A Védák bölcsessége

II. FEJEZET

A védikus látásmód

***

A Védák az élet minden területét átfogó tudást tartalmaznak.

-Manu Shmriti-II.7

***

A Védákat-az isteni kinyilatkoztatás értelmében- Shrutinak is nevezik. Ez szó szerinti fordításban annyit tesz: az, amely hallott. A Védikus énekeket az ősi bölcsek illetve papok misztikus képességeik határtalan mélysége révén fogták fel tudatuk belsejéből. A mantrát mindig egy adott ritmusban recitálták, majd mindig kizárólag szájról-szájra adták tovább a következő nemzedéknek. Ez a következő képpen zajlott: a tanár mantrákat tanított a tanítványoknak, ők napi ismétlésekkel megtanulták kívülről a szövegeket, és amikor eljött az idő, ők is tovább adták saját tanítványaiknak. Így örökítették át generációról-generációra a létezés védikus bölcsességét az emberi emlékezés képességét felhasználva. Ebben a korban nem volt szükség arra, hogy bármit papírra vessenek. A Védák rendszerezése és papírra írása viszonylag rövid ideje, csupán egy-két évezreddel ezelőtt kezdődött. Fennállt a veszélye annak, hogy az emberi létezés olyan hanyatlásnak indul majd, hogy a Védák egyes részei elvesznek. Asztrológiai jelzések alapján a Rig Veda néhány része vélhetően 8000 éves. Azonban a Védák tudása, ami az idők kezdetén keletkezett, valójában soha nem veszhet el, mert az mindörökre tárolva van az emberi tudatban. Hasonlíthatnánk ezt mondjuk az elektronhoz, amely egyidős az Univerzummal, azonban létezéséről tudományos bizonyítékot az emberiség saját evolúciójának csak egy bizonyos pontján szerzett.

Sruti és Smriti

Négy véda létezik: Rig Veda, Sāmaveda, Yajur Veda és AtharvaVeda. Őket kísérik a Brāhmana-k, Āranyakák és az Upanishádok, ezeket általában a Sruti részének tulajdonítják, amely a Védák isteni kinyilatkoztatása. A Védikus irodalom minden más része a Smriti művek csoportjába tartozik. A smriti jelentése : az, amely emlékezett. Hasonlóan saját tudatunkhoz, a Védikus tudás sem statikus, és nem köthető egy bizonyos helyhez vagy személyhez. A bölcs vagy jógi, azaz közvetítő az, aki engedi, hogy a létezés és tudat örök bölcsessége keresztül áramoljon rajta. Ez a tudás az idő bármely pillanatában bármikor új impulzusokkal gazdagodhat, tovább fejlődhet vagy tovább növekedhet. A magyarázó részek vagy gyakorlati útmutatások a Smritihez tartoznak, amelyek nem isteni sugallatok a szó szoros értelmében. A Sruti örökké való (nitya) és istentől való(apaurusheya), a Smriti viszont emberi eredetű. Amikor e kettő konfliktusban áll, akkor a Sruti kerekedik felül (Karma Mimamsha 1.3.3) Mindazonáltal a Smritihez olyan prominens részek tartoznak, mint a Bhagavad Gitā, a Vedānta, a Yoga Sutrák, és az Āyurveda. Ezek olyan könyvek, amelyek világszerte ismertek illusztris tartalmuknál fogva. Szerepük az, hogy a Sruti magasztos értelmét magyarázzák, részletesen kifejtsék, és a mindennapi életből vett gyakorlati példákkal és megannyi hasonlattal megvilágítsák.

PURUSHA ÉS PRAKRITI

A Rig Veda úgy nyilatkozik a Purusháról( Legfelső lélek) mint a végtelen létezés kifejeződése, amely mindent átfog saját természetében, azonban egyedül önmagában álló. A purusha, amelynek a természete prakriti (anyagi). Tekinthetünk rájuk úgy is, hogy a Prakriti a mag, ami készen áll a vetésre,és Purusá végtelen raktárában várja, hogy elvessék. Ők ketten alkotják a természet férfi és női aspektusát. A Kundalini-doktrínában ők Shiva-Shakti-ként ismeretesek, a tudás Kínai tradíciójában pedig mint a Yin-Yang. Prakriti, Purusha dinamikus természete, aki mint egy óriási, végtelen kozmikus vágy az élet beteljesítésére manifesztálódik. Az emberi mérték aspektusában is ugyanez történik . Ahogy fent, úgy lent.

