Nevelj jedit!: A képzelet pedagógiája

NEVELJ JEDIT!

A képzelet pedagógiája

SZERKESZTETTE NAGY ÁDÁM

ATHENAEUM

ATHENAEUM

BUDAPEST

Copyright © Boráros-Bakucz András, Feleky Mirkó, Galuska László Pál, Horváth László, Karlowits-Juhász Orchidea, Körtvélyesi Franciska, Lőrincz Andrea, Melinda Mikusová, Nagy Ádám, Svitek Szilárd, 2018

A kötetet összeállította és szerkesztette: Nagy Ádám

Minden jog fenntartva.

Elektronikus verzió: eKönyv Magyarország Kft.

www.ekonyv.hu

ISBN 978-963-293-784-7

TARTALOM

ELŐSZÓ

GALUSKA LÁSZLÓ PÁL–FELEKY MIRKÓ:

Elmék (h)arcai – Tanulás és műveltség a Star Wars és a Trónok harca világában

BORÁROS-BAKUCZ ANDRÁS:

Ki mentse meg legközelebb a világot?

Feladata-e egy ma pályakezdő tanárnak, hogy felkészítse a jövő nemzedékének hőseit a világ megmentésére?

NAGY ÁDÁM:

Hosszú és eredményes életet! – a Kobayashi Maru-próba tanulságai a Star Trek-univerzumban

NAGY ÁDÁM–SVITEK SZILÁRD:

Mindenkiben ott az X – Mutánsok és tehetséggondozás

KÖRTVÉLYESI FRANCISKA:

Előítéletesség és morális dilemmák a varázsvilágban

HORVÁTH LÁSZLÓ:

Harry Potter és a roxforti pedagógusok

MELINDA MIKUSOVÁ:

Bullying a Harry Potterben

LŐRINCZ ANDREA:

Stephen King gyermekei – A Vesztesek Klubja

KARLOWITS-JUHÁSZ ORCHIDEA:

Így neveld a sárkányodat, avagy pedagógiai kultúraváltás a Hibbant-szigeten

NAGY ÁDÁM:

Tündérmese – Zárszó

A KÖTET SZERZŐI ÉS TITKOS ÉLETÜK

ELŐSZÓ

Mit adtak nekünk a képzelet világai – a kitalált univerzumok? Mindenekelőtt sok-sok órányi szórakozást: a lehetőséget, hogy jedikkel, lovagokkal, űrhajókapitányokkal, varázslókkal közösen éljünk át gyakran elképzelhetetlen kalandokat.

Adták ezenkívül a felfedezés izgalmát is. Vajon kik laknak majd a frissen felfedezett bolygón? Milyen különleges képességekkel lesz felvértezve a következő mutáns? Milyen varázslatot tanítanak legközelebb a varázslóiskolában?

A képzelet világai mindemellett tudást is adtak – és adnak ma is. Megmutatják, hogyan működnének általunk jól ismert dolgok – legyen szó gazdaságról, politikáról vagy éppen az oktatásról – elképzelt világokban; amivel egyúttal választ adnak arra a kérdésre is, hogyan működhetnének másképp, például jobban. Sőt: ha a képzelet világaiban szembesülünk mindennap megélt problémákkal, talán érzékenyebbé is válunk rájuk: a rossz politikai rendszer gyengeségeit gyakran könnyebb észrevennünk a Star Wars univerzumában, mint kortárs világunkban, és a gyermekeket megalázó tanár módszerei is evidensebbek lehetnek a Roxfort varázsiskolájában, mint saját környezetünkben.

E harmadik szempont, a fantasztikus világok és napjaink problémáinak összekapcsolása vezetett, amikor évekkel ezelőtt elkezdtem foglalkozni a science fiction és a politika kapcsolatával, amiből könyv is született A sci-fi politológiája címmel. Amikor elkezdtem írni – egyre több helyen beszélni is – a kitalált világok politikai berendezkedéseiről, illetve ezek kapcsolatáról napjaink politikai problémáival, nem is sejtettem, milyen sokakat foglalkoztatnak hasonló gondolatok. Társadalomtudósok, újságírók, tanárok és még sokan mások mondták el: maguk is sokszor használják a kitalált világokat példaként valamilyen aktuális társadalmi vagy tudományos probléma elemzéséhez. A sci-fi politológiájának folytatásaként megjelent Fantasztikus világok című kötet már nem monográfia volt; tizenöt szerző mutatta be kitalált univerzumok társadalmi és közéleti kérdéseit.

