A. G.

Kuras:

Kuros. profcsszor konyve

tankonyv a Szovjetuni6 egye-\
temeinek
tanarkepzo filiskolainak matematika szakan.
A lincaris egyenleLrendszerek
es vellik kapcsolatban a de-

es

terrninanselmClet, valan1int a
m3trixsz3mitlls
ismertetese

utan targyalja a komplex sZ<lmokat es a lined.ris algebra elemeit. Igen reszletcscn foglalkozik a polinomokkal; a lest
feletti polinomgyuriik elmeletevel, bclecrtve a reznlt:'ms- es
diszkriminfmselmelct elcmcit,
az algebra alaptetclct, valamint a Sturm-tetelt is. Az utols6 fejezet a csoportok, az algebrak es a kvatcrni6k fogalmaval ismerteti meg az olvas6t.
A csillaggal jclblt szakaszok
a kiinyv Jogikai vonahihoz szorosan ncm tart0z6, sp.cchllisabb
vagy melyebbre hatol6 ismereteket targyalna'k, lgy a tilbbi
kOzOtt a detennin3nseh1H~let
axiomatikus felCpiteset, a 'racionalis fiiggvenytestre vonatkoz6 elcmi fogalmakat, Hur' witz tetelet es az algcbrai szamok fogalmat.

A konyv a tudomanyegyeteineink matematika szakan eJOadott elsMves anyagon tulmeno ismereteket tartalmaz,
igy ameHett, hogy hasznos scgedkonyve lehet egyetemi hallgat6inknak, az algebraval elmelyiiltebben foglalkoz6k cr-dckl6descrc is szamot tarlhat.

T A N K

0 N Y V K.I A D 6

A. G. Kuros

FelsOhb algebra

Tankonyvkiad6, Budapest

1967

EGYETEMI SEGEDKONYV
A mii eredeti dme

KYPC BbiCIIIE:A AJirEEP11

Jil3,!1l1JD!e mecroe, nepepa6oTliHHoe H ,!IOnomreHHoe

MOCKBA. 1959.

Forditotta:

Pollak Gyorgy
KontroUszerkeszt6:

Csakany Bela

(C: A. G. Kuros, Moskva, 1966.

Tartalomjegyzek

................ , .

A szerkesztll elllszava . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A szerzll elllszava a magyar kiadashoz

10

Bevezetes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

11

I. fejezet.
1. .
2. .
3. .
4. .
5. .
6. .
7. .

Linedris egyenletrendszerek. Determindnsok . . . . . 19

Az ismeretlenek szukcessziv kikiiszobolesenek m6dszere . . . . 19
Masod- es harmadrendO determinansok . . . . . . . . . . . . . . . 27
Rendezesek es permutaci6k . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32
n-edrendO determinansok ......... , ....... , . . . . 41
Aldeterminansok es adjungaltjaik . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48
A determinansok kiszamitasa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52
Cramer szabalya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58

II. fejezet. Linear is egyenletrendszerek. Allaldnos elmCiet . . . . . .

8. . Az n dimenz16s vektorter . . . . . . . . . . . . . . . . .
9. . Vektorok Jinearis fiiggllsege . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
10. . A matrix rangja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
11. . Linearis egyenletrendszerek ................. , .
12. . Homogen Jinearis egyenletrendszerek . . . . . . . . .

65
65
68
75
83
88

III. fejezet. Mdtrixszdmltds ....... , .. , 95

13. . Matrixok szorzasa ........................ , , , 95
14. . Inverz matrix .... , , . , ..... , ............................... 101
15. . Matrixok osszeadasa es matrixok szorzasa szammal
108
16. . A determinanselmelet axiomatikus fetepitese ...... 111
IV. fejezet. Komplex szdmok . .,., ,.,, ,,, ,, ,, , ,
17. . A komplex szamkor ....................................
18. . A komplex szamok tovabbi vizsg:Hata . . . . . . . . . .
19. . Gyokvonas komplex szamokb61 ....... , , . . . . . . . . .

117
117
122
130

V. fejezet. Polinomok es gyokeik , , , , , , , , , ...

20. . MOveJetek polinomokkal ...... , . , .. , . . . . . . . . . . . . .
21. . Oszt6k. Legnagyobb kozos oszt6 .. .. .. . .. . .. .. .. .. .. . .. ..
22. . Polinomok gyokei ... , ......... , ........... , . , ...... , .. . .

139
139
144
152

23. . Az alaptetel ................ , . . . . . .. 156

24. . Az alaptetel kiivetkezmenyei . . . . . . .. . . . .. . . .. . . .. . . .. 165
25. . RacionaJis tiirtfiiggvenyck ................................ 170

VI. fejezet. Kvadratikus alakok ........

26. . Kvadratikus alakok kanonikus alakja ...................
27. . A tehctctlensegi tiirveny . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
28. . Pozitiv definit alakok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

177
177
185
191

VII. fejezet.
29. .
30. .
31. .
32. .
33. .

Linearis terek . . . . . . . . . .
A linearis ter definfci6ja. Izomorfizmus . . . . . . . . . . . . . . .
Veges dimenzi6s terek. Bazisok .......................
LineariS transztormaci6k . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Linearis alterek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Karaktensztikus gyiikiik es sajatertekek . . . . . . . . . . . . . . . .

195
195
199
205
212
217

VIII. fejezet.
34. .
35. .
36. .
37. .

Euklideszi terek .. .. . . .. .. . . . . . . . . . . . . . .
Az euklideszi ter definici6ja. OrtonormaJt bazisok
OrtogonaJis matrixok, ortogonaJis transzformaci6k
Szimmetrikus transzformaci6k . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Kvadratikus aJakok flltengely-transzformaci6ja .............

223
223
22U
234
238

IX. fejezet.
38. .
39. .
40. .
41. .
42. .
43. .

Polinomok qyokeinek kisz6.mil6.sa . . . . . .

Masod-, harmad- cs negyedfoku egyenletek .............
Gyiikiik korJatai ................................... ; ..
Sturm tetele .......................................
Tovabbi tetelek a vaJ6s gyiikiik szamar61 .............
Hurwitz teteJe ..........................................
Gyiikiik kiizelitiS kisziimitasa . .. . . . . . . . . . . .. . . .. . . . . . . . .

245
245
253
259
265
272
280

X. fejezet.
44. .
45. .
46. .
47. .
48. .
49. .
.. 50. .
51. .

Testek es polinomok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Szamgyilrilk es sziimtestek ............................
Gyilril . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Test . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Gyilrilk (testek) izomorfiaja. A komplex szamtest unicitasa .
A linearis algebra es a polinomok algebraja tetsziSieges test felett
Polinomok irreducibilis faktorizaci6ja . . . . . . . . . . . . . . . . . .
A gyiikol< egzisztenciatetele ........................
A racionalis tiirtek teste . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

287
287
291
298
304
308
313
321
329

XI. fejezet.
52. .
53. .
54. .
55. .
56. .

Tobbismeretlenes polinomok . . . . . . . . . . . . .
Az n ismeretlenes polinomok gyilrilje ..................
Szimmetrikus polinomok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Kiegeszito megjegyzesek a szimmetrikus polinomokr61 ......
Rezultans. Ismcretlen kikiisziibiilese. Diszkriminans .......
A komplex sziimok aJgebrajanak aJaptetele (masodik bizonyitas)

337
337
346
353
359
371

XII. fejezet. Raciondlis egyiitthal6s polinomok ... ' . . . . . . . . . . . . . . . 375

57. . Polinomok reducibilitasa a racionalis szamtest felctt . . . . . . . . 375
6

58. . Egesz egyiltthat6s polinomok raciomms gyllkei 379

59. . Algebrai szamok ; . . 383
XIII. fejezet. Mdtrixok normdlalakja
60. . A-matrixok ekvivalenciaja
61. . Unimodularis A-matrixok. Szammatrixok hasonl6saga es karakterisztikus matrixuk ekvivalenciaja kllzlltti kapcsolat .
62. . A Jordan-fele normalalak .....
63. . Minimalis polinom . . . . . . . . .

389
389
396
405
412

XIV. fejezet. Csoportok ..

64. . A csoport definlci6ja. Peld8k csoportokra .
65. . Reszcsoport . . . . . . . . . . . . . . . .
66. . Normaloszt6, faktorcsoport, homomorfizmus . . .
67. . Abel-csoportok dtrekt llsszege . . . . . . . . . . . .
6 8. . Veges Abel-csoportok .... ".

417
417
423
429
435
442

I. filggeJek . . . . . . . . . 451
1. . Algebr8l: . . . . . . . . 451
2. . K vaterni6k. Frobenius tetele .. ; . . . 455
II. fiiggelek. Polldk Gylirgy: - Neh8ny sz6 a kombinatorikar61 . 461
lrodalomjegyzek ..... ~ . 469
Targymutat6 .. 471

A szerzo eloszava a 01agyar kiadashoz

A felsobb algebra minden kepzett matematikus matematikai miiveltsegenek lenyeges alkot6resze. Tevedes volna azonban azt hinni, bogy egy
felsobb algebrai bevezetes tartalma vagy eloadasanak m6dja egyertelmiien
meghatarozhat6. Kiiliinbozo szerzok kiiliinbozo utakat jarnak, kiilonbozo
orszagokban a felsobb algebra oktatasanak kiilonbiizo hagyomanyai alakultak ki.
Ketsegtelen, hogy a magyar matematika, amely eros es sajatos algebrai
iskolaval rendelkezik, szinten kikristalyositotta a maga megfelelo tradici6it. Eppen ezert kiiiOnosen orvendetes szamomra, hogy ,Felsobb algebra"
cimii konyvem, amely a felsobb algebra oktatasanak az en hazamban
kialakult hagyomanyait tiikrozi, most magyarul is megjelenik. Nagyon
halas vagyok PoLLAK Gyorgynek es Cs!KANY Belanak, akik a konyv forditasaval, illetve szerkesztesevel jar6 nagy munkat vallaltak.
Moszkva-Szeged, 1965. december.

A. Kurolt

A szerkeszto eloszava

Egyetemi matematikaoktatasunkban az algebra oktatasa jelentos helyet

kap, ami osszhangban van e tudomanyagnak a matematika egeszen beltil
-elfoglalt helyevel. lndokolt tehat az a torekves, hogy az algebra tanulmanyozasat a lehet6segekhez merten el6segitsiik. Ezt szolgalja a jelen konyvnek - a Szovjetuni6 egyetemei es tam1rkcpz6 f6iskolai algebratankonyvenek - magyar nyelven torteno kiadasa.
A forditas az eredetinek 1959-ben megjelent hatodik kiadasa alapjan
kesziilt, helyet kaptak azonban benne egyes paragrafusok a lenyegesen
elter6 korabbi kiadasokb61 is, igy a fizikai alkalmazasai miatt jelent6s
Hurwitz-tete! (42. ), valamint Frobenius tetele, amely a komplex szamok
es a kvaterni6k kitiintetett szerepet vilagitja meg (I. fiiggelek). Sziikscgesnek mutatkozott ezenkiviil egy kombinatorikai alapismereteket tartalmaz6
rovid fiiggelekkel kib6viteni a konyvet, ami lehetove teszi a benne foglalt
anyag megerteset csupan a kozepiskolaban megszerezhet6 ismeretekre
tamaszkodva.
A konyv fe16leli a magyar tudomanyegyetemek matematika-tanarszakos
es matematikushallgat6i altai az els6 ket felevben elsajatitand6 algebrai
ismereteket, valamint a tovabbi felevek algebraanyaganak tekintelyes
reszet. Bizonyara szamottev6 segitseget fog tehat nyujtani az emlitett
hallgat6knak es mindazoknak, akik az algebra irant akar onmagaert, akar
pedig a matematika mas agaiban jatszott szerepe folytan erdekl6dnek.
Szeged, 1966. januar.
Csrikriny Bela

Bevezetes

A matematika szakos hallgat6 matematikai kepzese harom alapvet6

targy, a matematikai analizis, az analitikus geometria es az algebra tanulmanyozasaval kezdodik. Ezek a targyak szamos pontban erintkeznek,
helyenkent atfedik egymast, es egyiittesen alkotjak azt az alapot, amelyen
a mai matematika egesz epiilete nyugszik.
A felsobb algebra, melynek targyalasaval ez a kiinyv foglalkozik, a
kozepiskolai elemi algebra messzemeno, de egeszen termeszetes altalanositasa. A kozepiskolai algebraoktatasban vitathatatlanul az egyenletek
megoldasa a kiizponti kerdes. Az olvas6 emlekezni fog, bogy az egyenletek
megismertetesc nagy on egyszerii esettel, az elso foku egyismeretlenes egyenlettel kezdodik, majd ket iranyban szelesedik ki. Egyreszrol ket es hitrom
elso foku ket-, ill. haromismeretlenes egyenlettel foglalkoznak, masreszrol
megvizsgaljak egyetlen masodfoku egyismeretlenes egyenlet esetet, valamint egyes specialis magasabb foku egyenleteket, melyek kiinnyen visszavezethetok a masodfokuakra (pl. a bikvadratikus egyenleteket).
A felsobb algebra tovabbhalad mindket emlitett iranyban, s ez hatarozza
meg felosztasat ket nagy reszre. Az egyik, a linearis algebra alapjai, tetszoleges elso foku vagy, amint mondani szokas, linearis egyenletrendszerek
vizsgitlatat tiizi ki kiindul6 feladatul. Ilyen rendszerek megoldasara, abban
az esetben, amikor az egyenletek es az ismeretlenek szama megegyezik,
a determinanselmelet apparatusat dolgozzak ki. Ez az apparatus azonban
mar nem elegendo olyan linearis egyenletrendszerek vizsgalatara, melyekben az egyenletek szama nem egyenlo az ismeretlenek szamaval. Ez az
eset szokatlan az elemi algebra szempontjab61, de nagyon fontos az alkalmazasok szamara. Ezert valt sziiksegesse tiibbek kiiziitt a matrixelmelet
kidolgozasa (a matrix nehany sort es oszlopot tartalmaz6 negyzetes vagy
teglalap alaku tablazatba rendezett szamok rendszere). Ez az elmelet igen
melynek bizonyult, es alkalmazast nyert messze a linearis egyenletrendszerek elmeletenek hatarain till is. Masreszt a linearis egyenletrendszerek
11

vizsgalata sziiksegesse tette tiibbdimenzi6s, tin. Iinearis vagy vektorterek

bevezeteset es tanulmanyozasat is. A matematikat61 tavol all6 embereknel a tiibbdimenzi6s (els6sorban a negydimenzi6s) terhez kodos es gyakran
teves elkepzelesek kapesol6dnak; val6jaban ez a fogalom tisztan matematikai, s6t alapjaban veve algebrai, es fontos eszkoziil szolgal szamos
matematikai kutatasnal, valamint a fizikaban es a meehanikaban is.
A fels6bb algebra anyaganak masik resze, a polinomok algebraja, egyet!en egyismeretlenes egyenlet vizsgalataval foglalkozik, mely azonban tetsz6leges fokszamu lehet. Tekintve, hogy a masodfoku egyenletnek mar
ismert volt a megold6keplete, termeszetes dolog volt hasonl6 kepleteket
keresni a magasabb foku egyenletekhez. Tortenetileg az algebranak ez a
fejezete val6ban igy is fejl6diitt, s a harmad- es negyedfoku egyenlet
megold6kepleteit meg a XVI. szazadban megtalaltak. Ezutan megkezd6dtek a sikertelen kutatasok olyan kepletek utan, melyek az otOd- es magasabb foku egyenletek gyokeit allitottak volna el6 ezen egyenletek egyiitthat6inak gyokos kifejezesei (esetleg nagyon ,sok emeletes" gyokos kifejezesei) segitsegevel. Ezek a kutatasok egeszen a XIX. szazad elejeig foJytat6dtak, mikor is vegre sikeriilt bebizonyitani, hogy ilyen kepleteket nem
lehet talalni, s6t, hogy minden negynel nagyobb fokszamra leteznek
konkret peldak olyan egesz egyiitthat6s egyenletre, melynek gyokei nem
irhat6k fel gyiikkifejezesek segitsegevel.
Azt a koriilmenyt, hogy a magasabb foku egyenleteknek nines megold6kepletiik, nem kell kiiliiniisebben sajnalatosnak tekinteniink. Meg a
harmad- es negyedfoku egyenletek eseteben is, ahol ilyen formulak Ieteznek, ezek tulsagosan bonyolultak, es gyakorlatilag majdnem hasznavehetetlenek. Masreszt azoknak az egyenleteknek az egyiitthat6i, melyeket a
fizikusoknak vagy a mernokoknek meg keii oldaniok, rendszerint meresek
eredmenyekeppen ad6d6 mennyisegek, tehat esak kozelit6leg ismertek.
s ezert a gyiikoket is esak kiizelit6leg, adott pontossaggal keii meghatarozni.
Ez vezetett az egyenletek kozelito megoldasara szolgal6 kiiliinboz6 m6dszerek kidolgozasahoz, melyek koziil a fels6bb algebrai eloadasok soran
esak a Iegegyszeriibbek keriilnek kifejtesre.
A polinomok algebrajaban azonban nem az egyenletek gyokeinek gyakorlati megkeresese bizonyul kozponti kerdesnek, hanem a gyokok Ietezesenek kerdese. Ismeretes, hogy Ieteznek mar masodfoku val6s egyiitthat6s egyenletek is, melyeknek. nines val6s gyoke. A rendelkezesiinkre
all6 szamok keszletet kiegeszitve valamennyi komplex szam osszessegere.
eszrevessziik, hogy igy a masodfoku egyenleteknek mar vannak gyiikei.
es ugyanez ervenyes a harmad- es negyedfoku egyenletekre is, amint ez
kovetkezik a megold6kepletek letezeseb61. Nem akad-e azonban olyan
otOd- vagy magasabb foku egyenlet, amelynek meg a komplex szamok
12

kozott sines egyetlen gyoke sem, es nem kell-e ilyen egyenletek megoldasa
celjab61 atterni a komplex szamokr61 szamoknak meg szelesebb korere?
Erre a kerdesre egy fontos tete! ad valaszt, mely azt mondja ki, hogy
minden, nemcsak val6s, hanem komplex egyiitthat6s egyenletnek is vannak komplex gyokei (melyek specialisan lehetnek val6sak is), meghozza
ilyen gyok altahiban annyi van, amennyi az egyenlet fokszama.
Roviden ez a fels6bb algebrai el6adasok tartalma. Hangsulyoznunk kell,
hogy a fels6bb algebra csupan kezdete az algebra nagy tudomanyanak,
mely roppant szerteagaz6, tartalmilag gazdag, es a!land6 fejl6desben van.
Kisereljiik meg meg nagyobb vonasokban attekinteni az algebranak azokat az agait, melyek a fels6bb algebra hatarain kiviil esnek.
A linearis algebra, az a nagy teriiletet fe!Olel6 tudomany, mely f6leg a
matrixelmelettel s ehhez kapcsol6dva a vektorterek linearis transzformaci6inak elmeletevel foglalkozik, magaban foglalja ezeken kiviil a homogen
alakok elmeletet, az invarianselmeletet es a tenzoralgebrat, mely ut6bbi
fontos szerepet jatszik a differencialgeometriaban, A vektorterek elmelete
az algebra hatarain kiviil a fiiggvenyanalizisben nyer tovabbfejlesztest
(vegtelen dimenzi6s terek). A matematika teriileten, valamint a mechanikaban, fizikaban es a technikai tudomanyokban val6 alkalmazas valtozatossagat es jelent6seget tekintve, a linearis algebra mindmaig az els6 helyet
foglalja el az algebra nagyszamu aga kozott.
A polinomok algebraja, mely evtizedeken keresztiil mint a tetsz6lege!f
fokszamu egyismeretlenes egyenlettel foglalkoz6 tudomany fejl6dott, rna
mar lenyegeben lezartnak tekinthet6. Tovabbfejlesztesere reszben a komplex fiiggvenytan egyes fejezeteiben keriilt sor, f6kent azonban a testelmeletbe n6tt at, melyr61 alabb lesz sz6. Ami pedig a tiibbismeretlenes,
de nem linearis, hanem tetsz6leges fokszamu egyenletrendszereket illeti
- ezt az igen nehez kerdest, mely a fels6bbaJgebra mindket agat egyesiti,
magaban ebben a tudomanyagban alig erintik -, ezek vizsgalata lenyegeben a matematika egy kiilon agahoz, az algebrai geometriahoz tartozik.
Arra a kerdesre, hogy milyen feltetelek mellett oldhat6 meg egy egyenlet gyokvonasokkal, kimerit6 valaszt adott GALOIS francia matematikus
(1811-1832). Vizsgalatai uj iranyt szabtak az algebra fejl6desenek, amely
mar a XX. szazadban, EMMI NoETHER nemet matematikus (1882-1935)
munkai utan az algebra feladatainak ujfajta felfogasahoz vezetett. Ma
mar vitathatatlan, hogy egyaltalaban nem az egyenletek tanulmanyozasa az algebra kozponti feladata. Az algebrai kutatas igazi targyanak az
osszeadashoz, szorzashoz hasonl6 algebrai miiveleteket kell tekinteniink,
melyeket azonban esetleg nem szamokon vegziink.
Mar a kozepiskolas is talalkozik a fizika tanulasa kozben az er6k osszeadasanak miiveletevel. Az egyetemek es pedag6giai f6iskolak als6 ev13

folyamain el6adott matematikai targyak szamos peldat szolgaltatnak

algebrai miiveletekre: matrixok, fiiggvenyek 6sszeadasa es szorzasa, terek
transzformaci6i, vektorokon Yegzett miiveletek stb. Ezek a miiveletek
rendszerint hasonl6ak a szamokon vegzett mfiveletekhez, es ugyanazokat
az elnevezeseket viselik, de neha egyes tulajdonsagok, amelyek megszokottak a szamok eseteben, itt veszend6be mennek. fgy pl. nagyon gyakran
es nagyon fontos esetekben fordulnak e16 nemkommutativ miiveletek
(amikor is a szorzat fiigg a tenyez6k sorrendjetol) es olykor nemasszociativak is (mikor a haromtenyez6s szorzat fiigg a zar6jelezes m6djat61).
A legrendszeresebb vizsgalatok targyat az algebrai strukturak (roviden
strukturak) nehany legfontosabb tipusa kepezi (strukturan valamilyen
elemekb61 all6 halmazt ertunk, melyek k6ziitt algebrai mfiveletek vannak
ertelmezve). Ilyenek tiibbek kiizott a testek. Ezek olyan strukturak, melyekben, eppen ugy, mint a val6s es a komplex szamok kiireben, ertelmezve van
az iisszeadas es a szorzas, mindketto kommutativ es asszociativ, a disztributivitas kapcsolja 6ket 6ssze (azaz ervenyes'a szokasos zar6jelfelbontasi
szabaly), es rendelkeznek inverz (,forditott") mfivelettel: kivonassal,
illetve az osztassal. A testelmelet bizonyult annak a termeszetes kiizegnek,
melyben tovabbfejl6dhetett az egyenletek elmelete, ket alapvet6 aga pedig,
az algebrai szamtestek elmelete es az algebrai ftiggvenytestek elmelete,
6sszekapcsolta a szamelmelettel es a komplex ftiggvenytannal. A fels6bb
algebra anyaga magaba foglal bizonyos elemi bevezetest a testelmeletbe,
egyes fejezetei pedig (tiibbva!toz6s polinomok, matrixok normalalakja)
riigtiin tetsz61eges alaptest eseteben kerfilnek targyalasra.
A test fogalmanal tagabb a gyurue. A test esetet61 elter6en itt mar nem
koveteljfik meg, hogy az osztas elvegezhet6 legyen, azonkiviil a szorzas
lehet nemkommutativ, s6t nemasszociativ is. Gyfirfire a legegyszerfibb
peldakat az egesz szamok iisszessege (beleertve a negativakat is), az egyvaltoz6s polinomok halmaza es a va16svaltoz6s fiiggvenyek halmaza szolga!tatjak. A gyuruelmelet tartalmazza az algebranak tiibb regebbi agat is,
mint pl. a hiperkomplex rendszerek elmeletet, es kapcsolatban all a matematika szamos teriiletevel, tiibbek kiiziitt a ftiggvenyanalizissel, s bizonyos
szalak mar a fizikahoz is ffizik. A fels6bb algebra anyaga Ienyegeben csak
a gyiirfi definici6jat tartalmazza.
Meg szelesebb a csoportelmelet alkalmazasi teriilete. Csoportnak neveziink egy algebrai strukturat egyetlen miivelettel, mely asszociativ, bar
nem feltetleniil kommutativ, es rendelkezik inverz mfivelettel; ez ut6bbit
nevezhetjiik osztasnak, ha az alapmfiveletet szorzasnak neveztiik. Ilyen
peldaul az egesz szamok 6sszessege az iisszeadassal, valamint a pozitiv
val6s szamok 6sszessege a szorzassal mint mfivelettel. A csoportok mar
a Galois-elmeletben is nagy szerepet jatszottak az egyenletek gyiik14

kifejezesekkel val6 megoldhat6saganak 'kerdeseben, manapsag pedig fontos

segedeszkiizt kepeznek a testelmeletben, a geometria szamos fejezeteben,
a topol6giaban s a matematikan kiviil is: a kristalyszerkezettanban, az
elmeleti fizikaban. Altalaban alkalmazasi teriiletenek szelesseget tekintve
a csoportelmelet az algebra agai kiiziitt kiizvetleniil a Jinearis algebra utan
kiivetkezik. A jelen tankiinyv egyik fejezete a csoportelmelet alapjaival
foglalkozik.
Az ut6bbi evtizedekben keletkezett es magas foku fejlettseget ert el az
algebra egy uj aga: a halOelmelet. Hal6nak neveziink egy olyan ketmiiveletes strukturat, melyben a miiveletek (nevezziik 6ket iisszeadasnak es
kivonasnak) kommutatlvak es asszociativak, tovitbba eleget tesznek a
kiivetkez6 felteteleknek: valamely elemnek iinmagaval val6 iisszege is,
szorzata is egyenl6 magaval ezzel az elemmel; ha ket elem iisszege egyenlo
az egyikiikkel, akkor szorzatuk a masikkal egyenl6, es viszont. Hal6ra
pelda a termeszetes szamok halmaza a legkisebb kiiziis tiibbsziiriis es a
legnagyobb kiiziis oszt6 kepzesere mint miiveletekre nezve. A hal6elmeletnek erdekes iisszefiiggesei vannak a csoport- es a gyiiriielmelettel, valamint
a halmazelmelettel; a geometria egy regi aga, a projektiv geometria,
Jenyegeben a hal6elmelet reszenek bizonyult; megemlithetjiik meg a hal6elmelet egy erintkezesi pontjat az elektromos aramkiiriik elmeletevel.
A csoport-, gyiirii- es hal6elmelet egyes reszei kiizt mutatkoz6 parhuza'mossag a strukturaelmelet vagy univerzalis algebritk elmeletenek keletkezesehez vezetett. Ez az elmelet eddig csupan az els6 lt\peseket tette meg,
de kiirvonalai mar kezdenek kirajzol6dni, a matematikai logikaval feltart
kapcsolatai pedig komoly tovabbi fejl6desre engednek kiivetkeztetni.
Termeszetesen a fenti semitba korantsem fer bele az algebra tudomanyanak sokretii tartalma. lgy tiibbek kiiziitt van az algebranak egy csom6 olyan
fejezete, mely a matematika egyeb teriileteivel hataros. Ilyen a topologikus
algebra, amely olyan strukturakat vizsgal, melyekben a miiveletek folytonosak valamely, a struktura elemeire definialt konvergenciara nezve;
peldakent a val6s szamok halmaza szolgalhat. A topologikus algebrahoz
kiizel all a folytonos vagy Lie-csoportok elmelete, melynek szamos alkalmazasa van a geometria, az elmeleti fizika, a hidrodinamika kiiliinbiizo
kerdeseire. Egyebkent a Lie-csoportok elmeletere az algebrai, topol6giai,
geometriai es a fiiggvenyanalizist61 kiilcsiiniiziitt m6dszereknek olyan iisszefon6dasa jellemzo, hogy indokolt volna a matematika kiiliin aganak tekinteni. Itt van tovabba a rendezett strukturak elmelete, mely a geometria
alapjaira vonatkoz6 kutatasok kapcsan keletkezett s a fiiggvenyanalizisben nyert alkalmazast. Vegiil fejl6desnek indult a differencialalgebra,
amely ujabb kapcsolatokat Jetesitett az algebra es a differencialegyenletek
elmelete kiiziitt.
15

Magat61 ertetMik; hogy az algebn\.nak az a ragyog6 fejl6dese, mely ezt

tudomimyt mai allapotaba hozta, nem a veletlen eredmenye volt, han em
.a matematika altalanos fejlodesenek resze s nem utols6 sorban azon kovetelmenyek kovetkezmenye, melyeket a matematika mas fejezetei tamasztottak az algebraval szemben. Masreszt maga ez a fejlodes igen eros befolyast gyakorolt es gyakorol a szomszedos tudomanyagakra, s ezt a
befolyast kiilonosen az alkalmazasi teriileteknek a modern algebrara jellemzo kiszelesedese fokozta. Emiatt olykor meg a matematikanak mostanalban vegbemeno ,algebrizal6dasar61" is szoktak beszelni.
Az algebra fent vazolt attekintese nemcsak nagyon fut61agos, hanem
ezen tudomany fejiOdestOrteneterol sem ad kepet. Ezert bevezetesiinket
az algebra tortenetenek nagyon rovid vazlataval zarjuk.
Az algebra egyes kerdcseivel, koztiik a legegyszeriibb egyenletek megoldasaval, mar a babil6niai, majd az 6gorog matematikusok foglalkoztak. E korszak algebrai kutatasainak csucspontjat DroPIIANTosz gorog
(alexandriai) matematikus miivei jelentik (i. e. III. sz.). A tovabbiakban
-ezeket a vizsgalatokat indiai matematikusok fejlesztettek tovabb: ARIABHATA (VI. sz.), BRAHMAGUPTA (VII. sz.), BHASZKARA (XII. sz.). Igen
.koran megkezd6dott az algebrai problemak feldolgozasa Kinahan: CsAN CAN
(i. e. II. sz.), CsrN Osou-csAN (i. e. I. sz.). Nagy kinai algebrista volt
{)siNG Csru-SAO (XIII. sz.).
Az algebra fejiOdesehez nagymertekben hozzajarnltak a kozepkor keleti
matematikusai, akik arabul irtak, kii!Onosen Kozep-Azsia sziilottei,
MuHAMMED AL-HOREZMI (AI-Hvarizmi) iizbeg tnd6s (IX. sz.) es a perzsa
matematikns es kolto, OMAR KIIAJJAM (1040-1123). Maga az ,algebra"
-sz6 is AL-HoREZMI konyvenek (,AI-dzsebr al-mukabala", azaz ,Rovidites es ti:irles") cimebOI keletkezett.
A babil6niai, goriig, indiai, kinai es kiizep-azsiai algebristak fent emlitett vizsga.Jatai az algebra azon kerdeseivel foglalkoztak, melyek jelenleg
az elemi algebra anyagat kepezik, es csak neha erintettek a harmadfoku
-egyenleteket. Alapjaban ezen a kerdeskiiron beliil maradtak a kozepkori
es reneszansz Nyugat-Enr6pa algebristainak kutatasai is; emlitsiik meg a
pisai LEONARD6t (FIBONACCI) (XII. sz.) es a modern algebrai je!Olesrendszer megalkot6jat, a francia VIETE-et (1540-1603). Egyebkent fentebb
mar emlitettiik, hogy a XVI. szazadban megtalaltak a harmad- es negyedfoku egyenletek megoldasanak m6dszeret; itt meg kell emliteniink az olasz
FERRO (1465-1562), TARTAGLIA (1500-1557), 0ARDANO (1501-1576) es
FERRARI (1522-1565) nevet.
A XVII-XVIII. szazadban intenziv munka folyt az egyenletek altalanos elmeletenek (azaz a polinomok algebrajanak) kidolgozasa teren, melyben a kor legnagyobb tud6sai vettek reszt: a francia DESCARTES (1596.a

16

1650), az angol NEWTON (1643-1727), a francia D'ALEMBERT (1717-1783)

es LAGRANGE (1736-1813). A XVIII. szazadban kezd6dott a determinanselmeletkiepitese is CRAMER (1704-1752) svajci es LAPLACE (1749-1827)
francia matematikus miikOdesevel. A XVIII. es XIX. szazad fordulojan a
nemet GAuss (1777-1855) bebizonyitotta a mar emlitett alaptetelt a
komplex egyiitthatos egyenletek gyokeinek letezeser6l. A XIX. szazad els6
harmadat az algebra torteneteben a gyokkifejezesekkel valo egyenletmegoldas problemajanak kivizsgalasa teszi emlekezetesse. Annak bizonyitasat, hogy az otod- es magasabb foku egyenletekhez nem lehet megoldokepletet talalni, RuFFINI (1765-1822) olasz matematikus es szigorubb formaban a norveg ABEL (1802-1829) nyerte. Mint mar fentebb
emlitettiik, annak a kerdesnek a teljes megoldasa, hogy milyen feltetelek
mellett oldhato meg egy egyenlet gyokkifejezesekkel, GALOIS nevehez
fiiz6dik.
A Galois-elmelet lokest adott az algebra szeleskorii fejl6desenek a XIX.
szazad kozepen es masodik feleben, ezen belli! ujabb iranyok kifejl6desenek is. fgy pl. letrejott az algebrai szamtestek es fiiggvenytestek elmeJete s vele kapcsolatban az idealelmelct. Meg kell itt emliteni KuMMER,
(1810-1893), KRONECKER (1823-1891) es DEDEKIND (1831-1916) nemet,
valamint J. l. ZOLOTARJOV (1847-1878) es G. F. VORONOJ (1868-1908)
orosz matematikusok nevet. Hatalmas fejl6desnek indult a csoportelmeJet is, mely meg LAGRANGE-to! es GALois-to! ered; ezen a teriileten fejtett
ki munkassagot a francia CAUCHY (1789-1857) es JoRDAN (1838-1922),
a norveg SYLOW (1832-1918), tovabba FROBENIUS (1849-1918) eS
HoLDER (1859-1937) nemct matcmatikus. A folytonos csoportok elmeletenek alapjait S. LIE (1842-18\JO) norvcg matematikus kutatasai raktak le.
Az angol HAMILTON (1805-1865) es a nemet GRASSMANN (1809-1877)
munkaival veszi kezdetet a hiperkomplex rendszerek vagy, ahogy ujabban nevezik, algebrak elmelete. Az algebra ezen agimak tovabbfejleszteseben nagy szerepet jatszottak F. E. MoLIN (1861-1941) orosz maternatikus mult szazad vegi munkai.
A linearis algebra nagy vinl.gzasnak indult a XIX. szazadban, ami
fokent SYLVESTER (1814-18[)7) es CAYLEY (1821-18[)5) ang9l maternatikusok munkainak koszonhet6. Folytatodott a polinomok algebrajanak kidolgozasa; csak az egyenletek kozelit6 megoldasanak N. I. LoBAcsEYSZKIJ (1792-1856) Orosz geometer altai tala!t modszeret es HuRWITZ
(185D-1919) nemct matematikus munkait emlitjiik. A szazad rnasodik
feleben kezd6dott az algebrai geometria kialakulasa tobbek kozott M.
KoETHER (1844-1!)22) nemet matematikus munkaiban.
A XX. szazadban az algebrai kutatasok igen szeles teriiletet fogtak at,
es az algebra, mint mar tudjuk, nagyon tekintelyes helyet foglalt el a mate2 FelsObb algebra- 42160

matikii.n belli!. Ebben a korszakban keletkezik az algebra sok uj fejezete,

kiiztiik az altalii.nos testelmelet (tizes evek), a gyiiriielmelet es az absztrakt
csoportelmelet (huszas evek), a topologikus algebra es a hii.loelmelet (harmincas evek); a negyvenes es iitvenes evekben alakult ki a felcsoportelmelet es a kvii.zicsoportok elmelete, az univerzii.lis algebrii.k elmelete, a
homologikus algebra, a kateg6riaelmelet. Az algebra minden teriileten
dolgoznak nagy tud6sok, akik komolyan hozzii.jii.rultak a tudomii.ny fejlodesehez, tobb orszii.gban nagy algebrai iskolii.k jonnek letre. Ez vonatkozik
tiibbek kozt a Szovjetuniora is.
A forradalom elotti orosz algebristii.k kiiziil a fent nevezettek mellett
meg kell meg emliteni Sz. 0. SATuNovszKrJt (1859-1929) es D. A. GRAVE-t
(1863-1939). A hazai algebraikutatii.sok igazi felvirii.gzii.sa azonban csak a
Nagy Okt6beri Forradalom utii.n kezdOdik. Ezek a kutatii.sok a modern
algebrii.nak szinte minden teriiletet feliilelik, s emellett nemelyik ii.gban a
szovjet algebristii.k munkii.i vezeto szerepet jii.tszanak. Csak ket nevet emlitiink: N. G. CsEBOTARJovet (1894-1947), aki a testelmeletben es a Liecsoportok elmeleteben dolgozott es O.Ju. SMIDTet (1891-1956), az ismert
sarkkutatoet s ugyanakkor kivii.l6 algebristaet,l aki letrehozta a szovjet
csoportelmeleti iskolii.t.
Miutii.n a fentiekben riividen ismertettiik az algebra jelen ii.llapotat es
fejlOdesenek utjait, befejezesiil meg egyszer hangsulyozzuk, hogy az itt
felsorolt kerdesek ziime a felsobb algebra hatarain kiviil esik. A vazlat
celja csak annyi volt, hogy segitsiink az olvas6nak helyes kepet alkotni a
felsobb algebranak az algebra egeszeben es a matematika egesz nagy
epiileteben elfoglalt helyerol.

Nalunk f&kepp kozmog6niai hipotezise reven mint csillagasz valt kozismertte.

- A ford.

18

I. FEJEZET

Linearis egyenletrendszerek. Determiminsok

1. . Az ismeretlenek
szukcessziv kikliszobOh~senek m6dszere
A felsobb algebra tanulmfmyozasat az elso foku tiibbismeretlenes vagy,
amint nevezni szoktak, lineriris egyenletrendszerek 2 vizsgalataval kezdjiik.
A linearis egyenletrendszerek elmelete az algebra nagy es fontos fejezetenek, a linearis algebranak alapjait rakja le, mellyel konyviink legtiibb
fejezete foglalkozik, a tiibbi kozott az elso harom is. Ebben a harom fejezetben el6fordul6 egyenletek egyiitthat6ir61, az ismeretlenek ertekerol es
egyaltalan minden benniik szereplo szamr61 feltetelezziik, hogy val6s.
Egyebkent e fejezetek egesz tartalma sz6r61 sz6ra atviheto tetszoleges
komplex szamok esetere.
Az elemi algebrat61 elteroen tetszoleges szamu egyenletMI 3.116 es tetszllleges szamu ismeretlent tartalmaz6 rendszerekkel fogunk foglalkozni, sot,
neha azt sem fogjuk kikotni, hogy az egyenletek es ismeretlenek szama
megegyezzek. Legyen adva s linearis egyenlet n ismeretlennel. Egyezziink
meg a kovetkezo je!Olesek hasznalataban: az ismeretleneket indexezett
x betiikkel je!Oljiik: x 10 X:! , Xn; az egyenleteket szamozottaknak tekintjiik: elso, masodik, . , s-edik; az i-edik egyenletben az x1 ismeretlen
egyiitthat6jat a1rvel jeloljiik; 3 vegiil az i-edik egyenlet szabad tagjat
b,-vel.
Egyenletrendszeriink most a kovetkezll attalanos alakba frhat6:
(1)

auX1
a21X:t

+ a!2X:! + + atnXn = bu
+ a.M + . + ~n = b.,

Ez az elnevezes azzal kapcsolatos, bogy az analltikus geometrillban az elsll fokti

ketismeretlenes egyenlet a sikban egyenest (latinul: linea) hataroz meg.
Tehat ket indexet hasznalunk, melyek kiiziil az elsll az egyenlet sorszama, a
masodlk az ismeretlene. Riividseg kcdveert az indexek kiize nem tesziink vesszllt;
nem szabad azonban a 11-et ,a egy egy" belyett ,a tizenegy"nek, a.,-et ,a harom
negy" helyett ,a harmincnegy"nek olvasni.

19

Az ismeretlenek egyiitthat6ib61 alkotott

aual2 aln)

(2)

G21a22 a2n

............

aSlaS2 .

Gsn

dereksziigli iablazatot sxn lipusu (s sorb61 es n oszlopbol all6) mdtrixnak

nevezziik, az aii szamokat pedig a matrix elemeinek. 4 Ha s = n (azaz a
sorok es oszlopok szama egyenl6), akkor a matrixot n-edrendii negyzetes
mdtrixnak nevezziik. Az ilyen matrix bal fcls6 es jobb also sarkat 6sszekiit6 atl6t (mely tehat az a!, a22, ... , ann elemeket tartalmazza) (Odiagondlisnak(diagonalis = atl6) nevezziik. Azt az n-edrendii negyzetes matrixot,
melyben a f6diagonalis elemei I-gyel, a f6diagonillison kiviil fekv6 valamennyi elem O-val egyenl6, n-edrendii egysegmdtrixnak nevezziik.
Az (I) linearis egyenletrendszer megolddsdnak olyan n szamb61 all6k" k,, ... , kn rendszert neveziink, hogy (I)-ben minden egyenlet azonossagga Iesz, ha benne az X; ismeretlenek helyere a megfelel6 k; (i = I, 2
. . ., n) szamokat hclyettesitjiik. 5
El6fordul, hogy a linearis egyenletrendszernek egyetlen megoldasa
sines; ekkor ellentmondonak nevezziik. I!yen peldaul az

x1
x1

+ 5x
+ 5x

1,

= 7

egyenletrendszer; itt az egyenletek bal oldala megegyezik, de a jobb

oldalak kiiliinboz6k, ezert az ismeretlenek semmifele ertekrendszere nem
(Mgitheti ki mindket egyenletet egyszerre.
Ha viszont a linearis egyenletrendszernek ninnak megoldasai, akkor
megoldhat6nak nevezziik. Egy megoldhat6 egyenletrendszert hatdrozo/lnak
neveziink, ha egyetlen mcgoldasa van - az elemi algebraban csak ilyen
rendszerek vizsgalatara keriil sor - es hatdrozatlannak, ha a megoldasok
szama egynel tiibb; mint kes6bb- latni fogjuk, ebben az esetben mar
vegtelen sok megoldas van. 1gy teMt az

x1

+ 2x

x,

x,

7,

= 4

Eszerint, ha a (2) matrixot az (1) rendszertiSI filggetlenlil tekintjlik, ugy az aji

elsil indexe annak a sornak, a masodik pedig annak az oszlopnak a sorszama, melyek
keresztezodesenel ez az elem all.
5 Hangsulyozzuk, hogy a k., k,, .. , kn szamok a rendszernek egg, nem pedig n
megoldasat szolgaltatjak.

20

rendszer hatarozott: megoldasa x1 = 1, x 2 = 3, es amint az ismeretlen

kikiiszobolesenek m6dszerevel konnyen ellen6rizhet6, ez a megoldas az
egyetlen. Masreszt a
3x1 x 2 = 1,
Gx,- 2x2

rendszer hatarozatlan, mivel vegtelen sok

(3)

alak11 megoldasa van, ahol a k szam tetszoleges, s a (3) alattiakkal ki is

meritettiik egyenletrendszeriink osszes megoldasait.
A linearis egyenletrendszerek elmeletcnek feladata olyan m6dszerek kidolgozasa, melyek segitsegevel meg tudjuk allapitani, megoldhat6-e' egy
adott egyenletrendszer vagy sem, megoldhat6sag eseten meg tudjuk hatarozni a megoldasok szamat, s ezeket a megoldasokat mind meg is tudjuk
talalni.
Azzal a m6dszerrel kezdjiik, amely a legalkalmasabb az egyenletrendszerek megoldasainak gyakorlati megkeresescre, tudniillik az ismerellenek szukcessztv kikiiszobolesenek m6dszereuel, a Gauss-m6dszerrel.
El6sz6r egy elorebocsatott megjegyzes. A tovabbiakban tobbszor kell
majd egyenletrendszereken a k6vetkez6 atalakitast vegezniink: a rendszer
valamely egyenletenek mindkct oldalat ugyanazon szammal megszorozva,
kivonni a rendszer valamely masik egyenletenek megfelelo oldalaib61.
Pe!daul az (1) rendszerben az els6 egyenlet mindket oldalanak c-saereset
kivonjuk a masodik egyenlet megfelelo oldalaib61. Kapjuk az uj

+ a12X. + + alnXn = bl,

+ a~,r2 + ... + a~nXn = b~,
a
+ a.,x + ... + a nXn = b
astXI + as,I2 + + asnXn = bs
auxt
a~1X 1

(4)

31X 1

3,

egyenletrendszert, ahol
a;1 = a21

ca11 ,

ha

1, ... , n,

b;

b2

cb 1

Az (1) es a (4) egyenlelrendszer ekvivalens (egyenertekii), azaz vagy

mindkello ellenlmondo, vagy mindkello megoldhalo, es ugyanazon megolddsokkal rendelkezik. Val6ban, legyen k1 , k2 , , kn az (1) rendszer tetszoleges

megoldasa. Ezek a szamok nyilvanval6an eleget tesznek a (4) rendszer

minden egyenletenek, kiveve a masodikat. Eleget tesznek azonban a (4)
rendszer masodik egyenletenek is - elegendo visszaemlekezni arra, hogyan
fejezheto ki ez az egyenlet az (1) rendszer elso es masodik egyenletevel.
21

Megfordftva, a (4) rendszer minden megoldasa eleget tesz az (1) rendszernek is. Valoban, az (1) rendszer masodik egyenlete el6all, ha a (4) rendszer
masodik egyenletenek mindket oldalab61 kivonjuk az els6 egyenlet megfelel6 oldalanak c-szereset.
Latnivalo, hogy ha az (1) rendszerre tobbszor alkalmazunk a fentiekben
vizsq6.lthoz hason/6 tipusu 6.talakit6.st, akkor az ujonnan kapott egyenletrendszer ekvivalens marad az eredet i ( 1) rendszerrel.
El6fordulhat, hogy ilyen atalakftasok elvegzese utan egyenletrendszeriinkben olyan egyenlet is fog szerepelni, melynek bal oldalan minden
egyiitthato zero. Ha ennek az egyenletnek a szabad tagja is zero, akkor
az egyenletet az ismeretlenek barmely erteke kielegiti, s ezert ezt az egyenletel elhagyva, a kiindu/6 rendszerrel ekvivalens egyenletrendszert kapunk.
Ha viszont a szoban forgo egyenlet szabad tagja nem zero, akkor ezt az
egycnletet az ismeretlenek semmilyen erteke sem elegiti ki, s ezert a nyer
egyenletrendszer, csakugy mint a vele ekvivalens eredeti, ellentmond6.
Atteriink Gauss m6dszerenek ismertetesere.
Legyen adva a tetsz6leges (1) linearis egyenletrendszer. Tegyiik fel pl.,
hogy au+ 0, bar termeszetesen val6jaban el6fordulhat, hogy O-val egyenl6,
es ekkor az alabbi eljarast az els6 egyenletnek egy masik 0-tol kiiliinbiiz6
egyiitthatojaval kcll kezdeniink.
Alakitsuk at most az (1) egyenletrendszert, kikiisziibiilve az x 1 ismeretlent valamennyi egyenlctb6l, kiveve az elsot. Ebb6l a celbol az els6 egyenlet mi11dket oldalat szorozzuk meg az a 21 szammal, es vonjuk ki a masodik
an
egyenlet megfelel6 oldalaib61, azutan az els6 egyenlet mindket oldalat megszorozva az a 31 szammal, vonjuk ki 6ket a harmadik egyenlet megfelel6
an
oldalaibol, es igy tovabb.
Ily m6don egy uj rendszerhez jutunk s linearis egyenlettel es n ismeretlennel:
a 11X 1
a,~2
a 1,.X3
a,nxn = b,,
a~ 2
a;.x2
a;nxn = b;,
(5)
a~2X2
a~aX 3
a~nXn = bi,

+ + ... +
+ + ... +
+ + . +
a;~2 + a;ax + ... + a;nxn =
3

b;.

Nem sziikseges kiirnunk az uj a;j egyiitthatok es az uj b; szabad tagok

kifejezeseit a kiindulo (1) rendszcr egyiitthatoi es szabad tagjai segitsegevel.
Amint tudjuk, az (5) egyenletrendszer ekvivalens az (1) rendszerrel.
Most az (5) rendszert fogjuk atalakitani. Ekozben az els6 egyenlethez nem
22

nyulunk, es az (5) rendszernek csupan azt a reszet vetjiik ala atalakitasoknak, amely az elso kivetelevel az osszes tobbi egyenletekbol all. Emellett
termeszetesen feltessziik, hogy ezen egyenletek kozott nines olyan, melynek hal oldalan valamennyi egyiitthat6 0 volna; az ilyen egyenleteket
ugyanis elhagynank, amennyiben szabad tagjuk is O-val Jenne egyenl6,
ellenkezo esetben pedig mar be is bizonyitottuk volna rendszeriink ellentmond6 voltat. Eszerint az a;1 egyiitthat6k kozott vannak zer6t61 kiilonbozok; mondjuk pl. a~2 + 0. Alakitsuk most at az (5) rendszert ugy, hogy
a harmadik es minden tovabbi egyenlet mindket oldalab61 kivonjuk a
masodik egyenlet megfelelo oldalait, megszorozva elobb ez ut6bbiakat
rendre az

szamokkal. Ezzel kikiiszoboltiik az x, ismeretlent valamennyi egyenletblil,

kiveve az elsot es a masodikat, sa kovetkezo egyenletrendszerhez jutottunk,
mely az (5) rendszerrel es kovetkezeskeppen az (1) rE'ndszerrel is ekvivalens:

a11X1

+ a,.x, + U1aX3 + ... + a nXn = b10

a~ 2x2 + a; x + . . . + a~Xn = b~,
a~x3 + . . . + a~:,Xn = b;',
1

3 3

Rendszeriink most t (;;;; s) egyenletet tartalmaz, mivel lehetseges, hogy

egyes egyenleteket el kellett hagynunk. Vilagos, hogy a rendszer egyenleteinek szama mar az x1 ismeretlen kikiiszobolese utan is csokkenhetett.
A tovabbiakban a nyert rendszernek csupan azon resz{m vegziink atalakitasokat, mely az elso ketto kivetelevel az osszes tobbi egyenletekbOl all.
Mikor er veget az ismeretlenek szukcesszlv kikiiszobOlesenek ez a
folyamata?
Ha olyan rendszerhez jutunk, amelynek valamelyik egyenleteben a
szabad tag zer6t61 kiilOnbozo, de a bal oldalon valamennyi egyiitthat6
zer6, akkor, mint tudjuk, kiindul6 rendszeriink ellentmond6.
Ellenkezo esetben a kovetkezo, az (1) rendszerrel ekvivalens egyenletrendszert kapjuk:

aux1

+ a,.x, + ... + a,,k_1Xk-t + a,kxk + ... + atnxn =

a~+ . + a;,k_1xk_1 + a~k + ... + a~nXn =

b,,

b;,

(6)

a~.:-,~1-,xk- 1

+ ~~-~~lxk + + al,'~~~l.xn =
~t- )Xk + ... + a~~-l)xn =
1

W.:-i"l,
w-ll,
23

Itt au+ 0, a~~+ 0, ... , a~k..=-1:\_ 1 + 0, a~t-'' + 0. Jegyezziik meg meg,

hogy k 2 s, es nyilviinvaloan k 2 n.
Ebben az esetben az (1) rendszer megoldha/6. A rendszer hatdrozott k = n
eseten, es hatdrozatlan k < n eseten.
Valoban, ha k = n, akkor a (6) rendszer

a11 x 1
(7)

+ a x + ... + amXn = b
a~ 2X2 + ... + a~Xn = b~,
1,

12 2

alaku. Az utols6 egyenletMI megkaphatjuk az Xn ismeretlen meghatiirozott erteket. Ezt behelyettesitve az utols6 el6tti egyenletbe, az xn-I ismeretlen egyertelmiien meghatiirozott erteket kapjuk. Ugyanigy toviibb
folytatva azt taliiljuk, hogy a (7) rendszernek s ezert az (1) rendszernek is
egyetlen megoldiisa van, azaz ezek a rendszerek megoldhatok es hatiirozottak.
Ha viszont k < n, akkor az xk+I .. , Xn ,szabad" ismeretleneknek
tetsz6leges sziimertekeket adunk, s ezutan alulrol folfele haladva a (6)
rendszerben, ugyamigy mint fontebb, az xk> xk_1, . , x 2, x 1 ismeretleneknek meghatarozott ertekeit nyerjiik. Minthogy a szabad ismeretlenek
ertekeit vegtelen sok kiil6nbiiz6 m6don viilaszthatjuk meg, azert a (6)
rendszer s kiivetkezeskepp az (1) rendszer is megoldhat6, de hatarozatlan.
Konnyen ellen6rizhet6, hogy az itt ismertetett modszerrel (a szabad
ismeretlenek ertekeinek iisszes lehetseges valasztasai eseten) az (1) rendszer iisszes megoldasait megkapjuk.
Els6 pillantiisra lehetsegesnek tiinhet, hogy egy linearis egyenletrendszer a Gauss-m6dszer alkalmaziisiinak eredmenyekcppen meg egy
masik alakot is iilthet, amelyet ugy kaphatunk, hogy a (7) rendszerhez
meg nchany egyenletet irunk, melyek csak az Xn ismeretlent tartalmazzak.
Valojaban azonban ilyenkor az iitalakitiisok egyszeriien nincsenek be1)-edikt61 kezdve valamennyi
fejezve: minthogy a~~- 1 ' + 0, azert az (n
egyenletb61 kikiisziibiilhet6 az Xn ismeretlen.
Meg kell jegyezniink, hogy a (7) egyenletrendszer ,haromsziig alakja"
vagy a (6) egyenletrendszer ,trapez alakja" (ha k < n) annak a feltetelezesnek kiivetkezmenyekent adodott, hogy az au, a~2 es I. t. egyiitthat6k
zer6t61 kiiliinbiiz6k. Az iiltalanos esetben az az egyenletrendszer, amelyhez az eljiiras veghezvitele utan jutunk, csak a viiltoz6k sziimoziisanak
alkalmas megviiltoztatiisa utan nyer haromsziig- vagy trapez alakot.
Osszegezve a fent mondottakat, azt kapjuk, hogy Gauss m6dszere bdrmely linedris egyenletrendszerre alkalmazha/6. Emellelt a rendszer ellentmond6 lesz, ha az tilalakittisok folyamdn olyan egyenlethez jutunk, melyben

24

az ismeretlenek egyiitthat6i mind zer6val egyenlok, a szabad tag pedig kiilonbozik zer616l; ha viszont ilyen egyenletre nem akadunk, akkor a rendszer
megoldha/6. Egy megoldha/6 egyenletrendszer hatdrozott, ha a (7) hdromszogalakra hozha/6, es hatrirozatlan, ha a (6) trapezalakot veszi fel, ahol k < n.
Alkalmazzuk a mondottakat homogen linearis egyenletrendszer esetere,

azaz olyan egyenletrendszerre, melyben a szabad tagok zer6val egyenlok.

Az ilyen rendszer mindig megoldhat6, mivel rendelkezik a (0, 0, ... , 0)
trivia/is megolddssal. Legyen a vizsga!t rendszerben az egyenletek szama
k i s e b b , mint az ismeretleneke. Akkor rendszeriink nem hozhat6
haromszogalakra, mivel a Gauss m6dszere szerinti atalakitasok folyaman
a rendszer egyenleteinek szama csokkenhet, de nem n6vekedhet; ez a
rendszer tehat trapezalakot fog folvenni, vagyis hatarozatlan.
Mas sz6val, ha egy lzomogen linearis egyenletrendszerben az egyenlelek
szdma kisebb az ismeretlenek szdmdnal, akkor ennek a rendszernek a trivia/is
megolddson kiviil vannak nemtrividlis megolddsai is, azaz olyan megoldasai,.
melyekben egyes (vagy akar az 6sszes) ismeretlenek erteke zer6t61 kiil6nb6z6; ilyen me gold as vegtelen sok van.
Az egyenletrendszer Gauss m6dszerevel torteno gyakorlati megoldasa
celjab61 fel kell irni a rendszer egyiitthat6ib61 all6 matrixot, csatolni
hozz:i a szabad tagokb61 all6 oszlopot, melyet a kenyelem kedveert fiiggoleges vonallal valasztunk el a tobbitol, es az 6sszes atalakitasokat ennek
a ,bovitett" matrixnak a sorain kell vegrehajtanunk.
Peldak. 1. Oldjuk meg a kiivetkezo egyenletrendszert:

+ 2x, + 5x, =

x,
x1
3x1

x 2 +3x3 =
6x, - x, =

-9,
2,
25.

Hajtsuk vegre a sziikseges atalakitasokat az egyenletrendszer bllvitett matrixan ~

(~-~

:1-:) . . (~

3 -6 -1

25

-~ 5\-9) (1

-2
0 -12 -16

51-9)

2 -2
0 -3
0
0 -8

11 .....
52

11 .
8

Tehat az

x1

+ 2x, + 5x,

= -9,

-3x, - 2x, = 11,

-Sx,= 8
egyenlctrendszert kapjuk, mclynek egyetlen megoldasa
X1

= 2,

X2 =

-3,

X3 =

-1.

_.\ klindul6 rendszer hatarozottnak bizonyult.

25

2. Oldjuk meg a kovetkeziS egyen:etrendszert:

X1

3x1

5x, x, -

8x, + x, =
3x, - 5x, =

+ 2x,

7x3

X1

llx,

3,
1,

= -5,

20x, - 9x, =

2.

Alakitsuk at a rendszer bovitctt matrixat:

~l (~ ~~

-5
2

0
0

5
11

-8
21 -8
1 1 -8
20 -9
2

-!]--+

3] --+ (1 -~! -~ -2~ 16~]

-5-8
-89
0 -29 160
5
1
1 -8
-89
0 -29 162

5
0

1
0

1 -8
0
2

Olyan egyenletrendszerhez jutottunk, amely tartalmazza a 0 = 2 egyenletet. Eszecint a kiindul6 rendszer ellentmond6.
3. Oldjuk meg a kovetkezii egyenletrendszert:

4x1

2x1

+ 3x, +

x1

x,-3x,- x1 =0,
x, - 5x, = 0,

2x, - 2x,

+ 3x, =

0.

Ez az egyenletrendszer homogen, s emellett az egyenletek szama kisebb, mint az

ismeretleneke, ezert a rendszernek hatarozatlannak kell Iennie. Minthogy a szabad
tagok zer6val egyenlok, ezert csak a rendszer egyiitthat6inak matrixan fogunk atalakitasokat vegezni:

(4 1-3 -1) --+ (0 9 ~ =!~)--+ (~

2
3 . 1 -5
1 -2 -2 3

0
7
1 -2 -2

1 -2

Kaptuk a kovetkezo egyenletrendszert:

2x,
?x,

x1

-2x, = 0,
llx1 = 0,
2x, - 2x, + 3x, = 0.

+ 5x, -

Szabad ismeretlennek valaszthatjuk az x, es x, ismeretlenek akarmelyiket. Le gyen

.x, = "' Akkor az elso egyenletbol kovetkezik x, = "' majd a masodik egyenletblll

4
.x, = 5

"'

es vegiil a harmadik egyenletbOl x 1 =

3

5 ~,

3 "' f gy
S

tehat

(X,

lesz az adott egyenletrendszer megoldasanak altah\nos alakja.

26

2. . Masod- es harmadrendii determinansok

A linearis egyenletrendszerek megoldasanak az elozo paragrafusban kifejtett m6dszere rendkiviil egyszerii, es csupa azonos tipusu szamitast
kivan, melyek konnyen elvegezhetok szamol6gepeken. Lenyeges hianyossaga azonban, hogy nem ad Iehetoseget a rendszerre vonatkoz6 olyan
megoldhat6sagi vagy hatarozottsagi feltetel megfogalmazasara, mely ezen
rendszer egyiitthat6i es szabad tagjai segitsegevel Jenne kifejezheto. Masreszt ez a m6dszer meg hatarozott egyenletrendszer eseten sem teszi
lehetove olyan keplet felallitasat, amely az egyenletrendszer megoldasat
egyiitthat6i es szabad tagjai segitsegevel fejezne ki. Ez ut6bbi azonban
nelkiilozhetetlen kiilonbozo elmeleti kerdesekben, igy pl. geometriai vizsgalatokban is, s ezert a linearis egyenletrendszerek elmeletet mas, melyebb
m6dszerekkel kell kiepiteni. Az altalanos esetet a kiivetkez6 fejezetben
logjuk vizsgalni, a jelen fejezet hatralev6 reszet pedig az olyan hatarozott
rendszerek vizsgalatanak szenteljiik, melyekben az egyenletek es az ismecetlenek szama megegyezik. Ezek vizsgatatat az elemi algebrab61 mar
ismert ket- es haromismeretlenes egyenletrendszerekkel kezdjiik.
Legyen adva egy rendszer ket linedris egyenlettel es ket ismeretlennel:
(1)

a11x1 +a~.= b1 ,
+ a~ = b2 ,

a21 X 1

melynek egyiitthat6ib61 megalkotjuk az

(2)

masodrendii negyzetes matrixot. Az (1) reudszerre alkalmazva az egyenl6

egyiitthat6k m6dszeret, kapjuk, hogy
(a11a 22 - a 12a 21 )x1 = b1a22 - a 12b2,
(aua22 - at2a2t)Xz = aub2 - b1a21

- Az ismeretlenek igy kapott erteket az (1) egyenletbe helyettesitve, kBnnyen

elle!J6rizhet6, hogy (3) az (1) rendszer megoldasat szolgaltatja; ezen megoldas unicitasanak kerdeset a 7. -ban tessziik vizsgalat targyava.
Az ismeretlenek (3) alatti ertekeinek kiiziis nevez6je nagyon egyszeriien
kifejezhet6 a (2) matrix elemeivel, ti. egyenl6 a f6diagonalisbeli elemek
27

szorzata minusz a mellekdiagonalisbeli elemek szorzata. Ezt a szamot a

(2) matrix determindnsdnak nevezziik, megpedig, amint mondani szokas,
masodrendii determinansnak, minthogy a (2) miltrix masodrendii. A (2)
matrix determinansanak jeliiJesere a kiivetkez6 szimb61umot hasznaJjuk:
felirjnk a (2) matrixot, de kerek zar6jel helyett egyenes vonasok kiize
zarjuk, eszerint
(4)
Nldak

1.

1~ ~ 1=

3. 4 _ 7. 1 = 5;

2.

2'1. =

131

5.

1. 5 - ( -2). 3

11

Meg egyszer bangsulyozzuk, bogy mig a matrix szamokb61 all6 tablazatv

addig a determinans szam, mely bizonyos meghatarozott m6don osszefiigg
a negyzetes matrixszal. Megjegyezziik, bogy az a 11a 22 es az a 12a21 szorzatokat a masodrendii determinans tagjainak szokas nevezni.
A (3) kifejezesek szamlal6ja ugyanolyan alaku, mint a nevezojiik, azaz
ezek is masodrendii determinansok: x 1 kifejezesenek a szamlal6ja annak a
matrixnak a determinansa, melyet a (2) matrixb61 ugy kapunk, bogy eJs&
oszlopat az (1) rendszer szabad tagjaib61 all6 oszloppal belyettesitjiik,
x2 kifejezesenek szamla16ja pedig az a matrix, mely a (2) matrixb61 a
masodik oszlopnak ugyanilyen belyettesitesevel all el6. A (3) kepleteket
most a kiivetkez6 alakba irbatjuk at:
b1 a 12 1
I all b1 1
a 22
a21 b2
x, = au a,.l
x. = all a12j
a., a22
a21 a22 I
Szavakban a ket egyenletb61 all6, ketismeretlenes egyenletrendszer megoldasanak ez a szabillya (melyet Cramer-szabdlynak bivnak) a kiivetkez6keppen foga1mazbat6:
(5)

I b2

Ha az (1) egyenletrendszer egyiitthal6inak (4) delermindnsa zer6t61 kii/Onbozo, akkor az (1) rendszer megolddsdl ugy kapjuk, hogy az ismeretlenek
ertekei gyandnt azon tOrteket vessziik, melyek kozos nevezoje a (4) determindns, az x 1 ismeretlen (i = 1, 2), szdmldl6ja pedig az a delermindns, me/yet
a (4) delermindnsb61 az i-edik oszlopnak ( azaz a keresett ismeretlen egyiitthal6ib61 dl/6 oszlopnak) az (1) rendszer szabad lagjaib61 0.116 oszloppal val!J.
helyettesitesevel kapunk. 6
Ebben a megfogalmazasban a riividseg kedveert a ,determinans oszlopainak"
helyettesiteser61 beszeliink. Hasonl6keppen a tovabbiakban is beszelni fogunk a determinims sorair61 es oszlopair61, elemeirill, diagonalisair61 sth., ha ez kenyelmesebb lesz.

28

Pelda. Oldjuk meg a kovetkezll egyenletrendszert:

2x 1

x, =

7,

x,- ax,= -2.

Az egyiitthat6kb61 alkotott determimins

d =

121 -311 =.

-7;

ez nem zer6, s lgy a rendszerre alkalmazhat6 Cramer szabalya. Az ismeretlenek szam-

lal6i a
d, =

11 = .-19,

-2 -3

-d,= 12 71 =-11
1 -2

determlnansok. Egyenletrendszeriink niegoldasat tehat a k6vetkezll szamrendszer

szolgaltatja:
d,
19

x.=d=7'

A masodrendii determinansok bevezetese nem jelenti a ket linearis

egyenletb61 3.116 ketismeretlenes egyenletrendszerek megoldasanak lenyeges egyszeriisiteset, hiszen ez enelkiil sem jelent semmifele nehezseget.
Viszont analog m6dszerek a harom linearis egyenletb61 all6 haromismeretlenes rendszerek eseteben mar gyakorlatilag is hasznosnak bizonyulnak.
Legyen adva az
a11:11_
a 1~2
a13x 3 = b1 ,
(6)
a21x1
a 22X:~
a2aX3 = b2 ,
a31X1
U3aX2
UaaX3 = b3

+
+
+

+
+
+

egyenletrendszer, s alkossuk meg egyiitthat6inak matrixat:

(7)
Ha a (6) egyenletek kiiziil az els6nek mindket oldalat megszorozzuk
az a22 a33 - a23 a32 szammal, a masodik egyenlet mindket oldalat (a13a32 - a 12a33)-mal, a harmadik egyenlet mindket oldalat (a12a23 - a 13a22)-vel,
azutan mindharom egyenletet iisszeadjuk, akkor kiinnyen h1that6, hogy
x2 es x3 egyiitthat6ja O-val valik egyenl6ve, azaz ezek az ismeretlenek
.egyidejiileg kikiisziibiil6dnek, es a kiivetkez6 egyenletet nyerjiik:
(8) (a11a22a33
=

+ a, a

b1a22 a33

2 23 31

+a

+a a a a a a
+ a b a,..- a a b

a b

12 23 3

13 21 32 13 2

13 22 31 13 22 3 -

a 12a21a33

a11a23 a32)X1

a12 b2aaa.- b1~a32

29

Ebben az egyenletben x 1 egyiitthat6jat a (7) matrixnak megfelel~

harmadrendfi determinansnak nevezziik. Leirasahoz ugyanazt a jeloles-

m6dot hasznaljuk, mint masodrendii determinansok eseten; tehat

I::: :: ::I

(9)

aat

aua..aaa

+ a12a22ast + at3a2ta32 -

a13a22a31 -

aa3

Uaz

J6llehet a harmadrendii determinans kifejezese meglehetosen bonyolult,

kepzesenek szabalya a (7) matrix elemeibOI nagyon is egyszerii. Val6ban,
a (9) kifejezesben plusz elojellel szereplii harom tag kiiziil az egyik a 16diagonalisbeli elemek szorzata, a
masik ketto pedig olyan elemek
+
szorzata, melyek ezen diagonalissal.
parhuzamos egyenesen fekszenek,
hozzajuk veve meg harmadik tenyezokent a matrix ellenkezo sarkaban elhelyezkedo elemet. A (G)ben minuszel6jellel szereplo ta1. dbra
gokat ugyanigy konstrualhatjuk
meg, de a masik diagonalis (az tin. meltekdiagonr:ilzs) segitsegevel. 1gy a
harmadrendii determinans kiszamitasara olyan m6dszert kapunk, amely
nemi gyakorlas utail igen gyorsan vezet eredmenyre. Az 1. abran baloldalt a harmadrendii determinans pozitiv tagjainak kiszamitasi szabalyat abrazoltuk sematikusan, jobboldalt pedig a negativ tagok kiszamitasi
szabalyat.
Nlddk

1.1

2
-4
2

1 I=
3
3

2. 3. 5

+ 1. 1. 2 +

- 2 . 1 . 3 = 30

2.1

1 0
-2
3
1 -2

-51

+2-

2. ( -4). 3 _ 2. 3. 2 -1. ( -4). 5 _

24 - 12 + 20 - 6 = 10.

2 =130+021+(-5)(-2)(-2)-(-5)310
- 0. (-2). 0- 1. 2. (-2) = -20 + 15 + 4 = -1.

A (8) egyenl6seg jobb oldala is harmadrendii determinans, espedig azoiJ

matrix determinansa, amely a (7) matrixb61 az elso oszlopnak a (6) rendszer szabad tagjaib61 all6 oszloppal val6 helyettesitese altai keletkezik.
30

Ha a (9) determinanst d betiivel jeloljiik, azt a determinanst pedig, amely

ugy keletkezik, hogy (9) j-edik oszlopat (j = 1, 2, 3) a (6) rendszer szabad
tagjaib61 allo oszloppal helyettesitjiik, a d1 szimb6lummal, akkor a (8}
egyenl6seg a dx1 = d1 alakot veszi fel, ahonnan d + 0 eseten
d,
x,=cr

(10)

Hasonlokeppen a (6) egyenleteket rendre az a 23a31 - a21 a33 , a 11 a33 - a 13a3 ~' a 13a21 - aua23 szamokkal szorozva, a kovetkez6 kifejezest nyerjiik
x2-re (ismet d + 0 eseten):
(11)

Vegiil ugyanezen egyenleteket rendre megszorozva (a21 a32 - a22 a31 ) -gyel,
(a12a31 - a 11a32)-vel, (a 11 a22 - a 12a21)-gyel, x3-ra a kovetkez6 kifejezest kapjuk ~
(12)

A (10)-(12) kifejezeseket a (6) egyenletekbe helyettesitve (felteve persze,

hogy a d es az osszes d1 determinansokat kifejtett alakjukban irtuk fel)~
bonyolult, de az olvaso szamara teljesen megszokott szamitasok utan azt
kapnank, hogy mindezek az egyenletek teljesiilnek, vagyis a (10)-(12)
szamok a (6) rendszer megoldasat alkotjak. lgy tehat, ha egy hrirom lineriris
egyenletbOl rill6 hriromismeretlenes egyenletrendszer egyiitthat6ib6l alkotott
determinrins zerotol kii/OnbOzo, akkor ezen rendszer megoldrisrit megtalrilhatjuk
a Cramer-szabrily alapjrin, mely ugyanugy fogalmazhat6, mint ketismeretlenes
egyenletrendszer eseten. Ennek az allitasnak egy masik bizonyitasat (mely
nem tamaszkodik az altalunk mell6zott szamitasokra), valamint a (10)(12) megoldas unicitasanak bizonyitasat, meghozza altalanosabb esetben~
az olvaso a 7. -ban tal:ilja.
Pllda. Oldjuk meg a kOvetkez<'l egyenletrendszert I
:~:, + :~:, =
+ 2x, - 5x, =

2x, -

0,

3x1

1,

x,+3x,-2x,=4.
A rendszer egyiltthat6ib61 alkotott determinans zer6t61 killilnMz<'l:

11

2 -1
d = 13
2 -5 = 28,
1
3 -2
3:t

~zcrt

a rendszerre alkalmazhat6 Cramer szabalya. Az ismeretlenek szamlal6i a

d,=[~ -~ -~1= 13,

4

d,=

3 -2

2 -1
d,= 1 3
2

~I=

I~

11

01 -5 =47,
4 -2

21

.<Jcterminansok, azaz az egycnletrendszer megoldasa:

x,=

47
28'

3. . Rendezesek es permutaci6k
Az n-edrendii determinansok definici6jahoz es tanulmanyozasahoz sziiksegiink Iesz nehany, veges halmazokra vonatkoz6 fogalomra es tenyre.
Legyen adva egy n elemet tartalmaz6 M veges halmaz. M elemeit megszamozhatjuk az els6 n termeszetes szammal, es minthogy a benniinket
erdekl6 kerdesekben az M halmaz elemeinek egyedi tulajdonsagai semmilyen szerepet sem jatszanak, azert egyszeriien feltessziik, hogy M
elemei maguk az 1, 2, ... , n szamok.
Az 1, 2, ... , n szamokat a rendszerint hasznalatos alapsorrenden kiviil
meg sok mas m6don is sorba Iehet rendezni. lgy pl. az 1, 2, 3, 4 szamokat
elrendezhetjiik a kovetkez6keppen is: 3, 1, 2, 4 vagy 2, 4, 1, 3 stb. Az
1, 2, ... , n szi1mok minden tetsz6Iegesen meghatarozott sorrendbe val6
elrendezeset n szam vagy n elem rendeZI!senek nevezziik.
n elem kiilOnbOzo rendezeseinek szama egyenlO az 1 2 n szorzattal,
melyet n!-sal (olv.: n faktorialis) jeloliink. VaJ6ban, n elem rendezesenek
altalanos alakja i1 , i2 , , in, ahol mindegyik is az 1, 2, ... , n szamok
valamelyikevel egyenl6, es ezen szamok egyike sem fordul el6 ketszer.
i,-nek vehetjiik az 1, 2, ... , n szamok barmelyikct; ez n kiil0nboz6
lehet6seget ad. Ha azonban i,-et mar kivalasztottuk, akkor i2 gyanant
csak a megmaradt n - 1 szam kiiziil valaszthatunk egyet, tehat az i 1 es i 2
elemek kiiliinboz6 megvalasztl1sainak szama egyenl6 az n(n- 1) szorzattal es i. t. Eszerint n elem rendezeseinek szama n = 2 eseten 21 = 2,
az 1 2 es 2 1 rendezesek (azokban a peldakban, ahol n ~ 9, nem fogjuk
a rendezend6 elemeket vessz6vel elvalasztani egymast61); n = 3 eseten
ez a szam 31 = 6, n = 4-re 4! = 24. A tovabbiakban n novekedesevel a
rendezesek szama rendkiviil gyorsan no; igy n = 5-re egyenl6 5! = 120.
n = 10-re pedig mar 3 628 800.
:32

Ha egy rendezesben felcsereliink ket elemet (nem feltetleniil szomszedokat), es az iisszes tiibbi elemeket a helyiikiin hagyjuk, akkor nyilv{mval6an uj rendezest kapunk. A rendezesnek ezt az atalakih'lsat transzpoztcionak nevezziik.
n elemnek mind az nl rendezeset sorrendbe alltthatjuk ugy, hogy minden
kovetkezo az elozoMl egyetlen transzpoztcioval legyen nyerhet6, meghozza a
sort akarmelyik rendezessel kezdhetjiik.
Ez ervenyes n = 2-re: ha az 1 2 rendezessel kell kezdeniink, akkor a
keresett sorrend 1 2, 2 1; ha pedig a 2 1 rendezessel akarjuk kezdeni,
akkor 2 1, 1 2 a sorrend. Tt\telezziik fel, hogy allitasunk mar be van bizonyitva (n - 1)-re, es bizonyitsuk be n-re. Tegyiik fel, hogy az
(1)

rendezessel kell kezdeniink. Tekintsiik n elem iisszes olyan rendezeseit,

amelyekben az elsll helyen it all. Ilyen rendezes (n- 1)! van, es ezeket
sorba allithatjuk a tete! kiivetelmenyeinek megfelelllen - megpedig az
(1) rendezessel kezdve -, mivel ez tulajdonkeppen n- 1 elem iisszes
rendezeseinek sorba allitasat jelenti, melyet az indukci6felteves ertelmeben harm ely rendezessel kezdhetiink, specialisan az i 2 , , in rendezessel is.
Az igy nyert rendezesek kiiziil az utols6ban transzponaljuk az it elemet
barmely masik elemmel, pi, iz-vel, .es az igy kapott rendezessel kezdve
szedjiik sorba a kivant m6don mindazokat a rendezeseket, melyekben az
elsll helyen i 2 all es i. t. Ezzel az eljarassal nyilvanva16an felsorolhatjuk
n elem valamennyi rendezeset.
EbMl a tetelMl kiivetkezik, hogy n elem bdrmely rendezeserol atterhetiink
ugyanezen elemek bdrmely mas rendezesere megfelelo szamu transzpoztcio
alkalmazasaval.
Azt mondjuk, I:iogy az adott rendezesben az i, j szamok inverziot alkotnak, ha i > j, de i ebben a rendezesben megelllzi j-t. A rendezest parosnak
nevezziik, ha az elemei altai alkotott inverzi6k szama paros, es paratlannak az ellenkezll esetben. lgy az 1, 2, ... , n rendezes barmely n-re paros,
mivel benne az inverzi6k szama zero. A 4 5 1 3 6 2 rendezes (n = 6)
nyolc inverzi6t tartalmaz, tehat paros. A 3 8 5 2 4 6 7 1 rendezes (n = 8)
15 inverzi6t tartalmaz, tehat paratlan.
Minden transzpozicio ellenkezojere valtoztatja a rendezes paritdsat.1
Ennek a fontos tetelnek a bizonyitasa celjab6l vizsgaljuk meg elt'isziir
azt az esetet, amikor a transzponaland6 i, j elemek szomszedosak, azaz
' Paritdsnak (pll.rossagnak) 1l rendezesnek azt a tulajdonsll.gll.t nevezziik, amely a
rendezes paros vagy paratlan voltaban jut kifejezesre. (Ez termeszetesen csak magyarazat, es semmi esetre sem tekinthetll pontos definlci6nak.) - A ford.
3 Fels6bb algebra - 42160

33

a rendezes ... , i, j, . . . alaku, ahol a pontok azon elemeket helyettesitik,

amelyeket a transzpozfci6 nem erint. A transzpozici6 rendezesiinket a
.. . ,j, i, ... rendezesbe viszi at. Ekiizben persze az i,j elemek a helyiikiin
marad6 elemekkel mindket rendezesben ugyanazon inverzi6kat alkotjak.
Ha az i, j elemek korabban nem alkottak egymassal inverzi6t, akkor
az uj rendezesben lesz egy uj inverzi6, vagyis az inverzi6k szama eggyel
no; ha ellenben korabban inverzi6t alkottak, akkor ez most megsziinik,
vagyis az inverzi6k szama eggyel csiikken. A rendezes paritasa mindket
esetben ellenkezojere valtozott.
Tegyiik most fel, hogy a transzponaland6 i,j elemek kiiziitt s elem helyez~
kedik el (s > 0), azaz a rendezes
(2)

... , i, k10 k2 ,

k.,j ...

alaku. Az i, j elemek transzpozfci6jat megkaphatjuk szomszedos elemek

2s
I transzpozici6janak egymas utani vegrehajtasa eredmenyekent. Ezek
a kiivetkezo transzpozici6k lesznek: az elso felcsereli az i es a k1 elemet, a
masodik i-t (mely most mar a k1 elem helyen :HI) es k2-t es f. t. mindaddig,
mig i a k, elem helyere nem keriil. Ezutan az s transzpozici6 utan kiivetkezik az a transzpozici6, mely az i es a j elemet csereli fel, majd a j elemnek s transzpozfci6ja az iisszes k-kkal, melyek eredmenyekent j az i elem
helyere keriil, a k elemek pedig visszaternek regi helyiikre. fgy tehat
paratlan sokszor valtoztattuk a rendezes paritasat, s ezert a (2) es a

3)

. j, kl, k2, .. , k., i, . .

rendezes paritasa ellentetes.

n ~ 2 eseten n elem paros rendezeseinek szama egyenlo a paratlanok szama-

val, tehlit egyenlo ~ n !-sal.

Va16ban, a fentebb bizonyftott tetel alapjan n elem rendezeseit felsorolhatjuk U.gy, hogy mindegyik egyetlen transzpozici6val all elo az ot
megel6z6b61. Ekkor a szomszedos rendezesek paritasa ellentetes, vagyis
a rendezesek ugy helyezkednek el, hogy a parosak es a paratlanok valtakoznak. Allitasunk most mar abb61 a nyilvanva16 megjegyzesb61 kiivetkezik, hogy n ~ 2 eseten az n I szam paros.
Defmialjunk most egy ujabb fogalmat, megpedig az n-edfoku permutaci6 fogalmat. frjuk egymas ala n elem ket rendezeset, s az fgy kapott
ket sort tegyiik zar6jelbe; pl. n = 5-re
(4)
34

( 3 5 1 4 2).
5 2 3 4

Ebben a peldaban8 a 3 szam alatt az 5 all, az 5 alatt a 2 es i. t. Azt mondjuk, hogy 3 dlmegy 5-be, 5 atmegy 2-be, 1 atmegy 3-ba, 4 atmegy 4-be
(vagy fixen marad) es vegiil 2 atmegy 1-be. tgy teh:'tt a (4) alatt egymas
ala irt ket rendezes az elso tit termeszetes szam halmazanak egy tinmagara
valo kolcsonosen egyertelmu lekepezeset definialja, azaz olyan lekepezeset,
amely az 1, 2, 3, 4, 5 termeszetes szamok mindegyikenek ugyanezen
szamok valamelyiket felelteti meg, es kiiltinbtizo szamokhoz kiiltinbtizo
szamokat rendel. Minthogy jelen esetben mindtissze tit szamunk van, azaz
halmazunk veges, ezen szamok m i n d e g y i k e meg fog felelni az
I, 2, 3, 4, 5 szamok ktiziil valamelyiknek, tudniillik annak a szamnak,
amelyik ,bele megy at".
Vilagos, hogy az elso tit termeszetes szam halmazanak azt a ktilcstintisen
egyertelmii lekepezeset, amelyet (4)-gyel adtunk meg, maskepp is megkaphattuk volna, tit elem masik ket rendezeset irva egymas ala. Ezek a
felirasi mOdok (4)-b61 az oszlopok megfelelo szamli transzpoziciojaval allnak el6; ilyenek pl.
(5)

(~

5 2 4

3 2 5

5
4
2 3 4

~Iindezen felirasok mellett 3 az 5-be megy at, 5 a 2-be stb.

Hasonlokeppen n elem ket, egymas ala irt rendezese az elso n termeszetes szam halmazanak valamely tinmagara valo ktilcstintisen egyertelmii
lekepezeset definialja. Az els6 n termeszetes szam halmazanak minden
onmagara valo, ktilcstintisen egyertelmii A lekepezeset n-edjoku permutdci6nak nevezziik, 9 es nyilvanvaloan minden A permutacio leirhato ket egymas ala irt rendezes segitsegevel:
(6)

=(

il> i2 ,
(1.; 1 ,

C(j1

'

'

in )
(X in

'

itt oc1 azt a szamot jeltili, amelybe az A permutacio mellett az i szam

(i = 1, 2, ... , n) atmegy.
Az A permutacionak sok kiiltinbtiz6 (6) alakli felirasa lehetseges. fgy
pl. (4) es (5) ugyanannak az tittidfokli permutacionak kiiltinbtizo felirasai.
Az A permutacio egyik felirasarol a masikra az oszlopok megfelel6 szamli
transzpoziciojaval lehet atterni. Ilyen mOdon talalhatunk olyan (6) alaku
KiHsllleg 2 x 5 tipusu matrixra emlekeztet, de jelentese egeszen mas.
A magyar nyelvfi szakirodalomban, valamint az orosz kivetelcvel az i\ssze&
'rilagnyelveken is n dem rendezeset szinten permutaci6nak szokas nevczni. Ez gyakrm okoz kcnyclmetlense.get; ezert ugy gondoljuk, bogy ennck a szerencses orosz
-c6hasznalatnak magyarra val6 atiiltctese j6 szolgaJatot tehet a kezdilnek, s csetleg
a targyat oktat6 pedag6gusnak is. - A ford.

35

felirast, amelynek fels6 (vagy als6) soraban n elemnek egy el6re megadott
rendezese all. Specialisan minden A n-edfoku permutaci6 felirhat6
A

(7)

-(1 2... n)
~~ 0'.:2

CX.n

alakban, vagyis ugy, hogy a fels6 sorban a szamok a termeszetes sorrendben allnak. Ilyen irasm6d mellett a permutaci6k csak az als6 sorban all6
rendezesekben kti!Onboznek egymast61, s ezert az n-edfoku permutriciok
szrima megegyezik n elem rendezeseinek szrimrival, azaz n !-sal egyenlO.
n-edfoku permutaci6ra pelda az identikus permutricio:
E =

(11 22 ...
n),
... n

melynel minden elem fixen marad.

Meg kell jegyezntink, hogy az A permutaci6 (6) felirasaban a fels6 es
az als6 sor ktil6nb6z6 szerepet jatszik, es ha felcscreljtik 6ket, altalaban
masik permutaci6t kapunk. fgy a
( 2 1 4 3)
4 3 1 2

es

( 4 3 1 2)
2 1 4 3

negyedfoku permutaci6k kiil6nb6z6k: az els6nel 2 a 4-be megy at, a

masodikna.J 3-ba.
Tekintstik valamely A n-edfoku permutaci6 (6) felirasat. A fels6 es az
als6 sort kepez6 rendezes paritasa lehet megegyez6 vagy ellentetes. Az A
permutaci6 bilrmely mas felirasara, mint tudjuk, ugy terhetiink at, hogy
vegrehajtunk bizonyos szamu transzpozici6t a fels6 sorban es a nekik
megfelel6 transzpozici6kat az als6 sorban. Ha azonban vegrehajtunk egy
transzpozici6t (6) fels6 soraban es a megfelel6 elemek transzpozici6jat az
als6 sorban, akkor egyidejfileg valtoztattuk meg mindket rendezes paritasat, es igy valtozatlan maradt e paritasok megegyez6 vagy ellentetes volta.
Ebb61 kovetkezik, bogy az A permutricionak vagy minden felirrisriban megegyezik a fels6 es az also sor paritrisa, vagy pedig minden felirrisban ellentetesek a paritrisok. Az els6 esetben az A permutaci6t prirosnak fogjuk
nevezni, a masodikban priratlannak. Specialisan az identikus permutaci6
mindig paros.
Ha az A permutaci6 a (9) alakban van felirva, azaz a fels6 sorban az
1, 2, ... , n paros rendezes all, akkor az A permutaci6 paritasa az als6
sorban all6 0<1 , 0<2 , , O<n rendezes paritasaval egyezik meg. Ebb61 kovetkezik, hogy az n-edfokri priros permutriciok szrima megegyezik a priratlanok

szrimaval, azaz egyenl6

36

~ n!-sal.

A permutaci6 paritasanak definici6ja a ki.ivetkezo, kisse megvaltoztatott alakba foglalhat6. Ha a (6) felirasban a ket sor paritasa megegyezik,
akkor az inverzi6k szama vagy mindket sorban paros, vagy mindkettoben paratlan, vagyis az i.isszes inverzi6k szama (6) ket soraban paros; ha.
,-iszont a (6) felirasban a sorok paritasa ellentetes, akkor az i.isszes inverzi6k
szama e ket sorban paratlan. Eszerint az A permutdcio pdros lesz, ha az
iisszes inverziok szdma A bdrmely /elirdsdnak ket sordban egyii/lesen pdros,
h pdratlan lesz az ellenkezo esetben.
P~lda.

Legyen adva a kilvetkezll otiidfoku pennutaci6:

( 3 1 4 5 2)
2 5 4 3 1 .
Felsll soraban 4 inverzi6 van, az als6ban 7. Az iisszcs inverzi6k szama a ket sorban
11, tehat a permutaci6 paratlan.

irjuk at eo;t a pennutaci 6t az

(~
"

2 3 4 5)
1 2 4 3

alakba. Az inverzi6k szama a fels<'l sorb an 0, az als6ban 5, vagyis az iisszes inverzi6k.

szama ismet paratlan. Latjuk, bogy a pennutaci6 killlinbozll felirasainaJ vaJtozatlan marad az osszes inverzi6k szamanak paritasa, de nem marad valtozatlan maga
ez a szam.

Most ismertetjiik a permutaci6k paritasanak mas Jehetseges definici6it,

amelyek ekvivalensek az elozokkeJ.l" EbbOI a celb61 definialjuk a permutaci6k szorzasat, mely i.inmagaban is igen nagy fontossagu. Az n-edfoku
permutaci6, mint tudjuk, az 1, 2, ... , n szamok halmazimak i.inmagara
Yal6 ki.ilcsi.ini.isen egyertelmii lekepezese. Egymas utan vegrehajtva az
I, 2, ... , n halmaz ket i.inmagara val6 ki.ilcsi.ini.isen egyertelmii lekepezeset,
az eredmeny nyilvan ugyanezen halmaznak valamely onmagara val6 kOIC!IOnosen egyertelmii lekepezese, azaz ket n-edfoku permutaci6 egymas
utani vegrehajtasa ismet egy j61 meghatarozott n-edfoku permutaci6t
eredmenyez, melyet az elso adott permutaci6 masodikkal val6 szorzatdnak
neveziink. Ha pl. adva vannak az

21 43 24) '

3 4)
B=G 2
3 4 2

negyedfoku permutaci6k, akkor

AB=(!

2 3 4).
1 2 3

Ezekre csak a 14. fejezetben lesz szilksegiink, s ezert a kiinyv elsll olvasasakor

ezt a reszt ki lehet hagyni.

37

Csakugyan, az A permutaci6nal 1 atmegy 3-ba, de B-nel 3 atmegy 4-be,

ugyhogy az AB permutaci6nal 1 a 4-be megy at es i. t.
Csak azonos fokszamu permutaci6kat lehet osszeszorozni. Az n-edfoku
permutdciok szorzdsa n ~ 3 eseten nem kommutativ. Val6ban, a fenti permutaci6kra
BA

=(13 42 32 4)1 '

azaz a BA permutaci6 kiilonblizik az AB permutaci6t6l. Ilyen peldakat

minden 2-nei nagyobb n-re talalhatunk, jollehet bizonyos permutacioparokra veletleniil teljesiilhet a kommutativitas.
A permutdciok szorzdsa asszociattv, azaz beszelhetiink akarhany n-edfoku
permutacio szorzatarol, ha sorrendjiik meghatarozott (ez utobbira a szorzas nem kommutativ volta miatt van sziikseg). Valoban, Iegyenek adva
az A, B, C permutaciok, es tegyiik fel, hogy az i 1 elem (1 ~ i 1 ~ n) az
A permutaci6nal az i 2 elembe megy at, i 2 a B permutacional i3-ba, ez
utobbi pedig a C permutaci6nal i 4-be, akkor az AB permutacional az i 1
elem i 3-ba, a BC permutacional az i 2 elem i 4-be megy at, s ezert az i 1
elem mind az (AB)C, mind pedig az A(BC) permutacional az i 4 elembe
megy at.
Vilagos, hogy bdrmely A permutdcio szorzata az E identikus permutdciOval, valamint E-nek A-val valO szorzata is A-t adja eredmenyiil:
AE=EA=A.
Vegiil nevezziik az A permutacio inverzenek az olyan A - 1 permutaciot,
melyre

AA- 1 = A-1 A =E.

Ktinnyen lathato, hogy az
A=

(1 2
IX1

n)
<Xn

IX:!

perrimtacio lnverze az
A-1 =

(<Xl

IX2

1 2

..

n<Xn)

...

permutacio, melyet A-b61 a felso es az also sor felcserelesevel kapunk.

Tekintsiik most azokat a specialis permutaciokat, melyek az E identikus
permutaciob61 az also sorban vegrehajtott egyetlen transzpozicio alkalma38

zasaval allnak el6. Az ilyen permutaciok, melyeket transzpozlci6knak neve:.

ziink, paratlanok, espedig

(.....

(8)

~
J

.. )
...

alakuak, ahol a pontok a fixen marado elemeket helyettesitik. Jeliiljiik ezt

a transzpoziciot az (i, j) szimbolummal. Az i, j elemek transzpoziciojanak
alkalmazasa tetsz6leges A permutacio (7) felirasanak also sorara ugyanazt
eredmenyezi, mintha az A permutaciot jobbrol megszoroztuk volna a (8)
permutacioval, azaz (i, j)-vel. Tudjuk, hogy n elem valamennyi rendezeset
megkaphatjuk az egyikbol, pl. az 1, 2, .. , n rendezesbol, transzpoziciok
egymils utani vegrehajtas[wal; ezert minden permutaci6t megkaphatunk
az identikusbol az also soron vegrehajtott bizonyos transzpoziciok segitsegevel, azaz (8) alaku permutaciokkal valo egymas utani szorzasok Utjan.
Kovetkezeskeppen allithatjuk (az E tenyezot elhagyva), hogy minden
permutdci6 eWdllithat6 transzpozici6k szorzatakent.
Minden permut:iciot sokfelekeppen bonthatunk transzpoziciok szorzatara. Mindig szabad pl. ket (i, j) (i, j) alaku egyforma tenyezot hozzacsapni, mivel ezek szorzata az E permutaciot adja, vagyis megsemmisitik
egymast. Mutassunk kevesbe trivialis peldat is:
3 4 5)
(1 2
2 5 4 3 -1

(1 2)(1 5)(3 4)

(1 4)(2 4)(4 5)(3 4)(1 3).

A permutaciok paritasanak uj modon valo definicioja a kovetkez6

tetelen alapul:
Valamely permutdci6nak transzpozici6k szorzatdra ual6 bdrmely felbontdsdban szerep[{J transzpozici6k szdmdnak parildsa ugyanaz, espedig megegyezik
a permutdci6 paritdsdual.
fgy a fenti peldaban szerepl6 permutacio paratlan, amit az inverziok
megszamolasaval is kiinnyen ellen6rizhetiink.
Ez a tete! be lesz bizonyitva, ha megmutatjuk, hogy bdrmely k transzpozici6 szorzata olyan permutdci6, melynek paritdsa megegyezik a k szdm
parildsdval. Ez igaz k = 1 eseten, mivel minden transzpozicio paratlan
permutacio. Tegyiik fel, hogy allitasunk mar hebizonyitva k - 1 tenyez6
esetere. Ekkor az a teny, hogy ez az allitas k tenyezore is igaz, abbol
kiivetkezik, hogy a k - 1 es k szamok parit:isa ellentetes, m:isreszt valamely permutacionak (az adott esetben az els6 k - 1 tenyez6 szorzat:inak)
a szorzasa egy transzpozicioval ekvivalens ezen transzpozicio vegrehajtasaval a permutacio also soraban, teh:it megvaltoztatja a paritast.
A permutaci6k fclirasanak kenyelmes m6dja a ciklusokra bontds, amely lehetllve
teszi, bogy a paritast konnyen meghatarozzuk. Minden n-edfoku pennutaci6 fixen

39

hagyhat egyeseket az 1, 2, .. , n elemek kiiziil, mig masokat tenylegesen athelyezhet.

Cik/ikus permutaci6nak vagy cik/usnak neveziink egy olyan permutaci6t, amelyet
eleg sokszor megismetelve, az altala tenylegesen athelyezett elemek mindegyiket
atvihetjiik ezen elemek barmelyikebe. Ilyen peldaul az
( 11

8)

8 6 4 5 2 7 3 .

nyolcadfoku permutaci6; ez val6ban athelyezi a 2, 3, 6, 8 elemeket, espedig a 2

elemet 8-ba, a 8 elemet 3-ba, a 3 elemet 6-ba, a 6 elemet pedig ismct 2-be viszi at.
A eiklusok kiize tartoznak a transzpoziei6k. A transzpoziei6k lentebb hasznalt
riividltett 1rasm6djanak anal6giajara a ciklusok felirasanak kiivetkezo m6dja haszalatos: a tenylegesen athelyezett elemeket kerek zar6jelbe irjuk egymas utan abban a
sorrendben, amelyben atmennek egymasba a permutaci6 ismetelt alkalmazasanal;
a felirast a tenylegesen athelyezett elemek barmelyikcvel kezdhetjiik, az utols6 belyen
pedig az az elem fog 9.llni, mely az elsobe megy at. lgy a lent emlitett pelda eseteben
a permutaci6 a
(2 8 3 6)
alakot iilti. A eiklus altai tenylegesen athelyezett elemek szamat a ciklus hossz(mak
nevczzi.ik.
Ket n-edfoku ciklust idegennek neveziink, ha tenylegesen athelyezett elemeik
kiiziitt nines kiiziis. Vilagos, hogy idegen eiklusok szorzasimal a tenyezok sorrendje
nines befolyassal az eredmenyre.

Minden permutdci6 emtertelmz1en fe/bonthat6 paronkent idegen ciklusok szorzaldra.

Ennek az allitasnak a bizonyilasa nem okoz nehezseget, ezert mellozziik. GyakorJatilag a felbontas a kiivetkezokeppen tiirtenik: Mrmelylk tenylegesen athelyezelt
elemmel kezdhetjiik, es utima irjuk azokat az elemckct, mclyekbe ez a kivalasztott
elem a pcrmutaci6 ismetelt alkalmazasamil atmegy mindaddig, mig vissza nem eriink
ezen elemhcz. A ciklus ilyen ,lczaruhisa" ntan a mcgmaradt tenylegesen athelyezett
elemek vaJamelyikeveJ kezdjiik ujra az elilbbi eljarast, igy megkapjuk a masodik
ciklust es igy tovabb.

Ntdak
1.
2.

3 4 5) = (1

5 1 2 4
2 3 4 5
2

:J

= (1

3)(2

5
6)(3

4).
8)(4

7).

Megforditva, ha egy permutaci6 idegen ciklusok szorzatakent van megadva, akkor

megkereshctjiik szokasos aJakjat (felteve, hogy ismert a permutaci6 fokszama).
Peldaul
2 3 4 5
(1 3 7 2)(4 5) =
3.
7 5 4

ha ismeretes, hogy a permutaci6 hetedfoku.

Legyen adva egy n-edfoku permutaci6, es legyen s e pcrmutaci6 felbontasaban az
idegen ciklusok szama plusz a fix en hagyott elemek szama. 11 Az n- s kiiliinbseget
11 Minden olyan elemnek, mclyet a permutaci6 fixen hagy, megfeleltethetnenk
egy 1 hosszusagu ,ciklust", azaz pl. a lenti 2. peldaban irhatnank ezt: (156) (38) (47)
{2). Ezt azonban nem fogjuk esimilni.

40

a permutaci6 dekrementumtinak nevezik. A dekr~mentum nyilvanval6an egyenlll a

tenylegesen atbelyezett elemek szamanak es a permutaci6 felbontasaban szerepll!
idegen ciklusok szamanak kiHiinbsegevel. A fenti 1., 2. es 3. peldaban a dekrementum
3, 4, illetve 4.
A permuliici6 parildsa megeggezik dekremenlumanak paritdsdval.

Val6ban, minden k bossz(tsagu ciklus a kiivetkezl!keppen allitbat6 elll k - 1

transzpozici6 szorzatakent:

Tegyiik most fel, bogy adva van az A permutaci6 felbontasa idegen ciklusokra.
Ha minden ciklust felbontunk az iment emlitett modon transzpozici6k szorzatara,.
akkor az A permutaci6t e!Mllitottuk transzpozici6k szorzatakent. Ezen transzpozici6k szama nyilvan annyival lesz kevesebb az A permutaci6 altai tenylegesen atbelyezett elemek szamanal, abany idegen ciklus a felbontasban szerepe!. Ebblll
kovetkezik, bogy az A permutaci6t felbonthatjuk transzpozici6k szorzatara ugy ~
bogy ezek szama egyenlll legyen a dekrementummal, s ezert a permutaci6 pari
tasa megegyezik a dekrementum paritasaval.

4. . n-edrendii determin<'msok
Most a 2. -ban n = 2, 3 esetere kapott eredmenyeket akarjuk tetszoleges n-re altalanositani. EbbOI a celb61 be kell vezetniink az n-edrendii
determinans fogalmat. Ezt azonban nem tehetjiik ugy, ahogyan a masodes harmadrendii determinansokat vezettiik be, ti. linearis egyenletrendszerek altalanos alakban val6 megoldasaval, mert n niivekedesevel a szamitasok egyre bonyolultabbakka valnanak, tetszoleges n eseten pedig gyakor-
latilag elvegezhetetlenne. Ezert mas utat valasztunk: megvizsgaljuk a
mar megismert masod- es harmadrendii determinansokat, megpr6baljuk
megallapitani azt az altalanos tiirvenyszeriiseget, amely szerint ezek a
determinansok a megfelelo matrixok elemeivel kifejezhetok, es ezt a tiirvenyszeriiseget felhasznaljuk az n-edrendii determinans definialasara,majd
megmutatjuk, hogy ezen definici6 mellett Cramer szabalya ervenyben
mara d.
Elevenltsiik fel a masod- es harmadrendii determinans kifejteset:

a 11

a 12

Iat

a..

aa,

a32

atal
a2a

aaa

= aua..aaa + a12a2aaa1 + al3a2ta32 -

Latjuk, hogy a masodrendii determintms minden tagja ket olyan elem

szorzata, melyek kiiliinb0z6 sorokban es kiiliinb0z6 oszlopokban allnak,
~s minden a masodrendii matrix elemeib61 el63.11ithat6 ilyen alaku szorzat
(mindiissze kett6) el6fordul a determinans tagjai kiiziitt. Hasonl6keppen
~ harmadrendii determinans minden tagja olyan haromtenyez6s szorzat,
' melynek szinten egy-egy tenyez6je van minden sorb61 es minden oszlopb61, es a determinans tagjai kiiziitt ismet el6fordul minden ilyen szorzat.
Legyen most adva az
(1)

n-edrendii negyzetes matrix.

Tekintsiik az iisszes lehetseges n tenyez6s szorzatokat, melyek tenyez6i
~z (1) matrix kiiliinbiiz6 soraiban es kiiliinbiiz6 oszlopaiban fekv6 elemek,
melyek tehat
(2)
a~o, a., .. a""
alakuak, ahol az 0<1 , "' , "'n indexek az 1, 2, ... , n szamoknak valamely
rendezeset alkotjak. Az ilyen szorzatok szama egyenl6 n elem iisszes rendezeseinek szamaval, azaz n!-sal. Mindezen szorzatokat az (1) matrixnak
megfelel6 leend6 n-edrendii determinans tagjainak fogjuk tekinteni.
Annak az el6jelnek a meghatarozasa celjab61, amellyel a (2) szorzat a
determinansban fellep, jegyezziik meg, hogy ennek a szorzatnak az indexeiMI megalkothatjuk az
{3)
( 1 2 ... n )
"'1

"'o

"'n

permutaci6t, ahol i atmegy "';-be, ha a (2) szorzatban szerepel az (1)

matrix i-edik soraban es O<;-edik oszlopaban all6 elem. Megvizsgalva a
masod- 6s harmadrendii determinansok kifejteset, azt talaljuk, hogy ezekel6jellel azok a tagok szerepelnek, melyek indexei paros permutabcn
d6t alkotnak, - el6jellel pedig azok a tagok, melyeknel az indexek permutaci6ja paratlan. Kezenfekv6nek latszik fenntartani ezt a szabalyt az
n-edrendii determinans definici6j{1ban is.
Ily m6don a kiivetkez6 definici6hoz jutunk: az (1) matrixnak megfelel6
n-edrendu determinansnak rteveziink egy n I tagb61 all6 algebrai iisszeget,
melynek kepzesi szaba!ya a kiivetkez6: tagjai az iisszes lehetseges n tenyez6s szorzatok, melyeknek tenyez6i kiiziitt a matrix minden sorab61 es
minden oszlopab61 egy-egy elem szerepel, espedig a tag el6jele
ha
indexei paros permutaci6t alkotnak es - az ellenkez6 esetben.

+.

42

Az (1) matrixnak megfelel6 n-edrendii determinans jeHilesere ugyanazt

a jelet fogjuk hasznalni, mint a masod- es harmadrendii determinansok
eseten:
a 11 a 12 a1n
(4)

a21

a22

a2n

Az n-edrendii determinansnak ez a definici6ja n = 2 es n = 3 eseten

a korabban mar vizsg:l.lt masod- es harmadrendii determinansokat adja,
n = 1 eseten pedig, azaz egy elembol all6 matrixokra, a determinans
egyenlo magaval ezzel az elemmel. Egyel6re azonban nem tudjuk, hasznalhat6-e az n-edrendii determinans n > 3 eseten linearis egyenletrendszerek megoldasara. Ezt a 7. -ban fogjuk megmutatni; el6z6leg azonban reszletesen meg kell vizsgalnunk az n-edrendii determinansokat, es specialis
m6dszert kell keresniink a kiszamitasukra, minthogy a determinansokat
a definici6 kiizvetlen alkalmazasaval kiszamftani meg nem tulsagosan nagy
n eseten is roppant nehezkes volna.
Elosziir az n-edrendii determinans nehany egyszerii tulajdonsagaval
ismerkediink meg, melyek tiibbsegiikben a k6vetkez6 ket kerdes kore csoportosulnak. Egyreszt erdekelni fognak benniinket olyan feltetelek, melyek
mellett a determinans zer6; masreszt ismertetni fogjuk a matrixoknak
neh:l.ny olyan atalakitasat (transzformaci6jat), melyek a megfelel6 determinansokat nem valtoztatjak meg, vagy kiinnyen szamba vehet6 valtozasokat ideznek rajtuk e16.
Nevezziik az (1) matrix transzponrilrisrinak ezen matrix olyan transzformaci6jat, melynel a sorokb61 ugyanolyan sorszamu oszlopok lesznek,
vagyis amely az (1) matrixot az

(5)

rnatrixba viszi at; azt is mondhatjuk, hogy a transzponalas az (1) matrix

tiikrozese a fodiagonalisra. Ezzel iisszhangban azt mondjuk, hogy az

(6)

a11 a21
a 12 a22
a1n

am

an2

Uzn ann

determinanst a (4) determinans transzponalasaval kaptuk.

43

1. tulajdonsag. A determinrins a transzponrilrissal nem vriltozik.

Valoban, a (4) determini'ms minden tagja
(7)

alaku, ahol a masodik indexek a:Z 1, 2, ... , n elemek egy rendezeset alkotjak. Azonban a (7) szorzat tenyezoi a (6) determinansban is kiiliinbiizO>
sorokban es kiiliinbiiz6 oszlopokban helyezkednek el, azaz (7) a transzponalt determinansnak is tagja. Nyilvanval6an ervenyes ennek forditottja
is, ugyhogy a (4) es a (6) determinans egy es ugyanazon tagokb61 all.
A (7) tag elojele a (4) determinansban az
(8)

2 ...

n)

OC, .. IXn

permutacio paritasat61 fiigg: a (6) determinansban az elso indexek mutatjak az oszlop sorszamat s a masodikak a soroket, azert a (7) tagnak a
(6) determin{msban az
(9)

permutaci6 felel meg. A (8) es a (9) permuH1ci6 ~1ltalaban kiiliinbiizo, de

nyilvan ugyanaz a paritasuk, minelfogva a (7) tagnak mindket determinansban ugyanaz az e16jele. fgy tehat a (4) es a (6) determinans megegyezO>
el6jelii egyforma tagok iisszege, vagyis egyenlo.
Az (1) tulajdonsagb6l kiivetkezik, hogy minden, a determin{ms soraira
vonatkoz6 allitas ervenyes az oszlopaira is es megforditva, mas sz6va)
a determinrinsban (a matrixtol elteroen) a sorok es az oszlopok egyenranguak.
Ennek alapjan a tovabbi 2-9. tulajdonsagokat csak a determinans soraira
fogjuk megfogalmazni es bizonyitani; az oszlopokra vonatkozo analog
tulajdonsagok nem kivannak kiiliin bizonyitast.
2. tulajdonsag. Ha a determinrins egyik sora csupa zer6b61 rill, akkor a
determinrins zer6.
Valoban, legyen a determinans i-edik soranak minden eleme 0. A determinans minden tagjaban szerepel egy tenyezo az i-edik sorbol, ezert a
szoban forgo esetben a determinans minden tagja zero.
3. tulajdonsag. Ha egy delerminrinst egy mdsikb6l kel sor felcseretesevd
- nyeriink, akkor az elsa delermindns minden lagja a mdsodiknak is lagja lesz,
de ellenkezo elojellel, tehdt ket sor felcserelesekor a determinrins csak e/Ojelet
vall.

44

Val6ban, csereljiik fel a (4) determin{msban az i-edik sort a j-edikkel

(i + j), a tobbi sorokat pedig hagyjuk a helyiikon. Kapjuk az

(10)

determinans (oldalt a sorok sorszamat jeleztiik). Ha

(11)

a (4) determinans egyik tagja, akkor tenyezl5i nyilvan a (10) determinansban is kiilonbiizl5 sorokban es kiilonbiizo oszlopokban helyezkednek el.
fgy tehat a (4) es a (10) determinans ugyanazon elemekMl all. A (11)
tagnak a (4) determinansban az
(12)

( 1 2 ... i
IX 1

.. ,

IX;

... j
..

...
IX/ , ...

n)
IXn

permutaci6 felel meg, a (10) determinansban pedig az

(13)

( 1 2 ... j
IXt

IX;

... i

IZ.j

...

n)

permutaci6, minthogy pl. az a.. elem most a j-edik sorban an, de a regi
:z,-edik oszlopban maradt. De a (13) permutaci6 (12)-Ml a felsO sorban
,egrehajtott egyetlen transzpozici6val keletkezik, tehat ellenkezo paritasti.
Ebbol kovetkezik, hogy a (4) determinans minden tagja ellenkezO elojellel
szerepel a (10) determinansban, azaz a (4) es a (10) determinans csak elOjelben ter el egymast6l.
4. tulajdonsag. Ket egyforma sort tartalmaz6 determinans zero.
Val6ban, legyen a determinans egyenlo a d szammal es az i-edik es a
j-edik (i + j) sor megfelelo elemei Iegyenek egyen.ok egymassa. E ket
sor felcserelese utan a determinans a 3. tulajdonsag szerint egyenlo Jesz
a -d szammal. Minthogy azonban egyforma sorokat csereltiink fel, azert
a determinans val6jaban nem valtozik, azaz d = -d, ahonnan d = 0.
5. tulajdonsag. Ha egy determinrins valamely sorrinak minden elemt!t megs:orozzuk a k szrimmal, akkor az lgy nyert determinrins az eredetinek k-szorosa
lesz.
45

Szorozzuk meg az i-edik sor valamennyi elemet k-val. A determinans

minden tagja pontosan egy elemet tartalmaz az i-edik sorb61, ezert minden
tag mellett a k szorz6tenyez11 Iep fel, azaz maga a determinans szorz6dik
k-val.
Ezt a tulajdonsagot a kiivetkez11keppen is megfogalmazhatjuk: a determinans valamely soranak minden elemeben fellepo kozos tenyezot kiemelhetjiik
a determinansbol.
6. tulajdonsag. Egymassal aranyos sorokat tartalmazo determinans zero.
Val6ban, tegyiik fel, hogy a determinans j-edik soranak elemei az i-edik
sor (i + j) megfelel11 elemeit111 ugyanazon k tenyez11ben kiiliinbiiznek. Ha.
ezt a kiiziis k tenyez11t kiemeljiik a j-edik sorb61, akkor olyan determinanst
kapunk, melyben ket sor megegyezik, s igy a 4. tulajdonsag alapjan zeroval egyenl11.
A 4. tulajdonsag, valamint n > 1 eseten a 2. tulajdonsag is nyilvanval6an
specialis esetkent ad6dik a 6. tulajdonsagb61 (k = 1, ill. k = 0 eseten).
7. tulajdonsag. Ha egy n-edrendii determinans i-edik soranak minden
eleme ket tag osszegekent all e/6:
(j

1, ... , n),

akkor a determinans egyenlO ket determinans osszegevel, melyekben az i-edik

sor kivetelevel az osszes tObbi azonos az adott determinans megfelelO soraval,.
az i-edik sor pedig az egyik osszeadandoban a b1, a masikban a c1 elemekbOl all.
Val6ban, az adott determinans minden tagjat e!Mllfthatjuk az
a~o,a2., ... a1.,

a,..= a~o,a2o, .(b.,+ c.,) . .. a""

Otcr: 1 a2~, b~Xl

ana..+ alot,U2

c"' .. . ana.

alakban. Ha iisszegyiijtjiik ezeknek az iisszegeknek az els6 tagjait (ugyanazon el11jellel, amellyel a megfelel11 tagok az adott determinansban szerepe tek), akkor nyilvan egy n-edrendii determinanst kapunk, amely az adott
determinanst61 csak annyiban kiiliinbiizik, hogy az i-edik sorban az a11
elemek helyett a b1 elemek allnak. Hasonl6keppen az osszegek masodik
tagjai olyan determinanst kepeznek, melynek i-edik soraban a c1 elemek
allnak. fgy tehat

a11 all! aln

46

A 7. tulajdonsag nehezseg nelkiil kitereszthet6 arra az esetre, amikor az i-edik sor minden eleme nero ket, hanem m (m > 2) tag iiszszege.
Azt fogjuk mondani, hogy a determinans i-edik sora a tiibbi sorok linearil;
kombinacioja, ha minden j-re (j = 1, ... , i - 1, i
1, ... , n) talalhatc>
aj-edik sorhoz olyan k 1 szam, hogy a j-edik sort k 1 vel megszorozva, majd
az igy nyert sorokat osszeadva (ahol a sorok osszeadasa ugy ertendo.
bogy a sz6ban forg6 sorok elemeit minden oszlopban kiiliin-kiiliin kell
osszeadni), eppen az i-edik sort kapjuk. A k1 egyiitthatok kiiziil nemelyik
lehet zero, tehat ellifordulhat, hogy az i-edik sor nemcsak az iisszes tiibbinek Iinearis kombinacioja, hanem koziiliik mar nehanynak is. Specialisan,
ha a k 1 egyiitthat6k kiiziil csak egy kiiliinbiizik zer6t61, akkor ket aranyos
sor esete ali elo. Vegiil, ha valamelyik sor csupa zer6b61 all, akkor mindig
Iinearis kombinacioja Iesz a tiibbieknek; ez az az eset, amikor minden
kj =0.
8. tulajdonsag. Ha egy determinans valamelyik sora a tobbi sorok linearis
kombinacioja. akkor a determinans zero.
Legyen pl. i-edik sor s masik sor linearis kombinacioja (1 ;;;;;; s ;;;;;; n - 1).
Ekkor az i-edik sor minden eleme stag iisszegekent ali elo, s ezert a 7. tulajdonsag alkalmazasaval determinansunk eloallithat6 olyan determinansok
iisszegekent, melyek mindegyikeben:az i-edik sor aranyos valamelyik masik.
sorral. A 6. tulajdonsag szerint ezek a determinansok mind egyenlok zeroval, kiivetkezeskeppen zero az adott determinans is.
Ez a tulajdonsag a 6. tulajdonsag altalanositasa, sot a 10. -ban be
fogjuk bizonyitani, hogy ez a Ieg{l!talanosabb olyan eset, melyben a d!lterminans zero.
9. tulajdonsag. A determinans nem valtozik, ha valamely soranak minden
elemehez hozzaadjuk valamely masik sor megfelelO elemeinek ugyanazon
szammal valo szorzatat.
Valoban, adjuk hozza ad determinans i-edik sorahoz aj-edik sor k-szorosat, aholj + 1. Az uj determinansban az i-edik sor minden eleme ais
ka1
alaku (s = 1, 2, ... , n). Ekkor a 7. tulajdonsag alapjan ez a determinans
eloallithato ket determinans iisszegekent, melyek kiiziil az elso maga d.
a masodik pedig ket aranyos sort tartalmaz, s ezert zero.
Minthogy a k szam negativ is Iehet, azert a determinans akkor sem valtozik, ha valamelyik sorabOl kivonjuk valamely masik soranak egy IObbszoroset.
Altalaban a determinans nem valtozik, ha valamely sorahoz hozzaadjuk a
tobbi sorok tetszo eges linearis kombinaciojat.

Nezzilnk egy peldlit. Antiszimmetrikusnak nevezilnk egy determinlinst, ha a diagoIU!.lisra nezve szimmetrikusan elhelyezked6 elemei csak ellljelben temek el egymast61.

4'T

::azaz, ha minden i-re esj-re fenm\ll aJi = -ail amiblll az Is kovetkezik, bogy minden
i-re au = -au = 0. fgy tehat a determim\ns
0
-a.2

a.,
0

d = -a.a

-a2:{

a.,
a,
0

am
am
a,n

.....................

-am -a, -aan

...

alaku. Ennek a determinansnak minden sorat megszorozva -1-gyel, a transzponalt

determinanst kapjuk, amely tehat ismet egyenl/l d-vel, amiblll az 5. tulajdonsag ertelmeben kiivetkezik:
(-t)nd =d.
limen paratlan n eseten - d = d, azaz d
.szimmetrikus determinans zer6.

= 0.

Eszerint minden para I/an rendu anti-

5. . Aldeterminansok es adjungaltjaik
Fentebb mar emlitettiik, hogy nehezkes Jenne az n-edrendii determinansokat a definicio kiizvetlen alkalmazasaval kiszamitani, azaz minden egyes
esetben leirni nl tagot, megallapitani az el6jeliiket stb. Ismeretesek a
determinansok kiszamitasanak egyszeriibb modszerei, melyek azon alapulnak, hogy az n-edrendii determinans kifejezheto alacsonyabb rendiiekkel.
Ebb61 a celbOI ,ezessiik be a kiivetkez6 fogalmat.
Legyen adva az n-edrendii d determinans. Vegyiink egy k termeszetes
szamot, mely eleget tesz az 1 ~ k ~ n - 1 feltetelnek, es villasszunk ki
a d determinansban k sort cs k oszlopot. Vilagos, hogy a kivalasztott sorok
es oszlopok keresztezodesenel allo elemek, vagyis azok, melyek valamelyik
.kivillasztott sorhoz es valamelyik kivalasztott oszlophoz tartoznak, egy
k-adrendii negyzetes matrixot alkotnak. Ennek a matrixnak a determinansat a d determinans k-adrendu aldetermindnsdnak nevezziik. Vgy is
mondhatjuk, hogy a d determinansbOI minden k-adrendii aldeterminansa
n - k sor es n - k oszlop tiirlesevel all elo. Specialisan, egy sor es egy
osz!op tiirlesevel (n- 1)-edrendii aldeterminanst kapunk; masreszt az
elsorendii aldeterminansok a d determinans egyes elemei.
Tekintsiik az n-edrendii d determinans k-adrendii M aldeterminansat.
Ha tiirii jiik azokat a sorokat es oszlopokat, amelyck keresztezodeseinel ez
az aldeterminans all, akkor visszamarad egy (n - k)-adrendii M' al.determinans, amelyet M komplementer aldelermindnsdnak (esetleg riividen
komplementerjenek) neveziink. Megforditva, ha azokat a sorokat es oszlopokat tiiriiljiik, melyek M' elemeit tartalmazzak, akkor termeszetesen az
M aldeterminans marad vissza. fgy tehat beszelhetiink k o m p I e m e n t e r a I d e t e r m i n a n s p a r o k r o I. Specialisan az ai1 elem es a
48

detennim1ns i-edik sor{mak es j-edik oszlopaiiak torlesevel el6all6 (n --.,. 1)edrendii aldetenninans komplementer aldeterminanspart alkotnak.
Ha a k-adrendii M aldetenninans az i1 , i2 , , ik indexii sorokban es a
j 1 , j 2 , , A indexii oszlopokban helyezkedik el, akkor az M aldetennin{ms
adjungdltjdnak nevezziik M komplementer aldetenninansat, M'-t, plusz
vagy minusz eloje lei veve aszerint; hogy paros-e vagy paratlan mindazon
sorok es oszlopok indexeinek .tis;Bzege, melyekben az M aldetenninans el'helyezkedik, vagyis az
(1)

osszeg. Mas szoval az M aldeterminans adjungaltja (-1)M'.

A d determindns barmely k-adrenda M aldetermindnsdnak es az utobbi
adjungdltjdnak a szorzata olyan algebrai osszeg, melynek tagjai (az M aldetermindns tagjainak es az M' komplementer aldetermindns (-1).., elojellel
pelt taQ}ainak szor.:atai) a d determinansnak is tagjai, es emellett elojeliik
az emhtelt ~giien u a d delermindnsban megegyezik.
Eooek a tetelnek a bizoo~it:isat azzaJ az esettel kezdjiik, mikor az M
aldetenninans a detennin:ins bal felso sarkabao helyezkedik el:
au

atk

an

...

akk

... [ill ...

d=

qk,k+l akn

Un,k+l .. Unn

vafl)is az 1, 2, ... , k-adik sorban es az ugyanilyen sorsz:imu oszlopokban.

Akkor az M' aldetenninans a detenninans jobb also sarkaban foglal helyet
Ebben az esetben az sM szam paros:
SM

=== 1

+ 2 + ,,, + k + 1 + 2 + ... + k =

2 (1

+ 2 + .,, + k),

ezert M adjungaltja maca az M' aldeterminans.

Tekintsiik az M aldetenninans valamely

(2)

tagjat; ennek elojele M-ben (-1)1, ahol l az

(3)
' Fe!S6bb aJSebra - 42160

... kJ

, .. a:

49

permutaci6 inverzi6inak szama. Az M' aldeterminans valamely.

(4)
tagjanak el6jele ebben az aldeterminansban (-1)1', ahol l' a

(k+l

(5)

fJk+l

k+2 ...
fJk+o

n)

/Jn

permutaci6 inverzi6inak szama. Osszeszorozva a (2) es a (4) tagot, n

olyan elem szorzatat kapjuk, melyek mind a determinans kiiliinbiiz6
soraiban es kiiliinbiiz6 oszlopaiban helyezkednek el:
(6)
ez a szorzat teh:l.t tagja a d determinansnak. A (6) tag el6jele az MM'
szorzatban a (2) es a (4) tag el6jelenek szorzata, tehilt (-lY (-1)~' =
= (-1)'+'', ugyanez Iesz azonban a (6) tag el6jele ad determinansban is.
Csakugyan, az

2 ... k k+1
a, . . . (f.k {Jk+l

k+2 ..
fJk+2

n)

" fJn

permutaci6 also sora csak I + I' inverzi6t tartalmaz, mivel egyetlen oc

sem alkothat inverzi6t egyetlen {J-val sem; az oc-k nem nagyobbak k-nal,
a {J-k viszont nem kisebbek k
1-nel.
Ezzel bebizonyitottuk teteliink el6rebocsatott specialis esetet. Atteriink
az altalanos eset vizsgalatara, azaz feltessziik; hogy az M aldeterminans
az it> i2 , , ik indexii sorokban es a j 1 , j 2 , , kk indexii oszlopokban
helyezkedik el, ahol

il

< t. <

<k

Pr6baljuk meg a sorok es oszlopok felcserelese Utjan athelyezui az M

aldetermiminst a bal felso sarokba, megpedig ugy, hogy a komplementer
aldeterminans ne valtozzek meg. Ebb61 a celb61 csereljiik fel az 11-edik
sort az {i1 - 1)-edikkel, azutau az (i 1 - 2)-edikkel es i. t., mignem az
i1-edik sor az els6 sor helyere keriil; ebb61 a celb61 i 1 - ' 1 sorcseret kell
vegrehajtanunk. Ezutan az i2-edik sort csereljiik fel rendre a fiiliitte elhelyezkedo sorokkal, mindaddig, amig kiizvetleniil az i,-edik sor ala nem
keriil, arra a helyre tehat, melyet az atalakitasok megkezdese elOtt a
masodik sor foglalt el; ebb61 a celb61, amint az kiinnyen belathat6, i 2 - 2
sorcserere van sziikseg. Hasonl6 m6don vissziik at az i3-adik sort a harmadik
sor helyere es i. t., mig vegiil az ik-adik sor is a k-adik sor helyere keriil.
50

- Osszesen
(il - 1)

+ (i. -

2)

= (il + i, + ... +

+ ... + (ik - k) =
(1 + 2 + ... + k)

i~) -

transzpozfci6t kellett vegezniink a sorokon.

Az uj determin{msban az M aldeterminlms mar az els6 k sorban helyezkedik el. Most oszlopcsereket hajtunk vegre a determinanson: a j 1-edik
sort felcsereljiik az 6t megelozokkel, mig az els6 helyre nem keriil, azut{m
a j_-ediket, mig a masodik helyre nem keriil es f. t. Az iisszes igy vegrehajtott oszlopcserek szama
U1

+ .i. + ... + .ik> -

(1

+ 2 + ... + k).

Mindezen atalakitasok eredmenyekeppen egy uj d' determinanst kap~

tunk., melyben az M aldeterminans a bal fels6 sarkot foglalja el. Mivel
minden egyes alkalommal csak szomszedos sorokat es oszlopokat csereltiL.J,;. id, azert azo;.nak a soroknak es oszlopoknak a sorrendje, melyek a
~ detenninansban az Jf' aldeterminanst tartalmaztak, valtozatlan maradt,
s ezert az M aldeterminans komplementer aldeterminansa d'-ben is az
Jf' aldeterminans marad, mely azonban most mar a jobb also sarkot foglalja el. :\lint fentebb lattuk, az MM' szorzat a d' determinans bizonyos
tagjainak iisszege, ugyanazon e16jellel veve, mint amellye ezek a tagok
d'-ben szerepelnek. Azonban ad' determinanst ad determinansb61 iisszesen
[(il

+ i. + . :. + ik)- (1 + 2 + ... + k)] +

+ [U, + .i. + ... +.ik)- (1 + 2 + ... + k)J =

=

SM -

2(1

+ 2 + ,. , + k)

sor- es oszloptranszpozici6val kaptuk, ezert, amint az el6z6 paragrafusb61

tudjuk, a d' determinans.tagjai ad determinans megfelel6 tagjait61 csak a
(-1)'.., faktorban kiilonbOznek (a paros 2(1
2
k) szam ter~
meszetesen nines befolyassal az el6jelre). Ezekb61 kovetkezik, hogy
(-l)"MM' szorzat a d determinans bizonyos tagjainak osszege ugyanazon elojellel veve, mint amilyennel ezek a tagok ebben a determinansban
szerepelnek. Ezzel a tetelt bebizonyitottuk.
Jegyezziik meg, bogy ha az M es az M' aldeterminans egymasnak
komplementerjei, akkor sM es sM' paritasa megegyezik. Va16ban, minden
sor es minden oszlop sorszama e szamok egyikeben es csakis egyikeben
SM osszeg egyenl6 a determinans
szerepel osszeadand6kent, s ezert az sM
2
valamennyi sor- es oszlopindexenek osszegevel, vagyis a 2(1
n) paros szammal.

+ + ... +

... +

,.

+ + ...
51

6. . A determinansok kiszamitasa
Az el6z6 paragrafusban fogialt eredmenyek leheh'ive teszik, bogy az
n-edrendii determinims kiszamfhi:sat bizonyos szamu (iJ - 1)-edrendii
determinans kiszamitasara vezessiik vissza. Vezessiik be el6szor a kovetkez6
jeiOJeseket: ha a11 a d determinans egyik eleme, akkor jeiOije M 11 az alf
elem komplementer aldeterminimsat, azaz azt az (n- 1)-edrendii aldeterminanst, amely d-MI az i-edik sor es j-edik oszlop torlesevel all el6
~elolje tovabbft AIJ az a11 elem adjungaltjat, azaz
A 11

(-1) 1+1M11

Mint az el6z6 paragrafusban bebizonyftottuk, az a11 A 11 szorzat a d

determinans bizonyos tagjainak osszege, melyek ebben az osszegben
ugyanolyan ell'ijellel szerepelnek, mint a d determinansban. Konnyii ezeket a tagokat megszamolni: szamuk egyenll'i az M 11 aldeterminitns tagjainak szamaval, azaz (n- 1)1-sal. Valasszuk ki most ad determinans tetszl'ileges i-edik sorat, es tekintsiik e sor minden elemenek sajat adjungaltjaval val6 szorzatat:
(1)

A d determinans egyetlen tagja sem szerepelhet ket kiilonbOzlihen az (1)

szorzatok koziil: a determinans mindazon tagjai, amelyek az a11 A 11 szorzatban szerepelnek, az i-edik sorh61 az a 11 elemet tartalmazzak, es ezert
kiilonboznek az a12 A 12 szorzatban szerepll'i tagokt61, melyek viszont az
i-edik sorb61 az a 12 elemet tarta:Imazzak es f. t;
Masreszt a d determinans mindazon tagjainak szama, melyek az (1)
szorzatok valamelyikehen szerepelnek.
(n-1)1n=nl,
azaz kimerltik a d determinans osszes tagjait. Behizonyitottuk fehilt,
hogy ervenyes a d determimins kovetkezl'i kifejtese az i-edik sora szerint:
(2)

azaz a d deterinindnst megkapjuk, ha valamelyik sordnak minden elemet

megszorozzuk a sajdt adjungdlljdval es az tgy nyert szorzatokat osszeadjuk
A determinansnak hasonl6 kifejteset kaphatjuk tetsz6leges oszlopa szerint is.
vagy - ell'ijellel ellatott, megA (2) kifejtesben az adjungaltakat a
felell'i aldeterminansokkal helyettesitve, az n - e d r e n d ii d e t e r m i nan s k is z am f t as at vis s z a v e z e t t ii k ~ e han y (n- 1)e d rend ii deter min an s k is z ami t as a r a. Jegyezziik meg,

52

hogy ha az i-edik sor egyes elemei zeroval egyenlok, akkor a nekik megfelelo aldeterminansokat termeszetesen nem kell k'szam1tani. Ezt tekintetbe veve celszerii a determmanst a 9. lulajdonsag (1. 4. ) felhasznalilsilval ugy atalakitani, hogy valamelyik soraban vagy oszlopaban eleg sok
elem helyen alljOll zero. Val6jaban a 9. tulaj1onsag lehetOve teszz, huqy
brirmely ~orban vaqg barmelq oszlfJpban zerova tegyiik valamennqz elemet
egy kivetelevel. Csakugyan, ha a,k =1= 0, akkor az i-edik sor barmely a11
elemenek U + k) helyere zero keriil, ha a k-adik oszlop 11;_f-szorosat kia,k
vonjuk a j-edik oszlopb61. fgy tehat az n-edrendii determinans kiszamltasa redukalhato e g y e t I en (n - 1)-edrendii determinans kiszamitasara.
Peldcik. 1. Szamitsuk ki a kovetkezo negyedrendii determinanst:

21

1 -1
1
3 -4

-5

d=

1 -5

-11"

3 -3

Fe.itsiik ki a determinanst harmadik sora szerint, felhasznatva, bogy egy zero szerepel
benne:
d=(-1)"+ 1 2

2l

2l

1 -1
I
3
1
1
3-4 +(-1)3+ 3 1 -5
1-4 +
-5
3 -3
.
1 -5 -3
3

+ (-1) 3+'-(-1) I-5

1
1

-11

1 -5

3.

31

Kiszamitva a nyert harmadrend!\ determinansokat, kapjuk, bogy d = 2 16 - 40

+ 48 = 40.
2. Szamitsuk ki a kovetkezo otodrend!\ determinanst:

-2 5 0 -1
3
1
0
3
7 -2
3 -1
0
5 -5
d=
2
6 -4
2
0 -3 -1
2
3
Hozzaadva a masodik sorhoz az otodik sor haromszorosat, es kivonva a negyedikblll
az otodik negyszereset, kapjuk:
5
0 -1
3
1 ~9
0 13
7
3 -1
5 -5
0
2 18 0 -7 -10
0 -3 -1
2
3

~2

d=

53

Ha ezt a determinanst kifejtjiik barmadik oszlopa szerint, amely csak egy zer6t61
kiiliinbi.izil elemet tartalmaz, melyre az indexek iisszege 5 + 3, azaz paros, akkor azt
kapjuk, bogy
5 -1
-2
3
1 -9 13
7
d = (-1)
3 -1
5 -5
2 18 -7 -10
0

Alakitsuk at az ujonnan kapott determinanst ugy, bogy elsil soraboz bozzaadjuk

a masodik sor kctszereset, barmadik sorab61 kivonjuk a masodik sor baromszorosat,
a negyedikbol pedig a ketszeresct:

0 -13

23
17
13
7
26 -34 -26
36 -33 -24

-9

0
0

Ezutan fejtsiik ki az elsii oszlopa szerint, megjegyezve, bogy ezen oszlop egyetlen
zer6t61 kiilonbozo elemere az indexek os"ege paratlano Ekkor
-13 23
171
d = 1 26 -34 -26 '
36 -33 -24

Szamitsuk ki ezt a barmadrendii determinanst ugy, bogy eliiszor kifejtjiik barmadik

sora szerint.
d=36ol

25
171-(-33)0'1-13
171+(-24)0,-13
251=
-34 -26
26 -26
26 -34

= 36 (-72)- (-33) 0(-104) + (-24) 0(-208) = -10320

30 Ha egy determindnsban a fodiagondlis egyik oldaldn elhe/yezkedti valamennyi elem
_ 0, akkor ez a determindns egyen/6 a fodiagonalisban al/6 e/emek szorzatdvalo
Masodrendii determinansokra ez az allitas trivialiso Ezert teljes indukci6val fogjuk
bizonyitani, azaz feltessziik, bogy (n-1)-edrendii determinansokra mar be van bizonyitva, es tekintjiik a
au

a12

ala

a22

a2a

Gm
a2n

d=o

a 33

a,

...

Gnn

n-edrendii determinanst. Ezt kifejtve elsii sora szerint, kapjuk:

G22

d=an 0
0

U2a

a2n

Gas

Usn

... ann

A jobboldalt all6 aldeterminansra azonban alkalmazbat6 az indukci6felteves, ez

tebat egyenlii az a 22 a 33 0 oo ann szorzattal, s ezert

54

4. Vandermonde-ft!le determinansnak nevezziik a

a,

a,

a,

an

ai

a:

ai

a~-t

a~-t

a~1

a~

a~-t

determinanst. Bizonyitsuk be, bogy a Vandermonde-ft!le determinans tetszoleges n

a1 (1 :;;iij < i:;;;, n) kiiliinbsegek szorzataval. Val6ban.. '
n = 2 eseten.
esett!n egyenl6 az iisszes a1 -

Legyen allitasunk mar bebizonyitva (n-1)-edrendfi Vandermonde-fele determinansokra. Alakitsuk at ad determinanst a kovetkezokeppen: az n-edik (utols6) sorb61
kivonjuk az (n-1)-edik sor a.-szereset, azutan az (n-1)-cdikblil az (n-2)-cdik sornak ugyancsak a,-szereset es i. t., vegiil a masodik sorb61 az elso a,-szercset vonjuk ki.
igy a kiivetkezo determinanst kapjuk:
1
0
0

1
a2

at

1
an- a 1
a~- a 1an

aa- at
a~- a 1a3

a:- a a

1 2

Ha ezt a determinanst kifejtjiik elso oszlopa szerint, egy (n-1)-edrendfi determinanshoz jutunk; minden oszlopab61 kiemelve a kozos tenyeziiket, ezt a determintmst
kovetkezo alakra bozzuk:

a,

a,
d,) ai

d = (a, - a 1)(a, - a,) . (an -

ai

a~-2 a~-2

...

a~-2

A masodik tcnyezo egy (n-1)-edrendfi Vandermonde-fele determinans, tebat a felteves szerint egyenlo az osszes a 1 - a 1 (2 :;;iij < i :;;;; n) kiilonbsegek szorzataval';
kovetkezeskeppen, a II jelet basznalva a tobbtenyczos szorzat je!Olesere, ervenyes~
d = (a, -

a,)(a, - a,) (an - a,)

If

(a; - aj)

JJ

(a;- aJ)

l:j<l:;;;,n

2~j-<i:;;;,n

Ugyanigy be Jebet bizonyitani, bogy a

d'

a~

ai

ai

a,

a,

a,

a~

55

determindns egyenlli az osszes a1 - a i (1

d' =

JI

<j

(a; -

n) ku!Onbsegek szorzal!ival, azaz

aj).

l~i<J,:n

A determinans fentebb talalt sor vagy oszlop szerinti kifejtesenek

altalanositasakeppen bizonyitsuk be a kiivetkezo tetelt, amely a determiminsnak tiibb sora uagy oszlopa szerintz ki/ejtesere uonatkozik:
Laplace tetele. V alasszunk ki az n-edrendii d determinansbrJI tetszes szerint
k sort (uagy osz/opot), 1 ~ k ~ n - 1. Akkor a kiualasztntt sorokban szereplii minden k-adrendii aldeterminansl megszorozua a sajat adjungaltjaual
es e szorzatokat iisszegezue, a d detertninanst kapjuk.

B i z o n y i t a s Legyenek a d determinans kivalasztott sorainak

indexei i1 , i 2 , , ik. Tudjuk, hogy az e sorokban elhelyezkedo barmely
k-adrendii M aldeterminans szorzata sajat adjungaltjaval a d determinans
bizonyos tagjaib6l all, melyeket ugyanolyan elojellel kell venniink, amilyennel a d determinansban szerepelnek. A tete! tehat be lesz bizonyitva,
ha megmutatjuk, hogy mialatt M befutja a kivalasztott sorokban elhelyezkedo valamennyi aldeterminanst, d iisszes tagjai elOfordulnak, de
egyik sem egym\1 tiibbsziir.
Legyen
(3)
a.,,a, . .. an
ad determinans tetszoleges tagja. Valasszuk kii!On ezen tagban azoknak az
elemeknek a szorzatat, amelyek a kivillasztott i.-edik, i 2-edik, ... , ik-adik
sorban allnak. Ez a kiivetkezo szorzat lesz:
e szorzat k tenyezoje k kiiliinbOzo oszlopban all, melyek indexei a1,, <X 1,
, <X; Ezeket az oszlopindexeket tehat a (3) tag megadasa egyertelmiien
meghatarozza. Ha M azt a k-adrendii aldeterminanst jelenti, amely az
<Xt,, <Xt,, , <X,. indexii oszlopok es a mar elobb kivalasztott z10 i 2 , , ik
indexii sorok keresztezeseinel fekszik, akkor a (4) szorzat az M aldeterminans egyik tagja lesz, a (3) tag azon tenyezoinek szorzata pedig, me!yek
nem tartoznak (4)-hez, M komplementer aldeterminimsanak lesz tagja.
fgy tehilt a determinans minden tagja beletartozik a kivalasztott sorok
valamelyik, meghozza egyertelmiien meghatarozott aldeterminansanak
es az ehhez tartoz6 komplementer aldeterminansnak a szorzataba, es egyertelmiien meghatarozottak e ket aldeterminansnak azon tagjai is, amelyek
szorzatakent az emlitett tag eloall. Vegiil abb61 a celb61, bogy ezt a tagot
azzal az el6jellel kapjuk meg, amellyel a determinansban szerepel, elegendo, mint tudjuk, a komplementer aldeterminanst az adjungiilttal
helyettesiteni. Ezzel a tete! bizonyitasat befejeztiik.
56

A tete! bizonyitasat nemikepp eltero m6don is elvegezhettiik volna.

