Buddha és az univerzum

Benkovics István

Buddha és az univerzum.

„Megszűnik minden gondolat,

Megszűnnek a szavak, csend van,

Buddha sehol, senkinek, semmilyen tant nem hirdetett."

Előszó

Buddha kimutatta, hogy minden nézet téves. A jelenségek úgyszintén minden elméletre rácáfolnak. A hétköznapi életünk során magunk is lépten-nyomon tapasztalhatjuk, hogy szépen felépített elméleteink a gyakorlatban tesztelve hogyan omlanak össze egy pillanat alatt. Az elméletekkel csupán az az egyetlen probléma, hogy a tapasztalat szerint a gyakorlatban előbb-utóbb mindegyik elmélet megdől. Semmi sem az, aminek látszik. Fontos tudatosítanunk magunkban, hogy a valóságról kialakított nézeteinkről lehetőleg még tévedésből se gondoljuk azt, hogy azonosak lennének a tényleges valósággal, mint ahogy a Holdra mutató ujj sem tévesztendő össze magával a Holddal. Nézeteink csak útjelzőtáblák a valóság felfedezéséhez vezető úton. A valóságról alkotott modell nem azonos a valósággal, csupán annak egy leképződése, mint ahogy a Föld egy adott területéről egy adott pillanatban az adott terület fölött elhaladó műholdról készített fényképfelvétel alapján készült térkép sem azonos a négydimenziós téridőben létező, szakadatlanul változó domborzati viszonyokkal. A valóság fogalmi szintű értelmezésére irányuló próbálkozások értelmetlenek. Bármit is állít valaki arról, hogy szerinte mi a valóság, az még nem a végső valóság, csupán az adott személy által a valóságról alkotott elképzelés. Ugyanígy az élményszinten megélt tapasztalataink sem biztos, hogy azonosak a végső valósággal. Térbeli, időbeli, fizikai korlátok között működő hat testi érzékszervünk közül az öt külső fizikai érzékszervünk, azaz szemünk, fülünk, orrunk, nyelvünk, bőrünk csak a minket körülvevő fizikai világ egy picinyke szeletét érzékeli. A testünkben működő – hatodik érzéknek is nevezett – finom-fizikai belső érzékszervünk, azaz az elménk (szanszkritul manasz) sem képes tisztán érzékelni a transzcendenst, azaz a valóság azon részét, ami túl van a világ érzékszervekkel tapasztalható részén. Ugyanígy a szintén térbeli, időbeli, fizikai korlátok között működő fizikai mérőműszerekkel, eszközökkel is csak a velük érzékelhető fizikai világ egy parányi részéről kaphatunk információt, ami szintén nem ad teljes képet a valóságról. Valószínűleg létezik érzékelésen túli észlelés, sőt esetleg a korlátozott érzékelőképességű emberi érzékszervekkel történő relatív szintű látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás, elmebeli gondolkodás korlátain túllépve, pl. elmélyült meditációban, magasabb tudatszinteken közvetlenül megtapasztalható az abszolút szintű végső valóság. Ugyanakkor Sákjamuni Buddha felhívta a figyelmet arra, hogy az ember még az ilyen mély meditációban átélt közvetlen megtapasztalásból származó felismerések alapján is képes lehet a korlátolt elméje által a kapott információt cenzúrázva téves következtetéseket levonni. Egyáltalán létezik-e végső valóság, vagy ezek is csupán egy az emberi elme által alkotott elképzelés kifejezésére szolgáló, valós tartalom nélküli üres szavak, melyek ugyanúgy, mint az emberi természetes nyelvekben megalkotott összes többi szó, nem igazán alkalmasak annak a leírására, ahogy a dolgok valójában vannak

Létezik-e végső valóság?

