikus) (Zen: Tbc Speaal Transmission, 1984. 17-18.)
Rendszeres Játékos
Időbeli egymásutániságon alapuló Egyidejűségen alapuló A zen élmény akkor következik be, amikor belefeledkezel az adott pillanatba.
Nyelvi Nem nyelvi Olyan érzés, mintha megállt volna a világ; egyszerre nagy-nagy békesség és
nyugalom fog el. Voltaképpen azonban nem áll meg semmi más, mint az ego
Jelképes, elvont Konkrét
lolyamata. Amikor pedig az ego-folyamatod megszakad, felhagysz az elvárá­
Ésszerű, logikus Művészi, megérzésen, érzelmen alapuló saiddal, a vágyaiddal, az aggodalmaiddal és a szorongásaiddal. Égvszer csak a
Eltervezett Spontán jelen pillanatban találod magad, eltelve örömmel és nyugalommal.
Célirányos Folyamat-központú A Természetbeszéd voltaképpen két részből áll: az egyik szóbeli, a másik
Szintaktikus (összefüggéseket felismerő) Perceptuális (érzékelésen alapuló) nem. Az utóbbit maga a természet adta elő. Ne feledjük, a beszéd a hegyte­
tőn hangzott el! E szépséggel teli, természeti környezetben Jézus felszólí­
totta tanítványait: nézzenek körül, és vegyék szemügyre azt, ami jelen van és
A két agyfélteke tevékenysége a szellemiség terén a következőképpen fest: valós. Szavakra tulajdonképpen nincs is szükség; a természet a maga hallga­
A bal félteke „hímnemű"; itt fészkel szegő, ez minden kifelé irányuló cseleke­ tásával gyógyít, tanít és csillapít. Jézus csupán hagyta, hadd végezze el a hall­
det központja. Az irányításra, szerzésre és uralkodásra való hajlam jellemzi. gatóság jobb agyféltekéje a maga dolgát - a hallgatást, a látást, a csodálkozást
Céltudatossága és kifelé irányultsága miatt ő szabja meg a szándékainkat, a vá­ és a létezést.
gyainkat és a célkitűzéseinket. A jobb félteke „nőnemű"; a lélek otthona. Jel­ Azoknak a kedvéért azonban, akiknek a jobb agyféltekéje nem működik
lemzői: a belogadás, a képzelet, az egyensúlyérzék és az alkalmazkodókész- eléggé hatékonyan, Jézus szavakkal is aláfestette a természet hallgatag monda­
ség. Befelé forduló lévén, képessé tesz bennünket a dolgok átérzésére, felfogá­ nivalóját. Csak a kedélyek megnyugtatása és lecsillapítása érdekében folyamo­
sára, megfigyelésére és méltánylására. Az emberi magatartáshoz nyilván szük­ dott érveléshez és logikához. A beszéd szóbeli és nem szóbeli része kiegészíti
ség van mindkét fajta agytevékenységre. Mivel azonban manapság az embere-
 MÁSODIK FEJEZET MI A ZEN? (II.): A DOLGOK VELEJE 55
54

egymást: mindkettő hangsúlyosabbá teszi a másikat. E példán is láthatjuk, mi­
lyen nagyszerűen értett Jézus a szellemi tanításhoz!
A zen utolsó legfontosabb eleme a lelkesültség. Művészetnek csak azt nevez­
hetjük, ami nem pusztán felületes. A művészi erejű szépség abban különbözik
a hétköznapitól, hogy olyan mélységgel rendelkezik, amivel az utóbbi nem.
Nem biztos, hogy ami művészi, az hétköznapi értelemben is szép; amit pedig
általában szépnek mondunk, nem biztos, hogy művészi értelemben is az. Az
igazi művész abból is képes kibontani a szépséget, ami egyébként csúnya. Ha­
sonlóképpen, az igazi zen mester a hétköznapi dolgokat is szellemivé vará­
zsolja. Egy tárgy művészi mivoltát elsősorban az szabja meg, mennyire van te­
lítve lélekkel, mennyire jut benne kifejezésre a művész belső élete. A művé­
szet ugyanis az önfelfedezés és az önkifejezés folyamata.
A spiritualuást az különbözieti meg a vallástól, hogy az előbbi beleié irá­
nyul. Jóllehet sokan összetévesztik e két jelenséget, eléggé nagy köztük a kü­
lönbség. A vallást általában egy-egy meghatározott tanítás, hiedelem- és sza­
bályrendszer, szertartásrend jellemzi; így aztán gyakran meglehetősen formá­
lis, intézményes, sőt olykor politikai jellegű. A szellemiség (a spiritualitás) ez­
zel szemben a mély, egyedi élettapasztalattal kapcsolatos. Kevésbé függ a kí­
vülről ránk erőltetett formáktól; inkább az a lényege, hogy mit hozunk ki ön­
magunkból. Az igazat megvallva, a népszerű vallások, amennyiben kifelé irá­
nyulnak, sok szempontból éppen az igazi szellemiség kerékkötői. Róbert
Linsen erről a következőket mondja:
Dióhéjban: a zen arra tanít, hogy törjünk át mindenen, ami mellékes és felü­
letes, és fedezzük fel azt, ami igazán fontos: ismerjük meg önmagunkat! A lé­
nyeg: ismerjük meg azt, aki keres; aki állandóan önmagán kívül kutatja és köve-
t eli a kielégülést, a boldogságot. Ugyanezt mondja a régi buddhista történet:
A Buddha egyszer egy la alatt üldögélt az Urélából Benáreszbe vezető út
mentén. Ama napon egy harminc ifjú nemesből álló baráti társaság éppen ab­
ba az erdőbe ment kirándulni. Magukkal vitték ifjú teleségüket is. Egy nőtlen
ifjú azonban egy kéjhölgyet vitt magával, aki-mialatt a többiek mulatoztak -
néhány becses értéktárgyat magához véve, kereket oldott. Néhány ifjú utána
eredt, és miközben az erdőben a nyomát kutatták, megpillantották a Buddhát
a fa alatt. Megkérdezték tőle, nem látott-e arrafelé egy nőt. Erre ő érdeklő­
dött, hogy miért keresik, s mikor az ifjak előadták a történteket, a Buddha
megkérdezte: „Mit gondoltok, mi jobb a számotokra? Egy nő után kutatni,
vagy pedig önmagatok után kutatni?"
Ne késlekedjünk hát tovább; kezdjük a kutatást!

A tudattalan és a tudatos tudat mélyrétegei alkotják a termőföldet, amelyben

létünk gyökerei táplálékot keresve szétterjedhetnek, hogy az életet adó szel­
lemi táplálékot magukba szívják. Szigorúan egyéni folyamatról van szó. A
külvilággal kapcsolatos elvárások, a tekintélyre való hagyatkozás, a csodavá­
rás gátolja lelki gyökereink terjeszkedését azon eltemetett központ felé,
ahonnan a bennünk lüktető Elet fakad. (LivingZen, 1978. 75.)

Jézus is e befelé való tájékozódás szükségét hangsúlyozta, amikor e szónoki

kérdést intézte hallgatóságához: „Mert mit használ az embernek, ha az egész
világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat
az ember az ő lelkéért?" (Mt 16,26) A lélek és a világ szembeállításával Jézus
bizonyára arra utalt, hogy a szellemi élet nem külsődleges dolgok keresése, ha­
nem belső, a lélek feltárására irányuló kutatás. Amint más helyütt kijelentette,
a mennyek országa mibennünk van. Látjuk ismét, mennyire megegyezik a zen
és a Jézus által hirdetett szellemiség!
 A MENNYEK ORSZÁGA 57

Legalább kétfajta idő létezik: az, amit az óra mutat, valamint a pszichológiai
Harmadik fejezet idő. Az utóbbi közvetlen következményekkel jár a szellemiségre nézve; erről
A mennyek országa s/.ól az alábbi eszmefuttatásunk:
Idézd fel magadban életed egyik legboldogabb pillanatát! Tudtál-e az idő-
ről, amikor az élményt átélted? Van-e idő olyankor, amikor kimondhatatlan
örömöt érzünk?
Mindig is csodálkoztam azon, milyen rugalmas dolog az idő. Az utóbbi
évek leforgása alatt tömérdek nyilvános előadást, szemináriumot tartottam.
Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el.
Eközben figyeltem meg, milyen könnyen elveszítem az időérzékemet, amikor
LK 17.20
élvezem az előadást. Ez leginkább akkor következik be, ha annyira belejövök,
hogy a beszéd szinte játékká alakul át: „játszom" a mondandómmal és a hall­
Ha meg akarod közelíteni, bizonyosan elvéted.
gatósággal. Amikor aztán az órára nézek, alig hiszek a szememnek. Máskor
NAN-CSÜAN
meg, úgy tűnik, csigalassúsággal kúszik az idő. Ez mindig az adott hangulat­
tól függ.
Eltűnődtél-e valaha az időn, ezen az ismerős idegenen? A gyönyörűséges
Az idő tehát, belső tudatállapotunk függvényében, vagy felgyorsul, vagy
mennyek országának megpillantásához méltányolnunk kell az idő csodáját!
lelassul. Köztudott dolog: hogyha jól érezzük magunkat, szinte „repül" az idő
Mi is az idő? Amikor hippói Szent Ágostont erről kérdezték, azt felelte: „Tu­
- ám ha unatkozunk, ólomlábakon jár. A következő kínai-japán népmese hát­
dom, mi az, de ha meg kell magyaráznom, akkor nem tudom." Mily furcsa,
borzongatóan emlékeztet az einsteini időutazásra: Az ifjú néhány napra va­
hogy sokszor épp a legközönségesebb, legmegszokottabb fogalmaink bizo­
rázslatos hegyvidékre téved, és mikor visszatér onnan, megdöbbenve tapaszt­
nyulnak filozófiailag a legrejtélyesebbeknek!
alja, mennyi minden megváltozott időközben. Üj uralkodócsalád került hata­
Albert Einstein kijelentette, hogy az abszolút idö fogalma csupán illúzió.
lomra, vele egyidős barátai már mind megőszültek, fogatlanok. A mondás sze­
Más tudósok és filozófusok is arra jutottak: az idő nem tárgyilagos természe­
rint egy nap a mennyekben annyi, mint tíz földi év. Úgy látszik, az idő múlása
tű valóság. Immánuel Kant szerint: „Az idő nem objektív jelenség. Sem lé­
az ember tartózkodási helyétől függ.
nyeg, sem esetlegesség, sem viszony, hanem az emberi tudat természetéből
Isten országában élni annyi, mint az örökkévalóságban élni. Lássuk tehát
adódó, szubjektív körülmény."
előbb, mit jelent az örökkévalóság! Többek szerint nagyon-nagyon hosszú
Milyen érdekes! Az idő - mint tudati jelenség! Am ha meggondoljuk, hogy
időtartamot jelent. De vajon tényleg így van-e? Az örökkévalóság valóban az
a hinduk és a buddhisták már évezredek óta mindem egyértelműen tudati al­
idő korlátlan meghosszabbítása? Jézus ezzel kapcsolatban a következő taní­
kotásnak tekintenek, és hogy manapság a kvantumfizika eredményei is az ob­
tást adta:
jektívvalóság (azaz a tudattól független valóság) létét látszanak cáfolni, akkor
talán nem is annyira furcsa ez a gondolat!
Ugyanazon a napon ménének hozzá a szadduceusok, akik a feltámadást ta­
Az időt múltra, jelenre és jövőre szoktuk felosztani, a jelent mintegy vá­
gadják, és megkérdezték őt, mondván: „Mester, Mózes azt mondotta: »Ha
lasztóvonalnak képzeljük a múlt és a jövő között. A jelen azonban illékony,
valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és tá­
akár a kísértet. Mire kimondom: most, már tova is tűnt a mostsága. Csuang-ce
masszon magot testvérének.'- Van pedig minálunk hét testvér: és az első fele­
erre azt mondta: „Amikor a Nap az égbolt közepére ér, már nincs is ott az ég­
séget vévén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére
bolt közepén." Az idő fogalma ellentmondásos: a most pillanata homályos, el­
hagyá; hasonlóképpen a második is, a harmadik is, mind hetediglen. Legutol­
mosódott. Ám ha a jelent nem tudjuk pontosan meghatározni, akkor hogyan
jára pedig az asszony is meghala. A feltámadáskor azért a hét közül melyiké
tudnánk behatárolni a múltat és a jövőt?
lesz az asszony? Mert mindeniké vala."
Jézus, a misztikus költő kijelentette: „Bizony, bizony mondom néktek: Jézus pedig felelvén, monda nékik: „Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeri­
mielőtt Ábrahám lett, én vagyok" 0 " 8,58). Ő aztán tisztában volt A most rej­ tek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát. Mert a feltámadáskor sem nem
télyes mivoltával! Az idézett mondat mintha nem is tenne különbséget múlt házasodnak, sem férjbe/, nem mennek, hanem olyanok lesv.nek, mint a?. Isten
és jelen között.
58 HARMADIK FEJEZET
angyalai a mennyben. A halónak feltámadása felől pedig nem oivastátok-é,
amit az Isten mondott néktek, így szólván; »Én vagyok az Ábrahám Istene,
és az Izsák Istene, és a Jákob Istene.".Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek
Istene."
És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ö tudományán. (Mt 22,23-33)
Először is cudnunk kell egyet s mást a történet hátteréről. A szadduceusok
előtt a larizeusok is kérdőre vonták Jézust. Abban az időben e két csoportból
állott a vezető vallási réteg. A szadduceusok voltak kisebbségben; ők a vagyo­
nos, művelt vallási elitet képviselték. A farizeusokhoz képest konzervatív né­
zeteket vallottak a zsidó hittételekről, mert csupán az Ószövetség első öt
könyvét (Mózes könyveit) ismerték el mérvadónak. A larizeusok hittek a
túlvilágban, ám a szadduceusok tagadták a létezését, mivel Mózes öt könyvé­
ben nem láttak rá döntő bizonyítékot. A farizeusok „haladóbb" nézeteket
képviseltek: nem csupán a túlvilági életben hittek, de a halottak testi feltáma­
dásában is. Azon vitáztak maguk között, vajon a halottak a feltámadáskor
mezítelenek lesznek-e, vagy pedig fel lesznek öltözve.
A szadduceusok nevetségessé akarták tenni a testi leitámadás farizeusi ta­
nát, ezért tették fel a kérdést Jézusnak: Kinek a felesége lesz a feltámadáskor
az az asszony, akit élete folyamán egymás után hét férfi vett el? Erre válaszol­
ta Jézus: a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem
olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.
Vajon mit értett ezen Jézus? Megerősítette-e, vagy pedig megcáfolta a túl­
világi élet feltevését? Sajnos senki sem tud|a igazán, milyenek az Isten angya­
lai a mennyben. Mire véljük tehát a választ? Csak nem az Isten országáról és az
örökkévalóságról akart ezzel Jézus a tudomásunkra hozni valamit? A zen
szempontjából legjobb lenne néhány napig elmélkedni ezen, mielőtt még vala­
mi elhamarkodott következtetésre jutnánk. Tűnődjünk hát el rajta, és lássuk,
mire jutunk!
Talán meglepődve fedezzük fel, hogy ez a feltámadásról és a túlvilágról
szóló jézusi beszéd megfelel a korábban tárgyalt buddhai Virágbeszédnek.
Emlékszünk még? Buddha egyszerűen, szótlanul felmutatta a virágot. Nem az
a lényeg, van-e túlvilág, vagy nincs; ezért nem adott erre Jézus egyenes választ.
Ennek a kérdésnek az egyetlen helyes megoldása a gondolatok megállítása!
Buddhát is sok szellemi utat járó ember kereste fel élete során, hogy min­
denféle metafizikai kérdésekkel ostromolja: Véget ér-e a világ, avagy sem? Lé­
teznek-e a megvilágosodottak a haláluk után, vagy sem? Van-e határa a világ­
nak? Ezekre a kérdésekre a Buddha mindig hallgatással válaszolt. Bizony,
ilyenkor hallgatni arany! Mint elmondta, azért nem válaszolt soha az effajta
kérdésekre, mert nem segítik elő az ember szellemi fejlődését. Málunkjáputta, a
A MENNYEK ORSZÁGA 59
törekvő egy ízben egy sor ilyen kérdést szegezett a Buddhának, mire az így vá­
laszolt: „A vallásos élet, Málunkjáputta, nem azon múlik, hogy a világ végte­
len-e, vagy sem."
Jézus szerint a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek,
hanem olyanok lesznek, mintáz Isten angyalai a mennyben. Nem árt résen len­
nünk! Amikor Jézus szavát hallgatjuk, mindig vegyük észre a huncut csillo­
gást a szemében, s a szája sarkában játszadozó mosolyt! Akárcsak a többi zen
mester, Jézus is sokszor „pajkoskodik" tanítás közben. Vajon milyenek lehet­
nek az Isten angyalai a mennyben? ítéletnapig is elgondolkodhatunk rajta, ak­
kor sem fogjuk megtudni. Ám szerencsére, Jézus nagy kegyesen, utalt a kér­
dés megoldására: Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. Minek aggo­
dalmaskodni, mi történik a halál után? Honnan is tudhatnánk, míg élünk, va-
jon van-e túlvilág?
Jézusnak a túlvilági élet kérdésére adott válasza végeredményben az egyik
legnagyobb koanja, amire nincs megoldás. Hasonlít a Virágbeszédben, a
Buddha által bemutatotthoz. Egyszerűen csak zavarba akarta hozni vele a vá­
laszt kétségbeesetten keresgélő tanítványokat, mert az ember csak akkor veszi
végül észre az ilyesfajta gondolatok hiábavalóságát, ha már minden lehetősé­
get kimerített.
A gondolkodás nem a Tao útja; a Taót gondolkodással nem lehet megköze­
líteni; ebben minden bölcs, misztikus egyetért. Konfucius, amikor a túlvilági
életről kérdezték, csak ennyit mondott: „Hiszen még az élet dolgait sem lehet
iökéletesen megismerni! Miért aggodalmaskodtok hát a halál dolgai felől?"
A mennyek országa örömteli állapot - ám az öröm tovatűnik, mihelyt az
ember felesleges gondolatokon kezd el töprengeni. A szellemiség - mint már
említettük - az épp adott pillanat átélésével kapcsolatos. Gondolkodjunk el a
következő kis történeten!
A férfi találkozott a növel, akibe szerelmes volt. A gyertyafényes vacsoránál,
a halk zenétől elandalodva, így szólt kedveséhez: „Mikor találkozunk legkö­
zelebb?"
Mi is történt? A csodálatos pillanatot egyszeriben tönkretette egy silány gon­
dolat! Mindaddig derűs, szerelmes hangulatban voltak, amíg ez a nyugtalan
kérdés meg nem zavarta a légkört. Ezzel minden elveszett; az öröm hirtelen
feszültséggé változott.
A mennyek országában nincsenek gondolatok. Életünk minősége akkor vál­
tozik meg ugrásszerűen, amikor felszabadítjuk magunkat a bal agyfélteke
zsarnoki uralma alól. Nem kell azonban szándékosan megállítanunk a gondo­
latainkáramlását, hiszen maga e kísérlet is egyre újabb gondolatokat szül! Pél-
60 H ARM ADIK F EJ EZ ET
dául, ha azt mondjuk valakinek, ne gondoljon a rózsaszín elefántra, azzal épp
az ellenkező hatást érjük el. N e gondoljunk teháv a gondolatfolyamat meg-
akasztására! Mindig merüljünk bele abba, amit éppen teszünk: a mosogatásba,
a leckeírásba, a fűnyírásba, a szeretkezésbe...
A gondolat nélküli övezetben élni annyi, mint az időtlen övezetben élni. Ha
nincsenek gondolatok, az idő is megszűnik. Az Isten országát ezért örökkéva­
lóságnak is nevezik. Az örökkévalóság nem a végtelenné nyújtott idő, hanem
az idő megszűnte.
Gondolkodtál már rajta, miért kedveli az egyébként teljesen normális em­
berek némelyike a veszélyes időtöltést? Miért vonz egyeseket annyira a hegy­
mászás, az autóversenyzés, a búvárkodás, vagy a harci repülőgépek tesztelése.'
Ha e kockázatos sportok szerelmeseit megkérdezzük, miért szeretik annyira
az életveszélyes helyzeteket, azt válaszolják: azért, mert felvillanyozónak ta­
lálják. Az így átélt tapasztalatok felemelik, felüdítik, felfrissítik őket; örömöt
és erőt merítenek belőlük. A legtöbben közülük azonban nem tudják, hogy
ezek az igen veszélyes és kockázatos foglalatosságok mélyen szellemi termé­
szetű élmények. Lehetőséget kínálnak nekik az örökkévalóság megpillantásá­
ra. Lucky Olivértől, az ösztönös meditáció tanáráiól származik a következő
észrevétel:
Az emberek azért vonzódnak mindenféle veszélyes, nagy fizikai igénybevé­
tellel vagy érzelmi megpróbáltatással járó tevékenységhez, mert rendhagyó
körülmények között megszakadhatnak szervezetünk azon működései, ame­
lyek rendesen pajzsként óvnak bennünket a végtelenségtől. E helyzetekben a
személyiség megszűnik, és az ember határhelyzetbe kerül: az elviselhetőség
vagy a halál határára, ahol valami más veszi át az irányítási felette. Az ered­
ményt sokan feljegyezték: az ember újult energiával töltődik fel, a tudata
megtisztul és kitágul, világosan lát, a szabadság gondtalan érzete lölti el; az
öröm, a nyugodtság és az élet lehetőségeit szinte korlátlannak érzi. Aki egy­
szer átéli, annak ez az állapot a legnagyobb érték. („Clariiy, Will-Power,
Creativtty" Lotus 2. 1993.)
Talán épp e kockázatos, nagy megpróbáltatást igénylő szabadidős tevékenysé­
gek a meditáció nyugati megfelelői. Ilyenkor ugyanis kénytelenek vagyunk
teljesen belemerülni az épp adott helyzetbe, és így kielégülhet a legnagyobb
vágyunk: az önmegvalósítás vágya. Ábrahám Malow, pszichológus szerint az
önmegvalósítás „teljes mértékű, élénk, éntelen, tökéletes összpontosítással és
teljes belefeledkezéssel járó tapasztalás".
Ezek a felfokozott élmények éppen azért villanyoznak lel bennünket
annyira, mert a segítségükkel elfeledkezhetünk önmagunkról. A hétköznapi
A MENNYEK ORSZÁGA 61
életben görcsösen ragaszkodunk az égőnkhöz; minden erőnkkel dédelgetjük,
ajnározzuk, védelmezzük. Kevesen vesszük csak észre, hogy a boldogság titka
.\zego elengedése. Az önfeledtség a gondolataink megszüntetéséi jelenti; ez­
zel együtt n pszichológiai idő is semmivé foszlik. Ennek bekövetkeztekor a vi­
lág megszűnik forogni, és gyönyörűséges pillanatot élünk át. Ábrahám
Maslow csúcsélményeknek nevezi e tünékeny pillanatokat. Ilyenkor a szemünk
sarkából a mennyek országát pillantjuk meg.
Ám ne higgyük, hogy a csúcsélmények ritka pillanatok, és csak a meditáci­
ót gyakorlók, a világcsúcstartó atléták és a kockázatos szenvedélyek rabjai él­
vezhetik! Ábrahám Maslow kutatási eredményei szerint eléggé gyakran elő-
lordulnak a hétköznapi embereknél is. Maslow e vizsgálat során a következő
kérdéseket tette föl kísérleti alanyainak: Egész élete során mi volt a legkelleme­
sebb, legszebb élménye? Mennyire érezte akkor másképpen önmagát? Mennyire
látta más színben a világot? Mennyiben változtatta meg ez az életét? A válaszok­
ból kiderült: a csúcsélményeket meglehetősen hétköznapi dolgok, például a
zenehallgatás és a szex is kiválthatják. A „köznép" számára e két út vezet az
örökkévalóságba. A szexszel kapcsolatban Maslow meglátása a következő:
Bizonyos vagyok benne, hogy egyszer majd nem fogunk többé kuncogni
rajta (ti. a szexen), hanem komolyan vesszük, és megtanítjuk gyermekeink­
nek, hogy sok út vezet a mennyországba - úgymint a zene, a szeretet, a meg­
ismerés, egy virágos rét, egy aranyos kisbaba, vagy bánni más - és közéjük
tartozik a szex is. Ezek történetesen a legkönnyebben járható, a legismer­
tebb és a leginkább megközelíthető utak. (The Further Keaches of Humán
Nature, 1972. 169.)
A szex minden embernek mást és mást jelent. Egyesek elméjében mocskos,
mindenáron kerülendő dologként jelenik meg; másoknak egy élethelyzet a
sok közül, amelyben „teljesíteniük" kell; ezért oly népszerűek az ajzószerek, a
szexualitásról szóló könyvek és az „ismeretterjesztő" videofilmek. Számomra
azonban a szex tökéletes elengedettséget, az én felszámolását jelenti. Csak az
egónk teljes megszüntetésével élvezhetjük tökéletesen. Hallottál már olyan
személyről, akinek jólesik a szeretkezés, miközben a „teljesítményét" állan­
dóan ellenőrzik? Sri Rajneesh, modern mester tanácsolja a következőket: „A
nemi aktushoz úgy közelíts, mint az Isten templomához!" Azaz tisztelettel,
tökéletes önfeladással. Az örökkévaló ugyanis az ego halála.
Az emberek többsége sa|nos nem így vélekedik a mennyek országáról. A
„vallásos" emberek szerint ez a birodalom valahol az evilágon túl található, és
ők izgatottan várják az eljövetelét. A hagyományos zsidó teológia szerint az
Isten országa, a Messiás eljövetele, valamint az igazak és a gonoszok feltá-
62 HARMADIK FEJEZET
madása, mind egy bizonyos történelmi időpontban következik be, méghoz­
zá - állítólag - „az idők végezetén". Sokan ezért nagyon szeretnék tudni, mi­
kor jön el az idők végezete. A következő részletből kiderül, Jézus mit taní­
tott erről:
Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele
nékik és monda: „Az Isten országa nem szemmel láthatólag |ő el. Sem azt
nem mondják; ímé itt, vagy: ímé amott van, mert ímé az Isten országa ti ben­
netek van." (Lk 17,20-21)
Láthatjuk, milyen kérlelhetetlen Jézus álláspontja! Szerinte az Isten orszá­
gának eljövetelét nem kell várni, mint valami jövőbeli eseményt, mert az itt
és most van. Ez a „jó hír:" itt van az Isten országa! Nem ígéret, hanem je­
lenlévő valóság. Jézus szerint av. Isten országa ti bernietek van - azaz jelen­
leg ott élünk! Más kérdés, tudjuk-e, vagy sem.
Csodálatos párhuzamot kínál a két híres zen mester, Csao-csou és Nan-
csüan közti párbeszéd:
Csao-csou: Mi aTao?
Nan-csüan: A Tao a hétköznapi elme.
Csao-csou: Hogyan közelíthetem meg?
Nan-csüan: Ha meg akarod közelíteni, bizonyosan elvéted.
Csao-csou: De akkor honnan tudhatnám, hogy az a valódi Tao?
Nan-csüan: A Tao nem tudás vagy nemtudás dolga. A tudás megtévesztő gon­
dolkodás, a nemtudás pedig érzéketlenség. Aki tévedhetetlenül felismeri a
Taót, annak tudata a végtelen térhez válik hasonlatossá: korlátlan, üres és tisz­
ta lesz. Hogy tekinthetnénk hát akár helyesnek, akár helytelennek?
Ennek hallatán Csao-csou azonnal megvilágosodott. (Bhagwan Sri Rajneesh,
Zen: The Special Transmission. 1984. 2.)
Jézus szerint az Isten országa ti bennetek van - azaz nem felkutatható. Csak
olyasmit kereshetünk, ami nem a miénk. Mi értelme van olyasmi után kutatni,
ami mibennünk van? Éppen a kutatás akadályozza leginkább az örökkévaló el­
érését, hiszen az egónkat erősíti. Ne feledjük: a Szépség csak az időtlen, gon­
dolat nélküli övezetben érzékelhető, ahol azego szertefoszlik.
Sokan azonban egyre keresik az Isten országát, nem ismerve fel közvetlen
jelenlétét az itt-és-mostban, mibennünk. Minden effajta törekvés kudarcra
ítéltetett. Mintha a hal a tengerben víz után kutatna, és nem venné észre, hogy
abban úszik! Mily különös; minél közelebb vagyunk valamihez, annál nehe­
zebben fedezzük fel!
' A MENNYEK ORSZÁGA 63
Jézus nem erősítette meg, de nem is tagadta a halál utáni életei. A mennyek
országa a gondolatok megszüntetését jelenti; mind a helyeslés, mind a tagadás
gondolkodással jár. A zen felülmúlja mindkét szélsőséget. Az Isten országa a
gondolat nélküli övezetben található, ahová nem ér el a racionális elme, mert
nem tud kitörni a vagy-vagy típusú logikus gondolkodásból.
Jézus látszólag az Isten országáról feltett kérdésre válaszolt, valójában
azonban fontosabb igazságra mutatott rá. Mivel az efféle kérdések rosszul
vannak megfogalmazva, képtelenség akár igenlő, akár tagadó választ adni rá­
juk. Ha azt kérdezné tőlem valaki, hogy az asztal férfi-e vagy nő, csak nevetni
mdnék rajta - ez a válasz lenne egyedül helyénvaló. Hiába is vitatkoznánk a
kérdésről, sehová sem vezetne. Ahogyan Csuang-ce, az ókori filozófus mon­
daná: „Felesleges a hóról beszélni a nyári lepkének, aki ilyet sohase látott."
A mennyek országa gondolatilag megközelíthetetlen, s így az időhöz sincs
köze - hiszen gondolat nélkül nincs idő. Hagyományosan azonban úgy szo­
kás beszélni róla, mintha valamikor a jövőben lenne várható. Vajon miért?
A válasz egyszerű: Isten országának eljövetelét azért helyezik mindig a jö­
vőbe, mert a bal oldali agyfélteke nem a jelenben, hanem a jövőben szokott él­
ni. Bhagwan Sri Rajneesh bámulatosan érzékelteti a helyzetet:
Az emberi tudat a jelenben megszűnik létezni, mert mindig a jövőben, a jövő
reményében és ígéretében él, és a vágy hajtja. A vágyhoz időre van szükség; ha
nincs idő, vágy sem létezhet. Ha egyszer csak olvan pillanathoz érsz, amely­
ben észreveszed: az idő tovatűnt, most nincs idő, nincs holnap; mivé lesznek
a vágyaid? Nem moccanhatnak, semmivé foszlanak az idővel együtt. (The
MustardSeed, 1975.301.)
A mennyek országa - amely mibennünk van - az örökkévaló boldogság bi­
rodalma, ahol nincs kapzsiság, vágy, harag és félelem. De hogyan léphetünk be
oda? A következő, Lukács evangéliumából való idézetből kiderül: Jézus kitár­
ta a kaput, megmutatva nekünk, hogy nincs kapu:
Útjuk közben betértek egy faluba. Egy Márta nevű asszony házába fogadta
őt. Ennek nővére, Mária leült az Ur lábához és hallgatta szavait. Márta ellen­
ben sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszercsak megállt: „Uram - mél­
tatlankodott-nem torődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni? Szólj
néki, hogy segítsen!"
Az Ur azonban így felelt: „Mána, Márta! Sok mindennel torődöl, sok
minden nyugtalanít. Pedig csak egy a szükséges. Márta a jobbik részt válasz­
totta. Nem is veszíti el soha." (Ek 10,38-41*)
64 HARMADIK FEJEZET
Jézus itt is az élet művészetére tanított. Az összpontosítás az egyetlen szüksé­
ges dolog, amivel Márta nem, csak Mária rendelkezett. Az életművészethez -
mint minden művészethez - összpontosításra van szükség. Aki művész akar
lenni, annak el kell veszítenie önmagát a műben - enélkül egyszerűen lehetet­
len tökéletesen figyelni, látni, lenni. Jézus azért magasztalta Máriát, mert oda­
figyelt - erőfeszítés nélkül jelen tudott lenni az adott pillanatban. Amikor az
ember a jelen pillanat tudatában van, akkor nincsenek gondolatok, megszűnik
az idő: az Isten országában találja magát.
Márta figyelme azonban elkalandozott: mivel különböző világi dolgok
foglalkoztatták, nem figyelt oda a jelen pillanatra. Ezért mindenféle gondok,
gondolatok nyugtalanították. Jézus azt mondta neki, túl sok mindennel fog­
lalkozik, holott csak egy a fontos: az éppen esedékes feladatra való összpon­
tosítás.
Sokan azt hiszik, le kell küzdeniük a saját haragjukat, erőszakosságukat,
vágyaikat ahhoz, hogy a mennyek országába bebocsáttassanak. Jézus azonban
egészen más módszert tanított: a pillanatba való belefeledkezést. Semmiféle
kártékony érzelem nem vehet rajtunk erőt, ha teljes mértékben az épp adott
feladatra összpontosítunk.
Az Isten országa az időtlen övezetben van, aminek az a gyakorlati követ­
kezménye, hogy a boldogság nem időben keletkezik. Jézus mester nagy titkot
árult el nekünk: az örökkévalóság kapuja itt van, a jelenben. Mégis, a legtöb­
ben úgy gondoljuk: a boldogság majd valamikor az időben fog testet ölteni. Ez
a súlyos tévedés rengeteg szenvedést okoz nekünk.
A Forbes magazin hetvenötödik, jubileumi számában a szerkesztők a kö­
vetkező éleibe vágó kérdést telték fel a legismertebb amerikai íróknak és tu­
dósoknak: „Miért olyan rossz az amerikai emberek közérzete, amikor olyan jó
dolguk van?" Ebben az országban kétségtelenül sokkal jobbak az életkörül­
mények, mint a világ nagyobbik részén; miért nem boldogabbak az emberek?
Peggie Norman, aki korábban Ronald Reagan és George Bush beszédeit ír­
ta, így válaszolt: „Elvesztettük ama ősi tudást, miszerint a boldogságnak -_sőt,
voltaképpen az életnek-nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani. Őse­
ink két világban hittek, és mindig úgy vélték: ez az itteni sokkal magányosabb,
szerencsétlenebb, rosszabb, kegyetlenebb és rövidebb. A miénk az első nem­
zedék, amelyik hitte: itt, a Földön elérhető a boldogság. Ennek a hajszolása
pedig boldogtalansághoz vezetett."
Ebben a válaszban a hagyományos vallások álláspontja tükröződik: az evi­
lági életről le kell mondani, az itt-és-most helyett a jövőre tevődik át a hang­
súly. De vajon tényleg az életnek és a boldogságnak tulajdonítunk túl nagy je­
lentőséget; vagy inkább az elvárásaink túlzottak? Az élők közül senki sem
A MENNYEK ORSZÁGA 65
i udja megcáfolni a boldog túlvilág képzetét, ezért a „szép idők" jövőre halasz­
tása talán jó taktika. Az itteni, „sokkal magányosabb, szerencsétlenebb,
rosszabb, kegyetlenebb és rövidebb" élet nem eléggé kecsegtető az emberek
többségének. Kell, hogy létezzék egy jobb világ!
A remény azonban már önmagában gondot okozhat. Az amerikai kultúra
alapvetően a remény kultúrája, amit az „amerikai álom" jelszó fémjelez. Az
amerikai álomban osztozni annyi, mint a jövőben élni. Ám míg a népességrob­
banás nemzedéke esetében, úgy tűnik, bevált az amerikai álom legendája, a je­
lenlegi gazdasági helyzet azt bizonyítja, hogy ez az álom az új generáció szá­
mára már inkább gondot jelent. Sok fiatal kénytelen rádöbbenni, hogy a nyers
valóság - a pályakezdő munkanélküliség, az egyre kevesebb új munkalehető­
ség, a romló életkörülmények, a tömeges elbocsátások; ez mind együtt - szer­
tefoszlatja álmaikat. A korlátlan haladás nagyszerű eszméje üres ígéretnek bi­
zonyult. Ideje végre felébrednünk álmainkból!
A Forbes magazin által feltett kérdésre Erich Fromm, pszichológus, Birto­
kolni vagy létezni? (Akadémiai Kiadó, 1994.) című könyvében már évekkel ko­
rábban megadta a választ. Szerinte két alapvető emberi magatartásforma léte­
zik: a birtoklás és a létezés. Ha az ember a birtoklást választja, akkor mindig
valaminek a megszerzésére törekszik; ez lehet pénz, anyagi javak, hírnév, si­
ker, és így tovább. A modern társadalom nagyra értékeli az ilyesfajta igyekeze­
tet, az önérvényesítést. A másik lehetőség a létezés, amikor az ember nem esik
a saját vágyai rabságába, hanem „derűs, és alkotó munkára fordítja tehetségét,
miközben eggyé válik a világgal." A létezésnek ezt a művészetét a mai világban
sajnos sokan elfelejtettük.
A Psychology Today című folyóirat felkérte Dávid Meycrs klinikai pszicho­
lógust, végezzen kutatást a boldogság természetének feltárására. Több száz
interjúalannyal folytatott beszélgetés és kérdőív kiértékelését követően,
Meyers a következőképpen összegezte eredményeit:
A boldogságot nem lehet lécrehozni, megteremteni. Mert mire is vágyunk?
Hírnévre? Vagyonra? Korlátlan szabadidőre? Képzeljük el, hogy valaki cset­
tint egyet az ujjával, és mindezt nekünk adja! Most már boldogok vagyunk?
Rövid ideig valószínűleg úsznánk a boldogságban. Később azonban fokoza­
tosan megszoknánk az új helyzetünket, és visszatérnénk a korábbi, vegyes ér­
zelmekkel teli lelkiállapotunkhoz. Ekkor az öröm visszaidézéséhez valami
még nagyobb mértékű boldogságra lenne szükségünk. A több tucat elvégzett
tanulmány mind egyértelműen azt bizonyítja, hogy az ember jól kikristályo­
sodott életkörülményeinek nem sok közük van a boldogságához....
Ergo, a jólét olyan, mint az egészség. Ha teljesen hiányzik, az szenvedést
66 A MENNYEK ORSZÁGA
okoz (lásd például Szomáliái), ám a puszta megléte nem szavatolja a boldog­
ságot. Nem érdemes irigyeint a gazdagokat. Nem attól leszünk boldogok, ha
megkapjuk, amit akarunk, hanem ha akarjuk azt, amink van.
Szerzéssel nem kaparinthatjuk meg magunknak a boldogságot, ugyanis egy
idő után rendszerint elveszítjük érdeklődésünket a megszerzett dolog iránt.
Arra a képességre van szükségünk, hogy akarjuk azt, amink van; pontosan ezt
jelenti az életművészet. A boldogság nem holmi megszerzendő dolog, hanem
képesség.
Éppen ezért az Isten országáról sem hihetjük, hogy a jövőben fog elérkez­
ni, mert az éppen a boldogság megszerezhetőségébe vetett hiú remény felszá­
molása. Az igazi boldogság a valóság elfogadása és méltánylása. Aki az Isten
országában él, az boldog „reménytelenségben" és a pillanatban él. Ez az élet
„apró örömeinek" élvezetével veszi kezdetét. Mint Meyer érzékelteti:
A jelenben élni számomra a nap megannyi varázslatos pillanatának alapos ki-
élvezését jelenti, a reggeli teától és rizspehelytől kezdve, a kéziratok feletti
gubbasztáson át egészen a nap utolsó pillanatáig, a feleségemmel való ágyba
bújásig és beszélgetésig. A boldogság nem valami jövőbe vetített dolog, ha­
nem a délelőtti telefonbeszélgetés egy tanácsra szorulóval, a barátommal el­
költött ebéd, az esti meseolvasás a gyermekemnek, vagv egv jó könvvbe való
belemélyedés.
Jézus kijelentésében - „mielőtt Ábrahám lett, én vagyok" - a jelen idő az itt-
és-mostra való odafigyelésre utal, ami a boldogság alapvető feltétele.
Igehirdetésének kezdetén Jézus kijelentette: „Térjetek meg, mert közel
van a mennyeknek országa!" (Mt 4,17). A legtöbben fenyegetésként értelme­
zik ezt a felszólítást, mintha azt jelentené: „Viselkedjetek rendesen, mert más­
különben...!" Ez azonban téves értelmezés. A „megtérés" a görög metanoia
szó fordítása, ami nem sajnálkozást, hanem „a szív megfordulását" jelenti.
Amennyiben pedig a szívünk a legbecsesebb kincsünk, a mennyek országát.
csak akkor lelhetjük meg, ha a szívünket visszafordítjuk arra, ami nyilvánvaló­
an közel - azaz jelen - van; vagyis teljes mértékben az örökös jelen mellett kö­
telezzük el magunkat.
A zen gyakorlása éppen ebben tér el a hagyományos vallási gyakorlatoktól.
Nem azt tanítja, hogy világi céljainkat váltsuk fel szellemi célkitűzésekre. A
zen gyakorlásának nincs semmiféle célja'. Az igazi zen gyakorlás pusztán annak
elfogadása és méltánylása, ami éppen van. A mennyek országa ugyanis nem
messzi dolog, amelyet még ki kell érdemelnünk, hanem a jelen valóság.
Negyedik fejezet
A zen: a látás művészete
Ez az.
ZEN MONDÁS
Legyőztem a világot.
JÉZUS
Az előző fejezetben a létezés művészetéről szóltunk. E művészet elsajátításá­
hoz meg kell tanulnunk a jelen pillanatban élni, a jövővel kapcsolatos bármifé­
le remény, elvárás, várakozás nélkül. Csodálatos élmény ez, de sajnos nem
mindenki képes rá - és aki igen, az sem „mindig".
A zen azonban n látás művészete is. Azoknak, akik a létezés művészetét ne­
hezen sajátítják el, a zen ezt a gyakorlatot ajánlja. Amint William Shakespeare
írta: „semmi sem jó vagy rossz, csak a gondolat teszi azzá". Pontosan ezt állí­
tottuk mi is a második fejezetben (Mi a zen? 11), amikor a valóság ködös, ho­
mályos voltáról szóltunk. A Tao Te King 21. fejezetében Lao-ce a következő­
ket mondja:
A Tao természete köd és homály.
Köd és homály, mégis van formája.
Homály és köd, mégis van anyaga.';'
A „vallásos" emberek általában nem nagyon szeretik ködös színben feltüntet­
ni a vallásukat, mert a „köd" a kétség és a bizonytalanság képzetét sugallja. A
szervezett vallások inkább a szilárdság képét igyekeznek sugalmazni híveik­
nek - ezért szeretnek például „sziklaszilárd hitről" beszélni. A Tao ezzel
szemben köd és homály. Ennek belátásához elég megfigyelnünk, hogyan bá­
nunk a hétköznapi dolgokkal.
A külvilágból érkező érzékletek semmit sem jelentenek a számunkra
mindaddig, amíg tudatunkkal fel nem dolgozzuk, nem rendszerezzük, értel­
mezzük őket. A valóság tehát a tapasztaló személy műve. Ha egy embernek és
"* A szerző gondolatmenetéhez szükség volt a szöveg új ráfordítására, ezért nem a Weö­
res-féle verset közöljük. (A s/.crk.)
 69
68 A ZEN: A LÁTÁS MŰVÉSZETE

