Változó civil világ

Dr. Bódi György – Dr. Gécziné dr. Bárdosi Eszter – Kahulits Andrea –

Dr. Kákai László – Dr. Lakrovits Elvíra – Dr. Lele Zsófia

Változó civil világ

Kézikönyv civil szervezetek számára

Kiadja a

CompLex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft.

Budapest, 2012

1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 21–35.

Telefon: (40) 464-565

Fax: +36 (1) 464-5657

e-mail: info@complex.hu

www.complex.hu

Felelős vezető: a CompLex Kiadó Kft. igazgatója

Kiadásért felelős: Tóth Gábor

A kiadványok szerkesztésért felelős: dr. Vajda Krisztina

Felelős szerkesztő: Aszalós Dániel

Műszaki kiemelt főmunkatárs: Schuller Krisztina

Műszaki szerkesztők: Kerek Imréné, Szász Zoltán

ISBN 978 963 295 219 2

Termékkód: YEB1299

Kiadványaink megtekinthetőek és megvásárolhatóak szakkönyvesboltunkban a Kiadó címén, továbbá a www.complex.hu portálon.

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás és a mű bővített, illetve rövidített változatának kiadási jogát is.

A Kiadó írásbeli hozzájárulása nélkül sem a teljes mű, sem annak bármely része semmiféle formában (fotokópia, mikrofilm vagy más hordozó) nem sokszorosítható.

Dr. Bódi György – Dr. Gécziné dr. Bárdosi Eszter – Kahulits Andrea – Dr. Kákai László – Dr. Lakrovits Elvíra – Dr. Lele Zsófia

Változó civil világ

Kézikönyv civil szervezetek számára

Szerkesztette:

Dr. Lakrovits Elvíra

Szerzők:

Kézirat lezárva:

2012. július 1.

© Dr. Bódi György, Dr. Gécziné dr. Bárdosi Eszter, Kahulits Andrea, Dr. Kákai László, Dr. Lakrovits Elvíra, Dr. Lele Zsófia, Budapest, 2012

© CompLex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, 2012

A CompLex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének a tagja.

2012. január 1-jétől a civil szervezetek létesítését, nyilvántartásba vételét, működését, állami támogatását és gazdálkodását meghatározó számos jogszabály megváltozott, illetve folyamatosan jelennek meg a területet érintő új jogforrások és egyéb intézkedések, amelyek részben már a 2011. decemberében elfogadott törvényeket is módosították. Mindezek alapjaiban változtatták és változtatják meg a civil szervezetek működésének rendjét, a közhasznú jogállás megszerzésének feltételeit, a beszámolók elkészítésének és közzétételének módját.

Könyvünk kézirata lezárásának (2012. július 1.) időszakában a legfontosabb kapcsolódó események a következőek: az Országos Bírósági Hivatal (OBH) a vonatkozó miniszteri rendelet alapján rendszeresítette és honlapján közzétette azokat a nyomtatványokat, amelyeket 2012. márciusától a civil szervezeteknek alkalmazniuk kell, ha nyilvántartásba vételi, változás átvezetése iránti, illetve törlési eljárást kezdeményeznek a bíróságnál. A jogszabályokban előírt eljárási rendnek megfelelően létrehozásra kerültek a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) Tanácsa és Kollégiumai. A NEA kollégiumai közzétették első működési támogatást ígérő pályázati felhívásaikat, amelyek beadási határideje 2012. május elején járt le, majd a kollégiumok megjelentették szakmai pályázataikat is, amelyek alapján 2012. június első felében lehetett benyújtani a pályamunkákat. Mindkét pályázati típus benyújtási feltételei között új elemként szerepelt a civil szervezet előző évi beszámolójának OBH-nál történő letétbe helyezése, amely új követelmény volt a civil pályázati rendszerek történetében. A beérkezett pályázatok elbírálása folyamatban van. Április végén döntöttek – a korábban megjelentett pályázati felhívás eredményeként – arról, hogy a 2012. július 1–2014. december 31. közötti időszakban mely civil szervezetek segíthetik a fővárosban és a megyékben Civil Információs Centrumként a többi szervezet tevékenységét.

A jogszabályi környezetet változásának mélységét és nagyságrendjét jellemzően mutatják be az alábbi felsorolások:

A területet érintő új jogszabályok:

– 2011. évi CLXXV. törvény az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról (a továbbiakban: Civil tv.);

– 2011. évi CLXXXI. törvény a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról (a továbbiakban: Cet.);

– 342/2011. (XII. 29.) Kormányrendelet a számviteli törvényhez kapcsolódó, sajátos számviteli szabályokat tartalmazó kormányrendeletek módosításáról;

– 350/2011. (XII. 30.) Kormányrendelet a civil szervezetek gazdálkodása, az adománygyűjtés és a közhasznúság egyes kérdéseiről;

– 5/2012. (II. 16.) KIM rendelet a Nemzeti Együttműködési Alappal kapcsolatos egyes kérdésekről (a továbbiakban: NEAr.);

– 11/2012. (II. 29.) KIM rendelet a civil szervezetek bírósági eljárásokban alkalmazandó űrlapjairól.