Miközben könyvemben főleg ezen alapkérdésre keresem a választ, emellett a kutatás során sok más kérdés is felmerül. Néhány olyan kérdést teszek fel, amelyek megválaszolását az olvasóra bízom. A filozófiában valójában csak a kérdések megfogalmazása az igazán lényeges, és hogy találunk-e választ a kérdéseinkre, az talán nem annyira fontos. Ajánlom e művet mindazoknak, akik az úgynevezett spirituális úton járnak. Azoknak is, akik már régóta poroszkálnak ezen az átvitt értelemben értendő belső úton, és azoknak is, akik még csak nemrég léptek rá erre a szellemi ösvényre. Mindazoknak, akik az élet néha zűrzavaros útvesztőnek tűnő labirintusában lehetőleg nem szeretnének lépten-nyomon eltévedni, és előbb-utóbb esetleg szeretnék megtapasztalni igazi természetüket. A karma kagyü buddhista irányzatok szerint az igazi természetünk nem más, mint tiszta tudat. Állításuk szerint a tiszta tudat Buddha megvilágosodás-élménye alapján határtalan és időtlen, azaz mindenkor és mindenhol, minden körülmények között, minden helyzetben jelen van, nem változik, soha nem keletkezett, és soha nem múlik el. Könyvemben a különböző témák egységes szemléletben történő tárgyalása kedvéért a „tiszta tudat illetve az „igazi természetünk kifejezéseket néha magam is ilyen értelmezésben, egymás szinonimájaként használom, bár meglehet, hogy az igazi természetünk valami egészen más, vagy egyik sem. A szavak csupán kényszer szülte segédeszközök arra, hogy megpróbáljuk fogalmak, szavak szintjén nagy nehezen körül írni, kifejezni azt, ami egyes nézetek szerint az ember alkotta fogalmak, szavak szintjén talán ki sem fejezhető. Minden ilyen kísérletünk legfeljebb csak megközelítőleges leírása a valóságnak, ha egyáltalán létezik valóság. A buddhizmusban jelenleg több, egymástól néha jelentősen eltérő szemlélet, irányzat, tanítás, iskola létezik. A buddhizmus országonként, földrészenként, kultúránként is különböző lehet. A buddhista szerzetesek és a világi buddhista gyakorlók életrendszabályai, életmódja között is vannak különbségek. Sem a különböző buddhista irányzatokban, sem az egyes irányzatokon belül nem mindig egységes a buddhista szóhasználat, és esetleg abban is előfordulhatnak különbségek, hogy az általuk használt szavak alatt országonként, földrészenként, kultúránként, irányzatonként, iskolánként, közösségenként, egyénenként mit értenek, milyen értelemben használják őket. Pl. a különböző irányzatok néha vitatkoznak egymással olyan alapkérdéseken, hogy pl. létezik-e, és ha igen, akkor mi a végső valóság, mi az igazi természetünk, létezik-e és mi az a tudat, és hogy mit értenek tiszta tudat alatt, lehet-e a tudat egyáltalán tiszta, nem tiszta, vagy ez már megint csak egy az emberi elme által alkotott, a valóságtól elrugaszkodott téves elképzelés, az egységes valóság elmebeli mesterkélt felosztása, és a részek mesterséges kategorizálása, azaz egy téves dualista felfogás. Arra a kérdésre hogy mi a tudat, a buddhizmusban „szerencsére nincs egy egységes definíció. Ez azért szerencsés helyzet, mert így lehetőség nyílik az esetleg tévesnek bizonyuló elképzelések későbbi felülbírálására, a valósághoz, a tudomány eredményeihez igazítására. Buddha felhívta követőinek a figyelmét, hogy tanításait ne fogadják el fenntartás nélkül, vakhit alapján, hanem az ismertetett módszereket próbálják ki maguk is, az elméletet teszteljék a gyakorlatban, hogy kiderüljön, számukra mennyire használhatóak azok a módszerek, amelyeket Buddha a megvilágosodás elérése céljából tanított nekik. A tudatot némelyek tiszta fényhez, mások határtalan térhez hasonlítják. Pl. a karma kagyü buddhista irányzat az igazi természetünk mibenlétének meghatározására többek között az alábbi kifejezéseket használja: „a szellem igazi természete tér, „minden a tudat játéka, „a tudat tér természetű, „csak tudatosság van, középpont és határok nélkül, „igazi természetünk tiszta tudatosság, „tiszta tudat, „tudatos tér „tudatunk tiszta fény, „csak a tudat határtalan tiszta tere maradandó. Ugyanakkor előfordulhat, hogy némelyek (pl. valamely másik buddhista irányzat követői) szerint a tudatra vonatkozó ezen állítások nem többek, mint üres szavak, megalapozatlan elképzelések. Pl. van olyan buddhista irányzat, mely szerint semmi sincs jelen változatlanul, örökké, még a tudat sem. Könyvem szövegét igyekeztem lehetőleg mindenféle misztifikálás és elméleti fikciók nélkül megfogalmazni, bár lehet, hogy páran úgy találják majd, hogy ez esetleg nem mindig sikerült. A könyvemben leírtakat részben saját közvetlen megtapasztalásaim, átélt élményeim alapján, részben pedig az elvileg mindenki más számára is hozzáférhető egyéb, általam megbízhatónak tartott forrásokból merített információk alapján fogalmaztam meg a saját jelenlegi megértésem szintjén. Könyvem olvasása közben lehet, hogy nem mindenki ért majd egyet a leírtak valamely részével. Nem is lehet mindenkinek megfelelni. Nincs két egyforma ember, vélemény. Az általam említett fogalmak, szavak, élmények, dolgok, jelenségek stb. mind-mind relatív szinten, azaz az általunk jelenleg tapasztalható fizikai világ síkján értendők. Azt, hogy abszolút szinten, azaz az általunk jelenleg tapasztalható fizikai világ síkján túl a relatív síkon megalkotott fogalmak, szavak, a relatív síkon tapasztalt élmények, dolgok, jelenségek közül mi az ami érvényét veszti, illetve hogy mi marad érvényben, mi marad meg, senki nem tudja biztosan. A zen szemlélete szerint az abszolút szint, a végső valóság emberi szavakkal, fogalmakkal, gondolkodással, értelmezéssel nem megragadható, túl van az emberi értelmen, tudáson, túl van minden szón, fogalmon, értelmezésen, megközelítésen. Számomra elfogadható ez a szemlélet.