Ugyanis a kivalasztott 'sorokban elhelyezkedo barmely k-adrendii M aldeterminansnak az adjungaltjaval val6 szorzata kl(n - k)l tagot tartalmaz, mivel a k-adrendii M aldeterminans kl tagb61, adjungaltja pedig,
amely legfeljebb elojelben kiilonboz k d-nek egy (n - k)-adrendii aldeterminansat61, (n - k)! tagb61 all. Masn\szt a kivalasztott sorokban tartalmazott k-adrendii aldeterminansok szama egyenlo n elem k-adosztalyu
kombinaci6inak szamaval, azaz k!(n ~ k)! sal.
A szorzast elvegezve azt talaljuk, hogy a kivalasztott sorok k-adrendii
aldeterminansaib6! es ezek adjungaltjaib61 kepezett szorzatok osszege nt
tagot tartalmaz. Ez azonban megegyezik ad determinans tagjainak szamaval. A tete! tehat be lesz bizonyitva, ha megmutatjuk, hogy a d determL
nans minden tagja legalabb egyszer (s ebb6! mar az is kovetkezik, hogy
pontosan egyszer) szerepe! a vizsgalt szorzatok osszegeben. Ehhez elegendo,
ha az olvas6 megismetli (bizonyos egyszeriisitesekkel) azokat a megfontolasokat, me!yeket az elozo bizonyitasban vegeztiink.
Laplace tetele lehet6ve teszi, bogy az n-edrendii determinans kiszamitasat
visszavezessiik bizonyos szamu k-adrendii es (n - k)-adrendii determmans
kiszamitasara. Ezekbo! az uj determinansokb6! attalaban nagyon sok !esz
es ezert Laplace tetelet csak olyankor celszerii alkalmazni, amikor a
determinansnak van k olyan sora vagy oszlopa, hogy a benniik elhelyezked6 k-adrendii aldeterminansok kozott sok a zer6val egyenlo.
Pe/ddk. 1. Legyen adva egy olyan determinans, melyben az elsil k sor es az utolso
n-k oszlop keresztezi>desenel >1tl6 elemek zer6val egyenlilk:

. . . ~~~~~~I.
0

d=

ak

akk

ak+t, ak+t,k

~~~~~::
Un,k+t

...

ann

Akkor ez a determinans egyenlil ket aldeterminansnak szorzataval:

d =

i~:.:::.~:k 1-1~':~:~~~
akJ ... akk

an,lr+l

. . -.. ~~~:~1..

ann

Bizonyitas celjab61 elegendil a determinanst elsil k sora szerint kifejteni.

2. Legyen adva egy 2n rendfi d determimins, amelynek bal telsil sarkaban egy
telies egeszeben zer6kb61 all6 n-edrendfi aldetermin:ins belyezkedik el. Ha a jcbb
felsil, bal als6 es jobb als6 sarokban 3116 harom n-edrendfi aldeterminanst rendre
0 M l
M-mel, M'-vel, ill. M"-vel jeliiljiik, s igy a determinanst jelkepesen a d = M' M" I

alakha irhatjuk, akkor d = (-1)nMM'.

57

Bizonyitas celjab61 fejtsiik ki a determinanst els6 n sora szerint es jegyezziik n1eg,

hogy
sM = (1 + 2 + ... + n) + [(n + 1) + (n + 2) + ... + 2n] ~ n + 2n',

azaz sM es n paritasa megegyezik.

3. Szamitsuk ki a kovetkezll determinanst:

-4

1
0
3
2 -3
d=
-1 -1
4
0

2 -2
1
1 -5
0
1 -3
1
3 -1
0
0
2
5

Fejts!lk ki ezt a determinanst elsll es harmadik oszlopa szerint, melyek szerencsesen

elhelyezkedll zer6kat tartalmaznak. Ekkor

d=(-1)1+3+1+ 3

1-: ~I I 3 1 -5I

+ (-1)>+<++>1

-1-1
0+(-1)'+HIHI:::: 4 2
13
425

I3

1 -5/

-3-3
1+
425

11

-2
1-5 =(-8)(-20)-(-10)(-62)-

2
-1

- 7 . 87 = -1069.

7. . Cramer szabalya
Az n-edrendii determinimsoknak az elozokben ismertetett elmelete m6dot ad ra, bogy megmutassuk: ezek a determinansok, melyeket pusztan a
masod- es harmadrendii determinansok anal6giajara definialtunk, csakugy mint az ut6bbiak, felhasznalhat6k linearis egyenletrendszerek megoldasara. Kii!Onben bevezetesiil a fentieket kiegeszitjiik meg egy megjegyzessel, mely a determinansok sor vagy oszlop szerinti kifejtesere vonatkozik; ezt a megjegyzest a kesobbiekben tohbsziir felhasznaljuk.
Fejtsiik ki a
au . . a,J . . Urn

d=

a., ...

determinanst a j-edik oszlopa szerint:

58

aJ ... a2n

azut(m helyettesitsiik ebben a kifejtesben aj-edik oszlop elemeit a :tetsz6leges b 1 , b2 , , bn szamokb61 all6 n elemii rendszerrel. Az igy kapott
b1A11

+ b2A21 + ... ~ bnAnJ

kifejezest ayilvanval6an tekinthetjiik a

a11

d'

au . . .

b1 aln
b2 a2n

determinans j-edik oszlopa szerinti kifejtesenek; ahol a d' determinanst

ugy kaptuk a d determinansb61, hogy ennek j-edik oszlopat a bt> b2 , , bn
szamokb61 all6 oszloppal helyettesitettiik. Val6ban; a d determinans J-edik
oszlopanak kicserelese nines kihatassal ezen oszlop elemeinek komplementerjere s fgy adjurigaltjara sem.
Alkalmazzuk ezt a megjegyzest arra az esetre,- amikor a b,, b2 , , b"
szamok a d determinans k-adik oszlopanak elemei, ahol k + J. Az igy
elM116 determinans ket egyenl6 oszlopot fog tartalmazni (a j-ediket es
k-adikat), s ezert zer6val lesz egyenUL Kovetkezeskeppen zero ennek a
determinansnak a J-edik oszlop szerinti kifejtese is, azaz
alkA 11

+ aO<A 21 + ... + ankAn1 =

0, .

ha

+ k.

fgy tehat ha egg determindns valamely. oszlopdnak minden elemel megszorozzuk valamelyik mdsik oszlop megfeleliJ elemenek adJungdliJdval, akkor
az tgy nyert szorzatok osszege zt!rl). Termesz~tesen ugyanez ervenyes a determinans soraira is.
.
Terjiink at a linearis egyenletrendszerek vizsgalatara, megpedig szorft7
kozzunk egyel6re arra az esetre, amikor az egyenletek es az ismeretlenek
szama meg~ezik, vagyis az. .
.
'
'
.
(1)

+ alnXn = b,.
+ + + ,UznXn = b
an1X1 + UnzXz + . + UnnXn = bn.
auxl + a~z,+ .
Uz1Xt
UzzXz

alaku egyenletrendszerekre.
Kiegesziteskent meg azt is tetelezziik fel, hogy az (1) egyenletrendszer
egyiitthat6ib61 all6 . d determinans, melyet roviden az egyenletrendszer
determindnsdnak neveziink, kiiliinbiizik zer6t61. Ezen feltetelek mellett
bebizonyitjuk, hogy az (1) rendszer megoldhat6, s6t hatarozott is.
A 2. -ban, amikor hitrom egyenletb61 itll6 hitromismeretlenes egyenletrendszereket oldottunk meg, minden egyenletet megszoroztunk valamilyen
59

faktorral, azut{m iisszeadtuk oket, amivel e!ertiik, bogy a barom ismeretlen

koziil kettllnek az egyiittbat6ja zer6 lett. Most mar konnyen felismerbetjiik,
hogy az ott alkalmazott faktor azon elem adjungaltja a rendszer determinansaban, amely az illeto egyenletben a keresett ismeretlen egyiittbat6jaul
szolgal. Ugyanezt az eljarast fogjuk most basznalni az (1) egyenletrendszer
megoldasara.
Tegyiik fe elllszi.ir, bogy az" (1) rendszer megoldbat6, es valamelyik megoldasa IXH IX., ... , IXn Ervenyesek tebat a ki.ivetkezo egyenlosegek:

+ a,2 ~ + ... + a n1Xn = b,,

+ a22 ~ + ... + a n1Xn = b
an1IX1 + an2~ + + anniXn = bn.

a 11 1X1
a 21 a 1

(2)

2,

Jelentse ; barmelyiket az 1, 2, ... , n szamok ki.iziil. Szorozzuk meg a

(2) egyenlllsegek kiiziil az elsllnek mindket oldalat A1rvel, azaz az a11
elem ad<jungaltjaval a rendszer d determinansaban; a masodik egyenlllseg
mindket oldalat szorozzuk meg A2rvel es I. t., vegiil az utols6 egyenlllseg
mindket oldalat Anrvel. Osszeadva ezek utan kiili.in-kiili.in az i.isszes egyenletek hal es jobb oldalait, a kiivetkezll egyenloseget kapjuk:

+ a.,A J + ... + an,An1)a + (a, A,1 + a A 21 + ... + an2An1)1X +

+ .. + (al]A J + a21 A J +" ... + an1An1)1XJ + ... +
+ (a,nAl} + a nA J + ... + annAn )1Xn = b A,1 + b A + ... + bnAnJ

(a11 A 1J

22

21

Ebben az egyenlllsegben a1 egyiittbat6ja egyenlll d-vel, az osszes ti.ibbi

IX-k egyiittbat6i a fenti megjegyzes ertelmeben zer6val egyenlllk, a szabad
tag pedig az a determinans, melyet tigy kapunk a d determinansb61, bogy
j-edik oszlopat az (1) rendszer szabad tagjaib61 all6 oszloppal belyettesitjiik. Ha ezt az ut6bbi determinanst ismet drvel jeli.iljiik, mint a 2. -ban,
akkor egyenlllsegiink a
da1 = d1
alakot Olti, ahonnan d

+0

miatt
dl
IXJ=(j

Ezzel bebizonyitottuk, bogy amennyiben az (1) rendszer megoldhat6, ugy

egyetlen megoldasa
(3)

Most mutassuk meg, bogy a szamok (3) rendszere val6ban eleget tesz
az (1) egyenletrendszernek, vagyis bogy az (1) rendszer megoldbat6.
60

Ehhez a kiivetkezo, altaliinosan hasznalt jeliilesrendszert is igenybe veszsziik.

Minden a1 + a2

+ ... +an alaku iisszeget roviden i; a1 vel (olv. szurnma

i=l

a1, i rnegy 1-tol n-ig) fogunk jeliilni. Ha ped g olyan iisszegr61 lesz sz6,
amelynek a 11 iisszeadand6i ket indexszel vannak elliitva, ahol i = 1, 2
... , n; j = 1, 2, ... , m, akkor vehetjiik elosziir az elernek iisszegeit riig-

i; a11 iisszegeket,

zitett els6 indexre, azaz a

ahol i = 1, 2, ... , n, azutan

1=1

pedig osszeadhatjuk ezeket az iisszegeket. fgy az iisszes

osszegere a kiivetkezo in1sm6dot kapjuk:

aiJ

elemek

Lehetett volna azonban el6sziir riigzitett masodik indexszel osszegezni az

a11 elemeket, majd az igy kapott iisszegeket osszeadni. Ezert

azaz kellos osszegben az osszegzesek sorrendje /elcserelheto.

Helyettesitsiik most be az ( 1) rendszer z-edik egyenletebe az ismeretlenek
(3) alatti erteket. Mivel az i-edik egyenlet hal oldaliit lrhatjuk

J~l

a1fCJ

alakban, es mivel d1 = J; bkAkJ azert

k=l

1: a;, df
d- =
n

1~1

1 n
( n
)
1
d- ~ a, 1 ~ bkAkf = dJ~l

k~l

1: bk

k~l

~ a11 A.1

J~l

Ezekkel az atalakitasokkal kapcsolatban jegyezziik meg, hogy az

sziim

kiiziis tenyezokent szerepelt valamennyi tagban, es ezert kiemeltiik a 1:

jel ele; azonk1viil az iisszegzesek sorrentljenek felcserelese utan a b tenyez6t kiemeltiik a bels6 iisszegb61, mivel a j bels6 6sszegzes1 indext61 nem
fiigg.
Tudjuk, hogy a

:2 a,1A.1 =

aaA1

j=l

+a

12 Ak2

+ ... + a nAkn
1

kifejezes

egyenl6 d-vel, ha k = i es O-val minden mas k eseten. fgy tehiit a kiilso

k szerinti osszegb61 csak egy osszeadand6 marad, megpedig b1d, azaz
n

a,

1: a,1 -d = d- b1d =
/=1

b1

'

61

Ezzel bebizonyftottuk, hogy a (3) szamsorozat val6ban megoldasa az (1)

egyenletrendszernek. A kovetkez6 fontos eredmenyt kaptuk: _
H a egy n egyenletb61 Iillo n }smeretlenes linearis egyenletrendszer determinansa zer6t61 killonbOzo, akkor ennek a rendszernek Wezik - meghozza
egyellen - megoldasa. Ezt a megoldast (3), vagyis Cramer szabalya szolgaltatja; ennek a szabalynak megfogalmazasa ugyanolyan, mint ket
egyenlet eseten (1. a 2. -t).
Petda. Oidjuk meg a kovetkez/5 egyenletrendszert:

2x1

X1 -

x1

x, - 5x,
3x2
2x2
4x2

x,

7x,

x,

6x.,

8,
9,
2x, = -5,
6x, =
0.

Ennek a rendszernek a determim\nsa zer6t61 kiiliinbozo.

d=

1 -5
1
2
1 -3
0 -6

0
1

2 -1
4 -7

=27,

ezert a rendszerre alkalmazhat6 Cramer szabalya. Az ismeretlenek szamlal6ja a kovetkezll negy determinans:

-5
8
9 -3
0 -6
= 81,
d,=
-5
2 -1
2
4 -7
6
0
1
8 1
1 -3
9 -6
d,=
2 -5
0
2
4
6
0

d,=

2
1
8 -5
9
0 -6
1
= -108,
0 -5 -1' 2
6
0 -7
2

-27,

x2

d,=

1 -5
-3 0

0
1

8
9

2 -1 -5
4 -7
0

= 27.

fgy teMt

x.

3,

-4,

X3 =

-1,

x,

rendszeriink megoldasa, meghozza az egyetlen.

Figyelmen kiviil hagytuk azt az esetet, amikor az (1) linearis egyenletrendszer determinansa zer6. Ennek vizsgalatat a II. fejezetre hagyjuk,
ahol a tetsz6leges szamu egyenletet es tetsz6leges szamu ismeretlent tartalmaz6 egyenletrendsierek altalanos elmeleteben kap helyet.
Az n egyenletet tartalmaz6 n ismeretlenes egyenletrendszerekre vonatkoz61ag meg egy megjegyzest tesziink. Legyen adva n darab n ismeretlenes
62

homogen linearis egy(lnlet (I. az 1. -t):

flm.Xt

+ a x, + .,. + a = O,
+ llo2X2 + + lltnXn = 0,

an1Xt

+ a,dl; + ... + annXn =

auX1
(4)

12

1nXn

0.

Ekkor valamennyi d 1 (j = 1, 2, ... , n) determinans tartalmaz csupa zer6b6l

i~Jl6 oszlopot, s ezert egyenlo zer6val. Eszerint ha a (4) rendszer determinansa zer6t61 kiiliinbiizo, azaz ha e .rendszerre alkalmazhat6 Cramer
szabillya, akkor egyetlen megoldasa a trivialis:

...

, Xn=O .
Eszerint:
Ha egg n egyenletbOl Iillo n ismeretlenes homogen linedris egyenletrendszernek van a trividlist6/ kiilOnbOzo megolddsa, akkor ennek a rendszernek a deter.mindnsa sziiksegkeppen zero.
A 12. -ban meg fogjuk mutatni, hogy megforditva is, ha egy ilyen rendszer determinansa zero, akkor a trivialis megoldas mellett, mely nyilvanval6an letezik minden homogen egyenletrendszerre, letezni fognak mas
megoldasok is.
Pelda. k milyen ertekei mellett rendelkezhet a

kx-+ x,.=O
x 1 +kx,=O
egyenletrendszer nem trivi.Uis megoldasokkal?
A rendszer determinansa

I~

!l=k'-1.

Ez csak k = 1 eseten zero. Kiinnyen lathato, hogy k-nak e ket erteke eseten az
adott rendszernek csakugyan vannak a trivialistol kiiliinbiizll megoldasai.

Cramer szabalyanak jelentosege fokeppen abban all, hogy azokban az

esetekben, amikor alkalmazhat6, a rendszer megoldasainak explicit kifejezeset szolgaltatja az egyiitthat6kkal. Cramer szabalyanak gyakorlati
alkalmazasa azonban nagyon bonyolult szamitasokra vezet: n egyenletb6l
all6 n ismeretlenes egyenletrendszer eseten n + 1 darab n-edrendii determinanst kell k1szamitani. Az ismeretlenek szukcessziv kikiisziibiilesenek
m6dszere, melyet az 1. -ban ismertettiink, ebben a vonatkozasban sokkal
kenyelmesebb, mivel az ehhez sziikseges szamitasok Jenyegileg ekvivalen..,
sek e g y e t l e n n-edrendii determinans kiszamitasaval.
63

A kiilonbOzo alkalmazasokban elofordulnak olyan linearis egyenletTendszerek, melyeknek egyiitthat6i es szabad tagjai fizikm menny1segek
meresenek eredmenyekent ad6d6 val6s szamok, azaz csak kozelitoleg,
bizonyos pontossaggal ismeretesek. llyen rendszerek megoldasara a fent
ismertetett m6dszerek nemelykor nem tulsagosan alknlmasak, mivel az
altaluk szolgrutatott eredmeny p!)ntossaga nem kielegito, es helyettiik
kiilonbozo i t e r a c i 6 s m 6 d s z e r e k e t alkalmaznak, azaz olyan
m6dszereket, melyek lehetove teszik, hogy a sz6ban torg6 rendszereket
.az ismeretlenek fokozatos megkiizelitesevel szamitsuk ki. llyen m6dszerek
ismerteteset az olvas6 numerikus (mas neven: kozelito} m6dszerekrol sz616
konyvekben talalhatja meg.

(;4

II,FEJEZET

Linearis egyenletrendszerek. Altalanos elmelet

8. . Az n dimenzi6s vektorter
A linearis egyenletrendszerek altalanos elmeletenek kiepitesere nem
elegendo az az apparatus, amely olyan j6l hasznalhat6nak bizonyult
Cramer szabalya alkalmazasat megengedo egyenletrendszerek megoldasanal. A determinansok es matrixok mellett egy ujabb fogalmat is fel kell
hasznalnunk, melynek az egesz matematika szamara val6- erdekessege
talan meg ezekenel is nagyobb, espedig a Wbbdimenzi6s vektorter fogalmat.
Bocsassunk elore nehany megjegyzest. Az analitikus geometriab6l ismeretes, hogy a sik minden pontjat meghatarozza (adott koordinata-rendszer
eseten) ket koordinataja, azaz egy rendezett val6s szampar; minden sikbeli
vektort meghataroz ket komponense, azaz megint csak egy rendezett val6s
szampar. Hasonl6keppen a haromdimenzi6s ter minden pontjat harom
koordinataja hatarozza meg, s a terben minden vektort h:l.rom komponense.
A geometriaban azonban, valamint a mechanikaban es a fizikaban is,
gyakran akad dolgunk olyan objektumokkal, amelyek megadasara nem
elegendo harom val6s szam. Tekintsiik pl. a haromdimenzi6s terben a
gombiik osszesseget. Ahhoz, hogy a gombot teljesen meghatarozzuk, meg
kell adni kozeppontjanak koordinatait es a sugarat, azaz egy rendezett
val6s szamnegyest, melyek koziil egyebkent az utols6 (a sugar) csak pozitiv
ertekeket vehet fel. Tekintsiik tovabba egy szilard test osszes kiil0nboz6
helyzeteit a terben. A test helyzete akkor van egyertelmiien meghatarozva,
ha meg vannak adva sulypontjanak koordinatai (azaz harom val6s szam);
a su!yponton atmeno fix tengely iranya (ket szam: a harom iranycosinus
koziil ketto) es vegiil az elfordulasi szog e koriil a tengely koriil. lgy tehat
a szilard test helyzetet a terben egy rendezett val6s szamhatos hatarozza
meg.
Ezek a peldak azt mutab1k, hogy celszerii vizsgalat targyava tenni az
osszes lehetseges rendezett val6s szam-n-esek osszesseget. Ezt az osszess...,c:t fogjuk p:~ajd, miutan bevezettiik benne az osszeadast es a szammal
a :FelsObb algebra- 42160

65,

val6 szorzas miiveletet (amit alabb a komponenseikkel kifejezett haromdimenzi6s vektorok definia!t megfelelo miiveletek analogiajara vegziink el),
n dimenzi6s vektorternek nevezni. fgy tehat az n dimenzi6s ter nem mas,
mint egy algebrai objektum, amely megtartja az orig6b61 kiindul6 haromdimenzi6s vektorok osszessegenek nehany legegyszeriibb tulajdonsagat.
Egy rendezett szam-n-est:
(1)

n dimenzios vektornak neveziink. Az a1 (i = 1, 2, ... , n) szamokat az ce

vektor komponenseinek fogjuk nevezni. Az ce es a
(2)

vektort akkor fogjuk egyenlOnek tekinteni, ha azonos helyen all6 komponenseik megegyeznek, vagyis ha a1 = b1 minden i = 1, 2, .... , n eseten.
A vektorok jelolesere a tovabbiakban gorog kisbetiiket fogunk haszna!ni,
mig a latin kisbetiiket szamok je!Olesere tartjuk fenn.
Adjunk nehany peldat vektorokra: 1. A sikon vagy a haromdimenzi6s
terben az orig6b61 kiindul6 iranyitott szakaszok rogzitett koordinatarendszer eseten ket-, ill. haromdimenzi6s vektorok lesznek a fenti definici6
ertelmeben. 2. Barmely n ismeretlenes linearis egyenlet egyiitthat6i n
dimenzi6s vektort alkotnak. 3. Barmely n ismeretlenes egyenletrendszer
minden megoldasa n dimenzi6s vektor. 4. sXn tipusu matrix sorai n
dimenzi6s, oszlopai pedig s dimenzi6s vektorok. 5. Magat az sXn tipusu
matrixot tekinthetjiik sn dimenzi6s vektornak: elegendo a matrix elemeit
egymas utan leolvasni sorr61 sorra haladva; a tobbi kozott minden n-edrendii negyzetes matrix n dimenzi6s vektornak tekintheto, es vilagos,
hogy minden n 2 dimenzi6s vektor megkaphat6 igy valamely n-edrendii
matrixb61.
Az (1) es a (2) vektor osszegenek nevezziik az
(3)

vektort, melynek komponensei az osszeadand6 vektorok megfelelo komponenseinek osszegei. A vektorok osszeadasa kommutatfv es asszociativ
a szamok osszeadasanak kommutativitasa es asszociativitasa kovetkezteben.
A zero szerepet a

(4)

= (0, 0, ... ' 0)

zerovektor jatssza.
Val6ban:
ce
66

+0 =

(a1

+ 0, a. + 0, , an + 0) =

(a1 , a 2 ,

a;,) = ce.

A zerovektor jelolesere ugyanazt a 0 jelet hasznitljuk, amelyet a zero

szam jeloh\sere; annak a kerdesnek az eldontese, hogy egy adott pillanatban a zero szamrol vagy a zero vektorrol van-e szo, sohasem iitkozik
nehezsegbe; az olvasonak azonban a kovetkez6 paragrafusok tanulmanyozasakor emlekezeteben kell tartania a 0 jel kiilonfele ertelmezeseinek
lehet6seget.
Nevezziik az (1) vektor additiv inverzenek a
(5)

-ct

=(-a_,_-~,

... , -an)

vektort. Vilagos, hogy ct

(-ct) = 0. Most konnyen lathato, hogy a
vektorok osszeadasanak letezik inverz miivelete, a kivonas: az (1) es a
(2) vektor kiilOnbsege az - p = ct
{3) vektor lesz, azaz

+ (-

(6)

Az n dimenzios vektorok osszeadasa, mel yet a (3) keplettel definialtunk,.

a sikbeli es a Mromdimenzios vektorok geometriai osszeadasanak altalanositasakent keletkezett, mely a paralelogrammaszabaly alapjan tortenik,
A geometriaban hasznalatos vektornak valos szammal (,skalarral") valo
szorzasa is: az ct vektornak a k szammal valo szorzata k > 0 eseten ct-nak
k-szoros nyujtasat (ill. osszehUzasat, ha k < 1), k < 0 eseten pedig k-szoros
nyujtasat es iranyanak ellentetesre valtoztatasat jelenti. Ha ezt a szabalyt
az ct vektor komponensei segitsegevel fejeziik ki, azutan atteriink az
altalunk vizsgalt altalanos esetre, akkor a kovetkez6 definiciohoz jutunk:

Az (1) vektor szorzata a k szammal a

(7)

kct = ctk = (ka" ka,, , kan)

vektor, melynek komponensei az ct vektor megfelelo komponenseinek

k-szorosai.
EbMI a definiciobol kovetkeznek az alabbi fontos tulajdonsagok, melyek
ellenorzeset az olvasora bizzuk:
(8)

k(ot

(9)

(k

{3) = kct kp;

l)ct = kct lot;

(10)

k(lot) = (kl)ot;

(11)

lot= ct.

Eppoly konnyen ellenorizhetok a kovetkezo tulajdonsagok, amelyeket

azonban a (8)-(11) tulajdonsagok kovetkezmenyeikent is megkaphatunk:
(12)

(13)

...

Oot=O;

(-:-1)'

IX=

-ct;
67

(14)

(15)

ha

krx

= 0,

akkor vagy

0,

vagy

rx

0.

Mindazon n dimenzi6s vektorok osszesseget, melyeknek komponensei

val6s szamok, a vektorok osszeadiisiinak benniik definiiilt miiveletevel s
a vektorok sziimmal val6 szorziisiival egyiitt tekintve, n dimenzi6s vektorternek nevezziik.
Hangsulyozzuk; hogy az n dimenzi6s vektorter definfci6jiiban nem
szerepel vektornak vektorral val6 semmifele szorziisa. A vektorok kozott
konnyii Jenne szorziist definialni; pl. a vektorok szorzatiinak komponensei
egyenll'ik lehetnenek a tenyezok megfelell'i komponenseinek szorzatiival.
Az ilyen szorzasnak azonban semmilyen komolyabb alkalmaziisa nem Jenne.
tgy pl. a sikon vagy a hiiromdimenzi6s terben az orig6b61 kiindul6 iriinyitott szakaszok rogzitett koordiniita-rendszer mellett ket-, ill. hiiromdimenzi6s vektorteret alkotnak. A vektorok osszeadiisa es sziimmal val6
szorzasa ebben a peldaban, mint mar emlitettiik, fontos geometriai jelentessel bir, ugyanakkor a vektorok komponensenkenti szorziisat semmilyen
ertelmes geometriai tartalommal nero lehet megtolteni.
Tekintsiink meg egy peldiit. Egy n ismeretlenes lineiiris egyenlet hal
oldalat, vagyis egy

alaku kifejezest n vliltozos lineliris alaknak neveziink. Viliigos, hogy az

f Iineiiris alakot egyertelmiien meghatarozza az egyiitthat6ib61 iill6

a2 ,

(a 1 ,
an) vektor; megforditva, minden n dimenzi6s vektor egyertel-

miien meghatiiroz egy lineiiris alakot. A vektorok osszeadiisa es sziimmal

val6 szorzasa itt a linearis alakokon vegzett megfelelo miiveleteket adja;
ezeket a miiveleteket nagymertekben felhaszniiltuk az 1. -ban. A vektorok komponense.nkenti szorzasiinak ebben a peldaban sines semmifele
ertelme.
'

9. . Vektorok linearis fiiggosege

Azt mondjuk, hogy a fJ vektor az n dimenzi6s vektorterben arlingos az
rx vektorral, ha letezik olyan k sziim, hogy fJ = krx [I. az el6z6 paragrafus
(7) kepletet ]. Specialisan a zer6vektor ariinyos barmely rx vektorral, mivel
0 = 0 rx. Ha viszont fJ = krx, es fJ + 0, ahonnan k + 0, akkor rx = k- 1 p,
vagyis. nemzer6 vektorokra az aranyossag szimmetrikus.
Az aranyossiig fogalmanak iiltalanositasa a kovetkezo fogalom, amelyIyel a 4. -ban mar talalkoztunk (matrixok sorainak eseteben): azt mond68

juk, hogy a {3 vektor az "" at2 ,

leteznek olyan 1,. 12 ,

, " ' vektorok linedris kombindci6ja, ha

I, szamok, hogy

{3 = l,at, +lot,+ ... + l,at,.

fgy tehat a {3 vektor j-edik komponcnse (j = 1, 2, ... , n) egyenlo (a vektorok osszegenek es szammal val6 szorzatanak definici6ja ertelmeben) az
"" at 2 , , " vektorok j-edik komponense I" 12 , , 1,-szeresenek oszszegevel.
Az
(1)
at 1 , "''' , ., at,
(r ;;;; 2)
vektorrendszert linedrisan {iiggunek nevezziik, ha ezen vektorok ki.iziil
legalabb egy linearis komuinaci6ja a ti.ibbinek, es linedrisan fiiggetlennek
az ellenkezo esetben.
Adjunk mas alakot ennek a rcndkiviil fontos definicionak: az (1) vektor~
rendszer linearisan fiiggo, ha lcteznek olyan k1 , k2 , , k, szamok, melyek
koziil legaldbb egg nt;m zero, es ervenyes
k,atl + k,Q(, + . + k,at, = 0.

(2)

E ket definicio ekvivalencia.ianak bizonyitasa nem okoz nehezseget.

Legyen pl. az (1) rendszerbOl az "' vektor a tobbiek linearis komhinaci6ja,:
at,= l,atl +lot,_+ ... + l,_,at,_:_,,

Innen kovetkezik
11 at 1 + l,at, + ... + 1,_1at,_ 1

at,

=7'

0,

azaz egy (2) alaktl egyenl6seg, ahol k1 = 1, ha i = 1, 2, ... , r - 1, es

k, = -1, tehat k, + 0. Megforditva, aHjon fenn az (1) vektorok kozi.itt
a (2) i.isszefiigges, amelyben pl. k, + 0, akkor (r ~ 2 eseten)
at, = ( -

vagyis "' az

"~>

~) "'' +

(-

~) "'' +

... + (-

kk~l) "'-"

at, ... , at,_ 1 vektorok linearis kombinacioja.

Pelda: Az

"' = (5, 2, 1),

oc,

= (-1, 3, 3),

oc,

= (9, 7, 5),

"' = (3, 8, 7)

vektorrendszer linearisan fiiggll, mivel a vektorok kozott fennall a

4<>t - a, - 3a3

+ 2a,

= 0

iisszefiigges. Ebben az osszefiiggesben valamennyi egyiitthat6 zer6t61 kiililnbiizil. Vektoraink kiiziitt azonban ervenyesek mas Jinearis iisszcfiiggesek is, amclyckben egyes
_egyiitthat6k zer6k, pl.
2a1

+ o:

2 -

a, = 0,

3a2

+ a, -

21X,

0.

69

A Iinearis fliggoseg fenti definicioi koziil a masodik alkalmazhato r = 1

eseten is, azaz egyetlen a vektorbol allo rendszerre: ez a rendszer akkor
es csak akkor linedrzsan fiiggo, ha a= 0. Val6ban, ha a= 0, akkor pl.
k = 1 eseten ka = 0. Megforditva, ha ka = 0 es k + 0, akkor a = 0.
Emlitsiik meg a linearis fiiggoseg fogalmanak kovetkezo tulajdonsagait.
Ha az (1) veklorrendszer valamely reszrendszere linedrisan fiiggo, akkor
az egesz (1) rendszer is linedrisan fiiggo.
Val6ban, all jon fenn az (1) rendszerbeli at> a 2 , , a5 (s < r) vektorokra a
k 1 a1

+ k a + ... + k a
2 2

5 5

= 0

_ osszefiigges, amelyben nem minden egyiitthato zero. Innen kovetkezik

kl 1%1

+ k2a. + . . + k + 0
81Z5

IZs+t

+ ... + 0

a,

= 0,

azaz az (1) rendszer linearisan fiiggo.

Ebbol a tulajdonsagb6l kovetkezik minden olyan vektorrendszer
I i n e a r i s f ii g g 6 s e g e , amely ket egyenl6 vagy altalanosabban
ket aranyos vektort tartalmaz, valamint a zerovektort tartalmazo barmely vektorrendszer linearis fiiggosege is. Megjegyezziik, bogy az iment
bizonyitott tulajdonsag igy is fogalmazhat6: ha az (1) vektorrendszer
linearisan fiiggellen, akkor minden reszrendszere is linearisan fiiggellen.
Felmeriil a kerdes, vajon hilny vektorbol allhat egy linearisan fiiggetlen
n dimenzi6s vektorrendszer, es specialisan Jeteznek-e akarmilyen sok
vektort tartalmazo ilyen rendszerek? E kerdes megvillaszolasa celjab6l
tekintsiik az n dimenzios terben az
e1 = (1, 0, 0, ... , 0),

e2 = (0, 1, 0, ... , 0),

(3)

En= (0, 0, 0, ... , 1)

vektorokat, melyeket e vektorter egysegvektorainak neveziink. Az egysegvektorok rendszere linearisan fiiggetlen: legyen
k 1 e1

+ k e + .. + knen =
2 2

0;

minthogy ennek az egyenlosegnek a bal oldala egyenlo a

vektorral, azert
(k, k2 , , kn) = 0,

(k~>

k , ... , kn)

azaz k, = 0 (i = 1, 2, ... , n), mivel a zerovektor minden komponense

zero, vektorok egyenlosege pedig egyertelmii megfelel6 komponenseik
egyenlosegevel.
70

fgy tehat talaltunk az n dimenzi6s vektorterben egy n vektorb61 all6

linearisan fiiggetlen vektorrendszert. Az olvas6 kesobb latni fogja, hogy
val6jaban ebben a terben vegtelen sok kiiliinbozo ilyen rendszer van.
Bizonyitsuk be masreszt a kovetkezo tetelt:
s > n esett!n az n dimenzi6s vektorter blirmely s vektora linedrisan fiiggo

rendszert alkol.
Val6ban, legyenek adva az

= (au, al2' ... , aln),

cx2 = (a21, a22, .. , a2n),

ai

vektorok. Olyan k1 , k2 ,
nem mindegyike 0, es

k, szamokat kellene valasztanunk, melyeknek

+ ... +

(4)
k,<X,
k.<X.
k,<X, = 0.
Atterve a '4) egyenlosegrol a komponensek kozotti megfele\6 egyenlosegekre, azt kapjuk, hogy
a 11k1

(5)

+a

21 2

a12 k1 + a22 k2

+ ... + a, k

= 0,
k, = 0,

1 5

+ ... + a

a1nk1 + IL,nk2 +

52

... + Usnks =

0.

Az (5) egyenlosegek azonban n egyenletb61 all6 s ismeretlenes homogen

linearis rendszert alkotnak a k1 , k2 , , k, ismeretlenekkel. Ebben a
rendszerben az egyenletek szama kisebb az ismeretlenek szamanal, s ezert,
mint azt az elso paragrafus vegen kimutattuk, ennek a rendszernek vannak
nemtrivialis megoldasai. Eszerint ki lehet valasztani olyan kJ> k2 , , k.
szamokat, melyek nem mind egyenlok zer6val, es eleget tesznek a (4) feltetelnek. Ezzel a tete! be van bizonyitva.
Nevezziik az
(6)
linearisan fiiggetlen n dimenzi6s vektorrendszert maxima/is linearisan
fiiggetlen rendszernek, ha barmely n dimenzi6s {3 vektor hozzavetelevel
a (6) rendszer mar linearisan fiiggove valik. Minthogy {3 egyiitthat6janak
az <X, <1.2 , , <1." {3 vektorok kozotti barmely linearis osszefiiggesben
kiiliinbOznie kell zer6t61 - maskent a (6) rendszer linearisan fiiggo Jenne -,
azert a {3 vektor el6allithat6 a (6) vektorok linearis kombinaci6jakent.
Ezert a (6) vektorrendszer akkor es csak akkor maximaiis linearisan fiiggetlen rendszer, ha a (6) vektorok linearisan fiiggetlenek, es minden n
dimenzi6s {3 vektor el6ailithat6 ezek Jinearis kombinaci6jakent.
71

A fentebb nyert eredmenyekb6l kovetkezik, hogy az n dimenzi6s terben

minden n vektorb6l al/6 linearisan fuggetlen rendszer maxima/is, tovabba
ennek a ternek minden maxima/is linearisan fuggetlen vektorrendszere legfeljebb n vektorb6l all.
Minden linearisan juggellen n dimenzi6s vektorrendszer benne van valamely maxima/is linearisan fuggetlen rendszerben. Csakugyan, ha az adott
vektorrendszer nem maximalis, akkor hozzavehetiink egy vektort ugy,
hogy a kapott rendszer linearisan fiiggetlen maradjon. Ha ez az uj rendszer meg mindig nem maximalis, akkor hozzavehetiink meg egy vektort
es i. t. Ez a folyamat azonban nem folytatodhat a vegtelensegig, hiszen
mar barmely n
1 vektorbol allo n dimenzios vektorrendszer is linearisan fiigg6.
Minthogy minden rendszer, amely egyetlen nem zero vektorbol all,
linearisan fiiggetlen, azert minden nemzer6 vektor benne van valamely
maximal is linearisan fuggetlen rendszerben, s tgy az n dimenzi6s vektorterben
veglelen sok kuliinbiizo maxima/is linearisan fuggetlen vektorrendszer van.
Felmeriil a kerdes, leteznek-e ebben a terben n-ne! kevesebb vektorb61
allo, maximalis linearisan fiiggetlen rendszerek, vagy pedig a vektorok
szama feltetleniil n minden ilyen rendszerben? Erre a fontos kerdesre
alabb adunk valaszt bizonyos el6keszit6 vizsgalatok utan.
Ha a {3 vektor linearis kombinacioja az

(7)

ClH 0:2, " "'

rx.,

vektoroknak, ezt gyakran mondjak ugy, hogy f3 linearisan kifejezheto a

(7) rendszerrel. Nyilvanvalo, hogy ha a fJ vektor linearisan kifejezhet6 e
rendszer valamely reszrendszerevel, akkor linearisan k1fejezhet6 a (7)
rendszerrel is -..,.. elegend6 a rendszer tobbi vektorait zero egyiitthatokkal
venni. Ezt a terminologiat altalanositva, azt mondjuk, hogy a
(8)

f3t,

fJ., .,

f3s

fiiggvenyrendszer /inearisan kifejezheto a (7) rendszerrel, ha valamennyi

{31 (i = 1, 2, ... , s) vektor a (7) rendszer vektorainak linearis kombi-

nacioja.
Bizonyitsuk be e fogalom tranzitfv voltat: ha a (8) rendszer linearisan
kifejezheiO a (7) rendszerrel, a
(9)
Yv Y ., Yt
vektorrendszer pedig linearisan kifejezheiO a (8) rendszerrel, akkor (9) linetirisan kifejezheto (7)-te/ is.
Ugyanis
(10)
'72

(j

= 1, 2, ... , l),

de {1; =

k;mrx.m

m=l

(i = 1, 2, ... , s). E kifejezeseket (10)-be helyettesitve ..

kapjuk hogy

azaz minden Yi (j = 1, 2, ... , t) vektor a (7) rendszer vektorainak linearis.

kombinaci6ja. Ket vektorrendszert ekvivalensnek neveziink, ha mindegyik
iinearisan kifejezhet6 a masikkal. Abb61 az iment bizonyitott tenyMI,.
hogy a vektorrendszerek egymassal val6 limiaris kifejezhetosege tranzitfv,.
kovetkezik a vektorrendszerek ekvivalenciajanak tranzitivitasa, valamint
a kovetkezo allitas: ha ket vektorrendszer ekvivalens, es egy vektor linedrisan
kifejezheto valamelyikiikkel, akkor linedrisan kifejezheta a mdsikkal is.
Nem allithatjnk, hogy ha ket ekvivalens vektorrendszer koziil az egyik
Jinearisan fiiggetlen, akkor ugyanazzal a tulajdonsaggal rendelkezik a
masik is. Ha azoriban mindket rendszer linearisan fiiggetlen, akkor vektoraik szamar61 egy fontos megallapitast tehetiink, Eloszor bizonyitsuk bea kovetkezo tetelt, amelyet a tovabbiakban jatszott nagy szerepe miatt
es a hivatkozawk megkonnyitese vegett a I a p t e t e I n e k foguuk.
nevezni.
Ha az n dimenzios vektorterben adva van ket vektorrendszer:
(I)

(II)
melyek koziil az elsa linedrisan fiiggetlen es linedrisan kifejezheto a mdsodik,-
kal, akkor az elsa rendszerben a veklorok szdma nem nagyobb, mint a mdsodik,-
ban, azaz r ~ s.
Val6ban, legyen r > s. A feltetel szerint az (I) rendszer minden vektora
linearisan kifejezhet6 a (II) rendszerrel:
(11)

a., = auPt
a.. = a21flt
ex,

artflt

+ a,.p. + + aaP.,

+ aZ/.{12 + .. + a fJ.,

+ a,..P. + ... + a,.{J

Ezeknek a Iinearis kifejezeseknek az egyiitthat6i egy r elemii s dimenzi6sc

vektorrendszert alkotnak:
y1 =.(au, a12 , , aa),
Y = (a2l, a22, , a2S),

73

Minthogy r > s, azert ezek a vektorok linearisan fiigg6ek, azaz

klyl

+ k.y. + ... + k,y, = 0,

ahol a k1 , k2 , , k, egyiitthat6k nem mind egyen16k zer6val. Innen a

kiivetkez6, komponensek kiiziitti iisszefiiggeseket kapjuk:
(12)

(j

= 1, 2, ... , s).

Tekintsiik most az (I) rendszer vektorainak linearis kombinaci6jat,

k 1tx 1

+ k tx, + ... + k,~X,-et

2

vagy ri\viden ~ k;~X 1-t. Felhasznalva (11)-et es (12)-t, azt kapjuk, hogy
i=l

~ ki~X; = ~ k;(~ a;1P1) = ~ (~ k;a+~l =

0;

ez azonban ellentmond az (I) rendszer linearis fiiggetlensegenek.

A most bebizonyitott alaptetelb61 ad6dik a kiivetkez6 eredmeny:
Barmely ket ekvivalens linearisan fiiggetlen vektorrendszer ugyanannyi
vektort tartalmaz.
n dimenzi6s vektoroknak barmely ket maximalis Iinearisan fiiggetlen
rendszere nyilvanval6an ekvivalens, kiivetkezeskeppen ugyanannyi vektorb61 allanak. Minthogy pedig, amint tudjuk, leteznek n vektorb61 3.116
ilyen rendszerek, azert valaszt kapunk vegre korabban feltett kerdesiinkre:
-az n dimenzi6s vektorterben minden maxima/is linearisan fiiggetlen vektorrendszer n vektorb61 all.
A kapott eredmenyekb61 egyeb ki\vetkezteteseket is Ievonhatunk.
Ha egy adott linearisan fiiggo vektorrendszerben ket maxima/is linearisan
fiiggetlen reszrendszert vesziink, azaz olyan reszrendszereket, melyekhez rendszeriink egyetlen vektorat sem csatolhatjuk anelkiil, hogy ezaltal a linearis
fiiggetlenseg meg ne sziinne, akkor ezek a reszrendszerek ugyanannyi vektorl
lartalmaznak.
Val6ban, ha az
(13)
lXI> ~X 2 , , , ., IXr
vektorrendszerben
{14)
(s < r)
maximalis linearisan fiiggetlen reszrendszer, akkor az ~Xs+l , ~X, vektorok mindegyike linearisan kifejezhet6 a (14) rendszerrel. Masreszt a (13)
rendszer minden IX; vektora Iinearisan kifejezheto ezen rendszerrel: elegendo
magat az IX; vektort 1 egyiitthat6val, a rendszer iisszes tiibbi vektorait
74

pedig 0 egyiitthat6val venni. Most kiinnyen Iathat6, hogy a (13) es (14)

rendszer ekvivalens. Ebbi'il kiivetkezik, hogy a (13) rendszer ekvivalens
minden egyes maximalis linearisan fiiggetlen reszrendszerevel, s igy ezek
a reszrendszerek egymassal is ekvivalensek, tehat, Ieven linearisan fiiggetlenek, ugyanannyi vektort tartalmaznak.
Egy adott vektorrendszerben egy tetszi'ileges maximalis linearisan fiiggetlen reszrendszer vektorainak szamat a rendszer rangjanak nevezziik.
E fogalom felhasznalasaval vonjunk le meg egy kiivetkeztetest az alaptetelbi'il.
Legyen adva ket n dimenzi6s vektorrendszer:
(15)
es
(16)

flt, fJ., .. , fl.,

melyek nem fe/tetleniillinedrisan fiiggetlenek, es legyen a (15) rendszer rangja

k, a (16) rendszere pedig l. H a az elso rendszer linedrisan kifejezheto a mdsodikkal, akkor k ~ /, ha pedig ezek a rendszerek ekvivalensek, akkor k = /.
Val6ban, legyen
"'tto "''' , "'tk
(17)
illetve
(18)

a (15), ill. a (16) vektorrendszer egy-egy maxim:l.lis linearisan fiiggetlen

reszrendszere. Akkor a (15) es a (17) rendszer ekvivalens, s ugyanez vonatkozik a (16), (18) rendszerekre is. Abb61, hogy a (15) rendszer linearisan
kifejezheti'i a (16) rendszerrel, kiivetkezik most mar, hogy a (17) rendszer
is linearisan kifejezheti'i (16)-tal s ezert a vele ekvivalens (18) rendszerrel is.
Ezek utan nines mas hatra, mint alkalmazni az alaptetelt, felhaszn:l.lva
a (17) rendszer fiiggetlenseget. A bizonyitand6 kiivetkezmeny masodik
allitasa kiizvetleniil kiivetkezik az elsi'ibi'il.

10. . A matrix rangja

Ha adva van egy n dimenzi6s vektorrendszer, akkor felmeriil az a kezenfekvi'i kerdes, vajon linearisan fiiggetlen-e ez a rendszer vagy sem? Nem
szamithatunk arra, hogy erre a kerdesre minden konkret esetben nehezseg
nelkiil kapjunk valaszt: feliiletes vizsgalat alapjan nehez az

"'= (2,

5,

1,

-1),

fJ = (1, 3, 6, 5),

y = ( -1,

4,

1,

2)
75

vektorok kozott valamifele linearis osszefiiggest eszrevenni, holott ezek

kozott a vektorok kozott fennall a

7rx- 3{3
lly = 0
osszefiigges.
E kerdes megoldasara egy modszert az 1. ad: minthogy az adott
vektorok komponenseit ismerjiik, azert ismeretleneknek tekintve a keresett
linearis osszefiigges egyiitthat6it, homogen linearis egyenletrendszert kapunk, amelyet Gauss m6dszerevel oldunk meg. A jelen paragrafusban a
targyalt kerdesnek egy masik megkozelitesere mutatunk ra, egyuttal
jelentosen kozelebb keriiliink alapveto celunkhoz: tetszoleges linearis
egyenletrendszerek megoldasahoz.
Legyen adva az sXn tipusu .

au
A=

a 12

a1n

~21~~.:::.~~n.
U5 1

aS2

Usn

matrix, ahol az s es az n szamra semmifele megkotest nem tesziink. Ennek

a matrixnak az oszlopai, ha s dimenzi6s vektoroknak tekintjiik oket,
lehetnek altalaban linearisan fiiggoek. Az oszlopok rendszerenek rangjat,
vagyis az A matrix linearisan fiiggetlen oszlopainak maximalis szamat
(pontosabban az oszlopok szamat az osszes oszlopok rendszerenek barmely
maximillis linearisan fiiggetlen reszrendszereben) a matrix rangjanak vagy
rangszamanak nevezziik.
Vilagos, hogy ugyanigy az A matrix sorait is tekinthetjiik n dimenzios
vektoroknak. Ki fog deriilni, hogy a matrix sorai rendszerenek rangja
>egyenlo oszlopai rendszerenek rangjaval, azaz a matrix rangjaval. Ennek
a teljesen varatlan allitasnak a bizonyitasat majd azutan fogjuk nyerni,
miutan a matrix rangjat meg egy alakban definialtuk, ami egyuttal m6dszert fog szolgaltatni a rangszam gyakorlati kiszamitasara is.
Mindenekelott altalanositsuk az aldeterminans fogalmat teglalap alakU:
matrixokra. Valasszunk ki az A matrixban tetsz6leges k sort es k oszlopot
[k;:;; min (s, n)]. E sorok es oszlopok keresztezOdeseinel allo elemek
k-adrendii negyzetes matrixot alkotnak, melynek determinansat a k matrix
k-adrendii aldeterminansanak nevezziik. A tovabbiakban benniinket az A
matrix zer6t61 kiilonbOzo aldeterminansainak rendje fog erdekelni, megpedig a I e g n a g y o b b ilyen rend. Ennek meghatarozasanal celszeru
figyelembe venni a kovetkez& megjegyzest: lw az A matrix valamennyi
k-adrendii aldeterminansa zer6, akkor az osszes magasabb rendii aldelerminansok is egyen/6k zer6val. Valoban, ha minden k + j rendii aldeterminanst
76

{k < k + j ~min (s, n)] kifejtiink Laplace tetele alapjim barmely k sora
szerint, akkor ezen aldeterminansokat olyan tisszegek alakjaban allitottuk
el6, melyeknek minden tagja egy k-adrendii aldeterminans szorzata egy
j-edrendii aldeterminanssal, es ezzel bebizonyitottuk, hogy az tisszes ilyen
aldeterminansok zer6val egyenl6k.
Bizonyitsuk be most a m a t r i x o k r a n g s z a m t e t e I e t :
Az A matrix zerot6l kiiliinbOzo aldeterminansai rendjenek maximuma
egyenW ezen matrix rangjaval.
B i z o n y it as . Legyen az A matrix zer6t61 kiiltinbtiz6 aldeterminansai rendjenek maximuma r. Feltehetjiik - ez nem megy a bizonyitas
altalanossaganak rovasara -, hogy az
D

a,1
a,+t.l

a,

a, ,r+t

a,+t,r a,+t,r+l ...

a,n
ar+t,n

matrix hal fels6 sarkaban all6 r-edrendii D aldeterminans kiilonbtizik

zer6t6l (D + 0). Akkor az A matrix els6 r oszlopa linearisan fiiggetlen:
ha leteznek ktiztittiik valamilyen linearis tisszefiigges, akkor, minthogy
vektorok osszeadasanal a megfelel6 komponenseket kell osszeadni, ugyanez
a linearis osszefiigges fennallana a D aldeterminans oszlopai kozott is,
es igy D = 0 volna.
Most mutassuk meg, hogy az A matrix l-edik oszlopa minden r < l ~ n
eseten az els6 r oszlop linearis kombinaci6ja. Tekintsiink egy tetsz6leges
i-t (1 ; i ~ s), es alkossuk meg az (r + 1)-edrendii

aldeterminanst, amelyet ugy kapunk, hogy a D determinanst ,beszegjiik"

az 1-edik oszlop es az i-edik sor megfelel6 elemeivel. A Ll; determinans
1)-edrendii
minden i-re zero. Ha ugyanis i> r, akkor Ll; az A matrix (r
aldeterminansa s ezert az r szam valasztasa ertelmeben zer6val egyenl6.
Ha viszont i ~ r, akkor Ll; mar nem lesz az A matrix aldeterminansa,
mivel nem kaphato meg ebbOI a matrixbol sorok es oszlopok torlesevel;
ekkor azonban a Ll; determinans ket egyenl6 sort tartalmaz, es ktivetkezeskeppen megint zero.

77

Tekintsiik a .1; determinans utols6 soraban 3.116 elemek adjungaltjait.

Az au elem adjungaltja nyilvanval6an a D aldeterminans. Ha viszont
1 ;;;;:j ;;;;: r, akkor az a;1 elem adjungaltja .1;-ben
an ... al,J-1 al,J+t .. all'alll'
A}= (-1)<r+l)+j ... .............. . . .. . ;

Ian

. . . a,,,_t

a, ,J+t . . . a,,a,l

ez nem fiigg i-to!, ezert jeliiltiik Arvel. fgy tehat ha a .1; determinanst
kifejtjiik utols6 sora szerint, es ezt a kifejtest zer6val tessziik egyenlove
(mivel .1; = 0), akkor azt nyerjiik, hogy

ahonnan D

+ ... +

a;1 A 1
a;2 A 2
a;,A,
auD = 0,
0 miatt
A1
A2
A,
au= - D ail- D a;- ... - D a;,.

Ez az egyenloseg fennall minden i-re (i = 1, 2, ... , s), minthogy pedig

egyiitthat6i i-to! fiiggetlenek, azert azt kapjuk, hogy az A matrix egesz
l-edik oszlopa az elso r oszlop

-"iJ, - -'1;, ... , -'

egyiitthat6kkal

vett osszege.
fgy teh:lt az A matrix oszlopainak rendszereben talaltunk egy r oszlopb61 all6 maximalis linearisan fiiggetlen reszrendszert. Ezzel bebizonyitottuk, hogy az A matrix rangja r, vagyis bebizonyitottuk a rangszamtetelt.
Ez a tete! m6dszert nyujt a matrix rangjanak gyakorlati kiszamitasara,
s igy annak a kerdesnek eldontesere is, hogy letezik-e linearis osszefiigges
valamely ad ott vektorrendszer elemei kozott: felirva azt a matrixot,
melynek oszlopai az adott vektorok es meghatarozva a rangjat, meghataroztuk a rendszeriinkben talalliat6 linearisan fiiggetlen vektorok szamanak
maximumat is.
A rangszam meghatarozasanak a rangszamtetelen alapul6 m6dszere
j6llehet veges sok, de esetleg igen nagy szamu aldeterminans kiszamitasat
kivanja. A kovetkezo megjegyzes azonban lehetove teszi e m6dszer jelentos leegyszeriisiteset. Ha az olvas6 meg egyszer vegignezi a rangszamtetel
bizonyitasat, akkor eszre fogja venni, hogy ennek soran nem hasznaltuk
ki az A matrix v a I am e n n y i (r
1)-edrendii aldeterminansanak
1)-edrendii aleltiineset, 12 hanem tulajdonkeppen csak azokat az (r
determinansokat hasznaltuk fel, melyek egy adott, zer6t61 kii!Onbi:iz6
r-edrendii D aldeterminanst szegelyeznek (azaz teljes egeszeben tartalmaznak), s igy csupan ezen aldeterminansok eltiineseb61 is kovetkezik, hogy

" ,Eltilnik" ugyanazt jelenti, mint ,zer6val egyenll5". -

78

A ford.

r az A matrix Iinearisan fiiggetlen oszlopainak maximalis szama; ax

ut6bbi viszont mar maga utan vonja e matrix. osszes (r
1)-edrendfi
aldeterminansainak eltfineset. lgy a m a t r i x r a n g s z a m a k i s z a m i t a s a n a k kovetkez6 s z a b a I y a t kapjuk:
A matrix rangjanak kiszdmitasana/ az alacsonyabb renda aldeterminansoktol a magasabb rendaek fete kell haladni. Hamar talaltunk egg zerotO/ kil/OnbOzo k-adrenda D aldeterminanst, akkor csak a D-t tartalmazo (k
1)-edrenda aldeterminansokat kell kiszdmitanunk. Ha ezek mind eltannek, akkor
a matrix rangja k.

Pelddk. 1. Hatarozzuk meg a kiivetkezll matrix rangjat:

A =

(~ =~
4

~ ~43

1 ~1

~7

4 -4

E matrix bal felsll sarkaban aJJ6 masodrendti aldeterminans zer6. A matrixnak

azonban vannak zer6t61 killiinbozl.l masodrendti aldetermiminsai is, pl.
d =

31
-2 1 #0.
1-4

A d aldeterllll.n{tnst tartalmaz6

d'=l~ :::; -~1

harmadrendti aldeterminans killiinbiizik zer6t61 (d' = 1), de a d'-t tartalmaz6 mindket negyedrendll aldeterminans zer6:
3
2 -4
1 -2
1
0
-1
4 -7
4

2 -4
3
1
1 -2
1 -4
=0,
1 -1
3
0
4 -7
4 -4
Az A matrix rangja tehat
2. Keressilnk az
.., =

(2, -2, -4),

0
2
=0.
1

3.

... = (1, 9, 3),

...

(-2, -4, 1),

... = (3, 7, -1)

vektorrendszerben maximalis Jinearisan filggetlen reszrendszert.

lrjuk fel a
1 -2
9 -4
-4 3

( -~

matrixot, melynek oszlopai az adott vektorok. Ennek a matrixnak a rangja 2~

a bal felsll sarokban all6 masodrendll aldeterminans killiinbozik zer6t61, viszont az

,ezt tartalmaz6 ket harmadrendii aldeterminans mar zer6. Ebblll kiivetkezik, bogy
az "'" "'' vektorpar az adott rendszer egyik maximalis linearisan fiiggetlen reszrendszeret alkotja.

Bizonyitsuk be az alabbi, mar korabban kimondott allitast mint a

rangszamtetel kovetkezmenyet:
Egy matrix linearisan fiiggetlen sorainak maximalis szama egyenlo lineari,san fiiggetlen osz/opainak maxima/is szamaval, azaz e matrix rangjava/.
Bizonyitas celjab61 transzponaljuk a matrixot, vagyis soraib61 csinaljunk oszlopokat, meg6rizve ekozben sorrendjiiket. A transzponalast61 a
zer6t61 kiilonboz6 aldeterminansok rendjenek maximuma nem valtozhat
meg, hiszen a transzponalas nem valtoztatja meg a determinanst, marpedig az eredeti matrix minden aldeterminansanak transzponaltja benne
van az uj matrixban es viszont. Ebb61 kovetkezik, hogy az uj matrix
rangja egyenl6 az eredeti matrixeval; ugyanakkor egyenl6 az uj matrix
linearisan fiiggetlen oszlopainak maximalis szamaval, vagyis az eredeti
matrix Iinearisan fiiggetlen s o r a i n a k maxima lis szamaval is.
Felda. A 8, -ban mar bevezettiik az n valtozos linearis alak fogalmat, es definialtuk
linearis alakok iisszeadasat es szammal val6 szorzasat. Ez a definici6 lebetiive teszi,
bogy a linearis fiiggiiseg fogalmat iisszes tulajdonsagaival egyetemben atvigyiik lineacis alakokra.
Legyen adva a linearis alakok

f,

= x,
{, = 4x 1

{3

+ 2x, +
-

Xi -

f,=2x 1

x, + 3x.,
x,- 5x,- 6x,,

3x2

4x3

7x 4 ,

x,- x,

Tendszere. Kivalasztand6 beliile egy maximalis linearisan fiiggetlcn reszrendszcr.

frjuk fel a fenti alakok egyiittbat6inak matrix at:

(1 2 1 3]

4 -1 -5 -6 '
1 -3 -4 -7
2
1 -1
0

<\s batarozzuk meg a rangjat. A bal felsii sarokban all6 aldeterminans kiiliinbiizik
zer6t61, de kiinnyen clleniirizbetii, bogy mind a negy Ot tartalmaz6 barmadrendfi determinans zer6. EbbOI kiivetkezik, bogy matrixunk els6 ket sora linearisan fiiggetlcn, a
harmadik es negycdik pedig ezek linearis kombinaci6ja. Az f1 , t; rendszer tebat a
linearis alakok adott rendszerenek keresett reszrendszere.

:'.Iegemlitjiik meg a matrixok rangszamtetelenek egy fontos kovetkezmenyet:

E gy n-edrendii determinans akkor es csak akkor zero, ha sorai linearisan
;ugg6ek.

so

Ennek az allitasnak az els6 felet mar a 4. -ban bebizonyitottuk (8. tulajdonsag). Legyen most adva egy zer6val egyenl6 n-edrendii determinans,
vagyis mas sz6val egy n-edrendii negyzetes matrix, melynek egyetlen
maximalis rendii aldeterminansa zero. Ebb61 kiivetkezik, hogy e matrix
zer6t61 kiiliinboz6 aldeterminansainak maxima!is rendje kisebb, mint n,
tehat rangja kisebb, mint n, s ezert a fentebb bizonyitottak alapjan e
matrix sorai linearisan fiigg6ek.
Nyilvanval6, hogy a most bizonyitott kiivetkezmeny megfogalmazasaban sorok helyett beszelhetiink a determinans oszlopair61 is.
A matrix rangjanak kiszamitasara hitezik meg egy m6dszer, amely fiiggetlen a
rangszamteteltiH, s melybez nines sziikseg determinansok kiszamitasara. Ez egyebkent csak akkor alkalmazbat6, ba csak magara a rangra vagyunk kivancsiak, es nem
erdekel benniinket, bogy mely oszlopok (vagy sorok) alkotjak a maximalis line:l.risan
fiiggetlen rendszert. Ismerkedjiink meg ezzel a modszcrrel.
Az A matrix elemi transzformaci6inak nevezziik ezen matrix kovetkezo atalakitasait:
a) ket sor vagy ket oszlop felcserel<ise (transzpozici6ja);
b) sor vagy oszlop szorzasa tetszilleges, zer6t61 kiilonbozo szammal;
c) valamely sor vagy oszlop tetszoleges tobbszorosenek bozzaadasa egy masik
sorhoz, ill. oszlopboz.
Konnyen latbat6, bogy elemi transzformaci6k nem valtoztatjak meg a matrix rangjat.
Val6ban, ba ilyen transzformaci6t alkalmazunk pl. a matrix oszlopaira, akkor ezaltal
az oszlopok rendszeret egy ekvivalens rendszerrel belyettesitjiik. Mutassuk ezt meg
a c) transzformaci6 esetere, mintbogy a J-ra cs b )-re trivialis. Tegyiik fel, bogy az
i-edik oszlopboz bozzaadtuk a j-edik oszlop k-szorosat. Ha a transzformaci6 ellltt a
matrix oszlopai az
1 ,

(1)

t, ... ,

IXj,

ctn

vektorok voltak, akkor a transzformaci6 utan a matrix oszlopai

(2)

A (2) rendszer Jinearisan kifejezhetii az (1) rendszerrel, es az

t

~-

kJ

egyenlllseg mutatja, bogy az (1) rendszer ugyszinten linearisan kifcjezbeto a (2)

rendszerrel. Kovetkezeskeppen ezek a rendszerek ekvivalcnsck, s ezert maximalis
linearisan fiiggetlcn reszrendszereik ugyanannyi vektorb61 allnak.
Eszerint a matrix rangjanak kiszamitasakor a matrixot elllzetesen Jeegyszerusitbetjiik elemi transzformaci6k alkalmas kombimici6i segitsegevel.
Azt mondjuk, bogy egy s x n tipusu matrix diagonalis alaku, ba valamennyi
eleme zer6, kiveve az a", a 22 , , a" elemeket (abo! 0 ~ r ~min (s, n)), melyek
1-gyel egyenlllk. Vih\gos, hogy ennek a matrixnak a rangja r.
Minden matrix diagonalis alakra hozhat6 elemi transzformdci6k segitsegevel.

Val6ban, legyen adva az

A
6 Felsobb algebra - 42160

c:: ::: ::)

81

mAtrix. Ha minden eleme 0, akkor mArls diagonMis alakra van hozva. Ha viszont
vannak zer6t61 kiilonhozll elemei, akkor sor- es oszlopcsen!kkel elerhetjiik, hogy az
au elem kii!Onbllzzek zer6t61. Megszorozva ezutAn az elsli sort aii'-gyel, el<!rjiik,
hogy az au elem 1 legyen. Ha most a j-edik oszlopb61 (j > ) kivonjuk az elsli oszlop
av-szereset, akkor az at/ elem helyere 0 keriil. Elvegezve ezt a transzformAci6t az oszszes oszlopokkal a mAsodikt61 kezdve, valamint az osszes sorokkal is, a mAtrlxot az

A= [

0 ... 0

a., .. asn

?.. ~.:::.~:".

alakra hozzuk. Ugyanilyen transzformllcl6kat vegezve a jobb als6 sarokban megmarad6 mAtrixon es igy tovAbb, veges sok lepes utan diagonAiis alaku mAtrixot kapunk,
melynek rangja megegyezik az eredeti A matrix rangjAval.
lgy tehat a matrix rangjtmak meghatarozasa dljaM/ a matrixot elemi transzformaci6k segttsegevel diagonalis atakra kell hozni,
nalisaban a/16 egyeseket.

es meg ke/1 szamolni az uj matrix flidiago-

Pelda. HatArozzuk meg a kovetkezll matrix rangjat:

0
2 -4
5
-1 -4
1
7
3
A=
5 -10
0
2
3
0
1

Az elsll es mAsodik oszlopot felcserelve, majd az elsll sort 2 del szorozva, kapjnk az
1

0
-4 -1
1

5
3

-21
5

~ -1~

o}

mlltrlxot. HozzAadva ennek harmadik oszlopllhoz elsll oszlopllnak ketszereset, majd

az elsll sor alkalmas tobbszllroset levonva a tobbi sorokb61, nyerjiik az

10 -10-3OJ
0

matrixot. Veglil megszorozva a masodik sort ( -1)-gyel, kivonva a harmadik oszlopb61 a mllsodik haromszorosllt, majd a harmadik es az otiidik sorb61 kiv~nva az uj

82

masodik sor alkalmas tobbszoroset, kapjuk a kivant diagomilis alakot:

1
0
(0
0
0

0
1
0
0
0

0
0
0 .
0
0

.lgy tehAt az A matrix rangj a kett<'S.

A XIII. fejezetben meg talalkozni fogunk az elemi transzformaci6kkal es a matrixok diagonalis alakjaval; ezeknek a matrixoknak az elemei azonban nem szamok
Iesznek, hanem polinomok.

11. . Linearis egyenletrendszerek

Atteril.nk tetsz6leges linearis egyenletrendszerek vizsgalatara, s a tovabbiakban nem fogjuk feltetelezni, hogy az egyenletek szama megegyezik
- az ismeretlenekevel. Eredmenyeink kiilonben arra az esetre is alkalmazhat6k (melyet a 7. -ban figyelmen kiviil hagytunk), amikor az egyenletek
es ismeretlenek szama megegyezik ugyan, de a rendszer determinansa zer6.
Legyen adva az

(1)

Uu:l:t

U21Xt

+a~.+

UnXt

+ Ufl'liX1. + . + U nXn =

UuX2

+ +
= b,,
+ a2nXn =b.,
UtnXn

b,

linearis egyenletrendszer. Mint az 1. -b61 tudjuk, mindenekel6tt a rendszer megoldhat6saganak kerdesevel kell tisztaba jonniink. EbMI a celb61
tekintsiik a rendszer egyiitthat6inak A matrixat es az A ,Mvitett"
matrixot, melyet ugy kapunk, hogy az A matrixot kiegeszitjiik a szabad
tagokb6l all6 oszloppal:
au

a12

n)

U1

A=~ .. ~~.:::.::
Un

US2 .. Usn

A=

b,)
~.' .. ~.::: :.n...b: ,

au

U12 U1n

U81

U82 , ,

Usn

b,

es szamitsuk ki e matrixok rangjat. Konnyen lathat6, hogy az A matrix

rangja uagy megegyezik az A matrix rangjaual, uagy eggyel nagyobb nala.
Tekintsiik ugyanis az A matrix oszlopainak valamely maximaJis linearisan
fiiggetlen rendszeret. Ez a rendszer az A matrixban is linearisan fiiggetlen.
Amennyiben maximalitasa is megmarad, vagyis ha a szabad tagokb61 all6
oszlop az emlitett rendszerrel linearisan kifejezhet6, akkor az A es az A
6'

83

matrix rangja egyenl6; ellenkez6 esetben kiegeszitve a rendszert a szabad

tagokb61 all6 oszloppal, az A matrix oszlopainak linearisan fiiggetlen rendszeret kapjuk, amely ebben a matrixban maximalis.
A linearis egyenletrendszerek megoldhat6sag{mak kerdesere teljes egeszcben valaszt ad a Kronecker-Capelli-tetel.
Kroneeker-Capelli tetele: Az (1) lineriris egyenletrendszer akkor es csak
akkor oldhat6 meg, ha az A bOvitett matrix rangja egyenl& az A matrix
rangjaval.
Biz on y it as. 1. Legyen az (1) rendszer megoldhat6, es legyen
k1 , k 2 , , kn az egyik megoldasa. Behelyettesitve ezeket a szamokat az
ismeretlenek helyere az (1) rendszerbe, s azonossagot kapunk, amelyek
mutatjak, hogy az A matrix utols6 oszlopa a tiibbi oszlopok k" k 2 , ,
kn-szeresenek osszege. Az A matrix osszes tobbi oszlopai beletartoznak az
A matrixba, es ezert lincarisan kifejezhet6k az ut6bbi matrix oszlopaival.
Megforditva, az A matrix minden oszlopa az A matrixnak is oszlopa,
tehat linearisan kifejezhcto e matrix oszlopaival. Ebb61 kiivetkezik, hogy
az A es az A matrix oszlopainak rendszere ekvivalens egymassal, s ezert,
mint a 9. vegen bebizonyitottuk, ennek a ket s dimenzi6s vektorrendszernek ugyanaz a rangja; mas sz6val az A es az A matrix r~ngja megegyezik.
2. Legyen most ismeretes, hogy az A es az A matrix rangja egyenlo.
Ebb6l kovetkezik, hogy az A matrix oszlopainak barmely maximalis
linearisan fiiggetlen rendszere maxima!is linearisan fiiggetlen rendszer marad az A matrixban is. lgy tehat ezen rendszerrel, kiivetkezeskeppen az
A matrix iisszes oszlopainak rendszerevel is, linearisan kifejezhetii az A
matrix utols6 oszlopa. Lcteznek tehat olyan k~' k 2 , , kn egyiitthat6k,
amelyekkel az A matrix oszlopait megszorozva s e szorzatokat osszegezve,
a szabad tagokb61 all6 oszlopot kapjuk, s ezert a k" k2 , , kn szamok
az (1) rendszer megoldasat szolgaltatjak. Eszerint az A es az A matrix
rangjanak egyenl6segeb61 kiivetkezik az (1) rendszer megoldhat6saga.
A tete! bizonyitasa ezzel teljes. Konkret peldakra val6 alkalmazasakor
eloszor az A matrix rangjat kell meghatarozni, s ebbiil a celb61 e matrixnak egy olyan, zer6t6l kiiliinbiizo aldetermin:J.nsat talalni, hogy az 6t
szegelyezii aldeterminansok mind zer6val legyenek egyenl6k; legyen ez az
M aldeterminans. Ezutan ki kell szamitani az A matrix azon aldeterminansait, melyek M-et szegelyezik, de nincsenek benne A-ban faz (1)
rendszer tm. karakteriszlikus delerminansait]. Ha ezek mind egyenl6k zeroval, akkor az A matrix rangja egyenlo az A matrix rangjaval, tehat az
(1) rendszer megoldhat6, ellenkez6 esetben ellentmond6. fgy tehat Kronecker-Capelli tetele a kiivetkeziikeppen is fogalmazhat6: az (1) linear is
egyenlelrendszer akkor es csak akkor oldha/6 meg, ha minden karakteriszlikus
delerminansa zero.
84

Tegyiik most fel, hogy az (1) rendszer megoldhat6. Kronecker-Capelli

tetele, melynek segitsegevel e rendszer megoldhat6sagat megallapitjuk,
csupan a megold{ts letezeset biztositja, nem ny1tjt azonban senunifele
modszert a rcndszer iisszcs megoldasainak g y a k o r I a t i meghatarozas~'tra. Most erre a feladatra teriink ra.
Legyen az A matrix rangja r. Mint az el6z6 paragrafusban bebizonyitotluk, r egyenlii az A matrix linearisan fiiggetlen sorainak maximalis
szamaval. Legyen pl. az A matrix elso r sora linearisan fiiggetlcn, a tiibbiek pedig mind ezek lincaris kombinaci6i. Akkor az A matrix elso r sora
is lincarisan fiiggetlen: minden, koziittiik fenna116 linearis iisszefiigges az
A matrix r sora kiiziitt is linearis iisszefliggcs Jenne (gondoljunk a vektorok
tisszeadasanak definici6jara). Az A es az A matrix rangjanak egyenlosegebol kiivetkezik tov~'thba, hogy az A matrix els6 r sora e matrix sorainak rendszereben maximalis line{trisan fiiggctlen rendszer, azaz A minden
sora e sorok linearis kombinacioja.
Ebb61 kiivetkezik, hogy az (1) rendszer barmely egyenlete eloall az els6
r egycnlet iisszegekent alkalmas egyiitthat6kkal, s ezcrt az els6 r egyenlet
barmely altalanos megoldasa az egesz (1) egyenletrendszer valamennyi
egyenletet kielcgiti. Elegendo tehat az
a 11 X 1 + a 1,x2 + ... + a 1nXn = b,,
(2)
a21 X 1 + a 22x 2 + ... + a 2nxn = b2 ,
a,x1

+ a,.x + . . . + arnxn =
2

b,

egyenletrendszer iisszes megoldasait meghatarozni. Minthogy a (2) egyenletekben az ismeretlenek egyiitthat6ib61 alkotott sorok linearisan fiiggetlenek, azaz az egyiitthat6k matrixanak rangja r, azert r ;;;;; n, es azonkiviil
e matrix r-edrendii aldeterminansai kiiziitt van legalabb egy zer6t61 kiiliinbtizo. Ha r = n, akkor a (2) rendszerben az egyenletek es ismeretlenek
szama megegyezik, cs a rendszer dctermim'tnsa zer6t61 kiiliinbiiz6, teh<J.t
(2) s vele egyiitt az (1) rendszer is egyetlen megoldassal rendelkezik,
melyet Cramer szabalya alapjan szamithatunk ki.
Legyen most r < n, es a zer6t61 kiiliinbiizo r-edrendii aldeterminans
legyen pl. az, amelyik az elso r ismeretlen egyiitthat6ib61 all. A (2) egyenletek mindegyikeben vigyiik at a jobb oldalra az x,+t, ... , Xn ismeretleneket tartalmaz6 tagokat, es adjunk ezeknek az ismeretleneknek tetszes
szerinti c,H, ... , en ertekeket. Kapjuk az r egyenletbol all6 r: ismeretlenes
U11X1

{:~)

a 21X 1

+ a12X2 + + a,,X, =
+ a 2,X2 + + a,x, =

bl -

al,r+ICr+I -

, -

a 1nCn

b, -

U2,r+ICr+t -

a 2nCn

85

egyenletrendszert az x1 , x 2 , oo o' x, ismeretlenekkel. Erre a rendszerre

alkaimazhat6 Cramer szabaiya, es ezert Ietezik egyetien c1 , c2 , ooo' c,
megoidasa; nyiivanvai6, hogy a c1 , c2 , ooo' c" c,+,, o oo' Cn szam-n-es a (2)
rendszernek megoidasao Minthogy az x,+,, ooo' Xn ismeretienek (az uno
szabad ismerellenek) c,+t, ooo' en ertekeit onkenyesen vaiaszthattuk, azert
ilyen m6don a (2) rendszerhez vegteien sok kiiionbiiz6 megoidas ta1a1hat6o
Masreszt a (2) rendszer minden mego1dasat megkaphatjuk a fenti m6don:
ha adva van a (2) rendszer c1 , c2 , o oo' Cn megoidasa, akkor a szabad ismeret1enek ertekeinek valasszuk c,+, ooo' en-to Ekkor a c1 , c2 , oo o, c, szamok
e1eget tesznek a (3) egyen1etrendszernek, s ezert e rendszer egyet1en mego1dasat a1kotjak, me1y, mint tudjuk, Cramer szaba1yava1 szamithat6 ki.
Mindaz, amit fontebb eimondtunk, a t e t s z 6 1 e g e s I i n e a r i s
e g y e n I e t r e n d s z e r e k m e g o 1 d a s a n a k kovetkez6 s z a b aI y a ban fogiaihat6 ossze:
Leq.1Jen adva az (1) megoldhatO linearis egyenletrendszer es legyen az
egyiitthat6kb61 alkotott A matrix rangja ro Valasszunk A-ban r linearisan
fiiqqetlen sort, es tartsuk meg az (1) rendszerb6l csupan azokat az egyenleteket,
melqek egyiitthat6i a kivalasztott sorokat a/ko(jako Ezen egyenletek bal oldalan
haQlJjunk meg r olyan ismeretlent, melyek egyiitthat6ib6/ alkotott determinans
kii/Onbozik zer6t61, a tobbi ismeretleneket pedig nyilvanitsuk szabadoknak, es
vzqyiik at az egyenlet jobb oldallirao Tetszoleges szamertekeket adva a szabad
ismerelleneknek, es kiszamttva a IObbi ismerelleneket Cramer szabalya alapjan,
megkapjuk az (1) egyenletrendszer osszes megoldasailo
Kiegesziteskeppen fogaimazzuk meg kiilOn is az altalunk kapott eredmenyek koziiJ a kovetkez6t:
Az (1) megoldhat6 rendszernek akkor es csak akkor van egyetlen megoldasa, ha az A matrix rangja egyen/6 az ismeretlenek szamaval.
Pelddko l. Oldjuk meg a kovetkezll egyenletrendszert:
5x1 - x, + 2x8
2x1 + x, + 4x3
x, - 3x, - 6x,

x,

7,

2x, = 1,
+ 5x, = Oo

Az egyiitthat6k matrixanak rangja 2: a matrix hal felsil sarkaban 3116 masodrendil

aldctermmims kiiliinbiizik zer6t61, de az ezt tartalmaz6 ket harmadrendil aldeterminans zer6o A b6vitett matrix rangja 3, mivel
5 -1
1

12

1 -3

II= -35;e0o

Ebb61 kovetkezik, bogy a rendszer ellentmond6o

86

2. Oldjuk meg a kovetkezo egyenletrendszert:

+ 3x,

xl- 2x2

7x1

4x,

+ 9x, =

2,
-3,
11.

Az egyiitthat6k matrixanak rangja 2, tehat egyenlll az ismeretlenek szamaval;

a bovitett matrix rangja szinten 2. Eszerint a rendszer megoldhat6, es egyetlen megoldasa van. Az elsll ket egyenlet bal oldala linearisan fiiggetlen; ha megoldjuk e ket
egyenletb/11 all6 rendszert, az lsmeretlenekre az

x,

5
= - 17.

23

Xz=-

17

ertekeket tal:Ujuk. Konnyen lathat6, hogy ez a megoldas a harmadik egyenletet is

kielegiti.
3. Oldjuk meg a kiivetkezo egyenletrendszert:

x.+ x,-2x3 - x,+ x5 =1,

x,+ x,+4x,+3x,=4,
x.+5x,-9x,-8x,+ x,=O.

3x,-

A rendszer megoldhat6, mivel mind a bllvitett matrix rangja. mind az egyiitthat6k

matrixanak rangja 2. Az eisl\ es a harmadik eeyenlet bal oldala Iinearisan fiiggetlen,
mivel az x, es az x, ismeretlen egyiitthat61bol alkotott m:isodrendfi determinans
kii!Onbozik zer6t61. Oldjuk meg az ebblll a ket eeyenletbi\1 all6 rendszert, mikozben
az x,, x,, x, ismeretleneket szabad ismeretleneknek tekintjiik, atvissziik oket az egyenIetek .iobb oldalara, es feltetelezziik, hogy mar kaptak bizonyos szamerteket. Cramer
szabalyanak alkalmazasaval kapjuk:

x1

= 4 + 4 x,- 4 x,- x.,

Ezek az egyenlosegek az adott rendszer lillallinos meaotdasat szolgaltatjak,

tetsz6leges ertekeket adva benniik a szabad JSmeretleneknek, megkapjuk rendszeriink
valamennyi megoldasat. lgy pl. rendszeriink megoJdasai Jesmek a (2, 5, 3, 0, 0)

(3, 5, 2, 1, - 2), ( 0, -

~,

-1, 1,

~)

stb. vektorok. Masreszrol x,-nek es x,-nek az

altalanos megoldasban adott kifejezesct behelyettesitve a rendszer barmelyik egyenletebe, pl. a masodikba, melyet koritbban kizartunk, azonossagot kapunk.
4. Oldjuk meg a kovetkezo egyenletrendszert:
4x,+ x,-2x,+ x,=
x1 - 2xot - X 3 + 2x, =

3,
2,
2x, + 5x,
- x, = - 1,
3x,+3x,- x,-3x,=
1.
Bar az egyenletek szama eeyenlo az ismeretlenek szam:ival, de a rendszer determinansa zer6, es ezert Cramer szabalya nem alkalmazhato. Az egyiitthat6k matrixanak

87

rangja 3: e matrix jobb felsll sarkaban zer6t61 kiilonbiizil harmadrendil aldeterminans

helyezkedik el. A bilvitett matrix rangja is 3, tehat a rendszer megoldhat6. Csak az
elsll harom egyenletet veve figyelembe es az x 1-et szabad ismeretlennek tekintve,
az altahinos megoldast a kovetkezll alakban kapjuk:
X2

= -s-sXu

5. Legyen adva egy n + 1 egyenlctblil 9.116 n ismeretlenes egyenletrendszcr. Ennek

a rcndszernek A bovitett matrixa (n + 1)-edrendil negyzetes matrix. Ha rendszeriink
megoldhat6, akkor Kroneckcr-Capelli tetele ertelmeben az A matrix determinansa
nak zer6val kell egyenlt'lnek Iennie.
Legyen pl. adva az
x 1 - 8x2 =
:~,
2x1 + X2 =
1,
4x1 + 7x, = -4
egyenletrendszer. Ezeknek az egyenleteknek az egyiitthat6ib61 es szabad tagjaib61
alkotott determimins zer6t61 kiiliinbozll:

31

1 -8
1
1
4
7 -4

12

= -77.

ezert a rendszer cllentmond6.

A forditott allitas altalaban nem igaz: az A matrix determinansanak eltilneseblll
nem kiivetkezik az A es A matrix rangj anak egyen!llsege.

12. . Homogen Iinearis egyenletrendszerek

Alkalmazzuk az el6z6 paragrafus eredmenyeit homogen lineriris egyenletrendszerek esetere:
a 1nXn = 0,
a11x1 a12x2
(I)
a 21X 1
a22 x 2
a2nXn = 0,

+
+

+
+

+
+

Kronecker-Capelli teteleb61 kovetkezik, hogy ez a rendszer mindig

megoldhat6, minthogy egy zer6oszlop hozzavetele nem novelheti a matrix
rangjat. Ez egyebkent kozvetleniil is lathat6: az (I) rendszer nyilvan
rendelkezik a (0, 0, ... , 0) trivia/is megoldrissal.
Legyen az (1} rendszer egyiitthat6ib61 alkotott A matrix rangja r.
lla r = n, akkor az (I) rendszer egyetlen meqoldrisa a trivirilis; r < n eseten
a rendszernek vannak a lrivirilist6l killonbozo megoldrisai is, es mindezen
megoldilsok meghatarozasara ugyanazt a m6dszert alkalmazzuk, amelyet
fent tetsz6leges egyenletrendszer eseteben alkalmaztunk. Specialisan n
88

egyenletbOI a/l6 n ismeretlenes homogen linearis egyenletrendszernek akkor

es csak akkor van nemtrivialis megoldasa, ha a rendszer determinansa
zer6. 13 Ennek a determinansnak eltiinese ugyanis ekvivalens azzal az
allitassal, hogy az A matrix rangja kisebb, mint n. Masreszt, ha egy homogen linearis egyenletrendszerben az egyenletek szama kisebb az ismeretlenek
szamanal, akkor a rendszernek fe/tetleniil vannak nemtrivialis megoldasai,
minthogy a rang ebben az esetben nem lehet egyenl6 az ismerellenek
szamaval; ezt az eredmenyt mar az 1. -ban megkaptuk mas meggondo~
lasokb61.
Vizsgaljuk specialisau n-1 homogen egyenletbiil 3.116 n ismeretlenes rendszer esetet,
s tegyiik fel, hogy ezeknek az egyenleteknek a hal oldalai I i n e a r i s a n f ii g g e t1 e n e k egymast61. Legyen
A =

I;:_: .... _:_:; .. _: _: _: .. ~;; . )

Un-t,t

Un-t,2 Un-t,nJ

a rendszer egyiitthat6inak matrixa; M; jeliilje azl az (n-1)-edrcndii detcrminanst,

amelyet a matrixb6J az i-edik oszlop (i = 1, 2, ... , n) t6r!esevcl nyeriink. Akkor
rendszeriink egyik megoldasa az
(2)

Mu -M,, M, -M,, ... , (-1)"-'Mn

szdmn-es, es minden mas megoldds aranyos uele.

Biz on y it as. Mivel a felteves szcrint az A matrix rangja n-1, azert az M;

aldeterminansok koziil valamelyik zer6t61 kiiliinbozl\; Jegyen ez Mn. Tekintsiik rendszeriinkben Xn-t szabad vaJtaz6nak, es vigyiik at minden egyenletben a jobb oJdalra;
ezutan az egycnletrendszer a kiivetkezll alakot iilti:
auxt

a 21x1

+
+

a1:X2

a2iC2

+
+

+
+

at,n-1Xn-1
a2,n-tXn-J

Alkalmazva ezutan Cramer szabalyat, kapjuk az adott egyenlctrendszer altalanos

mcgoldasat, melyet kiinnyii atalakitasokkal a kiivetkezo alakra hozhatunk:
(3)

X;=

(-1)n-1 M;
Mn

Xn

(i = 1, 2, .. , n-1).

Legyen most Xn = (-1)"-'Mn, s akkor x; = (-1)'n-i- 1M; (i = 1, 2, ... , n - 1),

vagy mivel (2n- i - 1)- (i- 1) = 2n- 2i paros, x; = (-1)'-'M;, azaz (2)
valoban megoldasa lesz egyenlctrendszeriinknck. E rendszer barmely mas megoldasat
a (3) keplctbi)J kapjuk az Xn ismcretlcn mas szamcrteke mellett, S czert a tiihhi megoJdas aninyos a (2) megoldassal. Vihigos, bogy a sz6ban forgo allitas akkor is tgaz,.
ha Mn = 0, de valamelyik M; (1 ;;;;; i ;;;;; n - 1) aldeterminans kiilOnbiizik zcr6t61 .
13

Ennek az allitasnak egyik felet mar a 7.

~-ban

bebizonyitottuk.

89<

A homogen linearis egyenletrendszerek megoldasai rendelkeznek a kovetkez6 tulajdonsagokkal. Ha a P = (b 10 b2 , , bn) vektor az (1) rendszer
megoldasa, akkor bitrmely k szitm eseten a kP = (kb 10 kb 2 , , kbn) vektor
is megoldasa ennek a rendszernek, amit az (1) egyenletek barmelyikebe
val6 kozvetlen behelyettesitessel ellen6rizhetiink. Ha tovitbba a y =
= (c10 ~ , en) vektor is megoldasa az (1) rendszernek, akkor megoldasa
.a P Y = (b1 Ct b2 ~
bn
Cn) vektor is:

+
+ .... , +
~a 1 ib 1 + c1) = ~a 11 b 1 + ~a 1 JCJ= 0
n

J~l

J~I

J~l

(i

= 1, 2, ... ,

s).

Ezert altalaban az (1) homogen linearis egyenletrendszer megoldasainak

<blirmely linearis kombinacioja maga is megoldasa ennek a rendszernek.
Jegyezziik meg, hogy inhomogen egyenletrendszer eseten, vagyis olyan
<egyenletrendszerre, melynek nem minden szabad tagja 0, a megfelel6
allitas nem ervenyes: inhomogen egyenletrendszer megoldasainak sem
osszege, sem pedig ilyen rendszer megoldas{mak valamely szammal val6
szorzata nem lesz ugyanezen rendszer megoldasa. <
A 9. -b61 tudjuk, hogy n dimenzios vektoroknak minden n-nel tobb
<vektort tartalmaz6 rendszere Iinearisan fiigg6. EbMI kovetkezik, hogy
az (1) homogen rendszer megoldasai koziil, melyek, mint tudjuk, n dimen<zi6s vektorok, kivalaszthat6 egy v e g e s maximalis linearisan fiiggetlen
rendszer - maximitlis abban az ertelemben, hogy az (1) rendszer min-den mas megoldasa a kivalasztott vektoroknak Jinearis kombinaci6ja.
Az (1) homogen linearis egyenletrendszer megoldasainak bamely maximillis linearisan fiiggetlen rendszeret a megoldasok fundamentalis rendszerenek nevezziik.
Meg egyszer hangsulyozzuk, hogy egy n dimenzios vektor akkor es csak
akkor lesz megoldasa az (1) rendszernek, ha linedris kombinacioja egg adolf
Jundamentdlis rendszert alkotO vektoroknak.
Vilagos, hogy fundamentalis rendszer csak abban az esetben Jetezik,
ha az (1) rendszer rendelkezik nemtrivialis megoldasokkal, vagyis ha az
egyiitthat6ib61 alkotott matrix rangja kisebb, mint az ismeretlenek szama.
Emellett az (1) rendszer megoldasainak sok kiilonboz6 fundamentalis
Tendszere lehet, azonban mindezek a rendszerek ekvivalensek egymassal,
mivel bitrmelyik ilyen rendszer bitrmelyik vektora linearisan kifejezhet6
<akarmelyik masik fundamentalis rendszerrel, s ezert a fundamentalis rendszerek ugyanannyi megoldasbOl allanak.
Ervenyes a kovetkez6 tete!:
Ha az (1) homogen linearis egyenletrendszer egyiitthatOibOl alkotott matrix
1 rangja kisebb az ismeretlenek szdmanal, akkor az (1) rendszer megoldasainak
minden fundamentdlis rendszere n - r megoldasbOl all.
1l0

Bizonyitas celjab61 jegyezziik meg, hogy n - r a szabad ismeretlenek

szama az (1) rendszerben; legyenek a szabad ismeretlenek x,H, x,+2,
, Xn Tekintsiink egy tetsz6leges zer6t61 kii!Onbiiz6 (n- r)-edrendii d
determinanst, melyet a kiivetkez6 alakba irunk:

d=
Cn-r ,r+t

Cn-r ,r+2

Cn-r ,n

Ezen determinans i-edik soranak elemeit valasztva a szabad ismeretlenek

ertekeinek (1 ~ i ~ n - r), mint ismeretes, egyuttal meghatarozott ertekeket kapunk az x,. x2 , , Xn ismeretlenekre, tehat az (1) rendszer egyertelmiien meghatarozott megoldasahoz jutunk; irjuk fel ezt a megoldast
vektoralakban:

Az igy kapott oc1 , oc2 , , "'n-r vektorrendszer az (1) egyenletrendszer

megoldasainak fundamentalis rendszere. Va16ban, ez a vektorrendszer
linearisan fiiggetlen, mivel az a matnx, melynek sorai oc, oc2 , , "'n-"
tartalmazza a zer6t61 kiiliinbiiz6 (n - r)-edrendii d aldeterminanst. Legyen
masreszt
az (1) egyenletrendszer tetsz6leges megoldasa. Mutassuk meg, hogy a
fJ vektor linearisan kifejezhet6 az oc10 oc2 , , "'n-I vektorokkal.
Jeliiljiik oc;-vel (i = 1, 2, ... , n- r) ad determinans i-edik sorat, melyet
most n- r dimenzi6s vektornak tekintiink. Vezessiik be tovabba a

jelolest. Az oc; (i = 1, 2, ... , n- r) vektorok linearisan fiiggetlenek, mintbogy d + 0. Az

r dimenzi6s vektorrendszer azonban linearisan fiigg6, minthogy a
benne szerepl6 vektorok szama nagyobb, mint a dimenzi6juk. Kovetkezeskeppen leteznek olyan k 10 k2 , , kn-r szamok, bogy

n -

(4)

Tekintsiik most a
li = klocl

+ k"' + + kn-r"'n-r- fJ
91

o vektor, Ieven az (1) homogen Iinearis egyenletrendszer megoldasainak Iinearis kombinaci6ja, maga is megoldasa ennek
a rendszernek. (4)-bol kovetkezik, hogy a o megoldasban valamennyi szabad ismeretlen erteke 0. Csakhogy az (1) egyenletrendszer egyetlen olyan
megoldasa, amely e szabad ismeretlenek 0 ertekeh61 ad6dik, a trivialis.
megoldas. lgy tehat o = 0, azaz
n dimenzi6s vektort. A

fJ =

kirr.i

+ k2rr.2 + + kn_rrr.n-r

Ezzel a tetelt bebizonyitottuk.

Jegyezziik meg, hogy a fenti bizonyitas ertelmeben allithatjuk, hogy az
(1) rendszer megoldasainak 6 s s z e s fundamentalis rendszereit megkapjuk, ha rl-nek az osszes Jehetseges, zer6t61 kiilOnbozo (n - r)-edrendu
determinansokat valasztjuk.
Petda. Adva van a kiivetkezi! homogen linearis egyenletrendszcr:

3x, + x, - Bx, +
2x 1 2x2 - 3x, x, + llx, - 12x" +
x,- 5x, + 2x,-

2x, + x" = 0,
7x4 + 2x, = 0,
34x, - 5x,, = 0,
lGx, + 3x, = 0.

Az cgyiitthat6k matrixanak rangja 2, az ismeretlenek szama 5, ezert ezen egyenlctrendszer megoldasainak minden fundamentalis rcndszcre harom megoldasb6J all.
Oldjuk meg az egyenletrcndszert, csupan az elso ket, linearisan fiiggetlen egyenlclct
veve figyelembe es szabad ismcretleneknek tckintve x,-at, x,-et es x 56t. Az altalimos
mcgoldast az
19
3
1
7
25
1
X 1 = S X 3 + S X 4 - 2 X 30
X 2 = B X3 - S x, + 2 X,,
alakban kapjuk. Vegyiik tovabba a kovetkezll Mrom linearisan fiiggetlen haromdimenzi6s vektort: (1, 0, 0), (0, 1, 0), (0, 0, 1). Mindegyiknek a komponenseit rendre"
behelycttesitve az altalanos mego!dasban a szabad ismeretlcnck helycbe, es kiszamitva x, es x, erteket, az adott egyentetrendszer mego!dasainak kovetkezll fundamentalis rendszeret kapjuk:
t

19 7
)
= ( 8' 8' 1, 0, 0 '

"=(~.

- 2:.o,t,o),

"=(-~. ~.o,o,1).

A paragrafus befejezeseiil vizsgaljuk az inhomogen cs a homogen egyenletrendszerek megoldasai kozotti kapcsolatot. Legyen adva az

+ ai.X2 + . + ainXn =
a,ixi + a2.r2 + . . . + a2nXn =
UuXJ

(5)

92

b"
b,,

inhomogen linearis egyenletrendszer. Az

+ a,,x. + ... + a1nXn =

a21X1 + a
+ ... + a2nXn =

0,
0,

+ a,.X2 + .. + a,nXn =

a11 X1
(6)

22 X 2

a,1X 1

'

homogen linearis egyenletrendszert, melyet az (5) rendszerb61 ugy kaptunk,

hogy a szabad tagokat zer6val helyettesitettiik, az (5)-hiiz tartoz6 reaukalt
.renaszernek nevezziik. Az (5) es a (6) rendszer megoldasai kozott szoros
.kapcsolat all fenn, amint azt az a!abbi ket tete! tanusitja.
I. Az (5) renaszer bcirmely megolaasdnak es a (6) reaukalt renaszer barmel!! megolaasdnak osszege ismet az (5) renaszer megolaasa.
Csakugyan, legyen c,. c., ... , Cn az (5) rendszcrmegoldasa, a,. a ... , an
pedig a (6) rendszere. Vegyiik az (5) rendszer barmelyik egyenletet, pl.
a k-adikat, es helyettesitsiik benne az ismeretlenek helyere a c, +a.
Cz +a., ... , Cn +an szamokat. Kapjuk:
~ ak/c 1

J=l

+ a1) = l: ak/i + ~ ak1a1 =

J=l

bk

]=1

+0 =

bk.

II. Az (5) renaszer bcirmely ket megolaasanak kii/Onbsege a (6) reaukalt

renaszer megolaasa.
Val6ban, legyen Cu c2 , , en esc;, c;, ... , c~ az (5) rendszer ket meg()!dasa. Tekintsiik a (6) rendszer barmelyik egyenletet, pl. a k-adikat, es
helyettesitsiik be az ismeretlenek helycre a

cl,

C1 -

C2 -

c~,

... ,

Cn- c~

szamokat. Kapjuk:

l: ak1(c1 -

J-l

cj)

l: a,,h-

.J-l

~ ak1c;

bk- bk

0.

j-l

Ezekb61 a tetelekb61 kiivetkezik, hogy ha megtalaltuk az (5) inhomogen

iinedris egyenletrenaszer egy megolaasat, es ehhez renare hozzaaajuk a (6)
reaukalt renaszer.minaen egyes megolaasat, akkor megkapjuk az (5) egyenletrenaszer valamennyi mego/aasdt.

93

III. FEJEZET

13. . Matrixok szorzasa

Az elozo fejezetekben a matrix fogalmat linearis egyenletrendszerek
megoldasanal hasznaltuk fontos segecteszkozkent. Ennek a fogalomnak
szamos egyeb alkalmazasa is van, s ez a matrixokat egy nagy, onall6
elmelet targyava tette, amelynek sok resze tulhaladja konyviink kereteit.
Most ennek az elmeletnek az alapjaival fogunk foglalkozni, amit azzal
kezdiink, hogy az osszes azonos rendii. negyzetes matrixok halmazaban
sajatsagos, de teljesen indokolt m6don ket algebrai miiveletet vezetiink
be: az osszeadast es a szorzast. Eloszor a matrixok szorzasat definialjuk;
a matrixok osszeadasat a 15. -ban fogjuk bevezetni.
Az analitikus geometriab6l ismeretes, hogy ha a sikon egy derekszogii
koordinata-rendszer tengelyeit "' szoggel elforditjuk, akkor a koordinatak
a kovetkezo osszefiiggesek szerint transzformat6dnak:
x

= x' cos "' -

y = x' sin "'

y' sin "''

+ y' cos "''

ahol Xes y a pont regi koordinatai, X'es y' pedig az ujak; igy teh:it Xes y
az x'-nek es y'-nek linearis kifejezese bizonyos szamegyiitthat6kkal. Sok
mas esetben is talalkozunk ismeretlenek (vagy vattoz6k) olyan helyettesitesevel, melynel a n\gi ismeretlenek az ujaknak linearis kifejezesei;
az ilyen helyettesitest rendszerint az ismeretlenek linearis transzformaci6janak (vagy linearis szubsztituci6mk) nevezik. fgy tehat a kovetkezo
definici6hoz jutunk:
Az ismeretlenek linedris transzformdci6jdn az x 1 , x.,, ... , Xn ismeretleneknek az y1 , y,, ... , Yn ismeretlenekkel val6 olyan helyettesiteset ertjiik,
melynel a regi valtoz6k az ujaknak linearis kifejezesei bizonyos szamegyiitthat6kkal:
x, = UuY1 a12Y2
a,nYn
(1)
X,= a,,y,
U22Y2
a,nYn,

+
+

+ +
+ +

95

Az (1) Iinearis transzformaci6t teljesen meghatarozza egyiitthat6inak

a
(~2~

11

anl

alnl

U 12

~~2 : : : ~~n
an2

ann

matrixa, mivel ket olyan Iinearis transzformaci6, melyeknek ugyanaz a

matrixa, csak az ismeretlenek jeliilesere hasznalt betiikben kiilonbozhetik
egymast61; mi azonban ugy fogjuk tekinteni, hogy ezeknek a jeloleseknek a valasztasa teljesen tetszesiinkt61 fiigg. Megforditva, ha megadunk
egy tetsz6leges n-edrendii matrixot, azonnal felirhatjuk azt a linearis
transzformaci6t, melynel az egyiitthat6k matrixa az adott matrix. fgy
tehat n ismeretlen linearis transzformaci6i es az n-edrendii negyzetes
matrixok kiizott letezik egy kolcsonosen egyertelmii megfeleltetes, s ezert
minden, a linearis transzformaci6kkal kapcsolatos fogalomnak es e transzformaci6k minden tulajdonsaganak megfelel egy analog fogalom, ill. tulajdonsag, amely matrixokra vonatkozik.
Vizsgaljuk meg, mi tOrtenik, ha ket linearis transzformaci6t hajtunk
vegre egymas utan. Alkalmazzuk az (1) linearis transzformaci6 utan az
Y1 = buzl
Y2 = b21Z1

(2)

+ + + blnZn
+ b..z. + ... + b nZn
b12Z2

linearis transzformaci6t, amely az ismeretlenek y 1 , y2 , , Yn rendszeret

a z,, z2 , , Zn rendszerbe viszi at; ennek a transzformaci6nak a matrixat
B-vel jeliiljiik. Behelyettesitve (1)-be y1 , y2 , , Yn kifejezeset (2)-b61,
az Xp x2 , , Xn ismeretlenek linearis kifejezeset kapjuk a z1 , z2 , , Zn
ismeretlenekkel. fgy tehat kel linedris lranszformdci6 egymds utdni alkal.mazdsdnak eredmenye ujra linedris lranszformdci6 lesz.
Petda. Az
X1

= 3yt -

x,

= y1

Y2,

Y1

+ 5y,,

Z1

+ Z2,

y, = 4z1 + 2z,

linearis transzformaci6k egymas utani vegrehajtasanak eredmenye a kilvetkezll

linearis transzform:ici6 lesz:

x, = 3(z1

x, =

(z1

+ z,) - (4z + 2z
+ z,) + 5(4z + 2z
1

2)

= -z1

2)

= 21z1

+ z,,
+ llz,.

Jeliiljiik C-vel annak a linearis transzformaci6nak a matrixat, amelyet

az (1) es a (2) transzformaci6 egymas utani vegrehajtasanak eredmenye96

keppen kapunk, es allapitsuk meg, milyen torveny szerint fejez6dik ki

a C matrix c1k eleme (i, k = 1, 2, ... , n) az A es a B matrix elemeivel.
Az (1), (2) transzformaci6kat a rovidebb
n

X;=

(i = 1, 2, . , n);

~a;JYJ

/=1

y1 =

U = 1, 2, ... ,

~ b1~k

k-1

n)

alakba irva, kapjuk, hogy

X;=

i a, ( b1~k) = i (f

Igy tehat

zk

egyiitthat6ja
C;k

(i

1, 2, ... , n).

k=l \.; ..=-1

k=l

x1

kifejezeseben, vagyis a C matrix

(3)

a;1b1k)zk

l=l

= ,_,
~ U;Jbjk =

a,lblk

c 1k

eleme

+ Ut2bM + + U;nbnk

alakli; a C matrix i-edik soraban es k-adik oszlopaban Iillo elem egyenlo az

A matrix i-edik soraban es a B matriz k-adik oszlopaban allo megfeleltJ
elemek szorzatainak osszegevel.
A (3) keplet, amely a C matrix elemeinek az A es a B matrix elemeivel
val6 kifejezeset adja, lehet6ve teszi, hogy adott A es B matrix eseten
azonnal felirhassuk a C matrixot, megkeriilve az A es a B matrixnak megfelelo linearis transzformaci6k vizsgalatat. llyen m6don barmely ket
n-edrendii negyzetes matrixnak megfelel egy egyertelmiien meghatarozott
harmadik matrix. Azt mondhatjuk, hogy az osszes n-edrendii negyzetes
matrixok halmazaban egy algebrai miiveletet ertelmeztiink; ezt a miiveletet matrixok szorzcisanak, a C matrixot pedig az A matrix B matrixszal
val6 szorzatcinak nevezziik:
C=AB.
Fogalmazzuk meg meg egyszer a linearis transzformaci6k es a matrixok
szorzasa kozott fennall6 kapcsolatot:
Ket linearis transztormacio egqmas utdni alkalmazdsdnak eredmenye, melyek kiiziil az elsonek A, a masodiknak B a mdtriza, az a linedris transzformciczo, melynek mdtriza AB.
Pt!lddk.

4
1" ( -1
2.

9) ( 1-3) ( 41+9(-2) 4(-3)+91

) (-14 -3)
3. -2
1 = -11+3(-2) (-1)(-3)+31 = -7
6.
0
2
( -2
3
4 -1

3.
7 Fels6bb a!Jiel>ra - 42160

1) (-3 1 0) ( -6 1 :).
2
5

G~r =G

0
2
0 -1

1
3

6
2
-12 -3

14

~lG 2)1 =(518 16)3 .

97

, 4. Hatarozzuk meg a kovetkeziS ket lineans transzformacio egymas utani vegre-

hajtasanak eredmenyet:
x, = 5y, - y. + 3y.,
X.= y,- 2y,,
7y,- Ya

Xa =

6s

+ z.,
z.- 5z.,

y,=2z,
y, =

2z.,

Ya =

A matrixokat llsszeszorozva, kapjuk, hogy

.(5 -1 3) (2

1 -2 0 . 0
7 -1
0
0

1)

1 -5 =
2 0

(10

10)

2 -2
11'
0
5 -35

ezert a keresett linelirl.s transzformaci6

x, = 10z1 + 5z, + 10z3 ,

2z1 - 2z, +llz.,
x3 =
5z, - 35z3

x,-

Vegyiik valamelyiket a matrixok szorzasara vonatkoz6 fenti peldak

koziil, pl. a 2.-at, es szamitsuk ki ugyanezen matrixok szorzatat, de forditott sorrendben:

.(-3 1 0) ( 2 0 1) (-8 3-1)

0

0-1

1 . -2 3
3
4 -1

2 =
5

0 5 9 .
14 -6 13

Latjuk, hogy a matrixok szorzata fiigg a tenyez6k sorrendjett'51, azaz

a mtitrixok szorztisa nem kommulaliv. Ez egyebkent varhat6 volt mar
csak azert is, mivel a C matrix definici6jaban, amelyet fentebb a (3)
formulaval adtunk meg, az A es a B matrix nem jatszott egyenrangu
szerepet: A-b61 sorokat vettiink, B-MI oszlopokat.
'Nem felcserelhet(i n-edrendii matrixokra, vagyis olyan matrixokra,
amelyeknel a szorzat megvaltozik a tenyezok felcserelesevel, n = 2-tOI
kezdve minden n eseten talalhatunk peldat (az 1. peldaban szereplt'5
masodrendii matrixok nem felcserelhetok). Masreszt ket adott matrixr6l
kideriilhet, hogy veletleniil felcserelheM, amint a kovetkez6 pelda mutatja:
( 7 -12). (26 45) =.(26 45). ( 7 -12) = (2 3).
-4 : 7 15 26
15 26 -4
7
1 2
A mtitrixok szorztisa asszociativ; ezert beszelhetiink akarhilny (a szorzas nemkommutativ volta miatt) meghatarozott sorrendben vett n-edrendii
matrix egyertelmiien meghatarozott szorzatar61.
98

B i z o n y i t a s . Legyen adva harom tetszoleges n-edrendii matrix,

A, B es C. frjuk oket a ki.ivetkezo ri.ividitett alakba, amely csupan elemeik
altalanos alakjat jelzi: A = (a11), B = (b 1j), C = (c11). Vezessiik be
tovabba a ki.ivetkezo jeli.i!eseket:
AB = U = (u 11), BC = V = (viJ),
A(BC) = T = (t;1).
(AB)C = S = (s 11 ),
Bizonyitand6 az (AB)C = A(BC), vagyis az S = T egyenl6seg. De
Ua

s ezert az S

a;kbkl

Vkj

h=l

bktCIJ

l=l

= UC, T = A V egyenlosegek ki.ivetkezteben

Z UaCrj Z Z a,kbkzCzJ,

sii

ftj

= k=l
1: a;kVkj = k=ll=l
1: 1: a;kbktCIJ

l=l

1=1 k=l

azaz s11 = 111 , ha i, j = 1, 2, ... , n.

A matrixszorzas tovabbi tulajdonsagainak vizsgalataban szerepet kap
a matrixok determinansa. Megegyeziink, hogy ri.ividseg kedveert az A
matrix determinansat 1 A I-vai jeli.iljiik. Ha az olvas6 valamennyi fenti
peldaban kiszamitja a szorzasban n\szt vevo matrixok determinansat, es
osszehasonlitja ezen determinansok szorzatat az adott matrixok szorzatanak determmimsaval, akkor nagyon erdekes tOrvenyszeriiseget fog talalni,
amelyet a determinansok ki.ivetkezo, nagyon fontos szorzdstetele fejez ki:
n-edrendfi mdtrixok szorzatdnak determindnsa egyenlO e mdtrixok determinrinsainak szorzatdval.
Elegendo ezt a tetelt ket matrix szorzatara bizonyitani. Legyen adva
az A = (a1;) es a B = (b;1) n-edrendii matrix, es legyen AB = C = (c11 ).
Konstrualjuk meg a ki.ivetkezo 2n-edrendii L1 determinanst: bal felso
sarkaba helyezziik el az A matrixot, a jobb als6ba a B matrixot, az egesz
jobb felso sarkot ti.iltsiik meg zerokkal, es vegiil a bal also sarok f6diagonalisaba irjunk mindenhova ( -1)-et, ti.ibbi elemei helyere pedig szinten
zer6kat. A L1 determinans tehat ilyen alaku:
a 11 a12
a 1n 0 0
0
a21 a22
a2n 0 0
0
Ll=

anl

0
7

an2

-1 0
0-1

Unn

0 0

0
btn

b11 b12

b21

b22 b2n

bnl

bn2

0 . . . -1

bnn

99

Laplace tetelenek alkalmazasa a Ll determinansra szerinti kifejtes - a kovetkez6 egyenl6segre vezet:

(4)

Ll

az els6 n sor

JAJJBJ.

Pr6Mijuk masreszt tigy atalakftani a Ll determinanst, hogy valamennyi

b,1 (i, j = 1, 2, . ~ ., n) elem helyet zer6k foglaljak el. anelkiil hogy kozben
Ll erteket megvaltoztatnank. Ebb61 a celb61 a Ll determinans n
1-edik
oszlopahoz hozzaadjuk az els6 oszlop b11-szereset, a masodik b2cszereset
2)es l. t., vegiil az n-edik oszlop bn~-szereset. Azutan aLl determinans (n
edik oszlopahoz adjuk hozza az els6 oszlop b12-szoriiset, a masodik b22sziiriiset es i. t. Altalaban a Ll determinans (n + i)-edik oszlopahoz, ahol
j = 1, 2, ... , n, az els6 n oszlop b1rszereset, b2rszereset, ... , illetve bnr
szereset adjuk hozza.
Konnyen h'lthat6, hogy ezek az atalakltasok, amelyek a determinanst
nem valtoztatjak meg, val6jaban valamennyi b,1 elem O-val val6 helyettesitesere vezetnek. Ugyanakkor a determinans jobb felso sarkaban all6
zer6k helyet a kiivetkez6 szamok foglaljak el: az i-edik sores az (n j)edik oszlop (i, j = 1, 2, .. , n) keresztezodesenel most az aab 11 + a12 b21 +
a~nbn 1 szam fog allni, amely (3) szerint egyenlo a C = AB
matrix c, 1 elemevel. Kovetkezeskeppen a determinans jobb fels6 sarkat
most a C matrix foglalja el:

+ ... +

Ll=

au

all . . atn Cn

a21

a2S ..

Usn

C21

C2S .. C2n

anl anll
-1 0 .. .
0 -1 .. .

Unn

Cn1

Cns Cnn

ell c,n

0 0 0
0 0 0

0 ... -1

0 0

...

0
0

...

Alkalmazzuk meg egyszer Laplace tetelet, kifejtve a determinanst

utols6 n oszlopa sze:rint. A C aldeterminans komplementer aldeterminansa
( -1 )", minthogy pedig a C aldeterminans az 1, 2, ... , n indexii sorokban
es az n
1, n
2, ... , 2n indexii oszlopokban helyezkedik el, s emellett

azert

(-1)2n'+n(-1)"jCJ = (-1)2(n'+nljCJ,

vagy tekintve, hogy 2(n 2

(5)
100

+ n) par~s,
Ll

jCJ .. _

Vegiil (4)-b61 es ,(5)-b61 kovetkezik a

ICI = IAIIBI
egyenl6seg, melyet bizonyitani akartunk.
A determinansok szorzastetelet Laplace tetelenek felhasznalasa nelkiil is
bebizonyithattuk volna. Egy ilyen bizonyitast az olvas6 a 16. vegen tala!.

14. . Inverz matrix

Egy negyzetes matrixot elfajul6nak neveziink, ha determinansa zero es
nemelfajul6nak az ellenkez6 esetben. Ennek megfelel6en ismeretlenek egy
linearis transzformaci6jat elfajul6nak vagy nemelfajul6nak nevezziik
aszerint, hogy az egyiitthat6ib6l alkotott determinans egyenl6-e zer6val
vagy kiiliinbozik t6le. Az el6z6 paragrafus vegen bebizonyitott tetelb6l
kiivetkeznek az alabbi allitasok:
0/yan malrixok szorzata, melyek kozill legalabb az egyik elfaju/6, maga
is e'(aju/6 matrix.
Nemelfaju/6 matrixok szorzata nemelfaju/6.
Innen a matrixok szorzasa es linearis transzformaci6k egymas utani
vegrehajtasa kiiziitti kapcsolat miatt kiivetketik, hogy tinearis transztormaci6k egqmas utani alkalmazasanak eredmem1e akkor es csak akkor lesz
nemelfaju/6 transzformacz6, ha valamennyi adott transzjormaci6 nemeljaju/6.
A matrixok szorzasanal az egyseg szerepet az

E~~ I -~

egljsegmatrix jatssza, amely felcserelhet6 barmely ugyanolyan rendii A

matrixszal:
(1)

AE=EA=A.

Ezeket az egyenl6segeket vagy a matrixok szorzasszabalyanak kiizvetlen

alkalmazasaval bizonyithatjuk, vagy pedig annak a megjegyzesnek az
alapjan, hogy az egysegmatrix az ismeretlenek

x, =y,,
X:!=
Xn

y.,
Yn

101

identikus linearis transzformaci6j:'mak felel meg, amelyet akar valamely

masik linearis transzformaci6 elott, akar utana hajtunk vegre, nyilvan
nem valtoztatja meg ez ut6bbit.
Jegyezziik meg, hogy az E matrix az egyetlen olyan matrix, amely az
(1) feltetelnek brirmely A matrix eseten eleget tesz. Csakugyan, ha letezne
meg egy E' matrix ugyanezzel a tulajdonsaggal, akkor ervenyes Jenne
E'E = E', E'E = E,
ahonnan E' = E.
Mar bonyolultabb az a kerdes, hogy letezik-e egy adott A matrixnak
inverz matrixa. A matrixszorzas nemkommutativ volta miatt most jobb
oldali inverz matrixr61 fogunk beszelni, azaz olyan A-t matrixr6J, mellyel
az A matrixot jobbr61 megszorozva, az egysegmatrixot kapjuk,

AA- 1 =E.

(2)

Ha az A matrix elfajul6, akkor az A-t matrix letezese eseten a (2) egyenloseg hal oldalan all6 szorzat, mint tudjuk, elfajul6 matrix Jenne, holott
val6jaban az E matrix, amely az egyenloseg jobb oldalan all, nemelfajul6, mivel determinansa 1. fgy tehat elfajul6 matrixnak nem lehet
jobb oldali inverz matrixa. Ugyanilyen meggondolasok mutatjak, hogy
hal oldali inverze sines, s ezert elfaju/6 mritrixnak egyriltalrin nines inverz
mritrixa.
Atterve nemelfajul6 matrixok esetere, vezessiik be eloszor a kovetkez6
fogalmat. Legyen adva az n-edrendii
an

A=

at

atn

~~ .. ~~.:::.~~n.
anl

an2 Unn

matrix. Az A matrix elemeinek adjungaltjaib61 all6

matrixot, melyben az a;1 eiem adjungaltja a j-edik sor es i-edik oszlop

keresztez6desenel all, az A matrix adjungalt mritrixanak nevezziik.
Keressiik meg az A A* es az A* A szorzatot. Felhasznalva a determinans
sor vagy oszlop szerinti kifejtesenek a 6. -b61 ismert formulajat, valamint
a 7. -beli tetelt tetszes szerinti sor (oszlop) elemei es egy masik sor (oszlop)
102

elemeihez tartoz6 adjungaltak szorzatainak osszeger61, es d-vel jeltilve az

A matrix determinansat,
d=IAI,
kapjuk a kovetkez6 egyenl6seget:
d

(3)

AA*=A*A=

0... 0)

~ .. ~.:::.~
0

0 ... d

Ebbol kovetkezik, hogy ha az A matrix nemel{ajul6, akkor adjungall

matrixa, A* sem elfaju/6, es az A* matrix d* determinansa egyen/6 az A
matrix d delerminansanak (n- 1)-edik hatvanyaval.U
Csakugyan, atterve a (3) egyenlosegekrol a determinansok kozotti
egyenlosegekre, kapjuk, hogy
dd* = d",
ahonnan d + 0 miatt
Most mar konnyii bebizonyitani nemelfajul6 A matrix inverzenek
letezeset es meghatarozni ennek az inverznek az alakjat. Jegyezztik meg
eloszor is, hogy ha ket matrix AB szorzatat tekintjtik, es az egyik tenyez<'inek, pl. B-nek, minden elemet osztjuk ugyunazzal a d szammal, akkor az
AB szorzat minden elemenek is a d-ed reszet kapjuk: bizonyitas celjab61
elegendo felidezni a matrixszorzas definici6jat. fgy tehat, ha

d=

IAI +0,

akkor a (3) egyenlosegekb61 kovetkezik, hogy az A matrix inverz matrixat

ugy kaphaljuk, hogy az A* adjungalt matrix minden elemet osztjuk a d
szammal:

14 Be lchet bizonyitani, bogy ha az A matrix elfajul6, akkor adjungalt matrixa,

A* is elfajul6, s emellett A* rangja legfeljebb 1.

103

Va16ban, (3)-b61 kiivetkezik

(4)

Meg egyszer hangsulyozzuk, hogy az A_, matrix i-edik s o r a b a n

az A determinans i-edik o s z 1 o p a elemeinek adjungaltjai allnak,
d = I A I-vai osztva.
Konnyen lathat6, hogy az A_, matrix az egyetlen, amely adott nemel{ajul6
A matrix eseten eleget tesz (4)-nek. Val6ban, ha a C matrix olyan, hogy

AC=CA =E,
akkor

CAA- 1 = C(AA- 1) = CE = C,
CAA- 1 = (CA)A-t =EA-t= A-t,

ahonnan C = A- 1
(4)-bOI es a determinansok szorzasteteleMI kiivetkezik, bogy az A- 1

matrix delerminansa egyenlo ,1,-val, ugyhogy ez a matrix is nemelfajul6;

inverze az A matrix.
Ha marmost adva van ket n-edrendii negyzetes matrix, A es B, ahol

A nemelfajul6, B pedig tetsz61eges, akkor B-t balr6l es jobbr6l is oszthaljuk A-val, vagyis megoldhatjuk az
AX=B,

{5)

YA=B

egyenleteket. A matrixszorzas asszociativitasa miatt ehhez elegend6 az

X= A-1 B,

BA-1

ertekeket valasztani, ahol az (5) egyenleteknek ezek a megoldasai a matrixok szorzasanak nem kommutativ volta miatt altalaban kiilonb0z6k
lesznek.
P~ldak.

1. Adva van az
3 -1
A= ( -2 1
2 -1

matrix. Determinansa !AI = 5, ezert letezik az A - inverz matrix, espedig

4

A-= 2

152

-~

5J

104

5-5

2. Adva van

A={34 32) '

Az A matrix nemelfajulo, es

B=

-1
3

')

5 . '

A-= (-43-2)
3 ,

ezert az AX = B, Y A = B egyenletek megoldasai:

X=(_! -~H-~ J= (-;: -~~).

y = (-1
')( -43-2)=(-31
23)
3
5
3
-11
9
Te!llalap alako matrixok szorzasa. Bar az elozo paragrafusban csak azonos rendii negyzetes matrixok szorzasat definialtuk, a matrixszorzas
kiterjesztheto teglalap alaku A es B matrix esetere is, amennyiben az
elozo paragrafus (3) formulaja alkalmazhat6, vagyis ha az A matrix
minden soraban ugyanannyi elem van, mint a B matrix oszlopaiban.
Mas sz6val akkor beszelhetiink az A es a B teglalap alaku matrix szorzatarol,
ha az A matrix oszlopaiizak szama megegyezik a B matrzx sorainak szamavalp
s ekkor az AB matrzx sorainak szama eql/en/0 az A matrix sorainak szdmaval~
AB oszlopainak szama pedig a B matrzx aszlopainak szamaval.
Pelddk.

15 -5)

1.

10 10 .

( ~ -3~ -~1)

2.

-4

3.

(5

0 -3).

(2 0)
t -4

3
1
0 -1

= (11 -1).
-

A teglalap alaku matrixok szorzatat is kapcsolatba hozhatjuk ismeretlenek linearis transzformaci6inak egymas utani vegrehajtasaval, ha e transz-
formaci6k definic16jaban lemondunk arr61 a kovetelmenyrol, hogy a linearis
transzformaci6nal az hmeretlenek szama valtozatlan maradjon. Konnyen
ellenorizheto az is, a negyzetes m(ltrixok esetere adott bizonyltas sz6
105

szerinti megismetlesevel, hogy teglalap alakt1 mritrixok szorzrisrira is ervenyben marad az asszociativitris.
,
Alkalmazzuk most teglalap alaku matrixok szorzasat es az inverz
matrix tulajdonsagait Cramer szabalyanak egy uj lev e z e t e sere, melyhez nem lesz sziikseg olyan bonyolult szamitasokra,
amilyeneket a 7. -ban vegeztiink. Legyen adva az n egyenletb61 all6
n ismeretlenes
auxl
U1,X2
UtnXn = bl'
(6)
a21X 1
a2,x2
UmXn = b2 ,
UmXl

+
+
+

Un2X2

+ +
+ ... +
+ .+

UnnXn

= bn

egyenletrendszer, melynek determinansa zer6t61 kiilonboz6. Jeloljiik A-val

a (6) rendszer egyiitthat6inak matrixat; ez a matrix nemelfajul6, mintbogy a felteves szerint d = 1 A 1 + 0. J eliilje tovabb:l. X az ismeretlenekbol, B pedig a (6) rendszer szabad tagjaib61 all6 oszlopot, azaz

Az AX szorzatnak van ertelme, mivel az A matrix oszlopainak szama

egyenlo az X matrix sorainak szamaval, s ez a szorzat a (6) rendszerbeli
egyenletek bal oldalaib61 all6 oszloppal egyenl6. fgy tehat a (6) rendszert
felirhatjuk egyetlen matrixegyenlet alakjaban:

AX= B.

(7)

A (7) egyenlet bal oldalat balr6l szorozva az A-t matrixszal, melynek Ietezese kovetkezik az A matrix nemelfajul6 voltab61, kapjuk, hogy
(8)
A jobboldalt all6 szorzatmatrix egyetlen oszlopb61 all; ennek j-edik
eleme egyenlo az A-t matrix j-edik soraban all6 elemeknek es a B matrix
megfelelo elemeinek szorzatiisszegevel, vagyis egyenl6 az

Atfb
d

AJb
d

+.

AnJ
1
+dbn=a(A11b1 +A 21 b2 + .. +An1b1)

szammal.
A jobboldalt all6 zar6jel azonban a d1 determinans (amelyet a d determinansb61 a j-edik oszlopnak a B oszloppal val6 helyettesitese altai nyertiink) j-edik oszlopa szerinti kifejtese. fgy tehat a (8) keplet ekvivalens
106

a 7. (3) kepleteivel, melyek a (6) rendszer megoldasanak Cramer szabaIyaval ad6d6 kifejezeset szolga!tatjak.
Mar csak azt kell megmutatni, hogy az ismeretlenek fentebb kapott
~rtekei val6ban a (6) rendszer megoldasat alkotjak. EbMI a cclb61 elegendo a (8) kifejezest behelyettesiteni a (7) matrixegyenletbe, ami nyilvanval6an a B = B azonossagra vezet.
Miitrixok szorzatiinak rangja. A determinansok szorzasteteleb61 elfajul6
matrixok szorzatara vonatkoz6lag semmifele kovetkeztetest nem lehet
levonni azon feliil, hogy ez a szorzat is elfajul6 lesz, habar az elfajul6
matrixokat meg megkii16nb6ztethetjiik rangjuk szerint. Jegyezziik meg,
hogy nem letezik semmifele teljesen hatarozott 6sszefiigges a tenyezok
rangja es a szorzat rangja k6z6tt, amint azt a kovetkez6 pcldak mutatjak:

(~ ~) . (~ ~) = (~ ~)
(~ ~) . (~ ~) = (~ ~) ;
mindket esetben 1 rangszamu matrixokat szoroztunk 6ssze, megis egyszer 1,
masszor 0 lett a szorzat rangja.
Ervenyes, meghozza nemcsak negyzetes, hanem teglalap alaku matrixokra is, a k6vetkez6 tete!:
A szorzatmritrix rangja nem nagyobb brirmely tenyezojenek rangjrinril.
Ezt a tetelt elegendo ket tenyezo esetere bizonyitani. Legyen adva az
A es a B matrix, melyek AB szorzatanak van ertelme; jeloljiik ezt AB =
= C-vel. Tekintsiik a 13. (3) formulajat, amely a C matrix elemeinek
kifejezeset adja. Megvizsgalva ezt a kepletet riigzitett k-ra es valamennyi
i-re (i = 1, 2, ... ), azt kapjuk, hogy a C matrix k-adik oszlopa az A
matrix 6sszes oszlopainak bizonyos egyiitthat6kkal (ti. a b1k, b2k>
egyiitthat6kkal) vett 6sszege. Ezzel bebizonyitottuk, hogy a C matrix
nszlopainak rendszere linearisan kifejezheto az A matrix oszlopainak
rendszerevel, s ezcrt, amint azt a 9. -ban megmutattuk, az elso rendszer
rangja kisebb, mint a masodik rendszer rangja, vagy egyenlo vele; mas
sz6val a C matrix rangja nem nagyobb, mint az A matrixe. Minthogy
masreszt ugyancsak a 13. (3) formulajab61 k6vetkezik (r6gzitett i es
valamennyi k eseten), hogy a C matrix i-edik sora a B matrix sorainak
linearis kombinaci6ja, azert analog meggondolasokkal kapjuk, hogy C
rangja nem nagyobb B rangjanal.
Pontosabbat mondhatunk abban az esetben, amikor az egyik tenyezo
nemelfajul6 negyzetes matrix:
107

, Tetszoleges A matrixot akar jobbrol, akdr balrol szorozva egg nemelfajul6

negyzetes Q matrixszal, a szorzat rangja egyenlo az A matrix rangjaval.
Legyen pl.
"(9)
AQ =C.

Az elozo tetelb61 kovetkezik, hogy a C matrix rangja nem nagyobb az A

matrix rangjanal. Megszorozva azonban jobbr61 a (9)j egyenletet q-l..nel, az

A= cq-t
egyenloseghez jutunk, s ezert, megint csak az el6z6 tete! alapjan, A rangja
nem nagyobb C rangjanal. E ket eredmeny egybevetese igazolja A es C
rangjanak megegyezeset.

15. . Matrixok osszeadasa es matrixok szorzasa szammal

n-edrendil negyzetes matrixokra az 0 s s z e a d a s t a kovetkezokeppen definialjuk:
Az A = (a,1) es B = (b,1) n-edrendu negqzetes matrixok A
B iisszeqenek azt a C = (c) matrixot nevezziik, melynek minden eleme egyenlo
az A es a B matrix megfelelo elemenek iisszegevel:

c,1 = a,1

+ b,1.

15

Vilagos, hogy a matrixok ily m6don definialt osszeadasa kommutativ

es asszociativ. Van inverz miivelete is, a kivonas, s az A es a B matrix
kiiliinbsege az adott matrixok megfelelo elemeinek kiiliinbsegeib61 kepezett matrix. A zero szerepet a zer6matrix jatssza, amely csupa zer6bol
all; a tovabbiakban ezt a matrixot a 0 jellel jeloljiik: nem komoly az a
veszely, hogy a zer6matrixot osszetevesztjiik a zero szammal.
A neqqzetes mdtrixok iisszeaddsat es a 13. -ban definialt szorzasat a
disztributivitas tiirvenye kapcsolja iissze.
Legyen ugyanis adva harom n-edrendii matrix, A = (a,1), B = (b,1),
C = (c, 1). Akkor barmely i-re es j-re nyilvanvaloan fennall

1: (a,. + b,.)c.1 = s=l

1: a,.c.1 + 1:
b;sCsJ.
s=l
s=l
Ennek az egyenlosegnek a bal oldala azonban az (A + B)C matrix i-edik
soraban es j-edik oszlopaban all6 elem, jobb oldala pedig az AC + BC
A matrixok szorzasat is ertelmezhetm\nk ugyanilyen termeszetes m6don, a megfelell\ elemek szorzasaval. Az ilyen szorzasnak azonban, ellentetben azzal, amelyet a
13. -ban definialtunk, semmifele komoly alkalmazasa nem volna.

108

matrix ugyanezen helyen all6 elem. Ezzel bebizonyitottuk az

(A

+ B)C =

AC

+ BC

egyenloseget. A C(A +B)= CA + CB egyenloseg ugyanigy bizonyit. hat6. Vilagos, hogy a matrixszorzas nem kommutativ jellege megkiiveteli
a disztributiv torveny mindket fenti esctenek bizonyitasat.
Vezessiik be matrix szammal val6 szorzasanak kiivetkezii definici6jat.
Az A =(a,;) negyzetes malrixnak a k szammal va/6 szorzatan azt az
A' = (a;1) matrixot ertjiik, amely az A matrixb6l valamennyi elemenek
k-val val6 szorzasa utjan all elo:

Matrixnak szammal val6 szorzasara egy peldat mar lattunk az elozo

paragrafusban: ha az A miltrix nemelfajul6, es 1 A 1= d, akkor az A
matrix A-t inverz matrixa es A* adjungalt matrixa koziitt fennall az
osszefiigges.
Amint tudjuk, minden negyzetes matrixot tekinthetiink n 2 dimenzi6s
vektornak, es ez a megfeleltetes matrixok es vektorok koziitt kolcsonosen
egyertelmii. A matrixok most definialt osszeadasa cs szammal val6 szorzasa ennel a megfeleltetesnel a vektorok osszeadasaba es szammal val6
szorzasaba megy at. Igy tehat az n-edrendfi m!gyzetes matrzxok osszesseget
iekinthetjiik n 2 dimenzios vektorternek.
/
Ebbol kovetkeznek az alabbi egyenlosegek (itt A es B n-edrendii
matrixok, k es I szamok, 1 az ,egyes" szam):
(1)

k(A

+ B)= kA + kB,

(2)

(k

+ l)A = kA + lA,
=

(3)

k(IA)

(4)

lA= A.

(kl)A,

Az (1) es a (2) tulajdonsag matrixnak szanimal val6 szorzasat es matrixok

osszeadasat kapcsolja ossze. Ugyanakkor fennall egy igen fontos osszefiigges matrixnak szammal val6 szorzasa es matrixoknak egymassal val6
szorzasa kozott, megpedig
(5)

(k1l)B

A(kB)

k(AB},

azaz ha matrixok szorzataban valamelyik tenyez6t szorozzuk a k szammal,

akkor az egesz szorzat is k-val szorzodik.
109

Val6ban, legyen adva az A = (aif) es a B = (b;1) matrix, valamint a

k szam. Akkor tetsziileges i-re es j-re ervenyes:

Ennek az egyenl6segnek a bal oldala azonban a (kA)B matrix i-edik

soraban es j-edik oszlopaban all6 elem, jobb oldala pedig a k( AB) matrix
ugyanezen helyen all6 elem. Ezzel bebizonyitottuk, hogy
(kA)B = k(AB).

Az A(kB) = k(AB) egyenloseg ugyanigy bizonyithat6.

A matrixok szammal val6 szorzasa Iehetiive teszi, hogy a matrixoknak
egy uj irasm6djat vezessiik be. Jeloljiik E,1 vel azt a matrixot, amelyben
az i-edik sor es a ;-edik oszlop keresztez6desenel 1 all, az osszes tiibbi
helyeken 0. Ha most i, j befutjak az 1, 2, ... , n szamokat, akkor n 2 ilyen
E;1 matrixot kapunk, melyeket, amint arr61 kiinnyii meggy6z6dni, a
kovetkez6 szorz6tabla kapcsol iissze:

A kEiJ matrix az E;1 matrixt6! csak annyiban kiiliinbiizik, hogy benne

az i-edik sor es j-edik oszlop keresztez6desenel a k szam all. Ezt tekintetbe
veve es felhasznalva a matrixok iisszeadasanak a definici6jat, tetsz6leges
negyzetes A matrix kiivetkez6 felirasat kapjuk:
au

(6)

ani

am )

a12

A -- ( a 21 a 22
0

0.

an2

a2fl
0...

-~~

-...::.....::..
a,J 'i'
l=l J=l

. Unn

ahol az A matrixnak nyilvanval6an egyetlen (6) alaku eloallitasa letezik.

A kE matrix, ahol E az egysegmatrix, matrix es szam szorzasanak
definici6ja ertelmeben a kovetkez6 alakba irhat6:

azaz a f6diagonalisban mindeniitt ugyanaz a k szam all, a f6diagonalison

kiviil fekvo elemek pedig mind egyenlok O-val. Az ilyen matrixokat
skalarmdtrixoknak nevezziik.
llO

A matrixok osszeadasanak definici6ja a

(7)

kE

+ IE =

(k

+ I)E

egyenlosegre vezet. Masreszt felhasznalva a matrixok szorzasanak definici6jat, vagy az (5) egyenl6segb61 kiindnlva, azt talaljuk, hogy
(8)

kE IE = (ki)E.

Az A matrixnak k szdmmal val6 szorzdsdt ertelmezhetjiik ugy, mint A

szorzdsdt a kE skaldrmdtrixszal a mdtrixok szorzdsdnak ertelmeben. Csakugyan, (5) szerint
(kE)A = A(kE) = kA.

Ebb61 az is kovetkezik, hogy minden skalarmdtrix fe/cserelhel6 bdrmely

A mdtrixszal. Nagyon fontos, hogy a skalarmatrixok az egyediiliek, melyek
ezzel a tulajdonsaggal rendelkeznek:
Ha egy C = (c 1) n-edrendu matrix bdrmely ugyanilyen rendii mdtrixszal
felcsen!llzeW, akkor C skaldrmdtrix.
Val6ban, tegyiik fel, hogy i + j, es tekintsiik a felteves ertelmeben
egyenlo CE,1 es E, 1C szorzatokat (1. fentebb az E,1 matrix definici6jat).
Konnyen lathat6, hogy a CE,1 matrix valamennyi oszlopa O-kb61 all,
kiveve a j-ediket, a j-edik oszlop pedig megegyezik a C matrix i-edik
oszlopaval; speeialisan, a CE, 1 matrix i-edik soranak es j-edik oszlopanak
keresztez6desenel a eli elem all. Hasonl6keppen az E, 1C matrix valamennyi sora O-kb61 all, kiveve az i-ediket, az i-edik sor pedig megegyezik
a C matrixj-edik soraval; az E, 1C matrix i-edik soranak esj-edik oszlopanak keresztez6desenel a cii elem all. Felhasznalva a CE,1 = E,1C egyenloseget, kapjuk, bogy Cu = Cif (mint olyan elemek, amelyek egyen]o matrixokban ugyanazon a helyen allnak), azaz a C matrix fodiagon:l.lisanak
minden eleme egyenlo. Masreszt a CE, 1 matrix j-edik soranak es j-edik
oszlopanak keresztezesenel a c1, elem all, de az E,1C matrixban ezen a
helyen (i =1= j miatt) 0 all, s ezert c1, = 0, azaz a C matrix minden olyan
eleme, mely a f6diagonalison kiviil helyezkedik el, zer6val egyenl6. Ezzel
a tetelt bebizonyitottuk.

16. . A determinimselmelet axiomatikus felepitese

Az n-edrendii determinans egy szam, melyet egyertelmiien meghataroz
egy adott n-edrendii negyzetes matrix. Ennek a fogalomnak a 4. -ban
szerepl6 definic16ja szab:l.lyt ad, amely szerint a determinans kifejezhet6
a matrix elemeivel. Ezt a konstruktiv deftmci6t azonban helyettesithetjiik
axiomatikussal; mas sz6val a determinansnak a 4. es 6. -ban megallapitott

111

tulajdonsagai kiiziitt talalhat6k olyanok, hogy az egyediili val6s ertekii

matrixfiiggveny, amely ezekkel a tulajdonsagokkal rendelkezik, a determinans.
A legegyszeriibb ilyen fajta definfci6 a determinans sor szerinti kifejteset
hasznalja fel. Tekintsiik a tetszoleges rendii negyzetes matrixokat, es
tegyiik fel, hogy minden ilyen M matrixnak megfelel egy dM szam, s
emellett teljesiilnek a kiivetkezo feltetelek:
1. Ha M elsorendii matrix, azaz egyetlen a elemb61 all, akkor dM = a.
2. Ha az n-edrendii M matrix els6 soranak elemei a 1 ., a 12 , , a 1n, es
"ha M; (i = 1, 2, ... , n) jeliili azt az (n- 1)-edrendii matrixot, amely
M-b61 az els<i sor es az i-edik oszlop tiirh\se utan marad, akkor
dM = a11 dM,- a12 dM,

+a

13

dM,- ..

+ (-1)"- atndM.
1

Ekkor a dM szam minden M matrixra egyenl6 e matrix determinansaval.

Az olvas6ra bizzuk ennek az allitasnak a bizonyitasat, melyet n szerinti
teljes indukci6val es a 6. eredmenyeinek felhasznalasaval vegezhet el.
Sokkal erdekesebbek a determinans axiomatikus definici6janak egyeb
alakjai, amelyek csak egy adott n rendszamra vonatkoznak, es alapjukat
a determinansnak a 4. -ban megallapitott legegyszeriibb tulajdonsagai
kepezik. Most rateriink egy ilyen definici6 targyalasara.
Feleljen meg minden n-edrendii M matrixnak egy dM szam, s emellett
teljesiiljenek a kovetkezii feltetelek:
I. Ha az M matrix valamelyik sorat szorozzuk a k szammal, akkor
dM is k-val szorz6dik.
II. A dM szam nem valtozik, ha az M matrix valamelyik sorahoz hozzaadjnk ngyanezen matrix valamelyik masik sorat.
Ill. Ha E az egysegmatrix, akkor dE = 1.
Bizonyitsuk be, hogy a dM szam minden M matrixra egyenl6 e matrix
determmtinstival.
Vezessiik le el6sziir is az I-III. feltetelekMI a dM szam nehany tulajdonsagat, melyek a determinans megfelelo tulajdonsilgaival anal6gok.
(I) Ha az M matrix valamelqik sora csupa zer6b61 till, akkor dM = 0.
Csakugyan, a zer6kb61 a116 sort a 0 szammal szorozva, a matrixot nem
valtoztatjuk meg, viszont az I. feltetel ertelmcben a dM szam O-val szor_z6dik. Ezert
dM=OdM=O.
(2) A dM szam nem valtozik, ha az M matrix i-edik sortihoz hozzaadjuk
j-edik sortinak k-szorosat (i + j).
Ha k = 0, akkor kcszen vagyunk. Ha viszont k + 0, akkor szorozzuk
meg aj-edik sort k-val; igy kapjuk az M' matrixot, amelyre az I. feltetel

112

ertelmeben dM' = kdM. Ezutan az M' matrix i-edik sorahoz hozzaadjuk

a j-ediket, es kapjuk az M" matrixot, mikiizben a II. feltetel miatt dM'' =
= dM' Vegiil szorozzuk meg az M" matrix j-edik sorat a k- 1 szammat
lgy az M"' matrixhoz jutunk, amelyet az M matrixb61 tulajdonkeppen
a bizonyitand6 tulajdonsag megfogalmazasaban szereplo transzformaci6~
val kaptunk, s emellett
dn"'

k-ldM"

k- 1dM'

k- 1kdM

dM.

(3) Ha az M matrix sorai linearisan fiiggoek, akkor dM = 0.

Val6ban, ha valamelyik sor, pl. az i-edik, a tobbi sorok linearis kombinaci6ja, akkor a (2) transzformaci6 tiibbsziiri alkalmazasaval az i-edik
sort helyettesithetj iik egy csupa zer6b61 all6 sorral. A (2) transzformaci6
nem valtoztatja meg a dM szamot, s ezert az (1) tulajdonsag alapjan
dM =0.
(4) Ha az M matrix i-edik sora a fJ es a y vektor osszege, es lza az M', M"
matrixok az M matrixb61 i-edik soranak a {J, ill. a y vektorral va/6 helyettesitese utjan allnak e/6, akkor
dM

dM'

+ dM"

Jeliilje ugyanis S az M matrix sorainak rendszeret az i-edik kivetelevel. Ha S-ben fennall valamilyen linearis iisszefiigges, akkor a sorok az
M, M', M" matrixok mindegyikeben linearisan fiiggoek, s ezert a (3)
tulajdonsag alapjan dM = dM = dM" = 0, ahonnan kovetkezik a bizonyi
tand6 tulajdonsag esetiinkben. Ha viszont az n - 1 vektorb61 all6 S
rendszer linearisan fiiggetlen, akkor, mint a 9. eredmenye1 mutatjak,
ez a rendszer kiegeszitheto valamely et vektorral az n dimenzi6s vektorter
maximalis linearisan fiiggetlen vektorrendszereve. Ez ut6bbi rendszerrel,
linearisan kifejezheto a fJ es a y vektor. Legyen az et vektor egyiitthat6,ja.
ezekben a kifejezcsekben k, illetve I; a {J +I' vektor, vagyis az M matrix
i-edik soranak kifejezeseben az et vektor teh:lt k
I egyiitthat6val szerepel.
Az M, M', M" matrixokat mar most atalakithatjuk oly m6don, hogy
i-edik sorukb61 kivonjuk tiibbi soraik megfelelo linearis kombinaci6jat
ugy, hogy e matrixok 1-edik sora gyanant a (k+ l)et, ket, ill. let vektor szolg:lljon. Ezert M 0 -Val jelolve azt a matnxot, mely az M matrixb61 i-edik
soranak az et vektorral val6 helyettesitese altai all elo, es tekintetbe veve
a (2) tulajdonsagot es az I. feltetelt, a

dM = (k

+ l)dM"

dM'

kdMo,

dM" ~ fdw

egyenlosegekhez jutunk. Ezzel a (4) tulajdonsagot bebizonyitottuk.

(5) H a az M mdtrixot az M matrixb6/ ket sor transzpozici6jdval nyerliik,
akkor d!ii = -dM.
8 FelsObb algebra- 42160

113

Val6ban, tegyiik fel, hogy az M matrixba:n az i-edik es a j-edik sort

kell felcsen\lniink. Ez elerheto transzformaci6k kiivetkez6 sorozataval:
el6sziir az M matrix i-edik sorahoz hozzaadjuk a j-ediket, es kapjuk az
M' matrixot; emellett a II. feltetel szerint dM' = dM. Azutan az M'
matrixj-edik sorab61 kivonjuk az i-ediket, s igy az M" matrixhoz jutunk,
amelyre a (2) tulajdonsag ertelmeben ervenyes dM" = dM'; az M" matrix
j-edik sora az M matrix i-edik sorat61 el6jelben kuiiinbiizik. Adjuk most
hozza az M" matrix i-edik sorahoz aj-ediket. Az igy kapott M"' matrixra
a II. feltetel szerint fennall dM'" = dM" es e matrix i-edik sora megegyezik az M matrix j-edik soraval. Vegiil az M"' matrix j-edik sorat
(-1)-gyel szorozva, kapjuk a keresett M matrixot. Ezert az I. feltetel
miatt
tfM = -dM"' = -dM
(6) Ha az M' matrixot az M matrixbol a sorok olyan permut6.ciojaval
kaptuk, melynel az M' matrix i-edik sora (i = 1, 2, ... , n) helyen az M
matrix rr.,--edik sora all, akkor
dM' = dM;

emellett a

elojel annak az esetnek felel meg, amikor az

2 ...

n)

et:2

an

permutacio paras, a - elojel pedig annak az esetnek, amikor e permutdcio

paratlan .
. Csakugyan, az M' matrixot M-Ml megfelelo szamu sorcserevel kaphatjuk, s ezert alkalmazhatjuk az (5) tulajdonsagot. E sorcserek szamanak
paritasa, mint a 3. -b61 tudjuk, a fent emlitett permutaci6 paritasat61
fiigg.
Tekintsiik most az M = (a 11) es az N = (blf) matrixot s ezeknek a
13. ertelmeben vett Q = MN szorzatat. Hatarozzuk meg a dQ szamot.
Tudjuk, hogy a Q matrix i-edik sora az N matrix sorainak a1I> a;2 , , a;n
egyiitthat6kkal vett iisszege (1. pl. a 14. -t). Helyettesitsiik a Q matrix
minden sorat az N matrix soraib61 alkotott, iment emlitett linearis kifejezesekkel, es alkalmazzuk tiibbsziir egymas utan a (4) tulajdonsagot.
Azt talaljuk, hogy a dQ szam egyenl6 az iisszes lehetseges d1 szamok iiszszegevel, melyek a kiivetkez6 alaku T matrixoknak felelnek meg: a T
matrix i-edik sora (i = 1, 2, ... , n) egyenl6 az N matrix i-edik soranak
a 1.,-szeresevel. Emellett a (3) tulajdonsag miatt figyelmen kiviil hagyhatjuk mindazokat a T matrixokat, melyekre letezik olyan i es j index
(i + j), hogy rr. 1 = rr. 1; mas sz6val az olyan T matrixok maradnak meg,
amelyekre az rr.1 , rr.,, .. , rr.n indexek az 1, 2, ... , n szamok valamely ren114

dezeset alkotjak. Az I. es a (6) tulajdonsag ertelmeben az ilyen matrixokhoz tartOZO dT szam

dT = at.,a2a, ... an..dN
alaku, ahol az elojelet az indexek permutaci6janak paritasa hatarozza meg.
Innen megkapjuk a dq szam kifejezeset: kiemelve valamennyi dT alaku
osszeadand6b6l a kozos dN tenyezot, vilagos, hogy a zar6jelben az M
matrix IMI determinansa marad a 4. -ban adott konstruktiv definici6
ertelmeben, azaz
(*)

dq

IMidN.

Ha most N-nek az E egysegmatrixot valasztjuk, akkor Q = M lesz, es

a III. feltetel szerint dN = d8 = 1, azaz bdrmely M mcitrixra fenncill a

egyen/Oseg, amit bizonyitani kellett. E g y s z e r s m i n d m e g e g yszer bebizonyitottuk a determinansok szorzast e t e l e t,

e zut t al L a p la ce t et e le nek
f e l h a s z n a1 a s a n e l k ii l: ebbOl a celb6l elegendo a (*) egyenlosegben a dq es
a dN szamot a megfelelo matrixok determinansaval helyettesiteni.
Ezeknek az axiomatikus vizsgalatoknak a befejezeseiil bebizonyitjuk
az I-III. feltetelek f ii g get lens e get, vagyis azt, hogy ezen feltetelek egyike sem kovetkezik a masik kettobOl.
A III. feltetel fiiggetlensegenek bizonyitasa celjab61 legyen dM = 0
minden n-ed~endii M matrixra. Az I. es a II. feltetel nyilvanval6an teljesiil,
a Ill. azonban nem.
A II. feltetel fiiggetlensegenek bizonyitasa celjab61 legyen a dM szam
az M matrix fOdiagonaJisaban all6 elemek szorzata. Az I. es III. feltetel
teljesiil, a II. nem.
Vegiil az I. feltetel fiiggetlensegenek bizonyitasa celjab6llegyen dM = 1
minden M matrixra. Ekkor a II. es a III. feltetel teljesiil, az I. viszont
nem.

115

IV. FEJEZET

Komplex szamok

17. . A komplex szamkor

Az elemi algebra tanulmanyozasa folyaman tObb alkalommal sor keriilt
a szamfogalom bovitesere. Az algebra tanulasahoz kezdo tanul6 az aritmetikab61 a pozitiv egesz es Wrtszamok ismeretet hozza magaval. Az
algebra lenyegeben a negativ szamok bevezetesevel kezdodik, azaz a legfontosabb szamkorok koziil az elsonek, az egesz szamok kiirtmek megalkotasaval, amely az osszes pozit.v es negativ szamokb61, valamint a zer6b61 all, tovabba a racwnalis szrimok kiirenek megalkotasaval, amely valamennyi egesz es valamennyi tortszamb61 all, a pozitivakb61 es a negativakb61 egyarant.
A szamfogalom tovabbi bovitesere akkor keriil sor, amikor a tanulmanyozand6 sznmok korebe bevonjak az trracionalis szamokat. Az osszes
racionalis es irracionalis szamokb61 all6 szamkort va/6s szdmkornek nevezik. A val6s szamkor szigoru megkonstrualasa rendszerint a matematikai
analizis egyetemi oktatasanak kercteben tortenik meg; a mi szamunkra
azonban az elozo fejezetekben elegendo volt es elegendo lesz a tovab
biakban is a val6s szamoknak az az ismerete, amellyel a felsobb algebrat
tanulmanyozni kezdo olvas6 rendelkezik.
Vegiil az elemi algebra oktatasanak legvegen a val6s szamkort kibovitik
a komplex szamkiirre. Ez a szamkor az olvas6 szamara termeszetesen
szokatlanabb marad, mint a val6s szamkor, holott val6jaban ennek a
szamkornek is igen sok j6 tulajdonsaga van. Ebben a fejezetben megegyszer feldolgozzuk a sziikseges teljesseggel a komplex szamok elmeletet.
A komplex szamok bevezetese a kovetkezo feladat kapcsan tOrtenik,
Ismeretes, hogy a val6s szamok nem elegendok ahhoz, hogy koriikben
barmely val6s egyiitthat6s masodfoku egyenlet megoldhat6 legyen. A legegyszeriibb masodfoku egyenlet, amelynek nincsen gyoke a val6s szamok
kozott,
(1)
x2
1 = 0;

117

most csak ez az egyeniet fog benniinket erdekeini. Az ei6ttiink all6 feiadat

a kovetkez6: kibovitendo a valOs szamkor olyan szamkorre, amelyben az (1)
egyenletnek van gyoke.
Ennek az uj szamkornek a feiepitesehez nyersanyagkent a sik pontjait
fogjuk feihasznaini. Emlekeztetiink arra, hogy a val6s szamok abrazoiasat
az egyenes pontjaivai (mely azon aiapul, hogy ha adott orig6 es tavolsagegyseg mellett az egyenes minden pontjanak megfeleltetjiik az abszciszszajat, akkor kolcsonosen egyertelmii megfeleltetest kapunk az egyenes
osszes pontjainak halmaza es az osszes val6s szamok halmaza kozott)
rendszeresen hasznaljitk a matematika vaiamennyi agaban, es ez az abrazolas annyira megszokotta valt, hogy rendszerint meg sem kii!Onboztetjiik
a val6s szamot az 6t abrazoi6 pontt61.
fgy tehat olyan szrimkort akarunk meghatrirozni, amely a stk osszes pontjaival ribrrizo/ha/6. Eddig nem fordult ei6, bogy a sik pontjait ossze kellett
voina adnunk vagy szoroznunk, ezert jogunkban all a pontokon vegzend6 miiveleteket ugy definialni, hogy kozben csupan azzal tor6diink,
bogy az uj szamkor rendelkezzek mindazon tulajdonsagokkal, amelyek
kedveert letrebozzuk. Ezek a definici6k, kii!Onosen a szorzate, els6 piilantasra nagyon mesterkeltnek batnak. A X. fejezetben azonban ki fogjuk mutatni, bogy a miiveletek s e m m i f e I e m a s d e f i n i c i 6 j a
nem Jenne celravezet6, meg ba els6 pillanatban termeszetesebbnek is
latszanek, azaz semmifele mas definici6 sem eredmenyezne a val6s szamkor olyan b6viteset, amelyben az (1) egyeniet megoidbat6. Ugyanott azt
fs meg fogjuk mutatni, bogy ba ebben a konstrukci6ban a sik pontjait
b arm i I yen m a s e I em e k k e I belyettesitenenk, ez sem vezetne
6Iyan szamkorboz, am ely aigebrai tuiajdonsagait tekintve, kii!Onbiiznek az
aiabb megkonstrualand6 komplex szamkort61.
Valasszunk a sikon egy derekszogii koordinata-rendszert. Egyezziink
meg abban, hogy a sik pontjait az IX, {3, y, betiikkei fogjuk jeloini,,
e~ azt az IX pontot, amelynek abszcisszaja a es ordinataja b, (a, b) alakban
is fogjuk irni, azaz - nemikepp eiter6en att6I, abogyan az analitikus
geometriaban szokas ..,- ugy tekintjiik, bogy IX= (a, b). Ha adva van az
IX = (a, b) es a {3 = (e, d) pont, akkor e pontok iisszegenek azt a pontot
fogjuk nevezni, melynek abszcisszaja a
e es ordinataja b d, azaz

(2)

(a, b)+ (c, d)= (a+ c, b +d);

az IX == (a, b) es {3 = (e, d) pontok szorzatanak azt a pontot fogjuk nevezni,

amelynek abszcisszaja ac - bd es ordinataja ad + be, azaz
(3)
118

(a, b)(c, d)

(ac - bd, ad

+ be).

Ilyen m6don a sik osszes pontjainak halmazaban ket algebrai miiveletet

definialtunk. Megmutatjuk, hogy ezek a muveletek rendelkeznek mindazokkal az alapveto tulajdonsagokkal, amelyekkel a valos szamok vagy a racionalis
szamok koreben definialt muveletek birnak: mindketto kommutativ t!s aszszocialiv, a disztributivitds kapcsolja 6ssze oket, es van inverz muveletiik:
a kivonas, ill. az osztas (leszamilva a zeroval va/6 osztast ).
Az osszeadas kommutativitasa es asszociativitasa trivialis (pontosabban a val6s szamok osszeadasanak megfelelo tulajdonsagaib61 kovetkezik),
mivel a sfk pontjainak osszeadasanal kii!On adjuk ossze abszcisszaikat es
kiilon az ordinataikat. A szorzas kommutativitasa azon alapul, hogy a
szorzat definici6jaban a. es {3 szimmetrikus szerepet jatszik. A szorzas
asszociativitasat a kovetkezo egyenlosegek igazolj:l.k:
(ac - bd, ad

[(a, b)(c, d)](e, f)

+ bc)(e, f) =

(ace - bde - adf - bcf, acf - bdf

(a, b)(ce - df, cf

(a, b)[(c, d)(e, f)]

+ ade + bee),

+ de) =

(ace - adf - bcf - bde, acf

+ ade + bee -

bdf).

A disztributiv torveny igazolasa:

+ (c, d) ](e, f)

+ c, b + d)(e, f) =
= (ae + ce - bf - df, af + cf + be + de),
(a, b)(e, f) + (c, d)(e, /) = (ae - bf, af + be) + (ce- df, cf + de) =
= (ae - bf + ce - df, af + be + cf + de).

[(a, b)

= (a

Nezziik az inverz miiveletek kerdeset. Ha adva van az a.= (a, b) es a

{3

= (c, d) pont, akkor kii!Onbsegiik egy olyan (x, g) pont, amelyre

(c, d)

Innen (2) miatt

c
fgy tehilt az a.

+ (x, y) =

+x =

(a, b) es a {3

a, d

(a, b).

+y=

b.

(c, d) pont kiilonbsege az

(4)

a. -

{3 = (a - c, b - d)

pont, es ez a kiilonbseg
szerepet az orig6 jatssza
inverze pedig a
(5)
pont lesz.
Legyen ismet adva az
t61 kiilonbozo, vagyis a

egyertelmiien meghatarozott. Specialisan a zer6

[tehat a (0, 0) pont], az a.= (a, b) pont additiv
-a.= (-a, -b)
a.= (a, b) es a {3 = (c, d) pont, es legyen {3 zer6(c, d) koordin:at:l.k koziil legaUtbb az egyik nem
'119

C2
d 2 + 0. IX es fJ hanyadosa olyan (x, y) pont Iesz, amelyre
(c, d)(x, y) = (a, b). Innen (3) miatt

zer6, s igy

ex- dy= a,
dx

+ cy =b.

Ha ezt az egyenletrendszert megoldjuk, azt kapjuk, hogy

ac

+ bd

x = c + d 2
fgy tehat {J

be- ad
c d'

0 eseten letezik es egyertelmiien meghatarozott az ~

hanyados:
(6)

'

IX

7J =

ac
C2

+ bd
+d

2 '

be - ad)
c2 d 2

Ha itt IX = {J-t helyettesitiink, akkor azt kapjuk, hogy szorzasunkra nezve

az eqyseg szerepet az (1, 0) elem .iatssza, amely az abszcisszatengelyen
fekszik 1 tavolsagra az orig6t61 jobbra. Ha tovabba (6)-ban IX = 1 =
= (1, 0)-t helyettesitiink, akkor azt talatjuk, hogy {J + 0 eseten a fJ
inverz pontja
(7)

p-t =

( c

~ d c."+.da)
2

fgy teh:l.t megkonstrualtunk egy szamkort, melynek elemeit a sik pontjaival abrazolhatjuk, s amelyben a miiveleteket a (2) es a (3) keplettel
definialtuk. Ezt a szamkort komplex szamkornek nevezziik.
Megmutatjuk, hogy a komplex szamkor a val6s szamkor bOvitese. Ebb6I
a celb61 tekintsiik az abszcisszatengelyen fekvo pontokat, vagyis az (a, 0)
alakuakat; megfeleltetve az (a, 0) pontnak az a val6s szamot, nyilvanval6an
kolcsonosen egyertelmii megfeleltetest kapunk a tekintett ponthalmaz es
az osszes val6s szamok halmaza kozott. A (2), (3) formulak alkalmazasa
ezekre a pontokra az
(a, 0) + (b, 0) =(a+ b, 0),
(a, O)(b, 0)

(ab, 0)

egyenllisegekre vezet, teh:l.t az (a, 0) pontok egymassal val6 osszead:'tsa

es szorzasa ugyanugy tortenik, mint a megfele16 va16s szamoke. lgy tehat
az abszczsszatengelyen fekv6 pontok halmaza, mint a komplex szamkor resze,
algebrai tulajdonsagait tekintve semmiben sem kiilonbOzik a szokott m6don
az egyenes ponljaival abrazo/1 val6s szamkort6l. Ez lehetove teszi szamunkra,
hogy a tovabbiakban ne tegyiink kiiliinbseget az (a, 0) pont es az a val6s
szam kozott, azaz, hogy egyszer s mindenkorra lerogzitsiik az (a, 0) =a
120

egyenloseget. Specialisan a komplex szamkor (0, 0) zer6ja es (1, 0) egysege

azonos lesz a 0, ill. az 1 val6s szammal.
Most azt kell megmutatnunk, hogy a komplex szdmok koreben az (1)
egyenletnek van gyoke, azaz hogy van olyan komplex szam, amelynek
negyzete egyenlo a -1 val6s szammal. llyen lesz pl. a (0, 1) pont, vagyis
az a pont, amely az ordinatatengelyen fekszik 1 tavolsagra az orig6t61.
Val6ban, (3) alkalmazasaval nyerjiik, hogy
(0, 1). (0, 1)

(-1, 0)

-1.

Egyezziink meg abban, hogy ezt a pontot i betiivel jeloljiik, ugyhogy

i2 = -1.
Mutassuk meg vegiil, bogy az dltalunk megkonstrudlt komplex szdmokat
elOdlltthatjuk a szokdsos alakban. EbbOl a celb6l- szami~suk ki eloszor a
b val6s szam es az i pont szorzatat:

bi

(b, 0). (0, 1)

(0, b);

ez tehat az ordinatatengelyen fekvo b ordinataju pont lesz, es az ordinatatengely minden pontja eloallithat6 ilyen szorzat alakjaban. Ha most
(a, b) tetszoleges pont, akkor az
(a, b)

(a, 0)

+ (0, b) _

egyenloseg miatt ervenyes

(a, b)= a+ bi,

azaz va16b:m a komplex szamok szokasos el63.llitasaboz jutunk; az a bi

kifejezesben az osszeadas es a szorzas alatt termeszetesen az aJtalunk
konstrualt komplex szamkorben definialt miiveletek ertendok.
Most, amikor mar megkonstrualtuk a komplex szamokat, az olvas6
nebezseg nelkiil meggyoz6dbet r61a, hogy a k6nyv el6z6 fejezeleinek egesztarlalma - a determinanselmelet is, a linearis egyenletrendszerek elmelete
is, a vektorok linearis fiiggosege is, a matrixokon vegzett miiveletek is minden korldtozds nelkiil dtvihet6 arra az esetre, amikor nemcsak valOs.
hanem letszoleqes komplex szdmok szerep/eset is megengedjiik.
Befejezesiil jegyezziik meg, hogy a komplex szamok konstrukci6janak
altalunk valasztott m6dja a kovetkezo kerdest sugallja: nem lebet-e a
haromdimenzi6s ter pontjai kozott definialni az osszeadast es szorzast
ugy, bogy e pontok osszesseget ezzel a komplex vagy Jegalabb a val6s
szamokat tartalmaz6 szamkorre valtoztassuk? E kerdes pontosabb megfogalmazasara es negativ ertelemben val6 megvaJaszolasara az I. fiiggelekben keriil sor.
Megjegyezve masreszt, bogy a komplex szamok fent definialt osszeadasa
lenyegeben megegyezik a sikon az orig6b61 kiindul6 vektorok osszeadasa.121

val (1. a kovetkezi'i paragrafust), onkent felveti'idik a kerdes: lehet-e valamely n-re ugy definialni a szorzast az n dimenzi6s val6s vektorter vektorai
kozott, hogy ez a ter erre a szorzasra es a vektorok szokasos osszeadasara
nezve a val6s szamokat tartalmaz6 szamkort kepezzen? Meg lehet mutatni,
hogy ez lehetetlen, amennyiben megkoveteljiik a miiveletek mindazon
tulajdonsagainak ervenyben maradasat, amelyek a racionalis, val6s es a
komplex szamkorben fennallnak. Ha viszont lemondunk a szorzas kommutativitasar61, akkor ilyen konstrukci6 vegrehajthat6 a negydimenzi6s
terben; az igy kapott szamkor neve kvaterni6 ferdetest (1. az I. fiiggeleket).
Analog konstrukci6 lehetseges a nyolcdimenzi6s terben is - ekkor az U.n.
Ca:qley-algebral kap.iuk. Itt azonban mar nemcsak a szorzas kommutativitasar61 kell lemondani, hanem az asszociativitasr61 is, melyet egy gyengebb feltetel helyettesit.

18. . A komplex szamok tovabbi vizsgalata

A tortenelmileg kialakult hagyomannyal osszhangban az i komplex
szamot kepzetes egysegnek, a bi alaku szamokat pedig tiszta kepzetes szamoknak fogjuk nevezni, habar e szamok letezese irant nincsenek ketsegeink,
<\s meg tudjuk nevezni a siknak azon pontjait - ezek ti. az ordinatatengely pontjai -, amelyek ezeket a szamokat abrazoljak. Az c. komplex
szam c. = a
bi alaku el6allitasaban az a szamot c. val6s reszenek, bi-t
pedig c. kepzetes reszenek nevezziik. A sikot, amennyiben pontjait a 17.
~-ban kifejtett m6don azonositjuk a komplex szamokkal, komplex szam.siknak nevezziik. Az ilyen sikban az abszcisszatengelyt va/6s tengelynek
nevezziik, mivel pontjai a val6s szamokat abrazoljak; hasonl6keppen a
komplex szamsik ordinatatengelyet kepzetes tengelynek nevezziik.
bz alakban adott komplex szamok osszeadasat, szorzasat, kiAz a
vonasat es osztasat a k6vetkez6 m6don vegezziik, amint ez az el6z6
paragrafus (2), (4), (3) es (6) formulajab61 kiivetkezik:

(a+ bi) + (c + di) =(a+ c)+ (b + d)i;

(a+ bi) - (c + di)

(a- c)+ (b- d)i;

+ di) = (ac- bd) + (ad+ bc)i;

!!.._+ bi _ ac + bd
be - ad

(a+ bi)(c

c + di - c2 + d 2

+c

+ d2

Azt mondhatjuk, hogy a komplex szamok osszeadasanal kiiliin adjuk

-Qssze val6s es kiiliin kepzetes resziiket; hasonl6 szab:ily ervenyes a kivonasra is. A szorzas es osztas szabalyanak sz6beli megfogalmazasa tul122

sagosan bonyolult Jenne, ezert melliizziik. E formulak kiiziil az ut6bbit

nem sziikseges megjegyezni; csak azzal kell tisztaban Jenniink, hogy ezt
a kepletet megkaphatjuk, ha az adott tOrt szamlaJ6jat es neveziijet azzal
a szammal szorozzuk, amely a nevezotiil csak a kepzetes resz eliijeleben

kiiliinbozik. Csakugyan,
a
c

+ bi _ (a + bi)(c + di- (c + di)(e -

+ bd) + (be -ad)i

e + d2
=

di) _ (ac
di)-

ae
e2

+ bd be - ad .
+ d2 + e + a'

Feldtik

1.

(2

2.

(3- 9i)- (7

3.

(1

4.

23 + i
(23 + i)l3- z)
70- 20i
.
3 + i = (3 + i)(3 - i) = _1_0_ = 7 - 21

5i)

(1 - 7i)

+ i)

2i) (3- i)

(2

1)

= (3- 7)

(5 - 7)i

+ (-9-

[1 3 - 2 (-1)]

3 - 2i;

1)i = - 4 - 10i;
[1 (-1)

2 3]i

5i;

A komplex szamoknak a sik pontjaival val6 abrazolasa azt a termeszetes

6hajt kelti az emberben, hogy a komplex szamokon ertelmezett miiveleteknek geometriai ertelmezest adjon. Az iisszeadas ilyen ertelmezese nem
K

3. libra

2. libra

okoz nehezseget. Legyen adva az rx = a

bi es a f3 = e
di szam.
Szerkessziik meg azt a paralelogrammat, melynek ket szomszedos oldala
az rx-nak es fJ-nak megfelelii (a, b), ill. (c, d) pontot az orig6val iisszekiitii
ket szakasz (2. abra). Vilagos, bogy ennek a paralelogrammanak a negyedik
c, b
d) pont. Igy tehat a komplex szdmok osszeaddsdt
csucsa az (a
geometriailag a paralelogrammaszabdly szerint vegezhetjiik el, azaz az orig6b6l kiindul6 vektorok osszeaddsdnak szabdlya szerint. Tovabba az rx = a
bi
szdm addit!v inverze a komplex szdmsiknak az a pontja, amely szimmetrikus
az rx ponttal az orig6ra nezve (3. abra). Ebbiil nehezseg nelkiil megkaphatjuk
a kivonas geometriai ertelmezeset is.

123

A komplex szamok szorzasanak es osztasanak geometriai jelentese csak azutan

valik majd vilagossa, miutan bevezettiik
a komplex szamoknak egy uj, az eddig
hasznaltt6l eltero eloallitasat. Az ot szamnak ot = a + bi alakban val6 el6allitasaa
ra a neki megfelelii pont Descartes-fele
koordinatait hasznaltuk ki. A pont hely4. abra
zetet a sikban azonban teljesen meghatarozzak polarkoordinatai is: az orig6t61
val6 r tavolsaga, valamint az abszcisszatengely pozitiv in!nya es az orig6t61 a pont fele mutat6 irany :l.ltal bezart rp szog (4. abra).
Az r nemnegativ va16s szam, es csak a 0 pontban zero. A val6s tengelyen
fekvii ot pontokra, vagyis azokra, amelyek va16s szamok, az r szam cc
abszoltit erteke, ezert tetsziileges komplex cc eseten is r -t az cc komplex
szam abszo/ul ertekenek nevezik. Jelolese: 1eel.
A rp sziiget az ot szam argumenlumanak nevezziik, es arg ot-val jeliiljiik.
A rp szog tetsziileges va16s ertckeket felvehet, mind pozitivakat, mind
negativakat, mikozben a pozitiv szogeket az 6ramutat6 jarasaval ellentetes iranyban kell felmerniink; ha azonban ket szog 2n-vel vagy 2n
tiibbsziiriisevel kiiliinbiizik egymast61, akkor a sik megfelelii pontjai egybe-.
esnek.
1gy tehat az cc komplex szam argumentumanak vegtelen sok erteke van.
melyek egymast61 2n egesz szamu tobbsziiroseiben k iilOnbOznek; kovetkezeskeppen ket olyan komplex szam egyen16segeb61, melyek abszolut
ertekiikkel es argumentumukkal vannak megadva, csak arra kovetkeztethetiink, bogy argumentumaik 2n egesz szamu tobbszoroseben kiiliinbiiznek egymast61, mig abszolut ertekeik megegyeznek. Az argumentum
csupan a 0 szamra nines defini:l.lva; ezt a szamot azonban teljesen definialja
a 1 0 I = 0 egyenliiseg.
A komplex szam argumentuma a val6s szam el6jeJenek termeszetes
altalanositasa. Csakugyan, pozitiv val6s szam argumentuma 0, negativ
val6s szame n; a val6s tengelyen az orig6b61 csak ket felegyenes indul ki,
s ezeket megkLiliinbiiztethetjiik a + es a - jellel, mig a komplex sikon
az orig6b61 vegtelen sok felegyenes indul ki, s ezek mar azzal a sziiggel
kiilOnbiiztethetiik meg egymast6l, melyet a val6s tengely pozitiv iranyaval
zarnak be.
.
A sik pontjainak Descartes-fele es polarkoordinatai kiiziitt ervenyes a
kiivetkezii iisszefiigges, amely fennall, barhol helyezkedjek is el a pont a
sikon:
a = r cos rp, b = r sin rp.
(1)
K

124

Inn en
(2)

+ Va + b.
2

Alkalmazzuk az (1) kepleteket tetszoleges ex= a+ bi komplex szamra:

ex = a + bi = r cos rp

vagy

+ i sin rp).

a.= r(cosrp

(3)

+ (r sin rp)i,

Megforditva, legyen az a. = a bi szam eloallithat6 a. = r0 (cos rp0

0 ) alakban, ahol r0 es rp0 val6s szamok, r0 ~ 0. Akkor r. cos 'Po =
= a, r0 sin rp0 = b, ahonnan r0 = Va 2 b2, azaz (2) miatt r0 = I ex I.
Innen (1) felhasznalasaval kapjuk, hogy cos rp0 = cos ffJ, sin 'Po = sin rp,
azaz 'Po = arg a.. lgy tehat minden komplex szam egqertelmuen el6allithat6
a (3) alakban, ahol r =I"' J, rp = arg "' (emellett rp termeszetesen csak 2n
tiibbsziiriiseitol eltekintve van egyertelmiien meghatarozva). Az "' szamnak ezt az eloallitasat a. tnqonometrikus alakjanak nevezziik, es a kesobbiek
soran gyakran fogjuk hasznalni.

+ i sin rp

Az

19

{J = cos 3
y

"

19
+ i sin 3

3[cos(~ ~)+!sin(-~)]

szamok trigonometrikus alakban vannak adva; itt loci = 3,

arg" =
~.

~,
4

arg {J = 19
3

"

n, arg y = -

!!. (vagy
7

arg {J =

~. arg y. =
3

I{JI = 1, IYI = 3;
13
7

n).

Masreszt az
a' = ( - 2)

(cos

~+i

sin

i) ,

" + i sin 34 " ) ,

y' = 2 ( cos 3

2
2 ,. )
{J' = 3 ( cos ;'!"i sin 3
b'

:i
3
= sin 4 n + i cos 4 "

komplex sz:imok nem trigonometrikus alakban vannak adva, noha alakjuk emlt\keztet (3)-ra. Ezeknek a szamoknak a trigonometrikus alakja a kiivetkezll:
a.' = 2 ( cos

6
S
:rr +

. .

l Slll

6'

5"6 n ) ,
cos ?___.n
4

+. i sin

?_
4

1r.

A y' szam trigonomctrikus alakjanak megkcrescsc abba a nehezsegbe titkiizik, amelyJyel maidnem mindig talalkozunk, amikor egy komplex szam szokasos alakiat trigonometrikus alakra akarjuk atirni, vagy megfordltva: nehimy esettlll eltekintve a

125

megadott sinus- es cosinusertekekblll nem hatarozhat6 meg pontosan a sziig, adott

sziigre pedig nem tudjuk p o n to sa n megallapitani sinusanak es cosinusanak
erteket.

Legyen megadva az o: es fJ komplex szam trigonometrikus alakban:

r(cos rp + i sin rp), fJ = r'(cos rp' + i sin rp'). Szorozzuk iissze ezeket a
szamokat:
o: =

+ i sin rp)] [r'(cos rp' + i sin rp')] =

+ i cos rp sin rp' + i sin rp cos rp' - sin rp sin rp'),

o:{J = [r(cos rp

= rr' (cos rp cos rp'

vagyis
(4)

o:{J

= rr'[ cos (rp + rp') +

i sin (rp

+ rp') J.

Az o:{J szorzatot trigonometrikus alakban kaptuk, s ezert Io:{J I = rr', vagy

(5)
azaz kel komplex szam szorzatanak abszolut erteke egyen/0 a tenyezfJk abszolut
ertekenek szorzataval; tovabba arg ( o:{J) = rp
rp', vagy

(6)

arg ( o:{J) = arg o:

+ arg {J,

azaz ket komplex szam szorzatanak argumentuma egyen/0 a tenyez{Jk argumentumanak osszegevel. 18 Vilagos, hogy ezek a szabalyok tetsz6leges szamu
tenyez6re kiterjeszthet6k. Valos szamok esetere a!kalmazva az (5) formulat, e szamok abszolut ertekenek ismert tulajdonsagat kapjuk, s kiinynyii rola meggy6z6dni, hogy (6) a valos szamok szorzasanak el6jelszabalyaba megy at.
Hasonlo szabalyok ervenyesek a hanyadosra is. Valoban, Iegyen o: =
= r(cos rp i sin rp), fJ = r'(cos rp' i sin rp'), ahol fJ + 0, azaz r' + 0
Akkor

o:

r(cos rp

+ i sin rp)

7J = r' (cos rp' + i sin rp')

=.;.(cos rp cos rp'
r

r(cos rp

+ i sin rp) (cos rp'- i sin rp') _

r'(cos 2 rp'

+ i sin rp cos rp' -

+ sin

rp')

i cos rp sin rp'

+ sin rp sin rp'),

vagyis
(7)

16

126

f, [cos(rp- rp') + i sin (rp- rp')J.

Han gsulyozzuk, hogy itt az egyenlllseg 2n tiibbszoriiseitlll elteklntve ertend/S.

Inn en ktivetkezik, hogy

(8)

I?

I~ =

vagy

IXI JIXJ
IP
=

azaz ket komplex szdm ht.inyadosanak abszolut erteke egyenlo az osztand6

abszolli.t erteke osztva az oszto abszolli.t ertekevel; tovilbba arg (~) = rp- <p'.
vagy
(9)

arg(~) =

arg

IX- arg {3,

azaz ket komplex szam ht.inyadosanak argumenlumal li.gy kapjuk, hogy az

osztando argumentumab6l kivonjuk az oszl6 argumentumat.

A szorzas es az osztas geometriai jelentese most mar nehezseg nelkiil
kiderithet6. Val6ban, az (5) es a (6) keplet szerint az IX es a {J = r'(cos rp'
i sin q>') szam szorzatat abn'lzol6 pontot megkapjuk, ha a 0-t61 ee-ig vezet6
K
vektort (5. abra) az 6ramutat6 jarasaval megegyez6 iranyban elforgatjuk
tp' = arg {J szoggel, majd ezt a vektort
r' = 1{31-szorosara nyujtjuk (termeszetesen 0 ~ r' < 1 eseten ez nem nyujtas
lesz, hanem osszehllzils). Tovabba (7)b61 kovetkezik, hogy ha ee = r(cos rp
+ i sin rp) + 0, akkor

+.

(10) ee-l= r- 1[cos (-rp)

+ i sin (-q>)],

azaz Jee-11 = 1ee J- 1, arg (ee- 1} = -arg ee.

V
fgy tehilt az ee-1 pontot megkapjuk,
ha az ee pontr61 iltteriink az ee' pontra,
6. dbra
amely a 0-t61 r- 1 tavolsilgra fekszik
ugyanazon a O-b61 kiindul6 felegyenesen, mint ee (6. ilbra),t7 azutiln iltteriink az ee' pont tiikorkepere a val6s tengelyre vonatkoz6lag.
Trigonometrikus alakban adott komplex szamok osszeget es kiilonbseget nem lehet a (4) es a (7) keplethez hasonl6 keplete~el kifejezni. Az
"Akkor es esak akkor Jesz 1'"'1 =I lXI, ha 1'"1 = 1, azaz ha az '"pont az egysegklirlin
fekszik. Ha "' az egysegkor belsejeben fekszik, akkor ... a koron kiviil Jesz, es megforditva, s vilagos, hogy ilyen m6don kiilcsonosen egyertelmfi megfeleltetest kapunk a
komplex szamsiknak az egysegkoron kiviil fekvll osszes pontjai es ennek a kornek a
belsejeben fekvll osszes z e r 6 t 6 1. k ii I o n b o z II pontok kiizott.

127

osszeg abszohit ertekere azonban fennallanak a kovetkezo iontos egyenl6tlensegek:

a'

(11)

lar:I-IPI;;;;; lar: +PI~ lal

+ IPI.

azaz ket komplex szam osszegenek abszolut

erteke kisebb vagy egyenlo, mint az 6sszeadand6k abszolut ertekenek osszege, de na....-tl---"__;.._--;;if---f-'--4-+-..:.....-v gyobb vagy egyenlo, mint az abszolut ertekek kiilonbsege. A (11) egyenlotlensegek az
elemi geometriimak a haromszog oldalaira
vonatkoz6 ismert teteleb61 kovetkeznek,
minthogy Ia +PI, mint tudjuk, egyenl6
annak a paralelogrammanak az atl6javal,
.a'
amelynek oldalai 1 a f, ill. 1 p1 hosszusaguak.
Kiilon vizsgalatot igenyel egyebkent az az
IJ. libra
eset, amikor a, p es 0 egy egyenesen
fekszenek; csak ekkor allhat a (11) kepletekben az egyenloseg. Ennek
elvegzeset az olvas6ra. bizzuk.

ar:- p =

ar:

+ (-p),

valamint

(12)

miatt (ez az egyenl6seg megkaphat6 pl. a

seMI) (11)-MI kovetkeznek az

lal -I PI~ Ia-

(13)

-P szam geomctriai

PI~

ertelmeze~

'ar:l + IPI.

egyenl6segek is, tehlit a kiilonhseg ahszolut ertekere nezve ugyanolyan

egyenl6tlensegek ervenyesek, mint az osszegere.
egyenli5tlensej:teket a kiivetkezi5keppen is bevezethettilk volna. Leeyen
+ 1sin <p), {3 = r' (cos <p' + i sin <p') es Jeeyen az "+ {3 szam lrigonometrikus alakja " + {3 = R(cos 'I' + i Sin V'l Kil!On iisszegezve a val6s es kiiliin a
kepzetes reszeket, azt taUtljuk, hogy
A (11)

" = r(cos <p

r cos <p

+ r' cos <p'

r sin <p

+ r" sin <p" =

az elsll egyenli5seg mindket oldalat cos

adva i5ket, azt kapJuk:
r(cos

<p

cos 'I'

R sin

~p;

a masodiket sin

+ sin rp sin 'I') + r"(cos rp" cos 'I' + sin rp' sin 'I')

azaz
r cos (rp

128

'I'-vel,

= R cos "''

<p)

+ r" cos (rp' -

op') = R.

~p-vel

szorozva, es iissze-

= R(cos 'I'

+ sin ~p),
1

Minthorzy a cosinus soha sem narzyobb 1-nel, innen kovetkezik r + r' ~ R, azaz
la:l + IPI ~ Ia: +PI Masreszt a:= {a:+ P>- P =(a:+ P> + (-p). Innen az eddig
bizonyitottak es (12) ertelmeben
. la:l ;a Ia: + PI + I-PI = Ia: + PI + IPI,
ahonnan

la:I-IPI ;;;;Ia: +PI

Meg kell jegyezniink, hogy komplex szamokra a ,nagyobb" es ,kisebb"
fogalma nem definialhat6 ertelmes m6don, mivel ezek a szamok, ellentetben a val6s szamokkal, nem egyenesen belyezkednek el, melynek pontjai
termeszetes m6don vannak elrendezve, hanem sikban. Ezert m a g u k a t
a komplex szamokat sohasem lehet egyenlotlenseg jelevel osszekapcsolni, csak az abszolut
ertekiiket.

Konjugalt komplex szamok. Legyen adva az " = a

bi komplex szam.
Az a - bi szamot, amely Ot-t61 csak a kepzetes resz elojeleben ter el,
" konjuglilljlinak nevezziik, es 0:-sal jeliiljiik.

Emlekeztetiink ra, hogy a komplex szamok osztasanak targyalasimal

alkalmaztunk konjugalt komplex szamokat, bar ezt az elnevezest nem
vezettiik be.
Vilagos, hogy 0: konjugaltja az " szam
K
lesz, tehat beszelhetiink konjugalt komplex
szamparokr61. A val6s szamok, es csak ezek,
onmaguknak konjugaltjai.
Geometria1 szempontb61 a konjugalt szamparok a val6s tengelyre nezve szimmetrikusan elhelyezkedo pontparok (7. abra). Ebb6l
kovetkeznek az alabbi egyenlosegek:

10:1 =I" I arg "= -arg "

Ket, egymlissal konjuglill komplex szlim iiszszege es szorzata is valos. Ugyanis

(14)

(15)

-b

"+ i=2a,

7. dbra

Ot0: = a + b = 1"1 2

Az ut6bbi egyenloseg mutatja, hogy " + 0 eseten Oti meg pozitiv is.
A 24. -ban talalkozunk majd egy tetellel, amely azt mutatja, bogy a
konjugalt szamparok iment bizonyitott tulajdonsaga karakterisztikus
ezekre a szamparokra nezve.
(a - bi)
(c - di) = (a
c) - (b
d)i
Az
egyenlosegb61 Iathat6, bogy ket szlim konjuglilljlinak osszege egyenlO iisszegiik konjuglilljlival:

(16)
9 Fels6bb algebra- 42160

Ot + {J =

0:

+ /1.

129

Hasonl6keppen az

(a - bz)(c - dl) = (ac - bd) - (ad

+ bc)i

egyenh'isegMl kiivetkezik, hogy ilzorzat konjugdltja egyenlo a tenyezok

konjugdlljainak szorzatdval:

rx.f3 =

(17)

fl.

Kiizvetlen ellenorzessel gyozOdhetiink meg a kiivetkezo kepletek ervenyessegerol is:

rx. - f3 =

(18)

- fl.

(i)= ;.

(19)

Bizonyftsuk be a kiivetkezo allftast: ha az rx. szdm a {31, {32, , f3n komplex

szdmokb6l iisszeadds, szorzds, kivonds es osztds segttsegevel van valamilyen
m6don kifejezve, akkor ebben a kifejezesben minden f3k szdmot a konjugdlljdval helyellesitve, rx. konjugdltjdt kapjuk; spechllisan, ha rx. val6s szam, akkor
nem vattozik meg, amikor az iisszes f3k komplex szamokat konjugaltjukkal helyettesitj iik.
Ezt az allitast n szerinti teljes indukci6val fogjuk bizonyitani, minthogy n = 2-re kiivetkezik a (16)-(19) formulakb61. Legyen az rx. szam
kifejezve a nem feltetleniil kiiliinbiizo {31, {32, , f3n szamokkal. Ebben a
kifejezesben meg van adva egy hatarozott sorrend, amelyben az iisszeadasi, kivonasi, szorzasi, osztasi miiveleteket el kell vegezni. Az utols6
lepes e miiveletek valamelyikenek alkalmazasa lesz valamely, {31, {3., ,
f3k-val kifejezett y 1 szamra, ahol 1 ;;; k ;;; n - 1, es valamely, {3k+1 ,
Pn-nel kifejezett y2 szamra. Az indukci6felteves ertelmeben a {3 1, {32, , f3k
szamok helyettesitese konjugaltjukkal a y 1 szamnak rcsal val6 helyettesiteset eredmenyezi, a Pk+t pk+ .. , Pn szamok konjugaJtjukkal
val6 helyettesitese pedig y2-t y2-sal helyettesiti. Azonban a (16)-(19)
formulak valamelyiket alkalmazva, latjuk, hogy a y1, y2 szamokr61 y10
r.-ra val6 atteres az rx. szamot 1%-sa valtoztatja.

19. . Gyokvom1s komplex szamokb6l

Terjiink at a komplex szamok hatvanyozasara es a beloliik val6 gyiikvonasra. Az rx. = a bi szamnak n pozitiv egesz kitevos hatvanyra emeIesehez elegendo Newton binomialis tetelet alkalmazni az (a+ bl)n kifejezesre (ez a tete! komplex szamokra is igaz marad, mivel bizonyitasa csak

130

a disztributiv torvenyen alapul), azutan felhasznalni az i 2 = -1, i 3

i 4 = 1 egyenlosegeket. ahonnan altalaban
ill< ~ 1. ill<+l

= i.

i41<+ 2

= -1,

i41<+a

= -

i,

-i.

Ha az (X szam trigonometrikus alakban van adva, akkor pozitiv egesz

n eseten az elozo paragrafus (4) formulajab61 kiivetkezik az alabbi keplet,
melyet M oivre-kepletnek neveznek:
[r(cos rp

(1)

+ i sin rp)]n =

rn(cos nrp

+ i sin nrp),

azaz komplex szdm hatvdnyozdsdndl az abszolut erteket a megfelelO hatvdnyra

kell felemelni, az argumentumot pedig szorozni kell a hatvdnykitevfJvel.
Az (1) keplet ervenyes negativ egesz kitevokre is. Csakugyan, mivel (X -n =
= ((X -t)n, azert elegendo a Moivre-kepletet az (X_, szamra alkalmazni,
melynek trigonometrikus alakjat az elozo paragrafus (10) keplete szolgaltatja.
Pelddk

1.

ilrlc::::~~f,

2.

(2

3.
4.

i1 11 =-1;

5i) 8 = 2 3 + 3 . 2' . 5i
= -142- 65i;

3 . 2 . 5 . i 1

+ 58 jl =

i-)J'- (y2.)(cosn + isin"')

[3(cos i + isin i)r" = 3-(cos (- ~") + i
[Y2(cos i+ isin

+ 60i -

150 - 125i-

-4;

sin (-

~"')] =

= 2~ (cos~"+ isin ~+
Moivre kepletenek egy specialis esete, ti. a
(cos rp

+ i sin p)n =

cos np

+ i sin nrp

egyenloseg lehetove teszi, hogy konnyen meghatarozzuk a tiibbsziiriis

sziigek cosinusat es sinusat. Kifejtve ugyanis ennek az egyenlosegnek a
hal oldalat a binomialis tete! alapjan, es kiiliin-kii!On egyenlove teve az
egyimloseg ket oldalanak val6s, illetve kepzetes reszet. azt kapjuk, hogy
cos nrp

= cosn:'P - ( ~) cosn-2 rp sin 2 rp + (~) cosn- rp sin' rp - ... ,

sin np = cosn-l rp sin p - ( ~) cosn-a rp sin 3 p

9'

+ (~) cosn-s p sin

p -

131

itt

(Z) szokas szerint a binomialis egyiitthatot jelenti:

2) ... (n- k + 1)
(kn) -_n(n- l)(n123 .. k
.

2 eseh\n kapjuk az ismcrt

cos 2rp

cos 2 rp - sin 2 rp,

sin 2rp = 2 cos rp sin rp

kepleteket, n

3 eseten pedig a kiivetkezoket:

cos 3rp

cos 3 rp - 3 cos rp sin 2 rp,

sin 3rp

3 cos rp sin rp - sin" rp.

A komplex szamokb61 valo gyiikvonas mar sokkal tiibb nehezseggcl jar.

Kezdjiik az oc = a+ bi sz{unbol vont negyzetgyiikkel. Egyelore nern
tudjuk, letezik-e olyan komplex szam, melynek negyzete oc-val egyenl6.
Tegyiik fel, hogy ilyen u + vi szam letezik, azaz a szokasos jeliiles alkalmazitsitval
l' a bi = u + vi.
Az
(u + vi) 2 = a + bi

egyenl6segb61 kiivetkezik
(2)

2uv =b.

A (2) egyenlosegek mindket oldalat negyzetre emelve, majd az igy nyert

ket egyenloseget iisszeadva, azt kapjuk, hogy
(u 2

v2) 2 + 4u 2v2

(u

= a 2 + b2,

+v

2) 2

ahonnan

u2 + v2 = + l'a 2 + b2 ;
pozitiv elojelet azert vettiink, mert u es v val6s szam, s ezert az egyenl6seg
bal oldala pozitiv. Ebb61 az egyenl6segb61 es a (2) egyenlosegek kiiziil az
els6b6l kiivetkezik
u

=~(a+ l'a 2 + b2 ),

v =~(-a+ Va +
132

b2 ).

Negyzetgyokiit vonva, u-ra ket erteket kapunk, melyek egymastol elojelben kiiliinboznek, s ugyamigy ket erteket kapunk v-re is. Mindezek az
ertekek val6sak, mintbogy a negyzetgyokoket a es b barmely erteke metlett nem negativ szamokb61 kellett vonni. Az u-ra es v-re nyert ertekeket
nem kombinalbatjuk egymassal akarbogyan, minthogy a (2) egyenl6segek
koziil a masodik szerint az uv szorzat elojele megegyezik b elojelevel. Ez
u es v ertekeinek ketfele kombinaci6jat engedi meg, azaz ket olyan u vi
alaku szamot, amelyek az oc szam negyzetgyokei lebetnek; ezek egymast61
elojelben kiilonboznek. Elemi, noha bonyolultabb ellenorzo szamitasok
(a kapott szamok negyzetre emelese, kii!On a b > 0 es kii!On a b < 0
esetben) mutatjak, hogy az altalunk talalt szamok val6ban az oc szam
negyzetgyokenek ertckei. lgy tehat komplex szambol mindzg lehet negyzet-

gyokot vonni, s ez mindig kef, egymast61 eWjelben kiiliinbiizo erteket ad.

Specialisan lebetsegesse valik most mar a negyzetgyiikvonas negativ

szamokb6l is, s az ilyen gyok erteke mindig tiszta kepzetes szam lesz.
Ha ugyanis a < 0 es b = 0, akkor Jfa 2
b2 = -a, mivel ennek a gyoknek

pozitivnak kell Iennie, akkor pedig u 2 =

ahonnan

Va =

!2 (a -

a) = 0, azaz u = 0,

vi.

= 21-20i. Akkor Y<i'+b'= Y44T=t--400= 2!l. Ezcrt u' =

1
29) = 2a, v' = 2 (-21 + 29) = 4, ahonnan u = 5, v = 2; mint-

Felda. Legyen :x

1
=2"(21

bogy b negativ, azert

11

es v elojelenek kliliinbiiznie kell, s igy

y21 -

2o;

<5

-2iJ.

Kettiinel magasabb kitev6s gyokvonasok elvegzese a + bi alakban adott

komplex szamokon Iekiizdbetetlen nehezsegekbe iitkozik. lgy pl. ha a
bi)-b61, akkor egy barfenti m6dszerrel kobgyokot akarnank vonni (a
madfokli egyenletet kellene megoldanunk, amit egyelore nem tudunk,
s amihez, mint arr6l a 38. -ban tudomast fogunk szerezni, megint csak
komplex szamb61 kellene ki\bgyokot vonnunk. Masn\szt a trigonometrikus
alak nagyon alkalmas akarmilyen kitevos gyokvonas elvegzesere, es ennek
az alaknak az igenybevetelevel mindjart el is intezziik ezt a kerdest.
Feladatunk, bogy az oc = r(cos cp
i sin cp) alakli szamb61 n-edik gyokot
vonjunk. Tegyiik fel, bogy ez Iebetseges, es bogy a gyokvonas eredmenye
e(cos {} + i sin {}), azaz

(3)

[e(cos {}

i sin {}) ]" = r(cos cp

+ i sin cp).
n

Akkor a Moivre-keplet szerint e" = r, azaz e = Jff, abo! a jobb oldalon

az r pozitiv val6s szamb61 vont n-edik gyok egyertelmiien meghatarozott
133

pozitiv erteke all. Masreszt a (3) egyenlllseg hal oldalanak argumentuma nD.
Nem allithatjuk azonban, hogy nD egyenl6 qJ-vel, mivel ezek a szogek
val6jaban 2n egesz szamu tobbszoroseben kiilonbOzhetnek egymast61.
Ezert nfJ = 'P
2kn, ahol k egesz szam, s innen

f}

= 'P +2kn.
n

Megforditva, ha az r (cos 'I' +n 2kn

+ i sin 'I' +n2kn)

szamot tekintjiik,

akkor ennek n-edik hatvanya k b a r m e I y p o z i t i v v a g y n e g a t i v e g e s z e r t e k e m e I I e t t egyenl6 oc-val. fgy teh:lt

,{
r r(cos 'P

(4)

+ 1.sm. 'P)= ~r:(

+ 2kn + z.sm
., . 'P-+
2kn)
r r cos 'P
--n--n
-

k-nak kiilonb0z6 ertekeket adva, nem mindig fogjuk a keresett gyoknek kiilonb0z6 ertekeit kapni. Val6ban,
(5)

0, 1, 2, ... , n - 1

eseten a gyoknek n kiilonb0z6 erteket kapjuk, mivel ha k-t 1-gyel novel2n

jiik, ezzel az argumentum
-nel n/1. Legyen most k tetsz6leges. Ha

nq

+ r,

p_ + 2kn =

'P

ahol 0

n - 1, akkor

+ 2(nq + r)n = IJl + 2m + 2qn,

n

azaz az argumentum erteke a fenti k eseten az argumentumnak k = r

eseten felvett erteket61 2n tobbszoroseben kiilonbozik; a gyoknek tehat
ugyanolyan erteket kapjuk, mint amikor k az r-rel, vagyis az (5) szamok
egyikevel volt egyenl6.
fgy teh:lt komplex szamb61 mindig lehet n-edik gyokot vonni, s ez mindig
n kiili:inbi:izo erteket ad. Az n-edik gyok valamennyi erteke a 0 kozeppontu

sugaru koran helyezkedik el, es ezt a kart n egyenlO reszre oszlja.

Specia!isan az a val6s szamb61 vont n-edik gyoknek is n kiilonbOz/1
erteke van; ezek kozott a val6sak szama kett6, egy vagy egy sem, a el6je!etol es n paritasat61 fiiggoen.
Nldak

-3 " +

1.

134

P=

2kn

V2(cos~n+isin~")=V'2 ( cos 4- . -3--+isin

34" "

+
3

2kn)
;

k=O,

Po=V"2(cosi-+isini-);

k = 2,

19 " + i sin 19',.) .

p, = 'y2 ( cos 12
12

,.

P=

2.

Po= cos
3.

p=

,.

Vi= Vcos-2

+ i sin 2

~ cos

" .. " V2 .V2

4 + 1 sm 4 = 2 + 1 2;

a
y=s
- ys
(cos" + i sin n)

Po = 2 (cos

p, =

i+

2" + 2kn
- - - + i sin - - - ;
2
2
'

2" + 2kn
p

1 =COS

. 5
45 1Z + 1.SID*
n

-,..0

n +
2kn + i sin " +
= 2 ( cos -3-2kn) ;
3i sin

i} =

1 +

q'3;

2 (cos n + i sin n) = -2;

5n) = 1 -

p, = 2 ( cos 35n + i sin 3

i V3.

Egyseggyiikiik. Kiiltintisen fontos az 1 szamb61 vont n-edik gyok esete.

Ennek a gytiknek n erteke van, meghozza az 1 = cos 0
i sin 0 egyenl6seg, es a (4) keplet miatt mindezen ertekeket vagy, amint nevezni fogjuk
6ket, az osszes n-edik egyseggyokoket az

(6)

~"1
r =cos -2h
n

+ z..sm -2h
n

(k

= 0, 1, .. . , n - 1)

keplet szolga!tatja. A val6s n-edik egyseggyokoket a (6) kepletb6l k = 0

es k = ~ eseten kapjuk, ha n paros, es k

= 0 eseten, ha n paratlan.

A komplex szamsikon az n-edik egyseggyokok az egysegnyi sugani koron

helyezkednek el, s ezt n egyenl6 ivre osztjak; az egyik osztaspont szerepet
az 1 szam jatssza. Ebb6l kovetkezik, hogy az n-edik egyseggyokok koziil
azok, amelyek nem val6sak, a val6s tengelyre nezve szimmetrikusan helyezkednek el, azaz paronkent konjugaltak.
Az 1-b61 vont negyzetgyoknek ket erteke van: 1 es -1, a negyedik gyiiknek negy: 1, -1, i, -i. A tovabbiak szempontjab6l erdemes megjegyezni a harmadik egyseggyokoket. Ezek (6) ertelmeben a
135

2kn +
cos 3

..

1 Sill

32kn

, k et
sz .."" mo k Iesznek , azaz mag.."" n az 1-en k'IVii I meg

egymassal konjugalt szam:

e1

2n + . . 2n
1 + .y3
= COS :f
I Sill 3 = - 2
I 2 ,

e2

(7)
COS

4n

+ I..Sill 4n =

- 21 -

. f3

Az " komplex szambol vont n-edik gyok valamennyi ertekel megkapjuk,

lza az egyik ilyen erteket szorozzuk az osszes n-edik egyseggyokokkel. Va16ban,
legyen (3 az r<-b61 vont n-edik gyiik egyik erteke, azaz (Jn = " e pedig
tetszoleges n-edik egyseggyiik, azaz e" = 1. Akkor ((Je)" = fJ"e" = " azaz
n

{Je is

VaC

egyik erteke. Mcgszorozva {J-t az osszes n-edik egyseggyiikiikkel,

az r<-b61 vont n-edik gyiiknek n kiiliinbiizo erteket kapjuk meg, tehat
valamennyi erteket.
Peldak

1.

-2,,
2.

A -8-b61 vont kiibgyiik egyik erteke -2. A masik ketto (7) miatt
i Y3 es -2,, = 1 + i Y3 (1. fent a 3. peldat) .

= 1 -

ysi-nek negy erteke van: 3, -3, 3i, -3i.

Ket n-edik egyseggyok szorzata maga is n-edik egyseggyok. Csakugyan,

ha e" = 1 es "'n = 1, akkor (e'YJ)" =en "'n = 1. Tovabba n-edik egyseggyok
inverze maga is n-edik egyseggyok. Legyen ugyanis e" = 1, akkor ee- 1 = 1
miatt e"(e- 1)" = 1, azaz (e- 1)" = 1. Altalaban n-edik egyseggyok bdrmely
lzatvanya is n-edik egyse,qgyok.
Minden k-adik egyseggyiik egyuttal 1-edik egyseggyiik is k-nak minden I
tiibbsziiriisere. EbbOI kiivetkezik, hogy ha az iisszes n-edik egyseggyiikiik
osszesseget vizsgaljuk, akkor e gyiikiik kiiziil nemelyik mar n'-edik egyseggyiik lesz, ahol n' oszt6ja n-nek. Minden n-re leteznck azonban olyan
n-edik egyseggyiikiik, melyek semmilyen k < n eseten nem lesznek k-adik
egyseggyiikiik. Ezeket primitiv n-edik egyseggyokoknek nevezziik. Letezesiik a (6) kepletbiil kiivetkezik: ha a k ad ott ertekenek megfelel6 egyseggyiikiit ek-va1 jeliiljiik (ugy, hogy e0 = 1), akkor az (1) Moivre-keplet
alapjan

Kiivetkezeskeppen az e1 szamnak n-ediknel alacsonyabb hatvanyai kiiziil

. e = COS 2n
2n pnm1
. 't'lV
egyik sem lesz 1-gyei egyenJo, vagy1s
I Sill
1

egyseggyiik.
136

n + .. n

Az 8 n-edik egyseggyok akkor t!s csak akkor primit!v, ha az ek (k = 0, 1, ... ,

n - 1) hatvanyok mind kiilOnbozok, azaz kimerltik az osszes n-edik egyseggyokoket.
Val6ban, ha az e szam emlitett hatvanyai mind kiiliinbiizok, akkor
vilagos, hogy e primitiv gyiik. Ha viszont pl. ek = (0 ;;;; k < I ;;;; n - 1),
akkor ,;-k = 1, azaz 1 ;;;; I - k ;;;; n - 1 miatt 8 nem primitiv gyok.
A fent talalt e1 altalaban nem az egyetlen primitiv n-edik egyseggyiik.
Az iisszes ilyen egyseggyiik felkutatasara a kiivetkezo tete! szolgal.
Ha e primiliv n-edik egyseggyok, akkor az ek szam akkor es csak akkor
lesz primit!v n-edik egyseggyok, ha k relat!v prim n-hez.
Val6ban,legyen k es n legnagyobb kiiziis oszt6ja d. Had> 1 es k = dk',
n = dn', akkor
(ek)n' = ekn' = ek'n = (e")"' = 1,

azaz ek ekkor n'-edik egyseggyiik.

Legyen masreszt d = 1, es tegyiik fel, hogy ugyanakkor
egyseggyiik (1 ;;;; m < n). lgy tehilt
(ek)m = 8km = 1.

ek

m-edik

Minthogy az e szam primitiv n-edik egyseggyiik, azaz csupan azok a

hatvanyai lehetnek 1-gyel egyenlok, melyek kitevoje tiibbsziiriise n-nek,
azert km is tiibbsziiriise n-nek. Ebbol azonban 1 ;;;; m < n miatt kiivetkezik, hogy k es n nem lehet relativ prim, ellentetben a feltevessel.
igy tehat a primitiv n-edik egyseggyokiik szama egyenlo az olyan k
pozitiv egesz szamok szamaval, melyek kisebbek n-ne! es relativ primek
hozza. Ennek a szamnak az erteke, melyet rendesen p(n)-nel jeliilnek,
barmely szamelmeleti tankonyvben megtalalhat6.
Ha p primszam, akkor a p-edik primitiv egyseggyiikiik az iisszes p-edik
egyseggyiikiik, kiveve magat az 1-et. Masreszt a negyedik egyseggyiikiik
kiiziil csak i es - i primitiv, de 1 es -'-1 nem.

137

V. FEJEZET

Polinomok

es

gyokeik

20. . Miiveletek polinomokkal

A konyv elso ket fejezetenek tartalma, ti. a determin{mselmelet es a
linearis egyenletrendszerek elmelete a kozepiskolas algebra azon iranyanak
kozvetlen tovabbfejlesztesekent jott letre, amelyik egyetlen els6 foku egyismeretlenes egyenlettol elindulva, a ket es harom elso foku egyenletb61
iill6 ket-, ill. haromismeretlenes egyenletrendszerekhez vezetett. Az elemi
al., _-bra masik iranya az, amelyben az elso foku egyismeretlenes egyenletrol tetszoleges masodfodu, megint csak egyismeretlenes egyenletre tertiink
at, majd pedig harmad- es negyedfoku egyenletek bizonyos specialis
tipusaira. Ez az irany a fels6bb algebranak egy igen nagy es tartalmas
fejezeteve terebelyesedik, amely tetszoleges n-edfoku egyismeretlenes
egyenletek vizsg3.latat tiizi ki celjaul. Az algebn'lnak evvel a torteneti sorrend tekinteteben legkorabbi agaval foglalkozik a jelen fejezet, valamint
- a kes6bbiek koziil is nehany.
Az n-edfoku egyenlet altalanos alakja
(1)

ahol n tetsz6leges pozitiv egesz szam.

Ennek az egyenletnek a0 , a,, ... , an_ 1 , an egyiitthat6it tetszoleges
komplex szamoknak fogjuk tekinteni, de az a0 /fJegyiitthatonak kiilonboznie kell zer6t6l.
Ha adva van az (1) egyenlet, akkor mindig feltetelezziik, hogy azt
m e g k e II o I d a n i . Mas sz6val olyan szamertekeket kell talalni az
x ismeretlennek, amelyek e l e g e t t e s z n e k ennek az egyenletnek,
vagyis az ismeretlen helyebe val6 behelyettesitesiik es az osszes kije!Olt
miiveletek elvegzese utan az (1) egyenlet bal oldala eltiinik.
Celszerii azonban az (1) egyenlet megoldasanak feladatat egy altalanosabb feladattal helyettesiteni, ti. az egyenlet
(2)
139

bal oldalanak vizsgalataval. A (2) kifejezest az x ismeretlen n-edfoku

polinomjanak nevezziik. A polinomok riividitett felirasara az f(x), q(x)
rp(x) stb. jeleket fogjuk hasznalni.
Az f(x) es a g(x) polinomot akkor fogjuk egyenlOnek [f(x) = g(x)] vagy
azonosan egyenWnek tekinteni, ha az ismeretlen azonos hatvanyainak az
egyiitthat6ja cgyenlo a ket polinom kifejezeseben. Specialisan, nem lchet
egyenl6 zer6val semmifele polinom, ha csak egy egyiitthat6ja is kiiliinb6zik zer6t61, s ezert az (1) egyenlet leirasaban szereplo egyenl6segjelnek
semmi kiize a polinomok most definialt egyenlosegehez. Az egyenl6segjelet, ha polinomok kiiziitt all, a tovabbiakban mindig ezen polinomok
azonos egyenl6segenek ertelmeben kell felfogni.
fgy tehat a (2) n-edfokti polinomot olyan formalis kifejezesnek kell
tekinteni, melyet egylitthat6inak a0 , a,, ... , an sorozata, ahol a 0 + 0,
teljesen meghataroz. Ezeknek a szavaknak a pontos jelentese majd .i6val
kes6bb, a X. fejezetben fog vil[tgossa valni. Megjegyezziik, hogy a polinomok (2) alakban val6, azaz az x ismeretlen f o g y 6 h a t v a n y a i
szerinti felirasa mellett meg fogunk engedni egyeb irasm6dokat is, melyek
(2)-b61 az iisszeadand6k atrendezesevel allnak el6, pl. az ismeretlcn 11 6 v 0
h a tv a n y a i szerinti felirast.
Nezhetnenk termeszetesen a (2) polinomot a matematikai analizis szemsziigeb61 is, azaz tekinthetnenk az x komplex valtoz6 komplex ertekii
fiiggvenyenek. Figyelembe kell azonban venni, hogy k e t f ii g g v e n y t
akkor szokas egyenlonek tekinteni, ha ertekiik
a z x v a I t o z 6 b a r m e I y e r t e k e r e m e g e g y e z i k . Vilagos,
hogy ha ket polinom egyenlo a fenti formalis algebrai ertelemben, akkor
mint fiiggvenyek is egyenl6k. Ennek megforditasat azonban csak a
24. -ban fogjuk bebizonyitani. Ezutan a polinom algebrai es fiiggvenyelmeleti felfogasa val6ban ekvivalensse valik, addig azonban minden
alkalommal fel kell tiintetniink, milyen crtelemben hasznaljuk a polinom
fogalmat. Ebben a parugrafusban es a ket kiivetkcz6bcn a polinomot
formalis algcbrai kifejezesnek fogjuk tekinteni.
Nyilvanval6an leteznek n-edfokti polinomok minden n-re. Ha az 6sszes
lehetseges ilyen polinomokat tekintjiik, akkor az els6-, masod-, harmadstb. fokti polinomok mellett 0-adfoku polinomokkal is talalkozunk. Ezek a
z e r 6 t 6 I k iiI 6 n b 6 z 6 komplex szamok. A 0 szamot is polinomnak
tekintjiik, ez lesz az egyetlen olyan polinom, melynek fokszamat nem
definialjuk.
Most definialjuk komplex egyiitthat6s polinomokra az 6sszeadas es a
szorzas miiveletet. Ezeket a rniiveleteket a val6s egyiitthat6s polinomokon
vegzett miiveletek rninlaj{mt vezetjiik be, melyeket az olvas6 ismer az
elemi algebrab61.
140

Ha adva van ket komplex egyiitthatos polinom, melyeket kenyelem

kedveert x novo hatvimyai szerint rendeziink:

+ a x + ... + an_ x"- + anX"

b + b x + ... + b xs- + b,x

f(x) = a0
g(x)

es ha pl. n

~ s,

5_ 1

(a,.

(b 5

+ 0),
+ 0),

akkor f(x) es g(x) osszegenek nevezziik az

f(x)

+ g(x) = + C1X + ... +

C0

x"-1 + CnX"

Cn_ 1

polinomot, melynek egyiitthatoit az f(x) es a g(x) polinomban az ismeretlen ugyanazon hatvmya mellett allo egyiitthatok iisszeadasaval kapjuk,
azaz
{i = 0, 1, ... , n),
{3)
C; =a;+ b;
ahol n > s eseten a bs+t bs+2 , , b, egyiitthatokat zeronak kell tekintenlink. Az iisszeg fokszama n, ha n > s, de n = s esetcn veletleniil elofordulhat, hogy kisebb n-ncl, ti. ha bn = -an.
Az f(x) es a g(x) polinom szorzatanak az
f(x)g(x)

d0

+ d!x + . + dn+s- xn+s- + dn+sXn+s

1

polinomot nevezziik, melynek egyiitthatoit a kiivetkeziikeppen definialjuk:

(4)

d;

= .1: akbz
k+l=i

(i

0, 1, ... , n

+ s- 1, n + s),

azaz a d; egylitthato eloall, ha 6sszegezziik f(x) es g(x) egyiitthatoinak

osszes olyan szorzatait, melyekben a tenyezok indexeinek iisszege i;
specialisan d0 = a0 b0 , d1 = a0 b1 + a 1b0 , , dn+s = anbs. Ez utobbibol
kiivetkezik: dn+s + 0, s igy ket polinom szorzalcinak fokszcima egyenW a
tenyezok fokszcimcinak osszegevel.
EbbOI kiivetkezik, hogy zer6161 kiiiOnbozo polinomok szorzata sohasem
lehel zero.

Milyen tulajdonsagokkal rendelkeznek a polinomokon definialt miiveletek? Az ii s s z e a d a s k o m m u t a t i v i t a s a e s a s s z o c i a t i v it a s a azonnal kiivetkezik a szamok ijsszeadasanak megfelel6 tulajdonsagaibol, mivel az egyiitthatokat kiiliin-kiiliin kell iisszeadni az ismeretlen
minden egyes hatvanya mellett. Elvegezhet6 a k i v o n a s : a z e r 6
szerepet a polinomok kiize szamito 0 jatssza, a fentebbi f(x) polinom
a d d i t i v i n v e r z e pedig a
-f(x) = -a 0 - a,x- ... - a,_ 1x"- 1 - anXn
polinom.
A s z o r z a s k o m m u t a t i v i t a s a a szamok szorzasanak kommutativitasabOI es abbol a kiiriilmenyb6l kiivelkezik, hogy a polinomok

141

szorzas{mak definici6jaban az f(x) es a g(x) tenyez6 egyiitthat6i teljesen

egyenrangu szerepet jatszanak. A s z o r z a s a s s z o c i a t i v i t a s a
kiivetkez6keppen bizonyithat6: ha a fenti polinomokon kiviil adva van
meg a
h(x) = c0
c1x
c1_,xt-t
c1xl
(c1 + 0)

+ ... +

polinom is, akkor az [f(x)g(x)]h(x) szorzatban x 1 (i

egyiitthat6ja a

0, 1, ... , n

+ s + /)

szam, az f(x)[g(x)h(x)] szorzatban pedig szinten

~ ak ( ~ bzcm) =

k+J=i

v egiil

1-f:m=j

k+l+m=i

akbzCm.

a d i s z t r i b u t i v t ii r v e n y kiivetkezik a
~ (ak

k+l-i

+ bk)c1 =

~ akct

k+l=i

~ bkct

k+l=l

egyenl6segb61, mivel ennek bal oldala x 1 egyiitthat6ja az [f(x)

g(x)Jh(x)
polinomban, jobb oldala pedig az ismeretlen ugyanezen hatvanyanak
egyiitthat6ja az f(x)h(x) + g(x)h(x) polinomban.
Megjegyezziik, hogy a szorzasnal az e g y s e g szerepet az 1 szam
jatssza, melyet 0-adfoku polinomnak tekintiink. Masreszt az f(x) polinomnak akkor es csak akkor letezik r-'(x) inverz polinomja,
(5)

f(x)f-'(x) = 1,

ha f(x) 0-adfoku. Val6ban, ha f(x) egyenl6 a zer6t61 kiiliinbiiz6 a szammal,

akkor inverz polinomja a- 1 Ha viszont f(x) fokszama n ~ 1, akkor az
(5) egyenl6seg bal oldalanak fokszama, ha r-'(x) leteznek, legalabb n
Jenne, mig a jobb oldalon 0-adfoku polinom all.
Ebb61 kiivetkezik, hogy a polinomok szorzasanak inverz miivelete
- a polinomok osztdsa - nem li!tezik. Ebben a vonatkozasban a komplex
egyiitthat6s polinomok iisszessege az egesz szamok iisszessegere emlekeztet.
Ez az anal6gia abban is megnyilvanul, hogy a polinomok kiireben, eppen
ugy, mint az egesz szamok kiireben, Ietezik a m a r a d e k o s ( e u k I id e s z i ) o s z t a s a l g o r i t m u s a . Ezt az algoritmust val6s egyiitthat6s polinomok esetere az olvas6 meg az elemi algebrab61 ismeri. Mintbogy azonban most komplex egyiitthat6s polinom<>kkal foglalkozunk,
ujra kell fogalmaznunk az idevag6 teteleket es bizonyitasokat.
Bdrmely ket f(x), g(x) polinomhoz [g(x) + 0] taldlha/6 olyan q(x) es r(x)
polinom, hogy

(6)
142

f(x) = g(x)q(x)

+ r(x),

ahol r(x) fokszlima uagy kisebb g(x) foksztimtintil, uagy r(x) = 0. Az ezen
feltetelnek eleget teu{j q(x) es r(x) polinom egyertelmflen meghattirozott.

Bizonyitsuk el6szor a tete! masodik felet. Tegyiik fel, hogy letezik ket
tovilbbi q(x), r(x) polinom, mely eleget tesz az
.
f(x) = g(x)q(x)

(7)

+ r(x)

egyenletnek, es r(x) fokszama megint kisebb, mint g(x)-e. 18 A (6) es a (7)

egyenl6seg jobb oldalat osszehasonlitva, kapjuk:
g(x)[q(x)- q(x)] = r(x)- r(x).

Ezen egyenl6seg jobb oldalanak fokszama kisebb, mint g(x)-e, mig a bal
oldale q(x) - q(x) + 0 eseten nagyobb Jenne g(x) fokszamanal, vagy egyenl6
vele. Ezert sziiksegkeppen q(x) - q(x) = 0, azaz q(x) = ij(x), de akkor
r(x) = r(x), amit bizonyitani kellett.
Terjiink at a tete! els6 felenek bizonyitasara. Legyen f(x) es g(x) fokszama n, ill. s. Ha n < s, akkor q(x) = 0, r(x) = f(x) eleget tesz a felteteleknek. Ha viszont n ;;;::;; s, akkor hasznaljuk fel ugyanazt a m6dszert,
amellyel az elemi algebraban vegeztiik el az ismeretlen fogy6 hatvanyai
szerint rendezett val6s egyiitthat6s polinomok osztasat. Legyen

+ U1Xn- 1 + + lln-1X + Un
b,x + b1x- 1 + ... + b 1x + b

f(X) = a,yx;n
g(x) =

0_

+ 0),
(b0 + 0).
(llo

Bevezetve az
(8)

f(x) -

~xn-g(x)

Mx)

jelolest, olyan polinomot kapunk, melynek fokszama kisebb, mint n.

Je!Oljiik ezt a fokszamot ncgy.el, az Mx) polinom f6egyiitthat6jat pedig
a10-lal. Legyen tovilbba meg mindig n1 ;;;::;; s,
Mx) -

xn-g(x) = i2(x),

je!Oijiik tt.J-vel i2(x) fokszamat, a20-lal pedig a f6egyiitthat6jat, azutan

legyen
(8,)

es

i. t.
"Vagy pedig r(x)

0. A tovabbiakban ezt az esetet nem fogjuk klilon emliteni.

14S

Mivel az IJ(x), t.(x), . . . polinomok fokszii.mai monoton fogynak,

n, > ... , azert veges sok lcpesben eleriink egy olyan !k(x)
polinomboz,
n

> n1 >

melynek nk fokszama kisebb s-nel, s ekkor az eljaras megszakad. Osszeadva ezutan a (S), (8 1), , (8k_ 1) egyen!Osegeket, kapjuk, bogy

" f(x) - (a xn-s

+ af

xn-s

ak-l o x"-- ) g(x) =

+ ... + -b-'

{k(x),

azaz a
q(x)

7;' xn-s + abw x- + ... + ak~t,o x">--,

0

r(x)

fk(x)

polinomok val6ban eleget tesznek a (6) egyenl6segnek s emellett r(x)

fokszilma val6ban kisebb, mint g(x)-e.
Jegyezziik meg, bogy a q(x) polinomot az f(x)-nek g(x)-szel val6 osztasab61 ad6d6 hanqadosnak, r(x)-et ezen osztas maradekdnak nevezziik.
A maradekos osztas algoritmusanak vizsgalatab61 kiinnyen megallapithat6, bogy ba f(x) es g(x) val6s egyiittbat6s polinom, akkor valamennyi
/ 1 (x), /2 (x), ... polinom, s igy a q(x) hanyados es az r(x) maradck is val6s
.egyiittbat6s.

21. . Oszt6k. Legnagyobb kozos oszt6

Legyen adva ket, zer6t61 kiiliinbiiz6 komplex egyiitthat6s polinom,
f(x) es p(x). Ha /(x)-nek p(x)-szel val6 osztasaban a maradek 0, akkor

azt mondjuk, bogy a p(x) polinom oszt6ja f(x)-nek.

A p(x) polinom akkor es csak akkor oszt6ja az f(x) polinomnak, ha lt!tezik
{)/yan 'J'(X) polznom, lwgy
{1)

f(x) = q>(X)'J'(X).

Val6ban, ba p(x) oszt6ja /(x)-nek, akkor '!'(x) gyanant valasztbatjuk az

f(x)-nek p(x)-szel val6 osztasab61 ad6d6 hanyadost. Megforditva, tegyiik
fel, bogy letezik az (1) egyenl6segnek eleget tev6 '!'(x) polinom. Az
f(x) = p(x)q(x)

+ r(x)

es az ,r(x) fokszama kisebb, mint f(x) fokszama" feltetelnek eleget tevo

q(x) es r(x) polinom unicitilsi1b61, melyet az elozo paragrafusban bebizo144

nyitottunk, a mi esetiinkben az kiivetkezik, hogy az f(x)-nek p(x)-szel

valo osztasab61 adodo hanyados lji(X), a maradek pedig 0.
Vilagos, hogy ha fennall az (1) egyenloseg, akkor 'l'(x) is osztoja f(x)-nek.
Nyilvanvalo tovabbii, hogy p(x) fokszama nem nagyobb, mint f(x)-e.
Megjegyezziik, hogy ha az f(x} polinom es ennek p(x) osztoja mindketten
racionalis vagy valos egyiitthatos polinomok, akkor a lji(X) polinom is
racioniilis, ill. valos egyiitthatos, minthogy az osztasi algoritmus eredmenyekent adodik. Termeszetesen racionalis vagy valos egyiitthatos polinomnak is lehetnek olyan osztoi, melyeknek nem minden egyiitthatoja racio;.
nalis, ill. valos. Pe!da erre az

x2 1 = (x - l)(x I)
egyenl6seg.
Emlitsiik meg a polinomok oszthatosaganak nehany alapvet6 tulajdonsagat, melyeket a tovabbiakban szamos esetben fogunk alkalmazni.
I. Ha f(x) osztha/6 a g(x) polinommal, g(x) pedig oszthat6 a h(x) polinommal, akkor f(x) is oszthat6 h(x)-szel.

Csakugyan, a feltetel ertelmeben f(x) = g(x)p(x) es g(x) = h(x)'l'(x),

ez6rt f(x) = h(x)[lji(X}p(x)].
II. II a f(x) is es g(x) is oszthat6 a p(x) polinommal, akkor osszegiik
kiilonbsegiik is oszthat6 vele.
Valoban, ha f(x) = <p(X)1j!(X) es g(x) = p(x)x(x), akkor f(x) g(x)
= p(x)[ 'l'(x) ;.;(x) ].

es

III. H a f(x) oszthat6 a p(x) polinommal, akkor f(x) szorzata brirmely g(x)
polinommal szinten oszthat6 lesz p(x)-szel.
Ha ugyanis f(x) = p(x)'l'(x), akkor f(x)g(x) = p(x)[ 'l'(x)g(x) ].
II-b61 es III-b6l kovetkezik:
IV. Ha az f.(x), f.(x), ... , !k(x) polinomok mindegyike oszlhal6 a p(x)
p9linommal, akkor oszlhat6 vele az
II(x)g1 (x)

+ / (x)g (x) + ... + !k(x)gk(x)

2

polinom is, ahol g,(x}, g2 (x), ... , gk(x) tetszoleges polinomok.

- V. Minden f(x) polinom oszlhatO brirmely 0-adfoku polinommal.

Valoban, ha f(x) = a,x"
a 1x"- 1
+an, c pedig tetsz6leges zero-

+ ...

to! kiiliinboz6 szam, azaz tetsz6leges 0-adfoku polinom, akkor

f(x) = c ( a
__!) x"

a )
+ ac xn- + __r;_
c
_!

VI. Ha f(x) oszthat6 a p(x) polinommal, akkor f(x) oszlha/6 cp(x)-szel is,

aho/ c letszoleges zer6t6l kii/6nb6zo szrim.

10 Fels6bb algebra- 42160

H5

Csakugyan, az
fcr(x)][c- 1tp(x)].

f(x)

r(x)'P(x)

egyenl6segb01

ki.ivetkezik

f(x)

VII. A cf(x) (c + 0) alaku polinomok es csak ezek lesznek az f(x) polinom

azon osztoi, melyeknek fokszama ugyanaz, mint f(x)-e.
Val6ban, /(x) = c-rcf(x) ], azaz f(x) oszthat6 cf(x)-szel.
Masreszt, ha f(x) oszthat6 r(x)-szel, s emellett f(x) es r(x) fokszama megegyezik, akkor az f(x)-nek r(x)-szel val6 osztasab61 ad6d6 hanyados fokszama csak zero lehet, azaz f(x) = dr(x), d + 0, ahonnan r(x) = d- 1/(x).
Innen ki.ivetkezik:
VIII. Az f(x), g(x) polinomok akkor es csak akkor oszthatOk egymassal,
ha g(x)

cf(x), c + 0.

Vegiil VIII.-b61 es I.-bol ki.ivetkezik:

IX. Az f(x), cf(x) (c + 0) polinomok blirmelyikenek barmely osztOja
osztOja a masiknak is.

Legnagyobb kiiziis osztii. Legyen adva ket tetszoleges polinom, f(x) es

g(x). Azt fogjuk mondani, bogy a r(x) polinom f(x) es g(x) kozos osztOja,
ha r(x) mindket polinomnak oszt6ja. Az V. tulajdonsag (!. fent) mutatja,
hogy f(x) es g(x) ki.izi.is oszt6i kiize tartozik minden 0-adfoku polinom.
Ha e ket polinomnak nines is mas kiiziis oszt6ja, akkor azt mondjuk,
hogy re/aliv primek.
Az altalanos esetben azonban az f(x) es a g(x) polinomnak lehetnek
x-tol fiiggo ki.izi.is oszt6i is; most a legnagyobb kozos oszt6 fogalmat akarjuk
bevezetni.
Kenyelmetlen Jenne az olyan definici6, mely szerint f(x) es g(x) legnagyobb koziis oszt6ja az a kozos oszt6juk volna, melynek legnagyobb a
fokszama. Egyreszt meg nem is tudjuk, nem lesz-e f(x)-nek es g(x)-nek
sok olyan kiiliinbozo maximalis fokszamu kozos oszt6ja, melyek nemcsak
0-adfoku tenyezoben kiil6nb6znek egymast61, azaz nem rejt-e magaban
ez a definici6 tulsagosan nagy foku hatarozatlansagot? Masreszt az olvas6
mar talalkozott az aritmetikaban olyan feladatokkal, amikor egesz szamok Iegnagyobb kiiziis oszt6jat kellett meghatarozni, s igy tudja, hogy
12 es 18 Iegnagyobb k6z6s oszt6ja, a 6 szam, nemcsak a Iegnagyobb e szamok ki.iziis oszt6i kiiziil, hanem oszthat6 is minden mas kiiziis oszt6jukkal;
val6ban, 12 es 18 tiibbi kiiziis oszt6ja 1, 2, 3, -1, -2, -3 es -6.
Ezert a polinomok eseteben a kiivetkez6 definici6t fogadjuk el:
Az f(x) es a g(x) polinom legnagyobb kozos osztOjanak neveziink egy
olyan d(x) polinomot, amely k6z6s oszt6ja e polinomoknak, s egyllttal
minden mas kiiziis oszt6jukkal oszthat6. Az f(x) es g(x) polinom legnagyobb
kiiziis oszt6janak jele: (/(x), g(x)).
146

Ez a definicio nyitva hagyja azt a kerdest, vajon letezik-e barmely ket

f(x), g(x) polinomnak legnagyobb kozos osztoja? Erre a kerdesre azonnal

pozitiv valaszt fogunk adni. Egyuttal m6dszert is adunk adott polinomok

legnagyobb kozos osztojanak meghatarozasara. Termeszetesen itt nem
alkalmazhatjuk azt a modszert, amellyel egesz szamok legnagyobb kozos
osztojat szoktuk meghatarozni, mivel egyelore a polinomok eseteben
semmi olyasmivel nem rendelkeziink, mint az egesz szamok felbontasa
primtenyezokre. Letezik azonban egesz szamok eseten egy masik modszer
is, mel yet euklideszi algoritmusnak neveznek; ez a m6dszer teljes sikerrel
alkalmazhato polinomokra is.
A polinomokon vegzett euklideszi algoritmus a kovetkezokben all.
Legyen adva az /(x) es a g(x) polinom. Osszuk el {(x)-et g(x)-szel; altalaban kapunk valami r,(x) maradekot. Ezutan g(x)-et osztjuk r 1(x)-szel, es
kapjuk az r 2(x) maradekot, r 1(x)-et osztjuk r 2 (x)-szel es i. t. Minthogy a
maradek fokszama minden Jepesnel csokken, azert az osztasoknak ebben
a sorozataban el kell erniink egy olyan pontig, ahol a soron kovetkezo
osztas mar maradek nelkiil elvegezhetii s ezert az eljaras megszakad.
Az az rix) maradek, mel/yet az eWzo rk_ 1(x) mar mara dek nelkii/ oszthat6,
eppen {(x) es g(x) /egnagyobb kozos osztoja /esz.

Bizonyitas celjab61 irjuk le az el6z6 bekezdesben mondottakat egyenlosegek sorozatanak alakjaban a kovetkezokeppen:
f(x)

g(x)q 1 (x)

+ r (x),

g(x)

r,(x)q2 (x)

+ r 2(x),

r 1(x) = r 2 (x)q3{x)

+ r.,(x),

(2)
rk_ 3(X) = rk_ 2 (x)qk_,(x)
rk-2(x)
rk-t(x)

=
=

rk_ 1(x)qk(x)

+ rH(x),

+ rk(x),

rk(x)qk+l(x).

Az utolso egyenloseg mutatja, hogy rk(x) osztoja rk_ 1(x)-nek. Innen

kovetkezik, hogy az utols6 elotti egyenloseg jobb oldalan mindket osszeadand6 oszthato rk(x)-sze!, s igy rk(x) osztoja rk_ 2(x)-nek is. Ugyanigy
tovabbhaladva folfele, azt talaljuk, hogy rk(x) oszt6ja rk_ 3(x)-nek, ... ,
r 2 (x)-nek es r 1(x)-nek is. Innen a masodik egyenloseg alapjan kovetkezik,
hogy rk(x) osztoja g(x)-nck is s ezert az elso egyenl6segb61 kifolyolag f(x)nek is. fgy tehat rk(x) kozos osztoja f{x)-nek es g(x)-nek.
Tekintsiik most az f(x) es a g(x) polinom tetszoleges rp(x) kozos osztojat.
mivel (2)-ben az elsii egyenloseg hal oldala es a jobb oldal elso 6sszeadand6ja oszthat6 rp(x)-szel, azert r 1(x) is oszthat6 vele. Atterve a masodik
egyenlosegre, majd a tovabbiakra ugyanilyen modon, azt kapjuk, hogy
10'

147

r 2 (x), r3 (x), . . . mind oszthato <p(x)-szel. Vegiil, ha mar bebizonyitottuk,

hogy rk_ 2 (x) es rk_ 1(x) oszthato <p(x)-szel, akkor az utolso elotti egyenlosegbOI nyerjiik, hogy rk(x) is oszthato vele. fgy tehat rk(x) csakugyan
f(x) es g(x) legnagyobb kozos osztoja.
Bebizonyitottuk tehat, hogy barmely ket polinomnak van legnagyobb
kozos oszt6ja, es modszert is talaltunk ennek kiszamitasara. Ez a m6dszer
mutatja, hogy ha f(x) es g(x) is raciomilis vagy val6s egyiitthat6s polinom,
akkor legnaqyobb kozos oszt6juk egyiitthat6i is racionalisak, ill. val6sak,
noha termeszetesen lehetnek e ket polinomnak olyan kozos osztoi is,
melyeknek nem minden egyiitthatoja racionalis, ill. valos. fgy pl. a racionalis egyiitthat6s
f(x)

= x3 -

3x 2

2x

+ 6,

g(x)

x3

+x

2 -

2x - 2

polinomok legnagyobb kozos osztoja az x 2 - 2 racionalis egyiitthatos

polinom, holott kozos osztojuk x - Jf2 is, melynek nem minden egyiitthat6ja racionalis.
Ha az /(X) es a g(x) polinom legnagyobb kozos osztoja d(x), akkor, mint
a VIII. es a IX. tulajdonsag (1. fent) mutatja, e polinomok legnagyobb
kozos oszt6janak vataszthattuk volna a cd(x) polinomot is, ahol c telsz6leges, zerOt61 kii16nb6z6 szam. M~'ts szoval ket polinom legnagyobb kozos
oszt6ja csak 0-adfoku tenyezoto/ eltekintve van egyertelmuen meghatdrozva.

Emiatt kikothetjiik, hogy k e t poI in om I e g nagy o b b k 6 z o s

osztojanak Ulegyiitthat6jat mindig 1-nek val a s z t j u k . (A tovabbiakban az olyan polinomokat, melyeknek f6egyiitthatja 1, /opolinomoknak fogjuk nevezni. - A ford.) Kihaszna!va
ezt a feltetelt, azt mondhatjuk, hogy ket polinom akkor es csak akkor relativ
prim, ha legnagyobb kozos oszt6juk 1. Ugyanis ket relativ prim polinom
legnagyobb koziis oszt6jaul barmely, zer6t61 kiilonbOzii szamot valaszthatjuk, de ha ezt inverzevel megszorozzuk, l-et kapunk.
Pe/da. Hatarozzuk meg a kovetkezo ket polinom legnagyobb kozos oszt6jat:

f(x) = x

+ 3x 3 -

x' - 4x - 3,

g(x) = 3x'

10x'

+ 2x -

3.

Ha az euklidcszi algoritmust egesz egyiitthat6s polinomokra alkalmazzuk, akkor

a tort cgyiitthat6k elkeriilese celjab61 megszorozhatjuk az osztand6t vagy eloszthntjuk az oszt6t barmely zer6t61 kiiiOnbozo szammal, espedig nemcsak valamelyik
soron Jevo osztas kezdetekor, hanem ilyen osztas kozben is. Ez termeszetesen a hanyados eltorzitasara vezet, de a benniinkct erdekJil maradckok csak egy 0-adfoku
tenyezovel szorz6dnak, ami, mint tudjuk, a legnagyobb kozos oszt6 keresesencl
megengedheto.
Osszuk el f{x)-et g(x)-szel, miutan az elllbbit szoroztuk 3-mal:

(3x'
3x'

148

9x' - 3x' - 12x - 9) : (3x 3

2 3x
xa-5x 2 9x..--9

+ 10x' + 2x

+ 10x' + 2x --

3) = x

+1

( ~3-mal szorzunk)
3x 3
3x'

+ 15x + 27x + 27
2

10x'
5x'

2x -

+ 25x + 30.
= x + 5x + 6.

tgy teh:\t az elsll maradek 5-tel valo osztas utan r,(x)

vele a g(x) polinomot:
(3x 3
3x 3

+ lOx + 2x + 15x' + 18x

5x'- lox-

3) : (x'

+ 5x + 6)

= 3x -

Osszuk el

5x 2 -25x-30
9x + 27.

A masodik maradek tehat 9-cel valo osztas utan r,(x) = x

r,(x)

+ 3. Minthogy

= r,(x) (x + 2),

azert r,(x) lesz az az utols6 maradek, mellyel az utolso ellltti (maradek nelkiil) oszthat6. Ez Jesz. tehat a keresett Jegnagyobb kiiziis oszt6:
(f(x}, g(x)}

+ 3.

Hasznaljuk fel az euklideszi algoritmust a kiivetkezo tete! bizonyitasara:

Ha az /(x) es a g(x) polinom legnagyobb kozos oszl6ja d(x), akkor taldlha/6
ket olyan polinom, u(x) es v(x), hogy

(3)

f(x)u(x)

+ g(x)v(x) =

d(x).

Emellett, ha az f(x) es a g(x) polinom fokszdma nagyobb zer6ndl, akkor azt is

megkovetelhetjiik, hogy u(x) fokszdma kisebb legyen, mint g(x)-e, v(x) fokszdma
pedzg kisebb, mint f(x)-e.

A bizonyitas a (2) egyenlosegeken alapul. Ha figyelembe vessziik, hogy

= d(x), es bevezetjiik az u1(x) = 1, v,(x) = -qk(x) polinomokat,
akkor (2)-bOI az utols6 elotti egyenloseg szerint
rk(x)

d(x) = rk_ 2 (x)u 1(x)

Behelyettesitve ide rk_ 1(x) kifejezeset
egyenlosegebOI, azt kapjuk, hogy
d(x)

+ rk_ (x)v (x).

1

rk_ 3(x)-szel

rk_ 3 (x)u 2 (x)

es

rk_ 2(x)-szel

(2) e!Ozo

+ rk_ (x)v (x),

2

ahol nyilvanval6an u2 (x) = v1(x), v2(x) = u,(x) - v 1(x)qk_,(x). Tovabb

haladva felfele (2)-ben, vegiil a bizonyitand6 (3) egyenloseghez jutunk.
A tete! masodik allitasanak bizonyitasa celjab61 tegyiik fel, hogy mar
talaltunk (3)-nak eleget tevo u(x) es v(x) polinomot, de pl. u(x) fokszama
nagyobb, mint g(x)-e, vagy egyenlo vele. Osszuk u(x)-et g(x)-szel:
u(x) = g(x)q(x)

+ r(x),
149

ahol r(x) fokszama kisebb, mint g(x)-e, es helyettesitsiik be ezt a kifejezest

(3)-ba. Kapjuk az
f(x)r(x)
g(x)[ v(x)
f(x)q(x)] = d(x)

egyenloseget. Annak a tenyezonek a fokszama, amellyel f(x) van szorozva,

mar kisebb g(x) fokszamanal. A sziigletes zar6jelben all6 polinom fokszama pedig kisebb f(x) fokszamanai, mivel ellenkezo esetben a bal oldal
masodik tagjanak fokszama Iegalabb akkora Jenne, mint a g(x)f(x) szorzate, minthogy pedig az elso tag fokszama kisebb az ut6bbinat, azert az
egesz bal oldal fokszama nagyobb Jenne g(x)f(x) fokszamanal vagy egyent6
vele, mig a d(x) polinom a mi felteveseink mellett nyilvanval6an alacsonyabb fokszamu.
A tetelt bebizonyitottuk. Ugyanakkor azt is latjuk, hogy ha f(x) es g(x)
egyiitthat6i racionalisak vagy val6sak, akkor a (3) egyenlosegnek eleget
tevo u(x) es v(x) polinomot is va!aszthatjuk ugy, hogy egyiitthat6ik
racionalisak, ill. val6sak legyenek.
'
Pelda. Keressiik meg a (J) egyenlosegnek eleget tevli u(x) es v(x)

f(x)

;=

x - x

+ 3x -

10,

g(x)

x'

+ 6x' -

p~linomot, ha

9x - 14.

Alkalmazzuk ezekre a polinomokra az euklideszi algoritmust, de most nem szabad

az osztasoknal eltorzitanunk a hanyadost, mivel ezeket a hanyadosokat lei kell
haszmilnunk az u(x), v(x) polinomok megkeresesenel. A kovetkezo egyenlosegekhez
jutunk:
f(x) = g(x) + (-7x' + 12x + 4);
g(x) =(-7x'
-7x'

235
+ 12x + 4) ( - 11 x - 54)
49 + 49 (x-

+ 12x + 4

Ebbl\1 kiivetkezik, bogy (f(x), g(x))

7
u(x)

235 x

2)(--'-7x- 2).

= (x-

= x -

2, es

54
235 '

2);

v(x)

= - 235

5
x -

235

Relativ prim polinomokra alkalmazva az iment bizonyitott tetelt, a

kiivetkezo eredmenyt nyerjiik:
Az f(x) es a g(x) polinom akkor es csak akkor relaliv prim, ha tala/hat6
ket olyan polinom, u(x) es v(x), hogy

(4)

f(x)u(x)

+.v(x)g(x) = 1.

Erre az eredmenyre tamaszkodva be lehet bizonyitani nehany egyszerii,

de fontos t e t e I t r e I a t i v p r i m p o I i n o m o k r 6 I :
a) Ha az f(x) polinom relativ prim mind a <p(x), mind a 'P(x) polinomlwz,
akkor relativ prim a szorzatukhoz is.

150

Csakugyan, (4) szerint letezik ket olyan polinom, u(x) es v(x), hogy
f(x)u(x)

+ <p(x)v(x) =

1.

Ezt az egyenloseget 'l'(x)-szel szorozva, kapjuk:

f(x)[u(x)'l'(x)]

+ [<p(x)'l'(x)]v(x) =

'l'(x),

ahonnan kiivetkezik, hogy f(x) es <p(x)'l'(x) minden kiiziis oszt6ja 'l'(x)-nek

is oszt6ja volna; feltevesiink szerint azonban [f(x), 'l'(x)] = 1.
b) Ha az f(x) t!s a g(x) polinom szorzata osztha/6 a <p(x) polinommal, de

f(x) t!s <p(x) relativ primek, akkor g(x) osztha/6 <p(x)-szel.

Csakugyan, megszorozva az
f(x)u(x)

+ <p(x)v(x) =

egyenloseget g(x)-szel, azt kapjuk, hogy

[f(x)g(x)]u(x)

+ <p(x)[v(x)g(x)] =

g(x).

A hal oldal mindket tagja oszthat6 <p(x)-szel; kovetkezeskeppen oszthat6

vele g(x) is.
c) Ha az f(x) polinom osztha/6 a <p(x) polinommal is meg a 'l'(x) polinommal is, mig ez ut6bbiak relativ primek, akkor f(x) osztha/6 a szorzatukkal is.
Ugyanis f(x) = <p(x)ip(x), ugyhogy a jobb oldalon all6 szorzat oszthat6
tp(x)-szel. Ezert b) szerint ip(x) oszthat6 'l'(x)-szel, ip(x) = 'l'(x)ip(x), ahonnan f(x) = [ <p(x)'l'(x) Jip(x).

A legnagyobb kozos oszt6 definici6ja kiterjesztheto polinomok tetszoleges veges rendszerenek esetere: az Mx), f.(x), ... , fs(x) polinomok legnagyobb kozos oszt6janak nevezziik e polinomok olyan kiizos oszt6jat,
amely minden mi1s kozos oszt6jukkal oszthat6. A Jegnagyobb kozos oszt6
letezese barmely veges polinomrendszer eseten az alabbi tetelbOl kovetkezik, mely egyszersmind m6dszert is nyujt a legnagyobb kozos oszt6kiszamitasara:
Az IJ(x), t.(x), .. , fs(x) polinomok legnagyobb kozos oszt6ja egyen/6 az
fs_ 1(x) polinomok legnagyobb kozos oszt6janak es az /.(x)
polinomnak a legnagyobb kozos oszt6javal.

ft(x), /2(x), ... ,

Val6ban, s = 2 eseten a tete! trivialis. Ezert feltessziik, hogy igaz

(s - 1)-re, azaz specialisan mar be van bizonyitva az II(x), f.(x),
f 5 _ 1 (x) polinomok d(x) legnagyobb kozos oszt6janak Jetezese. Jeliiljiik
d(x)-szel d(x) es t.(x) legnagyobb koziis oszt6jat. Vilagos, hogy if(x) valamennyi adott polinomnak kiiziis oszt6ja. Masreszt minden mas kiizos
oszt6 oszt6j a lesz d(x)-nek is s ezert d(x)-nek is.
Specialisan, azt mondjuk, hogy az /1 (x), f2 (x), .. , fs(x) polinomok
relativ primek, ha e polinomoknak csak a 0-adfoku polinomok a koziis
151

oszt6i, azaz ha Iegnagyobb kozos oszt6juk 1. Ha s > 2, akkor~lehetseges,

hogy e polinomok paronkent nem relativ primek. fgy pl. az
f(x)

= x3 -

7x2

+ 7x + 15,

g(x)

= x2 -

x -

20,

h(x) = xa

+x

2 -

12

polinomrendszer relativ prim, habar

[/(x), g(x)]

=x-

[/(x), h(x)J = x - 3,

5,

[g(x), h(x)J = x

+ 4.

Az olvas6 minden nehezseg nelkiil megkaphat.ia a fentebb bizonyitott

tetelek altalanositasat tetszoleges veges polinomrendszerre.

a~c)

22. . Polinomok gyokei

A 20. -ban talalkoztunk polinomok ertekeivel, amikor a polinom fogalmanak fiiggvenytani felfogasar61 beszeltiink. Elevenitsiik fel a definici6t.
Ha
(1)

f(x)

a.;;n

+ alxn-I + ... + Un

tetszoleges polinom, c pedig valamely szam, akkor az

/(c)

a0cn

+ a cn-l + ... + an
1

szamot, melyet ugy kapunk, hogy f(x) (1) alatti kifejezeseben az x ismeretlent a c szammal helyettesitjiik es a kijelolt miiveleteket elvegezziik,
az f(x) pol mom ertekenek nevezziik x = c -nel. Vilagos, hogy ha f(x) = g(x)
a polinomoknak a 20. -ban definialt algebrai egyenlosege ertelmeben,
akkor f(c) = g(c) minden e-re.
Konnyen Jathat6 az is, hogy ha
tp(x) = f(x)

+ g(x),

tp(x) = f(x)g(x),

tp(c) = f(c)

+ g(c),

tp(c)

akkor

f(c)g(c).

Mas sz6val a polinomoknak a 20. -bah definialt osszeadasa es szorzasa a

polinomok fiiggvenytani felfogasa eseten fiiggvenyek osszeadasaba es
szorzasaba megy at, ami ugy crtendo, hogy ezek megfelelo ertekeit adjuk
ossze, ill. szorozzuk egymassal.
Ha /(c)= 0, vagyis ha az f(x) polinom eltiinik, mikor az ismeretlen
helyere a c szamot helyettesitjiik, akkor c-t az /(x) polinom (vagy az
f(x) = 0 egyenlet) gyokenek nevezziik. Rogton megmutatjuk, hogy ez a
fogalom teljes egeszeben a polinomok oszthat6saganak elmeletehez tartozik, mely az elozo paragrafus targyat kepezte.
Ha az f(x) polinomot egy elso fokti (vagy linedris) polinommal osztjuk,
akkor a maradek vagy 0-adfokti polinom, vagy zero, tehilt mindenkeppen
152

valamely r szam. A kovetkez6 t e t e I lehet6ve teszi, hogy abban az

esetben, mikor x - c alaku polinommal kellene osztani, ezt a maradekot
az osztas elvegzese nelkiil megtalalhassuk.
Az f(x) polinom (x - c) elsiJ tokli polinommal valo osztciscinak maradeka
egyenliJ az f(x) polinom f(c) ertekevel x = c-nel.

Legyen ugyanis
f(x) = (x -

c)q(x)

+ r.

Vegyii){ mindket oldal erteket x = c-nel:

f(c)

(c - c)q(c)

+ r = r,

ami igazolja allitasunkat.

EbMI ad6dik az alabbi rendkiviil fontos kovetkezmeny:
A c szcim akkor es csak akkor gyoke az f(x) polznomnak, ha f(x) oszthato
(x- c)-vel.
Masreszt, ha f(x) oszthat6 valamely ax b els6 foku polinommal, akkor

nyilvanval6an oszthat6 x

-(-~)-val

is, vagyis egy x - c alaku poli-

nommal. fgy teh:it az f(x) polinom gyokeinek felkutatcisa ekvivalens lineciris

osztoinak felkutatciscival.
A fent mondottak miatt erdemes foglalkoznunk az /(x) polinom x - c
els6foku polinommal val6 osztasanak kovetkez6 m6dszerevel, amely egyszerfibb, mint a kozonseges osztasi algoritmus. Ezt a m6dszert HornereIre n de z e s n e k nevezziik. Legyen
(2)

es legyen
(3)

ahol

+ r,
q(x) = brilf'-1 + b,xn-s + b.,;r.n- + ,, . + bn_
f(x) = (x -

c)q(x)

Osszehasonlftva (3)-ban x egyenl6 kitev6jfi hatvanyainak egyiitthat6it,

nyerjiik:
a0 = b0 ,
a,= b1 - cb0 ,
a2 = b2 - cb"
an-I = bn-1 - cbn-2>
Un = r - Cbn_ 1.

Ebb61 kovetkezik, hogy b0 =a_, bk = ckbk_1 ak (k = 1, 2, ... , n- 1),

azaz a bk egyiitthat6t ugy kapjuk, hogy az el6z6
153

g y ii t t h a t 6 t , bk-t - e t s z o r o z z u k c - v e I , s e h h e z
a m e g f e I e I o ak e g y ii t t h a t 6 t ; vegiil r =
=::, cbn_1 +an. azaz a maradek is, mely, mint tudjuk, {(c)-vel egyenlo,
ugyanezen szabaly szerint ad6dik. fgy tehat a hanyados egyiitthat6i es
.a maradek lepesr61 lepesre megkaphat6k azonos tipusu miiveletek elvegzesevel, amelyeket az alabbi peldakon lathat6 semaba lehet rendezni:
h ozzaadj uk

1. Osszuk az f(x) = 2:1:-' - x' - 3x 8 + x - 3 polinomot x - 3-mal.

Alkossunk egy tabh\zatot, melyben a vonal fiiliitt az f(x) polinom egyiitthat6i
,helyezkednek el, a vonal alatt a hanyados megfelelll egyiitthat6i es a maradek,
melyeket lepesriH Jepesre szamit unk ki, , aloldalt pedig c erteke az illetll peldaban:

121
-1
I
-3
1
:3121 3. 2- 1 - 513 . 5 - 3 - 1213 . 12

o
+0

+1

- 3613 . 36

I
-3
- 10913. 109- 3 - 324.

A keresett hanyados tehat

q(x) = 2x'
3

maradek pedig r
2. Osszuk az f(x)

+ 5x 8 + 12x' + 36x + 109,

= {(3) =
=

342.
x - 8x' + x'

9 polinomot x

4x -

111-81 11
-1111-91101
Ezert a hanyados
g(x)

.a maractek pedig r

f( -1)

= x - 9x'

+ 1-gyel.

41-9
61-3.

+ lOx -

6,

-3.

Ezek a peldak mutatjak, hogy a Horner-elrendezes felhasznalhat6 polino.mok ertekenek gyors kiszamitasara az ismeretlen adotl erteke mellett.
Tiibbsziiriis gyiikiik. Ha c az /(x) polinomnak gyoke, azaz ha f(c) = 0,
.akkor f(x), mint tudjuk, oszthat6 (x - c)-vel. El6fordulhat, hogy f(x)
az x- c els6 foku polinomnak nemcsak els6, han em magasabb hatvanyaival is oszthat6. Mindenesetre talalhat6 olyan k szam, hogy {(x) maradektalanul oszthat6 (x- c)"-nal, de nem oszthat6 (x- c)k+ 1-nel. Ezert
f(x)

(x -

c)"q;(x),

ahol a q;(x) polinom nem oszthat6 (x - c)-vel, tehat a c szam nem gyoke
<p(x)-nek. A k szam az f(x) polinom c gyokenek a multiplicitasa, maga a
c gyok pedig e polinom k-szoros gyoke.
A tObbszoros gyok fogalma szoros kapcsolatban all a polinom derivaltjanak fogalmaval. Mi azonban olyan polinomokat vizsgalunk, melyeknek
egyiitthat6i tetsz6leges komplex szamok, s ezert nem tudjuk egyszeriien
felhasznalni a derivalt fogalmat ugy, ahogyan azt a matematikai analizis
el6adasan bevezettek. Az alabb kovetkez6ket ugy kell tekinteniink, mint
.a polinom derivaltjanak a matematikai analizist61 fiiggetlen d e fin ici6jat.
154

Legyen adva az n-edfoku

f(x) = a,;c"

+ U1X"- 1 + ... + Un_1X + Un

polinom, melynek egyiitthatoi tetsz6leges komplex szamok lehetnek.

/(x) derivdltjdnak (vagy elsa derivdl(jdnak) nevezziik az (n - 1)-edfoku
f'(x)

na,;c"- 1

+ (n- 1)a x"- + ... + 2an-.X + Un_

1

polinomot. 0-adfoku polinomnak, valamint zeronak is a derivaltja zero.

Az els6 derivalt derivattjat az f(x) polinom mdsodik derivdltjdnak nevezziik, es {"(x)-szel jeloljiik es i. t. Vilagos, hogy
/(nl(x)

nla0 ,

ezert r(n+ ll(x) = 0, azaz n-edfoku polinom (n + 1)-edik derivdllja zero.

A tetsz6leges komplex egyiitthatos polinomok eseteben, melyr61 itt
:szo van, nem hasznillhatjuk fe: a derivaltnak az analizisben valos egyiitthatos polinomokra bizonyitott tulajdonsagait; ezeket ujra be kell bizonyitanunk, csak a derivalt fenti definiciojara tamaszkodva. Benniinket
a kovetkez6 tulajdonsagok erdekelnek melyeket az osszeg es a szorzat
differencialasi szabalyanak szoktak nevezni:
"S

{4)
(5)

lf(x)

+ g(x)]' =

+ g'(x),
+ f'(x)g(x).

f'(x)

(f(x)g(x) ]' = f(x)g'(x)

Ezeket a kcpleteket egyebkent konnyii ellen6rizni ki:izvetlen kiszamitassal, ha f(x) es g(x) helyebe egy-egy tetsz6leges polinomot tesziink, s alkalrnazzuk a derivalt fenti definiciojat; ennek elvegzeset az olvasora bizzuk.
Az (5) keplet nehezseg nelkiil kiterjeszthet6 akarhany tenyez6 esetere,
s igy a szokott mOdon levezethet6 a hatvany derivalasanak szabalya:
{6)

(f"(x) ]'

kjk-l(x)f'(x).

Celunk a kovetkez6 tete! bizonyitasa:

Ha az f(x) polinomnak a c szdm k-szoros gyoke, akkor c ezen polinom
derivaltjanak k > 1 eseten (k- 1)-szeres gyoke; ha pedig k = 1, akkor c
nem gyoke f'(x)-nek.

Valoban, Iegyen
(7)

f(x)

(x- c)"cp(x)

(k ;;; 1),

ahol cp(x) mar nem oszthato (x - c)-vel. Differencialva a (7) egyenl6seget,

azt kapjuk, hogy
j'(x) = (x- c)"cp'(x)

+ k(x- c)k-icp(x) =

(x- c)"- 1 ((x- c)cp'(x)

+ kcp(x)].
155

A szogletes ziir6jelben all6 osszeg els6 tagja oszthat6 (x - c)-vel, a masodik

nem; ezert az egesz osszeg sem lehet oszthat6 vele. Figyelembe veve, hogy
az f'(x) polinomnak (x - c)"-'-nel val6 osztasab61 ad6d6 hanyados egyertelmiien meghatiirozott, azt kapjuk, hogy (x - c)k-J az x - c els6 foku
polinom legmagasabb olyan hatvanya, mellyel az f'(x) polinom oszthat6,
s eppen ez az, amit bizonyitani kellett.
Tobbszor egymas ntan alkalmazva ezt a tetelt, azt kapjuk, hogy az f(x)
polinom k-szoros gyoke e polwom s-edik derival!janak (k ;;;:;:: s) (k - s)szeres gyoke, es az e/so olyan derivalt, amelynek nem gyoke, a k-adik.

23. . Az alaptetel
Amikor az el6z6 paragrafusban polinomok gyiikeivel foglalkoztunk,
nem vetettiik fel azt a kerdest, vajon vannak-e minden polinomnak gyokei.
Ismeretes, hogy leteznek val6s egyiitthat6s polinomok, melyeknek nincse1. Azt varhatnitnk, hogy
nek val6s gyokei; az egyik ilyen polinom x
lesznek olyan polinomok is, melyeknek a komplex szitmok kiireben sines
gyoke, kiiliiniisen, ha tetszoleges komplex egyiitthat6s polinomokat vizsgalunk. Amennyiben ez igy volna, a komplex szitmkor tovabbi b6vitesere
Jenne sziikseg. A val6sitgban azonban ervenyes a k om p I ex s z amok
a I g e b r it j a n a k kovetkez6 a I a p t e t e I e :

Minden leqalabb elso foku komplex egyiilthat6s polinomnak van legalribb

egg - altalaban komplex - qqoke.

Ez a tete! az egesz matematika egyik legnagyobb vivmitnya, es a tudomany Iegkiilonbiizobb teriiletein vannak alkalmazasai. Teljes egeszeben
ezen alapul tiibbek kozott a szitmegyiitthat6s polinomok elmeJetenek
hatralev6 resze, s ezert ezt a tete It regebben ,az algebra alaptetele'' -nek
neveztek (neha meg rna is igy nevezik). Az igazsitg azonban az, hogy az
alaptetel nem tisztitn algebrai. Valamennyi bizonyitasa - ilyet pedig
GAuss utitn, aki a XVIII. szazad vegen elsonek bizonyitotta be ezt a
tetelt, igen sokat talttltak - kenytelen kisebb vagy nagyobb mertekben
kihasznitlni a val6s es komplex sziimok un. topol6giai tulajdonsitgait, azaz
a folytonossitggal kapcsolatos tulajdonsagaikat.
Az alabb kovetkez6 bizonyitiisban az f(x) komplex egyiitthat6s polino~ot az x komplex vitltoz6 komplex fiiggvenyenek fogjuk tekinteni. fgy
tehitt x tetszoleges komplex ertckeket vehet fel, azaz, amint (a komplex
szitmok konstrukci6jitnak a 17. -ban ismertetett m6dszerere utalva)
mondani szokas, az x valtoz6 a komplex szamstkon valtozik. Az f(x) fiiggveny ertekei is komplex szamok lesznek. Ugy foghatjuk fel, hogy ezek az
ertekek a komplex sziimsik egy masik peldanyan vannak feltiintetve,
156

hasonl6an ahhoz, ahogyan val6s valtoz6 val6s fiiggvenye eseteben a

fiiggetlen valtoz6 ertekeit egy szamegyenesen tiintetjiik fel (abszcisszatengely), a fiiggvenyertekeket pedig egy masik szamegyenesen (ordinatatengely).
A folytonos fiiggveny definici6ja, melyet az olvas6 a matematikai analizisbOl ismer, komplex valtoz6s fiiggvenyekre is atvihet6, csak a megfogalmazasban a val6s szamok abszolut ertekenek helyere komplex szamok abszolut erteke keriil.
Pontosabban, az X komplex valtoz6 /(x) komplex fiiggvenyer61 azt
mondjuk, hogy folytonos az x 0 pontban, ha minden pozitiv val6s e szamhoz
valaszthat6 olyan pozitiv val6s /J szam, hogy akarmilyen legyen is az
(altalaban komplex) h novekmeny, melynek abszolut erteke eleget tesz
a lhl < /J egyenl6tlensegnek, mindig ervenyes lesz az
I/(X0 +h)- /(X0 )1

< e

egyenl6tlenseg is. Azt mondjuk, hogy az f(x) fiiggveny folytonos, ha foly~

tonos minden olyan x0 pontban, melyben ertelmezve van, azaz ha egy
f(x) polinomr61 van sz6, akkor az egesz komplex szamsikon.
Az f(x) polinom az x komplex vciltuz6nak folytonos fiiggvenye.

Ennek a tetelnek a bizonyitasat vegezhetnenk U.gy is, ahogyan a mate~

matikai analizisben szokas, ti. megmutathatnank, hogy folytonos fiiggv~
nyek osszege es szorzata folytonos. s ezutan elegend6 lenne megjegyezni,
hogy az a fiiggveny, mely mindeniitt ugyanazzal a komplex szammal
egyenl6, folytonos. Mi azonban mas utat valasztunk.
Bizonyitsuk be el6szor a tetelnek egy specialis esetet, espedig azt az
esetet, amikor az f(x) polinom szabad tagja 0, s emellett ne is bizonyitsuk
be f(x) folytonossagat, csak az x 0 = 0 pontban. Mas sz6val a kovetkez6
lemmat fogjuk bebizonyitani (h helyett x-et irunk):

f(x) polinom szabad tagja zero:

f(x) = aoX" + a,xn-I + ... + an_1X,
azaz, ha f(O) = 0, akkor bcirmely e > 0-hoz vcilaszthat6
mindazon x-ekre, melyekre lxl < IJ, fenncill lf(x)l < e.
1. I emma. Ha az

olyan /J

> 0,

hogy

Val6ban, legyen

A= max (laol la,l, .,lan_,l).

Az e szam mar adva van. Mutassuk meg, hogy ha IJ-t U.gy valasztjuk, hogy
(1)

akkor eleget tesz a lemma kovetelmenyeinek.

157 '

Csakugyan,
azaz

1/(x)J ;;;;;
Minthogy 1xl

< lJ es (1) miatt

JxJ-JxJn+I
1-Jxl

<: 1, azert

Jxl - Jxln+I < _J_x_l1 - lxl

1 -Jxl '
s igy

1/(x)/ < ~ <~=

1-lxl

1-b

A-eA+e =e,

e_
1 __

A+e
amit bizonyftani kellett.
Vezessiik most lea kovetkez6 kepletet. Legyen megadva az
f(x) = a,;cn

+ a,xn-' + ... + an_ + an

1X

polinom tetszoleges komplex egyiitthat6kkal. Helyettesitsiink benne x

helyere (x + h)-t, ahol h egy masik ismeretlen. Kifejtve a binomialis tetel
alapjan a jobb oldalon minden (x + h)k (k;;;;; n) hatvanyt, es osszegyiijtve a
h egyenl6 kitevojii hatvanyait tartalmaz6 tagokat, kapjuk, amint az olvaso
konnyen meggyozOdhet r6la, az
f(x

+ h) =

f(x)

+ hf'(x) + ~ f"(x) + ... + ~ t<n>(x)

egyenloseget, azaz bebizonyitottuk a Taylor-kepletet, mely f(x

h) kifejteset adja a h ,novekmeny" hatvimyai szerint.
T e t s z 6 I e g e s f(x) p o I i n om f o I y to n ossa g a b arm e I y
x0 p o n t b a n marmost a kovetkezokeppen igazolhat6. A Taylor-keplet
szerint
a hoi
c1 = f'(x0),

c,

=;I

/"(X0), .,

A h ismeretlen f(J(h) polinomjanak szabad tagja hianyzik, ezert az 1. lemma

ertelmeben minden e > O-hoz valaszthato olyan ll > o, hogy /h 1 < f>
eseten I((!(h) I < e, azaz
//(X0 +h)- f(x0 )/ < e,
amit bizonyitani kellett.
158

Az

lf(Xo

+ h)l -1/(Xo)l;;;;; lf(xo +h)- f(xo)l

egyenl6tlensegb01, mely a 18. (13) kepleten alapul, valamint a polinomok

iment bizonyitott folytonossagab6 kiivetkezik az f(x) polinom 1/(x)l abszolut ertekenek folytonossriga; vilagos, hogy ez az abszolut ertek az x komplex
valtoz6 nemnegativ val6s fiiggvenye.
Most bebizonyitunk nehany lemmat, melyeket az alaptetel bizonyitasanal
fel fogunk hasznaJni.
Lemma a Iegmagasabb fokii tag abszoliit ertekeriH. Ha adva van az
n-edfoku (n ;;-::; 1), tetszoleges komplex egyutthatos

/(X) = aoXn + a1xn-1 + a.p;n-2 + + an

polinom es ha k tetszoleges pozittv valos szrim, akkor eleg nagy abszolut ertekii
x-ekre fennrill az

(2)
laoX"I ;;-::; k [a1xn-1+ a.p;n- 2+ ... +ani
egyenlOtlenseg, azaz a legmagasabb foku tag abszolut erteke nagyobb lesz az
osszes tobbi tagok osszegenek abszolut ertekenel, meghozzri akrirhrinyszor.
Va16ban, legyen A az a" a2 , , an egyiitthat6k abszolut ertekei kiiziil a
legnagyobb :
Akkor (1. a 18. -ban a komplex szamok iisszegenek
ertekere vonatkoz6 tulajdonsagokat)

es szorzatanak abszolut

la1xn-1+ a.p;n- 2 + .. +ani;;;;; la111xln-1+ la.llxln- 2 + ... +

+I ani;;;;; A(lxln-l + lxln- 2+ ... + 1) =A~~~~~~:.
Felteve, hogy

lxl > 1,

kapjuk, hogy

lxln - 1 < __EL

lxl- 1 lxl- 1'
ahonnan

Ia1x n-1 +

a,xn-2
.

an I < A

fgy tehat a (2) egyenl6tlenseg teljesiil, ha az

eleget tesz meg a
'
kA

IX In 1 .
lxl-

lx I > 1 feltetelen

kiviil x

__Et__-<
lxl-1 = laoXnl-la
. ollxln
159

egyenlotlensegnek is, vagyis ha

(3)

Minthogy a (3) egyenl6tlenseg jobb oldala nagyobb 1-nel, azert allithatjuk,

hogy x azon ertekeire, melyek eleget tesznek ennek az egyenl6tlensegnek,
fennall a (2) egyenlotlenseg is, s ezzel a lemmat bebizonyitottuk.
Lemma a polinom ab~zolut ertekenek niivekedesl>riH. Minden legalabb
elso toku, komplex eq11iillhat6s f(x) potinomhoz es minden (1) akarmilyen nagy
pozitiv val6s M szamhoz talalhat6 olyan pozitiv va/6s N szam, hogy 1x1 > N
eseten lf(x)I>M.
Legyen
f(x) = a.x"
a,xn-t
an.

+ ... +

A 18. (11) formulaja szerint

+ ...

1/(x)l = la.x" (a,xn-t

+an) I :s; la.x"l-la,xn-t + ... +ani
Alkalmazzuk a legmagasabb foku tag abszolllt ertekere vonatkoz6 lemmat
a k = 2 ertekkel: Ietezik olyan N 1 szam, hogy ha 1x 1 > N ,, akkor
(4)

la.x"l >21a,xn-t

+ ... +ani

Inn en

s igy (4) miatt

If(x)! > Iaox" I - ~I a.x" I = ~I a0 x" I

Ennek az egyenl6tlensegnek a jobb oldala nagyobb Iesz M-nel, ha
n

VlaoT'
2M

lxi>N,==

fgy tehat lxi>N=max(N1,N2) eseteu 1/(x)I>M.

Ennek a lemmanak az ertelmet a kovetkezo geometriai interpretaci6
segitsegevel vilagithatjuk meg, melyet a jelen paragrafushan t6bbsz6r is
fogunk hasznalni. Tegyiik fel, hogy a komplex szamsik minden egyes x0
pontjaban merolegest allitunk erre a sikra, melynek hossza (valamely adott
tavolsagegyseg mellett) egyenlo az f(x) polinom e pontban felvett ertekenek
abszolllt ertekevel, azaz lf(x0 )j-yel. A merolegesek vegpontjai a polinom
ertekenek fentehh mar bebizonyitott folytonossaga miatt egy folytonos
gorbe feliiletet alkotnak, amely a komplex szamsik felett helyezkedik el.
A polinom abszolut ertekenek novekedeserol sz616 lemma azt mondja ki,
160

hogy ez a feliilet lx.l novekedesevel mind

jobban es jobban eltavolodik a komplex
szamsikt61, bar ez a tavolodas termeszetesen korantsem monoton. A 8. abra ennek
a teriiletnek egy a komplex sfkra meroleges es a 0 ponton atmeno sfkkal alkotott
metszesvonalat abrazolja vazlatosan.
A bizonyitasban alapvet6 szerepet jatszik

8. libra

D'Alembert lemmaja. Ha x = x0-nal az n-edfoku f(x) polinom (n;;;; 1)

nem tfinik el, f(x0 ) + 0, es ezert lf(x0)1 > 0, akkor tallilhat6 olyan, altaldban
komplex h novekmeny, hogy

1/(Xo

+ h)l

<.lf(xo)l.

A Taylor-keplet szerint, ha a h novekmenyt egyelore tetszolegesnek

tekintjiik,
/(Xo

+ h) = f(xo) + hf'(Xo) + ~~ /"(X,) + + ~~ f"l(Xo).

A felteves szerint x, nem gyiike f(x)-nek. Veletleniil elofordulhat azonban,

hogy ez a szam gyiike f'(x)-nek, valamint esetleg nemelyik magasabb
rendii derivilltnak is. Legyen a k-adik derivalt (k ;;;; 1) az elso, amelyiknek
x, nem gyoke, azaz
f'<xo) = f"(Xo) = = {-k-ll (X,) = 0,

fkl(xo)

+ 0.

llyen k letezik, mivel, ha Uo az f(x) polinom f6egyiitthat6ja, ugy

f"l(x0) = n la0 + 0.

lgy tehat
hk

f(Xo +h)= /(Xo)

hk+t

h"

+ kf fk'(Xo) + (k + 1)1 fk+tl (Xo) + + nl f"'(x,).

Az f<k+ll(x,), .. , f'"-ll(x0) szamok nemelyike zero is lehet, ez azonban szamunkra lenyegtelen.

Osszuk el ennek az egyenletnek mindket oldalat f(Xo)-lal, mely a felteves
szerint kiilonbiizik zer6t61, es vezessiik be a

U =k,k+ 1, . .. , n)
jelolest. Akkor

f(Xo/(xo) h)
11 Fels6bb algebra - U160

~ J.n ,
= 1.+ ckhk + ck+l hk+I + + ..,..,
161

vagy ck

0 miatt
f(xf( ~h)
Xo

(1

+ ckhk) + ckhk(ck+t
h + ... + C, hn-k)
ck
ck

Abszohit ertekekre terve at, kapjuk:

(5)

If(xf(~

h)

I~ 11 + ckh~l + lckhkll c~: 1 h + ... + ~ hn-k

Eddig a pillanatig semmilyen kikiitest sem tettiink a h niivekmenyre

vonatkoz6lag. Most m e g f o g j u k v a I a s z t a n i h-t, espedig kiiliin
fogjuk megvalasztani abszohit erteket es kiiliin az argumentumat. A h
abszolut erteket a kiivetkezokeppen valasztjuk. Mivel
ck+_l

ck

+ ... + c,ck hn-k

h-nak olyan polinomja, melyben a szabad tag hianyzik, azert az 1. lemma

ertelmeben ( e

~ valasztasa mellett) talathato olyan o,, hogy ha

h1 <

o,,

akkor
(6)

Masreszt, ha
k

lhl < o. =

Vlckj-1,

akkor
(7)

Va!asszuk h abszolut erteket ugy, hogy teljesiiljiin a

(8)

lhl

<min (o,,

o.).

egyenlotlenseg. Ekkor (6) miatt az (5) egyenlotlenseg az

(9)

szigoru egyenlotlensegbe megy at; a (7) feltetelt csak kesobb fogjuk hasznositani.
h argumentumanak megvalasztasa celjab61 kiiveteljiik meg, bogy ckhk
negativ val6s szam legyen. Mas sz6val
arg (ckhk) = arg ck
162

+ k arg h =

:n:,

ahonnan
n-argck
arg h =
k
.

(10)

h ilyen valasztasa mellett a ckh" szam csak elojelben kiiliinbozik az abszolut

erteketol,
cliz" = -lckhkf,
s ezert, felhasznalva a (7) egyenlotlenseget,

Ha tehat h valasztasanal betartjuk a (8) es a (10) feltetelt, akkor a (9)

egyenlotlenseg az

_alakot iilti, tehat meg inkabb

f(x0 +h)
f(xo)

amib61 kiivetkezik

I=

1/(Xo +h) I 1
I/(Xo) I < '

'

1/(Xo +h) I < 1/(Xo)f,

s ezzel D'Alembert lemmajat bebizonyitottuk.
Annak a geometriai interpretaci6nak a segitsegevel, melyet fentebb ismertettiink, D'Alembert lemmajat a kiivetkez6keppen vilagithatjuk meg. Adva
van, hogy If(Xo) I > 0. Ez azt jelenti, hogy annak a merolegesnek a hossza,
melyet az Xo pontban allitottunk, kiiliinbiizik 0-t6l. Ekkor D'Alembert
lemmaja szerint talalhatunk olyan Xt = x0
h pontot, hogy 1/(Xt) I <
< If(x0) 1. azaz az x, pontban allitott mer6leges riividebb, mint az x0 pontban allitott, s kiivetkezeskeppen a mer6legesek vegpontjai altai alkotott
feliilet ebben az uj pontban valamivel kiizelebb lesz a komplex szamsikhoz.
Mint a lemma bizonyitasab61 lathat6, h abszolut erteket akiumilyen kicsinek vehetjiik, azaz az Xt pontot valaszthatjuk akarmilyen kiizel az Xo
ponthoz; erre a megjegyzesre azonban nero lesz sziiksegiink a tovabbiakhoz.
Az f(x) polinom gyokei nyilvan azok a komplex szamok (azaz a komplex
szamsiknak azon pontjai) lesznek, melyekben a mer6legesek vegpontjai
altai alkotott feliilet erintkezik ezzel a sikkal. Ilyen pontok letezeset csak
D'Aiembert lemmajara tamaszkodva.nem lehet bebizonyitani. Ha ugyanis

11'

163

ezt a lemmat hasznaljuk, csak egy vegtelen x0, xv x2,

talalhatunk, melyre
(11)

If(xo)l >

lf(x,)l > 1/(x,)l >

pontsorozatot

....

Ebb61 azonban nem kiivetkeztethetiink olyan x pont letezesere, melyben

f(x) = 0, mar csak azert sem, mert a (11) alatti monoton csiikken6 pozitiv
val6s szamsorozat nem sziiksegkeppen tart 0-hoz.
A tovabbi meggondolasok egy komplex fiiggvenytani tetelen alapulnak,
amely itltalanosit:'tsa az olvas6 el6tt a matematikai analizisb6! ismeretes
Weierstrass-tetelnek. Ez a tete! val6s ertekii (azaz c sa k val6s ertekeket
felvev6) komplex va!toz6s fiiggvenyekre vonatkozik; ilyen fiiggvenyre pelda
a polinom abszolut erteke. A tete! megfogalmazasaban egyszeriiseg kedveert egy zdrt E korlapr61 fogunk beszelni, ertve ezen a komplex szamsikban
fekv6 olyan kiirlapot, melyhez hozzaszamitjuk hataranak iisszes pontjait is.
H a az x komplex vdltoz6 g(x) val6s fiiggvenye folytonos az E zdrt korlap
minden pontjdban, akkor van az E korlapnak olyan x 0 pontja, hogy E-nek
minden x pontjdra fenndll g(x) ~ g(x0 ). Az E korlapon tehdt g(x) minima/is
erteket az x 0 pontban veszi fel.

Ennek a tetelnek a bizonyitasa minden komplex fiiggvenytani tankonyvben megtalalhat6; itt mell6zziik.
Arra az esetre szoritkozva, amikor a g(x) fiiggveny az E korlap minden
pontjaban nemnegativ - szamunkra csak ez az eset erdekes -, vilagitsuk
meg ezt a tetelt geometriailag a fentebb hasznalt interpretaci6 segitsegevel.
Az E kiirlap minden x pontj:l.ban a!litsunk egy g(x) hosszusagu mer6legest.
Ezeknek a mer6legeseknek a vegpontjai egy folytonos gorbe feliiletnek egy
darabjat alkotjak, mikozben az E kiirlap zartsaga miatt e feliiletdarab
legmelyebb pontjanak letezese geometriailag elegge vilagos. Ez az interpretaci6 termeszetesen nem p6tolja a tete! bizonyitasat.
Most atterhetiink magara az a I a p t e t e I b i z o n y i t a s a r a.
Legyen adva az n-edfoku f(x) polinom (n ~ 1). Ha ennek szabad tagja am
akkor nyilvanval6an f(O) = an. Alkalmazzuk polinomunkra a polinom
abszolut ertekenek novekedeser61 sz616 lemmat M = If(O) I = Ian I mellett.
Letezik olyan N, hogy lx 1> N eseten 1f(x) I> 1/(0) I Vilagos tovabb:l.,
hogy Weierstrass tetelenek fenti altalanositasa alkalmazhat6 az {(x) fiiggvenyre az E kiirlap barmely valasztasa mellett. Valasszuk E-nek azt az
N sugaru zart korlapot, melynek kiizeppontja a 0 pont. Vegye fel lf(x)l az
E kiirlapon minim:l.lis ertckct az x 0 pontban, amib61 specialisan If(xo) I ;3
;3 If(O) I is kovetkezik.
Konnyen lathat6, hogy lf(x)l-nek az x 0 pontban felvett erteke val6jdban
az egesz komplex szdmsikon minimal is: ha x' kiviil fekszik az E kiirlapon,
164

akkor lx'I>N, s ezert

lf(x') I> lf(O)I ~

lt<x.> I

Ebblll azutfm mar kovetkezik, hogy /(x0 ) = 0, azaz hogy x0 gyoke f(x)-nek;
ha f(x0 ) + 0 lenne, akkor D'Aiembert lemmajanak ertelmeben letezne
olyan x, pont, hogy 1/(x,)l < lf(x0 )1, ez azonban ellentmond az x 0 pont
iment megallapitott tulajdonsaganak.
Megjegyezziik, hogy az alaptetelnek meg egy bizonyitasat fogjuk megismerni az 56. -ban.

24. . Az alaptetel kovetkezmenyei

Legyen adva az
(1)_
ri-edfoku tetszoleges komplex egyiitthat6s polinom (n ~ 1). Ezt most
ismet formalis algebrai kifejezesnek fogjuk tekinteni, melyet egyiitthat6i
teljesen meghataroznak. A gyok letezeserol sz616 alaptetel, melyet az eloz6
paragrafusban bizonyitottunk be, biztositja az f(x) polinom ot1 komplex
gyokenek letezeset, mely specialisan val6s is lehet. Ezert az f(x) polinomnak
letezik
alaku felbontasa. A rp(x) polinom egyiitthat6i megint val6s vagy komplex
szamok, s ezert rp(x)-nek is van egy IX:! gyoke, ahonnan
f(x)

(x -

1) (x -

ot2)

rp2(x).

fgy tovabb folytatva, veges sok lepes utan a z n-ed f o k u f(x) pol in omot n elso. foku tenyezore bontjuk:
(2)

f(x)

a,(x -

1) (x -

at.) .. (x -

at,).

Az a0 egyiitthat6 a kovetkezo okb61 jelent meg: ha a (2) kifejezes jobb

oldalan valami b egyiitthat6 allna, akkor a zar6jelek felbontasa utan az
f(x) polinom legmagasabb foku tagja bxn alaku lenne, holott (1) szerint
ez a tag val6jaban a~. Ezert b = a0
A (2) faktorizacio az f(x) polinomnak
egyetlen ilyen tfpusu tenyezokre bontdsa.

a tenyezok sorrendjeWI eltekintve

Val6ban, letezzek meg az

(3)

f(x)

= a,(x - {JJ (x -

{J.) , (x - {Jn)

165

faktorizaci6 is. (2)-bol es (3)-b61 ki:ivetkezik, hogy

(4)

(x -

.x1) (x -

.x,) ... (x -

{31) (x -

<Xn) = (x -

{32)

(x -

fJn)

Ha az <X; gyrik kiilbnboznek valamennyi fJrt61 (j = 1, 2, ... , n), akkor

(4)-ben <X;-t helyettesitve az ismeretlen helyebe, baloldalt zer6t kapn:'mk,
jobbuldalt pedig egy zer6t61 kii!Onbiiz!i szamot. fgy tehat minden <X; gyok
egyen/6 ualamelyik {Jj qyokkel es uiszonl.
Ebb!il meg nem kovetkezik, hogy a (2) es a (3) felbontas megegyezik.
Va16ban, az <X; (i = 1, 2, ... , n) gyiiki:ik kiizi:itt lehetnek egycnl!ik. Legyen
pl. ezen gyokok koziil s darab .x,-gyeJ egyenl!i, s legyen masreszt a {Jj
(j = 1, 2, ... , n) gyi:ikiik kozott I ugyanilyen. Meg kell mutatni, hogy s =I.
Mivel polinomok szorzatanak fokszama egyenl!i a tenyez!ik fokszamanak
lisszegevel, azert zer6t61 kiilbnboz!i polinomok szorzata nem Jehet zero.
Ebbol kovetkezik, hogy ha ket olyan szorzat, melyeknek tenyez!ii polinomok. egyenl!i. akkor az eqyenloseg mindket oldaldt oszthatjuk az esetleqes
k6z6s tenyezouel: ha
f(x) rp(x)

g(x) rp(x)

es rp(x) + 0, akkor
[/(x) -

g(x)] rp(x)

miatt
f(x) -

q(x) = 0,

azaz
f(x) = g(x).

Alkalmazzuk ezt a (4) egyenl!isegre. Ha pl. s >I, akkor a (4) egyenl!iseg

mindket oldalat elosztva az (x - .xd tenyez!ivel, olyan egyenl!iseget kapunk, melynek bal oldalan meg szerepel az x- .x1 tenyez!i, de jobb oldalan
mar nem. Fentebb azonban megmutattuk, hogy ez ellentmondasra vezet.
fgy tehat az f(x) polinom (2) faktorizaci6janak unicitdsdt (egyetlen voltat)
igazoltuk.
Egyesitve az egyforma tenyezoket, a (2) faktorizaci6t atirhatjuk az
(5)
alakba, ahol
k1

+ k + ... + k
2

n.

Emellett feltessziik, hogy az .x" .x2, , .x1 gyokiik kiizt mar nincsenek
egyenlok.
Mutassuk meg, hogy (5)-ben a k; szdm (i = 1, 2, ... , l) az <X; qyok mulliplicitdsa az f(x) polinomban. Val6ban, ha ez a multiplicitas s;, akkor k;;;;; S;.
166

Legyen azonban k 1 < s1 A gytik multiplieitas{mak definiei6ja ertelmeben

f(x)-nek letezik
f(x) = (x - <X 1)'<p(x)
alaku felbontasa. Ha ebben a kifejezesben <p(x)-et els6 foku tenyez6kre
val6 felbontasaval helyettesitjiik, f(x)-nek olyan els6 foku tenyez6kre bontasat kapjuk, amely szemmel h'lthat61ag kiilonbozik a (2) faktorizaei6t6l,
azaz ellentmondasba keriiliink e faktorizaei6 fentebb bizonyitott unieitasaval.
Igy tehat a ktivetkez6 fontos eredmenyt igazoltuk:
Minden n-edtoku, tetszoleges komplex egyutthat6s f(x) polinomnak n gyoke
van, ha minden gyoket annq1szor szrimitjuk, amennyi a multiplicitdsa.

Jegyezziik meg, hogy teteliink n = 0 eseten is igaz, mivel 0-adfoku

polinomnak termeszetesen nines gyoke. Ez a tete! esak a 0 polinomra nem
alkalmazhat6, amelynek nines fokszama, es amely x barmely erteke mellett
zer6val egyen16. Ez ut6bbi megjegyzest fogjuk kihasznalni a kovetkez6
.
.
t e t e I bizonyitasanal:
H a az f(x) es a g(x) polinom egyarrintleg{eljebb n-edfoku, es ertekuk az ismeretlennek tobb mrnt n ku/Onbozo erteke mel/ell megegyezik, akkor f(x) = g(x).
Csakugyan, feltetelemk mellett az f(x) - g(x) polinomnak ttibb mint

n gyoke van. es mivel fokszama nem nagyobb n-ne!, azert teljesiilnie kell
az f(x) - g(x) = 0 egyenl6segnek.
Igy tehat figyelembe veve, hogy vegtelen sok kiiltinbtiz6 szam van,
allithatjuk, hogy bdrmelq kel ku/Onboz{j f(x), g(x) polinomhoz talrilhat6 az
x ismeretlennek olqan c erteke, hogq f(c) + g(c). llyen c talalhat6 nemesak
a komplex, hanem a va16s, a raeionalis, s6t az egesz szamok koztitt is.
Igy tehat k e t k o m p I e x e g y ii t t h a t 6 s p o I i n o m , m e lyeknek egyiitthat6i az x ismeretlennek esak
egy hatvanya mellett is kiilonboznek, az x komplex valtoz6nak kiilonboz6 komplex fiiggvenyei
I e s z n e k . Ezzel bebizonyitottuk, hogy a polinomok egyen/Osegenek a
20. -ban adott ket definici6ja - az algebrai es a fiiggvenytani - komplex
egyutthat6s polinomokra nezve ekvivalens.

A fentebb bizonyitott tete! alapjan allithatjuk, hogy bdrmely, n-ne/

nem magasabb foku polinomot egyertelmilen meghatriroznak azon ertekei,
melqekel az Lsmeretlennek bdrmely, n-ne! tobb kulonbozo erteke mel/ell vesz tel.
Megadhatjuk-e tetszes szerint a polinomnak ezeket az ertekeit? Ha az ismeretlennek n
1 kiilonbtiz6 ertekere kell megadni a polinom erteket, akkor
a valasz pozitiv: mind1g letezik olqan, legfe(jebb n-edfoku polinom, amely az
ismeretlennek n
1 kii/OnbOzo adoll erteke mel/ell az e/Ore megadott ertekeket

veszi fel.

167

Tegyiik fel ugyanis, hogy olyan, legfeljebb n-edfoku polinomot akarunk

konstrmilni, amely az ismeretlen a,, a2 , , an+t ertekeire, melyekr6l
feltessziik, hogy kiilonboz6ek, rendre a c1 , c2 , , cn+t erteket veszi fel.
Ez a polinom a kovetkez6 lesz:
f(x) = 'i;'c, (x - a,) (x - a1_1)(x - a1+1) (x 1 ~ 1 (a 1 - a,) (a 1 - a 1_1)(a,- a1+1) (a 1 -

(6)

an+t).
an+t)

Csakugyan, f(x) fokszama Iegfeljebb n, f(a,) pedig egyenlii c,-vel.

A (6) kepletet Lagrange-tete interpolricios kepletnek nevezziik. Az ,interpolaci6s" elnevezes annan ered, hogy ezen keplet alapjan, ha ismerjiik a
polinom erteket n + 1 kii!Onb0z6 pontban, akkor barmely mas pontban is
kiszamithatjuk.
Viete kepletei. Legyen adva az n-edfoku f(x) f6polinom:

(7)

es legyenek ennek gyokei

kez6 faktorizaci6val:

<Xv <X2, ,

f(x) = (x -

<X1)(x -

<Xn 19 Akkor f(x) rendelkezik a kovet<Xo) (x -

<Xn).

Elvegezve a szorzast a jobb oldalon, majd osszevonva a hasonl6 tagokat es

osszehasonlitva a kapott egyiitthat6kat a (7)-beliekkel, kapjuk a kovetkez6 egyen16segeket, melyeket Viele kepleteinek hivnak, es amelyek a
polinom egyiitthat6it fejezik ki a gyokok segitsegevel:

+ + + <Xn),
+ + + IX11Xn + IX2C<3 + + "n-t"n
aa = -(a:,""a + "'""' + + "n-2"n-t"n),
an-t= (-1)"-l(a,<Xo "n-t + "t!Xo "n-2C<n + + <Xo"a C<n),
a,

a2

= - (<X1
<Xo
= IX1!Xo
IX1IX3

an

(-1)"C<t<Xo "n

fgy tehat a k-adik egyenl6seg jobb oldalan (k = 1, 2, ... , n) a kiilonbozo

gyokok osszes lehetseges k tenyez6s szorzatainak osszege all pozitiv vagy
negativ el6jellel, aszerint hogy k paros-e vagy paratlan.
n = 2 eseten ezek a kepletek a masodfoku polinom gyokei es egyiitthat6i kozott fennall6, az elemi algebrab61 ismert osszefiiggesekbe mennek
at. n = 3 eseten, tehat harmadfoku polinomra ezek a kepletek a kovetkezo
alakot oltik:

19

168

A tiibbsziiriis gyilk<lket multiplicitasukkal szamltjuk.

Viete kepletei megkiinnyltik a polinom fellrasat gyiikeinek ismereteben. Keressiik

meg pl. azt a negyedfoku polinomot, melynek 5 es -2 egyszeres, 3 pedig ketszeres.
gyoke. Ekkor

a,=

a.

-(5-2+ 3 + 3)

-9,

= 5 . (- 2) + 5 . 3 + 5 . 3 + (- 2) . 3 + (- 2) . 3 + 3 . 3 = 17,

a,=

-[5 (-2) 3 + 5 (-2) 3 + 53 3 + (-2) 3 3] = 33,

= -90,

a.= 5. (-2). 3. 3
s lgy

f(:x:) - :x:' - 9:x:

+ 17:x:' + 33:1: -

90.

Ha az f(x) polinom a0 f6egyiitthat6ja 1-t61 kiiliinb0z6, akkor Viete kepleteinek alkalmazasa celjab61 el6szor minden egyiitthat6t el kell osztani
a0-val, ami a gyokokre nines kihatassal. fgy tehat ebben az esetben Viete
kepletei az egyiitthat6knak a f6egyiitthat6hoz val6 aranyat fejezik ki ..
Va16s egyiitthat6s polinomok. Most nehany. val6s egyiitthat6s polinomokra vonatkoz6 kovetkeztetest akarunk levonni a komplex szamok algebrajanak alapteteleb61. Lenyegeben eppen ezeken a kovetkezmenyeken
alapul az alaptetelnek az a rendkiviil nagy jelent6sege, melyr()I el6bh
beszeltiink.
Rendelkezzek az
f(x) = a,;x"

+ a1xn- 1 + ... + an_1 + an

X

val6s egyiitthat6s polinom az

a0 1Xn

+a

1 1Xn-1

IX

komplex gyokkel, azaz legyen

+ ... +

an- 1 1X

+an= 0.

Tudjuk, hogy ez ut6bbi egyenl6seg ervenyes marad, ha benne minden

szamot a konjugaltjaval helyettesitiink. Azonban az a0 , a1 , , an-l
egyiitthat6k mind, valamint a jobb oldalon all6 0 szam is val6sak leven,.
valtozatlanok maradnak ennel a helyettesitesnel, s igy az
arP.n

+ a iXn-1 + ... + an-1iX + an = 0

1

egyenl6seget kapjuk, vagyis azt, hogy

/(IX)= 0.

fgy tehilt, ha az f(x) valOs egyiilthal6s polinomnak gyoke az

(de nem valOs) szam, akkor gyoke ennek konjugdltja is.
Az f(x) polinom tehilt oszthat6 lesz a

(8)

q;(x)

x2-

IX

komplex

{IX+ li}x + lXlX

masodfoku polinommal, melynek egyiitthat6i, amint azt a 18. -b61 tudjuk,.

val6sak. Mutassuk meg ennek felhasznalasaval, hogy az f(x) polinom IX es :
gyokenek ugyanaz a multiplicitdsa.
169-

Legyen ugyanis e ket gyok multiplicitasa k, ill. l, es legyen pl. k > l.

Akkor f(x) oszthat6 a <p(x) polinom 1-edik hatvanyaval,
f(x) = <p1(x)q(x).

A q(x) polinom mint ket val6s egyiitthat6s polinom hanyadosa maga is

val6s egyiitthat6s, de - ellentmondasban a fentiekkel - az IX szam q(x)nek (k - l)-szeres gyoke, ugyanakkor az ii szam nem gyoke. EbbOI kovetkezik, hogy k = l.
Ezek utan tehat azt mondhatjuk hogy Mrmely val6s egyiitthat6s polinom
komplex gyokei paronkent konjugaltak. EbbOI es a (2) alaku faktorizaci6
unicitasab61, melyet mar elobb bebizonyitottunk, a kovetkezo vegleges
~redmeny ad6dik:
Minden va/6s egyiitthat6s f(x) polinom el0allithat6, megpedig a tenyezok
sorrendjetol eltekintve egyertelmfien, az a foegyiitthat6 es nehriny val6s egyiitthat6s tenyezo szorzatakent, mely ut6bbiak reszint x - IX alaku elsa foku polinomok - ezek felelnek meg f(x) val6s gyokeinek -, reszint (8) alaku masodfokli polinomok, ezek a konjugalt komplex gyokparoknak felelnek meg.
A tovabbiak szempontjab61 nem lesz fo!Osleges hangsulyozni, hogy a
va16s egyiitthat6s fopolinomok kon\ben csak az x - IX alaku elso foku
-es a (8) alaku masodfoku polinomok nem bonthat6k fel alacsonyabb foku
tenyezok szorzatara, vagy, ahogyan ezentul fogjuk mondani, csak ezek
irreducibilisek.

25. . Racion:Uis iortfi.iggvenyek

A matematikai analizisben a racionalis egesz fiiggvenyek mellett, melyeket mi polinomoknak neveztiink, vizsgalnak racionalis tortfiiggvenyeket

is; ezek ket racionalis egesz fiiggveny hanyadosai:

~~~,

ahol g(x)

0.

Ezekkel a fiiggvenyekkel ugyanolyan szabalyok szerint vegziink mi.iveleteket, mint a racionalis szamokkal, azaz egesz szamlal6ju es egesz nevezoji.i
tOrtekkel. A racionalis tortfiiggvenyek vagy, ahogy mostant61 kezdve
nevezni fogjuk oket, a racionalis tortek egyenloseget is ugyanugy ertjiik,
mint a tortek egyenloseget az elemi aritmetikaban. Hatarozottsag kedveert
v a I 6 s egyiitthat6s racionalis tortekkel fogunk foglalkozni; az olvas6
k6nnyen eszre fogja venni, hogy a jelen paragrafus egesz tartalma szinte
sz6 szerint atviheto komplex egyiitthat6s racionalis tortek esetere.
Rovidithetetlennek neveziink egy racionalis tOrtet, ha szamlal6ja relativ
prim a nevezojehez.
Minden racionalis tort egyenlo egy rovidithetetlen torttel, mely a szrimlril6
es nevezo 0-adfoku kozos tenyezoiWl eltekintve, egyertelmfien meghatarozott.
170

Csakugyan, barmely racionalis tOrtet egyszeriisitbetiink szamlal6janak

es nevezojenek legnagyobb k6z6s oszt6javal, mialtal egy az eredetivel
egyenlo roviditbetetlen tOrtet kapunk. Ha tovabba az

~t~1

es a

:~~;

ro:i-

ditbetetlen tOrtek egyenlok egymassal, azaz

(1)

f(x)1J!(X) = g(x)rp(x),

akkor f(x) es g(x) relativ prim voltab61 a 21. -ban szereplo b) tulajdonsag
crtehneben kovetkezik, bogy rp(x) osztbat6 az f(x) polinommal, rp(x) es
1J!(X) relativ prim voltab61 pedig kovetkezik, bogy f(x) osztbat6 rp(x)-szel.
Eszerint f(x) = crp(x), akkor viszont (1)-b61 g(x) = C1J!(X) is kovetkezik.
Nevezziink egy racionalis tOrtet szabdlyosnak, ba szamlal6janak fokszama
alacsonyabb, mint a nevezojee. Ha megegyezes szerint a szabalyos tOrtek
koze szamitjuk a 0 polinomot is, akkor ervenyes a kovetkezo tete I :
Minden racionalis tort eggertelmuen e/Oa/litha/6 egg polinom es egg szabdlgos tort osszegekent.
Val6ban, ba adva van az

~}

racionaJis tOrt, es ha a szamlal6t a neve-

zovel osztva az

f(x) = g(x)q(x)

+ r(x)

egyenloseget nyerjiik, abo! r(x) fokszama kisebb, mint g(x)-e, akkor konnyii
belatni, hogy
f(x)
r(x)
g(x)

q(x)

+ g(x)

q(x)

+ rp(x)

Ha tovabba fennall az
f(x)_
g(x)

1J!(X)

egyenloseg, ahol rp(x) fokszama kisebb 'J!(x) fokszamanal, akkor azt talaljuk, hogy
(x) _ -(x)
q
q

rp(x) _ r(x)
1J!(X)

g(x)

rp(x)g(x) =J'(x)r(x)
1J!(x)g(x)

Mintbogy baloldalt polinom all, jobboldalt pedig szabalyos tOrt, amirol

konnyii meggyozOdni, azert sziiksrgkcppen q(x) - iJ(x) = 0, es
rp(x) _ r(x) _ 0
1J!(X)
g(x)-

A szabalyos racionalis tOrteket tovabbi vizsgalatnak vetbetjiik ala.

Eloszor is emlekeztetiink arra, bogy az irreducibilis val6s polinomok az
171

x - "' alakuak, ahol "' val6s szam, es az x 2 - (fJ + /J)x + {J/J alakuak,
ahol fJ es !3 konjugalt komplex szilmok. Kiinnyii belatni, hogy a komplex
esetben az x - " alaku polinomok jatsszak az analog szerepet, ahol "'
tetszoleges komplex szam.
Az

~i~~

szabalyos racionalis tortet elemi tortnek nevezziik, ha neve-

zoje, g(x) valamely irreducibilis p(x) polinom hatvanya,

1),

(k

g(x) = p"(x)

a szamlal6 f(x) pedig alacsonyabb foku, mint p(x).

Ervenyes a kiivetkez6 a I a p t e t e I :
Minden szabd/yos racwnalis tort telbonthaiO elemi IOrtek osszegere.
B izony it

a s.

g(~j~~Xj

Tekintsiik elosziir az

szabalyos racionalis

tiirtet, ahol a g(x) es a h(x) polinom relativ primek:

(g(x), h(x))

1.

Leteznek tehat a 21. ertelmeben olyan polinomok, u(x) es v(x), bogy

g(x)u(x)

+ h(x,v(x) =

1.

Ezert
(2)

g(x)[u(x)f(x)]

+ h(x)(v(x)f(x)) =

f(x).

Tegyiik fel, hogy az u(x)f(x) szorzatnak a h(x) polinommal val6 osztasa

az u(x) maradekot adja, melynek fokszilma kisebb, mint h(x)-e. Akkor
a (2) egyenloseget a
(3)

g(x)u(x)

+ h(x)v(x) =

f(x)

alakba irhatjuk at, ahol v(x) egy kiinnyen felirhat6 polinom. Mivel a
g(x)u{x) szorzat fokszilma k1sebb a g(x)h(x) szorzat fokszamanal, es a felteves szerint ugyanez all /(x)-re Is, azert a h(x)v(x) szorzat alacsonyabb
foku, mint g(x)h(x), kiivetkezeskeppen v(x) alacsonyabb foku, mint g(x).
(3)-b61 kiivetkezik az
f(x)
v(x)
g(x)li(x) = gC:r)

u(x)

+ h(X)

egyenloseg, melynek jobb oldalan szabalyos tiirtek iisszege all.

Ha a ket nevez6 [ g(x) es h(x)) kiiziil csak egy is felbonthat6 relatfv prim
tenyezok szorzatara, akkor az iisszegre bontast tovilbb folytathatjuk.
1gy tovabb folytatva, azt kapjuk, hogy minden szabdlyos tort felbonthat6
olyan szabdlyos tortek osszegere, melyek mzndegyikenek nevezoje valamely
172

irreducibilis polinom hatvdnya.

Pontosabban, ha adva van az f(x)

g(x)

szabalyos tort, melynek nevezoje felbonthat6 a

p:(x)p~(x) .. P7'(x)

irreducibilis tenyezokre (azt termeszetesen mindig feltehetjiik, hogy egy

racionaJis tort nevez6jenek f6egyiitthat6ja 1), s emellett i + j eseten
p;(x) + pj(x), akkor
f(x) _ u 1(x)
g(x) - p;(x)

u,(x)

u 1(x) .

+ p~(x) + + P~'(X) '

az egyenloseg jobb oldaliin valamennyi iisszeadand6 szabalyos tort.

Hatra van meg az _LI_k((x)) alaku szabalyos tiirtek vizsgiilata, ahol p(x)
p X

irreducibilis polinom. A maradekos osztiis algoritmusiinak alkalmazasaval

osszuk el u(x)-et pk- 1 (x)-szel, a maradekot osszuk pk- 2(x)-szel es i. t.
Kapjuk a kiivetkezo egyenlosegeket:
u(x) = p"-'(x)s1(x)
u 1(x) = pk-(x)s,(x)

+ u (x),
1

+ u (x),
2

Mivel itt u(x) foksziima a felteves szerint kisebb, mint pk(x)-e, az u;(x)
(i = 1, 2, ... , k - 1) maradek foksziima pedig kisebb, mint a neki megfelelo pk-i(x) oszt6e, azert az iisszes s1(x), s2 (x), .. , sk_ 1(x) hiinyadosok
fokszama hatarozottan kisebb a p(x) polinom fokszamaniil. Az utols6
maradek, uk_ 1(x) szinten alacsonyabb foku, mint p(x). A nyert egyenl6segekb6l kiivetkezik:

= pk- (x)s (x) + pk-(x)s,(x) + ... + p(x)sk_ (x) + uk_1(x).

kapjuk az ;k~~) racioniilis tort kiviint eloiillitiisiit elemi tiirtek

u(x)
Innen

osszege alakjaban:

Ezzel az alaptetelt bebizonyitottuk. Kiegeszithetjiik a kiivetkezo

un icitastetellel:
Bdrmely szabdlyos raciondlis tort felbontdsa elemi liirtek osszegere egyertelmu.
173

Tegyiik fel ugyanis, hogy valamely szabalyos tort ketfelekeppen allithat6 el6 elemi tortek osszegekent. Kivonva az egyik ilyen eloallitasb61 a
masikat, es osszevonva a hasonl6 tagokat, elemi tortek osszeget kapjuk,
mely azonosan egyenl6 zer6val. Legyen az igy nyert osszeget alkot6 elemi
tortek nevez6je a kiiliinbiiz6 p 1 (x), p 2 (x), ... , p,(x) irreducibilis polinomok
megfelel6 hatvanya, es Jegyen a p,(x) polinomnak (i = 1, 2, ... , s) a nevez6k kozott el6fordul6 legmagasabb hatvanya p:(x). Szorozzuk meg a sz6ban forgo egyenl6seg mindket oldalat a p:- 1 (x)p~(x) ... p;(x) szorzattal.
Ezaltal osszegiinknek valamennyi tagjab61 polinom lesz egy kivetelevel.
Ami viszont az

~((x)) osszeadand6t ille1i, ebb61 olyan tort lesz, melynek

p,

nevez6je p 1(x), szamlal6ja pedig u(x)p~(x) ... p~(x). A szamlal6 nem oszthat6 a nevez6vel, m1vel a p 1(x) polinom irreducibilis, a szamlul6 tenyez6i
pedig mind relativ primek huzza. Maradekos osztast vegezve azt kapjuk,
hogy egy polinom es egy zer6t61 kiilonbozo szabUlyos tort osszege zer6,
ez azonban Jehetetlen.

~(:.:)

Petda. Bontsuk elemi t6rtek 6sszegere az

= 2x' - lOx
= x' - 2x'

f(x)
q(x)

q(x)

val6s szabalyos t6rtet, ahol

+ 7x + 4x + 3,
+ 2x' - 3x + 2.

K6nnyen ellen6rizhet6, hogy

g(x)

(x

+ 2) (x -

1)' (x'

+ 1),

s emcllett az x + 2, x - 1, x' + 1 polinomok mindegyike irreducibilis. A fent kifejtett elmeletMl ad6dik, hogy a keresett felbontas sziiksegkeppen
~

lli+E

=-+- - +x-- -1 + -g(x)

x + 2
(x - 1)'
x' + 1

(4)

alaku, ahol csak az A, B, C, Des E szamokat kell meg meghatarozni.

(4)-bOl k6vetkezik az
(5) f(x)

A(x -

1)' (x'
1)
B(x
2) (x'
1)
C (x
2) (x Dx(x
2) (x -1)'
E(x
2) (x- 1)'.

1) (x'

+ 1) +

Egyenlllve teve az x ismerctlen azonos hatvanyainak az (5) egyenl6seg ket oldalan

szerep!O egyiitthat6it, 6t egyenletMI al!6 linearis egyenletrendszert kapnank az A,
B, C, D, E ismerctlenekre vonatkoz6lag, es ez az egyenletrendszer, amint az a fentiekbol k6vetkczik, megoldhat6, espedig egyertelmuen. Mi azonban mas utat valasztunk.
Ha az (5) egyen!Osegben az x = -2 helyettcsitest vegezziik, a 45A = 135 egyenlllseget kapjuk, ahonnan
A= 3.

(G)

(5)-blll x
(7)

174

1 helyettesitessel kapjuk, hogy 6B

B

= 1.

6, azaz

Ezutan helyeltesitsiink (5)-ben x = 0-t, majd x = -l-et. Figyelembe veve (6)-ot.

cs (7)-et, kapjuk a
(8)
-::lC + 2E = -2
-4C -4D + 4E = -8
egyenlosegeket. Innen
(9)
D=l.
Helycttesitsiink vegiil (5)-ben x = 2-t. (6), (7) es (9) felhaszm\lasaval nyerjiik a.
20C+4E=-52
_ egyen!Oseget, ami a (8} alatti elso egyenlettel egyiitt azt adja, bogy
C

= -2, E = -3.

igy tehat
f(x) = _:~_
g(x)
x + 2

+ __1 _ _ _2_ + x
(x -

1} 2

x -

- 3.
x2 + 1

17~

VI. FEJEZET

Kvadratikus alakok

26. . K vadratikus alakok kanonikus alakja

A kvadratikus alakok elmelete az analitikus geometriab61 veszi eredetet,
megpedig a masodrendii giirbek (es feliiletek) elmcletebOI. Ismeretes, bogy
centralszimmetrikus masodrendii giirbe egyenlete a sikban, baa dereksztigii
koordinata-rendszer kezdopontjaul a giirbe centrumat valasztjuk,
(1)

Ax

+ 2Bxy + Cy =

alaku. Ismeretes tovabba, bogy a koordinatatengelyeket elforgatbatjuk

olyan "sziiggel, azaz atterbetiink az x, y koordinatakr61 .Ayan x', y' koordinatakra:
x = x' cos <X - y' sin "
(2)
y = x' sin "
y' cos "

bogy az UJ koordinata-rendszerben gtirbenk egyenJete mar ,kanonikus" .

alaku lesz:
(3)
A'x' 2 C'y' = D;

cbben az egyenletben tehat az ismeretlenek xy szorzatanak egyiittbat6ja 0.

Nyilvanva16, bogy a (2) koordinata-transzformaci6 felfogbat6 az ismeretlenek linearis transzformaci6jakent (1. 13. ), espedig nemelfajul6 transzformaci6kent, mivel egyiittbat6inak determinansa 1. Ezt a transzformaci6t alkalmazzuk az (1) egyenlet bal oldalara, s ezert azt mondbatjuk,
bogy az (1) egyenlet bal oldalat a (2) nemelfajul6 linearis transzformaci6
a (3) egyenlet bal oldalaba viszi at.
Az alkalmazasok nagy szama sziiksegesse tette analog elmelet kiepfteset
abban az esetben is, amikor az ismeretlenek szama 2 belyett tetszoleges
n, az egyiittbat6k pedig vagy val6s, vagy pedig tetsz6leges komplex
szamok.
Az (1) egyenlet bal oldalan all6 kifejezest altalanositva, a kiivetkez6
fogalomboz jutunk.
12 Felslibb algebra- 42160

177

Egy olyan osszeget, melynek minden egyes tagja vagy az x 1, x,, ... , Xn
ismeretlenek valamelyikt\nek nt\gyzete, vagy eze: ismeretlenek kiiziil kt\t
kiilonbiiz6nek a szorzata, n ismeretlenes kvadratikus alaknak neveziink.
A kvadratikus alakot va/Osnak vagy komplexnek mondjuk att61 fiigg6en,
hogy egyiitthat6i va16sak-e, vagy lehetnek tetsz6leges komplex sziunok is.
Feltt\telezziik, hogy az f kvadratikus alakban a hasonl6 tagokat mar
iisszevontuk, t\s bevezetjiik I egyiitthat6inak kiivetkez6 jeliilt\st\t: x~ egyiitthat6jat a 11-vel jeliiljiik, az x,x1 szorzatt\t pedig 2a1rvel [lasd (1)]. Mivel
azonban x 1x1 = x 1x 1 , azt\rt ennek a szorzatnak az egyiitthat6jat jelolhetnt\nk 2a 1,-vel is, azaz a most bevezetett jeliilt\s feltt\telezi az
(4)
ail= a 11
egyenl6st\get. A 2a11x,x1 tagot most felirhatjuk
2atjXtX}

a 11x 1x 1

+ a 11XjX1

alakban is, az egt\sz I kvadratikus alakot pedig az iisszes lehet6 a11x1x1

tagok iisszegekt\nt, ahol i t\s j most mar egymast61 fiiggetleniil futjak be
az egt\sz szamokat 1-t61 n-ig:
(5)

I=

~~

a;jXIXJ;

1-11~1

specialisan i =j esett\n az alixr tag is kiad6dik.

Az a11 egyiitthat6kb61 termt\szetesen megalkothatjuk az A = (a11)
~drendii nt\gyzetes matrixot; ezt az I kvadratikus alak mdtrixdnak nevezziik, rangjat pedig, melyet r-rel jeliiliink, ezen kvadratikus alak rangjdnak.
Specialisan; ha r = n, azaz ha a matrix nemelfajul6, az I kvadratikus
alakr61 is azt mondjuk, hogy nemellajulo. A (4) egyenl6st\g szerint az A
matrixnak a f6iltl6ra nt\zve szimmetrikusan elhelyezked6 elemei egyenl6k
egymassal, vagyis az A matrix szimmetrikus. Megfordftva, barmely n-edrendii szimmetrikus A matrixhoz megadhat6 az egyt\rtelmiien meghatarozott (5) n ismeretlenes kvadratikus alak, melynek egyiitthat6i az A matrix
elemei.
Az (5) kvadratikus alakot mas alakban is felirhatjuk, felhasznalva a
tt\glalap alaku matrixoknak a 14. -ban bevezetett szorzasat. Egyezziink
meg el6bb a kovetkez6 jeliilesben: ha adva van a nt\gyzetes vagy altalanosabban tt\glalap alaku A matrix, akkor A' jeliilje azt a matrixot, amely
A-b61 transzponillassal all el6. Ha az A t\s a B matrix olyan, hogy szorzatuk t\rtelmezve van, akkor fennall
(6)

(AB)' = B' A', .

azaz a szorzat transzpondldsdval kapolt matrix egyenlo a tenyezok transzpcaaldsdval kapolt mdtrixok szorzatdval, de lordttott sorrendben.

178

Csakugyan, ha az AB szorzat ertelmezve van, akkor kiinnyen ellenorizheto, hogy ertelmezve van a B' A' szorzat is: a B' matrix oszlopainak
szama egyenlo az A' matrix sorainak szamaval. Az (AB)' matrix i-edik
soraban es j-edik oszlopaban all6 elem az AB matrixban a j-edik sorban
es az i-edik oszlopban talalhat6. Ezert ez az elem egyenl6 az A matrix
j-edik soraban es a B matrix i-edik oszlopaban all6 megfelel6 elemek
szorzatanak iisszegevel, azaz egyenl6 az A' matrix j-edik oszlopaban es a
B' matrix i-edik soraban all6 megfelel6 elemek szorzatanak osszegevel.
Ezzel a (6) egyenloseg be van bizonyitva.
Jegyezziik meg, hogy az A matrix akkor es csak akkor szimmetrikus, ha
' egyenl6 a sajdt lranszpondlljdval, azaz ha

A'=A.
Jeliilje X az ismeretlenekb61 all6 oszlopot:

X nem mas, mint egy nXl tipusu matrix. E matrix transzponalasaval az

egyetlen sorb61 all6

X = (xl, Xs . , x,)
matrixot kapjuk.
Az (5) kvadratikus alakot, melynek matrixa A =:= (a 11), most a kiivetkez6 szorzat alakjaban irhatjuk fel:
(7)

!=X'AX.

Valoban, az AX szorzat olyan matrix, melynek egyetlen oszlopa van:

1: anfCJ

\1~1

Megszorozva balr61 ezt a matrixot X'-vel, olyan ,matrixot" kapunk,

mely egyetlen sorb61 es egyetlen oszlopb61 all, tudniillik az (5) egyenloseg
jobb oldalat.

12

179

Mi tortenik az 1 kvadratikus alakkal, ha a benne szereplo x1, X:! ,

ismeretleneket az

Xn

(8)

Xt =

1: Qtk!!k

-I

(i = 1, 2, . n)

linearis transzformaci6nak vetjiik ala, melynek matrixa Q= (q1")? Emellett

megkoveteljiik, hogy ha az 1 alak val6s, akkor a Q matrix elemei is va!Osak
legyenek. Y -nal jelolve az y10 y2 , , Yn ismeretlenekbol all6 oszlopot,
irjuk tel a (8) linearis transzformaci6t matrixok kozotti egyenloseg alakjaban:
~

X=Q~

Innen (6) szerint

(10)

X'=Y'Q'.

Behelyettesitve az I alak (7) kifejezesebe (9)-et es (10)-et, kapjuk, hogy

I = Y'(Q' AQ) Y,
vagy

I= Y'BY,
ahol

B=Q'AQ.
A B matrix szimmetrikus, mivel a (6) egyenlliseg ertelmeben, mely
nyilvanval6an igaz akarhany tenyezore, es A' = A miatt, ami ekvivalens
az A matrix szi~metrikus voltaval, ervenyes

B' = Q'A'Q = Q'AQ =B.

fgy tehat bebizonyitottuk a kovetkezo tetelt:
Ha az n ismeretlenes f kvadratikus alakban, melynek mdtrixa A, az ismeretleneken linedris transzformdciot hajtunk vegre, melynek mdtrixa Q, akkor
1 az uj vdllozok kvadratikus alakjdba megy at, s ennek az alaknak a mdtrixa
a Q' AQ szorzat.
Tegyiik most fel, hogy n em e If a j u 16 linearis transzformaci6t
vegziink azaz Q, es igy Q' is nemelfajul6 matrix. Ebben az esetben a
Q' AQ matnx nemelfajul6 matrixokkal val6 szorzas utjan all elo az A
matrixb61, ezert a 14. eredmenyeibol kovetkezik, hogy ennek a szorzatnak a rangja egyenlo A rangjaval. Eszerint a kvadratikus alak rangja
nem vdllozik, ha az ismeretleneken nemelfajul6 linedris transzformdciot
hajtunk vegre.
Vizsgaljuk meg most a paragrafus elejen emlitett geometriai feladat
(centralszimmetrikus masodrendii gorbek egyenletenek kanonikus alakra
180

hozasa) mintajara azt a kerdest, atalakithat6-e barmely kvadratikus alak

nemelfajul6 linearis transzformaci6k alkalmazasaval az ismeretlenek
negyzetenek osszegeve, azaz olyan alakra bozbat6-e, melyben barmely
ket kiil0nb0z6 ismeretlen szorzatanak egyiitthatoja 0; a kvadratikus
alaknak ezt a specialis alakjat kanonikus alaknak nevezziik. Tegyiik fel
el6szor, hogy az x 1 , x2 , , Xn ismeretlenek I kvadratikus alakjat mar
sikeriilt valamely nemelfaju16 linearis transzformacioval az
(11)

kanonikus alakra hozni, abo! y" y., ... , Yn az uj ismeretlenek. A b,, b2 ,

. , bn egyiitthatok kozott termeszetesen lehetnek zeroval egyenl6k.
Mutassuk meg, hogy (11)-ben a zer6161 kiilonb6zo egyiitthat6k szdma egyeniO
az I alak r rangjdval.
Csakugyan, mintbogy (11)-bez nemelfajul6 transzformaci6 alkalmazasaval jutottunk, azert a (11) jobb oldalan all6 kvadratikus alaknak ts r-edrangunak kell Iennie. De ennek a kvadratikus alaknak a matrixa diagonalis matrix:

es az a kikotes, bogy ez a matrix r-edrangu legyen, ekvivalens azzal a feltevessel, bogy f6diagonalisaban pontosan r zer6t61 kiilonb0z6 elem all.
Bizonyitsuk most be a k v a d r a t i k u s a I a k o k e J m e I e t e nek alaptetelet.
Minden kvadratikus alak kanonikus alakra hozhat6 valamely nemelfaju/6
linedrzs transzformdci6 segilsegevel. Amennyiben valos kvadratikus a/akrol
van sz6, az emlttett linedris transzformdci6 egyiitthat6it is vd/aszthatjuk
val6snak.
Ez a tete! igaz egyismeretlenes kvadratikus alakokra, mivel ezek mind
ax 2 alakuak, ez pedig kanonikus. Ezert vegezhetjiik a bizonyitast az
ismeretlenek szama szerinti indukci6val, azaz bizonyitbatjuk az allitast
n ismeretlenes kvadratikus alakokra, feltetelezve, hogy kevesebb Ismeretlent tartalmaz6 alakokra mar be van bizonyitva.
Legyen adva az
n

(12)

f=

1: a;jXiXJ

1=1 1=1

n ismeretlenes kvadratikus alak. Megpr6balunk olyan nemelfajul6 linearis

transzformaci6t talalni, amelyik f-r61 levalasztja az egyik ismeretlen negy181

zetet, azaz l-et ennek a negyzetnek es a tiibbi ismeretlen valamely

kvadratikus alakjanak iisszegeve alakitja at. Ez kiinnyen elerhet6 abban
az esetben, ha az 1 alak matrixanak f6diagonalisaban all6 au, a22 , , ann
egyiitthat6k kiizt van zer6t61 kiiliinbiiz6, azaz ha (12)-ben legalabb egy
ismeretlen negyzete zer6t61 kii10nbiiz6 egyiitthat6val szerepel.
Legyen pl. a 11 + 0. Akkor kiinnyen ellen6rizhet6, hogy az au1(a 11 x 1 +
a12x 2
a1nxn)" kifejezesben, mely maga is kvadratikus alak, az
x 1 ismeretlent tartalmaz6 tagok megegyeznek az I alak xcet tartalmaz6
tagj aival, s ezert az

+ ... +

I-

aii1(anX1

+ a12X2 + .. + a 1nXn) 2 =

kiiliinbseg olyan kvadratikus alak, mely csupan az x 2 ,

ket tartalmazza, xcet nem. Innen

I=

aui(auxi

Xn ismeretlene-

+ ai.x2 + ... + alnXn) + g.

Ha bevezetjiik az
(13)

Yt

= allxl

+ ai.x. + ... + ainXn,

(i

= 2, 3, ... ,

n)

jelii!est, akkor
(14)

I=

au YI + g,
1

ahol g most az y,, y3 , , Yn ismeretlenek kvadratikus alakja. A (14) kifejezes az I alak keresett kifejezese, mivel nemelfaju16 linearis transzformaci6val alit el6 (12)-biil, ti. a (13) linearis transzformaci6 inverz transzformaci6javal20 [(13) nem elfajul6, mivel determinansa egyenl6 a 11-gyel].
Ha viszont a 11 = a22 = ... = ann = 0, akkor e16z6leg egy kisegit6 linearis transzformaci6t kell vegrehajtanunk, mely ismeretlenek negyzetenek
megjelenesere vezet az 1 kvadratikus alakban. Mivel ennek az alaknak a
(12) eloallitasaban kell Iennie zer6t61 kiiliinbiiz6 egyiitthat6knak - maskepp nem volna mit bizonyitani -, azert Iegyen pl. a12 + 0, azaz I a
2a 12x 1x 2 tagnak es olyan tovabbi tagoknak az iisszege, melyek mindegyikeben szerepel legalabb egy az x3 , , Xn ismeretlenek kiiziil.
Hajtsuk most vegre az
ha

i = 3, ... , n

'" Vagyis azzal a linearis transzformaci6val, amely megadja x,, ... , Xn kifejezeset
y,, ... , Yn altai, amikor az ismeretlenek e ket rendszeret a (13) egyenWsegek kapcsoljak iissze. Nem nehez eszrevenni, bogy nemelfajul6 linearis transzformaci6nak mindig van inverze, es az ut6bbinak a matrixa megegyezik az eredeti transzformaci6
matrixanak inverzevel. - A szerk.

182

linearis transzformaci6t. Ez nem elfajul6, mivel determinansa

1 -1
1
1
0 0

0
0
1

0 ... 1

0
0

2 +0.

Ezen transzformaci6 eredmenyekeppen az 1 alak

2a1MX2

= 2a12(Z1 -

)(z1 +

Z2

Z 2)

2a~1x2

= 2awi -

tagja a

2a 1 .z~

kifejezesbe megy at, azaz f-ben egyszerre ket ismeretlen negyzete is megjelenik O-t61 kiiliinbiizo egyiitthat6val, s ezek nem eshetnek ki, mivel
minden kesobbi tagban szerepel legalabb egy a z3 , , Zn ismeretlenek
koziil. Most tehat teljesiilnek a mar megvizsgalt eset feltetelei, s igy egy
tovabbi linearis transzformaci6 alkalmazasaval az f kvadratikus alakot
a (14) alakra hozhatjuk.
A bizonyitas tcljesse tetele celjab61 mar csak annyit kell megjegyezniink, hogy a q kvadratikus alak n-ne! kevesebb ismeretlentol fiigg, s ezert
az indukci6felteves ertelmeben az y2, y3 , , Yn ismeretlenek valamely nemelfajul6 linearis transzformaci6javal kanonikus alakra hozhat6. Ez a transzformaci6 tehat, ha mind az n ismeretlen (nyilvanval6an nemelfajul6)
transzformaci6janak tekintjiik, mely nem valtoztatja y 1-et, (14)-et kanonikus alakra hozza. fgy tehat az I kvadratikus alak ket vagy harom nemelfajul6 linearis transzformaci6val, melyeket helyettesithetiink egyetlen
nemelfajul6 transzformaci6val - a szorzatukkal -, az ismeretlenek_
megfelelo egyiitthat6val ellatott ncgyzetenek iisszegeve alakithat6 at.
E negyzetek szama, mint tudjuk, egyenlo az alak r rangjaval. Ha azonfeliil az 1 kvadratikus alak val6s, akkor az egyiitthat6k mind f kanonikus
alakjaban, mind pedig abban a transzformaci6ban, mellyel f-et erre az
alakra hoztuk, val6sak lesznek; val6ban, mind a (13) inverz transzformaci6ja, mind a (15) transzformaci6 val6s egyiitthat6s.
Az alaptetelt ezzel bebizonyitottuk. A bizonyitas soran hasznalt m6dszer
konkret peldakban is alkalmazhat6 kvadratikus alakok kanonikus alakjanak tenyleges meghatarozasara, csak a bizonyitasban el0fordul6 indukci6
helyett kell a fenti m6dszerrel sorra levalasztani az ismeretlenek negyzetet.
Felda. Hozzuk kanonikus alakra a kovetkezll kvadratikus alakot:

f = 2x,x, - 6x,x,

2x3x1

Mivel ebben az alakban nincsenek negyzetes tagok, elllszor vegrehajtjuk az

x, = Yt

+ y,,

Xa

= Ya
183

nemelfaju16 linearis transzformaci6t, melynek matrixa

1 -1
A= ( 1
1

Kapjuk, hogy

2yi - 4y1y, - By,y,.

= 2y: -

Most ui egyiitthat6ja kii16nbozik O-t61, s ezert levalaszthatjuk egy ismeretlen negyzettlt. Legyen
z, = 2y, - 2y,
z, = y,
Za == y,,
azaz hajtsunk vegre egy linearis transzformaci6t, melynek inverzehez a

B =

!.
(02

0 011

1}

1
0

matrix tartozik. Ezzel f-et a kovetkez/S alakra hozzuk:

2 :~ -

2z~

- 2z:- Bz,z,.

Eddig csak a z1 ismeretlen negyzetet v:ilasztottuk le, mivel a kvadratikus alak

meg tartalmazza a mastk ket tsmeretlen szorzatat. Tekmtve. bogy z, egyiitthatoja
nem 0, isrnet alkalmazhatjuk a fenti m6dszert. Ver<rehajtva az

f,

= -2z,- 4z,

(, = z,,

llnearis transzformaci6t, melynek inverzehez a

1

0)

0-~ -2J
0

matrix tartozik' f-et vegiil is kanonikus alakra hozzuk:

(17)

f=2ti -2ti

+ 6t;.

Aunak a linearis transzformaci6nak a matrixa, mely (16)-ot rllgtiiu a (17) alakra

hozza, az

ABC=

-J
184

szorzat. Kiizvetlen behelyettesitessel is elleniirizheto, hogy az

1

:r,=21'+21,+3t.,
:r, =

2 t, - 2 t, - t.,
t,

Xa =

nemelfajul6 ( mivel determinansa -

~)

linearis transzformaci6 (16)-ot a (17) alakra

hozza.

A kvadratikus alakok kanonikus alakra hozasanak elmelete a centralszimmetrikus masodrendii giirbek geometriai elmeletenek anal6giajara
epiil fel, megsem tekintheto ez ut6bbi elmelet altalanositasanak. A mi
elmcletiinkben ugyanis megengedtiik barmely nemelfajul6 linearis transzformaci6 alkalmazasat, mig a masodrendii giirbek mar az igen specialis
(2) alaku linearis transzformaci6k, a sik forgasai segitsegevel kanonikus
alakra hozhat6k. Ez a geometriai elmelet azonban altalanosithat6 n ismeretlenes val6s egyiitthat6s kvadratikus alakokra. Ezzel az altalanositassal,
mel yet a k v a d r a t i k u s a 1 a k o k f 6 t e n g e l y - t r a n s z f o rm a c i 6 j a n a k neveznek, a VIII. fejezetben fogunk foglalkozni.

