Pálhegyi Ferenc: Gyógypedagógiai pszichológia

<£= ro:
00=

CG

3a
X N ft < CBD.

5-qo N
?«■ Sí r-t 0 ►" pj.

r
o
Bevezetés

Ennek a tanulmánygyűjteménynek az a célja, hogy segítsen a

gyógypedagógiai pszichológia elméleti problémáinak öntevékeny
tanulmányozásában, nem pedig az, hogy kész anyagot adjon, amelyet a
hallgatónak csak bevésnie és reprodukálnia kellene. Nem törekedtünk
tehát arra, hogy végérvényesnek tekinthető, lezárt téziseket nyújtsunk.
Előfordulnak e gyűjteményben olykor ellentétes - vagy annak látszó -
állásfoglalások és elméleti koncepciók is. Az eredményes tanuláshoz
tehát elengedhetetlenül fontos az előadásokon és gyakorlatokon való
aktív részvétel és az anyag öntevékeny, alkotó feldolgozása.
Az egyes cikkek irodalomjegyzékét elhagytuk. Ezek helyett a kötet
végén egyesített irodalomjegyzéket közlünk, amely főleg azoknak a
munkáknak az adatait tartalmazza, amelyek hazai könyvtárainkban is
hozzáférhetők, s így további búvárkodáshoz, elmélyüléshez
felhasználhatók.

Szerkesztő
A gyógypedagógiai pszichológia VALÓSÁGTARTOMÁNYA magában foglalja
mindazokat a pszichés jelenségeket, amelyek a gyógypedagógiai
tevékenység területén keletkeznek: nemcsak á fogyatékosok
pszichológiáját, hanem környezetükét is, amennyiben arra a fogyatékos
jelenléte hatással van.
A gyógypedagógiai pszichológia TÁRGYA annak a hatásnak a
tanulmányozása, amelyet a fogyatékosság (sérült állapot) gyakorol a
pszichés jelenségekre: a fogyatékos személy pszichés alkalmazkodására
(pszichés folyamataira) és pszichés fejlődésére, valamint a
környezetében végbemenő pszichés folyamatokra. A környezeti folyamatok
egy része spontán alakul ki és változik, ilyenek a társadalmi
attitűdök (előítéletek, sztereotip vélekedések s t b . ) , a család
(szülők, testvérek, nagyszülők) érzelmi és viselkedési reakciói stb.
Más részük tudatosan szervezett - szakemberek által végzett vagy
irányított - fejlesztő-korrigáló-gyógyító tevékenység.
 A fogyatékosság hatására a pszichés jelenségek megváltoznak. Az,
hogy ez a változás milyen irányú (például akadályozza-e vagy valamilyen
területen elősegíti-e a fejlődést) és hogy milyen mértékben
észrevekető, az attól függ, hogy a pszichológiai mezőben milyen más
tényezők vannak jelen, illetve hogy ezek kölcsönhatása hogyan alakul.
Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy pszichológiailag egyaránt
értelmezhető (= egyik sem véletlenszerű kivétel) egy funkcióterületen
az alulteljesítés és a túlteljesítés (például a vakok jobb em-
lékezete) , az egyén diszharmonikus vagy harmonikus személyisége,
csökkentértékűségi érzése vagy pozitív önértékelése stb. E "más
tényezők" sorában találjuk a fent említett környezeti folyamatokat,
mint a szülők attitűdjét, nevelési szokásait, a tágabb környezet
vélekedéseit, a gyógypedagógus tevékenységét stb.
A gyógypedagógiai pszichológia BELSŐ OSZTÁLYOZÁSA lényegében nem
tér el a pszichológia tagolódásától általában, hiszen a fogyatékosság
hatása a lelki élet minden területén, minden vonatkozásban és
mindenféle összefüggésben megfigyelhető. Ezért a pszichológia minden
ágához, hozzátehető adott esetben a "gyógypedagógiai" jelző. így
beszélhetünk gyógypedagógiai érjzéJíS" 1 é.SP-5ZJ-CJ12-LŐgJáj"^ 1 r
gyógypedagógiai gpádel—
q ^ ^ ^ J t i J ó [ x í Í l (egyes s z a k t e r t e ,
például: siketek gondolkodáspszichológiája) stb. Jelenleg hazánkban
különösen nagy jelentősége van a gyógypedagógiai pJUSgjájiak, a
gyógypedagógiai személyiségpszi Ó
(egyes szakterületekre lebontva is,

j p g , g y g y p g g z y i g p
chológiának és a gyógypedagógiai sz^ciálpsz_^cholÓ£iának.
Az alkalmazott pszichológia gyógypedagógiai ágai közül nagy
jelentőségű a gyógypedagógiai pszichodiagnosztika, a gyógy
pedagógiai n.evelésj^^s_oJkta£ásj2sJicESl3gTa- és a pszichote
rápia gyógypedagógiai alkalmazása. ■••■'.-

A gyógypedagógus pszichológiai műveltségének

alapjai

Néhány évtizeddel ezelőtt Bárczi Gusztáv a pavlovi

idegfiziológiai elmélet alapján a más^odj^k^elzőrgg^__________
rüljgsét tartotta a gyógypedagógiai"nevelés-oktatás körébe "íartoíoTc
közös, és egyben legjellemzőbb vonásának. Természetesen a
gyógypedagógus-képzés is igyekezett igazodni ehhez a szemlélethez:
hangsúlyt kaptak a fiziológiai és patholó-giai ismeretek; a pedagógiai
eljárásokban előtérbe kerültek a kondicionálás-jellegű, utánzásos és
egyeztetéses (ma talán így mondanánk: viselkedés-modifikációs)
gyakorlatok. A pszichológiának, amennyiben nem volt azonos a
reflexiológiá-val, ebben a gyógypedagógia-koncepcióban valójában kevés
hely jutott. A gyógypedagógiai pszichológia akkoriban legjelentősebb és
legelőbb ága, a gyógypedagógiai pszichodiagnosztika, sem elméletileg,
sem gyakorlatilag nem kapcsolódott a pavlovi tanokhoz, hanem a Szondi-
laboratórium hagyományaiból táplálkozott. Hallhatatlan érdeme a tanszék
akkori vezetőjének, Illyés Gyulánénak, e szellemi értékek átmentése és
továbbfejlesztése, amit később ( 1 9 6 8-ban) a "Gyógypedagógiai
pszichológia" c. kézikönyv is reprezentált *
Ma, ha föltennék nekünk a kérdést, hogy mit tartunk a
gyógypedagógia körébe tartozók közös és jellemző vonásának,
aligha tudnánk olyan egyértelmű és vitán felülinek látszó
választ adni, mint Bárczi. Valószínűleg egységes elméletünk
nincs. De a mélyebb ok az, hogy az érdeklődésünk sem elég
intenzív ez iránt. Ismereteink gyarapodásának és szemléletünk
 fejlődésének következtében óvatosakká váltunk mindenféle ka
tegorizálással szemben. Egyfelől: nem egy, hanem nagyon sok
közös vonást tudnánk felsorolni, mint például negatív énkép,
szociális deprivációban megélt gyerekkor, stigmatizáltság,
inferioritás, inkompetencia, börtönszerű frusztrációs hely
zet, éretlen (infantilis) személyiség. Másfelől: e vonások
egyike sem jellemez mindig minden sérült embert, ugyanakkor
mindegyike megtalálható - nem elhanyagolható gyakorisággal -
az épek körében is. Egyébként érvényes ez a megállapítás a
Bárczi-féle kritériumra - a második jelzőrendszer sérülé
sére - is. A,vakok verbalizmusát - ami egyedül igazolhatná,
hogy az ő második jelzőrendszerük is sérült - ma már koránt
sem tekintjük szigorú ténynek, ugyanakkor sok mondanivalónk
lehetne a felületes műveltségű "átlagpopuláció" verbalizmu-
sáról. .. . .
_____ ________ -„.^.n. a íJíuyípeuagogusnaKV Mas megfogalmazásban:
a pszichológia mivel járul hozzá a gőgypedagógusi pályára való
felkészítéshez? Vagy egészen közérthetően és magyarul: mit tanítunk ma
a gyógypedagógus hallgatóknak pszichológiából és miért éppen azt?
Hogy érthetőbb legyen a válaszunk - amit természetesen nem
leszünk képesek egyetlen jól megfogalmazott körmondatba belesűríteni
-, előbb azt kell tisztáznunk, hogy miben változott meg az emberről
alkotott képünk az utóbbi évtizedekben.
" " " - ' • ■ ■ ' Bárczi egyik főiskolai óráján boldogan mesélt egy jelenetet. A
Csalogány utcai intézet társalgójában, kötetlen beszélgetés közben,
véletlenül csúszott ki a száján a nehéz, filozofikus kérdés: "Ki
az^ember?" "Az, aki beszél" - vágta rá egy imbecillis kama's'z."XlínT e~z
olyan magától értetődő, hogy még ezek is tudják. Pavlov elméletének
teljesen megfelel ez a filozófiai antropológia, hiszen a beszéd, a
másp_r dik jelzőrendszer meglétében látja az ember-mívolt legfőbb
krlté,rium|[t. De mi következik ebből a szemléletből, ha tovább
gondoljuk? Az ember őse akkor vált emberré - talán a munkafolyamat
során való együttműködés kényszere alatt -, amikor beszélni kezdett.
Az újszülött ebben az értelemben még nem ember, de azzá válik, mihelyt
kimondja az első szót. A siketnémát hangos beszédre tanító
gyógypedagógus "emberré" neveli a tanítványát. A súlyos értelmi
fogyatékos, aki nem tanul meg beszélni, sohasem éri el az emberi
szintet. Eljutunk tehát egy olyan ponthoz, amely biztosan nem egyezik
Bárczi implikált szemléletével, - hiszen csak emberekért képes az ember
olyan töretlen optimizmussal küzdeni, mint ő a fogyatékosokért.
A mi antropológiánk is más. Az embernek sokféle kritériumát
ismerjük. Közülük gyakorlati szempontból is az a legfontosabb
számunkra, amelyre éppen a sérült ember pszichológiai tanulmányozása
hívja fel a figyelmet: az élők világában sehol másutt nem tapasztalható
alkalmazkodó képesség a megváltozott biológia^Jeltételekhez. Hiszen
minden állat elpusztul természetes környezetében, ha tönkremegy az az
érzékszerve, amely fontos szerepet tölt be az információszerzésben. Míg
náluk genetikusán determinált a szenzomotoros teljesítőképesség, addig
mi, emberek, ontogenetikusan válunk olykor szenzomotoros
specialistákká, annyira, hogy adott esetben - Allport gondolatát idézve
- két emberi egyed nagyobb mértékben különbözik egymástól szenzomotoros
teljesítményekben, mint két állatfaj.
Ebben a tényben rejlik a gyógypedagógiai fejleszthetőség
antropológiai alapja. Ha így szemléljük az embert, értelmetlen az a
kérdés, hogy az egyén mikor éri el az emberi szintet, hiszen már eleve,
újszülöttként, sőt súlyos fogyatékosként is, emberi lény. Nem a J;!
elj.ej.ltméiiyjBjLtől, em^er, hanem a l§,hetőséjsitől.. Fejlődésének célja
pedig nem az, hogy mi-
egy puli kutya jellegzetes puli kutya legyen), hanem, hogy a természetben
egyetlen egyszer előforduló, nem ismétlődő
^^AÁá^éikij ' " " ' " " ■•■•""•■••'• • ■ ■ ■ ■ . .

A x Á s é ^ j
 Ha a gyógypedagógiai tevékenységnek nem csupán a célja és
megvalósulási módja, hanem már a lehetősége is ennyire összefügg az
embermivolt lényeges kritériumával, úgy véljük: a leendő
gyógypedagógusok szakmai műveltségének megalapozásakor nem érhetjük be
kevesebbel, mint a lelki élet megértését egészében és általánosan
biztosító dinamikusfunkcionális összefüggések megismertetésével. Amikor
a tantervi reform kapcsán az alapozó, közös tárgyak sorába az
általános, a fejlődés és a pedagógiai pszichológia mellé fölvettük még
a személyiséglélektant és a szociálpszichológiát, ezt nemcsak azért
tettük, hogy érthetőbb legyen majd mindaz, amit később a fogyatékosok
pszichés folyamatairól akarunk mondani. Hanem azért is, mert
szükségesnek tartjuk szakmája megfelelő műveléséhez, hogy a
gyógypedagógus értse az emberi viselkedést mozgató erők működését és
egymásra hatását. Konkretizálva és más megfogalmazásban: ahhoz, hogy
egy fogyatékos gyermek szüleinek tanácsot adjunk, beiskolázására
javaslatot tegyünk, fejlesztő vagy terápiás programba vonjuk be stb.,
ahhoz nemcsak azt kell megállapítanunk róla,| hogy fogyatékos-e, hogy
fogyatékossága milyen típusú, milyen; súlyossági fokú és mikor
keletkezett, továbbá, hogy milyen ) pszichés jellegzetességekkel jár a
szóban forgó fogyatékos- i ság, hanem meg kell ismernünk pszichés
alkalmazkodásának és j fejlődésének minden egyéb fontos meghatározóját
is, melyek aj sérült állapottal vagy összefüggenek közvetlenül vagy
nem, j de egyértelműen az emberi lét tényezői: a szociális környe- ;
zet (főleg a család) attitűdjeit, nevelési elveit, szokásait,, igényeit,
elvárásait, céljait kulturális és gazdasági téren, életstílusát,
szociális státuszát, a gyerek motívumait, attitűdjeit, önértékelését,
identitásproblémáit, mint hovatartozás, önelfogadás... és még lehetne
sorolni.
Ami pedig magát a gyógypedagógiai pszichológiát illeti, beleértve
a gyógypedagógiai szakágaknak megfelelő ismereteket, az ún.
szakpszichológiakat is, - ez a tudományág e szemléletmódnak megfelelően
nem a fogyatékosok pszichés jelenségeivel foglalkozik tulajdonképpen;
mert nincs külön értelmesek lelki,jélete és értelmi fogyatékosok lelki
élete', vagy hallók és siketek, látók és vakok lelki élete, hanem csak
emberi pszichikus műkcjdés van, ami több vonatkozásban, dinamikus
meghatározottságában, organizáltsági fokban, jelenségvilágának
gazdagságában minőségileg különbözik az állatitól. A gyógypedagógiai
pszichológia azzal a hatással foglalkozik,| melyet a sérült állapot az
emberi pszichés jelenségekre gya-j korol. Nem azt kérdezzük például,
hogy milyen a siketek gon-dolkodása, hanem azt, hogy a sérült
állapotnak ez a fajtája hogyan befolyásolja a gondolkodás fejlődését.
Fontos szempont ugyanis, hogy a pszichés funkcióra (így a gondolkodás-
ra) nemcsak a sérült állapot van hatással, hanem az emberi
7

biológiai állapot veleszületett képességek

intim szférában

zének^eJiSjSier^S
attitűdök alakulása
Síía^SSS^
emberi specifikum. Állatok is közöS' ° ? *> kat: h g akkor az ne
^^
veszélyt,
párzási készüge? SpÍáfITf8f^ inf°rmáció-Az emberek besz é lget^
azonban csík ^K- G l Ő h e l y e t s t b - szxnt alatt-s^oTítkHHk tényeí p^zía ?
L?'Ty°S intimitási kapcsolatban a tényekről elmondiuk í ví?zlesére.
Bizalmasabb szorosabb kapcsolatban lélegezzük vJÍl e ™ ényünket ^, még
összefüggéseiben nem is értünk rendszerbe átültetve fonS m a juk, sőt
arra is megfelelőnek
at győgypedagögiafjsíí^
egy fontos funkció-területen
et±
' reflexológiai
elŐb |' f 2i ^ológiai fogalom érvényes gondolatnak
* ^ koncepcxonk alkalmazását

1. ábra
 Az 1. ábra azt a hatásrendszert mutatja be, melynek erőterében a
gyermeki lelki fejlődés illetve a teljesítőképesség alakul. A
dinamikus összefüggéseknek ez a rendszere épeknél és sérülteknél
egyaránt érvényes lehet.
Ugyanakkor a gyógypedagógiai pszichológia tárgyának ez a
megjelölése { t . i . az a hatás, amit a sérült állapot a , pszichés
jelenségekre gyakorol), nagy mértékben ki is széle-■ siti a
gyógypedagógiai pszjLchplogia illetékességi körét. Hi-; szén a séfült' a
lTá'po't" nem csupán "a sérült személy pszichés folyamataira van hatással,
hanem egész környezetének pszichés jelenségeire. Ezen az alapon
képezhetik a gyógypedagógiai pszichológia tárgyát a fogyatékosok
szüleinek attitűdjei vagy a fogyatékosokkal kapcsolatos előítéletek is.
A fogyatékosság ténye váltotta ki a társadalomból azt a "reakciót",
hogy gyógypedagógiai intézményeket hozzon létre és az emberek egy része
gyógypedagógiai tevékenységet folytasson. Pszichológiai oldalról ebben
a jelenségvilágban is illetékes a mi tudományágunk.
ennekAagyógypedagógiai pszichológiát
koncepciónak megfelelően és annaktanítani
igyekszünk szakpszichológiai
. ágait

KOMMUNIKÁCIÓS SZINT

énkozles
érzelemközlés
véleményközlés
tényközlés
lotszatkommunikáció

2. ábra
Látszat-kommunikáció (pl. köszönés, "hogy vagy"), tény-köz-lés,
vélemény-közlés, érzelem-közlés, én-közlés: ezek^aj^ep-beri kommunikáció
,''emeletei'',, melyek egymásra következése során egyre többet adunk
Önmagunkból, és az intimitás növekedésével csökken a kommunikációba
bevont személyek száma. A kapcsolat romlásakor visszafelé megyünk e
lépcsőkön. Haragosok még a látszat-kommunikációt is megszüntetik.
rétegződnek. Egy társkapcsolat annit mODlllzálh
ató szférák rétegig
hatolnak a f r ^ £ ^ ^t
.utcai'ismerősök Oátszatkommunikaciö)
munkatársi kapcsolat (véleményközlés)
barátság (érzelemközlés)
intim kapcsolat (énközlés)
hivatali kapcsolat (tényközlés)

i S ^tünkre, ^ "v
— . . - - J - » • " - ■ > . d e r e s e t . T a l á n

é
iiiet- fakulta

töíh<ációs
1 ^ 1 "" ne-
kommunil
nemcsak t^bet szenvedünk.
1S egyre
inkább vé-
kosok társkapcLlI5£hX££í£ uiSk^ éS * f° g ^t ! mélyiség-
vetületeire az identiíáf italok, illetve ezek sze-ban. Tehát ha nem is a máfoSík
UlJ*LÖnértékelés ^varai-telemben vett kommunikáció serüllse íeífníh^^6 aAWán értékos
közős Pszichés sajátössáöán^- I ítheto minden "r pszichoterápia fokozatos béhlSííX;
 hetővé teszi ez ve ennek "lecsapódását" a képSíeí
Ért
^^iU tárgyak és
speciálkollégiumok formáiá Ugyanakkor az is köztudo+-í u 3
hézségek illetve az intím kapísólSok
a fogyatékosok, hanem mindínnyían e^
Mint a környezetvédelem területén
dekeznunk kell civilizációnk áí?í
T —V korunikaciós ^í
Tehát végeredményben

3
.
á
b
r
a
M
in
d
e
n
e
m
b
e
r
n
e
k
s
z
ü
k
s
é
g
e
v
a
n
o
l
y
a
n
t
á
r
s
k
a
p
c
s
o
l
a
t
r
a
,
m
e
l
y
b
e
n
l
e
g
a
l
á
b
b
i
d
ő
s
z
a
k
o
s
a
n
a
t
é
n
y
-
é
s
v
é
l
e
m
é
n
y
-
k
ö
z
l
é
s
n
é
l
m
a
g
a
s
a
b
b
k
o
m
m
u
n
i
k
á
c
i
ó
s
s
z
i
n
t
e
t
é
r
h
e
t
e
l
.
E
z
e
k
s
e
gí
t
s
é
g
é
v
e
i
l
e
h
e
t
é
l
m
é
n
y
ü
n
k
s
a
j
á
t
m
a
g
u
n
k
f
o
n
t
o
s
s
á
g
á
r
ó
l
,
é
r
t
é
k
é
r
ő
l
,
s
ő
t
-
a
r
r
ó
l
,
h
o
g
y
k
i
k
v
a
g
y
u
n
k
,
s
z
a
k
n
y
e
l
v
e
n
:
i
d
e
n
t
i
t
á
s
u
n
k
r
ó
l
.
E
s
z
ü
n
k
b
e
j
u
t
J
ó
z
s
e
f
A
t
t
i
l
a
s
z
é
p
s
o
r
a
:
•
"
H
i
á
b
a
f
ü
r
ö
s
z
t
ö
d
ö
n
m
a
g
á
d
b
a
n
,
c
s
a
k
m
á
s
b
a
n
m
o
s
h
a
t
o
d
m
e
g
a
r
c
o
d
a
t
.
"

10

Gyógypedagégiai pszichoiógéa

A statisztikai adatok szerint az átlagnépességben jelentékeny a száma (3-

5%) azoknak, akik - valami rendellenesség következtében - nem
képezhetők a szokványos eljárásokkal, illetve az általános iskolában. A
kultúra és az iskoláztatás fejlődésével egyre inkább erősödik az a
társadalmi igény, hogy számukra is - az épekkel egyenlően - biztosítva
legyen az életnek és megélhetésnek előfeltétele, a műveltség
elsajátításának lehetősége. Ez az igény fejlesztette ki és fejleszti
tovább az ún. "fogyatékosok" problémáival és pszichés jelenségeivel
való egyre intenzívebb foglalkozást. Hazánkban a rendelkezések a
gyógypedagógiai nevelésreoktatásra szorulók közé sorolják a látási
fogyatékosokat (vakokat és gyengénlátókat), a hallási fogyatékosokat
(siketeket és nagyothallókat), az értelmi fogyatékosokat, a moz-
gáskárosódottakat, és a hibás beszédú'eket. A számukra szervezett
speciális iskolák hazánkban a XIX. század eleje óta működnek. A XX.
században az iskolák száma ugrásszerűen növekszik, de teljes
beiskolázottságról még ma sem beszélhetünk.-Jelenleg összesen mintegy
30 000 tanuló számára van gyógypedagógiai intézmény, nevelőotthonnal
is: vakok általános iskolája, gyöngénlátók általános iskolája, siketek
általános iskolája, nagyothallók általános iskolája, kisegítő iskolák,
foglalkoztató iskolák, mozgásjavító általános iskola és a beszédhibások
tanfolyamai.
A "fogyatékos" elnevezés alapjában véve nem helyes. Egyoldalú, a
hiányosságokat alapul vevő meghatározás. Ezek a gyermekek majd később
mint felnőttek, értékes, társadalmilag hasznos munkára képesek és
kiegyensúlyozott, tartalmas életet élhetnek. Kísérleteznek helyette a
"gátolt", "akadályozott", "inadaptált", "excepcionális", "anomáliás" és
hasonló kifejezésekkel, de a szakirodalom nem talált még megfelelő
elnevezést sem hazánkban, se külföldön.
A
gyógypedagógiai pszichológia a fogyatékosok pszichológiájának
egységes rendszerét képviseli.
Célja röviden összefoglalva: a fogyatékosokat pszichológiai
módszerekkel segíteni abban, hogy minél jobban beilleszkedjenek a
családba, az iskolába, a munkába és a közösségbe. Ennek érdekében
minél korábban fel kell kutatni őket, speciális módszerekkei
megvizsgálni, nekik és hozzátartozóiknak tanácsot adni (nevelésük,
iskoláztatásuk, pályaválasztásuk alkalmával és egyéb problémáik során),
és sa-
_, ^oax vtij.UK rogla]
JV
^~,—. " y^wyypeaagogiai lélektan kutatja, rendszerbe foglalja a
fogyatékosok pszichés sajátosságaira vonatkozó ismereteket.
A gyógypedagógiai pszichológia gyakorlata a pszichológia több
területére terjed ki. Ezek szerint - akár az épek pszichológiája -
egymással szorosan összefüggő ágakra oszthatói a tudományelméleti, a
fejlődéslélektani, az általános lélektani, a diagnosztikai, a nevelés-
és oktatáslélektani, a munkalélektani és a társadalomlélektani
kérdésekkel foglal-| kozó gyógypedagógiai pszichológiai ágazatokra,
valamennyi fogyatékossági területen. •
A gyógypedagógiai pszichológia általános kérdéseivel foglalkozik
az ún. tudományelméleti rész: a gyógypedagógiai pszichológia fogalmi
meghatározásával, helyével a tudományok közt, munkaterületével,
céljával, feladataival, módszerével.

Gyógypedagógiai fejlődéslélektan
A gyógypedagógiai pszichológia fejlődéslélektani ága a fogyatékos
gyermekek személyiségfejlődésének sajátosságait kutatja.
'".....A különböző fogyatékosságú gyermekek fejlődésének tör
vényszerűségeit igen fontos megismerni ahhoz, hogy tervszerű
személyiségfejlesztésük feladatait meg lehessen oldani. A
gyógypedagógiai pszichológia fejlődéslélektani ága tehát
- egy összefüggésben - a gyógypedagógiai tevékenység pszi
chológiai megalapozását szolgálja.
A személyiségfejlődés összetett, bonyolult folyamat. Normális
külső feltételek és belső adottságok esetén is a közös
törvényszerűség sokféle egyéni variációból alakul ki. Éppen ezért a
modern fejlődés- és gyermeklélektan egyre inkább arra törekszik, hogy
mind nagyobb figyelmet szenteljen az egyéni differenciák feltárásának.
így került, az érdeklődés előterébe a problematikus, átlagtól többé-
kevésbé eltérő gyermekek pszichológiai megismerése. Az átlagosnak jobb
megismerését és megértését szolgálja az, ha megvizsgáljuk azokat a
szélső értékeket, egyéni variációkat, melyekből az átlag
törvényszerűségei kialakultak. A gyógypedagógiai pszichológia
fejlődéslélektani ága tehát - egy másik összefüggésben - az extrém
fejlődési változatok megismertetésével, *> .fogyatékos gyermekek
személyiségfejlődésének feltárásával, & a normális gyermeki
fejlődésmenet jobb megismerését és-meg-J .értését is szolgálja. A
 kórosból a normálisra való vissza-következtetés a pszichológia más
területén is ismert.
A fejlődés fogalmának modern értelmezése szerint a gyer^-. mek
életkori sajátosságai nem egyszerűen életkorhoz kötött
biopszichológiai megnyilvánulások, melyek függetlenek a társadalmi
helyzettől, a történelmi kortól, a kultúrától. Az összehasonlító
fejlődéslélektan vizsgálja a különböző társa-

12
13

sérülések
_____________^^...ca jejlödésú'vé váló gyermekek tanulmányozása.
A biológiai tényező sérülése vonatkozhat az idegrendszeri struktúra
sérülésére vagy az analizátorok valamelyikének károsodására.
Hiba volna azonban azt hinni, hogy a fogyatékos gyermekek
fejlődését egyedül csak a biológiai tényezők sérülése határozza meg.
A fogyatékos gyermek is szociális lény, és fogyatékosságának
minden korlátozó, akadályozó tényezője mellett, sőt annak ellenére,
végigjárja az emberi fejlődés útját. Ez az út azonban sajátos út, és
sajátosan módosulnak a fejlődés külső, vagyis szociális és társadalmi
feltételei. A fogyatékos gyermeket fogyatékossága a szociális
kapcsolatteremtésben, az érvényesülésben gátolja. Elszigeteli az
egykorúakkal való együttlét élményétől, és így az elsődleges sérülés
mellett következményes sérülések egész láncolata fejlődhet ki. A
következményes sérülések kialakulásának a mechanizmusát a
gyógypedagógiai fejlődéspszichológia azzal a céllal tárja fel, hogy
megtalálja ezen rendellenességek megelőzésének lehetőségeit. Ha már
kialakult a következményes, járulékos fejlődési defektus, akkor keresi
a korrigálás módjait.
Fogyatékos gyermekek életútjának hosszmetszeti nyomon követése a
gyógypedagógiai fejlődéslélektan egyik fontos módszere. Ezzel mód
nyílik a diagnosztikus megállapítások felülvizsgálatára, elsősorban a
nevelhetőség! kilátások, a fejleszthetőség reményeinek előre
becslésére, prédikációjára.
A gyógypedagógiai fejlődéslélektan fontos kutatási té
mái a következők; —— —
Milyen változások történnek a fejlődés ütemében, milyen
elmaradások alakulnak ki?
Ha az elmaradások nem minden funkcióra vonatkoznak, hogyan alakul
a személyiség struktúrája, milyen egyenlőtlenségek mutatkoznak meg a
fogyatékos gyermekek pszichológiai profiljában? Mennyire maradandóak
ezek az egyenlőtlenségek, és mennyire jellemzőek egy adott
fogyatékossági típusra? Hogyan módosulnak az életkori sajátosságok,
vannak-e fogyatékosság-specifikus jegyek?
A fogyatékos gyermekek fejlődését jelentősen befolyásolja
szüleik, főleg az anya feléjük irányuló magatartásmódja. Fontos
kutatási terület tehát az anya-gyermek kapcsolat tükrében vizsgálni
ezen gyermekek fejlődését. Fogyatékos gyermekek szülei nem egyforma
módon veszik tudomásul azt a tényt, hogy sérült gyermekük van. A
többféle szülői reakciósmód közül a következők a legjellegzetesebbek:
Az ilyen magatartásmódot mutató
szülők reálisan mérik fel gyermekük képességeit, az orvosi és nevelési
segítségnyújtás lehetőségeit.
1. Teljes érzelmi elfogadás mellett előfordul, hogy a
szülő nem tudja felmérni azokat az akadályozó tényezőket,
melyekkel gyermeke az élet során találkozni fog. Gyakoriak
az irreális remények a gyógyszeres kezeléssel elérhető gyó
gyulást illetően.
2. Kedvezőtlen érzelmi viszonyulás (pl. túlaggályosság,
túlgondoskodás vagy elhanyagolás a képességek alábecsülése
miatt). Emellett azonban jószándékúan akarja a szülő bizto
 sítani gyermeke fejlődéséhez a feltételeket, de éppen, mert
nem reálisan ítéli meg a helyzetet, nem tudja ezeket optimá
lisan megtalálni. Viselkedése, öntudatlanul ugyan, de ambi
valens.
3. Elutasító érzelmi magatartás, a gyermekkel kapcsola
tos problémák miatt másokat vádol, a gyermek elemi érzelmi
igényeit sem elégíti ki.
A gyógypedagógiai fejlődéspszichológia ezzel, hogy feltárja a
fogyatékos gyermek személyiségfejlődésében a szülői ráhatások szerepét,
segítséget ad a szülőkkel való eredményes pszichoterápiás
foglalkozáshoz.
A személyiségfejlődésben összefonódó biológiai és szociális
tényezők egymást kiegészítő összetettségét két gyermek
élettörténetének elemzésével illusztráljuk:
H. I. 1,4 éves fiú, egy vidéki általános iskola 6. osztályának
bukott tanulója. Az iskolai követelményeknek megfelelni nem tud, minden
tárgyból feltűnően gyenge, nem szeret iskolába járni, túlkorossága
miatt szégyelli magát osztálytársai között, és ez sok magatartási
panasz forrása. Szeretne dolgozni menni. Pályaválasztási tanácsot
kérnek.
K. Á. 15 éves fiú, egy budapesti dolgozók általános iskolájában
szerzett 6. osztályos elégséges bizonyítvánnyal reldelkezik. Ezt
megelőzően kisegítő iskolába járt. Az iskolában szorgalmas, törekvő
gyermeknek ismerték. Bár bizonyítványa jobb, mint H. I . - é , a munkába
állás és pályaválasztás terén szülei tanácstalanok, látják a gyermek
elmaradottságát, és pályaválasztási tanácsot kérnek.
A két gyermeket a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola
Pszichológiai és Kórtani tanszékének ambulanciáján vizsgáltuk meg. A
beküldött pedagógiai vélemények szerint mindkét gyermek az értelmi
fejlődésben, tanulásban, iskolai ismére- • tekben életkoruk átlagától
elmaradt. H. I. esetében ehhez magatartási zavarok társulnak, míg K. Á.-
nal éppen ellenkezőleg, igen rendezett, alkalmazkodó magatartás a
jellemző.
Ha csak a két gyermek iskolai teljesítményeit vetettük egybe, úgy
találtuk, megegyeznek abban, hogy tudásuk nem felelt meg a végzett
osztály színvonalának, hiányosan isme-

14
15
hogy hetes bölcsődébe vitték, szülei rossz lakásviszonya miatt. Egy
éves volt, amikor apja disszidált, és anyja állami gondozásba adta.
Vidéki csecsemőotthonban nevelkedett, ahol sokat volt beteg. Hároméves
és hatéves kora között két nevelőszülőnél volt kiadva. Az egyik azért
nem vállalta tovább, mert éjjeli ágybavizelő volt, és sok magatartási
probléma, nyugtalanság, agresszivitás lépett fel. Csak fél évig járt
óvodába. Anyja csak a kezdeti időben látogatta, súlyos szívbetegségébe
belehalt, mikor a gyermek ötéves volt.
Első osztályos korában általános iskolás intézetbe ke
rült, ahol a tanév végén megbukott. Az 1. osztályt ismételte,
de egy tanévben három pedagógus tanította, az intézetben lé
vő tanerővándorlás miatt. 2. osztályos korában anyjának ro
konai magukhoz vették. Egy Szabolcs megyei sokgyermekes pa
rasztcsaládhoz került tanyára. Osztatlan iskolában járta a
2 . , 3 . , 4. osztályt, sok hiányzással. Érzelmileg a családba
jól beilleszkedett, de igen alacsony kulturális és szociális
körülmények között élt. A Gyámügyi Osztály, ezeket a kedve
zőtlen körülményeket látva valamint amiatt, hogy a tanyai
iskolában nem volt 5. osztály, a gyermeket újra intézetben
helyezte el. ,
Az 5. osztályba kerülve azonban hamarosan kiderült, hogy súlyos
hiányosságai vannak az iskolai ismeretek területén. Félévkor 4
tantárgyból bukott. Az intézetben nem szeretett lenni, két alkalommal
kísérelt meg szökést. Éjszakai ágyba-vizelés miatt társai csúfolták.
Helyzete az intézetben egyre romlott, a magatartási problémák egyre
kifejezettebbé váltak: nem akart tanulni, a délutáni tanulási idő
alatt elbámészkodott, mással foglalkozott, figyelmetlen, ingerlékeny
lett. A tanév végén kisegítő iskolába akarták áthelyezni, de az át-
helyező bizottság nem vette át, hanem osztályismétlést és
környezetváltozást javasolt. így megint egy másik intézetbe került,
ahol az 5. osztályt elégséges eredménnyel ismételte. Barátai nem
voltak, olvasni nem szeretett.
6. osztályos korában disszidált apjának közbenjárására az apa
nővére és annak férje, egy gyermektelen idősebb házaspár vették
magukhoz. A rendkívül rideg, szigorú és magas követelményeket állító
légkörben a gyermek kezdettől beilleszkedési nehézségekkel küzdött. A
kisvárosi általános iskola is magasabb követelményszintet képviselt,
mint az intézeti iskola, és kezdettől komoly tanulási nehézségek
mutatkoztak, sorozatos kudarcok érték. A 6. osztályban is megbukott és
a közben 14 évessé vált fiú most már határozottan kijelentette, hogy
nem hajlandó iskolába járni.
K. Á. értelmiségi család egyetlen gyermeke. 1800 grammos
koraszülött volt, azon "-.ívül szülési sérülést szenvedett,
nyúlt a kezdettől problematikus, sérült gyermekhez. Az anya, aki
számviteli főiskolát végzett, jó beosztású tisztviselő volt, kezdetben
-hosszú ideig táppénzen maradt, és maga gondozta gyermekét. Később,
mikor a gyermek kétéves'lett, látva, hogy gyermeke fejlődéséhez az
átlagosnál sokkal több törődés, foglalkozás kell, otthagyta
munkahelyét.
A szülők kezdettől rendszeresen megtanácskozták gyermekük
fejlődésének minden problémáját egy kitűnő gyermekorvossal. A
mozgásban elmaradó csecsemőt rendszeresen kvarcolták, vitaminokat
kapott, az anya tornáztatta. Fejlődéséről naplót vezetett. Másfél-
három és fél féléves koráig rendszeresen Glutarecet kapott, és
gyógytornász foglalkozott fele. Késői beszédfejlődésének láttán
audiometriás hallásvizsgálatra vitték, ahol kezdetben nem volt
pontosan elkülöníthető, hogy kvantitatív halláscsökkenés vagy hallási
figyelemzavar áll-e fenn nála. A pedoaudológiai gondozóban hetenként
egyszer gyógypedagógus rendszeres hallás- és beszédfejlesztést végzett
nála huzamosabb időn keresztül. Később kiderült, hogy halláscsökkenése
nincs.
Három és fél éves korában félnapos magánóvodába adták, ahol a
gyermek elmaradottságát az anya őszintén elmondta. Az óvónő
segítségével a többi igen értelmes, nálánál idősebb gyermek anyáskodó,
védő, becéző szeretetben részesítette. Délutánonként hetenként kétszer
az anya ritmikus tornaórára járt vele. Ebben az időben már
pszichológushoz is elvitték és az anya, valamint az anyai nagyanya
messzemenően elfogadták és követték a kapott nevelési tanácsokat.
Tanköteles korában, iskolaéretlenségét látva, felmentettékegy évre, és
ezalatt rendszeresen gyógypedagógus foglalkozott vele, részben
általános értelemfejlesztés, részben beszédhibájának korrekciója
céljából.
Beiskolázásával kapcsolatban az anya elfogadta a gyógypedagógiai
javaslatot, hogy az idegrendszerileg sérült, enyhe fokban értelmi
fogyatékos gyermeket ne erőltessék az általános iskolába. Közvetlenül a
kisegítő iskola 1. osztá- •■ lyába került. Sokáig nem is tudta, hogy ez
más iskola, mint ahová a többi gyermek jár. Az anya 8 éven át az iskola
szülői munkaközösségének aktív tagja volt. A gyermeket a tanulásban
otthon segítették, de úgy, hogy sérült képességeihez alkalmazkodó
követelményeket állítottak. Sok didaktikus játéka volt, sok könyve,
melyből miután önállóan olvasni sokáig nem tudott és nem szeretett,
anyja rendszeresen felolvasott. Diavetítője volt, barkácsolásra alkalmas
asztala stb. Osztályismétlés nélkül 3-as, 4-es bizonyítvánnyal végezte a
8 kisegítő osztályt. Nyolc év alatt 3 pedagógus tanította, akikhez igen
jó érzelmi kapcsolatok fűzték. A kö-
 17

zösségbe jól beilleszkedett, szorgalmas, alkalmazkodó volt. ■Társai

szép ruháiért és játékaiért megcsodálták, és ez kivételezett helyzetet
jelentett számára. Különböző tisztségei voltak. Szeretett iskolába
járni.
. A 8. kisegítő osztály elvégzése után apja vállalatához raktárba
került, 4 órás ifjúsági munkára, kisegítő munkakörbe, és ezzel együtt
a dolgozók általános iskolájának 6. osztályáról szerzett bizonyítványt.
A részletes orvosi és pszichológiai vizsgálatok során, valamint az
életút történéseinek feltárásával fény derült a két gyermek azonos
tünetei mögött rejlő különböző okokra és a tüneti szinten túl
állapotuk különbözőségére.
H. I. esetében feltételezhető, hogy a biológiai adottságok minden
vonatkoz'ásban átlagosak lehették. A fejlődési elmaradásért kezdetben
a csecsemőkori anya-gyermek kapcsolat hiánya, a rengeteg hányódás, az
interperszonális kapcsolatok állandó változása, ebből eredően az
érzelmi biztonság hiánya tehető felelőssé. Ehhez járul a-kedvezőtlen
iskoláztatási sors: változó pedagógusok, osztatlan.tanyai iskola.
Később pedig a kudarcélmény hatására kialakult a tanulással szembeni
negativizmus. Társai közötti szociális szerephelyzete romlott,
magatartási problémák miatt meglévő teljesítőképessége alatti
színvonalon tudott csak produkálni.
K. Á. esetében mindennek az ellenkezője érvényesült. A gyermek
biológiai adottságai a koraszüléshez csatlakozó szülési sérülés miatt
kezdettől sérültek voltak. De ezt a sérülést az igen optimális anyagi,
kulturális, pedagógiai, érzelmi tényezők segítségével sikerült jelentős
mértékben kompenzálni. A gyermeknél olyan személyiségvonások
alakultak ki, p l . : a jó alkalmazkodóképesség, szorgalom, ambíció,
melyek meglévő értelmi fogyatékossága ellenére rendkívül segítették
értelmi fejlődését is, és szociális.beilleszkedését.
A fejlődési elmaradások, rendellenességek okai és kiváltó tényezői
nem mindig ennyire nyilvánvalóan különíthetők el, mint a fenti két
esetben. Biológiai és szociális okok gyakran összefonódnak.
Kiderítésük a gyermek fejlődésének gondos tanulmányozása útján
fontos.feladat, mert enélkül nem lehet az elmaradásokat megelőzni,
vagy a már kialakult rendellenességeket korrigálni, kompenzálni.

Fogyatékosok általános ps:zidh@"i*<é»g.±ája

kezményekkei jár másodlagos el
különösen," ha igen korán veszítette el látását, látás ú
nem szerezhet ismereteket, tehát*"pajátos -kész. az érzéklés
án
Az épek általános lélektanának megfelelő gyógypedagógiai
pszichológiai ágazat a fogyatékosok pszichológiája. Azt keresi, milyen
elváltozást ófecfíW'személyiség .fejlődésében a különféle károsodás. Az
elsődleges sérülés ugyanis ( p l . a vakság vagy a siketség), mint már
említettük: további következményekkei jár - másodlagos elváltozással.
A vak gyermek, h i ká ítette el látását látás útján
a figyelme, az emlékezete, a képzelete, a gondolkodása, beszéde,
mozgása. Mindennek következtében egész" személyiségén érezhető
bizonyos sajátosság. Ezek az eltérések azonban pozitívumot is
mutatnak. Az épen maradt analizátorok begyakor-lódnak,
érzékenyebbé, finomabbá válnak. Ilyenformán a megmaradt
érzékszervi tevékenységek "kompenzálják" a hiányzó funkciókat.
Pl. a vakoknál a vizuális térérzéket a hang, a '
hangvisszaverődés, a légnyomás, a hőmérséklet, a szagok és
tapintás kifinomult észlelése. A tapintás rendkívül finom
fejlettségét szemlélteti a vakok olvasásmódja.
A siketeknek viszont nincs vagy alig van hallási érzékelésük. A
hangos beszédet csak mesterségesen és a beszédtanulás idején
jóval túl sajátítják el. Ez természetesen befolyásolja
 érzékelésüket, figyelmüket, képzeletüket, gondolkodásukat. Pl. az
elvontabb gondolkodási műveletek, az ana-lízis-szintézis-
szimbolizáció-általánosítás késve és hiányosan fejlődik náluk. A
hiányos érzékszervi funkció pótlását náluk is az ép analizátorok
begyakorlódása segíti elő. Pl. a szájról olvasást segíti a látás
útján való megfigyelés differenciáltsága.
Hasonló értelemben beszélhetünk az értelmi fogyatékosok
elsődleges károsodásáról és annak végül a személyiségükre is
kiható következményeiről. A mozgássérültek és a hibás beszédűek
esetében a károsító tényező más, de személyiségük kifejlődésében
mégis zavaróan hat.
Az elsődleges sérülés kezelése az orvos feladata, a
másodlagos következmény enyhítése, a kompenzálás elősegítése és a
harmadlagos ártalom megakadályozása a gyógypedagógusé. Ha ugyanis
a másodlagos tünetek idejében és a lehetőségekhez képest jól
kompenzálódnak, továbbá ha a harmadlagos eltérések megelőzhetők,
nem alakul ki a fogyatékos személyben a bizalmatlanság,
kishitűség, önbizalomhiány, elszige-. teltség és frusztráció
érzése. Egészségesebben fejlődik és a közösségbe jobban
beilleszkedik.

' Gyógypedagógiai pszichológiai diagnosztika v

A gyógypedagógiai pszichológia egy másik területe, a

diagnosztikai ágazat, a fogyatékosok megismerésének módszereivel
és^eljárásaival foglalkozik. A gyógypedagógiai pszichológiai
vizsgálat komplex, -sokrétű feladat: a fogyatékosok személyisége
igen bonyolult, a fogyatékosság jellege, súlyossága, megjelenési
formája, megnyilvánulási ideje, oka, az addigi fejlődés menete, a
környezet viselkedése következtében.
A vizsgáló módszerek egy része alapjában megegyezik az
általános pszichodiagnosztikai eljárásokkal. A fogyatékosok

J
teljesítményeit egyfelől az épekéhez mérik, másfelől egymás
eredményeihez is. A vizsgáló metódusok egy másik része már
peljesen a fogyatékosság formája szerint specifikus. A főbb

megismerési módok a megfigyelés, a kikérdezés és a kísérlet jól

alkalmazható náluk is, bár átalakított formában, A megfigyelésre
lehetőséget nyújt náluk különösen a játék, a mozgás, a beszéd és a
viselkedés megfigyelése.
 A kikérdezés eljárásai közül különösen az anamnézis - a kórelőzmény
- pontos felvétele rendkívül fontos, a vizsgált személy előéletét
részletes adatokkal kell hogy tisztázza. Nemcsak a fogyatékosság okának
megállapítását segíti, hanem á fogyatékos fejlődésje, nevelése
körülményeit is kideríti. Mi a fogyatékosság keletkezésének időpontja,
milyen gyógykezelésben, milyen szakirányú foglalkoztatásban részesült?
Kikérdezzük a vizsgált személyre vonatkozóan a fogamzás előtti és
körüli időszakot, a terhesség alatti időt, a szülés körülményeit, a
vizsgált személy újszülött-csecsemőkisgyermek-óvodás-iskolás korát,
serdülő- és ifjúkorát, felnőtt vizsgálatnál felnőtt korát is. Az
explorációval a vizsgált személy jelen helyzetét tisztázzuk,
életkörülményeit, érzelmi világát, akarati tevékenységeit. A
környezetvizsgá^ lat a fogyatékos otthoni helyzetét, egészségügyi,
anyagigazdasági és családi körülményeit deríti ki, a környezet tár-
sadalmi kapcsolatait és nevelő hatását vizsgálja.

A kísérleti metódus egyik változata, a próba- vagy tesztmódszer,

nagyrészt szintén alkalmazható a különböző jellegű fogyatékos
személyekre, másrészt átdolgozásra szorul, illetve speciális módszert
kell szerkeszteni. Igen sokféle képesség-érzelem-intelligencia-
pedagógiai és személyiségvizsgáló sorozatot ismer és használ a
pszichológia. Egyik legegyszerűbb és a fogyatékosokra igen jól
alkalmazható a rajzvizsgálat egyik formája. Illusztrálásul bemutatunk
néhány jellegzetes rajzot a különféle fogyatékossági kategóriákba
tartozókról. ( 4 - 1 1 . ábra)

bácsi, néni, gyerek, kutya, madár, fa, virág 9 éves fiú, súlyos
fokban értelmi fogyatékos
4. ábra

A gyermek életkorától függően mindig változnak a problémák,

amelyekkel a fogyatékos gyermek szülei a speciális vizsgáló, tanácsadó
intézményt felkeresik. A fogyatékos családja erre a rendszeres
tanácsadásra és segítségnyújtásra az életkortól függetlenül rászorul. A
fogyatékosokra adaptált vizsgáló és tanácsadó intézménynek ezért
egyúttal az iskoláskor előtt és után is el kell látnia a
gondozási"feladatokat. 20

bácsi, néni, gyerek, kutya, madár, fa, virág 9 éves fiú, közepesen súlyos értelmi fogyatékos , ,
5. ábra

9 éves leány, enyhén értelmi fogyatékos 6. ábra

13 éves „légzésbénult" fiú rajza (Kiss Ákosné ig. főorvos gyűjtéséből) 7. ábra
21

megismerési módok a megfigyelés, a kikérdezés és a kísérlet jól

alkalmazható náluk is, bár átalakított formában. 4 megfigyelésre
lehetőséget nyújt náluk különösen a játék, a mozgás, a beszéd és a
viselkedés megfigyelése.
A kikérdezés eljárásai közül különösen az anamnézis - a kórelőzmény
- pontos felvétele rendkívül fontos, a vizsgált személy előéletét
részletes adatokkal kell hogy tisztázza. Nemcsak a fogyatékosság okának
megállapítását segíti, hanem á fogyatékos fejlődése^, nevelése
körülményeit is kideríti. Mi a fogyatékosság keletkezésének időpontja,
milyen gyógykezelésben, milyen szakirányú foglalkoztatásban részesült?
Kikérdezzük a vizsgált személyre vonatkozóan a fogamzás előtti és
körüli időszakot, a terhesség alatti időt, a szülés körülményeit, a
vizsgált személy újszülött-csecsemőkisgyermek-óvodás-iskolás korát,
serdülő- és ifjúkorát, felnőtt vizsgálatnál felnőtt korát is. Az
explorációval a vizsgált személy jelen helyzetét tisztázzuk,
életkörülményeit, érzelmi világát, akarati tevékenységeit. A
környezetvizsgálat a fogyatékos otthoni helyzetét, egészségügyi,
anyagigazdasági és családi körülményeit deríti ki, a környezet tár-
sadalmi kapcsolatait és nevelő hatását vizsgálja.

