Everand Logo

Welcome to Everand!

  • Discover millions of ebooks, audiobooks, and so much more with a free trial

    Only $11.99/month after trial. Cancel anytime.

    Videós önismeretfejlesztés
    Videós önismeretfejlesztés
    Videós önismeretfejlesztés
    Ebook230 pages1 hour

    Videós önismeretfejlesztés

    By Koncz István, Dr.

    ()

    Read preview

    About this ebook

    Napjainkban (eddig soha nem észlelt) kihívásoknak kell megfelelnünk. A kihívásokra való reagálás közben a fokozódó érzelmi, indulati feszültségek jó része levezethető, a konfliktus jobban kezelhető, ha ismerjük önmagunkat, ha tisztában vagyunk (ön)erőnkkel, lehetőségeinkkel (és korlátainkkal), ha azonosulni tudunk önmagunkkal, van önkontrollunk és rendelkezünk önkorrekciós képességekkel. Az is megtanulható, hogy miként hatunk (és hassunk) másokra, hogyan ismerhetjük meg társainkat.
    A belső harmóniának és a kiteljesítő kapcsolatteremtésnek is az önismeret az alapja. A reális önismerettel rendelkező egyén nehezebben esik pánikba, könnyebben helyre tudja állítani szervezete egyensúlyát és nem kiszolgáltatott teljesen a külső tényezőknek.
    Vannak olyan felmérő és fejlesztő eljárások, amelyekkel megéreztethető a változás-változtatás lehetősége, és amelyekkel tudatosítható az is, hogy az embernek irányítani lehet és kell saját életét.
    Az ifjúság minden korban keresi önmagát; ezt az önkeresést minden erővel segíteni kell.
    A mai magyar valóság hatalmas nyomást gyakorol a tanuló fiatalok személyiségére is. A korszerű technika alkalmazásával is határozott segítséget lehet és kell adni a serdülőknek ahhoz, hogy a lehető legkisebb veszteséggel tudják megoldani – a valóság átalakulása által is nagy mértékben felerősített – énkonfliktusaikat.
    A segítés elméleti és módszerbeli alapjairól, s a serdülők önismeretének videós felméréséről és fejlesztéséről szól ez a könyv.
    LanguageMagyar
    PublisherFapadoskonyv.hu Kiadó
    Release dateDec 10, 2013
    ISBN9789633746684
    Videós önismeretfejlesztés

    Read more from Koncz István, Dr.

    Related authors

    Related to Videós önismeretfejlesztés

    Related ebooks

    Related podcast episodes

    Related categories

    Reviews for Videós önismeretfejlesztés

    0 ratings

    0 ratings0 reviews

    What did you think?

    Tap to rate

    Review must be at least 10 words

      Book preview

      Videós önismeretfejlesztés - Koncz István, Dr.

      DR. KONCZ ISTVÁN

      VIDEÓS ÖNISMERET­FEJLESZTÉS

      A videó felhasználási lehetőségei a 14–18 éves tanulók önismeretre nevelésében

      Honlap: www.fapadoskonyv.hu

      E-mail: info@fapadoskonyv.hu

      Borító: Kovács G. Tamás

      978-963-374-668-4

      © Fapadoskonyv.hu Kft.

      © dr. Koncz István

      I. BEVEZETŐ

      „…a második ezredforduló küszöbére érve vessünk talán egy pillantást önmagunkra is…"

      (Szilágyi Ákos, 1989. május)

      AZ ÖNISMERETI IGÉNY NÖVEKEDÉSE

      Az előző években, évtizedekben az egyes ember helyét és életperspektíváját egyértelműbben lehetett behatárolni, az emberi magatartás feltételrendszerének viszonylagos állandósága egyszerűsítette a perszonalizáció és a szocializáció folyamatát. Szembetűnőbbek és követhetőbbek voltak – többek között – a viselkedésminták, egyszerűbbek a szabályok.

      Ma gyorsan változnak az életfeltételek, számtalan új körülményhez kell alkalmazkodni. Az emberek sokféle szokással, értékkel, életformával szembesülnek, ugyanakkor – főleg a gyerekek és fiatalok számára – kevesebb az intézményesített társas segítség és támasz.

