Discover millions of ebooks, audiobooks, and so much more with a free trial

Only $11.99/month after trial. Cancel anytime.

Lidércmegálló
Lidércmegálló
Lidércmegálló
Ebook78 pages1 hour

Lidércmegálló

Rating: 5 out of 5 stars

5/5

()

Read preview

About this ebook

Egy hétfő reggel Bencének nemcsak a szörnyű másnaposságával kell megküzdenie, hanem egy beszélő fekete macskával is, aki a négyes-hatos megállójában valami varjútollat követel tőle. Ezután a macska nyomában felszáll egy gyanús fekete buszra a boráros-téri Lidércmegállóban, találkozik a lidérckirály fiával, lincselni készülő falusiak elől menekül, és megjár egy elátkozott mocsarat is. Miután megmenti a vidéket egy őrült boszorkánymestertől, megtanul seprűn repülni, és a saját bőrén tapasztalja meg, hogy a lidércek nemcsak a mocsárban, de a mobiltelefonokban is szívesen tanyáznak, úgy dönt: ha még egyszer beszélő állatot lát a városban, nincs az a hét véka arany, amiért vele tartana. Inkább kihívja a tévét és az állatmentőket – ebben a sorrendben.

LanguageMagyar
PublisherAthenaeum
Release dateJun 8, 2017
ISBN9789632936819
Lidércmegálló

Read more from Virág Emília

Related to Lidércmegálló

Related ebooks

Reviews for Lidércmegálló

Rating: 5 out of 5 stars
5/5

1 rating0 reviews

What did you think?

Tap to rate

Review must be at least 10 words

    Book preview

    Lidércmegálló - Virág Emília

    cover.jpg

    Virág Emília

    Lidércmegálló

    ATHENAEUM

    © Virág Emília, 2017

    Kiadta az Athenaeum Kiadó, az 1795-ben alapított

    Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők

    Egyesülésének tagja.

    Felelős kiadó: Szabó Tibor Benjámin

    1086 Budapest, Dankó u. 4–8.

    Tel.: 1–235–5020

    www.athenaeum.hu

    www.facebook.com/athenaeumkiado

    athenaeum@lira.hu

    Felelős szerkesztő: Peiker Éva

    Elektronikus verzió: eKönyv Magyarország Kft.

    www.ekonyv.hu

    ISBN 978-963-293-681-9

    Holdvilágos éjszakán fekete macska igyekezett a körút felé, át a sötét sikátoron, szemeteskukák és kapualjak, földön fekvő alakok és eldobált csikkek között. Szájában fekete varjútollat tartott. A sikátorban csend volt, csak a város zaja szivárgott be: dudáló autók hangja, mentőautó szirénája, a villamos csengetése és részeg társaságok harsány beszélgetése.

    A macska megállt a sarkon és kikukkantott a házfal mellett. Fiatal társaság tántorgott felé a körúton, egyik a másikat támogatta, a legrészegebb énekelni próbált. A macska leült, letette a tollat a földre és rálépett, így várta, hogy elhaladjanak előtte. Idegesen megcsóválta a farkát és megrázta a fejét, majd prüszkölt egyet – ezt egyszer sem tehette meg, míg a tollat cipelte, pedig a pelyhek nagyon ingerelték az orrát.

    A társaság megérkezett elé, és az egyik lány megtorpant.

    – Nézzétek, de aranyos cica!

    – Jaj, de cuki! – mondta egy másik is, és már nyújtotta is a kezét, hogy megsimogassa.

    A macska kivillantotta a fogát és fújt egyet; ebben a pillanatban úgy érezte, képes lenne véresre karmolni azt, aki hozzá merészel érni. A két lány sértetten egyenesedett fel, és miközben továbbindultak, megjegyezték, hogy még betegséget is kaphatnak egy elvadult, kóbor macskától.

    A kandúr ettől félelmetes fenevadnak érezte magát, és elégedetten megcsóválta a farkát. Ki kell iszkolnia a körútra, pillantott jobbra, de ehhez meg kell várnia, hogy üres legyen a járda. Nem kockáztathatja meg, hogy elveszítse a tollat.

    Húsz év körüli fiú tartott a sikátor felé. Mindkét keze a zsebében, fázósan felvonta a vállát, és a járásából egyértelmű volt, hogy minden igyekezetével azon dolgozik, hogy ne látszódjon rajta, hogy részeg – ami egyetlen pillanatra sem sikerült neki.