27. . A tehetetlensegi torveny

A kanonikus alak, melyre egy adott kvadratikus alakot hozhatunk,
korantsem egyertelmiien meghatarozott: minden kvadratikus alak sokfelekeppen hozhat6 kanonikus alakra. lgy pl. az f = 2x,x2 - 6x~3
2x3x1
kvadratikus alak, melyet az elozo paragrafusban vizsg:l.ltunk, az

:z; = I,
x 2 = 11
Xa

+ 312 + 21a,
-

12

213>

12

nemelfajul6 linearis transzformaci6val az

f=2ti+6t~-81~

kanonikus alakra hozhat6, mely kiiliinbiizik a korabban talaltt61.

Felmeriil a kerdes, mi a kiiziis azokban a kanonikus kvadratikus alakokban, amelyekre egy adott alak hozhat6? Ez a kerdes, mint latni fogjuk,
szorosan kapcsol6dik egy masik kerdeshez: milyen feltetelek mellett lehet
ket adott kvadratikus alak kiiziil az egyiket atvinni a masikba nemelfajul6
181>

linearis transzformaci6val? A valasz ezekre a kerdesekre azonban att61

fiigg, hogy komplex vagy val6s kvadratikus alakokat vizsga!unk-e.
El6sz6r tetelezziik fel, hogy tetsz6leges k o m p I e x kvadratikus
,alakokat vizsga!unk, es ugyanakkor tetsz6leges komplex egyiitthat6s nem~lfajul6 linearis transzformaci6k alkalmazasa is meg van engedve. Tudjuk,
hogy minden ilyen n ismeretlenes r-edrangu f kvadratikus alak az

f=

c,y~

+ c2y~ + ... + c,y;

kanonikus alakra hozhat6, a hoi a c1, c2, , c, egyiitthat6k mind kiiliinbiiznek 0-t61. Felhasznalva, hogy minden komplex szamb61 lehet negyzetgyiikiit vonni, vegezziik el a kiivetkez6 nemelfajul6 linearis transzformaci6t:
Z; = Vc;y;,
ha i = 1, 2, ... , r;
ha j = r
1, ... , n.
Ezzel f-et az

(1)

f=z~+z~+

... +z~

.alakra hozzuk, melyet normalalaknak hivunk; ez egyszeriien r ismeretlen

negyzetiisszege (mindegyiknek az egyiitthat6ja 1).
A normalalak csak az f alak r rangjat61 fiigg, azaz minden r-edrangu
kvadratikus alak egy es ugyanazon (1) normalalakra hozhat6. Ha tehat
.az f es a g n-valtoz6s kvadratikus alak rangja egyarant r, akkor f-et atvihetjiik (1)-be, majd pedig (1)-et g-be, azaz letezik olyan nemelfajul6
linearis transzformaci6, amely f-ct g-be viszi at. Minthogy masreszr61
nemelfajul6 linearis transzformaci6 nem valtoztatja meg az alak rangjat,
.azert a kiivetkez6 eredmenyt nyerjiik:
Ket n-valtoz6s komplex kvadratikus alak akkor es csak akkor viheto at egymasba komplex egyiitthat6s nemelfajul6 linearis transzformaci6k segitsegevel,
ha rangjuk megegyezik.
Ebb61 a tetelb61 kiinnyen kiivetkezik, hogy r-edrangu komplex kvadratikus alak kanonikus alakjaul r ismeretlen negyzetenek tetszoleges, zer6t6l
Jciilonbozo komplex egyiitthat6kkal vett osszege szolgalhat.
A helyzet valamivel bonyolultabb abban az esetben, amikor v a I 6 s
kvadratikus alakokat vizsgalunk, es ami kiiliiniisen fontos, csak val6s
egyiitthat6s linearis transzformaci6kat engediink meg. Ebben az esetben
mar nem minden kvadratikus alak hozhat6 az (1) alakra, mivel ehhez esetleg negativ szamb61 kellene negyzetgyiikiit vonni. Ha azonban most ismeretlenek negyzetenek olyan iisszeget fogjuk a kvadratikus alak normalalakjanak nevezni, amelyben minden egyiitthat6 + 1 vagy -1, akkor
kiinnyii kimutatni, hogy minden f val6s kvadratikus alak val6s egyiitthat6s
nemelfajul6 linearis transzformaci6val normalalakra hozhat6.
186

Csak.ugyan, az n ismeretlenes r-edrangU. I kvadratikus alakot kanonik_us

alakra hozhatjuk, mely a kovetkezokeppen irhat6 (megvaltoztatva sziikseg eseten az ismeretlenek szamozasat):
(0 ;;;;; k ;;;;; r),
ahol valamennyi c1 ,
Akkor a

ck; ck+t> , c, szam zer6t61 kiilonbozo es pozitfv.

Zt = YctYt ha i = 1, 2, ... , r,
z1 = y1,
ha j = r + 1, ... , n

val6s egyiitthat6s nemelfajul6 linearis transzformaci6 l-et az

I=

z~

+ ... + z~ -

z~+I --:-. ... - z~

normalalakra hozza. Az itt szereplo negyzetek szama egyenl6 az alak

rangjaval.
Val6s kvadratikus alakot sok kiilonbOzo transzformaci6val hozhatunk
normala'akra, de az ismeretlenek szamozasat61 eltekintve, mindig csak
egy e~ ugyanarra. Ezt a kovetkezo fontos tete! mutatja, melyet a val6s
kvadralikus alakok tehetellensegi torvenyenek neveznek:
A pozittv es a negatlv negyzetek szama abban a normalalakban, amelyre
egy adott val6s egyiitthat6s kvadratikus alakot valamely nemellaju/6 va/6s
linearis transzformaci6val hozhatunk, nem fiigg e transzformaci6 valasztasat6l.
Val6ban, tegyiik fel, hogy ilZ x,, x,, ... , Xn ismeretlenek r-edrangu I
kvadratikus alakjat ketfelekeppen hoztuk normalalakra:
(2)

I= y~ + ... + y~- Y~+t .. -

y~

= z~ + ... + z~- z~+I-

... - z~.

Mivel az x,, x,, ... , Xn ismeretlenekr6l az y, y20 , Yn ismeretlenekre val6

atteres nemelfajul6 linearis transzformaci6 volt, azert megforditva is,
az ut6bbi ismeretlenek is Jinearisa: kifejezhetok az elobbiekkel, s az egyiitthat6kb61 alkotott determinans ekkor is kiilonbOzik 0-t6l:
n

(3)

Yt =

:1: a;;r;,

(i

=I

1, 2, ... , n).

Hasonl6keppen

U=

(4)

1, 2, ... , n),

ahol az egyiitthat6k determinimsa megint zer6t61 kiiliinb0z6. Az egyiitthat6k pedig mind (3)-ban, mind (4)-ben valosak.
Legyen most k < l, es irjnk fel az
(5)

y,

0, .. ' Yk

0,

Zz+I

= 0, ... ,

Zn

= 0.
187

egyenlllsegrendszert. Ha ezen egyenlllsegek hal oldab1t helyettesltjiik

(3)-, Ill. (4)-beli kifejezesiikkel, akkor n - I k egyenletb61 all6 egyenletrendszert kapunk az :~;, ~.. , x, ismeretlenekre vonatkoz61ag. Ebben
az egyenletrendszerben az egyenletek szama kisebb az ismeretlenek szamanal, s ezert, amint azt az 1. -b61 tudjuk, egyenletrendszeriinknek van
n e m t r i v i a I i s val6s exv ex2, , ex" megoldasa.
Helyettesitsiik most a (2) egyenlllsegben valamennyi y-t es valamennyi
z-t (3)-, ill. (4)-heli kifejezesevel, majd helyettesitsiik be az ismeretlenek
helyere az ex 1, ex.. , ex" szamokat. Ha a riividseg kedveert y1(ex) es z1(ex)
jelenti az y1 es a z1 ismeretlennek ezen helyettesites kiivetkezteben felvett
erteket, akkor (2) az (5) miatt a

(6)

egyenlosegbe megy at. Mivel (3)-ban es (4)-ben minden egyiitthat6 val6s,

azert a (6)-ban szereplll valamennyi negyzet nemnegatlv, s ezert (6) alapjan
mindezek a negyzetek O-val egyenlllk; ebblll kiivetkezik
(7)

Z1(ex)

z1(<X) = 0.

= 0, ,

Masreszt maganak az exv <Xo , ex" szamoknak a valasztasa ertelmeben

ervenyes
(8)

z1+I(ex)

fgy tehat az x1, ~

n ismeretlenes

0, .. , z,(<i)

, Xn

0, . , Zn(ex)

= 0.

ismeretlenekre vonatkoz6 n egyenletb61 all6

z, == 0

(i = 1, 2, . , n)

homogen Iinearis egyenletrendszer (7) es (8) ertelmeben rendelkezik a nemtnvlalis "v ex.. , ex" megoldassal, azaz ennek az egyenletrendszernek a
determmansa sziiksegkeppen zer6. Ez azonban ellentmond annak, hogy a
(4) transztormaci6 feltevesiink szerint nemelfajul6. Ugyanilyen ellentmondil.sra jutunk I < k eseten. Ebb61 kiivetkezik a k = I egyenloseg, s ez
a tete! bebizonyitasat jelenti.
A pozitiv negyzetek szamat valamely adott f val6s kvadratikus alak
normalalakjaban ezen alak pozitlv tehetetlensegi indexenek, a negatlv negyzetek szamat negativ tehetetlensegi indexnek, a pozitlv es negatlv tehetetlensegi index kiiliinbseget pedig az 1 alak szignaturtijtinak nevezziik. Vilagos, hogy ha adott .tz alak rangja, akkor az iment definialt harom szam
barmelyikenek megadasa egyertelmfien meghatarozza a masik kettot is,
s ezert a tovabbi megfogalmazasokban e harom szam kiiziil akarmelyikrol
beszelhetiink.
188

Bizonyitsuk be most a kovetkezo tetelt:

Ket n ismeretlenes val6s egyiltthat6s kvadratikus alak akkor es csak akkor
vihe/6 cit egymasba nemeltaju/6 val6s lineciris transzformcici6k segitsegevel,
ha ezen alakoknak rangja is, szignaturcija is megegyezik.
Tegyiik fel ugyanis, hogy az f alak atviheto a g alakba nemelfajul6
val6s transzformaci6val. Tudjuk, hogy ez a transzformaci6 nem valtoztatja
meg a rangot. De nem valtoztathatja meg a szignaturat sem, mert ellenkezo
esetben /-nek es g-nek mas-mas a normaLlakja, de akkor f-ete ket normalalak barmelyikere hozhatjuk, s ez ellentmondasban van a tehetetlensegi
tetellel. Megforditva, ha t-nek es g-nek rangja is, szignaturaja is egyenl6,
akkor ugyanaz a normalalakjuk, s ~zert atvihetok egymasba.
Ha a g kvadratikus alak kanonikus alakban van adva,
(9)

ahol az egyiitthat6k val6sak es nem egyenlok O-val, akkor ennek az alaknak a rangja nyilvan r. Konnyen lathat6 tovabba a normltlalakra hozas
fentebb mar hasznalt m6dszerenek alkalmazaoilval, hogy a g alak pozitiv
tehetetlensegi indexe egyenlo a pozitiv egyiitthat6k szamaval a (9) egyenloseg jobb oldalan. Innen es az el6z6 tetelb61 a kovetkez6 eredmeny
ad6dik:
Az f kvadralikus alaknak akkor es csak akkor lesz a (9) alak kanonikus
alakja, ha az f alak rangja r, pozitiv tehetetlensegi indexe pedig megegyezik
a pozittv egyiltthai6k szcimcival (9)-ben.
Szeteso kvadratikus alakok. Ha osszeszorzunk ket tetszes szerinti n ismeretlenes linearis alakot:

akkor nyilvanval6an kvadratikus alakot kapunk. Nem minden kvadratikus

alak allithat6 elo ket linearis alak szorzatakent, es most eppen azokat a
felteteleket akarjuk megvizsgalni, melyek teljesiilese eseten ilyen eloallitas
letezik, azaz a kvadratikus alak szeteso.
Az f(x 1, x 2, , Xn) komplex kvadratikus a/ak akkor t!s csak akkor szeleso,
ha rangja legfeljebb 2. Az f(x 1, x,, ... , Xn) val6s kvadratikus alak akkor es
csak akkor szeleso, ha rangja nem nagyobb 1-ne/, vagy ha rangja 2 es szignaturcija 0.
Tekintsiik el6szor a rp es a 'P linearis alak szorzatat. Ha ezen alakok
koziil valamelyik zer6alak, akkor a szorzat a zer6egyiitthat6s kvadratikus
alak, tehat rangja 0. Ha a rp es a 'P alak aranyos,
'I'= crp,

189

ahol c + 0, es rp nem a zeroalak, akkor legyen pl. az a, egyiitthat6 zer6t61

kiiliinbtizo. Ekkor az
y 1 = a1 x 1

+ ... + anXm

ha i = 2, 3, ... , n

y; =X;,

nemelfaju 6 Iinearis transzformacio a 'P'P kvadratikus alakot a

'P'P = cy~

alakra hozza. A jobboldalt all6 kvadratikus alak rangja 1, s ezert a 'P'I'

alak rangja is 1. Vegiil pedig, ha a rp, 'P linearis alakok nem aranyosak
egymassal, akkor Iegyen pl.

Ekkor az

I I+
a,

b,

b.

y1 = a 1x 1 + a,x2
.1/2

0.

+' ... + anXm

b,x1 + b,x2 + ... + bnXm

ha i = 3, 4, ... , n

linearis transzformaci6 nemelfajulo, s a 'P'P kvadratikus alakot a

'P'I' = y,y.

alakra hozza. Jobboldalt egy 2 rangu kvadratikus alak all, melynek valos
egyiitthatok eseten 0 a szignaturaja.
Terjiink at a forditott allitas bizonyitasara. 0 rangu kvadratikus alakot
termeszetesen tekinthetiink ket linearis alak szorzatanak, melyek koziil
egyik a zeroalak. Tovabba, ha az f(x 1, , Xn) kvadratikus alak rangja 1,
akkor f valamely nemelfajul6 linearis transzformacio segitsegevel az

f = cyf

(c

+ 0)

alakra hozhato, vagyis az

alakra. Linearisan kifejezve y 1-et az x 1, x2,

Xn valtozokkal, kapjuk az .

f alak eloallitasat ket Iinearis alak szorzatakent. V egiil a 2 rangu es 0

szignaturaju f(x 1, x 2 , , xn) kvadratikus alak valamely nemelfajulolinearis transzformacioval az
f=y~-y~

alakra hozhat6, s ugyanilyen alakra hozhato barmely 2 rangu komplex

kvadratikus alak. De
.1/i - Y~

(y, - Y.)(y,

+ Y.),

es ha itt jobboldalt y 1 es y2 helyere az x 1, x 2 , , Xn ismeretlenekkel valo

linearis kifejezesiiket helyettesitjiik, akkor ket linearis alak szorzatat
kapjuk. Ezzel a tetelt bebizonyitottuk.
190

28. . Pozitiv definit alakok

Az n ismeretlenes, v a I 6 s egyiitthat6s f kvadratikus alakot pozittu
definitnek nevezziik, ha n p 0 z i t i v negyzetb61 all6 normalalakra hozhat6, vagyis ha ezen alak rangja is, pozitiv tehetetlensegi indexe is egyenllJ.
az ismeretlenek szamaval.
A kovetkez6 tete! lehet6ve teszi, hogy a pozitiv definit formakat jellemezhessiik anelkiil, hogy _normal- vagy kanonikus alakra hoznank 6ket.
Az n ismeretlenes val6s egyiitthatOs 1 kvadratikus alak akkor es csak akkor
pozitiv delinit, ha a udltozok bdrmely ual6s erteke mellett pozitiu erteket uesz
lei, felteve, hogy legaldbb egy ismeretlen erteke kiilonbOzik zer6t0l.
B i z o n y i t a s . Legyen az I alak pozitiv definit, azaz rendelkezzek az
I=Yf+Y~+

(1)

+Y~

normalalakkal, ahol
n

(2)

Yt =

1: a;1x 1
i=l

(i

1, 2, ... , n),

es a val6s a;1 egyiitthat6kb61 alkotott determ nans kiilonbozik zer6t6L

Ha /-be be akarjuk helyetteslteni az x1, x,, ... , Xn ismeretlenek tetsz6leges
val6s erteket, legalabb egy ismeretlen helyebe zer6t61 kiilonb0z6 erteket
helyettesltve, akkor ezeket az ertekeket behelyettesithetjiik el6szor (2)-be
. majd az y1 kre kapott erteket (1)-be. Jegyezziik meg, hogy azok az ertekek.
melyek (2)-Ml ad6dnak y,, y2, , Yn-re, nem lehetnek mind egyidejfileg
zer6val egyenl6k, mivel akkor a

Ya;-x= 0
;-=i
1 J

(i

1, 2, ... , n)

homogen linearis egyenletrendszernek leteznek nemtrivialis megoldasa.

hoi ott determin{msa kiilonbOzik zer6t61. Behelyettesitve az y, y2, ,
Yn-re kapott ertekeket (1)-be, az f kvadratikus alak erteket kapjuk, mely
egyenl6 n val6s szam negyzetosszegevel, ahol a szamok nem mind egyen16k zer6val; ez az ertek tehat szigoruan pozitfv.
Megforditva, tegyiik fel, hogy az f alak nem pozitiv definit, azaz vagy
rangja, vagy pozitiv tehetetlensegi indexe kisebb, mint n. Ez azt jelenti,
hogy ennek a kvadratikus alaknak a normalalakjaban, amelyre pl. a (2)
linearis transzformaci6val hozhat6, a villtoz6k koziil legalabb egy, mondjuk pl. Yn vagy egyaltalan nem szerepel, vagy pedig mfnuszel6jellel szerepel. Mutassuk meg, hogy ebben az esetben az x,. x,, ... , Xn ismeretleneknek adhatunk olyan val6s erteket, hogy nero minden ismeretlen erteke
191

zer6, de az f alak erteke az ismeretlenek ezen erteke mellett zer6, vagy

eppenseggeJ negatfVo IJyen Jesz pl. X 1, ~' ooo' Xn azon erteke, meJyet ugy
kapunk, hogy Cramer szabalyaval megoldjuk a (2)-Ml y1 = y2 = ooo
ooo = Yn- 1 = 0, Yn = 1 eseten ad6d6 linear,s egyenletrendszerto Val6ban, az xv ~ ooo' Xn ismeretlenek ezen erteke mellett az f alak egyenlo
zer6val, ha y~ nem szerepel f normalalakjaban, es egyenlo -1-gyel, ha
y~ minusz elojellel szerepel a normalalakbano
A tetelt, amelyet most bizonyitottunk be, mindeniitt felhasznaljak,
ahol pozitiv definit kvadratikus alakok alkalmazasara keriil soro Nem
alkalmas viszont ez a tete! arra, hogy valamely kvadratikus alak egyiitthat6i alapjan megallapitsuk, vajon pozitiv definit lesz-e ez az alako Erre
a celra egy masik tete! szolgal, melyet egy kisegito fogalom bevezetese
utan fogunk megfogalmazni es bebizonyitani.
Legyen adva az n 1smeretlenes f kvadratikus alak, .melynek matrixa
A = (a;1)o Ennek a matnxnak a hal felso sarkaban elhelyezkedo elso-,
masod-, ooo' n-edrendii aldeterminansat, vagyis az
a 12 ooo a,k
a22 ooo a2k
ooooo oooooo o
akl ak2
akk

a 11

a,2

a22

!'

a 21

0
'

a11

a 12 ooo a1n

a 21

a22

o o

a211

aldeterminansokat, melyek koziil az utols6 nyilvanval6an megegyezik az

A matrix determinansaval, az f alak fominorjainak nevezziiko
Ervenyes a kovetkez6 t e t e I :
Az n ismeretlenes valos egyiilthat6s f kvadratikus alak akkor es csak akkor
pozitlv detinit, ha valamennyi fominorja szigor!uin pozitiv.
B i z o n y it as n = 1 eseten a tete! igaz, miYel ekkor a kvadratikus
alak ax 2 alal}u, s ezert akkor es csak akkor pozitiv definit, ha a > Oo Ezert
teteliinket n ismeretlen esetere fogjuk bizonyitani, feltetelezve, hogy n - 1
ismeretlenes kvadratikus alakokra mar be van bizonyitvao
'Jegyezziik meg eloszor is a kovetkezot:
Ha egy va16s egyiitthat6s f kvadratikus alakon, melynek mittrixa A,
- nemelfajul6 val6s egyiitthat6s linearis transzformaci6t vegziink, melynek
mittrixa Q, akkor a kvadratikus alak determinansanak ( azaz az A matrix
determinansanak) elojele nem valtoziko
0

192

Valoban, a transzfonnacio vegrehajtasa. utan kapott kvadratikus alak

matrixa Q' AQ, minthogy azonban 1Q' I = I Q1. azert

IQ'AQI = IQ'IIAIIQI = IAIIQI.

vagyis az j A I determinans pozitiv szammal szorzodik.
Legyen most ndva az
n

f = ~a;1X1Xt
IJ=I
kvadratikus alak. Ezt irhatjuk
n-1

(3)

rp(Xl>

x., .. ,

Xn_1)

+2~

1=1

U;nXtXn

+ UnnX~

alakba is, ahol rp n - 1 ismeretlenes kvadratikus alak, amely az 1alak azon

tagjaib61 all, melyekben nem szerepel az Xn ismeretlen. A rp alak f6minorjai
nyilvan megegyeznek az alak els6 n - 1 f6minorjaval.
Legyen az f alak pozitiv definit. Ebben az esetben a rp alak is pozitiv
definit: ha leteznek az X 1, x., .... , Xn-l ismeretleneknek olyan erteke, hogy
nem minden ismeretlen erteke zero, de. a 'P alak erteke az ismeretlenek
ezen erteke mellett nem szigoruan pozitiv, akkor kiegeszitve ezt az ertekrendszert Xn = O-val, (3)-bol az 1 alaknak is nem szigoruan pozitiv erteket
kapniwk, holott az x1, x2, , xn-1> Xn ismeretlenek nem mindegyikenek
erteke zero. Ezert az indukciofelteves ertelmeben a rp alak valamennyi
f6minorja, tehat az 1 alaknak az utolso kivetelevel valamennyi f6minorja
szigoruan pozitiv. Ami pedig az 1 alak utolso f6minorjat, azaz maganak az
A matrixnak a determinansat illeti, ennek pozitivitasa a kovetkez6 meggondolasokbol adodik: az f alak pozitiv definit volta miatt nemelfajulo
linearis transzformacioval olyan nonnalalakra hozhato, amely n pozitiv
negyzetb61 all. Ennek a normalalaknak a determinansa szigoruan pozitiv,
s ezert a fenti megjegyzes ertelmeben maganak az f alaknak a detenninansa
is pozitiv.
Legyen most az 1 alak valamennyi fominorja szigoruan pozitiv. Ebb6l
kovetkezik a rp alak valamennyi f6minorjanak pozitivitasa, tehat az
indukcios felteves szerint ez utobbi alak pozitiv definit volta. Letezik
tehat az x 1, x,, ... , Xn-I ismeretleneknek olyan nemelfajulo linearis
transzformacioja, amely a <p kvadratikus alakot az uj y,, y2, , Yn- 1
ismeretlenek pozitiv el6jelii negyzetenek osszegeve alakitja. Ezt a.linearis
transzformaciot kiegeszithetjiik az osszes x 1, x,, ... , Xn ismeretlenek (nemelfajulo) linearis transzformaciojava, bevezetve az Xn = Yn jelolest. (3) szerint az 1 alakot a megadott transzformacio az
n-1

(4)
13 FelsObb algebra- 42160

n-1

I = i=-l
~ y~ + 2 ~ b;nYtYn + bnnY~
t-1
193

alakra hozza; a b1n egyiitthat6k pontos kifejezese szamunkra Ienyegtelen.

Minthogy
2btnYtYn = (Yt
btnYnP - bP,y~.

ur +

azert a nemelfajul6
(i = 1, 2, ... , n

1),

Yn

Zn=

linearis transzformaci6 az

f alakot (4) miatt az

n-1

f=l:z~+cz~

(5)

i=l

kanonikus alakra hozza ..

Annak bizonyitasa celjab6l, hogy az 1 alak pozitiv definit, mar csak a
c szam pozitivitasat kell bizonyitanunk. Az (5) egyenl6seg jobb oldalan
atl6 kvadratikus alak determinansa egyenl6 c-vel. Ennek a determinansnak azonban pozitivnak kell Iennie, mivel az (5) egyenl6seg jobb oldalat
az f alakb6l ket nemelfajul6 linearis transzformaci6val kaptuk, marpedig
az 1 alak determinansa, mint ezen alak utols6 f6minorja, pozitiv volt.
Ezzel a tete! bizonyitasat befejeztiik.
Petddk. 1. Az

5xl

+ ~ + 5~ + 4x,:r, -

S:r,:r, - 4x,:r,

kvadratikus alak pozitiv definit, mivel fliminorjai,

5,

152 121 =

pozitivak.
2. Az

3:rl

I 5 2-4,

2
1 -2 = 1
-4 -2
5

+ :rf + 5~ + 4x,:r, -

B:r,:r, - 4x,:r,

kvadratikus alak nem Jesz pozitiv definit, mivel masodik fliminorja negativ:

I~ ~1-- 1 .
Jegyezziik meg, hogy a pozitiv definit alakokhoz hasonl6an be lehet
vezetni a negaliv delinit alakokat is, azaz olyan val6s egyiitthat6s nemelfajul6 kvadratikus alakokat, melyeknek normalalakja csupa negativ el6jelii negyzetet tartalmaz. Az olyan elfajul6 kvadratikus alakokat, melyeknek normalalakja azonos el6jelii negyzetekb61 all, szokas nemelykor
szemidelinitnek nevezni. Vegiil indelinit lesz az olyan kvadratikus alak,
melynek normalalakja mind pozitiv, mind negativ el6jelii negyzeteket
tartalmaz.
194

VII. FEJEZET

Linearis terek

29. . A linearis ter definici6j a. Izomorfizmus

Az n dimenzi6s vektorternek a 8. -ban adott definici6jat azzal kezdtiik,
hogy az n dimenzi6s vektort mint rendezett szam-n-est definialtuk. Ezutan
bevezettiik az n dimenzi6s vektorok osszeadasat es szammal val6 szorzasat, s ez vezetett el az n dimenzi6s vektorter fogalmahoz. Vektorterre els6
peldakent a sikon vagy a haromdimenzi6s terben az orig6b6l kiindulo
iranyitott szakaszok osszessege szolgalt. Amikor azonban ezekkel a peldakkal a geometriaban talalkozunk, nem tartjuk mindig sziiksegesnek, hogy
a vektorokat komponenseik segitsegevel valamely rogzitett koordinatarendszerben adjuk meg, minthogy a vektorok osszeadasa es skalarral valo
szorzasa definialhat6 geometriailag, a koordinata-rendszer va!asztasatol
fiiggetleniil. A vektorok osszeadasa a sikon vagy a terben ugyanis a
paralelogrammaszabaly szerint tortenik, a vektornak valamely " szammal
val6 szorzasa pedig ezen vektor cx-szorosara val6 nylijtasat jelenti (a vektor
iranyanak ellentetesre valtoztatasaval, amennyiben " negativ). Celszerii
a vektorteret az altalanos _esetben is ,koordinatamentesen" definia!ni,
azaz olyan definiciot adni, melyhez nines sziikseg a vektoroknak rendezett
szam-n-essel val6 megadasara. Most ilyen definici6t fogunk adni. Ez a
definici6 a x i o m a t i k u s : semmit sem fogunk benne mondani az
egyes vektorok tulajdonsagair6l, hanem azokat a tulajdonsagokat fogjuk
felsorolni, melyekkel a vektorokon vegzett miiveletek rendelkeznek.
Legyen adva a V halmaz; elemeit latin kisbetiikkel fogjuk jeltilni:
a, b, c, .... 21 Legyen tovabba a V halmazban definialva az iisszeadds,
mely minden V-beli a, b elemparnak megfelelteti V-nek egy egyertelmiien
meghatarozott a + b elemet, melyet a es b iisszegenek neveziink, valamint
a val6s szdmmal val6 szorzds, melyre nezve az a elemnek az cx szammal valo
cxa szorzata egyertelmiien meghatarozott, es szinten eleme a V halmaznak.
21 Elterllen a II. fejezettlll, ebben es a kiivetkezll fejezetben a vektorokat fogjuk
latin kisbetdkkel jeliilni es a szamokat giiriig kisbetdkkel.

18'

195

A V halmaz elemeit vektoroknak, magat a V halmazt pedig valos linearis

ternek (vagy vektorternek, vagy a/fin ternek) fogjuk nevezni, ha az emlitett
miiveletek rendelkeznek a kiivetkezo I-VIII. tulajdonsagokkal:
I. Az iisszeadas kommutativ: a
b= b
a.
II. Az iisszeadas asszociativ: (a+ b)+ c =a+ (b +c).
III. V-ben letezik a 0 zeroe/em, mely eleget tesz az a+ 0 =a feltetelnek a V halmaz minden a elemere.
I. felhasznalasaval kiinnyii kimutatni a zeroelem unicilasat: ha 01 es 02
ket zer6elem, akkor

o, + o. = o,,
o, + o. = o. + o, = o

ahonnan o, = o.
IV. V minden a elemenek letezik addittv inverze, melyet -a-val jeliiliink: a+ (-a)= 0.
II. es I. miatt kiinnyen belathat6 az addiltv inverz unicitdsa: ha ( -a)1
es ( -a)2 az a elemnek ket additiv inverze, akkor
(-a),+ (a+ (-a)2 ] =(-a),+ 0 =(-a),,
[(-a)1 +a]+ (-a)2 = 0 + (-a)2 = (-a)2 ,

ahonnan (-a),= (-a)2

Az I-IV. axi6makb6llevezetheto az a- b kil/Onbseg letezese es unicitdsa,
azaz olyan eleme, amely eleget tesz a
(1)

egyenletnek. Val6ban, legyen

a- b =a+ (-b);
akkor

b +[a+ (-b)]= [b +(-b)]+ a= 0 +a= a.

Ha pedig letezik meg egy olyan c elem, amely eleget tesz az (1) egyenletnek, vagyis amelyre fennall
akkor ez ut6bbi egyenloseg mindket oldalahoz hozzaadva a -b elemet,
azt kapjuk, hogy
. c =a+ (-b).
- A hatralevo V-VIII. axi6mak (I. a 8. -t) a szammal val6 szorzast
kapcsoljak iissze az iisszeadassal es a szamokon vegzett miiveletekkel.
196

Kozelebbrol, V-nek barmely a es b elemere, barmely oc es {J val6s szamra

es az 1 val6s szamra fenn kell allniok a kovetkezo egyenlosegeknek:

v.

oc(a +b)= oca + ocb;

VI.
(oc + {J)a = oca + {Ja;
(oc{J)a = oc({Ja);
VII.
VIII.
1 a= a.
Lassuk ezen axi6mak legegyszeriibb kovetkezmcnyeit.
[1.]
" 0 = 0.
Val6ban, V-nek minden a elemere
0

oca = oc(a + 0) = oca + oc 0,

azaz
oc 0 = oca- oca = oca + [- (za)] = 0.

0 a= 0,

[2.)

ahol baloldalt a zero szam, jobboldalt pedig v zer6eleme all.

A bizonyitas celjab61 vegyiink egy tetszoleges oc szamot. Akkor
oca = ( oc + O)a = oca + 0 a,

ahonnan
0 a = oca - oca = 0.

[3.] Ha oca = 0, akkor vagy :x = 0, vagy a = 0.

Val6ban, ha oc + 0, azaz, ha az oc- 1 szam letezik, akkor

a= 1 a= (oc- 1 oc)a = "-'(oca) =oc-t 0 = 0.

r4.J

oc(-a) = -oca.

Csakugyan,
oca + oc(-a) = oc[a +(-a)]=" 0 = 0,

azaz az oc(-a) elem az oca elem additiv inverze.

r5.J

(-1X)a

-oca.

Val6ban,
oca + (-oc)a = [oc + (-oc)]a = 0 a= 0,

tehat a ( -oc)a elem az oca elem additiv inverze.

[6.]

oc(a - b) = oca - C<b.

Val6ban, [4.] szerint

oc(a- b)=: oc[a +(-b)]= oca + oc(-b)

[7.]

oca + (-ocb) = oca- ocb.

(" - {J)a = oca- {Ja.

197

Csakugyan,
(1Z- {J)a

[1Z

+ (-{J)]a =

IZa

+ (-{J)a =

+ (-{Ja) =

IZa- {Ja.

Megjegyezziik, hogy a fenti axi6makat es iment felsorolt ki:ivetkezmenyeiket a tovabbiakban anelkiil fogjuk hasznaJni, hogy kiili:in utalnank rajuk.
Fentebb a va16s linearis ter definici6jat adtuk meg. Ha azt ki:iveteltiik
volna meg, hogy a V halmazban ne csak a val6s, han em tetsz6Ieges komplex '
szamokkal val6 szorzas is definialva legyen, akkor az I -VIII. axi6mak
meg6rzese mellett a komplex lineriris ter definici6jat kaptuk volna. Az
alabbiakban val6s linearis tereket fogunk vizsgalni, de mindaz, amit a
jelen fejezetben mondunk, sz6 szerint at v i he t 6 k om p I ex I in e.,
aris terek esetere is.
Ki:innyen adhatunk p e I d a k a t val6s Iinearis terekre. Ilyenek Iesznek mindenekel6tt a II. fejezetben vizsgalt n dimenzi6s val6s vektorterek, melyeknek elemei sorvektorok voltak. Linearis ter lesz a sikon
vagy a haromdimenzi6s terben az orig6b61 kiindul6 iranyitott szakaszok
halmaza is, ha az i:isszeadasnak es a szammal val6 szorzasnak azt a geometriai ertelmet tulajdonitjuk, melyet e paragrafus elejen emlitettiink1
Vannak peldak, hogy ugy mondjuk, ,vegtelen dimenzi6s" linearis
terekre is. Tekintsiik az i:isszes lehetseges val6s szamsorozatokat; ezek

alakuak. A sorozatokon a miiveleteket komponensenkent fogjuk vegezni,

ha

b = (f3r, f3., f3n, ),

akkor
b = (1Zr + {31, IZ2
{32, ., IZn
f3n, .);

a+

masreszr61 barmely y val6s szam eseten

ya

(Y1Z1, Y1Z2 .,

Y1Zn. .).

Az 1- VIII. axi6mak mind teljesiilnek, azaz val6s Iinearis teret kapunk.

v egtelen dimenzi6s terre pelda az i:isszes val6s valtoz6s es val6s ertekii
fiiggvenyek halmaza is, ha a fiiggvenyek i:isszeadasat es val6s szammal
val6 szorzasat ugy ertjiik, ahogyan ez a fiiggvenytanban szokas, azaz
mint a fiiggvenyek ertekenek i:isszeadasat, illetve az adott szammal val6
szorzasat a fiiggetlen valtoz6 minden egyes erteke mellett.
Izomorfizmus. Legki:izelebbi celunk az i:isszes linearis terek ki:iziil azoknak
a kivalasztasa, amelyeket kezenfekv6 veges dimenzi6snak nevezni. Vezessiink be eli:iszi:ir egy altalanos fogalmat.
A linearis ter definici6jaban a vektorokon vegzett miiveletek tulajdonsagair61 volt sz6, de egyetlen sz6 sem esett maguknak a vektoroknak a
198

tulajdonsagair6l. Ennek kovetkezteben e!Ofordulhat, hogy noha ket adott

linearis ter vektorai teljesen kii!Onboz6 termeszetiiek, azonban a miiveletek tulajdonsagai szempontjab61 ez a ket ter nem kiilonboztethet6 meg.
A pontos definici6 a kovetkez6keppen sz6l:
Azt mondjuk, hogy a V es a V' val6s linearis ter izomorf, ha letezik
vektoraik kozott egy kolcsonosen egyertelmii megfeleltetes - V minden
a vektoranak megfelel V'-nek valamely a' vektora, az a vektor k e p e
s emellett V kii!Onboz6 vektorainak kepei is kiilonboznek egymast6l, es
V' minden vektora kepe V valamely vektoranak -, es ha ezen megfeleltetes mellett k e t v e k t o r o s s z e g e n e k k e p e e z e n v e ktorok kepeinek osszege:
(2)

(a+ b)' =a'+ b',

valamely vektor szammal val6 szorzatanak kepe

pedig ezen vektor kepenek ugyanazon szammal
val6 szorzata:
(3)

( rxa)' = rxa'.

Megjegyezziik, hogy a V, V' linearis terek kozotti olyan kolcsonosen

egyertelmii megfeleltetest, amely a (2) es a (3) feltetelnek eleget tesz,
izomorf megfeleltetesnek vagy izomorfizmusnak nevezziik.
!gy pl. a sikon az orig6b61 kiindul6 iranyitott szakaszok altai alkotott
ter izomorf a rendezett val6s szamparok altai alkotott ketdimenzi6s vektorterrel: izomorf megfeleltetest kapunk a ket ter kozott, ha a sikon rogzitiink
egy koordinata-rendszert, es minden iranyitott szakasznak megfeleltetjiik
a koordinataib6l all6 rendezett szampart.
Bizonyitsuk be a linearis terek kozotti izomorfizmusok kovetkez6
tulajdonsagat: a V, V' terek kiiziitti izomorf megfeleltetesnel a V ter zer6elemenek kepe a V' ter zer6eleme.
Legyen ugyanis a valamely vektor a_ V terb6l, a' pedig a kepe V'-ben.
Akkor (2) miatt
a' = (a+ 0)' =a'+ 0',
azaz 0' a V' ter zer6eleme.

30. . Veges dimenzi6s terek. Bazisok

Az olvas6 konnyen meggy6z6dhet r6la, hogy a sorvektorok I i n e a r i s
f ii g g e t lens e g en e k a 9. -ban adott ket definici6ja, valamint
ezen definici6k ekvivalenciajanak bizonyitasa is, csak a vektorokon vegzett miiveleteket hasznalja fel, s ezert tetsz6leges linearis ter esetere is
199

atviheto. Az axiomatikusan definialt Iinearis terekben tehat beszelhetiink

-linearisan fiiggetlen vektorrendszerekrol, maximalis linearisan fiiggetlen
rendszerekrol, ha ilyenek leteznek stb.
Ha a V, V' linearis terek izomorfak egymassal, akkor a V-beli a~' a 2 , , ak
vektorrendszer akkor es csak akkor linearisan fiiggo, ha linearisan fiiggo az
a, vektorok V'-beli kepeibOI a/16 a;, a;, ... , a; rendszer.
_ Jegyezziik meg, hogy ha az a -. a' megfeleltetes (V-nek minden a
elemere) izomorf megfeleltetes V es V' kiiziitt, akkor az a' -. a forditott
megfeleltetes is izomorf. Ezert elegendo azt az esetet vizsgalni, mikor az
-a1 , a 2 , , ak rendszer lesz linearisan fiiggo. Tegyiik fel, hogy leteznek
olyan oc 1 , oc2 , , rx.k szamok, melyek nem mind egyenlok zer6val, es
rx. 1a 1

+ rx. a + ... + ockak = 0.

2 2

Ezen egyenloseg jobb oldalanak a kepe a vizsgalt izomorfizmusnal, mint

tudjuk, a V' ter 0' zer6ja. Ha most a hal oldal kepet tekintjiik, es ismetelten
alkalmazzuk a (2) es a (3) kepletet, akkor azt kapjuk, hogy
rx. 1ai

+ rx..a; + ... + ocka; =

0,

vagyis az a;, a;, ... , a; rendszer is linearisan fiiggonek bizonyult.

Veges dimenziiis terek. Azt mondjuk, hogy a V linearis ter veqes dimenzi6s, ha tah11hat6 benne veges maximalis linearisan fiiggetlen vektorrendszer; minden ilyen vektorrendszert a V ter bdzisanak fogunk nevezni.
Egy veges dimenzi6s linearis ternek sok kiiliinbiizo bazisa lehet. fgy pl.
a sikbeli iranyitott szakaszok terenek minden zer6t61 kiiliinbiizo es nem
egy egyenesen fekvo vektorpar bazisa. Megjegyezziik, hq;y a veges dimenzi6s ternek altalunk adott definici6ja egyelore nem ad vaJaszt arra a kerdesre, vajon letezhetnek-e a terben kiiliinbiizo szamu vektorb61 all6 bazisok.
Mi tiibb, meg az is elkepzelhetO Jenne, hogy bizonyos veges dimenzi6s
terekben leteznek akarmilyen sok vektorb6l all6 bazisok. Most rateriink
annak tisztazasara, hogy mi a helyzet val6jaban.
Rendelkezzek a V linearis ter az n vektorb61 all6
(1)

bazissal. Ha a tetszoleges vektor V-bi\1, akkor az (1) linearisan fiiggetlen

rendszer maximalis voltab61 kiivetkezik, hogy a linearisan kifejezheto
ezzel a rendszerrel:
(2)

Masreszt az (1) rendszer linearis fiiggetlensege miatt az a vektor (2) kifejezese az egyetlen: ha

a
200

ocie1

+ rx.# + ... + rx.;,en,

2

.akkor
ahonnan
ct;=ct:

(i

= 1, 2, ... , n).

fgy tehat az a vektornak a riigzitett (1) bazis eseten egyertelmiiew

megfelel a (2) kifejezesben szereplo egyiitthat6kb61 all6
(3)

sor, melynek az ,a koordindtasora az (1) bdzisban" nevet adjuk. Megforditva, minden (3) alaku sor, azaz minden n dimenzi6s vektor a II. fejezet-beli ertelemben, a V ter valamely vektoranak koordinatasora az (1) bazisban, megpedig azon vektore, amely az (l) bazissal a (2) alakban fejezheto ki.
fgy tehat kiilcsiiniisen egyertelmii megfelelletest kaptunk a V ter iisszesvektorai es a sorok n dimenzi6s vektorterenek vektorai kiiziitt. Megmutatjuk, hogy ez a megfeleltetes, amely termeszetesen fiigg az (1) bazis
va.Jasztasat61, izomorf.
Vegyiink a V terben az a vektor mellett, amely az (1) bazissal a (2)
alakban fejezheto ki, egy b vektort is, melynek kifejezese az (1) bazissaL
Akkor
azaz az a es a b vektor osszegenek koordindtasoraiknak osszege felel meg ..
Masreszt
azaz az a vektor y szdmmal val6 szorzaldnak koordindtasordnak ugyanezen
szdmmal va/6 szorzala (elel meg.

Ezzel bebizonyitottuk a kiivetkezo tetelt:

Minden olyan linedris ter, melynek van n veklorb6l dll6 bdzisa, izomorf
a sorok n dimenzi6s veklorterevel.
Amint tudjuk, linearis terek kiiziitti izomorf megfeleltetesnel linearisan
fiiggo vektorrendszer linearisan fiiggobe megy at es viszont, s ezert lineari-san fiiggetlen rendszer linearisan fiiggetlenbe megy at. Ebbol kiivetkezik,.
hogy izomorf megfeleltetesnel bdzis bdzisba megy at.
Val6ban, menjen at a V ter e1 , e2 , , en bazisa a V es a V' ter kiiziitti.
izomorf megfeleltetesnel a V' ter e~, e~, ... , e~ vektorainak rendszerebe,
amely linearisan fiiggetlen ugyan, de nem maxim{tlis. Talalhatunk tehat
V'-ben olyan f' vektort, hogy az e~, e;, ... , e~, f' rendszer is linearisan
fiiggetlen. Az f' vektor azonban a sz6ban forgo izomorfizmusnal kep~
201

V valamely f vektoranak. Azt kapjuk, hogy az e1 , e2 , , en, f vektorrendszer linearisan fiiggetlen, ellentmondasban a bazis definici6javal.
Tudjuk tovabba (I. a 9. -t), hogy a sorok 'n dimenzi6s vektortereben
minden maximalis linearisan fiigget en rendszer n vektorb61 all, hogy
barmely n
1 vektorb61 all6 rendszer linearisan fiigg6, es hogy minden
linearisan fiiggetlen vektorrendszer benne van valamely maximalis lineari'San fiiggetlen rendszerben. Felhasznalva az izomorf megfeleltetesek fenti
tulajdonsagait, a kiivetkez6 eredmenyekhez jutunk:
A V veges dimenzi6s linearis ter valamennyi bdzisa ugyanannyi vektor.b6/ all. Ha ezen vektorok szama n, akkor a V teret n dimenzi6s linearis
ternek, az n szamot pedig ezen ter dimenzi6szamanak nevezziik.
Az n dimenzi6s linearis ter barmely n
1 vektorab6/ a//6 rendszer linearisan fuggo.
Az n dimenzi6s linearis ter minden linearisan fuggetlen vektorrendszere
benne van ezen ternek valamely bdzisaban.
Most kiinnyii meggy6z6dni arr61, hogy a val6s linearis terek fenti peldai
- a sorozatok tere cs a fiiggvenyck tere - nem veges dimenzi6s terek: az
olvas6 barmelyikben kiinnyen talalhat akarmilyen sok vektorb61 all6
linearisan fiiggetlen rendszereket.

A bazisok kozotti osszefiigges. Vizsgalatunk targyat az n dimenzi6s

vektorterek kepezik. Vilagos, bogy amikor az n dimenzi6s linearis tereket
tanulmanyozzuk, akkor lenyegcben a soroknak azt az n dimenzi6s vektorteret vizsgaljuk, amelyet meg a II. fejezetben vezettiink be. Ott azonban
-ebben a terben ki volt tiintetve egy bazis, ti. az, amelyik az egysegvektorokb61 all, azaz olyan vektorokb61, melyeknek egyik koordinataja 1, az
tisszes tiibbi pedig 0, es a ter minden vektorat ebben a bazisban adtuk
meg a koordinatasoraval; most viszont a ter valamennyi bazisa egyenrangunak tekintend6.
Nezziik meg, Mny bazis talalhat6 az n dimenzi6s linearis terben es
hogyan fiiggenek tissze ezek a bazisok egymassal.
Legyen adva a V n dimenzi6s linearis terben az

(4)
es az
{5)

e;_, e;, ... , e~

bazis. Az (5) bazis minden vektora, mint altalaban a V ter minden vektora,
egyertelmlien eloallithat6 a (4) bazissal
n

(6)
:202

e~

=I -rijeJ
}~I

(i = 1, 2, ... , n)

alakban. A
T=

tu 't1n)
( '.....
'tm 'Inn

matrixot, melynek sorai az (5) vektorok koordinatasorai a (4) bazisban,

a (4) bcizisr61 az (5) bdzisra va/6 dimenet mdtnxdnak vagy roviden atmenetmdtrixnak fogjuk nevezni.
A (4) es az (5) bazis, valamint a T transzformaci6matrix kozotti osszeftiggest (6) alapjan az

(7)

matrixegyenl6seg alakjaban irhatjuk fel, vagy e-ve! es e'-vel je!Olve az

o s z I o p a I a k ban f e I i r t (4) es (5) bazist, az
e' = Te

alakban is.
Masreszt, ha T* az (5) bazisr61 a (4) bazisra val6 atmenet matrixa,
akkor
e = T*e'.
Inn en
e = (T*T)e,
e'

(TT*)e',

azaz, minthogy mind az e, mind az e' bazis linearisan fiiggetlen,

T*T= TT* =E,

ahonnan
T*

T- 1

Ezzel bebizonyitottuk, hogy valamely bdzisr61 egy masik blizisra va/6 almenel
malrixa mindig nemelfaju/6.
Minden n-edrendii nemelfajul6 val6s negyzeles matrix az n dimenzi6s
val6s linearis ter adoll bazisar61 valamely mas blizisra va/6 almenel malrixaul
szolgal.
Legyen ugyanis adva a (4) bazis es a nemelfajul6 n-edrendii T matrix.
(5) gyanant valasszuk azt a vektorrendszert, amelynek koordinatasorai
a (4) bazisban eppen a T matrix sorai, akkor fennall a (7) egyenl6seg.
Az (5) vektorok linearisan fiiggetlenek - barmely kozottiik fennall6
linearis fiigg6seg a T matrix sorainak linearis fiiggeset vonna maga utan,
203

cllentmondasban e matrix nemelfajul6 voltaval. Ezert az (5) rendszer,

mmt n vektorb61 all6 linearisan fiiggetlen rendszer, a vizsgalt ternek
bazisa, a T matrix pedig a (4) bazisr61 az (5) bazisra val6 atmenet matrixaul
szolgal.
Latjuk, hogy az n dimenzi6s linearis terben ugyanannyi kiiliinbiizo
bazist talalhatunk, mmt amennyi kiiliinbozo n-edrcndii nemelfajul6
negyzetes matnx letezik. lgaz, hogy emellett kii16nb6zonek tekintiink
ket olyan baztst, mely ugyanazon vektorokb61 all, de ezek kii16nbozo sorrendben szerepelnek benniik.
Vektor koordinatainak transzformacioja. Legyen adva az n dimenzi6s
linearis terben n (4) es az (5) bazts, s koztiik az atmenetmatrix legyen
T = (<t;).

e' = Te.
Keressiik meg az osszefiiggest tetszoleges a vektornak e bazisokban vett
koordmatasorai kozott.
Legyen

(8)

a=L<X;e:.
i=l

(6) felhaszm'tlasaval kapjuk, hogy

Ezt (8)-cal iisszehasonlitva es tekintetbe veve a vektor bazisvektorokkal

va16 kifejezescnek unicitasat, azt talaljuk, hogy
(j

1, 2, ... , n),

azaz ervenyes a kovetkezo matrixegyenloseg:

(O'Cp

o-;2, ., G'Cn)

(o-;;, o-;;, .,

o-;~)

T.

Eszerint az a veklor koordinalasora az e bdzisban egyen/6 ezen veklor koordinatasora az e' bdzzsban szorozva jobbrol az e bdzisr6/ e' bazisra va/6 almenet
malrzxaval.
lnnen termeszetesen kovetkezik az
egyenloseg is.
204

Pt!lda. Tekintsiik a haromdimenzi6s val6s line{uis teret az

(9)

bazissal. Az
e~ =

et

(10)

=-

e; =

5e1
2e 1

e, - 2e:u

+ 3e2 ,
-2e, + e. + e,

vektorok is bazist alkotnak ebben a terben, es a (9) bazisr61 a (10) bazisra val6 atmenet
matrixa a
T =

matrix, ahonnan

T-

( 5-1 -2)
2
-2

0
1

( 3-1 6)

-2
1 -4 .
. 8 -3 17

Ezert az

a = e,

+ 4e, -

e,

vektor koordinatasora a (10) bazisban

3 -1
(tx;,

:x; .... ~> =

(1, 4, -:-1) ( -2
1
8 -3

azaz

a= -13e;

-;.~)

( -13,

6, -27),

+ 6e; -27e;.

31. . Linearis transzformaci6k

A III. fejezetben mar talalkoztunk ismeretlenek linearis transzformaci6janak fogalmaval. Az a fogalom, melyet most fogunk bevezetni, ugyanezt
a nevet viseli, de mas jellegii. Egyebkent bizonyos osszefiiggeseket felfe.. dezhetnenk e ket hasonnevii fogalom kozott.
Legyen adva az n dimenzi6s va16s linearis ter, melyet Vn-nel jeiOiiink.
Tekintsiik ennek a ternek egy transzformdcz6jdl, azaz egy olyan lekepezest,
amely a Vn ter minden a vektorat ugyanezen ter valamely a' vektoraba
viszi at. Az a' vektort az a vektor kepenek nevezziik a tekintett lekepezesnel.
Ha a lekepezest cp-vel je!Oljiik, akkor egyezziink meg abban, hogy az a
vektor kepet nem cp(a)-val vagy cpa-val fogjuk jeiOini, ami az olvas6 szamara
megszokottabb Jenne, hanem acp-vel. lgy tehat
a'=acp.
205

A Vn linearis h\r q; transzformaci6jat ezen ter linedris franszformdciojdnak

nevezziik, ha barmely ket a, b vektor osszeget e vektorok kepenek osszegebe
viszi at,
(1)
(a+ b) q; = aq; bq;,

tetszoleges a vektor tetszoleges oc szammal val6 szorzatat pedig az a vektor

kepenek ugyanezen ex szammal val6 szorzataba,
(oca) rp = oc(aq;).

(2)

EbbOl a definfci6b61 azonnal ktivetkezik, hogy egy linedris ter linedris

transzformdci6ja az adott a1 , a2 , , ak vektorok bdrmely linedris kombinaci6jat e vektorok kepenek (ugyanazon egyiitthat6kkal vett) linedris kombinaci6jaba viszi at:

Bizonyitsuk be a ktivetkezo allitast:

A Vn linearis ter bdrmely p linearis transzformdci6ja fixen hagyja a 0

zer6vektort,
Oq; = 0,

az a vektor addittv inverzet pedig az a vektor kepenek additiv inverzebe viszi at:
(-a)q; = -aq;.
Csakugyan, ha b tetsz6leges vektor, akkor (2) szerint

Orp = (0 b)rp = 0 (bq;) = 0.

Masreszt
(-a)rp

[(-l)a]q; = (-1) (aq;)

-arp.

A linearis ter linearis transzformaci6janak fogalma a sikon vagy a teren

vegrehajtott, az analitikus geometriab61 ismert affin transzformaci6 fogalmanak altalimositasakent keletkezett; val6ban, az (1) es a (2) feltetel
affin transzformaci6kra teljesiil. Ezek a feltetelek teljesiilnek a sik vagy a
haromdimenzi6s ter vektorainak valamely egyenesre (vagy sikra) val6
projekci6jara vonatkoz6lag is. fgy pl. a sikon az orig6b6l kiindul6 iranyitott szakaszok ketdimenzi6s linearis tereben linearis lesz az a transzformaci6, amely minden vektort az orig6n atmeno rogzitett tengelyre val6 projekci6jaba visz at.
Linearis transzformaci6ra pelda tetszoleges Vn terben az e identikus
transzjormaci6, amely minden a vektort fixen hagy,

ae= a
206

es az w. zer6traiUJzformaci6, amely minden a vektort zer6ba visz at,

aw=O.
Most bizonyos attekintest fogunk nyerni a Vn linearis ter osszes Iinearis
1
transzformaci6i felett. Legyen
(4)

ezen ter bazisa; az oszlop alakban felirt (4) bazist, mint mar el6bb is, e-vel
fogjuk jeliilni. Minthogy a Vn ter minden a vektora egyertelmiien el6allithat6 a (4) bazis vektorainak linearis kombinaci6jakent, azert (3) szerint az
a vektor kepe egyertelmiien kifejezhet6 a (4) vektorok kepevel. Mas sz6val a Vn ter bdrmely rp linearis transzformrici6ja egyertelmiien meghatdrozhato
a riigzitett (4) brizist alkot6 e1 , e2 , , en vektorok e1rp, e2 rp, , enrp kepenek
megadrisrival.
Brirhogyan adjunk is meg a Vn terben egy
(5)

rendezett vektor-n-est, letezik, espedig egyetlen olyan rp lineliris transzformlicio~

amelynel a (4) brizist alkoto vektorok kepeinek rendszere eppen (5), azaz
(6)

e1rp

(i

c1

1, 2, .. , n).

A rp transzformaci6 unicitasat mar fentebb bebizonyitottuk, s igy csak

egzisztenciajat kell bizonyitanunk. Definialjuk a rp transzformaci6t a
kovetkezokeppen: ha a a vn ter tetszoleges vektora, es

a= :1: rx.1e1
i=l

a eiMllih'lsa a (4) Mzissal, akkor legyen

n

arp =

(7)

:1: rx1c1

i=l

Mutassuk meg, hogy ez a transzformaci6 linearis. Ha

szinten a Vn ter tetszoleges vektora, akkor

(a+ b)rp =

:1: (rx1 +

1-1

fJ1)et rp =

:1:n (rx1 +

1=1

fJ1)c1 =

:1:n rx1C1 + :1:n flt.Ct =

1=1

1=1

= arp + brp.
207

:Ha pedig y tetsz6leges szam, akkor

(ya)cp

l;#, (yx;)e;] cp = ;~ (yx;)C; = y ;~

x;C;

y(acp).

Ami pedig a (6) egyenl6segek ervenyesseget illeti, ez kiivetkezik a cp transz.Jormaci6 (7) definici6jab61, mivel az e; vektornak a (4) bazisban minden
koordinataja 0, kiveve az i-ediket, amely 1.
lgy tehat kolcsonosen egyertelmii megfeleltetest Letesitettiink a Vn lineriris
.ter osszes lineriris lranszformrici6i es ezen ter vektorainak osszes rendezeil
n-eset kozott.
Minden C; vektornak letezik azonban a (4) bazisban egy bizonyos el6.allitasa:
n

(8)

Ct=

(i

Lrx.;Jet

t~J

= 1, 2, ... , n).

.A c; vektorok koordinataib61 a (4) Mzisban megalkothatjuk az

{9)

negyzetes matrixot, melynek i-edik sora a

C;

vektor koordinatasora

(i = 1, 2, ... , n). Mivel az (5) rendszer tetsz6leges volt, azert az A matrix

tetsz6leges n-edrendii negyzetes val6s matrix lesz.

Letezik ezek szerint egy kolcsonosen egyertelmii megfeleltetes a Vn ter osszes
linear is lranszformrici6i es az osszes n-edrendii negyzeles mritrixok kozoll;
-ez a megfeleltetes fiigg termeszetesen a (4) bazis valasztasat61.
Azt fogjuk mondani, hogy az A matrix megadja a cp linearis transzformaci6t a (4) bazisban, vagy rovidebben, hogy A a cp lineriris transzformrici6
mrilrixa a (4) bazisban. Ha ecp jeliili a (4) bazis vektorainak kepeib61 all6
.Qszlopot, akkor a (6), a (8) es a (9) kepletb61 kiivetkezik az alabbi matrixegyenloseg, amely teljesen leirja a cp linearis transzformaci6, az e bazis es a
<p transzformaci6t az e bazisban megad6 A matrix kiizott fennall6 osszeJiiggest:
(10)
erp = Ae.
Mutassuk meg, hogyan lehet megtalalni az a vektor (4) bazisbeli koordinatai alapjan ezen vektor acp kcpenek koordinatait, ha ismerjiik a cp linearis
transzformaci6 A matrixat a (4) bazisban. Ha
n

a=L(X_iei,
i=l

:akkor

acp

~,' x;(e;rp),
i=l

:208

ami egyertelmii az
a<p = (<X.p c.,, ... , <X.n) (e<p)

matrixegyenloseggel. Felhasznalva a (10) egyenloseget, es tekintetbe veve,

hogy a matrixszorzas asszociativ1tasa abban az esetben is kiinnyen ellenorizheto, amikor az egyik matrix vektorokbol all6 oszlop, azt kapjuk, hogy
a<p = [(<X.t> c.,, ... , <X.,.) A

]e.

Ebbol kiivetkezik, hogy az arp vektor koordinritasora egyenW az a veklor

koordinritasora szorozva jobbr61 a <p linearzs transzformrici6 A matrixrival,
mwdez a (4) brizisban.
Pelda. Legyen

A~(-~ ~ ~)
0 -4

a rp linearis transzformaci6 matrixa a haromdimenzi6s lincaris tcr

Ha

e,, e,, e, bazisaban.

akkor
(5, 1, -2)

(-~

~)

3
0 -4

( -9, 16, 0),

azaz
arp = -9e 1

+ 16e,.

A line!tris transzformaeiot kiiliinbiizii bazisokban megad/i matrixok kiiziitti iisszefii!J!Jes. Magatol ertet6dik, hogy a linearis transzlormaci6 miltrixa

ftigg a b:l.zis megv:l.lasztasiltol. Vizsgaljuk meg, hogy milyen iisszefiigges

all fenn ugyanazon linearis transzformaci6t kiiliinbiizo bazisokban megad6
matrixok k6ziitt.
Legyen adva az e es az e' bazis, az e-rol e'-re val6 atmenet matrixa legyen
T,
(11)
e' = Te,
es legyen a rp linearis transzformaci6 matrixa ezekben a bazisokban A,
illetve A',
(12)

erp =

e'fP

Ae,

= A'e'.

A (12) egyenlosegek kiiziil a masodik (11) miatt a

(Te)rp

A'(Te)

egyenloseget adja. De
(Te)<p = T(erp).
14 FelsObb algebra- 42160

209

Val6ban, ha (..:11 , ..:12 , , ..:tn) a T matrix i-edik sora, akkor

(..:llel

+ 't;~2 + + 't;nen)rp = 't;1(e1rp) + 't;2(e2rp) + + 't;n(enrp).

fgy tehat (12) miatt

(Te)rp

T(erp) = T(Ae) = (T A)e,

A'(Te) = (A'T)e,

azaz

(T A)e = (A'T)e.
Ha a T A matrix i-edik sora csak egy i-re is (1 ;;;;;; i ;;;;;; n) kiiliinbiizik az
A'T matrix i-edik sorat61, akkor az e1, e2, , en vektorok ket kiiliinbiiz6
Iineiiris kombinaci6ja egyenl6 lesz, ami ellentmond az e bazis Iineiiris
fiiggetlensegenek. Eszerint

TA = A'T,
ahonnan a T atmenetmatrix nemelfajul6 volta miatt
(13)

A'= TAT-t,

Azt mondjuk, hogy a B es a C negyzetes matrix hasonlO, ha fennall

kiiztiik a
c = 0-lBQ
egyenl6seg, ahol Q valamely nemelfajul6 matrix. llyenkor azt is mondjuk,
hogy a C matrixot B-MI a Q matrixszal val6 transzformrilds utjan kapjnk.
A fent bizonyitott (13) egyenl6segeket tehat a kiivetkez6 fontos tete!
alakjaban fogalmazhatjuk meg:
Az olyan mritri.xok, melyek ugyanazon lineriris transzformrici6t adjrik meg
kiilOnbOzo brizisokban, hasonl6k. Emellett a rp lineriris transzformrici6 mdtri.xrit
az e' bdzisban ugyanezen transzformrici6 e brizisban vett matrixrib6l az e
brizisb6l az e' bdzisra val6 atmenet matrixaval torten{) transzformalds utjan
kapjuk.
Hangsulyozzuk, hogy ha az A matrix az e bazisban a rp Iinearis transzformaci6t adja meg, akkor barmely, az A matrixhoz hasonl6 B matrix,
B= Q-IAQ,

szinten a rp transzformaci6t adja meg valamely bazisban, megpedig abban,

amelyet az e bazisb61 a
atmenetmatrix segitsegevel kapunk.
Mfiveletek Iineitris transzformaeiokkal. Ha a V n ter minden Iinearis
transzformaci6janak megfeleltetjiik sajat matrixat valamely riigzitett
bazisban, akkor, mint lattuk, kiilcsiiniisen egyertelmii megfeleltetest kapunk
az iisszes Iinearis transzformiici6k es az iisszes n-edrendii negyzetes mat-

o-l

210

- rixok kiiziitt. Varhat6, hogy a matrixok iisszeadasanak es szorzasanak,

valamint szammal val6 szorzasanak a linearis transzformaci6kon vegzett
analog miiveletek fognak megfelelni.
Legyen adva a Vn terben a cp es a 'P linearis transzformaci6. Nevezziik
ezen transzformaci6k osszegenek azt a cp
'P transzformaci6t, amelyet az

+
acp + a'P

(14)
a(cp
'P) =
egyenlliseg definial; a cp
'P transzformaci6 teMt barmely a. vektort a
cp es a 'P transzformaci6nal kapott kepenek iisszegebe viszi at.
A cp + 'P transzformdci6 linear is: Val6ban, barmely a es b vektorra es
barmely ex szamra

(a+ b) (cp + 'P) =(a+ b)cp + (a+ b)'P = acp + bcp + a'P + b'P =
= a(cp + 'P) + b(cp + 'P);
(cxa) (cp + 'P) = (cxa)cp + (cxa)'P = cx(acp) + cx(alJ')
= cx(a(cp + 'P)].

cx(acp + a'P)

Nevezziik masreszt a cp es a 'P linearis transzformaci6 szorzatdnak azt a 'P'P

transzformaci6t, amelyet az
(15)
a(cp'P) = (acp)'P
egyenl6seg definial, amelyet teMt a cp es a 'P transzformaci6 egymas utani
vegrehajtasanak eredmenyekepp kapunk.
A 'P'P transzformdci6 linedris:

(a+ b) (cp'P) =[(a+ b)cp l'P = (acp + brp)'P =:= (acp)lJ!

=a(cp'P) + b(cp'P);

+ (bcp)IJ! =

(cxa) (cp'P) = ((cxa)cp]'P = [cx(a<f)l'P = cx[(acp)'P] = cx[a(cp!p)].

Nevezziik vegiil a cp linedris transzformdci6 " szdmmal va/6 szorzatdnak

azt a ucp transzformaci6t, amelyet az
a(ucp) = u(acp)

(16)

egyenlliseg definia!; minden vektornak a cp transzformaci6nal kapott kepet

szorozni kell tehat a " szammal.
A ucp transzformdci6 linedris:
(a+ b) (ucp)

u[(a + b)cp] = u(acp + bcp)

= a(ucp) + b(ucp);

u(acp) + u(bcp)

(cxa) (ucp) = u[(cxa)cp] = u[cx(acp)] = cx[u(arp)]

cx[a(ucp)].

Tegyiik fel, hogy az e1, e2, , en bazisban a cp es a 'P transzformaci6t az

A = (cx11), illetve a B = ({J11) matrix adja meg:
erp = Ae,
14

e'P =Be.

211

Akkor (14) miatt

e;(rp

+ lfJ) =

e;rp

+ C;!p = 2

~1

~azaz

e(rp

rx;1e1

+ lfJ) =

+2

~1

{J;1e1 =

~1

(rx; 1

+ {J,}e1,

(A+ B)e.

1gy tehat lineriris transzformrici6k osszegenek mritrixa valamely brizisban

egyenlo ezen lranszformacz6k ugyanazon brizisban vett mritrixrinak osszegevel.
Masreszt (15) miatt
e;( 'f'lfJ) = (e;rp)lfJ =

(J=l

rx;1e1) 1fJ =

i: rx;/C 1fJ) = i rx, ( {J kek) = i

J=l

f=l

A=l

k=l

(":Erx;1{J1k)ek>
J=l

azaz
e(rplfJ) = (AB)e.

Mas sz6val lineriris transzformrici6k szorzatrinak mritrixa valamely btizisban

egyen/6 ezen transztormrici6k ugyanazon brizisban veil mritrixrinak szorzatrival.
Vegiil (16) miatt
n

e;(urp)

u(e,rp)

= u2

i~1

rx;1e1 =

t~l

(urx;}e1 ,

azaz
e(urp) = (uA)e.

Eszerint a rp lineriris transz{ormricio u szrimmal val6 szorzalrinak mritrixa

valamel,g brizisban egyen/6 a rp transzformaci6 ugyanezen brizisban vett matrzxanak a " szammal va/6 szorzatriual.
A nyert eredmenyekbol kovetkezik, hogy a linearis transzformaci6kon
vegzett miiveletek ugyanazon tulajdonsagokkal rendelkeznek, amelyekkel
a matrixokon vegzrtt miiveletek. Igy a linearis transzforrnaci6k osszeadasa
kommutativ es asszociativ, szorzasa pedig asszociativ, de n > 1 eseten
nern kornmutativ. A inearis transzformaci6k koreben letezik az egyertelrnii
kivonas. Jegyezziik meg azt is, hogy az s idenlikus lranszformrici6 az egyseg
szerepet jritssza a lineriris transzformrici6k kozott, az w zer6transzformaci6
pedzg a zero szerepet. Va16ban, az s transzforrnaci6t barmely bazisban az
egysegmatrix adja meg, az w transzformaci6t pedig a zer6matrix.

32. . Linearis alterek

A V linearis ter L reszhalmazat ezen ter lineriris alterenek nevezziik, ha
L maga is lineari ter a vektoroknak V-ben definialt osszeadasara es szam-

mal va16 szorzasara nezve. lgy pl. a haromdimenzi6s euklideszi terben az

orig6b61 kiindul6 es valamely, az orig6n atrneno sikban (vagy egyenesen)
fekvo osszes vektorok halmaza linearis alteret alkot.
212

Ahhoz, hogy a V ter L nem iires reszhalmaza linedris alter legyen, elegendo
a kovetkezo teltelelek te(jesiilese:
1. Ha az a es a b vektor L-hez tartozik, akkor L tartalmazza az a+ b
vektort is.
2. Ha az a vektor L-hez tartozik, akkor L tmtalmazza az cxa vektort is az at
szdm bdrmely erteke esell!n.
Val6ban, a 2. feltetel miatt az L halmaz tartalmazza a zerovektort:
ha az a vektor L-hez tartozik, akkor L tartalmazza a 0 a = 0 vektort is.
Tovabbil L minden a vektoraval egyiitt tartalmazza, ismet a 2. tulajdonsag
miatt, a additiv mverzet, a -a= (-1) a vektort is, s ezert az 1. tulajdonsag szerint L-hez tartozik bilrmely ket L-beli vektor kiiliinbsege is.
Ami a linearis ter definiciojaban szerepl6 iisszes tiibbi kiivetelmenyeket
illeti, ezek teljesiilni fognak L-ben, miveJ teljesiiJnek az egesz V-ben.

A V ter linearis alterere pelda maga a V ter, valamint a csak a zer6vektorb61 3.116 halmaz, az lin. zeroalter. Erdekesebb a kiivetkez6 pelda:
vegyiink a V terben egy tetsz61eges veges
(1)

vektorrendszert, es jeliiljiik L-Ie! mindazon vektorok halmazat, amelyek

linearis kombinacioi az (1) vektoroknak. Bizonyitsuk be, hogy L linearis
alter. Csakugyan, ha
b = oe1a 1

+ et,aa, + ... + oe,a.,

akkor

azaz a b

+ c vektor L-hez tartozik; L-hez tartozik a

yb = (yoe )a + (yet,a)a, + ... + (yoe,)a,
1

vektor is b:i.rmely y szam eseten.

Azt mondjuk, hogy ezt az L linearis alteret az (1) vektorrendszer generdlja; L-hez tartoznak specialisan maguk az (1) vektorok is.
Egyebkent veges dimenzt6s linedrts ter minden linedris alteret veges vektorrendszer generdlja, mert ha ez nem a zeroalter, akkor veges bazisa is van.
Az L Iinearis alter dimenzioszama nem nagyobb maganak a V n ternek n
dimenzioszamanal, s emellett n-ne! csak L = Vn eseten egyenl6. A zeroalter
dimenzioszamanak termeszetesen a 0 szamot kell tekinteniink.
A Vn terben minden k-ra (0 ~ k ~ n) teteznek k-dimenzios linedris alterek,
elegend6 barmely k linearisan fiiggetlen vektor altai generalt alteret venni.
Legyen adva a V ter ket linearis altere, L, es L 2 Azon vektorok L 0 iisszessege, melyek mind ~-ben, mind .-ben benne vannak, linearis alter lesz.

213

amir61 konnyii meggy6z6dni; ezt az alteret az L 1 es az L 2 alter metszetenek

nevezziik. Linearis alter lesz masreszt az L, es az L 2 alter i osszege is,
azaz V mindazon vektorainak osszessege, melyek eloallithat6k egy L 1-beli
es egy L2-beli vektor osszegekcnt. Ha az L 1, L 2, L 0 es L alterek dimenzi6szamat rendre d,, d2, does d jel6li, akkor ervenyes a k6vetkez6 osszefiigges:
(2)

azaz ket alter iisszegenek dimenzioszdma egyenlO ezen alterek dimenzioszdmdnak iisszegevel, kivonva belOle metszetiik dimenzioszdmdt.
Bizonyitas celjab61 tekintsiik az L 0 alter tetsz6leges
(3)

bazisat, es egeszitsiik ki az L, alter

(4)

bazisava es az L 2 alter
(5)

bazisava. Az L alter definici6janak felhasznalasaval konnyen belathat6,

bogy ezt az alteret generalja az
(6)

vektorrendszer. A (2) keplet tehat be lesz bizonyitva, ha bebizonyitjuk a

(6) rendszer linearis fiiggetlenseget.
Tegyiik fel, hogy fennall az
a

0<1 1

0< 2 2

+ ... + ll<d,ad, + /3d,+1bd,+1 + ... + {Jd,bd, + Y"+l cd,+J +

+ ... + Yd, cd, = 0

egyenl6seg valamilyen val6s egyiitthat6kkal. Akkor

(7)

0< 1 1

0< 2 2

+ ... + ll<d,ad, + {Jd,+,bd,+J + ... + {Jd,ba, =

= -

Ydo+1Cdo+1- -

7'dtCdt

Ennek az egyenl6segnek a hal oldala benne van L,-ben, jobb oldala pedig
L 2-ben, ezert a d vektor, mely ezen egyenl6segnek mind hal, mind pedig
jobb oldalaval egyenl6, L 0-ban fekszik, es kovetkezeskeppen linearisan
kifejezhet6 a (3) bazissal. A (7) egyenl6seg jobb oldala azonban azt mutatja,
hogy ad vektor linearisan kifejezhet6 a cd,+J , cd, vektorokkal is. Ebb61
az (5) rendszer linearis fiiggetlensege miatt kovetkezik, hogy a yd,+I . ,
yd, egyiitthat6k mind egyenl6k zer6val, azaz d = 0, marpedig akkor
a (4) rendszer linearis fiiggetlensege miatt az 0<1 , , "'"' {3"+" , /3d,
egyiitthat6k is mind egyenl6k zer6val. Ezzel a (6) rendszer linearis fiiggetlenseget bebizonyitottuk.
214

Az olvas6 figyelmebe ajimljuk annak ellenorzeset, hogy bizonyitasunk

akkor is ervenyben marad, amikor L 0 a zer6alter, azaz d0 = 0.
Linearis transzformaciii kepterc es magja. Legyen adva a V n linearis ter
linearis transzformaci6ja. HaL a Vn ter tetszoleges linearis altere, akkor
a z L-b en f e k v 6 o s s z e s v e k torok k e p e in e k Lrp h a 1m a z a s z i n t e n I i n e a r i s a I t e r I e s z, amint az azonnal kovetkezik a linearis alter es a linearis transzformii.ci6 definici6jith61. Linearis
alter lesz speciii.lisan a Vn ter osszes vektorainak kepei ii.ltal alkotott Vnrp
halmaz is; ezt a rp transzformii.ci6 kepterenek nevezziik.
Hatarozzuk meg a kepter dimenzi6szii.mii.t. Ebb61 a celb61 jegyezziik
meg, hogy mivel mindazon matrixok, melyek a rp transzformaci6t adjak
meg klilonbozo bii.zisokban, hasonloak egymii.shoz, azert a 14. utols6
tetele szerint mindnek ugyanaz a rangja. Ezt a szamot tehii.t nevezhetjiik a
<p linedris transzformdci6 rangjdnak.
A rp linedris transzformdci6 kepterenek dimenzi6szdma egyenlO ezen transzformdci6 rangjdval.
Csakugyan, legyen a rp transzformaci6 matrixa az e1, e:a, . , en hazisban
A. A Vnrp alteret generii.ljak az
<p

(8)
vektorok, s ezert a Vnrp alter bii.zisa lesz a (8) rendszer bii.rmely maximalis
lineii.risan fiiggetlen reszrendszere. Azonban a (8) rendszerben a linearisan
fiiggetlen vektorok maximalis szama egyenlo az A matrix linearisan fiiggetlen sorainak maximalis szamaval, azaz e matrix rangjaval. Ezzel a
tetelt bebizonyitottuk.
Tudjuk, hogy a rp linearis transzformaci6nal a zer6vektor onmagaba
megy at. Ezert a Vn ter mindazon vektorainak N(rp) osszessege, melyek
rp-nel a zer6vektorba mennek at, nem tires es nyilvanval6an linearis alteret
alkot. Ezt az alteret a rp transzformaci6 magjdnak, dimenzi6szamat pedig
e transzformaci6 defektusdnak nevezziik.
A Vn terben bdrmely rp linedris transzformdci6 rangjdnak es defektusdnak
osszege egyen/6 e ter n dimenzioszdmdval.
Valoban, ha a rp transzformaci6 rangja r, akkor a Vnrp ter rendelkezik r
vektorb61 all6 bazissal; legyen ez
(9)
A Vn terben kivalaszthatunk olyan
(10)

bl, b2> , b,

vektorokat, hogy

(i = 1, 2, ... , r);
215

termeszetesen a (10) vektorok vaJasztasa nem egyertelmii. Ha a (10) vektoroknak valamely nemtrivialis kombinaci6jat a cp lekepezes a 0 vektorra
kepezne le, specialisan, ha a (1 0) vektorok linearisan fiigg6ek lennenek,
akkor a (9) vektorok maguk is linearisan fiigg6ek lennenek, ami ellentmond
a feltevesnek. Ezert a (10) vektorokkal generalt L linearis alter r dimenzi6s
es az N(cp) alterrel val6 metszete zero.
Masreszt az L es az N(cp) alter iisszege megegyezik az egesz Vn terre!.
Csakugyan, ha c ennek a ternek tesz6leges vektora, akkor a d = ccp vektor
termeszetesen a Vncp alterben fekszik. Ekkor az L alterben talalhat6 olyan
b vektor, hogy
bcp = d;
a b vektor a (10) rendszerrel ugyanolyan egyiitthat6k segitsegevel fejezhet6
ki, mint a d vektor a (9) bazissal. Innen

c = b + (c- b),
ahol a c- b vektor az N(cp) terhez tartozik, mivel
(c -

b)cp

ccp - bcp

d- d

0.

A nyert eredmenyekb61 es a fent bebizonyitott (2) 6sszefiiggesb61 a tete!

allitasa mar kiivetkezik.

Nemelfajnlo Iinm'lris transzfnrmlieiol. A V n Iinearis ter cp linearis transzformaci6jat neme/jajulonak nevezziik, ha eleget tesz barmelyiknek az
alabbi feltetelek kiiztil, melyek ekvivalenciaja azonnal kiivetkezik a fentebb bizonyitott tetelekb61:
1. A cp t r a n s z f o r m a c i 6 r a n g j a n.
2. A cp t r a n s z form a c i 6 k e p t ere a z e g e s z Vn t e r.
3. A cp t r a n s z f o r m a c i 6 d e f e k t u s a z e r 6.
A nemelfajul6 linearis transzformaci6kra sok mas, a fentiekkel ekvivalens definic16t is adhatunk, tiibbek kiizt a kiivetkez6 4-6. definici6kat.
4. A cp t r a n s z form a c 1 6 n a I a Vn t e r k iiI 6 n b o z 6 v e kt o r a i n a k k e p e k ii I o n b o_ z 6.
Ha ugyanis a cp transzformaci6 rendelkezik a 4. tulajdonsaggal, akkor
/ ennek a transzformaci6nak a magja csak a zer6vel:torb61 all, azaz teljesiil
a 3. feltetel is. Ha viszont az a es a b vektor olyan, hogy a + b, de acp = bcp,
akkor a - b + 0, de (a- b)cp = 0, azaz a 3. feltetel nem teljesiil.
A 2.-b61 es 4.-MI kiivetkezik:
5. A cp transzformaci6 a Vn ternek iinmagara val6
k ii I c s o n o s e n e g y e r t e I m ii I e k e p e z e s e.
216

Az 5.-bol kovetkezik, hogy a rp nemelfajul6 Jinearis transzformaci6nak.

letezik rp- 1 inverz transzformaci6ja, amely az arp vektort viszi at az a vek.torba:
(arp)rp- 1 = a.
A rp- 1 lranszformacio linearis, mivel
(arp

+ bp)rp-

[cx(arp)]rp- 1

[(a

+ b)rp ]rp-

=a+ b,

= [(cxa)rp]rp- 1 = cxa.

A rp- transzformaci6 definici6jab61 kovetkezik, hogy

1

(11)
e (11) egyenlosegeket magukat is tekinthetjiik az nverz transzformaci6
definici6janak. Innen es az elozo paragralus utols6 eredmenyeibol kovetkezik, hogy ha a rp lineriris lransztormacLol valamely brizLsban az A mrilnr
adja meg, me/y az 1. tu/ajdonsrig mwtt nemeltaju/6, akkor a rp- 1 transztormaciot ugyanebben a bdz1sban az A - matrix adja meg.
lly m6don a nemelfajul6 linearis transzformaci6 kovetkezo definiciujahoz jutunk:
6. A rp t r a n s z f o r m a c i 6 h o z 1 e t e z i k a rp- 1 i n v e r z:
I i n e a r i s t r a n s z f o r m a c i 6.

33. . Karakterisztikus gyokok es sajatertekek

Legyen A = (x,1) n-edrendii val6s negyzetes matrix. Legyen masreszt
'- valamely ismeretlen, akkor az A - '-E matrixot, ahol E az n-edrendU.
egysegmatrix, az A matnx karaklerisztikus matrixrinak nevezziik. Minthogy
a ill matrixban a f6diagonalisban mindeniitt A all, mig az osszes tiibbi.
elemek zer6val egyenl6k, azert

au - A
A -ill =

..

a12

aln

~2: .... ~~--:-_ ~- .' .' .' ... ~~ ..

ani

an2

.. . ann - ).

Az A - ill matrix determinansa A polinomja lesz, megpedig n-edfokuCsakugyan, a fOdiagonalisban all6 elemek szorzata ;. polinomja, melynek
legmagasabb foku tagja (-l)n;.n, mig a determinans tiibbi tagja a f6diagonalisban all6 elemek koziil legalabb kettot nem tartalmaz, es ezert .1.-ra
vonatkoz6 fokszama legfeljebb n - 2. Konnyii Jenne megtalalm ennek a
polinomnak az egyiitthat6it. lgy pl. ;.n-t egyiitthat6ja (-l)n- 1 (a11

+,

217

+ a,, + ... + ann), a szabad tag pedig megegyezik az A matrix determi-

nansaval.
Az n-edfoku lA- I.E I polinomot az A matrix karakterisztikus polinomjanak nevezziik, gyokeit pedig, melyek lehetnek akar valosak, akar komplexek, ezen matrix karaklerzsztikus gyokemek.
Hason/6 matrzxok karakterisztikus polinomja s igy karakterisztikus gyokei
is megegyeznek.
Csakugyan, legyen
B = Q- 1 AQ.
Akkor tekintetbe veve, hogy a I.E matrix felcserelheto a Q matrixszal, es
IQ- 1 1 = IQ1-t, kapjuk, hogy

IB- t.EI = IQ- 1 AQ- t.EI = IQ- 1(A- t.E)QI = IQI-1 IA- AEIIQI =
=IA-I.EI,
amit bizonyitani kellett.
Ebb61 az eredmenybol (a linearis transzformaciOt kiilonbozo bazisokban
megado matrixok kozotti kapcsolatrol a 31. -ban bebizonyitott tete!
miatt) kovetkezik, hogy bdr a r:p linearis transztormaci6 kiil6nboz6 bdzisokban
kiilonbozo matrixokka/ adhat6 meg, de mzndezen matrixoknak ugyanazok a
karakterisztikus gyokei. Ezert ezeket a gyokoket nevezhetjiik a r:p transzformaci6 karakterzsztikus gyokeinek. Az osszes ilyen karakterisztikus gyokok
rendszeret, ahol minden gyokot azzal a multiplicitassal vesziink, amellyel
a karakterisztikus polinomban szerepel, a r:p linearis transzformacio spektrumanak nevezziik.
A linearis transzformaciok vizsgalataban a karakterisztikus gy6k6k
igen nagy szerepet .iatszanak. Az olvas6nak igen sokszor lesz ra alkalma,
hogy errol meggyozOdjek. R6gt6n ramutatunk a karakterisztikus gyokok
egyik alkalmazasara.
Legyen adva a Vn valos linearis ter r:p lineans transzformaci6ja. Ha a
zer6t61 kiil6nb6zo b vektort a r:p transzformaci6 olyan vektorba viszi at,
mely aranyos magaval b-vel, vagyis
(1)

br:p

= J..,b,

ahol }.0 valamely valos szam, akkor a b vektort a r:p transzformacio sajatvektoranak, a A0 szamot pedig e transzformacio sajatertekenek nevezziik, s
emellett azt mondjuk, hogy a v sajatvektor a /.0 sajatertekhez tartozik.
Megjegyezziik, hogy mivel b + 0, azert az (1) feltetelnek eleget tevo A0
szam adott b sajatvektorra egyertelmiien meghatarozott. Hangsulyozzuk
tovabba, hogy a zer6vektort nem tekintjiik a r:p transzformacio sajatvektoranak, noha eleget tesz az (1) feltetelnek, megpedig barmely ),
;mellett.
218

Az euklideszi siknak az orig6 kiiriili elforgatasa olyan sziiggel, mely nem

tiibbsziiriise :n:-nek, pelda sajatvektorokkal nem rendelkez6 linearis transzformaci6rao A masik szels6seges esetre pelda a sik nyujtasa, melynel az
orig6b61 kiindul6 valamennyi vektor, mondjuk, iitsziiriisere nyuliko Ez linearis transzformaci6 lesz, es a sik minden nem zero vektora sajatvektora e
transzformaci6nak; valamennyi az 5 sajatertekhez tartoziko
A rp linedris transzformacio sajatertekei e transzformacio valos karakterisztikus gyokei- amennyiben ilyenek Leteznek -, es csak ezeko
Val6ban, legyen a rp transzformaci6 matrixa az e1, e2, ooo' en bazisban
A = (IJ), es legyen a
n

b = ~ Ptft
t~l

vektor a rp transzformaci6 sajatvektora,

brp = ).JJ.

(2)

Amint a 31. -ban bebizonyitottuk,

(3)

brp = [({J1, {J21 o' Pn)A]e.

A (2) es a (3) egyenl6seg a

{J,n

+ P.n + ooo + Pnm =

P,a + P.o. + ooo + Pnn =

(4)

J.,Pt
J.,P21

egyenletrendszerhez vezeto Minthogy b + 0, azert a {J1, {J2, o , Pn szamok

nem mind egyenl6k zer6valo fgy tehat (4) miatt az
(11 (5)

').,)~

t.Xt

+
+ (IXo2 -

+
+ +
onX. + ooo + (nn -

nX.+ ooo
J.,)x.
0

ntXn
n.X,.

0,
0,

'}.,)Xn = 0

homogen linearis egyenletrendszernek van nemtrivialis megoldasa, s igy

determinansa egyenl6 zer6val,
u- ').,

(6)

=Oo
IX1n

fXon

ooo

IXnn -

').,

Transzponalva a (6) hal oldalan all6 determinanst, kapjuk, hogy

(7)

lA - I.,EI =

0,

219

vagyis a Jc 0 sajatertek val6ban az A matrix es k6vetkezeskeppen a rp Iinearis transzformaci6 karakterisztikus gyokenek bizonyult, es emellett
nyilvanval6an val6s.
Megforditva, legyen Jc0 a rp transzformaci6nak es kovetkezeskeppen az A
matrixnak tetsz6lcges val6s karakterisztikus gyoke. Akkor fennall a (7)
egyenl6seg s ezert a bel6le transzponalassal nyerhet6 (6) egyenl6seg is.
Ebb6l kovetkezik, hogy az (5) homogen linearis egyenletrendszernek van
nemtrivialis megoldasa, meghozza va16s, minthogy ennek a rendszernek
minden egyiitthat6ja val6s. Jel61je ezt a megoldast
(8)

akkor ervenyes a (4) egyenl6seg. Jel6ljiik b-vel a Vn ternek azt a vekton\t,

melynek koordinatasora az e1, e2, , en bazisban a (8) sor; vilagos, hogy
b + 0. Akkor ervenycs a (3) egyenl6seg, (4)-b61 es (3)-b61 viszont kiivetkezik (2). Eszerint a b vektor a rp transzformaci6nak a .1co sajatertekhez
tartoz6 sajatvektora. Ezzel a tetelt bebizonyitottuk.
Megjegyezziik, hogy ha k o m p I e x linearis teret vizsgaltunk volna,
akkor az a k6veteles, hogy a karakterisztikus gyok val6s legyen, fi.il6sleges
lett volna, azaz a k6vetkez6 tete] Jenne bebizonyftva: komplex linedris ter
l!nedris transzformdci6jdnak sajdtertekei a transzformdci6 karakterisztikus
gyoke1 es csak ezek. Ebb61 kovetkezik, hogy komplex linedris terben minden
linedris transzjormdc16nak van sajdtvektora.
Visszaterve az altalunk vtzsgalt val6s esethez, jegyezziik meg, hogy a
rp Iinearis transzformaci6 azon sajatvektorainak halmaza, melyek a .1co
sajatertekhez tartoznak, megegyezik az (5) homogen linearis egyenletrendszer nemtrivialis val6s megoldasainak halmazaval. Ebb61 kovetkezik,
bogy a rp linedns transzjormdc!6 azon sajdtvektorainak halmaza, melyek a
Jc 0 sajdlerlekhez tartoznak, a zer6vektorral egyiitt a Vn ter linedris alteret
alko(ja. Va16ban, a 12. -ban bizonyitottakb61 k6vetkezik, hogy bdrmely n
ismeretlenes homogen linedris egyenletrendszer (val6s) megoldrisainak halmaza
a V n ter linerirzs altere.
Linearis transzformaeiiik egyszerii spektrummal. Sok esetben sziikseges
tisztaban lenni azzal, hogy valamely adott rp linearis transzformaci6 rendelkezhet-e valamilyen bazisban d i ago n a I is matrixszal. Val6jaban
korantsem barmely linearis transzformaci6 adhat6 meg diagona.is matrixszal. Ennek sziikseges es elegend6 felteteleit a 61. -ban fogjuk megadni, most pedig egy elegend6 feltetellel fogunk megismerkedni.
Bizonyitsuk be e16sziir a k6vetkez6 segectteteleket:
A rp hnerins transz/ormrici6t az e1, e2, , en brizisban megad6 matrix akkor
t!s csak akkor diagonrilis, ha ezen brizis valamennyi vektora sajritvektora a rp
transzjormrici6nak.

220

Val6ban, az
e1rp = Ate1

egyenl6seg ekvivalens azzal, hogy a rp transzformaci6t az e 1, e2, , en

bazisban megad6 matrix i-edik soraban a fc1diagonalison kiviil fekv6 elemek
mind zer6val egyenl6k, a f6diagonalisban pedig (azaz az i-edik helyen) a
A1 szam all.
A rp lineriris lranszformdci6nak kii/onbozo sajdtertekekhez tarloz6 b1, b., ... ,
bk sajdtvektorai lineririsan (iigqellen rendszerl alkotnak.
ll: Ezt az allitast k szerinti teljes indukd6val logjuk bizonyitani, minthogy
k = 1 eseten igaz, hiszen egy saJatvektor, zer6t61 kiiliinboz6 Ieven, linearisan fiiggetlen rendszert alkot. Legyen
(i

1, 2, ... , k),

es

A; + },;,

ha

j.

Ha letezik egy
(9)
linearis osszefiigges, ahol pl. "'1 + 0, akkor a (9) egyenl6seg mindket oldalara alkalmazva a rp transzformaci6t, kapjuk, hogy
Ab

ll< 1 1 1

ll<2

Azb2 +

... + "'kA,,bk =

0.

Kivonva ebb61 a (IJ) egyenl6seg Ak-szorosat, azt talaljuk, hogy

"'1(AI -

}.k)bt

+ "'2(Az -

Ak)b,

+ + "'k_,(;.k-1 -

Ak)bk-t

0,

ami nemtrivialis linearis osszefiiggest ad a b1, b2 , , bk_ 1 vektorok kozott,

mivel 0<1(A1 - ?k) + 0.
Azt mondjuk, hogy a Vn val6s linearis ter rp linearis lekepezesenek spektruma egyszerii, ha rp osszes karakterisztikus gyokei val6sak es kiilonboz6ek.
A rp transzformaci6nak tehitt n kiiliinboz6 sajaterteke van, s ezert a Vn
ternek a most bebizonyitott tete! szerint van a rp transzformaci6 sajatvektoraib61 all6 bazisa. lgy tehat minden olyan linedrz:; lranszformrici6,
melynek speklruma egyszerii, megadha/6 diagondlis mdtrzxszal.
Atterve a linearis transzlormaci6r61 az 6t megad6 matrixra, a kovetkez6
eredmenyt kapjuk:
1\!linden olyan matrix, melynek karakterisztikus gyokei va/6sak es kiilonbozok, hason/6 egy diagonril(s mrilrixhoz vagy, ahogy mondani szokas,
diagondlis alakra hozha/6.

221

VIII. FEJEZET

. Euklideszi terek

34. . Az euklideszi ter definici6ja. Ortonormalt bazisok

Az n dimenzi6s Iinearis ter fogalma korantsem teljes altalanositasa a sik
vagy a haromdimenzi6s ter fogalmanak. Az n dimenzi6s esetben n > 3
eseten nines definiaiva sem a vektor hossza, sem a vektorok altai bezart
szog, s ezert nem lehetseges annak a gazdag geometriai elmeletnek a kiepitese, ameiyet az oivas6 ." 61 ismer n = 2-re es n = 3-ra. A doigon azonban
Iehet segiteni, megpedig a k6vetkez6keppen.
Az anaiitikus geometriab61 ismeretes, hogy a sikon is, meg a haromdimenzi6s terben is be Iehet vezetni a vektorok skaiarszorzasanak fogaimat.
Ezt a fogalmat a vektorok hossza es az altaluk bezart szog segitsegevel
definialjak, de ugyanakkor a vektor hossza is, a vektorok altai bezart szog
is kifejezhet6 a skaiarszorzattal. Ezert definialni fogjuk a skalarszorzas.
fogalmat tetsz6Ieges n dimenzi6s terben, megpedig axiomatikusan, bizonyos tulajdonsagok segitsegevel, meiyekr61 j6l tudjuk, hogy sikbeli vagy
haromdimenzi6s terbeii vektorok skalarszorzasara vai6ban fennallnak.
Emellett azonban, tekintetbe veve azokat a kozvetlen celokat, melyek
erdekeben ezt a fejezetet egy feis6bb aigebrai tankonyvbe feivettiik, a vektor hosszanak es a vektorok altai bezart szognek a definici6jat bevezetni.
nem fogjuk. Az n dimenzi6s terek geometriajanak felepitese irant erdekI6d6 oivas6 speciaiisabb irodaiomhoz fordulhat, els6sorban a linearis.
algebravai foglalkoz6 teijesebb konyvekhez.
HangsUlyozzuk, hogy ebben a fejezetben mindeniitt, eltekintve ezen
paragrafus veget61, v a I 6 s linearis tereket vizsgalunk.
Azt fogjuk mondani, hogy a Vn n dimenzi6s vai6s vektorterben definialva
van a skaldrszorzds, ha minden a, b vektorparnak megfelel egy valos szam,
meiyet az (a, b) szimb6Iummal jeiOliink, es az a es a b vektor skaldrszorzatdnak neveziink, tovabba teljesiiinek a kovetkez6 feltetelek (itt a, b, c a V,.
ter tetsz6Ieges vektorai, <t tetsz6Ieges vai6s szam):
I. (a, b)= (b, a);
II. (a+ b, c)= (a, c)+ (b, c);
22S

III. (rxa,b)=rx(a,b);
IV. Ha a + 0, akkor az a vektor iinmag{!Val val6 skahirszorzata hataro:zottan pozitiv:

(a, a) > 0.
Megjegyezziik, hogy III.-b61 rx
(1)

= 0 eseten a

(0, b)= 0

egyenl6seg kiivetkezik, azaz a zerovektornak bdrmely b vektorral va/6 skalar.szorzata zerovat egyenlo; zer6val egyen16 specia!isan a zer6vektornak iinmagaval va16 skalarszorzata is.
, Il.-b61 es Ill.-b61 azonnal ad6dik a kiivetkez6 f o r m u I a k e t v e kt o r r e n d s z er I i n e a r i s k o m b i n a c i 6 i n a k s k a I a r s z o r.z at a r a:
(2)

(~ rx;a~o ilh) =J,~ rx,flJ(a,: bi).

Az olyan n dimenzi6s linearis teret, amelyben definialva van a skalarszorzas, n dimenzi6s euklideszi ternek nevezziik.
A V n n dimenzios linearzs terben brirmely n eseten definialhaiO a skalar.szorzas, azaz mwden ilyen ter euklideszwe IeheW.
Csakugyan, vegyiink fel a Vn terben egy tetsz61egese1 , e2 , ,en bazist.
Ha
n

.--

~ -x1e1,
i=l

b = ~ {J1e1,
i=l

.akkor Jegyen
{3)

(a, b)=~ rx 1{J1

i=l

Kiinnyen meggy6z6dhetiink arr61, hogy az I-IV. feltetelek teljesiilnek,

tehat a (3) egyenl6seg a V n terben skalarszorzast definial.
Latjuk, hogy az n dimenzi6s Iinearis terben a skalarszorzas altalaban
sokfelekeppen adhat6 meg: a (3) definici6 nyilvanval6an fiigg a bazis
valasztasat61, azonkiviil egyel6re meg azt sem tudjuk, nem lehet-e a
skalarszorzast valamilyen elvileg kiiliinbiiz6 m6don bevezetni. Legkiizelebbi celunk, hogy attekintest nyerjiink az n dimenzi6s linearis ter euklideszi terre valtoztatasanak osszes Iehetseges m6djair6!, es hogy megallapftsuk: b1zonyos ertelemben minden egyes n-re egyetlen n dimenzi6s euklideszi ter letezik.
Legyen adva egy tetsz6leges En n-dimenzi6s euklideszi ter; azaz legyen
.az n dimenzi6s linearis terben tetsz6leges m6don bevezetve egy skalar'224

szorzas. Azt mondjuk, bogy az a es a b vektor orlogomilisak egymasra,

ba skalarszorzatuk zer6:
(a, b)= 0.
(1)-Ml kiivetkezik, bogy a zer6vektor minden vektorra ortogonalis; letezbetnek azonban zer6t61 kiiliinbiizo ortogonalis vektorparok is.
Egy vektorrendszert ortogondlis rendszernek neveziink, ha vektorai paronkent ortogonalisak.
Minden nemzero vektorokbOI Iillo ortogondlis rendszer linedrisan fiiggetlen.
Val6ban, 1egyen adva En-ben az a1 , lit , a,. vektorrendszer, ahol
a1 + 0 (i = 1, 2, .. , k), es
(4)

Ha
a:, a,

+ a: a + ... + a:kak = 0,
2 2

akkor skalarisan megszorozva ennek az egyenlosegnek mindket olda1at

a,-vel (1 ;;;;; i ;;;;; k), (1), (2) es (4) miatt azt kapjuk, hogy
0

= (0, a1) =

(a:1a 1

+ a:.a + . .". + a:kak, a;)=

2

= a:,(a,, a;) + a:2(aa. a;) + .. , + a:k(ak> a;) =

a:;(a;, a;).

Ebb61, minthogy IV. szerint (a1, a1) > 0, kiivetkezik a:1 = 0 (i = 1, 2,

... , k), am it bizonyitani kellett.
Most ismertetjiik az o r t o g o n a 1 i z a c i 6 s e I j a r a s t, azaz egy
olyan m6dszert, me1ynek segitsegeve az En euklideszi ter tetszoleges linea-
risan fiiggetlen
(5)
a,, aa ak
vektorrendszererol atterhetiink egy ugyancsak k nemzer6 vektorb61 all6
ortogonalis rendszerre; ezeket a vektorokat b1 , b2 , , bk-va1 fogjuk jelii1ni.
Legyen b1 = a1 , azaz a z (5) r e n d s z e r e 1 s 6 v e k t o r a s z e r epelni fog a konstrua1and6 ortogona1is rendszerb e n. Legyen tovitbbit
Minthogy b1 =a., az a1 , aa vektorok pedig linearisan fiiggetlenek, azert
a b2 vektor harmely a: 1 szam eseten kii1iinbiizik zer6t61. Va1asszuk meg ezt a
szamot azon feltete1 alapjan, hogy a b2 vektornak ortogonalisnak kell
Iennie a b1 vektorra:
0

(b1 , b2) = (b1 , a:1b1

+ aJ =

a:1(b1 , b1)

+ (b

1,

aJ,

ahonnan IV. miatt

1i Fels6bb a1gebra - 42160

225

Legyen mar megkonstrualva a b1 , b2 , , b1 nemzer6 vektorokb61 allo

ortoqonalis rendszer; utolag tetelezziik fel meg azt is, hogy a b1 vektor
mmden i-re (1 ;; i ;; /) az a,, a2 , , a1 vektorok lineans kombinacioja.
Akkor ez a feltetel a bl+ 1 vektorra is teljesiilni fog, ha ezt
bt+ 1 = rx.,b,

+ rx..b + ... + rx. b + a +

2

1 1

1 1

alakunak valasztjuk. Emellett a b1+ 1 vektor kii!Onbiizni fog zer6t61, minthogy az (5) rendszer linearisan fiiggetlen es az a1+1 vektor nem szerepel a
b 1 , b2 , , b, vektorok eiMilitasaban. Az rx.1 (i = 1, 2, ... , l) egyiitthat6kat
valasszuk meg azon feltetel alapjan, hogy a b,+, vektornak ortogonalisnak
kell Jennie valamennyi b1 (i = 1, 2, ... , /) vektorra:

= (b,, b1+1) = (b 1, rx. 1b1 + rx..b2 + ... + rx. 1b1 + a1+J =

= rx.1(b1, b1) + rx..(b1, b2) +;;. + rx.1(b 1, b1) + (b 1, a1+J;

innen, minthogy a b,, b2 ,

b1 vektorok ortogonalisak egymasra,

rx.1(b1, b1)

+ (b

1,

a1+1) = 0,

azaz
(i

1, 2, ,I).

Ezt az eljarast folytatva, megkonstrualjuk a kfvant b1 , b2 , , bk ortogonalis rendszert.

Az ortogonalizaci6s eljarast az E,. ter tetszOieges bazisara alkalmazva, n
nemzer6 vektorb61 all6 ortogonalis rendszert kapunk, azaz, minthogy ez a
rendszer a fentiek szerint linearisan fiiggetlen, orlogondlis bdzisl. Emellett
felhasznalva az ortogon.llizaci6s eljaras elsO lepesevel kapcsolatban tett
megjegyzesiinket, es figyelembe veve, hogy barmely nemzer6 vektor
benne van a ter valamely bazisaban, ervenyes a kovetkezO allftas is:
Minden euklideszi ternek van ortogondlis bdzisa, s emelletl ezen ternek
bdrmely nemzero veklora benne van valamely ortogonalis bdzzsban.

A tovabbiakban fontos szerepet fog jatszani az ortogonalis bazisoknak

egy specialis fajtaja; az ilyen bazisok az analitikus geometriaban hasznalt
Descartes-fele derekszogii koordinata-rendszereknek felelnek meg.
Nevezziik a b vektort normalvektornak, ha onmagaval val6 skalarszorzata 1:
(b, b)= 1.
Ha a + 0, ahonnan (a, a)> 0, akkor az a vektor normalasanak nevezziik a
1-a
b=(a, a)

vektorra val6 atterest. Itt b normaivektor lesz, mivel

1
1 ) = -1() (a, a)= 1.
(b, b)= ( (-)a,
-(
a, a
a, -)a
a
a, a

Az En euklideszi ter e1 , e2 , , en bazisat orfonormalt bdzisnak nevezziik,

ha ortogonaiis, es minden vektora norma.vektor, azaz
(e1, e1) = 0,

(6)

(et. e1)

ha
(i

+j,

= 1, 2, ... , n).

Minden euklideszi ternek van orfonormalt bdzisa.

Bizonyitas celjab61 elegendll tetszllleges ortogonalis b:i.zist venni, es

osszes vektorait normalni. Ekozben a ba.:is ortogonalis marad, minthogy
tetszllleges tx es p eseten (a, b)= O-b61 kovetkezik
(txa, (Jb) = tx{J(a, b)= 0.
Az En euklideszi fer e,, e2 , , en bdzisa akkor es csak akkor orfonormalt
bdzis, ha a ter bdrmely kef vekforanak skaldrszorzafat megkaphafjuk ugy, hogy
e vektoroknak az adoll bdzisra vonatkozo megfeleUi koordindtdit osszeszorozzuk.
es e szorzatokat osszeadjuk, azaz ha az
n

a= ~

(7)

txtf;,

il

b = ~Ph
Jl

eliJallitasokbOl kovefkezik, hogy

n

(8)

(a, b)

~ tx1{11
t-1

Val6ban, ha bazisunkra teljesiilnek a (6) egyenlosegek, akkor

Megfordftva, ha bazisunk olyan, hogy barmely ket a, b vektorra, mely

ebben a b:i.zisban a (7) alakban all ell!, ervenyes a (8) egyenlllseg, akkor anak es b-nek ezen b:i.zis ket (kiilonb0z6 vagy egyenlo) e~o e1 vektorat valasztva, (8)-b61 a (6) egyenloseget nyerjiik.
most kapott eredmenyt az n dimenzi6s euklideszi ter
Egybevetve
Jetezesenek mar elllbb elvegzett bizonyitasaval, a kovetkezo megallapitast
kapjuk: ha a Vn n dimenzios linedris terben kwdlasztollunk egg tetszfileges

bdzist, akkor Vn-ben a skaldrszorzas megadhat6 o/q m6don, hogy az lgy kapott
euklideszi terben a kivalasztoll bdzis egyike lesz az ortonormdlt bazisoknak.
11>"

227

Az enklideszi terek izomorfizmnsa. Azt mondjuk, hogy az E, E' euklideszi

terek izomortak, ha ezen terek vektorai kiiziitt letesltheto olyan kiilcsiiniisen
egyertelmii megfeleltetes, am ely eleget tesz a kiivetkezo felteteleknek:
1. ez a megfeleltetes izomorfizmus E es E' mint linearis terek kiiziitt
(I. a 29. -t);
2. ennel a megfeleltetesnel nem valtozik a skalarszorzat; mas sz6val,
ha az E ter a, illetve b vektoranak kepe az E' ter a', illetve b' vektora,
akkor
(9)

(a, b) = (a', b').

Az 1. feltetelbOI azonnal kiivetkezik, hogy izomorf euklideszi terek dimenzi6szama megegyezik. Bizonyitsuk be a kiivetkezo allltast:
Barmely ket E, E' euklzdeszz ter, melyeknek n dimenzi6szama megegyezik.
izomorf.
Csakugyan, va!asszunk az E es az E' terben egy-egy o r t o n o r m a I t
bazist:
(10)
e1 , e2 , , e.,
illetve

ei, e;, ... , e.

(11)

Az E ter minden

..

a=~ a.,-e;
i=l

vektoranak megfeleltetve az E ter

a'

= i=]
.J: ,-e~

vektorat, melynek koordinatai a (11) hazisban ugyanazok, mint az a vektornak a (10) .bazisban, nyilvanval6an izomorf megfeleltetest kapunk az
E, E' I i n e a r i s terek kiiziitt. Mutassuk meg, hogy teljesiil a (9) egyenloseg is: ha

b=

2: (J,e1,
i=l

b'

~ (J;e;,
1~1

akkor (8) miatt - vegyiik figyelembe a (10) es a (11) Mzis ortonorinal~

voltat(a, b)

~ a.1(J1 = (a'b').

1-1

Izomorf euklideszi terek kiiziitt a dolog termeszetebOI kifoly6lag nem

tesziink kiiliinbseget. Ezert minden n-re egyetlen n dimenzi6s ter Ietezik
ugyanabban az ertelemben, ahogy minden n-re egyetlen n dimenzi6s val6s
linearis ter letezik.
228

K o m p I e x linearis terek esetere a jelen paragrafus fogalmai es ered

menyei a kiivetkez6keppen vihet6k at. A komplex linearis teret unitt!r
ternek nevezziik, ha definialva van benne a skalarszorzas, melyben (a, b)
altalaban komplex szam; emellett teljesiilnek a 11-IV. axi6mak (az
utols6 axi6ma megfogalmazasaban hangsulyozand6, hogy nemzer6 vektor
iinmagaval val6 skalarszorzata val6s es szigoruan pozitiv), az I. axi6mat
pedig az
I'

(a, b)

(b, a)

axi6ma helyettesiti, ahol a vonas, mint rendesen, a konjugalt komplex

szamra val6 attt\rest jelenti.
A skalarszorzas tehat mar nem lesz kommutativ. Ennek ellenere a
II. axi6maval szimmetrikus
II'
(a, b
c) = (a, b)
(a, c)

egyenl6seg ervenyben marad, mivel

(a, b

+ c) = (b + c, a) =

(b, a)

+ (c, a) =

(b, a)

+ (c, a) =

(a, b)

+ (a, c).

Masreszt
III'

(a, tXb)

oc(a, b),

mivel
(a, ~Xb) = (~Xb, a)= :x(b, a)= ~X(b, a)= i(a, b).
Az ortogonalitas es az ortonormalt vektorrendszer fogalma minden val.:
toztatas nelkiil atvihet6 uniter terek esetere. Ugyanugy, mint fentebb,
bebizonyithat6 ortonormalt bazis letezese minden veges dimenzi6s uniter
terben. Emellett azonban, ha e1, e2, , en ortonormalt bazis, es az a, b
vektorok ebben a bazisban (7) alakban allithat6k el6, akkor
n

(a, b)=

1:
~X 1/1t.
i=l

A jelen fejezet tovabbi paragrafusainak eredmenyeit is at lehetne vinni

euklideszi terekr61 uniter terekre. Mi ezt nem fogjuk elvegezni; az erdekl6d6 olvas6 forduljon specialis linearis algebrai Js.onyvekhez.

35. . Ortogonalis matrixok, ortogonalis transzformaci6k

Legyen adva az
(1)

(i = 1, 2, .. , n)

n ismeretlenes val6s linearis transzformaci6; ennek a transzformaci6nak

a matrixat jeliiljiik Q-val. Ez a transzformaci6 az J;., ~ . , Xn ismeret~e229

+ + ... +

tiek negyzetiisszeget, 'vagyis az xi

x~
x~ kvadratikus alakot,
amely a pozitiv definit kvadratikus alakok normalalakja (1. a 28. -t),
az Yv y2, , Yn ismeretlenek valamely kvadratikus alakjaba viszi at.
Veletleniil el6fordulhat, hogy ez az uj kvadratikus alak maga is az Yv y 2,
Yn ismeretlenek negyzetiisszege, azaz fennallhat az
(2)
egyenl6seg, am ely azonossag lesz, ha az x,, ~. . .. , Xn ismeretleneket (1)
alatti kifejezesiikkel helyettesitjiik. Az ismeretlenek olyan linearis transzformaci6jat, amely ezzel a tulajdonsaggal rendelkezik, amelyre nezve tehat,
mint mondani szokas, az tsmeretlenek negyzetiisszege invarians, ezen
ismeretlenek ortogonalis transztormaci~janak nevezziik, az ilyen transzformaci6 Q matrixat pedig ortogonalis matrixnak.
Az ortogonalis transzformaci6nak es az ortogonalis matrixnak letezik
meg egy sor mas, a fentivel ekvivalens definici6ja is. Emlitsiink meg
koziiliik nehanyat, melyekre a tovabbiakban sziiksegiink lesz.
A 26. -b61 tudjuk, hogy milyen tiirvenyek szerint transzformal6dik a
kvadratikus alak matrixa, ha az ismeretleneken linearis transzformaci6t
hajtunk vegre. Alkalmazva ezt a tiirvenyt a mi esetiinkre, es figyelembe
veve, hogy annak a kvadratikus alaknak, amely az iisszes ismeretlenek
negyzetiisszegevel azonos, az E egysegmatrix a matrixa, azt kapjuk, hogy
a (2) egyenl6seg ekvivalens a

Q'EQ=E,
vagyis a

Q'Q=E
egyenl6seggel. Innen
(4)
s ezert ervenyes a
(5)
QQ'=E
egyenl6seg is.
fgy tehat (4) szerint a Q ortogonalis matrix definialha/0 ugy, mint olyan
matrix, melynek Q' tran~zponalt matrixa egyenlo e matrix Q-l inverz matrixaval. A (3), (5) egyenl6segek koziil is akarmelyiket elfogadhatnank az
ortogonalis matrix definici6janak.
Minthogy a Q' matrix oszlopai a Q matrix sorai, azert (5)-b61 a kiivetkez6
megallapitas ad6dik: a Q negyzetes matrix akkor es csak akkor ortogonalis,
ha bdrmely soraban az elemek negyzetosszege l, bdrmely ket kiilOnbOzo soraban pedig a megfelelo elemek szorzatdnak osszege 0. (3)-b61 analog megilllapitas kiivetkezik a Q matrix oszlopaira vonatkoz6Iag.
(3)

230

Atterve a (3) egyenlosegben a determinansokra, IQ' I =

IQI =

IQ1miatt

egyenloseget kapjuk. Ebb61 kiivetkezik, hogy ortogonalis matrix determinansa 1. Eszerint ismeretlenek ortogondlis lranszjormdci6ja sohasem
e/faju/6. Magat61 ertet6dik, hogy ennek megforditottjat nem allithatjuk;
jegyezziik meg azt is, hogy korantsem minden matrix ortogonalis, amelynek determinansa 1.
Ortogondlis mdlrix inverze maga is ortogondlis. Atterve ugyanis (4)-ben
a transzponalt matrixokra, azt kapjuk, hogy

Masreszt ortogondlis mdtrixok szorzata maga is ortogondlis. Csakugyan, ha

a Q es az R matrix ortogonalis, akkor felhasznalva (4)-et, valamint a 26.
(6) egyenloseget es az inverz matrixra vonatkoz6 analog egyenloseget,
kapjuk, hogy

(QR)'

R'Q'

R-1Q-1

(QR)-1.

A 37. -ban fogjuk felhasznalni a kiivetkez6 megallapitast:

Euklideszi terben ortonormdlt bdzisr6/ bdrmely mds ortonormdlt bdzisra

va/6 dtmenet mdtrixa ortogondlis.
Val6ban, legyen adva az En terben ket ortonormalt bazis, ev e2 , , en
es ei, e~ ... , e~. es legyen az :\tmenet matrixa kiiztiik Q = (q;,):
e' = Qe.
Minthogy az e bazis ortonormalt, azert barmely ket vektor skalarszorzata,
specialisan az e' bazishoz tartoz6 barmely ket vektor skalarszorzata is,
egyenlo ezen vektorok e bazisbeli megfelelo koordinatainak szorzatiisszegevel. Minthogy azonban az e' bazis is ortonormalt, azert e' barmely vektoranak onmagaval val6 skalarszorzata 1, e' ket kiilonboz6 vektoranak
skalarszorzata pedig 0. Innen az e' bazis vektorainak az e bazisra vonatkoz6 koordinatasoraira, vagyis a Q matrix soraira kovetkeznek azok az
allitasok, amelyek, mint azt fentebb az (5) egyenl6segb6l levezettiik, az
ortogonalis matrixot jellemzik.
Az euklideszi ter ortogonalis transzformacioi. Helyenval6 lesz most megvizsgalni az euklideszi terek linearis transzformaci6inak egy erdekes
speci:l.lis fajtajat, bar ilyen tipusu transzformaci6kat a tovabbiakban nem
fogunk felhaszn:l.lni.
Az euklideszi ter <p linearis transzformaci6jat ezen euklideszi ter ortogondlis transzformdci6jdnak nevezziik, ha minden vektor onmagaval val6
231

skalarszorzatat va!tozatlanul hagyja, azaz ha barmely a vektorra ervenyes

(6)

(arp, arp) = (a, a).

Innen Ievezethet6 a k6vetkez6 altaUmosabb megallapitas, amelyet termeszetesen szinten tekinthetiink az ortogonalis transzformaci6 definici6janak:
Euklideszi ter rp ortogonrilis transzformricioja vriltozatlanul haggja brirmelg ket a, b vektor skaldrszorzatdt:
(7)

(arp, brp) = (a, b).

Val6ban, (6) miatt

[(a+ b)rp, (a+ b)rp] =(a+ b,

a+ b).

Azonban
((a+ b)rp, (a+ b)rp) = (arp + brp, arp + brp) = (arp, arp) + (arp, brp) +

"'

+ (brp, arp) + (brp, brp) = (a + b, a + b) = (a, a) + (a, b) + (b, a) + (b, b).

Innen, felhasznalva (6)-ot mind a-ra, mind b-re, es figyelembe veve a

skalarszorzas kommutativitasat, azt kapjuk, hogy
2(arp, brp) = 2(a, b),

s ezert ervenyes (7) is.

Euklideszi ter ortogonrilis transzformriciojdndl bdrmelg ortonormrilt bdzis
osszes vektorainak kepei maguk is ortonormrilt bdzist alkotnak. Megforditva,
ha egg euklideszi ter valamelg lineriris transzformricioja legalribb egg orlonormrilt bdzist ismel ortonormrilt bdzisba visz at, akkor ez a transzformdci6
ortogondlis.
Val6ban, legyen rp az En ter ortogonalis transzformaci6ja, e,, e2 , , en
pedig ezen ter tetsz6leges ortonormalt bazisa. (7) miatt az
(e;, e;) = 1
= 0,

(e;, e1)

(i = 1, 2, .. , n),
ha i +j

egyenl6segekb61 kovetkeznek az alabbi egyenl6segek :

(e;rp, e;rp) = 1
(e;rp, e1rp) = 0,

(i = 1, 2, ... , n),
ha i + j,

azaz az e1 rp, e2 rp, ... , en'P vektorrendszer ortogonalis es normalt, s ezert

ortonormalt bazisa az En ternek.
Megforditva, vigye at az En ter rp linearis transzformaci6ja az e,, e2,
... , en ortonormalt bazist ismet ortonormalt bazisba, azaz legyen az
232 '

e1 p, e2 p, , en'P vektorrendszer az En ter ortonormalt bazisa. Ha

n

a=La.,e;
i=l

az En ter tetszoleges vektora, akkor

n

ap =

2: 'L;(e;<p),

i=l

azaz az arp vektornak az erp bazisban ugyanazok a koordinatai, mint az:

a vektornak az e bazisban. Ez a ket bazis azonban ortonormalt, s ezert

barmely vektornak onmagaval val6 skalarszorzata e bazisok barmelyikeben egyenlli az illetli vektor koordinatainak negyzetosszegevel. Eszerint
n

(a, a)= (arp, arp) = LOt~,

1-1

azaz a (6) egyenlliseg val6ban teljesiil.

Euklideszi ter ortogonalis transzjormaciojat barmelg ortonormalt bazisban ortogonalis matrix adja meg. Megjordilva, ha egg euk/ideszi ter valamelg linearis transzjormaciojat legalabb egg ortonorma/1 bazisban ortogonalis
matrix adja meg, akkor ez a lranszformaci6 orlogonalis.
Val6ban, ha a rp transzformaci6 ortogona!is, az e1, e2, , en bazis pedig
ortonormalt, akkor az e1rp, e2rp, ... , en'P vektorrendszer is ortonormalt
bazis, ezert a rp transzformaci6 A matrixa az e bazisban,

erp = Ae,

(8)

az e ortonormalt bazisr6l az erp ortonormalt bazisra val6 atmenet matrixa

Iesz, azaz, mint fentebb bebizonyitottuk, ortogonalis matrix.
Megforditva, legyen a rp Iinearis transzformaci6t az e1, e2, , en ortonormalt bazisban megad6 A matrix ortogonalis; ervenyes tehat a (8)
egyenlliseg. Minthogy e ortonormalt bazis, azert barmely ket vektor
skalarszorzata, specialisan az e1 rp, e2 rp, ... , en'P rendszer barmely ket vektoranak skalarszorzata egyenlli e ket vektor e bazisbeli megfelelli koordinatainak szorzatosszegevel. Ezert, mivel az A matrix ortogonalis,

(e;rp, e;rp)
(e;rp, eirp)

=
=

1,
0,

(i = 1, 2, ... , n),
ha i +j,

azaz az erp rendszer maga is az En ter ortonormalt bazisa. Ebbol kovetkezik a rp transzformaci6 ortogonalitasa.
Mint az olvas6 az analitikus geometriab61 tudja, a sik osszes olyan
affin transzformaci6i kozott, melyek az orig6t fixen hagyjak, az esetleg
233

tiikrozessel is kombinalt forgasok az egyediiliek, amelyek a vektorok

skalarszorzatat fixen hagyjak. igy tehat az n dimenzi6s euklideszi ter
ortogonalis transzformaci6it tekinthetjiik ezen ter ,forgasainak".
Az eu:;:Iideszi ter ortogonalis transzformaci6i koze tartozik termeszetesen az identikus transzformaci6 is. Masreszt az ortogonalis transzformaci6k
-es ortogonalis matrixok kozotti osszefiigges, valamint a linearis transzformaci6kon es a matrixokon vegzett miiveletek kozotti osszefiigges,
mellyel a 31. -ban ismerkedtiink meg, lehetove teszik, hogy az ortogonalis matrixok ismert tulajdonsagaib61 levezessiik az euklideszi ter ortogonalis transzformaci6inak kovetkezo tulajdonsagait, melyeket kozvet.leniil is ellenorizhetiink:
Minden ortogomilis transzformaci6 nemelfajul6, es inverz transzformaci6ja
.is ortogonalis.
Ortogonalis transzformaciok szorzata is ortogonalis.

36. . Szimmetrikus transzformaci6k

Az n dimenzi6s euklideszi ter rp linearis transzformaci6jat szimmetrikus:nak (vagy onadjungallnak) nevezziik, ha e ter barmely ket a, b vektorara
ervenyes az
(1)
(arp, b) = (a, brp)
egyenl6seg, azaz a szimmetrikus transzformaci6 jelet skalarszorzasnal
-egyik tenyez6t61 atvihetjiik a masikhoz.
Szimmetrikus transzformaci6ra nyilvan pelda az s identikus transzfor.maci6 es az ro zer6transzformaci6. Altalanosabb pelda az olyan linearis
transzformaci6, amelynel minden vektor valamely rogzitett "' szammal
.szorz6dik: . .
arp = IXa.
-Csakugyan, ebben az esetben
(arp, b)= (1Xa, b)= 1X(a, b)= (a, 1Xb) =(a, brp).

A szimmetrikus transzformaci6k szerepe igen nagy, es feltetleniil sziikseges, hogy meglehetos reszletesseggel vizsgaljuk oket.
Euklideszi ter szimmetrikus transzformaciojat minden ortonormalt bdzisban szimmelrikus matrix adja meg. Megforditva, ha egy euklideszi ter valamely linearis transz{ormaci~jat legaldbb egy ortonormalt bdzisban szimmetri.kus matrix adja meg, akkor ez a transzformaci6 szimmetrikus.
Val6ban, legyen a rp szimmetrikus transzformaci6t az e,, e2, , en
Qrtonormalt bazisban megad6 matrix A = (1X11). Tekintetbe veve, hogy
:234

ortonormalt bazisban ket vektor skalarszorzata egyenlo e vektorok megfelelo koordinatainak szorzatiisszegevel, kapjuk, hogy
n

(e1q>, e1)

= (2: rx;kek> e1) =

(e;, e1rp)

k=l

rx; 1 ,

(e;,

2
1.:=1

CX;j

rx 1kek)

rxJi,

azaz (1) miatt

!Xp

minden i-re es j-re. fgy tehat az A matrix val6ban szimmetrikus.

Megforditva, adja meg a q> Iinearis transzformaci6t az e1, e2, , en
ortonormalt bazisban az A = (rx;1) szimmetrikus matrix,
(2)

CX;j

!Xji

minden i-re es j-re.

Ha
b

i=l

{J,e,, . c

'

yfJ

/=1

a sz6ban forgo ter ket tetszoleges vektora, akkor

Felhasznalva, hogy e ortonormalt bazis, kapjuk, hogy

(2) miatt az ut6bbi egyenlosegek jobb oldalai megegyeznek, s fgy

(bq>, c) = (b, crp),
amit bizonyitani kellett.
A nyert eredmenybol ad6dik a szimmetrikus transzformaci6k kiivetkez6
tulajdonsaga, amelyet kiizvetleniil is kiinnyii Jenne ellenorizni:
Szimmetrikus transzformdci6k szorzata, valamint szimmetrikus transzformdci6 va/6s szdmmal va/6 szorzata is szimmetrikus transzformdci6.

235

Bizonyitsuk be most a kovetkez6 fontos tetelt:

Szimmetrikus transzformacio minden karakterisztikus gyoke valOs.
Val6ban, legyen An az A = (rxlf) szimmetrikus matrix nem feltetleniil
va16s karakterisztikus gyoke:

lA- AoEI =0.

Akkor a
n

~rxiixi

i-1

= Aox;

(i = 1, 2, ... , n)

komplex egyiitthat6s homogen linearis egyenletrendszer determinansa zero,

tehat ez az egyenletrendszer rendelkezik egy nemtrivialis {J1, {J2 , , fln
megoldassal, amely a!talaban komplex lesz, fgy tehat

(i

(3)

1, 2, ... , n).

Megszorozva a (3) egyenl6segek koziil az i-edik mindket oldalat a {J; szam

n egyenloseg hal,
illetve jobb oldalat, kapjuk, hogy

P; konjugaltjaval, es kiilon-kiilon osszeadva az fgy nyert

(4)

An egyiitthat6ja (4)-ben zer6t61 kiilonbiizo val6s szam, mivel ez az

egyiitthat6 nemnegativ val6s szamok osszege, melyek koziil legalabb egy
hatarozottan pozitiv. Ezert a An szam val6s voltanak bizonyitasa celjab61
elegend6 bebizonyitani, hogy a (4) egyenloseg hal oldala val6s, ez viszont
be lesz bizonyitva, ha megmutatjuk, hogy ez a komplex szam megegyezik
sajat konjugaltjaval. Itt fogjuk eloszor kihasznalni az A (val6s) matrix
szimmetrikus voltat.

Megjegyezziik, hogy az utols6 elotti egyenloseget az !!sszegzesi indexek

egyszerii atjelolesevel kaptuk: i helyett j-t, j helyett pedig i-t irtunk.
A tetelt tehat bebizonyitottuk.
Az En euklideszi ter cp linearis transzformacioja akkor es csak akkor szimmetrikus, ha az En terben letezik ezen transzformacio sajatvektoraibOl Iillo
ortonormalt blizis.
Ennek a tetelnek az egyik fele majdnem trivialis; ha En-ben Ietezik
olyan e1, e2, , en ortonormalt bazis, hogy
(i
236

1, 2, ... , n),

akkor a rp transzfonm'lci6t az e bazisban a ,

diagonalis matrix adja meg. A diagonalis matrix azonban szimmetrikus,

s igy a rp transzfonuaci6t az e ortonorma.lt bazisban szimmetrikus matrix
adja meg, tehat rp szimmetrikus.
A forditott allitast, mely a tete! fo allitasa, az En ter n dimenzi6szama
szerinti teljes indukci6val fogjuk bizonyitani. n = 1 eseten az E, ter barmely rp linearis transzformaci6ja minden vektort iinmagaval aranyos
vektorba visz at. EbbOl kiivetkezik, hogy minden, zer6t6l kiiliinbiizo a
vektor sajatvektora rp-nek (s egyuttal az is, hogy az E, ter minden linearis
transzformaci6ja szimmetrikus). Ha az a vektort nonualjuk, megkapjuk
az E 1 ter keresett ortonormalt bazisat.
Tegyiik fel, hogy a tete! allitasa mar be van bizonyitva az (n - 1)
dimenzi6s euklideszi terre, es legyen adva az En terben a rp szimmetrikus
transzformaci6. A fentebb bebizonyitott tetelMl kiivetkezik, hogy rp-nek
van egy A, val6s karakterisztikus gyiike. Ez a szam tehat a rp transzformaci6 sajaterteke. Ha a a rp transzfonuaci6 ezen sajatertekhez tartoz6
sajatvektora, akkor minden a-val aranyos nem zer6 vektor is sajatvektora
rp-nek, s ugyanazon A, sajatertekhez tartozik, mivel
(a)rp

(arp)

at(A,a)

Jl,(a).

Specialisan, ha az a vektort nonualjuk, akkor olyan e1 vektort kapunk,

hogy
e1rp = A,e1,
(e1, eJ = 1.
Amint azt a 34. -ban bebizonyitottuk, a nem zer6 e1 vektor benne van
az En ternek egy
(5)
e1, e2, , e~
ortonormalt bazisaban. Azok a vektorok, melyeknek elso koordinataja
az (5) bazisban 0, tehat az at2e; + . . . + ne~ alaku vektorok, nyilvanval6an
az En ternek (n - 1) dimenzi6s linearis alteret alkotjak, amelyet L-lel
fogunk jeliilni. Mi tiibb, L (n- 1) dimenzi6s euklideszi ter lesz, mivel a
skalarszorzat definialva van En valamennyi vektorara, s lgy specialisan
237

az L-beli vektorokra is, s emellett rendelkezik valamennyi sziikseges

tulajdonsaggal.
Az L alter az En ter iisszes olyan vektoraib61 all, melyek ortogonalisak
az e1 vektorra. Val6ban, ha

a = oc1e1

+ oc;e; + ... + oc~e~,

akkor az (5) bazis ortogonalitasa es az e1 vektor normaltsaga miatt

/

(e1, a)= oc 1(e1, e,)

+ oc;(e, e;) + ... + oc~(e1 , e~) =

oc1 ,

azaz (e1, a) = 0 akkor es csak akkor teljesiil, ha oc 1 = 0.

Ha az a vektor az L alterben fekszik, vagyis ha (e1, a) = 0, akkor az
aq> vektor is L-hez tartozik. Csakugyan, a q> transzformaci6 szimmetrikus
volta miatt

(ev aq>) = (e 1q>, a) = (.'. 0e1, a) = J-o(e, a) = Ao 0 = 0,

tehat az aq> vektor ortogonalis e1-re, s ezert benne van L-ben. Az L alternek ez a tulajdonsaga, melyet a 'P transzformaci6val szembeni invariancianak neveziink, lehetove teszi, hogy a 'P transzformaci6t, c s a k a z L
alter vektoraira va16 alkalmazasat veve figye1 em be, ezen (n- 1) dimenzi6s euklideszi ter linearis transzformaci6janak tekintsiik. q> az L ternek szimmetrikus transzformaci6ja lesz, mintbogy az (1) egyenl6seg, amely fennall En barmely ket vektorara, teljesiilni
fog specialisan L-beli vektorokra is.
Az indukci6felteves ertelmeben az L terben letezik a 'P transzformaci6
sajatvektoraib61 all6 ortonormalt bftzis; jeliiljiik ezt e2, , en-nel. Ezek
a vektorok mind ortogonalisak az e1 vektorra, s ezert e, e2 , , en lesz az
Enter keresett ortonormalt bazisa, mely a rp transzformaci6 sajatvektoraib61 all. Ezzel a tetelt bebizonyitottuk.

37. . Kvadratikus alakok f6tengely-transzformaci6ja

Alkalmazzuk az elozo paragrafus utols6 tetelet a kiivetkezo matrixelmeleti tete! bizonyitasara.
Minden A szimmetrikus matrixlioz talrilhat6 olyan Q ortogonalis matrix,
amely A-t diagonalis alakra hozza, vagyis a Q- 1 AQ matrix, melyet az A
matrixnak a Q matrix segitsegevel val6 transzformaci6ja utjan nyeriink,
diagonalis lesz.
Va16ban, legyen adva az A n-edrendii szimmetrikus matrix. Ha e,, e2,
. , en az En n dimenzi6s euklideszi ter valamely ortonormalt bazisa,
238

akkor az A matrix ebben a bazisban egy rp szimmetrikus transzformaci6t:

ad meg. Tudjuk, hogy En-ben letezik a rp transzformaci6 sajatvektoraib61.
all6 "
fn ortonormalt bazis; ebben a bazisban a rp transzformaci6t
egy B diagonalis matrix adja meg (1. a 33. -t). Akkor a 31. szerint.

'2 ... ,

(1)

ahol Q az

1 bazisr61 az e bazisra val6 atmenet matrixa,

e= Ql.

(2)

Ez a matrix, mint ortonormalt bazisr61 ortonormalt bazisra val6 atmenet:

matrixa, ortogonalis lesz - lasd a 35. -t. Ezzel a tetelt bebizonyitottuk.
Minthogy a Q ortogonalis matrix inverze egyenl6 a transzponaltjaval,.
= Q', azert az (1) egyenl6seget atirhatjuk a

o-l

B=Q'AQ
alakba. A 26. -b61 azonban ismeretes, hogy pontosan fgy transzformal6dik.
egy kvadratikus alak A matrixa, ha a valtoz6kat olyan linearis transzformaci6nak vetjiik ala, melynek matrixa Q. Tekintetbe veve tovabba, hogy
ha az ismeretlenek linearis transzformaci6janak matrixa ortogonalis, akkor
a transzformaci6 is ortogonalis (1. a 35. -t), es hogy diagonalis matrixa.
a kanonikus alakra hozott kvadratikus alaknak van, az el6z6 tete! alapjan.
kapjuk a kiivetkez6 t e t e I t a v a 1 6 s k v a d r a t i k u s a 1 a k o k.
f 6 t e n g e 1 y-t r a n s z f o r m a c i 6 j a r 6 1 :

Minden l(x1, X:J, , Xnl valOs kvadratikus alak kanonikus alakra hozhato az ismeretleneknek valamely ortogontilis transzformticioja segttsegevel.
Bar az ismeretleneknek sok kiiliinbiiz6 olyan ortogonalis transzformaci6ja letezhet, amely az adott kvadratikus alakot kanonikus alakra hozza,.
de maga ez a kanonikus alak lenyegeben veve egyertelmiien meghatarozott:
Btirmilyen legyen is az l(x1, X:J, , Xn) kvadratikus alakot kanonikusalakra hozo ortogontilis transzformticio, ennek a kanonikus alaknak az egyiitthatOi az f kvadratikus alak A mtitrixtinak karakterisztikus gyokei lesznek,.
mindegyik annyiszor, amennyi a multiplicittisa.

Val6ban, tegyiik fel, hogy az I alakot valamely ortogonalis transzformaci6val az

f(X1, X:J, Xn)

1-'tY~

+ 1'2Yi + + PnY'f.

kanonikus alakra hoztuk. Erre az ortogonalis transzformaci6ra nezve azismeretlenek negyzetiisszege invarians, s ezert ha). egy tovabbi ismeretlen..
akkor
n

f(x,_, X:J, Xn) -

). ~ :T

- i""l

~ 1'1Y~ -'- ). ~ Y~

l;;:l

1=1

239

Atterve ezen kvadratikus alakok determin:'msara, es figyelembe veve,

hogy a linearis transzformaci6 elvegzese utan a kvadratikus alak determinansa a transzformaci6 determinansanak negyzetevel szorz6dik (I. a
28. -t), ortogonalis transzformaci6 determinansanak negyzete pedig 1
(1. a 35. -t), kapjuk az

{-tJ-).
1

IA-J.EI

t-t.-J.. ..

=1~~:..{-tn-)

=ll(fli- J.)
i=l

egyenliiseget, amelybiil kovetkezik a tete! aiiitasa.

Ezt az eredmenyt megfogalmazhatjuk matrixos alakban is:
Barmilyen legyen is az ortogonalis matrix, melynek segilsegevel az A
szimmetrikus matrixot diagonalis alakra hoztuk, a kapott diagonalis matrix
fOdiagonalisaban az A matrix karakterisztikus gyokei fognak allni, mindegyik
annyiszor, amennyi a multiplicitasa.
Kvadratikus alakot fotengelyre transzforrnalii ortogonalis transzforrnaeiii
1Jyakorlati megkeresiise. Egyes feladatokban sziikseg lehet arra, hogy ne
csak azt a kanonikus alakot isrnerjiik, arnelyre valarnely val6s kvadratikus
alak ortogonalis transzforrnaci6val hozhat6, hanem magat azt az ortogonalis transzformaci6t is, melynek segitsegevel ez az atalakitas megval6sithat6. Nehezkes Jenne ezt a transzformaci6t a fiitengely-transzformaci6
egzisztenciajara vonatkoz6 tete! bizonyitasanak felhasznalasaval megkeresni, ezert mas utat valasztunk. Kozelebbr61, csupan olyan rn6dszert
kell talalnunk, melynek segitsegevel szerkeszteni tudunk olyan Q ortogonalis matrixot, amely az adott A szimmetrikus matrixot diagonalis alakra
transzformalja, vagy ami ugyanaz, meg tudjuk szerkeszteni ezen matrix
Q- 1 inverzet. (2) miatt ez az ut6bbi az e bazisr61 az f bazisra val6 atmenet
matrixa lesz, azaz sorai az e bazisban az A matrix altai megadott <p szirnmetrikus transzformaci6 n sajatvektorab61 all6 ortonorrnalt rendszer
koordinatasorai lesznek az e bazisban. Elegend6 tehat ilyen sajatvektorokb61 all6 rendszert talalni.
Legyen A, az A matrix tetsziileges karakterisztikus gyoke, J.0 multiplicitasa pedig legyen k. A 33. -b61 tudjuk, hogy a q; transzforrnaci6 A, sajatertekehez tartoz6 osszes sajatvektorok koordinatasorainak halmaza rnegegyezik az
(3)
(A- J.,E)x = 0
homogen Iinearis egyenletrendszer nemtrivialis megoldasainak halrnazaval; az A matrix szimmetrikus volta miatt itt A helyett irhatunk A'-t.
Az A szimmetrikus matrixot diagonalis alakra hoz6 ortogonalis matrix
240

IetezeseMl es ezen diagom'llis alak unicitasab6l, melyeket fentebb bebizonyitottunk, kiivetkezik, hogy a (3) rendszernel mindenesetre talalhat6
k linearisan fiiggetlen megoldasa. Ilyen rendszert a 12. -hoi ismert m6dszerekkel kereshetiink, majd a kapott rendszert ortogonalizaljuk, es
normitljuk a 34. -ban mondottaknak megfelel6en.
Ha A.,-nak valasztjuk sorra az A szimmetrikus matrix mnden egyes
karakterisztikus gyiiket, es figyelembe vessziik, hogy e gyiikiik multiplicitasanak iisszege n, akkor a rp transzformaci6 n sajatvektorab61 all6 rendszert kapunk, ahol a vektorok az e hazisbeli koordinataikkal vannak
megadva. Annak bizonyitasa celjab61, hogy ez eppen a sajatvektorok
keresett ortonormalt rendszere lesz, mar csak a kiivetkez6 I e m m at
kell bebizonyitanunk:
A rp szzmmetrikus transztormdci6 kiilOnbOzo sajdtertekeihez tartoz6 sajdtvektorok ortogonalzsak egymdsra.
Legyen ugyanis
ahol .1.1 +A,. Mivel
(brp, c)
(b, crp)

=
=

(.1.1b, c)
(b, A,c)

=
=

.1.1(b, c),
A,(b, c),

azert a
(brp, c)

(b, crp)

.l.1(b, c)

.l.a(b, c),

egyenl6segMI kiivetkezik
azaz .1.1 +

miatt
(b, c)= 0,

amit bizonyitani kellett.

Pelda. Transzformaljuk flStengelyre a kovetkezll kvadratikus alakot:

f(x, x, x., x,) = 2x1x, + 2x 1x1

2x1x, - 2x.X1 + 2x.x, + 2x.X

Ennek az alaknak a matrixa

A=

0
1
1 -1)
1
0 -1
1
1 -1
0
1
-1
1
1
0

alaku. Szamitsuk ki karakterisztikus polinomjat:

-A
1
1 -1
1 -A -1
1
IA-).E!=I 1-1-A 1 =(A-1) 3 (A+3).
.

-1
16 Felslibb algebra- 42160

-.a,
241

Eszerint az A matrixnak haromszoros karakterisztikus gyllke az 1 es egyszeres karak

terisztikus gyoke -3. Mar let tudiuk tehat irm az 1 kvadratikus alak azon kanonikus
atakjat, melyre ortogonalis transzlormaci6val hozhat6:

t =

m+ u. + 11s- Jut.

Keressiik meg azt az ortogonalis transzformaci6t, amelyik ezt az atalakitast megval6sitja. A, = 1 eseten a (3) homogen linears egyenletrendszer a

-x,

+ x, + x, -

X1

x, = 0,
-x,-x3 +x,s:O,

X1

-x,-;c8 +x,=O,

-:r:, + x, + x, - x, = 0
alakot lllti. Ennek a rendszernek a rangja 1, s ezert letezik harom lineansan fiiggetlen
megotdasa. Ilyen Jesz pl.
b, = ( 1, 1, 0, 0),
b, = ( 1, 0, 1, 0),
b, = (-1, 0, 0, 1).
Ezt a vektorrendszert ortogonalizalva, a kovetkez6 vektorrendszert kapjuk:

c,

= b,' = (1,

c,

=-

1, 0, 0)

~c, + b,

= (}.

1,

o),

Masreszt a (3) homogen lineans egyenletrendszer A, = -3 eseten a

3x,+ :r:.+ :r:,- :r:,-o,

x, + 3x, - x, + x. = 0,
x,- x,+3x,+ :r:,=O,
-:r:,+ :r:,+ :r:,+3x,=0
alakot lllti. Ennek a rendszernek a rangja 3. Nemtriviatis megoldasa

c,

= (1, -1, -1,

1).

A c., c, c8 , c, vektorrendszer ortogonalis. Ha ezt a rendszert normatjuk, a

~ - (~' ~.

0, 0).

e.=(~-~,~ o).

242

c,

= (}. - } .- } .

2 V3. 2 V3. 2 V3.

c,

l'II

2}'

ortonormalt vektorrendszerhez jutunk. Eszerint az f kvadratikus alak flltengelytranszformaci6jat mei!Va16sit6 ortogonaJis tr~ns~formaci6:
Y1

-x,,

=-X'~+

V2

V2

y, = y6:r1
Ua

- - Xt

2y3

Ut =

y6x,

2 Xt

l~

+ V 3 x.,

1
1
V3
+ - - :r, + - - :r, + - X u

2y3
1

2y3.

2 :r, - .2 :r, + 2 :r,

Megjegyzendll, hogy tobbszoros sajatertekhez tartoz6 sajatvektorok linearisan

filggetlen rendszerenek megvaJasztasa messzemenllen nem egyertelmil, s ezert szamos
kiiliinbozl! olyan ortogonaJis transzformaci6 letezik, mely az f alakot kanonikus alakra
hozza. Mi ezeknek csupan egyiket talaltuk meg.

Ket kvadratikus alak egyidejfi fotengely-transzformaei6ja. Legyen adva

ket n vaJtoz6s val6s kvadratikus alak, f(x 1 , ~ , x,) es g(x1 , ~ , x,).
Letezik-e az x1 , ~ , x, ismeretleneknek olyan nemelfajul6 linearis
transzformaci6ja, amely ezt a ket alakot egyidejiileg hozza kanonikus
alakra?
Az altallmos esetben a valasz tagad6. Tekintsiik pl. az
{(~.~=xi,

kvadratikus alakokat. Tegyiik fel, hogy az

(4)

+ C121Ja

l1t

= CWJ1 + C22Y2

CuYI

nemelfajul6 linearis transzformaci6 ezeket az alakok:.t kanonikus alakra

hozza. Ahhoz, hogy az f alak a (4) transzformaci6val kanonikus alakra
hozhat6 Jegyen, sziikseges, hogy C11 es c12 koziil valamelyik zero Jegyen,
maskent szerepelne a 2c11c12y1y2 tag. Megv:lltoztatva sziikseg eseten az
Yu Y2 ismeretlenek szamozasat, feltehetjiik, hogy cl2 = 0, s ezert Cu + 0.
Ekkor azonban azt kapjuk, hogy
g(xu ~ =

CuY,(C.lYl

+ CaaYJ = CuC2iY~ + CnC22Y1Y2

Minthogy a g alaknak is kanonikus alakot kellett felvennie, azert c11c22 = 0,

azaz c.a = 0, ami a c12 = 0 egyen!Oseggel egyiitt ellentmond a (4) linearis
transzformaci6 nemelfajul6 voltanak.

16'

243

Mas lesz a helyzet, ha feltetelezziik, hogy kvadratikus alakjaink koziil

legalabb az egyik, pl. g(x1 , X:! .. , Xn) p o ziti v de fin it . 22 Ervenyes
ugyanis a kovetkezo tete!:
Ha f es g kl!t n vtiltoz6s kvadratikus alak, es az ut6bbi pozittv definit, akkor
tetezik olyan nemel/aju/6 linetiris transzformtici6, mely egyidejiileg hozza a
g alakot normtilalakra, az f alakot pedig kanonikus alakra.

Bizonyitas celjab61 vegezziink eloszor az x 1 , x 2 ,

olyan
X=TY

Xn ismeretleneken

nemelfajul6 Iinearis transzformaci6t, am ely a g pozitiv definit kvadratikus

alakot normalalakra hozza,
g(xt> X2, , Xn)

y'j

+ Y~ + + Y~

Az f alak ekiizben az uj valtoz6knak valamely 'P kvadratikus alakjaba

megy at,
f(Xj_, X2, Xn) = 'P(Yt Y2 Yn)

Hajtsunk most vegre az Yt> y2 ,

Yn ismeretleneken olyan

Y=QZ
o r t o g o n a I i s transzformaci6t, amely a 'P alaknak f0tengely-transzformaci6ja:
(Yt> Y2 ., Yn)

A 1 Z~

+ A_Z~ + ... + AnZ~.

Ez a transzformaci6 (1. a definici6t a 35. -ban) az y 1 , y2 , , Yn ismeretlenek negyzetiisszeget a Zp z2 , , Zn ismeretlenek negyzetiisszegebe viszi at.
Vegeredmenyben azt kapjuk, hogy
f(xt> X2, . , Xn) = A 1Z~
g(xt> X:! , Xn) =

+ A.z~ + ... + AnZ~,

+ z~,

zf + z~ + ...

azaz a keresett linearis transzformaci6

X= (TQ)Z.

Ez a feltetel termeszetesen nem sziikseges; igy pl. az xj + x~ - xi es az x, kvadratikus alak egyan1nt kanonikus alaku, noha egyikiik sem pozitiv
definit.
22

-xi- x,

244

IX, FEJEZET

Polinomok gyokeinek kiszamitasa

38. . Masod-, harmad- es negyedfoku egyenletek

A 23. -ban bebizonyitott alaptetel megallapitja, hogy minden komplex
egyiitthat6s n-edfoku polinomnak letezik n komplex gyoke. E tete! bizonyitasai azonban (sem az e konyvben szerepl6, sem pedig barmely masik
a jelenleg ismertek koziil) nem szolgaltatnak semmifele gyakorlati m6dszert
e gyokok megkeresesere, Ieven mind tiszta ,egzisztenciabizonyftasok".
Az ilyen m6dszerek keresese termeszetszeriileg azzal kezd6dott, hogy meg'pr6baltak megold6kepleteket talalni a masodfoku egyenlet gyokkepletenek anal6giajara, melyet az olvas6 val6s egyiitthat6k esetere a kozep
iskola algebraanyagab61 ismer. Most megmutatjuk, hogy ez a keplet
ervenyben marad komplex egyiitthat6s masodfoku egyenletekre is, es
hogy hasonl6, bar sokkal bonyolultabb kepletek harmad- es negyedfoku
egyenletekre is levezethet6k.
Masodfoku egyenletek. Legyen adva az

x +px+q=0
2

masodfoku egyenlet, ahol az egyiitthat6k tetsz61eges komplex szamok;

az altalanossag megszoritasa nelkiil feltetelezhetjiik, hogy a f6egyiitthat6 1.
Ezt az egyenletet atirh!J.tjuk

(x+~r +(q-P:)=o
alakba.
Mint tudjuk, a

P; - q

komplex szamb6l negyzetgyokot vonhatunk

anelkiil, hogy atlepnenk a komplex szamkor hatarat. Ennek a gyoknek

a ket erteket, melyek egymast6l csak el6jelben kiilonbtiznek,

VP; -

alakban allitjuk el6. Ezert

p
l~
x+2=v4-q,

245

vagyis az adott egyenlet gyokeit a szokott keplet szolgaltatja:

X=-~Vlf-q.
Pelda. Oldjuk meg a kiivetkezc'l egyenletet:

z - 3.r

+ (3 -

i) = 0.

Alkalmazva a kapott kepletet, azt talaljuk, hogy

z = 32

v94-

(3- i) =

2 12

v-3 + 4i

A 19. -ban ismertetett m6dszerek segltsegevel kapjuk, bogy

s igy

V-3 + 4iz,

= 2

i,

(1

x.

+ 2i),

= 1 -

i.

Barmadfoku egyenletek. A masodfoku egyenletekt61 elter6en harmadfoku egyenletek me~oldasara eddig nem ismertiink semmilyen m6dszert,
meg val6s egyiitthat6k eseten sem. Most levezetiink egy kepletet harmad~
foku egyenletekre, es mindjart megengedjiik, hogy az egyiitthat6k tetsz6leges komplex szamok legyenek.
Legyen adva az
(1)
y3
ay 2 +by+ c = 0

harmadfoku egyenle~. ahol az egyiitthat6k tetsz6leges komplex szamok.

Ha az (I) egyen,etben az y ismeretlent egy uj x ismeretlennel helyettesitjiik, melyet q-nal az

(2)
egyenl6seg kapcsol iissze, akkor, amint arr61 konnyii meggy6z6dni, az
x ismeretlenre vonatkoz6lag olyan egyenletet kapunk, amely nem tartalmazza ezen 1smeretlen negyzetet, azaz
(3)

alaku egyenletet. Ha megtalaljuk a (3) egyenlet gyokeit, akkor (2)-b61

megkaphat]uk az eredeti (1) egyenlet gyokeit is. Elegend6 tehat m6dszert
'tahilnunk (3) alaku tetsz61eges kLmplex ~gyiitthat6s ,hezagos" harmadfoku egyenletek megoldasara.
. A (3) egyenletnek az alaptetel szerint hilrom komplex gyiike van.
Legyen i~ az egyik ilyen gyiik. Vezessiink be meg egy uj u ismeretlent,
es vizsgaljuk az
f(u)
246

= ~2 - X0U -~

polinomot. E polinom egyiitthat6i komplex szamok, s ezert van ket komplex

es {J, melyekre Viete kepletei szerint

gyoke,

IX

(4)

IX+ {J =

(5)

IX{J =

X0 ,

-~.

Behelyettesitve (3)-ba az x0 gyok (4) kifejezeset, kapjuk:

(IX+ {J)3+ p(1X + {J) + q = 0,

IX + {J + (31X{J + p)(1X + {3) + q =
(5)-b6l kovetkezik 31X{J + p = 0, s ezert
IX + p = -q.

vagy

De

0.

(6)
Masreszt (5)-Ml kovetkezik

p
a.[J = - 'Zl

(7)

A (6) es a (7) egyenl6seg azt mutatja, hogy 1X 3 es {J3 gyoke a

(8)

z2

+ qz- ~; = 0

komplex egyiitthat6s masodfoku egyenletnek.

Ha megoldjuk a (8) egyenletet, azt kap~uk, hogy

ahonnan 23
(9)

fgy a kovetkez6, U.n. Cardano-keplethez iutunk, amely a (3) egyenlet

gyokeit feiezi ki ezen egyenlet egyiitthat6ib61 negyzet- es kobgyokvonasok
segitsegevel:

" Mindegy, hogy a (8) ecyenlet cyiike1 kiiziil melyiket vessziik ~-nek es melyiket
/1'-nek, mmthogy a es fJ szerepe a (6) es a (7) egyenlosegben, valaminl az x gyiik (4)
.
, .
.
. ..
kifejezeseben is szimmetrikus.

Minthogy a kobgyokkifejezesnek a komplex szamok koreben Mrom

erteke van, azert a (9) keplet Mrom erteket szolgaltat a es harmat fJ
reszere. A Cardano-keplet alkalmazasakor azonban nem kombinalhatjuk
az a gyokkifejezes barmely erteket a fJ gyokkifejezes barmely ertekevel:
a adott ertekevel {J Mrom erteke koziil csak azt parosithatjuk, amelyik
eleget tesz az (5) feltetelnek.
Legyen a1 valamelyik az a gyokkifejezes harom erteke koziil. Akkor,
amint a 19. -ban kimutattuk, a masik ket erteket megkapjuk, ha a1-et
szorozzuk az e, ill. az e 2 harmadik egyseggyokkel:
Je!Olje {J1 a {J gyokkifejezes Mrom erteke koziil azt, amelyik (5) alapjan
az

IX

gyokkifejezes

IX1

ertekenek felel meg, azaz amelyikre a1 {J1

fJ masik ket erteke

= ,..- ~ , .

{J2 ~ {J,e,

Minthogy e3 = 1 miatt

azert az' IX gyokkifejezeS <X2 ertekt\nek a /3 gyokkifejezeS {J3 erteke feJeJ

meg; hasonl6keppen az 1X3 erteknek a {J2 ertek felel meg. fgy tehat a (3)
egyenlet Mrom gyoke felirhat6 a kovetkez6keppen:

x, =Ill+ {J"
(10)

X2

=a.+

x3 = a3 +

{J3

a1 e

+ {J e2,
+ {J1e.
1

{J2 = a1e 2

Vallis egyiitthatiis harmadfokit egyenletek. Vizsgaljuk meg, hogy mit

mondhatunk az
(11)
hezagos harmadfoku egyenlet gyokeir61, ha az egyiitthat6k val6sak. Latni
fogjuk, hogy ebben az esetben alapvet6 szerepet jatszik a Cardano-kepletben a negyzetgyokjel alatt all6

~ +~

kifejezes elojele. Megjegyez-

ziik, hogy ennek a kifejezesnek az el6jele ellentetes a

D = -4p'- 27q 2 = -108

(~ + ~)

kifejezes el6jelevel; a D kifejezest a (11) egyenlet diszkriminansanak

nevezziik (1. alabb az 55. -t). A tovabbiak megfogalmazasaban mindig a
diszkriminans el6jelet fogjuk haszna.Ini.
248

1. Legyen D < 0. Ebben az esetben Cardano keplett\ben a negyzetgyokjel alatt mindeniitt pozitiv szam all, s ezert a kiibgyokjel alatt mindeniitt
v a 16 s szam van. Val6s szamb61 vont kiibgyiiknek azonban egy val6s
es ket konjugalt komplex erteke van. Legyen 1X1 az IX gyiikkifejezes val6s
erteke: akkor a {J gyokkifejezes azon {J, erteke, mely az (5) keplet alapjan
<X1-nek felel meg, a p szam val6s volta m1att szinten val6s lesz. lgy teha~.
a (11) egyenlet x1 = 1X1
{11 gyiike val6s. A masik ket gyokot megkapjnk~
ha a ielen paragrafus (10 kepleteiben az 8 = 8 1 es az e2 = e. egyseggyokot
a 19. -ban (7) alatt szereplo kifejezesiikkel helyettesitjiik:

.I
- - lXI

+2 11. + i''3
Y"'

lXI - '

f1t
..