      A társadalmi válság, az útkeresés és „megtisztulás" közepette számtalan kihívás, sokpólusú külső hatás érte és éri az egyéneket, a feszültségnövekedés, a tartós stresszhelyzetek fokozzák az „én" sérülékenységét. A külső – konfliktusokkal csordultig teli – hatások eredményeképpen a szociális–emocionális szférában sok a gond, a kétség; gyarapodnak, erősödnek a kezelendő indulatok, érzelmi feszültségek, konfliktusok, összeütközések.

      Ugyanakkor a „humán reform" jelenét élő Magyarországának pluralizálódott politikai élete, korszerűsödésért kiáltó gazdasága, átalakuló szociális struktúrája is megköveteli a személyiségben rejlő erőforrások és tartalékok felkutatását és hasznosítását.

      Sohasem volt ennyire szükség a személyiség biztonságát jelentő „saját erő" megteremtésére, a kihívások reális kezelését megalapozó tulajdonságok, készségek kialakítására.

      Kulcsár Kálmán már 1986-ban megfogalmazta azt, hogy a magyar társadalom felgyorsult modernizációs folyamatában… megnőtt az emberek kiszolgáltatottsága és annak érzete is. Az állandósult stresszhelyzet fokozottan érinti a fiatalokat. Rájuk napjainkban hatalmas információtömeg zúdul iskoláink, a tömegkommunikációs eszközök, a kortársak közvetítésével. Őket a felnőtteknél jobban fenyegetik az érzelmi–indulati feszültségeket oko­zó kihívások, ezért körükben van elsősorban szükség a személyiséget érő kihívásokra való egészséges reagálás képességének kialakítására.

      Ennek alapja: saját „énük" ismerete és megerősítése. S ez csak tudatos önpercepcióra alapozható. Fiataljaink önismerethez alig, emberismerethez pedig céltudatos, tervszerű irányítás nélkül jutnak esetleg. Pedig mindezekre annál inkább szükség van, mivel tanulóink eddig főleg konfliktuselfojtási, –kikerülési alapmintákat sajátítottak el, hiszen a „puhább" környezet domináns mintái a konfliktuskerülést sugallták így – a személyiség érési folyamatát is kísérő – konfliktusaikat alig tudják kezelni.

      Az elmúlt években, hónapokban akár évszázadnyit is változott a világ. A társadalom mai helyzetében – s a jövőben még inkább – nagy szükség van a teherbíró, alkotni, örülni, feszültséget elviselni képes, önmegvalósításáért küzdeni tudó személyiségre. Az… egyén társas és társadalmi létezése valamiféle rendezett struktúrát igényel. Ez az egyik pszichológiai szükséglete, hiszen egy kaotikus világban képtelen lenne ésszerűen cselekedni, tehát igyekszik azonosságát (identitását) meghatározni. (Csepeli Gy.).

      Ha ebben segítünk az egyénnek, a haszon is társadalmi lesz, mivel az egyéni problémák is társadalmi problémák, csak az egyes ember személyiségének sajátos, individuális vetületében jelentkeznek (Buda B. 1986. 16.). Nincs itt másról szó, mint hogy az egyén önismereti problémáinak megoldása – egyes szocializációs ágensek negatív hatásait ellensúlyozva – hozzájárulhat az autonóm, a demokratikus magatartásformákat és szerepviszonyokat tudatosan megélő, az én– és interperszonális problémákat feltárni és kezelni képes kreatív személyiség kialakulásához.

      Biztató az, hogy egyre inkább fontos – bár még kellőképp nem tudatosult – nevelési céllá válik az önmeghatározás és önfejlesztés igényének megerősítése, képességének alakítása. Most aztán igazán olyan időszakban élünk, amikor „boldogulásunk, humanizált létünk feltételeit… elsősorban saját emberi–társadalmi magunktól várhatjuk (Mihály O.).

      Ebben a helyzetben a belső egyensúlyteremtésre törekvő egyén praktikus ön- és emberismereti, kommunikációs kultúra fejlesztésével, hiteles énközlési repertoár kialakításával, a problémák közlésigényének felkeltésével, a kezelési és megoldási „technikák" készséggé fejlesztésével is segítséget kaphat a társadalmi önmeghatározáshoz, „én–kerete" megépítéséhez. Erre azért is szükség van, mert saját helyzetünk meghatározása a világban nem is annyira a személyiség belseje felé, inkább kifelé irányul (I. Sz. Kon, 1989. 204.).