egy kutyának felmutatunk egy piros almát, az ember látja a piros színt, a kutya
azonban nem, mivel színvak. A szín tehát nem magában az almában rejlik, ha­
nem csak valamely adalék körülmény (a megfigyelő színérzékelő sejtjei) függ­
vényében létezik.
Á hang szintén a megfigyelőtől függ. Milyen hangot ad a kidőlő fa, amikor
épp senki sincs a közelében, hogy meghallja? A fa akkor is kidől, ha nem hall­
ja senki, ám a hangjáról nem tudhatunk semmi biztosat. A hang tehát nem a
kidőlő fában benne lévő tulajdonság. A hangerő szintén homályos valami; at­
tól függ, milyen érzékeny a füSünk. Mint tudjuk, az állatok hallása meglehető­
sen eltérő. Könnyen elképzelhetjük, hogy egy nagyon érzékeny hallószervú
állat számára a szúnyog zümmögése olyan, mint nekünk a helikopter zúgása, a
kis hernyó pedig levélrágcsálás közben olyan zajt csap, mintha egy falka éhes
tigris költené el az ebédjét. Minden viszonylagos.
Voltaképpen tehát az általunk ismert „hétköznapi" látványok, hangok,
ízek és szagok egyike sem annyira közönséges, mint hisszük. Ha felismerjük,
hogy ezek nem a dolgokban eleve bennük levő, meghatározott tulajdonságok,
akkor elkezdhetünk azon gondolkodni, vajon milyen is a valóság. Mi tehát a
„valóság", ha az észlelt dolog milyensége az észlelőtől függ? A valóság bizony
ködös és homályos, mert mindnyájan a saját egyéni világunkban élünk, a saját
tudatunk szűrőjén keresztül szemlélve a dolgokat.
A „vallásos" emberek szemében ez a köd nem kívánatos; ám a zen erényt .ilakítunk ki magunkban. A zen célja elsősorban az alkotó képzelet felszabadí­
kovácsol belőle. A természet e ködös volta ugyanis - az emberi tudatra jellem­ tása, amihez le kell vetkőznünk a hagyományos világlátási szokásainkat. A
ző alkotókészséggel ötvözve - számos lehetőséget kínál a megszabadulásra. modern művészek közül M. C. Escher és René Magritte a vizuális zen művé­
Ha a világ ilyen homályos, akkor a saját kreativitásunk által újraértelmezhet­ szet két legkiemelkedőbb úttörője. Műveikben mindenkit a képzeletdús „al­
jük oly módon, hogy elősegítse a belső nyugalmunkat és a szellemi előmene­ ternatív valóságok" felderítésére csábítanak. Különösen Escher kísérletezett
telünket. Mint látni fogjuk, a megvilágosodás túlnyomórészt az alkotó képze­ előszeretettel vizuális paradoxonokkal, érzékcsalódásokkal, kétértelműsé­
let avagy „látásteremcés" dolga. gekkel. Rajzai túlnyomórészt többféleképpen értelmezhetők, ám valamennyi
Tizenéves koromban imádtam az érzéki csalódást keltő, vagy többrétű ér­ értelmezésük egyformán helytálló. Kitűnően alkalmasak tudati merevségünk
telmezést kínáló művészi grafikákat. Közismert például a Szerető vagy feleség? i elszámolására.
című kép, E. G. Boring amerikai pszichológus műve. A rajzon vagy egy szép A homályos többértelműség és a paradoxon azonban nem csak az elmélet­
nőt, vagy egy vén szipirtyót láthatunk - attól függően, hogyan nézzük. A mű ben és a művészetben fordul elő, hanem a hétköznapi életben is eredményesen
jól szemlélteti, hogyan alkothat a tudatunk két ellentétes, ám egyformán érvé­ alkalmazható. Én például a saját bőrömön tanultam meg a szemléletváltás mű­
nyes értelmezést, egyetlen adott vizuális adathalmaz alapján. Csodálatos képi vészetét. Volt egyszer egy rettenetes főnököm, aki a zsarnokoskodásával és a
érzékeltetése ez a paradoxonnak, az ellentétek egyidejű jelenlétének! teljesíthetetlen követeléseivel szinte pokollá tette az életemet. Annyira
A szatori (a megvilágosodás) élménye - hasonlóképpen - szemléletváltás­ rosszul éreztem magam akkoriban, hogy már több ízben ott akartam hagyni a
sal jár, amitől egy csapásra átalakul a valóságról alkotott képünk. Aszatori a lé­ munkahelyemet. A helyzet nem változott meg mindaddig, amíg tudomást
tet illető, tudati szemléletváltás, amely magától következik be - nem úgy, mint nem szereztem a „fordított bódhiszattva" titkáról.
e kétértelmű rajz esetében, ahol akaratlagosan előidézhető. A szatori élményé­ A buddhista mahájána szútrák a bódhiszattvákat nagy varázserővel rendel­
ről a következő fejezetben szólunk majd bővebben. kező, megvilágosodott lényekkent ábrázolják, akik végtelenül együttérzőek:
A szellemi felébredés akkor következik be, ha gyökeresen új létszemléletet togadalmat tettek, hogy egész életüket mások megsegítésének szentelik. A
70 NEGYEDIK FEJEZET
bódhiszattvák többsége angyalszerű lény, ám van egy különleges fajtájuk: a
fordított bódhiszattvák típusa. Szívük mélyén ők is éppolyan együttérzők,
mint a többiek, de rettenetes külsejük van, és az a küldetésük, hogy nehézsé­
gek, akadályok támasztásával világosítsanak meg másokat. Amint tudomást
szereztem a bódhiszattvák e különleges típusáról, azon nyomban alkalmaz­
tam új ismeretemet az adott helyzetre: főnökömet egyszeriben bódhiszatt-
vának láttam. Úgy tekintettem rá, mint együttérző lényre, aki az én érdekem­
ben állít folyamatosan kihívások elé. A tőle elszenvedett megpróbáltatásaimat
kezdtem gyakorlatoknak tekinteni, amelyeket szellemi fejlődésem elősegítése
céljából eszelt ki.
A főnökömnek természetesen nem mondtam meg, hogy más színben lá­
tom, de a módszer mégis bevált. Sokkal nyugodtabb tudtam maradni a meg­
erőltető helyzetekben, és így könnyedén vettem a nehézségeket. Sőt, ráadásul
a főnököm nem sokkal ezután munkahelyet változtatott. Nem tudom, az
volt-e az oka, hogy nem tudott mit kezdeni az új hozzáállásommal, de ez
mindegy is.
Bizonyos mértékig mi magunk döntjük el, boldogok vagy szomorúak aka­
runk-e lenni, mert a világ értelmezése kifejezetten rajtunk múlik. Ugyanazon
valóságot lehet mennyországként és pokolként is szemlélni. Miként Mon-
taigne, francia esszéíró megjegyezte: „Az ember nem attól sértődik meg, ami
történt vele, hanem a történtekről alkotott véleményétől."
Éppen ezért mondottuk az előző fejezetben, hogy a mennyek országa itt és
most van. A valóság sem nem jó, sem nem rossz; minősége attól függ, hogyan
észleljük. Aki elsajátította a látás művészetét, annak számára a világ mindig tö­
kéletes. A külső valóságnak nem kell megváltoznia ahhoz, hogy boldogok le­
gyünk. A titok nyitja a szemléletünk megváltoztatása. A boldogság végső so­
ron belső alkímia, világlátásunk megváltoztatásából származik.
Dalé Carnegie, a népszerű amerikai pszichológus a belső alkímia elveit egy
ThelmaThompson nevű asszonytól származó, mindennapi életből vett törté­
nettel szemléltette. Thelma elmondja, hogyan kovácsolt a szükségből erényt:
A háború alatt a férjemet egy katonai kiképzőtáborba helyezték Kaliforniába,
a Mohave-sivatag környékére. En is odaköltöztem, hogy a közelében lehes­
sek. A férjemet mindig kivezényelték a sivatagba hadgyakorlatra, én pedig
magamra maradtam a kis kunyhóban. Kibírhatatlan volt a hőség - 50 fok a
kaktusz árnyékában! A közelben sehol egy lélek, akihez szólhattam volna.
Állandóan fújt a szél, és minden ételem - sőt még a levegő is, amelyei beléle­
geztem - tele volt homokkal. Mindenütt csak homok!
Teljesen ki voltam készülve idegileg, borzasztóan sajnáltam magam, és
megírtam a szüleimnek, hogy nem maradok tovább: hazamegyek. Azt írtam,
A ZEN: A LÁTÁS MŰVÉSZETE 71
egy percig sem bírom tovább, ennél még a börtön is jobb. Az édesapám csu­
pán két sorral válaszolt a levelemre; két olyan sorral, mely mindig vissza fog
csengeni az emlékezetemben, és teljesen megváltoztatta az életemet:
Két ember a börtönrácson át kipislogott;
Az egyik sarat látott, a másik sok csillagot.
(Howto Stop Worryingand Start Liviiig, 1985. 162.)
Édesapja szavaitól fellelkesülve, Thelma Paradicsommá változtatta a poklot.
< összebarátkozott a sivatag őslakosaival, az életük és a kultúrájuk buzgó ta­
nulmányozásába kezdett. Csodálatos, új világot fedezett fel magának a
prénkutyák szokásai és a sivatagi naplemente megfigyelésével; kagylóhéjakra
vadászott, amelyek több millió évvel korábbról maradtak ott, amikor a sivata­
gi homok még tengerfenék volt. Ezzel nem csak az ő életében következeit be
száznyolcvan fokos fordulat; a „hétköznapi varázs" tanítómestere lett belőle.
Felfedezéseiről és meglátásairól a következőképpen számolt be:
Minek köszönhettem ezt a döbbenetes változást? A Mohave-sivatag a régi
maradt, én azonban nem. A tudatom hozzáállása változott meg. Ezáltal pedig
a kínos élményből életem legizgalmasabb kalandja lett.... Kipillantottam ma­
gam teremtette börtönöm rácsain át, és megláttam a csillagokat.
Dalé Carnegie levonja a következtetést: Thelma rádöbbeni arra az igazságra,
amit a görögök -Jézus születése előtt ötszáz évvel - ekként fogalmaztak meg:
„A legjobb dolgok a legnehezebbek." Történetesen ez is zen tanítás.
Jézus mester, aki szintén járias volt a szemlélet megfordításának művésze­
tében, egész pályafutása során belső alkímiát tanított. Ez csak azért nem köz­
tudott, mert más kifejezést használt: az újraszületést. Bár e szó sokak számára
ismerősen cseng, sajnos eléggé elferdült az értelme. Sokan „újraszületett ke­
resztényeknek" tartják magukat. Az Amencan Hentage Dictionary a követ­
kezőképpen magyarázza e fogalmat: „olyasvalaki, aki megtért, vagy megújí­
totta elkötelezettségét Jézus Krisztus, mint személyes megváltó iránt." E
meghatározás alapján egyes keresztény csoportok két részre osztották az em­
beriséget: az újraszületettek és a nem újraszületettek táborára. Felfogásuk ér­
telmében csak azok jogosullak az örök életre, akik „újraszülettek;" a többiek
örökös szenvedésre vannak kárhoztatva.
Jézus azonban nem így látta a dolgot. Az ő szemlélete szerint az „újraszü-
letés" szellemi felébredés, nem pedig vallásos hit dolga. A kérdéses fogalom
első ízben szent János evangéliumában bukkan fel:
72 NEGYEDIK FEJEZET
Volt a farizeusok közt egy Nikodémus nevű zsidó tanácsos. Éjnek idején föl­
kereste Jézust. „Rabbi, szólt hozzá, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy,
mert senki sem tud ilyen csodákat művelni, mint te, ha Isten nincs vele." Jé­
zus erre kijelentette neki: „Bizony, bizony mondom néked, ha valaki újra nem
születik, nem látja meg Isten országát." „Hogyan születhetik valaki, mikor
már öreg?" - vágott szavába Nikodémus. „Csak nem térhet vissza anyja mé­
hébe, hogy újra szülessék?" Jézus megmagyarázta: „Bizony, bizony mondom
néked, aki nem születik vízből és lélekből, nem mehet be Isten országába.
Ami testből születik, az test, de ami lélekből születik, az lélek. Ne csodálkoz­
zál, hogy azt mondtam neked: újra kell születnetek. A szél ott fúj, ahol akar.
Hallod zúgását, de nem tudod honnan jön és hová megy. Ez áll mindarra, aki
lélekből született."
„Hogyan lehetséges ez?" —kérdezte Nikodémus. Jézus így felelt: „Te Izrael
tanítója vagy, és nem érted? Bizony, bizony mondom néked, arról beszélünk,
amit tudunk, s arról tanúskodunk, amit látunk, de tanúságunkat nem fogadjá­
tok el. Ha földiekről beszélek és nem hiszitek, hogyan fogjátok elhinni, ha
majd mennyeiekről szólok? Senki sem emelkedett föl a mennybe, csak az, aki
alászállott a mennyből; az Emberfia. Amint Mózes fölállította a kígyót a
pusztában, úgy fogják fölmagasztalni az Emberfiát is, hogy mindaz, aki hisz
benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen." (Jn 3,1—15*)
Az „újraszületés" a szellemi felébredésre vonatkozik. Jézus a megvilágoso­
dás élményét szélhez hasonlítja, amely ott fúj, ahol akar; hallod zúgását, de nem
tudod honnan jön és hová megy. Jézus számára a megkeresztclkedés nem vallá­
sos szertartás, hanem magától bekövetkező esemény, amelyet sem kiváltani,
sem előre jelezni nem lehet. Önszántából kell, hogy megérkezzék, akár a szél.
A következő, D, T. Suzuki zen mestertől származó idézetből kiderül, milyen
jól látható a párhuzam a Jézus illetve a zen által hirdetett szellemi felébredés
között:
A szatori váratlanul éri az embert, mikor érzése szerint kimerítette már a lét
egészét. Vallásos szempontból új születés ez; az értelem számára új nézőpont
elsajátítása. Mintha új köntösbe öltözött volna a világ. Tovatűnik a kettősség
hamis látszata, amelyet a buddhizmusban csalatkozásnak neveznek. (Intro~
duction to Zen Buddhism, 1964. 95.)
Nikodémus, a Jézus korabeli vallási elit képviselője a Jézussal való beszélgeté­
se kezdetén megjegyezte: senki sem tud ilyen csodákat művelni, mint te. E kije­
lentés megmutatja, mi a lényeges különbség a hagyományos szemlélet és Jé­
zus szemlélete között az Isten oszágát illetően. A hagyományos szemléletben
A ZEN: A LATAS MŰVÉSZETE 73
i mennyek országának eljövetele valamely külső, történelmi esemény, amelyet
természetfölötti, csodás jelek előznek meg. A szellemi felébredéshez azonban
.okkal mélyebbre kell látni, és ez szellemi szemünk fölnyitása nélkül nem le­
hetséges. Jézus határozottan kijelenti, hogy az Isten országa nem szemmel
láthatólag jön el, és mibennünk van (Lk 17,20).
Az Isten országának meglátása természetesen nem hétköznapi értelemben
vett látás, hanem sokkal mélyebb annál. Ebben áll ugyanis a mennyek országá­
nak a titka: tudniillik már el is érkezett, itt van a jelenben. Ez az! Nincs más
leírnivaló, mint meglátni, észrevenni a szépségét. A régi főnökömet sem kel­
lett a maga fizikai valójában megváltoztatnom, csak másféleképpen kellett rá-
u-kintenem! Az emberek óriási hibát követnek el, amikor azt hiszik, a
mennyek országa még nem érkezett el! A Szellem (avagy a Szentlélek) általi
megkeresztelkedés ugyanis már önmagában a mennyek országának leiismeré­
se. Miként John Marsh írja: „A Szellemtől megfogant ember az időben az
örökkévalót, a történelemben az idők végezetét. Krisztus emberi testében
magát az Istent pillantja meg" (Saint John, 1968. 178.). Az ember hirtelen új
világba születik.
Az Isten országának a buddhizmusban a nirvána a legközelebbi megfelelő-
le. A Buddha szerint a nirvána feltétel nélküli, nem keletkezett, nem született.
Miként Edward Conze, a buddhizmus kutatója rámutatott: „Ha a keresztény
gondolkodásban meglévő misztikus hagyományok Istenről alkotott képét
i isszevetjük a nirvánával, nem látunk köztük semmi különbséget." {Buddhism:
Its Essence and Development, 1975.39.) Ám miként sok keresztény is - tévesen
egyfajta jutalomnak véli az Isten országát, amelyet ki kell érdemelni, úgy a
buddhisták között is vannak, akik a nirvánát sok-sok éves szikár szellemi gya­
korlat végeredményének gondolják. Walpola Rahula, buddhista tanító e köz­
keletű félreértés eloszlatására mondotta a következőket:
Helytelen azt képzelni, hogy a nirvánái a ragaszkodás megszüntetése eredmé­
nyezi. A nirvána nem valaminek az eredménye. Ha eredmény lenne, akkor egy
ok által létrehozott okozat volna. Szamkháta lenne: létrehozott, feltételekhez
kötött. A nirvána sem nem ok, sem nem okozat.... Nem létrehozott,'mint egy
misztikus, szellemi élmény avagy tudatállapot, mint a dbjána vagy a szamádhi.
AZ IGAZSÁG VAN. A NIRVÁNA VAN. Az embernek csak észre kell ven­
nie, meg kell látnia. Létezik a nirvána megvalósításához vezető ösvény, a nir­
vána azonban nem az ösvény végeredménye. Az ösvény felvezet a hegycsúcs­
ra, ám a hegycsúcs nem attól jön létre. (Wbat the Buddha Taught, 1978. 40.)
|i'zus számára a mennyek országa jelenlévő valóság. O épp ezen a ponton sza­
kított az Ószövetség hagyományával. A hagyományos gondolkodású embe-
74 NEGYEDIK FEJEZET
rek azt mondják: „Várjunk, amíg elérkezik!" Jézus azonban gyakorlatilag ezt
tanította: „Nézzétek! Már itt is van!" A kettősségen alapuló látást, amelyben a
jelen világ és a mennyek országa kél külön világ, felváltja a holisztikus (egysé­
gen alapuló) létszemlélet, amelyben ez a világ a mennyek országa. Ennek a fel­
ismeréséhez azonban a Szellem, azaz a Szentlélek ajándékára is szükség van.
Miként Jézus mondotta: aki nem születik vízből és lélekből, nem mehet be Isten
országába. Ennek megértéséhez kell egy kis történelmi háttérismeret: Jézus
elődje, Keresztelő Szent János vízzel keresztelte meg az embereket, a víz
ugyanis a megtisztulás jelképe. Pusztán a megtisztulás azonban nem elegendő
a szellemi felébredéshez. Valami még hiányzik: a lélek - amelyet a keresztény
teológia Szentléleknek nevez.
A keresztény Szentháromságban a Szentlélek Isten harmadik alakja. Az
Atya a világegyetem teremtője, a Fiú a testet öltött Isten (az örökkévalóság ta­
lálkozási pontja a véges világgal), a Szentlélek pedig az igazság hírnöke. Jézus
tanítványainak mondta: „amikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd
titeket minden igazságra" (Jn 16,13). A lélek és az igazság kéz a kézben jár; így
voltaképpen megszemélyesített bölcsességnek tekinthetjük. Nikodémus azért
nem látta az igazságot, mert még nem ébredi fel benne a bölcsesség.
Nikodémus története számos szellemi jelentésrétegei hordoz. Egyrészt
úgy tűnik, az általa feltett kérdés az örök élettel kapcsolatos személyes kétsé­
geit tükrözi; másrészt ő a kor vallási eliijének a szószólója. A hagyomány hite
szerint Isién országa csak akkor érkezik el, ha a jelenkor lezárul, és eljő a Mes­
siás. Nikodémus kérdése tehát ekképp is értelmezhető: „Hogyan lehetne az
Isten országa j<;lenvaló? Nem kell tovább várnunk rá?" Erre Jézus a következő
válaszra adta: Amint Mózes fölállította a kígyót a pusztában, ügy fogják fölma­
gasztalni az Emberfiát is, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem
örökké éljen.
Számos keresztény Jézus eme válaszából nem olvas ki semmiféle mélysé­
ges üzenetet, mert a keresztény hagyományban megszokottá vált Jézust Is­
tennek tekinteni. Számukra az Emberfia felmagasztalása (szó szcnmfelemelte-
tése) egyszerűen Jézus, a keresztre feszített - azaz akeresztre felemelt- meg­
váltónak, Isten egyetlen Fiának a dicsőítését jelenti. így e kijelentést nagyjából
ekképp fordítják íe maguknak: „Higgy Jézusban, és eínyered az örök életet!"
Csakhogy az a gond ezzel az értelmezéssel, hogyha Jézus tényleg ezt akarta
mondani, miért nem jelentette ki egyértelműen: „Imádjatok engem, és örök
élettel jutalmazlak benneteket"? Miért beszélt egyáltalán harmadik személy-
ben az „Emberfiáról"?
Jézusnak eme kijelentése valójában sokkal mélyebb szinten is magyarázha­
tó. Miként az iménti rajzon kedvünkre váltogathatjuk a szépasszony és a vén
szipirtyó képmását, ugyanúgy átválthatjuk Nikodémus történetének e hagyo-
A ZEN: A LATAS MŰVÉSZETE 75
mányos értelmezését egy zen stílusú értelmezésre. Szerintem Jézus egy zen
koant adott Nikodémusnak, hogy meditáljon rajta: az Emberfia koanját. A
zsidó hagyományban az Emberfia kifejezés nem csupán a Messiásra, hanem
minden emberre vonatkozhat; így voltaképpen az egész emberiség jelképének
is tekinthetjük.
Altalános értelemben véve az Emberfia kifejezést, láthatjuk: Jézus azt a fel­
adatot adta Nikodémusnak, gondolkozzék el az ember alapvető léthelyzetén.
Segítségül elejtett egy utalást az Ószövetségben szereplő tüzes kígyóra, pár­
huzamot vonva az Emberfia és e kígyó között. Milyen szellemi meglátásról le­
het vajon szó? Ismét azt ajánlom, próbáld magad megoldani a rejtélyt, mielőtt
elolvasnád az alább felkínált magyarázatot!
Az ószövetségi hivatkozás a Számok könyvében (4Móz 21,8) olvasható,
.ihol Isten így szólt Mózeshez: „Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt
póznára; és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon". A/e/-
tekmtés, azaz a látás a kulcsszó: az Úr szerint a látás teszi lehetővé az életet, a lá­
tás gyógyít. Jézus azt mondta a zsidóknak, ugyanezen okból emeljék fel az Em­
berfiát; hogy az emberek feltekinthessenek rá és kigyógyuljanak a bajaikból.
Ne feledjük: ismét a költő Jézust halljuk megnyilatkozni! Voltaképpen az
egész történet jelképektől hemzseg. Jézus párhuzamot von a tüzes kígyó és
az Emberfia között. A tüzes kígyó azt a valamit jelképezi, ami időről időre
megmar minket és szenvedést okoz: a sorsot. A sors kifejezés - szerintem -
nem utal semmiféle természetfölötti erőre, amelytől babonásan félni kell;
egyszerűen az ember természetes korlátainak költői megjelenítése, amely­
ben összegződik életünk valamennyi befolyásolhatatlan, kiszámíthatatlan
tényezője.
Az Emberfia ugyanakkor ugyanezen alapvető valóság másik oldalára utal:
az emberi létállapot jelképe (vagy - Jung kifejezésével élve -archetípusa). Hi­
szen - halandók lévén - könnyen sebezhetőek vagyunk, fájdalmakkal, érzé­
keny pontokkal, gyengeségekkel, szorongással teli. Ez Jézus központi mon­
danivalója: ha tudatára ébredünk léthelyzetünknek, mely emberi mivoltunk-
ból fakad, enyhíthetünk a szenvedéseinken. A nagy kérdés az, hogyan lehetsé­
ges ez.
A megszabadulás titkának elsajátításához meg kell ismerkednünk a zen
egyik legfontosabb felfedezésével, mely szerint a kérdésfelvetésben már benne
van a válasz. E válasz fellelése szintén művészet, amelyet Albert Camus
Sziszüphosz mítoszában kiválóan szemléltet. A mítosz szerint Sziszüphosz ab­
szurd hős, aki az istenek megvetésével, a halál gyűlöletével és az élet szereteté­
vel elmondhatatlan kínszenvedést idézett saját fejére. Teljesen felesleges erő-
leszítésre kárhoztattatott: egy kősziklát kellett felgörgetnie egy hegy tetejére,
csak hogy lássa, amint az újra lezuhan onnan. Ezt folyvást ismételnie kellett,
76 NEGYEDIK FEJEZET
újra meg újra a végtelenségig- Nem is maga a mítosz érdekel bennünket, ha­
nem Camus roppant érdekes magyarázata, amelyben a tudatosság, a szenve­
dés és a megszabadulás közötti összefüggésre világít rá:
Ha ez a mítosz tragikus, ez azért van, mert a hőse tudatos. Valóban, hol volna
a szenvedése, ha minden lépésnél éltetné a siker reménye? A mai munkás, éle­
te minden napján, ugyanazon a feladaton fáradozik, és ez a sors nem kevésbé
abszurd. De nem tragikus, csak azokban a ritka pillanatokban, amikor tuda­
tossá válik. Sziszüphosz, az istenek proletárja, tehetetlen és lázadó, teljes egé­
szében ismeri a maga nyomorúságos helyzetét: erre gondol a hegyről leszáll­
tában. A tisztánlátás, amelynek kínoznia kellene őt, ugyanakkor beteljesíti
hősünk győzelmét. Nincs sors, amelyen a megvetés ne tudna felülemelkedni.
(Dobossy László fordítása;/Íz egzisztencializmus, Budapest, 1965. 343.)
Sziszüphoszt a sorsa kősziklaként nyomja. Végtelen, körkörös szenvedésre
kárhoztatott hős ő, aki csak nagy ritkán jut időleges enyhüléshez. Nem ha­
sonlít egy kicsit mindannyiunkra? Melyikünk szabadulhat a tüzes kígyó zsar-
nokoskodásától, mely időről időre belénk mélyeszti a méregfogát? Melyi­
künk védett a csalódásoktól, az életben elszenvedett vereségektől, a betegség­
től? Egyfolytában érzelmi hullámvasúton utazunk: föl-le. Bármilyen boldo­
gok vagyunk is egy adott pillanatban, a bánat egyszer újra elér bennünket. Eb­
ből a szempontból nézve, az emberi létállapot csakugyan reménytelen. Ám ha
ez a léthelyzet a baj, úgy ezen belül találhatjuk meg a megoldását is. Camus
szerint:
Amikor a boldogság hívása nagyon sürgető, megesik, hogy a szomorúság el­
hatalmasodik az ember szívén: ez a szikla győzelme, ez maga a szikla, A mér­
hetetlen nyomorúságot túlságosan nehéz elviselni. Ezek a mi gethsemánéi éj­
szakáink. De a felismerés elpusztítja a lesújtó igazságokat. (Uo., 343-344.)
A megoldás kulcsa a felismerés! A tüzes kígyó olyan, mint a fejezet elején
bemutatott vizuális paradoxon: mihelyt el tudjuk fogadni, kihullik a méregfo­
ga. Az igazság felismerése, legyen az mégoly tragikus, mindig felszabadító ha­
tású. Friedrich Nietzsche jegyezte meg, hogy a tragédia felismerése nem a
gyengeség, hanem az erő jele, s hogy a görög tragédiák felvirágzása éppen a gö­
rögség legerőteljesebb, leggazdagabb időszakára esett. Első könyvéről,/! tra­
gédia születéséről szólva írja: „A görögök nem pesszimisták, ezt éppen tragédi­
áik bizonyítják - ebben tévedett Schopenhauer." Paradox módon, csak akkor
alakíthatjuk át a tragédiáinkat valami szépségessé, ha tudatára ébredünk éle­
tünk tragikus vonatkozásainak, és nyíltan szembenézünk velük.
A ZEN: A LÁTÁS MŰVÉSZETE 77
Jézus is e szellemben szólított fel bennünket: emeljük fel az „Emberfiát",
barátkozzunk meg az élet árnyoldalaival, és emberségünket a nehézségek elle­
nére is viseljük méltósággal. Jézus így szólt Nikodémushoz: Senki sem emelke­
dett föl a mennybe, csak az, aki alászállott a mennyből; az Emberfia. Ennek a
megértéséhez sincs szükségünk természetfölötti magyarázatra. A zen szelle­
mében ez azt jelenti: nem szabadulhatunk meg („emelkedhetünk föl a menny­
be"), amíg fel ni m ismerjük a helyzetünk reménvtelenségét („alá nem szál­
lunk a mennyből"). A mennyek országa nem valami evilágon túli birodalom,
hiszen - J é z u s mester fordított logikája szerint - a felszállás és a leszállás egy
és ugyanazon dolog. Ha a mennybe akarunk jutni, keresztül kell mennünk a
poklon!
A nehézségek hozzátartoznak az élethez. Sokan felesleges szenvedéseket
okozunk önmagunknak, mert elvárjuk az élettől, hogy könnyű legyen, és nem
vesszük észre a halandóságunkból származó korlátainkat. A lehetetlent kí­
vánjuk tehát; megmásítani a megmásíthatatlan!, kiszámítani a kiszámíthatat­
lant. Abban a hamis meggyőződésben élünk, hogy ha nagyon igyekezünk,
gondtalan életet biztosíthatunk magunknak. Szenvedésünk tehát a tudatlan­
ság és a magunkkal szembeni erőszak együttes következménye.
A szellemi megszabadulás nem az akaratunktól vagy igyekezetünktől függ,
hanem belátás kérdése. Mint Camus írta: „a telismerés elpusztítja a lesújtó
igazságokat". Konfucius mondta: „Ötvenéves koromban ismertem a Menny
rendelkezéseit (Tien ming). Hatvanévesen figyelmesen hallgattam őket." A
„Menny rendelkezésein" Konfucius a sorsot érti: mindazon dolgokat, ame-
! vek fölött nem mi rendelkezünk. Nagy bölcsesség szükséges ahhoz, hogy va­
laki belássa mi az, ami emberileg lehetséges, és mi az, ami nem. Konfuciusnak
ötven évig tartott, amíg megtanulta mi a sors. Még nehezebb azonban tiszta
szívből elfogadni, mindenféle küzdelem, sírás-rívás, méltatlankodás nélkül.
Konfucius csak hatvanéves korában tudott tökéletesen megbékélni Isten aka­
ratával. Mi sem lelhetjük meg belső békességünket, míg meg nem tanuljuk
ugyanezt.
A megvilágosodás magva az az egyszerű felismerés, hogy nem vagyunk
mindenhatóak, mert sok megmásíthatatlan és elkerülhetetlen dolog van az
életünkben: öregedés, betegség, balesetek, létbizonytalanság, emberi gyenge­
ségek. Jóllehet ezektől a gondoktól a legszívesebben elfordítanánk a fejünket,
őszinte elismerésükkel mégis az igazi megszabaduláshoz vezető utunkat
egyengetjük.
A „tehetetlenség" felismerése magában is lehengerlő szellemi élmény. Mi­
ként J. Krishnamurti megjegyezte, a „képtelen vagyok rá" belátása intelligen­
ciáról tanúskodik. A tudatosság kétélű fegyver. Egyrészt a szenvedés okozója;
78 NEGYEDIK FEJEZET
az emberi lények, az állatvilág legtudatosabb lényei, ők szenvednek a legtöb­
bet. E tudatosság azonban másfelől a megváltásunk csírája. Az ember helyze­
te tán tragikusnak tűnik, ám ha ráirányítjuk a figyelmünket, menten megfor­
dul a dolog. M. Scott Peck újraértékelte a Buddha által tanított Négy Nemes
Igazság egyikét:
Az élet nehéz. Nagy igazság ez, a legnagyobb igazságok egyike. Mégpedig
azért, mert havalóban beláttuk, akkor már felül is emelkedtünk rajta. Amikor
valóban értjük-fölfogjuk és elfogadjuk-, hogy az élet nehéz, megszűnik ne­
héznek lenni. Mert amim elfogadjuk, az a tény, hogy nehéz, nem számít töb­
bé. (Úttalan utakon, Kiss Ilona íord., 1990. 9.)
A tudatosság átalakítóim hat'. Amíg ellenkezünk az élettel, vagy megpróbálunk
megszökni előle, addig nem tudjuk világosan szemügyre venni, s a tüzes kígyó
fenyegetése nyomasztóbbnak tűnik, mint valaha. Áldozatai maradunk. Fi­
gyelmünk erejével azonban nem bír a kígyó. Jézus szerint a figyelem gyógyít,
azaz egészségessé tesz. hzegész-ség annyit jelent: egésznek lenni. Ehhez pedig
az kell, hogy az ember egységben szemlélje a világot. Camus megtanított ben­
nünket az „Emberfia" felemelésére és egészségessé tételére:
Ebben rejlik Sziszüphosz minden csöndes öröme. Sorsa az övé. Sziklája az ö
jószága. Hasonlóképpen, az abszurd ember, amikor gyötrelmét szemléli, el­
hallgattatja az összes bálványokat. És az univerzumban, melyet csöndessége
hirtelen újra birtokba vesz, felcsendül a föld ezernyi apró, igéző hangja. Ön­
tudatlan és titkos hívások, arcok emlékképei - ez a győzelem szükségszerű
fonákja és ára. Nincs napsütés árnyék nélkül, és meg kell ismerni az éjszakát.
(Uo. 344-345.)
A lényeg: nem vagyunk mások, mint a sorsunk. A sorsunkat nem tekinthetjük
külső ellenségnek, akivel harcot kell vívnunk. Köztudott, hogy az ember sze­
mélyiségét a környezete alakítja ki. Ha belátjuk, hogy az egész életünket a sor­
sunk formálja, megértjük, mekkora képtelenség szembeszegülni vele - hiszen
ő mi magunk vagyunk. Nem létezik „én", akit meg lehetne különböztetni e
Sors nevezetű, titokzatos hatalomtól. Mint emberi lények, csak úgy szabadul­
hatunk meg, ha belátjuk: mi és a sorsunk ugyanazok vagyunk. Sziszüphosz
felfedezte: Sorsa az övé. Sziklája a7. őjószága. Ez az egységlátás, az egész szem­
lélete. Ha az egészet látjuk, mi ellen harcolunk?
Tehát a látás az egyetlen igazság, mert a látás egésszé tesz (kiegészít). A te­
hetetlenség felismerése egyáltalán nem átok, hanem rejtett áldás. Képtelen
A ZEN: A LÁTÁS MŰVÉSZETE 74
bölcsesség. Ettől az egyetlen pillanatnyi mélységes belátástól a legreménytele­
nebb pesszimizmus is határtalan örömmé változik. Camus átélte a megvilágo­
sodást.
Paradox módon, a nagy problémák gyakran nagy lehetőségeknek nyitnak
utat. Pablo Picasso egy ízben megjegyezte: „A számítógépek haszontalanok.
Csak válaszokat adnak." Picasso valójában azt kifogásolta, hogy a számítógé­
pek nem képesek a feladványokat lehetőségekké változtatni. A komputerek -
mint a bal agyiéltekés gondolkodás képviselői - nem tudnak mit kezdeni az
elethelyzetek természetes ködösségével, s így képtelenek felismerni, hogy
gyakran több megoldási lehetőség is létezik. Picasso koanjának („A számító­
gépek haszontalanok") legjobb magyarázatát korunk másik nagy géniusza,
Albert Einstein szolgáltatja:
A probléma megfogalmazása gyakorta lomosabb, mint a megoldása, mely
sokszor csupán matematikai felkészültség vagy kísérleti jártasság dolga. Az új
kérdések, új lehetőségek kidolgozása, vagy a régi kérdések új szemszögből
való megvilágítása alkotó képzeletet igényel, és ebből származik a valódi tu­
dományos haladás. (Albert Einstein, l.eopold Infeld: The Evalution of
Physics, 1938.)
A zen az alkotó világlátás művészete, s ehhez a régi kérdések újrafogalmazásá­
ra van szükség. A zen azt mondja: Ez az! Ami azt jelenti: ez a zaklatott, töké­
letlen világ, az összes siralommal, boldogtalansággal és szennyezettséggel
együtt valójában maga a nirvána - ha megtanuljuk más fényben látni. A hagyo­
mányos, logikus elme számára ez egyszerűen elgondolhatatlan. A hétköznapi
emberek azt kérdik: „Hogv lehet ez? Nézd, mennyi gyűlölet, düh, irigység,
kapzsiság és sóvárgás lakozik az emberi lélekben! És mennyi a szenvedés a vi­
lág minden sarkában! Hol itt az öröm? Hol a beteljesedés?" Ezért várják a
n)bb napokat. Am máris túl sokáig vártak - és várhatnak is mindaddig, amíg el
nem sajátítják a látás művészetét.
A megvilágosodás véget vet a várakozásnak. Ez a világ, ahogyan van, a nir­
vána. A gondjaink mind lehetőségek. Mi a legnagyobb bajunk? A legtöbb em­
ber számára maga az embert létállapot. Mivel az ember halandó, mindenféle
akadályok tornyosulnak elé. Nem szökhetünk meg érzelmi zavaraink, emberi
gyengeségeink, a betegség és a halál elől. A megoldást azonban mégsem e föl­
di létünkön kívül kell keresnünk. Összpontosítsunk inkább az itt-és-mostra,
bármilyen visszataszítónak tűnjék is. Jézus mondta Nikodémusnak: Ha földi­
ekről beszélek és nem hiszitek, hogyan fogjátok elhinni, ha majd mennyeiekről
'•/ólok? Az a baj, hogy a szellemi újraszületésről érdeklődött, holott még a kö­
zönséges születési sem értette.
so A ZEN: A LATAS MŰVÉSZETE
Honnan érkeztem? Erre az alapvető kérdésre nem válaszolhatunk, mielőtt
nem válaszoltunk egy még alapvetőbb kérdésre, amelyet mindenkinek fel kell
tennie önmagának: Ki vagyok én ? Ez a halálra és felbomlásra ítélt test? Vagy a
szeszélyes gondolataim és érzelmeim? Az emberek az állatvilág legtudatosabb
lényei; de vajon mi a tudat? Tán az öntudat, amelyet énnek is nevezünk, pusz­
tán gondolatok, emlékek, értékítéletek és hajlamok összefoglaló neve? Egyál­
talán, honnan származnak hiedelmeink, eszményeink, értékeink és hajlama­
ink? Minél jobban feszegetjük ezeket a kérdéseket, annál inkább felismerjük,
hogy olyannyira szeretett „énünk" hihetetlenül illékony, megfoghatatlan.
Nem kevésbé megfoghatatlan, mint a szél: nem tudjuk, „honnan )ön és hová
megy". De ha az énünk nincs sehol, akkor hol a probléma? Mint Ramana
Maharshi írja: „A Ki vagyok én? kérdés kitartó vizsgálata az egyetlen módja
annak, hogy véget vessünk az összes szenvedésünknek és utat nyissunk ma­
gúnknak a Gyönyörűséghez."
Meglehet, nem kapunk rá választ, a kérdés feltevése azonban már önmagá­
ban gyógyírként hat sebeinkre. Talán a kérdés maga a válasz is egyben.
A szellemi felébredés nem az élettel járó nehézségek intellektuális megol­
dása, hanem e megoldatlan és megoldhatatlan paradoxonok világos felismeré­
se, ami arra való, hogy az ember ne essen kétségbe az élettől, hanem elragad­
tasson szívbe markoló szépségétől. John Marsh jegyzi meg: „Nem lenne túl­
zás azt állítani, hogy a szinoptikus evangéliumokban Jézus útja a szenvedésen
és a halálon keresztül vezet a megdicsőüléshez, míg a negyedik evangéliumban
ez az ösvény egyszerre vezet a szenvedéshez, a halálhoz és a megdicsőülés­
hez... Ugyanaz a szó mondja ki a szenvedélyt és a tettet; a vereség és a győze­
lem, a szenvedés és a dicsőség különösképpen együtt vannak jelen." (Sainc
John, 181.)
Ugyanúgy, a Kereszt egyszerre a szenvedés, az életről való lemondás és a
végső megváltás jelképe. A megoldás talán mindig magában a kérdésfelvetés­
ben található, a megszabadulás pedig épp ennek a felismerése.
Ötödik fejezet
Tükörországban
A buddhizmus nem lesózni akarja a szenvedést, hanem eggyé akar válni
■vele, hogy a fájdalom ne legyen többé ellenség, idegen.
BONNIÉ MYOTAI TREACE
Az Isten Fia nem azért szenvedett kereszthalált, hogy az emberek ne
szenvedjenek, hanem hogy úgy szenvedjenek, mint 0.
GEORGE MACDONALD
A zen világa olyan, mint Alice Csodaországa; hétköznapi világunkhoz képest
.1 dolgok itt gyakran a fejük tetejére állnak. A régmúlt időkben a zen mestere­
ket és a Tao művelőit sokszor őrülteknek tartották, s kitaszította őket a társa­
dalom. Jézus humorát, költészetét, művészetét már felfedeztük, most pedig
bemerészkedünk tótágast álló világába.
Jézus a világtörténelem egyik legrejtélyesebb alakja. Személyének és tanítá­
sainak értelmezésekor előbb vagy utóbb belebotlunk az egyik legnehezebb kér­
désbe: Kinek, minek tartsuk őt? Sok becsületes és értelmes keresztény ember­
hez hasonlóan, magam is vívódtam e kérdéssel. Vajon tényleg Isten Fia volt-e a
Názáreti, miként követőinek többsége állította, vagy pedig éppolyan földi hala­
dó, mint bármelyikünk? Kizárja-e egymást egyáltalán e két lehetőség?
A keresztény hiten nevelkedett emberek (akikhez magam is tartozom)
többsége számára Jézus isteni mivoltához kétség sem férhet. E hittétel bizo­
nyítására és védelmére a mai hitvédők általában az általam dobozoló módszer­
nek nevezett taktikához szoktak folyamodni. Először a köz Jézus iránti jóin­
dulatára hivatkoznak, és Jézus személyének feddhetetlenségét állítják reflek­
torfénybe. Másodszor, azzal érvelnek, hogy Jézus több ízben olyan egyértel­
mű kijelentéseket tett, amelyek, ha nem lett volna valóban Isten Fia, szélsősé­
ges önközpontúságról, nagyzási hóbortról árulkodnának. Harmadszor, azt
mondják: ha ezen állításokat Jézus elmeháborodott vagy tisztességtelen mi­
voltának tulajdonítanánk, az nem férne össze az ő mindenki által elismert er­
kölcsi feddhetetlenségével. Többek között C. S. Lewis is hasonlóan érvelt:
[A keresztények] úgy tartják, Isten szállt le benne a teremtett világba, embe­
ri testben.... A másik lehetőség nem legenda, nem túlzás, nem is szellemi jele-
82 ÖTÖDIK FEJEZET
nés; vagy őrültség, vagy hazugság. Aki ez utóbbit nem tudja elfogadni (én pe­
dig nem tudom), annak számára marad a keresztény változat. (The Grand
Miracle, 1970. 114.)
A hitvédők tehát választásra kényszerítenek bennünket: vagy el kell fogadnunk
Jézus isteni mivoltát, vagy hazugnak illetve őrültnek kell bélyegeznünk őt. Is­
merve Jézus személyiségjegyeit, az utóbbi két lehetőség nyilván nem túl vonzó.
A nagy kérdés tehát: tényeg nincs-e egyéb választásunk, mint Jézust vagy Is­
tennek, vagy hazugnak, netán őrültnek tartani? Nem elképzelhető, hogy a hit-
védők túlságosan leegyszerűsítették a dolgot? Számomra úgy tűnik, hogy Jézus
isteni mivoltának megvédelmezésére irányuló, túlbuzgó igyekezetükben nagy­
vonalúan elsiklottak afelett: Jézus kifejezetten tagadta, miszerint az „Isten Fia"
név egyedül őt illetné meg, s hogy az ő istensége valami különleges rang lenne.
Ezzel szemben bebizonyítható, hogy Jézus e kifejezést általános értelemben
használta. János (10,34-36) szerint Jézus gondosan elmagyarázta másoknak a
fogalom általános jelentését, a bibliai Zsoltárok tekintélyére hivatkozva:
En mondottam: Istenek vagytok ti
és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:
Mindamellett meghaltok, mint a közember,
és elhullotok, mint akármely főember. (Zsolt 82,6-7)
Jézus mindamellett annak is tudatában volt, hogy az Isten Fia kifejezés egy
igen különleges, sőt kivételes értelemben is használatos - tudniillik a Messiás
megnevezésére. Amikor az emberek ebben az értelemben használták e két
szót, és feltették Jézusnak a kérdést, azonosítja-e magát velük, jellegzetesen
kétértelmű választ adott. Következzék most Lukács beszámolója Jézus bíró­
sági tárgyalásáról, amelyen színvallásra szólították föl:
Amint megvirradt, összegyűltek a nép vénei, a főpapok és az írástudók, és
gyülekezetük elé állították őt. „Ha te vagy a Messiás, szólították föl, mondd
meg nekünk". O azonban így telelt: „Ha állítom, nem hiszitek el. Ha kérdez­
lek titeket, nem feleltek (és nem engedtek szabadon). Mostantól fogva azon­
ban az Emberfia a mindenható Isten jobbján fog ülni." Erre egyhangúan köz­
bevágtak: „Tehát te vagy az Isten fia?" „Ti mondjátok, hogy én vagyok!" - fe­
lelte.* (Lk22,66-70 :: )'
'■' Az utóbbi mondat Károli fordílás.i. Békés-Dalos fordításában: „Jól mondjátok: én v.i
gyök."-ami nyilván egyértelműsíti a kétértelműségei. (Afnrd.)
TÜKÖRORSZÁGBAN 83
Jézus válasza - Ti mondjátok, hogy én vagyok! - nem egyenes válasz, hiszen az
csupán ennyi lett volna: En vagyok. Még egy második osztályos is észrevenné
a különbséget. A zsidó elöljárók azonban igenlő válasznak tekintették, és ezt
vádként szegezték Jézus ellen. G. B. Caird bibliakutató a következőképpen
értékelte az esetet:
„Te vagy-e a Messiás?" A kérdésre Jézus először nem akart válaszolni. A Mes­
siás sok mindent jelenthet, s ö jól tudta, hogy a bírák nem lettek volna hajlan­
dóak vitatkozni vele a meghatározásán.... Végezetül azonban Jézus homályos
választ adott, amelyet a vallatok beleegyezésként fogadtak. (Saint Luké, 1963.
245-46.)
Szerintem a Jézus különleges istenségét alátámasztó, úgynevezett bibliai bi­
zonyítékok túlnyomó része éppen olyan félreértés, mint a fent idézett. Jézus
azon kijelentése, mely szerint „Én és az Atya egy vagyunk", szintén ide tarto­
zik. Sokan úgy gondolják, ez is csak azt bizonyítja, hogy Jézus mint Isten Fia,
különleges helyzetben van az emberek között; holott éppily érvénnyel bírna
az az értelmezés, mely szerint Jézus így akarta költői formában kifejezni belső
egyensúlyát, metaforikusán érzékeltetve azt a szellemi állapotot, amelyben az
ember összhangban érzi magát minden létezővel.
így tehát Jézust nem csak Istennek, hazug csalónak, vagy őrültnek tekint­
hetjük, hanem van még egy negyedik lehetőség is: tarthatjuk őt megvilágoso­
dott tanítómesternek (rabbinak, zen mesternek), aki misztikus, paradox nyel­
vezetbe ágyazta tanításait.
C. S. Lewis Jézus-értelmezésének a feladatát ahhoz hasonlította, mintha
egy regénynek csak bizonyos részletei állnának a rendelkezésünkre, és azok­
ból kellene kitalálnunk az egész történetet. Ha egyszer csak felbukkanna vala­
ki, és azt mondaná, felfedezte a mű hiányzó részét, miként értékelnénk a felfe­
dezését? Lewis, minőség-ellenőrzés céljára, a következő elvet javasolta:
Az lenne a feladatunk, hogy megvizsgáljuk: vajon az új szövegrész megvilágí­
taná-e az általunk ismert többi részlet jelentését, össxerántaná-e a részleteket,
ha arra a központi helyre állítanánk, amely a felfedező szerint megilleti. Nem
valószínű, hogy ekképp túlságosan melléfognánk. A hamisítványt - bármi­
lyen csábítónak tűnne is első pillantásra - annál nehezebb lenne összeegyez­
tetni a mű többi részével, minél tovább vizsgálnánk a kérdést. Ha azonban az
új rész valódi lenne, akkor a zenemű minden újabb meghallgatásakor vagy a
könyv minden újabb elolvasásakor egyre jobban a helyére illeszkedne, mi­
közben A teljes mű korábban elhanyagolt részleteit is egyre mélyebb jelen­
tésárnyalatokkal ruházná fel. Amennyiben következetesen megoldaná a más
84 OTODIK FEJEZET
helyütt felmerült kérdéseket, az új fejezetet vagy főtémát még akkor is való­
dinak tartanánk, ha önmagában számos nehézséget vetne föl. (Mirades,
1947. 109.)
Meglehet, talán éppen a zen szemszög az a hiányzó mozaikkocka, amelynek a
helyére illesztése a történelmi Jézus utáni kutatásunkban nyomra vezethetne
bennünket! Láthattuk, hogy ebből a nézőpontból már Jézus számos homá­
lyos mondására fényt tudtunk deríteni, és a továbbiakban is látni fogjuk,
mennyi, Jézussal kapcsolatos talány megoldásában lesz még segítségünkre a
zen. Ezek közé tartozik a halál felett aratott győzelme is. E szemszög nem
csak ama Lewis által megszabott feltételnek felel meg, hogy megvilágítsa a
szöveg nehezen érthető szakaszait, de több mélyreható meglátással is szolgál
a mi lelkünk megszabadítására.
Lássuk tehát, hogyan magyarázhatjuk zen szemszögből a kereszténység
központi témáját, Jézus feltámadását. A kereszténység talán legfontosabb
mondanivalója Jézus győzelme a halál felett. Szent Pál szerint „Ha pedig
Krisztus nem támadt föl, semmit sem ér a hitetek" (lKor 15,17). Jóllehet Jé­
zus testi feltámadása mindmáig vitatott kérdés, többen egyhangúlag állítják,
hogy Jézus tanítványainak viselkedésében, nem sokkal mesterük halála után,
gyökeres változás állott be. Ettől fogva minden nehézséget, üldöztetést, kín­
szenvedést könnyen, csodálatos egykedvűséggel viseltek. Erről tanúskodik
például Péter átalakulása, aki korábban megtagadta Jézust, ám később vérta­
núvá lett.
A húsvéti történet igen fontos, mivel az emberiségnek a halál felett aratott
győzelmét példázza. Némi erőfeszítést kell azonban tennünk ahhoz, hogy
zen szempontból e győzelemről számot adhassunk, hiszen ne feledjük: a zen
sohasem hív segítségül természetfölötti magyarázatokat. Jóllehet nem is zárja
ki az ilyen dolgok, események létezését, ám inkább a „hétköznapi varázslatok­
ra" teszi a hangsúlyt. De vajon miként magyarázhatjuk Jézus tanítványainak
bátorságát, a viselkedésük megváltozását, ha feltesszük: Jézus nem támadt fel
a maga testi mivoltában halottaiból?
Ennek megértéséhez alaposan meg kell ismerkednünk Jézus tükörországá­
val. A következő, János evangéliumából vett idézetben bepillantást nyerhe­
tünk ebbe a világba:
„Rövid idő és már nem láttok engem, ismét rövid idő és viszontláttok engem,
(mert az Atyához megyek)." A tanítványok közül néhányan így tanakodtak:
„Mit akar ezzel mondani: rövid idő és már nem láttok engem, ismét rövid idő
és viszontláttok engem? És: az Atyához megyek?" Megjegyezték tehát: „Mit
akar ezzel mondani: rövid idő? Nem értjük, mit beszél."
TUKORORSZAGBAN 85
Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, ezért így szólt: „Arról tanakod­
tok, hogy azt mondtam: rövid idő és már nem láttok engem, ismét rövid idő
és viszontláttok engem. Bizony, bizony mondom néktek, ti majd sírtok és jaj­
gattok, a világ azonban örülni fog. Ti szomorkodtok, de szomorúságtok öröm­
re fordul. Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az órája, de
amikor megszülte gyermekét, már nem emlékszik gyötrelmeire, mert örül,
hogy ember született a világra. Ti is most ugyan szomorkodtok, de majd vi­
szontlátlak titeket: akkor örülni fog szívetek és örömötöket senki sem veszi
el többé tőletek. Azon a napon nem lesz már kérdeznivalótok tőlem. Bizony,
bizony mondom néktek: bármit kértek majd nevemben az Atyától, megadja
néktek. Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek és kaptok,
hogy örömötök teljes legyen.
Ezeket képletesen mondtam nektek. Eljön az óra, amikor már nem képle­
tesen szólok, hanem nyíltan beszélek az Atyáról. Azon a napon majd az én
nevemben kértek, és én nem mondom majd nektek, hogy én kérem az Atyát
értetek. Az Atya ugyanis szeret titeket, mivel ti szerettetek engem, és hitté­
tek, hogy az Istentől jöttem. Az Atyától jöttem és a világba léptem. Most el­
hagyom a világot és az Atyához megyek."
A tanítványok erre megjegyezték: „Most nyíltan beszélsz, nem képlete­
sen. Most elismerjük, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged, hogy valaki is
kérdezzen léged. Ezért hisszük, hogy Istentől jöttél. " Jézus így felelt:
„Most hiszitek? Eljön az óra, már el is jött, amikor elszéledtek, ki-ki a maga
útján, és engem magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya
velem van. Azért mondtam ezeket nektek, hogy békességtek legyen ben­
nem. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, én legyőztem a világot."
(Jn 16,16-33*)
Ne feledjük: Jéus a saját halálára utalt! Tekintve a gyászos alkalmat, még in­
kább figyelemre méltó, hogy Jézus e tanításának milyen derűlátó a végki-
. sengése: A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, én legyőztem a világot.
Minő irónia! Jézus éppen abban a pillanatban mondta, hogy legyőzte a vilá­
got, amikor közelgő halála bizonyossá vált előtte! A tanítványaiban majdan
lejátszódó gyökeres átalakulást is megjósolta, hiszen megmondta nekik:
nyomorúságtok örömre fordul.
A zen tanítók a tanítványok megvilágosodásának elősegítésére koanokat
v/.oktak adni „házi feladat" gyanánt. Mint korábban mondottuk, a koanok
meditációs tárgyak. Vannak közöttük klasszikusok, amelyeket a gyakorlók
nemzedékről nemzedékre továbbadnak egymásnak. A halál is ilyen, klasszi­
kus koan. „Életbevágó" jelentősége miatt egyszersmint roppant hatásos.
I öbbnyire nem szívesen gondolunk a halálra - sem a sajátunkra, sem a
86 ÖTÖDIK FEJEZET
hozzátartozóinkéra-; ám e koan éppen azért képes szellemi felébredést kivál­
tani, mert akkora nyugtalanságot kelt az emberben.
Az előbbi idézet legalapvetőbb talánya a következő: Mit értett Jézus azon,
hogy legyőzte a világot? Ezt nevezem én „Jézus halál-koanjának". Ez talán az
összes tanítása közül a legfontosabb koanja. Később majd látni fogjuk: ha hi­
bátlanul megfejtjük e koan titkát, a legjobb úton leszünk afelé, hogy utolérjük
Jézust a halálmentes övezetben.
A halál-koan alapvető létbizonytalanságunkra irányítja rá a figyelmünket;
rávilágít, milyen törékeny az emberi élet. Ésszel mindenki fel tudja mérni a ha­
lál elkerülhetetlenségét, ám az intellektuális és a pszichológiai valóság között
általában óriási szakadék tátong. Lelkünk mélyén szinte valamennyien tagad­
juk a halált. Ha ez nem így lenne, akkor egyáltalán nem rendülnénk meg, ha az
orvosunk egy napon közölné velünk: halálos betegségben szenvedünk, és már
csak néhány hónapunk van hátra. A szellemi felébredéshez szükséges, hogy
ne csak értelmileg, de érzelmileg is fogadjuk el a halál tényét.
Mielőtt azonban hozzáfognánk Jézus halál-koanjának megfejtéséhez,
vegyünk szemügyre egy másik híres zen koant, amelyet a továbbiakban „A
szerencsétlenül járt utazó koanjának" fogunk nevezni:
Egy férfi egy nagy mezőn átutaztában tigrissel találkozott. Menekülni kez­
dett, ám a tigris utána iramodott. Egyszer csak egy szakadékhoz ért; megka­
paszkodott egy vadszőlő-gyökérben, és átvetette magát a peremén. A tigris
felülről szaglászta. A férfi reszketve maga alá nézett a mélybe, ahol egy másik
tigris várt rá, hogy fölfalja.
Egyszer csak két kisegér - egy fehér és egy fekete - lassan rágcsálni kezdte
a szőlőtőkét. A férfi egy érett epret vett észre a közelében. Fél kézzel a szőlő­
tőkébe kapaszkodva, a másikkal leszedte az epret. Milyen édes íze volt!
N o s , látsz-e hasonlóságot Jézus halál-koanja és e történet között?
Először is, nem olyan-e a történetben szereplő férfi, mint bármelyikünk?
Nem kerget-e minket is a halál, csakúgy, mint őt a tigris? A két egér, a fehér és
a fekete, vajon nem a nappalok és az éjszakák váltakozásának hatásos jelképe?
A történet kétségkívül az ember alapvető létbizonytalanságát szemlélteti, mű­
vészi eszközökkel. Eletünk - csakúgy, mint a szerencsétlenül járt utazóé -
csak egy hajszálon függ. Mivel bizonytalan világban élünk, sohasem tudhat­
juk, mikor halunk meg. Csupán azt tudjuk, hogy a halál bizonyos; napról nap­
ra egyre közelebb leszünk hozzá. Mihez kezdesz hát ilyen körülmények kö­
zött?
A szerencsétlenül járt utazó koanját tehát a következő kérdésre egyszerű­
síthetjük le: „Mihez kezdesz, ha nincs mit tenni?" A szerencsétlenül járt uta-
TÜKÖRORSZÁGBAN S7
zónák valóban nem maradt választása. Az egyetlen ésszerű gondolat, ami az
eszébe juthatott, a - mégoly átmeneti - pillanat kiélvezése volt. Minek aggo­
dalmaskodni a halál felől, ha úgyis tisztában vagyunk az elkerülhetetlenségé­
vel? Miért tegyük boldogtalanná az életünket? A legmeglepőbb, ám a legké­
zenfekvőbb és legésszerűbb válasz a rejtélyre: a halál bizonyosságában az em­
bernek meg kell próbálnia a lehető legtöbbet kihozni az életéből. Paradox mó­
don, éppen az szabadít fel bennünket belsőleg, hogy ebben a kérdésben nincs
választásunk. Az idézett zen koannak tehát - „Mihez kezdesz, ha nincs mit
tenni?" —ez a meglepő megoldása: semmit és mindent! Pontosan ez a képtelen
bölcsesség.
Végre felfedeztük tehát Jézus örvendezésének titkát: a halál titokban ál­
dás! A köznapi elme vélekedésével szöges ellentétben, a halál valóságának iga­
zi elfogadása (azaz a valódi reménytelenség) szabadságot és nyugalmat hoz.
Miként Albert Camus oly éleslátóan megjegyezte: „A halálnak is patrícius] ke­
ze van: miközben elnyom, fel is szabadít."
Jézus voltaképpen nem sokban különbözik Camus Közöny című regényé­
nek abszurd főszereplőjétől, aki, miután elfogadta sorsát, melyre ítéltetett, s
belátta, hogy már nem sok maradt neki hátra, hirtelen úgy érezte, felpezsdül
.íz élete. A boldogságot nem lehet elválasztani az abszurditástól! A képtelen
bölcsesség arra tanít: semmi sincs az emberre olyan csillapító, reménybetelje­
sítő hatással, mint a tökéletes kilátástalanság. Camus történetének sorsüldö­
zött hőse, Meursault, nem sokkal kivégzése előtt így emlékszik vissza édes­
anyja utolsó napjaira:
Ügy éreztem, most értettem meg, miért választott „vőlegényt" életének a vé­
gén, s miért játszott azzal, hogy újrakezd mindent. ... Oly közel a halálhoz
anyám szabadnak érezhette magát, s készen arra, hogy újraéljen mindent.
Senkinek sincs joga ahhoz, hogy őt megsirassa, senkinek. (Gyergyai Albert
fordítása, Budapest, 1995. 99.)
Az olvasó számára talán új gondolat, hogy a halál szabaddá tesz; a gyógyítha-
i.ulan betegekkel foglalkozó orvosok és ápolónők többsége azonban tanúsít­
hatja, hogy ez többnyire így van. Dr. Rachel Naomi Remén, a California ál­
lambeli Bohnas-i Rákbeteg-segélyező Program egészségügyi igazgatója
('rohn-kórban (egy bizonyos krónikus betegségben) szenved, s már számos
komoly műtéten esett át. O a következő meglátással szolgál:
A súlyos betegség többnyire az ember egész életmódját és értékrendjét meg­
kérdőjelezi. Teljesen megváltozik, mit tart fontosnak és mit nem. Egyszer va­
laki azt mondta nekem: ébresztő hívás valahonnan. ... Szerintem a rák ezt te-
88 ÖTÖDIK FEJEZET
szi az emberrel: „Fülem füle felébredt, és szemem szeme kinyílott." ... Nem
különleges emberek vannak itt, csak egyszerű, ijedt, magányos, fájdalmakkal
küszködő emberek, akik a válsághelyzetben képesek voltak valahogyan túl­
nőni önmagukon. Ha az ember hagyja megnyilvánulni a maga emberségét, el­