E második kötet után logikus volt a sorozat folytatása, kiterjesztése más, rokon területekre, hiszen a képzelet univerzumainak lakói nemcsak politikai rendszereket építenek vagy háborúznak: hanem dolgoznak, mindennapi életüket élik, tanulnak és tanítanak is. Bármilyen logikus volt is ez az irány, magamtól nem jutott volna eszembe e bővítés lehetősége; ehhez Nagy Ádámra, a jelen kötet szerkesztőjére volt szükség. Nagy Ádám 2017 közepén keresett meg azzal az ötlettel, hogy a két korábbi kötet mintájára készülhetne egy, a fantasztikus világok pedagógiáját elemző munka. Ennek eredményét tartja kezében az olvasó. Bár a kötet megírásában nem vettem részt – már csak azért sem, mert a pedagógia iránt legfeljebb laikus érdeklődéssel bírok, de semmilyen szaktudással nem rendelkezem –, jó szívvel ajánlom a könyvet a társadalmi, oktatási, pedagógiai kérdések iránt érdeklődőknek éppúgy, mint azoknak, akiket főként a kitalált világok érdekelnek.

Mi, politológusok szeretjük azt gondolni, nincs fontosabb kérdés a demokrácia és diktatúra problémájánál; hogy a politikai kérdések egyben a leglényegesebb kérdések. Az igazság azonban az, hogy a kötetben tárgyalt témák sokunk számára közvetlenebb, a mindennapjainkat nagyobb mértékben meghatározó ügyek. Harryt és Hermionét – főként a korábbi kötetekben – sokkal jobban foglalkoztatja az iskolai tesztek teljesítése, mint Voldemort megállítása. Az ifjú Anakin Skywalker elsősorban képzett jedi szeretne lenni, és csak később, másodsorban birodalmi nagyúr. Még Kirk kapitánynak is át kell mennie egy teszten, mielőtt parancsnok lehetne egy föderációs űrhajón.

A kötet tanulmányait olvasva döbbentem rá: a tanítás, a nevelés kérdései sokkal inkább jelen vannak elképzelt univerzumokban, mint a gyakran csak áttételesen megjelenő társadalmi, politikai problémák. A Harry Potter-könyvek és -filmek nagyrészt egy iskolában játszódnak, ahogyan az X-Men-univerzum központjában is egy oktatási intézmény áll. De ezek mellett a sci-fi irodalom több klasszikusa – például a kötetben tárgyalt Végjáték – is a nevelésre koncentrál. Más helyeken ugyan nem az iskola az elsődleges színtér, de a nevelés, a fejlődés, az oktatás, a tanulás kérdései mindenütt nagy hangsúllyal jelennek meg. Azt pedig 2018-ban Magyarországon talán nem is kell külön hangsúlyozni, hogy a tanulás, az oktatás kérdései napjainkban is a legfontosabb témák közé tartoznak – saját szempontunkból éppen úgy, mint az ország egészének vonatkozásában. Már csak ezért is érdekes megvizsgálni, hogyan lehetne – akár elképzelt univerzumokban – másképp, adott esetben jobban tanítani a következő generációkat.

A Nevelj jedit! méltó és izgalmas folytatása annak a sorozatnak, amely A sci-fi politológiájával indult. Büszkén ajánlom mindenkinek, akit már rabul ejtettek – és azoknak is, akiket csak most fognak – a fantasztikus univerzumok.

Tóth Csaba

Budapest, 2018. február 11.

GALUSKA LÁSZLÓ PÁL–FELEKY MIRKÓ:

Elmék (h)arcai – Tanulás és műveltség a Star Wars és a Trónok harca világában

Írásunk a fantáziavilágok legismertebb oktatási intézményeinek és pedagógiájának összevetésére tesz kísérletet. A jediakadémia leginkább a konfuciánus és zen buddhista szellemiségű busidót idéző szisztémáját hasonlítja össze a Trónok harca mestereinek középkori európai szerzetesi iskolákra emlékeztető tanintézményeivel, illetve a különböző hadiiskolák (pl. a westerosi apródok és nemesi udvarok) módszertani rendszerével.

