Vízkereszt vagy amit akartok

WILLIAM SHAKESPEARE

VÍZKERESZT

VAGY AMIT AKARTOK

Dráma

Honlap: www.fapadoskonyv.hu

E-mail: info@fapadoskonyv.hu

Borító: Rimanóczy Andrea

978-963-376-438-1

© Fapadoskonyv.hu Kft.

SZEMÉLYEK

Orsino, Illyria herczege.

Sebastián, Viola testvére.

Antonio, hajós kapitány, Sebastián barátja

Egy Hajós Kapitány, Viola barátja.

Valentine, |

Curio,  |

a herczeg környezetéből.

Böffen Tóbiás, Olivia unokatestvére.

Keszeg Andor.

Malvólió, Olivia udvarmestere.

Fábián, |

Bohócz, |

Olivia szolgái.

Olivia, dús grófnő.

Viola, a herczeg szerelmese.

Mária, Olivia komornája.

Urak, Papok, Matrózok, Törvényszolgák,

Zenészek és egyéb kiséret.

BEVEZETÉS

Honnan vette Vízkereszt czímét e darab, melynek tartalma semmi összefüggésben sem áll ez ünneppel, erre nézve most már legfölebb találgatásnak van helye. Meglehet, azon véletlen körülménynek köszönte czímét, hogy először a vízkereszt ünnepén, január 6-án került színre; vagy talán Viola átöltözködése emlékeztette a költőt ez ünnepre, melyen szokásban volt álruhába öltözködni s álarcz alatt különféle tréfákat űzni. Más conjectura a második felvonás harmadik szinében vél újjmutatást találni a darab czímére. Tóbiás itt néhány szót énekel egy most már elveszett régi balladából. E szavak: „Oh deczember tizenkettő" (oh the twelfth day of December) a vízkereszt ünnepére vonatkoznak, mely onnan nyerte angol nevét (Twelfth-Night), mivel karácsony után a tizenkettedik napra esik. De elveszvén e ballada többi része, csak sejthetjük, hogy magyarázatot foglalhatott magában a darab czímére nézve; miben állt e magyarázat, azt nem tudhatjuk. A mi a darab második czímét: a mit akartok – illeti, lehet, hogy a költő a főczím határozatlanságára való tekintettel tette hozzá, mintha ezt akarná mondani: a Vízkereszt czím nem tartozik tulajdonképen e darabhoz, azért adhattok neki más czímet is, a minőt akartok.

Nyomtatásban először az 1623-ki folio-kiadásban jelent meg; de már jóval előbb színre kerülhetett s nem tartozik a költő legkésőbbi művei közé. Származási idejét 1598. és 1602. közé kell tenni. 1598. előtt nem kerülhetett színre, mert nincs megemlítve Meres ez év lajstromában  Shakespeare vígjátékai közt; viszont hogy 1602. előtt már színre került, bizonyítja John Manningham kézirati naplója, melynek egyik helye így szól: „Ünnepünkön (1602. február 2.) láttunk egy Vízkereszt vagy a mit akartok czímű színdarabot, mely nagyon hasonlít a Tévedések vígjátékához vagy Plautus Menechmijéhez, de leginkább az Inganni czímű olasz darabhoz. Van benne egy jó cselszövény, melyben elhitetik a házfelügyelővel, hogy özvegy úrnője szerelmes belé, levelet koholva, mintha az úrnőtől jönne, mely általános kifejezésekben elmondja, mit szeret legjobban benne, megszabva mozdulatait, meghatározva öltözékét stb., azután midőn a kivitelhez fog, elhitetik vele, hogy őrültnek tartják. A mit a naplóíró itt beszél, abból kitűnik ugyan, hogy reá nézve új volt a darab; de még nem következik, hogy egyáltalában akkor került volna először színre. Ben Jonson „Every man out of his Humour czímű vígjátékában, mely 1599-ben jelent meg, némelyek a Vízkeresztre való czélzást véltek találni ez oldalvágásban: „Más ellenvetéssel van bajom, melyet talán a szerző ellen lehetne fordítni, hogy tudniillik vígjátékának tartalma egészen más fajta lehetne; például egy herczeg, ki egy grófnőbe szerelmes, a grófnő a herczeg fiába szerelmes és a fiú a grófnő szobalányába; az ilyen összevissza-szeretkezés, hozzá egy bolonddal, mint szolgával, többet ér, mint az, a mi természetesnek és a körülményekhez mértnek látszik." Akár van ebben czélzás a Vízkereszt bonyodalmára, akár nincs: semmi külső vagy benső ok nem gátol, hogy származását 1599-re tegyük, mikor már Ben Jonson is ismerhette; bizonyosnak azonban csak annyit lehet elfogadnunk, hogy sem 1598. előtt, sem 1602. után nem kereshetjük születési évét.