      Ismétlésül gondoljuk végig ismét a következőket: az önismereti igény gyorsan növekszik. Ennek ma még inkább az az alapja, hogy ha a társadalomban kiélezett polarizációs folyamatok zajlanak le, ha különböző társadalmi rétegek, osztályok vagy csoportok feszültségei, konfliktusai hevesekké válnak, mindig felerősödnek az azonosulási kényszerek – mind belsőleg vállalt, mind pedig külsőleges – alkalmazkodó alakjukban (Pataki F., 1982. 318.).

      Az is biztos, hogy korunk égető problémái, a hazánkban végbemenő gyors társadalmi változások fokozottan hatnak az én-identitásukat kereső tanulókra. Ezeknek a változásoknak a serdülők – éppen én–azonossági válságuk miatt – áldozatai is lehetnek. A serdülők pszichés közérzetéről sokat elárulhatnak az identitászavarok kísérő jelenségei (pl. drogfogyasztás, toxikománia). De elég csak arra utalni, hogy könnyen billenékennyé teszi őket az énközpontúság megnövekedése és az önértékelés bizonytalansága. Az önbizalom ingataggá válása általában egybeesik a középiskola tágabb és személytelenebb világába való belépéssel. Így természetes az, hogy a serdülő nagyon szeretné visszanyerni egyensúlyát, nyugalmát, s ehhez megmozgatja teljes személyiségét, kutatja a stabilizálódás lehetőségeit.

      A serdülőkorban a személyes erő felmérésének és kipróbálásának elsődleges terepei a kortárscsoportok és a család. 14–18 éves fiataljaink önmaguk megítélésében annál kedvezőbb helyzetbe kerülnek, minél több természetesen adódó csoportban van alkalmuk kipróbálni saját erejüket. Ma a lehetőségek gyakori hiánya is nehezíti én–identitásukat, kevés az – otthoni, baráti, lakóhelyi – struktúráit csoport adta differenciált tükör.

      Mohás Lívia már 1978-ban megállapította, hogy a felgyorsult társadalmi változások a fiatalok olyan felkészítését, segítését igénylik, amely személyiségükben alkalmassá teszi őket – identitásuk stabilizálásával és megőrzésével – a gyors változásra. Ehhez – írta kandidátusi értekezésében – „a következő lépéseket kellene megtenni, először:

      – a személyiség szilárdságát építő programok kidolgozása,

      – a határtudományokban speciális célra használt személyiségfejlesztő módszerek adaptálása a pedagógia számára,

      – a pedagógusok felkészítése".

      Ez a program már akkor aláhúzta azt, hogy az autonómiában megerősödött személyt fontos erőforrásnak tekinthetjük. A társadalmi és egyéni szükségletek azóta – különösen az utóbbi néhány évben – egyértelműen a változó feltételekhez rugalmasan alkalmazkodó, s a váratlan társadalmi–emberi átalakulásokra megfelelően reagáló, nyitottabb, rugalmasabb, „erős-énű „önvezérelt személyiséget állították a középpontba. Mindez viszont elképzelhetetlen alapos önismeret-felmérés és -fejlesztés nélkül.

      Az önismeret-fejlesztés stabilizáló szerepével, szükségességével újabb pedagógiai szakirodalmunk is sokat foglalkozik.

      A nevelési gyakorlatot segítő pedagógiai és pszichológiai szakírók megegyeznek abban, hogy az én fejlődése központi problémája nemcsak a személyiségfejlődésnek, de az egész iskolai nevelésnek is.

      A pályapedagógia egyik fő fejlődési iránya is a pálya- és önismereti információk rendszerré szervezése, s problémafeltáró módszerek kidolgozása. A pályaválasztás előkészítésének egyik legfontosabb eleme az önismeret kialakításának és fejlesztésének megkezdése (Mikes Zné, 1989. 549.). A pedagógiai célrendszerben pedig vezető helyet kell biztosítani a magatartás és a tevékenység irányát meghatározó ösztönző–regulázó személyiségkomponensek formálásának (Bábosik I., 1981 10.). Irányadóak Ranschburg Jenő azon megállapításai, amikor is aláhúzza azt, hogy a belülről irányított autonóm életvezetés kibontakozásának támogatása a legfontosabb feladatok egyike (1987. 72.).