A feladatunk nem könnyű, hiszen a fantasztikus művek átlagos befogadóját a pedagógiai módszerek megismerésének vágya feltehetően csak közvetve vezérli: azt figyeli, ahogyan a számára kedves karakter egy tanulási, oktatási folyamaton, ennek buktatóin és küzdelmein keresztül eljut addig, amivé végezetül válik. A fejlődés egészét persze nem lehet nyomon követni: ehhez egyetlen mű terjedelme sem elégséges, legyen bár testesebb akár a Háború és békénél. Az előrehaladásnak, tanulásnak mindenesetre három ösvénye tárul fel előttünk:

1. A karakter emberfeletti (vagy -alatti) módon szorgalmas (ez esetben nyilván nem tudjuk végigkövetni a teljes tanulási procedúrát);

2. a karakter hihetetlen szerencsével (vagy tehetséggel) van megáldva, és ezért képes a végső tudás birtokába jutni;

3. csoda vagy varázslat útján egy csapásra (ám méltatlanul) nyeri el a tudást vagy a képességet, amelyet el akar sajátítani (ez a legkevésbé vonzó).

Ha a végső tudás sok küzdelem és szenvedés árán lesz az övé, tiszteljük a szereplő elhivatottságát és kitartását; ha pedig szerencse vagy kiválasztottság útján pottyan az ölébe, akkor meg a tehetségét és a rátermettségét. Munkánkban azokat a szisztémákat tekintjük át, amelyek elvezethetik a legfontosabb hősöket a győzelemhez, de legalábbis a korábbinál nagyobb bölcsességhez.

A fantázia és a valóság

Mielőtt mélyebben is belemerülnénk a jedik és sithek, a westerosi elit és a mesterek oktatási rendszereibe, azt kell megvizsgálnunk, milyen kapcsolatban vannak/lehetnek ezek a történetek egymással. Látszólag nagyon is markánsan eltérő berendezésekről van szó. A George Raymond Richard Martin által kreált westerosi univerzum egy kvázi középkori világ: A tűz és jég dala-sorozatban ábrázolt társadalmak fejlettsége és technológiája nagyjából a 8–15. századi eurázsiai és afrikai kultúrákat idézi. Ha eltekintünk a mágiától és annak eszközrendszerétől, Martinnál még nem találták fel a puskaport, ló-, elefánt- (és sárkány-) háton közlekednek, vitorlás hajókkal vagy evezős gályákkal szelik át a tengereket, nincs látcső és mikroszkóp stb. A Star Wars világában a szereplők a fénysebességnél gyorsabb űrhajókon utaznak, energiafegyvereket használnak, illetve többé-kevésbé intelligens droidok segítik a gondolkodásra képes biológiai lényeket problémáik megoldásában. Mi az, ami ezeket az univerzumokat összeköti? A válasz viszonylag egyszerű: történelem- és társadalomszemléletük.

Mindkét univerzum meghatározó kulturális és társadalomeszménye a jól felismerhetőségre törekszik. A tűz és jég dala Westerosa nagyjából megfeleltethető az európai feudális alapú királyságoknak. A Star Wars – futurisztikus környezete ellenére – a Római Birodalom azon időszakát idézi fel, amikor a köztársaságot a császárság váltotta fel. Mindkét világ rendszereit titokzatos vagy kevésbé titokzatos társaságok és rendek szövik át (és ezek a legmarkánsabb konfliktushordozók is egyben): Westeroson a lovagok és a mesterek, a Star Wars galaxisában pedig a jedi és a sith lovagrend. Mindkét univerzum esetében határozottan hangsúlyos szerepet kap a morális tartás, illetve az ehhez kapcsolódó műveltség- és kultúraeszmény: azt is mondhatnánk, hogy az egyes rendszerek sikeressége vagy sikertelensége az ezekkel szemben tanúsított attitűd szerint jellemezhető.

A fantasztikum szerepe

A fantasztikum szerepének meghatározása nem ütközik különösebb nehézségekbe: mind a két általunk vizsgált fantáziavilág magán hordozza ennek a kifejezésmódnak a sajátosságait. Ha Tzvetan Todorov klasszikussá vált gondolatmenetét hívjuk segítségül, akkor láthatjuk, hogy a fantasztikus irodalom három fő iránya, a sci-fi, a horror és a fantasy (bár a fantasztikus hatással való kapcsolatuk némileg eltérő vonásokat mutat) hasonló tőről fakad. Mindhárom történettípus alapvető vonása, hogy a történeten belüli események a különös (szokatlan, de magyarázható) és a csodás (természetes magyarázatot kizáró) keretei között mennek végbe.¹ Bár a szűkebben vett műfaji meghatározás nem célja jelen munkánknak, annyit azért mindenképp fontos leszögeznünk, hogy A tűz és jég dala mindenképp fantasy. A Star Wars műfaji meghatározása már egy kissé keményebb dió, mivel a külsőségek szempontjából (űrhajók, robotok, bolygók, űrszörnyek stb.) látszólag science fictionről beszélünk, de a terület szakértői egyhangúlag vitatják ezt a műfaji besorolást. Ugyanis hogy csak egy érvet említsünk: „Amennyiben a tudományos-fantasztikus elem (pl. magasabb színvonalú technikai környezet) nem képezi a történet elidegeníthetetlen részét, vagy csak a cselekmény előremozdításának eszköze, nem beszélhetünk tudományos-fantasztikus alkotásról."² A Star Wars egyébként tudatosan eltávolodik a sci-fire gyakran jellemző pontos idő- és térmeghatározás gyakorlatától. Ezt már a sorozat híres kezdőmondata is jelzi: „A long time ago in a galaxy far-far away…", vagyis: „Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban…"³