    Szél támadt, üveg csörömpölt a macska háta mögött, aki hirtelen megugrott – csak hátrafordulva látta, hogy nem történt semmi, valószínűleg csak kiesett valami az egyik ablakból.

    Amikor visszafordult a körút felé, a részeg srác már a sikátor előtt járt. A varjútoll pedig nem volt sehol.

    Hamarosan meg is látta a járdán; a szél fújhatta oda. A fiú megállt, csodálkozva lenézett rá, lehajolt érte – közben úgy elvesztette az egyensúlyát, hogy majdnem orra bukott –, majd felvette és zsebre dugta.

    A fene egye meg, minek tesznek el emberek minden vackot? – gondolta a macska, és utána iramodott.

    A macska, a varjútoll és a négyes-hatos

    Deres volt a zöld korlát a villamosmegállóban, ami elválasztotta a várakozókat a körút forgalmától, Bence nem is dőlt neki. Egyébként kimondottan élvezte a hideget, mert enyhítette a lüktető fejfájást. Olyan másnapossággal ébredt, hogy háromszor kellett nekifutnia a kávéfőzésnek, a reggeli sem akart lecsúszni, és komolyan fontolóra vette, hogy beteget jelent a munkahelyén.

    De hogy lehettek ilyen idióták, hogy vasárnap este mentek sörözni? – morogta magában, míg megint megnézte a korlátot, mert valamire leülni vagy valaminek nekidőlni jó lett volna, ugyanis enyhén remegett a lába. Közben eszébe jutott, hogy a társaság nagy része a kollégáiból állt, szóval nem lesz egyedül az irodában a nyomorával; sőt, jobban belegondolva, ő volt a legjózanabb, szóval feltehetőleg a többiek sokkal másnaposabbak lesznek. Általában utálta a munkáját, de most hálás volt, hogy adatrögzítést kell csinálna egész nap; azt ugyanis még csukott szemmel, csípőből is megoldaná. Csak túlélő üzemmódra kell kapcsolni, meg venni valahol egy kólát. A kóla a legfontosabb.

    Mögötte két lány a tegnap estéről beszélgetett, azt sorolták, hogy ki milyen alkoholt ivott. Bence gyomra ettől görcsbe rándult, mintha attól félt volna, hogy ezekből bármit is meg kell innia, itt és most. Néhány lépésre tőle úgy köhögött egy hajléktalan, mintha a fél tüdeje feljött volna, és Bence vett egy mély levegőt, amit hosszú sóhajjal engedett ki. Jó lett volna már leülni. Benézett a sínekre: villamos sehol.

    Amikor visszafordult, meglátott a peronon egy fekete macskát, aranyszínű nyakörvvel a nyakában. Az állat zavarba ejtően bámulta őt, mintha tisztában lenne az állapotával, és megvetné érte. Egy darabig farkasszemet néztek, de a fiú hamar félrepillantott, abban a reményben, hogy eltűnik, mire visszafordul. Ám a macska ugyanúgy előtte ült, és egyre türelmetlenebbül csóválta a farkát. Amikor találkozott a tekintetük, tisztán, érthetően, egy férfi hangján szólalt meg:

    – Tegnap este eltettél egy varjútollat. Add vissza!

    Oké, vetett a várakozókra egy lapos pillantást Bence, hallottam valami hangot, ami nem lehetett a macska, ugye? Rosszalló tekinteteket kapott viszonzásul, és rájött, hogy egyikük sem bámulja értetlenül a macskát – tehát csak ő hallotta.

    Zavartan nézett az állatra. Szóval volt egy hang, amit csak ő hallott. Futólag eszébe jutott, hogy előző este talált egy varjútollat a földön, amit zsebre tett, aztán beledugta a hátizsákjába, amikor a kapuban a kulcsát kereste; valószínűleg most is ott van a többi cucc között.

    Gondterhelten megvakarta a fejét. Eszébe jutott, hogy rajtunk múlik, milyen körülöttünk a világ, csak szemlélet kérdése az egész. Ennek fényében nem tetszett neki a feltevés, hogy megőrülhetett, ez túl negatív gondolat egy másnapos hétfő reggelre. Sokkal menőbb az a

    Enjoying the preview?
    Page 1 of 1