      SAROKPONTOK

      Kiindulási alapunk lehet tehát az, hogy az önismereti igény növekedése napjaink egyik legfigyelemreméltóbb jelensége. A részletes elemzés előtt nézzük meg röviden az önismeret-fejlesztés lehetőségeit!

      Az ember csak akkor ismerheti meg önmagát s fejlesztheti megfelelően tulajdonságait, ha a maga valójában meg tudja érteni az őt környező világot. S mivel „a személyiség… szükségképpen magában rejti a társadalom éppen adott, lehetséges azonosítási kategóriáihoz fűződő személyes viszonyt, s ez lesz az önminősítés, … az énképzetek társadalmi kerete (Pataki F., 1982. 33.), így önmagunk megismerésén keresztül többet megtudunk az éppen adott valóság jellemzőiből is. Az emberi kultúra erőfeszítésből származik, s „a kultúrateremtő erőfeszítések közé tartozik az ember belső vívódása önmagával is (Popper P., 1981.), így valóságismereti kultúrelemmé válik belső lehetőségeink „kitapogatása" s a belső törvényeinkkel összhangban lévő saját fejlesztőprogramunk kidolgozása is.

      A gyorsan változó világ megértésére, kezelésére, megváltoztatására új kultúrelemeket kell – gyakorlati „használatra" alkalmas készségfejlesztéssel – a felnövekvők személyiségének részévé tenni; ez pedig – az önmaguk felé természetesen forduló – tizenévesek énazonosság-válságát enyhítő, majd azonosságtudatuk stabilizálását segítő önismereti kultúra. Ennek elsajátításában pedig tizenéveseinket „pedagógiai beavatkozással" is támogathatjuk. E segítő beavatkozás elméleti hátterének és gyakorlati metódusainak megállapítására 1985 és 1990 között széles spektrumú kutatómunkát folytattunk. Ebben fő feladatunk a lehető leghatékonyabb eljárások, módszerek kimunkálása volt, feltárva pl. azt, hogy mennyire erősítik a személyiséget s teremtenek kedvező feltételeket az önneveléshez az önismereti tudatosítás, az önismereti sablonok, sztereotipek, előítéletek feltárása és leküzdése, vagy pl. a személyiségtörténet bemutatása stb. Vizsgáltuk azt is, hogy a video–módszeregyüttesben való alkalmazása adhat–e segítséget az önismereti szint megállapításához, az önmagunkról való tudás elmélyítéséhez, az önkontroll–funkciók fokozásához, a stabil, „erős-énű" személyiség megalapozásához.

      Az önismeret-felmérés és -fejlesztés lehetséges útjait vizsgáló kutatásaink fő irányait az alábbi megfontolások alapján jelöltük ki.:

      1. Saját lelki jelenségeinkről közvetlen tudomásunk van; pszichikuma révén alkot az ember képet önmagáról. Az önpercepció alapja maga a megismerés képességével rendelkező ember, aki mintegy „önkonfrontáció" keretében tárja fel személyiségének erős és gyenge pontjait. Az ember képes önmagát (énjét) és tulajdon élettevékenységét tárgyként gondolatilag – s nem csupán a percepció szintjén – megragadni, és reflexiója objektumává tenni.

      Így a szubjektum is tudatos–értékelő reflexió tárgya lesz, ugyanakkor a szubjektum egyben a megismerés alanya is; ez lehet az egyik oka annak, hogy az önkonfrontációs módszerek rendkívül hatékonyak

      2. A megismerés – az önmegismerés is – mindig aktív jellegű és gyakorlatközpontú; az ént jobban meg lehet érteni, ahogyan az a céltudatos tevékenység kontextusában megjelenik Az ilyen jellegű megismerésben a személy leírja a saját – aktivitás közben észlelt – mentális képét, így az önészlelés és -megismerés a világgal való kölcsönhatást is jelenti. Ezek a kölcsönhatások nem csupán informálják az észlelőt, hanem át is alakítják. Megismerés közben saját magunk „megtanulását" segíti a szociális cselekvés, hiszen saját magunkról is kognitív struktúrákat hoz létre (M. Neisser, 1984. 186.).