De még tulajdon alkotója sem a sci-fihez sorolja művét. „Ez a film nem a jövőről szól. A Star Wars egy fantasy, amely sokkal közelebb áll a Grimm fivérekhez, mint a 2001: Űrodüsszeiához" – mondja George Lucas 1977-es alkotásáról.⁴ Ma már a Star Wars-szériát a fantasy egyik alműfajának tekintjük, és a science-fantasy (tudományos fantázia) kategóriájába soroljuk be.⁵ (Közkeletű még az „űropera" megnevezés is, bár ez a kifejezés szakmai körökben kevéssé elfogadott, és bizonytalan lábakon áll.)⁶

Akárhogyan is: a vizsgált történetfolyamok esetében vannak hasonlóságok. Az egyik hömpölygően túláradó terjedelmük: A tűz és jég dala egyelőre öt vaskos befejezett kötetből áll, de ha hozzászámítjuk a születőben lévő két további részt, valamint a háttérirodalmi anyagokat (mint például A Hét Királyság lovagja című regényt és egyéb előzménynovellákat, képregényeket stb.), akkor a végeredmény még monumentálisabb. Az eredetileg trilógiaként elhíresült Star Wars-sorozat kronológiai sorrendben első részének IV. sorszámmal történő (utólagos) ellátása már jelezte George Lucas azon szándékát, hogy hosszabb szál mentén hömpölyögtesse művét. Egyelőre nyolc rész készült el a fő történetszálból, de ezek mellett már bemutatták a Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet c. filmet, az Egy új remény (a IV. rész) előzménytörténetét, valamint televíziós animációs sorozatok is készültek. De az űrsaga IX. része mellett már küszöbön áll az egyik fő karakter, Han Solo önálló kalandjának bemutatója is, Solo: Egy Star Wars történet (Solo: A Star Wars Story)⁷ címmel. Ekkora terjedelmű sztorik keretein belül akár teljes társadalomrajz és műveltségeszmény megjeleníthető. Mi a magunk részéről filmek – a Star Wars esetében a rajzfilmsorozatokat is ideértve – mellett leginkább két nemrégiben megjelent kézikönyvet használunk fel forrásul, amelyek szintetizálják a filmek és a „kanonikus", ún. Expanded Universe (Bővített Univerzum) Disney által összefogott és újrarendezett halmazát.⁸

Neveljünk jedit!

Jó, de hogyan? Mindenképpen szamuráj módra. Lucasra – saját bevallása szerint – mindenféle egyéb kulturális élmények mellett különösen nagy hatást tett Kuroszava Akira alkotásainak miliője.⁹ A Kuroszava által megálmodott kosztümös filmek közül képileg és szellemiségében különösen kettő érintette meg: a Rejtett erőd (Kakushi toride no san akunin) és A testőr (Yōjinbō) című alkotások. Nem csoda hát, ha a Galaktikus Köztársaság békéjének legfőbb fenntartó testülete, a jedi lovagrend számos hasonlóságot mutat a japán szamurájok szervezetével és működésével. Maga az angol „jedi" [dȜεdaı] elnevezés is japán eredetű: a dzsidaigeki (時代劇) – történelmi/kosztümös dráma kifejezésből származik (így nevezték később a japán kosztümös történelmi filmeket, pl. Kuroszava alkotásait is).¹⁰

A jedik tehát leginkább a szamuráj szellemiséget és műveltséget idézik, bár persze mutatnak néhány hasonlóságot az európai lovagi ideállal is. A lovagrend legfontosabb irata, a Jedi Kódex a jedi életének öt legfontosabb alapelvét említi:

1. Nincsenek érzelmek, béke van.

2. Nincs tudatlanság, tudás van.

3. Nincs szenvedély, nyugalom van.

4. Nincs káosz, harmónia van.

5. Nincs halál, az Erő van.¹¹

Az alapelvek és számos további fontos információ fellelhető A Jedi útja. Kézikönyv az Erővel ismerkedő növendékek számára című kötetben. A főcím: A Jedi útja teljesen összecseng a szamuráj erkölcsiséget meghatározó Busidó jelentésével: „a harcos útja". A harcosok (szamurájok vagy busik)¹² osztálya hét alapelv szerint élt:

1. Egyenes jellem, őszinteség, igazságosság (szeidzsi);

2. udvariasság, tisztelet (reidzsi);

3. bátorság, kitartás (juki);

4. kötelesség, hűség (csudzsi);

5. becsület (meijo);

6. jóindulat, együttérzés, könyörületesség (dzsin);

7. igazmondás, őszinteség (mokotó).¹³

A szamuráj szellemiség több ponton is hasonlóságokat mutatott az európai lovagi kultúrával, amellyel történetileg is nagyjából azonos időszakban bontakozott ki, bár egymástól teljesen elszigetelten jöttek létre és fejlődtek.¹⁴ A lovagi erényekről a legegyetemesebb (és egyben legellentmondásosabb) összefoglalót a katalán Ramon Llull (Raimundus Lullus) írta meg Libro del orden de caballería; Príncipes y juglares (A lovagi rend könyve – fejedelmek és jokulátorok/dalnokok, első kiadás: 1280) címmel.¹⁵ Mindkét rendnek szigorú vallási és erkölcsi háttere volt, azonban az etikai indíttatások mellett a tiszta praktikum is szerepet játszott megszületésükben: a legfőbb kötelességüknek az elöljárók, a fennálló rend és a fegyvertelen ártatlanok megvédését tekintették a külső támadásokkal szemben. Az európai lovagok esetében csak nemesi származásúak léphettek be a lovagi rendbe, azonban mind Európában, mind Japánban akadt példa arra, hogy közrendűek is elnyerhették a lovagi és a szamuráji rangot, ha méltónak bizonyultak rá. Az európai lovagságnak öt erényét tartották számon: a könyörületességet (gyengédség), a hűséget, a bátorságot, a becsületet és az igazságosságot. Ezt az öt sarkalatos erényt gyakran ábrázolták a pentagram szimbólumával.¹⁶ Ebben a tekintetben a jedik öt alapelve látszólag az európai lovagi erényekre emlékeztet, azonban a szabályok szellemisége sokkal inkább a buddhizmust (illetve annak zen ágát) idézi.¹⁷

A fent említett erények ugyan mindenki számára kötelezőek voltak, betartásukat azonban képtelenség volt minden területen ráerőltetni a közösség tagjaira. A híres elődök példája, a nagyformátumú elöljárók hatása természetesen erősíthette az igényt a szabályok követésére, de nem volt képes mindenki teljes mértékben ezek szerint élni, netán még példaképpé is válni. Az erények száma mellett persze egyéb különbségek is mutatkoztak a szamuráj és a lovagi becsületfelfogás között. Ahogy a hűtlen vagy becstelen szamurájt, úgy a hűtlen vagy becstelen lovagot is kiközösítették, megvetették, és a bátorság kultusza mindkét kultúrkörben nagyon erős volt. De míg az európai lovag „csupán" vállalta a halált a jó ügy érdekében,¹⁸ addig a busi egész életében tudatosan készült rá.¹⁹

Összességében azonban a két harcos rend tagjainak elhivatottságában mindenképp fontos különbségek figyelhetők meg: a keresztény lovag küldetéstudata sokkal inkább egy felsőbbrendű kiválasztottságérzetből eredt, míg a sintoista-buddhista-konfuciánus vallásokon nevelkedett japán busi a feltétel nélküli odaadás, megfelelni vágyás, önfeláldozás és alázat érzéséből merítette lelkierejét. A kereszténységében is individualista lovagság körében a lovagi erények betartása és a büszkeség (tehát saját belátásuk) motiválta a fegyverforgatókat. Ezzel szemben keleten a szamuráj számára a legfontosabb a giri (kötelesség) eszméje volt, ennek rendelt alá mindent; nem volt önálló élete, még akkor sem, ha családot alapított.²⁰ Ez sokkal inkább megfelel a jedik felfogásának:²¹ „Nagyon nehéz lehet felesküdő Jediként élni, hiszen nem mehetsz oda, ahova épp akarsz. Nem élhetsz úgy, ahogyan szeretnél" – mondja Padmé Anakinnek.²²