A kísérleti metódus egyik változata, a próba- vagy tesztmódszer,

nagyrészt szintén alkalmazható a különböző jellegű fogyatékos
személyekre, másrészt átdolgozásra szorul, illetve speciális módszert
kell szerkeszteni. Igen sokféle képesség-érzelem-intelligencia-
pedagógiai és személyiségvizsgáló sorozatot ismer és használ a
pszichológia. Egyik legegyszerűbb és a fogyatékosokra igen jól
alkalmazható a rajzvizsgálat egyik formája. Illusztrálásul bemutatunk
néhány jellegzetes rajzot a különféle fogyatékossági kategóriákba
tartozókról. ( 4 - 1 1 . ábra)

bácsi, néni, gyerek, kutya, madár, fa, virág 9 éves fiú, súlyos
fokban értelmi fogyatékos
4. ábra

A gyermek életkorától függően mindig változnak a problémák,

amelyekkel a fogyatékos gyermek szülei a speciális vizsgáló, tanácsadó
intézményt felkeresik. A fogyatékos családja erre a rendszeres
tanácsadásra és segítségnyújtásra az életkortól függetlenül rászorul. A
fogyatékosokra adaptált vizsgáló és tanácsadó intézménynek ezért
egyúttal az iskoláskor előtt és után is el kell látnia a gondozási"
feladatokat. 20

bácsi, néni, gyerek, kutya, madár, fa, virág 9 éves fiú, közepesen súlyos értelmi fogyatékos , 5.
ábra

9 éves leány, enyhén értelmi fogyatékos 6. ábra

13 éves „légzésbénult" fiú rajza (Kiss Ákosné ig. főorvos gyűjtéséből) 7. ábra
21

9 éves ép leány rajza

8. ábra
9 éves siket fiú rajza
9. ábra

Vakok rajzai. 17 éves vak leány: ember; 17 éves vak fiú: kutya; 11 éves vak fiú: ház

10. ábra

í
12 éves „görcsös bénult" fiú rajza: bácsi, néni, gyerek, kutya, madár, fa,
virág
11 . ábra

A Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Pszichológiai Tanszékének

ambulanciáján 20 éven át gondozott értelmi fogyatékos gyermek esetének
bemutatásával kívánjuk illusztrálni az életkorral változó tanácsadási
feladatokat.
Az egyéves Dowvn-beteg gyermeket az egyik gyermekgyógyászati
szakrendelésről küldték ambulanciánkra, miután felismerték a gyermek
fogyatékosságát. A szülők észlelték ugyan gyermekük fejlődési
elmaradását, de természetesen nem voltak tisztában az állapot
mibenlétével. Az első évek során a szülőkkel folytatott beszélgetések
homlokterében az állt, hogy fokozatosan és tapintatosan megértessük
velük azt, hogy a gyermek értelmi fogyatékos. A szülők legfőbb
problémája akörül forgott, hogy mi lehet az állapot oka, milyen orvosi
gyógyítási lehetőségek vannak. Fokozatosan lehetett rátérni a gyermek
családi nevelésének-gondozásának, szoktatásának gyakorlati problémáira,
az értelmi, mozgásos és beszédfejlesztés módszeres eljárásaira. Az
anyát ebben a munkában érdekeltté kellett tenni, szemléletét átformálni
az orvosi gyógyítás egyedülinek vélt lehetőségéről a pedagógiai fej-
lesztés gondolata felé.
Ezek után éveken .keresztül ,a szülők azért kérték a vizsgálatot,
hogy a valóban megkezdett foglalkoztatás eredményét lássák. A
kontrollvizsgálatok célja tehát az volt, hogy egy-egy év alatt mennyit
fejlődött a gyermek, meglátszik-e a "belé fektetett energia".
6-7 éves korban a beiskolázási kérdések kerültek előtérbe.
Lakóhelyükön gyógypedagógiai intézmény nem volt. Kezdetben idegenkedtek
attól, hogy intézetbe adják, végül, mikor mégis belátták ennek
szükségességét, a kezdeti évben sok-sok problémájuk merült fel a
gyógypedagógiai intézetbe történő beilleszkedéssel, az ottani
szokásokkal, nevelési módszerekkel' kapcsolatban. A szülőknek
fokozatosan kellett realizálniok nemcsak azt a tényt, hogy a gyerek
általános iskolába nem járhat, hanem azt is, hogy a gyógypedagógiai
oktatás területén is korlátozott fejlesztési lehetőségekkel kell
számolni, hiszen a gyermek fogyatékossága nem enyhe, hanem középsúlyos
fokú. .. ■ '
A szülők időközben egész életvitelükön változtattak a • gyermek
kedvéért. Átköltözködtek a gyógypedagógiai intéz-
22
23
— ..^.^ooíjcyciiei. uitjyerosxresenez is sok pszi
choterápiás beszélgetést igényeltek a szülők.
Ezek után hosszú éveken keresztül ritkán láttuk a gyermeket.
Előfordult, hogy tanév végén eljöttek a bizonyítványt megmutatni, az
elmúlt iskolai évről beszámolni, vagy levélben kértek igazolást a
felemelt családi pótlék igényléséhez.
A serdülőkor idején, mely ennél a gyermeknél késve jelentkezett,
megint más problémák kerültek előtérbe. A szülők legfőbb gondja az
lett, hogy a gyógypedagógiai iskola befejezése után mit tud majd a
gyermek csinálni, egyáltalán milyen munka, pálya lesz számára
alkalmas. Ebben az időben újra sok szülői irreális elképzelés került
előtérbe, melyek egyengetése a lehetőségek tárgyilagos felmérése felé
irányult. A szülők problémái között a szexuális éréssel, a későbbi
esetleges szexuális élettel kapcsolatos problémák, félelmek és
aggodalmak is szerepeltek.
16 éves korában, mielőtt védett munkahelyre irányítottuk,
részletes munkaalkalmasság-vizsgálaton és képességvizsgálaton esett át.
Ugyanebben az időben jelentkeztek a szülők azzal a problémával, hogy
személyi igazolványt kaphat-e a gyermek, illetve mit kell tenniök
ezzel kapcsolatban. 18 éves korában sorozása előtt jelentkeztek újra
kontrollvizs-gálatra, hogy igazolást kérjenek alkalmatlanságára
vonatkozóan. 20 éves elmúlt, amikor azzal a problémával jelentkeztek a
szülők, hogy a közben haza került, otthon kisiparos apja mellett
dolgozó fiú számára segítsünk vele azonos szinten lévő barátot
szerezni, miután a gyermek hiányolja az intézetben megszokott társakat.

Gyógypedagógiai nevelés- és oktatáslélektan

A gyógypedagógiai pszichológia nevelés- és oktatáslélektani ága a
fogyatékosok nevelésének, oktatásának pszichológiai megalapozását
szolgálja.
A nevgTeslélektani hatáskörébe tartozik a családi nevelés pszichu 1
óg-ig^kgrdésaivel„va 1ófoglalkozás. Világszerte
a^'le~gmoaern~éíF~gyógypedagógiai törekvés a fogyatékosságok korai
felismerése és a speciális nevelés korai megkezdése. A korai szakszerű
nevelés történhet a fogyatékosok óvodáiban. Ilyen intézményekkel
hazánkban is rendelkezünk, de távolról sem kielégítő számban.
Külföldön sokféle próbálkozás van arra, hogy még az óvodáskor előtt és
az óvoda helyett is a családi neveléshez ilyen irányú speciális
képzettséggel rendelkező szakember nyújtson rendszeres segítséget.
Veszélyeztetett terhességből származó vagy szülési sérült, koraszülött
gyermekek és egyéb, a fizikai és a szellemi képességek fejlőd-ése
szempontjából veszélyeztetettnek számító kisgyermekek családjához
rendszeresen ellátogat a gyógypedagó-
uocy/, ieiismerni, ha mozgás-, hallás-, látás- vagy
egyéb sérülésre gyanú van, és ilyen irányú diagnosztikus intézménybe
irányítani (diagnosztikus irányú képzettség) . Feladata továbbá
megszervezni a gyermek fejlődéséhez az optimális környezeti, családi-
nevelési, gondozási féltételeket, napirendet stb. (nevelési
tanácsadásban való jártasság) . Olyan játékszerek, technikai eszközök
biztosítása is feladata, amelyek a gyermek fejlesztéséhez szükségesek.
Végül egyéni nevelési, fejlesztési programok kidolgozását is végzi, és
az anyát megtanítja' a gyermekkel való fejlesztő foglalkozásra (nevelés-
oktatáslélektani képzettség).
Hazánkban elsősorban a hallási fogyatékos kisgyermekek hallás-
nevelésével kapcsolatban alakult ki a pedo-audioló-giai rendelők
gyakorlatában, hogy intenzíven foglalkozzanak a gyermek mellett az
anyával is.
Fogyatékos kisgyermekek szülei számára ún. "anyaiskolák" vagy
tanfolyamok szervezése is az intézményes segítségnyújtás egy módja
lehet, ezekben a neveléslélektani ismeretek gyakorlati hasznosítását
segíthetik elő.
A tanköteles korú és gyógypedagógiai intézménybe beiskolázott
gyermekek nevelési problémáinak megoldásához is értékes segítséget ad a
gyógypedagógiai neveléslélektan. A mi iskoláink sokszor még túlzottan
oktatáscentrikusak. Pedig a nevelési problémákkal való foglalkozás -
természetesen nem az oktatási folyamattól elszakítva, hanem azzal
szerves egységben - lényeges a gyermekek személyiségének kialakításához.
A jutalmazás, büntetés, ösztönzés, minősítés, a tanár-gyermek viszony, a
társas kapcsolatok, a szabadidő felhasználásának a kérdése a
gyógypedagógiai neveléslélektannak a fogyatékosok neveléstanával
érintkező közös kutatási területe, e témák korszerű kidolgozása minden
pedagógus munkáját segíti.
Sőt, a felnőtt fogyatékosoknál és családjuknál vagy az őket
foglalkoztató munkahelyek, szociális intézetek, védett munkahelyek
irányítóinak is szükségük van neveléslélektani ismeretekre. A felnőtt
fogyatékosok nevelésének ügye még nem eléggé kialakult, az intézményes
formák, az alkalmazott módszerek megtalálásához a gyógypedagógiai
pszichológia neveléslélektani ágának a hozzájárulása is. .szükséges.
A gyógypedagógiai (oktatáslélektan■a fogyatékosok speciális
oktatásának miné_l.„..eredményesebb megvalósításához, ad pszichológiai
segítséget. Az egyes tantárgy-pszichológiák kidolgozzák egy-egy tantárgy
oktatásának során adódó lehetőségeket a sérült észlelési, képzeleti,
gondolkodási funkciók korrigálására. Egy-egy sérült pszichés funkció
korrigálása természetesen az egész oktatási folyamatban, több tantárgy
keretében valósul meg.
így az oktatáslélektan is több tantárgy keretében keresi az azonos
pszichés funkció fejlesztésének útját. Pl. a gondolkodási funkciók
között igen fontos az összehasonlítási

24
25
tevékenység. Értelmi fogyatékos gyermekeknél ez a funkció is sérült.
Fejlesztésére tökfo tantárgy, a földrajz, a számolás, a
történelemoktatás során is mód van. Az oktatáslélektan ezeket a
lehetőségeket tárja fel és ezzel az eredményes oktatást segíti.
Hazánkban a tantárgy pszichológiák terén több kutatás folyt, mint
neveléslélektani vonatkozásban.

Gyógypedagógiai munkalélektan
A gyógypedagógiai pszichológia munkalélektani területe, éppúgy,
akár az épeké, a munka egészségtanát és patológiáját, a foglalkozási
ártajjnakat^ja^z alJíaXma^sa^T~VTz^'aTa?E5ícá'€~"£og-ícTTja jnagában": ezek a
törvénys"z"ef*ils'égek""é's"szábáíyok általánosan vonatT?ö"znak a
fogyatékosokra is. Világszerte egyre jobban felismerik, hogy a
munkaalkalmassági vizsgálatra épülő pályaválasztási tanácsadás a
fogyatékosok számára még sokkal fontosabb és szükségesebb, mint az
épeknél.
A fogyatékosok minden kategóriájában végeztek különféle mentális
tesztekkel, munkapróbákkal és személyiségvizsgálatokkal
munkaalkalmassági vizsgálatokat. Ezek eredményei igazolták azt a
tapasztalatból is nyert tényt, hogy korlátozott lehetőségeik
ellenére, bizonyos foglalkozásokban az épekkel egyenértékű - olykor az
átlagon felüli - eredményt mutatnak. Még a súlyosabban értelmi
fogyatékosok is képesek egy-egy részmunka elvégzésére, és ezzel
nemcsak eltartásukhoz járulnak hozzá, hanem egy ép dolgozót
felszabadítanak bonyolultabb munkafolyamat elvégzésére. Jellemző a
fogyatékosok valamennyi csoportjára - noha itt egyéni változatokat is
találunk -, hogy munkájuk eredményében igen nagy fokban érvényesülnek
náluk a személyiségjegyek: a fogyatékosságból eredő személyiségi
sajátságok.
Ilyen az elzárkózás, a kishitűség, az akaratgyengeség, az
elhamarkodottság, az önbírálat negatív vagy pozitív irányú túlzása.
Mindez arra figyelmeztet, hogy munkára nevelésüknek, a munkára való
előkészítésüknek erősen foglalkoznia kell személyiségük nevelésével
is. Egyénileg kell eldönteni, kinek milyen foglalkozás felel meg
leginkább, és ilyen munkaalkalmat kell számára biztosítani. Ez
hangsúlyozottan fontos náluk. A munka ugyanis számukra nemcsak
egyszerűen pénzkeresés, létük fenntartása érdekében végzett
tevékenység. Szinte ettől függ életük egyensúlya. Jól .végzett
munkájuk élménye önbizalmukat megerősíti, megnyugtatja őket, ezen át
érzik, hogy egyenlő mértékkel ítélhetők meg, és így egyen-lőek
lehetnek embertársaikkal, az épekkel.
Néhány .önéíetrajz-részt közlünk annak ábrázolására, milyen
fontos számukra a munka, és hogy munkalehetőségeik
korlátozottságát mennyire átélik.
Részletek a siketek önéletrajzaiból:
14 éves leány, teljesen siket, 3 éves kora előtt siketült
meg, jó rendű: " . . . Én szeretem halló lenni, mert rádiót,
mindenfélét lehet hallgatni. Halló emberek csúfoltak süket
némát. Ez volt a legszomórúbb életem..." '-
16 éves fiú, teljesen síket, jeles tanuló: " . . . Az én apukám és
anyukám nagyon szomorú volt. Én nem szeretem süket fiú. Utálatos a
süketnémáknak. Nagyon szomorú voltam, mert. nem hallottam... Ha jó
volna halló ember, biztos repülő pilóta és gépészmérnök lenni. Nagyon
szomorú vagyok. Nem szeretem süketnémát, mert minden ember csúfol, néma
v a g y . . . " (Jászberényi M.: Adatok a süketnéma serdülők személyiségé-
hez. Szakdolgozat. Gyógyped. Tk. Főiskola, 1 9 6 2 . )

Értelmi fogyatékosok önéletrajzaiból:

13 éves fiú, kisegítő iskola, 7. oszt. tanuló: " . . . Ha iskolába járnék
( t . i . általános iskolába. - A szerk.), akkor jobban tanulnék, mert így
is ázt mondják a fiúk, hogy kár, hogy abba az iskolába jársz, mert nem
lehet belőled csak segédmunkás, ez nékem fáj nagyon, de ha mégis jól
tanulnék, akkor szeretnék autó és motorszerelő lenni." 16 éves fiú,
kisegítő iskola, 8. oszt. tanuló: " . . . Nagyon csúnya voltam kórházban
voltam. Orvosok lemondtak rólam nem találták ki mi bajom. Anyukának
azt mondták hogy sajnos nem lehet meggyógyítani. Édesanyám magához ölelt
és haza v i t t . . . Később az orvosok megállapították, hogy rendesen
fejlődni fogok, csak a beszédem nem lesz jó. Iskolába kellett járnom
de nem tudtam beszélni. Édesanyám azért beíratott ált. iskolába, de
azt mondta a tanárnő, hogy hűjével nem foglalkozik. Beíratott gyp
iskolába. Újpesti iskolában megtanítottak beszélni..." (Lábossá E.:
Adatok az értelmi fogyatékos, serdülők személyiségéhez. Szakdolgozat.
Gyógyped. Tk. Főiskola, 19 62 .)

Mozgássérültek önéletrajzaiból:
15 éves fiú: " . . . Nem lehet olyan életkörülményem, mint azok
nak, akik egészségesek. Mert azok vígan hancúrozhatnak. Oda
mennek, ahová akarnak, bármikor."
12 éves lány: " . . . Az én betegségemmel csúfoltak, és ez nekem nagyon
fájt és elkezdtem sírni, sírtam, sírtam és. nem bírtam abbahagyni.. . "
(Péterfia Gy.: Adatok a mozgásfogyatékos serdülők személyiségéhez.
Szakdolgozat. Gyógyped. Tk. Főiskola, 1 9 6 3 . )

-YjSgypedaqóaiai szociálpszichológia
 A
gyógypedagógiai pszichológiának a szociálpszicholó-ác[a
hazánkban még alig_alakult ki, mint ahogy a szocio-

26
27
illeszkedésének, sajátos társas helyzetüknek a problémáit , vizsgálja.
Ezzel az a célja, hogy feltárja a fogyatékosság-l ból eredő és a
szociális érvényesülés és interakció szférá-^~ jában jelentkező gátló
körülményeket, másod-, illetve har-madlagos sérüléseket. így a
fogyatékos ember akadályozott helyzetének megértésén keresztül vezet az
út a társadalmi integráció elősegítéséhez, a szociális izoláció
megszüntetéséhez, az épek fogyatékosokkal szembeni előítéleteinek
leküzdéséhez, a fogyatékosokkal szembeni társadalmi magatartás pozitív
irányú átformálásához, összegezve: a fogyatékos ember elfogadásához,
megbecsüléséhez.
Modern gyógypedagógiai és rehabilitációs törekvés, hogy a
fogyatékosokat ne különítsük el, éljenek köztünk, legyenek
társadalmi életünk részesei. Tekintsük át, milyen problémái vannak
mindkét részről - a társadalom és a fogyatékos ember részéről - ennek
a beilleszkedésnek.
/*'"rrr Nézzük először a kérdést a társadalom oldaláról, annak a
"normálisok" társadalmának oldaláról, ahová a fogyatékosnak be kell
illeszkednie, amelyhez alkalmazkodnia kell. Elő-' szőr azt kell
ítisziáznunk,, hogy kit tekint a társadalom fogyatékosnak,
rendellenesnek, nem normálisnak. Ez nagymérték-— ben függ az adott
társadalmi rendszertől, az. „ezzel összefüggő .ideológiai
értékrendszerétől, embereszményétől, a társadalom kulturális
tradícióitól, demokratikus vívmányainak fejlettségétől és még sok
egyébtől. Ezen belül külön kell elemezni az adott társadalom
hivatalos ideológiájának, szo-ciál- és kultúrpolitikájának a
fogyatékosokra vonatkozó állásfoglalását és intézkedéseit, és 'külön
a társadalmi közvélemény, valamint az egyes emberek, illetve
embercsoportok reakcióit.
Hosszú volt az út az ókori Spárta társadalmi gyakorlatától, a
testi fogyatékossággal született csecsemőknek a Taigetoszról való
letaszításától addig, míg a xx. században ffiegszületett az emberi
jogokról szóló ENSZ-dekrétum, melyben a fogyatékos emberről,
gyermekről is megemlékeznek", számára is biztosítani akarjak az
emberi méltóságot, megbecsülést, kizsákmányolástól mentes, értelmes
emberi életet. De vajon elmondhatjuk-e, hogy az emberi jogokról
szóló dekrétum szelleme már mindenhol érvényesül? Tudjuk, hogy még
nem. Tudjuk azonban azt is, hogy minden, valóban demokratikus
berendezkedésű társadalmi rendszer- mely az embert legfőbb
értéknek tekinti, melynek vezérgondolata a humanizmus, az egyenlő
jogok biztosítása -, hivatalos kultúrpolitikájában, jogalkotásában a
fogyatékos eitíber védelmét, segítését, társadalmi
rehabilitációját .szolgálja. Azonban a széles közvélemény és az
egyes emberek a társadalmon belül vajon isme-

28
vívmanyoKKaj. ellentétes elemeket hordoz, ahol faji, vallási,
szociális, származásbeli ellentétektől terhes a társadalmi
vTTzvélemény, ott a fogyatékos emberrel szembeni kedvezőtlen társadalmi
reakciók is még igen általánosnak mondhatók. ■
Ezértafogyatékosokszociálpszichológiájánakalapvető™ Kérdései közé
tartoznak a következők:
Milyen helyzetet jelent egy adott társadalomban az egyén számára
"más"-nak lenni, mint a többiek?
~~K különböző fogyatékosságok esetében miben nyilvánul meg ez a
"más"-ság?~Nem egyformán feltűnő ugyanis a testi fogy~átTgKD"ss"Sg vagy
az enyhe értelmi fogyatéko-sság, a siket-ség vagy a vakság.
 A "más" emberek csoportjai, esetünkben az egyes fogyatékosok
csoportjai, szociálpszichológiai szempontból egy adott társadalmon
belül úgy tekinthetők, mint egyéb etnikai, vallási, anyanyelvi
kisebbségi csoportok. Fontos kutatási
feladat feltárni, hogy milyen hátrányos heryzetét....tereittt a
kisebbségi csoporthoz való tartozási. Milyen sorstársi kapcsolatokat
alakít ki ez a helyzet, és milyen szubkultúrák létrejöttét eredményezi.
A modern szociológia legelőbb problémái ezek, és a fogyatékosok
vonatkozásában csak újabban kerültek az érdeklődés előterébe,
hazánkban pedig különösen elhanyagoltak.
Felnőtt fogyatékosok közösségei elsősorban az érzékszervi
fogyatékosok, vakok, siketek esetében alakulnak ki. A szövő-, ruha-
vagy porcelángyárban, asztalosüzemben közös brigádban dolgozó siketek
benne élnek ugyan a dolgozó társadalomban, de ez csak a saját
kisebbségi csoportjukhoz való ■ tartozáson keresztül érvényesül. Más
a nyelvük, amikor egymással jelelnek, mások a lehetőségeik a
párválasztásban. Bizonyos eltérésekkel, a vakok sorstársi
közösségeinek is van sajátos összetartó ereje. Az utóbb említett
tényező, a választási lehetőségek korlátozottsága, a célok és
lehetőségek beszűkülése is egy kötelék, mely továbbra is a kisebbségi
csoporthelyzethez köti őket.
Sok közös vonás van a fogyatékos és más kisebbségi csoporthoz
tartozó egyéni társadalmi helyzetében. Van azonban sok eltérő vonás
is, és ezeknek a feltárása is a gyógypedagógiai pszTchblógia feladata.
A fogyatékos egyén rendszerint csak maga tartozik a kisebbségi
csoporthoz, családja nem. Ha gyermeke is fogyatékos lett (pl. siket
szülők esetében), akkor az ő odatartozása a szülő számára nem öröm,
hanem tragédia. Míg pl. egy nemzetiségi kisebbségnél a szülő büszke,
hogy gyermeke nem tagadja meg elődei hovatartozását, vagyis a
kisebbségi helyzetnek előzményei és folytatása van.
Egy nemzet-, vallás-, osztálykisebbséghez tartozni nemcsak hátrányt
jelent, hanem pozitív érzelmekkel is jár. Gon-

. 29

iimmii
Ifi
5s

l
^^Ö 3
ii
f
i< ö

ii Q.
w
N rt ,
a M
rt rt

Hí tó o

£3

w tó

( D n ^ _ a ö ° t . 3 0KÍ:

ft/08
tr w ^ » rt
. tr '2 Jí rt Q, $ H. nx g

p 3
 í
nx a

1 nx

?
(D I

' ÖK
"3
_____uoxi-u, idegenkedő magatartása - fő-
xeg az értelmi fogyatékosokkal szemben - összefüggött azzal is, hogy
régebben az volt a felfogás, hogy a fogyatékosokat ki kell emelni a
társadalomból, a társadalom védelme érdekében. Ennek következménye az
volt, hogy az épek közösségétől' távol, e„lzárt intézményekben
gondoskodtak róluk, de alig próbálták meg társadalmilag hasznosítani
őket. A második világháború alatti munkaerő-szükséglet hozta meg"
világszerte azt az elismerést, hogy az értelmi fogyatékosok is tudnak
eredményesen dolgozni, és ezzel első lépésként munkarehabilitációjuk
kezdett megvalósulni. Az elzártság feloldása, az épeknek a
fogyatékosokkal való érintkezésben szerzett tapasztalatai kezdték
meghozni az előítéletek megváltozását. Nem állíthatjuk azonban, hogy
ezen a téren már minden elértünk. Szükség volna a tömegkommunikációs
eszközök jobb felhasználására a társadalmi közvélemény nevelésében, a
fogyatékosokra vonatkozó gyógypedagógiai, pszichológiai, szociológiai,
biológiai ismeretek terjesztésében. Sokat tesznek e téren külföldön a
fogyatékos gyermekek szüleinek és barátainak egyesületei.
Ilyen'társadalmi szervezetre hazánkban is nagy szükség, volna. (Ez a
szervezet időközben létrejött. - A szerk.)
A különböző fogyatékos emberek köztünk élnek és dolgoznak.
Naponként találkozunk velük utcán, villamoson, üzletben, munkahelyen,
rokonoknál, szomszédságban. Azt, hogy hogyan élnek, jól érzik-e
magukat köztünk, hol vannak nehézségeik, a gyógypedagógiai
pszichológia szociálpszichológiai ága segít feltárni. Ezzel nemcsak
munkarehabilitációjuk, hanem szocjLáJLis xehabilitációjuk felé segíti az
utat.
~A társadalmi együtteTesa fogyatékos emberrel nemcsak az ő
fejlődésüket segíti, hanem minket is nevel: megértésre, türelemre, a
"más" ember elfogadására, toleranciára; egyszóval emberségre.
ugrásszerűen fejlődik ugyan, de az elmulasztott időt teli
sen pótolni többnyire már nem sikerül. '
Függetlenül a károsodott személy kategóriájától és
korától, a szülőket segíteni kell abban, hogy elfogadják i
rosodott gyermeküket olyannak, amilyen saját hibáján kívül
lett; ítéljek meg reálisan sérült gyermekük képességeit é<
lehetőségeit, pozitív tulajdonságait is; teremtsenek a CÍ
Iádban, a közvetlen környezetben olyan helyzetet, hogy a I
fogyatékos gyermek ne érezze kisebbrendűnek magát; próbáli
ellensúlyozni így azokat a sérelmeket,, amelyeket a károsodj
gyermek és ifjú a társadalomban elszenved. Mert nehéz és
máig megoldatlan probléma, hogyan fogadja be vagy hárítja I
el az átlagtól valamilyen negatív rendellenesség folytán ej
térő személyeket az épek társadalma. Y

Amint láttuk tehát, a gyógypedagógiai pszichológia minden ágazata -

noha különböző életkorokon és tevékenységi területeken át - ugyanazt
szolgálja. A mai pszichológiai irányzatok elve, hogy a
rendellenességek, hibák, fogyatékosságok korrekciójánál az egész
személyiséget kell nevelni, illetve átnevelni, reedukálni. Nemcsak az
egyéni jellemző tulajdonságok jegyeit veszik figyelembe, hanem a
fogyatékosok egész fejlődését, sőt környezetét is. Sőt, nem elég a
környezetet tanáccsal ellátni, hanem azt is nevelni kell. A
tapasztalat szerint ugyanis a hozzátartozók - szakismeret és
felvilágosítás hiányában - két végletes hibába étnek: vagy túlságosan
kényeztetik, midenben kiszolgálják a sérült gyermeket, nem adnak módot
önállósodására, vagy szégyellik, elhanyagolják, lebecsülésüket
éreztetik vele. A fogyatékos gyermek mindkét esetben elmarad, mielőtt
még szakszerű irányítás alá kerülne. A gógypedagógiai intézményben
többnyire
32

33

'. Z-L.
A gyógypedagógiai pszichológia korszerű szemléleti kérdései
A pszichológiában is és a ődés és l ü
is jelentős tk

pszichológiában is és a GQrógyj^edgjgágiáhan.. is jelentő fejlődés

és ezzel együtt szemléleti váltbzls következett be az utolsó
évtizedekben. Miután e két tudqmány^az alapja a gyógypedagógiai
pszichológiának7*°e~v3TEozásö'k Tiatasrárar-en-neK
hagyőmáriyös~1töncepci"ója""Ts" sok átalakuláson ment át.
A továbbiakban a magyar nyelvhasználat tradíciója alapján a
gyógypedagógiaTjp'gz'icHöTogIa~lcXfejezést használjuk, de foglalkozunk
mindazokkal a problémákkal, melyeket a_kü^
limbö^ő^jiy^rvterületeken^fséeciális pszichológia", "külön-' pedagógiai
pszTcEöTSgiaT" (Sonderpedagogische Psychologie) ,
"rehabilitációspedagógiai pszichológia", "abnormálisuk pszi-
chológiája", akadályozottak pszichológiája" (Behinderten
Psychologie), "kivételesek pszichológiája" (exceptional psychology),
"medico-szociális pszichológia" kifejezések ölelnek fel. Miután a
gyógypedagógiai pszichológia területén végbement szemléleti
változások bemutatására törekszünk, nem tekintjük feladatunknak az
egyes tudományelnevezések történetét feltárni, sem a különböző
definíciókat tételesen bemutatni.

A gyógypedagógiai pszichológi^ hagyományos^ értelmezése

Hagyományos értelmezésben cT^yŐljypedagógiai pszicholó
gia a gyógypedagógiai_iievelési_igénylő. .küJJ5nböz.Q_XQ2xa-tjéJs.QS
gyermekek és fia taloTf=Ts"rRe"EeR~," vakok, testi és értelmi fogyatékosok,
beszédhibások és emocionálisán sérültek) jpszi-chológiai
sajátos.ságai,t__feltáró és bemutató tudománv__yolt, elsősorban
,ajzzala_cé^LlaT, Hogy megalapozza erecíményes oktatásukat, nevelésükeET
Á~eeTT~es~feiá"d"a~t~e szerint főleg a következőkben fogalmazódott meg:
a) A gyógypedagógiai pszichológia feladatának tekintette a
fogyatékosság okozta pszichikus és személyiségváltozások feltárását, a
különböző fogyatékossági típusoknál és kategóriáknál az egyes_ lelki
jelenségek sajátosságainak, ^fejlettségi szintjének vizsgálatát. Ilyerrtrrd
1tré-KöKboFTzüre1TEe"K a^sz"a~Ea3"~e±3T3--évt"izedeiben a kiemelkedő
gyógypedagógus, pszichológus és orvoskutatók pszichológiai vizsgálatai.
A si~ ketek, vakok, értelmi fogyatékosok emlékezetének, figyelmének,
képzeteinek, szókincsének vizsgálata, majd az egyes fogyatékossági
területeken nyert adatok összehasonlítása és
___ ..„^ypjv es eltérő sajáfco-s-
tawi
^_ J............ rrra. 1f?11g?rnQ7^<a Ranschburg Pál, Vértes 0. Jó-
Jzsef, Tóth Zoltán, Nagy László kutatásait. Schnell János a
fogyatékosokra irányuló pszichológiai diagnosztika"terén ért el
jelentős eredményeket. Éltes Mátyást pedig a pszicho-I metria hazai
úttörőjeként tiszteljük, aki - többek,között -| az értelmi
fogyatékosok intelligencia-vizsgálatának kidolgo-í zásával és az első
nagyobb számú ép-fogyatékos összehasonlí-'' tó értelmiségi
vizsgálatokkal gazdagította a gyógypedagógiai : pszichológiát. (Lányiné
1974)
A szemléleti kiindulás - ahonnan a gyógypedagógiai
pszichológiai problematikához eljutottak Ranschburgnál
pszichopatológiai, Vértesnél elsősorban gyógypedagógiai tu-
dományrendszertani, Schnellnél klinikai diagnosztikai,. Él-tesnél és
Nagynál gyermekpszichológiai jellegű volt. Érdemük, hogy korabeli
kutatásokhoz képest már igen korán ér--vényesítik az abnormális
lelki jelenségek leírásánál és értelmezésénél - nézőpontbeli
kiindulásuktól függetlenül - a sajátos gyógypedagógiai
pszichológiai szemléletmódot.
Kutató munkájuk és eredményeik jelentősége többek között abban
van, hogy objektív tudományos felmérésekre és kísérletekre épülve
alakult ki a fogyatékos gyermek pszichikus sajátosságait jellemző
kép. Ezzel a fogyatékos "gyermek"-, illetve "emberképpel" dolgozott
a, korabeli gyógypedagógia, ehhez igyekezett alkalmazni
gyógypedagógiai fejlesztő módszereit, oktatási specifikumait. Ezek a
kutatások egy éppen meginduló tudomány első adatgyűjtései voltak,
önmagukban is értékesek, akkor pedig hézagpótlóak és újak. Ma már
adataik egy része a szakma _evidenciájává vált, alapismeretként
hivatkozunk rá tankönyvekben, cikkekben, képzési anyagokban. Más
részüket az újabb vizsgálatok módosították és esetleg csak a
gyógypedagógia történet őrzi meg őket. Mindenesetre ezek a
fogyatékosok lelki jelenségeire vonatkozó kutatások magukon viselték
a korabeli pszichológia bélyegét. Hatott még Wundt korának
pszichológiája, mely a "lelki élet"-et elemeire - lelki jelenségekre
- igyekezett,bontani és ezek összegezéséből megalkotni a
személyiséget, lódási köxét k o m t
iatalokra
. ^JJ-oaesének kezdPt-i e
T "evei° munkáját.

S^lfim^t a szovjet SZ ^ c S íá á í an ^ ^ k ° Íás k °^

34

35
.P) rt
,ÍDN
f> p-
c p- 3
pj rt
fD 0 PN 3 3 < P PN C ct 3 3 0 ki O rt
Oí
V fD
fD
03 rt HJ rt PN
tr cn P O
ÍD fD
O
H a.
fD "3 Hí
j P Mi < O

w
j p- p O-.

Hj CK fD
J
H^ (D N fD D ív rt fD ■« J ÍDN &
N(t (t <
■* uq p Cx H-
j P-LQ P N H P- 3 J
H P P- > \ fD P- 3 - rt
rfO «. < 13 ÍD 03 N
n cn P- cn O
I N O N 3 ! P 3* ÍD O ! ÍV O H P
i P N H n? o

PN 03 O P
rt p. p- . pi
P CxP-
LJ- 03 ÍD LJ.

fD H H Pl

rt IV íD 3
ÍD .
rt Hi cn
rt C- ti N
fD H fD .
3- 3 P
3 P P- "
P N rt cn .
Hi PN N P
Hf ÍD P O Hi
CO

rt P H
P ?V<

O:
(DN
rt . >rt' ÍD
N O1 3" cn rt ip P - P N uq rt
Hl Hí p

0> IV rt p:

HI<< ÍV
O: ÍV . 3 fftJ H f D ( D N ■ fD rt H
iQ fD &> ■ Í D r t P N

[0 Pí ÍD H
 rt 3 ÍD ÍD CN Hf ÍViQ
< - HJ
cn
N ÍV PN
ÍD PN K Hf Hj rt CÍ O PN tn IV 3 P i
fD ?V H
< - fD
(D
H =
(IX P' 3
cn p-
CD 3
íD rt
cn p)
rt
>
3 N Ifl
r
U O H Hf
H PJ rt ÍD
PN P C H
H fD^
r t H c n ? v nx PN ÍT C:
fIX 3
Px cn 1
03 Hj CX H H Cx H 0: ■ ÍD H 3

i cn rt
p i-3 ÍD
N O: 3 rt
ET fD rt
(D truq tr 3
( D P f D : ' uq rt < p->< px (D CK H| H
:O O (DN
03
í 03 Hí
N
,. W rt 10 fD px
rt fD O H 3 C O
, P- rt
PN fIX
LJ. 3

rt O fix
PN
rt
> tr ■
"N (IX fD ;
cn cn
rD^ N <,B3
13 ÍD O

Hh
0: px
3 M
, px

fD
> fD rtftJ
Hí " ÍV fD H Ci: 3
Hl

HÍ cn
fD-
H rt <-i O: fD O. 3 r t O rt 3 W

ÍDN fD
uq H
0 Hí
P- fí

rt i-di K
3 íD-í
PX
3
p. LJ. H
3 fD P;
rt H CJa
H P
P fD rt

O-
Í rt <í fj ÍD P P H 3 3 n
H (D nx ÍDN H H N f ÍD ( n
0 pf
N
3 H rt P rt H < jq
O 0 1 ÍD Í ÍV ( p
0 c (D (-N c P P- f !
0 0 O ÍDN O H H f —
P 0
H ÍV
?
PN 0 0 ( tf
— 03 0
3 0 f
3
í 3( 0 N 0 p-
P Hj> •
Hl p ( c N hj
ÍD fD 3 3 o (D 0 f
D P Hi 03 rt
l f l s t
N

H Hl 0 rt

?0
N

t
i
á o é ÍD
z Pf PJ a
LJ.
drt gH f
N f
l
rt
e
N _____
|
rt 0 n
PJ
t ÍD 3 3 3 N ( P 3 i,
H lx ; P PJ rt ÍD 3 rt rt Q
p
3 f
3 u N Í ■ H p- p (I H
t LJ. p rt P P H 03 0 P
3
>
5-uq
N
03
(D V
or
fD
O:
x
H C n3 3
Í
ÍD p .
iQ
3

3 Í p
rt

(í iQ H rt rt H f fi O li- 3
P-HÍ (D d O:HÍ Hl 0 & P
2 3 cx 03N & t p- 0 ft c 1
D ÍD uq fD 0 t P 3 rt N N I
N ÍV Hí
t( 3 PN f ÍD PJ J J
^ 13 p0 u 0 0 H 0 (
- < fD 3 3 H l P- rt ÍD 3 PJ ^
p- & H c . ON p- 0 < c
N P 3 ÍD N u < H N P
3 c uq fD H p H P f p 3 f-
0 u ON u 3 N uu H u H P Ü
- Pxiű Hi ÍD Í ÍV
■ H p- fD < n & rt P P P Í P
P p H ÍD 0 p H N 0 p
M rt p- ÍD N 3 u H p 3 H
(l PN H (I Í O P p[ P 0 0 D
3 13 Oi c C:u LJ. p N
• 3 N
■ p 03 fD n H P p H PN rt
I H N 3 t O P 0 H w p P P
H p- f 3 P 3 0 p
3 c
_Jj ÍD fD 3 t N NHj p Í
P. 03
o X
O:13 ÍD 0 P H O
0 N
C
N
tr u
0 N 0 N1 rt P H (
P t H 03 & O N 1 rt < 0 P Í
f ON fIX ÍD P ÍD 0 Í ft
H 3 uq u Hi 3 o 3 u a t 0
D C p- (D P-HÍ t H PJ rt h
q rt p 03 3 f 0 i ÍD rt fi p P
<P PN H H f Hj ÍV í! 3
P rt p 3 0 < ON 1—' 3 0 p Hv
r p C P- rtuq H f N 0 rt P
( 0 Hj PJ O Í P f ÍV C 3 O 3
Í p 0 0 LJ. H P 3 f P H f
0 3 U3 3 P (0 N ÍV 3 0 P H
0 P XHÍ t H ? P- 3 -
c H p ÍD
P Í p
fD 1
p 1 Hf 3 rt I N
H &
x 1

■ H/í
/?. (P ;

™
H3
Oi P ÍJ -
1
1

OJ uq PN
íTX PN rt
M
M ÍU Px
Oi_3 3
(
<1

rt p p N
O: a, 3
Cx (D p
fD 3 rf
= IV rt fD
' 2 c n HJ
IN rt
> fD fD-
íh X
3 ÍD fD
flx 3 rt fD
fD up cn tü N N
fD
cn cn o H> O O: i-í rt íV
P-

S?
O cn f> o uq
ÍD I s Hl O HJ
H co
H 3* P
P fD cn rt
H H N
ON^ CX P
N H ÍV " ÍD ON O
tf Oí P P- Hi 3
,-D
fi trN
M fD O
-s 3 3
O rt (D Cí
ÍV fD fD P H ÍV ÍV 3 (D P rt Hí LJ. (DN C PN CX rtuq O H C HÍ
P- ÍDN 3 P
3 P- fD
ON rt - 3 ÍD O
J
LJ- ^ ?i
PJ
p
ÍVP P-
' 3* Pi 3
> P rt O íü
1
tr fD Huq
■ P- cn uq LJ .

H rt O fD
l.N
1
p- P- N H
rt H PN ÍÜ
P DK fD 03 3
3 (D ÍDN
C rt uq 3 Í V t r ÍV O: (D Px N 3 LJ- p- fD M px 3 ^ 3 M i f > P>Ov
0 >V Hí Hi
C O
M W O *< 3 ÍV p
1 I f

ÍDN

PN

fix
N p- p-nj
5 jl
CX (D 3 p- Os"<: P O >■< tn !
o
P- H
l
3 Oí ÍD PN p X px g o rt 13
ON&HJ03H HJ p. rt nx O i
P-g„^^PirtHpNÍVHí
O3 Í V3 Í D N P p-HjOrt

H Í Í D O Í P P N L J . cn rt px ÍD H cn tr N p- w flxuq H
3 H < p P ON fD N
' ÍVuq 3
NO PN3

? j3 tTfDO 3ÍD3*03 (DHO Q 3

?VP 3 crpNHpNrt O P- (D 3 H p- cn i-í H uq O H px c ' P < px HJ p tr rt X • H- P- H 3 U fD • rt i
N H P PN H CN (
03 03 P H rt 03 3> H |
N uq u p- px f> N P N ;
P px PN ft 03 LJ. (
O:
3
Í V H rt P x pN O (D N C N I
t)J)3»a(i)oi!3tii|ö S
p
ÍV 3" P fDO
T -~ r— i • ■■■■ v^ > f I ^ T i / i - i i

01 P nx p, CL -0 O: O
U3fVO3trO3 M ll H
CX (TX p N H O: " 3 3 3 3 f D N P- fD íü hí (J)
P uq ?v 3 ÍÜ p- < ■> px pr
Hf
fDPxPNtn33 POfDftxnx 3 & 3 r t N O p V í V O X ' 0
rt o: CN 13 uq
rtíVONH3fDl<Oj - rt ÍDN cn p:Hí n> w p.
IV HPNHO<0)03P
rtXPirtp-cn fD flxfDuq " ■ " " - , cn Huq uq 3
■P
Hi N
( IÁ p. uq ÍD rt cn
1
• <£) px o cn íD rt
O rtiij < P p HÍ 3 * P N f D r t p O ca fíx rt fix X 3
ON PJ O HÍ H
(IX H Hi 03 p.
ÍS 3 O O ÍD N rt p N
rt

PnxHiXíVcnfDs-rt
Hf fD P px O» 3 P ÍD N uq fD ►< uq co
03 3 rt 3
3 O
r 3 O 3
rt fix O H fD
P> ' ÍV HÍ rt I p
' O3 fix
03 P /
01 Ml 'Ml p- 3 fD O H I
I CK

rt N p: 3 rt

számára. Ezek az ajánlások tulajdonképpen elvi állásfoglalásként

értelmezhetők az értelmileg és testileg, valamint érzék-szervileg
akadályozottak, fogyatékosok számára szervezendő különféle
szolgáltatások megszervezéséhez.
Az értelmileg retardáltak jogainál szóló deklaráció megállapítja,
hogyhaz értelmileg fogyatékosöknak^alűHasII^jo-SiklTTcill lenníok
^ ^ l J £ J L t d t l k é á i
Joguk kell legyen ezen kívül állapo^ tukhoz mért
orvosi kezelésre, speciális nevelésre, foglalkoztatásra,
rehabilitációs eljárásokra és különleges gondoskodásra. Mindezen jogok
alapján biztosJtani__ke],T^jvAnniVra korlátozott képességeik
maximális~TTfe"j 1 esetését. Mindezen jogokban az íHza3STyvjTO±&T~--
eéKii±-t, fogyatékos ember fogyatékosságának súlyossági fokától
függetlenül kell részesüljön. A deklaráció hangsúlyozza, hogy az
értelmileg retardáltnak is joga van az anyagi biztonságra, az életéhez
szükséges gazdasági jólétre és amennyiben ezt önmaga előteremteni nem
képes, joga van arra, hogy a társadalom ezt biztosítsa számára. Az
értelmileg elmaradott/fogyatékos embereknek joguk van az értelmes,
tartalmas élethez, az állapotukhoz mért önkifejtéshez, értelmes
elfoglaltsághoz. Természetesen mindezen jogoknak nemcsak az értelmi
fogyatékosokra, hanem minden más típusú sérült emberre is vonatkozniok
kell.
A deklaráció szelleme tükrözi korunk megváltozott emberszemléletét.
Ennek kialakulásában a szocialista társadalma* humanizmusa és a
marxizmus-leninizmus emberképének hatása is tükröződik (Eichhorn,
1969J.

Fő tendenciák a gyógypedagógiai pszichológia szemléletének, céljának és

munkaterületének átalakulásában
Az. idézett általános társadalmi változások hatottak általában a
közgondolkodásra, de a tudományos kutatómunkára is. Különösen
érzékenyen reagáltak rájuk az emberrel foglalkozó tudományok, így a
pszichológia is. A következőkben közelebbről is megvizsgáljuk azokat a
fő tudományos felismeréseket, amelyek hatására a pszichológiai
tudomány szemléletmódja megváltozott, és amelyek közvetítésével a
gyógypedagógiai pszichológia hagyományos értelmezése is átalakult.

A
5_§2ÉS§_§2§í?iiYi§Í2_fÍ2Y§l§í!}b§YÍtele a szociális interakció hatásaiban
A fogyatékosok pszichológiájában az utóbbi évtizedekben
Ikj^s_Jjanjccj^naJí_ii^gJ,.sniex.é-
sze-
mélyiség viszont - 'ígysT serült, fogyatékos ember személyi-
«£ü 3 nemcsaK az egyén adottságai és ké- I
jjességei kapnak szerepet, hanem az a bonyolult kölcsönhatásJ
"mely az egyén és szociális környezete közötfc_,.alákúl ki. A |
szociálpszichológia áz utóbbi évtizedekben tárta fel ennek a
szocializációs folyamatnak az összetevőit. A fejlődés a szociális
élettérben emocionális és motivációs folyamatok hatására szerveződik.
Azok a visszajelentések, amelyeket az egyén saját viselkedéséről,
tevékenységéről a környezettől kap, további fejlődéséhez és
beilleszkedéséhez fontos indítékok. A fogyatékos gyermeknél
nerocsaka_képességek sérülé-
szo-
1 és módosult fejlődésével keir~s"zámoiril, nanem a
[ jjy£;hológj ; a_jie^
szempontjából relevánsHsző'cl á lis hat á sok form á it.* Ezek közöt
^~~lT"r^TEB~k l t - k k l t l
A [dinamikus t
kapcsolat az anya-gyermek kapcsolat, „amely
fnaxízációs folyamat zavarával is (Goslin, 1 9 6 9 ) . E kétoldalú
kapcsolatrendszerben mlhűkét oldalról, a sérült ember és társadalmi
környezete oldaláról is érdemes a problémákat meg vizsgálni.
rjiénet;i_lsSsSL.J^£^M^SEM£ÁhQZ^^§2£^ Azok a" "vTzsg'álatok,
aime-lyek mőaíiy-áft--neve±ífe--áií-a"tok"*köreben folyt, vagy amelyek anya
nélkül felnőtt gyermekek későbbi személyiség-sérüléseit elemezték,
egyaránt fontos konzekvenciákat jelentettek a fogyatékosok
pszichológiája számára is. A fogyatékos gyermek léte - amennyiben
a.fogyatékosságot korán felismerik - alapjaiban zavarja meg ezt az
első, interperszonális kapcsolatrendszert, az anya, amikor rádöbben,
hogy gyermeke sérült, nem teljes értékű, átéli a kétségbeesés,
reménytelenség, keserűség, esetleg a mások vádolásának érzéseit. Az
egészséges anya-gyermek kapcsolat legfontosabb biztosítéka aj^cÍ£Öm),
amelyet az anya gyermeke létével átevez, melyben keveredik a jövő
tervezgetése, a saját élet meghosszabbításának élménye a gyermeken
keresztül, a büszkeség, az önmegvalósítás, a beteljesülés sajátos
öröme. Ha ezek az érzések nincsenek biztosítva, ha a gyermek-léte és
látása az"anya számára nem öröm, hanem szomorúság, csalódás,
kétségbeesés, akkor az így megzavart kapcsolat károsan hat a fogyatékos
gyermek fejlődésére. Az alapvető elsődleges sérülés mellett másodlagos
zavarok láncolata, csatlakozó személyiség-rendellenességek sora alakul
ki (Lányiné, 1 9 7 4 ) .
A táguló élettérben az első páros, kapcsolat után normá
lis esetben igen hamar megjelennek a további in + pr-persgnná-
j-is kapcsolatok., E.zpk ko:^3i"?r^a^^rqykorú társak szereke igen
jelentős. A f^gYatéko^_,kis_gy.e,r.mek - akár sike't'vagy vak,
akár~"ertelmi fogyatékos - fejlődésének kezdeti szakaszától
kezdve n^.,J^v^j2fllLll^ társak közösségébe,
éJT^íiiiiS társas
^ásj^jiej^nj^^ Nem tud kielégül-.
ni*~a'" termelszétes vágyocTas""^. .társaTr~kozéT~m"eghiúsulnak az el-
dkiléü

38

H
39

„_ riU
vaifi.uzasol?, a gyermek á téli az első
jcuoaxccrt__áL,szociális érvényesülés SerenT" atélT'a'2ukdLi"-*r~Bú-lyos
frusztrációkat, amelyek a meghiúsult társkapcsolatoknak velejárói.
sfirv.i . hogy ..nett fogadják be, kinevetik, csúfolják, lené_zik. Felfogja,
hogy neki semmi 'sem siKeru±,~á~nEaTsaTnaTc' pe3Ig sok minden. Megérzi,
ha tudatosan nem is tudja még felfogni,, hogy a szülei, az óvónője, a
szomszédok sajnálkozva, vagy elutasítóan, esetleg csodálkozva beszélnek
akár jelenlétében, akár távollétében róla, fogyatékos állapotáról. Még
súlyos értelmi fogyatékosság esetén is - töredékesen bár - de eljut a
gyermekhez a környezet negatív hozzáállásának egy-egy f n«a 1 anya - ^zpir a-
JEjSülJi&rá_g.lc5s
fjlődé

gygy y ^zp a-JEjSülJi&r_g.lc5s_é^ Y2&~££l^D san

megzavarják az egészséges énfejlődést. A modern személyi-séglélektaní,
szociálpszichológiai kutatások feltárták a ScuLa&tj^ác.ló' * és az
fá"gre.sszi& összefüggéseit. A fogyatékosok pszichologiájá" számátrsr~&zert
'össze"f üggesek~~vizsgálata igen sokat ígérő, mert lehetővé teszi a
fogyatékosság okozta módosult személyiségfejlődésnek nemcsak
egyoldalú biológiai értelmezését, hanem szociális oldalról történő
megközelítését is. A különböző fogyatékosságok miatt létrejövő társa-
dalmi inadaptációk sajátos személyiség-dinamikájába engednek
bepillantást az ilyen szemléletű kutatások (Pálhegyi, 1972).
Ugyanazok a hatások, amelyek a kisgyermeket az egykorú társakkal
való interakcióban negatív módon érték, megnyil-.vánulnak a későbbi
életkorokban az épek .tás^adalmSbán torté-
^ ^ j J j ^ É S í á p s z i c h o l ó g i * á n a ' F " ' k T - alakulóban
Tévő szociálpszichológiai ága foglalkozik a sérült, fogyatékos ember
társadalmi beilleszkedésének vizsgálatával. Ebben a folyamatban
nemcsak a negatív hatások érvényesülnek, hanem megmutatkozik a
fogyatékosoknál is sok rejtett pozitív személyiségtulajdonság. É
t e t poit szeélységtuljnsg. ész§x4,,^s_Jies fogyatékosoknál
megfigyelhetőaJíoingeni^TnT akarás, a bjjsj
3]g^BlX^""crffieTy""*oTyán motivációs haTTéreT~5!a~a' fogyatékos ember
'Törekvéseinek, hogy átlagon felüli értékek létrejöttét is elősegítheti.
Fogyatékos közösségek sorstársi kapcsolatainak vizsgálata, fogyatékos
felnőttek családalapításának, szexualitásának problémái, a
munkarehabilitáció kérdései mind olyan témák, amelyekkel az utóbbi
években bővült a gyógypedagógiai pszichológia.
Ez a témabővülés azzal a pszichológiai szemlélettel függ össze,
mely az embert nemcsak egyes lelki jelenségeinek vizsgálatával és
leírásával jellemzi, hanem a személyiség egészét igyekszik megragadni
mindazoknak a mozgatóerőknek a kutatásával, melyek a szociális
élettérben biztosítják a beilleszkedést.

tágulása
Mint a bevezetőben említettük, a hagyományos gyógypedagógiai
pszichológia főleg iskoláskorú gyermekek vizsgála-

tával foglalkozott. Részben annak a pszichológiai felisme-| résnek a

hatására, amely az embert a szocializáció folyamatában szemléli,
részben a gyógypedagógia tevékenységi területének tágulásával
módosultak e területen is., az életkori határok. A legjelentősebb
felismerés a gyógypedagógia területén az utóbbi években az volt, hogy
hangsúlyozni kezdték a fogyatékosságok korai
felismeréséneJr^elentŐs'égét^l^JcoraJ -^se^fcsegnyuTtas^j^zerepét (De
Lorenzo "i'g"7T)'"ü Ezzel tuTa~idon-1 'Jcéppen az elsó jelentős lépés
történt meg a fogyatékossághol társuló másodlagos következmények és
sérülésejj_-p*e vonatkozásában. A korai felismerés igényé ^ a j . .
tani szemlélet térhódításával, a p'reventíVdgrvostudomanyV
megerősödésével, a ,jreftal5iTiTE5c*íti^ gondolatf^SaAaKlllásá'vaí függött
ö~s~sze. ÉrvényesülT**ar~gyggy^edacfóqiai pszichológia fejlődését
jelentősen befolyásoló tényezőLW rokonszakmák összefogása egy probléma
megoldásában. Egy-egy pi*öb'l€má multidis-zcxplináris, „megKóz1 elité se
nemcsak a probléma megoldc sát segítette, hanem lendületet adott az
együttműködésben részt vevő mindegyik tudomány fejlődésének is.
A korai felismerés igénye a gyógypedagógiai pszichológiától azt a
közreműködést követelte, hogy adjon a gyógypedagógiai pszichológia
megbízható módszereket az állapot diagnosztizálásához. Megélénkültek
azok a kutatások, amelyek a fogyatékos kisgyermek
személyiségfejlődését igyekeztek feltárni, valamint azok a
vizsgálatok, amelyek a különböző fejlődési teszteknek fogyatékos
kisgyermekekre történő adaptálását célozták (Bayley 1958, Gilliland
1949).
_a_Ji2rai_felismerésnek azonban csak akkor van értelme,
ha követT a~soko,f,^fl in T
gyógypedagógia vállalta az együttműködésből e téren rá háruló
feladatokat. A-7 int4srm°nypj? gyógypedagógiai, nevelés
életkori határai világszerte lefel
j^vgcják minden fogyatékosságj.
r jjf i'TTSma i f a fiatal gyermekekre
gyógypedagógiai pszichológia közreműködésére, .Akorái felis
azonban az ^
A fejlesztő fogTalkozások rendszerét, valamTnt~"az p javulását felmérő
hosszmetszeti ellenőrző vizsgálatok kiala kítását szintén meg kellett
oldani. ^Ebben^ korai f<=.j 1,esztő foglalkgyáshan kulcstényező az anya,
akit be kell kapcsolni
k
és felfelé is tolódtaTc.

gy y y, p
fejlesztő programba. így kezdtek jjjAlakuJLni—a-zok—a—s
fngialjir?71^^"^!- az úgynavazett anyák^ijskolái fogyaté-kos
kisgyermekek szülei számára, melyekbena gyógypedagógus irányításával az
anyákajtkészítTk fel a gyermek sokoldalú^ J-ej ] ftq7j-£aéjiei^feladataira.
TTűrőTTBoTo~o1fTlagök3aTT~nem' egyforma nértékben~váítak általánossá és
mindenki számára hozzá férhetővé ezek a szolgáltatások. A
gyógypedagógiai pszichológiai publikációkban a téma megjelenése a
fogyatékosságüggyel foglalkozó kongresszusokon a korai felismerés és
korai gyógy-

40
41

mm
(I H (D
CT hh 0x Mi p Ó 3 lű Ku. ft rtK

ifl
lf
fffílí
?rfD^
fD C (-/. w rD^ M H - r t M

ffift
£ Sg^S7ff gs.»»
: 1

znmss
fikiffcifi
mi*
Ili £íí
Isfi
#
____3^^ a canKóteles populáció 3,4%-a van be-
ísJcolázva, akkor ezt a számot mindenképpen magasnak kell találnunk.
Kiválogatási rendszerünkben a normaértékek és a határ kérdésének
felülvizsgálata sürgető feladat (Czeizel, Lányiné, Rátay 1 9 7 5 ) .
A normalizációs elv
Az SrTelmifoayatékosok jogairól szóló deklarációban megfogalmazásC^ríyert az az
álláspont, hogy az é rtelmi leg akadályozot t-, ember_ (gyermek és felnőtt) életfeltételeit az
épjsjc élet-ónoy íffi^im^nypihe>?. k.<=>11 lcö^elíteniT~ás srgamu i

p j j y f f i ^ y . T s s g a u ü x a •is biztosa-tan i
kell a tanulás, a kultúrálódas, értelmes szabadidő-eltöltés, valamint a
munka jogát. A szocialista társa dalomban, így hazánkban is ezek"é~t~a
jogokat 37 alkotmány biztosítja, de a jogok teljes realizálódásáról Tmlg^
nem beszél-hetünk. A fogyatékosok iskolázáshoz való jogát a tankötele-
zettségi törvény tételesen is kimondja. Mégis sok még a be-
iskolázatlan, elhelyezetlen, főleg súlyosabb fogyatékos, vagy
többszörösen sérült gyermek. A fogyatékosok életfeltételeinek az
épekéhez való közelítése, illetve azzal megegyező elvek szerinti
szervezése nyert megfogalmazást az úgynevezett normalizációs elvben .~~<
zámára 1
Ez az elv kimondja, hogy f é
gy y
intézmények szervezésekor hátrányos megkülönböztetést nem
d ^g i é
atékosok
szabad tenniaz^g
. életfeltér
"telekhez Jcé^Hi: Ennek a gondolatnak az érvényesülése forra dáTmT~m3dbn
alakította pl. az értelmi fogyatékosokat foglalkoztató intézetek belső
struktúráját azokban az országokban, ahol ezt az elvet elfogadták és
érvényesítik. Elsősorban a skandináv országok járnak elől e téren. A
családias jelleg, pavilonszerű elhelyezés, kevert életkori megoszlás
érvényesítése az intézeti életformában jelzi ezt a törekvést. A koe-
dukáció, a zártság feloldása, a külső életből szerzett tapasztalatok
biztosítása, az épekkel való szociális érintkezések lehetőségének
megteremtése mind ilyen modern törekvések .^fl, feIj>ő4rt-''fogyatóko-
s«dc.JLa£éjz^
vaLójog.. és általában az índividualizácl^~aT~IívEe'zetl ¥ove~ telínények
szervezésében, ennek az elvnek az érvényesítése
kapcsán valósult meg;___(WolTeSSlS'eTrcrert——~-~~ ™"
• ír-^gy3gypeaag3gTái pszichológia feladata, hogy feltárja
az épekkel történő integrált nevelési és foglalkoztatási formákból
következő hatásokat a fogyatékosok<személyiségfejlődésében. Feladata
továbbá feltárni azokat a tényezőket is, melyek a normalizációs elv
érvényesítése esetén pozitív irányban befolyásolják a fogyatékosok
szociális adaptációját még akkor is, ha nevelésük, gondozásuk az
épektől^ elkülönítetten történik.