Prakriti, a három guna –sattva, rajas, és tamas –kölcsönhatásában létezik, ők alkotják hármas természetét. A sattva a természet teremtő és nyugodt ereje, a rajas a cselekvő, fenntartó erő, és a tamas, az inaktív, hanyatló erő képviselője. Mindhárom erő szükséges az evolúció fenntartásához. Ők folyamatosan és egyidejűleg jelen vannak az evolúció minden szakaszában, de mindig különböző arányban. Elég könnyű meghatározni, hogy melyik guna bennük az uralkodó. Amikor nyugodtak, kedvesek vagyunk és tiszta életet élünk, akkor a sattva elem van túlsúlyban. Amikor főleg a munkára koncentrálunk és az anyagi gyarapodásra, akkor a rajas uralja elménket, ha viszont lusták vagyunk és unottak, nehezen megy a reggeli felkelés, akkor a tamas guna dominál.

A teremtés rendszere alapján Purushá-t úgy definiálhatjuk, hogy az egyetemes intelligencia egyedüli és oszthatatlan princípiuma, amely nem ismer időt: ő maga a létezés. Az emberen belül pedig a kozmikus létezés magját, mint a Felsőbb Ént, azaz a tapasztalás területét jelenti, ami a gondolataink mögött húzódik. Ezt hívjuk a tiszta tudat területének. A tiszta tudat megtapasztalása akkor következik be, amikor a gondolataink áramlása teljesen lecsendesedik, és az elménk transzcendálja magát illetve átlép a legfinomabb gondolati cselekvésen is túlra. Ebben az állapotban a korlátolt elme feloldódik a határtalan Létezésben: a tudat nem lesz tudatos semmi másra a továbbiakban, csak a tudat-osság marad. Tehát az észlelés alanya és tárgya összeolvadnak egy új tudatállapotban, amelyben a tudat csak magára figyel és semmi más nem történik. Mivel ez az állapot minden mentális tevékenységen túl keletkezik, ezért ezt úgy is nevezünk, hogy transzcendentális tudat. Ez a spirituális tapasztalás nem csak kizárólag jógik számára érhető el, hanem számunkra is a yoga, a meditáció és az elmélkedés által. Hovatovább,a Védikus mantrák recitálásával, vagy csak azok puszta hallgatásával kifejleszthető és elmélyíthető saját spirituális tapasztalásunk.

VÉDA ÉS TUDOMÁNY

Az ősi bölcsek képesek voltak a tudatuk legkifinomultabb szintjén a létezés végtelen valóságát, értelmét felfogni és azt ki is fejezni. A világkép –más néven az a rendszerezett tudás, amit valaki az életről elképzel –minden emberi lény számára tulajdonképpen egy dologtól függ, nevezetesen, saját képességétől és a tudatos érzékeléstől. Ezért is van az, hogy mindenki különböző valóságot tapasztal meg. Éppen ezért egyáltalán nem csoda hogy olyan gyakran előfordul, hogy nem értünk egyet vagy vitatkozunk egymással, vagy esetleg megbántódunk. Igen ám, de akkor mi az igaz és mi a hamis? Az ősi látok(bölcsek) szerint, csak egyetlen alapvető valóság létezik, az amelyben az emberi elme megszilárdul abban az állapotban, amelyben tökéletes harmóniában van az univerzum törvényeivel. Ebben az állapotban, a természet törvényei- a teremtés ereje- 100%-ban kifejezésre kerül a Rishiben, idegrendszerének tisztasága folytán. A magasan fejlett Védikus civilizáció korában, viszonylag sok ember élt tisztán és a bölcselet szerint. Úgy is szokták mondani, hogy ők élték a Védát. Az emberi létezés későbbi szakaszában, az emberi befogadás képessége nagy mértékben hanyatlani kezdett. Napjainkban ezt már teljesen háttérbe szorította az eluralkodó érzékek szerinti befogadás. Ez a Káli-Júga kora, a vaskor, az az időszak, amelyben az emberiség már majdnem elérte a zéró pontot belső tudásának kibontakoztatásában.

