Az Ezüst sirály bandája - Az élő torpedó

BARSI ÖDÖN

AZ EZÜST SIRÁLY BANDÁJA

–

AZ ÉLŐ TORPEDÓ

fapadoskonyv.hu

2013

Honlap: www.fapadoskonyv.hu

E-mail: info@fapadoskonyv.hu

Borító: Rimanóczy Andrea

ISBN 978-963-377-117-4

© Barsi Ödön jogutóda

© Fapadoskonyv.hu Kft.

AZ EZÜST SIRÁLY BANDÁJA

E. A. Rodriguez

ELŐSZÓ

A San Franciscó-i parti őrség épületében szokatlan élénkség uralkodott. Egymásután érkeztek meg az őrhajók kapitányai és tisztjei. A tisztikar izgatottan találgatta a rendkívüli gyűlés tárgyát.

Amikor a berendelt tisztek teljes számban együtt voltak, feltárult a főnöki szoba ajtaja.

– Grant tengernagy úr kéreti az urakat – szólt ki az ajtón Higgs hadnagy, a főnök segédtisztje.

A tisztek bevonultak a parancsnok szobájába, félkörben megálltak a hatalmas íróasztal előtt és várakozásteljesen tekintettek parancsnokuk mozdulatlan, komoly arcára.

– Uraim – kezdte el a főnök kemény, határozott hangon –, önök is tudják, hogy az utóbbi időben, burkolt formában, különböző gyanúsítások hangzottak el a parti őrséggel kapcsolatosan. Eddig nem tartottam szükségesnek, hogy ezekkel a felelőtlen, sokszor fantasztikus hírekkel foglalkozzam. Tegnap azonban arról értesültem, hogy a „San Francisco News" hasábjain ezek a gyanúk konkrét formában, pontokba foglalva fognak megjelenni.

A főnök kis szünetet tartott. A tisztek meglepetten néztek egymásra.

– Intervenciómra a lap egyelőre eltekintett a cikk megjelentetésétől és a kefelevonatot rendelkezésemre bocsájtotta – folytatta Grant és felvett egy iratot, amelyet átnyújtott Higgsnek, a segédtisztjének:

– Olvassa fel, kérem!

Higgs elfogult hangon kezdett bele a cikk olvasásába:

– Kérdezzük a kormányt, hogy miért szükséges milliós költséggel fenntartani a parti őrséget, miután bebizonyosodott, hogy annyi ember jöhet útlevél nélkül, csempész utakon az USA területére, amennyi csak akar! Ugyancsak nem titok előttünk, hogy Kínából felelőtlen elemek tiltott kábítószereket csempésznek az országba. Végül tudomásunk van arról, hogy a leánykereskedő bandák hajóikon akadálytalanul hurcolhatják ki áldozataikat az országból!

Jogosan kérdezzük tehát, hogy a technika minden vívmányával felszerelt parti őrség teljes csődöt mondott-e, vagy pedig számolnunk kell-e azzal a sajnálatos feltevéssel, hogy a gengszterek az őrség tagjai közé is befurakodtak?

A hadnagy elhallgatott.

– Nos uraim?… – kérdette a főnök végignézve tisztikarán… – Senkinek nincsen valami észrevétele?

A tisztek közül egyik sem felet a kérdésre, némán, elgondolkozva álltak.

– Azzal, hogy én ezeket a vádakat az önök tudomására hoztam – folytatta emelt hangon a főnők – tanújelét adtam az egész tisztikarom iránti száz százalékos bizalmamnak. Meggyőződésem, hogy mindenki lelkiismeretesen látta el szolgálatát. Azonban tényként le kell szögeznem, hogy sajnos, a cikk első része megfelel a valóságnak. Ennek a bandának eddig minden esetben sikerült az önök éberségét kijátszani. Elvárom tehát önöktől, hogy a jövőben az előírt kötelességükön túlmenőleg, minden eszközt igénybe véve addig nem nyugszanak, amíg nem sikerül a titokzatos bandát ártalmatlanná tenni… Csak ezt óhajtottam közölni önökkel. Köszönöm uraim – fejezte be szavait a főnök és fejbiccentéssel jelezte, hogy a kihallgatás véget ért.

A tisztek szótlanul indultak kifelé. Az egyik tiszt azonban megvárta, amíg a többiek távoznak, azután hirtelen a tengernagy elé lépett.

– Az elhangzottakkal kapcsolatban tisztelettel kérem, hogy négyszemközt közölhessem a gyanúimat és a tervemet.

A főnök csodálkozva nézett a tisztre, azután az ajtóhoz lépett és bezárta. Leült az egyik karosszékbe. Magával szemben helyet mutatott a kapitánynak és megkínálta cigarettával.

– Beszéljen, kapitány úr!