46
_uir személyiség komplex megismerésének és vizsgálatánál

A gyógypedagógiai pszichológiának - mint már említettük -

kialakulásának kezdetétől fogva szerves része volt a fogyatékosok
pszichodiagnosztikája. Igen sok pszichológiai vizsgáló módszer éppen
abból az indítékból született, hogy a rendellenes fejlődési!, sérült,
fogyatéJTos, átlagtól elmaradó gyermekek jobb megismerését és
kiválogatását szolgálja.! Csak példaként említjük ebben a vonatkozásban
az első gyermeki intelligencia vizsgáló tesztet is. A pszichometria és
pszicho-diagnosztika kibontakozásának klasszikus korszakában azonban
sokszor háttérbe szorult ez a gondolat és a különböző módszerek
kidolgozásánál, bemérésénél, hitelesítésénél az átlag populációra való
alkalmasság kritériumai szerepeltek elsősorban. A különböző
 intelligencia-, képesség- és teljesítményvizsgáló pszichológiai
módszerek sajátos adap-
tálása különböző fogyatékosságú gyermekek vizsgálatára -fontos feladata
a gyógypedagógiai pszichológiának. Szükség van olyan speciális
vizsgálatokra is, melyeknek normaértékei az adott fogyatékos
gyermekpopuláció igényeihez szabottak. Az utóbbi években megjelentek
olyan tesztkészletek, amelyek kifejezetten fogyatékosok számára
készültek. Például a siketek intelligenciájának mérésére külön
normákat tartalmazó nem verbális teszt készült. Az értelmi fogyatékosok
képességeinek feltárását szolgáló olyan tesztbattéria kidolgozására
került sor, amelyben külön normaértékek vannak az enyhébben és
súlyosabban fogyatékosok számára. így a gyermeket nemcsak az épekhez,
hanem saját súlyossági kategóriájához is lehet hasonlítani,
Mozgásszervileg akadályozott gyermekek percepciójának vizsgálatára is
van már speciális tesztmódszer (Snijders-OOmen; Eggert, Cohen, Lüer,
Frostig).
Magyarországon szintén több kezdeményezés történt a különböző
pszichológiai vizsgálómódszerek fogyatékosokra történő adaptálására,
azonban ezek még csak kezdeti lépésnek tekinthetők. A hazai
tesztpszichológia elmaradottsága, a reprezentatív felmérések,
standardizálások és a hazai viszonyokra történő módszeres átdolgozások
hiánya megnehezíti a fogyatékosokra történő speciális alkalmazást is. A
gyógypedagógiai pszichológiának kutatnia és szélesítenie kell a
fogyatékosok vizsgálatára alkalmas pszichológiai módszereket,
eszköztárakat.
A leggondosabban megszerkesztett vagy adaptált pszichológiai
módszerek sem lehetnek azonban önmagukban elegendőek a fogyatékos
ember' megismerésére. A sérült személyiség meg-
eresztü
rjzscrálatokd
Több ~tudo_mány -az orvostudomány, és. résztudományai,., a 'gyógy-
'pedagógia, a szociológia, a pszichológia - és egyedi esett ő l
á^^masjTatár'tudományök vizsgáló módszereTneR~*T<ompIe_x
~*~ "^ ' '' az ilyen sokoldalú megismerés■ -
együtt igen erősen érvényesül a szovjet defektológi chológiában.
ai pszi-
* •-»—JVWiD U

Homogenitás és Jhj3£exoge«-irfeá-6--ia-int szelekciós elv

A fentiekből már egyértelműen következik és megérthető
az az alapvető probléma, melyet a gyógypedagógiai oktatásra
történő kiválogatás jelent: egyrészről igény a homogén ta
nulócsoportok kialakítására és ugyanakkor annak ismerete,
hogy a heterogenitás minden fogyatékossági kategóriában sok
kal nagyobb, mint az átlagpopulációban. A homogén csoportok
kialakításának elve tehát inkább utópisztikus célnak tűnik,
mint a gyakorlatbán rendszerint a heterogén csoportok fog
lalkoztatását, nevelését kell megoldani. A gyógypedagógiai
pszichológiának fontos feladata feltárni azokat a szempon
tokat, amelyek alapján lehet és érdemes hómogenLz^SSTa. tö-
rekedni, ilyen tényezők esetén a pédagógTáT'"r'kSvétk¥ztet?sek levonásához is
segítséget kell adni. Különböző fogyatékos-ságoknál más és más szempont
lehet az oktatásra _történő__ki- " v S S T T K r a r t á S T V á 1 — J T T " w - y T ^ r ^ r : « - • — - - - ' ■ " -

^ s o r o i a ^ ^ E T z ^ E o s T E o j e g y .
 oi káTeg3rTz?ras^cTr^ogyatéTössa^ ^ g
közös jegy. A fogyatékosság keletkezésének idgJL£_például igen sok
esetben jelentősen meghatározza a kialakuló fejlődési zavar
jellegét._JLjbünat@k alapján történő csoportbasorolásnak szintén
sokféle lehetősége van.
A^heterogén összetételű tanulócsoportok tényét ismerve a
fogyatékosok "különböző intézményeiben, feladatként jelentkezik a dir-
ferenciált gyógypedagógiai foglalkozások pszicho-lógiai megalapozása
íS. Ilyen"Jeliégíí K'tatáiIöTrTTagyarorszá-gon még igen szórványosnak
tekinthetőkek.

A sérült személyiség fejlesztésének pszichológiai elvei

A gyógypedagógiai pszichológia nemcsak segít feltárni a
fogyatékos ember személyiségtulajdonságait, hanem kutatásaival
hozzájárul ahhoz is, hogy a sérült funkciók fejlesztésének és ezzel a
személyiség rendezésének lehetőségeit megmutassa. Igen jelentősek azok
a pszichológiai kutatások, ame-j lyek ugyan nem fogyatékosok
vonatkozásában történtek, mégis konzekvenciái egyértelműek ebben a
diszciplínában is.
A tanuíásvi.zsgá'i*micr amelyek a modern^ vj^i kedá.sjl Ai-ek-
tajTji_Jsjj±^£ások_4;alaján jöttek létre és elsősorban a cselekvéstanulás
kísérleti körülmények között zajló különböző formáira vonatkoztak, igen
jelentősek ebből a szempontból. Az állati viselkedés-tanulás körében
végzett vizsgálatok is , fontos kiindulási alapot és összehasonlítási
lehetőséget ígérnek minden olyan helyzetben, ahol a tanulás feltételei

48

_____ ^~ cmitect togyatékos egyén pszichoterá

piájáról lehet szó, hanem a vele kapcsolatban álló családta
gokérői is. A családterápiára vonatkozó újabb kutatások fo
gyatékosok csaTá^jctibaji igcn-jóf ~aTTcaTTna*2Tiatók, hiszen az
érzelmi feszültségek ezekben a családokban igen kifejezet
tek. Magyarországon fogyatékosokra adaptált pszichoterápiás
módszerek kidolgozása terén még nincsenek jelentős eredményt
hozó kutatások.
sedagógiai

pszichológia továbbfejlődésének perspek-

Magyarországon kialakult és hosszú hagyományokra tekint vissza a
gyógypedagógiai pszichológia. A kialakult magyar koncepció megfelel
azoknak a szemléleti követelményeknek, melyek napjainkban a
tudománnyal szemben felmerülnek, s amelyeket az előzőekben
kifejtettünk. A magyar gyógypedagógiai pszichológia egységes
elméleti rendszerét az e címen megjelent kézikönyv reprezentálja
(Illyésné 1 9 6 8 ) .
 A magyar gyógypedagógiai szemlélet szerint: "Célja röviden
összefoglalva: a fogyatékosokat pszichológiai módszerekkel segíteni
abban, hogy minél jobban beilleszkedjenek a családba, az iskolába, a
munkába és a közösségbe. Ennek érdekében minél korábban fel kell
kutatni őket, speciális módsze-j rekkel megvizsgálni, nekik és
hozzátartozóiknak tanácsot I adni (nevelésük, iskoláztatásuk,
pályaválasztásuk alkalmával
in A s-.--" - •'

- -• j. Jf- Tr

49
a fogyatékosok pszichés
___^^yaira vonatkozó ismereteket.
■ A gyógypedagógiai pszichológia gyakorlata a pszichológia több
területére terjed ki. Ezek szerint - akár az épek pszichológiája -
egymással szorosan összefüggő ágakra osztható: a tudományelméleti, a
fejlődéslélektani, az- általános lélektani, a diagnosztikai, a nevelés-
és oktatáslélektani, a munkalélektani és a társadalomlélektani
kérdésekkel foglakozó gyógypedagógiai pszichológiai ágazatokra,
valamennyi fogyatékossági területen."

A gyógypedagógiai pszichológiai kutatások továbbfejlesztésének igényét

a következőkben határozhatjuk meg:
Hazánkban több mind 30 000 tanköteles fogyatékos gyermek (látási,
hallási, értelmi fogyatékos, mozgássérült és beszédhibás) részesül
gyógypedagógiai nevelésben. Több mint 120 önálló gyógypedagógiai
intézményben folyik a speciális nevelő, oktató munka.
A gyógypedagógia elméletének és gyakorlatának tovább-
fejlesztéséhez, pszichológiai szempontból való megalapozásához
nélkülözhetetlen a gyógypedagógiai pszichológiai kutatások
kiterjesztése-, rendszeresebbé és intenzívebbé tétele. Vannak a
fogyatékosok pszichológiájának olyan kérdései (pl.
szociálpszichológiai, tantárgypszichológiai, tanuláslélektani,
pszichoterápiás témák) melyek a hazai kutatásban eddig elhanyagoltak
voltak. Ezeken a területeken a kutatások beindítása és a külföldi
tapasztalatok összegyűjtése sürgető feladat. A gyógypedagógiai
pszichológiai kutatás más területein a folyamatban lévő kutatások
elmélyítéséről, meggyorsításáról és szervezettebb műveléséről van szó.
Fontos korszerűsítési törekvés a gyógypedagógiai nevelésügy
területén a fogyatékosok minél korábbi speciális nevelésének
megszervezése. Ennek azonban alapfeltétele a fogyatékosságok korai
felismerése, melyhez a diagnosztikai eljárások tökéletesítése,
fogyatékosokra adaptált pszichológiai vizsgálatok kidolgozása
szükséges.
A fogyatékosok között mutatkozó nagymértékű heterogenitás ellenére
fontos törekvés az intézményeken belüli differenciálás a homogénebb,
megközelítően azonos fejlődési lehetőségekkel rendelkező alcsoportok
kialakítása. Ehhez azonban szükséges ismerni a különböző fogyatékossági
típusú gyermekek személyiségfejlődésének menetét, mely csak
hosszmetszeti nyomonkövető vizsgálatokkal valósítható meg.
Fontos korszerűsítési törekvés, hogy megvalósítsuk a gyógypedagógiai
nevelés folyamatában a sérült gyermek képességeihez j'obban alkalmazkodó
individuális bánásmódot. Egyéni-nevelési tervek összeállítása is
elképzelhetetlen viszont a
gyógypedagógiai pszichológia segítsége nélkül. " ;
Í
50 l

t.
formaxt xs szükséges vizsgálat tárgyávTT ni lehessen optimális nevelési feltételek ki
Fontos korszerűsítési törekvés az egyes
A fogyatékos gyermekek és felnőttek közösségeinek
moszferajáj, az egyes intézetekben a szociális ii
formaxt xs szükséges vizsgálat tááTTSüT
lh táli

ZwÍsZ£?
pszichológiai kutatásokra.

51
J
/íffi
mm
te

'» DJ

0>
dományosság CnenT'a' tudomány-jelleg) i£t különösen fontos követelmény.
Véaül^hlbaelhárítás, aza7 -t-p-rápig. A két utóbbi tehát itt
se'itt"kű"Ea€"3i, hanem gyakorlati munka.

GYÓGYPEDAGÓGIAI PSZICHOLÓGIA
hallás i fogy.
beszédhibások
értelmi fogy
látási fogy
mozgási fogy
magatartás: sérültek

1 2 . ábra

A gyógypedagógiai pszichológia belső tagozódását szemlélteti a

1 2 . ábra.
A fenti analógia kapcsán nem említettük külön azt a szakembert,
aki a géppel dolgozik. Pedig a gép közvetlenül neki készült, a
bajmegállapító és a hibaelhárító is közvetlenül neki segít. Az
analógiát folytatva ez lenne a gyógypedagógus., akinek a munkáját a
gyógypedagógiai pszichológia többféle összefüggésben is támogatja.
A hasonlatot ezen a ponton jobb, ha abbahagyjuk, mert a továbbiakban
"sántítani" fog. Az analógia nem teljes. Csak egyetlen mozzanatot
említünk a sokféle eltérésből: a gyógypedagógiai tevékenység maga is
pszichoterápiás jellegű.
További gondolatmenetünkben a "gyógypedagógiai pszichológia"
elnevezést csak a tudomány illetve alkalmazott tudo-mány értelmében
fogjuk használni.
A gyógypedagógiai pszichológia ön áll ós ágával kap-a következő
meggondolásokat érdemes nyomon követni.
54
Egy tudomány önállóságának az a T^g^frk TtritiftriiiTnn; hogy kutatói
tevékenysége a jelenségek olyan tartományára irányul r amely nem
tárgya más tudománynak"! En~nek"a~TcrTterium-nak a pszichológia teljében
llitíylti'íeTT"his'zen a lelki jelenségeket más tudomány nem
tanulmányozza. A neurofiziológia nem a lelki jelenségekkel
foglalkozik, hanem a nekik megfelelő idegi folyamatokkal.
A látás folyamán megvalósuló fénytörés és a fordított állású
képkeletkezés a retinán - fizikai probléma. A kép ingerületté
alakulása és továbbítása a látóidegen - fiziológiai folyamat,
melynek "elemei" fizikaiak és kémiaiak. Ugyanígy fiziológiai
(neurofiziológiai) a látásnak megfelelő agyi folyamat is. A kép
"talpra állása" és még számos látási jelenség, mint nagyság-,
szín- és formakonstancia, alaklátás, vagy az a kérdés, hogy a
fiziológiailag megvalósult ingerlés milyen esetben válik
pszichológiái élménnyé (magyarán: mit veszünk észre abból, amit
látunk, azaz a szenzoros beállítódás jelensége), továbbá a
látottak jelentéstartalma, - mindezek a pszichológiai kutatás
területére tartoznak. Mindezek természetesen agyi folyamatoknak
is megfelelnek. De megértésükhöz szükség van a "pszichés szint"
tanulmányozására is. (A "fiziológiai szintre" való "lejjebb
szállás" elősegítheti a megértést, de ugyanúgy a "szociális
szintre" való "feljebb szállás" i s . )
Egy tudományág akkor tekinthető önállónak, ha a tudomány
kompetencíáján beiül kisajátíthat egy szűkebb jelenségtarto-rnányt.
Például a pa-cliupsüicnoiogia csaK a Koros lélkl JtíléTP^" "segekkél
foglalkozik. Vagy az tesz önállóvá egy tudományágat, ha
ugyanazoknak a jelenségeknek a tanulmányozásához sajátos
szempontja van. így a fejlődéspszichológia fejlődésükben igyekszik
megragadni ugyanazokat a jelenségeket, amelyekkel egyébként az
általános pszichológia foglalkozik.
Kérdés, hogy megfelel-e az önállóság ez ismérveinek a
gyógypedagógiai pszichológia. Az egyértelmű válaszhoz tudo-
mányágunk tárgyát is világosan kell látnunk.
Qjá- A gyógypedagógiai pszichológi a tárgyát legtöbbször
a fogyatékosok lelki jelenseg^TneK tanulmányozásaként hatá
rozzák meg. Azt implikálja ez a definíció, hogy a gyógypeda
gógiai pszichológia is ugyanazokkal a jelenségekkel foglal-
kozik, mint az általán£s_pszicnoiogia_t. csak sajátos körüTfné-
rry'ék' R'ö'z'ott: fo^yatJeTcpsoknál. Az általános ps'zTc'hol'Ogla""TS=~—■
l á ' " V ^kÖ5lL dJiá
ezLI"o*gyáTeko^ojcn41
jük,
g y ^ j 4 1 P iJ^j^J _ j
"m~aTr*~gyág*ypedagógiai pszichológiát művelünk. Á specTaYiirTtér-
öésrisTtevés itt nyilvánvalói okoz-e eltérést a gondolkodási
folyamatban az a körülmény, hogy a gondolkodó személy történetesen
siket?
Kérdés, hogy az így definiált tárgyú tudományág valóban
önálló-e, hiszen maga a jelenség, amit tanulmányoz, az
általános pszichológia tárgya. A sajátos körülmény pedig,
55

Iamiben jelen esetben (a siketeknél) tanulmányozzuk, csak va-rians, ami

éppen az általános megismerését segíti elő. Hiszen lehet

tanulmányozni a gondolkodást a feltételek még sok más

variációjában i s , így iskolázott vagy iskolázatlan embernél,

európainál és polinéznél, kinin hatására és alkoholos terhe-■

WÍ^CLLC is. ±;z a kutatás hasznos lehet a sajátos

körülmények között élőkre, például konklúziókat vonhatunk le az
eredményekből a siketek gondolkodásának gyógypedagógiai fejlesztésére
nézve, - de hasznos magának a jelenségnek a jobb megismerése
szempontjából is. A. fizika a gravitációs gyorsulást nemcsak légüres
térben zuhanó tárgyakon tanulmányozza, hanem gázokban és folyadékokban
is, különböző hajlásszögű lejtőkön is, vagyis különböző irányú" és
intenzitású erők különféle variációiban. Itt is jelenthet gyakorlati
konklúziót a speciális eset, például annak megállapítása, hogy egy
meghatározott földrajzi helyen hogyan érvényesül a tömegvonzás. De
sokkal fontosabb a szabadesés általános törvénye.
Ebből a gondolatmenetből az következik, hogy ha a gyógypedagógiai
pszichológia tárgyát a fogyatékosok lelki folyamatainak
tanulmányozásában jelöljük meg, akkor ez nem önálló tudmányág,
legalábbis a "tudomány" szó "jelenségmegismerő tevékenység"
értelmében. Természetesen, ha a kutatás célja az, hogy elősegítsük a
fogyatékosokra irányuló gyógypedagógiai tevékenységet, például a
siketek gondolkodásának fejlesztését, akkor - abban az értelemben,
hogy a pszichológiát alkalmazzuk egy gyakorlati tevékenység érdekében
- önálló, de alkalmazott tudományágról beszélhetünk.
E hovatartozási dilemmát évekkel ezelőtt éppen saját munkámmal
kapcsolatban éltem át. A vakok haptikus észlelésével foglalkoztam,
teljesen gyógypedagógiai kérdésfeltevésből kiindulva. Az érdekelt,
hogy a vakok oktatásában felhasznált domború ábrák megfelelnek-e a
nekik szánt szerepnek, a valóság képi ábrázolásának. Mások viszont,
akik megszokták, .hogy általános pszichológiai beállítódással fordulnak
a problémák felé, úgy. fogadták munkámat, hogy az az általános pszi-
chológia és a gyógypedagógiai pszichológia "határterületén" folyó
kutatás. Az általános 'pszichológiához sorolás ebben az esetben valóban
kézenfekvő, hiszen a haptikus észlelés tanulmányozása éppen a vakoknál
a jelenség lezajlásának igen értékes variációját adja, mert a
befolyásoló tényezők egy ré- , sze - minden vizuális inger és emlékkép
- ki ,van zárva, maga a haptika "tisztábban", "redundanciamentesebben"
érvényesül-, így a nyert adatok az általános pszichológia számára is
figyelemreméltók lehetnek, nemcsak a vakok oktatásának gyakorlati
szempontjából.
Elképzelhetőnek tartom e diliemma más megoldását is. Egy konkrét
kutatást több tudományág gondolatrendszerébe is bele lehet helyezni,
aszerint, hogy ehhez milyen szempontunk van. így a haptikus észlelés
tanulmányozása a vakoknál nemcsak az általános pszichológia és a
gyógypedagógiai pszichológia "határán" foglalhat helyet, hanem
egyidejűleg teljes
„ -^^=Í.U<=^ iei, de ma már fontos fogalom a fejlődés
lélektanban és kutatásokat inspirál a gén-biológiában. Persze
e három tudományban a jelenség más-más oldala képezi a kuta
tás tárgyát.
Gondolatmenetünkben tehát oda jutottunk, hogy noha a Pgd^agógiai
pszichológiai kut.§.tás_jiagja^éj^
O más ágai
ez pajSTíTfficürOílTIÖHyé
a kutatáshoz sajátos szempontja van, megalapozott ú
j , és ezért önállósága
ezeket "nem c^upa^^ajSTíTff-icürOílTIÖHyék" között kutatja, hanem
Ezen túlmenően figyelemreméltó, hogy vannak olyan pszichés
jelenségek (reakciómódok, mechanizmusok, tendenciák), melyek éppen a
sérülteknél keltették fel a kutatók figyelmét. Arról nincs szó, hogy
ezek szükségszerűen és kizárólag a sé-rjilt állapothoz kötött jelenségek
lennének, --"■"r"?~~ «-—~—
nak erőterében 'mutatköznaK~meg'"Tgg'Te"llegzetesebben'! EzelTeT
f rgy^eliFelTe^^g'lmcnd'nát'jW le t ék e s-
ségi területén egy szűkebb jelenségtartomány a gyógypedagógiai
psziej*6lógiáé. Vegyük sorra közülük a legszembetűnőbbe-.
fah Ha történeti sorrendre is törekszünk,^.elsőként a
csflKKITPtértékiiséai fr;^t VP1I említenünk. Ezt a lelki komplexust a
testi hibákkal és érzékszervi fogyatékosságokkal kapcsolatban írták le.
A fogyatékosság a lelki élet legfőbb mozgatóját, az érvényesülési
vágyat akadályozza célja elérésében. Ez a tendencia olyan erős, hogy .az
ember sérülten is a
hátrány_kiegyenlítésére, komgenzációra "törekszikT"X.kompen-
zaxTió azótaTsT"!. gyö*gyp"&"QagogTaT szeméiyiséglelektan egyik
legfontosabb fogalma.
Noha a csökkentértékűségi érzés a fogyatékosoknál a legszembetűnőbb
és a legkönnyebben megragadható, természetesen nemcsak a
fogyatékosságból fakadhat. Etnikai előítéletek miatt hátrányosan
megkülönböztetett egyén ugyanúgy átélheti, mint az osztály leggyengébb
tanulója vagy a feltűnően csúf leány, vagy akár a nagyfiúk közt a
kisfiú. De mindig a háttérbe szorított kisebbség sajátja.

P
Az_alőÍ3j3Jj;e,l„Jxintkező, de más szempontú és újabb fogalom ja gtigma.
A_jtesti hibának, illetve fogyaté-k a szoci áiis J^TSF~
 C'á1Fsa;dlSmT"~r*e"aTfá 1 ást
vált ki. A reagálás negatív jellege a7ő^aTölilfe7reí áeté*veT~függ
össze. Az ókorban és a középkorban súlyos vétke kért megcsonkították a
embereket, hogy ezzel életük végéig Megjelöljék őket. Gondoljunk az
augsburgi csata gyászvitézeire, vagy Szent István szigorú törvényére,
mely szerint lopásért a vétkes kezét vágták le. A testi hibás az ókori
és középkori emberből iszonyodást vált ki, belsőleg elutasítja °t, és a
bélyeget (stigmát) - ha nem emberi hatóság sütötte

56
57

Í
K
Í-
O 10 N < Űfl
PJ 3 rt rt CD P ! 3* H P! CD Ps Ni N
3 CDs CC Ps 3 01 Os N
rt 3
CD Hí p-
O
p
rt M 0:
O 3
10 01 0 :
N cn
< CDCD
g3
l-1 ÍJ*
M CD P
P 13
H- • hh
ps O
in >3
ps ►<;
< tr p
O: rt M f-i CDs
CDs ps l-f M 3" - O
CDs psiQ cn
CD P
(+
CD (Ds
3
O CD
H - cn
cn O c n
W C D CD; CD tH l-i i
i **iO H
CDi H!P cn; o: ; CB 3 j3

fy fl; p
H3KJH
3 rt
P 0: P .
3 cn hí „ ,
CDs CDs 3 pisuQ CDlrt/P
01 hj fD I - J ^ 3 | C D s | 3
rt hj rt (3 3
P CDs CD < u/f< CT X rtuQ P CD/CD
CT CD pO
P M 3 3
Q ?r px g Os O: h( N cn
P
(I (D
X 3" Ps
O CDs hf CO
N (t
W 3
= CDs D
01 LQ (D 01
N CD M N
H- >>r W P
q CD Í
CD CD Nr+ Os
rt M o« CD
CD ^ h{ 3
tTCD
P Ü
rt p-*<; • oi
Os p- N
cn P ;> CD
 CD CD
P CD P- 3 3 H r t cn p s p Os o> CDs cr cn cn ua p CDS tr 3
CD CD
rt p CD CD
p uq
CDs Os rt (1- CDs CD c n p s 0 : 0 " 3 3" rt cn hf CD
?I"N (D (t lű
p rt ps
h-1- £T CDs 01
O:
CDs O < P
N CDs O N W iQ 01
Os cn
PJ CD
O <*<
Pslű
ctR CD cn
CD (D O Ps<-J- CD rt 01 M hj M 01 Ot CO CD PO CD CD CDs 1
3 LQ PS H CT p-CD CD X" (+ 3" 3 C P CD W 01 O: h- rt CDs CDs CDs 3 ps O» hj I 01 I
I
q pq p s :
0 PK M CD
rt P < rt 3
Pp
u. H H H rt CD ps PK ps Hrtí 3 CD Os P 0 CDs 3 iVO 01 X rt O pO
rt 01 cn ps O
N hf H!
ps cn p p
1 P rt N
I O II

I ö- fD
/ ÖAU}
/ í"<
a
ff

«i«
lel-I
r^] állapítható itiegT A k"ülönb"ség~~természe-
tésen-frieg^án a mezŐEtf"üTctú"rá"k~diinamil<;ai következményeiben is.
feltöri, f^dnt-f, ^nerg^ie^agre.ssziv
nes. számos megiigyeies szaraoi oe arroi, nogy a rruj3££rjaGJLQ,-ban
viselkedésbjaTp'röbban ' TDoTTTárd és mtsai) . Az agresszió persze sokfé~le""Tor"máB'an
nyilvánulhat meg. Lehet, az akadály vagy a frusztráció okozója elleni támgd^T^vagy
tehetetlen dühjaagé_s_t. Lehet„pof:on
Sr" kihegyezett éle, "gletyka_,_ kritika...............Az"
h f á i ó káluá " '
iránya is változhat: ha a frusztráció okp„z.ájaltulság"o'san
er<5sJ.JmegjfljMoni]f helyetté'~a~Z5uimagrr a személy saját maga., is lé"het
agressziójáhak célpontja az önvádtól az öngyilkosságig. De a fizikai
világban sem vezet minden túlnyomás robbanáshoz. A személyiség belső
struktúrájától és a pszichikus környezet más tényeitőr függően
nyilvánulhat meg a frusztrá-ciós feszültség különféle
viselkedésformákban. Voltaképpen a dühkitörés is regresszív jelenség,
az alkalmazkodó viselkedés szétesése, n'p.—fcj~-j c 1phej~. a frusztrációt
bírni, mint a gázpalack falai a túlnyomást. Ez a frusztráció-toTerancia.
Nem szorul bizonyításra, hogy a frusztráció a fogyaté-kosságból is
származhat. Elképzelhető, hogy az a bizonyos utas elérte volna az
autóbuszt, ha ép lett volna a lába; vagy ha valaki azért nem válhat a
társaság bálványává, mert rendkívül nehéz felfogású (történetesen
debilis). Létezhet olyan Rómeó, aki azért nem képes Júliájával
közelebbi, intimebb kapcsolatba kerülni, mert többé-kevésbé
rendbehozott dadogó lévén, éppen akkor, amikor a kettőjük közti légkör
lehetővé tenné, hogy egy lépéssel tovább.menjen, vagyis fokozott
érzelmi-izgalmi állapotban, mindig újra dadogni kezd.
Az épek_ s z ámár^a_j :^s_^s^j£rbgna£ontajke_le.tkező_t_kisebbj:
£ j
fietstm-üré
1 ti i c te l Oi Tc ozö t t á l t a l á ^ a i i ^ € ü k ~ : E S T i ^

16. ábra
i
A strukturális különbség abban van, hogy a fogyatékosoknál az
akadály nem__a_célt, hanem a szeméJLyjtJveszi^körül
TT¥7~™TTTrTIÍ]Íi5lIl^^
TTrTuIÍ]Íi5lIl^^
elválaszthatatlan fogyatékosság. (Hasonló topográfiájú mező
áp^]cnST~TS~tétTejűiT5r7™a^TISn~:Kiinduló helyzetként, hanem a tartósan
frusztrált állapot végső fázisaként.)
Tulajdonképpen a dinamikai különbség is leolvasható a két sémáról
( 1 5 . és 1 6 . ábra), ha összehasonlítjuk őket. Az első esetben -
egyszerű frusztrációs helyzetnél - a cél elérhetetlen ugyan, de a
személynek tág, szabad mozgási te-

62
let - a személy tulajdonképpeni élettere - lehet szűkebb vagy tágabb, a
lényeges azonban az, hogy az akadály már eleve más célok felé is
lezárja az utat, amerre a személy még el sem indult.
Talán a strukturális és a dinamikai leírás után a börtönszerű
helyzet élmény-vetülete is könnyen megérthető. Itt már hiányzik az
agresszív tendencia kirobbanó lendülete. A támadás iránya megfordul,
visszafelé, a személy felé hatol, súlyosabb esetben önértékelési
válságot indukál. Máskor az agresszív tendencia lefojtottan parázslik,
aktualizálódás-ra készen. Vagy pedig a "kimenni a mezőből" tendencia
jelentkezik, ami a frusztrációs élmények elbagatellizálásában,
tudomásul nem vételében, vagy a realitás síkján megoldatlannak az
 irrealitás, a fantázia és az álom, esetleg a téves eszmék világában
való megoldása kísérletében mutatkozik meg.
Ahhoz, hogy az inadaptáció személyiségdinamikáját mélyebben
megértsük, véleményem szerint egy ponton ki kell lépnünk Lewin
mezőelméletének fogalomrendszeréből. Nem korrigálni kell ezt az
elméletet, hanem továbbgondolni. Különbséget kell tennünk aktuális
helyzet és alaphelyzet között.
Lewint kizárólag az aktuális helyzet érdekli. Azt igyekszik
feltárni, hogy a személy aktuális viselkedését a pszichikus mező milyen
tényei hogyan határozzák meg vagy befő-" lyásolják. E tények között
lehetnek múltbeli tapasztalatok és a jövőre vonatkozó elképzelések is,
mindez azonban csak™ a jelen viselkedésre vonatkozó funkcionális
összefüggésben válik vizsgálat tárgyává.
Feltevésünk szerint az aktuális helyzet tagolódásának egyik döntő
meghatározója az áz"általános motivációs áÍlarZ_.'" ?Ogt, amely a
személyt többé-kevésbé tartósan jellemzi. Nem. tudom, hogy ez a
"megfogalmazás, mint definíció, teljesen adekvát-e az alaphelyzet
fogalmának. De hogy jól értsük, miről van szó, megkísérlem körülírni.
Egy elkényeztetett egyke például, akinek az életében az
akadálynélküliség válik alaphelyzetté, ugyanazokat az eseményeket
másképpen fogja átélni és másképpen fog reagálni rájuk, mint az
egészséges légkörű, jólétéért küzdő de optimista, többgyermekes család
gyermeke, aki számára a pszichikus fejlődésre legkedvezőbb
szituációtípus, a problémahelyzet az alaphelyzet. De más életvezetést
(aktuális helyzetsorozatot) inspirál az alkoholista apa miatt széthulló
család gyermekének frusztrációs vagy konfliktusos -alaphelyzete is. Az
aktuális helyzet tagolódását tehát -egyéb tényezők mellett - az
alaphelyzet, mint mélységben és időben kiterjedtebb,
tehátT.:stabTla£>]5~struktúrájú erőtér határozza meg. Az aktuális helyzet
az alaphelyzetre épül. Az alaphelyzet hatása még akkor is érvényesül,
ha az aktuális helyzet strukturálisan független tőle vagy éppen ellen-
tétes. Az alaphelyzet ilyenkor is átszínezi az aktuális

u.
(

I
öröm alaptónusa különbözni fog a többiekétől annál a gyereknél, aki
éppen gyászol.
• Ha most ezek után megismétlem azt a feltételezést, amit a
gyógypedagógiai pszichológia keretében egy dinamikus sze-
mélyiséglé.lektan kiinduló munkahipotézisének szánnék, hogy a
fogyatékos gy_erekek viselkedése dinamikai szempontból^jelentős
részben börtönszérű frü^jrágÁós__a_laphelyzetükből^ pr^hp£fí__ mpg^ azt
remélem, evidensnek^tűliiir~^TTa~TíenrTrs' a feltevés helytállósága, de
legalább a probléma jelentősége. Nem nehéz fölmérni, hogy mit jelent
egy ilyen típusú alaphelyzet például a döntésekben, az életstílus
kialakításában, az alaphangulatban.
Hátra van még a börtönszerű frusztrációs alaphelyzet viselkedés-
következményének bemutatása, vagy köznapian fogalmazva: az a kérdés:
jmjhg_z__2ejiet kezdeni _ilyjen_helyzetbe_n.
E helyzet támasztotta feszültség feloldásáTJan lyamat látszik
alapvetőnek, melyek bizonyos szempontból egy-ssal ellentétesek.
Az első az éppen felállított normához viszonyítva re- kált vagy
áthelyezett célválasztásban nyilvánul meg. Minden viselkedésnek végső
soron az a funkciója, hogy biztosít J e T e n il
sa az" aHca"tnt5^ic©aaTC"- ____ ,——___
személyiség egy spontán veHekéző""micliaTiTzmus se-
gítségével igyekszik elérni: redukálja
 Í^^-Éiy
5
mintá g""K5vetT7~amit Ho ppé az igényszint-mozg á ssal
Ean tigyelt meg. Minden_T!eJ ; adüit^
T^fTj^Tj—"qa j-ar-^-oi JQgTfTnénpTTrirKpTIi^"1!1?^1 ezt_nevezzük„igény-
szintnek; Az igényszintnek megfelelő va_gy__ajmáJL_jnaga^ahb~-tel-
kerKent. Egy~kezelés alatt álló dadogó számára komoly siker
lehet, ha egymás után öt mondatot megakadás nélkül el tud
mondani. Ugyanez a teljesítmény egy tévébemondó számára sú
lyos kudarc volna. Hoppé kimutatta, hogy sikerek hatására_
aziaény szint növekszik, balsikerek hatás á?a~pe31!g~ciokken.
A személyiség ezzel védekezik a kínzó kudarcélmények ellen.
Kudarcsorozat hatására alacsonyabbra helyezi a mércét, hogy
u~Jabb kudarc ne k^vgjűsjaxzéte- be. "
~A~Hoppe által feltárt funkcionális összefüggések jelentősége
túllépi a teljesítménymotiváció kereteit. Megállapítását általánosabban
így fogalmazhatjuk meg: frus_ztrációsoro-
ri: istu J:unk
éfnX7__
*i~~~~ A s^£méJ:2£ség^sj2OjLy|n_védeke
se a f^^atéko'sokesetében Ts~^^T~WegTTgyeThető. Durva példa, hogy egy
vak g^£££jL-Dem érzi frusztrációnak, ha nenTTeheí™ ' belőle f
estőművé^sz~ EnneT ó^^^IJ^TT"á~T¥~k¥é
J-Cli^ *_wo&v-j *= c: UCJ-UXCUCil ily liVÜllVdlü.
Lényegében ugyanennek a védekező mechanizmusnak a meg-
nyilvánulása egyes fogyatékossági típusokba tartozóknál a jól
megfigyelhető elkülönülési tendencia, a fogyatékossági
sjsiqettársadalmak keletkezése is. A fogyatékosságból származó
börtönszerű frusztrációs alaphelyzet feszültsége ugyanis az épek
közösségében, a velük való összehasonlításokban és összeütközésekben
realizálódik igazán és válik kínzó élmény-nyé. Az alkalmazkodást
egyébként, is megnehezítő fogyatékosság itt válik a
megkülönböztetettség jegyévé. A Wells-féle Vakok országában például a
vakoknak, akik vakok társadalmában élnek, vakságuk miatt nincsenek
lelki problémáik, és a közéjük tévedt épszemű idegennek válik
megkülönböztetettsége miatt hamarosan gyötrelmessé az élete. Érthető,
hogy a fogyatékos kerülni igyekszik azt a közösséget, ahol az aktuá-
lis frusztrációs helyzetek keletkezésének különösen nagy az esélye.
Ez a jelenség, úgy gondolom, egyben arra is felhívja a figyelmünket,
hogy a fogyatékosokkal szemben megnyilvánuló társadalmi attitűd
formálása terén is bokros teendőink lgnnének.
/^Q A börtönszerű frusztrációs alaphelyzetben keletkező
Ifagzültség csökkentésének másik lehetősége a személyt körül
ivé vő akadály_ha]bárolta terület "tágítására irányuló' .'.tevékeny
ség. _itt a Feszültségcsökkentést""!! biztosítja, hogy á~"sze-
méíy~tényleges életterének (azaz a mező azon részének, ahon
nét nemcTsak' hatásokat kap, hanem ahol mozogni is tud) a bő
vítésével a pszichikus környezet egyre több ténye válTk~eTeT-
■EeTS~ciTTT.
Ez a folyamat is kiindulhat a személy spontán aktivitásából. Ide
tartozik például minden olyan viselkedés, ami Ad-ler óta a szervi
csökkentértékűség kompenzálásának körébe sorolható.
De az akadály körének tágítására irányul csaknem teljes egészében
a gyógypedagógus gyógyító-nevelői tevékenysége is'.*~ Az alapkészségek
kialakítása, a beszédkorrekció, a mozgásnevelés, de a gyógypedagógiai
nevelőoktatásnak az általános iskoláéval a tananyag tartalmát és
terjedelmét illetően megegyező mozzanatai i s , újabb és újabb
területeket hódítanak a fogyatékos gyermek számára. A gyógypedagógiai
tevékenység tehát, minthogy hozzájárul egy regresszív, egy dedifferen-
ciáló és dezintegráló feszültség csökkentéséhez,.teljes egészében, még
 az ún. "általánosan művelő" feladatokat is beleértve, gyógyító-
nevelés.
Szembe kell néznünk azonban azzal a körülménnyel, amire már utaltam
is, hogy a két feszültségcsökkentőfo_ly_amatj_ az áthelyezett
célválasztáü"es áT^I¥FteT=^a^TOTs7~:reTÍen-
teYe~s~r"s Te"het7 egymás ellen "Tg—auTgozhat; ———
.~~~~ ^nTfflror~peTdául az oktatás új ismeretekkel látja el a fogyatékos
gyermeket, részben olyan területekre is ablakot

64
65
y gy
g társadalom kultúrájában való tájékozódást. Az
ehhez szükséges ismeretanyag közlése te hát a fogyatékosoknál is
elengedhetetlen, nem is lehet másként. De ebből azt a paradox
következtetést is le kell von hogy minél kulturáltabb egy társadalom,
annál nehezebb f t T * á ő t ~ l i l i ~ ~ " "
ezután sem íepnet De. A vaK gyermeK peiuaui ex leisu ton egész sor olyan
élmény és tevékenység lehetőségéről értesül, amelyek az ő számára
vaksága miatt sohasem válhatnak valódi lehetőségekké. Kissé
eltúlzottan, kiélezetten fogalmazok: oktatásunkkal mintha ezt
mondanánk a gyereknek: "Ugye, mennyi érdekes dolog van ezen a világon,
bolygómozgás, csatornarendszer, virágos rét pillangókkal, meg vegyi
folyamatok, amelyekről te sohasem szerezhetsz teljes és közvetlen
tapasztalatot. Lehetnél esetleg csillagász is, vagy akár botanikus,
mérnök vagy vegyész, ha nem lennél vak." Me_s t ersé_g_esen
keltUrJc_teháÍL-ÍXiJLaziJ^ci^S-^JaaÍÍ3^séget_gfct_ is, ~~ah~5l egyeSként nem
volna. Tény, hogy a társadalomba va-
ni
, gy benne a fögyateT<o*sságőt~elviselni
~ á d l kltúájáb

Azt hiszem, ez a körülmény is hozzájárul ahhoz a nem mindig szívesen

bevallott realitáshoz, hogy a spontán fellépő és tervszerűen
bevezetett feszültségcsökkentő folyamatok ellenére is a frusztrációs
alaphelyzet feszültsége jelentékeny részben megmarad. Erre mutatnak
azok a viselkedési és affektív zavarok, amelyekre még az elején
utaltam, s amelyek a gyógypedagógia minden területén tapasztalati té-
nyek. S tegyük még hozzá: amelyek megléte mellett a társadalomba való
beilleszkedés nem lehet teljes.
Természetesen a pedagógia hatékonysága is, mint minden
hatáseszközé, véges. A gyermek börtönszerű alaphelyzetének akadály-
körét nemhogy eltüntetni, tágítani is csak egy bizonyos határig tudja.
A pedagógia rövid karját a civilizált társadalom néha a technikával
igyekszik megtoldani: hallókészüléket ad a süketnek vagy olvasógépet
próbál szerkeszteni a vaknak. Ezen a téren még jelentős fejlődés
várható, de nyilvánvalóan az sem lesz határtalan.
Azzal kezdtem, hogy szakterületünkön a továbbfejlődés egyik
feltétele egy dinamikus gyógypedagógiai személyiséglélektan
megalkotása volna. E tudományos tettnek megfelelő gyakorlati lépés
pedig az lehetne, hogy az úgynevezett "emocionális" és beilleszkedési
problémákkal is tervezetten és szervezetten foglalkozni kezdünk.

5-t. .
I I I . A SÉRÜLT ANYA-GYERMEK KAPCSOLAT 41, ; • '

Az anya-gyermek kapcsolat mindkét fél számára ö szt ö n -

he_ly_as£."" H/■kel^tényből is kiderül: "~~
1 . „Viselkedésük, nagyrészt g^notókus prográrnyalakján" megy
v é gbe. Ez a tény a csecsemővel kapcsolatban közismert.
 __ neki szc________________________________^„w,^._ l,I=11,
Közismert az anyai viselkedés ösztönjellege. Az"állat^iva-
dékgondozó magatartásában könnyebben felismerjük a fajspecifikus
öröklött programot. De felfedezhetjük az emberi anyánál is, ha
lefejtjük róla mindazt, amit a civilizáció - spontán szociális
tanulás vagy céltudatos képzés útián -rárakott vagy alakított
rajta. A karra vevés .abecjLas.-tés_,__a_s_z_opjbatás„mozdulatait
"mag'a^roTr-ru^Ja'"', nem a szom-szédasszonytól leste el, nem a Védőnő
mondta, nem az Anyák Könyveben olvasta.
2.JU^na^lletye a csecsemő vise lkedése e. kacséi**-
b_an^£&saJxLt£ágöIdS^kie 1 égülést széhű£ha££uL-iC^^pr« em3--
iüegjiyugszik, de az anya is örömét leli benne Él
vezi saját gy^rmeKét, gy(5nyOrROftHr-1gstabénVln5zgűIaEgÍban
jó érzessél tölti el testi fejlődésének észlelése, örömmel
fogadja kibontakozó aktivitásának jeleit, a kifejezés, a mo
gás, a beszed, az értelem fejlődésének megnyilvánulásait.
t A7: -aPja-OriMBg', a véd^=g©Bdofij£asJószeretet ösztönös mágal tartásában
jiv^Llvánul meq. Maga tart ása~a"gyérmek "s"iámIra"-"F§n1
"€őnságban
■€3rTságban_jia£u Ez lelki fejlődésének alapvetc TcTTnHulópontja. Az
anya hiánya vagy az anya-gyermek kapcsolat zavara esetén ezt a
közlést nélkülözi a gyermek, a lelki (főleg az érzelmi) fejlődés
ismert anomáliái ebből a nél külözésből fakadnák.
megakadt
s.-..-^, le lassújává gy
^_____________.^uKtízz.jzzzs:"*- <- okoz az anya-gyermeT5
va* ösztön-vezérelt, biztonságot és szerefeTEe't közlő viselke1
djsét is. __E,z__p.edig =^Tra"z"ttörnre^treTfPeTTo~TnTer^T^
jenek megfelelően - megzavarja a gyermek genetikus^ ösztön-
Hogy érthetőbbé tegyük e kissé besűrített gondolatmenetet, járjuk
végig részletesebben az anya-gyermek interakciónak ezt az útját,
különös tekintettel a fogyatékos gyermekre Először az anya és gyermeke
közti információcsere jellegzetességeit vegyük szemügyre, hogy
megértsük, hogyan vezethet magatartási zavarhoz az anyánál a gyermek
sérült állapotánál észlelése. Azután azt nézzük meg, hogy a megzavart
anyai viselkedésnek milyen konkrét megnyilvánulásai vannak. Végül |
azt kell kiderítenünk, hogy mit okoz ez a gyermekben, hogyan változtat
(torzít) az ő viselkedésprogramján és fejlődésén.