A teremtés teljes szerkezete a természeti törvények működésén alapszik. Ezek a törvények mindig ugyanazok, azonban az, amit emberi elménk róluk felfog, az tudásunk, tapasztalatunk a belső fejlődésünk vagy éppen hanyatlásunk szerint változik. Bármikor, amikor spirituális hanyatlás vette kezdetét, a tudomány, vallás és filozófia az élet elkülönült aspektusaiként mutatkoztak meg. Az intelligens tudásunk módszereivé váltak, háttérbe szorítva a boldogság és jólét óceánját, amely belül található meg. Akárhogyan is, a természet törvényei elpusztíthatatlanok. Ezért feltételezhetjük, hogy mindig eljön az a pillanat, amikor az inga visszabillen a másik oldalra. A Védikus iratok megerősítik ezt, és megadják a megjelenési és eltűnési fázisok pontos időtartalmát, illetve a tudás megjelenési és eltűnési ciklusának időtartamát is, ami nevezetesen 4.320.000 emberi év. A teremtés teljes ciklusa ennek ezerszerese. Sokáig a Védákat titokként őrizték a Brahman papok rendjében, és csak néhány évezrede kezdték papírra vetni azokat és vált lehetővé megismerésük az emberiség számára. Azonban még napjainkban is szinte csak kizárólag a Véda papok recitálnak mantrákat, hiszen azok alig olvashatóak illetve alig érthetőek a hétköznapi ember számára. Ez nagyon elvont és gyakran titokzatos betűiknek köszönhető. Egyedül az Upanisha-dok örvendenek roppant nagy népszerűségnek, amelyek a Sruti részhez tartoznak . Később fokozatosan fejlesztettek a széles közönségnek szánt védikus irodalmat, amelyekhez egyebek között a Vedangá-k, Upangák, az Upavédak, és az Itihās-ok ( Rāmāyana és a Mahābhārata ) tartoznak. Ezek a védikus kódok magyarázatában játszanak fontos szerepet, és nehezen tagadható, hogy e magasztos bölcselet mögött magasan fejlett civilizáció rejlik. Hol van a világnak még egy helye ahol ilyen mélyrehatóan beszélnek a makró-és mikrokozmosz kapcsolatáról mint például a Sāmkhya és Vaisheshika közötti párbeszédben? És nem egészen rendkívüli, hogy a Védikus tudósok főként magukban keresték az Univerzum eredetét? Jóval a modern tudomány megjelenése előtt ők már tudatról, elméről és agyi idegpályákról beszéltek és azok külvilággal való kapcsolatáról is. Közvetlen kapcsolat megteremtésével a föld és a test, a mag és a víz, a nap és a szem, a hold és a szél, a szél és a légzés, a tűz és a beszéd között világossá tették, hogy messze-messze meghaladták saját korukat. A Védikus tudás mindenekelőtt a mindentudás raktárából indult ki, amely minden kétséget kizáróan maga az emberi tudat. Ez megmagyarázza az ősrégi közmondás létjogosultságát: Ismerd meg Önmagad!

Önmagunk teljes megismerésével mindent megtudhatunk.

Természetesen nem kétséges, hogy a modern tudomány és technológia megszámlálhatatlan technikai vívmányt és eszközt hozott az emberiség életébe, amivel mérhetetlenül hozzájárult a társadalom jóllétéhez és elvezetett minket napjaink globalizált társadalmához. Az elmúlt néhány száz évben a modern tudomány előretörése semmihez sem fogható hatást gyakorolt az emberi civilizációra. Tudományos szakértők százezrei dolgoznak jelenleg is szenvedélyesen, hogy továbbfejlesszék felfedezéseiket illetve gyakorlati alkalmazásaikat, és az eredmények valóban elképesztőek. A modern tudománynak egészen mostanáig sem sikerült integrálnia kutatásait a tudat területével. Valójában félne is ezt megtenni, és nem is óhajtaná látni a tudomány kapcsolatát a létezés egyéni területével. Ennek eredménye pedig az, hogy a modern tudomány és technológia alkalmazásai elfogadhatatlan aránytalanságot eredményeztek és majdnem lerombolták civilizációnkat. És ebben rejlik a modern tudomány területének hiányzó láncszeme, problématikája; ez pedig nem más mint a kutatás integrációja az anyag és energia területével és saját tudatunkkal. A Védák ősi tudása, a legtökéletesebb mód a hiányzó láncszem felfedezéséhez a tudomány területén belül.

Tehát mondhatjuk, hogy a modern tudomány foglalkozási területe főként a külvilágra korlátozódik; azaz az ismertre. A külvilágot kutatva próbálja felderíteni és felfogni a teremtés eredetét.

Akárhogy is, egy nap elfogadjuk majd, hogy a tudat teljességének egyetemességén belül találjuk meg minden létezés forrását és az emberiség evolúciójának esszenciáját és lehetőségeit. A Rishik, látók tökéletesen felismerték, hogy addig nem érthetjük meg az Univerzum igazi értelmét, amíg az ember tökéletesen nem ismeri meg saját magát. Annak érdekében, hogy beindíthassuk ezt a fontos és szükséges fejlődést, a Védák milliárdnyi javaslatot tesznek arra vonatkozóan, hogy hogyan találjunk vissza önmagunkhoz, és hogyan állítsuk meg a féktelen lustaságot, haragot és hatalomvágyat, kapzsiságot, mely olyannyira eluralkodott mai világunkban. Ezek a destruktív erők azok, amik megkongatják a vészharangot az emberi civilizáció hanyatlása felett, és ami végül annak bukásához vezethet. A jógik teljes tudása nem más, mint egy pozitív, tökéletesen megfogalmazott és sürgető felhívás nemzeteink közösségének harmóniájához és a toleranciához való visszakanyarodáshoz. Saját magunkat átalakítva, az egész világot át tudjuk alakítani.