1. A világ érdeklődő szemmel

Minden változik

A buddhizmus szerint csupán egyvalami van, ami állandó: a folyamatos, szakadatlan változás. A térben megjelent jelenségek, formák idővel átalakulhatnak, illetve megszűnhetnek, helyettük más jelenségek, formák jelenhetnek meg. A nappalt követi az éjszaka, a fiatalkort az öregség, a találkozást az elválás, az alvást az ébrenlét, stb. Ilyen a tavasz, nyár, ősz, tél egymás utáni megjelenése is. A természetben megfigyelhető az örök körforgás. Ugyanilyen örök körforgásban élünk mi is. Minden ismétlődik, miközben valójában semmi sem ugyanolyan, mint régen. Például ha már évek óta bizonyos helyen lakunk, vagy eljárogatunk üdülni, szórakozni, időnket valahogy hasznosan eltölteni, és a jelenben visszagondolunk az elmúlt évekre, külön mindegyik évre vagy eseményre, akkor észre vehetjük, hogy a régi lakóhelyek és események hangulata és élménye mindannyiszor más és más volt, pedig a helyek ugyanazok, és az események is ismétlődtek. Gyermekként is másnak tűnik, és felnőttként is másként látunk mindent, és másként éljük meg. Egészen más élmény felnőtt fejjel újra beülni az iskolapadba, és ismét tanulni valamit, pl. esti gimnáziumban, vagy valamilyen szakmai, autóvezetői, idegen nyelvi, stb. tanfolyamon. Változnak a párkapcsolataink, és az azokhoz fűződő viszonyunk. Ne bánkódjunk túl sokáig amiatt, ha véget ér egy párkapcsolat. Gondoljunk inkább arra, hogy mennyire szörnyű lenne az, ha a dolgok örökké tartanának. A változatosság gyönyörködtet. Folyton másképpen reagálunk ugyan azoknak tűnő dolgokra, melyek valójában nem azok már, mint régebben. Ahogy öregszünk, változik a szemléletünk, a testünk, kicserélődnek a sejtjeink. Semmi sem lesz ugyanaz az életünkben, minden napunk más. Mikor szerelmesek vagyunk, vagy amikor sikerül valami az életben, olyankor egy darabig egészen másképp látjuk a világot, a város utcáit, amiket már évek óta megszoktunk, mégis ilyenkor másnak, szépnek tűnik minden, annak ellenére, hogy ugyanolyan unalmasak már számunkra. Persze ebben szerepet játszik az is, hogy az érzékszerveink szinte majdnem mindig másképpen érzékelik a teret és az időt. Pl néha a hosszú órák pillanatoknak, a pillanatok órák hosszának vagy a terek, utcák kisebbeknek vagy nagyobbaknak tűnhetnek. Amit, vagy akit valaha kedveltünk, szerettünk, idővel megutálhatjuk, és amit, vagy akit régen utáltunk, azt később még megszerethetjük. A csillagászok szerint a galaxisok, és csillagok is keletkeznek, majd később megszűnnek. A történelem során birodalmak, hadvezérek élték fénykorukat, majd buktak el. Politikusok, színészek, művészek, generációk tűntek fel, majd tűntek el. A városok, házak látványa néhány évtized elteltével megváltozhat, modernebb épületek jelenhetnek meg. Az utcákon közlekedő autók, a zene, a divat sem ugyanazok a jelenben, mint régen. Egyetlen jelenség, forma sincs jelen örökké. Egy mondás szerint „kétszer ugyanabba a folyóba nem lehet belépni. Ezt azzal indokolják, hogy mivel a folyóban lévő víz állandóan mozog, ezért a következő pillanatban a folyó már nem tekinthető minden szempontból ugyanolyannak, mint most. A mulandóságnak van egy pozitív oldala is: ha kellemetlen helyzetben vagyunk, pl. tömegben, vagy zajban, vagy kellemetlen szagú, modorú, külsejű alakok társaságában, vagy túlzsúfolt járműveken, vagy ijesztő helyeken, akkor gondoljunk csak arra, hogy előbb-utóbb úgyis elmúlik majd az egész kellemetlen szituáció. Egyes nézetek szerint nem a kellemetlen emberek vagy helyzetek miatt érezzük rosszul magunkat, hanem azon zavaró érzelmek és merev elképzelések miatt, melyek a számunkra kellemetlennek tűnő emberek vagy helyzetek kapcsán esetleg felszínre kerülnek a tudatunkban. Ez a szemlélet segít abban, hogy túl tudjuk tenni magunkat nehézségeinken, és meg tudjunk békélni a helyzetünkkel. Valamikor, ha máskor nem, akkor legkésőbb a halálunk pillanatában valóban túl is leszünk mindenen. Az életben látszólag csak a változás az állandó, de a jelenségek, formák változása, illetve elmúlása mögött ott rejtőzik valami, ami esetleg az elmúlásuk után is megmaradhat, változatlanul örökké jelen van. Ez nem más, mint a tiszta tudat. Szerintük csak a tiszta tudat merev elképzelésektől, zavaró érzelmektől mentes határtalan tere maradandó. Testünk olyan, mint egy jármű, amellyel keresztülutazunk az életen. Életutunk során, miközben más és más élethelyzetekbe kerülünk, megfigyelhetjük a tudatunk működését. Tudatunk az a megfigyelő, az a „csendes társ, amely testünkben utazva tanúja a testünkkel történő eseményeknek, miközben a tudat a változások közepette is állandóan változatlan marad.