érheti ezt az állapotot. (Bili Moyers, Healmgand the Mind, 1993. 359-360)
A közelgő halál érzete talán gyógyítólag hat az emberre. Miként egy rákos be­
teg megjegyezte, a betegségtől valahogy rendbejött az élete:
A rákomat valódi áldásnak tekintem, mert általa megtanultuk, hogyan éljük
az életünket, hogyan mondjuk el egymásnak az érzéseinket, és dobjuk ki
mindörökre az összes szemetet, hogy elégedettebben élhessünk. (Bernié S.
Siegel, Szeretet, gyógyítás, csodák. Édesvíz, 1994.)
A halál a mi kultúránkban tabutéma, az orvostudomány pedig teljes erőbeve­
téssel küzd e természeti törvény ellen. Pedig a halált nézhetnénk akár a
szebbik oldaláról is. Avahi-szahi japán esztétikai irányzat, szoros kapcsolat­
ban áll a cWóval (a japán teaművészettel) és a zennel. Leonard Korén szerint,
a vabi-szabi „a tökéletlen, átmeneti és töredékes dolgok szépsége. A szerény,
egyszerű dolgok szépsége. A szokatlan dolgok szépsége." (Wahi-Sabi, 1994.
7.) Lehet, hogy a halál az Isten vahi-szahija. Egy nő, akinek mindkét mellét el­
távolították, a halált zen mesternek tekintette, aki megtanította az élet szépsé­
gére. Lelkesen magyarázta, hogyan tette a halál elevenné az életéi:
Csak akkor kezdtem igazából odafigyelni minden egyes lélegzetvétel, min­
den egyes pillanat szépségére, amikor rákos lettem, mert végre megértettem:
ez a pillanat minden! A többi tanítómtól csak gondolatokat kaptam; a rák vi­
szont arra késztetett, hogy közvetlenül átéljem a saját életem. A betegség fel­
adta a leckét: meg kellett születnem, még mielőtt meghalok. (Uo.)
A halál az összes létbizonytalanságunk, szorongásunk okozója, ám ugyanak­
kor csak ő maga nyújthat rá gyógyírt. Ha netalán azt hinnéd, hogy ez az „őrült
logika" csak az egzisztencialista filozófusok találmánya, hadd idézzem újra
C. S. Lewis-t, aki hasonló következtetésre jutott!
A Halál egyrészt a Sátán diadala, büntetés a bűnbeesésért, az ős-ellenség. ...
Másrészt azonban, csak az nyeri el az életét, aki elveszíti azt. Krisztus halálá­
ba keresztelkedünk, és ezáltal nyerünk megváltási a bűnbeeséstől. A Halál -
mint manapság egyesek mondanák - ambivalens: a Sátán leghatalmasabb
fegyvere és az Isten leghatalmasabb fegyvere; szent és szentségtelen; legna-
TÜKÖRORSZAGBAN S9
gyobb szerencsétlenségünk és egyetlen reménységünk. Krisztus azért jött el,
hogy meghódítsa, és saját halála által meg is hódította azt. (Mirades, 125.)
Igen, ez valóságos csoda: Jézus azzal győzte le a halált, hogy elfogadta. Leg-
i (ibbünket azért keserít el annyira a halál, mert a lelkünk mélyén nem vesszük
tudomásul. Titokban abban reménykedünk, hogy nem ér el minket; ebből
ered minden aggodalmunk. Teljesen hiábavaló módon menekülni próbálunk a
szorongásainktól: hajszoljuk a „boldogságot", a pénzi, az érzéki gyönyörö­
ket, a hatalmat, a rangot. Amíg azonban nem fogadjunk el teljes szívvel, hogy
egyszer mi is meg fogunk halni, addig ezek az átmeneti kiruccanások a „bol­
dogság" hónába csak ideiglenesen csillapíthatják a fájdalmunkat. A halál dé­
mona minduntalan visszatér hozzánk, és bebocsátását kéri.
Amikor Jézus kijelentette: legyőztem a világot, földi pályafutása végei ért:
már csak a halál várt rá. Már szinte látta, amint hóhérai kezére juttatják. Ekkor
vált igazán kilátástalanná az élete (költői nyelven szólva, „megadta magát az
Isten akaratának") Ám az egészben az a gyönyörű, hogy ez a teljesen remény­
telen helyzet miként vesz száznyolcvan fokos fordulatot, és hogyan válik a
mennyek országává, ha az ember megadja magát a sorsának. (Jusson eszünkbe
az előző fejezetben megvitatott tudati szemléletváltás!) Elkerülhetetlen halá­
lának tudomásulvételével, Jézus belső szabadságra téti szert. Ettől fogva már a
világon semmi sem kelthetett benne aggodalmat. Valóban legyőzte a világot!
Az önmegadás a megvilágosodottak paradox világában győzelmet jelent!
A szellemi szabadság megvalósításához vezető úton tudomásul kell venni,
hogy végső soron nem választhatunk - meg fogunk halni. Azt hiszem, végül
Jézus tanítványai is erre jöttek rá, és ettől változott mégoly látványosan a ma­
gatartásuk. Az elfogadás a „hétköznapi varázslat" egyik alapja. C. S. Lewis er­
ről a következőket mondja:
Am ahhoz, hogy e kényszerű halál az örök élethez vezető úttá alakuljon át -
hogy negatív, gátló szerepéhez pozitív, megváltó szerep járulhasson -, a halál
tökéletes elvállalására volt szükség. Az emberiségnek el kell fogadnia a halált,
szabadon, tökéletes alázattal alá kell vetnie magát, az utolsó cseppig ki kell
ürítenie a „keserű poharat", hogy a halál átalakulhasson ama misztikus halállá,
mely az élet titka. (Uo. 130.)
Az ilyen „fordított törvények" a létbizonytalanság kezelésére is sikerrel alkal­
mazhatók. A Hegyi beszédben Jézus azt mondta tanítványainak, ne aggodal­
maskodjanak az életük felől (Mt 6,25). Az aggodalom ellensúlyozására Jézus
azt ajánlotta, keressék először „Istennek országát és az ő igazságát". Másutt
azt is elmagyarázta, mit jelent ez:
90 ÖTÖDIK FEJEZET
Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal,
csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem. Aki szereti a ma­
ga életét, elveszti azt, és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja
meg azt. (Jn 12,24-25)
Talán már világos, miről van szó. Mint Alán Watts rámutatott, a bizonyta­
lanság abból fakad, hogy az ember biztonságra törekszik. Akik kétségbeeset­
ten keresik a biztonságot (akik szeretik a maguk életét), azok képtelenek a va­
lódi életre, mert a saját félelmük rabszolgáivá válnak. Ezzel szemben azok,
akik tényként ismerik el a létbizonytalanságot (akik gyűlölik a maguk életét e
világon), félretehetik az aggodalmaikat, és máris szabad emberként élhetnek.
A valóság elfogadása végső soron az önmagunkról való lemondásban fejező­
dik ki, miként a gabonamag is elhal. Furcsa módon: ha az ember megtanulja
tényként kezelni a létbizonytalanságot, valódi lelki békéhez jut. A fordított
törvény szerint, ha igazából élni akarunk, nem szabad ragaszkodnunk az éle­
tünkhöz. Ezt az elvet fejti ki Jézus a szigorú úrról szóló példabeszédében:
Úgy lesz akkor, mim azzal az emberrel, aki idegenbe készül. Összehívta szol­
gáit s átadta nekik vagyonát. Egyiknek öt talentumot adott, a másiknak ket­
tőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán el­
utazott. Aki öt talentumot kapott, menten kereskedni kezdeti vele és másik
ötöt nyert rajta. Ugyanígy, aki kettői kapott, másik kettőt szerzett. Aki pedig
egyet kapott, elment, gödröt ásott és elrejtette urának pénzét.
Hosszú idő múlva megjött a szolgák ura és számadást tartott velük. Jött,
aki öt talentumot kapott, és fölmutatta a másik öt talentumot. Uram, öt ta­
lentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. Jól van, te hűséges, derék
szolga! - mondta neki ura, mivel kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be
urad örömébe. Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: Uram, két ta­
lentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem. Jól van, te hűséges, derék szol­
ga! - mondotta neki ura, mivel kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be
urad örömébe. Végre jött az is, aki csak egy talentumot kapott, és így szólt:
Uram, tudom, hogy szigorú ember vagy: aratsz, ahol nem vetettél, és gyűj­
tesz, ahol nem szórtál. Ezért félelmemben menten a földbe ástam talentumo­
dat. Itt van, ami a tiéd.
Te haszontalan, lusta szolga! - kiáltott rá ura, tudtad, hogy ott is aratok,
ahol nem vetettem, és gyűjtök, ahol nem szórtam? Oda kellett volna adnod
pénzemet a pénzváltónak, hogy hazatérve kamatostul kapjam vissza a maga­
mét. Vegyétek csak el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentu­
ma van! Mindannak ugyanis, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék; aki-
TUKORORSZAGBAN 9]
nek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amije van. Ezt a haszontalan
szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
(Mt 25,14-30*)
A harmadik szolga tulajdonképpen nem a lustasága, hanem a gyenge ítélőké­
pessége és a maradisága miatt kapta büntetését. Bár helyesen látta, hogy az élet
kockázatos, mégis téves következtetést vont le belőle. A veszteségtől való fé­
lelmében nem merte tőkéjét befektetni. A helyes gondolkodásmód azonban
azt diktálja: mivel az élet mindenképpen kockázattal teli, merészebben kell
bánnunk a „talentumunkkal". Amint a népszerű dalszöveg mondja: „Aki fél,
hogy a szívét összetörik, az sosem tanul meg szeretni." Itt is érvényes a fordí­
tott logika.
A szigorú úr nyilván szintén az élet metaforája- csakúgy, mint az előző fe­
jezetben szereplő tüzes kígyó. Az élet ugyanis valóban roppant nehéz és ve­
szélyes. Ráadásul egyszer bizonyosan véget ér; a Nagy Kaszás mindenképpen
eljön értünk. Ettől azonban nem kell elbátortalanodnunk; ha az élettel járó
kockázatokat amúgy sem kerülhetjük el, akkor miért ne lehetnénk bátrabbak,
miért ne vállalnánk adott esetben a veszélyt? Ne vonuljunk vissza az élettől,
mint a maradi szolga, hanem próbáljunk meg teljes értékű életet élni! Jézus
szerint ugyanis akinek van, mégadnak;... akinek pedig nincsen, attól mégazt is
elveszik, amije van. Ez azt jelenti, hogy minél inkább tudatosítjuk magunkban
a létbizonytalanságot, annál gazdagabb életet élhetünk. Jézus meglátása egy­
becseng Nietzsche mottójával: „A lét legnagyobb élvezetének és gyümölcsö­
ző voltának titka: a veszélyes élet!"
Veszélyesen élni nem annyit tesz: ostoba módon kockára tenni az életün­
ket. Viszont mindenképpen tényként kell elfogadnunk a létbizonytalanságot,
s az idegesség helyett meg kell találnunk belső békénket. A korai kereszté­
nyek közül bizony sokan vállalták a veszélyes életet!
Jézus, mint láthatjuk, egyáltalán nem festett rózsás képet a világról. A világ
bizony meglehetősen nyomorúságos: a halál biztos, az élet törékeny, rengeteg
veszély leselkedik ránk. Az embert sok minden korlátozza. Ezek nem éppen
szívderítő dolgok! Ilyen értelemben valamennyien egyfajta „egzisztenciális
kilátástalanságra" vagyunk kárhoztatva!
Ám ha tudatosan elfogadjuk, hogy az élet sok bajjal, betegséggel, veszéllyel
lár, majd halállal végződik, akkor felhagyunk a lehetetlen áhításával. Amint
megtanuljuk, hogyan kell „Istenre bízni" a dolgokat, és felhagyni felesleges,
lerméketlen küzdelmünkkel vagy lélelmünkkel, végre elengedhetjük magun­
kat, és élvezhetjük a jelen pillanatot! Egzisztenciális kilátástalanságunk tuda­
tosítása - paradox módon - mélységes belső szabadságérzethez juttat ben­
nünket. Ez az, ami megszabadít! Friedrich Engels, filozófus szerint: „a sza-
92 TÜKÖRORSZAGBAN
badság a szükségszerűség felismerése". íme tehát az egyik legmélyebb értel­
mű fordított törvény: az élet szenvedésteli, ám mégis nagyszerű! Talán éppen
azért nagyszerű, mert sokszor oly keserves.
Nem tekinthetünk bele e Tükörországba anélkül, hogy páratlan szépsége
rabul ne ejtsen bennünket. Hogyan lehet minden ennyire „helyénvaló", ami­
kor látszólag semmi sincs benne rendjén! Miként egy zen mester mondotta
valaha: „Minden kezdettől fogva a nirvánában van." Alán Wats igen ékesszóló­
an festi le a szatori élményét:
A megvilágosodott egyént eleven, lehengerlő bizonyossággal tölti el a tudat,
hogy a világegyetem - épp így, a jelen pillanatban, egészként és minden egyes
részletében - annyira „rendben van", hogy semmi szüksége magyarázatra és
igazolásra a maga egyszerű valóján túl. A lét nem csak hogy nem kérdés többé
számára; hanem elméjét annyira varázsütésként éri a dolgok létének magától
értetődő jelentése és tökéletessége - többek között azoké is, amelyeket kö­
zönségesen a lehető legrosszabbaknak vélne -, hogy nem talál eléggé erős
szót az élmény teljességének, szépségének az érzékeltetésére. (This Is It, 18.)
A nirvána nem eredmény, hanem csupán a valóság megpillantása. A nirvána
voltaképpen az, ami van. Egész életünkben szemtől szembe bámuljuk, általá­
ban mégsem vesszük észre. Az élet siralmas és gyönyörű egyszerre. Tehe­
tünk-e mást, amint az élet e humoros és képtelen szépségét felfedezzük, mint
hogy harsányan elnevetjük magunkat? Jézust a kereszten csak nevetve tudom
elképzelni.
Összegzésképpen: a szellemiség nyitja a valóság elfogadása. Az egziszten­
ciális kilátástalanság elfogadása (annak felismerése, hogy az életünkben szá­
mos dolog egyszerűen nem rajtunk múlik) pedig belső szabadsághoz vezet. A
létbizonytalanság tudatosítása belső megnyugvást eredményez. Ha szívből
elismerjük, hogy a halált mi sem kerülhetjük el, sokkal gazdagabbá válik az
életünk. Ezen bölcs, a fordított logikán alapuló zen tanításokat hagyta reánk
Jézus.
A mahájána buddhizus egyik legmagvasabb tanítása, hogy a nirvána azonos
a szamszárával, a zaklatott világgal. Hui-neng, a zen híres hatodik pátriárkája
szerint egyszerűen bolondság a nirvánát valahol a szamszárán kívül keresni.
Ugyanez az igazság fejeződik ki a testetöltés gyönyörű keresztény képében:
Isten azért száll alá, hogy újra felemelkedjék. Leszállás nélkül nincs felemelke­
dés. Ideje észrevennünk: a zen és a kereszténység nem kél különböző dolog­
ról beszél, hanem ugyanarról. Csak a nyelvük más.
Hatodik fejezet
A mindennapok pokla
Térjetek meg, mert közel van a mennyeknek országa!
JÉZUS
A Paradicsom közelebb van hozzátok, mint a sarutok szíja,
a Pokol tüze pedig úgyszintén.
MOHAMF.D
Mindenki tudja, milyen ocsmány hely a pokol, az emberi elme mégis minden-
léle csodálatos, szórakoztató mesét ötlött ki róla. Beszéljünk tehát a tüzes
katlanról, a férgekről, a szörnyetegekről és a pokol többi titkáról! Ám ne es­
sünk kétségbe: elbeszélésünk meglepő végkifejletet tartogat!
Hongkong egyik leghíresebb turisztikai látványossága a Fu és Po Palota,
melynek belsejében a kínai néphiedelem megannyi élénk jelenetét csodálhatja
meg a látogató, köztük a pokol tizennyolc szintjének számos ábrázolását. Va­
lóban égnek áll a hajunk, ha végigböngésszük ezeket a festményeket. A képe­
ken az összes szörnyűség jól látható: egyeseket elevenen megnyúznak, máso­
kat forró olajban sütögetnek... Sokat tűnődtem, vajon a mennyei gyönyörö­
ket miért nem ábrázolják ugyanilyen részletességgel. Való igaz: ha egyáltalán
megemlítik, elintézik annyival, hogy a mennyország kellemes hely, ahol bol­
dogság van. Sosem festik le olyan érzékletesen, mint a poklot. Alán Watts sze­
rint a keresztény képi világ hasonlóképpen egysíkú:
A keresztény ábrázolások igen bizonytalan képet festenek a mennyei gyö­
nyörökről, ám a pokoli kínokat annál egyértelműbben jelenítik meg. A
mennybe jutottak arcán egyöntetű, illedelmes bárgyúság tükröződik; a po­
kolban azonban dúl a kegyetlen orgia. {Reyotul Tbeolog}1, 1973. 40.)
A nagy válás (The Great Divorce) című könyvében C. S. Lewis olyan pokolla­
kókról ír, akik lehetőséget kaptak, hogy szétnézzenek egy kicsit a mennyor­
szágban. Bár elbűvölő helynek találták, mégis úgy döntöttek, visszatérnek a
pokolba. A pokol népszerűségében messze túltesz a mennyországon. Az ok: a
mennyben nem lehet szórakozni - a kivándorolni szándékozók nem bírták az
ottani unalmat. A mennyben szeretet és egyenlőség uralkodik, a pokolban
94 HATODIK FEJEZET
azonban a versengés és az ego az úr. A pokol az emberek többsége számára
sokkal érdekesebb, mivel lehetőséget kínál az önérvényesítésre. Lewis leírása
szerint a pokol így fest:
A pokol az az állapot, melyben mindenkit állandóan a saját méltósága és elő­
rejutása foglalkoztat, ahol mindenkinek van valami sérelme, és ahol mindenki
az irigység, a kivagyiság és a neheztelés halálosan komoly szenvedélyeinek
hódol. (The Screwtape Letters, 1982. ix.)
A pokol „komoly" hely, ahol csak a személyes méltóság, az érdekek érvénye­
sítése, a magamutogatás és az ego kielégítése számít. A mennyország nem ver­
senyezhet vele, hiszen nem kecsegtet ilyen „örömökkel". Bizony, az emberek
általában élnek-halnak a pokolért! Talán ezért is néz ki olyan szánalmasan ez a
világ.
A lényeg a következő: akik a pokolban vannak, azok a saját szabad akara­
tukból kerültek oda. Lewis eképpen magyarázza ezt a lakóhelyválasztást:
Hajlamos vagyok azt hinni, hogy a kárhozottak bizonyos értelemben sikeres
lázadók, akik nem voltak hajlandók meghátrálni, s a pokol kapui belülről van­
nak bereteszelve. Nem azt akarom mondani, hogy e szerencsétlen lelkek nem
szeretnének kijönni a pokolból, azon a határozatlan módon, ahogy az irigy
ember is „szeretne" boldog lenni; ám minden bizonnyal még az előzetes lépé­
seket sem óhajtják megtenni ama önfeladáshoz, amely nélkül a lélek semmi
jót nem érhet el. Örökre élvezhetik rettenetes szabadságukat, amelyet kivív­
tak maguknak. (The Problem ofPain, 1962. 127.)
Jean-Paul Sartre kisregényében három ember meghal és alászáll a pokolba.
Legnagyobb meglepetésükre azonban ott semmilyen kínzóeszközt nem talál­
nak. Csak később jönnek rá: arra lettek kárhoztatva, hogy egymás életét te­
gyék pokollá. Sartre szerint a többiek teszik pokollá az életünket.
Ezek azonban mind csupán szellemes történetek. Nem alkalmasak arra,
hogy tudtunkra adják a teljes igazságot: a pokol máris itt van!
A pokol első titka, hogy az itt-és-tnostban van. Ez nem vicc! Talán nem azon­
nal nyilvánvaló, de mivel az Isten országát alaposan körüljártuk, a pokolról
ezek után már nem sok mondanivalónk maradt. A pokol ugyanis egyszerűen a
menny kiegészítője. Más szóval: az, ami kívül esik a mennyek országán. A ke­
resztények hagyományos felfogásában a menny és a pokol kölcsönösen kizár­
ja egymást. Bár e kettősségen alapuló szemlélet nem egészen hibátlan, fogalmi
szinten mégis megragadhatóbbá teszi a dolgot.
A menny és a pokol is a jelenben található. Mind Jézus, mind Keresztelő
A MINDENNAPOK POKLA 95
Szent János azt mondta: közel van a mennyeknek országa - amivel azt akarták
kifejezni, hogy e két szélsőség belső valóság. Ám valamennyi szellemi tanító
közül Mohamed próféta fogalmaz a legegyértelműbben: A Paradicsom köze­
lebb van hozzátok, mint a sarutok szíja, a Pokol tüze pedig úgyszintén.
Valóban, semmi sincs közelebb hozzánk a saját tudatunknál! Az élethez
való hozzáállásunktól, az értékrendünktől függ, hogy a mennyben vagy a po­
kolban érezzük-e magunkat. C. S. Lewis szerint az „önfeladás" (meghajlás Is­
ten akarata előtt) a döntő tényező. A zen ezt szelíd életfelfogásnak nevezi.
Emlékszünk, Thelma Thompson a csodák birodalmává változtatta át pokoli
életét a sivatagban, pusztán azáltal, hogy egészségesen viszonyult a valóság­
hoz. Hallottam egy szép történetet két kereskedőről, ők azt a feladatot kap­
ták, hogy cipőt adjanak el egy civilizálatlan népnek. Egyikük teljesen kétség­
beesett, hogy milyen lehetetlen vállalkozás cipőt árulni olyan embereknek,
akiknek még soha életükben nem volt lábbelijük. A másikat azonban felvilla­
nyozta az óriási lehetőség: mennyi cipőt lehet eladni azoknak, akik mindmáig
mezítláb jártak!
A pokol második titka, hogy - a közkeletű vélekedéssel ellentétben - nem az ál­
landó szenvedés helye. Az örökké tartó pokol képzete rettenetes. Mint C. S.
Lewis kifejtette, a pokol tana „a legfőbb oka annak, hogy a kereszténységet so­
kan barbár vallásnak bélyegzik. Isten jóságát pedig kétségbevonják." (Uo. 119.)
Az örök kárhozat képzete természetesen teljesen összeegyeztethetetlen
Isten végtelen szeretetével. Egyszerűen szentségtörés. Szerintem sokkal elfo­
gadhatóbb C. S. Lewis elképzelése, aki szerint a pokol kapuja tárva-nyitva áll.
M. Scott Peck hasonló véleményt fogalmazott meg:
Kifejezetten úgy képzelem el a poklot, mint Lewis. A pokol kapui tárva-nyit­
va állnak. Az emberek bármikor kisétálhatnának, csak azért nem teszik, mert
szívesebben vannak ott. ... Egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy a pokol­
ban Isten azzal a halvány reménysugár nélküli büntetéssel sújtaná az embert,
hogy lelke a megváltás esélye nélkül ott pusztuljon. Miért venné magának a
fáradságot, hogy lelkeket teremtsen, ha végül egyszerűen megsüti őket?
(Further Alongthe Koad Less Traveled, 1993. 171.)
Jézus sohasem beszélt örök halálról, csak örök életről. Valószínű, hogy az
örökös pokol mítoszáért részint egy bosszúálló tudati hajlam, részint a köl-
iiíi-irodalmi kifejezőkészség általános fogyatékossága a felelős. Az örökkéva­
lóság és a végtelen időtartam közötti különbség lényegbevágó. Korábban, a
harmadik fejezetben megjegyeztük: az örökkévalóság nem a fizikai idő hatá-
i nzadan távú kiterjesztése, hanem a pszichológiai idő elenyészése. Paul Tillich
hasonló meglátása szerint:
96 HATODIK FEJEZET
Különbséget kell tenni azonban „örökkévaló" és „örökké tartó" között. Nem
tulajdoníthatunk az isteni életre jellemző örökkévalóságot olyan lénynek,
mely kárhozatra ítéltetett, és el van választva Istentől. Ahol véget ér az isteni
szeretet, ott a lét is véget ér; a kárhozat csak azt jelentheti: a teremtmény a
maga választotta nemlétbe hull. ... Ha azonban örökké tartó avagy végtelen
kárhozatot állítunk, akkor olyan időtartamról beszélünk, amely nem időbeli.
E fogalom tehát természeténél fogva ellentmondásos. (Systematic Theology,
1957.1.284.)
A lényeg tehát voltaképpen az, hogy az örökkévalóság - a közhiedelemmel el­
lentétben - nem végtelen hosszúságú idő. Valószínűleg téves tehát az az elkép­
zelésünk, miszerint a menny és a pokol egyidejűleg létezik egymás mellett egy
vonalszerű, meghatározatlan tartamú időben. A pokol „mértaniról" szólva,
C. S. Lewis megjegyzi: „Kétségtelen, hogy az elkárhozott lélek sátáni maga­
tartásában örökre megrögzült; ám azt nem mondhatjuk meg, hogy ez az örök­
kévaló megrögzöuség végtelen időtartamot - sőt, egyáltalán tartamot - je­
lent-e." (The Problem of Pain, 1962. 127.) Mint megállapítottuk, a mennyek
országa a pillanatban van. Ha a pokol az, ami ezen kívül van, úgy ésszerű a kö­
vetkeztetés, hogy az is az örökkévaló mostban van.
A pokol harmadik titka az, hogy a gondolataink szülötte. A Sátán, az ördögök
királya nem akarja, hogy megtudjuk, de a pokol származása nem túl előkelő. E
- látszólag ártatlan - kis gondolattal kezdődik: „Holnap ugyanezt az örömöt
akarom." E gondolatocska nyomán aztán elszabadul a pokol: megjelenik a fé­
lelem, majd - örömünk biztosítása érdekében - megpróbáljuk kisajátítani ma­
gunknak azt, amire vágyunk. Közben körmünk szakadtáig igyekszünk eltün­
tetni az utunkból mindenkit, aki a holnapi élvezetünk esélyeit csökkentheti.
így veszi kezdetét a rettegés, a gyűlölet és az erőszak körforgása. Ebből ered a
rágalmazás, mások befeketítése és kijátszása, a rablás és a gyilkosság.
A pokol ott kezdődik, hogy nem élünk benne a pillanatban. C. S. Lewis, két
ördög közötti képzeletbeli párbeszéd formájában, a következő elgondolást
fejti ki:
Az a dolgunk, hogy elvonjuk őket [az embereket] az örökkévalótól és a Jelen­
től. ... Jobban járunk, ha állandóan a Jövőben élnek. Biológiai szükségleteik
már úgyis eleve ez irányba terelik szenvedélyeiket, úgyhogy a Jövővel kapcso­
latos gondolataik sok reményt és félelmet ébresztenek bennük. Ráadásul, az
ismeretlen előttük, hogy ha sugallatunkra a Jövővel foglalkoznak, valótlansá­
gokon való töprengésre késztetjük őket. Egyszóval a Jövő az, aminek a lehe­
tő legkevesebb köze van az örökkévalósághoz. ... így csaknem minden go-
A MINDENNAPOK POKLA 97
noszság a Jövőben gyökerezik. A hála a Múltba tekint, a szeretet a Jelenbe; a
félelem, a kapzsiság, az érvényesülés és a szerzés vágya előre néz. ... (The
Screwtape Letters, 68-69.)
Ha állandóan csak a jövő jár az eszünkben, véget nem érő nyugtalanságba ker­
getjük magunkat. Jézus a következőképpen jellemzi a poklot: „ahol az ő
férgökmegnem hal, és tűzök el nem aluszik" (Mk9,48). E képek valószínűleg
Ézsaiás prófétától származnak:
És kimenvén, látni fogják azoknak holttesteit, akik ellenem [Isten ellen] vét­
keztek, mert az ő férgök meg nem hal és tűzök el nem aluszik, és minden test
előtt borzadásul lesznek. (Ézs 66,24)
E leírás jelképes volta az ószövetségi idézetből még nyilvánvalóbban kitűnik.
A tűz és a férgek nem külső, pokoli kínzóeszközök. Ézsaiás próféta azért
mondta: az ö férgük és tüzük, mert ki akarta fejezni, hogy a szenvedésük belső
lorrásból fakad. A pokol tüze - más tüzekkel ellentétben - azért nem alszik el,
mert belülről lobog. Semmiképpen nem olthatjuk el, hacsak meg nem találjuk
valamiképpen a tűz fészkét a lelkünk mélyén.
Hasonlóképpen, a „féreg" is érzékletes jelkép, mert belülről rágja az em­
bert; azért nem hal meg, mert a belső világunkból nyeri táplálékát. Kholttestek
a szellemi értelemben halott embereket jelentik, akiket egyfolytában a saját
kapzsiságuk, sóvárgásuk, haragjuk és féltékenységük gyötör, és nincs lelki bé­
kéjük. Ok a szellemileg eleven emberek számára tragikus látványt nyújtanak,
mert úgy élnek, mint a zombik (élőhalottak) - belső kínok gyötrik őket, és fo­
galmuk sincs a mennyek belső országáról.
Buddha is a tűz képével érzékeltette az ember helyzetét: híres Tűzbeszédé-
hen azt mondta tanítványainak, hogy a hat érzékszerv - a szem, a fül, az orr, a
nyelv, a test és az elme - mind lángokban áll, ugyanis a kapzsiság, avagy, a ha-
i .ig és a káprázat tüzében ég.
Igazi zen tanító lévén, Jézus nem nagyon szerette a hátborzongató és agro-
leszk képeket. Ne feledjük: a tűz és a féreg a saját elménk szüleménye!
A pokol negyedik titka az, hogy a figyelmetlenség következménye. A pokol
másik neve: „a külső sötétség". Jézus ezt a kifejezést használja többek között
i királyi menyegzőről szóló példabeszédében:
Jézus azután újra példabeszédben szólt hozzájuk: „Hasonlít a mennyek or­
szága egy királyhoz, aki menyegzőt rendezett fiának. Elküldte tehát szolgáit,
hogy hívják a meghívottakat a menyegzőre. De azok nem akartak jönni. Erre
más szolgákat küldött: mondjátok meg a meghívottaknak: elkészítettem la-
98 HATODIK FEJEZET
komámat, ökreimet és hizlalt állataimat leöltem, minden kész. Jöjjetek a me­
nyegzőre! De azok nem törődtek vele. Elmentek, ki majorjába, ki meg kere­
sete után. Mások pedig megfogták a szolgákat, megverték, sót meg is ölték
őket. Amint a király ezt meghallotta, haragra lobbant. Kivezényelte hadse­
regét, a gyilkosokat fölkoncoltatta, városukat pedig fölégettette. Aztán így
szólt szolgáihoz: A menyegzői lakoma kész, de a meghívottak nem voltak
méltók rá. Menjetek ki az útkereszteződésekre, s akit csak találtok, hívjátok a
menyegzőre. A szolgák kimentek az utakra és összegyűjtöttek rosszakat és
jókat, ahogy )öttek, úgy hogy a lakodalmas ház megtelt vendégekkel.
Mikor a király bement, hogy lássa a vendégeket, észrevett egy embert, aki
nem volt menyegzős ruhában. Barátom, szólította meg, hogyan jöttél ide me-
nyegzős ruha nélkül? O hallgatott. Erre a király megparancsolta a szolgák­
nak: kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás
és fogcsikorgatás lesz. Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választot­
tak." (Mt 22,1-14*)
Odaillő ruha nélkül menni a menyegzői lakomára feltétlenül szórakozottság­
ról tanúskodik. A történet szó szerinti értelmezése félrevezető: az embert
nem tartóztatják le alvajárásért, ám a figyelmetlenség érzéketlenné teszi a va­
lóságra. Akiből hiányzik a kellő összeszedettség, az aligha fogja valaha is meg­
pillantani a megszabadító igazságot. A „külső sötétség" tehát az alvajárók bi­
rodalma, ahová a szellemi értelemben halott emberek vannak bebörtönözve.
Az odafigyelés elengedhetetlen feltétele a mennyek országába való belé­
pésnek, mivel ez veti meg a szellemi felébredés alapjait. Jézus hasonló tanítást
adott a tíz szűzről szóló példabeszédben is:
Akkor hasonlít majd a mennyek országa tíz szűzhöz, akik lámpával kezükben
a vőlegény elé mentek. Öt közülük balga volt, öt pedig okos. A balgák elvit­
ték ugyan lámpásaikat, de olajat nem vittek magukkal. Az okosak viszont
lámpájukkal együtt olajat is vittek korsóikban. Mivel a vőlegény késett, vala­
mennyi elálmosodott és elaludt. Éjfélkor kiáltás hallatszott: jön a vőlegény!
Menjetek ki elébe! Erre a szüzek mind fölkeltek és rendbehozták lámpásai­
kat. A balgák kérték az okosokat: adjatok egy kis olajat! Lámpásaink kialvó­
ban vannak. Nem adunk, felelték az okosok, különben nem lesz elég se ne­
künk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak.
Míg azok vásárolni jártak, megjött a vőlegény, s akik készen voltak, bevonul­
tak vele a menyegzőre. Ezzel bezárult az ajtó. Később megérkezett a többi
szűz is: Uram, uram, nyiss ki! - kiáltották. De ő így válaszolt: bizony mon­
dom néktek, nem ismerlek titeket. Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek
sem a napot, semaz órát. (Mt 25,1—13*)
A MINDENNAPOK POKLA 99
A lámpás a tudatosság közismert szimbóluma. A történet arra a lényeges tud­
nivalóra világít rá, hogy a megvilágosodás alkalma mindig váratlanul érkezik
el. Sokan azért hagyják ki a kínálkozó lehetőséget, mert nem eléggé éberek. A
királyi menyegzőről szóló példabeszédben sokan egyszerűen azért nem tud­
tak részt venni az ünnepi lakomán és az azt követő vígasságon, mert csak a jö­
vővel kapcsolatos teendőiken járt az eszük. Hiába kaptak rá meghívást, elen­
gedték a fülük mellett, és végezték tovább mindennapi dolgaikat. Úgy érez­
ték, mint az emberek többsége, hogy a megélhetés fontosabb a menyegzönél
és a mulatozásnál. Egyszóval: túl „komolyak" voltak.
A pokol ötödik titka az, hogy az emberek többségének ez a normális állapota.
A pokol nem valamely bűntény következménye; a pokolban élő emberek
többsége tulajdonképpen ártatlan. A tíz szűzről szóló példabeszédből ez vilá­
gosan kiderül. A balga szüzek egyetlen „bűnt" követtek el: nem figyeltek oda
eléggé a részletekre, és elfelejtettek olajat vinni magukkal a lámpásuk feltölté­
séhez. Nevetséges lenne büntetést érdemlő bűnösökként tekinteni őket! A
„külső sötétség" nem tényleges tömlöc, hanem Jézus költői képe, amellyel
azoknak a tragédiáját érzékeltette, akik egyszerű szórakozottságból vagy a
dolgok fontossági sorrendjének téves megítélése folytán kimaradnak a
mennyei örömökből.
Ertjük-e már, miért sokkal ismerősebb számunkra a pokol, mint a
mennyország? A pokol a megszokott lakhelyünk; az emberek döntő több­
ségének hétköznapi tudatállapota! Miként maga Jézus tanúsítja: Sokan van­
nak a meghívottak, de kevesen a választottak (Mt 22,14). Hányan vagyunk
teljesen ébren?
A pokol hatodik titka az, hogy nem Isten büntetése. Pokolbeli szenvedéseink
oka a saját figyelmetlenségünk, nem pedig az Isten haragja. Ezt legjobban a té­
kozló fiú példabeszéde támasztja alá:
Egy embernek két fia volt. A fiatalabb így szólt atyjához: atyám, add ki az
örökség nekem járó részét. Az elosztotta köztük vagyonát. Néhány nap múl­
va a fiatalabb összeszedte mindenét, elköltözött messze vidékre és kicsapon­
gó élettel eltékozolta vagyonát.
Miután mindenét elpazarolta, nagy éhínség támadt azon a vidéken, és szű­
kölködni kezdett. Fogta magát, beszegődött egy polgárhoz azon a vidéken.
Az kiküldte tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna
gyomrát a sertések eledelével, de senki sem adott neki belőle. Akkor magába
szállva így bánkódott: hány béres dúskál ennivalóban atyám házában, én pe­
dig itt éhen veszek! Fölkelek és atyámhoz megyek. Atyám, mondom neki,
vétkeztem az ég ellen és te ellened! Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak
nevezz, csak béreseid közé fogadj be.
100 HATODIK FEJEZET
Fölkerekedett tehát és visszament atyjához. Atyja már messziről meglátta
öt és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult és megcsókolta.
Atyám, szólt a fiú, vétkeztem az ég ellen és te ellened. Nem vagyok méltó ar­
ra, hogy fiadnak nevezz. De atyja megparancsolta a szolgáknak: vegyétek elö
hamar a legdrágább köntöst és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut
lábára. Vezessétek eló a hizlalt borjút és öljétek le. Együnk és vigadjunk, hi­
szen a fiam meghalt, de föltámadt, elveszett, de megkerült. Erre vigadozni
kezdtek. (Lk 15,11-24*)
Az itt említett „messze vidék" ugyanaz, mint a „külső sötétség": az eszmélet
nélküli övezet. A tékozló fiú önszántából távozott e messze vidékre, és ott is
maradt volna, ha nem ébred hirtelen belátásra, azaz „nem száll magába". Ami­
kor pedig kísérletet tett a hazatérésre, atyja egy pillanatig sem habozott
visszafogadni. Eszébe sem jutott megkövetelni, hogy rendezze a tartozását,
nem tett fel neki kínos kérdéseket; egy csöppet sem neheztelt rá. Sőt, amint a
távolból megpillantotta, kisietett „bűnös" gyermeke üdvözlésére, még mi­
előtt az hozzákezdett volna mentegetőzni.
A pokol büntetését nem Isten szabta ránk; mi okozzuk saját magunknak
azzal, hogy nem vagyunk hajlandók elfogadni Isten szeretetét a jelen pillanat­
ban. PaulTillich teológus szerint:
Való igaz: a véges szabadságot nem lehet az Istennel való egyesülésre kény­
szeríteni, mert az a szeretet egysége. A véges lény elválhat Istentől, és a végte­
lenségig dacolhat vele; útja önpusztításhoz és teljes kétségbeeséshez vezethet
az újraegyesülés helyett; ám még ez is az isteni szeretet műve, amint azt a po­
kol bejárata fölé vésett felirat ékesen bizonyítja (Dante: Isteni színjáték, Har­
madik ének). A pokol csak annyiban létezik, amennyiben az isteni szeretet
egységében áll. Nem az isteni szeretet határa; ennek egyetlen - előzetes - ha­
lára csak a véges teremtmény ellenállása. (Systematic Tbeology, 1. 284.)
A pokol tehát ilyen értelemben a saját gyártmányunk. Az ortodox keresztény
teológia szerint a pokol a saját szabadságunk tükörképe: azé, hogy szabadsá­
gunkban áll vagy az Istennel való egységet, vagy a tőle való különállást válasz­
tani. Azért van pokol, mert Isten nem kényszeríthet bennünket a vele való
egyesülésre. A szeretet lényege a szabadság. A szeretetet nem lehet erőltetni,
mert az erőszak lenne! A pokol nem büntetés, hanem a szeretetre való képte­
lenségünk tükörképe.
A keresztények a szeretetet, a zen hívei azonban a bölcsességet (a
pradzsnyái) hangsúlyozzák. Van-e e kettőnek bármi köze egymáshoz? A két
világ közti szakadékot a görög epigignószko szó hidalja át, mely az alanyt a
A MINDENNAPOK POKLA 101
tárggyal egyesítő, mélységesen alapos megismerést jelöli. Az epigignószko
nem közönséges értelemben vett, hanem az értelmet meghaladó tudás: mély­
ségben való megismerés. A „megismerés" szó régebben nemi közösülést, testi
szerelmet jelentett. Paul Tillich szerint e szó „megismerést és szerelmeske­
dés! is jelenthet... Mindkét jelentésében egyfajta egyesülésre vonatkozik,
amely helyreállítja a létezők közti szakadást." (The Sbaking ofthe Founda-
t ions, 1948.110.)
így tehát a zen és a kereszténység közötti különbség csupán a szóhasznála­
tot illeti. A megismerés ugyanis szeretet. Istent szeretni annyi, mint megis­
merni Öt; megismerni pedig annyi, mint szeretni. Ismét Tillich-et idézzük:
„A tökéletes megismerés nem tesz különbséget önmaga és a szeretet, vagyis
az elmélet és a gyakorlat között" (Uo.). Szent János e különleges megismerés­
ről a következőket mondja:
Az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít, a világba jött.
A világban volt, őáltala lett a világ, mégsem ismerte föl a világ,
Tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Ám azoknak, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten fiaivá legyenek,
azoknak, akik hisznek nevében. (Jn 1,9-12*)
János szerint az igazi világosság a világba jött, mégsem ismerte föl a világ. A
bűn a tudatlanság megnyilvánulása - ez eléggé kézenfekvő. Hiszen ha tudjuk,
mi jó nekünk, semmi sem akadályozhat meg bennünket a megtételében. Miért
kevernénk bajba magunkat szándékosan? Jézus teljes joggal jellemezte „külső
sötétség"-ként a poklot. A saját tudatlanságunk fogságában vergődünk és
sínylődünk.
A zen követői szinte sosem beszélnek a bűnről és a pokolról, mert hiszen a
valódi baj a tudatlanság - különösképpen az, hogy nem vagyunk tisztában az
igazi önazonosságunkkal (identitásunkkal). Hui-neng, a zen hatodik pátriár­
kája azt állította: az ő egyetlen tanítása az embernek a saját természetébe való
bepillantása volt. Itt az Ismerd meg önmagad! felszólítás új jelentést nyer.
A Buddha a Lótusz-szútrában a tékozló fiú példabeszédének Jézusétól né­
mileg eltérő változatát adta elő, amelyben még jobban hangsúlyozta a tudat­
lanságnak az emberi szenvedésben játszott szerepét. Ebben a történetben a fiú
még egészen fiatal korában hagyta ott a családi otthont. Ötven évig vándorolt
ide-oda ágrólszakadt koldus módra - holott az apja nagyon gazdag volt: va­
gyona a királyéval vetekedett. Egyszer a tékozló fiú véletlenül visszavetődött
atyja városába, de oly sokáig volt távol, hogy fel sem ismerte a saját apját.1 Apja
megértette, hogy ha azonnal megmondaná neki az igazságot, a fiú nem is hin­
ne neki. így hát úgy rendezte el a dolgokat, hogy a fia szolgaként dolgozhas-
102 HATODIK FEJEZET
son a házában. O t t dolgozott nála húsz évig, amikor atyja végre úgy ítélte
meg: eljött az ideje, hogy megmondja neki az igazságot. A fiú csak ekkor ve­
hette át az édesapja örökségét.
Vajon melyik bánásmód hatásosabb? Ha börtönbe zárjuk a tolvajt, vagy ha
megértetjük vele, hogy több millárd dollárnyi vagyont fog örökölni, sőt máris
rajta ül a pénzen?
Most pedig az önismeretről lesz szó.
A pokol hetedik titka: a pokol annak a következménye, hogy nem húzunk Is­
ten Fiában. Szent János a hit és a megváltás közötti összefüggést a következő­
képp látja:
Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üd­
vözüljön általa a világ. Aki hisz benne, azt nem ítéli el, de aki nem hisz, azt
már elítélte, mert nem hitt I sten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: a világosság a
világba jött, de az emberek j óbban szerették a sötétséget, mint a világosságot,
mert gonoszak voltak tetteik. Mindaz, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világossá­
got és nem megy a világosságra, hogy nyilvánosságra ne jussanak tettei. De
aki az igazságot teszi, a világosságra megy, hogy nyilvánosságra jusson: tette­
it Istenben művelte. (Jn 3,17—21':")
Azzal ítéljük magunkat kárhozatra, hogy „nem hiszünk Isten egyszülött Fiá­
ban". A fundamentalisták"" gyakran idézik e mondatot annak alátámasztására,
hogy „személyes megváltónknak" kell elfogadnunk Jézus Krisztust. Csak­
hogy az a baj, hogy nem nagyon értik, mit jelent az „Isten Fia" kifejezés.
Tillich írja:
A szó szerinti értelmezők gyakran megkérdik: hiszed-e, hogy „Jézus Isten
Fia volt". Akik e kérdést felteszik, úgy gondolják, tudják mit jelent az Isten
Fia kifejezés; csak az a kérdés, hogy e közismert elnevezés alkalmazható-e a
názáreti Jézusra, az emberre. Ha azonban a kérdést ekképp teszik fel, nem le­
het rá felelni, ugyanis mind az igenlő, mind a nemleges válasz helytelen volna.
E kérdésre csak viszontkérdéssel lehet helyesen válaszolni: „Mit ért az Isten
Fia kifejezésen?". Ha a válaszoló szó szerint érti, akkor a válaszát babonának
kell minősítenünk. Ha azonban az illető szerint az Isten Fia kifejezés szimbo­
likus értelmű, akkor megvitathatjuk vele e szimbólum jelentését. (Systematic
Tbeoloty, 1957.2. 110.)
* Nem az iszlám ortodox vallási áramlatról van szó. A fundamentalizmus itt az Észak-
amerikai protestantizmusban kialakult mozgalmat jelenti, mely a darwinizmussal és a teoló­
giai liberalizmussal a csalhatatlan és szó szerint értett Bibliába vetett bitet állította szembe.
(A szerk.)
A MINDENNAPOK POKLA 103
Tillich szerint tehát az Isten Fia nem személy, hanem szimbólum. Valóban, ez
a - testetöltésnek is nevezett - jelkép a keresztény tanítás lényege. A problé­
ma gyökere e jelkép paradox volta: Isten Fia sem nem tisztán isteni, sem nem
pusztán emberi lény - de nem is a kettő keveréke (félig Isten, félig ember).
Annak számára, aki nincs paradoxonokhoz szokva, ez roppant nehezen fog­
ható fel.
Mivel az emberek általában nem tudtak mit kezdeni ezzel a remek parado­
xonnal, elszaporodtak a különböző eretnek tanok. Az eretnekség általam is­
mert legtalálóbb meghatározása M. Scott Pecktől származik, aki szerint: „az
eretnekségek leggyakrabban abból adódnak, hogy a paradoxonnak csak az
egyik oldalát veszik figyelembe". Eretnekség például azt állítani, hogy Jézus
teljes egészében isteni lény volt, és nem voltak emberi korlátai. E tévtan sok
kárt okoz a kereszténységnek, mert óriási távolságot teremt Jézus és az embe­
rek között. Peck szerint ez a következőképpen megy végbe:
Azok a keresztények, akik eme eretnekség hibájába estek, eléggé alapos vallá­
sos képzésben részesültek ahhoz, hogy tisztában legyenek Jézus isteni-embe­
ri lényének paradox mivoltával, ám kilencvenkilenc százalékig az isteni mi­
voltára szavaztak, s csak egy százaléknyi hangsúlyt fektettek a másik oldalára.
Ezt ugyanis mentségnek lehet felhozni, miért nem várhatja el tőlünk senki,
hogy mi is úgy viselkedjünk, mint Krisztus; hiszen mi, kilencvenkilenc száza­
lékban emberi lények idelenn vagyunk, O pedig ott van fenn; így a vele való
azonosulás, vagy a tetteinek az utánzása eleve ki van zárva. (Further Along the
RoadLess Traveled, 209-210.)
Ez a baj általában a vallási vezetők istenítésével; ezzel gyakorlatilag megszűn­
nek létezni, elvesztik jelentőségüket. Őszintén szólva, sokan közülünk úgy
gondolnak Jézusra, mint valamiféle tündérre, hatalmas természetfölötti erő­
vel rendelkező lényre, aki az akaraterejével hegyeket képes megmozgatni, s
akire nem vonatkoznak azok a testi, lelki és szellemi feltételek, amelyek az át­
lagember életét határok közé szorítják. Tillich szerint, „az Isten Fia jelkép szó
szerinti értelmezése óriási kárt okozott a kereszténységnek". (Systematic
Iheology, 2.110.) Jézus túlzott istenítése következtében csúnyán kiforgattuk
eredeti jelentéséből a kereszténység egyik legeredetibb, legerőteljesebb jel­
képét.
Az „Isten Fia" - szerintem -Jézus egyik legnagyszerűbb koanja, amelyet
nem szóban, hanem az egész életével mutatott be. Nagy feladat azonban leala-
csonyítás vagy túlzott egyszerűsítés nélkül értelmezni.
Belátom, e feladvány megoldása nem egyszerű. Saját megközelítésemben
104 HATODIK FEJEZET
az egész emberi lét paradox mivoltát érzékelteti. Egyrészt megnyilvánul ben­
ne az isteni fenség: az életbőség, a tudatosság és megvilágosodás képessége;
másrészt viszont, a véges világ részeként, mindenféle gyengeség és tökéletlen­
ség korlátozza őt. Az Isten Fiába vetett hit nem a Jézus kizárólagos istenségé­
be vetett hitet, hanem az emberi létállapot nyilvánvaló tökéletlenségében rej­
lő értékek meglátását; a „tökéletlenségben lévő tökéletesség" észrevételét je­
lenti. A halandó emberi életre jellemző nehézségeken való fölülemelkedéshez
meg kell tanulnunk gondjainkat és fájdalmainkat szellemi utunk részeként ke­
zelni. Nem akadályoknak kell tehát felfognunk ezeket, hanem a fejlődésünket
elősegítő lehetőségeknek. Pál apostol így magyarázza ezt a paradoxont:
Es hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodom, tövis adatott nékem a
testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne biza­
kodjam. Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el az tő­
lem. És ezt monda nékem: „Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm
erőtlenség által végeztetik el." Nagy örömest dicsekszem azért az én erőtlen­
ségemmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék énbennem. Annak okáért gyö­
nyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, ül­
dözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert amikor erőtlen vagyok,
akkorvagyok erős. (2Kor 12,7-10)
Az Isten Fiába vetett hit a saját isteni mivoitunkba vetett hitet jelenti, a körül­
ményektől függetlenül. Ellentétes az öngyűlölettel. A zen mesterek másképp
nevezik e belső istent: buddha-természetként hivatkoznak rá, és a megvilágo­
sodás magvaként jellemzik, mely kivétel nélkül minden élőlényben megvan.
Az öngyűlölet sokkal nagyobb gond, mint azt az emberek általában hiszik.
Tulajdonképpen nagyon kevesen fogadják el önmagukat úgy, ahogy vannak.
Jóllehet az önzés igen elterjedt jelenség, ez még nem jelenti azt, hogy szeret­
jük is magunkat. Az önzést igen súlyos lenne az önszeretettel azonosítani, a
szeretetnek ugyanis nem lehet semmiféle feltétele. Rengeteg bizonyítékot
hozhatnánk fel az önszeretetünk hiányára. Hányszor átkozzuk el magunkat
valamilyen csekély hibáért, hányszor mondjuk magunknak: „Te hülye! Már
megint elrontottad! Hát soha semmit nem tudsz rendesen megcsinálni?" Bi­
zony, öngyűlöletünkkel sokszor a pokolba kergetjük önmagunkat!
Pál apostol öngyűlölete aránytalan méreteket öltött. Figyeljük csak! „Mert
tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás meg­
van bennem, de a jó véghezvitelét nem találom" (Róm 7,18). Állandóan belső
konfliktusok gyötörték: „Hanem megsanyargatom testemet és szolgává te­
A MINDENNAPOK POKLA 103
szem, hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne
legyek" (1 Kor9,27).
Marianne Williamson, spirituális tanító és író az öngyűlölet és az erőszak
közötti összefüggésre mutat rá:
Az érzelmi energiának ki kell törnie az emberből, az öngyűlölet pedig igen
erős érzelem. Befelé fordulva személyes poklot teremt; szenvedélyeket, rög­
eszméket, kényszerképzeteket, levertséget, viharos kapcsolatokat, betegsé­
get okoz. Ha kivetítjük, közös poklokat - erőszakot, háborút, bűnözést, el­
nyomást - teremt. (A Return to Lőve, 1992. 7.)
Önmagunk elfogadásának szükségességére a gyermekeimnek felolvasott esti
mesék is ráébresztettek. Egyszer az Egy fiú van a látiyvécében című könyvet
olvastam; egy Bradley nevű kisfiúról szólt, aki az erőszakosságával állandóan
bajt okozott. Nem voltak barátai, mindenki szörnyetegnek tekintette, s így a
többi gyerek messze elkerülte. A helyzet nem változott meg mindaddig, amíg
Bradley nem találkozott Carlával, az új iskolai tanácsadóval, aki képes volt őt
elfogadni olyannak, amilyen. Az egyik foglalkozásuk alkalmával valahogyan a
„világűrből érkezett szörnyetegekre" terelődött a szó. Bradley megkérdezte
Carlától, hisz-e az ilyen lények létezésében; mire ő azt felelte: hiszi, hogy a vi­
lágegyetemben millió és millió lény létezik, de azt nem hinné, hogy bármelyi­
kük is szörnyeteg lenne.
[Erre Bradley megkérdezte:]
- Egy szörnyeteg sincs köztük?
- Nincs - felelte Carla. - Szerintem mindenkiben van valami jó. Mindenki
érezhet boldogságot és szomorúságot, mindenki magányos is lehet néha.
Olykor az emberek valakit szörnyetegnek hisznek, de csak azért, mert nem
látják meg a benne lévő jót. És akkor borzasztó dolog történik.
- Megölik?
- Nem, még rosszabb. Néhányan szörnyetegnek hívják, aztán mások is
szörnyetegnek kezdik nevezni, egyszer csak mindenki szörnyetegként bánik
vele, úgyhogy végül már ő maga is elhiszi, hogy az. Elkezd úgy viselkedni. De
attól még nem szörnyeteg, mert rengeteg jóság van benne, mélyen eltemetve.
Bradley a foglalkozás további részét az űrből érkezett szörnyeteg lerajzolásá­
val töltötte. Háromkarú, hatkezű szörnyeteget rajzolt, majd - nagy nehézsé­
gek árán — mindegyik kezére nyolc ujjat biggyesztett. Egyszer csak megkér­
dezte:
 HATODIK FEJEZET
106
-Carla!
- Tessék
-Te belelátsz a szörnyetegekbe? Látod bennük a jót?
-Csak azt látom-válaszolta Carla.
Bradley tovább rajzolt. A lény arcának közepere nagy fekete szemet
biggyesztett, a mellkasára pedig egy nagy piros szívet, ami a benne lévő „jót"
jelképezte. . , .. ,
- Na és hogyan fejezi be a szörnyeteg a szornyetegeskedest? - kérdezte. -
Ha mindenki csak a szörnyeteget látja benne, és állandóan úgy bánnak vele,
mintha az lenne, akkor hogyan hagyhatja abba? ..... , használva bizonyos módon érthetővé teszi utódaink számára az életet. Ho­
- Nem könnyű dolog - mondta Carla. - Azt hiszem, legelőször is önmagá­
nak kell felfedeznie, hogy nem szörnyeteg. Ez az első lépés. Ha ö nem tudja
magáról, hogy nem szörnyeteg, honnan tudhatnák a több.ek?
Isten Fiában hinni azt jelenti: felismerjük, hogy nem vagyunk szörnyetegek,
mert a szívünkben jóság lakozik. A szellemiséghez vezető első lépes: hinni a
bennünk lévő Krisztusban. . ._
A pokol nyolcadik titka az, hogy az Isten országához tartozik. A fejezet elején
azt állítottam, hogy a pokol a mennyország kiegészítője. Ezzel azt a benyo­
mást kelthettem, mintha a pokol és a mennyek országa ket teljesen különálló
világ lenne, holott ez nem így van. Visszatérve a tékozló fiú törtenetére; nem
tűnik furcsának, hogy az apa meg sem próbálta megakadályozni a fiat abban,
hogy elmenjen hazulról, majd hazatérésekor meg sem büntette'
Ennek az a magyarázata, hogy az atya titokban, puszta szeretetből, elnézte
fiának ezt a kis „kiruccanást". Ifjúkorban mindenki szereti a kalandozást, ál­
landóan új izgalmakra vágy.k. Mivel az ember ilyenkor még tapasztalatlan,
könnyen hibázik és olykor bizony bajba kerül A tékozló hu meg is izetett a
nyughatatlanságáért: élete bizonyos szakaszában majdnem éhen halt meg a
moslékot is megette volna. Jóllehet e hibák szenvedést okoznak az embernek,
ugyanakkor sokat tanul belőlük. Nagy tévedés lett volna az atya részéről ott­
hon maradásra kényszeríteni a fiút, mert akkor megfosztotta volna a belső fej­
lődés lehetőségétől. . .
A pokol kilencedik titka az, hogy a bupcskazo Isten játékos találmánya. En­
nek megértése kulcsfontosságú a keresztény teológia egyik legnehezebb kér­
dése a gonosz problémája" megoldásához: ha mindent Isten teremtett és
mindenható, akkor miért hagyja, hogy létezzék a gonosz és a szenvedés?
E kérdés megválaszolásához a titkok titkának legmélyére kell hatolnunk,
ennek eredményét Alán Watts „bennfentes tudásnak" nevezi. E „bennfentes
tudás" megtalálható az egész világ válási irodalmában, ara mindenütt rejtjele­
sen álcázva maradt fenn, nehogy a közönséges emberek hozzáférhessenek.
A MINDENNAPOK POKLA 10/
Aki felületes érdeklődésből közelíti meg, az nem foghatja fel e tanítás mély éi
leimét, melynek tudása a hagyományos gondolkodás szerint felforgatja .1
fennálló rendet. Ám ha valóban érdekel bennünket az élet értelme, akkor
nincs más választásunk, mint megtörni ezt a tabut, amelyet azért emeltek: ne­
hogy megtudjuk, kik vagyunk valójában.
Tegyük fel, ha megvilágosodott nagyapa vagy nagymama lennél, és az uno­
káid életútjának egyengetése érdekében szeretnél átadni nekik valamilyen
nagy bölcsességet, mit mondanál nekik? Alán Watts szerint kitalálnánk egy
mítoszt, amely szó szerint talán nem egészen igaz, de költői eszközként fel­
gyan is kezdenénk hozzá? A világ számos mitológiája, valamint Watts nyomán
a „titkos tudás" következő változatát eszeltem ki:
Kezdetben Istenen kívül nem volt semmi. Isten olyan volt, mint egy gyermek
- szeretett játszani, alkotni, nevetni. Annyira tombolt benne az élet, hogy
mindenre képes volt: amit csak akart, az rögtön valóra vált. Csak egy „gond­
ja" volt: nem akadt játszótársa.
A magány és az unalom leküzdésére Istennek óriási ötlete támadt: játszó­
társakat teremtett magának! Sok-sok darabra szakította szét magát; abból let­
tem én, abból lettél te és a többiek. Látszólag valamennyien különálló, külön­
böző lények vagyunk, ám a felszíni sokaság mögött valójában mi vagyunk az
egyetlen valóság: Isten.
Isten, miután sok apró darabra osztotta fel önmagát, készen állt a játékra.
Ám ahhoz, hogy élvezni tudja, hátra volt még valami: el kellett feledkeznie
magáról! El kellett rejtenie a saját személyiségét. így hát önfeledten beleme­
rült a világba. Különböző formákat öltve - csakúgy, mint a kisgyermek játék
közben - mindenféle kalandba bonyolódott; ezek némelyike szép álomhoz
hasonlatos, mások inkább olyanok, mint valami rémes lidércnyomás: kegyet­
lenek és félelmetesek. Ez tehát a világ folyása: tapasztaljuk a/in és a/ang, a jó
és a rossz, a háború és a béke, a szeretet és a gyűlölet, az öröm és a keserűség,
a sírás és a nevetés kozmikus táncát. Akár boldogok vagyunk, akár szomorú­
ak, mindez csak lila, Isten játéka. Isten így szórakoztatja magát.
Tehát ez az ember létállapota: mindnyájan önfeledt Istenek vagyunk. Éle­
tünk látszólag kilátástalan, ki van téve a Sors kényének-kedvének. Mélyen,
legbelül azonban Isten vagyunk, aki mindenhatóságát titkolva állandóan
újabb kihívások elé állítja magát, csak hogy teremtő leleményességét gyako­
rolhassa. Ha elfelejtjük igazi azonosságunkat, önmagunk teremtette pok­
lunkban sírhatunk-ríhatunk és csikorgathatjuk a fogunkat. Lényünk legmé­
lyén azonban ott az őseredeti emlékezet, amelyre újra ráébredhetünk.
108 HATODIK FEJEZET A MINDENNAPOK POKLA 10''