Mindkét közösség erősen szakrális indíttatású volt (olyannyira, hogy mindkettőn belül kialakult egy kifejezetten klerikális kötöttségű ág: Európában például a templomosok, Japánban a szóheik, a harcos szerzetesek), de a keresztény Európában a keresztény lovagok, Japánban a buddhista-konfuciánus szamuráj harcosok válságba kerültek amiatt, hogy – bár alapcéljuk a béke és a rend fenntartása volt – ennek érdekében vérontásra kényszerültek. A súlyos lelki teher alól végül mindkét világnézet harcosai megtalálták a feloldozást: a rend és a hit megvédése érdekében megengedett az ellenség elpusztítása. A keresztény világban a hivatalos érvelés az volt, hogy a teremtő eszme és a rend ellenségeit démonok szállták meg, míg a buddhista hagyományban a hitet a gonosz démonoktól fegyveres férfi és női istenségek védték. Bár a két tradíció a hit kérdéseiben eltérő nézetű, a másként gondolkodók megölése már egyenesen szent kötelességgé vált.

A Star Wars világában a jedik is gyakran élnek meg belső konfliktusokat rendjük életigenlő, sőt -óvó alapeszmeisége, illetve esküjük: a Köztársaság rendje és békéje fenntartásának kényszere közötti ellentmondás okán. És persze itt is megjelenik a feloldás: a rend ellenségeit az Erő sötét oldala mozgatja, így létük szenvedés. Életük kioltása megszabadítás a szenvedéstől, tehát a jedi számára elkerülhetetlen.²³ Bár ezt a tézist nem mondják ki a „nagy" filmekben, a sorozatokban és a kanonizált Star Wars-szövegvilágban többször is találunk rá utalást.²⁴ „Anakin, mit [tettél]?" (Anakin, what?…) – kérdi például Obi-Wan a padavanját, aki épp az imént döfte le hátulról a fénykardjával az egyik árulót, egy bizonyos Merriket. „Fel akarta robbantani a hajót!" (He was gonna blow up the ship!) – védekezik Anakin Skywalker, a későbbi Darth Vader.²⁵

Jedinevelés – a Beavatottak

A lovagrend elnevezése, illetve a Star Wars-történetek több karaktere – mint már korábban is jeleztük – számos ponton kapcsolódik a japán harcosok és a késő középkori, kora újkori Japán világához. Nemcsak az elnevezések és a cselekményelemek, de külső megjelenés és szellemiség tekintetében is megállapítható ez a rokonság.

Ahogy a szamurájok, úgy a jedik esetében is igaz, hogy harcossá nevelésük és kiválogatásuk már kora gyermekkorukban elkezdődött.²⁶ A jedi rend virágzása idején, Sheev Palpatine császár (Darth Sidious) hatalomra kerülése előtt a jedi toborzók az egész galaxisban felkutatják az erőhasználó gyermekeket, hogy besorozzák őket a rendbe. Bár A Jedi Útja című kézikönyv szerzői többször is hangsúlyozzák, hogy a sorozás önkéntes alapon történik, a kézikönyv tanúsága szerint mégsem egyszerű folyamat a tanítványok felvétele.²⁷ A leendő jediket mindenesetre gyakorlatilag csecsemőkorukban fogadják maguk közé idősebb társaik (ahogy a leendő szamuráj is már eleve harcosnak született). Az Erő-használat megállapítása vérképelemzéssel vagy a leendő dalai lámák kiválasztási procedúrájára emlékeztető mentális vizsgálatokkal történik.²⁸ A jedik besorozásáról, illetve a tanítási folyamatról részben a Csillagok háborúja I: Baljós árnyak című epizódból, a Jeditanács Anakin felvételéről folytatott vitája kapcsán, illetve a Csillagok háborúja III.: A Sith-ek bosszúja című filmből értesülhetünk, amikor Anakin – már Darth Vaderként – kiirtja a Jedi-templomban tartózkodó ifjú padavanokat.

