Discover millions of ebooks, audiobooks, and so much more with a free trial

Only $11.99/month after trial. Cancel anytime.

Válogatás Csontváry levelezéséből és írásaiból
Válogatás Csontváry levelezéséből és írásaiból
Válogatás Csontváry levelezéséből és írásaiból
Ebook128 pages2 hours

Válogatás Csontváry levelezéséből és írásaiból

Rating: 0 out of 5 stars

()

Read preview

About this ebook

Bizonyára nincs még egy alakja a magyar művészettörténetnek, akiről annyi ellentétes vélemény hangzott volna el, mint a „Csontváry néven festő” Kosztka Mihály Tivadarról. Szánni való őrültnek éppúgy kikiáltották, mint az egyetemes művészet legnagyobb alak
LanguageMagyar
Release dateMar 9, 2016
ISBN9789633446386
Válogatás Csontváry levelezéséből és írásaiból

Related to Válogatás Csontváry levelezéséből és írásaiból

Related ebooks

Related categories

Reviews for Válogatás Csontváry levelezéséből és írásaiból

Rating: 0 out of 5 stars
0 ratings

0 ratings0 reviews

What did you think?

Tap to rate

Review must be at least 10 words

    Book preview

    Válogatás Csontváry levelezéséből és írásaiból - Csontváry Kosztka Tivadar

    VÁLOGATÁS

    CSONTVÁRY

    LEVELEZÉSÉBŐL ÉS ÍRÁSAIBÓL

    Honlap: www.fapadoskonyv.hu

    E-mail: info@fapadoskonyv.hu

    Borító: Rimanóczy Andrea

    978-963-344-638-6

    © Fapadoskonyv.hu Kft.

    CSONTVÁRY LEVELEZÉSE KELETI GUSZTÁVVAL

    A Keleti Gusztávnak írt leveleket Bényi László kutatta fel a Képzőművészeti Főiskola irattárában, és a Magyar Művészet XII. évfolyam 10. számában (1936. október) tette közzé. Az eredeti fogalmazványok Gerlóczy Gedeon örökségében vannak.

    I

    Nagyságos Úr!

    Igló, 1880. november 30-án

    Hogy ezen tiszteletteljes soraimmal Nagyságodhoz fordulni bátorkodtam, ezen vakmerőségem csakis a helyi viszonyok és a jelen körülményeimnek betudni méltóztassék.

    Alázatos kérelmem oda irányul az ide mellékelt rajzok támogatásával, miszerint az alább kérelmezettekre atyai jóindulattal becses nézeteit velem közölni kegyeskedjék.

    Mindenekelőtt megjegyezni szerencsém van azt, hogy életemben múlt hó 13-áig, amikor is az első karcolattal a papirost elpiszkolni mertem, kezemben soha semmiféle rajz nem volt; de még az iskolában akkor 60–70-ig sem tanítottak erre; így tehát azon eszme, hogy én rajzoláshoz kezdek, pusztán a véletlenségen alapszik; s hogy rövid idő alatt már annyira vittem, miszerint kivéve a nyári fákat, oly képességet érzek magamban, hogy nem képzelhetek oly monumentális épületet, amelyet lemásolni képes nem volnék. Ezzel sem elégszem meg, hanem amikor az ide mellékelt téli tájkép 11. sz. e hó 12-én elkészült, örömömben azt fogadtam magamnak, hogy ugyanazt négyszeresítve olajos festékkel lefestem, s azzal még ez év végéig elkészülök. Mély tisztelettel kérem Nagyságodtól azt, valjon lehetséges-e egy hónap alatt, illetve három hét alatt egy ilyen festménnyel kész lenni – vagy sem? Ha igen, úgy méltóztassék a móddal megismertetni, mi minden szükséges ehhez, a festéket hol szerezhetem, milyen ecseteket vegyek s hogy kezeljem, t.i. a festéket hígítsam, avagy már készen is kaphatni, milyen vászonra fessek, hogy kell és mivel annak alapot adni, használjam-e a vonalzót és milyet az éles határok húzására, avagy az egész kép szabad kézből készüljön? Továbbá sejtelmem a festészetről, illetve az olajos festék sajátságaira nézve, mit szépítsem a valót, bizony csak az úgynevezett mázolásig (anstreichen) terjed.

