Everand Logo

Welcome to Everand!

  • Discover millions of ebooks, audiobooks, and so much more with a free trial

    Only $11.99/month after trial. Cancel anytime.

    Válás előtt, válás után
    Válás előtt, válás után
    Válás előtt, válás után
    Ebook287 pages3 hours

    Válás előtt, válás után

    5/5

    ()

    Read preview

    About this ebook

    Mit teszel, mikor megáll előtted a házastársad, és közli veled, hogy nincs tovább, menni akar (talán mert mást szeret)? Sokan még akkor sem hiszik el, hogy itt a kapcsolat vége, ha megérkezik a bíróságról az értesítés. Hiszen annyi minden köti őket a másikhoz, az együtt töltött évek, a gyerek, a lakás, az autó, s ki tudja még mi minden. Azt hiszed, még van visszaút. Lehet. De jobban teszed, ha a legrosszabbakra készítesz forgatókönyvet.


     


    A könyv segítséget kíván nyújtani a lassan munkatársi viszonnyá szürkült házasságban élőknek a kapcsolatuk felfrissítéséhez éppúgy, mint a párjuk által váratlanul válás elé állítottaknak, hogy a válásból ne anyagilag leamortizálva és kifosztva kerüljenek ki.


     


    Ésszerű tanácsokkal szolgál arra nézve is, hogy a válást követő időszakot miként éljük túl, és miként álljunk helyre.


     


    A könyv nem csak abban nyújt bátorítást, hogy egy ilyen traumából is fel lehet állni; de útmutatást is ad, hogy miképpen tegyük azt.

    LanguageMagyar
    PublisherHanvay László
    Release dateApr 8, 2019
    Válás előtt, válás után

    Related to Válás előtt, válás után

    Related ebooks

    Related podcast episodes

    Related categories

    Reviews for Válás előtt, válás után

    5/5

    1 rating0 reviews

    What did you think?

    Tap to rate

    Review must be at least 10 words

      Book preview

      Válás előtt, válás után - Hanvay László

      Előszó

      Kedves Olvasó!

      Akárcsak oly sokan, én is átéltem a házasság szétesésének és a válásnak a megpróbáltatásait. Ez alatt magam is megtapasztaltam, milyen váratlanul törhet be egy család életébe a házasságból kilépni szándékozó társ addig leplezett döntése és azok következményei. Mennyire készületlenül érheti érzelmileg, jogi- és adminisztratív szempontból a másikat és a gyermekeket egyaránt. Magam is átéltem, hogy milyen lelki és szellemi hullámvasúton kényszerülnek átmenni az otthagyottak; milyen erők hatnak a testre és lélekre, mit él át és miként reagálja le a környezet a váratlan eseményt.

      Ezzel a könyvvel elsősorban azoknak szeretnék segíteni, akiket éppen a válás helyzetébe sodort a házastársuk, és még most is értetlenül és tehetetlenül néznek ki a fejükből, mert az egész olyan váratlan, hihetetlen és abszurd a számukra. Segíteni kívánok nekik a helyzet jogi és érzelmi részének kezelésében egyaránt. Segíteni, hogy miként éljék túl a procedúrát. Segíteni, hogy – ha lehet – mit ne csináljanak, és mire fordítsanak gondot. Hogy ne veszítsenek többet, mint amit így is elveszíteni kényszerülnek. Segíteni, hogy ne szenvedjenek nagyobb anyagi és lelki kárt annál, mint ami elkerülhetetlen. Segíteni, hogy minél hamarabb kezdjenek el felállni, és segíteni abban, miként álljanak helyre. Segíteni, hogy közben ne felejtkezzenek el a történet sokszor kívülállóként kezelt szereplőiről sem: a gyermekeikről.

      Megosztok praktikus tanácsokat, mire vigyázz a válás során (saját ügyvéd, értelmes napi tevékenység, depresszió és öngyilkosság elleni védelem), és arról, miként maradj talpon a mindennapokban kényszerszinglivé válva (életvezetési tanácsok).

      Írok arról, miként őrizd meg józan eszedet és tisztán a szívedet, miközben szétrobbanni és megsemmisülni készül egész addigi világod.

      Másodsorban azért írtam meg ezt a könyvet, hogy megérintsem azok szívét, akik mostanában készülnek külön utakra lépni. Éppen ezért először hozzájuk szólok, és az ő történetüket vetem papírra. Mert a felelősség sok tekintetben főképp az övék mindazokért, akiket ez érint; és mindazokért a következményekért, amit ez a döntés eredményez. Írok az elhagyás anatómiájáról éppúgy, mint a sebekről és vágyakról, a vágyak viharáról.