A begyűjtött („besorozott) csecsemőket jedi gondozók nevelik mindaddig, amíg alkalmassá válnak „személyre szabott feladatok elvégzésére (ez humanoid fajoknál körülbelül a kétéves kort jelenti).²⁹ Ekkor a nevük beavatott³⁰ lesz, és az egyik Templom-béli klán sorai közé kerülnek. A klánrendszer szintén erősen emlékeztet a szamurájok berendezkedésére, még a klánok szimbólumai is a busi monokat – nemzetségcímereket – idézik. A növendékek padavanná válásukig saját klánjukkal esznek, isznak, alszanak és edzenek.³¹ Bár a jedinek – a buddhista szellemiséghez hasonlóan – le kell mondania minden kötődésről (hiszen az univerzum alapeleme az állandó változás: így a dolgokhoz való ragaszkodásnak semmi értelme sincs),³² úgy tűnik, hogy a coruscanti Jedi-templomban és más kiképzőbolygókon felállított jediakadémiákon, valamint az ún. praxeumhajók fedélzetén működő, dodzsószerű³³ kiképzőközpontokban mégis arra kényszerülnek, hogy a klánokkal mintegy helyettesítsék a növendékek elveszített családját.³⁴

Ha megvizsgáljuk a jedik külső megjelenését, szintén felfedezhető a rokonság a szamuráj öltözetekkel. A busik általában erős vászonból, gyapjúból vagy pamutból szőtt gít viseltek alsóruházatként (mivel erre vetkőzve is végezték a nehezebb munkákat, illetve edzettek, a többnyire fehér gí ma is a budosportok – karate, dzsúdó stb. – alapviselete. A gíalsó fölé került a szamurájok jellegzetes, bő, nadrágszerű ruhadarabja, a hakama, rajta a hét szamurájerényt képviselő hét ránccal. Az öltözék egészét a köpeny- vagy kabátszerű felső, a haori zárta le. A haori alatt viselték az obit, a selyemből vagy durvább szövetből készült övet, amely alá kardjaikat szúrhatták be a hordozáshoz. Ma a legtöbb keleti küzdősport egyik legmeghatározóbb eleme az obi, amelynek színe és anyaga jelzi a harcművész fokozatát és szakágát – ez az öltözékelem gyakorlatilag egyenértékű a katonai rendfokozattal.

A jedi beavatottak egyenruháját lényegében egy gíre emlékeztető fehér vászonalsó és -felső alkotja, amely felett jól látható öv feszül. Ez a ruházat legfontosabb része: ha egy beavatott teste nem bizonyul alkalmasnak az egyenruha viselésére (lévén pl. más faj képviselője: gáznemű, kristályos, netán vastag gyapjas bundával borított kültakaróval), legalább az övet akkor is köteles hordani, ezzel jelezve a jedi rendhez való tartozását. Az egyetlen látványosabb különbség a lábbelik tekintetében mutatkozik: a szamuráj harisnyaszerű tabit húzott a lábára, amely alá durva növényi rostokból font varadzsi (harci saru) került. A jedik (amennyiben van lábuk) lábszárközépig érő bőrcsizmát hordanak.³⁵

A magasabb fokozatú jedik (padavanok, lovagok, mesterek)³⁶ a haorira emlékeztető felsőt (tunikát) is viselnek fehér vászonzubbonyuk felett. Ha úton vannak, hosszú, csuklyás köpenyt is hordhatnak. A legfiatalabb jedipalánták ezeket a sötétebb ruhadarabokat még nem ölthetik fel.

A beavatottak egyik legfőbb kötelessége ruházatuk és körletük tisztán és rendben tartása. (Ebben is emlékezetnek a busitanoncokra, akiknek saját kezűleg kellett – és a budo harcművészetek esetében ma is kell – kitakarítaniuk a dódzsójukat.) A fegyelem és az engedelmesség gyakorlatának magukévá tétele mellett igen gondos kiképzésben részesülnek a jedilét három alappillére (az Erő, a Tudás és az Önfegyelem elvei) szerint.³⁷ Ezek az elvek egyaránt fontosak: bár a kívülállók hajlamosak feltételezni, hogy a jedi harcosok elsődlegesen az Erő-használat tekintetében rendelkeznek kiemelkedő képességekkel, valójában a másik két elv elsajátítását és az ezeknek (is) megfelelő életvitelt ugyanúgy megkövetelik tőlük egész működésük folyamán. Yoda az önfegyelem hiánya miatt tartja veszélyesnek Anakint, és a tudás hiánya miatt felkészületlennek Luke-ot. Az önfegyelem gyakorlásának fontosságára egyébként kitűnő példa egy Luminara Unduli nevű jedimester³⁸ és padavanja, Barriss Offeeare viselkedése a Star Wars: A klónok háborúja című animációs sorozat 14. részében, amelyben Luminara és Barriss az Ilum bolygóra utaznak, mert el akarják készíteni Barriss fénykardját. Az emittermátrix kristályának keresése közben rájuk támadnak, a barlang a fejükre omlik, de Luminara mindaddig képes összpontosítani és az Erő irányításával fönntartani a boltozat súlyát, amíg a segítség (Yoda mester személyében) meg nem érkezik. Végezetül említhetünk egy még híresebb példát is: Luke Skywalker esetét a wampa jéglénnyel a Hoth bolygó jeges poklában, a Csillagok háborúja V.: A Birodalom visszavág című epizódban. Luke a szörny támadása közben is megőrzi hidegvérét: erős összpontosítás révén sikerül megszereznie jégbe fagyott fénykardját, és kiszabadulnia a wampa fogságából.