Ez csak akkor érhető el, amikor az emberi tudat elnyerni azt az állapotot, amit úgy nevezünk, hogy a megismerés teljessége, a megismerés folyamata, és a megismerhető. Az alábbi ábra a tudás ezen összességét mutatja és ez maga a Véda.

Ábra. 2.1

A Tudás megismerésének folyamata

2.1 Ábra: A teremtés minden fázisának és minden egyéb emberi cselekvésnek három aspektusát különböztetjük meg.

-a megismerő( az egyén aki befogad)

-a megismerés folyamata(a tudás megszerzésének folyamata)

-a megismerhető ( a tudás ami megismerhető)

Egy fejlettebb tudatállapotban lehetségessé válik az egyén számára, hogy a tudás fent említett mindhárom elemét befogadja egy integráltabb tudatállapotban. A Védák célja, hogy megalapozza a teljesség érzését minden emberi lényben és a társadalomban is.

A tudat teljessége mindennapi életünkben arra utal, hogy emlékezzünk rá, hogy spirituális lények vagyunk, de fizikai környezetben élünk. Eredeti természetünk a tiszta, hangtalan tudat, amely a leginkább a megfoghatatlan érzéseken és gondolatokon túl létezik. Csatlakoztatva vagyunk az intelligencia határtalan területéhez- a belső, néma tanú területéhez. Ezen a szinten a tudat tudatos létezésként ismeri fel magát. Amikor megszilárdulunk a tiszta tudat szférájában, akkor mindent egy kozmikus szemüvegen át tapasztalunk meg. Két lábbal állunk a világban, van bennünk valami, ami mindenen kívül áll, a független, belső megfigyelő, amelyben iszonyatos energia, nyugalom és boldogság rejlik. Ha képesek vagyunk így észlelni, magunkat ártatlanul megfigyelve, akkor az egónk, az intellektusunk és az érzéseink is teljesen új módon kezdenek működni. Ez az amit úgy hívunk, hogy a tudatosság beteljesülése. Később erre még visszatérünk.

A HIMNUSZOK MAGYARÁZATAI

Amikor a himnuszok szó szerinti jelentéseit vizsgáljuk, meglepődve láthatjuk, hogy főleg tehenekről, lovakról és egyéb olyan dolgokról szólnak, amelyek látszólag nincsenek logikus összefüggésben egymással. Hogyan lenne lehetséges, hogy ezek a versikék a létezés örökérvényű és valós tudását tartalmazzák? Talán elnéztünk valamit? Az egyetlen magyarázat az lehet, hogy ezeknek a védikus szövegeknek van rejtett értelmük is. A Rig Veda saját szövegeiben ad is jeleket erre vonatkozóan. Mi ezért elfogadjuk, megelőlegezzük a tényt, hogy feltehetőleg mögöttes tartalmuk van. Ezt tudhatjuk onnan is, hogy a mantrák szájhagyományon keresztül történő átadásának kifogástalan rendszere folytán a mantrák nem változtak az idők folyamán. Továbbá ismeretes, hogy a szanszkrit nyelvben minden szónak van másik jelentése is, más értelmet is adhatunk neki. Minden egyes fordító illetve kommentátor saját értelmezését vihette bele szabadon a magyarázatába. Például a go szót, amely tehenet jelent, különbözőképpen magyarázzák. Vagy az Ahi szót , ami kígyót jelent, gyakran felhőnek fordítják. A védikus istenek mint Mintra, Varuna, Savita, mind összekapcsolhatóak a Napistennel. Ezért van az, hogy a védikus himnuszok túlterheltek jelentéssel és a róluk szóló különböző magyarázatok nem csengenek össze egymással.