A területet érintően hatályukat vesztett jogszabályok:

– 1989. évi II. törvény az egyesülési jogról (a továbbiakban: Etv.);

– 1997. évi CVLI. törvény a közhasznú szervezetekről;

– 2003. évi L. törvény a Nemzeti Civil Alapprogramról;

– 160/2003. (X. 7.) Kormányrendelet a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2003. évi L. törvény végrehajtásáról;

– 114/1992. (VII. 23.) Kormányrendelet a társadalmi szervezetek gazdálkodásáról;

– 115/1992. (VII. 23.) Kormányrendelet az alapítványok gazdálkodási rendjéről;

– 6/1989. (VI. 8.) IM rendelet a társadalmi szervezetek nyilvántartásának ügyviteli szabályairól;

– 12/1990. (VI. 13.) IM rendelet az alapítványok nyilvántartásának ügyviteli szabályairól.

A változásokra figyelemmel módosított jogszabályok:

– 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről (a továbbiakban: Ptk.);

– 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról (a továbbiakban: Cst.);

– 1996. évi CXXVI. törvény a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról (a továbbiakban: Szftv.);

– 2005. évi LXXXVIII. törvény a közérdekű önkéntes tevékenységről (a továbbiakban: Köt.);

– 224/2000. (XII. 19.) Kormányrendelet a számviteli törvény szerinti egyes egyéb szervezetek beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségeinek sajátosságairól;

– az adótörvények és számos más jogszabály.

A változások új helyzetet teremtettek és teremtenek a civil szervezetet létrehozni szándékozók, a már működő civil szervezetek menedzsmentje, valamint a civil szervezetekkel foglalkozó jogi és számviteli szakemberek számára is. Szükséges az új és a módosított jogszabályok, a bírósági eljárási rend, a NEA tevékenységének naprakész ismerete és figyelmemmel kísérése ahhoz, hogy a gyakorlat során felmerülő kérdésekre helyes választ tudjanak adni, illetve a civil szervezetek tevékenysége kiállja a szabályszerűség próbáját.

Kézikönyvünk egyaránt szól a szakemberekhez és a laikusokhoz. Témái között sorra vesszük a szervezetalapítással és a nyilvántartásba vétellel kapcsolatos jogszabályi és gyakorlati kérdéseket; a közhasznúság új értelmezését és annak gyakorlati követelményeit; az új jogszabályok hatását a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvényre és a civil 1%-ok felajánlására; a NEA szervezetét és működését; a civil szervezetek állami támogatásának általános és különös szabályait; a civil szervezeteknek a csődtörvény hatálya alá kerülését; a gazdálkodás, a könyvvezetés, a beszámolás, az adózás változásait és a kapcsolódó új kötelezettségeket. A kötet az elvi tisztázás mellett számos gyakorlati példával és mintadokumentummal igyekszik érthetővé és napi szinten is alkalmazhatóvá tenni a benne közölt ismereteket.

Az pedig, hogy ezek valóban sokakat érintő, fontos kérdések, friss statisztikai adatokkal is egyértelműen alátámasztható [lásd a kötettel szinte azonos időben megjelenő Központi Statisztikai Hivatal (KSH): Nonprofit szervezetek Magyarországon 2010. című átfogó kiadvány részben e munkában is idézett adatsorait]. A statisztikusok munkájából kiderül, a mintegy 65 ezer szervezet közül 56.956, vagyis 87,6% a két klasszikus szervezeti típusok egyikébe tartozik, tehát alapítvány vagy egyesület formában működik, és a közalapítványokkal együtt ez az arány pontosan 90%. Ezért aztán kötetünk mindenekelőtt ezekre a szervezeti formákra koncentrál.

A szervezetek létrehozása témakörben fontos körülmény, hogy a hatályon kívül helyezett egyesülési jogról szóló törvény egyesületekkel kapcsolatos rendelkezései beépültek a Ptk.-ba. Megszűnt a társadalmi szervezet mint szervezeti típus, viszont létrehozott egy új formációt a Civil tv., a civil társaságot, amely szintén nevesítésre került a Ptk.-ban. A könyv elemzi az egyes szervezeti formák fogalmát, funkcióit, a létrehozás legfontosabb követelményeit.

A bírósági nyilvántartásba vétel, a változások bejelentése és a törlési eljárás tartalmi és formai követelményeit újraszabályozta a Cet., s e jogszabály tartalmazza az egyszerűsített nyilvántartásba vétel lehetőségét is, valamint a bíróságok civil informatikai rendszerének és az Országos Civil Névjegyzéknek a létrehozását is előírja. Kötetünk e körben részletesen foglalkozik a különböző okiratok adattartalmával, a kötelezően csatolandó dokumentumokkal.

Az egyik legjelentősebb változás a közhasznúság újradefiniálása, és ehhez kötődően a közhasznú jogállás megszerzésének új feltételrendszere. Erről, s a jelenlegi közhasznú jogállású szervezetek 2014. május 31-ig e tárgykörben teljesítendő kötelezettségeiről szintén számos információt ad a könyv, de szól a Civil tv. által módosított Szftv. szabályairól is, hiszen ezek a civil szervezetek több mint felét érintik.

A közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvény ugyan csak egy pontjában változott a Civil tv. hatására, de az nagyon jelentős: 2012. január 1-jétől nemcsak a közhasznú, hanem minden civil szervezet foglakoztathat a Köt. szabályai szerint önkéntest. Ennek az ad különös jelentőséget, hogy a közhasznú jogállás egyik feltétele a társadalmi támogatottság, aminek mutatói között szerepel, hogy tíz önkéntest tartósan foglakoztat a szervezet, így aztán ez a téma sem kerülhető meg a kézikönyvben.

A munka – mint említettük – ismerteti a civil szervezetek állami támogatásának általános és különös szabályait, felidézve a közpénzek felhasználására vonatkozó követelményeket is. Értelmezi továbbá, illetve példával illusztrálja a jelentős költségvetési támogatásban részesülő civil szervezet fogalmát, s önálló fejezetet szentel az átalakult civil állami támogatási rendszer egyik legfontosabb elemének a Nemzeti Együttműködési Alapnak.

A kézikönyv legnagyobb terjedelemben a megváltozott szabályozási rendszernek a civil szervezetek gazdálkodására gyakorolt hatásával, a számviteli és beszámolási kötelezettséggel, valamint a csődtörvény civil szervezetekre történő kiterjesztéséből adódó feladatokkal foglalkozik, ami talán érthető a szektor évi több mint 1200 milliárd forintos összbevételének fényében.

Márpedig számos lényegi változás történt 2012. január 1. napjától a civil szervezetek gazdálkodását érintően, amelyhez kötődően több gazdálkodási kérdés tisztázásra került az új jogszabályokban. A legfontosabb gazdálkodást érintő fogalmakat a Civil tv. újradefiniálta, pontosította. E körben kiemelendő az adomány, az induló tőke, a törzsvagyon definíciója, s új fogalomként jelent meg a vállalkozási tevékenység meghatározására a gazdasági-vállalkozási tevékenység – ezekről részletesen szólunk a későbbiekben. Új elemként jelenik meg továbbá az önkéntes munka értékének definiálása és változott a bevételek-kiadások típusainak csoportosítása is, amiről szintén részletes ismertetést kap az olvasó, de a gazdálkodást érintő új kötelezettség, a költségvetési terv készítéséhez is segítséget nyújt kiadványunk.

A civil szervezetek működését és gazdálkodását érintő további lényegi változás, hogy 2012. január 1-től a civil szervezetekre is alkalmazandóak a végelszámolásról, a kényszer-végelszámolásról, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló jogszabályok rendelkezései, a Civil tv.-ben foglalt eltérések figyelembevételével. Mivel ez egy nagyon jelentős változás a szektor életében, az erre vonatkozó szabályok, kötelezettségek bemutatása részletesen történik meg a könyvben, kitérve az eljárási szabályokra, és a végelszámolás, csődeljárás és a felszámolási eljárás során elvégzendő számviteli feladatokra is.

Bátran állítható, hogy az utóbbi években a civil szervezetek vezetői jellemzően egyre nagyobb figyelmet fordítanak a szabályos dokumentációs környezetre, hiszen a gyakori adóhatósági vizsgálatoknak történő megfelelés alapja a gazdálkodás és a gazdasági események szabályos dokumentáltsága. Erre figyelemmel a gazdálkodás szabályzatait bemutató fejezet kitér az egyes szabályzatok tartalmi szempontjaira, illetve gyakorlati tanácsokat ad azok elkészítéséhez.

Részletesen foglalkozunk továbbá az adománygyűjtés szabályaival, a támogatások számviteli elszámolásának kérdéskörével.

A civil szervezetek könyvvezetését érintő leglényegibb változás, hogy a közhasznú jogállású szervezetek 2012. január 1-jétől kötelesek a kettős könyvvitelt alkalmazni. Ez a szektor szereplőinek jelentős hányadát érinti, elsősorban a kisebb bevételű, de közhasznú jogállású szervezeteket, amelyek forgalmuk nagyságából adódóan eddig az egyszeres könyvvezetést alkalmazhatták. E kötelezettségről, illetve az áttérés egyes szabályairól is tájékoztatja tehát a könyv az olvasókat.

A számvitelről szóló fejezet azonban nemcsak az egyes kötelezettségek bemutatására tér ki, hanem részletes leírást tartalmaz a beszámoló (mérleg és eredménylevezetés/kimutatás) egyes elemeire vonatkozóan, illetve ismerteti a támogatások számviteli elszámolásának szabályait, a továbbutalási céllal kapott és a fejlesztési célú támogatások elszámolásának eltérő jellemzőit.

Mindezeken túl 2012. január 1. napjától jelentős változás hozott az is, hogy minden egyes civil szervezet számára kötelező a beszámoló és a közhasznúsági melléklet letétbe helyezése. A letétbe helyezés határideje tárgyévet követő év május 31. napja. Ha a civil szervezet saját honlappal rendelkezik, a közzétételi kötelezettség kiterjed a beszámoló, valamint közhasznúsági melléklet saját honlapon történő elhelyezésére is. A letétbehelyezéssel és közzététellel kapcsolatos új rendelkezéseket kiemelten tárgyalja a kézikönyv, külön ismertetve az átmeneti rendelkezéseket, így különösen a 2011. gazdálkodási év könyvvezetésére és beszámoló letétbe helyezésére vonatkozó előírásokat.