Illúzió-e az állandóság?

Némelyekz illúzióban ringatják magukat, hogy a vagyonuk kifogyhatatlan, és a karrierjük egész életükön át töretlen marad, miközben valójában a vagyonunk és az addig elért karrierünk életünk során bármikor megszűnhetnek.

A mulandóság

A világ dolgai mulandóak. A föld bármely pontján lehetünk, ugyanaz a Nap és Hold tűnik fel az égen. Ehhez hasonlóan a születés, öregség, betegség és halál is mindenhová elkísér minket, mindenhová.

Az élet

Az évezredek során jó néhány filozófus, tudós kutatta az élet rejtélyét. Érzékszerveik, elménk műszereink érzékelőképessége korlátozott. Az élet rejtélyének kutatása során egy bizonyos szint után nehezen dönthető el, hogy valamilyen valódi dolgot keresünk, vagy pedig csak a képzeletünk szüleményét. Vannak akik az élet rejtélyének kutatása során csak az elméjük dualisztikus szintjéig, vagyis a kettősségekig, a gondolkodásig jutnak el. Viszont csupán elmebeli gondolkodással a végtelent nem is lehet igazán felfogni. Ha létezik örök, állandó, és mindenütt jelenlévő végső igazság, akkor az lehet hogy túl van a világ emberi elmével még felfogható részén. Az igazság odaát van, túl az elmén. A buddhista szemlélet szerint a végső valóságban nincs alany, aki gondolkodna, tapasztalna, tudathasadást szenvedne. Egyes buddhista iskolák szerint a térben megjelenő minden jelenség, forma mulandó, csak addig marad fenn, amíg a fennmaradásához szükséges feltételek jelen vannak. Amint az adott jelenség, forma fennállásához szükséges feltételek közül akár csak egy is megszűnik, maga a jelenség, forma is szétesik, megszűnik. A jelenségek, formák az örökkévalósághoz képest oly rövid ideig vannak jelen, mintha soha nem is léteztek volna. Viszont amíg fizikai testben vagyunk, a fizikai világot nagyon is valósnak tapasztaljuk.

A halál

Az ember számára az életben csak a halál a biztos, de az is lehet hogy még az sem. Miután valaki meghalt, már nem tudja hogy ő meghalt. 100%-ig megbizonyosodni még a saját halálunkról sem tudunk, hacsak nem vagyunk tudatosak. A halál pillanatának tanulmányozása a tibeti buddhizmusban kiemelt szerepe van.

