A Magyar Korona könyve

Kozsdi Tamás

A Magyar Korona könyve

Európa feltámad!

© Kozsdi Tamás 2013, 2015.

Az e-book a második, javított kiadás alapján készült 2016 áprilisában.

http://www.kozsditamas.hu

https://www.facebook.com/kozsditamas (Hivatalos facebook oldal)

https://www.youtube.com/KozsdiTamasOfficial (Hivatalos Youtube csatorna)

Kiadó: Egység Média Kft.

https://www.egysegmedia.hu

https://facebook.com/egysegmedia

https://www.youtube.com/egysegmedia

Felelős kiadó: Bérczes Ádám (http://www.berczesadam.hu)

A Szent Korona részt vett nemzetünk számos jelentős sorsfordulóján, szinte a magyar történelem tükörképévé vált. A Szent Korona keletkezéstörténete a művészettörténet, a régészet, a történettudomány és a jelvénytan talán legvitatottabb problémája.

(Bertényi Iván 1996. 8.)

A Szent Korona és egyéb nemzeti jelvényeink ismeretének elsőrendű kötelességeink közé kell tartoznia. Ő az élő törvény, ő sugározza a szent összetartó erőt, amelyet Szent István nemzetalkotó és országalapító szelleme ad ki. (Donászy Ferenc 1941. 6., 15.)

A korona Magyarország nemzeti szellemének és hitének, nemzeti függetlenségének a jelképe. (Cyrus Vance, Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere (1978.)

A Szent Római Birodalom koronáján kívül nem maradt ránk a középkori Nyugatról olyan hatalmi jelvény, mely világi értéke, államjogi jelentősége, de a koronázásoknál inszigniaként való használatának hosszát tekintve is a Sacra Corona Regni Hungariae-val akárcsak közelítőleg is összehasonlítható lenne. (Deér József 2005. 7.)

A Magyar Szent Korona apokaliptikus jellegű hatalmi jelvény, mely ugyanakkor a keresztény misztika egy különleges tárgya. (Csomor Lajos 1996. 11.)

A Szent Korona története tulajdonképpen a királyi hatalom története Magyarországon. (Latkóczy Mihály 1892.)

A Szent Korona maga az Ország. Ha a Szent Korona sérül, az ország sérül. Ha az ország sérül, akkor a Szent Korona veszít a fényéből. A Szent Korona végleg csak akkor vész el, ha a fejekből távozik, nem az országból. A Szent Koronának ereje van. Annak ereje az ország ereje. Ha ez az erő nincs a királlyal, a király nem király. Ha ez az erő nincs a magyarral, a magyar nem magyar." (Gönczi Tamás 2013.)

SZEMÉLYES INDÍTTATÁS

A jelen könyvet Simonyi-Semadam Sándor Magyarország egykori (1920) miniszterelnöke testvérének lakásában írtam 2013. szeptember-október hónapokban. A királyi titkos tanácsos Simonyi volt annak a nemzetgyűlésnek az elnöke, mely Horthy Miklóst kormányzóvá választotta, majd Simonyi lett egy személyben a bel- és külügyminiszter illetve miniszterelnök is. Bár e felelősségteljes posztokat csak néhány hónapig töltötte be, de az ő korszakára esett a trianoni „békediktátum" ránk kényszerítése. Simonyi még egy fontos tisztséggel bírt: az országos korona-bizottság tagja volt Ambrózy Gyula koronaőr, Csernoch János hercegprímás, Horthy Miklós kormányzó és még négy személy mellett.