Ha tehát a világ dolgait tágabb összefüggéseiben szemléljük, semmi értelme
panaszkodni a szenvedéseink és egyéb gondjaink miatt. Ki a szenvedő fél, és
kinek is panaszkodhatnánk, ha mindnyájan Egyek vagyunk? Ne feledjük: mi
vagyunk az istenehagyott tékozló fiú, aki önfeledt boldogságban élvezi az éle­
tet! Nincs kinek panaszkodni, és nincs mit felpanaszolni, hiszen mi vagyunk
az egész. Ezért mondta Jézus: Én vagyok az Út, az Igazság és az Elet. Aztán -
nehogy félreértsük ezen kijelentését - hozzátette: ő az utca szegénye, a ruhát­
lan mezítelen, az ágyban fekvő beteg, a börtönben sínylődő rab. Mert mind­
nyájan tükörhöz hasonlítunk, melyben az egyetlen igazság jelenik meg.
Amint J. Krishnamurti mondta: Te vagy a világ.
Egyszer, amikor Japánban politikai zavargás támadt, egy hadvezér egy zen
mestertől kért tanácsot. Azt kérdezte tőle: „Lehet-e küzdelem nélkül győz­
ni?" A mester ekképp válaszolt:
A világ álom, csak az álmodó nincs ennek tudatában. Ha másokkal harcolunk,
harcunk csak káprázat; ha felébredünk, hová tűnt az ellenség? Ha tehát a vilá­
got valóságként tekintjük, az csak azért van, mert öntudatlanul álmodunk.
Ezért ha győzünk, örülünk; ha pedig veszítünk, elkeseredünk. Ha azonban
csak a kettősség álmában küzdünk, mi értelme van örülni vagy akár szomor­
kodni? Abba kell hagyni az álombeli küzdelmet! Szabadítsd meg magad a
győzelem, a vereség és a küzdelem káprázatától!
A keleti zen művészet mindig a szatorh, a megvilágosodást ábrázolja? A nyu­
gati zen művészet azonban, épp ellenkezőleg, leggyakrabban a majoit (má­
ját): a káprázatot, a határozatlanságot, a meghasonlouságot, a kielégíthetet­
len vágyat, Faust és Hamlet lelkiállapotát festi le. ... Ha ezek, illetve a majoi
egyéb példái a japán zen követők számára furcsának tűnnek, jusson eszükbe a
zen legnehezebb tanítása: hogy a káprázat maga a megvilágosodás, a megvilá­
gosodás pedig káprázat! (Zen ami Zen Classics, 1978. 149-50.)
Ha a világ isteni színjáték, akkor végtére is minden rendben van. Öreg korára
Oidipusz király is pontosan erre a következtetésre jutott, holott élete során
számos megpróbáltatásban és gyötrelemben volt része.
Ez tehát életünk küldetése: legyünk jó színészek; fogadjuk el, ami éppen
van, és éljünk az adott pillanatban! Ha egyáltalán van recept a boldogságra,
úgy minden bizonnyal ez az. Hiszen, végtére is, valahol mélyen mindnyájan
magunk írjuk a darabot és mi rendezzük be életünk színpadát.