Xa

IXtB 2

+ f1t8 =
.

IX1 ( -

'
J,

~- i ~) + f1t (- ~ + i V:) =:

= _ IX1 + P. _
2

i'13-

IX1- fJ1.

'

IXt es {J1 val6s volta miatt ez a ket gyok egymasnak komplex konjugaltja~
s emellett a kepzetes reszek egyiitthat6ja kiiliinbiizik zer6t61, mivel oct
nem egyenlo {J,-gyel; ezek a szamok ugyanis kiilonbiizo harmadfoku gyokkifejezesek ertekei.
Ezek szerint ha D < 0, akkor a (11) egyenletnek egg val6s es ket egymdssal konjugdlt komplex gyoke van.
2. Legyen D = 0. Ebben az csethen
8

{J=v-;.

Legyen IXt az IX gyokkifejezes val6s erteke; akkor (5) miatt {J1 is val6s
szam, es 1X1 = {J1 A (10) kepletekben {J,-et 1X1-gyel helyettesitve, s fel8 2 = -1 egyenloseget, a kovetkezo gyokoket.
hasznalva a trivialis 8
nyerjiik:

X1 =

2<Xt,

X.=

1X1(B

+e

2)

-IX11

Xa

<X1(e 2 + B ) = -<X1

Ezek szerint ha D = 0, akkor a (11) egyenlet valamennyi gyoke val6s.

es kett6 koziiliik egyenl6.
3. Vegiil legyen D > 0. Ebben az esetben Cardano kepleteben a negyzetgyokjel alatt negativ val6s szam all, s ezert a kohgyokjelek alatt konjugalt
249o

komplex szamok allanak. A (11) egyenlet gyiikei koziitt azonban Iennie

kell legalabb egy val6snak. Legyen ez a gyiik
x, = <Xo + f1o
Minthogy az <Xo es a {10 szamnak iisszege is, szorzata is val6s (az ut6bbi

egyenl6

-~), azert

<Xo es {10 , egyrnas konjugaltjai, Ieven egy val6s

egyiitthat6s masodfoku egyenlet gyokei. De akkor az <Xoe, {10 e2 szamok is

egymas konjugalt ai, valamint <X0 e2 es {10 e is, amib61 kiivetkezik, hogy a
(11) egyenlet
X. = <Xo" + {10 e2,
X. = <Xoe 2 + {10 e
gyiikei is val6s szamok.
Azt kaptuk, hogy a (11) egyenlet mindharom gyiike val6s, s emellett
kiinnyii kimutatni, hogy nincsen kiiztiik ket egyenl6. Ellenkez6 esetben
ugyanis az x1 gyiikiit valaszthatnimk ugy, hogy fennalljon az x. = x.
egyenl6seg, ahonnan
I
<Xo(e- e2 ) = {10(e- e2 ),
azaz <Xo = {1~, ami nyilvan lehetetlen.
Ezek szerint ha D > 0, akkor a (11) egyenletnek htirom kiilOnbiiz{j ualos
gyoke van.
A most megvizsgalt utols6 eset mutatja, hogy a Cardano-keplet gyakorlati .ielent6sege 1gen csekely. Val6ban, noha D > 0 eseten a (11) val6s
egyiitthat6s egyenle: iisszes gyiikei val6s szamok, Cardano keplete alapjan
tiirteno kiszam1tasukhoz megis komplex szamokb61 kellene kiibgyiikiit
vonnunk, amit csak ezen szamok tngonometrikus alakjara val6 atteressel
tudunk elvegezni. Ezert a gyiikiiknek radikdlok (azaz gyiikkifejezesek)
segitsegevel val6 eloallitasa elveszti gyakorlati jelentoseget. Konyviink
:kereteit tulhalad6 m6dszerekkel ki.. lehetne mutatni, hogy a sz6ban forg6
-esetben a (11) egyenlet gyiikei semmifele m6don sem fejezhetok ki az
egyiitthat6kb61 olyan radikalok segitsegevel, ahol a gyok alatti mennyisegek val6sak. A (11) egyenlet megoldasanak ezt az esetet casus irredu'Cibilisnek (olv. kazusz irreducibilisz = visszavezethetetlen eset) nevezziik.
Pelddk. 1. Oldjuk meg a kllvetkezil egyenlet:

Y'

+ 3y' -

3y - 14 = 0.

' Az y - :r: - 1 helyettesitessel ez az egyenlet

{12)

makra hozhato. Itt p = -6, q = -9, ezert

q'

p'

49

4+27=4> 0

250

tehlit a (12) egyenletnek egy val6s es ket konjugalt komplex gyiike van. (9) szerint
3

l~

11

1(9""7"

= V 2 ' 2 = ys, P - V 2 - 2"" Jfl.

Innen , = 2;

p, -

1, azaz :z:1

3. A ket

masik gyiikiit a (10) keplet alapjan talaljuk meg:

Y3

z.=-2+i2,
EbblSJ kovetkezik, hogy az eredeti egyenlet gyokei

y, = 2,
2. Oldjuk meg a kovetkezt'l egyenletet:

+ 16 =

:z: - 12:z:

0.

Itt p - -12, q - 16, ezert

lnnen kiivetkezik "

= y=B,

azaz , = -2. Ez.ert

:z:,

-4,

z. = :z:,

= 2.

+ 30 =

0.

3. Oldjuk meg a kovetkezt'l egyenletet:

:z:3 - 19:z:

Itt p

-19, q

30, ezert

q'

p'

4+27

784

-27 < o.

fgy tehat ha a val6s szamok kiiren beliil akarunk maradni, akkor Cardano keplete
erre az egyenletre nem alkalmazhat6, j61lehet a gyiikiik 2, 3 es -5, azaz val6s szamok.

Negyedfokii egyenletek. Az

{13)

y'

+ ay + by + cy + d = 0
3

tetsz6leges komplex egyiitthat6s negyedfoku egyenlet megoldasa visszavezethet6 egy harmadfoku segedegyenlet megoldasara. Ezt a kiivetkez6,
Ferrarit6J szarmaz6 modszerrel erhetjiik el.
A (13) egyenletet az y = x .....
(14)

x'

! helyettesitessel el6zetesen az

+ px + qx + r =

alakra hozzuk. Ezutan ennek az egyenletnek a bal oldalan az

11egitsegevel a kovetkez6 azonos atalakitast vegezziik:

- x'

et

parameter

+ px + qx + r = (x+~+ ..r+.qx + r -Pi- ... - 2<XX

2 -

p .....
251

vagy
(15)

(x2 +~+ocr- [2ocx

2 -

qx +( oc +poe- r+Pi)] =_0.

2

Valasszuk most oc-t ugy, hogy a szogletes zar6jelben all6 polinom teljes
negyzet legyen. Ekkor ennek a polinomnak egyetlen ketszeres gyokkel
kell rendelkeznie, azaz fenn kell allnia a
(16)

q2 -

4 2oc ( oc 2

+ poe - r+ Pi) =

egyenlosegnek. A (16) egyenloseg az " ismeretlenre nezve komplex egyiitthat6s harmadfoku egyenlet. Ennek az egyenletnek, mint tudjuk, harom
komplex gyoke van. Legyen oc0 ezek egyike; akkor oc0 a Cardano-keplet
ertelmeben kifejezhet6 radikalokkal a (16) egyenlet egyiitthat6ib61, tehat
a (14) egyenlet egyiitthat6ib61 is.
" ertekenek ilyen valasztasa mellett a (15) bal oldalan szogletes zar6jelben all6 polinomnak 4q

ketszeres gyoke, s ezert a (15) egyenlet az

"o

(x +~ + ""r ~ 2oco(x- 4~J

alakot olti, azaz ket masodfoku egyenletre esik szet:

X2 -

~oX + (~ + "o + 2r,J.c

)=
2oc

0,

(17)

x 2 + ,rr 2oc0X

+ (p2 + oc

0 -

q )_

,r- - 0.

2r 2oc 0

Mivel a (14) egyenletb61 a (17) egyenleteket azonos atalakitasokkal

kaptuk, azert a (17) egyenletek gyokei a (14) egyenletnek is gyokei lesznek.
Ugyanakkor konnyen lathat6, hogy a (14) egyenlet gyokei kifejezhct6k
az egyiitthat6kb61 gyokvonasok segitsegevel. A megfelel6 kepleteket nem
fogjuk felirni, mivel bonyolultak es gyakorlatilag hasznavehetetlenek;
nem vizsgaljuk meg kiilon azt az esetet sem, amikor (14) egyiitthat6i
val6sak.
Megjegyzesek a magasabb foku egyenletekriH. Mig a masodfoku egyenlet
megoldasanak m6dszeret mar a reg1 gorogok is ismertek, a harmad- es
negyedfoku egyenletek megoldasanak tentebb ismertetett m6dszeret a
XVI. szazadban fedeztek fel. Ezutan ma1dnem harom evszazadon keresztiil folytat6dtak a sikertelen kiserletek, hogy megtegyek a kovetkezo
lepest, azaz olyan kepletet talaljanak, amely tetsz6leges (azaz ,b e t ii e g y ii t t hat 6 s") otodfoku egyenlet gyokeit fejezne ki az egyiitthat6k252

b61 radikalok segitsegevel. Ezek a kiserletek csak akkor maradtak abba,

amikor ABEL a mult szazad huszas eveiben bebizonyitotta, hogy ilyen
kepletek n-edfoku egyenletekre semmilyen n E; 5 eseten nem Ieteznek.
ABELnek ez az eredmenye azonban nem zarta ki azt a lehetoseget,
bogy talan minden konkret komplex egyiitthat6s polinom gyiikei megis
kifejezhetok lennenek valahogyan az egyiitthat6kb61 gyiikvonasok valamilyen kombinaci6i segltsegevel, azaz, mint mondani szokas, hogy minden
egyenlet megoldhat6 radikalokkal. Azt a kerdest, hogy milyen feltetelek
mellett oldhat6 meg radikalokkal valamely adott egyenlet, GALOIS tarta
fel teljesen a mutt szazad harmincas eveiben. Kideriilt, hogy n = 5-tol
kezdve minden n-re megadhat6 olyan n-edfoku egesz egyiitthat6s egyenlet
is, amely nem oldhat6 meg radikalokkal. llyen pl. az

x5 -4x-2=0
egyenlet.
GALOIS vizsgalatai diinto befolyast gyakoroltak az nlgebra tovabbi
fej!Odesere. Ismertetesiik azonban nem tartozik a mi feladataink kiize.

39. . Gyokok korlatai

Tudjuk, hogy nem letezik olyan m6dszer melynek segitsegevel tetszoIeges komplex egyiitthat6s polinom gyiikeit megtalalhatjuk. Ugyanakkor
a mechanika, a fizika es a technika teriileterol vett legkiiliinbiizobb problemitk vezetnek polinomok, espedig neha eleg magas fokszamu polinomok
gyiikeinek megkeresesehez. Ez a kiiriilmeny adott alkalmat rendkiviil
nagy szamu olyan vizsgalatra, melyeknek celja bizonyos kiivetkeztetesek
levonasa polinomok gyiikeirol ezek ismerete nelkiil. Tanulmanyoztak pl.
a gyiikiik elhelyezkedeset a komplex szamsikon (azokat a felteteleket,
melyek mellett a gyiikiik az egysegkiir belsejeben fekszenek, azaz abszolut
ertekre nezve kisebbek egynel, vagy felteteleket arra vonatkoz6lag, hogy
az osszes gyiikiik a hal oldali felsikban fekiidjenek, azaz hogy val6s resziik
negativ legyen stb.). Val6s egyiitthat6s polinomokra kidolgoztak olyan
m6dszereket, melyek segitsegevel meghatarozhat6 a val6s gyiikiik szama;
megvizsgaltak, hogy milyen hatarok kiiziitt helyezkedhetnek el ezek a
gyiikiik stb. Vegiil sok vizsgalat foglalkozott a gyiikiik kiizelito kiszamitasaval: a technikai alkalmazasokban rendszerint elegendo a gyiikiik
kiizelit6 ertekenek ismerete bizonyos el6re megadott pontossaggal, es ha
pl. egy polinom gyiikeit el6 is allitanank radikalokkal, ezeket a radikitlokat
akkor is kiizelito ertekiikkel kellene helyettesiteniink.
Mindezek a vizsgalatok annak idejen a fels6bb algebra tartalmanak
ziimet kepeztek. Tankiinyviinkben az ide vag6 eredmenyeknek csak ege253

~~~-7~~~~-x

szen csekely reszet ismertetjiik, s emellett figyelembe veve az alkalmazasok elsorendii fontossagu
sziiksegleteit, val6s egyiitthat6s polinomokra es
ezek va16s gyokeire szoritkozunk, s ezen a koron
csak ritkan fogunk tullepni. Ugyanakkor a val6s
egyiitthat6s f(x) polinomot alland6an ugy fogjuk
tekinteni, mint az x val6s valtoz6 (folytonos) va16s fiiggvenyct, es mindeniitt alkalmazni fogjuk
a matematikai analizis m6dszereit is, ahol ez hasznunkra lehet.
A va16s egyiitthat6s f(x) polinom val6s gyokeinek vizsgalatat celszerii ezen polinom gorbejenek
vizsgalataval kezdeni: vilagos, hogy a polinom
gyokei ezen gorbe es az x tengely metszespontjainak abszcisszdi es csakis ezek /esznek.
Tekintsiik pl. a
h(x)

x'

+ 2x

4 -

5x 3

+ 8x

2 -

7x - 3

otodfoku polinomot. A 24. eredmenyeinek alapjan ezen polinom gyokeir61 a kovetkez6ket allithatjuk: minthogy a fokszama paratlan, azert h(x)nek van legalabb egy val6s gyoke; ha viszont egynel tobb val6s gyok
van, akkor szamuk harom vagy ot, mivel a komplex gyokok paronkent
konjugaltak.
A h(x) polinom gorbejenek vizsgalata lehetove teszi, hogy a gyokokr61
tobbet mondjunk. Szerkessziik meg ezt a gorbet (9. abra) 24 ugy, hogy
x-nek csak egesz ertekeket adunk, es kiszamitjuk h(x) megfelel6 ertekeit
mondjuk pl. a Horner-elrendezes segitsegevel.
9. abra

h(x)

-4
-3
-2
-1

-39
144
83
18
-3
-4
39

1
2

"Az abran az y tengely ment~n a mertekegyseget 10-szer kisebbnek vaJasztottuk,

mint az x tengely menten.
254

Latjuk, hogy a h(x) polinomnak mindenesetre van Mrom val6s gyiike:

a pozitiv 0(1 gyiik es ket negativ gyiik, "':! es ota, ahol
-1

<

"':!

< 0,

-4 < ota < -3.

A polinom (val6s) gyiikeire vonatkoz6 informaci6, melyet a giirbe vizsgalatab61 nyeriink, gyakorlatilag rendszerint nagyon kielegit6. Megis minden alkalommal ketsegben maradunk afel61, csakugyan megtalaltunk-e
minden gyiikiit. fgy a fenti peldaban sem mutattuk meg, hogy az x = 2"
pontt6J jobbra es az X = -4 pontt6J balra a poJinomnak mar nincsenek
gyiikei. Sot, minthogy x-nek csak egcsz crtekeit vettiik tekintetbe, az is
elkepzelheto, hogy a giirbe, amelyet szerkesztettiink, nem egeszen pontosan tiikrozi a h(x) fiiggveny viselkedeset, es talan figyelmen kiviil hagyja
e fiiggveny ertekenek apr6bb ingadozasait, s igy egyes gyiikoket kihagy.
lgaz, hogy a giirbe szerkesztesenel x egesz ertekei helyett vehettiik volna
az iisszes erh\keket 0,1 vagy 0,01 pontossagig. Ez azonban mindjart rendkiviil bonyolultta tette volna h(x) ertekeinek kiszamitasat, ugyanakkor
az emlitett ketsegeket egya!talan nem kiisziibiilte volna ki. Masn\szt megvizsg:llhattuk volna a matematikai analizis eszkiizeivel a h(x) fiiggvcny
szelsoertekeit, es ily m6don osszehasonlithattuk volna giirbenket a fiiggveny val6di viselkedesevel; ez azonban a h'(x) derivalt gyiikeinek megkeresesehez vezet, vagyis ugyanolyan feladathoz, mint amellyel foglalkozunk.
Mindez sziiksegessc teszi, hogy tokeletesebb m6dszereket dolgozzunk ki
azon korlatok meghatarozasara, melyek kiiziitt egy val6s egyiitthat6s
polinom val6s gyokei elhelyezkedhetnek es ezen gyiikiik szamanak megallapitasara. Egyelore a v a I 6 s g y ii k 6 k k o r I a t a i n a k kerdesevel fogunk foglalkozni, s a gyiikiik szamanak probtemajat a kiivetkez6
paragrafusra halasztjuk.
A Iegmagasabb foku tag abszolut ertekere vonatkoz6 lemma bizonyitasa
(I. a 23. -t) mar szolgaltat bizonyos korlatot a polinom gyiikeinek abszohit
ertekere. Val6ban, a 23. (3) egyenl6tlensegeben elvegezve a k = 1 helyettesitest, azt kapjuk, hogy
(1)

eseten, ahol a0 a f6egyiitthat6, A pedig a tiibbi egyiitthat6k abszolut

ertekenek maximuma, a polinom legmagasabb foku tagjanak abszollU.t
erteke nagyobb, mint az iisszes tiibbi tagok iisszegenek abszolut erteke,
s ezert egyetlen olyan x ertek sem lehet e polinom gyiike, amelyik eleget
tesz az (1) egyenlotlensegnek.
255>

Eszerint tetszoleges komplex egyiitthat6s f(x) polinomra az 1 +

.

!AI
~

szdm

-az osszes ( val6s t!s komplex) gyokok abszolut t!rtekt!nek felso korldtja. fgy a
ienti h(x) polinom eseten ~ = 1, A = 8 miatt ez a korlat 9.
Ez a korhlt azonban rendszerint tlilsagosan nagy, kiilonosen, ha csak a
val6s gyokok korlatai irant erdekl6diink. Rogton beszelni fogunk mas,
pontosabb m6dszerekrol. Emellett nem szabad elfelejteni, hogy ha meg:adjuk azokat a hatarokat, melyek kozott a polinomok val6s gyokei fek,gzenek, a k k o r e z z e I e g y a I t a I a b a n n e m a II f t j u k, h o g y
i I y e n g y o k o k v a I 6 b a n I e t e z n e k.
Mutassuk meg eloszor, hogy elegendo, ha tetszoleges polinom pozitiv
.gyokeihez tudunk felso korldtot taldlni. Val6ban, legyen adva az n-edfoku
f(x) polinom, es legyen N 0 e polinom pozitiv gyokeinek felso korlatja.
Tekintsiik a

9J1(x)

~~(~),

qJ2(x)

f( -x),

9Ja(x)

x"t(- ~)

polinomokat, es keressiink felso korlatot pozitiv gyokeikre; legyen ez az N u

az N 2 , ill. az N 3 szam. Akkor az ~ szdm az f(x) polinom pozittv gyokeinek

.also korldtja: ha

.es _!_ < N 1 miatt

at

pozitiv gyoke f(x)-nek, akkor .!.pozitiv gyoke

at

at

qJ1(x)-nek,

> N1 Hasonl6keppen -N2 t!s - N1 az f(x) polinom

at

.negattv gyokeinek also, ill. felsfJ korldtja. fgy tehat az f(x) polinom osszes

pozitiv gyokei eleget tesznek az

~1 < x < N 0

egyenlotlensegeknek, az

i>sszes negativ gyokok pedig a

-N2 <x < - Na

egyenlotlensegeknek.
A pozitiv gyokok felso korlatjanak meghatarozasara alkalmazhatjuk a
.kovetkezo m6dszert. Legyen adva az

= a.x" + a1~-1 + ... + Un

val6s egyiitthat6s polinofu, ahol a0 > 0. L~gyen tovabba ak (k ~ 1) az elsli
f(x)

negativ egyiitthat6; ha ilyen nem Jenne, akkor az f(x) polinomnak egyalta~

.256

Ian nem Iehetnenek pozitiv gyokeio Legyen vegiil B a negativ egyiitthat6k

abszohit ertekei koziil a legnagyobbo Akkor az

szdm az f(x) polinom pozitiv gyi5keinek felsi5 korldtjao

Csakugyan, ha x > 1, akkor az a,, a 2 , ooo ak-I egyiitthat6kat a zer6
szammal, az ak> ak+., ooo an egyiitthat6kat pedig (-B)-vel helyettesitve,

a polinom erteket csak csokkenthettiik, azaz

f(x)

a,;r;"- B(xn-k + xn-k-t +

+ 1)

xn-k+l_ 1
acYC"- B- X-1'

vagyis x > 1 miatt

Bxn-k+l

xn-k+I

f(x) > a,;r;"- - =- [a,p;k-I(x- 1)- B].

x- 1
x- 1

(2)

Ha most
(3)

akkor, minthogy
a,;r;k-- 1(x- 1)- B

a0(x- l)k- B,

a (2) kepletben a szogletes zar6jelben 3.116 kifejezes nem negativ, azaz (2)
ertelmeben f(x) erteke hatarozottan pozitiv Iesz. Ezek szerint x-nek a (3)
egyenlotlenseget kielegito ertekei nem Iehetnek gyokei az f(x) polinomnak,
amit bizonyitani akartunko
A fent vizsgalt h(x) polinomra ez a m6dszer k = 2 es B = 7 miatt a
pozitiv gyiikok felso korlatjakent az 1 + }"7 szamot szolgaltatja, melyet
helyettesithetiink a Iegkozelebbi nala nagyobb egesz szammal, 4-gyel.
A pozitiv gyokiik felso korhltjanak megkeresesere szolgal6 szamos egyeb
m6dszer koziil ismerkedjiink meg meg Newton m6dszerevel. Ez a m6dszer
bonyolultabb, mint az el6z6, viszont rendszerint igen j6 eredmenyt ad.
Legyen adva a val6s egyiitthat6s f(x) polinom a pozitiv a0 f6egyiitthat6val. Ha az x = c pontban az f(x) polinom es i5sszes f'(x), f"(x), .. o' fnl(x)
derivdl(jai pozit!v erteket vesznek fel, akkor a c szdm f(x) pozitiv gyi5keinek
{elsa korldtja.
Val6ban, Taylor keplete szerint (1. a 23. -t)
f(x) ={(c)+ (x- c){'(c)+ (x- c) 2

f"(c)

2! + .. +
o

(x- c)n

f'"l(c)
-----nr-.

Latjuk, hogy ha X > c, akkor a jobboldalt all6 szam hatarozottan pozitiv, tehat x ilyen ertekei nem Iehetnek gyokei az{(x) polinomnak.
17 Fels6bb algebra - 42160

257

Az adott f(x) polinomhoz tartoz6 rriegfeleli'l c szam keresesekor celszerii

a kovetkezi'lkeppen eljarni:. Az fn>(x) = n I derivalt pozitiv szam, ezert az
t<n-U(x) polinom x-nek monoton niivekedi'l fiiggvenye. Letezik kiivetkezeskeppen olyan c1 szam, hogy x > c1 eseten az t<n-U(x) derivalt pozitiv.
Innen kovetkezik, hogy x > c1 eseten az t<n-2l(x) derivalt x-nek monoton
novi'l fiiggvenye, ezert letezik olyan c,. > c, szam, hogy x > c2 eseten az
t<n->(x) derivalt is poiitiv. lgy folytatva tovabb, vegiil eljutunk a keresett
c szamhoz.
Alkalmazzuk Newton m6dszeret a fenti h(x) polinomra. Akkor

+ 2x4 h'(x) =
5x' + 8x
h"(x) = 20x" + 24x
h"'(x) = 60x + 48x h'v(x) = 120x + 48,
f(x)

x5

5x8

8 -

15x

2 -

30x

+ 8x
+ 16x
+ 16,

2 -

7x -

3, ,

7,

30,

hv(x) = 120.

Konnyii elleni'lrizni (pl. Horner-elrendezessel), hogy x = 2 eseten eiek

a polinomok mind pozitivak. Eszerint a 2 szam a h(x) polinom pozitiv
gyokeinek fels6 korlatja. Ez az eredmeny sokkal pontosabb, mint azok,
melyeket eli'lbb mas m6dszerekkel kaptunk.

A h(x) polinom negativ gyokeinek als6 becslese celj3.b61 tekintsiik a

p2(x) = -h(-x) polinomot.25 Tekintettel arra, hogy

=
~(x) =
tp2(x)

:x;5 -

5x4 -

tp;(x)

==

20 3

tp~'(x)

60x 2

'P~v(x)

120x -

2x4 - 5x3 - 8x 2 - 7x
8x 3 - 15x2 - 16x - 7,
24x 2

48x -

30x -

+ 3,

16,

30,

48,

'P(x) = 120,

es ezek a polinomok, amint konnyen ellen6rizhet6, x = 4 eseten pozitivak,

azert a 4 szam tp.(x) pozitfv gyokeinek felsi'l korlatja s lgy a -4 szam h(x)
negativ gyokeinek als6 korlatja.
- ,. Az~rt vessziik h( -x) helyett -h( -x)-et, mert Newton m6dsz~re csak akkor
alkalmazhat6, ha a fllegyiitthat6 pozitiv. Az ellljelnek ez a megvaltoztatasa term~sze
tesen nines semmift\le kihatassat a <p1(x) polinom gyokeire.

258

Vegtil megvizsgalva a

9'1<x>

q>3(x)

= -x5h (- ~) =

-xshW

3x5

+ 7x'- ~3 + 5x2,_ 2x -.~

3x5- 7x'- 8x3- 5x2- 2x

+1

polinomokat, pozitiv gyiikeik fels6 korlatjaul megint csak Newton m6dszerenek alkalmazasaval az 1, ill. a 4 szamot talilljuk, s igy a h(x) poiinom
pozitiv gyiikeinek also koriatja Iesz
Iatja pedig -

j=

1, negativ gyiikeinek fels6 kor-

~.

fgy tehat a h(x) polinom pozitiv gyiikei 1 es 2 kiiziitt, negativ gyokei

pedig -4 es -

kiiziitt helyezkednek el. Ez az eredmeny nagyon j6

iisszhangban ail azzal, amit el6hb a giirbe vizsgalataval nyerttink.

40. . Sturm tetele

Most attertink a v a I 6 s e g y ti t t h a t 6 s f(x) p o I i n o m v a I 6 s
g y o k e i s z a m a n a k vizsgaiatara. Ezen beiiil erdekl6dni fogunk mind
az iisszes vai6s gyiikiik szama, mind pedig ktiiiin a pozitiv es kiiiiin a negativ gyiikiik, s aitaiaban adott a, b hatarok kiiziitt fekv6 gyiikiik szama irant.
Tiibb m6dszer letezik a gyokiik pontos szamanak meghatarozasara, s
ezek mind igen bonyolu tak; ezek kiiztii viszonylag kenyelmesehb Sturm
m6dszere, amelyet most ismertetni is fogunk.
Vezessiink be el6sziir egy fogalmat, meiyet a kiivetkez6 paragrafusban fogunk felhasznalni.
Legyen adva zer6t61 kiiliinbiiz6 val6s szamoknak egy veges rendezett
rendszere, pl.
(1)

1, 3, -2, 1, -4, -8, -3, 4, 1.

Irjuk ki ezen szamok el6jeleinek sorozatat:

(2)

+.+.-.+.-.-.-.+. +

Latjuk, hogy az el6jelek (2) sorozataban negy alkalommal allnak egymas

mellett ellentetes el6jelek. Ezert azt mondjuk, hogy az (1) sorozatban negy
elOjelvaltas van. Vilagos, hogy az el6jelvaltasokat zer6t61 ktiliinbiiz6 val6s
szamok. barmely veges rendezett rendszereben megszamolhatjuk.
17*

259

Tekintsiik most a val6s egyiitthat6s f(x) polinomot, es tegyiik fel, hogy

f(x)-nek n inc sene k to b b s z oro s g yoke i; ellenkezo esetben
eloszthatnank f(x)-nek es derivaltjanak legnagyobb kozos oszt6javal.
Zer6t61 kiilonbOzo val6s egyiitthat6s polinomoknak egy
(3)

f(x)

fo(x), II(x), Mx), ... , fs(x)

veges rendezett rendszeret az f(x) polinom Sturm-fele rendszerenek nevezziik, ha teljesiilnek a kovetkezo kikotesek:
1. A (3) sorozatban szomszedos polinomoknak nincsenek kozos gyokeik.
2. Az utols6 polinomnak, f8 (x)-nek nincsenek val6s gyokei.
3. Ha "' val6s gyoke a (3) sorozat valamelyik kozbiilso h(x) (1 ~ k ~
~ s- 1) polinomjanak, akkor fk-l"') es fk+,("') elojele kiilonbOzo.
4. Ha "' val6s gyoke az f(x) polinomnak, akkor f(x)f1(x) az x = "'pontban
novekedo; mas sz6va1, ha x a kisebb ertekektol a nagyobbak fele haladva
atmegy az "' ponton, akkor ez a szorzat negativ elojelet pozitivra va!toztatja.
Azt a kerdest, hogy van-e minden polinomnak Sturm-fele rendszere,
alabb fogjuk megvizsgalni, most pedig feltetelezve, hogy f(x)-nek letezik
ilyen rendszere, megmutatjuk, hogyan hasznalhat6 fel e rendszer a val6s
gyokok szamanak meghatarozasara.
Ha a c val6s szam nem gyoke az adott f(x) polinomnak, es (3) e polinom
Sturm-fele rendszere, akkor vegyiik az

/(c), / 1 (c), !.(c), ... , f.(c)

val6s szamsorozatot, toroljiik belole az ossze zer6kat, es je!Oljiik S(c)-vel

az elojelvaltasok szamat a fennmarad6 rendszerben; S(c) tehat az e/Ojelvaltdsok szama az f(x) polinom (3) Sturm-fete rendszereben x = c-nel.'"

Erven yes
Sturm tetele. Ha az a, b val6s szamok (a < b) nem gyokei a tobbszoros
gyokok nelkiili f(x) polinomnak, akkor S(a) ~ S(b), es az S(a)- S(b) kiilOnbseg egyenlO az f(x) polinom a es b kozotti val6s gyokeinek szamaval.
fgy tehat az f(x) polinom a es b kozotti val6s gyokei szamanak meghata:..
rozasa celjab61 (emlekeztetiink arra, hogy f(x)-nek a feltetel ertelmeben
nines tobbszoros gyoke) csak azt kell megallapitanunk, mennyivel csokken
ezen polinom Sturm-fele rendszereben az elojelvaltasok szama, ha az a
pontr61 a b pontra teriink at.
,. Magatol ertetlldik, bogy az el6jelvaltasoknak az f(x) polinom Sturm-fele rendszereben semmi kiize maganak az f(x) polinomnak az e!OjelvaJtasaihoz, melyek olyankor kiivetkeznek be, amikor X e polinom va]amelyik gyiiken halad at.

260

A tete! bizonyitasa celjab61 vizsgaljuk meg, hogyan valtozik az S(x)

szam x niivekedesevel. Amig x niivekedes kiizben nem halad at a (3) Sturmfele rendszer egyetlen polinomjanak gyiiken sem, e rendszer polinomjainak
elojele nem valtozik, s gy az S(x) szam valtozatlan marad. Ennek kiivetkezteben, valamint a Sturm-fele rendszer definici6jaban szerepl6 2. feltetel
miatt ket esetet kell csak megvizsga!nunk: x athaladasat valamelyik kiizbiils6 fk{x) (1 ~ k ~ s - 1) polinom gyiiken es x athaladasat maganak az
f(x) polinomnak valamelyik gyiiken.
Legyen IX az (.(x) (1 ~ k ~ s - 1) polinom gyiike. Akkor az 1. feltetel
ertelmeben h-1< IX} es IH,( IX) kiiliinbozik zer6t61. Tala!hat6 tehat olyan
pozitiv e szam, esetleg csak nagyon kicsiny, hogy az (IX- e, IX+ e) intervallumban az fk_,(x) es az h+1(x) polinomnak nines gyiike, s ezert elojeliik
allan do; emellett a 3. feltetel szerint e z e k a z e I 6 j e I e k k ii 1 ii nb ii z ii k. EbbOl kiivetkezik, hogy mind az
(4)
mind az
(5)

rendszerben pontosan egy jelvaltas van, fiiggetleniil az lk{IX- e) es az

/k(IX + e) szam el6je1et61. Ha pl. az fk_,(x) polinom a tekintett intervallumban negativ, fk+ 1 (x) pedig pozitiv, es ha /k(IX- e)> 0, !k{IX +e) < 0, akkor ,
a (4), ill. (5) rendszernek az el6jelek

-, +. +.

ill.

-.-.+

rendszere felel meg. fgy tehat, amikor x a Sturm-fete rendszer valamelyik

kiizbiils6 polinomjanak egy gyiiken halad at, e rendszer elojelvaltasai csak
eltol6dnak, de nem keletkeznek uj es nem tiinnek el regi e16jelva!tasok, s
ezert a z S(x) s z a m i l y e n a t h a l a d a s t 6 l n e m v a I t o z i k.
Legyen masreszt IX maganak az adott f(x) pohnomnak a gyiike. Az L
felteteJ szerint IX nem lehet gyiike /,(x)-nek. Letezik kiivetkezeskeppen olyan
pozitiv e szam, hogy az (IX- e, IX+ e) intervallum nem tartalmazza az
{J(x) polinomnak egyetlen gyiiket sem, s igy l,(x) elojele ebben az intervallumban alland6. Ha ez az el6jel pozitiv, akkor a 4. feltetel miatt maga
az f(x) polinom az (IX- e, IX+ e) mtervallumon x-nek monoton novo fiiggvenye lesz, s ezert /(IX- e) < 0, /(IX+ e)> 0. Az
(6)

/(IX- e), IJ{IX- e),

ill.

/(IX+ e), f.{IX +e)

rendszernek kiivetkezeskeppen a

-.+.

ill.

+.+
261

el6jelrendszer felel meg, azaz a Sturm-fele rendszerben e g y e I 6 j e 1v alta s meg s z ii n i k. Ha viszont / 1 (x) el6jele ai (<X- e), (<X+ e)
intervallumon negativ, akkor, megint csak a 4. feltetel ertelmeben, az
f(x) polinom ezen az intervallumon monoton csiikken, ahonnan /(<X- e)>
> 0, f( <X
e) < 0; a (6) rendszereknek most a

+. -,

ill.

-, -

el6jelrendszer felel meg, azaz a Sturm-fele rendszerben ismet m e g s z iin i k e g y e I 6 j e I v a I t a s.

fgy tehat az S(x) szdm x novekedese eseten csak olyankor vdllozik, amikor
x az f(x) polinom valamely gyoken halad at, espedig minden ilyen alkalommal
pontosan eggye/ csokken.
Ezzel tehat Sturm tetelet bebizonyitottuk. Abb6l a celb61, hogy ezt a
tetelt felhasznalhassuk az f(x) polinom osszes val6s gyokei szamanak meghatarozasara, elegend6 a negativ gyiikok valamely als6 korlatjat valasztani a-nak, s a pozitiv gyokiik fels6 korlatjat b-nek. Egyszeriibb azonban
a kovetkez6 eljaras. A 23. -ban bebizonyitott lemma szerint letezik olyan
N pozitiv szam (mely lehet, hogy nagyon nagy lesz), hogy (xi> N eseten
a Sturm-fele rendszer v a I am en n y i polinomjanak el6jele megegyezik
'legmagasabb fokti tagjanak el6jelevel. Mas sz6val letezik a x ismeretlennek olyan nagy pozitiv erteke, hogy ezen ertek mellett a Sturm-fele rendszer valamennyi polinomjanak el6jele megegyezik sajat f 6 e g y ii t th a t 6 j a n a k el6jelevel; x-nek ezt az erteket, melyet nem sziikseges
kiszamitanunk, je!Oijiik feltetelesen a oo jellel. Letezik masreszt x-nek olyan
nagy abszoltit ertekii negativ erteke, hogy ezen ertek mellett a Sturm-fele
rendszer valamennyi paros fokszamti polinomjanak el6jele megegyezik
sajat f6egyiitthat6janak el6jelevel, a paratlan fokszamtiake pedig ellentetes vele; x ezen erteket a -oo jellel fogjuk je!Olni. Vilagos, hogy a (-oo, oo)
intervallum tartalmazza a Sturm-fele rendszer osszes polinomjainak valamennyi val6s gyoket es specialisan az f(x) polinom valamennyi val6s
gyiiket is. Ha Sturm tetelet erre az intervallumra alkalmazzuk, megkapjuk
ezen gyokiik szamat, mig Sturm tetelenek alkalmazasa a (-oo, 0) es a
(0, oo) intervallumra az f(x) polinom negativ, ill. pozitiv gyokeinek szamat
szolgaltatja.
Mar csak azt kell bebizonyitanunk, hogy minden tobbszoros gyok mHkiili
va/6s egyiitthat6s f(x) polinomnak van Sturm-fete rendszere. Az ilyen rendszer
konstrukci6janak celjat szolgal6 m6dszerek kiiziil bemutatunk egyet, a
leghasznalhat6bbat. Legyen / 1(x) = f'(x), ami biztositja a Sturm-fele
rendszer definici6jaban szerepl6 4. feltetel teljesiileset. Val6ban, ha <X az
f(x) polinom val6s gyiike, es az x = <X pontban f(x) novekszik, akkor az
f'(x) derivalt ebben a pontban pozitiv, s igy az f(x)f'(x) szorzat is novekszik;
262

ha viszont f(x) az x = ex pontban csiikken, akkor {'(ex) < 0, s igy az f(x)f'(x)

szorzat megint niivekszik. Osszuk ezek utan f(x)-et / 1 (x)-szel, es f2(x) legyen
ennek az osztasnak a maradeka e II e n k e z 6 e I 6 j e II e I:
f(x)

f,(x)q,(x) -

Mx).

Altaiaban, ha az fk_,(x) es az /k(x) polinomot mar megtaialtuk, akkor

{k+ 1(x) legyen az fk_,(x)-nek /k(x)-szel vaio osztasaboi adOdo maradek
ellenkez6 ei6jellei:
(7)

Az itt bemutatott modszer csak abban kii!Onbiizik az f(x), f'(x) polinomokra alkaimazott euklideszi algoritmustOI, hogy a maradek el6jeiet
mindig ellenkez6jere va.ltoztatjuk, es a kiivetkez6 osztast mar ezzel az ellenkez6 eiojeiii maradekkal vegezziik. Minthogy a legnagyobb kozos osztO
keresesenel az eiojel ilyen megvaltoztatasa nem Ienyeges, eljarasunk megszakad valameiyik /,(x)-nei, amely /(x) es /'(x) legnagyobb kiizos osztOja
Iesz; emellett abb61, hogy f(x)-nek nincsenek tobbszoros gyokei, azaz hogy
reiatfv prim f'(x)-hez, kovetkezik, hogy valojaban /.(x) valameiy zerot61
kiiionbOz6 val6s szam.
MindebbOI lathat6, hogy az altalunk konstruait
f(x)

fo(x), f'(x)

= /1(x), f.(x),

... , f.(x)

polinomrendszer eleget tesz a Sturm-fele rendszer definiciojaban szerepl6

2. feltetelnek is. Az 1. feltetel teljesiilesenek bizonyitasa celjab61 tegyiik fel,
bogy a szomszedos /k(x), fk+ 1(x) polinomoknak ex kozos gyoke. Akkor (7)
szerint ex gyoke az {k_,(x) polinomnak is. Atterve az
1~<-(x)

fk_,(x)qk_,(x) - /k(x)

egyenlosegre, azt kapjuk, hogy ex gyiike fk_2 (x)-nek is. fgy tovabb folytatva,
azt talaljuk, hogy ex kozos gyoke f(x)-nek es f'(x)-nek, ami azonban ellentmond felteveseinknek. Vegiil a 3. feltetel teljesiilese kiizvetleniil kovetkezik
a (7) egyenlosegbOI: ha !k{ex) = 0, akkor fk_ 1(ex) = -hH(ex).
Alkalmazzuk Sturm m6dszeret az elllziS paragrafusban vizsgaJt
h(x)

= x'

+ 2x -

5x

+ Sx -

7x - 3

polinomra. Emellett nem fogjuk elllre ellenllrizni, bogy h(x)-nek nincsenek-e tiibbsziiriis gyiikei, mivet a Sturm-fete rendszer konstruatasanak fenti m6dszere egy(tttat a
polinom es derivattja retatlv prim vottanak ellenllrzesere is szotgaJ.
Keressiik a h(x) polinom Sturm-fete rendszeret az emlltett m6dszerrel. Ekllzben az
osztas fotyaman az euklideszi atgoritmust6t etterllen csak tetszllleg;s pozitlv szamok-

263

kal fogunk szorozni vagy riividiteni, minthogy a maradekok eMjele Sturm m6dszereben alapvetll szerepet jatszik. A kiivetkezll rendszcrt kapjuk:
h(x) = x'

+ 2x' -

h 1(x) = 5x'
h,(x)
h,(x)
h,(x)

5x 8

8x' -

+ 8x

15x

2 -

3,

7x -

+ 16x -

7,

= 66x 8 - 150x1 + 172x + 61,

= -464x' + 1135x + 723,
= -32 599 457x - 8 486 093,

h,(x) = -1.

Hatarozzuk meg e rendszer polinomjainak elojelet x = -= es x = = eseten,

amihez, mint ramutattunk, csupan a f6cgyiitthat6k ei6je!et es a polinomok fokszamat kell megnezniink. A kiivetkez/l tablazatot kapjuk:
h(x)

h,(x)

h,(x)

h,(x)

h,(x)

Jelvaltasok
szama

h,(x)

-------------------------~

fgy tehat, mialatt x - =-t61 =-ig valtozik, a Sturm-fele rendszerben harom ell\jelvaltas szilnik meg, s ezert a h(x) polinomnak pontosan harom va16s gyiike van. Ebb/ll
lathat6, hogy az el/lzil paragrafusban e polinom giirbejenek megszerkesztesenel nem
hagytunk k1 egy gyiikiit sem.
Alkalmazzuk Sturm m6dszeret egy masik, egyszeriibb polinomra. Legyen adva az
f(x) = x

3x 2

polinom. Hatarozzuk meg f(xl val6s gyokeinek szamat, valamint azon egesz szamparokat, melyek kiiziitt egy-egy gyiik elhelyezkedik, anelkiil hogy elllzllleg megszerkesztenenk e polinom giirbejet.
Az f(x) polinom Sturm-tele rendszere lesz:
f(x) =

Mx) = 3x 2

f 2(x)

(,(x)

= 1.

2x

+ 3x
+

2 -

1,

6x,

+ 1,

Allapitsuk meg e rendszer elojelvaltasainak szamat x

f(x)

(,(x)

(,(x)

=J
264

f,(x)

-= es x

Jelvaltasok
szama

= eseten.

Az f(x) polinomnak tehat harom val6s gyoke van. E gyokok helyenek pontosabl>
meghatarozasa celjab6J egeszitsiik ki a fenti tablazatot:
X

f(x)

(,(x)

(,(x)

f,(x)

Jelvaltasok
szama

---------------------3
3
+
+
----------------1------2

------------- ---1------

-1
2
+
+
---------------1-----0
0
+
+
----------------------1
0
+
+
+
+

fgy tehat az f(x) polinom Sturm-ft\le rendszereben egy-egy eliljel szunik meg.
mikiizben x -3-t61 -2-ig, -1-tol 0-ig es O-t61 1-ig valtozik. E polinom "' "'" "'
gyokei tehat eleget tesznek a kovetkezil egyenl6Uensegeknek:

-3<ot1 <-2,

-1<ot,<0,

0<ot3 <1.

41. . Tovabbi tetelek a.val6s gyi:iki:ik szamar6l

Sturm tetele teljesen megoldja a val6s gyokok szamanak problemajat.
Lenyeges hianyossaga azonban a Sturm-fele rendszer konstrukci6jimal vegzett szamitasok bonyoiuitsaga, amir6! az olvas6 meggy6z6dhetett, ha
elvegezte a fenti peldak koziii az eis6hiiz sziikseges vaiamennyi szamitast.
Ezert most be fogunk bizonyitani ket tetelt, melyek nem adjak meg a vai6s
gyokok pontos szamat, csupan e szamnak egy-egy f e I s 6 korlatjat ..
Ezek a teteiek, ha azutan alkaimazzuk 6ket, miutan a poiinom gorbejenek
segitsegevel a val6s gyokok szamanak egy a I s 6 koriatjat mar megtaial~
tuk, nemeiykor Iehet6ve teszik, hogy a val6s gyokok pontos szamat is
megtaialjuk anelkiil, hogy Sturm m6dszen\hez folyamodnank.
Legyen adva az n-edfoku val6s egyiitthat6s f(x) polinom, es engedjiik
meg azt is, hogy f(x)-nek tobbszoros gyokei legyenek. Tekintsiik derivalt-jainak
(1)

f(x) = r<o>(x), f'(x), f"(x), . , r-l)(x), t<n>(x)

sorozatat, ahol az utois6 derivait egyenl6 az f(x) poiinom a0 f6egyiitthat6janak n!-szorosaval, s igy el6jele mindeniitt alland6. Ha a c val6s szam nem
26&

gyoke az (1) rendszer egyik polinomjanak sem, akkor jeltilje B(c) az el6jelvaltasok szamat az
f(c), f'(c), f"(c), . , j<n-tl(c), f"'(c)
rendezett szamrendszerben. lly m6don vizsgalhatjuk az egeszerh\kii B(x)
fiiggvenyt, mely x azon ertekeire van definialva, amelyekre az (1) rendszer
egyik polinomjanak erteke sem zer6.
Nezziik meg, hogyan valtozik a B(x) szam X novekedesekor. Mig X nem
lepi at egyetlen (1) rendszerbeli polinom gyoket sem, addig a B(x) szam
nem valtozhat. Ezert ket esetet kell megvizsgalnunk: amikor x az f(x)
polinom egyik gyoken haJad at, es amikor X vaJameJyik fkl(x) (1 ;: k ;:
;: n- 1) derivalt egyik gyoken halad at.
Legyen at az f(x) polinom l-szeres gyoke (l ~ 1), azaz legyen
{(at)= /'(at) = ...

+ fl-tl(r:t.) =

0, fll(r:t.)

0.

Legyen az e pozitlv szam oly kicdny, hogy az (r:t.- e, r:t.

e) intervallum
ne tartalmazza az f(x), f'(x), , f 1-JJ(x) polinomok at-t61 kiilonbtiz6 gyoket,
tovabba ne tartalmazza az f!>(x) polinom egyetlen gyoket sem. Mutassuk
meg, hogy az
f(r:t.- e), /'(at- e), ... ,

f'-1>(r:t.- e), fll(at-

e)

11zamrendszerben barmely ket szomszedos szamnak az el6jele ellentetes,

mig az
f(r:t. +e), f'(r:t. +e), ... , fi-tJ(r:t. +e), j<t>(r:t. +e)
11zamok mind azonos el6jeliiek. Minthogy az (1) rendszer minden polinomja
az eJ6z6 polinom derivaltja, azert csak azt kell megmutatnunk, hogy ha X
athalad az f(x) polinom at gyoken, akkor, fiiggetleniil e gyok multiplicitasat61, f(x) es f'(x) elojele az athaladas el6tt kiilonbtizott, utana pedig megegyezik. Ha f( at - e)> 0, akkor f(x) az ( r:t. - e, at) intervallumban csokken,
11 ezert f'(r:t.- e) < 0; ha viszont /(at- e) < 0, akkor f(x) novekedik, s
ezert f' (r:t.- e)> 0. Az elojelek tehilt mindket esetben kiilonbtizok. Masreszt, ha f(r:t.
e)> 0, akkor f(x) novekedik az (r:t., r:t.
e) intervallumon,
s igy f'(r:t. +e)> 0; hasonl6keppen f(r:t. +e) < O-b61 kovetkezik {'(r:t. +
e) < 0. lgy tehilt az at gyokon val6 athaladas utan f(x) es f'(x) el6jele
megegyezik.
A bizonyitottakb61 kovetkezik, hogy ha x az f(x) polinom l-szeres gyoken
halad at, akkor az
f(x), f'(x), . , fl-tl(x), f!>(x)

rendszerben l el6jelvaltas sziinik meg. Legyen most r:t. gyoke az

(1 ;:;;; k ;:;;; n - 1 , l
266

1)

derivaltaknak, de ne legyen gyiike sem t<k-ll(x)-nek, sem f<k+l)(x)-nek.

A fentiek szerint x atbaladasa az "' szamon l ellijelvaltas megsziineset vonja
maga utan az
t<k>(x), t<k+l>(x), . , fkH-ll(x), fk+l)(x)

rendszerben. Igaz, bogy ez az atbaladas esetleg lij ellijelvaltast boz letre

t<k-ll(x) es fk>(x) kiiziitt, de l ~ 1 miatt x-nek az "' szamon val6 atbaladasakor az
rendszerben az ellijelvaltasok szama vagy valtozatlan marad, vagy csokken. Ez a szam csak paros szammal csokkenbet, mivel az fk-l>(x) es az
fk+ll(x) polinom nem vaJt jeJet, amikor X atbaJad az 0t erteken.
A kapott eredmenyekblil kovetkezik, bogy ha az a es a b sztim (a <b)
nem gyoke az (1) rendszeregyetlen polinomjanak sem, akkor az f(x) polinom a
es b kozotti valOs gyokeinek sztima (mindegyikel annyiszor veve, amennyi a
mulliplicillisa) egyenlo a B(a) - B(b) kiilonbseggel, vagy pliros szlimmal
kisebb nala.
Az a es a b szamra vonatkoz6 korlatozasok csokkentese celjab61 vezessiik
be a kovetkezli jelo!eseket. Ha a c val6s szam nem gyoke az f(x) polinomnak,
bar esetleg gyoke Jebet az (1) rendszer mas polinomjainak, akkor jelolje
B+(c) az ellijelvaltasok szamat az
(2)

f(c), f'(c), /"(c), ... , r-ll(c), fn>(c)

szamsorozatban a kovetkezli ertelemben: ba

(3)

de
(4)

t<k-l>(c)

+ 0, fk+O(c) + 0,

akkor a (3)-ban szereplli polinomokat ugyanolyan ellijeliinek tekintjiik,

mint fkHl(c)-t; ez nyilvanval6an ugyanazt jelenti, mintba a jelvaltasok
osszeszamlalasanal a (2) rendszerben a zer6kat elbagytuk volna. Jeliilje
masreszt B_(c) a jelvaltasok szamat a (2) rendszerben a kovetkezo ertelemben: ba ervenyes (3) es (4), akkor ugy fogjuk tekinteni bogy t<k+ll(c)
(0 ;;;;; i ;;;;; l - 1) ellijele megegyezik fk+n(c) ellijelevel, ba l - i paros, es
ellentetes vele, ba l - i paratlan.
Ha most meg akarjuk batarozni az f(x) polinom a es b kozotti (a <b)
val6s gyiikeinek szamat, abol sem a, sem b nem gyoke /(x)-nek, de esetleg
gyoke Jebet az (1) rendszer mas polinomjainak, akkor a kovetkezlikeppen
jarunk el. Legyen e oly kicsiny, bogy az (a, a
2e) intervallum ne tartal

267

mazza az f(x) polinom egyetlen gyoket, sem pedig az (1) rendszer tobbi
polinomjainak a-t61 kiil6nboz6 gyoket; legyen masreszt 1J oly kicsiny, hogy
a (b- 21], b) intervallum se tartalmazza f(x) egyetlen gyoket sem s az (1)
rendszer tobbi polinomjainak b-tol kiil6nb6z6 gyoket sem. Akkor az f(x)
polinom benniinket erdeklo val6s gyokeinek szama megegyezik ezen polinom a
e es b - 1J kozotti gyokeinek szamaval, vagyis a fentiek szerint
e) - B(b - 1J) kiilonbseggel, vagy ennel a kiilonbsegnel paros
a B(a
szammal kisebb. Konnyen lathat6 azonban, hogy

+
+

B(a

+ e)= B+(a),

B(b- 1J) = B_(b).

Ezzel be van bizonyitva

Budan-Fourier tete! e. H a sem az a, sem a b valos szam (a < b) nem gyoke
a val6s egyi'ltthatos f(x) palinamnak, akkar e palinam a es b kozotti va/6s gyokeinek szama, mindegyiket annyiszar szamtlva, amennyi a multiplicitasa,
egyenlO a B+(a)- B_(b) ki'llOnbseggel, vagy paras szammal kisebb nata.
Jelolje a oo jel az x ismeretlen olyan nagy pozitiv erteket, amelynel az
(1) rendszer minden polinomjanak az x helyen felvett erteke ugyanolyan
elojelii, mint sajat f6egyiitthat6ja. Minthogy ezek az egyiitthat6k rendre
a0, na0, n(n- 1)a0 , , nla0, melyek mind egyenlo elojeliiek, azert B(oo) =
= B_(oo) = 0. Masreszt, mivel
/(0) =am f'(O)

an_ 1, f"(O)

an_ 22l, /"'(0)

an_3 3!, ... , ttn>(O)

a0 nl,

ahol a0 , a,, ... , an az f(x) polinom egyiitthat6i, azert B+(O) megegyezik az

eJojelvaJtasok szarnavaJ az /(X) poJinom egyiitthat6inak rendszereben, ugy
ertve, hogy a zer6val egyenlo egyiitthat6kat nem vessziik szamitasba. fgy
tehat Budan-Fourier tetelet a (0, oo) intervallumra alkalmazva, a kovetkezo tetelhez jutunk.
Descartes tetele. Az f(x) palinam pazitiv gyokeinek szama, mindegyiket
annqiszar szamtlva, amennyi a mulliplicitasa, egyen/0 az el6jelvdltdsak szdmaval e palznam egyi'ltthatoinak rendszereben (a zeroval egyen/6 egyi'ltthat6kat
nem veve !igyelembe), vagy paras szdmmal kisebb ennel a szamnal.
Az /(x) polinom negativ gyokei szamanak meghatarozasahoz nyilvan
elegendo Descartes tetelet az f( -x) polinomra alkalmazni. Emellett, ha az
f(x) polinom egyik egyiitthat6ja sem zero, akkor vilagos, hogy minden elojelvaltasnak az f( -x) polinom egyiitthat6inak rendszereben az f(x) polinom
egyiitthat6inak rendszereben az elojel meg m a r a d a sa felel meg, es
viszont. fgy tehat ha az f(x) palinamnak egyetlen eqyi'ltthat6ja sem zero,
akkar e palinam negativ gyi5keinek szdma (mulliplicilasukkal veve) egyenli5
az eloiel-meqmaraddsok szdmdval az egyi'ltthat6k rendszereben, vagy paras
szdmmal kisebb nala.
268

Iktassuk ide D e s c a r t e s t e t e I e n e k m e g e g y b i z o n y it as at, amely nem tamaszkodik Budan-Fourier tetelere. Bizonyitsuk

be eloszor a kovetkezo lemmat:
H a c > 0, akkor az el6jelvaltasok szama az f(x) polinom egyiitthat6inak
rendszereben paratlan szammal kisebb, mint az el6jelvaltasok szama az
(x - c)f(x) szorzat egyiitthat6inak rendszereben.
Val6ban, kozos zarojelbe irva az egymast koveto azonos elojelii tagokat,
irjuk fel az f(x) polinomot a kovetkezokeppen, pozitivnak feltetelezve az
a0 foegyiitthat6t:
(5)

f(x) = (a_xn

+ ... + b,x'+l) - (a,x' + ... + b:rr'+ + ... +

+ (-1)(a,x"' + ... + bs+lxl).
1)

Itta0 >0,a1 >0, ... ,a,>O, ugyanakkor bvb2 , ,b. pozitivvagyzer6;

bs+I azonban legyen hatarozottan pozitiv, azaz x(t ;;;:; 0) az x ismeretlen
legalacsonyabb olyan hatvanya, mely az f(x) polinomban zer6t61 kiilonbozo egyiitthat6val szerepel. Az
(a.;z;n

+ ... + b :z:k.+I)
1

zar6jel allhat egyetlen tagb61 is, tudniillik akkor, ha k1

1 = n. Hasonl6
megjegyzes ervenyes az (5) kepletben szereplo tobbi zar6jelre is.
1rjuk most fel az (x- c)f(x) szorzatot polinom alakban; ekozben csak
azon tagokat fogjuk kiirni, melyekben x az (n
1)-edik, (k1
1)-edik,
.. , (ks
1)-edik es 1-edik hatvanyon szerepel. Kapjuk:

(6)

+ ... ) - (a~xk,+l + ... ) + ... +

+ (-1)(a;.:t:'+l + ... - cb.Hx),

(x- c)f(x) = (a.;z;n+t

ahol a;= a;+ cb; (i = 1, 2, ... , s), s igy c > 0 miatt minden a; hatarozottan pozitiv. fgy tehat az f(x) polinom a0xn es -a1x' tagja kozott (s
ugyanigy a -a,x' es az a:rr' tag kozott es i. t.) egy elojelvaltas volt, mig
az (x - c)f(x) polinomban a megfelelo a.;r"+ 1, -a;x+ 1 tagok kozott (ill.
a -a;x,+t, a;x'+ 1 tagok kozott es i. t.) vagy egy elojelvaltas van, vagy
tObb, de akkor feltetleniil paros szammal tobb. Ezen elojelvaltasok pontos
helye nem erdekel benniinket; e!Ofordulhat pl., hogy x,+o egyiitthat6ja
(6)-ban negativ, akarcsak a -a; egyiitthat6, s igy e ket szomszedos egyiitthat6 kozott nines elojelvaltas, azaz az elso zar6jelben az elojelvaltasok
valahol elobb helyezkednek el. Jegyezziik most meg, hogy (5)-ben az utols6
zar6jel egyaltalan nem tartalmazott elojelvaltast, mig (6)-ban az utols6
zar6jel tartalmaz, megpedig par at Ian szamut: elegendo figyelembe venni, hogy f(x) es (x - c)f(x) utols6, zer6t61 kiilonb6z6 egyiitthat6ja, azaz ( -1)bs+l es ( -1)s+'b.+ 1c ellenkezo elojelii. lgy tehat az f(x)
269

polinomr61 az (x - c)f(x) polinomra val6 atteressel az egyiitthat6k rendszereben az el6jelva!tasok szama feltetleniil megnovekedik, megpedig paratlan szammal (olyan tobbtagu osszeg, melynek egyik tagja paratlan, a
tobbi pedig paros, termeszetesen paratlan lesz). Ezzel a lemmat bebizonyitottuk.
Descartes tetelenek bizonyitasa celjab61 jeloljiik f(x) pozitiv gyokeit
0<1, 0<2, , 0<k-val. Eszerint

ahol <p(x) mar olyan val6s egyiitthat6s polinom, melynek nincsenek pozitiv
val6s gyiikei. Ebb61 kovetkezik, hogy a <p(x) polinom els6 es utols6, zer6t61
kii16nboz6 egyiitthat6ja azonos e16jelii, azaz e polinom egyiitthat6inak
rendszere paros szamu el6jelva!tast tartalmaz. Ismetelten alkalmazva
most a fenti lemmat a
f(x)

polinomokra, azt kapjuk, hogy az el6jelvaltasok szama az egyiitthat6k

rendszereben minden alkalommal paratlan szammal novekedik, azaz 1 +
paros szammal, s ezert az f(x) polinom egyiitthat6inak rendszereben az
el6jelvaltasok szama paros szammal nagyobb a k szamnal.
Alkalmazzuk Descartes es Budan-Fourier tetetet a mar eWbb is vizsgalt h(x) =
x' + 2x' - 5x 3 + 8x' - 7x - 3 polinomra.
Az ellijelvaltasok szama az egyiitthat6k rendszert!ben 3, s igy Descartes tetele
szcrint h(x)-nck 3 vagy 1 pozitiv gyiike lehet. Masreszt h(x)-nek egyetlen egyiitthat6ja sem zer6, es mivel az egyiitthat6k rendszereben az eliijel ketszer marad va!tozatlan, azert h(x)-nek vagy 2 negativ gyiike van, vagy egy sem. Ezt iisszehasonlitva
a polinom giirbejenek segitsegevel regcbben kapott eredmenyekkel, azt talaljuk,
hogy polinomunk negativ gyiikeinck szama pontosan 2.
A pozitiv gyiikiik pontos szamanak meghatarozasa celjab61 alkalmazzuk BudanFourier tetetet, megpedig az (1, oo)intervallumra, mivel a 39. -ban megmutattuk,
hogy a h(x) polinom pozitiv gyiikeinek 1 als6 korlatja. A h(x) polinom deriva!tjait is
kiszamitottuk mar a 39. -ban. Hatarozzuk meg ezek eWjelet az x = 1 es az x = =
pontban:

x_~~~~

__

h"'(x)

hiV(x)

1+
+
+
+
-=--+-.-+--+-,-+--+-1

hV(x)

Jelvaltasok
szama

+
+

Ebb/ll kiivetkezik, hogy a polinomok rendszereben egy ellljelvaltas sziinik meg,

mialatt x erteke 1-t/ll oo-ig valtozik, s ezert h(x)-nek pontosan 1 pozitiv gyiike van.

270

Ezzel a peldaval kapcsolatban megjegyezziik, hogy altalaban e g

polinom val6s gyi:ikeinek kereseset gi:irbejenek
megszerkesztesevel es Descartes, majd BudanFourier tetelenek alkalmazasaval kell kezdeni.
csak vegs6 esetben folyamodunk Sturm-fele rends ;;o; e r k o n s t r u a I a s a h o z.
Descartes tetele elesebbe tehet6 abban a specialis esetben, amikor eleve
ismeretes, hogy a polinom i:isszes gyi:ikei val6sak, mint pl. szimmetrikus.
matrix karakterisztikus polinomja eseten .. Ugyanis:
H a az f(x) polinom osszes gyokei val6sak, es szabad tagja nem zer6, akkor
pozitiv gyokeinek k1 szama egyenlO az elojelvaltasok s1 szamaval f(x) egyiitthat6inak rendszereben, a negattv gyokok k2 szama pedig egyenlo az elOjelvaltasok s2 szdmaval az f( -x) polinom egyiitthat6inak rendszereben.
Val6ban, felteteleink teljesiilese eseten
(7)

ahol n az f(x) polinom fokszama, es Descartes tetele szerint

(8)

Mutassuk meg, hogy

(9)
A bizonyitast n szerinti teljes indukci6val vegezziik. n = 1 eseten
q0 + 0, a1 + 0 miatt az
f(x)

aoX

+a

1,

f( -x) = -QoX

+ at

polinomok ki:iziil csak az egyiknel van el6jelva!tas, azaz ebben az esetben

s1 s2 = 1. Tegyiik fel, hogy a (9) keplet mar be van bizonyitva n-nel
alacsonyabb foku polinomokra. Ha

f(x)

= aoX" + a,_,r +

... + an.

ahol 1 ~ n - l, an_1 + 0, akkor legyen

... + an.
f(x) = a~ + g(x),
f(-x) = (-1)na~ + g(-x).
g(x)

Ekkor

= an_1x1 +

Ha s; es s~ az el6jelvaltasok szama a g(x), ill. a g( -x) polinom egyiitthat6inak rendszereben, akkor az indukci6felteves ertelmeben (vilagos, hogy
l ~ 1)

si + s~

~ l.

271

Ha l = n - 1, akkor az els6 helyen, azaz f(x) eseteben a0 es a1 = Un-z

.kiiziitt el6jelvaltas csak az f(x), f( -x) polinomok egyikenel van, s ezert

s + s = s; + s; + 1; ; ; l + 1= n.
1

Ha viszont I ;;;;; n - 2, akkor az els6 helyen lehetseges el6jelvaltas mind az

,j(x), mind az /( -x) polinomnal, de ebben az esetben is
~+~;;;;~+~+2;;;;1+2;;;;~-~+2=a

Egybevetve (7)-et, (8)-at es (9)-et, kapjuk, hogy

:amit bizonyltani kellett.

42. . Hurwitz tetele

A mechanikaban, kiiloniisen a mozgas stabilitasaval kapcsolatos kerdesekben gyakran talalkozunk olyan feltetelekkel, melyek eseten adott val6s
egyiitthat6s polinom iisszes gyiikei a komplex szamsik bal oldali felsikja.ban fekszenek, azaz val6s resziik negativ. Ilyen felteteleket tiibb szerz6
megadott, tiibbek kiiziitt HURWITZ is. Hurwitz tete!enek kiil6nb6z6 bizonyitasai koziil a legegyszeriibb ScHURe, amelyhez nem sziikseges semmifele analitikus apparatus. Most ismertetni fogjuk ezt a bizonyltast, amely
egyszersmind komplex egyiitthat6k esetere is szolgaltat bizonyos eredmemyeket.27
Jeliilje R(oc) az oc komplex szam val6s reszet. Nevezziik tovabba riividseg
kedveert az f(x) polinomot, melynek egyiitthat6i tetsz6leges (az altalanos
esetben komplex) szamok lehetnek, Hurwitz-polinomnak, ha minden gyiikenek negatlv a val6s resze.
Legyen adva a tetsz61eges komplex egyiitthat6s f(x) polinom; rendezziik
f(x)-et az ismeretlen n6v6 hatvanyai szerint:
f(x)

= U + a + a.x + ... + UnXn

0

1X

.Jeliilje f*(x) azt a polinomot, melyet j(x)-Ml ugy kapunk, hogy valamennyi
egyiitthat6jat a komplex konjugaltjaval helyettesltjiik, es azonkiviil az
x paratlan kitev6s hatvanyain[Jl all6 egyiitthat6k el6jelet megvaltoztatjuk:
j*(x) = ii0

ii 1X

+ ii

2X 2 -

+ (-1tlinXn.

" E tete! mas bizonyftasait, valamint a sz6bari forg6 kerdesnek Sturm tetelevel,
a kvadratikus alakok clmeletevel val6 kiiliinfele iisszefiiggeseit megtal9Jhatjuk pl.
<I>. P. raHTMaxep ,TeopiD! MaTpm:C c. kiinyveben.

272

Ktinnyen ellenorizhetjiik, hogy ha f(x) = g(x)h(x), akkor f*(x) =

= g*(x) h*(x). Ebb61 ktivetkezik, hogy ha Xv x2, , Xn az f(x) polinom
gytikei:
(1)

f(x)

an

Il (x -

x1),

J-1

akkor
n

(2)

t*(x) =a" Il<-x- x1) = C-1)"a"

i-1

IJ<x + x1),
J-1

tehat f*(x) gytikei -x1, -x2, , -xn.

Legyen x = u
iv, x1 = u1 iv1 . Akkor

lx

x1 /2 -

lx-

x1 i 2

+ u1) + (v- v1)

(u

- (v- v1) 2

2 -

(u- u1) 2 -

4uu1

Ha tehat u1 negativ, akkor u < 0 eseten lx- x11 < I x + x11, u > O-b61
ktivetkezik lx-x11>1x+x11, u=O eseten pedig lx-x11='x+x1i.
Ktivetkezeskeppen, ha f(x) Hurwitz-polinom, vagyis ha valamennyi u1
(j = 1, 2, ... , n) negativ, akkor (1) es (2) miatt

< lf*(x)l,

(3)

0 ~ lf(x)l

(3')

0 ~ lf*(x)l

(3")

0 < lf(x)l = 1/*(x)l,

Legyenek .x es

< lf(x)l,

ha R(x) < 0,
ha R(x)

> 0,

ha R(x) = 0.

p tetszoleges szamok, melyek eleget tesznek az

l.xi>IPI

(4)
feltetelnek.

Az f(x) polinom akkor es csak akkor lesz Hurwitz-polinom, ha ugyanezen

tulajdonsdggal rendelkezik a

g(x)

.xf(x) -

Pf*(x)

polinom is.

Val6ban, ha f(x) Hurwitz-polinom, akkor (3'), (3") es (4) miatt, R(x)

eseten ervenyes

I.xf(x) I > IPf*(x) 1,

azaz az .xf(x) = Pf*(x) egyenloseg csak R(x) < 0 eseten lehetseges. Ezert
a g(x) polinom tisszes gytikeinek negativ a va16s resze
A forditott allitas bizonyitasa celjab61 jegyezziik meg, hogy
g*(x)
18 Fels6bb algebra - 42160

a.{*(x) - Pt(x),

273

s ezert
ahol

Minthogy (4)-Ml ktivetkezik Joe, I> I/11 !, azert azt kapjuk, hogy az f(x)
es a g(x) polinom koztitti megfeleltetes szimmetrikus, s ezert a bizonyitas
befejezese celjabOI elegend6 az els6 felere hivatkozni.
Bizonyitsuk be most a ktivetkez6 t e t e I t:
H a a I; szam olyan, hogy R( 1;) < 0, akkor az n-edfoku f(x) polinom akkor
es csak akkor lesz Hurwitz-polinom, ha

If<!;) I < If* (I;) I,

(5)
es az (n- 1)-edfoku

(6)

f,(x)

f*(l;)f(x)- f(/;)/*(x)
x-1;

polinom is Hurwitz-polinom.
Val6ban, ha f(x) Hurwitz-polinom, akkor R(!;)
kezik (5), s ezert a fentiek szerint

< O-b61 es (3)-Ml ktivet-

g(x) = f*( i;)f(x) - f( l;)f*(x)

is Hurwitz-polinom lesz. Ennek a polinomnak a I; szam gyoke, s ezert

xg<::_) I;

/,(x)

(n - 1)-edfoku Hurwitz-polinom. Megforditva, ha Mx) Hurwitz-polinom,

akkor g(x) = / 1(x) (x - I;) is az, s ezert (5) ktivetkezteben es az e16z6 lemma
ertelmeben f(x) is Hurwitz-polinom lesz.
Tekintsiik most a (6) egyenl6seg jobb oldah'tt ketismeretlenes F(x, I;)
polinomnak,
F(x, 1;) = f*(!;)f(x) -/(1;)/*(x).
(7)
x-1;

Minthogy F(x, I;) valtoz6ira nezve szimmetrikus, azert /;-ben ugyanannyi

a fokszama, mint x-ben, azaz n - 1, ugyhogy
(8)

A (7) egyenl6seg mindket oldalat megszorozva (x - /;)-vel, F(x, 1;)-t

helyettesitve (8) alatti kifejezesevel, /( 1;)-t es /*( 1;)-t pedig a paragrafus
274

elejen adott kifejezesiikkel, s vegiil osszehasonlitva az egyiitthat6kat

azonos kitevojii hatvanyai mellett, azt kapjuk tobbek kiizott, hogy
ii0f(x) -

(9)

a0 /*(x)

xF0 (x),

-aJ(x)- a1f*(x) = -F0 (x)

+ xF (x).
1

Bevezetve a
(10)

<p(x) = a0x -

a, ;x

+ a0~,

1p(x) = a..;c

+ a ~x + a
1

0;

jeloleseket, es felhasznalva a (9) egyenlosegeket, konnyen ellenorizhetjiik,

hogy
(11)
x 2 [F0 (x)
;F,<x)] = f(x)<p(x) - f*(x)1p(x).

Ezekre az eredmenyekre tamaszkodva bebizonyitjuk a kovetkezo

tetelt:
Ha a ; szdm olyan, hogy R(x) < 0, akkor az n-edfoku f(x) polinom akkor
es csak akkor lesz H urwitz-polinom, ha az a0 es az a1 egyiillhato elegel tesz az

a0
fellelelnek, es az (n -

R(~)> 0

+ 0,

1)-edfoku
H(x)

F 0 (x)

+ ;F,(x)

polinom Hurwitz-polinom.
Csakugyan, legyen f(x) Hurwitz-polinom. Akkor a0 + 0, mert j(x)-nek
zero nem lehet gyiike. Minthogy tovabba f(x) valamennyi gyokenek

negativ a val6s resze, azert e gyokok inverzenek (reciprokanak) is negativ a

val6s resze, ami kovetkezik pl. az inverz szamnak a 6. -ban adott geometriai
megszerkesztesebOI. Viete kepleteibol

azonban kovetkezik, hogy ~

ao

egyenlo az j(x) polinom osszes gyokeinek reciprokab61 alkotott iisszeg

(-1)-szeresevel, s ezertR (~)

>0.

Annak bizonyitasa celjab61, hogy H(x) Hurwitz-polinom, mutassuk meg,

hogy olyan "'szam, amelyre R(<X) ~ 0, nem lehet gyoke H(x)-nek.
Ha a a szam olyan, bogy R(a) < 0, akkor, mint az elozo tete!Ml kovetkezik (ha ; helyett a-t irunk), / 1(x) = F(x, a) Hurwitz-polinom lesz, s
ezert F(<X, a)+ 0. Ha most a=!, amibol kiivetkezik R(a) < 0, akkor
T

(12)

't'n-lp( T1) = !P(<X, -r) = Fo(<X)Tn-1 + F,(<X)Tn-2 + .. +

i

IX,

+ Fn_1(1X) -1= 0.
18'

275

VizsgaJjuk meg kiiliin-kiiliin az F 0 (rx) + 0 es az F 0 (rx) = 0 esetet. Ha

F 0 ( rx) + 0, akkor tJ>( rx, x) (n- 1)-edfoku polinom lesz, amelynek (12) kiivetkezteben minden gyiike nemnegativ val6s resszel rendelkezik. Ezert az
()sszes gyiiki.ik iisszege is, amely Viete kepletei szerint egyenlo -

;~~ :~ -val,

rendelkezik ugyanezzel a tulajdonsaggal, azaz

Ha rx megis gyiike Jenne a H(x) polinomnak, azaz, ha teljesiilne

akkor fennallna

is, azaz ellentmondast kapnank, hiszen R

(~) <

0.

Ha viszont F 0 (rx) = 0, akkor H(rx) = O-b61 kiivetkeznek F 1 (rx)

akkor pedig a (9) egyenlosegek x = rx eseten az
li0 /(rx)-

0,

a0 f*(rx) = 0,

alakot iiltenek, ahonnan

Minthogy R(rx)

E:;

0 miatt f(rx)

ebb61 ki.ivetkezik R

(~) =

+ 0,

azert

li0 a1

+ a a = 0,
0 1

azaz

0, ami azonban ellentmond a fentebb bizonyi-

tottaknak.
Megforditva, legyen H(x) Hurwitz-polinom, es legyen a0

+ 0, R (~) > 0;

mutassuk meg, hogy f(x) is Hurwitz-polinom. A (11) egyenloseget atirhatjuk

(13)
x 2H(x) = f(x)rp(x) - f*(x)'{!(X)

= x 2, azert ebb61 ki.ivetkezik:

(x 2H(x))* = x 2H*(x) = f*(x)rp*(x)- f(x)'P*(x).

alakba. Minthogy (x 2)*

276

A ket ut6bbi egyenl6segb61 nyerjiik, hogy

(14)

[<p*(x)<p(x)- 'l'*(x)'P(x)]f(x) = x 2[H(x)<p*(x)

+ H*(x)'l'(x)].

Legyen most az 0< szam olyan, hogy R(0<) E= 0. Minthogy H(x) Hurwitzpolinom, azert (3') es (3") szerint
(15)

IH(O<)I > IH*(O<)I,

vagy

IH(O<)I

IH*(O<)I > 0.

Legyen 0< ennek ellenere az f(x) polinom gyiike. Mivel a0 + 0 miatt 0<
azert (14)-b61 kiivetkezik:
H(O<)<p*(O<)

+ H*(O<)V'(O<) =

0,

0.

Ez az egyenl6seg ellentmondasban lesz (15)-tel, ha megmutatjuk, hogy

(16)

I'P*(O<)I

> llJl(O<)I.

Az u(y) = y - b polinom R(b) < 0 eseten Hurwitz-polinom, s ezert

(3) szerint R(y) < 0 eseten lu*(y): > ju(y)l, azaz

1-Y- bl>iY- bj.

Ha elvegezziik a b =

~.
y = - ~-!
~
a.

helyettesitest, akkor az R(b) < 0

(X

es az R(y)

< 0 feltetel val6ban teljesiilni fog (a masodik R (~) > 0 es

,

ao

R(~) E= 0 miatt), azaz

I ~a +!_!ll>l~+!+!l
_C<;
a -0<
E
0

Ha ennek az egyenl6tlensegnek a hal oldalat [a0 C<;I-vel, jobb oldalat la0 C<~I
vel szorozzuk, es figyelembe vessziik, hogy 1; I = 1E1. akkor kapjuk az
(17)
egyenl6tlenseget.
(10) miatt azonban
<p*(x)

= -a,;x + aJx + ao;.

s igy a (17) egyenl6tlenseg hal oldala egyenl6 I'P*(O<)j-vel, mig a jobb oldal
1'1'(0<)1-vel. Ezzel a (16) egyenl6tlenseg be van bizonyitva.
A bizonyitas befejezese celjab61 mar csak azt kell kimutatnunk, hogy a
H(x) polinom fokszama n - 1. Mivel a (13) egyenl6tlenseg jobb oldalanak
fokszama (10) miatt nem nagyobb (n + 1)-nel, azert H(x) fokszama ne:n;~.
277

nagyobb (n - 1)-nel. Ha kisebb lenne (n - 1)-nel, akkor (13) jobb oldalan

egyiitthat6ja zer6 Jenne, azaz fennallna:

xn+I

fit~)-

Un(ii0 -

ja0 -

EbMl kovetkeznek az

ii1 ~1

(-1)"iin (a0

+ a1 ~) = 0.

=lao+ a1 ~1

egyenlllseg, azaz

(18)

Azonban a v(y) = y
c polinom R(c) > 0 eseten Hurwitz-polinom lesz,
s ezert (3) szerint R(y) < 0 eseten

ly+cl < 1-y+cl = ly-cl.

Ha ide behelyettesitjiik a c =

~' y = ~
Uo

es az R(y)

ertekeket, akkor

8.Z

R(c)

>0

< 0 feltetel teljesiil, s ezert

ami ellentmond a (18) egyenlosegnek.

Atteriink most a jelen paragrafus f6 feladatara - olyan sziikseges es
elegendll feltetelek megadasara, melyek eseten egy v a I 6 s egyiitthat6s
polinom Hurwitz-polinom lesz. Ezeket a felteteleket a kovetkezll tetel
adja meg:
Hurwitz tlitele. Legyen
f(x)

a0 +

U1X

+ a.;x; + ... + a,.x"

es Uo > 0. Akkor es csak akkor lesz

n-edfoku valos egyiitthat6s polinom

valamennyi gyokenek valos resze negattv, ha a

Dt =at,

Ds=lat
a.

Ug0 '
U'

. , Dn=

--

at
Da= Ua
Us

ao
Ug

a,

~J
aal

at
Ua

Uo
a2

0
at

Uzn-l

Uzn-2

a2n-3

at
aa
D,= a,
I a,

...

... 01
.an

determinansok (ahol a1 = 0, haj> n) mindpozitfvak.

278

01

f(x)

0 0
at Uo
a, Ua Ug '
as Us a,

Uo
ag

Csakugyan, vezessiik be a

+ a,x + a x + ... ,
+ a x + a x + .. .
g(x) + h(x), es nyilvanval6an

g(x) = a0
h(x) = a1x

(19)

4 4

3 3

5 5

jeliileseket. Akkor f(x) =

f*(x) = g(x) - h(x). Behelyettesitve ezt a (13) egyenl6segbe es felhasznalva (10)-et,
kapjuk, hogy
x 2H(x) = 2(aoX

+ a,nh(x)- 2a,;xg(x).

Innen a_ (19) egyenloseg miatt kiivetkezik, hogy ha K(x) =

K(x) = a0a 1

;{a1a2 - a0 a3)x

+aax

0 3 2 -

;(a1a4 -

a0 a5)x 3

- ;(a1 as - a0 a7)X

~H(x),

akkor

+ aaa x
+ ...

5 4-

A fenti tete! alapjan allithatjuk, hogy ha R(n < 0, akkor a0 > 0 kiivetkezteben az f(x) polinom akkor es csak akkor lesz Hurwitz-polinom, ha
a, > 0 es az (n - 1)-edfoku K(x) polinom (amely a H(x) polinomt61 csak
az

tenyez6ben kiiliinbiizik) Hurwitz-polinom. Legyen ; = -1. Akkor

K(x) val6s egyiitthat6s polinom lesz:

K(x) = a0 a1

+ (a a2 1

a0a3)x

+ a a x 2 + (a a
0 3

1 4 -

a0 a5)x 3

+ ... ,

s mivel fokszama (n- 1), azert feltehetjiik, hogy igaz ra a tete!: K(x)
akkor es csak akkor lesz Hurwitz-polinom, ha pozitiv valamennyi
Ll,

=a,~-

Lln-1

aoaa>

.12

= la,a2- aoaa a.a,,, ... ,

a1a4 - a0a5 a0a3

a 1 a 2 - a 0a 3 a 0a 1
0
a
a
a
a
a
a
a0 a3
4 5
1
0
1
a.
a
a
2
~

0
0

determinans. Eszerint f(x) akkor es csak akkor lesz Hurwitz-polinom, ha a

D, =a, es a L1 1, L12, , L1n_ 1 szamok mind pozitivak.
A L1 determinansok es a tete! megfogalmazasaban szerepl6 D determinansok kiiziitt szoros kapcsolat all fenn. Konnyen ellenorizhetjiik ui. (a
determinans elso sora szerinti kifejtesevel), hogy 1 ;;;;,j ;;;;, n- 1 eseten
ervenyes
0
0
0
a 0a 1
a
a
a
a
a
a
0
aoaa
1
2
0
3
0
1
a0 a1L11 =
a0a5 a1a4 - a 0a5 a0 a3 a 1a2 - a0a3
279

Alakitsuk at a jobb oldalon all6 determinanst a kiivetkezokeppen: az elso

oszlopot adjuk hozza a masodikhoz, a harmadikat a negyedikhez es i. t.
}+I

Azt kapjuk, hogy ez a determinans egyenl6 a D1H determinans (a 0a,) 2 J

szeresevel, ha j paratlan es (a0 a1) 2a0-szorosaval, ha j paros. Ebbol a0 > 0 es

a,> 0 miatt kiivetkezik, hogy a L11 es a D 1+, determinans elojele megegyezik. Ezzel Hurwitz tetelenek bizonyitasat befejeztiik.
Kiinnyen belathat6, hogy ha az n-edfoku va/6s egyutthat6s f(x) polinom
Hurwitz-polinom, akkor osszes egyiltthal6i pozitlvak. Val6ban, minden negativ val6s gyiiknek megfelel egy x
a alaku linearis tenyezo, ahol a > 0;
minden negativ val6s resszel rendelkezo konjugalt komplex gyiikparnak
pedig egy (x
b) 2
c2 alaku masodfoku tenyezo, ahol b > 0; azonban
pozitiv egyiitthat6s polinomok szorzata maga is pozitiv egyiitthat6s.
Egyebkent megjegyezziik, hogy n ~ 3 eseten az egyiitthat6k pozitivitasa
nem elegendo ahhoz, hogy a polinom Hurwitz-polinom legyen.

Pe/dak. Az

f(x)

= 1

+ x + 2x' + x

polinom Hurwitz-polinom, mivel ebben az esetben D,

g(x) = 2

D, = D,

= 1. A

+ x + x + x

polinom nem Hurwitz-polinom, mivel ebben az esetben D, = - 1.

43. . Gyokok kozelit6 kiszamitasa

Az el6zo paragrafusokban ismertetett m6dszerek lehet6ve teszik egy
val6s egyiitthat6s f(x) polinom val6s gyiikeinek elkilloniteset, azaz lehetove
teszik, hogy minden gyiikre megadjunk olyan korlatokat, amelyek kiizott
csak e z a gyok fekszik. Ha ezek a korlatok eleg sziikek, akkor barmely
kiiziittiik levo szamot tekinthetiink a keresett gyiik kiizelito ertekenek.
fgy tehii.t, miutan Sturm m6dszerevel (vagy valamely mas, gazdasagosabb
m6dszerrel) megallapitottuk, hogy az a, b r a c i o n a I i s szamok kiiziitt
az f(x) polinomnak csak egy gyiike fekszik, hii.tra van ezeknek a korlatoknak olyan sziikitese, hogy az uj korlatok, a' es b' el6re megadott szamu
tizedesjegyben megegyezzenek; ezzel a keresett gyiikiit a kivant pontossaggal kapjuk meg.
Sok olyan m6dszer letezik, melyek segitsegevel a gyiik kivant pontossagu
kiizelito erteke eleg gyorsan megtalalhat6. Ezek kiiziil kettovel fogunk foglalkozni, melyek elmeletileg egyszeriibbek es altalanosak, s egyiittes alkalmazas eseten gyorsan vezetnek celhoz. Megjegyzend6, hogy azok a mod280

szerek, amelyekrol most sz6 lesz, nemcsak polinomokra alkalmazhat6k..

hanem folytonos fiiggvenyek Mvebb osztalyara is.
A tovabbiakban feltetelezziik, hogy IX az f(x) polinomnak e g y s z e r e s
gyiike, minthogy a tiibbsziiriis gyiikiiket mindig kikiisziibiilhetjiik, es hogy
az IX gyiik mar el van kiiliinitve a tiibbitol az a es a b korlattal, a < IX < b;
ebMI kiivetkezik specialisan, hogy f(a) es f(b) ellentetes elojelii.
A lineii.ris interpolaeio m6dszere (mas neven r e g u I a f a I s i ).
IX kiizelito ertekekent vehetnenk pl. az a es a b korlat szamtani kiizepet,
a

b -t, azaz annak a szakasznak a felezopontjat, meiynek vegpontjai

a es b. Termeszetesebb azonban feltt\telezni, hogy a gyiik kiizelebb fekszik

az (a, b) intervallum azon vegpontjahoz, amelyben a polinom ertekenek
abszohit erteke kisebb. A Iinearis interpolaci6 m6dszere abban all, hogy az.
IX gyiik kiizeJito t\rtekt\nek azt a C szay
mot tekintjiik, amely az (a, b) interA
vallumot f(a) es f(b) abszohit ertekevel aranyos reszekre osztja, azaz
c- a
f(a)
b- c = - f(b);

a jobb oldalon azert all - jel, mert

es /(b) elojele ellentetes. Innen

f(a)

(l)

(Ia}

'od---!:a----~-:-l'OO!-T--K

c = bf(a) - af(b)
f(a)- f(b)

Geometriailag a Iinearis interpola10. abra

ci6 m6dszere, mint a 10. abra mutatja,
abban all, hogy az (a, b) intervallumon az y = f(x) giirbt\t az A(a, {(a))
es a B(b, f(b)) pontot iisszekiito hlirral helyettesitjiik, es az IX gyiik kiizeIito ertt\kenek ezen htir es az x tengely metszespontjanak abszcisszajat
tekintjiik.
Newton miidszere. Minthogy IX az /(x) polinomnak egyszeres gyiike.
azert /'{IX) + 0. Tegyiik fel, hogy /"(IX)+ 0 is all, mert ellenkezo esetben
a kerdes visszavezetheto az f(x)-nei alacsonyabb fokli f"(x) polinom gyiikt\nek kiszamitasara. Tegyiik fel tovabba, hogy az (a, b) intervallum nemcsak az f(x) polinomnak nem tartalmazza IX-t61 kiiliinbiizo gyiiket, hanern
az f'(x), valamint az f"(x) polinomnak sem tartalmazza egyetlen gyiiket
s~. 28 fgy tehat, mint a matematikai analizisbOl tudjuk, az y = f(x}
18 A korhltok szilkitese, melynek eredmenyekeppen ez a feltetel teljesiil, rendszerint
minden nehezseg nelkiil elvegezhetll, mivel a korabban ismertetett m6dszerek lehetllve teszik, bogy az f(x) es az f"(x) polinom gyiikeinek szamat barmely intervallumban megallapitsuk.

281

gorbe az (a, b) intervallumon vagy monoton n6, vagy monoton csokken,

s ugyanakkor ezen intervallumnak vagy minden pontjaban alulr61 konvex,
vagy minden pontjaban alulr61 konkav. A gorbt\nek az (a, b) intervallumon val6 elhelyezkedeseben tehat negy eset fordulhat el6, melyeket a
11-14. abrak abrazolnak.
y
y
B

11. dbra
y

12. dbra
y

13. dbra

14. dbra

Jelolje Clo az a, b vegpontok koziil azt, amelyikben f(x) e I 6 j e I e

meg e g y e z i k f"(x) e I 6 j e I e v e I . Mivel /(a) es f(b) ellentetes el6jeliiek, f"(x) pedig megtartja el6jelet az egesz (a, b) intervallumon, azert
ilyen a 0 megadhat6. A 11. es a 14. abran bemutatott esetben a = a, a
masik ket esetben a0 = b. Huzzunk erint<'it az y = f(x) gorbehez ennek
a0 abszcisszaju pontjaban, azaz az (a 0 , f(a0 )) pontban, es jelolje d ezen
.erint6 es az X tengely metszespontjanak abszcisszajat. A 11-14. abra
mutatja, hogy a d szamot tekinthetjiik az a gyok kozelit6 ertekenek.
Newton m6dszere tehat abban all, hogy az y = f(x) gorbt\t az (a, b) inter:282

vallumon e giirbehez az intervallum egyik vegpontjaban huzott erint6vel

helyettesitjiik. Az Uo pont valasztasara kiszabott feltetel lenyegbevag6:
a 15. abra mutatja, hogy ezen feltetel be nem tartasa eseten az erint6nek az x tengellyel val6 metszespontja esetleg egyflltalan nem szolgflltatja
a keresett gyiik kiizeliteset.
A

15. dbra

Vezessiik le azt a kepletet, amely szerint a d szamot megkereshetjiik.

Mint ismeretes, az y = f(x) giirbehez az (a., f(ao)) pontban htizott erint6
egyenlete
Y- f(Uo) = f'(Uo)(x- Uo).
Behelyettesitve ide az erint6 es az x tengely (d, 0) metszespontjanak
koordinatait, kapjuk:
II
-f(ao) = f'(ao)(d- ao),
ahonnan
A
/(Uo)
(2)
d = Uo- f'(ao).
Ha az olvas6 a 11-14. flbrflkon az
a es a b pontot hurral kiiti iissze, akkor
eszre fogja venni, hogy a lineli.ris interpolacio modszere es Newton modszere az
o: gyok valodi ertekenek minden esetben
kiilonbozo oldalrol valo kozeltteset adjak.
Ezert, ha az (a, b) intervallum mar olyan,
B
amilyen Newton m6dszerehez sziikseges,
16. dbra
akkor celszerii ezt a ket m6dszert k o mb i n a I n i . Ilyen m6don az <X gyiikre sokkal sziikebb c es d korlatokat
kapunk. Ha ezek meg nem nyujtjflk a kivant pontossagu kiizelitest, akkor
ezekre a hatarokra ujra kell alkalmazni mindket emlitett m6dszert (1. a
16. abrat) es f. t., emellett bebizonyithat6, hogy ezzel az eljarassal az o:
gyiikiit val6ban tetsz6leges pontossaggal kiszamithatjuk.
283

Alkalmazzuk ezeket a m6dszereket az elllzll paragrafusokban vizsgalt polinomra:

h(x) = x'

+ 2x' -

5x'

+ 8x' -

7x -

3.

Tudjuk, hogy ennek a polinomuak van egy "'' egyszeres gyiike, mely az 1 < "'r < 2
hatarok kiizt helyezkedik el. Eleve bizonyos, hogy ezek a hatarok tul szelesek ahhoz,
hogy a linearis intcrpolaci6 es Newton m6dszercnek egy-egy alkalmazasa mar j6 ercdmenyt adhasson. Megis alkalmazzuk llket, hogy legyen egy peldank, melyhez nem
kellenek bonyolult szamitasok.
Mint az eiOzo paragrafusban lattuk, az x = 1 pontban a h'(x), h"(x), . , hV(x)
derivaltak elOjele pozitiv. Innen a 39. eredmenyei alapjan kiivetkezik, hogy az
x = 1 ertek h'(x) s ugyanugy h"(x) pozitiv gyiikeinek felso korlatja. Az (1, 2) intervallum tehat nem tartalmazza ezen derivaltak gyokeit, s ezert alkalmazhat6 ra
Newton m6dszere. EzenkiviH h"(x) ebben az intervallumban mindeniitt pozitiv, s
mivel
h(1) = -4,
h(2) = 39,
azert az a, = 2 erteket kell elfogadnunk. Figyelembe veve, hogy h(2) = 109, a (2)
keplet szerint kapjuk, hogy
39
179
d = 2 - 109 = 109 = 1' 64 ' .
Masreszt az (1) formula szerint
C=

2(-4)-139
-4-39

47
43 = 1,09 ... ,

es kiivetkezeskeppen az "' gyiik a kiivetkezo korlatok kiiziitt van:

1,09

< "'' < 1,65.

A hataroknak tulsagosan jelentektelen szfikiteset kaptuk ahhoz, hogy ezt az eredmenyt kielegitllnek tekinthessiik. Termeszetesen az ujonnan kapott korlatokra ujra
alkalmazhatn6k m6dszereinket. Celszerii azonban <X 1-re eleve eleg sziik korlatokat
keresni, pl. 0,1 vagy akar 0,01 pontossaggal, es csak azutan alkalmazni ezeket a m6dszereket. Ez termeszetesen azonnal nagyon bonyolultta teszi az osszes szamitasokat,
de olyan konkret feladatok megoldasan:lJ, melyek a polinom gyiikeinek meglehetllsen
pontos ismeretet kivanjak, ebbe bele kell torlldniink.
Terjiink vissza a h(x) polinomhoz es annak "'' gyokehez, es jegyezziik meg, hogy
a polinomoknak valamennyi alabbi erteket a Horner elrendezes segitsegevel szamitjuk ki. Mivel
h(1,3) = -0,139 87, h(1,31) = 0,066 292 3851,
azert
1,3 < "' < 1,31,
azaz az "'' gyokot 0,01 pontossaggal hataroztuk meg. Alkalmazzuk most a linearis
intcrpolaci6 m6dszeret ezekre az uj hatarokra:

c = 1,31. ( -0,139 87)- 1,3. 0,066 292 3851 = 0,269 409 000 63 = 1 306 78 ...
-0,139 87 - 0,066 292 3851

0,206 162 3851

'

Alkalmazzuk ugyanezekre a korlatokra Newton m6dszeret; itt a0 = 1,31 erteket

kell valasztanunk. Mivel
h'(l,31) = 20,928 224 05,
284

azert
'

fgy

d = 1' 31 teMt

0,066 292 3851

20,928 224 05

27,349 681 120 4

20,928 224 05 = 130683

< "' < 1,306 84,

1,306 78

s ezert az "' = 1,306 81 erteket veve az iiltalunk elkovetett hiba kisebb lesz, mint
0,00003.

Eddig meg nero mutattuk meg, hogy a fenti m6dszerekkel a gyiik val6ban tetszoleges pontossaggal kiszamithat6, azaz nero bizonyftottuk be
ezen eljarasok konvergenciajat. Bizonyitsuk ezt be pl. Newton m6dszerere.
Mint fentebb, most is fekiidjek az f(x) polinom tx gyiike az (a, b) intervallumban, melyet ugy valasztottunk, ahogyan ez a Newton-m6dszer
alkalmazasahoz sziikseges. Ebbol specialisan kiivetkezik olyan A es B
pozitiv szam letezese, hogy az (a, b) intervallumon mindeniitt

lf'(x)! >A,

(3)

!f"(x)! < B.

Vezessiik be a

jeliilest, es legyen
C(b- a)< 1.

(4)

Lehetseges, hogy ennek az egyenlotlensegnek kielegitese celjab61 az

tx

gyiik

a es b hatarat sziikebb hatarokkal kell helyettesiteni; ez azonban nero

erinti a (3) egyenH'itlensegek ervenyesseget. Legyen Uo az a, b korlatok
kiiziil az, amelyikben Newton m6dszeret alkalmazni kell. A (2) keplet
alapjim egymas utan megkapjuk az tx gyi:ik kiizelitesekent az al' a 2 , ,
ak> .. szamokat, amelyek az (a, b) intervallumban fekszenek, es amelyek
kiiziitt fennallanak az
(5)

ak

ak_1 -

f(ak-1)

(k

f'(ak_J

1, 2, . )

egyenl6segek. Legyen
(6)

tx

ak

+ hk

(k

0, 1, 2, ... ).

Akkor

ahol 0 < 11 < 1. Mivel az (a, b) intervallumr61 tett kiki:ites miatt f'(ak) + 0,
azert (5) es (6) figyelembevetelevel kapjuk, hogy

h: f"(ak
11hk)
f'(ak)
= hk

- 2

f(ak)
+ f'(ak)

= tx -

f(ak))
ak- f'(ak) =

tx- ak+,

= hk+1

285

Inn en

f"(ak + f}hk) I h2 B - Ch2

lhHt I -- h21
k
2f'(ak)
< k2A- k

(k = 0, 1, 2, .. ) .

Eszerint
vagy, minthogy

lhol=lcx-aol

<b-a,

azert
(7)

(k = 0, 1, 2, ... ) .

Ebb6! a (4) feltetel miatt kovetkezik, hogy az ex gyok es annak a Newtonm6dszer ismetelt alkalmazdsdval kapott a,, kozelito erteke kozotti hk kulonbseg
k novekedesevel zer6hoz tart, amit bizonyitani kellett.
1)-edik lepesre,
Megjegyezziik, hogy a (7) keplet hibabecslest ad a (k
ami lenyeges, ha a Newton-m6dszert magaban alkalmazzuk, nem pedig a
linearis interpolaci6 m6dszercvel kombinalva.
A k6zelit6 szamitasok tankiinyveib61 az olvas6 megismerkedhet a szamitasok racionalisabb elrendezesevel a fenti m6dszerekben, am1 megkiinnyiti alkalmazasukat. Ezekben a kiinyvekben a gyokok kiizelit6 kiszamitasanak sok mas m6dszere is talalhat6. Koziiliik a legtiikeletesebb
Lobacsevszkij m6dszere (melyet neha tevesen Graeffe m6dszerenek neveznek). Ez a m6dszer lehet6ve teszi, hogy egyszerre megtalaljuk valamennyi
gyiikiit, kiiztiik a komplexeket is, s emellett nines hozza sziikseg a gyiikok
el6zetes elkiiliinitesere; ezzel szemben igen bonyolult szamitasokat igenyel.
E m6dszer alapjat a XI. fejezetben ismertetesre kerii16 szimmetrikus
polinomok elmelete kepezi.

286

X. FEJEZET

Testek

es polinomok

44. . Szamgyiiriik es szamtestek

Kiinyviink el6z6 fejezeteiben nagyon sokszor alit el6 a kiivetkez6 helyzet: az anyag kifejtese kiizben vagy tetsz6leges komplex szamokat vettiink
vizsgalat ala, vagy csak val6s szamokat, de azutan meg kellett jegyezniink, hogy a kapott eredmenyek ervenyben maradnak, ha csupan val6s.
szamokra szoritkozunk (ill. hogy sz6r61 sz6ra atvihetok tetszoleges komplex
szamok esetere). Ezekben az esetekben rendszerint azt is megjegyezhettiik,
hogy az elmelet, amellyel megismerkedtiink, teljes egeszeben ervenyes.
maradna akkor is, ha csak a racionalls szamokat vennenk vizsgalat ala.
Itt az ideje, hogy megismertessiik az olvas6val ennek a paralelizmusnak
a val6di okait, hogy azutan a kiinyv tovabbi anyagat a maga termeszetes.
altalanossagaban, az algebra altalanosan elfogadott nyelven adhassuk elo.
Ebb61 a celb61 bevezetjiik a test fogalmat, valamint a g y ii r ii n e k
a testenel szelesebb, de kiinyviinkben csak kisegit6 szerepet jatsz6 fogalmat.
Vilagos, hogy az iisszes komplex szamok halmaza, az iisszes val6s szamok halmaza es az iisszes racionalis szamok halmaza csakugy, mint az:
iisszes egesz szamok halmaza, rendelkezik azzal a kozos tulajdonsdggal,.
hogy mindegyikiikben elvegezheW nemcsak a: osszeadds es a szorzds, hanem
a kivonds is, anelkiil hogq tliltepnenk az illetO halmaz kereteit. Az emlitett
szamhalmazoknak ez a tulajdonsaga megkiiliinbiizteti 6ket pl. a pozitiw
egesz vagy a pozitiv val6s szamok halmazat61.
Komplex vagy specialisan val6s szamoknak minden olyan halmazat,.
amelyik barmely ket beletartoz6 elem iisszeget, kiiliinbseget es szorzatat
is tartalmazza, szdmqyflrflnek nevezziik. lgy tehat az iisszes egesz, az:
iisszes racionalis, az iisszes val6s es az iisszes komplex szamok halmaza
negy kiiliinbiiz6 szamgyiiriit alkot. Masreszr61 pozitiv szamoknak semmifele
halmaza sem lehet gyiirii, mert ha a es b ket kiiliinbiiz6 pozitiv szam,.
akkor vagy a- b, vagy b- a negativ. Negativ szamok halmaza sem lehet
gyiirii, mar csak azert sem, mert ket negativ szlun szorzata pozitiv.
287

A szamgyiiriik korantsem meriilnek ki a fenti negy peldaval. Most

megemlitiink nehany mas peldat, de annak ellen6rzeset, hogy a tekintett
-szamhalmaz val6ban gyiirii, minden alkalommal az olvas6ra fogjuk bizni.
A paros szamok gyiiriit alkotnak; a!talaban az n-ne! oszthat6 egesz
-szamok halmaza barmely n termeszetes szam eseten gyiirii. A paratlan
szamok nem alkotnak gyiiriit, mivel ket paratlan szam osszege paros.
Gyiiriit alkotnak azok a racionalis szamok, amelyeknek nevez6je (rovi~ithetetlen tort alakjaban val6 eloallitas eseten) a 2 szam valamely hatvanya; ebbe a halmazba beletartoznak specialisan az osszes egesz szamok
is, mivel rovidithetetlen tort alakjaban val6 el6allitas eseten ezeknek 1 a
nevez6je, azaz 2. Ebben a peldaban 2 helyett vehetiink termeszetesen
tetsz6Ieges p primszamot. Altalaban, ha primszamoknak tetsz6leges veges
vagy akar vegtelen halmazat vessziik, es azon racionalis szamok halmazat
tekintjiik, melyeknek nevez6je rovidithetetlen alakban val6 eMallitasnaJ
csak a kije!Olt halmazhoz tartoz6 primszamokkal oszthat6, szinten gyiiriit
kapunk. Masreszt azon racionalis szamok halmaza, amelyeknek nevez6je
rovidithetetlen alakban val6 eloallitasnal nem oszthat6 egyetlen primszam
negyzetevel sem, nem lesz gyiirii, mivel az emlitett tulajdonsag a szorzasna! nem marad meg.
Terjiink at szamgyiiriik olyan pe!daira, amelyek nem fekszenek teljes
egeszeben a racionalis szamok gyiiriijeben. Az
{1)

:alaku szamok halmaza, ahol a es b tetsz6leges racionalis szamok, szinten

.gyiirii; ebbe a gyiiriibe beletartoznak specialisan az osszes racionalis szamok (ezekre b = 0), valamint maga a V2 szam is (a = 0, b = 1). Akkor is
gyiiriit kaptunk volna, ha csupan azokra az (1) alaku szamokra szoritkozunk, melyeknel az a es a b egyiitthat6 egesz szam. Ezekben a peldakban
termeszetesen V2 helyett vehetiink }"3-at vagy }'5-ot stb.
Az
(2)

alaku szamok halmaza, ahol az a es a b egyiitthat6 tetsz6leges racionalis

3

(vagy csak tetsz6leges egesz) szam, nem gyiirii, mivel a V2 szamnak onmagaval val6 szorzatat, mint konnyen ellen6rizhet6, nem lehet (2) alakban eloallitani. 29
19

(2')

:288

Legyen ugyanis

V4=a+b2.

Az
(3)

alaku szamok azonban, ahol a, b, c racion:J.Iis szamok, mar gyiiriit alkotnak, es ugyanez marad ervenyes, ha egesz egyiitthat6k esetere szoritkozunk.
Tekintsiik most mindazon va16s szamokat, amelyeket megkaphatunk
az iisszeadas, a szorzas es a kivonas miiveletenek az olvas6 altai j61 ismert
n szamra es bizonyos racionalis szamokra val6 ismetelt alkalmazasaval.
Ezek az
(4)
a0
a1n a2n 2
annn

+ ... +

alakban eloallithat6 szamok lesznek, ahol a0 , a~> a2 , , an racion:J.Iis

szamok, n ~ 0.
Megjegyezziik, hogy semmifele szam sem rendelkezhet ket kiiliinbiizo
(4) alaku eloallitassal - ellenkezo esetben ket ilyen eloallitas kiiliinbseget
veve azt kapnank, hogy a n szam valamely racionalis egyiitthat6s egyenletnek tesz eleget; a matematikai analiz1s m6dszereivel azonban bebizonyithat6, hogy n va16jaban semmifele racionalis egyiitthat6s egyenletnek
nem tehet eleget, azaz transzcendens szam. Egyebkent az emlitett eredmeny felhasznalasa nelkiil is megmutathatjuk (azaz anelkiil, hogy a (4)
eloallihls egyertelmiiseget feltetelezncnk), hogy a (4) alaku szamok gyiiriit
alkotnak.
Egyebkent gyiirii lesz mindazon szamok halmaza is, amelyeket n-b61
es racionalis szamokb61 az iisszeadas, a szorzas, a kivonas es az osztas
nehanyszori alkalmazasaval kapunk. A bizonyitashoz nem sziikseges a
sz6ban forgo szamoknak valamilyen specialisan j6 eloallitasat keresniink
(bar ilyet is talalhatnank): ha az ex es a f3 szam a n szamb61 es racionalis
3

ahol a es b raciona!is. Megszorozva (2') mindket oldalat

V2 -vel,

azt kapjuk, bogy

2 = a }'2 + b fr.
V4 helyett a (2') kifejezest, trivialis atalakitasok utan az
3

Behelyettesitve ide
(2")

egyenl6seghez jutunk, Ha a

(a+ b')

}'2 =

2- ab

+ b' ,t 0, akkor
Y2 =2-ab
a+

b'l'

ami lehetetlen, mert jobboldalt racionalis szam all. Ha viszont a + b' = 0, akkor
(2") miatt 2 - ab = 0. Ezekbl\1 az egycnl6segekbiH kiivetkezik b' = -2, ami megint
csak lehetetlen b raciona!is volta miatt.
19 FelsObb algebra- 42160

289

szamokb61 az emlitett miiveletekkel e1Mllithat6, akkor nyilvan ugyahez

ervenyes az oe

+ {J, az oe -

{J, az oe{J, silt ({J

0 eseten) az

szamra is.

Vegiil, ha az osszes olyan a+ bi komplex szamok halmazat vessziik,

melyekre a es b r a cion a I is, ismet gyiiriit kapunk; ugyanez ervenyes,
ha e g e s z a, b egyiitthat6kra szoritkozunk.
A felsorolt peldak nem nyujthatnak teljes kepet arr61, hogy a szamgyiiriik milyen kiilonfelek lehetnek. Egyell>re azonban nem szaporitjuk
tovabb a peldakat, hanem atteriink a szamgyiiriik egy specialis es nagyon
fontos tipusanak vizsgalatara. Azt termeszetesen tudjuk, hogy az osszes
racionalis, az osszes val6s es az osszes komplex szamok koreben az osztas
korlatlanul elvegezhetO (eltekintve a zer6val val6 osztast61), mig az egesz
szamok osztasa kivezet az egesz szamok koreMI. Eddig nem forditottunk
komolyabb figyelmet erre a kiilOnbsegre, amely azonban val6jaban nagyon is lenyegbevag6, s a kovetkezi'i definici6ra vezet.
Egy szamgyiiriit szamtestnek neveziink, ha barmely ket elemenek a
hanyadosat tartalmazza (az oszt6r61 termeszetesen feltetelezziik, hogy
kiiiOnbiizik zer6t61). Beszelhetiink tehat a racionalis szamok tester61, a
va16s szamok testeri'il, a komplex szamok testeri'il, viszont az egesz szamok
gyiiriije nem test. A szamgyiiriik fenti peldai kiiziil egyik-masik val6jaban
test. Eloszor is jegyezziik meg, hogy nem letezik olyan, a racionalis szamok testeti'il kii!Onbozi'i szamtest, amely teljes egeszeben benne van ebben
a testben (azt a halmazt, amelyik csak a zer6b61 all, nem fogjuk testnek
tekinteni). Mi tobb, ervenyes a kovetkezi'i altalanosabb allitas is:
_A racionalis szamok teste le!jes egeszeben benne van minden szamtestben.
Csakugyan, legyen adva egy szamtest, amelyet T-vel fogunk ieiOlni.
Ha a tetsz6leges zer6t61 kiilonbiizi'i szam a T testMI, akkor T tartalmazza
az a szamnak onmagaval val6 osztasab61 ad6d6 hanyadost, azaz az 1
szamot. Az 1 szamot ismetelten hozzaadva onmagahoz, azt talaljuk, hogy
minden termeszetes szam benne van a T testben. Masreszt T-nek tartal~
maznia kell az a- a kiilonbseget, azaz a 0 szamot; s ezert T-hez tartozik
a 0-nak es barmely termeszetes szamnak a kii!Onbsege is, azaz barmely
negativ egesz szam. Vegiil T-ben fekszenek az egesz szamok hanyadosai is,
azaz minden racionalis szam.
A komplex szamok teste sok kiilonfele testet tartalmaz, es a racionalis
szamtest ezek koziil csupan a legkisebb. Pl. az
(5)

alaku szamok (az el6bbiekben mar emlitett) gyiiriije, ahol az a e~ a b

egyiitthat6 t e t s z i'i I e g e s r a c i o n a 1 i s (tehat nemcs~<i< eg?sz) szam
lehet, szinten test. Va16ban, tekintsiik ket (5) alakti szam, a b 2 es

290

c d2 Mnyadosat, ahol a masodik szamr61 feltetelezziik, hogy nem

zer6; kiiliinbOzik teMt zer6t61 c - d f2 is, s ezert
a+ b V2 _(a+ b f2)(c- d f2) _ ac- 2bd +be- ad V2
c + d2- (c + df2)(c- df2)- c- 2d c- 2d"

Ismet (5) alaku szamot kaptunk, s az egyiitthat6k racionalisak maradtak. Ebben a peldaban a V2 szamot helyettesithettiik volna termeszetesen
barmely olyan racionalis szamb61 vont negyzetgyiikkel, amelyMI magan
a racionalis szamtesten beliil nem vonhat6 negyzetgyiik. fgy pl. testet
alkotnak az a
bi alaku szamok is, ahol a es b racionalis.

45. . Gyiirii
A matematika kiiliinb0z6 agaiban, valamint a matematika technikai es
termeszettudomanyos alkalmazasaiban is igen gyakran tala:kozunk olyan
kiiriilmenyekkel, amikor nem szamokon, hanem egeszen mas termeszetii
objektumokon kell algebrai miiveleteket vegezniink. Szamos ilyen peldaval
talalkoztunk kiinyviink el6z6 fejezeteiben; gondoljunk csak a matrixok
osszeadasara es szorzasara, a vektorok iisszeadasara, a polinomokon es a
Jinearis transzformaci6kon vegzett miiveletekre. Az algebrai miivelel altalanos definici6ja - amelynek eleget tesz a szamgyiiriikben ertelmezett
osszeadas es szorzas, valamint a fenti peldakban szereplo miiveletek is a kovetkezokeppen sz61:
Legyen adva egy H halmaz, amely szamokb61 vagy geometriai termeszetii
objektumokb61, vagy altalaban valamilyen dolgokb61 all, amelyeket ezen
halmaz elemeinek fogunk nevezni. Azt mondjuk, hogy a H halmazban
definidlva van egg algebrai miivelel, ha meg van adva egy szabaly, amely
ezen halmaz b a r m e I y ket a, b elemenek e g y e r t e I m ii e n megfeleltet egy harmadik, ugyancsak a H halmazhoz tartoz6 c elemet. Ezt a
miiveletet nevezhetjiik osszeaddsnak, s ekkor a c elemet a es b osszegenek
fogjuk nevezni es a c =a+ b jellel fogjuk jeliilni; nevezhetjiik ezt a
miiveletet szorzdsnak is, ekkor a c elem a es b szorzala lesz, c = a b;
vegiil lehetseges, hogy a H halmazon definialt miiveletre uj terminol6giat
es jeliilest fogunk bevezetni.
Minden szamgyiiriiben definialva van ket egymast61 fiiggetlen miivelet,
az osszeadas es a szorzas. Ami a kivonast es az osztast illeti, ezek nem
tekinthetok uj miiveleteknek, mivel ez a ket miivelet az iisszeadas, ill.
a szorzas inverz miivelete, ha elfogadjuk az inverz miivelel kiivetkezl'i
altalanos definici6jat:
291

Legyen a H haimazon definiaiva egy algebrai miiveiet, pl. az osszeadas.

Azt mondjuk, hogy ennek a muveletnek van inverz muvelete, meiyet ebben
az esetben kivonasnak neveziink, ha a H haimaz b a r m e I y ket a, b
eiemehez van H-nak oiyan d eieme, espedig e g y e t I e n, ameiy eleget
d = a egyeniosegnek. Ekkor a d eiemet a es b ki1l6nbsegenek
tesz a b
nevezziik, es a d = a - b jellel jeloijiik.
Vilagos, hogy a szamtestekben mind az osszeadasnak, mind a szorzasnak van inverz miivelete (igaz, hogy az ut6bbinak csak bizonyos korlatozassai: az oszt6nak kii!Onboznie kell zer6t61). Azokban a szamgyiiriikben
viszont, amelyek nem testek (mint pl. az egesz szamok gyiiriijeben) csak
az osszeadasnak van inverz miivelete.
Masreszt az x ismeretlen mindazon polinomjainak halmazaban, meiyeknek egyiitthat6i valamely rogzitett T testben fekszenek, szinten ket
miivelet van definialva, az osszeadas es a szorzas, es az osszeadasnak van
inverz miivelete: a kivonas.
Mint ismeretes, az osszeadas es a kivonas a szamgyiiriikben is, a polinomok koreben is rendelkezik a kovetkezo tuiajdonsagokkal (a, b es c
tetszoleges szamok a vizsgalt szamgyiiriiMl vagy tetszoleges polinomok
a vizsgalt halmazb61):
I. Az osszeadas kommutativ: a
b= b
a.
II. Az osszeadas asszociativ: a
(b
c) = (a
b)
c.
III. A szorzas kommutativ: ab =bu.
IV. A szorzas asszociativ: a( be) = (ab)c.
V. Az osszeadast es a szorzast a disztributivitas kapcsolja ossze:

+
+
+ +
+ +

(a

+ b)c =

ac

+ be.

Most mar, megtettiik az elokesziileteket az algebra egyik Iegfontosabb

fogaim{mak, a g y ii r ii n e k a I t a I a n o s d e f i n i c i 6 j a h o z .
Az R halmazl gyurfinek nevezzilk, ha definialva van benne kel muvelel
- az osszeadas es a szorzas -, mindkello kommulaliv es asszocialiv, ervenyes
rlijuk a diszlribulivilds, es az osszeadasnak van inverz mfivelele: a kivonas.
fgy tehat gyiiriire peldak a szamgyiiriik es az x valtoz6 mindazon
polinomjainak gyiiriije, meiyeknek egyiitthat6i egy adott szamtestben
vagy akar egy adott szamgyiiriiben fekszenek. Adjunk meg egy peldat,
ameiy j61 megvilagitja, hogy milyen szeles fogalom a gyiirii fogalma.
A matematikai analizis kiepitese a val6s valtoz6s f ii g g v e n y definici6javal kezdOdik. Tekintsiik azon fiiggvenyek os zesseget, amelyek az
x fiiggetlen valtoz6 m i n d e n val6s ertekere ertelmezve vannak es
val6s ertekeket vesznek fel, s definiaijunk ebben a halmazban algebrai
miiveleteket a kovetkezokeppen: az f(x) es a g(x) fiiggveny osszege az a
fiiggveny lesz, amelynek erteke minden x = x0 helyen egyenlo az adott
292

fiiggvenyek ertekenek osszegevel, azaz f(x0 ) + g(x0 )-lal, e fiiggvenyek szorzata pedig az a fiiggveny, amelynek erteke minden x = x 0 helyen egyenlo
az f(x0)g(x0 ) szorzattal. Vih'lgos, hogy a vizsgalt halmaz barmely ket fiiggvcnyenek letezik osszege es szorzata. Az I-V. tnlajdonsagok ervenyessege
konnyen ellenorizheto: a fiiggvenyek osszeadasa cs szorzasa visszavezcthet6 az egyes x 0 helyeken felvett erh\kiik osszeadasara es szorzasara, azaz
val6s szamokon vcgzett muvelctekre, amelyekre az I-V. tulajdonsagok
fennallnak. Vcgiil az f(x) es a g(x) fiiggveny kii/Onbsegenek tekintve azt a
fiiggvenyt, amelynek erteke minden x = x0 helyen egyen!O az f(x 0 ) - g(x0 )
kiiliinbseggcl, a kivonas miiveletehez jutunk, az osszead{ls inverz miiveletehez. Ezzel bebizonyitottuk, hogy az x osszes va/6s ertekeire de/ inid/1
{iiggvenyek halmaza gyuruve vdlik, ha benne a .fenl /eirt m6don vezeljiik be
az osszeaddst es a szorzdsl.
Tovabbi peldakat kaphatunk fiiggvenyek gyiiriiire, ha a fiiggvenyeken
vegzett miiveleteket a fenti m6don definialjuk, de olyan fiiggvcnyeket
vizsgalunk, amelyek pl. az x valtoz6nak csak pozitiv ertekeire, vagy olyanokat, amelyek csak a [0, 1] intervallumban fekvo ertekekre vannak
definialva. Altalaban gyiirii lesz mindazon fiiggvenyek halmaza, amelyeknek valamely rogzitett ertclmezesi tartomanya van. Gyiiriiket kaphatunk
ugy is, hogy nem vessziik tekintetbe valamcnnyi fiiggvenyt, amely az
adott tartomimyon ertelmezve van, hanem csak a matcmatikai analizis
altai tanulmanyozott folytonos fiiggvenyeket. Tekinthetnenk masreszt
komplex valtoz6 komplex fiiggvenyeit. Altalaban fiiggvcnygyiirii is rendkivu! sok van.
Terjiink at a g y ii r ii k n e h a n y e g y s z e r ii t u I a j d o n s ag a n a k megallapitasara, amclyek kozvetleniil folynak a gyiirii definici6jab61. Ezek a tulajdonsagok szamok eseteben teljesen megszokottak,
ezert az olvas6nak ncmclykor esetleg varatlannak fog tlinni, hogy e tulajdonsagok pusztan az I-V. feltetelek cs az egyertelmii kivonas letezesenek kovetkezmenyei.
Kezdjiik nehany megjegyzessel az I-V. feltetelek ertelmerol. A kommulaliv lorveny nem szorul megvilagitasra. Az asszoczaliv torveny jelentoscge
a kiivetkezokben all: az algebrai miivelet definici6j a ban csak ket elem
6sszeger61 vagy szorzatar61 van sz<\. Ha viszont megkisereljiik pl. harom
elem, a, b esc szorzatat definia!ni, akkor a kovetkez6 akadalyba iitkiiziink:
altalaban e!Ofordulhat, hogy az au es a vc szorzat, ahol be = u, ab = v,
nem egyezik meg, azaz a(bc) + (ab)c. Az asszociativ torveny azt kiiveteli
meg, hogy ezek a szorzatok a gyiiriinek ugyanazon elemevcl legyenek
egyenlok: ezt az elemet kezenfekv6 az abc szorzatnak tekinteni, mel yet
mar zar6jelek nelkiil irunk. Ezen tulmenoen az asszociativitds lehetove
leszi, hogy a gyuru akdrhdny eleme[lek szorzatdt (ill. osszegel) egyerlelmuen
293

definidljuk, azaz az asszociativ tiirveny segitsegevel bebizonyithat6, hogy

barmely n elem szorzata fiiggetlen a zar6jelek eredeti elhelyezkedeset6l.
Bizonyitsuk be ezt az allitast n szerinti teljes indukci6val. n = 3 esetere mar be
van bizonyitva, ezert legyen n > 3, es tegyiik fel, bogy az allltas mar be van bizonyitva minden n-ne! kisebb szamra. Legyenek adva az a 1 , a,, .. , an elemek, es
Jegyenek ebben a rendszerben valamilyen m6don zar6jelek elbelyezve, amelyek azt
mutatjak, bogy a szorzasokat milyen sorrendben kell elvegezni. Az utols6 Jepes az
elsa k e!em a, a, .. ak szorzatimak (abo! 1 2 k 2 n - 1) es az ak+tak+> . an szorzatnak az iisszeszorzasa lesz. Mintbogy ezek a szorzatok n-ne! kevesebb tenyezobol
allanak, s igy az indukci6s felteves szerint egyertelmilen vannak megbatarozva,
azert csak az

egyenli5seget kell igazolnunk tetszllleges k es I esetere. Ebblll a ce!b61 elegendllaz

I = k + 1 esetet vizsgalni. Ekkor azonban, bevezetve az

jelii!est, az asszociativ tiirveny alapjan azt kapjuk, bogy

b(ak+ 1c) = (bak+Jc.

Ezzel allitasunkat bebizonyitottuk.

Beszelhetiink specialisan n egyenl6 elem szorzatar6! is, azaz bevezethetjiik az a elem pozitiv egcsz kitev6s an hatvdnydnak fogalmat. Kiinnyen
ellen6rizhet6, hogy a kitev6ben vegzett miiveletek valamennyi szokasos
szabalya ervenyben marad barmely gyiiriiben. Hasonl6keppen vezet az
iisszeadas asszociativitasa az a elem pozitiv egesz egyiitthat6s na tobb. szorosenek fogalmahoz.
A disztributiv torveny, azaz a szokasos zar6jelfelbontasi szabaly, az
egyetlen olyan kiivetelmeny a gyiirii definici6jaban, amely kapcsolatot
Ietesit az iisszeadas es a szorzas kiiziitt; kizar6lag ennek a tiirvenynek
kiisz6nhet6, hogy a ket sz6ban forgo miivelet egyiittes vizsgalata tiibbet
ad, mint amennyit kiiliin-kiiliin val6 vizsgalatukkal nyerhetnenk. A disztributiv torveny megfogalmazasaban csak ket tag iisszege szerepel. Kiinnyen
kimutathat6 azonban az
(a 1

+ a + ... + ak)b =
2

a 1b

+ a b + ... + akb
2

egyenl6seg barmely k-ra, utana pedig 6sszegnek 6sszeggel val6 altalanos

szorzasi szabalya is.
Minden gyiiriiben kii/Onbsegre is ervenyes a diszlributivitds. Val6ban, az
a - b elem a kiiliinbseg definici6ja ertelmeben eleget tesz a
b +(a- b)= a

egyenlosegnek. Ha ezen egyenloseg mindket oldalat megszorozzuk a c

elemmel, es baloldalt alkalmazzuk a disztributiv tOrvenyt, akkor kapjuk,
hogy
be+ (a- b)e = ae.
Az (a- b)c elem tehat az ae es a be elem kiiliinbsege:

(a - b)e = ae - be.
A gyiiriinek igen fontos tulajdonsagai adodnak a kivonas IetezesebOI.
Ha a tetszoleges eleme az R gyiiriinek, akkor az a - a kiil6nbseg is ugyanezen gyiiriinek egyik eleme. Szerepe hasonlo a zero szerepehez a szamgyiiriikben, de definicioj a szerint fiigghetne az a elem valasztasatol, ezert
egyelore Oa-val fogjuk jel6lni.
Mutassuk meg, hogy valojaban a Oa elemek mind egyenlok egymassal
(a valasztasatol fiiggetleniil). Csakugyan, ha b az R gyiiriinek valamely
masik tetszes szerinti eleme, akkor hozzaadva a Oa elemet az

a+ (b- a)= b
egyenloseg mindket oldalahoz, es felhasznii.lva a Oa
azt kapjuk, hogy

+ a = a egyenloseget,

~+b=~+a+~-~=a+~-~=~

fgy tehat Oa = b- b = Ob.

Megmutattuk tehii.t, hogy minden R gylin1nek van olyan, meghozzd egyertelmuen meghatarozott eleme, amelynek ezen gyuru bdrmely a elemevel
alkotott osszege egyen/0 a-val. Ezt az elemet az R gyiirii zeruselemenek
vagy riividen zer6jdnak nevezziik, es a 0 jellel jeliiljiik, nem tekintve
komolynak a zero szammal valo iisszetevesztes veszelyet. fgy teh:l.t

+0=

R minden a elemere.

Tovabbii. minden gyuruben minden a e/emnek lt!tezik egyertelmlien meghatdrozott -a addiliv inverze, amely eleget tesz az

a+ (-a)= 0
egyen/Osegnek. Megpedig ez az elem a 0 - a kiiliinbseg Iesz; az egyertelmiiseg a kivonas egyertelmiisegebOI kiivetkezik. Vilii.gos, hogy -(-a) = a.
A gyiirii ket tetszoleges elemenek b - a kiiliinbseget most irhatjuk
b- a= b +(-a)
alakban is. Ugyanis
[b +(-a)]+ a= b +[(-a)+ a]= b + 0 =b.

295

A gyuru bdrmely a elemere es bdrmely pozitiv n egesz szdmra ervenyes az

n(-a)

-(na).

Csakugyan, az osszeadand6k csoportositasaval kapjuk, hogy

na

+ n( -a) =

n[ a

+ (-a)] =

n 0 = 0.

Most mar m6dunkban all valamely gyiiriielem negativ szdmszorosdt

definialni: ha n > 0, akkor az n( -a) es a -(na) elemet, melyek egyenl6k
egymassal, (-n)a-val jeliiljiik. Vegiil megegyeziink abban, hogy barmely
a elem zer6szorosdnak (0 a) a sz6ban forgo gyiirii zeruselemet fogjuk
tekinteni.
A zeruselem definici6jat csak az osszeadas es annak inverz miivelete
segitsegevel fogalmaztuk meg, azaz a szorzas felhaszna!asa nelkiil. Szi1mok
eseteben azonban a zer6szamnak van egy olyan jellemzo tulajdonsaga is,
amely a szorzasra vonatkozik, s emellett nagyon fontos. Ezzel a tulajdonsaggal val6jaban barmely gyiirii zeruseleme rendelkezik: minden gyaraben
bdrmely elemnek a zeruselemmel va/6 szorzata zer6. A bizonyitas kozvetleniil
a disztributiv tOrvenyre tamaszkodik: ha a az R gyiirii tetsz6leges eleme,
akkor ezen gyiirii barmely x elemet is tekintjiik, ervcnyes

a0

a(x - x) = ax - ax = 0.

Felhasznalva a zeruselem ezen tulajdonsagat, megmutathatjuk, hogy

minden gy(ir(iben ervenyes bdrmely a, b elempdrra

(-a)b
Va16ban,

ab

-ab.

+ (-a)b =[a+ (-a)]b =

0 b = 0.

Ebb61 kiivetkezik, hogy a negativ szamok szorzasanak j61 ismert es megis

kisse titokzatos szabalya - ,minusszor minusz az plusz" - szinten a
gyiirii definici6janak kovetkezmenye, azaz minden gyaruben fenndll a
(-a)(-b)

ab

egyenWseg. Val6ban,
(-a)(-b)

-[a(-b)] = -(-ab)

ab.

Az olvas6nak most mar nem Iesz nehez bebizonyitania, hogy minden

gyiiriiben barmely elem egesz szamu tobbszoroseire (negativ szamszorosaira
is) ervenyben maradnak az osszes szabalyok, amelyek valamely szam
tobbszoroseivel vegzett miiveletekre vonatkoznak.
Ezek szerint egy tetszoleges gyiiriiben vegzett algebrai miiveletek
szamos olyan tulajdonsaggal rendelkeznek, amelyek szamunkra a szamok296

kal vegzett miiveleteknel megszokotta valtak. Ne gondoljuk azonban,

hogy a szamok iisszeadasanak es szorzasanak minden tulajdonsaga meg_
marad barmely gyiiriiben. PI. a szamok szorzasa rendelkezik az egyik
fenti tulajdonsag forditottjaval is: h a k e t s z a m s z 0 r z a t a zero.
a k k o r a t e n y e z 6 k k ii z ii I I e g a I a b b a z e g y i k z e r o.
Ez a tulajdonsag mar nem terjesztheto ki tetszoleges gyiiriire: egyes
gyiiriikben megadhatok olyan, zcrotol kiiliinbiiz6 elemek, amelyeknck a
szorzata zero, azaz a + 0, b + 0, de ab == 0; az ilyen a, b elemeket zerusoszt6knak nevezziik."0
Zerusosztos gyiiriikre termeszetesen hiaba keresnenk p6ldat a szamgyiiriik kiiziitt. Nem tartalmaznak zerusoszt6t a szamegyiitthatos polinomok gyiiriii sem. Ezzel szemben sok filggv6nygyiirii rendelkezik zerusosztokkal. E!Osziir is jegyezziik meg, hogy a zeruselem minden fiiggvenygyiiriiben az a fiiggveny lesz, amelyik az x valtozo minden ertekc mellett
zeroval egyenlo. Alkossuk most meg a kiivetkez6 ket fiiggvenyt, amelyek
x minden valos ertekere definialva vannak:

== 0,

ha x

0,

f(x)

g(x) = x, ha x

0,

g(x) = 0, ha x

f(x)

x, ha x>O;

> 0.

Mindket fiiggveny kiiliinbiizik a zeruselemtol, mivel x-nek nem minden

ertekere vesznek fel zeroerteket, szorzatuk viszont zero.
A gyiirii definiciojaban szereplo I-V. kiivetelmenyeknek nem mindegyike egyforman nelkiiliizhetetlen. A matematika fejlodese megmutatta,
hogy mig az iisszeadas I. es II. tnlajdonsaga, valamint az V. disztributiv
tiirveny valamennyi alkalmazasban ervenyben marad, addig a szorzas
III. es IV. tnlajdonsaganak felvetele a gyiirii definiciojaba gyakran till
sziikre szabja a korlatokat, es lesziikiti e fogalom lehetseges alkalmazasainak kiin~t. Igy pl. a valos elemekbOI allo n-edrendii negyzetes matrixok
halmaza a matrixiisszeadasra es matrixszorzasra nezve a gyiirii definiciojaban szerepl6 valamennyi kiivetelmenynek eleget tesz, kivcve a szorzas
kommutativitasat. Nemkommutativ szorzas olyan gyakran es olyan
fontos esetekben fordul el6, hogy ma mar ,gyiiriin" rendszerint nemkommutativ gyfirfil ertenek (pontosabban nem sziikscgkeppen kommutativ
gyiiriit, ertve ezen a szorzas esetleges nemkommutativ voltat), s a gyiiriiknek azt a specialis tipusM, amelyikben a III. feltetel is teljesiil, kommutativ gyfirfiknek nevezik.
A gyiiriik, elsosorban a nemkommutativ gyiiriik vizsga.Iataval az
algebra kiiliin aga, a gyiiriielmelet foglalkozik. Kiinyviinkben a nem' 0 A zerusoszt6t ncm tartalmaz6 gyiiriiket a tovabbiakban zerusoszt6mentes gyiiriiknek fogjuk ncvezni. - A ford.

297

kommutativ gyiiriik nem fognak jelent6s szerepet jatszani; ezert aneikiii,

hogy reszletekbe bocsatkoznank, csupan nehany valtoztatasra mutatunk
ra, meiyet nemkommutativ szorzas eseten a fenti anyag kifejteseLen
vegre kellene hajtanunk. Az V. disztributiv tiirvenyt most ki kell t'gesziteniink az
V.'
c(a
b) = ca
cb

ieitetellel; a kivonasra vonatkoz6 megfeiel6 szabalyt azutan itt is be

Iehet bizonyitani. Meg Iehet mutatni tovabba, hogy nemcsak a 0 = 0
ervenyes minden a eiemre, hanem 0 . a = 0 is.
Az ut6bbi idllben novekszik az erdekh'ldt\s az olyan gyfirfik irant is, melyekben a
'Szorzas nero asszociatfv, s az altalanos gyfirfielmeletet rna mar mint a nemasszociativ
(azaz nero sziiksegkeppen asszociativ) gyiiriik elmeletet epltik fel. Ilyen gyiirilre
Jegegyszerilbb pelda a haromdimenzi6s euklideszi ter vektorainak halmaza a vektorok
osszeadasara es az analitikus geometriab61 ismert vektorszorzasra mint milveletekre
nezve.

46. . Test
Amint a szamgyiiriik kiiziitt kitiintettiik es szamtesteknek neveztiik
gyiiriiket, ameiyekben eivegezhet6 az osztas (a zer6val val6 osztas
kivetelevei), termeszetes ezt aitalanos esetben is megtenniink. Bocsassuk ei6re, hogy semmifele gyfirfiben sem lehet zeroual osztani a zer6nak
a szorzassal kapcsolatos, fentebb bizonyitott tuiajdonsaga miatt: az a
eiemet zer6vai osztani annyit jeient, mint olyan x elemet talaini a gyiiriiben, melyre 0 x = a, ami a + 0 eseten Iehetetlen, mivei a hal oldal zer6.
Vezessiik be a kovetkez6 definici6t:.
A T gyiiriit testnek nevezziik, ha nem csak a zeruseiemb6I all, es mindig
-elvegezhet6 benne az osztas, meghozza egyerteimiien, kiveve a zer6vai
val6 osztas esetet, azaz ha T-nek barmeiy a es b elemehez, me I y e k
k ii z iiI b z e r 6 t 6 I k iiI ii n b ii z 6, taiaihat6 T-hen - espedig
-e g y e t I e n - oiyan q eiem, ameiy eieget tesz a bq = a egyeni6segnek.
~zon

A q eiemet az a es a b eiem M.nyadosdnak nevezziik es a q = ~ jellei je!OIjiik. 31

4 nemkommutativ esetben a test definici6jat V.' mellett meg azzai a
'koveteimennyei kell kiegesziteni, hogy ket tetsz6Ieges a, b eiemhez, ahoi
.b + 0, ne csak a bq = a felteteinek eieget tev6 q elemet Iehessen taiaini,
---.,-Az osztas egyertelmfisege a testben, valamint a kivonas egyertelmfisege Is,
melyet a gyiirfi definlci6jaban megkoveteltiink, val6jaban konnyen bizonyithat6 a
;test, ill. a gyfirfi definlci6jaban szerepll! tobbi kovetelmenyblll.

298

hanem olyan q' elemet is, amelyre q'b = a. A testnek ezt az itltalanositasat
nevezhetnenk nemkommutativ testnek. Ehelyett azonban a kiivetkezo
terminol6giat fogjuk hasznaJni: az olyan (nem feltetleniil kommutativ)
gyiiriit, amelyben az iment megfogalmazott kiivetelmeny teljesiil, ferdeteslnek fogjuk nevezni, mig a test elnevezest fenntartjuk a kommutativ
eset szamara.
Testre pelda termeszetesen minden szamtest. Az x ismeretlen val6s
egyiitthat6s vagy altalaban valamely szamtest feletti polinomjainak
gyiiriije nem test - a polinomok kiireben elvegezheto maradekos osztas
termeszetesen kiiliinbiizik a ,maradektalan" osztast61, amelyet a test
definici6jaban megkiiveteliink. Masreszt kiinnyen Iathat6, hogy az osszes
val6s egyiitlhal6s rariondlis tiirlfiiggvenyek (1. a 25. -t) teste/ alkotnak,
amely tartalmazza a polinomok gyiiriijet hasonl6an ahhoz, amint a racionalis szamtest tartalmazza az egesz szamok gyiiriijet.
A fiiggvenygyiiriik kiiziitt talalhatunk mas peldakat is testre; ezekre
azonban nem teriink ki, hanem egeszen masfele peldakat fogunk megvizsgalni.
Az osszes szamgyiiriik es aJtalaban mindazon gyiiriik, amelyekkel eddig
tala!koztunk, vegtelen sok elembol allnak. Leteznek azonban olyan gyiiriik, sot testek is, amelyek csak veges sok elemet tartalmaznak. A veges
gyiiriik es veges teslek legegyszeriibb peldait, melyek a matematika egyik
agaban, a szamelmeletben fontos szerepet jatszanak, a kiivetkezokeppen
szerkeszthetjiik meg:
Vegyiink egy tetszoleges, 1-t61 kiiliinbiizo n termeszetes szamot. Azt
mondjuk, hogy az a es a b egesz szam kongruens modulo n,
a= b(mod n),

ha ezek a szamok n-ne! osztva ugyanazt a maradekot adjak, azaz ha

kiilonbsegiik maradek nelkiil oszthat6 n-ne!. Az egesz szamok gyiiriije
szetesik n kiiliinboz6 es paronkent kozos elem nelkiili oszta!yra,
(1)

melyek mindegyike egymassal modulo n kongruens szamokb61 all, espedig

a Ck osztaly (k = 0, 1, ... , n - 1) azokb61 a szamokb61, amelyek n-nel
osztva k-t adjak maradekul. Latni fogjuk, hogy ezen osztalyok kozott
egeszen termeszetes m6don ertelmezheto az iisszeadas es a szorzas.
Vegyiink ebbOI a celb61 ket tetszoleges (nem feltetleniil kiiliinbOzo)
Ck> C1 osztalyt az (1) rendszerbol. Hozzaadva a Ck osztaly barmely szamahoz a C1 osztaly barmely szamat, mindig egy j61 meghatarozott osztalyban fekvo szamot fogunk kapni, espedig ez az osztaly ck+l lesz, ha
299

k
l < n, es Ck+l-'" ha k
l
kiivetkezo definiciojahoz vezet:
ck

(2)

ck

n.

+ c, = ck+l
+ c, = ck+l-n>

Ez az osztdlyok osszeaddsdnak
ha k
ha k

+ l < n,
+ l ~ n.

Masreszt a Ck osztaly barmely szamat a C1 osztaly barmely szamaval

szorozva, ismet egy jol meghatarozott oszta!yban, espedig C,-ben fekvo
szamokat fogunk kapni, ahol r a kl szorzat maradeka az n-ne! valo osztasnal. Ezert az osztdlyok szorzdsdnak kiivetkezo definiciojat fogadjuk el:
(3)

ck

c, = c"

ahol

kl

nq

+ r,

r < n.

Az egymdssal mod n kongruens egesz szdmok osztdlyainak (1) halmaza

a (2) es (3) szabdllyal definidlt muveletekre nezve gyur(ii alkol. Csakugyan,
a gyiirii definiciojaban szereplo 1-V. feltetelek teljesiilese kiizvetleniil is
ellenorizhet6, de abb61 is kiivetkezik, hogy ezek a feltetelek teljesiilnek
az egesz szamok gyiiriijeben, es hogy a szamokon, ill. oszta!yokon vegzett
miiveletek kiiziitt a fent emlitett kapcsolat all fenn. A zero szerepet nyilvan a C0 osztaly fogja jatszani, mely az n-ne! oszthato szamokb61 all.
A Ck osztaly (k = 1, 2, ... , n- 1) additiv inverze a Cn-k osztaly. Az
osztalyok (1) halmazaban tehat definialhatjuk a kivonast, vagyis e halmaz
eleget tesz a gyiirii definiciojaban szereplo valamennyi kovetelmenynek.
Jeltiljiik az igy nyert gyiiriit Zn-nel.
Ha n osszetelt szdm, akkor a Zn gyuruben van zerusosztO, s ezert, mint
alabb meg fogjuk mutatni, Zn nem Iehet test. Valoban, ha n = kl, ahol
1 < k < n, 1 < I < n, akkor a Ck es a C1 osztaly kiiliinhiizik a C0 zerusosztalytol, de az osztalyok szorzasanak definicioja szerint [1. (3)] CkC1 = C0
Ha viszonl n prtmszdm, akkor Zn test.
Csakugyan, Iegyen adva a Ck es a Cm osztaly, es legyen Ck + C0 , azaz
1 ~ k ~ n - 1. Bizonyitando, hogy Cm-et el Iehet osztani Ck-val, azaz
van olyan C1 osztaly, hogy CkC1 = Cm. Ha Cm = C0, akkor C1 = C0
Ha pedig Cm + C0 , akkor tekintsiik a
(4)

k, 2k, 3k, ; ; ., (n- l)k

szamokat. Ezek egyike sem fek~zik a C0 zerus osztalyban, mivel ket olyan
termeszetes szam szorzata, melyek kisebbek az n primszamnal, nem Iehet
n-ne! oszthato. Tovabba a (4)-ben e!Ofordulo sk es tk szam (s < I) nem
tartozhat ugyanabba az osztalyba, mert akkor kiiliinbsegiik,
tk- sk = (t- s)k

oszthato Jenne n-ne!, ami ismet ellentmond n primszam voltanak. fgy

tehat minden nem zero osztaly pontosan egyet tartalmaz a (4) szamok
300

kiiziil. Specialisan a Cm osztalyban is van egy lk szam, ahol 1 ~ l ~ n - 1,

azaz C1Ck = Cm, s igy a C1 osztaJy eppen a Cm es a Ck osztaly Mnyadosa.
fgy tehat vegtelen sok kiiliinbiizo veges testet kaptunk: a z. testet.
amely mindiissze ket elembol .all, tovabba a Z3, Z5 , Z7, Z 11 stb. testeket.
Terjiink at a t e s t e k n e h a n y t u I a j d o n s a g a n a k a vizsgalatara, melyek az osztas Ietezeseb61 ad6dnak. Ezek a tulajdonsagok
hasonl6ak a gyiiriiknek a kivonas letezesen alapul6 tulajdonsagaihoz, s
ugyanolyan megfontolasokkal igazolhat6k, ezert a bizonyitasok elvegzeset
az olvas6ra bizzuk.
Minden T testben letezik egy egyertelmiien meghatrirozott elem, melynek
a test bdrmely a elemevel valO szorzata egyenW a-val. Ezt az elemet, mely
az egymassal minden zer6t61 kiiliinbiizo a eseten megegyezo I! hanyadoa
sokkal egyenlo, a T test egysegelemenek nevezziik, es az 1 jellel jeliiljiik.
fgy tehat
a 1 =a T-nek minden a elemere.
A T testben minden zer616l kiilOnbozo a elemnek Letezik egyertelmiien
meghatarozott a- 1 inverz eleme, mely elegel lesz az

a a-t= 1
egyenWsegnek, megpedig

a-t

!a .

Vilagos,

hanyadost most a kiivetkezo alakba irhatjuk:

~=

ba-1

Minden zer6t61 kiiliinbiizo a elemre es minden n pozitiv egesz szamra

ervenyes
Ezt a ket egyenlo elemet a-n-ne! .ieliilve, az elem negattv kitevos hatvrinyait kapjuk, amelyekre ervenyben maradnak a szokasos miiveleti
szabalyok. Legyen vegiil a0 = 1 minden zer6t61 kiiliinbiizo a elemre.
Az egysegelem letezese a testeknek nem karakterisztikus tulajdonsaga:
van egysegeleme pl. az egcsz szamok gyiiriijenek is. Ugyanakkor a
paros szamok gyiiriijenek peldaja mutatja, hogy nem minden gyiiriinek
van egysegeleme. Masreszt minden otqan egysegelemes gyiirii, amely oalamennyi zer6t6l kiilOnbOzo elemenek tnoerzet is tartalmazza, test. Va16ban,
Az ilyen gyfiruket a tovabbiakban egysegelemesnek fogjuk nevezni. -

A ford.

301

ebben az esetben a ~ Mnyados szerepet (a+ 0) a ba- 1 szorzat jatssza.

a
Az igy definialt hanyados unicitasanak bizonyitasa nem iitkozik nehezsegekbe. Jegyezziik meg, hogy test nem tartalmazhat zerusosztclt. Val6ban,
legyen ab = 0, de a + 0. Az egyenloseg mindket oldalat szorozva az a-t
elemmel, a bal oldalon kapjuk: (a-t a)b = 1 b = b, a jobb oldalon
pedig a- 1 0 = 0, azaz b = 0. EbMI kovetkezik, hogy testben bdrmely
egyenWseg egyszerfistlhet6 ket oldaldnak zer6161 kiilonbOz{J kozos tenyez6jevel.
Csakugyan, ha ae =bees e + 0, akkor (a- b)e = 0, ahonnan a- b = 0,
azaz a= b.
Az

bMnyados definici6jab61 (ahol b + 0) es abb61 a fentebb bizonyitott

tenybol, hogy ez a hanyados az ab-1 szorzat alakjaban is irhat6, konnyen

levezethet6, hogy minden testben ervenyben marad a tortek kezelt!senek
valamennyi szokdsos szabdlya, espedig:

a c
b = d akkor es csak akkor, ha ad= be;
~(;_=ad be.
b d
bd ,

a e

ac

lia=bd;

Test karakterisztildija. A szamtesteknek nem minden tulajdonsaga marad

ervenyben tetsz6leges testekre. tgy pl., ha az 1 szamot tobbszor hozzaadjuk onmagahoz, azaz ha az egysegelem b:l.rmely pozitiv egesz szamszorosat vessziik, a szamtestekben soha sem kapunk zer6t, es mindezek
a tobbszorosok, azaz az osszes termeszetes szamok kiilonboznek egymast61.
Ha viszont valamely veges testben vessziik az egysegelem egesz szamu
tobbszoroseit. akkor ezek kozott feltetleniil lesznek egyenl6k, minthogy
az ilyen testnek csak veges sok kiilonboz6 eleme van. Ha a T test egysegelemenek valamennyi egesz szamu tobbszorose kiiiOnbOzo, azaz k 1 + I 1,
ha k +I, akkor azt mondjuk, hogy a T test karaklerisztikdja zero; ilyen
pl. valamennyi szamtest. Ha viszont letezik ket olyan egesz :;zam, k es I,
hogy k >I, de T-ben fennaJI <. k 1 =I 1 egyenl6seg, akkor (k- I) 1 =
= 0, azaz a T testben van az egysegelemnek olyan pozitiv egesz szamszorosa, amely egyenl6 zer6val. Ebben az esetben T-t veges karaklerisztikdju testnek nevezziik, megpedig p karaktensztikdjunak, ha p a legkisebb
302

olyan pozitfv egyiitthato, amelyre a T test egysegelemenek p-szerese zero.

Veges karakterisztikaju testre pelda barmely veges test; leteznek azonban
vegtelen testek is, melyeknek veges a karakterisztikaja.
, Ha a T test karakterisztikdja p, akkor p primszdm .
. Val6ban, a p = st (s < p, t < p) egyenlosegMI kovetkeznek az
(~ 1)(t 1) = p -'1 = 0 egyenloseg, azaz mivel testben nincsenek zerusoszt6k, vagy s 1 = 0, vagy t 1 = 0, ami azonban ellentmond a karakterisztika definici6janak, mely szerint p a I e g k is ebb olyan pozitiv
egyiitthat6, mely a test egysegelemet eltiinteti.
Ha a T test karakterisztikdja p, akkor ezen test bdrmely a elemere ervenyes
pa = 0. Ha viszont a T test karakterisztikdja 0, es a ennek a testnek eleme.
n pedig egesz szdm, akkor a + 0 es n + 0 eseten na + 0.
Val6ban, az elso esetben a pa elem, mint olyan p tagu osszeg, melynek
minden tagja a, eloallithato (a-nak a zarojelMI valo kiemeh\sevel)
pa

= a(p 1) =a 0 = 0

alakban. A masodik esetben az na = 0, azaz a(n 1) = 0 egyenl6segb6l

a + 0 eseten n 1 = 0 kovetkeznek, illetve minthogy a test karakterisztikaja zero, n = 0.
Resztestek, bovitesek. Tegyiik fel, hogy a T testben az elemek egy resze.
mely a T' halmazt alkotja, maga is testet alkot a T-ben definialt milveletekre nezve. lgy T' barmely ket a, b elemere az a b, ab, a - b es

(b

0 eseten) ~ elemek, melyek mind benne vannak T-ben, benne van-

oak T'-ben is (az 1-V. torvenyek, melyek ervenyesek T-ben, ervenyesek

lesznek termeszetesen T'-ben is). Ekkor azt mondjuk, hogy a T' test
T-nek reszteste, T pedig T'-nek Mvitese. Vilt'lgos, hogy ~ T test zerus-.
eleme es egysegeleme benne lesz T'-ben is, es ott is a zero, ill. az egysegelem szerepet jatssza. lgy pl. a racionalis szamtest a valos szamtest reszteste; minden szamtest reszteste a komplex szamtestnek.
Legyen adva a T testben a T' resztest es egy c elem, amely T'-n kiviil
fekszik, s tegyiik fel, hogy megtalaltuk a T testnek azt a minimalis T"
resztestet, amely T'-t is, c-t is tartalmazza. llyen minimalis resztest csak
egy lehet, mert ha T'" egy masik ugyanilyen tulajdonsagu resztest Jenne,
akkor T" es T'" metszete (azaz mindazon elemek osszessege, melyek mindket testben benne vannak) tartalmazna T'-t es a c elemet, s barmely ket
elemevel egyiitt tartalmazna azok osszeget (ez az osszeg benne kell hogy
fegyen T"-ben is, T"'-ben is, s ezert a metszetiikben is), tovabba szorzatukat, kiilonbsegiiket, hanyadosukat is; mas szoval ez a metszet maga is
resztest Jenne, ellentmondasban
a T" resztest minimalitasaval.
Azt fogjuk
,
I
303

mortdani, hogy a T" lestet a c elemnek a T' testhez val6 adjunkci6jdval kaptuk,
s ennek kifejezesere a T" = T'(c) inl.sm6dot fogjuk alkalmazni.
Nyilvfmval6, hogy a T'(c) test a c elemen es a T' test osszes elemein
kiviil tartalmazza mindazon elemeket is, amelyek az emlitettekb6l osszeadas, szorzas, kivonas es osztas segitsegevel nyerbet6k. Peldakent utaljunk a racionalis szamtestnek a 44. -ban vizsgalt Mvitesere, amely az
a+ b2 alaku szamokb61 alit racionalis a, b egyiittbat6kkal: ez a Mvites
a V2 szamnak a racionalis szamtesthez va16 adjunkci6javal nyerbet6.

47. . Gyiiriik (testek) izomorfiaja

A komplex szamtest unicitasa
A gyiiriielmeletben nagy szerepet jatszik az izomorfia fogalma. Ez a
kovetkez6: azt mondjuk, bogy az L es az L' gyiirii izomorf, ha letesitbet6
ki:zottiik olyan kolcsonosen egyertelmii megfeleltetes, melynel L ba.rmely
ket a, b elemere es L' megfelelo a'; b' elemeire ervenyes, hogy az a+ b
<isszegnek az a'
b' osszeg, az ab szorzatnak pedig az a'b' szorzat felel
meg.
Legyen adva egy izomorf megfeleltetes az L es az L' gyiirii kozott.
Ezen megfeleltetesmH a; L gyiirfi 0 zer6elemenek az L' gyiirii 0' zer6eleme
felel meg. Val6ban, feleljen meg a 0 elemnek az L' gyiirii c' eleme. Tekint-siik L-nek tetszoleges a elemet es a neki megfelelo a' elemet L'-Ml. Akkor
az a+ 0 elemnek az a'+ c' elem fog megfelelni; de a+ 0 =a, ezert
a'+ c' =a', abonnan c' = 0'. Tovabba a -a elemnek -a' elem felel meg.
Csakugyan, feleljen meg a -a elemnek ad' elem. Akkor az a+ (-a)= 0
elemnek az a'
d' elem fog megfelelni, azaz a'
d' = 0', ahonnan
d' =-a'. Ebbol kovetkezik, hogy L-beli elemek kiilonbsegenek a nekik
megfelelo L'-beli elemek kiilonbsege felel meg. Hasonl6 megfontolasokkal
lathat6 be, bogy ha az L gyiirii egysegelemes, akkor az egysegelem kepe
{vagyis az az elem, amelyik a sz6ban forgo izomorfizmusnaJ3 3 L'-ben megfelel neki) az L' gyiirii egysegeleme lesz, es ha az a elemnek Jetezik L-ben
a- 1 inverzeleme, akkor a- 1 kepe L'-ben a' inverzeleme lesz.
Ebb61 kovetkezik, hogy testtel izomorf gyiirii maga is test. Konnyen latbat6 tovabba, bogy izomorf megfeleltetesnel megmarad a gyiirii zerus()szt6-mentessege is. Egyaltalan, izomorf gyiiriik kiilonbozhetnek ugyan
egymast61 elemeik termeszetet tekintve, de azonosak algebrai tulajdon-sagaik tekinteteben; minden tetel, melyet valamely gyiiriir6l bebizonyi-

'' lzomorfizmuson liz elllzil bekezdesben defini:Ut megfeleltetest, izomorfidn pedig

magat az izomorf gyurlik kiiziitti viszonyt (relaci6t) ertjiik. - A szerk.

304

tottunk, igaz Iesz minden vele izomorf gyurure is, felteve, hogy a tete!
bizonyitasaban csak a miiveletek tulajdonsagaira tamaszkodtunk, nem
pedig az illeto gyiirii elemeinek egyedi sajatossagaira. Ez ok miatt nem
fogunk kiilonbozonek tekinteni egymassal izomorf gyuruket vagy testeket;
ezek a mi szamunkra csupan egyazon gyiiriinek vagy testnek kiilonbozo
peldanyai Iesznek.
Alkalmazzuk ezt a fogalmat a komplex szamtest felepitesenek kerdesere.
A komplex szamtestnek a 17. -ban leirt megalkotasa, mely a sik pontjainak felhasznalasan alapult, nem az egyediillehetseges konstrukci6. Pontok
helyett vehettiink volna a sikon az orig6b61 kiindul6 szakaszokat (vektorokat) - a vektorokat a koordinatatengelyeken mert a, b komponenseikkel adva meg -, s ezek osszeadasat es szorzasat ugyancsak definialhattuk
volna a 17. (2) es (3) kepletevel, mint ahogy a sik pontjainak eseteben
tettiik. Sot, a geometriai anyag segitsegiil hivasar61 teljesen le is mondhattunk volna, megjegyezve, hogy mind a sik pontjai, mind a sikbeli
vektorok megadhat6k (a, b) rendezett val6s szamparokkal, egyszeriien
vehetjiik az osszes ilyen parok halmazat, es bevezethetjiik benne az osszeadast es szorzast az emlitett paragrafus (2), ill. (3) keplete szerint.
Val6jaban mindezek a testek algebrai tulajdonsagaik tekinteteben megkiilonboztethetetleneknek bizonyultak volna, amint a kovetkezo tete! mutatja:
A V valos szdmtest mindazon bOvitesei, amelyekel az
(1)

x2

+1=

egyenlet valamely gyokenek a V testhez va/6 adjunkciojaval nyeriink, izomorfok egymassal.

Val6ban, legyen adva valamely T test, amely a V testnek bovitese,
es tartalmaz az (1) egyenletnek eleget tevo elemet. Ezen elem je!Oiesenek
megvalasztasa tetszesiinktol fiigg, es mi erre a celra az i betiit fogjuk
1 = 0 egyenloseg (alwnnan i 2 = -1),
hasznalni. Eszerint ervenyes az i 2
ahol a hatvanyozast cs osszeadast a T testben definialt miiveletek ertelmeben kell felfognunk. Keressiik meg a V(i) testet, amely az i elemnek
a V testhez val6 adjunkci6javal all elo, azaz hatarozzuk meg a T test
minimalis olyan resztestet, amely mind a V testet, mind az i elemet
tartalmazza.
Tekintsiik e cclb61 a T test mindazon IX elemeit, amelyek

(2)

IX=

a+ bi

alakban irhat6k, ahol a es b ket tetszoleges val6s szam, a b szamnak az

i elemmel val6 szorzatat, valamint e szorzatnak es az a szamnak az osszeget pedig a T testben definialt miiveletek ertelmeben keii felfognunk.
20 FelsObb algebra- 42160

305

_ A T testnek semelyik IX eleme sem rendelkezhet ket kiilonMz6 fenti alaku

elM.llitassal; ha ugyanis
IX

= a + bi = a + bi

es b + b, akkor

a-a

l=

b-b'

azaz i val6s szam lennc; ha viszont b = fi, akkor a= a is all. A T test

(2) alakban elM.llithat6 elemei koze tartozik tiibbek kozott valamennyi
val6s szam (b = 0 eset), valamint maga az i elem is (a= 0, b = 1 eset).
Mutassuk meg, hogy a (2) alaku elemek halmaza a T testben resztestet
alkol; ez eppen a keresett V(i) test lesz. Legyen adva az IX= a+ bi es a
p = c di elem. Akkor felhasznalva az osszeadas kommutativitasat es
asszociativitasat meg a disztributiv torvenyt, melyek mind ervenyesek a
T testben, kapjuk, hogy

IX + p = (a + bl) + (c + di) = (a + c) + (bi + di),

ahonnan
(3)

IX + p = (a + c) + (b + d)i,

vagyis ezen osszeg ismet a tekintett elemek halmazahoz tartozik. Tovabba

-P =(-c)+ (-d)i,
mivel (3) kovetkezteben fgy lesz igaz a (P)
egyenl6seg; ezert
(3')

IX-

+ (-P) = 0 + 0 i = 0

P =IX+ (-P) =(a- c)+ (b- d)i,

azaz a kivc nas sem vezet ki a vizsgalt halmazb61. Ujra felhasznalva az

1-V. tulajdonsagokat, amelyek a t testbeli miiveletekre ervenyben vannak (l. 45. ), es alkalmazva az i 2 = -1 egyenl6seget, azt talaljuk, hogy
IXP = (a + bl)(c + di) = ac + adi + bci + bdi 2,

azaz
(4)

IXP = (ac- bd) + (ad+ bc)i;

fgy teh:lt b:lrmely ket (2) alaku elem szorzata ismet ugyanilyen alaku
elem. Tegyiik fel vegiil, hogy p + 0, azaz a c, d szamok koziil Iegalabb
az egyik kiilonbozik zer6t61. Akkor egyuttal c - di + 0 is igaz, es

(c + di)(c - di) = c2 -

(di) 2 = c2

d 2i 2 = c2 + d 2,

s emellett c + d + 0. Ezert, felhasznalva az el6z6 paragrafusb61 azt a

megjegyzest, hogy minden testben ervenyben marad a tortek kezelesenek
2

306

valamennyi szokasos szabalya, s igy tiibbek kiiziitt a tort nem valtozik,

ha szamla16jat es nevezlljet ugyanazon, zer6t6l kiiliinboz6 elemmel szorozzuk, kapjuk, hogy
at

a+ bi

p= c + di =

(a
(c

+ bl)(c + di)(c -

di) (ac
di) =

+ bd) + (be c + a
2

ad)i

'

azaz az

at_ac+bd+bc-ad.
c2 d 2
c d2 1

(4')

P-

elem ismet (2) alaku.

Mutassuk meg most, hogy a T test ily m6don nyert V(z) reszteste izomorf azzal a testtel, amelyet a 17. -ban a sik pontjaib6l alkottunk meg.
Ha a V(i) test a
bi elemenek az (a, />) pontot feleltetjiik meg, akkor a
V(l) test elemei (2) alaku e!MIIitasanak mar bebizonyitott unicitasa
miatt kiilcsiiniisen egyertelmii megfeleltetest kapunk ezen test elemei es
a sik iisszes pontjai kiiziitt. Ezen megfeleltetesnel az a va16s szamnak az
a= a
0 i egyenlllseg kiivetkezteben az (a, 0) pont fete! meg, az i =
= 0 + 1 i elemnek pedig a (0, 1) pont. Masreszt a jelen paragrafus
(3) es (4) kepletet iisszehasonlitva a 17. (2) es (3) kepletevel, azt latjuk,
hogy a V(i) testbeli at, {J elemek iisszegenek es szorzatanak az a ket pont
fog megfelelni, amelyik az at es a {J elemnek megfelel6 pontok iisszege, ill.
szorzata.
Ezzel a tetel bizonyitasa befejezest nyert, mivel valamely adott testtel
izomorf iisszes testek egymassal is izomorfak. Specialisan azt is lathatjuk,
hogy a 17. -ban nem veletleniil valasztottuk a (2) es a (3) kepletet a
pontokon vegzett miiveletek definialasara, es ezek nem p6tolhat6k massal.

A komplex szamtest megszerkesztesere a fenti m6dszereken kiviil meg sok mas

m6dszer is letezik. Emlitsiink meg egyet kiiziiliik, amely a matrixok iisszeadasat
.
.
es szorzasat hasznalja fel.
Tekintsiik a val6s szamtest feletti masodrendQ. matrixok nem kommytativ gyilrfijet.
Vilagos, hogy az

skalarmatrixok ebben a gyfiriiben egy resztestet alkotnak, amely izomorf a val6s

szamtesttel. Kiinnyen meggyllzlldhetiink azonban arr61 is, hogy a val6s szdmtest
feletti mdsodrenda matrixok gyarajeben taldlhaiO a komplex szdmtesttel izomorfresztest is.
bi komplex szamnak az

Csakugyan, feleltessiik meg az a

20

307

matrixot. Ilyen m6don az egesz komplex szamtestet lekepeztilk ertelmfien - a masodrendfi matrixok gyfirfij enek egy reszere, es az

( _:

~) + ( -~ ~) =

( -(:

meghozza egy-

~ ~) ~: ~)'

(_: ~)(_~ ~)=(_(:~~~~) ::~:~)

egyen!Osegckblll kilvetkezik, hogy ez a lekepezes izomorf, minthogy az egyenlllsegek
jobb oldalan al16 ket matrix az (a + c) + (b + d)i = (a + bi) + (c + di), ill. az
(ac - bd) + (ad + bc)i = (a + bi) (c + di) komplex szamnak felel meg. Spechilisan,
az i kepzetes egyseg szerepet a

(-~ ~)
matrix jatssza.
A nyert ercdmeny a komplex szamtest megkonstrua!asanak egy tovabbi lehetseges
m6djara uta!, amely eppoly kielegitil, mint a korabban h'trgyaltak.

48. . A linearis algebra es a polinomok algebraja

tetszoleges test felett
Kiinyviink eddigi fejezetei kiiziil azokban, amelyek a I in ear is
a I g e b r a v a I foglalkoztak, az alaptcst szerepet rendszerint a val6s
szamtest tiiltiitte be. Konnyen ellen6rizhet6 azonban, hogy e fejezetek
tartalmab61 nagyon sok minden sz6 szerint atvihet6 tetsz6leges alaptest
esetere.
fgy pl. tetszoleges T alaptest eseten ervenybcn marad a linedris egyenletrendszerek megolddsdnak Gauss-fele m6dszere, a determindnselmelet es Cramer
szabdlya, melyeket az els6 fejezetben fejtettiink ki. Csupan az antiszimmetrikus determinansokra a 4. vegen tett megjegyzeshez sziikseges az
a feltetel, hogy a T test karakterisztikaja n em 2. Egyebkent ugyanebben a paragrafusban a 4. tulajdonsag bizonyitasa is ervcnyet veszti,
ha a T test karakterisztikaja 2, bar maga a tulajdonsag megmarad.
Erdemes megjegyezni azt is, hogy az I. fejezetben tiibbsziir is megfogalmazott kijelentes, mely szerint hatarozatlan linearis cgyenletrendszernck
vegtelen sok megoldasa van, igaz mmad barmely v e g t e I e n T alaptest eseten, de ervenyet veszti, ha a T test v e g e s .
Tovabba teljes egeszeben dtviheto tetszoleges alaptest esetere a II. fejezet
tartalmdb6l a vektorok linedris fiiggosegenek elmelete, a matrix rangjanak
elmelete es a linedris egyenletrendszerek dltaldnos elmelete, valamint a III.
fejezetbOl a mdtrixalgebra.
308

A kvadratikus a/akoknak a 26. -ban felepitett dltaldnos elme/ete dtviheW

tetszoleges, 2-161 kii/Onbozo karakterisztikdju T alaptest esetere. Enelkiil a

korlatozas nelkiil - mint az konnyen kimutathat6 alaptetele mar ervenyet veszti.

ezen paragrafus

Legyen pl. T = z,, azaz olyan test, amely a 0 es az 1 elembol all, s emellett 1 + 1 =
0, ahonnan - 1 = 1, es legyen adva ezen test felett az f = x,x, kvadratikus alak.
Ha !Cteznek olyan
X1 = bnYt + b12!J2,
X2 = b21Y1 + bz2Y2
Iinearis transzformaci6, amely f-et kanonikus alakra hozza, akkor az
=

f=

(b 11 y 1

+ b.,y,)

(b21y 1

+ b.,y

2)

= bub 21 yl

+ (bub,. + b12b21)Y1Y2 + b

b yi

12 22

egycnl6segben a bub,. + b12 b21 egyiitthat6nak zer6val kellene egyenlilnek Iennie.

Ez az cgyiitthat6 azonban egyenlo a tekintett linearis lranszformacio determinansaval, mivel akar b. 2 b,, = 1, akar b"b" = 0, minclenkeppen b12 b21 = -bub21 Linearis
transzformaci6nk teMt elfajul6nak bizonyult.

A VI. fejezet tovabbi tartalma lenyegbevag6an a komplex vagy val6s

egyiitthat6s kvadratikus alakokra vonatkozik.
Vegiil tetszoleges T alaptest esetere ervenyben marad a linedris terek es
linedris transz/ormdci6k egesz elmelete a VII. fejezetbOI. Egyebkent a karakterisztikus gyok fogalma a tetsz6leges test fiiliitti polinomok elmeletevel
kapcsolatos, amir61 alabb lesz sz6. Megjegyzend6, hogy a karakterisztikus
gyokok es sajatertekek kapcsolatara vonatkoz6 tete! a 33. -b61 most a
kovetkezokeppen fogalmazand6: a cp linearis transzformaci6 sajatertekei e
transzformaci6nak az alaptestben fekv6 karakterisztikus gyokei, es csak ezek.
Ami az euklideszi terek elmeletet illeti (VIII. fejezet), ennek a val6s
szamok testevel val6 kapcsolata lenyegbevag6.
Tetsz6leges T alaptest esetere atvihet6 a p o I in o m o k algebrajanak
nemelyik fentebb ismertetett fejezete is. Elozetesen azonban pontos ertelmet kell adnunk a tetsz6leges test feletti polinom fogalmanak.
A dolog ugy all, hogy a 20. -ban ramutattunk a polinom fogalmanak
ket lehetseges felfogasMa: a formalis algebrai es a fiiggvenyelmeleti felfogasra. Mindkett6 atvihet6 tetszoleges alaptest esetere. Mig azonban
szamtestek eseU~n (1. a 27. -t) es mint konnyen lathat6, altalaban vegtelen
testek eseten ez a ket felfogas ekvivalens, addig veges testek eseten ekvivalencidjuk megszfinik. Tckintsiik pl. a 46. -ban bevezetett Z 2 testet,
amely a 0 es az 1 elemb61 all, mikozben 1 + 1 = 0. Az x
1 es az x 2
1
polinom a Z2-b61 vett egyiitthat6kkal kii!Onbiiz6, azaz nem elegiti ki a
polinomok egyenlosegenek algebra! definici6jat. Ugyanakkor x = 0-nai
mindket polinom erteke 1, x = 1-nel pedig zer6, azaz mint az x ,valtoz6"
,fiiggvenyei", melyek a Z2 testb61 veszik fel ertekeiket, e polinomok
egyenloknek tekintendok. A Z3 testben, amely Mrom elemb61 all: 0-bOI,

309

+ +

1-b61 es 2-b61, ugyanez a helyzet az x 3

x
1 es a 2x
1 polinommal.
Altalaban ilyen peldak barmely veges testben megadhat6k.
Ezek szerint a tetsz6leges T test esetere vonatkoz6 elmeletben nem
helyezkedhetiink a polinomokkal kapcsolatban a fiigf,'venyelmeleti nez6pontra. Ezert kell teljes vilagossagra torekedniink a polinom formalis
algebrai definici6jaban. Ebb61 a celb61 ugy fogjuk elvegezni a t e t s z 6leges T test feletti polinomgyiirii konstrukci6j at, hogy nem fogjuk eleve felhasznalni a polinomoknak az x ,ismeretlen" segitsegevel szokasos irasm6djat.
Tekintsiik a T test elemeinek osszes lehetseges
(1)

alaku rendezett veges sorozatait, ahol n tetsz6leges, n ~ 0, de n > 0

eseten an + 0. Ha az (1) alaku sorozatok osszeadasat es szorzasat a 20.
(3) es (4) kepletevel osszhangban definialjuk, akkor ezen sorozatok halmazat kommutativ gyiiriive tessziik; az ehhez sziikseges tulajdonsagok
bizonyitasa sz6 szerinti ismetlcse annak, amit a 20. -ban a komplex
egyiitthat6s polinomokkal tettiink.
Az igy megkonstrualt gyiiriikben az (a) alaku sorozatok (n = 0 eset)
n\sztestet alkotnak, amely izomorf a T testtel. Ez lehetiive teszi, hogy az
ilyen sorozatokat azonositsuk a T test megfelel6 a elemevel, azaz hogy
elfogadjuk az
(2)
(a) = a a T test minden a elemere
egyenl6seget. Masreszt jeloljiik a (0, 1) sorozatot az x betiivel:
X=

(0, 1).

Akkor a szorzas fenti definici6jab61 kapjuk, hogy x 2 = (0, 0, 1), es altalaban

X<= (0, 0, ... , 0, 1).

(3)

--.-k-szor

Felhasznalva most a rendezett sorozatok osszeadasanak es szorzasanak

definici6jat, valamint a (2) es a (3) egyenl6seget, kapjuk, hogy
(a0, a 1, a2,

+ (0, 0,

an-t> an)= (a0 )

... , 0, an_1)

---..--(n-l)~szer

+ (0, 0,

+ (0, a + (0, 0, a + ... +

+ (a )(0, 1) +
1)

... , 0, an)= (a 0)

2)

'-v--

+ (a )(0, 0, 1) + ... + (an_ )(0,--....-0, ... , 0, 1) + (an)(O, 0, ... , 0, 1) =

2

~-

(n-lJ-szer

310

n-szer

Eszerint barmely (1) alaku sorozat felirhat6 x polinomjakent a T testhOI val6 egyiitthat6kkal, s emellett ez az eloallitas nyilvanval6an egyertelmii. Vegiil az osszeadas mar bebizonyitott kommutativ tulajdonsagara tamaszkodva, atterhetiink az x fogy6 hatvanyai szerinti rendezesre.
Konstrualtunk tehat egy kommutativ gyiiriit, amelyet kezenfekvo a T
test feletti polinomgyiiriinek nevezni. Ezt a gyiiriit T[x )-szel jeloljiik.
A T[x) gyiirii tartalmazza magat a T testet, amint azt fentebb mar megmutattuk. Tovabba, mint szamtest feletti polinomgyiirii eseten is lattuk
a 20. -ban, a T[x l gyiirii egysegelemes, zerusoszl6mentes, de nem test.
Ha a T test benne van egy bOvebb T testben, akkor T[x] reszgyiiriije a
T[x] gyiiriinek: vilagos, hogy minden olyan polinomot, amelynek egyiitthat6i T-ben fekszenek, tekinthetiink aT test feletti polinomnak is, polinomok osszege es szorzata pedig csak egyiitthat6ikt61 fiigg, s ezert nem
valtozik a bovebb testre va16 attereskor.
Abb61 a celb61, hogy jobban elkepzelhessiik ,a T test feletti polinomgyiirii" fogalmanak val6di terjedelmet, vegyiik szemiigyre ezt a fogalmat
meg egy oldalr6l.
Tegyiik fel, hogy valamely L kommutativ gyiirii reszgyiirilkent tartalmazza a T testet. Azt mondjuk, hogy az L gyurfi c. eleme algebrai a T test
felelt, ha letezik olyan n-edfoku (n ~ 1) egyenlet, melynek egyiitthat6i a
T testbol va16k, es amelynek az c. elem eleget tesz; ha pedig ilyen egyenlet
nem lctezik, akkor azt mondjuk, hogy az c. elem lranszcendens a T test
felett. Vilagos, hogy a T[x) gyiiru x eleme transzcendens T felett.
Ervenyes a kovetkezo t e t e I :
H a az L gy iirii c. eleme transzcendens a T lest felett, akkor az az L' reszgyiirii, me/yet az c. elemnek a T testhez va/6 adjunkci6javal kapunk (vagyis
az L gyurii minimalis olyan reszgyiiruje, amely tartalmazza a T testet
es az c. elemet), izomorf a T[x] polinomgyiiriivel.
Va16ban, az L gyiirfinek minden olyan {3 eleme, amely felirhat6
(4)
{3 = a0 c.n
a1 c.n- 1
Gn_ 1 c.
Gn
(n ~ 0)
alakban a T testbol vett a0, a1, , an-v an egyiitthat6kkal, benne lesz
az L' reszgyiiruben. A {3 elemnek nem lehet ket kiilonbozo (4) alaku eloallitasa, mert akkor az egyiket a masikb61 kivonva, azt kapnank, hogy a
T test felett letezik olyan egyenlet, amelynek az c. elem eleget tesz, ellentmondasban c. transzcendens voltaval. Ha (4) alaku elemeket az L gyuriiben definialt osszeadas szabalyai szerint adunk ossze, akkor nyilvan szabad c. azonos hatvanyainak egyiitthat6it iisszeadni; ez azonban egyezik
a polinomok osszeadasi szabalyaval. Masreszt, ha (4) alaku elemeket az
L-ben definialt szorzas szabalyai szerint szorzunk iissze, akkor a disztributivitas felhasznalasaval vegezhetjiik a szorzast tagonkent, majd osszegyujthetjiik a hasonl6 tagokat; ez azonban a polinomok szorzasanak ismert

+ ... +

311

szabalyahoz vezet. Ezzel bebizonyitottuk, hogy a (4) alaku elemek az L

gyiiriiben reszgyiiriit alkotnak, amely tartalmazza a T testet es az tx
elemet, azaz megegyezik L'-vel, tovabba ez a n\szgyiirii izomorf a T[xJ
. polinomgyiiriivel.
Latjuk, hogy a polinomokon vcgzett miiveletek definici6janak fenti
valasztasa nem volt veletlen: teljesen megszabta az a kiiriilmeny, hogy
a T[xJ gyiirii x elemenek transzcendensnek kell Iennie a T test felett.
Megjegyezziik, hogy a T[xJ polinomgyiirii konstrukci6janal sehol sem
hasznaltuk ki a T test elemei kiiziitti osztast, es csak egyszer, megpedig
a polinomok szorzatanak fokszamara vonatkoz6 allitas igazolasakor kellett hivatkoznunk a T test zerusoszt6-mentessegere. Kiindulhatunk tehat
tetsz6leges L kommutativ gyiiriib61 es megismetelve a fenti konstrukci6t,
megkaphatjuk az L gyfirfi feletti L[xJ polinomgyfirfit; h a itt a z L
g y ii r ii z e r u s o s z t 6 m e n t e s , akkor a polinomok szorzatanak
fokszama egyenl6 a tenyeziik fokszamanak iisszegevel, s igy a z L[xJ
polinomgyiirii is zerusoszt6mentes.
Visszaterve tetsziileges T t e s t f e I e t t i p o I i n o m o k r a , jegyezziik meg, hogy erre az esetre lenyegeben maradektalanul atvihetii a
p o I i n o m o k o s z t h a t 6 s a g a n a k e I m e I e t e , melyet kiinyviink 20-22. -aban fejtettiink ki. Megpedig a T[xJ gyfirfiben zetezik a
maradekos osztasi algoritmus, s emellett mind a hanyados, mind a maradek a T[xJ gyiiriihiiz tartozik. Tovabba a T[xJ gyfirfiben ertelme van az
osztO fogalmanak, es valamennyi alapveto tulajdonsaga ervenyben marad.
Az osztasi algoritmus tehat nem vezet ki a T alaptestb61; ez a kiiriilmeny biztositja, hogy a g(x) polinom azon tulajdonsaga, hogy oszt6ja az
f(x) polinomnak, fiiggetlen az alaptest valasztasat61, vagyis att6l, hogy
vajon a T testet vagy annak valamely bOv!teset tekintjiik-e alaptestnek.
A T[xJ gyfirfiben ervenyben marad a legnagyobb kozos oszt6 definicioja
es valamennyi tulajdonsaga is, koztiik az euklideszi algoritmus es az a tete/,
me/yet a 21. -ban ezen algoritmus segitsegevel bizonyitottunk. Megjegyezziik, hogy mivel a maradekos osztasi algoritmus, mint tudjuk, fiiggetlen
att61, hogy melyik testet valasztottuk alaptestnek, azert igaz az az allitas,
mely szerint ket adott polinom legnagyobb kozos oszt6ja sem fiigg alto/, hogy
a T testet vagy annak valamely tetszoleges T bOvtteset tekintjiik-e alaptestnek.
Vegiil test feletti polinom eseten megmarad a gyok fogalmanak ertelme,
tovabbd megmaradnak a gyokok alapveto tulajdonsagai. Ervenyben marad
a tiibbsziiriis gyiikiik elmelete is; erre a kerdesre egyebkent meg visszateriink a kiivetkez6 paragrafus vegen.
Ezek a megjegyzesek lehet6ve teszik szamunkra, hogy a tovabbiakban
barmely T test feletti polinomok vizsgaJata kiizben hivatkozhassunk a
20-22. -ra.
312

49. . Polinomok irreducibilis faktorizaci6ja

A gytiktik egzisztenciajara vonatkoz6 tete! alapjan a 24. -ban a komplex
es a val6s szamtest esetere bebizonyitottuk a polinomok irreducibilis
faktorizaci6janak egzisztenciajat es unicitasat. Ezek az eredmenyek speciaJis esetei tetszoleges T test feletti polinomokra vonatkoz6 altalanos
teteleknek. A jelen paragrafust ezen altalanos elmelet kifejtesenek szenteljiik, amely parhuzamos az egesz szamok primfaktorizaci6janak ebneletevel.
Hatarozzuk meg elosztir is azokat a polinomokat, amelyek a polinomgyiiriiben ugyanolyan szerepet jatszanak, mint az egesz szamok gyiiriijeben a primszamok. Eleve hangsulyozzuk, hogy ebben a definici6ban csak
olyan polinomokr61 lesz sz6, melyeknek f o k s z a m a I e g a I a b b 1;
ez ttikeletesen megfelel annak, hogy a primszamok definici6janal es az
egesz szamok primfaktorizaci6inak vizsgaJatanal a +1 es a --:-1 szam
figyelmen kiviil marad.
Legyen adva az .n-edfoku f(x) polinom (n ~ 1), melynek egyiitthat6i
a T testbi'il val6k. A 21. -ban szereplo V. tulajdonsag ertelmeben az f(x)
polinomnak minden 0-adfoku polinom oszt6ja. Masreszt VII. szerint f(x)nek oszt6ja lesz minden cf(x) alak(I polinom is - ahol c a T test zer6t61
kiiltinbtizo eleme -, es ez ut6bbiak f(x) tisszes n-edfoku oszt6i. Ami pedig
az f(x) polinom 0-nal magasabb, de n-ne! alacsonyabb fokszamu oszt6it
illeti, lehet, hogy ilyenek leteznek a T[x] gyiiriiben, de az is lehet, hogy
nem. Az elso esetben azt mondjuk, hogy az t(x) polinom reducibilis a T[x]
gyiiriiben (vagy a T test felett), a masodikban pedig, hogy irreducibilis.
Visszaemlekezve az oszt6 definici6jara. azt mondhatjuk, hogy az n-edfoku f(x) polinom reducibilis a T test /elett, ha felbonthat6 ezen test felett
(azaz a T[x] gyiiriiben) ket n-nel alacsonyabb foksztimu tenyezo szorzattira:
(1)

{(X)

tp(X)!p(X),

es f(x) irreducibilis T {elett, ha btirmely (1) alaku felbonttistiban az egyik

tenyezo 0-adtoku, a mtisik n-ed/oku.
Kiiltintis figyelmet erdemel az a teny, hogy egy polinom reducibilis
vagy irreducibilis voltar61 csak valamely adott T testre vonatkoz61ag
beszelhetiink, mert egy polinom, amelyik ezen test felett irreducibilis,
reducibilisnek bizonyulhat valamely T b6vites felett. lgy pl. az x - 2
egesz egyiitthat6s polinom irreducibilis a rac10nalis szamtest felett: nem
bonthat6 fel ket racionalis egyiitthat6s tenyezo szorzatara. A val6s szamok
teste felett azonban ez a polinom mar reducibilis, amint azt az
x - 2 = (x - l"2)(x

+ }"2)
313

-egyenloseg mutatja. Az x
1 polinom nemcsak a raciomilis szamtest
felett irreducibilis, han em a val6s szamtest felett is; reducibilisse valik
:azonban a komplex szamtest felett, mivel
x

+1=

(x -

i)(x

+ z).

Ismerkedjiink meg az irreducibilis polinomok nehany alapvet6 tulaj-donsagaval, szem elott tartva ekozben, hogy olyan polinomokr61 van
sz6, amelyek a T t e s t f e I e t t irreducibilisek.
a) Minden elsofoku polinom irreducibilis.

Csakugyan, ha egy ilyen polinom felbonthat6 Jenne alacsonyabb fokszamu tenyezok szorzatara, akkor.ezek a tenyezok csak 0-adfokuak lehetnenek. Azonban 0-adfoku polinomok szorzata ismet 0-adfoku polinom lesz,
nem pedig elsOfoku.
{3) H a a p(x) polinom irreducibilis, akkor irreducibilis valamennyi cp(x)
-alaku polinom is, ahol c a T test zer6t61 kiilOnbozo eleme.

Ez a tulajdonsag a 21. -beli I. es VII. tulajdonsagb61 kiivetkezik. Segitsegevel irreducibilis polinomok vizsgalata helyett irreducibilis f6polinomok
vizsgalatara szoritkozhatunk.
y) H a f(x) lelszoleges, p(x) pedig irreducibilis polinom, akkor f(x) vagy
oszthat6 p(x)-szel, vagy relativ prim hozza.
Ha (f(x), p(x) 1= d(x), akkor d(x) mint az irreducibilis p(x) polinom
-oszt6ja vagy 0-adfoku, vagy cp(x) alaku (c + 0). Az elso esetben f(x) es
p(x) relativ primek, a masodikban /(x) oszthat6 p(x)-szel.
o) H a az f(x) es a g(x) polinom szorzala oszthat6 az irreducibilis p(x)
polinommal, akkor ezen tenyezok koziil Legalabb az egyik oszthat6 p(x)-szel.
Ha ugyanis f(x) nem oszthat6 p(x)-szel, akkor y) szerint f(x) es p(x)
Telativ primek, s ezert a 21. -beli b) tulajdonsag miatt a g(x) polinomnak

oszthat6nak kell Iennie p(x)-szel.

A o) tulajdonsag konnyen kiterjesztheto akarhany tenyezo esetere.
A kovetkezo ket tete! bizonyitasa kepezi a jelen paragrafus fo celjat:
1. A T[x 1 gyurii minden n-edfoku f(x) polinomja (n ~ 1) felbonthat6
irreducibilis polinomok szorzalara.
Val6ban, ha az f(x) polinom irreducibilis, akkor az emlitett szorzat
-egyetlen polinomb61 all. Ha viszont f(x) reducibilis, akkor felbonthat6

:alacsonyabb fokszamu tenyezok szorzatara. Ha ezen tenyezok kozott

megint vannak reducibilisek, akkor ezeket tovabb bontjuk es igy tovabb.
Ez az eljaras veges sok lepes utan megakad, mivel a tenyezok fokszamanak iisszege f(x) b:J.rmely faktorizaci6jaban n-ne! egyenlo, s ezert az x-tol
fiiggo tenyezok szama nem lehet nagyobb, mint n.
Az egesz szamok primfaktorizaci6ja egyertelmii, ha csak pozitiv egesz
-szamok igenybevetelere szoritkozunk. Az osszes egesz szamok gyiiriije'214

ben azonban az egyertelmiiseg csak el6jelt61 eltekintve all fenn: pl.

-6 = 2 (-3) = (-2) 3, 10 = 2 5 = (-2) (-5) stb. Hasonl6 a belyzet a polinomgyiiriikben is. Ha
f(x) = p 1(x)p 2(x) .. p,(x)

az f(x) polinom irreducibilis faktorizaci6ja, es ba a T test c., c20

elemei olyanok, hogy szorzatuk 1, akkor

c,

f(x) = [c,p,(x)][c.p 2 (x)] ... [c,p,(x)]

fJ) miatt szinten f(x) irreducibilis faktorizaci6ja. Megmutatjuk, hogy

ezzel k1 is meritettiik f(x) iisszes irreducibilis faktorizilct6it:
2. Ha az f(x) polmom a T[xj gyiirii telett ketjelekeppen bontha/6 irreducibilis tenyezok szorzatdra:

(2)
<lkkor s

(3)

= t,

t!s a tenyezok meg/elelO sorszdmozdsa eseten ervt!nyes

q;(x)

c,p,(x)

(i = 1, 2, ... , s),

<~hoi

minden c; a T test zt!r616/ kiilonbozo eleme.

Ez a tete! igaz els61okli pohnomokra, mmtbogy azok irreducibilisek.
Ezert a bizonyitast a pohnom lokszilma szennt1 teljes indukc16val fomuk
vegezni, azaz be fogjuk btzonyitam a tetelt f(x)-re, feltetelezve, bogy
alacsonyabb fokszamli polinomokra mar be van bizonyitva.
Mivel q1(x) oszt6ja /(x)-nek, azert a o) tulajdonsag es a (2) egyenl6seg
k6vetkezleben q1 (x) a p.(x) polinomok kiiziil ts oszt6ja lesz legalabb egynek, pl. p 1(x)-nek. Mintbogy azonban a p 1(x) polinom trreducibilis, q1 (x)
fokszama pedig nagyobb zer6nal, azert letezik olyan c1 elem, bogy

(4)

Bebelyettesitve ezt a kifejezest (2)-be q1 (x) belyett, es az egyenl6seget

p 1(x)-szel egyszeriisitve (ami jogos, mintbogy a T[x] gyiirii zerusoszt6mentes), kapjuk a
p,(x)p 3 (x) ... p.(x)

= [c1q2 (x) ]q3 (x)

... q1(x)

egyenl6seget. Mivel annak a polinomnak a fokszama, amelyik ezekkel a

szorzatokkal egyenl6, ktsebb, mmt /(x)-e, azert mans bebizonyitottuk,
bogy s - 1 =I - 1, abonnan s =I, es bogy leteznek olyan c2, c3, , c.
elemek, melyekre c2p,(x) = c,q,(x), abonnan q2 (x) = (c)'c2 )p.,(x), es c,p,(x) =
= q,(x), (1 = 3, ... , s). Bevezetve a CI'C 2 =c, jeliilest, es tekintetbe veve
(4)-et, teljes egeszeben megkapjuk a (3) egyenlosegeket.
315

Az iment igazolt tetelt rovidebben is megfogalmazhatjuk: minden

polinom 0-adfoku tenyezokUJl eltekintve egyertelmuen bomlik irreducibilis
tenyezok szorzatara.
Mindig tekinthetjiik egyebkent a kovetkez6 specialis alaku felbontast,
amely mar minden egyes polinomra teljesen egyertelmu: vegyiik az f(x)

polinom barmelyik irreducibilis faktorizaci6jat, es emeljiik ki valamennyi

tenyez6b61 a f6egyiitthat6t. Kapjuk az
(5)

f(x) = a0p 1(x)p.(x) . p.(x)

faktorizaci6t, ahol mindegyik p 1(x) (i = 1, 2, ... , s) irreducibilis f6polinom.

Az a0 tenyez6 egyenl6 lesz az f(x) polinom f6egyiitthat6javal, amit konnyii
belatni, ha (5) jobb oldalan elvegezziik a beszorzast.
Az (5) faktorizaci6 jobb oldalan szerepl6 irreducibilis tenyez6k nem
feltetleniil mind kiilonboz6k. Ha a p(x) irreducibilis polinom tobbszor is
el6fordul az (5) felbontasban, akkor p(x)-et f(x) tobbszoros tenyez~jenek
nevezziik, espedig k-szoros (pl. ketszeres, haromszoros stb.) tenyezonek,
ha az (5) felbontasban pontosan k tenyezo egyenl6 p(x)-szel. (Ehelyett
azt is fogjuk mondani, hogy p(x) multlplicitasa f(x)-ben k. - A ford.)
Ha pedig a p(x) polinom csak egyszer fordul el6 (5)-ben, akkor azt mondjuk,
hogy egyszeres tenyezoje f(x)-nek.
Ha az (5) felbontasban a p 1(x), p 2(x), ... , p 1(x) tenyez6k kiilonboz6k,
es barmely mas tenyez6 egyenl6 valamelyikiikkel, tovabba p 1(x) (i = 1, 2,
... , I) az /(x) polinomnak krszeres- tenyez6je, akkor az (5) faktorizaci6
a kovetkez6 alakba irhat6:
(6)

f(x) = a0pt(x)pNx) . p?'(x).

A tovabbiakban ezt az irasm6dot fogjuk hasznalni anelkiil, hogy kiilon

megjegyeznenk, hogy a kitev6k egyenl6k a megfelel6 tenyez6 multiplicitasaval, azaz hogy p 1(x) + pj(x), ha.i + j.
Ha adva van az f(x) es a g(x) polinom irreducibilis faktorizacioja, akkor

e polinomok d(x) legnagyobb kozos osztOja egyenlO a mindket taktorizaciOban el0tordul6 tenyezok egy hatvanyszorzataval, ahol minden egyes ilyen
tenyezo kitevoje egyenlO e tenyezo f(x)-beli es g(x)-beli mulliplicitasa koziil a
kisebb ikkel.
Val6ban, a mondott szorzat oszt6ja lesz mind az f(x), mind a g(x)

polinomnak, s ezert d(x)-nek is. Ha ez a szorzat kiilonbOznek d(x)-t61,

akkor d(x) irreducibilis faktorizaci6jaban vagy szerepelne olyan tenyez6,
amelyik az f(x), g(x) polinomok koziil legalabb az egyik faktorizaci6jaban nem szerepel, ami lehetetlen, vagy pedig valamelyik tenyez6 magasabb hatvanyon fordulna el6, mint az f(x), g(x) polinomok valamelyikenek felbontasaban, ami megint csak lehetetlen.
816

Ez a tete! analog azzal a szaballyal, amely szerint altalaban meg szokas

hatarozni ket egesz szam Iegnagyobb kiiziis osztojat. A polinomok eseteben azonban nem potolhatja az euklideszi algoritmust. Valoban, minthogy
valamely adott egesz szamnal kisebb primszam csak veges sok van, azert
egesz szamot veges sok probalkozassal primtenyez6kre tudunk bontani.
V e g t e I e n a I a p t e s t f e I e t t i p o I i n o m g y ii r ii b e n ez mar
nem all fenn, es az altalanos esetben nem adhato meg olyan modszer, amely
alkalmas polinomok irreducibilis faktorizaci6janak megva16sitasara. Mi
tiibb, az altalanos esetben meg annak a kerdesnek az eldiintese is igen
nehez, vajon irreducibilis-e az f(x) polinom az adott T test felett. fgy pl. a
komplex es a val6s szamtest esetere az osszes irreducibilis polinomok leirasat a 24. -ban a gyok letezesere vonatkoz6 igen mely tete! kiivetkezmenyeken t kaptuk. Ami a racionitlis szilmtestet illeti, az ezen test felett
irreducibilis polinomokrol csupan neh:iny specialis jellegii megallapitast
fogunk tenni az 5f. -ban.
Megmutattuk, hogy a polinomgyurukben eppen ugy, mint az egesz szamok gyurujcben, Jctez1k a .,prim" (irreducibiiis) tenyczi\kre va16 bontas, es bogy ez a faktorizaci6 bizonyos crlelemben egycrtclmu. Felmerlil a kerdes, vajon atviheti\k-e ezck
az credmcnyek gyliruk szelcsebb osztaJyaira is 'I Ennek vizsgalataban szoritkozzunk
kommutativ, egysCgeJemes, zCrusoszt6mentes gyiiriikre.
Nevezzlik egysegnek a gyiirfi olyan a elemet, ameJynek van ebben a gyfirfiben a-
inverz eleme;
aa- 1 =1.
Az egesz szamok gyuriijebcn az osszes egysegek az 1 es a -1 szam, a T[x] polinomgyiiriibcn pcdig az iisszes O-adfokl1 polinomok, azaz a T test zer6t61 kiiliinbilz6 eiemci.
A gyiirii zer6t61 cs az cgysegekti\1 kiiliinbiizi\ c e1cmet irreducibilis elemnek nevezziik,
ha barmely kettenyezos c = a b feJbontasaban valameJyik tenyczo egyseg. Az egesz
szamok gyfirujeben a primszamok lesznek az irreducibilis clcmek, a polinomgyiirfikben az irrcducibilis polinomok.
Vajon a sz6ban forgo gyf1rii minden, zcr6t6I es az egysegektol kiiiiinbiiz6 eieme
felbontbat6-e irreducibilis tenyezllk szorzatara 'I S ha igcn, egyertcJmii Jesz-e ez a
fe!bontas? Az ut6bbi a kovetkczokeppen ertendo: ha

p,p, Pk

qlq,

Q/

az a eiem ket irreducibilis felbontasa, akkor k = I es (a sorszamozas esetleges meg-.

valtoztatasa uUm)
(i = 1, 2, ... , k),
q; = p;Ct
ahol valamennyi c; cgyseg.
Azt talaljuk, bogy az aitalanos esetben mindkct kerdcsre tagad6 vaiaszt kell
adnunk. Egyetlen pcidara szoritkozuuk, espedig m e g a d u n k e g y g y ii r ii t,
a m e J y b e n I e t c z i k u g y a n i r r e d u c i b i I i s f a k t o r i z a c i 6, d e
n e m e g y e r t e I m ii.
Tekintsiik az
( 7)

<X=a+bV-3

317

alaku komplex szamokat, ahol a es b egesz szam. Az llsszes ilyen szamok zemsoszt6mentes, egysegelemes gyll.rdt alkotnak; csakugyan,
(a

(8)

+ b y::3}(c + d y::3}

Nevezziik az IX = a

= (ac -

3.bd)

+ (be + ad) y=3.

+ b y=3 szam normdjdnak a pozittv egesz

N(IX) = a + 3b'

szamot. (8) miatt szorzat normdja egyenlli a normak szorzattlual,

(9)

N(a.p) = N(a.) N(p).

Ugyanis
(ac - 3bd)'

+ 3(bc + ad)' = ac + 9b'd' + 3b'c' + 3a'd = (a' + 3b') (c' + 3d').

Ha az a. szam ebben a gyll.rdben egyscg, azaz ha a.- is (7) alaku, akkor (9) szerint
N(a.) N(a.- 1) = N(1Xa.- 1) = N(l) = 1,

s ezert N(a.) = 1, mivel az N( IX) szlim es N( a.- 1) is pozittv egesz.

Ha a.

= a + b y-::3,

akkor az N(a.) = 1 egyenlllsegblll kllvetkezik:

N( IX) =

ez azonban csak b - 0, a -

+ 3b' -

1:

1 eseten lehetseges. Eszerint

mint az egesz sztlmok gyarajeben, csak az 1

anormdia 1.

gyariinkben eppen flgq,

es a -1 egyseg, es csak ezeknek a sztlmoknak

A szorzat normlijara vonatkoz6 (9) egyenlllseg termeszetesen litvihetll aklirMny

tenyezll esetere. Ebblll kiinnyen ad6dik, bogy a uizsgdlt q11ara minden IX eleme felbonthatO veges sok irreducibilis Mnyezo szorzatdra: a bizonyltlis elvegzeset az olvas6ra
bizzuk.
Az irreducibilis felbontds egyertelmasege azonban mdr nem igaz. Ervenyes pl. a

4 = 2. 2 = (1

+ y=:i)(1 - y=3)

egyenlllseg. Gyll.rdnkben l-en es ( -1)-en kfvfil nines egyseg, s eztlrt nem lehet, bogy
1 + l'-"3 vagy 1- l'-"3 csupan egysegfaktorban kiiliinbiizztlk a 2 szamt61 (azaz
2-nek es valamelyik egysegnek a szorzataval legyen egyenlll. - A ford.). Elegendll
tehlit megmutatni, bogy a 2, 1 + (-3, 1- V-3 szamok mindegyike irreducibilis
a tekintett gyiirll.ben. Va16ban, mindharom szam normaja egyenHS a 4 szammal.
Legyen a. ezen szamok kiiziil barmelyik, es tegyiik fel, hogy
IX=

py.

Akkor (9) szerint csak a kllvetkezll harom eset lehetseges:

1. NCPl = 4, N(y) = 1;
2. NCPl = 1, N(y) = 4;
3. NIP)= N(y) = 2.
Az elsll esetben a y szam, mint tudjuk, egystlg, a mlisodikban ugyanez all P-ra vonatkoz6Jag. Ami pedig a harmadik esetet illeti, az meg Jehetetlen, mivel egtlsz a es b
eseten lehetetlen az a + 3b' = 2 egyenlllseg.

318

Tiibbsziiriis tlmyezok. J6llehet, mint mar emlitettiik, polinomokat irreducibilis tenyez6kre felbontani nem tudunk, mindamellett leteznek olyan
m6dszerek, melyek segitsegevel meg lehet tudni, vannak-e valamely adott
polinomnak tiibbsziiriis tenyez6i es ha igen, vissza lehet vezetni e polinom
vizsgatatat olyan polinom vizsgalatara, amelynek mar nincsenek ilyen
tenyez6i. Ezek a m6dszerek azonban bizonyos korlatozasokat tesznek
sziiksegesse az alaptestre vonatkoz61ag. Kiizelebbr61, a jelen paragrafus
egesz tovabbi tartamara feltetelezziik, hogy a T t e s t k a r a k t er i s z t i k a j a 0. Ezen korlatozas nelkiil a tiibbsziiriis tenyez6kre vonatkoz6 alabb bizonyitand6 tetelek ervenyiiket vesztik; ugyanakkor az
alkalmazasok szempontjab61 a zer6 karakterisztikaju testek a legfontosabbak, mivel kiizejiik tartoznak tiibbek kiiziitt a szamtestek is.
Jegyezziik meg el6sziir, hogy a sz6ban forg6 esetre atvihet6k mind a
polinom d e r i v a I t j a n a k fogalma, melyet a 22. -ban a komplex
egyiitthat6s polinomokra vezettiink be, mind pedig ezen fogalom alapvet6 tulajdonsagai. 34 Bizonyitsuk be most a kiivetkez6 tetelt:
Ha p(x) k-szoros irreducibilis tenyezoje az f(x) polinomnak (k ~ 1), akkor
ezen polinom deriudltjdnak (k - 1)-szeres tenyezoje lesz. Specidlisan, ualamely polinom egyszeres tenyezoje nem szerepe/het e polinom deriudlljdnak felbontdsdban.

Legyen ugyanis
(10)

f(x)

pk(x)g(x),

ahol g(x) mar nem oszthat6 p(x)-szel. Ha a (10) egyenloseget differenciaJjuk, kapjuk az
f'(x)

= pk(x)g'(x) + kpk-l(x)p'(x)g(x) = pk-1(x)[p(x)g'(x) + kp'(x)g(x)]

egyenl6seget. A zar6jelben a masodik tag nem oszthat6 p(x)-szel; val6ban g(x) a felteves miatt nem oszthat6 vele, p'(x) fokszama pedig alacsonyabb, mint p(x)-e, azaz szinten nem lehet vele oszthat6, innen pedig a
p(x) polinom irreducibilitasa, valamint a jelen paragrafusban szerepllJ.
b) tulajdonsag es a 21. -ban szerepl6 IX. tulajdonsag miatt allitasunk
mar kiivetkezik. Masreszt a sziigletes zar6jelben all6 iisszeg elso tagja
oszthat6 p(x)-szel, s igy az egesz iisszeg nem lehet p(x)-szel oszthat6, azaz
a p(x) tenyez6 multiplicitasa f'(x)-ben val6ban k - 1.
Teteliinkb61 es a legnagyobb kiiziis oszt6 kiszamitasanak fenti m6dszereb61 kiivetkezik, hogy ha adva van az f(x) polinom
(11)

f(x) = aoPNx)p~(x) .. pNx)

"' Veges karakterisztikaju testek eseten ervenyet veszti az az aJiitas, mely szerint
n-edfoku polinom derivaltja (n-1)-edfoku.
319>

irreducibilis. faktorizaci6ja, akkor az f(x) polinomnak es derivdltjdnak legnagyobb kozos oszt6ja a kovetkezokeppen bonthat6 irreducibilis tenyezok
szorzatdra:
[f(x), f'(x)] = p~'-1(x)p~'-1 (x) ... pf'-\x),
(12)
ahol k; = 1 eseten a p/q-1 (x) tenyez6 helyett termeszetesen 1 all. Specialisan az f(x) polinomnak akkor es csak akkor nincsenek tObbszoros tenyezoi,
ha f(x) relativ prim a derivdltjahoz.
Megtalaltuk tehat a m6djat, bogy valaszt adjunk arra a kerdesre, vannak-e egy adott polinomnak tiibbsz6r6s tenyez6i. S6t, mivel sem a polinom derivaltja, sem ket polinom legnagyobb k6ziis oszt6ja nem fiigg
att61, bogy a T testet vagy annak valamely T Mviteset tekintjiik-e alaptestnek, azert az iment bebizonyitott tete! kiivetkezmenyekent ad6dik:
H a a zer6karakterisztikdju T test {Olotti f(x) polinomnak nines tObbszoros
tenyezoje ezen test felett, akkor nem lesz tObbszoros tenyezoje a T test egyetlen
T bOvttese felett sem.
Specialisan, ha f(x) irreducibilis T felett, T pedig a T test tetszes szerinti
b6vitese, akkor f(x) - noha T felett mar lehet reducibilis - nyilvan nem
Iesz oszthat6 egyetlen (T felett) irreducibilis polinom negyzetevel sem.
Tiibbsziiriis tlmyezok levii.lasztasa. Ha adva van az f(x) polinom es annak
(11) faktorizaci6ja, es ha d,(x) jeliili az f(x) polinom es az f'(x) derivalt
legnagyobb kiiziis oszt6jat, akkor (12) a d1 (x) polinom faktorizaci6ja.
Ha (11)-et elosztjuk (12)-vel, kapjuk a
v,(x)

f(x)
d,(x) = a0 p 1(x)p 2(x) ... p 1(x)

polinomot, melynek nines tiibbsziiriis tenyez6je, es minden irreducibilis

tenyez6je e!Ofordul f(x) felbontasaban is. Ezzel f(x) irreducibilis tenyez6inek felkutatasat visszavezettiik a v1(x) polinom irreducibilis tenyez6inek
felkutatasara, melynek fokszama altalaban alacsonyabb, es mindenesetre
csak egyszeres tenyez6ket tartalmaz. Ha a feladatot" v1 (x)-re mar megoldottuk, akkor mar csak a talalt irreducibilis tenyez6k f(x)-beli multiplicitasat kell meghatarozni, ami az osztasi algoritmus alkalmazasaval
erhet6 el.
Az ismertetettm\1 valamivel bonyolultabb m6dszer alkalmazasaval riigtiin atterhetiink tiibb olyan polinom vizsgalatara, amelyek csak egyszeres tenyezllket tartalmaznak, s emellett, ha megtalaljuk ezen polinomok irreducibilis tenyezllit, akkor
nemcsak f(x) irreducibilis tenyezllit fogjuk ismerni, hanem ezek multiplicitasat is.
Legyen (11) f(x) primtenyezlls felbontasa, es legyen a tenyezok maximalis multiplicitasa s ( 5;; 1). Jeliilje F 1(x) az f(x) polinom iisszes egyszeres teuyezllinek szorzatat,
F,(x) az iisszes ketszeres tenyezllket, de mindegyiket csak egyszer veve es I. t.,
vegiil F,(x) legyen az iisszes s-szeres tenyezllk szorzata, szinten mindegyiket csak
egyszer veve; ha kiizben valamelyik j(~ s) termeszetes szamra f(x)-nek nincsenek
320

j-szeres tenyezlli, akkor Iegyen FJ(x) = 1. Ekkor f(x) az Fk;(x) polinom (k- 1, 2,
, s) k-adik hatvanyaval osztbato, es a (11) felbontas az
f(x) = a.F,(x)F:(x)~(x) P,(x)

alakot Olti, a d,(x) = [f(x), f'(x)] polinom (12) felbontasa pedig a kiivetkezll alakban
lrhato fel:

d1(x) = F,(x)J"i(x) , ~- 1 (x).

Ha most d,(x) a d,(x) polinomnak es derivaltjanak Iegnagyobb kiiziis osztoja, es

aJtalaban dlc(x) jelenti a dk_,(x) es a a;_,(x) polinom Jegnagyobb koziis oszt6jat, akkor
a fenti m6don kapjuk:
d,(x) = F,(x)Pi(x) ~-ex),
da(x) = F,(x)J"i(x) ~-(x),

d,_,(x) = F,(x),
d,(x) = 1.

Innen
f(xj
v,(x) = d,(x)

= a.F,(x)F,(x)F,(x)

F,(x),

d,(x)
v.(x) = d,(x) = F.(x)F,(x) ... Fs{x),
v,(x)

d,(x)
d,(X)

F,(x) . F,(x),

s fgy vegiil
F(x) = v,(x)
1
v,(x)'

..

~'

F,(x) = v,(x).

fgy teh:lt csupa olyan m6dszerrel, amelyek nem tetelezik fel az f(x) polinom irreducibilis tenyezoinek ismeretet, espedig derivaJassaJ, euklideszi aJgoritmussal es osztasi algoritmussal, talaJbatunk olyan F,(x), F,(x), . , F,(x) tiibbsziiriis tenyezll
'nelkiili polinomokat, bogy Fk(x) (k = 1, 2, ... , s) minden irreducibilis tenyezoje
k-szoros tenyezoje az f(x) polinomnak.
Az itt koziilt m6dszert termeszetesen nem tekinthetjiik olyan modszemek, mely
alkalmas polinom irreducibilis faktorizaci6j anak megtala!asara, hiszen s = 1 eseten,
azaz tobbsziiros tenyezll nelkiili polinomra f(x) = F 1(x).

50. . A gyokok egzisztenciatetele

Magat61 ertetMik, hogy a 23. -ban bizonyitott alaptetel, mely szerint
minden szamegyiitthat6s polinomnak van gyiike a komplex szamtestben,
, nem vihet6 at tetszllleges test esetere. A jelen paragrafusban be fogunk
bizonyitani egy tetelt, amely bizonyos mertekig p6tolja az altalanos testelmeletben ~ komplex szamok algebrajanak alaptetelet.
21 FelsObb algebra - 42160

Legyen adva a T test felett az f(x) polinom; Onkent felvetodik a kiivetkezo kerdes: ha az f(x) polinomnak egyaltahin nincsenek gyiikei a T testben, akkor letezik-e T-nek olyan T bovitese, amely mar tartalmazza
f(x)-nek legalabb egy gyiiket? Emellett feltehetjiik, hogy az f(x) polinom
fokszama nagyobb, mint 1. 0-adfoku polinomokra ugyanis a kerdes ertelmetlen, ami pedig az els6foku polinomokat illeti, minden ax
b polinom-

. nak letezik magaban a .T testben _1!_ alaku gyiike. Masreszt vilagos, hogy
a
szoritkozhatunk arra az esetre, mikor f(x) irreducibilis. Ha reducibilis T
felett, akkor barmely irreducibilis tenyczojenek gyiike maganak f(x)-nek
is gyiike.
A benniinket erdeklo kerdesre a g y ii k ii k e g z i s z t e n c i a .
t e t e I e ad valaszt:
Bdrmely, a T test felett irreducibilis f(x) polinomlwz taldlhat6 ennek a testnek olyan bOv!tese, amelyben f(x)-nek van gyoke. A T testet t!s az f(x) polinom
valamely gyokt!t .tartalmazo testek koziil a minimdlisak mind izomorfok
egymdssal.

Bizonyitsuk be el6sziir a tete! masodik reszet.

Legyen adva a T felett irreducibilis
(1)

f(x)

= a,;rf' + a xn- + . . . + an_ + an

1

1X

polinom, ahol n ;;;;; 2, azaz f(x)-nek nines gyiike magaban a T testben.

Tegyiik fel, hogy a T testnek letezik olyan T b6vitese, amely tartalmazza
az f(x) polinomnak egy at gyiiket, es bizonyitsuk be a kiivetkez6 I e m m a t , melyre egyreszt a tovabbiakban is sziiksegiink lesz, masreszt
azonban iinmagaban is erdekes:
Ha a T felett irreducibilis f(x) polinomnak a T testben fekvo at gyoke
valamely T[x] gyiiriibeli g(x) polinomnak is gyoke, akkor f(x) oszt6ja g(x)-nek.
Csakugyan, /(x)-nek es g(x)-nek a T test felett Ietezik az x - at kiiziis
oszt6ja, es ezert e polinomok nem relativ primek. Az azonban, hogy ket
polinom relativ prim~. nem fiigg az alaptest vaJasztasat6l, s ezert atterhe' tiink a T testre, es alkalmazhatjuk a y) tulajdonsagot az el6z6 paragrafusb6l.
Keressiik meg most a T test minimalis olyan T(at) resztestet, amely
tartalmazza a T testet es az at elemet. Nyilvanval6an T(at)-hoz tartozik
minden

(2)
alaku elem, ahol b0 , b1, b2 , , bn_ 1 a T test elemei. A T test egyetlen
eleme sem allithat6 el6 ketfelekeppen a (2) alakban: ha fennall a
{J

322

=Co+ C1at + C,at + .. + Cn_ atn-l

2

egyenloseg is, es legahilib egy k-ra ck

g(x) = (b0

co) + (b1

bk, akkor a; gyoke lesz a

C1)x + (b2 - c2)x 2 + . ,

+ (bn_

1 -

Cn_1)xn-I

polinomnak, ami ellentmond a fenti lemmanak, mivel g(x) fokszama kisebh.

mint {(x)-e.
A T test (2) alaku elemei koze tartoznak a T test elemei (b1 = b2 =
= ... = bn_1 == 0 eseten), valamint az a; elem is (b 1 = 1, b0 = b2 =
= ... = bn_1 = 0 eseten). Mutassuk meg, hogy a (2) alaku elemek alkotjdk az egesz keresett T(ot) resztestet. Val6ban, ha adva van a (2) alaku fl es a
Y =Co+ Clot+ C21X 2 + ... + Cn_ 1 a;n-I

elem, akkor a

fl

y = (b0

testben definialt miiveletek tulajdonsagai alapjan

Co) +

(bl

C1)ot +

(b2 C2)ot 2 + , , , + (b,_1

Cn_1)a;n-t,

azaz bitrmely ket (2) alaku elem osszege es kiilonbsege megint ugyanilyen
alaku.
Ha fl-t es y-t osszeszorozzuk, akkor olyan kifejezest kapunk, amely
tartalmazza a;n-t es a; meg magasabb hatvanyait. (1)-MI es az /(ot) = 0
egyenlosegbOI kovetkezik azonban, hogy a;n, s ezert a;n+I, a;n+, is
kifejezhetO az a; elem alacsonyabb hatvanyaival. fly kifejezeset legegyszeriibben a kovetkezo m6don hatarozhatjuk meg. Legyen

ahonnan p(a;) = fl, 1p(ot) = y. Szorozzuk ossze a p(x) es a 1p(x) polinomot,

es osszuk a szorzatot f(x)-szel; azt nyerjiik, ~ogy
(3)
ahol

p(x)1J'(x) = f(x)q(x) + r(x),

r(x) =

do +

d1x + ... + dn_ 1xn- 1

Helyettesitsiink a (3) egyenloseg mindket oldalaba x = a;-t:

p(ot)1Jl(ot) = /(ot)q(a;) + r(a;),
azaz /(ot) = 0 miatt

fly= do+ dla; + + dn_1 a;n-l,

fgy tehitt (2) alaku elemek szorzata ismet ilyen alaku.
Mutassuk meg vegiil, hogy fia a fJ elem (2) alaku, es {J + 0, akkor a
fl- 1 elem, amely letezik a T testben, szinten eloallithat6 (2) alakban.
EbbOI a celb61 tekintsiik a T[x] gyiiriibol az
p(x) = b0 + b1x + , , + b,_1xn-I

323

polinomot. Minthogy cp(x) fokszama kisebb, mint f(x)-e, az ut6bbi pedig

irreducibilis T felett, azert cp(x) es f(x) relativ primek, s igy a 21. es a
48. ertelmeben a T[x] gyiiriiben letezik ket olyan u(x), v(x) polinom,
hogy
/ cp(x)u(x)
f(x)v(x) = 1;

emellett feltehetjiik, hogy u(x) fokszama kisebb, mint n:

u(x) = s0

Innen az f(rx)

+ s x + ... + s,_ xn-1,

1

0 egyenl6seg miatt kovetkezik

cp(rx)u(rx)

s igy a cp(rx)

= 1,

= fJ egyenl6seg miatt
p-l

= u(rx) =

S0

+ S rx + ... + Sn_ rxn1

A fentiek szerint a T test (2) alaku elemeinek osszessege 7'-nak reszteste: ez eppen a keresett T(rx) test lesz. Minthogy tovabba lattuk, bogy
a (2) alaku fJ es y elem osszegenek es szorzatanak megbatarozasaboz csak
az egyiittbat6kat kell ismerniink rx batvanyaival val6 kifejezesiikb61,
.azert allitbatjuk, bogy ba letezik a T testnek a T-on kiviil meg egy olyan
1" b6vitese, amely szinten tartalmazza az f(x) polinomnak valamely rx'
gyoket, es ba T(rx') a 1" minimalis olyan reszteste, mely tartalmazza T-t
ot'-t, akkor a T(rx) es a T(rx') test'izomorf, megpedig izomorf megfeleltetest. kapunk ki:izi:ittiik, ba a T(ot) test (2) alaku {3 elemenek megfeleltetjiik T(rx')
..

es

fJ' =

bo

+ blrx' + b2rx' 2 + ... + bn_ rxm-l

1

elemet, amelynek ugyanazok az egyiitthat6i. Ezzel a tete! masodik allitasat bebizonyitottuk.

Terjiink at a tete! alapveto fontossagu els6 allitasanak a bizonyitasara;
a fent mondottak mar sejtetik a celravezet6 utat. Adva van tehat a T
test felett irreducibilis f(x) polinom, melypek fokszama n ~ 2, es a T
testnek olyan b6viteset kell megkonstrualnunk, amelyben f(x)-nek van
gyoke. Tekintsiik ebb61 a celb61 a T[x) polinomgyiiriit, es bontsuk fel
egymast nem metszo osztalyokra, egy-egy osztalyba sorolva azon polinomokat, amelyek az f(x) polinommal val6 osztaskor ugyanazt a marade,kot adjak, Mas sz6val a cp(x) es a tp(x) polinom akkor tartozik egy osztalyba,
ba kiilqnbsegjik oszthat6 f(x)-szel.
Jeloljiik az igy nyert osztalyokat A, B, C, ... betiikkel, es definialjuk
az osztalyok osszeget es szorzatat a kovetkez6, egeszen termeszetes m6don.
Vegyiink ket tetsz6leges osztalyt, A-t es B-t, valasszunk az A osztalyb6!

egy q>1(x) polinomot, a B oszhilyb61 egy tp1{x) polinomot, jeliiljiik x1 (x)szel ezen polinomok osszeget,
X1(x)

Pt(x)

+ 'l't(x),

'!91(x)-szel pedig a szorzatuk.at,

'!91(x)

q>1(x)'l'1(x).

Valasszunk most az A osztalyb61 tetszoleges masik p2(x) polinomot, a B

osztalyb61 tetsz61eges '1'2(x) polinomot, es jeliilje x.(x) es o.(x) ezek iisszeget, ill. szorzatat:
x.<x) = q>2(x)
'i'.Cx),

o.(x) = q>.(x) . '1'2(x).

Feltevesiink szerint q>1(x) es q>2 (x) ugyanazon A osztalyban fekszik; s
ezert kiiliinbsegiik, q>1(x) - tp2(x) oszthat6 f(x)-szel; ugyanezen tulajdonsaggal rendelkezik a 1p1 (x)- 1p2(x) kiilonbseg. EbMl kovetkezik, hogy a
(4)

xt<x)- x.(x) = [p.(x)

= [q>1(x) -

+ 'l'l(x)]- [p.(x) + 'l'lx)J =

+ ['1' (x) - tp2(x)]

q>2(x)]

kiiliinbseg is oszthat6 az f(x) polinommal. Ugyanez ervenyes a D1(x)- D2(x)

kiilonhsegre is, mivel

#1(X) - #2(x)

(5)

q>1(x)'I'1(X) - q>2(X)!p2(x)

q>1(x)'l'1(x) - q>1(x)tp2(x)

+ q> (x)'l'2(x) -

= q>1(x)[tp1(x)- tp2 (x)]

q>2(x)tp2(x)

+ [q>1(x)- q>2(x)]tp2(x).

A (4) egyenl6seg azt mutatja, hogy x1(x) es x.(x) ugyanazon osztalyhan

fekszenek. Mas sz6val, az A osztaly harmely polinomjanak es a B osztaly
barmely polinomjanak iisszege egy j61 meghatarozott C osztalyhoz tartozik, amelyik nem fiigg att61, hogy mely polinomokat va.Jasztottuk az A
es a B osztaly ,reprezentansaul"; nevezziik ezt a C oszta.Jyt az A es a B
osztaly osszegenek:
C=A+B.
Hasonl6keppen (5) szerint nem fiigg az A es a B osztaly reprezentansanak megvalasztasat61 az a D osztaly sem, amelyhen A tetsz6leges polinomjanak B tetsz6leges polinomjaval val6 szorzata fekszik; ezt az osztalyt
nevezziik az A es a B oszta.Jy szorzatdnak:

D=AB.
Megmutatjuk, hogy az osztalyok halmaza, melyekre a T[x] polinomgyiiriit felhontottuk, az iisszeadas es a szorzas fentehb leirt m6don valo
325

bevezetese ut~n testte valik. Csakugyan, az ass z o c.i at i v e k omm u t a t i v t ii r v e n y mindket miiveletre vonatkoz6Iag, valamint a
dis z t rib uti v t ii r v en y is kiivetkezik ezen tiirvenyeknek a Tfx]
gyiiriiben val6 teljesiileseMl, minthogy az osztalyokon vegzett miiveletek
ezen osztalyokban fekv6 polinomokon vegzett miiveletekre vezethet6k
vissza. A z e r 6 szerepet nyilvanval6an az az osztaly jatssza, amelyik
az f(x)-szel oszthat6 polinomokb61 all. Ezt az osztalyt zer6osztdlynak
fogjuk nevezni, es a 0 jellel jeliiljiik. Ha az A osztaly azon polinomokb61
all, melyek az f(x) polinommal val6 osztaskor a <p(x) maradekot adjak,
akkor A a d d i t i v i n v e r z e az az osztaly lesz, amelynek polinomjai
az f(x)-szel va16 osztaskor a -<p(x) maradekot adjak. EbMI kiivetkezik,
hogy az osztalyok halmazaban egyertelmiien elvegezhet6 a k i von as.
Annak bizonyitasa celjab61, hogy az osztalyok halmazaban az o s z t a s
is elvegezhet6, meg kell mutatnunk, hogy h\tezik olyan osztaly, amelyik
az egysegelem szerepet jatssza, es hogy minden nemzer6-osztalyhoz letezik (multiplikativ) inverz osztaly. Az e g y s e g e I em nyilvan azon
polinomok osztalya lesz, melyek f(x)-szel osztva l-et adnak maradekul;
ezt az osztalyt az E jellel fogjuk jeliilni.
Legyen most adva a zer6t61 kiiliinbiiz6 A osztaly. Az A oszhlly reprezentans:'ml valasztott <p(x) polinom tehat nero oszthat6 maradek nelkiil
f(x)-szel, s igy az f(x) polinom irreducibilis volta miatt e ket polinom
relativ prim egymashoz. Letezik eszerint a T[x] gyiiriiben a
<p(x)u(x)

+ f(x)v(x) =

egyenletnek eleget tev6 u(x) es v(x) polinom, ahonnan

(6)

<p(x)u(x)

= 1 - f(x)v(x).

A (6) egyenl6seg jobb oldala f(x)-szel osztva l-et ad maradekul, azaz

az E osztalyhoz tartozik. Ha az u(x) polinomot tartalmaz6 osztalyt B-vel
jeliiljiik, akkor a (6) egyenl6seg azt mutatja, hogy

AB=E,
ahonnan B = A- 1 Ezzel bebizonyitottuk az inverz osztaly letezeset
minden nemzer6-osztaJyra, azaz befejeztiik annak bizonyitasat, hogy az
osztalyok testet alkotnak.
Jeliiljiik ezt a testet T-sal, es mutassuk meg, hogy a T test a T test
biJvltese. A T test minden a elemenek megfelel az az osztaly, amelynek
polinomjai f(x)-szel val6 osztaskor a-t adjak maradekul; maga az a elem,
mint 0-adfoku polinom, szinten ehhez az osztalyhoz tartozik. Az iisszes
ilyen specialis alaku osztalyok a T testben resztestet alkotnak, mely izomorf a T testtel. Val6ban, a megfeleltetes kiilcsiiniis egyertelmiisege
326

nyilvanval6; masreszt ezekb61 az osztalyokb61 valaszthatjuk reprezentansnak a T test megfelel6 elemet, s ezert T-beli elemek iisszegenek (szorzatanak) a megfelel6 osztalyok iisszege (szorzata) fog megfelelni. A tovabbiakban tehat jogunkban all, hogy ne tegyiink kiiliinbseget a T test elemei
es a nekik megfele16 osztalyok kiiziitt.
Jeliiljiik vegiil X-szel azt az osztalyt, melynek elemei f(x)-szel valo
osztaskor x-et adjak maradekul. Ez az osztaly a T testnek egy jol meghatarozott eleme, es meg fogjuk mutatni, hogy ez az elem gyoke az j(x)
polinomnak. Legyen
f(x) = aoa:"

+ a x"- + ... + an_

1

1X

+an.

Jeliiljiik A,-vel azt az osztalyt, amely a fenti ertelemben megfelel a T

test a, elemenek (i = 0, 1, .. , n), es allapitsuk meg, mivel egyenl6 a
T test
(7)
AaX"
A 1Xn- 1
An_ 1X
An

+ ... +

eleme. Az A, osztaly (i = 0, 1, ... , n) reprezentansaul az a, elemet valasztva, az X osztaly reprezentansaul pedig az x polinomot, es felhasznalva az osztalyok iisszeadasanak es szorzasanak definici6jat, azt talaljuk, hogy a (7) osztalyban benne van maga az f(x) polinom. Azonban
f(x) oszthato sajat magaval, s ezert (7) a zer6osztaly. fgy tehat, ha (7)ben minden A, osztalyt a T testben neki megfelel6 a, elemmel helyettesitiink, azt kapjuk, hogy a T testben ervenyes az

aaX"

+ a X"- + ... + an_ X + an =

1

egyen16seg, vagyis az X osztaly valoban gyiike az f(x) polinomnak.

Ezzel befejeztiik a gyiikiik egzisztenciatetelenek bizonyitasat. Megjegyezziik, hogy h a T - n e k a v a I 6 s s z a m o k t e s t e t v a 1, a k k o r a k o m p I e x s z a mI a s z t j u k , e s h a f(x) = x
test felepitesenek meg egy modszeret kapjuk.

A komplex szamtest kitilntetett szerepet eddig meg nem tisztaztuk teljesen.

Val6ban, ezt a testet most ugy konstrualtuk meg, mint a V val6s szamtestnek az
x' + 1 irreducibilis polinom gyiikevel val6 bovitcsct. A gyiikiik egzisztenciatetelere
tamaszkodva, a V testet bilvithetnenk azonban barmely, V felett irreducibWs, egynel
magasabb foku polinom gyiikenek adjunkci6javal is, es egye!Ore meg nem vihigos,
bogy miben all a komplex szamtest el6nye ezekkel az uj testekkel szemben. A kiivetkezl\ tete! ezt a kerdest teljesen kikapcsolja.
Bdrmilyen legyen is a val6s szdmtest felett irreducibilis, egynel magasabb foku p(x)
polinom, a V testnek ol11an b6vitese, amelyet ezen polinom gyokenek adjunkci6jdval
nyeriink, izomorf a komplex szdmtestlel.
Csakugyan, az alaptctelb6l kovetkezik, bogy a p(x) polinomnak a K komplex
szamtestben letezik egy "' gyoke, s emellett a p(x) polinomra kiszabott feltetelek
miatt "' a V testen kiviil fekszik. Adjungaljuk ( 46. ) az "' szamot a V testhez, azaz
vegyiik a K test minimalis olyan Q = V( "') resztestct, amely tartalmazza a V testet

327

~ az "'szamot. Q nyilvanvaJ6an killlinblizik V-tlll. Tudjuk azonban, bogy a komplex

szamtest ketdimenzi6s vektorter a val6s szamtest felett. A Q resztest ennek a ternek
lineliris altere Jesz (1. a 32. -t): Q barmely ket elemevel egyiitt tartalmazza ezek osszeget, tovlibba minthogy a V test resze Q-nak, azert a Q resztestben benne van barmely elemenek barmely val6s szammal val6 szorzata. Q tiibb mint egydimenzi6s,
mert kiiliinbiizik V-t/11, kiivetkezeskeppen dimenzi6szama csak 2 lehet, s ezert
Q = K. A tete! tel.jes bebizonyitasa celjab61 mar csak arra kell hivatkoznunk, hogy
minden minimalis olyan test, amely tartalmazza a V testet es a p(x) polinom valamely gyiiket, izomorf.

A gyiikok egzisztenciatt\teleblll is levonhat6k olyanfele kovetkeztett\sek,.

amilyeneket a 24. -ban a komplex szamok algebrajanak alapteteleb61.
nyertiink. Tegyiink el6sziir egy megjegyzest. Minthogy az f(x) polinom
minden elsOfoku x - c tenyez6je irreducibilis, azert szerepelnie kell abban
az e g y e t I e n irreducibilis faktorizaci6ban, amellyel f(x) rendelkezik.
f(x) irreducibilis faktorizaci6jaban az els6foku tenyez6k szama azonban
nem lehet nagyobb, mint e polinom fokszama. tgy a kiivetkez6 eredmenyhez jutunk:
Az n-edfoku f(x) polinomnak a T testben legfeljebb n gyoke lehet meg
akkor is, ha minden gyokot multiplicitdsdval szdmolunk.
Nevezziik a T test feletti n-edfoku f(x) polinom felbontdsi testenek a T

test olyan Q Mviteset, amelyben f(x)-nek n gyiike van (a tiibbszoriis gyiikiiket annyiszor szamftva, amennyi a multiplicitasuk). A Q test felett
tehilt az f(x) polinom els6foku tenyez6kre bomlik, s emellett a Q test
semmifele tovabbi Mvitese sem vezethet ujabb gyokiik megjelenesere.
A T[x] gyfirfi minden f(x) polinomjdnak lelezik T felett felbontdsi teste.
Val6ban, ha az n-edfoku (n E;; 1) f(x) polinomnak n gyiike van magaban a T testben, akkor T lesz a keresett felbontasi test. Ha viszont f(x)
nem bomlik fel T felett els6foku tenyez6kre, akkor vegyiik valamelyik
magasabb foku irreducibilis <p(x) tenyez6jet, es a gyiikok egzisztenciatetelenek alapjan Mvitsiik a T testet olyan T testte, amely mar tartalmazza <p(x) valamely gyiiket. Ha T felett f(x) meg mindig nem bomlik
els6foku tenyez6kre, akkor vegezziink ujabb testMvitest, letrehozva ily
m6don meg valamelyik megmaradt magasabb foku irreducibilis tenyez6nek egy gyiiket. Vilagos, hogy veges sok lepesben eljutunk f(x) felbontasi
testehez.
Termeszetesen f(x)-nek sok kiiliinbiiz6 felbontasi teste lehet. Be lehetne
bizonyitani, hogy a T testet es az f(x) polinom n gyoket (ahol n e polinom
fokszama) tartalmaz6 testek koziil a minimalisak mind izomorfok egymassal. Erre az allitasra azonban nem lesz sziiksegiink, s ezert bizonyitasat
mell6zziik.
Tiibbsziiriis gyiikiik. Az el6z6 paragrafusban bebizonyitottuk, hogy a
zero karakterisztikaju T test feletti polinomnak akkor es csak akkor
328

nincsenek tiibbsziiriis tenyez6i, ba relativ prim a deriva.ltjaboz, s ugyan-'

ott azt is megjegyeztiik, bogy ba f(x)-nek nincsenek tiibbsziiriis tenyez6i
T felett, akkor nincsenek ilyen tenyez6i T-nek semmifele T b6vitese
felett sem. Alkalmazva ezt arra az esetre, mikor T az f(x)-nek valamelyik
felbontasi teste, es emlekezetiinkbe tdezve a tiibbsziiriis gyiik definici6jat ..
a kiivetkez6 eredmenyt nyerjiik:
Ha a zero karakteriszlikdjiz T test felelli f(x) polinomnak nincsenek tobbszoros gyokei vala7!ely adott telbontasi testben, akkor az f(x) polinom, s ennek
f'(x) derivallja relattv primek. M eq{ordilva, ha {(x) relaliv prim a derivaltjahoz, akkor nincsenek tobbszoros gyokei egyetlen felbonldsi lesteben sem.
Ebb61 kiivetkezik specialisan, bogy a zero karakterisztikajiz T test {elett
irreducibilis f(x) polinomnak nem tehetnek IObbszoros gyokei ezen test egyellen
bOvilt!seben sem. Veges karakterisztikajti testekre ez az allitas mar nem
igaz. Ez a kiiriilmeny jelent6s szerepet jatszik az altalanos testelmeletben.
Befejezesiil jegyezziik meg, bogy Viele kepletei (1. a 24. -t) is ervenyben
maradnak tetsz(Jlcges test esetere; emellett a polinom gyiikeit ezen polinomo
valamely felbontasi testeb61 vessziik.

51. . A racionalis ttirtek teste

A racionalis torteknek a 25. -ban kifejtett elmelete teljes egeszeben ervenyben marad tetsz(Jleges alapJest eseten is. A val6s szamtestr61 tetsz6leges T

testre val6 attereskor el kell azonban vetniink az /((x)) kifejezes .f ii g ggx

v e n y k e n t val6 felfogasat, mintbogy ez, amint tudjuk, nem alkalmaz"'"
hat6 mar a polinomokra sem. Az a feladat all tehat el6ttiink, bogy megallapitsuk, milyen jelentes tulajdonitbat6 ezeknek a kifejezeseknek abban
az esetben, amikor az egyiittbat6k tetsz61eges T alaptestb61 val6k. Pontosabban, olyan testet akarunk konstrualni, amely tartalmazza a T[x]
polinomgyiiriit, megbozza tigy, bogy az lij testben definialt iisszeadas es.
szorzas polinomokra alkalmazva megegyezzek a T[x]-beli miiveletekkel;.
riividen, azt akarjuk, bogy T[x] ezen tij test r e s z g y ii r ii j e legyen_
Masreszt ezen tij test minden elemenek eloallitbat6nak kell Iennie ket
polinom hanyadosakent (az e testben definialt osztas ertelmeben). Ilyen
test barmely T eseten konstrualbat6, amint azt mindjart meg fogjuk mutatni; jele T(x) (az ismeretlen kerek zar6jelben van!), neve pedig a racionalis tortek teste a T test felett.
Tegyiik fel el6sziir, bogy a Tfx] gyiirii mar reszgyiiriije valamely (!'
testnek. Ha f(x) es g(x) ket tetsz6leges polinom T[x ]-b61, es g(x) + 0,
akkor a Q testben letezik egy egyertelmiien meghatarozott elem, amely
3291

egyenl6 az f(x) es a g(x) M.nyadosaval. Ezt az elemet, mint .test

eseten altalaban szokas,