A lakás, amelyről szó van Budán a II. kerületben áll és 1914-ben éppen a miniszterelnök korábbi cége építtette, ahogyan a Moszkva tér (Széll Kálmán tér) környékének megannyi házát is. A miniszter testvére könyvesboltot üzemeltetett az Alagútnál Budán. Úgy töltöttem el itt huzamosabb időt, hogy bár vérségi kapcsolatom nincsen az egykor itt élőkkel, mégis minden berendezés, tárgy, bútor az ő korukból maradt fenn szinte változatlanul, így konzerválódott a száz évvel ezelőtti idő e helyiségekben. Ebben a nem kifejezetten áldásos miliőben éltem és éreztem át mindazt, amit a Trianon-kori magyar felső politikai élet és a Magyar Korona kapcsán ők tudhattak, gondolhattak, illetve amihez szellemileg hozzáférhettek. Az itt szerzett élmények az elmúlt években elém vezettek, életre hívtak olyan ma élő személyeket, akiknek ősei a tízes-húszas években mind az ő kortársaik voltak. Találkozhattam néhány Horthy örökséget őrző vitézi rendtaggal; a kormányzó személyes tárgyait őrző régiségkereskedővel; ma élő Horthy családtagokkal; egy IV. Habsburg Károly királyhoz hű befolyásos magyar ember leszármazottjával; ugyanígy az akkori, rövid kommunista éra egy prominens tagjának ma élő utódával, de 1919 liberális, amerika-párti vezérének, miniszterének ma élő leszármazottjával is. Iratok kerülhettek a kezembe a korszak miniszter-elnökeinek kézjegyeivel, de a politikai életképek mellett megismerhettem a Szent Koronához kötődő személyekből néhányat, vagy azok hagyatékát, ahogy az 1978-as koronavizsgálat ötvös tárgyait is kezembe vehettem, továbbá régebbi és mai korona illetve múzeumi teremőrökkel is találkozhattam. Azt gondolom, hogy ezen „élő" időutazás, emlékmorzsák felcsipegetése és több évnyi könyvtárazás után úgy ajánlhatom e munkámat az Olvasónak, hogy mindent, amit e tárgykörről láttam, gondoltam és olvastam azt beleszőttem e fejezetekbe.

A SZERZŐ ELŐSZAVA

A címben megfogalmazott Magyar Korona alatt nem csupán a Magyar Szent Koronát értem, hanem mindazt az államalakulatot, amelyik másfél ezer éve, a negyedik században a Kárpát-medencében létrejött. Ahhoz, hogy ez létrejöhessen évezredeken át számos nép ittléte és átvándorlása készítette elő a talajt. Jelen munkámban, bár kifejezetten az Anjou-kor előtti 1300 év kárpát-medencei történelmére helyeztem a hangsúlyt, az első fejezetekben ennél régebbi korokra nyúló visszatekintést is tettem. A Magyar Korona fémjelezte államalakulat történetét egy Európára vonatkozó magyar külpolitikai kontextusban is megvizsgáltam (370-1241 között) tárgyalva, sokszor újraértelmezve megannyi történelmi korszakot és eseményt is, majd a tatárjárás utáni időszakban már kifejezetten csak a Magyar Szent Korona néven ismert ötvöstárgy és a köré kialakult kultusz vizsgálatával foglalkoztam, amely a hiedelem szerint ma az Országház Kupolacsarnokában van.

A történelmi vizsgálatokkal azt az évezredes hömpölygést, ritmust is láttatni szeretném, amelynek csak egy epizódja a 895-ben végbement „honfoglalás". Meglátásom szerint a kárpát-medencei népek sok évezredes történetét ritmusában és átfogó logikájában kell szemlélni, nem pedig véletlenszerű népáradatok céltalan vándor-lásaiként. Atilla hun király a trójai szikamberek által hátrahagyott pilismarót közeli városban telepedett le. Az avarok szintén hunok voltak, Árpád vezér azon a Csepel-szigeten állomásozott, ahol fél évezreddel korábban Atilla király is; és Géza fejedelem is olyan szentélyt építtetett Esztergomban, amin a sumér királyok szimbóluma volt a falra felfestve, hogy csak néhány kapcsolatot említsek.

Jelen munkámban nemcsak egy átfogó, magyar történelmi áttekintést kívántam adni, hanem bemutatni mindazokat a logikai anomáliákat, amelyeket a Magyar Szent Korona kapcsán a kutatásaim során felfedeztem. Munkám célja egyfelől az volt, hogy egy több éves forrásgyűjtési szakaszt lezárjak, valamint az általam felismert gondolatokat a szélesebb olvasóközönség elé tárjam.

A címben megfogalmazott merész állítás, mely szerint Európa feltámad, arra vonatkozik, hogy ha a Magyar Korona a harmadik évezredben újra képes lesz kifejezni önmaga erejét, hatalmát és mágikus működésének kódjait, akkor Európa számára egy olyan fényminőséget nyújthat át, amelyre véleményem szerint az európai népek lelki közössége nemcsak hogy éhezik, hanem büszke lesz rá minden ma élő magyar ember is.