Az emberek azonban többnyire nem szívesen ébrednek fel. Ám lehet, hogy

még ez sem olyan nagy baj. Alán Watts szerint ennek oka a következő:

Amikor Isten bújócskázik, és úgy tesz, mintha te és én volna, olyan jól játssza
a szerepét, hogy hosszú időbe telik, míg rájön, hová és hogyan rejtőzött el.
De éppen ez benne a jó; hiszen épp ezt akarta! Nem akarja túl hamar megta­
lálni magát, hiszen akkor vége lenne a játéknak. {The Book, 1972. 14.)

A zen nem állít és nem tagad. Mielőtt még túl sietősen igyekeznénk eloszlatni
életünk „káprázatát", jusson eszünkbe: ha azt mondjuk, „minden káprázat",
ez logikailag ugyanaz, mintha azt mondanánk: „minden (egyformán) valósá­
gos"! Hiszen végtére is: ha az egész színjáték mögött Isten húzódik meg, ak­
kor mi a különbség álom és valóság között? Egy kiváló művészetkritikus, a
zen odaadó híve egyszer azt mondta R. H. Blyth-nek: a nyugati művészetben
nincs zen, hiszen maga a szó sem létezik az európai nyelvekben. Blyth erre így
válaszok:

Hetedik fejezet
A hit
Az Isten országa úbennetek van.
JÉZUS
A vallás nem a templomokban vagy a kolostorokban található,
hanem az ember szívében kell lennie.... Meglehet, egyszer majd
le kell rombolnunk a templomokat és a kolostorokat ahhoz,
hogy a vallást megmentsük.
A XIV. DALAI LÁMA
Hallottál-e már az Összetört Istenek Templomáról? Taivanon tényleg van
ilyen templom: egy könyörületes buddhista szerzetes építtette szentélyként
azon „istenek" számára, akiket elhagytak az emberek. Több itteni szobor a kí­
nai népi vallás szentjeit ábrázolja; mások buddhista bódhiszattvák (megvilá­
gosodott lények) képmásai; a többiek taoista „halhatatlanok". Mindezen
„összetört isteneknek" ugyanaz a keserű, megalázó sors jutott osztályrészül:
a szemétdombra kerültek. Ékesen bizonyítják mindannyian, milyen rettentő
dolog a „hit" olyankor, ha az ego megnyilvánulási formája lesz belőle.
Mint korábban említettük, a kínaiakra jellemző a babona és az anyagiasság.
A nyugati értelemben vett vallásos érzület alapjában véve hiányzik belőlük. A
kínaiak többnyire valamilyen gyakorlatias céllal fordulnak „isteneikhez": vagy
világi dolgokban kérik az áldásukat, vagy gyógyulást keresnek, vagy védelmet
ártó szellemek ellen, és így tovább. Nem is annyira imádják az isteneket, mint
inkább igyekeznek kihasználni őket. Például, mielőtt valaki szerencsejátékot
készül játszani, elmegy a templomba imádkozni -azaz voltaképpen alkut köt­
ni az istenével. Áldásaiért cserébe megígéri, hogyha nyer, temérdek áldozattal
tér majd vissza. Ha azonban veszít, nos akkor? Az Összetört Istenek Templo­
ma sejtetni engedi, mi történik ez esetben; láthatunk itt lefejezett isteneket, kar­
juktól megfosztott, sőt: egyetlen dühös suhintással kettévágott isteneket is!
Hongkongban ilyen kulturális környezetben nőttem föl; így talán érthető,
miért vagyok annyira allergiás a „hit" ilyesfajta megnyilvánulásaira. Számom­
ra a hit sokáig csak két dolgot jelenthetett: vagy álcázott pénzéhséget, vagy álcá­
zott félelmet. A kínai talán kirívó eset, ám úgy hiszem, nem túlzás azt állítani: a
„szellemi materializmus" nyoma valamennyi vallásban fellelhető - legyen az a
A HIT in
buddhizmus, a taoizmus, az iszlám, a kereszténység, vagy bármilyen népi val-
l.ís. Ha van is köztük bármi különbség, az pusztán fokozati.
Anglikán családban nevelkedtem, kisgyermek koromban megkereszteltek,
de sohasem bérmáltak meg. Keresztény barátaim többsége erősen evangélikus
beállítottságú baptista. Amikor velük vagyok, mindig úgy érzem, hogy hitü­
ket egy baljós előérzet: a félelem árnyékolja be. Egyikük egyszer a legnagyobb
őszinteséggel így szólt hozzám: „Ken, ha nem fogadod el Jézus Krisztust sze­
mélyes megváltódnak, a pokolba fogsz kerülni! Talán most kételkedsz benne,
hogy létezik egyáltalán pokol a halál után, de minek kockáztatni? Hiszen nem
kerül semmibe hinni Jézusban!"
Ezt az érvelést az „ingyenes életbiztosítás hozzáállásáénak hívom. Furfan­
gos ötlet, de engem mégis elkeserít. Félreértések elkerülése végett: barátomat
kedvelem. Roppant tisztességes, melegszívű, fejlett erkölcsi érzékű ember.
Tulajdonképpen megható az az őszinteség, amellyel vallásos tapasztalatát
igyekszik megosztani velem. Én azonban egyszerűen nem hiszem el neki,
hogy Isten ingyenes életbiztosítást akart volna ránk erőltetni. Azt sem hi­
szem, hogy Isten szerencsemalac, vagy játékmackó, aki megvigasztal. Kari
Marx szerint a vallás „a nép ópiuma", amiben sajnos, úgy tűnik, igaza van -
ugyanis az emberek többsége erre használja a hitet. Sokszor vigaszért fordu­
lunk a vallásunkhoz, hogy valami - homályos értelmű - „áldásban", védelem­
ben részesüljünk, s hogy úgy érezzük, valaki törődik velünk.
Ám ha azt hisszük, hogy ez a hit, akkor Jézus mester újdonsággal fog szol­
gálni nekünk, ő ugyanis azt mondta tanítványainak: „Ne gondoljátok, hogy
azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy bé­
kességet bocsássak, hanem hogy fegyvert" (Mt 10,34). Hakuin, a zen mester
mintha az ő szavát visszhangozná: „Ha a nagy megbékélésre vágysz, készülj
lel arra, hogy igazgyöngyöt verítékezz!"
Az igazsághoz nem vezet sima út. A valódi hit - a közkeletű elgondolással
ellentétben - nem menedékhely, hanem állandó kihívás; nem a gyávák, hanem
a harcosok tulajdonsága. Nem az erőltetett férfiasságra gondolunk, amihez a
jól ismert erőszak társul, hanem igazi bátorságra, mely a valósággal való szem­
benézéshez kell, legyen az látszatra mégoly riasztó.
Tizenhét éves korom körül nem kis félelemmel és reszketéssel vetettem el
azt a keresztény hitet, amelyben felneveltek. Egyáltalán nem volt ínyemre,
hogy mankónak használjam Istent; inkább magamra maradtam. Visszatekint­
ve úgy látom, látszólagos „hitehagyásom" a valódi hit felé vezető utam első lé­
pése volt. Néha bizony le kell rombolni a régit, hogy az új felépülhessen.
Senki sem vet pedig új posztóból foltot az ócska ruhára; mert ami azt kitolda­
ná, még elszakít a ruhából és nagyobb szakadás lesz. Új bort sem töltenek ó
112 HETEDIK FEJEZET
tömlőkbe; máskülönben a tömlők szétszakadoznak, és a bor kiömöl, a töm­
lők is elvesznek; hanem xt új bort új tömlőkbe töltik, és mindkettő megma­
rad. (Mt 9,16-17)
A reményen és félelmen alapuló vallásnak el kell tűnnie! A valódi hit egyszerű­
en nem fér össze a bizonytalanság kultuszával. A gyermekkorom óta nekem
oktatott „hit" - mely szerint Isten a Mikulás bácsi, a játékmackó és a tüzes
kénkövet okádó bosszúéhes szörnyeteg - alapjában elhibázott. Ki kell dobni
az ablakon, mert semmi köze a szereteten alapuló hithez. A rombolás persze
mindig fájdalmas, hiszen olyan dolgoktól kell megválnunk, amelyekhez gyer­
mekkorunk óta erősen kötődünk. Ám a felnőtté válásnak ára van. Simoné Weil
szerint:
A vallás, amennyiben vigasz forrása, a valódi hitet akadályozza. Az ateizmus
ilyen szempontból megtisztulást jelent. Ateistának kell lennem lényem azon
részével, amely nem Istennek való. Azon emberek körén belül, akik a felüle­
tességből nem ébredtek föl, az ateistáknak van igazuk a vallásosakkal szem­
ben. (Gravity und Grace, 1987. 104.)
A hamis Istentől elszakadni eléggé fájdalmas; ám ez mind semmi ahhoz a kín­
szenvedéshez képest, amelyet az Isten árnyoldalával való megbékélés jelent.
Tizenöt-tizenhat éves koromban, Jób könyvét olvasva, teljesen elborzasztott
Istennek az ördöggel kötött fogadása, és az, ahogyan Jobbal bánt. Jób panasza
a fejemben dübörgött: Miért kell oly sok embernek ártatlanul szenvednie?
Miért nem mindig bűnhődnek meg a gonoszok? Talán a Sátán is csak Isten
egyik arca (vagy álarca)? Roppant tisztán emlékszem egy éber álmomra,
amelyben képzeletem a jó és a rossz seregeit állítotia egymással szembe. Ugy
tűnik, mintha a két fél hadat viselne egymás ellen, holott tökéletesen kiegészí­
tik egymást: a rossz a jóban, a jó pedig a rosszban gyökerezik.
Hosszú időbe telt, amíg megoldottam Isten erkölcstelenségének rejtélyét.
Sok-sok éves zen gyakorlásra és a Tao tanulmányozására volt szükségem ah­
hoz, hogy észrevegyem e kreatív feszültségben rejlő szépséget; amint zjin és a
jang, a jó és a rossz, az élet és a halál erői állhatatosan harcolnak egymás ellen -
miközben voltaképpen együttműködnek, látszólagos harcukkal szellemi fej­
lődésünket támogatva. Nem tehetünk szert valódi hitre mindaddig, amíg e
kellemetlen kérdésekkel meg nem birkózunk ahelyett, hogy szőnyeg alá sö­
pörnénk őket. A valódi hithez bátorságra és a valóság természetének alapos is­
meretére van szükség.
Mi abitf Számomra a hit olyasmi, mint a zen: meghatározhatatlan. Némely
jellemzőjére azonban utalhatunk. Először is nem az ész, hanem a szív dolga;
A HIT 11 i
nem a bal, hanem a jobb oldali agyféltekéhez tartozik. A hitnek tehát semmi
köze a hiedelmekhez, a dogmákhoz, a hitvallásokhoz és az istenérvekhez. A
hit nem intellektuális, hanem egzisztenciális jelenség; a nyitottság, a befogadó­
készség, a bizalom és a szeretet sokkal közelebb áll hozzá, mint bármilyen érv
és bizonyíték. Több zen elemet is tartalmaz, melyek közül a legfontosabbak: a
szelídség, a szabadság, a „hétköznapi varázslat" és a bátorság. Tillich szívesen
használja a „lenni mérés" kifejezést. Ez a hit lényege: életigenlés, az élet jósá­
gának igenlése minden kétség, nehézség és szenvedés ellenére.
Talán nem egyértelmű, de a „Miatyánk" is sokat elárul a valódi hitről. Lás­
suk tehát újra, az örök kezdők szellemében!
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben,
Szenteltessék meg a te neved;
Jöjjön el a te országod;
Legyen meg a te akaratod,
Mint a mennyben úgy a földön is.
A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma,
Es bocsásd meg a mi vétkeinket,
Miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek;
Es ne vígy minket kísértésbe,
De szabadíts meg minket a gonosztól. (Mt 6,9-13)
Figyeljük meg: Jézus mindig „mirólunk", nem pedig „énrólam" beszélt, a hit­
nek ugyanis semmi köze az egcíhoz! Az imában ennek ellenére szerepelnek ké­
rések, de figyeljünk oda ezek sorrendjére! Az első három egyáltalán nem az
emberi szükségletekre vonatkozik, hanem Istenre, az Isten országára és az Is-
len akaratára. Voltaképpen a harmadik fohászban fogalmazódik meg Jézus hi­
tének egész esszenciája: Legyen meg a te akaratod!
Ennek az üzenete világos: a hit önmegadást, nem pedig követelőzést jelent.
Isten nem szolga, aki állandóan kész teljesíteni a kívánságainkat. Ám - a szó
köznapi értelmében - nem is véd meg bennünket. A „Miatyánk" jól szemlélte­
ti a Jézus által, a Természetbeszéd végén tanított alapelvet: „Hanem keresse­
lek először Istennek országát, és az ő igazságát, és ezek mind megadatnak
nektek" (Mt 6,33). Egyszerűbben szólva, hinni annyit tesz: Istent a saját
i'gdnk fölé helyezni. Jézus így szólt a vallási gyülekezethez: „Nem minden (ki),
ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyén be a mennyek országába, hanem
aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát" (Mt 7,21). A százpontos kérdés
természetesen ez: Honnan tudjuk, hogy mi az Isten akarata, és mi nem azf Mit
gondolsz?
114
HETEDIK FEJEZET
E kérdés régebben számos álmatlan éjszakát okozott nekem, de most már
nem. A válasz viszonylag egyszerű: Isten akaratát cselekedni egyszerűen
annyi, mint feladni a saját egónkat és elfogadni azt, ami van. Erőszakmentesen
élni az életet, felismerve és elismerve a saját gyengeségeinket és korlátainkat;
barátságban lenni a világgal, nem pedig harcolni ellene; elfogadni, hogy van­
nak irányíthatatlan és előre nem jelezhető dolgok az életünkben.
A hit tehát nem önös törekvés; ám ugyanakkor nem is vak engedelmesség.
A robotok nem képesek hinni, csak az emberek; hit csak akkor lehetséges, ha
az ember szabad, azaz módjában áll engedetlenkedni. Hagyományosan úgy
képzeljük el az Isten-ember kapcsolatot, mint a király és alattvalói közötti vi­
szonyt, valójában azonban ennél jóval „demokratikusabb". Sokkal helyénva­
lóbbnak tűnik az érzéki szerelmi kapcsolat, a férfi-nő viszony metaforája. A
hithez elengedhetetlen önfeladásnak szelíden, önkéntes alapon kell végbe­
mennie. Amint Thomas Merton mondja;
A hitben azonban nem szabad annyira túlhangsúlyozni az alávetettség ele­
mét, hogy olybá tűnjék, mintha ebben rejlene annak egyedüli lényege; mintha
az akaratnak a puszta szeretettelen, megvilágosulatlan, alázatos meghunyász-
kodása valamely felsőbb tekintély előtt elegendő lenne ahhoz, hogy valaki
„hívövé" váljék. Ha erre az akarati összetevőre túl nagy hangsúlyt fektetünk,
akkor elmossuk a különbséget az értelembe vetett hit és a puszta akarat enge­
delmessége között. Bizonyos esetekben ez uióbbi roppant egészségtelen le­
het, mivel ha nincs jelen a hu fénye, az elmének a kegyelem általi benső megvi­
lágosodása, amelynek révén az ember Istentől fogadja el a felkínált igazságot,
és - úgyszólván - eme isteni bizonyosságban törekszik rá, akkor a tudatából
feltétlenül hiányozni fog a valódi békesség, a neki kijáró természetfölötti se­
gítség. Ez esetben nincs szó valódi hitről; hiányzik a fény jótékony hozzájá­
rulása. Inkább arról van szó, hogy az ember erőszakosan elnyomja a kétsége­
it, mintsem arról, hogy mély hite folytán kinyitja szívének szemét. (New
Seeds ufContemplation, 1972. 133.)
Talán jobban megérthetjük a hitet, ha a szexszel vonjuk párhuzamba: Jézus a
menyasszonyokról és a vőlegényről beszélt. A tíz szűzről szóló példabeszédé­
ben egy vőlegény jutott tíz szűzre, mert Isten szemében minden emberi lélek
egy szűz. Egy Anna nevű kislány, aki igen bensőséges kapcsolatban állt Isten­
nel, és ugyanakkor roppant tehetségesen fejezte ki első osztályos nyelvén a
legmélyebb szellemi igazságokat, az őt örökbe fogadó tizenéves Fynn-nel
folytatott párbeszédében így adja tudtunkra az élet eme tényét:
A HIT 115
- Fynn, a templom szex?
Erre aztán rögtön felébredtem.
- Hogy érted azt, hogy a templom szex?
- Magvakat vet el a szívedbe, hogy új dolgok keletkezzenek.
-Ah!
- Ezért férfi az Isten, nem pedig nő.
-Tényleg?
- Igen, talán. Talán - folytatta - az iskola is szex.
- Ezt a tanító néninek inkább ne mondd!
- Miért? Az iskolában beletesznek az ember fejébe mindenféle dolgot, hogy
új dolgok jöjjenek ki belőle. (Fynn: Mister God, This Is Anna, 1974. 74-75.)
I me, Anna szellemi szexológiája! Végső soron az a lényege, hogy Istenhez va­
ló viszonyunkban mindannyian nők (jin) vagyunk, és jin létünkre csak akkor
lehetünk boldogok, ha alávetjük magunkat Istennek. Hiszen Isten a Valóság, a
Valósággal pedig nem szegülhetünk szembe anélkül, hogy fájdalmat ne okoz­
nánk magunknak. Istennek szeretettel, megvilágosodva és lelkesen kell oda­
adnunk magunkat, mert a kénytelen-kelletlen odaadás nem valódi elfogadás,
és nem vezet boldogsághoz. Az igazi szerelmesek örömmel adják át magukat
egymásnak. Amint Erich Fromm/1 szeretet művészetében megjegyezte: „Leg­
általánosabban úgy írhatjuk le a szeretet cselekvő jellegét, hogy szeretni első­
sorban annyi, mint adni, nem pedig kapni":;".
Amikor középiskolás voltam, a hittantanárom azt mondta: egész életünk­
nek Isten dicsőítése az egyetlen célja. Akkoriban nem értettem, miért ilyen
egyoldalú az Istennel való viszonyunk. Isten zsarnok lenne? Csak jóval ké­
sőbb értettem meg, hogy Isten és miköztünk nem áll fenn „érdekellentét"; Is­
ten szolgálatával boldogságot okozunk önmagunknak. Az ego szolgálata ezzel
.zeniben csakis a vesztünket okozhatja, mert azt sosem lehet kielégíteni, a
• ágy pedig feneketlen verem. Amíg ezt az alapvető igazságot fel nem fedez­
zük, nem lehetünk igazán boldogok.
A korunkra jellemző mentalitás jó párhuzamot kínál. Az ember megtanul-
i.i látszmaként szemlélni az életet: „ha mások vesztenek, azzal én nyerek; ha
en veszítek, azzal mások nyernek". Ez a nyakatekert felfogás még az ember in-
um kapcsolataiba, sőt a hitvesi ágyba is befurakszik. Az ériközpontú nemze­
dék számára az „adás" szónak olyan önfeláldozás-íze van. Ezzel szemben az
"sszes szellemi hagyomány azt tanítja, hogy végzetes tévedés játszmaként ke-
,'elni az életet. Ismét a szerelem példájával élve: ha a szerelmesek az egyesülés­
kor nem adják magukat önként egymásnak testestül-lelkestül, akkor nem le-
Várady Szabolcs íordít.tsa (Budapest, 1993. 34.)
 HETEDIK FEJEZET
116
hétnek boldogok. Minél lelkesebben, minél szenvedélyesebben adják oda ma­
gukat, annál nagyobb az őröm.
Az adás a szeretet más megnyilvánulásaiban - barátok között, szülő és gyer­
mek között, idegenek kötött - is döntő. Ha adunk, attól mindig gazdagodunk
leszünk - feltéve, ha őszintén tesszük. Az adás ugyanis lehetőséget ad az erőfe­
szítésre, teremtő erőink kibontakoztatására, emberi mivoltunk kiteljesítésére.
Sokkal elevenebbek, eredményesebbek leszünk, és jobban bízunk a képessége­
inkben. Mint Szeiszecu, zen mester mondotta: „Az adakozó hálás lehet."
A valódi szellemiség nem a?. Isten előtti télénk meghunyászkodásból fakad.
Az igazi hit megvilágosult önmegadás, amihez az embernek ki kell nyitnia „szívé­
nek szemét". Isten ekkor termékenyíti meg a lelkét a Szentlélekkel, azaz a Szel­
lemmel. A kínai írásban a „szellemet" ugyanaz az írásjegy jelöli, mint a férfiúi ma­
got. A szexuális jelképiség már csak azért is helyénvaló, mivel a kereszténység
egyes gnosztikus irányzatai „Szent Spermának" nevezték a Szentlelket.
A hit, az önmegadáson kívül, kölcsönös bizalmat és meghittségét jelent.
Ezt ékesen szemlélteti Jézus gyönyörű mondása: „Én és az Atya egv va­
gyunk". Boldogságunk nem csekély mértékben azon múlik, mennyire bízunk
meg a körülöttünk levő világban. Ha a legtágabb értelemben vett környeze­
tünkkel ellenséges viszonyban állunk, akkor nem csoda, ha folyton szoron­
gunk és lehangoltak vagyun k. Ha azonban úgy érezzük, hogy a Mindenséggel
való kapcsolatunk teljes bizalmon és nyitottságon alapszik, akkor lehetősé­
günk nyílik örülni és megbékélni. Miként Dógen, a nagy zen mester mondot­
ta: „Megvilágosodni annyi, mint meghitt közelségben élni mindennel."
A hit azonban mindenek felett lelkünk szeretni tudásának önkéntelen
megnyilvánulása. Hitünk érettsége szeretetünk érettségén múlik. Erich
Fromm szerint az éretlen szeretet azt mondja: „Szeretlek, mert szükségem
van rád"; az érett szeretetet azonban nem a szükség vezérli, hanem az ember
belső bőségéből, túláradó életöröméből fakad. Az érett hit - csakúgy, mint az
érett szeretet -feltétel nélküli. Jézus is erről a hitről beszélt, amikor arra figyel­
meztetett: ne aggodalmaskodjunk az életünk, az ételünk és a ruházatunk felől.
John A. Sanford, jungiánus pszichoanalitikus és anglikán pap ekképp írja le Jé­
zusnak a hitről vallott felfogását:
Amikor Jézus a hitről beszél, akkor az ember határozón életigenlésének ké­
pességét érti rajta, függetlenül attól, hogy az elet mit hoz számára, sőt még at­
tól is, ha kételkedik.... Nem sok köze van ennek ahhoz, hogy mit vall az em­
ber az értelmével, hiszen az ilyesfajta hiedelmek voltaképpen az eleven hit út­
jában állnak. A hit az embernek a saját lelkéhez fűződő viszonyától függ, hi­
szen a lélek, melyben a szeretel fészkel, kapcsolatot tart az élet alapvető értei*
mével, és így hitre buzdít. (The Kmgdom Within, 1987. 123-24.)
A HIT
A zenben a hitnek a szelídség lelel meg. Mini a második fejezetben elmondtuk,
az igazi szelídség nem a gyengeség, hanem a belső erő jele. Jüan-mün, zen
mester egy ízben azt mondta a megvilágosodásról: „Minden nap jó nap". Ez
persze nem azt jelenti, hogy az embert mindennap valami nagy szerencse éri,
hanem azt: az ember olyan „áldott", derűs állapotban van, hogy feltétel nélkül
el tudja fogadni a teljes valóságot.
A zen szelídség szépségét kiválóan szemlélteti Mumon, zen mester alábbi
verse:
Tavasszal virág nyílik, ősszel fényesen süt a hold;
Nyáron hűvös a szellő; télen a hó fehérlik -
Ha a tudatot semmi sem zavarja,
Minden évszak jó évszak.
A szelídségben ragaszkodás nélküli elme nyilvánul meg. William Blake, Örök­
lét című versében, szintén eme elengedettség örömére tanít:
Magadhoz kötöd örömöd:
A szárnyas életet töröd;
Röptében rá csókot lehelsz:
Öröklét hajnalára lelsz.
(Tellér Gyula fordítása)
A kereszténységben e zavartalan tudatot tiszta szűrnek nevezik. Jézus mondta
az üdvösségről: „Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglát­
ják" (Mt 5,8). Istent nyilván csak az üresség állapotában lehet megpillantani,
amikor az ember szívét már nem zavarják többé mindenféle anyagi, érzéki, lel­
ki, értelmi vagy szellemi természetű ragaszkodások. Ezen a ponton Jézus és a
zen tanításai kiválóan összecsengnek.
Nyilvánvaló tehát, hogy a hit nőnemű'. Ám míg az igazi hit az összes ragasz­
kodás feladásával függ össze, addig a „vallásos" emberek általában éppen a hit­
hez való ragaszkodást viszik leginkább túlzásba. Szinte páncélba öltöztetik hi­
tüket, a különböző hittételekhez, rendszabályokhoz és szövegértelmezések­
hez való kötődésükkel. A harcias alapállás a hamis hit biztos jele. A valódi hi­
tet az összes életforma iránt tanúsított gyengédség jellemzi. A hamis hitet te­
hát könnyű felismerni megrögzöttségéről, rugalmatlanságáról, fenyegetett­
ség-érzetéről és kétségbeesett igyekezetéről, hogy mindig „igaza" legyen.
Mivel a hamis hu lényegében álcázott üldözési mánia, erősen hajlamos erő­
szakossággá fajulni. A vallási fanatikusokat általában mélyen gyökerező bi­
zonytalanság érzése tartja fogva, így lelki nyugalmuk biztonsága érdekében
118 HETEDIK FEJEZET
szükségét érzik, h o g y - tudatosan vagy tudattalanul-valami erőszimbólumba
kapaszkodjanak, ami lehet bármi: egy történeti személy, szent iratok, vallási
tanítások, hittételek vagy valami szent tárgy. A vallási jelkép önmagában még
nem baj; csak akkor válik azzá, ha fétist csinálnak belőle. Mivel ragaszkodásuk
tárgya oly sokat jelent a számukra, mindenre és mindenkire, aki vagy ami fe­
nyegetni látszik azt, azonnal rátámadnak. A hamis hit kórtünetei jól ismertek:
ez a hit az embert nem felszabadítja, hanem bebörtönzi; elbarikádozza ahe­
lyett, hogy nyitottá tenné; telezsúfolja a fejét hittételekkel ahelyett, hogy
megvilágosítaná. Az alábbi diagnózis Fynntöl származik:
A Broadway mentén elhelyezett deszkapalánkra nagy piros betűkkel ez volt
mázolva: AKAROD-E AZ ÜDVÖSSÉGET? Eltűnődtem, vajon hányan felel­
nének igennel e kérdésre. Ha az leit volna ráírva: „Akarod-e a biztonságot?",
milliók mondták volna rá: „Igen, biztonságot akarunk!", és új barikád épült
volna. A lélek benn csücsül bortönében, biztos védelemben: semmi sem me­
het be hozzá, hogy bántalmazza - ám ö sem jöhet ki onnét. Az üdvösségnek
semmi köze a biztonsághoz. Az üdvösség az, ha tisztán látod önmagad, „szí­
nes szemüveg", védőburok nélkül, és nincs szükséged védelemre. (Mister
God.This Is Anna, 60.)
A valódi hitnek nem a remeterák védősánccal körülvett háza az otthona. Tud­
juk: a hit megmérgeződik, ha a szelíd és alázatos ji" helyéi elfoglalja a merev,
erőszakos, kegyetlen és gyűlölködő jang. Az egykor oly szépséges hit vadál­
lattá változik át.
Az eltévelyedett hitű emberek rettegésben tartják a világot. Elég egy futó
pillantást vetni a történelemre, hogy megállapítsuk, mennyi bánatot, kínszen­
vedést és véráldozatot követelt ez a szörnyeteg. Manapság a világ nagy részén
- hála az állam és az egyház szétválasztásának! - a sarkából kifordult hit pusz­
tító erejét már valamelyest megfékezték. Vallási háborúk azonban továbbra is
dúlnak, s a vallási őrültek száma határtalan. Evekkel ezelőtt érdeklődéssel fi­
gyeltem a teremtés és az evolúció híveinek texasi és kaliforniai csatáját. Mi kö­
ze egyáltalában a hitnek ahhoz, hogy az ember a majomtól származik, vagy
nem? Bár ez az eset viszonylag ártalmatlan, azért arra figyelmeztet, hogy a
vadállat még egyáltalán nem halt meg, és bármikor bárhol újra felütheti ronda
fejét. Hátborzongató módon ugyanezt a szellemet idézik az úgynevezett
„élet-párti" vallási csoportok fegyveres akciói is, amelyeket az abortuszklini­
kák orvosai ellen intéztek.
Ennek ellenére nem szabad ördögöt csinálnunk a bigott vallási fanatiku­
sokból és azokból, akik vallási türelmetlenségből elnyomnak másokat, hiszen
A HIT ii"
ók is áldozatok: a saját tudatlanságuk és tévedésük áldozatai. Vegyük például a
jézus-korabeli „vallási" vezetőket, az írástudókat és a farizeusokai, Iv/.ek az
emberek egész életükéi a vallásnak szentelték, s bár döntő szerepet játszónak
Jézus keresztre feszítésében, mégsem voltak gonoszok, csak túlbuzgón kö­
vették hitük előírásait. Különösen a farizeusok törekedtek a törvény betű s/.<-
rinii betartására. Odaadó igyekezetük azonban sajátos rövidlátással párosuk:
nem tudták, hogy a szellemiség nem a kötött formákhoz való makacs ragasz­
kodáson múlik.
Az eltorzult hit veszélye az önigazolásban rejlik. A Jézust elítélő írástudók
és farizeusok valószínűleg őszintén hitték, hogy Jézus „eretnekségének" meg­
bélyegzésével Istent szolgálják, és az igazi hitet védelmezik. Éppen ez az erős
hitnek álcázott képmutatás a legkörmönfontabb és legveszélyesebb, mert a
vallási fanatikusok számára lehetővé teszi, hogy mindenféle lelkiismeret-fur­
dalás és szégyenérzet nélkül tegyék, amit csak akarnak. Szívszaggató látványt
nyújt az olyan ember, aki az igazság iránti mérhetetlen elkötelezettségében
végül olyasmit tesz, ami annak szöges ellentéte. Ami Jézussal megtörtént, az
manapság is nap mint nap megtörténik; és meg is fog történni mindaddig,
amíg az emberek abban a tévedésben élnek, hogy az igazságot ki lehet sajátíta­
ni, és az igazsághoz ragaszkodni lehet.
Ezen az alapon megérthetjük, hogy a Buddha miért nem vette soha túlsá­
gosan komolyan az „igazságot". Negyvenkilenc hosszú éven át tanította az
embereket, mégis azt mondta, soha egyetlen szava sem volt igaz. Azt is meg­
érthetjük, miért imádnak annyira a zen mesterek viccelődni a Buddhával és a
többi szentséggel. Az egyik híres zen tréfa szerint, ha kiejted a Buddha nevét,
utána mindig ki kell öblítened a szádat. Ha ez tiszteletlenül hangzik, gondold
át újra a harmadik parancsolatot: „Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne
vedd" (2Móz20,7)!
Egyetlen halandó sem lehet soha teljesen biztos abban, hogy tudja az igaz­
ságot. Gondoljuk végig, hogyan szoktuk „bebizonyítani" az igazunkat! A kö­
vetkező kérdéseket kell megvizsgálnunk: Mi az igazság ismérve? Ki az, aki
végső soron igazságot tesz? Mi a döntő bizonyíték? Az empiristák a tapaszta­
latot teszik meg az igazság végső mércéjének. Az úgynevezett „tapasztalati té­
nyek" azonban a saját érzékszerveink által keletkeznek, így nem jelentenek
döntő bizonyítékot. Végső soron csak a saját elménken keresztül tapasztal­
hatjuk a világot, és semmilyen módon nem állapíthatjuk meg, hogy az érzéke-
.és folyamatában mennyire torzulnak el a dolgok; mennyire játszik közre a sa­
ját „szelektív" figyelmünk a felénk áramló benyomások „megszűrésében".
Ugyanis nem ugorhatunk ki hirtelen a saját rendszerünkből (elménkből),
hogy lássuk, mi történik „egyébként". Miként a szem sem láthatja magát né-
120 HETEDIK FEJEZET
zés közben, és nem figyelheti meg a látás folyamatát, ugyanúgy azt sem tudjuk
megállapítani, mennyire alakítják az általunk valósnak tekintett világot koráb­
bi tapasztalataink, a genetikánk, a neveltetésünk és a kultúránk. Ki vagyunk
szolgáltatva a saját tudatunknak.
A világot a túl sok „igazságot" hangoztatok tartják rettegésben. Nem két­
lem, hogy valóban őszintén hisznek abban, amiben hisznek; csak attól tartok,
nem ismerik eléggé önmagukat. A Buddha szerint minden rossz a tudatlan­
ságban gyökeredzik, Dom Aelred Graham pedig a következőképpen látja a
helyzetet:
A buzgó igazságkutatók általában már előre eldöntik, miféle igazságot keres­
nek; így kutatásuk végeredményeként hajlamosak éppen azt felfedezni, „amit
mindig is gondoltak." ... Ugyanezen elmebeli hajlam késztet bennünket olyan
könyvek és újságok olvasására, amelyek megerősítik a véleményünket, nem
pedig azokéra, amelyek kétségbe vonják; s ugyanez súgja, hogy ne egy elfogu­
latlan kritikustól kérjünk véleményt, hanem valamelyik barátunktól, aki hoz­
zánk hasonlóan gondolkodik. (Zen Catholicism, 1994. 47.)
Ezzel nem azt állítom, hogy nincsenek igazságok. Newton mozgástörvényei,
Einstein relativitáselmélete, a termodinamikai törvényszerűségek mind vi­
szonylagos igazságok; érzékelőrendszerünk, jelenlegi tudományos ismerete­
ink, valamint a saját tudatunk viszonylatában igazak. Nem tudhatjuk azonban
a választ arra a kérdésre: vajon mindezen igazságok nem évülnek-e el majd
egyszer, ha jobban megértjük a világot és a saját tudatunkat. A számítógép itt
az orrom előtt valódinak és kézzelfoghatónak tűnik; de vajon akkor is az lenne,
ha nem lenne ember, aki észlelje? E számomra megjelenő forma nem függ-e az
idegrendszerem felépítésétől, és attól, ahogyan elmém az érzékelt adatokat
feldolgozza? Ha függ, akkor mi az objektív valóság?
Ami az „abszolút igazságot" illeti, mérhetetlen gőgre és oktalanságra vall
azt mondani: „én tudom". Végeredményben csak azt állíthatjuk szinte teljes
bizonyossággal, hogy nem ismerjük az (abszolút) igazságot. A zen harmadik
pátriárkája, Szeng-can az alábbi tanácsot adja:
Semmi szükség az igazság keresésére,
Elég egyszerűen felhagyni a véleményekkel.
Szöng-szán, mai zen mester tanításai lényegét Mit tudom én című könyvében
mutatja be. Ebben írja: a „nem-tudom tudat" élénk, lehetőséggel teli; a tudást
színlelő tudat pedig zárt, egy helyben topogó. E „nemtudomság" lényegét így
mutatja be:
A HIT
A nem-tudom tudat áthatol a gondolkodáson, megelőzi azt. A gondolkodást
megelőzően nincs orvos, nincs beteg; Isten sincs, Buddha sincs, „én" sincsen,
sem s/.avak - semmi sincs. Itt az ember eggyé válik a világmindenséggel. Ezt
hívjuk semmi-tudatnak vagy kiindulópontnak. Egyesek szerint ez Isten, vagy
egyetemes energia, vagy üdvösség, vagy ellobbanás. A semmi-tudat megelőzi
a szavakat. (Only Don't Know, 1984. 5.)
E „nem-tudom" tudat keresztény füleknek tán túl idegenül hangzik, pedig Jé­
zus is használt ilyen zen kifejezést: ő „kisded-tudat"-nak hívta. Kijelentette:
Isten nem a bölcseknek és az értelmeseknek, hanem a kisdedeknek jelentette
meg a titkokat (Mt 11,25). Hiszen a kisdedek a „nem-tudom" igazi mesterei!
Látott-e valaki valaha olyan kisdedet, akinek megvan a véleménye?
Jézus „kisded-tudatának" a zsidó hagyományban is megvolt az előzménye:
a bálványellenesség. A hit ellentéte ugyanis nem az ateizmus, nem is az ag-
noszticizmus, hanem a bálványimádat. A Tízparancsolat közül a második ép­
pen ezt tiltja meg: „Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót
azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak.
Ne imádd és ne tiszteld azokat"! (2Móz 11,25). Bármily mércével is mérjük, a
bálványimádat igen súlyos vétség.
Az a kérdés tehát, vajon miért bánik Isten olyan szigorúan azokkal, akik
képmást készítenek? Talán azok közé tartozik, akik nem szeretik, ha képet
csinálnak róluk? A válasz tulajdonképpen egyszerű: Istent soha nem látta sen­
ki. Isten nem látható, mert ő nem tárgy, hanem Alany; nem dolog, hanem Szel­
lem. Tehát aki képmást készít róla, az olyan tudással kérkedik, amilyen nincs
neki - azaz hazudik. Ha pedig valaki egy hazugságot kezd el tisztelni és imád­
ni, az elkerülhetetlenül szenvedést von maga után. Láthatjuk: a bálványelle­
nesség zsidó-keresztény hagyománya megfeleltethető a buddhista ragaszko­
dásmentességnek. Zen nyelven szólva, a bálványimádás annyi, mint összeté­
veszteni a holdra mutató ujjat magával a holddal.
Ez a magyarázata annak, hogy a többnyire oly szelíd és jóindulatú Jézus
miért bánt olyan keményen az írástudókkal és a farizeusokkal. Jézus nem a
képmutatásuk miatt bírálta őket; nem is azért, mert nem voltak hajlandók el­
fogadni őt Messiásukként, hanem a bálványimádás miatt. Az írástudók ugyan­
is a szent iratokból, a farizeusok pedig a törvényből faragtak bálványt. Jézus
pedig zent tanított, amikor így szólt hozzájuk: „Jaj néktek képmutató írástu­
dók és farizeusok! mert építitek a próféták sírjait és ékesgetitek az igazak sír­
emlékeit" (Mt 23,29). A sírok és ékítmények szellemi értéke csekély: az előb­
bi csak holttestek őrizgetésére, az utóbbi pusztán felületes szépítgetésre jó.
Jézus ezzel szemben az élő igazságra mutat rá; mindig arra, ami a szóban
forgó személy számára, az épp adott pillanatban a legnagyobb jelentőséggel
122 HETEDIK FEJEZET
bír. Az igazság, mint olyan, természeténél fogva azonnali és helyzetfüggő;
nem lehet szavakba, gondolatokba, fogalmakba fagyasztani. Nem ragadhatjuk
meg, s nem is ragaszthatjuk hozzá magunkat. Az igazságot élnünk kell; köz­
vetlenül, a tudatosság gyakorlásával kell megtapasztalnunk az örökkévaló pil­
lanatban. A kisdedektől kell tanulnunk.
A szellemi igazság mindenesetre élő tapasztalás, mely megismételhetetlen.
Egy elkeseredett ember, aki szívósan igyekszik valamit megvalósítani, ám
mégis kudarcot vall, például nagy igazságként élheti meg azt, hogy „a maga hi­
bájából tanul az ember". De amikor a fiam ezzel védekezett, mert leszidtam a
hanyag és felületes munkája miatt, rettentő mérges lettem, mert ezt az igaz­
sággal való visszaélésnek éreztem.
A nyugati típusú oktatásban részesült emberek többnyire úgy gondolják,
hogy az igazság valami végtelen általánossággal rendelkező dolog, mely min­
den időre, kultúrára, népre és eseményre korlátlanul kiterjeszthető. A zen
azonban egészen másként fogja fel ezt: számára az igazság próbaköve mindig
az adott helyzet. Az igazság szellemi értelemben csak akkor lehet hatással az
emberre, ha közvetlenül őhozzá szól, mégpedig épp az adott helyzetben és
pillanatban. Ha a szellemi igazságot általánosítják, akkor szinte kihívják a vele
való visszaélési. Minden általános érvényű, megismételhető igazság haszonta­
lan! Az igazság mindig a pillanatban létezik, ahhoz pedig, hogy észrevegyük,
éber tudatosságra van szükség.
A korai keresztények éppoly találékonyan oktatták ragaszkodás-mentes­
ségre a tanítványaikat, mint az ázsiai zen mesterek. Szöng-szán „nem-tudom
tudat"-ról szólt, Pál apostol pedig „nem-tudom Istenről" beszélt az athéni gö­
rögöknek: „Akit azért ti nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én néktek. Az
Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami abban van, mivel hogy ő menny­
nek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik" (ApCsei
17,23-24). Ugyanezen okból mondta Jézus a szamariai asszonynak a kútnál:
„Az Isten lélek, és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban
imádják" (Jn 4,24).
Milyen a (Szent)lélek, azaz a Szellem? Ha akár csak megkísérelnénk választ
adni erre a kérdésre, máris csak a levegőt markolásznánk. Jézus ugyanis e szó­
val jelöli az ismeretlen Istent. Sajnos ezeket az ismételt kijelentéseket több­
nyire ügyeimen kívül hagyták, és az emberiség azóta is tovább gyártja a bálvá­
nyokat. John Selby Spong, püspök szerint a történelem egyik legnagyobb bál­
ványa éppen Jézus megmerevített képmása lett:
Krisztus valóban „ezerarcú hős". Volt isteni ítélőbíró és gyámoltalan gyer­
mek; életét megtagadó szerzetes és politikai forradalmár. Volt domboldalon
üldögélő, a gyermekekei magához szólító, nyájas Jézus; de volt szabadság-
A HIT
harcos, a szervezkedök vezére, aki a templomból kikergette a pénzváltóiul
Krisztus mindmáig sok különböző dolgot jelent az embereknek. Valamennyi
Krisztus, de egyik sem Krisztus. Ha bármelyik képet kimerevítjük, bizn>\
bálványimádás lesz a következménye. Ha nem engedünk semmilyen határi)
zott képet kikristályosodni. Krisztus eltűnik a tudatunkból. (Rescuing the
Biblefrom FunJamentalism, 1991. 230.)
A hit nem a biztonság hajszolása, hanem a bizonytalanság elfogadása. Jézus
hite a magvacska hite, mely nem fél feláldozni magát, hogy belőle új élet sar­
jadjon. Alán Watts szerint az igazi hit ellentéte a határozott, merev Krisztus­
képbe, mint lelki támaszba veteti vak hit, mely inkább megrögzöttségről,
mintsem bizalomról tanúskodik. Aki tehát ragaszkodik Jézushoz mint sze­
mélyes megváltójához, az végső soron kicsúfolja mindazt, amit Jézus szemé­
lve jelent, és elárulja az igazi hitet. Miként Alán Watts írja:
A kereszthalál azért ad örök életet, mert a birtoktárgyként és ismeretként fel­
fogott, a saját biztonságunk érdekében megtartott Isten feladását jelenti, hi­
szen „aki meg akarja menteni lelkét, elveszíti azt". Jézushoz ragaszkodni te­
hát a meg nem feszített Krisztus tiszteletét; az élő Isten helyett egy bálvány
imádatát jelenti. (Beyond Theolog}', 1973. 109.)
A keresztény reménységet is csak a fordított törvényszerűség szellemében
érthetjük meg. A reménység és a hit olyan, mint két ikertestvér. Pál apostol
így mutat rá az előbbi jelentőségére: „Mert reménységben tartattunk meg"
(Róm 8,24). Ám míg a keresztények a reménységet, addig a buddhisták a re­
ménytelenséget hangsúlyozzák. Különös azonban, hogy bár ebben a tekintet­
ben e két vallás látszólag igencsak eltér egymástól, mind a valódi kereszté­
nyek, mind a valódi buddhisták élete békességben és örömben telik. Mi lehet
ennek a magyarázata?
Jézus sohasem beszélt reménységről, a fogalom keresztény értelméről
azonban sok mindent megtudhatunk, ha megértjük a nyolc boldogság jelenté­
sét. Ezekben fejeződik ki a legszebben a Jézus hirdette fordított törvénysze­
rűség; itt érhetjük tetten a keresztény reménység titkát, mely abban rejlik,
hogy az eredetileg görögül feljegyzett mondatokban egyetlen állítmány sem
szerepel! A „boldogok a lelki szegények" szó szerinti fordítása például így
hangzik: „a lelki szegénység üdvözítő boldogsága"! William Barclay biblia­
kutató a következőket mondja e különös nyelvtani szerkezetről:
Ez roppant lontos, mivel arra utal, hogy a nyolc boldogság nem holmi jövő­
beli állapotba veteu reménységet fejez ki; nem valamiféle majdan bekövetke-
124 HETEDIK FEJEZET
zendö üdvözülés elragadtatott hangú, ám ködös ígérete; hanem a jelen állapot
udvn/!i"ie. A kereszténvek boldogságát nem halasztja el valamelv távoli, di­
csőséges viiágba, meri ez az m-cs-most boldogsága. Nem olyasmi, ami majd
a keresztényeké lesz, hanem az, ami máris az övék. (The Gospel of Matthew,
1975. 1. 199.)
A keresztény reménység nem közönséges remény, hiszen az mindig valami­
féle jövendőbeli eseménnyel kapcsolatos várakozást, elvárást jelent, amely­
hez elkerülhetetlen elemként társul a bizonytalanság. Szent Pál szerint „a re­
ménység pedig nem szégyenít meg" (Róm 5,3) - ez pedig csak úgy lehetsé­
ges, ha e reménység nem valamely távoli eshetőségre, hanem a jelen valóságra
vonatkozik.
A közelmúltban, egy számos életet követelő és hatalmas anyagi kárt okozó
természeti csapást követően, az egyik helybéli lelkipásztor közös imát hirde­
tett. Nem azt kérte azonban Istentől, hogy állíttassák helyre az okozott kár;
nem is azért könyörgött, hogy hasonló tragédiák a jövőben ne történjenek,
hanem azért, hogy a hátrányosan érintettek megnyugodjanak az Isten akara­
tában. Azért imádkozott, hogy világosodjék meg számukra az eset értelme. Ez
a keresztény reménység lényege, mely nem az ego kielégítésére való; nem is ar­
ra, hogy rávegyük Istent a saját akaratunk teljesítésére, hanem arra, hogy meg­
leljük az értelmét annak, ami van.
A reménység ilyetén értelmezését támasztja alá a görög makariüsz (bol­
dog) szó jelentése is. William Barclay szerint e kifejezés „az önnön titkát ma­
gába rejtő örömre vonatkozik; arra a megmásíthatatlan és nyugalmas derűre,
amely teljesen független az élet minden forgandóságálól". Arra következte­
tünk tehát, hogy a keresztény reménység valamely már meglévő, ám még felfe­
dezésre váró valóságra vonatkozik. A világ újfajta szemléletét sugallja.
A nyolc boldogság közül mindjárt az első igen merész állítás: „Boldogok a
lelki szegények". Ez éppoly meglepő, mint a börtönlakónak azt mondani:
„Milyen csodálatos dolog dutyiban ülni!" Ezt is jobban megérthetjük, ha
megvizsgáljuk az eredeti görög kifejezést; a „szegény"-t jelentő prohosz szó
ugyanis abszolút nincstelenséget, ágrólszakadtságot jelent. Jézus kijelentése
tehát teljes képtelenségként hat: miért lenne boldog az, akinek nincs semmije?
Voltaképpen egyik boldogság sem jelent semmit, ha nem a fordított tör­
vényszerűségek szellemében értelmezzük, melyek mind ugyanabból az alap­
vető pszichológiai meglátásból fakadnak: létbizonytalanságunk oka nem az
objektív valóság, hanem a saját túlzott elvárásaink. A legnagyobb baj az, hogy
azt hisszük: minden helyzetet magunk tudunk kezelni, holott mint halandók,
sok dologban korlátokba ütközünk. Tehát elképzeléseink és a valóság között
nagy ellentmondás feszül. így aztán a lehetetlenre vágyunk, arra, hogy befo­
A HIT 125
lyásoljuk a befolyásolhatatlant, kiszámítsuk a kiszámíthatatlant, megragadjuk
a mulandót, biztosítsuk a biztosíthatatlant. A mindenhatóság tévképzete sok
szenvedést okoz.
A probléma megoldása magában a kérdésben található. A zen szerint nem
természetfölötti képességek megszerzésével, hanem a fenti téveszme tudato­
sításával érhetjük el a megszabadulást. Ha ugyanis belátjuk, hogy az élet bizo­
nyos területein egyáltalán semmit sem tehetünk, akkor - paradox módon - el­
érjük a belső szabadságot. Hiszen miért is szaporítanánk a szenvedéseinket
azzal, hogy olyasmi miatt aggodalmaskodunk, ami nem rajtunk múlik?
Ez roppant egyszerűen hangzik, a gyakorlatban azonban nehezen kivite­
lezhető. Saját korlátainkat és gyengeségeinket belátni borzasztó nehéz-külö­
nösen akkor, ha látszólag minden a legnagyobb rendben van. Az emberek
többsége általában egészen addig, nem fogja fel a saját korlátait, amíg nem
kénytelen közvetlenül szembesülni velük. A reménytelen helyzetek éppen
ezért hasznosak, hiszen az így átélt kínszenvedés sokszor rádöbbent bennün­
ket a valóságra. A csalódás, a kiábrándulás, a kudarc, a kilátástalanság furcsa
mód igen jót tehet szellemi egészségünknek. Csögyam Trungpa, tibeti medi­
tációs mester, tudós és művész ezt így részletezi:
Mindaddig, amíg megváltást, csodákat, megszabadulást ígérő szellemi ös­
vényt követünk, „a szellemiség aranylánca" köt bennünket gúzsba. Meglehet,
ez a drágakö-berakásos, finoman mintázott ékszer gyönyörű viselet; mégis
rablánc. Az emberek azt hiszik, hordhatnak aranyláncot ékszerként anélkül,
hogy a rabjaivá ne válnának, de csúnyán becsapják magukat. Aki azért fordul
a szellemiséghez, hogy az egóját gyarapítsa, az szellemi materialista. Ez nem
fejlődés, hanem öngyilkosság.
Az összes ígéret pusztán csábítás. Gondjaink megoldását várjuk a tanítá­
soktól; szeretnénk valamilyen varázseszközhöz jutni lehangoltságunk, erő­
szakosságunk, szexuális problémáink kezelésére; ám meglepetésünkre las­
sacskán észrevesszük, hogy semmi se történik. Kétségbeejtő felismerés: fel
kell dolgoznunk a saját szenvedéseinket, és nem hagyatkozhatunk sem a
megváltóra, sem a jógatechnikák varázserejére. Kiábrándító felismerés: fel
kell hagynunk az elvárásainkkal, s nem építhetünk a saját elképzeléseinkre.
Abránduljunk ki nyugodtan, adjuk fel énségünket, terveinket! (Tbe Myth
ofFreedom, 1976. 5.)
íme a reménység fordított logikája! A reménységbe?, jel kell adni a reménykv
uést! Ez a kijózanodás egykettőre elvezet a megvilágosodáshoz, mert ígv
gyorsabban tisztába jövünk a valósággal. Ezért mondta Jézus is, hogy boldo­
gok a nincstelenek; ugyanis minél reménytelenebb a helyzet, annál könnveh-
126 A HIT
ben felismerjük erőfeszítéseink hiábavalóságát, és annál közelebb kerülünk
Istenhez.
A keresztény reménység tehát a buddhista „reménytelenség" megfelelője.
Bár ellentétesnek tűnnek, valójában nem azok, mivel mindkettő másra vonat­
kozik: A közönséges reménység dolgokban való reménykedés: a jövőbe, a
helyzet jobbulásába, a változásba, törekvéseink eredményességébe vetett hit.
Ám, mivel ezek mind a jövőre irányulnak, esetükben mindig fennáll a sikerte­
lenség kockázata. így e jövőközpontú reményekből sok szenvedés lakadhat.
A buddhizmus ezért tanít reménytelenségre.
A kereszténységben azonban a reménység az Istenben való bizakodás, ami
éppen a dolgokban való reménykedés tagadása. Semmi köze a várakozáshoz, az
ábrándozáshoz, a babonához. Akkor támad fel bennünk, amikor világi remé­
nyeink meghiúsulnak, és belátjuk helyzetünk kilátástalanságát. Csak ilyenkor
tudjuk tiszta szívünkből megadni magunkat Istennek. A keresztény remény­
ség nem a külvilágban bekövetkező változásban bizakodik, hanem a valóság
isteni értelmének felderítését tűzi ki céljául.
PaulTillich, teológus szerint „A Gondviselés jelentése: minden helyzetben
benne rejlik a továbblépés és az üdvözülés lehetősége, s ez semmi szín alatt
nem mehet tönkre" (TheSbakingofthe Foundations, 109.). Ám ennek ellenére
az ember könnyen elmulaszthatja, ha nem figyel oda. A keresztény reménység
és a buddhista reménytelenség gyakorlása egy és ugyanaz: boldogan benne él­
ni a pillanatban, és a jelenre összpontosítani. Hiszen az Isten országa a jelen­
ben található!
Összefoglalva: a hit a bizonytalanság elfogadása, a reménység pedig a belső
értelem kutatása. Mindkettőhöz roppant élénk, nyitott és szelíd tudatra van
szükség.
Gyakran mondják: a mi nemzedékünk istentelen. Miután évszázadokig a
bálványok, az írástudók és a farizeusok elnyomása alatt éltünk, úgy határoz­
tunk, valamennyit eltöröljük a föld színéről. A modern korban átestünk az el­
választás és a megtisztulás szakaszán. Fájdalmas folyamai volt, fejlődésünk­
höz mindazonáltal elengedhetetlen. Ideje, hogy a bálványokat visszategyük a
helyükre. Sokakkal ellentétben, én a modern kor úgynevezett „szellemi válsá­
gát" lényegében hasznosnak tartom.
A zen azonban sem a bálványimádást, sem a nihilizmust nem kedveli. A
rombolás munkája után az újjáépítést is el kell végezni. Szánalmas az a kultúra,
amely a lebontott épület helyébe nem képes ú]at emelni. Miután halványaink
ledőltek, most adottak a feltételek a szelíd és megvilágosult hit újjáélesztésé­
hez, amely nem a félelmen és a szükségen, hanem a szereteten alapszik. Törté­
nelmi lehetőség előtt állunk. Most tehát itt vagyunk: az Összetört Istenek
Temploma előtt.
Nyolcadik fejezet
Az én igám édes
Embernek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.
JÉZUS
Tudod, hogyan szól két tenyér, ha csattan;
vajon hogyan szól egy tenyér, ha csattan ?
ZEN KOAN
Róbert Redford filmje, az/l River Runs Through !t, csodálatosan ábrázolja a
zent és a szellemiséget. Norman Maclean történetét beszéli el, aki lelkipásztor
apjával együtt a vadnyugaton, Montanában élt. Maclean lenvűgözően ötvözi a
zen szellemiségét a gazdag amerikai tradícióval, anélkül, hogy - saját bevallása
szerint - bármit is tudna a zenről. A „zen" szót voltaképpen egvetlenegyszer
sem ejtik ki a filmben. Ennek ellenére határozottan ott van benne, akárcsak a
teaszertartások egyszerű szépségében. A hétköznapiságba ágyazott szépség
ez, hallgatásba rejtett dal; majdnem néma és eszköztelen, ám mégis ékesen
szóló spiritualitás. E megtévesztőén szimpla kijelentéssel kezdődik a film:
„Családunkban nem volt éles határvonal a vallás és a horgászat között."
Érted, mi köze a vallásnak a horgászathoz? A legtöbb ember el se tudja
képzelni, miféle kapcsolat lehet a vallás és a hétköznapi élet között. Nevelte­
tésünknél fogva azt hisszük, hogy a vallás valami komoly dolog; egészen más,
mint a hétköznapok, így szó sem lehet benne szórakozásról, vidámságról. A
Webster szótár meghatározása szerint a „szent" (szakrális) szó jelentése: „va­
lamely istenség szolgálatának vagv tiszteletének szánt, e célra elkülönített".
Ha pedig valamit tiszteletből „elkülönítenek", nehéz elképzelni, miként játsz­
hat az szerepet olyan hétköznapi tevékenységekben, mint a mosogatás, a
gyermeknevelés, a kertészkedés vagy a szerelmeskedés. Ügy tűnik, ezeknek a
világi dolgoknak semmi közük a szervezett vallás áhítatos légköréhez. Alán
Watts, a zen mesterré lett lelkész így beszélte el gyermekkori élményét:
Kisiskolás koromban erőszakkal kényszerítenek bennünket, hogy részt ve­
gyünk az istentiszteleteken a canterburyi székesegyházban, az anglikán egy­
ház Mekkájában. Miközben ott álltunk, térdeltünk és hajlongtunk e régi
templom falai közi a zordon szertartásokon, mindig nagyon kellett ügyel-
128 NYOLCADIK FEJEZET
nünk, nehogy nevessünk vagy akár csak elmosolyodjunk. Ezt a kihágást
ugyanis kegyetlen ostorozással torolták meg, és a büntetést szinte lehetetlen
volt megúszni. (Beyond Thcology, 1973. 29.)
Biztos vagyok abban, hogy a modern embereknek a szervezett vallásoktól va­
ló viszolygása nagyrészt az ilyen jellegű élményeknek tudható be. Ha válasz­
tani kellene a Watts által leírt szertartáson való részvétel és a horgászat között,
aligha lenne kétséges, hogy az emberek többsége melyikre szavazna. A szelle­
miség sokkal inkább kapcsolódik a hétköznapi élethez, mint az „elkülönített"
dolgokhoz, és inkább közönséges, mintsem különleges.
A zen mindennapi szellemiség. A harmadik fejezetben idéztük Nan-csüan
és Csao-csou beszélgetését. Amikor az utóbbi megkérdezte, mi aTao, Nan-
csüan azt válaszolta neki: „A hétköznapi elme". Ez az egyik legfontosabb zen
tanítás. C. S. Lewis is tudott a hétköznapok szellemiségéről. Amikor megkér­
dezték tőle, gondolja-e, hogy a Szentlélek szólhat az emberekhez a mai ke­
resztény írókon keresztül, így válaszolt:
Nem szívesen ítélkezem afelől, hogy valamely író közvetlenül a Szentlélektől
kapja-e az ihletést. Nem tudhatom, hogy amit leír, valóban a mennyből szár­
mazik-e, avagy sem, Ám hiszem, hogy Isten a fény- mind a természeti, mind
a szellemi lény - Atyja (Jak 1,17). Azaz, Isten nem csak a keresztény írókat
látogatja, hanem mindenfajta írásba beleszólhat. A szent elhivatás sem csak a
papi hivatásra vonatkozhat; a tulipánágyást gyomláló ember is Istent szolgál­
ja. (The Grand Miracle, 1970.157.)
C. S. Lewis másutt még egyértelműbben fogalmazott. Egy idősebb és egy fia­
tal ördög közötti, szatirikus párbeszédben hangsúlyozta, milyen fontos lenne
meglátni a mindennapokban azt, ami nem mindennapi:
Kezded már kapiskálni? Ama folyamatoknak köszönhetően, amelyeket év­
századokkal ezelőtt indítottunk el bennük, ma már szinte képtelenek hinni a
szokatlanban, míg a megszokott az orruk előtt van. Sugalmazd hát neki to­
vábbra is a dolgok közönségességét... nehogy csak egy pillantra is eltávolod|on
ama igen becses „hétköznapi élet"-től. (The Screwtape Letten, 10.)
A Tao a hétköznapiságban van: ezt tapasztalta Norman Maclean horgászás
közben, ezt vette észre C. S. Lewis a világi könyvekben és a gyomlálásban.
Amit nem illeszthetünk be hétköznapi tevékenységeink közé, az nem élő val­
lás. Jézus is a hétköznapi dolgok fontosságára tanított a szamariai asszonnyal
AZ EN IGÁM ÉDES 11')
való beszélgetésében, aki összekeverte a hagyományt és a szentséget. Mint
monda neki: „Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, amikor sem nem ezen
a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát" (Jn 4,21). Hiszen Is­
tent bárhol, bármiféle tevékenységünk közepette imádhatjuk!
A szellemiség általam legjobbnak tartott meghatározására egy keresztény
felekezet brosúrájában bukkantam rá, így szól: „A szellemiség jelentése: össz­
hangban lenni önmagunkkal, másokkal, a világgal és Istennel." Nem a többi­
ektől való elkülönülés, hanem az összhang a fontos. Figyeljük meg a sorrendet
is! Először is önmagunkkal kell megteremtenünk az összhangot, azután má­
sokkal, majd az egész világgal, végül pedig Istennel. Más szóval a szellemiség a
hétköznapi, ismerős dolgokkal kezdődik.
Ha a vallási életet túlságosan sok „különleges" dologgal - szertartással, ün­
nepélyességgel, dogmákkal - kapcsoljuk össze, akkor nehezebben vesszük
észre a gyomlálás és a többi hétköznapi dolog szellemiségét. Ám ha az összes
külsődleges jelenséget lehántjuk róla, és megpróbáljuk megfogni a lényegét, a
végén rájövünk, hogy a szépség az egyetlen, ami igazán számít. Az igazi vallás
elsősorban a szépség keresése. Egyetlen alapvető kérdésből indul ki: hogyan
tehetem széppé az életem? Norman Maclean is ezt mondta skót presbiteriá­
nus lelkész édesapjáról:
Ami apámat illeti: nem tudom, hitte-e, hogy Isten matematikus, de azt bizo­
nyosan hitte, hogy Isten tud számolni, és csak akkor nyerhetjük vissza az erőt
és a szépséget, ha felvesszük Isten ritmusát. Számos presbiteriánustól eltérő­
en, gyakran használta a szép kifejezést. (A River Runs through It, 1992. 2.)
Mikor vetted észre utoljára a hűvös szellő finomságát, a csillagos ég szépségét,
vagy az útmenti vadvirág pompázását? Gyermekkoromban mindig azon
nyomban méltányoltam ezeket a gyönyörű dolgokat, de mire húszéves let­
tem, már szinte teljesen elfelejtettem ennek a módját. (Sok-sok zen gyakorlat
kellett hozzá, hogy visszanyerjem ezt a képességet.) A világ nem változott
olyan sokat: most is van nyári szellő, éjjeli égbolt és vadvirág. De hová tűnt az
odafigyelés?
Bár ritkán veszik észre, Jézus sokat beszélt a szépség titkáról. Hosszasan
elemeztük, miként mutatta be a szépséget az ég madarainak és a mező lilio­
mainak hasonlatán keresztül. Ugyanez volt egy sikeres fiatalemberrel való be­
szélgetésének tárgya is. Az illető férfi roppant gazdag és hatalmas volt - Lu­
kács uralkodónak nevezi. Máté így számol be az eseményről:
Később odalépett hozzá valaki és megkérdezte: „Mester, mi jót kell tennem,
hogy eljussak az örök életre?" „Mit kérdesz engem a jóról - válaszolta. Egy a
130 NYOLCADIK FEJEZET
jó, (az Isten). Ezért ha el akarsz jutni az éleire, tartsd meg a parancsokat." O
tovább kérdezte; „Melyeket?" Jézus fölsorolta: „ne ölj, ne paráználkodjál, ne
lopj, hamisan ne tanúskodjál, atyádat és anyádat tiszteld és szeresd felebará­
todat, mint önmagadat."
Az ifjú erre kijelentette: „Ezt mind megtartottam (fiatal korom óta). Mit
kell még tennem?" Jézus így felelt: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el
amid van, és árát oszd szét a szegények közt, így kincsed lesz a mennyben.
Aztán jöjj, kövess engem!" Ennek hallatára az ifjú szomorúan távozott, mert
nagy vagyona volt.
Jézus pedig tanítványaihoz fordult: „Bizony mondom nektek, a gazdag ne­
hezen jut be a mennyek országába. Ismét mondom nektek: könnyebb a tevé­
nek átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak Isten országába jutni."
Ennek hallatára a tanítványok megdöbbenve kérdezték: „H.át akkor ki üd­
vözülhet?" Jézus rájuk tekintett és így szólt: „Embernek ez lehetetlen, de Is­
tennek minden lehetséges." (Mt 19,16-26*)
A fiatalember sürgősen beszélni akart Jézussal; Márk változatában odafutott
hozzá és letérdelt előtte. Ez, az ifjú gazdagságát és hatalmát tekintve, roppant
meglepő, hiszen mindene megvolt, amire a világ nagy része áhítozik. Nyilván
úgy érezte azonban, hogy valami fontos dolog hiányzik az életéből. Az örök
élet felől érdeklődött. Ne feledjük, hogy az „örök" nem örökké tartó! Az ere­
deti szövegben az aióniosz szó áll, ami „Istenhez illő"-t jelent. Az isteni élet
az, ami szépséges. Mindegy, hogy örök életnek, Szépségnek vagy Minőségnek
nevezzük; végső soron az a kérdés, hogyan lehetünk boldogok.
A zen tanító mindig sokat követel; amit mond, az gyakran durván, kegyet­
lenül hangzik. Jézus is így válaszolt a fiatalembernek: Add el amid van, és árát
oszd szét a szegények közt! Vajon miért? Az ember az igazi szépséget csak akkor
veheti észre, ha már mindenről lemondott. A kérdés: hogyan érhetjük el a pira­
mis csúcsát? Hallottál valaha olyan hegymászóról, aki egy csomó poggyásszal a
hátán indul a Himalája csúcsainak meghódítására? Jézus is ezért mondta az if­
júnak, hogy a mennyek országának kapuja a tű fokához hasonlatos: aki át akar
rajta menni, annak az összes csomagját le kell tennie!
Jézus nem a magántulajdont akarta eltörölni, csak arra világított rá: aki szé­
pen akarja élni az életét, annak elméjét nem köthetik gúzsba különböző ra­
gaszkodások, vélemények és megkövesült szemléletek. Ha a ragaszkodása­
inktól meg tudunk szabadulni, akkor nem is kell lemondanunk anyagi
javainkról. Jézus itt csak még jobban kihegyezi azt, amit már a nyolc boldog­
ság között is említett: Boldogok a thztaszívüek; ők meglátják Istent (Mt 5,8*).
A szépséget csak akkor élhetjük át, ha a belsőnk teljesen kiüresedett.
Tán akad, aki elbátortalanodik annak hallatán, hogy a szépség előfeltétele a
AZ ÉN IGÁM ÉDES 131
teljes lemondás és az üresség. Nem igaz azonban, hogy ezt nehéz elérni. A
szépség gyakran teljesen váratlanul jelentkezik az ember életében. Néhány he­
te például sárkányt eregetni mentem gyermekeimmel. Gyönyörű idő volt.
Rég nem eregettem már sárkányt, s örülök, hogy újra kezdtem, mert aznap
felfedeztem a sárkányeregetés szépségét. Látni, amint a sárkány felszáll,
ahogy alákap a szél, felengedni jó magasra, a kezemben érezni a zsinórt, amint
leszül, és futkosni, kiabálni, mint egy gyermek - mindez csodálatos élmény
volt! Szabadnak éreztem magam. Egy ideig úgy tetszett, az egész világ egy
nagy sárkány, fenn a kék égbolton. Sokat mozogtunk közben, ugyanakkor
mégis roppant nyugalom és békesség szállt meg. Egy voltam a játékkal; dina­
mikus meditációt végeztem.
A lemondás igazi önfeledtség: a pillanatban élni, anélkül a nyomasztó érzés
nélkül, hogy valamit el kellene érnünk; nem gondolva nyereségre és veszte­
ségre, nem törődve azzal, hogy esetleg bután viselkedünk; megszabadulni
minden megkötöttségtől és védekezési kényszertől; élvezni a pillanat szépsé­
gét, de mégsem kötődni hozzá; elengedni magunkat anélkül, hogy az elenge-
dettség szükségességére gondolnánk; átélni a boldogságot, nem remélve,
hogy folytatódik, ego és bárminemű ragaszkodás nélkül. Nem munka, pusz­
tán játék. Nem erőlködés, hanem vu-vei. Nem valami eltervezett dolog, ha­
nem spontán történés.
Gyermekkorunkban a legegyszerűbb dolgok is bűvöletbe tudtak ejteni
minket. Emlékszem, mennyire örültem az első doboz színes ceruzámnak, és
mekkora gyönyörűséget szereztem magamnak azzal, hogy egy vízipisztollyal
..szivárványt" csináltam. Szintén feledhetetlen élményt nyújtott az első fale­
vélgyűjteményem; mennyire tetszett a megannyi, természet alkotta szín és
'orma! Akkor még az egész világ varázslatos volt, mert egyszerűen úgy fogad-
luk el a dolgokat, ahogy vannak. Am világunk, sajnos, épp annyira megszür­
kült, amennyire az egónk megnőtt. Ego király ott ül a trónján, és így mordul rá
mindenre, ami csak elébe tűnik: „Mi jó származhat Nekem ebből?" Ezzel vége
a csodának. Minden az ego szolgájává, kielégülésének eszközévé, formájává
válik. A szépség áldozatul esik a rút haszonelvűség oltárán.
Az igazi szépségre nem lehet vágyni, mert az belső képesség: az ego feladá­
sának és a világ én-nélküli szemlélésének képessége. Amint J. Krishnamurti
mondta, a boldogság belső szabadság, „amelyben az ember számára a »több«
már nem úgy jelenik meg, mint amit idővel el tud érni vagy meg tud szerezni".
A pillanatban élni.
Az a baj, hogy az ego feladása úgy hangzik, mintha öngyilkosságról; a le­
mondás úgy, mintha foghúzásról beszélnénk. A Jézus történetében szereplő
liaialember bánatosan távozott, de még a tanítványok is megdöbbentek. „Ki
132 NYOLCADIK FEJEZET
üdvözülhet?" - kérdezték. Ám Jézus rejtélyes választ adott nekik: Embernek
ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.
A vallásgyakorlást talán úgy lehet a legjobban megérteni, ha valamilyen
művészethez hasonlítjuk. Mindazt, amit tudnunk kell róla, összefoglalja Nor­
man Maclean tömör megjegyzése édesapja filozófiájáról: „Számára az összes
jó dolog - a lazac csakúgy, mint az üdvözülés - kegyelem által adatik meg, a ke­
gyelem a művészetből jön, a művészet pedig nem megy egykönnyen." Ez az
egyik legszebb zen-mondat, amire valaha ráakadtam. Minden jó dolog kegye­
lem, művészet és munka eredménye.
A művészet sosem )ön egykönnyen. Máté evangéliumából (5,20-47) meg­
tudhatjuk, milyen nehéz lehet olykor. Megrázó e sorokat olvasni! Figyeljük
csak! „Mindaz, aki bűnös kívánsággal asszonyra néz, szívében már paráznál­
kodott vele." Nem csak az érintés tilos; ránézni is bűn! Jézus ugyanilyen szi­
gorúan ítélte el a haragot is; szerinte, aki valakit elátkoz, az a pokol tüzére vet­
tetik. Ha ezt szó szerint kellene érteni, valószínűleg nem én lennék az egyet­
len, aki pokolra kerülne. Jézus azt is megparancsolta, hogy szeressük az ellen­
ségeinket. Hányan teszik ezt közülünk? „A művészet nem megy egy­
könnyen."
Most pedig vessük össze e tanításokat egy jellegzetes zen mesteréivel! A
buddhizmus különböző iskolái és rendszerei közül a zent „a lusta ember igaz­
sághozvezető ösvényé"-nek is szokás nevezni. (Többek között épp ezért sze­
retem.) Egy zen mester a következő megjegyzést tette a zen életszemléletével
kapcsolatban:
A tudásról való lemondás és a semmittevés a kényelmes Tao-követő útja;
Nem szabadul meg a káprázattok és nem kergeti az igazságot.
Micsoda ellentétek! Jézus látszólag semmi olyat nem tanított a vallásos élet­
ről, amit akár csak távolról is összefüggésbe lehetne hozni a zen tanításokkal.
Miként az első fejezetben elmondtuk, a zen egyik legfontosabb eleme a vu-
vei, az erőfeszítés- és erőlködésmentes hozzáállás. A Tao útja könnyű és ké­
nyelmes (idegfeszültségtől mentes). Úgy tűnik azonban, Jézus iménti tanítá­
sa épp a vu-vei szöges ellentéte. Egyéb különbségeket is felfedezhetünk: a zen
tanítás erkölcs feletti, Jézusé viszont kifejezetten erkölcsi hangvételű. A zen
tanítás általában tömör és lényegre törő, Jézusé viszont hosszú és részletes.
Hogyan értelmezzük ezt?
Ha még nem zavarodtunk össze eléggé, hallgassuk csak meg, mit mondott
Jézus egy másik alkalomm-al:
AZ ÉN IGÁM ÉDES 133
Jöjjetek hozzám mindnyájan,
akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve:
én felüdítlek titeket.
Vegyétek magatokra igámat
és tanuljatok tőlem,
mert szelíd vagyok és alázatos szívű,
s így nyugalmai találtok lelketeknek.
Az én igám édes,
és az én terhem könnyű. (Mt 11,28-30'')
Ellentmondott volna magának Jézus? Ha igen, akkor igazi zen mester volt,
mert az önellentmondás a zen jellegzetessége. Egyrészt azt mondta: „az én
lerhem könnyű"; másrészt azt: „embernek ez lehetetlen". Hogyan oldhatjuk
meg ezt a rejtélyt? Könnyű, vagy nehéz a szellemi ösvény? Mi Jézus igájának
titka? íme, egy sugallat, egy másik kérdés formájában: Hogyan hallható egy
tenyér, ha csattan?
Mielőtt e kérdések megválaszolásához fognánk, hadd mondjak el egy zen
viccet! Kérdés: Hány zen-buddhistára van szükség egy villanykörte kicserélé­
séhez? Válasz: Kettőre. Egyre, hogy kicserélje a körtét, és még egyre, hogy ne
cserélje ki. A zen útja a paradoxon.
A kérdésre, hogy könnyű-e vagy nehéz a szellemi gyakorlás, ugyanilyen
módon felelhetünk: igen is meg nem is. De azt is mondhatjuk: se nem könnyű,
se nem nehéz. Ugyanezt a választ adta korábban Szeng-can, a zen harmadik
pátriárkája: „A Nagy Ut igen széles; nem is könnyű, nem is nehéz." A parado­
xon megértésében segítségünkre lehet a nagy szúfi költő, Rumi tanmeséje:
Volt egyszer három vak ember, aki életében először találkozott elefánttal. Az
egyik megtapogatta a lábát, és így szólt: „Az elelánt olyan, mint egy oszlop."
A másik hozzáért a füléhez, és azt mondta: „Olyan, mint egy nagy legyező."
A harmadik az elefánt ormányát tapogatta körbe, majd kijelentette: „Olyan,
mint egy kígyó." Mivel mindegyik kitartott a saját véleménye mellett, addig
vitatkoztak, míg le nem szállt a nap.
Valamilyen szempontból mindegyik vak embernek igaza volt, más szempont­
ból azonban valamennyien tévedtek. Ugyanígy: a szellemi ösvényt tekinthet-
lük könnyűnek és nehéznek is, és ezzel nem keveredünk önmagunkkal ellent­
mondásba, mivel e két jellemző kiegészíti egymást; miként a pénzérmét is
nézhetjük a „fej" vagy az „írás" oldaláról.
Jézus valóban hajlamos volt a vallásgyakorlat nehezebb oldalát hangsú­
lyozni, a könnyebbik ellenében. Látszólag arra törekedett, hogy még elvisel-
134 NYOLCADIK FEJEZET
hetetlenebbé tegye azt, ami már amúgy is eléggé terhes volt. A törvénnyel és a
prófétákkal kapcsolatban ezt mondta: „Nem azért jöttem, hogy megszüntes­
sem, hanem, hogy tökéletessé tegyem.... Ha igaz voltotok fölül nem múlja az
írástudókét és farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába" (Mt
5,17-20*). A törvények „tökéletessé tételé"-nek jegyében a cselekedeten ala­
puló erkölcsi szabályrendszert gondolaton alapulóvá alakította át. A mózesi
törvény megtiltotta a paráználkodást; Jézus ú) etikája szerint már a sóvár gon­
dolat is bűn. Az ölés tilalmát pedig felváltja a következő parancsolat: „már azt
is állítsák törvényszék elé, aki haragot tart. Aki felebarátját butának mondja,
állítsák a nagytanács elé. Aki pedig istentelennek mondja, jusson a gyehenna
tüzére" (Mt 5,22).
E törvények nyilvánvalóan kivibetetlenek. Még a tetteinket sem tudjuk tel­
jes mértékben ellenőrizni, nemhogy a gondolatainkat! Vegyük például a meg-
kívánás gondolatának tilalmát! A nemi vágy alapvető emberi ösztön. A kínai­
ak mondása szerint minden ember olyan, mint a macska; tudniillik olyan
macska nincs, amelyik nem szereti a halat. Nevetséges tehát elítélni a nemi vá­
gyat, mely természetes késztetés. Egyes teológusok és bibliakutatók azzal
próbálják tompítani Jézus kijelentésének élét, hogy azt mondják: nem a nemi
vágyat, mint olyat, ítélte el, pusztán a kéjsóvárságot. A kettő között azonban
nemigen lehet különbséget tenni. Hol van a kettő közti határ?
Ezáltal azonban a lényeget értik félre. Jézusnak éppen a nevetségesség és az
ésszerütlenség volt a célja! Szándékosan olyan megerőltető erkölcsrendszert
alkotott, amelyet lehetetlen betartani. Ez a titka: erkölcsi normáit eleve nem
betartásra szánta! Ha nem hiszed, akkor mutass valakit, akit sohasem fog el a
méreg, vagy aki tényleg szereti az ellenségeit! Szent Pál alábbi megjegyzése
döntő fontosságú az erkölcsi szabályoknak az ember szellemi életében betöl­
tött szerepét illetően:
A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de ahol megnövekedik a
bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik; hogy miképpen uralkodott a
bűn a halálra, azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság által az örök élet­
re a mi Urunk Jézus Krisztus által. (Róm 5,20)
A szellemi élet tekintetében minden „ésszerű" erkölcsi törvény haszontalan.
Pál szerint ezek szellemi küldetése ax emberi gyengeség és Isten kegyelmének
megmutatása. Nem a bűn csökkentését, hanem annak megnövelését célozzák.
Tehát egy betartható erkölcsi törvény éppen önmaga ellenében hatna. Amint
az előző fejezetben kifejtettük, a kiábrándulás gyors út a megvilágosodáshoz,
az üdvösség titka pedig helyzetünk kilátástalanságának felismerésében rejlik,
Jézus szerint: Embernek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges. Sajátos
AZ ÉN IGÁM ÉDES 135
módján ezzel azt adta tudtunkra, hogy az üdvösség nem az ember erőfeszíté­
sén, hanem a dolgok elengedésén múlik. A szellemi gyakorlás lehet könnyű
vagy nehéz - attól függően, hogy az ember felismeri-e, alapvetően mennyire
reménytelen a helyzete. Mielőtt felismeri, nehéz; miután felismerte, már
könnyű.
Jézus új erkölcsének ez az egyetlen lehetséges értelme. Mesterséges füst­
felhő, amely a megvilágosodás előidézését szolgálja. Jézus szándékosan tette
ilyen magasra a mércét, hogy könnyebben felismerjük: emberi erőfeszítés ál­
tal egyszerűen lehetetlen elnyerni az üdvösséget.
Első hallásra ez igencsak nyakatekert magyarázatnak tűnik, pedig az embe­
ri lélektan szempontjából tanítása nagyon is sokatmondó. Az emberek ugyan­
is fura teremtmények: titokban mindnyájan imádjuk a gyötrelmesen nehéz
dolgokat. Ha valaki egyszerűen elmondja nekünk az igazságot - tudniillik azt,
hogy az üdvösség Isten kegyelméből, nem pedig emberi erőfeszítés által ada­
tik meg -, valószínűleg oda sem figyelünk rá. Ha azonban azt állítja: az üdvös­
séget csak egy rettentő nehezen betartható erkölcsi rendszer követésével le­
het elérni, amihez többek között el kell nyomnunk az ellenkező nem iránti vá­
gyunkat, türtőztetnünk kell magunkban az ellenségeinkkel szembeni haragot,
és így tovább; akkor bizonyára sokan felkapják a fejüket. Hiszen mindenki
hős szeretne lenni, és hajlandó magas árat fizetni érte, hogy az legyen.
A kínai hadtudományban ezt a stratégiát a „visszavonulás általi előrenyo­
mulás" módszerének nevezik. Jézus egy tükrökkel és rejtett átjárókkal tele­
zsúfolt útvesztőt épített, hogy az üdvösségre csábítson bennünket. Kijelent­
hette volna egyszerűen, hogy az üdvösség nem a mi erőfeszítésünkön, hanem
kegyelmen múlik, ám nem kívánt az emberi természet ellenében hatni. Miért
küzdjünk ellene, ha felhasználhatjuk a saját céljainkra? Jézus tehát magas árat
szabott a megváltásért, jóllehet az ingyenes. Ezzel az egót használta fel az ego
ellenében; együtt áramlott a Taóval. Ez tehát Jézus bölcs és szelíd vu-vei-je,
mely ráadásul roppant hatékony!
Jézus e tanítási módszere történetesen párhuzamba állítható a zen Rinzai-
iskolájának gyakorlatával. A zen hagyomány két jelentős vonulatra oszlik: a
Szoto- és a Rinzai-iskolára. Az előbbi az ülő meditációra, az utóbbi pedig a
koanokra fekteti a hangsúlyt, melyek közül a korábbi fejezetekben néhányat
már bemutattunk. Fontos megjegyeznünk, hogy a koanok többségének nincs
megoldása. Alán Watts meghatározása szerint például a koan „olyan kérdés,
amelynek nincs kiokoskodható megoldása; a rá adható válasz nem áll vele lo­
gikai összefüggésben; tehát az intellektust teljességgel zavarba hozza." (The
Spint ofZen, 1992.70.)
A koan célja a korlátok beláttatása az emberrel. Megesik, hogy olykor a ta­
nuló napokon, sőt akár heteken keresztül kutatja a választ a feltett kérdésre,
136 NYOLCADIK FEJEZET
de nem jut semmire. A végén már annyira belefárad és elkeseredik, hogy kény­
telen belátni: az erőfeszítés semmit sem ér. Ekkor végre elengedi a problémát,
és megszabadul. Zen kifejezéssel élve, ezt nevezik „a sziklaszirt elengedésének
a szakadék fölött", amikor az ember „a halál közepette megleli az életet".
Döntő lépés ez a megvilágosodáshoz.
A Nagy Ut nem is könnyű, nem is nehéz. A könnyűség és a nehézség egy­
szerűen csak egy ugyanazon ösvény különböző szakaszai. Miként a legtöbb
művész sem válhat naggyá mindaddig, amíg nem gyakorolta tudását több ezer
órán keresztül, úgy többnyire mi sem juthatunk el a szellemi ösvény
könnyebbik felére, amíg meg nem tapasztaltuk a nehezebbiket. A koan meg­
oldásának lehetetlensége általában nyilvánvaló, ám - paradox módon - sok­
szor éppen a nyilvánvalót a legnehezebb hasznosítani.
Vegyük például az egy tapsoló tenyér koanját! Nyilvánvalóan képtelen do­
logról van szó; hogyan tapsolhatna egymagában egy tenyér? Az ember egyre
töri a fejét a megoldáson, ám a lényeg a nem gondolkodás! Pedig mennyi zen
tanítvány tölt el órákat, napokat, sőt heteket, e kérdésen töprengve! Megvizs­
gálják minden lehetséges oldalról, majd roppant találékony válaszokkal állnak
elő. Sajnos, olykor túl okosak vagyunk! Ugyanez a helyzet Jézus koanjaival is.
Miért tart olyan sokáig felismerni, hogy gyakorlatilag lehetetlen véget vetni
minden sóvárgó gondolatunknak és teljesen kiküszöbölni a haragot? Erre
csak azt az egyetlen magyarázatot találom, hogy a saját komolyságunk áldoza­
tául estünk; akkora bennünk a feszültség, hogy nem értjük Jézus humorát!
A gyakorlat lényegét gyönyörűen summázza ez a mondat: „az összes jó
dolog... kegyelem által adatik meg, a kegyelem a művészetből jön, a művészet
pedig nem megy egykönnyen". Ez is paradoxon. Logikusan felmerülhet ben­
nünk a kérdés: „Ha minden a kegyelem, akkor mi szükség a művészetre?"
Maclean mintha csak újra fogalmazná a régi keresztény dilemmát: „hit, avagy
munka?"
Ha szembetaláljuk magunkat egy feladattal, először általában valamilyen
erőfeszítést teszünk a megoldására, hiszen az emberek többsége hisz a munka
erkölcsi értékében, és abban, hogy „aki nem dolgozik, ne is egyék". A gyakor­
lat (azaz a munka) tehát mindenképpen a kegyelem előfeltétele. Erőfeszítésre
van szükségünk, hogy megszabaduljunk az erőfeszítéstől. A szellemi úton pe­
dig szintúgy, az embernek erőfeszítést kell kifejtenie az erőfeszítés hiábavaló­
ságának felismeréséhez.
Ahhoz, hogy belássuk, miért nem összeegyeztethetetlen egymással a ke­
gyelem és a munka, meg kell értenünk, miként teszi a gyakorlat mesterré az
emberi bármely művészeti ágban. Tekintsük a járás művészetét, mint egysze­
rű példát! Sokat tanulhatunk belőle, ha megfigyeljük, amint egy gyermek jár­
ni tanul! A járás az egyik legkorábbi szellemi élményünk. Tudjuk-e, hogy való-
AZ ÉN IGÁM ÉDES Ii
di csodaszámba megy? Hiszen egy egész sor fizikai készségre, valamint a:s/c-l
lem összehangoló tevékenységére van szükség hozzá. Az benne az érdeke,,
hogy a gyermek egyszerűen elkezdi csinálni! Nem tudja, melyik izmát kell
megfeszítenie, melyiket elengednie; nincs szüksége semmiféle elméleti leírás
ra, sem gondolkodásra ahhoz, hogy megtanuljon járni; ez nem a bal agyfélle­
kére tartozik. A gyermeknek pusztán engednie kell, hogy a természet tegye a
maga dolgát. A gyakorlás tehát azt jelenti: meg kell tanulni, hogy az aggodal-
maskodásainkkal, a kudarcaink miatti félénkségünkkel hogyan ne álljuk el a
természet útját. Arról szól, miként tegyünk szert bizalomra!
Minden művészeti ág gyakorlásával hasonló a helyzet: a művésznek meg
kell tanulnia elengedni magát! A csúcsteljesítmény titka: teljes ellazulás, a si­
kerrel vagy a kudarccal kapcsolatos gondolatok kiiktatása. Az ember akkor éri
el a mesteri szintet, ha megfeledkezik önmagáról. Amikor a gyakorlás „ke­
csessé"'1 válik, akkor az előadó többé már nem cselekvő, hanem pusztán esz­
köz; a „munka" megszűnik. így végső soron minden gyakorlás a bizalom és az
elengedettség begyakorlása. Amíg a küzdésnek és az aggodalomnak akár a leg­
halványabb maradéka is megvan bennünk, addig tudhatjuk, hogy még nem ér­
tünk célba. Az ember akkor válik tökéletessé, amikor már egy csöppet sem
gondol a sikerre. Játék közben szokott megtörténni!
A zen a tökéletesség művészete. A zen gyakorlónak főképp a felejtés a dol­
ga: a teljesítménykényszernek, a győzelemnek, az aggodalomnak, a többiek
közül való kimagasodás vágyának az elfeledése. Mindezen dolgok ugyanis az
ember ellen fordulnak; a gyakorlás a nem gondolkodás képességének elsajátí­
tása. Lao-ce minden művész számára a következőt ajánlja:
A Taót nem lehet nyereségvágyból vagy szerzés végeit gyakorolni,
Csak feledés és elengedés által.
A szép élet küzdelemmentes. Küzdelemmentesen élni annyi, mint hétközna­
pi elmével rendelkezni. Szöng-szán mester egyik tanítványa családjával pihen­
ni ment a tengerhez. A parton észrevett egy férfit, aki tökéletes zen testtartás­
ban ült a víz szélén, majd felkelt, beugrott a jéghideg vízbe, és ott maradt kö­
rülbelül negyed órán keresztül. A tanítvány levelében megkérdezte mesteré­
től: „Ez igazi üresség volt? Emiatt tudott az a férfi beugrani a jéghideg vízbe
úgy, hogy láthatólag semmit sem érzett?" Erre Szöng-szán ezt válaszolta:
'■' A s z e r z ő okiejtésében az angol grace szó kettős jelentéséi („kegyelem", illetve „báj",
„kecsesség") használja ki, így végkövetkeztetése magyarul nehezen tolmácsolható: „A
kcgyelem\kecsesség a mozdulat könnyedségét, hajlékonyságát jelenti, átvitt értelemben
léhát az erőfeszítés, a valami ellen szegülés, a gondolkodás, a küzdelem hiányát érijük rajta. A
kegyelem\kecsesség a tökéletesség állapota, a vu-vei." (Aford.)
138 NYOLCADIK FEJEZET
A zen a tiszta tudat, a mindig tiszta tudat - ami azt jelenti: a hétköznapi elme
az igazság. Ha valakinek valami nehéz gyakorlathoz támad kedve, ám tegye!
De aki mindig valami nehéz gyakorlatot végez, az valamit alkot. Ha pedig al­
kotsz valamit, ha valamihez ragaszkodsz, akkor az a valami megakadályoz a
tökéletes szabadságban. Bizonyos dolgok talán hozzásegítenek a szabadság­
hoz, ám az sosem a teljes szabadság. Mi hát a teljes szabadság? Ne ragaszkodj
az én-enyém-nekem-hez! Akkor látsz, akkor hallasz - minden teljes és töké­
letes, semmi sem különleges. (Only Don't Know, 1984.27.)
A közönséges elme ellentéte a hősies tudat. Ezt Jézus is nagyon jól ismerte;
hívhatjuk farizeusi tudatnak vagy én-enyém-nekem-tudatnak is. A farizeusok
- a régiek és a mostaniak egyaránt - kiválóan értenek az „én-enyém-nekem"
játékhoz; mindig ki akarnak emelkedni a tömegből. A Jézus korabeli farizeu­
sok kisded játékát úgy hívták: „az ezeregy szabály betartása". Az volt a leg­
főbb bajuk, hogy erkölcsi bajnokok akartak lenni - ezen azonban nagy árat
kellett fizetniük. A farizeus kifejezés már önmagában véve árulkodó: „elkülö-
nük"-et jelent. A farizeusok szélsőséges önmegtartóztatása olyan megterhelő
volt, hogy gyakorlásához fel kellett hagyniuk hétköznapi életükkel.
A farizeusság nem kizárólag a múlté. Elég ha a Superman és a hasonló fil­
mek népszerűségére gondolunk, hogy máris megállapíthassuk: a hősies tudat
eszménye manapság is elevenen él bennünk. Jóléti társadalmunkban többek
között épp azért vagyunk annyira boldogtalanok, mert többnyire ennek a
„szuperkultusz"-nak a rabjaivá váltunk. A modern kapitalizmusban nagyra ér­
tékelik a törtetést (az ambíciót) - azaz a pénz, a hatalom és a hírnév iránti vá­
gyat - mint a „haladás" motorját, ugyanakkor általában nem veszik észre az
ezzel járó elembertelenedést. E világban „ember embernek farkasa". Már az
óvodában - sőt, még korábban - eszünkbe vésik, hogy az „ambíció" hasznos
tulajdonság. A legtöbb szülő abban reménykedik, hogy a gyermekéből egy­
szer majd „lesz valaki". Kevesen ismerik fel, hogy az oktatási rendszerünk má­
ra már gonosz gépezet, mely információk végtelen áradatát zúdítja gyermeke­
inkre csak azért, hogy mohó sikervágyunkat kielégítse.
A törtetés az üzleti életben talán hasznos lehet, ám szellemi egészségünk
szempontjából egyenesen végzetes. Egyszer C. S. Lewist megkérdezték, le­
het-e egy keresztény ember törtető, és küzdhet-e a személyes sikeréért. A kö­
vetkezőket válaszolta:
Törtetés? Vigyáznunk kell, mit értünk ezen! Ha azt jelenti, hogy mások kárá­
ra akarunk boldogulni - és szerintem ezt jelenti -, akkor rossz. Ha egyszerű­
en azt jelenti, hogy valamit jól akarunk csinálni, akkor jó, (The Grand
Mtracle, 30.)
AZ EN IGÁM ÉDES 139
A zen bizonyos értelemben a törtetés szöges ellentéte; a mindennapi elme. A
zen gyakorlása azzal kezdődik, hogy az ember véget vet mindenféle, a szentek
és a közönséges emberek közötti megkülönböztetésnek és a többi előítélet­
nek; hiszen éppen ez a megkülönböztető gondolkodás jelenti a bajok gyöke­
rét. Hui-neng, a zen hatodik pátriárkája a következő tanácsot adta:
Ha az elméd közönséges, miért törődnél a szabályok betartásával? Aki egye­
nesen cselekszik, annak mi szüksége ülő meditációra?
Ez vicces: Hui-neng, a zen egész történetének talán legismertebb és legtisztel­
tebb alakja tagadja az ülés - a zen gyakorlás hagyományos módja - hasznossá­
gát. Sőt, egyenesen odáig merészkedik, hogy tagadja a megvilágosodás létezé­
sét, ami pedig a zen hagyomány Szent Grálja. Hui-neng ugyanis azt is kijelen­
tette: „Végső soron még megvilágosodásról sem beszélhetünk, az ülés szüksé­
gességéről már nem is szólva!"
Am az a szellemiség, amely lemond a különlegesről, és a közönségest ré­
szesíti előnyben, nem is juthatna logikusabb következtetésre. A „közönséges
elme" ugyanis csak akkor nyilatkozhat meg, ha még a „végső jót", a megvilá­
gosodást is tagadjuk. Miként Lao-ce mondotta: „A Nagy Kaszás meg nem áll,
míg az összes szent ki nem hal". Hiszen a szentségre való törekvés is az ego
egyik megnyilvánulási formája. Jézus mester is kifejtette a közönségesség eré­
nyeit:
Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a
Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyátoknak se hívjatok sen­
kit e földön; mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van. Doktoroknak se hí­
vassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok, a Krisztus. Hanem aki a legna­
gyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok. Mert aki magát felmagasztalja, meg­
aláztatik: és aki magát megalázza, felmagasztaltatik. (Mt 23,8-12)
Még ma is sokan rrregaláznák magukat azért, hogy felmagasztaltassanak. Mi
változott? Nem a régi jó önzést látjuk ismét, a „jóság" álcájába bújtatva? A fel­
ébredés sohasem volt, és sajnos manapság sem könnyű dolog!
íme, Jézus „közönséges" kijelentése: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik
megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztalak titeket. Ez bizony ara­
nyat ér! MintTillich mondotta: „[Jézus] megszabadít a vallástól. Azok mindig
új törvényeket hoznak; ő legyőzi a vallási törvényt" (The Shaking of the
Foundations, 1948. 99.)
A vallás végső célja önmaga megsemmisítése.

