A TAVASZ DALLAMAI

(Vojnits Tivadar)
lltunk a hdon
lltunk a hdon,
lbunk alatt a Duna araszolt,
az alkony oplos fnyben
pp ekkor bjt el a pisla telihold.
Nztk elmerlten az gi vndorlt,
majd az alattunk hmplyg vn folyt.
Kezed kezembe szorult,
ajkad brsonya ajkamhoz tapadt,
s akkor reztem, valami trtnt velem,
ami megrengette a hidat.
Lelkemben rzselngok gyltak,
amelyek ereimen t szvemig nyomultak.
Igen,ez volt a sarjad szerelem,
amely tsuhan a szveken
s soha ki nem alszik,
csak izzik, parzslik,
egszen a vgllomsig

Hattynsz
A parki tavacska vizt felborzolta
a lgy tavaszi fuvallat.
A hullmokon, a tavirzsk kztt
egy hfehr hattypr szelte a habokat.
Kunkorod nyakuk vben
fny villant hirtelen,
s mi akkor rtettk meg,
hogy milyen is az igaz szerelem.
Oly szp volt ez a ltoms,
ez a csodlatos hattynsz.
S akkor mi is tleltk egymst,
llekben mi is siklottunk boh vgyaink tavn.
Szvnket megigzte ez a meghat tnc,
ez a szenvedlyes vgyakozs.
Szvnket sarkig kitrtuk,
lelknkben lngra gylt egy forr rzs,
egy nagy lmodozs,
amely elksrt bennnket
egy hossz leten t.

Tarcali majlis
Mjus volt, virgzs, nyltak az orgonk.
Virgba borult krttnk az egsz vilg.
Kz a kzben msztuk meg a szeld lankt,
szvnket a szpsg rme jrta tKis poggyszunkban boldogan vittk
szegnyes elemzsink.
Zldhagymr, retket, vajaskenyeret,
amire kt csr diknak tellett.
Ott fenn a hegyoldalon kiszemeltnk
egy ds bokrot, amelynek hvse
kellemes enyhet nyjtott.
Akkor letptem egy orgonafrtt,
hajadba tztem,nztem csillog szemed,
s nfeledten gynyrkdtem benned.

Lepketnc
Ragyog tavasz volt, ltnk a padon,
fejed ott pihent a vllamon.
brndoztunk.
A mjus bdt illata tjrta szvnket.
Nem szltunk, csak lveztk a csendet.
reztk, minek itt a sz,
hiszen a szvek beszlnek.
Rvlten nztk a nyl virgokat,
fejnk felett, a lombok alatt
madrdal zengett, s mi
a szertelen zsongsban tszellemlten
lveztk ezt a gynyr tavaszi koncertet.
Szvnk telve meleggel,
boh ifjonti szerelemmel.
Emlkszel? Az a sok virg krttnk,
tarka lepkk kerengtek flttk,
s mi bmszan csodltuk pajkos rptk.
Az egyik szrnya azrkk, a msik citromsrga.
Szinte beleszdltnk az nfeledt tncba.
Emlkszel? Vlasztottunk: Te voltl a citromsrga,
n az azrkk szrny.
Akkor llekben bohn-boldogan
tncra perdlt a lbunk.
De ltod, mindennek vge,
elszllt az ifjsg, csak emlkek maradtak,
s bennk ez a csods virtulis lepketnc