Kívánom, hogy így legyen!

Buda, 2013. október

ELŐSZÓ A MÁSODIK KIADÁSHOZ

A második kiadásban alapvetően nyelvtani, helyesírási és mondatszerkezeti hibákat változtattam az első kiadáshoz képest. Ezek mellett egy-egy szóval, fél mondattal itt-ott tovább csiszoltam a korábban kialakított gondolatmenetet, melyben lényeges változást nem alkalmaztam.

Mindezek mellett egy tömörebb, kézre állóbb, egyszerűbben kezelhető könyvet kívántam az Olvasó kezébe adni, emiatt a második kiadás leginkább formájában és szerkesztésében újult meg. Az első kiadáshoz képest elhagytam a több tucat oldalra rúgó magyar tisztségviselőket bemutató mellékletet, illetve a korona kutatás több száz tételes bibliográfiáját is. Úgy gondolom ezek nem vettek el semmit a mű értékéből.

A könyv – első kiadáshoz képest – megváltozott borítójára egy nyitott, ékköves, emberi alakoktól mentes koronát tettem, amely a félezer évesnél is régibb I. Mátyás király kori Corvinák egyik lapjáról lett átrajzolva. A kor krónikása, a ma ismert Corvina lapok szerint, közel ötven (!) helyen csak nyitott koronát helyezett a magyar – helyenként hollós – államcímerre. Ezen nyitott koronát pedig az esetek döntő többségében szintén angyal hozza, ami egyértelművé teszi, hogy egy bizonyos koronáról van szó. Maga Rákóczi fejedelem is ezt a nyitott, liliomos koronát tűzte szabadságharcunk zászlajára.

Budán, 2015. szeptember 6.

INDÍTÓ KÉP

MI A MAGYAR SZENT KORONA?

Mindez három szó. S mi van mögötte? Három dolog, ami Egy. Vegyük sorban. Korona. Tárgy, amely eszköze a király megválasztásának, annak is a csúcs eszköze, a szimbólum maga amitől király a király. A korona a legfőbb ékessége, az eszköz, ami mindent visz. Ha megvan a kard, a papucs, netán a szétszabdalt palást, az valami, de mit ér az egész a korona nélkül? Semmit. Színjátékot.

A másik szó: Szent. Mi az, hogy szent? Valami fénnyel telített többlet. (Értelmező) szakszótár szerint: égi erővel átitatott, magasabb hierarchiával kapcsolatos. A szent ember égi elemekkel felvértezett létező. Ember, aki kapcsolatban áll az éggel. Össze van kötve vele és ő maga a tengelye. Ettől még csak egy médium lenne, egy beavatott, de szentté attól válik valaki, hogy felmágnesezi magára a teremtés hat dimenziós valóságát. Nem hármat, korántsem négyet és csak kicsit sem ötöt, hanem hatot, mind a hatot! Aki ezt emberként megteszi, annak többlet fények jelennek meg az aurájában (test körüli energia mezőben) és ez a fény már nemcsak látóknak fény, hanem a nézőknek is. Azaz valóságosan látható a három dimenzióba zárt szemek előtt is. Valóságos fény: szentség. A Szent Korona, így egyben a koronázás legmagasabb beavatott állapotát jelenti, azt ahol nemcsak az aktus magas minőségű, nemcsak a tárgy ritka, hanem az avatott személy is. Szent Korona nem tud beavatni arra méltatlan energiájú embert. Képtelen rá. Ugyanis a szentség mögött geometria van, térszerkezeti forma, s ez a struktúra nem tud egy fejletlenebb beavatott, pláne egy hétköznapi, halandó test mértani struktúrájára ráilleszkedni. Összepréseli, összenyomja, összezavarja. A belső szervek működését felborítja, az agyi idegpályákat össze-vissza égeti. Ennyit tehet, de be nem avathatja, pláne nem adhat neki valódi hatalmat a hat alacsonyabb dimenzió minden lénye felett. A korona ugyanis az eszköz, ami megadja a hetedik dimenzió (mennyország) hozzáférését és engedélyét, hogy minden létező teremtett fölött úr legyen az az egy személy és csakis az az egy személy. Ettől szent a Korona és csak egy szent lehet, aki alá áll. Egy érában csak egy. E személynek kemény beavatások sorozatán kell átmennie, hogy méltó legyen a teherre, melyet a Teremtő Isten tesz rá. Élet és halál ura lesz, de mire odaér már ő is többször meghalt és feltámasztották.

