A szabad akarat, avagy az

igazság birtoklása
Nem mi birtokoljuk az igazságot, az igazság kell birtokba
vegyen minket. Szerintem két fajta ember van, az egyik elképzeli a
valóságot és azt is fogja látni, a másik típusú pedig azt látja, amit el
sem tud képzelni. Az „arany középút” az ami a legértékesebb dolog a
világon. Régebben, ezt alamuszi magalkuvásnak, kompromisszumos
gyalázatnak képzeltem. A világ vagy legyen fehér, vagy legyen fekete.
De a világ nem fehér és nem fekete, hanem SZÍNES. Az arany pedig az,
ami tulajdonképpen tükrözi ezeket a színeket, a maga színe mindig a
környezetétől függ. Őseink megértették ezt, és ránk hagyományozták
ezt a bölcsességet az arany középút tanácsában. Természetesen,
sokan vitatják az arany középút létét, jogosságát. Mindenki szíve joga
ez. A gond az, hogy az arany középút teljesen el van torzítva a
világban, többnyire egyet jelent a hajlékony megalkuvással.

Mi emberek, többnyire hisszük és nem tudjuk bizonyossággal az

igazságot. A hittel egy problémám van. Az emberi megismerés
legalsóbb lépcsőjét képezi. A hit, tudás és a bizonyosság az a hármas
lépcső mely által megismerhetjük az Univerzumot. A mai kor embere a
hit lépcsőjén álldogál és borzalmasan kiszolgáltatott.

Sokunk a számunkra kedvezőtlen előjelű történések,

eseménysorozatok, jelenségek stb, mögé hajlamos egy
folyamatossággal bíró negatív „valamit” (ördög, oligarcha,
háttérhatalom stb.) képzelni. Először is a jelenségeket kell
megvizsgálnunk. Teljesen világos, hogy nagy hatalmú érdekcsoportok
léteznek, nevezzük akárhogyan is őket. Ám nem lehet mindent rájuk
kenni. Ez ugyanis csak egy polarizált társadalmat eredményez, ahol az
emberek egy része hisz a másik pedig nem ebben a tézisben. Ennek az
eredményét jól láthatjuk. A valósághoz hozzátartozik, hogy a negatív
eredőjű energiák csak ott tudnak győzedelmeskedni, ahol a pozitív
eredőjű energiák nincsenek megfelelő tömegben, hogy legalább
kioltsák azok hatásait. A „teremtő erők” csak ezután bontakozhatnak
ki, de azt is észre kell vegyük, hogy a teremtésben pontosan olyan
szerepe van a negatív, mint a pozitív eredőjű energiáknak. A lényeg az
egyensúly megtalálásában rejlik, ez az ami nagyon megbomlott a mai
világban. A mérleg nyelve nagyon eltolódott a destruktív irányba,
mégis egyre jobban érzem, hogy ez szükséges. Szükséges ahhoz, hogy
megszülethessen valami új, ami átveheti a helyét a mai világnak. Az
evolúció az én értelmezésemben, nem egy befejezett folyamat.
Számtalan változó adatott a kezünkbe, melyeket mi magunk
irányíthatunk, az egészben pont ez a csodálatos: a SZABAD AKARAT. A
szabad akarat, viszont túl nagy terhet ró a legtöbbünk nyakába,
mintsem hogy élni tudjunk vele. Ezért inkább áthárítjuk a felelősséget
másokra, láthatatlan, valós vagy valótlan entitásokra, energiákra. A
szabad akarattal nem tud megbirkózni a mai kor embere, mert a
szabadságot szabadosságnak, az akaratot pedig önkényes
akaratlagosságnak, másokkal való önző, erőszakos, brutális,
kényszerítő viselkedésnek és létformának éli meg. Ameddig
képtelenek vagyunk felfogni a SZABAD AKARAT jelentőségét, addig
képtelenek vagyunk az emberi tudatot átformálni. Addig csak egymást
akarjuk formálni, akarattal és erőszakkal. Addig mindenben és
mindenkiben csak magunkat tükrözzük, ami tetszik azt elfogadjuk, ami
nem azt pedig tűzzel-vassal próbáljuk üldözni. Közben pedig nem
vesszük észre, hogy valójában nem is egymással harcolunk,
hanem ÖNMAGUNKKAL.