Amennyiben a Védák a lét minden tudását tartalmazzák, akkor feltételezhetjük, hogy az ősi bölcsek nem hamisították meg az eredeti szövegeket. A tudás megőrzése érdekében tilos volt akár egy szót vagy egy betűt is megváltoztatniuk. Valójában minden egyes szót különös gondossággal és okkal választottak ki és helyeztek el a szövegben. Miért nem lehetséges az, hogy a szavak normál jelentése a helyes jelentés? Annak oka, hogy a kommentátorok elkezdték kétségbe vonni az eredetiséget az, hogy nem voltak képesek megérteni a szövegek eredeti jelentését, és feltehetően nehéz időszak volt, amíg értelmet nyertek belőlük. Ennek eredményeképpen végtelen sokszámú magyarázat született, amelynek valószínűleg egyike sem tökéletesen helytálló. A Védikus fizika, vagyis a Hinduizmus tudományos eredete cimű figyelemre méltó könyvben a szerző Raja Ram Mohan Roy PhD., eldöntötte, hogy teljesen visszatér a szavak eredeti vagy (1)szószerinti jelentéséhez, majd ezután(2) ebből kiindulva vizsgálja ezen szavak lehetséges tudományos jelentéseit. Ezzel nagyon meglepő eredményekhez jutott el, amiről bővebben a IX. fejezetben lesz szó.

Objektív nézőpontból vizsgálva a Véda megadja az univerzum keletkezésének, fejlődésének és végül zsugorodásának részletes magyarázatát. Ez a folyamat örökkön-örökké ismétli magát kis illetve nagy ciklusokban. Szubjektív nézőpontból ugyanez a folyamat játszódik le, amit legjobban az emberi evolúció kifejezéssel írhatunk le. Az emberi tudat egyedülálló semmihez sem fogható tulajdonsága, hogy képes tárolni saját evolúciójának teljes tartalmát és lefordítani ezt hangok sorozatává. A Védák élő példája ennek. Szerkezetében magát, mint a létezés, teremtés és evolúció kutatását mutatja be. A védikus himnuszoknak valójában van egy közérthető jelentése, bár a kívülállóknak ez mögöttes jelentésnek tűnhet. Minden mandala(szó szerint kör) vagy fejezet az evolúció egy bizonyos ciklusának leírása, és minden mandala-kör együttesen egy spirált formál, amelyek szoros kapcsolatban állnak egymással. Minden mondat, minden szó és betű lényeges szerepet játszik mind a himnuszokban, mind pedig az egyes bekezdésekkel(sukta-k) vagy fejezetekkel(mandalák) való viszonyában. Mi több, a szavak közti szüneteknek is esszenciális szerepük van. Például a Rig Veda tizedik mandalája tartalmazza – a tudós és spirituális mester Maharishi szerint-az első fejezetben szereplő szavak közti szünetek magyarázatát.

Továbbá Maharishi a Védikus Tudományok c.munkájában kifejti, hogy a Védák minden bekezdése számos himnuszból azaz richa-szból áll. Egy-egy himnusz, a Rishik(szó szerint:az, aki lát) kifinomult befogadóképességének vagy felfogásának eredményeként született meg. Az emberi tudatnak, annak tiszta formájában végtelen hatásköre van. Ebben a határtalan tiszta tudati állapotban a Rishi képes felfogni a teremtés folyamatának mechanizmusát és azt hangok sorozatában kifejezni a létezés megnyilvánuló szintjén. A Védikus himnuszok szekvenciális hangjai tökéletesen megjelenítik az alkotói folyamatot a tudati mezőben. A befogadásnak három nélkülözhetetlen eleme van, ezek a látó vagy bölcs, az istenség akit megidéz, és a felhasznált versmérték. Szanszkritul ezt külön-külön úgy fejezzük ki, hogy Rishi, Devatā,és Chhandas.

Ők együttesen alkotják a megismerő teljességét, a megismerés folyamatát és a megismerhetőt, amelyben az egész több, mint a részek összessége. Minden védikus himnuszt kivétel nélkül együtt jár át a három alkotóelem. Legyen a kilencedik mandalának az első himnusza a példánk:

***

A Risi most Madhucchandas, Vishvāmitra fia;

A Devatā Pavamāna Soma;

Chanddas pedig Gayatri.

Tisztítsd meg magad a legfelfrissítőbb áradattal ,

O Soma, sürgesd Indrát hogy igyon.

– Rig Veda, Mandala IX, Anuvāka 1, Szukta 1.

***

Madhucchandas a himnusz látója, istensége(a természeti törvény)akit felélénkít tiszta tudatában, a Pavanama Soma, aki pedig a Rig Veda kilencedik mandalájának istensége. A megidézett istenség vagy a természeti törvény az alkotó intelligencia impulzusa, amely a teremtés folyamatának egy meghatározott részéért felelős. A kilencedik mandala első sukta-jában, a versmérték a Gayatri, a Védák leggyakrabban használt versmértéke. A versmérték jelzi a látó vizsgálódásának felépítését is, és összefüggésben van idegrendszerének sajátos minőségével is. A következő fejezetekben részletesebben megmagyarázzuk az összes itt említett koncepciót, ideértve a himnuszok mélyebb értelmét is.