Az első mondatok után a parancsnok már felvillanyozva hajolt előre és valósággal elbűvölve meredt a fiatal tisztre.

A tanácskozás csaknem egy óráig tartott. Amikor végeztek, a főnök felállt és a tiszthez lépett.

– Köszönöm, kapitány úr! De arra kérem, hogy aludjon rá egyet és fontolja meg még egyszer. Gondoljon a következményekre!

– Nincs mit meggondolnom. Amit mondtam, azt állom! Nem elég tudni, hogy valaki bűnös, azt bizonyítani is kell, és hiába fogunk el egy-két embert. Nekünk az egész bandát egyszerre kell ártalmatlanná tenni. És erre ez az egyetlen lehetőség!

Grant tengernagy megszorította a fiatal tiszt kezét.

– Bármi történjék is, rám mindig számíthat!

A kapitány meghajolt és kisietett a szobából.

ELSŐ FEJEZET

A San Franciscó-i tengerészeti börtön falai százszoros erővel verték vissza a riadócsengők éles hangját és a szirénák elnyújtott búgását.

Az eső patakokban ömlött, az éjszaka sötétjét csak a villámok fénye szakította meg. Valóságos ítéletidő volt.

Az udvar pillanatok alatt benépesedett az álmukból felvert őrökkel. Rövid, pattogó vezényszavak hangzottak, kezdetét vette az embervadászat. Gépfegyveres autók, motorkerékpáros őrök száguldottak szét a szélrózsa minden irányába. A viharos tengeren a fürge őrhajók fényszórói tapogatóztak imbolygó sugárkévéikkel. Gyalogos járőrök és csaholó vérebek indultak a szélrózsa minden irányába, de a zuhogó eső minden nyomot elmosott.

*

A fogház parancsnoka, John Kinley sorhajó-kapitány hátratett kézzel állt az iroda ablakánál és mereven bámult a sötétbe. Az idő ólomlábakon járt, a percek szinte óráknak tűntek. Néha-néha az órára nézett, majd újra tovább bámulta a villámok ijesztő fénykoszorúját.

Az ajtón kopogtattak. A parancsnok izgatottan sietett a belépő segédliszt elé.

– A járőrök egymásután térnek vissza – jelentette zavartan a fiatal tiszt. – Az utakat elmosta a felhőszakadás. Mac Craebynek nyoma veszett, mintha csak a föld nyelte volna el. Ez az átkozott idő az oka mindennek! Az embereink igazán nem hibásak és én azt hiszem…

A parancsnok idegesen szakította félbe a készülő körmondatot:

– Semmi nyomot sem találtak?

– Nem!… Teljesen érthetetlen, hogy tudott ilyen gyorsan egérutat nyerni! Szinte az az érzésem, hogy sokkal közelebb van, mint gyanítjuk… – A segédtiszt egy kitöltött űrlapot tett a parancsnok asztalára. – A rádiókörözés szövege. Szeretném most azonnal leadni, így talán még a reggeli lapok is átvehetik.

Kinley idegesen az órára nézett. – A körözést csak akkor adja le, ha arra utasítást kap!… Különben is még nem tértek vissza az összes járőrök… Jelentse, ha az utolsó járőr is visszatért!

A segédtiszt meghajolt és szótlanul elhagyta az irodát. Kinley visszatért az ablakhoz és homlokát a hideg üvegre szorította. Ujjai idegesen doboltak az ablakdeszkán.

*

Másnap egész Amerikát lázba hozták a délutáni lapok híradásai:

„MEGSZÖKÖTT EGY FOGOLY A SAN FRANCISCÓ-I TENGERÉSZETI BÖRTÖNBŐL"

„AZ EGÉSZ USA RENDŐRSÉGE EGY EMRER ELLEN"

„ÉJJELI HAJSZA AZ ORKÁNBAN".

Az újságok részletesen foglalkoztak a szökés minden egyes részletével. A „helyszínre küldött saját tudósítók" színes riportokban számoltak be az esetről, s többet írtak róla, mint ha közvetlen tanúi lettek volna a történteknek. Némelyik lap természetesen bő részletességgel számolt be az előzményekről:

Mac Craebyt, a félelmetes parti rendőrség egyik hajójának parancsnokát pár héttel ezelőtt váratlanul letartóztatták. Az eset a legnagyobb titokban történt, azonban egy szemfüles riporter mégis kiszimatolta és cikke óriási port vert fel. Mac Craeby mártírként szerepelt a tudósításban és így egészen természetes, hogy az összes lapok nyílt és burkolt formában támadták a hatóságokat, míg végre a pár szavas hivatalos kommüniké megváltoztatta a közvéleményt.

„Mac Craeby kapitányt idegen állam javára elkövetett kémkedésen tetten érték. Kémkedés, hazaárulás és hűtlenség büntette miatt a haditörvényszék fogja felelősségre