Ez időszakba, a költő fejlődésének virágkorába illik be legjobban a darab egész hangja is, az erő és jó kedv teljessége, a mély emberismerettel rajzolt alakok, az ellentétek könnyed és tökéletes kiegyenlítése s az emberi gyöngeségek kedves költői megvilágítása, mind oly tulajdonságok, melyek a darabot  Shakespeare vígjátéki kincstárának gyöngévé teszik, s mind olvasásban, mind színpadi előadásban biztosítják számára a legkellemesebb hatást. Magyarúl Lévay József fordításában jelent meg a Kisfaludy-társaság  Shakespeare-kiadásában; ugyane fordításban került színre a nemzeti színházban 1879-ben, hol azóta állandóan a játékrend kedvelt darabja.

 Shakespeare közvetlen forrása valószínűleg Barnaby Rich „Farewell to Military Profession" (Búcsú a katonai hivatástól) czímű munkája volt, mely 1581-ben jelent meg. Apollonius és Silla története, melyet különben e gyüjtemény Bandello második kötetének 36-dik novellájából vett, kivonatban így szól:

Midőn Konstantinápoly még a keresztények kezében volt, élt ott egy Apollonius nevű nemes és gazdag herczeg, ki saját költségére hadjáratot indítván a török ellen, okossága és vitézsége által nagy hírre tett szert. De hazatértében szétszórta hajóhadát a vihar és őt magát Cyprusba hajtotta, hol a helytartó, Pontus, tisztelettel és vendégszeretőleg fogadá. Pontusnak két gyermeke volt: Silvio, ki akkoriban Afrikában harczolt, és egy kitűnő szépségű leány, Silla.

Silla heves szerelemre gyuladt atyjának ifjú hős vendége iránt s ezt épen nem titkolta el. Apollonius, vagy járatlan lévén a szerelmi dolgokban, vagy mivel még egészen harczi hangulattal volt eltelve, nem ügyelt rá, s többet törődött hajója kijavításával és visszaútazási készületeivel, mint a szép szűz előzékenységével. Végre minden rendbe jött, elvitorlázott és szerencsésen Konstantinápolyba érkezett. De Silla, távozása óta, csak azon gondolkozott, hogyan követhesse őt. Mindent megvallott hű Pedro szolgájának s könyek közt esedezett segítségeért. Ez rábeszéltette magát s egy Konstantinápolyba induló gálya kapitányával kicsinálta, hogy őt és húgát (mert ennek adta ki Sillát) vigye magával mint útasokat. Szerencsésen útra keltek, de útközben Silla nagyon is meg talált tetszeni a kapitánynak. Mivel minden ajánlatát visszaútasítá, a kapitány már erőszakot készült ellene használni, midőn heves vihar tört ki és a hajót a parthoz csapta. Silla egy ládán a partra jutva, egyedül látta magát: a hajó egész népét, még Pedrot is, elnyelték a habok. Nem találta tehát jogtalannak, ha tulajdonának tekinti a ládát, melyen megmenekült. Tekintélyes összeg pénzt lelt benne és férfiruhákat, s mivel a hajón tett tapasztalata szerint veszélyesnek tartá leányruhában indulni útra, férfiúnak öltözött és fölvette testvére, Silvio nevét.

Ily módon Konstantinápolyba jutott, hol felkereste Apollonius herczeg palotáját, hogy szolgálatába álljon. A herczeg mindig kész volt idegeneken segítni és örömmel felfogadta a szép fiatal embert. Silla itt annyira kitűntette magát, hogy a