Ismételten Maharishit idézve, a Rig Veda, Sāmaveda, Yajur veda, és az Atharva veda mantrái mind apaurushe-ják, azaz nem a bölcsektől és a tökéletesen megvilágosult jógiktól származók, hanem a teremtés folyamatának spontán kifejeződései. A Védikus kinyilatkozások éppen ezért nem köthetők időhöz, helyhez, sem népcsoporthoz vagy kultúrához. Mindamellett, hogy sok különböző kinyilatkoztatás történt a múltban, a jelenben vagy a jövőben szintén előfordulhat. Nem úgy kell elképzelnünk a Védákat mint egy állandó változatlan szerkezetű dolgot, amely minden következő generáció számára ugyanolyan, hanem mint olyasvalamit, ami folyamatosan mozgásban van, növekszik s fejlődik, miközben megtartja a magvát, a lényegét. Ezért új megismerések mindig adódhatnak. Ha a Védák szövegei valóban isteni kinyilatkozások, akkor mindig ki fogják állni az idő próbáját, méghozzá könnyedén. Hasonló folyamatok zajlottak le más ősi kultúrák esetén is. A beavatási szertartás végzését, és az élet bölcsességének és a táj részletes leírásainak évezredes szájhagyományos átörökítését megtalálhatjuk az Ausztráliai őslakosok kultúrájában. Az élet bölcsessége és az aprólékos tájleírások napjainkban is megtalálhatók az úgynevezett dal-fonalaikban; amik a tradicionális és kulturális vívmányaik dalokban való tovább adását jelenti. Csakúgy, mint a Védikus civilizációban, az aborigináloknál(ausztráliai őslakosok) a hasonló tudás-átörökítése a férfiak feladata volt. A Védikus látó tehát nem az örök törvények és a létezés ciklusainak feltalálója, ahogyan Newton sem a gravitáció feltalálója.

Ő csak mint közvetítő vesz részt ebben, mivel magában már megtapasztalta a létezés, teremtés és evolúció impulzusait maguk teljességében. Ez az amit a látó kifejez, amikor azt mondja Vedoham- azaz Én vagyok a Véda. Úgy tűnik, hogy hihetetlen tisztaságában messze magasan fölöttünk áll, és bizonyos értelemben tényleg erről is van szó. De végső soron minden emberi lénynek megvan a képessége arra, hogy önmagát a tiszta tudati mezőben vibráló kifinomult hullámként tapasztalja meg. Ez a tudat teljességének végső megtapasztalása, létünk és egyben minden létezés alapja. És a jó hír ezzel kapcsolatban az, hogy a Védák útmutatást és gyakorlati tanácsokat is adnak arra vonatkozóan, hogy hogyan érhetjük el ezt a célt.

A Védák fő témája a tiszta tudati mező(teljesség) és elménk mint annak eszköze közötti kapcsolat vizsgálata. ezzel párhuzamosan a létezés, a teremtés, intelligencia és evolúció lesz a vizsgálódás tárgya. A modern kvantum fizikában már felfedezték, hogy a kutató személye befolyásolja a kutatás eredményét. Ezért néhány fizikus már eljutott ahhoz a feltevéshez, hogy a teremtés primer mozgatója a kreatív intelligencia, vagyis a tudat. Ez tökéletesen szemben áll a klasszikus tudománnyal, amely azt vélelmezi, hogy a tudat az agy komplex működéséből fakad. Ezt azonban soha nem bizonyították, és megjegyzem lehetetlen is bizonyítani. A Védikus himnuszokban a teremtés folyamatának felfogása, a Rishi(látó) különleges tudatának hozzájárulásával lehetséges. A tiszta tudati mezőben felfogja a természeti törvények magvacskáit(istenségeit), amelyek a teremtés folyamatáért felelősek. A látó átalakítja annak dinamikáját(a mező magvait) hangokká, és a létezés felszínére hozza azokat. A himnuszok magukban rejtik az egyesített tudati mezőben szüntelenül zajló dinamikus folyamatokat, minden elképzelhető emberi beavatkozás nélkül. A Védák tárgya az, hogy ez a folyamat miképpen jelentkezik, zajlik és halad tova.