A kezében tartott könyv önálló fejezetet szentel a civil szervezetek adózási kérdéseinek, mivel a működésük során szinte valamennyi adónemmel kapcsolatos tudás igénye felmerülhet. Ennek az állításnak a valóságtartalmát valószínűsíti például, hogy a civil szervezetek 2010-ben mintegy 96 000 főállású, 47 000 részmunkaidős munkatársat és hozzávetőleg 418 000 közérdekű önkéntes tevékenységet ellátó személyt alkalmaztak, ráadásul a civil szervezeteknél a bér jellegű kifizetéseken kívül, az egyéb jogcímű kifizetések szinte teljes palettája: tiszteletdíj, előadó művészeti díj, sportvetélkedő díjazása, tárgyjutalom, ösztöndíj, stb. felmerülhet. Lehetnek továbbá ingatlanjaik, gépjárműveik, vállalkozásaik, amelyek további adókötelezettségeket vethetnek fel.

Mindezek mellett elmondható, hogy a civil szervezetek státuszukból és különösen a közhasznú jogállásukból adódóan számos kedvezményt érvényesíthetnek. A könyv ezért adónemenként bemutatja az egyes kedvezményeket, illetve a kedvezmények igénybevételére vonatkozó sajátos feltételeket is.

Nem hallgathatjuk el azonban, hogy ez a fejezet a legkevésbé „időtálló" része a könyvnek, hiszen az adójogszabályok évről évre változnak és ezek a változások érintik az adózás szinte minden területét: az adókulcsokat, a juttatások és adókedvezmények rendszerét, a közcélú adományozás szabályait stb.

A kiadványra általánosan jellemző azonban, hogy a szerzők igyekeztek minden egyes témánál megjelölni a pontos jogszabályi helyet, ami az adózási fejezetnél különös hangsúllyal érvényesül, így az olvasó szinte minden egyes juttatáskifizetési és adóbefizetési jogcímnél megtalálhatja a konkrét jogforrást is.

Úgy érezzük, bátran állítható, hogy a munka átfogó képet nyújt a civil szervezetek létrehozásával, működésével és gazdálkodásával kapcsolatos feladatokról, kötelezettségekről, az igénybe vehető támogatásokról és kedvezményekről, amely ismeretek a mindennapi működésben jól segíthetik a szervezetek vezetőit, aktivistáit és munkatársait.

Reméljük, hogy a megosztott ismeretekkel, gyakorlati tapasztalatainkkal hasznos segítséget nyújtunk minden kedves olvasó civil szervezetek működéséhez kapcsolódó munkájához!

A szerzők

A nonprofit, vagyis nem nyereségorientált szervezetekre vonatkozóan nem találunk értelmező rendelkezést a magyar joganyagban. A hazai és külföldi szerzők számos kísérletet tettek már e szervezetek definíciójának kimunkálására, közülük talán a legelfogadottabbnak a baltimore-i John Hopkins Egyetem nemzetközi összehasonlító projektje által kidolgozott tekinthető. Ez a létező statisztikai osztályozásokra alapítva egy tevékenységi és alanyi főcsoportokra rendszerezett meghatározást ad, amely szerint az alábbi ismérvekkel bíró szervezet tekinthető nonprofit szervezetnek:

– intézményesültség (nem háztartás szintű szervezet),

– kormányzattól független szervezet (nem állami),

– gazdálkodása eredményét a szervezethez tartozók között fel nem osztó szervezet (nem gazdasági társaság),

– önszerveződésen és öntevékenységen alapuló szervezet (létrehozását nem törvény rendeli el, s nem is kényszer),

– közvetlen politikai hatalom megszerzését és gyakorlását célul nem kitűző szervezet (nem párt).[1]

A fentiekre tekintettel megállapíthatjuk tehát, hogy a nonprofit szektor meghatározására három alapvető kritériumot és több részletjellemzőt vázoltak fel.

A három alapvető elhatárolási pont:

– a profitosztás tilalma,

– a nem kormányzati jelleg és

– az intézményesültség jogi személlyé válási fokozata.

További, kiegészítő jellemzői a nonprofit szektort alkotó szervezeteknek:

– az önkéntesség,

– a közjó szolgálata (közcélúság, közhasznúság),

– a pártpolitikai és egyházi hitéleti tevékenység kizárása.[2]

A „nonprofit szektor elnevezés valószínűleg azért nyert általánosan elfogadott módon polgárjogot, mert a profitszétosztás tilalma a szektor definíciójának egyik legáltalánosabb érvényű eleme, amely ugyanakkor lényegében ideológiamentes, s ezzel a többi függetlenségi elemet is érzékelteti. Kuti Éva szerint a legkisebb közös többszöröst a nonprofit szektor fogalmi elemeit kutatva nem sikerült megtalálni, ezért a „legnagyobb közös osztó vált általánosan elfogadottá: a nonprofit-jelző nem a szektor összetettségét, szervezeteinek sokféleségét tükrözi, hanem arra az egyetlen nagy közös jellemzőre utal, amellyel kapcsolatosan az érintettek között teljes az egyetértés. (A többi jellemzővel kapcsolatosan elméleti viták sokaságának lehetünk tanúi, míg a profitszétosztás tilalmát nem vitatják az e területen publikálók.)