      Mikor a rokonságban vagy baráti körben sokszor váratlanul válást jelentenek be az érdekeltek, nem igazán tudjuk, mit is tegyünk, hogyan viselkedjünk. Jobbára csak közhelyszerű megoldások jutnak eszünkbe. Könyvemben ezekre a helyzetekre is szolgálok praktikus tanácsokkal.

      A válásunk előtt több mint két évtizedig lelkészként szolgáltam. Ez idő alatt sokan fordultak hozzám bizalommal, megosztva életük sötét oldalát is. Nem egy történetet hallgattam végig arról, miként sodródott egy férfi-nő közti barátság odáig, hogy majdnem vagy ténylegesen átcsapott-átsodort embereket a házasságtörésbe. – Ha végül nem is történt semmi, máig szomorúak azok, akik ezeknek a történeteknek a szereplői voltak. Vannak, akik máig nem lelik a megbocsátás helyét, és belső magányban hordozzák be nem gyógyult sebeiket.

      Mielőtt tovább lapoznál, jó lenne, ha válaszolnál magadnak az alábbi pár kérdésre:

      Meguntad a társad?

      Nem hevít a vágy, ha ránézel? …ha együtt vagytok?

      Sem a teste, sem a gondolatai nem hoznak már lázba?

      Úgy érzed, te viseled el és hordozod el őt?

      Már untig ismered minden gondolatát?

      Mi az, amiért nem ő, hanem egy másik tölti ki a gondolataidat?

      Téged is meg lehet unni?

      Lehet, hogy ő is elhordoz téged?

      Mikor próbáltál utoljára azzal a belső tűzzel és titkos készülődéssel meglepetést szerezni neki, hogy márpedig most meghódítod és lenyűgözöd? Úgy, mint régen.

      Mi a párod szeretetnyelve?¹

      Ha több szeretetnyelve is van, mi az, ami számára fontosabb?

      Sosem késő újrakezdeni.

      ELSŐ RÉSZ

      VÁLÁS ELŐTT

      Ebben a részben a (házassági) kapcsolatnak azt a szakaszát vizsgálom, amikor még a folyamat visszafordítható. Ez a „visszafordítható" szó is jelzi, nem magától fordul vissza, csak ha van odaszánás és tett is.

      Első fejezet: A gondolattól a tettekig – a válás előszobája

      Gondolatok a távozóhoz I.

      „A vágy megfoganva bűnt szül"²

      Az a gondolat vagy tett, ami a társam előtt nem vállalható, ellene és a kapcsolatunk ellen elkövetett vétek.

      Távolodásodról

      Belülről olyan, mint egy atomrobbanás: iszonyatos, és nem marad utána semmi! Semmi sem olyan, mint előtte.

      Talán észre sem veszed, hogy a társad már nem hevít. Talán csak egyik napról a másikra éled rutinszerűvé vált mindennapjaitokat: cselekszel értetek, a gyermekekért. Van összetartozás- érzés is, még sincs tűz, izgalom. Szíved nem ver hevesebben a közelében, a levegőt sem veszed szaporábban, akadozva. Tennivalók sorozatából áll az életed, és este fáradtan dőlsz az ágyba mellé, aki fáradtan fekszik melletted.

      Életedbe új ember érkezik. Talán egy munkatárs. Kedves és figyelmes. Elegáns és csinos. Ad magára. Illatos. Meghallgat és nyitott feléd.

      Kezdetben talán csak munkahelyi kérdésekről beszélsz vele. Majd egyre többet másról is. Az életetekről, gyermekekről.

      Aztán házasságotokról, róla (a párodról) és magadról. Az érzéseidről, küzdelmeidről, vágyaidról, beteljesületlenségekről.

      Egyre többet társz fel magadból és egyre többször.

      Végül már folyamatos életmegosztássá lesz a beszélgetésfolyam.

      Figyel. Figyel rád. Van ideje. Vannak jó szavai, gondolatai hozzád. Részt vesz életed megoldásában.

      Már várod a találkozást, hogy megint beszélhessetek. Lassan munkahelyen kívülre is átfolyik a beszélgetés. Egyre többször maradtok együtt, s egyre hosszabban.

      Riport 1.³

      Zoli, az egyik kollégám nagyon klassz srác volt. Otthon akkoriban nem igazán mentek jól a dolgok. Sanyi, a férjem alig figyelt rám, sokszor volt velem ideges, és az estéink sem voltak éppen a legjobbak. Ő pedig gyakran odajött hozzám és beszélgettünk erről- arról. Kezdetben nem jelentett semmit, de aztán észrevettem, hogy gyakrabban gondolok rá, mint kellene. Szégyelltem magam. Kerülni kezdtem, és amikor ő ezt szóvá tette, kértem, hogy ha van benne irántam tisztelet, akkor ne keresse a társaságomat többé. Makacskodott, újabb beszélgetést akart, de én nem engedtem.