1 ./ Az anya-gyermek metakommunikáció
toqan ^•^-JJ^S^'"6 ^1ateJ^aSJiés____t_alanul, de pon- an es
RoveTlcezetesen közljuregy^ssa£_ér^^3^11agotukat
66
67
gadó fél ösztönös viselkedését.
v4 csecsemő nyu.gt.a.Lan.^ éhes vagy_ kétségbeesetté Jelzései
(nyöszö"rg*é"ieT"s"ifása) az anyaTőz'eTed'Ii'ét, "megnyugtató-segítő
magatartását váltják ki. ^ csecsemő ny^godt^.J.éllakott, megelégedett.
Mosolya, gőgicsélese""e"satőrnáin át nyugalma átárad az anyára. A
csecsemő élvezi az anya közelségét, testmelegét, érintését. Ebből az
élvezetből még többet kíván. Mozdulatai: fintora, hadonászása,
rugdalózása jókedvet fejeznek ki, az anyát arra ösztönzik, hogy még
maradjon vele, szorongassa, mozgassa, becézgesse.
_ Az anya naugoátésvidáin - ezt nyomban közli is a gyermekkel:
gyöngédmozHulaCá és meleg- hangja biztonságot sugároz, amikor magához
emeli. Élvezi gyermekét: gyönyörködik testében, mosolyában,
mozdulataiban, figyeli és megállapítja fejlődésének előrehaladását, ami
jóérzéssel, megelégedettséggel tölti el. Ezt az élvezetet folyamatosan
igényli, szeret együtt lenni a kicsivel, és anyai "praktikáival" igyek-
szik elérni, ,hogy az még többet mosolyogjon, nevessen, gő-gicséljen,
rúgkapáljon. Minden eszközzel segíti fejlődését, mert annak
előrehaladása szüntelen újabb öröm forrása.
Máskor meg nyugtalan és. kétségbe_ejeji_ja^__anyji. Ettől hangja'
hidegebbé ,~^r^e^e^EeT~TTroTZtTűTáEaipedig merevebbé, bizonytalanabbá
válnak, de szeme is másképpen csillog, mosolya is halványabb.
Mindezekkel akaratlanul is közli a csecsemővel rossz lelkiállapotát. A
csecsemőre "átragad" a nyugtalanság és a kétségbeesés, nem akar
szopni, nem hagyja abba a sírást, nem tud megnyugodni.
Az anyaa^lagiűbjbesetben " j ó anya_", aki arj:a__törekszik,
hogy g^efmékétne " te'rTieT^e^'s^rjáir^rajaTváTT" Ezért, _am±]íör~"yé-
Te~v^EZ~l3^k&^^- irkTKa-prrst5lriiir"minden negatív érzelmet: bá
natot, sérelmet, "Haragot." Ez azö¥Sa7T"toi3Bnyi:rB CsaTc a fel-_
színen sikerül neki. Viselkedése látszólag ugyanolyan,. mlnF
EséíSFr~azr~€fzeImt kiegyensúlyozottság idején, ugyanúgy betartja a
csecsemőgondozás megszokott programját: kibontja, tisztába teszi, karra
veszi, megméri, megszoptatja a csecsemőt, közben ugyanúgy beszél hozzá
vagy énekel neki. De az eredmény ilyenkor mégsem ugyanaz: a
kicsi.,nem,_.nyugszik meg. Mintha tudná, hogy anyja csalódott "a
"férjében, hőgy'"íS?31ás testvére intőt hozott, hogy a nagypapát baleset
érte stb. A felszínen azonos viselkedés ugyanis "mélyebben" mégsem
ugyanaz. Az emocionális tartalmat -hordozó viselkedés-árnyalatok
megváltoztak. Nagyon picit remeg az anya keze, valamivel keményebb a
hangja. Ez elég ahhoz, hogy elárulja belső bizonytalanságát. A gyermek
számára ez azt jelenti, hogy akinél ő biztonságot keres, az most maga
is bizonytalan, nem tud neki biztonságot nyújtani.
" Észrevehetjük a leírásból, hogy a felek között nemcsak
információcsere, hanem - amint már utaltunk rá - köl>c_süpj&s
-interakjcj^i_^_ is _f olyijj. Az egy xTtél emocio i áikét A
nális állapota" gerjeszti a másikét. Az anya nyugalma megnyug'

megzavart anyai viselkedés

Az itt vázolt folyamat a valóságban ritkán megy végbe ennyire
direkt módon és leplezetlenül. Bár találkozunkolyai szülőkkel,
akikfog;y^téko_s g^ermeküjcet__n^iltd:ii ül'UE'a'sTt3ák:'
em
nem aKairnak fu3nIIIx51I^a^_i2ZÍEi^^EZ^Hl3B^íft©5s5aE^^S
nT~f"ő~LerarTfvEe"zetbe adni) , - 4i.fcaJd|biyi__njL^JI^^
................................................?.zu
Tői magatartás.
"*~"~"—^gcszffli~"('nemcsak az anya) attitűdjét a gyermek iránt
általában konfliktus jellemzi, azaz ellentétes irányú erők
összecsapása. Azj|gyjj£_j^<^ajjy^ tud
örülni neki, nem tudja szeretni.- Ajna^sik erő az anyai szeredből
fakad,: a gyermeket szeretnj^geirj. Ugyanaz" az" eTnE'eri közösség, amely
a társadalmi igények"mércejenek meg nem felelő, alulteljesítő, kevéssé
hasznos sérült embert nem fogadja be, a sérült gyermek anyjától
elvárja, hogy szeresse gyermekét.
A szülő már szocializált felnőtt, ami a többi közt azt is
jelenti, hogy interiorizálta annak a társadalomnak a nor máit,
elvárásait, társas magatartásformáit, amelyben felnőtté vált. így
belsővé, személyisége-részévé vált az a (zavar talán fejlődésű gyermek
esetén ösztöntörekvéseivel megegyező) követelmény is, hogy "anya
szeresse gyermekét". Az anya szeretet magatartásában tehát nemcsak a
környezet elvárásai1 nak kell megfelelnie, hanem saját felettes
énjéngk,is. Nemcsak "mások előtt játszott szerepét kell vallania, hanem
saját értékrendjének megfelelő, belső magatartást is. Ez a két erő
egymást fedi, gyakorlatilag ugyanaz. Ellentétesek azonban a szülők
csalódásából fakadó erővel, amely a gyerme} elutasítását követeli.

68
6í

'ayermek
y gYxfcaJ^p^^ szeretet-erő győzelme )
JCÜÍIiílsZiío^^ zás. pszichoterápiás jellegű segítségnyújtás nélküli
Hogy
spontán bekövetkezzek, ahhoz^a^jü2jy3ss(£iíg5', £^£9Y_az anyának érzelmi
erőtartalékaT legyenek Ezek több~Torrá"¥B"öT"is "sza'r-"TfSlTFráTnak. 71£r?
3's~Ta"ii:riyg^gFgnék - férjének, rokonainak, barátainak -
magatartásameggy őzheti arr ól, ho gy az ő értéke .számukra
nem~c*sokken~azHtal, hogy_fQgy£teg£s gyJ£ffla£eT~szü-le]Eg€t". TAgyermek
érdeke azt kívánja^ hogy a házastársak"* "síáffiaTa" fontosabb legyen a
másik fél, mint a gyermek. A sérült gyermek is - és minden gyermek -
akkor jár jól, ha az apa jobban ragaszkodik a feleségéhez, mint
őhozzá, mert ez az anyának érzelmi biztonságot ad, felszabadítja az
anyai szeretetre.)
- Erőt meríthet az anya olyan jól interiorizált eszmékből is, melyek
lehetővé teszik számára, hogy ne igazodjék a társadalom
teljesítményközpontú értékrendjéhez, melyben az ő gyermeke
kedvezőtlen megítélést kap, vagy amelyek képessé teszik őt arra, hogy
észrevegye (és ne "belelássa", proji-ciálja) a sérült gyermekben is
rejlő, kibontakoztatásra váró humán lehetőségeket.
.8áJG.incsenek ilyen erőtajrtalékjgpk_#_jtaLgy_az.Qk....hamar ki
merülnek, ~s*egTteBT~g6'l'1~^S'z" an"y'ának,hogy konfliktusát tuda
tó s í t'saTTcSpCrsöTánEaTt 'tisztázza", érzeTmeTt"Tena"ézíze",'""IttöTivu -
maTE~~c?tértékelje. Mindehhez hozzájárulhatnak megfelelő hang
vételű előadások és kiadványok is, de még inkább pszichote
rápiás beszélgetések és szülői-kiscsoport ülések.
Ha_az_anya csalódása és ellenérzése a gyerniekke_l__szeni-ben
erősebb, mint a hozzá való vonzódá~ia7 FrTéTvé™a~~voníódá-
rs irányban ható erők (az a félelme, hogy megszólják, rossz
anyának tartják, vagy lelkiismeretének tiltakozása a gyermek
elutasítása ellen), akkor következik be a nyiJLt^elutasí táj;,.. De a
körülmé_ny_eJcJ[aI3Eulása_Jcé^j5BB'^is'" meg-változtathatja az
anyai'~vTselkedés motívumait, a sérült""**" gyerme!C~STtéKét az anya,
számára és ezzel az iránta kialakított attitűdöt. Ezért a nyílt
elutasítás gyakran csak akkor következik be, ha már bebizonyosodott,
hogy a fiatalabb testvér ép, fejlődése zavartalan. Ekkor "ejti"
Charlie-t is anyja Keyes regényében (D. Keyes: Virágot Algernonnak).
-A„„tapaaJSíá.lat azt mutatja, hogy•afog^atékos__gyermekek szülei
«szívesebbgjT^yl'laszTá7ía*lc~egij^rRarinadi'k^SSSit—kooJEXiJ^feu~
:
suk__felol3I^sára^__a. "gye rmekrejte 11 e lutasitáscjt • A fogyaté-k"5"s
] C ~ l f ó h 7 S ^ 6 ^ ^
Fe-
g y ^ q
nyí lt elutas í t á s it p edig a társadaTm.L' kUirly ezet vagy a lette^sjén^ vagy
minakettö~eTmarasz~taló ítéíeternTa'g^TlgÍTr' ntgfik .vállalni. így jön létre egy olyan "megoldás1',
límiTy a látnat'ö", külső viselkedéses megnyilvánulásokban igyekszik
70 .
_____.^J-O-D iuaydtartas összhangban lenne. A belső
gagatartást a környezet nem vagy alig érzékeli, a szülő tu-'
da""Ttalan-ja az e'llidiíLáb pila"R-€lkál17alr~gTSTrGö"skődik arról, hogy ő maga
se érzékelje. E£t__c£upán_a le.ailJ.etékesebb__£artnRr^r ^*eJ!Sl£^fnCfJK
fg;Lajetakommunijcágió finom_rjelzégeTEi5I_. őt
'tják 7~hi
informácioTT~BTTtö.fi.l,ágItSl fo'sztják meg7~hiszen "megtudja"
belőlük, hogy" anyja valódi támogatására és vedel-, mére nem számíthat.
De végül is ez a "megoldás" a szülő számára is zsákutcába vezet, mert
abbeli igyekezetében, hogy má-1 sok rosszallását elkerülje és
önbecsülését fenntartsa, becsapja önmagát.
Valószínűleg kiderül e fejtegetésből, hogy a__sérült
rfverrnek rejtett szőlői elutasítását a pszichoanaíTzTs iro-
áaTmából ismert eljiár" *-^ moSEajy^m"u*lQk*céjit jéxteTmgjzü_k. Sze
retnénk ezt az értelmezést kissé érthetőbbé tenni e mechaniz
musok keletkezésének rövid ismertetésével.
Az elhárító mechanizmusok gyökerej...a2-elfojtás jelensé-;___
qéberL_£adezhetők fel. Az elfojtás szinonimái: tudattaXann'S""'
EévésV kiszorítás"*a'.tudatból. Amit kellemetlen tudni, azt
igyekszünk jiem tudni. — -—. .~ —— *-
Ha az iskolában "rosszul mennek a dolgok", a gyerek belevetheti
magát a játékba, a lázas regényolvasásba, a nappali álmodozásba vagy a
csavargásba, hogy ne kelljen az iskolai kudarcaira gondolnia. A szülő
azt hiheti, hogy a felsorolt "mellékfoglalkozások" miatt nem megy a
tanulás, pedig az ok-okozati összefüggés éppen fordított: az iskolai
kudarchelyzetből menekül a gyerek pótcselekvésekhez. Természetesen
ezek miatt még nagyobb mértékben elhanyagolja a tanulást és ezért
tovább romlik a helyzete az iskolában.
Más területről vett példa: a balsikeres házastársi kapcsolat
nyílt elismeréséből is menekülni szoktak - felfokozott munkába, hobby-
ba, néha betegségbe, gyakran földrajzi értelemben is "el hazulról",
esetleg más kapcsolatba - hogy ne kelljen gondolni rá, a kudarcot
"tudatban tartani". Természetesen e "pszichés kirándulások" miatt
tovább romlik a házasság, mert közben a menekülő fél elhanyagolja a
társát, még 'kevésbé ápolja kapcsolatukat.
E példák bizonyára jól érzékeltetik az elfojtás mechanizmusát és
a személyt védő - pszichés veszélyzónából elmenekítő funkcióját. Azt is
érzékeltetik ugyanakkor, hogy az így, nyújtott védelem valójában csak
látszólagos: a személy megmenekült ugyan a kudarchelyzet észlelése
okozta kíntól, de ezzel a valódi megoldás esélyeit tovább rontotta.
Népiesen szólva: csöbörből vödörbe esett.
De c\z_ elfojtás funkciója többnyire nem a menekülés,^_ha-n^HL3-z
ön_bj=c'gijlAs'."FenntaT^asa"" A kellemetlen tudattartalom ugyanis többnyire
önbecsülésünket is veszélyezteti. Ez a fenti példákban is érvényes
megállapítás lehet. Az iskolai ku-

71
g y p b í p t r s á t á ± T ü g g ő e n k ü l ö n b ö z ő
mértékben lehet kézenfekvő, könnyen kivitelezhet ő, vagy csak
részben, esetleg egyáltalán nem megvalósítható. Az enyhe fokú
értelmi fogyatékosságról például a gyermek k ülső megjelenése
nem árulkodik, pszichés funkcióinak fejlődésében nincs feltűnő
késés, ezért a szülő nem kényszerül észrevenni azt. Csak az
iskolába lépéskor, sőt gyakran csak az els ő osztályban derül
ki - amit a szülő be nem vallottan, önmaga elől is elrejtve
eddig is "tudott" -, hogy a gyermek értelmi teljesítményszintje
az átlagosnál gyengébb. De néha még ekkor is . ragaszkodik
ahhoz, hogy a gyermek "olyan, mint a többi", csak más
kívülállók - a tanítónő, a gyógypedagógus, a pszichológus -
tévednek megítélésében, sőt (néha még ez a gondolat is
befészkelődik a fejébe): rosszindulattal viseltetnek iránta.
Előfordulhat tehát, hogy a gyermek sérült állapotát felismerni
kénytelen szülő alkalmazni kezdi az elh árí tó mechanizmusok
valamelyikét, á i i á h
i s e nte i t , r os sz tu l a j d on s á go k ne k er ü lj en ek b e az
énképébe, az például, hogy ő felelőtlen, önző, türelmetlen,
hűtlen. Az elfojtás önértékelést védő funkciója jellemző a-
fogyatékos gyermekek szüleinek esetében is.
A me chanizmus feli smeré sét az nehez í ti, hogy rendk í vül
változatos formában jelenik meg. A tudattalanná tevés mértéke
is különböző lehet: a kellemetlen tudattartalmat teljesen el
lehet felejteni, de lehet "kicsit" tudni róla, jelentőségét
csökkenteni, átszínezni, másképpen értelmezni, mint ahogyan
reálisan értelmezhető, lehet másra átruházni stb.
&7, fí^foj tás e változatos megjelenési formái: az elh á r í
t ó mechanizmusok . Vegyük sorra közülük azokat, amyTy 'é k a mi"
■.pröETÖirránk-esetében (a sérült gyermekek szüleinél) a legjel-
legzetesebbek.
f 1y 4. . .gyermek fngyntPiTn-nrigi^nQj&^eltagadása. A szülő nem
gy
mód
ek~-'5éi-ül L
hajlarfdő észrevenni, hogy baj van a gyerekkel. Ez
különböző
á J A é

amelyikét, jg yqp y^kr

a szakember_. (például az áthelyező bizottság vezető jenek) <:= se-
(jlCls'egé r'e~|a_nhoz, hogy a szü l ő k é pes legyen elfogadni e k ö z
les .ig á z á tT illetve képes legyen gitogadni saját gyerméTcét
f pgy^fié.Rl7l?kéri't' -í-« Ennek érdekében márak*ö7rié«ft«k—ts—-~"Sgy
terápiás jellegű beszélgetés keretében - az elfogadásra cél
zottan kell megtörténnie. f2*-
át. besjzéd-
hibákat',r~sőt érzékelési hibákat is könnyen lehet részlegesen eltagadni
vagy bagatellizálni. "Majd kinövi" - így biztatják a szomszédok, de
néha még az orvos is a szülőt, amit az szívesen elhisz. A részleges
eltagadás azt jelenti, hogy a gyermek fejlődési zavarát vagy sérült
állapotát a valóságosnál kevésbé látja súlyosnak. _Jól illus_z_fcrálja
ezt az a tiltako-zás, amit gyakran_ja_jne£fj|jjy:j5^^
"JT" f el"eTossácr"másra £}3rfMg^ fi gyermek sérült ájULapo-'Az elhárító mechanizmusoknak ez
atipusa ki£e"jelfefrfeeni "ázTTTFiszerepet tölti be, hogy a szülő önbecsülését fenntartsa. Az
önbecsülés fenntartásának ebben az esetben az az ára, hogy valaki másnak a becsületét
 szállítjuk le.
Ennek a reakciómódnak ^ hátterében egyértelműen a szü
lő reitettbűntudata áll. Ú^ közvetlenül '
■ " v a g y á t t é H r e T é " s e n - a g y e _ r m e k f o g y a t e k * o * s r s á ^ á n a k . Ú g y é r z i : v a l a m i m u l a s z t á s t e r K e T l T V a o v T t r -

m f i n n ^ m — = J ^ K - A - a k a r a t l a n u l

Ki
Önvádc .,-- ____________________________________
korSg" áikalmaö a szorongás projekciójára, amelyik gyengén megvilágított
helyen áll. Olyan ábra alkalmas píojekciós tesztnek, amelyik kevéssé
tagolt, nem eléggé egyértelmű vagy többféleképpen is tagolható illetve
értelmezhető. Az az interakciós társ alkalmas a másik projekciójára,
akinek a szerepe az elfojtott lelki tartalommal kapcsolatban nem eléggé
tisztázott.
^^^^^^z_a^£V> egészségéért, a terhesség és a lból az orvos
fllő
Tapasztalat szerint főleg két szerepkör__tgsz alkaljaa^&á valakit arra,
hogy a sérülj^__gyermek anyja..jjZjámára a projek-ci_ó_^tárgyáva
Váli'ÜkT^^é^^OTvns^-^^-Tr^ =>~2T=^ ~ ~ ■
T^Tíyae^agyermek egészségéért, a terhesség és a szülés
lefolyásáért hivatalból az orvos a felelős. Ugyanakkor általában homály
fedi tevékenysége és hatékonysága határait. Nem teljesen tisztázott,
hogy mi az, amit megtehet, és mi az, ami hatókörén kívülre esik. Nem
látszik világosan, hogy mennyiben befolyásolhatatlanok és mennyiben
befolyásolhatók a biológiai folyamatok. Nem dönthető el egyértelműen,
hogy a folyamatok kóros vagy egészséges alakulásában mekkora a szerepe
az anyai életmódnak, szokásoknak, szenvedélyeknek, munkakörülményeknek,
illetve az orvosi tanácsadásoknak és beavatkozásoknak. Maga a
gyermekváró anyai helyzet - benne az orvos fontos és homályos alakjával
- rosszul tagolt, mint e9Y projektív teszt ábrája.
72

73
uijLiiuen jjj.uxuyjLd.-L roxyamat Kizárólag az ö testi-lelki állapotával függ
össze, vagy pedig az öröklést hordozó anyagok és a fogamzás aktusa és
körülményei folytán befolyásolhatók az apa részéről is? Vajon az apa
viselkedése - gyengédsége vagy gorombasága - lehet-e olyan
befolyással az anyára, hogy a magzatra is hasson? Segítő
gondolkodásának vagy mulasztásainak a következményei szintén nem
mérhetők fel teljesen. A helyzetnek az a része tehát, amelyik az
apával kapcsolatos, szintén lehet többértelmű és homályos.
Az esetek többségében az orvos és az apa valódi szerepe
valószínűleg tisztázható lenne, hiszen az itt rejlő biológiai
összefüggéseket az orvostudomány alapjában véve földerítette. A szülők
többsége azonban e területen csak félművelt vagy teljesen műveletlen.
Nyilvánvaló, hogy az egészségügyi kultúra növelésével, hatékony
felvilágosító munkával megszüntethető lenne a homály és így
megelőzhető lenne az effajta projekció. Ugyanakkor bizonyos, hogy az
anya e projekciós lehetőségek nélkül mindaddig valamilyen más
elhárítási módhoz folyamodna, amíg belső feszültségének valódi oka meg
nem szűnik. A biológiai összefüggések megértésénél fontosabb volna
tehát elfojtott tartalmait felszínre hozni.

gyermek felruházása, nem !ét.fíz.ő --ítcpoooégekkel.

A projekciónak ebben a megnyilvánulási módjában kevésbé játszik
szerepet a szülői önvád, de része lehet benne önmaga értékének f°1f°co
J^cnVlra"t'Srf'sVi/í anyánav (vagy apának)_jáxe.z--heti magát valaki,
Jia_gjjroc[a_dja, hogy flyermekje csökkentérté-„kjA— (Ezt az erzest később
feloldhatja egy egesz"s£g"5S""gyerinek" ."érkezése, mert ezzel
bebizonyosodik, hogy a szülő képes "igazi" szülő lenni.)
valóban meglévő értékes tulajdonságait pedig felnagyítja, túlzott
jelentőséggel ruházza fel őket. Egy még alig beszélő vak kisgyermek
lepötyögtet néhány dallamot a zongorán, mire anyja álmokat szövöget a
gyermek zenei pályafutásáról. Egy többszörösen sérült (vak, testi
fogyatékos, értelmileg retardált) négy éves kisfiú anyja azt tervezi,
hogy fiát szinkron tolmáccsá képezteti.s
nevezi a mélylélektani szakirodalom
az elhárító mechanizmusoknak azt a módját, .amikor az elfo.i-tot^tudat-
tartalmat (pl. önvádat) >jiem megfelelő.i^_aaj,.pdi megoldást nem nyújtó
viselkedéssel próbáljuk lereagálni. Klasz-szikus esetet mutatja a
re'aKcioKépz-ésnék" az aszuló,~ aki
74
A szülő nem tud kitérni a gyermek sérült állapotának észrevevése
elől, de megpróbál egyenlíteni: a hiányzójcépes-ségek helyett, belelát
olyan képességeket a gyermekbeTjiiaaTyek
j.^<- =o j.xyyKxraer acma neki. Időt és figyelmet nem tud adni, mert. a
gyereknél fontosabb számára az érvényesülés, a hivatali munka, a hobby
vagy a kényelem. Emiatt furdalja a lelkiismeret. Lelkiismeretét pedig
elhallgattatja a reakciókép-• zés: a drága ajándéknak örül a gyerek -
ő tehát jó volt ■ hozzá -, és az ajándékozás anyagilag megterhelő,
komoly áldozat is volt részéről, azaz megbüntette magát.
Gyakran megfigyelhetjük az idősödő szülők évekre, sőt évtizedekre
menő, folyamatos reakcióképzését kamasz vagy ! felnőtt gyermekükkel
szemben. Amikor a gyermek még kicsi volt, nem az anya-
gyermek'kapcsolat ösztönhelyzetének megfe-1-elően bántak vele:
gondozását, nevelését másra bízták, ke- ■ vés időt szántak rá,
háttérbe szorították más emberekkel I - házastársukkal, esetleg
többi gyermekükkel - szemben. Gyer-| mekük gyermekkora elmúlt, ők
tehát jóvátehetetlen bűnt követtek el, amiért nem győznek eleget
vezekelni. Most - ennek érdekében - a felnőtté vált gyermekről is
gondodkodni próbálnak, . kiszolgálják, dönteni akarnak helyette,
beleszólnak i az életébe. Néha sikerül elérni, ezzel a szülői
viselkedéssel,! hogy a gyermek pszichésen nem válik igazán felnőtté,
azaz ön-| álló életvitelre képes, magát és másokat ellátó, dönteni tu-
dó személlyé. Ezzel követik el a második bűnt gyermekükkel szemben.
Mivel a reakcióképzés- funkciója az önbecsülés védelme, az ilyen ember
nagyon érzékenyen reagál minden olyan megnyilvánulásra, amely
viselkedését e funkció betöltésében akadályozza, azaz
áldozathozatalát nem méltányolja eléggé. Mélyen megbántva érzi magát,
ha felnőtt gyermeke nem eléggé hálás neki. Fogyatékos gyerekek
szüleinél ennek a késői, folyamatos reakcióképzéspvL / '- nagy
jelentősége lehet, már csak azért is, mert a s/r^h/\/ .'; r, sokszor
valóban később és csak hiányosan szoc/\cZ§®k Á. '/ '; '-pvább szorul
gondoskodásra, Védelemre, életén/O^t / Á~\ / '
Sé r ü lt gyermeke/ /J^)C\^^\> Á. / ' képzés legtöbbször
abban nyilvánul "mi/ .. / ' AA^TVH ZK2> A • / •——
j l ^ e A gyermek álla de a szülő lesztő" ten sara milyen
kentenie i
*f okozó ttaEban" 'J

ÍB3IÍ
mmm
O;
íísüs.-,--..

*?##
réve1 kapc solatbankonfJJ.ktust él át, akár a sz ülő ^Egyide,-JlTTeg^keii-
witcrtKTa és szégyelnie testvSretT~"S¥uTei és a sz^márTTörTtöFTna^~-
fe±ii6T^eTr^y~TFis"ze elvárja, hogy vállalja őt. Az ő elismerésüket azzal
vívhatja ki, ha nyíltan azonosul testvérével. Kortársai azonban
éretlenek, kegyetlenek és tapintatlanok, nem titkolják előtte sem, hogy
az ő testvérét csökkentértékűnek tartják, tiszteletlenül beszélnek
róla, néha goromba tréfákat is űznek vele. Szembeszegülni a kortárs
közösség attitűdjével olyan feladat, ami általában meghaladja egy
gyermek, de még egy tizenéves fiatal erejét is. A felnőtté válás felé
közeledve számításba kell venni azt a lehetőséget is, hogy majd
szüleitől egyszer örökölni fogja ezt a terhet, amit sérült testvére
jelent.
/-"'........' -..
A szülők/terápiája \
Az elmondottakból egyértelműen kiderül, hogy sérült gyermek
anyjának, apjának vagy testvérének lennei - fokozott pszichés teher az
ember számára, aminek az elviselése - tűrése vagy feldolgozása - nem
mindig sikerül kielégítően, az alkalmazkodó viselkedés és a személyiség
károsodása nélkül. Az ilyen ember tehát pszichológiai védelemre vagy
tanácsadásra szorul, adott esetben terápiára. Utaltunk arra, hogy a
kóros szülői viselkedés - a gyermek nyílt vagy rejtett elutasítása -
zavarja a gyermek személyiségfejlődését, főleg énképének alakulását. A
szülők pszichológiai védelme és terápiája tehát a sérült gyermeknek is
érdeke.
Jjnnak megítélése, hogy a sT^^^á^r^szoxx^-^^^^^^^-^ rájsiára es
magártaJCa p's^'icho'leTa^TSiakai végzése__meghaladja
ggypgaagtfgrry^ilték^ a

^gj^ éiettei kapcsol a t5an~Trs*~TsTnenrtlííK

kell az egészséges életmód alapelveit és ezeket képviselnünk kell a
szülőkkel való beszélgetések során. A fenti problémát érintő ilyen
alapelv az, hogy semmi kellemetlen érzést, indulatot vagy gondolatot ne
rejtegessünk, hanem nézzünk szembe velük, lehetőleg beszéljük meg
valakivel. A qyógype-,daqógus,mi 1 egyen phhpn^pmp^i-iá^ part-tipp a
szülőnek. A szülőt ne tekintsük kellemetlen zavaró körülménynek, még
kevésbé ellenfélnek a sérült gyermek fejlődéséért vívott küzdelemben,
hanem tevékenységünk segítségre szoruló tárgyának, menetközben a
partnerünkké válhat.
A terápiás attitűddel dolgozó gyógypedagógus jelen
hozzájárulhat ahhoz, hogy a szülők pszichés konfliktus rendezzék,
kedvezőtlen szülői attitűdök kialakulását zék, gyermeküket sérült
állapotában is elfogadják, mekfe irányuló közvetlen gyógyító-nevelői
munka sebb lesz, ha a szülői magatartás is rendeződik.
78
pszichés egész
IV. A fogyatékosság bélyegének pszichodinamikája %
Az emberek ősidők óta űznek egy érdekes játékot, amit
nem unnak meg, amibe nem fáradnak bele, de folyton megújít
ják és rendkívül változatos formában adják elő. A játék ab
ban áll, hogy egyes személyeket valamilyen módon megjelöl
nek. A jel vagy" bélyeg azután a kölöstéget;-s"a"Táíö^"' vTseHíé~
désre készteti a megjelölttel szemben, a megjelölt pedig
szintén a jelnek megfelelően viselkedik, sőt magáról alkotói
képé_t__is. a jelhez igazítja. ...
Néha ez az "jelölősdi" valóban csak játék: Karnevál hei cége vagy
a pünkösdi király csak rövid időre ölti fel a jeleket, szerepéből
könnyen ki is zökkenhet, ha meglátja a főnökét vagy bőgni kezd a
gyereke, s "alattvalói - akiknek ez a szerep jutott, szintén megfelelő
külső jelekkel megerősítve - csak az ünnep ideje alatt hódolnak neki.
De ezalatt beleélheti magát a királyságba, egy-két napra ruhájához
igazít hatja identitását. Voltak és vannak azonban valódi királyok is,
a hatalom valódi szimbólumaival és reális uralkodói énképpel. Ezeknek
nem játszik a környezete sem, vagy ha mégis, akkor komolyan veszi a
játékot.
 ■Xárssdalroi maga.taxtá&LJLiyáltó és énkép_e_t alakító jel Qagyon sok
van. Ilyen a rabszoígar^r-TjtiröTFbeTylBgT^ kocsivex^B-rry—győztesének
babérkoszorúja, a szerzetes csuhája, mindenféle egyenruha, rangjelzés,
egyesületi jelvény, nemzetiszínű kokárda, ilyen volt a farmernadrág is,
amíg nem vált általános divattá.
A felsorolt példák azt mutatják, hogy a j e l nem csupán külsőség, az
ember lényegéhez nem tartozó, járuTeTtöS 'eíreinT "Hanem/ ;
4teoay^tényező_, ami életterünkben erőt képvisel. ^S£fyÁ
a
ny\j).~AUiQxnvezet felé fels^óJLító jellegű:sa-
látc °r|f y ' "^t váltJki._A személVTeLeénk^p-alakTtgr
énkép 7

/ C N ' ■ ■ ' s o k e s e - t b e n é s z r e v e h e t ő é i g

^^' ' } ' SőpB'ek a mcTzgásf ogyatékosÖk'

-^ i a bizonytaj^an i^ara^,___a s^cet-
árulkodhat.
79
Ti váltotta "Eüx'i'iyeiütitl1 magatartás Is~ala-
- a testi
A
le__gegyttese_jfiI_LeBi2jő. A ~" szempóntBST" nemesak kommunikációs
zavar, hanem stigma is. Vannak y
j_elek, mint a tolókocsi, a fehér bot, a hallókészülék.
lkosság észrevehets
_________________________________________ is a pszichikus mező
hatékony tényezői. Ezek is egyfelől sai á tps t-^ r.<^adalmi maga -
másfelől alak í tj' á k.^ f ő'qY?t4k J QaIembe'r~
_________ Dan ezt "a hatást igyekszünk mindkét
irányba nyomon követni. Lássuk először a fogyatékossági
stigmák kiváltotta környezeti magatartást, majd ezután az
énkép alakulását a megjelöltség erőterében.
Ami a társ^fjf)"|Tni i-p^gá 14stj illeti: nem természetes,
nem magától értetődő, és ezért magyarázatra szorul az a tény,
hogy a fogy^^ é koKság k ü ls ő j eleire adott t ársa.dalm.i_x&a^ á -l á -
sok_t ö bbs é g ü kben negat í v e Íő fel ű ekT ~T^a^,~t^djáJ^QZiiD}S' a fo-
gyatékosöK iránti valódi elrogacló'''magatartással, őszinte és
hasznos sjej2J^j3jégjiyj[i4£ás_^^ Az utób-
bi évtizedekben egyre szaporodó,' újabban hazánkban is inten
zíven végzett attitűdkutatások adataiból az derül ki, hogy
a sérült ember egyúttal J<e_y£S±ié_-ei£og-a4o4*~-eiíiber is. A külön
böző típusú fogyatékosokkal szemben az elutasítájs_ mért é ke
különböző__lehet. Richardson vizsgálatar~peT13aul azt mutatják,
hogy az eTvTtasítás mértéke annál nagyobb, minél észrevehe
tőbb, minél feltűnőbb a fogyatékosság külső bélyegeinél fog
va. Az attitűdök kognitív tartalmukban és emocionális tölté
sükben is különbözők lehetnek, aszerint, hogy milyen típusú
fogyatékosságról van szó. Változhatnak társadalmanként és
történelmi koronként is. Mindez azonban nem változtat azon,
hogy a_-£Qflyatékös_j2iahex há^xányára.,.megj<ín^önbciztetett ember
az épek tá rsaHalm á ban.._ ———. —■
~ "E72éT"kapcsolatban szeretnék kiemelni egy hazai adatot. Egy
társadalmi távolságot feltáró vizsgálat, amely a Bogar-dus-skála
mintájára készült kérdéssorral dolgozott, azt mutatta, hogy általános-
és középiskolás tanulók vak gyerekekkel szemben elfogadó attitűdöt
vesznek fel, - nem túl közeli kapcsolatot igénylő élethelyzetekben
(például együtt járni velük iskolába). De a helyzetek intimitásának
növekedésével csökken az elfogadás mértéke és fokozódik az elutasítás.
A család vasárnapi ebédjénél már kevésbé látnák szívesen, legkevésbé
fogadnák el bizalmas barátnak, testvérnek, udvarlónak. Általánosabban
fogalmazva: a felszínen elfogadott sé-j-fi 1 f. pmhor elutasított lehet az
emBeri kapcsolatok_va.ló_sá-
a stigmát;
Erre a kérdésre feleletkénttöbbféle feltevést is megfoga1-mazhatunk:
Legkézenfekvőbbnek talán az a magyarázat látszik, hogy -Qsj-, az
emberréválást megelőziL^ biológiailag célszerű

80
-_,— , — ■WVCC1JC .
^^ yy veaelmének megszüntetése, sőt aktív kikö-[
zösítése, bántalmazása, kiirtása. Ez a viselkedés megfelel a
közösség illetve a faj biológiai érdekének, mert több táplálék
jut az egészségeseknek és ezek szaporítják tovább a fajt a
természetes szelekciónak megfelelően.
Analóg lehet ezzel.az emberi életből egyes afrikai
törzseknek az a szokása, hogy az öregeket, akik már nem ké-
pesek hasznos munkával hozz ájárulni a k özösségiennmaradá-
sához, néhánj/napi élelemmel elküldik a pusztábaXami bizto«
pusztulásukat jelenti. De említhetjük az újszülöttek kegyétől
lenül végrehajtott szelekcióját is az ókori Spártaiján. Nem
vagyunk Meggyőződve azonban arról, hogy a fogyatékossági
bélyeget .hordozókkal szemben megnyilvánuló negatív attitűdök
gyökereinek valóban -az- emrlíteff ősi, biológiailag hasznos
alkalmazkodási módok tekinthetők.
^_ W yg gj
ban selhinibiológiai célszerűség n"iá"c"sT
>Wi~'í'tcr"Z'=:í'(T< hplypqgel megjelölt ember elutasításá
fr

h i b i l ó i i é "á
g T i&feiiII]cözQSséaneJ
.aTsé-
k e d é ^ t g " ^ ^ i J ^ lődé-
^ ^ ű "Kas"z=~
-nog-rounkát végezzen. Ha"T!e^Ts"TeTEe~EeTezzük, hogy~a~seTuTtek mai
elutasítása a fig-jdani biológiai szelekcióból származik, világos az a
tény, hogy ma már nem szolgálja a faj (az emberiség) érdekeit. Ahogy
Allport mondaná: a kapcsolat történeti,y<ttepi funkcionális.^
^Magyarázat ad sá^a^a stigma Goff a figyelmet arra, dalmi
reakciókat
hajdan szankció k é nt v é g -
ze11 csonkí t á sok/
tex az emoere-'- erejű Sára-"agy
ket csonkításs son, akit a f Cidkijah, Nébokadnecc test. Verne, ják. Ez a
hogy ez
Vjgvakít-
g, léte-
: ÍS>
tehát or-történel--;/of .-eségkor, ^^ ,7 gyászvitéz-
■' ' . . István tör-y ,,\) nnmaradására kezét.
munkaképes-/ .inak, hanem mind-
81
■^cryatékosok társadalmi elutasítá-fogalmából
is. Ő felhívja hibák hasonló társa-

^
. . _ —.^iia kényszerítőén hívja elő
VÍÍ , I ,. CÍ
negatív társadalmi reagálást, hogy az dacol minden megfontolással,
józan ésszel, tárgyilagos megítéléssel. Éppen a gyászvitézek sorsa az
egyik legszembetűnőbb példa erre. Itthon nem hősként fogadták őket,
hanem ellenkezőleg: életük végéig megvetésben volt részük. Nem
számított, hogy a magyar népközösség érdekeiért estek áldozatul.
Ez a szemlélet olyan mélyen átjárta az-jáfeea?*é«~4&ö
kori ember.t, hogy a -fe^t-í hiba = ^égy^nh él formulát
azokra is alkal okí
 ; L
„wu^c^u, nogy a -feftsfi hjb.a = ^^^gye^hélyf^ formulát
azokra is alkalmazta, akiket nem büntetésből csonkítottak meg
az emberi hatalom képviselői, hanem más okból sérültek
meg, vagy testi hibával születtek. Ilyenkor
transzcendentális hatalmak büntetését feltételezték, vagy
magának a testi fogyatékosnak, vagy szüleinek bűne miatt.
Ez a szemlélet átjárta az ókori és középkori embert, olyan
mélyen, hogy az újkori ember sem tudott tőle teljesen
megszabadulni. Pedig e szemlélet döntő változása már az
ókorban jelentkezett. János Evangéliumának leírása szerint
egy vakon született ember láttán fölteszik Jézusnak a
kérdést: "Ki vetkezett , ez vagy a szülei?" A válasz így
hangzik: "Sem ez nem vetkezett, sem a szülei."
Határozottan elutasítja kora szemléletét a testi hibával
szemben. E kijelentésnél is többet mond magatartása, mert
- ellentétben.minden kortársával - sz ó ba á ll a társadalom
kivetettjeivel, nem kerüli el és nem küldi el őket. A
korabeli klérus legnagyobb megrökönyödésére asztalhoz is
ül velük enni. Kár, hogy sem kora, sem az utókor ezt a
magatartást nem tanulta meg tőle. t^Jtjyv
E goffmani gondolatokra épüíő™ álbigma-elmélet szerint a
megbélyegzettek ^társadalmi elutasitaacC' kurirnkbán e töjji=-
heti korokból eredő, rTgp-Jai'i'lkr'a HTbbnyire
tudattalan*ná"vált „.... „—E5 s i elüt á*s JLEES ' I Ír fr ? í—£ * p ]n á
1 ko z i k. Ez lenne a tudatalatti oka annak, hogy a szülő kétségbe
van esve gyermeke fogyatékossága miatt (még rejtett
bűntudata is lehet), vagy annak, hogy a sérült ember
számára nehézségekbe ütközik saját maga elfogadása is. E
magyarázatot munkahipotézisnek tekinthetjük, bár
kétségkívül itt is fennáll a kapcsolatok történeti jellege a
jelenségek között, tisztázott funkcionális összefüggé-.sek
helyett.
J Számomra egy harmadik lehetséges magyarázat latszik leg-
■ííletszerú'bbnek, mert ez dinamikus kapcsolatokra épít. E
feltevés egy mondatban így hangzik: a fogya-t-ó i^cjg^rp bélye-
get hqi-rin^n pmbftr jelenléte szorongást"keltM az. épMemberben.
'Ezért törekszik ez arra, hogy ne engedjebe a fogyatékost"
az életterébe, vagy ha mégis, akkor~ieg"alább ne az intim
szfé-rábsr:—BÍ ,a lo"rp.k^c''p ny" 1 yíániij^ meg elutasításban,
elkeríü^s ben, /'"illetve f e 1 sz í/nptp , önmegnyugtató -
szorongást i'eveze-' i^ :rgn ' j: ''gad á sban, esetleg seg í t ő
v iselkedésben. Ezért sze-
megfa

Ennek
mecha
P»s gyermekek ^gyatékosság, .
s g p y énz- g y ir^
2é s módjai Megko
 V

' QZO
- többnyire 1
^™ az meg-

n
a

^V / VX\ l veti

w
N
/ /<&£ ^ek /
Ajfcítását,
/#V-t mérté-
jW/
c^7 -:;/ -érültek~ .
ci6kép
7
/ ^V '/ rongás-
y
^ -elemben,
;
' J$y- a csonkí-
^:....történeti /
' /k
/
/JzáUk.
i

/ y 83

»/
TI /
"~>="'c:-
i.yxseg.komponens
alakulása
az ép gyermeknél
____ ___„^WJ_ uauLdimazasa? Ezzel a kérdéssel fö
lösleges volna itt bővebben foglalkoznunk, az agresszió
irodalmának jelentős része szól erről. Talán ismerős jelenség
saját élményanyagunkból is a rémálmoktól gyötört és ugyan
akkor agresszív játékokat folytató kisgyermek. Most inkább
a stigmára való reagálás eredetét vegyük szemügyre.
Nyilvánvalónak látszik, hogy a szankcióként alkalmazott megjelölés
főleg az emberek szociális hátrányoktól való félelmein keresztül
érvényesíti hatását. Amennyire szívesen mutatkozunk közismerten
megbecsült emberek társaságában, ugyanannyira óvakodunk attól, hogy
megvetett, kiközösített emberekkel lássanak együtt. Kevesen ülnének le
kávézni nyilvános helyen egy csíkos ruhás fegyenccel. Ha hasonló mégis
történik, a külső szemlélő a stigmát nem viselő részéről nem bizalmas
csevegést sejtető gesztusokat figyelhet meg, hanem merev, a különállást,
az össze-nem-tartozást kifejező testtartást. Az emberek többségét a
negatív stigmát hordó- ' zóktól az a félelem tartja távol, hogy együttlét
esetén a közösség egy kalap alá venné őket velük,^közéjük tartozóknak
vélné őket is. Ezért, ha az együttlét elkerülhetetlen, valamilyen módon
közölni igyekeznek a környezettel külön-•állásukat.
Épeknek fogyatékosokkal való együttlétére ez a megállapítás nem
érvényes általánosan, mert a különböző fogyatékosok iránti társadalmi
attitűd, mint említettem, kognitív tartalmában is különböző. Vakok és
látók együttlétekor például nem tehetnénk szert olyan megfigyelésre,
mint a testi stigmákat is viselő értelmi fogyatékosok és ép értelműek,
vagy réveteg tekintetű elmebetegek és ép elméjűek együttlétekor. Ha
külső szemlélő nincs, az ép ember viselkedése megszokott lehet. De ha
mások is látják, az ép ember mosollyal, sóhajjal, csipkelődéssel,
gorojnba ugratással, leereszkedő nyájaskodással vagy más módon közölni
igyekszik különállását. Érzékletes szépirodalmi példa erre Charlie
Gordon a pékműhelyben, aki azért esik áldozatul annyi goromba tréfának,
mert a péklegények egymással akarják érzékeltetni, hogy ők nem olyan
hülyék, mint Charlie. (D. Keyes: Virágot Algernonnak)
A vakok iránti társadalmi. . .magiataxtás. - eltérően más
stigmatizált csopoftöYtől - a felszíneji általában pozitív. Több kedvező
sztereotip véleked"es'"^1 veTük"kapcsolátBah: finomlelkűek, muzikálisak.
A legtöbb ember meg van győződve arról, hogy szereti, segíti, támogatja
a vakokat. A valóságos élethelyzetekben - társ-, barát-, párválasztás,
munkára alkalmazás és hasonlók - gyakran kiderül, hogy az attitűdök
mélyrétegei nem olyan kedvezőek, mint a felszíniek. Az elutasításban,
ami főleg az intim szférában következik be, szerepe lehet a
biztonságérzés megrendülésének, vagyis a szorongásnak.
Pszichoanalitikus szemléletű szerzők szerint a

84
probléma —9
siker
feladat

W^&
igényszint kompetencia-érzés
növekedés
»

a sérült gyermeknél
igényszint "^csökkenés
probléma feladat
kudarc

inkompetencia-érzés

19. ábra
Ráébredtünk, hogy jnem csujgán reaktív, . hanem, akj: ív lé-vagyunk.. A
probléma "vágy"a feladat_Vj^Prpc, m^Ál r\x<ii;~
á ó J
_JSj^vagyis sikerélmény

j y j ^ de ez
y

n''^
fjinkció j _a van: jTgm__gf fink"^~^ i k t D l
"most közvetlenül szolgálja az~TSentI±ks~erSsEc[^set is. Ez jellemzi
az ép gyermek személyiségalakulását, még akkor is, ha vannak
kudarcai, következésképpen igényszintje is csökkenhet és részleges
vagy átmeneti inkompetencia-érzése is kialakulhat. JÍ sérült_ ^yjgrmek
esetében azonban (használjuk most már itt is a "fogyaték'os^helyett a
valamivel talán ű b é
korszerűbb kifejezést)
günk tudatában Mindeddig tényt: a __ .-£ idősorban nyezettSnyeT csupán,
mely hanem aktív személlyel Sz k-
y?zintcsökkentés sáncai mögé. egy nagyon fontos
hogy a kör-'■- tárgyak
an forgó attitűd.
89

ott, ahol nem vártunk sikert. De alapvetően másképpen mutatkozik még"

a""vTTághr^rvaló viszonyulásunkban saját identitásunk, ha alapélmé/í '/
szerint erősebbek vagyunk problémáinknál és feladataii/jS^/S / '/
,abban az esetben, ha gyengesé-

ml:
'mmi
m
m
m ___^„.„^^f^j. i <a jLaj j.f nemzeti és vallási,
;gjrzsi" stigmái,"amelyek a családT° egy-egy csh.Xád.~~V&2
a különféle esetei azonBarT
f azok a példák, amelyekre a görögök gondoltak)
egy é"s u^^aji^^ojn_£zoci;5J^giai^_jelJlemvonással rendelkeznek.
Egy-egyén, akifflT~mIndennapos szociális érintkezés során
könnyen elfogadhatnának, olyan jellemvonással is
rendelkezik, amely figyelmünkre erőszakolja magát, és
mindazokat, akik találkoznak a kérdéses egyénnel, arra
kényszeríti, hogy hátat fordítsanak az illetőnek, tekintet
nélkül arra, hogy egyéb tulajdonságai milyen hatást
tehetnének rájuk. Az illető stigmát visel: olyan nem
kívánatos eltérőség jelét, amely a mások által várttól
különbözőnek mutatja őt._Azo_-.kat, akik az.
ad^t^eJj^ár^sakJ^lj^gat^íy..Ag^nv^aj^jiem^Elj-
nek el - magunkat is beleértve -nevezjxi.
Azokat_ az attitűdöket,
fagffí.. ii nfriffmaH flái t FfiPTnCLLyel szemben táplálunk, valamint -
jimgj-yekét vele szemBen elTcövethetünkj^ala-
^......^ ^a lrwrtf?rr7?ir7~5rnp'. 1 ye-
^ ^ i 3 j ^ ^ H fogjuk
ket a jó szándékú társadalmi törekvések tervszerűen
igyekeznek enyhíteni és jobb irányba fordítani. - A
meghatározás
szerint persze ú^y^-SM3-13^®^**14^^
jjiát jvis£Ű^-ai£iiLjeaészenemberi lény. Ennek a
feltételezésnek a nyomán a
legkülölif^TeTb^^rrszTcrTinTTlácíókkal élünk, és ezek révén
- még ha nem is gondolunk rá sokszor - hatékonyan
J..11 p^ő- ls]l£±._Q*<í<Jp,i+ AZ «^lfít.bgj* Stigma-
elmé-
letet szerkesztünk, olyan idegJLógiátj amely á stigmatizált
é±agg^^^^2^^t*ff^2~^~±eír3""azőlcat a
 vei'zeTyeket',1 amelyeket jeleTItéte-fcépvtgSl, miközben sokszor
olyan ellenszenvet is ésszerűnek tüntet fel, amelyet
másféle eltérésekre, például a társadalmi osztályok
különbségeire alapítottunk.
Sajátos^stigmajelölő szavakat használunk, mint például a
mindennapi társalgásban gyakran lITörorciuTo"' .'layoinorék^,,
-l£trici_", "kripli" kifejezéseket, mint metaforák és képze-
tek~^forrásait, rendszerint anélkül,, hogy egyáltalán gondol-
nánkeredeti j elentésükreT~~Egy eredeti, tényleges fogyatékos
s^<f~nyomáyr^&rj±xmk''^fr'a, hogy tökéletlenségek egész sorát
tulajdonítsuk az egyénnek, ugyanakkor bizonyos, elkép-"j-
zelhetőleg kívánatos, de általunk nem kívánt sajátosságok V -
sokszor természetfeletti képességek - hordozójává nevezzük •y *
ki, mint például "hatodik érzék" vagy "megértés".
Van egy pár ember, akivel előfordul, hogy tétovázik
megérinteni, vezetni a vakot, míg mások az észlelt
látásbe-li fogyatékosságot a képtelenségeknek szinte
egészleges mintájává általánosítják, mint például az az
egyén, aki úgy