Kilencedik fejezet
Ami az embert beszennyezi
Hallgassátok és értsétek meg: nem az szennyezi be az embert,
ami szájába jut, hanem ami a száját elhagyja.
JÉZUS
Akik beszélnek, nem tudnak; akik tudnak, nem beszélnek.
LAÜ-CE
Gyakran elképzelem, milyen lehet süketnémának lenni; szó és beszéd nélküli
világban élni, ahol mindig tökéletes a csönd! A Szentség megértését talán vala­
hol itt kellene kezdenünk.
Jóllehet nem vagyok süketnéma, jól tudom, hogy néha mégis úgy viselke­
dem. Ha hozzám szólnak, nem figyelek; ha beszélek is, nem mondok semmit.
Azzal is tisztában vagyok, hogy ezt nem csak én csinálom így. Mintha az em­
berek általában jobban szeretnének beszélni, mint másokat meghallgatni! Túl
sokat foglalkozunk önmagunkkal, leláncolnak bennünket a rég jelentésüket
vesztett szavak, megbénítanak a fejünkben örökké zsibongó gondolatok.
Egy közeli meditációs központban rendszeresen tartanak egyhetes elvo­
nulásokat, melyeken a résztvevőknek nem szabad megszólalniuk. A felesé­
gem egyszer kipróbálta. (Én nem mertem; attól tartottam, hogy egy hetes
zazentöl megfájdul az alfelem!) Hét nap szigorú hallgatás, újság, televízió, te­
lefon, beszéd nélkül - mintha az ember teljesen elszakadna a civilizációtól! A
mai ember számára talán azért is megrázó így tölteni egy egész hetet, mert mi
nyelvközpontú kultúrában élünk. Ám lehetséges, hogy a kezdeti nehézségek
leküzdése után alkalmazkodna a helyzethez, és teljesen szokatlan élményben
lenne része. Megérezné valamit, amire az mondhatnánk: szépség. Talán éppen
erre lenne olykor szükségünk. Megtudni, milyen a süketség, majd újra megta­
nulni meghallgatni másokat. Megismerni a némaságot, majd újra megtanulni
kifejezni magunkat.
Tulajdonképpen mi is az a valami, amit hallgatásnak hívunk? Az auditív in­
gerek passzív befogadása, a dobhártya rezgései, majd azok elektronikus jelek­
ké való átalakítása, illetve továbbítása az agyba, amely tudati képzetekké for­
málja őket? Persze, ez már magában véve is csoda. Micsoda bonyolult folya­
AMI AZ EMBERT BESZENNYEZI 141
matok! De ha így van, vajon mi az oka annak, hogy olyan nehezen értünk szót
hitvesünkkel, gyermekeinkkel, munkatársainkkal és üzletfeleinkkel? Ha a
hallgatás velünk született képesség, miért kell mégis fejleszteni „kommuniká­
ciós" készségünket?
Talán választ kaphatunk valakitől, aki hallása elvesztése után a hallgatást
művészi tökélyre vitte. Hannah Merker, halláskárosult szerző szerint, „A
hallgatás éber tudatosságot jelent; türelmes várakozást a következő nyomra­
vezető jelre." így vezeti be olvasóját a hallgatás zenjébe:
Miként határozzuk meg tehát A hallgatás szót, hogy beletartozzanak mind­
azok a közlési jelenségek, amelyek akkor játszódnak le, amikor egy halláská­
rosult a barátjával beszélget, vagy egyedül sétál a tengerparton? ... A fülével
szinte semmit sem észlel; ám az emberi test, ez az eleven csoda, könnyedén
túlteszi magát e fogyatékosságon. Ha az ember a föld auditív energiáit csak
suttogásként, vagv egyáltalán nem tapasztalja, akkor a többi érzékszerve
annyira kifinomul, hogy azokat a jeleket is észreveszi, amelyeknek a létezésé­
ről a rohanó élet zsivalyában már megfeledkezett. A hallgatás feladatát átveszi
a szem, a tapintás és a megérzés.
A hallgatás... talán... nem egyéb, mint éber tudatosság. (Listenirtg, 1994. 17.)
A hallgatás összefügg az éberséggel. Mindig is tudtam, hogy Istennek jó a hu­
morérzéke; bizony, a halláskárosultak gyakran jobban oda tudnak figyelni a
másikra, mint a jó fülű emberek! íme, az ellensúlyozás csodája! A halláskáro­
sultak megtanulják, milyen fontos az odafigyelés, és hogy ledolgozzák hátrá­
nyukat, a többi érzékszervükkel jóval éberebbek lesznek másoknál. Megta­
nulnak a szemükkel, az érzéseikkel, az elméjükkel és teljes lényükkel „hallgat­
ni". Gyengeségükből erényt kovácsolnak!
Hallani könnyű; hallgatni nehéz. Kevesen tudják, ám a hallgatás nem ösz­
tön, hanem képesség; művészet, amelyet tanulni kell. A hallgatás fogékonyság
a valóságra. Aki jól hallgat, az mindig a pillanatban él, és arra figyel, ami az itt-
és-mostban történik. Percy C. Buck elmés meglátása szerint: „A hallgatás az
elménk ráirányítása a hangokra, amelyeket a fülünkkel vagy hallunk, vagy
nem." Éppen erről szól a zen: a szavakon túli hallgatásról.
Nem csak a mai ember képtelen hallgatni; Jézus is gyakran felpanaszolta az
első évszázadi emberek „hallgatáskárosultságát": „Még mindig nem értitek és
nem fogtátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek? Szemetekkel nem Iái
tok, lületekkel nem hallotok?" (Mk 8,17-18*). Isten egyértelműen megfogal­
mazta a hallgatás és a szentség közötti összefüggést, amikor Ézsaiás prófétá­
nak áz, alábbi parancsot adta:
142 KILENCEDIK FEJEZET
Menj, és mondd ezt a népnek:
„Hallván halljatok és ne értsetek,
S látván lássatok, és ne ismerjetek!"
Kövérítsd meg e nép szivét,
és füleit dugd be,
és szemeit kend be;
Ne lásson szemeivel,
ne halljon füleivel,
ne értsen szívével,
hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon. (Ézs 6,9-10)
Az utolsó mondat roppant tanulságos. A szentséget gyakran valamitéle más­
ságnak, különleges állapotnak képzeljük el - holott ezzel teljesen kiforgatjuk
eredeti értelméből. A szentség eredetileg az „egész", „teljes" jelentésű (görög)
bolosz szóból keletkezett, és szorosan összefügg a gyógyulás (egészségessé vá­
lás) és az üdvösség kifejezéssel. A szentség az egészség állapota. A fenti idézet
utolsó mondata arra céloz, hogy a szentség összefügg a szemmel való látás, a
füllel való hallás és a szívvel való érzés képességével - jóllehet az okát nem ma­
gyarázza meg. Mindenesetre idézzük fel: a látás, a hallás és az érzés a jobb agy­
féltekéhez tartozik!
Kultúránk sajnos nem becsüli eléggé nagyra a hallgatás értékét. Sokan pél­
dául nem értik, miért kell egy pszichoterapeutának annyi pénz fizetni, azért,
hogy „nem csinál semmit, csak hallgat". Eszükbe sem jut, hogy a hallgatás
mekkora szerepet játszhat a beteg gyógyulásában. Való igaz: a pszichoterápiái
kezelésen sokszor nem történik semmi más, mint hogy a páciens beszél, a te­
rapeuta pedig hallgat. Ne feledjük azonban, hogy több ősi civilizációban a tör­
ténetmondást, mint az élettapasztalat értelmezésének és egységesítésének ha­
tékony módját, szent művészetnek tekintették!
A terapeuta hallgatásával legalább kétféle „holisztikus" szerepet tölt be:
Először is elősegíti, hogy a beteg kerek történetté formálja a tapasztalatát; má­
sodsorban a törődést, a személyek közti elidegenedés leküzdését jelképezi. A
hallgatás értéke azonban kétségkívül egyetemes; nem korlátozódik pusztán a
pszichoterápiái kezelésre. E könyv egyik lektora, egy szakképzett ápolónő,
aki éppen a diplomamunkáján dolgozik, az első változat elolvasása után ezt
közölte velem:
Diplomamunkámban azt fejtegetem, hogy ha az ápolónő képes igazán odafi­
gyelni a betegre és a családtagjaira, azzal egyrészt a felek közti viszony meg­
hittségét fokozza, másrészt gyakran a halál időpontjának előrejelzését is lehe-
AMI AZ EMBERT BESZENNYEZI 143
tővé teszi. Ebből a szempontból, ügy gondolom, a hallgatásnál aligha van fon-
tosabb ápolói képesség. Ha az ember teljesen jelen van és odafigyel, azzal hi­
telessé teszi önmagát a beteg előtt, és elnyeri bizalmát.
Míg a szentség ezek szerint a látással és a hallással függ össze, addig úgy tű­
nik, a szennyeződés a szájjal kapcsolatos. Jézus egyik rejtélyes tanításában
ezt mondta a szennyeződés eredetéről: „Hallgassátok és értsétek meg: nem
az szennyezi be az embert, ami szájába jut, hanem ami a száját elhagyja"
(Mt 15,10":"). Amikor tanítványai arra kérték, fejtené ki bővebben, hozzátette:
Nem értitek, hogy mindaz, ami a szájba kerül, a gyomorba jut és onnan a fél­
reeső helyre? De ami a szájat elhagyja, a szívből származik, és ez az, ami be­
szennyezi az embert. A szívből ered ugyanis minden rossz gondolat, gyilkos­
ság, házasságtörés, paráznaság, lopás, hamis tanúság és káromlás. Ezek
szennyezik be az embert. (Mt 15,17-20")
Íme, a híd a zsidó-keresztény hagyomány és a keleti misztika közölt! A Szent­
ség megtapasztalása szorosan összefüggi? hallgatás szellemiségével. A száj és a
szennyeződés társításának előképe már Ézsaiás prófétánál megtalálható, aki a
következőképpen festi le a Szentség élményét:
Amely esztendőben rneghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és fel­
emeltetett székben, és palástja betölté a templomot. Szeráfok állanak vala fe­
lette; mindeniknek hat-hat szárnya vala; kettővel orczáját fedé be, kettővel lá­
bait fedé be, és kettővel lebegett. És kiált vala egy a másiknak, és monda:
Szent, szent, szent a seregeknek Ura,
Teljes mind a széles föld az ö dicsőségével.
És megrendülének az ajtó küszöbei a kiáltónak szavától, és a ház betelt füst­
tel. Akkor mondék: „Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és
tisztátalan ajkú nép közt lakom; hisz a királyt, a seregeknek Urát láták sze­
meim!"
És hozzám repült egy a szeráfok közül, és kezében eleven szén vala, ame­
lyet fogóval vett volt az oltárról. Es illeté számat azzal, és monda: „Imé ez
illeté ajkaidat, és hamisságod eltávozott, és bűnöd elfedeztetett." (Ézs 6,1-7)
Jegyezzük meg: Ézsaiás próféta ajkát égő széndarabbal érintik, mire azonnal
megszabadul minden bűnétől! Mit jelképezhet ez? Miért olyan hangsúlyos a
száj és az ajak? És mi köze ennek a szentséghez? Mire véljük Ézsaiás koanját,
144 KILENCEDIK FEJEZET
és miként függ össze Jézus tanításával a szennyeződésről? Talán a segítsé­
günkre lehet az alábbi, a Vimalakíru'-szútrában található, rövid buddhista tör­
ténet:
Egyszer a bódhiszattvák (nagy hatalmú, megvilágosodott lények) összejöve­
telt tartottak, hogy megvitassák a Dbarmá-i (az igazságot). Vimalakírtí, a vi­
lági emberek legbölcsebbike, így szólt a többiekhez:
- Tiszteletre méltó bódhiszattvák! Kérlek titeket, mondja el ki-ki a saját
meglátása szerint a nem kettős Dbarma (az abszolút igazság) jelentését!
Erre a bódhiszattvák sorban mind elmondták véleményüket. Amikor befe­
jezték, Mandzsusrí megkérdezte Vimalakírtít, hogy szerinte mi az igazság.
Vimalakírtí csöndben maradt.
Erre Mandzsusrí felkiáltott:
- Nagyszerű, nagyszerű! Megérthetjük-e a nem kettős Dharmát mindad­
dig, amíg el nem hallgatnak a szavak?
A zenben e kitüntetett eseményt Vimalakírtí mennydörgő hallgatásaként em­
legetik, és roppant fontosnak tartják. így talán már jobban értjük Jézus meglá­
tását a szennyezettségről, és Ézsaiás koanjának értelmét is megfejthetjük. Az
embert az szennyezi be, ami a száját elhagyja: a szavak, a szavak, és a szavak! A
szavakkal van baj! A szavaink szennyeznek be minket, amelyekben a gondola­
taink tükröződnek.
De vajon mi baj van a szavakkal? Miért szennyeznek be bennünket? Még
mielőtt e kérdést megvizsgálnánk, vessünk egy pillantást a világ legendáira a
szavak eredetéről és jelentőségéről! A kínai mitológia szerint, amikor az embe­
rek a szavakat alkották, a mennyek megrázkódtak, a szellemi világ lakói pedig
sírva fakadtak. Jelentős esemény volt! A szavakat a zsidó-keresztény hagyo­
mányban is központi jelentőséggel ruházzák fel. A Genezisben olvashatjuk,
hogy az emberiség megosztottságának oka a nyelvük összezavarodása volt,
Bábel tornyánál (Gen 11,1-9). János evangéliuma pedig e szavakkal kezdődik:
Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Ez kez­
detben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami
lett. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága. (Jn 1,1-4)
A Szentség megismeréséhez először a szavak eredetét, majd abból kiindulva a
gondolkodás folyamatát kell megértenünk.
Mi az, ami a szóban kifejeződik? A szó a gondolat kikristályosodása. Sza­
vaink mögött gondolatok, gondolataink mögött pedig fogalmak húzódnak
meg. A nvelv szerkezete alapjaiban véve fogalmakból tevődik össze, amelyek
AMI AZ EMBERT BESZENNYEZI 145
.íz elme elemi építőköveit alkotják. Először is azt kell megértenünk, hogy sza­
vaink sohasem fedik teljesen azt a valóságot, amelyet ki akarunk fejezni velük.
A legjobb esetben is pusztán metaforáknak tekinthetők. Amikor azt mond-
iuk: virág, szánkból nem szökkennek szárba virágok. Miként Alfréd
Korzbyski megjegyezte: „A térkép és a terület nem ugyanaz."
A fogalom szükségképpen elvonatkoztatás, ami pedig mindig leegyszerű­
sítést jelent. A fogalomban pedig - lévén leegyszerűsítés - sohasem fejeződik
ki az élet a maga részletgazdagságában, cseppfolyósságában, változékonyságá­
ban és teljességében (azaz oszthatatlanságában). Nietzsche az alábbiakat írta a
szavakról:
A „magánvaló dolog" (hiszen a következmény nélküli, tiszta igazság az len­
ne) a nyelv alkotói számára teljességgel felfoghatatlan, és egyáltalán nem ér­
demes törekedniük rá.... Minden fogalom olyan dolgok egyenlővé tétele ré­
vén keletkezik, amelyek nem egyenlők. Nincs két teljesen egyforma falevél.
és mégis: a „falevél" fogalma, mint elvonatkoztatás, az egyes falevelek közti
különbségek önkényes elmosásán alapszik, miközben az eltérések feledésbe
merülnek. Így annak az elképzelésnek ad tápot, miszerint a természetben
esetleg van valami a faleveleken kívül, ami a „falevél" - valamiféle eredeti for­
ma, melynek nyomán az összes falevelet megszőtték, megjelölték, lemásolták
és befestették holmi ügyetlen kezek, úgyhogy a másolatok megbízható, hűsé­
ges és pontos képmásai lettek az eredetinek. (The Portable Nietzsche, 1954.
45-46.)
A „cseppfolyósság" jelentésének érzékeltetésére vegyük például a bögre szót!
Ha megnézzük az értelmező szótárban, az alábbi meghatározást találjuk ben­
ne: „Egyfülű hengeres vagy hasas ivóedény". De vajon a bögre fogalmában
megragadható a bögrének nevezett tárgy valamennyi tulajdonsága? Ugyanazt
a bögrét használhatom papírnehezéknek is, hangszernek is (jó hangja is van),
legyverként is (hozzávághatom valakihez), vagy akár körzőként is (köröket
rajzolhatok a segítségével). Még éjjeliedénynek is megteszi, ha éppen sürgős a
dolog.
Most pedig szóljunk a teljességről! Vegyük például a rizs szót! A nyugati
ember számára, akinek nem a rizs a fő tápláléka, talán nem sokat jelent; ám egy
kínai számára, aki - hozzám hasonlóan - hagyománytisztelő családban nevel­
kedett, roppant gazdag jelentéstartalommal bír. Kisgyermek koromban nagy­
anyámtól hallottam, hogy minden rizsszem, amely a tálamba kerül, nagy
kincs, amiért valaki a homloka verejtékét hullatta. (Régen ugyanis a földműve­
lés igen nehéz munka volt.) Amikor rizst eszünk, mindig gondolnunk kell a
parasztra, aki megtermelte nekünk. Ugyanakkor édasapánkat is fel kell idéz
146 KILENCEDIK FEJEZET
nünk, aki szintén azért dolgozik, hogy legyen mit ennünk; valamint a vevőit és
a munkáltatóját. Azután emlékeznünk kell az Anyatermészetre, mely a ter­
més beéréséhez elengedhetetlen napsütést, felhőt és esőt szolgáltatja.
A kínai rizs-meditáció tehát megfelel a keresztény asztali imának: mind­
kettő roppant jelentőségteljes mint szokás és szertartás. A köszönetadás arra
jó, hogy emlékeztessük magunkat: ebben a világban minden és mindenki
összefügg egymással, hogy megértsük William Blake időtálló szavait: „a vilá­
got látni egy homokszemben [vagy rizsszemben?]..." íme a szentség kezdete:
tudatában lenni az élet egészének, teljességének; látni, hogy mi magunk is e
széles összefüggések rendszeréhez tartozunk, örvendezni egységünknek.
Ez a teljesség sajnos sosem jelenik meg a rizs (vagy kenyér) szóban: az elvo­
natkoztatás folytán sok minden elvész belőle. A r-i-zs hangsor nem közvetít
számunkra a paraszt fáradozását, nem tudjuk benne átélni az iránta érzett há
Iánkat, nem érezteti velünk a világgal való összeköttetésünk örömét. Miként
Friedrich Nietzsche megjegyezte: „A zenéhez képest minden szóbeli közlés
szégyentelen; a szavak felhígítják és lealjasítják a dolgokat; a szavak közönsé­
gessé teszik azt, ami nem közönséges." A szavak valóban megszentségtelení­
tik és beszennyezik a valóságot! Thich Nhat Hahn, A virágok és a szemét című
kis írásában más oldalról - ezúttal a melléknevek szempontjából - világítja
meg az elvonatkoztatás kérdését:
Szennyezett és szennyezetlen, mocskos és tiszta: ezek mind tudatilag kialakí­
tott fogalmak. Tiszta a gyönyörű rózsa, amelyet éppen most vágtunk le, és
tettünk vázába. Frissen illatozik. A szemeteskuka épp ellenkezőleg: telve ro­
hadt maradékokkal, és borzasztó szaga van.
Ez azonban csak a felszín. Ha jobban megvizsgáljuk, észrevesszük, hogy
öt-hat nap múlva a rózsa is a szemétbe kerül. Nem kell ezt az időt kivárnunk,
hogy lássuk; ha jól megnézzük a rózsái, akár most is láthatjuk rajta. Ha pedig
alaposan szemügyre vesszük a szemeteskukát, észrevesszük, hogy tartalma
néhány hónapon beiül finom zöldségekké - sőt, akár rózsává - alakulhat át.
Ha jó biokertész vagy, akkor a rózsára pillantva észreveszed a szemetet, a sze­
métre pillantva pedig észreveszed a rózsát. A rózsa és a szemet kölcsönösen
áthatják egymást. Rózsa nélkül nincs szemét; szemét nélkül pedig nincsen ró­
zsa. Szükségük van egymásra. A rózsa és a szemét egyenlő. A szemét éppoly
becses, akár a rózsa. Ha közelebbről megvizsgáljuk a szennyezettség és a
szennyezetlenség fogalmát, a kölcsönös egymásra utaltság képzeténél lyuka­
dunk ki. (Peace n Every Step, 1992. 45-46.)
A melléknevek veszélyesek: azt a benyomást keltik, mintha függetlenek len
nének egymástól, holott nem azok. Van-e jó rossz nélkül? Es tiszta mocsko
AMI AZ EMBERT BESZENNYEZI 147
nélkül, gazdag szegény nélkül, világosság sötétség nélkül? Ezek az úgyneve­
zett „ellentétek", ugyebár, csak egymáshoz képest létezhetnek? Amikor e fe­
jezet első vázlatát megmutattam egy tanító barátomnak, ő azt mondta, mos­
tantól kezdve az ellentétes szavakat mint egymást kiegészítőket fogja tanítani
a kisgyermekeknek. Bizony, így kell a fiatalságot a teljességre oktatni!
Ha valamit vagy valakit megbírálunk, megtámadunk vagy megbélyegzünk,
mi történik voltaképpen? Mi van akkor, ha valakit szemétnek, hülyének, vagy
esetleg valami még rosszabbnak nevezünk? Úgy teszünk, mintha az adott sze­
mély tőlünk és minden mástól függetlenül, mintegy elszigetelten létezne.
Akárcsak Poncius Pilátus, mossuk kezeinket, és odakiáltjuk a világnak: „Ne­
kem semmi közöm hozzá!" De valóban, egyáltalán nem vagyunk felelősek?
Moshatjuk-e valóban a kezeinket, amíg bárki is éhezik a világban, amíg van egy
elhagyatott gyermek, amíg valakinek prostituáltként kell keresnie a kenyerét?
Az időjárás-előrejelzésben ismeretes a pillangóeffektus jelensége: azt
mondják, ha ma egy pillangó megrebbenti a szárnyát Pekingben, azzal a kö­
vetkező hónapban New Yorkban vihart okozhat. Szemléletes kifejezése ez an­
nak az elvnek, hogy egy nagy rendszerbe betáplált energia csekély módosulá­
sa, milyen óriási hatással lehet e rendszer kimenő energiájára. Talán önma­
gunkra is úgy kellene tekintenünk, mint kis pillangóra!
A régi zsidók úgy hitték, ha vétkeztek, a bűn az egész népre szállott. A
buddhizmus szerint is van közös karma, ez egy közösség, vagy akár az összes
éiőlény tetteinek együttes hatását jelenti. A Buddha a függő keletkezés törvé­
nyét tanította, mely szerint a világon minden mindennel összefügg, és semmi­
nek sincs a többi dologtól független léte. Amikor pedig egy mohamedán bará-
lomat megkérdeztem, mi az iszlám legfontosabb tanítása, habozás nélkül azt
lelelte: „Egy az Isten". Az egység az összes vallás sarokköve, de szavainkban
ez az alapvető igazság általában nem tükröződik.
Azoknak a keresztényeknek, akik nem ismerik az egység jelentését, aján­
lom a következő idézetet Szent Máté evangéliumából:
Mikor pedig eljő az Embernek fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent
angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyi székébe. És elébe gyűj­
tetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elvá­
lasztja a juhokat a kecskéktől. Es a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig
a bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak:
„Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra
készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szom­
júhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; mezí­
telen voltam, és felruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly vol­
tam, és eljöttetek hozzám." Akkor felelnek majd neki az igazak, mondván:
148 KILENCEDIK FEJEZET
„Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál,
és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltát, és befogadtunk
volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg
vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?" És felelvén a király, azt mond­
ja majd nekik: „Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel
az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg." (M t 25,31-40)
Tudod-e, mit jelent szentnek lenni? Szeretnéd-e megtudni, te mennyire vagy
szent? Könnyedén lemérheted azon, hogy őszintén látod-e a szentséget min­
denkiben. De szó szerint mindenkiben'. Nem elég, ha szentnek látod a papod,
a gurud, a tanítód, a szüleid. Jézus ugyanis így értette: Krisztus ott lakozik az
utcai csavargóban, aki pénzt kunyerál tőled; ott az AIDS-ben szenvedőkben,
és ugyanúgy ott az összes börtöntöltelékben... Ha meglátod egyiküket, mit
teszel? A tibeti buddhizmus egyik alapvető gyakorlata mindenkit buddhának
látni. Gondolj csak bele! Elég nehéz úgy tekinteni mindenkire, hogy nem a
gonoszságot, az aljasságot és a piszkosságot látod benne. De ráadásul Krisz­
tusként vagy Buddhaként nézni rájuk, holott a társadalom esetleg már bűnö­
zőnek, terroristának vagy kurvának bélyegezte őket; és mindennek ellenére
meglátni bennük a belső szentséget.../ Szentnek lenni annyi, mint látni a vala­
mennyiünket egyesítő teljességet.
Jézus szerint a szavaink és a gondolataink szennyeznek be bennünket. Ah­
hoz, hogy ezt jól megértsük, előbb az elménk (a bal agyféltekénk) működését
kell áttekintenünk. A szavakat a gondolataink keltik életre, a gondolatokat
pedig az elme hozza létre. De vajon mi a gondolkodás? Mi játszódik le akkor,
amikor fogalmakat alakítunk ki, úgymint tiszta és tisztátalan, jó és rossz, én és
mások? Ilyenkor mindig leválasztunk, elkülönítünk, részekre szabdalunk,
mesterséges határokat szabunk. Gyakorlatilag azt mondjuk: a tisztának nincs
semmi köze a tisztátalanhoz, a jó és a rossz egymástól függetlenül létezik.
Nem vesszük tekintetbe a kettőt egybefűző, alapvető egységet. Ezzel elkalan­
dozunk a valóságtól, az élet teljességét megrongáljuk. Egy olyan világban,
amelyben minden mindennel összefügg, voltaképp önkényes minden megkü­
lönböztetés. Miként Eckhart mester mondotta: „Istenben megszűnik minden
különbségtétel."
így most már talán világosabb, miért érintett a szeráf égő széndarabot
Ézsaiás ajkához, és miért mondta Jézus, hogy figyeljünk oda arra, mi hagyja el
a szánkat. A gondolatokról van szó, amelyek a szavaink mögött meghúzód­
nak. Mint Szent Pál írta: „Tudom, és meg vagyok győződve az Ur Jézusban,
hogy semmi sem tisztátalan önmagában, hanem bármi annak tisztátalan, aki
tisztátalannak tartja." (Róm 14,14) Végső soron arra kell következtetnünk,
hogy a tisztátalanságok, a szennyeződések az elme teremtményei; gondolko-
AMI AZ EMBERT BESZENNYEZI 149
dásunkból erednek, mely pedig az ehhez szükséges elvonatkoztatás miatt
mindig töredékes. Fogalmainkban a teljesség sohasem jelenhet meg. Erről
szól a következő zen mondó (kérdés-felelet) is:
Tanítvány: Mester, nem azt mondja a szútra, hogy minden káprázat? Ha így
van, minek gyakorolni?
Tanító: Igazad van. Ne gyakorolj, csak ne is szennyezz!
Tanítvány: Mondja meg nekem, kérem, mi az a szennyezés!
Tanító: Már megint szennyezel!
Hogyan jön létre a bűn és a beszennyeződés? Erre a nehéz kérdésre Federico
Fellini, olasz rendező, 8 és fél című filmjében gyögyörű választ adott. A film
egyik emlékezetes jelenetében egy pap tengerparti kirándulásra vitt egy csapat
liatal fiút. Amíg a pap távol volt, arra jött egy prostituált, és a fiúk - akik még
soha életükben nem találkoztak ilyen nőszeméllyel - izgalomba jöttek. Kö­
szöntötték, majd megkérdezték tőle, mi a foglalkozása. „Prostituált vagyok"
- felelte a nő. A gyerekek nem nagyon tudták, mit jelent ez, de egyikük azt
mondta a társainak, hogy szerinte a prostituált olyasvalaki, aki pénzért érde­
kes dolgokra kapható. A fiúk összebeszéltek maguk között, és elhatározták,
hogy kihasználják az alkalmat a szórakozásra. Összedobták a pénzüket, és
odaadták a nőnek, akinek szintén tetszett a dolog; ezért aztán levetkőzött, és
táncolni kezdett. A fiúk teljesen felvillanyozódtak; tapsoltak, majd ők is tánc­
ra perdültek. Nagyszerűen érezték magukat mindaddig, amíg vissza nem jött
a pap, és el nem kezdett velük ordítozni. Fellini hozzáfűzte a maga zen meg­
jegyzését: „A gyerekek abban a pillanatban estek bűnbe; egészen addig gyö­
nyörűek és ártatlanok voltak."
Ne tévesszen meg bennünket a film látszólag könnyed hangvétele! Valójá­
ban a Genezis kozmikus drámája ismétlődik meg benne: Ádám és Éva eszik a
Jó és a Rossz fájának gyümölcséből, amitől kinyílik a szemük, és bűnbe esnek.
Csodálatos képe ez a tudatosság kialakulásának! Miután „kinyílott a sze­
münk", megismertük a világot; különbségeket tettünk benne, összehasonlít­
gattunk, és kiválasztottunk belőle bizonyos dolgokat. így váltunk teljesen
emberré.
Mint az életben oly sok dolog, a tudatosság is kétélű tegyver: az egyik olda­
lon növelte túlélési esélyeinket és lehetővé tette a civilizáció kialakulását; ám a
másikon ebből fakad minden szenvedésünk. Az értelem megjelenésével
együtt létrejött a félelem, a szégyenkezés és a bűntudat. Akár tetszik, akár
nem, a tudatosság előnyeiért szorongással kell megfizetnünk. Ám amikor az
Ur megkérdezte Ádámot: „Ki mondta néked, hogy mezítelen vagy?", arra tett
homályos célzást, hogy a helyzet nem is olyan rossz, mint ahogy gondoljuk.
150 KILENCEDIK FEJEZET
Nem sokkal később aztán egy együttérző zen mester, Jézus, érthetőbb formá­
ban újra feltette ugyanezt a kérdést: „Ki ítélt el téged?*"
Míg Vimalakírtí mennydörgő hallgatással felelt, Isten mennydörgő kérdést
tett fel: „Ki mondta néked, hogy mezítelen vagy?" Ez az Isten koanja, mely­
nek általam ismert legkiválóbb kommentárja egy bennszülött amerikai miszti­
kustól, Joel Golsmith-től származik:
E kérdésben a teljes emberi élet lényege összegződik. Mindnyájan ugyanab­
ban a helyzetben vagyunk, amelyben akkor Ádám találta magát. Mindaddig,
amíg hiszünk a jóban és a rosszban, mi vagyunk a rejtőző Ádám, aki kitaszít­
tatott az Edenkertből, és mindnyájan takargatjuk a „mezítelenségünket".
...Ki mondta neki, hogy erkölcsösebb takargatni a testet, mint megmutat­
ni? Ki mondta neki, hogy van bún? Ki tette ezt vele? Kérdésével Isten nyil­
vánvalóan arra céloz, hogy nem ö. Isten nem mondta, hogy a mezítelen test
rossz, mint ahogyan azt sem mondta, hogy a föld színén bármi is rossz lenne.
(Tbc ThunderofSilence, 1961. 55.)
Ámen! A Biblia első könyve pedig szintén ezt mondja: „Es látá Isten, hogy
minden, amit teremtett vala, ímé igen jó" (Gen 1,31). A bün tehát végső soron
nem egyéb, mint önámítás és önostorozás. A misztikusok legalábbis mind így
fogják fel. Az alábbi zen mondó szintén ugyanerről szól:
Egy zen tanítvány egyszer elment a mesterhez, hogy a megszabadulás útja fe­
lől tudakozódjék. A mester megkérdezte tőle: „Ki tart rabságban?" A tanít­
vány meghökkent, majd azt válaszolta: „Senki". Mire a mester így szólt: „Ak­
kor miért keresed a megszabadulást?"
Ez a történet új fényt vethet a következő, szép evangéliumi idézetre, amely
sokak számára nehezen érthető. Jézus ebben utalt a „megbocsáthatatlan bűn­
re", mely első olvasásra annyira borzasztónak tűnik:
A farizeusok is meghallották ezt és megjegyezték: „O csak Belzebubbal, az
ördögök fejedelmével űzi ki az ördögöt." Jézus, átlátva gondolataikon, így
szólt hozzájuk: „Minden meghasonlott ország elpusztul és egyetlen megha­
sonlott város vagy ház sem állhat fönn. Ha sátán űzi ki a sátánt, akkor megha­
sonlott önmagában: tehát hogyan állhat fönn az országa? Ha én Belzebubbal
* A szerző gondolatmenetébe az angol bibliai idézet szó szerinti fordítása illik bele, ezért
ezt adjuk meg a szövegben. A magyar nyelvű Bibliában így hangzik ez a sor: „Senki sem ílélt
el léged?". (Jn8,10:>)
AMI AZ KMBERT B E S Z E N N Y E Z I 151
űzök ördögöt, fiaitok kinek a segítségével teszik? Ezért ők lesznek a ti bírái­
tok. De ha én Isten Lelkével űzök ördögöt, akkor elérkezett hozzátok Isten
országa. Hogyan törhet be valaki az erős ember házába és rabolhatja el a hol­
miját, ha előbb meg nem kötözi őt? Csak azután foszthatja ki házát. Aki nincs
velem, ellenem van; aki nem gyűjt velem, szétszór. Azért azt mondom nék­
tek: minden bűn és káromlás bocsánatot nyer, de a Lélek ellen való káromlás
nem nyer bocsánatot. Aki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer, de aki a
Szentlélek ellen szól, nem nyer bocsánatot sem ezen a világon, séma jövendő­
ben. (Mt 12,24-32*)
Sokat gondolkodtam azon, hogyan létezhet megbocsáthatatlan bűn, ha egy­
szer Isten a szeretet. Miért olyan súlyos vétség „a Lélek ellen való káromlás",
hogy örökös kárhozat a jussa? Ez a kérdés állandóan zaklatott, míg rá nem éb­
redtem, hogy a Lélek egyáltalán nem valami külső dolog. Ezt is maga Jézus
mondta, amikor imádkozni tanított bennünket:
Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva,
imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, meg­
fizet néked nyilván. És amikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint
a pogányok, akik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükéit hallgattatnak
meg. Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van
szükségetek, mielőtt kérnétek tőle. (Mt 6,6-8)
Ime a nagy titok: A Lélek a saját igazi valónk, a lényünk központja. Ugyan ki
válthatna meg bennünket, ha a saját legbenső lényünket állandóan ócsárol­
nánk? Ez olyan lenne, mint a belviszály. Jézus is a meghasonlott ország képét
idézte, amelyen lehetetlen segíteni. így a legelső lépés: megbékélni önma­
gunkkal.
Isten nem ismeri a bűnt. A bűntudatos tékozló fiú Atyját meglátván, így
\zólt hozzá: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened!" (Lk 15,21). Az Atya
azonban oda sem figyelt, csak így szólt a szolgáihoz: „Vegyétek elő hamar a
egdrágább köntöst, és húzzatok gyűrűt az ujjára!" Ha a bűn elidegenedés Is-
tentől, úgy csupán képzetletbeli. Elme szülte káprázat; azé az elméé, amely
megkülönböztet, egyes dolgokat előnyben részesít másokkal szemben, jónak
vagy rossznak bélyegzi őket. Az emberi tudat kialakulásának természetes kö­
vetkezménye ez, és hozzátartozik az ember felnőtté válásához. Lawrence
Kushner, rabbi megrendezett jelenetnek nevezi az Edenkertben történteket:
Amit Ádám és Eva az Edenkertben cselekedeti, nem volt bűn; ennek kellett
történnie. Azóta is megtörténik minden nemzedékkel. A gyermekek nem en-
152 KILENCEDIK FEJEZET
gedelmeskednek a szüleiknek, és így bevégzik a saját teremtésüket. Ádámot
és Évát nem a kígyó szedte rá, hanem Isten...
A függetlenség, az egyéniség ára az a megrázkódtatás, amelyet a szülőktől
való elválás jelent. Minden lélek mélységes fájdalmat rejteget magában. Nem
Ádám és Eva vétkében vagyunk bűnösek, miként az ortodox kereszténység
eredendő bűnről szóló tanítása kimondja.... Nem a bűn vagy az engedetlen­
ség a fődolog. Az önálló felnőtté válásért az elválasztottság véget nem érő
fájdalmával kell fizetnünk. (God Was In This Place and I, i üitl Not Know,
1991.75.)
Mi hát a megoldás? Hogyan juthatunk vissza a Paradicsomba? Ha a baj erede­
te a tudatosság és az értelem kialakulásában keresendő, akkor ezek szerint el
kell vetnünk a szavainkat, a gondolatainkat és a műveltségünket ahhoz, hogy
újra békességben élhessünk?
Egy valami bizonyos: pusztán gondolkodással - lévén az töredékes - nem
oldhatjuk meg szellemi természetű gondjainkat. Elménkkel nem juthatunk el
az igazsághoz, mivel nem alkothatunk fogalmat a Szentségről. A modern em­
ber mindenhatónak hiszi az elméjét; ez az, ami eljuttatta őt a Holdra, ez az,
amivel kitalálta a tudományt és számos technikai vívmánnyal gazdagította éle­
tét. Egyszer talán az AIDS ellenszerét is meg fogja találni. Sajnos azonban ez
az elme bizonyos dolgokra egyszerűen képtelen: Nem tehet bennünket bol­
doggá; nem vethet véget sem külső, sem belső háborúinknak; nem vezethet
minket a kiteljesedéshez.
Mit kell hát tennünk? Hogyan törjük meg káros gondolkodás-szenvedé­
lyünket? Hogyan gyógyíthatjuk be a világ sebét? Keresztes Szent János a kö­
vetkezőt javasolja: „Aki biztos akar lenni abban, hogy helyes úton jár, legjobb,
ha becsukja a szemét, és sötétben lépdel."
Hasznos tanács, Szent János! Csukjuk be a szemünket, és járjunk sötét­
ben! De talán nem kell szó szerint értenünk ezt. Végül is: ha az emberiség
bűnbeesése annak következménye, hogy őseink ettek a Tudás fájáról, és ki­
nyílt a szemük, akkor nem is tűnik olyan képtelen ötletnek, hogy a gyógyulás
útja a folyamat megfordítása.
Ha a szenvedés az értelmi működésünknek és a fogalomalkotásunknak kö­
szönhető, akkor talán legjobb lenne visszatérnünk ahhoz, ami kézzelfogható.
R. H. Bly th szerint a zen a világ eljelképtelenítése. Kérdés azonban, hogy ez mi­
ként lehetséges.
Ludwig Wittgenstein, filozófus azt ajánlja: Ne gondolkozz, hanem nézz! A
Szentséget csak közvetlenül, szavak és gondolatok közvetítése nélkül lehet
alélni. Talán Szent János is erre gondolt, amikor a sötétben járást tanácsolta.
D. T. Suzuki jegyzi meg, hogy „ha a zen meg akarja ízleltetni veled a cukor
AMI AZ EMBERT BESZENNYEZI 153
ízét, akkor egyszerűen beleteszi az adott dolgot a szádba, és szavakra nincs
szükség". A zen tehát közvetlen módszer: nem elvont, hanem kézzelfogható;
nem elméleti, hanem gyakorlati; nem értelmi, hanem érzéki; nem túlvilági, ha­
nem evilági. D. T. Suzuki ekképp részletezi ezt:
Felemelem a kezem, felveszek egy könyvet az asztal másik végéről, hallom a
labdázó gyerekeket az ablak előtt - mindezen tevékenységekben a zent gya­
korlom és élem. Nincs szükség sem világi csevelyre, sem magyarázatra.
(bitroduction to Zen Buddhism, 1964. 74.)
Am a nézéshez az örök kezdők szellemére van szükség, amelyet nem terhel
semmiféle előítélet vagy előfeltevés. Az örök kezdő azért néz, hogy az újdon­
ságot keresse, nem pedig azért, hogy megerősítést nyerjen. Ha nézni akarunk,
késznek kell lennünk behatolni az ismeretlenbe. El kell hajítanunk hiedelme­
ink, tudásunk és hagyományunk páncélzatát; mindazt, amihez kényelmünk
érdekében ragaszkodunk. Meg kell nyílnunk, sebezhetővé kell válnunk.
Thich Nhat Hahn konkrét példákkal tanít meg a látás művészetére. Meg­
mutatja, hogyan vegyük észre a virágok és a szemét, a nemes és az alantas, a
gazdag és a szegény közötti rejtett összefüggést, habár ezek látszólag épp el­
lentétesek. Megtanít, hogyan váljunk felfedezőkké, és miként vizsgáljuk meg
az élet szőttesének hátoldalát, hogy meglássuk a rejtett összefüggéseket, mél­
tányoljuk a paradoxonok szépségét, és megadjuk magunkat e cseppfolyós és
homályos valóságnak.
Csakis így törhetjük át egyéni értelmünk börtönfalát, hogy véget vethes­
sünk elszigeteltségünknek és töredékességünknek. A gyógyulás csak ekkor
kezdődhet el.
Mindezek azonban csak a valóságra való odafigyelés, a hallgatás módozatai.
Gondoltál-e már arra, hogy lehetetlen egyszerre beszélni és hallgatni? Talán
épp ez a bajunk: nemzedékünk túl sokat beszél - vagy nyilvánvalóan, a száján
keresztül, vagy rejtetten, az elméjében. Jézus azonban így szólt: Ami a szájai
elhagyja, a szívből származik, és ez az, ami beszennyezi az embert. A tisztátalan­
ság a gondolatokból ered.
Ha egyfolytában beszélünk, hogyan is tudnánk odafigyelni a körülöttünk
levőkre, hogy kapcsolatba lépjünk velük? Ha nem hagyjuk abba a belső fecse-
gést, akkor miként tudnánk méltányolni az adott pillanat szépségét? Ha iga­
zán hallgatni akarunk, elménk teljesen nyugodt és laza kell, hogy legyen, min­
denféle ragaszkodástól és aggodalomtól mentes. Az igazi hallgatás ugyanis a
gondolatok megszüntetése, ami pedig az ego ellelejtését jelenti. Dr. HarveyJ.
Gordon, a huntingtoni Hallás- és Beszédjavító Központ igazgatója ekképp
szól a hallgatás lényegéről:
154 AMI AZ EMBERT BESZENNYEZI

... [a hallgatás] állapot, melyben az ember nem tud arról, hogy hallgat... az em­ Tizedik fejezet
ber természetes, nincs többé önmaga tudatában... egyfajta egovemés, amely­
ben leomlanak az én és a többiek közti korlátok. (Merker, Listening, 25.)
N e állj ellen a gonosznak!
Akkor hallgatunk valójában, ha teljesen belefeledkezünk abba, ami van; ami­
kor nincs bennünk vágy és félelem, amikor elménket nem béklyózza teljesít­
ménykényszer, és nem akarunk „jó benyomást kelteni". A Szentséget csak ek­
kor tapasztalhatjuk meg. Zárjuk ezt a fejezetet egy újabb zen történettel: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak.
JÉZUS
A zen mester egy reggel épp arra készült, hogy beszédet tartson tanítványai­
nak. Amint azonban felállt az emelvényre, egy kismadár leszállt az ablakpár­ A szenvedély bódhi (bölcsesség).
kányra, és dalolni kezdett. Olyan csodásan énekelt, hogy mélységes bűvölet­ HUI-NENG
be ejtette a jelenlévőket. Aztán egyszer csak elrepült. A mester így szólt: „A
mai beszédnek vége". Ne félj a démonok hadától, mely körülvesz;
A legfontosabb, hogy a saját tudatodat megfékezd!
Ha már értjük a lényeget, mi szükség többé szavakra? MILAREPA

