Agy! Nagy vagy!

Míg az őskorban sokat számított az egyén fizikai ereje, mára már az elménk minél
jobb kihasználása jelenti a sikerhez vezető utat. Az ötletek, a műveltség és a
kreatívítás többet ér, mint a muszkli és ezeket az agyunk működése biztosítja.

Hajlamosak vagyunk az agyat egy egységes tömbként elképzelni, de minél többet

tudunk meg róla, annál rejtelmesebb lesz. Tudjuk már pl., hogy a két agyfélteke más
és más funkciókért felelős. A bal a racionalitás, a logika, a részletek és számítások
központja, a jobb pedig az intuiciókért és érzelmekért, fantáziáért felelős főként. Úgy
is fogalmazhatnánk, hogy az egyik fele egy super-számítógép, a másik pedig egy
ösztönös őslény.
A többségnek az egyik félteke a domináns, ezt jelzi a jobb vagy bal kezesség is.
Neked melyik agyféltekéd a fejlettebb? Ennek megállapítására szolgál a forgőnő-
teszt. A mellékelt animált képet ha megnyitod, nézd meg merre látod forogni a női
sziluettet. Ha az óramutató járásával egyező irányban látod mozogni, akkor a
jobboldali agyféltekéd használod jobban. Ha ezzel ellentétesen, akkor a balt, mint az
emberek többsége. És itt is van mindjárt egy kiváló gyakorlat: fordítsd meg a nő
forgását! Ezzel az elhanyagolt agyféltekéd is megdolgoztatod. Ha nem megy elsőre,
ne csodálkozz, takard el a kép felső részét, és csak a lábakra koncentrálj!

Maga a gondolkodás is rétegelt. A külső réteg, akár egy hagyma héja, a tudat.
Ez az, amit általában használunk a mindennapokban, amit gondolkodásnak hív a
köznyelv. A tudattal számítunk, majd az eredményeket összevetve döntünk.
Ez alatt van a tudatalatti. Ez irányítja testünket, itt tárolódnak emlékeink. A
tudatalatti mindent tárol, amit valaha is láttunk, éreztünk. De nem jut el minden emlék
a tudatba, mert eldugítaná, megzavarná elménket. Ha nincs szükség bizonyos
emlékekre, akkor minek tudnunk róla, hogy pl. milyen fájdalmas volt a születés. Néha
pedig szándékosan nyomunk a tudat rétege alá dolgokat, ám, ha ezek
feldolgozatlanok, akkor zavart okozva bukkannak fel újra és újra.
A tudatalatti, minden tudás tárolója, egy irattár, a tudat pedig az irattáros. Olyan,
mint egy kapuőr. Vigyázni is kell a tudatalattira, mert roppant hiszékeny: mivel nincs
képessége a mérlegelésre, egész egyszerűen mindent elhisz! Ez nagyon fontos! Ha
azt mondják rád, hogy betegnek nézel ki és nem szűröd megfelelően tudatosan ezt
az információt, akkor ettől beteg is leszel. Ha folyton hallod, hogy szerencsétlen
vagy,nincs tehetséged semmihez, a magadfajták sosem viszik semmire, akkor ezt
igaznak fogod vélni és mindig eszerint is cselekszel. És így persze igazzá is válik.
Minél többször ismételnek valamit, az annál nagyobb eséllyel jut el a tudatalatti
rétegébe, annál nagyobb az esély, hogy kikerüli az információ a szűrőt. Ezt a
legjobban a reklámszakemberek és a politikusok használják ki. Így tudnak elhitetni
velük bármekkora hülyeséget.

A tudatalatti alatt is van még egy réteg, a tudattalan, amely olyan mély, mint az
óceán feneke és fogalmunk sem lehet róla, hogy milyen csodákra képes! Legalábbis
a klasszikus tudománynak nincs rá elfogadható magyarázata, hogy honnan
tudhatunk olyan dolgokat, amiket nem láthattunk, nem hallhattunk. Nagyjából úgy
néz ki, mint egy szerver, azaz más emberek valaha megtapasztalt kozmikus
tudásából is merít. Ide tartozik a telepátia, jövőbelátás és hasonló dolgok, amik
létezése bizonyított, mégsem tudjuk hogy működik.

Az emberek többsége csak a tudatot, gondolkodásunk legfelső -és legvékonyabb-

rétegét használja mindannapi élete folyamán. A mélyebb rétegeket pedig hagyják
kontroll nélkül a környezet befolyásainak kitenni. Az pedig sajnos legtöbbször
romboló. Számos technika létezik azonban arra, hogy munkára fogjuk agyunk minél
nagyobb mélységeit és kivédjük a külső információ szennyezést. Ezekről írok
legközelebb.