A nonprofit szektor tehát sokszínű világ, amelyet érintően számos csoportosítás, tipológiai rendszer volna létrehozható. A szerzők ennek a munkának az elkészítése során az új Civil tv. szerinti civil szervezetre, tehát a civil társaságra, a Magyarországon nyilvántartásba vett egyesületekre (ide nem értve a pártokat), valamint az alapítványokra helyezik a hangsúlyt, de ahol ez indokoltnak látszik, kitérnek az egyéb – valamely törvény rendelkezése alapján közhasznúvá minősített – közhasznú jogállású szervezetekre illetve a számviteli törvény szerinti egyéb szervezetekre is, így a nonprofit szektor jelentős részét érintően átfogóan mutatják be a megújult jogszabályi környezetet.

Mielőtt azonban rátérnénk az egyes civil szervezetekkel összefüggő szabályok taglalására, célszerűnek látszik átfogóan is vizsgálni a Civil tv.-t, ami a rendszerváltó törvények egyik legfontosabbikát, az Etv.-t, és a szektor működése szempontjából meghatározó más korábbi jogszabályokat is felváltott.

A törvény – amelynek hatálya Ptk. alapján létrehozott alapítványokra, egyesületekre, valamint a közhasznú szervezetekre, illetve az egyesülési jog alapján létrejött egyéb szervezetekre terjed ki – indokolása szerint az alapvető cél egy olyan átfogó szabályozás megalkotása volt, amely a lehető legteljesebben biztosítja mind a szervezett, mind a közösségi jellegű szervezetek megalakulásának, az azokhoz való csatlakozásnak, valamint a működésének szabadságát. Az egyesülési jog ugyanis természetét tekintve olyan mindenkit megillető alapvető szabadságjog, amely alapján a természetes személyek, valamint tevékenységük célja és alapítóik szándéka szerint a jogi személyek, illetve ezek jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetei szervezeteket hozhatnak létre és működtethetik azokat. E szabadságjog gyakorlása alapozza meg a társadalomi önszerveződést, az érdekek és értékek közösségi megjelenítését.

Mivel az egyesülési jogról szóló törvényt a megszületésének körülményeire tekintettel több politikai kompromisszum is terhelte, s a hatálybalépésétől eltelt évek tapasztalatai is számos működési nehézségre világítottak rá, a kormányzat átfogó módosításra szánta el magát, ami a szektor működését érintő jogszabályok szinte teljes körét érintette. A jogalkotók megpróbálták a szabályokat koncentráltan elhelyezni, így több korábbi törvényt maga a Civil tv. váltott fel, új jogi kereteket adva a civil szektor további erősödésének.

A változások egyik legfontosabb eleme a civil társadalom régi igényére reagált azzal, hogy az egyesülési jog gyakorlásának lehetőségét a korábbinál szélesebben értelmezi, kiterjeszti, hiszen új szervezeti formaként jelent meg a polgári jogi társaság mintájára az ún. civil társaság, amit az eddig alkalmazottnál jelentősen egyszerűbb szabályok mentén akár már két személy is létrehozhat. Korábbi terminológiai problémákat orvosolt azzal a jogszabály, hogy megadta a civil szervezet definícióját, aminek a jelentősége nem csak önmagában a pozitív értelmű meghatározásban, hanem legalább ennyire az eddig vissza-vissza térő elhatárolási problémák feloldásában van. Amellett, hogy a Polgári Törvénykönyvben kaptak helyet az egyes jogi személyekre, így az egyesületekre vonatkozó szabályok is (az alapítványokra vonatkozó rendelkezéseket korábban is ez a jogszabály tartalmazta), az új törvény átfogóan szabályozza a különböző civil szervezetek működését, s itt találjuk a szervezetek nyilvántartásba vételével, a gazdálkodásával, könyvvezetésével, közhasznú jogállásával és megszűnésével kapcsolatos legfontosabb kérdéseket is, amelyekről a könyv egyes fejezeteiben részletesen szólunk, ahogy a nyilvá- nosság, átlátható működés és az állami támogatások rendszerének legfontosabb elemeiről is.

1. Az egyesülési jog alapján létrehozható szervezetek

1.1. Az egyesület létrehozásának joga

Az Alaptörvény VIII. cikke szerint mindenkinek joga van szervezeteket létrehozni, s azokhoz csatlakozni. Erre alapozottan a Civil tv. 3. §-a kimondja, hogy az egyesülési jog mindenkit megillető alapvető szabadságjog. Magyarországon a természetes személyeknek, jogi személyeknek és ezek jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeteinek joguk van tehát ahhoz, hogy másokkal szervezeteket, közösségeket hozzanak létre, illetve ilyen szerveződések tevékenységében részt vegyenek. Az egyesülési jog alapján minden olyan tevékenység gyakorolható, amely összhangban van az Alaptörvénnyel, s más törvény kifejezetten nem tilt. Az egyesülési jog gyakorlását a Civil tv. csak szűk – a következőkben felsorolt – körben korlátozza:

– az egyesület tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására,

– az egyesülési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt és bűncselekmény elkövetésére való felhívást,

– az egyesülési jog gyakorlása nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével,

– az egyesülési jog alapján fegyveres szervezet nem hozható létre, illetve

– egyesületi keretek között állami szerv kizárólagos hatáskörébe tartozó közfeladat nem végezhető.