Energia

Az energia, az anyag? A tudatosság magasabb szintjein, az egység átélésekor képesek lehetünk befogadni és továbbítani azt a világmindenséget átható energiát, ami mindenütt jelen van és áramlik az univerzumban és minden élőlényben. Ez az energiaáramlás egyben információáramlás is.

Megmarad-e az energia?

Némely fizikus Einstein E = mc˛ képletére hivatkozva azt állítják, hogy az energia átalakulhat anyaggá, az anyag pedig átalakulhat energiává. A tömeg energiává, illetve az energia tömeggé történő átalakulása során mindvégig érvényes az energiamegmaradás törvénye.

Korlátlan energia a térben?

A fizikusok véleménye, hogy a teret korlátlan mennyiségű, mindenütt jelenlévő energia hatja át. A fizikusok a térben megjelenő vákuumról is szoktak beszélni, ami egyesek szerint valamiféle, a térben rejlő, még ismeretlen energiára utal.

A chi

Bizonyos harcművészeti irányzatok szerint a japánok által ki-nek nevezett energia azonos a kínaiak által chi-nek nevezett energiával. A kínaiak szerint a chi a térben mindenütt jelen van, és bizonyos mértékben minden élőlény is rendelkezik vele. Különböző energiagyűjtő gyakorlatok segítségével szükség esetén energiát gyűjthetünk a természetből, így ha a testünkben valahol esetleg kevés a chi, akkor pl. a természetben feltöltődhetünk chivel. Szerintük van olyan chi, amivel születésünktől fogva rendelkezünk, és van olyan chi, amit az életünk során szerezhetünk, fejleszthetünk, bizonyos légző- és testgyakorlatok gyakorlásával. A kínaiak szerint a chi a térben korlátlan mennyiségben van jelen, szemben a fizikai izomerővel, ami korlátozott és egy bizonyos életkor után csökkenhet a hatékonysága. Tudomásom szerint a legtöbb kung-fu- és karatestílusban kezdetben a kemény fizikai izomerőt használják, de később a mozdulatok és a technikák a lágyabb energia alkalmazását célozzák. A harcművészetekben pl. a karatésók téglákat, fából készült deszkákat, stb. törnek szét a fejükkel, öklükkel, máskor meg állítólag nem lehet megmozdítani, behajlítani a karjukat, lábukat, stb. Ezeket az eredményeket úgy képesek elérni, hogy ezt a chi energiát a köldökük alatt található tantien pontban összegyűjtve, onnan a testük különböző részeibe, pl. fejükbe, öklükbe, illetve karjukba, lábukba áramoltatják, azaz tudatuk magas fokú koncentrációja segítségével a belső erejüket a testük egy adott pontjában összpontosítják, s az összpontosítás ideje alatt a testük azon pontja, pl. a fejük, öklü k, karjuk, lábuk, stb. ahová a chít irányították, állítólag szinte keményebbé válhat, mint a vele széttörendő tégla, falap, stb. illetve így képesek karjukat, lábukat rövid időre hajlíthatatlanná tenni. A harcművészek közül vannak olyanok is akik képesek, hogy ha esetleg mások megkísérlik pengével, késsel megvágni, megszúrni őket, akkor ők, sértetlenek maradnak, továbbá, a veszély és a történések megfelelő időben, esetleg az adott esemény bekövetkezése előtt történő felismerésére. Ezzel a témával kapcsolatban további információk találhatók pl. Dr. Újvári Miklós: A délkelet-ázsiai harcművészetek című, 1986-ban megjelent könyvében.

A reiki

A reikinek nevezett, japán eredetűnek tartott energetikai módszer. A reiki japán szóösszetétel. A rei magyarul kb. azt jelenti, hogy: univerzális, egyetemes. A ki magyarul kb. azt jelenti, hogy: energia. A kettő együtt tehát úgy fordítható le magyarra, hogy: egyetemes életerő-energia. A reiki a reiki-mesterek állítása szerint az életet és fejlődést támogató nem poláris, vagyis se nem pozitív, se nem negatív, hanem semleges energia, amely szerintük mindenütt jelen van. Szerintük ezen energia befogadására és közvetítésére élő reiki-mestertől kapott beavatás során válhatunk alkalmassá.

Megmarad-e mindig az energia

Érvényes-e mindig az energiamegmaradás törvénye? Fizikusok szerint minden energia. A fizikából ismert energiamegmaradás törvénye alapján pedig „az energia nem vész el, csak átalakul". Egyesek szerint a világegyetemben az energia marad meg legtovább, de állításuk