~~~ -szel

je!Oive, a Mnyados definici6ja alap-

jan felirhatjuk az
f(x)

(1)

g(x) f(x)
g(x)

egyenl6seget, ahol a szorzatot a Q testben definialt szorzas ertelmeben

~~~~, :~~~ Mnyadosok a Q test-

kell felfogni. E16fordulhat, hogy bizonyos

nek egy es ugyariazon elemevel egyeniOk; ennek feltetele a tiirtek egyenlOsegenek szokasos kriteriuma:
..

~~~ = :~:~,

Akkor es csak akkor lesz

. Va16ban, ha

~~~=:~~~=a.;
f(x)

s innen

q;(x)g(x) .

akkor (1) ertelmeben

g(x)a.,

f(x)'P(x)

ha f(x)'P(x)

q;(x)

g(x)'P(x)a.

= IJ!(X)a.,
g(x)q;(x).

Megforditva, minthogy a T[x] gyiiriib.en definialt szorzas ertelmeben

/(X)IJ!(X) = g(x)q;(X) = U(X), atterve a Q testre, kapjuk, hogy e
f(x)

g(x)

u(x)
g(x)'P(x)

q;(x)

= 'P(x)

Kiinnyen lathat6 tovabba, hogy Q barmely ket olyan elemenek, amelyek Tlxl-beli polinomok hanyadosai, iisszege es szorzata ismet el0allithat6 ilyen hanyados alakjaban, s emellett ervenyesek a tiirtek szorzasanak es osztasanak ismert szabalyai:

(2)
(3)

. f(x)

g(x)

+ q;(x) = f(x)IJ!(X) + g(x)q;(x)

'P(x)
f(x)

g(x)'P(x)
q;(x)

'

f(x)q;(x)

g(x) 'P(x) = g(x)'P(i)

' Val6ban, ha ezen egyenl6segek mindket oldalat szorozzuk g(x)'P(x)-szel,

es alkalmazzuk (1)-et, akkor olyan egyenl6segeket kapunk, amelyek a
T[x] gyiiriiben is fennallnak. A (2) es a (3) egyen!Oseg most mar kiivetkezik abb61, hogy a Q test zerusoszt6-mentessege miatt mindket igy kapott
egyen!Oseg egyszeriisithetO a zer6t61 kiiliinbiizO g(x)!J!(X) elemmel.
Ezek az el6zetes megjegyzesek mar sejtetik azt az utat, amelyen a T(x)
test konstrualasanal haladnunk kell. Legyen adva tetsz6leges T test es a
330

T feletti polinomok T[x] gyiiriije. Minden rendezett f(x), g(x) polinom~

parnak, ahol g(x)

0, megfeleltetjiik az

~~~~

szimb6lumot, s

ezt

raciondlis tortnek nevezziik, melynek szdmlriloja f(x), nevezoje pedig g(x).

Hangsulyozzuk, hogy ez csupan az adott polinomparnak megfelelii szim~

b6lum, minthogy a polinomok osztasa magaban a T[x] gyiiriiben altala~
ban nem vegezhetii el, olyan test pedig, amelyik tartalmazna a T[x]
gyiiriit, egyeliire nem all rendelkezesiinkre. Meg ha oszt6ja is a g(x) polinom

f(x)~nek,

az uj

~~~~

szimb6lumot egyeliire akkor is meg kell

kii!On~

biiztetniink attol a polinomt61, amelyet f(x)-nek g(x)-szel valo osztasakor

kapunk.
Nevezziik most egyenliinek az

~~~~

es a

:~~~

racionalis tortet:

f(x)
<p(x)
g(x) = tp(x)'

(4)

ha a T[x] gyiiriiben ervenyes az f(x)tp(x) = g(x)<p(x) egyenloseg. Vilagos,

hogy minden tort egyenl6 iinmagaval, es az is, hogy ha egy tort egyenl6
. egy masikkal, akkor ez ut6bbi is egyenlii az elsiivel. Bizonyitsuk be ennek
az egyenlosegfogalomnak a t ran ziti vita sat. Legyen adva a (4)
es a
<p(x)

(5)

tp(x)

u(x)
v(x)

egyenloseg. A veliik ekvivalens

f(x)tp(x)

g(x)<p(x),

<p(x)v(x)

tp(x)u(x)

T[x]-beli egyenliisegekb61 kiivetkezik:

f(x)v(x)tp(x)

g(x)<p(x)v(x)

g(x)u(x)v1(x),

s ezert az egyik tort neveziijeiil szolgalo s igy zerot61 kii!Onbiiz6 tp(x)

polinommal valo egyszeriisites utan nyerjiik, hogy
f(x)v(x) = g(x)u(x),

ahonnan a tortek egyenlosegenek definicioja ertelmeben

amit bizonyitani kellett.

Soroljuk most egy osztalyba valamennyi olyan tiirtet, amely egyenl6
egy adott torttel, s igy az egyenliiseg tranzitiv volta miatt .egymassal is.
331

Ha ket osztitly koziil az egyikben esak egy olyan tort is van, amely a
masikban nines benne, akkor az egyenloseg tranzitlv voltabol kovetkezik,
bogy ennek a ket osztalynak egyetlen kozos eleme sines.
Ezek szerint a T[x[ gyiirii polinomjainak segitsegevel eloallftott racionalis tortek osszessege szetesik egyenlo tOrtek egymast nem metszo oszta-
lyaira. Most ugy akarunk algebrai miiveleteket definia!ni az egyenl6 tOrtek _
o s z t a I y a i n a k h a I m a z a b a n , hogy ez a halmaz test legyen.
EbMI a eelb61 a miiveleteket a raeionalis. tiirteken fogjuk definialm, es
minden alkalommal ellenorizni fogjuk, bogy az osszeadandoknak (vagy a
tenyezoknek) veliik egyenlo torttel valo helyettesitesekor az osszeg (vagy
szorzat) is onmagaval egyenlo tOrtbe megy-e at. Ez lehetove fogja tenni,
hogy az egyenlo tOrtek osztalyainak osszegerol es szorzatarol beszeljiink.
Elozoleg a kovetkezo megjegyzest tessziik, melyet a kes6bbiekben tobbszor fogunk hasznalni: a racionalis tort vele egyenl6 tortbe megy at, ha
szamlal6jat es nevezojet ugyanazon, zer6t6l kiilOnbOzo polinommal szorozzuk,
vagg blirmely kozos tenyez6vel egyszerfistljiik. Ugyanis
/(x)

g(x)

f(x)h(x)

= g(x)h(x) '

minthogy a T[x] gyiiriiben

f(x)[g(x)h(x)]

g(x)[f(x)h(x)].

A raeionalis tortek osszeadasat a (2) formulaval definialjuk; minthogy

g(x) + 0 es 1p(x) + 0 eseten g(x)'P(x) + 0, azert ezen keplet jobb oldala
valoban raeionalis tOrt lesz. Ha tovabba

azaz
(6)

f(x)g0(X)

g(x)f0(X),

tp(X)1{J0(X)

= 1Jl(X)Po(X),

akkor a (6) egyenlosegek koziil az elsonek mindket oldalat 1Jl(X)1Jl0 (x)-szel,

a masodiknak mindket oldalat g(x)g0(x)-szel szorozva, majd az igy nyert
egyenl6segeket tagonkent osszeadva, kapjuk, hogy
[/(X)1Jl(X)

+ g(x)p(x)]g (X)1Jl (x) =

0

[fo(x)1p0 (x)

+ g (x)p (x)]g(x)1Jl(X),
0

ami ekvivalens az
/0

egyenlc:5seggel.
332

(X)l{J0 (x)
g0(x)p0(x)
Yo(X)1Jlo(X)

Ha tebat adva van egyenlii tiirteknek ket osztalya, akkor az osszes olyan
osszegek, melyeknek egyik tagja az egyik, masik tagja a masik osztalyban
van, egyenliik egymassal, azaz egy jol megbatarozott barmadik osztalyban fekszenek. Ez utobbit nevezziik a ket adott osztaly osszegenek.
Ennek az osszeadasnak a k o m m u t a t i v tulajdonsaga kiizvetleniil
adodik (2)-biil, a s s z o c i a t i v i t a s a ped g a kovetkeziikeppen bizonyitbato:
[ f(x)
g(x)

+ <p(x)] + u(x) = f(x)l/l(x) j- g(x)<p(x) + u(x) =

'J'(X)
f(x)'l'(x)v(x)

_ f(xl
- g(x)

g(x)'J'(X)

v(x)

v(x)

+ g(x)<p(x)v(x) + g(x)'l'(x)u(x)
g(x)'J'(x)v(x)

+ <p(x)v(x) + '!'(x)u(x) _
'l'(x)v(x)

f(x)
- g(x)

+ [<p(x) + u(x)]
'l'(x)

v(x)

A tortek egyenliisegenek definiciojab61 konnyen kovetkezik, bogy vala-

mennyi

g~)

alaku, azaz zero szamlaloju tort egyenlii, es bogy ezek a

tiirtek egyenlii torteknek egy teljes osztalyat alkotjak. Ezt az osztalyt

zer6osztcilynak nevezziik, es megmutatiuk, bogy az altalunk definialt osszeadasban a zero szerepet jatssza. Csakugyan, ba adva van a tetsziileges
<p(X) t t kk
tp(x) or, a or

_Q__ + <p(x) = 0 'J'(X)

g(x)

!p(X)

g(x)<p(x)
g(X)!p(X)

g(x)*2

g(X)'J'(X)

<p(x)
1p(X)

Ezek utan az

egyenliisegbiil, amelynek jobb oldala a zeroosztalyboz tartozik, kovetkezik.

hogy a

-~i~~ -szel

egyenlii tiirtek osztalya, az

;i~~

-szel egyenlii tor-

tek osztalyanak additiv inverze. Ebbiil, mint tudjuk, kiivetkezik az

egycrtelmiien elvegezhetii kivoncis letezese.
A racionalis tiirtek szorzciscit a (3) formulaval definialjuk; itt g(x)'l'(x) + 0
miatt a kcplet jobb oldala valoban racioml!is tort. I;Ia tovabba
f(x)
fo(x)
g(x) = g0 (x)'

<p(x)
<p0 (x)
'J'(X)= 'l'o(x)'

333

azaz ha
f(x)g0(X)

= g(x){0(X),

<p(X)!p0(X)

= !p(X)<p0(X),

'akkor ez ut6bbi ket egyenlliseget tagonkent osszeszorozva, azt kapjuk,

hogy
ami ekvivalens az
f(x)<p(x)
g(x)'l'(x)

/0(X)cp0(x)
g0(X)!p0(x)

egyenlliseggel. fgy tehat az osztalyok osszegenek fenti definici6jahoz

hason16an beszelhetiink egyenl6 tiirtek osztalyainak szorzatarol.
Ennek a szorzasnak a k o m m u t a t i v es a s s z o c i a t f v volta
kozvetleniil kovetkezik (3)-b61, a d i s z t r i b u t i v . t o r v e n y pedig
a kovetkez6keppen igazolhat6:
[

f(x)
g(x)

+ cp(x)] u(xj = f(x)'l'(x) + g(x)cp(x). u(x) =

!p(X) v(x)

g(x)'l'(x)

v(x)

[f(x)'l'(x)
g(x)cp(x) ]u(x) f(x)'l'(x)u(x)
g(x)cp(x)u(x)
g(X)!p(X)V(X)
=
g(X)!p(X)V(X)

_ f(x)'l'(x)u(x)v(x)
g(x)cp(x)u(x)v(x)
g(x)'l'(x)v 2(x)
_ f(x) u(x)
- g(x) v(x)