Mit jelent az a szó, hogy magyar? Leginkább beavatottat jelent. Az élet értő mestere, akinél a mag van, amiből minden fakad. Van, akinek papot jelent, szeretik még jóembereknek, egyistenhívő közösségnek (Paál Zoltán Arvisuráiban) is általánosítani, lehetnek mageresztők (Horvát István könyvtárőrnél, 1825.), lehetnek Isten hivatalát vivő északnyugat-iráni káld-mágus törzs tagjai (Kiss Bálint 1839.), de egészen egyszerűen magyarból csak nagyon kevés van. Még akkor is, ha ma a statisztika szerint él 15 millió magyar a Földön. A magyarok száma a honfoglalók között is csekély volt. Mindössze egy törzs és annak is csak egy kis vezető rétege. Saját nyelvvel, titkos írással, gazdag kozmikus világképpel, földön túli kapcsolatrendszerrel, testben, időtlenül, dimenziókon átlátva s sokszor átlépve. Ennyi a magyar. Hatalom, mely igen keveseknek adatott csak meg. Magyarrá, válni kell, születni nem lehet. Magyarrá nemesedni kell, arra születni nem lehet. A magyarság – más szóval – egy lélekminőség és ezért igen keményen kell küzdeni, nem egy, hanem életek hosszú során át, hogy méltóvá tegyük magunkat arra, hogy magyarok legyünk – a szónak legtisztább lexikon változata szerint.

Mi tehát a Magyar Szent Korona? A beavatás csúcsa. Mindaz, amit ember egyáltalán elérhet úgy, hogy földi értelemben közjogi fogalom is marad (hiszen a király egy intézmény). Mivel a király egy elég magas szintű beavatott, egy megvalósított mester így az élet színpadáról távozhatna akár szivárványtestben is, de inkább azt választja, hogy marad és az emberiség szolgálatába állítja magát. A magyar szent király így államfő, szent ember, égi-földi hatalom egy személyi letéteményese, a hídépítő, a két világ mestere, mindeneket látó és mindenek fölött beavatott: folyamatok és sorsok ura. Keleten Chakravartin a neve: az életkerék forgatója, időnként többlet jogosítványokkal kibővítve, épp mit kíván meg az adott kor. A Magyar Szent Korona jelentette mindig a létező legmagasabb beavatott hatalmat amióta csak létezik. Ezért létezik. S mert valami ennyire koncentrált a teremtett világban, ezért sokaknak bármit megér megtenni, hogy akár megkaparintsák, s ha ez nem megy akkor elérni, hogy pillanatokra a fejükhöz érjen, s ha ez se megy akkor rajta át dekódolni az Isten programját a saját emberi valóságuk szerint. Erről a fény és árnyék harcáról szól az előző ezer éves magyar történelem, ez az a küzdelem, melyben önzetlen szentek és az önzés követei néznek nap nap után farkasszemet a történelemkönyvek lapjain s ez az a történet, amely miatt ezt a könyvet megpróbáltam összeállítani. Láttatni a harcot: a fény és árnyék között.

KORONA AZ ORSZÁGHÁZBAN

A Magyar Korona most 2013-ban, amikor e sorokat írom a magyar országgyűlésnek is helyet adó épületben, az Országházban foglal helyet, a pesti Duna parton a kupolacsarnokban, az országalma, a kard és a jogar társaságában egy páncélozott üveg vitrinben. Mindösszesen tizenhárom éve van itt, előtte a Magyar Nemzeti Múzeumban volt, több mint két évtizedig. A következőkben ezt a több mint három évtizedet tekintjük át, hogy lássuk, honnan indulunk és hova érkezünk majd meg. A Magyar Korona a második világháború forgatagában nyugatra, majd az Egyesült Államok egy különleges és védett katonai objektumába az úgynevezett Fort Knox-ba került. Ott töltötte az ötvenes évek végét, a hatvanas éveket és a hetvenes évek legnagyobb részét. Ez talán a legféltettebb magyar ereklye, ami 25 évig volt e katonai erődben.