    Végül, hogy kezdjem a munkát, kifeszítsem, avagy leszögezzem, vagy felakasztva úgy fessek a vászonra, mindezek a tapasztalt festő előtt oly kicsiségek, melyekről már rég megfeledkezett, előttem azonban minden új s nincs fogalmam azon mód és eszközökről, melyek segítségével kifejezést adhatnék annak, mi bennem – a sötétség fátyolával burkolva – életre ébredni vágy. S hogy felébresszem, illetve próbára tegyem magamat, azaz vélt képességet, szükségem van Nagyságod nemes keblére vagyis a magyarázatra. Ha sikerül oly tökélyre vinnem a négyszeresített téli kép kifejezését, hogy azt Nagyságodnak is megmutathatom megbírálás végett; a legnagyobb örömmel, esetleg személyesen is kilátásba helyezem. Megemlítendőnek tartom azt is, ha Nagyságod célszerűbbnek véli az ily elkerülhetetlen szükséges eszközöknek t.i. fehér-fekete szürke színű, esetleg tégla színű festék, ecsetek s a vászonból biztosítékul 2 drb. stb. effélének ízléséhez mérten azonnali megszerzését, csak hálás köszönettel lehetek ily rendkívüli szívességért, amit is, ha esetleg erre kerülne a dolog, puszta utánvétel mellett címemre elküldeni méltóztassék.

    Fogadja Nagyságod türelméért s esetleg szívességéért őszinte köszönetemet, legmélyebb tisztelettel:

    Kosztka Tivadar

    II

    Nagyságos Úr!

    Ide mellékelni bátorkodom – nagyobbítva azon rajzot, melyet lefesteni szándékozom; s hogy ezen szándékom immár bennem erős határozattá vált, kitűnik abból, hogy jelen tiszteletteljes soraim kíséretében azon ismételt alázatos kéréssel fordulok Nagyságodhoz, miszerint a címét hol szerezhetem meg, a hozzávaló eszközöket velem mielőbb közölni kegyeskedjék.

    Kérelmem azon részétől, mely a megszerzést s az elküldést – ami mindenesetre tőlem, mint idegentől, merész lépés volt, amennyiben az ilyesmi terhes dolog is – illeti, ezennel bocsánat esdése mellett elállok, arra azonban, hogy mire figyeljek a festésnél s hogy keverjem és kezeljem azokat, útmutatását, mely reám nézve felette becses volna, tőlem megtagadni ne méltóztassék.

    Végül megjegyezni bátorkodom azt is, hogy most ugyanezen tájképet négyszeresítem irónnal, s jövő hét elején készen is leend; ha tehát Nagyságodnak ideje engedné addig nekem felelhetni, örömömnek kifejezést alig találhatnék.

    Egyébként fogadja Nagyságod előlegesen a köszönetemet, mély tisztelettel vagyok

    Iglón, 1880 december 10-én

    Kosztka Tivadar

    III

    (A m. kir. orsz. mintarajz tanoda igazgatóságától. 1880)

    Tisztelt Úr!

    A bizalom, mélyet f. évi november 30-án hozzám intézett levelében irányomban tanúsítani szíveskedett, viszont uraságod irányában leplezetlen nyíltságra kötelez.

    Így fogott fel helyzetemet kötelességemnek tekintem kijelenteni, hogy a rajzoláshoz való kedv, mely uraságodban felébredett, magában véve még korántsem azonos a tehetséggel; legalább nem oly fokú tehetséggel, mely ésszerűen arra indíthatná uraságodat, hogy ezen első zsenge kísérlet után mindjárt az olajfestészetre térjen át.

    Ne vegye rossz néven, ha kimondom, miszerint nagy illúziónak tekintem Uraságod azon állítását, hogy nem képzelhet el olyan monumentális épületet, melyet a bemutatott rajzkísérletek sikere alapján lemásolni ne tudna.

    Oda több kell s a legnagyobb művészi lángész ily eredményre csak komoly, évekig tartó gyakorlat és szakszerű vezetés mellett juthat el. És ha uraságod el is kezdi az olajfestést, csak dilettáns próbálgatás lesz az, melyet a szakférfi játszi kedvtelésnél egyébnek nem tekinthet, komoly foglalkozásnak el nem ismerhet.

    Tisztelt úr! Mindazokra nézve, melyeket levélben tőlem kíván, levélbeli utasítás, ha ívekre terjedne is, elégtelen s ennél fogva engedje meg, hogy minden eredmény kilátása nélkül, ily munkába bele sem fogok.