96
A vakokkal szemben ál-
xw személyeknek a sztereotípiában rögzülő egész sor hiedel
mük leheti. Azt gondolhatják például, hogy a világtalanok
különleges elbírás alá esnek, abból a feltételezésből kiin
dulva, hogy a vak egyén az információnak olyan különleges i
csatornáira hagyatkozhat, amelyek mások előtt zárva maradna!
Idetartozik még,hogy a s_Ljgmatizált ember saját helvzel
téré adott védgkez^ reakció-iát- * ■ ;,——„- - - * el
mind a fogyatékosságot ként
könyvlhtjük
mirí3~~áreakc iót~Tgazságos""meg"H5r Iá sként könyvelhetjük el vaJ
lami olyasmiért, amit az illető, annak szülei vagy a "törzs^
követett el, és így igazoltnak tarthatjuk azt az eljárást
amellyel a stigmatizált egyént kezeljük. '
Most pedig fordítsuk tekintetünket a normális emberről afelé
a személy felé, akivel szemben normális. Általában aj a helyzet,
hogy egy-egy szo^iá]J^Jca^e^[órJ1átoz_so£olt egyé-, nek készek
ha'tók^nygrT^^mbga^nT^olyan ítélkezések szabvá-nyait~fnormáit^,
amelyek _a_maguk és^^&okligybehaniió véleménye szerint
sál^í^giikra^Rözvetlenül nem alkalmazhatók, így ford*ül eTS", Tiogy
az ünzl^telrib^r~~n^oTre'B::^iüelicei3e^Y::rk~rván'* a nőktől vagy
aszketikus magatartást a szersetesektől, önmagát azonban nem
tartja olyan személynek, aki ezeknek a viselkedési stílusoknak
egyikét is köteles lenne megvalósítani. A kfilönbségtétel_itt
egy_norma„megvalósítása, vagy^pusz-ta támogatásaiJcSzött történik.
A stigma kérdése nem ezen a szinten- veT:^inr-f-ell--Ranem-~ött,
amikor valamennyi fél részéről egyaránt felmerül az az elvárás,
hogy egy adott kategóriához tartozóknak nemcsak támogatniok
kell, hanem meg is kell valósítaniuk egy adott normát.
Az
"^s _^-fj-^^s^'jei.sn-ek_látszi^i, ^ing'.y_££iy__££iygn egváltaJLáu. ne
kövesse azt az__j_Lv.4£ást^_j^ijielyet vele^zemben~irvényesí-tüSk,
"és-mégTs^viszonylag "érinteErér?i'~mara(Jjrorf^-fögyáí'é-' ' Kosság
hatásaitól. Ha elidegenülése elszigeteli és^Azqnossá-
S4-"JBe^ay_°£ő-<Jlse védeÍmezi, üjgy^jérfizh^tij^Jio^Q^ő^ietőtőlTal- p i c r n o r m a ! - í

i i f m n i i L i i i i

c ; ^ ^ ^ f r ^ f T ^ ^ i í r t t > ™ ™ ^ g T R Í . v s c j v i i i i k a . z ° o í c - » i * * T T * " ^ ^ ^ - A : I ■ " ■ " ■ * " "