Vegyük fel az esemény fonalát 1972-ben, ekkor történt, hogy Rogers az amerikai külügyminiszter hivatalos úton hazánkba látogatott. A következő évben Vályi Péter miniszterelnök-helyettes személyében legmagasabb szintű viszontlátogatásra utazott egy magyar delegáció a tengerentúlra. Nem sokkal később Dent amerikai kereskedelmi miniszter is hazánkba jött. 1974-ben Bíró József külkereskedelmi miniszterünk utazott ki hivatalos úton, ekkor magyar főkonzulátus is nyílt New York városban, továbbá utazási és vízumkönnyítések léptek életbe a magyar utazóközönség előtt. 1975-ben az amerikai kereskedelmi és a mezőgazdasági miniszter és két államtitkár érkezett hazánkba. Ezen látogatás keretében a magyar kormány rendezte az úgynevezett Dollár-kötvény adósságát. Még ez év augusztus legelején Puja Frigyes, a magyar külügyminiszter Helsinkiben amerikai kollégájával, Henry Kissingerrel beszélgetve felvetette, hogy Amerika esetleg visszaadhatná a Magyar Szent Koronát, hiszen ez nagy mértékben javíthatná a kétoldalú kapcsolatokat. Kissinger nem utasította el a felvetést és további válaszadásig időt kért. 1976 elején Romány Pál mezőgazdasági miniszterünk járt a tengerentúlon. Ekkor az úgynevezett lisztkölcsön (relief credit) kötvény számláját is rendezte a magyar fél. Május 3-11. között az amerikai kormány meghívására magyar kormánydelegáció utazott az Egyesült Államokba. A meghívó Richardson kereskedelmi miniszter volt, magyar részről Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes, Nagy János külügyminiszter-helyettes és Esztergályos Ferenc washingtoni nagykövet utazott ki. A delegáció kettős céllal ment: egyfelől a Korona és a koronázási ékszerek hazahozatala igényének felvetése, valamint a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény elvének érvényesítése a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatokban. Május 4-én Gerald Ford amerikai elnök fogadta Szekér Gyula miniszterelnök-helyettest. Szekér a találkozó után elmondta: „Kapcsolataink normalizálásának komoly tehertételeként vetettem fel a Korona és a koronázási ékszerek ügyét. Az amerikai elnök és kormánya támogatást ígért a kérés teljesítésére, de több feltételt szabott, így a kétoldalú kapcsolatok további normalizálását, illetve adósságaink rendezését. Május 12-én, ahogy hazaindult a magyar küldöttség W. E. Simon amerikai pénzügyminiszter levelet írt Szekér elvtársnak: „.. biztosítani kívánom Önt arról, hogy az Egyesült Államok kormánya megérti a Magyar Kormány és nép Szent István koronájával kapcsolatos aggodalmát. ... Minden erőfeszítést meg fogok tenni, hogy ezt elérjük, amilyen hamar csak lehetséges. A pénzügyminiszter igazat mondott, mert 19 hónap múlva a Korona a budapesti Országházban volt. 1977 folyamán folytatódtak a kétoldalú kapcsolatépítések, így például Budapesten áprilisban kulturális, oktatási és műszaki-tudományos egyezmény került aláírásra. Júniusban elkészült az amerikai külügyminisztérium javaslata a Korona visszaadására és döntésre az Amerikai Elnök elé került. Augusztus 18-án Kaiser amerikai nagykövet hivatalosan két kérdéssel kapcsolatban kért döntést a magyar féltől: Ha a Korona visszaadásra kerülne, milyen követség várná Magyarországon? Az ő felfogásuk szerint az amerikai nép adná vissza a magyar népnek, tehát a Koronát hozó és fogadó küldöttség összetételének ezt kellene demonstrálnia. Kaiser arra tett finom utalást, hogy a fogadáson kevesebb politikai tényező legyen jelen. Kaiser feltette továbbá azt a kérdést is: a magyar fél hol szándékozik tárolni a Koronát és mennyire lesz hozzáférhető a nagyközönség számára? Ők arra gondoltak, hogy talán a Budai Várban lehetne elhelyezni. Egy hét múlva Nagy János elvtárs megválaszolta a felvetett kérdéseket: a visszaadás esetén a külügyminisztériumok megbeszélik a részleteket. Igen diplomatikus választ adott a magyar fél, amikor azt felelte, az amerikai küldöttség összetételének ismeretében alakítjuk ki a magyar küldöttséget. A Korona elhelyezésére megígértük, hogy Budapesten kerül elhelyezésre és a nagyközönség – így a külföldiek – számára is megtekinthető lesz. 1977 szeptemberében Cyrus Vance amerikai külügyminiszter közölte magyar kollegájával, Puja Frigyessel, hogy a Korona visszaadására rövidesen sor kerül. Az ügyet ekkor mindkét fél bizalmasan kezelte. Október 1-jén Vance felszólalt az ENSZ gyűlésén és hivatalosan bejelentette, hogy az Egyesült Államok kormánya a kétoldalú kapcsolatok további javítása érdekében indítványozza a Szent Korona és a hozzá tartozó regáliák visszaszolgáltatását. November 4-én hazánkban is hivatalosan kihirdették a Korona hazaszállítását, amely komoly tiltakozást váltott ki. November 14-én a magyar kormány kijelölt egy szakember csoportot, akik, mielőtt a koronázási ereklyéket hazaszállítanák, helyszíni szemlével egybekötve azok őrzési helyére utaznak.