      3. Önmagunk reális megismeréséhez rá is vagyunk utalva azokra az információkra, amiket mások mondanak, hiszen az énkép kialakulásában és mindenkori meghatározásában alapvető szerepe van a visszajelző kollektíváknak (L. P. Grimak, 1987. 262.). Az ember sohasem szabadul meg egészen attól, hogy önmagát azoknak a képeknek az összefüggésében nézze, amelyeket mások alkottak róla (G. H. Mead, 1973.).

      A kutatók (pl. H. Wallon 1958.; Mérei F. 1970.; Kiss T. 1978.; G. W. Allport 1985.; I. Sz. Kon 1989.). ma már általánosan elfogadják, hogy az éntudat társadalmi eredetű, a második életév táján vagy kicsit később alakul ki, s hogy az énképet nagymértékben meghatározzák a szenzomotoros és szociális visszajelentések

      4. Az önmegismerés csak az embert jellemzi. Azt is tudni kell, hogy ez nem könnyű dolog, sok segítség kell hozzá. Az önmegismerés – elméletileg megalapozott – gyakorlati metódusait csak interdiszciplinárisán lehet létrehozni. Az önismeret-fejlesztés pszichológiai alapjain kívül nagy szerepe van pl. a pedagógiának, a szociológiának és a szociálpszichológiának. Figyelembe kell venni a genetika, a történelem, a néprajz, az etológia, a kommunikációelmélet, a pszicholingvisztika eredményeit is. A tudományok egész sora segítheti még az önmegismerés, énvizsgálat koncepciójának kialakítását.

      Az önismeretfelmérés és -fejlesztés vizsgálatára vonatkozó koncepció kialakításának sajátos nehézsége, hogy nem könnyű olyan objektív kritériumokat találni, amelyek alapján elbírálhatnánk az egyén önpercepciós teljesítményét. S. E. Asch hívja fel a figyelmet arra, hogy „a személyre vonatkozó részinformációk… nem egyenlő súllyal esnek latba…,hanem sajátos szerveződési szabályoknak engedve, különféleképpen" (1958. 15.).

      Ugyanakkor a szociológiai–demográfiai csoport-hovatartozással történő önmeghatározás (pl. nem, életkor, lakóhely) – figyelmeztet Csepeli György – csak „a válaszadók kisebbsége számára jelent alternatívát" (1981. 20.).

      H. Wallon és sokan mások hangoztatják azt is, hogy a kutatás eleve kudarcra ítélt, ha csak az introspekcióhoz, a szubjektív belső szemlélődés olyan formáihoz ragaszkodunk, amelyek bezárnak bennünket önmagunkba.

      Ádám György támadja az introspekció módszerének egyoldalú bírálóit. Meggyőző érve a következő: „ma tudjuk, hogy egy embercsoport azonos irányú önmegfigyelési szubjektív beszámolója bármennyire ingadozó legyen is, statisztikusán is igazolható objektív ténnyé válik" (1987. 11.).

      Mi vizsgálatainkban kiszélesítettük az önmeghatározási dimenziókat, az indulási és érkezési szint megállapításához felhasználtuk a spontán énképről nyert adatokat is. Az önismereti szint feltárásához és az önismereti készségek fejlesztéséhez pedig videós eljárásokat is alkalmaztunk.

      A kutatás, s így – az eredményeit közreadó – könyv sem érinti a kérdőív összes elméleti és módszertani kérdését; empirikus eredményeink összegzésével is csak a témakör egy körülhatárolt metszetéhez szolgáltathatunk adatokat. Ez pedig nem más, mint a tizenévesek önismeretének videomagnó alkalmazásával való pedagógiai fejleszthetősége. E metszetben egy körülhatárolt elméleti keret felépítését és a gyakorlat számára verifikálható eljárási módok feltárását kíséreltük meg. Vizsgálataink céljai a következők voltak:

      A serdülők iskolai és iskolán kívüli neveléséhez és önneveléséhez szükséges önismereti

      Enjoying the preview?
      Page 1 of 1