nemberöTya^oT7a~éS-T7enTkészteti vezeklésre. Ezt'a lehetőséget

mutatják be sokszínűén a mennonitákról, cigányokról,
szégyentelen gazemberekről és igen ortodox zsidókról szóló
példabeszédek. ^—--
A mai 'r^rikában ugyarfakkor hanyatlóban vannak a tiszteletadás
Jf^j/s, I '/ •"""■dszerei. A törekvés az, hogy a stigmát^.
l^sl[ h>IC-J. I i ~~ r^1 ugyanolyan meggyőződéssel
 és épp eiért felemelkeiési
rendszerint is má,SOk,
97
tény>.,Az il-
őt valójában "nem fogadják el", és nem hajlanak arra, hogy "egyenlő
alapon", készségesen kapcsolatba lépjenek vele. Sőt mi több, azok a
szabványok, amelyeket a tágabb körű társadalomból megismert,
lehetségessé teszik a stigmatizált számára, hogy alaposan és éberen
figyeljen arra, amit mások benne fogyatékosságnak látnak; nem vitás,
hogy ez végül -még ha csak pillanatokra is - oda vezet, hogy az illető
beleegyezik abba, hogy valóban elmarad valamitói, aminek igazából
lennie kellene. Ilyenkor gyakorta előfordulhat a szégyenérzet, amely
abból ered, hogy az egyén felismeri: sajátosságainak egyike olyan,
amely bemocskolja viselőjét - vagy olyan, amelytől szívesen
megszabadulna.
A normális emberek közvetlen jelenléte könnyen felerősíti az
önmagunkkal szemben támasztott követelmények és az én közötti
szakadást - ám a valóságban az öngyűlölet és önbecsülés olyankor is
felszínre kerülhet, ha csak a stigmatizált egyén és egy tükör van
jelen:
"Amikor végre felkelhettem... és újból megtanultam járni, egy nap
fogtam egy nagyítót, és elmentem egy magas tükör elé, hogy megnézzem
magam. Egyedül mentem. Nem akartam, hogy bárki i s . . . megtudja, mit
érzek, amikor először megpillantom magam. De nem volt más, csak a
csend, nem volt sikoltás; a dühtől sem kiáltottam, amikor magamra
néztem. Egyszerűen dermedten éreztem magam. Az az ember ott a tükörben
- ez nem lehetek én. Belülről úgy éreztem, egészséges, normális,
szerencsés ember vagyok - ó, egyáltalán nem olyan, mint az ott a
tükörben. Mégis, amikor elfordítottam az arcomat, ott nézett velem
szembe saját szemem, arcom, amely tüzelt a szégyentől... Amikor sem
kiáltani nem tudtam, sem bármi más hang nem jött ki belőlem,
egyszerűen lehetetlenné vált, hogy bárkinek is azután erről
beszélhessek; a felfedezésem nyomán kelt zavart és páni félelmet
mélyen magamba zártam.- Ott, akkor, azt, amellyel az eljövendő hosszú
időre magányosan kell szembenéznem."
"Újra és újra megfeledkeztem arról, amit a tükörben láttam. Nem
tudott lelkem legbenső részébe férkőzni, nem válhatott hozzám
tartozóvá. Úgy éreztem, hogy semmi köze nincsen hozzám; semmi több,
mint álruha. Ám ez nem az az álarc volt, amelyet viselője szabad
elhatározásból vesz fel, s amelynek az a célja, hogy azonosságáról más
embf r^hen téves elképzelést keltsen. Az én álarcomat anélkül / hogy
egyetértésemet kérték volna, anélkül, ho na róla, úgy, mint a
tündérmesékben; és én maj el tőle, a saját azonosságomat zavarta meg.
tem és borzalom töltött el, mert nem ismerte Ott, azon a helyen, ahol
álltam, állandó rom dettséget táplálva, mintha a szerencséhek azj nék,
aki előtt nincsen lehetetlen - egy ide egy szánalmas, undok figurát
pillantottam m> amely - amikor rábámultam - fájdalmassá, SZÍ
98
té vált. Álruha volt csak, de rajtam volt, egy életre rajtam.- Ott
volt - ott volt valóságosan. Ezeknek a találkozásoknak mindegyike úgy
hatott rám, mintha ütést mértek volna a fejemre. Szédültem, dermedten,
érzéketlenül mentem to vább minden alkalommal, egészen addig, amíg
lassan, makags fokozatossággal el nem öntött ismét legyűrhetetlen,
kitart illúzióm, hogy jómódú és vonzó ember vagyok, és el nem fe-
lejtettem a jelentéktelen valóságot, és nem lettem ismét teljesen
készületlen és kiszolgáltatott." (Hathaway)
Ezek előrebocsátásával meg tudjuk határozni a stigmatizált egyén
élethelyzetének központi sajátosságát. Ez ősz szefüggésben van a
gyakran - noha csak felszínesen - "elfő gadásnak" nevezett kérdéssel.
Azok az emberek, akik iftt-han á l l n a v * fUgmatizálttal, nem tik
ő
iftt.han.. lnav * fUgmatizálttal, nem részesítik őt &hb-an~
ti£zteletben__ás_£.i gye lemben, amelyét az illető szociális I
identitásának nem mocskon?" vonatkozásai alapján bízvást ..táj
núsíthatnának_^L stigmatizált iránt, és amelyek őt magát arj ra vezetik,
h^y'"ejiiíáxia_az ilyen tiszteletet. -A visszautal sításra pedig az illető
azzal válaszol, hogy f
gCrr>TS-—« , . 1 1 . iurre J-r=-3 TTL- JH -* -
TfQ7.nl
azh.
M
^g_^---re^aál_a__£ti^matizált szeméTÍ Vannak esetek,~amífcó1r~ "
~~~* solni mindazt,
ó"nnön~~Jtílli

___________ „5zvetlenül prvoj

______ _________, —iMfcj—£ag.yatágassága tárgyi alapjának v.él~*EJ
tdrTEe1TiE7~án>ikor" a testileg eltorzult személj^yplasztjkai. műtétnek
veti alá magát, a vj_1 ág+-,^,lan^zemkez@íe"st k"ap^ az anaífabétra
kiegészítő oktatásban részesül, á homoszexuális pszichoterápiának
veti alá magát. Amikor egyáltalán lehetsi ges efféle kiigazítás, az
eredmény gyakran nem a teljes ér-tékű__normális státus visszanyerése',
M1Tem~^z^elT=Trek--a-z---át.a-laku íá s a egy olyan valakiből,~aO —
sa35íös~sZégyenfo±1rbai-Ölr, egy olyan valakivé, akinek
"számláján" az szerepel, hogy egy sajátos szégyenfoltot sikerrel
letörölt. Itt kell megemlítenünk a "YJJsLÍ!ILJ-ZL££J-Í^L fcilíÍ2-'7a-fc11 "* "fíP^51-
^ ™«-?piypt1 amely annak következménvex_jK>gy---^r--i3jbígmatizált személy
ki
_____-^;.. ^.___,^^-^>__ tevékenységének^ akiTí^lsesze^ji
vitást, börszTn*világosító eljárásokat, nyúj~tógépeket, a f talság
visszaadását ígérő módszereket, lelki kúrákat, a tá: salgásbéli
higgadtságot biztosító kiképzést árulnak, Akár hasznos eljárásról, akár
szemfényvesztésről van szó, a kiváltott - gyakran titkolt - utánjárás
sajátosan jelzi azokat a szélsőségeket, amelyekbe a stigmatizált
személy sajá ■ajlamából bevonható, és ezen át azoknak a helyzeteknek
a — voltát is, amelyek az illetőt a szélsőségekre ' ' '"'
VLtetésként egy példát idézünk:
;SN. ^ny (a New York-i nagyothallókkal kapcso-. O^jótékonyság
egyik úttörője) elmondta, hogy í2s a kuruzslók és gyors
meggazdagodásra éhea a nagyothallók szövetségét pompás
vadász-j '^7;ették, ahol eszményi körülmények között -'
ágneses fejfedőiket, káprázatos rezgő gé-ges
dobhártyáikat, ventillátoraikat, belé-
AZ efféle szélhámosságok hirdetései a napi sajtó, sőt a leginkább
tiszteletre méltó hetilapok hasábjain is szor-rongatták a
nagyothallókat (egészen az 1920-as évekig, amikor az Amerikai Orvosi
Társaság vizsgálati eljárást indított)..
—<" A stigmatizált egyén megkísérelhgti azt is, hag_y_>uLla-potát
fr*7vat°l^-Wiggi?ri'Ty h'ftTyqpT^-^-^Qf hogj^j_eLerrWs_3aj^á-n-
^i1E

Ty yf g j ^ j _ _ 3
^ tesz készségei fejlesztésére azokon
á~tevikenys'?gXrterületekén, amelyeket rendszerint~"*elzártnak tekintenek
azok elől, akiknek kategóriájába fogyatékossága tartozik.
Szemléltetésül azt a béna embert említhetjük, aki megtanul vagy ismét
megtanul úszni, lovagolni, teniszezni, avagy repülőgépet kormányozni;
azt a világtalan embert, aki a sízés vagy a hegymászás szakértőjévé
küzdi fel magát. A kínos tanulás természetesen annak kínos bemutatásával
társulhat, amit az illető elsajátított - mint például olyankor, amikor a
tolószékhez kötött egyén birtokába veszi a táncparkettet, hogy ott egy
lánnyal a tánc egyfajta utánzatát mutassa be. Végül: a szégyenletes
eltéréssel megbélyegzett személy szakíthat azzal, amit valóságnak
nevezünk, és kitartóan próbálkozhat szociális identitása jellegére
vonatkozó, a koncepcióktól eltérő értelmezés bevezetésével.
^_,s£lcjTnáTTzlTt ^ ^ t"
húz stigma jaBSIT'fientségként" használ ja J;£t_j
• ——■éveJsjeiL_át--£©J9;ya*^o~5~s"a1íként tekintettünk a sebhelyekre, a
nyúlszájra vagy eltorzult orra, mint olyanokra, amelyek fontossága
tudattalanul felülmúl minden mást a szociális és érzelmi alkalmazkodás
területén. Ez az a "horog", amelyre a páciens minden hiányosságát,
kielégületlenségét, késedelmességét, szociális életének minden
kellemetlen kötelességét "ráakasztja", és ezáltal függővé válik tőle,
nem csupán a versengésből való menekülés egy ésszerű útjaként, hanem a
társadalmi felelősségtől felmentő tényezőként is.
Ha sebészi beavatkozás ezt a tényezőt eltávolítja, a beteget
megfosztja attól a többé-kevésbé elfogadható érzelmi védettségtől,
amelyet fogyatékossága biztosított számára, és a páciens hamarosan
megdöbbenéssel és feszélyezettséggel ismeri fel, hogy az élet még a
minden folttól mentes, "normális személyek" számára sem teljesen "sima
ügy". Nincsen felkészülve arra, hogy "hátrányos helyzetének"
támasztéká-.tói megfosztva, szembenézzen a szituációval; előfordul,
hogy neuraszténiás viselkedésformákban, hipochondriában vagy
pillanatnyi szorongásos állapotokban keres kevésbé ő bár
lényegében hasonló védelmet.
3t
érkező áldások", különösen
akkor, ha úgy érzi, a szenvedés élettapasztalatot, ember-j ismeretet
kölcsönöz.
"Távol immár a kórházi élményektől, jól meg tudom íi ni, mit
tanultam. (Egy paralízises betegség nyomán tartós nyomorékká vált
anyát idézünk.) Mivelhogy nemcsak szenvec volt az: a szenvedésből
sokat tanultam is. Jól tudom, hoc nyitottabban, mélyebben fordulok a
többi ember felé; azok! akik körülöttem vannak, bizton számíthatnak
arra, hogy egj szívemmel és lelkemmel, egész figyelmemmel
problémáiknak dozom magam. Mindezt nem tanulhattam volna meg úgy,
hogy teniszpályán futkosom." (Henrich-Kriegel)
Az előbbieknek megfelelően, a stigmatizált eljuthat odáig, hogy
jíjraértékeli__a normál_is_emberek_korláto2ottsáj
Egy sclerosis multiplexben szenvedő beteg utal erre: "Az egészséges szellem
épp annyira nyomorékká válhat, mint az egészséges test. Az a tény,
hogy a "normális" emb€ rek mindenfelé járkálnak, látnak, hallanak, nem
jelenti a; hogy valóban látnak és valóban hallanak. Nagyon is vakok ,
lehetnek mindaz iránt, ami boldogságukat meggátolja; süket] fülekre
találhatnak náluk mások gyengeséget követelő szaval Amikor rájuk
gondolok, semmivel sem érzem magam inkább nyo] moréknak vagy
tehetetlenebbnek, mint amilyenek ők. Talán j valami kevéssel én is
hozzájárulhatok ahhoz, hogy felnyissé1 a szemüket a minket körülvevő
szépség megpillantására; érzékennyé tehetem őket egy meleg kézrázás
öröme iránt, egy olyan hang iránt, amely alig várja, hogy üdvözöljön,
a tavaszi szellők, a zenehallgatás vagy egy baráti biccentés iránt.
Ezek az emberek fontosak nekem, szeretek arra gondol] ni, hogy
segíthetem őket valamivel". (Henrich-Kriegel)
Egy vak író így fogalmaz:
"Mindez közvetlenül annak a megállapítására késztet, hogy az
életben sok körülmény sokkal erőteljesebben csökkenj heti a boldogulás
lehetőségét, mint a vakság; ez a következtetés nagyon is egészséges
irányban halad. Fényében például megérthetjük, hogy az olyan
fogyatékosságok, mint az emberi szeretet elfogadására való képtelenség
- amely az élet örömét sokkal nagyobb mértékben korlátozhatja, egészen
a nullára csökkentheti - sokkal tragikusabb a vakságnál. Ritka dolog
azonban, hogy az utóbbi betegségtől szenvedő ember tudatában legyen
annak, miben áll betegsége - épp ezért az ön-^sajnálatra sem képes."
(Chevigny)
Egy nyomorék ezt mondja:
■f , "Ahogy az életem telt, sok-sok különböző hátránnyal h m
'
ilemcsak
testiekkel, és kezdtem rájönni arra, nogy annak a nyomorék
lánynak a szavai, amelyeket az előbbi részletben olvastam (keserű
szavak), éppígy elhangozhattak volna olyan fiatal nő' szájából is,
akinek sohasem volt man-
100
101
érzi magát." (Carling)
A normális, valamint stigmatizált embereknek azok a reakciói,
amelyeket eddig számba vettünk, hosszú időn át visszatérően
jelentkezhetnek olyankor is, amikor nincs a normális és a stigmatizált
ember között érintkezés. Könyvünkben mindemellett elsősorban a
"veaY^s__kontaktjiSfik" kérdésével foglalkozunk: olyan eseményekkel,
amikor3_s±±gma.-tizált és a normális személy egyazon
"szocfSTTs~Tielyzet" részese -~ vagyrs~eg3TCftá^'T?ö'2rvetien -fizikai ■j-
ertsirtré'eöEen van-nakT^legyen az társalgásra emlékeztető táplálkozás
vagy egy minden szerves középpont nélküli gyülekezetben való, pusztán
közös jelenlét.
Az ilyen jellegű kapcsolatfelvételek lehetőségének puszta előrelátása
arra késztetheti természetszerűleg mind a normális, mind a stigmatizált
egyént, hogy életét úgy szervezze még,~"7íö'gy a"^aia±Jcözjisj^elkeruTj[c^
Eiirr5K~feTTéte-lezhe~ESeTr~a~siríg'liLdLizáiL"aT"""sz'ainIra~"vannak súlyosabb
következményei, minthogy az ő részükről többnyire gondosabb elő-
készületekre van szükség:
"Eltorzulása előtt (az orr elülső felének amputálásáról van szó)
Dover asszony - aki két férjezett lányának egyikével élt együtt -
független, melegszívű és barátságos nő volt, aki szeretett utazni,
vásárolni, nagyszámú rokonát látogatni. Arcának eltorzulása nyomán
azonban életmódja gyökeres változáson ment át. Az első két-három évben
ritkán hagyta el lányának lakását, inkább választotta azt, hogy
szobájában marad, vagy a hátsó udvarban ül. "Fáj a szívem - mondotta -,
az én életem előtt becsapták az ajtót." (Macgregor)
Ha_hiányzik^a_ffl.indennapos^^násokkal f.Qls/Jc&totttJzzQGJLÁ-
lís_(írTntkezes megerősítő visszacsatolása, az önmagába zárt
egyén~g"yanaKV^, * nyomott hangulatú, ellenséges, szorongó, zavart emberré
^pínat.' Suliivan elemzését idézzük:
A^; alacsonyabb. r^^'i^g °"^;-fl annyit jelent, hogy va
laki képtelen tudatából kirekeszteni a legsúlyosabb bizony
talanság heveny érzését, ez pedig szorongásra vagy még an
nál rosszabbra ítéli, feltéve, hogy a féltékenységet való
ban kedvezőtlenebbnek tartjuk a szorongásnál. Ha__aitólfé-
3,ünk, hogy mások_alábecsülnek bennünket valami miatt, ami
szembetűnik rajtunkj ak'Kor d ITT
j p ^ ^ ^ y
találiság nem titoTrz'a'Eo^T^elre^'EettfbrrásóKtiól ered, mint szorongásunk
nem kis része, hanem valami olyasmiből, amiről jól tudjuk, hogy nem
vagyunk képesek megoldani. Ez pedig az én rendszerének csaknem végzetes
fogyatékosságát idézi elő, minthogy az én képtelenné vál-ik arra, hogy
elkendőzze vagy kiküszöbölje önmagának azt a körülírt megfogalmazását,
mely így szóls "alacsonyabb rendű vagyok; az emberek épp ezért nem
fognak szeretni, és nem lehetek velük szemben biztonságban."
102
%Y bssjzekoto kapc so 1 á^k*~T l
I
^ y = :
g 4 j szerinT~határöTzák Mindig ugydiitíTl él á

y Tamikor "derék" "elííberekke 1 talál-

kozom; akárhányszor csak kedvesek velem, kellemesen fogadnak igazából
magukban egész idő alatt bűnözőnek tartanak és semmi másnak. Most már
túl késő, hogy bármi más legyen belőlem, mint ami_ vagyok, mégis elég
határozottan érzem ezt, ez az egyetlen mód, ahogy közelednek hozzám,
teljesen képtelenek rá, hogy bármi másnak elfogadjanak." (Parker
Allerton)
A stigmatizált emberen így úrrá lesz az az érzés, hogy nem tudja: a
jelenlévő más személyek "%lójáiá5Í^_hoayiaji^ k_pdnak. róla. ^^
kontaktusok" során a stigmatizált egyén gyak-
ran úgy érzi továbbá, hogy "műsoron van", rákényszerül, hogy tudatosan
kiszámítsa, milyen benyomást fog tenni a többiekre, olyan mértékig és a
viselkedés olyan területein, amennyire és ahol - feltételezése szerint
- másoknak nem szükséges. Ezen kívül rendszerint azt is felfogja, hogy
a mindennapos események megszokott értelmezési sémái aláaknázódtak. Ügy
érzi, hogy kisebb_teljesítményeit_is_fontos, említésre méltó képesséjek
jeleinek ítélik az adott köTüTmerTy"éTíTco¥ott.

"Tudja, tényleg elképesztő, hogy maga ilyen könyveket olvas.

Egészen meg vagyok döbbenve. Eddig azt kellett gondolnom, hogy
papírfedelű rémregényeket, olyan csillogó bo-

103

eríiribe». ™ikeza ssi.;1^; í^js^í^.

^ meg, és a szLSS m?n?ía fnS' ^
Ci rettá val sem kínál-
~J.,_„J. =o uawrence uurrell-lel! - Tudja, ezt egyálta
lán nem sértő megjegyzésnek szánta, ami az igazat illeti,
azt hiszem, arra gondolt, tisztességes dolog lesz, ha meg-,
mondja, mekkorát tévedett. Pont ez az' atyáskodás, ez az,
amit a "rendes" emberektől kap a bűnöző. Hát még ilyet!
- mondják. - Vannak dolgok, amiben maga egészen olyan, mint
egy emberi lény!" Nem viccelek, ettől aztán kinyílik a zse
bemben a bicska." (Parker Allerton)
További illusztrációul felhozhatjuk egy vak ember nyilatkozatát:
"Ami régen magától értetődő cselekedet volt - gondtalanul
sétálni végig az utcán, rátenni tányérunkra a zöldborsót vagy
rágyújtani egy cigarettára -, többé nem természetszerű. Az ember
különleges figurává válik. Ha mindezeket gondosan, biztosan hajtja
végre, éppolyan bámulatot vív ki, mint egy varázsló, aki a kalapból
nyulakat ránt elő." (Chevigny)
A kisebb kudarcok vagy esetleges illemsizaj2áizsértések
ll2Y^IlJS^:>7^^~^:rWm~a1"'i Soltban azt~áz "érizlFsir^elthetik,
hogy" mások mindezt stigmatizált" különbözősége közve^tTen^kTTeTező-
j^fTf^TÍ^To£^áR^gr"t6Jtelnl." Az egykori~ eXm&kőxih£izi~beteqek példáulnem
egyszer tartanak attól, hogy házastársukkal vagy munkaadójukkal
élesebb szóváltásba keveredjenek, mivel úgy gondolják, az érzelmek
nyílt kimutatása a betegség jeleként értelmezhető. Az
érteliai_fogYatékosok hasonló függőséget mutatnak:
"Az is megtörténik, hogy ha egy alacsony értelmi képességű személy
valamilyen bajba jut, a nehézséget többé-kevésbé önkéntelenül
"szellemi fogyatékosságának" tudják be, míg egy "normális
intelligenciájú" személynél ugyanilyen komplikációkban semmi
különösebbnek a tünetét nem látják." (Dexter)
egy féllábű lány további pél-
Felidézve sportélményeit dával
szemléltet:
"Akárhányszor elestem, a nők mind odatódultak, háborog-va, mint
egy csapat anyatyúk. Nagyon kedves volt tőlük, és így visszatekintve,
nagyra becsülöm segítőkészségüket, akkor azonban visszautasítottam, és
nagyon meg voltam ütődve rajta, hogy közbeavatkoznak. Feltételezték
ugyanis, hogy nem valamilyen, a korcsolyázókra váró mindennapi
akadály, ág vagy kő, borította fel a görkorcsolyámat. Eleve készen
álló következtetés volt, hogy azért estem én el, mert szegény
szerencsétlen nyomorék vagyok." (Baker)
"Nem egy volt közöttük, aki felháborodottan így kiáltott: - Az a
veszélyes vádló ledobta!" - és a ló ezt valóban meg is tette, a
Gondviselő bocsássa meg neki. Mintha a régi görkörcsolyázó napok
emléke tért volna vissza, mint egy hátborzongató kísértet. A jó
emberek kórusban siránkoztak: - Az a szegény szerencsétlen kislány
leesett!" (Baker)
104
«Mur, amikor a stigmatizált személy fogyatékosságát pusztán
azáltal is felfoghatjuk, hogy az illetőre irányítjuk figyelmünket - azaz
röviden: ^amikor; _az illető megb^Iyaq'j zett, nem jjfiriig. csupán
megbélyegezhető" személy -, valószí-nTT hogy a stigmatizált úgy
fogjátérezni, hogy a normális emberek körében történő megjlelenése_j|
iszolgaltajtla__a_magá.a-élP^^h^_vdlilJ2g.dZ^kn^^sn_g^R7:áTrin^~frirmgJárialcf
amit t-a"|^n legszembeszökőbben akkor él át, haajvermekek egysz erűen
bámuJaii__kej£Lifc- Az a kényelmetlenség", ami a nnrm^i j'^-giiiKő^' rek
jelenlétének való puszta kitettséggel jár, növekedhet, amennyiben
idegenek nem látnak kivetnivalót abban, hogy társalgásba elegyedjenek
a stigmatizálttal; olyan beszélgetésekbe, amelyek során a kívülállók
kifejtik mindazt, amit a illető saját állapotával kapcsolatos morbid
kíváncsiságként él át, vagy olyan segítséget ajánlanak fel, amelyet az
illető nem kíván, vagy amelyre szüksége sincsen. Hozzátehetnénk, hogy
az ilyenfajta társalgásoknak vannak bizonyos klasszikus formulái:
"Kedves kislányom, hol tettél szert erre a műakár-mire?";
"Nagybátyámnak is művégtagja volt, így hát azt hiszem, mindent tudok a
 maga nehézségeiről"; "Tudja, én mindig mondom: a mankósok jó
családapák, gondoskodnak az ő szegény kicsinyeikről"; "Mondd csak, hogy
tudsz fürödni műlábbal?" Ezeknek a társalgáskezdeményezéseknek a
folyománya az az érzés, hogy a stigmatizált egyén olyan személy, akit
ismeretlenek tetszés szerint megközelíthetnek azzal az egyetlen
feltétellel, hogy együttérzőnek mutatkoznak a hozzá hasonló
fogyatékossággal sújtott személyek ügye iránt.
Minthogy adva van mindaz, amivel a stijgma-t-á-g'ált egyén-nej£__szembe kell
néznie olyankor, amikoc lPvegyes" szociális Helyzet részesévé válik,
megj^öjrtéjihej/^Jiio^^ kező visszahúzódással reagál'"ezekre". TCz utóbbit
egy olyan korai TTLÍSTTSTS*'^^^—v-efct példával Szemléltetjük, amely né-
elemzi a m7f'=c-=''J ••-

105
gyek, kiabálnak utánam... Néha még utánam is futnak, gúnyolnak. Ez
valami olyasmi volt, amit nem tudtam, hogy viseljek el; úgy tűnt,
teljesen kibírhatatlan számomra... Jó időre megtöltötték ezek az utcai
találkozások jeges félelemmel minden ismeretlen gyerektől. Egy napon
váratlanul felismertem, hogy már annyira gátlásossá váltam, annyira
félek minden idegen gyerektől, hogy ők, akárcsak az állatok,
megérezték, hogy rettegek tőlük, és így visszahőkölésem, borzadásom
még a szelídebbeket és legszeretetreméltóbbakat is automatikusan
gúnyolódásra indította." (Harhaway)
A meglapulás helyett a stigmatizált eg/Syazt is megkísérelheti, hogy a
vegyes típusú kapcsplatoffiáaLJellenséges merészséggel lép...be. ft?. SZ£!
Ilb3? a többiekbai---a'"TtTa"guk módján "nem kevésbé bajos viszonzást
válthatja Hozzá kell tennünk, Í J ^ l ' fejifr
hA Á
hogy a
nein-e'gyszer
lás és a vakmerőség közöTTE"; ^^JJSY>i">^ s másikba gs_ap, e1T~e"z-zel
beülütatj"a~~azegyiK elsődleges módot, ahogyan a mindennapi, szemtől
szembe jellegű interakció elfajulhat.
Következésképpen azt tételezem fel, hogy a stigmatizált egyénnek
- legalábbis a "látható módon" stigmatizáltnak -meglesznek a maga
sajátos okai arra, hogy úgy érezze: a "vegyes" szociális helyzetek
szorongató, meghatározatlan interakcióba torkollnak. Ha viszont így
van, akkor gyanítható, hogy mi, nqrmáLl_is__embexek, szintéin
k^cJcázatpjjiaJs^f^gjuki_ítél-ni a kérdéses helyzeteket, úgy sejt
jHiTlnaj^T hogya~stígma-tizált egyén vagy túlságosan agresszív, vagy
túl szégyenlős, s mindkét esetben erősen hajlik arra, hogy a mi
cselekvéseinkbe olyan szándékot "képzeljen bele", amely valójában nem
forgott fenn. Mi, normális emberek, azt fogjuk érezni, hogy ha
közvetlenül kifejezésre juttatjuk az illető körülményei iránti
együttérző érdeklődésünket, túlmegyünk a kívánatos határon; ha meg
teljesen elfeledkezünk arról, hogy fogyatékos, valószínűleg túlzott
követelményekkel fogunk fellépni vele szemben, vagy tapintatlanul
lekicsinyeljük a hozzá hasonló módon szenvedőket. Mindezeket a
stigmatizált számára is a kényelmetlenség érzésének lehetséges
forrásai mindenkor, amikor jelenlétében vagyunk, minthogy érezzük,
hogy ezeknek tudatában van, arról is tud, hogy mi tudatában vagyunk a
nehézségeknek, sőt tudja, hogy mi tudatában vagyunk annak, hogy benne
a dolog tudatosul. Ezzel készen áll a színtér egymás
figyelembevételének egy olyan végtelen kölcsönössége "-5"zfamá-ra,
amelyxoT~a-^Mead-féle szociálpszichológia megmondja, hogyan kell
elindítanunk, de nem árulja el, miként szabhatunk határt neki. Ha adva
van mindaz, amit a stigmatizált személyek és mi, normális emberek
viszünk be a "vegyes jellegű" szociális helyzetekbe, érthető, hogy nem
fog minden "simán menni". Könnyen előfordulhat, hogy megkísérelünk
mindvégig úgy tenni,- mintha az illető tökéletesen megfelelne a szemé-
lyek valamely olyan típusának, amelyhez adott helyzet keretén belül
természetes módon közeledhetünk, még ha ez azzal
 ___________, .^^T jjcuj.y lusb^aDD emberként kezeljük annál,
mint amilyennek tartjuk. Ha ezeknek a megközelítési módoknak egyike sem
kivihető, megpróbálhatunk olyan magatartást 1 követni, mintha az illető
nem is lenne olyanként jelen,' akii ről a szertartás szabta módon
tudomást kell vennünk. Az il-| lető viszonzásképpen ugyanezeket a
stratégiákat követheti, legalábbis kezdetben.
Mindennek az a következménye, hogy alattomban elfordít juk a
figyelmünket annak kötelező tárgyáról, gátlásosság és kiszámítottság
lép fel, ami az interakció.. .kár_os__j_el_le_gében, kénysze^eöettségéfeen—
ju-t-k-if-e-jezjésxe... Ezt írja le a követ-7" kező, testi fogyatékosokkal
kapcsolatos eset:
"Akár nyíltan, tapintatlanul reagálunk a fogyatékosság ra, úgy,
ahogy elénk tűnik, akár - ami alighanem gyakoribb semmiféle explicit
utalást nem teszünk rá, várható, hogy az interakció hátterében álló
felfokozott és beszűkült tudatos ságot, magát az interakciót
kizárólagosan a fogyatékosság jellege szerint fogjuk artikulálni.
Ahogy informátoraim leírták, ezt rendszerint a kényelmetlenség, a kínos
nehézség egy vagy több jól ismert tünete kíséri. Az utalások gondosai
ellenőrzöttek, mindennapos, gyakran használt szavak hirtelei tabuvá
változnak, tekintetünket valamely félreeső helyre füc gesztjük,
mesterkélten könnyedeknek igyekszünk tűnni, ellenállhatatlanul
szószátyárok leszünk, és feszélyezett ünnepélyességet tanúsítunk."
(Davis)
Azokban a társadalmi helyzetekben tehát, amelyekben olyan egyén
szerepel, akiről tudjuk vagy akin észleljük, hogy stigmája van,
várhatóan alkalmatlan kategorizálásokkal fogunk élni, és mindkét fél
valószínűleg kényelmetlenül érzi majd magát. Gyakran természetesen
sikerül jelentékenyen ■ eltávolodni ettől a kiindulási ponttól. És
mivel valószínű,! hogy a stigmatizált személynek kell gyakrabban
szembenéznie.! efféle helyzetekkel és nem nekünk, az is valószínű, hogy
ke-J zelésükben nálunk járatosabbnak bizonyul.
hogy kizária J« Í volítia úgv **egye;nt
szembenáílnla ev -f ben -íiyen vo??Ya^ egész életét STH !-
találkoznék
s
re-L ín
*°nt fÍl rogia ak! V érezheti ÍAav
fogja <
A
___—-L..^^. iidLasa nem más, mint a
társadalomból, sőt önmagától eltá-lehP^tlenné
tett emberként kell
világgal. Bizonyos esetek- I aki orr nélkül
született - 1 .i^x*ux, hogy egyetlen más
személlyel! hasonlóan fogyatékos; mindvégig úgy
I világ ellene van. Más esetekben vi-hogy vannak
más, együttérző emberek,

106
107
giirá' vonatkozó kéts"é~gei~elTénére, ő i_s_emberi_ lény, és "lé-
nyegében" normális. Ezeknek a szemlTyekneü~ket~¥ategóriáját
vesszük most sorra. Az együttérző "mások" első_csoporiia ter-
mészetesen azokból áTT~,—a1r±1c--Ta^ymiaz^aJL__a_^^igmal7aT^rendel-
keznek. Minthogy SjajiLk^JtapasaEHI&t^^
actőt-t stigmát viselni, a szóban forgó egyént néhányan közü-lűk
m^gtalíTtHa: E3áTr~a"""dörgésre", a szükséges fogásokra, valamint
olyan baráti kört biztosíthatnak számára, ahol kipa-naszkodhatja
magát, ahová visszavonulhat erkölcsi támogatásért és az
otthonlét érzéséért, megkönnyebbülésért - ahol olyan személyként
fogadják el, aki valójában hasonló az ösz-szes többi normális
emberhez. Példát egy írástudatlanokkal kapcsolatos vizsgálatból
idézünk:
"Annak az eltérő értékrendszernek a létezését, amely jellemzi
őket, könnyen elnyomja a viselkedés bensőséges közösségi
jellege, amit olyankor észlelünk, amikor az analfabéták
egymással folytatnak interakciót. Abból a kifejezés-képtelen,
zavart egyénből, amelyként a "nagy társadalom" gyakran látja
őket, megnyilatkozásra képes, megértő emberekké válnak egymás
közt, sőt képesek magukat intézményes formákban kifejezni.
Amikor egymás között vannak, "reakció-univerzumot" alkotnak.
Kialakítják és felismerik a presztízs és a szégyen szimbólumait,
saját normáik rendszerében ítélik meg a szemükben számottevő
helyzeteket, és saját nyelvükben fejezik ki azokat. Amikor
egymáshoz fűződő kapcsolataikról van szó, az alkalmazkodó
idomulás maszkja lehullik." (Freeman - Kasenbaum)
A következő példa a nagyothallók világába vezet: "Emlékszem,
mennyire megkönnyebbültem, amikor a Nitchi Schoolba kerültem,
olyan emberek körébe, akik számára eleve magától értetődő volt a
halláscsökkenés. Immár olyanokkal akartam megismerkedni, akik
nem tartják csodásnak, ha valaki hallókészüléket visel. Milyen
nyugalmasan szabályozhatja be az ember a készüléken a
hangerőgombot anélkül, hogy ügyet vetne rá, valaki látja-e vagy
sem. Milyen jó, ha legalább egy kis időre nem kell gondolni rá,
hogy látszik-e a nyakamon a vezeték. Micsoda fényűzés, hogy
hangosan így szólhatok valakihez: Az ördögbe is, kimerült az
elem." (Warfield)
a stigmatizált egyén hátrányát az élet
megszervezésére alkalmas alapként használhatja, ahhoz azonban,
hogy ez lehetővé váljék, egy szűkebb yilágfaa_-k£.l.] y.iss_z_a_hú,-
zódnia. Itt teljes részletességgel kidolgozhatja azt a szo-"moru"
történetet, amely jnegmagyarázzaf miként " j_utott_'l_.stJLg,~ m á j á hoz.
Elmebetegek olyan magyarázatai kínálkoznak példaként, amelyeKet
arról adnak, hogy miért jutottak a magukfajta személyek
gyógyítását célzó intézménybe:
1. "Belekeveredtem egy bandába. Egyik éjszaka kiraboltunk egy
benzinkutat, és elkaptak a hekusok. Én nem tartozom ide."
^ nc ^sai ds vagyoK , ne m tartozom e gy helyre eze kke l az e mberekkel."
4. "A szüleim gyűlölnek, ők tettek be ide."
5. "Azt mondják, bolond vagyok. Nem vagyok bolond, de még
ha az lennék is, akkor se kellene ezekkel a gyengeelméjűék]
egy helyen lennem." (Edgerton - Sabagh)
Másrészről unalmasnak tarthatja a történeteket, amely* ket
szenvedő embertársai a3nak~éTö*7"Az a körülmény, hogy m: den a
kegyetlenségekkel zsúfolt történetek, a csoport felsd
rendűsége, a "Háry János" sztorik, egyszóval a "probléma"
körül forog, - a legsúlyosabb büntetések egyike, amit az adott
stigmával rendelkezőnek el kell viselnie. Az adott problémára
szűkülés mögött természetesen olyan persp~ek~tTva húzódjűr-íneg-
r-^aifiely'nem nagyon tér el a normálistól, minthoc egyetlen
övezetre specializálódik:
"Mindnyájan hajiunk arra, hogy olyan sajátosságokkal
azonosítsunk embereket, amelyek jelentősek számunkra, vagy
amelyekről úgy gondoljuk, hogy azok általános fontossággal
bírnak. Ha megkérdezzük valakitől, ki volt a néhai Franklin D.
Roosevelt, valószínűleg azt a választ kapjuk, hogy Roose veit
volt az Egyesült Államok 32. elnöke, nem pedig azt, | hogy egy
paralízisben szenvedő ember volt, noha természet- I szerűleg nem
kevesen vannak, akik kiegészítő információkéntj betegségét is
megemlítenék, minthogy érdekes ténynek találják, miként sikerült
hátránya ellenére végigharcolnia a Fehér Házba vezető utat. A
nyomorék ember viszont valószínűié azonnal Roosevelt úr
paralízisére fog gondolni, ha a nevét említeni hallja." (Carling)
Amikor stigmatizált személyekkel kapcsolatos szociológiai
tanulmány készül, rendszerint az illetők testületi éle te - ha
van ilyen - a téma, olyan egyesületekben, amelyeket egy sajátos
kategória képviselői tartanak fenn. Ilyen munka ban
kétségtelenül meglehetősen hosszú katalógusát találjuk a
csoportképződés és csoportműködés különféle típusainak. Ott
vannak a beszédbeli fogyatékosok azon kategóriái, akiknek
jellegzetessége szembetűnően csökkenti bármiféle, csopor
alakításának lehetőségét. Határán vannak az egyesülési szán
dáknak az egykori elmekórházi páciensek - ezek közül viszon lag
csekély számban akadnak csak olyanok, akik napjainkban
mentálhigiénés klubokat támogatnak, még akkor is, ha a klubok
megnevezése oly ártatlan, hogy lehetővé teszi a tagokna egy
fedél alatti zavartalan találkozását. Ott vannak aztán a "dugjuk
össze a fejünket" jellegű önsegélyező klubok', ame lyeket az
elváltak alakítanak, vagy az idősek, az elhízot- I tak, a testi
folyatékosok klubjai, nem beszélve a vékonybél-] vagy
vastagbélsipoly-műtéten átesettek egyesületeiről. Van-1 nak
lakóhelyi, többé-kevésbé önkéntes belépési szabályokkal bíró
klubok, amelyeket volt alkoholisták és kábítószer-élvezők hoznak
létre. Vannak nemzeti tásaságok, mint például az

108

_ „~v^a.aA_Lfc> mozgalmak tanulmányozásának. Vannak kölcsönös

segítőhálózatok, amelyek az ugyanazon börtönt vagy javítóintézetet
megjárt egykori foglyok alapítanak - ennek egyik esete az a "hallgatag
társasig"/ amely állítólag Dél-Amerikában működik a Francia Guayana-i
francia bűntetőtelepekről szökött elítéltek segítésére. Hagyományosabb
formái között találjuk az ismerős egyének (vagy "távolra szakadt
ismerősök") nemzeti hálózatait, azokat az egyesületeket, amelyekhez,
úgy tűnik, néhány bűnöző és homoszexuális is tartozik. Vannak városias
környezetek, amelyekben szolgáltató intézmények központjait találjuk;
ezek területi bázisok prostituáltak, kábítószer-élvezők,
homoszexuálisok, alkoholisták és más megszégyenített csoportok számára.
Ezeket a létesítményeket néha a társadalom különféle számkivetettjeivel
is megosztják, néha nem. Végül a városokban maximális fejlettségű
lakóhelyi közösségeket, etnikai, faji vagy vallási egyesüléseket
találunk, amelyekben erőteljesen összpontosulnak a "törzsi" stigmával
rendelkező személyek. Szemben a stigmatizáltak körében alakuló számos
más csoporttal, a szerveződés alapegysége utóbbiaknál nem az egyén,
hanem a család.
Itt persze közkeletű fogalmi zavar rejtőzik. A "kategória" műszó
tökéletesen elvont, azt bármely halmazra alkalmazhatjuk: ebben az
esetben egy bizonyos stigmával rendelkező személyekre. Azoknak az
embereknek nem kis része, akik egy adott stigmakategória körébe esnek,
gyakran a "csoport" kifejezéssel fog utalni a kategóriába tartozó
összes személyre. Vagy ezzel egyenértékű szót használ, például: "mi"
vagy a "mi embereink". Azok, akik a-kategórián kívül rekednek,
hasonlóképpen "csoporf'-jellegű kifejezésekkel jelölik meg a
kategóriához tartozókat. Ilyen esetekben azonban az adott kategória
teljes népessége nem része szűkebb értelemben egyetlen csoportnak sem.
Arra sem lesz lehetőségük, hogy kollektív cselekvéseket hajtsanak
végre, kölcsönös interakciójuknak nincs állandó, teljes kört átfogó
struktúrája. Amit legtöbbször észlelünk, az az, hogy valamely
stigmakategóriához sorolt személyek csekély méretű szociális csoportok
alakítására fognak hajlani, amelyeknek valamennyi tagja az adott ka-
tegória köréből toborzódik, és ezeknek a csoportoknak gyakran őket
különböző mértékben átfogó magasabb rendű szerveződések is irányt
mutatnak. Olyan esettel is találkozunk, hogy az adott kategória egy
tagja, amikor véletlenszerűen kapcsolatba kerül egy másik taggal,
hajlamos lesz bánásmódját megváltoztatni (miként a másik is-) , pusztán
annak következményeként, hogy azt hiszik, mindketten azonos csoport
tagjai. Azáltal, hogy a kategória tagja, az egyénnek továbbá megnö-
vekednek a lehetőségei arra nézve, hogy bármely más taggal
_,---—*dJX uenat az a funkciója, hogy)
,__-,_, a csoportalkotásra és viszonylétesítésre tegye alkaj
mássá, ez azonban nem jelenti, hogy a kategória teljes népes sége
csoportot alkotna.
 valamilyen~o1toTo'giailag konszolidált közÖ5=Tsé-
qet,__akár nem, "Tg^tr~valc5szln57höcrv olyan ügynököketvag ö k é k t
t ^ F k lk édkkéT^l^ű^F^^
ügynökségeket támogatnak, amelyek"______-__*__
iák. _A tagoknak péld"ául lehet olyan irodájuk vagy nyomást gyakorló
érdekcsoportjuk, amely ügyüket a sajtó vagy a kormányzat köreiben
előreviszi. E tekintetben csak annyi eltérést lelünk, hogy egyes
kategóriáknak "saját embereik" látják el a képviseletét,
"bennszülöttek", akik valóban tájékozottak (mint például a siketek, a
vakok, az alkoholisták vagy a zsidók esetében), más kategóriáknál a
"túlsó oldalról'| származók (mint a volt elítéltek vagy szellemi
fogyatékosok esetében). A képviselők jellegzetes feladata az, hogy meg-
győzzék a nagyközönséget: használjon a szóban forgó ketegó-riára
enyhébb szociális minősítést.
Az előbbi meggyőződéstől vezérelve a Liga (a nagyothallók New York-
i ligája) vezetősége egyetértett abban, hogy kizárólag olyan
kifejezéseket alkalmazzon, mint: nagyotthal-ló, csökkent hallású,
illetve hallási veszteség; hogy mind társalgásukból, mind
levelezésükből és egyéb írásokból, tanításukból és minden nyilvános
beszédből kizárassék a "siket" szó. Ez megtette a maga hatását. Egész
New York fokozatosan hozzászokott az új szókészlet használatához.
Megkezdődött az egészséges gondolkodás.
A szokásos feladatok másik eleme, hogy a képviselők különféle
normális személyekből és stigmatizáltakból álló hallgatóságok előtt
"szóvivőként" lépnek fel. Bemutatják a stig-matizáltak problémáját; ha
maguk is a csoportból való "bennszülöttek", akkor élő modellként
szolgálnak a tökéletesen normális teljesítményre, bemutatva, hogy ők az
alkalmazkodás hősei, akik közéleti kitüntetéseket érdemeltek ki,
bizonyítva, hogy a fajtájukbeli is lehet jó ember.
A bizonyos stigmával rendelkezők gyakran sajátos kiadványokat
pénzelnek, amelyek hangot adnak közös érzelmeiknek, megerősítik az
olvasót abban a tudatban, hogy "az ő csoportjuk" valóban létezik, hogy
kötődésük hozzá reális. Itt fogalmazódik meg a tagság ideológiája -
panaszaik, törekvéseik, politikájuk. Közlik a "csoport" közismert
barátainak, ellenségeinek nevét s emellett azt az információt, amely
igazolja ezeknek a személyeknek jó vagy gonosz voltát. Siker-történe-
teket nyomtatnak ki, a hasonulás hőseiről" szóló meséket, akik a
normális emberek általi elfogadtatás újabb és újabb területeire
hatolnak be. Rögzítik az atrocitásokról készült újabb keletű és
történelmi - beszámolókat, az eseteket,-amikor normális személyek
szélsőségesen bántalmazzák a csoport tagjait. Életrajzi vagy
önéletrajzi formában erkölcsi példa-

110
111
o - c 3 P- X o 3 O c P X (+LJ. d P c H íü t O f H P H rt P t X
c H P f tr c • 3 ( m _i.
< f rt p. P 3 fX H P t N 0 P 0' _i.iqv N P- ■q Nn 1
c 0 D
q f H ÍD p- 3 P P lP v
pia D N p- 0 H iP P
•
P
P 3 < p N rt Hl < 0 0 N H 3 < fü X fü ( 0 c < c 3 c c f Hj P- H < 3 P P N H H
X C c o p- p- < p P Ö p X rt (/ 3 Hi P 3 ■ c 3 H tr N P N H 3 P X P 3 0 N Í P 3
o fü 3 N 3 N 3 N 0 rt X P p- P (D • N < P P c - 3 p. 3 < p- X f c 1 P P 3 N p
rt < P 3 Hj P O H CG rt 3 rt fD O X P H ti QJ
d P p i
Hj H f P- f H
3 g P t P X c
oH X c f 0 H P- rt c O rt 3 P- rt 0 < O 3 C 0 p p C * JQ P < rt d O O 3 f P
( N h w ft tn f N 3 P 3 "fü O3 P N N P O ÍV CTiq P 0 P f O H 3 ft t 3 • < H C
3 N f f 3 f O l ■ P P fD N • í f 1 X H 3 P N C 3 c • rt ft3 ■ P ■ 0 t
d P v LJ- rt p
P- O H rt 3 7 f P 3 c f Hiq O l_ Pv
Q rt
c P r f H P- 0 t '—
1.
f c X) 0 rt rf £
P Hj
c íü X ( N p. C > P p ^ Pv P H N rtiq H P P ? 3 N 3 P ü) c iq 0' • N rt p r
( Hj P ( c H íü 0 Hj O <
f ÍD p- X C P tn fü hj íü p ^ H c 0 O N c N rt N f 3 3 q c
l
rt H rt rt *< X iq p- X rt P- LJ. rf
t 3* t Hj H3 N t) | H X P M p- rt f p- P c H 3 p f 3 0
rt c p fü p- ( c Osiq P d P- P fD (D fD P f P c r 0 ( P 1 rt Hj rt' > 3 O d rtm P c
f O X in rt iq X P o H P X H f Hj rt H p- 3 H rt f 3 X! P rt —
p £ f B rt 3 Pv P rt C ~ r p
C 3 rt p. N 3 H o - c fü c Hj i
LJ- Hi * C rt rt p- Hj rt rt X H 0 O P rt N *q P * f p *
3 Hj P iq f t- P
1
p- H c N P N 3 P rt d 3 p: 0 f P 3 t 0 3 Hl P P- 3 H rt * r 0 rt 3 N p.
P ( O oJ rt P 0 rt 0 rt iq rt P X H i-í c C P f 0 H H C p- 3 LJ. P f P í'S
H c
l£j
ÍD £ N P Hj o c X
t
o 0 X c N p 3 c H
3 ___ p 0 c HN 3 3 Cb P N H
|
______ P X
0 P H f N N p X" 3 c N rt 3 c P P P 3 ( P f rt X P 1 v w ft C P d
P p- P 0 X r 0
3 3 rt Hl 3 p rt 3 p- P rH P N P c cr H 3 N p- 3 p- X c <í c p 0 H p rfqH H 3 H P H f
P P 3 rt H P 0 P- 3 f N f rt ( rt 3 P H rf Kf: * P t H 0 t •
rt o
o fü ct o H
rt P P- H
X
H P
LJ.
P f P H P N p- p- H H
L
f ^ iq N
3
(
<
P tj
3
P
3
0
3
P P
c 3
X
> H 1
H f 3 * P-
3 3 3 d f
P O 0 p. X fi" JV 3 d
c rt
• f f V
• ; N
c f c J3
X
p- 3 3
tr ►< rt 3 rt 3 X H I_J p H g
c X fD 3 P 3 0
Hif ( LJ. fü pviq 3 3 LJ. rt p. f rt 0 p 3 3" 1 f 3 f ( P r * c P rt f rt X * 3 > rt rt f iq
0 H fü H P ÍV <; P P f X p- N fü iq CSLQ 3 p- P H p- P- H X P H rt fü N O iq í f p- O ( ( H-<;
< ■ P ( v pv<q 3 3 f < t) LJ- 3 c O P H p- X 3 f X t v 0 N rt X f X > v
> f f p p rt f H ► rt 3 P fD Hl d rt 3 c rt • ÍD N f 0 3 3 P f O c 3 fD p- N 0 3
c X N O f t P c rt P rt (í rt X rt iq 0 rt ÍD N fD O P c N 3 f r H p- £ rt p ( t P
 rt r 3 X c
íü fD
(Ü íü P c 3( rt
P P fü
c v
H Pv ^< Hl O P Hj O:iq rt d rt N tr^ c * < PP- 3 X
P rt < c H (Ü
X
(D T nf
v v r < l tn (ü N rt H Ov t rt
XiO P c rt 1 % C n
N X X 3 tr p c C fD P, 0 P 0 P d r
p c p • P P f n
c < P H
0 ( ; 3 p- Pj 0 ( P fü 3 0 0 p- Hi fD c P d tr X p- 3 H f H c rt 0 H < Hj 3 3 P H H
c íü P- p P f rt f- P ( N N t O H O N N
c r P P p-<q
p O f • P iq P < P rt fD
c 3 ? H ■ X O P- f X 3 f p- rt p- c • P H Hj
3 P * 0 P 0 P c rf 3
P O > 0 ( - c 3 (ü p- H 3 ^ rt o3 P
Cí ■ hj P f H ^ O p- H ^ H X t P fD
( f H tn f d c ; c c N 3 fü Hj 3 3 t 3 N P N H O • ( t
Pv o
c P 3 3
P N . rt O 3 P o < X t! cn . P 0 p t P Hi 0 f f O * c X P 0 d 0 P H
3 O 3 TJ rt f 0 H fü rt O • O rt HK N X X < c hj 3 rt w f N f 1 N H t p- t fD i
fü p. rt 0 0 r-, H p 0 N ■ m* X X p- P- 0 3 p- P f N c • f ( rt r 3 Pv C O < H P N * !
H ( rt 3 f_ f p p ( . p-iq c P 3 p P c H P rt rt 3 p 3 < M P p 1 rt X' L
H rt »< N rt f d X ' o t f rt 3 rt 3 H N fD ; LJ- 3 P < iq 3 C f f X t X p- P f (
fD 3 O X < 0 c W f H H P C * O tQ 0. Ov f
3 c P • rt ■ P O ■ '0 ' N H Hj '< c H C
iq t p- Pv
<
Hj
c i : q X " Pv (
n < D b s
3 O p n rt b
3 -' 1 rt Hj 3 <
f n
. c r 'c
H p íü . p X. rt f O N P P • 0N pj H & 1 P Pn t tn < P rt 0 V rt Oj
H
c fD C
LJ. Pv l
Hj
3 N H X ( ÍÜ hj Hj Í P- 1—' < • * fD ( L X rt . p 3 O \ P < N O f C N
fü (! P - P- . 3 P rt <- p. P p- p- ■i P • C p- t N < íü c fD 0 X H Í O
; n
<
c 0 £ P w
o ( H • 3 Í f 3 ÍÜ' . < p. . Hj
c rt 3 rt 0 rt 3 P P , 3 c X 3 t f H tr f
' • p ■ ÍD 3 P 3 rt (ü fD H > 0 0 f rt N 1 3 H > p * t P 3 c H
O : f > P v f P- ' J
hf H i
f P . " 3 H- ' X ■ 3 • N c iq f r p- rt c c f 3 C N f
N 3 H l ' t N • 3 fü c rt 3 Cb o Í 0: tr 3 < P p * ÍD H P ÍD T t ( f 3 £
:
i
0 : H i • p P C fü 3 p. 3 H c p' fD < c P3 X ' Hí 1 f ÍV 1 & < iq H > P f N r O
Hj f
3 h- 1 :
O1 LJj j - t P p- » • rt ■ pv ( . f 1—' tn ; p ■ f —H N H 0 3 3 P ^ 3 3 f f ( C 3
c h-EJ ■ v
c o H ■i1 ? f fü .X p . > t ' Hj x rt f 3 f f 3 P N ( Hl f X c X 0 *
füv P rt ■ P 0 c t! rt fD
• < 0 • p. . 3 fD <p P p 0 t1 c Q iq X H 0 p- fü Hj Hiq H c c 3 r
i

< ■ ■ rt P f P c N N v trtJ c 3 H f rt c P < * p c 3 rt p fD * P f f p

( P f P • c 3 H ' • • ■
i
O Mi 1 1 P v 1 c 0 P r+Lj. ( H f 1 c P Cs rt t 1 H 3 ( 1
' < P * 1 Hi 0 Hj 3 f rf O pí 3 P rt P fD f • H
* i 1 t P * /
n X c X 3
■
0 r
ro r
3 N p
P N r N P
HÍ X
*■ d c rH rf
fDv H N p
H • Pv O c
•<^ 3 X N
p- w r r r
cn N c H
rov r N O r
H
iq X r r
ro X X r
rt X c 0 H
0
H rN 0 r
Hj
3
p fü X (
3 t f c H
cn
N
O O p-
P- > H P- =
cn CT O:
cn H rt n Hjcn d = X
rt fü dvifl
Hj >< Pv fDv
X 3 O fD 3 ÍV
ÍV 3 (D pv H J c n
fD p-
cn X
N
rt rt d: Pv t
cn cn
N pv
P iq
tr HJ P P
Cb*
5
Ov Hj
HÍ ro ti p- & o P p> rt
3 < p-
d: rt
cr H d
O Pv
CT (Dv H rov Hj rt
3 N ■'
rov • 3 x - csro < 33
(DvK O 1
t n 3 C r ■ N ro P ro x
cr 3 p-
(D d rt N rt rt
rf ro Pv X r t HjO Ov N cr
X P- Pv
3" X 3
d < cn
p- Pv cn r t •
N '
O P -3 N *< O
d ÍV
H 3 ÍV
P fDv
Í
< P p-
tn
oi(ü rt H H- P-iű X
P
rt P p- X
 N P-
Pv X
(Dv fD cn 1
cn P cn Cb 3 r t X N O p P- O c: t- X
OvCn X*(üv CT
tr > O:
H = tr
O:
(D3wrt3 H O N p . fDv r t c q p X 3 O rt v. i< HJÍ VP- fD N ( D f D N d H cn N •
p- p H
Pv
HHfDfD
Cn rt
P> P
rt 3
d
3 H P- 3 3 •--p. p
Pv P
H
p- tr
cn fü P ( D
rf *
H < fD rt pv p- p H-rt 3 cn H fD N P cr Miq fü H H->< íü
3 3 < fD :
(Dv pp X
H X rt
•< O<
fü cn rf P
X N rtiq
X fü P ►<
fD HJ x
H fD P tn
ti X N
fü p-
rf fD fü
•• Htq
cn fD
c n o cn cn
fDv =
fD
O fDv
3 3
3 fD
P X
3
ÍDv O: Cb P H fD N O t n c n tv! fD (D X 3 X O: CT N fD H O: Hj fü X (D 3" X fü P r f Cb»q 3 O •< ÍÜ r t P X r t X
C b J cn (D HI p 0 : N P 3 X D
P
N•< Pv P-H| X
~ . -^ 3
p
pv H d P H
X cn rt P pv O (Dv»< p rt cn p iq Hi N pv O 3 Pv p p-tt rt LJ. ÍV d
3 cr p.
m
P H (D
rf^ 3
cr ÍD p-P x*
3 fD
rt < P P
P vq
rt P
rt > cn P P
3'
cn O P rt iQ N
i<
cn cn * ó P
fü N "MN
• 3 3 P
• pv p- cr pv
• H 3 trti
P rt P O
rt a )-•
3OP
Pv H 3 < >< fD P P H
P> P Ov
rt N 3 3
fD Os
Hj fD t!
cn H fD P Os Cb
Cb cr p-p
P iq X
cr P-*
O CT cn
*q fD 3 Hi
(ü 3 N
H 3 rt
O (ü P Cb fDv rt
3 3 N fD N P
H O H 3 Hj
X Pv X X füv rt
fD rt 3 (D 3 O
N (ü P N ^< N
Cb rt X Os fD Ov
(ü rt XXX
1 P cr 1
N fD 3
*< rt íD p-
(ü Hj N
rt KQ P- p-
 fD * X O
tn rt
rt P P fü
füv X Hj
3 p-iq P
(Ü 3 *<; ts
X fD Ov (Ü
' ' " d
Pv
rt d
ÍQ 3 •< fü
Q ű *
rt = O3
N X < p O: pv P rt 3 3
3 ►< fDv fü
Cr r3 X C r p i £ ) d : d : X ( ü

cn
P cn S*
Prt3
P füviq Ov H HJ rt 3 fü fDv* P N H N rf (D pv CT fD X 3 P 3 *
P
P cn O
X 3 "P 3" O
>< » h
P O PJv
tr
33
= HÍ (D tr 3 O 3 P-p- 3
i q P 0 P fü 3 vq
Hí * O fD
=P Ov
3 fü Hj
cn p- H p-
N X Hi pv Ov O fD X
• fD rt
= 3 LJ. fD
P- rt H
.—■ 3 (D LJ.

íd Cb 3 f D
P fD P- cn
^< 3 * cn
"— fDv
fü 3 ^
H p-iq
Os H (D

p- (D
I 3
P- 3 P < 3 = H íD 3 O Pv 3 ^ iq p- H HÍ p.

3 O: O P < tq X P, ;v p- íü
3 o." n HJ p - r f d v x O = tn fDv CT
fD 3 fD H N
Hj füv p- tn Ov
cn tü p-
3 p- X cn cr
Ov fD 3 p
Cb X Cb P rt cn
P O H Hj Cb 3
— Hj rt p rt Pv
= d * pv H
Pv 3 X P
H+iq X 3" rf
iq •< * O 3 pv
*< tq O tr
cnP•< 3 P
<N N Cb 3
Pv Ov P P = 3
H H f D 3 p P rt iq _ P- N cn P ^< 3 , N 3 p - £ ■ • < O X " 3 O H 3 " ' S O H r t O H í g C T r t •• N p- H> p
N dv - p
s Pv tn X N
H3 •• LJ. N O
fD pv Ov Hj p.
= rt rt pviq
3 12 fDv tr p
0 ro x x cr N
O o P- P P-
cn CT cn fü 3
O ÍD LJ. <
X tn fD rt fD pv
= N Hj cn iq H
füv Os füvk; rt
1 H cn X pv O
LJ. N • HN
(Dv p rt pv
cn < X W P tn
fD O iq H*
cn H cn >< pv
N fD m 3 P
ÍDv 3 pv 3 3
H iq p 3 p-
fü iq tJ fD x
cn PO 3 O
fD H 3 HJ
pv Hi H O
rt <q P P H D. p> pv tr cn P pv 3 Hj
PP
p-
3 cn O
HJcn 3 N pvd: H X p- cn cn íüv
3 < cr (D pv (D X Hj rt
P Os P - X < cn O (Dv S 3 N p-ro 3 rt d HÍ p- a rt p. p rt pv X rt 3
x ro
ro ró tJ h> H 3 ro
• H P Cb
M. P pviq 3 C b rf
I Cb P
LJ. p.
ro tn cr cn N p-3 ro N p - 3 O fD fDv 3
O
XO *-< tn
OiQ n N
. N >< H3
P rf p-
rt fü fD •
O iq x
' cn ►< >
P Hj Hj
3
X (D P d: H
H Hi C0 * O N
fD
Xti = O: P- Z
HÍ N ro
d: Cs 3
H Cb
tr o rt fD rt d
H • Cb
d: O H-M_3
3 •< " P cn 3
lC[ fvj fP
p ro >q 3 HJ rt
^ o
H 3 in 3 ro 3 X r t
ro pv
H d P Os cn N cn Pv
N < p- O: P Hf Hj H O
P ÍÜV ro o ro Cb
>q ro g cr P H
P- O Cb H
ro>qLj.ro
. . 3 íD pv p-* X
fD iq o
H>< cr HJ
LJ. p O
O: Xiq /D

rt X*
fj 3 M
P P- P- ro
N Ov 3 r t
ON rt
Xd LJ.
rt P Os
CTLJ. cn
P cr ro N
N P H O: 3 fD Hj P 3
cn fDv fü
P- ft N Cbiq fü Cb
P cr fü" X fD 3
3 3 cn 0:
P 3 N <
X 3
Pv X P Cb
H ro rt Os
cnfD rtvq
m cn
X C T 3 - N < OfDfDfDP
HiHirt33fD3iqd:LTOHPvHPX
POíDfDv- 3pv3rtPcnXtnfD3(Dv
criq 3H (Jiqprt3rorot)3*ti
ft l» I •< Otn rtrov HjNOro <
HCbíü iqPrtp-Hjcnrov33 fDP-
P-O X^Xp-NNNHfDrt-cJNcn
ro rf<ro cnpvOspvOsXLj. pvOffi
XrtPNrtHiNH3 * pvHÍÜH
ftftltr rD3HfD 3 p- H füXXfD
£0 fl
P O cn
JA' f"^

cn pv ro
N H Pv Pv P- Hj
3 t n pv
pv tn
HÍ tn Pv
P N rt
* ro
3 Ivl ro Hiq 3^< . p HÍ cr H
P- O Pv
rt N H
X N LJ. pv pv d 3 Hi X
(üv 3 Hi íDv I
N P
ro HI 3 = 0 fDv triq
H O: P
ro o 3
cn O pv

£ -r
cn füv fDv ro
(üv <
3 PvJ P
X
ro Ov P-3 x
X O P (D Hi
H 3 tn
H pv rt
H p-
Pv P-
p- rt P-p HÍ c r • P- ro
Cr N íD»< p = N p i Q S S X ^
(D
rt
HtT
íücrHfD NO H
p-lű P p-
fD3
3^
fD o* nsLj. p-< tr p- u3 d x 3 ro tr 3 ro x x rov
N M Cb Hj fl) i£)
rt N d = o H ro
•<
fDv o: H cn HJ
Pv rt 3 P
X HI rt cn p iq
PN
P tn
d 3 Pv
rt P-iq
O P Pv
H* rf
w
0 P fDv
3 HJ
H3 <
ÍDv P (Dv
t! X 3
(D. <<
cn ro ro
rt
C N *0 •< Mi
• P
• Cb
Cb
r o1 r t3 Ov Ov P
t- l-í X r f Cb X
Os fDv 3 Hj
rt HÍ cr cr p- P rtPvOP* 3Óv3
ro H i-i cn H ro
3 Xiq N iq LJ. cn
O Pv 3 O pv pv (Dv
c n (t N HC brt HLj . • p3 LJ. o P Ov ro X P - pv cn 3 x > * x P n
• 3 cr cn ro
O fi H

T
_ , ~ ÍOJV tíituDer barátai, az akasztást
yxenajtó hóhér családja, akinek kivétel nélkül osztozniok kell
annak a rossz hírnévnek a kisebb vagy nagyobb fokában, amelytől a
stigmatizált ember, akihez viszony fűzi őket, szenved. Ezt a
sorscsapást részben úgy viseljük el, hogy alávetjük magunkat, és
abban a világban kezdünk élni, melyek a <stigmatizált kapcsolatköre
alkot. Hozzá kell tennünk, hogy azoknak a személyeknek, akik a leírt
módon bizonyos mértékű stigmát "szereznek", maguknak is sokszor
lehetnek olyan ismerőseik, akiket másodlagosan a "betegség"
bizonyos fokával megfertőznek. Azok a nehézségek, amelyekkel a
stigmatizált embereknek szembe kell nézniök, hullámszerűen
terjednek szét, ám ezeknek a hullámoknak erőssége csökkenő. Az
egyik újság tanácsadó szolgálatának hasábjairól vesszük a következő
szemléltető példát:
"Kedves Ann Landers,
tizenkét éves .lány vagyok, aki minden társadalmi eseményből
 kimarad, csak azért, mert az apja börtönviselt ember. Hiába próbálok
mindenkihez kedves, barátságos lenni, ez semmit sem ér. Az iskolában
a lányok megmondták, hogy az anyukájuk nem akarja, hogy velem
mutatkozzanak, mert az a hírnevüket megronthatja. Apámnak elég rossz
publicitása volt az újságokban, s noha már kitöltötte az idejét,
mindezt senki sem fogja elfelejteni neki.
Van-e vajon kiút? Társtalan vagyok, cseppet sem mulatságos
mindig egyedül lenni. Anyám megpróbál magával vinni különböző
helyekre, de én inkább a korombeliekkel szeretnék menni. Kérem,
adjon tanácsot, mit tegyek. Egy SZÁMKIVETETT." (Berkeley Daily
Gazette, 1 9 6 1 . április 1 2 . )
A stigmának az a tendenciája, hogy a stigmatizált egyénekről a
közeli hozzátartozókra, ismerősökre is átterjed, általában
megmagyarázza, hogy miért igyekeznek az emberek elkerülni az
efféle kapcsolatokat - vagy véget vetni nekik, ha már léteznek.
A tiszteletbeli stigmával rendelkező személyek mintegy modellként
mutatják be a "normalizációt", amikor érzékeltetik, hogy milyen
messze mehetnek a normális emberek a stigmatizált személy olyatén
kezelésében, mintha az illetőnek nem lenne stigmája... Végül a
stigmatizáltak kultuszához is eljutunk, amikor a normális lények
stigmafóbiás reakcióját a "bölcsek" stigmafiliás reakciója váltja
fel. Az a személy, aki tiszteletbeli stigmával rendelkezik, a
valóságban mind a stigmatizáltak, mind a normálisok számára
kényelmetlenné válhat. Az-ilyen ember mindig kész arra, hogy olyan
terhet vegyen a vállára, ami "igazából" nem az ővé, és így mindenki
114

Jő-

f ...
«zok a személyek, akik egy bizonyos közös stigmával rendelkeznek,
gyakran hasonló tapasztalatokat szereznek problémájukkal kapcsolatban,
hasonló változások következnek be én-felfogásukban - egyszóval:
hasonló "erkölcsi pályafutást" futnak be, amely a személyes
alkalmazkodás hasonló eseménysora általi elkötelezettségnek egyszerre
oka és következménye. .. A stigmával kapcsolatos szocializációs folya-
mat egyik szakasza az, amelynek során a gtigma-feá^á-lJb. személy
megismeri és magá.é_yji £,e,s.&,L..a normálisok all^fe^"4--J'
.tal^a tácrahh t,«--- • ,an megtaJ
 115
^ rendelkeznek, és el ő nytelen h < eYyze"£' ű kf é3J-smejc£e.
£e~sének szocializációs folyamata m é g k ^ b ^ i j á t ó l i k
hl
ame-
j , g ^
~i;iyeit--bTlrTíorrbelül. Saját önlehpr'R"'l(fl' meghatározásait_nem en'gedJttRrlJeTTatöTnl
!

a bűvós_körJbe_t, ugyanakkor széles utat"'

bégHtrtT~Earsadalomban megtalálható olyan fel é ő k
á
yJkJ .z.emban^JEagyatékosnak fognak bizonyulni. Az árva például
még aközbenmegtanulja7 Eogy a gyerekeknek természetes,
normális esetben szüleik vannak, amíg azt elsajátítja, mit
jelent szülőkkel rendelkezni. Annak ellenére, hogy életének
első tizenhat évét intézetben töltötte el, később még érezheti
úgy, hogy természettől fogva tudja, miként legyen sajáft
gyermekének jó apja.
{'■■. 2 . ) A második minta a családnak, - és sokkal kisebb mér-
tékböoxbár, a szomszédságn^aTc^te "-ahhoz a lehetősécj<|he_z_ kap