1977. december 12-én reggel 9 órakor a magyar szakértő csapat, Párizs-Washington útvonalon útnak indult. Másnap idehaza az MSZMP KB politikai bizottsága megvitatta hogyan legyen a hazaérkeztetés, a ceremónia és ki legyen ott illetve ki ne. A listából többek között kihagyták az MSZMP, azaz a párt képviselőit. 1977. december 14-én a legnagyobb titoktartás mellett Louisville-be vitték a magyar szakembereket. Innen egyenes út vezetett a Fort Knox katonai bázisra¹. A magyar csapat résztvevői: Esztergályos Ferenc nagykövet, Kovács Károly tanácsos, dr. Kovács Éva az MTA munkatársa valamint Szvetnik Joachim az Iparművészeti Múzeum restaurátora, ötvösművész voltak. A katonai erődbe nem amerikai állampolgár még soha nem tehette be a lábát, ez volt az első alkalom.

A magyar Koronát 1952 óta egy 6x4 méteres kamrában őrizték. Az amerikai külügy magyar felelőse, a magával hozott kulccsal nyitotta ki a vasajtót. A kamrában csak a Korona volt, a palást egy alumínium tárolóban a kamra hátsó falához volt támasztva. A láda, amelyet három lakat őrzött, egy katonai ponyvával volt lefedve. Az amerikai felelős, három különböző kulccsal kinyitotta azokat. A referens ekkor elmondta, hogy a kulcsok négy éve nála vannak, előtte pedig az elődjénél voltak, aki az európai és a magyar ügyek képviseletével volt megbízva. Helyi idő szerint 13.05-kor a washingtoni National Gallery főrestaurátora kiemelte a ládából azt az erősen megnyomódott dobozt, amelyet még 1945-ben a benzines hordóban elástak. A doboz szinte darabokra esett. Szvetnik ötvös így emlékezett vissza: „Az első percek elteltével azonnal észrevettük, hogy az állaga a vártnál jobb. ... hasonló örömmel vettük tudomásul, hogy a zománcképek sem szenvedtek törést, vagy jelentős sérülést. ... Körülbelül 10 perc telhetett el, amikor nagykövetünk kérdő szemekkel nézett ránk. Ekkor szinte egyszerre hangzott el részünkről, hogy nem fér kétség ahhoz, az eredeti tárggyal állunk szemben. Nagykövetünk megfogta mindkettőnk kezét, hogy örömünkben osztozzék velünk." Másnap és harmadnap, december 15-16-án reggel 9-től 16 óráig folytatódtak a magyar küldöttek vizsgálódásai. December végén a Koronát és a koronázási jelvényeket Washingtonba szállították. Zbigniew Brzezinsky amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó másfél évtizeddel később egy riportban elmondta, hogy a fővárosban egy hétre lába kelt a Koronának és csak a hazaszállítás előtti napon került elő.