Az emberiség egy újabb evolúciós lépcső előtt áll. Itt pedig látványos
lesz az ugrás. Vagy sikerül kompatibilissé válnunk az Élettel, felfogva
azt, hogy mindannyian EGYek vagyunk, vagy bukásunk méltó
végjátéka lesz ennek az embertelen kornak. Az Élet az, amely nem tűr
kompromisszumokat. Az élettel nem lehet játszani, bár a mai kor
végtelenül korlátolt humanoidja jelenleg Istent játssza. Nem vesszük
észre, hogy a darabot magunk írjuk, és minden megváltozhatna, egy új
tudatossággal, azzal az új tudatossággal amely nem is új, nem is régi,
hanem egész egyszerűen IDŐTLEN, mert nem található meg az idő
emberi fogalmak által ismert és körülhatárolt dimenziójában. Ez a
Tudatosság az élet, az Univerzum, a teremtés summázata, összessége.
Ebben vagyunk mindnyájan EGYek, és jelenleg ettől menekülünk ezer
és ezer irányba. Az emberiség ezt is meg kell tapasztalja. Nem azért,
mert így írták meg, hanem azért, mert mi akartuk ezt. Ha létezik a
csábító, és egy csábítás, hitvány magyarázat részünkről, hogy ő volt a
hibás, mi csak engedtünk a „kísértésnek”. A mai kor embere, a
fogyasztói társadalom látszólag agyonliberalizált, de valójában
mélységesen diktatórikus és szabadságellenes eszmerendszerében azt
magyarázza be magának, hogy ő semmiért sem hibás. A multik, az
oligarchák, a „csábítók” a hibásak mindenért. Nincs szabad akaratunk.
Ez a legnagyobb hazugság: önmagunknak. VAN SZABAD AKARATUNK A
DÖNTÉSRE, csak nem vállaljuk az ezzel járó KÉNYELMETLENSÉGET. Az
életet, az alkotást, az Univerzális törvényeket választani a mai kor
emberének saját maga hamis tükörképének bűvöletében élve
FÁJDALMAT JELENT. A mai kor embere pedig az élvezetekre, az
élvezetek általi jutalmazásra van kondicionálva. Ezért van az, hogy a
fától az erdőt már régen nem látja. Addig ugyanis, ameddig a halál
kultúrájának az orgiáját, melynek részese és aktív szervezője,
szereplője az ÉLETTEL és annak valódi gyönyörével, élvezetével
azonosítja, addig esélye sincs, a valódi szabadság megtapasztalására.
A szabadság nem az, amit erőszakkal teszünk, mások kárára. A
szabadság nem az, amikor szabadon kacérkodunk a halállal. A
szabadság nem az, amit a mai kor embere azonosít a szabadossággal.
A szabadság az, amikor felismerjük, hogy mindannyian EGYek
vagyunk, ugyanabból a csillagporból születtünk, ugyanonnan kaptuk a
Lelket, és ugyanoda térünk majd vissza egy napon. Tudom, hogy a
Lélekben sokan hisznek, sokan pedig nem. Pedig a Lélek, nem hit
kérdése: megtapasztalható és tudás valamint bizonyosság szintjén
megélhető. A tudomány nem egyenlő a tudással, a tudás pedig még
nem azonos a tudatossággal. Ugyanakkor mindhárom EGY és ugyanaz,
csak emberi elme darabolta fel őket, és ezzel remekül megosztotta
önmagát. Tudás, tudatosság, szabad akarat.

Az igazi szabad akarat, a valódi szabadság gyakorlása.

