Lidércmegálló
By Virág Emília
5/5
()
About this ebook
Egy hétfő reggel Bencének nemcsak a szörnyű másnaposságával kell megküzdenie, hanem egy beszélő fekete macskával is, aki a négyes-hatos megállójában valami varjútollat követel tőle. Ezután a macska nyomában felszáll egy gyanús fekete buszra a boráros-téri Lidércmegállóban, találkozik a lidérckirály fiával, lincselni készülő falusiak elől menekül, és megjár egy elátkozott mocsarat is. Miután megmenti a vidéket egy őrült boszorkánymestertől, megtanul seprűn repülni, és a saját bőrén tapasztalja meg, hogy a lidércek nemcsak a mocsárban, de a mobiltelefonokban is szívesen tanyáznak, úgy dönt: ha még egyszer beszélő állatot lát a városban, nincs az a hét véka arany, amiért vele tartana. Inkább kihívja a tévét és az állatmentőket – ebben a sorrendben.
Read more from Virág Emília
Sárkánycsalogató Rating: 5 out of 5 stars5/5Tündérfogó Rating: 0 out of 5 stars0 ratings
Related to Lidércmegálló
Related ebooks
Első [dene]vérig Rating: 5 out of 5 stars5/5Arkangyal éjjel Rating: 5 out of 5 stars5/5Vérvonal Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsKék sorsjegy Rating: 4 out of 5 stars4/5A halálmegvető Rating: 5 out of 5 stars5/5Az igazság határán Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsÉjféli iskolák Rating: 5 out of 5 stars5/5Ha minden madár énekel Rating: 4 out of 5 stars4/5Világok utazói Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsDorothynak meg kell halnia Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsOrkaváros Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsKét tűz között Rating: 5 out of 5 stars5/5Az Őrült Hold alatt Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsA Mímes rend Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsAlvilági szövedék Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsA prófécia Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsSzellemara Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsFelemelkedés Rating: 3 out of 5 stars3/5A végítélet kis doboza Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsNagyrészt halott Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsAngyalok pokla Rating: 5 out of 5 stars5/5Gazdátlan csillagok Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsTündöklő Rating: 5 out of 5 stars5/5Törött angyalok Rating: 5 out of 5 stars5/5Elveszett póféciák Rating: 4 out of 5 stars4/5A boszorkány szíve Rating: 5 out of 5 stars5/5Tükör és füst Rating: 4 out of 5 stars4/5Ezüst Álom Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsOdakint sötétebb Rating: 5 out of 5 stars5/5Felkavaró tartalom Rating: 0 out of 5 stars0 ratings
Reviews for Lidércmegálló
1 rating0 reviews
Book preview
Lidércmegálló - Virág Emília
Virág Emília
Lidércmegálló
ATHENAEUM
© Virág Emília, 2017
Kiadta az Athenaeum Kiadó, az 1795-ben alapított
Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők
Egyesülésének tagja.
Felelős kiadó: Szabó Tibor Benjámin
1086 Budapest, Dankó u. 4–8.
Tel.: 1–235–5020
www.athenaeum.hu
www.facebook.com/athenaeumkiado
athenaeum@lira.hu
Felelős szerkesztő: Peiker Éva
Elektronikus verzió: eKönyv Magyarország Kft.
www.ekonyv.hu
ISBN 978-963-293-681-9
Holdvilágos éjszakán fekete macska igyekezett a körút felé, át a sötét sikátoron, szemeteskukák és kapualjak, földön fekvő alakok és eldobált csikkek között. Szájában fekete varjútollat tartott. A sikátorban csend volt, csak a város zaja szivárgott be: dudáló autók hangja, mentőautó szirénája, a villamos csengetése és részeg társaságok harsány beszélgetése.
A macska megállt a sarkon és kikukkantott a házfal mellett. Fiatal társaság tántorgott felé a körúton, egyik a másikat támogatta, a legrészegebb énekelni próbált. A macska leült, letette a tollat a földre és rálépett, így várta, hogy elhaladjanak előtte. Idegesen megcsóválta a farkát és megrázta a fejét, majd prüszkölt egyet – ezt egyszer sem tehette meg, míg a tollat cipelte, pedig a pelyhek nagyon ingerelték az orrát.
A társaság megérkezett elé, és az egyik lány megtorpant.
– Nézzétek, de aranyos cica!
– Jaj, de cuki! – mondta egy másik is, és már nyújtotta is a kezét, hogy megsimogassa.
A macska kivillantotta a fogát és fújt egyet; ebben a pillanatban úgy érezte, képes lenne véresre karmolni azt, aki hozzá merészel érni. A két lány sértetten egyenesedett fel, és miközben továbbindultak, megjegyezték, hogy még betegséget is kaphatnak egy elvadult, kóbor macskától.