Az Egy új reményben Obi-Wan Kenobi így jellemzi az Erőt Luke-nak kiképzése kezdetén, a Millennium Falcon fedélzetén: „Az Erő egy eleven lények alkotta energiamező, amely körülvesz és áthat bennünket. Ez tartja egységben a galaxist."³⁹ Hasonlóképpen, de némileg bővebben beszél róla Yoda: „Engem kicsinek látsz, nem igaz? Hát tudd meg, a látszat csal… mert velem van az Erő, és az Erő hatalmas. Az életből árad, ezért nagy. Körülvesz valamennyiünket. Összeköt és megvilágosít minket. Nem az izmaidban, magadban, magad körül kell érezned az Erőt. Mindenütt. Közted és köztem. A fákban, a kőben. Mindenütt. Igen."⁴⁰

Az „Erő használata kifejezés valójában nem pontosan utal rá, milyen kapcsolatban is áll egy jedi az Erővel; ez a „mindent behálózó és átjáró energiamező, amelynek egyik legfontosabb elemét, az animát – mint az a Baljós árnyakból kiderül – a midikloriánoknak nevezett mikroszkopikus szimbionták (más lénnyel együtt élő létformák) közvetítik, illetve – egyes források szerint – bocsátják ki, és amely az egész univerzum minden élőlényét áthatja.⁴¹ Működteti az életet,⁴² és egyúttal csakis az élőlények képesek érzékelésére és használatára: a teljesen mesterséges alapú létformák (droidok) – legyenek bármilyen gyorsak és erősek – nem képesek meríteni belőle. (Természetesen akadnak olyan Erő-használók, mint a Darth Vaderré átalakult Anakin Skywalker, akik inkább gépi, mint organikus – gyakorlatilag kiborg – létformát képviselnek, de Erő-használatuk folytatását mégis organikus szervezetük maradványai szavatolják. Ám minél többet veszít egy Erő-használó biológiai testéből, annál inkább gyengülnek képességei is. Vader szervezete kivételesen magas midikloriánszintjének köszönheti csonkítottságában is kiemelkedő készségeit az Erő irányítására.)⁴³

A jedik valójában nem létrehozzák, hanem csupán érzékelik, átáramoltatják magukon és szabályozzák az Erő folyamát; ezáltal képesek látszólag emberfeletti cselekedetek, így a telekinézis, az elmebefolyásolás, a múltba és jövőbe nézés gyakorlására. Mindehhez azonban a jedi létezés másik két pillére is elengedhetetlen: a Tudás és az Önfegyelem, amelyek nélkül a jedi nagyobb eséllyel enged az Erő Sötét Oldala csábításának, és az ellenlábas káoszrend: a sithek befolyása alá kerülhet.⁴⁴ Az Erő-használat egyébként nagyon is emlékeztet arra, ahogy a zen harcos hívei magukba fordulnak, és hatalmas energiákat hívnak elő magukból. Ahogy a jedi Erő-használat, úgy a budo egyik alapja is az előzetes meditáció, illetve az összpontosított légzés, a zazen. „A zazenben [a zen meditációban] energiánk és tudatunk a kozmosz energiájával harmonizál, és ez a végtelen energia irányítja saját energiánkat. Így tudunk mindent egyetlen dolog megragadásával irányítani. A kozmosz energiája, a láthatatlan igazság révén lehetünk szabadok. Ugyanez történik a harcművészetek gyakorlásakor."⁴⁵

A három pillér megfelelő szintű elsajátítása és a megfelelő életkor elérése után a beavatottak megismerkednek a jedi rend legfontosabb fegyverével, a fénykarddal is. A fénykard egyenes ági leszármazottja a katanának: részint alakja és kezelése, részint eredete is emlékeztet a japán kardokéra.⁴⁶

A beavatott a fénykarddal való megismerkedés során megtapasztalja a fegyver technikai