Ezek között a keretek között van tehát lehetőség egyesület alapítására. A KSH adatai szerint a kulturális egyesületek a legnépszerűbbek a magánszemélyek körében, míg a vallási egyesületek állnak a népszerűségi lista második helyén. A sportegyesületek a harmadik helyre szorulnak, majd a szabadidő- és hobbi-, az oktatási és kutatási tevékenységet folytatók következnek.

A Ptk. 61. §-a szerint a jogszabályoknak megfelelően, önkéntesen létrehozott, önkormányzattal rendelkező egyesületszervezet jogi személy, amely nyilvántartott tagsággal bír, az alapszabályában megfogalmazott célok mentén fejti ki tevékenységét és ebből a célból szervezi a tagságát. Elsődlegesen gazdasági, vállalkozási tevékenység végzése céljából egyesület nem alapítható, de a létesítő okiratban rögzített céljai megvalósítása érdekében – azokat nem veszélyeztetve – akadálytalanul folytathat gazdasági tevékenységet.

Nem minősül egyesületnek a magánszemélyeknek az olyan közössége, amelynek működése nem rendszeres, nincs nyilvántartott tagsága vagy a jogszabályban meghatározott szervezete.

1.2. Az egyesület alapítása

Az egyesület létrehozásához legalább 10 alapító tag egybehangzó akaratnyilatkozata szükséges, akik kimondják a szervezet megalapítását, elfogadják az alapszabályt és megválasztják az ügyintéző és képviseleti szerveket.

A Ptk. 62. §-a szerint az alapítók által elfogadott alapszabályban rendelkezni kell a szervezet nevéről, céljáról, székhelyéről (ez csak magyarországi lehet), szervezetéről, a tagsági jogviszony keletkezésének módjáról és feltételeiről. Az egyesület céljaival összhangban, az alapszabályban biztosítani kell az egyesület demokratikus, önkormányzati elvek mentén történő működését, valamint a tagok jogainak és kötelességeinek messzemenő érvényesülését.

Az egyesület névviselésével, szimbólumrendszerével kapcsolatos garanciális szabályként a Civil tv. 8. §-a kimondja, hogy minden egyesület saját maga rendelkezik nevével, címerével, logójával és minden a nevéhez kapcsolódó joggal.

A Ptk. 61. § (4) bekezdése szerint az egyesület megalapítását követően kérni kell annak nyilvántartásba vételét, ami nem tagadható meg, ha az alapítás a jogszabály által meghatározott kritériumok szerint történt, s az egyesület céljai, illetve tevékenysége nem ellentétesek az Alaptörvénnyel. A Civil tv. 4. § (2) bekezdése kimondja, hogy az egyesület jogi személy, ami a nyilvántartásba vétellel jön létre. Nem csak maga az egyesület, hanem annak szervezeti egységei is jogi személyek lehetnek azonban, ha a Ptk. 61. § (5) bekezdésének megfelelően azokat az egyesület alapszabálya jogi személlyé nyilvánítja. Erre akkor kerülhet sor, ha a szervezeti egységnek önálló ügyintéző és képviseleti szerve van, továbbá rendelkezik a működéséhez szükséges vagyonnal.

1.3. Az egyesület tagsága, a tagok jogai

Ahogy azt már említettük, az egyesületnek – ha a létesítő okirat e vonatkozásban szűkítő rendelkezést nem tartalmaz – magánszemélyek, jogi személyek és azok jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetei lehetnek a tagjai, így az alapítók is közülük kerülhetnek ki. Megemlítendő azonban, hogy a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek tagjainak egyesülési joga némiképpen korlátozott. Az ő esetükben ugyanis e jog gyakorlásának feltételeit és módját külön törvény állapítja meg. A Ptk. új szabálya a gyakorlat által felvetett igényre reagált akkor, mikor kimondta, hogy az egyesület alapszabálya korlátozott tagsági jogosítványokkal különleges jogállású tagságot, így pártoló tagságot, vagy tiszteletbeli tagságot is intézményesíthet. A pártoló tagok csak vagyoni hozzájárulásukkal vesznek részt az egyesület céljainak megvalósításában, míg tiszteletbeli taggá az egyesület tagjai általi választás útján válhat valaki. A Ptk. 62. § (4) bekezdése szerint költségvetési szerv nem lehet egyesület pártoló tagja.

Az egyesület tagjának joga van részt venni a szervezet cél szerinti tevékenységében, rendezvényein és eleget kell tennie az alapszabályban rögzített kötelezettségeinek, illetve természetesen nem veszélyeztetheti az egyesület céljainak megvalósítását. Az egyesületben főszabály szerint minden tag választó és választható, bár az ügyintéző és képviseleti szerv tagjára vonatkozóan a törvény néhány az 1.4. pontban részletezett megkötést tartalmaz.

Mint említettük, korlátozott továbbá a különleges jogállású tagok egyesületi tagsághoz kötődő jogosultsága is. Ők ugyanis a szervek választásában nem vehetnek részt, s az egyéb döntések meghozatala során is csak tanácskozási joguk van.