A kandúr ettől félelmetes fenevadnak érezte magát, és elégedetten megcsóválta a farkát. Ki kell iszkolnia a körútra, pillantott jobbra, de ehhez meg kell várnia, hogy üres legyen a járda. Nem kockáztathatja meg, hogy elveszítse a tollat.
Húsz év körüli fiú tartott a sikátor felé. Mindkét keze a zsebében, fázósan felvonta a vállát, és a járásából egyértelmű volt, hogy minden igyekezetével azon dolgozik, hogy ne látszódjon rajta, hogy részeg – ami egyetlen pillanatra sem sikerült neki.
Szél támadt, üveg csörömpölt a macska háta mögött, aki hirtelen megugrott – csak hátrafordulva látta, hogy nem történt semmi, valószínűleg csak kiesett valami az egyik ablakból.
Amikor visszafordult a körút felé, a részeg srác már a sikátor előtt járt. A varjútoll pedig nem volt sehol.
Hamarosan meg is látta a járdán; a szél fújhatta oda. A fiú megállt, csodálkozva lenézett rá, lehajolt érte – közben úgy elvesztette az egyensúlyát, hogy majdnem orra bukott –, majd felvette és zsebre dugta.
A fene egye meg, minek tesznek el emberek minden vackot? – gondolta a macska, és utána iramodott.
A macska, a varjútoll és a négyes-hatos
Deres volt a zöld korlát a villamosmegállóban, ami elválasztotta a várakozókat a körút forgalmától, Bence nem is dőlt neki. Egyébként kimondottan élvezte a hideget, mert enyhítette a lüktető fejfájást. Olyan másnapossággal ébredt, hogy háromszor kellett nekifutnia a kávéfőzésnek, a reggeli sem akart lecsúszni, és komolyan fontolóra vette, hogy beteget jelent a munkahelyén.
De hogy lehettek ilyen idióták, hogy vasárnap este mentek sörözni? – morogta magában, míg megint megnézte a korlátot, mert valamire leülni vagy valaminek nekidőlni jó lett volna, ugyanis enyhén remegett a lába. Közben eszébe jutott, hogy a társaság nagy része a kollégáiból állt, szóval nem lesz egyedül az irodában a nyomorával; sőt, jobban belegondolva, ő volt a legjózanabb, szóval feltehetőleg a többiek sokkal másnaposabbak lesznek. Általában utálta a munkáját, de most hálás volt, hogy adatrögzítést kell csinálna egész nap; azt ugyanis még csukott szemmel, csípőből is megoldaná. Csak túlélő üzemmódra kell kapcsolni, meg venni valahol egy kólát. A kóla a legfontosabb.
Mögötte két lány a tegnap estéről beszélgetett, azt sorolták, hogy ki milyen alkoholt ivott. Bence gyomra ettől görcsbe rándult, mintha attól félt volna, hogy ezekből bármit is meg kell innia, itt és most. Néhány lépésre tőle úgy köhögött egy hajléktalan, mintha a fél tüdeje feljött volna, és Bence vett egy mély levegőt, amit hosszú sóhajjal engedett ki. Jó lett volna már leülni. Benézett a sínekre: villamos sehol.
Amikor visszafordult, meglátott a peronon egy fekete macskát, aranyszínű nyakörvvel a nyakában. Az állat zavarba ejtően bámulta őt, mintha tisztában lenne az állapotával, és megvetné érte. Egy darabig farkasszemet néztek, de a fiú hamar félrepillantott, abban a reményben, hogy eltűnik, mire visszafordul. Ám a macska ugyanúgy előtte ült, és egyre türelmetlenebbül csóválta a farkát. Amikor találkozott a tekintetük, tisztán, érthetően, egy férfi hangján szólalt meg:
– Tegnap este eltettél egy varjútollat. Add vissza!
Oké, vetett a várakozókra egy lapos pillantást Bence, hallottam valami hangot, ami nem lehetett a macska, ugye? Rosszalló tekinteteket kapott viszonzásul, és rájött, hogy egyikük sem bámulja értetlenül a macskát – tehát csak ő hallotta.
Zavartan nézett az állatra. Szóval volt egy hang, amit csak ő hallott. Futólag eszébe jutott, hogy előző este talált egy varjútollat a földön, amit zsebre tett, aztán beledugta a hátizsákjába, amikor a kapuban a kulcsát kereste; valószínűleg most is ott van a többi cucc között.
Gondterhelten megvakarta a fejét. Eszébe jutott, hogy rajtunk múlik, milyen körülöttünk a világ, csak szemlélet kérdése az egész. Ennek fényében nem tetszett neki a feltevés, hogy megőrülhetett, ez túl negatív gondolat egy másnapos hétfő reggelre. Sokkal menőbb az a