A mai kort a dualista gondolkodásmód uralja. A dualista filozófiát ha

nagyon durván le akarjuk egyszerűsíteni, akkor ez azt jelenti, hogy
valamit valami ellenpontjaként határozni meg. Ilyen ellentétpárok pl.
igaz-hamis, jó-rossz, fekete-fehér stb.

Ez a gondolkodásmód remekül alkalmas arra, hogy tökéletesen

megossza az EGYet. A világban véleményem szerint nincsenek rossz és
jó erők, csak ERŐ, Energia van, minden ugyanannak az ősi forrásnak a
kiáradása (Isten, Teremtő, Forrás, Egy, Első Mozdulatlan Mozgató stb.
nevezzük ezt bárhogy). Az emberi SZABAD AKARAT gyakorlatilag nem
más, mint az a döntési szabadság, hogy a rendelkezésemre álló erőt,
mire használom. Teremtésre, vagy pusztításra. Az emberi tudatosság
az, amely meghatározza, hogy a Földön milyen EREDŐJŰ erők kerülnek
túlsúlyba. Ha sok pusztító célra használt energia egyesül egy torz
tudati állapotú emberiség által működtetett közös EREDŐ mentén,
akkor ott a valóságban is létrejön a "rossz". De vannak akik nem a mai
pusztító tömegtudat szintjén élnek, és a rendelkezésükre álló
energiáikat TEREMTŐ céllal, az ÉLET elveivel harmóniában használják
fel. Ezek az emberek képesek létrehozni a "jót". Képesek a gyűlöletet
kioltani a maguk környezetében és embertársaik hasznára válni
teremtő tudatosságukkal. Ugyanakkor mindkét csoport ugyanazt az
energiát használja, de egész más céllal működteti. A szabad akarat az,
ami egyedül abban nyilvánul meg, hogy ezt az erőt, ki milyen eredő
mentén fogja használni.

Egy példa: az akkumulátornak két pólusa van. Mégsem mondhatjuk

egyikre sem, hogy jó vagy rossz, az energia létrejöttéhez mindkettőre
szükség van. De ez csak az emberi felfogásban és viszonyítási
rendszerben van így. Mert mindkét pólus ugyanannak az energiának a
megosztása, és ennek a működtetésének az eredménye az, aminek
konkrét megnyilvánulásai vannak, és amit mi jónak vagy rossznak
ítélünk meg. Ha zárjuk az áramkört, a mi döntésünkön múlik, hogy az
elektromos árammal mit kezdünk. Világítunk vele valakinek, hogy
segítsük őt, vagy egy elektrosokkolóba vezetjük, hogy megkínozzuk
vele. Ez egy szélsőséges példa, és mint minden ilyen sántít.

Jelenleg a Földön az emberi tömegtudat kétségtelenül súlyosan

manipulált, befolyásolt és torzított. Ezt egyesek gerjesztik, irányítják,
befolyásolják ez kétségtelen, és nem újdonság. Az a tömegméret,
amelyet mi érzékelünk megdöbbentő. De ez, csak nekünk tűnik
borzalmasnak, akik már túllátunk ennek a nagyon összetett, ember és
életellenes rendszernek a hálóján. Azok számára, akik a rendszer
haszonélvezői vagy elkábult tudatú részei azoknak ez jó. A nagy
tömegben fel sem merül a kérdés, hogy valami gond lenne. Tehát az
úgynevezett jó és rossz, ilyen módon értelmezhetetlen, mert a
társadalom egy részének jó sőt nagyon jó az, ami a másik részének
rossz, sőt nagyon rossz.

Létezik-e akkor Univerzális értelemben vett jó és rossz?

Ha a dualista gondolkodástól nem vagyunk képesek megszabadulni,

akkor pusztán az történik, hogy mindenki egyéni szinten elkezdi
definiálni a jót és a rosszat, illetve közös gondolkodású, értékrendű stb.
csoportok kialakítják azt a többséget, akik elfogadnak olyan erkölcsi
normákat, dogmákat, vallásokat, filozófiákat melyek egyértelműen
állást foglalnak ebben a kérdésben. DE EZEK MIND emberi
fogalomrendszerben megalkotott létezők. Ahogy ilyen értelemben
véve, a jó és a rossz is emberi fogalom.