A jogszabály garanciális jelentőségű rendelkezése szerint az egyesület tagja jogosult arra is, hogy a szervezet különböző szerveinek jog- vagy alapszabálysértő határozatát a törvényszék előtt megtámadja. A perindításra minden esetben a határozatról való tudomásszerzéstől számított 30 nap áll a tag rendelkezésére. Önmagában e megtámadás a határozat végrehajtását nem gátolja, ám a bíróság indokolt esetben a végrehajtást felfüggesztheti. (A különleges jogállású tag e jogosultságát csak személyes érintettsége esetén gyakorolhatja.) Fontos kitétel azonban, hogy a vallási tevékenységet is végző egyesület vallási tevékenységet érintően meghozott határozatai vonatkozásában ilyen jogosultság nem illeti meg a tagokat.

1.4. Az egyesület legfőbb szerve, illetve az ügyintéző és képviseleti szerv

Az egyesület legfőbb szerve az alapszabály rendelkezésének megfelelően lehet a tagok összessége, tehát a taggyűlés, vagy a tagok által közvetlen vagy közvetett módon választott testület. Ezt a legfelsőbb fórumot szükség szerint, de legalább az alapszabályban és a vonatkozó jogszabályokban előírt időközönként össze kell hívni.

Mindezekből következően kötelező az egyesület legfelsőbb szervének összehívása, ha:

– az előző összehívástól legalább 1 év eltelt,

– a bíróság határozatban rendelte el a fórum összehívását,

– a tagok egytizede, vagy az alapszabályban ettől eltérően meghatározott hányada az ok és a cél meghatározásával azt kezdeményezi.

Régi igényre reagáló új szabályként rögzíti a Ptk. 63. § (2) bekezdése, hogy amennyiben az alapszabály erre lehetőséget ad, a legfőbb szerv ülése személyes részvétellel elektronikus úton is lefolytatható. A lebonyolítás módját ilyen esetben az alapszabályban kell meghatározni, s elengedhetetlen, hogy az alkalmazott módszerrel a tagok személyazonossága megfelelően igazolható, illetve dokumentálható legyen.

A legfőbb szerv kizárólagos kompetenciájába tartozik:

– az alapszabály megállapítása és/vagy módosítása,

– az egyesület más egyesülettel való egyesülésének vagy feloszlásának kimondása;

– az ügyintéző és képviseleti szerv tagjainak megválasztása és visszahívása;

– döntéshozatal mindazon kérdésekben, melyeket az alapszabály e fórum kizárólagos hatáskörébe utal.

Főszabály szerint szintén e szerv hatáskörébe tartozik továbbá

– az éves költségvetés, illetve az előző évről szóló számviteli beszámoló elfogadása, és

– az ügyintéző és képviseleti szerv éves beszámolójának elfogadása is, ám ezeket az alapszabály más szerv hatáskörébe is utalhatja.

A Ptk. 63. § (3) bekezdése szerint az egyesület ügyintéző és képviseleti szerve a tagok által az alapszabályban meghatározottak szerint közvetve, vagy közvetlenül megválasztott testület, például elnökség, vagy akár egy személy, mondjuk egy ügyvivő.

Az egyesület szerveinek határozatképességére nézve közös szabályokat állapít meg a Ptk. mikor kimondja, hogy az egyesület szervei akkor határozatképesek, ha azok tagjainak több mint a fele jelen van az ülésen. Ennél a határozatképességi szabálynál azonban szigorúbbat is megállapíthat az alapszabály. Ehhez hasonlóan a létesítő okirat a döntéshozatali eljárásra nézve főszabályként előírt egyszerű szótöbbségtől is eltérhet.

Határozatképtelen ülésen természetesen jogérvényesen döntéseket nem lehet hozni. Amennyiben az egyesület szerveinek ülése nem határozatképes, megismételt ülést kell tartani. A megismételt ülés a határozatképtelen ülést követő későbbi időpontra az eredetivel azonos napirenddel hívható össze. A megismételt ülés a legfőbb szerv esetében a megjelent tagok számától függetlenül határozatképes, egyéb egyesületi szerv esetén viszont az eredeti határozatképességi küszöböt kell alkalmazni.

Az egyesület ügyintéző és képviselő szervének tagjaira nézve a Ptk. fenntartotta a korábbi egyesülési jogról szóló törvénnyel azonos, Európai Uniós jogharmonizációs kötelezettségre tekintettel kialakított szabályt. Ennek megfelelően az egyesület ügyintéző és képviseleti szervének tagja az lehet, aki a közügyek gyakorlásától nincs eltiltva, és

– magyar állampolgár, vagy

– a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényben meghatározottak szerint a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezik, vagy

– a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá tartozik, és bevándorolt vagy letelepedett jogállású, illetve tartózkodási engedéllyel rendelkezik.

1.5. Törvényességi ellenőrzés

A Civil tv. 11. § (1) bekezdése szerint a civil szervezetek, így az egyesületek működése fölött is az ügyészség gyakorolja a törvényességi ellenőrzést, ami a szervezetek törvényes működésének egyik garanciája.