Kiinnyen lathat6, hogy az

~~~~

[(x)u(x)
g(x)v(x)

+ cp(x)u(~ _
'l'(x)v(x) -

+ cp(x), u(x)
'!'(X) v(x)

alaku tortek, vagyis azok, amelyeknek

szamlal6ja es nevez6je egyenl6, mind egyenl6k egymassal, es kii!On

osztalyt alkotnak. Ez az osztaly jatssza az altalunk definialt szorzasban
az egysegelem szerepet:
f(x) cp(x)
f(x)cp(x)
{(x) !p(X) = f(X)!p(X)

Vegiil, ha az
akkor Ietezik a

f~:~ tort nem tartozik

J~:~

cp(x)
!p(X)'

a zer6osztalyhoz, azaz ha f(x)

tort. Minthogy
f(x) g(x)
f(x)g(x)
g(x) f(x) = g(x)f(x) '

334

+ 0,

es ennek az egyenlosegnek a jobb oldala az egysegelem szerepet jiltszo

osztalyhoz tartozik, azert a

~~:~ -szel egyenlo tortek osztalya az ~~~ -szel

egyenlo tortek osztalyanak (multiplikativ) inverze lesz. EbbOl kovetkezik

az egyertelmiien elvegezheto osztcis letezese.
fgy tehat a T lestbOI velt egyiillhat6kkal rendelkezo, egymcissal egyenlo
racwncilis lortek osztcilyainak halmaza az cillalunk definicill miivelelekre mizve
kommutaliv teste/ alkol. Ez eppen a keresett T(x) test lesz. Egyebkent
meg be kell bizonyitanunk, hogy az altalunk konstrualt test tartalmaz a
T[x 1gyiiriivel izomorf reszgyiiriit es hogy a test minden eleme eloallithato
ezen reszgyiirii ket elemenek hanyadosakent.
Ha a T[x1 gyiirii tetszoleges f(x) polinomjanak az

/(~) -gyel egyenlo

racionalis tortek os.:talyat feleltetjiik meg (a tOrtek kozott szerepelnek

termeszetesen az olyan tOrtek is, melyeknek nevezoje 1), akkor a T[x]
gyiiriinek a konstrualt .testbe val6 kolcsonosen egyertelmii lekepezeset
kapjuk. Val6ban, az
f(x)

rp(x)

-~-=-~-

egyenlosegbol kovetkezik: f(x) 1 = 1 <p(x), azaz f(x)

kepezes meg izomorf is, amint azt az
f(x)

+ g(x) _f(x) 1 + g(x) 1 _

1 -

}2

f(x)

g(x)

f(x)

+ g(x)
1

<p(x). Ez a le-

f(x)g(x)

~--~-=-1-

egyenlosegek mutatjitk.
fgy tehitt azon /Orlek osztcilyai, melyek valamely

/~)

alaku lorttel egyenlOk,

a kapott teslben a T[ x 1 gyiiriivel izomorf reszgyiiriil alkotnak. Ezert az

tortet jeiOihetjiik egyszeriien f(x)-szel. Minthogy vegiil g(x)

g(~) -szel egyenlo tOrtek osztalya a !li:l-~el

/(~)

0 eseten az

egyenlo tortek osztalyanak

inverze, azert az
f(x)
1
-1- g(x)

f(x)
=

g(x)
335

.egyenl6segMI kovetkezik, hogy a kapott test valamennyi elemet tekinthetjiik

(az ezen testben defini:JJt miiveletek ertelmeben) T[x ]-beli polinomok
.hrin_gadosrinak.
Megkonstrualtuk tehat tetszoleges T test felett a racionalis tOrtek T(x)
.testet. Ugyanezen m6dszerrel meg lehet konstrualni a racionalis szam-testet is, ha polinomgyiirii helyett az egesz szamok gyiiriijebOI indulunk ki.
Ezt a ket esetet osszefoglalva, es ugyanilyen m6dszert alkalmazva, be
Jehetne bizonyitani, hogy altalaban barmely zerusoszt6mentes kommu11:ativ gyiirii reszgyiiriije valamely testnek.

:336

XI. FEJEZET

Tohhismeretlenes polinomok

52. . Az n ismeretlenes polinomok gyiiriije

Gyakran kell Qlyan polinomokat vizsgalni, amelyek nem egy, hanem
ket, harom vagy altalaban tobb ismeretlent tartalmaznak. PI. a jelen
kiinyv elso fejezeteiben mar vizsgaltuk a linearis es kvadratikus alakokat,
melyek maguk is ilyen polinomok. Altalaban valamely T test feletti n
ismeretlenes f(x 1, x 2, , Xn) polinomnak nevezziik veges sok ~~ ...
alaku tagnak a T testbOI vett egyiitthat6kkal kepezett osszeget, ahol minden k;;;:;; 0; emellett termeszetesen feltetelezziik, hogy az f(xv x2, , Xn)
polinom nem tartalmaz egynevii tagokat, es hogy csak azon tagokat
vessziik figyelembe, amelyeknek egyiitthat6ja zer6t61 kiiliinbiizo. Ket n
ismeretlenes poJinomot, {(X 1, x_, ... , Xn)-et es g(Xv X2, , Xn)-et egyenlOnek
(vagy azonosan egyenl6nek) tekintiink, ha benniik az egynev{i tagok
egyiitthat6i egyenlok.
Ha aqva van az f(xv X.. ... , Xn) polinom a T test felett, akkor e polinom x, ismeretlenre vonalkozo fokszamdnak (i = 1, 2, ... , n) nevezziik a
legmagasabb kitevot, amelyen X; a polinom tagjaiban e!Ofordul. Ez a fokszam lehet veletleniil 0 is, ami azt jelenti, hogy noha f-et az x 1, x,, ... , Xn
ismeretlenek n ismeretlenes polinomjanak tekintjiik, val6jaban az x,
ismeretlen nem szerepel f eloallitasaban.
Masreszt, ha az

:r:.

+ k 2 + ... + kn szamot nevezziik, azaz az ismeretIenek kitev6jenek iisszeget, akkor az f(x,, x2, , Xn) polinom fokszdma
{vagyis a z 1i s s z e s i s m e r e t I e n e k s z e r i n t i e g y ii t t e s
f o k s z a m ) a legmagasabb foku tag fokszama lesz. Specialisan 0-adfoku
polinomok, mint az egyismeretlenes esetben is, csak a T test zer6t6l
kiiliinbiizo elemei lesznek. Masreszt, mint egyismeretlenes polinomok eseten
is, a zero Jesz az egyetlen olyan n ismeretlenes polinom, amelynek fokszama nines definialva. Vilagos, hogy rutalanos ~:setben a polinom tiibb
ag fokszdmdnak a k1

22 FelsObb algebra - 42160

337

maximalis fokszamu tagot is tartalmazhat, s ezert nem beszelhetiink ,a"

Iegmagasabb foku tagr61.
A T test feletti n ismeretlenes polinomok osszeadasat es szorzasat a
kovetkez6keppen definialjuk: Az f(x" x,,
Xn) es a g(x,, x,,
Xn)
polinom osszegenek azt a polinomot nevezziik, amelynek egyiitthat6it az
f es a g megfelel6 egyiitthat6inak iisszegekent kapjuk; emellett, ha valamely tag f es g kiiziil csak az egyikben szerepel, akkor ennek egyiitthat6jat
a masikban termeszetesen zer6nak tekintjiiko Ket ,egytag" szorzatat a
k6vetkez6 egyenl6seggel definialjuk:
0

0'

0'

ezutan az f(x 1, x2 , ooo' Xn) es a g(x1, x2 , ooo' Xn) polinoin szorzatat mint a
tagonkenti szorzasnak es a hasonl6 tagok ezt k6vet6 osszevonasanak
eredmenyet definialjuko
A muveletek ilyen definicioja eseten a T test feletti n ismeretlenes polinomok halmaza kommutaliv gylirUt alkol, es ez a gyuru zerusoszt6mentes.
Va16ban, n = 1 eseten definici6nk egybeesik azzal, amelyet a 200 -ban
egyismeretlenes polinomok eseteben adtunko Legyen mar bebizonyitva,
hogy az x,, x,, ooo' Xn_ 1 ismeretlenek T test feletti (n- 1 ismeretlenes)
polinomjai zerusoszt6mentes gyiiriit alkotnako Az x 1, x2, ooo, Xn_ 1, Xn ismeretlenek minden polinomja eloallithat6 - megpedig egyertelmiien -mint
az Xn ismeretlen olyan polinomja, melynek egyiitthat6i az x" x2, ooo' Xn_ 1
ismeretlenek polinomjai; megforditva, az Xn ismeretlennek minden polinomja, melynek egyiitthat6i az x 1 , x 2, oo, Xn_ 1 ismeretlenek T test feletti
polinomgyfirfijeb6! val6k, tekinthet6 termeszetesen az osszes x" x,, ooo'
Xn_ 1, Xn ismeretlenek ugyanezen T test feletti polinomjanako Konnyen
ellen6rizhet6, hogy az n ismeretlenes polinomok es az n - 1 ismeretlenes
polinomgyfirfi feletti egyismeretlenes polinomok kozott talalt kolcsonosen
egyertelmfi megfeleltetes az iisszeadas es a szorzas miiveletere nezve izomorfizmuso A bizonyitand6 allitas most mar kovetkezik abb61, hogy az
n - 1 ismeretlenes polinomgyfirfi feletti egyismeretlenes polinomok maguk
is gyfirfit alkotnak, amely, mint zerusoszt6mentes gyfirfi feletti egyismeretlenes polinomgyfirfi, maga is zerusoszt6mentes (1. a 48o -t)o
Bebizonyitottuk tehat a T test feletti n ismeretlenes polinomgyurli letezeset; ezt a gyfirfit T[x,, x,,
Xn]-nel jei6Ijiiko
A kiivetkez6 meggondolasok az n ismeretlenes polinomgyiirfi vizsg{llataban kisse mas szempontok figyelembevetelt\t teszik lehet6veo Tartalmazza a T testet reszgyfirfikent valamely kommutativ L gyiiriio Vegyiink
L-ben n elemet, legyenek ezek "'" oc2, ooo' "no es keressiik meg az L gyiirii
minimalis olyan L' reszgyfirfijet, amely tartalmazza ezeket az elemeket
es az egesz T testet, vagyis azt a reszgyfirfit, amely az "'" a,, ooo, an
0

338

0'

elemeknek a T testhez val6 adjunkci6jdval all elo. Az L' reszgyilrii az L

gyiiriinek mindazon elemeibol all, amelyek az IX" IX2 , , IXn elemekb61
es a T test elemeibOI 6sszeadas, kivonas es szorzas Utjan eloallithat6k.
Konnyen lathat6, hogy ezek az L gyiiriinek pontosan azok az elemei lesznek, amelyek felirhat6k (az L-ben definialt miiveletek segitsegevel)
IX 1 , IX2 , , IXn polinomjakent a T testbol vett egyiitthat6kkal, s emellett
ezeknek az elemeknek mint az L gyiirii elemeinek 6sszeadasa es szorzasa
eppen az. n ismeretlenes polinomok fentiekben megadott 6sszeadasi es
szorzasi szabalya szerint t6rtenik.
Termeszetesen az L' reszgyiirii fJ eleme altalaban szamos kii16nb6z6
m6don el6allithat6 IX" IX2 , , IXn polinomjakent aT testbol vett egyiitthat6kkal. Ha ez az eloallitas L'-nek minden elemere e g y e r t e I m ii ,
azaz, ha IX1 , rx,, ... , IXn kiil6nb6z6 polinomjai az L' gyiiriiben (es kovetkezeskeppen az L gyiiriiben is) kiil6nb6z6 elemek lesznek, akkor azt
mondjuk, hogy az IX1 , IX2 , , IXn elemrendszer algebrailag fiiggellen a T
test felett, ellenkezo esetben pedig algebrailag fiiggo. 35 Innen az alabbi
kovetkeztetes vonhat6 le:
Ha a T test n!szgyiiriije az L kommutativ gyiiriinek, es ha az L-beli
IX" IX2 , , IXn elemrendszer algebrailag {iiggetlen T fe/etl, akkor az L gyiirtinek az az L' reszgyiirtije, amely az IX" rx,, ... , IXn elemeknek aT testhez val6
adjunkci6jrival all elo, izomorf a T[x!O x. . ... , Xn) polinomgytirtivel.
A T[x,. x2 , , Xn] n ismeretlenes polinomgyiirii egyeb tulajdonsagai
koziil emlitsiik meg a kovetkezot: ez a gyiirii belefoglalhat6 a T test
feletti n ismeretlenes racionalis t6rtek T(x 10 x2 , , Xn) testebe. Ennek
a testnek minden eleme felirhat6
a T[x1 , x2 ,

L
alakban, ahol f es g egy-egy polinom
g

Xn] gyiiriibol, s emellett L = 'E akkor es csak akkor igaz,

.
g
'P

ha f'P = grp. Ezeknek a racionalis t6rteknek az 6sszeadasa es szorzasa

azon szabalyok szerint tortenik, amelyek, mint arra a 46. -ban ramutattunk, minden testben ervenyesek a hanyadosokra. A T(x,, x. ... , Xn)
test Ietezese ugyanugy bizonyithat6, ahogyan az 51. -ban csinaltuk
n = 1 eseten.
Tiibbismeretlenes polinomokra is ki lehet dolgozni az oszthat6sag elmeletet, amely
az egyismeretlenes polinomok V. es X. fejezetben targyalt oszthat6sagi elmeletenek
altalanositasa lesz. Minthogy azonban a tiibbismeretlenes polinomgyiiriik reszletes.
tanulmanyozasa nem feladatunk, ezert csupan a polinom irreducibilis faktorizaci6janak kerdesere szoritkozunk.
" n = 1 esetere a megfelelil fogalmakat mar a 48. -ban bevezettiik; az olyan oc
elemet, amely a fenli definici6 ertelmeben algebrailag flig~etlen a T test felett, ott
t r a n s z c e n d e n n e k neveztiik T felett, az aJgebrailag fiiggo elemeket pedig
a I g e b r a i n a k.
22*

339

Ell'lszllr vezessilk be a kllvetkezil fogalmat: az olyan f(x 1 , x,, . ,Xn) polinomot,

melyben minden tag fokszama ugyanaz az s szam, homogen po/inomnak vagy s-edfoku
alaknak nevezzilk; a linetlris es kvadratikus alakokal mar ismerjiik, beszelbetilnk
tovabbil kubikus alakokr61, amelyeknek minden tagja barmadfoku az ismeretlenek
llsszessegere nezve stb. M i n d e n n i s m e r e t I e n e s p o I i n o m e I 6 a I litbat6 ugyanazon ismeretlenek nebany bomogen polin om ian a k ii s s z e g eke n t, me I y e k mind k iiI ii n b ii z ll f o k s z am u a k: elel(endll egyesiteni az iisszes azonos fokszamu tagokat, es megkapjuk a
keresett elllilllitast. Pl. az f(x 1 , x,, x,) = 3x1xi- 7xixi + x,- 5x,x,x, + xf- 2x,- 6 + xi negyed!oku polinom az xl - 7xixi negyedfoku alak, a 3x,xi - 5x,x,x, + xi
kubikus alak, az x, - 2x,, linearis alak es a -6 szabad tag (0-adfoku alak) osszege Jesz.
Bizonyitsuk be a kovetkezll t e t e I t:
Kel, zer6161 kiilonbOzlJ n ismeretlenes polinom szorzatdnak fokszama egyen/6 a tenyez(Jk
fokszlimtinak osszegevel.
Tegyiik tel ell\szor, bogy a 'l'(x 1 , x, , Xn)s-edfokuesa !p(x,,x,, , Xn)l-edfoku
a I a k szorzasar61 van sz6. A rp alak barmely tagjanak a "' alak barmely tagjaval
val6 szorzata nyilvanval6an (s + 1)-edfoku, s ezert a 'P'I' szorzat (s + 1)-edfoku alak
Jesz, mintbogy az egynevii tagok iisszevonasa a T[ x,, x, . , Xn 1 gyiirii zerusoszt6-

mentessege miatt nem eredmenyezbeti a szorzat valamennyi egyiittbat6janak eltiineset.

Hamar most tetszllleges s-, ill.l-edfoku f(x,,x,, ,Xn) es g(x,x, . , Xn) polinom
van adva, akkor mindkettllt kiiliinbiizil foku alakok iisszegekent allitva elli, nyerjiik,
bogy
f(x., x, ... , Xn) = rp(x., x, ... , Xn)
g(x1 , x,, . , Xn) = tp(X1 , x,, , Xn)

abo! rp es 'I' s-,

all. Akkor

+
+

iii. 1-edfoku alak, a barom pont pedig alacsonyabb foku alalwk belyett
fg = "'"'

+ ... ;

a 'P'I' alak fokszama a fentiek szerint s + t, s mivel a barom ponttal belyettesltett

valamennyi tag alacsonyabb foku, azert az fg szorzat fokszama s + I. A tetelt bebizonyltottuk.
A rp polinomot az f pOJinom oszt6jdnak nevezzilk, f-et pedig rp-vel os'dhatOnak, ba a
T[ x,, x,, ... , Xn] gyilriiben talalbat6 olyan 'I' polinom, bogy f = 'P'I' Konnyen latbat6,
bogy az ositbat6sag I-IX. tulajdonsagai a 21. -b61 a most vizsgalt altalanos esetben
is ervenyben maradnak. Azt mondjuk, bogy a k-adfoku f polinom (k e;; 1) reducibilis
a T test lelett, ba felbontbat6 k-nal alacsonyabb foku T[x 1 , x, ... ,xn1-beli polinomok
szorzatara; ellenkezll esetben f irreducibilis.
A Tl x,, x,, , Xn 1 gyfiril minden polinomja, melynek fokszama zer6161 kii/OnbOz(J,
irreducibilis polinomok szorzaltira bonlhal6. Ez a felbonltis, 0-adfoku tenyez(Jkt(Jl ellekintve,
egyertelmil.

)
Ez a tete! a 49. egyismeretlenes polinomokra vonatkoz6 eredmenyeinek alt~no

sitasa. Elsll allitasa az emlitett paragrafusban szereplil meggondolasok sz6 szerinti

megismetlesevel bizonyitbat6. A masodik allitas bizonyit.isa mar jelentlls nehezsegekbe iitkozik. Miellltt hozzakezdenenk, megjegyezziik, bogy teteliink masodik allitasab61 az alabbi kiivetkezmeny ad6dik: ha a Tf x,, x,, , xn 1gyilril kel polinomjdnak
szorzata oszthato az irreducibilis p polinommal, akkor a tenyezlJk koziil legaldbb az egyik
oszthat6 p-vel. Ellenkezo esetben ugyanis az fg szorzatnak ket irreducibilis faktorizaci6jat nyernenk, melyek kiiziil az egyik tartalmazza p-t, a masik nem.
340

Tegyiik fel, bogy a tete! mar be van bizonyltva n ismeretlenes polinomokra, es

most az x, x,, x,, ... , Xn ismeretlenektill fiiggli n + 1 smeretlenes polinomra akarjuk
bebizonyltani. irjuk ezt a polinomot tp( x) alakba; egyiittbatoi tebat az x , x,, ... , Xn
ismeretlenek polinomjai lesznek. Ezekre az egyiitthat6kra a tetel mar be van bizonyltva, azaz mindegyikiik felbonthat6 irreducibilis tenyez/lk szorzatara. Nevezziik a
q>(X) polinomot primllivnek (pontosabban primittvnek a T[x., x,, ... , Xn] Q"!liirii teletl),
ba egyiitthat6i nem tartalmaznak egyetlen kiiziis trreducibilis tenyezilt sem, vagyis
ilsszessegiikben relatlv prlmek, es bizonyltsuk be Gauss kiivetkezil 1emmaj at:
Kef primit(v polinom szorzata maga is primillv polinom.

Csakugyan, legyen adva ket primitiv polinom a T[x,, x., ... , Xn] gyfirfiblll valo
egyiitthatokkal:
f(x) = a,xk

es

g(x) = b<

+ a,:rk- + ... + a,xk-i + .. , + ak,

+ b :rl- + ... + b1:ri-J + .,. . + b1o
1

legyen
f(x)g(x)

= c.zk+l

+ c xh+l- + ... + c1+1x+t-(i+Jl + ... + ck+i

1

Ha ez a szorzat nem primitlv, akkor a c., c1 , , ck+' egyiittbatoknak van egy p =

= p(x,, x, , Xn) kiiziis irreducibills tenyezll.ie. Minthogy az f(x) primttlv polinomnak nem lehet mmden egyiitthatoja oszthato p-vel, azert legyen a1 az e1sil p-ve1 nem
oszthato egyiitthato; hasonl6keppen legyen b; a q(:r) polinom elsll p-vel nem oszthato
egyiitthatoja. Tagonkent ilsszeszorozva az f(:r) es a Q(X) polinomot, es iisszevonva
azokat a tagokat, amelyek tartalmazzak :rk+t-(t+Jl-t, kapjuk, bogy

Ci+J = a,b,

+ a,_,bJ+ + at-bJ+ + ... + a,+,bt- + a;+~bJ- +

1

Ennek az egyenlllsegnek a bal oldala oszthato az irreducibilis p polinommal. Szemmel

Iathatolag oszthato vele a JObb oldalon is minden tag, kiveve az els/lt; valoban, i es
j valasztasanak feltetelei ertelmeben az a,_,, a,_,, ... , valamint a b 1_,, b,_,
egyiitthatok ts mind oszthat6k p-vel. Ebblll kiivetkezik, bogy az a;b; szorzat is
oszthato p-vel, s ezert, mint mar megjegyeztiik, p-vel oszthat6nak keU lenne az
a1b1 polinomok koziil legalabb az egyiknek, ami viszont nem igaz. Ezze a lemma
bizonyltasat befejeztiik, felteteJezve a tete! ervenyesseget n-edfokti polinomokra.
A T[:r., :r1 , , Xn] gyilril - mint tudjuk .:.._ benne van a raciona.tis tiirtek
T(x1 , x., , :r,) testt!ben, melyet Q-val jeloliink:
Q = T(x, x., , Xn)

Tekintsiik a Q[:r] polinomgyfiriit. Ha a tp(:r) polinom ehhez a gyiirilMz tartozik, akkor

minden egyiitthatoja elllalllthato T[:r,, x,, ... , xn]-beli polinomok Mnyadosakent.
Kiemelve a zarojelblll ezen hanyadosok kozos nevez/ljet, majd a szAmlru6k koziis
tenyezllit is, q>(:r) eJ/la.tlithato
tp(:r) =

b f(x)

alakban. Itt a es b a T[:r., x., .. . , Xn] gyfirfiblll valo polinom,f(:r)pedigaz:rismeretlen

polinomja T[x,, x,, .. Xn ]-beli egyiitthatokkal, meghozza primitiv polinom, mintbogy egyiitthatoinak mar nincsenek kiizos tenyezlli.
Ily m6don a Q[:r] gyfirfi minden tp(X) polinomjanak megfeleltettiink egy f(:r) primitiv polinomot. Adott q>(x)-re az f(x) polinom a T testblil valo zerotol kiiiOnbOzii tenye-

341

zlitOI eltekintve, egyertelmaen meghattirozott. Val6ban, Iegyen

q>(z) =

b f(z)

d g(z),

ahol g(z) szinten primitlv polinom. Akkor

ad((z) = bcg(z).

Eszerint ad-t es be-t a kozos tenyezoknek a T[ x, x., .. , Zn] gyfirfi feletti ugyanazon
polinom egyiitthat6ib61 va16 kiemelc!sevel kaptuk. Ebbol kovetkezik, mivel az irreducibilis laktortzacJO a Tix,, x,, ... , Xn 1gyfirilben az indukci6telteves szerint egyertelmil,
hogy ad es br legteJ]ebb 0-adlokli tenyezoben kiitonbozhetik egymast61. UgyaniJyen
tenyezoben kiiliinbozik tehilt egymast61 az f(:z:J es a g(z) polinom is.
Ket Qlz ]-Dell pounom szorzatanak a nekik megfele/6 primtuv polinomok szorzata
tete/. meg. Ha ugyams
a
c

b f{z),

<p(z) =

tp(Z) =

d g(z),

ahol f(z) es g{z) primitlv polinom, akkor

ac

<p(Z)tp(z) = bd f(z)g(z).

Fentebb azonban megmutattuk, hogy az f(z) g(:z:) szorzat primitlv polinom.

Jegyezziik meg tovabbil, bogy ha a Qlz] gyara <p(z) polinomja irreducibilis a Q test
felett, akkor a meqletell! II XI pnmitiv polinom, mint z, z,, z,, , Zn polinomja, szinten
irreducibilis, es meq,ordllra. Csakugyan, ha az t polinom reducibilis, f = t,f,, akkor

mindket tenyezi\nek tartatmazma kcll az x ismcretlent, mert milskent az f polinom

nem lenne pr1mitlv. lnnen a <p(Z) polinom Q test feletti felbontilsa ad6dik:
<p(xJ

~ t<x>

(~ r.) '

Megforditva, ba a <p(X) polinom reducibilis Q felett, <p(Z) = <p,(z) <p,(:z:), akkor a q>,(z),
<p,(XJ polinomoknak mcf,!lclcli\ f.(Z), ( 2 (%) primitiv polinomok mindketten tartalmazni
fogjilk x-et, de ezek szorzata, mint !entebb megmutattuk, egyemo ((x)-szel ( T testbeli tenyez6tiil elt.ckmtve). Vegyiik most az f primitlv polinomot, es bontsuk trredudbilis tenyez6kre: 1 = (1{, fn Mindezek a tenyez6k nemcsak hogy tartalmazni
fogjilk az x smeret1ent, hanem azonleliil primitiv polinomok is lesznek, mivel maskepp az 1 polmom sem Jebetne pr1mitiv. Az t primiliv polinomnak ez a felbonldsa T
.testbeli tenyezok161 el<ekin.ve equerlelma. Az el6bbi lemma miatt ugyanis czt a felbontilst tekinthet 1iik I XI trreducibiiis faktorizitci6janak a Q test felett, de test feletti
.egyismeretlcnes poJmomok esetere a faktorizitci6 egyertehnfisege mar ismert; ez az
egyertelmuse~ Q-beu tenyez6kt61 eltekintve ervenyes; azonban a mt esetiinkben az
osszes f, tenycziik rmmittv volta miatt T-beli tenyezokt61 eltekintve igaz.
/
Ezen Jemmak utiln, melyek ervenyesseget az indukci6felteves felhaszmUas:!.vaV
igazoJtuk, a henniinket eraeklli tete! bizonyltasa mar minden nehezseg nelkiil elv)lgezhetll. VaJOban, a Tix. x,, x,, .. , Zn] gyfirfi mindentrreducibili> polinomja va/zy
Tix,, x,, ... , Xn J gyurilbelt trreducibilis polinom, vagy pedig irreducibilis primitfv
pol mom. Ebliiil kiivetkezik, hogy ha adva van a <p(Z. x,, x,, , Xn) polmom valamely
irreducbilis laktortzacJOJa, akkor a tenyezllk llsszevonilsaval rp elllalllthat6
tp(X, x., x,, .. , Xn)

342

a(x" x., , Xn)f"(x. Xu z,, , .. , Xn)

alakban, ahol a ncm fiigg x-t61, 1 pedig primitiv polinom. Tudjuk azonban, hogy <p-nek
ez a felbontasa T-bel1 tcnyezilkt(! ellekintve Cf(y<irtelmii. Minthogy masreszt az trreducibilis faktorizaci6 egyertelmilscgc az n tsmeretlenes a polinomra az indukci6felteves ertelmeben, a primitiv I polinomra pedig az elilzl\ lemma szerint ervenyes,
azert teteliink n + 1 ismeretlen esetere is be van bizonyitva.
A fenti lemmakb61 meg egy erdekes kiivetkezmeny ad6dik: ha a T[x, x, Xn]
gyurub61 va/6 egyiitthatukkal rtndelkezo <p(X) polmom reductbtlis a Q=Ttx,, x,, , Xn)
test felrtt. akkor oluan xtOl fiiggo pnltnnmok szorzatdra is teLbonlhato, melyeknek
egyiitthat6i a T[x, x,, . , -<nl gyurubOl valo polinomok. Val6ban, ha a <p(X) polinom
nak az f'(x) primitiv polinom lele meg, azaz ha <p(X) = af(x), akkor, mint tudjuk,
<p(X) reducibilitasab61 kiivetkezik f(x) reductbilis volta; ez ut6bbi azonban <p(x)-nek
a T[x 1, x, , Xn) gyilru leletti lelbonuisara vezet.

Az egyismeretlenes polinomok esetetol eJteroen, melyek, mint az 50. -b61 tudjuk,

az alaptest alkalmasan vlilasztott bl\vitese lelett linearis tenyezllk szorzatara bont
hat6k, minden test felett Leteznek tetszoleqes tokszdmO. Wbbtsmeretlenes a b s z o 0. t
i r r e d u c i b i l is polinomok, azaz oJyan potmomok, amelyek ezen test tetszllleges b6vitese feJett is ureducibilisek maradnak.
Ilyen pl. az
f(x, Y) = <p(X) + y
polinom, ahol

<p(X)

T test vatamely

tetszllleges egyismeretlenes polinom a T test felett. Va16ban, ha a

bl\viteseben leteznek egy

((x, y) = g(x, y) h(x, y)

faktorizaci6, akkor g-t es h-t y hatvanyai szerint rendezve, azt kapnarik, hogy pl.
g(x, y) = ao(x) y

+ a,(x),

h(x, y) = b0 (X),

azaz h nem fiigg y-t61, s ezert a,(x)b0(x) = 1 miatt b0 (x) 0-adfoku, azaz h x-tlll sem
fiigg.

J\ polinom tagjainak lexikograiikus rendezese. Egyismeretleues polinomokra a tagok elrendezesenek ket termeszetes m6djat ismerjiik: az ismeretlen niivekvo es csiikkeno hatvanyai szerintit. Tiibbismeretlenes poli
nomok eseten ilyen m6dszer mar nines: ha adva van az
{(4, x 2 , x3 )

x,x;lx~

+ xfXa + x".xf + xi:z:ax~

otiidfoku haromismeretlenes polinom, akkor ezt

f(x1, x2 , x3) = xtx,

+ xix,x~ + XtX~i + $~

alakba is irhatjuk, es nines okunk, hogy barmelyik rendezest elonyben

reszesitsiik a masikkal szemben. Letezik azonban a tiibbismeretlenes polinomok tagjainak egy j61 meghatarozott elrendezese, mely egyebkent fiigg
az ismeretlenek szamozasat61; egy1smeretlenes polinomok eseten ez a
m6dszer az ismeretlen fogy6 hatvimyai szerinti rendezest adja. Ehhez a
m6dszerhez, melyet lexikogratzkusnak neveziink, a szavaknak a sz6tarakban (lexikonokban) szokasos elhelyezese szolgaltatja az iitletet: ha a
343

lYetiiket rendezettnek tekintjiik ugy, ahogyan az az ii.beceben szokas,

akkor ket adott sz6 sorrendjet a sz6tarban els6 betiijiik alapjan dontjiik el,
ha ezek megegyeznek, akkor a masodik betiik alapjan es i. t.
Legyen adva az f(x 1 , :t;,, ... , Xn) polinom a T[x~> x2 , , Xn] gyiiriib6l
es benne ket kiil6nboz6 tag:
(1)

(2)

inelyek egyiitthat6ja a T test egy-egy zer6t61 kiilonboz6 eleme. Mivel az

(1) es a (2) tag kiil6nb6z6, azert az ismeretlenek koziil legal:'tbb az egyik
kitev6inek a kiiiOnbsege,
k;- 11

(i = 1, 2, .. , n)

kiilonbOzik zer6t61. Azt fogjuk mondani, hogy az (1) tag megel6zi a (2)
tagot (i = 1, 2, ... , n), ha ezen kiilonbsegek koziil az els6, amely zer6t61
kiil6nboz6, pozitiv, azaz, ha letezik olyan i (1 2 i 2 n}, hogy

k1

= /1 , k2 = /2 ,

k1_ 1

= 1;_1 ,

de

k,

> 1,.

Mas sz6val, az (1) tag megel6zi a (2) tagot, ha x 1 kitev6je (1 )-ben nagyobb,
mint (2)-ben, vagy ha ezek a kitev6k egyenl6k, de x, kitev6je (1}-ben
nagyobb, mint (2)-ben stb. Konnyen lathat6, bogy abb61, hogy az (1)
megel6zi (2)-t, nem kovetkezik, hogy az els6 foksz:'tma az ismeretlenek
osszessegere nezve nagyobb, mint a masodike: az
x,x~~

:r:t;,x,,

tagok koziil az els6 az el6bbi, noha fokszama alacsonyabb.

Vil:'tgos, hogy az f(x10 x2 , , Xn) polinom harmely ket kiilonboz6 tagjii.b61 valamelyik megel6zi a masikat. Konnyen ellen6rizhet6 az is, hogy ha
az (1) tag megel6zi a (2) tagot, (2) pedig megel6zi az
(3)

tagot, azaz Ietezik olyan j (1 2j 2 n), hogy

/1

m1,

/2

m2 ,

11_ 1

m 1 _~>

de

11 > m 1,

akkor fiiggetleniil att61, hogy i nagyobb, egyenl6 vagy kisebb-e, mint j,

az (1) tag mindig megel6zi a (3) tagot. Ezek szerint, ha ket tag koziil mindig azt irjuk el6bb, amelyik megel6zi a masikat, akkor az
f(x 1, x2 , , Xn) polinom tagjainak j61 meghatarozott rendezeset kapjuk, s ezt nevezziik lexikografikus rendezesnek.
Pl. az

f(x 1 , :t;,, x 3 , x 4)

xt

+ 3x~x~3

_.:.._

x1x~x:

polinom lexikografikusan van rendezve.

344

+ 5x x xi + 2x + x~x. 1 3

Az f(x1 , x2 , , X0 ) polinom lexikografikus rendezeseben e polinom

valamelyik tagja az e1s6 helyen fog allni, azaz meg fogja elozni a tobbi
tagokat. Ezt a tagot nevezziik a polinom ( lexikograt ikusan) elsa taqjanak;
a fenti peldaban ez az x; tag. A lexikografikusan els6 tagokra vonatkoz61ag
bebizonyitunk egy I e m m a t , amelyet a kiivetkez6 paragrafus alaptetelenek bizonyitasanal fogunk felhasznalni:
Ket n ismeretlenes po/inom szorzalanak lexikografikusan elsa tagja egyenl{}
a tenyezok elsa taqjrinak a szorzataval.
Csakugyan, szorozzuk iissze az f(xt> x2 , , Xo) es a g(x1 , x_, ... , Xn}
polinomot. Ha
axlx~

(4)

az f(x 1, x 2 ,

Xn)

...

x~

polinom els6 tagja,

(5)

pedig ezen polinom barmely mas tagja, akkor van olyan

hogy

(1 ;:;;; i ;:;;; n).

Ha masreszt
(6)
b'x'rx't x';

(7)

a g(x 1 , x,, ... , X 0 ) els6, ill. barmelyik masik tagja, akkor van olyan
j (1 ;:;;;j ;:;;; n), hogy
11 =

t,, ... , z1_, = t1_,

Osszeszorozva a (4) es a (6), valamint az (5) es a (7) tagot, az alabbiakat

kapjuk:
(8)
abxi+'~H. ... r.+',
a'b'xt+t~x~2+t .

(9)

...

x~n+t~~.

Kiinnyen lathat6 azonban, hogy a (8) tag megelozi a (9) tagot; pl. ha
i ;:;;;j, akkor
k,

+1

= s, +it>

... , k1_ 1

+1

1_ 1

s1_ 1

+1

1_ 1 ,

de

k1

+l > s +t
1

1,

mivel k, > s1 , 11 ~ 11 Ugyanigy ellen6rizhet6, hogy a (8) tag megelozi a

(4) es a (7) tag szorzatat, valamint az (5) es a (6) tag szorzatat is. fgy
tehat (8) - az t es a q polinom lexikografikusan els6 tagjanak szorzata megelozi az f es a g polinom tagonkenti szorzasanal kapott iisszes tiibbi
tagokat, s igy ez a tag nem esik ki az egynevii tagok iisszevonasanal, azaz
az tg szorzat lexikografikusan elso. tagja marad.
345

53. . Szimmetrikus polinomok

A tiibbismeretlenes polinomok kozott kitiinnek azok, amelyek az ismeretlenek semmifele permutaci6jimal sem valtoznak. Az ilyen polinomokban tehat valamennyi ismeretlen szimmetrikusan szerepel, s ezert ezeket
$Zimmetrikus po/inomoknak nevezztik. A legegyszeriibb peldak: az osszes
X2
Xn osszege, az ismeretlenek negyzetenek
ismeretlenek X 1
xl x~
x~ osszege, az ismeretlenek x 1x 2 Xn szorzata. Mintbogy barmely permutaci6 eloallitbat6 transzpozici6k szorzatakent (l. a
3. -t), valamely polinom szimmetrikus voltanak igazoh'tsaboz elegendo
arr61 meggyoz6dni, bogy ez a polinom barmely ket ismeretlen felcserelesenel valtozatlan marad.
A tovabbmkban n ismeretlenes szimmetrikus polinomokat fogunk vizsgalni valamely T testbez tartoz6 egytittbat6kkal. Konnyen belatbat6,
bogy ket szimmetrikus polinom 6sszege, kulonbsege es szorzata maga is
szimmetrzkus, vagyis bogy a szimmetrikus polinomok a T[x,. x 2 , , Xn]
gyiiriiben reszgyiiriit alkotnak, amelyet a T test /elelti n ismeretlenes szzmmelrikus polinomok gyfirfijenek neuezunk. Ez a gyiirii tartalmazza T valamennyi elemet (azaz az osszes 0-adfoku polinomokat, valamint a zer6t is),
mintbogy ezek nyilvanval6an nem valtoznak az ismeretlenek semmifele
permutaci6janal. Minden mas szimmetrikus polinom feltetlentil tartalmazza mind az n ismeretlent, sot, valamennyire nezve ugyanaz a fokszama: ba az f(x,, x., ... , Xn) szimmetrikus polinom tartalmaz olyan
tagot, amelyben az x, ismeretlen a k-adik batvanyon szerepel, akkor tartalmazza azt a tagot is, amelyik ebb61 az X; es az x 1 ismeretlen transzpozict6ja Utjan nyerbet6, amelyben tebat az x 1 ismeretlen fog a k-adik
hatvanyon szerepelni.
A kovetkez6 n szamu n ismeretlenes szimmetrikus polinomot elem
$Zimmetrikus polinomoknak nevezztik:

+ + ... +
+ + ... +

(1)

+ X., + ... +
+ + ... +
+
+ ... +

0'1

= X,

0'2

X 1X2

0'3

X1X.X3

Xn,

X 1X,

Xn_ 1Xn,

X 1X 2X4

O'n_ 1

X 1X 2 Xn_ 1

O'n

X,X, , Xn

Xn_ 2Xn_1Xn,

X 1X 2 Xn-.Xn

+ ... +

X.X3 Xn,

Ezek a polinomok, melyek nyilvanval6an szimmetrikusak, a szimmetrikus

polinomok elmeleteben igen nagy szerepet jatszanak. A figyelmet Viete
kepletei (l. a 24. -t) bivjak fel rajuk, btszen az egyismerellenes /l5polinomok
egyutthat6i elojeltol eltekintue a gy6k6k elemz szimmetrikus fugguenyei. Az
246

elemi szimmetrikus polinomoknak ez a kapcsolata Viete kepleteivel rendkiviil fontos a szimmetrikus polinomoknak az egyismeretlenes polinomok
elmeletere val6 alkalmazasai szempontjab6l, melyek kedveert a szimmetrikus polinomokkal foglalkozunk.
Minthogy az x10 X:z, , Xn ismeretleneknek a T test feletti polinomjai
gyiiriit alkotnak, azert a kiivetkezo allitasok nyilvanval6ak: szimmetrikus
polinom lesz barmely elemi szimmetrikus polinom minden pozitiv egesz
kitevos hatvanya, valamint ilyen hatvanyok szorzata tetszoleges T-beli
egyiitthat6val ellatva, s vegiil ilyen szorzatok barmely iisszege. Mas sz6val,
ha a u1, u2, , un elemi sZLmmelrikus polinomok blirmely polinomjlit,
melynek egyiitlhat6i a T teslbOl val6k, az x 1, X:z, , Xn ismerellenek polinomjlinak tekintjiik, ez ut6bbi szimmelrikus lesz. Legyen pl. n = 3, es tekintsiik
a u, u.
2 u,. polinomot. Ha u,-et, u.-t es Ua-at kifejezesiikke. helyettesitjiik, azt kapjuk, hogy

u1 u2 2a3 = x~2 x~3 x1x~ x~3 x,x: x~~ 5x,x~3 ;

a jobb oldalon szemmel lathat61ag x 1, x 2, Xa szimmetrikus polinomja all.
Ennek az eredmenynek megforditasa a s z i m m e t r i k u s p o l in o m o k a I a p t e t e I e , mely a kiivetkezokeppen sz61.
Az x 1 X:z, , Xn ismerelleneknek a T lest felelli minden szimmetrikus
polinomja elillillithat6 a u1, u2, , ur; elemi szimmelrikus polinomok polinomjakent a T lesthez tarloz6 egyiitthat6kkal.
Val6ban, legyen adva az
f(x,, X:z, , Xn)
szimmetrikus polinom, es legyen lexikografikusan elso tagja
(2)

Ebben a tagban az ismeretlenek kitevoje sziiksegkeppen eleget tesz a

(3)

k1

k2

~ ... ~

kn

egyenlotlensegeknek. Csakugyan, ha valamely i-re k; < k;+1 'enne, akkor

az /(x,, X:z, , Xn) polinom - szimmetrikus Ieven - tartalmazna az
(4)

tagot is, amely a (2) tagb61 az x, es az xi+l ismeretlen transzpozici6javal all

elo. Ez ellentmondasra vezet, minthogy a (4) tag lexikografikusan megelozi a (2) tagot: x,. X:z, , x,_1 kitevoje mindket tagban megegyezik,
de X; kitevoje (4)-ben nagyobb, mint (2)-ben.
Tekintsiik most az elemi szimmetrikus polinomok kiivetkezo szorzatat
[a (3) egyenlotlensegek miatt valamennyi kitevo nemnegativ]:
(5)
347 .

Ez az x,, x,, ... , x~ ismeretlenek szimmetrikus polinomja, s emellett

Jexikografikusan elso tagja egyenlo a (2) taggal. Val6ban, a a,, a2, a3, , an
polinomok elso tagja rendre x" x 1x2, x,x,x3, , x,x2 Xm s mivel az
elozo paragrafus vegen bebizonyitottuk, hogy a szorzat elso tagja egyenlo
a tenyezok elso tagjainak szorzataval, azert a 'h polinom elso tagja

a 0:F,-(x1X2)'-"'

(X1X2

Xn_,y--'(X1X2 .. Xn)' =

a 0 :F,x~

...

~.

EbbOI kiivetkezik, hogy ha q:>,-et kivonjuk f-b61, akkor ezen polinomok

elso tagja kiesik, tehat az f - q:> 1 = f1 szimmetrikus polinom lexikografikusan elso tagja a lexikografikus sorrendben kesobb all, mint a (2) tag,
amely az t polinomban volt az elso. Megismetelve ugyanezt az eljarast az
f1 polinomra, melynek egylitthat6i nyilvanval6an a T testhez tartoznak,
nyerjlik az

,, =

If'

+ 12

egyenloseget, ahol q:>2 elemi szimmetrikus polinomok hatvanyainak szorzata

valamilyen T-beli egylitthat6val ellatva, / 2 pedig olyan szimmetrikus polinom, melynek lexikografikusan elso tagja a lexikografikus sorrendben
kesobbi, mint /1 elso tagja. Innen ad6dik

I= 1P1 +~Po+ !2
Ezt az eljarast folytatva, valamilyen s-re azt kapjuk, hogy fs = 0, s igy
f-nek egy kifejezeset nyerjlik a 1, a., ... , an valamely polinomjanak alakjaban T-b61 val6 egylitthat6kkal:

..

f(x 1, X2, .. , Xn) = L; q:>1 = q:>( a1, a2, . , an)

1=1

Val6ban, ha ez az eljanl.s a vegtelenseg'g folytathat6 volna, 38 akkor

szimmetrikus polinomoknak vegtelen
(6)

,,, '2' ... , t..

sorozatat kapnank, ahol ~minden polinom lexikografikusan elso tagjat az

elozo polinomok elso tagja s kiivetkezeskeppen (2) is megelozi (a lexikografikus sorrendben). Ha azonban az /, polinom els6 tagja
(7)
"" Vegyiik figyelembe, bogy a 'Ps polinom altalaban olyan tagokat is tartalmaz,
amelyek az (5 _ 1 polmomban nem szerepelnek, s ezert az (5 _,-rlll az fs = fs- 1 - 'Ps
ponnomra val6 atteres nemcsak fs-o bizonyos tagjainak eltlinesevel jar, hanem uj
ta~ok megjelenesevel is. Itt s = 1, 2, ..

348

akkor ezen polinom szimmetrikus voltab61 kiivetkeznek a (3) egyenlotlenseghez hasonl6

(8)

11

~ / 2 ~ ~ / 4

egyenlotlensegek. Masreszt, mivel a (2) tag megelozi a (7) tagot, azert

k,

(9)

~l,.

Konnyii azonban belatni, hogy a (8) es a (9) egyenlot'ensegeknek eleget

tevo /1, / 2, , ln nemnegativ egesz szamsorozatot csak veges sokfelekeppen valaszthatjuk. Csakugyan, meg ha a (8) felteteltol el .s tekintiink, es
csupan azt tessziik fel, hogy valamennyi I; (i = 1, 2, ... , n) k1sebb k 1-nel,
vagy egyenlo vele, az l, szamok meg akkor is csak (k,
1)"-felekeppen
valaszthat6k. Ebb61 kovetkezik, hogy a polinomok egyre kesobbi elso
tagokkal rendelkezo (6) sorozata nem lehet vegtelen.
A tetel bizonyitasat befejeztiik.
Az elemi szimmetrikus polinomok fent emlitett kapcso ata Viete kepleteivel lehetove teszi, hogy a szimmetrikus polinomok alaptetelenek az
alabbi fontos k o vet k e z men yet nyerjiik:
Legyen J(x) egyismerellenes fopolinom a T test {cleft, es egyen T' a T
feletti f(x) polinom ualamely telbontdsz teste. Akkor az f(x) polinom T'-hoz
iartoz6 g y 6 k e in e k bdrmely szzmmetrikus polinomja (T-beli eqyiltthat6kkal) az f(x) polinom egyiltthat6inak polinomja lesz (T-beli
egyiltlhat6kkal), s ezert eleme a T lestnek.

Az alaptetel fenti bizonyitasa egyuttal m6dszert is nyujt a szimmctrikus polinomok

elemi szimmetrikus polinomokkal val6 kifejezesenek gyakorlati megkeresesere. Eloszor vezessiik be a k6vetkez6 jel6Jest: ha
(10)
az x 1, x,, , Xn ismeretlenek valamely hatvanyszorzata{ahol a kitevok koziitt zer6
is szerepelhet), akkor jel6lje
(11)

mindazon tagok iisszeget, amelyeket (10)-bol az ismeretlenek iisszes permutaci6ival

kaphatunk. Vilagos, bogy ez szimmetrikus polinom, megpedig homogen. es bogy
minden olyan n tsmeretlenes szimmetrikus polinom, amelyik tartalmazza a (10)
tagot, tartalmazni fogja a (11) polinom iisszes Wbbi tagjait is. Pl. S(xJ = a., S(x,x,) =
= a,, S(xi) az ismeretlenek negyzetOsszege stb.
Pelda. Feiezziik ki elemi szimmetrikus polinomokkal az f = S(xix,) n ismeretlenes
szimmetrikus poiinomot.
Itt a Jexikografikusan elslS tag xixh s ezert cp 1 = uj- 1 a 2 = a 1ah azaz

cp1 = (x1

+ x, + ... + Xn) (x,x, + x 1x, + ... + Xn_ 1xJ

S(x;x,)

+ 3S(x,x,x,),

ahonnan

(, = f- cp1 = -3S(x,x,x,) = -3a,.

Ezert f

cp 1

+( =
1

a1 a,- 3a,.
349

Bonyolultabb peldakban celszeril elllzetesen megaJ.Iapftani, bogy milyen tagok

fordulhatnak elo az adott polinomnak elemi szimmetrikus polinomokkal val6 kilejezeseben, majd pedig meghatarozni ezen tagok egyiitthat6jat a hatarozatlan egyiitthat6k m6dszerevel.
Petddk

1. Hatarozzuk meg az f = S(xixil szimmetrikus polinom kifejezeset.

Tudjuk (I. az alaptetel bizonyltasat), bogy a keresett !p(a1, a,, ... , an)polinom
tagjait az f1, f!, .. , szimmetrikus polinomok lexikografikus elsil tagjai hatarozzak
meg, es bogy ezeket az elsil tagokat az adott f polinom elsil tagja, vagyis xjX' megelilzi. Keressiik meg mindazon x~x; . x': alaku szorzatokat, amelyek eleget tesznek
a kovetkezii telteteleknek: a) nem elllzik meg az xjx! tagot, b) szolgB.lbatnak szimmetrikus polinom elsll tagjaul, azaz eleget tesznek az 11 ~ 11 5::; 5::; ln egyenllltlensegeknek, c) az ismeretlenek osszessegere nezve 4 a fokszamuk (mivel valamennyi
f, t,, ... polinomnak, mint tudjuk, ugyanaz a fokszama, mint a bomogen t polinomnak). Ha csak a kitevllk megfelelll kombinac16it lrjuk ki, es mellettiik feltiintetjiik a
o-k azon hatvanyszorzatait, amelyeket ezek a kombinaci6k megbataroznak, a kovetkezll tabtazatot kapjuk:
22000
21100
11110

of- 2 uZ- 0 =

a:,

01-lq~-tul-o

OtOs,

o}-tal-to!-taJ-o = a,.

Ezek szerint az f polinom

f= ~

+ Aa o + Bo,
1

alaku . .r, egyiittbat6jat 1-nek vettiik, mintbogy ezt a tagot az f polinom elsil tagja
batarozza meg, es egyiitthat6ik, mint az alaptetel bizonyftasab61 tudjuk, megegyeznek. Az A es a B egyiitthat6t a kovetkezilkeppen batarozhatjuk meg.
Legyen x, = x, = x, = 1, x, = .. = Xn = 0. Kiinnyen Iathat6, hogy az ismeretlenek ilyen erteke mellett az t polinom a 3 erteket veszi fel, a a,, a,, a, es a o, polinom
pedig rendre a 3, 3, 1, 0 erteket. Ezert
3=9+A31+BO,
ahonnan A = -2. Legyen most x, = x, = x, = x, = 1, x. =
o, a,, a., o, polinomok erteke rendre 6, 4, 6, 4, 1. Ezert

=Xn=O.Azf,

6=36-244+B1,
ahonnan B = 2. fgy teMt f keresett kifejezese

f = af- 2a1 o3 + 2a,.

2: Hatarozzuk meg az

f(x) = x' + x + 2x' + x + 1

polinom gyiikeinek kobiisszeget.
Ezen feladat megoldasa celjab61 hatarozzuk meg az S(~) szimmetrikus polinom
kifejezeset elemi szimmetrikus polinomokkal. Ugyanazt az eljarast alkalmazva, mint
az elllzll peldaban, kapjuk a
3000
~.
2100
o,o,
1110
o,
350

tablazatot, s ezert

x,

Legyen elllsziir x, = x, = 1, x, = . . .
=
= Xn = 0. Ekkor A = -3, B

= Xn =
=

0, azutan pedig x 1
3, azaz

= x.

x, = 1,

(12)
Ahhoz, hogy az adott f(x) polinom gyiikeinek kiibiisszeget megbatarozhassuk, a
Viete-!ormulak ertelmeben a, helyebe x egyiitthat6.iat kell helyettesiteniink ellenkezll ell!jellel, azaz -1-et, a, helyebe x egyiitthat6jat, azaz 2-t s vegiil a 3 helyebe
x egyiitthat6jat ellentetes ellljellel, azaz -1-et. igy tehat a gyiikiik kiibeinek keresett
osszege
( -1) 8 - 3 . ( -1) . ( -1) . 2 + 3 . ( -1) = 2.
Az olvas6 ellenllrizheti ezt az eredmenyt, ha figyelembe veszi, hogy f(x) gylikei
i, - i, -

~ + i ~ es - ~ -

f(x) polinomt6I,

~ Vilagos az is, hogy a (12) keplet fiiggetlen az ad ott

es segitsegevel barmely polinom gyokeinek kliblisszege meghataroz-

hat6.

Az f szimmetrikus polinom elemi szimmetrikus polinomokkal val6 kifejezesenek az a m6dszere, amelyet az alaptetel bizonyitasfmal kaptunk,
a a, u2, , Un elemi szimmetrikus polinomok valamely egyertelmiien
meghatarozott polinomjahoz vezet. Be lehet bizonyitani, hogy semmifele
mas m6dszerrel sem nyerheto /-nek mas kifejezese a u1, u2 , , un polinomokkal. Ezt a kovetkezo u n i c i t a s t e t e I mutatja:
Minden szimmetrikus polinom csak egyetlen m6don fejezheto ki az elemi
szimmetrikus polinomok polinomjakent.
Bizonyitsuk be ezt a tetelt. Ha a T test feletti f(x 1, x,, ... , Xn) szimmetrikus polinom ket kiiliinbozo m6don lenne kifejezheto a1, uS> , un
segitsegevel:
f(x1, x,, ... , Xn)

p( a., a2,

Un)

1J'( a., u!l> , Un),'

akkor a

kiiliinbseg u1, uS> , un zer6t61 kiiliinbiizo polinomja volna, azaz nem minden egyiitthat6ja lenne zero; ugyanakkor ez a polinom a T[x., x,, ... , Xn}
gyiirii zer6elemebe megy at, ha benne a., u2, , an mindegyiket az
x1, x,, ... , Xn ismeretleneket tartalmaz6 megfelelo kifejezessel helyettesftjiik. Ezert csak annyit kell bebizonyitanunk, hogy ha a x(u., u2, , un)
polinom zer6t6l kiiliinbiizo, azaz van legalabb egy zer6t61 kiiliinbiiz6
egyiitthat6ja, akkor az a g(xv ~ , Xn) poiinom is kii!iinbiizni fog zer6t6!,
351

amelyet x-bol a., a2, , an-nek a megfelelo elemi szimmetrikus polinomokkal val6 helyettesitesevel kapunk:
.(13)

X( a1, a 2,

an) = g(x1,

X 2, ,

Xn)

Ha aa~a~ ... a~ a x polinom egyik tagja, es a+ 0, akkor minden

a-t az (1) alatti megfelelo kifejezessel helyettesitve, x,, x., ... , Xn olyan
polinomjat kapjuk, melynek lexikografikusan elso tagja, mint az alaptetel bizonyitasab6l mar tudjuk, az

tag lesz, ahol

11 = k 1
12 =

+ k, + ... + kno
k 2 ++kno

Inn en
(i = 1, 2, ... , n- 1),

vagyis az 11, 12, , ln kitev6k alapjan rekonstrualhatjuk a x polinom kiindulasul szolgal6 tagjanak k 1, k2, , kn kitev6it. Ezek szerint, ha a x
polinom tagjait x 1, x., ... , Xn polinomjainak tekintjiik, akkor x kiiliinbiizo
tagj ainak lexikografik us an elso tagj ai k ii I 6 n b 6 z 6 k.
'Tekintsiik most a x polinom osszes tagjait; mindegyiknek x1, x2, , Xn
polinomjakent val6 eloallitasaban keressiik meg a lexikografikusan elso
tagot, es ezek koziil valasszuk ki a lexikografikusan I e g e I s 6 t. Mint
fentebb mar mondottuk, ezzel a taggal egynevii nines a x polinom tobbi
tagjaib61 nyert elso tagok kozott, es minthogy ez a tag a felteves szerint
megelozi mindezen e I s 6 tagokat, meginkabb megelozi a tobbi tagot,
melyet a x polinom tagjaiban a a1 , a2 , , an elemeknek az (1) alatti
kifejezesekkel val6 helyettesitese utjan nyertiink. Talattunk teh:l.t egy
olyan tagot, am ely a x( a,, a2 , , an) polinomr61 a g(x,, x., ... , Xn) polinomra val6 ~ttereskor csak egyszer fordul elo (zer6t61 kiiliinbozo egyiitthat6val), s ezcrt nem eshet ki. Ebb61 kovetkezik, hogy a g(x1, x2, , Xn)
polinomnak nem minden egyiitthat6ja zer6, vagyis ez a polinom nem
lehet a T[x,, x2 , , Xn] gyiirii eleme, amit bizonyitani kellett.
A bebizonyitott tetelt termeszetesen a kovetkezokeppen is megfogalmazhatjuk:
A a 1, <12, , an elemi szimmetrikus polinomok, mint a T[x,, x2 , , Xn]
.gy{ir{i elemei, algebrailag filggetlen rendszert alkotnak a T test felett.
:352

54. . Kiegeszito megjegyzesek a szimmetrikus

po1inomokr6l
Megjegyzesek az alaptetelr61. A szimmetrikus polinomok alaptete!enek
az el6z6 paragrafusban bemutatott bizonyitasa lehet6ve teszi, hogy a
tete! megfogalmazasahoz nehany fontos kiegeszitest fiizziink, melyeket az
alabbiakban fel is fogunk hasznalni. El6szor is, annak a q>( u1, u2, , un)
polinomnak az egyiitthat6i, mely az l(x1, :~::z, . , Xn) szimmetrikus polinomnak az elemi szimmetrikus polinomokkal val6 kifejezeset adja, nemcsak hogy a T testben fekszenek, hanem I egyiilthatoib6l iisszeadcis es
kivoncis utjcin cillnak elo, vagyis ahhoz az L gyilriihoz tartoznak, me/yet az I
polinom egyiitthat6i genercilnak a T testen beliil.
Csakugyan, konnyen lathat6, hogy q>cnek, mint az x1, X:J, , Xn ismeretlenek polinomjanak, minden egyiitthat6ja egesz szamu tobbszorose az
I polinom a0 f6egyiitthat6janak [l. az el6z6 paragrafusban az (5) kepletet],
s igy az L gyiiriihtiz tartozik. Tekintsiik mar bizonyitottnak, hogy L-hez
tartozik a q> 1, q>20 , p 1 polinomoknak (mint :z;, :~::z, , Xn polinomjainak)
valamennyi egyiitthat6ja. Akkor az 11 = I - q>1 - q>2 - - '1'1 poJjnom egyiitthat6i is L-hez tartoznak, s ezert p1+t-nek, mint :z;, X:J, , x,
polinomjanak, szinten minden egyiitthat6ja L-ben fekszik.
Masreszt a p( u1, a2, , un) polinomnak a11 a 2, , un iisszessegere
vonatkozo egyiiltes lokszcima egyenlo az f(x 1, X:J, , Xn) polinomnak bcirmely
x, ismeretlen szerinti fokszcimcival. Val6ban, mintbogy az el6z6 paragrafusbeli (2) kifejezes az 1 polinom lexikografikusan els6 tagja, azert k1 az f
poJinomnak X 1 szerinti, S igy a szimmetria miatt barmeJy mas X; szerinti
fokszama is. Azonban p1-nek a a-k osszessegere vonatkoz6 egyiittes fokszama az el6z6 paragrafus (5) keplete szerint

Minthogy tovabbil az 11 polinom lexikografikusan els6 tagja .kesi'ibbi,

mint az f polinome, azert 11-nek az rgyes xrk szerinti fokszama nem lesz
nagyobb, mint 1-nek ezen ismeretlenek szerinti fokszama. Azonban a q>2
polinom ugyanazt a szerepet jatssza /1-re nezve, mint a q>1 polinom 1-re
nezve, s ezert p2-nek a a-k osszessege szerinti fokszama egyenl6 fcnek
az egyes xrk szerinti fokszamaval, azaz nem nagyobb k1-nel es i. t. fgy
tehat a q>( a10 a2, , an) polinom foka sem nagyobb, mint k1 Minthogy
pedig i > 1 eseten egyetlen p 1 sem tartalmazhatja valamennyi a1, a2,
... , un-nek ugyanazt a hatvanyat, amelyet q>1, azert q>( a1, u2, , an)
fokszama pontosan kl" Ezzel allitasunkat igazoltuk.
23 FelsObb algebra- 42160

"353

Vegii) Jegyen 3 o-(' a~' , .. a': a rp( a 1, a2,

Nevezziik ezen tag sulyrinak az

11

, ,,

an) poJinom egyik tagj a.

+ 21 + ... + nln
2

szamot, azaz a kitevoknek a megfelelo a; indexevel sulyozott tisszeget.

Ez mas sz6val a tekintett tagnak az x 1, x,, ... , Xn ismeretlenek tisszessege
szerinti egyiittes fokszama lesz, amint az a polinomok szorzatanak fokszamara vonatkoz6, az 52. -ban bebizonyitott tete!Ml ktivetkezik. Ekkor
ervenyes a ktivetkezo:
Ha az f(x, x2, , Xn) homogen szimmetrikus polinomnak az ismeretlenek osszessege szerinti fokszrima s, akkor ezen polinomnak a a elemi szimmetrikus polinomokkal va/6 rp( a1, a2 , , an) kifejezeseben minden tagnak
s a sulya .
. Val6ban, ha az f homogen polinom Iexikografikusan elso tagja az eloz6
paragrafusbeli (2) kifejezes, akkor

Azonban a rp1 tag sulya az elozo paragrafus (5) keplete szerint

(k, - k.)

+ 2(k. -

ka)

+ ... + (n -

l)(kn-1- kn)

+ nkn =

=k1 +k2 +ka+ ... +kn,

azaz szinten egyenlo s-se!. Tovabba az / 1 = f - tp 1 polinom mint ket

s-edfoku homogen polinom kiiltinbsege maga is s-edfoku homogen, s
ezert a rp polinom 'Pz tagjanak is s a sulya es i. t.
Szimmetrikus racioniilis tiirtek. A szimmetrikus polinomok alaptetele

L
n ismeretlenes
g
racionalis ttirtet szimmetrikusnak (az x 1, x2, , Xn ismeretlenekben), ha
az ismeretlenek barmely permutaci6ja eseten valtozatlan marad. Ktinnyii

kiterjesztheto racionalis ttirtek esetere is. Nevezziik az

kimutatni, hogy ez a definicio fiiggetlen al/ol, hogy az

Lg torte! vessziik-e

b. /Oriel. Val6ban, ha w ismeretleneink valaYo

mely permutaci6ja, rp pedig ezen ismeretlenek polinomja, akkor jelO!jiik
p"'-val azt a polinomot, amelybe az w permutaci6 p-t atviszi. A felteves
szerint

vagy valamely vele egyen/0

354

bilrmely co-ra, azaz fg"' = gf"'. Masn!szt

f _fo

-y-g.
tehat fg0 = g/0 , ahonnan f"'!io = g"'/0 Megszorozva az ut6bbi egyenloseg
mindket oldalat /-fel, kapjuk, hogy

1/'"!io = fg"'/'0 = gf'"f'lf,

ahonnan /"'-val egyszeriisitve, !J.yerjiik, hogy f!io = gf'tJ, azaz

/'0- I _to
!10--y-g.
Ervenyes a kovetkezo t e t e I :
Az x 10 ~ , x, ismeretlenek minden szimmeirikus racionalis iOrije,
melynek egyiiithaiOi a T testbOl valok, eloalltihato a u1 , u 2 , , un elemi
szimmetrikus polinomok racionalis tortjekenl ugyancsak a T iestbOl valo
egyiitthatOkkal.
Val6ban, legyen adva az
f(xH ~. ., Xn)
g(x1 , ~ , Xn)

szimmetrikus racionalis tort. Feltetelezve, hogy a tort egyszeriisithetetlen,

be lehetne bizonyitani, hogy I es g szimmetrikus polinom. A kovetkezo
ut azonban egyszeriibb lesz. Ha a g polinom nem sz1mmetrikus, akkor
szorozzuk meg a szamlal6t is, a nevezot is mind az n I - 1 olyan polio om
szorzataval, amelyet g-bol az ismeretlenek osszes lehetseges nemidentikus
permutaci6javal kaphatunk. Konnyii ellenorizni, hogy a nevezo ezek utan
szimmetrikus polinom lesz. Ebbol az egesz tort szimmetrikus volta miatt
kovetkezik, hogy a szamlal6 is szimmetrikus lesz, s ezert a tete! bizonyitasa
celjab6l elegendo a szamlal6t es a nevezot elemi szimmetrikus polinomokkal kifejezni.
Hatvlmyiisszegek. Az alkalmazasokban gyakran fordul el6
(k = 1, 2, .. )

alaku szimmetrikus polinom, vagyis az x 1 , ~ , Xn ismeretlenek k-adik

hatvanyanak osszege. Ezek a polinomok, melyeket hatvanyosszegeknek
neveziink, az alaptetel ertelmeben kifejezhet6k az elemi szimmetrikus
polinomokkal. Ezeknek a kifejezeseknek a kiszamitasa azonban nagy
k-kra rendkiviil nehezkes, s ezert erdekl6desre tarthat szamot az az osszefiigges az s1 , s2 , , Sn es a u 10 u2 , , un polinomok kozott, melyet az

alabbiakban fogunk megallapitani.

355

El6szor is s1 = 0'1 Tovabblt, ha k

kovetkezo egyenlosegek:

sk-20'2

= sk S(x~- 1X:!). 87
= S(~-txJ
S(~-"X:!xs),

S10'k_1

sk-1 0'1

ir, akkor konnyen ellen6rizhet6k a

S(xfX:l .. xk_1)

+ kuk.

Ha ezen egyenlosegek alternal6 (azaz valtakoz6 elojelekkel ellatott) oszszeget vessziik, majd valamennyi tagot az egyenlet egyik oldalara csoportosftjuk, a kovetkez6 egyenloseget kapjuk:
(2) sk- sk-10'1

+ s"-20'2- . + (-l)k-'s1uk_1 + (-l)kkuk = 0

(k

~ n).

Ha viszont k > n, akkor az (1) egyenletrendszer az

sk-1 0'1 = sk
S(x~-'x2),
sk_2u2 = S(x~-~)
S(x~-~).

sk~nO'n

= S(~-n+lx Xn)

alakot olti, amib61 az

(k>n)

(3)

osszefiigges kovetkezik.
A (2) es a (3) kepletet Newton kepleteinek hfvjak. Ezek a kepletek a
hatvanyosszegeket kapcsoljak ossze az elemi szimmetrikus polinomokkal,
es Iehetove teszik, hogy Iepesr6l h~pesre megtalaljuk s~> s2 , s3 , kifejezeset a u1 , u2 , , un elemi szimmetrikus polinomokkal. Tudjuk ugyanis,
hogy s1 = u1 fez a (2) kepletMI is kovetkezik]. Ha tovabba k = 2 ~ n,
akkor (2) szerint s2 - s1 u1
2u2 = 0, ahonnan

s2 = uf - 2u2

Tovabba k = 3 ~ n eseten s 3 - s 2 u1 s, u2 - 3u3 = 0, ahonnan az s.-re

es s.-re kapott kifejezes felhasznalasaval nyerjiik, hogy
S3

oi- 3u1 u2 + 3u3 ,

" U.sd az eMz6 paragrafus (11) kepletet.

356

ami mar ismeretes volt fl. az el6z6 paragrafusban a (12) formulat]. Ha

viszont k = 3, de n = 2, akkor (3) szerint s3 - s2 a 1
s1 a2 = 0, ahonnan
s, = af- 3a1 a2 Newton kepleteinek felhasznalasaval meg Iehet adni
azt az altalanos kepletet, amely sk-nak a a 1 , a2 , , an fiiggvenyekkel
valo kifejezeset szolgaltatja. Ez a formula azonban nagyon bonyolult, s
ezert mellozziik.
Ha a T alaptest karakterisztikaja 0, s ezert barmely n termeszetes szammal valo osztasnak van ertelme,"8 akkor a (2) keplet alapjan lepesrol
lepesre kife.jezhetjiik a au a2 , , an elemi szimmetrikus polinomokat az
elso n hatvanyosszeg, azaz s1 , s2 , , sn segitsegeve . Ugyanis a 1 = sH s
ezert

es i. t. Ebb61 es az alaptetelb61 kapjuk a kovetkezo eredmenyt:

Az Xu x,, ... , Xn ismeretleneknek a zero karakterisztiktiju T test {eletti
minden szimmetrikus polinomja kitejezheto az s1 , s2 , , sn hatvanyosszegek
polmomjakent T-beli egyiitthatokkal.
Ket ismeretlenrendszerre nezve szimmetrikus polinomok. A kovetkezo,
valamint az 59. -ban hasznalni fogjuk a szimmetrikus polinomok fogalmanak egy altalanositasat. Legyen adva ismeretlenek ket rendszere, xH x2 ,
.. , Xn es y1 , y,, ... , Yro es legyen ezek
(4)

egyesitese algebrailag fiigget en a T test felett. Azt mondjuk, hogy az

, y,) polinom szimmetrikus az ismeretlenek ezen
ket rendszerere nezve, ha nem valtozik az xu x 2 , , Xn ismeretlenek egymas
kozotti es az y 1 , y,, ... , y, ismeretleneknek egymas kozotti permutaci6inal.
Ha x,, x 2 , , Xn elemi szimmetrikus polinomjai szamara tovabbra is
megtart.iuk a au a2 , , an jeltilest, y 1 , y2 , , y, elemi szimmetrikus
polinomjait pedig -ru ..:2 , , ..:,-rei jeltiljiik,_akkor az alaptetel a kovetkezokeppen altal:'mosithato:
A T test feletti minden olyan f(x 1 , x,, ... , Xn, YJO y2 , , y,) polinom,
amely szimmetrikus az ismerellenek xl, x,, ... , Xn es Yl y,, ... , Yr rendszerere
f(x 1 , x,, ... , Xn, y1 , y 2 ,

"' p karakterisztikaju testben az

a
P
kifejezesnek a

0 eseten nines ertelme, mivel

ebben a testben barmely x elemre px = 0.

357

nezve, el0dlltthat6 az x 1, x 2 , ,Xn ismerellenek es az y" y2 , , y, ismerellenek elemi szimmelrzkus polinomjainak polinomjakenl (T-beli egyiillhat6kkal):

Val6ban, az I polinomot tekinthetjiik olyan J(y 1 , y2 , , y,) polinomnak, melynek egyiitthat6i x" x2 , , Xn polinomjai. Minthogy f nem
valtozik az x,_, x2 , , Xn ismeretlenek permutalasakor, azert az fpolinom
egyiitthat6i x" x_, . , Xn-nek szimmetrikus polinomjai, s ezert az alaptetel ertelmeben eloallithat6k 111> u2 , , un polinomjaikent (T-beli egyiitthat6kkal). Masreszt .f(y1 , y2 , , y,) mint a T(x 1 , x., ... , Xn) test feletti
polinom szimmetrikus y 1 , y2 , , y,-re nezve, s igy eiMil valamely
~(t: 1 , t:2 , , t:,) poimom alakjaban. A~ polinom egyiitthat6i, mint a jelen
paragrafus elejen lattuk, kifejezhetok az J polinom egyiitthat6ib61 iisszeadas es kivonas utjan, tehat maguk is polinomjai Iesznek u1 , u2 , , un-nek.
Ez nyilvanval6an 1 kivant kifejezesehez vezet a 111> u 2 , , un, t:l> t:2 , t:,
polinomokkal.
Pelda. Az
f(xt' Xz' X'a,

Yt' y,)

== X'tX~a -

- x,x.y,

x.x,y. -

XtX'lYt -

ZtXaYt -

X'tXaY! -

X.;aJJ. -

+ x,y,y, + x,y,y, + x.y,y,

polinom szimmetrikus mind az x,, :z:,, x,. mind az y,, y, valtoz6kra nezve, de nem
szimmetrikus mind a> ot valtoz6ra nezve, anu ellenllrizhetll pl. x, es y, felcserelesevel.
Keressiik meg t kile.iezeset a a 1 , a, a., T1 , T 2 polinomokkal:

x,:z:,x, - (x,:z:,

+ :r,r1 + x,x,) y,

= aa -

U2Y1 -

- (:z:,:z:,

02Yz

+ :z:,:z:, + x,x,) y, -1;- (x + :z: + x,) y,y, ":'

OlYtYz =

Os -

02T1

OtTt

A most bebizonyitott tete! termeszetesen kiterjesztheto harom, s6t

tiibb ismeretlenrendszerre is.
Ismeretlenek kct rendszerere nezve szimmetrikus polinomokra ervenyes
az elemi szimmetnkus polinomokkal val6 eloallitas u n i c it as a is,
mas sz6val ervenyes a kovetkezo t e t e I :
Az x,_, x_, . , Xn es az y1 , y2 , , y, ismerellenek elemiszimmelrikus
polinomjainak
egyesiletl rendszere algebrailag fiiggellen a T lest feletl.
Val6ban, letezzek a T test felett a

polinom, amely egyenlo zer6val, noha nem minden egyiitthat6ja zero.

Ez a polinom tekmthet6 olyan 'l'(t:1 , t:2 , , t:,) polinomnak, amelynek
358

egyiitthat6i a11 a2 , , an polinomjai. Kovetkezeskeppen 'P felfoghat6,

mint -r1 , -r2 , , -r,-nek a racionalis tortek

Q=

P(xl> :11! , Xn)

teste feletti polinomja. Az y 1 , y2 , , y, rendszer a Qtest felett is algebrailag fiiggetlen marad: ha ezen rendszer elemei kozott fennallna valamely
algebrai fiigg6seg Q-beli egyiitthat6kkal, akkor a nevez6k kikiisziibolese
utan algebrai fiigg6seget kapnank a (4) rendszerben, ellentetben a feltevessel. Most az el6z6 paragrafus unicitasteteh!re tamaszkodva, azt kapjuk,
hogy a -rp -r2 , , -r, rendszernek is algebrailag fiiggetlennek kell Iennie a
Q test felett, s ezert a 'P polinom valamennyi egyiitthat6ja zer6val egyenl6.
Ezek az egyiitthat6k azonban a 1, a2 , , an polinomjai, s ezert, ismet az
egyetlen ismeretlenrendszer (ezuttal x,, x2 , , Xn) esetere vonatkoz6
unicitastetel alapjan, ez ut6bbi polinomok egyiitthat6i maguk is egyenl6k
zer6val. Ezzel bebizonyitottuk, hogy a 'I' polinom .osszes egyiitthat6i
egyenl6k zer6val, ami ellentmond a feltevesnek.

55. . Rezultans. lsmeretlen kiktiszobOlese

Diszkriminans
Legyen adva az f(x,, :11! . , Xn) polinom a rrx.. x ...., Xn] gyiiriib61.
E polinom megoldrisrinak nevezziik az ismeretlenek olyan

ertekrendszeret a T testb6l vagy annak valamely T b6viteseb61, melyre

az f polinom eltiinik;
/(rJ.,, rJ.o, rJ.n) = 0.
Minden, zer6nril magasabb foku f polinomnak van megoldrisa: ha az x1
ismeretlen szerepel a polinom felirasaban, akkor fJ.o , rJ.n gyanant
lenyegeben a T testnek vagy valamely T* b6vitesenek tetsz6Ieges elemei
valaszthat6k, csak az a fontos, hogy az f(x1 , fJ.o , rJ.n) polinom fokszama
szigoruan pozitiv maradjon, s ezutan felhasznalva a gyiikok egzisztencia:..
tetelet (50. ), talalhat6 a T* testnek olyan T Mvitese, amelyben az
egyismeretlenes (csak x1-t61 fiigg6) /(Xp a,, ... , rJ.n) polinomnak Jetezik
valamely "'' gyiike. Egyuttal azt is lathatjuk, hogy az n-edfoku egyismeretlenes polinomoknak az a tulajdonsaga, hogy barmely testben legfeljebb n gyokiik van, tiibbismeretlenes polinomokra nem ervenyes.
Ha tobb n ismeretlenes polinom van adva, akkor felvethetjiik ezen
polinomok kozos megoldasainak kerdeset, vagyis azon egyenletrendszer

359

megoldasaiet, amelyet ugy kapunk, hogy az adott po1inomokat zer6va:I

tessziik egyenl6ve. Ennek a feladatnak egy specialis esetet, ti. a linearis
egyenletrendszereket mar reszletes vizsgalatnak vetettiik ala a II. fejezetben. A masik vegletes specialis esetben azonban, ti. egyetlen egyismeretlenes, de tetsz6leges foku polinom eseten semmit sem tudunk a gyokokr6l,
kiveve azt, hogy leteznek az alaptest valamely b6viteseben. Tetsz6leges
tobbismeretlenes, nemlinearis egyenletrendszer megoldasainak megkeresese es vizsgalata termeszetesen meg bonyolultabb feladat, amely egyebkent tul is haladja diszciplinank kereteit, es a matematika egy kiiliin aganak, az algebrai geometrianak targyat kepezi. Mi itt csupan k e t tetsz6leges foku k e t i s m e r e t I e n e s egyenletMI all6 rendszer vizsgalatara
szoritkozunk, es megmutatjuk, hogy ez az eset visszavezethet6 e g y e t I e n e g y i s m e r e t I e n e s egyenlet esetere.
Foglalkozzunk el6szor azzal a kerdessel, hogy mikor van kozos gyoke
ket egyismeretlenes polinomnak. Legyen adva ket polinom a T test felett,
(1)

f(x) = a.rrf'
g(x)

bfi'

+ a xn-t + .. + an_ + an,

+ b x'- + ... + b,_ x + b.,
1X

ahol a0 + 0, b0 + 0.
Az el6z6 fejezet eredmenyeiMI konnyen ad6dik, hogy az f(x) es a g(x)
polinomnak akkor es csak akkor van kozos gljoke a T tes valamellJ Mvtteseben, ha ezek a polinomok nem relattv prtmek. Eszerint adott polinomok

eseten kozos gyokok Ietezesenek kerdese eldonthet6 az euklideszi algoritmus alkalmazasaval.

Most adunk egy masik m6dszert, melynek segftsegevel szinten feleletet
kaphatunk erre a kerdesre. Legyen T- a T test olyan b6vitese, amelyben
az f(x) polinomnak n, a g(x) polinomnak pedig s gyoke van; legyenek
ezek ct1 , ct2 , , ctn, ill. P1 , P2 , , p,. T-::nak valaszthatjuk az f(x)g(x)
' szorzat felbontasi testet. A T test
(2)

elemet az f(x), g(x) polinomok rezulttinstinak nevezziik. Vilagos, hogy

f(x)-nek t!s g(x)-nek akkor es csak akkor van kozos gyoke T-ban, ha R(f, g) = 0.
Minthogy
g(x)

s fgy

360

b0

'

II (x -

}=1

P1),

azert az R(f, g) rezultimst felirhatjuk az

n

(3)

R(/, g)

a& II g( IX;)
i=l

alakban is.
Az f(x) es a g(x) polinom a determinans definici6jaban aszimmetrikusan
szerepel. Csakugyan,
s

(4)

R(g, /) = bZa&

J[II ({11 -

1=1

IX;) = ( -l)"'R(/, g).

1=1

(3)-nak megfelel6en R(g, f) felirhat6

(5)

'

R(g, /) = b8 II /(fJ,)
J~l

alakban is.
A rezultans (2) kifejezese megkivanja az f(x) es a g(x) polinom gyiikeinek ismeretet, s ezert gyakorlatilag alkalmatlan a kiiziis gyiikiik egzisztenciaproblemajanak eldiintescre. Latni fogjuk azonban, hogy az R(!, g)
rezultrins elorillithat6 az f(x) es a g(x) polinom a 0 , a,, . , an, b0 , bH .. , b,
egyiitthat6inak polinomjakent.
Az ilyen e!Oallitas lehetilsege konnyen kovetkezik az elozo paragrafus eredmenyeibol. Vatoban, a (2) kep1et mutat1a, bogy az R(f, q) rezultans az ismeretlenek ket
rendszerCre nCzve szimmetrikus polinom. ti. az ~., a~, ... , a:n Cs a {11 , {32 , , Ps rendszerre nczve. Ezert, mmt az elilzo paragrafus vegen kimutattuk, R(f, g) el6allithat6
e ket tsmeretlenrendszer elem1 szimmetrikus polmomjainak potinomjakent, azaz

~ (i = 1, 2, ... , n) es a /!.!_ (] = 1, 2, . , s) banyadosok

ao
bu
polinomjakcnt; a (2)-ben szereplo ag, b~ tenyezo a kapott kifejezesben kikiiszObiHi a
nevezokbol a,-t es b.-t. Egyebkent hosszadalmas Jenne a rezultimsnak az egyiitthatokkal val6 kifcjezeset az ellizo paragrafusban kilejtett m6dszerek segitsegevel
keresui, ezert masik eljarashoz foguuk folyamodni.
Viete kepletei ertelmeben az

Az (1) polinomok rezultansanak az a kifejezese, amelyet kapni fogunk,

barmely ilyen polinomparhoz megfelel6 lesz. Pontosabban, ugy fogj uk
tekinteni, hogy a z (1) p o I in om o k
(6)

gyiikei n+s fiiggetlen ismeretlenb61 all6 rends z e r t a I k o t n a k, a z a z az ;s2. ertelmeben n + s e I e m ii

algebrailag fiiggetlen rendszert aT test felett.
A rezultansnak olyan kifejezeset fogjuk nyerni, amely, ha a (6) ismeretlenek polinomjanak tekintjiik (miutan az egyiitthatokat Viete kepletei
361

alapjan a gyokokkel belyettesitettiik), egyeniO lesz a (2) egyeniOseg jobb

<>ldalaval, amelyet szinten a (6) ismeretlenek polinomjanak tekintiink.
Egyen!Osegen eppen az ilyen, a (6) ismeretlenrendszerre vonatkoz6Iag
azonos egyenloseget ertve, megmutatjuk, bogy az (1) polinomok R(f, g)
rezultansa egyenlo a kovetkezo (n

D=

~7)

+ s)-edrendrl determinanssal:

a.
b0

b1
b0

b1

al
b,

... an

b,

(az tires helyeken zer6k allnak). Ennek a determinansnak a szerkezete elt\g

vilagos; csak annyit jegyziink meg, hogy f6diagonalisaban s-szer all az
-an egyiittbat6, azutan n-szer a b. egyiittbat6.
Allitasunk igazolasa celjab61 ketfelekeppen fogjuk kiszamitani az
.a~b~DM szorzatot, abol M a kovetkezO (n
s)-edrendii determinans:

fJr+s-1

p;+s-1 ...

p~+s-1

cxr+s-1

cx;+s-1 ...

a~+s-1

fJJ.+s-2

p;+s-2 ..

p~+s-2

cx~+s-2

rz;+s-2 ...

cx~+s-2

M=

Ps

a.n

{J.
1

A.z M determinans Vandermonde-fele, s ezert, mint a 6. -ban lattuk,

egyenlii az utols6 eiOtti soraban 3.116 elemekbOI alkotbat6 osszes kiiliinb,gegek szorzataval, abol mindig a korabbi elembOI vonjuk ki a kesobbit.
Eszerint

-s ezert (4) szerint

Szamitsuk ki masn!szt a DM szorzatot a determinansok szorzastetele

alapjan. Osszeszorozva a megfelelo matrixokat, es figyelembe veve, bogy
~62

az rx-k mind gyiikei f(x)-nek, a {J-k pedig g(x)-nek, kapjuk:

W't<tJ,) tJr't<tJ.> ... tJ!-'t<tJ.>

fJ!-"t<tJ,> tJr"t<tJ.> ... p;t<tJ,)
{Jd({J,)
/({J,)
a'b"DM=
0
0

fJ.!(fJ.)
f({J.)

0
0

{J,f({J,)
... /({J,)

0
0

0
0

0
0

0
0

0
0

rx~- 1 g( rx 1)
rx~- 2 g( rx 1)

0
0
rxq- 1 g( rx2)
rxq-g( rx2)

0
0
0
0
rx~- 1 g(
rx~-g(

1Xn)
1Xn)

........................................
0
0

. rxng(rxn)
g(rxn)

Ha most alkalmazzuk Laplace tetelet, majd a kapott determin{msok oszlopaib61 kiemeljiik a kiiziis tenyezoket es a megmarad6 determinansokat
Vandermonde-determinansokkent szamitjuk ki, akkor azt talaljuk, hogy
a~b8DM = a~b8

"

/=1

.i=l

TI (fJ1 - p,) II g(rx;) II (rx 1 Tl f(fJ1) J:;;,:;.i..::.f$,s

l,;;,i;I<J.:;in

rx,),

vagy (3) es (5) figyelembevcte!evel

(9)

a~bSDM = R(f, g) R(g, f)

II

({J1 -

l:,;:;;t<j:;;i;s

{J1)

II (rx1 -

J:;;;,,<J,:n

rx1).

Azt kaptuk, hogy a (8) es a (9) egyenloseg jobb oldala mint a (6) ismeretlenek polinomja egyenlo. Az fgy nyert egyenloseg mindket oldalan tiiriilhetjiik a kiiziis tcnyezoket, melyek nem azonosan egyenlok zer6val. A kiiziis
R(g, f) tenyezo nem egyenlo zer6val: minthogy a felteves szerint a0 + 0
es bo + 0, azert elegendo a (6) ismeretleneknek paronkent kiiliinbiizo ertekeket adni (az alaptestLOI vagy valamely MvitesebOI), hogy (4)-MI az
R(g, f) polinomnak zer6t61 kiiliinbiizo erteket kapjuk. Ugyanigy lathat6
he, hogy a masik ket kiiziis tenyezo is kiiliinbii;;:ik zer6t61. Egyszeriisitve
mindezekkel a kiiziis tenyezokkel, az
(10)

R(f, g)= D

egyenloseghez jutunk, amelyet bizonyitani akartunk.

Hag y j u k e I most a z t a f e I tete It, hog y a z (1) poI in o m o k f o e g y ii t t h a t 6 i z e r 6 t 6 I k ii I ii n b ii z o k. 39 Ezen
"' A f0cgyiltthat6kra vonatkoz6 czcn fcltetclnck, melyhez eddig tartottuk rna gunkat, ez az idCJglencs elvetese a kesobbi alkalmazasok celjait szol~al a: a kesl\bbickbcn
n1ajd kCllsmerellcnes poJinomokat akarunk vizsgaJni, s az ismeretlenek egyikCt az
cgyiltthat6kba Jogjuk belefoglalni. Ezert a f6egyiltthat6 ezen Ismeretlen egyes ertekeinel eltiinhet.

363

polinomok val6di fokszamar61 tehat csak annyit allfthatunk, hogy nem

nagyobb az n, ill. s ,formalis" fokszamnal. A rezultans (2) kifejezesenek
most nines ertelme, mivel a vizsgalt polinomoknak esetleg kevesebb gyiike
van, mint n vagy s. Masreszt a (7) determinanst most is felirhatjuk, es
minthogy mar kimutattuk, hogy a 0 + 0, b0 + 0 eseten ez a determinans
egyenl6 a rezultanssal, azert a sz6ban forg6 altalanosabb esetben n e v e z z ii k az f(x) es a q(x) polinom rezultansanak, es jeliiljiik R(f, g)-vel.
Most mar azonban nem szamithatunk arra, hogy a rezultans eltiinese
ekvivalens lesz azzal, hogy polinomjainknak van kiiziis gyiike. Val6ban,
ha a.= 0 es b0 = 0, akkor R(f, g)= 0, fiiggetleniil att61, hogy van-e
t~nek es g-nek kiiziis gyiike vagy sem. Mindjart latni fogjuk azonban,
hogy ez az egyetlen olyan eset, amelyben a rezultans eltiineseb61 nem
kiivetkeztethetiink az adott polinomok kiiziis gyiikenek letezesere..o
Ervenyes ugyanis a kiivetkez6 t e t e I :
Ha adva vannak az (1) polinomok tetsz{Jleges {{Jegyiitthat6val, akkor ezen
polinomok (7) rezultansa akkor es csak akkor lesz zero, ha a polinomoknak
van kozos gyoke, vagy ha mindkettonek zero a fiJegyiitlhaiOja.

B i z o n y i t a s . Az a0 + 0, b0 + 0 esetet fentebb mar megvizsgaltuk,

az a0 = b0 = 0 esetrol pedig a tete! megfogalmazasaban gondoskodtunk.
Ezert mar csak azt az esetet kell vizsgalnunk, amikor az (1) polinomok
egyikenek foegyiitthat6ja, pl. a., kiiliinbiizik zer6t61, bo pedig zer6.
Ha b, = 0 minden i-re (i = 0, 1, ... , s), akkor R(f, g) = 0, mivel a (7)
determinans tartalmaz csupa zer6b61 3.116 sorokat. 41 Ebben az esetben
azonban a g(x) polinom azonosan egyenl6 zer6val, s ezert vannak kiiziis
gyiikei f(x)-szel. Ha viszont
(k,;::;;; s)

de
es ha
g(x)

b~k

+ bk+lxs-k-l + .. + b

8 _ 1X

+ b.,

akkor zer6val helyettesitve a (7) determinansban a b0 , b1,

ket, es alkalmazva Laplace tetelet, nyilvanval6an az
R(f, g)

(11)

bk-l eleme-o

af,R(f, g)

egyenlliseghez jutunk. Minthogy azonban mind az f, mind a g polinom

foegyiitthat6ja kiiliinbiizik zer6t61, azert, mint fentebb mar bebizonyitottuk, az R(f, g)= 0 egyenl6seg sziikseges es elegend6 f es g kiiziis gyiikenek
40

A (7)

detennin~ns

termeszetesen a,

(1) pol nomoknak kozos gyoke 0.

b8

eset~n

is zer6. Ekkor azonban az

" Kiveve, ha f(x) 0-adfoku, ekkor azonban (7)-ben nem szerepel g(x) egyiitthat6ib61 aJI6 sor. - A ford.

364

Ietezesehez. Masreszt (11) szerint az R(!, g)= 0 es az R(f, g)= 0 egyenl6seg ekvivalens, es minthogy a g es a g polinomnak nyilvan ugyanazok a
gyokei, azert azt kapjuk, hogy az R(/, g) rezultans eltiinese a vizsgalt
esetben is ekvivalens az f(x) es a g(x) polinom kiizos gyokenek letezesevel.
Ezzel a tetelt bebizonyitottuk.
Hatarozzuk meg ket masodfoku polinom,
f(x) =

a.z + a,x + a,

es
rezultansat. (7) szerint

a, a, a, 0
R((, g)=

a, a,
b, b,
b, b,

b,

a,

0 '
b,

ahonnan a determinanst elsll es harmadik sora szerint kifejtve, '

(12)
fgy pl., ha az adott polinomok
f(x) = x - 6x

+ 2,

g(x) = x

+x f

5,

akkor (12) szerint R(f, g) = 233, s igy ezeknek a polinomoknak nines kozos gyoke.
Ha viszont
((x) = x - 4x - 5,
g(x) = x - 7x + 10,
akkor R(f, g) = 0, a.zaz ezeknek a polinomoknak van kozos gyoke; ez a gyok a.z 5.

Ismeretlen kikiiszi!biilese ket egyenletbol iillo ketismeretlenes egyenlet

rendszerbOI. Legyen adva ket ketismeretlenes polinom, I es g, valamely
T testbeli egyiitthat6kkal. Az ismeretleneket jeliiljiik x-szel, ill. y-nal.
Ezeket a polinomokat az x ismeretlen fogy6 hatvanyai szerint rendezziik:
(13)

f(x, y) = a0 (y)x"

g(x, y) = b0(y)xl

+ a,(y)x"- + ... + ak_1(y)x + ak(y),

+ b (y)xl- + ... + b (y)x + a (y);
1

1_ 1

az egyiitthat6k polinomok a T[y] gyiiriib61. Keressiik meg az 1 es a g polinom rezultansat x polinomjanak tekintve 6ket, es je!OI.iiik ezt a rezultanst
Rx(f, g)-vel; (7) miatt vilagos, hogy ez az y ismeretlent61 fiigg6 egyismeretlenes polinom, melynek egyiitthat6i a T testb61 val6k:
(14)

Rx(f, g) = F(y).

Rendelkezzek a (13) polinomrendszer a T test valamely b6viteseben az

x = a<, y = p megoldassal. Ha (13)-ban y helyere a p erteket helyettesit365

jiik, akkor ket egyismeretlenes polinomot kapunk az x ismeretlennel:

f(x, ,8)-t es g(x, ,8)-t. Ezeknek a polinomoknak ot kozos gyoke, s ezert
rezultansuknak, mely (14) miatt F(,B)-val egyenl6, el kell tiinnie, azaz
p gyoke kell hogy legyen az Rx(f, g) rezullansnak. Megforditva, ha a (13)
polinomok Rx(f, g) rezultansanak gyoke valamely ,8, akkor az f(x, ,8),
g(x, ,8) polinomok rezultansa zero, azaz vagy van kozos gyoke ezeknek a
polinomoknak, vagy mindkettojilk foegyiltthat6ja zer6:
a0 (,8)

b0 (,8)

0.

Ily m6don a (13) polinomrendszer kozos megoldasainak meghatarozasat

visszavezettiik egyetlen egyismeretlenes polinom, ti. (14) gyokeinek meghatarozasara, azaz, mint mondani szokas, a (13) polinomrendszerbOI kikilszobOltilk az x ismeretlent.
A kovetkez6 tete! valaszt ad arra a kerdesre, hogy mekkora lesz annak
a polinomnak a fokszama, melyet az egyik ismeretlen kikiiszobolese utan
nyeriink a ket polinomb6l 3.116 ketismeretlenes polinomrendszerb6l:
Ha az f(x, y) es a g(x, y) polinom fokszama az ismeretlenek osszessegere
nezve n, ill. s, akkor az Rx(f, g) polinom fokszama az y ismeretlenre nezve
legfeljebb ns, felleve lermeszelesen, hogy ez a polinom nem azonosan zer6.
Mindenekel6tt, ha ket egyismeretlenes f6polinomot tekintiink, akkor
ezek R(f, g) rezultansa az ce10 ce,, , cen, ,81, ,82, , P. gyokok ns fokszamu
homogen polinomja. Ebb6l kovetkezik, hogy ha a rezultansnak az a1, ~
, , am b,, b2, , b. egyiitthat6kkal val6 kifejezeseben szerepel az
aM ...

a~b~b~

...

b~

tag, es ha ezen tag 'sulyanak nevezziik a

k1

+ 2k + ... + nkn + 1 + 21 + ... + sl.

2

szamol, akkor R(f, g)-nek az egyilttha16kkal val6 kifejezeseben minden lag

sulya ns. Ez az allitas az altalanos esetben s ervenyes a (7) rezultans
tagjaira, ha az a~a~' ... a~b~b~ ... b: sulyanak a

(15)

0 k0

+ 1 k + ... + nkn + 0 1 + 1 1 + ... + sl,

1

szamot nevezziik. Csakugyan, a (7) determinans tagjaiban 1-gyel helyettesitve az a. es a b0 tenyez6t, a mar megvizsgalt esetet kapjuk, de ezeknek a tenyez6knek a kitev6je (15)-ben 0 egyiitthat6val szerepel.
frjuk most az f es a g polinomot a kovetkez6 alakba:

=
g(x, y) =
f(x, y)

366

+ a (y)x"- + ... + an(y),

b (y)xs + b,(y)xs- + ... + b.(y).

a0 (y)x"
0

Minthogy f(x, y) fokszama az ismeretlenek iisszessegere m\zve n, azert

az a,(y) (r = 0, 1, 2, ... , n) egyiitthat6 fokszama nem lehet nagyobb az r
indexnel; ugyanez erveuyes b,(y)-ra is. Ebb61 kiivetkezik, hogy az R,(f, g)
rezultans barmely tagjanak fokszama nem nagyobb ezen tag stilyanal.
vagyis az ns szamnal, amit bizonyitani kellett.
Pelddk. 1. Keressiik meg a kiivetkezll polinomrendszer kiiziis megoldasait:

+ 2y + 3,
+ 2u + 3.

f(x, y) = x'y + 3xy

g(x, y) = 2xu - 2x

Kiisziibiiljiik ki az x ismeretlcnt ebblll a rendszerbiH; ebb/51 a celb6J irjuk at az

f(x. y) = yx' + (3y)x

(2y
3),
g(x, y) = (2y - 2)x + (2y + 3)

(16)

alakba; akkor
Rx(f, g) =

A rezultlms gyiikei: {J,

3y

2y -

+3

2y

2y- 2

2y

2y

-4 es {J,

=-

+ 31

==

2y'

+ lly + 12.

+3

2 . Az

y ismeretlcn ezen ertekei mellett a

x megfelelo ertekeivel egyiitt az adott polinomrendszer cgy-egy mcgoldasat szolgaitatjak. Az

(16) polinomok foegyiitthat6i nem tiinnek el, ezert ezek az ertekek

f(x, -4) = -4x' - 12x- 5,

g(x, -4) =-lOx- 5

polinomoknak kiiziis gyiike "' - -

r( x, g(x,

polinomoknak kiiziis gyiike "''

oldasa van:
1
"' = -

2' p,

2.

Az

~) =

-~)-

~ x -

} x,

-5x

0. fgy tehat az adott polinomrcndszernek ket meg3

= -4

es

.., = 0,

{J, = -

2"

2. Zarjuk ki az egyik ismerellent a kiivetkezo polinomrendszerbol:

f(x, y) = 2x'y- xy'
g(x, y) = x'y'

+ x + 5,

2xy' -

5y

1.

Minthogy az y ismeretlenre nezve mindket polinom masodfoku, viszont az x ismeretlenre nezve az egyiknek 3 a fokszama, azert celszerii y-t kizarni. frjuk at a rendszert a kiivetkezo alakba :

+ (2x')!/ + (x + 5),
+ 2x)y 5y + 1,

f(x, y) = ( -x)y'
(17)

g(x, y)

(x'

2 -

367

es szllrnitsuk ki rezultans:U a (12) formula alkalmazl\slival:

Ry(f, g) = [( -x) 1 - (x + 5) (x' + 2x)]'- [( -x) ( -5) -2x (x' + 2x)](2x 1- ex+ 5) (-5)] = 4x' + 8x' + llx' + 84x' + 161x' + 1548 + 96x'- 125x.
8

A rez ultl\ns egyik JlYilke 0. Azonban az x ismeretiPn ezen erteke mellett (17)-ben
mindket polmom liiegyiittbat6ja eltiinik, s emellett kiinnyen l:\tbat6, bogy az (CO, y),
g(O, y) polinomoknak nines kiiziis gyiikiik. Nem all rendelkezesiinkre olyan m6dszer,
amellyel a rezuJtans tiibbi gyiikcit megtaJalbatnank. Csak annyit allitbatunk, bogy
ba megtalalnank 1\ket [pl. a RyC/, g) polinom telbontasi testeben], akkor a (17) polinomok f/\egyiittbat6i egyikiik bebelyetteslteshel sem valnanak zer6val egyenliive,
s ezert minden ilyen gyiik 11-nak egy vagy tiibb ertekevel egyiitt az adott polinomrendszer megoldasat szolgaltatja.

Leteznek olyan m6dszerek, melyek segftsegevel akarhfmy polinomb61

all6, akarhany ismeretlenes polinomrendszerMl is lepesrol lepesre kikiiszobolhetjiik az ismeretleneket. Ezek a m6dszerek azonban tulsagosan bonyolultak, s ezert konyviinkben nem foglalkozhatunk veliik.
Diszkriminiins. Annak a kerdesnek az anal6giajara. melynek vizsgitlata
a rezultans fogalmahoz vezetett, felvetheto az a kerdes, hogy milyen feltetelek mellett rendelkezik a T[x] gyiiriibeli n-edfoku f(x) polinom tobbszoros gyokokkeL Legyen

f(x) = a,;x"

+ a xn-J + ... + an_ x+ an

1

(Uo + 0),

es legyenek ezen polinom gyokei a T test valamely bovlteseben O<v ~

.. , O<n Vilagos, hogy ezen gyokok kozott akkor es csak akkor vannak egyenlok, ha a
Ll

(~- O<J)(~- O<J) (O<n- O<J)X

X(O<a- ~)(0<4- ~ (O<n- O<.)X

X(O<n- 0<,._1) =

II

(0<1- 0<1)

n"ii:,t>}"ii:,l

szorzat zero, vagy ami ugyanaz, ha zeroval egyenio a

D =a~-

II

(Ott- J) 2

n;;;;:l>j2:.l

szorzat, amelyet az f(x) polinom diszkriminansanak neveziink.

Elteroen a Ll szorzatt61, amely a gyokok permutaci6janal elojelet valthat, a D diszkriminans szimmetrikus az fZt, ~. , O<n gyokokre vonatkoz6lag, s ezert kifejezheto az f(x) polinom egyiitthat6ival. Ha feltessziik,
hogy a T test karakterisztikaja zero, akkor D kiszamftasahoz felhasznal~
hatjuk azt az osszefiiggest, amely az f(x) polinom diszkriminansa, valamint ezen polinom es derivaltjanak rezultansa kozott fennall. llyen ossze268

fiigges fennallasa varhat6: az 50. -b61 tudjuk, hogy egy polinomnak

akkor es csak akkor vannak tiibbszoros gyokei, ha vannak kozos gyokei
sajat f'(x) derivaltjaval, s ezert akkor es csak akkor D = 0, ha R(j, /') = 0.
A jelen paragrafus (3) keplete szerint
n

,_.

R(j, /') = aJr 1 II f'(a.,).

Az
n

f(x)

!lo If (x ~. a.tt)

egyenloseget differencialva, kapjuk, hogy

z n (x =
n

f'(x) = a.

a.,).

il'

Ha itt x helyere a.;t helyettesitiink, akkor az osszeg valamennyi tagja

eltiinik, kiveve az i-ediket, s igy
f'(rz) =

a.n (;-a.,),
'*'

ahonnan

R(j, /')

= a3- 1a3 Till (a.,- a.,).

,... '*'

Ez a szorzat minden i, j ( i > j) indexparra ket tenyezot tartalmaz:

(rz 1 - a.1)-t es (a. 1 - a.,)-t. Ezek szorzata (-1) (rz 1 - a.1) 2, s minthogy
n(n;;: l) olyan i,

J indexpar letezik, amely az

n E; i > j E; 1 egyenlot-

lensegeknek eleget tesz, azert

n(n-1)

If

R(f, /') = (-1)_2_ a~-1

(a.;- a.j)2

n(n-1)

(-1)_2_aon.

nf::.l>J,i:.l

Pelda. Keressiik meg IU: .

((x) - az'

+ bx + c

rna sodfoku polinom diszkriminimsat. Minthogy f'(x) = 2ax

R(f, f) =

12:0 : ~b I

a( -b'

+ b,

azert

+ 4ac).

;2a

n(n- 1)

A mi esetiinkben - 2-

= 1, s igy

= -a-R(f, (')

= b' -

4ac.

Ez megegyezik azzal, amit a kiizepiskolai algebraban rendszerint a masodfoku egyenlet diszkriminansanak neveznek.
24. Fels6bb algebra- 42160

369

A diszkriminims kiszamibisanak masik m6dszere a kovetkez6kben all.

Kepezziink az .x1 , a.,, ... , <Xn gyokok hatvanyaib61 Vandermonde-determinanst. Mint a 6. -ban bebizonyitottuk,
1

"'<X~

at,

1
<Xn

<X~

<X2
n

= II

~i>};;;:-.1

(.x;- .x1)

Ll,

s ezert a diszkriminans egyenl6 ezen determinans negyzetenek a~"- 2 szeresevel. Ha ezt a determinanst a matrixok szorzasszabalya szerint
megszorozzuk a transzponaltjaval, es alkalmazzuk az el6z6 paragrafusban bevezetett hatvanyosszegeket, akkor azt talaJjuk, hogy

S1

S2

Sn-t

S1

S2

s3

Sn

Sn-t

Sn

(18)

ahol sk az .x1 , a.,, .. ,

Sn+t Son-2

gyokok k-adik hatvanyosszege.

<Xn

Pelda. Szamitsuk ki az f(x) = x

minansat. ( 18) szertnt.

+ ax + bx + c

harmadloku polinom diszkri-

Amint az elllzll paragralusb61 tudjuk,

S1 =
S2

u1

=-

-a1

af - 2o1 = a 1 -

s, = of- 3o1 o,

2b,

+ 3o, =

-a

+ 3ab- 3c.

Newton kepleteinek felhasznalasaval azt is megallapithatjuk, bogy ( o, = 0 miatt)

s, =

~-

4oio,

+ 4o,o, + 2crs =

Innen
(19)

D = 3s,s,

+ 2s1s,s, -

sl - sls, - 3s:

a- 4a'b

=a'b' -

4b 8

+ 4ac + 2b
-

4ac

+ 18abc -

Specialisan a = 0 eseten, vagyis hezagos harmadfoku polinomra a

D = -4b- 27c'
egyenlllseget kapjuk, teljes iisszhangban azzal, amit a 38. -ban mondottunk.

370

27c'.

56. . A komplex szamok algebrajanak alaptetele

(masodik bizonyitas)
Az alaptetelnek a 23. -ban adott bizonyitasa egyaltalan nem algebrai.
Most egy masik bizonyitast akarunk ismertetni, amely nagy algebrai
apparatust hasznal - igy pl. lenyegesen kihasznalja a szimmetrikus polinomok alaptetelet (53. ), valamint azt a tetelt, mely szerint minden
polinomnak van felbontasi teste (50.) -, mig a bizonyitas nem algebrai
resze minimalis s egyetlen nagyon egyszerii allitasra korlatoz6dik.
Jegyezziik meg elosziir is, hogy a 23. -ban bebizonyitottunk egy !emmat a polinom legmagasabb foku tagjanak abszolut ertekerol. Ha feltessziik, hogy az f(x) polinom egyiitthat6i val6sak es k = 1, akkor ebbOI a
lemmab61 az alabbi k ii v e t k e z m en y t nyerjiik:
Az x ismeretlen eleg nagy abszolut ertekii valos ertekeire a va/Os egyiilthatos f(x) polinom el6jele megegyezik legmagasabb foku lagjrinak el6jelevel.
Inn en a kiivetkez6 eredmeny ad6dik:
Prirallan fokszrimu va/Os egyiitthatos polinomnak van legalribb egg va/Os
gyoke.
Csakugyan, legyen

+ ... +

f(x) = a0xn
a1xn-I
an,
ahol minden egyiitthat6 val6s. n paratlan volta miatt a legmagasabb foku
tag, a~ x pozitiv es negativ ertekeire ellentetes elojelet kap, s ezert,
mmt fentebb kimutattuk, x eleg nagy abszolut ertekii poziliv es negativ
ertekeire az f(x) polinom is ellentetes el6jelet kap. Letezik tehat x-nek
ket olyan val6s a, b erteke, hogy
/(a)

< 0,

f(b) > 0.

A matematikai analizisb61 azonban ismeretes, hogy az f(x) polinom (azaz

racionalis egesz fiiggveny) folytonos fiiggveny, s ezert, a folytonos fiiggvenyek egyik alaptulajdonsaganak ertelmeben, x-nek a es b koziitti bizonyos ertekeinel f(x) barmely adott /(a) es f(b) kiiziitti erteket felvesz.
Letezik specialisan a es b kiiziitt olyan " hogy /(") = 0.
Erre az eredmenyre tamaszkodva, bizonyitsuk most be a kovetkezo
allitast:
Minden 0-nril magasabb foku valos egyiitthatos polinomnak van legalribb
egy komplex gyoke.
Csakugyan, legyen adva a val6s egyiitthat6s f(x) polinom, amelynek
fokszama n = 2kq, ahol q paratlan szam. Minthogy a k = 0 esetet fentebb
mar megvizsgaltuk, fel fogjuk tenni, hogy k > 0, azaz hogy n paros szam,
es a bizonyitast k szerinti teljes indukci6val fogjuk vegezni, feltetelezve,
371

hogy allih1sunk mar be van bizonyitva m i n d e n olyan val6s egyiitthat6s polinomra, amelynek fokszama oszthat6 2k-t_nel, de nem oszthat6
2k-nal. 42
Legyen T az f(x) polinom felbontasi teste a komplex szamtest felett
(I. az 50. -t), es Iegyenek 1 , IX:! , n az f(x) polinom gyokei a T testben. Val11sszunk egy tetsz6Ieges c val6s szamot, es tekintsiik a T test
(1)

(i <J)

alaku elemeit. A {J 11 alaku elemek szama nyilvan

(2)

n(n; 1) = 2kq(2k~- 1) = 2k-Iq(2kq _ l) = 2~c- 1q',

ahol q' paratlan szam.

Alkossuk most meg azt a TrxJ gyiiriihOz tartoz6 g(x) polinomot, amelynek gyokei az osszes {J11 elemek es csak ezek:
g(x)

=II (x I<}

{JiJ)

Eimek a polinomnak az egyiitthat6i a fJ1rk elemi szimmetrikus polinomjai,

(1) miatt tehat az oo1 , IX:! , n elemeknek is val6s egyiitthat6s polinomjai
(Ieven a c szam val6s), s ezenfeliil meg szimmetrikus polinomjai is. Csakugyan, barmely ket transzpozici6ja, pl. k-e es 1-e, csupan permutaci6t
eredmenyez az osszes fJ,rk rendszereben: minden fJkJ ahol j kiilonbozik
k-t6I es l-t61, fJ1rbe megy at es viszont, mig {Jk1 es valamennyi {J 11 , amely-nel i es; kii!Onbozik k-t61 es l-t61, va!tozatlan marad. A g(x) polinomegyiitthat6i azonban nem valtoznak gyokeinek permutalasakor.
Ebb61 a szimmetrikus polinomok alaptetele miatt kiivetkezik, hogy a
g(x) polinom egyiitthat6i az adott f(x) polinom egyiitthat6inak (val6s
egyiitthat6s) polinomjai, s ezert maguk is va 6s szamok. E polinom fokszama, amely egyenl6 a {J 11 gyiikiik szamaval, (2) szerint oszthat6 2k-t_nel,
de nem oszthat6 2k-nal. Ezert az indukci6felteves ertelmeben a g(x) polinom {J 11 gyiikei koziil Iegalabb az egyik komplex szam lesz.
Eszerint a c val6s szam barmely valasztasanal talalhat6 olyan i, j indexpar (1 ;;;; i;;;; n, 1 ;;;;j;;;; n), hogy az a<1a<1 c(a<1 a<1) elem komplex
szam lesz (emlekeztetiink ra, hogy a T test a komplex szamtestet resztestkent tartalmazza). Vilagos, hogy a c szam mas valasztasa eseten altalaban
masik indexpar fog neki megfelelni a fenti ertelemben. Kiiliinbiiz6 val6s
szam azonban vegtelen. sok van, mig kiiliinbiiz6 i, j par csak veges sok
all rendelkezesiinkre. EbMI kovetkezik, hogy talalhat6 ket k ii I ii n -

41

372

Ez a fokszam teMt akar nagyobb

is lehet n-ne!.

b o z 6 val6s szam, c1 es c2 , c1 + c,, amelynek u g y an a z az i, j indexpar felel meg, melyekre tehat

a.1a.1

(3)

a.trxJ

+ c (a. + a.1) =a,

+ c,(a.t + rx1) = b
1

komplex szamok.
A (3) egyenl6segekb6l ad6dik:
(c1

cJ(rx1

+ rx1) =a- b,

ahonnan

kovetkezik, azaz ez az osszeg komplex szamnak bizonyul. Ebbol es pl. az

elsob61 a (3) egyenlosegek koziil kovetkezik, hogy a.1rx1 is komplex szam.
Eszerint IX; es rxj a komplex egyiitthat6s
X2 -

(rx1

+ a.1)x + rx rx1.= 0
1

masodfoku egyenlet ket gyoke, s igy, amint az a masodfoku komplex

egyiitthat6s egyenleteknek a 38. -ban bevezetett megold6kepleteb6l kovetkezik, mindketto maga is komplex szam.
Az alaptetel teljes bizonyitasahoz meg kell meg vizsgalni tetszoleges
komplex egyiitthat6s polinom esetet. Legyen
f(x) = acf1!'

+ a xn-t + ... + an
1

ilyen polinom. Tekintsiik az

J(x) = acf1!'

+ a x"- + ... + a,
1

polinomot, amelyet ugy kapunk f(x)-bol, hogy annak minden egyiitthat6jat a komplex konjugaltjaval helyettesitjiik, es vizsga.Ijuk az
F(x)

f(x)f(x)

b.xn

+ blxn-t + ... + bJCXn-k + .. + b2n

polinomot, ahol nyilvan

(k

= 0, 1, 2, ... , 2n).

A konjugalt komplex szamok 18. -b61 ismert tulajdonsagainak alkalmazasaval kapjuk, hogy

vagyis az F(x) polinom minden egyiitthat6ja val6s.

373

EbbOl, mint fentebb kimutattuk, kovetkezik, hogy az F(x) polinomnak

van lega!itbb egy {J komplex gyiike,
F({J)

/({J)]({J)

0,

azaz vagy f({J) = 0, vagy J(fJ) = 0. Az els6 esetben a tetel be van bizonyitva. Ha viszont a masodik eset all fenn, vagyis ha
iiofJ"

+ ~pA-l + . + ii, =

0,

akkor valamennyi itt szereplo komplex szamot a konjugaltjaval helyettesitve (ami, mint tudjuk, nero boritja fel az egyenloseget), kapjuk:

f@) = arfl"
azaz f(x)-nek gyiike a
fejeztiik.

374

+ aJn-I + ... + an = 0,

P komplex

szam. Az alaptetel bizonyitasat be-

XII. FEJEZET

Raciomilis egyiitthat6s polinomok

57. . Polinomok reducibilitasa

a racionalis szamtest felett
A harmadik olyan szamtest, amely a val6s es a komplex szamtest
mellett kiiliiniis erdeklodesiinkre tarthat szamot, a racionalis szamok teste;
jeliiljiik ezt R-rel. A szamtestek kiiziil R a legkisebb: mint a 44. -ban
megmutattuk, az R test teljes egeszeben benne van minden szamtestben.
Az alabbiakban a polinomok racionalis szamtest feletti reducibilitasanak
kerdese irant fogunk erdeklOdni, a kiivetkezo paragrafusban pedig a
racionalis egyiitthat6s polinomok racionalis (egesz es tort) gyiikei irant.
Meg egyszer hangslilyozzuk, ez ket kiiliinbiizo kerdes: az
x4

+ 2x2 + 1 =

(x2

+ 1)2

polinom reducibilis a racionalis szamtest felett, noha egyetlen raciona!is

gyiike sines.
Mit mondhatunk az R test feletti polinomok reducibilitasar61? Mindenekelott jegyezziik meg, hogy ha az adott f(x) polinom egyiitthat6i racionalisak, de nem mind egeszek, akkor az egyiitthat6kat kiiziis nevezore hozva,
es f(x)-et megszorozva ezzel a nevez6vel, amely legyen pl. k-val egyenl6,
kapjuk a kf(x) polinomot, amelynek mar valamennyi egyiitthat6ja egesz
szam. Nyilvanval6, hogy az f(x) es a kf(x) polinomnak ugyanazok a gyiikei;
masreszt ez a ket polinom egyszerre Iesz reducibilis vagy irreducibilis az
R test felett.
Egyel6re azonban meg nem szereztiink jogot arra, hogy a tovabbiakban
csupan egesz egyiitthat6s polinomok vizsgalatara szoritkozzunk. Csakugyan, tegyiik fel, hogy a g(x) egesz egyiitthat6s polinom reducibilis a
raciona!is szamtest felett, azaz felbonthat6 alacsonyabb fokli, racionalis
(altalaban tort-) egyiitthat6s tenyezok szorzatara. Kiivetkezik-e ebb61
g(x) felbonthat6saga egesz egyiitthat6s tenyezokre? Mas sz6val, nem
bizonyulhat-e irreducibilisnek az egesz szamok gyiiriije felett egy olyan
egesz egyiitthat6s polinom, amely a racionalis szamtest felett reducibilis?
375

Ezekre a kerdesekre olyan megfontoh1sokkal kaphatunk valaszt, amelyek hasonl6ak az 52. -ban vegzettekhez. Nevezziik az egesz egyiitthat6s
f(x) polinomot primitivnek, ha egyiitthat6i relativ primek, vagyis ha
nincsen 1-t61 es ( -1)-t61 kiilonb6z6 kozos oszt6juk. Tetsz6leges racionalis egyiitthat6s cp(x) polinom el6allithat6 egy egyszeriisithetetlen tort
es egy primitiv polinom szorzatakent, meghozza egyertelmii m6don:
a

cp(x) = b f(x);

(1)

ebb61 a celb61 a cp(x) polinom osszes egyiitthat6inak kozos nevez6jet ki

kell emelni, majd ezen egyiitthat6k szamlal6janak kozos tenyez6it is;
jegyezziik meg, hogy f(x) fokszama egyenl6 cp(x)-evel. Az (1) eloallitas
egyertelmiisege (el6jelt6! eltekintve) a kovetkez6keppen bizonyithat6.
Legyen
a
c
cp(x)

= b f(x) = d g(x),

ahol g(x) ismet primitfv polinom. Akkor

adf(x) = bcg(x).

Eszerint ad-t es be-t a kozos tenyez6knek ugyanazon egesz egyiitthat6s

polinom egyiitthat6ib61 val6 kiemelese Utjan kaptuk, s ezert ezek csak
el6jelben kiil6nb6zhetnek egymast61. Ebb61 kiivetkezik, hogy az f(x), g(x)
primitiv polinomok is csak el6jelben terhetnek el egymast61.
Egesz egyiitthat6s primitiv polinomokra is ervenyes G a u s s I e m maj a:
Kef egesz egyii.tthatos primitiv polinom szorzata maga is primitiv po!inom.

Csakugyan, legyen adva ket primitiv egesz egyiitthat6s polinom:

f(x) = aa:r;"
g(x) = b~

+ a xk- + ... + a xk-t + ... + a"'

+ b x'-- + ... + b1xi-J + ... + b
1

1,

es legyen
f(x)g(x) = c0xh+t

+ c xk+l-1 + ... + c +1x<k+t)-(i+f) + ... + ch+t

1

Ha ez a szorzat nem primitiv, akkor letezik olyan p p rim s z am ,

amely kiiziis oszt6ja a c0 , c1 , , Ch+t egyiitthat6knak. Mivel a primitiv
f(x) polinomnak nem lehet minden egyiitthat6ja oszthat6 p-vel, azcrt
Iegyen a1 az els6 olyan egyiitthat6, amelyiknek p nem oszt6ja; hasonl6keppen jel6lje b1 a g(x) polinom els6 olyan egyiitthat6jat, amelyik nem
oszthat6 p-vel. Tagonkent osszeszorozva f(x)-et es g(x)-et, es osszegyiijtve
mindazon tagokat, amelyek x<Ht)-(t+J>-t tartalmazzak, kapjuk:
Ct+J = a1b1

376

+a

1_ 1

b1+t

+a

1_ 2b1 2

+ ... +

0;+ 1b1_ 1

+ a + b1_ + ...
1 2

Ennek az egyenlosegnek a bal oldala oszthato p-vel. Nyilvanvaloan oszthato vele a jobb oldal minden tagja is az els6 kivetelevel; valoban, az i esj
vatasztasara kiszabott feltetelek miatt az a,_, a 1_ 2 , egyiitthatok mind
oszthatok p-vel, a b1_, b1_ 2 , egyiitthatok ugyszinten. Ebbol kiivet~
kezik, hogy az a,b1 szorzat is oszthato p-vel, s ezert a p szam primtulajdonsaga miatt az a,b1 egyiitthatok kiiziil is legalabb az egyiknek osztoja p,
ami azonban nem igaz. Ezzel a lemma bizonyitasat befejeztiik.
Terjiink at a fentebb felvetett problemak megoldasara. Legyen az
n-edfoku, egesz egyiitthatos g(x) polinom reducibilis a racionalis szamtest
felett:
g(x) = cp 1(x)rp2(x),
ahol rp,(x) es cpix) racionalis egyiitthatos polinomok, fokszamuk pedig
kisebb n-ne!. Akkor

fa. f (x)

cp1(x) =

ahol

lf

(i = 1, 2),

'
egyszeriisithetetlen tort, /1(x) pedig primitiv polinom. Innen

'

g(x)

= ~:~: [/1(x)f.(x) ].

Ezen egyenloseg bal oldala egesz egyiitthatos polinom, ezert a jobb oldalon
a b1b, nevezovel lehet egyszeriisiteni. Azonban a sziigletes zarojelben all6
polinom Gauss lemmaja szerint primitiv, ezert b1b2 minden primtenyezoje
csak a1a2 valamelyik primtenyezojcvcl egyezhet meg, minthogy pedig at
es b, (i = 1, 2) relativ prim, azert a.-nek oszthatonak kell Iennie bcgyel,
acnek pedig b2-vel:
Inn en

g(x)

= a;a;Nx){2(x).

Ha most az a;a; egyiitthat6t akar az Mx), akar az f2 (x) tenyezohiiz csatoljuk, a g(x) polinom alacsonyabb foku egesz egyiitthatos faktorizaci6jat
kapjuk. Ezzel bebizonyitottuk a kiivetkez6 tete It :
Az egesz szrimok gyiiriije felett irreducibilis egesz egyiitthatos polinom a
racionrilis szrimtest felett is irreducibilis.
Most mar vegre jogot nyertiink arra, hogy a polinomok racionalis szamtest feletti reducibilitasara vonatkoz6 kerdesek vizsgalataban egesz egyiitthatos polinomoknak ugyancsak egesz egyiitthat6s tenyezokre valo felbontasaira szoritkozzunk.
Tudjuk, hogy a komplex szamtcst felett reducibilis minden 1-m~l magasabb foku polinom, a valos szamtest felett pedig minden 2-nel magasablr
377

foku (val6s egyiittbat6s) polinom. Egeszen mas a belyzet a racionalis

szamtest eseten: minden n-re megadha/6 olyan n-edfoku, racionrilis ( vagy
akrir egesz) egyiitthat6s polinom, amely irreducibilis a racionrilis szrimtesl
felett. Ennek az allitilsnak a bizonyitasa a polinomok R feletti irreducibilitasanak kovetkezo elegendo feltetelen alapul, amelyet E i s e n s t e i n
k r i t e r i u m a n a k neveznek:
Legyen adva az egesz egyiitthat6s
f(x) = UoX"

+ a x"- + ... + Un_ 1X + an

1

polinom. H a csak egy m6don is vrilaszlhatO olyan p prlmszrim, amely elegel

lesz a kovelkezo felteteleknek:
1. az a0 foegyiitthat6 nem oszlhat6 p-vel,
2. az osszes tobb1 egl!iillhat6k oszthatok p-vel,
3. a szabad tag oszlhat6 p-vel, de nem oszthat6 p 2-lel,
akkor az /(x) polinom zrreducibilis a racionrilis szrimlest felelt.

Val6ban, ba az f(x) polinom reducibilis JenneR felett, akkor fellebetne

bontani ket alacsonyabb foku egesz egyiittbat6s tenyezo szorzatara is:
f(x) = (b0x"

+ b,xk- + ... + bk)(c,yr;l + c,xl- + ... + c

1

1),

abo! k < n, I < n, k + I = n. Ha az egyenlet ket oldalan osszebasonlitjuk

az egyiittbat6kat, az alabbiakat kapjuk:
Un =
Un- 1 =

(2)

bkcz,
bkcf_1

Un- .= bkcl-2

+ bk_ Cz,
+
+ bk-2C1,
1

bk-1C1-1

A (2) egyenlosegek koziil az elsob61 kovetkezik, bogy - mivel an oszthat6 p-vel, es p prim - a bk, c1 tenyezok valamelyike osztbat6 p-vel.
Mindketto egyidejiileg nem lebet osztbat6 p-vel, mintbogy an-nek a felteves szerint p 2 mar nem oszt6ja. Legyen pl. p oszt6ja bk-nak, s igy c1
relativ prim p-hez. Tcrjiink at most a masodik egyenlosegre (2)-ben.
Ennek bal oldala, valamint jobb oldalanak els6 tagja is osztbat6 p-vel,
s ezert p oszt6ja a bk_ 1c1 szorzatnak is; mintbogy azonban c1 a p szammal
nem osztbat6, azert ez bk_1 oszt6ja lesz. Hasonl6keppen gy6z6dbetiink
meg (2) harmadik egyen16segeb61 arr61, bogy bk- oszthat6 p-vel es i. t.
Vegiil a (k + 1)-edik egyen16segb61 azt fogjuk nyerni, bogy p a b0 egyiittbat6nak is oszt6ja; de akkor az utols6 egyenl6seg (2)-ben azt mutatja,
bogy a 0 is oszthat6 p-vel. Ez ellentmond a feltevesiinknek.
Nagyon konnyii barmely n-re olyan n-edfoku egesz egyiittbat6s polinomot felirni, amely eleget tesz az Eisenstein-kriterium felteteleinek, s
278

kiivetkezeskeppen irreducibilis a racionalis szamtest felett. Ilyen pl. az

2 polinom; erre.ugyanis alkalmazhat6 az Eisenstein-kriterium p = 2
eseten.
Eisenstein kriteriuma csak elegendo feltetele az R test feletti irreducibilitasnak, de egyaltalan nem sziikseges: ha valamely f(x) polinomhoz
nem talalhat6 olyan primszam, amelyre Eisenstein kriteriuma teljesiilne,
akkor f(x) lehet reducibilis, mint x - 5x
6, de lehet irreducibilis is,
mint x
1. Eisenstein kriteriuma mellett ismeretes meg a polinomok
R feletti irreducibilitasanak sok mas elegendo feltetele is, melyek egyebkent kevesbe jelentosek. Letezik olyan KRoNECKERtol szarmaz6 m6dszer is, melynek segitsegevel bil.rmely egesz egyiitthat6s polinomr61 eldiintheto, reducibilis-e az R test felett vagy sem. Ez a m6dszer azonban
igen bonyolult es gyakorlatilag csaknem alkalmazhatatlan.

:rP

Pelda: Tekintsiik az.

xP-1
{p(x)= x- 1 =xP- 1 +xP-+ ... +x+1

polinomot, ahol p prlmszam. Ennek a polinomnak a gyiikei az 1-tlll kiiliinbiizll

p-edik egyseggyiikiik; mmthogy ezek a gyiikiik az 1-gyel egyiitt p egyenlll reszre
osztjak a komplex szamsik egysegkiiret,azert az (p(x) polinomot koroszldsi polinorrmak
nevezziik.
Erre a polinomra kiizvetleniil nem alkalmazhat6 Eisenstein kriteriuma. Vezessiink
be azonban uj ismeretlent,legyen x = y + 1. A kiivetkezllket kapjuk:
g(y)

(y

(p(Y + 1) = (y

- 1
1 [
p(p - 1)
]
+1)P
1)- 1 = ii yP + pyP-1 + _2_1_ yP- + ... + PY

= yP-1

+ pyP- + p(p 2~

1> yP-

+ ... + P

A g(y) polinom egyiitthat6i binomialis egyiitthat6k, s ezert a legelsll kivetell!vel mind

oszthat6k p-vel, ueyanakkor a szabad tag nem oszthat6 p'-tel. lgy tehat Eisenstein
kritertuma ertelmeben a gC y) polinom irreducibilis az R test felett. Innen klivetkezik
az f p(x) korosztdsi polinom irreducibilildsa ao R test {elell. Csakugyan, ha
(p(X)

akkor
g(y) = tp(y

tp(x)p(x),

+ 1)'1'(Y + 1).

58. . Egesz egyiitthat6s polinomok raciomllis gyokei

Fentebb emlitettiik, hogy adott polinom racionalis szamtest feletti irreducibilis faktorizaci6janak problemaja gyakorlatilag nines megoldva valamennyire is kielegito m6don. Ennek a kerdesnek az elso foku tenyezok
levalasztasara vonatkoz6 specialis esete, azaz a racionalis gyiikiik megkere379

sese viszont mar roppant egyszerii, es hosszadalmas szatnolgatas nelkiil

megoldhat6. Magat61 ertetOdik, hogy racionalis polinom racionalis gyokeinek megkeresese egyaltalan nem oldja meg ezen polinomok val6s gyokeinek
altalanos problemajat, tehilt a IX. fejezetben ismertetett m6dszerek es
eredmenyek jelentosegiiket racionalis egyiitthat6s polinomokra vonatkoz6lag is teljes egeszeben megorzik.
Raterve racionalis egyiitthat6s polinomok racionalis gyokeinek kerdesere, jegyezziik meg, hogy mint az elozo paragrafusban mar ramutattunk,
e!eg egesz egyiitthat6s polinomok vizsgalatara szoritkoznunk; emellett
kiiliin fogjuk megvizsgalni az egesz es a tortgyokok esetet.
Ha az cx egesz szdm gyoke az egesz egyiitthatos f(x) polinomnak, akkor ezen
polinom szabad tagja oszthat6 cx-val.
Csakugyan, legyen
f(x)

a,;r;n

+ a xn- + ... + an.

1

Osszuk f(x)-et (x - cx)-vaf:

cx) (b,;xn- 1

f(x) = (x -

+ b xn- + ... + bn_

1

1).

Ha az osztast Horner m6dszerevel vegezziik, mellyel a 22. -ban ismerkedtiink meg, azt kapjuk, hogy a hdnyados valamennyi egyiitthatoja, tgy
bn_1 is, egesz szdm, s mivel
Un

-otbn_1

ot(-bn_1),

azert allitasunk bizonyitast nyert. 43

Eszerint, ha az egesz egyiitthat6s f(x) polinomnak vannak egesz gyokei.
akkor ezek a szabad tag oszt6i kozott talalhat6k. Ki kell tehat pr6billni a
szabad tag osszes lehetseges oszt6it, mind a pozitivokat. mind a negativokat; ha ezek koziil egyik sem bizonyul gyoknek, akkor polinomunknak
egyaltalan nincsenek egesz gyokei.
A szabad tag valamennyi oszt6janak kipr6balasa olykor tulsagosan
bonyolult lehet, meg akkor is, ha a polinom ertekeit Hornei: m6dszerevel
szamitjuk ki, nem pedig a szabad tag minden egyes oszt6janak kozvetlen
behelyettesitesevel. A kovetkezO megjegyzesek azonban lehetove teszik.
hogy ezeket a szamitasokat leegyszeriisitsiik. E!Oszor is, minthogy 1 es
-1 mindig oszt6ja a szabad tagnak. kiszamitjuk /(1)-et es /(-1)-et, ami
nem jelent nehezseget. Ha tovabbil az cx egesz szam gyoke f(x)-nek:
f(x)

(x -

cx)q(x)

.. Hiba volna ezt a Utelt arra val6 hivatkozassal bizonyltanl, bogy az iln tag (ell!
jeltlll eltekintve) az f(x) polinom iisszes gyiikeinek szorzata: ezen gyiikiik kiiziitt
lehetnek tilrtek is, irracionalisak is, komplexek is, s ezert nem atllthatjuk elllre, hogy
mindezen gyiikiik szorzata "' kihagyasaval egesz lesz.

380

akkor, mint fentebb ramutattunk, a q(x) hanyados valamennyi egyiitthat6ja egesz szam, s ezert az
/(-1)
--=-q(-1)
a:+1

...JQl_ = -q(l),
a:-1

hanyadosoknak egesz szamoknak kell lepniok. fgy tehat a szabad tagnak

csak azokat az [1-/61 es (-1)-lill kiiliinbOziiJ a: osztoit kell kiprobtilnunk, amelyekre az
, ~(f. 1 htinyadosok is egesz szlimok.

/<!._) 1

Nldtik
1. Keressiik meg a kiivetkezli polinom egesz gyiikeit:

2x' - x - 6.

t(x) = x -

A szabad tag oszt6i: 1, 2, 3, 6. Mivel ((1) = -8, f(-1) = -8, azert

1 es -1 nem gyiik. Tovabba a
-8
2

-8

-8

-8

+ 1. - 2 - 1 '6- 1. - 6 - 1

szamok tlirtek, s ezert az oszt6k kiiziit el kell vetniink a 2, - 2, 6, -6 szamokat,

viszont a
-R
-R
-R
-8
3- 1' 3 + 1' - 3 - 1, -3 + 1
szamok egeszek, s ezert a 3 es a -3 oszt6t ki kell pr6balnunk. Alkalmazzuk a Horner.
elrendezest:
1 -2 -1 -6
1
-3 1 -5 14 -48
azaz f(-3)- -48 s igy -3 nem gyiike f(x)-nek. Vegiil

_,1 -2 -1 -6

3 1

o'

vagyis f(3) = 0: a 3 gyiike f(x)-nek. Egyuttal f(x) es x- 3 Mnyadosanak egyiittbat6it

is megkaptuk:
((X) = (X -

3) (X'

+ X + 2).

Kiinnyen lathat6, hogy az x + x + 2 hanyadosnak 3 nem gyiike, tehat ez a szam

((x)-nek ncm ti:ibbsziiriis gyiike.
2. Keressiik meg a kiivetkez6 polinom egesz gyiikeit:
f(x) = 3x'

+ x -

5x - 2x

+ 2.

Itt a szabad tag oszt6i 1 es 2. Tovabba ((1) = -1, f( -1) = 1, azaz sem 1,

sem -1 nem gyiik. Vegiil, miveJ az

-1

1 es

-2- 1

szamok tiirtek. azert 2 es -2 sem gyiik, vagyis az f(x) polinomnak egyaltalan nincsenek egesz gyiikci.
381

Terjiink at a tortgyokok kerdesere.

Ha valamely egesz egyi1tthat0s f6polinomnak van raciondlis gyoke, akkor
ez a gyok egesz szdm.
Val6ban, legyen az
f(x) = x"

+ a x"- + a.,;xf'- + ... + a,

1

eges; egyiitthat6s polinomnak gyoke a

~c egyszeriisithetetlen tOrt, azaz

legyen
Inn en

vagyis egy egyszeriisithetetlen tort egyenl6 egy egesz szammal, ami lehetetlen.
Az egesz egyi1tthatOs

f(x) = a,;x"

+ a x"- + a,xn- + ... + a,_ x + a,

1

polinom raciondlis ( egesz es tort-) gyokeit megkapjuk, ha megkeressiik a

tp(g) = y"

+ a,yn-1 + a,u,yn-o + . + a~-a,_,y + a3-'a,

polinom egesz gyokeit, es mindegyiket elosztjuk a0-lal.

Csakugyan, szorozzuk meg az /(x) polinomot a~-J..nel, majd vezessiink be
uj ismeretlent, vegrehajtva az y = UoX helyettesitest. Vilagos, hogy
tp(y) = tp(aoX)

a3- 1f(x).

Ebb61 kovetkezik, hogy az f(x) polinom gyokei egyenl6k a tp(y) polinom

gyokeinek _!_ -szorosaval. Specialisan, f(x) racionalis gyokeinek tp(y) racioao
nalis gyokei fognak megfelelni; minthogy azonban tp(y) f6polinom, azert
ezek a gyokok csak egeszek' lehetnek, ezek megkeresesere pedig mar van
m6dszeriink.
P~lda.

Keresstik meg az
f(x)

= 3x'

+ 5x + x + 5x -

polinom raciom\lis gyiikeit.

Megszorozva f(x)-et 3'-nal, es elvegezve az y = 3x helyettesftest, kapjuk:
rp(y) = y'

+ 5y8 + 3y' + 45y -

Keresstik a rp(y) polinom egesz gyokelt.

382

54.

Szamftsuk ki <p(1)-et Horner modszerevel:

-11 5 3 45 -54
116954
0

Eszerint <p(1) = 0, azaz 1 gyiike <p(y)-nak, s emellett

<p(y) = (y -

ahol
q(y) = y

1)q(y),

+ 6y' + 9y + 54.

Hatarozzuk meg a q(y) polinom egesz gyokeit. A szabad tag osztoi 1, 2, 3,

6, 9, 18, 27, 54. Itt
q(1) = 70,

q(-1) =50.
q(l)

ql-1)

Ha minden egyes "' osztora kiszamftjuk "' _ 1 -et es ;-+] -et, akkor azt talaljuk,
hogy "'= -6 kivetelevel minden osztot el kell vetniink. Vizsgaljuk meg ezt
az osztot:
16954
1
-6 1 0 9
0.
1gy tehlit q(- 6) = 0, azaz -6 gyoke q(y)-nak s ezert <p(y)-nak is.
<p(y)

egesz gyiikei teMt 1 es - 6. Eszerint az f(x) polinom racionlllis gyiikei 3 es -2

es csak ezek.

Meg egyszer hangsulyozzuk, hogy a fenti m6dszerek c s a k egesz egyiitthat6s polinomokra alkalmazhat6k, espedig c s a k racionalis gyokeik
megkeresesere.

59. . Algebrai szamok

A komplex szamtestben minden racionalis egyiitthat6s n-edfoku polinomnak n gyoke van, melyek kiiziil nemelyik (vagv akar mind) kfviil lehet
a racionalis szamtesten. Azonban nem minden komplex vagy val6s szam
szolgal racionalis egyiitthat6s polinom gyokeiil. Azokat a komplex (es
specialisan azokat a val6s) szamokat, melyek ilyen polinomok gyokeiil
szolgalnak, algebrai szamoknak nevezziik, ellentetben a transzcendens szamokkal. Az algebrai szamok koze tartozik valamennyi racionatis szam,
minthogy ezek els6 foku racionalis egyiitthat6s polinomok gyokei, tovabba
n

minden Va alaku gyokkife.iezes is - ahol a gyok alatti a mennyiseg racionalis - Ieven ez az x"-a binom (kettagu polinom) gyoke.
Masreszt a matematikai analizis terjedelmesebb tankonyveiben bebizonyitjak az e szam (a termeszetes Iogaritmus alapszama) transzcendenciajat,
valamint az elemi geometriab61 ismert :n: szamet is.
~
383

Ha az "' szam algebrai, akkor az is igaz, hogy valamely egesz egyiitthatos

polinom gyoke, s igy ezen polinom egyik (szinten egesz egyiitthatos) irre<lucibilis tenyezojee is. Az az irreducibilis egesz egyutthat6s polinom, amelynek "' gyoke, konstans tenyezo/0/ eltekintve egyertelmflen meghatarozott, azaz
elojeltol eltekintve egyertelmflen, ha megkoveteljiik, hogy egyutthat6i relativ
primek legyenek (vagyis hogy a polinom primitiv Iegyen). Va16ban, ha "'
ket irreducibilis polinomnak, {(x)-nek es g(x)-nek is gyoke, akkor ezen
polinomok legnagyobb kiizos osztoja 1-tol kii!Onbiizo, s ezert ezek a polinomok irreducibilitasuk miatt legfeljebb 0-adfoku tenyezoben kii!OnbOzhetnek egymastol.
Az olyan algebrai szamokat, amelyek ugyanazon (R felett) irreducibilis
polinom gyokei, egymas konjugal(jainak nevezziik. 44 Az osszes algebrai
szamok halmaza tehat szetesik egymassal konjuga!t szamok paronkent
idegen veges osztalyatra. A racionalis szamoknak, mint elso foku polinomok
.gyokeinek, nines onmaguktol kii!Onbozo konjuga!tja, es ez a tulajdonsag
jellemzi is a racionalis szamokat: minden nem raciona!is algebrai szam
valamely 1-nel magasabb foku irreducibilis polinomnak a gyoke, s ezert
leteznek iinmagat61 kii!Onbozo konjugaltjai is.
Az osszes a/ gebrai szdmok halmaza a komplex szamtestben resztestet alkol.
Mas sz6val, alqebrai szamok osszege, ku/Onbsege, szorzata es hdnyadosa maga
is a/gebrai szam.
Val6ban, legyen adva ket algebrai szam, "' es {3. Jeliilje "'' = "' oc,, ,
"'" az osszes <X-val konjugalt szamokat, {3 1 = {3, {32, , {3. a {3-val konjuga!takat, f(x) es g(x) pedig azt a ket irreducibilis, racionalis egyiitthatos polinomot, amelynek "' ill. {3 gyoke. Irjuk fel azt a polinomot, melynek gyokei
az osszes lehetseges "'' + {31 osszegek:
n

rp(x)

'

= i=l
II }=1
ll

[x-

<"'' + f31)].

Ezen polinom egyiitthatoi nyilvanvaloan valtozatlanok maradnak az "''k

barmely permutaciojanal, valamint a f3rk barmely permutaciojanal is.
Kovetkezeskeppen ezek az egyiitthatok a ket ismeretlenrendszerre nezve
szimmetrikus polinomokrol sz616 tete! (I. az 54. veget) alapjan eloallithatok f(x) es g(x) egyiitthat6inak polinomjakent. Mas sz6val a rp(x) polinom
egyiitthatoi racionalis szamok, s ezert az "'
{3 = "''
{31 szam, amely
-elofordul a gyokiik kozott, algebrai lesz.
U gyanilyen m6don igazolhato az "' - {3 es az 0<{3 szam algebrai volta a

'l'(x)

'

= i=l
lJj=l
II [x-

("''- {31)],

" Ez a fogalom nem tevesztendll iissze a komplex szamok konjugaltsagaval.

384

illetve a
n

x(x) =
.

'

If II (x -

t-1 J-1

;{J1)

polinom segitsegevel.
A hanyados algebrai volt{mak bizonyitasa celjab61 elegend6 megmutatni,
bogy ba az szam algebrai, es kiiliinbiizik zer6t61, akkor - 1 is algebrai
sziun. Legyen az

f(x) = ar]lf'

+ a1x"-1 + ... + a._1X + an

racionalis egyiittbat6s polinom gyiike. Akkor vilagos, bogy az ugyancsak

racionalis egyiittbat6s
g(x)

a.x"

+ a,_ x"- + ... + a x + llo

1

polinomnak gyiike -1, amit bizonyitani kellett.

Az iment bizonyitott tetelb61 kiivetkezik, hogy barmely racionalis sziun
3

es gyiikkifejezes iisszege, pl. 1

~

iisszege is, pl. }"3

+ }"2, valamint

+ yO, algebrai szam.

barmely ket gyiikkifejezes

Egyel6re azonban nem nyilatkoz-

V + V2 szam algebrai volta-

hatunk az ,emeletes" gyiikkifejezesek, pl. a 1

r61. Ez az alabbi tete 1 kiivetkezmenye lesz:
H a az co szdm gyoke a
tp(x) = x"

+ x"-1 + pxn-2 + ... + )a; + ,.,.

polinomnak, amelynek egyiitthatOi algebrai szdmok, akkor co is algebrai szdm.

Fussa be 1, p1, , .l., es f.'t az , {J, , .l., ill. p. szam konjugaltjait, es
legyen t = , {J1 = {J, , , ~ = )., p.1 = p.. Tekintsiik az iisszes

= x" + IX.;x"-1 + fJF- 2 + .. + A.X + f.'t

alaku polinomokat, ahol tehlit tp1,1, ... , 1,1 (x) = tp(x), es vegyiik mindezen poli-
tp;,J, ... ,s,t (x)

nomok szorzatat:
F(x)

= II

tp1, 1 ..... ' 1(x).

l,j, .. . ,s,t

Az F(x) polinom egyiittbat6i nyilvanva16an szimmetrikusak az 1, {J1, ,

.l.,, p.1 ismeretlenrendszerek mindegyikere ktiliin-ktiliin, s ezert (megint csak
az 54. -ban bizonyitott tete! szerint) el6illlithat6k azon (racionalis egyiitthat6s) irreducibilis polinomok egytittbat6inak polinomjakent, amelyeknek
, {J, . , )., ill. p gyiike, vagyis F(x) egyiittbat61 maguk is racionalis szamok.
Az co szam tehat, mivel gyiike tp(x)-nek, gyiike lesz a racionalis egyiittbat6s
F(x) polinomnak is, s igy algebrai szamnak bizonyul.
2:5 Fels6bb algebra - 42160

385

V+

Alkalmazzuk ezt a tetelt az w =

1 ]12 szamra. Az <X = 1 V2
szam algebrai az elozo tete! szerint, s igy az w szam gyoke az x 2 - <X algebrai egyiitthat6s polinomnak, tehat maga is algebrai. Altalaban, az iment
bizonyitott ket tete! tobbszori alkalmazasaval az olvas6 minden nehezseg
nelkiil eljuthat a kovetkezo eredmenyhez:
Minden szam, amely feltrhat6 a racionalis szamtest feletti radikalkifejezeskent ( azaz gyokkifejezeseknek bdrmilyen bonyolult, altalaban ,tobbemeletes"
kombinaci6jakent allitha/6 elO ), algebrai szam lesz.
A radikalkifejezeskent felirhat6 algebrai szamok nyilvanval6an testet
alkotnak. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ez a test, mint a 38.
vegen tett (de nem bizonyitott) megjegyzesbOI kovetkezik, csak resze az
osszes algebrai szamok testenek.
Fentebb mar emlitettiik ket szam, e es " transzcendenciajat. Val6jaban azonban
transzcendens szam vegtelcn sok van. Mi tiibb, a halmazelmelct kiirebe tartoz6
fogalmak es m6dszerek segitsegevel meg fogjuk mutatni, hogy transzcendens szam,
hogy ugy mondjuk, tiibb van, mint algebrai; ennck a kifejezesnek a pontos ertelme
ahibb fog vilagossa valni.
Egy vegtelen M halmazt megszdmldlhal6nak nevezlink, ha kiilcsiiniisen egyertclmu
megfelelteles letesithetil kiizte es a termeszetes szamok halmaza kiiziitt, vagyis ha
elemei megszamozhat6k az iisszes tcrmeszctcs szamokkal, ellenkezo esetben pedig
nem megszdmldlhal6nak.
1. I emma. Minden vegtelen M halmaz tarlalmaz megszdmldlhat6 reszhalmazt.

Val6ban, vegyiink M-ben egy tetszllleges a, elemet. Valasszunk czutan egy a 1-tol
kiiliinbiizc5 a, elemet. Altalaban tegylik fel, hogy M-bol mar kivalasztottunk n szamu
kiiliinbiiz/5 a., a,, ... , an elemet. Mivel ezek az elemek nem merithetik ki az cgesz M
halmazt, hiszen az vegtelen, azert talalhat6 M-ben egy tOliik kliliinbiizo an+ elem.
Ezt az eljarasl folytatva, M-nek egy vegtelen reszhalmazat kapjuk, amely az
elemekb61 all; ezen reszhalmaz megszamlalhat6saga nyilvanval6.
2. I emma. Megszdmldlhat6 A halmaznak minden vegtelen B reszhalmaza

meg~

szdmldlha/6.
Az A halmazt megszamhllhat6saga miatt felfrhatjuk

(1)

au a2 ,

an, ...

alakban. Legyen a,, az (1) sorozat cls/1 olyan eleme, amclyik B-hez tartozik, a,, a
masodik ugyanilyen tulajdonsagu elem, es i. t. Bevezetve az a,.= bn (n = 1, 2, ... )
jeliilest, kapjuk, hogy a B reszhalmaz elemci egy

sorozatot alkotnak, azaz ez a reszhalmaz megszamlalhat6.

3. I em m a. Megszdmldlhat6an vegtelen sok, pdronki!nt kozos elem nelkiili vege
halmaz egyes itese megszdmldlhat6 halmaz.

Val6ban, legyenek adva az

386

halmazok, es legyen egyesitesiik B. Vilagos, hogy a B halmaz valamennyi elemet

megszamozzuk, ha tetszes szerinti modon megszamozzuk az A, veges halmaz elemeit,
majd az A, halmaz elemeire atterve, folytatjuk ezt a szamozast es i. t.
4. 1 e m m a. Ket, k/Jziis elem nelkiili megsztimlalhato halmaz eggesitese maga is
megsztimltilhato halmaz.

Legyen adva a megszaml>i.lhato A halmaz, melynek elemei

es az ugyancsak megszamlalhato B halmaz, melynek elemei

s legyen ezen halmazok egyesitese C. Ha bevezetjiik az

lln

Can-t,

bn

Czn

(n = 1, 2, ... )

jel1ilest, akkor a C halmaz iisszes elemeit eliiallltottuk a

' sorozat alakjaban, ami igazolja ezen halmaz megszaml>i.lhat6sagat.

Bizonyitsuk most be a kiivetkezll t e t e I t:
Az osszes algebrai szamok halmaza megsztimltilhaiO.

Mutassuk ki elllsziir az osszes egesz eggiitthatOs eggismerellenes polinomok h.almaztinak

megsztimltilhatosagat. Ha
f(x) = a.,x"

ilyen polinom,

e~pedig

+ a,xn- + ... + an- X + an

1

zer6t61 kiiliinbiizll, akkor nevezziik f(x) magassaganak a

h1 = n

+ l<lol + (a, I + ... + lan-,1 + (ani

termeszetes szamot. Vilagos, hogy adott h magassagu egesz egyiitthat6s polinom

csak ve)!es sok van; jeliiljiik ezek halmazat M,-val. Jeliiljiik tovabba M,-lal azt a
halmazt, amely csak a zer6b61 all. Az iisszes egesz egyiitthat6s polinomok halmaza
ekkor megszamlalhat6an vegtelensokM., M., M,, .. . , M., ... veges halmaz egyesitesekent ail eli!, vagyis a 3. lemma ertelmeben megszamlalhat6.
Innen a 2. lemma miatt kiivetkezik, hogy az /Jsszes egesz eggiillhatos primitfu
irreducibilis pry/inomok halmaza is megszamlalhato. Ugyanakkor tudjuk, hogy minden
algebrai szam egy es csakis egy egesz egyiitthat6s irreducibilis primitiv polinom gyiike.
Osszegyiijtve tehat az iisszes ilyen polinomok gyiikeit, azaz megszamlalhat6an vegtelen sok veges halmaz egyeslteset veve, kapjuk az iisszes algebra! szamok halmazat;
ez a halmaz tehat a 3. lemma szerint megszamllilhat6.

Vegiil bizonyitsuk be a kovetkezll tete It:

Az iisszes transzcendens szamok halmaza nem megszamllilhato.
Tekintsiik elllszi:ir a 0 es 1 ki:izi:itti x val6s szamok F halmazat, es mutassuk meg, hogy ez a halmaz nem megszamlalhalo. Ismeretes, hogy az emlitett
x szamok mind felirhat6k
X=0,oc 1 oc.! .

OCn

alaku vegtelen tizedes ti:irtkent es hogy ez az elllallitas egyertelmii, ha nem

engediink meg olyan torteket, amelyekben valamely n = N-t61 kezdve
387

minden n-re

ocn =

9; megforditva, minden ilyen alaku tort egyenl6 valamely

x szammal az F halmazb61. Tegyiik most fel, hogy az F halmaz megszamla!hat6, azaz hogy v a I a m e n n y i x szam felsorolhat6 egy
(2)
alaku sorozatban. Legyen
xk

az

xk

(3)

O,ockl"'k2 ockn

sz:im e!Mllftasa vegtelen tizedes tort alakjaban. frjunk most fel egy

O,P1P2 ...

Pn ...

alaku vegtelen tizedes tortet, ahol P1-et az X:t tort els6 tjzedesjegyet61
kiilonbOzonek valasztjuk, azaz P1 + "'n P2-t az x, tort m~sodik tizedesjegyet61 kiiliinb0z6nek, azaz p2 -1- oc... es altalaban Pn + OCnn Koveteljiik
meg ezenkiviil, hogy a Pn szamjegyek kozott vegtelen sok 9-tol kii!Onb0z6
legyen. Vilagos, hogy letezik ezeknek a kovetelmenyeknek eleget tev6 (3)
alaku tort. Ez a szam tehat benne van az F halmazban, de magab61 a
konstrukci6b61 kovetkezik, hogy kii!OnbOzik a (2) sorozat minden elemet61.
Ez az ellentmondas bizonyitja az F halmaz nem megszamlalhat6 voltat.
Innen kovetkezik, hogy az osszes komplex szamok halmaza sem megszamldlhat6: ha megszamlalhat6Ienne, akkor a 2.lemma szerint nem tartalmazhatna a nem megszamlalhat6 F reszhalmazt. A transzcendens szamok halmazanak nem megszamlalhat6saga most mar a 4. lemma miatt nyilvanval6, mivel ennek a halmaznak az osszes algebrai szamok (megszamlalhat6)
halmazaval val6 egyesitese eppen az osszes komplex szamok halmaza, azaz
nem megszamlalhat6.
A bebizonyftott ket tete! azt mutatja (az 1. lemma miatt), hogy a transzcendens szamok halmaza val6jaban sokkal gazdagabb elemekben, azaz
nagyobb ,szamossagu", mint az algebrai szamok halmaza.

. 388

XIII. FEJEZET

Matrixok normalalakja

60. . 1.-matrixok ekvivalenciaja

Meg egyszer visszateriink a linefuis algebrahoz tartoz6 kerdesekre.
Az olvas6 mar a VII. fejezet tanulmanyozasa ktizben meggy6zMhetett arr61,
hogy milyen fontos szerepet jatszik a matrixok hasonl6saganak fogalma.
Ket n X n tipusu matrix ui. akkor es csak akkor hasonl6, ha az n dimenzi6s
linearis ternek ugyanazt a linearis transzformaci6jat adja meg (ket kiiltinbtiz6 bazisban). Egyel6re azonban nem tudunk valaszolni arra a kerdesre,
hogy hasonl6-e ket adott konkret matrix vagy sem. Masreszt egyel6re nem
tudunk megadni valamely A matrixhoz hasonl6 matrixok kozott ilyen
vagy olyan ertelemben legegyszeriibb matrixot, es meg azt a kerdest is,
hogy milyen feltetelek mellett lesz az A matrix hasonl6 valamely diagonalis matrixhoz, csupan egy specialis esetre nezve vizsgaltuk meg a 33.
-ban. Eppen ezekkel a kerdesekkel fogunk foglalkozni ebben a fejezetben,
espedig mindjart tetsz6leges T alaptest eseten.
Vegyiik el6sztir vizsgalat ala az olyan n-edrendii negyzetes matrixokat,
amelyeknek elemei a I. ismeretlent61 fiigg6 tetsz6leges fokszamu egyismeretlenes polinomok a T test felett. Az ilyen matrixokat polinomitilis
mdtrixoknak vagy rtividebben 1.-matrixoknak nevezziik. 1.-matrixra pelda
a T test feletti tetsz6Ieges A negyzetes matrix A - I.E karakterisztikus
matrixa; ennek a matrixnak a fMiagonalisaban els6foku polinomok allnak,
fMiagonalisan kiviil pedig 0-adfokuak vagy zer6k. Minden olyan matrix,
amelynek elemei a T testb61 val6k - az ilyen matrixokat a rovidseg kedveert szammatrixoknak fogjuk nevezni- szinten specialis /.-matrix: elemei
0-adfoku polinomok vagy zer6k.
Legyen adva az

389

A-matrix. Az A(A) matrix elemi atalakitasainak nevezziik az alabbi m\gyfele transzformaci6t:

1. az A(A) matrix b:l.rmely soranak a T testbe tartoz6 b:l.rmely zer6t61
kiilonbiiz6 a szammal va16 szorzasat;
2. az A (A) matrix b:l.rmely oszlopanak a T testbe tartoz6 b:l.rmely zer6t61
kiilonboz6 a szammal val6 szorzasat;
3. az A('-) matrix tetszes szerinti i-edik sorahoz tetSzes szerinti j-edik
sor (j + i) p().)-szorosanak hozzaadasat, ahol p('-) tetszes szerinti polinom a
T['-1 gyuriiMl;
4. az A().) matrix 'tetszes szerinti i-edik oszlopahoz tetszes szerinti
j-edik oszlop U + i) p().)-szorosanak hozzaadasat, abol p('-) tetszes szerinti
polinom a T['-1 gyiiriiMl.
Konnyii belatni, bogy '--matrix minden elemi atalakttasanak letezik inverz
transzformaci6ja, amely szinten elemi. lgy pl. az 1. transzformaci6 inverze
az az elemi atalakitas, amely ugyanazon sornak az a- 1 szammal val6
szorzasab61 ad6dik; ez letezik az a + 0 feltetel miatt. A 3. transzformaci6
inverzet kapjuk, ba az i-edik sorboz aj-edik sor -p(A)-szorosat adjnk bozza.
. Az A(J.) matrixban bizonyos elemi atalakitasok elvegzese utjan btirmely ket
sort vagy btirmely kel. oszlopot felcserelhetiink.
Tegyiik fel pl., bogy az A().) matrix i-edik esj-edik sorat kell felcserelniink. Ezt megtebetjiik negy elemi atalakitas segitsegevel, amint a kovetkez6 sema mutatja:

Itt a kovetkez6 atalakltasokat bajtottuk vegre egymas utan: a) az i-edik

sorboz bozzaadtuk a j-ediket; b) a j-edikMI kivontuk az uj i-edik sort;
c) az uj i-edik sorboz bozzaadtuk az uj j-ediket; d) az uj j-edik sort megszoroztuk ( -1 )-gyel.
Azt fogjuk mondani, bogy ket A(A), B().) A-matrix ekvivalens [jelOiese:
A().)- B(A)], ba az A().) matrixr6l a B().) matrixra at lebet terni veges
sok elemi atalakitas utjan. Ez az ekvivalenciarelaci6 nyilvanval6an reflexiv es tranzitiv, s mivel minden elemi atalakitasboz letezik az inverz elemi
atalakitas, azert szimmetrikus is. Mas sz6val a T test felelli n-edrendf1 negyzetes }.-matrixok halmaza szetesik ekvivalens matrixok paronkent idegen osztalyaira.
Legkozelebbi celunk kivalasztani valamely adott A('-) matrixszal ekvivalens osszes A-matrixok koziil a lehet6 legegyszeriibb alakuakat. EbMI a
celb61 vezessiik be a kovetkez6 fogalmat. Kanonikus J.-matrixnak nevezziik
az olyan A-matrixot, amely rendelkezik a kovetkez(i harom tulajdonsaggal:
390

a) ez a matrix diagonalis, azaz

(1)

alaku;
b) minden et(/.) polinom (i = 2, 3, ... , n) oszthat6 az e1_ 1 (.l.) polinommal;
c) ha az e1(.l.) polinom (i = 1, 2, ... , n) zer6t61 kiilonbOzo, akkor f6. polinom.
Jegyezziik meg, hogy ha az (1) kanonikus A-matrix f6diagonalisaban all6
e1(A) polinomok kozott vannak zer6val egyenlok, akkor ezek a b) tulajdonsag miatt feltetleniil az utols6 helyeket foglaljak el. Masreszt, ha az e1(.l.)
polinomok kozott e!Ofordulnak 0-adfokuak, akkor a c) tulajdonsag szerint
ezek mind egyenlok 1-gyel, es a b) tulajdonsag szerint az (1) matrix f6diagona!isaban az elso helyeket foglaljak el.
A kanonikus A-matrixok koze tartozik tobbek kozott nemelyik szammatrix, igy pl. az egysegmatrix es a zer6matrix is.
Minden A-matrix ekvivalens egy kanonikus A-matrixszal, vagy mas sz6val
elemi transz{ormaci6kkal kanonikus alakra hozhat6.
Ezt a tetelt a tekintett A-matrixok rendje szerinti indukci6val fogjuk
bizonyitani. A rendet tovabbra is n-nel je!Oijiik. n = 1 eseten
A(A)

[a(A)].

Ha a(A) = 0, akkor matrixunk maris kanonikus. Ha viszont a(A) + 0,

akkor elegendo az a(A) polinomot foegyiitthat6javal vegigosztani - ez a
matrixnak elemi atalakitasa -, hogy kanonikus matrixot kapjunk.
Tegyiik fel, hogy a tete! mar be van bizonyitva (n - 1)-edrendii A-matrixokra. Tekintsiink egy tetsz6leges n-edrendii A(A) A-matrixot. Ha A(.l.)
zer6matrix, akkor maris kanonikus, es nines mit bizonyitani. Ezert fel- _
tessziik, hogy az A(A) matrix elemei kozott vannak zer6t61 kiil0nb0z6k.
Sziikseg eseten atrendezve az A( A) matrix sorait es oszlopait, atvihetjiik
az egyik nem zero elemet a bal fels6 sarokba. Eszerint az A( I.) matrixszal
ekvivalens A-matrixok kozott vannak olyanok, amelyeknek bal fels6 sarkaban zer6t61 kiilonboz6 polinom all. Tekintsiik az osszes ilyen matrixokat,
Az ezen matrixok bal fels6 sarkaban all6 polinom kiilonfele fokszamu lehet.
A polinom fokszama azonban termeszetes szam, marpedig termeszetes
szamok minden halmazaban van legkisebb szam. Kovetkezeskeppen az
A(l.) matrixszal ekvivalens olyan A-matrixok kozott, amelyeknek a bal
391

fels6 sarkahan allo elem nero zero, talalhato olyan, amelyhen az emlitett
helyen allo polinom fokszama a lehet6 legkisehh. Vegiil ezen matrix els6
sorat vegigosztva az emlitett polinom f6egyiitthatojaval, olyan A(J.)-val
ekvivalens .1.-matrixot kapunk,
e1(.?.)

A(J.)

b12 (.1.) .. b1n(A) )

~ ~2~~~).. ~~~~~. . . .~~~;.!.

(

bm(A)

bn2(J.) bnn(A)

hogy e1(.1.) (+ 0) f6polinom es a kapott matrix az e I em i at a I a kit as o k s e m m i I y e n k o m h i n a c i o j a v a I sem vihet6 at olyan

matrixha, amelynek hal fels6 sarkahan a I a c sony a h h f o k u n emz e r o p o I i n o m all.
Mutassuk meg, hogy a kapott matrix elso sorrinak es elso oszlopdnak minden
eleme oszthatO e,(J.)-val. Legyen pl. valamely 2 :;;?.j:;;;?. n eseten
b1j{J.)

= e1(J.)q(J.) + r(A),

ahol r(J.) fokszama kisehh e1(.?.) fokszamanal, amennyiben r(J.) zerotol

ktilonbi:iz6. Ekkor kivonva matrixunk j-edik oszlopab61 az els6 oszlop
q.(J.)-szorosat, majd felcserelve az els6 es aj-edik oszlopot, olyan matrixot
kapunk, amely ekvivalens A(J.)-val, es hal fels6 sarkahan r(J.) all, azaz olyan
polinom, amelynek fokszama kisehh, mint e1(}.)-e, ez azonhan ellentmond
az utohhi polinom valasztasanak. Innen r(.l.) = 0, amit hizonyitani kellett
Ha most matrixunk j-edik oszlopah61 kivonjuk az els6 oszlop q(J.)-szorosat, akkor a b11(.l.) elem helyere zero keriil. Elvegezve a megfelel6 atalakftast j = 2, 3, . , iz esetere, valamennyi b,1(J.) elemet zeroval helyettesitjiik. Hasonlokeppen erhetjiik el, hogy minden b,1(.l.) (i = 2, 3, ... , n) elem
helyere is zero keriiljon. Olyan mritrixol kapunk tehrit, amely ekvivalens az
A(.l.) mritrixszal, bal felso sarkriban az e,(J.) polinom all, elso sorcinak es elso .

O.!zlopanak tobbi elemei pedig zerooal egyenlOk:

(2)

A(.l.)

.. 0 )
e1 (.1.) 0
( . ~ ...c~.(~~ .'.'.'. ~~~). .
0

Cnl.?.) Cnn(A)

Az indukci6felteves szerint a (2) matrix johh also sarkahan allo (n - 1)edrendii matrix elemi atalakitasokkal kanonikus alakra hozhato:

392

Ugyanezeket az atalakitasokat a (2) matrix megfelel6 sorain es oszlopain

hajtva vegre - ezen matrix els6 sora es els6 oszlopa kozben nyilvan valtozatlan marad -, azt kapjuk, hogy

(3)

Annak bizoi:tyitasa celjab61, hogy a (3) matrix kanonikus, mar csak azt
kell megmutatnunk, hogy e2(A) oszthat6 e1(Jc)-val. Legyen
e2 (A)

e1 (Jc)q(Jc)

+ r(Jc),

ahol r(Jc) + 0 es fokszama kisebb, mint e1(A)-e. Ha azonban a (3) matrix

masodik oszlopahoz hozzaadjuk az el6z6 oszlop q(A)-szorosat, majd a masodik sorb61 kivonjuk az els6 sort, akkor az e2 ( .:\) elemet r(A)-val helyettesitettiik. Csereljiik most fel az els6 sort a masodik sorral, az els6 oszlopot a
masodik oszloppal; ezaltal az r(A) polinom a matrix baJ fels6 sarkaba keriil,
ami azonban ellentmond az e,(A) polinom valasztasanak.
A Jc-matrixok kanonikus alakjara vonatkoz6 tetelt bebizonyitottuk.
Ez a tete! kiegeszitend6 a kovetkez6 u n i c i t a s t e t e I l e I:
Minden .:\-matrix csak eqy kanonikus matrixszal ekvivalens.
Csakugyan, legyen adva tetsz6leges A(A) n-edrendii A-matrix. Rogzft...:
slink valamely k termeszetes szamot (1 ~ k ~ n), es tekintsiik az A(A)
matrix osszes k-adrendii aldeterminansait. Ha ezeket az aldeterminansokat
kiszamitjuk, akkor a A ismeretlen polinomjainak egy veges rendszeret
nyerjiik; ezen polinomrendszer legnagyobb kozos oszt6jat, melyr61 feltetelezziik, hogy fopolinom, jeloljiik dk(Jc)-val.
Kaptuk tehat a
(4)
d 1(A}, d 2(A), .. , dn(A)
polinomokat, me I y e k a z AO.) m a t r i x a It a I e g y e r t e I m iie n meg v a n n a k h a t a r o z v a. Emellett d,O) az A (A) matrix
osszes elemeinek legnagyobb kozos oszt6ja (az I f6egyiitthat6val), dn(A)
pedig egyen16 az A(A) matrix determinansaval, osztva ennek f6egyiitthat6javal. Jegyezziik meg azt is, hogy ha A(.:\) rangja r, akkor

mig a (4) rendszer osszes tobbi pofinomjai kiilonbOznek zer6t61.

Az A(A) .:\-matrix 6sszes k-adrendu aldeterminansainak tk = 1, 2, ... , n)
d.(Jc) leqnaqrobb k6z6s oszt6ja nem valtozzk, ha az A(Jc) matrzxon elemi atalakitasokal hajtunk vegre.
393

Ez az allitas majdnem trivialis arra az esetre, amikor az A(J.) matrixon

1. vagy 2. tipusu elemi atalakitast hajtunk vcgre. Ha pl. a matrix i-edik
'Sorat szorozzuk valamely, T testbeli et szammal (et + 0), akkor azok a
k-adrendii aldeterminansok, amelyeken az i-edik sor atmegy, et-val szorz6dnak, mig a tiibbi k-adrendii aldeterminans valtozatlan marad. Azonban
polinomok legnagyobb kozos oszt6janak meghatarozasanal akadalytalanul
szorozhatunk ezen polinomok koziil tetszes szerintieket a T test zer6t61
'kii!Onbozo elemeivel.
Tckintsiink most 3. es 4. tipusu elemi atalakitasokat. Adjuk pl. hozza a
A (A) matrix i-edik sorahoz a j-edik sor (j + i) qo(A)-szorosat; az igy nyert
matrixot je!Oljiik A(A)-val, k-adrendii aldeterminansainak tegnagyobb
kozos oszt6jat (az 1 f6egyiitthat6val) pedig dk(A)-val. Nezziik meg, hogy
mi tiirtenik a fenti transzformaci6nal az A(A) matrix k-adrendii aldeterminansaival.
Vilagos, hogy nem fognak valtozni azok az aldeterminansok, amelyeken
az i-edik sor nem halad at. Nem valtoznak azok az aldeterminansok sem,
amelyeken mind az i-edik, mind pedig a j-edik sor athalad, mivel a determinans nem valtozik, ha egyik sorahoz valamely masik sor tiibbszoroset
adjuk hozza. Vegyiik vegiil barmelyik olyan k-adrendii aldeterminanst,
arne! yen az i-edik sor athalad, de aj-edik nem; jeloljiik ezt M-mel. Vilagos,
hogy az A(J.) megfelelo aldeterminansa el6allithat6 az M aldeterminans es
.azon A(A)-beli M' aldeterminans qo(A)-szorosanak osszegekent, amelyet az
M aldeterminansb61 ugy kapunk, hogy az A(J.) matrix i-edik soranak
-elemeit a j-edik sor megfelelo elemeivel helyettesitjiik. Minthogy M is,
M' is oszthat6 dk(J.)-val, azert M
qo(A)M' is oszthat6 lesz vele.
A mondottakb61 kovetkezik, hogy az A (A) matrix valamennyi k-adrendii
aldeterminansa oszthat6 dk(A)-val, s ezert dk(A) is oszthat6 vele. Minthogy
azonban az alkalmazott elemi atalakitasnak letezik ugyanolyan tipusti
inverz elemi atalakitasa, azert dk(J.) is oszthat6 dk(J.)-val. Ha meg azt is
tekintetbe vessziik, hogy mindketto fopolinom, akkor Iatjuk, hogy ak(J.) =
= dk(A), amit bizonyitani kellett.
Eszerint az A(A) matrixszal ekvivalens valamennyi J.-malrixnak ugyanaz
a (4) polinomrendszer felel meg. Vonatkozik ez tobbek kozott barmely
A (A)-val ekvivalens kanonikus matrixra is (ha tiibb ilyen van). Legyen (3)
az egyik ilyen matrix.
Szamitsuk ki a dk(A) polinomot (k = 1, 2, ... , n) a (3) matrix felhasznalasaval. Vilagos, hogy ezen matrix bal felso sarkaban all6 k-adrendii aldetermmans egyenlo az
(5)
e,(J.)e2(J.) ... ek(J.)

-szorzattal. Tovabba, ha a (3) matrix i1-edik, i2-edik, ... , ik-adik soraban

(i, < i2 < ... < ik) es u g y ani 1 yen s 0 r s z am u oszlopaiban all6
294

aldeterminansat tekintjiik, ez egyenlo az et,(A)e1,(J.) .. e1.(J.) szorzattal,

amely oszthat6 (5)-tel. Val6ban, 1 ;;;;;; i1, s ezert e1,(.?.) oszthat6 e1(.?.)-val,
2 ;;;;;; i2 , s ezert e,,(J.) oszthat6 e2 (.?.)-val, es i. t. Vegiil, ha a (3) matrixban
olyan k-adrendii aldeterminanst vesziink, amelyen legalabb egy i indexre
a matrix i-edik sora atmegy, de i-edik oszlopa [nem, akkor ez az aldeterminans tartalmaz csupa zer6b61 all6 sort, s ezert egyenlo zer6val.
A mondottakb61 kiivetkezik, hogy az (5) szorzat eppen a (3) matrix
k-adrendii aldeterminansainak legnagyobb kiizos oszt6ja, s ezert az eredeti
A(.?.) matrix k-adrendii aldeterminansaie is,
(k

(6)

= 1, 2, ... , n).

Most mar konnyii megmutatni, hogy az ek(J.) polinomok (k = 1, 2, ... , n)

az A(.?.) matrix riltal egyertelmaen meg vannak hatrirozva. Leg yen e zen

matrix rang j a r. Akkor, mint tudjuk, d,(J.) + 0, de d,H(J.) = 0, s

igy (6) miatt e,+1(.?.) = 0. Innen a kanonikus matrix tulajdonsagai miatt
kovetkezik, hogy h a a z A(.?.) matrix r rang j a k is ebb,
mint n, akkor
(7)
Masreszt k ;;;;;; r eseten (6)-b61 kiivetkezik, hogy mivel dk_1(.?.)
(8)

ek(J.)

0, azert

dk(J.)

dk_,(J.).

Ezzel a J.-matrixok kanonikus alakjanak unicitasat bebizonyitottuk1

Egyuttal m6dszert is kaptunk az ek(J.) polinomok kozvetlen kiszamitasara,
amelyeket az A(.?.) matrix invaririns faktorainak neveziink.
Pelda. Hozzuk kanonikus alakra az
A(i.) =

2i.')
( ;.- ;.
i.'
5i. 3i.

i.-matrixot. Elemi atalakitasok sorozataval kapjuk:

A(i.)- (

i.'-i.
i.'

-A'
2 )
(1-A8 - -10i .1 -A
3
- 3
3
5A
A
i.' + 5i.

:)-

10
1
-A--i.'A 0)
- (3
3
-

0
-(A' -

10i.' - 3A

__ 0

0)(A
;,
0

A
A' -

10i.' - 3A '

395

Masr~zt kllzvetlenlll is ki lehetne szamitanl az A(A) matrix invarians faktoralt.

Kiszamitva ugyanis a matrix elemeinek Iegnagyobb kllzos osztojat, kapjuk:

d1(.!) = e,_(,\) =J..

Ha viszont kiszamltjuk az A(J.) matrix determinansat, es megjegyezzilk, hogy ez

fllpolinom, akkor kapjuk, hogy
d,(A) = J. -

sfgy

lOJ. - 3A1,

e,(A) = d,(J.) = J. d1(A)

10J.1

3A.

61. . Unimodularis 1.-matrixok.

Szammatrixok hasonl6saga es karakterisztikus matrixuk
ekvivalenciaja kozotti kapcsolat
Az el6z6 paragrafus eredmenyeib61 nyerhet6 a l-matrixok ekvivalenciafanak egy kriteriuma, mely a kiivetkezo ket - majdnem azonos - alakban
fogalmazhat6 meg.
Ket I.-matrix akkor es csak akkor ekvivalens, ha kanonikus alakjuk ugganaz.
Ket l-matrix akkor es csak akkor ekvivalens, ha invarians faktoraik megeggeznek.
Vezessiink le meg egy kriteriumot, amely mar mas jellegii Iesz.
Tudjuk, hogy a kanonikus A-matrixok kiize tartozik az E egysegmatrix
is. Nevezziik az U(l.) 1.-matrixot unimoduldrisnak, ha kanonikus alakja
az E matrix, azaz ha minden invarians oszt6ja = 1.
Az U(l.) I.-matrix akkor es csak akkor unimoduldris, ha determinansa
zercJIOI kiil0nboz6, de nem fiigg 1.-tcJI, azaz a T alaptest valamely zerotol kiilOnbOzo eleme.
Val6ban, ha U(l.)- E, akkor ennek a ket matrixnak ugyanaz a dn(l.)
polinom felel meg. Az egysegmatrix eseten azonban dn(l.) = 1. EbbOl kiivetkezik, hogy az U(l.) matrix determiuansa, amely dn(l.)-t6l csak egy nemzer6 szamfaktorban kiiliinbiizik, valamely zer6t61 kiiliinbiiz6 szam lesz a
T testb61. Megforditva, ha az U(l.) matrix determinansa zer6t6l kiiliinbiiz6,
es nem fiigg 1.-t61, akkor erre a matrixra nezve dn(l.) = 1, s ezert az el6z6
paragrafus (6) keplete szerint az U(l.) matrix minden e,(l.) invarians faktora
(i = 1, 2, ... , n) egyenlo 1-gyel.
Innen kiivetkezik, hogy minden nemelfajulo szammatrix unimodularis
I.-matrix. Unimodularis I.-matrix lehet azonban nagyon bonyolult alaku is.
fgy pl. a
).3
5
)
;.- ).3- 41. 2 +51.- 5

396

'

.f.-matrix unimodularis, mivel determinansa 20, azaz zer6t61 kiilonboz6, es

.f.-t61 nem fiigg.
A fenti tetelb61 kovetkezik, hogy unimoduldris A-matrixok szorzata maga
is unimoduldris - elegend6 emh~kezetbe idezniink, hogy miltrixok szorzasanal determinansaik is osszeszorz6dnak.
,
Az U(A) A-matrix akkor es csak akkor unimoduldris, ha letezik inverz
matrixa, amely szinten A-matrix.
Val6ban, ha adva van egy nemelfajul6 A-matrix, akkor a szokasos
m6don hatarozva meg ennek inverz matrixat, az adott matrix elemeihez
tartoz6 adjungaltakat az egesz matrix determinansaval kell osztanunk,
azaz A valamely polinomjaval. Ezert altalaban az inverz matrix elemei
A-nak racionalis tortjei lesznek, nem pedig polinomjai, v a g y is e z
a m a t r i x n e m I e s z A-m a t r i x. Ha viszont az adott matrix
unimodularis, akkor az adjungaltakat csak valamely zer6t61 kiilonboz6
T-beli szammal kell osztani, tehat az inverz matrix elemei A polinomjai
lesznek, s ezert az inverz matrix maga is A-matrix lesz. Megforditva, ha az
U(A) A-matrixnak letezik u- 1(A) inverz A-matrixa, akkor mindket matrix
determin{msa A polinomja, szorzatuk 1, s ezert mindket determinansnak
0-adfoku polinomnak kell Iennie.
Az ut6bbi megjegyzesbol a kovetkez6 kiegeszites ad6dik az iment bizonyitott tetelhez:
Unimodularis A-matrix inverz matrixa maga is unimodularis A-matrix,
Az unimodularis matrix fogalmat hasznaljuk ki a A-matrixok kovetkez6
uj e k v i v a I e n c i a k r i t e r i u m a n a k megfogalmazasaban:
Ket n-edrenda A-matrix, A(A) es B(A), akkor es csakakkor ekvivalens, ha
letezik ket olyan, szinten n-edrenda, unimoduldris A-matrix, U(A) es V(A),
hogy
(1)
B(A) = U(A)A(A)V(A).
Vezessiik be el6szor a kovetkez6 fogalmat, amelyet a kriterium bizonyftasanal hasznalni fogunk. Nevezziik elemi matrixnak az olyan
1

(2)

0)
~

. .

(i)

3117

szammatrixot (es kovetkezteteskeppen J.-matrixot), ameiy az egysegmatrixt6I csak abban kiilOnbozik, hogy vaiamilyen i-re (1 ~ i ~ n) a
f6diagonalis i-edik heiyen vaiameiy z e r 6 t 6 I k ii I o n b o z 6 at szam
all a T testMI. Masn\szt nevezziik ugyancsak elemi matrixnak az

(1

... 1

(!)

'I'(J.)

(3)

1
1
U)

J.-matrixo"t, ameiy az egysegmatrixt61 csak abban kiiionbOzik, hogy az

i-edik sor esj-edik osziop (1 ~ i ~ n, 1 ~j ~ n, i + j) metszespontjaban
valamely rp(J.) polinom all a T[.l.] gyiiriiMl.
Minden elemi matrix unimodularis. Csakugyan, a (2) matrix determinansa at, de a felteves szerint at+ 0; a (3) matrix determinansa pedig 1.
Barmely elemi transzformacio vegrehajtdsa az A(.l.) .1.-matrixon ekvivalens
ezen matrixnak valamely elemi matrixszal balrol vagy jobbrol torteno szorzasdval.
Val6ban, az olvas6 konnyen ellen6rizheti, hogy a kovetkez6 negy allitas
ervenyes: 1. az A(.l.) szorzasa balr61 a (2) matrixszal ekvivalens az A(J.)
matrix i-edik soranak az at szammai val6 megszorzasaval; 2. az A(.l.)
matrix szorzasa jobbr61 a (2) matrixszai ekvivalens az A(.l.) matrix i-edik
oszlopanak az at szammal val6 megszorzasavai; 3. az A(.l.) matrix szorzasa
balr61 a (3) matrixszal ekvivalens a j-edik sor rp(.l.)-szorosanak az i-edik
sorhoz val6 hozzaadasaval; 4. az A(.t.) matrix szorzasa jobbr61 a (3) matrixszal ekvivalens az i-edik oszlop rp( J.)-szorosanak a j-edik oszlophoz val6
hozzaadasaval.
Terjiink most at a J.-m a t r i x o k e k v i v a 1 e n c i a k r i t e r i u m an a k b i z o n y it as a r a. Ha A( .I.) - B(J.), akkor A(.l.)-r6I veges sok
elemi atalakitas alkalmazasaval atterhetiink B(J.)-ra. Ha minden ilyen
atalakitast valamely elemi matrixszal val6 bai- ill. jobbszorzassal helyettesitiink, a
(4)
398

B(.t.)

= U,(J.) ... Uk(.I.)A(.I.)V,(.t.) ... V1(.1.)

egyenloseghez jutunk, ahol az U1{).), , Uk().), V1().), , V 1().) matrixok

mind elemiek es kovetkezeskeppen unimodularisak. Unimodularisak lesznek ezert az
(5)

matrixok is, a (4) egyenloseg pedig az (1) alakba irhat6 at. Jegyezziik meg,.
hogy ha pl. k = 0, azaz ha csak az oszlopokon vegeztiink transzformaci6kat, akkor egyszeriien U().) =E.

A bizonyitas eddigi resze egyuttal lehetoseget nyujt a kovetkezo allitas

kimondasara:
Valamely }.-matrix akkor es csak akkor unimodularis, ha el0allilhat6 elemi
matrixok szorzalakenl.
Csakugyan, azt mar eddig is felhasznaltuk, hogy elemi matrixok szorzata
unimodularis. Megforditva, tetszoleges W(A) unimodularis matrix ekvivalens az E egysegmatrixszal. A fenti bizonyitast az A().), B().) matrixok
helyett az E, W().) matrixokra vegezve el, (4)-Ml a

egyenloseget kapjuk, azaz a W().) matrixot elemi matrixok szorzatakent

allitottuk elo.
Most mar konnyii elvegezni k r i t e r i u m u n k f o r d i t o t t a II it as an a k biz on y it as at. Tegyiik fel, hogy az A().), B().) matrixokhoz tal3.1hat6 ket olyan unimodularis matrix, U().) es V().), hogy teljesiil
az (1) egyenloseg. Mint lattuk, az U(A) es a V().) matrix eloallithat6 elemi
matrixok szorzatakent; legyen (5) ez az eloallitas. Akkor az (1) egyenloseg
a (4) alakba irhat6 at, es minden elemi matrixszal val6 szorzast a megfelelo
elemi atalakitassal helyettesitve, vegiil azt kapjuk, hogy A(}.)- B().).
Matrixpolinomok. A }.-matrix fogalma egeszen mas oldalr61 is felfoghat6.
Nevezziik a;. ismeretlen T test feletti n-edrendii matrixpolinomjanak ;. olyan
polinomjat, melynek egyiitthat6i a T test feletti n-edrendii negyzetes.
matrixok; ennek altaUmos alakja

(6)
Ha az A; matrixnak ).k-l..nel val6 szorzasat (i = 0, 1, ... , k) a 15. -nak
megfeleloen ugy ertjiik, mint A; osszes elemeinek ).k-l..nel val6 szorzasat,
s az igy kapott matrixok osszeadasat szinten a 15. szerint vegezziik, akkor
azt talaljuk, hogy }.-nak minden n-edrendii matrixpolinomja fellrhat6 n-ed-
rendfi }.-matrix alakjaban.
399-

lgy pl.

=(4].3-A+A
a

-3A2 + 2A +
Aa + A2- 2A

1)'

Megforditua, minden n-edrendu A.-matrix felirha/6, mint A-nak n-edrendu

matrixpolinomja.
fgy pl.
(

3A 2
.~c

+ 2.1.

-31) = (01 0)0;. + (30 00) ;. 2 + (02 01) A.+ (-50-31)

A+

Mivel a matrixok, kiiztiik a A.-matrixok egyenlosege azt jelenti, hogy az

-ezen matrixokban azonos helyen all6 elemek megegyeznek, azert A. (6)
alaku matrixpolinomjainak egyenlosege a A egyenlo kitevojii hatvanyai
mellett all6 matrixegyiitthatok egyenloseget jelenti. Egyben azt is latjuk,
hogy a A.-matrixok es A. matrixpolinomjai kiiziitti megfeleltetes kiilcsiiniisen
egyertelmii.
Legyen adva az A(A.) A-matrix, es legyen

A( A.)= A 0 Ak + A,A.k-1 + ... + Ak_1 A + Ak>

ahol A 0 nem zer6matrix. A k szamot nevezziik az A (A) A.-matrix fokszamanak
(vagy fokanak); ez nyilvanval6an A(A) elemei (A szerinti) fokszamanak
maximuma lesz.
A A.-matrixok matrixpolinomokkent val6 felfogasa lehetove teszi a Amatrixok oszthat6sagi elmeletenek kiepiteset, amely hasonl6 a szamegyiitthat6s polinomok oszthat6sagi elmeletehez, de termeszetesen bonyolultabb
annal a matrixok szorzasanak nemkommutativ volta es zerusoszt6k jelenlete miatt. Mi itt csak a m a r a d e k o s o s z t a s i a I g o r i t m u s
kerdesere szoritkozunk.
Legyen adua a T test felett kef n-edrendu A-matrix,

A( A)= A 0 A.k + A,A.k-1 + ... + Ak_1 A + Ak,

B(A.) = BoAI + B,AI-I + ... + BI_,A + Bl,

es tegyiik fel, hogy a B 0 matrix neme/faju/6, azaz tetezik a Bo' matrix.

Akkor ta/a/ha/6 a T test felett ket olyan, szinten n-edrendu A-matrix, Q1 (A)
es R,(A.), hogy
(7)
400

ahol R,(l.) foksztima kisebb, mint B(l.)-e, vagy pedig R 1 (1.) = 0. Ta/tilhat6
masreszt a T test felett ket olyan n-edrendii I.-matrix is, Q2(1.) es R2 (1.), hogy
A(/.) = Q2 (/.)B(/.)

(8)

+ R (1.),
2

ahol R2 (1.) foksztima kisebb, mint B(l.)-e, vagy pedig R2(1.) = 0. Az ezen felteteleknek eleget tevo Q,(l.) t!s R,(l.), valamint Q2 (1.) es R 2(1.) matrix egyertelmiien
meghattirozott.
Ennek a tetelnek a bizonyitasa ugyamigy vegezbet6 el, mint a szamegyiittbat6s polinomokra vonatkoz6 megfelel6 tetele (I. a 20. -t).Tegyiik
fel pl., bogy a (7) feltetelnek eleget tesz a Q1(1.), R1(/.) matrixpar is, es
R1 (1.) fokszama is kisebb B(l.)-enal. Akkor

B(I.)[Q1 (/.)-:.._ Q.(l.)]~ R1 ( / . ) - R 1 (1.).

A jobb oldal fokszama /-nel kisebb, mig ba a szogletes zar6jelben all6
kifejezes zer6t61 kiil6nb6z6, akkor a hal oldal foka nagyobb /-nel, vagy
egyenlo vele, mivel a B 0 matrix nem elfajul6. EbMI kovetkezik a Q1 (1.)
es az R 1 (/.) matrix unicitasa.
'
Ezen matrixok egzisztenciajanak bizonyitasa celjab61 jegyezziik meg,
bogy k ~ I eseten az
A(/.)- B(I.)Bo'Aol.k-l
kiilOnbseg fokszama batarozottan kisebb k-nal, ezert a Q, (I.) matrixpolinom
legmagasabb foku tagja B 0 1 A 0 ).k-l lesz. Tovabb ugyanugy folytatjuk,
mint a 20. -ban. Masreszt az
:'
A(l.)- AoBo'l.k-lB(I.)

kiilonbseg fokszama szinten batarozottan kisebb k-nal, azaz A 0 B 0 1 ).k-l

lesz a Q.(l.) matrixpolinom legmagasabb foku tagja. Latjuk, bogy a tete!
kovetelmenyeinek eleget tev6 Qtf/.) es Q2 (1.) Jc-matrixok [valamint R,(Jc)
es R2(lc) is] altalaban kiil6nboz6k lesznek.
A matrixok hasonlosiiganak alapll>tele. Mint mar megjegyeztiik, egyelore
nines m6dszeriink annak eldontesere, basonl6-e ket adott A, B szammatrix (azaz olyan matrixok, melyeknek elemei a T alaptestb61 va16k). Masreszt e ket matrix A- I.E, ill. B- I.E karakterisztikus matrixa /.-matrix,
s ezert ekvivalenciajuk kerdese teljesen effektiven eldontbet6. Ezert konynyen belatbat6, mekkora jelent6sege van a kovetkez6 tetelnek:
A T lest felelli A, B malnxok akkor es csak akkor hasonl6ak, ha A - I.E,
B - JcE karaklerisztikus matrixaik ekvivalensek.
Val6ban, legyen az A es a B matrix basonl6, azaz letezzek T felett olyan
nemelfajul6 C matrix, amelyre
B = C- 1 AC.
26 Fels6bb algebra - 42160

401

Ekkor

c-1(A- 'AE)C = c-1 AC- 'A(C- 1EC) = B- AE.

c-1 es C nemelfajul6 szammatrix, s mint ilyen unimodularis

Azonban
'A-matrix. Latjuk, hogy a B- 'AE matrixot az A- AE matrixb61 unimodularis matrixokkal val6 hal-, ill. jobbszorzassal kapjuk, azaz A - AE ~
"'B- 'AE.
A forditott allitas bizonyitasa bonyolultabb. Legyen

A - AE "' B - AE.
Akkor letezik ket olyan unimodularis matrix, U('A) es V('A), hogy