1978. január 2-án a magyar külügy Protokoll Rendezvényi Osztálya részletes, mindenre kiterjedő programtervezetet készített az ünnepélyes átadásról.

A Korona őrzésének rendjét Fülep Ferenc a Nemzeti Múzeum főigazgatója szabályozta. Rendelete szerint az őrzést a múzeum polgári fegyveres őrsége látja el. A Belügyminisztérium III/III. csoportfőnöksége kiemelt feladatként határozta meg a Múzeum alkalmazottainak ellenőrzését. 1978. január 5-én hajnalban szállt fel az Egyesült Államok kettes számú elnöki különgépe (Air Force 2) az Andrews katonai támaszpontról, fedélzetén a Magyar Szent Koronával és a szakmai delegáció egyes tagjaival. A repülőgép az angliai Mildenhall katonai támaszponton, újratankolás végett leszállt. A különleges repülőgép Magyarországra a késő esti órákban, kb. 22 óra körül érkezett és szállt le Ferihegyen. Ekkor egy váratlan helyzet alakult ki, ugyanis a kirendelt teherautóra nem fért fel a palást nagyméretű alumínium tokja, de hamar egy nagyobb jármű érkezett. Az este folyamán újabb szakmai átvétel történt, majd a regáliákat beszállították a Parlament épületébe. 1978. január 6-án az Egyesült Államok kormánya nevében és Carter elnök személyes képviseletében, a Szent Koronát és a többi koronázási jelvényt Cyrus Vance külügyminiszter ünnepélyesen adta át a magyar társadalom egészét szimbolizáló küldöttségnek.

A parlamenti ünnepség 15 óra 30 perckor kezdődött vízkereszt napján. A protokoll leírás szerint Apró Antal, az Országgyűlés elnöke, az Országgyűlés Tanácstermében fogadta Őexcellenciája Cyrus Vance urat az Amerikai Egyesült Államok külügyminiszterét és a hivatalos amerikai küldöttség tagjait. 16 órakor a Korona és a koronázási ékszerek visszaadásának ünnepsége az Országház kupolacsarnokában vette kezdetét. 17 óra 30 perckor Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke fogadta Cyrus Vance-t és a hivatalos küldöttség tagjait a Parlament Munkácsy-termében. 20 órakor Apró Antal és felesége díszvacsorát adott az Amerikai Egyesült Államok küldöttsége tiszteletére a Parlament Vadász-termében. Az amerikai delegációban részt vettek: Vance külügyminiszter és felesége. Philip M. Kaiser az USA budapesti nagykövete, Robert King a nemzetbiztonsági tanácsból, Matthew Nimetz és William H. Luers a State Department képviseletében. Továbbá négy másik személy az USA Kongresszusából. A diplomaták között számos magán- és két egyházi személy is jelen volt. Az amerikai magyarság képviseletében Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas professzor, Elmer Charles, Gombos Zoltán laptulajdonos, Deák István professzor a Columbia Egyetem Kelet-Európai Intézetének igazgatója személyesen vettek részt. A magyar delegációt Apró Antal vezette. Jelen volt Aczél György, Trautmann Rezső és Lázár György a magyar kormány részéről. Péter János, Inokai György és Raffai Sarolta az Országgyűlés három alelnöke, Szentágothai János az MTA elnöke, Bartha Tibor református püspök, Lékai László hercegprímás, Héber Imre a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének elnöke. A delegáció közel kétszáz fős volt. Kádár János az átadási ünnepségen nem vett részt, akinek a távolmaradását belpolitikai okokból kérték az amerikaiak. Igaz, Kádár nem is akart megjelenni. A krónikások feljegyezték, hogy az átadási ceremónián a magyar delegáció több tagja is sírva fakadt.

Cyrus Vance külügyminiszter szívbemarkoló beszédet mondott az Országházban:

„(...) Két évszázad közös történelme során a magyar és az amerikai nép gyakran összekapcsolta sorsát. A függetlenségi háborúban harcoló fiatal köztársaságunk üdvözölte Kovács Mihály ezredest, aki segítette George Washington tábornok tüzérségének megalapítását és kiképzését, és aki a charlestoni csatában, Dél-Karolinában, életét áldozta az amerikai függetlenségért. (...) Amikor a Köztársaságot szétzúzták, Amerika tárt karokkal üdvözölte a