l ^ "
..félne ve lhejtő
Í á á

y r g g
fogások előtt, amelyeknek hatására a védőburokba zárt gyermek
önmagát teljes jogú, közönséges emberi lénynek vélheti, akinek
olyan alapvető kérdések tekintetében, mint életkor és nem,
normális identitása van.
Az az időpont t._amely a védőburokkal óvott egyén életében
"akkor követkéz ikxíe, ajaiko_ra s zülői kör többé nem képe s
védelme znj^^a tSrsarla'imi osztályTTo"2r"T!art o z á s~í lakóhely, va'-
lamint a stigma típusa szerint más és más lehet;*, mindenkor
erkölcsi következményekkel, tapasztalattal fog azonban járni
j!nílkor~eÍkoye*Ekezik_. gyaKján-^^L-ejLejTU__lBkülába lépés pilla-
í^aTtát jeTölik meg a stigma-tanulás alka^^^KeliFr~En"nek élmé-
n^e~TTeTTa"egészen vcnatldiiul az iskolaiban töltött első napon
az egyénre szakad - kötekedés, gúnyolódás, kiközösítés, vere-
kedés formájában. Érdekes módon, minél '"hítrányö'sabb' 'helyzetű"
a gyermek, annál valószínűbb, hogy olyan iskolába kerül, ahol a
hozzá hasonló személyeket különleges oktatásban részesítik.
Annál inkább várható azonban az is, hogy készületlenül, egyik
pillanatról a másikra kell majd szembenéznie azzal a képpel,
amelyet a nyilvánosság a magafajtáról alkot. Azt mondják neki,
hogy "az övéi között" könnyebb dolga lesz, ám végül azt kell
megtanulnia, hogy az én, amelyet magáénak gondolt, nem
helytálló, s ujjonan megismert, silányabb képe a valódi én.
Hozzá kell tennünk, ,hogy azokban az esetekben, amikor a
csecsemőkorban stigmatizált személy sikerrel elvégzi első
iskolai éveit anélkül, hogy elveszítené minden illúzióját, az
igazság pillanata gyakran a másneműekkel való találkozás vagy
munkakeresés idején fog elkövetkezni. Bizonyos esetekben
mindössze annyit jelent a halasztás, hogy növekszik a véletlen
"lelepleződés" valószínűsége:
"Úgy gondolom, először akkor ébredtem rá helyzetemre, és
akkor metszett belém a felismerés következményeként először a
mély fájdalom, amikor a teenager évek elején, egészen

116
mindig is.jnegb.éiveeTg^h^TőK' voltak. Azelsö esé€Herr~ném'"s z ük -|
séges, hogy a múltról"aTUutuLt Kwpüket gyökeresen újjászer"
vezzélcy a második esetben igen. Ate ehhez a típushoz tartozó
egyén, már sokkal azt megelőzően, yogy önmagát fogyatékosnak|
kell látnia,,alaposan megtanulta, Ait jelent normálisnak,
illetve stigmatizáltnak lenni, önmaiga újraidentif ikálása
többnyire különleges nehézségekké"! Jár, 5*5, igén val^s^iay hogy
kifejlődik, majd az én visszautasításának, reerték£lésé-|
Sii_jáü5£2Í2j.
"Akkoriban, amikor még nem estem át a colostomia-műtéten,
és az autóbuszon vagy a földalattin valamilyen szagot éreztem,
az nagyon bosszantott. Az jutott az eszembe, hogy szörnyűek az
emberek, nem mosaUszanak; arra gondoltam, hogy az utazás előtt
illett volna meglátogatniuk a fürdőszobát. Arra is gyakran
gondoltam, hogy attól bűzlenek, amit ettek. Ez rettentően
megzavart - a 'szememben ezek az emberek mocs- . kosak,
szennyesek voltak. Ha a legkisebb lehetőségem is. adó-| dott
rá, természetesen átültem egy másik ülésre, ha ezt nem tudtam
megtenni, úgy éreztem, teljesen szándékommal ellentétes dolog
történik. így nincsen benne semmi meglepő, hogy azt hiszem: a
fiatalok ugyanígy gondolkodnak rólam most, ha bűzlök." (Orbach)
Noha bizonyára vannak olyan esetek, amikor az egyén csal
felnőttkorban fedezi fel, hogy stigmatizált "törzsi" csoportj
hoz tartozik, vagy hogy szülei fertőző erkölcsi kórban szen-|
v
ednek, ebben a kategóriában szokás szerint valamely testi
fogyatékosság az, amely az élet késői szakaszában "üt be":
"Egy reggel azonban hirtelen felriadtam, és rádöbbentem] h°gy nem
tudok felállni. Paralízisem volt - és a paralízis
117
y, nem volt Kétségem, az volt, hogy ha senki sem segít, nem tudok
kijutni. Hiába volt iskolázottságom, a hallgatott előadások, a szülői
nevelés, amit huszonnégy esztendőn át kaptam - mindez nem volt elég
ahhoz, hogy olyan emberré tegyen, aki egy ilyen helyzetben bármiképpen
segíteni tud magán. Olyan voltam, mint bárki más: normális, élénken
vitat-kozój vidám, teli voltam tervekkel, és akkor, egyszer csak, mint
a villámcsapás, ezt tértént velem. Történt valami, és ettől idegenné
váltam. Sokkal idegenebb voltam önmagámnak, mint bárki másnak. Nem
ismertek rám még az álmaim sem. Nem tudták, mit kellene megengedniük
nekem; amikor álmomban táncolni mentem vagy mulatságokra, mindig jelen
volt valamilyen furcsa feltétel vagy korlátozottság; bár senki sem be-
szélt róla, nem említette senki, mégis a_z volt, ugyanaz. Hirtelen egy
olyan asszony zavarba ejtő szellemi és érzelmi konfliktusa rohant meg,
aki kettős életet él. Nem volt valóságos, rejtélyként állt előttem,
mégsem tudtam ellenállni annak, hogy szüntelen foglalkozzam vele.
(Linduska)
Ebben az esetben az orvosi hivatásnak kell azt a sajátos szerepet
eljátszania, hogy információt szolgáltasson a arról, mivé kell válnia.
VéJ 9V ne9Tedik mintát azoknak az egyéneknek a helyzete szemleietet,
akiket eredetileg egy idegen közösség kerekében
i 7.á~\ frfl'F^ akár a nQrjaaJÜ.Si. társadalom határain h^iül t gznn
kfytii^s akiknek ezután kell a létezés egy újabb
lá~zt7^ amelyet a környezetükben
é"Iő"k az igazinak, az érvényesnek éreznek.
Hozzá kell tennünk, hogy ha az egyén életének késői szakaszában
szerzi új, stigmatizált én-jét, az; új kapcsolatokkal járó
kényelmetlenség lassan átadja a helyét annak a fe-szélyezettségnek,
amellyel a régi ismeretségekhez viszonyul. A stigma "utáni" ismerősök
az illetőt egyszerűen fogyatékos vagy szégyenfolttal rendelkező
személynek látják. A stigma megszerzése előtt létesített kapcsolatokban
azonban, amelyek hordozói -kötődnek az illetőről alkotott egykori
felfogásukhoz, felléphet annak képtelensége, hogy a stigmatizáltat akár
for-•mális tapintattal, akár családias, teljes befogadottsággal
tudják kezelni:
"Feladatom (mint vak írónak, aki eladandó irodalmi terméke jövőbeli
vevőivel beszélget) az volt, hogy azokat az embereket, akiket
meglátogattam, kényelmes, laza hangulatba hozzam - azaz éppen a
szokásos helyzet fordítottja. Furcsa módon úgy találtam, hogy ezt
sokkal könnyebben elérem olyan kliensek esetében, akikkel azelőtt
sohasem találkoztam. Talán azért volt így, mert az idegenekkel nem
voltak olyan kö-~ zös reminiszcenciák, amelyeket végig kellett volna
sorolnunk, mielőtt az üzlet tárgyára térünk, és így nem kerültünk a je-
lennel sem kellemetlen ellentétbe." (Chevigny)
D
e;x<= <=yy auun stigmát!zált személy erkölcsi életútja, mindig
különösen számottevő tapasztalatainak az az időszaka, amikor megtudja,
hogy megbélyegzett - azért, mert ez az időszak, amikor igen valószínűen
új viszonya alakul ki az olyan személyekkel, akik hasonló stigmával
rendelkeznek.
Vannak esetek, amikor az egyén "sorstársaival" csak futólagos
ismeretséget köt; ez is elégségesnek bizonyulhat azonban ahhoz, hogy
rájöjjön, mások is léteznek hozzá hasonlók:
"Amikor Tommy először lépett be a klinikára, ott volt két másik
fiúcska is, akiknek születésüktől fogva egyik fülük hiányzott. Amikor
Tomy megpillantotta őket, jobb kezével lassan a maga hiányzó füle
helyére nyúlt, tágra nyitott szemmel apjára nézett, és így szólt: - Ott
egy másik fiú, akinek olyan a füle, mint nekem." (Macgregor)
Olyan egyénekkel, akik nem sokkal korábban váltak testileg
fogyatékossá, gyakran megtörténik, hogy a fogyatékosság kezelésében
tapasztaltabb társaik többször meglátogatják őket, azzal a sajátos
céllal, hogy klubjukba meghívják vagy kioktassák, miként boldogulnak
könnyebben testileg és lelkileg:
"Alighanem akkor villant fel először agyamban, hogy vannak eljárások,
fogások a beilleszkedésre, amikor meglátogatott két betegtársam a szem-
és fülkórházból, és összevetettem magam velük. Többször meglátogattak,
míg ágyban feküdtem, és egészen alaposan összeismerkedtünk. Mindketten
hét esztendeje voltak vakok. Körülbelül azonos korban jártak - kevéssel
harminc felett - s mindkettőjük diplomás volt." (Chevigny)
Íaya
Aljban a jelentős számú esetben, amikor az egyén stigma-t4.zálódas"a zárt
íirLéümánytoen LülLoti: időhöz kapcsolódik, minTr~példáül börtön,
szanatórium vagy_á£yAhJjz_t_anna_k Y Z l 3
vonatkozólag_jngcLtud,
ló -elhá8^d<^Jaeiisi5.ségg^Jca_pj2gnlgíQ]Lb-íl'1 szerzi, egy olyan folyamat
keretében, amelyben szenvedő társsá válik.
Mint már utaltunk rá, az egyén, amikor először tudja meg, melyik
az az én, amelyet mostantól fogva sajátjának kell tekintenie,
legtöbbször legalábbis kis mértékű ambivalenciát él át, mivei a többiek
nemcsak szembetűnően stigma-tizáltak, - és így eltérőek attól a normális
embertől, akinek eddig tudta magát, - hanem más olyan sajátosságaik is
lehetnek, amelyekkel a szóban forgó egyén nehezen tudja magát
kapcsolatba hozni. Az, ami végül egyfajta szabadkőművességbe torkollik,
megeshet, hogy kezdetben iszonyattal tölti el. Szemléltetésül egy
frissen megvakult lánynak a vakok intézetében tett látogatását
idézhetjük fel, közvetlenül a kórház elhagyása után:
"Kérdésemet, amellyel vezető kutya iránt tudakozódtam, udvariasán
elhárították. Egy másik látó, ottani dolgozó fo-

118
119

minden esetben csak a sorstársak

sodszor pedig olyan eszközként, amely megadja a pillanatnyi lag valialt
álláspont magyarázatát. Az utóbbi célra gJaSan olyan élményt
választanak, amelynek során az újonnan sSma tizaltta vált egyén
felismeri, hogy csoportjának íeíies ?őa í ^ : ? °
haS nlÓak «
»°nnalÍB embSri íéíí^Ií 0 *
a pihenőtermet, ahol ünnepi alkalmakkor vakok táncoltak vakokkal, a
tekepályákat, ahol a vakok egymással mérkőznek, a kávéházat, ahol az
összes vak egybegyűlik közös étkezésre, hatalmas műhelyeket, ahol a
vakok azzal keresik meg a mindennapi kenyérre valót, hogy kefét és
seprőt kötnek, szőnyeget szőnek, vesszőből székeket fonnak. Ahogy
szobáról szobára haladtunk, mindegyre lábak csoszogását, elhalkuló
hangokat, botok kopácsolását hallottam. Itt volt hát a világta-lanok
biztonságos, elkülönített világa - egy egészen más világ, mint az,
amelyből jöttem, ahogyan erről a társadalmi gondozó előre biztosított.
Azt várták tőlem, hogy bevonulok "ebbe a világba. Hogy feladom a
hivatásomat, hogy abból fogok élni, hogy kócpamacsokat gyártok. Az
intézet boldogan megtanít arra, hogyan kell kócpamacsokat csinálni. Az
várt rám, hogy az életem hátralévő részébén kócpamacsokat csináljak a
többi vak emberrel, étkezzem a többi vak emberrel, táncoljak a többi
vak emberrel. A rettegéstől szinte émelyegtem, ahogyan lelkemben
lassan összeállt a kép. Ilyen pusztító elkü-lönítettséget még sohasem
éltem át." (Keitlen)
Minthogy adva van az a kétértelműség, amj. az egyének ■stigmatizált
kategóriájához való kötődésébe épült be, érthető, hogy ingadozhat
abban a támogatásban, amit sorstársainak ad, az azokkal való
azonosulásban és ügyeikben való részvállalásban. "Affiliációs
ciklusok" figyelhetők meg,-amelyeknek során fokozatosan elfogadja a
csoporton belüli részvétel sajátos lehetőségeit, vagy - noha korábban
elfogadta azokat -újból elutasítja őket.
Az előbbieknek megfelelő- ingadozásokat megfigyelhetünk a
"sorstársak" csoportjának természetére, illetve a normális emberek
sajátosságaira vonatkozó hiedelmek terén is. A serdülőkor ( é s a
középiskolás osztálytársak csoportjába való belépés) például
szembetűnő lehanyatlással járhat a sorstársak csoportjával való
azonosulás tekintetében, miközben a normális személyekkel történő
azonosulás fokozódik. Az egyén erkölcsi pályafutásának későbbi
szakaszait éppen a részvétel és hiedelmek ilyesfajta eltolódásaival
jelölhetjük meg.
A stigmatizált személynek a sorstársai által alkotott informális
közösséghez, valamint formális szervezetekhez fűződő viszonya
következésképpen központi jelentőségű. Ez a viszony hozza majd létre
például azt a jelentős eltérést, amely a stigmatizáltak két tábora
között észlelhető; azok között, akiknek eltérősége csupán igen
csekély mértékben vezet a "mi-érzés" létrejöttéhez, és azok között,
akik - kisebbségi csoportok tagjaként - jól szervezett, messze vissza-
nyúló hagyományokkal rendelkező közösségek résztvevő körében találják
magukat. Az ilyen közösségek érthető igényeket támasztanak a hűség és
a tagdíjak tekintetében egyaránt, és tagjaikat úgy határozzák meg,
mint akiknek büszkén kell vál' lalniok a betegséget és nem kell
keresniök a gyógyulás út-
120 ., 4:
j
"Sikerült ráébredném, hogy a nyomorékok lehetnek csino sak,
vonzóak, csúnyák, elbájolóak, buták és szellemesek - éppúgy, mint bárki
más, és felfedeztem, hogy fogyatékosságától függetlenül tudok egy
nyomorékot gyűlölíi é k ? ! ni. ICarling)
 121
■7)

iq;vcL3iicn3'üh-'íV
P- pi ÍD fD* p [£* N P- hí ÍD fD P r t p J O i i d 3 OiO N p- p* 3 (D P 3 < P) CL P
N N P ÍV P
0 r t 0 P Í V o i M rt CL 3
ÍV CL rt 3 g ÍD ro* c* ÍD*
p P N l-l- 3 P- 3 P-
P 01 ÍD ÍD
N ?v»d
p* ÍD* P- íV (D 3
ÍV ÍD •< O ÍV N ÍV rt fD
W CL*< OllOHti O N 01 P íV
ÍD 3- PP
P
C* N fD* Hí » 3 rt
rt CL P" CO. ÍD* M (D P O: P * 01 N < 01 (D rtíVrtOPsro r t o i N P p* p" 1 1 • Irt l N ro oi o: P* P* sro rt ro 3 oi
P*
M O p* N
rt p- rt fD
3 ÍD CsTJ h-'l<í
ÍV ro ro ro o P- ?v o 3 tn
3 P- CL
rt tn P* p: 3'j 1 <
ro *Np h- r oo oH o o i o p- r o M tr cn r o p
j

fD* O 01 rt ►<! M O
ro N ro* ÍV
ro M ro 3 o oi O* H rt 3J p* p*^< O P<
rt rt N fD P4 ?<
íD* ÍD* fD N O* h
ro 3
rt p* ro* N rt oi P 0 rt P*
tn N ÍD p oi ro o i p-
o tr rt tr o p-
ÍD * 03 *<; *■< ro* P- oi

pi H- rt
o* ro
Hl 1
ro* ro c KV P- a
rt ÍV P ro ro p- P
N ÍV O: N
tr p.
h3 01
p*
O 1 01 0) N
P ro CL 3 -ropp*NOp-Pt!
hj rt oi P- 3 h-1 P" O - ro* :XH--0 3
p- < ro 3 fXrt N
p
3 rt rt rt cl* P*u2
ro c oi p- rt* P P-
N CL ÍV P 01 NP
= CL o c HÍ p- ro* p- oi
ÍD
p- N ÍD
rt ÍD N 3
rt N (D
n (D ÍD
H- rt t-"O P P*
01 01 O* O
pNtThjO^ OlP
tJ ÍD Ük H- N f "Ö
- o k ro P*
Q:O P* < 3 rt H ro O O ro M rt iq N pj ÍD ÍV hí o ro
pro P* rt 3 ro CL N Hi rt rt -oi o* 3 P- oi ro* P* P> rt : rt u3 O ro* • O oi
O oi tTrthhrtp-O tn NíDPrt)rt(-J|-'"P.
Hl
p-
N P- N CL O P-
p* ro ro* oi o
rt h{ P
< p-
O II
3 01 N ÍV hí O
p ro* o LJ . hj
rt ÍV 3 O oi (D <
p ro
h-1 01 pl* P*»
< pi*íq H
gy ro iű 'P' P- P 0 O 3 M rt O P* 0)
ÍD
ro i OJ ÍV
I OI
tn ro. H oi foi Irt tr rt rt
N / 'o . ro p* p M <;
, P; P (-• p* < Pi3íhi ro* hj O
rt < ÍVÍ3 ro 3'
ro hj ro /•< ÍV p-3 3 rt hh;;fD rt ÍÜ rt ÍD ÍV p-j-ív ro p i|q ÍD* ÍV ro *Qi,:fD* H
P ÍD/O
O M Cl rt fD* CD* (t
P* O ÍD h-" O L-l. hj
rt p- rt) ^
P P N
HHIÍ -
P- rt *o o:
p- ÍV 3 íDífrt t-i. o 'p-
tr ro tr o# hf 'í N
h-1 ÍV h<
P- O: p" tr
N < £D ÍD P- ÍD rt 3 O rt o*
p- ÍV Í
o* íD ÍV
N 0 LQ
P* 3 < ►< 3 íü* (D* fC 3 01 H
tr g
ÍD ÍD* rt)
< 05
O CL
CO ÍD*
P- 03
fD*
ro* N
P> O: 03 CL M 3 > P* rt O:
C P 03
_ N hj (D 01 fD O 0) 01 Hí pf p" rt p*
p-iq
jp r
</l_J. (D* fD Cs C
m
oi rt rt
ÍVTD
p*1.
. ÍD hh O CL;C
us rop
0 ,.
P- O p* p-
01 hh C
O P- 3
ÍV N
rt rt
p- ÍD p
C: p
rt rt ÍV rti P '
ÍV 1 O* N 3/ÍO: N
o ro v p> l]< 3
1 rt p oi 31
tr i p- p* ÍD/
tároltabb az orvosok, tanárokjJLg__nj§hány esetben a szociális gondozók
felelőssé^e-s—-Ar--S^üTo1cnek^FagY~a~^:ye^me^Tre1c-^rtká~h varr-vá-
lasztás±^£éfí&t5sSqe ezekben az eleve meghatározott kapcsolatokban. A
növekvő korral, autonómiával és függetlenséggel a gyermek elkezdi
kifejleszteni az önkéntes vagy szabadon választható szociális
kapcsolatokat, azaz olyan kapcsolatokat, amelyeket megkezdhet,
fejleszthet, vagy megszüntethet, attól függően, hogy mennyire elégítik
ki ezek őt.
E fedezet első részét a szülők és más felnőttek, illetve a gyermek
közti eleve adott kapcsolatok vizsgálatára szánjuk, míg a második részt
a gyermek későbbi, önkéntes szociális kapcsolatainak vizsgálatára.

Hogyan hat a gyermek ejLeve adott szociális kapcsolataira a

fizikai fogyatékosság ténye? ——-~—___-"""'
mtrCSros aktivTEasés' növekedés.. Ha a g y érmek ^ _ _ rTéim és
n"o'veKedé§e_aSrnormális nTTEcírokon belül marad7~amelye-ket a társadalmi
tapa"S'zld,lat és t! 1 Vár áSoT"" határoztak" meg~,~~és ezeket a rokonok,
barátok és orvosok megerősítik, akkor niryj különösebb ok
nyugtalanságra. Ennek eredményeként a_ szülői figyelem
középpontjába~maskifejlődcTfunkcíók léjanejc. A SZÜ-l3k~J testvérek és
má?"feIni5:rEeir7~aTciir^ gyermek*~^szociális kapcsolataiban részt vesznek,
megfi.gyeliJ£21_£áÍ2£íiiM_és stimulálják,'".az InTeITéltiualis"7
szenzorikus és magatartási ^£p<= stégek, illetve a szociális készségek
megnyilvánulásáéit. Nyilvánvalóan, "T>á~a fi7iVai rendellenességet már a
szü-1 e feé skor felismerték, a szülők .kezdetifigyelme. .XQkctZQjttabb
"mSríekbén lesz intenzív a csecsemő testi megjelenése és
üzültőfc:—gok-gzor—telnek"ifle^~a. mégszü-
 e '
_Az élet első néhány_hónapja alatt a felnőttekfigyelme elsősorban a
cse^semo_j3lyanJTe^€T~^2uTE¥eq[feit!e^_ei -jgrg^y^j^—— mint a táp 1 ^X^2^E^~-
^^^^^^^^^É^^Kí. KGTső"níegje 1 enés kt

llánl. ^
^ ^ ^ g y nem lesz rendben a gyermekükkel;"" Rögtöni
születés után nagyon is általános, hogy az anya a csecsemő testi
épsége után érdeklődik, például, hogy megfelelő számú ujja, lábujja
van-e. Többször jelezték az anya heves bánatát, depresszió és
bűnösség! érzés reakcióját azokban az esetekben, amelyekben a gyermek
fogyatékossággal született. Németországban Strasser és Sievert ( 1 9 6 9 )
száz olyan családnak a vizsgálatakor, ahol a gyermek vétag-deformitás-
sal született, talált csaknem az összes családban ilyen reakciókat.
Ezek intenzitásukban és tartósságukban eltérőek voltak. A szülők
reakcriói—a—f-ogy_atékos gyermekkel szemben és ezeknek a különböző
reakcióknak a hatásai a gyermek korai szocializációjára, további
tanulmányozást érdemelnek.
A fogyatékosság ^g_orvos^a és azokra nézve,.,_^k_ik a s'zü-letéshél
asszisztáltaJsIIaA^^énváratlan ésmegrá^ó. Az orvo-
~ * ^ ^ f hogy me^cJTaSne-
"nek~asaját .vágy a szülők érzéseivel, és magatartásUR. feliz-

_ összes fogyatékosságnál elsősor

ban arj^_irj|njay;X_Jic«jy_jni^ Az
orvosi
hivatás túlsúlya aká!Föi~TunK5ToTrTi'zs' g á í atiBan pedig még
meg is erősíti ezt az aggodalmat. Amint a gyermek fejlődik
és a diszkrepancia a normális fejlődés és a gyermek akadá
lyozott fejlődése között növekszik, a fizikai károsodás
természete és mértéke egyre nyilvánvalóbbá válik. A motoros
készséggJs_fiJsaját;Lfcá.sa - önálló__étkezés, járás^ ÖJLWzkodes
WC-használat - &iA^r^el^i^^!^
A

i.ó^iiOii- A._..többl.&tijEjy^pres gondoskodásT'"lmTE~a~TTyTTf-a-j károsodás

tenye^Eéiz^ szükségessé, időt"e"s energiát igényel amitjcülönben a
^ermejTTn'tejLleS^u á lis é s szoci á lis f ' 5esére lehetne
foTHT^aTTlíáll
___
ken azoknalTa viselkedésekrük a mennyTsége és száma, amelvbe a gyermek
— — - T - ■ - ' - ~ - - - • r - ~ ~ ~ ^ . . - n ^ . * . a s z ü l ő t , é s e m i a t t " c s ö k -

részesül.
A_sziüék rengeteg időt és fáradtságot fordítanak a kí-3fo'°"ű
hogy__a_.gy_ermek rogyatékossácrát meaov^gyTFT^Sa.-
ez a törekvésük~^Prrpa-rr^—rsKzn=—gT"ino^
dern orvostudománnyal szemBinTTtúlzott elvárásaik "miatt és azért, mert
ragaszkodnak ahhoz a hithez, hogy van lehetséges gyógymód. Ha nincs
szisztematikusan kiértékelt; hatásos-" i ^ gyógymód, az orvos
képtelen összeegyeztetni a valószínűtlen elvárásokat azzal, amit
valójában el tud érni. az az orvos, aki kijelenti, hogy ennek eleget
tud tenni, az ilyen szülők szemében igencsak vonzóvá válik, és való-
színűleg felkérik, hogy kezelje gyermeküket.
ypc T nfíct-,a^gyean^.s2oclálirésl]^teTii]^ün is ■Peldául; a
gyermekneiritevgs iehétösége ^TTŐ^
■ u l ; a
gyermekneiritevgs iehétösége ^anTTŐ ával vagy
más gyerekekkel játsszék, vágyba tanulását ^i^^js gyógyítási
kísérletek hossáü ■pérTSaűsaT
és
fárasztó. kezelIsiFrrák~vethitTF^aTáJ
yeRnek celj^TréTr--imtíja-meggr'tenrr-SoK"óki:. .TéFét "anlíikT
sa k-a-fZ"1Ok közP°nti gondolatai gyermekük testi károsodá-
kipi 'r^f'-L°r°gnak- Ez Persze a gyermek legfőbb szükségletei
e-Legitesenek rovására történik. Ugyanez megmagyarázhatja,
124
125

meK Kcrz.Ofct, vagy pedig ez a jelenség aüüoi ereanet, nogy—a rtkh űn n <^n plc
4 f ■/>. 11? magukat, amiért fogyatékos gyermeket hoztak~~ar~~ffiLágrarr—Egy—
gSöTTHíerpár vizsgálata (Shere, 1 9 5 6 ) , ahol az egyik gyermek agyi
mozgászavaros volt, azt sugallja, hogy a fogyatékos gyermekeket néha
úgy kezelik, mintha betegek volnának, belevévé ebbé az összes szociális
szerepkört is," amely a betegség fogalmával kapcsolatos. A gyermekre
kevesebb felelősséget hárítanak, kevesebb fétattStot bíznak. Magatartásai;
e_nyhébben korlátozzák^ s az "éTEerT?"' viatrlKecTlst
növekvő türelemmel Kt! üti lik. Személyes sjzes^élyeit _elnézj.k,
gyajsjcan a,_g£ai,ádb.aji__lévő többi gyermek "rova"sá"ra. ÁzTlyesf aj-ta
bánásmód hatásaa~*g^eTTlte^r^'zoc*IálizácTőjára vizsgálatot igényel.
Ugyanez a belefeledkezés a fogyatékosság testi kihatásaiba és a
gyermeknek betegként való kezelése előfordul néhány olyan bennlakásos
intézet gyakorlatában is, amely a hátrányos helyzetű gyerekek
mindennapos gondozásáért felelős. Tizard ( 1 9 6 4 ) jelzi, hogy egy
értelmi fogyatékos gyermekek számára létesült vagy benntlakásos
intézetben (akik közül néhánynál testi fogyatékosság is fennállt),
amelyet hagyományos kórházi rend szerint igazgattak, a gyermekek
gondozása nagyrészt ápolónők kezében volt, akik közül sokan nem
értettek a gyermekekkel való bánásmódhoz. Az ápolónői időbeosztás nem
nagyon vett tudomást a gondozás folyamatosságának szükségességéről -
azaz arról, hogy ugyanaz a nővér gondozza ugyanazt a gyermeket. A
gyermekek fürdetését és öltöztetését például futószalag-szerűén
végezték. A gyermekeket 60 ágyas osztályokon helyezték el és nemük,
koruk, fogyatékosságuk mértéke szerint csoportosították őket. A
nővéreket a gyermekek testi szükségletei foglalták el, és kevés lehető-
ségük volt arra, hogy megismerjék őket egyénenként. A munkaviszonyokra
pedig jellemző, hogy túlzsúfoltság volt és: ápolónőhiány.
"Az idősebb, enyhébben fogyatékos gyermekek jártak a legjobban.
A' fiatalabbak azonban, akik olyan környezetben éltek, ahol
jóformán nem volt beszélgetési lehetőség, nem tudták megtanulni a
társadalomban való élés •elemeit az idősebb gyermekektől és a
felnőttektől, amiket más körülmények között talán képesek lettek
volna elsajátítani. Ahogy majd látni fogjuk, ezek a gyermekek ennek
következtében elmaradottak voltak beszédkészségükben és a
magatartás más aspektusaiban is. Általánosan megfigyelték náluk a
ringatózást és a fejrázást. Az idegeneket körülfogták,
megfogdosták, tapogatták. A gyerekek apatikusak és hisztérikusak
voltak. Ritkán játszottak. Mindenekfölött a legmegdöbbentőbb a
teljes szocializálatlanságuk volt. A kórterem szűk korlátain kívül
nem tudták, hogyan viselkedjenek."

tes, _ ._ ____
- ellentétben a váltakozó műszakokkal, amelyek a személyzet és a
gyermekek közti személyes kapcsolatok fejlődését nehézkessé vag>
lehetetlenné tették. A következő beszámoló a gyér mekekről jelez már
néhány változást, ami két év után nyilván valóvá vált.
"Jó fizikai kondícióban voltak, és mivel az idő nagy ré szét a
szabadban töltötték, sokat mozogtak, egészségeseknek, napbarnítottaknak
és élénkeknek látszottak. Jól ettek és alu tak s ritkán voltak betegek,
ügyesekké váltak olyan eszközök használatában, mint a hinta, a
tricikli, a mászókötél, a kor lát, és a labdarúgásban ill.
labdadobásban. Gyakran voltak' lelkesek, aktívak és céltudatosak, s
ebben az értelemben meg döbbentő kontrasztot mutattak az érkezésükkori
magatartásukk szemben. Képesek lettek olyan- szociális és konstruktív
szint játszani, ami már megközelítette saját intelligencia-korukat
Érzelmileg kevésbé voltak rosszul alkalmazkodók. Az idegroha mok
megritkultak és rövidebb ideig tartottak. A gyermekeket meg lehetett
nyugtatni és vigasztalni olyan formában, ahogya kezdetben nem volt
lehetséges. Erős ragaszkodás fejlődött ki bennük a személyzet tagjai és
más gyermekek iránt. Képesek voltak közösen játszani más gyerekekkel
is, ami már a normál gyermekekkel hasonlítható össze, és osztozkodni is
tudtak, így gyengéd és boldog gyerekek voltak, általában szorgalmasa és
tréfásak."
Néhány szülő tudatosságot fejleszt ki a hátrányos helyz tű gyermek
megfelelő'szocializációs szükségletével kapcsolat ban és azt
következményeivel együtt látja, s ennek az igényn megfelelő
viselkedéssel válaszol. Olyan mértékben ahogy szélesebb perspektívát
fejlesztenek ki, különböznek más felnőt-tgk±ő_l, akiknek nincsen saját
tapasz£a let'1Jflr~e1TlnegrEeÍ. 1~"í kózniők magok viselkedésével, ,aKik
z"avartak"~és félszeg'elcaf^ fujjyci-cekos ""gyeröfteftuk" jelenlétéb^Tp' A—
-s'Z'ürŰK jártassága az ilyeír üt,s/e(lLküzéyt!k ktí!^e"Te"seben válTözó,"
"amint változó az a mód is, ahogy az összeütközések hatnak rájuk.
(Killilea,
1952.) Néhányan visszahúzódnajc, vagy, elkerülik az, ilyen talál'
keá T
és a ü'saláSitevékenységeiket úgy_forrnál ják meg, hűgy csökkentik a

I. ■ ,

126
127

fD XffP O J W <tQ D rt p: fD X fD O füf P 0

P- 3 P- 3 3 OÍ H l-f P O : X O - P « 3 p - 3 C 3 X X f f • fftQ fü 01 O^ P C
O: ^ tQ rt O "O 01 > < l 0 0 0
3
p- P- •< P (!)■- fD
3 H ( » ( + H rt *< rt PA PJ fi)
'O f í> (í It3 P :N ?TO P- tn
3 O X rt ft>
M V-M X O-tQ W P M fl>
ff fD- X fD- t-i P-fD 0) O: 01 O 3 l - f rt N X rt Cu p- X N O: CU
N ff Hl 01 CU' N
0 N < 3
X l-f uQ 0-01 (D fD
0: 3 HH Cu rt tQ fD Cu Cu I
O P- P" X PA fD
vo O 3
P
-> Hi 3 ,. p. 3
N P ' X O P- X P 0 X X - » O p p p O I tQ p- -»
fD
l-f 0 (D-
3 N <
fO P fD O fD
p- rt X rt tn
0 fü- 3 rt
ír X fü
P 0
H 01
pi 01 un fü
01 P- H
O tQ 3 3
i-f
O 3 X X fü- ff O P" P W 3 N

l
rt
p- p- h O 3 M O- O P O p - p
- o-p-
rt P ín 3 P- X fü P- 3 rt X oi P P 13 fD O p, 3
fD 01 N O: fD X Di 3 P
O P- fD P-. X 01 X X P- Hi
a P
J
xxo
fD-tQ
X - 0 3 P- fD- fü- P ff t?X) rt rt P H fD-01 P- < O N fD
p- X" P »iO O (»
01 Ni H 0! N N
ff O
(u D i-f P rt l-
rt ^ X rt (ii
b
0 Pj b O ti- (» 3 R X Q 3
fD- cn 3 R X LQ tn p) .! M i-l
X r+ P- P fD Hí rp, rt • iű ÍÜIC fD M <í O y ÍD- 3 3 fD (Ds N/t) ín fDí
3" X 0/ ÍD- N rt rt fD fD rt M fD O QJ rt 3: rt PJ 3 01
3 ><; t» pi. fürt fü oi! P- P XtQ > p, X1 füftQ M O: ÍD N
o1- N PA fD fD X < P-ff,iQ X P fü <
< P rt P X X H Í M N fD
i-f O: P O fü tn 3
O i-( 1 1 3 I
ÍO ÍD- ;
03 P) V O 01 1
0 01 CU- P fD <
Os 01 O tQ ■» 01 (D
X 01 H CU rt
0 ?d fD rt fü p - 3 rt X
Hi O - fD- fD
» 3" P P
(ü XPP
6. —- p: rt 01
7. fd P fü- dl 1

p- O: X 0
H O 3 O i-í fD- 3" 0: 01 Hi tn P oi oi -rt K fD P-
3i ;
O r t X o i P - i - f t Q 31 fü- X oi O rt O
< rt M Hi P.fD fD
P P- ÍD N p-rt 3 P rt o -3 cn tQ oi P O P> P- ■» X X M cn
3 P CD P p X ff tQ • X p- 3
HÍJ C O tQ H>< 01 .
fD- rt H D> V 3 rt P-3 fD- p- P P i X ' rt
i3 3: <
"<- O CU;3 01! CU. 01 rt
fD fD
O X í n < rt' • rt P
X/Q i_i . fD X O« N P
Oui<
oi rü rt-tn K
P-t-J- CO 01 O fD rt O-1 O 01 M Oi 01 3 X p
K P- x fü N p Hi lQ *T3 £* P P O N fD rt cn
rt cn O
X rt O 3
P- M O
X P tn
rt
P
p
NPpX
01 N p- O
ff
PC
t ű 3 H <><O PAC30P p
rt tQ p fü
Hí P H
ÍD l—l- íü p
PJ X N
O
oi o- Q .
P 13 P *< fD
X P N fD X
O'O l-f hí
P- 3 fD
oi fD1 «
3X
P tQ ÍD fD 3
X
c
01 íü Pi H- ÍD
P- 3 O: rt XJ
3 rt M
P N
rt p-P rt X tn i-i -oi p-tr.tr c o
rttQ 1
. fD fD-fD X X h p 3 fD fü- cn
- fü- . Cu fD X 0 3 X f ü H
P C
pi tQ
1
X rt 3p
OPfDi<cn
ftPPC Sí
O-P rttQ X
X 01 LQ fü CU P-N p- 01 XiQ rt ff CU- ».' ><
O
M l 3 N • tQ p- O
P p- rt fü rt
< tQ P
P
P
fD O oi 3 . X rt rt cn P p. 0KU3 3 3 t Q p C tQ 3 P
O tQ m
OitQ p H-K 3»
O XJ X ff fD C ff N in
3 fD I
ül h-
J
<? h X rt 3 3 3 l-í f 0 0 N hf P ^ 0 r N fDNft 3 p c p- ■ H X
T pj ■ < P ( P P- H O P- 0
0) (D PN
3 ff ( P P 0 p 3 P 3 f 0 pi
f-titQ !T f •<
is n \ JC \ ■ f
rt
•<
n 3 D
n
N >
t z eP < n
á <D b O l 3P f 3
l r 3 t H 3
n fD
X
O
o D D
ffiT) rt fi i (D O
3 " H X
z a tP H á
Q s 1
e a3 y s e lhf b á t
N
O
LQ N P e o 0) fD 0
-,.
HI
Qj
rt
X}
-
^ fD t
(D P hh
p p-i o
—
P
p-
P
_J.
H f x x- P C f
f 3
f
O p
li-
0 P < ft 0
r P O 3 0 P 3 f
3 H Hl p P
0 H rt
H Hí
" O
x 0 N <
Ű
rt rt p ( 3 H H
0
1 P - ft X
Hi
Hl 3 |C| 0 P N
N t ÍDNLJ. p- X f f
P;
rt:
P a
1 ;
rt
b C 3 P- P h O h- ( p f ft M 0
3 X C 0 3 P ^ 0 rt rt^< H H P H t 0
1
X fD ■&. X
f X 3 LJ. 1
LJ. 1 < 1 1 ( *"N
PN 0 c c h- X CTLJ f N f C 3 < p • P N p
0 O O Xi
0 w 0 h p c 3 rttű 0 c X0 P- p P 3 01
f £U: X —
l e mo l < e H
hj
bz a
<
: w
V Q'
^_i
■< f p-
r 0
3 P
-
P
rt
X 3
fD PN 1 r - 1 0 rt N b
< 0), » r cr r f
fD a
0
fl w ^ a-4- p- N r h(D i it Pr X o u ts ő z
P
vcár ö
b a to 1
f X < e 3 0
se
3
D
ti
rt N ; 33
01
' 0
rt
t f h 3 X
n P Í p
p H
t i l
P
3 PN P
n n é lol eön z 9 l
fD
uQ
H
efD á x rt
0
o O
é p i gá z - H fi
OÍ
fD L .
i fáz
f N tQl< tsJ 01
l P
o
;
f P
rt
P
N
0
P 3
X 0 z 0 O hj rt
O
P
o f f p- 6 P
N 0
N

H
rt f 0
3 ^ J
tQ C N N
rt
fD C
N O
O C
o s
P
O P
rt is
P -
0 rt H«
o h T 3 f P
a
J
rt ►rí X
, P P
N

0 p hf X p iű 3 P P ( | 3 rt O
i_i
P'
o f (D o O Hi N ■• rt 3 N PN,0
í f) 01 X >- p X M 0 (D t h
P c p- fü c f rt hf P K; rt 0 0 f 0 c 3 I
f fD fD 1 ■ O l o l-fN (D c h N f P < 3 N 0 p- hf 0 PN N 0 H t 0 ( O D
c o t" 3 c 0 3 PN P P
N
PJ
j___i |zJ N fD N
1—
i w , p C cn 01 ___
X P n N 3 P
*- t<
^ 3 X 0 0 f p- 1 X P- c • 0 0 P H 3
rt C/J N *"" rt 0 PN rt X 0. P X <
3 • ( (D 3 3 IÍ-LQ —!
^ f f S X N N
H f p
4
N
o ( P 0 LQ p 0 f X 3 01
P f 3 P N Nhf P ^ 0 3 hí H P P 1 0 P 3 N D
i___, p. N N0
 (~t PN
i C/
t
TI rt 3 P p- H N ( LQ 0 p- 3 00 0 ( hí f 0 0 H p rt P-
— * pj O 0: f 3 X ( X 0 0- 0
O
N \ ( o 01
01
N
< X
D
c rt hf < <
N rt X 0 f H
c P
X D r N rt C D
PN rt (
D 3
f
D
3 r (
D 1 1
fD 3 t
( (D p-
fjj
o p- 0")
0 (D (D N H p-
rp- p 3rt 0N P
ft Z 0 C ( K; 3 H O 3 X rt p- 0 P 3 C 3 0 NP 0 3
/^
O r X (
p. [/) p NtQ M
N
fD Ir1 ^ N ( ( 0 1 1 • |N P ( 0 0 -* N X ( rt p- 3 hf ^ H
ÍJ f
1
í PJ (D
[-f
fD 01 > 0 D3 p ; 1 P 0 r
H ^ P —
rt B X = —P rt rt N X f 3 H, f P 3 r O 0 (
D 03 fD h3 3 rt Q i— fD D t H D
N t D
Qj pj <; O f k rtVJ rt C P iU 3 c 3 < H ( C H ( fD X O f 3 H rt
k r P X Hl 0 3 ^ 3
( 0 3 1 0 O 0 rt^< 0 rt C N P-K; N
i p 0 0 t X l °
P
<j 0: 1 D fD 1 ^ 0 1 (D
c P L N Pí
N N
r
ft 0
hj
(D
g;
H
3
X
0
N
0 c
rt 0
P
N
í
N 1 (D 0
fü ■ J—N1 p,
l
—
X
(
3
3 N PN
hj P- |
t
—'
3 P 0 N
O O rt N 0
i-f
0
0
P h 0
3
0
N
H
P

pj pj
'p 3 J
O"
N
O O o fD
3 f U O c f p hj rt 0 0 3 1 f 0 P ; f e a
fD Í3 1Qj n[/ 0 Q p- o ( P (D rt P N hhi O Hl P N f 3 P hj p C . • ( rt c
rt < 3 H 0 p- 0 N H
N
P- P- 0 0 H
N
( H 0 3 P 3 C p P 1 N P D 1
rt pj oft M 3 P
c O fD hj• f XLJ.uq (D N I PN 0 ■ t£ LJ t> IN H *—' P 0 3 t
h-' PN N 3 P 3 i 3 P- PN — E N
fD p M P P 3 f p 3 p P p 0 1 PN
rt pj
N ■ 3
^ fD KI- H p- f hf 0 N ( 0 0 C 3 3 O p f rt 0 p- rt/rt rt rt c
rt- f O HU X LO p- 0 3 3 0 f P-
i 3 r ( . 0 h- P hj H 0 LJ P ( P PN t

£y
D
^ N
<">
O fD (-}-
W 01 3
X P
p- 1
rt p D
ft 0 S f P fU h
P

X
t S D
c
03
LJ
S
PN
1 ' P
0
'
3 rt f *fD P
f
U
D N ■ M 01 O 0
-
0
s
r t t hí fD fD P X rt 0 P- P P tű c P f 3 0 hj N
rt ■r
P X X N D
rt r r+ 01 V P p p 0 X 0 N N < p N
rt P N rt p. hj 0
r-t
ir>
|H O hf 0 N 0 rt p Q 0 X X 0 P f
3 X
O f 0 X P
3 pN
P 3 3 p. P 0
c
N

0
PJ. i O
n k vQ
j— "N <** N,LJ p. t 3 c fD < 3 X f^ P- p PN N H P 0 0 3 0: 0 0 f 3 p p
0- » fD p P p 3 f 1 P p h- 3 rt rtiQ ( N 0 P N 0 1 hf P t C p
< 1
p
PUÍ3u- f—' o
H H fD rt P X rt 3 P ( PN P 3 0 Oi f 0 0: p P N LJ C P H
P
p
—
cr p X P fD X i P Ü
3 fl 0 X tN 1 f H p 0
1 -i p p LJ f (D c
1
p-
f rt hf D C
a
— Q rt Q - 1
cn
c S X (D Q
N
fD DN D 1 p-
N l 1 O
l
1
1 0 1 1 1 01
rt 1 n .-
LJ 1 1 1
i
e
J
P < P N 3 N 3 3 X X|p- rt C p- fD (D (D H P XtQ X H
P- P PN O 0 3 3 3 H X i ű 1 3
rt hj >< c rt P rt
rt PN fD H rt PN x O ( D 0 3 X f D P r t 3 3 o i XCT> XX L J .
01 p
PN
rt X G I ON tq
(DN P 01 fD
3 fD
01up
3" P
O 3 01
(DN 3
V fD
01 l-f
PN rt — O (D H- rt fD ON rt iQ |NJ rt •<
Hi
03 fD 01 N H O
>
fD P N H C O ■Q 3 P h^tQ tQ
- PN N (D P •<
tQ <■ 3 HP
I •< ,•< H rt
, D l O r t (D N
(D N / 0 1 P P X 3 P X N N P- PN
N O
p o x 01 p 01
O: N X 3 P N cn
* ._ fD p- rt P N
fD crlfD rt X rt » tQ
P-|CL p -S
<T3jfDXp.p 3- iq
(D O /H p- 01 P O ><
rt/g X^ P, XtQ fD
3 p p-i< hj
fl> PJ 3 X g
X XiQ 3 fD
P- 01 P fD X
PJ X O N tQ fD
l-f <X
PN 01 p O fDN p-
CL O N H h{ N X
O. t-f PN rt 01 o:
n ÍDN 01ÍDN tQ C-0
l-f P X PN O:
fD H rt X H LJ. rt ^ . O: (DN C H fD (I) N W X rt 3 H fD rt p
fD LJ., QN Í-J P H
ff 0 01 cr N PN fD H rt p fD o H p- (D N H X rt
I-<J 3
fD rt o pN fD P PN
~ 3 r t 01 x H
W rt H <D rt
hh fD p p 3 p p
PJJO 3 rtiQ , M
N|P H tQ rt tű PN
fD p p £1J K^ J3 H 3 (D O
c; hí 01
fD H 3 tQ LJ. fD (PN rt •< PN X hj
g
PCLHINPN
N fD fD H- 01 3 p-
p rtfD rt CL rt C:
XP
P
CLOPNP PN <
< p
t T O H O CT N rt 3 N P - O C f ü O P r rtXrt rt CT» pN
p CTX0
 <
X p - H I - i O f D o i p N p N N r t p N X r+3 O ■ to rr f D X t r ^ r t P N & ■ rtp-p HrtJ^kQ 3 CL rt P 3 P- X
fDfD01 H X N fD rt H
fD
CL CD N
01 rt N 3 fD
tQ X N > p- X P
^N fD rt XiQ fD
fD HO 3*P>< Xrtc
' ' (DN rt O P- P fD PN
01 rt iQ X rt Cr tQ
X rt P >< H Í hí > -
(D O< X 0P hi
(D
rt LJ. p 0 PJ P PNÍDCO
0 X rt 3 P 01 X I
<I CT hf fDN
PN cr p p x <
HP 3 O PN 0 0
ül ül *< 0) P LJ. fi ö: <
NfDOfDpNOlOfDNfD
I H I I iQ N Ö"
I CN I CT
(D
rt 13 CL PO <
P- fD O H- ÍDN-PN O
X X X 01 H 01
IV fD p Mi 0
P X rt X P H • p N •O
> O
N 01
rt O
II
II
X (D N
rt fis
X PN P
• cr o p 3 3
t-f rt X rt tQ tQ P (ÜN O (DN O O C L X hj X 3 X

C: rt
H (DN
CL X 3;hj rt O P Pv3 g
01 H PN PN rt
p
p
hi
a fD
P
(D rt tQ
O> 01
01 N tQ H, p f» rt •< C: 3 3 ff 0 ff Di h .. g
01 fD C p- X rt . X 3 P rt
rt H O O M
P
PiQ
£2 O.
fD
3
fD
rt fD
O
hj
01 N PN 03
tű p
tr p. p
3
tQ
fD
(DN 0 3 01
3 H O : (D PN rt ű N 01 O r*T fD ÍV H (DN 3
LJ. 3 tn C
O>< rt
c r fp h f p
P 0"
P
CL '\,fD
fDN 3,'ft tQ
;
X (D
3H
fD 3/ O
H
fD "<'-- ^
X3
n p- pj X 3 Hí p
P 3 rt N fD rt C
g x fD ns 3
 C rt Os- X H p
rt hh rt X C: (D
'fD (DN PN fD p p
(
O r
3 o- H f CTQ
fD
I / Hi hj f-j X CL rt C N 3 rt O: hh
t£ Pl fD rt rt CL rt -l
hf (DN p X P-PN X H C. ű O-PN C H pl p- rt X O: P-
P —« N CTtQ
< 3 > O : ^ P = P P- N, P
X tQ O.' tű OÍ rt tQ
(D k< ff (DN^
N 01 fD ű p.
CL ÍDN LJ. X (5
3 01 O N O H- H 01 3 3 3-^ 01 H O *< CL -» H PN hf rt (TS -^ fD pNtQ Oí' u
(DN ft tQ (DN rt P Ml t
rf< < cr. • p
fD p- p p
rt X X rt (D tq, ír
01 O: ON 3 N/ p
N X N fD 3
P-t3 X P N
V rt p\ 0
P- (DN O: Hi < X X13 rt P- O CT p (t (tNPOs
ON rt
CT PN P 01
3 rtta
' 3 3 fD P tQ iQ. (D •<■
hf I:
Os Cű 01 hj
PN P-
rt rt (D p"
C" rt p- p- rt
X
fD
H fD
PN X-Hl p- fi) 03 N fD tQ ÍDN p hj t_i.i< 3 PN fD
0 n
hf
W hf p- fD pj (D
r+ P- rt o- 3
H
HitQ O ■Q P
<
fDN P
N fD
(D rt LJ f rt »'-... O CL. 3
ni x
3 fD X
H Í t r f D x fis cr 3 x
fDNHpfDfDp £ l X
Hi(D
hffDH 3 r t 3 H (DN (DN (h p
(D
rt s fD hf
3c£lXrtfD 3 O X 3 ( 1 S 3 ( D D X
PX .. _
X fD rt rr 3
^V CT 3 I rt > CL
fDX3P X03 ! a\
KV rt

M 3 p-
01 • 3> N N O H
nN
0 P-
M DK < 1
KJ M P. P P- H- 3 cn O 03
01 KV P
N P rt
ro *o p.
3 O ül
ro. oi P-
M o
*< M rt - P ro. rt 3 P O *< ÍV rt ro
P- N KV Oí
rt ro
P N M
H CL ro ro p" 3 ro
P ro rt
rt KV
p
N
o
3
p.
P P 3"
KV O
3 P U3
ro CL >< 3 P.
I MP >
P •<;
ÍV O 3 01
P N ro N
CL o 3 o
p. rt io
M rt P p-
O rt P M
N- CL P-O P. ül r t p M rt KV< KV • "P- O P
> 01 O O N O rt oi O KV rt O
P 5" Í V p - f D 3 H- 3 Hí fD ?V ?V ü3
PK 3 ?V cn t? H- ro
tr M N
N
ro
Hi Hl fD
ro P: 3 rt 03 p- 03 3 ív Oi ro.
Hj
< rt p* p- ro.
P
3 O ro P-
p. 3 3 KV
cn>-<
o tr ro. rt
3 rt 3'
Hl p.*<
C: < ro
03 P 3 N
ős 3 ro o
3 ■» 03 LJ .

ro ro
3
KV P-ÍV
Hl
o
l< p rt ro.
KV O 01
o

p.

f-"Ü 01

cr
P (D
ÍV 01 o
. ÍV N P - o ro.
Hj CL p i .
tr tr x1
3 (5 pi r
u. g ?f
(P Pl (D N 3 l-i CLi£j fik
írd?
(IS
3 Bl Hl rt fD P- Hl
tr N n)
r < 3
rt ív 3
ro
Hl 3 3
o ro 3 ro
pi fD.kJ rt Hj ro ro. rt 3 KV ro. Hj
0 KV P
cn ro 3
M03
01 3* (3.
Nro ro rt p
3 3 ro. ro rt
M KV O:
M t r ■< rt tr
ro ro p-M M ro
- LJ . ?V .. ro K V rt
HÍp P 3 ro
ti P- 3 02
j^-* i i. pj fp
p. ro Hi KV N M O
P ro 03 o
rt 3 •< M ro.
- rt P *< oi
Olt Pl
o ro. ÍV ro
H 03 O 3 Hj
- ro üi ro ÜI
- co 3 ro
3 P. I 3
fD O:'O3 P *<
3 01 'ÍV >V
•• cn ro. P ro.
p- ro N p. ro
g p K V K ; -r o c n r o 0 "
Hj O M N <
rt 3 ro. O H- 3 cn ro
fD ro 3
1
cn rt " ""
N O cn 3
r < Ch
t
< K (D P rt
N
O O
HÍ ro
fD 3 P-
o
ro. 3
rt p < *< p. ro. 3 P. ro tr
H-
rt rt
pro
fríV cn o P < rt
rt 3-ÍV cT
- üi
ro 3 cn
M P. pro
N
ro
rtro.ro 03
rt 3 rt cn p
^ N N Oi
(U, LJ-P
ro p- Hi
ro
oi ro ro o
01 <D
N H-
N N < 3
ro o P 3 ro. M ro
fD
p .
ÍV rt*< oi
HJOi ro o ro cn
P r t < r t 3 ro^
ro
'■■• • fD.I *
cn
i
<n
O Os
3 H OK C:
to ?V t
P 3 ÍV p

KV
rt 3 P
ro M 3 P.
M
cn LJ.
N p.
ro ?v
ro 3 rt P
p. LJ.

fD ro;
N N
rt rt
P 3N
 ro>
ro
3
Hí Hi N
o ro.
LJ .
ro
p. M
ÍK
< r+ O Ok 3 ; N Hl
O. C: P/o3
H 3 rt
p-
ro HV cn ro. 3 P
N ro' N K p N
rt H O N 03 O
Olt O p- p. 3
p NÍ P- ÍV 3
pí p. - •< p 3W M O
ro. Pl P- 3" oi tr ÍR S
rt M K V ^ ro
fDi 3 O: ro. 3
rt P- rt ro oi
> . ro 03 P
|__I Is^ 0J | I
0) 2 fD P
ro N cn rtti
p 1 3 ro N PK ti
0 i rt- O Hj M jq rt; rt O oi rt
P
1w
g
? P- í (I4 p- H O
pfDPMJvfrtoiOiű
P

3 PÍO: P < 0' < 'Ü P-

01
K V03 ro o
r t 0 ) c n P j fD O
tr 3 P ro,
.3 3-3
a
KV P
^ P í^ CL rt rt p. O P M i—' 3 oi ^ »< ro P. o
Pllfl (t N
rt ÍV LJ. o
- ro P rt
N rt
O
rt p ro oi ro 3
MM ro rt tr
ro p.!< • ro
N 3 3 Hj
q ÍV 01
p
tdro N Í V
p.pi o,pi i> 3 Htí hifl
p rt •<
< 3 tr P
P ÍD tr c% >v
P -
M ro Hii
N
LJ. N O
p. ro ív
ÍV tr c>
tr
01 N
O.
M
<
< 3 P- rt 3 rt i
ro ro M P ro ro i
rt 03 *< p- 03 rt- i
ro. oi ro HJ o" rt
cnN 3 P ro. ro i
3P - M I
ro K V ÍV *< HI ;
KV p. p o ro ro i
P oi o o N •• N P. oi rt ro
KV O rt s
ro • M oi rt >.
M =P N M
M rt 0 oi rt ro M o M N P
I ft) I 3 l
3 3 ÍVO3 ro M 05*0 P P. 3 p. HÍ p- rt M N HÍ rt ro. p- ro P
01 KV M rt P-
ro. c ív
....... 01 P
P HÍ oi ro P ro. N
' ro
 • rt C: Hi Hj p ro rt K V
< PMPO Hírt P-
p 3u.» M r t O P 3

PO. MKVBP.3^ ro
■ t r M ti ro. ro M M rt i

rt 3 - P- rt CL p. I rt
PKÍV p. fD.rtrocn rt
Hp 3<HjfD30Pro
O T5 i<;prtHjOM M
N O 0 03 LJ. p- p* CL
P 01 K V^ 3" ro P P O: P
rt O P CL- rt 3 Hj
\~- \-> cn P LJ. ej- rt HJ
PP Np'Mpp'pro. P
3 rt C : 0 P 3 0 « 0)<•
cn l >V M 3 3 03 rt
p. KV ül P P ^ O 3"
O3ÍD ro. 3 KV KV O P O
O N 03 p. p Hi 03
rtCL roHpKV HicnkJ
ro cn Hi 0: 3 3 N
3 íDP-HiNÍDPOíD
ro. KVMroroo33OM
3 KHHff P- KV
*•< ro ro ro. p- ro. — P. ro
ro
N
ro M p* P ro i
KV ro. O t? 03 i
r t O3 O N -
p ro *< oi ro.
N Ocn •
Hl p- P M (
ro KV N P P
M- I
</ro

p.p.

P-

MfD.tr

. ro. rt

ÍV >V rt K V K V K V
rororopp.
tx c-t 3 31 O. !p ro.
N p^ ro p ro
01 fD.fD.KVHMP'M fD.t! 01 p. <; KV p
3 M p. ro rt
P
P . ro cn tr
3 rtCL
ro tr rt tr 3" tr co Í . P - ro o o öl
£3 LQ LQ
, Hí
>KfDroo P ro ro P - o
rtrt-KVp.3-3 Q o oro MP o . i p s P
3 03 ^16\\cn
DJ P- O
Í D' ív cn
P O
3 • 01 03 >< i
OK f pi H rt P
ro
ÍV 3- N P P P 3 cn rt M p N P. P p. 01 rt p ro tr p. rt P
O.P
M3
0 ro M
H ft O
p 3 co
>tí rt ro O P»[ O KV 3
KV
ro P
33
(D 01 •< . ( 3 fD. P- M r t o 3 r t p p p P- > i£)f(N
0
|p- p M fD. P; pJ PK03
•< 01 KV M rt p
 P 01 P P!-« O. CO
N 3 3 Oi g
O fD p> 3" (B .. r t f p O c n 3 H O 3 h
. .. <;O3 tr ro P > ro. < o>>-< ro ro
P M M 0 N X H- 0 3 O! O P cn oi t-i. rtf co
p. rtf ro P
p. KV 01 KV ; 3 KV P "O 03; a P-
ti ro tr^í; tr o o ÍV ro ro
rt l-f

(0 ff U.
DK
OJ
P. rt (D
tr N LJ. ;
pi 0 0 : f
K C rt 3 f rt rt *
0» H
P, tn fD. fi
G N r t 0 fD W fD H N
3 3 fD 0: 0s pi fD. - rt w ftp rt
N N >< tr
0: fD p- Di - Cn N
N 0 ff cl- -» fD 3 fD
3 •< N S o> fD. 0 PJ
. cn (D :
0 r t fi X • 3 3" P- = 0 rt Di
DJ rt PJ ín 0 ff P fD N pi> cn pi HHH-U. pi pj pi. ff ,. _
UíkHIt C íí
H ír N . o
O rt fD P-/W H N LJ.
a o p a rt ff
N
O fD N 3
otru
rt fD N
K ff rt rt NJ ff fD flX C:*< D i 3 M
Hrt 7i X P O: (D
H. QJ cn fD fth fD. PJ P rt w 3
3«0:
O OK PK N O
tr w o o o »<
fD PJ
ÍV
Pl fD. f i ) r f ü c n
3" O
rt B *• PJ cn Hí rt O P-
H1l S f t H N Pl ff Pl P-
- cn rt D rt 3 tr Pi 0 fD Di P
DJ N fD N
PJ P-cn
_ - N . . . PJ tr rt ÍD rt fcl u3 Os DJ 3 H pi H M O. rt Pi Di pi rt »-! N rt fi) n rt rt Pi
N U. (1 Hl H H
Ö fD fD 0) 3 3 u 3 r t1
3 Pi. P J rt W OK H- pi. fD. PJ. 0 ! PH X 4 (í O O •< O - 0, rt O cn PK
H- ft N [»
O Pi. 3 << 3 rt u3 p- o CK rt
3 O cn fD
O (J (J Ji p- X
(-> O >
Oftd O H 3 N cn fD ÍJ
tr — p-
fD « 3
tn rt N tr f pi. p- O
g
0 o *o
O P> ni 3 l
in ÍV fi H- <
(13 H ff OfD
Űip-rtu. N tTN
3" Pi.i-Q P" O Pi H- O
B 3 N N rtU
N << w Hírt N rtrt OP JOP i p i s
i NpjrtOKrttn z H fix
X3 <
1
OifD-rtOOOP
PK rt
►< HicniQ O 0 N
p- rt Pi H- 3 fD cn fD rt rt OK 3 3 O J
Cl. fD. P
Pl Pl cn XP-MMM N N O W
> ró w
íi H3'
fD. •< Pi fD (-"< M
iű0rt3Pi X < w n i fDNPi. MrtíD. ( D O i N f D
\

kkel és azonos
an fejlesztik ki, a kisebbségi-többségi
szociális egymásrahatásnál közönségesen fellépő magatartási
gátlások az idő kis részében hatnak csak. Nem valószínű, hogy
a fogyatékossággal született gyermeknek ugyanilyen fogyatéko
szülei, szomszédai, társai, testvérei lesznek, akiktől meg
szerezheti a másokkal való bánás tapasztl nem-akadályozott
____^vniici az
_____^,uj,,tóijr!Os. A""~Ea"ionló" togyatékosságú
ayeiiaeKeket gyakran egy helyre teszik a kórházakban és speciális
tanulási vagy szórakozási környezetben, ^.fogyatékos
g_y_e_rmekjsk,,, szülei.. o_B_ervwfefcote&^aj:akítottak, melyeknek
'egyik funkciója a tapasztalatcsere". AzT"ilyen ő"2ocl.ális
mechanizmusok ellenére még mindig nagy szükség van a
spegiális ügyességek kutatására, melyeket az akadályozott
emberek találtak ki, hogy kielégítően le tudják küzdeni a
szociális akadályokat, melyekkel szembekerülnek. (Gussow,
1 9 6 4 ; Gussow, Tracy, 1 9 6 5 ; Hathaway, 1 9 4 3 ; Heinrich, Kriegel,
1 9 6 1 ; Katz, 1 9 6 1 ; 1 9 6 1 ; Sills, 1 95 7. )
Az a posztulátum, hogy a fizikai fogyatékosság a szociális
kapcsolatokban csak kezdetben okoz akadályokat, s hogy az
akadályozott és nem-akadályozott gyermekek folyamatos kö-
zelsége legyőzi ezeket, olyan szituációkban vizsgálható, me-
lyekben fogyatékos és nem-fogyatékos gyermekek hosszabb ideig
szoros kapcsolatban élnek. A korábban már említett táborban
136 ' : . ~ t r . - . > - ' -

épő magatartási
észében hatnak csak. Nem valószínű, ho
a fogyatékossággal született gyermeknek ugyanilyen fogyaték
szülei, szomszédai, társai, testvérei lesznek, akiktől meg-
szerezheti a másokkal való bánás tapasztalatát. Általában
nem-akadályozott emberekkel lesz körülvéve s részese lesz a
JcuXtúra álEaTárras negatív értékítéletének a fögyatékösscíggál
jsíeniberK""TövSEBTnenye, nem"valószínű, hogy lehetősége lesz
lüzöciális jártasságot fejlesztenie szabadon olyan
emberekkel, akik osztoznak a fogyatékosságában. Ha ezek a
posztulátumok ésszerűek, a fizikailag akadályozott
gyermeknek sokkal több nehézsége lesz általában a
magatartásbeli ügyesség tapasztalatszerzésében, s különösen
a többségi csoporttal való szociális kapcsolatok
jártasságában, mint egy kisebbségi csoport gyermekének. A
fogyatékos személyek és a kisebbségi csoportok között
fennálló említett különbségek miatt a szociális invenciók és
tapasztalatok, melyek arra szolgálnak, hogy a kisebbségi-
többségi szociális kapcsolatokkal megbirkózzanak, á
kisebbségi csoportban felhalmozódhatnak, fogyatékosoknál
viszont annál kevésbé.
Ahol a foqyatéJ&a&aágr által képzeff- "K^n-j áli..fL_^]L^^1Yfí}c
^iíiyr>cai --fe&zös fogvaté )t53S23nL££dJiáti]rajL megkexe-
keteknél

■*-^-<-c a
 Amikor
tarát

, aT>.aaai.yozi
____-m es xésőbb is nagyobb arányban
szerepeltek. Ezek a megállapítások nem támasztják
alá azt a posztulátumot, hogy a fogyatékosság a I
szociális kapcsolatokban csak kezdeti akadályt je- I
lent. I
4. Akadályozott és nem akadályozott gyermekeknél egy- I aránt a
szociális kapcsolatok felhalmozó hatása ab-J ban tükröződik,
hogy magukról beszélnek, arra a kér-j désre, hogy "Beszélj
magadróll" Az akadályozott I gyermekek a szociális
tapasztalatnak vagy a szociálij tevékenységben való
részvételnek kevesebb bizonyítéH kát adták, mint a nem-
akadályozottak.
Jelenlegi tudásunk a fogyatékosság következményeiről in kább idősebb
gyermekekre és felnőttekre érvényes, mint a fiatal gyermekekre.
Fontosak az adott korrá vonatkozó ismeretek^ mert enélkül az összes
korcsoporíöt általánosíthatnánk". Például, kezdeti vizsgálataink a
fogyatékossággal szembeni értékítéletekről 9-11 éves gyermekekre
összpontosultak. Amikor később 5 éves kortól felnőtt korig végeztünk
vizsgálatokat, úgy találtuk, hogy bár továbbra is a nem-akadályozott
személy állt az első helyen, de a többi öt akadályozottsági állapot
preferációs sorrendje jelentősen módosult. Magas társadalmi-gazdasági
státusú családok első osztályos gyermekei a nem-akadályozott gyerek
képe után a második helyre tették az enyhe arctorzulásos gyerek képét.
A növekvő korral ez a pre'ferációs hely egyre zuhant, a lányoknál előbb,
mint a fiúknál, és a leggyorsabban a serdülőkor kezdete körül, idősebb
középiskolások és szüleik az arctorzulást ugyanarra a helyre
rangsorolták - azaz a nők a hatodik vagy legalacsonyabb, a férfiak
pedig a negyedik helyre. Az alkar am-putációt szenvedő gyermek képe a
hatodik osztályig a negyedik preferációs helyen állt. A hetedik és
kilencedik osztály között a hatodik helyre zuhant, majd az idősebb
középiskolások és szüleik értékelték újra a negyedik helyre.
Azt a kísérleti felfedezést, hogy az alkar amputáció a serdülőkor
folyamán súlyosabb szociális hátrányt jelent, Kessler megerősítette.
Megfigyelését a csonkolt karú fiatalemberek rehabilitációjában
szerzett klinikai tapasztalata

hj rt Hit N PXrt p füs (Ds p p- p- 0 fD O , N 3 1 3 c n c n h j H j ■ 3■

cn • 3" (D P p N X r t
rt ! (Ds i
cn H p 13 N »
0 fD N p p-
l D cn X3
hj p O: N P ><
M rt ui. hh o: 13 O tr CL f D P p s O M P x u i " -
EJ (Ds
< 0 p- Oi X cn O c n
f f h < Q ( |
fDrtpPJN'<trl<
rt p- Ps p
p M 3
Ps H rt rt (üs ps p CL hj HJ <c
HÓ < P (ü fD
X" 3 Ps 3 rt iq
ps D O rt H P
H (D N O P P ui
Os p- cn m
P
H rt •< Ps ps
cn P PsfD
N P cn
p- X" Pl j
H - H I M - H i g H H- 3 ff O (P
(1 N P- cn ui. W fD px íi
3
px rt ^
P p- 3 füs Hi
rt iQ >< X P s
ps HJ 3 (1
rt P rt P X*LC
EJ O t
M P-
P fD 0 H|
rt Hj 3
n í a i rt p f ü u i . -
K rt N cn Ti fis O C X" O
N . ..
O cn 0 p-
O O irt P
p- X" w H
ps tr Ps P
p sQi N
P- 3
<n n
pc P tO M rt> ÍV p tr O (D
p L Q O p h h f D r b p s N 3 hh 3 "<J H- X H- I-1 X l-i ps l-h P iQ Ot fD P W 3 K &•< rt X Ps
fD •
( B < 3 ") fD rtx p
HIT
Xí (« O P 3 N, ui.
t) (I) (D'
O I-1 uQ i 3"
tn ►< rts O
O O 3
p hh rt ű (D fD Ql <
rt H- rt psü3 rt < u. fj ffl (0 n
OX'íDrtp-rDfDOs<X'MrDs
C ÍO 3 XH PH fDcn
01
3 (is H13 rr
3 ui. ps tr fD rt P HÍ tr fDs i q g r t P t r p - X ' P - M O f D M N , .-
P
p
Prtf-(fD<!(D Np^ fD^ l-i(D lcn
cn33?V
1 (D rt ff O- 3 3 it»
;
h
t-í N ; cn .ti P N
tr fD N fD > rt
tr cn • H tr P
p- rt
P- H- <
fD
O fü >< tn H P
(D O rt P H
i-(NfDOtnrtcn í
c n 3 NH-fDpvCncn
O X* M P P cn X (Ds Ó Hj X (D P- P . X X < X 3 Ps cn .O fDcn T J r t c n f D O s H rt Hí rfis Ps hi CL rt
rt p-*O iD 3 p C: N
< fD ÍV p h{ fD H- ÍV fDx cn p 3
t r r p tT O 3 O N
I B, P) ffl
oo
3 rf 3 tr 3 P
P ui. 3 sq 3 hh h-X* p. ><►<>< p. i< P tr CJs (D fD iQ fD PJ OsUi- hj Ps H rt 3 • fü
cn rt 3
(D N (D
3* c: X1 fb
Os rt fD H Hj cn
(Ds rt Oi fD fD
xoi x tr > tr (Ds rt tr N
(D iq fD. O fD K rn
3 P " fC
f D O Cn
X" cn
tn 3
Hh N fD
PP 3
ui. tr i
rt tr P
cn >
N pi
(D Hi rt
iq fD 0
fDsH X
<3 X
P •<
H fD K
33 (Ds fDs
fD cn
t— p
33
fD
•o ui. H tr rt> f ü *< P p x v g
SHO rtfüfDsfücn..
P
É
-HNO. X- H rt n rt fü
.(D 0 M p, p.
3 r t O S M p s M L q c n < rtt) h,N C N 3 N
0 O H Ps H ps ps (ü
3 iq hj •< 3 » 3 rt 3 uí.
rt ti ps 3
O 3 HÍ g p 3
_ . X P p- X O: .
X- 3 3 O: - < 3
.X'fDPcn ppfüfü
PPX-X"MpNhj
3 H (D N N 3 hj
X" (D fü P p P Hi 3 rt H -
füs p- fDs ^< pj
M H rt fD ^ fü fDs tjQ
P fD H Hí ui.
1
P
PN
^ .. o .
X X X 3
O:
rt P N
(D3oqo3X'NHifD
Hj (i a fD p- tr 1
. H PJ p, hh o iq fü rt ti rt O PJ 0 Hj (i P J P HH p-iq < rtPfí X1 u3 m 3 3* O
.. .. M P fD PJ 3
H X' N X* rt ps p
3" (üs 3 cn Hj
fD P H P fD ps p
rt fD HÍ cr
P- X W hí < pj
p ps 3 P tq
o tr
pscn rt fl) cn P - H ; tr (Dsiű p rDs fD tr co (üstrX'cni.Q
P- H- P P- H OJ CL 3 (i füs Oi P-
rr3*< rtpj 3ff>H-(PXfiH)rr p- cn M PJ 0: rt li) c
P •< füs < ps fü p,
rt p-f Dcnf Dcncnps
O:rt3fDrtrt cn
Hl X" fD e
r t 3 3 ü i » X M 3 fDs fü fDs N N Ps X 3
Px
O
H-
Os ps p-
M H Os
rt ui. p hh P ps O H 3" rt H ps O fü 1 < 3 N O I P O
3 cn cn , P P N rt tr cJ: H Ps tr X 0 3 P cn i£) P 3 X
3
fD 3" lQ O . fDs N P hj N 13 rt ps p fDsUi. cn M ps N
P-*<
PJ HJ fDs 3 ps Ps hj 3 Oi X
- . fü
CJ >
3 < n p- < rt fD fDs ps 0: P X 'psf DsiQ33 hj
3 -ÍV O:
i£3 (Ds
M H hj o
3Cn
3 ( ÜS tr P
(D X" tr 3 X- fi
M 3 P X* >< H fD M ps p ÍV X" 3 H N hj X- fD 3 P H O p- Ps 3 fü
O rt rt X H p- M 3" tr O: tr p fD ps N p fü fDs Hí 3 H Os rt rt cn 3
P- fD . . X" X* H füsiű
X- 3 X1 fü rt> fD P
K3 >
P- r t f D s X X X O: -o
tn
M
N fD : N
. . fi S rt! P fD X p- ÍV 3 r t r t 3 H f ü p (Ds fD "< X" rt cn X" fü füs X" rt) 3 Hj o 3
Hh fü rt p- N P- rt X X O: Hiiq fD rt) rt
MNP
(Ds Hi fD px fD fD 3 fü p rt p- 3
i í p 3 h O fD Ps X' 3 p- hj H 3 P
. N P- rt Ps M H rt) Hi
fD *< Hj fD < O rt fD 3 3 » füs 3 fD 3 tn •o <
rt O fi
P N N _ Ps fi .. _ fü P M X P- 3
rt cn 3 >■< 1
Í V N P P rt O rt X (Ds X P P X * 3 3 H PJ O: P Ps h X X < H C: rt) > fD H < cn 3 r t ) P f ü fDs cn g
tr T
fD
3"^ rt) H N tr
P-rt
H ps Oi X-cn
rt p-Ci l-h cn 0 (D (D
N XPIt
Hl (D P 3 Hí
fD 3 rt P Os rt) rt
O
N
o
rt O rt Hj
. P tr P H(
ÍN v g
3 ^q fD _
^< X" (D tr
cn p N r t fü
rt O
NO
U l s£>
fD rt N O
N P» O, p.
(D cn cn ps X" O P h-1 M H-
<
(D
tr 3 P fD (D >< 3íVfD
Í X 3 (D P
ÍV N
cn p-N cn O 3 O (D P- ^ P (0 H ( t H-fD X
fD M
M Pm
tr N
tr o
X
cn
p
rt
N H X" >< H O: P- fD uQ < tn 3 Ps (D 3 << H rt fü cn fü rt X ' H j t j 3 P (D fD fD
rt n U
P
rt N rtOt3 ps^ h - '3 '3 f D H - hj cn f ü
H Í Í I S N rt 3 ps>_j.>< O p,
HIO p-i£) x h
I
H Í I Í I X O O
p ( ü O C ÍV p- < cn
Hj ps
fD
Oi tr 0 P Hj H tr X- (D - H- rt h-' 3 P fD o fD hh rt iq rt N rt) ps tr
N (D fDuj.
cnro
OÜ P N N i Q ftu . 3 M C n ! O f D s ( - t O f D O*^ (D.i-< 3 M px cn 3 rt (D L q p p f D X ' P
P
ÍT X" fD
tr x* P
•%j p N
P
> Hl Hf
rt o (Ds cn
p
X- P fü rt O 3 Hi 3 M O fD
< pj P ps
N 3 O O: O rt
X'iq rt iq p->< 3 ■<í fis fl) (!■
fD
rt hj P 3
fi
HÍ rt 3
rt (Ds fü ..
(Ds X* X" P
H fD X" O ps fD 1
X O ps fD S fD cn (Ds h- X p
füs»<
tn fD P
rt O X rt ps rt tn
P P 3 P O X-'cJ: . X rt füs H X" ti iq
WP N
* M< PtnfDíDiQ
HX
g
P
I
3fD
fDs 3 I I
MfD
P
fDs hj iq I
fD Hj H tr
H( (D füs
3 f üs HI g ••o't) (Ds
P- N (D (ü (Ds cn
H X- W
rt 3 fi (Ds
P (D Oi X" '
I-IIC:I_W cl Z.

Biológiai sérülés és emberkép

Mondanivalóm-két forrásból táplálkozik. Egyrészt Pálhegyi Ferenc
imént elhangzott megállapításaiból , másrészt Erdősi Sándorral
közösen végzett előítélet kutatásaink empirikus anyagából. Saját
kutatási eredményeinkre közvetlenül nem fogok utalni, azonban mindaz,
amiről most szó lesz, az empirikus anyag értelmezése közben
fogalmazódott meg.
Induljunk ki a fogyatékosok lelki életének specifiku-. maiból. Eálhegyi
Fefenc~~ríe~gy ilyen l§i§nsj|2re. utaTtf: a^-kft-/ í ^ Á éé a jrt i Tim f j
^iifít'iHrrrí , a sérült apya- gr'lül'l"T"a fvalamint
 légyi Ferenc ezekkel a jelenségekkel a gyógypedagógiai
pszichológia sajátos vizsgálódási területét jellemezte.
Én viszont ezt a négy jelenséget a bioJLógjLad__sérülés. ,és az
emberkép összefüggéseiben elemzem. ~~
A^közgo^yjoJJ^idgg legegyszerűbb emberkép modelljét az az