Az eljárásra a Civil tv.-ben és a Ptk.-ban meghatározott eltérésekkel az ügyészségről szóló törvény rendelkezései az irányadók. Az ügyész a kapcsolódó tevékenysége során jogosult a szervezetnél vizsgálatot tartani, a szervezet irataiba betekinteni, felvilágosítást kérni.

A törvényességi ellenőrzést gyakorló ügyész ellenőrzi, hogy a civil szervezet

– belső (önkormányzati) szabályzatai, illetve azok módosításai megfelelnek-e a jogszabályoknak és a létesítő okiratnak,

– működése, határozatai, a legfőbb szerv döntései megfelelnek-e a jogszabályoknak, a létesítő okiratnak vagy az egyéb belső (önkormányzati) szabályzatoknak.

Szükség esetén – amennyiben a törvényesség más módon nem biztosítható – az ügyész törvényességi ellenőrzési jogkörében eljárva bírósághoz fordulhat. A bíróság aztán az ügyész keresetét megvizsgálva

– megsemmisítheti a civil szervezet bármely szervének törvénysértő határozatát, és szükség szerint új határozat meghozatalát rendelheti el,

– a működés törvényességének helyreállítása érdekében a felügyelőszerv értesítése mellett összehívhatja a legfőbb szervet, vagy határidő tűzésével a törvényes működés helyreállítására kötelezheti a legfőbb szervet,

– ha a törvényes működés nem állítható helyre, a civil szervezetet megszüntetheti.

Mint az a fentiekből látható, az ügyészség általános törvényességi felügyeleti jogkörében nem vizsgálhatja a civil szervezet működésének ésszerűségét, célszerűségét, racionalitását. Az ügyészség jogköre kizárólag a működés jogszerűségének ellenőrzésére terjed ki. Az eljárás során az ügyészségnek kötelező erejű döntések meghozatalára nincs lehetősége. Az esetlegesen szükségessé váló állami döntések meghozatalát a Civil tv. a bíróság hatáskörébe utalja, hiszen azokkal az egyesülési jog, tehát egy alapvető szabadságjog gyakorlásába avatkozik be a döntéshozó.

Fontos, hogy a fentiek szerinti törvényességi ellenőrzés során az ügyészség nem vonhatja a bíróságok, illetve közigazgatási hatóságok hatáskörét, így ahol más szervek eljárási jogosultságát alapozzák meg a jogszabályok, ott az ügyészségi törvényességi ellenőrzés a Civil tv. 11. § (1) bekezdése szerint kizárt. Sőt, azt egyesületekre nézve egyértelműen rögzíti a Civil tv. 4. § (4) bekezdése azt is, hogy amennyiben az egyesület olyan tevékenységet végez, amelyet jogszabály engedélyhez, illetve más feltétel meglétéhez köt, avagy egyébként szabályoz, az egyesület e tevékenysége felett a tevékenység szerinti hatáskörrel rendelkező szerv gyakorol felügyeletet.

1.6. A megszűnés szabályai

Az egyesület megszűnésének szabályait a Ptk. 64. §-a rögzíti.

Ennek megfelelően az egyesület megszűnhet:

– más egyesülettel történő egyesüléssel,

– a végelszámolási eljárásban, a legfőbb szerv által elhatározott feloszlással,

– az egyesülési jog rendeltetés ellenes gyakorlása [Civil tv. 3. § (3) bekezdés] okán megfogalmazott ügyészi keresetre a bíróság általi feloszlatással,

– törvényességi ellenőrzési eljárást követően, ha a törvénysértő működés nem szűntethető meg más módon, bíróság általi megszűntetéssel,

– a megszűnés bíróság általi megállapításával, ha az egyesület legalább egy éve nem működik, vagy létszáma 10 fő alá csökken, avagy

– fizetésképtelenség miatt indult eljárás során a bíróság általi megszűnéssel.

A civil szervezet feloszlatása, megszüntetése vagy megszűnésének megállapítása esetén kényszer-végelszámolási eljárásra kerül sor. Ezekben az esetekben az egyesület a Civil tv. 11. § (6) bekezdés szerint a nyilvántartásból való törlésről rendelkező bírósági határozat jogerőre emelkedésének napjával szűnik meg.

Amennyiben az egyesület megszűnik, a fennmaradó vagyonból természetesen először a hitelezőket kell kielégíteni. Az ezt követően a megmaradt eszközöket az alapszabály rendelkezésével összhangban, a legfelsőbb fórum döntése szerint kell felhasználni. Amennyiben a megszűnt egyesület vagyonáról a fentiek szerint nem született döntés, s valamely egyéb törvényi rendelkezés sem irányadó a kérdésben, a hitelezők kielégítése után fennmaradó vagyon a Civil tv. 6. §-a alapján a Nemzeti Együttműködési Alapot illeti meg. Az így átszármazó vagyon civil szervezetek támogatására kell felhasználni, s a vagyon felhasználásának módját a Civil Információs Portálon nyilvánosságra kell hozni.

A Ptk. 64. § (5) bekezdése szerint az egyesület nyilvántartásból való törlésére az egyesület nyilvántartásba vételére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni, amiről később részletesen szólunk.

1.7. Az egyesületek különös formái

Az egyesületek különös formái is létrejöhetnek a Civil tv.