      Nem sokkal ezután rendbe jött a házasságunk is. Igaz, egyre többet figyeltem Sanyira, a lelkiismeret furdalásom miatt is. Igazából én sem figyeltem már rá régóta, csak éltünk egymás mellett. Volt egy-két igazán komoly beszélgetésünk is a házasságunkról, s ma már tudatosan dolgozunk a kapcsolatunkon. Tudatosan éljük meg a másik felé való szeretetünket.

      A felszínes kapcsolat barátsággá lesz. Örülsz és felvillanyoz, ha felhív telefonon.

      Még titkolod önmagad előtt is, de egyre többet gondolsz rá odahaza is. Az együttlétek egyre meghittebbek, egyre bensőségesebbek lesznek.

      Aztán a ki nem mondott érzések egyre több jellel hálóznak be és itatnak át benneteket. Sűrűbben veszed a levegőt, ha vele vagy, elpirulsz egy-egy többre mutató utalásnál.

      Először csak „véletlenül" érintitek meg egymást. – Még szégyelled is magad.

      Az izgalom, a szapora légzés, a vágy és az ellenállás különös és bizsergető keveréke majd szétfeszít!

      Talán pár napig nem akarsz találkozni – mondod –, de valójában alig bírod ki. S szüntelenül csak rá gondolsz.

      Közben együtt éled – mintha mi sem történne veled – hétköznapi életed társaddal és a gyerekekkel (óvoda, iskola, bevásárlás, főzés…).

      Egyre feszültebb vagy otthon.

      Este, ha pároddal ágyba bújtok, kerülöd a mélyebb találkozást. Úgy intézed, hogy erre már ne kerüljön sor.

      Később mész be a hálóba, mikor már „aludni kell, mert másnap nehéz nap lesz megint"; vagy korábban, és alvást színlelsz, mikor ő bejön.

      Szegény nem sejt semmit.

      Amire vársz, s akire ekkor is vágyakozva vársz, az Ő.

      A titkos érintések megszaporodnak. Egymás előtt egy idő után már nem, csak környezetetek előtt titkoljátok.

      Az első igazi ölelés, az első csók, ahonnan már nincs visszaút. Nincs visszaút, hogy oda ne add magad neki.

      Otthon még titkolod. De egyre többet gondolkozol azon, hogyan tovább? A gyermekeid kellenek.

      A házastársad barátsága is.

      Nem szeretnél mindenki által megvetett lenni. Valahogy „jól akarsz kijönni" a dologból.

      Próbálod meggyőzni magad, hogy lehetséges.

      Hogy új „társad miként áll a dologhoz, sok mindent meghatároz. Meghatározza, hogy „csak együttlétekben – egy párhuzamos másik életben –, vagy egy új életben gondolkozol.

      Ha az új partner nem akar – „nem tud" – többet belőled, mint a lopott perceket, akkor két érzés között ingadozol: megmaradni a kettősségben (a hazugságban), vagy mindennek ellenére szakítani a régivel, mert nem bírod el a hazugság terhét a lelkeden.

      Választható volna a régi kapcsolat teljes helyreállítására tett erőfeszítés is, de sajnos sokan a szívügyeket afféle „maguktól alakuló" dolgoknak tekintik, mint amelyekre nincs, és nem lehet befolyással az emberi igyekezet-törekvés. – Pedig dehogynem!

      Nagyon kevesen lépnek ki úgy egy kialakult életből – házastárs, gyermekek, közös anyagiak –

      , hogy ne várná őket valaki „az ajtón túl".

      Riport 2.

      Egyszer az egyetemen az egyik csoporttársam megismerkedett egy helyes, rendes fiúval és eljegyezték egymást. A fiú előbb végzett, és egy távoli városban talált munkát, így inkább csak hétvégéken találkoztak. A történet szép volt és jó, de kisvártatva egy másik fiú elkezdett közeledni a csoporttársamhoz, aki nem igazán volt elutasító. Egyszer észrevettem, hogy magukra zárták a fiú koleszszobáját. Döbbent és dühös voltam, hogy ennyit ér a kimondott szó és a hűség. Pedig rendes lánynak látszott.

      Amikor később rákérdeztem, pirulva csak ennyit ismételgetett: nem történt semmi „olyan"; csak tanultunk. Szerintem ez a lány maga sem tudta, hogy a határok következetes meghúzására és betartására mekkora szükség lett volna.

      Később a lány is végzett, elköltözött a férjéhez, és született három vagy négy gyerekük. Ma szépen élnek, de ha nagy ritkán láttuk egymást az évfolyam találkozókon, én mindig arra a délutánra gondoltam.