állítás**féjezi ki, hogy a_^ogyatékos*~éiiibér""rfiasT"1fiint az ép ember.
Ennek a modellnek "meggyőző ( 2 1 . ábra). ^.^_^^S_OT=I==5™. fenn. A biológiai
sérülés károsítja a pt>zn;iuKU! fag't "i"s". .Ezért a pszichikus"szíéráb.án
specifikus^ "felennék me*g*l például a_kisebbrpndnság_T__R_rzés_, a__£tigjnaLtj.-
J í Á í r a,, sérült anv
f rusztráciős hei-y-zet.
biológiai állapot
emberkép
sérült

pszichológiai állapot
a fogyatékod más mint az mber
sé rült
21. ábra
A közgondolkodás a testi és^a<íelki állapot elváltozásának együtt járása mia;tt
vall^#"azt a felfogást, hogy a fo-. gyatékos más, mint az ép éit^er.
Ennek az emberképmoiyH-Triftk kétT vitatható pnirtijn van

140

biológiai állapot
pszichológiai állapot

sérült

emberkép
22. ábra
az ép és a sérült biológiai
állapotú ■ ember egyaránt
leheti pszichológiailag .
sérült
Azzal az egyszerű sémával szembenj_Jhflgy~Jj... testi állapot
károsodása pszicholóaia^~g áfl3sóda;st'^Ts^knz^Iegy másik kér-
d£&-is felvethető. Vajon aszóban forgó pszichológiai eT.válto-1
^dSC^JLÍ.^^"*T ki^1 ^V'^^-Q^^-P aK^nrr ha az ember Dioiógiai álla-j
potaTTcarosodik? Vajon a bJológiaT~é*a-~p,sziohg3rúglai elválto-
2^s-H«r2r6TE"" szükségszer űe ü Ez a k é d é á

_, _„ _ „wi^iai eT9—p,s,zion«"í'Oglai elváltó

____..-„^^v. "szükségszerű-e az együtt járás? Ez a kérdés már
bonyolultabb, ezért erre most nem tudok elmélyültebb elemzéssel
válaszolni. Tézisszerű, rövid válaszom az, hogy ép I
_j">g7;i'-h'''1 ^gifii állapot sérült_biológiai ál^apotme^l£.t±J-irS-'-1 s-\ hetséges.
Erre £i lehetős"egre~~u"falnak FalhégyT~F*erenc beTej^
""■ző-Ttíondatai, és erről a későbbiekben még én is fogok néhány szót
szólni. Azt a bonyolult tényállást, amit az eddigi okfejtés
eredményeként nyertünk, az emberképre vonatkoztatva úgy foglalhatjuk
össze, hogy az ember biológiai vagy pszicho-! lógiai állapQta^együtt
vagy egymástól függetlenül lehet ép vagy sérült"(237 ábra). Ebben a
differenciáltabb emberkép-raŐaéTIEenn^et lényeges összefüggés van,
amelyet a biológiai sérülés pszichikus hatékonysága szempontjából
közelebbről-meg kell vizsgálnunk.
biológiai állapot
emberkép

sérült biológiai állapot mellett is lehetséges ép pszichológiai állapot

pszichológiai állapot
141
23. ábra

íly-teremtő mechanizmus,
A másik pedig az a z e c
amely a pszichikus szférában a biológiai sérülés kedviTzot-len hatásait
kivédi vagy korrigálja.
A patomechanizmus lényegi elemét egy példával szeretném
megvilágítani. Ha,„egyeMBéri' Közösségben mindgn"R"3xöt ujjal
születik, akkor az ötujjúság, mint biológiai állapö«t, semmi
lyen pszichológiai zavar forrása nem lehet. Ha viszont ugyan
ebben a közösségben az emberek általában hat ujjal saületnek,
és csak/néhány ember születik öt ujjal, akkor az ötujjjúak
biológiai állapotából már pszichológiai zavarok fakadhatnak.
Mi itt/a patogén tényező? Nyilvánvalóan nem maga a. b/íológiai
állapot, az Ötujjúság. Ha ez lenne az ok, akkor ennék már
akkor is hatnia kellene, amikor még mindenki öt jrfjal szüle
tik. A pjFfaagjLn tényező a hat HÁiL.d^g^ö^t uj4--*"K'6zötti diffe
rencia r^a^^rTé^^é^~7TJ i £ ^
De ez a biológiai
állás önmagában még mindig nem patogén, csak akkor, ha két további
tudati, minősítő mozzanat is hozzátársul. Egyrészt az, hogy ez az
eggyel kevesebb ujjúság már nem tekinthető az emberek között fennálló
természetes és szokásos egyéni különbségnek, hanem egy ritka extrém
variánsnak (vagyis nem arról van szó, hogy az egyik embernek egyszerűen
hat ujja van, a másiknak pedig öt). Másrészt pedig az, hogy az a most
már extrémnek tekintett biológiai állapot nem kitüntető emberi
adottság., hanem negatív értelemben extrém^ vagyis""veszteség, biológiai
károsodás.
A biológiai károsodás pszichológiai patomechanizmusa tehát három
komponensű -és a biológiai tényálláson kíyüljkét további szociális
eredetű, reflexív mozzanatot is magában foglal (24. ábra).
biológiai károsodás
szociális mediáció

pszichológiai 'sérülés

24, ábra
Ennek a főként szociálisan meghatározott patomechaniz-
musnak az általánosításával mondhatjuk azt, hogy a hioló
károsodás nem önmagában, hanem csak szociális « e d i Q
hozza létrp a pszichológiai elváltozást. fi^%őjógiai és
i ljdí ó í

p g ^%jg
pszichológiai tulajdorísagóJí "köze iktatódó sxocíiális mediáció révén az
emberkép jelentése és értelmezhetősége szükségszerűen kitágul és egyben
közösségi képpé - vagy még tágabb értelemben - társadalomképpé is
válik./
A biológiai és pszichológiai állapot közötti szociális mediáció
szociálpszichológiai-világ?' igen sokrétű. Ebben a világban a kognitív
és az érzelmi^dinamikai elemek igen bonyolult módon fonódnak össze.
Az/elemek szerveződése két
^_öz£Juí^_a__^,og.y.a-fcéÍLes]TO_z.
ciat szeretném néhány aktuális példával megvilágítani.
A pesti utcákon sokfelé látni egy hatalmas plakátot, amely egy
emberi szívet ábrázol és amelynek az a felirata, hogy az egészség érték.
A plakát nyílt üzenete: mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy
egészségünket, ezt a fontos értéket megszerezzük vagy megőrizzük. A
plakátnak van egy rejtett üzenete is. Az "egészség=érték" logikája
ugyanis úgy folytatódik, hogy az egészség-károsodás, a betegség, a
fogyatékosság értékvesztés, elértéktelenedés. E rejtett üzenet szerint
az az ember, aki egészségkárosodott állapotban| van, értekvesztett
ember. Ugyanilyen kettős üzenetű volt a televízió közelmúltban
sugárzott műsora a szívinfartusról. A nyílt üzenet így hangzott: "Élj
egészségesebb életmódot, hogy ne legyen szívinfartusod." A rejtett
üzenet pedig az volt, hogy ha nem így élsz, akkor szívinfartusod lesz és
rokkant, értékcsökkent állapotba kerülsz. A plakát és a tv műsor nyílt
és rejtett üzenetei a rokkantak éve jegyében fogalmazódtak meg. A nyílt
üzenet mondanivalója, az egészségvé--1 delem fontossága, alig vitatható.
Mégis nehéz elfogadni azt, hogy a rokkantak évében az épek csak saját
rokkanttá válásuk riasztó lehetőségeire ébredjenek rá és 'ne azzal a
helyzettel nézzenek szembe, amikor maguk vagy mások már rokkanttá vál-
tak.
Talán ezt az egyoldalúságot ellensúlyozza egy másik plakát, ami
szintén most látható a pesti utcán. Ez kevésbé szép, mint az előző és
sok helyütt az előző mellett látható. Ezen a plakáton egy stilizált
virág látható, hiányzik a virág egyik szirma és a plakát felirata: "A
rokkantak nemzetközi éve." Bár ennek a plakátnak a mondanivalója nem
annyira egyértelmű, mint az előzőnek, valószínűleg nem tévedek, ha ezt
a mondanivalót úgy fogalmazom meg, hogy a rokkant', fogyatékos ember
hiányos állapota ellenére mégis ember. Részletesebben kifejtve: az p.qészsáq-
^áir'?gr'fÜQf *~ fnrprnf-pVnr; ffirnhnr .
értékcsökkenése ellenére megőrzi emberi mivoltát.
~ Elintik az 3~Qításnak és egyben az emberképnek is kulcs
fogalma az "emberi mivolt" fogalma. E fogalomnak a közgondol
kodás szintjén"töfib jelentése van. "~~~
Az egyik_ j^eTerTtei" szerint az _embfir_i_-mi'vr)lt Lpnypgp a?:,,,.
emberi fáj'hoz tartoz á s, f ü ggetlenül attól,...hQgv_aaL._embej:i
ftt^pe&s— J^sH^xjt& egyed biológiailag ép vagy_súlyosan _sérült
á Tlapqt barPva'rn 40 évvel ezelőtt europa~é~gyik vezető államának
egyesT3et>Tógusai e felfogással szemben úgy vélték, hogy a test
torzulása, a biológiai állapot romlása megszünteti az emberi mívoltot
és ezért nagy számban semmisítették meg a biológiailag károsodott
embereket. Ma viszont ugyanebben az országban az állat alkalmazkodó
képességénél kisebb alkalmazkodó képességű, és emberi mivoltát csupán
az embertől

142
143
-~-v.~^d. b mindezt t á
azzal h L
emoer élet-
megfelelőbb for-
 ^ajk^dá^i_ii^_jne^3ialiis_ítani, egy-
n ^ . é,s_ a^ környéze-
£ttudjah^

ritísaihoz. -A célok kitűzése és ennek megfelelően a külvilág 'és

a belvilág egyensúlyba hozásának képessége azok'á pszichikus
tulajdonságok, amelyek megléte esetén a közgondolkodás az emberi
mívoltot megállapítja. E pszichológiai tulajdonságok prioritását a
testi állapot ép vagy károsodott voltával szemben két példával is
igazolhatjuk. Előítélet vizsgálataink szerint az elutasítás
mértékét tekintve egy csoportba kerül az elmebeteg, az értelmi
fogyatékos és a bűnöző. E három állapot közös vonása az emberi
mivoltot kifejező pszichológiai arculat torzulása.. Különböző okok
miatt, de mindhárom esetben vagy a személyiség irányulásai, vagy
az ezek által vezérelt önszabályozó képesség károsodott. A másik
példát a Science Piction irodalom különleges lényeinek világa
szolgáltatja. Ezek a lények testi mivoltukban, materiális
szerkezetükben a legkülönfélébbek lehetnek: fémekből készült
robotok, parányi mikroorganizmusok, fantasztikus méretűvé
növekedett rovarok, vagy akár test nélküli, láthatatlan létezők.
Materiális különbségeik ellenére mégis értelmes lények.
Értelmességük abban rejlik, hogy hordozzák az emberi mivolt
pszichológiai jegyeit. Jószándékúak vagy rossz-szándékúak, hibás
vagy helyes céljaik vannak, és képesek arra, hogy vagy a világot
igazítsák célkitűzéseikhez vagy a célkitűzéseiket módosítsák a
világnak megfelelően. Testi valóságukban mások, de pszichológiai
valóságukban ugyanolyanok mint mi. Az emberi mivolt pszichológiai
jegyeit hordozzák a televízió népszerű rajzfilm sorozatának, a
Bárba családnak 'a tagjai is, akik plazmaszerú'en változó testi
alakban jelennek meg. A Bárba ivadékok között nincs fogyatékos,
mert saját testükkel úgy bánnak, mint környezetükkel, 144 ■ ■
- : -:-"

J
145

3 0) (D
(Ti fD»iQhj
H- W O. H
t; ^ 3
OÍ t-h H- 1+
t- fD U
LJ. H-
h-■ 3-
> r t i H, rt ^< fDrta LJ - PJ P J
0 X H - o, fD
o
o PJ,- £
X- N tn rt O rt
rt p LJ .
* rt I- I NIM
PJ OÍ
ÖJ rt Di (D fD, P
in.uq _ PJ
•> 3 27 & p, i' hj 1fD h-- rt1 rt tn iq o hf <• H
r t 3 h f f D PJ fD, X C P- X M M O
^g P,3 S g 3 p- Di rt 3 H

O fü,

O LJ. ,

Ü JU S ffl c
a
ft X- O fD H-iq tn pj
Q ki
pf: 3 rt pj
O O H - i í 3 t n 3 •< < tn rt tu fD P
rtiQiű
p- CU, ^ ,11 ií 3 fD. pj « M e. r+ •< P hj H- 0 fl> iQ 0»
f D . r t ' - ' - f D ' O X f D O tn C PJ rt fD fD 3 fD. D
pj pj, ^ fi rt MiPrt CL fD, p- p- D
0 tn cr
P-PJ.X^" fD. pj rt
w <
H- (D, o
3Í" 3
0
fD, 3, fD. tn r t h - ' P ' i f D C r fD fD. OÍ 3
ft rt p, fD O.
?• fD' fD füt rt
« < PJ, fD _ rt pj
M
fü. pnv

< w
rt P- fD O rt 3 PJ, rt rt PJ 3 r t 3 fD. r t 0 0 h{ hí
_ _- 1
,. LN w w1 hf pJ. 1
DJ 0 0
rt p- h- fD. 3 rt X (D. ín X in rt 3
fü - 3 pj "< ■ -
in rt p, PJ fD, <cr3
Ö" •<
1
fD N X N ■ O
3 PJ fD N 3 ;g P- AJ rt
ff

)r
c
úgy tekintjük " " '"-—-=;— ^-~-~^~~~~~~ '
*" =~TirtITg~Kijnf 1 jJsJaisiieJ^.zete^t a szociaLi^iLe-áréfcran, melyben nemcsak a
fogyaFéTcos™e*5ye7i~"ván konf liTTEülshelyzetben, hanem a vele
közvetlen kapcsolatban lévő család, sőt maga a gyógypedagógus
is,
■ A gyógypédagó^.'.^-T'^ri^vf;] és célj_a nem lehet csak a normának
^elcíntettheztörténő egyszerű közelítés, a társadalmi elvárásoknak
való passzív megfeleltetés, hanem a sér ült em-
' í.nf lik tushelyzetének megismerésén keresztüli e probléma-
^** "tetséges. megoldására^ is törekedr^_Js£lXi, a •^gyqj--?-
k"ő*sok
__^_____ÍT 'emBerT^glnyeinek" £ éTismerése és kielégítése
nélkül célját téveszT:T~~a gyógypedagógiai nevelés. Ennek nyö-mán
jogaik elismerését emberi létformára, képzésre, speciális nevelésre,
foglalkoztatásra, és ezen jogok biztosítását is alapvető célként kell
megfogalmaznunk. A fogyatékosok és nem fogyatékosok közti interakc iók
biztosítása szintén új vonása a gyógypedagógiai törekvéseknek.
É~te~k"l_ntétben a gyógypedagógiai tanárral szemben támasztott legfőbb
követelmény az, hogy ő legyen a sérült gyermekkel történő sokoldalú
interakciók biztosítója és mestere. Mindezen célokat a
gyógypedagógiának attól függetlenül kell elismernie, hogy a
fogyatékos egyén felnőtt korában társadalmi értéktermelésre képes
lesz-e vagy sem.
Ezek a felismerések forradalmasították a hagyományos
gyógypedagógia gyakorlatát. A század ötvenes éveitől kezdve több
kutatás foglalkozott a fogyatékosok és nem fogyatékosok integrált
(részintegrált) nevelésének modellkísérletével, sőt vannak országok,
ahol az integráció érdekében totális iskolareformokat vezettek be. A
diszkusszió e téren nemzetközi szinten igen élénk, hazánkban azonban
sajnos még szinte el sem indult. Mint'minden összetett jelenség
esetében, a különféle felfogások képviselői jogosan tudnak felhozni
pro-és kontra-érveket.

Érvek az untegráció€snevel ésiimegoldások előnyei mellett

8. Normális szociális készségeket csak akkor lehet elsajátí
tani, há Valaki normális szociális cso portban el,POzi-
tív szereptanulási'"'11ílüaéllt TtapT ~~ ——~»
9. TSZ integrációs gondolat természetes életszituációból in-
rttságokat.
dul ki. 3. Eli-smeri
tnrtnn£-.,3cjy4Pv * ] 1
4. Az egy_gnlő jogokat hajigsúlyozza, toleranciara-j_JiiiiTiaa..izzi,, jmasof^/lieygllíízzal, hogy
partn"erséggt~fcl"VanKia laki tani fogyatékos és nem fogyatékos egyének között, kommuniká-
ciót és dialógust kíván közöttük.

148
ÖZ. J-ilfcJZ _L ,

'IT-ií- ' a^j-^ cyyszeiuen rre»-*fea*^tajr~és nem mernek ,'nr

vallalkffa*. Közülük kerülnek ki a szakmai soviniizták aki nem
akarják elhinni, hogy rajtuk kívül más is ért a foávaíj

val szemben óvatosan, mértéktartóan állásfSglaíók közi"

 olyanok is, akik a rosszul megvalósított integráció nííatív
tapasztalataira támaszkodnak. y
° negatív
fík- ejj^c>aaj^áj£:__jioj7y^ jiemcsak-£LZ^átlagos "normálissal gla^Qzgjg^" iTl.
nTnTTsenek felkészítve a probTema áli lé

^-Ijffff meg a kívánt eredményt az intea J-

g^Qlógiailag .4óX k.£n^
pg^ Qzg.jg^, Tl. nTnTTsenek felkészítve
gyermekek speciális nevelési feladataira, I
^ ha nincs pozitív társadalmi közvélemény, ha az ép gyermek társak
iteletSf "a "'s>*y^k-,4&---a--^>«iaag"ő^űsok nem tudják elfogai hatóvá
formálni,
g gnyú j tás,
- ha nincsenek megfelelő technikai és speciális oktatási
közök, * *~™ "* :—~™—~ ~~ '
tanulási
egymá s tse-
iá nincs a gyermekek között aktív partnerség
tő,atmoszféra,
nincs a .követelményállításban és az _____________f
minősítésben a klasszikus pedagógiai gyakorlathoz képest
rugjalmasabbrendj^zj!^ I
"~ ToBB nemzetközT*" fórum is állást foglalté kérdésben, feJ használva
a svéd totális integrációs modell, valamint más I skandináv országok
részintegrációs és több európai és ameri-| kai ország gyógypedagógiai
innovációs tapasztalatát.

Eszerint megállapították, hogy

- szükség van differenciált oktatási és rehabilitációs in-
tézményrendszerre ahhoz, hogy minden gyermek fejleszthetőségének a
legjobban megfelelő nevelési feltételeket kapjon, ~ kellenek a
speciális gyógypedagógiai intézmények, ezek totális felszámolása
jelenleg utópia,
"számuknak és a bennük foglalkoztatottak számának csökkentése azonban
fontos feladat,
a speciális iskolázás ne hasson a társadalmi esélyegyenlőtlenségből
fakadó eltérések további mélyítése irányába, -
1491

_____,___iVMJ.........aíci..vezett alkalmaiban, a művelődési

intézményekben, a sport, a nyaralás, stb. során., .
• legyen minél nagyobb mértékben lehetőség részintegrációra
egyes gyerekek, egyes kisebb csoportok, egyes osztályok
között,
• legyen differenciált speciális tanulási segítségnyújtás
az integrált fogyatékos gyermekek vagy csoportok számára az
általános iskolákban,
• legyenek átmenetek biztosítva a különböző iskolatípusok
között," ne legyen végzetesen meghatározott és' eldöntött az
iskolai sors egy adott iskolatípusba helyezéssel.

oktatás belső..
differenciálásával érhető el .''Követélmények e terén:
itás és a tanítói segítséanvúj_tás individualizálása

írat és azt diffe-

• fokozni kell az oktatásba bevont ej
rencTaJjii,
• biztosítani kell, hoo^L a tanulók egymásnak segítsenek az
iskolákban^ rg^TélTTehet^nasználni a jobbak pozitív hatá
 sait. Az oktatási előnyök mellett ez a pozitív személyiség
vonások kialakítása érdekében is fontos. Meg ezt az ískoia
inkább bünteti, "mint jutalmazza, - szabadabb "játéktér" kell
legyen ahhoz, hogy mennyi idő alatt és milyen módon oldják
meg ugyanazokat a feladatokat az eltérő képességű gyermekek,
• biztosítani kell, hogy különböző feladatok közfi] a -t-.ann-
1 ók vál a.q^f h3sganftv ÁG rna'gTTV f tf 1 hfissék mfta . hogy melyiket
gp g, gy y
képesek megoldani. Fontos az. önértékelés, a motiváció foko
zása az iskolai f elSclathéTyzetben, ~ «• "" ~
*■ aKteptálni kell a feladatok eltérő színvonalon történő
megoldását,
jxibilis, kisebb csoport alakítást kell lehetővé tenni egy konstans
osztályban, atanulók képessége.,! PR prdpk
Ha ez mind feltétele az eredményes integrációnak, akkor a
pesszimisták azt gondolhatják, hogy ez nálunk sohasem lesz
megvalósítható. Mégis próbáljunk optimistának lenniI Mit lehet tenni?
10.Adminisztratív eszközökkel is biztosítani kell a "szűkí
tést" ott, ahol túl tágan értelmezett az elkülönített neve
lés szükségessége.
11.Általánossá kell tenni az integrációra vonatkozó számos
pozitív tapasztalatot, nem a negatív tapasztalatoknak kell
reklámot csinálni.
12.Fokozni kell az általános iskola toleranciakészségét és
az általános iskolai pedagógusok kompetenciáját a problema
tikus gyermekekkel való foglalkozásban.

150
____ ^..^ cioiceieteket.
5. Be kell vinni intézményesen a gyógypedagógiai segítségnyújtást az
általános iskolában tanuló, tanulási nehézséggé küzdő gyerekek számára.
6". A minősítés, a válogatás gyakorlatát tovább kell fejlesz) teni. El
kell ismerni, hogy a legjobb szándékú és tudású diagnosztizálásban is
lehetnek tévedések. A téves megítélési összefügg azzal is, hogy a
különböző fogyatékosságok bonyolult struktúrája miatt a fejlődés
lehetőségeinek predikcióje csak korlátozottan lehetséges. Ha ez igaz,
akkor ennek konzekvenciáit le kell vonni és a visszahelyezést az
általános iskolába, vagy az eggyel enyhébb fogyatékossági típus isko-
lájába d-1. siketek általános iskolájából nagyothallók általános
iskolájába stb.) felzárkóztató segítségnyújtás egyidejű biztosításával
meg kell oldani.
7. Kezdeményezni kell modellkísérleteket az intézményes integráció
kipróbálására és az így összegyűlt tapasztalatokat,! módszertani
ajánlásokat közre kell adni.
Hazánkban is vannak az integráció terén kezdeti pozitívl
tapasztalatok, higgyünk hát abban, hogy az integrációs gondolat
megvalósulása felé törekedni érdemes és méltó gyógype-| dagógiai
feladat.
 151
O. Speck

A fejlődésükben veszélyeztetett gyermekek fejlesztésének

gyógypedagógiai konceprciója

A testi és szellemi fejlődésükben valamilyen módon akadályozott

vagy veszélyeztetett gyermekek gyógypedagógiai fejlesztése során két
feladatot kell megoldanunk:
13.meg kell valósítanunk azt a célt, ami minden ember
nevelés általános célja,
14.és le kell küzdenünk, ki kell egyenlítenünk azokat
a sajátos és egyéni nevelési és képzési akadályokat, amelyek ennek az
általános célnak az útjában állnak.
Ez azt is jelenti, hogy a fogyatékosok nevelése olyan egységes igényt
képvisel, ami nem redukálható meghatározott funkciókra, vagy
meghatározott életszakaszokra, mint például csak áz iskoláskorra.
Abban az értelemben is átfogóbb ez a nevelési igény, hogy a minden
emberre érvényes - így még a legsúlyosabban fogyatékos emberre is
érvényes - axióma kap szerepet meghatározásában, éspedig
anevelhetőség, képezhetőség fogalma. A minden egyes ember
képezhetősége, nevelhetősége elvének megfelel az az elv, amely
kifejezi minden ember igényét a nevelésre. A fogyatékosok
nevelésügyének az a feladata, hogy minden egyes akadályozott,
fejlődésében veszélyeztetett gyermek nevelési igényének megfeleljen.
Az akadályozottak nevelése egy sui generis interakciós folyamat, amely
arra törekszik, hogy egyrészt a személyiséget fejlesz-sze, másrészt a
szociális integrációt lehetővé tegye. Ez magában foglalja azt a
gondolatot is, hogy a fogyatékosok nevelése olyan szociális kapcsolatok
kiépítésére törekszik, amelyek az emberi lét tökéletesítését
szolgálják. De ki is tulajdonképpen az akadályozott vagy fejlődésében
veszélyeztetett gyermek?
Az akadályozottság vagy fejlődési veszélyeztetettség fogalmával
ugyanaz a helyzet, mint a betegség orvosi fogalmával: ez a fogalom nem
határolható el egyértelműen ellenpólusától, a nem akadályozottság
illetve az egészség fogalmától. A különpedagógiában viszonylag sok
energiát emészt fel az a törekvés, hogy a fogyatékos gyermekeket
fogalmilag elhatárolják a nem fogyatékosoktól. Ez azzal függ össze,
hogy a tankötelezettség miatt intézményesített döntéseket kell hoznunk
minden gyermekkel kapcsolatban. Nehézítőleg hat az a körülmény, hogy a
különböző szakmák és tudományágak,^ amelyek a fogyatékos gyermekekkel
foglalkoznak - különbözőképpen értelmezik az akadályozottság
fogalmát. Ha például
egy gyermekorvosi vizsgálat arról számol be, hogy a megvizsgált gyermekek
34%-ánál testi vagy intellektuális de-| fektusok, illetve
magatartászavarok észlelhetőek is ezzel egyharmados akadályozottsági
arányt állapít meg az összes gyermek között, akkor nyilvánvaló, hogy az
akadályozottsác fogalmának más értelmezéséről van szó, mint a fogalom
pe-~ dagógiai használata esetében. Pedagógiai szempontból az
akadályozottság fogalma lényegesen szűkebb értelmű. Az akal
dályozottságot lényegében azoknak a sajátos pedagógiai tenj nivalóknak
az oldaláról közelítjük meg, amelyek képzési I rendszerünk keretei
között megmutatkozó tanulási gátoltsá-l gok esetében jelentkeznek. A
képzési lehetőségek elsajátí-l tásának komplex jellegű beszűkülésére
mintegy intézményes válaszképpen jelenik meg a "különiskola".
Ez természetesen nem jelenti egyúttal azt is, hogy csak azok a
gyerekek akadályozottak, akiknek valamilyen kü-l löniskolát kell
látogatniok. Hiszen mindig is találtunk és találunk az általános
iskolában akadályozott gyermekeket. Mindenesetre persze nekik is
szükségük van sajátos, azaz adekvát pedagógiai odafordulásra és
segítségre.
Különböző elméleti értelmezési modellek vannak arra a jelenségre,
amit az akadályozottság fogalma takar. Blei-dick ( 1 9 7 7 ) alapján ezek
közül négyet említünk:
15.Individuálteóriai (vagy__oryosi) modell. Ennek ér
telmében az akadályozottságért az egyenben'rTrietőleg a szeri
vezetben fellépő károsodás vagy anomália a felelős. (Az
akadályozottság mint orvosi-biológiai kategória.)
16.A szűkebb értelemben vett interakcionista elmélet-
r
e_„épülő modell. Ennek értelmében az akadályozottság egy
olyan "minősítési eljárás, címkézési folyamat végeredménye
ként megjelenő eltérő magatartásmódként értelmezhető, mint
például az iskolában csődöt mondók, az ott problémássá vá
ló gyerekek esete.
17.A rend^sjserelii^leti modeljL^ Ennek értelmében az
akadályozottig lTgy"sz"ervezeti rendszer saját funkciója
ként determinálódik. Például a tanulói akadályozottságot
eszerint úgy értelmezzük, mint ami az általános iskola tel
jesítmény-elvárásai miatt keletkezik.
18.Társadalomelméleti modell.. Eszerint az akadályozott-|
ság szocio-ökonómiai hátrányos helyzet következtében jön
létre. Ilyen például a szociokultúrális hátterű tanulási
akadályozottság.
Ezeknek a modelleknek egyike sem képes a problémáknak azt a széles
változatát felölelni, amit az akadályozottság (fogyatékosság) végül is
jelent. Ezek a modellek inkább a^ra alkalmasak, hogy egyes
fogyatékossági típusokat jellemezzenek. Szociális komponensek akkor
kerülnek inkább előtérbe, amikor a szomatikus károsodás kevésbé
domináns. Azonban semmi esetre sem korlátozódik a fogyatékos lét (az
akadályozottság maga) meghatározott organikus hiányosságok-ra. Az
értelmi fogyatékos gyermeket például semmi esetre

152
j\ gyógypedagógiai szempontból - vagyis a szükséges pedagógiai
tennivalók oldaláról megítélve - akkor áll fenn akadályozottság, ha
egy ember - bármilyen ok miatt is, de sajátos pedagógiai és szociális
segítségre szorul.
Hogy az egyes esetekben ezt meghatározhassuk, mint gyógypedagógusoknak
azt kell világosan látnunk, hogy az adott egyedi esetben mi jelenti
az akadályozottságot, vagyis ennek a kérdéskörnek melyek a
konstituáló tényezői. Gondoljuk csak meg, milyen jelentős
kommunikáció relevanciája van a fenotipikus feltűnőségnek, például
egy organikus defektusnak, egy méréssel bizonyított alacsony in-
telligenciának, vagy egy szabálysértő, zavaró magatartásnak. Ezeknek
a negatív jelenségeknek nincs magukban rejlő öntörvényességük. ( 2 5 .
ábra)
Személy.

Fenotipikus Feltűnőség
-Környezet
Interakciók
Akadályozottság

25. ábra
Exisztenciális jelentőségűvé az interakciós kölcsönhatás szociális
determinációjában válnak azáltal, hogy egy személy hordozza ezeket a
negatívumokat. Ebben ez összefüggésben kapnak szerepet a már említett
minősítési, címkézési és stigmatizációs folyamatok, vagy az a
társadalmi hátrányos helyzet, ami egy adott rendszer normaképzésétől
függ. Még egy organikus-motoros károsodás esetében is, mint amilyen
egy spasztikus bénulás, az állapot egzisztenciális jelentősége attól
az értékhelyzettől függ, amit az adott szocio-kultúrális
referenciakeretek között ez a normától való biológiai eltérés
képvisel. Egy testileg akadályozott következőképpen nyilatkozhat:
"Kevésbé zavar az állapotomban maga a testi korlátozottság, mint a
szociális elutasítás." Ugyanaz az ember a következőket állapíthatná meg
abban az esetben, ha fizikai sérülését pozitív formában dolgozta fel:
"Nem érzem magam akadályozottnak." Ezen a példán keresztül érthetővé
válik az is, amit az akadályozottság viszonylagosságának szoktunk
nevezni.
Az akadályozottság gyógypedagógiai szempontból kettős
vonatkoztatási keretben jelenik meg: egyrészről a személyiségépítés
aspektusából, másrészt a szociális integráció oldaláról. Ezek
kölcsönösen feltételezik egymást. Fontos az, hogy mindkét szempontra
tekintettel legyünk, és ezek

154 >'
____ „. uaibdaaiomtudományi szempontokra te-l
xmtettel keli lennünk. I
Magát az embert - aki már egy interakciók során elsza védett
minősítési eljárás miatt, akár organikusan elszenva dett okok miatt,
egy akadályozottság hordozója - nem szabaj szem elől tévesztenünk
akkor, amikor fogyatékos létének sz] eiálís feltételeit megvitatjuk.
Visszafordítva a dolgot: a gyógypedagógiai szempontot nem szabad
annyira megcsonkítani hogy a fogyatékos embert úgy tekintsük, mint
olyan valakit! akinél mindazt diagnosztizálni kell, ami fogyatékos
állapoj tát jellemzi. Természetesen interakciós folyamatok esetébe!
mindig személyekről beszélünk, akik interakcióba lépnek. A|
fogyatékosság tényét pedig az érintett ember személyisége J
befolyásolja. A gyógypedagógia nem mondhat le arról, hogy a
fogyatékos embert mint személyiséget a maga egyéni kvalitáH saiban
lássa, - bármennyire is tudjuk, hogy az ember szocia lis interakció
tárgya. A szociális összefonódottság és függi ség egyre jobban
áttekinthetetlen komplexumában kell teret | biztosítanunk annak, hogy
az egyes akadályozott ember szemé| lyisége kibontakozzék. A
fogyatékos ember személyisége az, amivel minden pedagógiai
tevékenységünk során találkozunk. , Ha egy személyiség-orientációjú
szempontot keresünk a ' probléma értelmezésében, akkor napjaink
pszichológiájának azt a humanista tendenciáját említhetném, amely a
túlzottan behaviorista-mechanisztikus szemléletet le fogja rövidesen
váltani.
Napjainkban megfigyelhető egyfajta változás: nevezetese egy
odafordulás a kultúrantropológiai és életfilozófiai gondolathoz. Ebből
a kiindulási alapból tekintve, a kérdést így fogalmazhatnánk meg: mit
jelent az akadályozottsági állapot az egyes ember léte és jövője
szempontjából? Hogyan érthető meg nevelése úgy, mint segítség a
perszonalizáció folyamatában, a szociális integráció felé? Egy ilyen
antropológiai orientációjú szemlélet ugyanakkor egységes is, ennek
segítségével a menetközben feltárt részismereteket integrálni tudjuk.
A konkrét egyedi ember - az akadályozott ember - jobl megértésének
módjait kell keresni, és nem engedhetjük meg azt, hogy az emberi
személyiség részfolyamatokra való bontása az ember szetdarabolásához
vezessen.
A fogyaté
integr ácikosok nevelése, mint segítség a személyiség
ójához
Az akadályozottság- akár a fennálló iskolarendszer negatív
minősítése alapján, akár társadalmi hátrányok talaján keletkezett, akár
közvetlen fizikai károsodás áll a háttérben - mindenképpen determinálja
az érintett ember személyiségét, és ezzel viselkedésének szabályozását,
élményvilágát, egész fejlődését. A különböző befolyásoló tényezők
egymással
155
 ^ _____ _,_______ J.^^J.C a*. dK.dua-
xyuzort ember sajátos énképe, így fejlődnek ki e tényezőknek megfelelő
motivációk, attitűdök, szerepvállalások, szokások. Az egész ember
érintett. Az egzisztenciális problematika abban rejlik, hogy a
mindenkori sérülési terhelési tényezők a személyes egyensúlyt
veszélyeztetik, a személyiség konzisztenciáját, koherenciáját
fegyegetik, az integrációt nehezítik. Az életlehetőségek, az élet
minősége, az élet kiteljesedése, az önmegvalósítás válik kérdőjelezetté.
A személyiség egyéni és szociális dezintegrációját tartjuk az
akadályozottság centrális következményének. Ebből következik, hogy a
személyes és szociális integráció a perszo-nalizáció és szociabilizáció
leglényegesebb meghatározói. Az akadályozottak nevelése ebben az
értelemben úgy definiálható, mint segítségnyújtás a személyiség
integrációjához.
A személyiség integrációja által a pszichikus részfolyamatokat -
mint észlelés, motiváció, kognitív folyamatok -stabilizációt jelentő
egységekké kell szervezni, és meg kell kísérelni az ezzel ellentétes
intrapszichikus tendenciákat kiegyenlíteni. Arról van szó, hogy a
fogyatékos ember megtalálja identitását, hogy a különböző részek
ellentétes hatása ellenére megőrződjék a személyiség egysége. A
személyiségnek ez az integráló és integrált egysége ellensúlyozza a
társadalmi szerepszituációkban keletkező kiszolgáltatottságot. A
személyiség integritásában annak érettségét, vagy a legmagasabb
szabályozási tényezőt kell látnunk.
A szociális integrációt mint a személyiség integrációjának
kiegészítő fogalmát kell értelmeznünk. Meglévő szereprendszerekbe való
integrációról van szó, tehát tulajdonképpen szocializációról és arról,
hogy az egyén elnyerje szociális identitását és szociális
kompetenciáját. A külvilággal való interakciók során tartja fenn magát
az organizmus, ezáltal fejlődik és így nyeri el integritását és
szervezettségét.
E folyamat során tulajdonképpen stabilizáló beilleszkedés
történik a szociális és ökológiai tartományokba, és egyúttal meg
kell valósulnia a konfliktusok redukciójának, és ugyanakkor egy
státusz és kompetencia kibővítésének.
Kritikussá akkor válik ez a kölcsönhatás az én és szereprendszere
között, - elsősorban az akadályozottság esetében -, amikor e két
orientációs tartomány közül az egyik túlzott jelentőséget kap, abban az
értelemben, hogy az alkalmazkodási kényszer következtében a hiányzó
szerepdistancia az én megcsonkításához vezet vagy fordítva, hogyha az
én-vonatkozás önmagában a szociális tartományból való kiemelést hozza
létre.
Az1 akadályozott embernek a maga sajátos módján meg kell kísérelnie
személyi integritásának elérését. Az ő számára nehezebb folyamat
önmaga megértése és a saját énjéhez való

156
--_ _-v^w a j.eiaaat előtt áll, hogy bizc
nyos körülmények között felkészüljön negatív szankciókra, környezetével
kritikus távolságot tartson, megtalálja önmaj gát anélkül, hogy
realizálható képességei kihasználatlanoki maradnának.
Azt is meg kell tanulnia, hogy elviselje a meg nem ér-l tettséget, anélkül,
hogy az értelmes cselekvésről lemondani
Ezáltal az akadályozottak nevelésének speciális integ-j rációs
segítséget is kell biztosítania. Az előtt a feladat előtt áll
gyógypedagógiánk, hogy segítse a fenyegető vagy más beállott
dezintegráció megszűntetését, támaszt nyújtsor és az integráció felé
történő tájékozódást biztosítsa. A személyiség dezintegrációja minden
ember számára ismert szi] tuatív feltétel. Normális körülmények között
stimuláló irár ba hat, a problémák leküzdését segíti és ezáltal a
személyjl ség tökéletesedéséhez vezet.
Az organikus hiányosságok kompenzációs folyamatokat hJ nak létre. A
fájdalmat és a szenvedést belsőleg túl lehet élni anélkül, hogy
objektíve megszűnne.
 A fogyatékosok nevelése mint speciális integrációs segítség
feladatainak kijelölésénél egyrészt a személyi és szociális
realitásokból kell kiinduljon, másrészt az integ-l rációra vonatkozó
célelképzeléseket kell figyelembe vegye. Ezek a cél-elképzelések
nyilvánvalóan messze túlmutatnak azJ kon a lehetőségeken, amelyeket a
személyiségfejlesztésre vo| natkozó terv-dokumentumok (nevelési tervek,
tantervek, képzi si célok) tételesen megfogalmaznak. Ez a túlmutatás a
krea-l tivitás fejlesztésének a tartományába torkollik és feltéte-J
lezi azt, hogy a kognitív önállóságra is vannak lehetőségek. Nevelési
kereteinket ez a pedagógiai és szubjektív felelőssé kell megszabja,
amely minden egyes fogyatékos gyermeknevelés re való ráutaltságából
származik.

Az akadályozott gyermekek sajátos nevelési igényei

Ez a fogalom egy amerikai szakkifejezés megfelelője, amely így hangzik:
Children with Exceptional Educational Needs, rövidítve: EEN. A
gyógypedagógia, különpedagógia vagy speciálpedagógia feladatvállalása
során, módszereinek megválasztásakor a gyermekek sajátos nevelési
igényeiből indul ki. Tulajdonképpen előnyben részesíteném azt a fogal-
mat, hogy "gyermek, meghatározott akadályozottsággal"1, azzal a
túlzottan globális és stigmatizáló fogalommal szemben, hogy
"akadályozott" vagy "fogyatékos" gyermek. Ugyanis az
ember meghatározott fogyatékossággal" nem egyszerűen csak egy
fogyatékos ember, és éppen az, ami az ő ember-mívoltát legmélyebben
érinti és kitölti, mutat túl az ő akadályozott lehetőségein. Éppen
emiatt tartjuk előnyösnek azt, ha a pedagógiai követelmények
megfogalmazását annak az aspektusnak

157

ugy jellemezzük, mint olyanokat, akiknek sajátos nevelési igényeik

vannak.
Ezeket a nevelési igényeket természetesen szinte egyenként keli
feltárni és a nevelési tervezésbe'beilleszteni, annak alapján, hogy
individuálisan az akadályozottságnak milyen komplex feltételrendszere
és milyen foka áll fenn az egyes gyermeknél. Ebből a szempontból a
szokványos sematizáló osztályozást - amely kilencfajta
akadályozottsági típust tart számon - organizációs szempontból is
korlátozott értékűnek tartjuk. E kategorizálás hiányosságát tükrözi az
a tény, hogy újabban egy kvázi tizedik kategóriát, a halmozottan
sérültek kategóriáját kellett ehhez hozzátenni. A valóságban a
mértéket adó, sajátos nevelési igények meghatározásakor az egyénileg
szerepet kapó akadályozó és nem-akdályozó tényezők struktúrája és
dinamikája kell kiindulásunk legyen, tehát a személyi és a szociális
teljesség. A nevelési igények sajátossága minden esetben arra vonat-
kozik, hogy pontosan azt tegye egzisztenciálisan lehetővé, ami a
nevelésnek egyébként is feladata volna, mesterien megoldott, tartalmas
életet biztosítani egy olyan társadalomban, amely a folyamatos
humanizálódásra van beállítva. Egy ilyen feladatmegjelölés bizonyos, a
fogyatékosokkal foglalkozó szakemberek számára alkalmasint kevéssé
speciálisnak tűnik. Orvosok, pszichológusok és a szociális területen
tevékenykedők is jobban szeretik módszereiket, amelyek ezeket az
igényeket kielégítik, érthetőbb specifikációval "terápiának" nevezni.
A terápiás gondolat véleményünk szerint egyre nagyobb mértékben
nyomja el a "nevelés" értékét és tartalmát nemcsak a fogyatékosokkal
való foglalkozás során. Gyakran halljuk azt, hogy a nevelés a normális
gyermekre vonatkozik. Az akadályozott gyermeknek ezzel szemben
terápiára van szüksége. Különösen a szociálpediátriai irányzat
képviselői vallják ezt a felfogást. így érkezünk el ahhoz a fogalomhoz,
hogy "tanulási terápia" vagy "fejlesztési terápia". E felfogás
képviselői szerint azonban ezen feladatok végrehajtására nem
elsősorban pedagógusok kellenének. Meg kell állapítanunk, hogy a ma
társadalmában gyakran vagyunk tanúi annak, hogy pedagógiai morális vagy
politikai problémákat egyszerűen terápiás problémákká akarnak
változtatni, és embereket, akik problémát jelentenek, "kezelni"
akarnak.
így egyre gyakrabban találkozunk azzal a kísértéssel, hogy
gyermekek magatartás-problémáit vagy pszichofarmakonok-kal vagy
közvetlen viselkedés-manipulációval akarják megoldani.
Ahhoz, hogy sajátos nevelési igényeket közelebbről meghatározhassunk
- ez az ügy egyébként nemcsak a szakpedagógusokat kell hogy érintse,
hanem a fogyatékosokkal foglalkozó minden szakembert -, az ember
általános igényeiből kell ki-

158 ■■■■(..!.:.■ " . .

_____ -^^.j , i^ci^ a.j-j.a, nuyy el
ismertnek érezze magát az ember, igény a felelősségre és a
függetlenségre. Ezek olyan alapigények, amelyek kielégülé
se nélkül dipriváció jön létre. A nevelésnek az a feladata
a legkülönbözőbb megjelenési formájú akadályozottságok eseté
ben, hogy ezeket az alapigényeket megfelelően megváltoztatott
tartalmaival és módszereivel serkentse, aktivizálja; egyszó-,
val megfeleljen ezeknek az igényeknek. A korai szenzomotoros
stimuláció, az érzelmi odafordulás,. a kompenzatórikus techni
kák célzott megtanítása, a nyelvi segítségnyújtás, az önálló
tevékenység elsajátítása - mind ennek a nevelési igénynek
való megfelelés jegyében történik.
A szervezeti formák kialakításakor - legyen az akár irányított
családi nevelés, korai fejlesztés, óvodai nevelés, alsó fokú képzés
vagy nevelőotthoni nevelés - gondolni kell az alapvető és speciális
nevelési igények kielégítésére.
A felsorolt alapigények biztosításán túlmenően olyan igényekre is
tekintettel kell lennünk, amelyek az embert tulajdonképpen emberré
tudják tenni. Maslow "A lét pszichológiája" c. munkájában növekedési
és tökéletesedési igényekről beszél. Ezek az önmegvalósítás primer
tentenciáit motiválják. "Az önmegvalósítás ebben az értelemben a
lehetőségek, képességek, talentumok realizálódása, életsors-
kibontakoztatás, a saját belső természet jobb ismerete és elfogadása,
vagyis állandó irányultság a személyiségen belüli egységre, integ-
rációra vagy színenergiára."
A fogyatékosok esetében a meg nem szüntethető biológiai hátrány
által meghatározott deficit-orientált alapigényeken túlmenően az
értelmes, tartalmas életformára irányuló önmegvalósítás teljesítését
tartjuk a fogyatékosok nevelése leglényegesebb feladatvállalásának.
El kell érnie a fogyatékos embernek a szellemi autonómiát a
kedvezőtlen külső adottságoktól, a stressztől, depri-vációktól,
tragédiáktól, tiszteletlenségtől. Lehetővé kell tenni annak
megértését, ami az életet tartalmassá teszi, akkor is, ha az egy
akadályozott élet. Maslow beszél a belülről irányított magatartásról,
amelynek jellemzője a belső autonómia és a viszonylagos függetlenedés a
külső hatásoktól. A teljes individualitás, valódi szabadság, a
tökéletes ki-bontatkozás útja ezen az autonómián keresztül vezet.
A.Goes egyik novellájában egy siketvak szereplő arra a kérdésre,
hogyan érzi magát, azt válaszolja: "Nekem semmi sem hiányzik."
Ebben az összefüggésben az érték-orientált nevelést keressük, azt
a nevelést, amelyre Paul Moor gondolt, és amely a
teljesítményorientált nevelés-koncepció és a fent jellemzett emberkép
távolodásával egyre inkább elvész, illetve gyanússá válik. Erich Fromm
"Habén oder sein" című munkájában - amelyben egy új társadalom
pszichológiai alapjait

139
próbálja meg felvázolni - élesen bírálja cél-orientációnk kereskedelmi
jellegét, amely az adott körülmények közötti optimista funkcionálást
célozza és amely a fogyatékos embereket mindenképpen hátrányos
helyzetbe hozza. Konzekvensen követel egy etikus változást ahhoz, hogy
a megindult dehuma-nizálódás feltartóztatható legyen. A fogyatékos
ügyével kapcsolatos jelenlegi szivélyes magatartás ellenére sem lehet-
nek a jövőre nézve illúzióink. Az ökológiai lét féltésének
horizontján gyökeres változás körvonalai látszanak. Fromm szerin: "A
történelemben először függ az emberiség fizikai fennmaradása az emberi
szív radikális megváltozásától."

160

Irodalom

Az alábbi jegyzék nem tartalmazza a kötetben idézett összes mű

adatait, csupán a fontosabbakat. Ezek jelentős ré sze hazai
könyvtárakban is hozzáférhető.

Adler A . , 1977, Studie über Minderwertigkeit von Orgenen. Fischer

Taschenbuch Verlag. (Első kiadás: 1 9 0 7 )
Allport G. W . , 1 9 7 7 , Az előítélet. Gondolat K . , Budapest.
Aschoff G . , 1 9 6 7 . Was ist heilpádagogische Psychologie? Zeitschrift f.
Heilpád. 1, 1 1 - 1 8 .
Asperger H. , 19 56, Heilpádagogik. Springer, Víien
Bachmann W., 1 9 7 1 , A fogyatékos emberrel szembeni beállító-
__ dás történelmi változása. Gyp. Tk. Főisk. Évkönyve,
I V . , 295-303.
Barker R . G . , Dembo T . , Lewin,* 1 9 4 1 . Frustration and regres-sion: an experiment
with young children. Univ. Iowa Studies in Child Welfare, 1 8 .
Bárczi G . , 1959. Általános gyógypedagógia. Tankönyvkiadó,
Budapest. /
Berné E.,1984,Emberi játszmák. Gondolat K . , Budapest.
Bruckmüller M., 1 9 7 3 . A fogyatékosok korai kiválasztása. Gyp. Tk.
Főisk. Évkönyve, V . , 8 1 - 8 9 .
Czeizel E., Lányiné Engelmayer Á . , Rátay C s . , 1 9 7 8 , Az érte mi
fogyatékosságok kóreredete a "Budapest-vizsgálat" tükrében.
Medicina, Budapest.
Erikson E. H., 1 9 7 1 , Identitát und Lebenszyklus. Suhrkamp Verlag,
Frankfurt/M.
Freud A . , 1 9 3 6 , Das Ich und die Abwehrmechanismen. International
Psychoanalitischer Verlag, Wien.
Freud A . , 1 9 6 8 . Wege und Irrwege in der Kinderentwicklung. Huber/Klett, Stuttgart.
Goffman E., 1 9 8 1 . Stigma és szociális identitás. A hétköznapi élet
szociálpszichológiája. Gondolat K . , Budapest ,179-239.
Gárdosné Szabó A . , 1 9 7 6 , Differenciálódás, integrálódás, in
terdiszciplinaritás a gyógypedagógiában. Göllesz V.,
16

í
Budapest. 41-91 .
Goslin D. A . , 1 9 6 9 , Handbook of socialisation theory and research. Chicago,
Rand McVally and Comp.
Hay 0., A családlátogatás és az Anyák Iskolája jelentősége a
fogyatékosok korai gyógypedagógiai gondozásában. Előadás a
Magyar Gyógypedagógusok Egyesületének III. Orsz. Szakmai
Konferenciáján. Eger. 1974.
Homburger A . , 1 9 2 7 , Die psychoanalitische, individualpsyc-hologische und klinische
Betrachtung als Grundlage der Heilpádagogik. Bericht, 2. alig. ártzl.
Kongress f. Psychotherapie, Hirzel, Leipzig.
Hoppé F . , 1 9 3 0 . Erfolg und Misserfolg. Psychologische Fors-chung, 14.
1-62.
Illyés Gyuláné, 1 9 6 7 , A gyógypedagógiai pszichológia kérdései. A
pszichológia új útjai. Gondolat K., Budapest. 415-425.
Illyés Gyaláné, Illyés Sándor, Jankovich Lajosné, Lányi Mik-lósné, 1968,
Gyógypedagógiai pszichológia. Akadémiai K., Budapest.
Illyés Gyuláné, Lányiné Engelmayer Á., 1 9 7 3 , A gyógypedagógiai
pszichológia. Lénárd F. ( s z e r k . ) : Alkalmazott pszichológia.
Gondolat, Budapest, 363-391.
Illyés S . , 1970, A kóros pszichológiai jelenségek vizsgálatának néhány
módszertani kérdése. A pszichológia módszeréi. MTA Pszichológiai
Tanulmányok XII. Akadémiai K . , Budapest, 459-475.
Illyés S., 1980, Ranschburg hatása a gyógypedagógia és a
gyógypedagógiai pszichológia fejlődésére. Bárczi G. Gyógyped.
Tk. Főisk évkönyve IX. 239-243.
Illyés S . , 1 9 8 2 , Biológiai sérülés és emberkép. Gyógypedagógiai Szemle
X/4. 273-279.
Illyés S . , Mérei V . , 1 9 7 5 , Elfogadás és elutasítás az épek fogyatékosokhoz
fűződő társas kapcsolataiban. Bárczi G. Gyógyped. Tk. Főisk.
évkönyve, VIII., Budapest. 225-236.
Lányiné Engelmayer A . , 1 9 7 5 , A szociális érvényesülés sérülésének
hatása értelmi fogyatékos gyermekek személyiségfejlődésére. MTA
Pszichológiai Tanulmányok XIV., Akadémiai K . , Budapest.
Lányiné Engelmayer Á., 1 9 7 6 , A gyógypedagógiai pszichológia ú j ,
szemléleti kérdései. Göllesz V. (szerk.): A gyógypedagógia
alapproblémái Medicina, Budapest, 1 5 4 - 1 8 3 .
janaK íenetseges útjai. Gyógypedagógiai Szemle X/4. 279-
285.
Lányiné Engelmayer Á., (szerk.) Az áthelyezési vizsgálat I.
Főiskolánk jegyzete. J 1 2 - 1 7 3 .
Lányiné Engelmayer Á., Pálhegyi F . , 1 9 8 0 , A gyógypedagógiai
pszichológia helyzete és fejlődésének perspektívái. Magyar
Pszichológiai Szemle, 632-639.
Lewin K . , 1 9 7 2 , A mezőelmélet a társadalomtudományban, válogatott
elméleti tanulmányok. Gondolat K., Budapest.
Lewin K . , 1975, Csoportdinamika. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.
Maslow A. H., 1 9 6 3 , Toward a psychology of being. D. van Nostard, New York.
McCandless B.R., 1 9 7 6 , Az én-kép kialakulása. Pataki F.
(szerk.): Pedagógiai szociálpszichológia. Gondolat K . , Budapest. 1 4 5 -
176.
Pálhegyi F., 1 9 6 7 , A gyógypedagógiai tevékenység pszichoterápiás
jellegéről. Magyar Pszichológiai Szemle, 295-298
Pálhegyi F . , 1 9 7 2 , Az inadaptáció személyiségdinamikája. Simon Antal
emlékünnepély és I. Orsz. Szakmai Konferencia. A Magyar
Gyógypedagógusok Egyesületének kiadványa. 3. Vác. 66-75.
Pálhegyi F . , 1 9 7 5 , Látássérültek alkalmazkodása frusztrációs
helyzetben. Bárczi G. Gyógyped. Tk. Főisk. évkönyve, VIII. 9 9 - 1 7 4 .
Pálhegyi F., 1 9 8 1 . Személyiséglélektani kalauz. Tankönyvkiadó,
Budapest.
Pálhegyi F . , 1 9 8 2 , A gyógypedagógiai pszichológia emberképe.
Gyógypedagógiai Szemle X/4. 265-272.
Pálhegyi F . , 1 9 8 4 , A fogyatékosság bélyegének pszichodina-mikája.
Gyógypedagógiai Szemle, XII/1. 21-29.
Pálhegyi F., 1 9 8 5 , Psychische Probleme in Familien mit
blinden und sehbehinderten Kindern. Blind - Sehbehin-dert, 1/85, 18-22.
Pálhegyi F . , Gede L . , 1 9 7 9 , Társadalmi sztereotipiák fogyatékosokkal
kapcsolatban. Gyógypedagógiai Szemle VII/1-2. 4-15. •
Radványiné Hay 0. ( s z e r k . ) , 1 9 8 2 , Segítsük őket! útmutató az értelmi
fogyatékos gyermekeket nevelő szülőknek tandó nevelési
tanácsadáshoz. MM.

162
J
163

un uic buüxdiization o r a c m x a . ü o s l i n ( E d . ) : H a n d - book of

socialization theory and research. Rand McNal-ly a. Company,
Chicago. 1047-1064.
Rogers C. R., 1 9 5 1 , Client-centred therapy. Houghton Miff-lin, Boston.
Speck O., 1 9 8 0 , A fejlődésükben veszélyeztetett gyermekek fejlesztésének
gyógypedagógiai koncepciója. Bárczi Gusztáv Gyp. Tk. Főisk.
évkönyve, IX. 715-721.
Spitz R. , 1 9 6 7 , Vom Sáugling zum Kleinkind. Klett, Stuttgart.
Tóth Gy. , 1 9 7 6 , A gyógypedagógia szociológiai problémái. Göllesz V.
( s z e r k . ) : A gyógypedagógia alapproblémái. Medicina K., Budapest, 92-
128.
Wright B. A . , 1 9 6 0 , Physical Disability - a Psychological Approach. New York, Harper.

164

f
 A kötetbe felvett tanulmányok eredeti bibliográfiai adatai

Pálhegyi Ferenc: A gyógypedagógus pszichológiai műveltségé: nek

alapjai. A B^árczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola
Gyógypedagógiai Pszichológiai Intézeté' nek nyílt napján, 1 9 8 6 .
január 30-án elhangzott előadás.
Illyés Gyuláné, Lányiné Engelmayer Ágnes: Gyógypedagógiai pszichológia.
In: Lénárd Ferenc (szerk.): Alkalmazott pszichológia. Gondolat K . ,
Budapest, 1 9 7 3 . 363-392. iányiné Engelmayer Ágnes: A gyógypedagógiai
pszichológia korszerű szemléleti kérdései. In: Göllesz Viktor
(szerk.): A gyógypedagógia alapproblémái. Medicina, Budapest, 1 9 7 6 .
154-133.
Pálhegyi Ferenc: A gyógypedagógiai pszichológia emberképe;
Gyógypedagógiai Szemle X/4. 1 9 8 2 . 265-272.
Pálhegyi Ferenc: Az inadaptáció személyiségdinamikája. Simon Antal
emlékünnepély és I. Orsz. Szakmai Konf. MAGyE kiadványa 3. Vác, 19
72. 66-75.
Pálhegyi Ferenc: A sérült anya-gyermek kapcsolat. E kötet számára
készült tanulmány.
Pálhegyi Ferenc: A fogyatékosság bélyegének pszichodinami-kája.
Gyógypedagógiai Szemle XII/1. 1984. 21-29.
Pálhegyi Ferenc: A sérült gyermek személyiségfejlődésének
pszichodinamikai feltételei. A Magyar Pszichológiai Társaság
VII. Orsz. Tud. Konferenciáján ( 1 9 8 5 . márc. 6 - 8 . ) elhangzott
előadás.
Goffman E.: Stigma és szociális identitás. In: A hétköznapi élet
szociálpszichológiája. Gondolat K . , 1 9 8 1 . 179-239.
Richardson S . A . : A fizikai fogyatékosság hatása a gyermek
szocializációjára. Eredeti cím: The effect of physical I dysability on
the socialisation of a child. 27. Chap- I ter in: D. A. Goslin ( e d . ) : Handbook of
the socialisation theory and research. 1047-1065. Rand McNally and Company,
Chicago. 1 9 6 9 .
Illyés Sándor: Biológiai sérülés és emberkép. Gyógypedagógiai Szemle X/4.
1 9 8 2 . 273-279.
Lányiné Engelmayer Ágnes: A fogyatékosok szocializációjának
lehetséges útjai. Gyógypedagógiai Szemle X/4. 1982. 279-285.
Speck O.: A fejlődésükben veszélyeztetett gyermekek fejlesztésének
gyógypedagógiai koncepciója. Gyógyped. Tk Főisk. Évkönyve IX.
Budapest, 1 9 8 0 . 715-722.
^ 165
i

Tartalom

Bevezetés ......................................................................................................... t
Előzetes gondolatok (Pálhegyi Ferenc)........................■'.
fí)pálhegyi Ferenc: A gyógypedagógus pszichológiai művelt-
^ ségének alapjai.....................................
Illyés Gyuláné, Lányiné Engelmayer Ágnes: Gyógypedagó
giai pszichológia^. ...............................
y\ Lányiné Engelmayer Ágnes: A gyógypedagógiai pszicholó-
y gia korszerű szemléleti kérdései . . . . . . . . . . (3l
Pálhegyi Ferenc: Dinamikus összefüggések a gyógypeda-
aógiai pszichológiában ........................... 51
QS i. A gyógypedagógiai pszichológia emberképe. . . ■ 5 ]
^li^f) Az inadaptáció személyiségdinamikája. . . .____.__ 5j
III. A sérült,anya-gyermek kapcsolat^ '&). . .
^ A f o g y a t é k o s s á g b é l y e g é n e k p s z i c n o a í n a m i k á j a ^ 7 1 (f^
A sérü lj gyermek személyisé gfejlődésé nek pszichodinamikai
feltételei. (£0. . . . . . . ^, . . . . 8'
Goffman E. : Stigma és szociális identitás(%[) t 'íy, .. .
Uchardson S. A . : A fizikai fogyatékossága "hatása a fff)
gyermek szocializációjára . (fS^J.'^ 16J- • •^-, • > ■ • 1,21
Illyés Sándor: Biológiai sérülés és emberkép. $<*) . . . »14(
Lányiné Engelmayer Ágnes: A fogyatékosok szocializá
ciójának lehetséges útjai. ij$)................•. . 146|
0 . : A fejlődésükben veszélyeztetett gyermekek
fejlesztésének gyógypedagógiai koncepciója . . . . 152|
Irodalom...............'.......................................................................161
A kötetben szereplő tanulmányok eredeti bibliográfiai
adatai...................................................................................1651
Tartalom..........................................................................................167

167
A kiadásért felelős:
a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola főigazgatója
Megjelent a Tankönyvkiadó Vállalat műszaki gondozásában
Felelős vezető: Szabó Márta főszerkesztő
Műszaki szerkesztő: Imecs Zoltánná
Megrendelve: 1992. január. Megjelent: 1992. február. Példányszám: 574 Készült: kísofszet eljárással, az MSZ
5601-59 és az MSZ 5602-55 szabvány szerint, 14,7 (A/5) ív terjedelemben, 25 ábrával
Készült a Dabas-Jegyzet Kft-ben
Felelős vezető: Marosi György ügyvezető igazgató
Munkaszám: 92-0092
r-*'