    És midőn rajzait, melyek egy 10–13 éves gyermek első kísérleteinél nem állanak magasabb fokon – ezennel visszaküldöm, legyen szabad csupán egy tanáccsal szolgálnom: azzal t.i., hogy ha önmagában kedvet érez a rajzoláshoz, iparkodjék ezen szakma helybeli képviselőjével, egy odavaló tapasztaltabb helybeli rajztanítóval érintkezésbe lépni és utasításait kikérni. Ennek akár mint műkedvelő, akár mint a rajztanulásra komolyan elszánt fiatal férfiú, egyenlőre sokkal nagyobb hasznát fogja venni, mint oly írásbeli eszmecserének, melyre ez idő szerint még a kölcsönös megértés alapja hiányzik.

    Fogadja Uraságod tiszteletem kifejezését.

    Keleti Gusztáv

    IV

    Nagyságos Úr!

    Igló, 1880. december 13-án

    Folyó hó 9-én kelt nagyrabecsült soraira engedje meg Nagyságod azt az észrevételt tennem, miszerint azok atyailag hatottak reám, s hogy becses figyelmeztetései nem bénítólag, hanem komoly elhatározásomban mindenkor buzdítólag fognak hatni s őszintén mondhatom, hogy Nagyságod viszonti őszintesége a sorok olvasása után azonnali meggyőződésemet csak növelé; s azt, hogy hosszú ideig gyakorlat s lankadatlan kitartás és szorgalom nélkül a festészetre komolyan gondolnom sem nem lehet – de nem is szabad – szinte magamévá tevém.

    Mindazonáltal a körülmények, s az adott szavam, mely előtt meg kell hajolnom, arra kényszerítenek, hogy az ecsetet kezembe fogjam, s azon téli tájképet – melynek háromszorosával ma vagy holnap készen is leszek – lenégyszeresítsem; s ha ez megtörtént – sikerüljön jól vagy rosszul – az ecsetet félre dobom addigra, míg a rajzolás minden ízében kellő gyakorlatra szert nem teszek.

    A monumentális épületekre vonatkozólag Nagyságod szíves észrevételét teljes megnyugvással, sőt szívesebben fogadom el, mint a helybeli laikusok hízelgéseit, melyek a kezdőnél inkább ártanak, mint sem használnak.

    Ami pedig a rajztanárt illeti, itt helyben csak egy van, s ennek is ezer a dolga, az ember a legjobb akarat mellett sem férhet hozzá. Pedig el nem titkolhatom, miszerint érzem hiányát a szakszerű vezetésnek, egyúttal azonban arról is meg vagyok győződve, hogy az e téreni haladás csakis vasszorgalmam s lankadatlan kitartásom eredménye lehet s ha számtalan művész, kiknek nevét a „Jellem s az „Önsegély c. munkákban feljegyezve láttam, önerejükből fel tudtak hatolni a művészet tetőpontjáig, miért ne tudnék én is? Elvem, el ne csüggedni!

    Azon reménnyel zárom soraim, hogy egy év múlva szabadjon rajzaimat Nagyságodnak bemutathatni.

    Fogadja Nagyságod úgy köszönetem, mint a legmélyebb tisztelet melletti nagyrabecsülésem kifejezését,

    Kosztka Tivadar

    jogot végzett, okleveles gyógyszerész

    (Keleti Gusztávnak erre a levélre írt válasza nem található)

    V

    Nagyságos Úr!

    Múlt évi december 15-én kelt nagybecsű sorait figyelemmel olvastam s a felbátorító részét a gyakorlatra is kiterjesztettem, e szavaknak „ha próbára akarja tenni képességét, rajzoljon egy téli tájképet a természet után" – nagyszerű hatásuk volt; a mint az ide mellékelt tájkép mutatja, egy ugrással elértem azon vélt, melyet őszintén mondva Nagyságod szíves levelének elolvasása előtt egy évi folyton szorgalmas másolgatás után elérni nem véltem, hanem csak óhajtottam. Nem szeretném, ha soraim szerénytelen modort öltenének fel, így hát kérem mély tisztelettel Nagyságodtól az engedélyt, részint soraim továbbfolytathatására s részint pedig tárgyunk körüli nézeteimnek szabadon haladására.

    Ami azt illeti, hogy a „régi jó festészek nagyobb része korán kezdte – s ha beállott segédnek, tanoncnak, azonnal szakszerű vezetés alá került":

    Ha tehát Nagyságod bennem azon képességet felfedezni vél, amely egyszersmind érdemes legyen a szakszerű vezetésre is, itt állok, még csak 27 éves vagyok s önérzettel mondhatom, hogy jöjjön aminek jönni kell, meg nem

    Enjoying the preview?
    Page 1 of 1