A válasz egyedül az az Arany Középút, mely a Forráshoz, a

KÖZÉPPONTHOZ, az EREDETHEZ vezet. Ez pedig nem más mint maga
a SZERETET. A szeretet az, amelyben minden polaritás megszűnik, és
az egész Teremtés értelmet nyer. A szeretet pedig nem írható le
emberi fogalmak segítségével, mivel azt amit SZERETETNEK nevezek,
nem emberi elme alkotta, miként a FORRÁST sem. A FORRÁS, ISTEN,
TEREMTŐ stb. mind azonos és egylényegű A SZERETETTEL.

Ez az a középpont, ahova törekednünk kell. Ez az, ahonnan a Világ

teljesen másképp tárul a szemünk elé. Ennek pedig semmi köze nincs
emberi igazsághoz, kompromisszumokhoz, megalkuváshoz, és
bármilyen emberi gyarlósághoz. Ez a középpont az, amikor tudatára
ébredünk saját ISTENMAGUNKNAK, hogy mindnyájan EGYEK vagyunk a
Teremtésben, és hogy mindnyájan ugyanarra kell törekedjünk, ennek
felfedezésére. Minden ami ezen kívül van, az a hamis emberi tudat
terméke. A sok pusztítás, agresszió, gonoszság, a másik ember
semmibe vétele, a dominanciavágy, kapzsiság, fösvénység, mások
megvezetése és becsapása stb. mind mind a klasszikus értelemben
vett emberi fogalmak által meghatározott rossz, mind emberi döntések
eredménye. Hamis, torz, a Forrástól elszakadt tudatú emberek
teremtménye. Pedig minden emberben ott van a teremtő erő, a szabad
akarat pedig az, hogy mire és hogyan használja.

Az emberi lény tehát hiába keresi az igazságot, mert ez nem több mint
egy birtoklási vágy. Valamit birtokolni akarok, magamévá tenni, mit is?
Az igazságot. Az igazság pedig csak ott hajlandó megjelenni, ahol
szabadság van, és senki nem akarja erőszakosan kisajátítani őt. AZ
igazság nem hajlandó megjelenni csak a SZERETETBEN, ezért van az,
hogy az IGAZSÁG KELL BIRTOKBA VEGYEN MINKET. Akkor megszűnik
bennünk ez a torz, hamis dualista világ, az a fajta birtoklási vágy,
melynek egyetlen célja, az EMBERI LÉNY megosztása, feldarabolása, és
az ilyen módon megosztott egyedek végtelenségig tartó egymás ellen
folyó küzdelme. A SZERETETNEK nincs semmiféle ellenpólusa, mert az
maga tökéletesség, a FORRÁS. Nem juthatunk hozzá emberi
fondorlatokkal, nem sajátíthatjuk ki, mert a SZERETET mindenütt jelen
van, ha felismerjük és nem harcolni próbálunk ellne.

A világ "jobbá tételének" a kulcsa pedig ott van mindenki zsebében. De

van aki nagyon hamar kidobja azt és nem is törekszik arra, hogy
mindezt amiről írtam, megismerje. Ugyanakkor bári, aki eljut hasonló
felismerésekre, nem erőltetheti rá senkire azokat. Mert az akkor azt
jelenti, hogy ő nem a SZERETEThez jutott el, nem abban él. Mi csak
elmondhatjuk, mi is az a csoda, amit megtapasztaltunk, felfedeztünk
Önmagunkban.

Mindez amit leírtam, pedig nem ellentétben áll azzal a törekvéssel,

hogy jobbá tegyük a világot, hanem pontosan az, de nem valami
ellenében definiálva. Béke.