A történelem egyik legkegyetlenebb lömeggyilkosának kivégzését 1993. de­

cember 3 l-re tervezték, ám a halálos ítéletet nem hajtották végre, noha az el­
ítélt nem nyújtott be kegyelmi kérvényt. A gyilkos ugyanis roppant értékes
információval szolgálhat az AIDS ellenszerének felfedezéséhez. Neve: himlő.
Az esetet a New York Times Magaziné 1994. augusztus 21-i száma közölte
A himlő megmentése című, nagy feltűnést keltő cikkében. A halálos ítélet fel-
lüggesztése annak volt betudható, hogy a tudósok nemrégiben felfedezték: a
himlő egyik proteinja segítségükre lehet annak felismerésében, hogyan zárja
le magát a sejt, ha egy vírus megtámadja. Furcsa módon, gyakran többet tanul­
hatunk az ellenségeinktől, mint a barátainktól - feltéve persze, ha megtanul­
juk megbecsülni őket.
A nyugati civilizáció történetét csaták sorozataként foglalhatjuk össze,
melyeket az emberek a természettel, másokkal és önmagukkal vívtak. Hajla­
mosak vagyunk úgy tekinteni az életünkre, mintha arról szólna, hogy mindig
le kell győznünk valakit vagy valamit. Talán küzdelemre születtünk; ezért har­
colunk a fennmaradásunkért, a jogainkért, a szabadságunkért, vagy bármi má­
sért. Nem csoda hát, hogy mi vagyunk a világ talán legizgágább társadalma.
A közelmúltban egy kínai orvoscsoport látogatást tett a New York-i Egye­
lem orvosi karán, és az egyetem az egyik barátomat kérte fel tolmácsolni. Ő
igen lelkesen vállalta a közreműködést, mert nagy lehetőségeket látott az
amerikai orvosi technológia és a kínai gyógyászat ötvözésében. Miután azon­
ban elbeszélgetett a látogató csoport tagjaival, rá kellett jönnie, hogy egy ilyen
együttműködésre egyelőre nem sok esély kínálkozik, ugyanis a kínai és az
156 TIZEDIK FEJEZET
amerikai kutatók homlokegyenesen ellenkező irányba indultak el. Az amerikai
csoport az AIDS-vírus megsemmisítésének módszereit vizsgálja, míg a kínaiak
antitestek kialakításán fáradoznak, amelyek az AIDS-vírus további létét felté­
telezik. E példa jól szemlélteti a keleti és a nyugati gondolkodás különbségét.
Küzdeni persze nem feltétlenül rossz; kár lenne azonban, ha az ellensége­
inkkel való harc annyira lekötné figyelmünket, hogy tanulni is elfelejtenénk
tőlük. Pedig ha haraggal, gyűlölettel, vagy éppen félelemmel fordulunk ellen­
ségeink felé, és csökönyösen szembeszegülünk velük, vagy megfutamodunk
előlük, akkor valószínűleg nem fordítunk rájuk kellő figyelmet. Ez végzetes
hiba. A büszke keresztény harcosok figyelmébe ajánlom a következő idézetet
a Hegyi beszédből:
Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellensé­
geidet. En pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok
azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és
imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket; hogy legyetek
a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra,
mind a (ókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. (Mt 5,43-45)
Találkoztál már olyan emberrel, aki szereti az ellenségeit, és imádkozik azo­
kért, akik háborgatják? Még beszélni is nehéz róla anélkül, hogy az álszentség
látszatába ne kerülnénk. Csodálatos dolognak tűnik szeretni ellenségeinket,
ám a kérdés az: hogyan f Szerethetjük-e az ellenségeinket anélkül, hogy erköl­
csi hősiességet kelljen tanúsítanunk? Egyetlen bibliamagyarázattal sem talál­
koztam, amely ebben a kérdésben gyakorlati útmutatással szolgálna, ám a kö­
vetkező Nietzsche-idézet talán segítségünkre lehet:
Ujabb vívmányunk a gyűlölködés átszellemítése. Ez azt jelenti: mélységesen
nagyra beesüljük azt, hogy ellenségeink vannak; azaz éppen az ellenkezőjét
cselekedjük és gondoljuk annak, mint amit korábban ... Manapság a gyűlölkö­
dés a politika világában is sokkal szellemibb jelleget öltött; jóval értelmesebb,
találékonyabb és tapintatosabb, mint régen. Szinte minden részt vevő fél tisz­
tában van azzal, mennyire a saját fennmaradása érdekében áll, hogy az ellenfe­
lét ne hagyja el teljesen az ereje. (The Portable Nietzsche, 488.)
A vallásos emberek is sokat tanulhatnának a politikusoktól, hiszen nem is
olyan nehéz ellenségeinket szeretni, ha megbecsüljük értéküket. Persze ők
nem úgy értékesek, mint barátaink, hanem mint ellenségeink. Ehhez azonban
gyökeresen változtatnunk kell életfelfogásunkon: egységlátásra kell töreked­
nünk, ha nem akarjuk életünket csaták sorozataként megélni.
NE ÁLLJ ELLEN A GONOSZNAK! 157
Külső ellenfeleinket is nehéz megbecsülnünk, ám belső ellenségeinket még
ennél is nehezebb. A hagyományos erkölcs arra tanít, hogy ne legyünk elné­
zőek hibáink, gyarlóságaink iránt; küzdjünk a saját kapzsiságunk, sóvárgá-
sunk, félelmünk, lustaságunk és káros szokásaink ellen - hogy csak néhányat
említsünk. Pedig olykor még ezek a belső ellenségek is „álruhás angyalok".
John A. Martin, katolikus pap, aki szakértőként dolgozik több kábítószer­
elvonó intézetben, így vélekedik a káros szenvedélyekről:
Hála Istennek, hogy vannak káros szenvedélyek! Az emberben ugyanis csak
az ilyenektől való függés átélésével tudatosul élete hivatása. A szenvedélybe­
tegség lehetőséget kínál az embernek a felébredésre, a megérésre, s arra, hogy
tetcre készen engedelmeskedjék a hívó szónak. Az ember végre tudatosan
igent mondhat a saját sorsára, és eggyé válhat önmagával, világával és Istené­
vel. (Blessed Arc the Addicts: TheSpnitual Side ofAlcoholism, Addictions and
Recovery, 1990. xv.)
Ha még a himlő is a hasznunkra lehet, akkor a szenvedélybetegségek miért is
ne lehetnének? A függőség átélésének az a szellemi jelentősége, hogy ráirá­
nyíthatja figyelmünket kiszolgáltatott helyzetünkre. A Névtelen Alkoholis­
ták Szövetsége (Alcoholics Anonymous; AA) igen hatásos, húsz pontból álló
programot kínál a leszokásra, ami^z erőtlenség erején alapszik. Azt hihetnénk,
hogy a szenvedélybeteg számára az erős önbizalom és az akaraterő kialakítása
a legfontosabb. Ellenben, az említett program ezzel a megdöbbentő kijelen­
téssel kezdődik: „Beláttuk, hogy mit sem tehetünk az alkohol ellen, és az éle­
tünk kilátástalanná vált". A Szövetség egyik alapítója így nyilatkozott:
Semmilyen másfajta adósság nem hasonlítható ehhez: Az alkohol, e telhetet­
len uzsorás, immáron az összes vérünket kiszívta, úgyhogy magatehetetlen­
ségünkben már teljesen képtelenek vagyunk elutasítani követelőzését. Ismer­
jük be e kérlelhetetlen tényt, és valljuk be, hogy emberileg tökéletesen csődöt
mondtunk!
Ám ha az AA-ba belépünk, rövidesen másként fogjuk felfogni e tökéletes
megaláztatásunkat. Észrevesszük, hogy csak akkor leszünk elég erősek a sza­
badsághoz vezető első lépések megtételére, ha először teljes vereséget szen­
vedünk. Személyes erőtlenségünk belátásából végül olyan szilárd alapzatot
rakunk le, amelyre boldog és értelmes életet építhetünk.
Tudjuk: hiába is lép be bárki az AA-ba, ha nem látja be saját lesújtó gyönge­
ségét, annak minden következményével együtt. Mindaddig, amíg nem tud
eléggé alázatos lenni, a maradék józansága is bizonytalan lábakon fog állani.
(Alcoholics Anonymous, Twelve Steps and Tuiclvc Traditions, 1953. 21.)
I5S TIZEDIK FEJEZET
John Martin isteni ajándékot Lát az alkoholizmusban. Aki számára ez túlságo­
san szabados életfelfogásnak tetszik, annak nem árt, ha eszébe jut: a gyenge­
ség erejébe és hatalmába vetett hit a keresztény valamint a taoista hagyomány
szerves része. Például Szent Pál is elárulta: háromszor is kérte az Urat, távolí-
taná el testéből a „tövist", de mindig ugyanazt a választ kapta: ..Elég neked az
én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el" (2Kor 12,7-9).
Ezért aztán nem is olyan képtelen gondolat, hogy még a tövisek is az Isten ke­
gyelméből vannak. Miként Thomas Merton, katolikus misztikus kifejezte:
„Minden szent, ami van". Ezen igazság belátásával az élet túláradó bősége kö­
szönt az emberre.
Ebben a fejezetben csupa csúnya dologról - ellenségekről, mérgekről, be­
tegségről és démonokról - lesz szó. Milőtt azonban hozzáfognánk, vegyük
észre: hagyományos gondolkodásmódunk ezekről a dolgokról mind a fizikai,
mind a lelki, mind a szellemi egészségünkre nézve káros lehet. A démont pél­
dául vagy gonosz szellemnek, vagy valamely nemkívánatos lelkiállapotnak te­
kintjük. A nyugati hozzáállást a The Exorast (Ördögűző) című film figurázza
ki, amelyben a jó és a rossz durva jelenetekben bővelkedő élethalálharcának le­
hetünk szemtanúi: a démoni lény valami zöld anyagot okád az emberekre, szé­
kek és szekrények szánkáznak át a szobán, az emberek a csukott ablakon ke­
resztül menekülnek, és a pap a feszületet szorongatva kiáltja kétségbeesetten:
„Távozz, az Isten szent nevében!" Tárgyalásos rendezésről, párbeszédről szó
sem lehet. Amerikában hasonlóképpen viszonyulnak az AIDS-hez: cél az el­
lenség elpusztítása. Jézus ellenben egészen másként bánik a démonokkal:
Nemsokára átértek a tó túlsó partjára, a gerázaiak földjére. Amint kiszállt a
bárkából, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A
sírboltokban lakott és még láncra verve sem tudták visszatartani. Sokszor
megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte és a bilincseket össze­
törte. Senkisem bírt vele. Ejiel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyá­
zott, folyton kiabált és kövekkel ütötte-verte magát. Amint messziről meg­
látta Jézust, odafutott, földre vetette magát előtte, és hangosan így kiáltott:
„Mi bajod velem, Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne
gyötörj!" Ráparancsolt ugyanis: „Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az em­
berből". Erre aztán megkérdezte tőle: „Mi a neved?" „Légió a nevem, vála­
szolta, mert sokan vagyunk", és nagyon kérte, hogy ne űzze el őket arról a vi­
dékről. Akkor éppen nagy sertéskonda legelészett ott a hegyoldalban. „Küldj
minket a sertésekbe" - kérték tőle. Beleegyezett. Akkor a tisztátalan lelkek
kimentek belőle és megszállták a mintegy kétezer sertést számláló kondát,
mire az a hegyoldalról a tóba rohant és vízbe fúlt. (Mk 5,1-13"')
NE ÁLLJ ELLEN A GONOSZNAK! 159
Nem könnyű észrevenni az eset mélységes tanulságát. Ha pedig Jézust olyan
különleges isteni lénynek tekintjük, akinek nálunk több hatalma van a gonosz
iölött, egyáltalán nem érthetjük meg a lényegét; hiszen az ördögűzés akkor
csak elszigetelt jelenség marad, amely nem történhet meg soha többet, és
nincs is számunkra semmi mondanivalója. A történet csak akkor bírhat jelen­
tőséggel, ha Jézust közönséges emberi lénynek tekintjük, aki egy élő példán
keresztül mutatta be nekünk, miként helyes bánnunk a saját belső démonja­
inkkal.
Jegyezzünk meg néhány feltűnő részletet! Először is: sem a démon, sem
Jézus nem viselkedett harciasan. Márk beszámolója szerint a megszállott eléje
lutott, hódolt előtte, majd így könyörgött hozzá: Az Istenre kérlek, ne gyötörj!
Nem fura egy kissé, hogy a démon ekképp esedezik? Úgy tűnik. Démon úr
nem is támadó fél, hanem áldozat volt! Neked még sohasem jutott eszedbe,
hogy belső démonjaink talán épp azért könyörögnek, hogy ismerjük el őket,
és mert nekik is szükségük lenne a szeretetünkre és a megértésünkre? Jézus
arra szólít fel: Szeresd ellenségeidet!
Másodszorra, vegyük észre: Jézus nem feszülettel és bottal a kezében érke­
zett. A televízióban látott ördögűzővel ellentétben, Jézus készségesen szóba
elegyedett a démonnal, és megkérdezte tőle: Mi a neved? Roppant fontos kér­
dés, mely azt mutatja, hogy Jézus jól ismerte az ősi sámáni technikákat. A sá­
mánizmus ugyanis a démon megnevezésének jelentőségét tanítja. A sámánok
jól tudják: legkönnyebben és leghatékonyabban lélelmünk tárgyán, annak
megnevezésével lehelünk úrrá. Nem valószínű-e, hogy sokszor azért nem tu­
dunk kellőképpen elbánni belső démonjainkkal, mert sötétben vívjuk harcun­
kat, ugyanis nem fordítottunk kellő figyelmet arra, hogy mi is az ellenfelünk?
A Névtelen Alkoholisták programjának negyedik pontja belső démonjaink
őszinte és kimerítő számbavételére szólít fel. Egészen pontosan mi a bajunk?
A gyűlölet? A félelem? A kapzsiság? A restség? A nyugtalanság? Életbevágó a
probléma azonosítása.
Harmadszorra, Démon úrnak volt egy kérelme: nem akart máshová távoz­
ni. Utoljára a tékozló fiú történetében találkoztunk a „messze vidék" metafo­
rájával, ahol arról volt szó, hogy a fiú kivette a részét a családi vagyonból, és
messze vidékre távozott; vagyis oda, ahol senki sem látja és senki sem ismert.
Nem lehetséges-e, hogy a démon ugyanez a „tékozló fiú", akit ítélkező és mo­
ralizáló egónk a tudatalatti alvilágába száműzött?
A történet végkifejlete meglehetősen bizarr: kétezer sertés a tóba rohan és
vízbe fúl. Ez a legtöbb bibliakutató tudós teológust teljesen megdöbbentette.
Vajon mi lehet ebből a tanulság? William Barelav például azt írja: „sokak külö­
nösnek, ... és szívtelennek találták, hogy Jézus csak úgy elpusztítson egv ek­
kora kondát" (The GospelofMatthew, 1975. 1.322).
160 TIZEDIK FEJEZET
Szegény disznók! Mivel érdemelték ki ezt a szomorú sorsot? Azok,_ akik
nem érzik durva igazságtalanságnak, ami történt, nem figyelnek eléggé. Es va­
jon mit szóltak a kondások, a sertések tulajdonosai? Hiszen kétezer disznajuk
veszett oda! Egy ekkora veszteség bárkinek a megélhetését tönkretette volna.
Úgy látszik, ez az egyik legembertelenebb cselekedet, amelyet a Bibliában fel­
jegyeztek - hacsak nincs valami más a hátterében. Próbáljunk tehát egy kicsit
a történet mélyére nézni!
Akárhogy vesszük is, kétezer sertés vízbe fojtása ördögűzés címén min­
denképpen őrültségnek tűnik. Am Jézus éppen ezt akarta megmutatni ne­
künk. A zen mesterek gyakorta túlzásokba esnek, ha valamit ki akarnak fejez­
ni. Az esetből az a tanulság, hogy a bűnbakkeresés (avagy a „bűnsertéskere­
sés") nem old meg semmit, ráadásul rettentő igazságtalan dolog. Máténak az
esetről szóló beszámolója negatív végkicsengésű: „Akkor az egész város ki­
ment Jézus elé, és, amint megpillantották, kérték, távozzék el határukról"
(Mt8,34*)-
Az eset nemcsak hogy nem avatta őt hőssé, hanem egyenesen nemkívána­
tos személlyé tette. Azt is észre kell vennünk, hogy - a többi csodás történet­
tel ellentétben - itt nem esik szó lelkes ünneplésről a démonok eltávozása
nyomán. Sőt, még azt sem tudjuk meg, meggyógyult-e egyáltalán a megszál­
lott. Csak egy bizonyos: az eset sok rossz karmát hozott létre, és többen igen
boldogtalanok lettek. De vajon mi mást várhatunk a bűnbakkereséstől?
Könnyű másokra ujjal mutogatni. Vegyük például a környezetszennye­
zést! Ha kiömlött olajat látunk, vagy kémiai anyag szagát érezzük a levegő­
ben, természetes reakciónk az undor és mások okolása. Azonnal új közellen­
ség jelenik meg a látóhatárunkon, akin jól kitölthetjük a mérgünket. Ennél
mélyebbre azonban nem vagyunk hajlandók ásni. Jóllehet, a kiömlött olaj va­
laki figyelmetlenségének tudható be, ám az az igazság: ha ide-oda fuvarozzuk
a kőolajat a világban, elkerülhetetlenek a balesetek. Egyszerűen nem vagyunk
hajlandók tisztába jönni a valósággal, és felismerni, hogy az olajfolt és a bűzös
levegő elsősorban nem annyira az emberi hanyagság vagy gonoszság, mint in­
kább a fejlett nehézipar és energiafogyasztási szokásaink eredménye. Kivá­
lasztunk valakit - egy személyt vagy egy csoportot - és teljes mércékben őket
tesszük felelőssé. Külsővé tesszük az ellenfelet, mert a saját hibáinkkal foglal­
kozni sokkal fájdalmasabb.
Bármily hihetetlennek tűnjék, a sertések vízbe fojtása Jézus zen tanításai
közé tartozik. Nem a sertések a hibásak; nem is Démon úrral van baj, hanem
velünk! Mi vagyunk az igazi ellenfél, és a gond nem fog megszűnni mindaddig,
amíg minduntalan bűnbakokat keresünk, és nem vagyunk hajlandók magunk­
ba nézni. Jézus még világosabban kifejtette ezt, amikor ezt példabeszédet ad­
ta elő az ördögűzés veszélyéről:
NE ÁLLJ ELLEN A GONOSZNAK! 161
Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár,
nyugalmat keresvén; és mikor nem talál, ezt mondja: „Visszatérek az én há­
zamba, ahonnét kijöttem." Es oda menvén, kisöpörve és felékesítve találja
azt. Akkor elmegy, és maga mellé vesz más hét lelket, magánál gonoszabba­
kat, és bemenvén ott lakoznak; és annak az embernek utolsó állapota gono­
szabb lesz az elsőnél. (Lk 11,24-26)
A betegség sohasem gyógyítható meg pusztán tüneti kezeléssel. Ha nem talál­
juk meg a probléma gyökerét, akkor csak annyi történik, hogy az egyik tünet
helyét egy másik veszi át. Kabir, a misztikus költő, alábbi versében gyönyörű­
en szemlélteti a helyzetet:
...Nemi vágyaimat visszafogom,
És azt látom: sokat mérgelődöm.
A haraggal fölhagyok, és észreveszem:
Egész nap mohóság gyötör.
Mohóságom kemény munkával megszüntetem,
Es erre roppant büszke leszek magamra.
Ha az elme teljesen el akar szakadni a világtól,
Egy dologhoz minduntalan ragaszkodik.
(Jack Kornfield,/l Pathwitb Heart, 1993. 103.)
Altalános szokás, hogy az ember bűnbakot keres, és ördögnek kiált ki olyan
dolgokat, amelyek önmagukban véve semlegesek. Ez az ego védekezése, ami­
vel az igazság kutatását és az önismeret kialakulását gátolja. Sigmund Freud az
ego e ravasz fogását kivetítésnek (projekciónak) nevezi; így hívják a pszicholó­
giában azt a jelenséget, amikor az ember, a bizonytalanságtól való védekezés­
képpen, a hibát mindig önmagán kívül keresi, és mindenért másra hárítja a fe­
lelősséget.
A puritán ember mesteri fokon űzi ezt a játékot. O az, aki a nőtlenséget és
az anyagi szegénységet eleve szent dolognak, az érzéki örömöt és a pénzt pe­
dig eleve tisztátalannak tekinti. Egy valami biztos: Jézus minden volt, csak
nem puritán. Világosan kiderül ez abból, ahogyan az erkölcsileg feddhetetlen
larizeusokkal szembeszállva kijelentette, mi az, ami az embert beszennyezi.
A puritánság lényegileg egyfajta bűnbakkeresés, felületes világlátás következ­
ménye. A zen mesterek örökifjú szívében mindig ott bujkál egy gyermek, aki
imád incselkedni azokkal, akik ilyen tudattal ítélik meg a dolgokat. íme:
Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! Én pedig
azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak oká-
162 TIZEDIK FEJEZET
ért, immár paráználkodott azzal az ő szívében. Ha pedig a te jobb szemed
megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked,
hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára
vettessék. És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el
magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy
egész tested a gyehennára vettessék. (Mt 5,27-30)
Ezt nevezem az erkölcsi tisztaság „amputációs" megközelítésének. Hiszen
mikor botránkoztatott meg valakit a szeme vagy a keze? A baj valójában a tu­
datban rejlik, azt pedig nem vethet)ük el magunktól - hacsak meg nem öljük
magunkat. Ügy tűnik, ezekkel a súlyos kijelentésekkel Jézus egyszerűen csak
erőteljesen fel kívánta hívni az emberek figyelmét a bajok igazi forrására.
Nyilvánvaló, mekkora barbárság az erkölcsi tisztaság amputációs megkö­
zelítése, ám mégis: ilyen-olyan formában mind a mai napig meglepően sok hí­
ve van. Nem is csak a keresztényekre jellemző ez a gyakorlat. A Buddha korá­
ban élt egy szerzetes, akiben túltengett a nemi vágy, és állandóan kínlódott mi­
atta. Egyszer aztán, hogy mindörökre megszabaduljon tőle, levágta a saját ne­
mi szervét. A Buddha azonban keményen megrótta ezért, mondván, hogy a
betegsége oka a tudatában, nem pedig ama bizonyos testrészében volt. Bűn­
bakkereséssel nem lehet rájönni az igazságra, csak bölcs és tiszta belátással.
Origenész, az egyik keresztény egyházatya pontosan ugyanazt cselekedte,
mint az oktalan szerzetes: ivartalanította magát. Ezért aztán sosem avatták
szentté. Ezek az esetek azt mutatják, hogy nemcsak másokra hárítjuk át szíve­
sen a felelősséget, hanem - valamiféle belső bűnbakot keresve - hajlamosak
vagyunk ugyanezt tenni önmagunk bizonyos részeivel. Micsoda szellemi ke­
gyetlenség! Az a baj, hogy hiányzik belőlünk az egységben látás.
Ha amputáció útján nem érhetjük el az erkölcsi tisztaságot, ugyanúgy nem
érhetünk célt „rossz" érzelmeink - mohóságunk, nemi vágyunk, haragunk, fé­
lelmünk - elnyomásával sem. Egyáltalán ki az a „valaki", aki el akarja nyomni
ezeket? Egyvalami világos: a vágyat csak még nagyobb vággyal lehet elnyom­
ni. Ez is mind az ego gyermeteg játéka: mintha tigrist hoznánk a házhoz, hogy
kergesse el a farkast. A régi helyét felváltja valami új, de az alapvető gond meg­
marad. Dühödt, harcias hozzáállással voltaképpen még több kárt is okozha­
tunk magunknak, mint hasznot. Ha a szennyeződés káprázat, akkor a meg­
szüntetésére tett kísérlettől az csak még valóságosabbnak fog tűnni. Mint Jé­
zus mondta az ördögűzésről szóló példabeszédében: annak az embernek utol­
só állapota gonoszabb lesz az elsőnél (Lk 11,26).
Sem az amputálás, sem az elnyomás nem vezet eredményre. Mi tehát a
megoldás? - Nem küzdeni. El kell vetnünk azt a felfogást, hogy gladiátorok
vagyunk az élet cirkuszporondján! Jézus zen tanácsa a következő: ne áll) ellen
NE ÁLLJ ELLEN A GONOSZNAK! 163
a gonosznak! Az ellenállás csak még nagyobb erőt kölcsönöz az ellenfélnek.
Az erkölcsi tisztaság nem küzdelmen vagy elnyomáson múlik, hanem belátás
dolga. Ha észrevesszük, hogy olyanok vagyunk, mint a saját farkát kergető
kiskutya, és apró küzdelmeinkkel semmire sem megyünk, őrületünk alább­
hagy, és a tudatunk megnyugszik. A tiszta tudatosság megtisztít.
A gyógyulás akkor kezdődik, ha szelíd gyengédséggel közelítjük meg éle­
tünket. Thomas Moore, a Lélekápolás című nagy sikerű könyv szerzője szerint
a legfontosabb lépés „a tünetekben a lélek hangját tisztelni". A mohóság, a ne­
mi vágy, a gyűlölet, a félelem mind-mind tanítónk lehet, s ha megtanuljuk tisz­
teletben tartani „őket", önismerethez vezethetnek bennünket. Moore így ír az
odafigyelés művészetéről:
Mindenfajta fizikai vagy lelki törődés célja a szenvedés megszüntetése. A tü­
netek megfigyelése elsősorban azt jelenti: gondosan megvizsgálni, mi mutat­
kozik meg a szenvedésben. Ha valaki azonnal gyógyítani próbál, azzal sokszor
akadályozza a lényeg meglátását. Ilyenkor a kevesebb többetér. A megfigyelés
hasonszervi alapon, nem pedig allopátiásan működik; paradox módon inkább
megbarátkozik a bajjal, mintsem ellene szegül. (Care oftbe Sóul, 10.)
A démonok állandóan visszajárnak kísérteni. Újra és újra kopogtatnak há­
zunk ajtaján, mert fontos üzenetük van számunkra, mi pedig nem figyelünk
rájuk. Jack Kornfield, meditációs mester azt ajánlja, démonjainkat tekintsük
társunknak a szellemi ösvényen:
Válasszuk ki egyik legmakacsabb és legmegátalkodottabb démonunkat,
amely a gyakorlatunk közben fel szokott tűnni; az izgágaságot, a nemi vágyat,
az unalmat, a kételyt, a félelmet vagy a bosszúságot! Napi meditációnk során
egy héten keresztül fordítsunk különleges figyelmet rá, amikor jelentkezik!
Gondosan nevezzük meg, majd figyeljük meg. miként keletkezik, és mi szok­
ta megelőzni! Ha van valami sajátos gondolat vagy kép, mely általában kivált­
ja, vegyük észre! Figyeljük meg, meddig tart, mikor ér véget, és mi szokta kö­
vetni! Van-e úgy, hogy csak enyhe formában, gyengén érezzük? Ha igen, mi­
ként erősödik meg? Gyöngítsük a vele szembeni ellenállást, és próbáljuk azt
is passzívan befogadni! Végezetül üljünk és tudatosítsuk a légzésünket, fi­
gyelmesen várva a démonra; hagyjuk jönni-menni, és ha látjuk, régi barátunk­
ként köszöntsük! (A Pathwith Heart, 100.)
Ne küzdjünk belső démonjainkkal! Inkább tanuljuk meg együttérzéssel beol­
vasztani őket lényünkbe, hiszen hozzánk tartoznak! Ne feledjük, mit mon­
dott Jézus: Szeressétek ellenségeiteket! Szeretni annyi, mint odafigyelni rájuk,
164 TIZEDIK FEJEZET
megbecsülni és megérteni őket, foglalkozni velük és nyitottan reagálni rájuk.
A szellemi gyakorlat legnehezebb része kitárni szívünket ellenségeink előtt.
Úgy tűnik, mintha ezzel megadnánk magunkat, ám roppant sorsdöntő lépés­
ről van szó. Talán himlőnek kellene tekintenünk belső démonjainkat: látszat­
ra borzalmas lényeknek, amelyektől sokat tanulhatunk.
A buddhizmus látszólag szintén ellenségesen bánik belső ellenségeinkkel,
az úgynevezett három méreggel: a mohósággal, a haraggal és a tudatlansággal.
Van azonban olyan tanítás is, mely szerint a méreg orvosságként is felhasznál­
ható. A zen hatodik pátriárkája, Hui-neng szerint a szenvedélyek - bódbi
(bölcsesség). Nem kell idegeskednünk miattuk; meg kell tanulnunk használni
őket.
Ne állj ellen a gonosznak! Kz Jézus egyik legnagyszerűbb zen tanítása,
amelyet azonban nem szoktak kellőképpen megbecsülni. Az emberek általá­
ban nemigen értik ezt, és nem is fogad]ák el, annyira ellentétes a józan ésszel és
a hagyományos erkölcs elveivel. Elménk harcolni szeret, és ha ellenségről van
szó, azonnal ugrik. A közelmúltban biblia-tanfolyamra jártam egy keresztény
csoporttal, és egy verset tanulmányoztunk a Prédikátor könyvéből: „Ne légy
felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél!" (Préd 7,16). Senki sem tudta, mit
jelent, holott ez is a Biblia zen tanításai közé tartozik.
A Ne áll/ ellen a gonosznak! tanítása igen mélyértelmű. Pszichológiailag, va­
lamennyi rossz és „káros" érzelmünk őszinte elfogadására tanít, bármily go­
nosznak és mérgezőnek tűnjenek is ezek a felszínen. Roppant nehéz dolog ez,
ugyanis magas fokú szellemi érettséget feltételez. Az ember csak akkor képes
valóban elfogadni ezen mérgek létezését, ha már tökéletesen tisztában van az
ego működésével, és gyermeteg játékaitól nem hagyja többé becsapatni magát.
A szellemi gyakorlatnak két lehetséges útja van: a küzdők ösvénye és a
tantrikus ösvény. Az előbbi az, amelyet a legtöbb vallás hirdet: ez az aszkéta út­
ja. A küzdőket csak az „erkölcsi tisztaság" érdekli: akár tudatosan, akár tudat
alatt, de minduntalan arra törekednek, hogy önuralommal hőst faragjanak ma­
gukból. Ezért van az, hogy olyan dühödten reagálnak mindenre, ami törekvé­
sük sikerét veszélyezteti. Elítélik a vágyakat, a haragot, az érzéki örömöket.
Elítélik az alapvető emberi ösztönöket, és ezáltal magát az életet. Küzdelmük
azonban eleve kudarcra van ítélve, mert az élet felett nem lehet uralkodni. E
küzdelmes ösvény legfeljebb annyiban lehet „sikeres", amennyiben mindun­
talan csalódáshoz, kiábránduláshoz vezet. A helytelen út felfedezésével
együtt ugyanis lassacskán az is kiderül, hogy melyik a helyes, a járható út.
A tantrikus ösvény, az előbbivel szöges ellentétben, a szeretet ösvénye. A
tantra szóval sajnos igen sokan visszaéltek mind Nyugaton, mind Ázsiában.
Különösen érvényes ez az Egyesült Államokra, ahol a lantrizmust igen sokan a
nemi kielégülést, elősegítő eszközök és módszerek összességének tartják. E
NE ÁLLJ ELLEN A GONOSZNAK!
könyv egyik bírálója közölte velem: nemrégiben kézhez kapott egy „buddlii
ta kellékeket" tartalmazó katalógust, amelyben több szexuális játékszer is sze­
repel, „tantrikus segédeszköz" címen. Ez a felfogás igen súlyos félreéri esi
tükröz.
A tantra valójában a dolgok szelíd elfogadásának gyöngéd szellemi ösvé
nye. Csögyam Trungpa, tibeti mester szerint:
A tantrikus bölcsesség nirvánát visz a szamszárába. Ez talán megdöbbentően
hangzik, hiszen korábban a/, ember a szamszára elhagyására és a nirvána eléré­
sére törekszik. Végül azonban elkerülhetetlenül észre kell vennie a küzdelem
hiábavalóságát, amikor is teljesen eggyé válik a nirvánával. Ez a tantra szintje.
A nirvána energiájára való tökéletes ráhangolódáshoz és az azzal való egyesü­
léshez a közönséges világ társaságára van szükség. ... Nem lehet elutasítani a
fizikai világot mint valami rosszat és szamszárához tartozót. A nirvána lénye­
gét cssik a szamszára lényegének felismerésével lehet megérteni. [Cutting
Through Spintual Matériáitsm, 1973. 220.)
A tantrikus ösvény életigenlő magatartásra serkent, és nem ítél el semmit. Az
ember felismeri, hogy a korlátai természetes adottságok, és képes elfogadni
önmagát mindennel egyetemben. A tantrikus létszemlélet szerint az Isten or­
szága az itt-és-mostban, nem pedig valamiféle távoli, bizonytalan jövőben
van. A tantrikus gyakorlók nem törekednek önuralomra; az ő útjuk a teljes
önfeledtségen és elengedettségen át vezet. Nincs semmi teendőjük, hiszen a
szeretet, feltétlen elfogadás lévén, semmit sem követel tőlük. A tantrikus gya­
korlók egyszerűen a jelenben élnek. Nincs szükség küzdelemre, nem kell
semmit elítélni, elutasítani, hiszen az ember mindent szentnek tekint. A tantra
a nem kettősség útját tanítja: nincs cél, nincs erőfeszítés, nincs összeütközés,
nincsenek gondolatok. A tantra a zen gyakorlata.
A tantra a történelem során mindig is sokat vitatott gyakorlat volt, hiszen
ellentétes szinte mindennel, amit a hagyományos vallások és erkölcsi rendsze­
rek tanítanak. Míg ezek a szenvedélyek elnyomását tekintik célszerűnek, a
tantra szerint a szexualitás és a harag szelíd művelésével is el lehet jutni a meg
világosodáshoz. A tantra igen erőteljesen hangsúlyozza a nemiséget, hiszen
kétségkívül ez a rendelkezésünkre álló egyik legelemibb energia.
A hagyományos vallás szerint méreg, amitől jobb, ha az ember távol CSrtll
magát; ám a tantra szerint nem kell tőle félni, csak nyugodtan meg kell ligyrl
ni, mint minden jelenséget. A szenvedély hatalmas erő, ám önmagában vfM
semleges. A szelíd ösvény egyszersmind hatékony is. A szenvedélyeinkkel v<
ló küzdelem helyett megőrizzük energiánkat, n bennük lévő erői pedijj nn|«
meretünk fokozására használjuk fel. A tantra művészet, melynek lénvi'KHi
166 TIZEDIK FEJEZET
hogy az ember az ellenségeit a barátaivá teszi. Ehhez azonban természetesen
át kell alakítani az egész világszemléletünket. Láma Jese erről a következőket
mondja:
A tantra gyökeres megoldást kínál a gondjainkra; hétköznapi szemléletünk
tökéletes átalakulásával jár. Ez a tantrikus megközelítés központi vonása.
Ugyanazt a vágyteljes energiát, amely általában az egyik kiábrándító helyzet­
ből a másikba űz bennünket, a tantrikus alkímia segítségével az öröm és a böl­
csesség transzcendens tapasztalatává alakítjuk át. A gyakorló e gyönyörteljes
bölcsesség átható ragyogását úgy fókuszálja, hogy az lézersugárként hatol
keresztül az összes hamis kivetítésen, és az ilyen-olyan megkülönböztetése­
ken túl egyenesen a valóság szívébe lép. (Introduction to Tantra, 1987. 37.)
Nem meglepő, hogy a tantrát annyi bírálat és támadás éri a „vallásos" emberek
részéről, hiszen ennek gyakorlása az ego halálát jelenti. Az szeretne uralkodni,
törekedni, megvalósítani; a tantra viszont azt mondja: a mennyek országa
most van! A szamszára ugyanaz, mint a nirvána. Minek arra törekedni, ami
van? Az ego ezt nem szívesen látja be, hiszen így elveszti létjogosultságát.
Fennmaradásához mindig csalnia kell. Nem véletlenül nevezik a keresztény­
ségben az ördögöt a hazugságok atyjának.
Kulcsfontosságú annak megértése, hogy az ego létérdeke a zavarkeltés és az
ámítás. Ezért azt mondja, hogy uralkodjunk magunkon, ám azt nem árulja el,
ki az, akinek uralkodnia kellene. Azt mondja, tisztítsuk meg magunkat a
szennyeződésektől, ám azt nem világítja meg, miként jönnek létre a szennye­
ződések. Azt mondja, a szégyenhez és a bűntudathoz ragaszkodni kell, ám
azt eltitkolja, hogy éppen ezek miatt nem látjuk a valóságot és nem tudjuk ki­
javítani a hibáinkat. Ez az ego szerepe: hogy hazugságaival bebörtönözzön
minket.
A tantra szelíd ösvény. Sokan összetévesztik a szellemi szelídséget az örö­
mökben való tobzódással vagy valamiféle erkölcsi lazasággal. Egy irodalmi
ügynöknek, aki megkapta kéziratomat, az volt a véleménye, hogy kellene ír­
nom még egy fejezetet a „kemény szeretetről". Nem értette, hogy a valódi
szelídséghez hozzátartozik a keménység (a hajlíthatatlan elszántság).
A tantrikus gyakorlók igazság szerint gyakran harcosoknak tekintik magu­
kat; olyan embereknek, akik jártasak a harc művészetében. A harcos azonban
alapvetően különbözik a küzdőtől. A küzdők kötekedő emberek, akik ragasz­
kodnak a küzdelemhez és a győzelemhez, így jellegzetesen dualisztikus és el­
lenséges módon viszonyulnak az élethez. A tantrikus harcosok viszont egy­
ségben látják a dolgokat; nem tekintik a világot hatalmas küzdőtérnek, ahol
feltétlenül küzdeniük kell. Bátorságuk, nem pedig harciasságuk miatt harco-
NE ÁLLJ ELLEN A GONOSZNAK! 167
■.ok ők; elszántan elfogadják a valóságot a maga teljes egészében - még akkor
is, ha az első látásra ocsmány és emészthetetlen. Mindig hajthatatlanul a való­
ság mellett foglalnak állást, s tetteik is ezt az állásfoglalást tükrözik. Az igazi
aarcos roppant fegyelmezett kell, hogy legyen - azaz mindig a pillanatban kell
élnie - , és ugyanakkor roppant bátorságra van szüksége: vennie kell a bátorsá­
got a léthez.
így hát a szelídség és a keménység az érme két oldala. A tantrikus harcosok
szelídek annyiban, hogy képesek elfogadni, beadni a derekukat, és alkalmaz­
kodni a valósághoz. A szelíd harcosok képesek beismerni személyiségük kor­
látait; nem próbálkoznak a lehetetlennel, nem akarnak elmenekülni az elke­
rülhetetlen elől. Ez azonban egyáltalán nem a gyengeség, hanem épp az erő je­
le. Szinte egyfajta aszkézis; csak hiányzik belőle az ego szokásos törtetése,
győzni akarása. A tantrikus harcosok ugyanakkor kemények is hajthatatlan el­
kötelezettségükben az igazság mellett. Ezek szerint szelídnek kell lennünk
ahhoz, hogy kemények legyünk, és keménynek ahhoz, hogy szelídek lehes­
sünk. Ez is paradoxon!
A tantra erkölcsellenesnek, sőt erkölcstelennek tűnik, mivel nyíltan kiáll
az ember szenvedélyei mellett, amelyeket a hagyományos vallások elutasíta­
nak. Az élet töviseinek és mérgeinek félelem nélküli elfogadása hozzátartozik
a tantrikus harcos bátorságához. O az, aki veszi magának a bátorságot, hogy
elítélés helyett vállalja azt, ami van. Enélkül képtelen lenne az átváltozásra. A
mahájána szútrákban szerepel két legendás alak: Mandzsusrí és Szudhana. Az
előbbi magasrendű bölcsességéről híres bódhiszattva, az utóbbi pedig egy fia­
talember, aki elszántan keresi az igazságot. Az alábbi, kettejük közti beszélge­
tés jól szemlélteti a tantra szellemét:
Egy szép napon Mandzsusrí különleges kívánsággal fordult Szudhanához:
- Menj, gyűjts nekem olyan növényeket, amelyek nem jók semmilyen be­
tegségre!
Szudhana sokáig távol volt, majd üres kézzel téri meg. így szólt Mandzsus-
ríhoz:
- Nincs olyan növény, amely kívánalmadnak megfelelne.
Erre Mandzsusrí így szólt:
- Hát |ó, akkor adj egy olyat, ami jó valamire!
Szudhana egy lépést sem tett, csak lehajolt és megmarkolt valamit.
Mandzsusrí felemelte a növényt, és megmutatta a jelenlevőknek, majd kije­
lentette:
-Jól figyeljen mindenki! Ez a növénv méregként és gyógyszerként is hasz­
nálható. Vagy öl, vagy gyógyít.
168 TIZEDIK FEJEZET
A tantra az élet árnyoldalait valóságos kincsesbányának tekinti. Sohasem lehe­
tünk egészségesek, amíg nem veszünk tudomást arról, ami kellemetlen.
Thomas Moore szerint a lélek csak akkor teljesedhet ki, ha az ember megta­
nulja „méltányolni a kificamodott dolgokat". Pszichoterápiás gyakorlatán ke­
resztül megtanulta, hogy a lélekápolás terén roppant hatékony „fogás" külön­
leges figyelmet fordítani arra, amit a beteg elítél, megvet, elutasít, lekicsinyel
és megpróbál eltitkolni. Tapasztalata szerint a lélek sokat veszít önmagából
azzal, hogy önkényesen „(ónak" vagy „rossznak" ítél bizonyos dolgokat.
A moralisták általában veszélyesnek ítélik a tantra eme árnybarát hajlamát.
Egyértelműen ki kell azonban jelenteni, hogy a tantra nem a kicsapongó élet­
mód és a különös perverziók pártfogója. A tantrikus gyakorlatok jó része egy­
szerűen a már eleve bennünk levő libidó nyílt, őszinte elismeréséhez vezet. A
gyógyulást éppen azzal teszi lehetővé, hogy felszínre hozza ezeket a rejtett és
elnyomott személyiségelemeket.
Észre kell vennünk, hogy a tantra nem egyszerűen csak egy maroknyi tibe­
ti által gyakorolt ezoterikus szellemiség, hanem bizonyos értelemben az egyet­
len járható ösvény, hiszen mindnyájan emberek vagyunk, és el kell ismernünk
szenvedélyeink valóságát. A mohóság, a nemi vágy, a harag, a féltékenység és a
többi hozzátartozik az életünkhöz; nem söpörhetjük egyszerűen a szőnyeg
alá őket. Azzal, hogy nem foglalkozunk velük, nem bátorságunkról, hanem
félelmünkről teszünk tanúbizonyságot. Az aszkéták felfogása szerint az
öröm kerülendő, az érzékszerveink fölött pedig uralkodnunk kell. A tantra
azonban azt mondja, élvezzük az élet örömeit, és nyissuk tágra érzékszervein­
ket a világ csodái előtt.
A Buddha kipróbálta az aszkézis útját. Hat éven át gyakorolta az aszkézist,
amíg rájött, hogy ez sehová sem vezet. Megvilágosodása is röviddel e meglepő
felfedezését követően érte. Az aszkéta feláldozza testét, megbénítja érzékeit,
bezárja kapuit a világ előtt. Az életörömök megvetésével magát az életet ítéli ha­
lálra. Az igazi szellemiség azonban az élet felfokozását jelenti. Nem az élet el­
utasítását, hanem annak fölülmúlását, a valóság tökéletes elfogadása által,
amelyhez az érzéki gyönyörök, a lelki mérgek és az emberi gyarlóságok is hoz­
zátartoznak. Az aszkézis azért nem célravezető, mert menekülés. A tantra gya­
korlója ezzel szemben félelem nélkül beleveti magát az életbe, örömeivel együtt
vállalja a vele járó fájdalmakat is, az élet nedűje mellé elfogadja a mérget is.
Következtetésünk szerint tehát a tantra gyakorlása nem választás kérdése,
hanem szellemi fejlődésünk elkerülhetetlen állomása. Mint Láma Jese írja:
„Ha a vágyainkkal nem tudunk mást kezdeni, mint kikerülni őket, akkor a
szellemi gyakorlataink egy bizonyos határon nem lesznek képesek túljuttat­
ni bennünket".
Az ego talán megpróbálja elhitetni velünk, de a tantra gyakorlása mégsem
NE ÁLLJ ELLEN A GONOSZNAK 169
az érzéki gyönyörökben való tobzódás. Az örömök szeretete nem azt jelenti,
hogy ezek rabjaivá válunk - ha azt jelentené, akkor már mindenki tantrikus
mester lenne. Jézus azt mondja: ne állj ellen a gonosznak! Azt mondja: a go­
nosszal szelíden kell bánnunk, de nem arra bátorít, hogy menjünk elébe a go­
nosznak. A szellemiség gyakorlásának egyik legfontosabb lépése: tanuljunk
meg figyelmesen hallgatni és olvasni!
Az élvezkedés - csakúgy, mint az elkerülés - egyfajta menekülés. A külön­
böző élvezeti tárgyakat: a kábítószereket, az alkoholt, a szexet pusztán fájda­
lomcsillapítónak használjuk. A tapasztalt gyógyítók jól tudják, hogy tulaj­
donképpen nem a kábítószer - vagy bármi más, amitől az egyén függ - a baj; az
igazi gond már korábban fennállt, még mielőtt az illető a választott szerhez
folyamodott volna. Azzal is tisztában vannak, hogy a szertől való megszaba­
dulás még nem jelenti a probléma megszűnését. A pótszerektől való függés
szinte mindig arra utal, hogy az ember a lelke mélyén nem képes és nem is haj­
landó elfogadni az életet úgy, ahogy van - azaz hiányzik belőle a szelídség. Az
erőszakos elvonás így többet árthat, mint amennyit használ, hiszen a baj gyö­
kerét nem orvosolták.
Jézus, a tantrikus mester szerint szeretnünk kell ellenségeinket - ám ezzel
nem gátlástalan élvezkedésre akart buzdítani bennünket, se nem arra, hogy vá­
gyaink rabjaivá váljunk. A szeretet - azaz a tantra - gyakorlása megbecsülést,
odafigyelést, megértést és válaszkészséget kíván részünkről. A keresztény
szeretet fogalmának buddhista megfelelője a méttá, mely szó gyökere paliul
„barát"-ot jelent. Az igazi barátság legfontosabb jellemzői pedig a megbecsü­
lés, az odafigyelés, a megértés és a válaszkészség.
Nézzük meg ezt egy konkrét példán! Mondjuk, a nemi vágy jelenti szá­
munkra a legnagyobb gondot. Első lépés: megtanulni megbecsülni. Igenis, meg
kell becsülnünk a nemi vágyat, mely miatt oly gyakran szégyenkezünk! Ehhez
azonban előbb fel kell függesztenünk mindenfajta értékítéletet, és a dolgokat
elfogulatlanul - tehát egyforma tisztelettel - kell kezelnünk. Meg kell szaba­
dulnunk régi szokásainktól: az ítélkezéstől, a bűnbakkereséstől, a küszködés­
től és a letagadástól. Meg kell tanulnunk röstelkedés, bűntudat és elfogódott­
ság nélkül viszonyulni a saját vágyainkhoz. Ahelyett tehát, hogy holmi hoz­
zánk méltatlan, aljas ösztönnek tekintenénk, tanítónkként és barátunkként
kell bánnunk vele - a szellemi út csak eztán veheti kezdetét.
Az odafigyelés természetes módon következik a megbecsülésből, hiszen
csak azokra a dolgokra szoktunk odafigyelni, amelyeket fontosnak tartunk.
Sokan azért nem értik eléggé a saját „negatív" érzelmeiket, mert állandóan el­
nyomják őket, mintha holmi másodrendű állampolgárok vagy „tékozló fiúk"
lennének. Mihelyt azonban elfogadjuk a nemi vágyat tanítómesterünkként, és
170 TIZEDIK FEJEZET
kitárjuk előtte a szívünket, készségesen átkalauzol bennünket lelkünk labirin­
tusán.
Nem úgy kell odafigyelnünk a nemi vágyra, mintha bűnöző lenne; inkább
higgadtan létezése tudatára kell ébrednünk mindennapjaink közepette - mi­
közben megyünk az utcán, másokkal beszélünk, egyedül vagyunk, vagy éppen
szeretkezünk. Az igazi gyakorlás minden pillanatra kiterjed, és napról napra
ismétlődik. Minél inkább tudatára ébredünk nemi vágyunknak, annál jobban
megismerjük szokásait. Mikor és miként szokott felmerülni? Mikor és mi­
ként szokott lecsillapodni? Milyen sokáig marad, amikor látogatást tesz ná­
lunk? Együttjár-e általában egyéb érzelmekkel, úgy mint szomorúsággal, una­
lommal vagy idegességgel? Jól meg kell ismerkednünk vele, hogy igazi bará­
tunknak tekinthessük!
Miközben alaposan megismerkedünk a kérdéses érzelemmel, ezzel párhu­
zamosan el kell mélyítenünk a róla szerzett benyomásainkat. A legtöbb ember
nem éli át igazán a negatív érzelmeit, bármennyire azt képzeli is. Vagy elnyom­
ja őket, mert nemkívánatosak, vagy egyszerűen engedelmeskedik a készteté­
seknek, és rövid úton megszünteti őket. Az átélés elmélyítését azonban egyik
megoldás sem teszi lehetővé, pedig erre feltétlenül szükség lenne a „méreg"
gyógyhatásának érvényesüléséhez. Nem lenne szabad átsiklanunk ezek fölött
az érzelmek fölött, hanem kifinomult érzékkel magunkévá kellene tennünk
őket. Miként Csögyam Trungpa, tibeti mester mondotta: „Ha az ember tény­
legesen és csupaszon, szinte tapinthatóan érzékeli érzelmei valódiságát, akkor
ez az élmény magában foglalja a végső igazságot is".
Az odafigyelés megértéshez vezet. Ahogy egyre inkább kitárjuk a szívünket
- mondjuk - a nemi vágynak, egyre több olyan dologra bukkanunk önma­
gunkban, mely általában tudatunk mélyrétegeiben rejtezik. Barátunk, a nemi
vágy vezet bennünket alvilági utunkon. Kiválóan ért belső várunk rejtett ka­
puinak kinyitásához, titkos folyosóinak feltárásához. Végezetül olyan meg­
hitt viszonyba kerülünk vele, hogy bizalmasan megosztja velünk szerény
származásának titkát. Az emlékezet ösvényén át visszavezet bennünket gyer­
mekkorunkba, hogy jól szemügyre vehessük szülőhelyét. Legnagyobb megle­
petésünkre azt találjuk, hogy nem holmi ármány vagy otrombaság szülte őt;
meglátjuk majd, hogy a magány tengeréből öltött testet egv gyámoltalan, ijedt
gyermek szívében, aki kétségbeesetten próbált kapcsolatot teremteni mások­
kal, hogy elszigetelt létében valami vigaszra leljen.
Amikor aztán a nemi vágy látja, hogy tökéletesen megbízhat bennünk,
visszahoz bennünket a jelenbe, és megmutatja, mennyire visszaélünk vele
egész életünk során. Érzéketlenül előrángatjuk, hogy elvégeztessük vele a
piszkos munkát: pillanatnyi könnyebbséget csikarunk ki tőle magunknak,
hogy kitöltse életünkben a szeretet hiánya okozta űrt, hogy egy kicsit elfeled-
NE ÁLLJ ELLEN A GONOSZNAK! 171
jük a fájdalmunkat, az életuntságunkat, a megaláztatásainkat és a csalódásain­
kat. Ám mindennek ellenére hálátlanok vagyunk iránta: szívtelenségünkben
csúnyán beszélünk róla, és megszámlálhatatlan leleménnyel sértegetjük.
E belső utazások során csodák történnek velünk. Nemi vágyunk előbb-
utóbb átalakul, leveti szörny álarcát. Egyszerre csak olyan ártatlannak tűnik,
akár a hópihe. Eredeti rútsága tragikus szépségbe enyészik. A félelem tova­
száll, helyébe lép az együttérzés, amelyet gyógyító melegként élünk át. Nem
tudjuk, honnan jön és kire irányul. Talán a nemi vágyra, egykor félreértett ba­
rátunkra? Vagy a bennünk élő gyámoltalan, sajgó lelkű kisgyermekre? Ellen­
ségünk a nemi vágy? Netán szolgánk? Vagy csupán az egyik elidegenedett
testrészünk? De talán mindegy is; hiszen a gyógyulás már elkezdődött.
Ez a tantra útja - szívvel-lélekkel kell járni rajta. Lényege, hogy tárjuk ki a
szívünket az előtt, amitől félünk, és mély, hiteles érzésekkel érintsük meg azt.
Nem küzdelemről van szó; el kell végezni a szükséges lelki munkálatokat: a
megfigyelést, az ismerkedést, a megérintést és a megértést. Csak így adhatunk
érzelmeinkre megfelelő választ, mely csak egyvalami lehet: a szeretet. Ez a vá­
lasz nem feltétlenül testi. Lehet puszta csendes tudomásulvétel, a szív megrez-
dülése, vagy a magatartás megváltozása. Az út végén a nemi vágy - a tudatos­
ságnak köszönhetően - csodálatos módon szeretetté és együttérzéssé alakul át.
Amikor az élet sötét oldalát túlságosan nyomasztónak érezzük, és szeret­
nénk küzdeni ellene vagy megszökni előle, talán legjobb, ha magunk elé kép­
zelünk egy lótuszvirágot, a lelki tisztaság időtlen buddhista jelképét. Maga a
virág csodálatosan tiszta, holott a tó mocskos, bűzös iszapjában gyökerezik.
Az iszap nem éppen szívderítő látvány, ám a lótusz mégis ebből szívja éltető
energiáit. Ha kihúznánk gyökerét a tó fenekéből, nem maradna életben. Gon­
doljunk ekként a mohóságunkra, a haragunkra és a vágyainkra: ezek szolgál­
tatják lelkünk táplálékát.