      Ezt mintha ő is érezte volna, mert egyszer, egy találkozó alkalmával félrevont és miután beszélgettünk erről-arról, kibökte: Tudod, azokat a napokat legszívesebben kitörölném az életemből. Könny folyt végig az arcán, és már nem tudtam haragudni rá, csak sajnáltam.

      Exkurzus 1.

      Dolgozni a házasságért

      Sokan egyáltalán nincsenek tisztában azzal, hogy a házasság is egy élő organizmus, amelynek a napi jólétéért éppen úgy tenni kell, mint egy gyermek napi jólétéért. Nem megy magától, nem működik magától, és ha nem tesznek érte, akkor szépen kihűl a szerelem, megfagy az érzelem, és a házastársi kapcsolat észrevétlenül lassú hanyatlásba megy át.

      Befektetett munka nélkül semmilyen területen nem szabad eredményt várni, így a házasság területén sem. Noha eredményt itt is csak a befektetett munka arányában várhatunk, az mégsem jelenti azt, hogy ha 100%-ot fektettem be, akkor 100%-ot is várhatok. Mint a fizikából ismert példák kapcsán, úgy ebben az esetben is számolni kell azzal, hogy a befektetett energia egy része „elvész". Ne legyünk türelmetlenek és ne vádaskodjunk. Legyünk elszántak és következetesek.

      Ezért fontos, hogy tegyünk érte minden nap. Figyeljünk a másikra, az apró rezdüléseire, amivel gyakran szavak nélkül kéri a valódi és teljes jelenlétünket az életében. Nem elég csak – és pusztán – a szavaira figyelnünk, figyelnünk kell a mögöttes tartalmat is. Nem ritka, hogy a szavak önmagukban egészen mást jelentenek, mint amit valójában közölni akar a társunk⁴, ezért egyáltalán nem elég a rutin és a puszta szövegértés.

      Úgy kell rá figyelned időről-időre, mint mikor még az udvarlás idejét éltétek. Nem szabad hátradőlni, mint egy sikeres vadászat után, mert úgymond már zsebben érzed a trófeát. Ha társad érett és egészséges személyiség, akkor sosem lesz a zsebedben. Önként lesz melletted, ha érzi, hogy te is vele vagy, és megkapja a megbecsülésedet.

      Minden kapcsolat nyomot hagy

      Ha két virág gyökerei egymásba fonódnak, csak a kisebb-nagyobb hajszálgyökerek szakadása árán lehet őket szétválasztani⁵.

      A hollywoodi filmek hiába mutatják be a válást olyan intellektuális cselekménynek, ahol hideg fejjel, nyugodt és kimért eleganciával lehet elintézni a dolgokat, és megegyezni mindenről életünk volt párjával, gyerekről, házról, nyaralóról, jogdíjakról, bankszámláról; majd mindenki szépen folytatja az útját (esetleg már egy új partner oldalán), mintha mi sem történt volna. A válás alapvetően nem ilyen.

      A válásba beleremeg a szív és az értelem, a gyerek és a rokonok, a barátok és minden, amihez és akikhez csak közünk volt.

      Az emberek nagy traumák után azzal szokták vigasztalni egymást, hogy az idő majd mindent begyógyít. Valójában nem múlik el nyomtalanul soha⁶. Örökre más leszel/maradsz utána. És más lesz utána már örökre a gyermeked és minden, akihez-amihez közöd-közötök volt.

      Persze, gyógyulni lehet, és kell is. De nem lesz nyomtalan. Ne áltasd magadat azzal, hogy a gyermekeid majd szép lassan úgyis napirendre térnek fölötte. Ha valaki egy balesetben elveszíti az egyik lábát, az is begyógyulhat egyszer, de nem hinném, hogy kétségbe lehetne vonni, hogy örök nyomot hagy az életében. És itt többről van szó egy lábnál.

      Az életed nem csak rólad és a te boldogságodról szól. Szól mindazokról, akikben nyomot hagysz. Tetszik vagy sem: értük is felelős vagy.

      Házastársad szemszögéből

      A társad, ha nem egy érzelmektől mentes tuskó, előbb csak azt látja – ez természetes –, ami a szeme előtt van: hogy már nem jön össze az ágyban való találkozás.

      Hogy ritkábban vagy vele, ritkábban beszélsz közös dolgaitokról. Hogy a kommunikáció jóformán már munkakapcsolat jelleget ölt:

      mi volt a gyerekekkel az iskolában, óvodában;

      mi volt a szülői értekezleten,

      mit mondott anyád, mit üzent apád;

      Enjoying the preview?
      Page 1 of 1