U('A) (A- AE)V('A)

(9)

B- 'AE.

Tekintve, hogy unimodularis matrixoknak van inverz matrixa, es az is

'A-matrix, (9)-Ml a kovetkezo egyenl6segeket kaphatjuk, melyek majd
alabb keriilnek felhasznaJasra:
U('A) (A- 'AE) = (B- 'AE)V-'('A),
(A- 'AE)V(A) = u- 1('A)(B- AE).

(10)

Minthogy a B - AE 'A-matrix fokszama 'A-ra nezve 1, es a megfelelo

matrixpolinom f6egyiitthat6ja a nemelfajul6 -E matrix, azert az U(J.)
es a B - AE matrixra alkalmazhatjuk a maradekos osztasi algoritmust:
letezik ket olyan matrix Q,(J.) es R 1 - az ut6bbinak, ha zer6t61 kii!Onbozik,
'A szerinti fokszama 0, vagyis ez a matrix fiiggetlen J.-t6l -, hogy
(11)
Hasonl6keppen
(12)

V(J.)

Q2('A) (B - AE)

+ R,.

(9)-Ml (11) es (12) felhasznalasaval kapjuk:

R 1(A -

AE)R2

- (B- AE)Q 1(J.}(A -

(B- J.E}- U(J.)(A -

AE)V(J.}

AE)Q2('A)(B- AE}-

+ (B- AE}Q (J.}(A- AE}Q (J.)(B- AE).

1

vagy (10} miatt

R 1(A- AE}R2 = (B- AE}- (B- J.E)V- 1(J.)Q2(J.)(B- J.E)- (B-

- AE)Q1(J.)U- 1(J.}(B- AE}

+ (B- ~Q,(J.)(A - AE}Q (J.}(B- AE} =

+ Q (J.)U-'('A)- Q (J.)(A -

(B - J.E) {E- [V-1 (J.)Q2 (J.)

- AE}Q2(J.})(B- AE}}.

402

A jobb oldalon a szogletes zar6jelben a116 kifejezes val6jaban zero, ellenkezo esetben, A.-matrix Ieven, mivel v- 1(..!) is, u- 1(A) is A-matrix, fokszama
legalabb 0 Jenne, akkor pedig a kapcsos zar6jelben all6 kifejezes legalabb
elsofoku, es kovetkezeskeppen az egesz jobb oldal fokszama tegatabb 2.
Ez azonban lehetetlen, mivet baloldatt els6foku A-matrix all.
lgy teh:it
R 1(A - AE)R2 = B- :m,

ahonnan, egyenlove teve A egyenlo kitevojii hatvanyainak matrixegyiitthat6it, kapjuk, hogy

(13)
R 1 AR2 = B,

Rl4_ =E.

(14)

A (14) egyenlosegMI lathat6, hogy az R 2 szammatrix nemcsak hogy kiilon-

bozik zer6t61, hanem nemelfajul6 is, espedig

de akkor a (13) egyenloseg az

alakot olti, ami bizonyitja az A es a B matrix hasonl6sagat.

Egyuttal azt is megtanultuk, h o g y a n k e II m e g k ere s n i a z
A m a t r i x o t a B m a t r i x s z a t r a n s z f o r m a I 6 n e m e I f aj u I 6 R2 m a t r i x o t. Ha ugyanis az A - AE es a B - AE matrix
ekvivalens, akkor az elso veges sok elemi atalakitassal atviheto a masodikba.
Tekintsiik ezen atalakitasok koziil azokat, amelyek az oszlopokra hatnak,
es a megfelelo elemi matrixok sorrendben vett szorzatat jeliiljiik V(A)-val.
Osszuk ezutan V(1.)-t B- ).E-vel, megpedig ugy, hogy a h:inyados az oszt6t61 balra alljon 11. (8)]. Ennek az osztasnak a maradeka lesz az R2 matrix.
A mondott osztast tulajdonkeppen nem is kell elvegezni, hanem felhaszna!hat]uk a kovetkezo lemmat, amelyre meg a 63. -ban is sziiksegiink lesz.
L e m m a. Le,qyen

<Vo +

(15)

Ha
V(A) = (AE- B)Q1 (A)

(16)

V(A)

Q2 (A) (AE - B)

0).

+ Rv
+R

2,

akkor

(17)
26'

R1
R2

=
=

BVo
VoB

+ B- V + ... + BV,_ + V.,

+ v,ss-I + + v,_,B + v .
1

403

Elegendo a lemma ket allitasa koziil pl. az elsot bizonyitani, mivel a

masodik bizonyitasa teljesen analog modon tortenik. A bizonyitas annak
kozvetlen ellenorzeseben all, hogy a (16) egyenloseg ervenyben marad, ha
a V(.l.) polinomot annak (15) eloallitasaval helyettesitjiik, R 1 helyebe
behelyettesitjiik (17)-et, QP)-nak pedig a
Q,(.l.) = V 0 .J.s- 1

+ (BV + V,).J.s- + (B V + BV + V ).J.s--s + ... +

+ (B- V + B-v, + ... + V
2

8 _ 1)

polinomot va!asztjuk. Ezt az ellenorzest az olvasora bizzuk.

Pnda. Adva van

. (-2 1)

A=

3 ' B

(-1026 -4)
11'

E matrixok karakterisztikus matrixa ekvivalens, mivel mindkettll az

kanonikus alakra hozhat6, ezert az A es a B matrix hasonl6.

Az A-t B-be transzformal6 matrix meghatarozasa celjab61 keressiink valamilyen
atalakitassorozatot, amely A - AE-t B - AE-be viszi at. igy pl.

1)

- A-J.E= (-2-A
.
0
3- A
~

( 40+4A
-104

r-2-A
-16 - 8.1.

1 ) (
8+4A
11- A ~ -16- 8.1.

-4 )
11-A -

-4) ~ (-10-.1.
-4) = B- AE.
11 - ,\
26
11 - ,\

Az oszlopokra a ket utols6 atalakitas hat: az elsil oszlophoz hozzaad6dik a masodik

-8-szorosa, majd az elsil oszlop szorz6dik -

4 -del.

A megfelelll elemi matrixok

szorzata
V(.l) =

(- 18 OJ1 (- 0.!:_ 0)1 (- 2.!:_ 0)1

4

lesz. Ez a matrix nem fiigg .1.-t61, s ezert egyenlil a keresett R, matrixszal.

Termeszetesen az A-t B-be transzformal6 matrix korantsem egyertelmilen meghatarozott. Megfelel erre a celra pl. a

matrix is.
404

62. . A J ordan-fele norrml.lalak

Tekintsiik most a T test feletti n-edrendii negyzetes matrixokat. Ki fogunk emelni kiiziiliik egy specialis tipust, az U.n. J o r d a n - m a t r i x ok at, es meg fogjuk mutatni, hogy ezek a matrixok egy tgen szeles
matrixosztalyra nezve szolgalhatnak normalforma gyanant. Espedig azok
a matrixok, amelyeknek mznden karakteriszlikus qyoke a T alaplestbenjekszik
( es csak ezek ), hason16ak valamely J ordan-mdlrixlzoz, azaz, mint mondani
szokas, Jordan-fele normalalakra hozhat6k. Ebb6l kiivetkezik, ha a komplex
szamtestet valasztjuk alaptestnek, hogy minden komplex elemcl matrix
Jordan-fe/e normalalakra hozha/6 a komplex szdmlesl felell.

Vezessiik be a sziikseges fogalmakat. A

.1.0

szamhoz tartoz6 k-adrendii

J ordan-fele tombnek nevezziik a

A0 1

0)

Ao

(1)

0
alakti k-adrendii matrixot (1 ,:'2 k ,:'2 n); mas sz6val, Jordan-fele tiimb
f6diagonalisaban vegig ugyanaz a .1.0 szam all a T testb61; kiizvetleniil a
f6diagonalis felett, vele parhuzamosan, csupa egyes all; a matrix minden
mas eleme zero. Pl.

elso-, masod-, ill. harmadrendii Jordan-fele tomb.

Egy n-edrendii matrixot n-edrendii J ordan-mritrixnak neveziink, ha

(~

(2)

\0

ILl

alakti; itt a f6diagonalis menten a T test bizonyos, nem feltetleniil kiiliinbiiz6 elemeihez tartoz6 es nem is feltetleniil kiiliinbiiz6 rendii J 1, J 2 , , Js
Jordan-fele tiimbiik allnak; a tiimbiikiin kiviili valamennyi helyet ~er6k
foglaljak el. Emellett s ~ 1, azaz az n-edrendii Jordan-fele tiimbiik az
405

ugyanilyen rendii Jordan-matrixok koze tartoznak, es termeszetesen

s;;;;; n.

Jegyezziik meg, bar a tovabbiakban nem lesz ra sziiksegiink, hogy a

Jordan-fele matrix szerkezetet le lehetne irni anelkiil is, hogy a Jordanfete tomb fogalmahoz folyamodnank. Nyilvanval6 ugyams, hogy a J
matrix akkor es csak akkor Jordan-matnx, ha

01

0
alaku, ahol .1., (i = 1, 2, ... , n) tetszoleges sz:lm a T testbOI, e; pedig
(j = 1, 2, ... , n - 1) vagy 0, vagy 1, s emellett, ha e; = 1, akkor .1.1 =
=A;+~

A diagonrilis matrix a J ordan-mritrix specirilis esete: ez olyan Jordanmatrix, amelyben minden Jordan-fele tomb els6rendii.
Legkozelebbi celunk a J - J.E k a r a k t e r i s z t i k u s m a t r i x
kanonikus alakjanak meghatarozasa tetszoleges
n - e d r e n d ii J J o r d a n - m a t r i x e s e t e n. Keressiik meg eloszor az (1) k-adrendii Jordan-fele tomb

(3)

karakterisztikus matrixanak kanonikus alakjat. Ha kiszamitjuk ennek a

matrixnak a determinansat, es visszaemleksziink arra, hogy a dk(A) polinom f6egyiitthat6janak 1-gyel kell egyenlonek Iennie, akkor azt talaljuk,
hogy

Masreszt a (3) matrix (k - 1)-edrendii aldeterminansai kozott van olyan,

amelyiknek erteke 1, megpedig az, amelyet ezen matrix elso oszlopanak
es utols6 soranak elhagyasaval nyeriink. Ezert

406

Ebb61 kiivetkezik, hogy a (3) matrix kanonikus alakjat a kovetkezo k-adrend(l

A-matrix adja:
1
(4)

0
Bizonyitsuk be most a kiivetkez6 I e m m a t :
Ha a T[A] gyiirii <pp), <p2{A), ... , <p 1(A) polinomjai relativ primek, akkor
er01!nyes a kovetkezo ekvivalencia:
<p,( A)

'P.( A)

<p,(.l.)

!J <p;(A) I

Nyilvan elegend6 a I = 2 esetet megvizsgalni. Mivel cpp), <p2{A) relativ

primek, azert a T[ A] gyiiriiben talalhat6 ket olyan polinom, u1(A) es u2{).),
hogy
cp 1 (A)u 1(A) + <p2(A)u2 (A) = 1.
Ezert
( <p1 {A) 0 ) ~ (<p 1 (A) <p1 (A)u 1 (A)) ~
~(~

_ (<p, (A)
0
( 1

~ <p2 (.lc)

'P~~

{A)) =

<p1 (A)u 1(A)

<p2 (.lc)u2
cp2 ( .lc)

'PP))
0

(1
0

(<p1 (.lc)
1 )_
0
<p2 ( A)

<p,(.lc) ) (1
-<p1 (.lc)cp2(.lc) - 0

-<p1 (.lc)<p2(.lc) -

(~ <p,(A~<p.(A)).

,_
amit bizonyitani kellett.
Terjiink most at a (2) alaku J Jordan-matrix
jJ,- .lcE,j

(5)

J-ill=

407

karakterisztikus matriximak vizsgalatara; itt E 1 (i = 1, 2, ... , s) ugyanolyan rendii egysegmatrix, mint a J 1 tomb. Tartozzanak a J matrix
.J ordan-fele tiimbjei a kiivetkez6 k ii I ii n b ii z 6 szamokhoz: .lc 1, .lc2, , At,
ahol t ~ s. Tartozzek tovabba a At szamhoz (i = 1, 2, ... , I) q1 szamu
.Jordan-fele tomb, q1 ~ 1, es legyen ezen tiimbiik rendje csiikkeno sorrendben
(6)

Megjegyezzi.lk, bar erre nem lesz sziiksegiink, hogy

I

2;q; = s,
i=1

Vilagos, hogy ha az (5) matrix azon soraira es oszlopaira alkalmazunk

elemi atalakitasokat, amelyek a J 1 - .IcE, tiimbiin haladnak at, akkor
ez nem erinti a tiibbi diagonalis tiimbiiket. Ebb61 kiivetkezik, hogy az
(5) matrixban elemi atalakitasok segitsegevel minden J, - ill; (i = 1, 2,
... , s) tiimbiit helyettesithetiink a megfelel6 (4) alaku tiimbbel. Mas
sz6val a J - .IcE matrix ekvivalens egy olyan diagonalis malrixszal, mel,g-
nek fiJdiagonalisaban, bizonyos szamu egyesen kiviil, meg a kovetkezo polinomok allnak, melyek a J matrix egy-egy Jordan-fele tombjenek felelnek meg:

(7)

(.lc- .l-1)'", (.lc- .1c1)ku, ... , (.lc- Jc 1)ktq,,

(.'.- A2)'" (.'.- .'.2)'", ., (Jc- A2)'2q,,
(.lc- Jet)', (.lc- .lc1)',

(.lc- Jct)'lqo.

Emellett nem adjuk meg a diagonalis azon helyeit, amelyeken a (7) polinomok allanak, mivel barmely diagonalis .lc-matrixban a diagonalis elemek
felcserelhetok a sorok es az azonos indexii oszlopok megfelel6 atrendezesevel. Ezt a megjegyzest a tovabbiakban is szem elott kell tartani.
Legyen q a legnagyobb a q1 (i = 1, 2, ... , I) szamok kiiziitt. Jeliiljiik
en-JH(.Ic)-val a (7) tablazat j-edik oszlopaban (j = 1, 2, ... , q) all6 polinomok szorzatat, azaz legyen
I

(8)

en-J+!(.Ic)

= II (A-

.l.;)"';

i=1

emellett, ha a j-edik oszlopban tires helyek is vannak - el6fordulhat,

hogy egyes i-kre q1 <j -, akkor (8)-ban a megfelel6 tenyezoket 1-nek
vessziik. Mivel a )." A., ... , .lc1 szamok a felteves szerint kiiliinbiiz6k,
azert a (7) tablazat j-edik oszlopaban szereplo els6 foku polinomok ugyanezen oszlopban talalhat6 hatvanyai paronkent relativ primek. Ezert a
408

fenti lemma alapjan a vizsga!t matrixban helyettesithetjiik 6ket (elemi

atalakitasok segitsegevel) a szorzatukkal, azaz en-j+1(J)-val es bizonyos
szamu egyessel.
q esetere, kapjuk, hogy
Elvegezve ezt j = 1, 2,

(9)

J-JcE~

0
Ez lesz a J - JcE matrix keresett kanonikus alakja. Csakugyan, (9) jobiJ.,
oldalan a f6diagonalisban f6polinomok allnak, es a (6) feltetel miatt mindegyikiik oszthat6 az 6t megel6z6vel.

Erre a kilencedrendll Jordan-matrixra a (7) tab!azat a kiivetkezii alaku:

(A - 2)', A - 2, A - 2,
(A - 5) 2 , (i.- 5) 2

Ezert a J matrix invarians faktorai az

e,(A) = (A -

2)' (A - 5)',

e,(i.) = (A -

2) (.< -

5)2,

e,(.<) = .<- 2

polinomok, mig e.(.<)

. =

e,(.l)

1.

409

Miutim megtalaltuk a m6djat, bogy adott J Jordan-matrix alapjan

:azonnal felirjuk karakterisztikus matrixanak kanonikus alakjat, bebizonyithatjuk a kovetkezo tetelt:
Ket Jordan-matrix akkor es csak akkor hason/6, ha ugyanazon Jordanfele tOmbiikbiil till, azaz legfeljebb ezen tombOknek a fOdiagontilis menten
.va/6 elhelyezkedeseben kiilonbOzik.
Csakugyan, a polinomok (7) tablazatat a J Jordan-matrix Jordan-We
tOmbjeinek rendszere egyertelmiien megbatarozza, viszont e tomboknek
a matrix fOdiagonalisa menten val6 elbelyezkedese az emlitett tablazatra
-semmifele kibatassal nines. EbbOI kovetkezik, bogy ba a J es a J' Jordanmatrix Jordan-fele tOmbjeinek rendszere megegyezik, akkor e matrixoknak ugyanazon (7) tablazat felel meg, s igy ugyanazon (8) polinomok is.
Eszerint a J - ).E es a J' - ).E karakterisztikus matrix invarians faktorai
megcgyeznek, azaz J - i l l es J'- ).E ekvivalens, s igy maguk a J, J'
matrixok basonl6k.
Megforditva, ba a J es a J' Jordan-matrix hasonl6, akkor karakterisztikus matrixuk invarians faktorai megegyeznek. Legyenek a (8) polinomok
j = 1, 2, ... , q eseten az egytol kii!Onbozoek a mondott invarians faktorok
koziil. De a (8) polinomok alapjan rekonstrualbat6 a (7) tablazat. Ezek a
polinomok ugyanis elsOfoku tenyezok batvanyainak szorzatara bontbat6k,
mivel ezzel a tulajdonsaggal, mint mar bebizonyitottuk, minden Jordanmatrix karakterisztikus matrixanak invarians faktorai rendelkeznek. A (7)
tablazat eppen az elsOfoku tenyezok maxima!is olyan batvanyaib61 ali,
melyekre a (8) polinomok felbontbat6k. Vegiil a (7) tablazat alapjan
rekonstrualbatjuk az eredeti Jordan-matrix Jordan-We tombjeit: a (7)
tablazat minden egyes ().- ;.y., polinomjanak megfelel egy k;redrendii,
.a A; szamboz tartoz6 Jordan-We tomb. Ezzel bebizonyitottuk, bogy a
.J es a J' matrix ugyanazon Jordan-fele tombOkbOI ali, s legfeljebb ezek
-sorrendjeben kiilonbozik.
EbbOI a tete!Ml kovetkezik specialisan, bogy diagontilis mtitrixhoz
hason/6 Jordan-matrix maga is diagontilis matrix, es kt!t diagontilis mtitrzx
akkor es csak akkor hason/6, ha egymtisb6l a fotitl6ban till6 sztimok titrendezesevel nyerhetOk.
Matrixok Jordan-feJe normlilalakra hozlisa. Ha a T test feletti A matrix
Jordan-fele normtilalakra hozhat6, vagyis ba basonl6 egy Jordan-matrixboz,
akkor, mint a fenti tetelbol kovetkezik, az A matrix Jordan-tete normtilalakja - a Jordan-ft!le tOmboknek a {Odiagontilis mentt!n va/6 elhelyezkedesetOl eltekintve - egyertelmuen meghattirozott. Annak feltetelet, bogy az
A matrix ilyen alakra bozbat6 legyen, a kovetkezo tetelben adjuk meg,
melynek bizonyitasa egyuttal gyakorlati m6dszert is szolgaltat az A
matrixboz bason16 Jordan-matrix megkeresesere, ba ilyen letezik. Emellett
410

jegyezziik meg, hogy ,a z A m a t r i x a T t e s t f e I e t t n o r m a 1a I a k r a h o z hat 6" kifejezes azt jelenti, hogy a transzforma16 matrix
minden eleme T-hez tartozik.
A T test feletti A matrix akkor es csak akkor hozhat6 T felett Jordan-fele
normalalakra, ha az A matrix valamennyi karakterisztikus gyoke magaban
a T alaptestben fekszik.
Val6ban, ha az A matrix hasonl6 a J Jordan-matrixhoz, akkor karakterisztikus gyiikeik megegyeznek. A J matrix karakterisztikus gyiikeit
azonban kiinnyen meghatarozhatjuk: minthogy a J - AE matrix determinansa egyenl6 a f6diagonalisaban all6 elemek szorzataval, azert a
IJ - AE I polinom a T test felett linearis tenyezokre bonthat6, s gyiikei
a J matrix f6diagonalisaban all6 szamok, es csak ezek.
Megforditva, tartalmazza a T test az A matrix iisszes karakterisztikus
gyiikeit. Ha az A - AE matrix 1-t61 kiiliinbiizo invarians oszt6i
(10)
akkor

lA- AEI

= (-1)nen-q+l(A) ... en-l(A)en(A).

Ugyanis az A - AE matrixnak es karakterisztikus matrixanak determinansa egymast6l csak konstans faktorban kiiliinbiizhetnek, amely val6ban egyenl6 (-1)n-nel, mivel ez eppen az lA- AEI polinom foegyiitthat6ja. fgy tehat a (10) polinomok kiiziitt nines zer6val egyenl6, fokszamuk
iisszege n, es mind els6foku tenyez6kre faktorizalhat6k a T test felett
- ez ut6bbi abb61 ad6dik, hogy az lA- AEI polinomnak a felteves
szerint van ilyen felbontasa.
Legyen (8) a (10) polinomok felbontasa els6foku tenyez6k szorzatara.
Nevezziik az e,_1+1 polinom elemi oszt6inak (j = 1, 2, ... , q) a kiiliinbiiz6
els6foku polinomoknak az en-J+l polinom (8) felbontasaban szerepl6,
1-t6l kiiliinbiiz6 hatvanyait, vagyis a
(A- A1)'u(A- A2)'",

(A- ~)'

polinomokat. A (10) polinomok mindegyikenek elemi oszt6it az A matrix

elemi oszt6inak nevezziik, es a (7) tablazat alakjaban irjuk fel 6ket.
Tekintsiik most azt az n-edrendii J Jordan-matrixot, mely a kiivetkez6keppen definialt Jordan-fele tiimbiikMI all: a z A m a t r i x m i n den (A - A;)''' e I em i o s z t 6 j a n a k f e I e I tess ii n k meg
e g y A1 - h e z t a r t o z 6 k 11 - e d r e n d ii J o r d a n - f e I e t ii m b ii t. Vilagos, hogy a J - AE matrix 1-t61 kiiliinbiiz6 invarians faktorai
a (10) polinomok lesznek, es csakis azok. Ezert az A - AE es a J - AE
matrix ekvivalens, s kiivetkezeskeppen az A matrix hason16 a J Jordanmatrixhoz.
411

Pelda. Legyen adva az

' (-16 -17

87 -108]
54
A=
8
9 -42
-3 -3 16 -18
-1 -1
6
-8
matrix. Az A - AE matrixot a szokott m6don kanonikus alakra hozva, kapjuk, hogy
ezen matrix 1-tiH kiiiOnbilzll invarians faktorai az
e,(.l.) = (.l. - 1)' (.l. + 2),
e3(.l) =;. -1
polinomok. Latjuk, hogy az A matrix mar a racionalis szamtest felett is Jordan-fele
normalalakra hozhat6. A elemi oszt6i (.l. - 1)', ;. - 1 es ;. + 2, s lgy Jordan-fele
normlilalakja
1100]
0 1 0 0
0 1 0.

J= ( 0

Ha meg akarnank keresni azt a nemelfajul6 matrixot, mely az A matrixot a J

matrixba transzforma!ja, akkor az elllzll paragrafus vegen adott utmutatast kellene
kilvetniink.

Vegiil, az eddigi eredmenyek alapjan bebizonyithatjuk a matriX

diagonalis
alakra
hozhat6saganak kovetkez6
s z ii k s e g e s e s e I e g end 6 f e It e t e I e t, melybOl a 33. -ban
levezetett elegendo feltetel azonnal ad6dik:
A T test feletti n-edrendli A matrix akkor t!s csak akkor hozhaiO diagoniilis
alakra, ha az A - I.E karakterisztikus matrix utolso invaritins faktortinak,
en(A)-nak valamennyi gyoke a T testhez tartozik, t!s nincsen koztiik tObbszoros gyok.
Csakugyan, az, hogy a matrix diagonalis alakra hozhat6, azt jelenti,
hogy olyan Jordan-fele normalalakra hozhat6, amelyben minden Jordanfete tomb elsorendii. Mas sz6val, az A matrix minden elemi oszt6janak
elsOfokunak kell Iennie. Minthogy azonban A - ).E minden invarians
faktora oszt6ja az en(A) polinomnak, azert az ut6bbi feltetel ekvivalens
azzal, hogy enO) minden elemi oszt6ja elsOfoku, amit bizonyitani kellett.

63. . Minimalis polinom

Legyen adva az n-edrendii negyzetes A matrix a T test felett. Ha
f().) =

oc0 ).k

oc1

Ak- 1

+ ... +

ock_1

ock

tetsz6leges polinom a T[ ).] gyiiriibOl, akkor az

/(A)=
412

oc0

Ak

oc1

Ak-1

+ ... + a:k_ A + a:kE

1

matrixot az /(A) polinom ertekenek fogjuk nevezni a A = A helyen; felhivjuk az olvas6 figyelmet arra, hogy az /(A) polinom szabad tagjat az
A matrix 0-adik hatvanyaval kell szoroznunk, vagyis az E egysegmatrixszal.
Kiinnyen ellen6rizhet6, hogy ha
/(A) = rp(A)

+ 'f(A),

vagy

/(A) = u(A)u(A),
akkor
f(A) = rp(A)

+ 'P(A),

ill.
f(A) = u(A)u(A).

Ha az A matrix annullalja az /(A) polinomot, azaz ha

f(A) = 0,

akkor az A matrixot az f(A) polinom matrixgyokenek vagy, ahol ez nem

vezethet felreertesre, egyszeriien gyiikenek fogjuk nevezni.
Minden A matrix gyoke ualamely nemzer6 polinomnak.
Tudjuk ugyanis, hogy az iisszes n-edrendii negyzetes matrixok a T test
felctt n 2 dimenzi6s vektorteret alkotnak. Ebbol kiivetkezik, bogy az
1 matrixb61 all6
n2
An', An~-1, .. . , A, Ej

rendszer linearisan fiigg6 a T test felett, azaz T-ben talalhat6k olyan

oc0, oc1, , "'"' e'emek, amelyek nem mind egyenl6k zer6val, es

<XoA"'

+ oc An'- + ... + O<n_ A + O<nE =

1

0.

Ily m6don az A matrix a zer6t61 kiiliinbiiz6

rp(A) = oc0 A"'

Ot 1 A"'- 1

+ ... +

Otn'-1).

Otn

polinom gyiikenek bizonyult, amelynek fokszama nem nagyobb n"-nel.

Az A matrix bizonyos f6polinomoknak is gyoke - elegend6 tetsz6leges
olyan nemzer6 polinomot venni, amelynek A gyiike es elosztam ezt a
polinomot a f6egyiitthat6javal. Az 11 matrix altai annullalt Jegalacsonyabb fokszamu f6polinomot az A matrix minima/is potznomjanak nevezziik. l\fegjegyezziik, hogy az A matrix minzmalis polznomja eg1Jertelmuen
meghatarozolt, mivel ket ilyen polinom kiiliinbsege alacsonyabb toku Jenne,
mint barmelyikiik, viszont A a kiiliinbseget is annullalna.
Minden olyan f(A) polinom, melynek az A matrix gyoke, oszthat6 ezen
matrix m(A) minimal is polinomjaval.
413

Csakugyan, ha
f(J.) = m(J.)q(l.)

+ r(J.)

Jenne, ahol r(A) alacsonyabb foku, mint m(A), akkor

f(A)

m(A)q(A)

+ r(A)

es f(A) = m(A) = 0 miatt r(A) = 0, ami ellentmond a minima.Iis polinom

definiciojiwak.
Bizonyitsuk be most a kiivetkez6 tetelt:
Az A matrix minima/is polinomja megegyezik karakterisztikus matrixanak
uta/so invarians fakloraval.
B i z o n y it a s. Megtartva a 60. jeliileseit, es felhasznalva az ott
nyert eredmenyeket, felirhatjuk a
(1)

egyenloseget. Innen kiivetkezik specialisan, hogy az en(A) es a dn_ 1 (A) polinom nem zero. Jeliiljiik tovabb:l. B(l.)-val az A - J.E matrix adjunga.It
matrixat (1. a 14. -t):
B(J.) =(A- I.E)*.

Mint a 14. (3) egyenl6segeMI kiivetkezik, ervenyes az

(2)

(A- J.E)B(I.)

= lA- J.EiE

egyenloseg. Masreszt, mivel a B(l.) matrix elemei az A - J.E matrix

(n- 1)-edrendii aldeterminansai
vagy - elojellel ellatva, es csak ezek,
a d"_1 (A) polinom pedig ezen aldeterminansok legnagyobb kiiziis osztoja,
azert
(3)
B( 1.) = dn_ 1( J.)C( 1.),

aholaC(J.) matrix elemeinek legnagyobb kiiziis osztoja 1.

A (2), (3) es az (1) kepletMI nyerjiik az
(A- J.E)dn_,(A)C(J.) = (-1)"dn_ 1(1.)en(J.)E

egyenloseget. Ez az egyenloseg egyszeriisithet6 a zerotol kiiliinboz6 dn_ 1(A)

tenyezovel, amint az a kiivetkez6 altalanos ervenyii megjegyzesb61 kivilaglik: ha cp(l.) zerotol kiiliinbiiz6 polinom, D(J.) = (dJI.)) nem zero I.-matrix;
amelyben pl. d, 1(1.) + 0, akkor a rp(A)D(J.) matrixban az (s, I} helyen a
zerotol kiiliinbiizo rp(J.)d,t(A) elem fog :l.llni. fgy teh:l.t
(A- I.E)C(J.) = (-1)"en(Jc)E,

ahonnan
(4)
414

en(I.)E =(I.E- A) [(-l)"+IC(J.)].

Ez az egyenl6seg azt mutatja, hogy ha a baloldalt allo .1.-matrixot balrol

osztjuk a .l.E- A matrixszal, akkor a maradek zero. A 61. vegen hebizonyitott lemmabol azonban kiivetkezik, hogy ez a maradek egyenl6 az::
en(A)E =en( A) matrixszal. Valoban, az e,(A)E matrix felirhato mint
.1.-nak olyan matrixpolinomja, amelynek egyiitthatoi skalarmatrixok, tehat
felcserelhet6k A-val. 45 Eszerint
en(A) = 0,
vagyis a z A m a t r i x v a I o b a n g y o k e a z enO) p o I i n o mn ak.
Innen kovetkezik, hogy az en(.l.) polinom oszthato az A matrix m(.l.}
minimalis polinomjaval:
(5)
en(.l.) = m(.l.)q(.l.).
Vilagos, hogy q(.l.) f 6 p o I i n om.
Minthogy m(A) = 0, azert a mar idezett 61. -beli lemma szerint az:
m(.l.)E .1.-matrix (AE - A)-val valo hal oldali osztasanal a maradek ismet
zero, azaz
(6)
m(.l.)E = (AE- A)Q(A).
Az (5), (6) es a (4) egyenl6seg a kovetkez6 egyenl6seghez vezet:
(AE- A) [(-t)n+IC(A)]

(AE- A) [Q().)q(.l.)J.

Ezen egyenl6seget egyszeriisithetjiik a jobb es a hal oldalon a kozos

AE - A tenyez6vel, minthogy ezen matrixpolinom f6egyiitthatoja a nemelfajulo E matrix. Ezert
C(.l.)

(-l)n+lQ().)qO.).

Emlekezziink azonban arra, hogy a C(A) matri'< elememek legnagyobbkozos osz:toja 1. Ezert a q(}.) polinomnak 0-adfoklinak kell Jennie, s mivel
f6egyiitthatoja 1, azert q(A) = 1. lgy tehilt (5) szennt
en(A) = m(A),
amit bizonyftani kellett.
Minthogy (1) miatt az A matrix karaktensztikus polinomja oszthatO.
en(.l.)-val, azert az 1ment bebizonyitott tetelbol wvetkezik
H a m i I t o n - C a y I e y t e t e I e. M rnden mlitnx gyoke a sajdt
karakterisztikus polinomjlinak.
Linearis transzlormacio minimalis polinomja. Bizonyitsuk be el6sziir a
. kovetkez6 allitast:
Ha az A es a B matrix hason/6, es ha az 1(.1.) pollnornnak A gyoke, akkor B'
is gyoke.
'" Azaz minden ilyen rz,E egyiitthat6ra ,.,E A = A

7.,E

(1.

a 16. -t ). -

A to rd.

41&

Val6ban, legyen
B=C- 1 AC.

Ha
.akkor
<X0 Ak

<X1

AI<- 1

+ ... +

"'k-1 A

+ "'kE = 0.

Ha ezen egyenl6seg mindket oldalat transzformaljuk a C matrixszal,

akkor kapjuk, hogy:

c- 1(<XoAk + "''Ak- + ,., + "'k-1A + <XkE)C =

1

+ (C- AC)k- + ... + "'k- (C- AC) + <XkE =

Bk + <X Bk- 1 + ... + "'k-tB + "'kE = 0,

<X0(C- 1 AC)k
=

0t0

<X1

azaz f(B) = 0.
Ebb61 kovetkezik, hogy hasonlo matrixok minimalis polinomja meg,egyezik.
Legyen most rp a T test feletti n dimenzi6s Iinearis ter transzformaci6ja.
Azok a matrixok, amelyek ezt a transzformaci6t adjak meg a ter kiilonboz6
bazisaiban, hasonl6k. Ezen matrixcik kozos minimalis polinomjat a rp linearis transzformaci6 minimalis polinomjanak nevezziik.
Felhasznalva a Iinearis transzformaci6kon vegezhet6 miiveleteket, ameIyeket a 32. -ban vezettiink be, definiaJhatjuk a T[ .1.] gyiiriibeli
/(.1.)

<Xo.l.k

+ "'l.l,k-1 + , .. + "'k-1.1. +

oek

polinom erteket abban az esetben, amikor .1. egyenl6 a rp linearis transzformaci6val; ez az

/(rp)

"'o'Pk~+ rx.1rpk-1

+ .. + "'k-1'P + a.ke

Iinearis transzformaci6 Iesz, ahol e az identikus transzformaci6.

Azt mondjuk, hogy a rp Iinearis transzformaci6 annullalja az {(.1.) polinomot, ha
/(rp) = ro,
ahol ro a zer6transzformaci6.
Tekintetbe veve a linearis transzformaci6kon es a matrixokon vegezhet6
miiveletek kozotti osszefiiggest, az olvas6 minden nehezseg nelkiil bebizonyithatja, hogy a rp linearis transzformaci6 minimalis polinomja az egyertelmiien meghatcirozott legalacsonyabb foku olyan polinom, amelyet a rp transzformaci6 annullal. Ezutan a fenti eredmenyek, tobbek kozt a HamiltonCayley-tete!, atfogalmazhat6k a Iinearis transzformaci6k nyelvere.
416

X IV. F E J E Z E T

Csoportok

64. . A csoport definici6ja. Peldak csoportokra

A gyiiriik es a testek, melyek az elozo fejezetekben oly nagy szerepet
jatszottak, olyan algebrai strukturak, melyekben ket fiiggetlen miivelet
van definialva: az osszeadas es a szorzas. A matematika kiiiOnbOzo teriiIetein es az alkalmazasokban nagyon gyakran talalkozunk olyan algebrai
rendszerekkel is, melyekben csak egy miivelet van ertelmezve. Peldaul
- egyelore olyan peldakra szoritkozva, amelyek kiinyviinkben mar szerepeltek - az n-edfoku permutaciok kiireben (1. a 3. -t) csak egy miiveletet
definialtunk: a szorzast. Masreszt a vektorter definiciojaban (8. ) szerepel
a vektorok osszeadasa, mig vektorok szorzasat nem vezettiik be (megjegyezziik, hogy vektornak szammal valo szorzasa nem tesz eleget az algebrai
miivelet 45. -ban adott definfciojanak).
Az egymiiveletes algebrai strukturak legfontosabb tfpusat a csoportok
kepezik. Ennek a fogalomnak az alkalmazasi teriilete igen szeles, vizsgalataval pedig egy kiterjedt iinallo tudomanyag, a csoportelmelet foglalkozik.
A jelen fejezet tekintheto csoportelmeleti bevezetesnek: targyalni fogjuk
benne azokat a csoportokra vonatkozo elemi tudnivalokat, melyek ismerete
minden matematikus szamara nelkiilozhetetlen. A fejezet egy kevesbe elemi
tete! bizonyftasaval zarul.
Egyezziink meg abban, hogy, amint ez a csoportelmeletben szokas, a
szoban forgo miiveletet szorzasnak fogjuk nevezni es ennek megfelelo jeiOIeseket fogunk hasznalni. Emlekeztetiink arra, hogy e g y a I g e b r a i
m ii v e 1 e t de fin i c i o s z e r in t (45. ) mind i g e I v e g e zh e t 6 e s e g y e r t e I m ii, azaz a tekintett halmaz barmely ket a, b
elemere letezik az ab szorzat, espedig ab ezen halmaz egyertelmiien meghatarozott eleme.
Csoportnak nevezziik az olyan G halmazt, amelyben ertelmezve van egy
asszociatfv (de nem feltetleniil kommutatfv) miivelet, s ennek van inverz
miivelete.
27 Fels6bb algebra- 42160

417

Emellett a csoportmiivelet esetleges nemkommutativitasa miatt az inverz

letezese a kovetkezot jelenti: a G csoport barmely ket a, b elemehez tala!hat6 G-ben e g y e t I e n olyan x es e g y e t I e n olyan y elem, hogy
ax= b,

ya =b.

Ha a G csoport veges sok elembol all, akkor veges csoportnak, elemeinek

szamat pedig G rendjenek nevezziik. Ha a G csoportban definialt miivelet
kommutativ, akkor G kommutativ vagy Abel-csoport.
Nezztik meg a csoport definici6janak legegyszeriibb kovetkezmenyeit.
Olyan megfontolasok alapjan, amilyeneket mar a 45. -ban is vegeztiink,
allithatjuk, hogy az asszociativitas kovetkezteben van ertelme veges sok
csoportelem szorzatar6l beszelni, ha ezek sorrendje (a csoportmiivelet esetleges nemkommutativitasara val6 tekintettel) adott.
Terjiink at az inverz miivelet egzisztenciajanak kovetkezmenyeire.
Legyen adva a G csoportban tetszoleges a elem. A csoport definici6janak
ertelmeben Ietezik G-ben, espedig egyctlen olyan e. elem, amelyre ae. = a;
ez az elem tehat az egysegelem szerepet jatssza, mikor az a elemet szorozzuk
vele jobbr6l. Ha most b a G csoport barmely masik eleme, y pedig ezen
csoportnak az az eleme, amely eleget tesz az ya = b osszefiiggesnek - ilyen
y Ietezese ktivetkezik a csoport definici6jab61 -, akkor azt kapjuk, hogy
b

ya

y(ae.)

(ya)e.

be.

Eszerint e. a G csoport valamennyi elemere nezve a jobb oldali egysegelem

szerepet jatssza, nemcsak az eredeti a elemre nezve; jeiOljiik ezert e'-vel.
Az inverz miivelet definici6jaban szereplo egyertelmiisegi kovetelmeny
biztositja ezen elem unicitasat.
Ugyanigy be lehet bizonyitani olyan e'; elem Ietezeset es unicitasat a G
csoportban, amely kielegiti az e" a = a feltetelt G barmely a elemere nezve.
Val6jaban az e' es az e" elem megegyezik, mert az e"e' = e", e"e' = e'
egyenl6segekb61 kovetkezik e" = e'. Ezzel bebizonyitottuk, hogy minden
G csoportban Letezik egyetlen olyan e elem, melyre ervenyes
ae=ea=a
a G csoport bdrmely a eleme eseteiz. Ezt az elemet a G csoport egysegelemenek
nevezziik, es ttibbnyire az 1 szimb6lummal jeliiljiik.
A csoport definici6jab61 ktivetkezik tovabba adott a elem eseten olyan
a', ill. a" elem letezese es unicitasa, hogy
aa' = 1,

ill.

a"a

1.

Val6jaban az a' es az a" elem 'ugyanaz: az

a"aa' = a"(aa') =a" 1 =a",

a"aa' = (a"a)a' = 1 a'= a'
418

egyenl6segekb61 kiivetkezik a" =a'. Ezt az elemet a inverzelemenek vagy

roviden inverzenek nevezziik, es a-'-nel jeliiljiik, tehat
aa- 1

a- 1 a

1.

Ezek szerint a csoport minden elemenek letezik egyertelmuen meghatdrozott

inverzeleme.
Az ut6bbi egyenl6segekb61 lathat6, hogy az a- 1 elem inverze maga az a
elem. Konnyii tovabba belatni, hogy tiibb elem szorzatanak inverze a
tenyez6k inverzenek szorzata, espedig forditott sorrendben:

vegiil

az egysegelem inverze iinmaga.

Annak eldonteset, hogy adott halmaz adott miiveletre nezve csoportot
alkot-e, nagymertekben megkiinnyiti az, hogy a csoport definici6jaban
az inverz miivelet letezesenek kiivetelmenye helyettesithet6 az egysegelem
es az inverzelem letezesenek megkiivetelesevel, megpedig elegend6 egyoldali (pl. jobb oldali) egysegelem es inverzelem letezeset megkivanni, es
az egyertelmiiseget sem kell feltenniink. Ez a kiivetkezo tetelnek kiisziinhet6:
A G halmaz, melyben egy asszociativ muvelet uan definidlva, csoportol alkol,
ha van G-ben legaldbb egy olyan e elem, hogy
ae = a

G-nek minden a elemere,

es ha ezen jobb old ali egysegelemek kiizt uan legaldbb egy olyan e0 elem, melyre
nezve G-nek minden a eleme rendelkezik legaldbb egy a- 1 jobb oldali inverzelemmel:
B i z o n y i t a s. Legyen a- 1 egyike a jobb oldali inverzeinek. Akkor
azaz aa- 1 = e0 aa- 1 Ezen egyenl6seg mindket oldalat megszorozva jobbr61 a- 1 valamelyik inverzelemevel, kapjuk, hogy ae0 = e0 ae0, ahonnan
a = e0 a, mivel e0 jobb oldali egysegelem G-ben. Kideriil tehat, hogy
e0 a Gcsoportnak hal oldali egysegeleme is. Ha most e1 tetsz6leges jobb oldali,
e2 tetsz6leges bal oldali egysegelem, akkor az

egyenl6segekb61 kiivetkezik e, = e2, tehat barmely jobb oldali egysegelem

egyenl6 barmely bal oldalival. Ezzel bebizonyitottuk egyscgelem letezeset es unicitasat a G halmazban; ezt az elemet, mint mar el6bb is, 1-gyel
jeliiljiik.
27'

419

Tovitbba
azaz a- 1 = a- 1aa- 1, ahol a- 1 az a elem valamelyik jobbinverze. Az ut6bbi
egyenlilseg mindket oldalat jobbr61 megszorozva a- 1 valamelyik jobb
oldali inverzevel, nyerjiik, hogy 1 = a- 1a, tehat az a- 1 elem a-nak hal
oldali inverze is. Ha most a1 1 az a elem tetszilleges jobbinverze, a 0 1 pedig
tetszilleges balinverze, akkor az
a 0 1aa1 1 = (a0 1a)a1 1 = a1'.
a 0 1aa1' = a 0 1(aa1 1) = a 0 1
egyenlilsegekbill kiivetkezik a1 1 = a 0 ', azaz kiivetkezik, hogy G minden a
elemenek Ietezik, espedig egyetlen a-l inverzeleme.
Most mar kiinnyii megmutatni, hogy a G halmaz csoport. Val6bari,
kiinnyen lathat6, hogy az ax = b es az ya = b egyenletnek eleget tesz az
ill.

elem. Ezen megoldasok unicitasa abb61 kiivetkezik, hogy ha pl. ax, = ax,,
akkor ezen egyenlilseg mindket oldalat a-'-nel szorozva balr61, kapjuk,
hogy ~ = x2 A tetelt bebizonyitottuk.
Tiibbsziir talalkoztunk mar az izomorfizmus fogalmaval- gyiiriik, linearis terek, euklideszi terek eseten. Ez a fogalom csoportokra is definialhat6,
s a csoportelmeletben eppen olyan nagy szerepet jatszik, mint a gyiiriielmeletben. Azt mondjuk, hogy a G es a G' csoport izomorf, ha letesfthetil
kiiziittiik olyan kiilcsiiniisen egyertelmii megfeleltetes, melynel G-nek barmely ket a, b elemere s a nekik megfelelil G'-beli a', b' elemekre ervenyes,
hogy az ab szorzatnak az a'b' szorzat felel meg. Mint a 47. -ban (a gyiirii
zer6elemerill es az additiv inverzrol), ugyamigy itt is megmutathatjuk,
hogy a G es a G' csoport kiiziitti izomorf megfeleltetesnel a G csoport
egysegelemenek G' egysegeleme felel meg, es ha a G csoport a elemenek
G' csoport a' eleme felel meg, akkor az a-'-nek megfelelil G'-beli elem
a'-1.
Atterve k on k ret p e 1 d a k r a, jegyezziik meg, hogy ha a G csoportban ertelmezett miiveletet osszeadasnak neveznenk, akkor a csoport
egysegelemenek neve zer6elem, jele 0 lenne, az inverzeleme pedig -a.
Elsil peldakent jegyezziik meg, hogy az osszeadasra nezve minden gyflrti
(specidlisan minden test is) csoportot alkol, megpedig Abel-csoportot; ez a
gyiirii U.n. addiliv csoportja. Ez a megjegyzes egyszerre nagyszamu konkret
peldat szolgaltat csoportokra, kiiztiik az egesz szamok additiv csoportjat,
a paros szamok additiv csoportjat, a racionalis szamok, a val6s szamok,
a komplex szamok additiv csoportjat stb. Jegyezziik meg, hogy az egesz
420

szamok es a paros szamok addiltv csoportja izomorf egymassal, noha a masodik csak n\sze az els6nek: az a lekepezes, amely minden k egesz szam-

nak a 2k paros szamot felelteti meg, az els6 csoportnak kiilcsiiniisen egyertelmii, es amint kiinnyen ellen6rizhet6, izomorf lekepezese a masodikra.
A szorzasra nezve egy gyiirii sem alkot csoportot (kiveve, ha csak a
zer6elemb61 all - a ford.), mivel az inverz miivelet - az osztas - nem
vegezhet6 el mindig. A helyzet akkor sem va!tozik meg, ha tetsz6leges
gyiirii helyett testet vesziink, mivel a zer6val val6 osztas testben sem
vegezhet6 el. Tekintsiik azonban a test zer6t61 kiiliinbiiz6 elemeinek halmazat. Mivel testben nincsenek zerusoszt6k, azaz zer6t61 kiiliinbiiz6 elemek szorzata maga is kiiliinbiizik zer6t61, azert a szorzas ebben a halmazban algebrai miivelet, megpedig asszociativ es kommutativ, s emellett
az osztas mar mindig elvegezhet6, es nem vezet ki a halmazb61. fgy tehat
bdrmely test zer616l kiiliinbozli elemei Abel-csoportot alkotnak; ezt a csoportot a test multiplikattv csoporljanak nevezziik. ldevag6 pelda a racionalis szamok, a val6s szamok, vagy a komplex szamok multiplikativ
csoportja.
Vilagos, hogy a szorzasra nezve csoportot alkot a pozitiv val6s szamok
halmaza is. Ez a csoport izomorf az iisszes val6s szamok additiv csoportjaval:
ha minden a pozitiv valos szamnak megfeleltetjiik a log a valos szamot,
akkor az els6 csoport kiilcsiiniisen egyertelmii Iekepezeset kapjuk a masodikra, amely izomorfizmus lesz a
log (ab) =log a + log b
egyenl6seg miatt.
Vegyiik tovabba a komplex szamtestben az n-edik egyseggyiikiiket.
A 19. -ban bebizonyitottuk, hogy ket n-edik egyseggyiik szorzata, valamint barmely n-edik egyseggyiik inverze is megint a sz6ban forgo szamok
kiize tartozik. Minthogy kiizejiik tartozik termeszetesen az 1 szam is, es
mivel barmilyen komplex szamok szorzasa asszociativ es kommutativ,
azert azt kapjuk, hogy az n-edik egyseggyiikiik a szorzasra nezve Abelcsoportol alkolnak, megpedig n-edrendii veges csoportot. Eszerint bdrmely
termeszetes n szamra Leteznek n-edrendii veges csoportok.
Az n-edik eggseggyokok (multiplikaltv) csoporlja izomorf a 46. -ban
konstrualt Zn ggiirii addiliv csoportjaval. Csakugyan, ha e primitiv n-edik
egyseggyiik, akkor az emlitett csoportok kiiziil az els6nek minden eleme
ek alaku (k = 0, 1, 2, ... , n 1). Ha minden ek-nak megfeleltetjiik a Zn
gyiirii Ck elemet, vagyis azon egcsz szamok osztalyat, melyek n-ne! osztva
k-t adnak maradekul, akkor a tekintett csoportok kiiziitt izomorf megfeleltetest letesitettiink: ha 0 ;;;;:;; k ;;;;:;; n - 1, 0 ;;;;:;; l ;;;;:;; n - 1, es ha k + l =
= nq
r, ahol 0;;;;:;; r;;;;:;; n- 1, q pedig 0 vagy 1, akkor ekel.= e', s
ugyanakkor ck cl = c,.

421

Helyenval6 lesz most nehimy peldat mutatni olyan szamhalmazokra,

amelyek nem alkotnak csoportot. PI. az osszes egesz szamok halmaza nem
lesz csoport a szorzasra nezve, az osszes pozitiv val6s szamok halmaza
nem lesz csoport az osszeadasra nezve, az osszes paratlan szamok halmaza nem lesz csoport az osszeadasra nezve, az osszes negativ val6s szamok
halmaza nem lesz csoport a szorzasra nezve. Ezeknek az allitasoknak az
ellenorzese nem okoz nehezseget.
Valamennyi fentebb megvizsgalt csoport termeszetesen Abel-fele, hiszen
elemeik szamok. Nem szamokb61 all6 Abel-csoportra a linearis terek szolgaltatnak peldat: amint az definici6jukb61 (I. a 29. es a 48. -t) kovetkezik,
letszoleges T test feletti brirmely linearis fer az osszeadasra nt!zve Abelcsoportot alkol.
Nezziink nehilny p e I d at n em k om m uta t i v c sop or to k r a.
A T test-. feletti n-edrendii matrixok halmaza a szorzas miiveletere
vonatkoz6lag nem lesz csoport, mivel nem teljesiil az inverz elem egzisztenciajara vonatkoz6 kovetelmeny. Ha azonban nemelfajul6 matrixokra
szoritkozunk, akkor mar csoportot kapunk. Val6ban, ket nemelfajul6
matrix szorzata, mint tudjuk, nemelfaju16, az egysegmatrix nemelfajul6,
minden nemelfajul6 matrixnak van inverz matrixa, amely szinten nemelfajul6, es vegiil az asszociativ torveny, amely minden matrixra teljesiil,
ervenyes specialisan a nemelfajul6 matrixokra is. Beszelhetiink tehat a
T test feletti n-edrenda nemelfajul6 matrixok csoportjar6l a matrixszorzasra mint csoportmiiveletre nezve; ez a csoport n ~ 2 eseten nem- kommutatlv.
Nemkommutativ veges csoportok igen fontos. peldaihoz vezet a permutaci6k szorzasa, melyet a 3. -ban vezettiink be. Tudjuk, hogy az.
osszes n-edfokti permutaci6k halmazaban a szorzas algebrai miivelet,
meghozza asszociativ, viszont n ~ 3 eseten nemkommutativ, bogy az
E identikus permutaci6 jatssza erre a szorzasra nezve az egysegelem szerepet, es hogy minden permutaci6nak van inverz permutaci6ja. Ezek szerint.
az n-edfoku permutaci6k halmaza a permutaci6k szorzasara nezve csoportot
alkol, espedig nl rendii veges csoportot. Ezt a csoportot, mely n ~ 3 eseten
nemkommutativ; n-edfoku szimmetrikus csoportnak nevezziik.
Tekintsiik most az osszes n-edfokti permutaci6k halmaza helyett csupan
a p a r o s permutaci6k hahnazat, melynek, mint tudjnk,

~ nI

eleme van.'

Felhasznalva azt a 3. -ban bizonyitott tetelt, mely szerint a permutaci6

paritasa megegyezik azon transzpozlci6k szamanak paritasaval, amelyek
ezen permutaci6 transzpozici6k szorzatara val6 valamelyik felbontasaban
szerepelnek, azt kapjuk, hogy paras permutaci6k szorzata maga is paras;
csakugyan, AB-nek transzpozici6k szorzatakent val6 e!Mllitasat kapjuk,
422

ha egymas utan frjuk A es B egy-egy ilyen felbontasat. Tovabba a per-'

mutaci6k szorzasanak asszociativitasa mar ismert, az identikus permutaci6
pedig nyilvanval6an paros. Vegiil paros A permutaci6 eseten az A - 1
permutaci6 parossaga kiivetkezik pl. abb61, hogy ezen permutaci6k eloallitasat megkaphatjuk egymasb61 az als6 es a felso sor felcserelesevel,
azaz A es A - 1 ugyanannyi inverzi6t tartalmaz. lgy tehat az n-edfoku
paros permutaci6k halmaza a szorzasral nezve

~ nI

rendii veges csoportol

alkol. Ezt a csoportot n-edfoku alterna/6 csoportnak nevezziik; kiinnyen

ellenorizheto, hogy n ;s; 4 eseten az alternaJ6 csoport nemkommutativ,
bar n = 3-ra meg kommutativ.
A szimmetrikus es az alternal6 csoport nagyon nagy szerepet jatszik a
veges csoportok elmeleteben, valamint a Galois-elmeletben is. Jegyezziik
meg, hogy nem lehet az alternal6 csoport anal6giajara csoportot konstrualni a paratlan permutaci6kb61 ugyanazon szorzasra nezve, mivel paratlan
permutaci6k szorzata mindig paros.
Szamos peldaval szolgalnak csoportokra a geometria kiiliinbozo agai.
Emlitsiik meg az egyik legegyszeriibb ilyen peldat: a gombnek a kiizeppontja korlili forgasai csoportot alkotnak, espedig nemkommutativ csoportot, ha ket forgas szorzatanak egymast kiiveto vegrehajtasuk eredmt\nyet nevezziik.

65. . Reszcsoport
A G csoport A reszhalmazat G reszcsoportjanak nevezziik, ha maga is
csoportot alkot a G-ben definialt miiveletre nezve.
Annak ellenorzese celjab61, hogy a G csoport valamely A reszhalmaza
reszcsoport-e, elegendo meggyozOdni arr61, hogy 1. tartalmazza-e A barmely ket A-beli elem szorzatat; 2. tartalmazza-e A barmely elemevel
egyiitt annak inverzet is. Az asszociativ t6rvenynek a G csoportban val6
ervenyessegebol kovetkezik ugyanis ezen tiirveny ervenyessege A <'lemeire,
az pedig, hogy a G csoport egysegeleme A-hoz tartozik, 2. es 1. k6vetkezmenye.
Az elozo paragrafusban megemlitett csoportok kiiziitt sok van, amelyik
reszcsoportja mas, ugyanott emlitett csoportnak. lgy a paros szamok
additiv csoportja reszcsoportja az 6sszes egesz szamok additiv csoportjanak, az ut6bbi viszont reszcsoportja a racionalis szamok additiv csoportjanak. Ezek a csoportok, mint altalaban szamoknak minden additiv csoportja, reszcsoportjai a komplex szamok additiv csoportjanak. A pozitiv
val6s szamok multiplikativ csoportja n\szcsoportja az iisszes, zer6t61 kii- '
423

liinbiizli val6s szamok multiplikativ csoportjanak. Az n-edfoku alternalo

csoport reszcsoportja az ugyanilyen foku szimmetrikus csoportnak.
Hangsulyozzuk, hogy a reszcsoport definfci6jaban szereplli kiivetelmeny,
mely szerint a G csoport A reszhalmazanak a G - b e n d e f i n i a I t
c s o p o r t m ii v e I e t r e n e z v e kell csoportot alkotnia, nelkiilozhetetlen. fgy pl. a pozitiv val6s szamok multiplikativ csoportja n e m
reszcsoportja az iisszes val6s szamok additiv csoportjanak, noha az elsli
halmaz reszhalmaza a masodiknak.
H a A es B reszcsoportja G-nek, akkor az An B metszet, vagyis azon elemek
osszessege, melyek A-ban is, B-ben is benne vannak, szinten reszcsoportja
G-nek.
Val6ban, ha az x es az y elem benne van (An B)-ben, akkor benne vannak az A reszcsoportban, s ezert A-hoz tartozik az xy szorzat es az x-1
inverzelem is. Ugyanilyen megfontolasok alapjan xy es x- 1 a B reszcsoportban is benne van, s igy ez a ket elem (An B)-be is beletartozik.
Konnyen lathat6, hogy a kapott eredmeny nemcsak ket reszcsoport
eseten igaz, hanem akarhany, veges vagy akar vegtelen sok reszcsoport
eseteben is.
A G csoportnak az a reszhalmaza, amely csak az 1 elemblil all, nyilvanval6an reszcsoportja G-nek; ez areszcsoport G minden reszcsoportjaban
benne van. Masreszt, maga a G csoport is reszcsoportja sajat maganak.
Ezt a ket reszcsoportot G trivitilis reszcsoportjainak nevezziik.
Erdekes peldai a reszcsoportoknak az ugynevezett c i k I i k u s r e s zc sopor to k. Vezessiik be ellisziir az a e!em hat van y an a k
fogalmat. Ha n tetszlileges termeszetes szam, akkor n olyan elem szorzatat,
amelyek mindegyike egyenlli a-val, az a e!em n-edik hatvtinytinak nevezziik, es a"-nel jeloljiik. Az a e!em negativ kitevos hatvtinyait definialhatjuk
ugy is, mint ezen elem pozitiv kitevt'ls hatvanyainak inverzeit, de ugy is,
mint tiibb olyan tenyezo szorzatat, melyek mindegyike az a- 1 elemmel
egyenlo. Val6jaban ez a ket definici6 megegyezik,
(1)

(n> 0).

. Bizonyitas celjab6l elegendt'l olyan 2n tenyezlis szorzatot verini, amelynek

els6 n tenyezoje a, a tobbi pedig a- 1 es elvegezni az iisszes lehetseges
egyszeriisiteseket. Azt az elemet, amely az (1) egyenlt'lsegnek mind a hal,
mint a jobb oldalaval egyenl6, a-"-nel jeloljiik. Vegiil egyezziink meg
abban, hogy az a e!em nulladik hatvtinytin az 1 elemet fogjuk erteni.
Megjegyezziik, hogy ha a G csoportban a miiveletet iisszeadasnak nevezziik, akkor az a e!em hatvanyai helyett a tobbszoroseirol kell beszelniink,
s ezeket ka alakban kell irnunk.
424

Konnyen ellent'lrizheto, hogy biirmely G csoportban biirmely a elem

hatviinyaira, biirmely m es n kitevt'l mellett, amelyek lehetnek pozitivok~
negativok vagy zer6k, ervenyes
(2)
(3)

Jeliilje {a} a G csoportnak azt a reszhalmaziit, amely az a elem iisszes

hatviinyaib61 all; ebbe a halmazba beletartozik maga a is mint sajiit elst'J.
hatvanya. Az {a} reszhalmaz G-nek reszcsoportja: {a}-beli elemek szorzata
(2) miatt {a}-ban fekszik, benne van {a}-ban az 1 elem is, mely a0-nal
egyenlt'l, s vegiil{a} minden elemevel egyiitt tartalmazza annak inverzet is~
mivel (3)-b61 kiivetkezik
(an)-1 = a-n.
Az {a} reszcsoportot a G csoport a eleme alta/ qeneralt ciklikus reszcsoportnak
nevezziik. Mint a (2) egyenlt'lseg mutatja, ez a reszcsoport mindig kommutativ, meg ha maga a G csoport nemkommutativ is.
Megjegyezziik, hogy olyan allitiis, mely ~zerint a valamennyi hatvanya
kiiliinbiizt'l eleme Jenne a csoportnak, a fentiekben sehol sem szerepelt.
Amennyiben ez megis igy van, akkor azt mondjuk, hogy a vegtelen rendfi
elem. Tegyiik viszont fel, hogy a hatviinyai kiizott vannak egyenlt'lk,.
pl. ak = a' valamely k + l eseten; veges csoportokban ez mindig teljesiil~
de elt'lfordulhat vegtelen csoportban is. Ha k > l, akkor

ak-l = 1,
azaz a-nak vannak olyan p o z i t i v k i t e v 6 s hatvanyai, amelyek
az egysegelemmel egyenliik. Legyen n a legkisebb ilyen pozitiv kitevt'l,.
azaz legyen
1. an = 1 (n > 0),
2. ha ak = 1, k > 0, akkor k

S;;

n.

Ebben az esetben azt mondjuk, hogy a veqes rendfi, pontosabban n-edrendfi

elem.
Ha az a elem rendje n, akkor kiinnyii beliitni, hogy az
(4)

1, a, a 2,

an-t

elemek mind kiiliinbozt'lk. Az a e/em minden mas hatvanya, akar pozittv

a kitevoje, akar neqattv, eqqen/6 a (4) etemek vatamelqzkenel. Csakugyan, ha
k tetszt'lleges egesz szam, akkor k-t n-neJ osztva, kapjuk, hogy
k = nq

+r

(0 ~ r

< n),
425

:s fgy (2) es (3) miatt

(5)
EbMI kovetkezik, hogy ha az a elem rendje n, es ak = i, akkor k oszthat6
n-nel. Masreszt, mivel
-1

n(-1)

+ (n- 1),

.azert n-edrendu a elem eseten

Mivel a (4) elemrendszer n elemil, azert a fenti eredmenyekbt'il az ad6dik,

'hogy veges rendu a elem eseten az a elem rendje megegyezik az {a} ciklikus
reszcsoport rendjevel ( azaz elemeinek szamaval ).
V egiil jegyezziik meg, hogy minden csoportban egyetlen elst'irendil elem
van, ez az 1 elem. Az {1} ciklikus reszcsoport nyilvan trivialis reszcsoport.
Ciklikus esoportok. A G csoportot ciklikus csoportnak nevezziik, ha
valamelyik a elemenek hatvanyaib61 ali, azaz ha megegyezik valamelyik
{a} ciklikus reszcsoportjaval; ebben az esetben a-t a G csoport generator.elemenek nevezziik, es azt is mondjuk, hogy az a elem generalja G-t. Vilagos,
hogy minden ciklikus csoport Abel-fele.
Vegtelen ciklikus csoportra pelda az egesz
-s z a m o k a d d it f v c s o p o r t j a : minden egesz szam tobbszorose
1-nek, vagyis ez az elem generalja a sz6ban forgo csoportot, de valaszt.hatjuk generatorelemnek -l-et is.
n-edrendil veges ciklikus esoportra pelda az
n-edik egyseggyokiik multiplikativ csoportja:
a 19. -ban megmutattuk, hogy ezek a gyiikok mind hatvanyai e g yn e k, t. i. bilrmelyik primitiv gyiiknek.
A kiivetkezt'i tete! arr61 tanuskodik, hogy ezek a peldak Ienyegeben ki is
meritik valamennyi ciklikus csoportot.
Az iisszes vegtelen ciklikus csoportok izomorfok egymassal; izomorfok egy.massal adott n mellett az iisszes n-edrendu veges ciklikus csoportok is.
Val6ban, az a elem altai generillt vegtelen ciklikus csoportot kolcsiinosen egyertelmilen lekepezhetjiik az egesz szamok additiv csoportj:lra, ha
minden a elemnek a k szamot feleltetjiik meg; ez a lekepezes izomorf is,
:mivel (2) szerint a hatvanyainak iisszeszorzasanal a kitevt'ik iisszead6dnak.
Ha pedig egy n-edrendil veges ciklikus G csoport van adva az a generatorelemmel, akkor jeliilje e valamelyik primitiv n-edik egyseggyiikiit, es
feleltessiik meg a G csoport minden ak elemenek (0 ;;:;; k < n) az e" szamot.
Ez G-nek kiilcsiinosen egyertelmil lekepezese az n-edik egyseggyokiik
-426

multiplikativ csoportjara, melynek izomorf volta (2)-Ml es (5)-bi\1 kovetkezik.

Ennek a tetelnek az alapjan beszelhetiink egyszeriien a uegtelen ciklikus
csoportrol es az n-edrendil ciklikus csoportrol.
'
Bizonyitsuk be tovabba a kovetkez6 tetelt:
Ciklikus csoport minden reszcsoportja is ciklikus.
Val6ban, legyen G ={a} az a elem altai generalt veges vagy vegtelen
ciklikus csoport, es legyen A a G csoport reszcsoportja. Feltehetjiik, hogy
A nem trivialis reszcsoport, maskepp nem Jenne mit bizonyitani. Legyen
ak az a elem legalacsonyabb pozitiv kitev6s hatvanya, amely meg benne
van- az A reszcsoportban; ilyen van, mert ha A tartalmazza az egysegelemt61 kii!Onboz6 a- (s > 0) elemet, akkor tartalmazza ennek a inverzet is. Tegyiik fel, hogy A tartalmazza az a1 (l + 0) elemet is, ahol l nem
oszthat6 k-val. Ha most k es I Iegnagyobb kozos oszt6ja d ( > 0), akkor
talalhat6 ket 'olyan egesz szam, u es v, hogy
ku

+ lv =

d,

s ezert az A reszcsoportnak tartalmaznia kell az

(ak)(al)v = ad

elemet is, minthogy azonban a mi felteveseink mellett d < k, azert ellentmondasba keriiltiink az ak elem valasztasaval. Ezzel bebizonyitottuk, hogy
A= {ak}.
Csoport osztalyozasa reszesoport szerint. Ha M es N a G csoport ket
reszhalmaza, akkor e reszhalmazok MN szorzatan G azon elemeinek halmazat ertjiik, amelyek legalabb egyfelekeppen eloallithat6k egy M-beli
elemnek egy N-beli elemmel val6 szorzatakent. A csoportmiivelet asszociativitasab6l kovetkezik, hogy a csoport reszhalmazainak szorzasa is asszociativ:
(MN)P

= M(NP).

Nyilvan el6fordulhat, hogy az M es az N halmaz koziil az egyik egyetlen

a elemb61 all. Ebben az esetben elemnek halmazzal valo aN szorzatat vagy
halmaznak elemmel va/0 Ma szorzatlit kapjuk.
Legyen adva a G csoport tetsz6leges A reszcsoportja. Ha x a G csoport
tetsz6leges eleme, akkor az xA szorzatot a G csoport X altai reprezentalt
A szerinti bal oldali mellekosztlilyanak nevezziik. Vilagos, hogy az x elem
benne van az xA mellekosztalyban, mivel az A reszcsoport tartalmazza az
egysegeJemet, es X 1 = X.
.
Minden bal oldali mellekosztlilyt blirmely ideme reprezental, azaz ha y
eleme az xA mellekosztalynak, akkor
(6)

yA

= xA.
427

Csakugyan, y eloallithato
y=xa

alakban, ahol a az A reszcsoport valamelyik eleme. Ezert A ba.rmely ket

a', a" elemere
ya' = x(aa'),
xa" = y(a- 1 a"),
ami igazolj a a (6) egyenl6seget.
Innen kiivetkezik, hogy a G csoporl A szerinti bdrmely kel bal oldali
mellekoszlrilya vagy megegyezik, vagy egyetlen kiizos elemet sem tarlalmaz.
Csakugyan, ha az xA es az yA mellekoszb1lynak koziis eleme z, akkor
xA =zA =yA.

fgy tehat az egesz G csoport szetesik egymast nem metsz6 A szerinti

bal oldali me!Iekosztalyokra. Ezt a felbontast a G csoport A reszcsoport
szerinti bal oldali osztrilyozrisrinak nevezziik.
Jegyezziik meg, hogy ebben az osztalyozasban az egyik bal oldali mellekosztaly maga A lesz; ez a mellekosztaly reprezentalhato az 1 elemmel
vagy altalaban az A reszcsoport barmely a elemevel, minthogy
aA=A.

Vilagos, hogy ha az Ax szorzatot a G csoport x altai reprezentrilt A szerinti

jobb oldali mellekoszlalyanak nevezziik, akkor hasonlokeppen eljuthatunk
a G csoport A reszcsoport szerinli jobb oldali osztalyozrisrihoz. Abel-csoport
eseten termeszetesen barmely reszcsoport szerinti bal oldali osztalyozas
megegyezik a jobb oldalival, azaz beszelhetiink egyszeriien csoportnak
reszcsoportja szerinli osztrilyozrisrirol.
fgy pl. az egesz szamok additiv csoportjanak a k szam tiibbsziiriiseib61
all6 reszcsoport szerinti osztalyozasa k kiiliinboz6 mellekosztalyb61 all,
melyeket a 0, 1, 2, ... , k - 1 szamokkal reprezentalhatunk. Emellett
az l szam altai reprezentalt osztalyba (0 ~ l ~ k - 1) azok a szamok
tartoznak, amelyek k-val osztva l-t adnak maradekul.
A nemkommutativ esetben a csoportnak valamely reszcsopqrtja szerinti
ket osztalyozasa kiiliinbiiz6 is lehet.
Tekintsiik pl. az S 3 harmadfoku szimmetrikus csoportot, es elemeit a
3. -sal osszhangban irjuk ciklusok szorzatakent. Az A reszcsoport szerepet
jatssza az (1 2) elem altai generalt ciklikus reszcsoport; ez az identikus
permutaci6b61 es magab61 az (1 2) permutaci6b61 all. A tiibbi bal oldali
mellekosztalyok: az (1 3) A osztaly, am ely az (1 3) es az (1 3 2) permutaci6b61 all, es a (2 3) A osztaly, amely a (2 3) es az (1 2 3) permutaci6b61 all. Masreszt az S 3 csoport A reszcsoportja szerinti jobb oldali mellek428

osztalyai maga az A csoport, az A (1 3) osztaly, amely az (1 3) es az

(1 2 3) permutaci6h61 all, es az A (2 3) osztaly, amely a (2 3) es az (1 3 2)
permutaci6b61 all. Latjuk, hogy a tekintett esethen a jobh oldali osztalyozas kiiliinhiizik a hal oldalit6l.
Veges csoportok eseten a csoport reszcsoport szerinti osztalyozasainak
Jetezese a kiivetkez6 fontos tetelhez vezet.
Lagrange tete 1 e. Minden veges csoportban bdrmely reszcsoport
rendje oszt6ja az egesz csoport rendjenek.
Val6han, legyen adva az n-edrendii veges G csoporthan a k-adrendii
A reszcsoport. Tekintsiik a G csoport hal oldali osztalyozasat az A reszcsoport szerint. All jon ez j osztalyh61; a j szamot az A reszcsoport indexenek nevezzii~ a G csoporthan. Minden xA hal oldali mellekosztaly pontosan k elemh61 all, mert ha
ahol a1 es a2 az A reszcsoport elemei, akkor a1 = a 2 Eszerint
(7)

n =kj,

amit hizonyitani kellett.

Mivel minden elem rendje azonos az altala generalt ciklikns reszcsoport
rendjevel, azert Lagrange teteleb61 kiivetkezik, hogy veges csoport minden
elemenek rendje oszt6ja a csoport rendjenek.
Lagrange teteh\MI az is kiivetkezik, hogy minden primszrimrendii veges
csoport ciklikus. Val6han, az ilyen csoportnak meg kell egyeznie barmely,
1-t61 kiiliinhiiz6 eleme altai generalt ciklikus reszcsoportjaval. Innen a
ciklikus csoportok fentehh kapott leirasa alapjan nyerjiik, hogy minden
p primszrimra izomorfizmust61 eltekintve egyetlen olyan veges csoport lelez1k,
amelynek rendje p.

66. . NormaJoszt6, faktorcsoport, homomorfizmus

A G csoport A reszcsoportjat G normriloszt6jdnak nevezziik, ha a G
csoport A szerinti hal oldali oszta!yozasa megegyezik a jobh oldalival.
Eszerint Ahel-csoport minden reszcsoportja normaloszt6. Masreszt minden G csoportban normaloszt6 a ket trivial is rcszcsoport: G-nek az egyelemii reszcsoport szerinti mindket osztalyozasa megegyezik a csoport
kiilonall6 elemekre va16 felbontasaval, sajat maga szerinti osztalyozasai
pedig egyetlen osztalyb61 - ti. G-Ml - allanak.
Keressiink erdekesehb peldakat nemkommutativ csoportok normaloszt6ira. Az S 3 harmadfoku szimmetrikus csoporthan az (1 2 3) elem altai
generalt ciklikus reszcsoport, amely az identikus permutaci6h61, valamint
429

az (1 2 3) es az (1 3 2) permutaci6b61 all, normaloszt6: az S 3 csoportnak

ezen reszcsoport szerinti mindket osztalyozasaban a masik mellekosztaly
az (1 2), az (1 3) es a (2 3) elemb6l all.
Altalaban az Sn n-edfoku szimmetrikus csoportban az An n-edfoku
alternai6 csoport normaloszt6. Az An csoport rendje ugyanis

~ nl,

ezert

az Sn csoport minden mellekosztalya az An csoport szerint ugyanennyi

elemb61 all, s kovetkezeskeppen ilyen osztaly csak meg egy van, a paratJan permutaci6k halmaza.
A T test feletti n-edrendii nemelfajul6 negyzetes matrixok multiplikativ csoportjaban azok a matrixok, amelyeknek a determin:'tnsa 1, nyilvanval6an reszcsoportot alkotnak, sot normaloszt6t is, mivel az ezen reszcsoport szerinti azon hal oldali s ugyanakkor jobb oldali mellekosztaly,
melyet az M matrix reprezentai, azokb61 a matrixokb6l all, amelyeknek
a determinansa egyenlo az M matrixeval - elegendo emlekezetiinkbe
idezni, hogy matrixok szorzas;'mal determinansaik is 6sszeszorz6dnak.
A normaloszt6 fenti definici6jat a kovetkezokeppen is fogalmazhatjuk.
A G csoport A reszcsoportjat G normaloszt6janak nevezziik, ha G minden x elemcre fennall
(1)

xA =Ax,

azaz G-nek minden x es A-nak minden a elemehez talalhat6 A-ban olyan

a' es a" elem, hogy
(2)
xa = a'x,
ax= xa".
Vannak a normaloszt6nak mas, az eredetivel szinten ekvivalens definici6i is. Pl.: nevezziik a G csoport a es b elemet egymassai konjugdltnak,
ha Jetezik G-ben Jegalabb egy olyan x elem, hogy
(3)

vagyis, amint mondani 'Szokas, a b elem az a elembol az x elemmel valo

transzformdlds utjan nyerheto. (3)-b61 termeszetesen kovetkezik

a = xbx- 1 = (x- 1)- 1bx-1.

A G csoport A reszcsoportja akkor es csak akkor normd/osz/6 G-ben, ha
minden a elemevel egyiill larlalmazza mindazokal az elemekel is, amelyek
G-ben konjugdllak a-hoz.
Csakugyan, ha A normaloszt6 G-ben, akkor (2) szerint az A-b61 kivalasztott a elemhez es G tetszoleges x elemehez talalhatunk A-ban olyan
a" elemet, hogy
ax= xa".
Inn en
x- 1 ax =a",
430

azaz minden a-val konjugalt elem benne van A-ban. Megforditva, ha az:
A reszcsoport minden a elemevel egyiitt tartalmazza a-nak valamennyi
konjugaltjat is, akkor tartalmazza specialisan az

elemet is, ahonnan ktivetkezik a masodik (2) alatti egyenloseg. Ugyanezelh

oknitl fogva benne van A-ban az
(x-1)-1ax-1

xax- 1

a'

elem is, ahonnan ktivetkezik a (2) alatti elso egyenloseg is.

Ennek az eredmenynek a felhasznalasaval ktinnyen belathatjuk, hogy
a G csoporl tetszoleges normalosztoinak metszete maga is normaloszto G-ben.
Va16ban, ha A es B a G csoport ket normaloszt6ja, akkor, mint az el6zQ.
paragrafusban megmutattuk, An B reszcsoportja G-nek. Legyen c az
An B reszcsoport tetszoleges eleme, x pedig a G csoport tetsz6leges eleme.
Akkor az x- 1cx elemnek benne kell Iennie mind A-ban, mind B-ben,.
mivel ez a ket normaloszt6 tartalmazza a c elemet. Ebbol ktivetkezik, hogy
x- 1cx benne van A n B-ben.
Faktoresoport. A normaloszt6 fogalmanak jelent6sege azon alapul, hogy
normaloszt6 szerinti mellekosztalyokb6l - (1) miatt ebben az esetben
nem kell kiiltinbseget tenni bal es jobb oldali mellekosztalyok ktiztitt bizonyos egeszen termeszetes m6don uj csoportot konstrualhatunk.
Jegyezziik meg elosztir, hogy ha A a G csoport tetsz61eges reszcsoportja,.
akkor
(4)
AA =A,
mivel az A reszcsoport barmely ket elemenek szorzata A-ban fekszik,.
es ugyanakkor, ha A minden elemet megszorozzuk az egysegelemmel,.
mar az egesz A reszcsoportot megkapjuk.
Legyen most A a G csoport normaloszt6ja. Ebben az esetben G bdrmel!f
ket A szerinti mellekosztdlyanak szorzata (a G-beli reszhalmazok szorzasa
ertelmeben) maga is A szerinti me/lekosztaly lesz. Val6ban, felhasznalva
a reszhalmazok szorzasanak asszociativitasat, (4)-et es az

yA= Ay
egyenloseget [I. (1)), a G csoport bitrmely ket x, y elemere kapjuk:
(5)

xA yA

= xyAA =

xyA.

Az (5) egyenloseg azt mutatja, hogy a G csoport A normaloszt6ja

szerinti ket adott mellekosztaly szorzatanak meghatarozasa celjab6l ezen
mellekosztalyokb61 tetszoleges m6don ki kell valasztanunk egy-egy
431

r epr ezent a nst -

emlekeztetiink arra, hogy minden mellekosztaly

reprezentalhat6 barmelyik elemevel -, es azt a mellekosztalyt kell venniink, amelyhez ezen reprezentansok szorzata tartozik.
Ily m6don a G csoport A normaloszt6 szerinti mellekosztalyainak halmazaban definialtuk a szorzast. Mutassuk meg, hogy emellett a csoport
definici6jriban szereplO valamennyi kovetelmeny teljesiil. Csakugyan, a
mellekosztalyok szorzasanak asszociativitasa kiivetkezik a reszhalmazok
szorzasanak asszociativitasab61. Az egysegelem szerepet maga az A normaloszt6 jatssza, amely egyike a mellekosztalyoknak a G csoport A szerinti osztalyozasaban: (4) es (1) miatt ugyanis G barmely x elemere ervenyes
xA A =xA,
A xA = xAA = xA.
Vegiil, az xA mellekosztaly inverze az x- 1 A mellekoszta!y Jesz, mivel

xA x- 1 A

1 A

A.

Az altalunk konstrualt csoportot a G csoport A normaloszt6 szerinti

faktorcsoporljrinak nevezziik, es G/ A-val jeliiljiik.
Latjuk, hogy minden csoporthoz egesz sereg uj csoport kapcsol6dik:
-a kiiliinbiiz6 normaloszt6i szerinti faktorcsoportok. Emellett a G csoportnak az egyelemii reszcsoport szerinti faktorcsoportja termeszetesen izomorf magaval a G csoporttal.
A G Abel-csoporl minden Gj A faklorcsoportja maga is Abel-csoport, mivel
.xy = yx-bol kiivetkezik
xA yA

xyA

yxA

yA xA.

A G ciklikus csoport minden Gj A faktorcsoportja maga is ciklikus, mert

ha G-t a g elem genera!ja, G = {g}, es ha adva van tetszoleges xA melh\kosztaly, akkor letezik olyan k egesz szam, hogy
X=

r/',

-s ezert
xA

(gA)k.

V eges G csoport minden Gf A faktorcsoportjrinak rendje oszt6ja az eredeti

G csoport rendjenek. Val6ban, a Gj A faktorcsoport rendje egyenl6 az A

normaloszt6 indexevel a G csoportban, s ezert felhasznalhatjuk az el6z6

paragrafus (7) egyenloseget.
Adjunk nehany p e Ida t faktorcsoportokra. Mivel az egesz szamok
additiv csoportjaban, mint az el6z6 paragrafusban megmutattuk, a k termeszetes szam tiibbsziiriiseib61 all6 csoport indexe k, azert csoportunknak
ezen reszcsoport szerinti faktorcsoportja k-adrendii veges csoport lesz,
megpedig ciklikus, mivel maga a vizsgalt csoport is az.
432

Az Sn n-edfoku szimmetrikus csoportnak az An n-edfoku alternal6 csoport szerinti faktorcsoportja masodrendii csoport lesz, espedig 2 primszam
volta miatt ciklikus (l. az el6z6 paragrafus veget).
Fentebb lattuk a T test feletti n-edrendii nemelfajul6 matrixok multiplikativ csoportjanak az 1 determinimsu matrixok altai alkotott normaloszt6 szerinti mellekosztalyait. Ebb61 a leirasb61 kiivetkezik, hogy a megfelel6 faktorcsoport izomorf a T test zer6t61 kiiliinbiiz6 elemeinek multiplikativ csoportjaval.
Homomorfizmusok. A normaloszt6 es a faktorcsoport fogalma szorosan
iisszefiigg az izomorfizmus fogalmanak kiivetkez6 altalanositasaval.
A G csoportnak a G' csoportra val6 Jekepezeset, amely G minden elemenek G' valamely egyertelmiien meghatarozott a' = arp elemet felelteti meg,
a G csoport G'-re val6 homomorf lekepezesenek (vagy egyszeriien homomorfizmusdnak) nevezziik, ha ezen lekepezes mellett G'-nek minden a'
eleme kepe G valamelyik. a elemenek, a' = arp, es ha a G csoport barmely
a, b elemeire ervenyes
(ab)rp = arp brp.
Vilagos, hogy ha utolag meg a rp lekepezes kiilcsiiniis egyertelmiiseget is
megkiivetelnenk, akkor az izomorfizmus mar ismer6s fogalmahoz jutnank.
Harp a G csoport homomorfizmusa a G' csoportra, 1 es a a G csoport egysegeleme, ill. tetszoleges eleme, 1' pedig a G' csoport egysegeleme, akkor
lrp = 1',
(a-l)rp

(arp)-1.

Valoban, ha 1rp = e', es x' tetsz61eges elem a G' csoportb61, akkor G-ben
van olyan x elem, hogy xrp = x'. Innen

x'

xrp

(x l)rp = xrp 1rp = x'e'.

Hasonl6keppen

x' =e'x',
es igy e' = 1.
Masreszt, ha (a- 1)rp
1'

1rp

b', akkor

(aa~ 1)rp

arp (a- 1)rp

arp b',

s ugyanigy
1' = b' arp,
ahonnan b' = (arp)-1.
Nevezziik a rp homomorfizmus magjdnak a G csoport mindazon elemei,.
nek halmazat, amelyeket a rp lekepezes a G' csoport 1' egysegelemebe
visz at.
28 Fels6bb algebra - 42160

433

A G csoport minden rp homomorfizmusanak magja normdlosztO G-ben.

Va16ban, ba a G csoport a es b eleme beletartozik a bomomorfizmus
magjaba, azaz ba

arp = brp = 1',

akkor
(ab)rp = arp brp = 1' 1' = 1',
tebat az ab szorzat is beletartozik rp magjaba. Masreszt, ba arp = 1', akkor
(a-')rp

(arpr1 = 1'-1 = 1',

azaz a- 1 is a rp bomomorfizmus magjaban fekszik. Vegiil, ba arp = 1',

x pedig a G csoport tetszoleges eleme, akkor
(x- 1ax)rp = (x-1)rp arp xrp = (xrp)- 1 1' xrp = 1'.
A tekintett bomomorfizmus magja tehat a G csoport olyan reszcsoportjanak bizonyult, amely minden elemevel egyiitt tartalmazza annak valamennyi konjugaltjat; kiivetkezeskeppen a mag normaloszt6.
Legyen most A a G csoport tetsz6leges normaloszt6ja. Ha a G csoport
minden x elemenek megfeleltetjiik az A normaloszt6 szerinti azon xA
me!Iekosztalyt, amelybez ez az elem tartozik, akkor a G csoportnak az
egesz G/A csoportra val6 lekepezeset kapjuk. A G/A csoportbeli szorzas
(5) 1 kiivetkezik, bogy ez a lekepezes bomomorfizmus.
definici6jab61
Az igy kapott bomomorfizmust a G csoportnak a G/ A faktorcsoportra
val6 termeszetes homomorfizmusanak nevezziik. Ennek a bomomorfizmusnak a magja termeszetesen maga az A normaloszt6.
Ebb61 kiivetkezik, bogy a G csoport normalosztOi es csak ezek alkotjak
ezen csoport homomorfizmusainak magjdt. Ezt az eredmenyt tekintbetjiik
a normaloszt6 egy tovabbi definici6janak.
Azt fogjuk tala!ni, bogy az iisszes csoportok, amelyekre a G csoport
bomomorf m6don lekepezbet6, lenyegeben ezen csoport faktorcsoportjai, a G csoport iisszes bomomorfizmusai pedig a faktorcsoportokra
val6 termeszetes bomomorfizmusok. Pontosabban, ervenyes a kiivetkez6
b o m o m o r f i a t e t e I . Legyen adva a G csoport rp homomorfizmusa a
G' csoportra, es legyen A ennek a homomorfizmusnak a magja. Akkor a
G' csoport izomorf a G/ A faktorcsoporttal, espedig Letezik az eltJbbinek az
ut6bbira olyan izomorf u lekepezese, hogy a rp es a u lekepezes egymast kovet6
vegrehajtdsanak eredmenye megegyezik a G csoportnak a G! A faktorcsoportra
va/6 termeszetes homomorfizmusaval.
Val6ban, legyen x' a G' csoport tetsz6leges eleme, X pedig a G csoportnak olyan eleme, bogy xrp = x'. Mintbogy a rp bomomorfizmus A magjanak barmely a elemere ervenyes az arp = 1' egyenloseg, azert

rt

(xa)rp = xrp arp

~34

x' 1' = x',

vagyis a p lekepezesnel az xA mellek,osztitly valamennyi eleme az x'

elembe megy at.
Masreszt, ha z a G csoport tetsz6leges olyan eleme, amelyre zp = x';
akkor
(x- 1z)p = x- 1 p zp = (xp)- 1 zrp = x'- 1x' = 1',
azaz x- 1z benne van a p homomorfizmus A magjaban. Ha most x- 1z = a,
akkor z = xa, vagyis a z elem az xA me!Jekosztalyhoz tartozik. Eszerint,
ha osszegyiijtjiik a G csoport mindazon elemeit, amelyek a p homomorfizmusnal a G' csoport rogzitett x' elemebe mennek at, akkor pontosan az
xA mellekosztalyt kapjuk.
A a megfeleltetes, amely G' minden x' elemehez a G csoport azon elemeibOI all6 A szerinti me!Jekosztalyt rendeli hozza, amelyeknek a 'I' lekepezesnel x' a kepe, a G' csoport kolcsonosen egyertelmii lekepezese. Ez a a
lekepezes izomorfizmus, mert ha

x'a=xA,

y'a

= yA,

vagyis ha

xp

= x',

Y'P = y',

akkor

(xy)p

= xp Y'P = x'y',

s ezert

(x'y')a

xyA

xA yA

xa ya.

Vegiil, ha x tetsz6leges eleme G-nek es xp = x', akkor

(xp)a

x'a

xA,

vagyis a p homomorfizmus es a a izomorfizmus egymast kovet6 vegrehajtasa az x elemet val6jaban az altala reprezentalt xA mellekosztalyra
kepezi !e. A tetelt bebizonyitottuk.

67. . Abel-csoportok direkt osszege

Ezt a fejezetet egy olyan tetellel akarjuk befejezni, amely melyebb,
mint a csoportok fentebb ismertetett elemi tulajdonsagai. Kozelebbr61,
a ciklikus csoportok 65. -b61 ismert leirasara tamaszkodva, a kovetkez6
paragrafusban meg fogjuk kapni a v e g e s A b e I - c s o p o r t o k
t e I j e s 1 e i r a s a t.
A csoportmiivelet jelolesere az Abel-csoportok elmeleteben altalanosan
elfogadott additiv lrasm6dot fogjuk hasznalni: a csoport a es b elemenek
a + b o s s z e g e r 6 I, a 0 z e r 6 e I e m r 6 I, az a elem ka t o b bs z o r o s e i r 6 I fogunk beszelni stb.
28'

43.5

Ebben a paragrafusban megismerkediink egy konstrukci6val, amelyet

az Abel-csoportokkal kapcsolatban fogunk bevezetni, j611ehet definialhatnank riigtiin tetszoleges (azaz nem feltetleniil kommutativ) csoportokra is. Erre a konstrukci6ra a kiivetkezo peldak vezetnek ra. A sik, amelyet ketdimenzi6s val6s linearis ternek tekintiink, a vektorok iisszeadasara
nezve Abel-csoportot alkot. Ebben a sikban az orig6n atmeno barmely
egyenes reszcsoportja az emlitett csoportnak. Ha A1 es A 2 ket kiiliinbiizo
ilyen egyenes, akkor, mint ismeretes, az orig6b61 kiindul6 minden vektor
egyertelmiien eloallithat6 az A1 es az A 2 egyenesre val6 vetiiletenek
osszegekent. Hasonl6keppen a haromdimenzi6s linearis h\r minden vektora
egyertelmiien eloallithat6 harom vektor iisszegekent, melyek harom adott
Av A2, ill. A3 egyenesben fekszenek, hacsak ezek az egyenesek nem esnek
egy sikba.
A G Abel-csoportot az A1, A2, , Ak reszcsoportok direkt osszegenek
nevezziik,
(1)
G
A.+ .
Ak>

=AI+

ha a G csoport minden x eleme eloallithat6, m e g p e d i g e g y e r t e I m ii e n , olyan av a., .. , ak elemek iisszegekent, amelyek rendre az
Av A2, , Ak reszcsoporthoz tartoznak:
(2)

Az (1) eloallitast a G csoport direkt felbontasanak nevezziik, az A; (i =

1, 2, ... , k) reszcsoportokat direkl osszeadandoknak ebb en a felbontasban, a (2) kepletben szereplo a1 elemet pedig az x elem komponensenek
az (1) felbontas A; direkt iisszeadand6jaban (i = 1, 2, ... , k).
Ha adva van a G csoporl (1) direkt felbontasa, es ha ebben a felbonlasban az
A 1 direkl osszeadandok (mind vagy reszben) maguk is direkl osszegre bomlanak,

(k;

(3)
akkor a G csoporl az osszes
A;1 , (j = 1, 2, .. , k 1 ;

1),

1, 2, , k)

reszcsoporlok direkl osszege.

Va16ban a G csoport barmely x elemehez Ietezik a (2) eloallitas az (1)
direkt felbontasra vonatkoz6lag es minden a1 (i = 1, 2, ... , k) elemre az

{4)
eloallftas az A; csoport (3) direkt felbontasara vonatkoz61ag. Vilagos,
hogy x az osszes a11 (j = 1, 2, ... , k 1, i = 1, 2, ... , k) elemek iisszege lesz.
Ennek az eloallitasnak az egyertelmiisege abb61 kovetkezik, hogy az x
436

elemet akarhogyan allitjuk is el6 olyan elemek osszegekent, amelyek koziil

pontosan egy tartozik minden A 1rbe, ha az ugyanazon A, (i = 1, 2, ... , k)
reszcsoporthoz tartoz6 tagokat osszeadjuk, eppen a (2) egyenl6seget kell
kapnunk; masreszt minden a, elem csak egyfelekeppen allithat6 el6 (4)
alakban.
A direkt osszeg definici6janak mas alakot is adhatunk. Vezessiink be
el6bb meg egy fogalmat. HaaG csoportban adva vannak a B 1, B,, ... , B 1
reszcsoportok, akkor je!Oije {B., B 2, , B 1} a G csoport azon y elemeinek osszesseget, amelyek I ega I a b b e g y f e I e k e p p e n e16:illithat6k
olyan b1, b2 , , b1 elemek osszegekent, amelyek rendre a Bv B., ... , B 1
reszcsoporthoz tartoznak:
(5)
A {B1, B 2, , B 1} halmaz reszcsoportja a G csoportnak. Azt mondjuk,
hogy ezt a reszcsoportot a B 1, B 2, , B 1 reszcsoportok generriljrik.
Bizonyitas celjab61 vegyiik {B,, B,, ... , B 1}-b61 az (5) alakban el6:ill6
y elemet, valamint az (5)-hoz hasonl6
y' = b;

+ b; + ... + b;

alakban e!Oallithat6 y elemet, ahol b; a B, reszcsoport eleme (i

... , 1). Akkor

+ y' =
-y

(b,

1, 2,

+ bi) + (b, + b;) + ... + (b, + b';),

+ (-b,) + ... + (-b,),

(-b,)

vagyis az y
y' es a -y elemnek szinten van (5) alaku eloallitasa, s kovetkezeskeppen mindkett6 a {B,, B 2 , , B 1} halmazhoz tartozik, amit bizonyitani kellett.

A {Bv B 2, , B 1} reszcsoport tartalmazza mindegyik B 1 reszcsoportot

(i = 1, 2, ... , 1). Val6ban, a G csoport minden reszcsoportja tartalmazza
G zer6elemet s ezert, ha vessziik pl. a B 1 csoport tetsz6leges b1 elemet, a
B 2, , B 1 reszcsoportokb61 pedig a 0 elemet, akkor a b1 elem kovetkez6,
(5) alaku el6allitasat kapjuk:
b, = b,

+ 0 + ... + 0.

A G Abel-csoport akkor es csak akkor lesz az A 1, A 2,

direkt osszege, ha ezek a reszcsoportok generdljrik G-1,

Ak reszcsoportok

(6)

es minden A, (i = 1, 2, ... , k) metszete az e/Ozo A 1, A 2,

tok altai gener<ilt reszcsoporttal csak a zer6elemb01 <ill:
(7)

A 1_ 1 reszcsopor-

(i = 2, ... , k).
437

Csakugyan, ha a G csoport rendelkezik az (1) direkt felbontassal, akkor

G m i n d c n x elemenek van (2) alaku eloallitasa, s ezert ervenyes a
(6) egyenl6seg. A (7) egyenl6seg a (2) eloallitas u n i c i t a s a b 6 I kovetkezik: ha az {A,, A 2, , A 1_ 1} n A 1 metszet valamely i-re tartalmazna
zer6t61 kiilonboz6 x elemet, akkor x-et felirhatnank egyreszt mint az A 1
reszcsoport a1 elemet, azaz x
(8)

+ ... + 0 + a + 0 + ... + 0;
1

masreszt x, mint az A,, A 2 ,

alakban, azaz
(9)

a1

a1 alakban, s ezert

a1

A 1_ 1 reszcsoport eleme, eloallna

+ a + ... + a
2

1_ 1

+ a + ... + a + 0 + ... + 0.
1_ 1

(8) es (9) nyilvan az x elem ket kiilonboz6 (2) alaku el6allitasa.

Megforditva, teljesiiljon a (6) es (7) egyenl6seg. (6)-b61 kovetkezik, hogy
a G csoport barmely x eleme rendelkezik legalabb egy (2) alaku eloallitassal.
Tegyiik fel azonban, hogy valamely x elemnek ket kiilonboz6 (2) alaku
eloallitasa van,

x = a1 + a2

( 10)

Akkor van olyan i(i

+ ... +

ak =

a~

+ a; +

... +

a~.

k), hogy

(11)
de

azaz
(12)

a1 - a;+ 0.

(10)-bol es (11)-b61 azonban kovetkezik az

a1 - a;=

(a~-

a 1)

+ (a;- a + ... +(a;_,- a

2)

1_ 1)

egyenl6seg, amely (12) miatt ellentmond (7)-nek. Ezzel a tetelt bebizonyitottuk.

A direkt osszeg fogalmat egeszen mas szemszogb61 is nezhetjiik. Legyen
adva k tetsz6leges Abel-csoport, A 1, A 2, , Ak, melyek kiizt izomorfok
is lehetnek. Jeloljiik G-vel az osszes
(13)
alaku sorozatok halmazat, ahol az a1 elem az A 1 csoportba tartozik
(i = 1, 2, ... , k). A G halmazb61 Abel-csoport lesz, ha a (13) alaku sorozatok kozott a kovetkez6 szabaly szerint definialunk iisszeaddst:

(14)
438

(a 1, a2,

ak)

+ (a;, a;,

... , a;)

(a 1

+ a~, a + a;, .. , ak + a;),

2

vagyis az adott A,, A 2 , , Ak csoportok mindegyikeben kiil6n ad6dnak

6ssze az elemek. Va16ban, ennek az 6sszeadasnak az asszociativ es kommutativ tulajdonsaga k6vetkezik ezen tulajdonsagok ervenyessegebi:\1
minden egyes adott csoportban; a zero szerepet a
(01, 02,

Ok)

sorozat jatssza, ahol 0, az A, csoport zer6elemet jelOli (i

a (13) sorozat inverze pedig a

(-a,, -a2, , -ak)

sorozat.
Az igy konstrualt G Abel-csoportot az A1, A2,
osszegenek nevezziik, es, mint fentebb,

1, 2, ... , k);

Ak csoportok direkt

+ ... +

G = A,
A2
Ak
alakban irjuk.
Ezt az elnevezest az indokolja, hogy ha a G csoport az A 1 , A 2 , , Ak
csoportok direkt osszege az ujabb de(intcio ertelmeben, akkor fe/bonthat6 olqan
A;, A;, ... , A; reszcsoportok direkt osszegere (a regi ertelemben ), amelyek
rendre izomorfok az A,, A 2, , Ak csoportokkal.
Jel6ljiik ugyanis A;-vel (i = 1, 2, ... , k) a G csoport azon elemeinek,
vagyis azon (13) alaku sorozatoknak a halmazat, amelyekben az i-edik
helyen az A, csoport tetszoleges a, eleme all, mig a t6bbi helyet a megfelelo csoportok zer6eleme foglalja el; A', tehat a

(15)
alaku sorozatokb61 all. Az 6sszeadas (14) alatti definici6ja mutatja, hogy
az A; halmaz a G csoportnak reszcsoportja; ennek a csoportnak az A,
csoporttal val6 izomorfizmusat megkapjuk, ha minden (15) alaku sorozatnak az A, csoport a, elemet feleltetjiik meg.
Meg azt kell bebizonyitanunk, hogy a G csoport az A;, A;, ... , A;
reszcsoportok direkt 6sszege. De a G csoport barmely (13) eleme eloallithat6 az emlitett reszcsoportokb61 val6 elemek 6sszegekent:
(a,, a2,

ak) = (a1, 02,

Ok)

+ (0

1,

a2 , 03,

Ok)

+ ... +

+ (0,, o., ... ' ok-1> ak)

Ennek az e!Oallitasnak az unicitasa abb61 k6vetkezik, hogy kiiliinb6zo
(13) alaku sorozatok a G csoportnak k iiI 6 n b 6 z o elemei.
Ha adva van Abel-csoportok ket rendszere, A,, A 2 , , Ak es B,, B 2,
Bk, ahol A, es B, izomorf (i = 1, 2, ... , k), akkor a
G = A,

+ A + ... + Ak
2

439

t!s a

B,

+ B + ... + Bk
2

csoport szinten izomorf.

Va16ban, ha i = 1, 2, ... , k esetere az A 1 es a B 1 csoport kozott megadunk egy rp1 izomorfizmust, amely A 1 minden a, elemenek B 1-bol az
a1rp1 elemet felelteti meg, akkor az a rp lekepezes, amely a G csoport minden
(a,, a2, , ak) elemenek a H csoport
(av a 2,

ak)rp = (a,rp,, a 2 rp2,

akrpk)

egyenloseggel defini:lJt elemet felelteti meg, nyilvanval6an a G csoport

izomorf lekepezese a H csoportra.
Ha adva vannak a veges A 1, A 2, , Ak Abel-csoportok, amelyek rendje
n 1, n 2, , nk, akkor ezen csoportok (6) direkt osszege is veges csoport,
amelynek n rendje egyenlo a direkt 6sszeadand6k rendjeinek szorzataval:
(16)

n 1n 2

nk.

Val6ban, a kiilonbozo (13) alaku sorozatok szamat, amelyekben az a,

elem n, kiilonbozo erteket vehet fel, az a2 elem n2 kiil6nbozo ertcket es
i. t., a (16) egyenloseg adja meg.
N ezziink neh:l.ny p e I d a t.
Ha az {a} ciklikus csoport n rendje kef relatiu prim termeszetes szdm szorzatdra bonthat6:
(s, 1) = 1,
n = st,
akkor az {a} csoport ket ciklikus csoport direkt osszegere bonthat6, amelyek
rendje s, ill. t.
Az a csoportban additiv irasm6dot fogunk hasznalni. Legyen b = ta;

ekkor
sb

de 0

(st)a

na

kb

(kt)a

0,

< k < s eseten

0,

teh:J.t a {b} ciklikus rcszcsoport rendje s. Hasonl6keppen a c = sa elem

altai generalt c ciklikus reszcsoport rendje t. A {b} n {c} metszet csak a 0
elembol all, mert ha kb = lc Jenne valamely 0 < k < s, 0 < l < t eseten,
akkor ebMI
(kt)a = (ls)a
kovetkeznek, ahonnan, Ieven kt es ls kisebb, mint n,
kt = ls,

ami lehetetlen s est relativ prim volta miatt. Vegiilletezik ket olyan szam,
u es v, hogy
su +tv= 1,
440

s ezert
a

v(ta)

+ u(sa) =

+ uc,

vb

s kiivetkezeskeppen az {a} csoport bilrmely eleme el6iillithat6 mint egy

{b}- es egy {c}-beli elem iisszege.
Nevezziik a G Abel-csoportot direkt felbonthatatlannak vagy riividen
felbonlhatallannak, ha nem bonthato fel ket vagy tiibb nemzero reszcsoportjanak direkt iisszegere. Az olyan veges ciklikus csoportot, amelynek rendje
valamely p primszam batvanya, a p primszamhoz tartozo primer ciklikm;.
csoportnak vagy ciklikus p-csoportnak nevezziik. Ismetelten alkalmazva a
fentebb bizonyitott allitast, azt kapjuk, bogy minden veges ciklikus csoport
felbontha/6 kil/6nb6zo p primszrimokhoz tartozo primer ciklikus csoportok
direkt 6sszegere. Pontosabban, az
n = pip~ .. p!'
rendii ciklikus csoporl, aha/ p 1, p 2, , Ps kill 6 n b 6 z o primszrimok, felbontha/6 s szrimu ciklikus csoport direkt 6sszegere, amelyek rendje pL p~..

. . . , p~.
Minden ciklikus p-csoport direkl felbonthalallan.
Csakugyan, legyen adva a p" rendii {a} veges ciklikus csoport, ahol p
primszam. Ha ez a csoport felbontbato Jenne, akkor (7) szerint lennenek
olyan nemzero reszcsoportjai, amelyek metszete zero. A valosagban azonban c s o p o r t u n k m i n d e n n e m z e r 6 r e s z c s o p o r t j a
tartalmazza a zer6tol kiiliinbiiz6

b = p"-'a

e I em e t. Bizonyitas celjab61 vegyiink ebb61 a csoportbOI tetsz6leges x

elemet,
X =Sa
(0 < s < p").
Az s szamot felirhatjuk
s =p1s'
(0 ~ l < k)
alakban, ahol az s' szam mar nem oszthato p-vel, s kiivetkezeskeppen
relativ prim bozza. Ezert Ietezik olyan u, v szampar, bogy
s'u

Ekkor
(p-z-'u)x

(p"- 1

(ph-I-'us)a
-

p"v)a

+ pv =

1.

(p"-'us')a

p"-1 a - v(p"a)

p"-'(1 - pv)a

p"-'a

b,

vagyis a b elem benne van az {x} ciklikus reszcsoportban.

Az egesz szrimok additiv csoporlja (vagyis a vegtelen ciklikus csoporl),_
valamint az 6sszes raciondlis szrimok additiv csoportja direkt felbonthatallan.
441

Mindket csoport felbonthatatlansaga abb61 kiivetkezik, hogy benniik

1){trmely ket nemzer6 elemnek van nemzer6 kiiziis tiibbsziiriise, vagyis
barmely ket nemzcr6 ciklikus reszcsoportnak van nemtrivialis metszete.
Megjegyezziik, hogy ha a G csoportban a miiveletet szorzasnak nevezziik,
akkor direkt iisszeg helyett direkt szorzatr6l beszeliink.
A zer6t6/ killonbozo va/6s szamok multiplikativ csoportja felbomlik a pozittv
val6s szamok multiplikativ csoportjanak es az 1, -1 szamok alta/ a szorzasra
nezve alkotott csoportnak a direkt szorzatara.
Val6ban, csoportunk ket emlitett reszcsoportjanak egyetlen kiiziis eleme
az 1 szam, vagyis a sz6ban forgo csoport egysegeleme. Masreszt minden
pozitiv szam onmaganak cs 1-nek, minden negativ szam sajat abszolut
>ertekenek es (-1)-nek a szorzata.

68. . Veges Abel-csoportok

Ha vessziik veges primer ciklikus csoportok tetsz61eges rendszeret, melyben tiibb csoport is tartozhat ugyanazon primszamhoz, s6t, azonos rendii,
tehat izomorf csoportok is el6fordulhatnak, akkor ezen csoportok direkt
tisszege veges Abel-csoport lesz. Kideriil, hogy ily m6don valamennyi veges
Abel-csoportot megkapjuk:
A v e g e s A b e I - c s o p o r t o k e I m e I e t e n e k a I a p t e t e I e.
Minden G nemzer6 (azaz zer6t61 kiiliinboz6 elemet is tartalmaz6) veges
Abel-csoport primer ciklikus reszcsoportok direkt osszegere bontha/6.
A tete! bizonyitasat kezdjiik azzal, hogy a G csoportban feltetlenill ta/dl>ha/6 prtmhatvanyrendfi nemzer6 elem. Ha ugyanis a G csoport nemzer6
>x elemenek rendje l: lx= 0, es ha pk (k > 0) a p primszamnak olyan hatvanya, amellyel I oszthat6,
I= p"m,
akkor az mx elem kiiliinbiizik zer6t61, es rendje p".
Legyenek
(1)
Pt p., ., Ps
az osszes k ii I 6 n b 6 z 6 primszamok, amelyeknek valamilyen hatvanya
rendje a G csoport valamely elemenek. Jeliilje p barmelyiket ezen primszamok kiiziil, P pedig G mindazon elemeinek halmazat, amelyeknek a
rendje a p szam valamcly hatvanya.
A P halmaz a G csopor/ reszcsoportja. Val6ban, a 0 elem benne van P-ben,
mert rendje 1 = p 0 Tovabba, ha pkx = 0, akkor p"( -x) = 0 is all. Vegiil,
ha p"x = 0, p 1y = 0, es pl. k ~ /, akkor
p"(x

442

+ y) =

0,

vagyis az x
y elem rendje vagy pk, vagy ennek a szamnak oszt6ja, vagyis
mindenkeppen a p szam hatvanya.
Az (1) szamok mindegyiket sorra p-nek valasztva, s nemzer6 reszcsoportot kapunk:

(2)
P 1,P2, ,P.
A G csoport ezen reszcsoportok direkt osszege:

(3)

G = P1

+ P + ... + P
2

Val6ban, ha x a G csoport tetszoleges eleme, akkor rendje, melyet jeloljiink l-Ie!, csak az (1) rendszer bizonyos primszamaivallehet oszthat6:
l = P'i'P~' Pl',
ahol k; ~ 0 (i = 1, 2, ... , s). Ezert, mint az elozo paragrafus vegen megmutattuk, az {x} ciklikus reszcsoport primer ciklikus csoportok direkt osszegere bomlik, melyek rendje p~. p~. . .. , pl'. Ezek a primer ciklikus reszcsoportok a megfelelo (2) alatti reszcsoportban fekszenek, s ezert az x elem
eloallithat6 a (2) reszcsoportokb61 val6 egy-egy elem osszegekent. Ezzel
bebizonyitottuk a
G = {P1, P 2, , P.}

egyenloseget, amely megfelel az elozo paragrafus (6) egyenlosegenek.

Ugyanazon paragrafus (7) egyenlosegenek megfelelo egyenloseg bizonyitasa celjab61 tekintsiink tetszoleges i indexet (2 ~ i ~ s). Akkor a
{P1, P 2, , P 1_ 1} reszcsoport barmely y eleme felirhat6
y=a1 +~+

... +at-1

alakban, ahol az a1 elem a P 1 reszcsoportban fekszik (j = l, 2, ... , i - 1),

tehat pj1 rendii. Ekkor
(p~p~ p~::-i)Y = 0,

vagyis az y elem rendje a pjp~ ... p~!..l. szam osztoja, s kovetkezeskeppen

az y elem, ha nem zero, nem lehet benne P,ben. Ezzel kimutattuk, hogy
{Pl, P 2,

P 1_ 1} n P 1 = 0,

amit bizonyitani kellett.

Jegyezziik meg, hogy az olyan Abel-csoportot, amelyben minden elem
rendje ugyanazon p primszam valamely hatvanya, a p primszamhoz tartoz6 primer csoportnak vagy p-csoportnak nevezziik. A ciklikus p-csoportok
specialis p-csoportok. A (2) reszcsoportok tehat primerek. Ezeket a reszcsoportokat a G csoport primer komponenseinek, a (3) direkt felbontast
pedig ezen csoport primer komponensekre valo felbontas4.nak nevezziik.

443

Minthogy a (2) reszcsoportok a G csoportban egyertelmiien meghatarozottak, azert a G csoport primer komponensekre valO felbontdsa is egyertelmii.
Az a teny, hogy minden veges Abel-csoport primer csoportok direkt
osszegere bomlik, erthet6 m6don P v e g e s p - c s o p o r t e s e t e r e
v e z e t i v i s s z a a z a I a p t e t e I b i z o n y i t a s a t. Vizsgaljuk
meg ezt az esetet.
Legyen a, egyike a P csoport maximalis rendii elemeinek. Ha tovabba
van a P csoportban olyan, zer6t61 kiilonb0z6 elem, hogy az altala generalt
ciklikus reszcsoportnak es az {a1} reszcsoportnak a metszete a zer6elem,
akkor legyen a. egyike a maximalis rendiieknek az ilyen tulajdonsagu elernek kozul; tehat
{a,} n {a;}= 0.
Legyenek mar kivalasztva az a,, aop ... , a;_1 elernek. P-nek azt a reszcsoportjat, arnelyet ezen elernek ciklikus reszcsoportjai generalnak, je!Oijuk
{a,, a. ... , a;_ 1}-gyel:
(4)

Ez a reszcsoport nyilvanval6an a P csoport rnindazon elemeiMI all,

amelyek e1Mllithat6k a,. a 2, , a;_ 1 tobbszoroseinek osszegekent; azt
fogjuk rnondani, hogy ezt a csoportot az a 1, aop . , a;_ 1 elernek generd(jdk.
Je!Olje most a. a P csoport egyik maximalis rendii olyan elemet, amely altai
generalt ciklikus csoportnak az {a,. a2, , a;_ 1} csoporttal val6 rnetszete
a zer6elern, tehat
(5)
{a,, aop , a;_1} n {a;} = 0.
A P csoport vegessege miatt ennek a folyamatnak meg kell szakadnia,
tegyuk fel, hogy ez az a" a2, , a. elernek kivitlasztasa utan kovetkezik
be. Jelolje P' az ezen elernek altai generalt reszcsoportot:
(6)

ekkor tehat a P c s o p o r t b a r rn e I y n e rn z e r 6 e I e rn e a I t a l
generalt ciklikus reszcsoportnak a P' reszcsop o r t t a I a I k o t o t t m e t s z e t e n e rn z e r 6.
A (6) es az (5) egyenl6seg, mely ut6bbi i = 2, 3, ... , s eseten ervenyes,
(4) miatt azt jelenti, hogy a P' res z c sopor t a z a" a2, , a.
ciklikus reszcsoportok direkt osszege,
(7)

P' = {a1} + {a2} + ... +{a,}.

Mar csak azt kell rnegmutatnunk, hogy a P' r e s z c s o p o r t v a I 6 j aban megegyezik az egesz P csoporttal.
444

Legyen x a P csoport tetszoleges p rendu eleme. Mivel

{P'} n {x} +

o,

az {x} n\szcsoportnak pedig nines nemtrivialis reszcsoportja - emlekeztetiink arra, hogy minden reszcsoport rendje oszt6ja a csoport rendjenek,
p pedig primszam -, azert {x} resze a P' reszcsoportnak, s kiivetkezeskeppen az x elem P'-ben fekszik. lgy tehat a P csoport minden p-edrendfi
eleme benne van a P' n\szcsoportban.
Legyen mar bebizonyitva, hogy a P' reszcsoport tartalmazza a P csoport
minden olyan elemet, melynek rendje nem nagyobb, mint p- 1, es Iegyen
x tetszoleges ph rendti elem P-bol. Az av ~ ... , a. elemek valasztasab61
latszik, hogy a rendjiikbOI alkotott sorozat nem niivekvo, s ezert megadhatunk olyan i (1 ~ i ~ s). indexet, hogy az a 1, ~ , a1 elemek rendje
nagyobb ph-nal, vagy egyenlo vele, es a, a sorozatban az utols6 olyan elem,
amely meg rendelkezik ezzel a tulajdonsaggal. EbMI az a1+1 elem valasztasara kiszabott feltetelek miatt kiivetkezik, hogy ha

Q = {a1, a2,

a1}.

akkor
Qn{x}

0.

Az elozo paragrafusban azonban bebizonyitottuk, hogy a p" rendii x

primer ciklikus csoport minden nemzer6 reszcsoportja tartalmazza az
(8)

elemet. Az y elem tehat benne van (Q n {x})-ben, s ezert a Q reszcsoportban

is. Ez a kiiriilmeny lehetove teszi, hogy y-t az av a20 , a1 elemek tiibbsziiriiseinek iisszegekent irhassuk fel:
(9)

(8)-b6l kiivetkezik, hogy y rendje p. Ezert

(plJa 1

+ (pl )a + ... + (pl )a

2

= 0,

vagyis a (7) felbontas direkt volta miatt

(pl1)a1 = 0

(j = 1, 2, ... , i).

A pl1 szam tehat oszthat6 az a1 elem rendjevel s igy p"-nal is, amibol
kiivetkezik, hogy 11 oszthat6 p-I.nel:

(10)

U=

1, 2, ... , z).

Legyen

445

Ez az elem benne van a Q reszcsoportban, ezert a P' reszcsoportban is, s

emellett (8) es (10) szerint
(11)

= pk-Iz.

(8)-b61 es (11)-Ml nyerjiik a

egyenl6seget, tehat a

l=X-Z
elem rendje nem nagyobb, mint pk-t, s kovetkezeskeppen az indukei6felteves miatt I benne van a P' reszcsoportban. Ezert az x elem is mint
ket P'-beli elem osszege (x = z
1), P'-hDz tartozik. Ezzel bebizonyltottuk, hogy a P csoportnak minden pk rendii eleme benne van a P' reszcsoportban.
Indukei6s bizonyitasunk alapjan tehat azt allithatjuk, hogy a P csoport
minden eleme benne van a P' reszesoportban, azaz P' = P. Az alaptetelt
bebizonyitottuk.
Mellektermekkent kapjuk, hogy egg ueges Abel-csoport akkor es csak
akkor p-csoport, ha rendje a p prtmsztimnak ualamely hatutinya. Val6ban,
kimutattuk, hogy minden P veges Abel-fele p-csoport ciklikus p-esoportok
direkt osszegere bonthat6, s ezert a P csoport rendje egyenl6 ezen ciklikus
csoportok rendjenek szorzataval, tehat hatvanya a p szamnak. Megforditva, ha valamely veges Abel-csoport rendje pk, ahol p prlmszam, akkor
barmely elemenek rendje oszt6ja ennek a szamnak, tehat szinten p hatvanya, s ezert a csoport p-csoport.
Az alaptetel meg nem meriti ki a veges Abel-csoportok teljes leirasanak
kerdeset, mivel egyel6re meg nines kizarva az a lehet6seg, hogy ciklikus
primer csoportok ket kiilonb0z6 rendszerenek direkt osszege izomorf
legyen. Val6jaban ez nines igy, amint a kovetkez6 tete! mutatja:
Ha a G ueges Abel-csoport ketfelekeppen uan felbontua ciklikus primer
csoportok direkt iisszegere,

akkor a direkt osszeadandok sztima mindket direkt felbonttisban egyen/6,

s = t, es e felbontdsok direkt osszeadandoi kozott lelestthetiink olyan kolcsoniisen
egyertelmu megfeleltetest, hogy az egymdsnak megfele/6 osszeadandok azonos
rendu ciklikus csoportok, tehtil izomorfok.
Jegyezziik meg el6szor is, hogy ha pl. az els6 (12) alatti direkt felbontasban osszegyiijtjiik az ugyanazon p primszamhoz tartoz6 direkt osszeadand6kat, akkor ezek direkt osszege a G csoportnak (p-re vonatkoz6lag)
primer reszcsoportja, s6t primer komponense lesz, minthogy rendje a p

446

szamnak maximalis olyan hatvanya, amellyel a G csoport rendje meg

oszthat6. Osszevonva ily m6don a direkt osszeadand6kat mindket (12)
alatti felbontasban, mindketszer a G csoport primer komponensekre val6
felbontasat kapjuk, amelynek unicitasara fentebb mar ramutattunk.
Ez a koriilmeny lehetove teszi, hogy teteliinket annak feltevese mellett
bizonyitsuk, hogy m a g a a G c s o p o r t p - c s o p o r t. Legyenek
(12)-ben mindket felbontas direkt osszeadand6i ugy szamozva, hogy ezen
osszeadand6k rendje nem novekvo sorrendben kovesse egymast, vagyis az:
a 1, a2, , a. elemek rendje legyen sorra
ahol
k.

a bv b2,

E:;

k2

E:; E:;

k.,

b1 elemek rendje pedig

ahol
ll

E:;

12

E:; E:;

lt.

Ha teteliink allitasa nem leone igaz, akkor talalhatnimk olyan i

indexet, hogy
(13)
kl = {L, ".' kt-l = /1-1>
de
k, + lt.

(E:; I)'

Vilagos, hogy i ~ min (s, 1), mivel a direkt osszeadand6k rendjenek szorzata a (12) felbontasok mindegyikeben egyenlo a G csoport rendjevel ..
Mutassuk meg, hogy feltevesiink ellentmondasra vezet.
Legyen pl.
(14)
k; < lt.
Je!Oljiik H-val a G csoport azon elemeinek halmazat, amelyek rendje nem
nagyobb, mint p'". Ez a G csoportnak reszcsoport.ia, mert ha x es y bennevan H-ban, akkor x
y is, -x 1s legfeljebb p"- rendii.
Jegyezziik meg, hogy a H reszcsoporthoz tartoznak tiibbek kozott a.
kovetkezo elemek:

Masreszt, ha 1 ~j ~ i - 1, akkor a p-"-- 1a1 elem rendje p"'+l, s ezert

ez az elem nem tartozik bele H-ba. Innen kovetkezik, hogy az a1 + H
melh\kosztaly (ne felejtsiik el, hogy additiv lrasm6dot hasznalunk I), mint
a G/H faktorcsoport eleme, pMkt rendii; ugyanez a rendje az altala generalt a1 H ciklikus reszcsoportnak is. Mutassuk meg, hogy a GjH c so-

44'T

p or t a z a1
H (j = 1, 2, ... , i - 1) _ c i k I i k us res z c soport o k dire k t ii s s z e g e:

(15)

GfH

{a1 +

H} + {Ua + H} + ... + {a;_1 + H}.

s ezert rendje

{16)
Ha x a G csoport tetsz6leges eleme, akkor Ietezik az

x = m1ai
e!MIIitas. Legyen j

+ m2a2 + ... + m.a.

= 1, 2, ... , i - 1 eseten
m1 = p"'-"'q1

+ n1,

:ahol
(17)
.Akkor

m 1-a1 = qj(p"'-"'a1)

+ np1,

:s mivel a jobb oldal els6 iisszeadand6ja H-ban fekszik, azert

mp1 + H = n1a1 +H.

.Masreszt

m;a;

+H

H, ... , m.a.

+ H =H.

Ezert

(18)

+H

= (m 1 a1
= (n1a1

+ H) + (m2a2 + H) + ... + (m,a. + H) =

+ H) + (~Ua + H) + ... + (n;_ a;_ + H).
1

Tegyiik fel, hogy letezik meg egy ilyen e!Mllftas,

{19)

+H=

.ahol
(20)
Ekkor az

(n}a 1

+H)+ (n;a2 +H)+ ... + (n;_1a;_1 +H),

nj <

p'-"'

es az
n;a1

(j = 1, 2, .. :, i -1).

+ n;a2 + ... + n;_1a;_1

elem ugyanazon H szerinti mel!ekosztalyban fekszik, vagyis kiiliinbsegiik

H-hoz tartozik, s igy
p"[ (n, - ni)a1

+ (n

2 -

n~)a2

+ ... + (n;_

1 -

n;_1)a;_t]

= 0.

!EbMI kiivetkezik (mivel (12)-ben az els6 felbontas direkt), hogy

u=
448

1, 2, ... i - 1),

s ezert p"'(nj - n;)-nek oszthat6nak kell Iennie az aj elem pk, rendjevel,

s kiivetkezeskeppen az nj- n; kiiliinbsegnek a pk;-k; szammal. Innen (17)
es (20) miatt kiivetkezik, hogy
(j = 1, 2, ... , i - 1),

vagyis a (18) es a (19) eloallitas azonos. Ezzel bebizonyitottuk, hogy

letezik a (15) direkt felbontas.
A (12) alatti masodik direkt felbontitsra alkalmazott hasonl6 meggondolasok megmutatjak, hogy ugyanaz a G(H faktorcsoport rendelkezik a

G/H

{b1

+ II} + {b + H} + ... + {bt_ + H} + {b + H} + ...

2

direkt felbontassal is, tehat (13) es (14) miatt a rendje hat a r OZ ott an
n a g yo b b a (16) szamnal. Ez az ellentmondas igazolja a tetelt.
Most mar teljes attekintcst nyertiink a veges Abel-csoportok felett.
Espedig vegyiik termeszetes szdmok iisszes lehetseges olyan

IJI!ges rendszereit, amelyek elemei kiiliinbiiznek 1-161, de egymdst6/ nem feltetleniil, s ugyanakkor mindegyik valamely primszdm hatvdnya. Minden ilyen
rendszernek feleltessiik meg azon ciklikus csoportok direkt iisszeget, amelyek
rendjeiil eppen ezen rendszer elemei szolgdlnak. Az iisszes ily m6don kapott
Abel-csoportok pdronkent nemizomorfok, s bdrmely mas veges Abel-csoport
izomorf ezen csoportok valamelyikevel.

29 Fels6bb algebra - 42160

449

I. fiiggelek

1. . Algebnik
A 65. -b61 tudjuk, hogy az iisszeadasra nezve minden gyiirii Abel-csoportot alkot, amelyet az illet6 gyiirii additiv csoportjanak neveziink. A gyiirii 45. -beli definici6jat ezert a kiivetkezl'i alakban is kimondhatjuk: a

gyara addittv modon trt Abel-csoport, amelynek elemei kozott meg egy mavelet
van ertelmezve: a szorzds, mely asszociattv, es az osszeaddssal a disztributtv
torvt!ny reven fiigg ossze (pontosabban, ha a szorzas nem kommutativ,
akkor a ket disztributiv tiirveny reven; I. a 45. veget). Konyviinkben
mar reszletesen megvizsgaltuk az n dimenzi6s vektortereket, amelyek az
Abel-csoportok specialis esetei. Most azok a gyiiriik fognak erdekelni
benniinket, amelyeknek additiv csoportja egy n dimenzi6s T<n> vektorter
valamely T test felett.
A T<n> n dimenzi6s vektorterben azonban eleve ertelmezve van vektor
szorzasa barmely szammal a T testbi'il. Ezert kezenfekv6 olyan gyiiriik
vizsgalatara szoritkozni, amelyeknek nemcsak hogy T<n> az additiv csoportja, hanem a gyiiriibeli szorzas valamifele kapcsolatban is van ezzel a
T-beli szamokkal val6 ,mellekszorzassal". Legesszeriibb a kiivetkez6 megszoritas lesz: ha a gyiirii ket tetszi'ileges a., {J elemenek szorzatat vessziik
(azaz ket vektoret T<nl-MJ), akkor barmelyik tenyezl'i szorzasa egy T-bl'il
val6 k szammal az a.{J szorzatnak (amely, ne felejtsiik el, ismet T<n>-beli
vektor) ugyanezen szammal val6 szorzasaval egyertelmii:
(1)

(ka.){J

= a.(k{J) =

k( a.{J).

Az olyan gyiiriit, amelynek additiv csoportja a T<nl n dimenzi6s vektorter, es amelyben a szorzast a T test elemeivel val6 szorzassal az (1) feltetel
kapcsolja ossze, a T test feletti algebrdnak nevezziik (pontosabban asszociattv algebrdnak, ha hangsulyozni akarjuk a szorzas asszociativitasat
ebben a gyiiriiben); az n szamot, vagyis annak a ternek a dimenzi6szamat,
amely ennek az algebranak az additiv csoportjat kepezi, az algebra rangjanak nevezziik. Ha a sz6ban forg6 algebra nemcsak gyiirii, han~:m test is
451

(ill. ferdetest, ha a szorzas nem kommutatlv), akkor divizi6algebrdr6/

(divislo (lat.) = osztas) beszeliink.
Ez a termino16gia, melynek ertelmeben az a I g e b r a n a k nevezett
tudom{myon beliil a I g e bra n a k nevezett objektumokat tanulmanyoznak, az els6 pillanatban kiilonosnek tiinhet. A va16sagban azonban nagyon
kenyelmesnek bizonyult, es manapsag altalanosan elfogadott, mig a regebben erre a celra hasznait hiperkomplex rendszer kifejezes majdnem teljesen
kiment a hasznalatb61. Ez az ut6bbi kifejezes annak kapcsan jott letre,
hogy algebrakat eredetileg csak a val6s szamtest felett vizsgaltak, es a
komplex szamtest aitalanositasakent fogtak fel 6ket. Ervenyes ugyanis a
kovetkez6 tete!:
A komplex szdmtest 2 rangu divizi6algebra a val6s szdmtest felett.
Val6ban, a komplex szamokat mar definici6juknal fogva a sik pontjaikent abrazoltuk, vagyis az orig6b61 kiindul6 sikbeli vektorokkent, s emellett a komplex szamok osszeadasat geometriailag a vektorok osszeadasa
interpretalta (1. a 18. -t). lly m6don tehat a komplex szamtest additiv
csoportjat tekinthetjiik a val6s szamtest feletti ketdimenzi6s vektorbi komplex szam, akkor a neki
ternek. Ha tovabba adva van az IX = a
megfelel6 ketdimenzi6s vektort felirhatjuk (a, b) alakban. Ekkor barmely
k val6s szam eseten a kiX = ka
kbi szamnak a (ka, kb) vektor felel meg,
vagyis az IX komplex szam es a k val6s szam szorzatanak (a komplex
- szamtestbeli szorzas ertelmeben) az (a, b) vektornak ugyanezen k szammal
val6 szorzata felel meg (vektornak szammal val6 szorzasa ertelmeben).
Az (1) egyenl6segben szerepl6 kifejezeseket, ahol IX es fJ ket tetsz6leges
komplex szam, k pedig val6s szam, most felfoghatjuk komplex szamok
kozonseges szorzatakent, s ezcrt (1) ervenyessege kozvetleniil kovetkezik a
komplex szamtestbeli szorzas asszociativitasab61 es kommutativitasab61.
fgy tehat a komplex szamtest kett6 rangu algebra a val6s szamtest felett,
s emellett test Ieven, divizi6algebra lesz.
A most megvizsgalt algebraban az alaptest, vagyis a val6s szamok teste,
. n!sze magdnak az algebrdnak, es az algebra valamely elemenek szorzdsa az
alaptestbe tartoz6 szdmmal az algebra elemeinek szorzdsdvd alakul. U gyanez a
helyzet all fenn minden algebrdban, felteve, hogy (mint gyurunek) van egysegeleme. Val6ban, legyen e egysegelem a T test feletti A algebniban ertelmezett szorzasra nezve:

(2)

SIX= IXE= IX

A-nak minden

at

elemere.

Akkor ke, ahol k a T test tetsz6leges eleme, eleme lesz az A algebranak, s

emellett k + I eseten ke + le. Csakugyan, ha ke = le lenne, akkor a
8. (9) kepleteb61, amely minden vektorterre s igy az A algebra additiv
452

csoportjara is ervenyes, kovetkeznek, hogy (k - [)e = 0. Innen a jelen

paragrafus (1) es (2) keplete szerint
0 = [(k -/)e]IX = (k -/) (e1X) = (k -/)IX A minden IX elemere,
ami a 8. (15) keplete miatt csak k- l = 0, azaz k = l eseten lehetseges.
Eszerint a T testbe tartoz6 k szamok es az A algebra ke alaku elemei
kiiziitt kolcsonosen egyertelmii megfeleltetest letesithetiink. Ez a megfeleltetes meg izomorf is lesz, mivel a 8. (9) es a jelen paragrafus (1) keplete
miatt
ke
le = (k
l)e,

ke le = (k[)e 2 = (kl)e.

Azt kapjuk, hogy a k alaku elemek az A algebraban a T testtel izomorf resztestet alkotnak, es ez feljogosit benniinket arra, hogy magat a. T testet
tekintsiik az A algebra reszenek. A tete! bizonyitasanak befejezese celjab61
elegend6 megmutatni, hogy az A algebra IX elemenek a T teslhez tartoz6
k szammal val6 szorzata helyettesithet6 IX es a ke elem szorzataval az A-ban
definialt szorzas ertelmeben; ez viszont kiivetkezik abb61, bogy
(ke)IX

k(e1X)

kiX.

Az algebrak valamennyi alkalmazasaban fontos szerepet jatszik szorzastdblaval va/6 megadasuk valamely bdzisra vonatkoz6/ag. Legyen adva az n-edrangu A algebra aT test felett. Vegyiink az A algebra additiv csoportjaul
szolgal6 A <nJ vektorterben tetsz6leges
(3)

bazist (1. a 30. -t). Ekkor barmely ket (kii!Onbiiz6 vagy egyenl6) i, j
index eseten az e; es az e1 elem szorzata ismet az algebra egyik eleme, s
ezert egyertelmiien kifejezhet6 Iinearisan a (3) bazis elemeivel, T -beli
egyiittha t6kkal:
n

(4)

e;e1 = a;11 e1

+ a;12 e2 + ... + a;1nen = l; a;15 e5

S=l

(i,j

= 1, 2, ... , n).

A (3) bazisra vonatkoz6 (4) szorzastabla megadasa eqyertelmuen de{inialja

a szorzast az A algebraban. Csakugyan, (1)-b61 es (4)-b61 kiivetkezik, hogy
a T testb61 val6 barmely ket k, l szamra ervenyes

(5)

Ha pedig adott az A-nak ket tetsz6leges

453

eleme, akkor a disztributiv torveny es (5) kovetkezteben

(6)

vagyis az A algebra ket tetszoleges elemenek szorzatat egyertelmiien definialjuk, mihelyt a (3) b:izis elemeinek szorzatait a (4) kepletekkel megadjuk.
Ez a tete! a T test feletti uj algebrak konstrukci6janak kiivetkezo m6dszeret sugalmazza. Tekintsiik a r<n> teret s benne tetszoleges (3) bazisto
V alasszunk tovabba a T testbol n 3 tetszes szerinti a;;s szamot, es irjuk fel
az n 2 szamu (4) egyenloseget, majd (6) alapjan definialjuk r<n> ket tetsz6leges <X, fJ vektoranak szorzatato Mas sz6val, a (4) kepletekkel definialjuk
a (3) bazis elemeinek szorzatat, majd kiterjesztjiik ezt a szorzast az egesz
r<n> terre, feltetelezve, hogy az (1) feltetel teljesiil, mikor <X es fJ a (3) bazishoz tartozik, vagyis <X = s;, fJ = e; eseten, valamint hogy ke, alaku elemek
iisszegere fennall a disztributivitaso Kiinnyen ellenorizheto, hogy ha az
e; elemekre ilyen m6don definialt szorzas asszociativ, azaz ha barmely
i, j es k eseten
(7)
(e;e)ek = e;(e1ek)
(ez termcszetesen az a;1, egyiitthat6knak korantsem akarmilyen v:ilasztasa
mellett teljesiil, s igy ezen egyiitthat6kra bizonyos felteteleket szab, melyeket az olvas6 kiinnyen megtalalhat n' szamu egyenloseg alakjaban), akkor
a r<nJ ter tetszoleges vektoraira definialt szorzas is asszociativ leszo Hason16keppen kiinnyen ellenorizheto, hogy most az (1) feltetel T'nl barmely
ket "' fJ vektorara teljesiil, es hogy a disztributiv torvenyek is az egesz terben ervenyben vannako fgy a ki:ivetkezo eredmenyhez jutunk:
Ha a rrnJ vektorterben kivrilasztottunk egy (3) brizist, akkor az ezen brizisra
vonatkoz6 (4) szorzristribla, me/y meg a (7) felli'telnek is eleget tesz, teljesen
de finial egy n-edrangu ( asszociattv) algebrrit a T test feletlo
Megjegyezziik, hogy a (4) egyenlosegekkel megadott algebra akkor es
csak akkor lesz kommutativ, ha minden i, j indexparra ervenyes e;e; =
= e1e;, vagyis ha barmely i, j es s eseten a;1, = a1;,o Masreszt a (4) szorzastabla alapjan nem lehet azonnal eldiinteni, vajon divizi6algebraval
van-e dolgunk, igy ennek a kerdesnek a megoldasa minden esetben kiili:in
vizsgalatokat igenyel.
Peldakent tekintsiik a komplex szamtesteto Ebben a val6s szamtest
felett b:izist alkot 1 es i, mivel

+ bi =

a 1
o

+b

i,

es ez az eloallitas egyertelmiio Ebben a bazisban a komplex szamtestet a

kiivetkezo szorzastabla definialja:

12 = 1,
454

1oi=io1=i,

i 2 = -1

(az ut6bbi egyenl6seg azt jelenti, hogy az i 2 elem bitziseloallitasaban az

1 elem egyiitthat6ja -1, az i eleme pedig 0). Vilagos, hogy a komplex
szamtestben mas bazist is va!aszthattunk volna, pl. azt, amelyik i-bol es
(1
i)-b61 all. Csakugyan, bevezetve az 1
i = j jeliilest, ervenyes

+ bi =

(b - a)i

+ aj.

A szorzastabla ebben az uj bazisban

i 2 = i -j,

ij = ji = 2i - j,

j2=2i.

Latjuk, hogy ugyanazt az algebrat kiiliinbiizo bazisokban egeszen kiiliinbiizo szorzastablak adhatjak meg.
A 15. -ban lenyegeben azt mutattuk meg, hogy a T test feletti n-edrendu
negyzetes mdtrixok gyuruje algebra a T test felett; ennek az algebranak a
rangja n 2 Az algebrak elmeleteben ez az algebra igen nagy szerepet jatszik; nem alkot azonban ferdetestet, azaz divizi6algebrat. Erdekes peldat
fogunk latni nemkommutativ divizi6algebrara a k6vetkez6 paragrafusban;
ez a pelda vetette meg az algebrak egesz elmeletenek alapjat.

2. . Kvaterni6k. Frobenius tetele

Az 50. -ban mar vizsgaituk azokat az okokat, amelyek a K komplex
szamtestnek az algebraban elfoglalt kiiliinleges helyet meghatarozzak, s
bebizonyitottunk egy tetelt, mely szerint ez a test a V val6s szamtestb61
tetszoleges, (V felett) irreducibilis masodfoku polinom gyokenek adjunkci6javal nyerhet6. Ez a kerdes azonban mas oldalr61 is megk6zelithet6
volna. Tudjuk, hogy a K test masodrangu algebra a V test felett. Termeszetesnek tiinik megpr6bitlkozni olyan testek konstrualasaval, melyek
additiv csoportja a V test feletti harom- vagy altalaban n dimenzi6s vektorter, vagyis olyan testekevel, amelyek V feletti veges rangu divizi6algebrak
lennenek. Az olvas6 azonban az eppen az iment emlitett 50. -beli tetelre
tamaszkodva es felhasznalva a komplex szamtest algebrai zartsagat, valamint azt a tetelt a 9. -b6!, mely szerint az n dimenzi6s vektorterben barmely
n
1 vektor linearisan fiiggo, bebizonyithatna, hogy i/yen testek nem leteznek.
Mi most a!talanosabb esettel fogunk foglalkozni: kommutativ testek
helyett ferdetesteket fogunk tekinteni (!. a 46. -t), amelyekben a szorzas
nemkommutativ is lehet. Feladatunk tehat abban all, hogy meghatarozzuk
valamennyi veges rangu kommutativ es nemkommutativ divizi6algebrat
a val6s szamtest felett. llyen algebrakra egyelore ket peldat ismeriink:
magat a val6s szamtestet (rangja 1) es a komplex szamtestet (rangja 2).

455

Most inegadunk ineg egy peldfl.t,. amely nemkommutativ; ennek additiv

csoportja a negydimenzi6s vw vektorter lesz.
Konstrualjuk meg a va16s szamtest feletti negyedrangu Q algebrat.
Alkossak ennek az algebrimak a bazisat az 1, i, j, k szimb61umok, azaz
cj
dk alakban eloallithat6
legyen az algebra minden eleme a 1 bi
val6s a, b, c, d egyiitthat6kkal. A bitziselemek szorzastablajat a kiivetkez/Jkeppen adjuk meg. El/Jsziir is tegyiik fel, hogy az 1 szimb6lum a Q algebra
egysegeleme, azaz 12 = 1, 1 i = i 1 = i, es f. t. Ez lehet/Jve teszi, hogy
, minden a 1 alaku elemet azonositsunk a megfelel/J a val6s szammal, s lgy
a Q algebra elemeit
(1)
IX = a
bi
cj
dk

+ + +

+ + +

alakban irhassuk fel. Koveteljiik meg tovabbit a kiivetkez/J egyenl/Jsegek

feimallasat:
i" = -1, j = -1, k 2 = -1,
(2)
ij=k,
jk= i,
ki=j,

ji

= -k; kj= -i, ik= -j.

Ezzel a baziselemek szorzastablaja teljesen meg van hatarozva.ta A szorzas,

amint latjuk, nem kommutativ: az i, j, k elemek kiiziil bitrmely kett/Jnek
a szorzata ei/Jjelet valt, ha a tenyez/Jket felcsereljiik. Konnyen ellen6rizhet6
viszont, hogy a szorzas asszociativ: mivel a szorzastabla teljesen szimmetrikusan tartalmazza i-t, j-t es k-t, elegend/J az
(il)i = i(ii), (iz)j

i(zj), {ij)i = iUl), Ul)i = j(iz), (iJ)k = i(jk)

egyenl/Jsegek teljesiileset ellen/Jrizni; ezt az olvas6ra blzzuk.

fgy tehat konstrualtunk a val6s szamtest felett egy nemkommutativ,
negyedrangu Q algebrat. Ezt az algebrat kvaternioalgebrdnak, elemeit
kvaternioknak nevezziik. Bizonyitsuk be, hogy Q divizioalgebra, azaz ferdetest. EbMI a celb61, mint a 46. -b61 tudjuk, elegend/J megmutatni, hogy
minden, zer6t6I kiiliinbiiz6 kvaterni6nak van inverzeleme.
. Legyen az (1) kvaterni6 zer6t61 kiiliinbiiz6, azaz kiilonbiizzek az a, b, c, d
egyiitthat6k koziil legalabb az egyik zer6t61, s igy legyen az egyiitthat6k
n(IX) = a
b"
c2 d 2 negyzetiisszege, melyet az IX kvaterni6 normdjdnak neveziink, hatarozottan pozitiv. A szorzastabla alapjan kiinnyen ellen(')rizhetjiik, hogy ha
i = a - bi - cj - dk

+ + +

-:'

' , .. Abb61, hOgy az i, aj e$1i k elem negyzete megegyezik, terineszeteseli nem kllvetkeztethettink arra, bogy maguk ezek az elemek egybeesnek. Nemkommutativ
fetdetestben, amilyen, rliint latni fogjuk, a Q algebra is, egy egyenlet gyiikeinek szama
(jelen esetben az x + 1 = o. egyenlete) lehet nagyobb a fokszaman8J..
.

45&

- .ezt a kvaterni6t at konjugdltjanak. nevezziik _....;,, .akkor

ati = n(at),
s fgy ac inverzeiil. az
at-t

= n(1a.)

~ = n~at)- n~a.) i - n~at)j :_ ntat)k

kvaterni6 szolgal.
A kvaterni6kat, amelyeket HAMILTON a mult szazad kiizepen fedezett fel, eleinte a szamfogalom olyan tovabbi altalanositasanak tekintettek,
amely a tudomanyban eppoly jelentos szerepet hivatott jatszani, mint a
komplex szamok. Ezt a nezetet alatamasztotta az is, hogy a kvaterni6algebra riigtiin bizonyos alkalmazasokra talalt az elmeleti mechanikaban.
Ma mar azonban teljesen nyilvanval6, hogy a kvaterni6k szerepe egyaltalan
nem merheto a komplex szamokehoz, amelyeknek siamos es valtozatos
alkalmazasa ismeretes a kiiliinbiizo tudomanyagakban es a technikaban~
Ugyanakkor a kvaterni6algebra nem csupan egy. a sok algebra kiiziil, a
tudomanyban elfoglalt helyet teljesen tisztazza a kiivetkezo fontos tete!,
amely valaszt ad a V test feletti divfzi6algebrakra vonatkoz6lag fentebb
felvetett alapvet6 kerdesre.
F r o b e n i u s t e t e I e. A valOs szdmtest, a komplex szdmtest ~s a
kvaterni6-ferdetest az egyediili ( asszociattv) vegesrangri divlzioalgebrdk a
val6s szdmtest felett.

Val6ban, Iegyen adva a val6s szamtest felett az n-edrangu A divizi6~

algebra; minthogy A-ban van egysegelem, azert a V test resze A-nak Ha
n = 1, akkor A = V, ezert legyen n > 1. Ha a. az A algebra tetszoleges
olyan eleme, amely a V resztesten kiviil fekszik, akkor az 1, at, a. 2, , atn-t,
atn elemek, amelyek szama n + 1, az n dimenzi6s vektorter alapveto tulajdonsagai miatt Vfelett linearisan fiiggo rendszert alkotnak; Ieteznek tehat
olyan a0, a10 a2, , an-v an val6s szamok, amelyek nem mind egyenlok
*~~

Uo

..

+ alat + aaat + + an-iatn-l + ana.n = 0.

2

Eszerint at gyiike valamely val6s egyiitthat6s polinomnak, s ezert. a 24.

vege szerint egy V felett irreducibilis masodfoku polinomnak is. Bar az
A ferdetest nem feltetleniil kommutativ, mindamellett az a. elem sajat
hatv;lnyaival felcserelheto, s ezert az A ferdetest minimalis olyan V(at)
reszferdeteste, amely tartalmazza a V testet es az at elemet, kommutativ
test lesz, s kiivetkezeskeppen, az 50. miatt; V(at) izomorf K komplex
szdmtesttel. Ha tehilt n = 2, akkor A = K.

Legyen most n > 2. Ebben .az esetben az A ferdetest lefedheto kommutativ resztestekkel, amelyek mindegyike izomorf a komplex szamtesttel,
s emellett vilagos, hogy barmely ket ilyen resztest metszete a V test.
Legyen i az egyik ilyen resztest kepzetes egysege, i 2 = -1, j 0 pedig egy
masik reszteste, j~= -1. Minthogy a j 0 elem a V(l) testen kiviil fekszik,
azert az 1, i, j 0 elemek linearisan fiiggetlenek a V test felett.
Az i + j 0 elem gyoke kell hogy legyen valamely V feletti masodfoku
polinomnak, ezert negyzete kifejezhet6 az els6 hatvanyaval es valamilyen
szabad taggal; ugyanez ervenyes az i - j 0 elemre is. fgy tehat

+ +ioi = a(i + j + b,

(i io) 2 = -2
ij0
(i - j 0) 2 = -2 - ij0

(3)

0)

j 0 i = c(i- j 0)

+ d,

ahol a, b, c es d val6s szam. Osszeadva ezt a ket egyenl6seget, azt kapjuk,

hogy
.-4 = (a
c)i
(a - c)j0
(b
d),

+ +

+ +

ahonnan z, Jo es 1 linearis fiiggetlensege miatt kovetkezik a

a - c = 0, azaz a == c = 0. Ezek utim (3)-b61 nyerjiik, hogy

00

+c=

0,

~+N=~

ahol t = 2 (b + 2) val6s szam.

Vezessiink most be j 0 helyett egy uj elemet. Legyen eHiszor

f =io + ti.
Az 1, i, 1elemek linedrisan fiiggetlenek V {elett, mivellinearis fiiggllsegiikb61
1, i es j linearis fiigg6sege kovetkeznek. Tovabba (4) miatt

f2 = -1

+ t(ij + ioi)- t2 =
0

-1

+ t2,

vagyis ez a negyzet valOs szdm, meghozzd negat!v. Csakugyan, a 1 elem a

V testen kiviil fekszik, mert maskepp mar kozte es az egysegelem kozott
is linearis osszefiigges allna fenn. Ezert a V(f) resztest izomorf a komplex
szamtesttel, marpedig tudjuk, hogy zer6t61 kii!Onboz6 kepzetes reszii
komplex szam negyzete nem lehet pozitiv val6s szam. Eszerint

(s>O).
Legyen vegiil
.

=-s1

Az 1, i, j elemek megint csak linedrisan fiiggetlenek a V test felett, mivel j

csupan val6s tenyezllben kii!Onbozik f-t6!. Tovabbit

. P=-1.
488

Vegiil (4) szerint

ij

+ ji = !s [i(j + ii) + (j + li)i] =!s (2t- t - t) = 0,

0

ahonnan
(5)

ji = -ij.

Vezessiik be a k = ij jelolest. Ha fennallna egy

k

=a+ bi + cj

alaku egyenloseg val6s a, b, c egyiitthat6kkal, akkor ezen egyenl6seg mindket oldalat megszorozva balr6l i-vel, kapnank, hogy
-j

= ai -

+ ck =

ai - b + c(a + bi + cj),

ahonnan 1, i es j linearis fiiggetlensege miatt kovetkeznek a c2 = -1

egyenloseg, ami lehetetlen, mert c val6s szam. fgy tehat az 1, i, j ~s k
elemek lineririsan fiiggetlenek, amiMI kovetkezik, hogy n ~ 4. (5) alapjan
konnyen ellenorizheto, hogy ezekre az elemekre a (2) szorzastabla ervenyes,
amely a kvaterni6algebrat definialja. Az A algebra tehat tartalmazza a
Q kvaterni6ferdetestet, s ezert n = 4 eseten A = Q.
Vegiil tegyiik fel, hogy n > 4. Akkor talalhat6 a Q reszalgebran kiviil
olyan I elem, hogy [2 = -1: az A algebra minden olyan reszteste, amely
izomorf a komplex szamtesttel, es nines benne teljes egeszeben Q-ban,
Q-t csak a V resztestben metszi. Ugyanolyan megfontolasokkal, mint
amilyeneket a (4) keplet levezetesenel hasznaltnnk, nyerjiik az
il

+ li = a,

jl

+ lj = b,

kl

+ lk = c

egyenlosegeket, ahol a, b es c val6s szam. Innen

lk

(li)j = aj- i(lj)

aj- bi + (ij)l

aj- bi + kl

= aj - bi + c - lk,
azaz
2/k = aj - bi

+ c.

Ezt az egyenloseget jobbr6l k-val szorozva, kapjuk, hogy

-21 = ai

+ bj + ck,

amibol ki.ivetkezik, hogy maga az I elem is Q-hoz tartozik, ellentetben a

feltevessel. fgy tehat az n > 4 eset lehetetlen. Ezzel Frobenius tetelet
bebizonyitottuk,
Frobenius tetelen kiviil mas m6dszerek is leteznek azon okok felderitesere, amelyek a val6s szamtestnek, a komplex szamtestnek es a kvaterni6459

ferdetestnek a matematikaban jatszott kiiliinleges szerepet meghatarozzak.

Kiiliiniisen erdekes Pontrjagin tetele, amely a fent emlitett harom ferdetestet az iisszes lin. topologikus ferdetestek kiiziitt tiinteti ki.
Ezt a fiiggeleket a kiivetkezii megjegyzessel zarjuk. A kvaterni6algebrat
tekinthetnenk a val6s szamtest helyett a K komplex szamtest felett is.
Ez olyan algebra Jenne, amelynek bazisa 1, i, j, k es szorzastablaja (2),
de az egyiitthat6k mar komplex szamok; emellett a bazis i eleme termeszetesen kiiliinbiizni fog a K alaptest kepzetes egysegetiil, amelyet
jeliilhetiink pl. i 0-lal. Kiinnyii belatni, hogy a kvalerni6algebra a komplex
sz,dmtest{eletl mar nem lesz ferdelest: val6ban, minthogy az i 0 egyiitthat6
felcserelhetii az i baziselemmel, azert
(i0

+ i)(i

0 -

i)

= il + i0 i

i0 i - i 2

0,

vagyis ebben az algebraban van zerusoszt6. Be lehetne bizonyitani, hogy

a kvaterni6algebra a komplex szamtest felett val6jaban izomorf az ugyanezen test feletti masodrendii matrixalgebraval, mig a val6s szamtest felett
ez a ket algebra nyilvanval6an kiiliinbiizii.

460

II. fiiggelek

POLLAK GYORGY:

Neh:iny sz6 a kombinatorikar6l

A jelen konyv szerz6je, mint azt a magyar kiadashoz irt el6szavaban ki
is fejti, ezt a milvet a szovjet egyetemi matematikaoktatas sziiksegleteihez szabta, s ennek megfelel6en termeszetszerilleg tamaszkodik mindarra
az ismeretanyagra, amelyet a szovjet egyetemi hallgat6 a kozepiskolab6l
magaval hoz. A magyar olvas6t ez egy vonatkozasban erinti hatranyosan:
a mi kozepiskolainkban nem tanitanak kombinatorikat, mig a szovjet
kozepiskolai tantervben szerepel ez a tema. A kiinyv hasznalatanak megkonnyitcse celjab61 ebben a fiiggelekben roviden osszefoglaljuk a kombinatorika azon fogalmait es teteleit, amelyek a kiinyv megertesehez nelkiiliizhetetlenek.

Az ismetles nelkiili rendezesekre es permutaci6kra vonatkoz6 ismereteket a 3. tartalmazza, az U.n. variaci6kra es ismetleses kombinaci6kra
viszont a kiinyv olvasasa soran nines sziikseg (ezek targyalasat az olvas6
megtalathatja pl. Szele: Bevezetes az algebraba c. kiinyveben). Ezert itt
csak az ismetles nelkiili kombinaci6k, az ismetleses rendezesek, valamint
a binomialis es polinomialis tete! ismertetesere szoritkozunk.
Kombinaeiok. Legyen adva tetsziileges n elemii veges halmaz. Valaszszunk ki elemei koziil k darabot (0 ;:2 k ;:2 n). Az ilyen k1valasztast n
elem k-adosztalyu kombinaci6janak (pontosabban ismetles nt!ll.iili kombinaci6janak) nevezziik. Mas sz6val, n elem k-adosztalyu kombinaci6ja
tulajdonkeppen valamely n elemii halmaz k elemii reszhalmaza. A kombinaci6 sz6t a reszhalmaz sz6 helyett tobbnyire olyankor hasznaljuk,
amikor nem egy konkret halmaz konkret reszhalmaza es annak tulajdonsagai irant erdekl6diink, hanem t e t s z 6 l e g e s n elemii halmaz bizonyos fajta reszhalmazainak s z a m a irant. Az els6 kerdcs tehat, amely
itt tisztazasra szorul, n elem k-adosztalyu kombtndci6znak szama. Ezt a
szamot

(~)-val (olv.: n alatt k) fogjuk jeliilni.

461

Tekintsiik pl. az a, b, c, d, e elemeket. Ezek osszes harrnadosztalyu kombim\cioi

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~c~~~~

tc, d, e). Eszerint (:) = 10.

Hatarozzuk meg(;) erh\ket. Vilagos, bogy

(~)= 1

(1)

(n

=0, 1, 2, .. ),

mivel minden balmaznak egyetlen olyan reszbalmaza van, mely egy elemet
sem tartalmaz, t. i. .az tires balmaz. Az 1s nyilvanval6, bogy minden
halmaznak annyi egyelemii reszhalmaza van, ahany eleme, azaz
(n = 1, 2, ... ).

(2)

Legyen most mar k ~ 2. Vii.Iasszuk ki balmazunkb61 a tetszoleges a elemet.

Ahhoz, bogy minden olyan k elemii reszhalmazt megkapjunk, amelyik a-t
tartalmazza, a maradek n - 1 elembol az iisszes lehetseges m6dokon ki

(n-1) -felekeppen

kell va!asztanunk a melle meg k - 1 elemet; ezt

k-1

tehetjiik meg. Magat az a elemet (2) szerint n-felekeppen valaszthattuk ki,

1J kombinaci6t kaptunk,
nva!asztas mindegyike eseten (nk-1
most n(n- 1) kombinaci6nk van, amelyek kiizlitt mar minden kombik-1

s mivel az

naci6 e!Ofordul. Ezek azonban nem lesznek mind kiiliinbliz6k: val6ban,

minden {a" a2, , ak} reszhalmazt figyelembe vettiink azon reszhalmazok
felsorolasanal is, amelyek acet tartalmazzak, azon reszhalmazok felsorolasanal is, amelyek a2-t tartalmazzak es i. t., iisszesen k-szor. A kiillinbiiz6
kombinaci6k szama tehat a kapott szam k-adresze:

~ 3,

akkor ugyanezt az eljarast alkalmazva (n- 1)-re, kapjuk,

k-1
(n-2)
hogy k-1 = k-1 k-2 ' azaz.
Ha k

(n-1) n-1

('n- 2)

n(n- 1)
(kn) = k(k
- 1) k - 2 .
462

Az eljaras ismetelt alkabJ,J,az;lsavaJ, figyelembe veve az utols6 Iepesnel

(2)-t is, vegiil az
( n) = n(n- l)(n - 2) ... (n - k
k
k(k - l)(k - 2)
1

(3)

n(n -

1) ... (n - k

k!

+ 1) =

+ 1)

egyenloseghez jutunk, vagy a jobb oldalt (n - k) !-sal bCivitve,

nl k)T
(kn) = kl(n-

(4)

(0 ;;::o: k ;;::o: n).

A (4) egyenloseget csak k ;;;;; 2 esetere igazoltuk, kiinnyfi azonban meggyozOdni arr61, hogy specialis esetkent (1)-et es (2)-t is magaban foglalja.
ha a faktorialis defiAici6jat kiegeszitjiik a
01 = 1

egyenloseggel, s igy (4) az

(~) szimb6lum masodik definici6janak is tekint-

heto.
Megjegyezziik, hogy gyakran e!Ofordulnak olyan feladatok, amelyekben
az n ;;;;; k feltetelt nem lehet eleve biztositani. Ilyenkor a (4) definici6t
celszerfien az

(~) =

0,

ha

n <k

feltetellel egeszitjiik ki.

Emlitsiik meg az

(~)

kifejezes ket gyakran hasznalt tulajdonsagat.

A (4) keplet alkalmazasaval azonnal ad6dik, hogy

(5)

Ez egyebkent n elem k-adosztalyu kombinaci6janak definlci6jab61 is levezetheto. Feleltessiik meg az n elembol all6 N halmaz minden egyes k
elemii M reszhalmazanak azt az n - k elemii M' reszhalmazt, amely
N-nek az M n\szhalmazon kiviil fekvo elemeibOI all. Vilagos, hogy kiiliinbozo M reszhalmazoknak ktiliinbozo M'-k felelnek meg, es minden n - k
elemfi reszhalmaz megfelel valamelyik k elemfinek. lgy az osszes k elemii
es az iisszes n - k elemii reszhalmazok koziitt kiilcsiiniisen egyertelmii

megfeleltetest Ietesitettiink, s ezert n - k elemii reszhalmaz ugyanannyi

van, mint k elemii.
Specialisan, az (5) osszefiiggest az (I) es a (2) egyenlosegre alkalmazva,
azt talaljuk, hogy

(~) =

1,

n
n-1

)= n.

Ezek a kepletek termeszetesen kozvetleniil a definici6b61 is konnyen belathat6k.

A masik fontos osszefiigges megallapitasa celjab61 tekintsiink egy
tetszoleges n elemii N halmazt, es valasszuk ki ennek valamely a elemet.
Az N halmaz k elemii reszhalmazai [melyek szama

(~)]

ket csoportra oszt-

hat6k: a-t tartalmaz6 es a-t nem tartalmaz6 reszhalmazokra. Az elso

1 ) reszhalmaz tartozik; a masodikba vicsoportba, mint lattuk,
k-1
szont azok a reszhalmazok tartoznak, melyeknek mind a k eleme az a
kizarasa utan visszamarad6 n - 1 elem koziil keriil ki. Minthogy pedig

(n -

n- 1 elem koziil k elemet

(n ~ 1)-felekeppen valaszthatunk ki, azert

(6)
Ezt az osszefiiggest, amely lehetove teszi, hogy n elem kombinaci6inak
szamat kevesebb elem kombinaci6inak szamaval fejezziik ki, s ezert,
erlheto m6don, kiilonosen alkalmas teljes mdukci6s bizonyitasok eszkozeiil, a kesobbiekben lenyegesen ki fogjuk hasznalni.
A binomh1Jis tete!. Kettagu tisszegek negyzetre es kobre emelesere alkalmas m6dszert ismeriink meg a ktizcpiskolab6l; olyan m6dszerrel azonban,
melynek segitsegevel ilyen osszegeket tetszoleges n-edik hatvanyra emelhetnenk, eddig nem talalkoztunk. Hasznaljuk fel most a kombinaci6
fogalmat es a fentiekben ismertetett tulajdonsagait olyan keplet levezetesere, amely az (x
y)n hatvanyt (tetszoleges n termeszetes szam eseten)
x es y bizonyos hatvanyszorzatainak megfelelo egyiitthat6kkal ellatott
<isszegekent allitja elo, es a kettagu i.isszeg negyzetenek es ki.ibenek kiszamitasara szolgal6 kepleteket speciillis esetkent tartalmazza.
Az (x
y)" hatvanyt tehat ax'y' alaku tagok osszegekcnt akarjuk eloallitani. Eloszor is vilagos, hogy ha az (x + y)n kifejezest n tenyezos szorzatnak tekintve, a zar6jeleket felbontjuk, akkor az igy nyert i.isszeg minden egyes tagjaban mind az n zar(>jelb61 pontosan egy-egy tenyezo (x vagy

464.

y) fog szerepelni, tehat x es y kitev6jenek osszege minden tagban n. Ezert

a kivant eloallitast

(7)

alakban kell keresniink. A problema teljes megoldasat a kovetkezo,

NEWTON-to! szarmaz6 tete! szolgaltatja:
B i n om i a I is .t e t e I . Az x
y iisszeg n-edik hatvanyat megkapjuk,
ha a (7) egyen/Oseg ;obb oldalan az x"-'y" tag ak egyiitthatojat n elem k-adosztalyu komblnacioinak szamaval helyellesiljiik:

A bizonyitast az n kitevo szerinti teljes indukci6val vegezziik. n = 1

eseten (1) es (2) miatt a (8) egyenloseg nyilvanva16an teljesiil. Legyen
tehat n > 1, es tegyiik fel, hogy (n - 1)-re a tete! igaz, azaz
(x

+ y)n- 1 =(n-;;- 1 )xn-1 + (n ~ 1)xn-2y + ... + (~ ~ )xn-v-1 +

+ (n -

1) xn-1-ky" + ... + (nn-2

- 1) xyn-2 + (n - 1) yn-1.
n-1

Ezen egyenloseg mindket oldalat (x

(x

+ y)" =
+ (n -

(n-;;- 1 )x"

+ y)-nal

szorozva, kapjuk, hogy

+ (n ~ 1 )x"-1Y + ... + (n--;: 1 )x"-ky" + ... +

1) xyn-1 + (n -0 1)xn-1y + . . + (nk-1

- 1) xn-kyk + .. . +

n-1

+(n1)xy"_ 1 + (n- 1)y".

n-2
n-1
Ha itt az egynevii tagokat osszevonjuk, akkor (6) miatt nyerjiik, hogy

+ (n-1
n ) xyn- 1 + (n - 1) y",
n-1
ahonnan, Ieven

(n -;;- 1 ) = 1 = (~)

(~

=!)

= 1=

(~).

kovetkezik a (8)

osszefiigges. A tetelt bebizonyitottuk.

so Felsobb algebra- 42160

465

A kettagti iisszegek, az tin. binomok hatvanyainak kifejezeseben betiiltiitt

szerepiik miatt az

(~) szamokat binomial is egyiitthat6knak is szokas nevezni.

Az a teny, hogy a (8) kifejezesben szereplo egyiitthat6k eppen n elem

k-adoszt:'dyti (k = 0, 1, ... , n) kombinaci6inak szamaval egyen!Ok, nem
valamifele veletJen kiivetkezmenye, banem tartalmi iisszefiiggest takar,
amint a kiivetkezo meggondolas mutatja: amikor n binomot iisszeszory)-nal egyenlo, es a zar6jeleket felbontjuk,
zunk, amelyek mmdegyike (x
akkor, mint mar emlitettiik, a kapott iisszeg minden tagjaban minden
-egyes zar6jelbol pontosan egy tenyezo szerepel: vagy x, vagy y. Vilagos,
bogy xn-'yk alakti tagot akkor kapunk, ba az n zar6jel kiiziil k-b6l vessziik
.y-t, a tobbibOl x-et. Azt a k zar6jelet azonban, amelybOl y fog szerepelni,

G)-felekeppen vatasztbatjuk ki az osszes n zar6jel kiizii.l, s ezert ilyen tag

eppen

(~) -szor

fog fellepni.

Pe/da. Szamitsuk ki 79 negyedik hatvanyat. A binomialis tetelblll n = 4 eseten

az (5) kcplet segitscgevel nyerjiik az

(x

+ y)' =

+ 4x'y + 6x'y' + 4xy' + rt

egyenlllseget. Ezert

79'

(80- 1)' = 40 960 000- 4. 512 000. 1

+ 6. 6400. 1'- 4. 80 1 + 1' =

8

. = 38 950 081.
Ismetli"~ses rendezesek. Kezenfekvo a binomialis tete! olyan altalanositasat keresni, amelyben nem kettagti, banem tetszoleges tiibbtagti kifejezesek batvanya1r6J van sz6. A tovabbiakban ezzel a kerdessel fogunk roviden
foglalkozm; megoldasaboz sziiksegiink lesz a kovetkezo fogalomra.
Ismetleses rendezesnek nevezziik elemek valamely megbatarozott

(9)

r en d s z ere n e k (amelyben e g yen I 6 elemek is e!Ofordulbatnak)

barmely sorrendjet. fgy pl. az 1, 1, 1, 2, 3, 3 rendszernek egyik (ismetleses)
rendezese a 3, 1, 1, 2, 1, 3 sorrend. Tegyiik fel, bogy a (9) rendszerben az
elso m1 elem egyenlo, de kiiliinbiizik a tovabbiakt61, a kovetkezo m2 darab
elem ismet egyenlo egymassal, de a tobbitol kiiliinbiizo es i. t. Vilagos,
hogy ha az a 1, a 2, , an elemek kiiziitt k kiiliinbiizo van, akkor m1
m2

+ ... +mk= n.

+ +

Hany ismetleses rendezese van a (9) rendszernek? Jeliiljiik ezt az (egyelore ismeretlen) szamot Pm,, ... , m,-val. Pm,, ... , m meghatarozasa celja466

b61 tekintsiik egy pillanatra az av a 2, , a. elemeket mind kiilonboz6knek. Ekkor a rendezesek szama nl volna. Val6jaban azonban ezek a
rendezesek nem mind kiilonboz6k, mert ha egy ilyen rendezesben az egymassal megegyezo a1, a 2, , am, elemeket egymas kozt barhogyan atrendezziik, a tobbit meghagyva eredeti helyen (amit m1 1-felekeppen hajthatunk vegre), azutan az am,+t am,+o .. , am,+m, elemeket rendezziik
at ugyanfgy (amit m. 1-felekeppen vegezhetiink el) es i. t., akkor az
i s m e t I e s e s rendezes nem valtozik meg. Vilagos, hogy az elemek sorrendjeben eszkoziilt barmely mas valtoztatas mar az ismetleses rendezest
is megvaltoztatna. Ezert a fenti m6don minden ismetleses rendezesMl
pontosan m 1 I m2 I ... mk I ismetles nelkilli nyerhet6, osszesen tehtit m1 I m 2 I ...
. mkl Pm, . . m., s tgy minden ismetles nelkilli rendezest megkapunk.
Ez a~t jelenti, hogy
azaz
(10)

(m1

+ m. + ... + mk =

n).

Polinomialis tetel. A (10) keplet alapjan most mar be tudjuk bizonyftani

a kovetkezo tetelt:
P o I i n o m i a I is t e t e l . Az x 1
x2
xk osszeg n-edik hatvanya kifejezhet(j az

+ + ... +

(11) (x1

+X.+ ... + Xc)" = ""+ ...~+ mo=n ml I m. ~I. .. mk I ~ .. Xf'

alakban, ahol az osszegzes kiterjed mindazon nemnegattv egesz szdmokbOl

alto mv m2, , mk kitevorendszerekre, amelyek elemeinek osszege n.
Val6ban, a (11) egyenloseg bal oldalan all6 kifejezes egy n tenyez6s
szorzat. Bontsuk fel tehat a zar6jeleket, de ne vegezziik el az egynevii
tagok osszevonasa.t, es minden tagban hagyjuk meg a tenyezoket is az
eredeti sorrendben. Ekkor kapjuk, hogy
(12)

ahol Xt, az elso zarojelbOJ valasztott tenyezo, Xt, a masodikb6J valasztott

es f. t. Hany tag lesz (12) jobb oldalan egyenlo xf'x;'' x,:>-val (m1
m2
mk = n)? Ennek megallapitasa celjab61 feleltessiik meg
a (12) jobb oldalan all6 osszeg minden egyes Xt,x1, x 1 tagjanak az
x 1,, x 1,, , x 1 ismetleses rendezest. Vilagos, hogy akkor es csak akkor
lesz

+ + ... +

(13)
so

ha a megfelel6 x 1,, x 1,,

x 1 rendezes az

---------

(14)

x1,

Xt

.. , X:J, , x"' , xk

...__...._.__..

~
m.t-szor

m,-azOr

nlt-SZet

elemek rendezese. Ha x 1,x1, x1 (12) jobb oldaUmak x1,x1, x,.-t61

kiilonbiiz6, de (13)-nak ugyancsak eleget tev6 tagja, akkor a (14) elemek
megfelel6 x1,, x1,, , x1 rendezese is kiilonbozik az x,,, x,,, ... , x,.
rendezest61: ha pl. a ket tag az s-edik ziu6jelb61 kiilonbiiz6 tenyez6ket
tartalmaz, az azt jelenti, hogy x 1, + x 1,. Ezert a sz6ban forg6 megfeleltetes kOicsonosen egyertelmii. Minthogy tovilbba barmely x1,, x,,, ... , x~
rendezes megfelel valamelyik tagnak (12) jobb oldalan (ti. annak, amelyiket ugy kapunk, hogy az els6 zar6jelb61 x,,-et valasztjuk tenyez6nek,
a masodikb61 x,,-t es i. t.), azert azt kaptuk, hogy (12) jobb olda!im a
(13) egyenl6segnek eleget tev6 tag ugyanannyi van, mint ahimy ismetleses rendezese van a (14) elemrendszernek, azaz Pm, .. . ,,.... Innen (10)
figyelembevetelevel mar kovetkezik (11).
Pelda. Szamitsuk ki 325 kobet. Mivel

(x, + x, + x.)
I

+ x,xa + x.x,

31
-~
a
a
310101 (xi+ X2 + Xa)

+ X.XaJ~ +

3!

1 11 11 1x,x.xa = (x,

:a

3I
2
21 l!O! ( tX1 + XiXa

+ x,8 +

+
I

x,x, +
I

xa) + 3(x,x, + x,x, + x,x, +

+ x,x: + x:X. + x,x:) + 6x,x,x.,

aztlrt

325 = 27 000 000

468

+ 8000 +
+ 2000 +

125

+ 3(1 800 000 +

500) + 6 . 30 000

450 000 + 120 000 + 7500 +

34 328 125.

lrodalomjegyzek

Az eredetiben kiinyvunk e helyen a harmincas evek kiizepe 6ta megjelent orosz

nyelvii algebrai tankiinyvek es monografil1k Jegyzeke alit. Az erdekh'ldll hazai olvas6
szamara azonban bizonyara hasznosabb lesz az alabbi felsorolas, amelyben a jelenleg
hozzaferhetll magyar algebra rodatmon kivul az algebra Jegfontosabb terilleteire
vonatkoz6 egyes killfilldi szakkonyvek szerepelnek.

Felsobb algebra
SzELE TmoR: Bevezetes az algebraba, Tankiinyvkiad6, 1963.

Altallmos algebra
R!l:nEI L!szLo: Algebra I, Akademiai Kiad6, 1954.
FucHs L!sZL6: Algebra. Egyetemi jegyzet, 1963.
VANDER WAEBDEN, B. L.: Moderne Algebra, Springer, 1950.
KvPom, A. r.: JleK!lHH no o6weii aJITe6pe, lllH3MBITH3, 1962.
JAcoBSON, N.: Lectures in Abstract Algebra 1-111, Van Nostrand,
1951-64.
BoURBAKI, N.: Elements de mathematique, Algebre, Hermann,
1~~~

~-

Csoport- es gyiiriielmelet
KuBOs, A. G.: Csoportelmelet, Akademiai Kiad6, 1955.
FuCHS L..lszL6: Abelian Groups, Akademiai Kiad6, 1958.
HALL, M.: Theory of Groups, Macmillan, 1959.
JACOBSON, N.: Structure of Rings, Amer. Math. Soc., 1956.
469

Linearis algebra
GELFAND, I. M.: Eloadasok a linearis algebrar61, Akademiai Kiad6, 1955.

Az algebra tovabbi agai

R:J!mEI LlszL6: Die endlich erzeugbaren kommutativen Halbgruppen,
Teubner, 1963.
Szlsz GAIIoR: Bevezetes a haloelmeletbe, Akademiai Kiad6, 1955.
FucHS LlszL6: Partially Ordered Algebraic Systems, Pergamon Press,
1963.
BIRKHOFF, G.: Lattice Theory, Amer. Math. Soc. 1948.
Jl>rmm, E.

c.:

nonyrpynnLI, <llH3M3TI113, 1960.

BRUCK, R. H.: A Survey of Binary Systems, Springer, 1958.

470

Tlirgymutato

Abel-csoport 418
abszolut irreducibilis polinom 343
abszolut ertek
- ' komplex szame 124
additiv csoport
-, gyilrue 420
adjunkci6 304
adjungalt
-, aldeterminanse 49
- matrix 102
alak 340
alaptetel
-, komplex szamok algebrajae
156, 371
-, kvadratikus alakoke 181
-, racionalls torteke 172
-, szimmetrikus polinomoke 347
-, veges Abel-csoportoke 442
aldeterminims 48
-, kornplementer 48
algebra 451
- rnegadasa szorz6tablaval 453
algebrai
- gyilrilelem 311
- milvelet 291
- szilm 383
algoritrnus
-, euklideszi 147
-, maradekos osztasi 142
aitallinos megoldas
-, linearis egyenletrendszere 86
alter 212
-, invarians 238
'-, zer6 213
alterna!6 csoport 423
argumentum
-, komplex szame 124
bazis
-, linearis tere 200
-, ortogonalis 226
-, ortonorma!t 227

binom 466
binomialis egyiitthat6k 466
binomia!is tete! 465
Budan-Fourier tetele 268
Cardano keplete 247
ciklikus
- csoport 426
- reszcsoport 424
ciklus 40
- hossza 40
-, idegenek 40
Cramer szabalya 60, 62
csoport 417
-, Abel-fele 418
-, alternal6 423
-, ciklikus 426
-, faktor 432
-, primer 441
-, resz- 423
.
- reszcsoport szerinti
felbontasa 428
-, szimrnetrikus 422
-, veges 418
D'Alernbert lernmaja 161
dekrementum 41
Descartes tetele 268
determinims 28, 30, 42
- kifejtt\se egy sora (oszlopa)
szerint 52
-, linearis egyenletrendszere 59
szorzastetele 99
- rendje 42
- tagja 42
-, Vandermonde-fele 55
diagonalis 20
-, fiS 20
diagonalis alak
-, szammatrixe 81

471

dimenziosziim 66, 68, 202

direkt
- felbontiis 436
- iisszeg 437
- szorzat 442
diszkriminans 368
divlzi6algebra 452
egesz sziimok 117
egyenlet
-, harmadfoku 246
-, bomogt\n 25, 88
-, miisodloku 245
egyst\gek 317
egysegelem
-, csoportt\ 418
-, teste 301
egyseggyiik 135
-, primitlv 136
egysegmatrix 101
egysegvektor 70
Eisenstein krit eriuma 378
ekvivalens vektorrendszerek 73
elemi
iitalakitiis 81, 390
A-matrix 398
- oszt6 411
- szimmetrikus polinom 346
elfajul6
- lineiiris transzformiici6 216
- matrix 101
ellijeJvaltas 259
euklideszi aJgoritmus 147
euklideszi tt\r 224
. ~34metrikus transzformlicloja

faktorcso port 432

felbonthatatlan Abel-csoport 441
ferdetest 299
fokszam
-, A-matrixt\ 400
-, tiibbismeretlenes pollnomt\ 337
folytonos fiiggvt\ny 157
flldia~oniilis 20
fliminor
-, kvadratikus alakt\ 192
flitengely-transzformiici6 239
Frobenius tetele 457
fundamentiilis rendszer 90
Gauss lemmiija 341, 376
Gauss m6dszere lineiiris
egyenletrendszer megoldasara 22
generiiliis 426, 437
gyiik
egyseg- 135
- -iik elkiiliinltt\se 280
472

-, polinome 152
-, miitrixpolinomt\ 413
-, tiibbsziiriis 154
gyOrO 292
- ad_ditlv c~oportja 420
- sz1mmetnkus polinomokt\ 346
-, veges 299
gyOrOelemek algebra! filggllsege 339
Hamilton-Cayley tetele 415
barmadfoku egyenlet 246
hatarozatlan linearis egyenletrendszer 20
hatvany
-, csoporteleme 424
-, gyOrilelemt\ 294
-, 0-adik 301, 424
hatvanyiisszegek 355
homogen
- egyenlet 88
- polinom 340
homomorfizmus 433
- ma~ja 433
-, termeszetes 434
Horner-elrendezes 153
Hurwitz-polinom 272
Hurwitz tt\tele 278
idegen ciklusok 40
identikus
- permutllci6 36
- linearis transzformaci6 20&
!ndefi_nit kvadratikus alak 194
mvar1ans
- alter 238
- faktor 395
inverz
-, additiv 295
elem csoportban 419
elem testben 301
lineiiris transzformaci6 217
matrix 102
milvelet 292
permutaci6 38
inverzi6 33
irreducibilis
- faktoriziici6 313
- polinom 313
izomorfizmus
-, csoportokt\ 420
-, euklideszi tereke 228
-, gyilrOkt\ 304
- , lineiiris tereke 199
Jordan-tele normalalak 405
Jordan-ft\le tomb 405
Jordan-matrix 405

kanonikus
l-matrix 390
karakterisztika 302
karakterisztikus
- gyiik 218
- matrix 217
- polinom 218
kepzetes
- egyseg 122
- tengely 122
kombmacio 461
komplementer aldeterminans 48
komplex szam 120
- abszolllt erteke 124
argumeutuma 124
kepzetes resze 122
konjugaltja 129
trigonometrikus alakj a 125
val6s resze. 122
komplex szamsik 122
komponens
-, vektore 66
-, direkt iisszeg elemee 436
konjugalt
algebrai szamok 384
- komplex szilmok 129
- kvaterni6k 457
- csoportelemek 430
koordinatasor 201
kiiziis oszt6 146
-, legnagyobb 146
-, polinomoke 146
Kronecker- Capelli tetele 84
kvadratikus alak 178
, definit 191, 194
-, indefinit 194
kanonikus alakja 181
komplex 178
matrixa 178
nemelfajul6 178
normal alakja 186
szemidefinit 194
szetesil 189
, vaJos 178
kvaternio 456
- ferdetest 456

Lagrange-fele interpolaci6 168

Lagrange tetele 429 ~.:J
.<-matrix 3/l9
-, elemi 397, 398
-, kanonikus 390
- ekvivalencia-kriteriuma 390, 397
- unicitastetele 393
-, unimodularis 396
Laplace tetele 56
legnagyobb kilzils oszt6 146
Iexikografikus sorrend 343
linearis

alak 68
alter 212
fiiggoseg 69
inlerpolaci6 m6dszere 281
kombinilci6 69
Jinearis egyenletrendszer 19
altalanos megoJdasa 86
ellentmond6 20
hatarozatlan 20
, homogen 25, 88
megoldasanak szablilya 86
, megoldhat6 84
, redukalt 93
linearis ter 196
- dimenzioszama 202
-, komplex HIS
linearis transztormaci6 206
defektusa 215
-, elfajulo 216
-, identikus 206
-, inverz 217
- keptere 215
magja 215
megadasa matrix segitsegt\vel
208
, nemelfajulo 216
maradekos osztas 142
matrix 20
adjungalt 102
, bllvitett 25, 83
- elemet 20
-, elfajulo 101
-, inverz 102
-, Jordan-fele 405
kvadratikus alakt\ 178
linearis transzformacioe 208
m x n tipusti 20
negyzetes 20
nemelfajulo 101
-ok bason16saga 210
ortogonalis 230
polinom 399
szimmetrikus 178
transzponalt 43
-, zer6 108
maximalis linearisan fllggetlen
vektorrendszer 71
megoldas
-, lin elms egyenletrendszere 86
-, tiibb.smeretlenes polinome 359
megszamlalhat6 halmaz 386
mellekosztaJy 427
metszet 424
minimalis polinom
-, linearis transzformaci6e 416
-, matrixe 413
Moivre keplete 131
mfivelet 291
-, inverz 292

473

nemelfajulo
- kvadratikus alak 178
- linearis transzformacio 216
- matrix 101
Newton-fele gyokkozelltil
modszer 281
Newton kepletei 356
Newton m6dszere gyokok
korlatainak meghatarozasara
257
normaloszt6 429
normatvektor 226
ortogonalis
baZIS 226
- matrix 230
- transzformacio 231
- vektorok 225
ortogonalizaci6s eljaras 225
osztas
-, maradekos 142
-, matrixoke 104
oszt6
-, elemi 411
-, polinomt\i 144
-, zerus- 297
ilsszeg
-, linearis transzformllcioke 211
-, matrixoke 108
-, polinomoke 141, 338
-, vektorokt\ 66
paratlan
- permutllci6 36
- rendezes 33
paros
- permutaci6 36
- rendezes 33
permutaci6 35
-, 1dentikus 36
-, inverz 38
polinom 140
-, abszolut irreducibilis 343
derivaltja 155
erteke 152
faktorizaci6ja 165
gyiike 152
gyiikeinek korllltai 255
-, homogen 340
-, kiirosztasi 379
- matrixgyokc 413
-, 0-adfoku 140
-, reducibilis 313
-, szimmetrikus 346
polinomgyiiril 292
-, tobbismeretlenes 338
polinomialis tete! 467

474

polinomok egyenlllsege 140

primelem 317
primer
- csoport 441, 443
- komponens 443
primitiv
egyseggyiik 136
- polinom 341, 376
racionalis sz:im 117
racionalis tiirtek 170, 331
-, elemi 172
-, riividithetetlen 170
-, szabalyos 171
-, szimmetrikus 354
- unicitastt\tele 173
rang
-, algebra.! 451
-, kvadratikus alake 178
-, matrixe 76
-, matrixok szorzatae 107
-, vektorrendszere 75
regula falsi 281
relativ prim polinomok 146
rend
-, csoporte 418
-, csoporteleme 425
-, determinanse 42
rendezes 32
-, ismetleses 466
-, paratlan 33
-, paros 33
rt!szcsoporl 423
-, ciklikus 424
-, trivialis 424
resztest 303
rezultans 360, 362
sajatertek 218
sajatvektor 218
skalarmatrix 110
skalarszorzat 223
spektrum 218
-, egyszerii 221
Sturm-ft!le rendszer 260
Sturm tetele 260
suly
-, polinom tagjae 354
szabad ismeretlen 86
szamgyilrii 287
szammatrix 389
szamtest 290
szignatura 188
szimmetrikus
csoporl 422
matrix 178
polinom 346
racionalis tort 354

szimmetrikus transzformaci6
-, euklideszi tere 234
szorzat
-, csoport reszhalmazaie 427
Jinearis transzformaci6t\
es szame 211
linearis transzformaci6kt\ 211
matrixe cs szame 109
matrixoke 97
permutaci6ke 37
polinomokt\ 141, 338
skaJar 223
vektore t\s szame 67
Taylor keplete 158
tehetctlensegi torveny 187
tebetetlensegi index 188
ter
-, euklideszi 224
-, linearis 196
-, uniter 229
test 298
-, felbontasi 328
ferde 2\19
multiplikativ csoportja 421
-, racionalis tort eke 329
-, resz 303
-, vt\ges 299
testbOvites 303
transzcend ens
- gyfiriielem 311
- szam 383
transz!ormaci6
, lineans 206
-, ortogonillis 231

-, szimmetrikus 234
transzform3.I3.s

- ' matnxe 210

-, csoporteleme 430
tra nszponalt matrix 43
transzpozici6 39
trivialis
megoldas 88
- reszcsoport 424
val6s
- kvadratikus alak 178
- szam 117
- tengely 122
Vandermonde-fele determinans 5a
veges
csoport 418
- dimenzi6s ter 200
- gyurfi 299
- test 299
vektor
-, aranyosak 68
-, egyseg 70
kepe linearis transzformaci6ruU
209
- komponense 66
-, normiilt 226
-, ortogonalisak 225
vektortt\r 68
Viete kepletei 168
zer6vektor 66
zt\rusoszt6 297

475

Tank0nyvkiarl6 V31Ja1at- A k1ad3sCrt fe1el6s: Vt\gvftlgyl Ttbor tgaz~at6- FelelOs szerkesztlS: Ambrus
Ferenc - Kotesterv: Rudas K1ara - l\Uiszakt szerllesztO: fj. SzJ1iigyi Sandor - A kCzirat nyom~
<h'.tba Crkezett: 1966. 8pril1s - Mep;jelent: 1~67. janu:ir - P{')d{lnyszflm: 1100- Terjedelem: 41,75
(A/5) IV, 16 aura.- KCsztilt: monoszedCsr61, ives mtt~u~nyomassal, az MSZ 5601-59 es az MSZ 5602-55
szabvany szerint - RaktarJ sziim: 42160
66.727 Egyetemt Nyomda, Budapest