A BRAHMAN CSALÁDOK

A rishik nagy tiszteletnek örvendtek a régmúltban, a fejlett védikus civilizáció fennállásának idején. Gyakran házasodtak, de leginkább félrevonultan szigorú vegetáriánus életmódot folytatva éltek. Olyan kivételes spirituális képességek birtokában voltak, amelyekért óriási tiszteletet kaptak, Maitreya, Bharadvaja, Atri, Markandeja, Gristamada, Vishvamitra, és Vashistha a legnagyobbak az ősi bölcsek közül. Az idők során rengeteg mítosz és legenda gyűlt köréjük. Spirituális központjaik(asramok), melyek bár általában mélyen az erdők közepén elrejtve helyezkedtek el, sok esetben híres tudásközpontokká, nevelési-oktatási centrumokká nőtték ki magukat. A bölcsek recitálták a védikus himnuszokat, elvégezték a mindennapi szertartásokat, a yajna-kat, emellett földet műveltek, és teheneket tartottak. A Brahmanák kasztjának tagjaként úgy tekintettek rájuk, mint az ősi bölcsesség hagyományának vezetőire és védelmezőire. Sokszor fordultak hozzájuk asztrológiai tanácsért, de nagy szerepük volt az intézmények fenntartásában illetve a törvények betartatásában is, emellett különleges egészséggondozást is végeztek. Egész életük lényege a létezés okainak megismerése, és az Istenivel való kapcsolattartás volt. Nevük mindig apáról-fiúra szállt a Brahman családokban, akik évezredekig szájról-szájra adták át a Védikus himnuszokat a recitálás hagyományán keresztül a következő generációnak. A védikus tudás tradíciójának átörökítése és megőrzése mindig a brahman férfiak feladata volt. Születésüknél fogva a kaszt egy bizonyos ágához (Shákhá) tartoztak, akik a recitálás meghatározott részével foglalkoztak. A brahman fiúkat már egész kicsi korukban az úgynevezett gurukulába küldték, amely a spirituális tanító iskolája volt, és ahol egy beavatási szertartáson estek át. Ez a ceremónia egyfajta második születést jelentett, amely az ifjú brahmant dvijá-vá, azaz kétszer születetté alakította. A védikus himnuszok recitálása mellett szigorú viselkedési szabályokra voltak kötelezve, egyrészt a cölibátusra, másrészt a ruházkodásra illetve az étkezésre vonatkozóan. A kétszer-született egy húrt viselt a vállán, különleges helyzete jeléül. Ez az úgynevezett upanaja-szertartás egyébként elérhető volt más kasztbelieknek is és a ksatriják (harcosok, hivatalnokok), és a vaijsák(földművelők, kereskedők)számára is. Az utóbbiaknak lehetőségük volt a himnuszok tanulására és recitálására, de soha nem bízták meg őket a himnuszok tanításával vagy átörökítésével. Számukra a himnuszok tanulása és recitálása a világi életükben betöltött helyzetükre nézve volt fontos. Ide tartozik, hogy a recitálásban nem csak a memória, hanem a fiziológia egyes részei is szerepet játszottak. Például, bizonyos recitáláshoz adott kéz vagy arc gesztusokat használtak, a védikus szövegek dallamától és ritmusától függően illetve a tanítás védikus tradíciójától függően.

Ebből adódik a logikus kérdés, hogy vajon a védikus himnuszok recitálását és átörökítését miért nem végezhették nők ? Ez a női és férfi kromoszómák eltérő szerkezetével van összefüggésben. Az Y-kromoszóma jelenléte a férfi sejtekben bizonyult a legmegfelelőbbnek a változatlan és hosszú távú átörökítéshez. Habár ismerünk női nevű rishiket is, mint például Lopamudra, Apala, Suriya, Juhu, Yami, és Ghosha, azonban ezek csak a kivételek amelyek a szabályt erősítik.

A Védikus himnuszok recitálása hajdanán a szent áldozat bemutatásának végrehajtásánál, azaz a yajna-nál is fontos szerepet töltött be, ezeket rendkívül precíz eljárással végezték és így pontosan a meghatározott hatást érték el. A Brahman papok különböző recitálási fajtákat ismertek, amik szertartásonként változtak, esetenként nagyon hosszúak, költségesek és meglehetősen összetettek voltak. Néhány yajna eltarthatott akár egy évig vagy még tovább is, de ezek napjainkban már nagyon ritkák. Indiában a fő hangsúly jelenleg olyan otthoni szertartásokon van, amik a fogantatás, születés és halál eseményeihez kapcsolódnak, ezek egyszerűbben végezhetők és nem is költségesek. A Yajur veda és a nyomában járó Brahmanák (lásd IV. Fejezet) azok a kivételes iratok, amelyekben a szertartások és azok a helyes végzési módjának részletes leírása található. Vannak olyan hangkombinációk vagy mantrák amelyekkel az áldozati szertartást sokszorosan felerősítették, amik annyira erőteljesek, hogy akár hegyeket képesek elmozdítani. A kívánt hatás eléréséhez azonban meglehetősen magas tudatállapot szükséges. Sajnos a Védák igazi, mélyebb értelme elveszett az idők hosszú során. Az Atharva veda az egyetlen a négy Véda közül, amely ennek nem szertartásos aspektusát tárgyalja, témája a mindennapi élet gyakorlati problémái, amelyeknek megoldása az egyén, a család, és a társadalom általános jól létéhez vezethetnek.