Tizenegyedik fejezet
A szeretet
Legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai,
aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra,
és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak!
JÉZUS
Az igaz természetbe belelátni - érdem;
minden dologgal egyformán bánni - erény.
HUI-NENG
Köztudott, hogy a kereszténység hangsúlyozza a szeretetet. E kifejezés ugyan­
akkor a zen mondásokban gyakorlatilag nem szerepel - jóllehet a buddhizmus
szerint a szerető jóság (méttá) és az együttérzés (karuná) kialakítása döntő
fontosságú az ember szellemi útján. Természetesen felmerül a kérdés: vajon a
zen mesterek félnek a szeretettől? Hui-neng, a zen hatodik pátriárkája szerint
a nincs-tudctt a legfontosabb. A nincs-tudat és a szeretet látszólag homlok­
egyenesen ellentétesek. Ilyen nagy volna a szakadék a kereszténység és a zen
között a szeretet dolgában? Vajon mit jelent valójában a szeretet? Érzelem-e,
vagy pedig kötődés? Hogyan lehet egyáltalán művelni? Miképpen függ össze
a szeretet, a szabadság és a jóság? Vizsgáljuk meg újra a Hegyi beszédet!
Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellensé­
gedet. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségtekec, áldjátok azo­
kat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és
imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legye­
tek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozna az 6 napját mind a gonoszokra,
mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Mert ha azokat
szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vám­
szedők is nem ugyanazt cselekszik-é? És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek,
mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a pogányok is nem azonképen
cselekesznek-é? Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok töké­
letes. (Mt 5,43-48)
A SZERETET 173
A Jézus által hirdetett szeretet nyilvánvalóan egészen más, mint a közönséges
szeretet, hiszen nem tesz különbséget ember és ember közi. Isten, Jézus sza­
vaival, felhozza az ö napját mind a gonoszokra, minda jókra. A szeretetei tekin­
ti legfőbb erénynek, mert aki szeret, az Istenhez hasonlatos.
Az emberek többnyire nem hiszik, hogy a konfucianizmus és a zen között
létezne bármiféle kapcsolat. Azonban, érdekes módon, a szeretet szónak a kí­
naiban leginkább a konfuciánus zseti kifejezés felel meg. A számos, erényt je­
lentő kínai szó között nincs még egy ilyen varázsos és megfoghatatlan. Arthur
Waley, nagyszerű sinológus szerint a zsen szó „olyan transzcendens tökéletes­
séget jelöl, amelyet élő, történeti személyek nem, csak legendás hősök - mint
Po-ji - valósítottak meg" (The Analects of Confucitts, 1989. 28.). Konfucius
szerint e képesség oly ritka és különleges, hogy „csak a legnagyobb elővigyá­
zattal beszélhetünk róla" (Beszélgetések 12. 3). Óvakodott e jelzőt bárkire is
alkalmazni, sőt, tanítványai azt is megjegyezték, hogy „a Mester nagyon rit­
kán beszélt a zsenröV (Beszélgetések 9.1).
Waley megjegyzi: a zsen misztikus dolog, mely nem egyszerűen hasonló, de
gyakorlatilag azonos a Taóval. A kifejezés fordításával kapcsolatban a követ­
kező értékes megjegyzést tette:
Számomra úgy tűnik, a. Beszélgetésekben szereplő zsen szó egyetlen lehetséges
fordítása a/ó. Nincs még egy dyen általános jellegű szó, amely ekkora jelen­
téstartományt felölelne. Az emberséges, jólelkű, jóindulatú szavak szinte
egyetlen esetben sem állják meg itt a helyüket, sót olykor kifejezetten mulat­
ságosak. Ám létezik egy másik kínai szó, asan, amelyet-noha teljesen hiány­
zik belőle a zsen misztikus és transzcendens jelentésárnyalata - szintén nem
lehet másként fordítani, mint/o-nak. Ezért a zsen-i nagy kezdőbetűs/ó-nak
(vagy/ósiíg-nak), a s<«w-t pedig kisbetűs/o'-nak fordítom. (I. m. 29.)
Érthető Konfucius takarékossága és Waley óvatossága a jósággal kapcsolatos
szavak használatát illetően, hiszen - miként Márk evangéliumában az örök
élet után érdeklődő fiatalemberről szóló beszámolóból kiderül - Jézus sem
engedte, hogy jónak nevezzék. Az ifjú „Jó Mester"-kéni szólította meg, ám ő
azon nyomban kijavította, mondván: „Miért mondasz engem jónak? Senki
sem jó, csak egyedül az Isten" (Mk 10,17-22*).
A Beszélgetésekből és a Bibliából való idézetek segítenek megértetni egy
kulcsfontosságú dolgot: a konfuciánus zsen úgy viszonyul a keresztény szere­
tethez, mint aTao Istenhez. A zsen aTao útja, a szeretet pedig Isten útja. Jézus
szerint szeretni annyi, mint tökéletesnek és Istenhez hasonlatosnak lenni; ha
landók erre nem képesek. Azt se feledjük, hogy János szerint az Isten szereiéi
(ljn4,8).
174 TIZENEGYEDIK FEJEZET
A Hegyi beszédben Jézus felkért bennünket, tanításért forduljunk a ter­
mészethez. A természet pedig nem bánik másképpen a jókkal, mint a gono­
szokkal, s nem tesz különbséget igazak és hamisak közt. A természet min­
dent és mindenkit egyformán kezel. Jézus azt mondta, mi is ekképp szeres­
sünk másokat. Az igazi szeretet elfogulatlan. Ennek fényében a szeressétek el-
lenségteket és az imádkozzatok azokért, akik háborgatnak felszólítás is inkább
ezt az elfogulatlanságot tükrözi, semmint túlbuzgóságra serkent. Itt kell
megjegyeznünk, hogy ezt a lajta magatartást a buddhizmus is erőteljesen
szorgalmazza. A Buddha bölcsességét olykor elfogulatlan bölcsességnek szok­
ták nevezni, ami azt sejteti, hogy a szóban forgó tulajdonság fontos szellemi
vívmány.
Ez Jézus legfőbb mondanivalója: elfogulatlanul különbségtétel nélkül sze­
retni annyi, mint tökéletesnek lenni, akár az Atya. így megállapíthatjuk a sze­
retet és a jóság közötti összefüggést: a szeretet jóság, a jóság pedig szeretet.
Az emberszámára persze lehetetlen elfogulatlanul szeretni. Esetenként talán
képesek lehetünk rá, de mindig semmiképp sem. Ezért mondta Jézus az ifjú
uralkodónak: Senki sem jó, csak egyedül az Isten. Eletünkben ennek ellenére
az a feladatunk, hogy tanuljunk szeretni és közeledjünk a tökéletességhez.
A keresztény szeretetet gyakran az önfeladással szokták azonosítani. Ezt
azonban helyesen kell értelmeznünk. A vallásos emberek többnyire összeté­
vesztik az önsanyargatást a szellemiséggel. Különösen az anyagi javakról tör­
ténő lemondást szokták a szellemiség jelének tekinteni. Sokszor még a társa­
dalmi és a családi kapcsolatokat is akadálynak vélik, hiszen Jézus azt mondta:
Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki fi­
át vagy leányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki föl nem
veszi keresztjét, s nem követ engem, nem méltó hozzám. (Mi 10,37-39:;")
Ám vegyük észre: Jézus nem kívánta tanítványaitól, hogy őt mindennél job­
ban szeressék; csupán az egyenlőtlen szeretet ellen intette őket. A valódi önfel­
adás nem önsanyargatás - ha az lenne, akkor minden mazochista szellemét
csodálnunk kellene! Az igazi szellemiség nem élettagadás, hanem életigenlés.
A lényeg: mindenkit egyformán szeretni. Ezt az értelmezést támasztja alá az
is, amit Jézus a legnagyobb parancsolatokról mondott:
Közülük egy törvénytudó, hogy próbára tegye, a következő kérdéssel fordult
hozzá: „Mester, melyik a legfőbb parancs a Törvényben?"
Jézus így felelt: „Szeresd Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből
és teljes elmédből. Ez a legfőbb: az első parancs. A második hasonló ehhez:
„szeresd felebarátodat, mint önmagadat." E két parancson függ az egész tör-
A SZERETET 175
vény és a próféták [összes parancsolata, és ha ezeknek engedelmeskedsz, va­
lamennyit teljesíted. Tartsd meg csupán ezeket, és meglátod, az. összes többinek IS
engedelmeskedni fogsz/'\ (Mt 22,35-40*)
Figyeljünk jól oda! A világ legnagyobb erkölcsi tanítója beszél! Jézusnak ez a
néhány mondata egyenesen eget rengető - különösen, ha a történelmi össze­
függést is tekintetbe vesszük. A Jézus korabeli emberek a törvény és az összes
vele kapcsolatos külsődleges cselekedet megszállottjai voltak. Különösen jel­
lemző ez a farizeusokra, akik olyan aprólékos pontossággal követték az írás
minden betűjét, hogy emiatt nem is tudtak közönséges polgárként élni.
Jézus e kijelentése tehát egyenesen elképesztő lehetett számukra, lévén
annyira szélsőséges - ráadásul költői szépség tekintetében sem utolsó. Jézus
egyik csúcsteljesítménye ez mind zen mesterként, mind erkölcsi tanítóként.
Megdöbbentő egyszerűsége miatt is gyönyörű ez a tanítás. Jézus képes volt a
hatalmas és tekintélyes zsidó törvénykönyvet mindössze két követelményre
szűkíteni: szeresd Istent és szeresd a többieket, mint önmagadat! Oly mérték­
ben szélsőséges álláspont ez, hogy úgyszólván ellentéte annak, amit a többség
vallott; míg mások a lehető legkínosabb pontossággal igyekeztek betartani a
törvényt, addig Jézus gyakorlatilag azt mondta: Hagyjátok a csudába ezt az
egész megátalkodott és nyakatekert megfelelni igyekvést! Az erkölcs egyedül
a szereteten múlik!
Miért kell az Isten szeretetének megelőznie a többiek szeretetét? Talán
megérthetjük, ha elolvassuk a Márk evangéliumában található változatot.
Eszerint ugyanis, amikor megkérdezték Jézustól, melyik a legfőbb parancso­
lat, ö a következőt válaszolta:
Minden parancsolatok közül az első: Halljad Izrael: az Úr, a mi Istenünk egy
Ür. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és
teljes elmédből és teljes erődből. (Mk 12,29-30)
Mit jelent az: a mi Istenünk egy Ur? Felületes értelmezés szerint azt, hogy csak
egyetlen igazi Isten van, akit szeretnünk kell. Ez azonban nem magyarázza
meg az Isten és az emberek szeretete közti összefüggést. Mélyebb értelmezés
az, mely szerint „Isten szeretete" azt jelenti: ne feledjük, hogy a világon min­
den Istentől származik - hiszen mindent O teremtett a semmiből -, és így
összefüggő egészet alkot. Gondolj csak a szádban levő fogakra! Ha ki kell
húzni egyet közülük, akkor azt műfoggal pótolják - feltéve, ha nem nő ki újra.
Ha nem töltjük ki a rést, akkor a többi fog hamarosan benyomul a kihúzol i
■
' ' A zárójelbe ceit rísz egyik magyar bibliafordításban sem szerepel. [A joni.)
176 TIZENEGYEDIK FEJEZET
helyére, hogy kitöltse az űrt. A fogak csak látszólag különböznek-valójában
egységet alkotnak.
Ugyanígy összefügg egymással minden, ami létezik. Isten szeretete tehát
az egész világmindenség szeretetéi jelenti. Aki szereti Istent, az szeretettel
fordul az élet valamennyi jelenségéhez, hiszen ezek mind szorosan
összefüggenek, és egymás nélkül nem léteznek. így tehát a második legfőbb
parancsolat pusztán az első következménye: a mások felé irányuló szeretetünk
ama felismerésünk következménye, hogy mindegyikük Isten szerves része, s
mint ilyen, elválaszthatatlan a végső valóságtól. A felebaráti szeretet azon a
meglátáson alapszik, hogy én és az Atya egy vagyunk.
A második parancsolat, mely azt mondja: „szeresd felebarátodat, mint ön­
magadat", nem azt jelenti, hogy másokat jobban kell szeretned önmagadnál-
hiszen te is a végső valóság részese vagy, így ugyanolyan fontos és szeretetre
méltó, mint bárki más. Jézus nem tanított önmegtagadásra olyan értelemben,
hogy saját magunk kárára legyünk jók másokhoz. Mint korábban kifejtettük,
a lényeg az elfogulatlan szeretet.
A bajok gyökere az ego (akinek tettetjük magunkat); nem az anyagi javak, a
világi élet vagy a társadalmi kapcsolataink. Mindaddig nem tudunk szeretni,
amíg az egónak bármi halvány nyoma is maradt bennünk, és ezért képzeletbe­
li haszonra vagy elégtételre vágyunk.
A valódi szeretet az ego, tehát a hamis én halála. Itt ér össze a kereszténység
és a zen. Az ember csak akkor képes szeretni, ha nem ragaszkodik semmihez,
azaz eltűnik az egója. A Tao Te King ötödik része szerint:
Az ég és föld nem emberi:
néki a dolgok, mint szalma-kutyák.
A bölcs ember sem emberi:
néki a lények, mint szalma-kutyák.::'
Az ég és a föld tehát nem emberi módon viszonyul a dolgokhoz. A „szalma­
kutya" bábut a régi időkben, az áldozati szertartásokon, felajánlották az ég­
nek, miután pedig betöltötte a szerepét, bánkódás nélkül megsemmisítették.
Lao-ce arra utal, hogy az ég és a föld hasonlóképpen jár el velünk: mindnyájan
egyforma bánásmódban részesülünk - a természet se nem szeret, se nem gyű­
löl bennünket. A Tao útja ugyanis a dolgok békén hagyása. Am az ég és a föld
éppen azért tud mindent egyformán szeretni, mert semmit sem szeret jobban,
mint bármi mást. Szeretetük elfogulatlan. Nem az a lényeg, hogy ez a szeretet
emberi-e, vagy sem, hanem az, hogy nem tesz különbséget a dolgok között.
'■' Weöres Sándor fordítása. T ö k e i Ferenc prózafordítása alapján. Budapest 1994.
A SZERETET I ''
A részrehajlás, az elfogultság az ego megnyilvánulása; az egyenlő bánásmód i
szereteté.
Számunkra többnyire nehezen érthető Isten szeretetének ez az elfogul.ii
lansága. Nehezen fogadjuk el azt a tényt, hogy Isten nem részesít bennünket
kitüntetett bánásmódban. A legtöbb gyermeket valószínűleg akkor éri életi
ben az első komoly megrázkódtatás, amikor a kedvenc állata meghal. Ilyenkor
sírva szokták kérdezni: „Miért nem hagyja az Isten, hogy Buksi tovább éljen?"
Hallgatólagosan azt feltételezik - mint ahogy mindannyian - , hogy ha Isten
igazán szeretne minket, akkor nem hagyná, hogy a szeretteink meghaljanak.
Ha Isten nem úgy „viselkedik", ahogyan mi elvárnánk tőle, meghökkenünk.
Ekkor vesszük észre először, hogy nem nagyon értjük az Istent. Ez a hit első
igazi próbája.
Ahogy felnövünk, és egyre több gonddal-bajjal kell szembenéznünk az
életben, általában egyre növekszik bennünk az elégedetlenség Isten „érzéket­
lensége" miatt. Gyakran - akárcsak Jób - felpanaszoljuk Isten látszólagos
rosszindulatát, amelyet irántunk tanúsít. Ha boldogtalanok vagyunk valami
miatt, sokszor azt kérdezzük: „Miért éppen velem történt? Miért nem tesz va­
lamit az Isten?" Mivel nem értjük, hogy Isten senkivel sem tesz kivételt,
mindig úgy viselkedünk, mintha az ő áldozatai lennénk. Elégedetlenségünk
olykor erkölcsi felháborodássá fajul, és az isteni elfogulatlanságot igazságta­
lanságnak értelmezzük. Jobbal együtt faggatózunk: „Mi az oka, hogy a gono­
szok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?" (Jób 21,7).
A humorérzék azonban itt is a segítségünkre siethet. Feltétlen szeretetre
áhítozunk: mindenáron való szeretetet várunk el szeretteinktől és Istentől.
Amikor azonban azt látjuk, hogy az Isten valóban részrehajlás nélkül szeret
mindenkit, és áldást oszt az igazaknak és a hamisaknak is, ezt felpanaszoljuk
neki. Szegény Isten! Mitévő legyen, hogy boldoggá tegyen bennünket? Mi­
képpen érthetné meg a véges elme a végtelent? Az értelem számára a feltétel
nélküli szeretet egyszerűen képtelenség. Bal agyféltekénk képtelen felérni
ésszel, hogy létezhet egyáltalán olyasmi, aminek nincsen oka. A szeretet pedig
ilyen. Számunkra mi sem természetesebb, mint csupán akkor szeretni, ha va­
lamit elvárhatunk érte cserébe. Miért szeressük az idegeneket és az ellensége­
inket? Az ego számára csak az az egy fontos, mi haszna származhat belőle.
Ebben áll a nehézség: bár gyakorlatilag az „ésszerű" - azaz a feltételes -
szeretet világában élünk, ennek ellenére mindenkitől feltétlen szeretetet vá­
runk el. Azt kívánjuk, hogy Isten csak bennünket szeressen feltétlenül, máso­
kat ne. Őszintén szólva arra vágyunk, hogy csak nekünk kedvezzen. Isten
azért van nehéz helyzetben, mert mindenki ugyanezt akarja tőle: énközpontú,
feltétel nélküli szeretetet. Úgy látszik azonban, az Isten sem tud mindenkit ki­
elégíteni.
178 TIZENEGYEDIK FEJEZET
A meg nem különböztetés a szellemiség sarkalatos pontja. Jézus, az elfo­
gulatlan szeretet fontosságát hangsúlyozva, eme tudatállapot pozitív oldalát
emelte ki; a zen ugyanezt a negatív oldaláról, a nincs-tudat (vu-hszin) felől kö­
zelíti meg. Hui-neng szerint a zen alapja a nincs-tudat: a nem ragaszkodó el­
me, mely semmilyen akadályba nem ütközik. Amíg van ego, azaz ragaszkodás,
mindaddig nem lehet igazi szeretet. A szeretet és a szabadság tehát szorosan
összefüggnek. Krishnamurti ekképp magyarázza a kettő közti kapcsolatot:
A szabadság tehát együtt jár a szeretettel. A szeretet nem viszontválasz. Ha
csak azért szeretlek, mert te szeretsz, az puszta csereüzlet és árucikk, nem pe­
dig szeretet. Aki szeret, az nem kér érte semmit cserébe; sőt: nem is érzi úgy,
hogy ad valamit. Csak az ilyen szeretet ismerhet szabadságot.
Mindenkinek önmagának kell megértenie a szabadság kérdését. Magunk­
nak kell rájönnünk, mit jelent szeretni; meri ha nem szeretünk, sohasem fog­
juk tekintetbe venni a többieket; sohasem leszünk figyelmesek. Tudod, mit
jelent figyelmesnek lenni? Ha egy éles követ látsz az úton ott, ahol sok ember
jár mezítláb, elviszed onnan. Nem azért teszed, mert megkértek rá, hanem
mert együttérzel másokkal - bárkiről legyen is szó, akár egy ismeretlenről.
Fát ültetni, majd gondozni; nézni a folyót, és élvezni a Föld kerekségét... -
mindezekhez szabadság kell; a szabadsághoz pedig szeretned kell. {Thmk on
Tbese Tbings, 1970.19.)
A szabadság és a szeretet egyugyanazon valóság két arculata. Hui-neng nincs-
tudata szabad - vágy, mohóság, harag és félelem akadályaitól mentes - elme.
Jézus igen találóan festette le a nincs-tudatot:
Azért mikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogy a kép­
mutatók tesznek a zsinagógákban és az utcákon, hogy az emberektől
dicséretet nyerjenek. Bizony mondom néktek: elvették imalmukat. Te pedig
amikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a bal kezed, mit cselekszik a te/obb kezed.
(Mt 6,2-4)
Az utóbbi mondat nem csupán azt jelenti, hogy nem kérkedsz az emberek
előtt erényes tetteiddel, hanem hogy még te magad sem tartod őket jó cseleke­
deteknek! A lényeg: amit teszel, legyen mindennapi,közönséges. Az igazi sze­
retetben ugyanis mindenfajta különbségtétel érvényét veszti. Ha már önma­
gad és a többiek között sem teszel különbséget, hol van akkor a „jó cseleke­
det"? Ez a „nincs-tudat" gyakorlása.
A következő zen történet a VH-vei és a nincs-tudat közti összefüggést
szemlélteti:
A SZERETET 179
Egy ifjú szerzetes kapott a mesterétől egy koant, hogy meditáljon rajta. A
koan a nincs-tudat volt. Sokáig töprengett rajta, ám mégsem jutott semmire.
Egy szép napon éppen szokásos alamizsnagyüjtő körútját végezte. Még já­
rás közben is egyre csak a kérdés motoszkált a fejében: „Vajon mit jelenthet
az, hogyha valakinek nincs tudata? Ha nem lenne tudatom, hogyan járhat­
nék? Ha nem lenne tudatom, hogyan beszélhetnék?" Amint így gondolko­
dott, egy örömtanya előtt haladt el, és meghallotta, amint az egyik lány ígv
szól látogatójához: „Nincs velem a tudatod."
E szavak villámcsapásként érték a szerzetest: azonnal megvilágosodott, és
buddhává vált.
Ha valaki már jó régóta tépelődik egy koanon, olykor már csak egy kis lökésre
van szüksége a megvilágosodáshoz. A történetben szereplő ifjú szerzetes ál­
landóan zsákutcába tévedt, mert megrögzült benne az az elképzelés, hogy a
nincs-tudat az elme teljes kiüresítését jelenti. A lány mondata azonban friss
ösztönzést adott neki; látogatójának - bizonyos értelemben - nem volt tuda­
ta, ugyanis nem rá irányult. Az ifjú szerzetes ezt megértvén ébredt rá, hogy a
nincs-tudat nem eszméletvesztést jelent, hanem a semmi különös dologra
nem törekvő, hétköznapi elmét. Ugyanakkor azt is felfedezte, hogy ő is nincs-
tudattal jár-kel az utcán, és azzal is beszél. Nem kell tudatosan azon törnie a
fejét, miképp mozgassa izmait a járáshoz, és miként rezgesse hangszálait a be­
szédhez. A természet minderről gondoskodik - neki az ujját sem kell érte
mozdítania. A nincs-tudat a vu-vei tudat.
Manapság a pszichológusok azt mondják, a szeretet „nem érzés". Az ész
olykor az egyik végletből a másikba esik. Ekként okoskodik: „Ha a szeretet
nem szenvedély dolga, akkor bizonyára az akarattól függ". így hát kényszerí­
teni igyekszünk magunkat a szeretetre, s ha nem vagyunk rá képesek, lelkiis­
meret-furdalásunk van. A szeretetből is játékot csinálunk az ego számára; va­
lamit olyasmit, amit megszállottan kergethetünk, hogy a végén ünnepelhes­
sük sikerünket.
Lehet-e akarni a szeretetet? Az akarat nem az ego megnyilvánulási formái
közé tartozik-e? Gyakran nem tudjuk, mire képes az ego, és mire nem. Ebből
aztán roppant zavarok keletkeznek. Ám van valami, amire az ego biztosan nem
képes, és ez épp a szeretet. Az ego képességeit sajnos gyakran túlbecsüljük. Pe­
dig Szent Pál megmondta, hogy a Szentlélek nélkül még imádkozni sem tud­
nánk (Róm 8,26). Jézus még szerényebb volt; ő nyíltan kijelentette, hogy ma­
gától semmit sem cselekedhet (Jn 5,30). Meglehet, hogy amikor szeretünk,
maga Isten szeret rajtunk keresztül. Elképzelhető, hogy az Isten szeretetének
eszközei vagyunk.
Jézus logikáját követve arra az eredményre kell jutnunk, hogy a szereiéi
180 TIZENEGYEDIK FEJEZET
nem akarat, hanem kegyelem dolga. így aztán nem is lehet törekedni rá, nem
lehet „gyakorolni". A legjobb, amit tehetünk, hogy egyszerűen megnyitjuk
magunkat előtte, eltávolítva az útjából a belső akadályokat, hogy átáramolhas­
son rajtunk. Szeretni tanulni olyan, mint járni tanulni: nincsenek hozzá tan­
könyvek, tanfolyamon sem oktatják. A legfontosabb „tennivalónk" a félel­
münk elengedése. Emellett csak egyet tehetünk: bízzunk a Taóban! A szeretet
ugyanis szintén a vu-vei egy formá)a.
Ez a tudat új fényt vet a legnagyobb parancsolatra: Szeresd Uradat Istenedet
teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédbal! Teljes szívünkből, teljes lel­
künkből és teljes elménkből tenni valamit annyi, mint lényünk egészét latba
vetni, méghozzá teljes őszinteséggel. Az őszinteség azonban összeegyeztet­
hetetlen a félelemmel és a kényszerrel. A „legfőbb parancsolat" tehát egyálta
Ián nem parancsolat!
Valójában nem is kell megparancsolni nekünk az Isten szeretetét. Egysze
rűen csak arra kell rájönnünk, hogy önmagunk szeretete és mások szeretett
nem mond ellent egymásnak. Erich Fromm szerint:
Nem csak mások, hanem mi magunk is „tárgyai" vagyunk érzéseinknek és ál­
lásfoglalásainknak; magatartásunk mások irányában és a magunk irányában
korántsem ellentmondó, hanem alapvetően kapcsolatos. ...A/ni a „tárgyak" és
az ember saját énje közti kapcsolatot illeti, a szeretet elvileg oszthatatlan. A való­
di szeretetben termékenység fejeződik ki, és törődést, tiszteletet, felelősség­
tudatot és ismeretet foglal magában. Nem „érzelem", amire valaki „indít"
minket, hanem tevékeny törekvés a szeretett személy fejlődésére és boldog­
ságára, és a saját szeretni tudásunkban gyökerezik. (A szerelet művészete,
Várady Szabolcs fordítása Budapest 1993. 79-80.)
A szeretet általános készség. Azok, akik nem tudják magukat szeretni, máso­
kat sem képesek - és fordítva. A szeretet ugyanis lényegében nyitottság az
életre; ahhoz, hogy szeretni tudjunk, nyitottnak kell lennünk, az élet töviseit
éppúgy el kell fogadnunk, mint a szépségeit. Van ebben valami önműködő
igazságosság: azok, akik nem tudják elfogadni mások tökéletlenségeit, általá­
ban a saját fogyatékosságaikkal sem tudnak megbékélni.
Ha tudni akarod, mi a szeretet, figyeld meg magadon - kellő távolságtar­
tással - , hogy általában milyen körülmények között fog el a düh, a
türelmetlenség és a rosszindulat! Állandóan végzem magamon ezt a
gyakorlatot. Miért szidom a buszt vagy a vonatot, ha késik? Miért kiabálok a
gyermekeimmel, ha nem úgy tanulnak, ahogyan elvárom tőlük? Minden eset­
ben valami félelem vagy bizonytalanság lapul meg az érzés háttérében. Félek,
A SZERETET 181
hogy a vonat késése miatt lemaradok egy fontos találkozóról. Félek, hogy ha
gyermekem nem hoz jó jegyet az iskolából, egyre nagyobb gondot fog jelente­
ni a számomra, amellyel a végén nem fogok tudni megbirkózni.
A szeretetre való képtelenség ugyanakkor a találékonyság hiányára vall. A
találékony emberek az életükben felmerülő nehézségeket lehetőségeknek te­
kintik, hogy gyakorolják problémamegoldó készségüket, ú) dolgokat tanulja­
nak, továbbfejlesszék személyiségüket és elmélyítsék önismeretüket. Azok
viszont, akik nem eléggé találékonyak, kellemetlenségként és fenyegetésként
fogják fel a gondjaikat. Szoros kapcsolat áll fenn a szeretet, az alkotókészség
és a szelídség között. Azok az emberek, akik ötletesek és nyitottak az élet ki­
hívásai előtt, sokkal inkább képesek mind önmaguk, mind a mások szereteté­
re. Ha művészi fokra fejlesztjük azt a tudást, hogy miképp lehet a gondokból
új lehetőségeket teremteni, megszűnik a különbség önmagunk és a mások
szeretete között. Miként Eckhart mester mondotta:
Ha magadat szereted, mindenkit ugyanúgy szeretsz, mint önmagadat.
Mindaddig, amíg csak egyvalakit is kevésbé szeretsz, mint önmagadat, önma­
gad sem szeretheted igazán. Ha azonban mindenkit egyformán szeretsz, be­
leértve magadat is, akkor egy emberként fogod szeretni őket, és az az egy em­
ber isten is, ember is. így tehát az az igazságos ember, aki önmagát szeretve
mindenki mást egyenlő mértékben szeret. (Raymorid Blakney: Meister
Eckhart, 1941. 204.)
A buddhizmus is azt vallja, hogy a szeretetet önmagunk szereteténél kell el­
kezdeni. Ez érthető; hiszen azok, akik maguk is nyomorultak, aligha lennének
képesek másokon segíteni. Miként Walpola Piyananda Thera írja: „A buddhiz­
musban igen fontos szerepet játszik önmagunk szeretete mint első lépés. Az
ember így megtisztítja a tudatát, hogy képes legyen másokat szeretni - enélkül
ugyanis a szeretet csupán rága (érász)" (Lőve in Buddhism, 1990. 12.). Buddha
a Páli Kánon egyik szövegében (Szamjutta-nikája 47. 19) mások szeretetének
művészetére tanít, önmagunk szeretete által:
„Vigyázni fogok magamra" - ilyen módon kell az Éberség alapzatait gyako­
rolni. „Vigyáznom kell másokra" - ilyen módon kell az Éberség alapzatait
gyakorolni. Magára vigyázva vigyáz másokra az ember; másokra vigyázva ol­
talmazza önmagát.
És hogyan vigyáz az ember másokra azáltal, hogy önmagára vigyáz? Gya­
kori és ismételt meditációs gyakorlatokon keresztül.
És hogyan oltalmazza az ember önmagát azáltal, hogy másokra vigyáz? Tü-
182 TIZENEGYEDIK FEJEZET
relémmel és béketűréssel, jámbor és erőszakmentes élettel, szeretettel és
együttérzéssel. (A buddhista meditáció szive, Pressing Lajos fordítása Buda­
pest, 1994.146.)
Jézus úgyszintén önmagunk szeretetének elsődlegességére hívta fel a figyel­
met: „Vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy ki­
vessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!" (Mt 7,5). Más szóval, a többieket
akkor kezdjük szeretni, ha mi magunk már megvilágosodtunk.
Ha azonban erőfeszítéssel, akarattal nem késztethetjük magunkat szere­
tetre, akkor miképp gyakoroljuk ezt mégis ? Jézus az alábbi történeten keresz­
tül mutatta be a szeretet művészetét:
Az írástudók és a farizeusok akkor egy házasságtörésen ért asszonyt hoztak
oda és elébe állították:
„Mester, mondták, ezt az asszonyt éppen most érték házasságtörésen.
Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyent meg kell kövezni. Te mit
mondasz?" Ezzel próbára akarták tenni, hogy aztán vádolhassák. Jézus leha­
jolt és ujjával írni kezdett a földön. További faggatásukra fölegyenesedett és
így szólt hozzájuk:
„Aki bűn nélkül van közületek, az vesse rá az első követ!" Aztán újra leha­
jolt és tovább írt a földön. Ennek hallatára azok egymás után eltávoztak,
kezdve az idősebbeken, úgyhogy Jézus egyedül maradt az előtte álló
asszonnyal. (Jn 8,3-8*)
Jézus itt is éppen zent oktat. Lényegi mondandója világos: a szeretet a valóság
látásával kezdődik. H a nem vagyunk képesek őszintén magunkba nézni és be­
látni a saját gyarlóságainkat, akkor sosem fogunk tudni megbocsátani mások­
nak. Ugyanígy, ha nem látjuk magunkban és a többiekben Krisztust, sohasem
fogunk tudni szeretni. A szeretetnek több köze van a látáshoz, mint a cselek­
véshez. Az utóbbi következik az előbbiből, nem pedig fordítva. A látás nélkü­
li cselekvés tulajdonképpen még veszélyes is lehet, mert csak még több zűrza­
vart és szenvedést okoz. Jézus szerint „az igazság szabaddá tesz titeket" (Jn
8,32) - ám először meg kell látnunk azt a saját szemünkkel.
A szeretet nem feltétlenül abban nyilvánul meg, hogy az ember eladja az
összes vagyonát, és odaajándékozza a szegényeknek; nem is feltétlenül a kö­
zösségi munkavégzésben. A szeretet művészete azzal kezdődik, hogy az em­
ber érzékennyé válik a valóságra. A buddhizmusban Nemes Nyolcrétü Ösvény­
nek nevezik a szabadsághoz vezető utat; ennek első tényezője a helyes szemlé­
let. Enélkül minden tett csak még több szenvedést szül. Ha viszont az ember
A SZERETET 183
már megpillantotta a valóságot, magától megszületik benne a szeretet és az
együttérzés.
Ha a szeretet az ember szelíd életfelfogásának és a valóság érzékeny tuda­
tosságának megnyilvánulása, akkor vajon mi az együttérzés? Az emberek
többnyire az együttérzést az érzelmekhez, a bölcsességet pedig az értelemhez
sorolják; ha igazuk volna, akkor e kettő olyan lenne, mint a víz és az olaj: soha­
sem elegyedhetne egymással. Pedig a Buddha állítólag igen bölcs, és ugyanak­
kor igen együttérző is volt. Vajon miért?
'1 hich Nhat Hahn, vietnami zen mester és költő a Manilában dolgozó fiatal
utcalányok élettörténeteinek előadásán keresztül mutatta be az együttérzés
igazi természetét. Ezek a lányok gyakran a borzasztó szegénység, illetve a sze­
gények és a gazdagok jövedelme közti óriási szakadék miatt kényszerülnek az
utcára. A társadalom megvetésétől övezve, állandó szégyenkezésben, rettene­
tes körülmények között tengetik életüket. Nhat Hahn így vélekedik róluk:
Ha azonban [az utcalányj mélyen magába nézne, és megvizsgálná az egész
helyzetet, észrevenné, hogy az ő szomorú sora a mások életmódjának a függ­
vénye. Egy jó családból származó „tisztességes lány" mitől olyan büszke? Az
utcalánynak azért kell utcalányként tengődnie, mert a „jó család" életmódja
olyan, amilyen. Senkinek sem tiszta a keze közülünk. Senki sem mondhatja,
hogy nem felelős a kialakult helyzetért. A manilai lány azért olyan, amilyen,
mert mi is olyanok vagyunk, amilyenek vagyunk. Ha az utcalány életébe bete­
kintünk, betekintést nyerünk az összes „nem utcalány" éleiébe is. Ha pedig
megnézzük a nem utcalányokat, hogy élnek ők, látjuk az utcalányokat. Min­
den dolog közreműködik a másik létrejöttében. (Peace is Every Slvp, 1992.98.)
Csak azért nem érzünk együtt velük, mert nem látunk bele elég mélyen a dol­
gok természetébe. Általában lenézzük az utcán csavargókat, a szajhákat és a
társadalom többi „kétes" elemét, mivel nem látjuk mindazokat a bonyolult
összelüggéseket, amelyek oda juttatták őket, ahol vannak. A prostitúció kivá­
ló példa: rögtön nyilvánvalóvá válik a jelenség oka, ha megnézzük a kínálati­
keresleti viszonyokat. Honnan származik a prostituáltak java része? A sze­
gény országokból - illetve jómódú országokban a szegény családokból. A
prostitúció erkölcstelen voltát nyugodtan panaszolhatjuk, de attól még tény,
hogy létrejöttében elsődleges szerepet játszik a szegénység. Hallottunk már
olyan gazdag lányról, aki ezt az ipart űzi?
A Time folyóirat a virágzó szexiparról szóló külön beszámolójában azt írja:
„A szegény nőket és gyermekeket árucikk gyanánt kezelik: az utcán hirdetik,
cserélgetik, csempészik őket, alkusznak rájuk, és eladják őket, hogy kivédjék
.íz chhalált - vagy éppen a kegyetlen, ám gyors meggazdagodás fejében" (Sex
IS4 TIZENEGYEDIK FEJEZET A SZERETET 185

for Sale, 1993. június 21.). Ezt az iparágat az emberi kétségbeesés táplálja. Az együttérzés megvalósítása nem olyasmi, amit az ember a saját sikereként
Nem minden strici gazember. Az idézett riport szerint: „Gyakran az apa ül há­ könyvelhet el. Tágas és roppant nagylelkű valami. Ha az emberben kialakul a
tul a kocsiban, vagy az anya alkusszá ki az árat leányáért. Esetleg még a kisöcs valódi együttérzés, nem is tudja biziosan eldönteni, hogy másokhoz nagylel­
is feltűnik egy szivaccsal és egy szappanos vízzel teli vödörrel, hogy plusz öt kű-e, vagy inkább saját magához. Az együttérzés ugyanis az egész környezet
dollárért lemossa a vevő kocsiját." iránt tanúsított nagylelkűség; nincs iránya, nincs benne „nekem" és „nekik".
Az ázsiai szexipar változó szerkezetéből ki lehet olvasni a térség gazdaság­ Önmagától fennálló, állandó bizalom- és örömteli érzés, mely túláradó bol­
történetét. Míg az 1960-as és 70-es években a japán férfiak Taivanra és Dél- dogságtól terhes.
Koreába özönlöttek szervezeti szexutakra, addig manapság inkább Thaiföldet Akaruná (együttérzés) e legmagasabb szinten már nem pusztán különbö­
és a Fülöp-szigeteket részesítik előnyben. Az előbbi két ország ugyanis fejlett ző szenvedésekhez vagy emberi léthelyzetekhez kötődik, hanem az összes
ipari hatalommá vált, így az emberek ott már sokkal jobban élnek. Ebből az a lény megváltásán fáradozik. Kiteríti a megvilágosodás térképét az összes ér­
roppant egyszerű tanulság, hogy a prostitúció inkább függ a makrogazdaság­ deklődő elé. (Thera: Lőve ni Buddbism, 10.)
tól és a társadalom vásárlóerejétől, mintsem az emberek libidójától. Sorsát te­
hát a bevételkülönbözetek, a városfejlődés és a nemzetközi kereskedelem Jézus kijelentette: „Én vagyok a feltámadás és az élei" (Jn 11,25). Azt is
szerkezete, valamint az anyagi javaknak a társadalom különböző rétegei közti mondta: „Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok" (Jn 8,58). F mondatokkal nem a
eloszlása határozza meg. így hát szó szerint mindnyájan a részesei vagvunk. saját különleges és kizárólagos isteni voltát kívánta hangoztatni, hanem ama
Durva igazságtalanság tehát minden felelősséget az utcalányra hárítani; ez közvetlen meglátását akarta kifejezni, hogy-igen mély és roppant valódi érte­
is a bűnbakkeresés tipikus esete. Természetesen ő is tehet róla, hogy az utcára lemben - mindnyájan egy életen és egy sorson osztozunk. Nem az emberiség­
került, de mi is legalább annyira hibásak vagyunk ebben. Lelkiismeretünk elal- től való különállására utalt, hanem éppenséggel arra mutatott rá költői mó­
tatására kitaláltuk azt a mítoszt, miszerint az utcalány a saját lustaságának és don, ami összeköti őt a bűnözőkkel, az utcalányokkal, az elnyomottakkal és e
erkölcsi romlottságának köszönheti a helyzetét, és minden eszköz rendelke­ Föld megannyi nyomorult lakójával. Talán csak ebben az „egész környezet
zésére áll, hogy kimásszon belőle, ha akar. Ez jó érv arra, hogy letartóztassák iránt tanúsított" együttérzésben, öröm és fájdalom eme összefonódásában
az ilyen lányokat, de az igazságosságtól meglehetősen távol áll. Talán azért lelhetjük fel igazi megszabadulásunkat - nem mint egyének, hanem mint Isten
nem nézünk szembe szívesen a tényekkel, mert túlságosan fájdalmas lenne a egyetlen, titokzatos Fia.
vagyoneloszlás társadalmunkban fennálló egyenetlenségét, valamint a gyer­
mekeink számára ebből következő esélyegyenlőtlenséget firtatni? Jézus az
önelégülteknek azt mondotta: „A vámszedők és a parázna nők megelőznek ti­
teket az Isten országában" (Mt 21,31).
Az együttérzés nem jótékonykodás, szánalom vagy jóindulat kérdése. Ab­
ból következik, hogy az ember belelát a dolgok összefüggéseibe, észreveszi,
hogy közös világban élünk, amelyben végső soron mindnyájan egy vagyunk.
Amíg nem látjuk meg magunkat az utcalány életében, a sajátunkban pedig az
utcalányt, addig nem tudunk igazán együttérezni a többi emberrel. Azok, aki­
ket ócsárolunk és akikre áthárítjuk a felelősséget, örökre idegenek maradnak.
Mi tehát az együttérzés? A szó megmutatja: együtt érezni másokkal, osz­
tozni fájdalmukban, felismerve, hogy nem vagyunk függetlenek egymástól.
Furcsa mód, a mások szenvedésében való osztozásból fennkölt öröm is fakad.
Miként D. Brandon írja:

Epilógus
Új paradigma kezdete
Érthetőség, vagy pontosság; a kettő együtt nem megy.
BERTRAND RUSSEL
Minden szent iratnak van külső és belső jelentése.
MAURICENICOLL
Amikor nyolcadik osztályos voltam, a kínai irodalomtanáromtól hallottam
egy emlékezetes mondatot: a klasszikusok olvasása dinamikus folyamat,
egész életre szóló feladvány.
A szent iratok olvasása is ilyen kell legyen. E könyv korábbi kéziratait átol­
vasva többen jelezték nekem: nem értenek egyet azzal, ahogyan a Biblia egyes
részeit értelmezem. Hadd szögezzem le tehát: először is nem kívánom, soha
nem is kívántam azt a látszatot kelteni, mintha ezen dolgokban az enyém len­
ne az utolsó szó, vagy akár az egyik legjobb értelmezés. Nem az a baj, ha több­
féle magyarázat létezik; ez, egyszerűen az élet sokféleségéből adódik. Az erő­
szak, a szenvedés, a lélekzsibbasztás akkor kezdődik, amikor egyfajta értel­
mezést akarunk rákényszeríteni mindenkire. Jómagam időről időre máskép­
pen lógom fel az írásokat, és ettől egyáltalán nem érzem rosszul magam - sőt
ez inkább örömet okoz. Ugyanis csak akkor fejlődhetünk, ha mindig válto­
zunk.
Az emberek többnyire egyáltalán nem veszik észre a Jézus tanításaiban
megnyilvánuló életörömöt és humorérzéket, és nincsenek tudatában mélyebb
mondanivalójának, mert ragaszkodnak ahhoz az értelmezéshez, amelyet még
a hittanórán véstek beléjük. így olyanok, mint a lepke, mely fél előbújni a báb­
jából; vagy mint a felnőttek, akik nem merik eldobni a gyermekkori ruháikat.
Azáltal, hogy nem hagyják felfogásukat a személyes tapasztalataik bővülésé­
vel összhangban gyarapodni, a Szentírási holmi száraz, unalmas okirat sorsára
kárhoztatják, amely lassan feledésbe merül ahelyett, hogy az Isten eleven ki­
nyilatkoztatásává alakulna át.
A gond gyökere a nyugati igazságfelfogásban rejlik. Hunyjuk le a szemün­
ket egy pillanatra, és gondoljunk az „igazságra"! Milyen kép merül fel elménk­
ben? Az emberek számára az igazság többnyire a szilárdság, a véglegesség, az
állandóság, az egyetemesség és a biztonság képzeteivel függ össze. Jézus
UJ PARADIGMA KEZDETE 187
azonban az élő víz képével jellemezte az igazságot. Ez is felháborító tanításai
közé tartozik! Mi az igazságot valamiféle szent sziklának képzeljük; Jézus el­
lenben víznek látta: alaktalannak, képlékenynek és megragadhatatlannak.
Igen komolyan kell vennünk az élő jelzőt: az igazság eleven valami, ami ben­
nünk és velünk együtt növekszik.
Az igazság olyan, mint az élet: ha lefagyasztjuk, meghal. A szellemi fejlő­
dés azt jelenti: az ember napról napra újra felfedezi az igazságot. A Buddha
mesélt erről egy tanulságos történetet: Egy utazó tutajt készített magának,
hogy átkeljen vele a folyón. Miután ez sikerült, annyira hasznosnak találta a
maga fabrikálta járművet, hogy nem volt hajlandó megválni tőle, holott az már
régen betöltötte a célját. A hátán hordozta mindenhová, amivel roppant ne­
vetségessé tette magát. A Buddha a végén hozzátette: „Tanításom olyan, akár
a tutaj: átkelésre való, nem arra, hogy megőrizzük".
A valóságot állandótlanság jellemzi. A világ egyfolytában változik. Változ­
nak a helyzetek, önmagunk - a változás az egyetlen igazság. Ezért a megrög­
zött elképzelésekhez, fogalmakhoz, tanokhoz és véleményekhez való ragasz­
kodás a szellemi öngyilkossággal egyenértékű. A tudósoknak sem szabad egy
életre elkötelezniük magukat egy elmélet mellett; ők is csak addig élnek az épp
esedékes tudományos feltevésekkel, amíg jobb nem áll a rendelkezésükre. Az
igazság tehát összeegyeztethetetlen a biztonsággal. Miként Hans Küng meg­
jegyezte: „Minél laposabb - közhelyszerűbb, elcsépeltebb - egy igazság, annál
biztonságosabb. Ezzel szemben minél jelentősebb dolgokról van szó - példá­
ul az esztétikai, vagy még inkább az erkölcsi és a vallási igazságokról, szemben
mondjuk a matematikaiakkal - , azok annál kevesebb biztonságot szolgáltat­
nak." (Tbeology for ihe Thírd Millennium, 1988. 218.)
A szellemi nevelésnek ezért különböznie kell minden másfajta tanítástól.
A tudományos tantárgyaktól eltérően, itt nem tudásfelhalmozásról van szó.
Lao-ce, taoista mester egy ízben azt mondta: „A világi dolgok tanulmányozá­
sa során gyűjtögetünk; aTao gyakorlása során eldobjuk mindazt, amink van."
A zen gyakorlása a megtanultak elfelejtése, a megrögzött minták kioldása és
elengedése. Ez magyarázza a zen nem dogmatikus jellegét. A zen - saját beval­
lása szerint - „írásokon kívüli, különleges tanátadás", amely „nem függ a sza­
vaktól és a betűktől". Ez logikusan következik abból, hogy az igazsághoz nem
lehet kötődni.
Fel szokott merülni az a nehézség, hogy a Biblia kijelentéseit többfélekép­
pen lehet értelmezni. Egyik barátom egyszer azt panaszolta, hogy szerinte az
evangéliumok roppant nehéz olvasmányok, mivel gyakran többféle olvasatuk
is lehetséges. Barátom veterán szakember a tömegtájékoztatás területén, és
nyugdíjba vonulása előtt egy piackutató cég elnöke volt. Számára úgy tűnik,
hogy Jézus nem fogalmaz elég világosan. Mint leszögezte: „Ha Jézus tényleg
188 EPILÓGUS
ezt akarta mondani, miért nem mondta sokkal egyértelműbben és érthetőb­
ben? Mire jó ez a sok mellébeszélés?"
Őszintén megértem a barátomat, hiszen én is sokáig ugyanezzel a kérdés­
sel küszködtem. Mivel matematikusnak és tudósnak készültem, engem is
mindig ugyanígy zavart a pontatlan fogalmazás. Sokáig nem is tudtam igazán
értékelni a világirodalmat - főleg a költészetet -, mivel soha nem tudtam biz­
tosan, hogyan kell „helyesen" érteni. így gyakorlatilag kizártam magam az
emberiség gazdag irodalmi örökségéből. Az irodalom terén „fundamentalis­
ta" voltam mindaddig, amíg fel nem fedeztem a többértelműségben rejlő
szépséget.
Noha az emberek a többértelműséget általában fogyatékosságnak tartják,
valójában hasznos dolog. Egyik értéke az, hogy személyes tanulságok levoná­
sát teszi lehetővé. A többértelműség haszna egészen addig nem válik nyilván­
valóvá, amíg fel nem ismerjük, hogy valamennyi ember a szellemi fejlődés el­
térő fokán áll, s hogy a szentírás nem csupán egy kiváltságos, nagyon müveit
és értelmes emberekből álló csoport céljait hivatott szolgálni.
Bertrand Ru.ssel úgy véli: az érthetőség és a pontosság összeegyeztethetet­
len. A költők jól tudják: a nyelvi jelentésben szinte tenyészik a többértelmű­
ség. A szellemi igazságnak sokkal több köze van az ilyen jelentéshez, mint a
tárgyilagossághoz, mivel a jelentés a személyes tapasztalat fokmérője. Ha ma
újra elolvasnánk a gyermekkorunkban hallott meséket, valószínűleg egészen
másfajta jelentéseket fedeznénk fel bennük, mint annak idején - ezek a jelen­
tések azonban akkor még felfoghatatlanok voltak számunkra, mivel egész
egyszerűen még nem voltunk rájuk eléggé érettek. Bizonyos értelemben nem
egy, hanem több millió Biblia létezik, hiszen gyakorlatilag mindenki a könyv
személyes változatát olvassa, bármennyire igyekszünk is ragaszkodni a „tár­
gyilagos" olvasathoz. Az értelmezés szubjektivitása magától értetődik - hi­
szen azt olvassuk, amik vagyunk.
Ebben rejlik a többértelműség szépsége: ez teszi lehetővé, hogy a szöveget
spontán a saját „méretünkre" szabjuk, úgyhogy az írás mindig a saját felfogá­
sunk szintjén szólhat hozzánk. Soha nem „túl magas", de nem is annyira gyer­
mekded, hogy sértse értelmünket. A jelentés velünk együtt növekszik. íme a
■vu-vei újabb csodája!
A többértelműség ugyanakkor azt a célt is szolgálja, hogy elledje a szöveg
mélyebb szellemi jelentését mindazok elől, akik nem készek annak befogadá­
sára. Maurice Nicoll szerint „Minden szent iratnak van külső és belső jelenté­
se". A külső jelentés tömeges fogyasztásra van szánva, míg a belső az érett kö­
zönségnek szól. Általában nem túl célszerű nagyon erőteljes szellemi tanítá­
sokat juttatni az éretlenek elméjébe. A Bibliának éppen a sokarcúsága az, ami
ÜJ PARADIGMA KEZDETE 189
számomra lenyűgöző; „szigorúan bizalmas" tantrikus titkok közlésére csak­
úgy alkalmas, mint elemi hittanóra tananyagának.
Jézus kertelés nélkül tudtunkra adta, hogy magasabb tanításainak jó része
nehezen megközelíthető, és példabeszédekbe van rejtve. Tanítványainak kije­
lentette: „Néktek adatott, hogy az Isten országának titkait értsétek; egyebek­
nek példázatokban, hogy látván ne lássanak, és hallván ne értsenek" (I.k 8,10).
Nicoll e kódolási folyamatról írja az alábbiakat:
A jelentést azért öltöztette burkolt formába, mert ha szó szerint kifejezte
volna, akkor senki sem hitte volna el. és merő ostobaságnak gondolták volna.
... Nem másokat akart félrevezetni, de meg akarta akadályozni, hogy a
magasabbrendű jelentés rossz helyre, alacsonyabb jelentéstartományba ke­
rüljön, és nehezebben érthető mondanivalója ezáltal megsemmisüljön. ...
Hosszú ideig tart, amíg az ember felfogása odáig fejlődik, hogy e különbsége­
ket észreveszi. {The New Man, 1981.2.)
E könyv megírása előtt még Thomas Jeffcrsonnal értettem egyet, aki szerint
az Újszövetség egyes részletei „egy egészen rendkívüli embertől származnak,
több más része azonban nagyon is csekély értelmű szerzők tákolmánya". So­
káig osztottam azon tudósok és értelmiségiek véleményét, akik szerint Jézus
szavait meghamisították, központi tanításait pedig eltorzították, hogy az egy­
házi vezető réteg érdekeit szolgálják. Ha azonban először maga Jézus öltöz­
tette a tanítás mélyebb szintű jelentését burkolt formába, akkor úgy tűnik, új­
ra fontolóra kell vennünk a csalás gyanúját.
A külső és a belső jelentés egyidejű megléte lehet a kulcsa a misztikusok és
a vallási ortodoxia, Jézus és a farizeusi elme, az értelmiségiek és a vallásos kon­
formisták, valamint a saját benső fényük által vezérelt hívők és a fundamenta­
listák között évszázadok óta feszülő ellentétek megoldásának is. Az ortodo­
xok a misztikusok és a szellemileg előrehaladottak tanításait már régóta veszé­
lyes eretnekségnek és az „igaz hit" kiforgatásának tartják. Az utóbbiak ugyan­
akkor sokszor felnőttnek álcázott gyermekként tekintik a fundamentalistá­
kat, akik sosem akarnak íelnőni. E kérdés egyetemes, nem csupán a keresz­
ténységre korlátozódik. A buddhizmus történetében szintén hasonló, a tan
szellemi felfogásában mutatkozó eltéréseknek tudható be a hinajána és a
mahájána különválása, valamint a tantrikus gyakorlók általános megvetése.
Ugyanilyen gondokkal küszködnek a szúfi misztikusok az iszlám hagyomá­
nyon belül.
A fundamentalisták és a saját benső fényük által vezérelt hívők közti fe­
szültség nem fog egyhamar feloldódni. Nem az az egyetlen gond, hogy az
előbbiek nem értik a szent iratok belső jelentését. Sokkal nagyobb baj az, aho-
190 EPILÓGUS

gyan a saját t u d a t u n k m ű k ö d i k . B i z o n y o s é r t e l e m b e n valamennyien funda­

elixír
mentalisták vagyunk; ugyanis e felfogásban az t ü k r ö z ő d i k , hogy biztonságra,
bizonyosságra, kényelemre és k é s z e n k a p o t t megoldásokra á h í t o z u n k . A fun­
damentalista n é z e t ű e m b e r olyan, m i n t a kábítószerfüggő - a m e n n y i b e n egyi­
k ü k s e m képes elfogadni a z élet kihívásait. Stanton Peal és Archie Brodsky,
t á r s a d a l o m p s z i c h o l ó g u s o k a k ö v e t k e z ő m ó d o n k ü l ö n b ö z t e t i k m e g a szerete­
♦
tet és a függőséget:

Aki függ valamitől, az az új élethelyzeteket nem tekinti alkalomnak a tovább­

ISMERI ÖN AZ ÚJ ELLXÍRT?
lépésre, a keresésre, vagy ú| célok kitűzésére és megvalósítására. Számára ezek
csak a megszégyenülés lehetőségét tartogatják, mivel fél a kudarctól, amely­ A természetgyógyászattal és parapszichológiával foglalkozó havi
magazinban bizonyára sok olyan téma van. ami Ont is érdekelheti.
nek bekövetkeztét szinte biztosra veszi. Ezért inkább igyekszik elkerülni az
új dolgokat, maradivá lesz, és arra törekszik, hogy életét a megszokott tenni­
A gyógyítás új útja: a természetgyógyászat
valók biztonságos, szertartásos keretei közé szorítsa.
Alapvetően az a különbség [a szerető és a függő ember közt] .... hogy az
*
Ujraéled-o a gyógyító hivek tudománya?
előbbi fejlődni akar, állandóan bővítve tapasztalatát, míg az utóbbi inkább
Az ősi keleti gyógymódok - a/ akupunktúra, akupresszúra.
megállapodna és érintetlen maradna. (Lőve and Addictions, 1976. 60.) mokszaterápia - gyakran többet étnek a piruláknál.
Az orvosok által gyógyíthatatlannak tartott betegeknek a
Mivel a biz.tonságkeresés és a ragaszkodás mélyen jellemző az emberi lélekre, természetgyógyászat sokszor még visszaadhatja egészségét -
n e m gondolhatjuk, hogy m e g s z ü n t e t h e t ő ; ám szeretettel ellensúlyozható és bizonyítják a lapban megjelenő riportok.
g y ó g y í t h a t ó . A léleknek u g y a n a k k o r kalandra is szüksége van; szeretne fejest i

ugrani a z ismeretlenbe, megtapasztalni az élet bőségét, elengedni magát, ke­ A titkos erők tudománya: a parapszichológia
resni az igazságot, a szépséget és a k ö l t é s z e t e t . E helyzet alkotó feszültséget *
e r e d m é n y e z . N e feledjük: a zen n e m k ü z d semmivel, ami a valósághoz t a r t o ­ Mit ígérnek a számunkra a havi horoszkópok?
zik! A t i t o k nyitja az egyensúly. Megszólalnak a titokzatos és megmagyarázhatatlan erők ismerői,
E könyvvel elsősorban az volt a s z á n d é k o m , hogy bevezessem az olvasót az birtokosai: médiumok, gr.ilológusok, parapszichológusok,
tenyérjósok.
élet egységen alapuló s z e m l é l e t é b e , amely értéknek tekinti a b e n n e található
Mit adhat a nyugati ember számára a jóga?
feszültségeket, megbecsüli árnyoldalait, nehézségeit lehetőségeknek tekinti,
az emberi gyarlóságokban pedig a tökéletesség magasabb formáját fedezi fel, Híres emberek, neves személyiségek horoszkópjai.
mivel ezek teszik lehetővé a továbblépést. E megközelítés nem az élet t ö k é l e ­
tes uralását tűzi ki célul, mivel felismeri, hogy ez teljes képtelenség. Meghagy­ *
ja b e n n e a p a r a d o x o n o k és a rejtélyek lehetőségét, sőt ezeket szépnek t e k i n t i .
Jóllehet n e m ígér biztonságot, s e m „megváltást" - azaz gyors megoldást —, de Kérésre 1 db ingyen példányt adunk, illetve küldünk.
utat kínál arra, hogy ö n m a g u n k felfedezésén keresztül tovább fejlődjünk. Elza Cím: Elixír Könyvesbolt
zen lényege. 1138 Budapest, Révész u. 2/c.
M i k é n t a zen követői m o n d j á k , m i n d e n befejezés új kezdet. Remélem, e Tel/Fax: I40-056Ö
k ö n y v befejezésével az olvasó számára is ú|ra k e z d ő d i k valami: új paradigmára *
lel a Szentírás olvasásához, ú|ra tudja értékelni Jézus tanításainak mélységét, a Keresse az újságárusoknál minden hó elején!
világ szellemi hagyományainak egységét is új szemmel látja, és - mindenekfe­
lett - félelem nélkül, azaz s z e r e t e t t e l vág neki a z éleinek!