***

III. FEJEZET

Tudat, Energia és anyag

***

A Védák minden Dharma forrásai

-Manu Smriti II.6

***

A dharma szó a Védikus bölcsesség egyik legalapvetőbb princípiuma, és a létezés teljességére és az emberi sorsra utal. A dharma az, ami fenntartja az életet mind kozmikus mind egyéni szinten. A Szanátana Dharma jelentése: örök törvény, a létezés örök törvénye. A Szat-Juga, az Aranykor után a dharma egyre inkább elkorcsosult, és a gondolkodás emberi fakultása fokozatosan gyengülni kezdett. Időről-időre megjelentek az egész világon híressé vált nagy tanítók, hogy megmentsék az emberiséget, és emlékeztessenek a tudás tisztaságára, ahogyan azt a Védák kifejezik. Teljes életüket szentelték az igazság feltárására. Közöttük megtaláljuk Shri Aurobindot, Rāma Krishnat, Paramahansa Yoganandát, Ramana Maharshit, Baba Nityanandát, Maharishi Mahesh Yogit,és még sokan másokat. Ezen tanítóknak még mindig vannak követőik világszerte.

Ilyen tanító volt Swami Dayananda Saraswati(1824-1883)is, aki az Ārya Samāj alapítója. Fő vágya az volt, hogy az indiai társadalomban felélessze a Védák mélyebb jelentését. Azt állította, hogy az igazság megismerése kizárólag csak a Védákon keresztül lehetséges, amivel határozottan állást foglalt a különböző szobroknak való túlzott odaadással szemben és a szertartások túlzott hangsúlyozása ellen. Swami Dayananda célja volt visszatérni a tiszta eredeti Szanátana Dharmához, az Egyetlenhez, a nem megszemélyesített Istenhez. Az Arija Szamáj jó néhány iskolát hozott létre, az úgynevezett gurukulákat, amelyek ma is aktívan működnek és viszik tovább a Védikus tudást, annak Swami Dayananda által tanított formájában. De még ma is vannak közöttünk megvilágosodott tanítók, akik meg akarják számunkra világítani a Védákat. Céljuk annak gyakorlati javaslatait tantárgyi rendszerbe illetve tudományrendszerbe foglalni. Maharishi Mahesh Yogi aki 2006-ban távozott el közülünk, ennek az időszaknak volt a tanítója, aki a védikus szent iratokat nagyon különleges módon interpretálta. Maharishi mestere Swami Brahmananda Saraswati (1868-1953)volt, Jyotimath Shankarachariya, Himalája, aki közvetlen leszületettje volt a szent Adi Shankara-nak( Kr.e 5. év). Maharishi új módon tette elérhetővé az élet egységének egyetemes tudását.

Vagy a nagy szent Shri Sathya Sai Baba, aki egyedülálló módon járult hozzá a Védikus tudás népszerűsítéséhez. Ő azt hangsúlyozta, hogy a legfontosabb, hogy folyamodjunk a tudásért, kérjük a tudást. Egyre több és több tanító adta ehhez a maga részét a világ minden tájékáról, és kezdtek lényeges szerepet betölteni a Véda magyarázatában a tudat, energia és anyag vonatkozásában (lásd 3.1.Ábra) Feltételezhetjük, hogy nagyszabású spirituális korszakban élünk. Ha mindent végiggondolunk, rájövünk, hogy csak idő kérdése, hogy a világ sokkal nagyobb mértékben megnyíljon a Védikus tudás kiterjesztésére illetve a Védikus szent iratok gyakorlati kézikönyvként való használatára minden napi életünkben.

Minden egyes Véda további ágra oszlik, amelyeket shakhas-nak nevezünk. Minden shakhas három részből áll, amely tagolódás összefüggésben van a tudat, energia, anyag hármas felosztással.

3.1. Ábra

Tudat, energia, anyag.

3.1 Ábra: Amint elkezdjük felfogni, hogy a Védák minden tudást tartalmaznak a tudatról, az energiáról és az